Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 13:51:30
Üzenet elküldve: 2017-12-23 13:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Aleimorddal, Luninarival és még néhány másik nővel együtt érkezik meg a házba, ha Aleimord fehér lovát nem számítják. De ő nem számítja, mégiscsak egy ló, akkor is, ha esetleg jobb dolga és drágább ruhái vannak, mint Wilhorpnak. Sőt ebben az esetben már csak irigységből sem. A házba beérve egy kicsit segít pakolni, hogy ne csak úgy ácsorogjon Aleimord mögött Luninarival.*
- Átöltözök, mindjárt jövök. *Mondja a jelenlévőknek, aztán az új ruháival a kezében elsunnyog a szobájába. Ott megmosakodik egy kicsit, aztán levetkőzik. Itt még nem áll meg, a vetkőzés után öltözés következik, méghozzá az új ruhákba. Úgy dönt, hogy első alkalommal a drágábbik viseletét ölti magára, úgyis úgy tűnik, hogy vendégeik vannak, méghozzá nem is kevesen. Kis idő elteltével egy az új csizmája szárába betűrt barnás posztónadrágban és egy paszományos búzakék zubbonyban jelenik meg az előtérben. Nagyon előkelő, éppen csak a haja kócos még egy kicsit. Tekintetével valamelyik kisasszonyét keresi meg, hátha előbb lecsapnak rá, mint a ház ura.*
*Aleimorddal, Luninarival és még néhány másik nővel együtt érkezik meg a házba, ha Aleimord fehér lovát nem számítják. De ő nem számítja, mégiscsak egy ló, akkor is, ha esetleg jobb dolga és drágább ruhái vannak, mint Wilhorpnak. Sőt ebben az esetben már csak irigységből sem. A házba beérve egy kicsit segít pakolni, hogy ne csak úgy ácsorogjon Aleimord mögött Luninarival.*
- Átöltözök, mindjárt jövök. *Mondja a jelenlévőknek, aztán az új ruháival a kezében elsunnyog a szobájába. Ott megmosakodik egy kicsit, aztán levetkőzik. Itt még nem áll meg, a vetkőzés után öltözés következik, méghozzá az új ruhákba. Úgy dönt, hogy első alkalommal a drágábbik viseletét ölti magára, úgyis úgy tűnik, hogy vendégeik vannak, méghozzá nem is kevesen. Kis idő elteltével egy az új csizmája szárába betűrt barnás posztónadrágban és egy paszományos búzakék zubbonyban jelenik meg az előtérben. Nagyon előkelő, éppen csak a haja kócos még egy kicsit. Tekintetével valamelyik kisasszonyét keresi meg, hátha előbb lecsapnak rá, mint a ház ura.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 12:24:07
Üzenet elküldve: 2017-12-23 12:24:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
- Én csak, nem tudom.
*Igaz, miért is gondol mindig a legrosszabbra néhány dologból ítélve. Heilgron csak fáradt, mert hosszú utat tett meg idáig, persze, hogy nincs annyira társalgó hangulatában, mint amennyire azt Alenia szeretné.*
- A csomagjait? Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. *Rázza a fejét. A férfi poénja ezúttal nem tetszik neki annyira. Nem tudja felfogni, hogyan lehet valaki ilyen jó kedvű apja halála után. Mindegy is, jobb, ha nem rágódik ezen. Kérdése viszont jogos Ydriss felé, ő is kíváncsi, mihez ért a lány.*
- Nem szükséges, vagy nem szeretné a megszólítást?
*Kérdez még rá, mert a kettő nem ugyanaz, de utána figyelmesen hallgatja, miilyen munkát is képes elvégezni leendő alkalmazottjuk, ha már Aleimord épp jól érzi magát valahol, ki tudja hol.
Ahogy Ydrisst hallgatja, egyre jobban kikerekednek szemei. Állatidomár és harcos mindamellett, hogy nő. Ritkaságnak számít az ilyen teremtés, legalábbis azokban a körökben, amit ő ismer. Az előkelő társaságban a hölgyek vagy finom nemes kisasszonyok, vagy egyszerű szolgálók, de sehol sem vadászok, harcosok. Végre egy érdekes személyt talált Aleimord, ezért talán dicséretet is érdemel.
Közben úgy tűnik, eleget emlegette bátyját, mert a férfi hamarosan tiszteletét teszi a társaságukban egy egész kis csapattal a háta mögött.*
- Csak, hogy megjöttél, Aleimord. *Mormog oda testvérének, majd a mondatot be sem fejezve már egy egészen kedves pillantással fordul Luninari felé, aki Aleimord árnyékában lépett be a ház ajtaján.*
- Ó, Luninari! Gyere, gyere szépen! Berendezzük a szobádat, vagy... Valami ilyesmi.
*Nevetgél zavartan. Luninari szobája talán már igazából be is van rendezve, ráadásul gyönyörűen, ki tudja. Csak egy ürügyet keres arra, hogy Aleimordnak kelljen minden további teendőt elvégeznie a vendégekkel. Szó nélkül eltűnik, nem szól neki a vendégekről, megérdemli, hogy most az ő nyakába szakadjon minden.
Azzal ha a lány is engedi, akkor karon ragadja Luninarit, és elindul vele a hatalmas lépcső irányába, hogy felmehessenek az emeletre.*
- Én csak, nem tudom.
*Igaz, miért is gondol mindig a legrosszabbra néhány dologból ítélve. Heilgron csak fáradt, mert hosszú utat tett meg idáig, persze, hogy nincs annyira társalgó hangulatában, mint amennyire azt Alenia szeretné.*
- A csomagjait? Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. *Rázza a fejét. A férfi poénja ezúttal nem tetszik neki annyira. Nem tudja felfogni, hogyan lehet valaki ilyen jó kedvű apja halála után. Mindegy is, jobb, ha nem rágódik ezen. Kérdése viszont jogos Ydriss felé, ő is kíváncsi, mihez ért a lány.*
- Nem szükséges, vagy nem szeretné a megszólítást?
*Kérdez még rá, mert a kettő nem ugyanaz, de utána figyelmesen hallgatja, miilyen munkát is képes elvégezni leendő alkalmazottjuk, ha már Aleimord épp jól érzi magát valahol, ki tudja hol.
Ahogy Ydrisst hallgatja, egyre jobban kikerekednek szemei. Állatidomár és harcos mindamellett, hogy nő. Ritkaságnak számít az ilyen teremtés, legalábbis azokban a körökben, amit ő ismer. Az előkelő társaságban a hölgyek vagy finom nemes kisasszonyok, vagy egyszerű szolgálók, de sehol sem vadászok, harcosok. Végre egy érdekes személyt talált Aleimord, ezért talán dicséretet is érdemel.
Közben úgy tűnik, eleget emlegette bátyját, mert a férfi hamarosan tiszteletét teszi a társaságukban egy egész kis csapattal a háta mögött.*
- Csak, hogy megjöttél, Aleimord. *Mormog oda testvérének, majd a mondatot be sem fejezve már egy egészen kedves pillantással fordul Luninari felé, aki Aleimord árnyékában lépett be a ház ajtaján.*
- Ó, Luninari! Gyere, gyere szépen! Berendezzük a szobádat, vagy... Valami ilyesmi.
*Nevetgél zavartan. Luninari szobája talán már igazából be is van rendezve, ráadásul gyönyörűen, ki tudja. Csak egy ürügyet keres arra, hogy Aleimordnak kelljen minden további teendőt elvégeznie a vendégekkel. Szó nélkül eltűnik, nem szól neki a vendégekről, megérdemli, hogy most az ő nyakába szakadjon minden.
Azzal ha a lány is engedi, akkor karon ragadja Luninarit, és elindul vele a hatalmas lépcső irányába, hogy felmehessenek az emeletre.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 01:28:27
Üzenet elküldve: 2017-12-23 01:28:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Idegenek a házban//
*Útban hazafelé bár a magas és vékony emberlánnyal igyekszik beszélgetni ez inkább félszegre és kicsit talán szerencsétlenre sikerül, persze lehet csak azért, mert ő sem nagyon tud mit gondolni arról, hogy ugyan miért cipel Luninari magával egy olyan játéknyulat, amivel nála sokkal fiatalabb lányok sem mutatkoznának már szívesen. Igaz mindezt persze ő maga is sejti, de pontosan tudja azt is, hogy mérhetetlen hálátlanság lenne részéről, ha valaha is elrejtené a külvilág elől két eddigi barátja közül bármelyiket is.
De nem csak ezért érzi magát kicsit kellemetlenül. Furcsa neki az is, hogy mások cipelnek helyettük majdnem mindent, amit ők maguk vettek, de mivel úgy tűnik, hogy ezt rajta kívül mindenki természetesnek veszi, ő sem akadékoskodik feleslegesen. Az út hátralévő részében inkább csendesen örül új szerzeményeinek, és nem nagyon tesz másképpen akkor sem, amikor a többiek nyomában ő is belép a házba és tekintetével követi Aleimord tekintetét. Ötlete sincs arról, hogy a két számára ismeretlen elf, akik meglehetősen ellentétes benyomásokat keltenek benne kik lehetnek, de ha valamire az elmúlt két nap pontosan megtanította, akkor az pont az volt, hogy ne agyaljon, fantáziáljon és gondolkodjon feleslegesen, és első benyomásaira se hallgasson feltétlenül. Meg hát a megérzéseire se nagyon.
~ Jobban belegondolva, ez azért kicsit nyomasztó. ~ *
- Szép napot! Luninari Heiphine vagyok, a család kicsit távolabbi rokona. *hajtja meg a fejét Aleimord bemutatkozása után a számára idegenek előtt, szándéka szerint udvariasan, nem szándéka szerint pedig egyben egy kicsit bizonytalanul is. Teljesen más szokások közül érkezett, nem igazán tudja mi illene itt és most; kukaként állni Aleimord mögött amíg az elf be nem mutatja, és nem szólalni meg addig a ház urának jelenlétében, ameddig valaki nem kérdi valamiről, vagy pedig pont azt tenni és mondani, amit tett és mondott az előbb? Egyelőre utóbbit ítéli a kevésbé kockázatosnak. Ösztönös mozdulattal kicsit még játéknyula zsemleszín jobb kezét is megmozdítja, bár a mozdulat megszakad, így nem lesz belőle rendes integetés, csak egy bátortalan intés az idegenek felé. Köszönésnek azért talán megteszi ez is.*
*Útban hazafelé bár a magas és vékony emberlánnyal igyekszik beszélgetni ez inkább félszegre és kicsit talán szerencsétlenre sikerül, persze lehet csak azért, mert ő sem nagyon tud mit gondolni arról, hogy ugyan miért cipel Luninari magával egy olyan játéknyulat, amivel nála sokkal fiatalabb lányok sem mutatkoznának már szívesen. Igaz mindezt persze ő maga is sejti, de pontosan tudja azt is, hogy mérhetetlen hálátlanság lenne részéről, ha valaha is elrejtené a külvilág elől két eddigi barátja közül bármelyiket is.
