Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:29:47
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:29:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Hozzá szokott már az élet nehezen ad bárkinek bármit is könnyedén. Elvárja, hogy megküzdjön érte, így, vagy úgy. Most azonban a türelem az útja annak, hogy múltjával kapcsolatban bármit is kiderítsen. Bízik Maiban, a végtelenségig ha kell. Elő fog kerülni az az ismerős előbb vagy utóbb.*
-De jó!
*Mondja széles mosollyal az arcán, és már pár ötlete is van miről szóljanak azok a leendő történetek amiket a hárfa fog majd elmesélni. Már ha egyáltalán van ehhez tehetsége.*
-Kalózok? Ők milyenek?
*Mintha hallott volna valami mesét róluk. Talán Rellan emlegette őket nagy hévvel. Ők is ilyen kardozós kétlábúak vagy mik.
Trylnor neve sokszor megfordul fejébe. Mert életébe szép szerepet töltött be a fiatal fiúcska, mert hát nem nevelő ő. Legalább is még nem az. De elmondása szerint nem akar az lenni. Szikrára ez jellemző, hogy ő úgy beszél mindenkiről mintha ismernék egymást, vagy köztudott lenne.*
-Hihi. Tudom. Nem is az benne a vicces, hanem ő maga. De honnan ismered?
*Sokat viccelődött vele, tréfálta meg a férfit, vagy éppen fordítva. Kíváncsi vajon hova kószálhatott, illetve, hogyan ismeri.
Vezeti Merlanát, lassú, de annál határozott léptekkel. Nem úgy tűnik mint aki tartana attól tilosban jár.*
-Ismered Mait igaz? Azért kerested őt. Anviel néni pedig látott téged. Szerintem nem lesz baj.
*Rázza meg a fejét. Nem úgy tűnik neki mint aki ártó szándékkal jött volna ide be. Még csak Tüskéje sincsen amiről megbizonyosodott. A kapuk is általában nyitva vannak, így az is bejöhet ide aki nem akar, még véletlenül is. Aki meg rosszban sántikál, és úgy is közlekedik mint aki rosszat akar, azt meg Deres szimatolja ki egy könnyen. A sok gyerek sem meg biza néha jobb is mint egy házőrző mert kétszer olyan hangosan tudnak sikítani ha valami baj van.*
//Mester és tanítvány//
*Hozzá szokott már az élet nehezen ad bárkinek bármit is könnyedén. Elvárja, hogy megküzdjön érte, így, vagy úgy. Most azonban a türelem az útja annak, hogy múltjával kapcsolatban bármit is kiderítsen. Bízik Maiban, a végtelenségig ha kell. Elő fog kerülni az az ismerős előbb vagy utóbb.*
-De jó!
*Mondja széles mosollyal az arcán, és már pár ötlete is van miről szóljanak azok a leendő történetek amiket a hárfa fog majd elmesélni. Már ha egyáltalán van ehhez tehetsége.*
-Kalózok? Ők milyenek?
*Mintha hallott volna valami mesét róluk. Talán Rellan emlegette őket nagy hévvel. Ők is ilyen kardozós kétlábúak vagy mik.
Trylnor neve sokszor megfordul fejébe. Mert életébe szép szerepet töltött be a fiatal fiúcska, mert hát nem nevelő ő. Legalább is még nem az. De elmondása szerint nem akar az lenni. Szikrára ez jellemző, hogy ő úgy beszél mindenkiről mintha ismernék egymást, vagy köztudott lenne.*
-Hihi. Tudom. Nem is az benne a vicces, hanem ő maga. De honnan ismered?
*Sokat viccelődött vele, tréfálta meg a férfit, vagy éppen fordítva. Kíváncsi vajon hova kószálhatott, illetve, hogyan ismeri.
Vezeti Merlanát, lassú, de annál határozott léptekkel. Nem úgy tűnik mint aki tartana attól tilosban jár.*
-Ismered Mait igaz? Azért kerested őt. Anviel néni pedig látott téged. Szerintem nem lesz baj.
*Rázza meg a fejét. Nem úgy tűnik neki mint aki ártó szándékkal jött volna ide be. Még csak Tüskéje sincsen amiről megbizonyosodott. A kapuk is általában nyitva vannak, így az is bejöhet ide aki nem akar, még véletlenül is. Aki meg rosszban sántikál, és úgy is közlekedik mint aki rosszat akar, azt meg Deres szimatolja ki egy könnyen. A sok gyerek sem meg biza néha jobb is mint egy házőrző mert kétszer olyan hangosan tudnak sikítani ha valami baj van.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:26:27
Üzenet elküldve: 2025-04-13 13:26:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
*Sosem volt terhére meghallgatni másokat és nagyobb szabású a terve annál, minthogy csupán harminc idecsődített gyermek feje fölé tetőt adjon. Taníttatni akarja őket és megadni a lehetőséget, hogy ugródeszkájuk lehessen a rezidencia egy élhetőbb élet felé. Talán nem innen fognak kikerülni olyan lelkek, akik majd világot váltanak meg, de tisztes munkások még lehetnek. Ha csak egy is közülük kitűnhet, annak viszont nem állna az útjába. Ehhez kellenek tanárok, valamint nevelők, na meg olyanok, mint Nimeril. Hallgatva őt viszont akad egy, s más, ami kivitelezhetetlen. A falak között végesek a szobák, a terek, mindent megadni lehetetlen. A kert viszont hatalmas, hogy a jövőben egy kőépítményt felépíttessen, az nem földtől elrugaszkodott. Megpróbálja szépen beadagolni a lehetséges veszteségeket.*
- Mit szólsz ehhez a szobához? *Leír egy kört a levegőben a mutatóujjával.*
- Most költözök át az étkezővel szembeni helyiségbe, ott lesz az irodám és mögötte a szobám, így ez felszabadul. A tied.
*Elgondolkodik kissé, majd folytatja, persze ha szólni akar a másik, addig nem teszi.*
- Értem a felvetéseid. Viszont a gyerekek a Tanács elmondása szerint egyszerre fognak érkezni és nem külön-külön. Aligha lehet őket elszeparálni egymástól napokra és bár érthető, amit mondasz, de éppen elég nehéz helyzet lesz számukra egy új környezet, nemhogy még elkülöníteni őket napokra. Megrettennének attól is jobban, mint a falaktól, amiket eddig, nos… talán sokuk nem is ismert. Óvatosan kell velük bánni, mert az, hogy máris kísérleti alanyokként tekintünk rájuk, az egyenes út a szökésig, ami a mi felelősségünk. Ettől függetlenül nem állok az útjába annak, hogy megfigyeld őket, amennyiben ebből ők nem éreznek meg többet annál, mint amit még elbírnak. Terveket kérek tőled kidolgozva. Hogy teljességgel megértsem, amit akarsz. A tudomány számomra is meglehetősen fontos, de érző lények attól, mert eddig kiszorította őket a… város.
*A kezébe fogja a kapott pergament és belepillant, bár kicsit több idő kell a tanulmányozására, mintsem egy röpke megtekintés.*
- Nem akarsz fizetséget, de ellátást és eszközöket igen. Utóbbiról is kérek terveket, látatlanban nem tudok igent mondani mindenre. Az élelmezés, a ruháik… minden viszi az aranyat és az erszényünk nincs kitömve. Hogy én a sajátomból hajlandó vagyok erre áldozni, az lehet, de csak akkor, ha tényleg szolgálja a gyerekeket. Minden további kutatásod a te áldozatod. A gyerekeknek a falak között nem eshet bántódásuk. Mindent el kell zárj, olyannyira biztosan, hogy az utcán megedzettek se tudják feltörni. Ha már eltelik elég idő és már nem lesznek meglepetések a költségeket illetően, úgy szélesebben élvezheted a támogatásomat. De addig csupán ennyi az, amit fel tudok ajánlani.
//Második szál//
*Sosem volt terhére meghallgatni másokat és nagyobb szabású a terve annál, minthogy csupán harminc idecsődített gyermek feje fölé tetőt adjon. Taníttatni akarja őket és megadni a lehetőséget, hogy ugródeszkájuk lehessen a rezidencia egy élhetőbb élet felé. Talán nem innen fognak kikerülni olyan lelkek, akik majd világot váltanak meg, de tisztes munkások még lehetnek. Ha csak egy is közülük kitűnhet, annak viszont nem állna az útjába. Ehhez kellenek tanárok, valamint nevelők, na meg olyanok, mint Nimeril. Hallgatva őt viszont akad egy, s más, ami kivitelezhetetlen. A falak között végesek a szobák, a terek, mindent megadni lehetetlen. A kert viszont hatalmas, hogy a jövőben egy kőépítményt felépíttessen, az nem földtől elrugaszkodott. Megpróbálja szépen beadagolni a lehetséges veszteségeket.*
- Mit szólsz ehhez a szobához? *Leír egy kört a levegőben a mutatóujjával.*
- Most költözök át az étkezővel szembeni helyiségbe, ott lesz az irodám és mögötte a szobám, így ez felszabadul. A tied.
*Elgondolkodik kissé, majd folytatja, persze ha szólni akar a másik, addig nem teszi.*
- Értem a felvetéseid. Viszont a gyerekek a Tanács elmondása szerint egyszerre fognak érkezni és nem külön-külön. Aligha lehet őket elszeparálni egymástól napokra és bár érthető, amit mondasz, de éppen elég nehéz helyzet lesz számukra egy új környezet, nemhogy még elkülöníteni őket napokra. Megrettennének attól is jobban, mint a falaktól, amiket eddig, nos… talán sokuk nem is ismert. Óvatosan kell velük bánni, mert az, hogy máris kísérleti alanyokként tekintünk rájuk, az egyenes út a szökésig, ami a mi felelősségünk. Ettől függetlenül nem állok az útjába annak, hogy megfigyeld őket, amennyiben ebből ők nem éreznek meg többet annál, mint amit még elbírnak. Terveket kérek tőled kidolgozva. Hogy teljességgel megértsem, amit akarsz. A tudomány számomra is meglehetősen fontos, de érző lények attól, mert eddig kiszorította őket a… város.
*A kezébe fogja a kapott pergament és belepillant, bár kicsit több idő kell a tanulmányozására, mintsem egy röpke megtekintés.*
- Nem akarsz fizetséget, de ellátást és eszközöket igen. Utóbbiról is kérek terveket, látatlanban nem tudok igent mondani mindenre. Az élelmezés, a ruháik… minden viszi az aranyat és az erszényünk nincs kitömve. Hogy én a sajátomból hajlandó vagyok erre áldozni, az lehet, de csak akkor, ha tényleg szolgálja a gyerekeket. Minden további kutatásod a te áldozatod. A gyerekeknek a falak között nem eshet bántódásuk. Mindent el kell zárj, olyannyira biztosan, hogy az utcán megedzettek se tudják feltörni. Ha már eltelik elég idő és már nem lesznek meglepetések a költségeket illetően, úgy szélesebben élvezheted a támogatásomat. De addig csupán ennyi az, amit fel tudok ajánlani.
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:30:10
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:30:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Reménykedni ő szokott. Arra még kevés példa volt, hogy valaki más őt tekintse a reményének, s bár nem tudja pontosan, hogy kit is vár annyira szegény kislány, de kissé rosszul is érinti, hogy ennyire elszomorodik, amiért nem ő az.*
- Olyat, amilyet te szeretnél. Ha elmondod nekem, hogy mit meséljen, akkor én el tudom mondani neki. Ha pedig eleget gyakorolsz, akkor már elég ügyes lehetsz ahhoz, hogy te is meg tudd szólaltatni egyedül.
*Egyáltalán nem bánja, hogy a hárfát megszemélyesítve egy egész tündérmesére hajazó kis történet kerekedik ki a hangszer és az azon való játék körül. Így sokkal kedvesebb, és gyerekek számára befogadhatóbbá válik a dolog, és úgy tűnik működik is, miután Szikra is kifejezetten lelkesnek tűnik.*
- Nekem a kalózosok a kedvenceim. *Teszi hozzá még, s közben lágy mosoly húzódik az ő arcára is, ahogy emlékek sejlenek fel az elméjében. Voltak azért a kemény múltjának boldog pillanatai is bőven, melyek legtöbbször a zenéhez kötődnek. A zenének hiszik vagy sem, de varázsereje van.
Közben ismét elhangzik Trylnor neve, és a hallottak alapján egyelőre az árvaház egyik nevelőjének gondolja őt, hisz úgy látszik sokszor terelgeti Szikrát az élet rögös útján. A lány egyéb szavaira felnevet, s kissé félre is húzza a száját. Őszinte és egyenes, mint mindig.*
- Ismerem, igen, de ne gúnyold ki! Nem tehet róla, hogy olyan. *Veszi védelmébe Alavert és a kancsal szemeit is, bár kétségkívül vicces, ahogy a lány megpróbálja utánozni.
Ezután már egyre beljebb haladnak a sövények között az udvarba, ahol kezdi kényelmetlenül érezni magát, hisz valójában ő nem tartozik ide. Az udvar most üres, mégis olyan érzése támad, mintha idegenek otthonába tört volna be azzal, hogy megvezetett egy ártatlan kislányt. Jól sikerült, pedig ezúttal nem is direkt csinálta.*
- Mondd csak, nem lesz abból baj, hogy behoztál engem ide? Szabad ilyet? *Közben azért helyet foglal Szikra mellett a padon, elhelyezkedik, eligazgatja a szoknyáját, lábait keresztbe fonja, de addig nem fog belekezdeni a mesébe, hogy miért is jött Maihoz, míg erre a fontos kérdésre nem kap kielégítő választ. Ez egy árvaház, egy nemesi tulajdonban lévő kúria, bár egyelőre őrök nélkül, mégis magánterület. Ha a kislány rájön, hogy esetleg rosszat csinált, és neki távoznia kell, akkor talán mégsem kell még csak felszínesen sem beszélnie a kapcsolatáról Maival.*
//Mester és tanítvány//
*Reménykedni ő szokott. Arra még kevés példa volt, hogy valaki más őt tekintse a reményének, s bár nem tudja pontosan, hogy kit is vár annyira szegény kislány, de kissé rosszul is érinti, hogy ennyire elszomorodik, amiért nem ő az.*
- Olyat, amilyet te szeretnél. Ha elmondod nekem, hogy mit meséljen, akkor én el tudom mondani neki. Ha pedig eleget gyakorolsz, akkor már elég ügyes lehetsz ahhoz, hogy te is meg tudd szólaltatni egyedül.
*Egyáltalán nem bánja, hogy a hárfát megszemélyesítve egy egész tündérmesére hajazó kis történet kerekedik ki a hangszer és az azon való játék körül. Így sokkal kedvesebb, és gyerekek számára befogadhatóbbá válik a dolog, és úgy tűnik működik is, miután Szikra is kifejezetten lelkesnek tűnik.*
- Nekem a kalózosok a kedvenceim. *Teszi hozzá még, s közben lágy mosoly húzódik az ő arcára is, ahogy emlékek sejlenek fel az elméjében. Voltak azért a kemény múltjának boldog pillanatai is bőven, melyek legtöbbször a zenéhez kötődnek. A zenének hiszik vagy sem, de varázsereje van.
Közben ismét elhangzik Trylnor neve, és a hallottak alapján egyelőre az árvaház egyik nevelőjének gondolja őt, hisz úgy látszik sokszor terelgeti Szikrát az élet rögös útján. A lány egyéb szavaira felnevet, s kissé félre is húzza a száját. Őszinte és egyenes, mint mindig.*
- Ismerem, igen, de ne gúnyold ki! Nem tehet róla, hogy olyan. *Veszi védelmébe Alavert és a kancsal szemeit is, bár kétségkívül vicces, ahogy a lány megpróbálja utánozni.
