Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-28 10:03:11
Üzenet elküldve: 2025-12-28 10:03:11
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Halovány mosollyal hallgatja Cilia hangját, de egy leheletnyit kiszélesedik, ahogy megtudja, hogy a fiúcska meg fogja látogatni őket. Megannyi kérdése lenne neki is hozzá, de biztos bene, hogy nem épp rá lesz kíváncsi és ez pont így van jól. *
- Jöjjön, persze. *Nem teszi hozzá, hogy amikor csak akar, de az sem lenne ellenére. Nagyszerű példa volna a kisebbek számára, ha olyan látogatja meg őket, aki ki tudott innen keveredni, ráadásul tisztes munka miatt. Akár az első kis példaképük is lehetne a lurkóknak.*
- Nem csinálok mindent egyedül. *Megingatja a fejét, a leányzó gondoskodása elismerésre méltó, de nem szabadna elfeledkezni arról, hogy olykor megfordul itt Luninari, eseti munkások és Mai is képes a főzésen kívül bármi mást ellátni. Most pedig már itt van Oriver is.* - Ha segítségre lesz szükségem, majd szólok. *Ezzel lezártnak is tekinti a témát.*
- Na, eredjetek akkor.
*Legyint, neki ugyanis nem okoz gondot, ha néhanap csivitelés nélkül kell lennie egy órácskát. Bármennyire imádja a gyerekeket, most megérezte, hogy egy piciny időre megpihenhet. De nem olyan sietősek a léptek a kert irányába, és úgy tűnik, hogy meg is kell védenie a kamráját a szőkeségtől.*
- Szedek nekik össze valamit. A szarvas csontjával pedig Deres csak elbánik, nem? *Azzal el is nyeli egy kis időre a helyiség, majd néhány félretett zöldség héjával, kissé megütődött almával, na meg néhány fonnyadt répával tér vissza. - Nem ám a legszebbet kapják. Állatok, gondoskodni kell róluk, de a gyerekeknek jár a legszebb áru. Takarmányuk pedig van elég. Természetesen nem feledkezett meg a kutya vacsorájáról sem.*
- Oriver, ha a Kisasszony nem ér hamarost vissza, csak szólj és kerítünk neked egy szobát. Na, eredjetek. *Ismétli meg magát, ha az előző nem lett volna egyértelmű jelzés.*
*Halovány mosollyal hallgatja Cilia hangját, de egy leheletnyit kiszélesedik, ahogy megtudja, hogy a fiúcska meg fogja látogatni őket. Megannyi kérdése lenne neki is hozzá, de biztos bene, hogy nem épp rá lesz kíváncsi és ez pont így van jól. *
- Jöjjön, persze. *Nem teszi hozzá, hogy amikor csak akar, de az sem lenne ellenére. Nagyszerű példa volna a kisebbek számára, ha olyan látogatja meg őket, aki ki tudott innen keveredni, ráadásul tisztes munka miatt. Akár az első kis példaképük is lehetne a lurkóknak.*
- Nem csinálok mindent egyedül. *Megingatja a fejét, a leányzó gondoskodása elismerésre méltó, de nem szabadna elfeledkezni arról, hogy olykor megfordul itt Luninari, eseti munkások és Mai is képes a főzésen kívül bármi mást ellátni. Most pedig már itt van Oriver is.* - Ha segítségre lesz szükségem, majd szólok. *Ezzel lezártnak is tekinti a témát.*
- Na, eredjetek akkor.
*Legyint, neki ugyanis nem okoz gondot, ha néhanap csivitelés nélkül kell lennie egy órácskát. Bármennyire imádja a gyerekeket, most megérezte, hogy egy piciny időre megpihenhet. De nem olyan sietősek a léptek a kert irányába, és úgy tűnik, hogy meg is kell védenie a kamráját a szőkeségtől.*
- Szedek nekik össze valamit. A szarvas csontjával pedig Deres csak elbánik, nem? *Azzal el is nyeli egy kis időre a helyiség, majd néhány félretett zöldség héjával, kissé megütődött almával, na meg néhány fonnyadt répával tér vissza. - Nem ám a legszebbet kapják. Állatok, gondoskodni kell róluk, de a gyerekeknek jár a legszebb áru. Takarmányuk pedig van elég. Természetesen nem feledkezett meg a kutya vacsorájáról sem.*
- Oriver, ha a Kisasszony nem ér hamarost vissza, csak szólj és kerítünk neked egy szobát. Na, eredjetek. *Ismétli meg magát, ha az előző nem lett volna egyértelmű jelzés.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:13:15
Üzenet elküldve: 2025-12-27 21:13:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Evés közben ugyan csak elvétve pillant a társalgó párosra, mégis őszinte kíváncsisággal igyekszik megismerni a kis Ciliát, hisz ki tudja, mostantól talán igencsak sokat fognak majd találkozni egymással, ahhoz pedig nem árt, ha tudja, mi az, amit szeret és mi az, amit kevésbé. Elsőként mégis Anviel végtelen türelme és kedvessége ragadja meg a figyelmét. Egy egészen más arcát mutatja most, mint pár perccel ezelőtt, amikor még kettesben voltak, persze azt már akkor is észrevette, hogy az asszony különös gonddal figyel oda mások jóllétére. Ami a kislányt illeti, az udvariassága és jólneveltsége rögtön szembetűnő, de talán pont abban a korban lehet, amikor ő maga sem tudja eldönteni, hogy gyermek legyen-e még vagy már felnőtt. Ha állást kellene foglalnia, akkor Anviel mellé állna, szerinte is jobb volna, ha a kis szőke egyelőre még azzal foglalkozna, hogy meg tudja élni az életet úgy igazán, ahelyett, hogy mindenben segíteni akarjon. Hosszú elf fülekkel talán valamivel tovább tart, de akkor is csak egyszer lehet gyerek valaki, és ha kifut az időből, utána már hiába sírja vissza ezeket a gondtalan, szabad éveket.*
- Hálásan köszönöm. *Biccent Anviel felé, mikor magára vállalja a mosogatás feladatát, s még csak észre sem veszi, hogy mindeközben a segítőkészség helyett egészen más foroghat a nevelő fejében.
Cilia akaratossága mosolyt csal az arcára, számára tényleg úgy tűnik, mintha a kislány valamilyen furcsa oknál fogva be szeretné bizonyítani, hogy ő már olyasmire is képes, amit még nem vár el tőle senki. Hasznosnak akarja érezni magát, miközben a körülötte lévők talán jobban örülnének annak, ha egyszerűen csak boldog volna. Micsoda történet!
Feláll végül az asztaltól, és elindul kifelé a konyhából, majd a küszöböt átlépve visszapillant Ciliára.*
- Mit szólnál, ha most inkább nekem segítenél? Én még nem ismerem a házat igazán, az állatokat még úgy se. Bemutathatnád nekem őket, megmutathatnád hol található nekik takarmány és elmesélhetnéd, hogy mi mindent szoktál velük csinálni, amikor ellátod őket. Cserébe az egyikükre feltesszük a nyerget, és utazhatsz rajta egy kört. Mit szólsz? Lovagoltál már valaha? *Azt akarja, hogy a kislány tényleg hasznosnak érezhesse magát, de közben szeretne élményt is adni neki, amit önfeledten megélhet.*
*Evés közben ugyan csak elvétve pillant a társalgó párosra, mégis őszinte kíváncsisággal igyekszik megismerni a kis Ciliát, hisz ki tudja, mostantól talán igencsak sokat fognak majd találkozni egymással, ahhoz pedig nem árt, ha tudja, mi az, amit szeret és mi az, amit kevésbé. Elsőként mégis Anviel végtelen türelme és kedvessége ragadja meg a figyelmét. Egy egészen más arcát mutatja most, mint pár perccel ezelőtt, amikor még kettesben voltak, persze azt már akkor is észrevette, hogy az asszony különös gonddal figyel oda mások jóllétére. Ami a kislányt illeti, az udvariassága és jólneveltsége rögtön szembetűnő, de talán pont abban a korban lehet, amikor ő maga sem tudja eldönteni, hogy gyermek legyen-e még vagy már felnőtt. Ha állást kellene foglalnia, akkor Anviel mellé állna, szerinte is jobb volna, ha a kis szőke egyelőre még azzal foglalkozna, hogy meg tudja élni az életet úgy igazán, ahelyett, hogy mindenben segíteni akarjon. Hosszú elf fülekkel talán valamivel tovább tart, de akkor is csak egyszer lehet gyerek valaki, és ha kifut az időből, utána már hiába sírja vissza ezeket a gondtalan, szabad éveket.*
- Hálásan köszönöm. *Biccent Anviel felé, mikor magára vállalja a mosogatás feladatát, s még csak észre sem veszi, hogy mindeközben a segítőkészség helyett egészen más foroghat a nevelő fejében.
Cilia akaratossága mosolyt csal az arcára, számára tényleg úgy tűnik, mintha a kislány valamilyen furcsa oknál fogva be szeretné bizonyítani, hogy ő már olyasmire is képes, amit még nem vár el tőle senki. Hasznosnak akarja érezni magát, miközben a körülötte lévők talán jobban örülnének annak, ha egyszerűen csak boldog volna. Micsoda történet!
Feláll végül az asztaltól, és elindul kifelé a konyhából, majd a küszöböt átlépve visszapillant Ciliára.*
- Mit szólnál, ha most inkább nekem segítenél? Én még nem ismerem a házat igazán, az állatokat még úgy se. Bemutathatnád nekem őket, megmutathatnád hol található nekik takarmány és elmesélhetnéd, hogy mi mindent szoktál velük csinálni, amikor ellátod őket. Cserébe az egyikükre feltesszük a nyerget, és utazhatsz rajta egy kört. Mit szólsz? Lovagoltál már valaha? *Azt akarja, hogy a kislány tényleg hasznosnak érezhesse magát, de közben szeretne élményt is adni neki, amit önfeledten megélhet.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-27 20:36:01
Üzenet elküldve: 2025-12-27 20:36:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Fogalma se volt, hogy épp a férfi falatozását zavarta meg. Bár még számára is úgy tűnik amazt nem olyan fából faragták aki ilyesmiben csak úgy meg lehet zavarni. És mint kiderül Cilia jól sejtette. Miközben Anviel nénivel szót vált, Oriver bele is kezd a falatozásba.*
- Örvendek Oriver úr.
*Teszi még röviden hozzá a bemutatkozásuk után, hogy annak egy szép formájaval fejezze be igazán. Ennyivel legalább képes fényezni az árvaházat, hogy itt bizony nem lóg ki a gyerekek szájából a kapanyél. Még ha a következő őszinteségével ezt kissé alá is ássa. Hiába, a gyerekszájat úgy igazán még nem nőtte ki. Amúgy is Szikra szereti a nyers őszinteséget.
Lelkeségge miatt meg főleg bele feledkezett mert Trylnorral kapcsolatban más mondandója is van. Bár Anviel cirógatásának sosem tudna nemet mondanni, most sem ellenkezik.*
- Uhum! Megbeszéltünk ezt azt, de jobban örülnék ha még velünk lenne. Kelatkor reggel megszeretne látogatni. Megengedi Anviel néni?
*Teszi hátra kezeit. A zöld szemek, kiskutya módjára csillognak a nőre. Hogy ezt a könyörgését megkoronázza, még ingatni is kezdi magát jobbra balra szendén. Mintha ő lenne a legártatlanabb és szendébb lány az egész házban. Bár lehet az előadás inkább a férfi miatt játszódik úgy, ahogy. Hátha majd besegít a férfi ha Anviel valami oknál fogva ellenezné a tervét.
Számára ez egy olyasmi, ami inkább tűnik elhivatottságnak. Mert példának Mai és Anviel állt mindig is. Akik nem rettennek el a kemény munkától. És amit a fejükbe vesznek azt véghez is viszik. Ő pusztán abból indul ki, ezt maguk is elvárják azoktól akiket felvesznek munkaerőnek. Azért mert maguk között más a megegyezés. A gyerekek hasonlóra számítanak.*
- De hát annyi a dolog Anviel néni. Nem csinálhat mindent egyedül.
*Felesel vissza kissé értetlenül. De hangjában inkább érződik a nő iránti aggodalma. Nézhetik őt néha önzőnek. De Anviel munkáját ő nem veszi semmibe.*
- Értem.
*Feleli kissé csalódottan. Mert már hiányzik neki az Ő Maija.
