Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1451-1470
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:14:01
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Meglepődik, hogy a másik ilyesfajta szavakkal húzza, jobb is, hogy elindulnak, mert bizony enyhe pír festi meg az orcáját, ahogy további csókokra gondol, na meg arra, ahogy közben az erős kéz magához ragadja és… itt fejezi be a képzelgést, mert mindenre van ideje, csak arra nincs, hogy a saját vágyaira gondoljon hosszasan. El kell rendeznie Szikrát, na meg igen kevés időt töltött a ház kicsiny lakóival is, így csupán ennyi jutott a jóból. Puffogásba is kezd, még akkor is, ha szavait igyekszik érthetővé formálni, nem szeretné, hogy a harag vegye át az uralmat felette. Már „itthon” van, itt nem megengedhető, hogy ne hideg fejjel gondolkodjon. Talán a másik nem érzi még ki a szavaiból az iróniát, de feltett szándéka, hogy hamar megértessen a férfivel mindent, ami történt.*
- Jaj, nem lopott. *Legyint.* -Vagyis szerintem nem lopott, de még beszélnem kell vele is.
*A kilátásba helyezett botütés kérdésére viszont elmosolyodik. Nem mondhatni büszkének, de az a fajta sajátos ív ez a dús ajkain, ami azt hivatott közölni, hogy nem olyan elveszett ő, mint ahogy azt a másik sokszor látja. Még végighallgatja a haszonhúzásról szóló szavakat, amivel kénytelen-kelletlen, de egyetért. Figyeli közben Grael vonásait, hiszen igazán érdekli, hogy mit szól majd a történethez, nem ahhoz, hogy Mai mit vitt véghez, hanem ahhoz, hogy neki egyáltalán okoz-e némi ellenérzést ez az egész fellépés.*
- Nem került sor egyetlen botütésre sem. A kedves őrvezető úgy távozott, hogy még a gyűrűt is megkaptam. *Mutatja fel vékonyka ujjait, aminek gyűrűsére ráhúzta az ékszert, zseb nem illene egy ilyen ruhához, a szőke elfecskénél nem akarta hagyni, így jobb híján így tárolja. Láthatja a gravírozott mintákat, na meg Mai tekintetét, ahogy majdnem elneveti magát, ahogy túl abszurddá válik a helyzet, ahogy épp neki mutogatja a díszes kis darabot. Hamar leolvasztja viszont magáról.*
- Jó, nyolcvan aranyamba került, meg egy levélbe, amit őméltóságáról és a segítőszándékáról kell megfogalmazzak, de inkább ez, mint egy verés. Hú, láttad volna az arcát, mit meg nem adott volna érte, ha vállalom. *Fintorodik el.* - Te is így szoktál eljárni? *Nem tudja türtőztetni magát, ahogy lassan méri végig a másikat, de aztán ismételten elűzi a sóvárgást.*
//Félhazugság//
*Meglepődik, hogy a másik ilyesfajta szavakkal húzza, jobb is, hogy elindulnak, mert bizony enyhe pír festi meg az orcáját, ahogy további csókokra gondol, na meg arra, ahogy közben az erős kéz magához ragadja és… itt fejezi be a képzelgést, mert mindenre van ideje, csak arra nincs, hogy a saját vágyaira gondoljon hosszasan. El kell rendeznie Szikrát, na meg igen kevés időt töltött a ház kicsiny lakóival is, így csupán ennyi jutott a jóból. Puffogásba is kezd, még akkor is, ha szavait igyekszik érthetővé formálni, nem szeretné, hogy a harag vegye át az uralmat felette. Már „itthon” van, itt nem megengedhető, hogy ne hideg fejjel gondolkodjon. Talán a másik nem érzi még ki a szavaiból az iróniát, de feltett szándéka, hogy hamar megértessen a férfivel mindent, ami történt.*
- Jaj, nem lopott. *Legyint.* -Vagyis szerintem nem lopott, de még beszélnem kell vele is.
*A kilátásba helyezett botütés kérdésére viszont elmosolyodik. Nem mondhatni büszkének, de az a fajta sajátos ív ez a dús ajkain, ami azt hivatott közölni, hogy nem olyan elveszett ő, mint ahogy azt a másik sokszor látja. Még végighallgatja a haszonhúzásról szóló szavakat, amivel kénytelen-kelletlen, de egyetért. Figyeli közben Grael vonásait, hiszen igazán érdekli, hogy mit szól majd a történethez, nem ahhoz, hogy Mai mit vitt véghez, hanem ahhoz, hogy neki egyáltalán okoz-e némi ellenérzést ez az egész fellépés.*
- Nem került sor egyetlen botütésre sem. A kedves őrvezető úgy távozott, hogy még a gyűrűt is megkaptam. *Mutatja fel vékonyka ujjait, aminek gyűrűsére ráhúzta az ékszert, zseb nem illene egy ilyen ruhához, a szőke elfecskénél nem akarta hagyni, így jobb híján így tárolja. Láthatja a gravírozott mintákat, na meg Mai tekintetét, ahogy majdnem elneveti magát, ahogy túl abszurddá válik a helyzet, ahogy épp neki mutogatja a díszes kis darabot. Hamar leolvasztja viszont magáról.*
- Jó, nyolcvan aranyamba került, meg egy levélbe, amit őméltóságáról és a segítőszándékáról kell megfogalmazzak, de inkább ez, mint egy verés. Hú, láttad volna az arcát, mit meg nem adott volna érte, ha vállalom. *Fintorodik el.* - Te is így szoktál eljárni? *Nem tudja türtőztetni magát, ahogy lassan méri végig a másikat, de aztán ismételten elűzi a sóvárgást.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 14:32:41
Üzenet elküldve: 2025-04-29 14:32:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Esze ágában sincs megkérni Mait, hogy üljenek le egy asztal mellé, gyújtsanak meg egy gyertyát, töltsenek maguknak egy pohár vörösbort, és beszéljék meg mindazt, amit tudniuk kell egymásról. Az ő kapcsolatuk nem ilyen. Tele van hazugsággal és ármánnyal még akkor is, ha legbelül valójában mindketten őszinték akarnának lenni. Így van, ilyen a rideg valóság, melyet feledtethet egy csók, de nem szüntet meg teljesen.*
- Akkor adhatnál még egyet, csak, ha az elsőt nem hinnék el, tudod… *Húzza a lány agyát, pedig legszívesebben a hosszú, fekete fürtjeit tépné a pillanat hevében, de el kell most hessegetnie az ilyesfajta gondolatait, mert ez nem AZ a pillanat.*
- Nekem olyanjaim nincsenek is. *Nevet fel a nagyra becsült kollégákat illetően. Olyanok vannak, akik magukat becsülik túl nagyra, de a valóság az, hogy a legtöbbjük szerinte sem ér meg még egy zacskó aranyat sem. Egyszerű gazember mind, hatalommal a kezében. Beleértve saját magát is, ezt nem is óhajtja tagadni.
