Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-10 18:49:55
Üzenet elküldve: 2025-01-10 18:49:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvaslélek//
*Semmire sem volt jobban szüksége annál, minthogy a páros távozása után beburkolózhasson a félelmetesen csendes magányba. Sok mindent át kell gondolnia, sokféle érzés kavarog most a lelkében.
Szégyenérzet, bűnbánás, de ezek leginkább a múltbeli Aleniá-ra érkezett vádak miatt, mert abban kétségkívül igaza volt egykori orvosának, hogy a múltban sokszor igazságtalanul viselkedett másokkal, és mindennél többre értékelte a saját jólétét. Nem számított semmi más, csak az, hogy neki jó legyen. De ezt a leckét már megtanulta. Megtanulta akkor, mikor látszólag ártatlanul élt át szörnyű fizikai és lelki kínokat.
Megalázottság és csalódottság. Luninari figyelmeztette ugyan, hogy Intath személyisége nem biztos, hogy összeférhető lesz az övével, de nem számított rá, hogy ilyen rosszul alakul majd. A férfi egy csepp tiszteletet sem tanúsított az irányába, pedig nem is ismerik egymást. Egyáltalán nem ezt érdemelte.
Düh és igazságtalanság. Azzal vádolni őt, hogy rosszul bánna Luninari-val, rettenetesen fáj. Sok mindenre képes volt a múltban, ezt továbbra is elfogadja, de erre az egyre nem. Hogyan is tehetné ezt meg az egyetlen személlyel, aki feltétel nélkül mindig szeretettel fordult hozzá?
Ahogy próbál számot vetni róla, hogy mi minden történt ebben a rövid időben, rájön, hogy képtelen minden egyes érzésről ítéletet hirdetni magában. Abban az egyben biztos, hogy ideje az istennőhöz fordulnia. Nem azért, hogy vigaszt keressen nála, sokkal inkább megbocsájtást a múltban elkövetett hibáiért. Intath ráébresztette arra, hogy hiába tagadja meg régi önmagát, attól még fenyegető árnyékként ott lebeg felette, és ha képtelen ezen az árnyékon túl látni, akkor arra is képtelen, hogy bebizonyítsa másoknak, az új Alenia már nem olyan borzalmas, mint az elf által lefestett kép.
Mai így valóban a lerombolt oltár előtt találhatja meg őt. Nem zavarja meg őt a lány, már épp felállt az addigi térdelő pózból, mikor a kopogást hallja. Nem válaszol, de nem is kell, az ajtó mögül hamar előbukkan a félvér. Kisírt szemekkel, megtört ábrázattal pillant rá. Először nem is tudja, hogy mit mondjon. Fél, hogy bármit mond, azzal egy újabb lavinát indít el. Nem akar vitatkozni, nem akar másokat bántani, nem akarja, hogy őt bántsák. Nyugalomra és szeretetre vágyik. Jelenleg azonban abban sem biztos, hogy ő hasonlóképp örül-e annak, hogy Mai megtalálta.*
- Persze, beszéljünk. Amúgy is kell. Szikra tegnap idehozott egy fiút. Befogadtam. *Nem fűz hozzá semmit, hogy Intath már nincs itt, de legbelül nagyon megkönnyebbül. Jobb így, nincs is itt a helye, ha tényleg ilyen. Nimeril-nek talán igaza volt vele kapcsolatban.*
- Mit szeretnél? *fűzi még hozzá az erőtlen kérdést.*
*Semmire sem volt jobban szüksége annál, minthogy a páros távozása után beburkolózhasson a félelmetesen csendes magányba. Sok mindent át kell gondolnia, sokféle érzés kavarog most a lelkében.
Szégyenérzet, bűnbánás, de ezek leginkább a múltbeli Aleniá-ra érkezett vádak miatt, mert abban kétségkívül igaza volt egykori orvosának, hogy a múltban sokszor igazságtalanul viselkedett másokkal, és mindennél többre értékelte a saját jólétét. Nem számított semmi más, csak az, hogy neki jó legyen. De ezt a leckét már megtanulta. Megtanulta akkor, mikor látszólag ártatlanul élt át szörnyű fizikai és lelki kínokat.
Megalázottság és csalódottság. Luninari figyelmeztette ugyan, hogy Intath személyisége nem biztos, hogy összeférhető lesz az övével, de nem számított rá, hogy ilyen rosszul alakul majd. A férfi egy csepp tiszteletet sem tanúsított az irányába, pedig nem is ismerik egymást. Egyáltalán nem ezt érdemelte.
Düh és igazságtalanság. Azzal vádolni őt, hogy rosszul bánna Luninari-val, rettenetesen fáj. Sok mindenre képes volt a múltban, ezt továbbra is elfogadja, de erre az egyre nem. Hogyan is tehetné ezt meg az egyetlen személlyel, aki feltétel nélkül mindig szeretettel fordult hozzá?
Ahogy próbál számot vetni róla, hogy mi minden történt ebben a rövid időben, rájön, hogy képtelen minden egyes érzésről ítéletet hirdetni magában. Abban az egyben biztos, hogy ideje az istennőhöz fordulnia. Nem azért, hogy vigaszt keressen nála, sokkal inkább megbocsájtást a múltban elkövetett hibáiért. Intath ráébresztette arra, hogy hiába tagadja meg régi önmagát, attól még fenyegető árnyékként ott lebeg felette, és ha képtelen ezen az árnyékon túl látni, akkor arra is képtelen, hogy bebizonyítsa másoknak, az új Alenia már nem olyan borzalmas, mint az elf által lefestett kép.
Mai így valóban a lerombolt oltár előtt találhatja meg őt. Nem zavarja meg őt a lány, már épp felállt az addigi térdelő pózból, mikor a kopogást hallja. Nem válaszol, de nem is kell, az ajtó mögül hamar előbukkan a félvér. Kisírt szemekkel, megtört ábrázattal pillant rá. Először nem is tudja, hogy mit mondjon. Fél, hogy bármit mond, azzal egy újabb lavinát indít el. Nem akar vitatkozni, nem akar másokat bántani, nem akarja, hogy őt bántsák. Nyugalomra és szeretetre vágyik. Jelenleg azonban abban sem biztos, hogy ő hasonlóképp örül-e annak, hogy Mai megtalálta.*
- Persze, beszéljünk. Amúgy is kell. Szikra tegnap idehozott egy fiút. Befogadtam. *Nem fűz hozzá semmit, hogy Intath már nincs itt, de legbelül nagyon megkönnyebbül. Jobb így, nincs is itt a helye, ha tényleg ilyen. Nimeril-nek talán igaza volt vele kapcsolatban.*
- Mit szeretnél? *fűzi még hozzá az erőtlen kérdést.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-10 10:37:18
Üzenet elküldve: 2025-01-10 10:37:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szarvaslélek//
*Meglehetősen sok minden kavarog a fejében. Elbúcsúztatva az elfet, akivel még utoljára egy kicsit egymásba gabalyodhattak, már nincs oka arra, hogy hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét. Szép volt és bárcsak ügethetne utána Borssal, de most ezer és egy fontosabb dolga van. A felelősség rá nem teherként nehezedik, élvezi, így hamar engedi el a gondolatát a szőkének, majd visszatér rá, ha arra tere van.
Ahogy átsétál az előtéren át, hallja Luninari és Szikra hangját kiszűrődni a konyha felől. Így némileg megnyugszik, hogy nincsenek magukra hagyva a kölykök, de be már nem köszön, este úgyis osztatlan figyelme lesz a gyerekeké. Addig túl kell esni néhány „apróságon”. Hezitál, mielőtt felmenne a lépcsőn, a fájó kezére néz. Nem, nem fogja meginni azt a zöld italt. Ha fáj, hát fájjon, legalább nem felejti el tőle, hogy mi miatt volt olyan ideges, amit soha nem lehet rajta látni, hisz olyan mesterien takarja el eddig, de most mégis sikerült és kibukott belőle. Intath jelenléte sok mindent felkavart és sok mindent megváltoztatott. Ezért nem hisz a véletlen találkozásokban.
Továbbindul, hogy az emeleten bekopogjon Aleniá-hoz, de választ nem kap, így félszegen benyit hozzá, viszont így sem jut előrébb. Gondolkodóba esik, aztán megtalálja fejében a megoldást. Az „Eeyr szobában” van valószínűleg. Fel is sóhajt. Már kissé enyhült a harag. Pontosan tudja, hogy a nő semmit nem tesz direkt, ártó szándékkal, de mentséget így is nehezen talál neki. Ettől még ő, aki a lelket kutatja, úgy kell hozzáállnia, hogy megfelelő szavakat szedjen ki belőle és a megfelelő döntéseket csikarja ki. Nem csak vele, nem csak Luninari-val játszik az, aki meggondolatlan és kissé sekélyes. A gyerekek egyre többen lesznek és a ház még nem készült fel a fogadásukra teljesen, s soha nem is fog, hogyha a vezetés nem sziklaszilárd. A kezébe kell vennie a dolgokat, meg kell oldania ezt az egész helyzetet, úgy, hogy mindenki jól járjon. De ehhez tudni kell a nő gondolatait és nyugodt légkörben beszélni vele, segíteni neki, úgy, hogy igazából Mai vezeti ezt is. Testhezálló, ámbár most nem fűlik a foga még egyszer ahhoz, hogy ugyanazokat az ostobaságokat és tereléseket hallja, vagy épp ne hallja a másiktól.
Kopog szintén, s hamar nyílik is az ajtó.*
- Alenia, örülök, hogy megtaláltalak. Tudunk beszélni? Már egyedül vagyok.
*Meglehetősen sok minden kavarog a fejében. Elbúcsúztatva az elfet, akivel még utoljára egy kicsit egymásba gabalyodhattak, már nincs oka arra, hogy hagyja, hogy bármi is elterelje a figyelmét. Szép volt és bárcsak ügethetne utána Borssal, de most ezer és egy fontosabb dolga van. A felelősség rá nem teherként nehezedik, élvezi, így hamar engedi el a gondolatát a szőkének, majd visszatér rá, ha arra tere van.
Ahogy átsétál az előtéren át, hallja Luninari és Szikra hangját kiszűrődni a konyha felől. Így némileg megnyugszik, hogy nincsenek magukra hagyva a kölykök, de be már nem köszön, este úgyis osztatlan figyelme lesz a gyerekeké. Addig túl kell esni néhány „apróságon”. Hezitál, mielőtt felmenne a lépcsőn, a fájó kezére néz. Nem, nem fogja meginni azt a zöld italt. Ha fáj, hát fájjon, legalább nem felejti el tőle, hogy mi miatt volt olyan ideges, amit soha nem lehet rajta látni, hisz olyan mesterien takarja el eddig, de most mégis sikerült és kibukott belőle. Intath jelenléte sok mindent felkavart és sok mindent megváltoztatott. Ezért nem hisz a véletlen találkozásokban.
Továbbindul, hogy az emeleten bekopogjon Aleniá-hoz, de választ nem kap, így félszegen benyit hozzá, viszont így sem jut előrébb. Gondolkodóba esik, aztán megtalálja fejében a megoldást. Az „Eeyr szobában” van valószínűleg. Fel is sóhajt. Már kissé enyhült a harag. Pontosan tudja, hogy a nő semmit nem tesz direkt, ártó szándékkal, de mentséget így is nehezen talál neki. Ettől még ő, aki a lelket kutatja, úgy kell hozzáállnia, hogy megfelelő szavakat szedjen ki belőle és a megfelelő döntéseket csikarja ki. Nem csak vele, nem csak Luninari-val játszik az, aki meggondolatlan és kissé sekélyes. A gyerekek egyre többen lesznek és a ház még nem készült fel a fogadásukra teljesen, s soha nem is fog, hogyha a vezetés nem sziklaszilárd. A kezébe kell vennie a dolgokat, meg kell oldania ezt az egész helyzetet, úgy, hogy mindenki jól járjon. De ehhez tudni kell a nő gondolatait és nyugodt légkörben beszélni vele, segíteni neki, úgy, hogy igazából Mai vezeti ezt is. Testhezálló, ámbár most nem fűlik a foga még egyszer ahhoz, hogy ugyanazokat az ostobaságokat és tereléseket hallja, vagy épp ne hallja a másiktól.
Kopog szintén, s hamar nyílik is az ajtó.*
- Alenia, örülök, hogy megtaláltalak. Tudunk beszélni? Már egyedül vagyok.
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-10 03:53:38
Üzenet elküldve: 2025-01-10 03:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A doki kimondottan kerüli a bonyolult és nehezen megoldható dolgokat. A problémás betegeket, a fizikai munkát, a fejtörőkre is hamar rá szokott unni. Kizárólag az alkímia és nők számítanak kivételnek. Őket még a bonyolultságuk ellenére is szereti. Út közben kevés szó hangzik el köztük míg az istállóhoz érnek. Ott az elf szintén a lovát keresi, de csak azért, hogy megvan-e még. Ugyanis csak kölcsön állat és mivel az aranysörény elég egyedi ezért hasonlót se tudna szerezni ha nyoma veszne. A vörös pedig lehet szívére venne egy ilyesmit. Szerencsére megvan. Úgy ahogy otthagyták még tegnap. Le se rámoltak róla. Mikor a félvér magára vállalja, hogy felpakol akkor ő van olyan nagylelkű, hogy átadja neki a lehetőséget. Úgy is jobban szeretni nézni az ilyesmit. Főleg ha egy csinos lány teszi. Mondjuk a ruha takarhatna kevesebbet is, de majd legközelebb. Viszont nem hagyják csak úgy nézelődni mert kapja a kezébe a fogni valókat. Nem erről volt szó. A lány, azt mondta, hogy majd ő. Nem, hogy ő miközben a doki elvégzi a munka nehezét. Ennek ellenére teszi amit a lány mond és felkerülnek ezek az üvegek is az állatra. Már csak az a kérdés, hogy otthon, hogy veszi le. Az lesz még vicces. Meg az állat gazdájának a feje mikor itt a városban keresi a lovát és a ligetben találja meg. Kénytelen lesz majd kiengesztelni. Most viszont másik nő áll mellette. Akinek kékjeiben a tüzet látva már húzza is magához. Ez hiányozni fog neki. A lángolás, a kielégíthetetlen vágyak, az édes ajkak, a formás test amit búcsúzóul még szégyentelenül körbejár a keze.*
-Várok rád.
