Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:21:34
Üzenet elküldve: 2025-09-04 19:21:34
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Aki keres, az talál//
*Végre fény derül a férfi nevére, s kedélyesen meg is ismétli azt.*
- Trevorn Dravokar. Örülök, hogy megismerhetem.
*Azzal beljebb sétálnak, s figyelmesen hallgatja, hogy mit is gondol jónak megemlíteni magáról a másik. Szimpatikusnak tűnik, hiszen egyszerű léleknek gondolja, de a szó jó értelmében. Ért a kétkezi munkához, legalábbis az elmondása szerint, s nem is tör olyan babérokra, ami ne lenne megvalósítható, ha kellő energiát fektet bele. Minden szónak súlya van, így a terveknek is. Jó tudni, hogy kivel meddig számolhatnak, azt pedig még jobb, hogy két lábbal a földön áll, s nem pedig lebeg felette.*
- Megszakadni nem fog, kedves Trevorn, ránézésre nem okoz gondot önnek néhány nehéz bútor megemelése, netán a téglák hordása. Jut is eszembe… volna valami, amivel meglephetnénk az igazgatónőt. Amarra, jöjjön, mutatom.
*Ha úgyis a hátsókert felé néz, hát kiviszi, hogy kisvártatva meglássa, hogy miről is beszél. Egy amolyan tűzrakónak indult építmény, ami sokkalta többre hivatott, mint egyszerű szalonnasütés, de sajnos a végleges állapotát már nem tudta elérni. Több gyermek kiszolgálására alkalmas műremek is lehetne, de félbe van hagyva, így senki nem fog lepényt sütni annak kövén, már, ha a végtelenségig így marad.*
- Mit szól? Tudna vele valamit kezdeni?
*Méri közben a férfit, hogy szegi-e a kedvét az azonnali munka lehetősége, vagy húzná az időt. Anviel szereti hamar tisztázni a dolgokat, na de mások ehelyett szeretnek mismásolni.*
- De visszatérve a maradására. Nincs akadálya, de mint mondtam, nem én hozom meg a döntést. De tudom mivel befolyásolhatná azt a pozitív irányba. Ezzel. *Bök egyet újra az irányba, amit a férfi munkájául szán.*
- Persze előtte meg kell mutassam, hol hajtja majd álomra a fejét, na meg hol talál szerszámokat és… téglát.
*Végre fény derül a férfi nevére, s kedélyesen meg is ismétli azt.*
- Trevorn Dravokar. Örülök, hogy megismerhetem.
*Azzal beljebb sétálnak, s figyelmesen hallgatja, hogy mit is gondol jónak megemlíteni magáról a másik. Szimpatikusnak tűnik, hiszen egyszerű léleknek gondolja, de a szó jó értelmében. Ért a kétkezi munkához, legalábbis az elmondása szerint, s nem is tör olyan babérokra, ami ne lenne megvalósítható, ha kellő energiát fektet bele. Minden szónak súlya van, így a terveknek is. Jó tudni, hogy kivel meddig számolhatnak, azt pedig még jobb, hogy két lábbal a földön áll, s nem pedig lebeg felette.*
- Megszakadni nem fog, kedves Trevorn, ránézésre nem okoz gondot önnek néhány nehéz bútor megemelése, netán a téglák hordása. Jut is eszembe… volna valami, amivel meglephetnénk az igazgatónőt. Amarra, jöjjön, mutatom.
*Ha úgyis a hátsókert felé néz, hát kiviszi, hogy kisvártatva meglássa, hogy miről is beszél. Egy amolyan tűzrakónak indult építmény, ami sokkalta többre hivatott, mint egyszerű szalonnasütés, de sajnos a végleges állapotát már nem tudta elérni. Több gyermek kiszolgálására alkalmas műremek is lehetne, de félbe van hagyva, így senki nem fog lepényt sütni annak kövén, már, ha a végtelenségig így marad.*
- Mit szól? Tudna vele valamit kezdeni?
*Méri közben a férfit, hogy szegi-e a kedvét az azonnali munka lehetősége, vagy húzná az időt. Anviel szereti hamar tisztázni a dolgokat, na de mások ehelyett szeretnek mismásolni.*
- De visszatérve a maradására. Nincs akadálya, de mint mondtam, nem én hozom meg a döntést. De tudom mivel befolyásolhatná azt a pozitív irányba. Ezzel. *Bök egyet újra az irányba, amit a férfi munkájául szán.*
- Persze előtte meg kell mutassam, hol hajtja majd álomra a fejét, na meg hol talál szerszámokat és… téglát.
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-04 18:08:33
Üzenet elküldve: 2025-09-04 18:08:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
//Zárás//
*Mai is nem egyszer megmondta már, ez nem börtön. Ki és be járhat bárki. Persze megfelelő indokkal és körülménnyel. Nem fogja csak úgy elengedni a legkisebb gyereket egymagában a romvároson keresztül. Ahogy az idősebbet sem a városon kívülre. Azok talán eléggé okosak már, hogy a romvároson keresztül jussanak.
Annak azonban örül, hogy Nimeriltől nem kap ennél nagyobb fejmosást. Így is elég állni Mai jeges kékjeit. Amik olyan szigorúan tudnak néha nézni, hogy kirázza a hideg.*
- Tudom. Sa'Tereth hívők. Veszélyesek.
*Mondja kissé meghunyászkodva, mert sajnos igazat kell adnia Nimerilnek. Nem kell ok ahhoz, hogy valaki bántson egy másik teremtményt. Borzasztó de sajnos ilyen a világ. Szerencsére a rossz gondolatból a pimaszkodásuk kihúzza őt. És amikor Nimeril a hegyes füléért nyúl, ő egy rövid kis mosolygos sikollyal pattan arrébb.*
- Nem adom!
*Fogja meg őket védelmezően, de persze jót kacag a látványon, ahogy a nő elrugaszkodna. De a nehéz cipő mintha visszahúzná.*
- Köszönöm, kifogom majd őket mindenképpen. Sőt majd így ültetek mindenkinek egy saját fát is akár. Persze ha Mai megengedi.
*Kuncog fel, most már kiegyenesedve a görbe "fül védő" pozíciójából. Nimerilnek talán már könnyebb dolga lesz lefejteni a cipőt. A varázslat már a végén jár. Az vagy lemállik róla és porrá lesz, vagy csak szimplán elszublimál a semmibe.*
- Pedig szerintem nagyon sokat tudsz.
*Dicséri még meg utoljára Nimerilt. Igaz, orvoslás tudományát csak az egyszerű gyerek betegségek kezelésénél látta egyelőre.
Végül befejezik a kert betakarítását, a kosár pedig dugig lesz különféle gyógynövényekkel.*
- Abban majd szeretnék segíteni.
*Mondja még Nimerilnek a tinktúrák kifőzésének említésével. Ám mire kettőt pislog a köves nehéz sarló a kezébe kerül. Amit muszáj két kézzel tartania mert annyira nehéz lett. A fogása meg csak túl nagy, hogy egy tenyérben tartsa.*
- Uh. Rendben visszaviszem.
*Bólint rá a nő szavára. Majd végig hallgatja az utolsó leckét is a mai napra.*
- Oh, majd igyekszem észben tartani.
*Majd meg is indul az istálló irányába. A már távolodó Nimerlnek még utána szól hangosan.*
- A kosárért majd még bejövök a laborodba! Anvielnek vissza kell vinnem! Köszönöm a tanítást Nimeril!
*Hangos rikkantása, szinte bezengi a rezidencia udvarát. És a sarlót visszateszi a helyére, amiről eddigre már talán kezd lemállani a kőburkolat.
Neki viszont még maradt egy kis feladata. Amit meg kell még tennie, különben Anviel a végén még elfenekeli, vagy rosszabb Mai. Nem volt erre példa, de nem is szeretné, hogy legyen. Táskájából egy rongyot kivesz, amit mindig arra használ növényeket tekerjen beléjük. Most azonban a maszatos kéznyomokat fogják eltűntetni a hatalmas ajtóról. Még szerencse, hogy a legmagasabb gyerek is mellkas magasságban nyomja az ajtót, így nem kell széket keresnie ahhoz, hogy elérje a foltokat.
Fel is bandukol az ajtóhoz. Már eléggé megfáradtan. Hosszú napja volt szegénynek. És ekkor jut eszébe, nem hozott magával vizet a kútból. Nagyot sóhajt, nem akar se a kúthoz menni, se a konyhába. Így reméli Maitól tanult mágiája elég lesz ahhoz, hogy ezt véghez vigye.
Ráteszi kezét az ajtóre, amilyen magasan tudja, majd elmormolja a szavakat az igéhez. És ha minden igaz, akkor abból víz kezd el csordogálni. Tiszta víz, ami tökéletes lesz arra, hogy a piszkos foltokat eltüntesse az ajtóról. Hamar neki is kezd suvickolni amíg a víz csörgedezik. Sietnie kell mert hamar elfog állni. Viszont túl nagy víztócsát sem akar amúgy se. Mert azt is fel kell takarítania.
Ám ha nem sikerül, akkor inkább elmegy vízért. És úgy végzi el a feladatát, ahogy Anviel néni és elképzelte.
Utána pedig, amint Nimeril is befejezte a kosár kiürítését. Visszaviszi a konyhára a kosarat, ahogy a nevelő kérte.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
//Zárás//
*Mai is nem egyszer megmondta már, ez nem börtön. Ki és be járhat bárki. Persze megfelelő indokkal és körülménnyel. Nem fogja csak úgy elengedni a legkisebb gyereket egymagában a romvároson keresztül. Ahogy az idősebbet sem a városon kívülre. Azok talán eléggé okosak már, hogy a romvároson keresztül jussanak.
Annak azonban örül, hogy Nimeriltől nem kap ennél nagyobb fejmosást. Így is elég állni Mai jeges kékjeit. Amik olyan szigorúan tudnak néha nézni, hogy kirázza a hideg.*
- Tudom. Sa'Tereth hívők. Veszélyesek.
*Mondja kissé meghunyászkodva, mert sajnos igazat kell adnia Nimerilnek. Nem kell ok ahhoz, hogy valaki bántson egy másik teremtményt. Borzasztó de sajnos ilyen a világ. Szerencsére a rossz gondolatból a pimaszkodásuk kihúzza őt. És amikor Nimeril a hegyes füléért nyúl, ő egy rövid kis mosolygos sikollyal pattan arrébb.*
- Nem adom!
*Fogja meg őket védelmezően, de persze jót kacag a látványon, ahogy a nő elrugaszkodna. De a nehéz cipő mintha visszahúzná.*
- Köszönöm, kifogom majd őket mindenképpen. Sőt majd így ültetek mindenkinek egy saját fát is akár. Persze ha Mai megengedi.
*Kuncog fel, most már kiegyenesedve a görbe "fül védő" pozíciójából. Nimerilnek talán már könnyebb dolga lesz lefejteni a cipőt. A varázslat már a végén jár. Az vagy lemállik róla és porrá lesz, vagy csak szimplán elszublimál a semmibe.*
- Pedig szerintem nagyon sokat tudsz.
*Dicséri még meg utoljára Nimerilt. Igaz, orvoslás tudományát csak az egyszerű gyerek betegségek kezelésénél látta egyelőre.
Végül befejezik a kert betakarítását, a kosár pedig dugig lesz különféle gyógynövényekkel.*
- Abban majd szeretnék segíteni.
*Mondja még Nimerilnek a tinktúrák kifőzésének említésével. Ám mire kettőt pislog a köves nehéz sarló a kezébe kerül. Amit muszáj két kézzel tartania mert annyira nehéz lett. A fogása meg csak túl nagy, hogy egy tenyérben tartsa.*
- Uh. Rendben visszaviszem.
*Bólint rá a nő szavára. Majd végig hallgatja az utolsó leckét is a mai napra.*
- Oh, majd igyekszem észben tartani.
*Majd meg is indul az istálló irányába. A már távolodó Nimerlnek még utána szól hangosan.*
- A kosárért majd még bejövök a laborodba! Anvielnek vissza kell vinnem! Köszönöm a tanítást Nimeril!
*Hangos rikkantása, szinte bezengi a rezidencia udvarát. És a sarlót visszateszi a helyére, amiről eddigre már talán kezd lemállani a kőburkolat.
