Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-05 17:01:13
Üzenet elküldve: 2024-11-05 17:01:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
- Igazán köszönöm. *Kezdi már megszokni, hogy Morthimer Úr részéről mindig érkezik egy vagy két várt, váratlan, kért vagy épp kéretlen bók. Továbbra is erőltetettnek tartja, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nem esnek jól neki a szép szavak. Jól esik az ártatlan, sebzett lelkének a dicséret.*
- Természetesen. *Azzal a férfi jobb oldalára áll, belé karol, és óvatosan lesétál vele a lépcsőkön az egyébként gyönyörű hintóhoz.*
- Japher Úr! *Egy lágy meghajlással és egy mosollyal üdvözli a kocsist, mielőtt beszállna az általa kinyitott ajtón a hintóba. Nagyon rég ült már ilyenben, de mindig is szerette. Akkor is, mikor egészen Amon Ruadh-ig utazott egyben, és egy bátor törp megvédte őt egy galád íjásztól, aki a vagyonát akarta. Halványan mosolyog az emléken.*
- Nem tettem semmi különöset érte, de tényleg hálás vagyok a meghívásért. Az itt látott eredmények legtöbbje nem az én érdemem. Faensa kisasszony kitűnő munkát végez. *Hallgatja közben a férfi szabadkozását, miszerint báli vagy estélyi helyszínnel és színvonallal nem tud szolgálni, de Aleniá-t ez most valahogy egyáltalán nem zavarja.*
- Nem gond. Őszintén szólva, még nem is vágyom vissza a bálokba. Addig nem, amíg nem lehetek tökéletes. Egy bálban minden apró részlet fontos. Egy ékkő nem lehet csorba. *Természetesen a hiányzó karjára gondol, melynek visszaszerzésétől már csak egyetlen rituálénak a sikeressége választja el, illetve a bátorság, hogy rá merje szánni magát. Nem más az, mint egy különleges imádság Eeyr oltára előtt, mégis tart tőle. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért.*
- Elárulja, hová tartunk, vagy meglepetés? *Kérdezi egy mosollyal ma esti párja felé fordulva. Részéről ugyan rengeteg az előítélet, ami a mellette ülő személyét illeti, de a kereskedő jó úton jár, hogy cáfolja őket. Ettől függetlenül nehéz lesz a régi világ berögződéseit maga mögött hagyni, főleg prefektus aranyért megvásárolt nemesi címével kapcsolatban, de ő valahol azt hallotta, hogy az igazi, dörzsölt kereskedők szeretik a kihívásokat.*
//Ünnepi vacsora//
- Igazán köszönöm. *Kezdi már megszokni, hogy Morthimer Úr részéről mindig érkezik egy vagy két várt, váratlan, kért vagy épp kéretlen bók. Továbbra is erőltetettnek tartja, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nem esnek jól neki a szép szavak. Jól esik az ártatlan, sebzett lelkének a dicséret.*
- Természetesen. *Azzal a férfi jobb oldalára áll, belé karol, és óvatosan lesétál vele a lépcsőkön az egyébként gyönyörű hintóhoz.*
- Japher Úr! *Egy lágy meghajlással és egy mosollyal üdvözli a kocsist, mielőtt beszállna az általa kinyitott ajtón a hintóba. Nagyon rég ült már ilyenben, de mindig is szerette. Akkor is, mikor egészen Amon Ruadh-ig utazott egyben, és egy bátor törp megvédte őt egy galád íjásztól, aki a vagyonát akarta. Halványan mosolyog az emléken.*
- Nem tettem semmi különöset érte, de tényleg hálás vagyok a meghívásért. Az itt látott eredmények legtöbbje nem az én érdemem. Faensa kisasszony kitűnő munkát végez. *Hallgatja közben a férfi szabadkozását, miszerint báli vagy estélyi helyszínnel és színvonallal nem tud szolgálni, de Aleniá-t ez most valahogy egyáltalán nem zavarja.*
- Nem gond. Őszintén szólva, még nem is vágyom vissza a bálokba. Addig nem, amíg nem lehetek tökéletes. Egy bálban minden apró részlet fontos. Egy ékkő nem lehet csorba. *Természetesen a hiányzó karjára gondol, melynek visszaszerzésétől már csak egyetlen rituálénak a sikeressége választja el, illetve a bátorság, hogy rá merje szánni magát. Nem más az, mint egy különleges imádság Eeyr oltára előtt, mégis tart tőle. Nem tudná megmagyarázni, hogy miért.*
- Elárulja, hová tartunk, vagy meglepetés? *Kérdezi egy mosollyal ma esti párja felé fordulva. Részéről ugyan rengeteg az előítélet, ami a mellette ülő személyét illeti, de a kereskedő jó úton jár, hogy cáfolja őket. Ettől függetlenül nehéz lesz a régi világ berögződéseit maga mögött hagyni, főleg prefektus aranyért megvásárolt nemesi címével kapcsolatban, de ő valahol azt hallotta, hogy az igazi, dörzsölt kereskedők szeretik a kihívásokat.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-05 14:59:19
Üzenet elküldve: 2024-11-05 14:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
- Köszönöm! *köszöni meg először is az őt megerősítő szavakat.* És azt is, hogy ennyit dolgoztál a hajammal.
*Ezt viszont úgy érzi, hogy nem tudja eléggé megköszönni, de reméli, hogy Nia értékeli hálás és boldog tekintetét, aminek éppen gondolja, hogy olyan lehet.*
- A vásott elegancia pedig tényleg tökéletes név egy ilyen varázslatnak. *ismeri el mosolyogva ezek után.*
- Sőt, talán nem is lehetne találóbb.
*Örül neki, hogy Aleniának jó kedve lett, főleg, hogy most többek közt az övé is az neki köszönhetően.
Először is, ha nem is tudták emlékeik közül teljesen száműzni múltjuknak azokat a mozzanatait amelyekre egyikük sem emlékszik vissza szívesen, legalább most nem is beszéltek róluk túlságosan sokat.
Másodszor, nem csak jobban tetszik magának, mint eddig, de jól esett neki az is, hogy Alenia olyan odaadással vette körbe, mintha eredeti szerepeik felcserélődtek volna. Amilyen finom mozdulatokkal és óvatosan ért a hajához, és teljesen önzetlenül tette szebbé... nem tudja, hogy milyen lehet két férfi barátsága, de abban egészen biztos mindezek után, hogy az ehhez hasonló együtt átélt gyengédség és intimitás hiányozhat belőle.
Harmadszor, beszélgetni, eszmét cserélni is nagyon szeret, nem csak beszélni, különösen, ha olyasvalakivel teheti mindezt, akit egyébként is szeret.
Végül pedig, de nem utolsó sorban azt sem igazán bánja, ha a mai nap hátralévő része nem a munkáról fog szólni. Amúgy is korán kelt, és néha tényleg pihenni is kell. A teázás közben való beszélgetés a jó levegőn pedig kellemes időtöltésnek ígérkezik.*
- Tea a kertben? Jól hangzik. A ruháidat holnap is át tudom alakítani, és főzni sem muszáj estére, vagy legalábbis más lesz a vacsora, mint azt eredetileg terveztem, valami olyan, ami gyorsan megsül, vagy hamar elkészíthető. Viszont most nem árpateát főzök akkor, csak teafüvet áztatok forró vízbe, ami hamar meg lesz, hogy ne kelljen rám sokat várnod. Valami különleges kívánság a teával kapcsolatban? Illetve, ha van kedved, akkor kísérj el a konyhába, csak gondoltam egyszerűbb, ha előre mész a kertbe, én pedig felszolgálom a teát. Magassarkú cipőm van, még, ha nem is olyna nagyon magas a sarka, de azért látszik. Persze, szívesen felveszem azt is.
*Mielőtt elindulna felvenni a cipőt, aztán pedig a konyhába teát készíteni, azért még egyszer utoljára megnézi magát a tükörben is.*
- Most nagyon jó, de félnék azért minden nap ennyire szép lenni. Még a végén nem hagynának nyugodtan sétálni az utcán, vagy vásárolni a piacon.
*Persze csak viccel, de csak félig, ráadásul mindezt képes halálosan komoly arccal elmondani, így Alenia akár azt is gondolhatja, hogy kicsit máris a fejébe szállt az, hogy most szebb, mint máskor, főleg, hogy még mágikus holdfényből szőtt köpenyét sem vette le magáról.*
- Egyszer már udvaroltak nekem, de igazából az egész inkább zavarba hozott. *mondja, amit hirtelen nem is tudja, hogy miért mond. Biztosan nem dicsekvésből. Az "udvarol" szót pedig még csak nem is szereti, egyszerűen nem jut ennél jobb az eszébe. Talán mindez a Mágustoronyról jutott az eszébe, ahová Thim kísérte el. Igazából ez kellemes emlék, az sem feltétlen kellemetlen, hogy az ifjú elf kicsit több szeretett volna lenni, mint a barátja. Inkább sajnálatot érzett amiatt, mert ő nem tudta viszonozni az érzelmeit. Most is csak azért nem szomorodik el ezen, mert Niával van, és vidámak, ez az egész pedig már a távolinak érzett múltban veszik el. Reméli, hogy azóta Thim is talált magának olyasvalakit, aki örömmel viszonozza a szerelmét.*
- A toronyról pedig szívesen mesélek, de azért ne várj nagyon nagy dolgokat, meg izgalmas történetet, hogy mi történt ott velem. Bizonyos értelemben unalmas volt, hiába a mesés környezet, de ezt az érzést szerintem te is ismered, csak te máshol tanultad a varázslataidat, mint én. De bármilyen érdekes is, amit olvasol, és bármennyire is meg akarsz tanulni egy varázslatot, egész nap olvasni, tanulni, addig mire a végén már minden betű összefolyik a szemed előtt, az azért eléggé fárasztó.
*De ezek megint csak emlékek, amiket, ha szívesen meg is oszt Niával, azért éppen most inkább foglalkoztatja náluk a jövő. A torony most leginkább. Ha Alenia nem is tud kisasszonyként vonulni a büdös mocsáron át, a toronyba magába még mindig bevonulhat úgy, mintha egy igazi hercegnő érkezett volna meg. Ugyan Nia talán csak viccnek szánta korábbi megjegyzését, de ő pedig nem lenne Luninari, ha nem vette volna komolyan, és nem gondolkodott volna el az általa felvetett probléma megoldásán. Ő maga sem bánná, ha a toronyba Alenia ragyogó szőkesége és eleganciája vinne bele valami olyan szépséget, amit legutóbb, bármennyire is elvarázsolt a hely, mégsem talált meg ott.
De a mai naphoz képest ez persze még nagyon a jövő, most igazából jobban érdeklik Nia következő mondatai, illetve az, hogy vele jön a konyhába, vagy megvárja kint a kertben.
Azt, hogy a Mágustoronyban való közös látogatásukkal kapcsolatban milyen ötletei támadtak hirtelen később is lesz majd alkalma megosztani Aleniával.*
- Köszönöm! *köszöni meg először is az őt megerősítő szavakat.* És azt is, hogy ennyit dolgoztál a hajammal.
*Ezt viszont úgy érzi, hogy nem tudja eléggé megköszönni, de reméli, hogy Nia értékeli hálás és boldog tekintetét, aminek éppen gondolja, hogy olyan lehet.*
- A vásott elegancia pedig tényleg tökéletes név egy ilyen varázslatnak. *ismeri el mosolyogva ezek után.*
- Sőt, talán nem is lehetne találóbb.
*Örül neki, hogy Aleniának jó kedve lett, főleg, hogy most többek közt az övé is az neki köszönhetően.
Először is, ha nem is tudták emlékeik közül teljesen száműzni múltjuknak azokat a mozzanatait amelyekre egyikük sem emlékszik vissza szívesen, legalább most nem is beszéltek róluk túlságosan sokat.
Másodszor, nem csak jobban tetszik magának, mint eddig, de jól esett neki az is, hogy Alenia olyan odaadással vette körbe, mintha eredeti szerepeik felcserélődtek volna. Amilyen finom mozdulatokkal és óvatosan ért a hajához, és teljesen önzetlenül tette szebbé... nem tudja, hogy milyen lehet két férfi barátsága, de abban egészen biztos mindezek után, hogy az ehhez hasonló együtt átélt gyengédség és intimitás hiányozhat belőle.
Harmadszor, beszélgetni, eszmét cserélni is nagyon szeret, nem csak beszélni, különösen, ha olyasvalakivel teheti mindezt, akit egyébként is szeret.
Végül pedig, de nem utolsó sorban azt sem igazán bánja, ha a mai nap hátralévő része nem a munkáról fog szólni. Amúgy is korán kelt, és néha tényleg pihenni is kell. A teázás közben való beszélgetés a jó levegőn pedig kellemes időtöltésnek ígérkezik.*
- Tea a kertben? Jól hangzik. A ruháidat holnap is át tudom alakítani, és főzni sem muszáj estére, vagy legalábbis más lesz a vacsora, mint azt eredetileg terveztem, valami olyan, ami gyorsan megsül, vagy hamar elkészíthető. Viszont most nem árpateát főzök akkor, csak teafüvet áztatok forró vízbe, ami hamar meg lesz, hogy ne kelljen rám sokat várnod. Valami különleges kívánság a teával kapcsolatban? Illetve, ha van kedved, akkor kísérj el a konyhába, csak gondoltam egyszerűbb, ha előre mész a kertbe, én pedig felszolgálom a teát. Magassarkú cipőm van, még, ha nem is olyna nagyon magas a sarka, de azért látszik. Persze, szívesen felveszem azt is.
*Mielőtt elindulna felvenni a cipőt, aztán pedig a konyhába teát készíteni, azért még egyszer utoljára megnézi magát a tükörben is.*
- Most nagyon jó, de félnék azért minden nap ennyire szép lenni. Még a végén nem hagynának nyugodtan sétálni az utcán, vagy vásárolni a piacon.