Felemeli a fejét, mikor Mai hátranéz rá, de utána már újra a sötétkék szoknyába bújtatott, ringó popót és az azt követő, finom illatfelhőt követi az üres szobába, melyben megállapodnak végül.*
- Értem. Mit lopott? *Kérdez vissza, mert nem érzi az iróniát a szóban. A kilátásba helyezett büntetést hallva viszont elcsodálkozik, de meg nem lepődik. Ez az artheniori valóság.*
- Remélem, hogy a helyes döntést hoztad meg. *Gyerek vagy sem, más miatt bűnhődni balgaság. Ezt már többször hangoztatta Mainak is. A név egyébként nem mond neki semmit. Forkler… Lehet, hogy hallotta már, talán látta is, de nem az a barátkozós típus ő, hogy emlékezzen is rá tovább, mint kellene.*
- A törvény egy látszat, nem egy szentírás. Azt is olyanok alkotják, akik a legnagyobb hasznot húzhatják belőle. Semmi másra nem jó. *Morogja. Kérdést végül nem sokat tesz fel, de a véleménye pont elég ahhoz, hogy a lány folytatni tudja a beszámolóját. Ha esetleg nem tenné, majd kérdez akkor.*
//Félhazugság//
*Esze ágában sincs megkérni Mait, hogy üljenek le egy asztal mellé, gyújtsanak meg egy gyertyát, töltsenek maguknak egy pohár vörösbort, és beszéljék meg mindazt, amit tudniuk kell egymásról. Az ő kapcsolatuk nem ilyen. Tele van hazugsággal és ármánnyal még akkor is, ha legbelül valójában mindketten őszinték akarnának lenni. Így van, ilyen a rideg valóság, melyet feledtethet egy csók, de nem szüntet meg teljesen.*
- Akkor adhatnál még egyet, csak, ha az elsőt nem hinnék el, tudod… *Húzza a lány agyát, pedig legszívesebben a hosszú, fekete fürtjeit tépné a pillanat hevében, de el kell most hessegetnie az ilyesfajta gondolatait, mert ez nem AZ a pillanat.*
- Nekem olyanjaim nincsenek is. *Nevet fel a nagyra becsült kollégákat illetően. Olyanok vannak, akik magukat becsülik túl nagyra, de a valóság az, hogy a legtöbbjük szerinte sem ér meg még egy zacskó aranyat sem. Egyszerű gazember mind, hatalommal a kezében. Beleértve saját magát is, ezt nem is óhajtja tagadni.
Felemeli a fejét, mikor Mai hátranéz rá, de utána már újra a sötétkék szoknyába bújtatott, ringó popót és az azt követő, finom illatfelhőt követi az üres szobába, melyben megállapodnak végül.*
- Értem. Mit lopott? *Kérdez vissza, mert nem érzi az iróniát a szóban. A kilátásba helyezett büntetést hallva viszont elcsodálkozik, de meg nem lepődik. Ez az artheniori valóság.*
- Remélem, hogy a helyes döntést hoztad meg. *Gyerek vagy sem, más miatt bűnhődni balgaság. Ezt már többször hangoztatta Mainak is. A név egyébként nem mond neki semmit. Forkler… Lehet, hogy hallotta már, talán látta is, de nem az a barátkozós típus ő, hogy emlékezzen is rá tovább, mint kellene.*
- A törvény egy látszat, nem egy szentírás. Azt is olyanok alkotják, akik a legnagyobb hasznot húzhatják belőle. Semmi másra nem jó. *Morogja. Kérdést végül nem sokat tesz fel, de a véleménye pont elég ahhoz, hogy a lány folytatni tudja a beszámolóját. Ha esetleg nem tenné, majd kérdez akkor.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:18:48
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás - zárás//
//Második szál//
* Nagy szerencse bizony, mert akkor hamarabb elkezdett volna fröcsögni a jó doktorról a vöröske. Nincs neki semmi baja igazából az szőke elfel, csak azt a tényt leszámítva, hogy lélegzik. Még csak azt sem érdemelhetné meg, hogy ránézzen a mestere italaira, nem hogy még kézbe is vegye.*
- Igen, a Mester tud ilyet csinálni, és borzasztóan drága is.* Bólogat egyetértően. Az ispotályban mesélt róla a mestere, de pont ezek, azok a drága italok, amiket Nimeril nem tud elkészíteni. A végére mindent sikerült kibeszélniük, így mondhatni a látogatása sikeresen zárult. Lett szobája és még egy külön kezelője is, amiben a legjobb, hogy egymás mellett vannak. Majd titokban végez a fajon némi átalakítást, amiről nem feltétlen kell Mainak is tudnia. Nagy kár, hogy ezt a beszélgetést Intath neve elrontotta. Valahogy mindig ez van, hogy amikor már kezdenek jól alakulni a dolgok, akkor az mocsok feltűnik, de az általa nem elismert istenekre mondja, hogy egyszer, ha felbosszantja, akkor még az is lehet, hogy olyat tesz, amit később meg fog bánni.*
- Jó gondolat, szerintem ő fog tudni válaszolni minden kérdésedre a gyermekkel kapcsolatban.* Helyesli az ötletet, már többet úgy sem tudna mondani rá.*
- Én is örültem, hogy végre beszélhettünk. Köszönök mindent.* A papírt felmarkolja, azt nem szándékozott itt hagyni. Felajánlaná a segítségét a pakolásban, de nem fogja. Dolgozzon csak az igazgatónő magában, ha már úgyis olyan jó ismerőse Intath. Elhagyja a szobát, de még előtte illendően elköszön.*
- További szép napot!* A macska nehézkesen akar megindulni, de aztán csak fogja magát és távozik ő is. Miután becsukja maga mögött az ajtót fáradtan sóhajt egyet. Kicsit megkönnyebbült és persze konstatálja azt is, hogy megint sikerült elveszítenie a józan eszét, amikor az elf szoba került. Igaz most egy fokkal jobban mentek a dolgok, mint korábban, de azért nem mondhatja magát elégedettnek. A legkevésbé sem mondhatja magát elégedettnek. Pampogni jött, de becsicskult, még ha elérte is a célját.*
//Második szál//
* Nagy szerencse bizony, mert akkor hamarabb elkezdett volna fröcsögni a jó doktorról a vöröske. Nincs neki semmi baja igazából az szőke elfel, csak azt a tényt leszámítva, hogy lélegzik. Még csak azt sem érdemelhetné meg, hogy ránézzen a mestere italaira, nem hogy még kézbe is vegye.*
- Igen, a Mester tud ilyet csinálni, és borzasztóan drága is.* Bólogat egyetértően. Az ispotályban mesélt róla a mestere, de pont ezek, azok a drága italok, amiket Nimeril nem tud elkészíteni. A végére mindent sikerült kibeszélniük, így mondhatni a látogatása sikeresen zárult. Lett szobája és még egy külön kezelője is, amiben a legjobb, hogy egymás mellett vannak. Majd titokban végez a fajon némi átalakítást, amiről nem feltétlen kell Mainak is tudnia. Nagy kár, hogy ezt a beszélgetést Intath neve elrontotta. Valahogy mindig ez van, hogy amikor már kezdenek jól alakulni a dolgok, akkor az mocsok feltűnik, de az általa nem elismert istenekre mondja, hogy egyszer, ha felbosszantja, akkor még az is lehet, hogy olyat tesz, amit később meg fog bánni.*
- Jó gondolat, szerintem ő fog tudni válaszolni minden kérdésedre a gyermekkel kapcsolatban.* Helyesli az ötletet, már többet úgy sem tudna mondani rá.*
- Én is örültem, hogy végre beszélhettünk. Köszönök mindent.* A papírt felmarkolja, azt nem szándékozott itt hagyni. Felajánlaná a segítségét a pakolásban, de nem fogja. Dolgozzon csak az igazgatónő magában, ha már úgyis olyan jó ismerőse Intath. Elhagyja a szobát, de még előtte illendően elköszön.*
- További szép napot!* A macska nehézkesen akar megindulni, de aztán csak fogja magát és távozik ő is. Miután becsukja maga mögött az ajtót fáradtan sóhajt egyet. Kicsit megkönnyebbült és persze konstatálja azt is, hogy megint sikerült elveszítenie a józan eszét, amikor az elf szoba került. Igaz most egy fokkal jobban mentek a dolgok, mint korábban, de azért nem mondhatja magát elégedettnek. A legkevésbé sem mondhatja magát elégedettnek. Pampogni jött, de becsicskult, még ha elérte is a célját.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:10:26
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:10:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Ha vannak is titkai, letett arról, hogy túl mélyen elzárja a férfi elől. A világon semmi értelme nincsen, de kérdések nélkül aligha fogja kiteregetni. Van jobb mód is arra, hogy kiszedjen belőle ezt-azt, de hová lenne a világ, ha megváltozna kettejük dinamikája és csak úgy kiöntenék egymásnak a múltat a szívükkel együtt? Épp elég furcsa most számára az is, hogy egyszeriben megörült a férfi jelenlétének és ezt meg is mutatta egy röpke csókkal, ami csakhamar visszarántotta a rideg valóságba és a - talán - megszokottba. Ha nem is ez volt a cél, a kérdés is ebben segíti. Visszakapja a lába a szilárd talajt.*
- Mások előtt, Grael. *Még jó, hogy valamilyen oknál fogva éppen nem az előtérben leledzenek a gyerekek, és nem láttak belőle semmit, hiszen valójában azt sem szeretné, hogy az olykor hűvös igazgatónőt más mivoltában lássák. Nem gyermekszemnek való. Ezért is olyan ostoba minden szó, amit kiejt a száján, inkább be is fogja, majd a szobák felé vonja Graelt.*
- Az egyik nagyra becsült kollégád tett látogatást itt nálunk.