*Bizony a kékszemű is kiérdemelte a helyét a doki gondolatai között. Az állatot kantárszáron vezetve, csonka kezével a zsebében, indul meg a főtér felé. Hosszú hazaút vár még rá. Ezt már előre szívesen kihagyná.*
*A doki kimondottan kerüli a bonyolult és nehezen megoldható dolgokat. A problémás betegeket, a fizikai munkát, a fejtörőkre is hamar rá szokott unni. Kizárólag az alkímia és nők számítanak kivételnek. Őket még a bonyolultságuk ellenére is szereti. Út közben kevés szó hangzik el köztük míg az istállóhoz érnek. Ott az elf szintén a lovát keresi, de csak azért, hogy megvan-e még. Ugyanis csak kölcsön állat és mivel az aranysörény elég egyedi ezért hasonlót se tudna szerezni ha nyoma veszne. A vörös pedig lehet szívére venne egy ilyesmit. Szerencsére megvan. Úgy ahogy otthagyták még tegnap. Le se rámoltak róla. Mikor a félvér magára vállalja, hogy felpakol akkor ő van olyan nagylelkű, hogy átadja neki a lehetőséget. Úgy is jobban szeretni nézni az ilyesmit. Főleg ha egy csinos lány teszi. Mondjuk a ruha takarhatna kevesebbet is, de majd legközelebb. Viszont nem hagyják csak úgy nézelődni mert kapja a kezébe a fogni valókat. Nem erről volt szó. A lány, azt mondta, hogy majd ő. Nem, hogy ő miközben a doki elvégzi a munka nehezét. Ennek ellenére teszi amit a lány mond és felkerülnek ezek az üvegek is az állatra. Már csak az a kérdés, hogy otthon, hogy veszi le. Az lesz még vicces. Meg az állat gazdájának a feje mikor itt a városban keresi a lovát és a ligetben találja meg. Kénytelen lesz majd kiengesztelni. Most viszont másik nő áll mellette. Akinek kékjeiben a tüzet látva már húzza is magához. Ez hiányozni fog neki. A lángolás, a kielégíthetetlen vágyak, az édes ajkak, a formás test amit búcsúzóul még szégyentelenül körbejár a keze.*
-Várok rád.
*Bizony a kékszemű is kiérdemelte a helyét a doki gondolatai között. Az állatot kantárszáron vezetve, csonka kezével a zsebében, indul meg a főtér felé. Hosszú hazaút vár még rá. Ezt már előre szívesen kihagyná.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-09 18:46:58
Üzenet elküldve: 2025-01-09 18:46:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Arra, hogy magával törődve inkább hátrébb lépjen a gyerekektől, még az a két zöld szem sem elég. Bár igen sokat megláttatott vele. A Dokinak a lányok a fontosak, Mai-nak pedig a kölykök. Más indítékok, más érvek és más kapcsolódások, de mondhatni, egy irányba vezet az út. Sajnos az istálló felé jelenesetben. De talán jobb is most elbúcsúzni, bármennyire hiányzik a bőréről a férfi érintése. Azokban a karokban minden sokkal egyszerűbb, de azért Mai szereti, ha valami bonyolult és nehezen megoldható. Most lesz feladata bőven.
A férfire mosolyog, ahogy válaszol neki, majd finoman rácsap a fenekére. Legalább a tervek megmaradtak, talán lesz néha egy-egy perce forgatni a fejében ezt is, hogy lekapcsolódjon arról a rengeteg mindenről, ami a buja gondolatok helyére kerül. Kicsit majd visszahozza.
A lovakhoz érve először az ő fekete kis Borsának a fejét simítja végig, de aztán annak új társaságához lép, amit egy napig, ha nem tovább élvezhetett.*
- Majd ezt én.
*Villannak a fogak, mintha csak arra várt volna, hogy valamihez erőt kelljen kifejteni. Ahogy a piacon felpakolták azt a paripát, az hagy némi kivetnivalót maga után, de ezt fogja ő helyre tenni. Végtére is a pakoláshoz ért. Nagy dolgok kis helyet foglaljanak el, kicsik, pedig még kisebbet. Serénykedik egy darabon, szinte belefeledkezve, néha a másik kezébe adva ezt-azt, hogy tartsa, amíg muszáj. Mindennek megvan a helye és olyan biztosan tart, mintha úgy teremtették volna. Ez a művelet talán cseppet sem illik ahhoz a csinos ruhához, de még a félvérhez sem. De szüksége volt rá. Elégedetten porolja le a kezét, az sem érdekli, hogy még mindig fáj, majd ugyan még mindig szomorkás és kiábrándult tekintettel, de szemeiben pislákoló tűzzel néz a másikra. Kedves neki, legyen akármilyen heves, legyen bármilyen a természete, tartása, szavajárása. Még az a nadrágba törölt zsíros kéz sem veszi el tőle a kedvét. De most el kell engedni.*
- Vigyázz magadra, Édes!
*Mondja ezt, mintha csatába indulna legalább. De hogyan is tudná félretenni a vonzalmát annyira, hogy ne féltse azt, akit nem kell? Nem is akarja. Még utoljára hozzábújna, s egy igen árulkodó csókkal engedné útjára, viszontlátást remélve. De nem kell ettől több; se szó, se semmi. Egészen addig szomorú az ábrázata, amíg vissza nem ér a bejárathoz. Ott hátra dobja a haját és úgy lép be, mintha a világon semmi nem történt volna. Mintha nem kavarogna minden belül.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.09 19:05:44
*Arra, hogy magával törődve inkább hátrébb lépjen a gyerekektől, még az a két zöld szem sem elég. Bár igen sokat megláttatott vele. A Dokinak a lányok a fontosak, Mai-nak pedig a kölykök. Más indítékok, más érvek és más kapcsolódások, de mondhatni, egy irányba vezet az út. Sajnos az istálló felé jelenesetben. De talán jobb is most elbúcsúzni, bármennyire hiányzik a bőréről a férfi érintése. Azokban a karokban minden sokkal egyszerűbb, de azért Mai szereti, ha valami bonyolult és nehezen megoldható. Most lesz feladata bőven.
A férfire mosolyog, ahogy válaszol neki, majd finoman rácsap a fenekére. Legalább a tervek megmaradtak, talán lesz néha egy-egy perce forgatni a fejében ezt is, hogy lekapcsolódjon arról a rengeteg mindenről, ami a buja gondolatok helyére kerül. Kicsit majd visszahozza.
A lovakhoz érve először az ő fekete kis Borsának a fejét simítja végig, de aztán annak új társaságához lép, amit egy napig, ha nem tovább élvezhetett.*
- Majd ezt én.
*Villannak a fogak, mintha csak arra várt volna, hogy valamihez erőt kelljen kifejteni. Ahogy a piacon felpakolták azt a paripát, az hagy némi kivetnivalót maga után, de ezt fogja ő helyre tenni. Végtére is a pakoláshoz ért. Nagy dolgok kis helyet foglaljanak el, kicsik, pedig még kisebbet. Serénykedik egy darabon, szinte belefeledkezve, néha a másik kezébe adva ezt-azt, hogy tartsa, amíg muszáj. Mindennek megvan a helye és olyan biztosan tart, mintha úgy teremtették volna. Ez a művelet talán cseppet sem illik ahhoz a csinos ruhához, de még a félvérhez sem. De szüksége volt rá. Elégedetten porolja le a kezét, az sem érdekli, hogy még mindig fáj, majd ugyan még mindig szomorkás és kiábrándult tekintettel, de szemeiben pislákoló tűzzel néz a másikra. Kedves neki, legyen akármilyen heves, legyen bármilyen a természete, tartása, szavajárása. Még az a nadrágba törölt zsíros kéz sem veszi el tőle a kedvét. De most el kell engedni.*
- Vigyázz magadra, Édes!
*Mondja ezt, mintha csatába indulna legalább. De hogyan is tudná félretenni a vonzalmát annyira, hogy ne féltse azt, akit nem kell? Nem is akarja. Még utoljára hozzábújna, s egy igen árulkodó csókkal engedné útjára, viszontlátást remélve. De nem kell ettől több; se szó, se semmi. Egészen addig szomorú az ábrázata, amíg vissza nem ér a bejárathoz. Ott hátra dobja a haját és úgy lép be, mintha a világon semmi nem történt volna. Mintha nem kavarogna minden belül.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.09 19:05:44
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-09 18:11:17
Üzenet elküldve: 2025-01-09 18:11:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A legrosszabbat feltételezve nem érhetnek csalódások. A lány helyzetébe meg bár nem tudja magát beleélni, de tisztában van vele, hogy meghatározó dolog számára, hogy minek született. És bár elhomályosíthatják a gondolatait a kis utcamocskok, de nem ártana ha rajtuk túl nézne rá a helyzetére. Akkor is ha fáj. A csók hatására szinte belé kapaszkodik a lány. Ettől ő is szorosabban magához vonja, azt a törékeny testet. Megadja neki amire most szüksége van. Ki tudja meddig tart míg egymásba gabalyodva kicsit hagyják magukat elveszni? Hisz Ilyenkor minden egyszerűbb és minden kellemesebb. Mikor elválnak összeszedik még magukat és azokat az italokat aztán mehetnek is. Most már tényleg az istálló felé. A léptei higgadtabbak. Ez nem a harag elmúlását jelenti, csak annak intenzitása változott. Kimért nyugalommal vagy vad hévvel égetné fel az árvaházat nem számítana. A másik szavai hallatán a lányra néz majd megpaskolja, azt a csinos ruhába bújtatott feneket.*
-Az ágyában is.
*A legrosszabbat feltételezve nem érhetnek csalódások. A lány helyzetébe meg bár nem tudja magát beleélni, de tisztában van vele, hogy meghatározó dolog számára, hogy minek született. És bár elhomályosíthatják a gondolatait a kis utcamocskok, de nem ártana ha rajtuk túl nézne rá a helyzetére. Akkor is ha fáj. A csók hatására szinte belé kapaszkodik a lány. Ettől ő is szorosabban magához vonja, azt a törékeny testet. Megadja neki amire most szüksége van. Ki tudja meddig tart míg egymásba gabalyodva kicsit hagyják magukat elveszni? Hisz Ilyenkor minden egyszerűbb és minden kellemesebb. Mikor elválnak összeszedik még magukat és azokat az italokat aztán mehetnek is. Most már tényleg az istálló felé. A léptei higgadtabbak. Ez nem a harag elmúlását jelenti, csak annak intenzitása változott. Kimért nyugalommal vagy vad hévvel égetné fel az árvaházat nem számítana. A másik szavai hallatán a lányra néz majd megpaskolja, azt a csinos ruhába bújtatott feneket.*
-Az ágyában is.
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-09 16:31:27
Üzenet elküldve: 2025-01-09 16:31:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Minden szóra emlékszik, illetve mindenre, aminek nem adott hangot a nő és pontosan ezért is olyan haragos. Bár egy kicsit tova szállt, ahogy kiengedte a hangját, de ennyi nem lesz elég. Tennie is kell valamit, nem fog tudni csak úgy árgus szemekkel figyelni arra, amire most szükséges lesz. Jó kicsit a másik ölelésébe bújni, ez is sokat segít, hogy hidegebbé váljon a feje, de még ez sem elég ahhoz, hogy ne ezer és egy ötlet forogjon benne, esetleg annyi változással, hogy már nem csak a düh vezérli ezeket. Kibújik a karokból, majd újra azokat a zöldeket nézi. Ez nem az a helyzet, hogy el tudna bennük veszni és az új lakását sem azért ajánlotta fel, mert menne vele. Már sürgeti, hogy dolga van, de tudja jól, hogy alig pár percük maradt, amit ha nem is olyan lánggal, hogy felégesse a rezidenciát, de kihasználna. Az az ölelés pont erre volt jó. Csak figyeli a másik szavait. Ha előbb mondta volna azt, amit, akkor úgy lehet, hogy a szeme is bepárásodna, vagy egy akaratlan földrengést okozna a mágiájával. Milyen szép is lenne, ha a Nia által tanítottakat használná arra, hogy feldúlja a házát. Ami az övé. Még. Csak biccent egyet, enyhe szomorúsággal a kékekben. Ilyen aljasságot ő ugyan nem feltételez, de már erre ezerszer gondolt a beszélgetés alatt: mikor számított, ha valakinek úgy ártanak, hogy az nem szándékos? Attól még fáj. Bár Mai nem viseli olyan nehezen, azok a szavak fent túl nagyot ütöttek. Hiszen az egész életét megbélyegezte ez a kis apróság. Emiatt nem fogadták el otthon soha és emiatt nem tudja semmibe nézni azokat, akik ugyanezen értékrend szerint élik az életüket. Felsóhajt, majd elfordítaná a fejét, de mielőtt megtehetné kap egy csókot. Visszafonja a kezeit a másik köré és olyan szorosan öleli, hogy elmúlhasson a méreg hatása, amit most visszanyelt.*
- Igen sok mindenen fogok…
*Ha a másik úgy tűnik, hogy kész, akkor elindulna vele ki az istállóhoz. Nagy szerencséje van a félvérrel, mert ha az állatokhoz nem maradéktalanul, de a kötözéshez igen jól ért. Nori tudna mesélni, milyen erősen tud rögzíteni ezt-azt, példának okáért egy fűzőt, vagy egy eszeveszett Sa'Tereth imádó kezeit. Majd azokon a csomókon kiéli magát, mert a nemlétező erejének összesét bele fogja adni, hogy mindent szépen el tudjon vinni a másik. *
- Ha megoldódik ez az egész, az ágyában fogjuk megünnepelni.
