Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:20:00
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kesergő//
*Nem nagyon tudja, hogyan is kell viselkednie egy ilyen helyzetben, megjátszani magát meg végképp nem tudja, most mégis mintha azt tenné. Nem szólal meg, egyetlen árva szót sem mond, csak öleli magához a lányt, aki szintén csendben van. Márpedig ezt ő nem fogja megtörni. Valahogy úgy érzi, hogy itt most nem neki kell elkezdeni faggatózni. Ha a szőkeség szétnéz, láthatja, hogy az ágya olyan, mintha feküdne benne valaki. Tányér is van az asztalon, mintha csak fent evett volna valaki, márpedig az itt nem szokás. Tryl mindent intézett és cserébe nem kap egy árva kukkot sem, hát akkor legyen, kivárja. Nem néz csúnyán, esetleg kissé kiábrándult a tekintete, de nem a kis elfből ábrándult ő ki, hanem egy kicsit mindenből, ami olyan jó volt és aminek már majdnem hitt. De nem megy ez olyan könnyen. Nem hullik senki ölébe csak úgy egy teljesen új és jó élet, a nehézségek talán hozzátartoznak a mindennapokhoz. Akkor lehet, hogy teljesen mindegy, hogy felnőnek-e vagy nem, akkor is úgy lesz és most is úgy van.
Végül enged a kar és nézi a másik ténykedését. Igazgatja a kabátot, csinál mindent, mintha a végtelenségig akarná odázni, hogy kiejtsen legalább egy hangot a száján. De végül megtörténik. Most pedig Tryl nem tudja, hogy mi a jobb. Hogy végre megszólal, vagy ha nem kell szembesülnie azzal a tudással, hogy miért hagyta cserben a másik és miért okozott neki olyan fájdalmat.*
- Lehet.
*Mondja tűnődve, miközben nagy levegőt vesz, de átkarolja Szikrát.*
- Honnan tudhatnám? Nem szeretnék rád haragudni. Ha megértem, hogy miért csinálod ezt, akkor talán nem fogok.
*Vonja meg a vállát, majd ráhajtja a fejét a másikéra. Nem rá néz, hanem mered a semmibe. Ha őszinte akar lenni végre, úgyis az lesz, ha pedig nem, hát akkor nem lesz az. Ez már nem rajta múlik. De neki sem jó ez a neheztelés, szívesen szabadulna tőle.*
- Nem ígérek olyasmit, amit nem biztos, hogy be tudok tartani.
*Azért a sértettség még megszólal belőle. Ha a gondolatát tette volna fel kérdésnek, arra sokkal egyértelműbb választ lehetne adni. Na de erre? Épp ezért volna jó kettejüknek, ha nem hallgatnának el semmit.*
*Nem nagyon tudja, hogyan is kell viselkednie egy ilyen helyzetben, megjátszani magát meg végképp nem tudja, most mégis mintha azt tenné. Nem szólal meg, egyetlen árva szót sem mond, csak öleli magához a lányt, aki szintén csendben van. Márpedig ezt ő nem fogja megtörni. Valahogy úgy érzi, hogy itt most nem neki kell elkezdeni faggatózni. Ha a szőkeség szétnéz, láthatja, hogy az ágya olyan, mintha feküdne benne valaki. Tányér is van az asztalon, mintha csak fent evett volna valaki, márpedig az itt nem szokás. Tryl mindent intézett és cserébe nem kap egy árva kukkot sem, hát akkor legyen, kivárja. Nem néz csúnyán, esetleg kissé kiábrándult a tekintete, de nem a kis elfből ábrándult ő ki, hanem egy kicsit mindenből, ami olyan jó volt és aminek már majdnem hitt. De nem megy ez olyan könnyen. Nem hullik senki ölébe csak úgy egy teljesen új és jó élet, a nehézségek talán hozzátartoznak a mindennapokhoz. Akkor lehet, hogy teljesen mindegy, hogy felnőnek-e vagy nem, akkor is úgy lesz és most is úgy van.
Végül enged a kar és nézi a másik ténykedését. Igazgatja a kabátot, csinál mindent, mintha a végtelenségig akarná odázni, hogy kiejtsen legalább egy hangot a száján. De végül megtörténik. Most pedig Tryl nem tudja, hogy mi a jobb. Hogy végre megszólal, vagy ha nem kell szembesülnie azzal a tudással, hogy miért hagyta cserben a másik és miért okozott neki olyan fájdalmat.*
- Lehet.
*Mondja tűnődve, miközben nagy levegőt vesz, de átkarolja Szikrát.*
- Honnan tudhatnám? Nem szeretnék rád haragudni. Ha megértem, hogy miért csinálod ezt, akkor talán nem fogok.
*Vonja meg a vállát, majd ráhajtja a fejét a másikéra. Nem rá néz, hanem mered a semmibe. Ha őszinte akar lenni végre, úgyis az lesz, ha pedig nem, hát akkor nem lesz az. Ez már nem rajta múlik. De neki sem jó ez a neheztelés, szívesen szabadulna tőle.*
- Nem ígérek olyasmit, amit nem biztos, hogy be tudok tartani.
*Azért a sértettség még megszólal belőle. Ha a gondolatát tette volna fel kérdésnek, arra sokkal egyértelműbb választ lehetne adni. Na de erre? Épp ezért volna jó kettejüknek, ha nem hallgatnának el semmit.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-17 18:47:33
Üzenet elküldve: 2025-03-17 18:47:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kesergő//
*Nem kell a fiúcskának többet várnia, a tékozló leány, végre hazatért. Most már nem kell attól félnie, hogy bárki rájuk nyit bajban lesznek. Attól annál inkább, hogy Cili ugyan azt mondja majd amit eddig ö is mondott. Mert isten igazán Cili egy másodpercig sem gondolt abba, mit mond majd ha visszaér. Úgy gondolta ennyi gyerek között nem tűnik fel majd a hiánya.
De ez már mit sem számít, végre itt van, és végre annak a nyakán csüng akit annyira látni akart. Mert ez a két és fél nap szinte semmiség volt ahhoz képest, ahogy az ezelőtti, neheztelésekkel teli napok teltek. Az sokkalta jobban fájt mint a fiú hiánya.
Ha csak a mellkasába fúrná a fejét, nem tud vele betelni, fejét feljebb emeli és Trylnor vállán, nyaka tövében pihenteti állát. Kellemes éreznie a másik illatát, a haja érintését az arcán. Halkan fel is sóhajt megkönnyebbülten. Pedig ki tudja, a legnehezebbje csak most fog jönni.
Tudja magyarázattal tartozik a fiúnak, de most túlságosan örül annak, hogy a karjaiban lehet, hogy a másik karjai is ráfonódnak szorosan.
Lassacskán megadja magát az ész érveknek, engedni kezd az ölelésből, de nem akar a fiú közelségéből. Kis kabátját is gyorsan leveti, mert kimelegedett a sok futástól, és az ágy végén elhelyezi, majd helyet foglal Trylnor mellett szorosan. Még csend van, és béke. De tudja, meg kell törnie, de hogyan. Mindvégig a fiú tekintetét keresi, arcán pedig egy szomorkás mégis őszintén boldog mosoly látható. Tán szeme az ami erről a szomorúságról árulkodik, de ez a megbánásnak a jele, a mosoly pedig az, hogy végre itt van a fiú mellett. És mind az, amivel megbántották egymást most már a múlt része lehet végleg. Összeszedi bátorságát, megragadja a fiú kezét, és megszólal halkan.*
-Bocsánat, csúnyán viselkedtem.
*Ekkor hajtja csak le a fejét, mondata végére, a szégyenérzet győzedelmeskedett.*
-Titkolóztam előtted, pedig nem lett volna szabad.
*Ekkor emeli fel újra, lássa csak szemében a másik a megbánást.*
-Trylnor, ha mindent elmondok neked. *kis szünetet hagy, keresi a szavakat.* ~Azután is szeretni fogsz?~ -Azután is haragudni fogsz?
*Küszköd, ez világos, a másik is láthatja, legszívesebben csak vissza bújna a másik óvó karjaiba, és elfelejtené az egészet, ahogy Grael kérte. De mivel másra is fény derült, most a fiúba kell helyeznie minden bizalmát, de tudni akarja, hogy haragszik e rá még vagy sem.*
*Nem kell a fiúcskának többet várnia, a tékozló leány, végre hazatért. Most már nem kell attól félnie, hogy bárki rájuk nyit bajban lesznek. Attól annál inkább, hogy Cili ugyan azt mondja majd amit eddig ö is mondott. Mert isten igazán Cili egy másodpercig sem gondolt abba, mit mond majd ha visszaér. Úgy gondolta ennyi gyerek között nem tűnik fel majd a hiánya.
De ez már mit sem számít, végre itt van, és végre annak a nyakán csüng akit annyira látni akart. Mert ez a két és fél nap szinte semmiség volt ahhoz képest, ahogy az ezelőtti, neheztelésekkel teli napok teltek. Az sokkalta jobban fájt mint a fiú hiánya.
Ha csak a mellkasába fúrná a fejét, nem tud vele betelni, fejét feljebb emeli és Trylnor vállán, nyaka tövében pihenteti állát. Kellemes éreznie a másik illatát, a haja érintését az arcán. Halkan fel is sóhajt megkönnyebbülten. Pedig ki tudja, a legnehezebbje csak most fog jönni.
Tudja magyarázattal tartozik a fiúnak, de most túlságosan örül annak, hogy a karjaiban lehet, hogy a másik karjai is ráfonódnak szorosan.
Lassacskán megadja magát az ész érveknek, engedni kezd az ölelésből, de nem akar a fiú közelségéből. Kis kabátját is gyorsan leveti, mert kimelegedett a sok futástól, és az ágy végén elhelyezi, majd helyet foglal Trylnor mellett szorosan. Még csend van, és béke. De tudja, meg kell törnie, de hogyan. Mindvégig a fiú tekintetét keresi, arcán pedig egy szomorkás mégis őszintén boldog mosoly látható. Tán szeme az ami erről a szomorúságról árulkodik, de ez a megbánásnak a jele, a mosoly pedig az, hogy végre itt van a fiú mellett. És mind az, amivel megbántották egymást most már a múlt része lehet végleg. Összeszedi bátorságát, megragadja a fiú kezét, és megszólal halkan.*
-Bocsánat, csúnyán viselkedtem.
*Ekkor hajtja csak le a fejét, mondata végére, a szégyenérzet győzedelmeskedett.*
-Titkolóztam előtted, pedig nem lett volna szabad.
*Ekkor emeli fel újra, lássa csak szemében a másik a megbánást.*
-Trylnor, ha mindent elmondok neked. *kis szünetet hagy, keresi a szavakat.* ~Azután is szeretni fogsz?~ -Azután is haragudni fogsz?
*Küszköd, ez világos, a másik is láthatja, legszívesebben csak vissza bújna a másik óvó karjaiba, és elfelejtené az egészet, ahogy Grael kérte. De mivel másra is fény derült, most a fiúba kell helyeznie minden bizalmát, de tudni akarja, hogy haragszik e rá még vagy sem.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-17 17:23:54
Üzenet elküldve: 2025-03-17 17:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kesergő//
*Megígérte magának, hogy csak éppen egy arasznyit hagyja felfelé menni az égen a napot, de az arasz megtétele már megtörtént. Legyen még egy. Próbálja kizárni a gondolatait, amíg az ágyában ülve, fejét az ablak felé fordítva kémleli az eget, hátha lelassíthatja a mozgást. De ehhez az ő ereje igen kevés. Ahogy ahhoz is kevés volt, hogy a lányt tényleg megvédje. Egyre zakatol benne, hogy le kell mennie szólni, de semmi nem történik már annyi idő alatt, amíg a reggeli lezajlik. Szikra Deressel foglalkozik, mert annak megy a hasa és még csak nem is láthatják a hátsó kertben, mert van olyan nagy, hogy elbújhassanak az árnyasabbik részen, hogy a gyerekek majd ne tapossanak bele, főleg azok, akik szeretik mezítláb érezni a füvet. Több és jobb hazugság már nem jut eszébe, mikor ismét le kell mennie. Mindenkinek mást mond, így hamar megtörténhet, hogy lebuknak. Talán a felnőttek, ha nem magukkal lennének elfoglalva ki is szimatolnák, de vagy szerencséjük van, vagy csak várják a pillanatot, hogy lecsaphassanak. Talán már a helyükre keresik az új gyerekeket. Beférne a szobájukba öt is. Visszasétál letörten a szobába az újabb tüsszentésmentes lódítás után. Csak Szikra kedvéért reagál máshogy a teste, vagy eddig is véletlen volt, hogy pont akkor jött rá a tüsszögés? Nem tudja. De a nap az ég legtetején van, mikor ismét felocsúdik. De most nem a látványra, hanem a hangra, ahogy nyílik az ajtó. Torkában dobog a szíve, biztos visszajött Anviel néni, őt nem lehet átverni. Vagy Mai, őt sem.
A barna szemek hirtelen fordulnak az ajtó irányába, aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, mégis megdermed az egész teste. Visszajött. Hozzá sem szól, csak ténykedik. Rossz kedve van a lánynak? Hát legyen is. Mert most igazán megérdemli, hogy egy kicsit szégyellje magát. Mozdulna, de nem tud. Valami megtört és nem tudja, hogy mi, csupán semmi sem olyan. Semmi nem olyan, hiszen nem hallja a hangot, csak a kis testet látja. Még csak nem is igen koszos. Hol járt? Kivel? Még több titka lett?
Már nincs ideje magában feltenni az ezredik kérdést, mert szinte ott terem a szőkeség és a nyakába ugrik. Reflex, ahogy magához húzza és hagyja, hogy mellkasába fúrja a fejét a másik. Nem szól senki egy szót sem, pedig nagyon kellene. Ha megszólal, még elsírja magát, akkor pedig nem lesz több, mint egy ötéves. Még inkább csak tartja magát, megvárja, hogy belekezdjen a másik. Jobb lesz elhúzódni tőle, de olyan rég érezte. Eltelt két éjszaka. Kettő és fél nap. Minden percét számolta.*
*Megígérte magának, hogy csak éppen egy arasznyit hagyja felfelé menni az égen a napot, de az arasz megtétele már megtörtént. Legyen még egy. Próbálja kizárni a gondolatait, amíg az ágyában ülve, fejét az ablak felé fordítva kémleli az eget, hátha lelassíthatja a mozgást. De ehhez az ő ereje igen kevés. Ahogy ahhoz is kevés volt, hogy a lányt tényleg megvédje. Egyre zakatol benne, hogy le kell mennie szólni, de semmi nem történik már annyi idő alatt, amíg a reggeli lezajlik. Szikra Deressel foglalkozik, mert annak megy a hasa és még csak nem is láthatják a hátsó kertben, mert van olyan nagy, hogy elbújhassanak az árnyasabbik részen, hogy a gyerekek majd ne tapossanak bele, főleg azok, akik szeretik mezítláb érezni a füvet. Több és jobb hazugság már nem jut eszébe, mikor ismét le kell mennie. Mindenkinek mást mond, így hamar megtörténhet, hogy lebuknak. Talán a felnőttek, ha nem magukkal lennének elfoglalva ki is szimatolnák, de vagy szerencséjük van, vagy csak várják a pillanatot, hogy lecsaphassanak. Talán már a helyükre keresik az új gyerekeket. Beférne a szobájukba öt is. Visszasétál letörten a szobába az újabb tüsszentésmentes lódítás után. Csak Szikra kedvéért reagál máshogy a teste, vagy eddig is véletlen volt, hogy pont akkor jött rá a tüsszögés? Nem tudja. De a nap az ég legtetején van, mikor ismét felocsúdik. De most nem a látványra, hanem a hangra, ahogy nyílik az ajtó. Torkában dobog a szíve, biztos visszajött Anviel néni, őt nem lehet átverni. Vagy Mai, őt sem.
A barna szemek hirtelen fordulnak az ajtó irányába, aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, mégis megdermed az egész teste. Visszajött. Hozzá sem szól, csak ténykedik. Rossz kedve van a lánynak? Hát legyen is. Mert most igazán megérdemli, hogy egy kicsit szégyellje magát. Mozdulna, de nem tud. Valami megtört és nem tudja, hogy mi, csupán semmi sem olyan. Semmi nem olyan, hiszen nem hallja a hangot, csak a kis testet látja. Még csak nem is igen koszos. Hol járt? Kivel? Még több titka lett?
