Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-02 17:26:32
Üzenet elküldve: 2025-01-02 17:26:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Valószínűleg teljesen idiótának nézné Intath-ot, ha nem hallott volna már Luninari-tól arról a történetről, amit a férfi a kérdéseivel kerülget. Nem egyszer beszéltek róla a lánnyal, hogy mi volt az egyébként sokszor kiszámíthatatlan bátyának a terve a házzal. Még bele is törődött volna Aleimord akaratába, hisz bármennyire is gyűlöli érte, ezt a házat ő kapta ajándékba a megboldogult Felaern bácsitól.
Válasza ismét késik, többször fel is sóhajt, hogy elég levegőhöz jusson, közben fel-alá mászkál a szobában. Nem tud megnyugodni.*
- Nem tudom, hogy mit művelt a bátyám. Én nem beszéltem vele azóta a nap óta. Nem tudom, hol van, azt sem tudom, hogy él-e még. A város vezetői sem tudják. Tudod, Intath, én biztos vagyok benne, hogy meghalt. Aleimord egy tuskó, de volt szíve, és megbecsülte azt, ami az övé. Ha élne, nem hagyta volna itt rohadni a házát olyan állapotban, ahogy találtam.
*Lenéz a tenyerére, ami úgy remeg, mintha a lelkében felgyülemlő feszültség fizikai formát öltött volna. Már nem Intath-tól fél, nem is az igazságtól, amit még ő sem ismer valójában, hanem attól, hogy itt áll előtte valaki, egy személy, az utolsó esélye arra, hogy valaki épkézláb információval szolgáljon neki a bátyjáról. Tudni akarja egyáltalán, hogy mi történt vele? Fel van rá készülve? Megint csak Mai kékjeit keresi, azokban is a fényt, amitől biztonságban érezheti magát. Megtalálja, de már nem segít rajta. Hirtelen mozdul, és bármennyire is ijesztő a közelsége, ott terem Intath előtt, és komoly ábrázattal, szinte pislogás nélkül bámulja az arcát.*
- Te tudsz valamit a bátyámról. Mondd el! Mondj el mindent! Ha tudod, hogy hol van, ha tudod, hogy mi történt vele, el kell mondanod! El kell… *Elfordítja újra a fejét. Nem bírja, vissza kell mennie az ablakhoz, különben rosszul lesz, de egyelőre nem mozdul. Nem addig, míg nem hallja a válaszokat.*
*Valószínűleg teljesen idiótának nézné Intath-ot, ha nem hallott volna már Luninari-tól arról a történetről, amit a férfi a kérdéseivel kerülget. Nem egyszer beszéltek róla a lánnyal, hogy mi volt az egyébként sokszor kiszámíthatatlan bátyának a terve a házzal. Még bele is törődött volna Aleimord akaratába, hisz bármennyire is gyűlöli érte, ezt a házat ő kapta ajándékba a megboldogult Felaern bácsitól.
Válasza ismét késik, többször fel is sóhajt, hogy elég levegőhöz jusson, közben fel-alá mászkál a szobában. Nem tud megnyugodni.*
- Nem tudom, hogy mit művelt a bátyám. Én nem beszéltem vele azóta a nap óta. Nem tudom, hol van, azt sem tudom, hogy él-e még. A város vezetői sem tudják. Tudod, Intath, én biztos vagyok benne, hogy meghalt. Aleimord egy tuskó, de volt szíve, és megbecsülte azt, ami az övé. Ha élne, nem hagyta volna itt rohadni a házát olyan állapotban, ahogy találtam.
*Lenéz a tenyerére, ami úgy remeg, mintha a lelkében felgyülemlő feszültség fizikai formát öltött volna. Már nem Intath-tól fél, nem is az igazságtól, amit még ő sem ismer valójában, hanem attól, hogy itt áll előtte valaki, egy személy, az utolsó esélye arra, hogy valaki épkézláb információval szolgáljon neki a bátyjáról. Tudni akarja egyáltalán, hogy mi történt vele? Fel van rá készülve? Megint csak Mai kékjeit keresi, azokban is a fényt, amitől biztonságban érezheti magát. Megtalálja, de már nem segít rajta. Hirtelen mozdul, és bármennyire is ijesztő a közelsége, ott terem Intath előtt, és komoly ábrázattal, szinte pislogás nélkül bámulja az arcát.*
- Te tudsz valamit a bátyámról. Mondd el! Mondj el mindent! Ha tudod, hogy hol van, ha tudod, hogy mi történt vele, el kell mondanod! El kell… *Elfordítja újra a fejét. Nem bírja, vissza kell mennie az ablakhoz, különben rosszul lesz, de egyelőre nem mozdul. Nem addig, míg nem hallja a válaszokat.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-02 17:03:03
Üzenet elküldve: 2025-01-02 17:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem szokott más bizalmával játszani, de ígéret soha nem hangzott el tőle semmire vonatkozóan. Egy dolog az, amit neki teljesítenie kell és az maradéktalan. Persze hálát érez Alenia felé, mert ha nem botlott volna bele, akkor most nem az lenne a munkája, ami. De annyira már átlátja a helyzetet, hogy bár azért kapta meg a vezetését az árvaháznak, mert valóban jó benne, viszont kapóra is jött. Mindenki használva van valamire, amit jelen esetben nem bán, mert jól fog belőle kijönni. Testhezálló és kapott mellé terveket, álmokat. De a lényegen nem változtat. Nevet használni, csinosan felöltözve jó helyen bólogatni, vagy tetszelegni és emellett az igazi felelősséget és munkát másra terhelni igen nemesi húzás. Ismeri. Talán át sem futna most ez az agyán, ha nem lenne előtte a kép, ahogy Kriza hüppögve ugrik az ölébe, amikor megérkezik. Hiába küldte el fürdeni abban a hitben, hogy ma még a szőkeség vigyáz rájuk, ez nem így történt. Persze még nem tudhat mindent és nem is ez van porondon, de másabb szemmel nézi az egész helyzetet. Ezért hagyta ott a sokak által áhított rangot. Mert bár ő tudná jól használni, a körötte lévőknek mindenki csak eszköz. Egyedül ehhez kevés, így máshol kereste meg a helyét.
Hiába fordulnak rá a kék szemek, most nem szólhat bele. A hála talán addig eltartana, hogyha igazságtalanságot érezne, akkor megpróbálna ártalmat csökkenteni. De még alig hangzott el néhány mondat, mégis miérteket keresnek benne. Két perc, ha eltelt a jöttük óta. Még nincs miért szólnia. És őszintén kíváncsi mindenre, ami elhangzik. Persze szemeiben tükröződik még mindig, amit Alenia látni akar bennük. De mindeközben felmér, csak éppen a saját maga és a gyerekek érdekében. A lányok másodlagosak, ha azt nézi, hogy hagyták elenyészni azt, amit megálmodtak. Mert ezt Mai teszi rendbe, igaz, hogy kellenek hozzá Nia ismeretségei. Minden összefügg mindennel és ő is az igazságot akarja, mert úgy tudja a szereplőket magában jó helyen kezelni, s később pedig úgy ügyeskedni, hogy mindenki megkapja, ami jár. Ha jár.*
*Nem szokott más bizalmával játszani, de ígéret soha nem hangzott el tőle semmire vonatkozóan. Egy dolog az, amit neki teljesítenie kell és az maradéktalan. Persze hálát érez Alenia felé, mert ha nem botlott volna bele, akkor most nem az lenne a munkája, ami. De annyira már átlátja a helyzetet, hogy bár azért kapta meg a vezetését az árvaháznak, mert valóban jó benne, viszont kapóra is jött. Mindenki használva van valamire, amit jelen esetben nem bán, mert jól fog belőle kijönni. Testhezálló és kapott mellé terveket, álmokat. De a lényegen nem változtat. Nevet használni, csinosan felöltözve jó helyen bólogatni, vagy tetszelegni és emellett az igazi felelősséget és munkát másra terhelni igen nemesi húzás. Ismeri. Talán át sem futna most ez az agyán, ha nem lenne előtte a kép, ahogy Kriza hüppögve ugrik az ölébe, amikor megérkezik. Hiába küldte el fürdeni abban a hitben, hogy ma még a szőkeség vigyáz rájuk, ez nem így történt. Persze még nem tudhat mindent és nem is ez van porondon, de másabb szemmel nézi az egész helyzetet. Ezért hagyta ott a sokak által áhított rangot. Mert bár ő tudná jól használni, a körötte lévőknek mindenki csak eszköz. Egyedül ehhez kevés, így máshol kereste meg a helyét.
Hiába fordulnak rá a kék szemek, most nem szólhat bele. A hála talán addig eltartana, hogyha igazságtalanságot érezne, akkor megpróbálna ártalmat csökkenteni. De még alig hangzott el néhány mondat, mégis miérteket keresnek benne. Két perc, ha eltelt a jöttük óta. Még nincs miért szólnia. És őszintén kíváncsi mindenre, ami elhangzik. Persze szemeiben tükröződik még mindig, amit Alenia látni akar bennük. De mindeközben felmér, csak éppen a saját maga és a gyerekek érdekében. A lányok másodlagosak, ha azt nézi, hogy hagyták elenyészni azt, amit megálmodtak. Mert ezt Mai teszi rendbe, igaz, hogy kellenek hozzá Nia ismeretségei. Minden összefügg mindennel és ő is az igazságot akarja, mert úgy tudja a szereplőket magában jó helyen kezelni, s később pedig úgy ügyeskedni, hogy mindenki megkapja, ami jár. Ha jár.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-02 16:26:54
Üzenet elküldve: 2025-01-02 16:26:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Felesleges köröket tényleg nem tervez tenni. Egyből idejönni, a másik szemébe nézni és feltenni a kérdését. A válasz nem azonnal történik. Sőt, a kisasszony tekintete előbb a félvérre siklik és csak utána tér vissza hozzá. A válasz semmitmondó és tömör, de ami a legfontosabb kényelmes. Kényelmes a másik számára.*
-Szóval az eltűnt Aleimord vette vissza tőlük? Gondolom csak eddig tartott a hálája. Hosszasan győzködted, hogy gondolja meg magát?
*Fröcsög a szavaiból a szarkazmus. Ezt rühelli a legjobban a nemesekben. Úgy tesznek mintha mindenhez joguk lenne és a világ rendje őket szolgálná. Természetes, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, ölnek és másokon élősködnek. Undorítja ez az egész és az-az arc, amit a másik vág ehhez az egészhez. Ha a szemébe merné mondani, hogy nem érdekli őt az a fattyú parasztlány és a volt szolgáló, neki kell ez a ház akkor legalább lenne benne valamennyi gerinc, de csak mellébeszél.*
*Felesleges köröket tényleg nem tervez tenni. Egyből idejönni, a másik szemébe nézni és feltenni a kérdését. A válasz nem azonnal történik. Sőt, a kisasszony tekintete előbb a félvérre siklik és csak utána tér vissza hozzá. A válasz semmitmondó és tömör, de ami a legfontosabb kényelmes. Kényelmes a másik számára.*
-Szóval az eltűnt Aleimord vette vissza tőlük? Gondolom csak eddig tartott a hálája. Hosszasan győzködted, hogy gondolja meg magát?
*Fröcsög a szavaiból a szarkazmus. Ezt rühelli a legjobban a nemesekben. Úgy tesznek mintha mindenhez joguk lenne és a világ rendje őket szolgálná. Természetes, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, ölnek és másokon élősködnek. Undorítja ez az egész és az-az arc, amit a másik vág ehhez az egészhez. Ha a szemébe merné mondani, hogy nem érdekli őt az a fattyú parasztlány és a volt szolgáló, neki kell ez a ház akkor legalább lenne benne valamennyi gerinc, de csak mellébeszél.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-02 09:50:05
Üzenet elküldve: 2025-01-02 09:50:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mai-t meglehetősen hamar a bizalmába fogadta. Már akkor, mikor a templomban véletlenül egymásba botlottak, és megtudta, hogy hasonló múlttal és gyökerekkel rendelkeznek. A lány később csupán egy egyszerű nevelőnek jelentkezett a rezidenciára, de hamar az ölébe csöppent a leendő árvaház vezetése annak minden gondjával-bajával. Azóta is bizonyított. A munkája, a kedvessége, ahogy a gyerekekkel bánik, a profizmusa, miként a jelent és a jövőt tervezgeti, a nem várt szituációkban hozott döntései mind azt bizonyítják, hogy ő a legalkalmasabb a feladatra. Ezért is bízik meg benne annyira, hogy talán kis túlzással még az életét is a kezébe merné adni. Hálás érte, amiért most itt van. A tekintetéből áradó melegség valamelyest megnyugtatja, de nem kerüli el a figyelmét a szempárban rejtőző, vészjósló csillogás sem, ami jelzi mégis, hogy valami baj van.