A smaragdok kíváncsian villannak a férfira mikor megszólítja. Heves bólogatásba kezd, hogy bizony jól hallotta mit mondott. Annak nevetésen pedig ő is jót mosolyog.*
- Azzal ne is.
*Feleli kedvesen. Ám tekintete a figyelmesből hamar értetlenre vált. Hiszen akkor mit kezd majd ezzel a sok szabadidejével.*
- Öhm. Rendben. Deeee. Jó. Majd elfoglalom magam.
*Végül csak beleegyezik. Húzza kissé a száját, de igyekszik nem túl látványosan. Ha már pedig az istállóba tartanak pár lépést tesz a kamra irányába.*
- Maradt esetleg pár zöldség vagy gyümölcs amit ki kell esetleg nekik vinni? Esetleg egy szép csont Deresnek?
*Szegezi a kérdést Anvielnek, persze annak engedélye nélkül nem lép be oda, még a kosarát sem veszi kézbe.*
*Fogalma se volt, hogy épp a férfi falatozását zavarta meg. Bár még számára is úgy tűnik amazt nem olyan fából faragták aki ilyesmiben csak úgy meg lehet zavarni. És mint kiderül Cilia jól sejtette. Miközben Anviel nénivel szót vált, Oriver bele is kezd a falatozásba.*
- Örvendek Oriver úr.
*Teszi még röviden hozzá a bemutatkozásuk után, hogy annak egy szép formájaval fejezze be igazán. Ennyivel legalább képes fényezni az árvaházat, hogy itt bizony nem lóg ki a gyerekek szájából a kapanyél. Még ha a következő őszinteségével ezt kissé alá is ássa. Hiába, a gyerekszájat úgy igazán még nem nőtte ki. Amúgy is Szikra szereti a nyers őszinteséget.
Lelkeségge miatt meg főleg bele feledkezett mert Trylnorral kapcsolatban más mondandója is van. Bár Anviel cirógatásának sosem tudna nemet mondanni, most sem ellenkezik.*
- Uhum! Megbeszéltünk ezt azt, de jobban örülnék ha még velünk lenne. Kelatkor reggel megszeretne látogatni. Megengedi Anviel néni?
*Teszi hátra kezeit. A zöld szemek, kiskutya módjára csillognak a nőre. Hogy ezt a könyörgését megkoronázza, még ingatni is kezdi magát jobbra balra szendén. Mintha ő lenne a legártatlanabb és szendébb lány az egész házban. Bár lehet az előadás inkább a férfi miatt játszódik úgy, ahogy. Hátha majd besegít a férfi ha Anviel valami oknál fogva ellenezné a tervét.
Számára ez egy olyasmi, ami inkább tűnik elhivatottságnak. Mert példának Mai és Anviel állt mindig is. Akik nem rettennek el a kemény munkától. És amit a fejükbe vesznek azt véghez is viszik. Ő pusztán abból indul ki, ezt maguk is elvárják azoktól akiket felvesznek munkaerőnek. Azért mert maguk között más a megegyezés. A gyerekek hasonlóra számítanak.*
- De hát annyi a dolog Anviel néni. Nem csinálhat mindent egyedül.
*Felesel vissza kissé értetlenül. De hangjában inkább érződik a nő iránti aggodalma. Nézhetik őt néha önzőnek. De Anviel munkáját ő nem veszi semmibe.*
- Értem.
*Feleli kissé csalódottan. Mert már hiányzik neki az Ő Maija.
A smaragdok kíváncsian villannak a férfira mikor megszólítja. Heves bólogatásba kezd, hogy bizony jól hallotta mit mondott. Annak nevetésen pedig ő is jót mosolyog.*
- Azzal ne is.
*Feleli kedvesen. Ám tekintete a figyelmesből hamar értetlenre vált. Hiszen akkor mit kezd majd ezzel a sok szabadidejével.*
- Öhm. Rendben. Deeee. Jó. Majd elfoglalom magam.
*Végül csak beleegyezik. Húzza kissé a száját, de igyekszik nem túl látványosan. Ha már pedig az istállóba tartanak pár lépést tesz a kamra irányába.*
- Maradt esetleg pár zöldség vagy gyümölcs amit ki kell esetleg nekik vinni? Esetleg egy szép csont Deresnek?
*Szegezi a kérdést Anvielnek, persze annak engedélye nélkül nem lép be oda, még a kosarát sem veszi kézbe.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-27 20:05:58
Üzenet elküldve: 2025-12-27 20:05:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Merchen miután kitisztította fejét elindul haza, vagyis hát úgy hitte, hogy hazafelé tart, ám azonban egyszer egy olyan környéken találja magát, ahol korábban még aligha járt. ~Miféle hely lehet ez?~ Gondolkodik magában, án túl hideg van ahhoz, hogy most induljon felfedező útra. Úgyhogy ahelyett inkább összehúzza magán a kabátot, füleit a gallérja mögé dugja és arrafelé indul vissza ahonnan jött, de legalábbis reméli hogy így tesz. ~Vajon Merlana rendben hazaért? Remélem jól fog elsülni a dolog azon a vacsorán.~*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-27 13:12:00
Üzenet elküldve: 2025-12-27 13:12:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*A férfiú hadd egyen, ő addig is foglalkozik Cilia dolgával, persze csak miután amaz bemutatkozott és ezzel együtt megmutattta, hogy feléjük igenis dívik az illem, noha néha noszogatni kell, hogy előbukjon. Persze mókás lesz, mikor először találkozik szembe a kis közösség azon tagjaival, kik örömüket lelik a rosszalkodásban. Nem egyről még mindig nem lehetett levakarni a bűnözés mocskát, amit az utca tapasztott rájuk, de való igaz, mindenki finomodott. *
- Fullajtárkodni. *Halvány mosolyra húzódik ajka, ő már pontosan tudja ezt az információt, ráadásul Graeltől. Viszont a felnőtté avanzsálódott Trylnor dolga bejelenteni azt, hogy hová is tűnt, neki nem tisztje Cilinak színt vallani más helyett, épp ezért csak nyugtatni tudta, hogy biztos lehet benne, hogy jól van. Ettől még örömmel tölti el, hogy a leány végre képben van és úgy fest nincs is úgy letörve.*
- Nem késtél sokat, Szikrácska, szerencsédre észre sem vettem még. *Az a néhány perc nem olyasmi, amiért büntetést osztogatna. * - Örülök, hogy szót tudtatok váltani a fiúcskával, és még a kis szád sem görbül lefelé. *Mutatóujjának szélével egy simítással illeti a kis arcot, majd meg is ingatja a fejét a következő szavakra, amit már az új jövevénynek szór a lány.*
- Kicsikém, mindenkinek szíve joga más utat választani.
* Való igaz a férfiak kevéssé bírják itt a munkát, mint a bányában, pedig lehetne kérdéseket feltenni, hogy melyik a nehezebb. De nem szívleli, hogy Cilia akaratlan ássa alá ezzel az ítélőképességüket a felvett munkaerőkről. Annyi esze még bizonyosan nincs, hogy egyikük-másikuk éppen csak szállást kerestek, mert nekik sem volt… s némi munkáért cserébe meg is kapták. Nem minden szerződés szól örökre. Akármilyen felnőttesnek is mutatja magát a leányzó, közelében sincs még az efféle gondolkodásnak.*
- Mai remélhetőleg néhány órán belül visszatér. *Majdnem mindent megválaszolt így hát útjára is eresztené a leányt, de ekkor Oriver lép színre, amivel egyébként semmi problémája. Addig is teheti a saját dolgát és elég csak a gyerekeket istápolnia.*
- Az. *Bólint, a főztje jó, ezt pontosan tudja.* - Menjetek csak, mutass meg neki mindent, aztán egyel kevesebb magadra vállalt feladatod lesz itt az árvaházban, amit a tanulásra fordíthatsz, vagy arra, hogy egy kicsit mondjuk legyél még gyerek. *Sosem rejtette véka alá, hogy jobb szereti, ha a gyerekek tényleg csak besegítenek, de emellett nem kisfelnőtteset játszanak, hanem végre megkapják a gyerekkort, amit elvett tőlük a gyász vagy a szükség. Persze Cilia kezd érni, s egyre több jel mutat arra, hogy amolyan gondoskodó-munkabolond mint az önjelölt nevelőanyja. Neki még ettől vissza lehet fogni azt, amit nem néz jó szemmel. *
- Oriver, majd én elöblítem, azt hagyjad. *Szeretett volna erélyesebben rászólni, hogy a konyhája az övé és táguljon arréb, de nem tette. Na, ez az illem.*
*A férfiú hadd egyen, ő addig is foglalkozik Cilia dolgával, persze csak miután amaz bemutatkozott és ezzel együtt megmutattta, hogy feléjük igenis dívik az illem, noha néha noszogatni kell, hogy előbukjon. Persze mókás lesz, mikor először találkozik szembe a kis közösség azon tagjaival, kik örömüket lelik a rosszalkodásban. Nem egyről még mindig nem lehetett levakarni a bűnözés mocskát, amit az utca tapasztott rájuk, de való igaz, mindenki finomodott. *
- Fullajtárkodni. *Halvány mosolyra húzódik ajka, ő már pontosan tudja ezt az információt, ráadásul Graeltől. Viszont a felnőtté avanzsálódott Trylnor dolga bejelenteni azt, hogy hová is tűnt, neki nem tisztje Cilinak színt vallani más helyett, épp ezért csak nyugtatni tudta, hogy biztos lehet benne, hogy jól van. Ettől még örömmel tölti el, hogy a leány végre képben van és úgy fest nincs is úgy letörve.*
- Nem késtél sokat, Szikrácska, szerencsédre észre sem vettem még. *Az a néhány perc nem olyasmi, amiért büntetést osztogatna. * - Örülök, hogy szót tudtatok váltani a fiúcskával, és még a kis szád sem görbül lefelé. *Mutatóujjának szélével egy simítással illeti a kis arcot, majd meg is ingatja a fejét a következő szavakra, amit már az új jövevénynek szór a lány.*
- Kicsikém, mindenkinek szíve joga más utat választani.
* Való igaz a férfiak kevéssé bírják itt a munkát, mint a bányában, pedig lehetne kérdéseket feltenni, hogy melyik a nehezebb. De nem szívleli, hogy Cilia akaratlan ássa alá ezzel az ítélőképességüket a felvett munkaerőkről. Annyi esze még bizonyosan nincs, hogy egyikük-másikuk éppen csak szállást kerestek, mert nekik sem volt… s némi munkáért cserébe meg is kapták. Nem minden szerződés szól örökre. Akármilyen felnőttesnek is mutatja magát a leányzó, közelében sincs még az efféle gondolkodásnak.*
- Mai remélhetőleg néhány órán belül visszatér. *Majdnem mindent megválaszolt így hát útjára is eresztené a leányt, de ekkor Oriver lép színre, amivel egyébként semmi problémája. Addig is teheti a saját dolgát és elég csak a gyerekeket istápolnia.*
- Az. *Bólint, a főztje jó, ezt pontosan tudja.* - Menjetek csak, mutass meg neki mindent, aztán egyel kevesebb magadra vállalt feladatod lesz itt az árvaházban, amit a tanulásra fordíthatsz, vagy arra, hogy egy kicsit mondjuk legyél még gyerek. *Sosem rejtette véka alá, hogy jobb szereti, ha a gyerekek tényleg csak besegítenek, de emellett nem kisfelnőtteset játszanak, hanem végre megkapják a gyerekkort, amit elvett tőlük a gyász vagy a szükség. Persze Cilia kezd érni, s egyre több jel mutat arra, hogy amolyan gondoskodó-munkabolond mint az önjelölt nevelőanyja. Neki még ettől vissza lehet fogni azt, amit nem néz jó szemmel. *
- Oriver, majd én elöblítem, azt hagyjad. *Szeretett volna erélyesebben rászólni, hogy a konyhája az övé és táguljon arréb, de nem tette. Na, ez az illem.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-27 11:21:42
Üzenet elküldve: 2025-12-27 11:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Miután abban mostanra már egészen biztos, hogy tisztára mosni ma már nem fogja tudni magát a nevelőnő vádjai alól, úgy dönt, hogy a legbölcsebb, amit most tehet, ha hallgat és hagyja, hogy az idő majd választ adjon az Anvielben felmerülő kétségekre. Hasonlatokkal szeret élni a prózai beszédben is, ez már feltűnhetett a nőnek, de szavai őszinték, nem kedveli a játszmákat.