*Mondja csak úgy mellékesen. Mert bármi is történjék, nem akarja a közelben tudni Niá-t. Most biztos nem. Talán enyhül a dolog, ha lát rajta majd valami tenni akarást, de addig nincs a fejében semmi, ami túl kegyelmes.*
*Minden szóra emlékszik, illetve mindenre, aminek nem adott hangot a nő és pontosan ezért is olyan haragos. Bár egy kicsit tova szállt, ahogy kiengedte a hangját, de ennyi nem lesz elég. Tennie is kell valamit, nem fog tudni csak úgy árgus szemekkel figyelni arra, amire most szükséges lesz. Jó kicsit a másik ölelésébe bújni, ez is sokat segít, hogy hidegebbé váljon a feje, de még ez sem elég ahhoz, hogy ne ezer és egy ötlet forogjon benne, esetleg annyi változással, hogy már nem csak a düh vezérli ezeket. Kibújik a karokból, majd újra azokat a zöldeket nézi. Ez nem az a helyzet, hogy el tudna bennük veszni és az új lakását sem azért ajánlotta fel, mert menne vele. Már sürgeti, hogy dolga van, de tudja jól, hogy alig pár percük maradt, amit ha nem is olyan lánggal, hogy felégesse a rezidenciát, de kihasználna. Az az ölelés pont erre volt jó. Csak figyeli a másik szavait. Ha előbb mondta volna azt, amit, akkor úgy lehet, hogy a szeme is bepárásodna, vagy egy akaratlan földrengést okozna a mágiájával. Milyen szép is lenne, ha a Nia által tanítottakat használná arra, hogy feldúlja a házát. Ami az övé. Még. Csak biccent egyet, enyhe szomorúsággal a kékekben. Ilyen aljasságot ő ugyan nem feltételez, de már erre ezerszer gondolt a beszélgetés alatt: mikor számított, ha valakinek úgy ártanak, hogy az nem szándékos? Attól még fáj. Bár Mai nem viseli olyan nehezen, azok a szavak fent túl nagyot ütöttek. Hiszen az egész életét megbélyegezte ez a kis apróság. Emiatt nem fogadták el otthon soha és emiatt nem tudja semmibe nézni azokat, akik ugyanezen értékrend szerint élik az életüket. Felsóhajt, majd elfordítaná a fejét, de mielőtt megtehetné kap egy csókot. Visszafonja a kezeit a másik köré és olyan szorosan öleli, hogy elmúlhasson a méreg hatása, amit most visszanyelt.*
- Igen sok mindenen fogok…
*Ha a másik úgy tűnik, hogy kész, akkor elindulna vele ki az istállóhoz. Nagy szerencséje van a félvérrel, mert ha az állatokhoz nem maradéktalanul, de a kötözéshez igen jól ért. Nori tudna mesélni, milyen erősen tud rögzíteni ezt-azt, példának okáért egy fűzőt, vagy egy eszeveszett Sa'Tereth imádó kezeit. Majd azokon a csomókon kiéli magát, mert a nemlétező erejének összesét bele fogja adni, hogy mindent szépen el tudjon vinni a másik. *
- Ha megoldódik ez az egész, az ágyában fogjuk megünnepelni.
*Mondja csak úgy mellékesen. Mert bármi is történjék, nem akarja a közelben tudni Niá-t. Most biztos nem. Talán enyhül a dolog, ha lát rajta majd valami tenni akarást, de addig nincs a fejében semmi, ami túl kegyelmes.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-09 16:02:48
Üzenet elküldve: 2025-01-09 16:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ha nem estek volna túl rajta korábban akkor a doki talán adna lehetőséget rá, hogy a lány valamilyen formában kiengedhesse a haragját. Talán majd legközelebb. Sok mindent elterveztek. Elhangzott aminek el kellett a másik pedig hozzábújik. A doki megsimogatja, azt a buksit és bár a lány nem láthatja, de elhúzza a száját. Ugyanis van még valami amiről szót kell emelni. Hagyja, hogy kicsit lehiggadjon a félvér, majd újra maga felé fordítja annak arcát.*
-Tudod, hogy nem csak arról a két lányról volt szó.*Néz a kékekbe, hogy megértette-e a másik, hogy kire gondol. Valószínűleg nem úgyhogy folytatja.*Mit gondolsz téged véletlenül vett fel?
*A főnökasszony ugyanis szóra se illette, azt hogy egy terméketlen félvért gyerekek közé enged. Viszont volt a teremben egy másik félvér is akinek az irányába se nézett mikor ez a vád elhangzott.*
-Gondolkodj el ezen!
*Tanácsolja és lehel egy lágy csókot a másik ajkaira. Ezzel megtette ő is amit meg kellett. Adott még egy gondolkodni valót a kisasszonynak. Most már tényleg csak össze kell szedni azokat az italokat és feltenni a lóra valahogy mindennel együtt. Ha a lány is annyira ért az állatokhoz mint ő akkor az szép művelet lesz.*
*Ha nem estek volna túl rajta korábban akkor a doki talán adna lehetőséget rá, hogy a lány valamilyen formában kiengedhesse a haragját. Talán majd legközelebb. Sok mindent elterveztek. Elhangzott aminek el kellett a másik pedig hozzábújik. A doki megsimogatja, azt a buksit és bár a lány nem láthatja, de elhúzza a száját. Ugyanis van még valami amiről szót kell emelni. Hagyja, hogy kicsit lehiggadjon a félvér, majd újra maga felé fordítja annak arcát.*
-Tudod, hogy nem csak arról a két lányról volt szó.*Néz a kékekbe, hogy megértette-e a másik, hogy kire gondol. Valószínűleg nem úgyhogy folytatja.*Mit gondolsz téged véletlenül vett fel?
*A főnökasszony ugyanis szóra se illette, azt hogy egy terméketlen félvért gyerekek közé enged. Viszont volt a teremben egy másik félvér is akinek az irányába se nézett mikor ez a vád elhangzott.*
-Gondolkodj el ezen!
*Tanácsolja és lehel egy lágy csókot a másik ajkaira. Ezzel megtette ő is amit meg kellett. Adott még egy gondolkodni valót a kisasszonynak. Most már tényleg csak össze kell szedni azokat az italokat és feltenni a lóra valahogy mindennel együtt. Ha a lány is annyira ért az állatokhoz mint ő akkor az szép művelet lesz.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-09 08:56:01
Üzenet elküldve: 2025-01-09 08:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem szereti, ha nem az a hideg maszk van rajta, ami alá nem látnak be. Bár egyáltalán nem kellene, hogy érdekelje, hogy a másik mit lát belőle, hiszen nincs mit takargatnia. Látta egy nap leforgása alatt mindenhogy, ahogy más még nem. Felesleges eltitkolnia ezeket az érzéseket, hiszen nem sokkal másabb a gondolata, mint a férfié. Talán kicsit szelídebb. Mégis elkapja a tekintetét, amikor ráeszmél, hogy nem akarta, hogy ez kijöjjön.
Az elf keze az állához ér, majd sokkal nyugodtabb hangon szólal meg, miközben végig simít az arcán. Utálja ezt az egész helyzetet; akinek dolgozik, hogy az árváit így nem tudja biztonságban, hogy még neki kell majd a nőt megsegítenie, hogy jól döntsön, és senkinek ne eshessen bántódása és azt is utálja, hogy elmegy a másik, majd úgy kell tennie a kicsik előtt, mintha semmi nem is történt volna. Persze ez megy neki, de a zöldeket látva még távolinak tűnik, hogy meg se rezdüljön az arca. Mit lehetne erre még mondani? Ha a másik hagyja, egy egészen kicsit hozzábújna, majd úgy szólal meg.*
- Kikísérlek.
*Végül csak elengedi és a ládához nyúl, a még fájó kezével. Valahogy nem akarja meginni azt a zöld italt, de meg fogja. Szereti az emlékeztetőket.
A kis dobozban helyet kap 30 Világoszöld varázsital Intath Aldeis számára.
Helyet kap benne 17 Világoskék varázsital is, amit Intath Aldeis kedvére felhasználhat, , de az ígért 4 Piros varázsital sem maradhat ki Intath Aldeis szerzeményei közül. És ott van még 6 Fakósárga varázsital, ki másnak, mint Intath Aldeis-nak. Ki nem maradhatott közülük a 6 Halványlila varázsital sem, ami Intath Aldeis gyűjteményét fogja színesíteni, Egészen addig, amíg 6 Világosbarna varázsitallal össze nem keveri Intath Aldeis, vagy csinál vele, amit akar. Azt azért reméli, hogy a 3 Fehér varázsitalt neki kotyvasztja majd össze Intath Aldeis. Kicsit sokszor jár a fejében a másik neve, de ez megbocsátható. Igen szép volt az együtt töltött idő, leszámítva azt, ami nemrég történt. *
*Nem szereti, ha nem az a hideg maszk van rajta, ami alá nem látnak be. Bár egyáltalán nem kellene, hogy érdekelje, hogy a másik mit lát belőle, hiszen nincs mit takargatnia. Látta egy nap leforgása alatt mindenhogy, ahogy más még nem. Felesleges eltitkolnia ezeket az érzéseket, hiszen nem sokkal másabb a gondolata, mint a férfié. Talán kicsit szelídebb. Mégis elkapja a tekintetét, amikor ráeszmél, hogy nem akarta, hogy ez kijöjjön.
Az elf keze az állához ér, majd sokkal nyugodtabb hangon szólal meg, miközben végig simít az arcán. Utálja ezt az egész helyzetet; akinek dolgozik, hogy az árváit így nem tudja biztonságban, hogy még neki kell majd a nőt megsegítenie, hogy jól döntsön, és senkinek ne eshessen bántódása és azt is utálja, hogy elmegy a másik, majd úgy kell tennie a kicsik előtt, mintha semmi nem is történt volna. Persze ez megy neki, de a zöldeket látva még távolinak tűnik, hogy meg se rezdüljön az arca. Mit lehetne erre még mondani? Ha a másik hagyja, egy egészen kicsit hozzábújna, majd úgy szólal meg.*
- Kikísérlek.
*Végül csak elengedi és a ládához nyúl, a még fájó kezével. Valahogy nem akarja meginni azt a zöld italt, de meg fogja. Szereti az emlékeztetőket.
A kis dobozban helyet kap 30 Világoszöld varázsital Intath Aldeis számára.
Helyet kap benne 17 Világoskék varázsital is, amit Intath Aldeis kedvére felhasználhat, , de az ígért 4 Piros varázsital sem maradhat ki Intath Aldeis szerzeményei közül. És ott van még 6 Fakósárga varázsital, ki másnak, mint Intath Aldeis-nak. Ki nem maradhatott közülük a 6 Halványlila varázsital sem, ami Intath Aldeis gyűjteményét fogja színesíteni, Egészen addig, amíg 6 Világosbarna varázsitallal össze nem keveri Intath Aldeis, vagy csinál vele, amit akar. Azt azért reméli, hogy a 3 Fehér varázsitalt neki kotyvasztja majd össze Intath Aldeis. Kicsit sokszor jár a fejében a másik neve, de ez megbocsátható. Igen szép volt az együtt töltött idő, leszámítva azt, ami nemrég történt. *
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 23:40:52
Üzenet elküldve: 2025-01-08 23:40:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ezzel tényleg elmondta amit akart. A félvér kapott még egy kis felelősséget a nyakába csak, hogy ne unatkozzon. A meghívás pedig más körülmények közt bájos lett volna és tény, hogy az ablakpárkányról hiányzik még a lány fenekének a nyoma, de nem most fogják, azt bepótolni. Az elf különböző főzetekkel és füvekkel tölti majd az idejét, míg a félvér nyakában ott az árvaház az árvákkal, Luninari-val és Alenia-val. Persze mielőtt még indulna van hátra pár dolog. Kezdésnek a másik keze. Ahogy látta nem maradt benne semmi és nem is sérült olyan része a másik kezének, ami problémát okozhat. Mármint ha zöld italt iszik. Amúgy furán is gyógyulhatna. A káromkodás hallatán fel se néz a sebről mintha elment volna a füle mellett. A bocsánatkérés hasonlóképp. Ami, ez után következik, azt már nehéz lenne nem meghallani. Végül csak kibuggyant a félvér véleménye is. Az üveg most már kupakostól visszavándorol az asztalra, az elf keze pedig a lány állára, hogy megemelve a kékekbe nézhessen miközben végigsimít a másik arcán. Nyugodtan szólal meg.*
-Ha van esze kitalál valamit. Ha nem, akkor intézkedek, hogy ne maradjon így. Két nap és eldől.
*Ezzel tényleg elmondta amit akart. A félvér kapott még egy kis felelősséget a nyakába csak, hogy ne unatkozzon. A meghívás pedig más körülmények közt bájos lett volna és tény, hogy az ablakpárkányról hiányzik még a lány fenekének a nyoma, de nem most fogják, azt bepótolni. Az elf különböző főzetekkel és füvekkel tölti majd az idejét, míg a félvér nyakában ott az árvaház az árvákkal, Luninari-val és Alenia-val. Persze mielőtt még indulna van hátra pár dolog. Kezdésnek a másik keze. Ahogy látta nem maradt benne semmi és nem is sérült olyan része a másik kezének, ami problémát okozhat. Mármint ha zöld italt iszik. Amúgy furán is gyógyulhatna. A káromkodás hallatán fel se néz a sebről mintha elment volna a füle mellett. A bocsánatkérés hasonlóképp. Ami, ez után következik, azt már nehéz lenne nem meghallani. Végül csak kibuggyant a félvér véleménye is. Az üveg most már kupakostól visszavándorol az asztalra, az elf keze pedig a lány állára, hogy megemelve a kékekbe nézhessen miközben végigsimít a másik arcán. Nyugodtan szólal meg.*
-Ha van esze kitalál valamit. Ha nem, akkor intézkedek, hogy ne maradjon így. Két nap és eldől.
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 21:13:16
Üzenet elküldve: 2025-01-08 21:13:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt váratlan//
*Egészen meglepődik saját magán, hogy úgy tűnik ezúttal jól el tud beszélgetni egy gyerekkel, úgy, hogy közben még csak feszélyezve sem érzi magát. Legalábbis minél többet beszélnek annál kevésbé aggódik azért, hogy nem fog Ciliára jó benyomást tenni, közben pedig még a beszélgetést is élvezi.
A lány határozottan aranyos, tetszik neki, ahogyan büszkén kihúzza magát, ahogyan annak is örül, hogy az az ötlete támadt, hogy dicsérettel próbálkozzon nála. Végül is, csupa olyan dolgot tesz, amit édesanyjától tanult, ő is gyakran dicsérte őt, hogy magányát ellensúlyozza, és próbálta benne felébreszteni, vagy felerősíteni az önbizalmat.
Ráadásul, ha nem is mond határozottan igent a rántottára, nemet sem, és a testbeszédét is úgy értelmezi, hogy szívesen megtanulja, hogyan kell elkészíteni egy egyszerű, ám annál finomabb ételt.*
- Nimnek igaza volt, a kamilla tényleg nyugtató. Akkor is használhat, ha fáj a gyomrod. Érdekelnek a gyógynövények, és a gyógyítás, vagy csak a véletlen hozta úgy, hogy Nimnek kellett segítened? *kérdi, mert, ha már összehozta őket a sors akkor tényleg szeretné jobban megismerni Ciliát.
