Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-07 18:24:22
Üzenet elküldve: 2025-04-07 18:24:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Pampogás //
//Második szál//
*Hogy ő „bratyizzon” az túlságosan távol áll tőle. Még a jeges szemei sem engednék meg neki, hogy úgy tűnjön. Próbálkozhatna ugyan, de nem volna hiteles. A maga módján kimért a legtöbbször, de vannak személyek, akik mellett nem kíván túlzón az lenni. Nimeril éppen ilyen. Nem ismeri ugyan, de ha itt élt, akkor nem fogja elvenni a feje felől a tetőt és egyébként is, nagyon szívesen megismerné.
Ha közvetlen is, aligha várhatna Maitól túlzott lazaságot. Egyenes háttal ül le a székre, s kissé félrebiccentett fejjel hallgatja a másikat.*
- Biztosan.
*Nem is fűz hozzá további szavakat, mert ennyi a lényeg. Minden más, amit mögé tenne, már okot adhatna a túlgondolásra. Ez most a lány számára nem lehet könnyű helyzet, épp elég neki a saját zavara, na meg az, amit Mai talán nem várt hozzáállása ad neki. Úgyis lesz még min merengenie.
Amit a Nimeril tud, az hasznos. A tudománnyal meg lehetne venni alapjáraton is, az orvoslás pedig, ha nem is ért hozzá, számára különlegesség. Csodaszámba megy és ezen falak között, ha megérkeznek a gyerekek, akkor szükséges is lehet. Megvárja, míg elhalkul a hang, csak akkor nyílik szóra a szája.*
- Tényleg minden megváltozott és nem áltathatlak azzal, hogy nem lesz minden sokkal… bonyolultabb. Nem tudom, hogy mik a terveid a jövőre nézve. Idegeneket nem szívesen engednék a házba a gyerekek közelébe, amivel sajnos megfosztalak sok lehetőségtől. De!
*Nem szeretné hogy most szót kapjon a másik, mert amit mondd az szerinte igen fontos.*
- Ez a veszélyesebb állatokra és a nem itt lakókra vonatkozik. Amennyiben látsz kihívást abban, hogy az árvákat segítsd a tudományoddal, azt szívesen venném. Mert még érkeznek… legalább húszan, ha nem többen. Természetesen maradhatsz így-is, úgy is. De ha tetszik az ötlet, kaphatsz új szobát is, ahol dolgozhatsz, na meg fizetséget. De kíváncsi vagyok a véleményedre, aztán tovább gondolkodhatunk.
*Persze tudna egy levegővel beszélni most egy fertályórát, de először arra kíváncsi, hogy mit szól ehhez a másik. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.07 18:26:02
//Második szál//
*Hogy ő „bratyizzon” az túlságosan távol áll tőle. Még a jeges szemei sem engednék meg neki, hogy úgy tűnjön. Próbálkozhatna ugyan, de nem volna hiteles. A maga módján kimért a legtöbbször, de vannak személyek, akik mellett nem kíván túlzón az lenni. Nimeril éppen ilyen. Nem ismeri ugyan, de ha itt élt, akkor nem fogja elvenni a feje felől a tetőt és egyébként is, nagyon szívesen megismerné.
Ha közvetlen is, aligha várhatna Maitól túlzott lazaságot. Egyenes háttal ül le a székre, s kissé félrebiccentett fejjel hallgatja a másikat.*
- Biztosan.
*Nem is fűz hozzá további szavakat, mert ennyi a lényeg. Minden más, amit mögé tenne, már okot adhatna a túlgondolásra. Ez most a lány számára nem lehet könnyű helyzet, épp elég neki a saját zavara, na meg az, amit Mai talán nem várt hozzáállása ad neki. Úgyis lesz még min merengenie.
Amit a Nimeril tud, az hasznos. A tudománnyal meg lehetne venni alapjáraton is, az orvoslás pedig, ha nem is ért hozzá, számára különlegesség. Csodaszámba megy és ezen falak között, ha megérkeznek a gyerekek, akkor szükséges is lehet. Megvárja, míg elhalkul a hang, csak akkor nyílik szóra a szája.*
- Tényleg minden megváltozott és nem áltathatlak azzal, hogy nem lesz minden sokkal… bonyolultabb. Nem tudom, hogy mik a terveid a jövőre nézve. Idegeneket nem szívesen engednék a házba a gyerekek közelébe, amivel sajnos megfosztalak sok lehetőségtől. De!
*Nem szeretné hogy most szót kapjon a másik, mert amit mondd az szerinte igen fontos.*
- Ez a veszélyesebb állatokra és a nem itt lakókra vonatkozik. Amennyiben látsz kihívást abban, hogy az árvákat segítsd a tudományoddal, azt szívesen venném. Mert még érkeznek… legalább húszan, ha nem többen. Természetesen maradhatsz így-is, úgy is. De ha tetszik az ötlet, kaphatsz új szobát is, ahol dolgozhatsz, na meg fizetséget. De kíváncsi vagyok a véleményedre, aztán tovább gondolkodhatunk.
*Persze tudna egy levegővel beszélni most egy fertályórát, de először arra kíváncsi, hogy mit szól ehhez a másik. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.07 18:26:02
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:33
Üzenet elküldve: 2025-04-07 17:40:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A helyzet ismeretében jó hír a számára, hogy Mai tényleg nincs itthon. Így legalább biztos lehet benne, hogy nem arról van szó, hogy őt nem látja szívesen a félvér lány. Az azonban továbbra is zavarja, hogy a kíváncsi lányka továbbra sem hajlandó elengedni a témát, hogy mivel is kereste ő az árvaház igazgatóját. Merlana összefűzi maga előtt a karjait, és komoly fejet vágva válaszol.*
- Azt bizony már nem árulom el neked. Azért nem, mert nem illik ennyire kíváncsinak lenni. Még nem tanították meg neked? *A fejét csóválja szigorúan. Ha más nem, hát ő majd rávezeti az illemre a hosszúfülűt, amit a saját nézetei szerint is csak akkor illik megszegni, ha mások azt nem veszik észre.
A beszélgetés számára hamar komolyságát veszti, inkább érzi egy kedves színjátéknak az egészet, mint komoly szóváltásnak, ez meg is látszik a valóságtól egyértelműen elrugaszkodott válaszain. Hogy kicsoda pontosan Deres, arra nem derül fény, annyit tud csak kikövetkeztetni, hogy ő is egy lehet az állatok közül, akinek gondját viseli a lány. A névből adódóan lóra tippel, de aztán ki tudja, lehet éppen más is.
Mikor „Szikra” gondolkodás nélkül vágja rá a mondandójára, hogy hazudik, és mindezt nagyon, de nagyon szigorúan teszi, halkan felkuncog. Tetszik neki a kis tökmag, van benne kurázsi bőven.
Ami a parfümjét illeti, valóban nem egy illatból keverték, de számára a rózsa a domináns benne, ez és a vörös szín ihlette a kis történetét „Lirae”-ről. Hogy a Tüske épp micsoda, azt számára megint homály fedi.*
- Tüském? Mármint rózsatüske? Nem, olyanom tényleg nincsen. Nem én vagyok a rózsa, csak a nevem származik onnan. *Mondja erős tippként elfogadva azt, hogy a lány a növényről beszél, bár ami kissé gyanús, hogy miért venne el Mai egy rózsát egy gyerektől? Emiatt kicsit fel is húzza a szemöldökét, de nem próbál utánajárni a megoldásnak.*
- Egyébként igazad van, ez nem az igazi nevem, de a tiéd sem az. Nincs is olyan név, hogy „Szikra”. Akkor árulom csak el a sajátomat, ha te is elmondod a tiédet. *Ajánl üzletet a kis elfnek, és közben tovább mosolyog. Egyelőre még mindig nem lát komolyabbat ebben az egészben, mint egy gyermek túlzott kíváncsiságát, amit meg tud érteni. Őket minden érdekli még a világban.*
- A hazugság egyébként nem szép szó. Tudod, az rossz dolog, és nem szabad olyat csinálni. Akkor lenne az, ha le is tagadnám, hogy nem mondtam igazat, de én bevallom, hogy Lirae nem létezik, csak egy játék. Te sosem játszottad azt, hogy valaki más vagy? Izgalmas tud ám lenni, és kifejezetten szórakoztató. Egyszer eljöhetnél a színházba, ott mindig ilyen kitalált történeteket játszunk el. *Szívesen mesél a színészetről, hisz ez az élete egyik legfontosabb része.*
//Mester és tanítvány//
*A helyzet ismeretében jó hír a számára, hogy Mai tényleg nincs itthon. Így legalább biztos lehet benne, hogy nem arról van szó, hogy őt nem látja szívesen a félvér lány. Az azonban továbbra is zavarja, hogy a kíváncsi lányka továbbra sem hajlandó elengedni a témát, hogy mivel is kereste ő az árvaház igazgatóját. Merlana összefűzi maga előtt a karjait, és komoly fejet vágva válaszol.*
- Azt bizony már nem árulom el neked. Azért nem, mert nem illik ennyire kíváncsinak lenni. Még nem tanították meg neked? *A fejét csóválja szigorúan. Ha más nem, hát ő majd rávezeti az illemre a hosszúfülűt, amit a saját nézetei szerint is csak akkor illik megszegni, ha mások azt nem veszik észre.
A beszélgetés számára hamar komolyságát veszti, inkább érzi egy kedves színjátéknak az egészet, mint komoly szóváltásnak, ez meg is látszik a valóságtól egyértelműen elrugaszkodott válaszain. Hogy kicsoda pontosan Deres, arra nem derül fény, annyit tud csak kikövetkeztetni, hogy ő is egy lehet az állatok közül, akinek gondját viseli a lány. A névből adódóan lóra tippel, de aztán ki tudja, lehet éppen más is.
Mikor „Szikra” gondolkodás nélkül vágja rá a mondandójára, hogy hazudik, és mindezt nagyon, de nagyon szigorúan teszi, halkan felkuncog. Tetszik neki a kis tökmag, van benne kurázsi bőven.
Ami a parfümjét illeti, valóban nem egy illatból keverték, de számára a rózsa a domináns benne, ez és a vörös szín ihlette a kis történetét „Lirae”-ről. Hogy a Tüske épp micsoda, azt számára megint homály fedi.*
- Tüském? Mármint rózsatüske? Nem, olyanom tényleg nincsen. Nem én vagyok a rózsa, csak a nevem származik onnan. *Mondja erős tippként elfogadva azt, hogy a lány a növényről beszél, bár ami kissé gyanús, hogy miért venne el Mai egy rózsát egy gyerektől? Emiatt kicsit fel is húzza a szemöldökét, de nem próbál utánajárni a megoldásnak.*
- Egyébként igazad van, ez nem az igazi nevem, de a tiéd sem az. Nincs is olyan név, hogy „Szikra”. Akkor árulom csak el a sajátomat, ha te is elmondod a tiédet. *Ajánl üzletet a kis elfnek, és közben tovább mosolyog. Egyelőre még mindig nem lát komolyabbat ebben az egészben, mint egy gyermek túlzott kíváncsiságát, amit meg tud érteni. Őket minden érdekli még a világban.*
- A hazugság egyébként nem szép szó. Tudod, az rossz dolog, és nem szabad olyat csinálni. Akkor lenne az, ha le is tagadnám, hogy nem mondtam igazat, de én bevallom, hogy Lirae nem létezik, csak egy játék. Te sosem játszottad azt, hogy valaki más vagy? Izgalmas tud ám lenni, és kifejezetten szórakoztató. Egyszer eljöhetnél a színházba, ott mindig ilyen kitalált történeteket játszunk el. *Szívesen mesél a színészetről, hisz ez az élete egyik legfontosabb része.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-07 16:28:23
Üzenet elküldve: 2025-04-07 16:28:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék póknak ne nézd a lábát//
*A másik talán incselkedik, legalábbis a pillantása erre enged következtetni. Tryl érti ám a viccet, mégis kissé zavarba jön a kérdéstől. Nem foghatja a lányra a vereségét, na de ha nem vonta volna el a figyelmet, teljesen biztos benne, hogy nem ő került volna a földre. Zavartan néz a szőkeségre, aztán persze elvigyorodik.*
- Hát, mert megláttalak. Egy pillanatra nem figyeltem, pedig a földbe döngöltem volna! *Mondja határozottan, s még el is hiszi, amit mond. Hogy valójában mi lett volna már sosem derül ki.*
- Na persze, akkor nem ilyen lenne az arcod.
*Mondja miközben kissé összeszűkült szemekkel méri végig a másikat, mert azért nála benne van a pakliban, hogy tényleg megjárta az erdőt. Bár belegondolva annyi idő nem telt el, hogy ez sikerülhessen, így hamar elengedi a gondlatot, még azelőtt, hogy újra szólna a lány kis szája.
Kiderül végül a helyszín, a kis elf állandóan valahol kalandozik, de cseppet sem bánja, hogy neki nem kellett vele mennie a forgatagba. Éppen elég az a sokaság, ami itt van.*
- Kardokkal? *Ennyi talán, ami őt érdekli ebből az egészből. Azt maga is megnézte volna, ha nem lennének ott olyan sokan. Felkacag a mutatványon, megingatja a fejét. A csenőmosó egy olyan szó, amit egyáltalán nem tud hová tenni. Az Alesian nevet, viszont mintha már hallotta volna Szikra szájából, de megesküdni nem merne rá.*
- Azt megnézném magamnak. Menyéttől biztos nem aranyosabb. *Állapítja meg.*
- Ő nem olyan idegesítő tündér, mint a Silypi? *Érdeklődik, mert hát sok tündért nem ismer, de máris kialakult véleménye van, amit persze meg lehet cáfolni.*
*A másik talán incselkedik, legalábbis a pillantása erre enged következtetni. Tryl érti ám a viccet, mégis kissé zavarba jön a kérdéstől. Nem foghatja a lányra a vereségét, na de ha nem vonta volna el a figyelmet, teljesen biztos benne, hogy nem ő került volna a földre. Zavartan néz a szőkeségre, aztán persze elvigyorodik.*
- Hát, mert megláttalak. Egy pillanatra nem figyeltem, pedig a földbe döngöltem volna! *Mondja határozottan, s még el is hiszi, amit mond. Hogy valójában mi lett volna már sosem derül ki.*
- Na persze, akkor nem ilyen lenne az arcod.