*Néz hátra, miközben a folyosóra jutnak, ahonnan átvezet az út az apró lakhelyekig. Benyit az egyik üresbe, amiből már lassan alig marad, de még csak van egy búvóhely kettejüknek, ha már az irodáját meghagyta a kis szőkének. Bezárja maguk mögött az ajtót, csak utána folytatja.*
- Elkapta „lopás” közben az egyik gyereket és iderángatta. Szó szerint. Ti aztán tudjátok, hogyan kell egy kölyökkel bánni. *Morog, hiszen nem feledte még el, hogy a másik hogyan bánt Szikrával annak idején.* - Nem volt rest kilátásba helyezni tizenöt botütést. Választhattam, hogy én, vagy Mharassi kapja. Igen gyöngéd férfi. Forkler. *Ha nem lenne a neveltetése az ami, most bizony köpni támadna kedve, ehelyett csak a gyomra fordul egyet.*
- Csak tudnám, hogy az artheniori törvények mi végre vannak, ha az sem ismeri, aki betartatni próbálja. *Szitkozódik egy kissé, majd kutatja a barna szemeket. Nem magyaráz tovább, hátha kérdéseket kap. Pedig szívesen ráöntené egy hosszú monológban a történteket.*
//Félhazugság//
*Ha vannak is titkai, letett arról, hogy túl mélyen elzárja a férfi elől. A világon semmi értelme nincsen, de kérdések nélkül aligha fogja kiteregetni. Van jobb mód is arra, hogy kiszedjen belőle ezt-azt, de hová lenne a világ, ha megváltozna kettejük dinamikája és csak úgy kiöntenék egymásnak a múltat a szívükkel együtt? Épp elég furcsa most számára az is, hogy egyszeriben megörült a férfi jelenlétének és ezt meg is mutatta egy röpke csókkal, ami csakhamar visszarántotta a rideg valóságba és a - talán - megszokottba. Ha nem is ez volt a cél, a kérdés is ebben segíti. Visszakapja a lába a szilárd talajt.*
- Mások előtt, Grael. *Még jó, hogy valamilyen oknál fogva éppen nem az előtérben leledzenek a gyerekek, és nem láttak belőle semmit, hiszen valójában azt sem szeretné, hogy az olykor hűvös igazgatónőt más mivoltában lássák. Nem gyermekszemnek való. Ezért is olyan ostoba minden szó, amit kiejt a száján, inkább be is fogja, majd a szobák felé vonja Graelt.*
- Az egyik nagyra becsült kollégád tett látogatást itt nálunk.
*Néz hátra, miközben a folyosóra jutnak, ahonnan átvezet az út az apró lakhelyekig. Benyit az egyik üresbe, amiből már lassan alig marad, de még csak van egy búvóhely kettejüknek, ha már az irodáját meghagyta a kis szőkének. Bezárja maguk mögött az ajtót, csak utána folytatja.*
- Elkapta „lopás” közben az egyik gyereket és iderángatta. Szó szerint. Ti aztán tudjátok, hogyan kell egy kölyökkel bánni. *Morog, hiszen nem feledte még el, hogy a másik hogyan bánt Szikrával annak idején.* - Nem volt rest kilátásba helyezni tizenöt botütést. Választhattam, hogy én, vagy Mharassi kapja. Igen gyöngéd férfi. Forkler. *Ha nem lenne a neveltetése az ami, most bizony köpni támadna kedve, ehelyett csak a gyomra fordul egyet.*
- Csak tudnám, hogy az artheniori törvények mi végre vannak, ha az sem ismeri, aki betartatni próbálja. *Szitkozódik egy kissé, majd kutatja a barna szemeket. Nem magyaráz tovább, hátha kérdéseket kap. Pedig szívesen ráöntené egy hosszú monológban a történteket.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 11:03:49
Üzenet elküldve: 2025-04-29 11:03:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Elégedett lehet. A Haldriannal kötött üzletének hála, már ha a férfi élni fog a lehetőséggel, neki egy ujját sem kell mozdítania ahhoz, hogy minél több mindent derítsen ki a hercegnőjéről. Hiába az asztalon felejtett napló, teljesen biztos benne, hogy vannak még titkai bőven, ő pedig tudni akarja mindet.
Most azonban ideje megnéznie, hogy mi folyik odakint, mi lehetett olyan sürgős, ami miatt Mainak úgy faképnél kellett hagynia őket, hogy még azt sem volt ideje elmagyarázni, hogy addig mit dolgozzanak a simlis félvérrel. Épp indulna azzal az elánnal, hogy majd ő rendet tesz, de rá kell jönnie, hogy elkésett. Mai a háta mögül szól rá, mire ő rögtön meg is torpan, és visszanéz rá.*
- Á, hogy te már itt vagy… *Nem kell egy lépést sem tennie közelebb, odajön hozzá a lány. Közel, és még annál is közelebb, túl közel. A vékony kezeket a derekán érzi, amit még el is tudna viselni, ám az azt követő, meglepetésszerű csókra egyáltalán nem számított. Kell is neki néhány pillanat, míg felfogja, hogy mi történik, de aztán megadja magát a játéknak, és ő is megízleli a másik dús ajkait.*
- Előttünk, vagy mások előtt? *Elvigyorodik. Még ha a választ tudja is, szívesen gondolkodtatja el a lányt azzal kapcsolatban, hogy mások előtt akarja-e azt láttatni, hogy ők egy pár, vagy maguk között azt, hogy nem?
Ezt követően nincs más választása, mint követni Mait, aki kézenfogva vezeti őt valahová, fene se tudja, hogy hová.*
- Elmondhatnád, miért rohantál úgy el! Furcsa volt. *Mondja türelmetlenül még azelőtt, hogy bármilyen szobában elrejtőzhetnének a nagyvilág elől.*
//Félhazugság//
*Elégedett lehet. A Haldriannal kötött üzletének hála, már ha a férfi élni fog a lehetőséggel, neki egy ujját sem kell mozdítania ahhoz, hogy minél több mindent derítsen ki a hercegnőjéről. Hiába az asztalon felejtett napló, teljesen biztos benne, hogy vannak még titkai bőven, ő pedig tudni akarja mindet.