*Persze csak viccel, de csak félig, ráadásul mindezt képes halálosan komoly arccal elmondani, így Alenia akár azt is gondolhatja, hogy kicsit máris a fejébe szállt az, hogy most szebb, mint máskor, főleg, hogy még mágikus holdfényből szőtt köpenyét sem vette le magáról.*
- Egyszer már udvaroltak nekem, de igazából az egész inkább zavarba hozott. *mondja, amit hirtelen nem is tudja, hogy miért mond. Biztosan nem dicsekvésből. Az "udvarol" szót pedig még csak nem is szereti, egyszerűen nem jut ennél jobb az eszébe. Talán mindez a Mágustoronyról jutott az eszébe, ahová Thim kísérte el. Igazából ez kellemes emlék, az sem feltétlen kellemetlen, hogy az ifjú elf kicsit több szeretett volna lenni, mint a barátja. Inkább sajnálatot érzett amiatt, mert ő nem tudta viszonozni az érzelmeit. Most is csak azért nem szomorodik el ezen, mert Niával van, és vidámak, ez az egész pedig már a távolinak érzett múltban veszik el. Reméli, hogy azóta Thim is talált magának olyasvalakit, aki örömmel viszonozza a szerelmét.*
- A toronyról pedig szívesen mesélek, de azért ne várj nagyon nagy dolgokat, meg izgalmas történetet, hogy mi történt ott velem. Bizonyos értelemben unalmas volt, hiába a mesés környezet, de ezt az érzést szerintem te is ismered, csak te máshol tanultad a varázslataidat, mint én. De bármilyen érdekes is, amit olvasol, és bármennyire is meg akarsz tanulni egy varázslatot, egész nap olvasni, tanulni, addig mire a végén már minden betű összefolyik a szemed előtt, az azért eléggé fárasztó.
*De ezek megint csak emlékek, amiket, ha szívesen meg is oszt Niával, azért éppen most inkább foglalkoztatja náluk a jövő. A torony most leginkább. Ha Alenia nem is tud kisasszonyként vonulni a büdös mocsáron át, a toronyba magába még mindig bevonulhat úgy, mintha egy igazi hercegnő érkezett volna meg. Ugyan Nia talán csak viccnek szánta korábbi megjegyzését, de ő pedig nem lenne Luninari, ha nem vette volna komolyan, és nem gondolkodott volna el az általa felvetett probléma megoldásán. Ő maga sem bánná, ha a toronyba Alenia ragyogó szőkesége és eleganciája vinne bele valami olyan szépséget, amit legutóbb, bármennyire is elvarázsolt a hely, mégsem talált meg ott.
De a mai naphoz képest ez persze még nagyon a jövő, most igazából jobban érdeklik Nia következő mondatai, illetve az, hogy vele jön a konyhába, vagy megvárja kint a kertben.
Azt, hogy a Mágustoronyban való közös látogatásukkal kapcsolatban milyen ötletei támadtak hirtelen később is lesz majd alkalma megosztani Aleniával.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-04 20:27:33
Üzenet elküldve: 2024-11-04 20:27:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Nagy mosollyal bólint Nimeril szavaira. Akkor csak szót fognak majd valahogy érteni. Ő a kinézetét mondja majd a növényeknek, ő pedig a nevét. Ha így haladnak előbb utóbb újra emlékezni fog az összes gyógynövény igazi nevére.
Majd meglepetten pislog Alaver kancsalságát illetően.*
-Kacsintás?
*Nem tudja mi lehet az, vagy inkább nem emlékszik. Bár biztos vicces dolog lehet, ha Nimeril ilyen jó kedvűen kuncog magában. Szikra csak megvonja a vállát, ha akarja majd elmagyarázza neki, és akkor majd együtt kuncoghatnak rajta.*
-Babákra? A babák innen jönnek?
*Néz le ismét pocakjára és teszi oda két kezét azt alaposan megtapogatva, de valahogy nem tudja összerakni fejében a képet, hogy azokat oda, hogyan is férnének be, illetve, hogyan jönnének ki? Nimeril biztosan tudja erre is a választ, ő pedig szívesen megfogja hallgatni.*
- Igen az volt, és Alesian is kedves volt. Deres sem morgott rá valamiért, pedig ő mindenkire morog először.
*Vonja meg vállát tanácstalanul, az a tündér művelt valamit Deressel, mintha megbabonázta volna őt, majdnemhogy kezes báránnyá változtatta őt.
Minden kérdésére választ kap, ami mindig is kedvére való. Kanál, fazék sárga karika. Ezekből az utóbbi az ami fontosabbnak hisz. Hiszen abból lehet elemózsiát venni, magának is meg Deresnek is. Még talán virág magokat is tudna belőlük szerezni talán?*
-Akkor te tudsz sárga karikát készíteni? Mert ha igen akkor mennyit? Sokat?
*Kérdezi lelkesen mert ha lehet akkor ő bizony akkor elvinni azt a mennyiséget a kőkertbe, hogy ott a kereskedőknek odaadva vegyen belőle rengeteg magot és virágot és bokrot amit elültetve egy gyönyörű szép nagy kertet tudna varázsolni a rezidencián.
Nimeril végső mondatánál nagyra kerekedik szeme a lelkesedéstől, majd karjait izgatottságát kifejezve szorosan magához húzza, szinte felpattanva ülő helyzetből az asztalon.*
-De azt tudok! Akkor mi más érdekesség van amit látnom kell?
*Kérdezi lelkesen és néz körbe a szobában, hátha akad itt is még a szekrényen kívül ami tele van mindenféle jósággal megtömve, legalább is ami számára érdekesség.*
*Nagy mosollyal bólint Nimeril szavaira. Akkor csak szót fognak majd valahogy érteni. Ő a kinézetét mondja majd a növényeknek, ő pedig a nevét. Ha így haladnak előbb utóbb újra emlékezni fog az összes gyógynövény igazi nevére.
Majd meglepetten pislog Alaver kancsalságát illetően.*
-Kacsintás?
*Nem tudja mi lehet az, vagy inkább nem emlékszik. Bár biztos vicces dolog lehet, ha Nimeril ilyen jó kedvűen kuncog magában. Szikra csak megvonja a vállát, ha akarja majd elmagyarázza neki, és akkor majd együtt kuncoghatnak rajta.*
-Babákra? A babák innen jönnek?
*Néz le ismét pocakjára és teszi oda két kezét azt alaposan megtapogatva, de valahogy nem tudja összerakni fejében a képet, hogy azokat oda, hogyan is férnének be, illetve, hogyan jönnének ki? Nimeril biztosan tudja erre is a választ, ő pedig szívesen megfogja hallgatni.*
- Igen az volt, és Alesian is kedves volt. Deres sem morgott rá valamiért, pedig ő mindenkire morog először.
*Vonja meg vállát tanácstalanul, az a tündér művelt valamit Deressel, mintha megbabonázta volna őt, majdnemhogy kezes báránnyá változtatta őt.
Minden kérdésére választ kap, ami mindig is kedvére való. Kanál, fazék sárga karika. Ezekből az utóbbi az ami fontosabbnak hisz. Hiszen abból lehet elemózsiát venni, magának is meg Deresnek is. Még talán virág magokat is tudna belőlük szerezni talán?*
-Akkor te tudsz sárga karikát készíteni? Mert ha igen akkor mennyit? Sokat?
*Kérdezi lelkesen mert ha lehet akkor ő bizony akkor elvinni azt a mennyiséget a kőkertbe, hogy ott a kereskedőknek odaadva vegyen belőle rengeteg magot és virágot és bokrot amit elültetve egy gyönyörű szép nagy kertet tudna varázsolni a rezidencián.
Nimeril végső mondatánál nagyra kerekedik szeme a lelkesedéstől, majd karjait izgatottságát kifejezve szorosan magához húzza, szinte felpattanva ülő helyzetből az asztalon.*
-De azt tudok! Akkor mi más érdekesség van amit látnom kell?
*Kérdezi lelkesen és néz körbe a szobában, hátha akad itt is még a szekrényen kívül ami tele van mindenféle jósággal megtömve, legalább is ami számára érdekesség.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-04 17:39:58
Üzenet elküldve: 2024-11-04 17:39:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
- Igen, az lesz az.* Erősít rá Nimeril a lány szavaira. Ahogy beszélgetnek újra szóba kerül az Alaver nevű személy. Kicsivel több információt megtud róla a vörös. Az elmondás alapján egy nagy és meglehetősen fura személy lehet. Nimeril előtt valami ormótlan óriás képe jelenik meg, aki nagyon bugyután néz ki a kancsal szemeivel. Magától költi hozzá a képzelete a lapát füleket, meg a krumpli orrot.*
- Ha tényleg úgy a szeme, akkor nem hiszem. Talán kissé másképpen. Viszont úgy tartja a mondás, hogy nem szabad kancsítani, mert úgy marad a szemed, aztán te is úgy fogsz kinézni, mint Alaver.* Még fel is kuncog. Őt is óva intették a kancsításkor gyermekként. Nem gondolta volna, hogy valaha ő is így fog riogatni más gyereket.*
- Nem lóra gondoltam, hanem gyerekre. Kicsi babára.* Helyesbít, mert már bőven rá van írva az arcára, hogy milyen dologra gondolt. Szikra ismeretlen arcú emlékeit próbálják felgöngyölni, de veszett ügynek tűnik jelen pillanatban. Nimeril csupán annyi segítséget képes nyújtani, hogy mesél neki egy varázslatról, ami esetleg segítségére lehet majd. Ismerős a kicsinek ez a név, mert mesélni kezd, aminek a vége persze az evésbe torkollik. Annyit azért össze tud rakni, hogy valami Teysusos hívő, vagy pap térítgette a gyermek buksiját.*
~ Egek! Ezek a hívők nem bírják magukban tartani az isteneikről szóló locsogást. ~
- Biztos finom lehetett. Olyat már én is ettem, nagyon szeretem is.* Engedi el az Alesiant vagy kit Teysussal és inkább reflektál az ételre. Ez a gyermek amilyen kicsi olyan kíváncsi, mert nemsokára már Nimeril kutatásairól beszélgetnek, amire lelkesen válaszolgat.*
- Pontosan, azok a zörgő fémek kellenek.* Helyesel, és még egy apró kuncogást is megejt, a műsorra.*
- Pontosan azok a zörgő dolgok kellenek. Sok mást is lehet azokból ám csinálni. Ha nagyon-nagyon megmelegíted őket, akkor folyni kezdenek. Pici kanáltól a nagy fazékig, szinte mindent lehet belőlük csinálni. Majd egyszer megmutatom és akkor megérted. Nagyon érdekes, nekem elhiheted. Még akár játékot is lehet csinálni belőle. Sőt a sárga karikák is fémek.* Talán sokat is mondott most így egyszerre, amit maga is észlel.*
- A világ érdekes, de ha igazán akarsz érdekes dolgokat látni, vagy csinálni jó lesz, ha megtanulsz írni, olvasni meg számolni.* Az alapokra vezeti rá, hátha végül a jó irányba sikerül elterelnie, ha meg nem, akkor majd Mai néni megoldja ezt helyette.*
- Igen, az lesz az.* Erősít rá Nimeril a lány szavaira. Ahogy beszélgetnek újra szóba kerül az Alaver nevű személy. Kicsivel több információt megtud róla a vörös. Az elmondás alapján egy nagy és meglehetősen fura személy lehet. Nimeril előtt valami ormótlan óriás képe jelenik meg, aki nagyon bugyután néz ki a kancsal szemeivel. Magától költi hozzá a képzelete a lapát füleket, meg a krumpli orrot.*
- Ha tényleg úgy a szeme, akkor nem hiszem. Talán kissé másképpen. Viszont úgy tartja a mondás, hogy nem szabad kancsítani, mert úgy marad a szemed, aztán te is úgy fogsz kinézni, mint Alaver.* Még fel is kuncog. Őt is óva intették a kancsításkor gyermekként. Nem gondolta volna, hogy valaha ő is így fog riogatni más gyereket.*
- Nem lóra gondoltam, hanem gyerekre. Kicsi babára.* Helyesbít, mert már bőven rá van írva az arcára, hogy milyen dologra gondolt. Szikra ismeretlen arcú emlékeit próbálják felgöngyölni, de veszett ügynek tűnik jelen pillanatban. Nimeril csupán annyi segítséget képes nyújtani, hogy mesél neki egy varázslatról, ami esetleg segítségére lehet majd. Ismerős a kicsinek ez a név, mert mesélni kezd, aminek a vége persze az evésbe torkollik. Annyit azért össze tud rakni, hogy valami Teysusos hívő, vagy pap térítgette a gyermek buksiját.*
~ Egek! Ezek a hívők nem bírják magukban tartani az isteneikről szóló locsogást. ~
- Biztos finom lehetett. Olyat már én is ettem, nagyon szeretem is.* Engedi el az Alesiant vagy kit Teysussal és inkább reflektál az ételre. Ez a gyermek amilyen kicsi olyan kíváncsi, mert nemsokára már Nimeril kutatásairól beszélgetnek, amire lelkesen válaszolgat.*
- Pontosan, azok a zörgő fémek kellenek.* Helyesel, és még egy apró kuncogást is megejt, a műsorra.*
- Pontosan azok a zörgő dolgok kellenek. Sok mást is lehet azokból ám csinálni. Ha nagyon-nagyon megmelegíted őket, akkor folyni kezdenek. Pici kanáltól a nagy fazékig, szinte mindent lehet belőlük csinálni. Majd egyszer megmutatom és akkor megérted. Nagyon érdekes, nekem elhiheted. Még akár játékot is lehet csinálni belőle. Sőt a sárga karikák is fémek.* Talán sokat is mondott most így egyszerre, amit maga is észlel.*
- A világ érdekes, de ha igazán akarsz érdekes dolgokat látni, vagy csinálni jó lesz, ha megtanulsz írni, olvasni meg számolni.* Az alapokra vezeti rá, hátha végül a jó irányba sikerül elterelnie, ha meg nem, akkor majd Mai néni megoldja ezt helyette.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 19:32:18
Üzenet elküldve: 2024-11-03 19:32:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Hamarosan nyílik az ajtó és rögvest Aleniával találja szemben magát. Itt, a rezidencián ez még rendben levő és érthető. Remélhetőleg a majdani nemesi otthonában már lesznek szolgálói.*
- Ön pedig, ha lehetséges, most még szemkápráztatóbb, mint a szürke hétköznapokon.
*feleli főhajtás és kézcsók kíséretében, és valóban így is gondolja. Alenia ma a régi nemesi időket idézi megjelenésével.*
- Indulhatunk?
*kérdi, és ha a nemes kisasszony így gondolja, akkor oda is vezeti a hintóhoz. Japher már ott áll és nyitja az ajtaját, de Orthus az, aki felsegíti a hölgyet, majd ő maga is beszáll, és a hintó hamarosan elindul.
Egymás mellett ülnek a zárt térben, és Orthuson ritkán tapasztalt öröm és izgalom vesz erőt. Ezt a vacsorát színtiszta kikapcsolódásnak szánja, és nem csak Alenia, de a saját maga számára is. Annyiféle protokolláris találkozó után jól esik egyszerűen csak kiöltözni, egy jót enni, és élvezni egy gyönyörű nő társaságát az asztalnál.*
- Nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Igazán rászolgált, hogy egy kicsit megpihenjen a rengeteg teendő közepette. Bár most még be kell érnünk egy fogadó vendégszeretetével, de reményeim szerint egy-két éven belül visszatér a bálozások, az estélyek ideje. És akkor ön ékkőként tündököl majd ismét a társaságban.