*Mondja miközben kissé összeszűkült szemekkel méri végig a másikat, mert azért nála benne van a pakliban, hogy tényleg megjárta az erdőt. Bár belegondolva annyi idő nem telt el, hogy ez sikerülhessen, így hamar elengedi a gondlatot, még azelőtt, hogy újra szólna a lány kis szája.
Kiderül végül a helyszín, a kis elf állandóan valahol kalandozik, de cseppet sem bánja, hogy neki nem kellett vele mennie a forgatagba. Éppen elég az a sokaság, ami itt van.*
- Kardokkal? *Ennyi talán, ami őt érdekli ebből az egészből. Azt maga is megnézte volna, ha nem lennének ott olyan sokan. Felkacag a mutatványon, megingatja a fejét. A csenőmosó egy olyan szó, amit egyáltalán nem tud hová tenni. Az Alesian nevet, viszont mintha már hallotta volna Szikra szájából, de megesküdni nem merne rá.*
- Azt megnézném magamnak. Menyéttől biztos nem aranyosabb. *Állapítja meg.*
- Ő nem olyan idegesítő tündér, mint a Silypi? *Érdeklődik, mert hát sok tündért nem ismer, de máris kialakult véleménye van, amit persze meg lehet cáfolni.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-07 16:04:56
Üzenet elküldve: 2025-04-07 16:04:56
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*A két kölyök nyert helyzetben érzi magát, bár az arcukra csempészett szigor hamar szertefoszlik, amikor meglátják az érmét, ami minden várakozást felülmúl. Sűrűn aranyat sem láttak még, nemhogy aranyat pörgető ügyes kezeket. Varlmeris markából úgy pottyan ki a sárgolyó, hogy észre sem veszi, miközben megbabonázva tátja el a száját. Nem is jön ki hang rajta, a mellette állóén annál inkább.*
- A bácsi valami mutatványos?
*Izgatottnak hat a testbeszéde is, de még mielőtt az üzletet elfeledve valami újabb magánszámot kérne, megjelenik Anviel, elrontva az egészet. Bár nem mondott még semmit a nő, az idegen elrejti a csillogó karikát, ez pedig csakis a nevelő hibája. Ettől függetlenül nem mozdulnak, sőt, mellé szegődnek szorosan, hogy cseppet sem rejtőzködve hallgassák végig a felnőttek beszélgetését.
Anviel szája csupán egy enyhe mosolyra húzódik a megszólítás hallatán, egy határozott biccentéssel köszönti a vendégüket. Hamar ki is derül, hogy miért érkezett a kölyökképű, s nem tud annak ajánlatán nem elgondolkodni. A férfikéz hiányzik a házból, Mai ugyan még nem ért vissza, de addig is felmérheti a terepet, hogy van-e értelme foglalkoztatni valakit, akit csak úgy ideevett a fene. Nem fest rossz alaknak, noha a megnyerő mosoly nem tudja elrejteni a szemekből azt a pimasznak ható fényt, ami úgy lehet, hamar el fog tűnni, ha tényleg rájön, hogy itt bizony akad munka és el is kell végezni. *
- Hamren. Örvendek. Anviel vagyok, a ház nevelője.
*Alig tudja végig mondani, kötényét már rángatja is két sáros kéz, akik könyörgően néznek fel rá. Letekint az apróságokra, akik eztán azonnal rázendítenek.*
- Anviel néni, engedd meg neki, mágus! *Mert ugye ők ennyit hallottak ki mindösszesen a szövegből, amit láttak, azt pedig látták.* - Majd mutat még trükköket? *Vetül újra Haldrianra négy nagyon is kíváncsi szem. Anviel megsimogatja a fekete fürtös kobakját, majd arrébb is tessékeli őt, a szőkével együtt.* - Meglátjuk. *Mondja kissé színtelenül, ilyet aztán előre nem ígérhet meg, mindenfajta meggyőződés nélkül. A fiúk ugyan elkullognak, de tisztes távolságból nézik az eseményeket.*
- Gyere beljebb, beszélgessünk. *Invitálja, miközben igyekszik felmérni annak fizimiskáját, esetleges fegyvereket. Akárkit nem volna hajlandó a falak közé is behívni, de egy kerti séta után még ez is megtörténhet.*
- Tudod-e, hogy hová jöttél? *Még nem látható a gyereksereg, de hamar ki fog derülni, hogy hányan is vannak. Előtte még hagyja érvényesülni a cserfest, mert eddig úgy tűnik, igencsak tud beszélni. Viszont nem biztos benne, hogy felkészült arra, hogy mi várhat rá. Jó alkalom lesz megfigyelnie, hogy mennyire ijedős fajta. Harmincegy gyerek, az harmincegy gyerek.*
*A két kölyök nyert helyzetben érzi magát, bár az arcukra csempészett szigor hamar szertefoszlik, amikor meglátják az érmét, ami minden várakozást felülmúl. Sűrűn aranyat sem láttak még, nemhogy aranyat pörgető ügyes kezeket. Varlmeris markából úgy pottyan ki a sárgolyó, hogy észre sem veszi, miközben megbabonázva tátja el a száját. Nem is jön ki hang rajta, a mellette állóén annál inkább.*
- A bácsi valami mutatványos?
*Izgatottnak hat a testbeszéde is, de még mielőtt az üzletet elfeledve valami újabb magánszámot kérne, megjelenik Anviel, elrontva az egészet. Bár nem mondott még semmit a nő, az idegen elrejti a csillogó karikát, ez pedig csakis a nevelő hibája. Ettől függetlenül nem mozdulnak, sőt, mellé szegődnek szorosan, hogy cseppet sem rejtőzködve hallgassák végig a felnőttek beszélgetését.
Anviel szája csupán egy enyhe mosolyra húzódik a megszólítás hallatán, egy határozott biccentéssel köszönti a vendégüket. Hamar ki is derül, hogy miért érkezett a kölyökképű, s nem tud annak ajánlatán nem elgondolkodni. A férfikéz hiányzik a házból, Mai ugyan még nem ért vissza, de addig is felmérheti a terepet, hogy van-e értelme foglalkoztatni valakit, akit csak úgy ideevett a fene. Nem fest rossz alaknak, noha a megnyerő mosoly nem tudja elrejteni a szemekből azt a pimasznak ható fényt, ami úgy lehet, hamar el fog tűnni, ha tényleg rájön, hogy itt bizony akad munka és el is kell végezni. *
- Hamren. Örvendek. Anviel vagyok, a ház nevelője.
*Alig tudja végig mondani, kötényét már rángatja is két sáros kéz, akik könyörgően néznek fel rá. Letekint az apróságokra, akik eztán azonnal rázendítenek.*
- Anviel néni, engedd meg neki, mágus! *Mert ugye ők ennyit hallottak ki mindösszesen a szövegből, amit láttak, azt pedig látták.* - Majd mutat még trükköket? *Vetül újra Haldrianra négy nagyon is kíváncsi szem. Anviel megsimogatja a fekete fürtös kobakját, majd arrébb is tessékeli őt, a szőkével együtt.* - Meglátjuk. *Mondja kissé színtelenül, ilyet aztán előre nem ígérhet meg, mindenfajta meggyőződés nélkül. A fiúk ugyan elkullognak, de tisztes távolságból nézik az eseményeket.*
- Gyere beljebb, beszélgessünk. *Invitálja, miközben igyekszik felmérni annak fizimiskáját, esetleges fegyvereket. Akárkit nem volna hajlandó a falak közé is behívni, de egy kerti séta után még ez is megtörténhet.*
- Tudod-e, hogy hová jöttél? *Még nem látható a gyereksereg, de hamar ki fog derülni, hogy hányan is vannak. Előtte még hagyja érvényesülni a cserfest, mert eddig úgy tűnik, igencsak tud beszélni. Viszont nem biztos benne, hogy felkészült arra, hogy mi várhat rá. Jó alkalom lesz megfigyelnie, hogy mennyire ijedős fajta. Harmincegy gyerek, az harmincegy gyerek.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:57:59
Üzenet elküldve: 2025-04-06 20:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ellent megy ez a kétlábú az eddigi szokásaival. Ő pont azzal törődött mindig, hogy pont a környezetbe olvadjon bele. Ez kulcs fontosságú volt az életben maradásához. De biztosan kettőjük más környezetben élt ez idáig, hogy másféle szokásokat követve élték túl a rájuk megmérettetéseket.*
-Uh-uh. *Rázza meg a fejét.* Borsot is magával vitte.
*Miért is hazudna, Mait pedig nem féltené egy ilyen kétlábútól, még maga sem fél tőle tudván egy apró sikítására Deressel gyűlne meg a baja az ismeretlennek. Kész szerencséje, hogy az a nagy mamlasz a déli lóbőrét húzza.*
-Mit ígértél meg neki? Szabad tudni?
*Fogalma sincs még az ismeretlennek, mennyire is bolygatta meg a kis fantáziát. Még szép közel áll Maihoz, hiszen az az ő Maija. Szívesen kisajátítaná magának, de szíve mélyén tudja a többi árvának is szüksége van egy Maira, talán már jobban is mint neki. És mivel Maiból csak egy van, muszáj megosztozni rajta.*
-Nem, én.
*Be sem tudja fejezni a mondatát a másikat elviszi a saját kis képzelt játéka, amire a fejét most a másik irányba billenti. De mivel amaz nem mond nagy badarságot, egy enyhe mosollyal bólint csak annak szavaira
*
-Igen, Deressel együtt, de ő most alszik.
*Ö nem éli bele magát a játékba annyira, picit értetlenül válaszolgat csak csupán a másik kérdésére. De a célját annyiban eléri, hogy egy jót mosolyog a másik lelkes próbálkozásán.
Lépdel méreget és figyeli a másik történetét. De a szempárok egyre egyre csak szűkölnek, ahogy a történetet hallgatja, szigorúbban minden eltelt pillanattal. Végül csak rosszallóan megrázza a fejét.*
-Nem hiszek neked, hazudsz.
*Válaszolja hidegen. Mert biza ez nem csak rózsa illat, ami megcsapja az orrát. Bárki is csinálta rá ezt az illatot. Ha van is benne rózsa, mást is tett bele. Talán levendulát, és orgonát is. Igen az is ilyen erős illatú amikor nyílik. Szóval a másik meséje itt dől bele saját kardjába.*
-Meg Tüskéd sincsen, a tiédet is Mai vette el?
*Néz fel kérdően a másikra, hiszen nem lát rajta tőrt, ami az oldalán lógna. Mert a sajátját egy kis övön pihentette mindig az oldalán. Ha csak nem máshol rejtette el a "Lirae".*
-Szóval téged, hogy hívnak?
*Szegezi neki ismét a kérdést, ahogy kilép végül a nő mögül és meg áll előtte fejét felfelé tartva. Talán túlságosan közel is mint a másiknak tetszene. Bár a kis mancsok jelenleg a háta mögött pihennek összefonva.*
//Mester és tanítvány//
*Ellent megy ez a kétlábú az eddigi szokásaival. Ő pont azzal törődött mindig, hogy pont a környezetbe olvadjon bele. Ez kulcs fontosságú volt az életben maradásához. De biztosan kettőjük más környezetben élt ez idáig, hogy másféle szokásokat követve élték túl a rájuk megmérettetéseket.*
-Uh-uh. *Rázza meg a fejét.* Borsot is magával vitte.
*Miért is hazudna, Mait pedig nem féltené egy ilyen kétlábútól, még maga sem fél tőle tudván egy apró sikítására Deressel gyűlne meg a baja az ismeretlennek. Kész szerencséje, hogy az a nagy mamlasz a déli lóbőrét húzza.*
-Mit ígértél meg neki? Szabad tudni?
*Fogalma sincs még az ismeretlennek, mennyire is bolygatta meg a kis fantáziát. Még szép közel áll Maihoz, hiszen az az ő Maija. Szívesen kisajátítaná magának, de szíve mélyén tudja a többi árvának is szüksége van egy Maira, talán már jobban is mint neki. És mivel Maiból csak egy van, muszáj megosztozni rajta.*
-Nem, én.
*Be sem tudja fejezni a mondatát a másikat elviszi a saját kis képzelt játéka, amire a fejét most a másik irányba billenti. De mivel amaz nem mond nagy badarságot, egy enyhe mosollyal bólint csak annak szavaira
*
-Igen, Deressel együtt, de ő most alszik.
*Ö nem éli bele magát a játékba annyira, picit értetlenül válaszolgat csak csupán a másik kérdésére. De a célját annyiban eléri, hogy egy jót mosolyog a másik lelkes próbálkozásán.
Lépdel méreget és figyeli a másik történetét. De a szempárok egyre egyre csak szűkölnek, ahogy a történetet hallgatja, szigorúbban minden eltelt pillanattal. Végül csak rosszallóan megrázza a fejét.*
-Nem hiszek neked, hazudsz.
*Válaszolja hidegen. Mert biza ez nem csak rózsa illat, ami megcsapja az orrát. Bárki is csinálta rá ezt az illatot. Ha van is benne rózsa, mást is tett bele. Talán levendulát, és orgonát is. Igen az is ilyen erős illatú amikor nyílik. Szóval a másik meséje itt dől bele saját kardjába.*
-Meg Tüskéd sincsen, a tiédet is Mai vette el?
*Néz fel kérdően a másikra, hiszen nem lát rajta tőrt, ami az oldalán lógna. Mert a sajátját egy kis övön pihentette mindig az oldalán. Ha csak nem máshol rejtette el a "Lirae".*
-Szóval téged, hogy hívnak?