Ezután már egyre beljebb haladnak a sövények között az udvarba, ahol kezdi kényelmetlenül érezni magát, hisz valójában ő nem tartozik ide. Az udvar most üres, mégis olyan érzése támad, mintha idegenek otthonába tört volna be azzal, hogy megvezetett egy ártatlan kislányt. Jól sikerült, pedig ezúttal nem is direkt csinálta.*
- Mondd csak, nem lesz abból baj, hogy behoztál engem ide? Szabad ilyet? *Közben azért helyet foglal Szikra mellett a padon, elhelyezkedik, eligazgatja a szoknyáját, lábait keresztbe fonja, de addig nem fog belekezdeni a mesébe, hogy miért is jött Maihoz, míg erre a fontos kérdésre nem kap kielégítő választ. Ez egy árvaház, egy nemesi tulajdonban lévő kúria, bár egyelőre őrök nélkül, mégis magánterület. Ha a kislány rájön, hogy esetleg rosszat csinált, és neki távoznia kell, akkor talán mégsem kell még csak felszínesen sem beszélnie a kapcsolatáról Maival.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:07:24
Üzenet elküldve: 2025-04-13 11:07:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Le se tagadhatná az előtte ülő nő, hogy valami nemes palánta. Mindene finom és merev eleganciát tükröz, nem úgy Nimeril, aki még a polgári taníttatást is letagadhatná. Ha fel lennének cserélve a szerepek, akkor nem kételkedne benne, hogy Mai már rég elérte volna azt, amiért jött. A vörösnek sajnos ez nem megy olyan könnyedén, de mégis sikerül nagyjából felvázolnia idejövetelének okát. Okos nő az igazgató, így ennyiből is kihámozza nagyjából, hogy mit is akartak itt neki mondani. A válasz meg is érkezik, ami máris rosszul kezdődik. Lényegében mindent, amit eddig művelt az tiltólistára kerül, de erre még nagyjából számított is. Eddig nem volt helye, ahol dolgozhatott volna, most van helye, aztán már nem dolgozhat. Már veszi a levegőt, hogy mondjon valamit, de belé fojtják a szót. Hát, amit hal most azt nehéz hova tenni. Emésztenie kell néhány pillanatig, hogy tudjon rá választ adni. Ránézésre rendesen pörög az agya ezen.*
- Megértettem, szívesen segédkezem az érkező gyermekekkel, de csak akkor tudom vállalni, ha biztosítani tudnak mindent, amire szükségem van ehhez. Jelenleg van a földszinten egy kezelő szobám, vagy arra, vagy egy ahhoz hasonló kellene, szükség volna még egy elszeparált dolgozó szobára is, ahol el tudom végezni a veszélyesebb kísérleteket. Sajnálatos módon nem lehet nullára csökkenteni a kockázatos tevékenységek listáját, mivel a gyógyfőzetek, varázsitalok készítése, velük való kísérletezés már önmagában magában hordoz bizonyos fokú kockázatott, ami a gyermeki kíváncsisággal együttvéve, talán nem is kell részleteznem. Az egyik kiemeleten szükséges azok a karantén szobák kialakítása. Fizetésre nem tartok igényt, jelenleg önellátó vagyok, a munkámért ellátást vennék csak igénybe, illetve engedélyt arra, hogy tanulmányozzam a gyermekeket. Szükség esetén pedig a kényszerítő intézkedésekre való jogot. Minden újonnan érkező gyermek nyilvántartásba vételét nálam, hogy ehhez hasonló orvosi kimutatást készíthessek, amit bátorkodtam elvégzeni az egyik kislányon, amikor összefutottam vele. Három napig meg karanténban való elhelyezést és folyamatost megfigyelést.* Beszéd közben oda is nyújtja a papírt, amin Szikra részletes adatai láthatok. Azért jó nagy levegőre volt szüksége, hogy ezt az egészet ledarálja, sőt még a bátorsága is megjött ehhez. Nem fog úgy dolgozni, hogy akadályoztatják. Amire szüksége van, azt meg is követeli. Tisztában van azzal, hogy a gyermekek nem fogják szereti, sőt az is meglehet, hogy a felnőttek sem, de ez a legkevésbé sem érdekli. A tudományért, már sokkal többet is feláldoztak, mint ilyen csekélységeket.*
//Második szál//
* Le se tagadhatná az előtte ülő nő, hogy valami nemes palánta. Mindene finom és merev eleganciát tükröz, nem úgy Nimeril, aki még a polgári taníttatást is letagadhatná. Ha fel lennének cserélve a szerepek, akkor nem kételkedne benne, hogy Mai már rég elérte volna azt, amiért jött. A vörösnek sajnos ez nem megy olyan könnyedén, de mégis sikerül nagyjából felvázolnia idejövetelének okát. Okos nő az igazgató, így ennyiből is kihámozza nagyjából, hogy mit is akartak itt neki mondani. A válasz meg is érkezik, ami máris rosszul kezdődik. Lényegében mindent, amit eddig művelt az tiltólistára kerül, de erre még nagyjából számított is. Eddig nem volt helye, ahol dolgozhatott volna, most van helye, aztán már nem dolgozhat. Már veszi a levegőt, hogy mondjon valamit, de belé fojtják a szót. Hát, amit hal most azt nehéz hova tenni. Emésztenie kell néhány pillanatig, hogy tudjon rá választ adni. Ránézésre rendesen pörög az agya ezen.*
- Megértettem, szívesen segédkezem az érkező gyermekekkel, de csak akkor tudom vállalni, ha biztosítani tudnak mindent, amire szükségem van ehhez. Jelenleg van a földszinten egy kezelő szobám, vagy arra, vagy egy ahhoz hasonló kellene, szükség volna még egy elszeparált dolgozó szobára is, ahol el tudom végezni a veszélyesebb kísérleteket. Sajnálatos módon nem lehet nullára csökkenteni a kockázatos tevékenységek listáját, mivel a gyógyfőzetek, varázsitalok készítése, velük való kísérletezés már önmagában magában hordoz bizonyos fokú kockázatott, ami a gyermeki kíváncsisággal együttvéve, talán nem is kell részleteznem. Az egyik kiemeleten szükséges azok a karantén szobák kialakítása. Fizetésre nem tartok igényt, jelenleg önellátó vagyok, a munkámért ellátást vennék csak igénybe, illetve engedélyt arra, hogy tanulmányozzam a gyermekeket. Szükség esetén pedig a kényszerítő intézkedésekre való jogot. Minden újonnan érkező gyermek nyilvántartásba vételét nálam, hogy ehhez hasonló orvosi kimutatást készíthessek, amit bátorkodtam elvégzeni az egyik kislányon, amikor összefutottam vele. Három napig meg karanténban való elhelyezést és folyamatost megfigyelést.* Beszéd közben oda is nyújtja a papírt, amin Szikra részletes adatai láthatok. Azért jó nagy levegőre volt szüksége, hogy ezt az egészet ledarálja, sőt még a bátorsága is megjött ehhez. Nem fog úgy dolgozni, hogy akadályoztatják. Amire szüksége van, azt meg is követeli. Tisztában van azzal, hogy a gyermekek nem fogják szereti, sőt az is meglehet, hogy a felnőttek sem, de ez a legkevésbé sem érdekli. A tudományért, már sokkal többet is feláldoztak, mint ilyen csekélységeket.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:56:02
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:56:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*A háttérben áll csupán, ijedt szemekkel figyeli az eseményeket. Lopva tekint néha Deres irányába, hogy amaz a hangosabb szóváltásokra, nehogy megugorjon. Már csak az kellene nekik, hogy Mai nem csak Mharassi tettét jelentse levélben, de azt is, hogy a város egyik "tisztes" városőre még hátsófélbe is lett harapva egy kutya által. Nem lenne jó híre az árvaháznak cseppet sem.
Tekintete ismét a városőrre és Mharassira téved, amikor amaz felemeli a hangját és Mharassi végül felmutatja az állítólagos lopott értéket.
Ekkor éri őt az erős felismerés, tekintete a gyűrűre réved. Az álmai, a rémképek amiket éjjelente gyötörték, most mintha tisztábbak lennének. Mintha az arctalan hangja, aki hozzá beszélt jobban kivehető lenne. A keze amit gyengéden fog és a gyűrű érzete azon. A címer ami az odún lógott kívül az ajtajuk tetején. Végül a hintó, amiben az arctalan szorongatta őt védelmezően, és amiből el kellett menekülnie aznap. Újra átéli azt a borzasztó napot, ismét úgy érzi mintha menekülnie kellene, rémülten körbe is tekint, de persze nem lát a jelenlévőkön kívül mást, ami okot adna erre. Szapora légzését, igyekszik legyűrni, gondolkodnia kell. Most már érti, emlékszik.
Az üveges tekintet épphogy elmúlik rögtön a fejét gyötrő heghez kap, ami azonnal sajogni kezd, mint ami ketté akarna repedni. Fájdalmasan nyöszörög, de nem hagyhatja, küzdeni kell a fájdalom ellen. Végül Norileina beszéde, vagy legalább is próbálkozása, amit Mai ha sikeresen is belé fojtott, rázza ki valamelyest ebből az állapotból, pontosabban a kettőjük közti rövid kis vita vagy inkább csendre intés.*
-Nem! Nem adhatja vissza!
*Szólal fel a semmiből. Rögvest odalép Mharassihoz, és Maihoz.*
-Az az arctalané! Mai! Ez kell nekem! Az övé volt!
*Néz fel felismeréssel az arcára, de rémült és izgatott.*
-Emlékszem rá, a hintóban! Nem veheti el a láncos!
*Fog rá görcsösen Mai ruhájára. Könyörög, mi mást tehetne, legszívesebben kikapná Mharassi zsebéből a gyűrűt és elszaladna, de nem teheti ezt meg a városőr előtt. Az sem érdekli, milyen szavakat használ, ki mit fog kérdezni, hajlandó bármit megtenni, de ez a gyűrű kell neki!*
*A háttérben áll csupán, ijedt szemekkel figyeli az eseményeket. Lopva tekint néha Deres irányába, hogy amaz a hangosabb szóváltásokra, nehogy megugorjon. Már csak az kellene nekik, hogy Mai nem csak Mharassi tettét jelentse levélben, de azt is, hogy a város egyik "tisztes" városőre még hátsófélbe is lett harapva egy kutya által. Nem lenne jó híre az árvaháznak cseppet sem.
Tekintete ismét a városőrre és Mharassira téved, amikor amaz felemeli a hangját és Mharassi végül felmutatja az állítólagos lopott értéket.
Ekkor éri őt az erős felismerés, tekintete a gyűrűre réved. Az álmai, a rémképek amiket éjjelente gyötörték, most mintha tisztábbak lennének. Mintha az arctalan hangja, aki hozzá beszélt jobban kivehető lenne. A keze amit gyengéden fog és a gyűrű érzete azon. A címer ami az odún lógott kívül az ajtajuk tetején. Végül a hintó, amiben az arctalan szorongatta őt védelmezően, és amiből el kellett menekülnie aznap. Újra átéli azt a borzasztó napot, ismét úgy érzi mintha menekülnie kellene, rémülten körbe is tekint, de persze nem lát a jelenlévőkön kívül mást, ami okot adna erre. Szapora légzését, igyekszik legyűrni, gondolkodnia kell. Most már érti, emlékszik.
Az üveges tekintet épphogy elmúlik rögtön a fejét gyötrő heghez kap, ami azonnal sajogni kezd, mint ami ketté akarna repedni. Fájdalmasan nyöszörög, de nem hagyhatja, küzdeni kell a fájdalom ellen. Végül Norileina beszéde, vagy legalább is próbálkozása, amit Mai ha sikeresen is belé fojtott, rázza ki valamelyest ebből az állapotból, pontosabban a kettőjük közti rövid kis vita vagy inkább csendre intés.*
-Nem! Nem adhatja vissza!
*Szólal fel a semmiből. Rögvest odalép Mharassihoz, és Maihoz.*
-Az az arctalané! Mai! Ez kell nekem! Az övé volt!
*Néz fel felismeréssel az arcára, de rémült és izgatott.*
-Emlékszem rá, a hintóban! Nem veheti el a láncos!
*Fog rá görcsösen Mai ruhájára. Könyörög, mi mást tehetne, legszívesebben kikapná Mharassi zsebéből a gyűrűt és elszaladna, de nem teheti ezt meg a városőr előtt. Az sem érdekli, milyen szavakat használ, ki mit fog kérdezni, hajlandó bármit megtenni, de ez a gyűrű kell neki!*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:17:35
Üzenet elküldve: 2025-04-12 15:17:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Maga sem gondolhatta, hogy csak úgy átadják neki a gyereket és mindenki mehet a dolgára. Bár talán ha közös lenne a cél, hogy az általa vigyázott kölykök ne keverhessenek bajt, akkor akár így is lehetett volna, de a cseppet sem bizalomgerjesztő fizimiskájú városőr nem abból a fából van faragva. Nem szeretne azonnal közbevágni, hallgatja a szópárbajt, kissé félrebiccentett fejjel, s latolgatja, hogy mi volna a lehető legjobb lépés. Kedve volna képen törölni azt a féleszűt, aki azt gondolja, hogy ilyen hozzáállással tisztes polgárt varázsolhat valakiből, de ehhez egyrészt nincs meg a megfelelő ereje, másrészt kellemetlen volna a tettlegesség okán kiszabott büntetés háromszorosát élvezni cellába zárva, mert olyat illetett pofonnal, aki gondolatai szerint egy női kezet sem érdemel a bőrén. Nem íródik a tekintetére még semmi, amíg nem döntött a jó lépésről.
Mharassi marka felfed egy kincset, aminek az értékén kezd el gondolkodni. Nem tudja megállapítani, de a gravírozás miatt nem lehet holmi bizsu. Inkább családi ereklye. Elmondása szerint viszont nem lopás történt, amit a városőr sem cáfol meg, csupán fújja a gyomorforgató szavait.
Időközben Szikra is előtűnik, de most még nem foglalkozik a lánnyal, amaz úgyis Derest inti csendre. A sötételf fiú nem kívánja az óvást, de ettől még Mai nem tágít mögüle teljesen, kezei útjában akarja tartani. Amilyen szavak viszont utoljára hagyják el a hegesarcú száját, az kissé megijeszti. Nem volna bölcs feláldoznia magát minden gyermekért, hiszen idejekorán lehetne hivatását felfüggesztenie, a sok sérülés miatt, amit majd értük kellene elszenvednie. Ugyan egy pillanatra sem érzi jogosnak a kilátásba helyezett büntetést, nem a törvények felsorolásával él. Illetve élne, mert Norileina már megint olyan helyen van, ahol nem kellene lennie. Még mielőtt a mondandójával végezne emeli fel határozottan mutatóujját felé, hogy ideje lesz elhallgatnia. Csak addig pillant rá, míg szemeiből leolvashatja, hogy fogja be a száját. Eztán fordul vissza az „urasághoz”*
- Uram, a Város mindvégig a segítségünkre volt, legutoljára a Tanács Főhivatalnoka és egy városőre személyesen hozta el nekünk a Város adományait. Ekkor ígéretet tettem, hogy a személyeket érintő változásokról időnként levélben tájékoztatom a Tanácsot. Nem lesz ez másként akkor sem, ha a renddel kerülünk összetűzésbe. A ház falain belül tisztelet övezi a városőrök nevét, s ha maradna továbbra is tisztelt, nem pedig rettegett, akkor szíves örömest belefogalmazom levelembe, hogy mekkora segítség az nekünk, hogy felhívta a figyelmemet egy ilyen… botlásra.
*Eközben a fiú vállára emeli a kezét, s finom szorítással jelzi számára, hogy most igazán szükséges lesz az együttműködése. *
- Mharassi átadja a gyűrűt és őszinte bocsánatát fogja kérni. Gyerek még, megijedt az Úr fellépésétől, de eztán tudni fogja, hogy hol vannak a határok, amiket nem léphet át. Legyen oly jó és fogadja el tőle. Biztos vagyok benne, hogy okult az esetből. És többé nem fordul elő. Lévén nem tulajdonított el semmit, a botütésektől remélem eltekinthetünk, arról pedig biztosítom, hogy megkapja a megfelelő intést.
*Persze képes és elhatárolódik attól, hogy ne jelentsen az itt történtekről, sőt a gyűrűt is megtarthatja magának az őr, költse a belőle nyert aranyakat, amire akarja, de nemhogy magát, a fiút sem akarja kitenni a teljesen jogtalannak gondolt botütéseknek.*
*Maga sem gondolhatta, hogy csak úgy átadják neki a gyereket és mindenki mehet a dolgára. Bár talán ha közös lenne a cél, hogy az általa vigyázott kölykök ne keverhessenek bajt, akkor akár így is lehetett volna, de a cseppet sem bizalomgerjesztő fizimiskájú városőr nem abból a fából van faragva. Nem szeretne azonnal közbevágni, hallgatja a szópárbajt, kissé félrebiccentett fejjel, s latolgatja, hogy mi volna a lehető legjobb lépés. Kedve volna képen törölni azt a féleszűt, aki azt gondolja, hogy ilyen hozzáállással tisztes polgárt varázsolhat valakiből, de ehhez egyrészt nincs meg a megfelelő ereje, másrészt kellemetlen volna a tettlegesség okán kiszabott büntetés háromszorosát élvezni cellába zárva, mert olyat illetett pofonnal, aki gondolatai szerint egy női kezet sem érdemel a bőrén. Nem íródik a tekintetére még semmi, amíg nem döntött a jó lépésről.