De nem csak ezért érzi magát kicsit kellemetlenül. Furcsa neki az is, hogy mások cipelnek helyettük majdnem mindent, amit ők maguk vettek, de mivel úgy tűnik, hogy ezt rajta kívül mindenki természetesnek veszi, ő sem akadékoskodik feleslegesen. Az út hátralévő részében inkább csendesen örül új szerzeményeinek, és nem nagyon tesz másképpen akkor sem, amikor a többiek nyomában ő is belép a házba és tekintetével követi Aleimord tekintetét. Ötlete sincs arról, hogy a két számára ismeretlen elf, akik meglehetősen ellentétes benyomásokat keltenek benne kik lehetnek, de ha valamire az elmúlt két nap pontosan megtanította, akkor az pont az volt, hogy ne agyaljon, fantáziáljon és gondolkodjon feleslegesen, és első benyomásaira se hallgasson feltétlenül. Meg hát a megérzéseire se nagyon.
~ Jobban belegondolva, ez azért kicsit nyomasztó. ~ *
- Szép napot! Luninari Heiphine vagyok, a család kicsit távolabbi rokona. *hajtja meg a fejét Aleimord bemutatkozása után a számára idegenek előtt, szándéka szerint udvariasan, nem szándéka szerint pedig egyben egy kicsit bizonytalanul is. Teljesen más szokások közül érkezett, nem igazán tudja mi illene itt és most; kukaként állni Aleimord mögött amíg az elf be nem mutatja, és nem szólalni meg addig a ház urának jelenlétében, ameddig valaki nem kérdi valamiről, vagy pedig pont azt tenni és mondani, amit tett és mondott az előbb? Egyelőre utóbbit ítéli a kevésbé kockázatosnak. Ösztönös mozdulattal kicsit még játéknyula zsemleszín jobb kezét is megmozdítja, bár a mozdulat megszakad, így nem lesz belőle rendes integetés, csak egy bátortalan intés az idegenek felé. Köszönésnek azért talán megteszi ez is.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-22 21:07:03
Üzenet elküldve: 2017-12-22 21:07:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Aleimord egy gyönyörű, hófehér, telivér kancát vezetve érezik meg a házhoz. Ha minden jól megy, akkor Wilhorp és Luninari is vele tart. Ám ami a többiek számára furcsa lehet: két idegen embernő (egy alacsony, negyven év körüli teltebb, és egy fiatal, tinédzser korú, magas és vékony, valószínűleg a lánya) követi, és rengeteg holmi van náluk. A bevásárlás maradék részét (gyümölcsök, zöldségek, húsok stb) a két idegen nő cipeli, szegény ló pedig Aleimord és Alenia maradék holmiját kénytelen hordani a szülei házából.
Nem is foglalkozik az őrökkel, elven ő azzal, hogy lepkoljon a lováról, megköszönje neki a segítséget, elvitesse az istállóba, és behordják a sok cuccot.*
- Milyen sokan lettünk hirtelen!
*Lép be a lakásba egy széles mosoly kíséretében.*
~Biztos Alenia engedte be őket.~
- Aleimord Saqueves vagyok. Önökben kit tisztelhetek?
*Aleimord egy gyönyörű, hófehér, telivér kancát vezetve érezik meg a házhoz. Ha minden jól megy, akkor Wilhorp és Luninari is vele tart. Ám ami a többiek számára furcsa lehet: két idegen embernő (egy alacsony, negyven év körüli teltebb, és egy fiatal, tinédzser korú, magas és vékony, valószínűleg a lánya) követi, és rengeteg holmi van náluk. A bevásárlás maradék részét (gyümölcsök, zöldségek, húsok stb) a két idegen nő cipeli, szegény ló pedig Aleimord és Alenia maradék holmiját kénytelen hordani a szülei házából.
Nem is foglalkozik az őrökkel, elven ő azzal, hogy lepkoljon a lováról, megköszönje neki a segítséget, elvitesse az istállóba, és behordják a sok cuccot.*
- Milyen sokan lettünk hirtelen!
*Lép be a lakásba egy széles mosoly kíséretében.*
~Biztos Alenia engedte be őket.~
- Aleimord Saqueves vagyok. Önökben kit tisztelhetek?
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-21 22:58:23
Üzenet elküldve: 2017-12-21 22:58:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia, Heilgron//
*Felváltva nézi a két Sayquevest. Eleve furcsának találta, amikor először szembesült a magázási formával első találkozása során a kereskedőkkel. Nehezére esett megszoknia, és még mindig felesleges bonyolításnak tartja, ám most teljesen ledöbben, hogy még rokonok között is van, ahol ezt megkövetelik. A tiszteletet másképp még jobban ki is lehet fejezni, így pedig szimplán merevvé és rideggé teszi a vér szerinti kötelékeket. Legalábbis az ő szemében. Ebbéli döbbenetét persze nem teszi közszemlére, uralkodik vonásain, azaz csak az alapvető, helyzet szülte enyhe zavart látni rajta.*
- Nagyon örvendek. *Hajol meg Alenia felé is enyhén, tisztelettel.*
- Ühm, nem szükséges kisasszonynak hívni, nem igazán illik rám ez a megszólítás. *Az első nyomos ok szerény származása lenne, hogy kényelmetlenül érinti, azt inkább nem hozza fel. Túlságosan is emlékezteti, mit is veszített el, az pedig épp elégszer kísérti napjait az efféle önkéntelen emlékeztetők nélkül is.*
- Nos, természetesen az alapvető házimunkákat mind el tudom végezni. *Kezd bele a Heilgron által feltett kérdés alapos megválaszolásába. Igen, mosni tud, főzni is, bár az egyszerű étkeivel nem hinné, hogy sok babért aratna. A ruhákat is meg tudja varrni, habár ilyen finom, drága anyagokhoz még sosem volt szerencséje, és nem is kellett eddig például egészen miniatűr öltésekkel dolgoznia. De legalább a takarítás mindenhol ugyanolyan. Legalábbis reméli.*
- Remekül tudok bánni az állatokkal, illetve tanítani, idomítani is tudom őket valamelyest. *Referenciának ott a két kanca, meg az eb. Mogyi határozott személyisége ellenére nagyon is kezes jószág - neki. Másnak esetleg megtesz egy-két apró dolgot, de jajj annak, aki a hátára akar pattanni. Tallin meg... még fiatal, alig múlt egy éves, és bizony a Bitang nehéz természetéből is örökölt. Ahelt szintén kölyök kora óta neveli, a hűséges eb pedig a legszófogadóbb három jószága közül.*
- Tudok bánni a lándzsával, az íjakkal viszont még jobb vagyok. *Azért harcosnak nem nevezné magát, de túlélt már egyet s mást. Mágiájával kiegészítve pedig az ellenfelei igazán kellemetlen élményekben részesülhetnek.*
- Ha az urak szeretnek vadászni, oda is el tudom kísérni őket, s abban a farkaskutya is nagy segítség lehet. Ezen kívül konyítok a gyógyításhoz. Jó pár sebet és sérülést elláttam már életem során, és az egyszerű betegségeket is tudom kezelni. Illetve ha esetleg van olyan, aki nem ódzkodik a varázslatoktól, mágiával is el tudom tüntetni a sérüléseit. *Sorolja fel a szerinte hasznos, használható tudását. Csak találnak valamit, amit el tud végezni itt, amire alkalmas. No nem mintha nem tudna visszatérni a kis viskóba a faluhoz közel az erdőben, akkor azonban még fejvesztve szerezhetne be jó pár dolgot, amire a téli hónapok alatt még szükségük lehet.*
*Felváltva nézi a két Sayquevest. Eleve furcsának találta, amikor először szembesült a magázási formával első találkozása során a kereskedőkkel. Nehezére esett megszoknia, és még mindig felesleges bonyolításnak tartja, ám most teljesen ledöbben, hogy még rokonok között is van, ahol ezt megkövetelik. A tiszteletet másképp még jobban ki is lehet fejezni, így pedig szimplán merevvé és rideggé teszi a vér szerinti kötelékeket. Legalábbis az ő szemében. Ebbéli döbbenetét persze nem teszi közszemlére, uralkodik vonásain, azaz csak az alapvető, helyzet szülte enyhe zavart látni rajta.*
- Nagyon örvendek. *Hajol meg Alenia felé is enyhén, tisztelettel.*
- Ühm, nem szükséges kisasszonynak hívni, nem igazán illik rám ez a megszólítás. *Az első nyomos ok szerény származása lenne, hogy kényelmetlenül érinti, azt inkább nem hozza fel. Túlságosan is emlékezteti, mit is veszített el, az pedig épp elégszer kísérti napjait az efféle önkéntelen emlékeztetők nélkül is.*
- Nos, természetesen az alapvető házimunkákat mind el tudom végezni. *Kezd bele a Heilgron által feltett kérdés alapos megválaszolásába. Igen, mosni tud, főzni is, bár az egyszerű étkeivel nem hinné, hogy sok babért aratna. A ruhákat is meg tudja varrni, habár ilyen finom, drága anyagokhoz még sosem volt szerencséje, és nem is kellett eddig például egészen miniatűr öltésekkel dolgoznia. De legalább a takarítás mindenhol ugyanolyan. Legalábbis reméli.*
- Remekül tudok bánni az állatokkal, illetve tanítani, idomítani is tudom őket valamelyest. *Referenciának ott a két kanca, meg az eb. Mogyi határozott személyisége ellenére nagyon is kezes jószág - neki. Másnak esetleg megtesz egy-két apró dolgot, de jajj annak, aki a hátára akar pattanni. Tallin meg... még fiatal, alig múlt egy éves, és bizony a Bitang nehéz természetéből is örökölt. Ahelt szintén kölyök kora óta neveli, a hűséges eb pedig a legszófogadóbb három jószága közül.*
- Tudok bánni a lándzsával, az íjakkal viszont még jobb vagyok. *Azért harcosnak nem nevezné magát, de túlélt már egyet s mást. Mágiájával kiegészítve pedig az ellenfelei igazán kellemetlen élményekben részesülhetnek.*
- Ha az urak szeretnek vadászni, oda is el tudom kísérni őket, s abban a farkaskutya is nagy segítség lehet. Ezen kívül konyítok a gyógyításhoz. Jó pár sebet és sérülést elláttam már életem során, és az egyszerű betegségeket is tudom kezelni. Illetve ha esetleg van olyan, aki nem ódzkodik a varázslatoktól, mágiával is el tudom tüntetni a sérüléseit. *Sorolja fel a szerinte hasznos, használható tudását. Csak találnak valamit, amit el tud végezni itt, amire alkalmas. No nem mintha nem tudna visszatérni a kis viskóba a faluhoz közel az erdőben, akkor azonban még fejvesztve szerezhetne be jó pár dolgot, amire a téli hónapok alatt még szükségük lehet.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-21 21:17:17
Üzenet elküldve: 2017-12-21 21:17:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Aleina//
-De hisz ez remek! *Néz lelkendezve az új jövevényre.* -Jó látni, hogy megboldogult apám háza ismét benépesül és fiatal, női hangok töltik be csarnokait. *Ő maga csak a fiatal női hangoknak örül.* ~Na persze, a vén bolond még repesne is a boldogságtól, hogy mindenféle jöttmentet elszállásolnak itt.~
-Na és mihez ért, ha szabad kérdeznem? *Néz a nőre, majd Aleina kérdésére színpadias rosszallással fordul a másik nő felé.*
-No de Nia, hová gondol. Magánál jobb társaságom hetek óta nem volt! *És milyen igaz, hiszen nagyrészt egyedül utazott.*
-Mondja, nem tudja, hova a pokolba rakták a csomagjaim az átkozott ajtónállók? Hol van a lakáj? *Fordul körbe homlokráncolva, mintha bármelyik sarok lakájokat rejtene.*
-Szörnyen kihalt ez a ház! Már bocsánat a szóért. *Kacag fel harsogva az apját érintő tréfájára.*
-Jaj... A ház ura már bármelyik pillanatban beeshet. *Közli a szemét törölgetve Ydrissel.*
-De hisz ez remek! *Néz lelkendezve az új jövevényre.* -Jó látni, hogy megboldogult apám háza ismét benépesül és fiatal, női hangok töltik be csarnokait. *Ő maga csak a fiatal női hangoknak örül.* ~Na persze, a vén bolond még repesne is a boldogságtól, hogy mindenféle jöttmentet elszállásolnak itt.~
-Na és mihez ért, ha szabad kérdeznem? *Néz a nőre, majd Aleina kérdésére színpadias rosszallással fordul a másik nő felé.*
-No de Nia, hová gondol. Magánál jobb társaságom hetek óta nem volt! *És milyen igaz, hiszen nagyrészt egyedül utazott.*
-Mondja, nem tudja, hova a pokolba rakták a csomagjaim az átkozott ajtónállók? Hol van a lakáj? *Fordul körbe homlokráncolva, mintha bármelyik sarok lakájokat rejtene.*
-Szörnyen kihalt ez a ház! Már bocsánat a szóért. *Kacag fel harsogva az apját érintő tréfájára.*
-Jaj... A ház ura már bármelyik pillanatban beeshet. *Közli a szemét törölgetve Ydrissel.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-21 20:17:01
Üzenet elküldve: 2017-12-21 20:17:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Heilgron//
*Úgy valóban eléggé nehéz várni bárkire is, hogy bátyja mindent maga indéz, de egy nyavalyás szót nem szól neki semmiről, aztán Alenia terheire marad minden. Na nem baj, legalább elújságolhatja majd Aleimordnak, hogy tartozik neki, és cserébe mondjuk egy gyönyörű selyemágyneműt kér majd tőle, vagy valami hasonlót. A lényeg, hogy drága legyen.
