Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:46:18
Üzenet elküldve: 2026-05-21 17:46:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Egyáltalán nem vár nagyobb támogatást annál, mint amit Graeltől éppen kap. Nem is merül fel benne, hogy vele tartson, hiszen rá itt van szükség, Cilia mellett. Hogy amaz rögvest kijelenti, hogy nem ijedős fajta, az egyfajta kellemes érzettel tölti el. Nem gondolta ő maga sem komolyan, hogy megrémülne, sokkal inkább csak felkészíti arra, ami majd érkezni fog egy bűbáj képében.. illetve hangjában. Mindenesetre imádja, hogy a férfiak ilyeténképp kinyilatkoztatják, hogy nem gyengék. Enélkül is pontosan tudta.
A meséje közben viszont tényleg nincs jól. Újra csak lejátszódnak azok a képsorok, amiiket soha többé nem akart látni, pedig sejthető, hogy rosszabbakat is fog még ennél. De most az a múlt van, amit nem tud feledni, pedig rettentő jól terelte gondolatait egészen eddig a pontig. A harcos ölelése az egyetlen, ami tartja benne a lelket, hogy ne roppanjon össze a súlya alatt, hogy bántott másokat. Persze kérdés nélkül ismételné meg a tetteit, s ha szükséges lett volna veszélyesebb mágiához is folyamodik, de amíg csak lehet, addig tisztán tartaná a kezét.
De milyen jól ismeri Grael. Viszont szépnek szánt szavai mégis tőrt forgatnak meg a szívében. Úgy érti, ahogy kell, mégis hadakozna.*
- Nem vagyok gyáva, Grael. De amíg megtehetem, hogy nem ártok nagyobbat, mint a szükséges, addig nem fogok. *És bár igen lágyan, de ebben benne van az ígéret is, hogy nem áll meg, ha a szükség úgy hozza. Csak hadd ne kelljen rá gondolni.
Nem akar kibontakozni az ölelésből, jobb úgy, hogy nem látja az arcát a másik, mit mellkasának nyom. Nem tudatosan hallgatta el ezen részleteket, de való igaz, hogy van, amiről nem szívesen beszél. Mert nem akar fájdalmat okozni a férfinek, ha netán túl sokat kérdez.*
- Az egyik Norileina volt, nála volt a szív. Először úgy gondoltam, hogy egyszerűen elveszem és megyek egymagam, de amikor találkoztam vele, jobb ötletnek tűnt, hogy az… ismerőse… Norennar, aki épp mellette volt és tudott az ereklyéről is, velünk tartson. Illetve nem csak jobb ötletnek, hanem egyszerűbbnek. A védelem nekem is kell és bebizonyosodott, hogy a visszautam igencsak nehézkes lett volna nélkülük. Norennar úgy döntött, hogy magával hívja egy harcostársát, Pashthrát, *a szó után torka mintha kiszáradt volna, köhint egyet, pedig isten bizony, hogy nem akarta elárulni magát egy efféle aprósággal* - aki csatlakozott is. Így lettünk négyen. És így álltunk a Mester elé. Az egységünk felbomlott mára. A szív elkerült a birtokunkból, és… most itt tartunk.
*Egyáltalán nem vár nagyobb támogatást annál, mint amit Graeltől éppen kap. Nem is merül fel benne, hogy vele tartson, hiszen rá itt van szükség, Cilia mellett. Hogy amaz rögvest kijelenti, hogy nem ijedős fajta, az egyfajta kellemes érzettel tölti el. Nem gondolta ő maga sem komolyan, hogy megrémülne, sokkal inkább csak felkészíti arra, ami majd érkezni fog egy bűbáj képében.. illetve hangjában. Mindenesetre imádja, hogy a férfiak ilyeténképp kinyilatkoztatják, hogy nem gyengék. Enélkül is pontosan tudta.
A meséje közben viszont tényleg nincs jól. Újra csak lejátszódnak azok a képsorok, amiiket soha többé nem akart látni, pedig sejthető, hogy rosszabbakat is fog még ennél. De most az a múlt van, amit nem tud feledni, pedig rettentő jól terelte gondolatait egészen eddig a pontig. A harcos ölelése az egyetlen, ami tartja benne a lelket, hogy ne roppanjon össze a súlya alatt, hogy bántott másokat. Persze kérdés nélkül ismételné meg a tetteit, s ha szükséges lett volna veszélyesebb mágiához is folyamodik, de amíg csak lehet, addig tisztán tartaná a kezét.
De milyen jól ismeri Grael. Viszont szépnek szánt szavai mégis tőrt forgatnak meg a szívében. Úgy érti, ahogy kell, mégis hadakozna.*
- Nem vagyok gyáva, Grael. De amíg megtehetem, hogy nem ártok nagyobbat, mint a szükséges, addig nem fogok. *És bár igen lágyan, de ebben benne van az ígéret is, hogy nem áll meg, ha a szükség úgy hozza. Csak hadd ne kelljen rá gondolni.
Nem akar kibontakozni az ölelésből, jobb úgy, hogy nem látja az arcát a másik, mit mellkasának nyom. Nem tudatosan hallgatta el ezen részleteket, de való igaz, hogy van, amiről nem szívesen beszél. Mert nem akar fájdalmat okozni a férfinek, ha netán túl sokat kérdez.*
- Az egyik Norileina volt, nála volt a szív. Először úgy gondoltam, hogy egyszerűen elveszem és megyek egymagam, de amikor találkoztam vele, jobb ötletnek tűnt, hogy az… ismerőse… Norennar, aki épp mellette volt és tudott az ereklyéről is, velünk tartson. Illetve nem csak jobb ötletnek, hanem egyszerűbbnek. A védelem nekem is kell és bebizonyosodott, hogy a visszautam igencsak nehézkes lett volna nélkülük. Norennar úgy döntött, hogy magával hívja egy harcostársát, Pashthrát, *a szó után torka mintha kiszáradt volna, köhint egyet, pedig isten bizony, hogy nem akarta elárulni magát egy efféle aprósággal* - aki csatlakozott is. Így lettünk négyen. És így álltunk a Mester elé. Az egységünk felbomlott mára. A szív elkerült a birtokunkból, és… most itt tartunk.
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:59:24
Üzenet elküldve: 2026-05-20 19:59:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Félnivalója annak van, aki fenyegeti a harcos világát. Mai most már nem ilyen, ő a részévé vált ennek a világnak, melynek köszönhetően Graelmhor olykor féktelen dühe nem ellene, hanem érte fog létezni. Hatalmas változás ez, melyet a fél-elf lány elsőkézben tapasztalhat meg a szavakon keresztül, melyek nem összetörni, hanem támogatni igyekszenek őt.*
- Nem szokásom megijedni, Mai. De örülök, hogy van mód arra, hogy tudjam, mi van veled. *Mondja, s mindeközben egyetlen pillanatig sem erősködik azzal kapcsolatban, hogy vele tarthasson ezen az úton. Tudja jól magáról, hogy neki semmi keresnivalója a mágusok között, no meg, ha az a mester ilyen látványos módon adta meghívottjai tudtára, hogy várja őket, és ő kimaradt belőle, akkor végképp nincs ott a helye.
Beszélgetésük egy, Mai számára meglehetősen nehéz témára terelődik. Látja rajta, hogy mennyire kínlódik válaszadás közben, de tudni akarja, hogy mi történt. Ha egy valamit nem tud elképzelni, az az, ahogy a törékeny hercegnő orkokkal hadakozik, ott ugyanis nem elég a jegeskék íriszek pillantása, sem a szavak, melyeket a nő jobban forgat, mint legendás harcosok a kardjukat. Az már egyértelmű, hogy a hatalma megvan hozzá, hogy eltiporja a zöld népséget, de vajon az akarata is ilyen erős?
Ahogy Mai mesél, a csata képe szinte élő jelenetként játszódik le elméjében. Bizonyára teljesen máshogy, mint ahogy a valóságban az események történtek, de el tudja képzelni. Két részlet ragadja meg igazán a férfit. Mai nem ölt. Az egyik, hogy akárhányszor pörgeti le újra és újra fejében a küzdelem eseményeit, abban nincs olyan pillanat, amikor a lány halálos fenyegetést jelentett volna az ellenre.*
- Értem már. Értem… *Mosolyodik el lágyan.* Te még a csatatéren sem fordulsz ki önmagadból. *Szorosan magához öleli a lányt, vaskos kezével amilyen gyengéden csak tud, végigsimít a hátán, hátha így meg tudja nyugtatni kissé.
A másik részlet pedig egyébként a társai, akikről, mintha tudatosan nem esne egyetlen árva szó sem. Éppen ezért kezdi kilétük igazán furdalni a kíváncsiságát.*
- Mondd csak, honnan szalajtottál magad mellé három harcost, akik így helyt tudtak állni orkok ellen? *El nem engedi közben Mait. Ha meg is próbálna kibújni a karjai közül, akkor egy nem fájdalmas, de határozott szorítással jelzi, hogy azt akarja, maradjon.*
*Félnivalója annak van, aki fenyegeti a harcos világát. Mai most már nem ilyen, ő a részévé vált ennek a világnak, melynek köszönhetően Graelmhor olykor féktelen dühe nem ellene, hanem érte fog létezni. Hatalmas változás ez, melyet a fél-elf lány elsőkézben tapasztalhat meg a szavakon keresztül, melyek nem összetörni, hanem támogatni igyekszenek őt.*
- Nem szokásom megijedni, Mai. De örülök, hogy van mód arra, hogy tudjam, mi van veled. *Mondja, s mindeközben egyetlen pillanatig sem erősködik azzal kapcsolatban, hogy vele tarthasson ezen az úton. Tudja jól magáról, hogy neki semmi keresnivalója a mágusok között, no meg, ha az a mester ilyen látványos módon adta meghívottjai tudtára, hogy várja őket, és ő kimaradt belőle, akkor végképp nincs ott a helye.
Beszélgetésük egy, Mai számára meglehetősen nehéz témára terelődik. Látja rajta, hogy mennyire kínlódik válaszadás közben, de tudni akarja, hogy mi történt. Ha egy valamit nem tud elképzelni, az az, ahogy a törékeny hercegnő orkokkal hadakozik, ott ugyanis nem elég a jegeskék íriszek pillantása, sem a szavak, melyeket a nő jobban forgat, mint legendás harcosok a kardjukat. Az már egyértelmű, hogy a hatalma megvan hozzá, hogy eltiporja a zöld népséget, de vajon az akarata is ilyen erős?
Ahogy Mai mesél, a csata képe szinte élő jelenetként játszódik le elméjében. Bizonyára teljesen máshogy, mint ahogy a valóságban az események történtek, de el tudja képzelni. Két részlet ragadja meg igazán a férfit. Mai nem ölt. Az egyik, hogy akárhányszor pörgeti le újra és újra fejében a küzdelem eseményeit, abban nincs olyan pillanat, amikor a lány halálos fenyegetést jelentett volna az ellenre.*
- Értem már. Értem… *Mosolyodik el lágyan.* Te még a csatatéren sem fordulsz ki önmagadból. *Szorosan magához öleli a lányt, vaskos kezével amilyen gyengéden csak tud, végigsimít a hátán, hátha így meg tudja nyugtatni kissé.
A másik részlet pedig egyébként a társai, akikről, mintha tudatosan nem esne egyetlen árva szó sem. Éppen ezért kezdi kilétük igazán furdalni a kíváncsiságát.*
- Mondd csak, honnan szalajtottál magad mellé három harcost, akik így helyt tudtak állni orkok ellen? *El nem engedi közben Mait. Ha meg is próbálna kibújni a karjai közül, akkor egy nem fájdalmas, de határozott szorítással jelzi, hogy azt akarja, maradjon.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-20 16:47:10
Üzenet elküldve: 2026-05-20 16:47:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Hogy nem kell félnie többé Graeltől azt tudja. Legalábbis szeretné tudni. Szeretné hinni. Örökre belevésődött a kép, mikor kétségbeesetten várta, hogy véget érjen akkori gyötrelme, de tán még kétségbeejtőbb a tény, hogy már akkor is tudott volna kiutat találni, mégsem fogta menekülőre. Később sem torolta meg. Hogy valójában azért tört-e össze akkor, mert tényleg félt, vagy saját beteges érzéseitől fogta el a rettegés, az olyasmi, amit mélyre taszajtott, s csak néha bukkan elő. Most sincs idő a fejtegetésére, s ezt tán ki sem teregetné a férfi előtt. Keze indul csak meg, hogy végigsimítson a szeretett arcon, ahogy az szóra nyitja ajkát.
Egyetlen hangnyi nevetés töri meg a meséjét, ahogy a harcos közbeszól. Igen nagy kedve lenne tovább fűzni a viccelődést, de sajnos ezen a történeten túl kell jutniuk, s ha nem is maradéktalanul, de elmeséli hát, amit hirtelen fontosnak tart. Várja a kérdéseket, várja a nemtetszést, a gunyoros megjegyzéseket, a szidalmat, de nem azt kapja. Lám az ő szerelme, a leendő férje végre ráeszmélt, hogy nem egy ostoba csitrivel van dolga, ki lépten-nyomon unaloműzés gyanánt avatkozik bele a nagyok dolgába. Kielégítő a tudat, hogy elmaradoznak a várt jelzők és bírálat.
Az elsötétülő tekintetet látva még közelebb húzódik a férfihez.*
- Hogy hány éjjelem kell a toronyban töltenem azt nem tudom, de mindegyiken üzenni fogok neked, Grael. Csak ne ijedj meg, ha a semmiből hallod a hangom, mint ahogy most hallottad a Mesterét. Van egy varázslat, ami eljuttatja hozzád a szavaim. Igaz, meg kell várnod, míg elér hozzád, hiszen nem azonnali, de talán így tudlak biztosítani arról, hogy rendben vagyok.
*Ennyit igazán megígérhet és még csak nem is teher. És módfelett szórakoztató elképzelni, ahogy kedvesét épp az „igazgatónői” teendői közepette éri a valódi igazgatónő semmiből felcsendülő hangja. *
- Borzalmas volt. *Kissé megremeg ajka. Kísértik a képek, de ez is olyasmi, amit a legmélyebbre próbál taszítani a többi traumája közé, hogy belülről rágja ahelyett, hogy kislányként sírja el magát, miközben újra végigéli a képsorokat. De most muszáj róla beszélnie. Éppen ezért először mély levegőt vesz, hogy benntartsa azt, ami valójában a szavak helyett kívánna feltörni belőle. Tenyere viszont megkeresi a városőrét, s annak szorításába fojtja érzéseit.*
- Három harcos és én álltam szemben ugyanennyi orkkal. Pillanatok töredéke alatt kellett dönteni, ráadásul jól. Egyikre azonnal halálos csapást mért egy társam. A másikat egy bűbájjal tettem harcképtelenné, mondhatni elaltattam, hogy könnyebben fosszák meg az... életétől. A harmadikat egy láthatatlan páncéllal tartóztattam fel, s amíg lelassult, addig… vele is végeztek. Az utolsó majdnem elmenekült, de már sérült volt és egy bűbájom is elérte, így hát neki is csakhamar vége lett. *Szaggatottan fújja ki a levegőt, de igyekszik erősnek látszódni, noha ez most nem maradéktalan. Újra látja az eseményeket, keze pedig magához képest is erősen szorít még mindig.*
- Szóval igen, meg tudom védeni magam, de egy várost nem tudok megvédeni, viszont a közbenjárásom talán még jól jöhet.