Mharassi marka felfed egy kincset, aminek az értékén kezd el gondolkodni. Nem tudja megállapítani, de a gravírozás miatt nem lehet holmi bizsu. Inkább családi ereklye. Elmondása szerint viszont nem lopás történt, amit a városőr sem cáfol meg, csupán fújja a gyomorforgató szavait.
Időközben Szikra is előtűnik, de most még nem foglalkozik a lánnyal, amaz úgyis Derest inti csendre. A sötételf fiú nem kívánja az óvást, de ettől még Mai nem tágít mögüle teljesen, kezei útjában akarja tartani. Amilyen szavak viszont utoljára hagyják el a hegesarcú száját, az kissé megijeszti. Nem volna bölcs feláldoznia magát minden gyermekért, hiszen idejekorán lehetne hivatását felfüggesztenie, a sok sérülés miatt, amit majd értük kellene elszenvednie. Ugyan egy pillanatra sem érzi jogosnak a kilátásba helyezett büntetést, nem a törvények felsorolásával él. Illetve élne, mert Norileina már megint olyan helyen van, ahol nem kellene lennie. Még mielőtt a mondandójával végezne emeli fel határozottan mutatóujját felé, hogy ideje lesz elhallgatnia. Csak addig pillant rá, míg szemeiből leolvashatja, hogy fogja be a száját. Eztán fordul vissza az „urasághoz”*
- Uram, a Város mindvégig a segítségünkre volt, legutoljára a Tanács Főhivatalnoka és egy városőre személyesen hozta el nekünk a Város adományait. Ekkor ígéretet tettem, hogy a személyeket érintő változásokról időnként levélben tájékoztatom a Tanácsot. Nem lesz ez másként akkor sem, ha a renddel kerülünk összetűzésbe. A ház falain belül tisztelet övezi a városőrök nevét, s ha maradna továbbra is tisztelt, nem pedig rettegett, akkor szíves örömest belefogalmazom levelembe, hogy mekkora segítség az nekünk, hogy felhívta a figyelmemet egy ilyen… botlásra.
*Eközben a fiú vállára emeli a kezét, s finom szorítással jelzi számára, hogy most igazán szükséges lesz az együttműködése. *
- Mharassi átadja a gyűrűt és őszinte bocsánatát fogja kérni. Gyerek még, megijedt az Úr fellépésétől, de eztán tudni fogja, hogy hol vannak a határok, amiket nem léphet át. Legyen oly jó és fogadja el tőle. Biztos vagyok benne, hogy okult az esetből. És többé nem fordul elő. Lévén nem tulajdonított el semmit, a botütésektől remélem eltekinthetünk, arról pedig biztosítom, hogy megkapja a megfelelő intést.
*Persze képes és elhatárolódik attól, hogy ne jelentsen az itt történtekről, sőt a gyűrűt is megtarthatja magának az őr, költse a belőle nyert aranyakat, amire akarja, de nemhogy magát, a fiút sem akarja kitenni a teljesen jogtalannak gondolt botütéseknek.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 14:14:49
Üzenet elküldve: 2025-04-12 14:14:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Tekintete csupán csak néhány pillanatra találkozik Mai kékjeivel, már csak azért is, mert Nori rögtön elfordítja a fejét. Talán csak a köztük történtek miatt, talán azért, mert köze van a mostani kalamajkához. Az viszont biztos, hogy ő be nem teszi a lábát abba az átkozott házba, amit bundás barátja tudtára is ad, de a macskát láthatóan nem zavarja a dolog.
A tőle kissé távolabb zajló eszmecserét ő is kristálytisztán hallja, hála a városőr és a kormos emelkedett hangú veszekedésének. Figyelmét azonban hamarosan elvonja a fekete négylábú furcsa viselkedése. A babonások azt szokták mondani, hogy a macskák látják a szellemeket, és képesek kapcsolatba lépni a holtak világával. Olyankor, mint a szobor, megdermednek, és egy bizonyos irányba bámulnak, ahol a jelek szerint nincs semmi, legalábbis egy ember szemei számára. Most is valami hasonló történik, ám ezúttal egyértelmű, hogy a sárgás szemek mit, vagyis kit bámulnak. A Mai mellett kíváncsiskodó elf lányt, akinek az arckifejezését távolról ugyan nem látja jól, de a macska furcsa viselkedéséből következtetni tud arra, hogy az a lány valamiért fontos. Látta már korábban közelebbről, még ült is mellette, de akkor semmi különlegeset nem vélt felfedezni benne.
Mikor a kandúr dörgölőzni kezd hozzá, leguggol mellé, és ha hagyja neki, akkor simogatni kezdi a puha, szőrös hátát, ám mikor meghallja a ritka ellenszenves, magát a törvény szolgájának nevező senkiházi újabb szavait, elönti elméjét a düh. Az egyáltalán nem érdekelné, ha a sötétbőrű kölyköt elvernék, de hogy Mait bántsák, ráadásul igazságtalanul, kihasználva a város vezetőinek mondvacsinált hatalmát, azt nem tűri. Felegyenesedik a macska mellől, és határozott léptekkel megy közelebb a többiekhez.*
- Miért pont neked adná oda, hm? *Szólal meg végül számonkérően, miután megállt Mai mellett, szembe fordulva a városőrrel.*
- Ha találok egy kupac szart a főtéren, azért is ilyen lelkesen tartod majd a markod, te mamlasz? Vagy csak arra fáj a fogad, ami láthatóan értékes? És ha nem adom oda, akkor valaki mást kényszerítesz lehetetlen helyzetbe csak azért, mert megteheted? *Mainak talán nincs szüksége arra, hogy megvédjék, de Nori megígérte neki, hogy meg fogja. Még nagyon régen. Egyszer ma már megfenyegette a városőrt, és ha kell, meg fogja tenni másodszor is, de azt már tettek is követni fogják.*
- Kérdezzük meg őt, hogy mit gondol erről az egészről! *Tekintetét hirtelen a világos hajú elf lány felé kapja. Arról fogalma sincs, hogy neki mi köze az egészhez, de a legtöbb, amit most tehet, az az, ha bízik a fura macska megérzéseiben, akit közben szem elől is vesztett, mikor közelebb lépett a társasághoz.*
*Tekintete csupán csak néhány pillanatra találkozik Mai kékjeivel, már csak azért is, mert Nori rögtön elfordítja a fejét. Talán csak a köztük történtek miatt, talán azért, mert köze van a mostani kalamajkához. Az viszont biztos, hogy ő be nem teszi a lábát abba az átkozott házba, amit bundás barátja tudtára is ad, de a macskát láthatóan nem zavarja a dolog.
A tőle kissé távolabb zajló eszmecserét ő is kristálytisztán hallja, hála a városőr és a kormos emelkedett hangú veszekedésének. Figyelmét azonban hamarosan elvonja a fekete négylábú furcsa viselkedése. A babonások azt szokták mondani, hogy a macskák látják a szellemeket, és képesek kapcsolatba lépni a holtak világával. Olyankor, mint a szobor, megdermednek, és egy bizonyos irányba bámulnak, ahol a jelek szerint nincs semmi, legalábbis egy ember szemei számára. Most is valami hasonló történik, ám ezúttal egyértelmű, hogy a sárgás szemek mit, vagyis kit bámulnak. A Mai mellett kíváncsiskodó elf lányt, akinek az arckifejezését távolról ugyan nem látja jól, de a macska furcsa viselkedéséből következtetni tud arra, hogy az a lány valamiért fontos. Látta már korábban közelebbről, még ült is mellette, de akkor semmi különlegeset nem vélt felfedezni benne.
Mikor a kandúr dörgölőzni kezd hozzá, leguggol mellé, és ha hagyja neki, akkor simogatni kezdi a puha, szőrös hátát, ám mikor meghallja a ritka ellenszenves, magát a törvény szolgájának nevező senkiházi újabb szavait, elönti elméjét a düh. Az egyáltalán nem érdekelné, ha a sötétbőrű kölyköt elvernék, de hogy Mait bántsák, ráadásul igazságtalanul, kihasználva a város vezetőinek mondvacsinált hatalmát, azt nem tűri. Felegyenesedik a macska mellől, és határozott léptekkel megy közelebb a többiekhez.*
- Miért pont neked adná oda, hm? *Szólal meg végül számonkérően, miután megállt Mai mellett, szembe fordulva a városőrrel.*
- Ha találok egy kupac szart a főtéren, azért is ilyen lelkesen tartod majd a markod, te mamlasz? Vagy csak arra fáj a fogad, ami láthatóan értékes? És ha nem adom oda, akkor valaki mást kényszerítesz lehetetlen helyzetbe csak azért, mert megteheted? *Mainak talán nincs szüksége arra, hogy megvédjék, de Nori megígérte neki, hogy meg fogja. Még nagyon régen. Egyszer ma már megfenyegette a városőrt, és ha kell, meg fogja tenni másodszor is, de azt már tettek is követni fogják.*
- Kérdezzük meg őt, hogy mit gondol erről az egészről! *Tekintetét hirtelen a világos hajú elf lány felé kapja. Arról fogalma sincs, hogy neki mi köze az egészhez, de a legtöbb, amit most tehet, az az, ha bízik a fura macska megérzéseiben, akit közben szem elől is vesztett, mikor közelebb lépett a társasághoz.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-12 12:34:55
Üzenet elküldve: 2025-04-12 12:34:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Nem esik jól neki a válasz, mert ha csak egy pillanatra is, de reményt keltett benne Merlana jelenléte. Mert ha ő lett volna az, akit Mai emlegetett neki múltkori beszélgetésük során, lehet már közelebb került volna, a múltát fedő rejtélyek megoldásához. De ez a nap, nem az a nap, így nem tehet mást, türelmesen vár, ahogy Mai kérte tőle.
Kicsit szomorkásan csak elhúzza a száját, és elengedi a dolgot. Amúgy is érdekesebb a hárfákról beszélni.*
-Uhum. *Bólint nagyot.* Milyen történeteket? A boszorkányosakat szeretem, azok viccesek.
*Kuncog fel, és imitál is hozzá röviden egy kondér kavargatáshoz szükséges mozdulatot. Emlékszik, volt egy olyan rajzos könyv, amiben egy görbe orrú és hátú vény nyanyát ábrázoltak, aki elátkozta a királylányt és békává változtatta. De jó is lenne tudni a receptet ahhoz a varázsitalhoz. Már csak a gondolat is egy ördögi kis vigyort fest arcára, amin ismételten csak felkuncog.*
-Nem is akarok, meg Trylnor is megtiltotta nem lehet az mert haragudna rám. Miért mutogatná azt bárki is? Hát azzal. Tudod. Mit csinálunk.
*Néz fel sokat mondóan Merlanára az utcalányokat illetően, nem fér a fejébe miért is tenne ilyet bárki is.
Még szép, kellemes társaságnak bizonyul a már nem is annyira idegen Merlana. Szeret nevetni és játékos is. Ezt ő kifejezetten értékeli, és úgy hiszi Mai is fogja, amint leül majd a gyerekekkel foglalkozni.*
-Uhum. Ismered? *Néz fel Merlanára, akinek hanglejtéséből úgy veszi ki, mintha ismerősen csengene számára a név.* Ilyen fura szeme van, nézd! *A zöldek pedig hirtelen összeakadnak középen, ahogy az orra hegyére próbál fókuszálni.
Megvonja a vállát Merlana kérdésére.*
-A legtöbben szerintem igen. Én biztosan.
*Jelenti ki határozottan, más nevében nem igazán tudna nyilatkozni, a legtöbb gyerek azonban élvezi azt, hogy végre van fedő a fejük felett és meleg étel a hasukban. A kötelesség amit elvárnak tőlük pedig a rendezettség és a tanulás, minimális házimunkákkal.*
-Háhá! Rendben!
*Pattan fel hirtelen örömében, majd megmoderálva magát, megköszörüli torkát, és mint aki komoly diplomata ként viselkedik folytatja tovább.*
-Akarom mondani. Remek. Arra van.
*Mutat ismét a pad irányába, ahova elvezeti Merlanát. Az elhanyagolt sövények kísérte kis köves útvonalon meg is érkeznek a padhoz. Amire Szikra egy nagyobb lendülettel pattan fel és foglal helyet. Megpaskolva a mellette lévő üreset Merlanának mutatva foglaljon helyet. Kezeit összekulcsolja és combjaira helyezi, tekintetét pedig Merlanaéba fúrja. Minden figyelmét neki szentelve.*
//Mester és tanítvány//
*Nem esik jól neki a válasz, mert ha csak egy pillanatra is, de reményt keltett benne Merlana jelenléte. Mert ha ő lett volna az, akit Mai emlegetett neki múltkori beszélgetésük során, lehet már közelebb került volna, a múltát fedő rejtélyek megoldásához. De ez a nap, nem az a nap, így nem tehet mást, türelmesen vár, ahogy Mai kérte tőle.
Kicsit szomorkásan csak elhúzza a száját, és elengedi a dolgot. Amúgy is érdekesebb a hárfákról beszélni.*
-Uhum. *Bólint nagyot.* Milyen történeteket? A boszorkányosakat szeretem, azok viccesek.
*Kuncog fel, és imitál is hozzá röviden egy kondér kavargatáshoz szükséges mozdulatot. Emlékszik, volt egy olyan rajzos könyv, amiben egy görbe orrú és hátú vény nyanyát ábrázoltak, aki elátkozta a királylányt és békává változtatta. De jó is lenne tudni a receptet ahhoz a varázsitalhoz. Már csak a gondolat is egy ördögi kis vigyort fest arcára, amin ismételten csak felkuncog.*
-Nem is akarok, meg Trylnor is megtiltotta nem lehet az mert haragudna rám. Miért mutogatná azt bárki is? Hát azzal. Tudod. Mit csinálunk.
*Néz fel sokat mondóan Merlanára az utcalányokat illetően, nem fér a fejébe miért is tenne ilyet bárki is.
Még szép, kellemes társaságnak bizonyul a már nem is annyira idegen Merlana. Szeret nevetni és játékos is. Ezt ő kifejezetten értékeli, és úgy hiszi Mai is fogja, amint leül majd a gyerekekkel foglalkozni.*
-Uhum. Ismered? *Néz fel Merlanára, akinek hanglejtéséből úgy veszi ki, mintha ismerősen csengene számára a név.* Ilyen fura szeme van, nézd! *A zöldek pedig hirtelen összeakadnak középen, ahogy az orra hegyére próbál fókuszálni.
Megvonja a vállát Merlana kérdésére.*
-A legtöbben szerintem igen. Én biztosan.
*Jelenti ki határozottan, más nevében nem igazán tudna nyilatkozni, a legtöbb gyerek azonban élvezi azt, hogy végre van fedő a fejük felett és meleg étel a hasukban. A kötelesség amit elvárnak tőlük pedig a rendezettség és a tanulás, minimális házimunkákkal.*
-Háhá! Rendben!
*Pattan fel hirtelen örömében, majd megmoderálva magát, megköszörüli torkát, és mint aki komoly diplomata ként viselkedik folytatja tovább.*
-Akarom mondani. Remek. Arra van.
*Mutat ismét a pad irányába, ahova elvezeti Merlanát. Az elhanyagolt sövények kísérte kis köves útvonalon meg is érkeznek a padhoz. Amire Szikra egy nagyobb lendülettel pattan fel és foglal helyet. Megpaskolva a mellette lévő üreset Merlanának mutatva foglaljon helyet. Kezeit összekulcsolja és combjaira helyezi, tekintetét pedig Merlanaéba fúrja. Minden figyelmét neki szentelve.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-11 22:34:23
Üzenet elküldve: 2025-04-11 22:34:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Nagyon úgy fest, a kandúr nem is várja el Noritól, hogy bemenjen az épületbe. Már ha egy macskától el lehet várni efféle gondolatiságot. Nem moccan, csak árgus szemekkel figyeli a kibontakozó jelenetet. Mintha várna valamire.