*mondja, és egyáltalán nem is csak úgy ömleng. Aleniában megvan az az igazi plusz, már ami a neveltetését, viselkedését, tartását, kisugárzását illeti. Nemesek közt nőtt fel, az ő életüket élte, az volt a természetes közege. Az új nemességből sokan akarják majd mímelni ezt, de kevesekből fog természetesen áradni.*
//Ünnepi vacsora//
*Hamarosan nyílik az ajtó és rögvest Aleniával találja szemben magát. Itt, a rezidencián ez még rendben levő és érthető. Remélhetőleg a majdani nemesi otthonában már lesznek szolgálói.*
- Ön pedig, ha lehetséges, most még szemkápráztatóbb, mint a szürke hétköznapokon.
*feleli főhajtás és kézcsók kíséretében, és valóban így is gondolja. Alenia ma a régi nemesi időket idézi megjelenésével.*
- Indulhatunk?
*kérdi, és ha a nemes kisasszony így gondolja, akkor oda is vezeti a hintóhoz. Japher már ott áll és nyitja az ajtaját, de Orthus az, aki felsegíti a hölgyet, majd ő maga is beszáll, és a hintó hamarosan elindul.
Egymás mellett ülnek a zárt térben, és Orthuson ritkán tapasztalt öröm és izgalom vesz erőt. Ezt a vacsorát színtiszta kikapcsolódásnak szánja, és nem csak Alenia, de a saját maga számára is. Annyiféle protokolláris találkozó után jól esik egyszerűen csak kiöltözni, egy jót enni, és élvezni egy gyönyörű nő társaságát az asztalnál.*
- Nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Igazán rászolgált, hogy egy kicsit megpihenjen a rengeteg teendő közepette. Bár most még be kell érnünk egy fogadó vendégszeretetével, de reményeim szerint egy-két éven belül visszatér a bálozások, az estélyek ideje. És akkor ön ékkőként tündököl majd ismét a társaságban.
*mondja, és egyáltalán nem is csak úgy ömleng. Aleniában megvan az az igazi plusz, már ami a neveltetését, viselkedését, tartását, kisugárzását illeti. Nemesek közt nőtt fel, az ő életüket élte, az volt a természetes közege. Az új nemességből sokan akarják majd mímelni ezt, de kevesekből fog természetesen áradni.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:53:47
Üzenet elküldve: 2024-11-03 17:53:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Egy udvarias hangvételű levélben kapott vacsora meghívót Morthimer Úrtól, melyet ő készségesen el is fogadott, de természetesen azóta is azon gondolkozik, hogy milyen apropóból kerül sor az alkalomra. Ismerve a férfit, aki határozott célok nélkül nem fog bele semmibe, arra gondol, hogy újabb üzleti vagy politikai ügyeket fognak megtárgyalni egy jóízű vacsora mellett.
Aminek kifejezetten örül az az, hogy mostanra már sokkal több lehetősége van szépen kiöltözni egy ilyen eseményre, úgyhogy a magassarkú cipők és selyemharisnya mellé az egyik legújabb -és egyben legszebb- hófehér és arany színekben pompázó, elegáns nemesi ruháját ölti magára, haját is különleges fonatokkal, göndör tincsekkel és egy fehér masnival díszíti.
Mire a férfi megérkezik a hintóval, ő természetesen már elkészülve várja. Mikor meghallja a kopogást, akkor a bejárathoz siet, hogy ajtót nyisson. Kissé zavarja, hogy ezt még mindig neki kell megtennie, és nem szolgálók vezetik a vendéget elé, de hát ez az élet már nem az az élet, ami volt, úgyhogy kár is sóhajtozni emiatt.*
- Szép estét kívánok, Morthimer Úr! Milyen elegánsan fest ma este. *Tesz hozzá az üdvözléshez egy szokásos dicséretet is, majd az ajtóban álló mellett, a lépcsőkön lepillantva a kapuban meglátja a várakozó hintót is.*
- És, ahogy látom más téren is igazán kitett magáért. *Nem gondolná, hogy a hintó bérelt, elsőre ő gondolkodás nélkül elhiszi, hogy az Orthus legújabb tulajdona.*
//Ünnepi vacsora//
*Egy udvarias hangvételű levélben kapott vacsora meghívót Morthimer Úrtól, melyet ő készségesen el is fogadott, de természetesen azóta is azon gondolkozik, hogy milyen apropóból kerül sor az alkalomra. Ismerve a férfit, aki határozott célok nélkül nem fog bele semmibe, arra gondol, hogy újabb üzleti vagy politikai ügyeket fognak megtárgyalni egy jóízű vacsora mellett.
Aminek kifejezetten örül az az, hogy mostanra már sokkal több lehetősége van szépen kiöltözni egy ilyen eseményre, úgyhogy a magassarkú cipők és selyemharisnya mellé az egyik legújabb -és egyben legszebb- hófehér és arany színekben pompázó, elegáns nemesi ruháját ölti magára, haját is különleges fonatokkal, göndör tincsekkel és egy fehér masnival díszíti.
Mire a férfi megérkezik a hintóval, ő természetesen már elkészülve várja. Mikor meghallja a kopogást, akkor a bejárathoz siet, hogy ajtót nyisson. Kissé zavarja, hogy ezt még mindig neki kell megtennie, és nem szolgálók vezetik a vendéget elé, de hát ez az élet már nem az az élet, ami volt, úgyhogy kár is sóhajtozni emiatt.*
- Szép estét kívánok, Morthimer Úr! Milyen elegánsan fest ma este. *Tesz hozzá az üdvözléshez egy szokásos dicséretet is, majd az ajtóban álló mellett, a lépcsőkön lepillantva a kapuban meglátja a várakozó hintót is.*
- És, ahogy látom más téren is igazán kitett magáért. *Nem gondolná, hogy a hintó bérelt, elsőre ő gondolkodás nélkül elhiszi, hogy az Orthus legújabb tulajdona.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 15:20:14
Üzenet elküldve: 2024-11-03 15:20:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Romváros vidékét egy ideje már elkerülik a hintók, most mégis egy ilyen úri jármű halad az elhanyagolt utcaköveken.
Két személyes, két ló húzza, a bakján is két ember ül, benne pedig - egyelőre - egy utas foglal helyet.
Orthus Morthimer mindig is adott az eleganciára, de ezúttal a szokásosnál alaposabban kitesz magáért.
Igaz, ez a hintó még bérlemény, a befogott lovakkal és a kocsissal együtt. De azért saját emberét, Japher Campát is odaültette mellé, hogy a Romvároson átkelve mégis csak mutassanak némi elrettentő erőt. Szerencsére útjuk eseménytelenül telik, a hintó pedig odagördül az egykori impozáns ház elé. Éppúgy, mint pár éve, amikor ez még egy nemesi palota volt, és az efféle hintók sorba álltak a portáján.
Orthus kiszáll a hintóból és megigazítja elegáns ruháját, úgy lép a kapuhoz, hogy bekopogtasson, majd udvariasan várjon.*
//Ünnepi vacsora//
*Romváros vidékét egy ideje már elkerülik a hintók, most mégis egy ilyen úri jármű halad az elhanyagolt utcaköveken.
Két személyes, két ló húzza, a bakján is két ember ül, benne pedig - egyelőre - egy utas foglal helyet.
Orthus Morthimer mindig is adott az eleganciára, de ezúttal a szokásosnál alaposabban kitesz magáért.
Igaz, ez a hintó még bérlemény, a befogott lovakkal és a kocsissal együtt. De azért saját emberét, Japher Campát is odaültette mellé, hogy a Romvároson átkelve mégis csak mutassanak némi elrettentő erőt. Szerencsére útjuk eseménytelenül telik, a hintó pedig odagördül az egykori impozáns ház elé. Éppúgy, mint pár éve, amikor ez még egy nemesi palota volt, és az efféle hintók sorba álltak a portáján.
Orthus kiszáll a hintóból és megigazítja elegáns ruháját, úgy lép a kapuhoz, hogy bekopogtasson, majd udvariasan várjon.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:44:43
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:44:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Sejtette, hogy a humoros ötlet az egy rakás hercegről és hercegnőről -vagy épp koldusról- tetszeni fog Luninari-nak. Hasznos kis példa arra, hogy elmagyarázza, vajon miért döntött úgy Teysus istenség, hogy nem engedi meg a híveinek, hogy magukon kívül bárki máson alkalmazzák ezt a varázslatot, és közben még meg is nevetteti vele a barátnőjét. Biztos lehet abban is, hogy a fél-elf lány tényleg megértette a lényeget, mert rögtön elő is áll egy saját példával, amikor ez a kis trükk hatalmas felfordulást okozhatna.*
- Bizony, így van. Teysus mindig, minden körülmények között az egyensúlyra törekszik, és mindent megtesz, hogy megakadályozza, hogy valaki felborítsa ezt a kényes állapotot. Az egyensúly kényesebb, mint én. *Teszi hozzá ismét viccelődve. Látszik, hogy Niá-nak egészen jó kedve lett, miután sikerült elengedni a múlt árnyékait és a görcsös mindent tudni akarást.*
- Egyébként a neve is érdekes. A könyv, amiből tanultam csak úgy hivatkozik rá, hogy „Vásott elegancia.” Frappáns név egy ilyen kettős varázslatnak. *Na, de ennyit a mágiáról. Lehet, hogy Luninari csak egy tanácsot vagy valami jó ötletet szeretett volna tőle hallani, de nem is Alenia Cirenhille Sayqueves-ről lenne szó, ha nem ragadna meg egy ilyen alkalmat, és nem ajándékozná meg a lányt rögtön egy gyönyörű frizurával. Ez is varázslat, mágia nem is kell hozzá, csak a két keze, amiből viszont az egyik jelenleg még mindig hiányzik, így kénytelen barátnője segítségét kérnie még akkor is, mikor csak azt szeretné, hogy élvezze azt, hogy épp vele törődnek.
Munka közben szóba kerül, hogy talán Aleniá-nak is szüksége lehetne az elemi mágiára, úgyhogy egyszer meglátogathatnák együtt a Mágustornyot, melyről a fél-elf lány mesél is egy kicsit. A toronyról is, és az oda vezető útról is.*
- Ó, de kár. Akkor nem vonulhatunk kisasszonyként a torony elé. Még jó, hogy van egy Luninari-m, aki rám szól, mielőtt butaságot próbálnék megkísérelni. *Nevetgél ismét csilingelő hangján. Most már biztos. Sosem volt még ennyire jó kedve, mióta visszatért. Az egyébként egészen biztos, hogy ő gyalog nem megy sehová, főleg nem a városon kívül, de ezt most nem hangoztatja, nem engedi, hogy ismét magával ragadja egy negatív spirál, és elrontsa a hangulatát.
A rögtönzött fodrászmutatvány eredménye végül magáért beszél. Luninari egy csodás fonatot kap a gyönyörű, hosszú, fekete, kifésült hajába, ami a Vásott elegancia nélkül is egyfajta hercegnős megjelenést kölcsönöz neki, de a lányka szépségének megkoronázásaképp -most éppen szó szerint- a Sayqueves család hölgy tagjai közt generációkon keresztül vándorló ezüst tiarát veszi elő és adja rá Luninari-ra.*
- Egy meseszép elf holdhercegnő lettél, Luni. Szerintem is nagyon szép vagy, úgy ám. *Bólint mosolyogva, és reméli, hogy nem csak az első benyomás tetszik ennyire a lánynak, hanem hosszabb távon, a nap további részében is jól fogja érezni magát ilyen elegánsan. Biztos furcsa lehet még neki. A szép ruha talán nem annyira, de a selyemharisnya, a tiara és gondosan elkészített frizura mindenképp. Viszont azt szokták mondani, hogy a jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, úgyhogy nem aggódik emiatt túlzottan.*
- Azt szeretném, hogy ha már ilyen szépen kiöltöztél te is, akkor ma ne dolgozz! Pihenj, és élvezd a napot, mert megérdemled. Minden más ráér. Mit szólnál, ha egy-egy csésze teával kiülnénk a kertbe, és mesélnél még nekem? Mondjuk a Mágustoronyról még többet. *Vázolja fel az ötletét kedvesen, majd eszébe jut még valami, ami az utolsó utáni simításként még tökéletesebbé tenni Luninari öltözékét.*
- Van még magassarkú cipőd? Ha igen, mindenképp abba bújj bele! *Kedvesen szól, de el is várja. Az egyetlen kibúvó ez alól az lehet, ha a kis fél-elfnek épp nincs ilyen lábbelije.*
*Sejtette, hogy a humoros ötlet az egy rakás hercegről és hercegnőről -vagy épp koldusról- tetszeni fog Luninari-nak. Hasznos kis példa arra, hogy elmagyarázza, vajon miért döntött úgy Teysus istenség, hogy nem engedi meg a híveinek, hogy magukon kívül bárki máson alkalmazzák ezt a varázslatot, és közben még meg is nevetteti vele a barátnőjét. Biztos lehet abban is, hogy a fél-elf lány tényleg megértette a lényeget, mert rögtön elő is áll egy saját példával, amikor ez a kis trükk hatalmas felfordulást okozhatna.*
- Bizony, így van. Teysus mindig, minden körülmények között az egyensúlyra törekszik, és mindent megtesz, hogy megakadályozza, hogy valaki felborítsa ezt a kényes állapotot. Az egyensúly kényesebb, mint én. *Teszi hozzá ismét viccelődve. Látszik, hogy Niá-nak egészen jó kedve lett, miután sikerült elengedni a múlt árnyékait és a görcsös mindent tudni akarást.*
- Egyébként a neve is érdekes. A könyv, amiből tanultam csak úgy hivatkozik rá, hogy „Vásott elegancia.” Frappáns név egy ilyen kettős varázslatnak. *Na, de ennyit a mágiáról. Lehet, hogy Luninari csak egy tanácsot vagy valami jó ötletet szeretett volna tőle hallani, de nem is Alenia Cirenhille Sayqueves-ről lenne szó, ha nem ragadna meg egy ilyen alkalmat, és nem ajándékozná meg a lányt rögtön egy gyönyörű frizurával. Ez is varázslat, mágia nem is kell hozzá, csak a két keze, amiből viszont az egyik jelenleg még mindig hiányzik, így kénytelen barátnője segítségét kérnie még akkor is, mikor csak azt szeretné, hogy élvezze azt, hogy épp vele törődnek.