Neki viszont még maradt egy kis feladata. Amit meg kell még tennie, különben Anviel a végén még elfenekeli, vagy rosszabb Mai. Nem volt erre példa, de nem is szeretné, hogy legyen. Táskájából egy rongyot kivesz, amit mindig arra használ növényeket tekerjen beléjük. Most azonban a maszatos kéznyomokat fogják eltűntetni a hatalmas ajtóról. Még szerencse, hogy a legmagasabb gyerek is mellkas magasságban nyomja az ajtót, így nem kell széket keresnie ahhoz, hogy elérje a foltokat.
Fel is bandukol az ajtóhoz. Már eléggé megfáradtan. Hosszú napja volt szegénynek. És ekkor jut eszébe, nem hozott magával vizet a kútból. Nagyot sóhajt, nem akar se a kúthoz menni, se a konyhába. Így reméli Maitól tanult mágiája elég lesz ahhoz, hogy ezt véghez vigye.
Ráteszi kezét az ajtóre, amilyen magasan tudja, majd elmormolja a szavakat az igéhez. És ha minden igaz, akkor abból víz kezd el csordogálni. Tiszta víz, ami tökéletes lesz arra, hogy a piszkos foltokat eltüntesse az ajtóról. Hamar neki is kezd suvickolni amíg a víz csörgedezik. Sietnie kell mert hamar elfog állni. Viszont túl nagy víztócsát sem akar amúgy se. Mert azt is fel kell takarítania.
Ám ha nem sikerül, akkor inkább elmegy vízért. És úgy végzi el a feladatát, ahogy Anviel néni és elképzelte.
Utána pedig, amint Nimeril is befejezte a kosár kiürítését. Visszaviszi a konyhára a kosarat, ahogy a nevelő kérte.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-03 13:09:04
Üzenet elküldve: 2025-09-03 13:09:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aki keres, az talál//
*Trevorn belép a rezidencia tágas előterébe. A hatalmas faajtó halkan csukódik mögötte, a hangja tompán visszhangzik a magas mennyezetű térben. Mélyet szív a levegőből, a fa, a tisztítószerek és a régi kövek szaga különös keverékben járja át az orrát. Szeme végigfut a szép, de egyszerű berendezésen, a falakon függő festményeken, a folyosókon elsuhanó apró alakokon. Gyermekek. Élénk, kíváncsi tekintetek, amelyek egy pillanatra megállnak rajta, majd eltűnnek a sarkok mögött. Megáll egy pillanatra, hogy a nőre nézzen. A szelíd mosoly és a kedves, de határozott tekintet meglepi. Nem szokott hozzá, hogy így fogadják. Anviel bemutatkozása után enyhén biccent. Szavai mély, reszelős hangon buknak elő.*
-Trevorn Dravokar a nevem. Nemrég érkeztem a környékre. Sajnos az otthonom megszűnt. Új életet próbálok kezdeni. *Szavai lassan, komolyan csengenek, mintha minden betűt megfontolna, mielőtt kiejti. Lépései nehezek, de határozottak, ahogy követi a nőt a folyosón, tekintete figyelmesen pásztáz minden részletet. Nem sieti el a választ, amikor kérdeznek tőle. Tömören, de őszintén beszél.*
-A földhöz értek, mindig is ott volt a helyem. Házakat is építettem, szerszámokat javítottam. Nem félek a munkától, bármilyen kemény is legyen. És ha a odafent is úgy akarják, idővel szeretnék egy kocsmát nyitni. *Hangja mély, mégis csendes, mintha inkább önmagának bizonygatná, hogy valóban képes bármire, amit rábíznak. Amikor a gyerekekről esik szó, tekintete megváltozik. Egy pillanatra megtörik benne a szigorúság, valami melegség csillan meg mélyzöld szemeiben. Nem szól azonnal, csak lassan bólint.*
-Bírom a strapát. És nem zavar, ha figyelnek. Inkább örülök a fiatal társaságnak. Olyankor az én lelkem is megfiatalodik. *Kissé félrenéz, mintha emlékei közt járna, majd ismét a nőre szegezi a tekintetét.*
-Ha kell, tanulok is. Csak legyen esélyem hasznossá válni. *Lépései megállnak egy pillanatra, amikor a folyosó végén megpillantja a kertet, ahol néhány gyerek játszik. Halk zsivaj, kacajok, apró, boldog kiáltások töltik be a teret. A szíve összeszorul, ahogy önkéntelenül is a saját falujára gondol. Azokra, akiket már nem menthetett meg. De most talán most jó helyen van. Talán itt képes lesz megóvni valamit abból, amit egyszer elveszített. Trevorn végül Anvielre néz, a szavak nehezebben jönnek, de kimondja őket.*
-Maradni szeretnék. Ha úgy látja, hogy itt van helyem. *A szigorú vonások mögött tiszta eltökéltség tükröződik. Olyan ember áll előtte, aki nem a szavakban, hanem a tettekben bízik. És aki minden erejével készen áll, hogy új célt találjon ebben a házban.*
*Trevorn belép a rezidencia tágas előterébe. A hatalmas faajtó halkan csukódik mögötte, a hangja tompán visszhangzik a magas mennyezetű térben. Mélyet szív a levegőből, a fa, a tisztítószerek és a régi kövek szaga különös keverékben járja át az orrát. Szeme végigfut a szép, de egyszerű berendezésen, a falakon függő festményeken, a folyosókon elsuhanó apró alakokon. Gyermekek. Élénk, kíváncsi tekintetek, amelyek egy pillanatra megállnak rajta, majd eltűnnek a sarkok mögött. Megáll egy pillanatra, hogy a nőre nézzen. A szelíd mosoly és a kedves, de határozott tekintet meglepi. Nem szokott hozzá, hogy így fogadják. Anviel bemutatkozása után enyhén biccent. Szavai mély, reszelős hangon buknak elő.*
-Trevorn Dravokar a nevem. Nemrég érkeztem a környékre. Sajnos az otthonom megszűnt. Új életet próbálok kezdeni. *Szavai lassan, komolyan csengenek, mintha minden betűt megfontolna, mielőtt kiejti. Lépései nehezek, de határozottak, ahogy követi a nőt a folyosón, tekintete figyelmesen pásztáz minden részletet. Nem sieti el a választ, amikor kérdeznek tőle. Tömören, de őszintén beszél.*
-A földhöz értek, mindig is ott volt a helyem. Házakat is építettem, szerszámokat javítottam. Nem félek a munkától, bármilyen kemény is legyen. És ha a odafent is úgy akarják, idővel szeretnék egy kocsmát nyitni. *Hangja mély, mégis csendes, mintha inkább önmagának bizonygatná, hogy valóban képes bármire, amit rábíznak. Amikor a gyerekekről esik szó, tekintete megváltozik. Egy pillanatra megtörik benne a szigorúság, valami melegség csillan meg mélyzöld szemeiben. Nem szól azonnal, csak lassan bólint.*
-Bírom a strapát. És nem zavar, ha figyelnek. Inkább örülök a fiatal társaságnak. Olyankor az én lelkem is megfiatalodik. *Kissé félrenéz, mintha emlékei közt járna, majd ismét a nőre szegezi a tekintetét.*
-Ha kell, tanulok is. Csak legyen esélyem hasznossá válni. *Lépései megállnak egy pillanatra, amikor a folyosó végén megpillantja a kertet, ahol néhány gyerek játszik. Halk zsivaj, kacajok, apró, boldog kiáltások töltik be a teret. A szíve összeszorul, ahogy önkéntelenül is a saját falujára gondol. Azokra, akiket már nem menthetett meg. De most talán most jó helyen van. Talán itt képes lesz megóvni valamit abból, amit egyszer elveszített. Trevorn végül Anvielre néz, a szavak nehezebben jönnek, de kimondja őket.*
-Maradni szeretnék. Ha úgy látja, hogy itt van helyem. *A szigorú vonások mögött tiszta eltökéltség tükröződik. Olyan ember áll előtte, aki nem a szavakban, hanem a tettekben bízik. És aki minden erejével készen áll, hogy új célt találjon ebben a házban.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-03 08:58:10
Üzenet elküldve: 2025-09-03 08:58:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Kamillázás//
- Tudom.* Kacsint rá cinkosan Nimeril. Az árvaház bürokratikus rendszere fojtogató tud lenni. Nem csodálkozik, ha a lánynak kedve támad néha áthágni. Nimeril is rugalmasan szokott néhány szabályt kezelni.*
- Miért ne támadnának rád? A világ nagy és tele van sok mocskos és buta teremtménnyel. Ráadásul Eeyr tanait tanulod. Tudod neki vannak rivális hívői, akik nem szívlelik. De őszíntán szólva kevesebb dologért is képesek vagyunk leölni egymást, szóval jobb óvatosnak lenni.* Riogatja Cilikét és csak reméli, hogy nem fogja ezt majd Maitól visszahallani később. Biztos benne Nimeril, hogy ezeka varázslátok hasznosak lesznek a lánynak. Nyilvánvalóan ezek lesznek a leghasznosabbak, mert ő tanította őket. Viszont reméli, hogy nem kell majd soha olyan helyzetben használnia őket, amiket most felvázolt. Reméli így tudatlanúl, miközben nem is olyan messze egy csapat ork éppen fel akarja perzselni a várost.*
- Hmmm. Talán. Ha meghúzhatok egy hegyes fület.* Mosolyodik el gonoszan és ugrik egyet Cili felé, hogy meghúzza a fülét, de persze most le tudja futni a lány, így inkább csak ijesztésnek szánja, mielőtt rátérnek a még hátralévő praktikus igére.*
- Hát nem, sajnos. De kipróbálhatod nyugodtan, ha akarod.* Most már tényleg megpróbálja a cipőjéről a követ eltűntetni. Erre megint mester címet akasztanak a nyakába, ami még mindig nagyon jóleső pironkodásra készteti.*
- Ugyan, nincsen mit, ezek csak apróságok. Messze vagyok én még, hogy mester legyek.* Szerénykedik, mielőtt végre segíteni is szándékozik a lánynak aratni. A növények gondosan belekerülnek a kosárba.*
- Felkötöm a száras növényeket és majd később, amikor megszáradtak, akkor a leveleiket egyszerűen lemorzsolom a szárukról. Egyszerű. Amit nem tudok szárastól kiszárítani azokat kiterítem egy majd egy vászonra. Majd tervezek később alkoholt főzni, hogy tinktúrát készíthessek. Abba jó lesz a friss növény is majd. Jelenleg ez a terv.* Vázolja fel és, ha már tele a kosaruk, akkor a még mindig köves sarlót Cili kezébe nyomja.*
- Ezt visszavinnéd az istállóba, én meg addig bemegyek. Ó és még valami. Inkább érdekességnek. A föld ágat lehet még egy fajta módon használni. Ha a kezedbe veszel valamit, akkor, a manád használhatod arra, hogy megtud, miből áll az a tárgy. Legalábbis azon alkotórészeit megismerheted, amiket már ismersz. Ez inkább csak érdekesség, de később majd ezzel a tudással érdekes dolgokat fedezhetsz fel.* Adja neki útravaló gyanánt, aztán a labor felé megy. Ott majd lesz felakasztva később majd a növények tömkelege. Hasonlóan szegény Aginhoz, csak ezeknek nem a nyakukon lesz a kötél. Nimerilnek még tervei vannak a fiúval, így hamarosan felkeresi a kaszárnyát, hogy érdeklődjön a vörös után.*
- Tudom.* Kacsint rá cinkosan Nimeril. Az árvaház bürokratikus rendszere fojtogató tud lenni. Nem csodálkozik, ha a lánynak kedve támad néha áthágni. Nimeril is rugalmasan szokott néhány szabályt kezelni.*
- Miért ne támadnának rád? A világ nagy és tele van sok mocskos és buta teremtménnyel. Ráadásul Eeyr tanait tanulod. Tudod neki vannak rivális hívői, akik nem szívlelik. De őszíntán szólva kevesebb dologért is képesek vagyunk leölni egymást, szóval jobb óvatosnak lenni.* Riogatja Cilikét és csak reméli, hogy nem fogja ezt majd Maitól visszahallani később. Biztos benne Nimeril, hogy ezeka varázslátok hasznosak lesznek a lánynak. Nyilvánvalóan ezek lesznek a leghasznosabbak, mert ő tanította őket. Viszont reméli, hogy nem kell majd soha olyan helyzetben használnia őket, amiket most felvázolt. Reméli így tudatlanúl, miközben nem is olyan messze egy csapat ork éppen fel akarja perzselni a várost.*
- Hmmm. Talán. Ha meghúzhatok egy hegyes fület.* Mosolyodik el gonoszan és ugrik egyet Cili felé, hogy meghúzza a fülét, de persze most le tudja futni a lány, így inkább csak ijesztésnek szánja, mielőtt rátérnek a még hátralévő praktikus igére.*
- Hát nem, sajnos. De kipróbálhatod nyugodtan, ha akarod.* Most már tényleg megpróbálja a cipőjéről a követ eltűntetni. Erre megint mester címet akasztanak a nyakába, ami még mindig nagyon jóleső pironkodásra készteti.*
- Ugyan, nincsen mit, ezek csak apróságok. Messze vagyok én még, hogy mester legyek.* Szerénykedik, mielőtt végre segíteni is szándékozik a lánynak aratni. A növények gondosan belekerülnek a kosárba.*
- Felkötöm a száras növényeket és majd később, amikor megszáradtak, akkor a leveleiket egyszerűen lemorzsolom a szárukról. Egyszerű. Amit nem tudok szárastól kiszárítani azokat kiterítem egy majd egy vászonra. Majd tervezek később alkoholt főzni, hogy tinktúrát készíthessek. Abba jó lesz a friss növény is majd. Jelenleg ez a terv.* Vázolja fel és, ha már tele a kosaruk, akkor a még mindig köves sarlót Cili kezébe nyomja.*
- Ezt visszavinnéd az istállóba, én meg addig bemegyek. Ó és még valami. Inkább érdekességnek. A föld ágat lehet még egy fajta módon használni. Ha a kezedbe veszel valamit, akkor, a manád használhatod arra, hogy megtud, miből áll az a tárgy. Legalábbis azon alkotórészeit megismerheted, amiket már ismersz. Ez inkább csak érdekesség, de később majd ezzel a tudással érdekes dolgokat fedezhetsz fel.* Adja neki útravaló gyanánt, aztán a labor felé megy. Ott majd lesz felakasztva később majd a növények tömkelege. Hasonlóan szegény Aginhoz, csak ezeknek nem a nyakukon lesz a kötél. Nimerilnek még tervei vannak a fiúval, így hamarosan felkeresi a kaszárnyát, hogy érdeklődjön a vörös után.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-02 20:09:30
Üzenet elküldve: 2025-09-02 20:09:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál.//
*Nyílik az ajtó és egy idegennel találja magát szemben. Persze sejthető volt, hogy valakit megtalál a kifüggesztett hirdetésük, na meg gondoskodtak róla, hogy néhány száj megemlítse megfelelő helyeken, hogy személyzetet keresnek. Végigtekintve a férfin nem épp nevelő alkat, de kétkezi munkákra befogni tökéletes lenne. Hamar ki is derül, hogy éppen ezt akarja ő is. Szelíd mosolyra húzódik az ajka, majd lép egyet oldalvást, hogy ezzel beinvitálja Trevornt.*
- A legjobb helyen jár. Fáradjon csak beljebb.