Már nincs ideje magában feltenni az ezredik kérdést, mert szinte ott terem a szőkeség és a nyakába ugrik. Reflex, ahogy magához húzza és hagyja, hogy mellkasába fúrja a fejét a másik. Nem szól senki egy szót sem, pedig nagyon kellene. Ha megszólal, még elsírja magát, akkor pedig nem lesz több, mint egy ötéves. Még inkább csak tartja magát, megvárja, hogy belekezdjen a másik. Jobb lesz elhúzódni tőle, de olyan rég érezte. Eltelt két éjszaka. Kettő és fél nap. Minden percét számolta.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-16 16:47:22
Üzenet elküldve: 2025-03-16 16:47:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kesergő//
*Grael szavai ámulattal hallgatja, szemei kedvesen bár kissé talán értetlenül csillognak a férfira. Hirtelen nem is tudja hova tenni, hogy miért is mondja ezt neki a férfi, de végig hallgatja türelmesen, nem is vág közbe. Viszont igyekszik, minden egyes porcikájával, idegszálával azon van, hogy beolvassza ezeket a szavakat. Mert ha most még nem is igazán érti őket, érzi Graelen, hogy fontosak, ez legtöbb amit most megtehet számára.
Búcsút is vesznek egymástól, és a látványt, barátjának mosolygós integetős alakját az emlékébe vési. Talán most látta a másik első igazán őszinte mosolyát.
A férfi láthatja még a távolból, hogy ígéretét betartotta, és a Rezidencia felé siet négylábú barátjával, aki végül nem döntött úgy, hogy a lábát egy finom fogásnak nézi a sok gorombaság után.
Gyors léptekkel, sőt futva közelíti meg a Rezidencia falait és annak kapuját. Azonban mielőtt még oda érne, lelassít, nagyot szusszant, és hallgatózik. Arra kíváncsi, hallja e a gyerekzsivajt a kertben. Mert ha nem akkor pont tökéletes az alkalom. Felnéz a napra, lehet pont ebéd idő van. Ez az jelenti, hogy az egész pereputty a konyhában van a nevelőkkel. Tökéletesebb alkalmat nem is találhatott volna. Óvatosan benyit a kapun, hogy az meg ne zörrenjen, barátját pedig elküldi a házába, mintha mise történt volna. Ő pedig sietős halk léptekkel közelíti meg a Rezidencia nagy fa ajtaját. Fülét az ajtóra nyomja, és jól sejtette, csak a kisebb morajlás hallható át rajta. Kezei óvatosan a kilincsre szorulnak, és lassan húzza azt le, és óvatosan nyomja be az ajtót, hogy az meg se nyikkanjon. Bedugja kis fejét a résen, és körbenéz. Sehol senki, vagy legalább is nem az előtérben.
Be is lép a nagy ajtón, és azt maga mögött szépen be is zárja, lehajol leveszi cipőjét, hogy az még véletlenül se visszhangozzon ha végig kell szaladnia hatalmas előtéren. Most már mezítláb, kezeiben cipőjével, hátán a megpakolt táskával, halad óvatos, de annál gyorsabb léptekkel. Át az előtéren, fel a lépcsőn, a folyosón át, egészen a szobájáig. Ahova kopogás nélkül be is nyit azonnal. Be is fordul az ajtón, a táskák hátával pedig neki nyomódik az ajtónak, ami hamar be is csukódik mögötte. Behunyt szemmel sóhajt fel megkönnyebbülten. Hazaért. Ám amikor kinyitja, hatalmasra kerekednek a szép zöld szemek, meg is lepődik, hogy a nagy sietségben nem is vette észre Trylnor alakját az ágyán. Nem is tudja mit szóljon, meglepetten, megilletve nézi a fiúcskát egy ideig. Fogalma sincs mit mondjon neki. De leginkább szégyelli magát, hogy ilyen sok időre tűnt el, anélkül, hogy mondott volna neki valamit. De nem volt könnyű, tudta, hogy a fiú haragszik rá, így nem akarta megnehezíteni se a fiú, se saját maga helyzetét. Amíg keresi a szavakat, hogy mit is mondjon neki, leveti a hátáról a táskát, és óvatosan azt az ajtó mellé helyezi.
Ott áll, a kicsit foltos ruhájában, ami a múltkori kis munkájának az eredménye, picit csapzott kis fonott hajával. A zöld szempár megbánóan csillognak a fiúra. Végül nem bírja tovább, nem akar semmit sem mondani, és nem is akar. Léptei felgyorsulnak a fiú irányába, végül annak nyakába ugrik és szorosan magához öleli őt. Nem feltétlen a fiú hiánya az, ami mardosta őt, hanem az, hogy ráébredt kis kalandja alatt, mi az igazán fontos, és a tudat, hogy a viselkedése miatt ezt majdnem elvesztette, jobban fáj neki mint eddig bármi más.*
*Grael szavai ámulattal hallgatja, szemei kedvesen bár kissé talán értetlenül csillognak a férfira. Hirtelen nem is tudja hova tenni, hogy miért is mondja ezt neki a férfi, de végig hallgatja türelmesen, nem is vág közbe. Viszont igyekszik, minden egyes porcikájával, idegszálával azon van, hogy beolvassza ezeket a szavakat. Mert ha most még nem is igazán érti őket, érzi Graelen, hogy fontosak, ez legtöbb amit most megtehet számára.
Búcsút is vesznek egymástól, és a látványt, barátjának mosolygós integetős alakját az emlékébe vési. Talán most látta a másik első igazán őszinte mosolyát.
A férfi láthatja még a távolból, hogy ígéretét betartotta, és a Rezidencia felé siet négylábú barátjával, aki végül nem döntött úgy, hogy a lábát egy finom fogásnak nézi a sok gorombaság után.
Gyors léptekkel, sőt futva közelíti meg a Rezidencia falait és annak kapuját. Azonban mielőtt még oda érne, lelassít, nagyot szusszant, és hallgatózik. Arra kíváncsi, hallja e a gyerekzsivajt a kertben. Mert ha nem akkor pont tökéletes az alkalom. Felnéz a napra, lehet pont ebéd idő van. Ez az jelenti, hogy az egész pereputty a konyhában van a nevelőkkel. Tökéletesebb alkalmat nem is találhatott volna. Óvatosan benyit a kapun, hogy az meg ne zörrenjen, barátját pedig elküldi a házába, mintha mise történt volna. Ő pedig sietős halk léptekkel közelíti meg a Rezidencia nagy fa ajtaját. Fülét az ajtóra nyomja, és jól sejtette, csak a kisebb morajlás hallható át rajta. Kezei óvatosan a kilincsre szorulnak, és lassan húzza azt le, és óvatosan nyomja be az ajtót, hogy az meg se nyikkanjon. Bedugja kis fejét a résen, és körbenéz. Sehol senki, vagy legalább is nem az előtérben.
Be is lép a nagy ajtón, és azt maga mögött szépen be is zárja, lehajol leveszi cipőjét, hogy az még véletlenül se visszhangozzon ha végig kell szaladnia hatalmas előtéren. Most már mezítláb, kezeiben cipőjével, hátán a megpakolt táskával, halad óvatos, de annál gyorsabb léptekkel. Át az előtéren, fel a lépcsőn, a folyosón át, egészen a szobájáig. Ahova kopogás nélkül be is nyit azonnal. Be is fordul az ajtón, a táskák hátával pedig neki nyomódik az ajtónak, ami hamar be is csukódik mögötte. Behunyt szemmel sóhajt fel megkönnyebbülten. Hazaért. Ám amikor kinyitja, hatalmasra kerekednek a szép zöld szemek, meg is lepődik, hogy a nagy sietségben nem is vette észre Trylnor alakját az ágyán. Nem is tudja mit szóljon, meglepetten, megilletve nézi a fiúcskát egy ideig. Fogalma sincs mit mondjon neki. De leginkább szégyelli magát, hogy ilyen sok időre tűnt el, anélkül, hogy mondott volna neki valamit. De nem volt könnyű, tudta, hogy a fiú haragszik rá, így nem akarta megnehezíteni se a fiú, se saját maga helyzetét. Amíg keresi a szavakat, hogy mit is mondjon neki, leveti a hátáról a táskát, és óvatosan azt az ajtó mellé helyezi.
Ott áll, a kicsit foltos ruhájában, ami a múltkori kis munkájának az eredménye, picit csapzott kis fonott hajával. A zöld szempár megbánóan csillognak a fiúra. Végül nem bírja tovább, nem akar semmit sem mondani, és nem is akar. Léptei felgyorsulnak a fiú irányába, végül annak nyakába ugrik és szorosan magához öleli őt. Nem feltétlen a fiú hiánya az, ami mardosta őt, hanem az, hogy ráébredt kis kalandja alatt, mi az igazán fontos, és a tudat, hogy a viselkedése miatt ezt majdnem elvesztette, jobban fáj neki mint eddig bármi más.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-15 12:17:02
Üzenet elküldve: 2025-03-15 12:17:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
* Nimeril megint el volt tűnve egy jó időre. Ilyen ez, ha szólítja a kötelesség. Időről-időre muszáj kimozdulnia a Rezidenciáról. A falvak sok munkát tudnak adni, viszont ilyenkor hozzá tud jutni egy csomó értékes gyógynövényhez, amit így aztán felhasználhat. A lényeg, hogy most újfent a visszatért az ő nagy és igen nehéz táskájával, amit még most sem szeret cipelni. Az ismerős kapuhoz befordulva döbbenten torpan. Kölykök, de jóval több, mint legutóbb. Ő néz rájuk azok meg rá.*
- Eh!* Na nem mintha nem szeretné a gyerekeket, de ezt már kicsit soknak találja. Sóhajt egy nagyot és belép a kertbe. Szigorú pillantásai végig pásztázzák a gyerekeket. Mint egy gólem úgy méri végig őket. Nála ez a hideg szakmai ártalom, ami talán nem a legjobb bemutatkozás. Látszik ez szegényeken. Némelyik gyerkőc félve bújik a nagyobb társa mögé.*
- Hát sziasztok!* Köszönti őket ezután.* Én Nimeril vagyok!* Mutat magára.* Itt lakom, gondolom ti is.*
- Nem is tetszik itt lakni!* Szúrja oda az egyik kislány.* Nimeril szeme fordul vagy kettőt. Túlságosan fáradt ő már ehhez a hosszú után. Inkább felveszi a táskáját és elindul befelé a házba. A laborjába megy, feltéve, ha az még megvan. Az itt lakóknak meg van az érzékük ahhoz, hogy Nimerilt folyamatosan egy másik szobába száműzzék. Szerencsére a kulcsa ott van még mindig felakasztva, ahol hagyta. Bepróbálja a zárba és az egy szolid kattanást követően elfordul a zárban. Az ajtó kitárul előtte. Belép a szobába és ledobja a táskáját az asztalra. Nem is sejtette, hogy minden mozdulatát sok apró szempár követte ezidáig. Arra lesz figyelmes, hogy amikor megfordul, hogy becsukja az ajtót, akkor ott pislognak ki az ajtófélfa mögül egy páran.*
- Ez a dolgozó szobám, ide nem szabad csak úgy bejönni, ha nem vagyok itt. Rendben van?* Kérdez rá, de ekkor megpillantja az egyik gyermek kezét, amin kis piros kiütések vannak.*
- Te ott! Mutat rá a gyerekre, aki történetesen egy gnóm fiúcska. Naná, hogy ilyenkor senki nem olyan bátor már. Rögtön behúzza a fejét.*
- Na, gyere ide, nem harapok! Adok valamit a kezedre.* Gondolta Nimeril és gondolták másképpen ők. Amikor meg feláll a lány, hogy akkor majd ő megy a gyerekért, akkor huss, úgy szétszaladnak, mint a tyúkok, amikor a kutya megzavarja őket.*
- Eh! Mit vétettem én!* Az ajtólép és utána kiált. Akkor vakargasd öcskös!* Becsukja magára az ajtót. Úgy látszik mára tényleg elveszítette már a béketűrését. Aztán még be is kéne pakolnia a szekrényébe. Nagyot sóhajt. Nem könnyű Nimerilnek lenni.*
- Eh!* Na nem mintha nem szeretné a gyerekeket, de ezt már kicsit soknak találja. Sóhajt egy nagyot és belép a kertbe. Szigorú pillantásai végig pásztázzák a gyerekeket. Mint egy gólem úgy méri végig őket. Nála ez a hideg szakmai ártalom, ami talán nem a legjobb bemutatkozás. Látszik ez szegényeken. Némelyik gyerkőc félve bújik a nagyobb társa mögé.*
- Hát sziasztok!* Köszönti őket ezután.* Én Nimeril vagyok!* Mutat magára.* Itt lakom, gondolom ti is.*
- Nem is tetszik itt lakni!* Szúrja oda az egyik kislány.* Nimeril szeme fordul vagy kettőt. Túlságosan fáradt ő már ehhez a hosszú után. Inkább felveszi a táskáját és elindul befelé a házba. A laborjába megy, feltéve, ha az még megvan. Az itt lakóknak meg van az érzékük ahhoz, hogy Nimerilt folyamatosan egy másik szobába száműzzék. Szerencsére a kulcsa ott van még mindig felakasztva, ahol hagyta. Bepróbálja a zárba és az egy szolid kattanást követően elfordul a zárban. Az ajtó kitárul előtte. Belép a szobába és ledobja a táskáját az asztalra. Nem is sejtette, hogy minden mozdulatát sok apró szempár követte ezidáig. Arra lesz figyelmes, hogy amikor megfordul, hogy becsukja az ajtót, akkor ott pislognak ki az ajtófélfa mögül egy páran.*
- Ez a dolgozó szobám, ide nem szabad csak úgy bejönni, ha nem vagyok itt. Rendben van?* Kérdez rá, de ekkor megpillantja az egyik gyermek kezét, amin kis piros kiütések vannak.*
- Te ott! Mutat rá a gyerekre, aki történetesen egy gnóm fiúcska. Naná, hogy ilyenkor senki nem olyan bátor már. Rögtön behúzza a fejét.*
- Na, gyere ide, nem harapok! Adok valamit a kezedre.* Gondolta Nimeril és gondolták másképpen ők. Amikor meg feláll a lány, hogy akkor majd ő megy a gyerekért, akkor huss, úgy szétszaladnak, mint a tyúkok, amikor a kutya megzavarja őket.*
- Eh! Mit vétettem én!* Az ajtólép és utána kiált. Akkor vakargasd öcskös!* Becsukja magára az ajtót. Úgy látszik mára tényleg elveszítette már a béketűrését. Aztán még be is kéne pakolnia a szekrényébe. Nagyot sóhajt. Nem könnyű Nimerilnek lenni.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-07 19:01:46
Üzenet elküldve: 2025-03-07 19:01:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kesergő//
*Nem indul szépen a reggel és a nap további része sem kecsegtet semmi jóval. A lány eltűnt mellőle hajnalok hajnalán. Eleinte csak azt gondolja, hogy Deressel ment ki játszani a kertbe, de ott nem találja, majd amikor eljön a reggeli ideje és a szőkeség nem jelenik meg, már szorít a torka és igen furcsán ver a szíve. Nem érti, hogyan tehette ezt vele. Nemrég még arról győzködték egymást, hogy nincsenek titkok, esetleg csak a legszükségesebbek, de arról nem volt szó, hogy egyszer csak a hűlt helyét fogja találni. Hideg az ágy úgy, ha nincs itt, és szörnyű, ha nincs reggeli csilingelő nevetés. Csak a madarak csicseregtek, azokat is bár elkapta volna Holdpihe. De nem kapta el, így hangosabbak bárminél… bárminél, amire szüksége van jelenleg. Az első étkezést még könnyű volt megúszni, hiszen így, hogy Anviel néni betegeskedik, nehéz volt a nagyobb szőkeségnek figyelnie arra a sok gyerekre. Mai is távol van, ez lehet az oka, hogy most szökött el a lány. Mert jól tudja, mikor már szürkül az ég, hogy Szikra bizony meglépett. Csak tudná, hogy hová. Még némi remény pislákol benne hogy úgy, ahogy ő is tette, az éj leple alatt visszalopódzik és bebújik vele a takaró alá, ahol megbeszélhetnek mindent, mintha úgy mégannyira sem hallhatná őket más, mint az amúgy is csak kétszemélyes szobájuk falainak védelmétől. De nem jön a lány. Nem jön az álom sem.