*Szegezi neki ismét a kérdést, ahogy kilép végül a nő mögül és meg áll előtte fejét felfelé tartva. Talán túlságosan közel is mint a másiknak tetszene. Bár a kis mancsok jelenleg a háta mögött pihennek összefonva.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:44:52
Üzenet elküldve: 2025-04-06 19:44:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Tény, hogy Merlana a kinézetével nem illik bele a környezetébe. Azt azonban nem tudhatja a kis kíváncsi elf leány, hogy mindez szándékos és tudatos a nő részéről. Mikor ezt az elegáns, vörös ruhát viseli, nem is célja beleolvadni tömegbe, pont az a célja, hogy kitűnjön onnan és észrevegyék. Úgy tűnik, hogy ez most jól sikerült. A lányka nem engedi el a képzeletbeli gyeplőt, amibe belekapaszkodott a kérdéseivel, tovább firtatja, hogy mi dolga van neki és Mainak egymással.*
- Ez igaz *válaszolja először mosolyogva a hallottak első felére, ám mielőtt újra felelne az átfogalmazott, de korábban már feltett kérdésre, röviden eltűnődik, addig csak méregeti a zöld szempárt. Úgy tűnik, hogy ez a kis elf igazán közel állhat Maihoz. Egy gyerek mindig különösen kíváncsi arra, akik megjelennek a szerettei közelében. Most is erről lehet szó.*
- Megígértem, hogy megcsinálok neki valamit, és most lettem kész vele. Azt hoztam el neki, de sajnos, ahogy hallottam, nincs itthon. Tényleg nincs? *Kérdez vissza kíváncsian. Az is jellemző a gyerekekre, hogy végtelenül őszinték, így most van esélye azt is megtudni, hogy a félvér nő tényleg nem tartózkodik-e a kúriában, vagy csak őt akarja lerázni azzal, hogy neki ezt a történetet adták elő.
A bemutatkozás igazán aranyosan hat számára, vörösre festett ajkai újra mosolyra is húzódnak miatta.*
- Milyen szép név! Most akkor játszunk? Tudod, én szeretem a játékokat, szóval ezzel most megvettél. *Az egyértelmű a számára, hogy nem ez a kislány igazi neve, de abba nem gondol bele, hogy azért használja, mert nem is tudja az igazit. Ehelyett valóban csak egy játéknak fogja fel, ahol a kislány másnak tetteti magát, mint aki valójában.*
- Ó, értem. Szikra, az állatok hűséges barátja. Kicsiny leány, hatalmas szívvel, aki mindent megtesz, hogy a négylábú barátai jól érezzék magukat, igaz? *Próbál életet lehelni a nem létező kis történetbe, hátha az tetszik majd a lánynak, s közben rá is térhetnének arra, hogy ő is bemutatkozzon, de mindezt megzavarja a kis közjáték az illattal és a virágokkal. Ahogy körülötte lépked Szikra, ő próbálja követni a tekintetével, csak a háta mögött veszti szem előtt egy pillanatra.*
- Virágok? *Hamar leesik neki, hogy mire gondol a lány.* Ó! Nincsenek virágok, csak az illatuk van velem. Finom, igaz? Azért kell, hogy aki akar, az felismerhessen. *Közben gondolkozik, hogy az ő neve mi legyen a rögtönzött mesében.*
- Az én nevem… Rózsatőr Lirae. Úgy aggatták rám a városokban, ahol jártam. Hogy miért pont ezt, könnyedén kitalálhatod. A rózsaillat miatt, ami körülvesz engem, a tőr szócskát pedig azért tapasztották hozzá, mert a rózsa kis tüskéi nagyon hegyesek. Vigyázni kell velük! A Lirae név pedig a hangszerből fakad, a lírából. Tudod, én zenélni és énekelni szoktam másoknak, és innen kaptam. *Arra továbbra is különösen figyel, hogy a sáros kis mancsok kellően távol maradjanak tőle, de a történetmesélésbe a végén még bele is fog feletkezni.*
//Mester és tanítvány//
*Tény, hogy Merlana a kinézetével nem illik bele a környezetébe. Azt azonban nem tudhatja a kis kíváncsi elf leány, hogy mindez szándékos és tudatos a nő részéről. Mikor ezt az elegáns, vörös ruhát viseli, nem is célja beleolvadni tömegbe, pont az a célja, hogy kitűnjön onnan és észrevegyék. Úgy tűnik, hogy ez most jól sikerült. A lányka nem engedi el a képzeletbeli gyeplőt, amibe belekapaszkodott a kérdéseivel, tovább firtatja, hogy mi dolga van neki és Mainak egymással.*
- Ez igaz *válaszolja először mosolyogva a hallottak első felére, ám mielőtt újra felelne az átfogalmazott, de korábban már feltett kérdésre, röviden eltűnődik, addig csak méregeti a zöld szempárt. Úgy tűnik, hogy ez a kis elf igazán közel állhat Maihoz. Egy gyerek mindig különösen kíváncsi arra, akik megjelennek a szerettei közelében. Most is erről lehet szó.*
- Megígértem, hogy megcsinálok neki valamit, és most lettem kész vele. Azt hoztam el neki, de sajnos, ahogy hallottam, nincs itthon. Tényleg nincs? *Kérdez vissza kíváncsian. Az is jellemző a gyerekekre, hogy végtelenül őszinték, így most van esélye azt is megtudni, hogy a félvér nő tényleg nem tartózkodik-e a kúriában, vagy csak őt akarja lerázni azzal, hogy neki ezt a történetet adták elő.
A bemutatkozás igazán aranyosan hat számára, vörösre festett ajkai újra mosolyra is húzódnak miatta.*
- Milyen szép név! Most akkor játszunk? Tudod, én szeretem a játékokat, szóval ezzel most megvettél. *Az egyértelmű a számára, hogy nem ez a kislány igazi neve, de abba nem gondol bele, hogy azért használja, mert nem is tudja az igazit. Ehelyett valóban csak egy játéknak fogja fel, ahol a kislány másnak tetteti magát, mint aki valójában.*
- Ó, értem. Szikra, az állatok hűséges barátja. Kicsiny leány, hatalmas szívvel, aki mindent megtesz, hogy a négylábú barátai jól érezzék magukat, igaz? *Próbál életet lehelni a nem létező kis történetbe, hátha az tetszik majd a lánynak, s közben rá is térhetnének arra, hogy ő is bemutatkozzon, de mindezt megzavarja a kis közjáték az illattal és a virágokkal. Ahogy körülötte lépked Szikra, ő próbálja követni a tekintetével, csak a háta mögött veszti szem előtt egy pillanatra.*
- Virágok? *Hamar leesik neki, hogy mire gondol a lány.* Ó! Nincsenek virágok, csak az illatuk van velem. Finom, igaz? Azért kell, hogy aki akar, az felismerhessen. *Közben gondolkozik, hogy az ő neve mi legyen a rögtönzött mesében.*
- Az én nevem… Rózsatőr Lirae. Úgy aggatták rám a városokban, ahol jártam. Hogy miért pont ezt, könnyedén kitalálhatod. A rózsaillat miatt, ami körülvesz engem, a tőr szócskát pedig azért tapasztották hozzá, mert a rózsa kis tüskéi nagyon hegyesek. Vigyázni kell velük! A Lirae név pedig a hangszerből fakad, a lírából. Tudod, én zenélni és énekelni szoktam másoknak, és innen kaptam. *Arra továbbra is különösen figyel, hogy a sáros kis mancsok kellően távol maradjanak tőle, de a történetmesélésbe a végén még bele is fog feletkezni.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:13:46
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* A félresikerült belépő után Nimeril döcögősen, de igyekszik előadni, hogy miért is van ő tulajdonképpen itt. Ez az egész olyan rendezetlen, ami felettébb zavarja. Zavarja a nő megjelenése, közvetlensége és még az is, hogy mellőzné a formaságokat. Nem szereti ő az ilyet. Nehezére esik másokkal közvetlenül tárgyalni, ha egyszer ő a hely főnöke. A bratyizás nem szokott jól elsülni tapasztalatai szerint. Ennél fogva meg fogja tartani továbbra is a magázódó stílust, neki nem megy olyan könnyen a váltás egy ismeretlennel szemben. Főleg, hogy neki aztán nincs ötlete, hogy mire gondol a másik azzal kapcsolatban, hogy hagyják a formaságokat. Ha Mai leül, akkor megköszöni majd ő is helyet foglal, így legalább majd nem látja talán a másik, hogy az ujjait tördeli. Ezzel legalább a papírlapot kíméli, ami mostantól majd az ölében pihen. Kicsi könnyebbség, hogy a hely dologra magától rávilágít a hölgy.*
- Biztosan nem jelent problémát a jelenlétem?* Kérdez gyorsan vissza, és csak igenlő válasz után fogja majd folytatni.*
- Eddig gyógyító, illetve tudományos tevékenységet folytattam a rezidencia falai között növényeken, állatokon és a város polgárjain.* Érzi, hogy ezen tevékenységek jó része nehezen összeegyeztethető az árvák megjelenésével kapcsolatban. A lelki fejlődésüknek igencsak ártana, ha vérző ordítozó beteget itt vágna fel az egyik szobában. Nem beszélve a kockázatról, hogy valami fertőző betegséget is behozhatnak ide, ha sűrűn járkálnak hozzá betegek. Itt rápillant a nő arcára, de ha találkozik a pillantásával, akkor hamar félre fordítja a tekintetét. Ha nem zökkent volna ki, akkor lehet gördülékenyebben ment volna ez a beszélgetés, de így elég kínos. Igazából most ha nem töri meg a csendet az igazgatónő, akkor némaság lesz. Nimeril elmondta mivel foglalkozik, onnan meg kapott valami félinformációt, hogy nagy változások lesznek. Most várja, hogy elmondják, mit lehet és mit kell megtennie meg a többi.*
//Második szál//
* A félresikerült belépő után Nimeril döcögősen, de igyekszik előadni, hogy miért is van ő tulajdonképpen itt. Ez az egész olyan rendezetlen, ami felettébb zavarja. Zavarja a nő megjelenése, közvetlensége és még az is, hogy mellőzné a formaságokat. Nem szereti ő az ilyet. Nehezére esik másokkal közvetlenül tárgyalni, ha egyszer ő a hely főnöke. A bratyizás nem szokott jól elsülni tapasztalatai szerint. Ennél fogva meg fogja tartani továbbra is a magázódó stílust, neki nem megy olyan könnyen a váltás egy ismeretlennel szemben. Főleg, hogy neki aztán nincs ötlete, hogy mire gondol a másik azzal kapcsolatban, hogy hagyják a formaságokat. Ha Mai leül, akkor megköszöni majd ő is helyet foglal, így legalább majd nem látja talán a másik, hogy az ujjait tördeli. Ezzel legalább a papírlapot kíméli, ami mostantól majd az ölében pihen. Kicsi könnyebbség, hogy a hely dologra magától rávilágít a hölgy.*
- Biztosan nem jelent problémát a jelenlétem?* Kérdez gyorsan vissza, és csak igenlő válasz után fogja majd folytatni.*
- Eddig gyógyító, illetve tudományos tevékenységet folytattam a rezidencia falai között növényeken, állatokon és a város polgárjain.* Érzi, hogy ezen tevékenységek jó része nehezen összeegyeztethető az árvák megjelenésével kapcsolatban. A lelki fejlődésüknek igencsak ártana, ha vérző ordítozó beteget itt vágna fel az egyik szobában. Nem beszélve a kockázatról, hogy valami fertőző betegséget is behozhatnak ide, ha sűrűn járkálnak hozzá betegek. Itt rápillant a nő arcára, de ha találkozik a pillantásával, akkor hamar félre fordítja a tekintetét. Ha nem zökkent volna ki, akkor lehet gördülékenyebben ment volna ez a beszélgetés, de így elég kínos. Igazából most ha nem töri meg a csendet az igazgatónő, akkor némaság lesz. Nimeril elmondta mivel foglalkozik, onnan meg kapott valami félinformációt, hogy nagy változások lesznek. Most várja, hogy elmondják, mit lehet és mit kell megtennie meg a többi.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:10:48
Üzenet elküldve: 2025-04-06 15:10:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Hármat? *Ráncolja a homlokát, mintha igen is sokallná a kért árat. Nincs új a nap alatt. Ő is hasonlóképp járt és járna el a két kölyök helyében. Persze az utóbbi időben jóval derekasabb tiszteletdíjért cserébe.*
-Biza, nem sajnálnék öt aranyat sem azért, hogy idekerítsétek a gondviselőt. Hmm? *Ujjai között felbukkan az öt aranyat érő, aprócska érme. Mesterien pörgeti végig bütykein, majd vissza. Nincs tömve már a zsebe arannyal, így természetesen nem áll szándékában egy aranyat sem biztosítani a két kis kullancsnak. Természetesen meghagyja őket abban a hitben, hogy információjuk igenis ér neki ennyit.
Hamarosan feltűnik azonban egy határozottan felnőtt alak. Sebtiben végigsimít ingén, majd elragadónak szánt vigyort költöztet ábrázatára.*
-Mádám! *Fogalma sincs, mi az illő megszólítás, de hallotta már ezt a szófordulatot jóféle körökben. Közben nem rest ujjai közül egy finom mozdulattal elrejteni az aranyérmét. Kitűnő ügyességnek örvend, így nem okoz nehézséget számára az efféle mutatvány.*
-Azon morfondíroztam, kell-e segítség a ház körül. Egy jó tál ebédért, talán némi aranyért és egy ágyért... *A mosolyt le nem költöztetné arcáról. Ha tudná, hogy egy lelencházba tévedt, bizonyosan bevetne más kártyákat is, egyelőre azonban megmarad a jól beváltaknál. Közben nem rest körültekintően megmérni szürke tekintetével, kivel is van dolga. Egy szigorú, cselédséget idéző ruhákba bújt, középkorú fehérnép. Nem az a rongyos fajta, sokkal inkább olyan házvezetőnő fajta.*
-Értek én mindenhez, tudniillik. Olyan vagyok, mint egy mágus, csak én a kezeimmel varázsolok. Vagy mi. *Megvonja vállát a nem túl erőteljes asszociációra és közben meri remélni, hogy nem az lesz az első, hogy a némber elhajtja.*
-A nevem Ha... *Gyorsan kapcsol; talán szerencsésebb, ha nem kürtöli ki keresztnevét rögtön.*
-Hamren. *A többi dologban nem lódít. Valóban hajlandó dolgozni némi ételért és egy kényelmes ágyért, míg nem kell visszatérnie a Kikötőbe. Az meg ki tudja, mikor van? Addig sem óhajt az utcán bujkálni a városőrök elől.*
-Hármat? *Ráncolja a homlokát, mintha igen is sokallná a kért árat. Nincs új a nap alatt. Ő is hasonlóképp járt és járna el a két kölyök helyében. Persze az utóbbi időben jóval derekasabb tiszteletdíjért cserébe.*
-Biza, nem sajnálnék öt aranyat sem azért, hogy idekerítsétek a gondviselőt. Hmm? *Ujjai között felbukkan az öt aranyat érő, aprócska érme. Mesterien pörgeti végig bütykein, majd vissza. Nincs tömve már a zsebe arannyal, így természetesen nem áll szándékában egy aranyat sem biztosítani a két kis kullancsnak. Természetesen meghagyja őket abban a hitben, hogy információjuk igenis ér neki ennyit.