Nem terel semmit, hisz azt sem tudja még, miről van szó, de az ablakot muszáj kinyitnia, különben megfullad. Intath váratlan megjelenése miatt az emlékképek árvízként árasztják el az elméjét, szíve szaporán kezd verni, úgy érzi, majd szétrobban a feszültségtől. Ha nem nyitná ki az ablakot, még talán el is ájulna a rátörni akaró pánik hatására, és még csak nem is sejti, hogy a férfi szemében mennyire más képet fest a szenvedése. Még tartja magát.
A hátborzongató zöldekbe néz épp, mikor elhangzik a kérdés. Először nem érti. Nem tudja, hova tenni, mert tényleg nem erre számított, de még mielőtt válaszolna, tekintete kérdően Mai-ra vándorol. Mi történhetett? A fél-elf lány iránt érzett bizalma engedi végül arra következtetni, hogy Intath egyszerűen csak megjelent ezzel a kérdéssel, Mai pedig rögtön hozzá vezette. Helyes.*
- Az eltűnt bátyám tulajdonából került hozzám. Még mielőtt a városi tanács rátette volna a kezét. *Válaszolja meg a kérdést ő is egyszerűen, bár hangjában fájdalommal, mikor Aleimord-ot kell említenie. A történet részleteit nem fejti ki, úgy gondolja, hogy még ennyi magyarázattal sem tartozik egy egyszerű orvosnak a családja tulajdonával, és annak ügyeivel kapcsolatban.
Tekintete újra Mai-ra szegeződik. Most már úgy gondolja, hogy ezzel a kérdéssel nem is lett volna szükséges, hogy elé kísérje a férfit. Bizonyára neki sem mondta el előre, hogy miről lesz szó…*
*Mai-t meglehetősen hamar a bizalmába fogadta. Már akkor, mikor a templomban véletlenül egymásba botlottak, és megtudta, hogy hasonló múlttal és gyökerekkel rendelkeznek. A lány később csupán egy egyszerű nevelőnek jelentkezett a rezidenciára, de hamar az ölébe csöppent a leendő árvaház vezetése annak minden gondjával-bajával. Azóta is bizonyított. A munkája, a kedvessége, ahogy a gyerekekkel bánik, a profizmusa, miként a jelent és a jövőt tervezgeti, a nem várt szituációkban hozott döntései mind azt bizonyítják, hogy ő a legalkalmasabb a feladatra. Ezért is bízik meg benne annyira, hogy talán kis túlzással még az életét is a kezébe merné adni. Hálás érte, amiért most itt van. A tekintetéből áradó melegség valamelyest megnyugtatja, de nem kerüli el a figyelmét a szempárban rejtőző, vészjósló csillogás sem, ami jelzi mégis, hogy valami baj van.
Nem terel semmit, hisz azt sem tudja még, miről van szó, de az ablakot muszáj kinyitnia, különben megfullad. Intath váratlan megjelenése miatt az emlékképek árvízként árasztják el az elméjét, szíve szaporán kezd verni, úgy érzi, majd szétrobban a feszültségtől. Ha nem nyitná ki az ablakot, még talán el is ájulna a rátörni akaró pánik hatására, és még csak nem is sejti, hogy a férfi szemében mennyire más képet fest a szenvedése. Még tartja magát.
A hátborzongató zöldekbe néz épp, mikor elhangzik a kérdés. Először nem érti. Nem tudja, hova tenni, mert tényleg nem erre számított, de még mielőtt válaszolna, tekintete kérdően Mai-ra vándorol. Mi történhetett? A fél-elf lány iránt érzett bizalma engedi végül arra következtetni, hogy Intath egyszerűen csak megjelent ezzel a kérdéssel, Mai pedig rögtön hozzá vezette. Helyes.*
- Az eltűnt bátyám tulajdonából került hozzám. Még mielőtt a városi tanács rátette volna a kezét. *Válaszolja meg a kérdést ő is egyszerűen, bár hangjában fájdalommal, mikor Aleimord-ot kell említenie. A történet részleteit nem fejti ki, úgy gondolja, hogy még ennyi magyarázattal sem tartozik egy egyszerű orvosnak a családja tulajdonával, és annak ügyeivel kapcsolatban.
Tekintete újra Mai-ra szegeződik. Most már úgy gondolja, hogy ezzel a kérdéssel nem is lett volna szükséges, hogy elé kísérje a férfit. Bizonyára neki sem mondta el előre, hogy miről lesz szó…*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 23:00:12
Üzenet elküldve: 2025-01-01 23:00:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Kezd úrrá lenni rajta az az édes izgatottság, ami akkor éri el, amikor valami megoldani való dolog vár rá. Pedig ez még csak nem is az ő harca. Legalábbis ez a része nem. Nem is lesz olyan ostoba, hogy feleslegesen beszéljen. Ahogy elhalad Alenia mellett, kapóra jön, hogy Intath éppen előre engedi és így mögé kerül, hiszen így rá tud nézni a nőre, kissé bátorítóan. Csak egyetlen pislantás, amibe túl sok minden belefér. Csak az kaphat ilyet, aki e mellé megérti, hogy talán nincs minden rendben. Ha nem is azonnal, de hamar rá fog jönni a miértjére. A fagyos szemek tudnak melegséget üzenni, ahogy a szilárd vonásokat meghazudtoló szelíd hang is, még ha valótlan is az üzenet, hogy itt van neki védőbástyaként. Nem vezérli rosszindulat, de neki most egy a lényeg. A ház.
Figyeli Alenia útját. Kinyitni az ablakot ebben a hidegben? Érthető. Egyetértene a Dokival is, hogy miért tárta ki a másik szőke, de tudna még mit hozzátenni a gondolathoz. Szeret figyelni, nem csak beszélni. Ez az ő terepe. Minden egyes haloványan megmozduló izmot követni fog Alenia arcán, s még csak észre sem fogja venni. Persze a Doki sincs kihagyva a szemlélésből, csupán ő más miatt érdekes. Nem húzódik igazán háttérbe, de teret ad a kettősnek. Elgondolkodott egyetlen másodpercig azon, hogy kettesben hagyja őket, de hamar arra jut, hogy kell ide. Nem azért, mert olyan rettentő fontos a csendje, s hogy ő is elfoglaljon némi helyet a szobából. Ez a ház az élete. És ha ő fogja igazgatni, akkor van köze ahhoz, hogy kié a tulajdonjog. Vagy azzal mi fog történni. Vele mi fog történni.
Nem teketóriázik sokáig a férfi. Imádja ezt. Olyan hideg, hogy befagyna a kandallótűz is, ha lobogna. *
*Kezd úrrá lenni rajta az az édes izgatottság, ami akkor éri el, amikor valami megoldani való dolog vár rá. Pedig ez még csak nem is az ő harca. Legalábbis ez a része nem. Nem is lesz olyan ostoba, hogy feleslegesen beszéljen. Ahogy elhalad Alenia mellett, kapóra jön, hogy Intath éppen előre engedi és így mögé kerül, hiszen így rá tud nézni a nőre, kissé bátorítóan. Csak egyetlen pislantás, amibe túl sok minden belefér. Csak az kaphat ilyet, aki e mellé megérti, hogy talán nincs minden rendben. Ha nem is azonnal, de hamar rá fog jönni a miértjére. A fagyos szemek tudnak melegséget üzenni, ahogy a szilárd vonásokat meghazudtoló szelíd hang is, még ha valótlan is az üzenet, hogy itt van neki védőbástyaként. Nem vezérli rosszindulat, de neki most egy a lényeg. A ház.
Figyeli Alenia útját. Kinyitni az ablakot ebben a hidegben? Érthető. Egyetértene a Dokival is, hogy miért tárta ki a másik szőke, de tudna még mit hozzátenni a gondolathoz. Szeret figyelni, nem csak beszélni. Ez az ő terepe. Minden egyes haloványan megmozduló izmot követni fog Alenia arcán, s még csak észre sem fogja venni. Persze a Doki sincs kihagyva a szemlélésből, csupán ő más miatt érdekes. Nem húzódik igazán háttérbe, de teret ad a kettősnek. Elgondolkodott egyetlen másodpercig azon, hogy kettesben hagyja őket, de hamar arra jut, hogy kell ide. Nem azért, mert olyan rettentő fontos a csendje, s hogy ő is elfoglaljon némi helyet a szobából. Ez a ház az élete. És ha ő fogja igazgatni, akkor van köze ahhoz, hogy kié a tulajdonjog. Vagy azzal mi fog történni. Vele mi fog történni.
Nem teketóriázik sokáig a férfi. Imádja ezt. Olyan hideg, hogy befagyna a kandallótűz is, ha lobogna. *
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 22:23:43
Üzenet elküldve: 2025-01-01 22:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ez valóban nem a megfelelő pillanat arra, hogy udvariaskodjanak. A téma se engedi meg. "Kegyed semmibe kívánja venni Luninari-t és ki akarja használni az ő naivitását? Ez kérem ellenemre van." A férfiben fortyogó érzések nem ilyen formában kívánnak kitörni belőle. Viszont visszafogja magát. Lángolásának aminek a félvér többször is volt szemtanúja, néha elszenvedője is volt a helyét, most a fagyosság és a ridegség vette át. Nem is hangzik el most felesleges szó a nő pedig hamar beljebb invitálja őket. Előre engedi a félvért és mögötte lépked be. Gyorsan végignéz a szobán, majd a zöldek visszatérnek a nőre, aki az ablakhoz lép. Nincs kellemetlen levegő. Terel és kerüli a pillantását. Olcsó trükk. Így nem is láthatja ahogy Luninari említésére még inkább összehúzódnak azok a zöldek. Másképp talán nem is viselte volna el ha nem az ő kérdéseivel kezdik. Egyből a lényegre is tér.*
-Erről a házról. Hogy került vissza a te tulajdonodba Luninari-tól és Laurentitia-tól?
*Eljött a magyarázat ideje. Egyre közelebb kerülnek ahhoz a ponthoz mikor eljutnak a vádaskodás, fenyegetés vagy legjobb esetben félreértés kiderülése miatti feloldódáshoz. Utóbbiban reménykedni mondjuk elég naiv gondolat lenne.*
*Ez valóban nem a megfelelő pillanat arra, hogy udvariaskodjanak. A téma se engedi meg. "Kegyed semmibe kívánja venni Luninari-t és ki akarja használni az ő naivitását? Ez kérem ellenemre van." A férfiben fortyogó érzések nem ilyen formában kívánnak kitörni belőle. Viszont visszafogja magát. Lángolásának aminek a félvér többször is volt szemtanúja, néha elszenvedője is volt a helyét, most a fagyosság és a ridegség vette át. Nem is hangzik el most felesleges szó a nő pedig hamar beljebb invitálja őket. Előre engedi a félvért és mögötte lépked be. Gyorsan végignéz a szobán, majd a zöldek visszatérnek a nőre, aki az ablakhoz lép. Nincs kellemetlen levegő. Terel és kerüli a pillantását. Olcsó trükk. Így nem is láthatja ahogy Luninari említésére még inkább összehúzódnak azok a zöldek. Másképp talán nem is viselte volna el ha nem az ő kérdéseivel kezdik. Egyből a lényegre is tér.*
-Erről a házról. Hogy került vissza a te tulajdonodba Luninari-tól és Laurentitia-tól?