*Ha megteszi ezt a másik, be is zárja mögötte az ajtót.*
- Anviel Sorheth vagyok, az Aranyszarvas Árvaház nevelője. A döntéshozónk épp nincs itt, de szívesen megmutatom a helyet és mesélek is róla, amennyit csak kíván.
*Persze a nőnek is meg van rá az engedélye, hogy kikérdezze a betévedő jelölteket, sőt mi több, megbíznak benne annyira, hogy akár dönthessen is, de nem kérkedne ilyesmivel. Na meg nem is venne vállára ekkora terhet, éppen elég az a rengeteg csemete, akiért már felelősséget vállalt. És kinek kellene az, hogy véletlenségből olyan munkást vegyen ide, aki az igazgatónőnek nem szimpatikus? Nem szeretné hallgatni azt a temérdek kérdést és mondatot, aminek minden szavából csak az sütne, hogy mennyire elbaltázta. Ettől függetlenül szívesen segít.*
- A kedves neve, jóuram?
*Nem a névvel kezdte a férfi, hanem rögtön a lényegre is tért, de ez nem okoz benne ellenérzést. Sokak ügyesebben dolgoznak, mint beszélnek.*
- Meséljen egy keveset magáról, amíg körbevezetem. Mi szél hozta felénk? Tudja a gyerekek igen elevenek, bírni kell ám a strapát. Harmincegyen vannak, s nem sűrűn fordul elő, hogy néhány kíváncsi szempár ne forduljon afelé, amit épp bütyköl.
*Ha a másik szeret a dolgok közepébe vágni, Anviel sem fog titkolózni. És kifejezetten kíváncsi a jövevényre. Üdítő a lehetőség, hogy végre felnőttel is beszélgethet, nem csak gyermekekkel.*
*Nyílik az ajtó és egy idegennel találja magát szemben. Persze sejthető volt, hogy valakit megtalál a kifüggesztett hirdetésük, na meg gondoskodtak róla, hogy néhány száj megemlítse megfelelő helyeken, hogy személyzetet keresnek. Végigtekintve a férfin nem épp nevelő alkat, de kétkezi munkákra befogni tökéletes lenne. Hamar ki is derül, hogy éppen ezt akarja ő is. Szelíd mosolyra húzódik az ajka, majd lép egyet oldalvást, hogy ezzel beinvitálja Trevornt.*
- A legjobb helyen jár. Fáradjon csak beljebb.
*Ha megteszi ezt a másik, be is zárja mögötte az ajtót.*
- Anviel Sorheth vagyok, az Aranyszarvas Árvaház nevelője. A döntéshozónk épp nincs itt, de szívesen megmutatom a helyet és mesélek is róla, amennyit csak kíván.
*Persze a nőnek is meg van rá az engedélye, hogy kikérdezze a betévedő jelölteket, sőt mi több, megbíznak benne annyira, hogy akár dönthessen is, de nem kérkedne ilyesmivel. Na meg nem is venne vállára ekkora terhet, éppen elég az a rengeteg csemete, akiért már felelősséget vállalt. És kinek kellene az, hogy véletlenségből olyan munkást vegyen ide, aki az igazgatónőnek nem szimpatikus? Nem szeretné hallgatni azt a temérdek kérdést és mondatot, aminek minden szavából csak az sütne, hogy mennyire elbaltázta. Ettől függetlenül szívesen segít.*
- A kedves neve, jóuram?
*Nem a névvel kezdte a férfi, hanem rögtön a lényegre is tért, de ez nem okoz benne ellenérzést. Sokak ügyesebben dolgoznak, mint beszélnek.*
- Meséljen egy keveset magáról, amíg körbevezetem. Mi szél hozta felénk? Tudja a gyerekek igen elevenek, bírni kell ám a strapát. Harmincegyen vannak, s nem sűrűn fordul elő, hogy néhány kíváncsi szempár ne forduljon afelé, amit épp bütyköl.
*Ha a másik szeret a dolgok közepébe vágni, Anviel sem fog titkolózni. És kifejezetten kíváncsi a jövevényre. Üdítő a lehetőség, hogy végre felnőttel is beszélgethet, nem csak gyermekekkel.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:15:11
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:15:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Kicsit összébb húzza magát, ahogy leengedi vállát csalódottan.. Szája szélét is elhúzza.*
- Tudom.
*Mondja szinte egy sóhajjal egybekötve. Mert kissé nyomja a lelkiismeret azért mert a frászt hozta legkedvesebb nevelőjére.*
- De így gyorsabban megjártam.
*Teszi hozzá, hogy mentse a helyzetét. Bár már most érzi reménytelen. Viszont ezért a kis bűnéért már vezekelt Mainál. Azért is takarítja az istállót azóta is. Most meg még az ajtót is takaríthatja majd a többi gyerek után, mert véletlenül megfeledkezett magáról.*
- De miért támadnának rám egyáltalán?
*Nem igazán fér fejébe a miértje ennek. Édesapja is sokszor mondta vigyázzon a fura alakokkal, és idegenekkel sose álljon szóba. Amit többé kevésbé meg is fogad, ha épp nem esik meg rajtuk a szíve. Vagy kapják rajta valamin. Abból meg amúgy is a legjobb terv a futás. Testi erővel nem rendelkezik, ezt maga is tudja. Így verekedésre esélyt sem lát. Tüske rajta is inkább csak ijesztegetésre van mintsem konkrét párbajra. Még szerencse legalább a látszat meg van mintha tudná forgatni. De egy kiváló kardforgató hamar átlátna azon, hogyan tartja a fegyvert és miképp forgatja ha úgy adódna.
Kérdése után a varázslat hamar hatni is kezd, aminek okán a sarló a földön puffan. Amiből az ötlet is megszületik a cipővel kapcsolatban. Az huncut mosolyt felváltja a büszke tekintet. Amiért Nimeril újra megdicséri őt. Nem várt reakció a nőtől, de örül, hogy nem vette zokon.*
- Még most is rossz ötletnek tűnik a futás?
*Kérdezi azért enyhe gúnnyal. Bár ő maga is tudja, hogy a varázslatnak köszönhetően, ahogy mestere is mondta. Már sokkalta könnyebb lenne. Egy kisebb előny biztosan tudna magának okozni.*
- Oh, az hasznos. Akkor a mérgesszömörce ellen nem védene?
*Jut eszébe rögtön a kérdés, hiszen az a növény aljas módon tüskével nem rendelkezik. Mégis sokkalta rosszabb kiütéseket okoz mint a csaláncsípés. Még szerencse, hogy ritkán talál olyat.*
- Mindenképpen megfogom. Köszönöm a tanácsokat Nimeril mester.
*Mondja ismét vigyorogva. Mert bizony elkapta azt a pírt a nő arcán ami megjelent amikor így szólította őt a házban.*
- Befejezzük a szüretünket? Nagyon sok idő lesz a legtöbbet kiszárítani. Vagy, hogy szeretnéd őket tárolni?
*Kérdez vissza a kertre rátekintve. Mert bizony annyira megfeledkeztek a varázsolgatás közben, hogy a túl nőtt kert azóta is vágatlanul maradt.*
*Kicsit összébb húzza magát, ahogy leengedi vállát csalódottan.. Szája szélét is elhúzza.*
- Tudom.
*Mondja szinte egy sóhajjal egybekötve. Mert kissé nyomja a lelkiismeret azért mert a frászt hozta legkedvesebb nevelőjére.*
- De így gyorsabban megjártam.
*Teszi hozzá, hogy mentse a helyzetét. Bár már most érzi reménytelen. Viszont ezért a kis bűnéért már vezekelt Mainál. Azért is takarítja az istállót azóta is. Most meg még az ajtót is takaríthatja majd a többi gyerek után, mert véletlenül megfeledkezett magáról.*
- De miért támadnának rám egyáltalán?
*Nem igazán fér fejébe a miértje ennek. Édesapja is sokszor mondta vigyázzon a fura alakokkal, és idegenekkel sose álljon szóba. Amit többé kevésbé meg is fogad, ha épp nem esik meg rajtuk a szíve. Vagy kapják rajta valamin. Abból meg amúgy is a legjobb terv a futás. Testi erővel nem rendelkezik, ezt maga is tudja. Így verekedésre esélyt sem lát. Tüske rajta is inkább csak ijesztegetésre van mintsem konkrét párbajra. Még szerencse legalább a látszat meg van mintha tudná forgatni. De egy kiváló kardforgató hamar átlátna azon, hogyan tartja a fegyvert és miképp forgatja ha úgy adódna.
Kérdése után a varázslat hamar hatni is kezd, aminek okán a sarló a földön puffan. Amiből az ötlet is megszületik a cipővel kapcsolatban. Az huncut mosolyt felváltja a büszke tekintet. Amiért Nimeril újra megdicséri őt. Nem várt reakció a nőtől, de örül, hogy nem vette zokon.*
- Még most is rossz ötletnek tűnik a futás?
*Kérdezi azért enyhe gúnnyal. Bár ő maga is tudja, hogy a varázslatnak köszönhetően, ahogy mestere is mondta. Már sokkalta könnyebb lenne. Egy kisebb előny biztosan tudna magának okozni.*
- Oh, az hasznos. Akkor a mérgesszömörce ellen nem védene?