*Hogy nem kell félnie többé Graeltől azt tudja. Legalábbis szeretné tudni. Szeretné hinni. Örökre belevésődött a kép, mikor kétségbeesetten várta, hogy véget érjen akkori gyötrelme, de tán még kétségbeejtőbb a tény, hogy már akkor is tudott volna kiutat találni, mégsem fogta menekülőre. Később sem torolta meg. Hogy valójában azért tört-e össze akkor, mert tényleg félt, vagy saját beteges érzéseitől fogta el a rettegés, az olyasmi, amit mélyre taszajtott, s csak néha bukkan elő. Most sincs idő a fejtegetésére, s ezt tán ki sem teregetné a férfi előtt. Keze indul csak meg, hogy végigsimítson a szeretett arcon, ahogy az szóra nyitja ajkát.
Egyetlen hangnyi nevetés töri meg a meséjét, ahogy a harcos közbeszól. Igen nagy kedve lenne tovább fűzni a viccelődést, de sajnos ezen a történeten túl kell jutniuk, s ha nem is maradéktalanul, de elmeséli hát, amit hirtelen fontosnak tart. Várja a kérdéseket, várja a nemtetszést, a gunyoros megjegyzéseket, a szidalmat, de nem azt kapja. Lám az ő szerelme, a leendő férje végre ráeszmélt, hogy nem egy ostoba csitrivel van dolga, ki lépten-nyomon unaloműzés gyanánt avatkozik bele a nagyok dolgába. Kielégítő a tudat, hogy elmaradoznak a várt jelzők és bírálat.
Az elsötétülő tekintetet látva még közelebb húzódik a férfihez.*
- Hogy hány éjjelem kell a toronyban töltenem azt nem tudom, de mindegyiken üzenni fogok neked, Grael. Csak ne ijedj meg, ha a semmiből hallod a hangom, mint ahogy most hallottad a Mesterét. Van egy varázslat, ami eljuttatja hozzád a szavaim. Igaz, meg kell várnod, míg elér hozzád, hiszen nem azonnali, de talán így tudlak biztosítani arról, hogy rendben vagyok.
*Ennyit igazán megígérhet és még csak nem is teher. És módfelett szórakoztató elképzelni, ahogy kedvesét épp az „igazgatónői” teendői közepette éri a valódi igazgatónő semmiből felcsendülő hangja. *
- Borzalmas volt. *Kissé megremeg ajka. Kísértik a képek, de ez is olyasmi, amit a legmélyebbre próbál taszítani a többi traumája közé, hogy belülről rágja ahelyett, hogy kislányként sírja el magát, miközben újra végigéli a képsorokat. De most muszáj róla beszélnie. Éppen ezért először mély levegőt vesz, hogy benntartsa azt, ami valójában a szavak helyett kívánna feltörni belőle. Tenyere viszont megkeresi a városőrét, s annak szorításába fojtja érzéseit.*
- Három harcos és én álltam szemben ugyanennyi orkkal. Pillanatok töredéke alatt kellett dönteni, ráadásul jól. Egyikre azonnal halálos csapást mért egy társam. A másikat egy bűbájjal tettem harcképtelenné, mondhatni elaltattam, hogy könnyebben fosszák meg az... életétől. A harmadikat egy láthatatlan páncéllal tartóztattam fel, s amíg lelassult, addig… vele is végeztek. Az utolsó majdnem elmenekült, de már sérült volt és egy bűbájom is elérte, így hát neki is csakhamar vége lett. *Szaggatottan fújja ki a levegőt, de igyekszik erősnek látszódni, noha ez most nem maradéktalan. Újra látja az eseményeket, keze pedig magához képest is erősen szorít még mindig.*
- Szóval igen, meg tudom védeni magam, de egy várost nem tudok megvédeni, viszont a közbenjárásom talán még jól jöhet.
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-19 19:36:29
Üzenet elküldve: 2026-05-19 19:36:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Bár Eeyr papnőjeként mindig is próbált szerény és ártatlan maradni, de ne higgyék még az istenek sem, hogy ő vak lenne. Nem az. Természetesen ő is megnézi magának a jóképű tündért a finom, kecses arcvonalaival, a szép fehér bőrével, világos szemeivel, meseszép szárnyakkal az elegáns öltözetében. Egy szó jut eszébe hirtelen, min lágyan el is mosolyodik: tündéri.*
- Sajnálom, Feiy úr, azonban én már inkább arra szoktam gondolni, hogy Eeyr talán egy fényesebb jövőt hoz el most nekünk. Ha megengedi, javaslom, hogy Ön is tegyen így. *Kár, hogy a saját tanácsát ő maga nem tudja megfogadni. A sötét éjszakák, a magányban töltött percek, órák még mindig úgy telnek, hogy a múlt démonjaival küzd reszkető kezekkel, könnyeit visszafojtva, ám mikor valaki más is látja, már csak mosolyogni próbál.*
- Morthimer úr Selyemrév prefektusa, egészen biztosan ismeri. Faensa kisasszony viszont sohasem a hírnévért dolgozott, hanem azért, hogy valami jót tehessen. Rendkívül szereti a gyerekeket. *Talán felmerülhet a kérdés, hogy ebben a kontextusban akkor a prefektusról mi lehet a véleménye, de nem veszi észre, hogy sikerült kissé kelletlenül és félreérthetően fogalmaznia.*
- Árvaház és iskola, igen. *Pislog kissé furcsállóan a tündérre, aki szabadkozik is a szétszórtsága miatt.* Felaern nagybácsi egykori kúriája most több, mint harminc csemetének ad otthont. Olyan árva gyermekeknek, kiknek sem a szülői szeretet, sem pedig az otthon melege nem adathatott meg. Szeretném, ha ez a gesztus, hogy egykori otthonom most az ő menedékük lehet, olyan üzenetet közvetítene, hogy a nemesség sokkal jobb annál, mint amilyennek a lázadók hittek minket. *Meséli, miközben lassú léptekkel kíséri Feiy urat az említett tantermek felé, ahol minden bizonnyal hamarosan meg is ismerhet néhányat a ház kis lakói közül.*
- Menedékházként egyelőre még nem működünk, ha a jelenlegi események sajnálatos vonzataira gondol. Hivatalos felvételi folyamaton keresztül kerülnek hozzánk a kicsik. *Ami sokszor abban merül ki, hogy Mai gyanútlanul indul a piacra, majd kölykökkel a karjaiban tér vissza. Ez a gondolat egy újabb mosolyt csal az arcára.*
*Bár Eeyr papnőjeként mindig is próbált szerény és ártatlan maradni, de ne higgyék még az istenek sem, hogy ő vak lenne. Nem az. Természetesen ő is megnézi magának a jóképű tündért a finom, kecses arcvonalaival, a szép fehér bőrével, világos szemeivel, meseszép szárnyakkal az elegáns öltözetében. Egy szó jut eszébe hirtelen, min lágyan el is mosolyodik: tündéri.*
- Sajnálom, Feiy úr, azonban én már inkább arra szoktam gondolni, hogy Eeyr talán egy fényesebb jövőt hoz el most nekünk. Ha megengedi, javaslom, hogy Ön is tegyen így. *Kár, hogy a saját tanácsát ő maga nem tudja megfogadni. A sötét éjszakák, a magányban töltött percek, órák még mindig úgy telnek, hogy a múlt démonjaival küzd reszkető kezekkel, könnyeit visszafojtva, ám mikor valaki más is látja, már csak mosolyogni próbál.*
- Morthimer úr Selyemrév prefektusa, egészen biztosan ismeri. Faensa kisasszony viszont sohasem a hírnévért dolgozott, hanem azért, hogy valami jót tehessen. Rendkívül szereti a gyerekeket. *Talán felmerülhet a kérdés, hogy ebben a kontextusban akkor a prefektusról mi lehet a véleménye, de nem veszi észre, hogy sikerült kissé kelletlenül és félreérthetően fogalmaznia.*
- Árvaház és iskola, igen. *Pislog kissé furcsállóan a tündérre, aki szabadkozik is a szétszórtsága miatt.* Felaern nagybácsi egykori kúriája most több, mint harminc csemetének ad otthont. Olyan árva gyermekeknek, kiknek sem a szülői szeretet, sem pedig az otthon melege nem adathatott meg. Szeretném, ha ez a gesztus, hogy egykori otthonom most az ő menedékük lehet, olyan üzenetet közvetítene, hogy a nemesség sokkal jobb annál, mint amilyennek a lázadók hittek minket. *Meséli, miközben lassú léptekkel kíséri Feiy urat az említett tantermek felé, ahol minden bizonnyal hamarosan meg is ismerhet néhányat a ház kis lakói közül.*
- Menedékházként egyelőre még nem működünk, ha a jelenlegi események sajnálatos vonzataira gondol. Hivatalos felvételi folyamaton keresztül kerülnek hozzánk a kicsik. *Ami sokszor abban merül ki, hogy Mai gyanútlanul indul a piacra, majd kölykökkel a karjaiban tér vissza. Ez a gondolat egy újabb mosolyt csal az arcára.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-18 22:08:50
Üzenet elküldve: 2026-05-18 22:08:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen legkedvesebb csalódottságára Alenia nem egy ötvenes éveiben járó, szőrös, szakállas kukacoskodó gnóm. Sőt ettől távolabb aligha állhatna az a hölgy, aki megtalálja őt, Teysus valóban szeretheti a tündért.*
-Áh értem.
*Feleli, de egyébként fogalma sincs róla, hogy Nestarnak mi köze lehet ehhez a helyhez, úgyhogy annyira nem zavarja össze a dolog.*
-Nos... Ne is mondja. Az én családom is szenvedett eleget a lázadáskor, higgye el, én megértem.
*A legjobb tettetett együttérzését veszi elő a nemlétező kalapjából.*
-Morthimer úrról már mintha hallottam volna, de Faensa kisasszonyról még sosem. No de én sem ismerhetek mindenkit, nem igaz? Nincs ezen semmi meglepő.
*Feleli mosolyogva.*
-És ahogy jóatyám mindig mondja, a jövőbe kell tekinteni, nem a múltba.
*Hisz azon még lehet változatni, visszafelé viszont sajnos nem működik a dolog.*
-Tantermeket? Áh valóban, árvaház, bocsássa meg szétszórtságomat. Nem jellenző rám.
*Meglehet, hogy tudhatná, hogy ez egy árvaház, de igazából fogalma sincs róla. Ugyan Nestar említette neki a varázsüzenetében, de valahogy jobban lekötötte a figyelmét, hogy a Vashegy orkok ostroma alatt áll, és az alkimista éppen oda akar teleportálni valamiféle vízmágiával.*
-Nos ami azt illeti, nem említett külön ügyet, csak hogy amíg várakozom az üzenetére, tudja. Megtisztelne, ha megismerhetném a gyermekeket.
*Mondja, és követi az árvaház tulajdonosát.*
-Sokan találnak itt menedéket? Vagy leginkább már van egy összeszokott kis társaság? ~Vajon a menekültek közül is sodródnak errefelé árvák a szántóföldekről?~
*Merchen legkedvesebb csalódottságára Alenia nem egy ötvenes éveiben járó, szőrös, szakállas kukacoskodó gnóm. Sőt ettől távolabb aligha állhatna az a hölgy, aki megtalálja őt, Teysus valóban szeretheti a tündért.*
-Áh értem.
*Feleli, de egyébként fogalma sincs róla, hogy Nestarnak mi köze lehet ehhez a helyhez, úgyhogy annyira nem zavarja össze a dolog.*
-Nos... Ne is mondja. Az én családom is szenvedett eleget a lázadáskor, higgye el, én megértem.
*A legjobb tettetett együttérzését veszi elő a nemlétező kalapjából.*
-Morthimer úrról már mintha hallottam volna, de Faensa kisasszonyról még sosem. No de én sem ismerhetek mindenkit, nem igaz? Nincs ezen semmi meglepő.
*Feleli mosolyogva.*
-És ahogy jóatyám mindig mondja, a jövőbe kell tekinteni, nem a múltba.
*Hisz azon még lehet változatni, visszafelé viszont sajnos nem működik a dolog.*
-Tantermeket? Áh valóban, árvaház, bocsássa meg szétszórtságomat. Nem jellenző rám.
*Meglehet, hogy tudhatná, hogy ez egy árvaház, de igazából fogalma sincs róla. Ugyan Nestar említette neki a varázsüzenetében, de valahogy jobban lekötötte a figyelmét, hogy a Vashegy orkok ostroma alatt áll, és az alkimista éppen oda akar teleportálni valamiféle vízmágiával.*
-Nos ami azt illeti, nem említett külön ügyet, csak hogy amíg várakozom az üzenetére, tudja. Megtisztelne, ha megismerhetném a gyermekeket.
*Mondja, és követi az árvaház tulajdonosát.*
-Sokan találnak itt menedéket? Vagy leginkább már van egy összeszokott kis társaság? ~Vajon a menekültek közül is sodródnak errefelé árvák a szántóföldekről?~
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:14:52
Üzenet elküldve: 2026-05-18 21:14:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Reméli is, hogy azok a segítők a legjobbak a világon, mert ha nem, akkor nagy a veszélye annak, hogy Mai egy őszülő vagy erősen kopaszodó Graelmhorhoz jöjjön majd haza. A szavakra mindenesetre csak mormogva bólint, inkább nem mond semmit, nem akar rontani a saját helyzetén. Így sem lesz egyszerű dolga, abban biztos.
A hangulatot szerencsére oldja a kis közbeszólása, Mai reakciója miatt pedig még nehezebben tudja elkerülni, hogy a vigyora szélesedjen. Nem látja magát, de valószínűleg nem is sikerül.*
- Nem is vigyorgok. *A lány nevetését hallva fellélegzik, de utána tényleg vissza kell térniük a komolyabb témákra. Mai mesél, ő pedig csendben, figyelmesen hallgatja minden szavát. Néhányat morog, mikor tudatosul benne, hogy félt tőle a lány, de ezen nem kellene meglepődnie, hisz volt olyan időszak, mikor pontosan ezt akarta elérni, hátha akkor leszáll róla és eltűnik örökre. Ehhez képest mi lett belőle?*
- Már nem kell félned. *Mondja végül halkan, bár nem biztos benne, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy Mai bízzon is benne a jövőben.