Hamarosan feltűnik azonban egy határozottan felnőtt alak. Sebtiben végigsimít ingén, majd elragadónak szánt vigyort költöztet ábrázatára.*
-Mádám! *Fogalma sincs, mi az illő megszólítás, de hallotta már ezt a szófordulatot jóféle körökben. Közben nem rest ujjai közül egy finom mozdulattal elrejteni az aranyérmét. Kitűnő ügyességnek örvend, így nem okoz nehézséget számára az efféle mutatvány.*
-Azon morfondíroztam, kell-e segítség a ház körül. Egy jó tál ebédért, talán némi aranyért és egy ágyért... *A mosolyt le nem költöztetné arcáról. Ha tudná, hogy egy lelencházba tévedt, bizonyosan bevetne más kártyákat is, egyelőre azonban megmarad a jól beváltaknál. Közben nem rest körültekintően megmérni szürke tekintetével, kivel is van dolga. Egy szigorú, cselédséget idéző ruhákba bújt, középkorú fehérnép. Nem az a rongyos fajta, sokkal inkább olyan házvezetőnő fajta.*
-Értek én mindenhez, tudniillik. Olyan vagyok, mint egy mágus, csak én a kezeimmel varázsolok. Vagy mi. *Megvonja vállát a nem túl erőteljes asszociációra és közben meri remélni, hogy nem az lesz az első, hogy a némber elhajtja.*
-A nevem Ha... *Gyorsan kapcsol; talán szerencsésebb, ha nem kürtöli ki keresztnevét rögtön.*
-Hamren. *A többi dologban nem lódít. Valóban hajlandó dolgozni némi ételért és egy kényelmes ágyért, míg nem kell visszatérnie a Kikötőbe. Az meg ki tudja, mikor van? Addig sem óhajt az utcán bujkálni a városőrök elől.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 13:17:47
Üzenet elküldve: 2025-04-06 13:17:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Anviel az ebédet készíti elő, a gyerekek zömét pedig kicsalta a jó idő és a friss levegő. Zajosak, mint mindig, egyre inkább megszokják az ittlétet, aminek okán az itt dolgozóknak is kissé könnyebb az élet. Persze a könnyűség abban merül ki, hogy nem percenként, csupán fertályóránként kell valakit rendre inteni, még akkor is, ha a vasszigor nem jellemző. A kölyköknek a tanulás mellett jár a játék öröme is, amibe csak akkor van beleszólás, ha igencsak elfajulnak a nagy hévben. Most a hátsókertben zajlik a nagyobb élet, az elsőben csupán két félvér fiúcska készít egy kis víz és föld keverékéből sárgolyókat, hogy aztán jól megdobálhassák vele azt, aki… nos, erre még nincs ötletük, de nagy gyártásban vannak. A kezük ehhez mérten koszos, még egyiküknek a homlokára is jutott a barnás anyagból, így hát Tirwen éppen kineveti a társát, jelezvén, hogy mihez is hasonlít az a koszfolt. Ennek hevében Valmeris megemeli az egyik súlyos golyóbist, teljesen bizonyos, hogy kavics is jutott bele, de a mozdulatban megakasztja őt egy idegen hangja. Két huncutságtól csillogó szempár mered Haldrianra. *
- Nem mondjuk el! *Mondja minden köszöntést mellőzve a szőke hajú, aki azért még készenlétben tartja a rögtönzött harci eszközt, mikor is a sötét fürtös barátjára jelentőségteljesen ránéz, miután vállba bökte.*
- Vaaaagy… mennyire fontos? Megér… három aranyat?
*Vigyorog mind a kettő, mint a tejbetök, aztán komolyságot mímelve csak leolvad róluk, mert ők igenis komoly félemberek, akik nem adnak csak úgy információt holmi betolakodónak. Főleg nem nem létező szülőkről.
Anviel időközben felugrik valamiért a szobájába, hogy aztán az ablakon kinézve felfigyeljen a diskurzusra. Nem tűnik baljósnak a jelenet, de mégiscsak valami idegen jár csodájára a kölyköknek, így hát lassan, de biztosan lesétál az emeletről, hogy közelebbről is megtekintse a történéseket.*
*Anviel az ebédet készíti elő, a gyerekek zömét pedig kicsalta a jó idő és a friss levegő. Zajosak, mint mindig, egyre inkább megszokják az ittlétet, aminek okán az itt dolgozóknak is kissé könnyebb az élet. Persze a könnyűség abban merül ki, hogy nem percenként, csupán fertályóránként kell valakit rendre inteni, még akkor is, ha a vasszigor nem jellemző. A kölyköknek a tanulás mellett jár a játék öröme is, amibe csak akkor van beleszólás, ha igencsak elfajulnak a nagy hévben. Most a hátsókertben zajlik a nagyobb élet, az elsőben csupán két félvér fiúcska készít egy kis víz és föld keverékéből sárgolyókat, hogy aztán jól megdobálhassák vele azt, aki… nos, erre még nincs ötletük, de nagy gyártásban vannak. A kezük ehhez mérten koszos, még egyiküknek a homlokára is jutott a barnás anyagból, így hát Tirwen éppen kineveti a társát, jelezvén, hogy mihez is hasonlít az a koszfolt. Ennek hevében Valmeris megemeli az egyik súlyos golyóbist, teljesen bizonyos, hogy kavics is jutott bele, de a mozdulatban megakasztja őt egy idegen hangja. Két huncutságtól csillogó szempár mered Haldrianra. *
- Nem mondjuk el! *Mondja minden köszöntést mellőzve a szőke hajú, aki azért még készenlétben tartja a rögtönzött harci eszközt, mikor is a sötét fürtös barátjára jelentőségteljesen ránéz, miután vállba bökte.*
- Vaaaagy… mennyire fontos? Megér… három aranyat?
*Vigyorog mind a kettő, mint a tejbetök, aztán komolyságot mímelve csak leolvad róluk, mert ők igenis komoly félemberek, akik nem adnak csak úgy információt holmi betolakodónak. Főleg nem nem létező szülőkről.
Anviel időközben felugrik valamiért a szobájába, hogy aztán az ablakon kinézve felfigyeljen a diskurzusra. Nem tűnik baljósnak a jelenet, de mégiscsak valami idegen jár csodájára a kölyköknek, így hát lassan, de biztosan lesétál az emeletről, hogy közelebbről is megtekintse a történéseket.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:56:40
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:56:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Pampogás //
//Második szál//
*Jól gondolta, hogy aki belépett a szobájába a macskájával együtt, az nem lehet más, mint Nimeril. A megismerkedésre még nem tudtak sort keríteni, így a lány teszi meg az első lépést, a maga különös módján. Kissé kipirult, enyhén zavarban is lehet, amit az is mutat, hogy kerüli a szemkontaktust. Ezért hát Mai kell legyen az, aki úgy fogadja őt, hogy amaz ne érezze rosszul magát. Bármikor magára tudná ölteni a jégcsap köntösét, de nem a ház lakóival szemben.
Figyelmesen hallgat és próbálja összerakni a hallottakat a látottakkal. Túl hivatalosnak hat a lány, morzsolja a papírt, láthatóan ideges, mégsem jön ki belőle minden, amit szeretne, vagy úgy, ahogy szeretné azt tálalni. Legalábbis a félvér ezt látja, s be is indul nála ösztönösen, hogy meg kell nyugtassa a másikat. Persze, nem tudja hová akar kilyukadni Nimeril, csupán sejtései vannak róla. Valaki, aki teljes jogúnak érezte a házban magát, most talán megingott ebben a hitében. Hiszen mondhatni „elvették” tőle a megszokottat.*
- Hagyjuk kérlek ezeket a formalitásokat. *Mondja, majd a székek felé int, hogy ha van kedve a másiknak, üljenek le. Kifejezetten a magázódásra gondol. Ő, ha döntéshozó is, de nem több senkinél, sőt, a maga módján mindig arra törekszik, hogy egyensúlyt teremtsen. Persze olyan egyensúlyt, ami elsősorban a házat szolgálja, s neki is kedvez. És a vele szemben álló minden tudomása szerint, igen hasznos lehet, így hát ő is az lesz neki.*
- Igen és még rengeteg változás lesz ezen felül is. De ez nem jelenti azt, hogy neked ne lenne itt hely, ha erre gondolsz. Mondd el kérlek, hogy mit szeretnél.
*Végigpillant a lányon, minden érdekli, amit olvasni lehet, így megakad a papíroson a kék szem, de még nem kérdez rá. Előbb szeretné hallani teljes egészében, hogy miért van itt a másik.*
//Második szál//
*Jól gondolta, hogy aki belépett a szobájába a macskájával együtt, az nem lehet más, mint Nimeril. A megismerkedésre még nem tudtak sort keríteni, így a lány teszi meg az első lépést, a maga különös módján. Kissé kipirult, enyhén zavarban is lehet, amit az is mutat, hogy kerüli a szemkontaktust. Ezért hát Mai kell legyen az, aki úgy fogadja őt, hogy amaz ne érezze rosszul magát. Bármikor magára tudná ölteni a jégcsap köntösét, de nem a ház lakóival szemben.
Figyelmesen hallgat és próbálja összerakni a hallottakat a látottakkal. Túl hivatalosnak hat a lány, morzsolja a papírt, láthatóan ideges, mégsem jön ki belőle minden, amit szeretne, vagy úgy, ahogy szeretné azt tálalni. Legalábbis a félvér ezt látja, s be is indul nála ösztönösen, hogy meg kell nyugtassa a másikat. Persze, nem tudja hová akar kilyukadni Nimeril, csupán sejtései vannak róla. Valaki, aki teljes jogúnak érezte a házban magát, most talán megingott ebben a hitében. Hiszen mondhatni „elvették” tőle a megszokottat.*
- Hagyjuk kérlek ezeket a formalitásokat. *Mondja, majd a székek felé int, hogy ha van kedve a másiknak, üljenek le. Kifejezetten a magázódásra gondol. Ő, ha döntéshozó is, de nem több senkinél, sőt, a maga módján mindig arra törekszik, hogy egyensúlyt teremtsen. Persze olyan egyensúlyt, ami elsősorban a házat szolgálja, s neki is kedvez. És a vele szemben álló minden tudomása szerint, igen hasznos lehet, így hát ő is az lesz neki.*
- Igen és még rengeteg változás lesz ezen felül is. De ez nem jelenti azt, hogy neked ne lenne itt hely, ha erre gondolsz. Mondd el kérlek, hogy mit szeretnél.
*Végigpillant a lányon, minden érdekli, amit olvasni lehet, így megakad a papíroson a kék szem, de még nem kérdez rá. Előbb szeretné hallani teljes egészében, hogy miért van itt a másik.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:29:23
Üzenet elküldve: 2025-04-06 11:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A rikító zöld szemek megállás nélkül mérik fel a szép ruhás kétlábút. Valamiért nem illik bele az itteni környezetbe. Mint egy rózsaszál a gyógynövényes kert közepén.
Amint a másik egy elegáns mozdulattal megpördül, a szép ruhája is vele együtt szinte táncra kél. Csodálattal csillannak fel a firtató szempárok. De ennyivel még nem fogja lekenyerezni őt.
Ahogy a szép ruhás egy rövidke kacajjal illeti, csak érdeklődve oldalra billenti kócos fejét. Nem érti mi olyan vicces a kérdésében.
Kit és mit szégyenítene meg munkájával, nem igazán bolygatta meg sosem képzeletét . Az állatok jó léte fontosabb annál.*
-Maival sosem unalmas beszélgetni. Mit szeretnél tőle?
*Felőle hangsúlyozhatja amennyire szeretné, de nem hisz neki. Maival sosem volt olyan beszélgetése amin unatkozott volna. Csak ha a számolást tanította a gyerekeknek, mert az már tényleg unalmas.*
-Szikra. Aranyszarvas Szikra.
*Válaszolja, még picit ki is húzza magát büszkén. Talán ő az első olyan gyermek aki megkapta ezt a nevet, mivel semmit nem tudtak a család nevéről.
Végig pillant piszkos nadrágján és felsőjén, mikor a másik megszólja kinézetét. Nem sértődik meg rajta, őt sosem zavarta a kosz, sőt valamiért biztonság érzetet nyújt számára. Eltakarja a saját illatát amit a ragadozók követni tudnának.*
-Nem hagyom magam. Nem bántottak. Az istállót takarítottam ki.
*Általában ő az aki mások kisebb kárát okozza csínytevéseivel, meg is fordul és mutat az istálló irányába.*
-Neked mi a neved? Kitől kaptad?
*Kérdez vissza és pár lépést tesz közelebb a másikhoz. Enyhén bele is szimatol a levegőbe, mert valami édeskés illatot érzett a nő irányából, és valóban igaza van. Szemei kikerekednek az illat hatására, mintha ezernyi apró virág illata csapta volna meg. Ez majdnem olyan mint Mai illata, de sokkal erősebb és intenzívebb.*
-Hol vannak? A virágok?
*Kezdi el körbe lépdelni a nőt kíváncsian látszólag keres valamit rajta. Apró mancsait még nem használva Merlana szerencséjére.*
//Mester és tanítvány//
*A rikító zöld szemek megállás nélkül mérik fel a szép ruhás kétlábút. Valamiért nem illik bele az itteni környezetbe. Mint egy rózsaszál a gyógynövényes kert közepén.
Amint a másik egy elegáns mozdulattal megpördül, a szép ruhája is vele együtt szinte táncra kél. Csodálattal csillannak fel a firtató szempárok. De ennyivel még nem fogja lekenyerezni őt.
Ahogy a szép ruhás egy rövidke kacajjal illeti, csak érdeklődve oldalra billenti kócos fejét. Nem érti mi olyan vicces a kérdésében.