*Jut eszébe rögtön a kérdés, hiszen az a növény aljas módon tüskével nem rendelkezik. Mégis sokkalta rosszabb kiütéseket okoz mint a csaláncsípés. Még szerencse, hogy ritkán talál olyat.*
- Mindenképpen megfogom. Köszönöm a tanácsokat Nimeril mester.
*Mondja ismét vigyorogva. Mert bizony elkapta azt a pírt a nő arcán ami megjelent amikor így szólította őt a házban.*
- Befejezzük a szüretünket? Nagyon sok idő lesz a legtöbbet kiszárítani. Vagy, hogy szeretnéd őket tárolni?
*Kérdez vissza a kertre rátekintve. Mert bizony annyira megfeledkeztek a varázsolgatás közben, hogy a túl nőtt kert azóta is vágatlanul maradt.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-01 23:04:41
Üzenet elküldve: 2025-09-01 23:04:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál.//
* A férfi már-már feladná, mikor nyílik az ajtó, és egy hölgy jelenik meg a bejáratban. Hirtelen azt sem tudja mit mondjon, pedig fejben összeszedte magát.*
-Áh. Üdv! Ha jól tudom keresnek valakit. Egy ezermestert. Vagy karbantartót. Aktuális még?
* Szigorú tekintetében ott a csillanó reménysugár, hogy végre tovább tud lépni.* - Esetleg én a munkára jelentkeznék! Igaz hogy a földhöz értek, de építettem már házat és kisebb, nagyobb javításokat is el tudok végezni. * Eközben hallja a férfi a gyerekzsivajt, és szíve megtelik örömmel. Vannak bizony még jó helyek a világban. Ez az amit Trevornnak meg kell látnia. *
-Csak egy esélyt kérek, hogy bebizonyíthassam hogy megfelelő vagyok az állásra. * A férfin látszik hogy nem a szél hordta össze, hanem kemény fizikai munka volt a kenyere. Viszont más is látszik rajta. Tettre készen vár, és reménykedik. Mintha menekülne valahonnan. Vagy felejteni akar valamit a múltjából.*
* A férfi már-már feladná, mikor nyílik az ajtó, és egy hölgy jelenik meg a bejáratban. Hirtelen azt sem tudja mit mondjon, pedig fejben összeszedte magát.*
-Áh. Üdv! Ha jól tudom keresnek valakit. Egy ezermestert. Vagy karbantartót. Aktuális még?
* Szigorú tekintetében ott a csillanó reménysugár, hogy végre tovább tud lépni.* - Esetleg én a munkára jelentkeznék! Igaz hogy a földhöz értek, de építettem már házat és kisebb, nagyobb javításokat is el tudok végezni. * Eközben hallja a férfi a gyerekzsivajt, és szíve megtelik örömmel. Vannak bizony még jó helyek a világban. Ez az amit Trevornnak meg kell látnia. *
-Csak egy esélyt kérek, hogy bebizonyíthassam hogy megfelelő vagyok az állásra. * A férfin látszik hogy nem a szél hordta össze, hanem kemény fizikai munka volt a kenyere. Viszont más is látszik rajta. Tettre készen vár, és reménykedik. Mintha menekülne valahonnan. Vagy felejteni akar valamit a múltjából.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-01 11:56:47
Üzenet elküldve: 2025-09-01 11:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Kamillázás//
- Mai meg fog ölni, ha megint eltűnsz. Múltkor is nagyon feszült volt.* Jegyzi meg Nimeril az ötletre. Ezután tér rá a fegyveres okításra.*
- És, ha Deresre támadna egy olyan pengével? Nem szabad ilyen könnyelműnek lenni. A futás jó taktika, de semmit nem szabad ész nélkül csinálni. A gondos tervezés és a felkészültség ilyenkor kulcsfontosságú.* Okítja ki, majd a sarlót a kezébe nyomja, hogy salapáljon vele. Nézi, ahogy próbálhatja az eszközt, aztán kőburkolatot varázsol rá. A várt hatás nem marad el. Felkuncog, amikor a kislány meglepődve tapasztalja, hogy az a tárgy mennyire súlyos, majd el is ejti.*
- Bizony, vagyis csak egy kőburkolattal láttam el. Ha valaki fegyverrel támad, ezzel egy időre ártalmatlanná tudod tenni.* Magyarázza neki lelkesen. Majd bólint, amikor ugrándozik, hogy kipróbálná.*
- Ezt fel lehet nagyon kreatívan is...* Már nem tudja befejezni, mert érzi, hogy a fél pár cipője keménnyé és nehézzé válik.*
hasznáni. Valahogy így. Pontosan ezt akartam mondani neked, hogy ez a legegyszerűbb. Most például már nehezen menne az, hogy elkapjalak. Ha pedig ez egy páncél, akkor még inkább. Ügyes vagy.* Azzal lehajol, hogy a kőformázó varázslatot használva megszabaduljon tőle. Feltéve, ha sikerül neki. Haragudni, nem haragszik, sőt örül, hogy magától is rájött, hogy ez mennyire hasznos varázsige.*
- Van még egy hasznos ige, amit mondani akartam neked. Ha végig simítasz a bőrödön és abba vezeted a varázslatot, mint ahogy a bokornál tetted, akkor sokkal ellenállóbb lesz a bőröd. A szúrós, tüskés növények ellen nagyon jó. Nem kell kesztyű a csalán szedéséhez, vagy a rózsa metszéséhez. Ez neked jól fog jönni. Viszont a mérgező nedvek ellen nem véd, csak azok ellen, amik akkor hatnak, ha megcsípnek, vágnak, vagy ha valaki el akar seggelni, akkor is jó, csak ne felejts el sírni, nehogy rájöjjenek.* Kuncog fel és biccent a csalán felé.*
- Ha van még mannád próbáld ki nyugodtan.* Több hasznos varázsigéje már nincs, amit meg is taníthatna, ennyi elég lesz. Talán még mesél neki arról az érdekesről, de az borzasztóan egyszerű és láthatatlan, így azt tényleg, csak szavak útján tudja átadni majd.*
- Mai meg fog ölni, ha megint eltűnsz. Múltkor is nagyon feszült volt.* Jegyzi meg Nimeril az ötletre. Ezután tér rá a fegyveres okításra.*
- És, ha Deresre támadna egy olyan pengével? Nem szabad ilyen könnyelműnek lenni. A futás jó taktika, de semmit nem szabad ész nélkül csinálni. A gondos tervezés és a felkészültség ilyenkor kulcsfontosságú.* Okítja ki, majd a sarlót a kezébe nyomja, hogy salapáljon vele. Nézi, ahogy próbálhatja az eszközt, aztán kőburkolatot varázsol rá. A várt hatás nem marad el. Felkuncog, amikor a kislány meglepődve tapasztalja, hogy az a tárgy mennyire súlyos, majd el is ejti.*
- Bizony, vagyis csak egy kőburkolattal láttam el. Ha valaki fegyverrel támad, ezzel egy időre ártalmatlanná tudod tenni.* Magyarázza neki lelkesen. Majd bólint, amikor ugrándozik, hogy kipróbálná.*
- Ezt fel lehet nagyon kreatívan is...* Már nem tudja befejezni, mert érzi, hogy a fél pár cipője keménnyé és nehézzé válik.*
hasznáni. Valahogy így. Pontosan ezt akartam mondani neked, hogy ez a legegyszerűbb. Most például már nehezen menne az, hogy elkapjalak. Ha pedig ez egy páncél, akkor még inkább. Ügyes vagy.* Azzal lehajol, hogy a kőformázó varázslatot használva megszabaduljon tőle. Feltéve, ha sikerül neki. Haragudni, nem haragszik, sőt örül, hogy magától is rájött, hogy ez mennyire hasznos varázsige.*
- Van még egy hasznos ige, amit mondani akartam neked. Ha végig simítasz a bőrödön és abba vezeted a varázslatot, mint ahogy a bokornál tetted, akkor sokkal ellenállóbb lesz a bőröd. A szúrós, tüskés növények ellen nagyon jó. Nem kell kesztyű a csalán szedéséhez, vagy a rózsa metszéséhez. Ez neked jól fog jönni. Viszont a mérgező nedvek ellen nem véd, csak azok ellen, amik akkor hatnak, ha megcsípnek, vágnak, vagy ha valaki el akar seggelni, akkor is jó, csak ne felejts el sírni, nehogy rájöjjenek.* Kuncog fel és biccent a csalán felé.*
- Ha van még mannád próbáld ki nyugodtan.* Több hasznos varázsigéje már nincs, amit meg is taníthatna, ennyi elég lesz. Talán még mesél neki arról az érdekesről, de az borzasztóan egyszerű és láthatatlan, így azt tényleg, csak szavak útján tudja átadni majd.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:02:50
Üzenet elküldve: 2025-08-31 17:02:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Csak bólintani tud Nimeril szavára. A varázslatokat valóban nehéz megérteni és megmagyarázni. Elvégre kimondják az igéket, vagy mozdulatokat. És végbe megy az , már ha végbe megy, aminek lennie kell. Hogyan és miképpen is formálódik ez az erő amit képesek akaratukra formálni. Egy misztérium marad. Erre talán még Abogr mester sem tud teljes magyarázatot adni. Talán ez is olyan mint a matematika. A kettő meg kettő az mindig négy marad. Ahogy a mágia ige után csak az a varázslat fog létrejönni, és nem más.*
- Ha nem lesz mit ennem igen. Talán majd ha kimegyek megint az erdőségbe növényt gyűjteni.
*Kuncog fel. Mert talán ezt Nimeril is hallotta már, régebben amikor két teljes napra eltűnt Cilia a rezidenciáról. De egy tele hátizsákra való különleges gyógynövénnyel tért haza. Erről jut eszébe, hogy ezt majd egyszer meg kell ismételnie. Mert azok a készletek kezdenek nagyon lefogyni.*
- Elfutnék, vagy Deres elijeszti azt aki használja.
*Válaszolja magabiztosan. Mert ez eddig bevált. Tüskét sem kellett sokszor használnia. Azt is inkább táska szíjak elvágásra használta, hogy könnyebben lopjon, amikor még az utcán élt.
De mire kettőt pislant a félvér már a kezébe is nyomja a sarlót. Amire csak értetlenül pislog.*
- Már mint biztos? Hát jó.
*Elkezd vele hasonló vágásokat imitálni, mintha Tüskét forgatna, és igen az érzet hasonló. De vágás érzése biztosan másabb ha eltalálná a célpontot. Na mintha tudná milyen érzés az amikor a fém igazi húst ér. Abba inkább bele sem merne gondolni.*
- Igen az. Há Há!
*Adja bele még lendületét is, amikor a markolat érzete megváltozik, a súlya pedig hirtelen megsokszorozódik. Nem is kell sok, hogy végül lehúzza karját, és kiejtse azt kezéből. Mert képtelen azt a súlyt egy kézzel megtartani.*
- Nimi, kővé változtattad?
*Szólal fel amint egy hangos puffanással ér le a földre a kővel bevont sarló.*
- Ezt majd ki kell próbálnom. Vagyis.
*Ekkor felkuncog. Majd Nimeril cipőjére tekint. A hallott varázsigéket pedig elmormolja. Száján egy apró huncut mosoly látható mindeközben. Ha bejön a varázslat, akkor bizony Nimerilnek egy igen kényelmetlen cipő lesz a lábán.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
*Csak bólintani tud Nimeril szavára. A varázslatokat valóban nehéz megérteni és megmagyarázni. Elvégre kimondják az igéket, vagy mozdulatokat. És végbe megy az , már ha végbe megy, aminek lennie kell. Hogyan és miképpen is formálódik ez az erő amit képesek akaratukra formálni. Egy misztérium marad. Erre talán még Abogr mester sem tud teljes magyarázatot adni. Talán ez is olyan mint a matematika. A kettő meg kettő az mindig négy marad. Ahogy a mágia ige után csak az a varázslat fog létrejönni, és nem más.*
- Ha nem lesz mit ennem igen. Talán majd ha kimegyek megint az erdőségbe növényt gyűjteni.
*Kuncog fel. Mert talán ezt Nimeril is hallotta már, régebben amikor két teljes napra eltűnt Cilia a rezidenciáról. De egy tele hátizsákra való különleges gyógynövénnyel tért haza. Erről jut eszébe, hogy ezt majd egyszer meg kell ismételnie. Mert azok a készletek kezdenek nagyon lefogyni.*
- Elfutnék, vagy Deres elijeszti azt aki használja.