Közben abból, hogy a lány a teájáról kérdezi arra következtet, hogy szereti, ez pedig külön jól esik neki.*
- A kedvenc teámhoz nem teafüvet használok, hanem apró árpaszemeket. Megmosom őket, kicsit várok, amíg megszáradnak valamennyire, utána addig pirítom a tűz fölött őket, ameddig aranybarna nem lesz a színük, egy-két szem pedig megég, vagyis megfeketedik. Közben fakanállal kevergetni kell néha, különben az alja nagyon odaég. Utána öntöm fel vízzel és főzöm meg. A végén pedig átöntöm az egészet egy szűrőn, a megfőtt árpaszemek benne maradnak a szűrőben, meg lehet őket enni, a levéből pedig tea lesz. Főzök szívesen, ha szereted, csak az kicsit tovább tart, mint elkészíteni egy rántottát. *ajánlja fel. Szeret örömet szerezni másoknak, még akkor is, ha csak olyan apróságokról van szó, mint egy tea elkészítése.*
- Biztos tényleg óvatos szoktál lenni, de azért én nyugodtabb lennék, ha tényleg inkább szólnál mindig, ha valamihez tüzet kell gyújtanod. *próbál ezek után a lány lelkére hatni. Úgy van vele, hogy a kérés és a szelíd rábeszélés talán sokkal hatásosabb, mintha egyszerűen csak parancsolna, vagy kijelentene valamit. Megint csak saját magából és saját gyerekkorából tud kiindulni ugyanis, és nála mindig jobban működött az ilyesmi, az utóbbit pedig nagyon nem szerette, ahogyan azt sem, ha egy felnőttnek pusztán azért volt igaza valamiben, mert ő volt az idősebb. Szerencséjére édesanyja tudta, hogy mennyire magányos és mindig igyekezett kiállni érte és mellette, ha nagy ritkán bajba került, vagy olyan helyzetbe, hogy mások kemény szavakkal utasították valamire.*
- Rögtön jövök. *mondja ezek után és egy tálcán mindent előhoz a kamrából, ami egy rántottához kell, illetve a hagymát ezúttal kihagyja, viszont van nála vaj, főszerek, kenyér és nyolc tojás, ami lehet kettőjüknek sok lesz, de valamiért nem tudja elképzelni, hogy Cilia tényleg nem éhes, így pedig úgy van vele, hogy mégis fejlődésben lévő szervezet, biztos meg tud legalább négyet enni, ahogyan ő is, aki egyébként is éhes. Ezek után elővesz a tűzhely melletti fiókokból egy vajazó kést, egy-egy villát, és egy-egy mélyebb tányért, végül pedig magát a serpenyőt, amiben főzni fognak.*
- Nézd, előbb jól kikenjük a serpenyőt vajjal. Zsírral is lehetne, de ettől lágyabb íze lesz a rántottának, és egészségesebb is. De, ha nincs vajunk a zsír is megteszi. Aztán a tűz fölé rakjuk, hozzáadunk még kis vajat, és megvárjuk ameddig teljesen szétolvad. *mondja, miközben természetesen demonstrálja is, amit mond.*
- Addig ameddig melegszik a vaj, addig megmossuk a tojásokat, majd pedig szépen összetörjük őket. Mutatom is. *mondja, miközben négy tojást maga elé rak, négyet pedig Cilia elé.* Nézd, így óvatosan odaütjük a tényér széléhez, aztán pedig egyszerűen csak hagyjuk, hogy a tányérba essen a belseje.
*Ezt is megcsinálja, nem csak mondja.*
- Próbáld meg te is. *próbál újra kedvesen mosolyogni.* Nem baj, ha mellé megy egy kicsi, majd a végén letöröljük a pultot. *teszi hozzá, miközben rájön, hogy tulajdonképpen meg sem kérdezte a lányt arról, ami a legfontosabb, hogy szereti-e a rántottát egyáltalán. Nagyon reméli, hogy hozzá hasonlóan igen.*
*Egészen meglepődik saját magán, hogy úgy tűnik ezúttal jól el tud beszélgetni egy gyerekkel, úgy, hogy közben még csak feszélyezve sem érzi magát. Legalábbis minél többet beszélnek annál kevésbé aggódik azért, hogy nem fog Ciliára jó benyomást tenni, közben pedig még a beszélgetést is élvezi.
A lány határozottan aranyos, tetszik neki, ahogyan büszkén kihúzza magát, ahogyan annak is örül, hogy az az ötlete támadt, hogy dicsérettel próbálkozzon nála. Végül is, csupa olyan dolgot tesz, amit édesanyjától tanult, ő is gyakran dicsérte őt, hogy magányát ellensúlyozza, és próbálta benne felébreszteni, vagy felerősíteni az önbizalmat.
Ráadásul, ha nem is mond határozottan igent a rántottára, nemet sem, és a testbeszédét is úgy értelmezi, hogy szívesen megtanulja, hogyan kell elkészíteni egy egyszerű, ám annál finomabb ételt.*
- Nimnek igaza volt, a kamilla tényleg nyugtató. Akkor is használhat, ha fáj a gyomrod. Érdekelnek a gyógynövények, és a gyógyítás, vagy csak a véletlen hozta úgy, hogy Nimnek kellett segítened? *kérdi, mert, ha már összehozta őket a sors akkor tényleg szeretné jobban megismerni Ciliát.
Közben abból, hogy a lány a teájáról kérdezi arra következtet, hogy szereti, ez pedig külön jól esik neki.*
- A kedvenc teámhoz nem teafüvet használok, hanem apró árpaszemeket. Megmosom őket, kicsit várok, amíg megszáradnak valamennyire, utána addig pirítom a tűz fölött őket, ameddig aranybarna nem lesz a színük, egy-két szem pedig megég, vagyis megfeketedik. Közben fakanállal kevergetni kell néha, különben az alja nagyon odaég. Utána öntöm fel vízzel és főzöm meg. A végén pedig átöntöm az egészet egy szűrőn, a megfőtt árpaszemek benne maradnak a szűrőben, meg lehet őket enni, a levéből pedig tea lesz. Főzök szívesen, ha szereted, csak az kicsit tovább tart, mint elkészíteni egy rántottát. *ajánlja fel. Szeret örömet szerezni másoknak, még akkor is, ha csak olyan apróságokról van szó, mint egy tea elkészítése.*
- Biztos tényleg óvatos szoktál lenni, de azért én nyugodtabb lennék, ha tényleg inkább szólnál mindig, ha valamihez tüzet kell gyújtanod. *próbál ezek után a lány lelkére hatni. Úgy van vele, hogy a kérés és a szelíd rábeszélés talán sokkal hatásosabb, mintha egyszerűen csak parancsolna, vagy kijelentene valamit. Megint csak saját magából és saját gyerekkorából tud kiindulni ugyanis, és nála mindig jobban működött az ilyesmi, az utóbbit pedig nagyon nem szerette, ahogyan azt sem, ha egy felnőttnek pusztán azért volt igaza valamiben, mert ő volt az idősebb. Szerencséjére édesanyja tudta, hogy mennyire magányos és mindig igyekezett kiállni érte és mellette, ha nagy ritkán bajba került, vagy olyan helyzetbe, hogy mások kemény szavakkal utasították valamire.*
- Rögtön jövök. *mondja ezek után és egy tálcán mindent előhoz a kamrából, ami egy rántottához kell, illetve a hagymát ezúttal kihagyja, viszont van nála vaj, főszerek, kenyér és nyolc tojás, ami lehet kettőjüknek sok lesz, de valamiért nem tudja elképzelni, hogy Cilia tényleg nem éhes, így pedig úgy van vele, hogy mégis fejlődésben lévő szervezet, biztos meg tud legalább négyet enni, ahogyan ő is, aki egyébként is éhes. Ezek után elővesz a tűzhely melletti fiókokból egy vajazó kést, egy-egy villát, és egy-egy mélyebb tányért, végül pedig magát a serpenyőt, amiben főzni fognak.*
- Nézd, előbb jól kikenjük a serpenyőt vajjal. Zsírral is lehetne, de ettől lágyabb íze lesz a rántottának, és egészségesebb is. De, ha nincs vajunk a zsír is megteszi. Aztán a tűz fölé rakjuk, hozzáadunk még kis vajat, és megvárjuk ameddig teljesen szétolvad. *mondja, miközben természetesen demonstrálja is, amit mond.*
- Addig ameddig melegszik a vaj, addig megmossuk a tojásokat, majd pedig szépen összetörjük őket. Mutatom is. *mondja, miközben négy tojást maga elé rak, négyet pedig Cilia elé.* Nézd, így óvatosan odaütjük a tényér széléhez, aztán pedig egyszerűen csak hagyjuk, hogy a tányérba essen a belseje.
*Ezt is megcsinálja, nem csak mondja.*
- Próbáld meg te is. *próbál újra kedvesen mosolyogni.* Nem baj, ha mellé megy egy kicsi, majd a végén letöröljük a pultot. *teszi hozzá, miközben rájön, hogy tulajdonképpen meg sem kérdezte a lányt arról, ami a legfontosabb, hogy szereti-e a rántottát egyáltalán. Nagyon reméli, hogy hozzá hasonlóan igen.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 21:11:15
Üzenet elküldve: 2025-01-08 21:11:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Belegondolva sokkal jobb is az, ha itt a szobában fortyog neki. Csak ne ő lenne éppen, aki kapja. Minden bizonnyal megijesztette annyira Aleniá-t, hogy komolyan vegye a Dokit, de valahogy nem nézi ki belőle, hogy megoldást fog találni. Nem felesleges a vita, de az az, hogy elvárnak valakitől valamit, aki olyan sekélyes, hogy a megoldása is pontosan ugyanolyan lesz, mint ő. Nem, nem mentség, de felesleges dolog van tőle elvárva. Majd Mai a szájába ad néhány ötletet. Persze most a dühén át csak olyasmik jutnak eszébe, amiknek szintén semmi értelme, de fájdalmasan végződnek. Nem mond már semmit, túl van tárgyalva. Persze, hogy figyelni fog. Sokkal jobban és sokkal több mindenre, mint eddig. Fáj a keze, ezt is épp olyan felesleges kimondani, mint bármit. Érzi, ahogy gyűlik benne valami, de nem robbanhat ki. Oda lenne az álcája.
Azt kapta, amit várt. Csak bólint egyet a lány, igazából minden veszélyes most. Minden egyes szó csak szítja benne azt, amit olyan módszeresen le akar nyomni és lenyelni. Ha nem marad, akkor pedig nem marad. Igaza van. Nemrég még ő gondolta, hogy ezek miatt nem szabadna hátra sorolni a kötelességeket.
Váratlanul éri a másik keze, ahogy ráfonódik az övére. Az arcra kapja a tekintetét. Hiába tudja, hogy orvos, most még azt is képes volt elfelejteni, hogy sebe van és el kellene látni. Bizonytalanul kutatja a vonásokat, nem tőle tart, hanem valami egészen mástól. Ahogy elengedi és az üvegért nyúl, megremeg a keze, majd ahogy az alkohol éri a sebes, vérző felületet, elkattan valami. *
- Aú, Baszd meg! *Szorítja össze a fogait, majd megijedve a zöldeket nézi.* - Nem, nem te. Ne haragudj. *Hogy a falhoz kellett volna inkább csapni, az lehetséges, de az sem akaratlagos volt, ahogy megroppantotta. Túl sok a harag. Tényleg túl sok.*
- Nem fog kitalálni semmi értékelhetőt, tudod te is, ugye? Elég, hogy megijedt? Szerinted bármit felfogott belőle? Mert szerintem, mikor felmegyek, csak kurvára sajnálni fogja magát a szobájában, ahelyett, hogy helyettem vigyázna a gyerekekre, ahogy megígérte. És aztán Luni is kurvára sajnálni fogja, ahelyett, hogy elvárná ő is azt, amit ígértek neki. Ez undorító és te vagy ideges és az én kezem vérzik, ő meg nem ismeri az alapvető szavaknak a jelentését sem, mint barátság meg hála. Ez nincs így rendben, ez nem fog így maradni. *Mondja el egy levegővel feldúltan, majd vesz és kifúj egy szaggatott lélegzetet. Hát ezt nem akarta, hogy kijöjjön. De már mindegy. Talán hamarabb szedi össze most már magát és mehet a dolgára.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Belegondolva sokkal jobb is az, ha itt a szobában fortyog neki. Csak ne ő lenne éppen, aki kapja. Minden bizonnyal megijesztette annyira Aleniá-t, hogy komolyan vegye a Dokit, de valahogy nem nézi ki belőle, hogy megoldást fog találni. Nem felesleges a vita, de az az, hogy elvárnak valakitől valamit, aki olyan sekélyes, hogy a megoldása is pontosan ugyanolyan lesz, mint ő. Nem, nem mentség, de felesleges dolog van tőle elvárva. Majd Mai a szájába ad néhány ötletet. Persze most a dühén át csak olyasmik jutnak eszébe, amiknek szintén semmi értelme, de fájdalmasan végződnek. Nem mond már semmit, túl van tárgyalva. Persze, hogy figyelni fog. Sokkal jobban és sokkal több mindenre, mint eddig. Fáj a keze, ezt is épp olyan felesleges kimondani, mint bármit. Érzi, ahogy gyűlik benne valami, de nem robbanhat ki. Oda lenne az álcája.
Azt kapta, amit várt. Csak bólint egyet a lány, igazából minden veszélyes most. Minden egyes szó csak szítja benne azt, amit olyan módszeresen le akar nyomni és lenyelni. Ha nem marad, akkor pedig nem marad. Igaza van. Nemrég még ő gondolta, hogy ezek miatt nem szabadna hátra sorolni a kötelességeket.