Az ezt követő mondatok ismét játékos félmosolyt csalnak az arcára, nem is tudja szó nélkül hagyni azt, ahogy a fél-elf magát dicséri.*
- Igen jó? Ejha! Csak nem kibaszott jó? *Épp csak oldalba nem böki viccelődés közben a lányt, ahogy az ő szájából kiszökő trágárságot helyezi új köntösbe. Nem nagyon megy neki most ez a komolykodás, de azért megembereli magát, és a továbbiakban már a téma komolyságához méltó módon hallgatja ő is a történetet. Nem szól már közbe, csak írja a kérdéseket a gondolatbeli papírfecnire. Kikkel ment pontosan Mai a mágustoronyba? Miből gondolja, hogy a mágusok segíteni fognak? Hogyan doboghat egy szív és miért zárták gyémántba? Mégsem ezen kérdések egyikét teszi fel, mikor végre úgy tűnik, hogy Mai a mondandója végére ér.*
- Mehetsz. Ebben az esetben ez nem kérdés. Azt már tudom, hogy tudsz magadra vigyázni, és most legalább azt is tudom, hogy hol keresselek, ha mégsem jönnél vissza. *Jegyzi meg némileg elsötétülő tekintettel, majd néhány pillanatig nem szól, csak ezt követően töri meg újra a csendet.*
- Azt mondtad, meg kellett küzdenetek orkokkal. Hogy menekültetek meg tőlük? Erre is volt valami ügyes trükköd? *Valami ilyesmire számít, ugyanis egy véres csatában képtelen elképzelni kedvesét, még akkor is, ha tényleg egy kibaszott jó mágus.*
*Reméli is, hogy azok a segítők a legjobbak a világon, mert ha nem, akkor nagy a veszélye annak, hogy Mai egy őszülő vagy erősen kopaszodó Graelmhorhoz jöjjön majd haza. A szavakra mindenesetre csak mormogva bólint, inkább nem mond semmit, nem akar rontani a saját helyzetén. Így sem lesz egyszerű dolga, abban biztos.
A hangulatot szerencsére oldja a kis közbeszólása, Mai reakciója miatt pedig még nehezebben tudja elkerülni, hogy a vigyora szélesedjen. Nem látja magát, de valószínűleg nem is sikerül.*
- Nem is vigyorgok. *A lány nevetését hallva fellélegzik, de utána tényleg vissza kell térniük a komolyabb témákra. Mai mesél, ő pedig csendben, figyelmesen hallgatja minden szavát. Néhányat morog, mikor tudatosul benne, hogy félt tőle a lány, de ezen nem kellene meglepődnie, hisz volt olyan időszak, mikor pontosan ezt akarta elérni, hátha akkor leszáll róla és eltűnik örökre. Ehhez képest mi lett belőle?*
- Már nem kell félned. *Mondja végül halkan, bár nem biztos benne, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy Mai bízzon is benne a jövőben.
Az ezt követő mondatok ismét játékos félmosolyt csalnak az arcára, nem is tudja szó nélkül hagyni azt, ahogy a fél-elf magát dicséri.*
- Igen jó? Ejha! Csak nem kibaszott jó? *Épp csak oldalba nem böki viccelődés közben a lányt, ahogy az ő szájából kiszökő trágárságot helyezi új köntösbe. Nem nagyon megy neki most ez a komolykodás, de azért megembereli magát, és a továbbiakban már a téma komolyságához méltó módon hallgatja ő is a történetet. Nem szól már közbe, csak írja a kérdéseket a gondolatbeli papírfecnire. Kikkel ment pontosan Mai a mágustoronyba? Miből gondolja, hogy a mágusok segíteni fognak? Hogyan doboghat egy szív és miért zárták gyémántba? Mégsem ezen kérdések egyikét teszi fel, mikor végre úgy tűnik, hogy Mai a mondandója végére ér.*
- Mehetsz. Ebben az esetben ez nem kérdés. Azt már tudom, hogy tudsz magadra vigyázni, és most legalább azt is tudom, hogy hol keresselek, ha mégsem jönnél vissza. *Jegyzi meg némileg elsötétülő tekintettel, majd néhány pillanatig nem szól, csak ezt követően töri meg újra a csendet.*
- Azt mondtad, meg kellett küzdenetek orkokkal. Hogy menekültetek meg tőlük? Erre is volt valami ügyes trükköd? *Valami ilyesmire számít, ugyanis egy véres csatában képtelen elképzelni kedvesét, még akkor is, ha tényleg egy kibaszott jó mágus.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-18 17:30:01
Üzenet elküldve: 2026-05-18 17:30:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Bármeddig folytathatnák a vitát, akkor sem lenne meggyőzhető. Tekintete bőszen mutatja, de egy kurta biccentésre futja csupán. Ha parttalan is, ő megtette, amit kért tőle a másik. Előre szólt. Beavatta. Bárcsak elmondható lenne róla is, hogy bárkit hátra hagyna Graelért. Egy tökéletes világban nem volna egyáltalán még csak a lehetőségek között sem, hogy választania kell, de ez nem egy tökéletes világ. Macskákban rejtőző démonok vezetnek fegyverekhez, mik megbolygatják a világot, pedig még csak nem is ez volt a bolhazsák célja.
Hogy akkor, ha tényleg ott állna a válaszút előtt mit tenne, valóban nem lehet tudni, de most úgy gondolja, hogy a felelősségének tenne eleget. Aki meg tudja védeni magát az tegye, aki pedig nem, azt meg kell védeni. És itt ezt neki kell kiviteleznie.
A mester szavai természetesen elűzik e sarkalatos kérdést, tán jobb is. Annyi mindennek ülepednie kell, annyi mindent kell még meghányni, s vetni. És még gyönyörködnie is kell abban a kissé önbizalomvesztett emberi Graelben, ki előtte áll és tarkójára vakar néhányat.*
- A legjobb segítők, ebben biztos lehetsz, mindenben támogatni fognak, ha te is úgy állsz hozzájuk. De igyekszem nem sokáig távol maradni.
*Anvielben és Oriverben bízik, de azért kissé borsódzik a háta attól, hogy Aleniát a főnökének nevezte. Valójában az. Valójában nélküle nem lenne ez az árvaház, de jószerivel csak a nevét és aranyát áldozza e helyre, ettől eltekintve abban sem biztos, hogy az ékszerdobozából ki merné dugni az orrát, ha beüt a baj. Hiszen csak egy emlék elég ahhoz a lázadásból, hogy szilánkosra törjön. Nem bízna rá jelen helyzetben nagyobb döntést annál, minthogy mi legyen a vacsora, de tán még azt sem. Most volna időszerű valahogy megszereznie sajátjának ezt az egész rezidenciát. Úgysem ér másnak semmit, ha pusztulni óhajt a város. Természetesen ezt nem kívánja most hangoztatni.*
- Ne vigyorogj, komoly dolgokról beszélünk, Grael!
*Csattan fel, tovább játszva magát, majd felnevet, de hamar csitul.*
- Szerelmem… felfedtem magam előtted a bazári kis bűbájommal. *Mély levegőt vesz, majd beletúr hullámos hajzuhatagába.*
- Nem terveztem, nem gondoltam, hogy tudnod kell, mire vagyok képes, mert… *Szomorkásan pislant oldalra, hogy egy időre kerülje a szemkontaktust, de visszatér a barnához.* - Mert ez volt az egyetlen fegyverem ellened. Sokszor féltem… hogy baj érhet melletted. Igazán… szomorú ezt mondanom, miközben a házasságunkat tervezzük, de ezért titkoltam el. Persze már nem kérdés, hogy mindent tudnod kell rólam. *Ajkába harap, majd tart egy kis szünetet, ameddig gondolatait szedi össze.*
- Mágus vagyok, ráadásul… igen jó. Ahogy a családom egésze. A Mágustoronnyal mindig is volt kapcsolatunk, ezért bátorkodtam felkerekedni és megkeresni Abogr mestert, miután megtudtam a fegyver létezését, amit az orkok keresnek. Nem bíztam a városban, mert látszólag fogalmuk sincs, hogy mit tegyenek azon túl, hogy maguknak akarják tudni. Mivel ez egy mágikus ereklye, ezért elvittem többedmagammal elé, hogy mondja el mi ez és mennyire kell féljünk. Nos, túl sok információt nem kaptam a reakciókon túl, amik aggasztók voltak. Aborg egy hatalmas tudású mágus. Ha valaki, hát ő az, aki fel tudja fejteni a szükséges információkat, aki meg tudja mondani, hogy mit is kezdjünk a fegyverrel, ami elindította a vészt, és aki segíteni tud a városunk, vagy legalább a gyerekek védelmében. Maradéktalanul megbízok benne. A látogatásunkkor adott egy darab zafírt, hogy jelezzen, amikor megtud valamit, ez történt meg most. Bízom benne, hogy olyan információkkal térhetek haza, ami valóban segíti Artheniort. Nézd, nem hagyhattam, hogy ne történjen semmi, félelmetes ez az egész, muszáj voltam kiötleni valamit és reménykedem benne, hogy jól tettem. Nem hagyhattam elenyészni ezt a tudást és nem hagyhattam, hogy ne kutasson olyan is, aki valóban ért hozzá. Már a hazaúton meg kellett küzdjünk néhány orkkal, akik meg akarták kaparintani ezt a… fegyvert. Egy gyémánttömbbe zárt dobogó szív. *Sóhajt fel, mintha abszurd lenne ez az egész. Az is.* Mindenkire szükség van, aki meg tudja akadályozni a még nagyobb bajt. És biztos lehetsz benne, hogy nem tartok vissza információt sem majd a városvezetéstől, amennyiben hozzájutok. Teher, felelősség, de nem olyasmi, amire nemet mondhatok, ha már belekezdtem. És menni is szeretnék. Kérdezz bármit, sajnálom, ha összeszedetlennek tűnök, vagy hiányos az, amit elmondtam. Néha magam sem tudom, mibe csöppentem.
*Bármeddig folytathatnák a vitát, akkor sem lenne meggyőzhető. Tekintete bőszen mutatja, de egy kurta biccentésre futja csupán. Ha parttalan is, ő megtette, amit kért tőle a másik. Előre szólt. Beavatta. Bárcsak elmondható lenne róla is, hogy bárkit hátra hagyna Graelért. Egy tökéletes világban nem volna egyáltalán még csak a lehetőségek között sem, hogy választania kell, de ez nem egy tökéletes világ. Macskákban rejtőző démonok vezetnek fegyverekhez, mik megbolygatják a világot, pedig még csak nem is ez volt a bolhazsák célja.
Hogy akkor, ha tényleg ott állna a válaszút előtt mit tenne, valóban nem lehet tudni, de most úgy gondolja, hogy a felelősségének tenne eleget. Aki meg tudja védeni magát az tegye, aki pedig nem, azt meg kell védeni. És itt ezt neki kell kiviteleznie.
A mester szavai természetesen elűzik e sarkalatos kérdést, tán jobb is. Annyi mindennek ülepednie kell, annyi mindent kell még meghányni, s vetni. És még gyönyörködnie is kell abban a kissé önbizalomvesztett emberi Graelben, ki előtte áll és tarkójára vakar néhányat.*
- A legjobb segítők, ebben biztos lehetsz, mindenben támogatni fognak, ha te is úgy állsz hozzájuk. De igyekszem nem sokáig távol maradni.
*Anvielben és Oriverben bízik, de azért kissé borsódzik a háta attól, hogy Aleniát a főnökének nevezte. Valójában az. Valójában nélküle nem lenne ez az árvaház, de jószerivel csak a nevét és aranyát áldozza e helyre, ettől eltekintve abban sem biztos, hogy az ékszerdobozából ki merné dugni az orrát, ha beüt a baj. Hiszen csak egy emlék elég ahhoz a lázadásból, hogy szilánkosra törjön. Nem bízna rá jelen helyzetben nagyobb döntést annál, minthogy mi legyen a vacsora, de tán még azt sem. Most volna időszerű valahogy megszereznie sajátjának ezt az egész rezidenciát. Úgysem ér másnak semmit, ha pusztulni óhajt a város. Természetesen ezt nem kívánja most hangoztatni.*
- Ne vigyorogj, komoly dolgokról beszélünk, Grael!
*Csattan fel, tovább játszva magát, majd felnevet, de hamar csitul.*
- Szerelmem… felfedtem magam előtted a bazári kis bűbájommal. *Mély levegőt vesz, majd beletúr hullámos hajzuhatagába.*
- Nem terveztem, nem gondoltam, hogy tudnod kell, mire vagyok képes, mert… *Szomorkásan pislant oldalra, hogy egy időre kerülje a szemkontaktust, de visszatér a barnához.* - Mert ez volt az egyetlen fegyverem ellened. Sokszor féltem… hogy baj érhet melletted. Igazán… szomorú ezt mondanom, miközben a házasságunkat tervezzük, de ezért titkoltam el. Persze már nem kérdés, hogy mindent tudnod kell rólam. *Ajkába harap, majd tart egy kis szünetet, ameddig gondolatait szedi össze.*
- Mágus vagyok, ráadásul… igen jó. Ahogy a családom egésze. A Mágustoronnyal mindig is volt kapcsolatunk, ezért bátorkodtam felkerekedni és megkeresni Abogr mestert, miután megtudtam a fegyver létezését, amit az orkok keresnek. Nem bíztam a városban, mert látszólag fogalmuk sincs, hogy mit tegyenek azon túl, hogy maguknak akarják tudni. Mivel ez egy mágikus ereklye, ezért elvittem többedmagammal elé, hogy mondja el mi ez és mennyire kell féljünk. Nos, túl sok információt nem kaptam a reakciókon túl, amik aggasztók voltak. Aborg egy hatalmas tudású mágus. Ha valaki, hát ő az, aki fel tudja fejteni a szükséges információkat, aki meg tudja mondani, hogy mit is kezdjünk a fegyverrel, ami elindította a vészt, és aki segíteni tud a városunk, vagy legalább a gyerekek védelmében. Maradéktalanul megbízok benne. A látogatásunkkor adott egy darab zafírt, hogy jelezzen, amikor megtud valamit, ez történt meg most. Bízom benne, hogy olyan információkkal térhetek haza, ami valóban segíti Artheniort. Nézd, nem hagyhattam, hogy ne történjen semmi, félelmetes ez az egész, muszáj voltam kiötleni valamit és reménykedem benne, hogy jól tettem. Nem hagyhattam elenyészni ezt a tudást és nem hagyhattam, hogy ne kutasson olyan is, aki valóban ért hozzá. Már a hazaúton meg kellett küzdjünk néhány orkkal, akik meg akarták kaparintani ezt a… fegyvert. Egy gyémánttömbbe zárt dobogó szív. *Sóhajt fel, mintha abszurd lenne ez az egész. Az is.* Mindenkire szükség van, aki meg tudja akadályozni a még nagyobb bajt. És biztos lehetsz benne, hogy nem tartok vissza információt sem majd a városvezetéstől, amennyiben hozzájutok. Teher, felelősség, de nem olyasmi, amire nemet mondhatok, ha már belekezdtem. És menni is szeretnék. Kérdezz bármit, sajnálom, ha összeszedetlennek tűnök, vagy hiányos az, amit elmondtam. Néha magam sem tudom, mibe csöppentem.