Munka közben szóba kerül, hogy talán Aleniá-nak is szüksége lehetne az elemi mágiára, úgyhogy egyszer meglátogathatnák együtt a Mágustornyot, melyről a fél-elf lány mesél is egy kicsit. A toronyról is, és az oda vezető útról is.*
- Ó, de kár. Akkor nem vonulhatunk kisasszonyként a torony elé. Még jó, hogy van egy Luninari-m, aki rám szól, mielőtt butaságot próbálnék megkísérelni. *Nevetgél ismét csilingelő hangján. Most már biztos. Sosem volt még ennyire jó kedve, mióta visszatért. Az egyébként egészen biztos, hogy ő gyalog nem megy sehová, főleg nem a városon kívül, de ezt most nem hangoztatja, nem engedi, hogy ismét magával ragadja egy negatív spirál, és elrontsa a hangulatát.
A rögtönzött fodrászmutatvány eredménye végül magáért beszél. Luninari egy csodás fonatot kap a gyönyörű, hosszú, fekete, kifésült hajába, ami a Vásott elegancia nélkül is egyfajta hercegnős megjelenést kölcsönöz neki, de a lányka szépségének megkoronázásaképp -most éppen szó szerint- a Sayqueves család hölgy tagjai közt generációkon keresztül vándorló ezüst tiarát veszi elő és adja rá Luninari-ra.*
- Egy meseszép elf holdhercegnő lettél, Luni. Szerintem is nagyon szép vagy, úgy ám. *Bólint mosolyogva, és reméli, hogy nem csak az első benyomás tetszik ennyire a lánynak, hanem hosszabb távon, a nap további részében is jól fogja érezni magát ilyen elegánsan. Biztos furcsa lehet még neki. A szép ruha talán nem annyira, de a selyemharisnya, a tiara és gondosan elkészített frizura mindenképp. Viszont azt szokták mondani, hogy a jóhoz nagyon könnyű hozzászokni, úgyhogy nem aggódik emiatt túlzottan.*
- Azt szeretném, hogy ha már ilyen szépen kiöltöztél te is, akkor ma ne dolgozz! Pihenj, és élvezd a napot, mert megérdemled. Minden más ráér. Mit szólnál, ha egy-egy csésze teával kiülnénk a kertbe, és mesélnél még nekem? Mondjuk a Mágustoronyról még többet. *Vázolja fel az ötletét kedvesen, majd eszébe jut még valami, ami az utolsó utáni simításként még tökéletesebbé tenni Luninari öltözékét.*
- Van még magassarkú cipőd? Ha igen, mindenképp abba bújj bele! *Kedvesen szól, de el is várja. Az egyetlen kibúvó ez alól az lehet, ha a kis fél-elfnek épp nincs ilyen lábbelije.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:14:08
Üzenet elküldve: 2024-11-03 10:14:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kisasszony hóbortok//
*Ugyan sajnálja, hogy Teysus varázslatát nem csak nem tanulhatja meg, hanem rajta még csak nem is alkalmazható, de azt megtanulta már régen, hogy nem kaphat meg mindent, amire vágyik. Különben pedig, amikor utat választott magának, elég pontosan mérlegelte, hogy mi az, amiről le kell mondania. Mindaz, hogy mindhárom istenség hasznos, vagy esetenként szép varázslatai örök életre elzárva maradnak előtte, nem túl nagy ár azért, hogy cserébe szabadon tanulhat meg és használhat valamennyi létező elemi varázslatot, pusztán saját tehetségére és erejére támaszkodva, nem utolsó sorban pedig mindezt saját értékítélete és morális érzéke alapján.
Így tulajdonképpen nem szegi kedvét az, hogy az ő öltözetét és ruháját nem lehet olyan egyszerű, ám annál látványosabb varázslattal elintézni, ahogyan Aleniáét.
Inkább jót nevet Nia ötletén.*
- Ez jó, ez tetszik. Komolyan megcsinálnám, ha lehetőségem lenne rá, mert érdekes látvány lenne mondjuk egy piactérnyi herceg és hercegnő egy rakáson.
*Kicsit megkomolyodik ezek után, de azért annyira nagyon nem, inkább csak a fantáziája kap kicsit szárnyra Alenia szavainak köszönhetően.*
- De talán jobb is így, ha ezt csak magára tudja alkalmazni, aki ismeri. Képzeld mennyi bonyodalmat is okozhatna egy ilyen látszólag ártatlan kis varázslat. Például van két lány, akinek ugyanaz a fiú tetszik, és mind a kettő egy bálon akarja meghódítani őt. Ezzel a varázslattal az egyik egy pillanat alatt tönkretehetné a másik munkáját, amit arra fordított, hogy ő is szép legyen.
*A "munka" szót még csak túlzásnak sem érzi a szépítkezésre, azok után főleg nem, hogy meggondolatlanul felvetette azt, hogy valamit kezdeni kellene a hajával, Alenia pedig neki is állt, hogy csináljon neki hátul egy különleges hajfonatot, miután megfésüli. Persze segít, ahol tud, bár kicsit szégyelli is magát. Ugyan csak egy tanácsra számított Niától, gondolhatta volna, hogy kérése akár még ilyen fordulatot is vehet, és bármennyire is pontosan tisztában van azzal, hogy barátnőjének hiányzik egy karja, a mindennapi teendők közben gyakran hajlamos elfeledkezni erről a nem éppen lényegtelen körülményről.
Ennek ellenére boldoggá teszi, hogy most ő az, akivel foglalkozva van. Főleg a fésülgetés nagyon kellemes érzés, mert, ha saját magát nem számítja, akkor utoljára édesanyja fésülte a haját, és ő is olyan gyengéden bánt vele, mint most Alenia. Szinte simogatásnak érzi a mozdulatait, nem is tudva megállni, hogy ne mosolyogjon közben.
Az már csak futólag jut eszébe ez alatt, hogy Teysus szándéktól függően szépítő, vagy csúfító hatalma milyen jól jött volna, amikor a lázadás éjszakáján fosztogatónak kellett álcázniuk magukat, hogy elmenekülhessenek. Nem hozza fel, ha már maga Alenia is arra kérte, hogy most hanyagolják ezt a témát, ő pedig örömmel tett eleget a kérésnek. Ettől még elképzeli ezt, igaz nyomban hozzáteszi magában, hogy akkor tulajdonképpen szinte bármilyen varázslat jól jött volna, és éppen azért félt, pontosabban inkább azért is félt annyira, mert még egyetlen egy sem volt a birtokában.*
- Örülnék neki, ha velem tartanál a toronyba, és a hintó is jó ötlet, de inkább csak itt a városban és Arthenior környékén szerintem. A Mágustorony egy nagy, ingoványos vidéken túl van. *mondja, és bár nem szeretné Alenia lelkesedését lehűteni, de az még mindig jobb, mintha olyan vállalkozásba kezdenének együtt, ami jó eséllyel nem kecsegtet sikerrel.*
- Nem teljesen járhatatlan út, hiszen én is megtettem oda-vissza, de egy lóval, vagy gyalog biztosan egyszerűbb lenne, mint egy hintóval. Félek tőle, hogyha beleragadna a sárba, soha az életben nem tudnánk kiszedni onnan, még mágiával sem. *osztja meg az aggályait, mert tisztában van vele, hogy a mágiának is megvannak a maga korlátai. Saját fizikai erejéről nem is beszélve, de hát nem véletlenül tanult éppen varázsolni a verekedés helyett.*
- Az a mocsár nem éppen a legszebb környék, de a torony és körülötte a tó biztosan neked is tetszene. Nem véletlenül Mágustorony, tényleg varázslatos hely. Az egész egy tó fölött lebeg, a lépcsői pedig mintha ködből, vagy füstből lennének. Utóbbi nyilván csak illúzió, mert amúgy ugyanúgy fel lehet sétálni rajta, mint bármilyen közönséges lépcsőn. *meséli, miközben csinálják a haját, aztán, amikor végeznek, túlzás lenne, hogy alig ismer magára, a végeredmény azonban mindenképpen nagyon boldoggá teszi. Pedig "csak" a haja más, és kapott egy gyönyörű tiarát kölcsön. Igazából egyszerre lenne kedve elérzékenyülni és ugrálni örömében, ez pedig valahogyan úgy csapódik le, hogy kicsit zavartan, de azért elég boldogan mosolyog.*
- Gyönyörű. Köszönöm! És igen tetszik, nagyon is. A hajam is, és a tiara, minden. Olyan vagyok, mint egy elf hercegnő. Nem, igazad van, inkább holdhercegnő tényleg.
*Ezt megint nem tudja nem mosoly nélkül mondani, de hiába lelkes, azért még mindig vár egy kis végső megerősítésre.*
- Neked is tetszem, ugye? *kérdi. Talán furcsa kérdés kicsit, de reméli, hogy tényleg csak kicsit. Tudja, hogy már annak önmagában is lenne értelme, ha csak magának tetszik, és jobban érzi magát a bőrében mint eddig, mégis sokkal boldogabbé tenné, ha Alenia is szépnek látná őt, ahogyan ő is Aleniát.*
*Ugyan sajnálja, hogy Teysus varázslatát nem csak nem tanulhatja meg, hanem rajta még csak nem is alkalmazható, de azt megtanulta már régen, hogy nem kaphat meg mindent, amire vágyik. Különben pedig, amikor utat választott magának, elég pontosan mérlegelte, hogy mi az, amiről le kell mondania. Mindaz, hogy mindhárom istenség hasznos, vagy esetenként szép varázslatai örök életre elzárva maradnak előtte, nem túl nagy ár azért, hogy cserébe szabadon tanulhat meg és használhat valamennyi létező elemi varázslatot, pusztán saját tehetségére és erejére támaszkodva, nem utolsó sorban pedig mindezt saját értékítélete és morális érzéke alapján.
Így tulajdonképpen nem szegi kedvét az, hogy az ő öltözetét és ruháját nem lehet olyan egyszerű, ám annál látványosabb varázslattal elintézni, ahogyan Aleniáét.
Inkább jót nevet Nia ötletén.*
- Ez jó, ez tetszik. Komolyan megcsinálnám, ha lehetőségem lenne rá, mert érdekes látvány lenne mondjuk egy piactérnyi herceg és hercegnő egy rakáson.
*Kicsit megkomolyodik ezek után, de azért annyira nagyon nem, inkább csak a fantáziája kap kicsit szárnyra Alenia szavainak köszönhetően.*
- De talán jobb is így, ha ezt csak magára tudja alkalmazni, aki ismeri. Képzeld mennyi bonyodalmat is okozhatna egy ilyen látszólag ártatlan kis varázslat. Például van két lány, akinek ugyanaz a fiú tetszik, és mind a kettő egy bálon akarja meghódítani őt. Ezzel a varázslattal az egyik egy pillanat alatt tönkretehetné a másik munkáját, amit arra fordított, hogy ő is szép legyen.
*A "munka" szót még csak túlzásnak sem érzi a szépítkezésre, azok után főleg nem, hogy meggondolatlanul felvetette azt, hogy valamit kezdeni kellene a hajával, Alenia pedig neki is állt, hogy csináljon neki hátul egy különleges hajfonatot, miután megfésüli. Persze segít, ahol tud, bár kicsit szégyelli is magát. Ugyan csak egy tanácsra számított Niától, gondolhatta volna, hogy kérése akár még ilyen fordulatot is vehet, és bármennyire is pontosan tisztában van azzal, hogy barátnőjének hiányzik egy karja, a mindennapi teendők közben gyakran hajlamos elfeledkezni erről a nem éppen lényegtelen körülményről.
Ennek ellenére boldoggá teszi, hogy most ő az, akivel foglalkozva van. Főleg a fésülgetés nagyon kellemes érzés, mert, ha saját magát nem számítja, akkor utoljára édesanyja fésülte a haját, és ő is olyan gyengéden bánt vele, mint most Alenia. Szinte simogatásnak érzi a mozdulatait, nem is tudva megállni, hogy ne mosolyogjon közben.
Az már csak futólag jut eszébe ez alatt, hogy Teysus szándéktól függően szépítő, vagy csúfító hatalma milyen jól jött volna, amikor a lázadás éjszakáján fosztogatónak kellett álcázniuk magukat, hogy elmenekülhessenek. Nem hozza fel, ha már maga Alenia is arra kérte, hogy most hanyagolják ezt a témát, ő pedig örömmel tett eleget a kérésnek. Ettől még elképzeli ezt, igaz nyomban hozzáteszi magában, hogy akkor tulajdonképpen szinte bármilyen varázslat jól jött volna, és éppen azért félt, pontosabban inkább azért is félt annyira, mert még egyetlen egy sem volt a birtokában.*
- Örülnék neki, ha velem tartanál a toronyba, és a hintó is jó ötlet, de inkább csak itt a városban és Arthenior környékén szerintem. A Mágustorony egy nagy, ingoványos vidéken túl van. *mondja, és bár nem szeretné Alenia lelkesedését lehűteni, de az még mindig jobb, mintha olyan vállalkozásba kezdenének együtt, ami jó eséllyel nem kecsegtet sikerrel.*
- Nem teljesen járhatatlan út, hiszen én is megtettem oda-vissza, de egy lóval, vagy gyalog biztosan egyszerűbb lenne, mint egy hintóval. Félek tőle, hogyha beleragadna a sárba, soha az életben nem tudnánk kiszedni onnan, még mágiával sem. *osztja meg az aggályait, mert tisztában van vele, hogy a mágiának is megvannak a maga korlátai. Saját fizikai erejéről nem is beszélve, de hát nem véletlenül tanult éppen varázsolni a verekedés helyett.*
- Az a mocsár nem éppen a legszebb környék, de a torony és körülötte a tó biztosan neked is tetszene. Nem véletlenül Mágustorony, tényleg varázslatos hely. Az egész egy tó fölött lebeg, a lépcsői pedig mintha ködből, vagy füstből lennének. Utóbbi nyilván csak illúzió, mert amúgy ugyanúgy fel lehet sétálni rajta, mint bármilyen közönséges lépcsőn. *meséli, miközben csinálják a haját, aztán, amikor végeznek, túlzás lenne, hogy alig ismer magára, a végeredmény azonban mindenképpen nagyon boldoggá teszi. Pedig "csak" a haja más, és kapott egy gyönyörű tiarát kölcsön. Igazából egyszerre lenne kedve elérzékenyülni és ugrálni örömében, ez pedig valahogyan úgy csapódik le, hogy kicsit zavartan, de azért elég boldogan mosolyog.*
- Gyönyörű. Köszönöm! És igen tetszik, nagyon is. A hajam is, és a tiara, minden. Olyan vagyok, mint egy elf hercegnő. Nem, igazad van, inkább holdhercegnő tényleg.