Váratlanul éri a másik keze, ahogy ráfonódik az övére. Az arcra kapja a tekintetét. Hiába tudja, hogy orvos, most még azt is képes volt elfelejteni, hogy sebe van és el kellene látni. Bizonytalanul kutatja a vonásokat, nem tőle tart, hanem valami egészen mástól. Ahogy elengedi és az üvegért nyúl, megremeg a keze, majd ahogy az alkohol éri a sebes, vérző felületet, elkattan valami. *
- Aú, Baszd meg! *Szorítja össze a fogait, majd megijedve a zöldeket nézi.* - Nem, nem te. Ne haragudj. *Hogy a falhoz kellett volna inkább csapni, az lehetséges, de az sem akaratlagos volt, ahogy megroppantotta. Túl sok a harag. Tényleg túl sok.*
- Nem fog kitalálni semmi értékelhetőt, tudod te is, ugye? Elég, hogy megijedt? Szerinted bármit felfogott belőle? Mert szerintem, mikor felmegyek, csak kurvára sajnálni fogja magát a szobájában, ahelyett, hogy helyettem vigyázna a gyerekekre, ahogy megígérte. És aztán Luni is kurvára sajnálni fogja, ahelyett, hogy elvárná ő is azt, amit ígértek neki. Ez undorító és te vagy ideges és az én kezem vérzik, ő meg nem ismeri az alapvető szavaknak a jelentését sem, mint barátság meg hála. Ez nincs így rendben, ez nem fog így maradni. *Mondja el egy levegővel feldúltan, majd vesz és kifúj egy szaggatott lélegzetet. Hát ezt nem akarta, hogy kijöjjön. De már mindegy. Talán hamarabb szedi össze most már magát és mehet a dolgára.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 20:17:15
Üzenet elküldve: 2025-01-08 20:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már nem a húgocska előtt van, hogy jó képet akarjon vágni. Ott visszafogta magát pont annyira amennyire szükséges volt. Most már fortyoghat. Hogy a félvér az, aki ennek fültanúja, azt magának köszönheti. Kell neki mindenféle alakokat felengednie a szobájába. Mikor az üveg széttörik akkor a férfi odakapja a fejét, majd állja a másik tekintetét. Felőle aztán nézhet csúnyán a kisasszonyka. Ha Luninari-nak baja esik akkor nincs az-az isten, aki megóvja ezt a helyet az ő bosszújától.*
-Remélem is.
*Majd hallgat. A szobára ülő csendet a lány töri meg legközelebb. A volt kalóz elhúzza a száját.*
-Azt, kaptam amit vártam.
*A pofájába mondták, hogy nem ért ő semmit és a félvérnek kéne még hálásnak lennie, hogy ellopták tőle a házat. Az meg szart se ér, hogy az életét kockáztatta azért a hülyéért. Szó szerint szóra se volt méltatva. Az ajánlat hallatán már nehéz nem arra gondolni, hogy a másik itt akarja tartani. Arca se rezdül úgy válaszol.*
-Nem. Van munkám.
*Az emlegetett italok. Meg amiket most vett. Legalább elfoglalja magát. Váratlanul a lány kezéért nyúl.*
-Mutasd!
*Majd ha az engedi akkor váratlanul finoman húzná magához, hogy megnézze a sebet.*
-Tartsd itt!
*Következőnek az üvegért nyúl, foggal kihúzza a dugót a kéz fölé tartja.*
-Hjípni fog.
*Szűri a fogai közt és már löttyinti is. Miután kitisztította a sebet visszateszi rá a dugót.*
-Igyál egy zöldet! Legközelebb meg inkább baszd a falhoz!
*Paskolja meg a lány kézfejét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Már nem a húgocska előtt van, hogy jó képet akarjon vágni. Ott visszafogta magát pont annyira amennyire szükséges volt. Most már fortyoghat. Hogy a félvér az, aki ennek fültanúja, azt magának köszönheti. Kell neki mindenféle alakokat felengednie a szobájába. Mikor az üveg széttörik akkor a férfi odakapja a fejét, majd állja a másik tekintetét. Felőle aztán nézhet csúnyán a kisasszonyka. Ha Luninari-nak baja esik akkor nincs az-az isten, aki megóvja ezt a helyet az ő bosszújától.*
-Remélem is.
*Majd hallgat. A szobára ülő csendet a lány töri meg legközelebb. A volt kalóz elhúzza a száját.*
-Azt, kaptam amit vártam.
*A pofájába mondták, hogy nem ért ő semmit és a félvérnek kéne még hálásnak lennie, hogy ellopták tőle a házat. Az meg szart se ér, hogy az életét kockáztatta azért a hülyéért. Szó szerint szóra se volt méltatva. Az ajánlat hallatán már nehéz nem arra gondolni, hogy a másik itt akarja tartani. Arca se rezdül úgy válaszol.*
-Nem. Van munkám.
*Az emlegetett italok. Meg amiket most vett. Legalább elfoglalja magát. Váratlanul a lány kezéért nyúl.*
-Mutasd!
*Majd ha az engedi akkor váratlanul finoman húzná magához, hogy megnézze a sebet.*
-Tartsd itt!
*Következőnek az üvegért nyúl, foggal kihúzza a dugót a kéz fölé tartja.*
-Hjípni fog.
*Szűri a fogai közt és már löttyinti is. Miután kitisztította a sebet visszateszi rá a dugót.*
-Igyál egy zöldet! Legközelebb meg inkább baszd a falhoz!
*Paskolja meg a lány kézfejét.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 18:36:52
Üzenet elküldve: 2025-01-08 18:36:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mai sincs a legjobb kedvében, csak az ő arca hajlamos eltitkolni ezt is, pontosan úgy, mint azt, ha éppen boldog. A másik szavai azért sem esnek jól, mert valahol érzi benne az igazságot. Tényleg egy olyannak dolgozik, akiben most mélységesen csalódott. A szeme általában nyitva, de ezt ki szagolná ki, hogyha alig lát a gyerekeken kívül mást? Persze némileg érezte a felszínességet, de szereti azt csinálni amit, így jobb is volt, hogy nem avatkozik bele Nia semmibe. A röpke érintés talán inkább neki kellett, mint a Dokinak. Kézzelfogható, hogy ott van, még ha most olyan távoli is. Az Aleniá-ról hallottak és az, amiben épp részt vett, nem csak a munkáját tette képlékennyé, hanem mindent, ami egy kicsit is adott. Hinni abban, hogy ténylegesen vezet valamit, s amikor el akar tűnni, akkor van hova. A benne fortyogó méreg csak fokozódik, s amikor kiejti a szavakat a férfi, akkor az egyik kék löttyös üvegcse, amit éppen pakol, megfeszül a kezében, s azzal a kölyökmacska erejével is képes és szétroppantja a markában akaratlanul. Úgy vágja arrébb, mintha egyáltalán nem lenne éles. Az arca pedig most sem mutat semmit, talán csak a mozdulat és a szemek, amik ha lehet, még fagyosabbá válnak.*
- Abban biztos lehetsz.
*Mondja, mit sem törődve a szilánkokkal és beleteszi az utolsó fiolát is egy kisebb dobozba, majd feláll. Nem hogy Luni-t, akit szerinte egyébként nem is kell, de a házat is megóvja, ha addig él is.*
- Másra számítottál?
*Néz kérdően egy kis idő elteltével. Érti a dühöt, azt viszont nem, hogy miért lett hirtelen ilyen ellenséges. Pontosan tudta, hogy miért mennek fel, s azt is kapta, amit várt. Sőt.*
- Ha a közelben akarsz maradni mégis, mehetsz a házba. *Lép a poharához ő is, s végül kiissza. Rá sem néz a kezére. Lenne dolga, de neki is kell egy kis idő.*
*Mai sincs a legjobb kedvében, csak az ő arca hajlamos eltitkolni ezt is, pontosan úgy, mint azt, ha éppen boldog. A másik szavai azért sem esnek jól, mert valahol érzi benne az igazságot. Tényleg egy olyannak dolgozik, akiben most mélységesen csalódott. A szeme általában nyitva, de ezt ki szagolná ki, hogyha alig lát a gyerekeken kívül mást? Persze némileg érezte a felszínességet, de szereti azt csinálni amit, így jobb is volt, hogy nem avatkozik bele Nia semmibe. A röpke érintés talán inkább neki kellett, mint a Dokinak. Kézzelfogható, hogy ott van, még ha most olyan távoli is. Az Aleniá-ról hallottak és az, amiben épp részt vett, nem csak a munkáját tette képlékennyé, hanem mindent, ami egy kicsit is adott. Hinni abban, hogy ténylegesen vezet valamit, s amikor el akar tűnni, akkor van hova. A benne fortyogó méreg csak fokozódik, s amikor kiejti a szavakat a férfi, akkor az egyik kék löttyös üvegcse, amit éppen pakol, megfeszül a kezében, s azzal a kölyökmacska erejével is képes és szétroppantja a markában akaratlanul. Úgy vágja arrébb, mintha egyáltalán nem lenne éles. Az arca pedig most sem mutat semmit, talán csak a mozdulat és a szemek, amik ha lehet, még fagyosabbá válnak.*
- Abban biztos lehetsz.
*Mondja, mit sem törődve a szilánkokkal és beleteszi az utolsó fiolát is egy kisebb dobozba, majd feláll. Nem hogy Luni-t, akit szerinte egyébként nem is kell, de a házat is megóvja, ha addig él is.*
- Másra számítottál?
*Néz kérdően egy kis idő elteltével. Érti a dühöt, azt viszont nem, hogy miért lett hirtelen ilyen ellenséges. Pontosan tudta, hogy miért mennek fel, s azt is kapta, amit várt. Sőt.*
- Ha a közelben akarsz maradni mégis, mehetsz a házba. *Lép a poharához ő is, s végül kiissza. Rá sem néz a kezére. Lenne dolga, de neki is kell egy kis idő.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 18:01:30
Üzenet elküldve: 2025-01-08 18:01:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nincs beszélgetős kedvében. Jobb is lenne ha hozzá se szólnának. Dühös mindenkire. A hugicára, Luninari-ra, az egész nemességre és ebből kap egy kicsit a félvér is. Nem teljesen jogtalanul. Fejet hajt vagy nem, a pénzét igenis a szőkétől kapja és lehet kap majd egy fejmosást is amiért nem pattant azonnal azzal vízzel. Talán azért is, hogy odavitte a volt kalózt. Szóval akár tetszik neki akár nem, de ő ahhoz a hálátlan tolvajhoz tartozik. Neki felel. A kapott simítás vagy megjegyzés nem töri le a férfi ábrázatára kiült rosszkedvet. Ez nem olyan mint egy tüske kihúzása, hogy most már túl is vannak rajta. Majd ha, azt hallja, hogy a nő méltó módon bánik a lányaival akkor túllehetnek ezen. Az italt attól még elfogadja és lehúzza. Talán nem kellett volna, de kit érdekel? Egyel több vagy kevesebb az elmúlt napok után már nem mindegy? Csak nem dől le a lóról a hazaúton. Odasétál az asztalhoz és leteszi a poharat. A kérdésre kapásból válaszol.*
-A ligetben leszek. Ha Luninari itt van te figyelsz rá.
*Ez nem kérdés volt. És nem is a félvér lány lelki világa az egyetlen, amit félt a doki. A kis szajha kapcsán bizonyította a kék szemű, hogy nem csak a nézése az egyetlen fegyvere. Ha pedig egy haja szála görbül a varázsnyuszilánynak annak olyan következményei lesznek aminek Mai se fog örülni.*
*Nincs beszélgetős kedvében. Jobb is lenne ha hozzá se szólnának. Dühös mindenkire. A hugicára, Luninari-ra, az egész nemességre és ebből kap egy kicsit a félvér is. Nem teljesen jogtalanul. Fejet hajt vagy nem, a pénzét igenis a szőkétől kapja és lehet kap majd egy fejmosást is amiért nem pattant azonnal azzal vízzel. Talán azért is, hogy odavitte a volt kalózt. Szóval akár tetszik neki akár nem, de ő ahhoz a hálátlan tolvajhoz tartozik. Neki felel. A kapott simítás vagy megjegyzés nem töri le a férfi ábrázatára kiült rosszkedvet. Ez nem olyan mint egy tüske kihúzása, hogy most már túl is vannak rajta. Majd ha, azt hallja, hogy a nő méltó módon bánik a lányaival akkor túllehetnek ezen. Az italt attól még elfogadja és lehúzza. Talán nem kellett volna, de kit érdekel? Egyel több vagy kevesebb az elmúlt napok után már nem mindegy? Csak nem dől le a lóról a hazaúton. Odasétál az asztalhoz és leteszi a poharat. A kérdésre kapásból válaszol.*
-A ligetben leszek. Ha Luninari itt van te figyelsz rá.
*Ez nem kérdés volt. És nem is a félvér lány lelki világa az egyetlen, amit félt a doki. A kis szajha kapcsán bizonyította a kék szemű, hogy nem csak a nézése az egyetlen fegyvere. Ha pedig egy haja szála görbül a varázsnyuszilánynak annak olyan következményei lesznek aminek Mai se fog örülni.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-08 11:01:44
Üzenet elküldve: 2025-01-08 11:01:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ha a lépteken, annak iramán érzi is, hogy nem a szobája lenne a másiknak a cél, mégis jobbnak látja afelé terelni. S, hogy nem kíván beszélgetni, az sem jelentene problémát. Mégis megy vele, Mai-nak pedig ennyi elég. A csokor Elija Csókját, s a kölyköktől megszerzett árut, ha amaz két nap múltán vissza is tér, nem neki kellene őrizgetnie, na meg az ő ajándékát is ildomos lenne elpakolni, még akkor is, ha a történtek fényében ez mind semmiség. Egyet nem szabadna elérnie a haragnak; hogy a saját dolgáról elvegye bárkinek az eszét. A félvér bármennyi érzelmi töltettel is rendelkezzen most, nem tud nem gondolni a férfire az ő maga módján. Neki ezek az apró dolgok a gondoskodás. Nem hagyja elmenni a szerzeményei nélkül és nem szeretné, ha úgy utazna, hogy szétveti a méreg. Hogy a gúnyt szinte ráköpi a másik… nem esik jól, de nem ő lenne, ha ezzel őt is kizökkentené.
Bezárja maguk mögött az ajtót és egy hosszúra nyúlt pillanatig mered a másikra.*
- Szerencse, hogy miattad idejekorán nyílt fel a szemem.
*Szárazon jegyzi meg, de őszintén, s ha vonásai nem is, de a másik derekán végig sikló puha tenyér érezteti. Nem időzik soká rajta, az asztalhoz lép mellőle a tegnap otthagyott üvegért nyúl, hogy töltsön két kupicával. Nem tervez lerészegedni és itt tartani sem az elfet. Haragos lehetne, mert ezeket a szavakat nem várta a másiktól, ezeket teljes nyugodalommal fröcsöghetné arra, aki valóban fejet hajt valaki előtt, aki olyan, mint Alenia. De nem fogja erre pazarolni az energiáját.
A Doki kezébe nyomja a poharat, majd a láda elé ül, hogy elkezdje átpakolni az italokat. A közben ujjai közé kerülő ördögvigyor láttán felsóhajt. Hogy beborult az idő, egy fél órája még őket sütötte a nap és tervezgettek...*
- A városban maradsz addig, vagy visszajössz?