*Válaszolja magabiztosan. Mert ez eddig bevált. Tüskét sem kellett sokszor használnia. Azt is inkább táska szíjak elvágásra használta, hogy könnyebben lopjon, amikor még az utcán élt.
De mire kettőt pislant a félvér már a kezébe is nyomja a sarlót. Amire csak értetlenül pislog.*
- Már mint biztos? Hát jó.
*Elkezd vele hasonló vágásokat imitálni, mintha Tüskét forgatna, és igen az érzet hasonló. De vágás érzése biztosan másabb ha eltalálná a célpontot. Na mintha tudná milyen érzés az amikor a fém igazi húst ér. Abba inkább bele sem merne gondolni.*
- Igen az. Há Há!
*Adja bele még lendületét is, amikor a markolat érzete megváltozik, a súlya pedig hirtelen megsokszorozódik. Nem is kell sok, hogy végül lehúzza karját, és kiejtse azt kezéből. Mert képtelen azt a súlyt egy kézzel megtartani.*
- Nimi, kővé változtattad?
*Szólal fel amint egy hangos puffanással ér le a földre a kővel bevont sarló.*
- Ezt majd ki kell próbálnom. Vagyis.
*Ekkor felkuncog. Majd Nimeril cipőjére tekint. A hallott varázsigéket pedig elmormolja. Száján egy apró huncut mosoly látható mindeközben. Ha bejön a varázslat, akkor bizony Nimerilnek egy igen kényelmetlen cipő lesz a lábán.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-31 12:53:21
Üzenet elküldve: 2025-08-31 12:53:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Kamillázás//
- A varázslatot megérteni nehéz, a lényeg, hogy meglehet csinálni vele, elvileg, szóval szerintem hasznos.* Feleli Nimeril, mert a pontos működést ő maga sem ismeri. Talán a vén Arborg, aki az egész életét a mágia megértésére fordította meg van már vagy ezer éves a pletykák szerint, talán jobban el tudná magyarázni, de valószínűleg meg sem értenék.*
- Okés. Majd egyszer próbáld ki azért.* Majszolja el Nimeril a követ és aztán rátér a leglényegesebb részre, amit meg akar tanítani. Felveszi a kezébe a sarlót.*
- Látod ezt a sarlót, ugye? Vág és szúr, akár sérüléseket is lehet vele okozni. Könnyen forgatható, bárki tudná használni. Hasonló, mint egy tőr, vagy kard, de nem olyan kifinomult eszköz, ha másoknak akarsz ártani vele. Mit tennél, ha rád támadna valaki egy ilyennel?* Kérdezi Nimeril a kislányt, majd a kezébe nyomja az eszközt.*
- Próbáld ki! Csapkodj vele párat. Könnyű, ugye?* Nyilván nem lesz nehéz dolga ezzel még Cilinek sem, hiszen már elég idős lányka, talán már használta is az eszközt korábban.*
- Na most figyelj!* Mondja és megpróbál egy varázslatot bocsájtani az eszközre.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
- A varázslatot megérteni nehéz, a lényeg, hogy meglehet csinálni vele, elvileg, szóval szerintem hasznos.* Feleli Nimeril, mert a pontos működést ő maga sem ismeri. Talán a vén Arborg, aki az egész életét a mágia megértésére fordította meg van már vagy ezer éves a pletykák szerint, talán jobban el tudná magyarázni, de valószínűleg meg sem értenék.*
- Okés. Majd egyszer próbáld ki azért.* Majszolja el Nimeril a követ és aztán rátér a leglényegesebb részre, amit meg akar tanítani. Felveszi a kezébe a sarlót.*
- Látod ezt a sarlót, ugye? Vág és szúr, akár sérüléseket is lehet vele okozni. Könnyen forgatható, bárki tudná használni. Hasonló, mint egy tőr, vagy kard, de nem olyan kifinomult eszköz, ha másoknak akarsz ártani vele. Mit tennél, ha rád támadna valaki egy ilyennel?* Kérdezi Nimeril a kislányt, majd a kezébe nyomja az eszközt.*
- Próbáld ki! Csapkodj vele párat. Könnyű, ugye?* Nyilván nem lesz nehéz dolga ezzel még Cilinek sem, hiszen már elég idős lányka, talán már használta is az eszközt korábban.*
- Na most figyelj!* Mondja és megpróbál egy varázslatot bocsájtani az eszközre.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-31 10:08:13
Üzenet elküldve: 2025-08-31 10:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál.//
*A reggeli kiosztása, még ha segítsége volt is elég, igen sokáig tartott, s a gyerekek rendre intése is több időt vett el a szokásosnál. De túl van rajta. Már csak egyetlen nap és megkezdheti a jól megérdemelt szabadságát. Csak egyszer kell lefelé tartania már a napnak, s némi alvás után a virradattal távozik a Szántókra. Egy egész hatig nem szolgál ki egyetlen gyermeket sem. Egy egész hatig nem utasít rendre majd senkit. Egy egész hatig nem kell koszos lábasokat mosnia. Egy egész hatig nem hall majd gyermekzsivajt.
Ez a gondolatsor mást örömmel töltene el, Anviel mégis minden megpróbáltatás és ráaggatott teher ellenére csak áll a hatalmas terű előtérben és mered maga elé, miközben Denvor a kötényének alját huzigálja, hogy rá figyeljen, ne a saját gondolataira. Mert a saját gondolatai azok marasztalnák, hiszen akkor mégis ki főz majd ebédet? Mai? Ha jó kedve lenne ezen fel is nevetne. Luninari? Itt sincs talán, de le kell ellenőriznie. Nimeril? Abban bizonyosan valami orvosság lenne, nem létező bajokra, megelőzésképp. A szőkeségre pedig nem is gondol, nem az a fajta, aki a gyerekekkel foglalkozik, sokkal inkább csak saját magával. Elég, hogy a házat adta.*
- Denvor? *Néz le végül az ötéves forma gyermekre.*
- Mi az a rézfaszú Wyward? Mekren azt mondta elvisz az éjszaka, ha még egyszer csúnyát mondok. De most is azt mondtam! Jaj!
*Már szeme sem rebben, csupán még erősebb az érzés, hogy mennyire fog neki hiányozni még ez a sok csacskaság is.*
- Megnyugtatlak nem visz el semmilyen Wyward, de a sajátságos intelmét nem ártana megfogadni. A csúf szavak nem gyermek szájába valók, sőt, ha engem kérdezel felnőttébe sem. *Folytatná a gondolatmenetet, de ekkor kopogás töri meg a szavait. Megsimítja hát a kusza kis loboncot, majd a lépcsők felé biccent.* - Menj, játssz a többiekkel. *Azzal ő az ajtó felé lép és résnyire nyitja, hogy kinézzen, majd szélesebbre tárja, hogy kiléphessen az idegenhez.*
- Szép napot, Uram. Miben segíthetek?
*A reggeli kiosztása, még ha segítsége volt is elég, igen sokáig tartott, s a gyerekek rendre intése is több időt vett el a szokásosnál. De túl van rajta. Már csak egyetlen nap és megkezdheti a jól megérdemelt szabadságát. Csak egyszer kell lefelé tartania már a napnak, s némi alvás után a virradattal távozik a Szántókra. Egy egész hatig nem szolgál ki egyetlen gyermeket sem. Egy egész hatig nem utasít rendre majd senkit. Egy egész hatig nem kell koszos lábasokat mosnia. Egy egész hatig nem hall majd gyermekzsivajt.
Ez a gondolatsor mást örömmel töltene el, Anviel mégis minden megpróbáltatás és ráaggatott teher ellenére csak áll a hatalmas terű előtérben és mered maga elé, miközben Denvor a kötényének alját huzigálja, hogy rá figyeljen, ne a saját gondolataira. Mert a saját gondolatai azok marasztalnák, hiszen akkor mégis ki főz majd ebédet? Mai? Ha jó kedve lenne ezen fel is nevetne. Luninari? Itt sincs talán, de le kell ellenőriznie. Nimeril? Abban bizonyosan valami orvosság lenne, nem létező bajokra, megelőzésképp. A szőkeségre pedig nem is gondol, nem az a fajta, aki a gyerekekkel foglalkozik, sokkal inkább csak saját magával. Elég, hogy a házat adta.*
- Denvor? *Néz le végül az ötéves forma gyermekre.*
- Mi az a rézfaszú Wyward? Mekren azt mondta elvisz az éjszaka, ha még egyszer csúnyát mondok. De most is azt mondtam! Jaj!
*Már szeme sem rebben, csupán még erősebb az érzés, hogy mennyire fog neki hiányozni még ez a sok csacskaság is.*
- Megnyugtatlak nem visz el semmilyen Wyward, de a sajátságos intelmét nem ártana megfogadni. A csúf szavak nem gyermek szájába valók, sőt, ha engem kérdezel felnőttébe sem. *Folytatná a gondolatmenetet, de ekkor kopogás töri meg a szavait. Megsimítja hát a kusza kis loboncot, majd a lépcsők felé biccent.* - Menj, játssz a többiekkel. *Azzal ő az ajtó felé lép és résnyire nyitja, hogy kinézzen, majd szélesebbre tárja, hogy kiléphessen az idegenhez.*
- Szép napot, Uram. Miben segíthetek?
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-31 09:41:52
Üzenet elküldve: 2025-08-31 09:41:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Értetlenül, de ámulva pislog, ahogy a nagydarab kavics harapásról harapásra egyre kisebb. Akár az előbb elrágott körtét fejezi be a kavicsot is a félvér. Persze az okítás a varázsige mellé nem maradhat el. Elvégre ez csak a túléléshez való szükségletet biztosítja. Gondolta túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Meg aztán, ő is szívesebben eszi Luni vagy Anviel néni főztjét mint egy. Nos, nem is igazán tudja elképzelni milyen íze lehet egy kőnek. Nimeril nem panaszkodott, de lehet ez nem lesz a kedvenc varázslatai között. Viszont mindenképpen megjegyzi majd szűkösebb időkre.*
- Egy egész fát? De, hogy?
*Ezt elképzelni sem tudja, főleg a méretkülönbségek miatt. Bár ha a mágia megnövelte a fát néhány másodperc alatt. Lehet elég kicsire is össze tudja zsugorítani, hogy egy falás legyen. Meg is rázza a fejét, hogy a tudás a helyére kerüljön.*
- Ezt most inkább csak megjegyzem.
*Elismétli a hallott igéket még egyszer Nimerilnek, hogy a félvér leellenőrizze jól magolta be.*
- Jaj de jó! Még egyet? Figyelek!
*Lelkesedik fel ismét. Majd megállva a félvér előtt minden figyelmét neki szenteli.*
*Értetlenül, de ámulva pislog, ahogy a nagydarab kavics harapásról harapásra egyre kisebb. Akár az előbb elrágott körtét fejezi be a kavicsot is a félvér. Persze az okítás a varázsige mellé nem maradhat el. Elvégre ez csak a túléléshez való szükségletet biztosítja. Gondolta túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Meg aztán, ő is szívesebben eszi Luni vagy Anviel néni főztjét mint egy. Nos, nem is igazán tudja elképzelni milyen íze lehet egy kőnek. Nimeril nem panaszkodott, de lehet ez nem lesz a kedvenc varázslatai között. Viszont mindenképpen megjegyzi majd szűkösebb időkre.*
- Egy egész fát? De, hogy?
*Ezt elképzelni sem tudja, főleg a méretkülönbségek miatt. Bár ha a mágia megnövelte a fát néhány másodperc alatt. Lehet elég kicsire is össze tudja zsugorítani, hogy egy falás legyen. Meg is rázza a fejét, hogy a tudás a helyére kerüljön.*
- Ezt most inkább csak megjegyzem.
*Elismétli a hallott igéket még egyszer Nimerilnek, hogy a félvér leellenőrizze jól magolta be.*
- Jaj de jó! Még egyet? Figyelek!