Eközben odabentről csatlakozik Mai és Cilia is a csoportosuláshoz. A bemutatkozásra a városőr hegszabdalta ábrázata halovány vigyorba húzódik.*
-Az árvaház vezetője. *Visszhangozza sokat sejtetően. Bemutatkozással nem bajlódik, s a sötételf kölyök csuklóját sem ereszti közben. Tekintete azonban Main jár. Ciliával és az ölebbel nem foglalkozik, szemmel láthatóan jobban foglalkoztatja a csinos félvér. Az invitálásra sem szól semmit, nincs szándékában elmozdulni onnét, ahol áll.*
-Meséld el, mit loptál, kis szarházi! *Szavait természetesen Mharassihoz intézi. Az nem kér az érintésekből, türelmetlen mozdulattal húzódik el előlük. A mélységiek zárkózottságát nehéz feltörni.*
-Nem loptam! Találtam! *Azzal előkotor zsebéből egy aprócska tárgyat. Ahogy kinyitja tenyerét, a társaság egy ezüst opálgyűrűt vehet szemügyre. A csillogó ékszerben a gravírozás is jól kivehető; egy róka szökken rajta, szájában tartva valamit. Hogy mit, az nem derül ki, mert Mharassi hamar össze is csukja tenyerét.*
-Találtam a főtéren! Ne mondja, hogy loptam!
-Akkor miért futottál? HE?!
-Mert kergetett!
-Mert szurtos a kezed, kis gazember!
*Míg Mai a városőrrel és Mharassi dolgával van elfoglalva, addig Nori a mellette ácsorgó kandúr mozgására lehet figyelmes. Az állat szeme megrebben, tekintete pedig Cilia felé fordul. Az ében hajkoronával megáldott leány rögtön láthatja azt is, miért; a gyűrű előkerülésére a a fiatal elf tekintete néhány szívdobbanásnyi pillanatig üvegessé válik.
Ahogy megpillantotta az ékszert, Cilia homályos emlékezetébe képek villannak. Egy finom, karcsú kéz, rajta a Mharassi szorongatta gyűrűvel; az édesanyjáé. Egy napvilágos, növényekkel teli szoba. Önfeledt kacaj hangja; a sajátja. Lódobogás. Egy zöldszínben pompázó hintó, mi elakad az esőáztatta, mély sárban. Majd lángok.
Mire a lány eszmél, három dolgot tud: az egyik, hogy a gyűrűn családja címere van, a róka szájában szorongatott valami pedig nem más, mint az ötágú virágából felismerhető mezei harmatka. A másik, hogy merre találja a sárban ragadt hintót, mi utolsó emléke, mit valódi családjához köthet.
Nori ugyan aligha sejthet bármit minderről, de ha hihet a rejtélyes macskának, a lány a megoldás. Eközben a fekete bundával megáldott kandúr a lábához tekeredik, s onnan szemléli tovább sárga tekintetével Ciliát.*
-Attól még, hogy találtad, nem a Tiéd! Le kell adni. Ide nekem! A törvény elől menekültél, kis szaros. Tizenöt botütés az, minimum! *A tar városőr szemmel láthatóan roppant mód élvezi a közjátékot. Tekintetével megkeresi Mait, majd tudálékos bólogatásba kezd.*
-Vagy annak, aki felel a kölyökért, mint intézetvezető. *Hangja megremeg az ígéretes felismeréstől.*
-Magára bízom, kedves kisasszony.
*Nagyon úgy fest, a kandúr nem is várja el Noritól, hogy bemenjen az épületbe. Már ha egy macskától el lehet várni efféle gondolatiságot. Nem moccan, csak árgus szemekkel figyeli a kibontakozó jelenetet. Mintha várna valamire.
Eközben odabentről csatlakozik Mai és Cilia is a csoportosuláshoz. A bemutatkozásra a városőr hegszabdalta ábrázata halovány vigyorba húzódik.*
-Az árvaház vezetője. *Visszhangozza sokat sejtetően. Bemutatkozással nem bajlódik, s a sötételf kölyök csuklóját sem ereszti közben. Tekintete azonban Main jár. Ciliával és az ölebbel nem foglalkozik, szemmel láthatóan jobban foglalkoztatja a csinos félvér. Az invitálásra sem szól semmit, nincs szándékában elmozdulni onnét, ahol áll.*
-Meséld el, mit loptál, kis szarházi! *Szavait természetesen Mharassihoz intézi. Az nem kér az érintésekből, türelmetlen mozdulattal húzódik el előlük. A mélységiek zárkózottságát nehéz feltörni.*
-Nem loptam! Találtam! *Azzal előkotor zsebéből egy aprócska tárgyat. Ahogy kinyitja tenyerét, a társaság egy ezüst opálgyűrűt vehet szemügyre. A csillogó ékszerben a gravírozás is jól kivehető; egy róka szökken rajta, szájában tartva valamit. Hogy mit, az nem derül ki, mert Mharassi hamar össze is csukja tenyerét.*
-Találtam a főtéren! Ne mondja, hogy loptam!
-Akkor miért futottál? HE?!
-Mert kergetett!
-Mert szurtos a kezed, kis gazember!
*Míg Mai a városőrrel és Mharassi dolgával van elfoglalva, addig Nori a mellette ácsorgó kandúr mozgására lehet figyelmes. Az állat szeme megrebben, tekintete pedig Cilia felé fordul. Az ében hajkoronával megáldott leány rögtön láthatja azt is, miért; a gyűrű előkerülésére a a fiatal elf tekintete néhány szívdobbanásnyi pillanatig üvegessé válik.
Ahogy megpillantotta az ékszert, Cilia homályos emlékezetébe képek villannak. Egy finom, karcsú kéz, rajta a Mharassi szorongatta gyűrűvel; az édesanyjáé. Egy napvilágos, növényekkel teli szoba. Önfeledt kacaj hangja; a sajátja. Lódobogás. Egy zöldszínben pompázó hintó, mi elakad az esőáztatta, mély sárban. Majd lángok.
Mire a lány eszmél, három dolgot tud: az egyik, hogy a gyűrűn családja címere van, a róka szájában szorongatott valami pedig nem más, mint az ötágú virágából felismerhető mezei harmatka. A másik, hogy merre találja a sárban ragadt hintót, mi utolsó emléke, mit valódi családjához köthet.
Nori ugyan aligha sejthet bármit minderről, de ha hihet a rejtélyes macskának, a lány a megoldás. Eközben a fekete bundával megáldott kandúr a lábához tekeredik, s onnan szemléli tovább sárga tekintetével Ciliát.*
-Attól még, hogy találtad, nem a Tiéd! Le kell adni. Ide nekem! A törvény elől menekültél, kis szaros. Tizenöt botütés az, minimum! *A tar városőr szemmel láthatóan roppant mód élvezi a közjátékot. Tekintetével megkeresi Mait, majd tudálékos bólogatásba kezd.*
-Vagy annak, aki felel a kölyökért, mint intézetvezető. *Hangja megremeg az ígéretes felismeréstől.*
-Magára bízom, kedves kisasszony.
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-11 19:12:51
Üzenet elküldve: 2025-04-11 19:12:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Kíváncsian húzza fel a szemöldökét, amikor egy félreértés okán felvetődik, hogy esetleg Mai említette már őt Szikrának valamilyen ügyben, ami biztosan nem az, amiért valójában érkezett. Persze kiderül, hogy nem így van, és egyébként abban is szinte teljesen biztos, hogy a félvér amúgy sem beszélne senkinek az üzletükről, ami igazából még meg sem köttetett. Abban meg csak reménykedik, hogy az előző üzletük előtt történteket sem kotyogta el senkinek. Az ártana a hírnevének.*
- Nem, nem hiszem, hogy én vagyok. *Mond csupán ennyit végül, az újabb kérdésre pedig az eddigi lelkesedését megtartva válaszol a különleges hangszerrel kapcsolatban.*
- Hmm, dalolni és történetet mesélni tudnak. Az számít? *Kérdez vissza. Szikra lelke igencsak érdekesen működhet, s bár a mélyére nem lát, ebből a pár, kedves, aranyos mondatból is következtetni tud arra, hogy ő nem olyan, mint a többi gyermek. Más, nagyon más, de nem rossz értelemben.
Aztán elhangzik egy nem várt mondat is a kis szájból, amit, ha akkor mondott volna a lány, mikor Merlana épp teát szürcsölget, egész biztosan kiköpött volna meglepettségében.*
- Hogy utcalány? Nem, tényleg nem vagy az, de attól még nem is leszel, hogy szoknyában vagy. A fenekedet viszont tényleg ne mutogasd! ~Még…~ *Nevetgél, s közben csak bólint, hogy a következő találkozásuk alkalmával játszós ruhában lesz. Elégedettséggel tölti el, hogy ezek szerint Szikra látni akarja őt újra, ami annyit jelent, hogy jó esélye van rá, hogy megkapja a munkát az árvaházban, amiért fizetség helyett Mai tudását kéri majd cserébe.*
- Alaver? Hümm… Azt hiszem, hogy akkor ügyesen tanított téged ő is. *Ezt mondja, de a fejében egészen más motoszkál közben, főleg, miután az utcalány szó és Alaver neve majdnem egy kontextusban hangzik el. Néha bizony megéri utcalánynak lenni.
Egy újabb nevet is hall közben, Trylnor, de egyelőre nem kezd bele túlzott érdeklődésbe, majd kiderül szépen minden magától.*
- Akkor jól érzitek itt magatokat? *Neki volt otthona, szülei is, de kidobták, mert nem akarták már őt többé, ami valahol talán szörnyűbb is, mint árvának lenni, mégsem tudja elképzelni, mennyire kegyetlen is lehet védőkarok és tető nélkül élni ilyen fiatalon. Itt úgy tűnik, szeretik a gyerekeket. Neliráé is egészen biztosan jó helyen lesz, míg ők Wegtorenbe utaznak.*
- Rendben, akkor maradok. *Meg is indulna a pad felé, mikor Szikra határozott feltételeket szab neki.* Miért, ha nem mondom el, akkor nem maradhatok? Ez esetben kénytelen leszek elmondani, de csak miután leültünk. *Most már szívesen fog mesél arról, hogy miért is kereste Mait. Persze csak módjával. Kitalálta, hogyan legyen a kecske is elégedett, és maradjon meg a káposzta is.*
//Mester és tanítvány//
*Kíváncsian húzza fel a szemöldökét, amikor egy félreértés okán felvetődik, hogy esetleg Mai említette már őt Szikrának valamilyen ügyben, ami biztosan nem az, amiért valójában érkezett. Persze kiderül, hogy nem így van, és egyébként abban is szinte teljesen biztos, hogy a félvér amúgy sem beszélne senkinek az üzletükről, ami igazából még meg sem köttetett. Abban meg csak reménykedik, hogy az előző üzletük előtt történteket sem kotyogta el senkinek. Az ártana a hírnevének.*
- Nem, nem hiszem, hogy én vagyok. *Mond csupán ennyit végül, az újabb kérdésre pedig az eddigi lelkesedését megtartva válaszol a különleges hangszerrel kapcsolatban.*
- Hmm, dalolni és történetet mesélni tudnak. Az számít? *Kérdez vissza. Szikra lelke igencsak érdekesen működhet, s bár a mélyére nem lát, ebből a pár, kedves, aranyos mondatból is következtetni tud arra, hogy ő nem olyan, mint a többi gyermek. Más, nagyon más, de nem rossz értelemben.
Aztán elhangzik egy nem várt mondat is a kis szájból, amit, ha akkor mondott volna a lány, mikor Merlana épp teát szürcsölget, egész biztosan kiköpött volna meglepettségében.*
- Hogy utcalány? Nem, tényleg nem vagy az, de attól még nem is leszel, hogy szoknyában vagy. A fenekedet viszont tényleg ne mutogasd! ~Még…~ *Nevetgél, s közben csak bólint, hogy a következő találkozásuk alkalmával játszós ruhában lesz. Elégedettséggel tölti el, hogy ezek szerint Szikra látni akarja őt újra, ami annyit jelent, hogy jó esélye van rá, hogy megkapja a munkát az árvaházban, amiért fizetség helyett Mai tudását kéri majd cserébe.*
- Alaver? Hümm… Azt hiszem, hogy akkor ügyesen tanított téged ő is. *Ezt mondja, de a fejében egészen más motoszkál közben, főleg, miután az utcalány szó és Alaver neve majdnem egy kontextusban hangzik el. Néha bizony megéri utcalánynak lenni.
Egy újabb nevet is hall közben, Trylnor, de egyelőre nem kezd bele túlzott érdeklődésbe, majd kiderül szépen minden magától.*
- Akkor jól érzitek itt magatokat? *Neki volt otthona, szülei is, de kidobták, mert nem akarták már őt többé, ami valahol talán szörnyűbb is, mint árvának lenni, mégsem tudja elképzelni, mennyire kegyetlen is lehet védőkarok és tető nélkül élni ilyen fiatalon. Itt úgy tűnik, szeretik a gyerekeket. Neliráé is egészen biztosan jó helyen lesz, míg ők Wegtorenbe utaznak.*
- Rendben, akkor maradok. *Meg is indulna a pad felé, mikor Szikra határozott feltételeket szab neki.* Miért, ha nem mondom el, akkor nem maradhatok? Ez esetben kénytelen leszek elmondani, de csak miután leültünk. *Most már szívesen fog mesél arról, hogy miért is kereste Mait. Persze csak módjával. Kitalálta, hogyan legyen a kecske is elégedett, és maradjon meg a káposzta is.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-11 18:27:34
Üzenet elküldve: 2025-04-11 18:27:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ő annál jobban kutatná az őket körülvevő rejtélyt. Egy maga viszont ahhoz kevés, és azok sincsenek sokan, akik érdemi választ tudnak neki adni.
Helyeslően hümmög csupán Merlana válaszára. Bár a félelem, még ha más formákat is képes ölteni, ugyan az marad. Ami változik csupán, az a reakció, amit kivált a kétlábúból aki átéli. Valaki harcol, valaki elszalad. Persze vannak azok is, akik megdermednek. Merlana ezt érezhette akkor is. De mit is tudna erről Szikra, majd ha talán képes hátra hagyni a titokzatosságát, képesek elbeszélgetni, az élet komolyabb téma köreiről is. Elvégre, a gyerek nem buta, csak még gyerek. A világot képes látni még a rontások nélkül amik az emberek tettei festenek fel rá. Képesek meglátni a jót a rosszban, és jobban bízni és reménykedni. Amíg az élet nehézségei, mint egy malomkő lassan őrli le róluk az ártatlanság burkát.*
-Hogy te vagy az akit Mai említett. De biztos szólt volna. Főleg mert azt kérte legyek türelmes.
*Vonja meg a vállát, és a száját is elhúzza, ahogy a belső kert felé sétálnak már.*
-A hárfák tudnak beszélni?
*Néz fel tágra nyitott nagy szemekkel. Na most már végkép meg kell tanulni rajtuk játszania. Még ha Szikra nem is játszadozik vele, hiába hiszi azt a másik, ő tényleg szomorúnak tartja a hátrahagyott hárfa esetét. Mert a rezidencia körül is rengeteg odú van még, amit romosan ott hagytak a kétlábúak. Ki tudja milyen értéket hátra hagyva maguk után. Az ilyen dolgoknak pedig lelke van.*
-Az. Pedig szeretem a szoknyámat én is, szabadok benne a lábaim. De nem akarom, hogy lássák a fenekem. Nem vagyok utcalány.
*Mondja felháborodva. Milyen dolog ez, hogy őt akarják meglesni a fiúk amikor ő csak a fa mászás ősi művészetét szeretné gyakorolni.*
-Legközelebb gyere abba és akkor megmutatom, szépek onnan a csillagok.
*Fűzi hozzá Merlana ruhájával kapcsolatban. Eközben már elhaladtak az istálló, a félbehagyott tűzrakóhely és Deres otthona mellett is. Szép nagy a kert, de nem akkora, hogy elvesszenek benne. A kertet csodálva Merlana gondolatára megrázza a fejét.*
-Nem egyedül, Alaver segített benne még régen, ő mutatta meg, hogyan kell. Hm. Par-cel-láz-ni, igen azt. De neki jobban ment mint nekem látod.
*Mutat az egyik majd a másik kialakított négyzet formára, látszik az egyik egy férfi kéz eredménye, a másik pedig egy lelkes kislányé.*
-Mostanság pedig Trylnor segít nekem, ketten képesek vagyunk nehezebbet is emelni, ő segített a kövek hordásában.
*Mutat rá az emelt kőrakásra, amiből a körömvirág és néhány kövi rózsa is nő már.*
-Oh. Öhm. Persze. Arra van egy pad.