*Eljött a magyarázat ideje. Egyre közelebb kerülnek ahhoz a ponthoz mikor eljutnak a vádaskodás, fenyegetés vagy legjobb esetben félreértés kiderülése miatti feloldódáshoz. Utóbbiban reménykedni mondjuk elég naiv gondolat lenne.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:43:00
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:43:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egész jó kedvvel nyit ajtót, de amint megpillantja az őt vizslató, jéghideg szempárt, úgy érzi, hogy körülöttük is megfagy a levegő. Mintha a tél betört volna odakintről, pedig még csak ki sem nyitotta az ablakot. Ezek után szüksége lesz rá, mert valamiért már most úgy érzi, hogy nem kap elég levegőt. Ott állnak az ajtaja előtt ketten, s míg Mai szelíd hangja némileg megnyugtatja, Intath rövid, egyhangú válaszától hangyák ezrei kezdenek futkosni a hátán.*
- Nos, azt én is. *Nem itt, és nem most számított rá, hogy felteheti a kérdéseit egykori orvosának, de az istennő útjai kifürkészhetetlenek. Ha Eeyr úgy döntött, hogy ennek ma jött el az ideje, akkor neki alá kell vetnie magát a felsőbbrendű akaratnak.*
- Gyertek be! *mondja, miközben magában eldöntötte, hogy valószínűleg semmi szükség nem lesz a túlzott udvariaskodásra. Beengedi mindkettejüket a szobába, maga mögött becsukja az ajtót, de nem áll meg ott, hanem az erkélyhez indul, hogy a hideg ellenére kinyissa a rozoga ajtót. Így. Most már lesz idebent elég levegő.*
- Már fel akartalak keresni téged Intath. Luninari-val egy ideje tervezünk Szarvasligetbe utazni emiatt, de mindig közbejött valami. Nekem is vannak hozzád kérdéseim, de ezt szerintem sejtetted. Mindenesetre kezdjük a tiéddel. Miről szeretnél velem beszélni?
*Ahogy kimondja barátnője nevét, eszébe jut Luninari kérésére. Az, hogy mikor megtörténik a találkozás közte és Intath között, ott szeretne vele lenni. Most még sincs itt, de nem tehet róla egyikük sem. Amennyire várta ezt a találkozót, annyira váratlanul került sor rá. De nem is baj, ez most róla és Intath-ról szól, számára egyelőre most Mai jelenléte is mellékes.
Az erkély felől visszafordul, újra közelebb lépdel, és megpróbálja tartani a szemkontaktust a férfivel, még akkor is, ha valamiért most tényleg úgy érzi, ha a zöldekbe néz, akkor Sa'Tereth fagyos poklában találja magát. Nem így emlékezett a múltból az orvosra.*
*Egész jó kedvvel nyit ajtót, de amint megpillantja az őt vizslató, jéghideg szempárt, úgy érzi, hogy körülöttük is megfagy a levegő. Mintha a tél betört volna odakintről, pedig még csak ki sem nyitotta az ablakot. Ezek után szüksége lesz rá, mert valamiért már most úgy érzi, hogy nem kap elég levegőt. Ott állnak az ajtaja előtt ketten, s míg Mai szelíd hangja némileg megnyugtatja, Intath rövid, egyhangú válaszától hangyák ezrei kezdenek futkosni a hátán.*
- Nos, azt én is. *Nem itt, és nem most számított rá, hogy felteheti a kérdéseit egykori orvosának, de az istennő útjai kifürkészhetetlenek. Ha Eeyr úgy döntött, hogy ennek ma jött el az ideje, akkor neki alá kell vetnie magát a felsőbbrendű akaratnak.*
- Gyertek be! *mondja, miközben magában eldöntötte, hogy valószínűleg semmi szükség nem lesz a túlzott udvariaskodásra. Beengedi mindkettejüket a szobába, maga mögött becsukja az ajtót, de nem áll meg ott, hanem az erkélyhez indul, hogy a hideg ellenére kinyissa a rozoga ajtót. Így. Most már lesz idebent elég levegő.*
- Már fel akartalak keresni téged Intath. Luninari-val egy ideje tervezünk Szarvasligetbe utazni emiatt, de mindig közbejött valami. Nekem is vannak hozzád kérdéseim, de ezt szerintem sejtetted. Mindenesetre kezdjük a tiéddel. Miről szeretnél velem beszélni?
*Ahogy kimondja barátnője nevét, eszébe jut Luninari kérésére. Az, hogy mikor megtörténik a találkozás közte és Intath között, ott szeretne vele lenni. Most még sincs itt, de nem tehet róla egyikük sem. Amennyire várta ezt a találkozót, annyira váratlanul került sor rá. De nem is baj, ez most róla és Intath-ról szól, számára egyelőre most Mai jelenléte is mellékes.
Az erkély felől visszafordul, újra közelebb lépdel, és megpróbálja tartani a szemkontaktust a férfivel, még akkor is, ha valamiért most tényleg úgy érzi, ha a zöldekbe néz, akkor Sa'Tereth fagyos poklában találja magát. Nem így emlékezett a múltból az orvosra.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 20:34:22
Üzenet elküldve: 2025-01-01 20:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem szokott sűrűn félni. Még akkor sem, amikor egészséges volna. Amíg a folyosókon járnak, mégis eluralkodik rajta valami, de hamar lenyeli a torkába szökő gombócot. Felesleges érzés, bár van veszítenivalója, a mellette sétáló szőke azt akarja, amit ő. Megfelelő kezekben a házat. Ketten akarják ezt, csak kissé máshogy és más módszerekkel. De ha egy a cél, akkor ketten sokkal többek, mint egyedül, pedig úgy sem lenne hiba semmiben. Saját magát nyugtatja meg egy pillanat alatt. Nem legyőzhetetlen, de jó.
A kopogása határozott, hagyja neki a másik. Így jobb, s bár nem jelentette be előre a jöttüket, legalább nem tépte fel az ajtót, ezzel őt is rossz helyzetbe hozva. Talán sokat megtud most ő is. Nem akar feltétlenül beleszólni semmibe, amibe nem muszáj, ez a rész most nem az övé. Neki máskor és máshogyan kell tündökölnie, de aztán bármi megtörténhet.
A vonásai bár megkeményedtek, a hangja nem. Neki az a reggel már igencsak elmúlt, több fért ebbe a délelőttbe, mint máskor, bár meg sem tudná mondani az időt. ~A gyerekekre ki vigyáz, ha neki most van reggel? Remélem, hogy Luni ott van velük.~ *
- Alenia. *Biccent, s kékjeiben láthatja a nő, hogy most nem lesz alkalmas megbeszélniük azt, amit azonnal elkezdett volna rázúdítani. A maga módján Mai is képes parancsolgatni, de néha a hideg rázza attól, amit hátrahagyott, de itt visszaköszön rá. De még nincs oka előre feltételezni semmit, még bármerre mozdulhat a mérleg. Amit hallott a Dokitól, az az ő oldala, s bár akaratán kívül felé húz mindene, most nem lehet ostoba. A ház a fontos, nem más.
Hamar elterelődik Alenia figyelme, ahogy meglátja a fajtársát. Mai lélektükrei most színtelen néznek a Doki-ra, de a szíve mégis hevesebben dobog attól, ahogy amaz megváltozik a helyzetben. A hidegség a kedvenc páncélja. Őrajta látni… de majd elmélkedik, ha itt az ideje. Hogy a formális bemutatás teljesen felesleges, az biztos. Nincs itt szükség bájolgásra, s a levegőben nem is érződik annak a veszélye, hogy kisujj eltartva teázgatnak majd aranyozott csészéből. Az egyértelműt kerülgetve lehelik egymásra a szavakat, neki már hidegnek tűnik a levegő, szinte látja az ajkakon kiszökő párát. Valamiért várakozással teli. Imádja a nehéz helyzeteket, tagadhatatlan, s bármennyire a forró ölelésben szeretett volna maradni, most ez érdekesebb.*
- Szeretne néhány szót váltani veled. *Szólal meg mégis szelíden, mindennek dacára. Felesleges körök, de valahogy el kell kezdeni. * - Jobb volna nem a folyosón.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.01 20:37:17
*Nem szokott sűrűn félni. Még akkor sem, amikor egészséges volna. Amíg a folyosókon járnak, mégis eluralkodik rajta valami, de hamar lenyeli a torkába szökő gombócot. Felesleges érzés, bár van veszítenivalója, a mellette sétáló szőke azt akarja, amit ő. Megfelelő kezekben a házat. Ketten akarják ezt, csak kissé máshogy és más módszerekkel. De ha egy a cél, akkor ketten sokkal többek, mint egyedül, pedig úgy sem lenne hiba semmiben. Saját magát nyugtatja meg egy pillanat alatt. Nem legyőzhetetlen, de jó.
A kopogása határozott, hagyja neki a másik. Így jobb, s bár nem jelentette be előre a jöttüket, legalább nem tépte fel az ajtót, ezzel őt is rossz helyzetbe hozva. Talán sokat megtud most ő is. Nem akar feltétlenül beleszólni semmibe, amibe nem muszáj, ez a rész most nem az övé. Neki máskor és máshogyan kell tündökölnie, de aztán bármi megtörténhet.
A vonásai bár megkeményedtek, a hangja nem. Neki az a reggel már igencsak elmúlt, több fért ebbe a délelőttbe, mint máskor, bár meg sem tudná mondani az időt. ~A gyerekekre ki vigyáz, ha neki most van reggel? Remélem, hogy Luni ott van velük.~ *
- Alenia. *Biccent, s kékjeiben láthatja a nő, hogy most nem lesz alkalmas megbeszélniük azt, amit azonnal elkezdett volna rázúdítani. A maga módján Mai is képes parancsolgatni, de néha a hideg rázza attól, amit hátrahagyott, de itt visszaköszön rá. De még nincs oka előre feltételezni semmit, még bármerre mozdulhat a mérleg. Amit hallott a Dokitól, az az ő oldala, s bár akaratán kívül felé húz mindene, most nem lehet ostoba. A ház a fontos, nem más.
Hamar elterelődik Alenia figyelme, ahogy meglátja a fajtársát. Mai lélektükrei most színtelen néznek a Doki-ra, de a szíve mégis hevesebben dobog attól, ahogy amaz megváltozik a helyzetben. A hidegség a kedvenc páncélja. Őrajta látni… de majd elmélkedik, ha itt az ideje. Hogy a formális bemutatás teljesen felesleges, az biztos. Nincs itt szükség bájolgásra, s a levegőben nem is érződik annak a veszélye, hogy kisujj eltartva teázgatnak majd aranyozott csészéből. Az egyértelműt kerülgetve lehelik egymásra a szavakat, neki már hidegnek tűnik a levegő, szinte látja az ajkakon kiszökő párát. Valamiért várakozással teli. Imádja a nehéz helyzeteket, tagadhatatlan, s bármennyire a forró ölelésben szeretett volna maradni, most ez érdekesebb.*
- Szeretne néhány szót váltani veled. *Szólal meg mégis szelíden, mindennek dacára. Felesleges körök, de valahogy el kell kezdeni. * - Jobb volna nem a folyosón.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.01 20:37:17
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 19:48:43
Üzenet elküldve: 2025-01-01 19:48:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Megbeszélték amit meg kellett. Zsebre dugott kézzel követi a másikat a folyosókon. Persze tisztában van azzal is, hogy a félvér mit kaphat azért ha bejelentés nélkül viszi őt oda, de ő maga is tisztában lehetett vele, hogy milyen választ fog kapni. Az is eszébe juthatott, hogy ha nem ajánlja fel akkor is így fog történni. Vagy ki tudja mi fog a férfi eszébe jutni. A vonások elmélyülnek, a zöldekbe pedig hűvösség férkőzik. Nincs sok hangulata neki se ehhez, de muszáj lesz rendet tennie ha már így kicsúszott a lányok kezéből a helyzet. Majd megérkeznek ahhoz a bizonyos ajtóhoz. A félvér bekopog. Neki nagyobb kedve lenne rárúgni a kisasszonyra és azzal megadni a tárgyalásuknak az alaphangulatot, de nem teszi meg. Ismét elfogja az undor. Mint előző nap mikor itt volt ebben a házban. Az ajtó nyílik és ott is van akihez jöttek. Aleimord húga személyesen. A hiányossága szembeötlő, de elsőre a szemeiben és a vonásain nem látszik, hogy a lelkén milyen nyomot hagyott. Parancsoláshoz szokott hangnem egy porcelánbabától akinek annyi dolga van csak, hogy szép legyen. Az a pofi nem változott azóta, hogy utoljára látta. Talán kevésbé mocskos. A férfi rezzenéstelen, rideg tekintettel néz rá. Aki, mikor észreveszi őt akkor olyan reakciót kap tőle amit várt. Mi fog következni, egy pofon? Sipítozás? Rettegés? Bár nem mutatja, de meglepi az ahogy összeszedte a másik magát. Úgy néz ki hagytak nyomot a kisasszonyban a lázadás során történtek. Hangja száraz miközben tömören válaszol.*
-Futólag.