*Lelkesedik fel ismét. Majd megállva a félvér előtt minden figyelmét neki szenteli.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-30 23:27:46
Üzenet elküldve: 2025-08-30 23:27:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál.//
*Trevorn lassan közelít a Sayqueves Rezidencia felé, mintha minden egyes lépésével egy új világ küszöbéhez jutna közelebb. A kavicsos út halkan roppan csizmája alatt, az apró zaj mégis ünnepélyesen hangzik ebben a csendes környezetben. A rezidencia pompája első pillantásra is lenyűgöző: az oszlopsor elegánsan nyúlik az ég felé, a fény megcsillan a széles ablakok üvegén, a kertből pedig virágillat száll a levegőbe, mintha maga a természet is méltósággal hajolna meg az épület nagysága előtt.
Szeme végigfut a díszes homlokzaton, a faragott kőmunkán és a hatalmas tölgyfaajtón, amely előtt meg kell állnia. Gondolatai elkalandoznak: eszébe jut a múlt, a közemberek egyszerű világa, a család, amelyet elveszített. Egyetlen pillanat alatt kerül előtérbe a gyermekkora nyugalma, majd az a rettenetes üresség, amely akkor telepedett rá, mikor mindent elsöpört az ork támadás. És most mégis itt van – talán először érzi, hogy a sors nem csak elvett, de új lehetőségeket is tartogat számára. Ahogy a napfény meleg sugarai megcsillannak a márványlépcsőkön, Trevorn szívében remény lobban. Talán az Aranyszarvas Rend szolgálatában talán találhat végre munkát, amely nem csupán a mindennapi túlélést jelenti, hanem méltóságot és új célt ad. Az ezüst amulett, amely mellkasán függ, mintha most is halkan biztatná. Még egy lépés, és megáll az ajtó előtt. Egy mély levegőt vesz, ökle nagyot dörömböl a tölgyfaajtón. A hang visszhangot ver az előcsarnokban, ő pedig ott áll, reményekkel és félelemmel telve, várva, hogy kinyíljon előtte a jövő kapuja.*
-Helló! Van itt valaki?
*Trevorn lassan közelít a Sayqueves Rezidencia felé, mintha minden egyes lépésével egy új világ küszöbéhez jutna közelebb. A kavicsos út halkan roppan csizmája alatt, az apró zaj mégis ünnepélyesen hangzik ebben a csendes környezetben. A rezidencia pompája első pillantásra is lenyűgöző: az oszlopsor elegánsan nyúlik az ég felé, a fény megcsillan a széles ablakok üvegén, a kertből pedig virágillat száll a levegőbe, mintha maga a természet is méltósággal hajolna meg az épület nagysága előtt.
Szeme végigfut a díszes homlokzaton, a faragott kőmunkán és a hatalmas tölgyfaajtón, amely előtt meg kell állnia. Gondolatai elkalandoznak: eszébe jut a múlt, a közemberek egyszerű világa, a család, amelyet elveszített. Egyetlen pillanat alatt kerül előtérbe a gyermekkora nyugalma, majd az a rettenetes üresség, amely akkor telepedett rá, mikor mindent elsöpört az ork támadás. És most mégis itt van – talán először érzi, hogy a sors nem csak elvett, de új lehetőségeket is tartogat számára. Ahogy a napfény meleg sugarai megcsillannak a márványlépcsőkön, Trevorn szívében remény lobban. Talán az Aranyszarvas Rend szolgálatában talán találhat végre munkát, amely nem csupán a mindennapi túlélést jelenti, hanem méltóságot és új célt ad. Az ezüst amulett, amely mellkasán függ, mintha most is halkan biztatná. Még egy lépés, és megáll az ajtó előtt. Egy mély levegőt vesz, ökle nagyot dörömböl a tölgyfaajtón. A hang visszhangot ver az előcsarnokban, ő pedig ott áll, reményekkel és félelemmel telve, várva, hogy kinyíljon előtte a jövő kapuja.*
-Helló! Van itt valaki?
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-29 10:29:47
Üzenet elküldve: 2025-08-29 10:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Kamillázás//
* Nimerilnek sem könnyű, mert az igék kiejtésével még neki is vannak problémái. Ami neki nagy könnyebbség, hogy elég jól ért a nyelvek elsajátításához, ami a kiejtésnél is ad neki egy alapot. Talán még ami mellette szól az, hogy van pár év előnye, de ez sem fog sokáig kitartani. Cilia jóval tovább fog élni, mint ő. Ami inkább sajnálatos, hogy egy ilyen tehetség egy istenre pazarolja el majd a tehetségét. Ami még ennél is rosszabb, hogy pont Eeyr az ő választotta, aki Nimeril riválisa. A félvér jobban örült volna, ha körültekintőbben választ istent magának. Ez van, ebbe neki bele kell nyugodnia. Talán egy napon rájön, hogy az istenek, csak túlméretezett eredarok. A fa kinő és Nimeril elhalmozza jogosan dicséretekkel a kislányt. Szikra is rettentően boldognak tűnik. Ennél már nem is lehetne jobb a nap. Ezért is üti a vasat, amíg meleg. Még több varázsigét adna át. Köztük rögtön azt, amivel a bakis fákat el lehet tüntetni. Most csak egy egyszerű követ fog befalni, de ezzel azért többre lehet képes. Mint a körtét, úgy eszegeti meg a követ.*
- Látod? Még az éhséget is csillapítja. Ezzel még a nagy fákat is be lehet falni. Szóval, ha rossz helyre ültettél egy fát, akkor csak használd ezt. Nagyon hasznos még, akkor is ha nincs mit enned. Kövek jó eséllyel mindenütt vannak. Te már vizet is tudsz csinálni, így a két legkritikusabb túléléshez szükséges kritérium biztosítva van. Viszont azt ajánlom, hogy inkább rendes ételt egyél, ha lehet. Annyira nem finomak a kövek.* Kuncog egyet, aztán elmagyarázza a varázslat működését.*
- Jegyezd meg, de ha akarod kipróbálhatod, ahogy érzed.* Tűnődik még, hogy mi lehetne hasznos. Ekkor ugrik be neki valami igazán hasznos. *
- Még akarok neked tanítani egy hasznos varázslatot, ami életet menthet, egy másikat meg, ami megkönnyítheti a növényeiddel való munkát.* Az a varázslat, amit kigondolt tényleg jó védelmet adhat majd a lánynak. Alacsony szintű varázsige, magas felhasználási potenciállal. A föld ág a leghasznosabb, ebben teljesen biztos.*
* Nimerilnek sem könnyű, mert az igék kiejtésével még neki is vannak problémái. Ami neki nagy könnyebbség, hogy elég jól ért a nyelvek elsajátításához, ami a kiejtésnél is ad neki egy alapot. Talán még ami mellette szól az, hogy van pár év előnye, de ez sem fog sokáig kitartani. Cilia jóval tovább fog élni, mint ő. Ami inkább sajnálatos, hogy egy ilyen tehetség egy istenre pazarolja el majd a tehetségét. Ami még ennél is rosszabb, hogy pont Eeyr az ő választotta, aki Nimeril riválisa. A félvér jobban örült volna, ha körültekintőbben választ istent magának. Ez van, ebbe neki bele kell nyugodnia. Talán egy napon rájön, hogy az istenek, csak túlméretezett eredarok. A fa kinő és Nimeril elhalmozza jogosan dicséretekkel a kislányt. Szikra is rettentően boldognak tűnik. Ennél már nem is lehetne jobb a nap. Ezért is üti a vasat, amíg meleg. Még több varázsigét adna át. Köztük rögtön azt, amivel a bakis fákat el lehet tüntetni. Most csak egy egyszerű követ fog befalni, de ezzel azért többre lehet képes. Mint a körtét, úgy eszegeti meg a követ.*
- Látod? Még az éhséget is csillapítja. Ezzel még a nagy fákat is be lehet falni. Szóval, ha rossz helyre ültettél egy fát, akkor csak használd ezt. Nagyon hasznos még, akkor is ha nincs mit enned. Kövek jó eséllyel mindenütt vannak. Te már vizet is tudsz csinálni, így a két legkritikusabb túléléshez szükséges kritérium biztosítva van. Viszont azt ajánlom, hogy inkább rendes ételt egyél, ha lehet. Annyira nem finomak a kövek.* Kuncog egyet, aztán elmagyarázza a varázslat működését.*
- Jegyezd meg, de ha akarod kipróbálhatod, ahogy érzed.* Tűnődik még, hogy mi lehetne hasznos. Ekkor ugrik be neki valami igazán hasznos. *
- Még akarok neked tanítani egy hasznos varázslatot, ami életet menthet, egy másikat meg, ami megkönnyítheti a növényeiddel való munkát.* Az a varázslat, amit kigondolt tényleg jó védelmet adhat majd a lánynak. Alacsony szintű varázsige, magas felhasználási potenciállal. A föld ág a leghasznosabb, ebben teljesen biztos.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-28 21:35:03
Üzenet elküldve: 2025-08-28 21:35:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Persze Nimerilnek könnyű, de számára ez egy fontos döntés. Elvégre elsőnek próbálkozik a varázslattal. És mivel a kudarcot egyáltalán nem szívleli, érzi vállán a terhet ami ránehezedik. Néha még saját magának is nehéz megfelelnie a leányzónak, nem hogy még másnak is megszeretne. Főként Mainak. De most Nimerilnek sem szeretne csalódást okozni, mert olyan jóhiszeműen tanítja őt új varázslatokra. Abba bele sem gondolva, hogy pont így hálózza be őt szépen lassan mint egy pók. Hogy majd utána úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. Miféle apró vagy nagyobb tudományos kísérletekbe fogja őt ráncigálni, saját érdekeit nézve. Persze, mondhatni ez egy természetes folyamat egy mester és egy tanítvány között. Elvégre a tanítvány örülhet, hogy ellesheti mestere fortélyait miközben az épp azt műveli a szeme láttára.
Cilia megáll egy helyben. Tapodtat sem mozdul, és mormolása végeztével. Szinte érzi, ahogy lába alatt a földben mintha eleredne valami a mag irányába. Ami ott összpontosulva kezd felfelé törni az égbe. Először csak egy kis hajtás bukik elő a földből. Ami utána egyre magasabbra és magasabbra nő. Minden egyes centivel, ahogy feljebb tőr a hajtás. Úgy vastagszik és kérge is erősebbé válik. A lombkoronája is centiről centire haladva kezd el egyre szélesebbé terebélyesedni. Még végül egy csodálatos több méter magas fa terebélyesedik a szemük előtt.
Cilia csak áll, bámul. Megszólalni sem tud. Mondhatni leesett az álla. Lassan fordul hátra. Arcán pedig látszik az izgatottság és a végtelen öröm.*
- Nimeril sikerült! Nézd milyen gyönyörű!
*Ujjong, sőt ugrál örömében. És képtelen betelni azzal a látvánnyal ami szeme elé tárul. Egy igazi csoda. Még ha ez egy tapasztaltabb mágusnak szinte mindennapi látvány. Cilia számára ez valami sokkal több. Egy élmény amit soha nem fog elfelejteni.*
- Igen? Figyelek mi az! De jó!
*Örül, szinte alig fér a bőrébe. De abba hagyja, egy pillanat alatt és haptákba vágja magát. Amikor meglátja Nimeril egy újabb mágiát demonstrál. Figyeli, ahogy a nő a földre tekint és felvesz onnan egy kisebb kődarabot. Majd a hasához nyúl, igemondásba kezd. És mintha valami frissen készült sütemény lenne, fogai közt úgy mállik szét a kő.*
- Waao!
*Kerekedik ki Cilia szeme ismételten. Micsoda érdekesség. Rögtön azt kezdi firtatni magában. Minden kővel ellehet ezt játszani? Minden fával? És ha az éppen mérgező? Mint mondjuk a mérges szömörce? Majd megkérdezi mindenképpen de most éppen arra figyel amit Nimeril művel. Hogy eltanulja a mozdulatokat és az igét.*
*Persze Nimerilnek könnyű, de számára ez egy fontos döntés. Elvégre elsőnek próbálkozik a varázslattal. És mivel a kudarcot egyáltalán nem szívleli, érzi vállán a terhet ami ránehezedik. Néha még saját magának is nehéz megfelelnie a leányzónak, nem hogy még másnak is megszeretne. Főként Mainak. De most Nimerilnek sem szeretne csalódást okozni, mert olyan jóhiszeműen tanítja őt új varázslatokra. Abba bele sem gondolva, hogy pont így hálózza be őt szépen lassan mint egy pók. Hogy majd utána úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. Miféle apró vagy nagyobb tudományos kísérletekbe fogja őt ráncigálni, saját érdekeit nézve. Persze, mondhatni ez egy természetes folyamat egy mester és egy tanítvány között. Elvégre a tanítvány örülhet, hogy ellesheti mestere fortélyait miközben az épp azt műveli a szeme láttára.