*Mutat visszafelé a belső kert felé, ahol némi sövény ösvény van kialakítva.*
-Uhum, maradj még! Jó veled beszélgetni.
*Szólal fel lelkesen, majd hamar elkomorodik játékosan, és újra megszólal.*
-Vagyis. Igen, egy feltétellel. Ha elmondod, miért beszélnél Maival.
*Húzza ki magát peckesen, és csalfán tekint fel a nőre, a választ várva.*
//Mester és tanítvány//
*Ő annál jobban kutatná az őket körülvevő rejtélyt. Egy maga viszont ahhoz kevés, és azok sincsenek sokan, akik érdemi választ tudnak neki adni.
Helyeslően hümmög csupán Merlana válaszára. Bár a félelem, még ha más formákat is képes ölteni, ugyan az marad. Ami változik csupán, az a reakció, amit kivált a kétlábúból aki átéli. Valaki harcol, valaki elszalad. Persze vannak azok is, akik megdermednek. Merlana ezt érezhette akkor is. De mit is tudna erről Szikra, majd ha talán képes hátra hagyni a titokzatosságát, képesek elbeszélgetni, az élet komolyabb téma köreiről is. Elvégre, a gyerek nem buta, csak még gyerek. A világot képes látni még a rontások nélkül amik az emberek tettei festenek fel rá. Képesek meglátni a jót a rosszban, és jobban bízni és reménykedni. Amíg az élet nehézségei, mint egy malomkő lassan őrli le róluk az ártatlanság burkát.*
-Hogy te vagy az akit Mai említett. De biztos szólt volna. Főleg mert azt kérte legyek türelmes.
*Vonja meg a vállát, és a száját is elhúzza, ahogy a belső kert felé sétálnak már.*
-A hárfák tudnak beszélni?
*Néz fel tágra nyitott nagy szemekkel. Na most már végkép meg kell tanulni rajtuk játszania. Még ha Szikra nem is játszadozik vele, hiába hiszi azt a másik, ő tényleg szomorúnak tartja a hátrahagyott hárfa esetét. Mert a rezidencia körül is rengeteg odú van még, amit romosan ott hagytak a kétlábúak. Ki tudja milyen értéket hátra hagyva maguk után. Az ilyen dolgoknak pedig lelke van.*
-Az. Pedig szeretem a szoknyámat én is, szabadok benne a lábaim. De nem akarom, hogy lássák a fenekem. Nem vagyok utcalány.
*Mondja felháborodva. Milyen dolog ez, hogy őt akarják meglesni a fiúk amikor ő csak a fa mászás ősi művészetét szeretné gyakorolni.*
-Legközelebb gyere abba és akkor megmutatom, szépek onnan a csillagok.
*Fűzi hozzá Merlana ruhájával kapcsolatban. Eközben már elhaladtak az istálló, a félbehagyott tűzrakóhely és Deres otthona mellett is. Szép nagy a kert, de nem akkora, hogy elvesszenek benne. A kertet csodálva Merlana gondolatára megrázza a fejét.*
-Nem egyedül, Alaver segített benne még régen, ő mutatta meg, hogyan kell. Hm. Par-cel-láz-ni, igen azt. De neki jobban ment mint nekem látod.
*Mutat az egyik majd a másik kialakított négyzet formára, látszik az egyik egy férfi kéz eredménye, a másik pedig egy lelkes kislányé.*
-Mostanság pedig Trylnor segít nekem, ketten képesek vagyunk nehezebbet is emelni, ő segített a kövek hordásában.
*Mutat rá az emelt kőrakásra, amiből a körömvirág és néhány kövi rózsa is nő már.*
-Oh. Öhm. Persze. Arra van egy pad.
*Mutat visszafelé a belső kert felé, ahol némi sövény ösvény van kialakítva.*
-Uhum, maradj még! Jó veled beszélgetni.
*Szólal fel lelkesen, majd hamar elkomorodik játékosan, és újra megszólal.*
-Vagyis. Igen, egy feltétellel. Ha elmondod, miért beszélnél Maival.
*Húzza ki magát peckesen, és csalfán tekint fel a nőre, a választ várva.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-11 17:07:34
Üzenet elküldve: 2025-04-11 17:07:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Az arctalan vagy arctalanok témáját már szeretné maga mögött hagyni, de Szikra a rövid, ám annál találóbb megszólalásával a félelemről mélyen elgondolkoztatja Merlanát.*
- Igen, lehet. *Válaszolja, miközben a fejében sokkal bővebb gondolatok keringenek. A félelem segít, hogy életben maradjunk, és abban is, hogy a megfelelő időben hozzuk ki magunkból a legjobbat. Általában. Van azonban az a fajta félelem, amit a kikötőben érzett az aranyszemű társaságában. Az a félelem teljesen megbénította. Egyetlen épeszű gondolatra sem volt képes, és emiatt alakult minden rosszul, olyannyira rosszul, hogy nem is csak ő, de lehet, hogy más is szenvedett miatta.
Végül ahelyett, hogy hangosan is kifejtené ezeket a gondolatokat, csak megrázza a fejét, és igyekszik figyelmen kívül hagyni őket.*
- Reménykedtél? Miben? *Kérdezi inkább kíváncsian a furcsa félmondatra, miközben kedvesen elmosolyodik, mikor Szikra magányosnak titulálja az előadóteremben ékeskedő, hatalmas hárfát.*
- Tudják, hogy ott van, mert elmondják egymásnak. Elmondják, és akkor mi elmegyünk, és megcsodáljuk. Nincs egyedül. *Megy bele végül a kislány játékába, mert miért is ne? Még mindig végtelenül aranyosnak tartja, hogy sajnálja szegény hárfát. A hárfa egyébként egyáltalán nem szomorú, boldogan, szépen dalol, ha megszólaltatják.
Közben követi a lányt a belső kertbe, s meglepettségében nevet fel, mikor meghallja, hogy miért nem mehet ebben a ruhában a kis elf kedvenc helyére.*
- Ahh! Tényleg? Hát ez kellemetlen. *nevet jókedvűen.* Egyébként van „játszós” ruhám, de ezt jobban szeretem. *Fűzi hozzá, miközben kíváncsian néz körbe, és veszi szemügyre mindazt, amit Szikra megmutat neki. Az istállót, aminek takarítása megsüvegelendő teljesítmény a lány részéről, Deres házát, és magát Derest is, akiről most már az is kiderül, hogy kutya, ráadásul nem is kicsike, és még a félrebeszélő, lábfájós csacsit is elképzeli, akit innen kintről most nem láthat. Való igaz, megvan a helynek a maga patinás bája, ehhez kétség sem fér.
Megérkeznek végül a kerthez is, ami még messze van attól, hogy legszebb valójában tündököljön, de ha ez is mind a kislány keze munkája, akkor Mai vagy bárki más igazán büszke lehet rá.*
- Azt gondolom, hogy meseszép. Tényleg *mondja mosolyogva.* És azt is gondolom, hogy nagyon büszke lehetsz magadra, ha ezt te, egyedül csináltad! Ügyes vagy! *Dicséri az elfet, mert bizony megérdemli, s miután kigyönyörködte magát a kiskertben, kíváncsian körbepillant.*
- Akkor, le tudunk ülni valahová? Már, ha szeretnél még velem beszélgetni. Ha nem, akkor el is mehetek… *Biggyeszti le ajkait játékosan az utóbbi lehetőség után.*
//Mester és tanítvány//
*Az arctalan vagy arctalanok témáját már szeretné maga mögött hagyni, de Szikra a rövid, ám annál találóbb megszólalásával a félelemről mélyen elgondolkoztatja Merlanát.*
- Igen, lehet. *Válaszolja, miközben a fejében sokkal bővebb gondolatok keringenek. A félelem segít, hogy életben maradjunk, és abban is, hogy a megfelelő időben hozzuk ki magunkból a legjobbat. Általában. Van azonban az a fajta félelem, amit a kikötőben érzett az aranyszemű társaságában. Az a félelem teljesen megbénította. Egyetlen épeszű gondolatra sem volt képes, és emiatt alakult minden rosszul, olyannyira rosszul, hogy nem is csak ő, de lehet, hogy más is szenvedett miatta.
Végül ahelyett, hogy hangosan is kifejtené ezeket a gondolatokat, csak megrázza a fejét, és igyekszik figyelmen kívül hagyni őket.*
- Reménykedtél? Miben? *Kérdezi inkább kíváncsian a furcsa félmondatra, miközben kedvesen elmosolyodik, mikor Szikra magányosnak titulálja az előadóteremben ékeskedő, hatalmas hárfát.*
- Tudják, hogy ott van, mert elmondják egymásnak. Elmondják, és akkor mi elmegyünk, és megcsodáljuk. Nincs egyedül. *Megy bele végül a kislány játékába, mert miért is ne? Még mindig végtelenül aranyosnak tartja, hogy sajnálja szegény hárfát. A hárfa egyébként egyáltalán nem szomorú, boldogan, szépen dalol, ha megszólaltatják.
Közben követi a lányt a belső kertbe, s meglepettségében nevet fel, mikor meghallja, hogy miért nem mehet ebben a ruhában a kis elf kedvenc helyére.*
- Ahh! Tényleg? Hát ez kellemetlen. *nevet jókedvűen.* Egyébként van „játszós” ruhám, de ezt jobban szeretem. *Fűzi hozzá, miközben kíváncsian néz körbe, és veszi szemügyre mindazt, amit Szikra megmutat neki. Az istállót, aminek takarítása megsüvegelendő teljesítmény a lány részéről, Deres házát, és magát Derest is, akiről most már az is kiderül, hogy kutya, ráadásul nem is kicsike, és még a félrebeszélő, lábfájós csacsit is elképzeli, akit innen kintről most nem láthat. Való igaz, megvan a helynek a maga patinás bája, ehhez kétség sem fér.
Megérkeznek végül a kerthez is, ami még messze van attól, hogy legszebb valójában tündököljön, de ha ez is mind a kislány keze munkája, akkor Mai vagy bárki más igazán büszke lehet rá.*
- Azt gondolom, hogy meseszép. Tényleg *mondja mosolyogva.* És azt is gondolom, hogy nagyon büszke lehetsz magadra, ha ezt te, egyedül csináltad! Ügyes vagy! *Dicséri az elfet, mert bizony megérdemli, s miután kigyönyörködte magát a kiskertben, kíváncsian körbepillant.*
- Akkor, le tudunk ülni valahová? Már, ha szeretnél még velem beszélgetni. Ha nem, akkor el is mehetek… *Biggyeszti le ajkait játékosan az utóbbi lehetőség után.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-11 09:10:31
Üzenet elküldve: 2025-04-11 09:10:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A megóvás egy szép dolog a nevelők részéről, de ahogy Merlana is gondolja, a csalódás, a fájdalmak amik az élet buktatói okoznak, elkerülhetetlen. Érdemes ezzel megismerkedni minél korábban, de az ilyen fájdalmak gyakran járnak mély sebekkel, amik néha soha nem gyógyulnak be.
Ki hitte volna, ha egy bizonyos szemszögből nézik a kívül állók kettőjüket, ráeszmélhetnek, hasonló cipőben jártak egykor, útjuk azonban mégis másfelé vett irányt.*
-Nem. *Megingatja a fejét.* Majd az igazi nevüket akarom tudni.
*Nem tágít, az arctalanok a homályos emlékképekben sokkalta többet érnek, mintsem máshogy nevezze őket. Annak sem igazán örül így beszel róluk. De ameddig nem jön rá valódi mivoltukra, megmarad annak ami.*
-Mert félsz. De az nem baj. Szerintem fontos, hogy féljünk.
*Jegyzi meg, Merlana aggodalmát. Az olyanokkal szembe kell nézni, ezt is már jól tudja. Graelnek is félt elmondani azt amit. Mégis meg kellett tennie.*
-Reménykedtem csak.
*Mondja, picit csalódottan, mert van egy olyan érzése Merlana nem az az ismerőse Mainak, aki értene a Teysusi mágiákhoz.
Ártani nem árthat, Szikra számára ezek az emlékek különböző esetekkor fordulnak elő, amit már korábban látott. Gyógynövények látására, étel készítés Lunival, vagy csak egy ismerős név amit elfeledett képes beindítani egy ilyen fájdalmas reakciót. A zene is lehet egy ilyen könnyedén.*
-Az szomorú. Hogy találnak rá ha elmennek onnan a két.. az emberek?
*Elszontyolodik, mert ez a hárfa akkor nem olyan mint a többi. Odúkban tartják, így nincs más társa mint a többi fának akik közösen gyönyörű erdőket képeznek. De egy nagy hátfa elfeledve egy odú kellős közepén. Mit tehet egymagába.*
-Rendben, majd akkor beszélek vele.
*Egyezik bele Merlana üzletébe. Most már eléggé felkeltette kíváncsiságát a zene iránt.
Futó pillantást vet csupán a magát igazítgató Merlanára. Sajnálkozására megint okosan szólal fel.*
-Majd ha játszós ruhába jössz. Oda ilyennel nem szabad menni, mert a fiúk megnézik a feneked.
*Ismétli el tanító jelleggel Mai szavait akivel nemrégiben volt hasonló beszélgetése.*
-Még nincs kész sok virág hiányzik.
*Sóhajt egyet, messze nem olyan mint, ahogy azt ő szeretné, de idő kérdése csupán.*
-Látod az ott az istálló, azt takarítottam most ki. Van benne egy csacsi aki "ió"-t mond "iá" helyett. Szegénynek fáj a lába. Meg ott van Deres háza is épp alszik.
*Mutatja körbe az apróbb nagyobb dolgokat Merlananak, aki megcsodálhatja a Rezidencia kopott szépségét. Láthatja a nagy méretű farkas kutyát is aki lustán henyél az Alavér által épített lakban. Legalább azt befejezte a férfi, nem úgy mint a tűzrakó helyet, ami azóta is nem messze látható félkész állapotban.
Végül megérkeznek a híres kerthez is. Apró egy egy méteres virág ágyas négyzet alakú, már amennyire sikerült Szikrának kiformálnia, sokasága látszódik hármas sorban. Egyiken egy nagyobb kőrakás is látható, amiben köröm virágok nőnek, de messze nincs benőve teljesen. Egy egy négyzetben hiányosan kamillákat, csalánt, kakukkfüvet és rozmaringot láthat. A többi üresen áll egyelőre.
Szikra büszkén néz végig alkotásán ami közös munkája volt Trylnorral.*
-Mit gondolsz?
*Néz fel a nőre büszkén csillogó tekintettel.*
//Mester és tanítvány//
*A megóvás egy szép dolog a nevelők részéről, de ahogy Merlana is gondolja, a csalódás, a fájdalmak amik az élet buktatói okoznak, elkerülhetetlen. Érdemes ezzel megismerkedni minél korábban, de az ilyen fájdalmak gyakran járnak mély sebekkel, amik néha soha nem gyógyulnak be.
Ki hitte volna, ha egy bizonyos szemszögből nézik a kívül állók kettőjüket, ráeszmélhetnek, hasonló cipőben jártak egykor, útjuk azonban mégis másfelé vett irányt.*
-Nem. *Megingatja a fejét.* Majd az igazi nevüket akarom tudni.
*Nem tágít, az arctalanok a homályos emlékképekben sokkalta többet érnek, mintsem máshogy nevezze őket. Annak sem igazán örül így beszel róluk. De ameddig nem jön rá valódi mivoltukra, megmarad annak ami.*
-Mert félsz. De az nem baj. Szerintem fontos, hogy féljünk.
*Jegyzi meg, Merlana aggodalmát. Az olyanokkal szembe kell nézni, ezt is már jól tudja. Graelnek is félt elmondani azt amit. Mégis meg kellett tennie.*
-Reménykedtem csak.
*Mondja, picit csalódottan, mert van egy olyan érzése Merlana nem az az ismerőse Mainak, aki értene a Teysusi mágiákhoz.
Ártani nem árthat, Szikra számára ezek az emlékek különböző esetekkor fordulnak elő, amit már korábban látott. Gyógynövények látására, étel készítés Lunival, vagy csak egy ismerős név amit elfeledett képes beindítani egy ilyen fájdalmas reakciót. A zene is lehet egy ilyen könnyedén.*
-Az szomorú. Hogy találnak rá ha elmennek onnan a két.. az emberek?