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:31:55
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:31:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Lehet, hogy érdemesebb lett volna az asztal alatt maradni. Akkor talán tovább bírták volna, hogy ne vitatkozzanak valamin indulatosan. Mondjuk így is tovább tartott néhány fertályóránál a béke, amire büszkék lehetnek. Azt viszont akkor is túl soknak tartja, hogy miután épphogy elfogadta Ciliát, máris arról van szó, hogy szükség esetén döntenie kell: ha meg akarja védeni Mait és a kis szőke elfet, akkor az összes többi kölyökért is tűzbe kell tennie a karját, amit, ha nem hajlandó megtenni, akkor kénytelen lesz sorsára hagyni a párját és a… fogadott gyerekét. Remek.*
- Nekem pedig mostantól az a felelősségem, hogy a családomra vigyázzak. Minden férfinek ez a dolga. Nem érdekel, mennyire fogsz kapálózni vagy visítani, hogy márpedig te miért akarsz felelősséget vállalni, én a kötelességemet fogom szem előtt tartani, és titeket. *Nemesi palotába zárt hercegnő nem tudhatja, hogy milyen az, mikor a csata hevében kell két döntés közül meghozni a kevésbé rosszat, és általában nincs köztük olyan lehetőség, hogy mindenkin segíthessen. Azt azonban már látja, hogy erről nem meggyőzhető a fél-elf, így nem is próbálkozik vele tovább.
Talán jobb is, hogy a kibaszott isten hangja megtöri a köztük dúló, végeláthatatlan vitát. Vannak ugyan kérdései azzal kapcsolatban, hogy mi a büdös franc történt néhány pillanattal ezelőtt, de mindent nem lehet egyszerre. Egyelőre azt kell megmutatnia, hogy bármennyire is másképp tűnik, nem fog mindenben ellentmondani menyasszonyának. Nem akarja lebeszélni arról, hogy elutazzon. Bőven elég számára az, hogy most legalább nem utólag szerez róla tudomást. Persze, mindez nem akadályozza meg abban, hogy megpróbáljon játszadozni egy kicsit, de látszik, hogy nem gondolta át, és ő maga nem olyan jó a játékokban, mint szeretne… A francba, hogy mennyire nem gondolta ezt át!*
- Hát… persze… *mormogja kevésbé magabiztosan a hosszú felsorolást követően, melyben vannak ugyan olyan pontok, amikkel meg fog tudni birkózni, na de a többi… az már más kérdés.*
- Itt lesz Anviel, a lovag fickó, meg talán a szöszi főnöködet is ideeszi a fene a palotájából. Majd a segítségüket kérem abban, amihez én nem értek. *Mindeközben újra szilárd talajra engedi a lányt, már csak azért is, hogy legyen szabad keze gondterhelten megvakarni a tarkóját. A fenének csinált magának még több munkát… Mondjuk ez a szoba akkor sem rossz.*
- Jól áll neked ez. *Biccent vigyorogva Maira, ahogy ott áll előtte csípőre tett kézzel, visszafojtott nevetéssel, szigorúságot mutatva, de a korábbi mágiája okozta, kissé vizes hajával, aminek abszurditását is tönkretette a vitájuk, na meg a váratlan bűvésztrükk.*
- Na, de… mégis, mi az, hogy isten? Mi volt ez a boszorkányság, minek volt ennyire szörnyű hangja és… mit jelent, hogy többet fogsz tudni, mint maga a város? Miért pont te kellesz neki ehhez? *Ez utóbbi a legfontosabb kérdés. Annyira már összerakta a képet, hogy a várost fenyegető veszélyről van szó, Abogr, akinek a nevét egyébként nem jegyezte meg, pedig a Mágustorony mestere. Magától értetődő az is, hogy Mai is mágus, de akkor sem biztos benne, hogy ez az egész ügy olyannyira rá tartozik, hogy haladéktalanul el kell miatta utaznia. Megoldani az ork problémát a városvezetés és a hadsereg feladata. Köztük is van épp elég mágus.*
*Lehet, hogy érdemesebb lett volna az asztal alatt maradni. Akkor talán tovább bírták volna, hogy ne vitatkozzanak valamin indulatosan. Mondjuk így is tovább tartott néhány fertályóránál a béke, amire büszkék lehetnek. Azt viszont akkor is túl soknak tartja, hogy miután épphogy elfogadta Ciliát, máris arról van szó, hogy szükség esetén döntenie kell: ha meg akarja védeni Mait és a kis szőke elfet, akkor az összes többi kölyökért is tűzbe kell tennie a karját, amit, ha nem hajlandó megtenni, akkor kénytelen lesz sorsára hagyni a párját és a… fogadott gyerekét. Remek.*
- Nekem pedig mostantól az a felelősségem, hogy a családomra vigyázzak. Minden férfinek ez a dolga. Nem érdekel, mennyire fogsz kapálózni vagy visítani, hogy márpedig te miért akarsz felelősséget vállalni, én a kötelességemet fogom szem előtt tartani, és titeket. *Nemesi palotába zárt hercegnő nem tudhatja, hogy milyen az, mikor a csata hevében kell két döntés közül meghozni a kevésbé rosszat, és általában nincs köztük olyan lehetőség, hogy mindenkin segíthessen. Azt azonban már látja, hogy erről nem meggyőzhető a fél-elf, így nem is próbálkozik vele tovább.
Talán jobb is, hogy a kibaszott isten hangja megtöri a köztük dúló, végeláthatatlan vitát. Vannak ugyan kérdései azzal kapcsolatban, hogy mi a büdös franc történt néhány pillanattal ezelőtt, de mindent nem lehet egyszerre. Egyelőre azt kell megmutatnia, hogy bármennyire is másképp tűnik, nem fog mindenben ellentmondani menyasszonyának. Nem akarja lebeszélni arról, hogy elutazzon. Bőven elég számára az, hogy most legalább nem utólag szerez róla tudomást. Persze, mindez nem akadályozza meg abban, hogy megpróbáljon játszadozni egy kicsit, de látszik, hogy nem gondolta át, és ő maga nem olyan jó a játékokban, mint szeretne… A francba, hogy mennyire nem gondolta ezt át!*
- Hát… persze… *mormogja kevésbé magabiztosan a hosszú felsorolást követően, melyben vannak ugyan olyan pontok, amikkel meg fog tudni birkózni, na de a többi… az már más kérdés.*
- Itt lesz Anviel, a lovag fickó, meg talán a szöszi főnöködet is ideeszi a fene a palotájából. Majd a segítségüket kérem abban, amihez én nem értek. *Mindeközben újra szilárd talajra engedi a lányt, már csak azért is, hogy legyen szabad keze gondterhelten megvakarni a tarkóját. A fenének csinált magának még több munkát… Mondjuk ez a szoba akkor sem rossz.*
- Jól áll neked ez. *Biccent vigyorogva Maira, ahogy ott áll előtte csípőre tett kézzel, visszafojtott nevetéssel, szigorúságot mutatva, de a korábbi mágiája okozta, kissé vizes hajával, aminek abszurditását is tönkretette a vitájuk, na meg a váratlan bűvésztrükk.*
- Na, de… mégis, mi az, hogy isten? Mi volt ez a boszorkányság, minek volt ennyire szörnyű hangja és… mit jelent, hogy többet fogsz tudni, mint maga a város? Miért pont te kellesz neki ehhez? *Ez utóbbi a legfontosabb kérdés. Annyira már összerakta a képet, hogy a várost fenyegető veszélyről van szó, Abogr, akinek a nevét egyébként nem jegyezte meg, pedig a Mágustorony mestere. Magától értetődő az is, hogy Mai is mágus, de akkor sem biztos benne, hogy ez az egész ügy olyannyira rá tartozik, hogy haladéktalanul el kell miatta utaznia. Megoldani az ork problémát a városvezetés és a hadsereg feladata. Köztük is van épp elég mágus.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-16 15:52:44
Üzenet elküldve: 2026-05-16 15:52:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Sosem harcolna ki szeretetet sem magának, sem másnak – elvégre nem is lehet. Viszont játszadozni és néhány pillanatra önfeledtnek lenni e vészterhes időkben, azt szabad. Csakhogy hamar kanyarodnak olyan utakra, mik már túlmutatnak a szórakozáson, a jókedven, a szerelmen. Bár még ott csillan a fény a kékekben, a vonásai lassan, de biztosan megszilárdulnak. Tudja, hogy sokat változott a férfi, de azt is, hogy ettől még nem lett egy hős jótevő. Épp elég, ha csupán a kedvéért az, na de tényleg nem lehet ehhez mindössze Mait és Ciliát látni. Hiszen olyan közösség részei, amiből kiszakíthatatlanok. A félvér felel értük és mit érne a belefektetett munka, a sok erő és kitartás, ha a legnehezebb időben oldana kereket és hagyná magukra azokat, akiket már valakik kitörölhetetlen fájdalmat hagyva maguk után, otthagytak. Nem volna méltó a címére, ha ez egyáltalán a lehetőségek között lenne.*
- Mindig mindent előre kigondolok, Grael. Tudhatnád. A különbség annyi, hogy most már beavatlak és a döntéseim meghozatalában számít a te szavad is. Mert ezt ígértem. Valóban nem KELL szeretned senkit, de akárhogy is van, sosem fogom ezt a felelősséget levetni magamról. Az nem alku tárgya, hogy magukra hagyom-e azokat, akiket azért vettem ide, hogy megmeneküljenek.
*Bár a döntésekben helyet kap a városőr, van, amiben nem ad lejjebb. Hogy melyik városba vegyék az irányt, ha beüt a baj, azt meg lehet tárgyalni, azt viszont nem, hogy hányan mennek oda. Viszont, ha egy egész kis seregről van szó, hát akkor az az örökölt wegtoreni ház talán nem lesz elég, sem a cseppet sem biztos erőforrások. De ezt nem tudja kifejteni már ő maga sem, felgyorsulnak az események és a legjobb történik, ami momentán történhet. Az, hogy el kell mennie a Mágustoronyba olyasmi, ami reményt ad. Akkor valaki tényleg foglalkozik az üggyel. Akkor nem csak rejtegetnek valamit egy pincében és reménykednek, hogy ott nem szagolják ki az orkok. A hirtelen feltörő öröm az pont ennek szól. Ugyanakkor hamar el is illan, habár nem lesz gondterhelt attól, amit Grael kitalált. Talán csak túl kényelmes az ölében-karjaiban, de megpróbál bízni a másikban. Ettől még nem eszik olyan forrón a kásást.*
- Nocsak, miféle babérokra tör az, aki nem kíván felelősséget vállalni sem a városért, sem a gyerekeimért. *Nyújtózkodik, hogy egy csókot nyomjon a férfi homlokára, majd testével próbál meg lekéredzkedni annak öléből.*
- De megbízok benned. Nem fogsz úgy dönteni, ahogy én nem döntenék és nem fogsz a személyzettel úgy bánni, ahogy én sem tenném. Mert megkérted a kezem és rendkívül fontos számodra, hogy boldognak láss. És nagyon fájna a fejed, ha néhány nap távollét után arra térnék haza, hogy valami balul sült el. Óh… és pontosan tudni fogod, mit kell tenned, ha egy gyermek megsérül, ha valaki olyan környékezi meg a rezidenciát, aki ártalmas, netán ha egy gyermeket hoznak, vagy ha szükség van valamire hirtelen, vaaagy egy ártalmatlan gyerekcsíny okán kitör a pánik. Mindez menni fog neked, pedig a tizedét sem soroltam fel a lehetséges teendőknek. Édesem, tökéletes vezető leszel. Már most büszke vagyok rád. *Ha a földön találja magát, balját csípőjére teszi és megfeszült ábrázattal, lenyelve a nevetést-gunyorosságot áll és figyeli a barnákat.*
*Sosem harcolna ki szeretetet sem magának, sem másnak – elvégre nem is lehet. Viszont játszadozni és néhány pillanatra önfeledtnek lenni e vészterhes időkben, azt szabad. Csakhogy hamar kanyarodnak olyan utakra, mik már túlmutatnak a szórakozáson, a jókedven, a szerelmen. Bár még ott csillan a fény a kékekben, a vonásai lassan, de biztosan megszilárdulnak. Tudja, hogy sokat változott a férfi, de azt is, hogy ettől még nem lett egy hős jótevő. Épp elég, ha csupán a kedvéért az, na de tényleg nem lehet ehhez mindössze Mait és Ciliát látni. Hiszen olyan közösség részei, amiből kiszakíthatatlanok. A félvér felel értük és mit érne a belefektetett munka, a sok erő és kitartás, ha a legnehezebb időben oldana kereket és hagyná magukra azokat, akiket már valakik kitörölhetetlen fájdalmat hagyva maguk után, otthagytak. Nem volna méltó a címére, ha ez egyáltalán a lehetőségek között lenne.*
- Mindig mindent előre kigondolok, Grael. Tudhatnád. A különbség annyi, hogy most már beavatlak és a döntéseim meghozatalában számít a te szavad is. Mert ezt ígértem. Valóban nem KELL szeretned senkit, de akárhogy is van, sosem fogom ezt a felelősséget levetni magamról. Az nem alku tárgya, hogy magukra hagyom-e azokat, akiket azért vettem ide, hogy megmeneküljenek.
*Bár a döntésekben helyet kap a városőr, van, amiben nem ad lejjebb. Hogy melyik városba vegyék az irányt, ha beüt a baj, azt meg lehet tárgyalni, azt viszont nem, hogy hányan mennek oda. Viszont, ha egy egész kis seregről van szó, hát akkor az az örökölt wegtoreni ház talán nem lesz elég, sem a cseppet sem biztos erőforrások. De ezt nem tudja kifejteni már ő maga sem, felgyorsulnak az események és a legjobb történik, ami momentán történhet. Az, hogy el kell mennie a Mágustoronyba olyasmi, ami reményt ad. Akkor valaki tényleg foglalkozik az üggyel. Akkor nem csak rejtegetnek valamit egy pincében és reménykednek, hogy ott nem szagolják ki az orkok. A hirtelen feltörő öröm az pont ennek szól. Ugyanakkor hamar el is illan, habár nem lesz gondterhelt attól, amit Grael kitalált. Talán csak túl kényelmes az ölében-karjaiban, de megpróbál bízni a másikban. Ettől még nem eszik olyan forrón a kásást.*
- Nocsak, miféle babérokra tör az, aki nem kíván felelősséget vállalni sem a városért, sem a gyerekeimért. *Nyújtózkodik, hogy egy csókot nyomjon a férfi homlokára, majd testével próbál meg lekéredzkedni annak öléből.*
- De megbízok benned. Nem fogsz úgy dönteni, ahogy én nem döntenék és nem fogsz a személyzettel úgy bánni, ahogy én sem tenném. Mert megkérted a kezem és rendkívül fontos számodra, hogy boldognak láss. És nagyon fájna a fejed, ha néhány nap távollét után arra térnék haza, hogy valami balul sült el. Óh… és pontosan tudni fogod, mit kell tenned, ha egy gyermek megsérül, ha valaki olyan környékezi meg a rezidenciát, aki ártalmas, netán ha egy gyermeket hoznak, vagy ha szükség van valamire hirtelen, vaaagy egy ártalmatlan gyerekcsíny okán kitör a pánik. Mindez menni fog neked, pedig a tizedét sem soroltam fel a lehetséges teendőknek. Édesem, tökéletes vezető leszel. Már most büszke vagyok rád. *Ha a földön találja magát, balját csípőjére teszi és megfeszült ábrázattal, lenyelve a nevetést-gunyorosságot áll és figyeli a barnákat.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-15 19:54:45
Üzenet elküldve: 2026-05-15 19:54:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Mai//
- Kell? *kérdez vissza játékos gúnyossággal a hangjában. Habár a szó még viccnek is irtózatosan furcsán hangzik, de lassan muszáj lesz rájönnie, hogy a gyűrű bizony ilyesfajta kötelezettségekkel is jár. Azonban nem egy ékszer fogja eldönteni, hogy szereti-e a lányt vagy sem, de most és remélhetőleg még sokáig nem lesz ehhez szükség semmiféle kényszerre sem.