Megvárja, amíg a lány elrendezi a jószágait, mi tagadás elég sok van neki belőlük. Talán annyira szereti az állatokat, mint Alenia a csillogó-villogó ruhákat, de mindegy is. Beljebb kíséri újabb vendégét, a folyosón pedig már hármasban lehetnek Heilgron társaságában.*
- A hölgynek elvileg Aleimord munkát ajánlott, mit gondol?
*Kérdezi unokatestvérét a még mindig távolságtartó stílusban, ami bár az előkelő rétegek között megszokott, Ydriss, akinek közben a nevét is megtudhatják furcsán nézhet rájuk emiatt, ha eddig nem járt még gazdagok között.*
- Alenia Sayqueves a nevem. *Mutatkozik be ő is, miután már csak ő az egyetlen, aki nem említette még a nevét. Ebből Ydriss arra is rájöhet, hogy a mellette álló két elf rokonok.*
- Nos, önnel Ydriss kisasszony, Aleimord csak konkrétumokat nem egyeztetett, velem viszont azt sem közölte, hogy nekem kéne fogadnom, így igazából nem tudom, mit is kéne tennem. A legjobb lesz, ha itt nálunk megvárja, míg előkerül a bátyám, vele majd elintézheti, amit megbeszéltek. Addig pedig örömömre szolgál, hogy társaságunkban tudhatom a kisasszonyt.
*Mosolyodik el, de ez a mosoly hamar morcos tekintetre vált, mikor Heilgron ismét le akar lépni.*
- Ennyire rossz társaság volnék?
*Kérdez rá most már, mert Heilgron érkezésekor is elviharzott, és el is tűnt az egyik szobában, majd most, hogy alkalma van rá, megint itt akarja hagyni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.21 20:33:48
*Úgy valóban eléggé nehéz várni bárkire is, hogy bátyja mindent maga indéz, de egy nyavalyás szót nem szól neki semmiről, aztán Alenia terheire marad minden. Na nem baj, legalább elújságolhatja majd Aleimordnak, hogy tartozik neki, és cserébe mondjuk egy gyönyörű selyemágyneműt kér majd tőle, vagy valami hasonlót. A lényeg, hogy drága legyen.
Megvárja, amíg a lány elrendezi a jószágait, mi tagadás elég sok van neki belőlük. Talán annyira szereti az állatokat, mint Alenia a csillogó-villogó ruhákat, de mindegy is. Beljebb kíséri újabb vendégét, a folyosón pedig már hármasban lehetnek Heilgron társaságában.*
- A hölgynek elvileg Aleimord munkát ajánlott, mit gondol?
*Kérdezi unokatestvérét a még mindig távolságtartó stílusban, ami bár az előkelő rétegek között megszokott, Ydriss, akinek közben a nevét is megtudhatják furcsán nézhet rájuk emiatt, ha eddig nem járt még gazdagok között.*
- Alenia Sayqueves a nevem. *Mutatkozik be ő is, miután már csak ő az egyetlen, aki nem említette még a nevét. Ebből Ydriss arra is rájöhet, hogy a mellette álló két elf rokonok.*
- Nos, önnel Ydriss kisasszony, Aleimord csak konkrétumokat nem egyeztetett, velem viszont azt sem közölte, hogy nekem kéne fogadnom, így igazából nem tudom, mit is kéne tennem. A legjobb lesz, ha itt nálunk megvárja, míg előkerül a bátyám, vele majd elintézheti, amit megbeszéltek. Addig pedig örömömre szolgál, hogy társaságunkban tudhatom a kisasszonyt.
*Mosolyodik el, de ez a mosoly hamar morcos tekintetre vált, mikor Heilgron ismét le akar lépni.*
- Ennyire rossz társaság volnék?
*Kérdez rá most már, mert Heilgron érkezésekor is elviharzott, és el is tűnt az egyik szobában, majd most, hogy alkalma van rá, megint itt akarja hagyni.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.21 20:33:48
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-19 20:48:49
Üzenet elküldve: 2017-12-19 20:48:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia, Heilgron//
*Ismételten egy mondhatni kínos szituációban találja magát. Már meg sem lepődik. Érkeztét nem várták, mondjuk hogyan is várták volna, ha csak annyi lett megbeszélve, hogy itt kaphat munkát. Meg szállást. Ezt a lány is említi, úgyhogy megerősítésként bólint. Némileg tétován néz befelé, majd a két lóra.*
- Előbb őket kikötném valahova, ha lehet. *Utal a két kancára. Anya és lánya remekül ellesznek kettesben, hát még ha szabadon kóricálhatnak. No ez utóbbit inkább elkerülné, így akár beviheti őket egy istállóba, akár mutatnak neki egy helyet, ahova kikötheti őket, ő ezer örömmel megteszi. Eztán már megy is be, hogy a részletekről tárgyaljanak.
Pontosabban menne, de megint csak kénytelen megtorpanni, ugyanis ott van még az eb. Ő aztán hagyná naphosszat egy házban is flangálni a farkaskutyát, de hát ugyebár ez megint csak nem a saját birtoka, és a tulajok nem feltétlenül úgy viszonyulnak a bundás jószágokhoz, mint a lány.*
- Ahel, te most kint maradsz, figyelj Mogyira és Tallinra. *Adja ki az utasítást a blökinek, miközben megborzolja a szőrt az állat kobakján. A barna bundás kan ezután áthelyezi székhelyét valahova a patások környékére, Ydriss pedig végre beljebb fárad.*
- Köszönöm, de nem is lenne szükséges.
*Nincs mit tagadni, kíváncsi szemmel nézegeti a rezidencia belsejét is, már amennyit az előcsarnokból lát belőle. Magától ugyan nem fog beljebb menni, ennyi jó modor még a vadon közepén is ragadt rá. Szóval ilyen helyen élnek a város gazdag lakosai. Elég erős a kontraszt azzal, ahol előtte Kharasshival élt. Furcsa, és nagy, és... furcsa. No persze nem nehéz valamit idegennek érezni, ha élete java részében olyan helyen élt, ahol például egyesek már babonás félelemmel kerülték a fémek érintését. Így utólag belegondolva talán nem is ok nélkül. Gondolataiból az újabb érkező rázza fel. Kíváncsi tekintettel méri végig Heilgront. Újfent meg kell állapítsa, hogy a város elöljárói, rangosai, meg miegyebei meglehetősen eltérnek a törzs fontos tisztségeit betöltő személyeitől. Megjelenésben biztosan, habár Worenth Tanácsos még talán nem is ütött el annyira.*
- Üdv! A nevem Ydriss. Nagyon örvendek. *Viszonozza a meghajlást. Nagyjából ekkor esik le neki, hogy sem a lánynak, sem előtte még az őröknek nem árulta el a nevét. Ezen sem lepődik már meg. No nem baj, legfeljebb elkönyvelték neveletlen tuskónak. Az viszont igaz, hogy hiába öltözött rétegesebben a tél beköszöntével, az erdei életmód, a vándorlások, a vadászatok, no meg azért a szép számmal végzett fizikai munka is ott hagyták lenyomatukat az alkatán és a tartásán is. Azonban az is rögtön lerí róla, hogy hiába lakott jó ideig a Szegénynegyedben, még mindig iszonyatosan kirí az átlag városiak sorából.*
- Konkrétumokat még nem egyeztettünk. Csak hogy itt esetleg hasznomat vehetik, és semmi olyat nem kell elvégeznem, amit magamtól ne tennék. *Fordul vissza Alenia felé. Kissé feszélyezetten néz jobbra balra. Ugyan nem a kedvenc időtöltése, de tud takarítani. Viszont ez az egyszerű, rutin munka egy egyszerű hodályban kész rémálom lehet. Ahogy azt sejtette, a főzés mint lehetőség máris el van vetve, az ő nagyon-nagyon-nagyon szerény tudománya ide kevés.*
*Ismételten egy mondhatni kínos szituációban találja magát. Már meg sem lepődik. Érkeztét nem várták, mondjuk hogyan is várták volna, ha csak annyi lett megbeszélve, hogy itt kaphat munkát. Meg szállást. Ezt a lány is említi, úgyhogy megerősítésként bólint. Némileg tétován néz befelé, majd a két lóra.*
- Előbb őket kikötném valahova, ha lehet. *Utal a két kancára. Anya és lánya remekül ellesznek kettesben, hát még ha szabadon kóricálhatnak. No ez utóbbit inkább elkerülné, így akár beviheti őket egy istállóba, akár mutatnak neki egy helyet, ahova kikötheti őket, ő ezer örömmel megteszi. Eztán már megy is be, hogy a részletekről tárgyaljanak.