Most azonban ideje megnéznie, hogy mi folyik odakint, mi lehetett olyan sürgős, ami miatt Mainak úgy faképnél kellett hagynia őket, hogy még azt sem volt ideje elmagyarázni, hogy addig mit dolgozzanak a simlis félvérrel. Épp indulna azzal az elánnal, hogy majd ő rendet tesz, de rá kell jönnie, hogy elkésett. Mai a háta mögül szól rá, mire ő rögtön meg is torpan, és visszanéz rá.*
- Á, hogy te már itt vagy… *Nem kell egy lépést sem tennie közelebb, odajön hozzá a lány. Közel, és még annál is közelebb, túl közel. A vékony kezeket a derekán érzi, amit még el is tudna viselni, ám az azt követő, meglepetésszerű csókra egyáltalán nem számított. Kell is neki néhány pillanat, míg felfogja, hogy mi történik, de aztán megadja magát a játéknak, és ő is megízleli a másik dús ajkait.*
- Előttünk, vagy mások előtt? *Elvigyorodik. Még ha a választ tudja is, szívesen gondolkodtatja el a lányt azzal kapcsolatban, hogy mások előtt akarja-e azt láttatni, hogy ők egy pár, vagy maguk között azt, hogy nem?
Ezt követően nincs más választása, mint követni Mait, aki kézenfogva vezeti őt valahová, fene se tudja, hogy hová.*
- Elmondhatnád, miért rohantál úgy el! Furcsa volt. *Mondja türelmetlenül még azelőtt, hogy bármilyen szobában elrejtőzhetnének a nagyvilág elől.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 09:20:24
Üzenet elküldve: 2025-04-29 09:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Félhazugság//
//Második szál//
*Gondterhelt az arc, amivel a folyosót szeli át. Most mindenen jár az az elme, ami nemrég még megszokottan működni sem volt képes. Minden kitisztult azért, hogy újra romhalmaz legyen benne, de legalább van hozzá ereje, hogy visszaépítse. Valahol ezt túlzottan is szereti, ha tekintete nem is ezt láttatja. Persze hamar leolvad róla a komor kifejezés, észrevétlen illan el, ahogy megpillantja a lépcső mellett Graelt. Már átöltözve, éjkék ruhájában indul meg az irányába, miközben le sem veszi a kékjeit az alakjáról. *
- De jó, hogy még itt vagy!
*Eltűnik belülről a katyvasz arra a néhány másodpercre, amíg odaér hozzá, majd minden észt mellőzve fűzi át annak derekán vékony karját, hogy lábujjhegyre állva illesse csókkal. Ekkor üt be egyszerre minden gondolat. Még a szájra tapadva érzi sajátját, mikor az érzésben elmerült lehunyt pillák hirtelen nyitódnak szét. Lassan ereszkedik vissza telitalpra és akasztja meg a mély lélegzetvételét is. Elmosódott a határ az üzlet és valóság között, majd arcon csapta, ahogy tudatosult. Megjátszva, hogy egy cseppet sincs ettől megzavarodva, fordítja oldalra a fejét, miközben elengedi a vágyott férfit.*
- A látszat fontos.
*Suttogja, mentve ezzel a menthetetlent, majd már úgyis mindegy alapon finom kezét a férfiéba csúsztatja és vonja magával a személyzeti szobák felé, ha amaz nem áll le és kezdi el köszörülni rajta a nyelvét azonnal. Volna mit megbeszélniük, habár, ha mélyebben belegondolna, a másiknak semmi szüksége nincs az itteni információkra, hacsak nem a városőr intézkedésére nem kíváncsi. Egy biztos, nem az előtérben kívánja elmesélni a történteket.*
//Második szál//
*Gondterhelt az arc, amivel a folyosót szeli át. Most mindenen jár az az elme, ami nemrég még megszokottan működni sem volt képes. Minden kitisztult azért, hogy újra romhalmaz legyen benne, de legalább van hozzá ereje, hogy visszaépítse. Valahol ezt túlzottan is szereti, ha tekintete nem is ezt láttatja. Persze hamar leolvad róla a komor kifejezés, észrevétlen illan el, ahogy megpillantja a lépcső mellett Graelt. Már átöltözve, éjkék ruhájában indul meg az irányába, miközben le sem veszi a kékjeit az alakjáról. *
- De jó, hogy még itt vagy!
*Eltűnik belülről a katyvasz arra a néhány másodpercre, amíg odaér hozzá, majd minden észt mellőzve fűzi át annak derekán vékony karját, hogy lábujjhegyre állva illesse csókkal. Ekkor üt be egyszerre minden gondolat. Még a szájra tapadva érzi sajátját, mikor az érzésben elmerült lehunyt pillák hirtelen nyitódnak szét. Lassan ereszkedik vissza telitalpra és akasztja meg a mély lélegzetvételét is. Elmosódott a határ az üzlet és valóság között, majd arcon csapta, ahogy tudatosult. Megjátszva, hogy egy cseppet sincs ettől megzavarodva, fordítja oldalra a fejét, miközben elengedi a vágyott férfit.*
- A látszat fontos.
*Suttogja, mentve ezzel a menthetetlent, majd már úgyis mindegy alapon finom kezét a férfiéba csúsztatja és vonja magával a személyzeti szobák felé, ha amaz nem áll le és kezdi el köszörülni rajta a nyelvét azonnal. Volna mit megbeszélniük, habár, ha mélyebben belegondolna, a másiknak semmi szüksége nincs az itteni információkra, hacsak nem a városőr intézkedésére nem kíváncsi. Egy biztos, nem az előtérben kívánja elmesélni a történteket.*
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-28 20:29:58
Üzenet elküldve: 2025-04-28 20:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Pampogás - zárás//
//Második szál//
*Ajándékba ő is kapott már italt, csakhogy nem Nestartól, hanem a később emlegetett doktortól. Nagy szerencséje talán, hogy a még ki nem derült ellenszenv előtt, nem osztja meg azt az apróságot, hogy éppen neki segített megszerezni a méregdrága keverékeket, ráadásul mágiájával, amit a kedves mestere kezei gyártottak.*
- Valami életmód ital, a másik nevére nem is emlékszem. Egyik pártfogoltja árulta. *Hogyan is nevezzen egy szajhát, aki oly sokaknak a kegyeltje? De legalább sikeresen elkábította egy időre, hogy aztán némi igazságitallal kiszedjék belőle a Dokival a titkait, így rájöhettek, hogy nem hamis kutyulmányt árult. Talán jobb is, hogy egy ilyen híresség nevével nem éltek vissza.
Úgy tűnik mindent megbeszéltek, amit ma meg lehet. Örül végre, hogy megismerte a vöröst, de azért fél szeme rajta lesz, hogy ne okozzon a tudásvágya kárt a gyerekeknek. Nem gondolná, hogy direkt tenné, ha tenné, csupán ismeri ezt a túlbuzgóságot. Neki is csitítania kell magában.
A kisfiú nevére nem kerül fény, de talán alkalomadtán megkérdezi Luninaritól, hiszen ő akár tudhatja is. Nem volna jó a tudat, hogy egy hajdanán itt nevelkedett árva elkallódott. Most ez nem történhetne meg. *
- Megkérdezem tőle, hátha még tudunk neki segíteni. Nimeril, örültem, hogy végre beszéltünk. Kérlek, keress majd, ha összeírtad a szükséges holmikat, na meg bármikor, ha szükséged van valamire. A szobát remélem mielőbb átadhatom, még van egy kis pakolni valóm, de láthatod, hogy hamarosan átadásra kész.