*Elszontyolodik, mert ez a hárfa akkor nem olyan mint a többi. Odúkban tartják, így nincs más társa mint a többi fának akik közösen gyönyörű erdőket képeznek. De egy nagy hátfa elfeledve egy odú kellős közepén. Mit tehet egymagába.*
-Rendben, majd akkor beszélek vele.
*Egyezik bele Merlana üzletébe. Most már eléggé felkeltette kíváncsiságát a zene iránt.
Futó pillantást vet csupán a magát igazítgató Merlanára. Sajnálkozására megint okosan szólal fel.*
-Majd ha játszós ruhába jössz. Oda ilyennel nem szabad menni, mert a fiúk megnézik a feneked.
*Ismétli el tanító jelleggel Mai szavait akivel nemrégiben volt hasonló beszélgetése.*
-Még nincs kész sok virág hiányzik.
*Sóhajt egyet, messze nem olyan mint, ahogy azt ő szeretné, de idő kérdése csupán.*
-Látod az ott az istálló, azt takarítottam most ki. Van benne egy csacsi aki "ió"-t mond "iá" helyett. Szegénynek fáj a lába. Meg ott van Deres háza is épp alszik.
*Mutatja körbe az apróbb nagyobb dolgokat Merlananak, aki megcsodálhatja a Rezidencia kopott szépségét. Láthatja a nagy méretű farkas kutyát is aki lustán henyél az Alavér által épített lakban. Legalább azt befejezte a férfi, nem úgy mint a tűzrakó helyet, ami azóta is nem messze látható félkész állapotban.
Végül megérkeznek a híres kerthez is. Apró egy egy méteres virág ágyas négyzet alakú, már amennyire sikerült Szikrának kiformálnia, sokasága látszódik hármas sorban. Egyiken egy nagyobb kőrakás is látható, amiben köröm virágok nőnek, de messze nincs benőve teljesen. Egy egy négyzetben hiányosan kamillákat, csalánt, kakukkfüvet és rozmaringot láthat. A többi üresen áll egyelőre.
Szikra büszkén néz végig alkotásán ami közös munkája volt Trylnorral.*
-Mit gondolsz?
*Néz fel a nőre büszkén csillogó tekintettel.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-11 06:43:53
Üzenet elküldve: 2025-04-11 06:43:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A magyarázat arra, hogy a gyerekek miért tudhatnak kevesebbet a körülöttük rohanó világ igazságáról, az ugyanaz, mint ami már egyszer végig is futott a lány gondolatai között. Azért van ez így, hogy megvédjék a lelküket attól, hogy törést szenvedjen, ami bár elkerülhetetlen, de el lehet odázni, hogy megtörténjen. Merlana pontosan tudja, milyen, mikor fiatalon kell bűnbe keverednie azért, hogy ételhez jusson, de azt nem is sejti, hogy Szikrának is lehettek hasonló tapasztalatai.*
- Értem, mindenesetre, ha egyszer unatkoznál, én a helyedben gondolkoznék neki valami más néven, mert látod, engem megijesztettél vele. Lehet, hogy mást is meg fogsz. *Próbálja lebeszélni őt az arctalan név használatáról anélkül, hogy a szemébe kéne mondania, hogy azért, mert ez a név vérhez, halálhoz, a szabadság teljes elvesztéséhez és megannyi szenvedéshez köthető a legtöbbek számára.
Az sem segít ennek a másik arctalannak a megítélésén, hogy a lányka tekintete kivirul, mikor a sötétség szeretete kerül szóba. Reménykedik benne, hogy a Szikra név méltó hozzá, és ő a fény abban a vaksötétben. Meg nem nyugodott a választ hallva, ez tény, de többet már nem tehet.*
- Igen, ez már feltűnt. Különben miért érdeklődtél volna annyira, hogy mit akarok tőle? *Mondja Maival kapcsolatban.
Ami a különös fájdalmakat illeti, Merlana sem fog tudni többet megfejteni. Bár az élőlények viselkedéséhez ért, de ő sem testnek, sem elmének nem orvosa. Bár, kétségkívül azt szokták mondani, hogy a zene gyógyítja a lelket, szóval talán valamit mégiscsak hozzátehet annak érdekében, hogy mindez jobb lehessen.*
- A nagyon nagyokat nem viszik magukkal sehová *mesél tovább a hárfáról mosolyogva.* Azok valahol vannak, ott maradnak mindörökkön örökké, és csak ott lehet rajtuk játszani. Én ide, neked, ha Mai megengedné, egy kicsit hoznék, amit könnyen lehet vinni a kezedben, de ugyanolyan szépen szól.
*Közben a szokatlan, guggoló pozícióban látványosan kezd feszengeni, ahogy a lábai tényleg kezdenek egyre jobban elzsibbadni. Mikor Szikra beleegyezik, hogy sétáljanak egyet, megkönnyebbülten egyenesedik fel, majd kényesen kezdi megigazgatni hosszú szoknyáját, hogy véletlenül se legyen rajta gyűrődés ott, ahol nem szabad.*
- Mmm, kár… *Mondja a lány kedvenc helyével kapcsolatban, miközben követi őt a „kényelmetlen” cipőkben, melyek nem is átkozottak, és mellette még szépen kopognak is a kemény talajon.*
- Biztos már most is nagyon szép. Alig várom, hogy lássam! *Lelkesedik a kerttel kapcsolatban, de közben már az jár a fejében, hogy így legalább körbenézhet a kúria belső udvarában is, ami valószínűleg már szintén nem olyan, mint fénykorában, de mégis csak egy egykori nemesi villa kertjében andaloghat.*
//Mester és tanítvány//
*A magyarázat arra, hogy a gyerekek miért tudhatnak kevesebbet a körülöttük rohanó világ igazságáról, az ugyanaz, mint ami már egyszer végig is futott a lány gondolatai között. Azért van ez így, hogy megvédjék a lelküket attól, hogy törést szenvedjen, ami bár elkerülhetetlen, de el lehet odázni, hogy megtörténjen. Merlana pontosan tudja, milyen, mikor fiatalon kell bűnbe keverednie azért, hogy ételhez jusson, de azt nem is sejti, hogy Szikrának is lehettek hasonló tapasztalatai.*
- Értem, mindenesetre, ha egyszer unatkoznál, én a helyedben gondolkoznék neki valami más néven, mert látod, engem megijesztettél vele. Lehet, hogy mást is meg fogsz. *Próbálja lebeszélni őt az arctalan név használatáról anélkül, hogy a szemébe kéne mondania, hogy azért, mert ez a név vérhez, halálhoz, a szabadság teljes elvesztéséhez és megannyi szenvedéshez köthető a legtöbbek számára.
Az sem segít ennek a másik arctalannak a megítélésén, hogy a lányka tekintete kivirul, mikor a sötétség szeretete kerül szóba. Reménykedik benne, hogy a Szikra név méltó hozzá, és ő a fény abban a vaksötétben. Meg nem nyugodott a választ hallva, ez tény, de többet már nem tehet.*
- Igen, ez már feltűnt. Különben miért érdeklődtél volna annyira, hogy mit akarok tőle? *Mondja Maival kapcsolatban.
Ami a különös fájdalmakat illeti, Merlana sem fog tudni többet megfejteni. Bár az élőlények viselkedéséhez ért, de ő sem testnek, sem elmének nem orvosa. Bár, kétségkívül azt szokták mondani, hogy a zene gyógyítja a lelket, szóval talán valamit mégiscsak hozzátehet annak érdekében, hogy mindez jobb lehessen.*
- A nagyon nagyokat nem viszik magukkal sehová *mesél tovább a hárfáról mosolyogva.* Azok valahol vannak, ott maradnak mindörökkön örökké, és csak ott lehet rajtuk játszani. Én ide, neked, ha Mai megengedné, egy kicsit hoznék, amit könnyen lehet vinni a kezedben, de ugyanolyan szépen szól.
*Közben a szokatlan, guggoló pozícióban látványosan kezd feszengeni, ahogy a lábai tényleg kezdenek egyre jobban elzsibbadni. Mikor Szikra beleegyezik, hogy sétáljanak egyet, megkönnyebbülten egyenesedik fel, majd kényesen kezdi megigazgatni hosszú szoknyáját, hogy véletlenül se legyen rajta gyűrődés ott, ahol nem szabad.*
- Mmm, kár… *Mondja a lány kedvenc helyével kapcsolatban, miközben követi őt a „kényelmetlen” cipőkben, melyek nem is átkozottak, és mellette még szépen kopognak is a kemény talajon.*
- Biztos már most is nagyon szép. Alig várom, hogy lássam! *Lelkesedik a kerttel kapcsolatban, de közben már az jár a fejében, hogy így legalább körbenézhet a kúria belső udvarában is, ami valószínűleg már szintén nem olyan, mint fénykorában, de mégis csak egy egykori nemesi villa kertjében andaloghat.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 21:32:53
Üzenet elküldve: 2025-04-10 21:32:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ahhoz bizony, már sokszor volt szerencséje. Az összes nevelő, köztük Mai is, sokszor szereti a válaszokat elhallgatni a gyerekek elől. Őket védelmezve leginkább, mert a legtöbb esetben éretlenek hozzá. Talán emiatt az ok miatt, nem magyarázta el jobban neki Mai, a Trylnor iránt érzett érzelmeit is. Pedig Szikra nagyon szerette volna tudni pontosan mi is ez.
Biztosan van a rosszban jó, ahogy a csalán is mint gyógynövény lehet említeni. Fáj ha megérinti valaki, de ha tudja, hogyan kell kezelni, sok gyógyító hatást tud kifejteni a testen. A kegyes hazugság is lehet hasonló.*
-Pedig nem az, a hangja nagyon kedves, csak nem értem néha mit mond.
* Hunyorog ismét, száját elhúzva, nem a fájdalom miatt, hanem csak túlságosan rájátszik a gondolkodásra. Az emlékképeiben egyszerűen egy értelmes mondatot sem volt képes felidézni abból, amit a kedves arctalan valaha is mondott neki. A kérdés másik felére megrázza a fejét.*
-Nem tudom, nem tudom hol lehet most.
*Él vagy hal ez az arctalan szintúgy a homály fedi.*
-Én nem, sőt szeretem nagyon.
*Válaszolja lelkesen. A sötétség a barátja, mert a szemecskéje, ha nem is tökéletesen lát mint egy macska, de hozzászokott már az éjjeli közlekedéshez annyira, hogy előnye legyen a városiakkal szemben. Az erdőben ugyanis a holdak fényénél több nem igazán világot. Ez lehet nem fogja megnyugtatni gyanúja felől Merlanát. Bár a sötétség istene eddig távolról elkerülte Szikrát, ki tudja valójában hol az igazság. Lehet egy nagy hatalmú istenség műve volt az is, hogy képes volt csupán Deressel az oldalán túlélni az erdőben majdnem két teljes esztendőt.*
-Ő is fontos nekem nagyon.
*Mondja egy lágy mosollyal, azok a jeges kékek számára, sosem csillannak úgy mint másokra, kivéve ha rossz fát tesz a tűzre, mert akkor bizony ugyan olyan szokott lenni.
Nem Merlana lenne az első, aki a végére járna eme furcsa fájdalomnak, de sajnos azóta sem volt érdemi fejlődés ezzel kapcsolatban, hiába van egy tapasztaltabb orvos is a rezidencián.*
-Oh, értem. *Bólint néhányat csodálattal.* Biztosan nagyon szép, de ha olyan nagy, hogyan viszik magukkal? Nem nehéz?
*Nem tudná elképzelni, hogy egy olyan nagy valamit még maga Merlana képes lenne elmozdítani, a leírás alapján. Mert, hogy ilyesmi a rezidencián biztos nincsen. Legalább is ő nem tudott róla.*
-Jól van. Hmm de mehetünk. Én a kertemhez akartam menni mielőtt megláttalak.
*Válaszolja Merlana kérésére, majd vele együtt kuncog fel a cipő gondolatára. Átkozott egy dolgok ezek, főleg azok amik összenyomják a talpát. Borzasztó egy dolog.
Ismét felkuncog, ahogy végigméri Merlanát, mert nem tűnik annak, aki képes lenne mászni magas dolgokra.*
-Oda nem tudlak elvinni.
*Somolyog magának, de most ő tartja meg a kis titkát, hagy főjön a másik a levében.*
-De a kertet megmutathatom, ha kész lesz tele lesz virágokkal, gyógyfüvekkel.
*Áradozik a kis tervéről, majd hátat is fordít a piros ruhás hölgynek, és int neki, kövesse.*
//Mester és tanítvány//
*Ahhoz bizony, már sokszor volt szerencséje. Az összes nevelő, köztük Mai is, sokszor szereti a válaszokat elhallgatni a gyerekek elől. Őket védelmezve leginkább, mert a legtöbb esetben éretlenek hozzá. Talán emiatt az ok miatt, nem magyarázta el jobban neki Mai, a Trylnor iránt érzett érzelmeit is. Pedig Szikra nagyon szerette volna tudni pontosan mi is ez.
Biztosan van a rosszban jó, ahogy a csalán is mint gyógynövény lehet említeni. Fáj ha megérinti valaki, de ha tudja, hogyan kell kezelni, sok gyógyító hatást tud kifejteni a testen. A kegyes hazugság is lehet hasonló.*
-Pedig nem az, a hangja nagyon kedves, csak nem értem néha mit mond.
* Hunyorog ismét, száját elhúzva, nem a fájdalom miatt, hanem csak túlságosan rájátszik a gondolkodásra. Az emlékképeiben egyszerűen egy értelmes mondatot sem volt képes felidézni abból, amit a kedves arctalan valaha is mondott neki. A kérdés másik felére megrázza a fejét.*
-Nem tudom, nem tudom hol lehet most.
*Él vagy hal ez az arctalan szintúgy a homály fedi.*
-Én nem, sőt szeretem nagyon.
*Válaszolja lelkesen. A sötétség a barátja, mert a szemecskéje, ha nem is tökéletesen lát mint egy macska, de hozzászokott már az éjjeli közlekedéshez annyira, hogy előnye legyen a városiakkal szemben. Az erdőben ugyanis a holdak fényénél több nem igazán világot. Ez lehet nem fogja megnyugtatni gyanúja felől Merlanát. Bár a sötétség istene eddig távolról elkerülte Szikrát, ki tudja valójában hol az igazság. Lehet egy nagy hatalmú istenség műve volt az is, hogy képes volt csupán Deressel az oldalán túlélni az erdőben majdnem két teljes esztendőt.*
-Ő is fontos nekem nagyon.
*Mondja egy lágy mosollyal, azok a jeges kékek számára, sosem csillannak úgy mint másokra, kivéve ha rossz fát tesz a tűzre, mert akkor bizony ugyan olyan szokott lenni.
Nem Merlana lenne az első, aki a végére járna eme furcsa fájdalomnak, de sajnos azóta sem volt érdemi fejlődés ezzel kapcsolatban, hiába van egy tapasztaltabb orvos is a rezidencián.*
-Oh, értem. *Bólint néhányat csodálattal.* Biztosan nagyon szép, de ha olyan nagy, hogyan viszik magukkal? Nem nehéz?
*Nem tudná elképzelni, hogy egy olyan nagy valamit még maga Merlana képes lenne elmozdítani, a leírás alapján. Mert, hogy ilyesmi a rezidencián biztos nincsen. Legalább is ő nem tudott róla.*
-Jól van. Hmm de mehetünk. Én a kertemhez akartam menni mielőtt megláttalak.
*Válaszolja Merlana kérésére, majd vele együtt kuncog fel a cipő gondolatára. Átkozott egy dolgok ezek, főleg azok amik összenyomják a talpát. Borzasztó egy dolog.
Ismét felkuncog, ahogy végigméri Merlanát, mert nem tűnik annak, aki képes lenne mászni magas dolgokra.*
-Oda nem tudlak elvinni.
*Somolyog magának, de most ő tartja meg a kis titkát, hagy főjön a másik a levében.*
-De a kertet megmutathatom, ha kész lesz tele lesz virágokkal, gyógyfüvekkel.
*Áradozik a kis tervéről, majd hátat is fordít a piros ruhás hölgynek, és int neki, kövesse.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 20:30:38
Üzenet elküldve: 2025-04-10 20:30:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A kitérő válaszok legtöbbször mindennek az alapja, ha az ember valamit nem akar elárulni, vagy egyszerűen csak nincs kedve fecsegni, gyerekekkel szemben pedig még hatékonyabban működik. A felnőttek megtarthatják maguknak a titkukat akkor is, ha nincs is rá valódi magyarázatuk.