Pontosabban menne, de megint csak kénytelen megtorpanni, ugyanis ott van még az eb. Ő aztán hagyná naphosszat egy házban is flangálni a farkaskutyát, de hát ugyebár ez megint csak nem a saját birtoka, és a tulajok nem feltétlenül úgy viszonyulnak a bundás jószágokhoz, mint a lány.*
- Ahel, te most kint maradsz, figyelj Mogyira és Tallinra. *Adja ki az utasítást a blökinek, miközben megborzolja a szőrt az állat kobakján. A barna bundás kan ezután áthelyezi székhelyét valahova a patások környékére, Ydriss pedig végre beljebb fárad.*
- Köszönöm, de nem is lenne szükséges.
*Nincs mit tagadni, kíváncsi szemmel nézegeti a rezidencia belsejét is, már amennyit az előcsarnokból lát belőle. Magától ugyan nem fog beljebb menni, ennyi jó modor még a vadon közepén is ragadt rá. Szóval ilyen helyen élnek a város gazdag lakosai. Elég erős a kontraszt azzal, ahol előtte Kharasshival élt. Furcsa, és nagy, és... furcsa. No persze nem nehéz valamit idegennek érezni, ha élete java részében olyan helyen élt, ahol például egyesek már babonás félelemmel kerülték a fémek érintését. Így utólag belegondolva talán nem is ok nélkül. Gondolataiból az újabb érkező rázza fel. Kíváncsi tekintettel méri végig Heilgront. Újfent meg kell állapítsa, hogy a város elöljárói, rangosai, meg miegyebei meglehetősen eltérnek a törzs fontos tisztségeit betöltő személyeitől. Megjelenésben biztosan, habár Worenth Tanácsos még talán nem is ütött el annyira.*
- Üdv! A nevem Ydriss. Nagyon örvendek. *Viszonozza a meghajlást. Nagyjából ekkor esik le neki, hogy sem a lánynak, sem előtte még az őröknek nem árulta el a nevét. Ezen sem lepődik már meg. No nem baj, legfeljebb elkönyvelték neveletlen tuskónak. Az viszont igaz, hogy hiába öltözött rétegesebben a tél beköszöntével, az erdei életmód, a vándorlások, a vadászatok, no meg azért a szép számmal végzett fizikai munka is ott hagyták lenyomatukat az alkatán és a tartásán is. Azonban az is rögtön lerí róla, hogy hiába lakott jó ideig a Szegénynegyedben, még mindig iszonyatosan kirí az átlag városiak sorából.*
- Konkrétumokat még nem egyeztettünk. Csak hogy itt esetleg hasznomat vehetik, és semmi olyat nem kell elvégeznem, amit magamtól ne tennék. *Fordul vissza Alenia felé. Kissé feszélyezetten néz jobbra balra. Ugyan nem a kedvenc időtöltése, de tud takarítani. Viszont ez az egyszerű, rutin munka egy egyszerű hodályban kész rémálom lehet. Ahogy azt sejtette, a főzés mint lehetőség máris el van vetve, az ő nagyon-nagyon-nagyon szerény tudománya ide kevés.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-19 19:42:02
Üzenet elküldve: 2017-12-19 19:42:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Aleina//
*Türelmetlenül dobol ujjaival a karfán, közben az ablakon leselkedik. Rövid párbeszéd után mindkét nőalak elindul a ház felé.
Feláll, megigazítja méregzöld kabátját, kalapját ismét a hóna alá csapja és megindul sétapálcájával az előtér felé.* A nappaliból kifelé menet már megcsapja fülét Aleina hangja, nomeg Aleimord neve.*
-Ááá! *Dörren rá meglepetést színlelve a két szembejövő nőre. Tekintete hosszan elidőzik a frissen érkezetten. ~Nem is rossz. Ha valóban munka miatt jött, inkább tűnik harcosnak, mint a leendő személyzet tagjának.~
-Heilgron Sayqueves. De szólítson csak Heilgronnak. *Hajol meg kissé.* Nyilván rengeteg a tennivalójuk, a világért sem tartanám fel Önöket. *Itt némi hatásszünetet tart, Aleina alighanem úgy is marasztalni fogja.* -Mind a ház urára várunk, ugyebár. *Ereszt el egy sejtelmes mosolyt. Maga is kíváncsi rá, milyen munkát is ajánlhatott Aleimord.*
*Türelmetlenül dobol ujjaival a karfán, közben az ablakon leselkedik. Rövid párbeszéd után mindkét nőalak elindul a ház felé.
Feláll, megigazítja méregzöld kabátját, kalapját ismét a hóna alá csapja és megindul sétapálcájával az előtér felé.* A nappaliból kifelé menet már megcsapja fülét Aleina hangja, nomeg Aleimord neve.*
-Ááá! *Dörren rá meglepetést színlelve a két szembejövő nőre. Tekintete hosszan elidőzik a frissen érkezetten. ~Nem is rossz. Ha valóban munka miatt jött, inkább tűnik harcosnak, mint a leendő személyzet tagjának.~
-Heilgron Sayqueves. De szólítson csak Heilgronnak. *Hajol meg kissé.* Nyilván rengeteg a tennivalójuk, a világért sem tartanám fel Önöket. *Itt némi hatásszünetet tart, Aleina alighanem úgy is marasztalni fogja.* -Mind a ház urára várunk, ugyebár. *Ereszt el egy sejtelmes mosolyt. Maga is kíváncsi rá, milyen munkát is ajánlhatott Aleimord.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:47:48
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:47:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss//
*Nos, Alenián legalább annyira látszik a tehetetlenség, mint az ajtóban álló lány tekintetén a meglepettség. Legalábbis ami azt illeti, hogy valóban jó helyen jár-e. Az meglehet, hogy jó címre jött, de hogy rossz időben, az biztos. Aleimord pedig meg fogja kapni a magáét, mikor hazaér, ez is biztos. Morgolódik magában, de persze valamit szegény lánynak is mondani kéne, hogy mégis mikor, hogyan találhatja meg Aleimordot, ha már drága bátyja elszúrta ezt is.*
- Hát... *Nézi meg a cetlit. Valóban testvére kézírása található rajta, amit utánozni sem lenne olyan könnyű, ezért talán megbízhat a vörösben.*
- Ha munkát ajánlott önnek, akkor szerintem szállást is. Jöjjön csak beljebb, ha gondolja, megvárhatja, amíg Aleimord úr hazaér.
*Közben elmosolyodik azon, ahogy a lovat fegyelmezni kell. Nem csoda, hogy türelmetlen szegény. Nem lehet kellemes elfoglaltság neki az ajtóban várakozni.
Alenia közben félreáll az ajtóból, hogy a másik beljebb léphessen ha akar.*
- Nem sokan vagyunk jelenleg itthon, és szolgálóink még nincsenek, ezért nem igazán szolgálhatok semmivel.
*Ekkor gondolkozik el valamin. Lehetséges, hogy Aleimord ezt a lányt akarná szolgálónak? Megeshet. Bátyjának sokszor elég érdekes ötletei vannak.*
- Milyen munkát ajánlott, Aleimord, ha szabad kérdeznem?
*Kérdezi, mikor valószínűleg már a házban sétálhatnak vissza a nappaliba, oda ahol Heilgorn is tartózkodik.*
*Nos, Alenián legalább annyira látszik a tehetetlenség, mint az ajtóban álló lány tekintetén a meglepettség. Legalábbis ami azt illeti, hogy valóban jó helyen jár-e. Az meglehet, hogy jó címre jött, de hogy rossz időben, az biztos. Aleimord pedig meg fogja kapni a magáét, mikor hazaér, ez is biztos. Morgolódik magában, de persze valamit szegény lánynak is mondani kéne, hogy mégis mikor, hogyan találhatja meg Aleimordot, ha már drága bátyja elszúrta ezt is.*
- Hát... *Nézi meg a cetlit. Valóban testvére kézírása található rajta, amit utánozni sem lenne olyan könnyű, ezért talán megbízhat a vörösben.*
- Ha munkát ajánlott önnek, akkor szerintem szállást is. Jöjjön csak beljebb, ha gondolja, megvárhatja, amíg Aleimord úr hazaér.
*Közben elmosolyodik azon, ahogy a lovat fegyelmezni kell. Nem csoda, hogy türelmetlen szegény. Nem lehet kellemes elfoglaltság neki az ajtóban várakozni.
Alenia közben félreáll az ajtóból, hogy a másik beljebb léphessen ha akar.*
- Nem sokan vagyunk jelenleg itthon, és szolgálóink még nincsenek, ezért nem igazán szolgálhatok semmivel.
*Ekkor gondolkozik el valamin. Lehetséges, hogy Aleimord ezt a lányt akarná szolgálónak? Megeshet. Bátyjának sokszor elég érdekes ötletei vannak.*
- Milyen munkát ajánlott, Aleimord, ha szabad kérdeznem?