*Még vet egy sanda pillantást a macskára is, szeretne, de nem nevet fel. Mik ki nem derülnek egy kis beszélgetés alatt. Ha már nincs további kérdés, ő folytatja a dolgát, ami végül sűrű sóhajtozásba fullad, lévén minden nagy dobozt kisebbé kell alakítson, hogy át tudja vinni az új helyre. *
//Második szál//
*Ajándékba ő is kapott már italt, csakhogy nem Nestartól, hanem a később emlegetett doktortól. Nagy szerencséje talán, hogy a még ki nem derült ellenszenv előtt, nem osztja meg azt az apróságot, hogy éppen neki segített megszerezni a méregdrága keverékeket, ráadásul mágiájával, amit a kedves mestere kezei gyártottak.*
- Valami életmód ital, a másik nevére nem is emlékszem. Egyik pártfogoltja árulta. *Hogyan is nevezzen egy szajhát, aki oly sokaknak a kegyeltje? De legalább sikeresen elkábította egy időre, hogy aztán némi igazságitallal kiszedjék belőle a Dokival a titkait, így rájöhettek, hogy nem hamis kutyulmányt árult. Talán jobb is, hogy egy ilyen híresség nevével nem éltek vissza.
Úgy tűnik mindent megbeszéltek, amit ma meg lehet. Örül végre, hogy megismerte a vöröst, de azért fél szeme rajta lesz, hogy ne okozzon a tudásvágya kárt a gyerekeknek. Nem gondolná, hogy direkt tenné, ha tenné, csupán ismeri ezt a túlbuzgóságot. Neki is csitítania kell magában.
A kisfiú nevére nem kerül fény, de talán alkalomadtán megkérdezi Luninaritól, hiszen ő akár tudhatja is. Nem volna jó a tudat, hogy egy hajdanán itt nevelkedett árva elkallódott. Most ez nem történhetne meg. *
- Megkérdezem tőle, hátha még tudunk neki segíteni. Nimeril, örültem, hogy végre beszéltünk. Kérlek, keress majd, ha összeírtad a szükséges holmikat, na meg bármikor, ha szükséged van valamire. A szobát remélem mielőbb átadhatom, még van egy kis pakolni valóm, de láthatod, hogy hamarosan átadásra kész.
*Még vet egy sanda pillantást a macskára is, szeretne, de nem nevet fel. Mik ki nem derülnek egy kis beszélgetés alatt. Ha már nincs további kérdés, ő folytatja a dolgát, ami végül sűrű sóhajtozásba fullad, lévén minden nagy dobozt kisebbé kell alakítson, hogy át tudja vinni az új helyre. *
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:35:21
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:35:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Mai csupán, csak más néven nevezi a dolgok állását, de ez nem változtat azon, amit a lány gondolt. Inkább az arcára ül ki pár dolog, mintsem az ajkaira. Bölcsebb annál, mintsem, hogy ellent mondjon a hely igazgatójának. Érdekes részleteket árul neki a nő, de válaszolni nem tud. Csak egy semleges megjegyzésre futja.*
- Megértem ezt az álláspontot is.* Kényelmetlen szituáció. Nem is bánja, ha végre eltérnek ettől a témától. Mondjuk felszökik a szemöldöke, amikor kiderül, hogy milyen drágán dolgozik a mestere.*
- Igazán? Nekem még ajándékba is adott, nem is egyszer az italaiból.* Tudta, hogy vannak drága italai, de azok már nem az ő szintjén vannak. Sajnálja is, mert, akkor már nem itt tartana. Számára nehéz volna kitanulni ilyen mélyen az alkímia mélységeit. Azzal járna, hogy le kéne mondania minden másról, ami igazán érdekli, ezért hát nem fog ilyet tenni.*
- Ugyan nincsen mit.* Tényleg nincsen mit, mert meglesz a maga haszna belőle, meg valószínűleg Nestarnak is. Kihúzzák belőle a doktor elleni ellenszenvének okát. Viszont, ha tudná, hogy mi jár Mai fejében, még az is lehet, hogy hányna, pedig a gyomra az igencsak jó gyomor, ami kibír sok mindent. Őszintén nem hiszi, hogy az elhangzottak miatt a nőnek változna a "jó viszonya" Intath irányában. Ennyiből van oka nem kedvelni ezt a nő is egy kicsit.*
- Nem tudok róla sokat. Már talán öt év is eltelt azóta. Egy Seles nevű asszony fiú gyermeke volt.* Elgondolkodik, hogy hátha tud valamit információt róla.*
- Szép aranybarnás szemei voltak. Én nem nagyon láttam, csak elvétve, amikor még pólyás volt. Luninari azt hiszem egyike volt annak, akik pártfogásukba vették, de tényleg nem akarok ostobaságokat mondani.* A nevét, talán felismerné, ha hallaná, de így emlékezetből ennyi idő múltán, már nem.*
- Nem tudom mi lett a sorsa, sajnálom.* Valahogy nem volt ideje számon tartani koldulás, majd alkímia tanulás mellett.*
//Második szál//
* Mai csupán, csak más néven nevezi a dolgok állását, de ez nem változtat azon, amit a lány gondolt. Inkább az arcára ül ki pár dolog, mintsem az ajkaira. Bölcsebb annál, mintsem, hogy ellent mondjon a hely igazgatójának. Érdekes részleteket árul neki a nő, de válaszolni nem tud. Csak egy semleges megjegyzésre futja.*
- Megértem ezt az álláspontot is.* Kényelmetlen szituáció. Nem is bánja, ha végre eltérnek ettől a témától. Mondjuk felszökik a szemöldöke, amikor kiderül, hogy milyen drágán dolgozik a mestere.*
- Igazán? Nekem még ajándékba is adott, nem is egyszer az italaiból.* Tudta, hogy vannak drága italai, de azok már nem az ő szintjén vannak. Sajnálja is, mert, akkor már nem itt tartana. Számára nehéz volna kitanulni ilyen mélyen az alkímia mélységeit. Azzal járna, hogy le kéne mondania minden másról, ami igazán érdekli, ezért hát nem fog ilyet tenni.*
- Ugyan nincsen mit.* Tényleg nincsen mit, mert meglesz a maga haszna belőle, meg valószínűleg Nestarnak is. Kihúzzák belőle a doktor elleni ellenszenvének okát. Viszont, ha tudná, hogy mi jár Mai fejében, még az is lehet, hogy hányna, pedig a gyomra az igencsak jó gyomor, ami kibír sok mindent. Őszintén nem hiszi, hogy az elhangzottak miatt a nőnek változna a "jó viszonya" Intath irányában. Ennyiből van oka nem kedvelni ezt a nő is egy kicsit.*
- Nem tudok róla sokat. Már talán öt év is eltelt azóta. Egy Seles nevű asszony fiú gyermeke volt.* Elgondolkodik, hogy hátha tud valamit információt róla.*
- Szép aranybarnás szemei voltak. Én nem nagyon láttam, csak elvétve, amikor még pólyás volt. Luninari azt hiszem egyike volt annak, akik pártfogásukba vették, de tényleg nem akarok ostobaságokat mondani.* A nevét, talán felismerné, ha hallaná, de így emlékezetből ennyi idő múltán, már nem.*
- Nem tudom mi lett a sorsa, sajnálom.* Valahogy nem volt ideje számon tartani koldulás, majd alkímia tanulás mellett.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-28 16:48:13
Üzenet elküldve: 2025-04-28 16:48:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*De mi van akkor, ha ő nem akar megoldást keresni a zordságára? Neki jó így, neki nem kell, hogy szeresse bárki. Egyedül egyensúlyra és kontrollra van szüksége ahhoz, hogy élni tudja a magányos életét, amihez nem kell sem elf kislány, sem pedig jégkék íriszek. Legalábbis ő még mindig köti az ebet a karóhoz. (Mondjuk azt szívesen megtenné a lány kutyájával is.)