Az étel remek kiszolgálást követően kerül elé, ám az első falat már nem jut el a szájáig anélkül, hogy valaki megzavarná ezt a szent pillanatot. Az ajtó felé pillant, amin az invitálásra egy csinoska, szőke lány lép be, hosszú, hegyes füleiből ítélve elf vagy félvér lehet.*
- Üdvözöllek, Cilia Miritar, Szikra! Oriver vagyok. *Bár már Anviel bemutatta őt, úgy illik, hogy maga is megtegye ezt, főleg, miután a kis szőke is ilyen udvariasan mutatkozott be neki. Látszik, hogy az árvaház gyermekei jól vannak nevelve, Mai és Anviel, no meg a többi nevelő, ha vannak még, büszkék lehetnek magukra.
A kibontakozó beszélgetésbe nem szól bele, csak kíváncsian hallgatja, miről is esik szó.*
~Ezek szerint a gyermekek kimehetnek egyedül? És időre vissza kell érniük. Érthető.~ *Már most igyekszik kérdések nélkül megtanulni az árvaház szabályait, főleg azokat, amiket talán majd ezek után neki is be kell tartatnia a kis lakókkal.
Mindeközben az evésnek is nekilát, még mielőtt kihűlne a finom leves, ami bár tényleg kissé sűrű, de rendkívül finom. Figyelmét Cilia egyetlen kérdése ragadja meg újra, az a bizonyos többiekről szóló, akik ezek szerint nem maradtak sokáig. Persze, ez valami olyasmi lehet, ami nem rá tartozik, ezért úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, helyette az ételt kezdi dicsérni.*
- Igazán finom ez a leves, Anivel asszony. Ízletes és laktató, tényleg remek. Cilia, kedvesem! *Pillant aztán lánykára mosolyogva.*
- Ha jól hallottam, az istállót említetted. Anvielnek pont az imént mondtam, hogy az én feladatom lesz ezek után gondozni a lovakat. Épp az istállót indultam megkeresni, de nem engedték, hogy mindezt üres gyomorral tegyem *nevet fel halkan.* Miután végeztem, megmutathatnád. Persze, csak azután, hogy segítettem rendet tenni magam után a konyhában. *Igyekszik jó példát mutatni, és már most minél több terhet levenni a nevelőnő válláról.*
*Miután abban mostanra már egészen biztos, hogy tisztára mosni ma már nem fogja tudni magát a nevelőnő vádjai alól, úgy dönt, hogy a legbölcsebb, amit most tehet, ha hallgat és hagyja, hogy az idő majd választ adjon az Anvielben felmerülő kétségekre. Hasonlatokkal szeret élni a prózai beszédben is, ez már feltűnhetett a nőnek, de szavai őszinték, nem kedveli a játszmákat.
Az étel remek kiszolgálást követően kerül elé, ám az első falat már nem jut el a szájáig anélkül, hogy valaki megzavarná ezt a szent pillanatot. Az ajtó felé pillant, amin az invitálásra egy csinoska, szőke lány lép be, hosszú, hegyes füleiből ítélve elf vagy félvér lehet.*
- Üdvözöllek, Cilia Miritar, Szikra! Oriver vagyok. *Bár már Anviel bemutatta őt, úgy illik, hogy maga is megtegye ezt, főleg, miután a kis szőke is ilyen udvariasan mutatkozott be neki. Látszik, hogy az árvaház gyermekei jól vannak nevelve, Mai és Anviel, no meg a többi nevelő, ha vannak még, büszkék lehetnek magukra.
A kibontakozó beszélgetésbe nem szól bele, csak kíváncsian hallgatja, miről is esik szó.*
~Ezek szerint a gyermekek kimehetnek egyedül? És időre vissza kell érniük. Érthető.~ *Már most igyekszik kérdések nélkül megtanulni az árvaház szabályait, főleg azokat, amiket talán majd ezek után neki is be kell tartatnia a kis lakókkal.
Mindeközben az evésnek is nekilát, még mielőtt kihűlne a finom leves, ami bár tényleg kissé sűrű, de rendkívül finom. Figyelmét Cilia egyetlen kérdése ragadja meg újra, az a bizonyos többiekről szóló, akik ezek szerint nem maradtak sokáig. Persze, ez valami olyasmi lehet, ami nem rá tartozik, ezért úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna, helyette az ételt kezdi dicsérni.*
- Igazán finom ez a leves, Anivel asszony. Ízletes és laktató, tényleg remek. Cilia, kedvesem! *Pillant aztán lánykára mosolyogva.*
- Ha jól hallottam, az istállót említetted. Anvielnek pont az imént mondtam, hogy az én feladatom lesz ezek után gondozni a lovakat. Épp az istállót indultam megkeresni, de nem engedték, hogy mindezt üres gyomorral tegyem *nevet fel halkan.* Miután végeztem, megmutathatnád. Persze, csak azután, hogy segítettem rendet tenni magam után a konyhában. *Igyekszik jó példát mutatni, és már most minél több terhet levenni a nevelőnő válláról.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:54:52
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Elég valamiben kitűnni a sorból és az bőven elegendő az árvaház népének, hogy beszéljenek róla. Alavernak ott volt a furcsa szempárja. Trevornak meg a kopasz nagydarab külleme. Anvielnek a kedves ám acélos szigora. Orivernek pedig, nos a nemeseket megszégyenítő jóképe. Nem is kellett egy mesénél és egy mosolynál több, hogy elnyerje egy két fiatal lányka szívét. A gyerek szerelem már csak ilyen. Le merné fogadni bármelyik lány elsőként állna oda, ha Oriverrel egy kirándulásra mehetnének, ki is legyen az ő párja a séta közben.
Nem is kell sokáig várnia. Kopogását követően Anviel erélyes hangja invitálja be őt. Nem is húzza hát a nő idejét. Tudja rengeteg munkája van az árvaházban. Ezért is segít neki ahol csak tud. Amióta Trylnor elment jobb dolga úgy sincsen.
Tán ezért is szeretnék úgy pletykálkodni a gyerekek itt az árvaházban. Ők egy kis zárt külön világ a várositól. Saját közöségükkel és szinte szabályaikkal. Mert itt az szent amit Mai és Anviel mond nekik. Jöhet ide bármilyen városőr, bíró.
Belépve a konyhába, a kis kabátos, hátizsákos szőkeség egy örökösen kíváncsi tekintettel tekint végig a férfin és Anvielen. Ám utóbbi személy felszólítására szófogadóan hallgat is. Oriver felé fordul, és egy rövid pukedli és meghajlás keretében udvariasan üdvözli is a férfit.*
- Cilia Miritar, de szólíthat Szikrának is uram.
*Szólal fel a lány, és ki is egyenesedik üdvözlése során. Tekintete még ha el is időzik egy pillanatra az alakon. Nem csak annak, már híres jóképét szemléli meg. Pusztán kíváncsi mégis milyen alak tévedt be most az ő kis világukba.*
- Anviel néni, képzelje a sétám közben találkoztam Trylnorral! Megtudtam hova tűnt. A kaszárnyába ment fullajtárkodni.
*A kezdeti lelkesedés ekkor egy kissé lelankad. És a zöld szempárok szégyenkezve kezdik nézni a padlót.*
- Ezért is késtem egy kicsit. Bocsánat.
*Mondja megszeppenve. Mert bizony elbeszélgette Trylnorral is az időt. Arról pedig inkább nem is szól, hogy a romvárosban is elidőzött egy kicsit kedvenc betegével.
Végül inkább elterelve magáról a szót, a zöld tekintet ismét a férfire szegeződik majd vissza Anviel nénire.*
- Ő is addig fog maradni mint a többiek?
*Kérdezi szabad szájúan. Mert ha a férfi is pár napnál nem marad tovább, nem igazán látja értelmét még a nevét sem megjegyezni.*
- Illetve Mai mikor fog vissza jönni tetszik tudni? Esetleg szüksége van valami segítségre a főzésben? Az istállót már reggel rendbe tettem.
*Büszkén még ki is húzza magát, hátha ez enyhíti Anviel néni "haragját" a késést illetően. Na meg ha ennek a kötelességének is a végére ért. Nem is tud arról a két új paripáról amivel Mai haza állt. Biztosan örülni fog majd nekik is ha meglátja őket. Bár legszívesebben már Mai nyakában csüngene egy kis ideig ha az igazgatónőnek lesz majd rá akár egy perce is.*
*Elég valamiben kitűnni a sorból és az bőven elegendő az árvaház népének, hogy beszéljenek róla. Alavernak ott volt a furcsa szempárja. Trevornak meg a kopasz nagydarab külleme. Anvielnek a kedves ám acélos szigora. Orivernek pedig, nos a nemeseket megszégyenítő jóképe. Nem is kellett egy mesénél és egy mosolynál több, hogy elnyerje egy két fiatal lányka szívét. A gyerek szerelem már csak ilyen. Le merné fogadni bármelyik lány elsőként állna oda, ha Oriverrel egy kirándulásra mehetnének, ki is legyen az ő párja a séta közben.
Nem is kell sokáig várnia. Kopogását követően Anviel erélyes hangja invitálja be őt. Nem is húzza hát a nő idejét. Tudja rengeteg munkája van az árvaházban. Ezért is segít neki ahol csak tud. Amióta Trylnor elment jobb dolga úgy sincsen.
Tán ezért is szeretnék úgy pletykálkodni a gyerekek itt az árvaházban. Ők egy kis zárt külön világ a várositól. Saját közöségükkel és szinte szabályaikkal. Mert itt az szent amit Mai és Anviel mond nekik. Jöhet ide bármilyen városőr, bíró.
Belépve a konyhába, a kis kabátos, hátizsákos szőkeség egy örökösen kíváncsi tekintettel tekint végig a férfin és Anvielen. Ám utóbbi személy felszólítására szófogadóan hallgat is. Oriver felé fordul, és egy rövid pukedli és meghajlás keretében udvariasan üdvözli is a férfit.*
- Cilia Miritar, de szólíthat Szikrának is uram.
*Szólal fel a lány, és ki is egyenesedik üdvözlése során. Tekintete még ha el is időzik egy pillanatra az alakon. Nem csak annak, már híres jóképét szemléli meg. Pusztán kíváncsi mégis milyen alak tévedt be most az ő kis világukba.*
- Anviel néni, képzelje a sétám közben találkoztam Trylnorral! Megtudtam hova tűnt. A kaszárnyába ment fullajtárkodni.
*A kezdeti lelkesedés ekkor egy kissé lelankad. És a zöld szempárok szégyenkezve kezdik nézni a padlót.*
- Ezért is késtem egy kicsit. Bocsánat.
*Mondja megszeppenve. Mert bizony elbeszélgette Trylnorral is az időt. Arról pedig inkább nem is szól, hogy a romvárosban is elidőzött egy kicsit kedvenc betegével.
Végül inkább elterelve magáról a szót, a zöld tekintet ismét a férfire szegeződik majd vissza Anviel nénire.*
- Ő is addig fog maradni mint a többiek?
*Kérdezi szabad szájúan. Mert ha a férfi is pár napnál nem marad tovább, nem igazán látja értelmét még a nevét sem megjegyezni.*
- Illetve Mai mikor fog vissza jönni tetszik tudni? Esetleg szüksége van valami segítségre a főzésben? Az istállót már reggel rendbe tettem.
*Büszkén még ki is húzza magát, hátha ez enyhíti Anviel néni "haragját" a késést illetően. Na meg ha ennek a kötelességének is a végére ért. Nem is tud arról a két új paripáról amivel Mai haza állt. Biztosan örülni fog majd nekik is ha meglátja őket. Bár legszívesebben már Mai nyakában csüngene egy kis ideig ha az igazgatónőnek lesz majd rá akár egy perce is.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 18:13:12
Üzenet elküldve: 2025-12-26 18:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Mert ugyebár puszta véletlenek, azok vannak. Erről szól a világ. Véletlenek sorozata… nem ám tudatosan választanak utat maguknak ezek az ifjúk és törtetnek… dicsőségért, aranyért és nőért. Neki aztán mondhatja. Még hogy véletlen. Egészen véletlenül keveredett ide. Mély levegőt vesz, nem firtatja tovább, ezt legalábbis nem. Majd az igazgatónő elönti, hogy kit vesz ide, ha pedig valamelyik remek választása a kulcslyukon át lesi ki hevesen munkálkodva, miközben a dézsában hever, hát magára vessen. Persze nem gondol ilyesmit a lovagról, de itt ha történik valami, minden olyan hirtelenjében szakad rá. Csak reménykedik, hogy végre lesz valaki, akivel osztozni lehet a terheken, ha Mait elszólítja a kötelesség.*
- Mint a hófehér selyem. Na, Fiam. Te aztán… okosan hazudsz a Kisasszony védelmében. Kedvelni fogja ezt a tulajdonságod.