Kit és mit szégyenítene meg munkájával, nem igazán bolygatta meg sosem képzeletét . Az állatok jó léte fontosabb annál.*
-Maival sosem unalmas beszélgetni. Mit szeretnél tőle?
*Felőle hangsúlyozhatja amennyire szeretné, de nem hisz neki. Maival sosem volt olyan beszélgetése amin unatkozott volna. Csak ha a számolást tanította a gyerekeknek, mert az már tényleg unalmas.*
-Szikra. Aranyszarvas Szikra.
*Válaszolja, még picit ki is húzza magát büszkén. Talán ő az első olyan gyermek aki megkapta ezt a nevet, mivel semmit nem tudtak a család nevéről.
Végig pillant piszkos nadrágján és felsőjén, mikor a másik megszólja kinézetét. Nem sértődik meg rajta, őt sosem zavarta a kosz, sőt valamiért biztonság érzetet nyújt számára. Eltakarja a saját illatát amit a ragadozók követni tudnának.*
-Nem hagyom magam. Nem bántottak. Az istállót takarítottam ki.
*Általában ő az aki mások kisebb kárát okozza csínytevéseivel, meg is fordul és mutat az istálló irányába.*
-Neked mi a neved? Kitől kaptad?
*Kérdez vissza és pár lépést tesz közelebb a másikhoz. Enyhén bele is szimatol a levegőbe, mert valami édeskés illatot érzett a nő irányából, és valóban igaza van. Szemei kikerekednek az illat hatására, mintha ezernyi apró virág illata csapta volna meg. Ez majdnem olyan mint Mai illata, de sokkal erősebb és intenzívebb.*
-Hol vannak? A virágok?
*Kezdi el körbe lépdelni a nőt kíváncsian látszólag keres valamit rajta. Apró mancsait még nem használva Merlana szerencséjére.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:08:15
Üzenet elküldve: 2025-04-06 10:08:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Már épp nyúlna a vaskapu kilincséhez, hogy maga mögött hagyja a kúriát, miután nem sikerült elintéznie egyik ügyet sem, amiért jött, mikor egy, a semmiből megszólaló, vékonyka hang hallatára megtorpan. Az ujjai így nem fonódnak a kilincsre, helyette megpördül saját tengelye körül, s vele együtt pörög látványosan ruhájának hosszú, majdnem bokáig érő szoknya része is, míg végül kecsesen omlik rá újra harisnyás lábaira. Pár pillanatig értetlenül tekintget körbe, mire ráeszmél, hogy a hang tulajdonosát a sövény környékén és picivel a talajhoz közelebb kell keresnie.
Egy különös, szinte hófehér, kissé kócos, ám mégis szemrevaló hajkoronával rendelkező, hosszúfülű lányka lép elé, és nemes egyszerűséggel kérdőre vonja, hogy miért kereste az árvaház igazgatónőjét.*
- Hogy tessék? *Annyira furcsán és váratlanul éri a neki szegezett kérdés, hogy először csak röviden felkacag miatta, közben pedig végignéz a kislányon, és egyet még hátra is lép, mikor meglátja, hogy mennyire mocskos szegényke. Az kéne még, hogy véletlenül hozzáérjen az ő kedvenc, vörös ruhájához, és összesározza vele. Arról persze mit sem tud, hogy a kis elf a felnőtteket megszégyenítő kötelességtudattal gondoskodott a rezidencia állatairól. Mondjuk azt sem tudja, hogy vannak itt állatok, de akkor mindjárt más értelmet nyerne a látvány, bár köszöni szépen, ő akkor sem szeretne piszkos lenni. Így azonban csak azt hiszi, hogy amaz lány létére úgy hancúrozott idekint, hogy nem vigyázott a ruhájára.
Végül elmosolyodik, mielőtt válaszolna a kislány kérdésére.*
- Azért, mert fontos dolgokról szerettem volna vele beszélni. Olyanokról, amik nekünk, felnőtteknek fontosak, de gyerekek számára szörnyen unalmasak. *Erőteljesen kihangsúlyozza a szörnyen szót, mert egyáltalán nem akar az ittlétéről magyarázkodni, főleg nem egy gyereknek. Kissé újra eltűnődik, majd újra a zöld szempárt figyeli.*
- Mondd csak, kislány, hogy hívnak? *kérdezi kedvesen.* Miért vagy ilyen kis piszkos? Tudod, a fiúk szokták ennyire összekoszolni magukat. A lányok általában szeretnek vigyázni a ruhájukra. Mi történt? Talán bántottak téged? *Igen, el tudja képzelni azt is, hogy a fiúk jól meghempergették szegényt a sárban, bár erősen kétli, hogy azt a nevelők hagynák. Mindenesetre a kinézete, a sövény mögül való előbukkanás és a furcsa kérdés miatt is felkeltette az érdeklődését a lány.*
//Mester és tanítvány//
*Már épp nyúlna a vaskapu kilincséhez, hogy maga mögött hagyja a kúriát, miután nem sikerült elintéznie egyik ügyet sem, amiért jött, mikor egy, a semmiből megszólaló, vékonyka hang hallatára megtorpan. Az ujjai így nem fonódnak a kilincsre, helyette megpördül saját tengelye körül, s vele együtt pörög látványosan ruhájának hosszú, majdnem bokáig érő szoknya része is, míg végül kecsesen omlik rá újra harisnyás lábaira. Pár pillanatig értetlenül tekintget körbe, mire ráeszmél, hogy a hang tulajdonosát a sövény környékén és picivel a talajhoz közelebb kell keresnie.
Egy különös, szinte hófehér, kissé kócos, ám mégis szemrevaló hajkoronával rendelkező, hosszúfülű lányka lép elé, és nemes egyszerűséggel kérdőre vonja, hogy miért kereste az árvaház igazgatónőjét.*
- Hogy tessék? *Annyira furcsán és váratlanul éri a neki szegezett kérdés, hogy először csak röviden felkacag miatta, közben pedig végignéz a kislányon, és egyet még hátra is lép, mikor meglátja, hogy mennyire mocskos szegényke. Az kéne még, hogy véletlenül hozzáérjen az ő kedvenc, vörös ruhájához, és összesározza vele. Arról persze mit sem tud, hogy a kis elf a felnőtteket megszégyenítő kötelességtudattal gondoskodott a rezidencia állatairól. Mondjuk azt sem tudja, hogy vannak itt állatok, de akkor mindjárt más értelmet nyerne a látvány, bár köszöni szépen, ő akkor sem szeretne piszkos lenni. Így azonban csak azt hiszi, hogy amaz lány létére úgy hancúrozott idekint, hogy nem vigyázott a ruhájára.
Végül elmosolyodik, mielőtt válaszolna a kislány kérdésére.*
- Azért, mert fontos dolgokról szerettem volna vele beszélni. Olyanokról, amik nekünk, felnőtteknek fontosak, de gyerekek számára szörnyen unalmasak. *Erőteljesen kihangsúlyozza a szörnyen szót, mert egyáltalán nem akar az ittlétéről magyarázkodni, főleg nem egy gyereknek. Kissé újra eltűnődik, majd újra a zöld szempárt figyeli.*
- Mondd csak, kislány, hogy hívnak? *kérdezi kedvesen.* Miért vagy ilyen kis piszkos? Tudod, a fiúk szokták ennyire összekoszolni magukat. A lányok általában szeretnek vigyázni a ruhájukra. Mi történt? Talán bántottak téged? *Igen, el tudja képzelni azt is, hogy a fiúk jól meghempergették szegényt a sárban, bár erősen kétli, hogy azt a nevelők hagynák. Mindenesetre a kinézete, a sövény mögül való előbukkanás és a furcsa kérdés miatt is felkeltette az érdeklődését a lány.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-06 00:50:01
Üzenet elküldve: 2025-04-06 00:50:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ellógását ha a nevelők nem is vették észre, az állatok bizony megsínylették picit. Tryl túlságosan elfoglalt volt azzal, hogy a látszatot fenntartsa, miszerint Szikra csak beteg. Így az állatok takarítása, ha nem is etetése elmaradt. Érthető módon az újonnan érkezők még szokják az új környezet előnyeit, és amennyire lehet hanyagolják a kötelességeket.
Szikra természetesen elkerülve a feltűnést, a reggel folyamán zokszó nélkül veti bele magát a teendőkbe.
Mai által előírt kinti játszós ruhájában sétál végig a Rezidencia udvarán, egészen a pajtáig meg sem áll.*
-Jó reggelt mindenki!
*Köszönti is a négylábúakat fennhangon, azok meg mintha értenék nyerítenek vagy épp bőgnek neki vissza. Erről jut eszébe, igyekszik figyelemmel kísérni a sánta csacsi bőgését. Miszerint amaz tényleg "Iá"-t vagy "Ió"-t emleget. Ki tudja lehet Rellan csak ugratta a múltkor még őket ezzel. Sebaj dologra fel.
Kezébe is kapja a vasvillát, ahogy Alaver mutatta teszi is a dolgát. Igaz majdnem kétszer olyan hosszú az eszköz mint jó maga de ez nem akadályozza a szorgalmas lánykát. Még szerencse, hogy egy két állat hiányzik mint például Bors. Így könnyebb kitakarítani az ő helyét is. A régi piszkos alom a talicskába kerül, majd az pedig kipenderítésbe az istálló mögé a komposztba. Jó táptalaj lesz majd belőle a kertjébe idővel. Ezt jó párszor megismétli még, erejéből csak annyira telik, hogy a talicskát negyedéig maximum a feléig pakolja. Így is hamar verejtékezni kezd a homloka.
Aztán már csak egy dolog marad hátra. A tiszta alom lehajítása az istálló emeletéről. Az a könnyebbik része. Hamar fel is szalad a létrán és nagy marék. Mi marék, öl számra hajigálja le a szalmát, mintha havazna úgy néz ki, ahogy az apró pernye száll a levegőben. Meg is csiklandozza az a szegény csacsi orrát, aki egy hatalmasat prüszköl tőle. Majd hangosan nyerít fel. IÓ!. Meg is csapja a fülét azonnal Szikrának, aki elismerően bólint csupán. Tényleg igaza volt Rellannak.
Le is mászik és a vasvillával elosztja a lehullajtott szalmát, a csacsinak pedig kifejezetten sokat ad alom gyanánt. Legyen a patája alatt valami puha réteg amíg gyógyulgat.
Ekkor jut eszébe, hát szegénykéknek inniuk is kell valamit. Nem is húzza az időt, az apró lábak megindulnak a kút felé. Egy jó idő már el is telt a takarítással, az izzadt homlokát törli le éppen, ahogy az égbolton egyre jobban felszaladó napocska ragyog. Bizony kezd már jobb idő is beköszönteni.
A kúthoz érve, már bevált módot használva tekeri a kerekét, és egy bottal kihúzva a csak félig merített vödröt gyorsabban halad a víz osztás az állatoknak.
Végül ott áll, kicsit pilledten, izzadtan, trágyás cipőben, de büszkén. Szép, tisza, rendezett istálló, amit az itteni állatok megérdemelnek. Még gyönyörködik pár pillanatot művében, mikor a vaskapu nyikorgására és csapódására lesz figyelmes.
Csak nem Mai jött haza? Jut eszébe a gondolat, és meg is iramodik a bejárat felé. Azonban meglepetésére, nem Mait látja. Hanem egy idegen kétlábút. Nem is akármilyet. Olyan szép díszes ruhában amit csak Mainak a szekrényében látott. Persze ez neki sokat nem mond, csak ehhez hasonlítja. A vörös rúzs a nő száján pedig annyira rikítóan hat számára, mintha a legvörösebb színű rózsának a szírmát tapasztotta volna a szájára.
Óvatosan, halkan, lapítva követi őt a sövény takarásában, majd a távolból fülel amikor az a nagy ajtón kopogni kezd. Anviel néni válaszol, és ha jól hallja Mait keresi, de miért? Ki ő egyáltalán?
Továbbra is a bokrok takarásában követi amíg tudja, majd mielőtt az még hozzáérne a nagy vaskapuhoz, hogy kinyissa a vékony de annál hangosabb hangocska, határozottan vonja kérdőre az érkezöt.*
-Miért keresed Mait?
*Lép ki most már a hang forrása is a sövény takarásából. Ott is áll a kis hegyes fülű lányka piszkosan csapzottan ugyan, de a smaragdok fírtatják a másik vonásait gyanakvóan.*
//Mester és tanítvány//
*Ellógását ha a nevelők nem is vették észre, az állatok bizony megsínylették picit. Tryl túlságosan elfoglalt volt azzal, hogy a látszatot fenntartsa, miszerint Szikra csak beteg. Így az állatok takarítása, ha nem is etetése elmaradt. Érthető módon az újonnan érkezők még szokják az új környezet előnyeit, és amennyire lehet hanyagolják a kötelességeket.
Szikra természetesen elkerülve a feltűnést, a reggel folyamán zokszó nélkül veti bele magát a teendőkbe.
Mai által előírt kinti játszós ruhájában sétál végig a Rezidencia udvarán, egészen a pajtáig meg sem áll.*
-Jó reggelt mindenki!
*Köszönti is a négylábúakat fennhangon, azok meg mintha értenék nyerítenek vagy épp bőgnek neki vissza. Erről jut eszébe, igyekszik figyelemmel kísérni a sánta csacsi bőgését. Miszerint amaz tényleg "Iá"-t vagy "Ió"-t emleget. Ki tudja lehet Rellan csak ugratta a múltkor még őket ezzel. Sebaj dologra fel.
Kezébe is kapja a vasvillát, ahogy Alaver mutatta teszi is a dolgát. Igaz majdnem kétszer olyan hosszú az eszköz mint jó maga de ez nem akadályozza a szorgalmas lánykát. Még szerencse, hogy egy két állat hiányzik mint például Bors. Így könnyebb kitakarítani az ő helyét is. A régi piszkos alom a talicskába kerül, majd az pedig kipenderítésbe az istálló mögé a komposztba. Jó táptalaj lesz majd belőle a kertjébe idővel. Ezt jó párszor megismétli még, erejéből csak annyira telik, hogy a talicskát negyedéig maximum a feléig pakolja. Így is hamar verejtékezni kezd a homloka.