*Kérdezi, mikor valószínűleg már a házban sétálhatnak vissza a nappaliba, oda ahol Heilgorn is tartózkodik.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:07:14
Üzenet elküldve: 2017-12-19 17:07:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia//
*Türelmesen vár, míg fogadja valaki. Ahel, a farkaskutya nyugodtan ül gazdája mellett, Mogyival sincs gond, csupán Tallin jelzi nem tetszését az egy helyben ácsorgás kapcsán. A lány ránt egyet-kettőt a kantáron, hogy megregulázza az unatkozó jószágot, mikor is nyílik az ajtó, és egy roppant csinos lány lép ki rajta. Ez pedig Ydriss zavarát növeli, no nem azért, mert rögtön kisebségi komplexusai támadnának, inkább az a bökkenő, hogy nem az lépett ki, akire számított.*
- Üdv... öhm, nos a fivérével beszéltem nem rég a Pegazusban. Munkát ajánlott, itt. Csak hát a részletek még nem igazán lettek tisztázva. *Ha egyik kezében nem a két kantárt fogná, a másikban meg nem a cetlit szorongatná, most bizonyára zavartan vakarászná a kobakját. Igaz, ez utóbbit, mármint a fecnit, amin Aleimord kézírásával szerepel a cím, amire mennie kell, egész pontosan jelen rezidenciáé, meg is mutatja. Még a végén valami hazudozó potyalesőnek néznék.*
- Tallin, viselkedj! *Mordul halkan, de határozottan a kesely kancára, újfent rántva egyet a kantáron.*
*Türelmesen vár, míg fogadja valaki. Ahel, a farkaskutya nyugodtan ül gazdája mellett, Mogyival sincs gond, csupán Tallin jelzi nem tetszését az egy helyben ácsorgás kapcsán. A lány ránt egyet-kettőt a kantáron, hogy megregulázza az unatkozó jószágot, mikor is nyílik az ajtó, és egy roppant csinos lány lép ki rajta. Ez pedig Ydriss zavarát növeli, no nem azért, mert rögtön kisebségi komplexusai támadnának, inkább az a bökkenő, hogy nem az lépett ki, akire számított.*
- Üdv... öhm, nos a fivérével beszéltem nem rég a Pegazusban. Munkát ajánlott, itt. Csak hát a részletek még nem igazán lettek tisztázva. *Ha egyik kezében nem a két kantárt fogná, a másikban meg nem a cetlit szorongatná, most bizonyára zavartan vakarászná a kobakját. Igaz, ez utóbbit, mármint a fecnit, amin Aleimord kézírásával szerepel a cím, amire mennie kell, egész pontosan jelen rezidenciáé, meg is mutatja. Még a végén valami hazudozó potyalesőnek néznék.*
- Tallin, viselkedj! *Mordul halkan, de határozottan a kesely kancára, újfent rántva egyet a kantáron.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-19 13:38:43
Üzenet elküldve: 2017-12-19 13:38:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron és Ydriss//
*Számára magától értetődő volna a bizalmas stílus, mert hát mégis csak a rokonáról van szó. Apja és anya konzervatív, ez igaz, de ők már egy új generáció, ahol egy kicsit lazíthatnak a szabályokon.*
- Rendben, nem gond, ha nem szeretné, csak felajánlottam a lehetőséget.
*Folytatja magázó stílusban, mert úgy látszik, Heilgorn ettől nem tágít. Niát nem zavarja, hisz nap mint nap így kellett beszélni szüleivel és mindenki mással is. Csak Aleimord az, akivel tegezték egymást a családból.*
- Értem. Azt hiszem. Akkor ön egész máshogy áll a halálhoz, mint ahogy az élőlények nagy része teszi. Sokan félnek, rettegnek tőle, ahogy én is.
*Nem szégyelli bevallani, hogy fél a haláltól, hisz ahogy említette is, ez természetes dolog. Persze mindig csodálatra méltóak azok az emberek, elfek, akik túlléptek ezen a halandó gyengeségen, és képesek nem veszedelmes futótűzként tekinteni a halálra.*
- Nem, nem hiszek a létezésükben. *Tart egy pici hatásszünetet.* Tudom, hogy léteznek, és segítenek nekünk abban, hogy ne ragadhasson magával a sötétség. Mint a kikötőben. Éhező gyerekek, egymást marcangoló kalózok, orgyilkosok és őrült emberek.
*Igen, mióta Irianával beszélgetett, már nem csak azokat a könyveket olvassa el, amik a világ szépségeiről számolnak be neki. Amon Ruadh városában sokat kérdezősködött, és meséltek is neki, miféle szörnyűségek folynak néhány helyen.*
- Igen, a vacsora az fontos... Oh. *Pillant az ablak felé, mikor Heilgron felhívja rá a figyelmét, hogy ismét érkezett valaki hozzájuk.*
- Valóban. Elnézést, egy pillanat.
*Feláll a székről, megigazítja magán a fűzőt, majd az ajtó felé indul. Közben gondolataiban Heilgron sűrűn ismételt, hangos kacagása jár a fejében. Nehéz lenne nem észrevenni a férfi talán kényszercselekvésnek nevezhető folyamatos nevetését. Kíváncsi lenne rá, mi ennek az oka.
Az őr közben már ismét lelkiismeretesen tájékoztatni kívánja Aleniát az érkezőről, de a lány, bár most unokatestvére segítségével, ismét előbb észrevette vendégüket.*
~Aleimordot keresi. Mint mindenki más.~ *Sóhajt, majd az ajtóhoz sétál, hogy újra elismételje, Aleimord szó nélkül eltűnt itthonról.*
- Szép napot, kisasszony! *Ölti magára mosolyát.* A bátyám jelenleg nem tartózkodik itthon. Milyen ügyben keresi? Esetleg én is tudok segíteni.
*Arról már nem tájékoztatta az őr, hogy a lány mit szeretne Aleimordtól, szóval kénytelen lesz szegény újra elmondani, miért jött. Alenia közben remélhetőleg észrevétlenül forgatja a szemeit, hogy még mindig mindent neki kell intéznie a híres-neves Aleimord Sayqueves helyett.*
*Számára magától értetődő volna a bizalmas stílus, mert hát mégis csak a rokonáról van szó. Apja és anya konzervatív, ez igaz, de ők már egy új generáció, ahol egy kicsit lazíthatnak a szabályokon.*
- Rendben, nem gond, ha nem szeretné, csak felajánlottam a lehetőséget.
*Folytatja magázó stílusban, mert úgy látszik, Heilgorn ettől nem tágít. Niát nem zavarja, hisz nap mint nap így kellett beszélni szüleivel és mindenki mással is. Csak Aleimord az, akivel tegezték egymást a családból.*
- Értem. Azt hiszem. Akkor ön egész máshogy áll a halálhoz, mint ahogy az élőlények nagy része teszi. Sokan félnek, rettegnek tőle, ahogy én is.
*Nem szégyelli bevallani, hogy fél a haláltól, hisz ahogy említette is, ez természetes dolog. Persze mindig csodálatra méltóak azok az emberek, elfek, akik túlléptek ezen a halandó gyengeségen, és képesek nem veszedelmes futótűzként tekinteni a halálra.*
- Nem, nem hiszek a létezésükben. *Tart egy pici hatásszünetet.* Tudom, hogy léteznek, és segítenek nekünk abban, hogy ne ragadhasson magával a sötétség. Mint a kikötőben. Éhező gyerekek, egymást marcangoló kalózok, orgyilkosok és őrült emberek.
*Igen, mióta Irianával beszélgetett, már nem csak azokat a könyveket olvassa el, amik a világ szépségeiről számolnak be neki. Amon Ruadh városában sokat kérdezősködött, és meséltek is neki, miféle szörnyűségek folynak néhány helyen.*
- Igen, a vacsora az fontos... Oh. *Pillant az ablak felé, mikor Heilgron felhívja rá a figyelmét, hogy ismét érkezett valaki hozzájuk.*
- Valóban. Elnézést, egy pillanat.
*Feláll a székről, megigazítja magán a fűzőt, majd az ajtó felé indul. Közben gondolataiban Heilgron sűrűn ismételt, hangos kacagása jár a fejében. Nehéz lenne nem észrevenni a férfi talán kényszercselekvésnek nevezhető folyamatos nevetését. Kíváncsi lenne rá, mi ennek az oka.
Az őr közben már ismét lelkiismeretesen tájékoztatni kívánja Aleniát az érkezőről, de a lány, bár most unokatestvére segítségével, ismét előbb észrevette vendégüket.*
~Aleimordot keresi. Mint mindenki más.~ *Sóhajt, majd az ajtóhoz sétál, hogy újra elismételje, Aleimord szó nélkül eltűnt itthonról.*
- Szép napot, kisasszony! *Ölti magára mosolyát.* A bátyám jelenleg nem tartózkodik itthon. Milyen ügyben keresi? Esetleg én is tudok segíteni.
*Arról már nem tájékoztatta az őr, hogy a lány mit szeretne Aleimordtól, szóval kénytelen lesz szegény újra elmondani, miért jött. Alenia közben remélhetőleg észrevétlenül forgatja a szemeit, hogy még mindig mindent neki kell intéznie a híres-neves Aleimord Sayqueves helyett.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-18 22:49:06
Üzenet elküldve: 2017-12-18 22:49:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia Cirenhille Sayqueves//
*Meglepi a bizalmaskodóbb stílus, egyáltalán nem szokott hozzá.*
-Nos rendben Nia, de legyen elnéző, nehezen szokom meg az ilyesmit. *Tör fel belőle a zavaróan hangos hahota. Egy ideig figyelmesen hallgatja a nőt, de ahogy az lenni szokott, hamar elveszíti a koncentrációt. Helyette inkább a lány alakján járatja tekintetét, majd mikor észreveszi magát zavartan egy gyűrődést kezd el simítgatni kabátján.*
-Hogyan? *Kapja fel ismét fejét.* -Nem, nem tört le a hír. Tudja a halál becsuk egy ajtót, majd kinyit egy kaput. Amely tölgyfából van. *Teszi hozzá a bölcselkedéséhez komolykodva.*
-Apámnak rengeteg elképzelése volt a világról és annak működéséről, melyek általában nem állták meg a helyüket. Mondom, öreg korára nem volt már önmaga, inkább olyan volt, mint egy sokat látott beszélő sirály.
*A hasonlatát nem fejti ki de úgy tűnik, sikerül erőt vennie magán és a beszélgetésbe fonódnia ismét.*
-Eeyr és Teysus? Hisz is létezésükben, vagy csak tanulmányozza őket? *Nem gondolta volna, hogy a család innen eső fele vallásos lenne. A pohárért nyúl, majd a maradék bort is kiönti és felhörpinti.*
-Ó, nem vagyok én éhes. Ha kell, kiszolgálom magam. De mi lenne jobb lehetőség az ismerkedésre, mint egy kiadós vacsora?
*Itt előkelően felkacag, majd tekintete ezúttal az ablak felé kalandozik.*
-Nézze csak, kedves Nia. Valaki megint érkezett.
*Meglepi a bizalmaskodóbb stílus, egyáltalán nem szokott hozzá.*
-Nos rendben Nia, de legyen elnéző, nehezen szokom meg az ilyesmit. *Tör fel belőle a zavaróan hangos hahota. Egy ideig figyelmesen hallgatja a nőt, de ahogy az lenni szokott, hamar elveszíti a koncentrációt. Helyette inkább a lány alakján járatja tekintetét, majd mikor észreveszi magát zavartan egy gyűrődést kezd el simítgatni kabátján.*
-Hogyan? *Kapja fel ismét fejét.* -Nem, nem tört le a hír. Tudja a halál becsuk egy ajtót, majd kinyit egy kaput. Amely tölgyfából van. *Teszi hozzá a bölcselkedéséhez komolykodva.*
-Apámnak rengeteg elképzelése volt a világról és annak működéséről, melyek általában nem állták meg a helyüket. Mondom, öreg korára nem volt már önmaga, inkább olyan volt, mint egy sokat látott beszélő sirály.