*Ezek a kékek másképp látják őt mint annak idején. És főleg másként mint a félvér kékjei. Ez most nem a kedves doktor úr. Azok a zöldek fagyosan marnak a másikba.*
*Megbeszélték amit meg kellett. Zsebre dugott kézzel követi a másikat a folyosókon. Persze tisztában van azzal is, hogy a félvér mit kaphat azért ha bejelentés nélkül viszi őt oda, de ő maga is tisztában lehetett vele, hogy milyen választ fog kapni. Az is eszébe juthatott, hogy ha nem ajánlja fel akkor is így fog történni. Vagy ki tudja mi fog a férfi eszébe jutni. A vonások elmélyülnek, a zöldekbe pedig hűvösség férkőzik. Nincs sok hangulata neki se ehhez, de muszáj lesz rendet tennie ha már így kicsúszott a lányok kezéből a helyzet. Majd megérkeznek ahhoz a bizonyos ajtóhoz. A félvér bekopog. Neki nagyobb kedve lenne rárúgni a kisasszonyra és azzal megadni a tárgyalásuknak az alaphangulatot, de nem teszi meg. Ismét elfogja az undor. Mint előző nap mikor itt volt ebben a házban. Az ajtó nyílik és ott is van akihez jöttek. Aleimord húga személyesen. A hiányossága szembeötlő, de elsőre a szemeiben és a vonásain nem látszik, hogy a lelkén milyen nyomot hagyott. Parancsoláshoz szokott hangnem egy porcelánbabától akinek annyi dolga van csak, hogy szép legyen. Az a pofi nem változott azóta, hogy utoljára látta. Talán kevésbé mocskos. A férfi rezzenéstelen, rideg tekintettel néz rá. Aki, mikor észreveszi őt akkor olyan reakciót kap tőle amit várt. Mi fog következni, egy pofon? Sipítozás? Rettegés? Bár nem mutatja, de meglepi az ahogy összeszedte a másik magát. Úgy néz ki hagytak nyomot a kisasszonyban a lázadás során történtek. Hangja száraz miközben tömören válaszol.*
-Futólag.
*Ezek a kékek másképp látják őt mint annak idején. És főleg másként mint a félvér kékjei. Ez most nem a kedves doktor úr. Azok a zöldek fagyosan marnak a másikba.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:54:17
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egy ideje már ébren van, de még azzal van elfoglalva, hogy az Orthus-tól kapott pipereasztal előtt tökéletesítse a frizuráját, ami egy karral, ha nem is kétszer annyi, de több időt vesz igénybe, mint kettővel. Már épp végez vele, mikor meghallja ajtaján a halk kopogást. Nem gondolkozik rajta, hogy ki lehet az, csak feláll, és ajtót nyit.*
- Á, Mai! Jó reggelt! Örülök, hogy visszajöttél. Már épp keresni akartalak, van néhány dolog, amiről beszélnünk kell. *Zúdítja is rögtön a terveit a lány nyakába, de elakad a szava, mikor a társaságában megpillantja a szőke elfet. Emlékek törnek rá hirtelen. Képek arról, ahogy ez a férfi látja el a sebet a levágott ujja helyén. Ahogy arról beszélnek, hogy nem lesz semmi baj, nem fogja elveszíteni a karját. Aztán már csak halvány, homályos emlékképeket lát arról, ahogy érzi, hogy lábait elhagyja az erő, és már alig van eszméleténél. Egy pillanatra még azt is érzi, ahogy a hideg asztalra fektetik, de aztán… megszűnik minden. A következő, amire emlékszik, hogy bátyjával ordibál gyűlölettől fűtve, majd rohan. Messzire, minél messzebbre. Megrázza a fejét, és igyekszik összeszedni a gondolatait. Végül határozottan néz fel az elfre.*
- Önnek is jó reggelt! Jól sejtem, hogy ismerjük egymást? *Nem akar felesleges játszmákba bonyolódni, ez egyértelműen ő. Intath, az orvos, akinek az életét köszönheti, még ha nagy árat is fizetett érte. Vajon mit keres itt? Luninari-t? Torkában gombóc, elméjében kérdések hada gyülekezik, hogy mindet feltegye, de egyelőre uralkodik magán.*
*Egy ideje már ébren van, de még azzal van elfoglalva, hogy az Orthus-tól kapott pipereasztal előtt tökéletesítse a frizuráját, ami egy karral, ha nem is kétszer annyi, de több időt vesz igénybe, mint kettővel. Már épp végez vele, mikor meghallja ajtaján a halk kopogást. Nem gondolkozik rajta, hogy ki lehet az, csak feláll, és ajtót nyit.*
- Á, Mai! Jó reggelt! Örülök, hogy visszajöttél. Már épp keresni akartalak, van néhány dolog, amiről beszélnünk kell. *Zúdítja is rögtön a terveit a lány nyakába, de elakad a szava, mikor a társaságában megpillantja a szőke elfet. Emlékek törnek rá hirtelen. Képek arról, ahogy ez a férfi látja el a sebet a levágott ujja helyén. Ahogy arról beszélnek, hogy nem lesz semmi baj, nem fogja elveszíteni a karját. Aztán már csak halvány, homályos emlékképeket lát arról, ahogy érzi, hogy lábait elhagyja az erő, és már alig van eszméleténél. Egy pillanatra még azt is érzi, ahogy a hideg asztalra fektetik, de aztán… megszűnik minden. A következő, amire emlékszik, hogy bátyjával ordibál gyűlölettől fűtve, majd rohan. Messzire, minél messzebbre. Megrázza a fejét, és igyekszik összeszedni a gondolatait. Végül határozottan néz fel az elfre.*
- Önnek is jó reggelt! Jól sejtem, hogy ismerjük egymást? *Nem akar felesleges játszmákba bonyolódni, ez egyértelműen ő. Intath, az orvos, akinek az életét köszönheti, még ha nagy árat is fizetett érte. Vajon mit keres itt? Luninari-t? Torkában gombóc, elméjében kérdések hada gyülekezik, hogy mindet feltegye, de egyelőre uralkodik magán.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:21:20
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:21:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Valahol sejtette, hogy ez lesz a válasz. Már nem engedi meg a vonásainak, hogy árulkodóak legyenek. Túl kell ezen esni, aztán pedig remélhetőleg nem rossz emlékkel lezárni ezt a találkozást. Azt sajnálná, ha nem egy csókkal végződne, de ilyenkor bármi megtörténhet, mert hiába tudja jól az elf, hogy ő maga mit akar, Mai-nak csak sejtései vannak róla. Addig igen kár is bármin gondolkodnia, amíg meg nem történik a kis csevej. Látszólag nyugodt a férfi, de Mai is az látszólag, belül mégis előre rosszul van attól, amit hallani fog. Vagy talán attól van rosszul, hogy nem evett, és azt a semmit legalább ötször dolgozta le?
Jobb lenne, ha mindenki szépen menne a dolgára, ő pedig elintézné ezt a házat. Még veszekedés sem kellene hozzá, de a vér az vér. Azt nehéz visszafogni. Talán egy egészen kicsit hergeli is, hogy láthatja a másikat dominálni, de még inkább csak eltekintene ettől az egésztől. Viszont talán neki is jól fog jönni az, ami most történik majd. Még mindig előny lehet számára, ha Alenia egy kicsit megijed. Nincs neki szüksége ilyen problémás házra… jobb lesz az az új csinos kúria. *
- Menjünk fel hozzá.
*Indul el előre, s a lépcsőn felérve meg sem állna már Nia szobájáig. Azért rátörni akkor sem ildomos, épp elég meglepetés lesz, ha ajtót nyit. Persze Int dönt, ahogy dönt. Mai bekopog, ha nem előzik meg.*
*Valahol sejtette, hogy ez lesz a válasz. Már nem engedi meg a vonásainak, hogy árulkodóak legyenek. Túl kell ezen esni, aztán pedig remélhetőleg nem rossz emlékkel lezárni ezt a találkozást. Azt sajnálná, ha nem egy csókkal végződne, de ilyenkor bármi megtörténhet, mert hiába tudja jól az elf, hogy ő maga mit akar, Mai-nak csak sejtései vannak róla. Addig igen kár is bármin gondolkodnia, amíg meg nem történik a kis csevej. Látszólag nyugodt a férfi, de Mai is az látszólag, belül mégis előre rosszul van attól, amit hallani fog. Vagy talán attól van rosszul, hogy nem evett, és azt a semmit legalább ötször dolgozta le?
Jobb lenne, ha mindenki szépen menne a dolgára, ő pedig elintézné ezt a házat. Még veszekedés sem kellene hozzá, de a vér az vér. Azt nehéz visszafogni. Talán egy egészen kicsit hergeli is, hogy láthatja a másikat dominálni, de még inkább csak eltekintene ettől az egésztől. Viszont talán neki is jól fog jönni az, ami most történik majd. Még mindig előny lehet számára, ha Alenia egy kicsit megijed. Nincs neki szüksége ilyen problémás házra… jobb lesz az az új csinos kúria. *
- Menjünk fel hozzá.
*Indul el előre, s a lépcsőn felérve meg sem állna már Nia szobájáig. Azért rátörni akkor sem ildomos, épp elég meglepetés lesz, ha ajtót nyit. Persze Int dönt, ahogy dönt. Mai bekopog, ha nem előzik meg.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:51:03
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:51:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Akárhogy nézett ki, még előző nap se egy pofonnal köszöntötte volna a szőkét. Még ha az meg is érdemelné. Az pedig, hogy a férfi hevességén mennyit tompított egy másfél napnyi hentergés néha ivással, nézelődéssel és növénygyűjtéssel megszakítva az majd kiderül. Most mindenesetre nyugodtnak tűnik. Ahogy fekszik, nézi a plafont és néha a fésülködő kisasszony fenekét. A pipája hiányzik. Majd mire a lány végez addigra ő is kész lesz. Ismét nadrágban. Egy fésülködés rá is ráférne. Egy váltásruha is, de, azt majd otthon. A kapott kérdésen nem gondolkozik.*
-Menjünk hozzá!
*A meglepetés ereje felbecsülhetetlen. Mikor valaki nem tudja rendezni a vonásait és a gondolatait se. Ő viszont pontosan tudja mit akar. Ezt az előnyt nem dobná el magától.*
*Akárhogy nézett ki, még előző nap se egy pofonnal köszöntötte volna a szőkét. Még ha az meg is érdemelné. Az pedig, hogy a férfi hevességén mennyit tompított egy másfél napnyi hentergés néha ivással, nézelődéssel és növénygyűjtéssel megszakítva az majd kiderül. Most mindenesetre nyugodtnak tűnik. Ahogy fekszik, nézi a plafont és néha a fésülködő kisasszony fenekét. A pipája hiányzik. Majd mire a lány végez addigra ő is kész lesz. Ismét nadrágban. Egy fésülködés rá is ráférne. Egy váltásruha is, de, azt majd otthon. A kapott kérdésen nem gondolkozik.*
-Menjünk hozzá!