Cilia megáll egy helyben. Tapodtat sem mozdul, és mormolása végeztével. Szinte érzi, ahogy lába alatt a földben mintha eleredne valami a mag irányába. Ami ott összpontosulva kezd felfelé törni az égbe. Először csak egy kis hajtás bukik elő a földből. Ami utána egyre magasabbra és magasabbra nő. Minden egyes centivel, ahogy feljebb tőr a hajtás. Úgy vastagszik és kérge is erősebbé válik. A lombkoronája is centiről centire haladva kezd el egyre szélesebbé terebélyesedni. Még végül egy csodálatos több méter magas fa terebélyesedik a szemük előtt.
Cilia csak áll, bámul. Megszólalni sem tud. Mondhatni leesett az álla. Lassan fordul hátra. Arcán pedig látszik az izgatottság és a végtelen öröm.*
- Nimeril sikerült! Nézd milyen gyönyörű!
*Ujjong, sőt ugrál örömében. És képtelen betelni azzal a látvánnyal ami szeme elé tárul. Egy igazi csoda. Még ha ez egy tapasztaltabb mágusnak szinte mindennapi látvány. Cilia számára ez valami sokkal több. Egy élmény amit soha nem fog elfelejteni.*
- Igen? Figyelek mi az! De jó!
*Örül, szinte alig fér a bőrébe. De abba hagyja, egy pillanat alatt és haptákba vágja magát. Amikor meglátja Nimeril egy újabb mágiát demonstrál. Figyeli, ahogy a nő a földre tekint és felvesz onnan egy kisebb kődarabot. Majd a hasához nyúl, igemondásba kezd. És mintha valami frissen készült sütemény lenne, fogai közt úgy mállik szét a kő.*
- Waao!
*Kerekedik ki Cilia szeme ismételten. Micsoda érdekesség. Rögtön azt kezdi firtatni magában. Minden kővel ellehet ezt játszani? Minden fával? És ha az éppen mérgező? Mint mondjuk a mérges szömörce? Majd megkérdezi mindenképpen de most éppen arra figyel amit Nimeril művel. Hogy eltanulja a mozdulatokat és az igét.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-28 21:09:17
Üzenet elküldve: 2025-08-28 21:09:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Kamillázás//
- Hmmm. Nagyon jó.* Ért vele egyet. Nimeril kiélvezi a körtét és most még Cili sem siet a gyümölccsel. Nimeril azért még mindig eszeget, amikor már Szikrának már itt van a kezében a sok mag.*
- Legyen ott.* Neki mindegy, mert még, ha baj is lenne belőle, akkor könnyedén el tudja tüntetni a fát. Arra is rájött, hogy Mai elfogult egy kicsit Cilivel, ezért ha a szükség úgy hozza, akkor egyfajta eszközként is tudja bizonyos határokig használni a lányt. Persze a tudományért teszi, mert mi másért tenné, ha nem azért. Azért a kis hegyesfülű is profitál a közös tevékenységekből. Most például magáénak tudhat egy fantasztikust varázslatot. Nimeril megosztja vele a fa növesztésnek a titkát. Jó feje van, hamar sikerül neki rendesen betanulni a megfelelő kiejtést és ezután kezdődhet is a móka. Nimeril még ellátja tanácsokkal azért, de egyébként hagyja, hogy maga fedezze fel a varázslás varázsát. Kíváncsi, hogy most fog sikerülni elsőre a varázslat. Nem kell csalódnia, mert miután elmormolja a varázsigét a föld morajlani kezd, aztán hirtelen egy fa tűnik elő, ami egy pillanat alatt fel is nő. Vaskos törzs, szétágazó ágak, amiken megannyi levél feszül. A vörös meg elkezd tapsolni.*
- Gratulálok az első fádhoz! Szép munka!* Dicséri meg már ez a második varázslat, amit elsőre meg tudott csinálni.*
- Még tudok mit tanítani neked, ha szeretnéd. Példának okáért, nem csak növeszteni lehet fákat, hanem meg is lehet enni őket, ha véletlenül rossz helyre kerültek.* Felvesz egy kavicsot a földről, csak úgy, aztán saját hasára teszi a kezét és elmormol egy igét. Ha sikerül, akkor, mint az előbb a körtét, úgy elfalatozza a követ, mintha csak édes gyümölcs lenne. Ha nem jönne össze, akkor nyilván a kővel ott marad a kezében. Érzi ő, ha nem jön létre a varázslat, így nem fogja a pucér követ rágcsálni. Pedig vicces lenne.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
- Hmmm. Nagyon jó.* Ért vele egyet. Nimeril kiélvezi a körtét és most még Cili sem siet a gyümölccsel. Nimeril azért még mindig eszeget, amikor már Szikrának már itt van a kezében a sok mag.*
- Legyen ott.* Neki mindegy, mert még, ha baj is lenne belőle, akkor könnyedén el tudja tüntetni a fát. Arra is rájött, hogy Mai elfogult egy kicsit Cilivel, ezért ha a szükség úgy hozza, akkor egyfajta eszközként is tudja bizonyos határokig használni a lányt. Persze a tudományért teszi, mert mi másért tenné, ha nem azért. Azért a kis hegyesfülű is profitál a közös tevékenységekből. Most például magáénak tudhat egy fantasztikust varázslatot. Nimeril megosztja vele a fa növesztésnek a titkát. Jó feje van, hamar sikerül neki rendesen betanulni a megfelelő kiejtést és ezután kezdődhet is a móka. Nimeril még ellátja tanácsokkal azért, de egyébként hagyja, hogy maga fedezze fel a varázslás varázsát. Kíváncsi, hogy most fog sikerülni elsőre a varázslat. Nem kell csalódnia, mert miután elmormolja a varázsigét a föld morajlani kezd, aztán hirtelen egy fa tűnik elő, ami egy pillanat alatt fel is nő. Vaskos törzs, szétágazó ágak, amiken megannyi levél feszül. A vörös meg elkezd tapsolni.*
- Gratulálok az első fádhoz! Szép munka!* Dicséri meg már ez a második varázslat, amit elsőre meg tudott csinálni.*
- Még tudok mit tanítani neked, ha szeretnéd. Példának okáért, nem csak növeszteni lehet fákat, hanem meg is lehet enni őket, ha véletlenül rossz helyre kerültek.* Felvesz egy kavicsot a földről, csak úgy, aztán saját hasára teszi a kezét és elmormol egy igét. Ha sikerül, akkor, mint az előbb a körtét, úgy elfalatozza a követ, mintha csak édes gyümölcs lenne. Ha nem jönne össze, akkor nyilván a kővel ott marad a kezében. Érzi ő, ha nem jön létre a varázslat, így nem fogja a pucér követ rágcsálni. Pedig vicces lenne.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-27 20:46:01
Üzenet elküldve: 2025-08-27 20:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Örömébe egyetlen egy dolog üt csak csorbát. Hogy az ajtót neki kell majd letakarítania. Holott Ő pont vigyáz az ilyenekre. Sebaj, megteszi. Ennyi árat szívesen fizet azért, hogy Nimeril valami másra is megtanítsa. Na meg neki sem ártana jobban odafigyelnie amikor kapkod. Talán egyszer majd tanul belőle.
Mint az előbb, most sem kell kétszer szólni neki. Meg is áll egy pillanatra, és párszor nagy levegőt vesz, hogy azt lassan fújja ki. Nem is kell neki sok idő, a zihálás hamar a múlté lesz.*
- Jó, akkor azt nem eszem meg.
*Általában nem zavartatta magát, héjastól magustól szokta enni a gyümölcsöket. Semmit nem hagy kárba veszni.
Amint megkapja a neki szánt szeleteket. Nem habzsolja be azokat. Ráérősen falatozik Nimerillel együtt.*
- Pont, ahogy szeretem. Hűvös és lédús.
*Feleli Nimerilnek a körtével kapcsolatban. Ilyen melegben kifejezetten jól esik a kamra hidegében tartott körte. Mások a pincehideg bort élvezik a nagy melegben. A gyerekek pedig a pince hideg gyümölcsöket. Talán majd egyszer értékelni fogja azt is. Idővel.
Nimeril a körte evő szünet után a kezébe nyomja a megmaradt magházakat. És ki is adja az egyértelmű utasítást.*
- Rendben.
*El is lép Nimeriltől, és alaposan körbe járja a kert környékét. Majd el is gondolkodik. Vajon tényleg mekkorára nő majd a varázslat által a mag? Vajon lesz e akkora, hogy esetleg túlnője a kerítést? Mert ha igen, kis ravasz kobakjában meg is születik az ötlet. El is mosolyodik aljas módon, ahogy forog. De egyelőre meg kell bizonyosodnia arról milyen magasra is nő a fa a varázslat által.*
- Itt!
*Mutat rá a kert kerítésétől vagy öt méterre. És amikor meg is mutatja merre szeretné, Nimeril vissza inti magához.*
- Figyelek.
*Jelenti ki röviden, fejét pedig enyhén oldalra is fordítja, hogy a másik a fülébe súgja a varázsigét. Amit halkan szinte suttogva vissza is mond többször Nimerilnek. Pár próbálkozás után, teljes pontossággal képes visszamondani azt.*
- Rendben, megpróbálom.
*Bólint, megértve a feladatot. Sarkon pördül. Kezében tartva a kis magházat. Odalép a kiszemelt ponthoz, leguggol kis kezével kikotor egy kis földet. Amibe beleejti a magot, majd be is temeti. Az utasításokra hallgatva, hátralép egyet, kettőt. De inkább hármat a biztonság kedvéért. Becsukja a szemét, és a kis magházra koncentrál. Nem szükséges, de kezét is a magház irányába tartja. Ha más nem segít neki a koncentrálásban. Majd elkezdi az igét mormolni abban bízva a magház megelevenedik és hasonlóan mint a csipkebogyó elkezd újjáéldeni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.27 22:01:11
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
*Örömébe egyetlen egy dolog üt csak csorbát. Hogy az ajtót neki kell majd letakarítania. Holott Ő pont vigyáz az ilyenekre. Sebaj, megteszi. Ennyi árat szívesen fizet azért, hogy Nimeril valami másra is megtanítsa. Na meg neki sem ártana jobban odafigyelnie amikor kapkod. Talán egyszer majd tanul belőle.
Mint az előbb, most sem kell kétszer szólni neki. Meg is áll egy pillanatra, és párszor nagy levegőt vesz, hogy azt lassan fújja ki. Nem is kell neki sok idő, a zihálás hamar a múlté lesz.*
- Jó, akkor azt nem eszem meg.
*Általában nem zavartatta magát, héjastól magustól szokta enni a gyümölcsöket. Semmit nem hagy kárba veszni.
Amint megkapja a neki szánt szeleteket. Nem habzsolja be azokat. Ráérősen falatozik Nimerillel együtt.*
- Pont, ahogy szeretem. Hűvös és lédús.
*Feleli Nimerilnek a körtével kapcsolatban. Ilyen melegben kifejezetten jól esik a kamra hidegében tartott körte. Mások a pincehideg bort élvezik a nagy melegben. A gyerekek pedig a pince hideg gyümölcsöket. Talán majd egyszer értékelni fogja azt is. Idővel.
Nimeril a körte evő szünet után a kezébe nyomja a megmaradt magházakat. És ki is adja az egyértelmű utasítást.*
- Rendben.
*El is lép Nimeriltől, és alaposan körbe járja a kert környékét. Majd el is gondolkodik. Vajon tényleg mekkorára nő majd a varázslat által a mag? Vajon lesz e akkora, hogy esetleg túlnője a kerítést? Mert ha igen, kis ravasz kobakjában meg is születik az ötlet. El is mosolyodik aljas módon, ahogy forog. De egyelőre meg kell bizonyosodnia arról milyen magasra is nő a fa a varázslat által.*
- Itt!
*Mutat rá a kert kerítésétől vagy öt méterre. És amikor meg is mutatja merre szeretné, Nimeril vissza inti magához.*
- Figyelek.