Aztán már csak egy dolog marad hátra. A tiszta alom lehajítása az istálló emeletéről. Az a könnyebbik része. Hamar fel is szalad a létrán és nagy marék. Mi marék, öl számra hajigálja le a szalmát, mintha havazna úgy néz ki, ahogy az apró pernye száll a levegőben. Meg is csiklandozza az a szegény csacsi orrát, aki egy hatalmasat prüszköl tőle. Majd hangosan nyerít fel. IÓ!. Meg is csapja a fülét azonnal Szikrának, aki elismerően bólint csupán. Tényleg igaza volt Rellannak.
Le is mászik és a vasvillával elosztja a lehullajtott szalmát, a csacsinak pedig kifejezetten sokat ad alom gyanánt. Legyen a patája alatt valami puha réteg amíg gyógyulgat.
Ekkor jut eszébe, hát szegénykéknek inniuk is kell valamit. Nem is húzza az időt, az apró lábak megindulnak a kút felé. Egy jó idő már el is telt a takarítással, az izzadt homlokát törli le éppen, ahogy az égbolton egyre jobban felszaladó napocska ragyog. Bizony kezd már jobb idő is beköszönteni.
A kúthoz érve, már bevált módot használva tekeri a kerekét, és egy bottal kihúzva a csak félig merített vödröt gyorsabban halad a víz osztás az állatoknak.
Végül ott áll, kicsit pilledten, izzadtan, trágyás cipőben, de büszkén. Szép, tisza, rendezett istálló, amit az itteni állatok megérdemelnek. Még gyönyörködik pár pillanatot művében, mikor a vaskapu nyikorgására és csapódására lesz figyelmes.
Csak nem Mai jött haza? Jut eszébe a gondolat, és meg is iramodik a bejárat felé. Azonban meglepetésére, nem Mait látja. Hanem egy idegen kétlábút. Nem is akármilyet. Olyan szép díszes ruhában amit csak Mainak a szekrényében látott. Persze ez neki sokat nem mond, csak ehhez hasonlítja. A vörös rúzs a nő száján pedig annyira rikítóan hat számára, mintha a legvörösebb színű rózsának a szírmát tapasztotta volna a szájára.
Óvatosan, halkan, lapítva követi őt a sövény takarásában, majd a távolból fülel amikor az a nagy ajtón kopogni kezd. Anviel néni válaszol, és ha jól hallja Mait keresi, de miért? Ki ő egyáltalán?
Továbbra is a bokrok takarásában követi amíg tudja, majd mielőtt az még hozzáérne a nagy vaskapuhoz, hogy kinyissa a vékony de annál hangosabb hangocska, határozottan vonja kérdőre az érkezöt.*
-Miért keresed Mait?
*Lép ki most már a hang forrása is a sövény takarásából. Ott is áll a kis hegyes fülű lányka piszkosan csapzottan ugyan, de a smaragdok fírtatják a másik vonásait gyanakvóan.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 22:45:08
Üzenet elküldve: 2025-04-05 22:45:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Határozottnak tűnő, mégis bizonytalan léptekkel érkezik meg a rezidencia kapujához. Öltözete ezúttal is kifogásolhatatlan, elegáns, talán csak a rúzs az ajkain erősebb most is a kelleténél, de ez már úgymond a védjegye. Nem is egyetlen ügy az, mi miatt ma ide érkezett, hanem kettő. Egyrészt, ha azt akarják, hogy Nelira velük tarthasson a wegtoreni útra, akkor, ahogy ígérte, el kell intéznie, hogy az általa pártfogolt gyermek addig is jó helyre kerüljön. Hát hol is lehetne jobb helyen, mint az újonnan megnyitott árvaházban, ahová a hírek szerint nemrégiben több tucat csöppség költözött be?
A másik ügy pedig számára fontos. Nagyon fontos. Egy vékonyabb könyvecskét szorongat a karjai közt, melyben megírt magáról és a motivációjáról mindent, ami számít, és meggyőzheti Mait arról, hogy foglalkozzon vele. Mai ezt kérte tőle, ő pedig megtett minden tőle telhetőt, hogy megfeleljen neki. Szüksége van arra, amit tőle tanulhat, megadna érte bármit. Bármit… nos, azt a pénzt, amit kér, egészen biztosan nem fogja tudni kifizetni, de van más ötlete. Ha felajánlja, hogy ingyen tanít a kicsiknek zenét, azzal gyakorlatilag ő fizet. Ez hát a terve, de miért is alakulna bármi úgy, ahogy szeretné?
Mikor bekopog a hatalmas tölgyfaajtón, egy számára ismeretlen nő fogadja, aki Mai és a tulajdonos nemes távollétében a ház vezetőjeként mutatkozik be.*
- Igen, Mai Faensát keresem. Nincs itt? Hát ez felettébb kellemetlen. Nem, nem szeretnék neki üzenetet hagyni. Az ügy, mely miatt jöttem, rendkívül bizalmas, így mindenképp személyesen szeretnék beszélni vele. Mindenesetre köszönöm! Majd visszajövök máskor. Kellemes napot! *Hallatszódik a két nő közti szóváltás a körülöttük lévőknek, bár nem valószínű, hogy a közelben játszadozó gyerekek bármelyikét érdekelné a felnőttek beszélgetése.
Miután Mai jelenleg nem tartózkodik itt, vagy épp csupán ezt mondják neki, dolga végezetlenül köszön el és fordít hátat a kúria bejáratának, és indul lefelé a lépcsőkön a kapu irányába, hogy távozzon.*
//Mester és tanítvány//
*Határozottnak tűnő, mégis bizonytalan léptekkel érkezik meg a rezidencia kapujához. Öltözete ezúttal is kifogásolhatatlan, elegáns, talán csak a rúzs az ajkain erősebb most is a kelleténél, de ez már úgymond a védjegye. Nem is egyetlen ügy az, mi miatt ma ide érkezett, hanem kettő. Egyrészt, ha azt akarják, hogy Nelira velük tarthasson a wegtoreni útra, akkor, ahogy ígérte, el kell intéznie, hogy az általa pártfogolt gyermek addig is jó helyre kerüljön. Hát hol is lehetne jobb helyen, mint az újonnan megnyitott árvaházban, ahová a hírek szerint nemrégiben több tucat csöppség költözött be?
A másik ügy pedig számára fontos. Nagyon fontos. Egy vékonyabb könyvecskét szorongat a karjai közt, melyben megírt magáról és a motivációjáról mindent, ami számít, és meggyőzheti Mait arról, hogy foglalkozzon vele. Mai ezt kérte tőle, ő pedig megtett minden tőle telhetőt, hogy megfeleljen neki. Szüksége van arra, amit tőle tanulhat, megadna érte bármit. Bármit… nos, azt a pénzt, amit kér, egészen biztosan nem fogja tudni kifizetni, de van más ötlete. Ha felajánlja, hogy ingyen tanít a kicsiknek zenét, azzal gyakorlatilag ő fizet. Ez hát a terve, de miért is alakulna bármi úgy, ahogy szeretné?
Mikor bekopog a hatalmas tölgyfaajtón, egy számára ismeretlen nő fogadja, aki Mai és a tulajdonos nemes távollétében a ház vezetőjeként mutatkozik be.*
- Igen, Mai Faensát keresem. Nincs itt? Hát ez felettébb kellemetlen. Nem, nem szeretnék neki üzenetet hagyni. Az ügy, mely miatt jöttem, rendkívül bizalmas, így mindenképp személyesen szeretnék beszélni vele. Mindenesetre köszönöm! Majd visszajövök máskor. Kellemes napot! *Hallatszódik a két nő közti szóváltás a körülöttük lévőknek, bár nem valószínű, hogy a közelben játszadozó gyerekek bármelyikét érdekelné a felnőttek beszélgetése.
Miután Mai jelenleg nem tartózkodik itt, vagy épp csupán ezt mondják neki, dolga végezetlenül köszön el és fordít hátat a kúria bejáratának, és indul lefelé a lépcsőkön a kapu irányába, hogy távozzon.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 18:45:35
Üzenet elküldve: 2025-04-05 18:45:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Tisztában van vele, mit jelent Relael kisasszonynál, mikor elfoglalt és kimenőjét tölti. Hetekre, hónapokra szem elől tévesztették a fogadóban, most sincs ez másképp. Persze nem bánja a dolgot, elvégre ez neki is afféle kimenőt jelent. Méghozzá Artheniorban, ami önmagában izgalmas. Nem ismeri az utcákat, nem ismeri az embereket. És ők sem ismerik őt! Ez utóbbi mégiscsak előny.
Céltalanul, zsebre dugott kezekkel baktat egy jó ideig a macskaköves utcácskákon. Nehéz lenne egyetlen sétával feltérképezni a várost, ő most mégis kísérletet tesz rá. Nem érdekli túlzottan a fennforgás, mi azon a díszes, fehér hídon túl zajlik. A méretes, romos, bedeszkázott ablakú kúriák és kietlen utcák annál inkább lenyűgözik. Van egy sajátos hangulata e negyednek, ami a Kikötőre emlékezteti.
Nem próbál semmi vircsaftot eszközölni itt tartózkodása alatt. Igyekszik nem keresni a bajt. Nem, mintha szükségét érezné, általában az találja meg őt. Őt most nem veszedelem, még csak nem is egy dagadó zsebecske készteti megtorpanásra, hanem egy tatarozott, méretes rezidencia.*
-Az anyját! *Homlokráncolva szemléli egy darabig a pofás kúriát, mikor beszéd üti meg fülét. Gyermekhangok. Méghozzá kettő. Az első kertben áskálódnak, szó szerint. Szakadt teremtések, de látott ilyenből többet is a városban.
Sebtiben hátratűri fekete loboncát, majd közelebb lép a kapuhoz, óvatosan kapaszkodva meg annak rácsában.*
-Szervusztok, aprónépek! Itthon van apa? Hát anya? *Maga sem tudja, mi célból kérdi, de furdalja oldalát a kíváncsiság e hely iránt. Talán a kis kurafik a cselédség kölykeit képezik. És ha van cselédség, akkor talán elkél a segítő kéz is. Valamiből neki is fenn kell tartania magát. Honnan is tudhatná, hogy árvaházhoz van szerencséje?*
-Beszélnék velük. Nagyon fontos dologban. Olyan fontosban, hogy el sem hiszitek! *Igyekszik komoly képet vágni, szavait alátámasztandó. Odahaza jól kijött a kölykökkel a Kikötő árvái között. Talán sajátos szellemiségéből fakadóan, talán azért, mert ő sem élt meg sokkal több nyarat. Mindenesetre meri remélni, hogy a lurkók valóban lesznek oly kedvesek és kerítenek valakit.*
*Tisztában van vele, mit jelent Relael kisasszonynál, mikor elfoglalt és kimenőjét tölti. Hetekre, hónapokra szem elől tévesztették a fogadóban, most sincs ez másképp. Persze nem bánja a dolgot, elvégre ez neki is afféle kimenőt jelent. Méghozzá Artheniorban, ami önmagában izgalmas. Nem ismeri az utcákat, nem ismeri az embereket. És ők sem ismerik őt! Ez utóbbi mégiscsak előny.
Céltalanul, zsebre dugott kezekkel baktat egy jó ideig a macskaköves utcácskákon. Nehéz lenne egyetlen sétával feltérképezni a várost, ő most mégis kísérletet tesz rá. Nem érdekli túlzottan a fennforgás, mi azon a díszes, fehér hídon túl zajlik. A méretes, romos, bedeszkázott ablakú kúriák és kietlen utcák annál inkább lenyűgözik. Van egy sajátos hangulata e negyednek, ami a Kikötőre emlékezteti.
Nem próbál semmi vircsaftot eszközölni itt tartózkodása alatt. Igyekszik nem keresni a bajt. Nem, mintha szükségét érezné, általában az találja meg őt. Őt most nem veszedelem, még csak nem is egy dagadó zsebecske készteti megtorpanásra, hanem egy tatarozott, méretes rezidencia.*
-Az anyját! *Homlokráncolva szemléli egy darabig a pofás kúriát, mikor beszéd üti meg fülét. Gyermekhangok. Méghozzá kettő. Az első kertben áskálódnak, szó szerint. Szakadt teremtések, de látott ilyenből többet is a városban.