A barna szemekbe nagyobb szomorúság költözik, mint valaha. Elárulták és fáj. Újabb személy, aki szó nélkül elhagyta. Ha nem sértődött volna meg, talán nem ez lenne. Ő okozta az egészet, csak tudná, hogy hogyan hozza helyre. Az éjjelek még hűvösek, így nem fog túl sok időt kint tölteni a másik, mert… mert akkor abba ő belehal. Nem tudott mást tenni, minthogy hazudott, hazudik a védelméért. Mindenkinek, de legfőképpen Aleniá-nak. Szikrának fáj a hasa, ezért nem megy le enni, de ő visz fel neki levest és akkor az helyrehozza. Vacsorához azért nem sikerül lejutnia, mert a leves elég volt egy fájó hasnak. A lámpásoltásnál pedig egy kitömött takaró sejteti az ott nem alvó vonalait, lepihent, mert hát kimerült a hasfájásban. Hogyan és meddig kell ezt még csinálnia? Annyira belemerült a saját kis eltusolós ügyeltébe, hogy tüsszenteni is elfelejtett, pedig az mindig le tudja buktatni. De nem kegyes hozzá a következő reggel sem. Talán butaság tovább folytatni a hátának tartását. Talán bajban van a lány és akkor szólni kellene a nagyobbaknak, hogy eltűnt, mert akkor meg tudják keresni, és ha gond is van, akkor még talán menthető. De ha rájönnek a szökésre, kiteszik őt. Őket, mert érte hazudott. Nem érdekli, csak kerüljön elő, de nem tudja mi a jó döntés. Csak még egyetlen nap… végigcsinálja érte, de ha a harmadikon sem jelenik meg, akkor borít mindent.
Egyszer azt érzi, hogy oda a kettejük álmának, ennek a szép világnak. Tönkre tette a másik, mélységesen haragszik rá, mégis minden lépésével őt védi, hiszen azt ígérte. Másszor mardossa a bűntudat, hogy nem figyelt, hogy elengedte, mert egy sértődős kisgyerek szintjén van, márpedig ő egy nagyfiú. Nagyobb, mint itt a legtöbben. Mégis ül az ágya szélén, a harmadik reggelen, vagy inkább hajnalon, ami Szikra nélkül éri és erővel tartja vissza a kitörni készülő könnyeket. Még egy picivel, egy arasznyival feljebb megy az égen a nap és lemegy szólni valakinek. De ahhoz össze kell szednie magát, nem festhet úgy, mint Rellan, amikor hirtelen nem találja a tevéjét a zsebében. *
*Nem indul szépen a reggel és a nap további része sem kecsegtet semmi jóval. A lány eltűnt mellőle hajnalok hajnalán. Eleinte csak azt gondolja, hogy Deressel ment ki játszani a kertbe, de ott nem találja, majd amikor eljön a reggeli ideje és a szőkeség nem jelenik meg, már szorít a torka és igen furcsán ver a szíve. Nem érti, hogyan tehette ezt vele. Nemrég még arról győzködték egymást, hogy nincsenek titkok, esetleg csak a legszükségesebbek, de arról nem volt szó, hogy egyszer csak a hűlt helyét fogja találni. Hideg az ágy úgy, ha nincs itt, és szörnyű, ha nincs reggeli csilingelő nevetés. Csak a madarak csicseregtek, azokat is bár elkapta volna Holdpihe. De nem kapta el, így hangosabbak bárminél… bárminél, amire szüksége van jelenleg. Az első étkezést még könnyű volt megúszni, hiszen így, hogy Anviel néni betegeskedik, nehéz volt a nagyobb szőkeségnek figyelnie arra a sok gyerekre. Mai is távol van, ez lehet az oka, hogy most szökött el a lány. Mert jól tudja, mikor már szürkül az ég, hogy Szikra bizony meglépett. Csak tudná, hogy hová. Még némi remény pislákol benne hogy úgy, ahogy ő is tette, az éj leple alatt visszalopódzik és bebújik vele a takaró alá, ahol megbeszélhetnek mindent, mintha úgy mégannyira sem hallhatná őket más, mint az amúgy is csak kétszemélyes szobájuk falainak védelmétől. De nem jön a lány. Nem jön az álom sem.
A barna szemekbe nagyobb szomorúság költözik, mint valaha. Elárulták és fáj. Újabb személy, aki szó nélkül elhagyta. Ha nem sértődött volna meg, talán nem ez lenne. Ő okozta az egészet, csak tudná, hogy hogyan hozza helyre. Az éjjelek még hűvösek, így nem fog túl sok időt kint tölteni a másik, mert… mert akkor abba ő belehal. Nem tudott mást tenni, minthogy hazudott, hazudik a védelméért. Mindenkinek, de legfőképpen Aleniá-nak. Szikrának fáj a hasa, ezért nem megy le enni, de ő visz fel neki levest és akkor az helyrehozza. Vacsorához azért nem sikerül lejutnia, mert a leves elég volt egy fájó hasnak. A lámpásoltásnál pedig egy kitömött takaró sejteti az ott nem alvó vonalait, lepihent, mert hát kimerült a hasfájásban. Hogyan és meddig kell ezt még csinálnia? Annyira belemerült a saját kis eltusolós ügyeltébe, hogy tüsszenteni is elfelejtett, pedig az mindig le tudja buktatni. De nem kegyes hozzá a következő reggel sem. Talán butaság tovább folytatni a hátának tartását. Talán bajban van a lány és akkor szólni kellene a nagyobbaknak, hogy eltűnt, mert akkor meg tudják keresni, és ha gond is van, akkor még talán menthető. De ha rájönnek a szökésre, kiteszik őt. Őket, mert érte hazudott. Nem érdekli, csak kerüljön elő, de nem tudja mi a jó döntés. Csak még egyetlen nap… végigcsinálja érte, de ha a harmadikon sem jelenik meg, akkor borít mindent.
Egyszer azt érzi, hogy oda a kettejük álmának, ennek a szép világnak. Tönkre tette a másik, mélységesen haragszik rá, mégis minden lépésével őt védi, hiszen azt ígérte. Másszor mardossa a bűntudat, hogy nem figyelt, hogy elengedte, mert egy sértődős kisgyerek szintjén van, márpedig ő egy nagyfiú. Nagyobb, mint itt a legtöbben. Mégis ül az ágya szélén, a harmadik reggelen, vagy inkább hajnalon, ami Szikra nélkül éri és erővel tartja vissza a kitörni készülő könnyeket. Még egy picivel, egy arasznyival feljebb megy az égen a nap és lemegy szólni valakinek. De ahhoz össze kell szednie magát, nem festhet úgy, mint Rellan, amikor hirtelen nem találja a tevéjét a zsebében. *
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:38:35
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:38:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ugyanott, mint eddig, és mégis teljesen máshol//
*A kapott öleléstől kissé megdermed, az érzések kavalkádjában hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen vele, de valóban nem húzódik el. Jól esik neki a törődés, de most épp azzal van elfoglalva, hogy valahogy úgy oldja meg ezt a helyzetet, hogy senki ne sérüljön. Se szó szerint, se a lelke. Örülne, ha egyszerűen csak hátra léphetne, és hagyhatná, hogy Luninari és Intath egymás között intézzék el a nézeteltérésüket, de sajnos nem teheti, hisz ő az egésznek a gócpontja.*
- Látod? Ezt mondom én is. *Válaszolja reménytelenül, mikor a lány megpróbálja röviden megcáfolni az eszmefuttatását. Hogyan is tudhatna bármit pontosan, mikor a történet összes szereplője csak morzsáit ismeri a teljes igazságnak, és ezekhez a részigazságokhoz ragaszkodva igyekeznek megfejteni a kirakós minden darabját? Lehetetlen, még az istenek segítségével együtt is. Úgy látja, jobb lesz, ha ezt most feladja, s ezért tereli a beszélgetést abba az irányba, hogy tegyék most félre Intath-ot és a fenyegetéseit.*
- Köszönöm Luninari! Megígérem, hogy elmegyünk Szarvasligetbe, leülünk hármasban, és addig nem állunk fel, míg nem találunk egy olyan megoldást, amely mindannyiunknak megfelel, csak kérlek, hogy addig semmiképp se veszítsd el önmagad! A szereteted a legnagyobb kincs, ne haragudj a barátodra egyetlen hiba miatt! *Fogalma sincs, hogy mit mondhatna még, hogy valamelyest megnyugtassa szegény lányt, úgyhogy csak lágyan végigsimít a hátán, hátha az segít. Azt sejti, hogy ő érzi magát most a legrosszabban ebben a helyzetben. Őt is nagyon bántja, ahogy Intath vélekedik róla, de az elmúlt hatvan esztendőben nem ez az első ilyen alkalom. Valamelyest már tudja kezelni, és hála az istennőnek, képes ebben is a jót meglátni, miután elmúlt a kezdeti fájdalom, melyet a szívén ejtett seb miatt érzett.*
- Ahogy akarod. *Nem akar sietni, éjszaka utazni meg főleg nem, és azt sem tudja, hogy az áldás milyen hatással lesz majd rá, ha lesz egyáltalán hatása, úgyhogy semmiképp sem tervezett ő sem rögtön a templomba tett látogatásuk után elutazni.*
- Nyugodtan. Jól áll neked, mikor csinos vagy. *Mosolyog lágyan, majd miután Luninari kiment a szobából, elkezd készülődni. Ezúttal nem időzik nagyon sokat. A ruhája most is csinos, de a hajába nem próbál meg semmilyen különleges fonatot készíteni, csak megfésüli, végül belebújik a cipellőibe, aztán még egyszer utoljára az erkélyhez sétál, kinéz az ablakon.*
~Eeyr, kérlek, mutasd meg a helyes utat…~ *Mered a távolba, majd határozottan megfordul, és a földszintre indul. Nem gondolná, hogy ő fog hamarabb a bejárathoz érni, így mikor leér, szemeivel már keresi is Luninari-t, és hamarosan meg is pillantja.*
- Kész vagyok, indulhatunk? Tényleg nagyon csinos lettél. *Mondja kedvesen.*
*A kapott öleléstől kissé megdermed, az érzések kavalkádjában hirtelen nem tudja, hogy mit kezdjen vele, de valóban nem húzódik el. Jól esik neki a törődés, de most épp azzal van elfoglalva, hogy valahogy úgy oldja meg ezt a helyzetet, hogy senki ne sérüljön. Se szó szerint, se a lelke. Örülne, ha egyszerűen csak hátra léphetne, és hagyhatná, hogy Luninari és Intath egymás között intézzék el a nézeteltérésüket, de sajnos nem teheti, hisz ő az egésznek a gócpontja.*
- Látod? Ezt mondom én is. *Válaszolja reménytelenül, mikor a lány megpróbálja röviden megcáfolni az eszmefuttatását. Hogyan is tudhatna bármit pontosan, mikor a történet összes szereplője csak morzsáit ismeri a teljes igazságnak, és ezekhez a részigazságokhoz ragaszkodva igyekeznek megfejteni a kirakós minden darabját? Lehetetlen, még az istenek segítségével együtt is. Úgy látja, jobb lesz, ha ezt most feladja, s ezért tereli a beszélgetést abba az irányba, hogy tegyék most félre Intath-ot és a fenyegetéseit.*
- Köszönöm Luninari! Megígérem, hogy elmegyünk Szarvasligetbe, leülünk hármasban, és addig nem állunk fel, míg nem találunk egy olyan megoldást, amely mindannyiunknak megfelel, csak kérlek, hogy addig semmiképp se veszítsd el önmagad! A szereteted a legnagyobb kincs, ne haragudj a barátodra egyetlen hiba miatt! *Fogalma sincs, hogy mit mondhatna még, hogy valamelyest megnyugtassa szegény lányt, úgyhogy csak lágyan végigsimít a hátán, hátha az segít. Azt sejti, hogy ő érzi magát most a legrosszabban ebben a helyzetben. Őt is nagyon bántja, ahogy Intath vélekedik róla, de az elmúlt hatvan esztendőben nem ez az első ilyen alkalom. Valamelyest már tudja kezelni, és hála az istennőnek, képes ebben is a jót meglátni, miután elmúlt a kezdeti fájdalom, melyet a szívén ejtett seb miatt érzett.*
- Ahogy akarod. *Nem akar sietni, éjszaka utazni meg főleg nem, és azt sem tudja, hogy az áldás milyen hatással lesz majd rá, ha lesz egyáltalán hatása, úgyhogy semmiképp sem tervezett ő sem rögtön a templomba tett látogatásuk után elutazni.*
- Nyugodtan. Jól áll neked, mikor csinos vagy. *Mosolyog lágyan, majd miután Luninari kiment a szobából, elkezd készülődni. Ezúttal nem időzik nagyon sokat. A ruhája most is csinos, de a hajába nem próbál meg semmilyen különleges fonatot készíteni, csak megfésüli, végül belebújik a cipellőibe, aztán még egyszer utoljára az erkélyhez sétál, kinéz az ablakon.*
~Eeyr, kérlek, mutasd meg a helyes utat…~ *Mered a távolba, majd határozottan megfordul, és a földszintre indul. Nem gondolná, hogy ő fog hamarabb a bejárathoz érni, így mikor leér, szemeivel már keresi is Luninari-t, és hamarosan meg is pillantja.*
- Kész vagyok, indulhatunk? Tényleg nagyon csinos lettél. *Mondja kedvesen.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-04 15:44:34
Üzenet elküldve: 2025-03-04 15:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ugyanott, mint eddig, és mégis teljesen máshol//
*Alenia nem viszonozza azt, amit ő ölelés formájában mindenképpen gyengédségnek szán, de legalább nem is húzódik el tőle, mivel pedig megérti Nia zaklatottságát nem is veszi mindezt a szívére. Talán ő szokott rá mostanában hasonló bizalmaskodásokra, de egyszerűen szereti Aleniát megérinteni, és különben is úgy gondolja, hogy néha az egyszerű szavak, legyenek azok bármilyen szépen is megfogalmazva, egyszerűen nem elegek a szeretet és a támogatás kifejezésére, amelyekre éppen most is nyilván mindenképpen szükség van.
Reméli mindenesetre, hogy ezzel segített valamit, mindenképpen többet, mintha csak puszta szavakkal állt volna Nia mellé.
Inkább lenne kedve akkor felsóhajtani, amikor Alenia azt mondja neki, hogy az istenek szava szent, de mivel érzi és érti, hogy milyen nehéz most neki és miért, vagy inkább ki miatt, nem lenne éppen a legjobb barátnő, ha éppen most kezdene el egy értelmetlen vitát.
Hirtelen amúgy sem érzi elemében magát, mert az a határozott benyomása, hogy Alenia néhány szóval kihúzta lábai alól a racionális gondolkodás stabil talaját, márpedig, ha nem logika, hanem hit alapján kell érvelni, az számára eleve vesztes terep, egészen egyszerűen azért, mert bármennyire is elmozdult a világnézete a több és erősebb hit irányába Eeyrnek köszönhetően, attól még továbbra is szeret ok-okozati összefüggések alapján, főleg a hideg logikára támaszkodva gondolkodni. Ezekből kiindulva pedig továbbra sem tudja kizárni, hogy hiába szent az isteneknek a szava, ha a híveik akár félre is értelmezhetik a tőlük kapott jeleket. Ugyanakkor amennyiben ez lenne a válasza arra, hogy az istenek szava szent, az inkább lenne sértés, mint bármi más.
Helyzetét az is nehezíti, hogy most nem csak Alenia, hanem saját maga miatt is haragszik, mivel Intath nem csak Niát bántotta, hanem ezzel egyben őt magát is rettenetesen kellemetlen helyzetbe hozta, mert akár akarattal, akár akaraton kívül megkérdőjelezte a szavahihetőségét, mivel ő már nem egyszer állt ki mellette, és igyekezett még hibát is kedvező színben feltüntetni Niánál.