*Néz fel rá, de nem arra irányul a kérdése, hogy lesz-e idejük még egy kicsit mulatni ketten. Ez látható is rajta talán.*
*Ha a lépteken, annak iramán érzi is, hogy nem a szobája lenne a másiknak a cél, mégis jobbnak látja afelé terelni. S, hogy nem kíván beszélgetni, az sem jelentene problémát. Mégis megy vele, Mai-nak pedig ennyi elég. A csokor Elija Csókját, s a kölyköktől megszerzett árut, ha amaz két nap múltán vissza is tér, nem neki kellene őrizgetnie, na meg az ő ajándékát is ildomos lenne elpakolni, még akkor is, ha a történtek fényében ez mind semmiség. Egyet nem szabadna elérnie a haragnak; hogy a saját dolgáról elvegye bárkinek az eszét. A félvér bármennyi érzelmi töltettel is rendelkezzen most, nem tud nem gondolni a férfire az ő maga módján. Neki ezek az apró dolgok a gondoskodás. Nem hagyja elmenni a szerzeményei nélkül és nem szeretné, ha úgy utazna, hogy szétveti a méreg. Hogy a gúnyt szinte ráköpi a másik… nem esik jól, de nem ő lenne, ha ezzel őt is kizökkentené.
Bezárja maguk mögött az ajtót és egy hosszúra nyúlt pillanatig mered a másikra.*
- Szerencse, hogy miattad idejekorán nyílt fel a szemem.
*Szárazon jegyzi meg, de őszintén, s ha vonásai nem is, de a másik derekán végig sikló puha tenyér érezteti. Nem időzik soká rajta, az asztalhoz lép mellőle a tegnap otthagyott üvegért nyúl, hogy töltsön két kupicával. Nem tervez lerészegedni és itt tartani sem az elfet. Haragos lehetne, mert ezeket a szavakat nem várta a másiktól, ezeket teljes nyugodalommal fröcsöghetné arra, aki valóban fejet hajt valaki előtt, aki olyan, mint Alenia. De nem fogja erre pazarolni az energiáját.
A Doki kezébe nyomja a poharat, majd a láda elé ül, hogy elkezdje átpakolni az italokat. A közben ujjai közé kerülő ördögvigyor láttán felsóhajt. Hogy beborult az idő, egy fél órája még őket sütötte a nap és tervezgettek...*
- A városban maradsz addig, vagy visszajössz?
*Néz fel rá, de nem arra irányul a kérdése, hogy lesz-e idejük még egy kicsit mulatni ketten. Ez látható is rajta talán.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-07 23:51:45
Üzenet elküldve: 2025-01-07 23:51:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az utolsó szó nem a kisasszonyé volt. A kérdés már csak az, hogy meg fogadja-e a bölcs tanácsot. Ezzel ő távozna is. Jobb ha nem tölt több időt ebben az átkozott kócerájban. Hogy a félvér követi, azt hallja és mikor megérinti érzi is. Vajon most elégedett? Ahogy a doki ígérte nem lett megkéselve a drágalátos munkaadója. Az elf egyenesen ment volna az istállóhoz, de a lány a szobája felé vezeti. Pedig neki nincs most semmi kedve beszélgetni. Amit akart elmondott és láthatta a fogadtatást az eredményt meg sejtheti a kék szemű is. Amúgy sincs beszélgetős hangulatban a volt kalóz. Mikor zárul mögötte a lány ajtaja mégis megszólal.*
-Gratulálok a főnöködhöz.
*Nem tudja magában tartani a gúnyt.*
*Az utolsó szó nem a kisasszonyé volt. A kérdés már csak az, hogy meg fogadja-e a bölcs tanácsot. Ezzel ő távozna is. Jobb ha nem tölt több időt ebben az átkozott kócerájban. Hogy a félvér követi, azt hallja és mikor megérinti érzi is. Vajon most elégedett? Ahogy a doki ígérte nem lett megkéselve a drágalátos munkaadója. Az elf egyenesen ment volna az istállóhoz, de a lány a szobája felé vezeti. Pedig neki nincs most semmi kedve beszélgetni. Amit akart elmondott és láthatta a fogadtatást az eredményt meg sejtheti a kék szemű is. Amúgy sincs beszélgetős hangulatban a volt kalóz. Mikor zárul mögötte a lány ajtaja mégis megszólal.*
-Gratulálok a főnöködhöz.
*Nem tudja magában tartani a gúnyt.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-07 16:37:34
Üzenet elküldve: 2025-01-07 16:37:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Nem várt váratlan//
*Még szép, hogy Luninari terve bevált. Szikrát amúgy is könnyű lenyűgözni, mert számára minden új és ismeretlen. Azt pedig, hogy a gyerekek miért nem említették neki, hogy néha mágus jár a Rezidenciára, az azért van, mert különcködése, és csínytevései miatt, a gyerekek is inkább kerülik. Ami hírt hall, vagy lát, azt is maga szerzi meg, amikor a folyosón settenkedik mások után. Nem feltétlen az érdekli őt, ki, hogyan tölti a szabadidejét. Inkább gyakorlásképpen, nehogy berozsdásodjon, ha valaha olyasmire kéne adnia a fejét mint a lopás. Mert ott bizony az osonásnak és bujkálásnak sok haszna van. Ám az is lehet, hogy ez csak egy rossz szokása amit a mai napig képtelen volt hátrahagyni az utcai élet után.
Luninarinak nem kell tartani attól, hogy Szikra valami butaságot csinálna a tűzzel, azt tudja bizony nem játék. De a látványát kifejezetten szereti. Ehhez a rajongáshoz, sokat hozzátesz az a derengő emlékkép ami sajgó mégis oly kellemes érzést okoz számára.
Közelebb is csak azért lép Luninari ökléhez, amit azóta is lángnyelvek borítanak, hátha lát valami apró trükköt vagy csalafintaságot, mert hát látta már, hogyan csiszolnak tüzet a kályhákban, vagy kandallókban, lehet valami apró kis szerkezet van a lány öklében amivel erre képes. De akkor, hogy nem ég meg? Ehhez hasonló és furcsa teóriák járják a kis furmányos buksiját. Amikor is az ajtócsapódás a felső emeletről kizökkenti belőle.
Arra gondol először, lehet Mai ért haza, és lebukott a himlős csínytevésével. Mert a gyerekek elmesélték neki azt, és érte jön. De ha ez igaz, akkor lehet jobb ha felveszi a nyúlcipőt és eltűnik amíg lehiggad a nő. Vagy lehet Aleniánél lett ennyire dühös? De hát annyira nyugodtnak és kedvesnek tűnt tegnap. Vagy lehet valami más történt? Fogalma sincs.
Mire visszakapja tekintetét Luninarira, sajnos a lángnyelveknek már hűlt helye sincs. Vagyis van, Luninari ökle, de mégis a lángnyelvek nélkül. Csalódottan pislant rájuk, mert hát a trükk elnyerte tetszését. És szeretne rájönni, vajon ezt hogyan tudná eltanulni.
Luni dicsérete eljut hegyes fülébe, és elégedetten kezd el mosolyogni, picit még ki is húzza magát.*
-Igen, sok mindent használtunk hozzá, méhviaszt, kamillát, fehér qartant, és körömvirágot. Azt mondta, hogy ezek nyugtatják és segítik a sebgyógyulást. A kamilla még teának is jó, ha nyugtalanok vagyunk.
*Ekkor mered ki egy pillanatra a szeme, ahogy eszébe jut Luninari ajánlata előtt. Itt a nagy alkalom, hátha ki tudja belőle szedni a teájának a receptjét.*
-Te milyen teafüvet használsz a teádhoz?
*Biccenti oldalra kíváncsian a fejét, majd a következő kérdésén játékosan elgondolkodik. Kezd feloldódni, és majdnem el is felejtette, hogy a baj lehet csak most jön a nyakára Mai vagy Alenia képében, hogy mégis miért festette be Gabet és hitette el Krizával, hogy végtelen betegek. Sebaj, meg kell kockáztatni. Ér annyit az a Luninariféle tea recept.*
-Igen?
*Tekint a másikra meglepetten, de bőszen bólogatni kezd. Újat tanulni mindig is kedvére való. Miért is ne tehetné meg ezt most.*
-De én óvatos szoktam lenni.
*Néz fel ártatlanul kiskutya szemekkel. Mert hát, volt már elég szemfüles, hogy ellássa, hogy kell tüzet csiholni, de a kezébe sosem fog kerülni egy pattintó szerszám, ha kétlábúakon múlik.
Közelebb is lép a másikhoz, hogy ő bizony tettre kész, és utasításokra vár.*
*Még szép, hogy Luninari terve bevált. Szikrát amúgy is könnyű lenyűgözni, mert számára minden új és ismeretlen. Azt pedig, hogy a gyerekek miért nem említették neki, hogy néha mágus jár a Rezidenciára, az azért van, mert különcködése, és csínytevései miatt, a gyerekek is inkább kerülik. Ami hírt hall, vagy lát, azt is maga szerzi meg, amikor a folyosón settenkedik mások után. Nem feltétlen az érdekli őt, ki, hogyan tölti a szabadidejét. Inkább gyakorlásképpen, nehogy berozsdásodjon, ha valaha olyasmire kéne adnia a fejét mint a lopás. Mert ott bizony az osonásnak és bujkálásnak sok haszna van. Ám az is lehet, hogy ez csak egy rossz szokása amit a mai napig képtelen volt hátrahagyni az utcai élet után.
Luninarinak nem kell tartani attól, hogy Szikra valami butaságot csinálna a tűzzel, azt tudja bizony nem játék. De a látványát kifejezetten szereti. Ehhez a rajongáshoz, sokat hozzátesz az a derengő emlékkép ami sajgó mégis oly kellemes érzést okoz számára.
Közelebb is csak azért lép Luninari ökléhez, amit azóta is lángnyelvek borítanak, hátha lát valami apró trükköt vagy csalafintaságot, mert hát látta már, hogyan csiszolnak tüzet a kályhákban, vagy kandallókban, lehet valami apró kis szerkezet van a lány öklében amivel erre képes. De akkor, hogy nem ég meg? Ehhez hasonló és furcsa teóriák járják a kis furmányos buksiját. Amikor is az ajtócsapódás a felső emeletről kizökkenti belőle.
Arra gondol először, lehet Mai ért haza, és lebukott a himlős csínytevésével. Mert a gyerekek elmesélték neki azt, és érte jön. De ha ez igaz, akkor lehet jobb ha felveszi a nyúlcipőt és eltűnik amíg lehiggad a nő. Vagy lehet Aleniánél lett ennyire dühös? De hát annyira nyugodtnak és kedvesnek tűnt tegnap. Vagy lehet valami más történt? Fogalma sincs.
Mire visszakapja tekintetét Luninarira, sajnos a lángnyelveknek már hűlt helye sincs. Vagyis van, Luninari ökle, de mégis a lángnyelvek nélkül. Csalódottan pislant rájuk, mert hát a trükk elnyerte tetszését. És szeretne rájönni, vajon ezt hogyan tudná eltanulni.
Luni dicsérete eljut hegyes fülébe, és elégedetten kezd el mosolyogni, picit még ki is húzza magát.*
-Igen, sok mindent használtunk hozzá, méhviaszt, kamillát, fehér qartant, és körömvirágot. Azt mondta, hogy ezek nyugtatják és segítik a sebgyógyulást. A kamilla még teának is jó, ha nyugtalanok vagyunk.
*Ekkor mered ki egy pillanatra a szeme, ahogy eszébe jut Luninari ajánlata előtt. Itt a nagy alkalom, hátha ki tudja belőle szedni a teájának a receptjét.*
-Te milyen teafüvet használsz a teádhoz?
*Biccenti oldalra kíváncsian a fejét, majd a következő kérdésén játékosan elgondolkodik. Kezd feloldódni, és majdnem el is felejtette, hogy a baj lehet csak most jön a nyakára Mai vagy Alenia képében, hogy mégis miért festette be Gabet és hitette el Krizával, hogy végtelen betegek. Sebaj, meg kell kockáztatni. Ér annyit az a Luninariféle tea recept.*
-Igen?
*Tekint a másikra meglepetten, de bőszen bólogatni kezd. Újat tanulni mindig is kedvére való. Miért is ne tehetné meg ezt most.*
-De én óvatos szoktam lenni.
*Néz fel ártatlanul kiskutya szemekkel. Mert hát, volt már elég szemfüles, hogy ellássa, hogy kell tüzet csiholni, de a kezébe sosem fog kerülni egy pattintó szerszám, ha kétlábúakon múlik.
Közelebb is lép a másikhoz, hogy ő bizony tettre kész, és utasításokra vár.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-07 14:27:46
Üzenet elküldve: 2025-01-07 14:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt váratlan//
*Úgy tűnik, hogy nagy terve, miszerint megpróbálja lenyűgözni a másik lányt, hogy ez által szerezzen be nála jó pontokat fényesebben beválik, mint gondolta volna.
Kicsit zavarba is hozza a nyílt, szó szerint gyermeki csodálat a kis elf részéről, de azért hazudna magának, ha nem vallaná be, hogy egyben jól is esik neki, ennek köszönhetően pedig arcán újabb kedves mosoly jelenik meg.
Talán éppen azért teszi boldoggá mindez, mert kislányként nem kapott hasonló tekinteteket, de igazából azt sem tagadja maga előtt, hogy pont úgy, mint rengeteg más nő, vagy férfi, tulajdonképpen hiú, legalábbis szereti azt, hogyha másoknak tetszik vagy ő, vagy az, amit éppen csinál, jelen pillanatban pedig a varázslat és ő maga, aki létrehozza nem igazán elválasztható egymástól azt hiszi, hogy még nagyon elvont metafizikai értelemben véve sem, nem hogy egy gyermek szemén keresztül.
Nagyon azért persze nem bízza el ilyen téren magát. Abból kiindulva, hogy a többi gyerek nem mondta el Ciliának, hogy alkalmanként egy mágus is itt él velük a házban, arra következtet, hogy egyszerűen nem tartották fontosnak ezt az információt.
Valamiért a legerősebb érzése mégis a megkönnyebbülés, és az, hogy szíve szerint megsimogatná az előtte lévő kis fejet, persze nem lángoló kezével, de nem meri.
Mert látja, hogy a lány közelebb húzódik, mégsem húzódik hátrébb tőle, igaz már így is majdnem a konyhapultnál áll, így nem is nagyon tudna hátrálni hová, ellenben felkészül arra, hogy bármikor megszűntesse a varázslatot, ha a lány túl veszélyes közelségbe jönne a tűzhöz.