A kérdésre újra a papírok felé pillant, majd sóhajt egyet. Nem, most nincs türelme ezzel foglalkozni azok után, hogy hosszú napokig egy megőrült hercegnőt kellett támogatnia.*
- Láttam. Rókát az erdőben, a napot pedig az ég tetején minden délben. Na gyere! *Válaszolja cinikusan, majd indulna is kifelé a szobából, de nem megy az olyan könnyen. Kérdések, már megint kérdések. Ő meg azokba fog beleőrülni egyszer.*
- De, azt mondtam. Most meg azt mondom, hogy velem jöhetsz, de ha nem akarsz, felőlem maradhatsz is az unalmas szobában… *Neki aztán olyan mindegy. Megtette, hogy benézett hozzá, mert Mai kérte rá, de azt nem ígérte, hogy sokáig marad. Ő nem itt akar lenni, hanem a kovácsnál. Fegyverre van szüksége, amivel levezetheti az elmúlt napok feszültségét. Nos, nem pont arra a veszedelmes pengére, mely épp neki készül, de úgy érzi, hogy a gyakorlóteret is muszáj lesz meglátogatnia.
A kilincshez nyúl, és ki is lép az ajtón, nem hagyva időt a lánynak arra, hogy elgondolkodjon azon, hogy jól viselkedik-e majd, ha vele tart. Meg is van az eredménye.*
- Anyád rám bízott. Majd vállalja érte a felelősséget ő helyetted. Na, indulás! *Aztán még rájön, hogy Szikra műve még a kezében van, így visszalép a szobába, lerakja a papírokat az asztalra, és utána megy ki a szobából, majd a rezidenciáról is.
A kézfogáshoz egyáltalán nem fűlik a foga, zsebre is dugja vaskos markait először, de aztán észreveszi szegény kislányon azt az elveszettséget és szeretetvágyat, ami csak úgy árad a zöld szemeiből. Felsóhajt.*
- Ha már nem látjuk a házat, a nyakamba ülhetsz, jó? *Ajánlja fel ezt a lehetőséget. Még mindig jobb, mint kézenfogva sétálni.*
*De mi van akkor, ha ő nem akar megoldást keresni a zordságára? Neki jó így, neki nem kell, hogy szeresse bárki. Egyedül egyensúlyra és kontrollra van szüksége ahhoz, hogy élni tudja a magányos életét, amihez nem kell sem elf kislány, sem pedig jégkék íriszek. Legalábbis ő még mindig köti az ebet a karóhoz. (Mondjuk azt szívesen megtenné a lány kutyájával is.)
A kérdésre újra a papírok felé pillant, majd sóhajt egyet. Nem, most nincs türelme ezzel foglalkozni azok után, hogy hosszú napokig egy megőrült hercegnőt kellett támogatnia.*
- Láttam. Rókát az erdőben, a napot pedig az ég tetején minden délben. Na gyere! *Válaszolja cinikusan, majd indulna is kifelé a szobából, de nem megy az olyan könnyen. Kérdések, már megint kérdések. Ő meg azokba fog beleőrülni egyszer.*
- De, azt mondtam. Most meg azt mondom, hogy velem jöhetsz, de ha nem akarsz, felőlem maradhatsz is az unalmas szobában… *Neki aztán olyan mindegy. Megtette, hogy benézett hozzá, mert Mai kérte rá, de azt nem ígérte, hogy sokáig marad. Ő nem itt akar lenni, hanem a kovácsnál. Fegyverre van szüksége, amivel levezetheti az elmúlt napok feszültségét. Nos, nem pont arra a veszedelmes pengére, mely épp neki készül, de úgy érzi, hogy a gyakorlóteret is muszáj lesz meglátogatnia.
A kilincshez nyúl, és ki is lép az ajtón, nem hagyva időt a lánynak arra, hogy elgondolkodjon azon, hogy jól viselkedik-e majd, ha vele tart. Meg is van az eredménye.*
- Anyád rám bízott. Majd vállalja érte a felelősséget ő helyetted. Na, indulás! *Aztán még rájön, hogy Szikra műve még a kezében van, így visszalép a szobába, lerakja a papírokat az asztalra, és utána megy ki a szobából, majd a rezidenciáról is.
A kézfogáshoz egyáltalán nem fűlik a foga, zsebre is dugja vaskos markait először, de aztán észreveszi szegény kislányon azt az elveszettséget és szeretetvágyat, ami csak úgy árad a zöld szemeiből. Felsóhajt.*
- Ha már nem látjuk a házat, a nyakamba ülhetsz, jó? *Ajánlja fel ezt a lehetőséget. Még mindig jobb, mint kézenfogva sétálni.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-28 14:53:39
Üzenet elküldve: 2025-04-28 14:53:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Tényleg érdekli, hogy Haldrian mit keres itt egészen pontosan. A válasz nem várat soká magára, meglepően őszintére is sikeredik, amit Mai tud értékelni. Ha most ezek fényében innen lovasítana meg valamit, - amire értékek híján nagy esély nincs - hát nem lenne nehéz dolga senkinek kézre kerítenie a félvért, így megnyugszik annak tekintetében, hogy itt próbálkozna hasonlókkal. Persze bárkit könnyű félreismerni, de elegendőnek érzi a markában az információkat, hogy ne kelljen tartania. És nem is hazudik, tényleg esélyeket kínál, még ha neki is terem belőle valami, ami előnyös.*
- Pont egy városőrtől? *Néz rosszallóan, de a szemeiben ott a fény, ami láttatja, hogy nem háborodik fel túlzottan, sőt mi több, mintha valamelyik kölyke mesélné a hajdanvolt nagy tetteit, persze ennek alakja cseppet sem rájuk hajaz, főleg, ahogy be-be villannak emlékek. Azt viszont nehezen tudja félretenni, ami ezen falak között a szerepe.*
- Azért nem mindegyik olyan ostoba. Igaz, könnyedén megvásárolhatók és azt hiszem dolgozni kevéssé szeretnek, hacsak nem az erejüket kívánják fitogtatni. *Forgatja meg a szemét, a nem túl régi kalandja után bátran állíthatja, hogy a legtöbbjük tényleg alávaló. Nem múlt el a keserű szájíze, bár belegondolva, hogy Graelnek is vannak ügyeletei… nem éppen érinti jól. Hajlamos néha elfeledni a megismerkedésüket. *
- Nézd, amíg itt nem keversz bajt, engem nem érdekel a múltad. De miért jöttél el a kikötőből? Furcsa kérdés, ez pont a helyet tekintve, de neked ott nem biztonságosabb?
*Figyeli az ágyon megtámaszkodott alakját, a vonásait. Valahogy nem bánja, hogy idekeveredett, bár jobb volna, ha Grael egyáltalán nem látta volna őt meg. Olyan nehezen titkol el előle bármit is, nem mintha nagy történések lettek volna kettejük között, de nem tenné zsebre azt, amit kapna, jól tudja. Ezért az ötlet, hogy talán neki is árulkodnia kellene.*
- Grael városőr. *Böki ki nemes egyszerűséggel.* - Nem fordul meg itt sűrűn, de az esély miattam megvan rá. Ha lehet, kerüld a felesleges társalkodást, nehéz előle eltitkolni bármit is. És akkor megegyeztünk. *Megköszörüli a torkát.*
- Van szükséged bármire? Természetesen a szoba a tied és ehetsz is bármikor. Ha szeretnél még pihenni, mára hagylak, de ha helyette meginnál velem egy pohár bort, szívesen venném, rám fér a mai nap után.