*A meglepetés ereje felbecsülhetetlen. Mikor valaki nem tudja rendezni a vonásait és a gondolatait se. Ő viszont pontosan tudja mit akar. Ezt az előnyt nem dobná el magától.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:35:50
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Talán a Doki már elfelejtette, hogy egy nappal ezelőtt, pontosan ebben a szobában milyen hévvel és haraggal beszélt Mai-nak. Akkor éppen semmi nem érdekelte a másikat, de neki elég élénk az elméjében a kép erről, így joggal hiheti, hogy képes kicsit többre is a férfi, mint néhány keresetlen szóval illetni Aleniá-t. Persze azt nem képzeli ő sem, hogy fegyvert rántana, bár az a Pegazusban is megtörtént. Talán csillapodtak a kedélyek, lehet, hogy nem volt az se baj, hogy nem azonnal eresztette rá a nőre, hanem elraboltatta inkább magát. Vannak helyzetek, amikre nem való az azonnali reagálás, még ha akkor jó ötletnek is tűnik. Így már a félvér sem tart olyan rettentően attól, hogy baj lesz. Kicsit ismerkedhettek így közben, lehet tudni legalább némileg, hogy kitől mit lehet várni, vagy mire lehet számítani. De ettől még fontos neki a saját munkahelye, s az is, hogy a zöldszeműnek ne legyen baja, sőt; ide is jöhessen, amikor éppen ahhoz van kedve. Nem mintha nem lenne már egy artheniori kuckó, ahová elvonulhatnak.
Hiányzik a bőréről a másik érintése, szinte azonnal, ahogy elér a ruhájáig és elkezdi nézegetni, hogy hordható állapotban van-e. Semmi baja. De még félreteszi, hogy az újra kócos haját megfésülje és ismét felfrissítse magát, egy egészen kicsit. Nem bánja, hogy addig sem takarja az anyag, legalább van, ami lefoglalhatja az elfet is, amíg heverészik. Nem váratja sokáig. Hamar végez, s egy leheletnyi illatos olajat is ken a hegyes kis füle mögé. A zöldekbe néz.*
- Édes, a meglepetés erejével élnél, vagy szólhatok neki, hogy beszélni akarsz vele?
*Nem bírja ki természetesen, hogy szavai közben ne simítson végig a férfin. Nem tudja melyik a jobb, vagy rosszabb. Próbálja nem elűzni a saját jókedvét, de nincs ínyére az, ami következik, akárhogy is dönt. A széttúrt ágyra pillant. Nekik ott kellene lenniük, mezítelenül. *
*Talán a Doki már elfelejtette, hogy egy nappal ezelőtt, pontosan ebben a szobában milyen hévvel és haraggal beszélt Mai-nak. Akkor éppen semmi nem érdekelte a másikat, de neki elég élénk az elméjében a kép erről, így joggal hiheti, hogy képes kicsit többre is a férfi, mint néhány keresetlen szóval illetni Aleniá-t. Persze azt nem képzeli ő sem, hogy fegyvert rántana, bár az a Pegazusban is megtörtént. Talán csillapodtak a kedélyek, lehet, hogy nem volt az se baj, hogy nem azonnal eresztette rá a nőre, hanem elraboltatta inkább magát. Vannak helyzetek, amikre nem való az azonnali reagálás, még ha akkor jó ötletnek is tűnik. Így már a félvér sem tart olyan rettentően attól, hogy baj lesz. Kicsit ismerkedhettek így közben, lehet tudni legalább némileg, hogy kitől mit lehet várni, vagy mire lehet számítani. De ettől még fontos neki a saját munkahelye, s az is, hogy a zöldszeműnek ne legyen baja, sőt; ide is jöhessen, amikor éppen ahhoz van kedve. Nem mintha nem lenne már egy artheniori kuckó, ahová elvonulhatnak.
Hiányzik a bőréről a másik érintése, szinte azonnal, ahogy elér a ruhájáig és elkezdi nézegetni, hogy hordható állapotban van-e. Semmi baja. De még félreteszi, hogy az újra kócos haját megfésülje és ismét felfrissítse magát, egy egészen kicsit. Nem bánja, hogy addig sem takarja az anyag, legalább van, ami lefoglalhatja az elfet is, amíg heverészik. Nem váratja sokáig. Hamar végez, s egy leheletnyi illatos olajat is ken a hegyes kis füle mögé. A zöldekbe néz.*
- Édes, a meglepetés erejével élnél, vagy szólhatok neki, hogy beszélni akarsz vele?
*Nem bírja ki természetesen, hogy szavai közben ne simítson végig a férfin. Nem tudja melyik a jobb, vagy rosszabb. Próbálja nem elűzni a saját jókedvét, de nincs ínyére az, ami következik, akárhogy is dönt. A széttúrt ágyra pillant. Nekik ott kellene lenniük, mezítelenül. *
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:13:13
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*Szikra hiába mondja, hogy nem sírt, mert látta. Ugyan csak a jeleit, nem pedig az éppen patakokban folyó könnyeket, de akkor is. És most, hogy közbeszólt, már le is esik neki a tantusz, hogy talán nem kellett volna elmondania ezt az apró részletet. Minden elszántsága mellett vet egy bűnbánó pillantást a kislányra, majd meghallgatja a nagylány nem neki szóló intelmét, aztán folytatja. Nem is olyan nehéz mondatokat formálni, ha már belekezdett. Csak az elején volt olyan suta, de megbocsátható a helyzet, hiszen minden új neki. Még a tea is az asztalon, amibe végre beleiszik, amikor a többiek beszélnek, nem pedig ő. Mintha kezdhetne megnyugodni. Még csak igazi leteremtés sem volt, mert ez semmiség. Pedig veszekedtek már vele, de még hogy! De igaza lehetett a kis elfnek, mert itt mindenki kedves. El sem tudja képzelni, hogy hogyan történhetett meg, hogy megütött valakit Szikra, mert ő pedig mindenki másnál sokkal kedvesebb. Olyasmit hallani, hogy valaki büszke rá, az pedig igazán jó kedvet csinál neki. Aztán elhangzik a legjobb: maradhat. Fellélegezne, ha nem szorult volna belé a levegő is, így az egy picit várat magára, de aztán megszólal.*
- Köszönöm Alenia, nem fog többet előfordulni. És köszönöm, hogy maradhatok.
*Még vendéget is hozhatna, ha lenne, akit idecsábítana. Persze olyan sok barátja nincs, egyedül jobb szeret lenni, az ikreket pedig a világért sem hozná ide. Még nem igazán fogta fel a súlyát annak, hogy minden éjjel lesz egy kényelmes meleg ágya. Csak azzal a Mai-val ne kellene beszélgetnie holnap, mert biztosan ő is majd elkezd kérdezősködni. Alenia szerencsére nem faggatózik arról, hogy igazából miért is nincs hol laknia. Nem így képzelte azokat, akik gyerekekre vigyáznak, de örül neki, ha nem kell tovább beszélnie. Szikrával akar foglalkozni. Akivel maradhatnak egy szobában! Szinte hihetetlen. Felhörpinti az italát, mert elhangzott, hogy akkor mehetnek játszani. Ő pedig nem akar tovább itt ücsörögni. Ha tényleg szélnek ereszti őket, akkor ő nem fog ellenkezni, de nem ám. *
*Szikra hiába mondja, hogy nem sírt, mert látta. Ugyan csak a jeleit, nem pedig az éppen patakokban folyó könnyeket, de akkor is. És most, hogy közbeszólt, már le is esik neki a tantusz, hogy talán nem kellett volna elmondania ezt az apró részletet. Minden elszántsága mellett vet egy bűnbánó pillantást a kislányra, majd meghallgatja a nagylány nem neki szóló intelmét, aztán folytatja. Nem is olyan nehéz mondatokat formálni, ha már belekezdett. Csak az elején volt olyan suta, de megbocsátható a helyzet, hiszen minden új neki. Még a tea is az asztalon, amibe végre beleiszik, amikor a többiek beszélnek, nem pedig ő. Mintha kezdhetne megnyugodni. Még csak igazi leteremtés sem volt, mert ez semmiség. Pedig veszekedtek már vele, de még hogy! De igaza lehetett a kis elfnek, mert itt mindenki kedves. El sem tudja képzelni, hogy hogyan történhetett meg, hogy megütött valakit Szikra, mert ő pedig mindenki másnál sokkal kedvesebb. Olyasmit hallani, hogy valaki büszke rá, az pedig igazán jó kedvet csinál neki. Aztán elhangzik a legjobb: maradhat. Fellélegezne, ha nem szorult volna belé a levegő is, így az egy picit várat magára, de aztán megszólal.*
- Köszönöm Alenia, nem fog többet előfordulni. És köszönöm, hogy maradhatok.
*Még vendéget is hozhatna, ha lenne, akit idecsábítana. Persze olyan sok barátja nincs, egyedül jobb szeret lenni, az ikreket pedig a világért sem hozná ide. Még nem igazán fogta fel a súlyát annak, hogy minden éjjel lesz egy kényelmes meleg ágya. Csak azzal a Mai-val ne kellene beszélgetnie holnap, mert biztosan ő is majd elkezd kérdezősködni. Alenia szerencsére nem faggatózik arról, hogy igazából miért is nincs hol laknia. Nem így képzelte azokat, akik gyerekekre vigyáznak, de örül neki, ha nem kell tovább beszélnie. Szikrával akar foglalkozni. Akivel maradhatnak egy szobában! Szinte hihetetlen. Felhörpinti az italát, mert elhangzott, hogy akkor mehetnek játszani. Ő pedig nem akar tovább itt ücsörögni. Ha tényleg szélnek ereszti őket, akkor ő nem fog ellenkezni, de nem ám. *
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 15:51:59
Üzenet elküldve: 2025-01-01 15:51:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1505
OOC üzenetek: 247
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A láng már nem lobog. Nem akarja az egész szobát elégetni. Talán izzó parázsnak lehet még nevezni, azt ami kettejük közt maradt. Azokat a cirógatásokat és a csókokat. Ez az, ami számít. Mikor minden olyan egyszerű. Ruhák, rangok, különböző vélekedések nélkül csak tisztán és pőrén élvezik egymás társaságát. Nem véletlen, hogy nehéz kiszakadni ebből. De mégis csak visszatér közéjük az a gonosz valóság. A szőkével és ezzel a rezidenciával előtérben. Mosolya kedves hisz tényleg elég buta gondolat, azt képzelni, hogy fegyvert ragad a Sayqueves ellen vagy pofonokkal próbálja, azt meggyőzni. Amúgy se szeret nőket megütni. Csak akkor szokta megtenni mikor tényleg megérdemlik vagy szükséges. Amit a kékekben lát tetszik neki. Mikor a félvér eltávolodik tőle egy utolsót még végigsimít annak a hátán, majd heverészik kicsit még azon az ágyon. Kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy őt is elfogta megint a fáradtság. Szerencse, hogy az öltözéssel hamarabb megvan, mint a másik. Ráér elkezdenie akkor mikor a félvér már viszonylag elkészült. Akkor elteszi az eltenni valót, majd becsatolja és begombolja a becsatolni és begombolni valókat és már készen is áll.*
*A láng már nem lobog. Nem akarja az egész szobát elégetni. Talán izzó parázsnak lehet még nevezni, azt ami kettejük közt maradt. Azokat a cirógatásokat és a csókokat. Ez az, ami számít. Mikor minden olyan egyszerű. Ruhák, rangok, különböző vélekedések nélkül csak tisztán és pőrén élvezik egymás társaságát. Nem véletlen, hogy nehéz kiszakadni ebből. De mégis csak visszatér közéjük az a gonosz valóság. A szőkével és ezzel a rezidenciával előtérben. Mosolya kedves hisz tényleg elég buta gondolat, azt képzelni, hogy fegyvert ragad a Sayqueves ellen vagy pofonokkal próbálja, azt meggyőzni. Amúgy se szeret nőket megütni. Csak akkor szokta megtenni mikor tényleg megérdemlik vagy szükséges. Amit a kékekben lát tetszik neki. Mikor a félvér eltávolodik tőle egy utolsót még végigsimít annak a hátán, majd heverészik kicsit még azon az ágyon. Kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy őt is elfogta megint a fáradtság. Szerencse, hogy az öltözéssel hamarabb megvan, mint a másik. Ráér elkezdenie akkor mikor a félvér már viszonylag elkészült. Akkor elteszi az eltenni valót, majd becsatolja és begombolja a becsatolni és begombolni valókat és már készen is áll.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 22:10:00
Üzenet elküldve: 2024-12-31 22:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*A konyhában egyáltalán nem érzi magát otthon, ez tény. Ha Luninari nem készített volna teát, akkor az is biztos, hogy most senki nem inna semmilyet. Már az is nagy eredmény, hogy ki tudott vele szolgálni mindenkit anélkül, hogy eltört volna az egyik bögre, vagy mellé öntötte volna a teát.