Más kérdés, hogy úgy tűnik a szerepek felcserélődtek, most éppen Alenia az, aki az elszenvedett sérelmek ellenére is sokkal elnézőbb a dokival, mint ő, aki elárulva érzi éppen általa magát. Meglehet persze, hogy ez csak az első indulat okozta gondolat és inkább barátnőjének van igaza, le kéne teljesen nyugodnia, csak a szépre emlékezni Intel kapcsolatban, beszélni vele, és a többi. Ez azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt a jelek szerint Alenia képzeli. Meglehetősen ritkán szokták erős és szenvedélyes érzelmek elragadni, ha azonban mégis, nem tudja őket csak úgy elfojtani, ahogyan mondjuk egy gyertyakoppintóval eloltja egy már égni nem kellő gyertyának a lángját.*
- Ez azért így nem teljesen pontos. *jegyez meg ennyit, miután Alenia feláll az ágyról, hogy tovább készülődhessen.* Nem hiszem, hogy te bántottad volna őt, ő viszont téged igen, bármi szerinte jogos indoka is volt.
*Ennyi mindössze, amit nem képes magában tartani, pedig lenne még bőven mondanivalója ezzel az egésszel kapcsolatban.
De ez nem a parttalan viták ideje, főleg úgy nem, hogy ismerve a doki makacsságát, a saját igazságérzetét, valamint Alenia vágyát az igazságra és a fényre, lehet, hogy Szarvasligetben éppen egy értelmetlen és lezárhatatlan, hosszú-hosszú és még hosszúságánál is sokkal fájdalmasabb és kellemetlenebb veszekedés vár majd rájuk.
Inkább hallgat kicsit, mély levegőt vesz, és próbál felnőni inkább a rájuk váró feladathoz. Mégiscsak van most sokkal fontosabb dolguk is annál, hogy erről beszéljenek, az ő sértettsége és Intathban való csalódása pedig tényleg sokadlagos probléma jelenleg.*
- De igazad van amúgy. *hajt fejet végül.* Addig úgy sem tisztázódhat az egész ameddig nem beszélünk Intathal, a kedvedért pedig mindenképpen megpróbálom összeszedni magamat, feltételezni a legjobbat róla újra és nem hibáztatni őt. Most egyébként is, tényleg a karod a legfontosabb szerintem, én pedig nem szeretnék haraggal a szívemben az istennő templomába lépni, az oltára elé, főleg nem a te oldaladon és egy ennyire fontos napon. Szóval, ígérem, tényleg megpróbálok… megnyugodni és összeszedni magamat. Szeretném hinni, hogy ez az egész tényleg csak valami szörnyű félreértés miatt történt.
*Nem szívesen, de félig hazudik. Továbbra sem hiszi, hogy olyan egyszerűen el tudja fojtani saját haragját, mintha az mondjuk egy egyik pillanatról másikra megszüntetendő tűzvarázslat lenne, de mindenképpen tényleg igyekezni fog, hogy mire a rituálé színhelyére érnek a lehető legtisztább érzések legyenek csak a lelkében, főleg persze a szeretet. Valószínűnek tartja, hogy ahogyan közelednek a templom felé lelkét amúgy is inkább az izgatottság és az öröm fogja eltölteni azért, amiért a világ rendje végre újra helyreáll, és persze a barátnője iránt érzett szeretet, de aggodalom is, valamint persze az Eeyrnek kijáró szeretet és hála, aki magát a csodával felérő varázslatot lehetővé teszi.*
- Ami a többit illeti, nekem rendben van úgy, ahogy mondtad. *mondja ezek után.* Bár nyugodtabb lennék, ha ma még a biztonság kedvéért itthon maradnánk. *használja szándékosan az „itthon” szót, ha már egyszer úgy érzi, hogy tényleg itthon van itt.* Még, ha jól is leszel, nem szeretném megkockáztatni, hogy pont út közben legyél rosszul. Inath is és Szarvasliget is tud várni ránk még egy napot. *mosolyodik el végül, azt már csak magában téve hozzá, hogy talán jobb is lenne így, mert Szarvasliget tényleg csodálatos hely, és lehet Intath is képes lenyugodni akkor, ha eltölt ott egy-két napot a világ minden bizonnyal legszebb kis tavának a partján, és alszik legalább kettőt, hármat, vagy akár négyet is az Aleniával való beszélgetésére.*
- Megyek is akkor. Tudom, hogy nem múlik ezen semmi, de gyorsan magamra veszek valami szebb ruhát, ami talán méltóbb mégis az alkalomhoz. *mondja.* Elhozom a sütiket és a teát is az útra, hátha ételre, vagy italra lesz szükséged a rituálé után.
*Amint ezt kimondja tényleg máris sokkal boldogabb, jobb kedve van és izgatottabb is, bár az Intath által lelkébe szúrt tüske nyilván tényleg nem fog eltűnni egy-két perc alatt belőle csak úgy.*
- Találkozzunk a bejárat előtt akkor néhány perc múlva, és indulhatunk is. *teszi még hozzá, és amennyiben Alenia még szólna hozzá, természetesen megvárja, csak utána indul el átöltözni és ételt meg italt csomagolni az útra, vagyis inkább magára a rituálé utánra a biztonság kedvéért.
Aztán, ha bármilyen kérdés, vagy kétely felmerül még útközben is megbeszélhetik, aztán koncentrálhatnak végre mindketten arra, ami most tényleg a leges legfontosabb.*
*Alenia nem viszonozza azt, amit ő ölelés formájában mindenképpen gyengédségnek szán, de legalább nem is húzódik el tőle, mivel pedig megérti Nia zaklatottságát nem is veszi mindezt a szívére. Talán ő szokott rá mostanában hasonló bizalmaskodásokra, de egyszerűen szereti Aleniát megérinteni, és különben is úgy gondolja, hogy néha az egyszerű szavak, legyenek azok bármilyen szépen is megfogalmazva, egyszerűen nem elegek a szeretet és a támogatás kifejezésére, amelyekre éppen most is nyilván mindenképpen szükség van.
Reméli mindenesetre, hogy ezzel segített valamit, mindenképpen többet, mintha csak puszta szavakkal állt volna Nia mellé.
Inkább lenne kedve akkor felsóhajtani, amikor Alenia azt mondja neki, hogy az istenek szava szent, de mivel érzi és érti, hogy milyen nehéz most neki és miért, vagy inkább ki miatt, nem lenne éppen a legjobb barátnő, ha éppen most kezdene el egy értelmetlen vitát.
Hirtelen amúgy sem érzi elemében magát, mert az a határozott benyomása, hogy Alenia néhány szóval kihúzta lábai alól a racionális gondolkodás stabil talaját, márpedig, ha nem logika, hanem hit alapján kell érvelni, az számára eleve vesztes terep, egészen egyszerűen azért, mert bármennyire is elmozdult a világnézete a több és erősebb hit irányába Eeyrnek köszönhetően, attól még továbbra is szeret ok-okozati összefüggések alapján, főleg a hideg logikára támaszkodva gondolkodni. Ezekből kiindulva pedig továbbra sem tudja kizárni, hogy hiába szent az isteneknek a szava, ha a híveik akár félre is értelmezhetik a tőlük kapott jeleket. Ugyanakkor amennyiben ez lenne a válasza arra, hogy az istenek szava szent, az inkább lenne sértés, mint bármi más.
Helyzetét az is nehezíti, hogy most nem csak Alenia, hanem saját maga miatt is haragszik, mivel Intath nem csak Niát bántotta, hanem ezzel egyben őt magát is rettenetesen kellemetlen helyzetbe hozta, mert akár akarattal, akár akaraton kívül megkérdőjelezte a szavahihetőségét, mivel ő már nem egyszer állt ki mellette, és igyekezett még hibát is kedvező színben feltüntetni Niánál.
Más kérdés, hogy úgy tűnik a szerepek felcserélődtek, most éppen Alenia az, aki az elszenvedett sérelmek ellenére is sokkal elnézőbb a dokival, mint ő, aki elárulva érzi éppen általa magát. Meglehet persze, hogy ez csak az első indulat okozta gondolat és inkább barátnőjének van igaza, le kéne teljesen nyugodnia, csak a szépre emlékezni Intel kapcsolatban, beszélni vele, és a többi. Ez azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt a jelek szerint Alenia képzeli. Meglehetősen ritkán szokták erős és szenvedélyes érzelmek elragadni, ha azonban mégis, nem tudja őket csak úgy elfojtani, ahogyan mondjuk egy gyertyakoppintóval eloltja egy már égni nem kellő gyertyának a lángját.*
- Ez azért így nem teljesen pontos. *jegyez meg ennyit, miután Alenia feláll az ágyról, hogy tovább készülődhessen.* Nem hiszem, hogy te bántottad volna őt, ő viszont téged igen, bármi szerinte jogos indoka is volt.
*Ennyi mindössze, amit nem képes magában tartani, pedig lenne még bőven mondanivalója ezzel az egésszel kapcsolatban.
De ez nem a parttalan viták ideje, főleg úgy nem, hogy ismerve a doki makacsságát, a saját igazságérzetét, valamint Alenia vágyát az igazságra és a fényre, lehet, hogy Szarvasligetben éppen egy értelmetlen és lezárhatatlan, hosszú-hosszú és még hosszúságánál is sokkal fájdalmasabb és kellemetlenebb veszekedés vár majd rájuk.
Inkább hallgat kicsit, mély levegőt vesz, és próbál felnőni inkább a rájuk váró feladathoz. Mégiscsak van most sokkal fontosabb dolguk is annál, hogy erről beszéljenek, az ő sértettsége és Intathban való csalódása pedig tényleg sokadlagos probléma jelenleg.*
- De igazad van amúgy. *hajt fejet végül.* Addig úgy sem tisztázódhat az egész ameddig nem beszélünk Intathal, a kedvedért pedig mindenképpen megpróbálom összeszedni magamat, feltételezni a legjobbat róla újra és nem hibáztatni őt. Most egyébként is, tényleg a karod a legfontosabb szerintem, én pedig nem szeretnék haraggal a szívemben az istennő templomába lépni, az oltára elé, főleg nem a te oldaladon és egy ennyire fontos napon. Szóval, ígérem, tényleg megpróbálok… megnyugodni és összeszedni magamat. Szeretném hinni, hogy ez az egész tényleg csak valami szörnyű félreértés miatt történt.
*Nem szívesen, de félig hazudik. Továbbra sem hiszi, hogy olyan egyszerűen el tudja fojtani saját haragját, mintha az mondjuk egy egyik pillanatról másikra megszüntetendő tűzvarázslat lenne, de mindenképpen tényleg igyekezni fog, hogy mire a rituálé színhelyére érnek a lehető legtisztább érzések legyenek csak a lelkében, főleg persze a szeretet. Valószínűnek tartja, hogy ahogyan közelednek a templom felé lelkét amúgy is inkább az izgatottság és az öröm fogja eltölteni azért, amiért a világ rendje végre újra helyreáll, és persze a barátnője iránt érzett szeretet, de aggodalom is, valamint persze az Eeyrnek kijáró szeretet és hála, aki magát a csodával felérő varázslatot lehetővé teszi.*
- Ami a többit illeti, nekem rendben van úgy, ahogy mondtad. *mondja ezek után.* Bár nyugodtabb lennék, ha ma még a biztonság kedvéért itthon maradnánk. *használja szándékosan az „itthon” szót, ha már egyszer úgy érzi, hogy tényleg itthon van itt.* Még, ha jól is leszel, nem szeretném megkockáztatni, hogy pont út közben legyél rosszul. Inath is és Szarvasliget is tud várni ránk még egy napot. *mosolyodik el végül, azt már csak magában téve hozzá, hogy talán jobb is lenne így, mert Szarvasliget tényleg csodálatos hely, és lehet Intath is képes lenyugodni akkor, ha eltölt ott egy-két napot a világ minden bizonnyal legszebb kis tavának a partján, és alszik legalább kettőt, hármat, vagy akár négyet is az Aleniával való beszélgetésére.*
- Megyek is akkor. Tudom, hogy nem múlik ezen semmi, de gyorsan magamra veszek valami szebb ruhát, ami talán méltóbb mégis az alkalomhoz. *mondja.* Elhozom a sütiket és a teát is az útra, hátha ételre, vagy italra lesz szükséged a rituálé után.
*Amint ezt kimondja tényleg máris sokkal boldogabb, jobb kedve van és izgatottabb is, bár az Intath által lelkébe szúrt tüske nyilván tényleg nem fog eltűnni egy-két perc alatt belőle csak úgy.*
- Találkozzunk a bejárat előtt akkor néhány perc múlva, és indulhatunk is. *teszi még hozzá, és amennyiben Alenia még szólna hozzá, természetesen megvárja, csak utána indul el átöltözni és ételt meg italt csomagolni az útra, vagyis inkább magára a rituálé utánra a biztonság kedvéért.
Aztán, ha bármilyen kérdés, vagy kétely felmerül még útközben is megbeszélhetik, aztán koncentrálhatnak végre mindketten arra, ami most tényleg a leges legfontosabb.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:06:02
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:06:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Míg a halál el nem választ//
*Mai elment.
Mármint nem örökre, ezt Rellan is tudja. Nem úgy csinált, mint az anyukája és az apukája. Csak hiányzik neki az elegánsan öltözködő, mindig csupa mosoly igazgató néni, ahogy együtt ebédelt velük a teremben, és mindenfélére tanítgatta őt a többi velekorúval a polcokon lévő könyvekből, és azt is megígérte, hogy egyszer majd ők maguk is el fogják tudni olvasni őket. Most nem ugyanazok a máskor finom falatok, a kisfiú egészen kedvetlenül lökdösi az ételt a tányérján, ahogy az üres széket nézi.
Mióta a sok gyerek megérkezett, az élet nem ugyanaz itt. Persze Mai meg a többi itt dolgozó mindent megtesz, hogy a lehető legkényelmesebb legyen számukra az élet, és az új gyerekek sem olyan rosszak. Rellan sokat barátkozik a goblinfiúkkal, akik sisakot készítettek neki egy vödörből, hogy lovagnak érezhesse magát, és a szobatársaival is egyre jobban kijön. Egy probléma azonban nem tudja nyugodni: nagyon szeretné, ha Mai többet foglalkozna vele.
És már azt is tudja, hogyan. Kifejlesztette. Másokat mégsem kérdezhetett meg, mert ha kiderül, hogyan törődne csak vele Mai, biztosan ők is megpróbálnák elérni ugyanezt a hatást. Márpedig hős lovagunk, Rellan ezt nem engedheti meg magának. Amikor adódik egy lehetőség, és a nevelők nem figyelnek igazán, kikéretőzik az istállóba – elvileg azért, hogy megnézze Kira csacsit – de egy óvatlan pillanatban felkapaszkodik egy kerítés menti bokorra, átügyeskedi magát a vason, és ellopakodik az utcán.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.03 22:07:04
*Mai elment.
Mármint nem örökre, ezt Rellan is tudja. Nem úgy csinált, mint az anyukája és az apukája. Csak hiányzik neki az elegánsan öltözködő, mindig csupa mosoly igazgató néni, ahogy együtt ebédelt velük a teremben, és mindenfélére tanítgatta őt a többi velekorúval a polcokon lévő könyvekből, és azt is megígérte, hogy egyszer majd ők maguk is el fogják tudni olvasni őket. Most nem ugyanazok a máskor finom falatok, a kisfiú egészen kedvetlenül lökdösi az ételt a tányérján, ahogy az üres széket nézi.
Mióta a sok gyerek megérkezett, az élet nem ugyanaz itt. Persze Mai meg a többi itt dolgozó mindent megtesz, hogy a lehető legkényelmesebb legyen számukra az élet, és az új gyerekek sem olyan rosszak. Rellan sokat barátkozik a goblinfiúkkal, akik sisakot készítettek neki egy vödörből, hogy lovagnak érezhesse magát, és a szobatársaival is egyre jobban kijön. Egy probléma azonban nem tudja nyugodni: nagyon szeretné, ha Mai többet foglalkozna vele.