*Megingatja fejét. Megérti, hogy nem tereget azonnal szennyest az ifjú, s valójában tényleg remek tulajdonság ez. Csúf is lett volna azon nyomban a Faensa családról regélnie, főként rosszakat. Talán a kíváncsiság jobban dolgozik a nőben, mint kellene, de minden kérdéssel pont úgy tesztel, ahogyan az itt el van várva. És ha felfedezett volna valami kevésbé ildomost, ha nem is a sodrófája, de a szája eljárt volna a megfelelő időben és helyen. *
- Ez a beszéd. *Mondja csak, majd Oriver megkapja azt az ínycsiklandó ételt, amit a városban senki nem főz meg úgy, mint Anviel, ebben biztos lehet. Már várná az őszinte reakciót, amit leolvashat a szép arcról, mikor Szikrácska hangját hallja akonyhán túlról.*
- Gyere csak be. *Megvárja, míg halkan felnyikorog az ajtó, majd belép rajta a kis elf. *
- Ő itt Oriver Aerivale, nemsokára megkezdi a munkát minálunk. Mutatkozz be, Cilia, bátran. *Noszogatja a leányt, majd ha megtörténik, akkor várakozóan néz felé.*
- No, mesélj, mi az a nagyon fontos?
*Mert ugyebár puszta véletlenek, azok vannak. Erről szól a világ. Véletlenek sorozata… nem ám tudatosan választanak utat maguknak ezek az ifjúk és törtetnek… dicsőségért, aranyért és nőért. Neki aztán mondhatja. Még hogy véletlen. Egészen véletlenül keveredett ide. Mély levegőt vesz, nem firtatja tovább, ezt legalábbis nem. Majd az igazgatónő elönti, hogy kit vesz ide, ha pedig valamelyik remek választása a kulcslyukon át lesi ki hevesen munkálkodva, miközben a dézsában hever, hát magára vessen. Persze nem gondol ilyesmit a lovagról, de itt ha történik valami, minden olyan hirtelenjében szakad rá. Csak reménykedik, hogy végre lesz valaki, akivel osztozni lehet a terheken, ha Mait elszólítja a kötelesség.*
- Mint a hófehér selyem. Na, Fiam. Te aztán… okosan hazudsz a Kisasszony védelmében. Kedvelni fogja ezt a tulajdonságod.
*Megingatja fejét. Megérti, hogy nem tereget azonnal szennyest az ifjú, s valójában tényleg remek tulajdonság ez. Csúf is lett volna azon nyomban a Faensa családról regélnie, főként rosszakat. Talán a kíváncsiság jobban dolgozik a nőben, mint kellene, de minden kérdéssel pont úgy tesztel, ahogyan az itt el van várva. És ha felfedezett volna valami kevésbé ildomost, ha nem is a sodrófája, de a szája eljárt volna a megfelelő időben és helyen. *
- Ez a beszéd. *Mondja csak, majd Oriver megkapja azt az ínycsiklandó ételt, amit a városban senki nem főz meg úgy, mint Anviel, ebben biztos lehet. Már várná az őszinte reakciót, amit leolvashat a szép arcról, mikor Szikrácska hangját hallja akonyhán túlról.*
- Gyere csak be. *Megvárja, míg halkan felnyikorog az ajtó, majd belép rajta a kis elf. *
- Ő itt Oriver Aerivale, nemsokára megkezdi a munkát minálunk. Mutatkozz be, Cilia, bátran. *Noszogatja a leányt, majd ha megtörténik, akkor várakozóan néz felé.*
- No, mesélj, mi az a nagyon fontos?
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 17:41:06
Üzenet elküldve: 2025-12-26 17:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Nem tudja, hogy a spontán történetmesélést követően máris híres lett az árvaház aprónépének körében, s ha tudná sem épp abban a minőségben várná az elismerést, de hát az élet már csak ilyen. Ahogy a szél sem onnan fúj, sokszor a dicséret sem onnan érkezik, ahonnan az ember fia várja.
Ő mindeközben Anviellel társalog, akiről pár szóváltás után kiderül, hogy kíváncsi és határozott asszony ő, ha kérdései vannak, nem rest feltenni azokat pontosan úgy, ahogy az megfogant az elméjében.*
- Ó, nem! Bár, ha mondhatok ilyet, egészen biztosan örömömet leltem volna abban is, ha maga Mai kisasszony miatt utaztam volna a városba, de erről szó sincs. Puszta véletlen, hogy én is pont itt kötöttem ki. *Jól tudja, hogy mindez furcsán és hihetetlenül hangozhat, de ha egyszer ez az igazság, mégsem mondhatja azt, hogy idáig futott a múzsája után akkor is, ha a hintó, amivel a nemes hölgy utazott, őt nem vette fel. Talán majd az egyik következő mesében szívesen állítja be magát ekkora baleknek, ha azt szeretné, hogy a gyermekek egy jót nevessenek rajta.*
- Amennyit egy nemesi család általában láttatni enged magából. Kérem, asszonyom, a világért sem szeretném megsérteni, de erre semmi szükség. A lelkem tiszta, mint a hófehér selyem. *Kissé talán hibbantnak is gondolja most már Anviel asszonyt, még a végén attól kell majd tartania, hogy elveri egy fakanállal, ha rosszat szól, s lám, pont most mondta, hogy nem akarja kivívni a nevelő haragját, mégis sikerül egy múltbéli emlék miatt rosszat szólnia.*
- Nem állt szándékomban, ha így tűnt, fogadja őszinte bocsánatkérésemet! Az étel igazán ínycsiklandóan hangzik, alig várom, hogy megkóstolhassam. *Az invitálásra a konyháig követi a háziasszonyt, ahol meg is kapja a jókora fejadagját. Már épp leült, hogy enni kezdjen és Anviel kérésének megfelelően megosszon magáról néhány gondolatot, amikor is valaki kopogtatni kezd a konyha ajtaján, nevelőjét keresve. Emiatt nem kezd csak bele az újabb históriába, helyette kíváncsian pillant az ajtó irányába, de, hogy bebocsájtást kap-e a másik oldalán álló, azt természetesen rábízza Anviel asszonyra.*
*Nem tudja, hogy a spontán történetmesélést követően máris híres lett az árvaház aprónépének körében, s ha tudná sem épp abban a minőségben várná az elismerést, de hát az élet már csak ilyen. Ahogy a szél sem onnan fúj, sokszor a dicséret sem onnan érkezik, ahonnan az ember fia várja.
Ő mindeközben Anviellel társalog, akiről pár szóváltás után kiderül, hogy kíváncsi és határozott asszony ő, ha kérdései vannak, nem rest feltenni azokat pontosan úgy, ahogy az megfogant az elméjében.*
- Ó, nem! Bár, ha mondhatok ilyet, egészen biztosan örömömet leltem volna abban is, ha maga Mai kisasszony miatt utaztam volna a városba, de erről szó sincs. Puszta véletlen, hogy én is pont itt kötöttem ki. *Jól tudja, hogy mindez furcsán és hihetetlenül hangozhat, de ha egyszer ez az igazság, mégsem mondhatja azt, hogy idáig futott a múzsája után akkor is, ha a hintó, amivel a nemes hölgy utazott, őt nem vette fel. Talán majd az egyik következő mesében szívesen állítja be magát ekkora baleknek, ha azt szeretné, hogy a gyermekek egy jót nevessenek rajta.*
- Amennyit egy nemesi család általában láttatni enged magából. Kérem, asszonyom, a világért sem szeretném megsérteni, de erre semmi szükség. A lelkem tiszta, mint a hófehér selyem. *Kissé talán hibbantnak is gondolja most már Anviel asszonyt, még a végén attól kell majd tartania, hogy elveri egy fakanállal, ha rosszat szól, s lám, pont most mondta, hogy nem akarja kivívni a nevelő haragját, mégis sikerül egy múltbéli emlék miatt rosszat szólnia.*
- Nem állt szándékomban, ha így tűnt, fogadja őszinte bocsánatkérésemet! Az étel igazán ínycsiklandóan hangzik, alig várom, hogy megkóstolhassam. *Az invitálásra a konyháig követi a háziasszonyt, ahol meg is kapja a jókora fejadagját. Már épp leült, hogy enni kezdjen és Anviel kérésének megfelelően megosszon magáról néhány gondolatot, amikor is valaki kopogtatni kezd a konyha ajtaján, nevelőjét keresve. Emiatt nem kezd csak bele az újabb históriába, helyette kíváncsian pillant az ajtó irányába, de, hogy bebocsájtást kap-e a másik oldalán álló, azt természetesen rábízza Anviel asszonyra.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 14:18:01
Üzenet elküldve: 2025-12-26 14:18:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Hangos szuszogással érkezik meg a hatalmas kapun. Kezeit térdeire rakva rogy kissé össze, hogy összeszedje magát. Jó pár mély levegő vétel után pedig felegyenesedik.*
- Menj Deres pihenj.
*Inti szabadjára kutyáját most már a hatalmas udvarban. Amaz pedig komótos léptekkel meg is indul saját kis várába. Megérkezve bekucorodik, hogy más nem is látszik ki a házból csak a nagy tömött bunda.
Cilia elégedetten nézi az öreg jószág távozását. Milyen rég is volt már amikor kölyök kutyaként játszadozott vele még régi házának udvarában.*
- Anviel!
*Szólal fel riadtan a nosztalgiából, és ismét sietős léptekkel indul meg az árvaház irányába. Annak ajtaján pedig hamar be is lép. Tanulva régen elkövetett kis hibájából. Most nem csapja azt be háta mögött.
Ami viszont bent köszönti meglepi a szőkeséget. Fiúk lányok egy egy kisebb nagyobb csoportban ácsorognak és duruzsolnak az orruk alatt. Egy halk morajlás zengi be a teljes előteret. A lányok nagy része mintha áradozna, egyesek még pironkodnak is. A fiúk pedig mintha Mharassi körül gyűltek volna fel. A sötételf fiú pedig igazán nem szívleli a dolgot.
Cilia értetlenül méri fel a kicsiket és nagyokat egyaránt, ahogy lassan fejti le magáról a kapucnit és a sálját.*
- Szikra!
*Szólal fel éles hangján Silypi, és a tündérlányka el is fordul Tassától és Jorratól, hogy Szikra elé siessen.*
- Képzeld Mharassi lehet megint lopott! És Mai is visszajött. DE amiről tudnod kell. Jött egy új dolgozó! És olyan jóképű, és magas, és vállas! Szerintem Tassa beleszeretett!
*Áradozik a tündér Szikrának, miután még halkan fel is kuncog Tassát illetően.*
- Mert te aztán nem!
*Szól vissza sértődötten Silypinek Tassa szemforgatva kis pírral az arcán.
Mindeközben Cilia is viszont köszönti az apró tündért.*
- Silypi!
*Mondja enyhe mosollyal, majd egy szemei boldogan nyílnak fel nagyra a legjobb hírt hallva.*
- Micsoda? Mai itthon van? Jól van Silypi mennem kell Anvielnek szólni, hogy megjöttem majd beszélünk rendben?
*Öleli meg röviden a tündér Szikra, és már lépne is el. Azonban a cserfes lányka nem hagyja olyan könnyen távozni a lányt.*
- Igen itthon, de már el is ment! Nagyon sok városőr érkezett, és Mai elment velük.
*Szikra meglepettsége egy pillanatra riadalommá válik. Egy csipet csalódottsággal. Ezek szerint Mait ismét a kötelesség szólította el. De legalább már a városban van.*
-Mikor történt?
*Kérdezi Szikra Silypit.*
-Oh csak nem rég. Majd beszélünk pá! Oh Anviel a konyhába van. A "szépfiúval".
*Feleli a lány, megnyomva az utolsó szót csalfán, majd most ő halad el szökellő léptekkel vissza lány csapathoz folytatni a mai napi kis pletykáikat.
Cilia elköszön hát kis tündér barátnőjétől, és sietős léptekkel halad tovább a konyha irányába. Áthalad csilingelő táskájával az ebédlőn majd a konyha ajtaján kopog be illedelmesen.*
- Anviel néni! Megjöttem a kutya sétából és a templomi leckéből! És szeretnék mondani valami fontosat.