Egymás közt még elkönyveli játékként, de mikor azt a bizonyos kis világot erőszakkal próbálja tágítani Mai, annak már kevésbé örül.*
- Másokat viszont nem KELL szeretnem. Nekem nem adott semmit ez a város, hogy rajtatok kívül bárkinek a sorsa érdekeljen. *Uralkodik el rajta a már jól megszokott önfejűsége, de Mai nem csitul, folytatja, ahogy azt már tőle lehetett is várni. Grael felemeli a fejét, és felsóhajt.*
~Nem gondolod, hogy még harminc gyerek sorsát is a nyakamba fogod varrni, ugye?~ *Úgy dönt, hogy most az egyszer nem kezd indulatos vitába, okos enged, szamár szenved elvek alapján hagyja, hogy ebben a témában a hercegnőé legyen az utolsó szó. Majdnem.*
- Majd meglátjuk, ha ott leszünk. Amikor hirtelen kell döntést hoznunk, nem lesz majd ennyi időd kigondolni, hogy tudod megvédeni magad és mindenki mást is. ~Akkor választanod kell.~
*Érkeznek a szokásos, lekicsinylő bölcsességek a férfitől. Ha nem volna még mindez elég, Wegtoren, az ő szülőhazája is leszavazásra kerül, és igencsak hamar kicserélődik a Víz Városára a menekülés esetére szövögetett tervben. Jellegzetes morgásával fejezi ki az ezzel kapcsolatos véleményét.*
- Kedvesem, Lihanechben nem ismerek semmit és senkit, ellenben Wegtorenben egy elismert kereskedőház gyermeke voltam, már csak emiatt is jó esélyünk van rá, hogy ott meglegyen mindenünk, főleg, miután én örököltem apám házát. *Azt sajnos nem tudja hozzátenni, hogy az anyja is idegesíteni fogja majd őket, mert ő is szegény megboldogult már, de cserébe legalább jól mellbe vágja a felismerés, hogy Mainak bizony van egy tulajdon anyja, ráadásul nemesféléből, ott fent, valahol a mágusok fellegvárában.*
- Egek… *Ez az egyetlen szó mindent elmond arról, amit gondol, ám kifejteni nem tudja, mert Mai arcára egy ijesztően széles mosoly ül ki, majd hirtelen már az ölében találja a lányt, -szerencsére megtartani nem esik nehezére-, a csókok ellen meg már-már védekeznie kell, annyit kap belőlük, csupán hova tenni nem tudja, hogy mi a fészkes franc történik éppen. Isteni áldás, hogy a hercegnője ilyen kis beszédes, hisz nem sokáig marad kételyek közt. Bár, azt nem gondolta volna, hogy az elhangzottakat még felül lehet múlni, de úgy tűnik, lehet. Nem, ezúttal nem azon akad ki, hogy Mai már megint el akar utazni, nem is a kibaszott mágusistenen vagy kedvese stílusán, ezeket mintha el is engedné a füle mellett, hanem az utána jövő kérésen.*
- Hogy én? *Pislogás nélkül bámulja a kékeket, talán még levegőt is elfelejt venni egy pillanatra. Szerencséjére azonban elég hamar eszébe ötlik egy gondolat, egy terv, amivel legalább egy kicsit kellemetlen helyzetbe hozhatja ő is a kisasszonyt.*
- Rendben, legyen… Egy feltétellel *teszi hozzá némi hatásszünet után.* Arra az időre én használhatom a szobádat és az irodádat is, és mint igazgatónő, hivatalosan is elrendeled, hogy én leszek a helyettesed, míg te távol vagy. Ebben az esetben megteszem a kedvedért. *Rendkívül okosnak érzi magát, vigyorát is alig tudja visszafojtani, azonban csak nézi a lányt az ölében, -akit még mindig nem tett le- úgy, mintha egy szigorú üzlet megkötésének kellős közepén tartanának.*
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Mai//
- Kell? *kérdez vissza játékos gúnyossággal a hangjában. Habár a szó még viccnek is irtózatosan furcsán hangzik, de lassan muszáj lesz rájönnie, hogy a gyűrű bizony ilyesfajta kötelezettségekkel is jár. Azonban nem egy ékszer fogja eldönteni, hogy szereti-e a lányt vagy sem, de most és remélhetőleg még sokáig nem lesz ehhez szükség semmiféle kényszerre sem.
Egymás közt még elkönyveli játékként, de mikor azt a bizonyos kis világot erőszakkal próbálja tágítani Mai, annak már kevésbé örül.*
- Másokat viszont nem KELL szeretnem. Nekem nem adott semmit ez a város, hogy rajtatok kívül bárkinek a sorsa érdekeljen. *Uralkodik el rajta a már jól megszokott önfejűsége, de Mai nem csitul, folytatja, ahogy azt már tőle lehetett is várni. Grael felemeli a fejét, és felsóhajt.*
~Nem gondolod, hogy még harminc gyerek sorsát is a nyakamba fogod varrni, ugye?~ *Úgy dönt, hogy most az egyszer nem kezd indulatos vitába, okos enged, szamár szenved elvek alapján hagyja, hogy ebben a témában a hercegnőé legyen az utolsó szó. Majdnem.*
- Majd meglátjuk, ha ott leszünk. Amikor hirtelen kell döntést hoznunk, nem lesz majd ennyi időd kigondolni, hogy tudod megvédeni magad és mindenki mást is. ~Akkor választanod kell.~
*Érkeznek a szokásos, lekicsinylő bölcsességek a férfitől. Ha nem volna még mindez elég, Wegtoren, az ő szülőhazája is leszavazásra kerül, és igencsak hamar kicserélődik a Víz Városára a menekülés esetére szövögetett tervben. Jellegzetes morgásával fejezi ki az ezzel kapcsolatos véleményét.*
- Kedvesem, Lihanechben nem ismerek semmit és senkit, ellenben Wegtorenben egy elismert kereskedőház gyermeke voltam, már csak emiatt is jó esélyünk van rá, hogy ott meglegyen mindenünk, főleg, miután én örököltem apám házát. *Azt sajnos nem tudja hozzátenni, hogy az anyja is idegesíteni fogja majd őket, mert ő is szegény megboldogult már, de cserébe legalább jól mellbe vágja a felismerés, hogy Mainak bizony van egy tulajdon anyja, ráadásul nemesféléből, ott fent, valahol a mágusok fellegvárában.*
- Egek… *Ez az egyetlen szó mindent elmond arról, amit gondol, ám kifejteni nem tudja, mert Mai arcára egy ijesztően széles mosoly ül ki, majd hirtelen már az ölében találja a lányt, -szerencsére megtartani nem esik nehezére-, a csókok ellen meg már-már védekeznie kell, annyit kap belőlük, csupán hova tenni nem tudja, hogy mi a fészkes franc történik éppen. Isteni áldás, hogy a hercegnője ilyen kis beszédes, hisz nem sokáig marad kételyek közt. Bár, azt nem gondolta volna, hogy az elhangzottakat még felül lehet múlni, de úgy tűnik, lehet. Nem, ezúttal nem azon akad ki, hogy Mai már megint el akar utazni, nem is a kibaszott mágusistenen vagy kedvese stílusán, ezeket mintha el is engedné a füle mellett, hanem az utána jövő kérésen.*
- Hogy én? *Pislogás nélkül bámulja a kékeket, talán még levegőt is elfelejt venni egy pillanatra. Szerencséjére azonban elég hamar eszébe ötlik egy gondolat, egy terv, amivel legalább egy kicsit kellemetlen helyzetbe hozhatja ő is a kisasszonyt.*
- Rendben, legyen… Egy feltétellel *teszi hozzá némi hatásszünet után.* Arra az időre én használhatom a szobádat és az irodádat is, és mint igazgatónő, hivatalosan is elrendeled, hogy én leszek a helyettesed, míg te távol vagy. Ebben az esetben megteszem a kedvedért. *Rendkívül okosnak érzi magát, vigyorát is alig tudja visszafojtani, azonban csak nézi a lányt az ölében, -akit még mindig nem tett le- úgy, mintha egy szigorú üzlet megkötésének kellős közepén tartanának.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-15 11:24:56
Üzenet elküldve: 2026-05-15 11:24:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Mai//
*Az asztal lapjától szerzett sebesülés igen kellemetlen, s talán igaza lehet Graelnek, igen csúfos kis púp lesz rajta, hacsak nem kezeli időben. Elvégre mágus, miért is ne hasznosíthatná a tudást, amit nem is olyan régen még rejtegetett a férfi elől? Ha nem ez és a város sorsa járna a fejében, talán benne lenne a játékban és hagyná, hogy a ruháját jó messzire távolítsa el a közeléből a városőr, mi több, hosszasan maradna annak óvó karjaiban, de nem olyan idilli a mostani helyzet, hogy ezt megtehesse.
Így hát képes és megküzd a kelméért, amit magára is ölt, majd felnevet, habár cseppet sem jókedvűre sikeredik.*
- Úgy is szeretned kell, ha éppen világmegváltó terveket szövögetek. *Vállt rándít, még ebbe is belesajdul a feje, össze is rezzen. Megemeli hát kezét, miközben a másiknak tán idegenül hangzó szavakat mormol és egy szinte észrevehetetlen kis vízsugár jótékony hatásával igyekszik meggyógyítani a kis sebesülést. Ha sikerül, hát kissé nedves hajzuhataggal, ha nem, akkor úgy szárazon hallgatja a másikat tovább.*
- Édes vagy, hogy a kis világod ránk szűkül, de ha meg akarsz minket védeni, akkor azt nagyban kell. Nem gondolhatsz csak ránk, ha közben egy város pusztul.
*Megkeményednek a vonásai, de nem vitatkozni akar, csupán szélesíteni azt a kis kört, amiben ők hárman vannak. *
- És ha nem is fogadok örökbe még harminc gyereket, az életükért felelős vagyok, így hát… sajnos te is. És én egy tapodtat sem mozdulok nélkülük. Akkor sem, ha felkapsz és vinni próbálsz, Grael.
*Wegtorenre összeszűkül a szeme. Egyrészt az új információ miatt, hogy oda még mehetnének, másrészt mert… valahogy eddig csak Lichanecre tudott gondolni.*
- Szerelmem, Wegtorenben nem ismerek semmit és senkit, ellenben Lichanecben nemes vagyok, a gyerekekért már csak a nevem miatt is meg fognak tenni mindent. Értékelem az ötleted, de el kellene gondolkodnunk ezen a lehetőségen is. Bár anyám meg fogja keseríteni az életünket, a biztonságunk adott.
*A hideg rázza már csak a nő gondolatára is, mikor hirtelen a zsebében érez valami melegséget. Érdekes, mert nem tudta, hogy van zsebe ennek a ruhának, ahogyan azt sem, hogy belerejtette valamikor a zafírt, amit lassan, kissé elképedve húz elő.
Nézi egy darabon, majd mosolya olyan sugárzó lesz a porladás és az első felsejlő hang hallatán, hogy képes és Grael ölébe ugrik, hogy örömében összecsókolja, ahol éri. Ha amaz nem fogná fel hirtelen, hogy mi történik, hát nem sokat kell várjon, Mai csicsergésbe is kezd.*
- Ez Abogr mester volt! Egy… kibaszott isten! *Mondja sokkal magasabb hangszínen, mint a megszokott, rajongva az öregúrért, aki ha nem is tetszeleg olyasféle körökben, mint az istenek, hát attól még felemelte közéjük a félvér. *
- A Mágustoronyban kértem ugyebár tőle segítséget a fegyver ügyében. Azt mondta jelez, ha valamire jutott. Szóval akárhogy is, de sokkal többet fogok tudni a közelgő veszélyről, mint maga a város. És segíteni fog nekünk. Ez biztos. De… ehhez el kell utazzak. Most szólok előre. *Ajkát biggyeszti bűnbánóan.* - Kérlek addig maradj itt az árvaházban. Nem kell dolgozz, semmi kötelezettséged nincs, csak jobb, ha ezekben az időkben Oriver mellett van még egy erős férfi a háznál… *Keze finoman simítva felkúszik Grael nyakára és csókért hajol, természetesen ez nem más, mint megvesztegetés.* - Kérlek, kérlek, tedd meg ezt értem.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.15 11:25:47
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Mai//
*Az asztal lapjától szerzett sebesülés igen kellemetlen, s talán igaza lehet Graelnek, igen csúfos kis púp lesz rajta, hacsak nem kezeli időben. Elvégre mágus, miért is ne hasznosíthatná a tudást, amit nem is olyan régen még rejtegetett a férfi elől? Ha nem ez és a város sorsa járna a fejében, talán benne lenne a játékban és hagyná, hogy a ruháját jó messzire távolítsa el a közeléből a városőr, mi több, hosszasan maradna annak óvó karjaiban, de nem olyan idilli a mostani helyzet, hogy ezt megtehesse.
Így hát képes és megküzd a kelméért, amit magára is ölt, majd felnevet, habár cseppet sem jókedvűre sikeredik.*
- Úgy is szeretned kell, ha éppen világmegváltó terveket szövögetek. *Vállt rándít, még ebbe is belesajdul a feje, össze is rezzen. Megemeli hát kezét, miközben a másiknak tán idegenül hangzó szavakat mormol és egy szinte észrevehetetlen kis vízsugár jótékony hatásával igyekszik meggyógyítani a kis sebesülést. Ha sikerül, hát kissé nedves hajzuhataggal, ha nem, akkor úgy szárazon hallgatja a másikat tovább.*
- Édes vagy, hogy a kis világod ránk szűkül, de ha meg akarsz minket védeni, akkor azt nagyban kell. Nem gondolhatsz csak ránk, ha közben egy város pusztul.
*Megkeményednek a vonásai, de nem vitatkozni akar, csupán szélesíteni azt a kis kört, amiben ők hárman vannak. *
- És ha nem is fogadok örökbe még harminc gyereket, az életükért felelős vagyok, így hát… sajnos te is. És én egy tapodtat sem mozdulok nélkülük. Akkor sem, ha felkapsz és vinni próbálsz, Grael.