*Ezt megint nem tudja nem mosoly nélkül mondani, de hiába lelkes, azért még mindig vár egy kis végső megerősítésre.*
- Neked is tetszem, ugye? *kérdi. Talán furcsa kérdés kicsit, de reméli, hogy tényleg csak kicsit. Tudja, hogy már annak önmagában is lenne értelme, ha csak magának tetszik, és jobban érzi magát a bőrében mint eddig, mégis sokkal boldogabbé tenné, ha Alenia is szépnek látná őt, ahogyan ő is Aleniát.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 09:06:55
Üzenet elküldve: 2024-11-03 09:06:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Felfogni sem képes azt igazából mit is jelent az, hogy most már ide tartozik. Hogy tetteinek nem csak magára vonatkozóan van felelőssége, de most már Mainak is. Bármit is tesz vagy tett, nem csak magát sodorná veszélybe, hanem Mai it. Időbe fog telni, hogy ezt megtanulja. Abban viszont biztos lehetnek Mai erről tenni fog. Az a kis makacs fehér fürtös fejecske sokat fog fájni majd attól a tudástól amit a nő bele fog verni előbb vagy utóbb. Remélhetőleg, nem szó szerint. Belegondolva, tán ő a legidősebb gyermek a többi közül fajtája miatt, még ha fejben nem is annyira tapasztalt. Lehet illendő lenne lassan úgy is viselkedni, hogy egy példaképként nézzen rá majd a többi gyerek. Tán ez az alkalom is majd egyszer eljön. Idővel biztosan.
Mai ígérete, kicsit megnyugtatja őt, és nyugodtabban tud beletekinteni azokba a faggató kékekbe. Bízik a nőben. Eddig sem adott okot arra, hogy másképp legyen. Grael biztosan megérti, hogy nem volt más választása.
Szegény lány, mit sem sejt még arról, hogy Mai haragja mennyire lehet pusztító ha kiderül, akihez vinni fogja nem egy másik árva.*
- Deres is jöhet?
*Mutat hűséges társára, aki nevét hallva oldalra fordított fejjel néz értetlenül gazdájára. Megint mire készül ez a kis lurkó. A válaszadás után, pedig Deressel vagy nélküle indul meg Mai kezét fogva. Kicsit sietős léptekkel.
A régi memóriája meglehetősen ködös, de az újakkal szerzettel nincsen problémája. Mai talán meg is lepődhet azon, hogy a kis elf, gond nélkül vezeti át őt a romváros részein, ugyan azon az útvonalon ahonnan anno ő vezette őt ide. Majd pedig a romváros részéből kiérve, ahol már sűrűsödnek a lakott részek. Cili vissza vesz a tempóból, és közelebb lépdel a nő mellett. Picit meg illetődik a város zsivajától. Nem teljesen szokott el tőle, de már napok óta nem járt erre, meglepi első hatásra, hogy itt valójában mennyi kétlábú is járkál a nappal folyamán. Hiányoznak neki az esték, amikor szabadon szaladgált Deressel az éjszaka, akkor a város meglehetősen meghitt és csendes. Visszagondolva arra, hogy az erdőben miképpen teltek napjai, mégsem bánta meg annyira, hogy a városba merészkedett. Egész jól sült el végül is minden. Legalább eddig úgy tűnik.
Ahogy haladnak lassacskán be is érnek a Polgárnegyedbe, elejébe, már ha nem jön közbe semmi.*
//Tolvajbecsület//
*Felfogni sem képes azt igazából mit is jelent az, hogy most már ide tartozik. Hogy tetteinek nem csak magára vonatkozóan van felelőssége, de most már Mainak is. Bármit is tesz vagy tett, nem csak magát sodorná veszélybe, hanem Mai it. Időbe fog telni, hogy ezt megtanulja. Abban viszont biztos lehetnek Mai erről tenni fog. Az a kis makacs fehér fürtös fejecske sokat fog fájni majd attól a tudástól amit a nő bele fog verni előbb vagy utóbb. Remélhetőleg, nem szó szerint. Belegondolva, tán ő a legidősebb gyermek a többi közül fajtája miatt, még ha fejben nem is annyira tapasztalt. Lehet illendő lenne lassan úgy is viselkedni, hogy egy példaképként nézzen rá majd a többi gyerek. Tán ez az alkalom is majd egyszer eljön. Idővel biztosan.
Mai ígérete, kicsit megnyugtatja őt, és nyugodtabban tud beletekinteni azokba a faggató kékekbe. Bízik a nőben. Eddig sem adott okot arra, hogy másképp legyen. Grael biztosan megérti, hogy nem volt más választása.
Szegény lány, mit sem sejt még arról, hogy Mai haragja mennyire lehet pusztító ha kiderül, akihez vinni fogja nem egy másik árva.*
- Deres is jöhet?
*Mutat hűséges társára, aki nevét hallva oldalra fordított fejjel néz értetlenül gazdájára. Megint mire készül ez a kis lurkó. A válaszadás után, pedig Deressel vagy nélküle indul meg Mai kezét fogva. Kicsit sietős léptekkel.
A régi memóriája meglehetősen ködös, de az újakkal szerzettel nincsen problémája. Mai talán meg is lepődhet azon, hogy a kis elf, gond nélkül vezeti át őt a romváros részein, ugyan azon az útvonalon ahonnan anno ő vezette őt ide. Majd pedig a romváros részéből kiérve, ahol már sűrűsödnek a lakott részek. Cili vissza vesz a tempóból, és közelebb lépdel a nő mellett. Picit meg illetődik a város zsivajától. Nem teljesen szokott el tőle, de már napok óta nem járt erre, meglepi első hatásra, hogy itt valójában mennyi kétlábú is járkál a nappal folyamán. Hiányoznak neki az esték, amikor szabadon szaladgált Deressel az éjszaka, akkor a város meglehetősen meghitt és csendes. Visszagondolva arra, hogy az erdőben miképpen teltek napjai, mégsem bánta meg annyira, hogy a városba merészkedett. Egész jól sült el végül is minden. Legalább eddig úgy tűnik.
Ahogy haladnak lassacskán be is érnek a Polgárnegyedbe, elejébe, már ha nem jön közbe semmi.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-03 08:38:12
Üzenet elküldve: 2024-11-03 08:38:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Aleneia minden bizonnyal a legmegfelelőbb személyt választotta ki a nevelő szerepre. Gondoskodó, óvó és megtenné a gyerekekért azt, amit a szüleik nem tudnak. Kissé fájó is a tudat, hogy amint a igazgatói szerepkörbe lép igazán, akkor erre kevesebb ideje marad és a lelkek száma is megsokszorozódik majd, akikkel hasonlóan szeretne eljárni, de az már lehetetlenség lesz. Az biztos, hogy megkeresi ide a legmegfelelőbb személyzetet, ha már nem tud mindenhol ott lenni az a szem, ami ilyen ügyesen, mégis türelmesen vallat. Az már sejthető, hogy Szikra nem fog viszont kevesebb figyelmet kapni tőle, ami belegondolva talán mégsem azt jelenti, hogy ő volna a legjobb nevelő, na de nem gondol bele.
A kis kézen érzi, hogy megremeg, hogy még a finom szorításban is folyton csak mozgolódik. Lehet, hogy valakinek ígéretet tett a lány, s nem is kívánná arra okítani, hogy szegje meg az ilyesmit, de ha ő még nem ismeri fel, hogy melyik ígéretek azok, amelyeknek egyáltalán meg kell foganni, addig neki kell okosnak lenni. Tanulhatna a saját kárán is a lány, de nem ilyenben. Még mindig nem egészen biztos abban, hogy csak egy utcagyerekről van szó és a megérzéseit sem tudja csak úgy figyelmen kívül hagyni.*
- Persze, hogy a mi titkunk marad. Emiatt nem kell aggódnod.
*A másik csak megpróbált neki hazudni, Mai viszont most először meg is teszi. Persze óvatosan kell majd cselekednie, a lány mit sem tudhat abból, ha valóban közbe kell lépnie. Meg fogja védeni a simlis alakoktól, bármi áron. Tudja jól, hogy kikkel nem szabad - Mai esetében pedig szabadna - szóba állni. Meglehetősen kétes figurákat gyűjtött maga köré, de ő felnőtt. Ura a a helyzetnek és még csak ki sem tudják használni. Kivételt képez ez alól az a zöld szempár, aminek tulajdonosa azért neki is meg tudná mutatni, hogy milyen az, amikor vak és ostoba.*
- Menjünk csak, vezess, jó?
*Ha egy mód van rá nem is állna meg addig, amíg oda nem viszi a gyerek ahhoz a bizonyos odúhoz, ahol egy ártatlan kis elf segítségét várja valaki. *
//Tolvajbecsület//
*Aleneia minden bizonnyal a legmegfelelőbb személyt választotta ki a nevelő szerepre. Gondoskodó, óvó és megtenné a gyerekekért azt, amit a szüleik nem tudnak. Kissé fájó is a tudat, hogy amint a igazgatói szerepkörbe lép igazán, akkor erre kevesebb ideje marad és a lelkek száma is megsokszorozódik majd, akikkel hasonlóan szeretne eljárni, de az már lehetetlenség lesz. Az biztos, hogy megkeresi ide a legmegfelelőbb személyzetet, ha már nem tud mindenhol ott lenni az a szem, ami ilyen ügyesen, mégis türelmesen vallat. Az már sejthető, hogy Szikra nem fog viszont kevesebb figyelmet kapni tőle, ami belegondolva talán mégsem azt jelenti, hogy ő volna a legjobb nevelő, na de nem gondol bele.
A kis kézen érzi, hogy megremeg, hogy még a finom szorításban is folyton csak mozgolódik. Lehet, hogy valakinek ígéretet tett a lány, s nem is kívánná arra okítani, hogy szegje meg az ilyesmit, de ha ő még nem ismeri fel, hogy melyik ígéretek azok, amelyeknek egyáltalán meg kell foganni, addig neki kell okosnak lenni. Tanulhatna a saját kárán is a lány, de nem ilyenben. Még mindig nem egészen biztos abban, hogy csak egy utcagyerekről van szó és a megérzéseit sem tudja csak úgy figyelmen kívül hagyni.*
- Persze, hogy a mi titkunk marad. Emiatt nem kell aggódnod.
*A másik csak megpróbált neki hazudni, Mai viszont most először meg is teszi. Persze óvatosan kell majd cselekednie, a lány mit sem tudhat abból, ha valóban közbe kell lépnie. Meg fogja védeni a simlis alakoktól, bármi áron. Tudja jól, hogy kikkel nem szabad - Mai esetében pedig szabadna - szóba állni. Meglehetősen kétes figurákat gyűjtött maga köré, de ő felnőtt. Ura a a helyzetnek és még csak ki sem tudják használni. Kivételt képez ez alól az a zöld szempár, aminek tulajdonosa azért neki is meg tudná mutatni, hogy milyen az, amikor vak és ostoba.*
- Menjünk csak, vezess, jó?
*Ha egy mód van rá nem is állna meg addig, amíg oda nem viszi a gyerek ahhoz a bizonyos odúhoz, ahol egy ártatlan kis elf segítségét várja valaki. *
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:19:28
Üzenet elküldve: 2024-11-02 15:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Ám az övé igen, türelme csak akkor akadt, amikor a megfelelő pillanatra várt, hogy lecsaphasson azokra az óvatlan sárga karika szütyőkre, almákra, vagy a füleken lógó kis csüngőkre amiket a kereskedők raktak az asztalukra. Viszont ez a helyzet más, ahol faggatják őt, és türelmesen ki kellene várnia, hogy a másik ráunjon a kérdezősködésre, és elengedje őt. Ezt azonban várhatja Maitól, mert amaz egy tapodtat sem enged a titoktartásból. Mert bizony itt nem egy másik gyermekről van szó. Hanem egy másik felnőtt kétlábúról. Aki.. Most, hogy jobban belegondol helyzetébe, nem igazán adott igazi választ arra miért kell neki ez a sok mütyür. Őt inkább a sárga karika érdekelte, de Szikrát azt meg egyáltalán nem. Csak annyira, hogy elemózsiát szerezzen magának és Deresnek. Ha lehetne egy fityinget sem költene olyasmikre mint ruha, ékszerek és egyéb dolgok mint általában azt a felnőtt nők szokták. Neki az a lényeg, a pocakja legyen tele barátjával együtt, és egy nyugodt kényelmes kis zug ahova lehajthatja fejét éjszakára. Az élet szép amikor az ember igényei egyszerűek.
Viszont az élet egyszerűségei, bonyolulttá válik hamar, ha olyasmikre teszi a fejét mint a lopás, vagy Mai előtti titkolózás. Az utóbbi talán veszélyesebb mint az sokan gondolnák. Mai kedves és törődő. De azok a szemek. A hideg is rázza őt ha csak belegondol. Látta mit műveltek azok Alaverral és nem szeretne arra a sorsra jutni. Lehet azok a láncos ruhások nem is olyan rosszak.
Hiába a nő ölelése, és simogatása, amennyire jól esik most neki, sürgeti az idő, teste izgága mozgása is csak azt sugallja mehetnéke van nagyon. Az arcának végig simításánál is csak egy fél őszinte mosoly húzódik arcára. Kissé izzadt tenyerét pedig igyekezne eldugni, de Mai néni elől ez sem lehet. Izgága kis mozgolódó ujjacskák a Mai tenyerében is szüntelenül remegnek morzsolódnak egymáshoz.*
-Igen tudom... De... Megígértem...
*Motyog ismét az orra alatt, tekintetét lehunyva. Nagyon nehezére esik a kékek elől elbújni. Kis talpával toporog idegesen, harapdálja szája szélét, ahogy a gondolatok cikáznak fejében, végül ismét kérlelően néz fel a nőre, és megszólal kis angyali hangján.*
- Ez a mi titkunk marad?
* Pislognak a zöldek, szinte könyörögve. Mert nem akarja, hogy az illetőnek baja legyen. Hiszen ő nem tett ellene semmi rosszat. Sőt egyszer el is üldözte a láncos ruhásokat az odújától, mikor bujkálni akart. Legalább is neki ezt mondta.*
- Oda viszlek, de sietnünk kell biztosan aggódik már.