*A hasonlatát nem fejti ki de úgy tűnik, sikerül erőt vennie magán és a beszélgetésbe fonódnia ismét.*
-Eeyr és Teysus? Hisz is létezésükben, vagy csak tanulmányozza őket? *Nem gondolta volna, hogy a család innen eső fele vallásos lenne. A pohárért nyúl, majd a maradék bort is kiönti és felhörpinti.*
-Ó, nem vagyok én éhes. Ha kell, kiszolgálom magam. De mi lenne jobb lehetőség az ismerkedésre, mint egy kiadós vacsora?
*Itt előkelően felkacag, majd tekintete ezúttal az ablak felé kalandozik.*
-Nézze csak, kedves Nia. Valaki megint érkezett.
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-18 21:17:24
Üzenet elküldve: 2017-12-18 21:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Alighanem érdekes látványt nyújthatott a Gazdagnegyedben haladva. Mogyi nyergében ül, mint oly gyakran, a cserszín, formás kanca nyugodt egykedvűséggel halad a város utcáján. A másik, fiatalabb, kesely kancát kantáron vezeti maguk mellett, alacsonyabb jószág, mint az elfet szállító anyja, ám annál élénkebben figyeli környezetét. Zárásként pedig ott baktat még a lovak mellett a barna szőrű, aranyszemű farkaskutya is, könnyedén tartva az iramot a komótosan lépdelő patásokkal.
No igen, a meghívás, pontosabban a munka ajánlás neki szólt, noha Ahel, a blöki is jelen volt a fogadóban. Ellenben az eb mellett még két lóval is beállít, akiket etetni, gondozni kell. Nem mintha ezt nem vállalná, de itt az bizony pénzbe kerül. Mondjuk Tallin, a kesely kanca beválhat mint a család vagy a személyzet által használt hátas, Mogyi azonban van olyan makrancos, hogy csak a rőt hajú lányt engedje a hátára. Elvégre Kharasshit is csak azért tűrte meg magán annak idején, mert nem tudta levetni magáról a hímet. Pedig nagyon próbálta. Melankolikus mosolyra húzódnak ajkai. Mintha életekkel ezelőtt lett volna az a nyár.
Csak mikor a megadott címhez ér, állítja meg a menetet, s száll le a nyeregből. Még az utcán állva veszi szemügyre elsőnek az épületet, meg a helyet, ami talán az otthona lesz.*
- Hát ez... nagy. *Állapítja meg nagy bölcsen. Hiába, nincs hozzá szokva az efféle épületekhez. A törzs területén nem igazán építettek hodályokat, és a városban is a Szegénynegyedben lakott korábban, annak sem épp a jobbik végén. Egyik kezébe veszi a két kantárt, s előkotorja a cetlit, hogy még egyszer utoljára leellenőrizze, biztosan jó helyre toppant be. Stimmel, ez az a rezidencia.
Nagy levegőt vesz, kifújja, majd elindul befelé. Hogy bizonytalan, az enyhe kifejezés. DE ő döntötte el, hogy változtatni kell. Ő döntötte el, hogy új irányba terelje életét, ha már a járt úton minden lehetséges módon csődöt mondott. Az őröktől azért tisztes távolságban áll meg, kissé bizonytalanul méregetve őket.*
- Üdv! Aleimord úr ajánlott nekem itt munkát. Merre találom őt? *Igyekszik határozott, de nem követelőző hangot megütni, igaz, ez utóbbit megnehezíti az a tény, hogy a titulus kiejtése kissé bizonytalanra sikeredik. Vajon ez a helyes megszólítás? Tudja a fene, náluk másképp mentek a dolgok. A törzs más elveken működött. Csakhogy ő már rég nem tartozik oda. Nem tartozik sehova. Most pedig itt van, alkalmazkodnia, és tanulnia kell, ha meg akar maradni ebben a világban.*
No igen, a meghívás, pontosabban a munka ajánlás neki szólt, noha Ahel, a blöki is jelen volt a fogadóban. Ellenben az eb mellett még két lóval is beállít, akiket etetni, gondozni kell. Nem mintha ezt nem vállalná, de itt az bizony pénzbe kerül. Mondjuk Tallin, a kesely kanca beválhat mint a család vagy a személyzet által használt hátas, Mogyi azonban van olyan makrancos, hogy csak a rőt hajú lányt engedje a hátára. Elvégre Kharasshit is csak azért tűrte meg magán annak idején, mert nem tudta levetni magáról a hímet. Pedig nagyon próbálta. Melankolikus mosolyra húzódnak ajkai. Mintha életekkel ezelőtt lett volna az a nyár.
Csak mikor a megadott címhez ér, állítja meg a menetet, s száll le a nyeregből. Még az utcán állva veszi szemügyre elsőnek az épületet, meg a helyet, ami talán az otthona lesz.*
- Hát ez... nagy. *Állapítja meg nagy bölcsen. Hiába, nincs hozzá szokva az efféle épületekhez. A törzs területén nem igazán építettek hodályokat, és a városban is a Szegénynegyedben lakott korábban, annak sem épp a jobbik végén. Egyik kezébe veszi a két kantárt, s előkotorja a cetlit, hogy még egyszer utoljára leellenőrizze, biztosan jó helyre toppant be. Stimmel, ez az a rezidencia.
Nagy levegőt vesz, kifújja, majd elindul befelé. Hogy bizonytalan, az enyhe kifejezés. DE ő döntötte el, hogy változtatni kell. Ő döntötte el, hogy új irányba terelje életét, ha már a járt úton minden lehetséges módon csődöt mondott. Az őröktől azért tisztes távolságban áll meg, kissé bizonytalanul méregetve őket.*
- Üdv! Aleimord úr ajánlott nekem itt munkát. Merre találom őt? *Igyekszik határozott, de nem követelőző hangot megütni, igaz, ez utóbbit megnehezíti az a tény, hogy a titulus kiejtése kissé bizonytalanra sikeredik. Vajon ez a helyes megszólítás? Tudja a fene, náluk másképp mentek a dolgok. A törzs más elveken működött. Csakhogy ő már rég nem tartozik oda. Nem tartozik sehova. Most pedig itt van, alkalmazkodnia, és tanulnia kell, ha meg akar maradni ebben a világban.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-18 18:31:07
Üzenet elküldve: 2017-12-18 18:31:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron Sayqueves //
*Ahogy Heilgorn az említett festményt bámulja, úgy Alenia szemei is az említett képre szegeződnek. Mestermunka, mi tagadás. Bizonyára hozzáértő kezek munkája, és a rajta szereplő alak is ismerős.*
- Semmi baj. *Mosolyodik el halványan.* Megkérhetlek, hogy egy kicsit közvetlenebb stílusban beszéljünk? Rokonok vagyunk. Elég ha Niának hívsz.
*Teszi hozzá, miközben elfoglalja jól megérdemelt helyét a kanapén.*
- Sajnálom. *Kuncog, mikor a férfi hangot ad ijedtségének. Milyen aranyos, hogy pont rá, egy ártatlan bárányra mestergyilkosként asszociálnak, pedig talán ez a hivatás áll tőle a legtávolabb az egész világon.*
- Igen, ismertem, de nagyon rég voltam náluk, és az emlékek idővel elhalványulnak, tudod. Mi pedig még fiatalok voltunk. Én a szüleim akarata szerint éltem, és nem sokat beszélhettünk egymással. Való igaz, hogy most már lesz időnk megismerni egymást.
*Hatalmas a családjuk, mégis olyan keveset tud róluk. Szegény lánynak rá kell jönnie, hogy egészen eddig burokban élt, de nem csak a külvilágtól, hanem a saját családjától is elzárták.*
- Nem vagy szomorú, amiért meghalt? Én igen, pedig hozzám nem is állt olyan közel Felaern bácsi.
*Közben Heilgorn kezét követve újra a már említett festményre irányul tekintete.*
- Igen, látom. *Kíváncsi, mit akar róla mondani.* Téged? Tényleg! *Világosodik meg. Valóban Heilgorn lehet a képen, csak kicsit másabb, mint most.*
- Talán volt rá valami oka, amiről te magad sem tudsz. Mármint arra, hogy ne bízzon benned.
*Egészíti ki magát, mert olyan se füle, se farka módon kezdte el törni a fejét a bizalmatlanság okán. Ha egy apa nem bízik a saját gyermekében, annak biztos valami komoly oka van. Hasonló, mint Aleimord esetében.*
- Nos, én... *Nem is tudja, mit mesélhetne magáról.* Szüleim példáját követve, Eeyr és Teysus tanait tanulmányozom, és igyekszem elsajátítani valamit a tudásukból. Igazából unalmas az életem, általában csak a könyveket bújom, hogy minél jobban megismerjem a világunkat.
*Furcsa, hogy úgy akarja megismerni a világot, hogy közben alig járt még benne, de ő már talán ilyen álomvilágban marad örökre.*
- Oh, éhes vagy? Én nem tudok főzni, szolgálóink pedig még nincsenek. Nem igazán tudom, mit vacsorázhatnánk. Majd Aleimord elintézi.
*Adja is át ezzel a felelősséget bátyjának mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.*
*Ahogy Heilgorn az említett festményt bámulja, úgy Alenia szemei is az említett képre szegeződnek. Mestermunka, mi tagadás. Bizonyára hozzáértő kezek munkája, és a rajta szereplő alak is ismerős.*
- Semmi baj. *Mosolyodik el halványan.* Megkérhetlek, hogy egy kicsit közvetlenebb stílusban beszéljünk? Rokonok vagyunk. Elég ha Niának hívsz.
*Teszi hozzá, miközben elfoglalja jól megérdemelt helyét a kanapén.*
- Sajnálom. *Kuncog, mikor a férfi hangot ad ijedtségének. Milyen aranyos, hogy pont rá, egy ártatlan bárányra mestergyilkosként asszociálnak, pedig talán ez a hivatás áll tőle a legtávolabb az egész világon.*
- Igen, ismertem, de nagyon rég voltam náluk, és az emlékek idővel elhalványulnak, tudod. Mi pedig még fiatalok voltunk. Én a szüleim akarata szerint éltem, és nem sokat beszélhettünk egymással. Való igaz, hogy most már lesz időnk megismerni egymást.
*Hatalmas a családjuk, mégis olyan keveset tud róluk. Szegény lánynak rá kell jönnie, hogy egészen eddig burokban élt, de nem csak a külvilágtól, hanem a saját családjától is elzárták.*
- Nem vagy szomorú, amiért meghalt? Én igen, pedig hozzám nem is állt olyan közel Felaern bácsi.