Sebtiben hátratűri fekete loboncát, majd közelebb lép a kapuhoz, óvatosan kapaszkodva meg annak rácsában.*
-Szervusztok, aprónépek! Itthon van apa? Hát anya? *Maga sem tudja, mi célból kérdi, de furdalja oldalát a kíváncsiság e hely iránt. Talán a kis kurafik a cselédség kölykeit képezik. És ha van cselédség, akkor talán elkél a segítő kéz is. Valamiből neki is fenn kell tartania magát. Honnan is tudhatná, hogy árvaházhoz van szerencséje?*
-Beszélnék velük. Nagyon fontos dologban. Olyan fontosban, hogy el sem hiszitek! *Igyekszik komoly képet vágni, szavait alátámasztandó. Odahaza jól kijött a kölykökkel a Kikötő árvái között. Talán sajátos szellemiségéből fakadóan, talán azért, mert ő sem élt meg sokkal több nyarat. Mindenesetre meri remélni, hogy a lurkók valóban lesznek oly kedvesek és kerítenek valakit.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 17:26:26
Üzenet elküldve: 2025-04-05 17:26:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Félvér tervez, az istenek meg jót nevetnek a markukba. Mai rendesen meglepi Nimerilt, mivel a várva várt belépőjét egyszerűen megelőzi. Konkrétan ő maga nyit ajtót, amire rendesen meglepődik a lány, valószínűleg a másik is.*
- Ööö... Igen! Üdv!* Zavarodottságában enyhén ki is vörösödik az arca, a szemeit meg lesüti. Valahogy nem így képzelte el a helyzet alakulását. Aldeis nem zavartatja magát. Ő bátran megközelíti a nő lábát és óvatosan megszaglássza. Ezután beüget a szoba közepére és leül. A fejét forgatva nézi, hogy hova került.*
- Köszönöm!* Feleli végül Nimeril és belép a szobába. A szemkontaktust továbbra is igyekszik kerülni, ez amolyan ragadvány szokás a kiszolgáltatott időkből. A túlságosan elegáns személyeket sem kedveli, mindig olyan érzése támad, mintha kevesebb lenne, mint ők, csak mert egyszerűbb a viselete. Az igazgatónő meg hát láthatóan szeret jól öltözni. Értelmet nem lát a dologban Nimeril, mert hát miért lenne ez praktikus egy átlagos napon? Nimeril a macskáról teljesen elfelejtkezik, így most még nem valószínű, hogy bemutatásra kerül az állat, főleg ha csendben elfoglalja magát. Hamar felszívja magát és rögtön a tárgyra tér.*
- Alenia kisasszony mondta, hogy magát keressem fel, mivel itt Ön a fő döntéshozó.* Kezdi szigorú hivatalossággal.* Korábban engedélyt kaptam arra, hogy itt lakjak és végezzem a munkámat. Legutóbb visszatérve egy hosszabb utamról szembesültem vele, hogy megváltoztak itt a dolgok.* Nimeril jelenléte mondjuk érezhető volt, még ha nem is volt jelen aktívan, mert a kertet korábban előkészítették a barátnőjével, aki azóta sajnos meglépet. Na meg néhány egzotikus állat parkolt az istállókban. Ujjai idegesen morzsolgatják Szikra kartonjának a szélét. Egyetlen porcikája se kívánja ezt a beszélgetést, ami valahogy egészen másképpen történt még anno a párnákat csapkodva. Legalább, ha itt lett volna, amikor itt megváltoztak a szelek, de ő kint a szántón tétlenkedett.*
//Második szál//
* Félvér tervez, az istenek meg jót nevetnek a markukba. Mai rendesen meglepi Nimerilt, mivel a várva várt belépőjét egyszerűen megelőzi. Konkrétan ő maga nyit ajtót, amire rendesen meglepődik a lány, valószínűleg a másik is.*
- Ööö... Igen! Üdv!* Zavarodottságában enyhén ki is vörösödik az arca, a szemeit meg lesüti. Valahogy nem így képzelte el a helyzet alakulását. Aldeis nem zavartatja magát. Ő bátran megközelíti a nő lábát és óvatosan megszaglássza. Ezután beüget a szoba közepére és leül. A fejét forgatva nézi, hogy hova került.*
- Köszönöm!* Feleli végül Nimeril és belép a szobába. A szemkontaktust továbbra is igyekszik kerülni, ez amolyan ragadvány szokás a kiszolgáltatott időkből. A túlságosan elegáns személyeket sem kedveli, mindig olyan érzése támad, mintha kevesebb lenne, mint ők, csak mert egyszerűbb a viselete. Az igazgatónő meg hát láthatóan szeret jól öltözni. Értelmet nem lát a dologban Nimeril, mert hát miért lenne ez praktikus egy átlagos napon? Nimeril a macskáról teljesen elfelejtkezik, így most még nem valószínű, hogy bemutatásra kerül az állat, főleg ha csendben elfoglalja magát. Hamar felszívja magát és rögtön a tárgyra tér.*
- Alenia kisasszony mondta, hogy magát keressem fel, mivel itt Ön a fő döntéshozó.* Kezdi szigorú hivatalossággal.* Korábban engedélyt kaptam arra, hogy itt lakjak és végezzem a munkámat. Legutóbb visszatérve egy hosszabb utamról szembesültem vele, hogy megváltoztak itt a dolgok.* Nimeril jelenléte mondjuk érezhető volt, még ha nem is volt jelen aktívan, mert a kertet korábban előkészítették a barátnőjével, aki azóta sajnos meglépet. Na meg néhány egzotikus állat parkolt az istállókban. Ujjai idegesen morzsolgatják Szikra kartonjának a szélét. Egyetlen porcikája se kívánja ezt a beszélgetést, ami valahogy egészen másképpen történt még anno a párnákat csapkodva. Legalább, ha itt lett volna, amikor itt megváltoztak a szelek, de ő kint a szántón tétlenkedett.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:27:17
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:27:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Pampogás //
//Második szál//
*Eljött az ideje, hogy a rengeteg felhalmozott kacatját átvigye az újonnan kialakított irodájába. A mögötte lévő szobába ugyan még nem most fog beköltözni, annyi ideje nincsen az előkészületek miatt, de van egy sanda gyanúja, hogy amint megérkeznek a gyerekek, utána sem lesz rá több. Nehéz az igazgatónők élete, főként, hogy a tervei mellett ezer más is jár a fejében. Éppen egy faládát tölt meg könyvekkel, hogy aztán majd kiderülhessen, hogy az ő nem létező erejével, nem tudja átvinni azt a szobába. A mindenesük eltűnése után még csak férfi kéz sincs, akire bízhatná, így hát a pakolástól egyáltalán nem meggyűrődött, de hozzá nem is illendő fekete, combig felsliccelt ruhájában ül rá annak tetejére, hogy kicsit sajnálva magát kifújja a tüdejéből felszökő levegőt.
A lélektükrök egy vázára tévednek, amiben néhány szál Elija csókja is vele együtt búsul. Talán ki kellene szárítania, akkor maradna haszna. De mit sem ért ő ehhez, inkább csak tovább elmélkedik, hogy mégis hogyan oldja meg a költözködést. Az az iroda alátámasztaná azt a pozíciót, amit édes teherként aggattak rá és most betölt. De hogyan is volna egyetlen percnyi ideje saját magára, ha máris az ajtaján kopognak? Feláll, leporolja a tökéletesnek ható sötét anyagot, megigazítja a haját, majd a jegeskékekkel nézi, hogy éppen kinek van rá szüksége. Meglepetésére nem Szikra, sőt, egyáltalán nem gyerek, noha fiatal. Mondjuk ő is az, de igyekszik ezt praktikákkal elrejteni. Kedves mosollyal, mégis fagyos lélektükrökkel méri végig a lányt, akiről ugyan vannak sejtései, hogy kicsoda, de szót még nem váltottak egymással. Egy ekkora házban nem nehéz elkerülni azt, aki amúgy sincs mindig a falak között.*
- Üdvözöllek! Nimeril, ugye?
*Ha a szőkeség ezt a nevet jól jegyezte meg, akkor nem is téved nagyot. A kezében lévő pergamenre tekint, aztán a földre a macskára. Nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy egy újabb Aldeis lépjen be álló farokkal a szobájába. De nem ezen mosolyog, hiszen fogalma sincs a cirmos nevéről.*
- Gyere csak be, örülök, hogy végre látlak.
*Ha amaz szeretne nagy hévvel nekirontani, Mai nem adja egykönnyen magát: nem lesz ellenséges, főleg nem olyannal, aki a kis kincse végtermékét figyelgeti, nincs-e betegsége.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.05 12:43:33
//Második szál//
*Eljött az ideje, hogy a rengeteg felhalmozott kacatját átvigye az újonnan kialakított irodájába. A mögötte lévő szobába ugyan még nem most fog beköltözni, annyi ideje nincsen az előkészületek miatt, de van egy sanda gyanúja, hogy amint megérkeznek a gyerekek, utána sem lesz rá több. Nehéz az igazgatónők élete, főként, hogy a tervei mellett ezer más is jár a fejében. Éppen egy faládát tölt meg könyvekkel, hogy aztán majd kiderülhessen, hogy az ő nem létező erejével, nem tudja átvinni azt a szobába. A mindenesük eltűnése után még csak férfi kéz sincs, akire bízhatná, így hát a pakolástól egyáltalán nem meggyűrődött, de hozzá nem is illendő fekete, combig felsliccelt ruhájában ül rá annak tetejére, hogy kicsit sajnálva magát kifújja a tüdejéből felszökő levegőt.
A lélektükrök egy vázára tévednek, amiben néhány szál Elija csókja is vele együtt búsul. Talán ki kellene szárítania, akkor maradna haszna. De mit sem ért ő ehhez, inkább csak tovább elmélkedik, hogy mégis hogyan oldja meg a költözködést. Az az iroda alátámasztaná azt a pozíciót, amit édes teherként aggattak rá és most betölt. De hogyan is volna egyetlen percnyi ideje saját magára, ha máris az ajtaján kopognak? Feláll, leporolja a tökéletesnek ható sötét anyagot, megigazítja a haját, majd a jegeskékekkel nézi, hogy éppen kinek van rá szüksége. Meglepetésére nem Szikra, sőt, egyáltalán nem gyerek, noha fiatal. Mondjuk ő is az, de igyekszik ezt praktikákkal elrejteni. Kedves mosollyal, mégis fagyos lélektükrökkel méri végig a lányt, akiről ugyan vannak sejtései, hogy kicsoda, de szót még nem váltottak egymással. Egy ekkora házban nem nehéz elkerülni azt, aki amúgy sincs mindig a falak között.*
- Üdvözöllek! Nimeril, ugye?
*Ha a szőkeség ezt a nevet jól jegyezte meg, akkor nem is téved nagyot. A kezében lévő pergamenre tekint, aztán a földre a macskára. Nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy egy újabb Aldeis lépjen be álló farokkal a szobájába. De nem ezen mosolyog, hiszen fogalma sincs a cirmos nevéről.*
- Gyere csak be, örülök, hogy végre látlak.
*Ha amaz szeretne nagy hévvel nekirontani, Mai nem adja egykönnyen magát: nem lesz ellenséges, főleg nem olyannal, aki a kis kincse végtermékét figyelgeti, nincs-e betegsége.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.05 12:43:33
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:02:08
Üzenet elküldve: 2025-04-05 12:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
*Nimeril felszívja magát, elvégre eljött az ideje, hogy meglátogassa az árvaház híres igazgatónőjét, bizonyos Mai Faensát. Most komoly lesz, szóval nadrágot vesz fel az alkalomra, mint általában minden más alkalomra. A felsőruházata meg egy szürke köpeny lesz. Ez majd add neki talán némi tiszteletteljes megjelenést. Fejben már sokat készült erre a beszélgetésre. Aleniával legutóbb nem sült el valami jól a dolog, szóval, most felkészültebben áll neki ennek az egésznek. Nem engedheti meg, hogy most elragadják az érzelmei. Szerencsére itt van vele a terápiás macskája Aldeis, a kétszínű kandúr. Álló farokkal követi a lányt Mai szobájáig.*
~ Most majd megmondom neki, meg én. ~* Csak azt nem tudja, hogy mit kéne megmondani. Kezében egy papírlapot tart, ami a kis elf palánta kartonja lenne, meg a nem túl barátságos kutyájáé. Hazudna, ha nem izgulna, meg nem lenne mérges. Miért kéne neki itt bizonygatni bárkinek, hogy milyen joga van itt lenni.*
~ Ha nem ette volna vissza a fene azt a nemest, akkor nyugi lenne. ~* Aztán még ott van az is, hogy ez a Mai valami nemes az ő városából. Addig elmélkedik, hogy már ott áll az ajtó előtt. Nyel egyet és aztán bekopog, ha pedig engedélyt kap, akkor belép teljes sovány valójában.*
- Jó napot kívánok! Nimeril Drimanow vagyok és egy bizonyos Mai Faensa igazgatónőt keresek.* Pillant fel kíváncsian.*
//Második szál//
*Nimeril felszívja magát, elvégre eljött az ideje, hogy meglátogassa az árvaház híres igazgatónőjét, bizonyos Mai Faensát. Most komoly lesz, szóval nadrágot vesz fel az alkalomra, mint általában minden más alkalomra. A felsőruházata meg egy szürke köpeny lesz. Ez majd add neki talán némi tiszteletteljes megjelenést. Fejben már sokat készült erre a beszélgetésre. Aleniával legutóbb nem sült el valami jól a dolog, szóval, most felkészültebben áll neki ennek az egésznek. Nem engedheti meg, hogy most elragadják az érzelmei. Szerencsére itt van vele a terápiás macskája Aldeis, a kétszínű kandúr. Álló farokkal követi a lányt Mai szobájáig.*
~ Most majd megmondom neki, meg én. ~* Csak azt nem tudja, hogy mit kéne megmondani. Kezében egy papírlapot tart, ami a kis elf palánta kartonja lenne, meg a nem túl barátságos kutyájáé. Hazudna, ha nem izgulna, meg nem lenne mérges. Miért kéne neki itt bizonygatni bárkinek, hogy milyen joga van itt lenni.*
~ Ha nem ette volna vissza a fene azt a nemest, akkor nyugi lenne. ~* Aztán még ott van az is, hogy ez a Mai valami nemes az ő városából. Addig elmélkedik, hogy már ott áll az ajtó előtt. Nyel egyet és aztán bekopog, ha pedig engedélyt kap, akkor belép teljes sovány valójában.*
- Jó napot kívánok! Nimeril Drimanow vagyok és egy bizonyos Mai Faensa igazgatónőt keresek.* Pillant fel kíváncsian.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 11:14:40
Üzenet elküldve: 2025-04-05 11:14:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Helyreálló világ//
*Sokszor mosolyog azon, hogy Luninari mennyire képes pörögni. Nyilván tudja, hogy a lány a falusi élet nyüzsgéséhez van hozzászokva, ahol mindig van tennivaló bőven, de akkor is szeretné rávezetni, hogy a városi élet más. Itt lehet egy kicsit lassítani, és egyszerűen élvezni, hogy a nap nem csak úgy elrepül felettük, hanem meg lehet állni, és élvezni az életet, a pillanatot. Ha nincs itthon szarvashús, hát akkor nem lesz, finom a kalács, a vaj és minden más is, amit épp falatoznak.*
- Holdnyúl? *Lepődik meg barátnője különleges varázslata nevének hallatán. Soha nem hallott még róla, azt sem tudta, hogy létezik ilyen.*
- Mármint, ő egy holdfényből formált varázsnyúl, aki képes, mondjuk úgy formát ölteni a világunkban, és rá tudsz ülni? Hát ez nagyon érdekes! *Lelkesedik, s közben arra már nem látványosan ugyan, de félrehúzza a száját, hogy Intath jobb kedvvel fogadná őket. Luninarit lehet, de őt egész biztosan nem látja majd ott szívesen, érkezhet ő fehér lovon, aranyozott hintóban, vagy az istenek ölében, teljesen mindegy. Nem bízik abban, hogy a találkozónak jó vége lehet, de a kis fél-elf lány miatt meg kell tennie mindent, hogy a lehető legkevesebb problémájuk származzon a jövőben ebből adódóan.*
- Nagyon szép lesz, megígérem *mondja mosolyogva a beígért hajfonatot illetően. Bizony, ez csupán egy azon számos előnyök közül, melyekkel a két kar jár, de számára akkor is kissé idegen és furcsa érzés még, hogy most már nem csak a bal kezére hagyatkozhat. Olyan ez, mint mikor egy gyermek megtanul járni. Minden bizonnyal idő kell majd neki, mire megszokja, hogy a teste immáron újra teljes egész.*
- Azért jössz ide, amiért akarsz. Nem csak azért, mert az én barátnőm vagy, hanem azért is, mert a bátyám azt szerette volna, hogy ez a te házad is legyen. *Válaszolja rögtön, mikor Luninari elmondja, hogy szeretne úgymond bizonyítani a többieknek, de Alenia szerint erre nincs semmi szükség.*
- Te nem tartozol elszámolni valóval sem Anvielnek, sem Mainak. Te csak belecsöppentél ebbe az egészbe. Ha szeretnéd kivenni a részed belőle, természetesen örülni fogunk neki, de kötelességed az nincs. *Igyekszik ösztönösen úgy játszani a lapokat, hogy Intath még véletlenül se mondhassa azt többé, hogy ő csak kihasználja Luninarit. Eddig sem volt igaz, de ezentúl még esélyt sem akar adni arra, hogy ezzel vádolhassák.*
- Igen, így jó lesz. *Bólint a megfogalmazott kompromisszumra. Közben el is hangzik Intath nevet, úgy látszik kimondatlanul is mindkettőjüknek ugyanaz jár a fejében.*
- Ha őt is kiszolgálod, akkor nem értem, hogy azzal mi baja, hogy velem is kedves vagy. Gondolom ő sem fizet érte neked semmit, ha már itt tartunk. Na mindegy, engem egyszerűen csak utál, erről van szó. *Kár is szépíteni vagy magyarázni a dolgot, talán nem is kell. Ő azért kételkedik benne, hogy az elf meggyőzése könnyebb, mint vezetni egy árvaházat. A kettő talán vetekszik egymással.