*Wegtorenre összeszűkül a szeme. Egyrészt az új információ miatt, hogy oda még mehetnének, másrészt mert… valahogy eddig csak Lichanecre tudott gondolni.*
- Szerelmem, Wegtorenben nem ismerek semmit és senkit, ellenben Lichanecben nemes vagyok, a gyerekekért már csak a nevem miatt is meg fognak tenni mindent. Értékelem az ötleted, de el kellene gondolkodnunk ezen a lehetőségen is. Bár anyám meg fogja keseríteni az életünket, a biztonságunk adott.
*A hideg rázza már csak a nő gondolatára is, mikor hirtelen a zsebében érez valami melegséget. Érdekes, mert nem tudta, hogy van zsebe ennek a ruhának, ahogyan azt sem, hogy belerejtette valamikor a zafírt, amit lassan, kissé elképedve húz elő.
Nézi egy darabon, majd mosolya olyan sugárzó lesz a porladás és az első felsejlő hang hallatán, hogy képes és Grael ölébe ugrik, hogy örömében összecsókolja, ahol éri. Ha amaz nem fogná fel hirtelen, hogy mi történik, hát nem sokat kell várjon, Mai csicsergésbe is kezd.*
- Ez Abogr mester volt! Egy… kibaszott isten! *Mondja sokkal magasabb hangszínen, mint a megszokott, rajongva az öregúrért, aki ha nem is tetszeleg olyasféle körökben, mint az istenek, hát attól még felemelte közéjük a félvér. *
- A Mágustoronyban kértem ugyebár tőle segítséget a fegyver ügyében. Azt mondta jelez, ha valamire jutott. Szóval akárhogy is, de sokkal többet fogok tudni a közelgő veszélyről, mint maga a város. És segíteni fog nekünk. Ez biztos. De… ehhez el kell utazzak. Most szólok előre. *Ajkát biggyeszti bűnbánóan.* - Kérlek addig maradj itt az árvaházban. Nem kell dolgozz, semmi kötelezettséged nincs, csak jobb, ha ezekben az időkben Oriver mellett van még egy erős férfi a háznál… *Keze finoman simítva felkúszik Grael nyakára és csókért hajol, természetesen ez nem más, mint megvesztegetés.* - Kérlek, kérlek, tedd meg ezt értem.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.05.15 11:25:47
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-15 10:31:23
Üzenet elküldve: 2026-05-15 10:31:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Belül forrong, s bármennyire is szeretne hideg fejjel csak a lényegre koncentrálni, most semmi más lényegesebbet nem lát annál, minthogy felsejlett egy név, akinek hajdani indítékait igen jól ismeri, azt is, hogy kivel hált ezért. Feltételezi, hogy mással is megteszi, hiszen ha ócska 40 aranyért is képes volt a végtelenül jóságos, ámbár egyáltalán nem szívderítő látványú Alaverrel is összefeküdni, nem sok jót remél. Ha még Nestarral is üzekedett és ez kiderül, hát menten teleportál vissza édes jó anyjához, ott is éppen elég csalódás éri, de azt már legalább ismeri.*
- Értem. Nos, Norennart én hívtam magammal, aki szólt Pashthrának, aki gyorsan hátrahagyta azt, kit meg kell védenie. Gyanítom a mester és a segítségemmel könnyebb a hölgyet a nagyobb ártalmaktól megóvni. Másként sosem jutott volna el a fegyverig, amit adandó alkalommal a tudtom nélkül vitt a Templomba. Cseles. *Kissé felhúzza az orrát. Összeesküvéselméletekben a nők igen profik, bármit képesek levezetni addig a pontig, hogy át vannak verve. De nem kíván erről többet beszélni, míg a végén lángolni fog a város és nem az orkok fogják felégetni.*
- Nos, e helyzetben valóban jól őrzik ezek szerint a titkokat, na de azért óvatosan bánjon kérem a hölgy felé az információkkal, nem csak ezzel, hanem bármivel, mit nem kíván mások fülébe juttatni. Ugyanis van még személy, aki felé… lojálisabb, mint mások felé. És az nem Pashthra.
*Kissé megvetően biggyeszti ajkát, persze tudvalevő, hogy nem a jelenlévőknek szól. Igyekszik hát visszakanyarodni ahhoz, ami elvileg számít. Nimeril mondandóján nem lepődik meg. Senki nem akar meghalni másokért, vagy csak nagyon kevesen. Bár igen jó mágus a lány, elég gyengécske ahhoz, hogy ne meneküljön, amikor arra van szükség. Mindenesetre el kell gondolkodnia azon, hogy mely pont az, amikor a gyerekeket is menekíteni kell.*
- Nimeril teljességgel megértem. Ha kicsikarok egy védelmi varázslatot a mestertől, természetesen Te is élvezheted, bár kevés élvezetes van abban, hogy felég egy város, de az árvaház szépen áll a romok között. Igazából már azzal is megelégednék, ha az utunkat segítené Lichanecig. Lényeg, hogy bármiben számíthatsz rám, ha mennél is, ha maradnál is. A szekerek beszerzése is jó ötlet. De Nestar, ugyanez vonatkozik Önre is, bár a mágiával való teleportálás minden bizonnyal a legnagyobb védelme. Viszont, mi ez a kékmenta dolog? *Kérdi, s igazán nem akar tudatlannak tűnni, de… e kérdésben az.*
- Jól érti, bár nehéz elhinni ezt, főként, ha Sa'Terethről vagy a vérmágiáról van szó, ezt pontosan tudom. És az istenség egy démona ráadásul megkérte Norileinát, hogy vigyázzon az ereklyére, amíg ki nem derül mi ez – hiszen ő sem tudta –. Nos, ez sem volt maradéktalan, mert ha Eeyr templomába került a gyémánt, sejtheti, mennyire óvta. Teljesen feleslegesen keresi fel, bármennyire is fontos személy számomra, ebben a tekintetben megbízhatatlan és rendívül összeszedetlen. És a városban biztosan nem tartózkodik jelenleg, amennyire ismerem a Vérkertig sietett színt vallani az istenének. Ha onnan visszatér, kiszedek belőle, amit tudok. És természetesen megosztom Veletek.
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Belül forrong, s bármennyire is szeretne hideg fejjel csak a lényegre koncentrálni, most semmi más lényegesebbet nem lát annál, minthogy felsejlett egy név, akinek hajdani indítékait igen jól ismeri, azt is, hogy kivel hált ezért. Feltételezi, hogy mással is megteszi, hiszen ha ócska 40 aranyért is képes volt a végtelenül jóságos, ámbár egyáltalán nem szívderítő látványú Alaverrel is összefeküdni, nem sok jót remél. Ha még Nestarral is üzekedett és ez kiderül, hát menten teleportál vissza édes jó anyjához, ott is éppen elég csalódás éri, de azt már legalább ismeri.*
- Értem. Nos, Norennart én hívtam magammal, aki szólt Pashthrának, aki gyorsan hátrahagyta azt, kit meg kell védenie. Gyanítom a mester és a segítségemmel könnyebb a hölgyet a nagyobb ártalmaktól megóvni. Másként sosem jutott volna el a fegyverig, amit adandó alkalommal a tudtom nélkül vitt a Templomba. Cseles. *Kissé felhúzza az orrát. Összeesküvéselméletekben a nők igen profik, bármit képesek levezetni addig a pontig, hogy át vannak verve. De nem kíván erről többet beszélni, míg a végén lángolni fog a város és nem az orkok fogják felégetni.*
- Nos, e helyzetben valóban jól őrzik ezek szerint a titkokat, na de azért óvatosan bánjon kérem a hölgy felé az információkkal, nem csak ezzel, hanem bármivel, mit nem kíván mások fülébe juttatni. Ugyanis van még személy, aki felé… lojálisabb, mint mások felé. És az nem Pashthra.
*Kissé megvetően biggyeszti ajkát, persze tudvalevő, hogy nem a jelenlévőknek szól. Igyekszik hát visszakanyarodni ahhoz, ami elvileg számít. Nimeril mondandóján nem lepődik meg. Senki nem akar meghalni másokért, vagy csak nagyon kevesen. Bár igen jó mágus a lány, elég gyengécske ahhoz, hogy ne meneküljön, amikor arra van szükség. Mindenesetre el kell gondolkodnia azon, hogy mely pont az, amikor a gyerekeket is menekíteni kell.*
- Nimeril teljességgel megértem. Ha kicsikarok egy védelmi varázslatot a mestertől, természetesen Te is élvezheted, bár kevés élvezetes van abban, hogy felég egy város, de az árvaház szépen áll a romok között. Igazából már azzal is megelégednék, ha az utunkat segítené Lichanecig. Lényeg, hogy bármiben számíthatsz rám, ha mennél is, ha maradnál is. A szekerek beszerzése is jó ötlet. De Nestar, ugyanez vonatkozik Önre is, bár a mágiával való teleportálás minden bizonnyal a legnagyobb védelme. Viszont, mi ez a kékmenta dolog? *Kérdi, s igazán nem akar tudatlannak tűnni, de… e kérdésben az.*
- Jól érti, bár nehéz elhinni ezt, főként, ha Sa'Terethről vagy a vérmágiáról van szó, ezt pontosan tudom. És az istenség egy démona ráadásul megkérte Norileinát, hogy vigyázzon az ereklyére, amíg ki nem derül mi ez – hiszen ő sem tudta –. Nos, ez sem volt maradéktalan, mert ha Eeyr templomába került a gyémánt, sejtheti, mennyire óvta. Teljesen feleslegesen keresi fel, bármennyire is fontos személy számomra, ebben a tekintetben megbízhatatlan és rendívül összeszedetlen. És a városban biztosan nem tartózkodik jelenleg, amennyire ismerem a Vérkertig sietett színt vallani az istenének. Ha onnan visszatér, kiszedek belőle, amit tudok. És természetesen megosztom Veletek.
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-14 21:05:53
Üzenet elküldve: 2026-05-14 21:05:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//A Szürke Légió - II. fejezet//
//Üzenet a Toronyból - Mai//
*Mai hirtelen forróságot érezhet zsebéből. Amennyiben megkeresi forrását, hamar kitapinthatja a követ, mit a Mágustoronyban kapott. Furcsa, hisz nem is emlékszik, mikor tette azt zsebébe. Bárhogy is, a zafírhoz hasonlatos drágakő belül mintha lángolna. Amennyiben Mai tenyerébe fogja a kívülről éppen csak kellemetlenül forró szerkezetet, az darabokra porlad kezében.*
-Mai Faensa! Eljött az idő! A következő újhold estéjén a Mágustoronyban várunk Rád. Oly dolgokról kell döntenünk, melyek egész Lanawin földjére hatással lehetnek. Ne késs!
*A hang összetéveszthetetlen, a lány felismerheti Abogr mestert. Úgy zengi be a helyiséget, mintha ott lenne velük. A nyomában azonban nem marad más, csak a hátborzongató csend.*
//Üzenet a Toronyból - Mai//
*Mai hirtelen forróságot érezhet zsebéből. Amennyiben megkeresi forrását, hamar kitapinthatja a követ, mit a Mágustoronyban kapott. Furcsa, hisz nem is emlékszik, mikor tette azt zsebébe. Bárhogy is, a zafírhoz hasonlatos drágakő belül mintha lángolna. Amennyiben Mai tenyerébe fogja a kívülről éppen csak kellemetlenül forró szerkezetet, az darabokra porlad kezében.*
-Mai Faensa! Eljött az idő! A következő újhold estéjén a Mágustoronyban várunk Rád. Oly dolgokról kell döntenünk, melyek egész Lanawin földjére hatással lehetnek. Ne késs!
*A hang összetéveszthetetlen, a lány felismerheti Abogr mestert. Úgy zengi be a helyiséget, mintha ott lenne velük. A nyomában azonban nem marad más, csak a hátborzongató csend.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-13 12:24:21
Üzenet elküldve: 2026-05-13 12:24:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Semmi kétsége nincs afelől, hogy az előtte álló tündér vérbeli nemes. Erről árulkodik a kisugárzása, a magabiztos tartása és minden egyéb, apró részlet is. Éppen ezért veszi elő ő maga is ösztönösen a legnemesebb formáját. Elegáns öltözete mellé kihúzza magát, hogy tartásával is beszálljon a versenybe, mely azt hivatott eldönteni, melyikük nemesebb a másiknál.*
- Valóban? *Kérdez vissza némi meglepettséggel a hangjában azt illetően, hogy az úr őt keresi. Nem marad azonban nem marad válaszok nélkül. Merchen Feiy illedelmesen bemutatkozik, és közli is vele ittlétének okát.*
- Örvendek, Feiy úr! Ami azt illeti, Nestar urat személyesen nem ismerem, de tudomásom van róla, hogy nemrégiben érkezett hozzánk. *A tündér mondandóját színesítő, nem létező képességét dicsérő, humoros megjegyzésén jókedvűen, de visszafogottan kacag fel.*
- Nos, igyekszünk. Sokak munkájának köszönhető, hogy a ház most így néz ki, köztük jómagam, Morthimer úr és főként Faensa kisasszony. Ám volt már sokkal szebb is, mielőtt a lázadók… tönkretették… *Sóhajtja szomorúan, majd a fejét csóválja, visszaemlékezve ismételten azokra a szörnyű napokra.*
- Természetesen, ha szeretné *bólint a felkérésre, hogy vezesse őt körbe.* Talán akkor első körben megmutatom a lenti tantermeinket. A gyermekeket szeretné megismerni? Vagy milyen ügyben javasolta Nestar úr, hogy engem keressen? *Érdeklődik, miközben lassú, halkan kopogó léptekkel indul el az előtéren keresztül azok felé a helyiségek felé, ahol az árvaház lakóit tanítják nevelőik nap mint nap.*
*Semmi kétsége nincs afelől, hogy az előtte álló tündér vérbeli nemes. Erről árulkodik a kisugárzása, a magabiztos tartása és minden egyéb, apró részlet is. Éppen ezért veszi elő ő maga is ösztönösen a legnemesebb formáját. Elegáns öltözete mellé kihúzza magát, hogy tartásával is beszálljon a versenybe, mely azt hivatott eldönteni, melyikük nemesebb a másiknál.*
- Valóban? *Kérdez vissza némi meglepettséggel a hangjában azt illetően, hogy az úr őt keresi. Nem marad azonban nem marad válaszok nélkül. Merchen Feiy illedelmesen bemutatkozik, és közli is vele ittlétének okát.*
- Örvendek, Feiy úr! Ami azt illeti, Nestar urat személyesen nem ismerem, de tudomásom van róla, hogy nemrégiben érkezett hozzánk. *A tündér mondandóját színesítő, nem létező képességét dicsérő, humoros megjegyzésén jókedvűen, de visszafogottan kacag fel.*
- Nos, igyekszünk. Sokak munkájának köszönhető, hogy a ház most így néz ki, köztük jómagam, Morthimer úr és főként Faensa kisasszony. Ám volt már sokkal szebb is, mielőtt a lázadók… tönkretették… *Sóhajtja szomorúan, majd a fejét csóválja, visszaemlékezve ismételten azokra a szörnyű napokra.*
- Természetesen, ha szeretné *bólint a felkérésre, hogy vezesse őt körbe.* Talán akkor első körben megmutatom a lenti tantermeinket. A gyermekeket szeretné megismerni? Vagy milyen ügyben javasolta Nestar úr, hogy engem keressen? *Érdeklődik, miközben lassú, halkan kopogó léptekkel indul el az előtéren keresztül azok felé a helyiségek felé, ahol az árvaház lakóit tanítják nevelőik nap mint nap.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-13 02:57:46
Üzenet elküldve: 2026-05-13 02:57:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen elbúszúzik az alkimistától, és el is gondolkozk azon, hogy megkeresse azt a bizonyos személyt, akit Nestar említett neki. Ha már úgy döntött, hogy itt vár egy kicsit, akár szét is nézhetne, de fogalma sincs, hogy merre induljon. Vajon kezdjen csak úgy el kiabálni? Vagy csak várjon egy kicsit hátha alapon? Egy darabig csak elveszetten gondolkozik az idegen helyen, ám úgy tűnik, hogy Teysus ismét rámosolyog, és nem hagyja őt sokáig kételyek között.*
-Nagyon kedves, köszönöm.