*Jelenti ki röviden, fejét pedig enyhén oldalra is fordítja, hogy a másik a fülébe súgja a varázsigét. Amit halkan szinte suttogva vissza is mond többször Nimerilnek. Pár próbálkozás után, teljes pontossággal képes visszamondani azt.*
- Rendben, megpróbálom.
*Bólint, megértve a feladatot. Sarkon pördül. Kezében tartva a kis magházat. Odalép a kiszemelt ponthoz, leguggol kis kezével kikotor egy kis földet. Amibe beleejti a magot, majd be is temeti. Az utasításokra hallgatva, hátralép egyet, kettőt. De inkább hármat a biztonság kedvéért. Becsukja a szemét, és a kis magházra koncentrál. Nem szükséges, de kezét is a magház irányába tartja. Ha más nem segít neki a koncentrálásban. Majd elkezdi az igét mormolni abban bízva a magház megelevenedik és hasonlóan mint a csipkebogyó elkezd újjáéldeni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.27 22:01:11
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-27 20:19:12
Üzenet elküldve: 2025-08-27 20:19:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Kamillázás//
*Elfut Cili, így addig Nimeril kényelmesen el tud sétálni a sarlóért. Mire visszaér a lány, addigra a vörös már a sarlóval ritkítja a csalánost. Rutinosan kaszabolja le őket.*
- Csak nyugalom, fújd ki magad!* Kuncogja a Nimeril, majd ki is adja az első feladatott.*
- Együk meg a körtét, de a magja kell.* Nimerilnél van egy kis kés, azzal hamar felvagdalja a körtéket, ha azt a kezébe adják, ügyelve, hogy a magházakat megóvja.*
- Finom körte.* Dicséri meg, miközben eszegeti kényelmesen. Cili talán hamarabb behabzsolja, mint Nimeril, ha így van, akkor oda adja neki a magokat már most.*
- Keres egy helyet a fának és ültesd el a magot.* Nimeril addig ücsörögve figyel. Majd, ha ezzel elkészül Szikra, akkor magához inti, hogy megossza vele a titkot.*
- Na itt már szükség van varázsigére is. Figyelj, elmondom neked az igét, próbáld meg megjegyezni.* Elmondja neki, aztán még egy párszor. Ha szükséges, akkor kijavítja, nehogy rosszul ejtse ki később az igét.*
- Jó lesz. Menj és próbáld meg. Mond el az igét és próbálj meg a földben lévő magra koncentrálni közben. Ja és még valami. Ne állj közel hozzá, mert ez egy nagyon intenzív varázslat.*Cili talán nem is sejti, hogy milyen intenzív. Nimeril már előre készül, hogy nevessen. Ha csak úgy kirobban egy felnőt fa a földből, akkor biztosan meg fog ijedni a lány. Nem lepődne meg, ha még seggre is ülne. Viszont siker esetén nagyon büszke lehet magára, mert ez iszonyat látványos lesz. Nem csak néhány bimbó, szikra vagy kis csordogáló víz. Egy egész fáról beszélgetünk.*
*Elfut Cili, így addig Nimeril kényelmesen el tud sétálni a sarlóért. Mire visszaér a lány, addigra a vörös már a sarlóval ritkítja a csalánost. Rutinosan kaszabolja le őket.*
- Csak nyugalom, fújd ki magad!* Kuncogja a Nimeril, majd ki is adja az első feladatott.*
- Együk meg a körtét, de a magja kell.* Nimerilnél van egy kis kés, azzal hamar felvagdalja a körtéket, ha azt a kezébe adják, ügyelve, hogy a magházakat megóvja.*
- Finom körte.* Dicséri meg, miközben eszegeti kényelmesen. Cili talán hamarabb behabzsolja, mint Nimeril, ha így van, akkor oda adja neki a magokat már most.*
- Keres egy helyet a fának és ültesd el a magot.* Nimeril addig ücsörögve figyel. Majd, ha ezzel elkészül Szikra, akkor magához inti, hogy megossza vele a titkot.*
- Na itt már szükség van varázsigére is. Figyelj, elmondom neked az igét, próbáld meg megjegyezni.* Elmondja neki, aztán még egy párszor. Ha szükséges, akkor kijavítja, nehogy rosszul ejtse ki később az igét.*
- Jó lesz. Menj és próbáld meg. Mond el az igét és próbálj meg a földben lévő magra koncentrálni közben. Ja és még valami. Ne állj közel hozzá, mert ez egy nagyon intenzív varázslat.*Cili talán nem is sejti, hogy milyen intenzív. Nimeril már előre készül, hogy nevessen. Ha csak úgy kirobban egy felnőt fa a földből, akkor biztosan meg fog ijedni a lány. Nem lepődne meg, ha még seggre is ülne. Viszont siker esetén nagyon büszke lehet magára, mert ez iszonyat látványos lesz. Nem csak néhány bimbó, szikra vagy kis csordogáló víz. Egy egész fáról beszélgetünk.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:33:04
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:33:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Kicsit szuszog valóban. Nem is takarja, hogy sebbel lobbal érkezett a konyhába. Anviel visszakérdezésére pedig csak lelkesen bólogat megerősítve kérését. Talán ha használta volna kicsi okos eszét lelassít, hogy kifújja magát amíg a konyhába ér. Utána ráfoghatta volna Luura, vagy a gnómokra. De így már igazán felesleges hazudozni. Meg aztán Anviel már kezdi kiismerni az ő csínytevéseit.*
- Hát őőő.
*Azért belekezd a habozásba, amíg tudatában megformálódik ebből nincs menekvés.*
- Én voltam bocsánat. Csak nagyon siettem mert Nimeril izgalmas dolgokat tanít. Sajnálom.
*Teszi hátra a kezét, és még a kis buksiját sem meri felemelni úgy szégyelli magát. Meg magát a tényt, hogy ha okosabb talán megússza a büntetést is.
Anviel nem is vesztegeti saját idejét. Hamar előkeríti a kért dolgokat Cilia felé nyújtva.*
- Visszahozom amint végeztünk.
*Szól a röpke ígéret a nevelő felé egy bűnbánó mosollyal együtt. És ha Anvielnek nincs más közölni valója a bűnösnek akkor sarkon fordul és meg is indul az ebédlő irányába. Ahol sietős léptekkel halad át, és még a szemkontaktust is amennyire tudja kerüli.
Majd ki is sétál, a kicsapott ajtót pedig most az eset miatt óvatosan csukja be. Az szinte meg se nyikkan.
Utána kezd el ismét futásba, és a kertig meg sem áll.
Nimeril ekkora már a csalánok ritkításába kezdett bele. Amikor megérkezik hangosan felszólal annak ellenére, hogy még be se ért a kertbe.*
- Megjöttem! Itt vannak a körték meg a kosár! Hol kezdjünk?
*Mire mondatát befejezi, már be is lép a szedett vetett kerítésen, megáll Nimeril előtt felmutatva az egyik körtét. És a nő felé nyújtja azt.*
*Kicsit szuszog valóban. Nem is takarja, hogy sebbel lobbal érkezett a konyhába. Anviel visszakérdezésére pedig csak lelkesen bólogat megerősítve kérését. Talán ha használta volna kicsi okos eszét lelassít, hogy kifújja magát amíg a konyhába ér. Utána ráfoghatta volna Luura, vagy a gnómokra. De így már igazán felesleges hazudozni. Meg aztán Anviel már kezdi kiismerni az ő csínytevéseit.*
- Hát őőő.
*Azért belekezd a habozásba, amíg tudatában megformálódik ebből nincs menekvés.*
- Én voltam bocsánat. Csak nagyon siettem mert Nimeril izgalmas dolgokat tanít. Sajnálom.
*Teszi hátra a kezét, és még a kis buksiját sem meri felemelni úgy szégyelli magát. Meg magát a tényt, hogy ha okosabb talán megússza a büntetést is.
Anviel nem is vesztegeti saját idejét. Hamar előkeríti a kért dolgokat Cilia felé nyújtva.*
- Visszahozom amint végeztünk.
*Szól a röpke ígéret a nevelő felé egy bűnbánó mosollyal együtt. És ha Anvielnek nincs más közölni valója a bűnösnek akkor sarkon fordul és meg is indul az ebédlő irányába. Ahol sietős léptekkel halad át, és még a szemkontaktust is amennyire tudja kerüli.
Majd ki is sétál, a kicsapott ajtót pedig most az eset miatt óvatosan csukja be. Az szinte meg se nyikkan.
Utána kezd el ismét futásba, és a kertig meg sem áll.
Nimeril ekkora már a csalánok ritkításába kezdett bele. Amikor megérkezik hangosan felszólal annak ellenére, hogy még be se ért a kertbe.*
- Megjöttem! Itt vannak a körték meg a kosár! Hol kezdjünk?
*Mire mondatát befejezi, már be is lép a szedett vetett kerítésen, megáll Nimeril előtt felmutatva az egyik körtét. És a nő felé nyújtja azt.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:57:37
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kamillázás//
*Még a konyhába is behallani a hatalmas ajtócsapódást, amire összeszűkíti a szemeit és rosszallóan sóhajt egyet. Egy árvaházban elvárni a teljes békét és csendet ugyan lehetetlen, s illúziói sincsenek, hogy a porontyok mindig jól fognak viselkedni, de az ilyen helyzetekben rá szokása szólni a kis rendbontóra. Egyetlen szerencséje van csupán, hogy éppen tisztára mossa a koszos edényeket, s nem akarja végigcsurgatni a szappanos vízzel a konyháját, na meg az étkezőt. Addig, amíg kiérne, pedig már úgyis eltűnne a hangoskodó. Általában. De most az elkövető lép be hozzá önként. Hamar összerakja a képet, hogy az elf sietett olyannyira, hogy az idáig behallatszott.*
- Két körtét és egy nagy kosarat? *Látta, hogy Nimerillel tölti az idejét, így nem tesz fel további felesleges kérdést. Kötényében megtörli a kezeit, így, hogy fel kell függesztenie a tevékenységét, majd a kamrához lép, ami most nincs kulcsra zárva, lévén ki-be mászkál a nevelő.*
- Valaki igen nagy sebbel-lobbal jött be az árvaházba, utána járnál, hogy ki volt az? Este ugyanis ő lesz az, aki lemossa az ajtót. Csupa kéznyom már a fája. Jól le kell suvickolni.
*Mosolyog, de az a mosoly egyértelműsíti, hogy pontosan tudja, hogy ki a tettes. Eztán előhozza azt, amit a lány kért tőle. *
- Tessék, Cilia, aztán hozd vissza, ha már nem kell neked. *Igyekszik a nevén szólítani, de még néha nehezére esik ez az újdonság. Azzal vissza is fordul, folytatni a mosogatást.*
*Még a konyhába is behallani a hatalmas ajtócsapódást, amire összeszűkíti a szemeit és rosszallóan sóhajt egyet. Egy árvaházban elvárni a teljes békét és csendet ugyan lehetetlen, s illúziói sincsenek, hogy a porontyok mindig jól fognak viselkedni, de az ilyen helyzetekben rá szokása szólni a kis rendbontóra. Egyetlen szerencséje van csupán, hogy éppen tisztára mossa a koszos edényeket, s nem akarja végigcsurgatni a szappanos vízzel a konyháját, na meg az étkezőt. Addig, amíg kiérne, pedig már úgyis eltűnne a hangoskodó. Általában. De most az elkövető lép be hozzá önként. Hamar összerakja a képet, hogy az elf sietett olyannyira, hogy az idáig behallatszott.*
- Két körtét és egy nagy kosarat? *Látta, hogy Nimerillel tölti az idejét, így nem tesz fel további felesleges kérdést. Kötényében megtörli a kezeit, így, hogy fel kell függesztenie a tevékenységét, majd a kamrához lép, ami most nincs kulcsra zárva, lévén ki-be mászkál a nevelő.*
- Valaki igen nagy sebbel-lobbal jött be az árvaházba, utána járnál, hogy ki volt az? Este ugyanis ő lesz az, aki lemossa az ajtót. Csupa kéznyom már a fája. Jól le kell suvickolni.
*Mosolyog, de az a mosoly egyértelműsíti, hogy pontosan tudja, hogy ki a tettes. Eztán előhozza azt, amit a lány kért tőle. *
- Tessék, Cilia, aztán hozd vissza, ha már nem kell neked. *Igyekszik a nevén szólítani, de még néha nehezére esik ez az újdonság. Azzal vissza is fordul, folytatni a mosogatást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554