*Tényleg érdekli, hogy Haldrian mit keres itt egészen pontosan. A válasz nem várat soká magára, meglepően őszintére is sikeredik, amit Mai tud értékelni. Ha most ezek fényében innen lovasítana meg valamit, - amire értékek híján nagy esély nincs - hát nem lenne nehéz dolga senkinek kézre kerítenie a félvért, így megnyugszik annak tekintetében, hogy itt próbálkozna hasonlókkal. Persze bárkit könnyű félreismerni, de elegendőnek érzi a markában az információkat, hogy ne kelljen tartania. És nem is hazudik, tényleg esélyeket kínál, még ha neki is terem belőle valami, ami előnyös.*
- Pont egy városőrtől? *Néz rosszallóan, de a szemeiben ott a fény, ami láttatja, hogy nem háborodik fel túlzottan, sőt mi több, mintha valamelyik kölyke mesélné a hajdanvolt nagy tetteit, persze ennek alakja cseppet sem rájuk hajaz, főleg, ahogy be-be villannak emlékek. Azt viszont nehezen tudja félretenni, ami ezen falak között a szerepe.*
- Azért nem mindegyik olyan ostoba. Igaz, könnyedén megvásárolhatók és azt hiszem dolgozni kevéssé szeretnek, hacsak nem az erejüket kívánják fitogtatni. *Forgatja meg a szemét, a nem túl régi kalandja után bátran állíthatja, hogy a legtöbbjük tényleg alávaló. Nem múlt el a keserű szájíze, bár belegondolva, hogy Graelnek is vannak ügyeletei… nem éppen érinti jól. Hajlamos néha elfeledni a megismerkedésüket. *
- Nézd, amíg itt nem keversz bajt, engem nem érdekel a múltad. De miért jöttél el a kikötőből? Furcsa kérdés, ez pont a helyet tekintve, de neked ott nem biztonságosabb?
*Figyeli az ágyon megtámaszkodott alakját, a vonásait. Valahogy nem bánja, hogy idekeveredett, bár jobb volna, ha Grael egyáltalán nem látta volna őt meg. Olyan nehezen titkol el előle bármit is, nem mintha nagy történések lettek volna kettejük között, de nem tenné zsebre azt, amit kapna, jól tudja. Ezért az ötlet, hogy talán neki is árulkodnia kellene.*
- Grael városőr. *Böki ki nemes egyszerűséggel.* - Nem fordul meg itt sűrűn, de az esély miattam megvan rá. Ha lehet, kerüld a felesleges társalkodást, nehéz előle eltitkolni bármit is. És akkor megegyeztünk. *Megköszörüli a torkát.*
- Van szükséged bármire? Természetesen a szoba a tied és ehetsz is bármikor. Ha szeretnél még pihenni, mára hagylak, de ha helyette meginnál velem egy pohár bort, szívesen venném, rám fér a mai nap után.
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-28 11:23:32
Üzenet elküldve: 2025-04-28 11:23:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
~A ház egyedüli férfija.~ *Megkapó cím ez egy olyasvalakinek, mint ő. Forgatja is e szavakat egy jó ideig gondolatai között, míg belépnek a szobába.*
-Tökéletes. *Pillant körbe szürkéivel és valóban; keresve sem találhatna kifogást. Nincsenek nagy igényei e téren, s ahogy a taverna szobája, úgy ez is messzemenőkig felülmúlja őket.
Az is simogatja hiúságát, hogy egyenesen Mai kínálja fel neki a szobát. Mintha valóban az lenne a célja, hogy itt tartsa.
Az érintés meglepetésként éri, de nem húzódik el. Betudja amolyan reflexszerű mozdulatnak Mainál. Az feltűnik neki, hogy a lány sokkal bátrabban viselkedik társaságában, mint első találkozásukkor. Ahogy lopva utánapillant, átvillan agyán a hirtelen gondolat, hogy szívesen látná pőrén - talán még kilesni is hajlandó ezért az élményért - de a lány szavai hamar tovagörgetik e fantáziát.
Lehuppan az ágy végébe, s a kérés most először valóban elgondolkodtatja. Tekintete ezúttal nem csak kedvtelve, de fürkészően is kutatja "vendéglátóját". A kérdés nem bonyolult, de tudja, hogy észnél kell lennie.*
-Hát... *Megvakarja tarkóját. Tisztában van vele, hogy Mai tudja a valódi nevét és nem szükséges túlontúl komplikált kutatómunka hozzá, hogy kiderítse, amit akar. Már csak azért is, mert ott virít a neve a megmaradt, kissé megsárgult körözési listákon.*
-Azért vagyok Hamren, mert néhányan keresnek a városban. *Hangja könnyed, még egy önelégült félmosolyra is futja.*
-Megfújtam egy kardot egy városőrtől. Nagy dolog! Amúgy is egy tuskó volt. De az dobja rám az első követ, aki még nem tett zsebre semmit. Hmm? *Csupán azért nem füllent, mert tudja, hogy Mai amúgy is sejt valamit a háttérben a hamis bemutatkozás miatt.*
-De a városőrök agya kőből van, úgyhogy nem kell aggódni. Fogalmuk sincs, hol vagyok vagy ki vagyok. Meg amúgy semmiről, ha engem kérdezel.
*Ismételten csak vállat von.*
-Nem vagyok bajban és nem bujkálok, emiatt ne főjön a fejed. Botütések vagy néhány hat Krenkataur elől? Pf. *Teátrálisan legyint. Nem, mintha valaha járt volna a büntetőtelepen.*
-Ti pedig amúgy sem tudjátok ki vagyok, ugye. Hamren vagyok és itt dolgozom. Hmm? Viszont... Kérlek ne mondd el senkinek, amit tudsz. Még Graelnek se, hogy tudod, ki vagyok. Megtudod tenni? *Hangja őszinte. Semmit sem vesz igazán komolyan, de ez bizony fontos lehet. Azt pedig természetesen elhallgatja, hogy Grael pontosan tudja Mai elszólása miatt, ki ő valójában. Így a férfi is megmarad abban a tudatban, hogy csak ő tudja titkát.
Megtámaszkodik maga mögött tenyerein s fürkésző pillantással kutatja Mai kékjeit egy darabig.*
-Cserébe jó munkaerő leszek, míg itt vagyok. Hmm? * Nagyot sóhajt. Nem boldog a tudattól, hogy kurta itt tartózkodása alatt már ketten is tudják valódi személyazonosságát. Mindenesetre azokkal a kártyákkal kell játszania, melyek megadattak. Legrosszabb esetben gyorsan felszívódik.*
~A ház egyedüli férfija.~ *Megkapó cím ez egy olyasvalakinek, mint ő. Forgatja is e szavakat egy jó ideig gondolatai között, míg belépnek a szobába.*
-Tökéletes. *Pillant körbe szürkéivel és valóban; keresve sem találhatna kifogást. Nincsenek nagy igényei e téren, s ahogy a taverna szobája, úgy ez is messzemenőkig felülmúlja őket.
Az is simogatja hiúságát, hogy egyenesen Mai kínálja fel neki a szobát. Mintha valóban az lenne a célja, hogy itt tartsa.
Az érintés meglepetésként éri, de nem húzódik el. Betudja amolyan reflexszerű mozdulatnak Mainál. Az feltűnik neki, hogy a lány sokkal bátrabban viselkedik társaságában, mint első találkozásukkor. Ahogy lopva utánapillant, átvillan agyán a hirtelen gondolat, hogy szívesen látná pőrén - talán még kilesni is hajlandó ezért az élményért - de a lány szavai hamar tovagörgetik e fantáziát.