Végül a nyakában lévő amulettet kezdi nézegetni, amit a templomban kaptak attól a paptól. Elmosolyodik.*
- Olyan szép. Szerinted varázsereje van? Ha csak egy jelkép, egy ékszer, nekem akkor is rengeteget jelent. Egy szép emléket őriz, és mindkettőnknél van. *Szeretettel emeli tekintetét Luninarira. Annyira jó érzés, hogy talán a szörnyű múltnak mégis csak lehet boldog lezárása.*
*Sokszor mosolyog azon, hogy Luninari mennyire képes pörögni. Nyilván tudja, hogy a lány a falusi élet nyüzsgéséhez van hozzászokva, ahol mindig van tennivaló bőven, de akkor is szeretné rávezetni, hogy a városi élet más. Itt lehet egy kicsit lassítani, és egyszerűen élvezni, hogy a nap nem csak úgy elrepül felettük, hanem meg lehet állni, és élvezni az életet, a pillanatot. Ha nincs itthon szarvashús, hát akkor nem lesz, finom a kalács, a vaj és minden más is, amit épp falatoznak.*
- Holdnyúl? *Lepődik meg barátnője különleges varázslata nevének hallatán. Soha nem hallott még róla, azt sem tudta, hogy létezik ilyen.*
- Mármint, ő egy holdfényből formált varázsnyúl, aki képes, mondjuk úgy formát ölteni a világunkban, és rá tudsz ülni? Hát ez nagyon érdekes! *Lelkesedik, s közben arra már nem látványosan ugyan, de félrehúzza a száját, hogy Intath jobb kedvvel fogadná őket. Luninarit lehet, de őt egész biztosan nem látja majd ott szívesen, érkezhet ő fehér lovon, aranyozott hintóban, vagy az istenek ölében, teljesen mindegy. Nem bízik abban, hogy a találkozónak jó vége lehet, de a kis fél-elf lány miatt meg kell tennie mindent, hogy a lehető legkevesebb problémájuk származzon a jövőben ebből adódóan.*
- Nagyon szép lesz, megígérem *mondja mosolyogva a beígért hajfonatot illetően. Bizony, ez csupán egy azon számos előnyök közül, melyekkel a két kar jár, de számára akkor is kissé idegen és furcsa érzés még, hogy most már nem csak a bal kezére hagyatkozhat. Olyan ez, mint mikor egy gyermek megtanul járni. Minden bizonnyal idő kell majd neki, mire megszokja, hogy a teste immáron újra teljes egész.*
- Azért jössz ide, amiért akarsz. Nem csak azért, mert az én barátnőm vagy, hanem azért is, mert a bátyám azt szerette volna, hogy ez a te házad is legyen. *Válaszolja rögtön, mikor Luninari elmondja, hogy szeretne úgymond bizonyítani a többieknek, de Alenia szerint erre nincs semmi szükség.*
- Te nem tartozol elszámolni valóval sem Anvielnek, sem Mainak. Te csak belecsöppentél ebbe az egészbe. Ha szeretnéd kivenni a részed belőle, természetesen örülni fogunk neki, de kötelességed az nincs. *Igyekszik ösztönösen úgy játszani a lapokat, hogy Intath még véletlenül se mondhassa azt többé, hogy ő csak kihasználja Luninarit. Eddig sem volt igaz, de ezentúl még esélyt sem akar adni arra, hogy ezzel vádolhassák.*
- Igen, így jó lesz. *Bólint a megfogalmazott kompromisszumra. Közben el is hangzik Intath nevet, úgy látszik kimondatlanul is mindkettőjüknek ugyanaz jár a fejében.*
- Ha őt is kiszolgálod, akkor nem értem, hogy azzal mi baja, hogy velem is kedves vagy. Gondolom ő sem fizet érte neked semmit, ha már itt tartunk. Na mindegy, engem egyszerűen csak utál, erről van szó. *Kár is szépíteni vagy magyarázni a dolgot, talán nem is kell. Ő azért kételkedik benne, hogy az elf meggyőzése könnyebb, mint vezetni egy árvaházat. A kettő talán vetekszik egymással.
Végül a nyakában lévő amulettet kezdi nézegetni, amit a templomban kaptak attól a paptól. Elmosolyodik.*
- Olyan szép. Szerinted varázsereje van? Ha csak egy jelkép, egy ékszer, nekem akkor is rengeteget jelent. Egy szép emléket őriz, és mindkettőnknél van. *Szeretettel emeli tekintetét Luninarira. Annyira jó érzés, hogy talán a szörnyű múltnak mégis csak lehet boldog lezárása.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-05 11:04:05
Üzenet elküldve: 2025-04-05 11:04:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék póknak ne nézd a lábát//
*Ahogy megígérte, elkéredzkedik ezentúl, ilyen vagy olyan okból. Most is tökéletes indok volt Deres megsétáltatása, amellett, hogy a hangoskodást is megakarta nézni a nemrég nyílt Selyemrévben. Amiről persze akkor még csak annyit tudott vagy látott, hogy rengetegen gyülekeznek a távolban. Milyen jól is tette, így képes volt összefutni egy rég látott barátjával akinek a szép nevét is köszönhetni.
Táskájával a hátán érkezik meg a fiú csapathoz, persze megtartva a pár lépés távolságot, picivel odébb szemléli, ahogy egymásnak feszülnek a még vékonyka karok. Idővel pont az ilyen kis birkózások miatt lesznek majd szívósak és erősek.
Azok a zöldek valóban firtatják a fiúcskát a megmérettetése közben, szíve mintha kettővel többet dobbanna a kelleténél. Szája pedig mosolyra húzódik. Izgatott, azt veszi észre magán, hogy talpával szinte toporzékol, ahogy drukkol kedvesének. Ekkor keresztezi egymás szemük világa a tömegen keresztül, Trylnor annyit láthat, ahogy az ő egyszemélyes szurkoló tábora izgatottan várja, hogy győzedelmeskedjen. Azonban az öröm hamar tova száll, és aggodalmas pillantások veszik át a helyüket a zöldeken. Gab kihasználva a szép pillanatot, nekifeszül Trylnornak, és egy ügyes erős mozdulattal a földre is teríti.
Szikra tekintete hamar haragba csap át, és szemöldökét mérgesen összehúzva szemléli azt az elégedett győztes vigyorát Gabnak. Mint egy kis bika, haragosan fújja ki a levegőt. Jobb lába fel is emelkedik, amivel egy hatalmasat toppant. Mire feleszmél a harc szinte véget is ért. A fiú sereg feloszlik, a nadrágok leporolásra kerülnek, és mintha mise történt volna, rúgják arrébb az ágakat vagy veszik fel a ruhadarabot a földről ami eddig az aréna falának szolgált. Még Gab felé küld néhány szúrós pillantást, hogy merészelt kezet emelni az ő kis hercegére. Persze a haragos pillantás hamar el is tűnik amint Trylnor közelít fele. Nyomát nem fogja mutatni annak, hogy most szíve szerint képen törölné a fiúcska ellenfelét.
Szelíden lép a fiú oldalára, hagyja, hogy az közel húzza magához. Oldalra fordítja tekintetét és kérdően villannak rá a zöldek.*
-Igen? És miért nem?
*Cinkosan hatnak a lágy szavak, a szemek is mintha sokat sejtetően villannának a másikra, de nem az a fajta ami akkor szokott lenni mikor csak ketten vannak a négy fal között. Mintha takargatna valamit, csak nem akarja annyira titkolni.*
-Messze, az erdő közepén.
*Mondja egy sanda vigyorral a száján, egy kis időt hagy a fiúnak, hogy válaszoljon rá, majd folytatja tovább.*
-Nem messze, itt lett egy vásár, mint a városi kőkert. Nagyon sok most ott a kétlábú, zenélnek, táncolnak, meg kardokkal hadonásznak.
*Próbálja is egy pillanatra imitálni is a zsonglőr mozdulatát.*
-Meg találkoztam egy régi ismerősömmel is. Alesiannal. Ő olyan mint a tündérlány, csak fiú, még szárnya is van képzeld. Talált magának egy csenőmosót akit most pórázon tart. Nagyon édes! Kétszer olyan puha mint Deres.
*Meséli izgatottan, szinte csak úgy ragyognak a zöldek, elfeledte az eddigi rátört félelmet, meg hát mitől is kellene félni, végre itt van az árvaházban, a kis kedvese karjaiban. Mi baj történhetne vele?*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.05 11:04:36
*Ahogy megígérte, elkéredzkedik ezentúl, ilyen vagy olyan okból. Most is tökéletes indok volt Deres megsétáltatása, amellett, hogy a hangoskodást is megakarta nézni a nemrég nyílt Selyemrévben. Amiről persze akkor még csak annyit tudott vagy látott, hogy rengetegen gyülekeznek a távolban. Milyen jól is tette, így képes volt összefutni egy rég látott barátjával akinek a szép nevét is köszönhetni.
Táskájával a hátán érkezik meg a fiú csapathoz, persze megtartva a pár lépés távolságot, picivel odébb szemléli, ahogy egymásnak feszülnek a még vékonyka karok. Idővel pont az ilyen kis birkózások miatt lesznek majd szívósak és erősek.
Azok a zöldek valóban firtatják a fiúcskát a megmérettetése közben, szíve mintha kettővel többet dobbanna a kelleténél. Szája pedig mosolyra húzódik. Izgatott, azt veszi észre magán, hogy talpával szinte toporzékol, ahogy drukkol kedvesének. Ekkor keresztezi egymás szemük világa a tömegen keresztül, Trylnor annyit láthat, ahogy az ő egyszemélyes szurkoló tábora izgatottan várja, hogy győzedelmeskedjen. Azonban az öröm hamar tova száll, és aggodalmas pillantások veszik át a helyüket a zöldeken. Gab kihasználva a szép pillanatot, nekifeszül Trylnornak, és egy ügyes erős mozdulattal a földre is teríti.
Szikra tekintete hamar haragba csap át, és szemöldökét mérgesen összehúzva szemléli azt az elégedett győztes vigyorát Gabnak. Mint egy kis bika, haragosan fújja ki a levegőt. Jobb lába fel is emelkedik, amivel egy hatalmasat toppant. Mire feleszmél a harc szinte véget is ért. A fiú sereg feloszlik, a nadrágok leporolásra kerülnek, és mintha mise történt volna, rúgják arrébb az ágakat vagy veszik fel a ruhadarabot a földről ami eddig az aréna falának szolgált. Még Gab felé küld néhány szúrós pillantást, hogy merészelt kezet emelni az ő kis hercegére. Persze a haragos pillantás hamar el is tűnik amint Trylnor közelít fele. Nyomát nem fogja mutatni annak, hogy most szíve szerint képen törölné a fiúcska ellenfelét.
Szelíden lép a fiú oldalára, hagyja, hogy az közel húzza magához. Oldalra fordítja tekintetét és kérdően villannak rá a zöldek.*
-Igen? És miért nem?
*Cinkosan hatnak a lágy szavak, a szemek is mintha sokat sejtetően villannának a másikra, de nem az a fajta ami akkor szokott lenni mikor csak ketten vannak a négy fal között. Mintha takargatna valamit, csak nem akarja annyira titkolni.*
-Messze, az erdő közepén.
*Mondja egy sanda vigyorral a száján, egy kis időt hagy a fiúnak, hogy válaszoljon rá, majd folytatja tovább.*
-Nem messze, itt lett egy vásár, mint a városi kőkert. Nagyon sok most ott a kétlábú, zenélnek, táncolnak, meg kardokkal hadonásznak.
*Próbálja is egy pillanatra imitálni is a zsonglőr mozdulatát.*
-Meg találkoztam egy régi ismerősömmel is. Alesiannal. Ő olyan mint a tündérlány, csak fiú, még szárnya is van képzeld. Talált magának egy csenőmosót akit most pórázon tart. Nagyon édes! Kétszer olyan puha mint Deres.
*Meséli izgatottan, szinte csak úgy ragyognak a zöldek, elfeledte az eddigi rátört félelmet, meg hát mitől is kellene félni, végre itt van az árvaházban, a kis kedvese karjaiban. Mi baj történhetne vele?*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.05 11:04:36
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555