*Közben Heilgorn kezét követve újra a már említett festményre irányul tekintete.*
- Igen, látom. *Kíváncsi, mit akar róla mondani.* Téged? Tényleg! *Világosodik meg. Valóban Heilgorn lehet a képen, csak kicsit másabb, mint most.*
- Talán volt rá valami oka, amiről te magad sem tudsz. Mármint arra, hogy ne bízzon benned.
*Egészíti ki magát, mert olyan se füle, se farka módon kezdte el törni a fejét a bizalmatlanság okán. Ha egy apa nem bízik a saját gyermekében, annak biztos valami komoly oka van. Hasonló, mint Aleimord esetében.*
- Nos, én... *Nem is tudja, mit mesélhetne magáról.* Szüleim példáját követve, Eeyr és Teysus tanait tanulmányozom, és igyekszem elsajátítani valamit a tudásukból. Igazából unalmas az életem, általában csak a könyveket bújom, hogy minél jobban megismerjem a világunkat.
*Furcsa, hogy úgy akarja megismerni a világot, hogy közben alig járt még benne, de ő már talán ilyen álomvilágban marad örökre.*
- Oh, éhes vagy? Én nem tudok főzni, szolgálóink pedig még nincsenek. Nem igazán tudom, mit vacsorázhatnánk. Majd Aleimord elintézi.
*Adja is át ezzel a felelősséget bátyjának mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-17 18:29:43
Üzenet elküldve: 2017-12-17 18:29:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia Cirenhille Sayqueves//
*Figyelme most egy kifejezett festmény felé összpontosul. Nagyot kortyol a poharából, de le nem veszi szemét az apró, jelentéktelen mázolmányról a falon.
Egyszer csak egy hang szólal meg mellette, mely kirepíti gondolatai gödréből. Észre sem vette, hogy a fiatal nő leült mellé és ijedtében kis híján lefordul az ülőalkalmatosságról.*
-Bocsásson meg hölgyem. *Szedi össze magát.*
Olyan halkan osont ide, hogy fel sem tűnt. Akár egy mestergyilkos. *Dörren fel hangosan kacagva.*
Atyám. Hisz ismerted, még mi is találkoztunk párszor a birtokon. Öreg korára habókos lett, azt hiszem ezt elmondhatom. Az elmúlt jó néhány évben nem láttam, utaztam és szolgáltam egy ideig zsoldosok között is. Nem rendített meg különösen a halálhíre, öreg volt mint az országút.
*Nem látszik arcán sem szomorúság, sem más érzelem.*
-Látja azt a képet? *Mutat a poharat tartó kesztyűs kezével az apró festmény felé a sarok mellett, amit eddig fürkészett.*
-Azt hiszem engem hivatott ábrázolni. Tudja szeretett apám, de sosem bízott bennem. Ki tudja miért. Hehh!
DE kegyed meséljen, hiszen jóformán semmit sem tudok a család ezen ágáról. *Láthatóan a végrendeletről nem kíván szót ejteni még.*
-Alighanem egy közös vacsorát elkölthetünk ma ha a ház többi lakója is hazafárad, van mit megbeszélnünk.
*Figyelme most egy kifejezett festmény felé összpontosul. Nagyot kortyol a poharából, de le nem veszi szemét az apró, jelentéktelen mázolmányról a falon.
Egyszer csak egy hang szólal meg mellette, mely kirepíti gondolatai gödréből. Észre sem vette, hogy a fiatal nő leült mellé és ijedtében kis híján lefordul az ülőalkalmatosságról.*
-Bocsásson meg hölgyem. *Szedi össze magát.*
Olyan halkan osont ide, hogy fel sem tűnt. Akár egy mestergyilkos. *Dörren fel hangosan kacagva.*
Atyám. Hisz ismerted, még mi is találkoztunk párszor a birtokon. Öreg korára habókos lett, azt hiszem ezt elmondhatom. Az elmúlt jó néhány évben nem láttam, utaztam és szolgáltam egy ideig zsoldosok között is. Nem rendített meg különösen a halálhíre, öreg volt mint az országút.
*Nem látszik arcán sem szomorúság, sem más érzelem.*
-Látja azt a képet? *Mutat a poharat tartó kesztyűs kezével az apró festmény felé a sarok mellett, amit eddig fürkészett.*
-Azt hiszem engem hivatott ábrázolni. Tudja szeretett apám, de sosem bízott bennem. Ki tudja miért. Hehh!
DE kegyed meséljen, hiszen jóformán semmit sem tudok a család ezen ágáról. *Láthatóan a végrendeletről nem kíván szót ejteni még.*
-Alighanem egy közös vacsorát elkölthetünk ma ha a ház többi lakója is hazafárad, van mit megbeszélnünk.
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-17 17:44:41
Üzenet elküldve: 2017-12-17 17:44:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron Sayqueves//
*Míg drága jó unokatestvére a másik szobában minden bizonnyal jó mélyen alszik, Alenia csak az erkélyen állva, a korlátra könyökölve és a messzeségbe bámulva gondolkodik a történteken. Leginkább azon, hogy hogyan is illene viselkednie Heilgronnal. Elvesztette az édesapját, ami valljuk be hatalmas tragédia minden család számára. Talán kicsit tapintatosabban kéne közelednie felé, ami nem lesz egyszerű az Heilgorn földtől igen csak elrugaszkodott stílusa miatt.
Az erkélyre sétál, majd vissza az ágyához, aztán a tükörhöz, majd újra ez erkélyre. Ezzel a sormintával telik az ideje egészen addig, míg meg nem hallja a lépteket a folyosón. Felébredt. Akkor ideje volna tisztázni a helyzetet, és kicsit nyugodtabb körülmények között üdvözölni rokonát. Összeszedi magát még egy tíz-tizenöt perc alatt, majd lesétál az emeletről, hogy Heilgorn keresésére induljon. A konyhában ugyan nem, de a nappaliban meg is találja, ám ezúttal nem zaklatja a felesleges kérdéseivel, csak csendesen a kanapé mögé sétál, majd egy gondolattól vezérelve leül a másik mellé. Lábait keresztezi egymással, és egy ideig csak csendben ül, míg végül megszólal.*
- Mesélnél Felaern bácsiról? Hogyan élt? Milyen ember volt?
*Sokszor járt ő is az öregnél, de nem ismeri annyira, amennyire ismerhetné. Az akkori találkozások általában ünnepi vacsorák, családi összejövetelek voltak, ahol maga az egyén háttérbe szorult. Most pedig, ha akarná sem tudná megismerni Felaernt, de reméli, hogy fiára ráragadt néhány tulajdonsága, és benne majd viszont láthatja megboldogult bácsikáját.*
*Míg drága jó unokatestvére a másik szobában minden bizonnyal jó mélyen alszik, Alenia csak az erkélyen állva, a korlátra könyökölve és a messzeségbe bámulva gondolkodik a történteken. Leginkább azon, hogy hogyan is illene viselkednie Heilgronnal. Elvesztette az édesapját, ami valljuk be hatalmas tragédia minden család számára. Talán kicsit tapintatosabban kéne közelednie felé, ami nem lesz egyszerű az Heilgorn földtől igen csak elrugaszkodott stílusa miatt.
Az erkélyre sétál, majd vissza az ágyához, aztán a tükörhöz, majd újra ez erkélyre. Ezzel a sormintával telik az ideje egészen addig, míg meg nem hallja a lépteket a folyosón. Felébredt. Akkor ideje volna tisztázni a helyzetet, és kicsit nyugodtabb körülmények között üdvözölni rokonát. Összeszedi magát még egy tíz-tizenöt perc alatt, majd lesétál az emeletről, hogy Heilgorn keresésére induljon. A konyhában ugyan nem, de a nappaliban meg is találja, ám ezúttal nem zaklatja a felesleges kérdéseivel, csak csendesen a kanapé mögé sétál, majd egy gondolattól vezérelve leül a másik mellé. Lábait keresztezi egymással, és egy ideig csak csendben ül, míg végül megszólal.*
- Mesélnél Felaern bácsiról? Hogyan élt? Milyen ember volt?
*Sokszor járt ő is az öregnél, de nem ismeri annyira, amennyire ismerhetné. Az akkori találkozások általában ünnepi vacsorák, családi összejövetelek voltak, ahol maga az egyén háttérbe szorult. Most pedig, ha akarná sem tudná megismerni Felaernt, de reméli, hogy fiára ráragadt néhány tulajdonsága, és benne majd viszont láthatja megboldogult bácsikáját.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:59:21
Üzenet elküldve: 2017-12-17 16:59:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Zsongó fejjel ébred fel néhány óra múlva. Kusza gondolatok szaladoznak át agyán családról, végrendeletről, halálról. Kabátja belső zsebéből kibányássza fésűjét és gondosan hátraigazítja csapongó fürtjeit. Felölti kabátját és övét a kardokkal, magához veszi sétapálcáját és hóna alá csapott kalappal indul el kifelé. Elvégre ha a ház tényleges ura hazajön, úgy alkalomhoz illően kell mutatkozni. Megfogja a kilincset, felölti széles mosolyát és kilép az ajtón.
Végigtekint a kihalt emeleten. Most már szinte bizonyosságot nyert benne, hogy valóban nincsenek szolgálók.
Katonásan lépdel le a lépcsőn, majd körbetekint. Átsuhan a nappalin és az étkezőn, egyenesen a konyhába vezet az útja.
A konyhában megtorpan, összehúzott szemmel méri fel a terepet. Szerencsére hamar kiszúrja a lépcsősort, ami csak egy felé vezethet.
Egy üveg borral a kezében tér vissza, hamar előkotor egy poharat is és tölt magának a vörös nedűből. Kissé megdöntögetve a poharat beleszippant, majd hümmög.*
~Csak az ökör iszik magában. Milyen ostoba mondás!~ *Azzal fenékig hajtja a poharat és megismétli a metódust.
Visszatér a nappaliba ezúttal a pohár és a borosüveg kíséretében, az asztalra helyezi őket. Ő maga leül, kalapját maga mellé helyezi, zsebéből előkotorja pipáját melybe dohányt tömköd és füstölni kezd, miközben érdeklődve szemléli a festményeket.
Szívesen megkeresné a ház nagyasszonyát, hogy tisztázza érkezésének célját, azonban egyrészt a beszélgetést így is meg kellene majd ismételni Aleimord jelenlétében, másrészt ő maga sem biztos még benne.*
Végigtekint a kihalt emeleten. Most már szinte bizonyosságot nyert benne, hogy valóban nincsenek szolgálók.
Katonásan lépdel le a lépcsőn, majd körbetekint. Átsuhan a nappalin és az étkezőn, egyenesen a konyhába vezet az útja.
A konyhában megtorpan, összehúzott szemmel méri fel a terepet. Szerencsére hamar kiszúrja a lépcsősort, ami csak egy felé vezethet.