Végül ő is leül az asztalhoz a két gyermek társaságában, és felteszi a kérdéseit. Igyekszik még mindig nem vádolni szegényeket semmi rosszal, de valahogy olyan irányba kell terelnie a beszélgetést, hogy megértesse velük, szó nélkül elmenni, és nem szólni róla, hogy nem egyedül jött vissza, az nincs rendben.
Trylnor kezd szabadkozásba először, rögtön a kis társa védelmére kelve. Alenia el is mosolyodik, aranyosnak tartja a fiú viselkedését, de nem szól közbe. Most, hogy végre beszél, hagyja, hadd mondja végig a történetet.*
- Szikra! Hadd mondja el! Aztán majd te is mondhatod, de nem illik más szavába vágni. *Nem emeli fel a hangját most sem, lágyan, de határozottan próbálja udvariasságra nevelni a lányt, mikor közbeszól Trylnor mondandójába a saját igazságát bizonygatva arról, hogy nem is sírt.*
- Folytasd, kérlek! *Figyelme újra Trylnor-é, aki elmondja, hogy az ikreket kereste, akikről Alenia nem tudja biztosan eldönteni, hogy az ő ikreikről van szó, vagy másokról, de úgy dönt, hogy ezt majd később tisztázza vele. Most hallgatja, ahogy kiderül, hogy a fiú meg akarta vigasztalni a szomorú kislányt, így barátkoztak össze. Milyen aranyos. Nem hibáztatja őt azért, mert Szikra nem ért haza időben, ennek ellenére értékeli, hogy Trylnor már ilyen fiatalon is mer felelősséget vállalni.
Miután ő befejezte a mondandóját, Szikrára pillant, aki a saját, hevesebb kis természetével hozzáteszi a maga verzióját a történethez. Megtudja, hogy ő is rosszul érezte magát, amiért Gab-et bántotta, tehát tudta, hogy rosszat csinált. A magyarázatot hallva, amiért elszökött, elködösül a tekintete. Vajon mi foroghat szegény lány fejében? Rosszul hangzik, és úgy dönt, holnap, mikor Mai visszatér, megkérdezi őt, hogy tud-e már Szikra ezen problémájáról. Neki csak ítéletet kell hoznia a két kis vádlott esetében most, hogy már ismeri az egész történetet.*
- Értem. Nos, Trylnor, igazán kedves tőled, hogy megvigasztaltad Szikrát, büszke vagyok rád. Azonban az is igaz, hogy nem szabad sokáig kint maradnotok. Ha kint vagytok, mindig sötétedés előtt haza kell érni. Illetve, bármi is az oka, fontos, hogy mindig szóljatok róla, ha elmentek! Rendben, kisasszony? *sandít Szikrára.* Trylnor, természetesen itt maradhatsz velünk, cserébe, Szikra, te kérj bocsánatot Gab-tól, ha még nem tetted meg, és ígérjétek meg, hogy ezentúl mindig rögtön szóltok valakinek, ha vendéget hoztok a házba! Megegyeztünk? *Ennyi a kérése, se több, se kevesebb. Lágyan elmosolyodik, jelezve a párosnak, hogy nincs semmi baj, nem lesz több vallatás, sem szidás.*
- Holnap, ha Mai megérkezik, elmondom majd neki, hogy van egy új lakónk, és beszélek vele a problémádról is, Szikra. Ma egyelőre még nyugodtan aludjatok egy szobában, a többit meg majd Mai eldönti. Igyátok meg a teát, aztán mehettek játszani! *Részéről ezzel lezártnak is tekinti az ügyet, reméli, hogy sikerült a tőle telhető legjobban megoldania.*
*A konyhában egyáltalán nem érzi magát otthon, ez tény. Ha Luninari nem készített volna teát, akkor az is biztos, hogy most senki nem inna semmilyet. Már az is nagy eredmény, hogy ki tudott vele szolgálni mindenkit anélkül, hogy eltört volna az egyik bögre, vagy mellé öntötte volna a teát.
Végül ő is leül az asztalhoz a két gyermek társaságában, és felteszi a kérdéseit. Igyekszik még mindig nem vádolni szegényeket semmi rosszal, de valahogy olyan irányba kell terelnie a beszélgetést, hogy megértesse velük, szó nélkül elmenni, és nem szólni róla, hogy nem egyedül jött vissza, az nincs rendben.
Trylnor kezd szabadkozásba először, rögtön a kis társa védelmére kelve. Alenia el is mosolyodik, aranyosnak tartja a fiú viselkedését, de nem szól közbe. Most, hogy végre beszél, hagyja, hadd mondja végig a történetet.*
- Szikra! Hadd mondja el! Aztán majd te is mondhatod, de nem illik más szavába vágni. *Nem emeli fel a hangját most sem, lágyan, de határozottan próbálja udvariasságra nevelni a lányt, mikor közbeszól Trylnor mondandójába a saját igazságát bizonygatva arról, hogy nem is sírt.*
- Folytasd, kérlek! *Figyelme újra Trylnor-é, aki elmondja, hogy az ikreket kereste, akikről Alenia nem tudja biztosan eldönteni, hogy az ő ikreikről van szó, vagy másokról, de úgy dönt, hogy ezt majd később tisztázza vele. Most hallgatja, ahogy kiderül, hogy a fiú meg akarta vigasztalni a szomorú kislányt, így barátkoztak össze. Milyen aranyos. Nem hibáztatja őt azért, mert Szikra nem ért haza időben, ennek ellenére értékeli, hogy Trylnor már ilyen fiatalon is mer felelősséget vállalni.
Miután ő befejezte a mondandóját, Szikrára pillant, aki a saját, hevesebb kis természetével hozzáteszi a maga verzióját a történethez. Megtudja, hogy ő is rosszul érezte magát, amiért Gab-et bántotta, tehát tudta, hogy rosszat csinált. A magyarázatot hallva, amiért elszökött, elködösül a tekintete. Vajon mi foroghat szegény lány fejében? Rosszul hangzik, és úgy dönt, holnap, mikor Mai visszatér, megkérdezi őt, hogy tud-e már Szikra ezen problémájáról. Neki csak ítéletet kell hoznia a két kis vádlott esetében most, hogy már ismeri az egész történetet.*
- Értem. Nos, Trylnor, igazán kedves tőled, hogy megvigasztaltad Szikrát, büszke vagyok rád. Azonban az is igaz, hogy nem szabad sokáig kint maradnotok. Ha kint vagytok, mindig sötétedés előtt haza kell érni. Illetve, bármi is az oka, fontos, hogy mindig szóljatok róla, ha elmentek! Rendben, kisasszony? *sandít Szikrára.* Trylnor, természetesen itt maradhatsz velünk, cserébe, Szikra, te kérj bocsánatot Gab-tól, ha még nem tetted meg, és ígérjétek meg, hogy ezentúl mindig rögtön szóltok valakinek, ha vendéget hoztok a házba! Megegyeztünk? *Ennyi a kérése, se több, se kevesebb. Lágyan elmosolyodik, jelezve a párosnak, hogy nincs semmi baj, nem lesz több vallatás, sem szidás.*
- Holnap, ha Mai megérkezik, elmondom majd neki, hogy van egy új lakónk, és beszélek vele a problémádról is, Szikra. Ma egyelőre még nyugodtan aludjatok egy szobában, a többit meg majd Mai eldönti. Igyátok meg a teát, aztán mehettek játszani! *Részéről ezzel lezártnak is tekinti az ügyet, reméli, hogy sikerült a tőle telhető legjobban megoldania.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 14:06:45
Üzenet elküldve: 2024-12-31 14:06:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Feleslegesnek tartja a cipőt és ezt a hercehurcát azzal, hogy a talpuk fázna vagy belelépnének valamibe. Aki ehhez már hozzá van szokva, szinte már alig érzi meg az ilyesmit. Persze egy nagyobb szög biztosan nem kellemes, de aki figyel arra hova lép az esetek többségében nem okoz bajt. Az állatok az erdőben sem hordanak cipőt, neki miért kellene? Mondjuk ez talpán meg is látszódik. Talán majd egyszer visszanyeri puhaságát, ha végre hozzászokik a kisasszonyi élethez.
De a parancs az parancs, Mai engedelmességre intené, szóval követi Alenie szavait.
Szavai kedves fogadtatás éri, és érkezik is a fejsimogatás, amit egy elégedett büszke mosollyal tűr el arcán. Végignézi, ahogy Alenie kifordul az ajtaján. Utána pedig tekintete a kérdező Trylnorra fordul, válaszára pedig csak kedvesen bólogat. Abba viszont nincs ideje belekezdeni, hogy amíg rossz fát nem tesz a tűzre. Őt már teremtették le párszor, egy két, kisebb nagyobb csínytevésért. Mint Alaver megtréfálása a tűzrakóhellyel, vagy Deres házával. De hát olyan mókás volt hallgatni, azt az vicces ízes szitok szavakat.
Ekkor vissza is ér Alenia, és egy pár zoknival kínálja Trylnort. Ha Alenia még nem is, de ő látja az arcán az a fájdalmas fintort. Pontosan az ilyen miatt nem szereti a lábbeliket, néha olyan kényelmetlen. Bár ha egy olyat kapna ő is, amit az ő lábára illik, lehet nem tartaná annyira ördögtől valónak.
Trylnor együtt követi Aleniát vissza a konyhába, ahol helyet foglal a fiú mellett. Szemével követi Alenia mozdulatait, és egy jót mosolyog azon, ahogy a nő hasonlóan mint Mai, végig nézi az összes szekrényt mielőtt megtalálja azt amit keresett. De így is hamar eléjük kerül a tea. Amihez közel hajolva nagyot szimatol, és egy elégedett sóhaj hagyja el ajkait. Meg kell lesnie majd egyszer Lunit, mégis mit kavar össze benne a teafüvekkel, mert az övé mindig olyan finom illatú. És tényleg nem olyan mint Maié, ami sokszor fura illatú.
De ahogy gondolta, nem tart soká mire a felnőtt faggatózásba kezd. Az ilyesmire Grael figyelmeztette, a felnőttek mindent tudni akarnak, főleg gyerekektől. Azóta sem tudja igazán, kire hallgasson ilyen helyzetben. Maira, vagy Graelra. Maiban tudja bízhat és neki mindent elmondhat. De vajon Alenianak is? Nincs sok ideje gondolkodni, Trylnornak egyből megered a nyelve. Tekintete pedig vándorol, hol a barátjára, hol Aleniara. Mikor meghallja, hogy Trylnor azt állítja sírt mikor rátalált felszólal.*
- Nem is! Vagyis akkor már.
*Teszi hozzá, mert való igaz, könnyekkel küszködve szaladt el tegnapi nap folyamán a Rezidenciáról, de a dombon már csak szomorkásan ücsörgött. Na jó a szemei még vörösek lehettek de nem sírt akkor már! Azt nem engedi senkinek, hogy úgy lássák.*
-Nem Trylnor, én jöttem el innen. Nem tartottál fel.
*Fordul a fiú felé, hogy megmagyarázza a helyzetet. Nem akarja, hogy úgy érezze, ő itt hibás. Hiszen ő nem tartotta fel egyáltalán. Ha nem talál rá, lehet vissza sem jött volna, legalább is nem ilyen hamar.Majd Aleniara szegezi tekintetét.*
-Eljöttem tegnap mert.
*Harapja el a szavait, és elgondolkozik mit is mondjon Aleniának. Hiszen letagadni nem tudja, hogy megütötte bottal az idősebbik árvát amikor az játszani hívta rosszabb pillanatában, az ütésnek a helye biztosan látszódni fog néhány napig. De legalább a gyerekek nem fogják kérdezgetni, egy ideig afelől játszani akarna velük.*
-Mert bántottam a Gabet. És nem akartam itt lenni, csendet akartam itt.
*Mutat fel ismét fejére, annak a rossz álomnak az emléke most ismét fellebben szeme előtt, ez pedig látszódik arcán. A mosoly, és a határozottság teljesen elvész, és egy baljóslatú aggodalom tűnik fel arcán. Tanácstalan, mert azóta sem tudja eldönteni, hogy ez egy álom vagy egy emlék lehet.*
-De az igaz, hogy nem akartam senkit sem felébreszteni amikor visszaértem Trylnoral. Reggel akartam Maihoz vinni. Mert szeretném, hogy maradjon velünk.