*Adja fel a harcot végül, majd elmagyarázza Graelnek, Mai nem akar rosszat senkinek sem. Lehet vele is majd dűlőre jut végül. Ugye?*
//Tolvajbecsület//
*Ám az övé igen, türelme csak akkor akadt, amikor a megfelelő pillanatra várt, hogy lecsaphasson azokra az óvatlan sárga karika szütyőkre, almákra, vagy a füleken lógó kis csüngőkre amiket a kereskedők raktak az asztalukra. Viszont ez a helyzet más, ahol faggatják őt, és türelmesen ki kellene várnia, hogy a másik ráunjon a kérdezősködésre, és elengedje őt. Ezt azonban várhatja Maitól, mert amaz egy tapodtat sem enged a titoktartásból. Mert bizony itt nem egy másik gyermekről van szó. Hanem egy másik felnőtt kétlábúról. Aki.. Most, hogy jobban belegondol helyzetébe, nem igazán adott igazi választ arra miért kell neki ez a sok mütyür. Őt inkább a sárga karika érdekelte, de Szikrát azt meg egyáltalán nem. Csak annyira, hogy elemózsiát szerezzen magának és Deresnek. Ha lehetne egy fityinget sem költene olyasmikre mint ruha, ékszerek és egyéb dolgok mint általában azt a felnőtt nők szokták. Neki az a lényeg, a pocakja legyen tele barátjával együtt, és egy nyugodt kényelmes kis zug ahova lehajthatja fejét éjszakára. Az élet szép amikor az ember igényei egyszerűek.
Viszont az élet egyszerűségei, bonyolulttá válik hamar, ha olyasmikre teszi a fejét mint a lopás, vagy Mai előtti titkolózás. Az utóbbi talán veszélyesebb mint az sokan gondolnák. Mai kedves és törődő. De azok a szemek. A hideg is rázza őt ha csak belegondol. Látta mit műveltek azok Alaverral és nem szeretne arra a sorsra jutni. Lehet azok a láncos ruhások nem is olyan rosszak.
Hiába a nő ölelése, és simogatása, amennyire jól esik most neki, sürgeti az idő, teste izgága mozgása is csak azt sugallja mehetnéke van nagyon. Az arcának végig simításánál is csak egy fél őszinte mosoly húzódik arcára. Kissé izzadt tenyerét pedig igyekezne eldugni, de Mai néni elől ez sem lehet. Izgága kis mozgolódó ujjacskák a Mai tenyerében is szüntelenül remegnek morzsolódnak egymáshoz.*
-Igen tudom... De... Megígértem...
*Motyog ismét az orra alatt, tekintetét lehunyva. Nagyon nehezére esik a kékek elől elbújni. Kis talpával toporog idegesen, harapdálja szája szélét, ahogy a gondolatok cikáznak fejében, végül ismét kérlelően néz fel a nőre, és megszólal kis angyali hangján.*
- Ez a mi titkunk marad?
* Pislognak a zöldek, szinte könyörögve. Mert nem akarja, hogy az illetőnek baja legyen. Hiszen ő nem tett ellene semmi rosszat. Sőt egyszer el is üldözte a láncos ruhásokat az odújától, mikor bujkálni akart. Legalább is neki ezt mondta.*
- Oda viszlek, de sietnünk kell biztosan aggódik már.
*Adja fel a harcot végül, majd elmagyarázza Graelnek, Mai nem akar rosszat senkinek sem. Lehet vele is majd dűlőre jut végül. Ugye?*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 13:12:29
Üzenet elküldve: 2024-11-02 13:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*A türelme nincs fogyóban, ha kell napestig áll és bogozza ki a szálakat, de Szikrának sietősebb meglátogatni azt az ismeretlent, mint neki. Úgyis kiderítené, hogy kiről van szó, még ha időbe is telik. Nem tud jót sejteni, de nem ítélhet azonnal. Ha egy gyerekről van szó, akkor megbocsátható, hogy ilyesmi szövetséget kötöttek, de akkor Mai-nak is színre kell lépni, hiszen azért az ami és azért jött létre ez az árvaház is. Ha pedig valaki csak felhasználja az ő drágáját, akit épphogy ki tudott kupálni, az már másik kategória. Azt nem lehet csak úgy elnézni.
Igazi választ nem kapott még mindig, de folytatja a faggatózást. Megtiltotta. Még ez is olyan, ami beleférhet a képbe. Mind a kettőbe. Nem hagyhatja, hogy rosszul érezze magát a lány, mert nem engedi el. A tiltással nem jut semmire, azzal pedig végképp, ha szomorúságot hagy döntései lenyomataként az elfben. Megtiltotta. Visszhangzik a fejében, s egy nagyot sóhajt. Jól kell használnia a szavakat.*
- Drágám, figyelj ide jó? *Nem tudja nem simítani a puha arcot.*
- Hogyha valakinek ételre van szüksége, akkor pontosan tudod, hogy neked is segítettem, igaz?
*Fogja meg a kis kezet, kissé lehajolva, hogy egy szintben legyen az arcuk.*
- De, ha valaki csak kihasználja, hogy te segítesz neki, ami miatt te bajba is keveredhetsz, akkor az nem barát. És én megígértem, hogy nem hagyom, hogy bajod essen.
*Enyhül még a hideg lélektükör is így, hogy a másikat ilyen közelről látja.*
- Okos lány vagy és jó döntéseket kell hozni. Azzal véded majd meg magad, hogyha én valamiért nem leszek a közeledben. Fontos neked az a valaki, látom. Nekem pedig te vagy az. Hagyd, hogy segítsek a helyzeten. Vigyél oda, kérlek.
//Tolvajbecsület//
*A türelme nincs fogyóban, ha kell napestig áll és bogozza ki a szálakat, de Szikrának sietősebb meglátogatni azt az ismeretlent, mint neki. Úgyis kiderítené, hogy kiről van szó, még ha időbe is telik. Nem tud jót sejteni, de nem ítélhet azonnal. Ha egy gyerekről van szó, akkor megbocsátható, hogy ilyesmi szövetséget kötöttek, de akkor Mai-nak is színre kell lépni, hiszen azért az ami és azért jött létre ez az árvaház is. Ha pedig valaki csak felhasználja az ő drágáját, akit épphogy ki tudott kupálni, az már másik kategória. Azt nem lehet csak úgy elnézni.
Igazi választ nem kapott még mindig, de folytatja a faggatózást. Megtiltotta. Még ez is olyan, ami beleférhet a képbe. Mind a kettőbe. Nem hagyhatja, hogy rosszul érezze magát a lány, mert nem engedi el. A tiltással nem jut semmire, azzal pedig végképp, ha szomorúságot hagy döntései lenyomataként az elfben. Megtiltotta. Visszhangzik a fejében, s egy nagyot sóhajt. Jól kell használnia a szavakat.*
- Drágám, figyelj ide jó? *Nem tudja nem simítani a puha arcot.*
- Hogyha valakinek ételre van szüksége, akkor pontosan tudod, hogy neked is segítettem, igaz?
*Fogja meg a kis kezet, kissé lehajolva, hogy egy szintben legyen az arcuk.*
- De, ha valaki csak kihasználja, hogy te segítesz neki, ami miatt te bajba is keveredhetsz, akkor az nem barát. És én megígértem, hogy nem hagyom, hogy bajod essen.
*Enyhül még a hideg lélektükör is így, hogy a másikat ilyen közelről látja.*
- Okos lány vagy és jó döntéseket kell hozni. Azzal véded majd meg magad, hogyha én valamiért nem leszek a közeledben. Fontos neked az a valaki, látom. Nekem pedig te vagy az. Hagyd, hogy segítsek a helyzeten. Vigyél oda, kérlek.
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:49:57
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:49:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Nem szabad. Ellen kéne állnia. Grael kifejezetten megmondta, hogy ha ilyesmibe keveredik ahol faggatják nem szabad megtörnie. De. Hogy tudna ellenállni? Hogy tudná leküzdeni Mait? Aki olyan jó volt hozzá, aki törődött vele, aki megfürdette, haját befonta és felöltöztette. Igaz húzza a fülét a szokásos, már pedig be kell illeszkedned a többiekkel, és Deres nem aludhat veled minden este. De érzi, hogy ettől függetlenül bízhat benne. Hogy ő nem akar neki rosszat egyáltalán, tán akkor Graelnek sem? De akkor miért olyan ridegek azok a szemek, mert ha a vonások barátságosnak tűnnek, beletekintve a kékekbe mást lát, amitől összeszorul piciny gyomra. És bár tudja rossz fát nem tett a tűzre. Még. Nem teljesen biztos abban, hogy a bajból kikeveredett volna.
Most légy okos Szikra, mit mondhat Mainak, hogy Graelnek tett ígéretét se szegje meg. Mert nem szabad. Tolvajbecsület valami ilyesmit mondott. De erről nem beszélhet, erről csak tudni kell, hogy kitartanak egymás mellett. Mert a tolvaj az olyan mint ő volt. Aki ételt szerez magának és szeretteinek. Igen. Nem szabad elárulnia a kétlábút.*
- Hát öhm. Igen. Azt hiszem.
*Válaszolja habogva, még a kékeket is kerüli sajátjával, ha szegényke kicsit jobb színész lenne talán eladhatná ezt Mainek, de így? Nincs ínyére, de muszáj hazudnia, most az egyszer. Vagyis még egyszer. De Mai jó. Nagyon jó biztos megérti. Majd egyszer elmondja neki. De nem most. Most Graelnek kell segíteni.*
- Nem! Nem szabad. Azt megtiltotta!
* Rázza meg fejecskéjét ismét, picit határozottabban. Most viszont kérlelően néz azokba a kékekbe, szemei arról árulkodnak ez nagyon fontos, szinte már toporog idegesen, ő már menne mert mennie kell.*
//Tolvajbecsület//
*Nem szabad. Ellen kéne állnia. Grael kifejezetten megmondta, hogy ha ilyesmibe keveredik ahol faggatják nem szabad megtörnie. De. Hogy tudna ellenállni? Hogy tudná leküzdeni Mait? Aki olyan jó volt hozzá, aki törődött vele, aki megfürdette, haját befonta és felöltöztette. Igaz húzza a fülét a szokásos, már pedig be kell illeszkedned a többiekkel, és Deres nem aludhat veled minden este. De érzi, hogy ettől függetlenül bízhat benne. Hogy ő nem akar neki rosszat egyáltalán, tán akkor Graelnek sem? De akkor miért olyan ridegek azok a szemek, mert ha a vonások barátságosnak tűnnek, beletekintve a kékekbe mást lát, amitől összeszorul piciny gyomra. És bár tudja rossz fát nem tett a tűzre. Még. Nem teljesen biztos abban, hogy a bajból kikeveredett volna.
Most légy okos Szikra, mit mondhat Mainak, hogy Graelnek tett ígéretét se szegje meg. Mert nem szabad. Tolvajbecsület valami ilyesmit mondott. De erről nem beszélhet, erről csak tudni kell, hogy kitartanak egymás mellett. Mert a tolvaj az olyan mint ő volt. Aki ételt szerez magának és szeretteinek. Igen. Nem szabad elárulnia a kétlábút.*
- Hát öhm. Igen. Azt hiszem.
*Válaszolja habogva, még a kékeket is kerüli sajátjával, ha szegényke kicsit jobb színész lenne talán eladhatná ezt Mainek, de így? Nincs ínyére, de muszáj hazudnia, most az egyszer. Vagyis még egyszer. De Mai jó. Nagyon jó biztos megérti. Majd egyszer elmondja neki. De nem most. Most Graelnek kell segíteni.*
- Nem! Nem szabad. Azt megtiltotta!
* Rázza meg fejecskéjét ismét, picit határozottabban. Most viszont kérlelően néz azokba a kékekbe, szemei arról árulkodnak ez nagyon fontos, szinte már toporog idegesen, ő már menne mert mennie kell.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:13:47
Üzenet elküldve: 2024-11-02 09:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kisasszony hóbortok//
*Senki sem lehet tökéletes. Még egy burokban született nemeskisasszony sem. Főleg akkor nem, ha az első valódi tapasztalata a külvilágról az, hogy amint kiteszi a lábát a szülői ház kapuján, tönkreteszik az egész életét. Nem, nem tudja elengedni a múltat, soha nem is fogja tudni, viszont meg kell tanulnia együtt élni vele. Azzal is, ami megtörtént, és azzal is, hogy nem kaphatja meg minden kérdésére a választ.*
- Nem, Luni. Köszönöm, hogy ezt mondod, de nem szabad. Engem is tönkretesz, ha hagyom, hogy a múlt árnyéka kísértsen. Nem véletlenül hivatkoznak rá így. Az árnyék egy olyan dolog, amitől szeretnénk távol maradni.
*El kell fogadnia, hogy ezek az árnyak csak vissza akarják őt rántani a szenvedésbe, azt pedig nem hagyhatja, mert jól tudja, ha magabiztosan lépked előre, akkor Eeyr dicső fénye vár rá. A két végletet képviselő entitás között azonban nem egy hatalmas űr van, hanem egy olyan erény, amely sokkal fontosabb annál, mintsem az a tény, hogy a fényt keresve menekülni kell az árnyék elől. Fény nélkül ugyanis nincs árnyék sem, és ha azt akarnánk, hogy ne legyenek árnyak, akkor fénynek sem szabadna lennie. A kulcsszó az egyensúly.
Barátnője megjegyzésére halványan elmosolyodik. Nem vitatkozik vele, tényleg kényes. Ő azonban ezt nem rossz tulajdonságként értékeli, csak a kisasszonyság velejárójának. Pont ettől érez motivációt arra, hogy minél többet tegyen azért, hogy a lehető legszebb legyen.*
- Igen, az. Teysus hatalma. Ha akarom, gyönyörű és elegáns lehetek, ha akarom, akkor koszos és ápolatlan. *Ismerteti kedvesen a varázslat lényegét, melynek hatásában is jól látszik Teysus istenség egyedi természete. Ő nem ítéli el egyik végletet sem, a sötétség és a fény adta lehetőségeket is ugyanolyan hasznosnak véli a megfelelő helyen és időben.*
- Rajtad nem tudom megcsinálni sajnos, mert csak a varázslóra hat. Pedig vicces lenne. Képzeld el, ha az egész főteret egy csapat herceggé és hercegnővé vagy épp koldusokká változtatnám! *Kuncog jókedvvel, elfelejtve a korábbi komolyságot.