Egy üveg borral a kezében tér vissza, hamar előkotor egy poharat is és tölt magának a vörös nedűből. Kissé megdöntögetve a poharat beleszippant, majd hümmög.*
~Csak az ökör iszik magában. Milyen ostoba mondás!~ *Azzal fenékig hajtja a poharat és megismétli a metódust.
Visszatér a nappaliba ezúttal a pohár és a borosüveg kíséretében, az asztalra helyezi őket. Ő maga leül, kalapját maga mellé helyezi, zsebéből előkotorja pipáját melybe dohányt tömköd és füstölni kezd, miközben érdeklődve szemléli a festményeket.
Szívesen megkeresné a ház nagyasszonyát, hogy tisztázza érkezésének célját, azonban egyrészt a beszélgetést így is meg kellene majd ismételni Aleimord jelenlétében, másrészt ő maga sem biztos még benne.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-17 01:50:03
Üzenet elküldve: 2017-12-17 01:50:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron Sayqueves//
*Alenia továbbra is válaszokat várva néz a számára idegennek tűnő alakra. Persze feltűnik neki, hogy a férfi azonnal végigtekint rajta, de ezt ő inkább győzelemnek, mintsem illetlenségnek veszi. Az csak jó, ha tetszik a férfiaknak.*
- Ne haragudjon, hadd kérdezzem meg, miért gondolja, hogy parancsokat adhat az őreinknek?
*Teszi fel a kérdést, még mielőtt az a bizonyos bemutatkozás elhangzik. Nia nem ismeri a férfit, és nem is örül annak, hogy Aleimord távollétében idegen tartózkodjék a házban. A bemutatkozással azonban mindenre fény derül. A kezdeti türelmetlen hangulata csodálkozásba vált át. Talán még egy galamb is a szájába repülhetne, ha nem venné észre magát azonnal, hogy tátott szájjal nem illik bámulni.*
- Felaern bácsi fia? De... De hát! Én sajnálom!
*Nyökögi. Sok mindenre lehet érteni az előbbieket, kezdve Felaern halálától, az udvariatlanságon keresztül addig, hogy nem ismerte fel Heilgront. Nem emlékszik már, melyikük az idősebb, és, hogy emlékezni kéne-e unokatestvérére, de az biztos, hogy nem ilyen fogadtatásra számított. Na jó, tegyük hozzá, hogy Alenia pedig ilyen érkezésre nem számított a másiktól, sőt, az érkezésére magára sem számított.*
- Köszönöm! *Válaszolja hirtelen a bókra, majd kissé elvörösödve az imént megcsókolt kézfejére pillant. Igen, ez nemes kisasszonyok üdvözlésénél megszokott, őt most mégis valamiért váratlanul érte.*
- Nem, Aleimord jelenleg nincs itthon. Magam sem tudom, merre tartózkodik. Nemrég még hallottam őket idelent, de azóta szó nélkül eltűntek. Egyébként személyzetünk még nincs, csak nemrég költöztünk ide.
*Hogy miért, azt nem fejti ki. Kellemetlen lenne azt ecsetelni, hogy őt és Aleimordot is kidobták otthonról különböző okok miatt.*
- A szobájában? Ő, persze...
*Túl gyors neki ez a tempó. Heilgron jön, beköltözik, és már a még nem is létező szobája felé tart, Alenia pedig csak ijedten követi őt az emeletre, hogy véletlenül se az ő szobáját akarja elfoglalni. Szerencsére nem is a ház önjelölt hercegnőjének lakosztájába kívánkozik a férfi délutáni sziesztát venni, ám a hirtelen becsapódó ajtó hamar véget is vet a még igazán el sem kezdődött beszélgetésüknek.*
- Hát, jó... Akkor jó pihenést.
*Pislog nagyokat, majd mikor másodpercekig semmi sem történik, visszamegy a saját szobájába. ~Fura egy alak.~ Gondolja közben, és reméli, hogy amint a másik kipihente magát, többet beszélgethetnek. Kíváncsi arra, mi is történt pontosan Felaern bácsival, és hogyan mennek a dolgok a birtokán, mióta az öreg elment.*
*Alenia továbbra is válaszokat várva néz a számára idegennek tűnő alakra. Persze feltűnik neki, hogy a férfi azonnal végigtekint rajta, de ezt ő inkább győzelemnek, mintsem illetlenségnek veszi. Az csak jó, ha tetszik a férfiaknak.*
- Ne haragudjon, hadd kérdezzem meg, miért gondolja, hogy parancsokat adhat az őreinknek?
*Teszi fel a kérdést, még mielőtt az a bizonyos bemutatkozás elhangzik. Nia nem ismeri a férfit, és nem is örül annak, hogy Aleimord távollétében idegen tartózkodjék a házban. A bemutatkozással azonban mindenre fény derül. A kezdeti türelmetlen hangulata csodálkozásba vált át. Talán még egy galamb is a szájába repülhetne, ha nem venné észre magát azonnal, hogy tátott szájjal nem illik bámulni.*
- Felaern bácsi fia? De... De hát! Én sajnálom!
*Nyökögi. Sok mindenre lehet érteni az előbbieket, kezdve Felaern halálától, az udvariatlanságon keresztül addig, hogy nem ismerte fel Heilgront. Nem emlékszik már, melyikük az idősebb, és, hogy emlékezni kéne-e unokatestvérére, de az biztos, hogy nem ilyen fogadtatásra számított. Na jó, tegyük hozzá, hogy Alenia pedig ilyen érkezésre nem számított a másiktól, sőt, az érkezésére magára sem számított.*
- Köszönöm! *Válaszolja hirtelen a bókra, majd kissé elvörösödve az imént megcsókolt kézfejére pillant. Igen, ez nemes kisasszonyok üdvözlésénél megszokott, őt most mégis valamiért váratlanul érte.*
- Nem, Aleimord jelenleg nincs itthon. Magam sem tudom, merre tartózkodik. Nemrég még hallottam őket idelent, de azóta szó nélkül eltűntek. Egyébként személyzetünk még nincs, csak nemrég költöztünk ide.
*Hogy miért, azt nem fejti ki. Kellemetlen lenne azt ecsetelni, hogy őt és Aleimordot is kidobták otthonról különböző okok miatt.*
- A szobájában? Ő, persze...
*Túl gyors neki ez a tempó. Heilgron jön, beköltözik, és már a még nem is létező szobája felé tart, Alenia pedig csak ijedten követi őt az emeletre, hogy véletlenül se az ő szobáját akarja elfoglalni. Szerencsére nem is a ház önjelölt hercegnőjének lakosztájába kívánkozik a férfi délutáni sziesztát venni, ám a hirtelen becsapódó ajtó hamar véget is vet a még igazán el sem kezdődött beszélgetésüknek.*
- Hát, jó... Akkor jó pihenést.
*Pislog nagyokat, majd mikor másodpercekig semmi sem történik, visszamegy a saját szobájába. ~Fura egy alak.~ Gondolja közben, és reméli, hogy amint a másik kipihente magát, többet beszélgethetnek. Kíváncsi arra, mi is történt pontosan Felaern bácsival, és hogyan mennek a dolgok a birtokán, mióta az öreg elment.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-16 22:42:02
Üzenet elküldve: 2017-12-16 22:42:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alenia Cirenhille Sayqueves//
*Az őr kíséretében egy fiatal, előkelő hölgy tűnik fel az ajtóban gyönyörű öltözékben.*
~Csinos.~
-Nos kisasszony, ami azt illeti segíthet. Kérdéseire választ kapott volna, ha az ajtónállójuk nem mulasztott volna el bemutatni.
*Itt egy lesújtó pillantást vet az említett őrre, majd bemasírozik a nő és az őr mellett az ajtón.*
-A csomagjaimat legyen szíves. *Biccent az őrnek.* -És kérem koncentráljon a feladatára.
*Körbenéz a házban, elégedetten ráncolja a homlokát majd egy hirtelen mozdulattal a leány felé fordul.*
-Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Heilgron Sayqueves vagyok, Felaern Sayqueves fia és egyben az Ön kuzinja.
*Azzal elkapja Aleina kezét és egy csókot lehel rá.*
Ön elbűvölőbb, mint gondoltam. Felteszem a bátyja jelenleg nem tartózkodik itt. Hah!
*Kiált fel dörgő hangon.*
-A személyzet merre? Gyermekkorom óta nem jártam itt, aligha találom meg a szobám.
*Itt megereszt egy előkelő kuncogást.*
-Tudja nagy utat tettem meg, rám fér egy kiadós alvás. Ha Aleimord megjön, feltétlen ébresszenek fel! A szobámban leszek! Vagy valakiében.
*Motyogja az utolsó mondatot már az orra alatt, azzal neki is indul a lépcsőnek, de még hátrafordul.*
-A csomagjaim ne feledjék! Van egy nagyon különleges madár is a málhán, legyenek óvatosak! Egy-kettő!
*Hamar felér a lépcsőn és találomra kiválaszt egy szobát. Bevágja maga mögött az ajtót, magára hagyva ezzel az alighanem döbbent hallgatóságot.*
*Az őr kíséretében egy fiatal, előkelő hölgy tűnik fel az ajtóban gyönyörű öltözékben.*
~Csinos.~
-Nos kisasszony, ami azt illeti segíthet. Kérdéseire választ kapott volna, ha az ajtónállójuk nem mulasztott volna el bemutatni.
*Itt egy lesújtó pillantást vet az említett őrre, majd bemasírozik a nő és az őr mellett az ajtón.*
-A csomagjaimat legyen szíves. *Biccent az őrnek.* -És kérem koncentráljon a feladatára.
*Körbenéz a házban, elégedetten ráncolja a homlokát majd egy hirtelen mozdulattal a leány felé fordul.*
-Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Heilgron Sayqueves vagyok, Felaern Sayqueves fia és egyben az Ön kuzinja.
*Azzal elkapja Aleina kezét és egy csókot lehel rá.*
Ön elbűvölőbb, mint gondoltam. Felteszem a bátyja jelenleg nem tartózkodik itt. Hah!
*Kiált fel dörgő hangon.*
-A személyzet merre? Gyermekkorom óta nem jártam itt, aligha találom meg a szobám.
*Itt megereszt egy előkelő kuncogást.*
-Tudja nagy utat tettem meg, rám fér egy kiadós alvás. Ha Aleimord megjön, feltétlen ébresszenek fel! A szobámban leszek! Vagy valakiében.
*Motyogja az utolsó mondatot már az orra alatt, azzal neki is indul a lépcsőnek, de még hátrafordul.*
-A csomagjaim ne feledjék! Van egy nagyon különleges madár is a málhán, legyenek óvatosak! Egy-kettő!
*Hamar felér a lépcsőn és találomra kiválaszt egy szobát. Bevágja maga mögött az ajtót, magára hagyva ezzel az alighanem döbbent hallgatóságot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952