*Szól be az ajtón, de addig nem lép be amíg nem hívják meg.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 14:18:55
*Hangos szuszogással érkezik meg a hatalmas kapun. Kezeit térdeire rakva rogy kissé össze, hogy összeszedje magát. Jó pár mély levegő vétel után pedig felegyenesedik.*
- Menj Deres pihenj.
*Inti szabadjára kutyáját most már a hatalmas udvarban. Amaz pedig komótos léptekkel meg is indul saját kis várába. Megérkezve bekucorodik, hogy más nem is látszik ki a házból csak a nagy tömött bunda.
Cilia elégedetten nézi az öreg jószág távozását. Milyen rég is volt már amikor kölyök kutyaként játszadozott vele még régi házának udvarában.*
- Anviel!
*Szólal fel riadtan a nosztalgiából, és ismét sietős léptekkel indul meg az árvaház irányába. Annak ajtaján pedig hamar be is lép. Tanulva régen elkövetett kis hibájából. Most nem csapja azt be háta mögött.
Ami viszont bent köszönti meglepi a szőkeséget. Fiúk lányok egy egy kisebb nagyobb csoportban ácsorognak és duruzsolnak az orruk alatt. Egy halk morajlás zengi be a teljes előteret. A lányok nagy része mintha áradozna, egyesek még pironkodnak is. A fiúk pedig mintha Mharassi körül gyűltek volna fel. A sötételf fiú pedig igazán nem szívleli a dolgot.
Cilia értetlenül méri fel a kicsiket és nagyokat egyaránt, ahogy lassan fejti le magáról a kapucnit és a sálját.*
- Szikra!
*Szólal fel éles hangján Silypi, és a tündérlányka el is fordul Tassától és Jorratól, hogy Szikra elé siessen.*
- Képzeld Mharassi lehet megint lopott! És Mai is visszajött. DE amiről tudnod kell. Jött egy új dolgozó! És olyan jóképű, és magas, és vállas! Szerintem Tassa beleszeretett!
*Áradozik a tündér Szikrának, miután még halkan fel is kuncog Tassát illetően.*
- Mert te aztán nem!
*Szól vissza sértődötten Silypinek Tassa szemforgatva kis pírral az arcán.
Mindeközben Cilia is viszont köszönti az apró tündért.*
- Silypi!
*Mondja enyhe mosollyal, majd egy szemei boldogan nyílnak fel nagyra a legjobb hírt hallva.*
- Micsoda? Mai itthon van? Jól van Silypi mennem kell Anvielnek szólni, hogy megjöttem majd beszélünk rendben?
*Öleli meg röviden a tündér Szikra, és már lépne is el. Azonban a cserfes lányka nem hagyja olyan könnyen távozni a lányt.*
- Igen itthon, de már el is ment! Nagyon sok városőr érkezett, és Mai elment velük.
*Szikra meglepettsége egy pillanatra riadalommá válik. Egy csipet csalódottsággal. Ezek szerint Mait ismét a kötelesség szólította el. De legalább már a városban van.*
-Mikor történt?
*Kérdezi Szikra Silypit.*
-Oh csak nem rég. Majd beszélünk pá! Oh Anviel a konyhába van. A "szépfiúval".
*Feleli a lány, megnyomva az utolsó szót csalfán, majd most ő halad el szökellő léptekkel vissza lány csapathoz folytatni a mai napi kis pletykáikat.
Cilia elköszön hát kis tündér barátnőjétől, és sietős léptekkel halad tovább a konyha irányába. Áthalad csilingelő táskájával az ebédlőn majd a konyha ajtaján kopog be illedelmesen.*
- Anviel néni! Megjöttem a kutya sétából és a templomi leckéből! És szeretnék mondani valami fontosat.
*Szól be az ajtón, de addig nem lép be amíg nem hívják meg.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 14:18:55
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 12:17:31
Üzenet elküldve: 2025-12-26 12:17:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Az illemet olyan magasról ejti le, amennyire csak lehet, hogyha az az árvaházat védi. A gyerekeknek, na azoknak szüksége van az illem tudományára, de neki, kinek fel kell mérnie a terepet, hogy mégis ki kezébe ad majd bizalmat, kulcsokat, vagy netán kést... nincsen. Kellemes alak a férfi, de döbbenetes a szóhasználat. Igen, minden bizonnyal ezért ők a mesék főhősei a kisasszonyok mellett és nem a barbárok. *
- Ott szolgált és még idáig is követte? *Felvonja szemöldökét, na de nem azért, mert kitart a képzelgése mellett, miszerint romantikus indíttatásból jött a nő után. Eleget beszélgetett Maival ahhoz, hogy tudja, ott nem volt igazán jó az élete. Lehetne gyanús is, de mégsem érzi annak. Ettől függetlenül megpróbál róla megbizonyosodni. Legrosszabb esetben az igazgatónő óva inti attól, hogy az ügyeibe dugja az orrát, ami mostanság - talán felnőttársaság hiánya okán - elő-előfordul. Kirúgni úgysem fogja, az olyan volna, mintha fél karját szakajtaná le érzéstelenítő főzetek nélkül. *
- Mennyit látott abból a családból, Oriver? Nincs itt szükség olyanra, aki tovább gyötri az anyja kérésére. Ha csak kiszagolom, rossz világ jön rád. *Nem csak gyerekeket véd, személyzetet is. Pontosan így fog viseltetni Oriver irányába is, ha amaz bizonyított. Így tenne Alenia kisasszonnyal is, ha sűrűbben fordulna meg itt és volna mitől megóvja.*
- Na. Majd én azt tudom mi való a korgó gyomornak. Nem illik ám előre lefitymálni. *Dorgálja az erények, s az illem emberét. Mert máris kritikának vette, hogy kinézi belőle, hogy amolyan sűrű barnát oszt ki elé. *
- Sűrű ugyan, de leves. Galuskával, zöldségekkel, szarvashússal. *Utóbit leghátra sorolja, mert abból nem jutott bele oly rengeteg. Harminc gyerekre és a dolgozókra igen drága mulatság lenne ugyanis.
Int egyet, hogy kövesse az ifjú, majd be is igyekszik a konyhába, ahol nem teketóriázva sokat mer egy emberes adagnyit az étekből, s kenyeret is szel mellé. Az ablakon tekintget ki közben, hogy nem-e vár valaki közbeavatkozásra.*
- Két falat között azért mesélhetne magáról. Jó tudnom, hogy kivel is van dolgom. Ugyanis többet vagyok én itt, mint bárki más.
*Az illemet olyan magasról ejti le, amennyire csak lehet, hogyha az az árvaházat védi. A gyerekeknek, na azoknak szüksége van az illem tudományára, de neki, kinek fel kell mérnie a terepet, hogy mégis ki kezébe ad majd bizalmat, kulcsokat, vagy netán kést... nincsen. Kellemes alak a férfi, de döbbenetes a szóhasználat. Igen, minden bizonnyal ezért ők a mesék főhősei a kisasszonyok mellett és nem a barbárok. *
- Ott szolgált és még idáig is követte? *Felvonja szemöldökét, na de nem azért, mert kitart a képzelgése mellett, miszerint romantikus indíttatásból jött a nő után. Eleget beszélgetett Maival ahhoz, hogy tudja, ott nem volt igazán jó az élete. Lehetne gyanús is, de mégsem érzi annak. Ettől függetlenül megpróbál róla megbizonyosodni. Legrosszabb esetben az igazgatónő óva inti attól, hogy az ügyeibe dugja az orrát, ami mostanság - talán felnőttársaság hiánya okán - elő-előfordul. Kirúgni úgysem fogja, az olyan volna, mintha fél karját szakajtaná le érzéstelenítő főzetek nélkül. *
- Mennyit látott abból a családból, Oriver? Nincs itt szükség olyanra, aki tovább gyötri az anyja kérésére. Ha csak kiszagolom, rossz világ jön rád. *Nem csak gyerekeket véd, személyzetet is. Pontosan így fog viseltetni Oriver irányába is, ha amaz bizonyított. Így tenne Alenia kisasszonnyal is, ha sűrűbben fordulna meg itt és volna mitől megóvja.*
- Na. Majd én azt tudom mi való a korgó gyomornak. Nem illik ám előre lefitymálni. *Dorgálja az erények, s az illem emberét. Mert máris kritikának vette, hogy kinézi belőle, hogy amolyan sűrű barnát oszt ki elé. *
- Sűrű ugyan, de leves. Galuskával, zöldségekkel, szarvashússal. *Utóbit leghátra sorolja, mert abból nem jutott bele oly rengeteg. Harminc gyerekre és a dolgozókra igen drága mulatság lenne ugyanis.
Int egyet, hogy kövesse az ifjú, majd be is igyekszik a konyhába, ahol nem teketóriázva sokat mer egy emberes adagnyit az étekből, s kenyeret is szel mellé. Az ablakon tekintget ki közben, hogy nem-e vár valaki közbeavatkozásra.*
- Két falat között azért mesélhetne magáról. Jó tudnom, hogy kivel is van dolgom. Ugyanis többet vagyok én itt, mint bárki más.
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:55:40
Üzenet elküldve: 2025-12-26 10:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Egy tiszteletteljes mosollyal és bólintással fogadja a nő üdvözlését, akinek kisvártatva a nevére is fény derül. Látja, hogy mindeközben a nevelő jól megnézi őt magának, ám ebben nem talál semmi kivetnivalót azon kívül, hogy az illem mást diktál, de hát jól tudja, hogy a hétköznapi életben nem lehet minden erényt minden pillanatban maximálisan betartani.*
- Részemről a szerencse, Anviel asszony. *Mondja, majd már nyitná is a száját, hogy elmagyarázza, mi történt odakint az imént, és hogy az igazgatónőnek sürgősen távoznia kellett a beszélgetésük közepén, ezért maradt ő itt hoppon, egyedül, de úgy tűnik, hogy erre nincs szükség. Mintha az asszonyságnak még a falon is szemei lennének, olyannyira tisztában van mindennel, ami ebben a házban történik.*
- Nos, ha hív a kötelesség, akkor nincs mit tenni. *Válaszolja a magyarázatra. Furcsa és váratlan egy helyzet ez, amibe került, ám amit mondott, azt valóban úgy is gondolja. Egy árvaház vezetőjének bármikor akadhat fontosabb dolga annál, mintsem, hogy a leendő alkalmazottjával borozgasson az irodájában.*
- Hálás volnék érte, asszonyom, és persze megértem, köszönöm. *Fogadja el az idősebb nő lévén a tegeződés felajánlását. A hozzátett kérdésre kissé gyanakodva húzza fel a szemöldökeit, majd kedvesen elmosolyodik.*
- Természetesen, Anviel. Nincs miért aggódnod. Bár, Mai kisasszony még a holdfényes éjszakában tündöklő csillagoknál is szebb, én pusztán azért jöttem ide, hogy egy jó cél érdekében ajánljam fel a szolgálataimat. Illetve ismerem a kisasszonyt régről, dolgoztam már annakidején Lihanechben a Faensa háznál. Kézenfekvőnek tűnt ez a lehetőség, mikor megtudtam, hogy Artheniorba utazom. *Anvielt talán meglepheti, hogy Oriver rögtön leszűrte a szavaiból, hogy mire is kíváncsi valójában, de ez már csak ilyen. Egy lovag legyen mindig figyelmes.