És már azt is tudja, hogyan. Kifejlesztette. Másokat mégsem kérdezhetett meg, mert ha kiderül, hogyan törődne csak vele Mai, biztosan ők is megpróbálnák elérni ugyanezt a hatást. Márpedig hős lovagunk, Rellan ezt nem engedheti meg magának. Amikor adódik egy lehetőség, és a nevelők nem figyelnek igazán, kikéretőzik az istállóba – elvileg azért, hogy megnézze Kira csacsit – de egy óvatlan pillanatban felkapaszkodik egy kerítés menti bokorra, átügyeskedi magát a vason, és ellopakodik az utcán.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.03 22:07:04
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:29:14
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:29:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Pár napja már tervezgeti csendben, magában ötletét. Az idő lassan készen áll ahhoz, hogy a kis kertjébe virágokat keressen. Viszont egyáltalán nem szeretné, hogy bármelyik nevelő lelassítsa őt. Ez idáig a könyveket bújta, térképet tanulmányozott, és valamelyest talán talált is egy útvonalat oda ahova tartani szeretne. Messze lesz az út, de lehet jobb, hogy most kicsit egyedül tölti azt. Pontosabban Deressel, mert őrző védő barátja nélkül, ki tudja lehet végül egyetlen barátja már, nem megy sehova. Főleg nem ilyen messzire, ahol ki tudja milyen veszély leselkedik rá. Elő is készítette hát az előző este az egyik táskát, abba belerakta az eltartalékolt aranyát, némi ruhát, hogy ne fázzon élelem miatt nem aggódik, tudja jól mit lehet és mit nem enni az erdőben. Addig is könnyebb lesz az útja, a biztonság kedvéért egy kulacs vizet visz még magával. Amint a készületek meg is vannak, már csak a tökéletes pillanat kell. Az este közepe, nappal nagyon nehéz lenne kiosonni a sok gyermek és nevelő között. De az éjjel erre tökéletes.
Nem is alszik, csupán vár, hogy Trylnor elaludjon, amint hallja a fiúcska édes szuszogását akcióba is lendül. Ma este, sőt már jó néhány este nem aludtak együtt, amiért a szíve szakad meg. De megfogadta, hogy mindent rendbe tesz. De ehhez cselekednie kell. Lehet napokra is elfog tűnni, reméli majd kis szerelmét vigasztalja majd Mai, vagy Rellan. Mielőtt kilép az ajtón amit halkan kinyit, megáll egy pillanatra és visszapillant az alvó fiúra.*
~Nemsokára Trylnor.~
*Fut végig agyán a gondolat, majd még mezítláb, hogy a lehető leghalkabban tudjon végigmenni a rezidencián leszalad a lépcsőn, majd ki a hatalmas ajtón. Csak utána veszi fel a cipőjét, és az előkészített ruhácskákat. Vastag nadrág, felső, és kis kabát. Mai is büszke lenne rá amilyen jól felkészült, csak arra nem, hogy megint mi a fenét művel egyedül az éjszaka kellős közepén. Hát elszökik pontosan azt. Oda is szalad kutyájához, akit mosolyogva megsimogat.*
-Menjünk Deres.
*Aki persze lelkesen követi gazdáját. De hova? Bárhova. Vigyázni fog rá, még ha az életébe is kerül. Ki is osonnak a hatalmas vaskapun, majd el az éjszaka sötétjébe. Át a romvároson egészen vissza a városig.*
*Pár napja már tervezgeti csendben, magában ötletét. Az idő lassan készen áll ahhoz, hogy a kis kertjébe virágokat keressen. Viszont egyáltalán nem szeretné, hogy bármelyik nevelő lelassítsa őt. Ez idáig a könyveket bújta, térképet tanulmányozott, és valamelyest talán talált is egy útvonalat oda ahova tartani szeretne. Messze lesz az út, de lehet jobb, hogy most kicsit egyedül tölti azt. Pontosabban Deressel, mert őrző védő barátja nélkül, ki tudja lehet végül egyetlen barátja már, nem megy sehova. Főleg nem ilyen messzire, ahol ki tudja milyen veszély leselkedik rá. Elő is készítette hát az előző este az egyik táskát, abba belerakta az eltartalékolt aranyát, némi ruhát, hogy ne fázzon élelem miatt nem aggódik, tudja jól mit lehet és mit nem enni az erdőben. Addig is könnyebb lesz az útja, a biztonság kedvéért egy kulacs vizet visz még magával. Amint a készületek meg is vannak, már csak a tökéletes pillanat kell. Az este közepe, nappal nagyon nehéz lenne kiosonni a sok gyermek és nevelő között. De az éjjel erre tökéletes.
Nem is alszik, csupán vár, hogy Trylnor elaludjon, amint hallja a fiúcska édes szuszogását akcióba is lendül. Ma este, sőt már jó néhány este nem aludtak együtt, amiért a szíve szakad meg. De megfogadta, hogy mindent rendbe tesz. De ehhez cselekednie kell. Lehet napokra is elfog tűnni, reméli majd kis szerelmét vigasztalja majd Mai, vagy Rellan. Mielőtt kilép az ajtón amit halkan kinyit, megáll egy pillanatra és visszapillant az alvó fiúra.*
~Nemsokára Trylnor.~
*Fut végig agyán a gondolat, majd még mezítláb, hogy a lehető leghalkabban tudjon végigmenni a rezidencián leszalad a lépcsőn, majd ki a hatalmas ajtón. Csak utána veszi fel a cipőjét, és az előkészített ruhácskákat. Vastag nadrág, felső, és kis kabát. Mai is büszke lenne rá amilyen jól felkészült, csak arra nem, hogy megint mi a fenét művel egyedül az éjszaka kellős közepén. Hát elszökik pontosan azt. Oda is szalad kutyájához, akit mosolyogva megsimogat.*
-Menjünk Deres.
*Aki persze lelkesen követi gazdáját. De hova? Bárhova. Vigyázni fog rá, még ha az életébe is kerül. Ki is osonnak a hatalmas vaskapun, majd el az éjszaka sötétjébe. Át a romvároson egészen vissza a városig.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:09:46
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
//Zárás//
*Nem tehetett mást, valahogy nevén kellet neveznie a körülötte lévő állat és növény világot. Választ pedig Derestől nehezen várhatott. Köztudott, hogy nem igazán beszédes fajta. Inkább az az előbb harap utána morog típus. Már ha nincs mellette a lány, mert akkor a vérengzést ő is erősen kerüli.
Miért ilyen bonyolult a kétlábúak világa. Más mondanak, mint amit éreznek, és mást mutatnak. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha nem kellene mást mondani arról mint amit éreznek, csak kimondani azt. Hogy számára fontos Trylnor, hogy imádja, hogy vigyázni akar rá, hogy ölelné őt a nap minden percében, hallgatni szeretné, ahogy nevet, vigasztalni ha szomorú, elbújni vele amikor fél, és biztatni sosem hagyja el. Úgy puszit adni, hogy ne csak egy pillanat legyen hanem egy egész éjszaka. Persze, hogy ezt hogyan is kellene végbe hajtani, fogalma sincs még. De majd belapoz arra a lapokra, a biológia könyvekben, ahova Nimeril még nem engedte neki, és rájön majd a titkokra. De mindent idővel.
Látja, érzi. A másik szemén és hangján. Fordult a kocka. A szavai ridegebbek mint valaha, és ostorcsapásként éri őt. Csak nézi a szép zöld szemével bánatosan a másikat, hogy képtelen megérteni. Azt, hogy a szónak érnie kell valamit, ha megszegi mit ér a szava. A fenébe is, Alavernak akkor igaza volt. Jobb eldönteni, hogy kinek az oldalára áll ha hazugságról vagy ígéretről van szó. Melyik fáj kevésbé, hogyha megszegi azt egyik vagy a másik félnek. De Graelnek többet köszönhet. Azt, hogy egyáltalán itt lehet, ki tudja mi történhetett volna vele az utcán. Esélye sem lett volna megismernie Mait, Trylnort, és a többieket akik most fontosak számára. Ez nem tudja megérteni a fiú, mert nem lát bele, nem hordja az ő cipőjét. Csak figyeli csendben, nem válaszol. Szégyelli magát. Csak bólint a fiú szavaira, mert tudja ő okozta a fájdalmát. Összehúzza magát, el akar tűnni. Saját kezeit markolja görcsösen. Nem tudja mit mondjon, hogyan mondja. Legszívesebben megragadná a fiú kezét, és visszahúzná őt az ágyba, hogy maradjon ott csak még egy kicsit, beszélniük sem kell, a szavak csak összezavarják az embert. De ugyan akkor, pontosan ugyan azok szabadítják fel őt. Meg is jön az ötlet. Cselekednie kell. De ehhez el kell majd tűnnie. Meg kell várni a tökéletes alkalmat.*
//Zárás//
*Nem tehetett mást, valahogy nevén kellet neveznie a körülötte lévő állat és növény világot. Választ pedig Derestől nehezen várhatott. Köztudott, hogy nem igazán beszédes fajta. Inkább az az előbb harap utána morog típus. Már ha nincs mellette a lány, mert akkor a vérengzést ő is erősen kerüli.
Miért ilyen bonyolult a kétlábúak világa. Más mondanak, mint amit éreznek, és mást mutatnak. Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha nem kellene mást mondani arról mint amit éreznek, csak kimondani azt. Hogy számára fontos Trylnor, hogy imádja, hogy vigyázni akar rá, hogy ölelné őt a nap minden percében, hallgatni szeretné, ahogy nevet, vigasztalni ha szomorú, elbújni vele amikor fél, és biztatni sosem hagyja el. Úgy puszit adni, hogy ne csak egy pillanat legyen hanem egy egész éjszaka. Persze, hogy ezt hogyan is kellene végbe hajtani, fogalma sincs még. De majd belapoz arra a lapokra, a biológia könyvekben, ahova Nimeril még nem engedte neki, és rájön majd a titkokra. De mindent idővel.
Látja, érzi. A másik szemén és hangján. Fordult a kocka. A szavai ridegebbek mint valaha, és ostorcsapásként éri őt. Csak nézi a szép zöld szemével bánatosan a másikat, hogy képtelen megérteni. Azt, hogy a szónak érnie kell valamit, ha megszegi mit ér a szava. A fenébe is, Alavernak akkor igaza volt. Jobb eldönteni, hogy kinek az oldalára áll ha hazugságról vagy ígéretről van szó. Melyik fáj kevésbé, hogyha megszegi azt egyik vagy a másik félnek. De Graelnek többet köszönhet. Azt, hogy egyáltalán itt lehet, ki tudja mi történhetett volna vele az utcán. Esélye sem lett volna megismernie Mait, Trylnort, és a többieket akik most fontosak számára. Ez nem tudja megérteni a fiú, mert nem lát bele, nem hordja az ő cipőjét. Csak figyeli csendben, nem válaszol. Szégyelli magát. Csak bólint a fiú szavaira, mert tudja ő okozta a fájdalmát. Összehúzza magát, el akar tűnni. Saját kezeit markolja görcsösen. Nem tudja mit mondjon, hogyan mondja. Legszívesebben megragadná a fiú kezét, és visszahúzná őt az ágyba, hogy maradjon ott csak még egy kicsit, beszélniük sem kell, a szavak csak összezavarják az embert. De ugyan akkor, pontosan ugyan azok szabadítják fel őt. Meg is jön az ötlet. Cselekednie kell. De ehhez el kell majd tűnnie. Meg kell várni a tökéletes alkalmat.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:53:34
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:53:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szülői fejtágítás - zárás//
*Ez egy igazán, hideg zuhanyhoz mérhető felismerés volt most Szikra számára. Lányként ilyenekre gondolni nap mint nap, hogy a másik nem figyelő szemei elől elrejtse magát. Ez ideig bele sem gondolt az ilyesmibe. Még szerencse Mai felhívta rá a figyelmét időben, így nem lett belőle nagyobb baj. A végén valamelyik furfangosabb kölyök még belevitte volna valami butaságba.
Még szép, Maitól sosem kellett tartania attól, hogy a közeledését visszautasítsa. Ezért is ha van rá alkalma mindig belopakodik a nő karjaiba egy egy ölelésre ha tud, ez is egy olyan alkalom.*
-Iiijjj! Rendben!
*Mondja ujjongva, fel le ugrálva az ágyon, szinte csak úgy hullámzik a kettős a kis fürge lábak rugdalózásától. Amit végül hamar befejez Mai ölelése miatt. Viszont amit most zúdít rá a nő, nem tetszik neki. Valószínűleg Trylnornak sem fog.*
-De hát. Akkor?. Rendben.
*Hebeg hápog egy keveset, de végül csak beletörődik. Valahogy érezte, hogy ez előbb utóbb elfog következni. Persze ez is több a semminél.*
-Beszélek vele, akkor majd a vacsoránál. Szia!
*Mondja kicsit lelombozva, bár valamelyest örül is, hogy pár kérdésére választ adott a nő. Közelebb került a megoldáshoz legalább egy lépéssel biztosan. Ki is sétál a szobából, egy utolsót integetve a nőnek, magára erőltetve egy mosolyt. Ezt is tőle tanulta el, a játék első lépése.*
//Szülői fejtágítás - zárás//
*Ez egy igazán, hideg zuhanyhoz mérhető felismerés volt most Szikra számára. Lányként ilyenekre gondolni nap mint nap, hogy a másik nem figyelő szemei elől elrejtse magát. Ez ideig bele sem gondolt az ilyesmibe. Még szerencse Mai felhívta rá a figyelmét időben, így nem lett belőle nagyobb baj. A végén valamelyik furfangosabb kölyök még belevitte volna valami butaságba.
Még szép, Maitól sosem kellett tartania attól, hogy a közeledését visszautasítsa. Ezért is ha van rá alkalma mindig belopakodik a nő karjaiba egy egy ölelésre ha tud, ez is egy olyan alkalom.*
-Iiijjj! Rendben!
*Mondja ujjongva, fel le ugrálva az ágyon, szinte csak úgy hullámzik a kettős a kis fürge lábak rugdalózásától. Amit végül hamar befejez Mai ölelése miatt. Viszont amit most zúdít rá a nő, nem tetszik neki. Valószínűleg Trylnornak sem fog.*
-De hát. Akkor?. Rendben.
*Hebeg hápog egy keveset, de végül csak beletörődik. Valahogy érezte, hogy ez előbb utóbb elfog következni. Persze ez is több a semminél.*
-Beszélek vele, akkor majd a vacsoránál. Szia!
*Mondja kicsit lelombozva, bár valamelyest örül is, hogy pár kérdésére választ adott a nő. Közelebb került a megoldáshoz legalább egy lépéssel biztosan. Ki is sétál a szobából, egy utolsót integetve a nőnek, magára erőltetve egy mosolyt. Ezt is tőle tanulta el, a játék első lépése.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:14:03
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:14:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
//Zárás//
*Szereti a lány furcsa szavait, főleg, amikor az állatokra használ érdekes kifejezéseket. Jót nevet végre, egy időre eltűnik tekintetéből a szokásos búskomorság, s sűrűn bólogat, mikor megállapodnak abban, hogy majd valahogy megbeszélik a háziállat kérdést az igazgatónővel. Jó volna ilyen jókedvűnek is maradni, de a lány nem tágít, ezzel kissé meg is sérti Trylnor-t. Érti ő, hogyne értené, csakhogy ezzel úgy fest, tényleg nem az van, amit ő gondolt kettejükről. A lány tegnap hasonló miatt viharzott el, ő ezt nem teszi meg, de nagy kedve lenne. Az, hogy majd megkérdezi azt a „barátot”, hogy elmondhatja-e neki az ő közös titkukat, már meg sem hatja, nem igazán hisz benne. Ki mondana erre igent? Ő biztosan nem. Persze próbál jó képet vágni, mert nem egy sértődős kislány. Azt megtanulta. Nem viselkedhet úgy, mint a húga, vagy mint tegnap éjjel Szikra, mert az nem méltó a férfiakhoz. Bár igen messze áll még attól, hogy azzá váljon, néhány dolog azért belé is belé lett nevelve és azt nem koptatta ki a család nélkül eltöltött idő.*
- Mh. *Mondja csak és bólogat. Ő vigyázott rá... De most már neki kellene vigyáznia, mégsem hagyja. A vékonyka csuklót kezdi el nézni és próbálja menteni a menthetőt azzal, hogy színt vall arról, mennyire szépnek is látja a lányt, még ha esetlenül is. Aztán válaszolgat a továbbiakra. *
- Mindenkinél. Hidd csak el.