Az ármányok mögött egyébként sokszor nem húzódik meg valódi gonoszság, csupán egy cél, ami lehet jó is, de egyenes úton nem érhető el. Merlana sok mindennek mondaná magát, de gonosznak semmiképp. Börtönbe sem azért kényszerült, mert megölt valakit, vagy ilyesmi, de ez a téma már csak gondolatok szintjén is túl hátborzongatóak egy gyerek társaságában.*
- Jó, hát, ha az, akkor az, de szerintem igenis ijesztő. Én legalábbis megijedtem tőle. Félelmetesnek tűnik valami, aminek nincsen arca, de él, nem? Nem félsz a sötétben? *Tesz fel egy újabb megcsavart kérdést. Hiába nyugtatta meg a baglyos amulett arról, hogy Sa'Tereth karmai még nem érték el a lányt, azért szeretne mélyebben is megbizonyosodni róla, hogy minden rendben van. A sötétség istenének szorításából szabadulni kegyetlenül nehéz, ő már csak tudja.*
- Ha ilyen sokat segítettek neked, akkor biztosan. Most pedig Mainak is fontos vagy. *Ezt mondjuk nem tudja, hogy így van-e, de ha nem is, a kegyes hazugsággal az égvilágon semmi baj nincs.
Szikra furcsa fájdalmai egyébként megérnének még több kérdést, de egyelőre nem bonyolódik bele, mert látja rajta, hogy mennyi kellemetlenséget okoz szegénynek, és nem akarja őt bántani. Helyette inkább abba az irányba puhatolózik, hogy lehet-e esélye az árvaházban tanítóként a gyerekek között. Így kerül szóba a hárfa is.*
- A hárfa nem egy fa, hanem egy hangszer. Úgy képzeld el, mint egy aranykaput húrokkal, és mintha angyalok játszanának rajta. Íves a teteje, és rengeteg a húrja, melyek mind különböző hangon szólnak. Vannak belőle nagyok is, akkorák, hogy fel sem érnéd, de vannak egészen kicsikék is. Tényleg gyönyörű hangja van. Biztosan tetszene neked. *Boldogan mesél a különleges zeneszerszámról a lánynak, ajkain őszinte mosoly jelenik meg közben, talán még el is feledkezik róla, hogy célja van ezzel is.*
- Értem, hát akkor majd ezt is elmondom Mainak, hogy én taníthatnék nektek újat. *Mosolyog tovább.* De mondd, nincs kedved leülni valahová? Nekem kezd nagyon kényelmetlen lenni így. Tudod, a ruha, meg a cipő… *Kuncog halkan. Meg csak szimplán nem bír olyan hosszú ideig egy helyben guggolni anélkül, hogy szörnyen zsibbadni kezdenének a lábai.*
- Vagy sétáljunk egyet! Ha van kedvenc helyed, megmutathatnád…
//Mester és tanítvány//
*A kitérő válaszok legtöbbször mindennek az alapja, ha az ember valamit nem akar elárulni, vagy egyszerűen csak nincs kedve fecsegni, gyerekekkel szemben pedig még hatékonyabban működik. A felnőttek megtarthatják maguknak a titkukat akkor is, ha nincs is rá valódi magyarázatuk.
Az ármányok mögött egyébként sokszor nem húzódik meg valódi gonoszság, csupán egy cél, ami lehet jó is, de egyenes úton nem érhető el. Merlana sok mindennek mondaná magát, de gonosznak semmiképp. Börtönbe sem azért kényszerült, mert megölt valakit, vagy ilyesmi, de ez a téma már csak gondolatok szintjén is túl hátborzongatóak egy gyerek társaságában.*
- Jó, hát, ha az, akkor az, de szerintem igenis ijesztő. Én legalábbis megijedtem tőle. Félelmetesnek tűnik valami, aminek nincsen arca, de él, nem? Nem félsz a sötétben? *Tesz fel egy újabb megcsavart kérdést. Hiába nyugtatta meg a baglyos amulett arról, hogy Sa'Tereth karmai még nem érték el a lányt, azért szeretne mélyebben is megbizonyosodni róla, hogy minden rendben van. A sötétség istenének szorításából szabadulni kegyetlenül nehéz, ő már csak tudja.*
- Ha ilyen sokat segítettek neked, akkor biztosan. Most pedig Mainak is fontos vagy. *Ezt mondjuk nem tudja, hogy így van-e, de ha nem is, a kegyes hazugsággal az égvilágon semmi baj nincs.
Szikra furcsa fájdalmai egyébként megérnének még több kérdést, de egyelőre nem bonyolódik bele, mert látja rajta, hogy mennyi kellemetlenséget okoz szegénynek, és nem akarja őt bántani. Helyette inkább abba az irányba puhatolózik, hogy lehet-e esélye az árvaházban tanítóként a gyerekek között. Így kerül szóba a hárfa is.*
- A hárfa nem egy fa, hanem egy hangszer. Úgy képzeld el, mint egy aranykaput húrokkal, és mintha angyalok játszanának rajta. Íves a teteje, és rengeteg a húrja, melyek mind különböző hangon szólnak. Vannak belőle nagyok is, akkorák, hogy fel sem érnéd, de vannak egészen kicsikék is. Tényleg gyönyörű hangja van. Biztosan tetszene neked. *Boldogan mesél a különleges zeneszerszámról a lánynak, ajkain őszinte mosoly jelenik meg közben, talán még el is feledkezik róla, hogy célja van ezzel is.*
- Értem, hát akkor majd ezt is elmondom Mainak, hogy én taníthatnék nektek újat. *Mosolyog tovább.* De mondd, nincs kedved leülni valahová? Nekem kezd nagyon kényelmetlen lenni így. Tudod, a ruha, meg a cipő… *Kuncog halkan. Meg csak szimplán nem bír olyan hosszú ideig egy helyben guggolni anélkül, hogy szörnyen zsibbadni kezdenének a lábai.*
- Vagy sétáljunk egyet! Ha van kedvenc helyed, megmutathatnád…
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 19:14:13
Üzenet elküldve: 2025-04-10 19:14:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Az évek tapasztalata ha egy picivel több is van a háta mögött mint Merlanának. Sajnos a homály fedi. A legtöbb úgy jön elő belőle, mintha egy ösztön lenne, számára is fura volt még amikor az erdőt járta elveszetten, majd a világot kutyája mellett apránként újra megismerve, kezdte felfedezni azt amit már megtanult.
Szemöldökét durcásan apróra húzza pár pillanat erejéig Merlana válasza után. Nem szereti az ilyesfajta válaszokat, mert nem magyarázzák meg a teljes tényt. Még ha csak amiatt is tesz úgy, ahogy Merlana, mert jól esik neki, a mögött is van egy miért. Valami oknál fogva azonban meghagyja magának ezt a nő.
Igaza is van abban, nem neki való az intrika, a szálak lassú gonosz fonása. Viszont aki képes megismerni a rosszat, utána képes lesz felismerni azt, hogy tegyen ellene mielőtt vissza fordíthatatlant baj történhetne belőle.
Elégedetten bólint, hogy Merlana azzal is egyetért vele, miszerint a mezítlábaskodás különösen hasznos, főleg ha futásról van szó.
A nyaklánc sem marad kint olyan sokáig, vissza is helyezi azt ruhája biztonságába, hagy lógjon szíve felett. Szereti közel érezni magához, az ilyen apró kis tárgyait. Tüskét sajnos, azóta sem volt képes magához kaparintani, amiért a másik arctalan valószínűleg nagyon haragos lenne rá.*
-De hát ha az! És a nevére nem emlékszem, pedig biztosan tudtam. Fontos volt nekem, és.
*Ekkor picit elgondolkodik, ahogy kezeit morzsolgatja idegesen.*
- Remélem én is nekik.
*Azóta sem derült ki, mi történt velük, vagy vele. Apróbb képek álmában persze sanyargatják szegényt, de a teljes képet még a feledés homálya fedi. Így nem tudja, hogy az arctalanok, akik akár a szülei is lehettek, miért hagyták el őt.
Jobb is, hogy az éneklésbe kezdtek, bár ez is picit fájdalmas kissé a visszaemlékezés próbája miatt, de Merlana hamar jobbra fordítja ezt a pozitív hozzáállásával.*
-Hárfán? Az milyen fa, nem láttam még olyat.
*Rázza meg a fejét értetlenül. Ismer sok fajta fát, a körte fa az egyik kedvence a gyümölcse miatt. De ilyesmit még nem látott.*
-De ha tanulásról van szó, Mai biztos örül annak ha valami újat tanulok, mert ő nem tud már újat tanítani nekem a többi gyerek miatt. Ők most kezdtek írni tanulni.
*Meséli el az árvaházi titkokat Merlanának, amire annyira vágyik. Szikra persze készségesen válaszol a másik kérdésére, mit sem sejtve valódi szándékát. Elvégre nem kérdezett semmi olyat ami ártalmas lehetne bárki számára.*
//Mester és tanítvány//
*Az évek tapasztalata ha egy picivel több is van a háta mögött mint Merlanának. Sajnos a homály fedi. A legtöbb úgy jön elő belőle, mintha egy ösztön lenne, számára is fura volt még amikor az erdőt járta elveszetten, majd a világot kutyája mellett apránként újra megismerve, kezdte felfedezni azt amit már megtanult.
Szemöldökét durcásan apróra húzza pár pillanat erejéig Merlana válasza után. Nem szereti az ilyesfajta válaszokat, mert nem magyarázzák meg a teljes tényt. Még ha csak amiatt is tesz úgy, ahogy Merlana, mert jól esik neki, a mögött is van egy miért. Valami oknál fogva azonban meghagyja magának ezt a nő.
Igaza is van abban, nem neki való az intrika, a szálak lassú gonosz fonása. Viszont aki képes megismerni a rosszat, utána képes lesz felismerni azt, hogy tegyen ellene mielőtt vissza fordíthatatlant baj történhetne belőle.
Elégedetten bólint, hogy Merlana azzal is egyetért vele, miszerint a mezítlábaskodás különösen hasznos, főleg ha futásról van szó.
A nyaklánc sem marad kint olyan sokáig, vissza is helyezi azt ruhája biztonságába, hagy lógjon szíve felett. Szereti közel érezni magához, az ilyen apró kis tárgyait. Tüskét sajnos, azóta sem volt képes magához kaparintani, amiért a másik arctalan valószínűleg nagyon haragos lenne rá.*
-De hát ha az! És a nevére nem emlékszem, pedig biztosan tudtam. Fontos volt nekem, és.
*Ekkor picit elgondolkodik, ahogy kezeit morzsolgatja idegesen.*
- Remélem én is nekik.
*Azóta sem derült ki, mi történt velük, vagy vele. Apróbb képek álmában persze sanyargatják szegényt, de a teljes képet még a feledés homálya fedi. Így nem tudja, hogy az arctalanok, akik akár a szülei is lehettek, miért hagyták el őt.
Jobb is, hogy az éneklésbe kezdtek, bár ez is picit fájdalmas kissé a visszaemlékezés próbája miatt, de Merlana hamar jobbra fordítja ezt a pozitív hozzáállásával.*
-Hárfán? Az milyen fa, nem láttam még olyat.
*Rázza meg a fejét értetlenül. Ismer sok fajta fát, a körte fa az egyik kedvence a gyümölcse miatt. De ilyesmit még nem látott.*
-De ha tanulásról van szó, Mai biztos örül annak ha valami újat tanulok, mert ő nem tud már újat tanítani nekem a többi gyerek miatt. Ők most kezdtek írni tanulni.
*Meséli el az árvaházi titkokat Merlanának, amire annyira vágyik. Szikra persze készségesen válaszol a másik kérdésére, mit sem sejtve valódi szándékát. Elvégre nem kérdezett semmi olyat ami ártalmas lehetne bárki számára.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:35:23
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:35:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ha pusztán az évek tapasztalatát néznénk mérvadóként, akkor hiába kislány még a másik, bizonyos téren már meg is előzte őt, így nem csoda, hogy a kis elfnek sokszor érettebb gondolatai vannak, mint egy felnőttnek, de akkor sem nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a maga fajában még akkor is csak gyerek.*
- Mert én szeretném. Nekem ez így jó. *Válaszol ennyit Szikra kíváncsi kérdésére. Pontosan tudja, hogy mennyire szeretné kihúzni belőle az igazi választ, de nem hagyja magát. A cselszövések és ármányok világa nem egy ilyen tiszta léleknek való. Mondjuk az is igaz, hogy a saját története megcáfolja ezt a gondolatot, de neki szüksége volt rá, hogy hamar felnőjön.
Az ellen pedig feleslegesen is ágálna, hogy mezítláb gyorsabban lehet futni, mint azokban a cipőkben, melyeket a szép ruhájához visel, hisz Szikrának teljesen igaza van. Ebben is.
Az Arctalant is emlegető mondatokat továbbra is magában hüledezve hallgatja, miközben a lányka ruhája alól előkerül egy nyaklánc, rajta egy baglyot ábrázoló amulettel, ami azonban egyáltalán nem hasonlít semmire, ami Sa'Terethet jelképezné. Valamelyest ez megnyugtatja, mert talán mégsem a sötétség istene kebelezte be már ilyen fiatalon az ártatlan lelkét.*
- Ó, értem. Hmm, szerintem adhatnál neki valami szebb nevet is! Az arctalan nem illik hozzá, mert az olyan… ijesztő. *Nem hazudik, tényleg az.
A zene témájával kellemesebb vizekre evezve sok minden kiderül még Szikráról, többek között, hogy ezek szerint a gyógynövényekhez és az azokból készíthető főzetekhez is ért. Mi tagadás, egy igazi kis túlélő lehet a lány, gondolja mosolyogva.*
- Köszönöm szépen! *mondja a dicséretre.* Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy sokkal jobb gyógyszereket készítesz, mint én, de mondd csak! Ha esetleg Mai megengedné, örülnél neki, ha megtanítanálak játszani valamilyen hangszeren? Mondjuk hárfán, annak szép, lágy hangja van, és illene a dalocskádhoz is. *Ezúttal is igazat mond, de egy kis trükkel a sorok mögött, ahogy korábban Szikrának is magyarázta mindezt. Az igazi kérdés, amire választ keres, az az, hogy a kislány, aki bizonyára elég közel áll az igazgatónőhöz, érdeklődne-e a szolgáltatása iránt, amivel arany helyett kifizethetné Mainak az árat, amit a segítségéért cserébe kér. Ha igen, akkor máris lenne a kezében egy előny, ami alapján biztosabb lehet abban, hogy a fél-elf nő el fogja fogadni az ajánlatát.
Kíváncsian vizslatja hát a kis szemeket a válaszra várva, így guggolva immáron sokkal közelebbről.*
//Mester és tanítvány//
*Ha pusztán az évek tapasztalatát néznénk mérvadóként, akkor hiába kislány még a másik, bizonyos téren már meg is előzte őt, így nem csoda, hogy a kis elfnek sokszor érettebb gondolatai vannak, mint egy felnőttnek, de akkor sem nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a maga fajában még akkor is csak gyerek.*
- Mert én szeretném. Nekem ez így jó. *Válaszol ennyit Szikra kíváncsi kérdésére. Pontosan tudja, hogy mennyire szeretné kihúzni belőle az igazi választ, de nem hagyja magát. A cselszövések és ármányok világa nem egy ilyen tiszta léleknek való. Mondjuk az is igaz, hogy a saját története megcáfolja ezt a gondolatot, de neki szüksége volt rá, hogy hamar felnőjön.
Az ellen pedig feleslegesen is ágálna, hogy mezítláb gyorsabban lehet futni, mint azokban a cipőkben, melyeket a szép ruhájához visel, hisz Szikrának teljesen igaza van. Ebben is.
Az Arctalant is emlegető mondatokat továbbra is magában hüledezve hallgatja, miközben a lányka ruhája alól előkerül egy nyaklánc, rajta egy baglyot ábrázoló amulettel, ami azonban egyáltalán nem hasonlít semmire, ami Sa'Terethet jelképezné. Valamelyest ez megnyugtatja, mert talán mégsem a sötétség istene kebelezte be már ilyen fiatalon az ártatlan lelkét.*
- Ó, értem. Hmm, szerintem adhatnál neki valami szebb nevet is! Az arctalan nem illik hozzá, mert az olyan… ijesztő. *Nem hazudik, tényleg az.