*Feleli széles mosollyal, leginkább Eeyr áldására, de persze arra is, hogy megtalálta őt valaki. És nem is akármilyen valaki, egy igencsak karizmatikus hosszúéletű nőszemély. A hajuk egészen hasonló színű lehet. ~Kibaszott gyönyörű gyerekeink lennének.~ Fut át a gondolat elméjében, de hamar elhessegeti.*
-Ami azt illeti úgy néz ki, hogy éppenséggel önt keresem.
*Feleli és a korábbi bizonytalan testtartása szinte rögtön eltűnik, helyét pedig valami egészen más veszi át. Mintha ide teremtették volna, mintha ő építette volna az árvaházat, olyan magabiztossággal támaszkodik meg a sétapálcáján. Természetesen a fejét illedelmesen meghajtja.*
-Jómagam Merchen vagyok, Merchen Feiy. Nestar uram hívatott, így el is jöttem. Megbeszéltük amit meg kellett, s kérte hogy maradjak néhány órát ha időm engedi, én pedig úgy ígértem, hogy így fogok tenni. Javasolta, hogy keressek egy bizonyos Aleniát, de olybá tűnik ön talált meg engem. Pedig nem is tudta, hogy keresnie kell! Micsoda képesség.
*Modosoran kuncog egy kicsit, majd közelebb lép, hisz nem akar csak ott álldogálni mint valami jött-ment.*
-Még sosem jártam itt. Nagyon szép hely. Volna kedve körbevezetni?
*Merchen elbúszúzik az alkimistától, és el is gondolkozk azon, hogy megkeresse azt a bizonyos személyt, akit Nestar említett neki. Ha már úgy döntött, hogy itt vár egy kicsit, akár szét is nézhetne, de fogalma sincs, hogy merre induljon. Vajon kezdjen csak úgy el kiabálni? Vagy csak várjon egy kicsit hátha alapon? Egy darabig csak elveszetten gondolkozik az idegen helyen, ám úgy tűnik, hogy Teysus ismét rámosolyog, és nem hagyja őt sokáig kételyek között.*
-Nagyon kedves, köszönöm.
*Feleli széles mosollyal, leginkább Eeyr áldására, de persze arra is, hogy megtalálta őt valaki. És nem is akármilyen valaki, egy igencsak karizmatikus hosszúéletű nőszemély. A hajuk egészen hasonló színű lehet. ~Kibaszott gyönyörű gyerekeink lennének.~ Fut át a gondolat elméjében, de hamar elhessegeti.*
-Ami azt illeti úgy néz ki, hogy éppenséggel önt keresem.
*Feleli és a korábbi bizonytalan testtartása szinte rögtön eltűnik, helyét pedig valami egészen más veszi át. Mintha ide teremtették volna, mintha ő építette volna az árvaházat, olyan magabiztossággal támaszkodik meg a sétapálcáján. Természetesen a fejét illedelmesen meghajtja.*
-Jómagam Merchen vagyok, Merchen Feiy. Nestar uram hívatott, így el is jöttem. Megbeszéltük amit meg kellett, s kérte hogy maradjak néhány órát ha időm engedi, én pedig úgy ígértem, hogy így fogok tenni. Javasolta, hogy keressek egy bizonyos Aleniát, de olybá tűnik ön talált meg engem. Pedig nem is tudta, hogy keresnie kell! Micsoda képesség.
*Modosoran kuncog egy kicsit, majd közelebb lép, hisz nem akar csak ott álldogálni mint valami jött-ment.*
-Még sosem jártam itt. Nagyon szép hely. Volna kedve körbevezetni?
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-10 18:13:29
Üzenet elküldve: 2026-05-10 18:13:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Az egyik tanteremből lép ki éppen, miután tanórát tartott Eeyr tanairól az arra fogékony gyerkőccsoportnak. Hóna alatt két könyvet cipelve, kopogó léptekkel indulna az emelet felé, mikor a központi lépcsőhöz érve az előtér felé pillant, ahol egy jól öltözött, ám tanácstalanul toporgó, forgolódó tündérre lesz figyelmes. Pár pillanatig figyeli őt, majd az emelet helyett felé veszi az irányt, s ahogy közel ér hozzá, megszólítja.*
- Eeyr áldja, uram! Segíthetek valamiben? Kit keres? Esetleg megbeszélt időre érkezett? *Azt már tudja, hogy Mai a legkülönfélébb illetőkkel szokott találkozókat szervezni, de az nem jellemző rá, hogy váratná a vendégeit, éppen ezért furcsállja, hogy a tündér ennyire anyátlanul ácsorog itt, ahol azoknak is jut anya, akinek soha nem adatott meg, hogy szerető szülők ölelésében élhesse mindennapjait.*
- Én Alenia Sayqueves vagyok, az árvaház tulajdonosa. Üdvözlöm itt minálunk! *Mutatkozik be kedves, segítőkész mosollyal az arcán. Őszintén szólva élvezi, hogy a nemesi mókuskerékből kiszakadva, pár napja már ő is itt tevékenykedhet, és a gyermekek tanításával, illetve az árvaház ügyeivel foglalkozhat, remélve, hogy le tud venni ezzel némi terhet az igazgatónőről. Szegény Mai így sem lát ki a temérdek teendőből.*
*Az egyik tanteremből lép ki éppen, miután tanórát tartott Eeyr tanairól az arra fogékony gyerkőccsoportnak. Hóna alatt két könyvet cipelve, kopogó léptekkel indulna az emelet felé, mikor a központi lépcsőhöz érve az előtér felé pillant, ahol egy jól öltözött, ám tanácstalanul toporgó, forgolódó tündérre lesz figyelmes. Pár pillanatig figyeli őt, majd az emelet helyett felé veszi az irányt, s ahogy közel ér hozzá, megszólítja.*
- Eeyr áldja, uram! Segíthetek valamiben? Kit keres? Esetleg megbeszélt időre érkezett? *Azt már tudja, hogy Mai a legkülönfélébb illetőkkel szokott találkozókat szervezni, de az nem jellemző rá, hogy váratná a vendégeit, éppen ezért furcsállja, hogy a tündér ennyire anyátlanul ácsorog itt, ahol azoknak is jut anya, akinek soha nem adatott meg, hogy szerető szülők ölelésében élhesse mindennapjait.*
- Én Alenia Sayqueves vagyok, az árvaház tulajdonosa. Üdvözlöm itt minálunk! *Mutatkozik be kedves, segítőkész mosollyal az arcán. Őszintén szólva élvezi, hogy a nemesi mókuskerékből kiszakadva, pár napja már ő is itt tevékenykedhet, és a gyermekek tanításával, illetve az árvaház ügyeivel foglalkozhat, remélve, hogy le tud venni ezzel némi terhet az igazgatónőről. Szegény Mai így sem lát ki a temérdek teendőből.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-09 10:19:36
Üzenet elküldve: 2026-05-09 10:19:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Gondterhelt vagy nem, most egy cseppet sem számít. Az elkövetkezendő, ki tudja mennyi idő csupán egy valamire méltó. Nem arra, hogy elvegye, hanem hogy élvezze azt, ami már minden kétséget kizárólag az övé. A félvér lány társaságát, akit hívott már ostoba picsának, önjelölt hercegnőnek s ki tudja, miféle jelzőket aggatott még rá, de talán csak azért, mert mindegyiket sokkal könnyebb volt kimondani, mint azt, hogy vágyik a társaságára és tényleg szereti őt. Túl nehéz volt bevallani, hogy akarja őt, hogy szüksége van rá, hogy általa ki akar törni a végtelenül unalmas, magányos életéből.
A mámorból a hangos koppanás rángatja ki, ami annyira meglepi, hogy csak késve tudja kinyögni, amit ilyenkor mondani szokás.*
- Jól vagy? *kérdezi, majd magához húzza Mait, amit, ha megkérdeznék, arra fogna, hogy meg kell néznie, mekkora baja esett annak a szegény, okos kobaknak.*
- Jó nagy púp lesz rajta. *Hümmenti, majd végül engedi, hogy a lány kimászhasson az asztal alól, de mikor a fekete anyagért nyúlna, hogy magára öltse, azt játékosan félretolja azt a keze alól. Ha morcos pillantásokat kap érte, amit valljuk be, pont, hogy ki akar erőszakolni ezzel, akkor csak ártatlanul pislog, de végül persze hagyja felöltözni Mait.
A fél-elf szavai révén aztán a valóság újra rájuk köszön, Grael elvigyorodik.*
- Hát persze. Kilépve az élvezetek közül, máris vissza kell kapcsolni az állandóan elmélkedő, tervezgető Mait, mi? Terveztetni fogok hozzád egy kütyüt gnómokkal, amivel azt tudom mondani, hogy öt perccel később kérem a következő Mai-féle világmegváltó tervet, mert most még szeretni akarom. *Viccelődik, aztán eszébe jut, hogy talán nem is kell hozzá semmiféle gnómmasina. Elég volna, hogy csók közben úgysem tud beszélni a párja. Kár, hogy ehhez túl messze van, ráadásul ő még meztelenül ül, miközben a lány már a szép ruhájában parádézva táncol a szőnyegen. Igaz, hogy csak áll, de túlozni csak szabad. Végül ő is feltápászkodik, felveszi a ruháit, és mikor Mai a kezét nyújtja felé, odalép hozzá. Reménykedve várja az előbb kitervelt csókot, de az nem érkezik, csupán szavak helyette.*
- Azt gondolom, hogy kettőtökön kívül senki másért nem fogom kockáztatni az életem. *Amit mond, szó szerint értendő. Sem a nyamvadt felelősség nem érdekli, de a többi gyerekért se szívesen maradna ork ostrom gyűrűjébe szorulva.*
- Az én felelősségem egy cseppet sem érdekel. Nariuss és Larderer is megpukkadhat. A saját felelősségüket is rám tolták, hogy ne ők váljanak gyilkossá a nép előtt, cserébe mit kaptam? Lófaszt se. *Megköszörüli a torkát, majd rövid szünet után folytatja, ha addig Mai nem szól közbe.*
- Szóval, lehet, hogy ez lesz az első dolog, amin összeveszünk, de ha Artheniorban a dolgok elbaszódnak, akkor téged és Ciliát is Wegtorenbe foglak vinni, apám házába. *Jelenti ki határozottan, bár van egy sejtése, hogy ebbe nem fog Mai szó nélkül beletörődni.*
*Gondterhelt vagy nem, most egy cseppet sem számít. Az elkövetkezendő, ki tudja mennyi idő csupán egy valamire méltó. Nem arra, hogy elvegye, hanem hogy élvezze azt, ami már minden kétséget kizárólag az övé. A félvér lány társaságát, akit hívott már ostoba picsának, önjelölt hercegnőnek s ki tudja, miféle jelzőket aggatott még rá, de talán csak azért, mert mindegyiket sokkal könnyebb volt kimondani, mint azt, hogy vágyik a társaságára és tényleg szereti őt. Túl nehéz volt bevallani, hogy akarja őt, hogy szüksége van rá, hogy általa ki akar törni a végtelenül unalmas, magányos életéből.
A mámorból a hangos koppanás rángatja ki, ami annyira meglepi, hogy csak késve tudja kinyögni, amit ilyenkor mondani szokás.*
- Jól vagy? *kérdezi, majd magához húzza Mait, amit, ha megkérdeznék, arra fogna, hogy meg kell néznie, mekkora baja esett annak a szegény, okos kobaknak.*
- Jó nagy púp lesz rajta. *Hümmenti, majd végül engedi, hogy a lány kimászhasson az asztal alól, de mikor a fekete anyagért nyúlna, hogy magára öltse, azt játékosan félretolja azt a keze alól. Ha morcos pillantásokat kap érte, amit valljuk be, pont, hogy ki akar erőszakolni ezzel, akkor csak ártatlanul pislog, de végül persze hagyja felöltözni Mait.
A fél-elf szavai révén aztán a valóság újra rájuk köszön, Grael elvigyorodik.*
- Hát persze. Kilépve az élvezetek közül, máris vissza kell kapcsolni az állandóan elmélkedő, tervezgető Mait, mi? Terveztetni fogok hozzád egy kütyüt gnómokkal, amivel azt tudom mondani, hogy öt perccel később kérem a következő Mai-féle világmegváltó tervet, mert most még szeretni akarom. *Viccelődik, aztán eszébe jut, hogy talán nem is kell hozzá semmiféle gnómmasina. Elég volna, hogy csók közben úgysem tud beszélni a párja. Kár, hogy ehhez túl messze van, ráadásul ő még meztelenül ül, miközben a lány már a szép ruhájában parádézva táncol a szőnyegen. Igaz, hogy csak áll, de túlozni csak szabad. Végül ő is feltápászkodik, felveszi a ruháit, és mikor Mai a kezét nyújtja felé, odalép hozzá. Reménykedve várja az előbb kitervelt csókot, de az nem érkezik, csupán szavak helyette.*
- Azt gondolom, hogy kettőtökön kívül senki másért nem fogom kockáztatni az életem. *Amit mond, szó szerint értendő. Sem a nyamvadt felelősség nem érdekli, de a többi gyerekért se szívesen maradna ork ostrom gyűrűjébe szorulva.*
- Az én felelősségem egy cseppet sem érdekel. Nariuss és Larderer is megpukkadhat. A saját felelősségüket is rám tolták, hogy ne ők váljanak gyilkossá a nép előtt, cserébe mit kaptam? Lófaszt se. *Megköszörüli a torkát, majd rövid szünet után folytatja, ha addig Mai nem szól közbe.*
- Szóval, lehet, hogy ez lesz az első dolog, amin összeveszünk, de ha Artheniorban a dolgok elbaszódnak, akkor téged és Ciliát is Wegtorenbe foglak vinni, apám házába. *Jelenti ki határozottan, bár van egy sejtése, hogy ebbe nem fog Mai szó nélkül beletörődni.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-09 01:27:44
Üzenet elküldve: 2026-05-09 01:27:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
*A későbbi megtárgyalásra bólint, bár azt még kifejti, hogy számára mit jelent a veszély.*
- Nos, igen, de úgy gondoltam, ha azonnali veszélyben találja magát. Egy kevés időt fogok várni, többet, ha nem sikerül egyből a varázslat. Így ha éppen ég a város már, előbb vissza fog érni, ha egyből visszafordul, minthogy én elinduljak. Erre gondoltam.