*Talán ha az a határozottság ismét visszatér a tekintetébe, amíg Trylnorról van szó. De a kétségbeesettség az arcáról képtelen megszűnni, ahogy az álom továbbra is ott lebeg elméjében.*
*Feleslegesnek tartja a cipőt és ezt a hercehurcát azzal, hogy a talpuk fázna vagy belelépnének valamibe. Aki ehhez már hozzá van szokva, szinte már alig érzi meg az ilyesmit. Persze egy nagyobb szög biztosan nem kellemes, de aki figyel arra hova lép az esetek többségében nem okoz bajt. Az állatok az erdőben sem hordanak cipőt, neki miért kellene? Mondjuk ez talpán meg is látszódik. Talán majd egyszer visszanyeri puhaságát, ha végre hozzászokik a kisasszonyi élethez.
De a parancs az parancs, Mai engedelmességre intené, szóval követi Alenie szavait.
Szavai kedves fogadtatás éri, és érkezik is a fejsimogatás, amit egy elégedett büszke mosollyal tűr el arcán. Végignézi, ahogy Alenie kifordul az ajtaján. Utána pedig tekintete a kérdező Trylnorra fordul, válaszára pedig csak kedvesen bólogat. Abba viszont nincs ideje belekezdeni, hogy amíg rossz fát nem tesz a tűzre. Őt már teremtették le párszor, egy két, kisebb nagyobb csínytevésért. Mint Alaver megtréfálása a tűzrakóhellyel, vagy Deres házával. De hát olyan mókás volt hallgatni, azt az vicces ízes szitok szavakat.
Ekkor vissza is ér Alenia, és egy pár zoknival kínálja Trylnort. Ha Alenia még nem is, de ő látja az arcán az a fájdalmas fintort. Pontosan az ilyen miatt nem szereti a lábbeliket, néha olyan kényelmetlen. Bár ha egy olyat kapna ő is, amit az ő lábára illik, lehet nem tartaná annyira ördögtől valónak.
Trylnor együtt követi Aleniát vissza a konyhába, ahol helyet foglal a fiú mellett. Szemével követi Alenia mozdulatait, és egy jót mosolyog azon, ahogy a nő hasonlóan mint Mai, végig nézi az összes szekrényt mielőtt megtalálja azt amit keresett. De így is hamar eléjük kerül a tea. Amihez közel hajolva nagyot szimatol, és egy elégedett sóhaj hagyja el ajkait. Meg kell lesnie majd egyszer Lunit, mégis mit kavar össze benne a teafüvekkel, mert az övé mindig olyan finom illatú. És tényleg nem olyan mint Maié, ami sokszor fura illatú.
De ahogy gondolta, nem tart soká mire a felnőtt faggatózásba kezd. Az ilyesmire Grael figyelmeztette, a felnőttek mindent tudni akarnak, főleg gyerekektől. Azóta sem tudja igazán, kire hallgasson ilyen helyzetben. Maira, vagy Graelra. Maiban tudja bízhat és neki mindent elmondhat. De vajon Alenianak is? Nincs sok ideje gondolkodni, Trylnornak egyből megered a nyelve. Tekintete pedig vándorol, hol a barátjára, hol Aleniara. Mikor meghallja, hogy Trylnor azt állítja sírt mikor rátalált felszólal.*
- Nem is! Vagyis akkor már.
*Teszi hozzá, mert való igaz, könnyekkel küszködve szaladt el tegnapi nap folyamán a Rezidenciáról, de a dombon már csak szomorkásan ücsörgött. Na jó a szemei még vörösek lehettek de nem sírt akkor már! Azt nem engedi senkinek, hogy úgy lássák.*
-Nem Trylnor, én jöttem el innen. Nem tartottál fel.
*Fordul a fiú felé, hogy megmagyarázza a helyzetet. Nem akarja, hogy úgy érezze, ő itt hibás. Hiszen ő nem tartotta fel egyáltalán. Ha nem talál rá, lehet vissza sem jött volna, legalább is nem ilyen hamar.Majd Aleniara szegezi tekintetét.*
-Eljöttem tegnap mert.
*Harapja el a szavait, és elgondolkozik mit is mondjon Aleniának. Hiszen letagadni nem tudja, hogy megütötte bottal az idősebbik árvát amikor az játszani hívta rosszabb pillanatában, az ütésnek a helye biztosan látszódni fog néhány napig. De legalább a gyerekek nem fogják kérdezgetni, egy ideig afelől játszani akarna velük.*
-Mert bántottam a Gabet. És nem akartam itt lenni, csendet akartam itt.
*Mutat fel ismét fejére, annak a rossz álomnak az emléke most ismét fellebben szeme előtt, ez pedig látszódik arcán. A mosoly, és a határozottság teljesen elvész, és egy baljóslatú aggodalom tűnik fel arcán. Tanácstalan, mert azóta sem tudja eldönteni, hogy ez egy álom vagy egy emlék lehet.*
-De az igaz, hogy nem akartam senkit sem felébreszteni amikor visszaértem Trylnoral. Reggel akartam Maihoz vinni. Mert szeretném, hogy maradjon velünk.
*Talán ha az a határozottság ismét visszatér a tekintetébe, amíg Trylnorról van szó. De a kétségbeesettség az arcáról képtelen megszűnni, ahogy az álom továbbra is ott lebeg elméjében.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 13:48:33
Üzenet elküldve: 2024-12-31 13:48:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 964
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ahogy a másik játszik a hátán a körmeivel, élvezettel engedi bele magát. Olyan jó érzés. Most még fokozottabbak az érzékek, a hideg is jólesően rázza ki az érintés nyomán és hiába érte el mindkettőjüket a gyönyör, most még élvezi ezt a csodálatos utóhatást, amikor minden kétszer olyan érzéki. Mint egy doromboló macska bújik a szőkéhez a kényeztetésért. De persze ő maga is ugyanezt teszi, ajkai bejárják a másik bőrét, igaz már nem olyan hévvel, mint néhány perce. Szerinte is jól áll. Igazi trónja van. Pont hozzá illik, mintha neki szánták volna. Bár mulattatja a kép két trónról, ahonnan ketten igazgatnak. Nem árvákat, hanem mindent, amit akarnak. Egymáson mégis jobb. Nehezen is kecmereg ki belőle, még egy kicsikét kiélvezné azt a buborékot, amiben vannak.
Hiába komolyodik a téma, Mai most elveszett ebben a varázsvilágban és amíg fel nem ébred, addig az elf a legjobb. Mindenben. Szívesen segít neki majd a háttérből, akkor is, ha amaz tudni sem fog róla, egyszerűen csak egyszer bejelenti neki, hogy sikerült. Igazából nem tudja, milyen kimenetelre számít a férfi. De ha kissé ráijeszt Alieniá-ra, akkor tökéletesen kijárja neki az utat, hogy aztán egy jól átgondolt beszélgetés után megszerezze, amit akar. Kicsit a férfi miatt, kicsit maga miatt, de legfőképpen a gyerekek miatt és azokért, akik létre akarták hozni ezt az intézményt. A nemesek szeszélyeit ismeri. Most árvaház, de ha gondolnak egyet, akkor egy tollvonással törlik el az egészet és csinálnak belőle mást. És még tálalni is úgy tudják, hogy igazából a város érdekei miatt történt az egész. Kissé beharapja alsó ajkát, ahogy gondolkozik, majd már szórakozottabban simít bele a szőke tincsek közé. De a mosolya árulkodó. Teljesen oda van jelen pillanatban a másikért.*
- Persze, hogy elbírsz vele.
*Vissza kellene fognia magát, mert úgy néz rá, mint valami hősre. Pedig csúnya vége lesz ennek. Bár a szemeinek csillogása valószínűleg akkor sem fog máshogy hatni.
Végül leszáll a másikról, s megállapítja, hogy igen ingatag a talaj. Nem ártott volna enni azon a pár szem gyümölcsön kívül mást is. Kissé sápadtnak hat már, ahogy elmúlt róla a hevesség utáni pír, de nem számít. A ruhájáért nyúl, hogy megnézze meggyűrődött-e annyira, hogy másikat kelljen választania.*
*Ahogy a másik játszik a hátán a körmeivel, élvezettel engedi bele magát. Olyan jó érzés. Most még fokozottabbak az érzékek, a hideg is jólesően rázza ki az érintés nyomán és hiába érte el mindkettőjüket a gyönyör, most még élvezi ezt a csodálatos utóhatást, amikor minden kétszer olyan érzéki. Mint egy doromboló macska bújik a szőkéhez a kényeztetésért. De persze ő maga is ugyanezt teszi, ajkai bejárják a másik bőrét, igaz már nem olyan hévvel, mint néhány perce. Szerinte is jól áll. Igazi trónja van. Pont hozzá illik, mintha neki szánták volna. Bár mulattatja a kép két trónról, ahonnan ketten igazgatnak. Nem árvákat, hanem mindent, amit akarnak. Egymáson mégis jobb. Nehezen is kecmereg ki belőle, még egy kicsikét kiélvezné azt a buborékot, amiben vannak.
Hiába komolyodik a téma, Mai most elveszett ebben a varázsvilágban és amíg fel nem ébred, addig az elf a legjobb. Mindenben. Szívesen segít neki majd a háttérből, akkor is, ha amaz tudni sem fog róla, egyszerűen csak egyszer bejelenti neki, hogy sikerült. Igazából nem tudja, milyen kimenetelre számít a férfi. De ha kissé ráijeszt Alieniá-ra, akkor tökéletesen kijárja neki az utat, hogy aztán egy jól átgondolt beszélgetés után megszerezze, amit akar. Kicsit a férfi miatt, kicsit maga miatt, de legfőképpen a gyerekek miatt és azokért, akik létre akarták hozni ezt az intézményt. A nemesek szeszélyeit ismeri. Most árvaház, de ha gondolnak egyet, akkor egy tollvonással törlik el az egészet és csinálnak belőle mást. És még tálalni is úgy tudják, hogy igazából a város érdekei miatt történt az egész. Kissé beharapja alsó ajkát, ahogy gondolkozik, majd már szórakozottabban simít bele a szőke tincsek közé. De a mosolya árulkodó. Teljesen oda van jelen pillanatban a másikért.*
- Persze, hogy elbírsz vele.
*Vissza kellene fognia magát, mert úgy néz rá, mint valami hősre. Pedig csúnya vége lesz ennek. Bár a szemeinek csillogása valószínűleg akkor sem fog máshogy hatni.
Végül leszáll a másikról, s megállapítja, hogy igen ingatag a talaj. Nem ártott volna enni azon a pár szem gyümölcsön kívül mást is. Kissé sápadtnak hat már, ahogy elmúlt róla a hevesség utáni pír, de nem számít. A ruhájáért nyúl, hogy megnézze meggyűrődött-e annyira, hogy másikat kelljen választania.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 12:43:18
Üzenet elküldve: 2024-12-31 12:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*Kedves ez a nő. Nem akarhat rosszat ő sem, biztos nem azért jegyzi meg, hogy kell rá cipő, - ami van neki - mert rosszat akar. De nem olyan könnyű helyzet ez. Olyan új most minden, hogy még az elkallódott szegeket a földön is új bútornak látja, vagy kincsnek. Pedig rossz volt ilyesmibe beletenyerelni, vagy lépni a műhelyekben, de most egészen más minden. Vele van Szikra és úgy tűnik, hogy nem fogják innen elzavarni, s még csak fel sem tud ocsúdni, már kap is egy zoknit a kezébe.
Persze, mikor Alenia eltűnik arra a rövid időre, Tryl Szikrára néz és nehezen bár, de megszólal.*
- Itt mindenki ilyen kedves? Még csak le sem teremtettek a cipőért.