*Mondja mosolyogva, de a kedve nem jön vissza túlságosan ahhoz, hogy a kötelezőnél nagyobbakat vigyorogjon, amúgy is már kiosztották a szobákat és nem hoztak ide be senkit, ezért akár le is nézhetne, hogy mi folyik a házban. Szikra pedig majd… majd menjen ahhoz, aki olyan fontos, hogy nem árulkodik róla. Nem fog hisztizni, de arra gondol, amire csak akar. Elviharzani sem fog. Majd szépen lesétál, miután válaszolt az utolsó kérdésre is.*
- Nem tudom, szerintem semmit. *Megvonja a vállát, majd elhúzódik a lánytól, feláll és a menyétet keresi az ágy alatt. Meg sem nézte a saját szemével, hogy tényleg megvan-e, csak hitt Szikrának, mint mindig mindenben, amit mond neki. Talán ezt is be kellene fejeznie. Nyugtázza, hogy valóban ott van, nem tud sajnos belekötni semmibe, pedig nagyon szeretne. De legalább rájön, hogy neki sem kell akkor egyáltalán semmit mondania arról, hogy mit érzett a szőkeség közelében. Felpattan, aztán végül megszólal.*
- Lemegyek, felszedem a törött vázát, mielőtt valakit megvág.
*Elhúzza a bútort, ami eddig olyan gondosan védte őket a nem létező betolakodóktól, aztán eltűnik egy időre. *
//Zárás//
*Szereti a lány furcsa szavait, főleg, amikor az állatokra használ érdekes kifejezéseket. Jót nevet végre, egy időre eltűnik tekintetéből a szokásos búskomorság, s sűrűn bólogat, mikor megállapodnak abban, hogy majd valahogy megbeszélik a háziállat kérdést az igazgatónővel. Jó volna ilyen jókedvűnek is maradni, de a lány nem tágít, ezzel kissé meg is sérti Trylnor-t. Érti ő, hogyne értené, csakhogy ezzel úgy fest, tényleg nem az van, amit ő gondolt kettejükről. A lány tegnap hasonló miatt viharzott el, ő ezt nem teszi meg, de nagy kedve lenne. Az, hogy majd megkérdezi azt a „barátot”, hogy elmondhatja-e neki az ő közös titkukat, már meg sem hatja, nem igazán hisz benne. Ki mondana erre igent? Ő biztosan nem. Persze próbál jó képet vágni, mert nem egy sértődős kislány. Azt megtanulta. Nem viselkedhet úgy, mint a húga, vagy mint tegnap éjjel Szikra, mert az nem méltó a férfiakhoz. Bár igen messze áll még attól, hogy azzá váljon, néhány dolog azért belé is belé lett nevelve és azt nem koptatta ki a család nélkül eltöltött idő.*
- Mh. *Mondja csak és bólogat. Ő vigyázott rá... De most már neki kellene vigyáznia, mégsem hagyja. A vékonyka csuklót kezdi el nézni és próbálja menteni a menthetőt azzal, hogy színt vall arról, mennyire szépnek is látja a lányt, még ha esetlenül is. Aztán válaszolgat a továbbiakra. *
- Mindenkinél. Hidd csak el.
*Mondja mosolyogva, de a kedve nem jön vissza túlságosan ahhoz, hogy a kötelezőnél nagyobbakat vigyorogjon, amúgy is már kiosztották a szobákat és nem hoztak ide be senkit, ezért akár le is nézhetne, hogy mi folyik a házban. Szikra pedig majd… majd menjen ahhoz, aki olyan fontos, hogy nem árulkodik róla. Nem fog hisztizni, de arra gondol, amire csak akar. Elviharzani sem fog. Majd szépen lesétál, miután válaszolt az utolsó kérdésre is.*
- Nem tudom, szerintem semmit. *Megvonja a vállát, majd elhúzódik a lánytól, feláll és a menyétet keresi az ágy alatt. Meg sem nézte a saját szemével, hogy tényleg megvan-e, csak hitt Szikrának, mint mindig mindenben, amit mond neki. Talán ezt is be kellene fejeznie. Nyugtázza, hogy valóban ott van, nem tud sajnos belekötni semmibe, pedig nagyon szeretne. De legalább rájön, hogy neki sem kell akkor egyáltalán semmit mondania arról, hogy mit érzett a szőkeség közelében. Felpattan, aztán végül megszólal.*
- Lemegyek, felszedem a törött vázát, mielőtt valakit megvág.
*Elhúzza a bútort, ami eddig olyan gondosan védte őket a nem létező betolakodóktól, aztán eltűnik egy időre. *
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 16:34:19
Üzenet elküldve: 2025-03-02 16:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szülői fejtágítás - zárás//
*Hogy mennyit és mit ért meg a lány abból, amit mond neki, az később fog kiderülni. Viszont bízik annyira az eszében és az ítélőképességében, hogy eztán helyesen fog cselekedni, mielőtt fára talál mászni és majd azt a ruházatot ölti magára, amit ilyenkor kell. Persze jobb volna, ha sűrűbben találkozhatna vele reggel, hiszen akkor majd ő gondoskodhat erről. Az időt, amit nem tudott vele tölteni, nagyban pótolta Trylnor, így már nincs is akkora bűntudata. Persze sokkal jobban kell figyelnie azok után, hogy kettesben hagyja őket a szobában. Eljött az ideje, hogy elárulja, mi is a terve, de még a lányt le kell hűtenie azzal kapcsolatban, hogy beszélni fog Aleniá-val az ügyéről.
Imádja, ahogy szinte rámászik a másik és magához is szorítja miután igen közelről megnézte magának azokat a szép zöld szemeket.*
- Jaj Szikra, ha képes rá az, akire gondolok, akkor ígérem, hogy beszélünk vele ketten. Mindent elmondunk neki és akkor kiderül, hogy a mágiája elég-e ehhez. De kérlek, ne éld bele magad. A remény fontos, de nem biztos, hogy azonnali megoldást találunk.
*Öleli a lányt, aztán elengedi, hogy újra komolyabbra fordíthassa a szót.*
- Na, figyelj Kincsem, még valamit el szeretnék neked mondani. Az, hogy ketten maradhattok Trylnor-ral a szobában, az nagy engedmény. Nem lehet, hogy mások azt hiszik, kivételezek veletek. Ezért van egy alkum és akkor nem kerül mellétek senki véglegesen. Van néhány helyünk fenntartva arra az esetre, ha valamelyik gyermekkel gond adódna itt, vagy máshol. Szóval. Maradhattok ketten, de ha valamiért a szükség úgy hozza, ideiglenesen hozzátok fog bekerülni az, akinek szükséges. Nem véglegesen, de lesz olyan, hogy nem csupán ketten vagytok ott. Remélhetőleg ez sosem tart majd hosszú ideig. Rendben?
*Megvárja a választ és természetesen minden kérdésre válaszol, de ha tisztázták azt, amiből egyébként nem fog engedni, akkor elmosolyodik.*
- Na menj, mond el Tryl-nek is, aztán vacsoránál találkozunk. Addig kipakolom, ami maradt.
*Búcsúzik a lánytól, majd ha az távozott hozzákezd a káosz elhárításához.*
//Szülői fejtágítás - zárás//
*Hogy mennyit és mit ért meg a lány abból, amit mond neki, az később fog kiderülni. Viszont bízik annyira az eszében és az ítélőképességében, hogy eztán helyesen fog cselekedni, mielőtt fára talál mászni és majd azt a ruházatot ölti magára, amit ilyenkor kell. Persze jobb volna, ha sűrűbben találkozhatna vele reggel, hiszen akkor majd ő gondoskodhat erről. Az időt, amit nem tudott vele tölteni, nagyban pótolta Trylnor, így már nincs is akkora bűntudata. Persze sokkal jobban kell figyelnie azok után, hogy kettesben hagyja őket a szobában. Eljött az ideje, hogy elárulja, mi is a terve, de még a lányt le kell hűtenie azzal kapcsolatban, hogy beszélni fog Aleniá-val az ügyéről.
Imádja, ahogy szinte rámászik a másik és magához is szorítja miután igen közelről megnézte magának azokat a szép zöld szemeket.*
- Jaj Szikra, ha képes rá az, akire gondolok, akkor ígérem, hogy beszélünk vele ketten. Mindent elmondunk neki és akkor kiderül, hogy a mágiája elég-e ehhez. De kérlek, ne éld bele magad. A remény fontos, de nem biztos, hogy azonnali megoldást találunk.
*Öleli a lányt, aztán elengedi, hogy újra komolyabbra fordíthassa a szót.*
- Na, figyelj Kincsem, még valamit el szeretnék neked mondani. Az, hogy ketten maradhattok Trylnor-ral a szobában, az nagy engedmény. Nem lehet, hogy mások azt hiszik, kivételezek veletek. Ezért van egy alkum és akkor nem kerül mellétek senki véglegesen. Van néhány helyünk fenntartva arra az esetre, ha valamelyik gyermekkel gond adódna itt, vagy máshol. Szóval. Maradhattok ketten, de ha valamiért a szükség úgy hozza, ideiglenesen hozzátok fog bekerülni az, akinek szükséges. Nem véglegesen, de lesz olyan, hogy nem csupán ketten vagytok ott. Remélhetőleg ez sosem tart majd hosszú ideig. Rendben?
*Megvárja a választ és természetesen minden kérdésre válaszol, de ha tisztázták azt, amiből egyébként nem fog engedni, akkor elmosolyodik.*
- Na menj, mond el Tryl-nek is, aztán vacsoránál találkozunk. Addig kipakolom, ami maradt.
*Búcsúzik a lánytól, majd ha az távozott hozzákezd a káosz elhárításához.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 11:43:19
Üzenet elküldve: 2025-03-02 11:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Lehet Rellan fiatal, de neki is meg van a magához való esze, eléggé szemfüles volt, hogy az utcalányokról is tudjon, ki tudja mi mást rejteget még előlük az apróság.*
-Vagy sunyik és csiripelők. Deres kergetné a sunyikat mondjuk, sosem szerette őket. Vicces lenne.
*Kacag fel ő is röviden a fiú ötletére. De hasonló gondolatok futnak végig rajta is, mert ha Deres elkapná az egyik rókát, abból bizony nem maradna sok. Ami pedig eléggé csúnya látvány lenne mindenki számára.*
-Igen, jobb ha titok marad még. Majd elmagyarázzuk Mainak.
*Nyugtatgatja a fiút, amúgy is egyszerűbb bocsánatot kérni mint engedélyt.*
-Úgy legyen!
*Bólint a fiú szavára, mindig térjen vissza hozzá, és sose tűnjön el. Fogalma sincs mit kezdene vele, ha olyasmiről hallana, hogy eltűnt, vagy nem tér vissza többé.*
-De ez nem baj! Nem kell félned! Ő egy jó barátom. De megígértette velem, hogy ne beszéljek róla. Ő vigyázott rám, amíg az odúmban voltam a városban. Tényleg, jól vagyok nem kell félned tőle.
*Reméli magyarázata megnyugtatja a fiút, ennyit talán elmondhat Graelről, hiszen Szikra őt tényleg barátjának hiszi, sőt talán őrzőének is, hasonlóan mint Mait. Bár azt ő is látja, hogy Mai sokkalta kedvesebb Graelnél. Viszont, Grael sosem erőltetett rá annyi szabályt, csak keveset, ami könnyen betartható volt, hiszen élhette életét úgy, ahogy akarta, csupán azért a szívességért, hogy az általa fel nem használt értékeket, amiket nem tudott megenni neki vigye.*
-Bízz bennem kérlek.
*Nézz könyörögve a másikra, majd egy apró ötlet jut eszébe.*
-Megkérdezem tőle, hogy neked elmondhatom-e, és ha rábólint elmondok mindent. Megígérem.
*Mondja egy enyhe kis mosollyal a fiú szemeibe nézve. Mennyire is szereti azt a mélabús szempárt. Még, ha most dacosan is villannak rá, még így is szívesen elveszik bennük.*
-Aleniánal is? Mindenkinél?
*Ismétli értetlenül a másik után, leginkább csak hangosan gondolkozik, ahogy mindkettőjük szeme a karkötőn csillan.*
-A fiúknak mit szoktak mondani?
*Arcára ki ül a pír, ahogy felpillant a másikra. Mert annyit dicsérte már őt a másik, de ő sosem tudja mit mondjon, a hála ott lapul benne, de fogalma sincs, hogyan mutassa ki. Próbálkozott segítség nyújtással, az állatok ellátásával, fizikai munkával, hogy annyival kevesebb gondja legyen az itt lévőknek. Az egyszerű köszönöm pedig nem elégíti ki ezt benne, több szóra van szüksége amivel kifejezheti ezt. A fiú felé, talán többet is.*
*Lehet Rellan fiatal, de neki is meg van a magához való esze, eléggé szemfüles volt, hogy az utcalányokról is tudjon, ki tudja mi mást rejteget még előlük az apróság.*
-Vagy sunyik és csiripelők. Deres kergetné a sunyikat mondjuk, sosem szerette őket. Vicces lenne.
*Kacag fel ő is röviden a fiú ötletére. De hasonló gondolatok futnak végig rajta is, mert ha Deres elkapná az egyik rókát, abból bizony nem maradna sok. Ami pedig eléggé csúnya látvány lenne mindenki számára.*
-Igen, jobb ha titok marad még. Majd elmagyarázzuk Mainak.
*Nyugtatgatja a fiút, amúgy is egyszerűbb bocsánatot kérni mint engedélyt.*
-Úgy legyen!
*Bólint a fiú szavára, mindig térjen vissza hozzá, és sose tűnjön el. Fogalma sincs mit kezdene vele, ha olyasmiről hallana, hogy eltűnt, vagy nem tér vissza többé.*
-De ez nem baj! Nem kell félned! Ő egy jó barátom. De megígértette velem, hogy ne beszéljek róla. Ő vigyázott rám, amíg az odúmban voltam a városban. Tényleg, jól vagyok nem kell félned tőle.
*Reméli magyarázata megnyugtatja a fiút, ennyit talán elmondhat Graelről, hiszen Szikra őt tényleg barátjának hiszi, sőt talán őrzőének is, hasonlóan mint Mait. Bár azt ő is látja, hogy Mai sokkalta kedvesebb Graelnél. Viszont, Grael sosem erőltetett rá annyi szabályt, csak keveset, ami könnyen betartható volt, hiszen élhette életét úgy, ahogy akarta, csupán azért a szívességért, hogy az általa fel nem használt értékeket, amiket nem tudott megenni neki vigye.*
-Bízz bennem kérlek.
*Nézz könyörögve a másikra, majd egy apró ötlet jut eszébe.*
-Megkérdezem tőle, hogy neked elmondhatom-e, és ha rábólint elmondok mindent. Megígérem.
*Mondja egy enyhe kis mosollyal a fiú szemeibe nézve. Mennyire is szereti azt a mélabús szempárt. Még, ha most dacosan is villannak rá, még így is szívesen elveszik bennük.*
-Aleniánal is? Mindenkinél?
*Ismétli értetlenül a másik után, leginkább csak hangosan gondolkozik, ahogy mindkettőjük szeme a karkötőn csillan.*
-A fiúknak mit szoktak mondani?
*Arcára ki ül a pír, ahogy felpillant a másikra. Mert annyit dicsérte már őt a másik, de ő sosem tudja mit mondjon, a hála ott lapul benne, de fogalma sincs, hogyan mutassa ki. Próbálkozott segítség nyújtással, az állatok ellátásával, fizikai munkával, hogy annyival kevesebb gondja legyen az itt lévőknek. Az egyszerű köszönöm pedig nem elégíti ki ezt benne, több szóra van szüksége amivel kifejezheti ezt. A fiú felé, talán többet is.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 11:13:55
Üzenet elküldve: 2025-03-02 11:13:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szülői fejtágítás//
*Ezzel lehet nincs egyedül Mai. Ő sem volt erre felkészülve, meg el is szokott az ilyesmitől a vadonban. Az elméje talán éles, ha a tanulmányokról van szó, de a kétlábúak szokásait lassabban tanulja az ember. Ha talán etikai tanulmányokat is tartanának lehet más lenne a helyzet. Bár nagy valószínűséggel erre azért nem került sort, mert az alapvetőleges dolgokkal jobban meg tudnak majd élni gyerekek. A számolás olvasás és írás hasznosabb, mintsem hogyan kell tartani azt a kanalat az ebédnél.