Mindez végül e nélkül is megtörténik, mert ő is felkapja a fejét, amikor odafentről váratlan zajt hall, talán egy ajtó csapódását, ami vagy azt jelenti, hogy valaki nagyon mérges, vagy pedig azt, hogy a gyerekek túl hangosan játszanak. Előbbi komolyan fel sem merül benne, mivel a gyerekzsivajt leszámítva számára ugyanúgy a béke szigete ez a ház, mint amilyen Szarvasliget, inkább az utóbbit valószínűsíti, de komolyan nem aggódik emiatt, mivel biztos benne, hogy akár Mai, akár Alenia kézben tartja a helyzetet, most pedig, hogy vele is itt van egy gyerek, ráadásul pont a konyhában, nem rohanhat el innen csak úgy. Azt az esetet leszámítva, ami miatt száműzték, eleve nem tudja elképzelni magát olyan helyzetben, hogy gyerekeket fegyelmezzen, fenyegessen, vagy büntessen meg. És hát, talán olcsó felelősségáthárítás, de hát Alenia nem is ezért tartja itt maga mellett. Jobb, ha mindenki azzal foglalkozik, amihez ért.
Varázslatát mindenesetre megszünteti, ha Cilia később szeretne másikat látni, esetleg mutat még neki.*
- Értem. *bólint ezek után komoly arccal, hogy aztán megint egy mosollyal próbálkozzon.*
- A legtöbb kenőcsöt sokkal nehezebb elkészíteni, mint bármilyen ételt, bár ahhoz egyáltalán nem értek. De az alapja nagyjából ugyanaz. Különböző hozzávalókból csinálunk valami mást és jobbat, mint azok önmagukban voltak. Viszont ügyes lehetsz, ha tudtál segíteni Nimerilnek ebben. Gyógynövények terén sem igazán vagyok otthon. *próbálkozik egy dicsérettel is.*
- Szívesen megtanítalak rántottát készíteni, ha szeretnéd. *ajánlja fel ezek után.*
- Ammenyire finom, annyira egyszerű és könnyen elkészíthető. Te már egész nagy lánynak tűnsz, és nem árt, ha egy lány előbb-utóbb megtanulja ellátni önmagát, még akkor is, ha... mondjuk a tűzgyújtáshoz inkább egy felnőtt segítségét kéri. Az tényleg veszélyes. Az is megégeti magát néha, aki már sokat gyújtott tüzet, csak gyerekként minden egy kicsit jobban fáj, mint idősebben, mi pedig főleg azért vagyunk itt, hogy vigyázzunk rátok.
*Ugyan abban nem teljesen biztos, hogy mondjuk egy X értékű sérülés, hogyha egy tízes skálán nézi, akkor gyermekként tényleg mondjuk öt értékű szenvedést okoz, felnőttként pedig már csak négyet, de alapvetően hajlik erre, mert sok minden megszokás kérdése is, és a fájdalomhoz valamennyire hozzá lehet szokni. Eleve elsőnek megtapasztalva minden jobban fáj, amikor még nem tudja az éppen szenvedő alany tapasztalatból, hogy mire számítson. Biztos abban is, hogyha mondjuk most horzsolná fel a térdét nem teli torokból kezdene sírni, mert a fájdalom betölti egész lényét, és közben nem arra várna és vágyna, hogy édesanyja segítsen rajta, hanem inkább sírás nélkül, összeszorított fogakkal felállna és tovább menne a dolgára.
És biztos abban is, hogy egy rántottából nem lehet baj, még a konyhában sem, ha nem cifrázza túl hagymával, vagy gombával, amit élesebb késsel kell összevágni. Villától és vajazó késtől ellenben Ciliának semmi baja nem lehet, ha csak utóbbit nem szúrja szándékosan a szemébe, vagy testének bármely más sebezhető pontjára, de az erre való esélyt a nullával teszi egyenlővé gondolatban. Arra pedig majd figyelmezteti, ha eljön az ideje, hogy borsos és pirospaprikás kézzel ne nyúljon a szemébe, már amennyiben a lánynak van kedve főzőcskézni vele.
Tulajdonképpen ez az egész, lehet, hogy nem is volt részéről a legjobb ötlet, olyan téren nem, hogy ő imádta ugyan kislányként, és jól szórakozott közben, ahogyan most is, ha a konyhában bármit csinálhat mosogatás és takarítás helyett, de hát nem egyforma mindenki. Hamarosan elválik mindenesetre, annyi biztos.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.07 16:50:36
*Úgy tűnik, hogy nagy terve, miszerint megpróbálja lenyűgözni a másik lányt, hogy ez által szerezzen be nála jó pontokat fényesebben beválik, mint gondolta volna.
Kicsit zavarba is hozza a nyílt, szó szerint gyermeki csodálat a kis elf részéről, de azért hazudna magának, ha nem vallaná be, hogy egyben jól is esik neki, ennek köszönhetően pedig arcán újabb kedves mosoly jelenik meg.
Talán éppen azért teszi boldoggá mindez, mert kislányként nem kapott hasonló tekinteteket, de igazából azt sem tagadja maga előtt, hogy pont úgy, mint rengeteg más nő, vagy férfi, tulajdonképpen hiú, legalábbis szereti azt, hogyha másoknak tetszik vagy ő, vagy az, amit éppen csinál, jelen pillanatban pedig a varázslat és ő maga, aki létrehozza nem igazán elválasztható egymástól azt hiszi, hogy még nagyon elvont metafizikai értelemben véve sem, nem hogy egy gyermek szemén keresztül.
Nagyon azért persze nem bízza el ilyen téren magát. Abból kiindulva, hogy a többi gyerek nem mondta el Ciliának, hogy alkalmanként egy mágus is itt él velük a házban, arra következtet, hogy egyszerűen nem tartották fontosnak ezt az információt.
Valamiért a legerősebb érzése mégis a megkönnyebbülés, és az, hogy szíve szerint megsimogatná az előtte lévő kis fejet, persze nem lángoló kezével, de nem meri.
Mert látja, hogy a lány közelebb húzódik, mégsem húzódik hátrébb tőle, igaz már így is majdnem a konyhapultnál áll, így nem is nagyon tudna hátrálni hová, ellenben felkészül arra, hogy bármikor megszűntesse a varázslatot, ha a lány túl veszélyes közelségbe jönne a tűzhöz.
Mindez végül e nélkül is megtörténik, mert ő is felkapja a fejét, amikor odafentről váratlan zajt hall, talán egy ajtó csapódását, ami vagy azt jelenti, hogy valaki nagyon mérges, vagy pedig azt, hogy a gyerekek túl hangosan játszanak. Előbbi komolyan fel sem merül benne, mivel a gyerekzsivajt leszámítva számára ugyanúgy a béke szigete ez a ház, mint amilyen Szarvasliget, inkább az utóbbit valószínűsíti, de komolyan nem aggódik emiatt, mivel biztos benne, hogy akár Mai, akár Alenia kézben tartja a helyzetet, most pedig, hogy vele is itt van egy gyerek, ráadásul pont a konyhában, nem rohanhat el innen csak úgy. Azt az esetet leszámítva, ami miatt száműzték, eleve nem tudja elképzelni magát olyan helyzetben, hogy gyerekeket fegyelmezzen, fenyegessen, vagy büntessen meg. És hát, talán olcsó felelősségáthárítás, de hát Alenia nem is ezért tartja itt maga mellett. Jobb, ha mindenki azzal foglalkozik, amihez ért.
Varázslatát mindenesetre megszünteti, ha Cilia később szeretne másikat látni, esetleg mutat még neki.*
- Értem. *bólint ezek után komoly arccal, hogy aztán megint egy mosollyal próbálkozzon.*
- A legtöbb kenőcsöt sokkal nehezebb elkészíteni, mint bármilyen ételt, bár ahhoz egyáltalán nem értek. De az alapja nagyjából ugyanaz. Különböző hozzávalókból csinálunk valami mást és jobbat, mint azok önmagukban voltak. Viszont ügyes lehetsz, ha tudtál segíteni Nimerilnek ebben. Gyógynövények terén sem igazán vagyok otthon. *próbálkozik egy dicsérettel is.*
- Szívesen megtanítalak rántottát készíteni, ha szeretnéd. *ajánlja fel ezek után.*
- Ammenyire finom, annyira egyszerű és könnyen elkészíthető. Te már egész nagy lánynak tűnsz, és nem árt, ha egy lány előbb-utóbb megtanulja ellátni önmagát, még akkor is, ha... mondjuk a tűzgyújtáshoz inkább egy felnőtt segítségét kéri. Az tényleg veszélyes. Az is megégeti magát néha, aki már sokat gyújtott tüzet, csak gyerekként minden egy kicsit jobban fáj, mint idősebben, mi pedig főleg azért vagyunk itt, hogy vigyázzunk rátok.
*Ugyan abban nem teljesen biztos, hogy mondjuk egy X értékű sérülés, hogyha egy tízes skálán nézi, akkor gyermekként tényleg mondjuk öt értékű szenvedést okoz, felnőttként pedig már csak négyet, de alapvetően hajlik erre, mert sok minden megszokás kérdése is, és a fájdalomhoz valamennyire hozzá lehet szokni. Eleve elsőnek megtapasztalva minden jobban fáj, amikor még nem tudja az éppen szenvedő alany tapasztalatból, hogy mire számítson. Biztos abban is, hogyha mondjuk most horzsolná fel a térdét nem teli torokból kezdene sírni, mert a fájdalom betölti egész lényét, és közben nem arra várna és vágyna, hogy édesanyja segítsen rajta, hanem inkább sírás nélkül, összeszorított fogakkal felállna és tovább menne a dolgára.
És biztos abban is, hogy egy rántottából nem lehet baj, még a konyhában sem, ha nem cifrázza túl hagymával, vagy gombával, amit élesebb késsel kell összevágni. Villától és vajazó késtől ellenben Ciliának semmi baja nem lehet, ha csak utóbbit nem szúrja szándékosan a szemébe, vagy testének bármely más sebezhető pontjára, de az erre való esélyt a nullával teszi egyenlővé gondolatban. Arra pedig majd figyelmezteti, ha eljön az ideje, hogy borsos és pirospaprikás kézzel ne nyúljon a szemébe, már amennyiben a lánynak van kedve főzőcskézni vele.
Tulajdonképpen ez az egész, lehet, hogy nem is volt részéről a legjobb ötlet, olyan téren nem, hogy ő imádta ugyan kislányként, és jól szórakozott közben, ahogyan most is, ha a konyhában bármit csinálhat mosogatás és takarítás helyett, de hát nem egyforma mindenki. Hamarosan elválik mindenesetre, annyi biztos.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.07 16:50:36
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:02:33
Üzenet elküldve: 2025-01-06 21:02:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Nem várt váratlan//
*Hogyne hallgatna a hívogató szavakra. Nincs nagyon más választása, hiszen őt kapták rajta, hogy "tilosban" jár. Talán erős szó erre, de gyereknek a konyhában egyedül nincs keresnivalója. Még szép, hogy nem válaszol arra, mit is keres itt. Látta, hogy dédelgette Luninari a macskáját, ha elmondaná neki, azért jött ide mert a kutyája megtépte, jogosan teremtené le. Amit ő nagyon nagyon szívesen kihagyna ha nem szükséges. Hiszen tudja, hogy helytelen dolog történt. De csupán véletlen volt, és megbizonyosodott arról, hogy a macska, ha felborzolt bundával, dühösen is, de épp és egészséges. Jobban belegondolva, nagyobb volt a félelem füstje mint a lángja.
A legtöbbet amit kinéztek valaha is belőle, az nem volt csupán más, mint egy koszos utcakölyök aki a napi falatjáért ha kell még akár lop is. Ez a Rezidenciára való érkezésekor, szerencsére megváltozott. A csínytevések viszont? Nos kevésbé. Volt amin egyszer kétszer már rajta kapták. De olyan is amin még nem. És jobb is, ha ez így marad.
Talán a saját kis furmányos elméje miatt, de szinte észrevehetetlenül tereli a nem megválaszolt kérdését Luninak sajátjával. Erre még maga sem eszmél rá. Lehet Grael tényleg jó "mestere" volt abban, hogyan kell füllenteni. Csak nehogy, ezen is rajtakapják.
Luninarira fordítja tekintetét, ahogy kérdését felteszi. Mert hát mindig is látta szorgosan tevékenykedik a ház körül, de sok idejük nem volt még közös idő töltésre. Lehet, hogy pont a nő szerénysége miatt, és mert nem érzi annyira otthonosan magát a gyerekekkel mint Mai, vagy épp azért, mert Szikra is eléggé különc, és ha lehet inkább Maival, vagy Alaverral tölti idejét.
Zöld kíváncsi tekintete vizslatja a másikét, ahogy amaz gondolkozik, mit is mondhatna vagy mutathatna a csöppségnek. Aki valójában jobban megnézve, csak a méretéből fakadóan az, de korát nézve lehet már gyereknek mégsem mondható, viselkedése viszont gyanúsan arra utal. A fene enné meg az elfeket és örökifjúságukat. Szívesen elmondaná, hogy mennyi időt, de azt mondaná csupán, hogy két telet élt csak meg. Legalább is, ő erre emlékszik.
Kíváncsian hallgatja Luninarit, bár amint amaz belekezd mondatába, a hitetlenkedés olvasható le arcáról. Mert ő bizony látott amit látott, és Luni nem mindig úgy gyújtotta be a tüzet a kandallóban mint Alaver, vagy Mai. De, ahogy a mosoly felderül a másikon, a hitetlenkedés el is tűnik, amint a mágia szó felhangzik a mondatából. A hitetlenkedést felváltja a tiszta csodálat. Szinte el sem hiszi, hogy egy igazi mágiahasználó áll vele szemben. Mert ilyet is csak Mai által olvasott könyvekben hallott eddig. A türelmetlenség a tetőfokára hág, amint Luninari hátrább lépve elkezdi mutatványát. Még ha számára akár egy mindennapos varázslat. Szikra számára ez egy hirtelen jött első alkalom lesz. Biztosra veszi, hogy sosem fogja elfelejteni azt amit most látni fog.
És milyen igaza van. Luninari öklét egyik pillanatról a másikra elöntik az apró lángcsóvák. Szikrának pedig szinte majd leesik az álla, úgy csodálja. Hajol jobbra is meg balra is még le is guggol Luninari előtt, hogy alulról is megpillantsa, nem e csak a szeme káprázik. Hiába szólt rá, hogy maradjon hátul kíváncsiságából fakadóan muszáj egy apró lépést közelebb tennie, hogy jobban is megszemlélje a csodát. Szinte érzi arcán a tűz melegét, és ahogy táncolnak a lángnyelvek az ököl körül, valami káprázatos.