A zene témájával kellemesebb vizekre evezve sok minden kiderül még Szikráról, többek között, hogy ezek szerint a gyógynövényekhez és az azokból készíthető főzetekhez is ért. Mi tagadás, egy igazi kis túlélő lehet a lány, gondolja mosolyogva.*
- Köszönöm szépen! *mondja a dicséretre.* Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy sokkal jobb gyógyszereket készítesz, mint én, de mondd csak! Ha esetleg Mai megengedné, örülnél neki, ha megtanítanálak játszani valamilyen hangszeren? Mondjuk hárfán, annak szép, lágy hangja van, és illene a dalocskádhoz is. *Ezúttal is igazat mond, de egy kis trükkel a sorok mögött, ahogy korábban Szikrának is magyarázta mindezt. Az igazi kérdés, amire választ keres, az az, hogy a kislány, aki bizonyára elég közel áll az igazgatónőhöz, érdeklődne-e a szolgáltatása iránt, amivel arany helyett kifizethetné Mainak az árat, amit a segítségéért cserébe kér. Ha igen, akkor máris lenne a kezében egy előny, ami alapján biztosabb lehet abban, hogy a fél-elf nő el fogja fogadni az ajánlatát.
Kíváncsian vizslatja hát a kis szemeket a válaszra várva, így guggolva immáron sokkal közelebbről.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:34:55
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:34:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Helyreálló világ//
*Luninari érdekes kis nyuszi varázslata valóban lenyűgözi őt. Különleges, és tökéletesen illik barátnőjéhez, és nem csak a plüssnyulai miatt, hanem egyébként is, ráadásul mindemellett még hasznos is. Briliáns.*
- Jajj szegény! De hát ő egy nyuszi, képzeld el, milyen lenne, ha ketten próbálnánk meg ráülni?! Szerintem inkább humoros volna, mint érdekes. Olyan, mintha én most ehelyett az egy szelet kalács helyett kettőt próbálnék egyszerre a számba erőltetni. *Mondja kuncogva példaként, miközben ő is jóízűen falatozza a vajaskalácsot. Egyszerűen képtelen abbahagyni az evést, még akkor is, ha ezek után bele sem fog férni a fűzőibe, mert akkorára puffad a hasa, mint egy hordónak. Akkor majd aztán Luninari egészen Szarvasligetig guríthatja őt, még csak ló sem kell hozzá.*
- Ugyan, szerintem nem leszel rosszul. Ha én, a világ legkényesebb nemeskisasszonya ki fogom bírni, akkor te is, ebben egészen biztos vagyok. *Ismét csak nevetgél legyintve, de csupán addig, míg szóba nem kerül újra Intath. Hogy enné meg a fene azt az elfet! A ténykedése miatt még az ártatlan beszélgetéseik közepébe is befurakodja magát.*
- Egy orvos, aki az ígérete ellenére elvette tőlem azt, ami a legfontosabb volt számomra. A szépségemet. *Halkan szól csak hozzá Luninari monológjához, választ nem is feltétlenül vár rá, csak gyengéden végigsimít bal kezével a jobbján, mert szeretné újra érezni, hogy valóban visszakapta azt, amit az elf orvos elvett tőle. Nem haragszik rá, emiatt legalábbis biztosan nem, mert lehet, hogy ott és akkor a tudása legjobbja szerint mentette meg az életét. Az azonban zavarja, hogy őt nem kérdezték meg róla, hogy ezt akarja-e. Ha magánál lett volna, beszámítható állapotban, akkor egész biztosan a halált választotta volna a megcsonkított teste helyett, de ezen már kár is tovább tűnődni. Vége van.*
- Legyen igazad! Remélem, hogy rád majd hallgat. És én is szeretlek. Köszönöm, hogy vagy nekem! *Zárja le a témát ennyivel, egy kedves kis mondattal a végén, hogy véletlenül se a bizonytalanság nyomja rá szomorú bélyegét a mai napjukra. Azt egyszerűen a történtek után nem hagyhatja.
Ezt követően az ajándékba kapott nyakláncát nézegeti, s közben fel-fel pillant a lányra, ahogy együtt tűnődnek annak varázserejéről.*
- Eeyr ereklyéinek nincs is szüksége a szó szoros értelmében varázserőre. Az ő ereje a hitben rejlik, ezt ma mindketten tapasztalhattuk. Én mindvégig hittem abban, hogy a halálnál jobb döntés az, ha bízom az istennőben, hogy egy szép napon segít majd visszatalálnom a fény ösvényére, oda, ahol nincs sötét és hideg, és látod, így történt. Szóval, végszóra azt tudom mondani, hogy bármi is történik ez után az életedben, a hitet azt soha ne veszítsd el! *Valódi végszónak szánja a szavait, mert miután ivott még egy keveset, feláll az asztaltól, és távozni készül.*
- Ha nem bánod, én lepihenek. Éhes már nem vagyok… annyira, cserébe fáradt az viszont nagyon is. *Nyújtózkodik egyet.* Kipihenem magam, javaslom, hogy tégy így te is, reggel pedig elkészülődünk, megvesszük a lovat a piacon, aztán indulunk Szarvasligetbe. *Vázolja fel a tervet, majd még, mielőtt az emelet felé indulna, még egyszer szorosan megöleli Luninarit. Nem tud betelni az érzéssel, hogy képes erre.*
- Jó éjszakát, Luninari! *Búcsúzik széles mosollyal az arcán, majd ha útjára engedik, akkor az emelet felé veszi az irányt, ahol boldogan és elégedetten túl nyugovóra a szobája biztonságot nyújtó négy fala között.*
*Luninari érdekes kis nyuszi varázslata valóban lenyűgözi őt. Különleges, és tökéletesen illik barátnőjéhez, és nem csak a plüssnyulai miatt, hanem egyébként is, ráadásul mindemellett még hasznos is. Briliáns.*
- Jajj szegény! De hát ő egy nyuszi, képzeld el, milyen lenne, ha ketten próbálnánk meg ráülni?! Szerintem inkább humoros volna, mint érdekes. Olyan, mintha én most ehelyett az egy szelet kalács helyett kettőt próbálnék egyszerre a számba erőltetni. *Mondja kuncogva példaként, miközben ő is jóízűen falatozza a vajaskalácsot. Egyszerűen képtelen abbahagyni az evést, még akkor is, ha ezek után bele sem fog férni a fűzőibe, mert akkorára puffad a hasa, mint egy hordónak. Akkor majd aztán Luninari egészen Szarvasligetig guríthatja őt, még csak ló sem kell hozzá.*
- Ugyan, szerintem nem leszel rosszul. Ha én, a világ legkényesebb nemeskisasszonya ki fogom bírni, akkor te is, ebben egészen biztos vagyok. *Ismét csak nevetgél legyintve, de csupán addig, míg szóba nem kerül újra Intath. Hogy enné meg a fene azt az elfet! A ténykedése miatt még az ártatlan beszélgetéseik közepébe is befurakodja magát.*
- Egy orvos, aki az ígérete ellenére elvette tőlem azt, ami a legfontosabb volt számomra. A szépségemet. *Halkan szól csak hozzá Luninari monológjához, választ nem is feltétlenül vár rá, csak gyengéden végigsimít bal kezével a jobbján, mert szeretné újra érezni, hogy valóban visszakapta azt, amit az elf orvos elvett tőle. Nem haragszik rá, emiatt legalábbis biztosan nem, mert lehet, hogy ott és akkor a tudása legjobbja szerint mentette meg az életét. Az azonban zavarja, hogy őt nem kérdezték meg róla, hogy ezt akarja-e. Ha magánál lett volna, beszámítható állapotban, akkor egész biztosan a halált választotta volna a megcsonkított teste helyett, de ezen már kár is tovább tűnődni. Vége van.*
- Legyen igazad! Remélem, hogy rád majd hallgat. És én is szeretlek. Köszönöm, hogy vagy nekem! *Zárja le a témát ennyivel, egy kedves kis mondattal a végén, hogy véletlenül se a bizonytalanság nyomja rá szomorú bélyegét a mai napjukra. Azt egyszerűen a történtek után nem hagyhatja.
Ezt követően az ajándékba kapott nyakláncát nézegeti, s közben fel-fel pillant a lányra, ahogy együtt tűnődnek annak varázserejéről.*
- Eeyr ereklyéinek nincs is szüksége a szó szoros értelmében varázserőre. Az ő ereje a hitben rejlik, ezt ma mindketten tapasztalhattuk. Én mindvégig hittem abban, hogy a halálnál jobb döntés az, ha bízom az istennőben, hogy egy szép napon segít majd visszatalálnom a fény ösvényére, oda, ahol nincs sötét és hideg, és látod, így történt. Szóval, végszóra azt tudom mondani, hogy bármi is történik ez után az életedben, a hitet azt soha ne veszítsd el! *Valódi végszónak szánja a szavait, mert miután ivott még egy keveset, feláll az asztaltól, és távozni készül.*
- Ha nem bánod, én lepihenek. Éhes már nem vagyok… annyira, cserébe fáradt az viszont nagyon is. *Nyújtózkodik egyet.* Kipihenem magam, javaslom, hogy tégy így te is, reggel pedig elkészülődünk, megvesszük a lovat a piacon, aztán indulunk Szarvasligetbe. *Vázolja fel a tervet, majd még, mielőtt az emelet felé indulna, még egyszer szorosan megöleli Luninarit. Nem tud betelni az érzéssel, hogy képes erre.*
- Jó éjszakát, Luninari! *Búcsúzik széles mosollyal az arcán, majd ha útjára engedik, akkor az emelet felé veszi az irányt, ahol boldogan és elégedetten túl nyugovóra a szobája biztonságot nyújtó négy fala között.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:34:23
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:34:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Ő csak haza akarta kísérni Mait, a „kedvesét” vagy… A Kedvesét. Már maga sem tudja eldönteni, hogy mindez csak egy túl jól eljátszott színjáték, vagy egy nagyon furcsa valóság, de arra egyáltalán nem számított, hogy még itt is, egy árvaház falain belül is különös ügyekbe botlik majd. Haldrian, aki valójában Hamren, vagy talán mégsem, hosszú pillanatokig megragadja a tekintetét. Fura egy nyelvbotlás az, mely úgy sül el, hogy a véletlen folytán pont egy körözött bűnöző neve kerekedik ki belőle, de egyelőre csak mosolyog a dolgon. Nem is Mai lenne az, ha egy ismerőse körül minden rendben lenne.
Annyit megtud, hogy ők ketten régről ismerik egymást, Anviellel pedig, aki az igazgatónő megérkezése után sebtében vissza is vonul a dolgát végezni, épp munkát ajánlott „Hamrennek”. Ő is ajánlani akar majd neki egyet, már ha a megérzése nem csal, de ahhoz az kell, hogy legyen néhány nyugodt pillanatuk négyszemközt beszélni.
Nem szól közbe a kibontakozni látszódó beszélgetésbe a két félvér között, de végül nem lesz belőle semmi, mert egy még kicsinek is kicsi gnóm fiú lohol be hozzájuk. Az elkapott félmondatokból megtudja, hogy a városőrség az egyik gyerek ügyében van itt. Akkor, ha kollégája odakint vár, rá nincs szükség, és nem is akar tovább Mai hajmeresztő ügyeivel foglalkozni, egyelőre épp elég volt belőle. Úgyhogy nem követi a sietősen távozó lányt, helyette ott marad Hamren társaságában.*
- Elég hamar kettesben maradtunk, nem? Itt csak úgy zajlik az élet. Nem értek hozzá, de kölykök közt ez már csak így megy, gondolom. *Egyelőre egyetlen megjegyzést sem tesz arra, hogy gyanakvása nem múlt el a kócos kilétét illetően, és arról sem, hogy akkor sem történne semmi baj, ha nyílt lapokkal játszanának, de még arról sem, hogy látta ám, mennyire végignézett a kabátjából kibújó Mai testén. (Ő is pontosan így szokta csinálni.) Most még hadd ficánkoljon a hal horogra akadva.*
- Nos, mi a terv? Azt mondtad, munkát keresel, és hallottad az igazgatónőt, de bevallom őszintén, semmi kedvem a konyhában téblábolni, viszont, ha körbenéznénk, biztos találnánk olyan feladatot, melyhez elkél a férfierő. Mit szólnál hozzá, ha helyrepofoznánk ezt-azt? Mai egészen biztosan jó pénzt fizetne cserébe, és még csak nem is kellene egyedül csinálnod. *Ő valószínaűleg ingyen fog dolgozni, amit rühell, de elmenni sem akar. Ha Hamren igazából mégis Haldrian, akkor nem fog egy tolvajt egyedül hagyni ebben a házban. Itt az ideje, hogy megóvja Mait attól, hogy még bonyolultabb ügybe keverje magát.*
- Közben mesélhetnél is magadról egy keveset! Honnan jöttél? Én egyébként Wegtorenből származom, de már hosszú évek óta Artheniorban élek. *Válaszolja meg a férfi korábban feltett kérdését, ezzel mintegy udvariasan meg is kezdve a részletes bemutatkozót. Kíváncsian várja, hogy mit fog hallani viszonzásképp.*
*Ő csak haza akarta kísérni Mait, a „kedvesét” vagy… A Kedvesét. Már maga sem tudja eldönteni, hogy mindez csak egy túl jól eljátszott színjáték, vagy egy nagyon furcsa valóság, de arra egyáltalán nem számított, hogy még itt is, egy árvaház falain belül is különös ügyekbe botlik majd. Haldrian, aki valójában Hamren, vagy talán mégsem, hosszú pillanatokig megragadja a tekintetét. Fura egy nyelvbotlás az, mely úgy sül el, hogy a véletlen folytán pont egy körözött bűnöző neve kerekedik ki belőle, de egyelőre csak mosolyog a dolgon. Nem is Mai lenne az, ha egy ismerőse körül minden rendben lenne.
Annyit megtud, hogy ők ketten régről ismerik egymást, Anviellel pedig, aki az igazgatónő megérkezése után sebtében vissza is vonul a dolgát végezni, épp munkát ajánlott „Hamrennek”. Ő is ajánlani akar majd neki egyet, már ha a megérzése nem csal, de ahhoz az kell, hogy legyen néhány nyugodt pillanatuk négyszemközt beszélni.
Nem szól közbe a kibontakozni látszódó beszélgetésbe a két félvér között, de végül nem lesz belőle semmi, mert egy még kicsinek is kicsi gnóm fiú lohol be hozzájuk. Az elkapott félmondatokból megtudja, hogy a városőrség az egyik gyerek ügyében van itt. Akkor, ha kollégája odakint vár, rá nincs szükség, és nem is akar tovább Mai hajmeresztő ügyeivel foglalkozni, egyelőre épp elég volt belőle. Úgyhogy nem követi a sietősen távozó lányt, helyette ott marad Hamren társaságában.*
- Elég hamar kettesben maradtunk, nem? Itt csak úgy zajlik az élet. Nem értek hozzá, de kölykök közt ez már csak így megy, gondolom. *Egyelőre egyetlen megjegyzést sem tesz arra, hogy gyanakvása nem múlt el a kócos kilétét illetően, és arról sem, hogy akkor sem történne semmi baj, ha nyílt lapokkal játszanának, de még arról sem, hogy látta ám, mennyire végignézett a kabátjából kibújó Mai testén. (Ő is pontosan így szokta csinálni.) Most még hadd ficánkoljon a hal horogra akadva.*
- Nos, mi a terv? Azt mondtad, munkát keresel, és hallottad az igazgatónőt, de bevallom őszintén, semmi kedvem a konyhában téblábolni, viszont, ha körbenéznénk, biztos találnánk olyan feladatot, melyhez elkél a férfierő. Mit szólnál hozzá, ha helyrepofoznánk ezt-azt? Mai egészen biztosan jó pénzt fizetne cserébe, és még csak nem is kellene egyedül csinálnod. *Ő valószínaűleg ingyen fog dolgozni, amit rühell, de elmenni sem akar. Ha Hamren igazából mégis Haldrian, akkor nem fog egy tolvajt egyedül hagyni ebben a házban. Itt az ideje, hogy megóvja Mait attól, hogy még bonyolultabb ügybe keverje magát.*
- Közben mesélhetnél is magadról egy keveset! Honnan jöttél? Én egyébként Wegtorenből származom, de már hosszú évek óta Artheniorban élek. *Válaszolja meg a férfi korábban feltett kérdését, ezzel mintegy udvariasan meg is kezdve a részletes bemutatkozót. Kíváncsian várja, hogy mit fog hallani viszonzásképp.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890