*Végül, megbeszélik még a dézsák dolgát, hogy Nestar ne abba próbáljon indulni, ahova Krestvir menekülne. Már csak a beleegyező megszólalás hiányzik.*
- Készen állok.
*Ebben még igazából egyáltalán nem biztos, de jelenleg nincs más választása. Ő mondjuk nem mondta meg, hogy hova érkezik, de Krestvir egy kicsit jobbra mondta Kagan szobrától. Nem pontosan oda tervez, bár akár azt is tehetné, hiszen Krestvir valószínűleg megegyezésük szerint elindul Kagan szobrához, hogy ott fussanak össze. De azért illendőségből is kicsit balrább tervez megjelenni. Egy kis időt el is tölt ezzel a felidézéssel. Munkája javát a laborjában töltötte, de a Pitypangoskert egyébként se tartozna a kedvelt helyei közé. Kagan szobra, alatta az oszloppal, amiből elindul az ér a kis tavacskához. Lassan képes elhelyezni tudatában újra, hogy merre van a jobb és a balja. A tó irányából kilépni, persze nehezebb elképzelés, de szükséges. És remélhetőleg sikeres, így meg is indul, léptét a dézsába téve, hogy aztán a képzelt kert valóssá váljon előtte. És egy várható rosszullét, amikor ez meg is történik. Majd igyekszik, előre esni, nem hátra.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
*A későbbi megtárgyalásra bólint, bár azt még kifejti, hogy számára mit jelent a veszély.*
- Nos, igen, de úgy gondoltam, ha azonnali veszélyben találja magát. Egy kevés időt fogok várni, többet, ha nem sikerül egyből a varázslat. Így ha éppen ég a város már, előbb vissza fog érni, ha egyből visszafordul, minthogy én elinduljak. Erre gondoltam.
*Végül, megbeszélik még a dézsák dolgát, hogy Nestar ne abba próbáljon indulni, ahova Krestvir menekülne. Már csak a beleegyező megszólalás hiányzik.*
- Készen állok.
*Ebben még igazából egyáltalán nem biztos, de jelenleg nincs más választása. Ő mondjuk nem mondta meg, hogy hova érkezik, de Krestvir egy kicsit jobbra mondta Kagan szobrától. Nem pontosan oda tervez, bár akár azt is tehetné, hiszen Krestvir valószínűleg megegyezésük szerint elindul Kagan szobrához, hogy ott fussanak össze. De azért illendőségből is kicsit balrább tervez megjelenni. Egy kis időt el is tölt ezzel a felidézéssel. Munkája javát a laborjában töltötte, de a Pitypangoskert egyébként se tartozna a kedvelt helyei közé. Kagan szobra, alatta az oszloppal, amiből elindul az ér a kis tavacskához. Lassan képes elhelyezni tudatában újra, hogy merre van a jobb és a balja. A tó irányából kilépni, persze nehezebb elképzelés, de szükséges. És remélhetőleg sikeres, így meg is indul, léptét a dézsába téve, hogy aztán a képzelt kert valóssá váljon előtte. És egy várható rosszullét, amikor ez meg is történik. Majd igyekszik, előre esni, nem hátra.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-09 00:58:31
Üzenet elküldve: 2026-05-09 00:58:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1069
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
- Tehát mégis még most megpróbálná? Hm... Bár, ha lehetőségünk lesz ThargArodba jutni, akkor valószínű ennek részleteit Amonon is meg tudjuk beszélni. Ha túl nagy a nyüzsgés és közvetlen veszélyben lennénk már érkeztünkkor, akkor pedig nincs mit megbeszélni. - *Elmélkedik, mert hiszen korábban is ezért mondta, hogy mindent a körülményektől tesz függővé. Így egyelőre a teleportálás ötletét sem említi, mert Nestar esetén - tartsa őt bármennyire is tehetségesnek - mindenképpen számításba igyekszik venni, hogy egy-egy varázslata besülhet. Bár érdekes volna, ha kiderülne, hogy valójában a férfi is mágus, méghozzá az a fajta, aki veleszületett érzékenységgel formálja a manát. Ám ennek kiderítésére most nem tesz lépéseket. Talán egy alkalmasabb időben... Ahogy ha rajta áll, a további tervezést is későbbre hagyja, mikor már ismernek részleteket, hogy ezt hatékonyan megtehessék.*
- Van nálam két üvegcse kék varázsital, de egyébként is bírom még. Ám ahogy kívánja. Menjünk akkor egyszerre. Csak az imént kérte, hogy ha veszélyesnek ítélem a helyzetet, jöjjek vissza figyelmeztetni, hogy ne is próbálkozzon az utazással. És nem tartottam rossz ötletnek. - *Emlékezteti rá a férfit, hogy ez az ő fölvetése volt, maga csak próbálta a megvalósítás módját kitalálni. Ha ezt megbeszélték és a végleges döntést fixálták, akkor áttérhetnek a további megbeszélnivalókra.*
- Megjegyzem. - *Hajtja meg magát, mikor Nestar elmondja, hogy pontosan hol tervez feljönni a Mágustoronynál, és a férfi megjegyzése az összeütközésről ismét egy kis mosolygásra készteti.
Végighallgatja aztán a varázslat leírását, amit az alkimista használni tervez, s valóban hasonlónak találja az egykori mentális fonálhoz, bár ez utóbbit előnyösebbnek tartja, de a mágus ne válogasson, inkább örüljön, hogy vannak még elemi varázslatok, amiket az istenek nem tulajdonítottak még el.*
- Értem. - *Mond csak ennyit, jelezve, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Többre most már nem is igazán képes, mert figyelme kezd átfordulni az előttük álló feladatra és annak feltehető veszélyeire.*
- Készen áll? - *Kérdi aztán, s a visszajelzést még megvárja. Ám ha a válasz nem tartóztató jellegű, odalép a dézsához, és...*
- Csak a biztonság kedvéért. Én ezt használom. - *Kocogtatja meg lábával a maga dézsáját, egy pillanatra kizökkenve a komolyságból, mert eszébe jut az említett összeütközés lehetősége. Amint hallani, ez a figyelmeztetés Kilencedik tetszését is elnyeri, mert sipákoló rötyögéssel jutalmazza. Amit nem látni, hogy mindeközben Krestvirt hátba is veregeti elismerően.
Ám ezt követően a lány immár egészen hátrahagyja a komolytalanságot. Vesz egy mély levegőt, mintha ténylegesen is víz alá készülne merülni, majd elméjében a cél képével varázsol és lép. S ha minden jól megy, már Amon Ruadh Pitypangoskertjében bukkan föl, a tó szélén, Kagan szobrának kissé jobb kézre.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
- Tehát mégis még most megpróbálná? Hm... Bár, ha lehetőségünk lesz ThargArodba jutni, akkor valószínű ennek részleteit Amonon is meg tudjuk beszélni. Ha túl nagy a nyüzsgés és közvetlen veszélyben lennénk már érkeztünkkor, akkor pedig nincs mit megbeszélni. - *Elmélkedik, mert hiszen korábban is ezért mondta, hogy mindent a körülményektől tesz függővé. Így egyelőre a teleportálás ötletét sem említi, mert Nestar esetén - tartsa őt bármennyire is tehetségesnek - mindenképpen számításba igyekszik venni, hogy egy-egy varázslata besülhet. Bár érdekes volna, ha kiderülne, hogy valójában a férfi is mágus, méghozzá az a fajta, aki veleszületett érzékenységgel formálja a manát. Ám ennek kiderítésére most nem tesz lépéseket. Talán egy alkalmasabb időben... Ahogy ha rajta áll, a további tervezést is későbbre hagyja, mikor már ismernek részleteket, hogy ezt hatékonyan megtehessék.*
- Van nálam két üvegcse kék varázsital, de egyébként is bírom még. Ám ahogy kívánja. Menjünk akkor egyszerre. Csak az imént kérte, hogy ha veszélyesnek ítélem a helyzetet, jöjjek vissza figyelmeztetni, hogy ne is próbálkozzon az utazással. És nem tartottam rossz ötletnek. - *Emlékezteti rá a férfit, hogy ez az ő fölvetése volt, maga csak próbálta a megvalósítás módját kitalálni. Ha ezt megbeszélték és a végleges döntést fixálták, akkor áttérhetnek a további megbeszélnivalókra.*
- Megjegyzem. - *Hajtja meg magát, mikor Nestar elmondja, hogy pontosan hol tervez feljönni a Mágustoronynál, és a férfi megjegyzése az összeütközésről ismét egy kis mosolygásra készteti.
Végighallgatja aztán a varázslat leírását, amit az alkimista használni tervez, s valóban hasonlónak találja az egykori mentális fonálhoz, bár ez utóbbit előnyösebbnek tartja, de a mágus ne válogasson, inkább örüljön, hogy vannak még elemi varázslatok, amiket az istenek nem tulajdonítottak még el.*
- Értem. - *Mond csak ennyit, jelezve, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Többre most már nem is igazán képes, mert figyelme kezd átfordulni az előttük álló feladatra és annak feltehető veszélyeire.*
- Készen áll? - *Kérdi aztán, s a visszajelzést még megvárja. Ám ha a válasz nem tartóztató jellegű, odalép a dézsához, és...*
- Csak a biztonság kedvéért. Én ezt használom. - *Kocogtatja meg lábával a maga dézsáját, egy pillanatra kizökkenve a komolyságból, mert eszébe jut az említett összeütközés lehetősége. Amint hallani, ez a figyelmeztetés Kilencedik tetszését is elnyeri, mert sipákoló rötyögéssel jutalmazza. Amit nem látni, hogy mindeközben Krestvirt hátba is veregeti elismerően.
Ám ezt követően a lány immár egészen hátrahagyja a komolytalanságot. Vesz egy mély levegőt, mintha ténylegesen is víz alá készülne merülni, majd elméjében a cél képével varázsol és lép. S ha minden jól megy, már Amon Ruadh Pitypangoskertjében bukkan föl, a tó szélén, Kagan szobrának kissé jobb kézre.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-08 23:47:48
Üzenet elküldve: 2026-05-08 23:47:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
*Krestvir felvetésére kisebb megdöbbenésének szót ad.*
- Áh, értem. Tehát ha Amon elesett, de az erőd még nem. Milyen kár, hogy nem az erődön belül ismerünk egy fürdőt. Talán érdemes lenne majd megnézni. De így már értem a szándékát. Ez esetben támogatom, viszont Önnel megyek. Ha másért nem, ketten gyorsabban jön ki a két részes varázsolás a menekülésre. De ha az erőd elbukott, fordulunk is vissza.
*Arra, hogy egy fertályórát itt várjon, érdeklődve néz Krestvirre.*
- Akartam is mondani, hogy egyébként eléggé úgy érzem, lefárasztja a varázslás. Mármint, én ennyitől lehet már fogyóban lennék, nagyon lassan térnek vissza az energiáim. Viszont arról szó sem lehet, hogy még itt álljak egy fertályórát. Ha biztonságban van, de mágikus energiája fogytán, akkor mehetek, ha meg veszélyben van és energiát sem pazarolhat a védelmére, akkor segítenem is kell.
*Később majd visszatér arra, hogy túl sokat aggódik. És meg is tette.*
- Legyen úgy, én a toronyba vezető lépcső jobb oldalánál fogok megérkezni. Nem túl esélyes, de azért mégse ütközzünk össze.
*Minden eshetőséget fejben kell tartania és bár rengeteg dologra nem lesz képes gondolni, amit lehet, annak hangot is ad.*
- Légi hírnök. Azzal üzentem Merchennek, levegőmágia, ami a szelek szárnyán a hozza el a hírt. Mintha egy lovon hozná egy küldönc. Ami városok között már nagy távolság és így nem kevés idő. De, ha nagyjából ugyanoda megyünk, akkor mellékes. Ha lenne időm, megtanítanám. Lehet a toronyban fogom is, van pár levegőmágia, aminek később hasznát vennénk. Szagtalanság, léptek hangjainak eltüntetése. Ha lesz ezt megkövető beugrásunk, már ezeket is elmondhatjuk előtte.
*Persze lehet, hogy Krestvir már ismeri a levegőmágiát is, csak még nem volt alkalma a specifikus varázslatokkal ismerkedni. Nestar is annyi tanulnivalót halogat, mert a torony elenné azt a pénzt is, amije soha nem is lesz.*
*Krestvir felvetésére kisebb megdöbbenésének szót ad.*
- Áh, értem. Tehát ha Amon elesett, de az erőd még nem. Milyen kár, hogy nem az erődön belül ismerünk egy fürdőt. Talán érdemes lenne majd megnézni. De így már értem a szándékát. Ez esetben támogatom, viszont Önnel megyek. Ha másért nem, ketten gyorsabban jön ki a két részes varázsolás a menekülésre. De ha az erőd elbukott, fordulunk is vissza.
*Arra, hogy egy fertályórát itt várjon, érdeklődve néz Krestvirre.*
- Akartam is mondani, hogy egyébként eléggé úgy érzem, lefárasztja a varázslás. Mármint, én ennyitől lehet már fogyóban lennék, nagyon lassan térnek vissza az energiáim. Viszont arról szó sem lehet, hogy még itt álljak egy fertályórát. Ha biztonságban van, de mágikus energiája fogytán, akkor mehetek, ha meg veszélyben van és energiát sem pazarolhat a védelmére, akkor segítenem is kell.
*Később majd visszatér arra, hogy túl sokat aggódik. És meg is tette.*
- Legyen úgy, én a toronyba vezető lépcső jobb oldalánál fogok megérkezni. Nem túl esélyes, de azért mégse ütközzünk össze.
*Minden eshetőséget fejben kell tartania és bár rengeteg dologra nem lesz képes gondolni, amit lehet, annak hangot is ad.*
- Légi hírnök. Azzal üzentem Merchennek, levegőmágia, ami a szelek szárnyán a hozza el a hírt. Mintha egy lovon hozná egy küldönc. Ami városok között már nagy távolság és így nem kevés idő. De, ha nagyjából ugyanoda megyünk, akkor mellékes. Ha lenne időm, megtanítanám. Lehet a toronyban fogom is, van pár levegőmágia, aminek később hasznát vennénk. Szagtalanság, léptek hangjainak eltüntetése. Ha lesz ezt megkövető beugrásunk, már ezeket is elmondhatjuk előtte.
*Persze lehet, hogy Krestvir már ismeri a levegőmágiát is, csak még nem volt alkalma a specifikus varázslatokkal ismerkedni. Nestar is annyi tanulnivalót halogat, mert a torony elenné azt a pénzt is, amije soha nem is lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737