Amikor az evés kerül szóba, muszáj visszafognia magát, mert bizony ismét a jó öreg Cormou szakács jut az eszébe.*
- Anviel, kérlek, ha megígéred, hogy semmi sűrűt, barnát és zöldet nem teszel az asztalra, akkor szívesen elfogadom az étket. Ezeket sajnos, mondjuk úgy, nem kedvelem. *Engedi ki végül a játékos kacajt az ajkain.*
*Egy tiszteletteljes mosollyal és bólintással fogadja a nő üdvözlését, akinek kisvártatva a nevére is fény derül. Látja, hogy mindeközben a nevelő jól megnézi őt magának, ám ebben nem talál semmi kivetnivalót azon kívül, hogy az illem mást diktál, de hát jól tudja, hogy a hétköznapi életben nem lehet minden erényt minden pillanatban maximálisan betartani.*
- Részemről a szerencse, Anviel asszony. *Mondja, majd már nyitná is a száját, hogy elmagyarázza, mi történt odakint az imént, és hogy az igazgatónőnek sürgősen távoznia kellett a beszélgetésük közepén, ezért maradt ő itt hoppon, egyedül, de úgy tűnik, hogy erre nincs szükség. Mintha az asszonyságnak még a falon is szemei lennének, olyannyira tisztában van mindennel, ami ebben a házban történik.*
- Nos, ha hív a kötelesség, akkor nincs mit tenni. *Válaszolja a magyarázatra. Furcsa és váratlan egy helyzet ez, amibe került, ám amit mondott, azt valóban úgy is gondolja. Egy árvaház vezetőjének bármikor akadhat fontosabb dolga annál, mintsem, hogy a leendő alkalmazottjával borozgasson az irodájában.*
- Hálás volnék érte, asszonyom, és persze megértem, köszönöm. *Fogadja el az idősebb nő lévén a tegeződés felajánlását. A hozzátett kérdésre kissé gyanakodva húzza fel a szemöldökeit, majd kedvesen elmosolyodik.*
- Természetesen, Anviel. Nincs miért aggódnod. Bár, Mai kisasszony még a holdfényes éjszakában tündöklő csillagoknál is szebb, én pusztán azért jöttem ide, hogy egy jó cél érdekében ajánljam fel a szolgálataimat. Illetve ismerem a kisasszonyt régről, dolgoztam már annakidején Lihanechben a Faensa háznál. Kézenfekvőnek tűnt ez a lehetőség, mikor megtudtam, hogy Artheniorba utazom. *Anvielt talán meglepheti, hogy Oriver rögtön leszűrte a szavaiból, hogy mire is kíváncsi valójában, de ez már csak ilyen. Egy lovag legyen mindig figyelmes.
Amikor az evés kerül szóba, muszáj visszafognia magát, mert bizony ismét a jó öreg Cormou szakács jut az eszébe.*
- Anviel, kérlek, ha megígéred, hogy semmi sűrűt, barnát és zöldet nem teszel az asztalra, akkor szívesen elfogadom az étket. Ezeket sajnos, mondjuk úgy, nem kedvelem. *Engedi ki végül a játékos kacajt az ajkain.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-26 08:30:18
Üzenet elküldve: 2025-12-26 08:30:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*A konyhából előlépve, szinte megüti füleit az idegen léptek zaja. Nem olyan kis csenevész tappancsok apró lábbelije koppan, s mintha a levegőt is jobban felkavarná a test. Persze ez csupán egy érzés, semmi köze a valósághoz, zsigereiben érzi, ha valami változás van a jól beállt helyzetben, a megszokottban. Apró barázdák mélyülnek a homlokon, ahogy feltekint a férfire. Anvieltől nem megszokott csillanást igyekszik elfojtani a zöld szemekben. Az első benyomás mindig fontos, na de ha egy lovag lép elő, hát már a kisugárzásuk sem engedi, hogy kétes és rossz élmény legyen, sőt… ha tíz esztendővel fiatalabb volna, karjaiba alélna. Így csupán magában jegyez meg epésen egy apróságot: Mainak van szeme a férfiakhoz, na de reméli ahhoz is, hogy nem csak küllem alapján választ maga mellé… „dolgozót”. - Bár Alaver nem a szépségéről volt híres, hamar el is tűnt - Na meg... mégis milyen lovag az, aki itt akar szolgálatot teljesíteni? Hacsak az a szolgálat nem női combok között tartja. ~Szerencsétlen Grael…~ *
- Üdvözlöm, Oriver Aerivale! *Nem rest tetőtől talpig nézni végig az ifjún, habár a szemei itt inkább azt mérik fel láthatóan, hogy van-e benne elég lehetőség. Hiába hallotta a szavakat, nehezen hiszi el, hogy a gyermekek itt tartanak egy férfit… Más lesz itt a háttérben, mégsem nehezedik e gondolatra baljós köd.*
- Anviel Sorheth, nevelőnő. *Kissé gépiesre sikerült bemutatkozója után a szemeket keresi meg magának, gyanakodva-cinkosan tekint mélyükre.*
- Láttam ám az ablakból, ne is törődjön vele. A Kisasszonynak mindig elintéznivalója van, majd visszatér ha… elvégezte. *Megvan a véleménye arról, hogy a második férfit is neki kell megnyugtatnia abban a tekintetben, hogy Mai nem őket hagyja cserben olyankor, amikor munkára hivatkozva elszelel. Ha nem ő keresi, bizonyosan megtalálja a baj.* - El nem tűnik. Na de akkor körbe kellene vezessem? Vezesselek. Itt mi nem magázzuk a kollégát. Mert az lesz, ugye? Kizárólag. *Puhatolózik, de tán olyan visszafogottan, hogy fel sem tűnik a furcsán összerakott beszéd.*
- Ettél már? Megmutatok bármit, de üres gyomorral ne kínozd magad.
A hozzászólás írója (Anviel Sorheth [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 08:37:23
*A konyhából előlépve, szinte megüti füleit az idegen léptek zaja. Nem olyan kis csenevész tappancsok apró lábbelije koppan, s mintha a levegőt is jobban felkavarná a test. Persze ez csupán egy érzés, semmi köze a valósághoz, zsigereiben érzi, ha valami változás van a jól beállt helyzetben, a megszokottban. Apró barázdák mélyülnek a homlokon, ahogy feltekint a férfire. Anvieltől nem megszokott csillanást igyekszik elfojtani a zöld szemekben. Az első benyomás mindig fontos, na de ha egy lovag lép elő, hát már a kisugárzásuk sem engedi, hogy kétes és rossz élmény legyen, sőt… ha tíz esztendővel fiatalabb volna, karjaiba alélna. Így csupán magában jegyez meg epésen egy apróságot: Mainak van szeme a férfiakhoz, na de reméli ahhoz is, hogy nem csak küllem alapján választ maga mellé… „dolgozót”. - Bár Alaver nem a szépségéről volt híres, hamar el is tűnt - Na meg... mégis milyen lovag az, aki itt akar szolgálatot teljesíteni? Hacsak az a szolgálat nem női combok között tartja. ~Szerencsétlen Grael…~ *
- Üdvözlöm, Oriver Aerivale! *Nem rest tetőtől talpig nézni végig az ifjún, habár a szemei itt inkább azt mérik fel láthatóan, hogy van-e benne elég lehetőség. Hiába hallotta a szavakat, nehezen hiszi el, hogy a gyermekek itt tartanak egy férfit… Más lesz itt a háttérben, mégsem nehezedik e gondolatra baljós köd.*
- Anviel Sorheth, nevelőnő. *Kissé gépiesre sikerült bemutatkozója után a szemeket keresi meg magának, gyanakodva-cinkosan tekint mélyükre.*
- Láttam ám az ablakból, ne is törődjön vele. A Kisasszonynak mindig elintéznivalója van, majd visszatér ha… elvégezte. *Megvan a véleménye arról, hogy a második férfit is neki kell megnyugtatnia abban a tekintetben, hogy Mai nem őket hagyja cserben olyankor, amikor munkára hivatkozva elszelel. Ha nem ő keresi, bizonyosan megtalálja a baj.* - El nem tűnik. Na de akkor körbe kellene vezessem? Vezesselek. Itt mi nem magázzuk a kollégát. Mert az lesz, ugye? Kizárólag. *Puhatolózik, de tán olyan visszafogottan, hogy fel sem tűnik a furcsán összerakott beszéd.*
- Ettél már? Megmutatok bármit, de üres gyomorral ne kínozd magad.
A hozzászólás írója (Anviel Sorheth [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.26 08:37:23
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-25 17:26:33
Üzenet elküldve: 2025-12-25 17:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Oriver az ablakból szemlélődve figyeli végig az eseményeket, míg Mai kisasszony a fegyveresek, illetve egy számára ismeretlen gnóm és hóhajú férfi társaságában távoznak a ház udvarából.*
- Bonyolult egy életed van, Mai Faensa. *Motyogja maga elé, mert számára nagyon úgy tűnt, mintha úgy vezették volna el őket a városőrök, mint a bűnösöket. Ahogy ráeszmél ezekre a gondolatokra, megijed, kezét a szívére helyezve mormogja maga elé.*
- Bocsásson meg nekem a kisasszony még a feltételezésért is! *Megcsóválja a fejét, és meggyőzi magát róla, hogy mindezt meg tudja majd magyarázni a nő, neki pedig addig is van ideje bebizonyítani, hogy alkalmas arra, hogy az árvaházban dolgozzon.
Kilép az igazgatónő irodájából, melynek ajtaját gondosan bezárja, annak kulcsáról pedig úgy dönt, hogy magánál tartja. Nem tudja, hogy kit és mikor szokott Mai beengedni ide, de úgy dönt, fő a biztonság. Majd odaadja neki, ha visszajött. A járást már ismeri, így könnyedén visszatalál az előtérbe, ahol ki hitte volna, a lépcsőn rohangáló gyerkőcök fogadják.*
- Hé, hé, hé! Lassan a testtel kicsi cimborám! Mégis mi lesz veled, ha úgy gurulsz le majd onnan, mint egy megtömött krumpliszsák? Te fogsz jajjgatni miatta, nem én. *A fiúcska megszeppenten pislog, nincs ahhoz hozzászokva, hogy idegenek teremtsék le, még ha Oriver igyekszik is mindezt játékosan tenni. A férfi látja is rajta az ijedtséget, ezért rögtön elmosolyodik.*
- Hogy hívnak téged? Én Oriver vagyok *mutatkozik be a kisfiúnak.*
- Elrini *válaszolja rá a fiatal félelf.*
- Nos, Elrini, én azért jöttem hozzátok, hogy hm, érdekes történeteket meséljek nektek. Ha nem futkorásztok tovább a lépcsőn, hanem segítesz nekem összegyűjteni a kis csapatot, akkor máris elmondhatok nektek egyet. Biztosan mind hallani akarjátok egy lovag történetét. *Természetesen a lovag a varázsszó a gyermekek szemében, így Elrini azonnal rohan is, persze futva, hogy összeszedje a barátait, akik most egy megfelelő helyen ülik körbe Orivert, aki a kör közepén foglal helyet, és mesélni kezd nekik. Természetesen túlozva, a történetben szerepet kapnak hőstettek, ádáz csaták, sárkányok és királylányok is, mellyel egy bő fél órára sikerül is lekötnie a kíváncsi kis tekinteteket.
Végül aztán a mese végére ér, egyelőre elköszön a gyerekektől, és elindul, hogy megkeresse a lovakat, melyeket Mai említett neki. Talán megtalálná magától is, de kapóra jön neki, hogy épp összefut a folyosón egy nővel, aki láthatóan sürgős dolgát végzi épp.*
- Szép napot, asszonyom! Ne aggódjon, nem betörő volnék. Mai Faensa kisasszonyhoz érkeztem, az imént tárgyaltunk egy munkalehetőségről, de sajnos sürgősen távoznia kellett. A nevem Oriver Aerivale. Arra gondoltam, hogy míg Faensa kisasszony távol tartózkodik, megkeresném az istállót, ugyanis a lovak gondozása is a feladataim közé fog tartozni. Meg tudná esetleg mondani, hogy merre találom? *Mai ugyan közvetlenségre kérte, de ez a nő még ismeretlen számára, így magára ölti ismét a végtelenül udvarias modorát, melyet szerinte minden hölgy megérdemel.*
*Oriver az ablakból szemlélődve figyeli végig az eseményeket, míg Mai kisasszony a fegyveresek, illetve egy számára ismeretlen gnóm és hóhajú férfi társaságában távoznak a ház udvarából.*
- Bonyolult egy életed van, Mai Faensa. *Motyogja maga elé, mert számára nagyon úgy tűnt, mintha úgy vezették volna el őket a városőrök, mint a bűnösöket. Ahogy ráeszmél ezekre a gondolatokra, megijed, kezét a szívére helyezve mormogja maga elé.*
- Bocsásson meg nekem a kisasszony még a feltételezésért is! *Megcsóválja a fejét, és meggyőzi magát róla, hogy mindezt meg tudja majd magyarázni a nő, neki pedig addig is van ideje bebizonyítani, hogy alkalmas arra, hogy az árvaházban dolgozzon.