Azok az éhes szemek, amikre Mai gondol, lehet inkább csak kíváncsiak voltak, a gyerekek közül van aki idősebb Trylnornal és abban a korban van amikor már kíváncsiskodna a másik nem irányába, még ha tagadják is azt a barátaik előtt. Ez nem az az éhség amik a felnőttek közt van, az utcalányok után nézve. Ez egyenlőre az ártatlan kíváncsiság, ami viszont néha károsabb lehet, ha engedik őrizetlenül kivirágzani. Lehetséges, pont ez az amitől Mai tart leginkább. Szikra pedig eddig teljes figyelmetlenséggel élte életét ezzel kapcsolatban. Viszont az ő ideje is lassan elérkezik majd, hogy kíváncsisága majd felülkerekedik rajta. Ez már látható Trylnorral, bár szerencsére, ez még annyiban merül ki, hogy átölelik egymást, óvják egymást. Jobb is ha így marad még egy ideig, kevésbé fog fejfájást okozni nekik is, és a nevelőknek is.*
-Igen, elhiszem.
*Válaszolja, de az eddigi komorság ami hirtelen eltűnik magyarázata közben és egy mosoly húzódik arcára feltűnik neki. Bár ötlete sincs, hogy ebben most mi az amit mosolyogni ildomos. Lehet csak a feszültséget szeretné oldani a pánikjától. Mert hát az eluralkodott rajta teljesen. Nem szeretne csalódást okozni a kis hercegének azzal, hogy a fülébe jut, ő mutogatja magát, mint valami utcalány. Pedig ő csak a fára mászás ősi művészetét gyakorolja. Bár az ősi műfaj elmondható ezekről a bizonyos utcalányokról is ugyebár.*
- Lehet Luninari neked megtanítja, nekem azt mondta még nem tudnék ilyet.
*Mondja picit csalódottan a másik képébe mászva. A puha kéz, az állát érinti, majd Mai kékjei keresztezik az övét. A csalódottság egyből kiolvasható a szemében.*
-AAhhh.. De Maiiii.
*Húzza a száját egy vékony kis nyávogással. Majd egy aprócska reménysugár villan szemében.*
-De azért veled mehetek ha beszélsz vele?
*Szinte belenyomja fejét a simogató kezekbe, hiányzott ez neki már. A kettőjük közös kis pillanatai. Az ilyen apró bújások, ölelések és kedves szavak. A hajkoronák fésülése és fonásai. Talán majd egyszer ő is befonja Mai haját, ha engedi. Biztosan szépen nézne ki azokkal a virágokkal amiket Luninari is említett. Olyanokat is hoznia kellene minél hamarabb, hogy azok világítsák be majd a rezidencia kertjét éjjelente.*
//Szülői fejtágítás//
*Ezzel lehet nincs egyedül Mai. Ő sem volt erre felkészülve, meg el is szokott az ilyesmitől a vadonban. Az elméje talán éles, ha a tanulmányokról van szó, de a kétlábúak szokásait lassabban tanulja az ember. Ha talán etikai tanulmányokat is tartanának lehet más lenne a helyzet. Bár nagy valószínűséggel erre azért nem került sort, mert az alapvetőleges dolgokkal jobban meg tudnak majd élni gyerekek. A számolás olvasás és írás hasznosabb, mintsem hogyan kell tartani azt a kanalat az ebédnél.
Azok az éhes szemek, amikre Mai gondol, lehet inkább csak kíváncsiak voltak, a gyerekek közül van aki idősebb Trylnornal és abban a korban van amikor már kíváncsiskodna a másik nem irányába, még ha tagadják is azt a barátaik előtt. Ez nem az az éhség amik a felnőttek közt van, az utcalányok után nézve. Ez egyenlőre az ártatlan kíváncsiság, ami viszont néha károsabb lehet, ha engedik őrizetlenül kivirágzani. Lehetséges, pont ez az amitől Mai tart leginkább. Szikra pedig eddig teljes figyelmetlenséggel élte életét ezzel kapcsolatban. Viszont az ő ideje is lassan elérkezik majd, hogy kíváncsisága majd felülkerekedik rajta. Ez már látható Trylnorral, bár szerencsére, ez még annyiban merül ki, hogy átölelik egymást, óvják egymást. Jobb is ha így marad még egy ideig, kevésbé fog fejfájást okozni nekik is, és a nevelőknek is.*
-Igen, elhiszem.
*Válaszolja, de az eddigi komorság ami hirtelen eltűnik magyarázata közben és egy mosoly húzódik arcára feltűnik neki. Bár ötlete sincs, hogy ebben most mi az amit mosolyogni ildomos. Lehet csak a feszültséget szeretné oldani a pánikjától. Mert hát az eluralkodott rajta teljesen. Nem szeretne csalódást okozni a kis hercegének azzal, hogy a fülébe jut, ő mutogatja magát, mint valami utcalány. Pedig ő csak a fára mászás ősi művészetét gyakorolja. Bár az ősi műfaj elmondható ezekről a bizonyos utcalányokról is ugyebár.*
- Lehet Luninari neked megtanítja, nekem azt mondta még nem tudnék ilyet.
*Mondja picit csalódottan a másik képébe mászva. A puha kéz, az állát érinti, majd Mai kékjei keresztezik az övét. A csalódottság egyből kiolvasható a szemében.*
-AAhhh.. De Maiiii.
*Húzza a száját egy vékony kis nyávogással. Majd egy aprócska reménysugár villan szemében.*
-De azért veled mehetek ha beszélsz vele?
*Szinte belenyomja fejét a simogató kezekbe, hiányzott ez neki már. A kettőjük közös kis pillanatai. Az ilyen apró bújások, ölelések és kedves szavak. A hajkoronák fésülése és fonásai. Talán majd egyszer ő is befonja Mai haját, ha engedi. Biztosan szépen nézne ki azokkal a virágokkal amiket Luninari is említett. Olyanokat is hoznia kellene minél hamarabb, hogy azok világítsák be majd a rezidencia kertjét éjjelente.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 09:55:30
Üzenet elküldve: 2025-03-02 09:55:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ugyanott, mint eddig, és mégis teljesen máshol//
*A szakrális mágia bonyolult tudomány. Az istenek néhány legendában megírt kivételtől eltekintve soha nem jelennek meg a hívőiknek személyesen. Papnőként ő is tankönyvekből tanult, mágikus imádságok segítségével próbál kommunikálni velük, ám abban egyet kell értenie Luninari-val, hogy a jelek, melyeket küldenek, sokszor egyáltalán nem egyértelműek, sőt, homályosak. Látomások, melyek rövidek és bonyolultak, nehéz megfejteni az értelmüket.*
- Igen. Én kértem rá, hogy mutassa meg nekem az igazságot. *Erősíti meg csak röviden, hogy az egyensúly istenének segítségét kérte ahhoz, hogy tisztábban lásson egy olyan témában, melynek részleteit nem tudhatja, hisz ő akkor épp a halállal dacolt, mikor ezek a dolgok történtek. Teysus válaszolt, és ő látott, amit látott, de arra egyáltalán nem számít, hogy Luninari nem fogadja el mindezt, sőt, egyenesen cáfolni próbálja a hallottakat. Egy hangos sóhajjal konstatálja, hogy a végén még barátnőjével is össze fog veszni emiatt.*
- Én fogok lassan megőrülni, ha nem tudom meg az igazságot. A múlt eseményei miatt bántjuk egymást úgy, hogy van legalább három vélemény, és egyikünk sem tudja mi a valóság. Tény, hogy a bátyám mindig idióta döntéseket hozott, azért meg remélem, hogy csalánba lépett, amiért téged hibáztatott, de akkor is, az istenek szava szent, Luninari. *Folytatná még, de ahogy általában, így indulatoktól fűtve meg főleg, a mellette ülő lányból csak úgy folynak a szavak, amit ő most egyáltalán nem bán. Az egész helyzet azért alakulhatott ennyire rosszul, mert az egyetlen, aki ismeri a teljes történetet, az maga Aleimord, akiről viszont senki nem tudja, hogy él-e még vagy meghalt már. Fél-elf társa újabb érvelésével már nem tud, és nem is akar vitatkozni. Az, hogy a ház hirtelen akkor lett csak ennyire fontos, mikor ő visszatért, az ő elméjében is Intath ellen billenti a mérleg nyelvét, de ő akkor sem akar hibáztatni senkit azért, mert van egy véleménye az általa ismert tudás alapján.*
- Szeretném, ha tudnám a megoldást, de még nem tudom. Egy biztos, hogy meg akarom mutatni Intath-nak, mennyire félreismert engem. Téged pedig arra szeretnélek kérni, hogy miattam ne hibáztasd őt! Ugyanúgy, ahogy mi sem, ő sem tehet arról, hogy mit lát helyesnek. Fájt, hogy fenyegetett, de biztosan megvan ennek is a magyarázata. *Ezzel zárja le a témát, többet nem akar most róla beszélni.
Ha ebben nem is, az elkövetkezendő napok terveiben viszont egyetértenek. Alenia bólint is egy nagyot az elhangzottakra.*
- Akkor elmegyünk a templomba, hogy Eeyr istennő áldását kérjük, utána Szarvasligetbe utazunk, ha nem leszek rosszul. Így vagy úgy, de megoldjuk a nézeteltérést Intath-tal, aztán, ha lenyugodtak a kedélyek, és az árvaházban is minden rendben lesz, akkor meglátogatjuk a Mágustornyot. Jó lesz így? *Visszatér a mosolya is az arcára, ahogy kérdez, s közben feláll az ágyról, hogy folytassa a reggeli készülődést.*
- Még összeszedem magam, de aztán indulhatunk a templomba. *Mondja, mert mielőtt elindulnának, még szüksége van néhány perc magányra.*
*A szakrális mágia bonyolult tudomány. Az istenek néhány legendában megírt kivételtől eltekintve soha nem jelennek meg a hívőiknek személyesen. Papnőként ő is tankönyvekből tanult, mágikus imádságok segítségével próbál kommunikálni velük, ám abban egyet kell értenie Luninari-val, hogy a jelek, melyeket küldenek, sokszor egyáltalán nem egyértelműek, sőt, homályosak. Látomások, melyek rövidek és bonyolultak, nehéz megfejteni az értelmüket.*
- Igen. Én kértem rá, hogy mutassa meg nekem az igazságot. *Erősíti meg csak röviden, hogy az egyensúly istenének segítségét kérte ahhoz, hogy tisztábban lásson egy olyan témában, melynek részleteit nem tudhatja, hisz ő akkor épp a halállal dacolt, mikor ezek a dolgok történtek. Teysus válaszolt, és ő látott, amit látott, de arra egyáltalán nem számít, hogy Luninari nem fogadja el mindezt, sőt, egyenesen cáfolni próbálja a hallottakat. Egy hangos sóhajjal konstatálja, hogy a végén még barátnőjével is össze fog veszni emiatt.*
- Én fogok lassan megőrülni, ha nem tudom meg az igazságot. A múlt eseményei miatt bántjuk egymást úgy, hogy van legalább három vélemény, és egyikünk sem tudja mi a valóság. Tény, hogy a bátyám mindig idióta döntéseket hozott, azért meg remélem, hogy csalánba lépett, amiért téged hibáztatott, de akkor is, az istenek szava szent, Luninari. *Folytatná még, de ahogy általában, így indulatoktól fűtve meg főleg, a mellette ülő lányból csak úgy folynak a szavak, amit ő most egyáltalán nem bán. Az egész helyzet azért alakulhatott ennyire rosszul, mert az egyetlen, aki ismeri a teljes történetet, az maga Aleimord, akiről viszont senki nem tudja, hogy él-e még vagy meghalt már. Fél-elf társa újabb érvelésével már nem tud, és nem is akar vitatkozni. Az, hogy a ház hirtelen akkor lett csak ennyire fontos, mikor ő visszatért, az ő elméjében is Intath ellen billenti a mérleg nyelvét, de ő akkor sem akar hibáztatni senkit azért, mert van egy véleménye az általa ismert tudás alapján.*
- Szeretném, ha tudnám a megoldást, de még nem tudom. Egy biztos, hogy meg akarom mutatni Intath-nak, mennyire félreismert engem. Téged pedig arra szeretnélek kérni, hogy miattam ne hibáztasd őt! Ugyanúgy, ahogy mi sem, ő sem tehet arról, hogy mit lát helyesnek. Fájt, hogy fenyegetett, de biztosan megvan ennek is a magyarázata. *Ezzel zárja le a témát, többet nem akar most róla beszélni.
Ha ebben nem is, az elkövetkezendő napok terveiben viszont egyetértenek. Alenia bólint is egy nagyot az elhangzottakra.*
- Akkor elmegyünk a templomba, hogy Eeyr istennő áldását kérjük, utána Szarvasligetbe utazunk, ha nem leszek rosszul. Így vagy úgy, de megoldjuk a nézeteltérést Intath-tal, aztán, ha lenyugodtak a kedélyek, és az árvaházban is minden rendben lesz, akkor meglátogatjuk a Mágustornyot. Jó lesz így? *Visszatér a mosolya is az arcára, ahogy kérdez, s közben feláll az ágyról, hogy folytassa a reggeli készülődést.*
- Még összeszedem magam, de aztán indulhatunk a templomba. *Mondja, mert mielőtt elindulnának, még szüksége van néhány perc magányra.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 07:45:48
Üzenet elküldve: 2025-03-02 07:45:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Pontosan ezt mondta Rellan-nak is. Most is tudja jól, hogy ha neki meg van engedve, akkor másoknak is meg kell, de nem elvárható az, hogy értelmesen tudjon azok után gondolkodni, hogy átélt egymás után két kisebb sokkot. Valamiről fecsegnie kell, s valamivel kapcsolatban szeretne megnyugodni végre, de nem sikerül. Akkor marad az ő kis titkuk még egy ideig. Vagy örökre.*
- Igen, ők is csak akarnának valamit. Mondjuk, milyen jó lenne, ha mindenhol szaladgálhatnának a patkányok, menyétek, meg lehetnének kígyók, meg minden. *Nevet fel végre a képre, hogy nem csak ennyi gyerek lenne köröttük, hanem mindenki mellé egy kisállat is. Aztán megrázza a fejét. Szörnyű ötlet. Mindig a lába elé kellene néznie, és biztos, hogy vannak óvatlanabbak is. Látott már olyat, aki a folyó partján a békát szedte apró darabokra. Akkor itt sok sírás lenne.* - Na jó, igazad van.
*Egyezik bele, majd végre újra úgy érezheti a közelében a szőkeséget, hogy az nem okoz benne bonyodalmakat, csupán jót. Viszont annak, hogy titkolózik már kevésbé örül. Kissé elszomorítja az is, hogy attól félt, hogy nem jön vissza.*
- Vissza fogok jönni mindig! *Mondja határozottan, a vállán pihenőnek és élvezi a pillanatot végre. Egészen addig, amíg megint nem kezd el okosabbnak látszódni mindenkinél a lány. Egyszerre imádja ezt benne, és utálja. Vele szemben nem szabadna titkokat őriznie. Csak az egymáséi a fontosak. Az ne jusson ki sehová, akkor tudja ő is megvédeni Szikrát.*
- Amit egymásnak ígérünk, csak azt kell betartani, semmi mást. *Kissé felhúzza az orrát is, mert sérti, hogy pont neki nem mond el dolgokat az, akivel ő megosztja a szívének legnagyobb bánatát is.* - Nem minden titok jó, nem tudlak megvédeni, ha olyat nem mondasz el, ami később bánthat téged. És most olyan, mintha valami baj lenne. Ha nekem elmondod, tőlem soha nem jut ki, ahogy te sem mondanád el másnak az enyéim, ha lennének. Szóval igazából megtartod, mert innen nem jut ki. *Hogy lenne elegendő meggyőző ereje, azt nem tudja, sokkal inkább a sértettség miatt mondja a szavakat, mint átgondoltságból. Zavarja a tudat, hogy igazából mintha kezdene semmis lenni az egész, amit képzelt kettejükről. Van, ami felülírja a szabályokat és azok ők ketten. Hiszen eddig úgy fest, még a szobájukba sem tesznek be senkit, tehát valamit csak tudnak, valamiért csak jók együtt.