Luninari kérdése, először el sem jut hosszú füléhez. Majd mire ráeszmél, valami más rázza ki őt csodálatából.
Hirtelen felfelé kapja a fejét, és a plafont kezdi el nézni, ahogy egy hatalmas csattanást hall a felső emeletről, illetve hangos léptek zaját, ami folyamatosan halkul, majd újra erősödik és ismételten elhalkul, ahogy távolodik a konyhától.
Picit megszeppenve, bár szemei kíváncsian pislognak, hogy ez vajon mégis mi lehetett? A gyerek zsivaj, ami a háttérben mindig megszokott fülének, ez hirtelen kiütött a megszokottból.
Majd amint minden ismételten elhalkul, fordul ismét Luninarira, hogy megválaszolja kérdését. Bár tekintete folyamatosan a konyha ajtót kémleli kíváncsian.*
- Még nem tudok. Egyszer már segítettem Nimerilt kenőcsöt főzni a szobájában, de azt is ő csinálta. Én csak a gyógyfüveket adtam neki amit kért.
*Válaszolja kicsit szomorkásan, csalódottan még a vállát is megvonja. Pedig szeretne ő többet is csinálni, de a gyerekekre túl sok szabály szabtak ki, mit lehet és mit nem.*
*Hogyne hallgatna a hívogató szavakra. Nincs nagyon más választása, hiszen őt kapták rajta, hogy "tilosban" jár. Talán erős szó erre, de gyereknek a konyhában egyedül nincs keresnivalója. Még szép, hogy nem válaszol arra, mit is keres itt. Látta, hogy dédelgette Luninari a macskáját, ha elmondaná neki, azért jött ide mert a kutyája megtépte, jogosan teremtené le. Amit ő nagyon nagyon szívesen kihagyna ha nem szükséges. Hiszen tudja, hogy helytelen dolog történt. De csupán véletlen volt, és megbizonyosodott arról, hogy a macska, ha felborzolt bundával, dühösen is, de épp és egészséges. Jobban belegondolva, nagyobb volt a félelem füstje mint a lángja.
A legtöbbet amit kinéztek valaha is belőle, az nem volt csupán más, mint egy koszos utcakölyök aki a napi falatjáért ha kell még akár lop is. Ez a Rezidenciára való érkezésekor, szerencsére megváltozott. A csínytevések viszont? Nos kevésbé. Volt amin egyszer kétszer már rajta kapták. De olyan is amin még nem. És jobb is, ha ez így marad.
Talán a saját kis furmányos elméje miatt, de szinte észrevehetetlenül tereli a nem megválaszolt kérdését Luninak sajátjával. Erre még maga sem eszmél rá. Lehet Grael tényleg jó "mestere" volt abban, hogyan kell füllenteni. Csak nehogy, ezen is rajtakapják.
Luninarira fordítja tekintetét, ahogy kérdését felteszi. Mert hát mindig is látta szorgosan tevékenykedik a ház körül, de sok idejük nem volt még közös idő töltésre. Lehet, hogy pont a nő szerénysége miatt, és mert nem érzi annyira otthonosan magát a gyerekekkel mint Mai, vagy épp azért, mert Szikra is eléggé különc, és ha lehet inkább Maival, vagy Alaverral tölti idejét.
Zöld kíváncsi tekintete vizslatja a másikét, ahogy amaz gondolkozik, mit is mondhatna vagy mutathatna a csöppségnek. Aki valójában jobban megnézve, csak a méretéből fakadóan az, de korát nézve lehet már gyereknek mégsem mondható, viselkedése viszont gyanúsan arra utal. A fene enné meg az elfeket és örökifjúságukat. Szívesen elmondaná, hogy mennyi időt, de azt mondaná csupán, hogy két telet élt csak meg. Legalább is, ő erre emlékszik.
Kíváncsian hallgatja Luninarit, bár amint amaz belekezd mondatába, a hitetlenkedés olvasható le arcáról. Mert ő bizony látott amit látott, és Luni nem mindig úgy gyújtotta be a tüzet a kandallóban mint Alaver, vagy Mai. De, ahogy a mosoly felderül a másikon, a hitetlenkedés el is tűnik, amint a mágia szó felhangzik a mondatából. A hitetlenkedést felváltja a tiszta csodálat. Szinte el sem hiszi, hogy egy igazi mágiahasználó áll vele szemben. Mert ilyet is csak Mai által olvasott könyvekben hallott eddig. A türelmetlenség a tetőfokára hág, amint Luninari hátrább lépve elkezdi mutatványát. Még ha számára akár egy mindennapos varázslat. Szikra számára ez egy hirtelen jött első alkalom lesz. Biztosra veszi, hogy sosem fogja elfelejteni azt amit most látni fog.
És milyen igaza van. Luninari öklét egyik pillanatról a másikra elöntik az apró lángcsóvák. Szikrának pedig szinte majd leesik az álla, úgy csodálja. Hajol jobbra is meg balra is még le is guggol Luninari előtt, hogy alulról is megpillantsa, nem e csak a szeme káprázik. Hiába szólt rá, hogy maradjon hátul kíváncsiságából fakadóan muszáj egy apró lépést közelebb tennie, hogy jobban is megszemlélje a csodát. Szinte érzi arcán a tűz melegét, és ahogy táncolnak a lángnyelvek az ököl körül, valami káprázatos.
Luninari kérdése, először el sem jut hosszú füléhez. Majd mire ráeszmél, valami más rázza ki őt csodálatából.
Hirtelen felfelé kapja a fejét, és a plafont kezdi el nézni, ahogy egy hatalmas csattanást hall a felső emeletről, illetve hangos léptek zaját, ami folyamatosan halkul, majd újra erősödik és ismételten elhalkul, ahogy távolodik a konyhától.
Picit megszeppenve, bár szemei kíváncsian pislognak, hogy ez vajon mégis mi lehetett? A gyerek zsivaj, ami a háttérben mindig megszokott fülének, ez hirtelen kiütött a megszokottból.
Majd amint minden ismételten elhalkul, fordul ismét Luninarira, hogy megválaszolja kérdését. Bár tekintete folyamatosan a konyha ajtót kémleli kíváncsian.*
- Még nem tudok. Egyszer már segítettem Nimerilt kenőcsöt főzni a szobájában, de azt is ő csinálta. Én csak a gyógyfüveket adtam neki amit kért.
*Válaszolja kicsit szomorkásan, csalódottan még a vállát is megvonja. Pedig szeretne ő többet is csinálni, de a gyerekekre túl sok szabály szabtak ki, mit lehet és mit nem.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-06 17:22:20
Üzenet elküldve: 2025-01-06 17:22:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hálát emlegetni… ködösül a szeme, ahogy a szavakat hallja Alenia szájából. Tán a könyveket kevesebbszer teszi le, mint ő maga, mégis olyan végtelenül ostobának látja most, ami őt is megdöbbenti. Nem figyelt erre oda. Nem volt miért figyelni, nem adott jelet, nem ismeri. Nem ismerte… eddig. Hogy mágiát tanított neki, hogy munkát adott, mind elég volt ahhoz, hogy elkönyvelje valakinek, aki kedves. Nem többnek, nem kevesebbnek. Tudja, hogy milyen a nemesség, tudja, hogy milyenek az önző érdekek, de nem látott távolabb a gyerekektől, a tervektől. Nem foglalkozott ezzel.
Barátság az, akinek az ajándékát elveszi, s még ő is bontja ki, majd megmutatja, hogy nézd, milyen szép? Naivitást, szeretetet kihasználni talán az ő olvasatában barátság. Lehetetlenül vak és ostoba. Tudja, hogy nem szántszándékkal teszi azt, amit, de ez mentség kellene, hogy legyen? Számított valaha, hogy kinek szánták a pofont, ha őt találta el?
Intath szavai is sebeznek. Ahogy Luni-t emlegeti, mint terméketlen félvért, aki a gyerekekkel kell foglalkozzon, apró tüske a körme alá. Magára gondol, de elhessegeti a képet. Most nem Mai a fontos, nem a saját érzései. Alenia képes lenne erre? Képes lenne áldozatot hozni a gyerekekért, dolgozókért, munkásokért úgy, hogy az neki néha kényelmetlen? Visszafogni a fájdalmát, mert nincs éppen helye? Egyértelműen nem. Az igazság, amit megláttatott vele a zöldszemű, megváltoztat mindent. Szerette volna, ha csak heves, szerette volna, ha csak rosszul látja.
Ahogy Alenia mozdul, eltünteti az érzelmeket az arcáról. Nem láthatja a már felszívódott undor nyomát sem. Csak biccent egyet, majd hallgat tovább. Hogy válaszolni sem képes, mikor tudatosul benne, hogy ki is ő, talán az utolsó csepp a pohárban. Nem lehet túl fájdalmas az a felismerés. Felszínes, nincs mi rohadjon belül, mert nincs ott semmi. Ha megszólalhatna úgy, hogy abból ne a gyerekeknek származzon kára…
Saját életre esküdni… könnyű úgy, hogy mást jelent számára ártani, mint a legtöbbeknek. Aztán köszönetet mond. Mai sokat elbír, de megszédül a hirtelen rátörő érzelmektől. Csakhogy ő nem fog színpadiasan kapkodni levegőért. Még csak azt sem engedi, hogy bárki láthassa.
Ahogy kimondja a Doki, hogy mit vár el, szinte büszke. Tökéletes. Egyszerűen imádja. Ha nem lenne itt, ha nem látta volna meg a piacon, Mai is vakon lenne. Egy jó ideig legalábbis biztosan. Nia már megint csak elmenekül, lezártnak tekint, elbújik. Vesződnie kéne azzal, hogy biztosítsa most bármiről is? Nincs az az isten. Int után fordul.
Az ajtó, hogy csapódik vagy nem, kicsit sem érdekli; nem nyúl érte, ahogy lendületből ki lett nyitva, majd záródik, ahogy akar. Csak kisétál a férfi mögött. Látta az arcát, most pedig látja a lépteket, látja azt, amit Mai is talán képes lenne jelen helyzetben tenni. Hogy ő finomabb ennél, csak erősíti a benne fortyogó dühöt. Sietősen lépked utána a lépcsőn, finoman érinti a karját hátulról, de vissza nem tartja, csupán jelzi, hogy ott van. Kell egy kis idő, hagy is neki, de inkább a szobája felé terelné a lépteket, úgyis ott van a szerzeménye egy része. Beszélni akar, erről, mindenről… de meghagyja azt a csendet, ami kellhet.*
*Hálát emlegetni… ködösül a szeme, ahogy a szavakat hallja Alenia szájából. Tán a könyveket kevesebbszer teszi le, mint ő maga, mégis olyan végtelenül ostobának látja most, ami őt is megdöbbenti. Nem figyelt erre oda. Nem volt miért figyelni, nem adott jelet, nem ismeri. Nem ismerte… eddig. Hogy mágiát tanított neki, hogy munkát adott, mind elég volt ahhoz, hogy elkönyvelje valakinek, aki kedves. Nem többnek, nem kevesebbnek. Tudja, hogy milyen a nemesség, tudja, hogy milyenek az önző érdekek, de nem látott távolabb a gyerekektől, a tervektől. Nem foglalkozott ezzel.
Barátság az, akinek az ajándékát elveszi, s még ő is bontja ki, majd megmutatja, hogy nézd, milyen szép? Naivitást, szeretetet kihasználni talán az ő olvasatában barátság. Lehetetlenül vak és ostoba. Tudja, hogy nem szántszándékkal teszi azt, amit, de ez mentség kellene, hogy legyen? Számított valaha, hogy kinek szánták a pofont, ha őt találta el?
Intath szavai is sebeznek. Ahogy Luni-t emlegeti, mint terméketlen félvért, aki a gyerekekkel kell foglalkozzon, apró tüske a körme alá. Magára gondol, de elhessegeti a képet. Most nem Mai a fontos, nem a saját érzései. Alenia képes lenne erre? Képes lenne áldozatot hozni a gyerekekért, dolgozókért, munkásokért úgy, hogy az neki néha kényelmetlen? Visszafogni a fájdalmát, mert nincs éppen helye? Egyértelműen nem. Az igazság, amit megláttatott vele a zöldszemű, megváltoztat mindent. Szerette volna, ha csak heves, szerette volna, ha csak rosszul látja.
Ahogy Alenia mozdul, eltünteti az érzelmeket az arcáról. Nem láthatja a már felszívódott undor nyomát sem. Csak biccent egyet, majd hallgat tovább. Hogy válaszolni sem képes, mikor tudatosul benne, hogy ki is ő, talán az utolsó csepp a pohárban. Nem lehet túl fájdalmas az a felismerés. Felszínes, nincs mi rohadjon belül, mert nincs ott semmi. Ha megszólalhatna úgy, hogy abból ne a gyerekeknek származzon kára…
Saját életre esküdni… könnyű úgy, hogy mást jelent számára ártani, mint a legtöbbeknek. Aztán köszönetet mond. Mai sokat elbír, de megszédül a hirtelen rátörő érzelmektől. Csakhogy ő nem fog színpadiasan kapkodni levegőért. Még csak azt sem engedi, hogy bárki láthassa.
Ahogy kimondja a Doki, hogy mit vár el, szinte büszke. Tökéletes. Egyszerűen imádja. Ha nem lenne itt, ha nem látta volna meg a piacon, Mai is vakon lenne. Egy jó ideig legalábbis biztosan. Nia már megint csak elmenekül, lezártnak tekint, elbújik. Vesződnie kéne azzal, hogy biztosítsa most bármiről is? Nincs az az isten. Int után fordul.
Az ajtó, hogy csapódik vagy nem, kicsit sem érdekli; nem nyúl érte, ahogy lendületből ki lett nyitva, majd záródik, ahogy akar. Csak kisétál a férfi mögött. Látta az arcát, most pedig látja a lépteket, látja azt, amit Mai is talán képes lenne jelen helyzetben tenni. Hogy ő finomabb ennél, csak erősíti a benne fortyogó dühöt. Sietősen lépked utána a lépcsőn, finoman érinti a karját hátulról, de vissza nem tartja, csupán jelzi, hogy ott van. Kell egy kis idő, hagy is neki, de inkább a szobája felé terelné a lépteket, úgyis ott van a szerzeménye egy része. Beszélni akar, erről, mindenről… de meghagyja azt a csendet, ami kellhet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554