Úgy látszik, hogy a kis trükkje meghozta Luninari kedvét is a varázsláshoz, úgyhogy kíváncsian figyeli, miféle varázslatot mutat neki a lány. Végül egészen látványosra sikeredik. Az ezüstfényű, gyönyörű köpeny úgy jelenik meg a másik körül, mintha milliónyi apró varázspók szőné rá épp a különösen finom anyagot.*
- Ó, milyen gyönyörű! *Szép ruhákkal őt mindig le lehet venni a lábáról, csillognak is a szemei a látványtól.*
- Boldog lennék, ha majd tanítanál, de nem csak úgy. Szeretnék venni egy hintót, és azzal utazni veled a Mágustoronyba, hogy ott együtt tanulhassunk. *Soha nem foglalkozott még elemi mágiát, de a holdak eleme tőle sem állhat olyan távol, lévén az egyik ujján ő is egy holdfényes gyűrűt visel, amiről már nem is tudja, mikor és hogyan került hozzá, de ami még megdöbbentőbb, hogy még megvan. Az elrablói nem vették el tőle, és utána sem veszítette el. Talán csak szerencséje volt, mert a bal kezén viseli, de nem kizárt, hogy ennél többről van szó.*
- A lófarok egyáltalán nem elegáns, a két copf pedig valóban túl kislányos. Kontyra pedig kár elpazarolni azt a gyönyörű, hosszú hajadat. Na várj csak, segítek! Ülj csak le, ide a tükröm elé! *Oda is kíséri Luninari-t a Morthimer úrtól kapott pipereasztalhoz, és leülteti a lányt a székbe, ő maga pedig a lány mögé áll, és neki is áll dolgozni.*
- Egy kézzel nehéz lesz, szóval segíts majd kérlek! *Elkezd egy különleges frizurát készíteni Luninari-nak, s közben többször is megkéri rá, hogy itt vagy ott tartson neki egy-egy tincset. Ezért is ültette a tükör elé, hogy ő is lássa, mi történik a háta mögött. Ha mindkét keze meglenne, akkor biztos, hogy nem engedte volna meg Luni-nak, hogy lássa a folyamatot, csak a végeredményt szánta volna neki meglepetésként.
Mivel tudja, hogy a lány a legjobban kiengedve szereti hordani a haját, így ezt veszi kiindulópontnak. Szépen, igényesen kifésüli a fekete hajzuhatagot, majd elkezd neki egy különleges fonatot készíteni, ami előlről, két oldalról indul, majd hátul, középen egyetlen, mutatós fonatba fut össze, ami hasonló, mint amilyet ő is visel jelen pillanatban, de az ő haja hullámos, és Luninari-é egy kicsit egyszerűbb is lesz, mint amit magának tudott készíteni a mágia segítségével.*
- Így. Szerintem így nagyon csinos lettél, de van még egy ötletem. Ezt nemrég találtam meg. Szeretném kölcsön adni neked. *A pipereasztal egyik fiókjából előveszi azt az ezüstszínű színű tiarát, amit még a szüleitől kapott, és a régi szép időkben nem telt el olyan nap, hogy ne viselte volna.*
- Tökéletesen fog illeni hozzád, holdhercegnő. *Két tincset kihúz a fonatból, hogy elől szabadon lóghasson a lány arcának két oldalán, majd a tiarát hajpántként adja rá, de természetesen a fű funkciója az, hogy most a kis barátnője legszebb ékessége legyen.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi kedvesen, ám felettébb kíváncsian. Reméli, hogy Luninari elégedett lesz az eredménnyel.*
*Senki sem lehet tökéletes. Még egy burokban született nemeskisasszony sem. Főleg akkor nem, ha az első valódi tapasztalata a külvilágról az, hogy amint kiteszi a lábát a szülői ház kapuján, tönkreteszik az egész életét. Nem, nem tudja elengedni a múltat, soha nem is fogja tudni, viszont meg kell tanulnia együtt élni vele. Azzal is, ami megtörtént, és azzal is, hogy nem kaphatja meg minden kérdésére a választ.*
- Nem, Luni. Köszönöm, hogy ezt mondod, de nem szabad. Engem is tönkretesz, ha hagyom, hogy a múlt árnyéka kísértsen. Nem véletlenül hivatkoznak rá így. Az árnyék egy olyan dolog, amitől szeretnénk távol maradni.
*El kell fogadnia, hogy ezek az árnyak csak vissza akarják őt rántani a szenvedésbe, azt pedig nem hagyhatja, mert jól tudja, ha magabiztosan lépked előre, akkor Eeyr dicső fénye vár rá. A két végletet képviselő entitás között azonban nem egy hatalmas űr van, hanem egy olyan erény, amely sokkal fontosabb annál, mintsem az a tény, hogy a fényt keresve menekülni kell az árnyék elől. Fény nélkül ugyanis nincs árnyék sem, és ha azt akarnánk, hogy ne legyenek árnyak, akkor fénynek sem szabadna lennie. A kulcsszó az egyensúly.
Barátnője megjegyzésére halványan elmosolyodik. Nem vitatkozik vele, tényleg kényes. Ő azonban ezt nem rossz tulajdonságként értékeli, csak a kisasszonyság velejárójának. Pont ettől érez motivációt arra, hogy minél többet tegyen azért, hogy a lehető legszebb legyen.*
- Igen, az. Teysus hatalma. Ha akarom, gyönyörű és elegáns lehetek, ha akarom, akkor koszos és ápolatlan. *Ismerteti kedvesen a varázslat lényegét, melynek hatásában is jól látszik Teysus istenség egyedi természete. Ő nem ítéli el egyik végletet sem, a sötétség és a fény adta lehetőségeket is ugyanolyan hasznosnak véli a megfelelő helyen és időben.*
- Rajtad nem tudom megcsinálni sajnos, mert csak a varázslóra hat. Pedig vicces lenne. Képzeld el, ha az egész főteret egy csapat herceggé és hercegnővé vagy épp koldusokká változtatnám! *Kuncog jókedvvel, elfelejtve a korábbi komolyságot.
Úgy látszik, hogy a kis trükkje meghozta Luninari kedvét is a varázsláshoz, úgyhogy kíváncsian figyeli, miféle varázslatot mutat neki a lány. Végül egészen látványosra sikeredik. Az ezüstfényű, gyönyörű köpeny úgy jelenik meg a másik körül, mintha milliónyi apró varázspók szőné rá épp a különösen finom anyagot.*
- Ó, milyen gyönyörű! *Szép ruhákkal őt mindig le lehet venni a lábáról, csillognak is a szemei a látványtól.*
- Boldog lennék, ha majd tanítanál, de nem csak úgy. Szeretnék venni egy hintót, és azzal utazni veled a Mágustoronyba, hogy ott együtt tanulhassunk. *Soha nem foglalkozott még elemi mágiát, de a holdak eleme tőle sem állhat olyan távol, lévén az egyik ujján ő is egy holdfényes gyűrűt visel, amiről már nem is tudja, mikor és hogyan került hozzá, de ami még megdöbbentőbb, hogy még megvan. Az elrablói nem vették el tőle, és utána sem veszítette el. Talán csak szerencséje volt, mert a bal kezén viseli, de nem kizárt, hogy ennél többről van szó.*
- A lófarok egyáltalán nem elegáns, a két copf pedig valóban túl kislányos. Kontyra pedig kár elpazarolni azt a gyönyörű, hosszú hajadat. Na várj csak, segítek! Ülj csak le, ide a tükröm elé! *Oda is kíséri Luninari-t a Morthimer úrtól kapott pipereasztalhoz, és leülteti a lányt a székbe, ő maga pedig a lány mögé áll, és neki is áll dolgozni.*
- Egy kézzel nehéz lesz, szóval segíts majd kérlek! *Elkezd egy különleges frizurát készíteni Luninari-nak, s közben többször is megkéri rá, hogy itt vagy ott tartson neki egy-egy tincset. Ezért is ültette a tükör elé, hogy ő is lássa, mi történik a háta mögött. Ha mindkét keze meglenne, akkor biztos, hogy nem engedte volna meg Luni-nak, hogy lássa a folyamatot, csak a végeredményt szánta volna neki meglepetésként.
Mivel tudja, hogy a lány a legjobban kiengedve szereti hordani a haját, így ezt veszi kiindulópontnak. Szépen, igényesen kifésüli a fekete hajzuhatagot, majd elkezd neki egy különleges fonatot készíteni, ami előlről, két oldalról indul, majd hátul, középen egyetlen, mutatós fonatba fut össze, ami hasonló, mint amilyet ő is visel jelen pillanatban, de az ő haja hullámos, és Luninari-é egy kicsit egyszerűbb is lesz, mint amit magának tudott készíteni a mágia segítségével.*
- Így. Szerintem így nagyon csinos lettél, de van még egy ötletem. Ezt nemrég találtam meg. Szeretném kölcsön adni neked. *A pipereasztal egyik fiókjából előveszi azt az ezüstszínű színű tiarát, amit még a szüleitől kapott, és a régi szép időkben nem telt el olyan nap, hogy ne viselte volna.*
- Tökéletesen fog illeni hozzád, holdhercegnő. *Két tincset kihúz a fonatból, hogy elől szabadon lóghasson a lány arcának két oldalán, majd a tiarát hajpántként adja rá, de természetesen a fű funkciója az, hogy most a kis barátnője legszebb ékessége legyen.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi kedvesen, ám felettébb kíváncsian. Reméli, hogy Luninari elégedett lesz az eredménnyel.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-02 07:30:54
Üzenet elküldve: 2024-11-02 07:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Abból is kihúzza az igazat, aki igen felkészült. Erre tette fel az életét, mélyre látni és megfejteni. Nevetségesnek tarthatják egyesek, de a legtöbbször igazolja az élet. Előle nem menekül sem egy kurtizán, sem pedig egy magát vagyonosnak hazudó pojáca. A megérzései is segítségére vannak, de nem csak abból olvas. Egy kis elf lány nem fog ki rajta, amúgy is a szinte dadogó szavakból igen könnyen sejthető, hogy valami egyáltalán nincs rendben. Az imént belül megkeményedett tudat igen sötét színben kezd pompázni. A vonásait rettentő nehéz meg nem mozdítani ezzel együtt. Hogy valakiről nem szabadna árulkodni még kevés ahhoz, hogy elöntse a düh, hiszen ezek a lurkók szeretnek titkolózni, ami nem is jelent problémát. Talán egy másik utcagyerekről van szó, de valami motoszkál benne és nem sejt a világon semmi jót.
Végül a szemek, amik oly sokakat irányítanak, sikeresen lefegyverzik Szikrát is, de ami Mai-ban forrong, az kezd megállíthatatlan lenni. Hogy az ő kis kincsét valaki ilyesmire használja? De mégis ki lehet az? A fonott hajúnak már nem kellene ezen gondolkodnia, de talán akad más is, aki a félvér segítségére szorul. Lehet, hogy egy hasonló korú, mint az elf. Valahogy kétli. Utána kell járnia. Finoman húzza magához a gyermeket, hogy megölelhesse, mintegy biztosítékként, hogy a világon semmi baj nem érheti, ha mellette van.*
- Akkor lehet, hogy neki is szüksége van a segítségre? Ő is egyedül él egy olyan odúban, mint te éltél? Nézzük meg őt együtt, ha megérdemli, akkor neki is segítek, ahogy neked. Ide sok gyerek elfér.
*Mosolyodik el, magát is nyugtatva azzal, hogy csak egy újabb elkallódott fiatal. Persze a kérdései kissé irányítják a másikat, hogy felfedje annak kilétét. Mert, ha sejtései beigazolódnak, akkor segíteni fog. Például a városőrökkel karöltve megmutatni neki, hogyan is kell bánni az elesettekkel. *
- Menjünk, mutasd meg nekem.
//Tolvajbecsület//
*Abból is kihúzza az igazat, aki igen felkészült. Erre tette fel az életét, mélyre látni és megfejteni. Nevetségesnek tarthatják egyesek, de a legtöbbször igazolja az élet. Előle nem menekül sem egy kurtizán, sem pedig egy magát vagyonosnak hazudó pojáca. A megérzései is segítségére vannak, de nem csak abból olvas. Egy kis elf lány nem fog ki rajta, amúgy is a szinte dadogó szavakból igen könnyen sejthető, hogy valami egyáltalán nincs rendben. Az imént belül megkeményedett tudat igen sötét színben kezd pompázni. A vonásait rettentő nehéz meg nem mozdítani ezzel együtt. Hogy valakiről nem szabadna árulkodni még kevés ahhoz, hogy elöntse a düh, hiszen ezek a lurkók szeretnek titkolózni, ami nem is jelent problémát. Talán egy másik utcagyerekről van szó, de valami motoszkál benne és nem sejt a világon semmi jót.
Végül a szemek, amik oly sokakat irányítanak, sikeresen lefegyverzik Szikrát is, de ami Mai-ban forrong, az kezd megállíthatatlan lenni. Hogy az ő kis kincsét valaki ilyesmire használja? De mégis ki lehet az? A fonott hajúnak már nem kellene ezen gondolkodnia, de talán akad más is, aki a félvér segítségére szorul. Lehet, hogy egy hasonló korú, mint az elf. Valahogy kétli. Utána kell járnia. Finoman húzza magához a gyermeket, hogy megölelhesse, mintegy biztosítékként, hogy a világon semmi baj nem érheti, ha mellette van.*
- Akkor lehet, hogy neki is szüksége van a segítségre? Ő is egyedül él egy olyan odúban, mint te éltél? Nézzük meg őt együtt, ha megérdemli, akkor neki is segítek, ahogy neked. Ide sok gyerek elfér.
*Mosolyodik el, magát is nyugtatva azzal, hogy csak egy újabb elkallódott fiatal. Persze a kérdései kissé irányítják a másikat, hogy felfedje annak kilétét. Mert, ha sejtései beigazolódnak, akkor segíteni fog. Például a városőrökkel karöltve megmutatni neki, hogyan is kell bánni az elesettekkel. *
- Menjünk, mutasd meg nekem.
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-01 19:58:14
Üzenet elküldve: 2024-11-01 19:58:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*És bizony ő nagyon rossz pacira tett. Most már saját bőrén érzi, mint a múltkori nap folyamán Alaver, hogy azok a kékek bizony tudnak úgy bizony szúrni. Bár ő még az enyhébb verziót kapja belőle. Ha nem is nyársra húzzák őt, de a lelkébe látnak. És ez van annyira kényelmetlen mint az előbbi.
Próbál ellenállni, hogy tekintetét ne emelje fel Mai, de képtelen ellenállni. Az ujjak az álla alá szorulnak, és lassan felemelkedik a kis fejecskéje. Arca a nő arcával találkozik. Bár tekintetével még küzd, hogy azokat a szúró kékeket elkerülje. Ide oda cikázik idegesen a smaragd párocska. Ajkait harapdálja, és gondolkodik mit mondjon. Grael a lelkére kötötte, hogy ez az ő kis titkuk marad, és annak is kell maradnia. Mert így biztonságos mint kettőjüknek. Mert ha valamelyikük is elárulja a másik hol létét, akkor bizony jönnek majd a láncos ruhások a hosszú botjaikkal, aminek hegyes fogai vannak és elviszik őt olyan helyre, ahonnan kevesen térnek vissza. Ezt pedig szeretné elkerülni, mert bizony kezdi megkedvelni ezt a helyet, annak ellenére, hogy sok minden nincs még ínyére. Deres mindeközben gazdája mögött, nagy fenekét a földön hagyva figyeli az eseményeket. Mai közelségét már megszokta, sőt Ő az egyedüli akit hagy, hogy gazdáját csak úgy megérintse, másokra már acsarkodott volna.*
-Nem... Szabadna... Azt mondta nem szabad elmondanom hol van az odúja.