Kilép az igazgatónő irodájából, melynek ajtaját gondosan bezárja, annak kulcsáról pedig úgy dönt, hogy magánál tartja. Nem tudja, hogy kit és mikor szokott Mai beengedni ide, de úgy dönt, fő a biztonság. Majd odaadja neki, ha visszajött. A járást már ismeri, így könnyedén visszatalál az előtérbe, ahol ki hitte volna, a lépcsőn rohangáló gyerkőcök fogadják.*
- Hé, hé, hé! Lassan a testtel kicsi cimborám! Mégis mi lesz veled, ha úgy gurulsz le majd onnan, mint egy megtömött krumpliszsák? Te fogsz jajjgatni miatta, nem én. *A fiúcska megszeppenten pislog, nincs ahhoz hozzászokva, hogy idegenek teremtsék le, még ha Oriver igyekszik is mindezt játékosan tenni. A férfi látja is rajta az ijedtséget, ezért rögtön elmosolyodik.*
- Hogy hívnak téged? Én Oriver vagyok *mutatkozik be a kisfiúnak.*
- Elrini *válaszolja rá a fiatal félelf.*
- Nos, Elrini, én azért jöttem hozzátok, hogy hm, érdekes történeteket meséljek nektek. Ha nem futkorásztok tovább a lépcsőn, hanem segítesz nekem összegyűjteni a kis csapatot, akkor máris elmondhatok nektek egyet. Biztosan mind hallani akarjátok egy lovag történetét. *Természetesen a lovag a varázsszó a gyermekek szemében, így Elrini azonnal rohan is, persze futva, hogy összeszedje a barátait, akik most egy megfelelő helyen ülik körbe Orivert, aki a kör közepén foglal helyet, és mesélni kezd nekik. Természetesen túlozva, a történetben szerepet kapnak hőstettek, ádáz csaták, sárkányok és királylányok is, mellyel egy bő fél órára sikerül is lekötnie a kíváncsi kis tekinteteket.
Végül aztán a mese végére ér, egyelőre elköszön a gyerekektől, és elindul, hogy megkeresse a lovakat, melyeket Mai említett neki. Talán megtalálná magától is, de kapóra jön neki, hogy épp összefut a folyosón egy nővel, aki láthatóan sürgős dolgát végzi épp.*
- Szép napot, asszonyom! Ne aggódjon, nem betörő volnék. Mai Faensa kisasszonyhoz érkeztem, az imént tárgyaltunk egy munkalehetőségről, de sajnos sürgősen távoznia kellett. A nevem Oriver Aerivale. Arra gondoltam, hogy míg Faensa kisasszony távol tartózkodik, megkeresném az istállót, ugyanis a lovak gondozása is a feladataim közé fog tartozni. Meg tudná esetleg mondani, hogy merre találom? *Mai ugyan közvetlenségre kérte, de ez a nő még ismeretlen számára, így magára ölti ismét a végtelenül udvarias modorát, melyet szerinte minden hölgy megérdemel.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-23 10:09:18
Üzenet elküldve: 2025-12-23 10:09:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
*Nagyon szeretné tudni, hogy mi ez az egész Pashthra körül. Minden tudomása szerint dolgozott a városnak, s nem is olyan rég még kedvezett is nekik azzal, hogy egy körözött személyt vitt elébük. Illetve annak fejét. Olykor heves természete miatt akár el tudja képzelni azt is, hogy valaki olyan fejét is eltávolította, akiét nem lett volna szükséges, de lévén az elmúlt napokat együtt töltötték - többnyire - így ezt a lehetőséget elveti. Ha nem lett volna elég a meglepetésekből, hát most kap még egyet. A hóhajút teljes valójában, aki hiába áll itt előtte, nem fogja tudni megválaszolni a tengernyi kérdését, hiszen nem teszi fel őket neki. Kizárólag a kisebb hadsereg miatt persze, pedig már záporozna dús ajkai közül. A jégkék szemek nem vádolnak, csupán kutatnak, hogy mégis mi folyik itt? Aggódás, félelem tán kiszűrődik belőle, de leginkább határozott szeretne maradni.*
- Pashthra. *Nem maradéktalan az a határozottság, ugyanis hangja némileg elvékonyodva cseng, majd a biccentésre lesz figyelmes. Vesz egy lassú levegőt, majd Larderer hadnagyhoz intézi szavait.*
- Az árvaház tud nélkülözni egy kis időre, ha Önökkel tarthatok, Larderer hadnagy. Az elmúlt időszakot Pashthrával töltöttem, így hát a segítségükre lehetek akár én magam is. *Szelíden tekint vissza a férfire. Hiába búcsúzkodik, Mai nem az a fajta, aki legalább egy kört nem tesz bele abba, hogy valamilyen úton-módon megvédje a szeretteit. És ha valami ostobaságot csinált a harcos, hát talán a mágián túli egyetlen hasznos tulajdonságával még meg is óvhatja.*
*Nagyon szeretné tudni, hogy mi ez az egész Pashthra körül. Minden tudomása szerint dolgozott a városnak, s nem is olyan rég még kedvezett is nekik azzal, hogy egy körözött személyt vitt elébük. Illetve annak fejét. Olykor heves természete miatt akár el tudja képzelni azt is, hogy valaki olyan fejét is eltávolította, akiét nem lett volna szükséges, de lévén az elmúlt napokat együtt töltötték - többnyire - így ezt a lehetőséget elveti. Ha nem lett volna elég a meglepetésekből, hát most kap még egyet. A hóhajút teljes valójában, aki hiába áll itt előtte, nem fogja tudni megválaszolni a tengernyi kérdését, hiszen nem teszi fel őket neki. Kizárólag a kisebb hadsereg miatt persze, pedig már záporozna dús ajkai közül. A jégkék szemek nem vádolnak, csupán kutatnak, hogy mégis mi folyik itt? Aggódás, félelem tán kiszűrődik belőle, de leginkább határozott szeretne maradni.*
- Pashthra. *Nem maradéktalan az a határozottság, ugyanis hangja némileg elvékonyodva cseng, majd a biccentésre lesz figyelmes. Vesz egy lassú levegőt, majd Larderer hadnagyhoz intézi szavait.*
- Az árvaház tud nélkülözni egy kis időre, ha Önökkel tarthatok, Larderer hadnagy. Az elmúlt időszakot Pashthrával töltöttem, így hát a segítségükre lehetek akár én magam is. *Szelíden tekint vissza a férfire. Hiába búcsúzkodik, Mai nem az a fajta, aki legalább egy kört nem tesz bele abba, hogy valamilyen úton-módon megvédje a szeretteit. És ha valami ostobaságot csinált a harcos, hát talán a mágián túli egyetlen hasznos tulajdonságával még meg is óvhatja.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 22:47:19
Üzenet elküldve: 2025-12-21 22:47:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
* Miközben unottan várakozik, magában meg kell jegyezze, hogy kedvesének még az is jól áll, amikor a város katonái veszik körbe, és velük tárgyal. Bár nem hallja, hogy miről beszélnek, de a nőnek remek kiállása van, és láthatóan igen határozottan viselkedik. Tudta eddig is, hogy jól választott a szíve, de attól még jól esik látni, hogy mennyire. Viszont ábrándos képeiből kizökkenti az egyre zúgolódó katonák sora, és a szőke hadnagy, aki most őrá emeli pillantását. A fiú elrúgja magát a házfaltól, amit eddig támasztott, és közelebb sétál, mivel hívják. Laza testtartásban áll meg az érintettek előtt, mozdulataiban nincs semmilyen fenyegető, még csak kardjának markolatán sem pihenteti a kezét, ahogy általában akkor szokta, ha attól tart, hogy ki kell azt rántsa a hüvelyből. *
- Szia Mai. * Köszön mosolyogva először a mágusnak, majd a hadnagyhoz fordul. *
- Láger hadnagy. * Biccent neki, bár a névmemóriája nem tökéletes, úgyhogy lehet, hogy téved. *
- Menjünk. * Bólint, mert nem tudja, hogy mivel kapcsolatban keresik, de ha ennyien jönnek érte, akkor az aligha tűr halasztást. Tudja, hogy ha segítségre számítanának tőle, vagy valamiben ki szeretnék kérni a véleményét, mint a Városőrség egykori Elit Alakulatának a tagja, akkor csak egy küldönc lenne itt, talán egy baka, akinek annyi a dolga, hogy adja át, keresik. Az, hogy ennyien állnak előtte, és abból az egyik pont a hadnagy, nyugtalanítja. Viszont bármennyire is kereste eddig az árvaházat, most mégis úgy érzi, az a legjobb, ha minél távolabb kerül tőle. Mert ha ezek rá támadnak, akkor nem fogja könnyen adni magát, azt pedig nem biztos, hogy a gyerek előtt kellene megmutassa, hogy milyen. Most viszont visszafordul kedveséhez, arcán joviális mosollyal, és kissé bűnbánó tekintettel. *
- Azt hiszem akkor nem leplek meg az árvaházban. Jobb lesz, ha most velük tartok. Remélem nem haragszol. * Kér a maga módján bocsánatot a nőtől, aki után úgy tűnik hiába kutatott és kajtatott ennyit. *
* Miközben unottan várakozik, magában meg kell jegyezze, hogy kedvesének még az is jól áll, amikor a város katonái veszik körbe, és velük tárgyal. Bár nem hallja, hogy miről beszélnek, de a nőnek remek kiállása van, és láthatóan igen határozottan viselkedik. Tudta eddig is, hogy jól választott a szíve, de attól még jól esik látni, hogy mennyire. Viszont ábrándos képeiből kizökkenti az egyre zúgolódó katonák sora, és a szőke hadnagy, aki most őrá emeli pillantását. A fiú elrúgja magát a házfaltól, amit eddig támasztott, és közelebb sétál, mivel hívják. Laza testtartásban áll meg az érintettek előtt, mozdulataiban nincs semmilyen fenyegető, még csak kardjának markolatán sem pihenteti a kezét, ahogy általában akkor szokta, ha attól tart, hogy ki kell azt rántsa a hüvelyből. *
- Szia Mai. * Köszön mosolyogva először a mágusnak, majd a hadnagyhoz fordul. *
- Láger hadnagy. * Biccent neki, bár a névmemóriája nem tökéletes, úgyhogy lehet, hogy téved. *
- Menjünk. * Bólint, mert nem tudja, hogy mivel kapcsolatban keresik, de ha ennyien jönnek érte, akkor az aligha tűr halasztást. Tudja, hogy ha segítségre számítanának tőle, vagy valamiben ki szeretnék kérni a véleményét, mint a Városőrség egykori Elit Alakulatának a tagja, akkor csak egy küldönc lenne itt, talán egy baka, akinek annyi a dolga, hogy adja át, keresik. Az, hogy ennyien állnak előtte, és abból az egyik pont a hadnagy, nyugtalanítja. Viszont bármennyire is kereste eddig az árvaházat, most mégis úgy érzi, az a legjobb, ha minél távolabb kerül tőle. Mert ha ezek rá támadnak, akkor nem fogja könnyen adni magát, azt pedig nem biztos, hogy a gyerek előtt kellene megmutassa, hogy milyen. Most viszont visszafordul kedveséhez, arcán joviális mosollyal, és kissé bűnbánó tekintettel. *
- Azt hiszem akkor nem leplek meg az árvaházban. Jobb lesz, ha most velük tartok. Remélem nem haragszol. * Kér a maga módján bocsánatot a nőtől, aki után úgy tűnik hiába kutatott és kajtatott ennyit. *
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 22:23:43
Üzenet elküldve: 2025-12-21 22:23:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
*Az eső továbbra is csak szemerkélve hullik a szürke világra. Nem akar öntözni, csupán undok, nyálkás időt szabadítani rá Arthenior népére.
A hadnagy hűvös tekintettel, de türelmesen hallgatja Mait. Megvárja, míg befejezi mondandóját, s csak azután nyitja szólásra ajkait.*
-Senki sincs veszélyben. De szükségünk van az információira. Ha kell, akkor...
-Hadnagy! *Kiált fel a baka, aki eddig az utcát szemlélte. Elvégre a hóhajú ifjú megközelíti a társaságot.*
-Pashtra? Pashthra Shungo'rol? *Fordul a fiatal harcos felé a szőke hadnagy meglepve, s követi tekintetét az egész pereputty, a főtanácsossal egyetemben. Utóbbi továbbra sem szól, csupán sodródik az eseményekkel. Larderer hadnagy természetesen megismeri Pashtrát, elvégre nem is oly rég fizette ki neki a Királyért járó fejpénzt.*
-Önt keressük. Arthenior városát illető kérdésben. Javaslom, menjünk be közösen a Kaszárnyába, a többit pedig megbeszéljük ott. *Hangja nyugodtan cseng. Oldalra fordítja a fejét, majd biccent Mai felé. Olybá tűnik, valóban nem kell belépniük az árvaházba. Ami az intézetet illeti; néhány ablakon jó néhány kíváncsi szempár tekintget kifelé, elvégre nem mindennapi a látvány.*
*Az eső továbbra is csak szemerkélve hullik a szürke világra. Nem akar öntözni, csupán undok, nyálkás időt szabadítani rá Arthenior népére.