Újra furcsa kérdés. Mit kell ezen elmondani? Mosolyogva néz a smaragd szemekbe, bár nem érti a miértet, de válaszol.*
- Nem hiszem, hanem tudom. Rád nézek és tudom. Szebb vagy, mint akiket láttam jönni. *Vonja meg a vállát.* - Meg mindenkinél. Alenia is szőke és hosszú a füle, de te nála is. Sokkal. Zöld a szemed, az is szép. *Ennyire futotta, de majd eldönti a másik, hogy elég magyarázat-e neki.*
*Pontosan ezt mondta Rellan-nak is. Most is tudja jól, hogy ha neki meg van engedve, akkor másoknak is meg kell, de nem elvárható az, hogy értelmesen tudjon azok után gondolkodni, hogy átélt egymás után két kisebb sokkot. Valamiről fecsegnie kell, s valamivel kapcsolatban szeretne megnyugodni végre, de nem sikerül. Akkor marad az ő kis titkuk még egy ideig. Vagy örökre.*
- Igen, ők is csak akarnának valamit. Mondjuk, milyen jó lenne, ha mindenhol szaladgálhatnának a patkányok, menyétek, meg lehetnének kígyók, meg minden. *Nevet fel végre a képre, hogy nem csak ennyi gyerek lenne köröttük, hanem mindenki mellé egy kisállat is. Aztán megrázza a fejét. Szörnyű ötlet. Mindig a lába elé kellene néznie, és biztos, hogy vannak óvatlanabbak is. Látott már olyat, aki a folyó partján a békát szedte apró darabokra. Akkor itt sok sírás lenne.* - Na jó, igazad van.
*Egyezik bele, majd végre újra úgy érezheti a közelében a szőkeséget, hogy az nem okoz benne bonyodalmakat, csupán jót. Viszont annak, hogy titkolózik már kevésbé örül. Kissé elszomorítja az is, hogy attól félt, hogy nem jön vissza.*
- Vissza fogok jönni mindig! *Mondja határozottan, a vállán pihenőnek és élvezi a pillanatot végre. Egészen addig, amíg megint nem kezd el okosabbnak látszódni mindenkinél a lány. Egyszerre imádja ezt benne, és utálja. Vele szemben nem szabadna titkokat őriznie. Csak az egymáséi a fontosak. Az ne jusson ki sehová, akkor tudja ő is megvédeni Szikrát.*
- Amit egymásnak ígérünk, csak azt kell betartani, semmi mást. *Kissé felhúzza az orrát is, mert sérti, hogy pont neki nem mond el dolgokat az, akivel ő megosztja a szívének legnagyobb bánatát is.* - Nem minden titok jó, nem tudlak megvédeni, ha olyat nem mondasz el, ami később bánthat téged. És most olyan, mintha valami baj lenne. Ha nekem elmondod, tőlem soha nem jut ki, ahogy te sem mondanád el másnak az enyéim, ha lennének. Szóval igazából megtartod, mert innen nem jut ki. *Hogy lenne elegendő meggyőző ereje, azt nem tudja, sokkal inkább a sértettség miatt mondja a szavakat, mint átgondoltságból. Zavarja a tudat, hogy igazából mintha kezdene semmis lenni az egész, amit képzelt kettejükről. Van, ami felülírja a szabályokat és azok ők ketten. Hiszen eddig úgy fest, még a szobájukba sem tesznek be senkit, tehát valamit csak tudnak, valamiért csak jók együtt.
Újra furcsa kérdés. Mit kell ezen elmondani? Mosolyogva néz a smaragd szemekbe, bár nem érti a miértet, de válaszol.*
- Nem hiszem, hanem tudom. Rád nézek és tudom. Szebb vagy, mint akiket láttam jönni. *Vonja meg a vállát.* - Meg mindenkinél. Alenia is szőke és hosszú a füle, de te nála is. Sokkal. Zöld a szemed, az is szép. *Ennyire futotta, de majd eldönti a másik, hogy elég magyarázat-e neki.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-02 07:19:09
Üzenet elküldve: 2025-03-02 07:19:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szülői fejtágítás//
*Nincs felkészülve még erre az érzésre, ahogy nem volt felkészülve arra sem, hogy arról kell beszélnie, hogy kik azok az utcalányok. Különösen nem szeretett volna arról tudomást szerezni, hogy már van olyan nagy ez a szőkeség, hogy a fiúk elkezdtek felé kacsingatni, akik közül van, aki Trylnor-tól sokkal bátrabb e téren. Néha elfelejti azt is, hogy Szikra éles elméje még nem jött rá arra, hogy van, amit ildomos eltakarni a kíváncsi szemek elől és csak annak felfedni, aki aztán később minden bizonnyal hozzá is fog érni. - A gondolatra szinte el is sápad, nem, az még nem lehet. Van arra még ideje, s ha csak megsejti, hogy a kis emberfiú a szobájában hasonlót tesz, akkor utálhatja bármennyire Szikra, el lesz onnan paterolva. Aztán jön a következő gondolat, hogy úgy sem tud beleszólni, nincs ráhatása, de ettől még asszisztálnia nem kell hozzá. Lassan fújja ki a levegőt.*
- Igen kapsz egyet, vagy kettőt, majd eljössz velem a piacra, addig pedig keresek azok között, amit a város adományozott nekünk. És nem csak a fiúk hordják, nézd meg a többi érkezőt is. *Próbál feloldódni, de nehezen megy, hogy ne akadjon ki a saját elképzelt képein, ahogy a kis kincsét tapogatják és nézik az éhes szemek. Alig veszi észre a másikon úrrá lett pánikot a sajátjától, de végül sikerül úrrá lenni magán.*
- Kincsem azért, mert tetszik nekik. Vagy éppen azért, mert jót szórakoznak az éretlenebbek azon, ha kivillan egy-egy nem mutogatásra ildomos idom. Egyik örömöt se add meg nekik kérlek. Hiszen ezért hordjuk többek között a ruhát. Nem csak melegen tart, hanem elfed a kíváncsi szemek elől.
~Vagy éppen alattomosan sejtet valamit, de az még nem neked való.~ *Jut eszébe a gondolat, el is mosolyodik már végre, s az enyhe pír csak visszavarázsolja az életet az arcába.* - Hidd el nekem, hogy ez megvéd téged.
*Felnevet, amikor a másik rájön arra, hogy képes Mai is a mágiára. Sokáig nem volt hajlandó gyakorolni, de hamar megkedvelte, amióta felismerte a saját hasznát benne. A mozdulatot nézve viszont megrázza a fejét.*
- Nem, azt még nem tudom, még nekem is tanulnom kell egyet, s mást.
*Érzi a hirtelenséget, hirtelen mászik bele az arcába, és honnan ismerős ez a mozdulat? Magától. Ezt csinálja Nori-val mindig, ha túlontúl érdeklődő. Megfogja finoman a kis állat és mélyen a szemekbe néz.*
- Amíg nem vagyok biztos benne, addig nem árulkodok, nem szeretném, ha hiú ábrándjaid lennének ezzel kapcsolatban. De amit ígértem, megtartom. Utána fogok járni és akkor mindent megtudsz. Türelem, Szívem. * Elengedi, majd megsimogatja a másik arcát.*
//Szülői fejtágítás//
*Nincs felkészülve még erre az érzésre, ahogy nem volt felkészülve arra sem, hogy arról kell beszélnie, hogy kik azok az utcalányok. Különösen nem szeretett volna arról tudomást szerezni, hogy már van olyan nagy ez a szőkeség, hogy a fiúk elkezdtek felé kacsingatni, akik közül van, aki Trylnor-tól sokkal bátrabb e téren. Néha elfelejti azt is, hogy Szikra éles elméje még nem jött rá arra, hogy van, amit ildomos eltakarni a kíváncsi szemek elől és csak annak felfedni, aki aztán később minden bizonnyal hozzá is fog érni. - A gondolatra szinte el is sápad, nem, az még nem lehet. Van arra még ideje, s ha csak megsejti, hogy a kis emberfiú a szobájában hasonlót tesz, akkor utálhatja bármennyire Szikra, el lesz onnan paterolva. Aztán jön a következő gondolat, hogy úgy sem tud beleszólni, nincs ráhatása, de ettől még asszisztálnia nem kell hozzá. Lassan fújja ki a levegőt.*
- Igen kapsz egyet, vagy kettőt, majd eljössz velem a piacra, addig pedig keresek azok között, amit a város adományozott nekünk. És nem csak a fiúk hordják, nézd meg a többi érkezőt is. *Próbál feloldódni, de nehezen megy, hogy ne akadjon ki a saját elképzelt képein, ahogy a kis kincsét tapogatják és nézik az éhes szemek. Alig veszi észre a másikon úrrá lett pánikot a sajátjától, de végül sikerül úrrá lenni magán.*
- Kincsem azért, mert tetszik nekik. Vagy éppen azért, mert jót szórakoznak az éretlenebbek azon, ha kivillan egy-egy nem mutogatásra ildomos idom. Egyik örömöt se add meg nekik kérlek. Hiszen ezért hordjuk többek között a ruhát. Nem csak melegen tart, hanem elfed a kíváncsi szemek elől.
~Vagy éppen alattomosan sejtet valamit, de az még nem neked való.~ *Jut eszébe a gondolat, el is mosolyodik már végre, s az enyhe pír csak visszavarázsolja az életet az arcába.* - Hidd el nekem, hogy ez megvéd téged.
*Felnevet, amikor a másik rájön arra, hogy képes Mai is a mágiára. Sokáig nem volt hajlandó gyakorolni, de hamar megkedvelte, amióta felismerte a saját hasznát benne. A mozdulatot nézve viszont megrázza a fejét.*
- Nem, azt még nem tudom, még nekem is tanulnom kell egyet, s mást.
*Érzi a hirtelenséget, hirtelen mászik bele az arcába, és honnan ismerős ez a mozdulat? Magától. Ezt csinálja Nori-val mindig, ha túlontúl érdeklődő. Megfogja finoman a kis állat és mélyen a szemekbe néz.*
- Amíg nem vagyok biztos benne, addig nem árulkodok, nem szeretném, ha hiú ábrándjaid lennének ezzel kapcsolatban. De amit ígértem, megtartom. Utána fogok járni és akkor mindent megtudsz. Türelem, Szívem. * Elengedi, majd megsimogatja a másik arcát.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-03-01 22:07:55
Üzenet elküldve: 2025-03-01 22:07:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Titkok. Az egész múltja titok még saját számára is. Elméje legmélyén azok a sokat mondó és sokat számító emlékek, érzések, tanítások ott lappanganak benne. Valahol mélyen a sötétségben. Apránként törve újra a felszínre, a fejfájások közepette.
Az eddigi izgalom, ismeretlen érzés, ami eddig fűtötte, lassan elszáll. Trylnor kérdése, hidegen éri őt. Nem szeretne a fiúnak hazudni, ez biztos egy nehéz teher lesz számára. De már így is sokat beszélt, így is lelkiismeret furdalása van attól, hogy kiadta Graelt Mainak. Igaz azóta nem is történt ezzel semmi más, csupán a lelkiismerete gyötörte őt jobban. Azóta se mert elmenni még hozzá, de igazából lehetősége sem volt rá sok. Túl sok a teendő a Rezidencián, és most már Trylnor is belibbent életébe. Ami egy kellemes teher, de egyel több figyelő szempárt jelent, ami az egyik kötelessége elvégzésében hátráltatja őt. Amit azóta sem felejtett el.*
-Igen lehet. Mai sosem tenne ilyet, de mit mondana a többi gyereknek? Főleg, hogy ilyen sokan lettünk.
*Válaszolja Trylnornak aggodalmát a kérdéssel kapcsolatban. Így is érzi, sokat kivételezett a nő velük a másik három gyerekkel kapcsolatban. De most, hogy számuk megtízszereződött, még nehezebb lesz nemet mondani. Vagy pedig mindent megtilt.
Trylnor karja gyengéden húzzák Szikrát magához, persze nem huppan bele az ölébe, fejét pedig annak vállára támasztja, jobb is így mert legalább nem kell a tekintetébe néznie hazugsága közben.*
-Tudom nem haragudtam rád. Csak. Féltem, hogy nem térsz vissza.
*Szólal fel előbb vigasztalva a fiút. Mikor eltűnt csak az aggodalmat érezte, és a hiányát amikor már egyedül volt az ágyban. Alig tudott elaludni, sőt képtelen is lett volna. De Trylnor az éjszaka közepén titokzatosan vissza settenkedett. Micsoda megkönnyebbülés volt az számára.*
-De elakarom. De nem szabad. Megígértem. Nem tehetem meg megint. Te sem akarod, hogy ne tartsam be az ígéreteim, hogyha tennék neked igaz?
*Ekkor eltávolodik a fiútól, hogy ismét a szemébe nézzen. Szíve két felé húz, mert a fiúnak bármit elmondana, de Graelnak is meg kell felelnie. Hálás azért a segítségért amit a férfi tett neki, hisz lehet akkor nem lenne itt ahol most.
Kezén érzi, újra a másik érintését, ahogy az felemeli azt, hogy a karkötőt nézegesse rajta.*
-Trylnor. Miért hiszed, hogy én szép vagyok?
*Talán csak tereli a szót, de szeretné tudni miért gondolja ezt a fiú. Nem az a célja, hogy áradozzon róla, hiszen mit sem ért ő ebből a hiú dolgokból, mikor Luninari is szépnek hívta a kezét, az is számára teljesen érthetetlen volt. Talán a fiúnak van más magyarázata erre.*
*Titkok. Az egész múltja titok még saját számára is. Elméje legmélyén azok a sokat mondó és sokat számító emlékek, érzések, tanítások ott lappanganak benne. Valahol mélyen a sötétségben. Apránként törve újra a felszínre, a fejfájások közepette.
Az eddigi izgalom, ismeretlen érzés, ami eddig fűtötte, lassan elszáll. Trylnor kérdése, hidegen éri őt. Nem szeretne a fiúnak hazudni, ez biztos egy nehéz teher lesz számára. De már így is sokat beszélt, így is lelkiismeret furdalása van attól, hogy kiadta Graelt Mainak. Igaz azóta nem is történt ezzel semmi más, csupán a lelkiismerete gyötörte őt jobban. Azóta se mert elmenni még hozzá, de igazából lehetősége sem volt rá sok. Túl sok a teendő a Rezidencián, és most már Trylnor is belibbent életébe. Ami egy kellemes teher, de egyel több figyelő szempárt jelent, ami az egyik kötelessége elvégzésében hátráltatja őt. Amit azóta sem felejtett el.*
-Igen lehet. Mai sosem tenne ilyet, de mit mondana a többi gyereknek? Főleg, hogy ilyen sokan lettünk.
*Válaszolja Trylnornak aggodalmát a kérdéssel kapcsolatban. Így is érzi, sokat kivételezett a nő velük a másik három gyerekkel kapcsolatban. De most, hogy számuk megtízszereződött, még nehezebb lesz nemet mondani. Vagy pedig mindent megtilt.
Trylnor karja gyengéden húzzák Szikrát magához, persze nem huppan bele az ölébe, fejét pedig annak vállára támasztja, jobb is így mert legalább nem kell a tekintetébe néznie hazugsága közben.*
-Tudom nem haragudtam rád. Csak. Féltem, hogy nem térsz vissza.
*Szólal fel előbb vigasztalva a fiút. Mikor eltűnt csak az aggodalmat érezte, és a hiányát amikor már egyedül volt az ágyban. Alig tudott elaludni, sőt képtelen is lett volna. De Trylnor az éjszaka közepén titokzatosan vissza settenkedett. Micsoda megkönnyebbülés volt az számára.*
-De elakarom. De nem szabad. Megígértem. Nem tehetem meg megint. Te sem akarod, hogy ne tartsam be az ígéreteim, hogyha tennék neked igaz?
*Ekkor eltávolodik a fiútól, hogy ismét a szemébe nézzen. Szíve két felé húz, mert a fiúnak bármit elmondana, de Graelnak is meg kell felelnie. Hálás azért a segítségért amit a férfi tett neki, hisz lehet akkor nem lenne itt ahol most.
Kezén érzi, újra a másik érintését, ahogy az felemeli azt, hogy a karkötőt nézegesse rajta.*
-Trylnor. Miért hiszed, hogy én szép vagyok?
*Talán csak tereli a szót, de szeretné tudni miért gondolja ezt a fiú. Nem az a célja, hogy áradozzon róla, hiszen mit sem ért ő ebből a hiú dolgokból, mikor Luninari is szépnek hívta a kezét, az is számára teljesen érthetetlen volt. Talán a fiúnak van más magyarázata erre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555