*Húzza be nyakát mint egy kis teknős, és kínosan tekint fel Maira. De azok a szemek bizony oly mélyre hatolnak az igazat keresve, képtelen magában tartani. Érzi, ahogy kis tenyere egyre jobban izzad, és a szavak pedig Mai tekintetével, mint egy fogóval húzza ki belőle, csupán a puszta jelenlétével.*
-Vinnem kell neki valamit amivel sárga karikát tud szerezni, hogy ennit szerezzen mint én. Sokszor adott nekem is belőle... És... És... Már vinnem kellett volna neki valamit, biztosan keres.
*Morzsolgatja ujjacskáit, ahogy az utolsó szavak végre kijönnek a száján. Mintha megkönnyebbülne kis lelke, de valamiért gyomrában van egy olyan érzése, hogy a legrosszabb csak most fog következni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.01 20:02:14
//Tolvajbecsület//
*És bizony ő nagyon rossz pacira tett. Most már saját bőrén érzi, mint a múltkori nap folyamán Alaver, hogy azok a kékek bizony tudnak úgy bizony szúrni. Bár ő még az enyhébb verziót kapja belőle. Ha nem is nyársra húzzák őt, de a lelkébe látnak. És ez van annyira kényelmetlen mint az előbbi.
Próbál ellenállni, hogy tekintetét ne emelje fel Mai, de képtelen ellenállni. Az ujjak az álla alá szorulnak, és lassan felemelkedik a kis fejecskéje. Arca a nő arcával találkozik. Bár tekintetével még küzd, hogy azokat a szúró kékeket elkerülje. Ide oda cikázik idegesen a smaragd párocska. Ajkait harapdálja, és gondolkodik mit mondjon. Grael a lelkére kötötte, hogy ez az ő kis titkuk marad, és annak is kell maradnia. Mert így biztonságos mint kettőjüknek. Mert ha valamelyikük is elárulja a másik hol létét, akkor bizony jönnek majd a láncos ruhások a hosszú botjaikkal, aminek hegyes fogai vannak és elviszik őt olyan helyre, ahonnan kevesen térnek vissza. Ezt pedig szeretné elkerülni, mert bizony kezdi megkedvelni ezt a helyet, annak ellenére, hogy sok minden nincs még ínyére. Deres mindeközben gazdája mögött, nagy fenekét a földön hagyva figyeli az eseményeket. Mai közelségét már megszokta, sőt Ő az egyedüli akit hagy, hogy gazdáját csak úgy megérintse, másokra már acsarkodott volna.*
-Nem... Szabadna... Azt mondta nem szabad elmondanom hol van az odúja.
*Húzza be nyakát mint egy kis teknős, és kínosan tekint fel Maira. De azok a szemek bizony oly mélyre hatolnak az igazat keresve, képtelen magában tartani. Érzi, ahogy kis tenyere egyre jobban izzad, és a szavak pedig Mai tekintetével, mint egy fogóval húzza ki belőle, csupán a puszta jelenlétével.*
-Vinnem kell neki valamit amivel sárga karikát tud szerezni, hogy ennit szerezzen mint én. Sokszor adott nekem is belőle... És... És... Már vinnem kellett volna neki valamit, biztosan keres.
*Morzsolgatja ujjacskáit, ahogy az utolsó szavak végre kijönnek a száján. Mintha megkönnyebbülne kis lelke, de valamiért gyomrában van egy olyan érzése, hogy a legrosszabb csak most fog következni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.01 20:02:14
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-01 18:45:58
Üzenet elküldve: 2024-11-01 18:45:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Rossz lóra tesz az, aki azt gondolja, hogy Mai nem veszi azonnal észre, hogyha baj van, vagy valamit el kívánnak hallgatni előle. Egy gyerek pedig sokkal nehezebb helyzetben van, mert még nem tanulta meg elfedni a gondolatait, jól takarni a vonásait, így azokból olvasni sem esik nehezére. Kissé oldalra dönti a fejét és a mosolya halványul, mert látja, hogy van valami a dolog mélyén. Nem haragos, tán nem is tudna Szikrára, de ő az, akinek meg kell védenie attól, ha valami rossz leselkedne rá. Nem tudja még, hogy miféle rossz, de nem tetszik neki amit lát. Eleinte csak méregeti, majd ahogy a lány reakciója már tényleg minden kétséget kizáró, úgy keményedik meg ő is. Persze csak belülről. Ha nem is széles a vigyor, ha melegséget is próbál adni, a figyelme kizárólag a lány reakcióit fürkészi. Abban biztos lehet a kis szőke, hogy nem lesz egyszerű dolga.*
- Drágám. *Nyúl annak álla alá, s ha el szeretne fordulni is, egyenesen a kékek felé vonja a fejecskéjét.* - Elmeséled, hogy milyen fontos dolgod akad kint a városban?
*Simogat végig újra az arcon, el nem engedve a szemeket.* - Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz? Akkor tudok segíteni, hogyha tudom, hogy mi bánt.
*Még nem tudja hová tenni, hogy mi történik igazából, de csak az ijed meg kérdésektől, kísérettől, aki valamit titkolni szeretne. És mit titkolhat egy ilyen fiatal leány? Kétli, hogy azt, hogy virágot szeretne szedni. Türelmesen várja a válaszokat.*
//Tolvajbecsület//
*Rossz lóra tesz az, aki azt gondolja, hogy Mai nem veszi azonnal észre, hogyha baj van, vagy valamit el kívánnak hallgatni előle. Egy gyerek pedig sokkal nehezebb helyzetben van, mert még nem tanulta meg elfedni a gondolatait, jól takarni a vonásait, így azokból olvasni sem esik nehezére. Kissé oldalra dönti a fejét és a mosolya halványul, mert látja, hogy van valami a dolog mélyén. Nem haragos, tán nem is tudna Szikrára, de ő az, akinek meg kell védenie attól, ha valami rossz leselkedne rá. Nem tudja még, hogy miféle rossz, de nem tetszik neki amit lát. Eleinte csak méregeti, majd ahogy a lány reakciója már tényleg minden kétséget kizáró, úgy keményedik meg ő is. Persze csak belülről. Ha nem is széles a vigyor, ha melegséget is próbál adni, a figyelme kizárólag a lány reakcióit fürkészi. Abban biztos lehet a kis szőke, hogy nem lesz egyszerű dolga.*
- Drágám. *Nyúl annak álla alá, s ha el szeretne fordulni is, egyenesen a kékek felé vonja a fejecskéjét.* - Elmeséled, hogy milyen fontos dolgod akad kint a városban?
*Simogat végig újra az arcon, el nem engedve a szemeket.* - Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz? Akkor tudok segíteni, hogyha tudom, hogy mi bánt.
*Még nem tudja hová tenni, hogy mi történik igazából, de csak az ijed meg kérdésektől, kísérettől, aki valamit titkolni szeretne. És mit titkolhat egy ilyen fiatal leány? Kétli, hogy azt, hogy virágot szeretne szedni. Türelmesen várja a válaszokat.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:25:16
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:25:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Mit mondjon, mit fog majd gondolni ha elmondja az igazat? Vagy talán hazudjon neki? Ahogy a múltkor is megtette? Olyan könnyen ment akkor, még annak ellenére is, hogy meg volt rémülve. Jól megtanította ezt Grael. De arra nem, hogy ha így alakul a dolga, mit kezdjen. Ő a városőrökre készítette fel, hogy gyermeki ártatlanságát kihasználva talán elengedik őt. De most, hogy törődő kezek közé került, akik aggodalom miatt nem akarják kiengedni őt a csúnya rossz világba. Erre lehetséges Grael sem számított.
Illegeti magát Mai előtt, miután feltette a kérdést, gyűrögeti saját szoknyáját mégis mit mondhatna. Végül csupán egy gyenge indok jut csak eszébe.*
-Nem nincs... Azt hiszem... De vissza kellene mennem... Nagyon fontos volna.
*Mondja el lassacskán, de tekintetét nem meri felemelni a nőre, egészen addig amíg fel nem veti ötletét. Mert akkor rémülten felpillantva válaszol vissza.*
-Nem! Szeretnék egyedül menni. Deres majd vigyázz rám.
*Válaszolja kicsit zaklatottan, mert hát Grael elmondta, hogy ügyeljen arra senki nem követheti őt Deresen kívül. Mai jobb ha erről inkább nem tud.*
//Tolvajbecsület//
*Mit mondjon, mit fog majd gondolni ha elmondja az igazat? Vagy talán hazudjon neki? Ahogy a múltkor is megtette? Olyan könnyen ment akkor, még annak ellenére is, hogy meg volt rémülve. Jól megtanította ezt Grael. De arra nem, hogy ha így alakul a dolga, mit kezdjen. Ő a városőrökre készítette fel, hogy gyermeki ártatlanságát kihasználva talán elengedik őt. De most, hogy törődő kezek közé került, akik aggodalom miatt nem akarják kiengedni őt a csúnya rossz világba. Erre lehetséges Grael sem számított.
Illegeti magát Mai előtt, miután feltette a kérdést, gyűrögeti saját szoknyáját mégis mit mondhatna. Végül csupán egy gyenge indok jut csak eszébe.*
-Nem nincs... Azt hiszem... De vissza kellene mennem... Nagyon fontos volna.
*Mondja el lassacskán, de tekintetét nem meri felemelni a nőre, egészen addig amíg fel nem veti ötletét. Mert akkor rémülten felpillantva válaszol vissza.*
-Nem! Szeretnék egyedül menni. Deres majd vigyázz rám.
*Válaszolja kicsit zaklatottan, mert hát Grael elmondta, hogy ügyeljen arra senki nem követheti őt Deresen kívül. Mai jobb ha erről inkább nem tud.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:14:08
Üzenet elküldve: 2024-11-01 17:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Mondhatni tele van élettel. Néhány dolgot félretéve csakis arra próbál koncentrálni, ami a dolga, abból pedig rengeteg van. Szövi a terveket az alakuló árvaházhoz, gondolkodik, számol, de ami az ideje legnagyobb részét teszi ki; a gyerekekkel foglalkozik. Szikra nem illeszkedik be egykönnyen, ami borítékolható volt, s nem is támaszt felé elvárásokat, de igyekszik azon dolgozni, hogy a lehető legjobban érezze magát, miközben bizton akad kellemetlensége is. De nem törődhet csak és kizárólag vele, a másik három gyermekre is időt kell szánni, akkor is, ha a kis elf nem mindig kíván a közvetlen közelükben lenni. Mint most is, távol tőlük gubbaszt, míg azok játsszák azt az életet, amire vágynak, vagy amit egyes mesékből szerezhettek ötletként. Szereti nézni. Jó látni, ha valakiknek, akiknek az élet nem adott sok lehetőséget, mégis meg tudják élni a gyermekkort. Nem venné el tőlük, de bele sem kényszerítene mást. Lopva pillant a kis fonott hajú felé, de leginkább Kriza próbálkozásán mulat, aki érdekesen játssza a hercegnő szerepét, amit a másik leány nem akart magáénak. Nem tudja, hogy a hercegnők mióta kergetik a lovagokat fakarddal, de belefér, amíg nem okoznak sérülést egymásnak.
Figyeli a triót, mikor meghallja a kis talpak lépteit és érzi szoknyáján a kezet, ami megrántja kissé azt, a kékek pedig keresik is a mancs gazdáját. Kissé furcsállja azt a tekintetet, s csak reménykedhet benne, hogy nem valami csínytevést kíván bevallani, - bár még mindig jobb, mint amikor megpróbálja elmismásolni- de nem erre irányuló szavakat hall. Tudja, hogy teret kell neki adnia, de még mindig fél, hogy nem tér vissza hozzájuk. Nem akarja őt sem bezárni, sem utasítani, tiltani meg végképp dolgoktól. Le is hajol hozzá, hogy végigsimítson azon a puha arcon.*
- Mit szeretnél a városban szívem? Csak nincs valami baj?
*Nézi a szemeit, hogy abban miként változik a fény a kérdése hatására. Valami nem tetszik neki.*
- Elkísérhetlek, ha nem szeretnél itt játszani. Úgyis rég voltunk csak ketten.
//Tolvajbecsület//
*Mondhatni tele van élettel. Néhány dolgot félretéve csakis arra próbál koncentrálni, ami a dolga, abból pedig rengeteg van. Szövi a terveket az alakuló árvaházhoz, gondolkodik, számol, de ami az ideje legnagyobb részét teszi ki; a gyerekekkel foglalkozik. Szikra nem illeszkedik be egykönnyen, ami borítékolható volt, s nem is támaszt felé elvárásokat, de igyekszik azon dolgozni, hogy a lehető legjobban érezze magát, miközben bizton akad kellemetlensége is. De nem törődhet csak és kizárólag vele, a másik három gyermekre is időt kell szánni, akkor is, ha a kis elf nem mindig kíván a közvetlen közelükben lenni. Mint most is, távol tőlük gubbaszt, míg azok játsszák azt az életet, amire vágynak, vagy amit egyes mesékből szerezhettek ötletként. Szereti nézni. Jó látni, ha valakiknek, akiknek az élet nem adott sok lehetőséget, mégis meg tudják élni a gyermekkort. Nem venné el tőlük, de bele sem kényszerítene mást. Lopva pillant a kis fonott hajú felé, de leginkább Kriza próbálkozásán mulat, aki érdekesen játssza a hercegnő szerepét, amit a másik leány nem akart magáénak. Nem tudja, hogy a hercegnők mióta kergetik a lovagokat fakarddal, de belefér, amíg nem okoznak sérülést egymásnak.
Figyeli a triót, mikor meghallja a kis talpak lépteit és érzi szoknyáján a kezet, ami megrántja kissé azt, a kékek pedig keresik is a mancs gazdáját. Kissé furcsállja azt a tekintetet, s csak reménykedhet benne, hogy nem valami csínytevést kíván bevallani, - bár még mindig jobb, mint amikor megpróbálja elmismásolni- de nem erre irányuló szavakat hall. Tudja, hogy teret kell neki adnia, de még mindig fél, hogy nem tér vissza hozzájuk. Nem akarja őt sem bezárni, sem utasítani, tiltani meg végképp dolgoktól. Le is hajol hozzá, hogy végigsimítson azon a puha arcon.*
- Mit szeretnél a városban szívem? Csak nincs valami baj?
*Nézi a szemeit, hogy abban miként változik a fény a kérdése hatására. Valami nem tetszik neki.*
- Elkísérhetlek, ha nem szeretnél itt játszani. Úgyis rég voltunk csak ketten.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555