A hadnagy hűvös tekintettel, de türelmesen hallgatja Mait. Megvárja, míg befejezi mondandóját, s csak azután nyitja szólásra ajkait.*
-Senki sincs veszélyben. De szükségünk van az információira. Ha kell, akkor...
-Hadnagy! *Kiált fel a baka, aki eddig az utcát szemlélte. Elvégre a hóhajú ifjú megközelíti a társaságot.*
-Pashtra? Pashthra Shungo'rol? *Fordul a fiatal harcos felé a szőke hadnagy meglepve, s követi tekintetét az egész pereputty, a főtanácsossal egyetemben. Utóbbi továbbra sem szól, csupán sodródik az eseményekkel. Larderer hadnagy természetesen megismeri Pashtrát, elvégre nem is oly rég fizette ki neki a Királyért járó fejpénzt.*
-Önt keressük. Arthenior városát illető kérdésben. Javaslom, menjünk be közösen a Kaszárnyába, a többit pedig megbeszéljük ott. *Hangja nyugodtan cseng. Oldalra fordítja a fejét, majd biccent Mai felé. Olybá tűnik, valóban nem kell belépniük az árvaházba. Ami az intézetet illeti; néhány ablakon jó néhány kíváncsi szempár tekintget kifelé, elvégre nem mindennapi a látvány.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 21:10:40
Üzenet elküldve: 2025-12-21 21:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
*Sok mindent gondolt, mikor az ablakon kitekintve meglátta a sokaságot, na de azzal nem számolt, hogy az ő segítségét kérik majd abban, hogy Pashthrát megleljék. Őszintén elcsodálkozik azon, hogy a hóhajút keresik, azon végképp, hogy rajta. Még arra sem volt ideje, hogy Graelnek színt valljon, de a városőrség nagyja már tudja. Csodálatos. Bár momentán ez a legkisebb problémája, amikor valaki kilátásba helyezi, hogy az ő árvaházába felfegyverkezett városőrök szeretnének bebocsátást nyerni, midnenféle engedély nélkül persze. Természetesen nem szükséges rögvest a legrosszabbra gondolni, de ha házkutatással élnének a kedves egybegyűltek, akkor valószínűsíthető, hogy a kedvesét nem egy meglepetésmulatságra kívánják meginvitálni.*
- Üdvözlöm Larderer hadnagy! Természetesen segítségükre vagyok, ahogy a város is az árvákéra volt. Pashthra nem tartózkodik itt. De ha nem hisznek nekem és a saját szemükkel erről kívánnak meggyőződni és nem a gyermekek hogylétéről, akkor javaslom az utóbbit játsszák el, miközben bent kutatják. *A gyerekek az elsők és bármilyen nehéz is hallani Pash nevét, nem szeretné hagyni, hogy vélt vagy valós okozott akármik miatt a kölykök megijedjenek. Állja természetesen a szőkehajú nőszemély pillantását, s a hátában, oldalában, de még a homlokán is érzi mindenki másét. Hangja persze nem árulkodik semmiféle dacról, együttműködni kíván, tán belecsempészett egy kis ijedtséget is.*
- De, mint mondtam, természetesen segítek, csupán beavathatnának, veszélyben van tán? Vagy valaki? A gyerekek? Én? *Némi időhúzás, de csupán azért, hogy a leghelyesebben dönthessen. Kékjei a főhivatalnokra rebbennek, mintha segítséget óhajtana, amit egyébként ahogy hall megkap tőle egyébként is. Hogy időközben megérkezett a férfi, azt nem veszi észre, ugyanis nem nézelődik, hanem azokkal foglalatoskodik, akik éppen őt keresik.*
*Sok mindent gondolt, mikor az ablakon kitekintve meglátta a sokaságot, na de azzal nem számolt, hogy az ő segítségét kérik majd abban, hogy Pashthrát megleljék. Őszintén elcsodálkozik azon, hogy a hóhajút keresik, azon végképp, hogy rajta. Még arra sem volt ideje, hogy Graelnek színt valljon, de a városőrség nagyja már tudja. Csodálatos. Bár momentán ez a legkisebb problémája, amikor valaki kilátásba helyezi, hogy az ő árvaházába felfegyverkezett városőrök szeretnének bebocsátást nyerni, midnenféle engedély nélkül persze. Természetesen nem szükséges rögvest a legrosszabbra gondolni, de ha házkutatással élnének a kedves egybegyűltek, akkor valószínűsíthető, hogy a kedvesét nem egy meglepetésmulatságra kívánják meginvitálni.*
- Üdvözlöm Larderer hadnagy! Természetesen segítségükre vagyok, ahogy a város is az árvákéra volt. Pashthra nem tartózkodik itt. De ha nem hisznek nekem és a saját szemükkel erről kívánnak meggyőződni és nem a gyermekek hogylétéről, akkor javaslom az utóbbit játsszák el, miközben bent kutatják. *A gyerekek az elsők és bármilyen nehéz is hallani Pash nevét, nem szeretné hagyni, hogy vélt vagy valós okozott akármik miatt a kölykök megijedjenek. Állja természetesen a szőkehajú nőszemély pillantását, s a hátában, oldalában, de még a homlokán is érzi mindenki másét. Hangja persze nem árulkodik semmiféle dacról, együttműködni kíván, tán belecsempészett egy kis ijedtséget is.*
- De, mint mondtam, természetesen segítek, csupán beavathatnának, veszélyben van tán? Vagy valaki? A gyerekek? Én? *Némi időhúzás, de csupán azért, hogy a leghelyesebben dönthessen. Kékjei a főhivatalnokra rebbennek, mintha segítséget óhajtana, amit egyébként ahogy hall megkap tőle egyébként is. Hogy időközben megérkezett a férfi, azt nem veszi észre, ugyanis nem nézelődik, hanem azokkal foglalatoskodik, akik éppen őt keresik.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 19:35:36
Üzenet elküldve: 2025-12-21 19:35:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
* A sarkon befordulva igen érdekes látvány tárul a hóhajú harcos szeme elé. Egyrészt az oly nagyon keresett árvaházat látja, ami kicsit megnyugtatja, hiszen égre földre kereste a helyet, amit nem is olyan könnyen, de végre meglelt. Majd okvetlenül emlékeztetni fogja Mait, hogy az Árvaháznak lehetne egy kis hírnevet szerezni, mert a városban alig néhányan tudnak arról, hogy létezik ilyen hely, ami bizonyosan csökkenti az utcai árvák esélyeit. Vagy csak neki volt ilyen szerencsétlen sorsa ezen a délutánon. A másik meglepetésre okot adó dolog, a hirtelen megjelent városőrök. Legalább fél tucatot számol, és köztük ott van egy ismerős alak is. A nő, akinek átadta a Király fejét, és aki bőkezűen mérte az aranyat, amikor annak díját számolták. A hóhajú harcos nem tudja mire vélni a dolgot, de úgy látja, hogy éppen kedvesével beszélgetnek, úgyhogy diszkréten megáll, jó néhány lépés távolságra tőlük. Nem csinál semmi illetlent, amivel magára feleslegesen felhívná a jelenlévők figyelmét, mert nem akar a szavukba vágni, de nem is titkolja a jelenlétét. Egyelőre kivár, hiszen nem akar az árvaház sorsába beleszólni, és úgy van vele, hogy majd foglalkozik vele a mágus, ha lesz rá ideje. Semmi értelmét nem látja annak, hogy mindennapi teendőiben megzavarja. *
* A sarkon befordulva igen érdekes látvány tárul a hóhajú harcos szeme elé. Egyrészt az oly nagyon keresett árvaházat látja, ami kicsit megnyugtatja, hiszen égre földre kereste a helyet, amit nem is olyan könnyen, de végre meglelt. Majd okvetlenül emlékeztetni fogja Mait, hogy az Árvaháznak lehetne egy kis hírnevet szerezni, mert a városban alig néhányan tudnak arról, hogy létezik ilyen hely, ami bizonyosan csökkenti az utcai árvák esélyeit. Vagy csak neki volt ilyen szerencsétlen sorsa ezen a délutánon. A másik meglepetésre okot adó dolog, a hirtelen megjelent városőrök. Legalább fél tucatot számol, és köztük ott van egy ismerős alak is. A nő, akinek átadta a Király fejét, és aki bőkezűen mérte az aranyat, amikor annak díját számolták. A hóhajú harcos nem tudja mire vélni a dolgot, de úgy látja, hogy éppen kedvesével beszélgetnek, úgyhogy diszkréten megáll, jó néhány lépés távolságra tőlük. Nem csinál semmi illetlent, amivel magára feleslegesen felhívná a jelenlévők figyelmét, mert nem akar a szavukba vágni, de nem is titkolja a jelenlétét. Egyelőre kivár, hiszen nem akar az árvaház sorsába beleszólni, és úgy van vele, hogy majd foglalkozik vele a mágus, ha lesz rá ideje. Semmi értelmét nem látja annak, hogy mindennapi teendőiben megzavarja. *
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:33:01
Üzenet elküldve: 2025-12-21 18:33:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
*Mai megközelíti a gyülekezetet, miközben minden szempár rászegeződik.*
-Faensa kisasszony! *Terül szét a gnóm arcán egy udvarias mosoly.*
-Épp igyekszem megállítani a mélyen tisztelt városőröket abban, hogy bemasírozzanak az intézménybe... Larderer kisasszony hajthatatlan. *Békítőleg nyúl a szőke nő alkarja után, de az azzal a mozdulattal tépi el karját, szigorú, acélkék tekintetét Maira függesztve.*
-Larderer hadnagy. *Javítja ki a főtanácsost ellentmondást nem tűrő hangnemben.*
-Egy bizonyos Pashthra Shungo'rolt keresünk. Szükségünk van a segítségére, méghozzá mielőbb. *Hagy némi időt az emésztésre következő szavak előtt, majd sokat sejtetően feljebb vonja szemöldökét.*
-Azt az információt kaptuk, hogy a kisasszony segíthet nekünk. *A pillantások várakozóan esnek Maira. Még ha a szavak talán azok is, a szituáció maga nem tűnik feszültnek. A városőrök nyugodtan ácsorognak, egy baka pedig hátat fordítva a többieknek az utcát szemléli. Rolphius Smurgd mindeközben idegesen dörzsölgeti tenyereit. Tekintete hol Main, hol a hadnagyon jár. Az orra alatt elmormol néhány keresetlen szót a "gyerekek pihenéshez való jogáról" és a "városőrök eljárásairól", de látszólag nem kíván közbevágni.*
*Mai megközelíti a gyülekezetet, miközben minden szempár rászegeződik.*
-Faensa kisasszony! *Terül szét a gnóm arcán egy udvarias mosoly.*
-Épp igyekszem megállítani a mélyen tisztelt városőröket abban, hogy bemasírozzanak az intézménybe... Larderer kisasszony hajthatatlan. *Békítőleg nyúl a szőke nő alkarja után, de az azzal a mozdulattal tépi el karját, szigorú, acélkék tekintetét Maira függesztve.*
-Larderer hadnagy. *Javítja ki a főtanácsost ellentmondást nem tűrő hangnemben.*
-Egy bizonyos Pashthra Shungo'rolt keresünk. Szükségünk van a segítségére, méghozzá mielőbb. *Hagy némi időt az emésztésre következő szavak előtt, majd sokat sejtetően feljebb vonja szemöldökét.*
-Azt az információt kaptuk, hogy a kisasszony segíthet nekünk. *A pillantások várakozóan esnek Maira. Még ha a szavak talán azok is, a szituáció maga nem tűnik feszültnek. A városőrök nyugodtan ácsorognak, egy baka pedig hátat fordítva a többieknek az utcát szemléli. Rolphius Smurgd mindeközben idegesen dörzsölgeti tenyereit. Tekintete hol Main, hol a hadnagyon jár. Az orra alatt elmormol néhány keresetlen szót a "gyerekek pihenéshez való jogáról" és a "városőrök eljárásairól", de látszólag nem kíván közbevágni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554