*Rázza meg a fejét, de nem sokat tudnak beszélgetni, mert az elf nő már vissza is ér, rajta pedig igen hamar lesz egy puha meleg zokni. Meg is köszöni egy nagy mosollyal. Csak az a baj, hogy hiába meleg, ha elveszi a helyet az amúgy is szűkös lábbeliből. Nem fog szót emelni érte, így is hálásnak kell lennie, de azért egy halvány fájdalmas fintor végigsuhan az arcán. De hamar hozzászokik az érzethez, s már vidámabban megy le a két hosszúéletű után a lépcsőn, persze igen közel a kisebbhez. Már kezd oldódni, de még kelleni fog egy kis idő.
Amikor már előtte van a tea, még nem nyúl hozzá, csak figyeli. Egy ideje kevés alkalma volt élvezni bárki gondoskodását is. Most már érzi magában az erőt is, hogy hallassa a hangját. Persze a másik gyerekre néz többet Alenia, de úgy dönt, hogy ideje neki is olyan határozottnak lennie, mint Szikrának. Nem lehet, hogy itt ül, mint egy kis szerencsétlen. *
- Nem akart rosszat! *Hiába mondja, hogy nem fog haragudni, mindenki ezt mondja, aztán a végén mégis. És ha itt balhét kell elvinni, az ő lesz, mert ő a betolakodó, na meg az erősebb is. Ez ugyan nem látszik, de szeretné hinni.*
- Kerestem az ikreket, de ott ült a dombjukon sírva én pedig odamentem, hogy megkérdezzem mi a baj. Aztán elvittem magammal az álomfűzhöz, hogy jobb kedve legyen, aztán kacsázni a folyóhoz, és este lett. Miattam nem jött időben haza és aztán nem akart felkelteni senkit, hogy megkérdezze, hogy aludhatok-e itt, mert… nem nagyon van hol aludnom. Vagyis lenne, a kovács biztos befogadna éjszakára a műhelyébe. Nem akart rosszat tényleg.
*A barnák úgy keresik Alenia szemeit, mintha csak feltett szándéka lenne megvédeni a kislányt, miközben már majd elérzékenyül attól, hogy talán, mert bevallotta, hogy miatta késett el, majd tényleg elküldik melegebb éghajlatra. De befogja a kis száját és hagyja, hogy Szikra is hozzátegye a magáét.*
*Kedves ez a nő. Nem akarhat rosszat ő sem, biztos nem azért jegyzi meg, hogy kell rá cipő, - ami van neki - mert rosszat akar. De nem olyan könnyű helyzet ez. Olyan új most minden, hogy még az elkallódott szegeket a földön is új bútornak látja, vagy kincsnek. Pedig rossz volt ilyesmibe beletenyerelni, vagy lépni a műhelyekben, de most egészen más minden. Vele van Szikra és úgy tűnik, hogy nem fogják innen elzavarni, s még csak fel sem tud ocsúdni, már kap is egy zoknit a kezébe.
Persze, mikor Alenia eltűnik arra a rövid időre, Tryl Szikrára néz és nehezen bár, de megszólal.*
- Itt mindenki ilyen kedves? Még csak le sem teremtettek a cipőért.
*Rázza meg a fejét, de nem sokat tudnak beszélgetni, mert az elf nő már vissza is ér, rajta pedig igen hamar lesz egy puha meleg zokni. Meg is köszöni egy nagy mosollyal. Csak az a baj, hogy hiába meleg, ha elveszi a helyet az amúgy is szűkös lábbeliből. Nem fog szót emelni érte, így is hálásnak kell lennie, de azért egy halvány fájdalmas fintor végigsuhan az arcán. De hamar hozzászokik az érzethez, s már vidámabban megy le a két hosszúéletű után a lépcsőn, persze igen közel a kisebbhez. Már kezd oldódni, de még kelleni fog egy kis idő.
Amikor már előtte van a tea, még nem nyúl hozzá, csak figyeli. Egy ideje kevés alkalma volt élvezni bárki gondoskodását is. Most már érzi magában az erőt is, hogy hallassa a hangját. Persze a másik gyerekre néz többet Alenia, de úgy dönt, hogy ideje neki is olyan határozottnak lennie, mint Szikrának. Nem lehet, hogy itt ül, mint egy kis szerencsétlen. *
- Nem akart rosszat! *Hiába mondja, hogy nem fog haragudni, mindenki ezt mondja, aztán a végén mégis. És ha itt balhét kell elvinni, az ő lesz, mert ő a betolakodó, na meg az erősebb is. Ez ugyan nem látszik, de szeretné hinni.*
- Kerestem az ikreket, de ott ült a dombjukon sírva én pedig odamentem, hogy megkérdezzem mi a baj. Aztán elvittem magammal az álomfűzhöz, hogy jobb kedve legyen, aztán kacsázni a folyóhoz, és este lett. Miattam nem jött időben haza és aztán nem akart felkelteni senkit, hogy megkérdezze, hogy aludhatok-e itt, mert… nem nagyon van hol aludnom. Vagyis lenne, a kovács biztos befogadna éjszakára a műhelyébe. Nem akart rosszat tényleg.
*A barnák úgy keresik Alenia szemeit, mintha csak feltett szándéka lenne megvédeni a kislányt, miközben már majd elérzékenyül attól, hogy talán, mert bevallotta, hogy miatta késett el, majd tényleg elküldik melegebb éghajlatra. De befogja a kis száját és hagyja, hogy Szikra is hozzátegye a magáét.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:28:02
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:28:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Nem Alenia lesz az a felnőtt, akitől tartania kell a gyerekeknek. Egyáltalán nem ért hozzájuk úgy, mint Mai, még csak azt sem veszi észre, hogy a kis Szikra mennyire erőlködik, hogy bátor és határozott maradjon, abba sem gondol bele, hogy a kérdése esetleg rosszul eshet Trylnor-nak, de az biztos, hogy szántszándékkal bántani nem szeretné őket. Az épségükre is igyekszik vigyázni, kivéve persze akkor, mikor nem is tűnik fel neki, hogy az egyik rosszcsont kilógott, éjszaka pedig másodmagával settenkedett vissza. Mindenesetre a cipő pont az épségük miatt fontos, még akkor is, ha nem szeretik, mert mondjuk kevésbé érzik benne szabadnak magukat. Muszáj megszokniuk.*
- Jól van, rendben *bólint mosolyogva Trylnor válaszára, de a szíve majd megszakad, mikor meglátja a koszos-kopott felsőt. Természetesen, rögtön felmerül benne a kérdés, hogy akkor ami most visel, az honnan van, de Szikrától hamar érkezik is a válasz.*
- Á, értem. Jól tetted, nagyon ügyes vagy, Szikra! *megsimogatja a fejecskéjét.* De várjatok egy cseppet, adok én neked még valamit, Trylnor! *Egy rövid időre eltűnik, majd vissza is tér egy pár puha, meleg zoknival, amit egyelőre Gab holmijai közül vett ki. A másik kisfiúnak így is marad még zoknija, de így legalább mindenkinek lesz. Aztán, majd ha Mai visszajön, megoldja a vásárlást, hogy mindenkinek legyen mindene, Luninari meg majd a mosást.*
- Tessék, vedd ezt fel! *nyújtja a kisfiú felé a zoknit.* Ebben nem fog fázni a lábad. Itt bent sincs ám mindig olyan meleg, hogy kellemes legyen nélküle.
*Közben mindkét csemete lábára kerül cipő is, szerencsére különösebb noszogatás nélkül. Szikra arcán is csak egy apró, durcás mosolyt kap el, mikor felveszi, és igen, arra is rájött már, hogy Trylnor valószínűleg este, Szikra segítségével osont be észrevétlenül a házba. Ennek mondjuk nem örül. Igaz, hogy csak egy kisfiú, de a lánynak meg kell tanulnia, hogy idegeneket nem hozhat be úgy a házba, hogy nem szól róla egy felnőttnek sem. Azonban nem kéri rajta számon, még nem, helyette, miután végeztek az öltözködéssel, újra a földszintre kíséri őket, pontosabban a konyhába.*
- Üljetek csak le! *mondja, majd átnézi az összes szekrényt, hogy megtalálja a poharakat, de végül rájuk bukkan, így nem sokkal később már egy-egy bögre finom, Luninari-féle tea kerül a gyerekek elé, és még csak olyan furcsa szaga sincs, mint, amire Szikra számított. Magának is tölt a teából, majd leül az asztalhoz, Trylnor-ral és Szikrával szemben.*
- Akkor meséljetek, kérlek! Az elejétől. Onnan, hogy miért nem szóltál arról, hogy kimész, azon keresztül, hogy hogyan találkoztatok egymással, addig, hogy miért nem szóltál arról sem, hogy hoztál egy kis vendéget? Ne aggódjatok, nem lesz baj, nem haragszom semmiért! Csak kíváncsi vagyok, hogy történt. *Szikrára néz többet, mert azért a tudtára akarja adni, hogy bár jót cselekedett, de nem teljesen helyesen.*
*Nem Alenia lesz az a felnőtt, akitől tartania kell a gyerekeknek. Egyáltalán nem ért hozzájuk úgy, mint Mai, még csak azt sem veszi észre, hogy a kis Szikra mennyire erőlködik, hogy bátor és határozott maradjon, abba sem gondol bele, hogy a kérdése esetleg rosszul eshet Trylnor-nak, de az biztos, hogy szántszándékkal bántani nem szeretné őket. Az épségükre is igyekszik vigyázni, kivéve persze akkor, mikor nem is tűnik fel neki, hogy az egyik rosszcsont kilógott, éjszaka pedig másodmagával settenkedett vissza. Mindenesetre a cipő pont az épségük miatt fontos, még akkor is, ha nem szeretik, mert mondjuk kevésbé érzik benne szabadnak magukat. Muszáj megszokniuk.*
- Jól van, rendben *bólint mosolyogva Trylnor válaszára, de a szíve majd megszakad, mikor meglátja a koszos-kopott felsőt. Természetesen, rögtön felmerül benne a kérdés, hogy akkor ami most visel, az honnan van, de Szikrától hamar érkezik is a válasz.*
- Á, értem. Jól tetted, nagyon ügyes vagy, Szikra! *megsimogatja a fejecskéjét.* De várjatok egy cseppet, adok én neked még valamit, Trylnor! *Egy rövid időre eltűnik, majd vissza is tér egy pár puha, meleg zoknival, amit egyelőre Gab holmijai közül vett ki. A másik kisfiúnak így is marad még zoknija, de így legalább mindenkinek lesz. Aztán, majd ha Mai visszajön, megoldja a vásárlást, hogy mindenkinek legyen mindene, Luninari meg majd a mosást.*
- Tessék, vedd ezt fel! *nyújtja a kisfiú felé a zoknit.* Ebben nem fog fázni a lábad. Itt bent sincs ám mindig olyan meleg, hogy kellemes legyen nélküle.
*Közben mindkét csemete lábára kerül cipő is, szerencsére különösebb noszogatás nélkül. Szikra arcán is csak egy apró, durcás mosolyt kap el, mikor felveszi, és igen, arra is rájött már, hogy Trylnor valószínűleg este, Szikra segítségével osont be észrevétlenül a házba. Ennek mondjuk nem örül. Igaz, hogy csak egy kisfiú, de a lánynak meg kell tanulnia, hogy idegeneket nem hozhat be úgy a házba, hogy nem szól róla egy felnőttnek sem. Azonban nem kéri rajta számon, még nem, helyette, miután végeztek az öltözködéssel, újra a földszintre kíséri őket, pontosabban a konyhába.*
- Üljetek csak le! *mondja, majd átnézi az összes szekrényt, hogy megtalálja a poharakat, de végül rájuk bukkan, így nem sokkal később már egy-egy bögre finom, Luninari-féle tea kerül a gyerekek elé, és még csak olyan furcsa szaga sincs, mint, amire Szikra számított. Magának is tölt a teából, majd leül az asztalhoz, Trylnor-ral és Szikrával szemben.*
- Akkor meséljetek, kérlek! Az elejétől. Onnan, hogy miért nem szóltál arról, hogy kimész, azon keresztül, hogy hogyan találkoztatok egymással, addig, hogy miért nem szóltál arról sem, hogy hoztál egy kis vendéget? Ne aggódjatok, nem lesz baj, nem haragszom semmiért! Csak kíváncsi vagyok, hogy történt. *Szikrára néz többet, mert azért a tudtára akarja adni, hogy bár jót cselekedett, de nem teljesen helyesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1898-1917