Lehuppan az ágy végébe, s a kérés most először valóban elgondolkodtatja. Tekintete ezúttal nem csak kedvtelve, de fürkészően is kutatja "vendéglátóját". A kérdés nem bonyolult, de tudja, hogy észnél kell lennie.*
-Hát... *Megvakarja tarkóját. Tisztában van vele, hogy Mai tudja a valódi nevét és nem szükséges túlontúl komplikált kutatómunka hozzá, hogy kiderítse, amit akar. Már csak azért is, mert ott virít a neve a megmaradt, kissé megsárgult körözési listákon.*
-Azért vagyok Hamren, mert néhányan keresnek a városban. *Hangja könnyed, még egy önelégült félmosolyra is futja.*
-Megfújtam egy kardot egy városőrtől. Nagy dolog! Amúgy is egy tuskó volt. De az dobja rám az első követ, aki még nem tett zsebre semmit. Hmm? *Csupán azért nem füllent, mert tudja, hogy Mai amúgy is sejt valamit a háttérben a hamis bemutatkozás miatt.*
-De a városőrök agya kőből van, úgyhogy nem kell aggódni. Fogalmuk sincs, hol vagyok vagy ki vagyok. Meg amúgy semmiről, ha engem kérdezel.
*Ismételten csak vállat von.*
-Nem vagyok bajban és nem bujkálok, emiatt ne főjön a fejed. Botütések vagy néhány hat Krenkataur elől? Pf. *Teátrálisan legyint. Nem, mintha valaha járt volna a büntetőtelepen.*
-Ti pedig amúgy sem tudjátok ki vagyok, ugye. Hamren vagyok és itt dolgozom. Hmm? Viszont... Kérlek ne mondd el senkinek, amit tudsz. Még Graelnek se, hogy tudod, ki vagyok. Megtudod tenni? *Hangja őszinte. Semmit sem vesz igazán komolyan, de ez bizony fontos lehet. Azt pedig természetesen elhallgatja, hogy Grael pontosan tudja Mai elszólása miatt, ki ő valójában. Így a férfi is megmarad abban a tudatban, hogy csak ő tudja titkát.
Megtámaszkodik maga mögött tenyerein s fürkésző pillantással kutatja Mai kékjeit egy darabig.*
-Cserébe jó munkaerő leszek, míg itt vagyok. Hmm? * Nagyot sóhajt. Nem boldog a tudattól, hogy kurta itt tartózkodása alatt már ketten is tudják valódi személyazonosságát. Mindenesetre azokkal a kártyákkal kell játszania, melyek megadattak. Legrosszabb esetben gyorsan felszívódik.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-28 09:45:45
Üzenet elküldve: 2025-04-28 09:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Természetesen cseppet sem érdekli, hogy kivel álmodott, a mit az pedig igencsak kiült rá, bár soha nem lehet biztos az ilyesmiben. Tán csak jókor szökött be egy kis szellő is simogatta meg kegyesen. Sokkal jobban érdekli, hogy miért is van itt ezen falak között a félvér. Mai igen naiv tud lenni, ha másoknak segítségre van szüksége, hiszen azonnal bekapcsol benne valami védelmezőösztön, amit nem is óhajt magából kiirtani, ellenben kontrollálni igyekezne, mert csúnyákat bukott már azzal, hogy mindenkivel jól igyekszik bánni, aki kicsit is kedves neki. Haldrian újra talpon, a magyarázata pedig csak egy szemforgatást csal elő a lányból, szinte biztos benne, hogy nem jó dolgában cipeltetett Grael ismeretlen szekrényeket. Aljas egy alak, még ha a szíve hevesebben ver is, ha rá gondol. Jótékony homállyal vonja be a beszélgetésüket, amit búcsúzóul megejtettek, majd ő ítélkezik maga helyett, ha az szükséges. Mások gondolatai kevéssé formálják az övét.*
- Ó, még meg sem érkeztél, de már hámozod a krumplit, és szekrényeket cipelsz egymagad. Megértem a fáradtságod.
*Mondja, bár nem gondolja teljességgel komolyan. Nem fog fennakadni azon, hogy hol talált rá a másikra, ha amaz még szobát sem kapott. Azt sem tudhatja, hogy honnan ette ide a fene. A kékek nem tudják nem követni a kéz mozdulatát, de csak egy nagy levegőt vesz, elvégre megoldotta a másik, amit kért tőle. A tekintet visszajut egészen a szürke szempárig, majd kommentár nélkül inkább elindul, s átvezeti az előtéren, az azt keresztező folyosón, hogy a személyzeti szobákig juthassanak. Útjuk közben persze nincs szótlanság.*
- Gondolkodtál? Azt szeretem. *Mosolyog és hagyja érvényesülni Haldriant, na meg latolgatja a lehetőségeket.* - Mhm. Te lehetsz a ház egyedüli férfija. *Mondja csak, ha kissé gunyorosan is, de végtére is igaz. Eztán a keze ráfonódik egy kilincsre, s be is nyit egy kisebb szobába. Egyszerű, de nagyszerű, berendezett és még az ablak is megfelelő fényt biztosít. Ágy, asztal, hozzá való székek, komód, de ettől eltekintve üres, hiszen senki nem lakja.*
- Ehhez itt mit szólsz? *Méri végig a fél-elfet. Tetszett neki az előadása, hogy mindenhez ért és egy jobbkézre is szüksége lenne, főként, ha férfié, de még nem tisztult a kép, hogy éppen mire is használhatná. Van egy sanda gyanúja, hogy az adománybútorok feljavításához nem feltétlenül. Ha beljebb lép az újdonsült munkás, akkor be is hajtja mögötte az ajtót.*
- De először mesélj. Bajban vagy, hogy itt kötöttél ki? *Lép el mellette, végigsimítva felkarján, amolyan bátorítóan, majd a komódhoz támaszkodik csípőjével.* - Tudod, bármekkora is a szükség, nem hoznék a gyerekek fejére vészt. Legalább velem legyél némileg őszinte. Nem érdekel, hogyan szólítanak, Hamren, vagy Haldrian. Ők is esélyt kapnak, ahogy te is. *Furcsa helyzet azt méregetni, akit igazából egyszer látott, akkor sem túl sok ruhában, Mai pedig szintén nem ezt az oldalát mutatta neki. De ezen a részen túl kell esni ahhoz, hogy könnyedebben társalogjanak, például egy üveg bor mellett, amire már nagyon vágyik, az elmúlt nehéz napok tükrében.*
*Természetesen cseppet sem érdekli, hogy kivel álmodott, a mit az pedig igencsak kiült rá, bár soha nem lehet biztos az ilyesmiben. Tán csak jókor szökött be egy kis szellő is simogatta meg kegyesen. Sokkal jobban érdekli, hogy miért is van itt ezen falak között a félvér. Mai igen naiv tud lenni, ha másoknak segítségre van szüksége, hiszen azonnal bekapcsol benne valami védelmezőösztön, amit nem is óhajt magából kiirtani, ellenben kontrollálni igyekezne, mert csúnyákat bukott már azzal, hogy mindenkivel jól igyekszik bánni, aki kicsit is kedves neki. Haldrian újra talpon, a magyarázata pedig csak egy szemforgatást csal elő a lányból, szinte biztos benne, hogy nem jó dolgában cipeltetett Grael ismeretlen szekrényeket. Aljas egy alak, még ha a szíve hevesebben ver is, ha rá gondol. Jótékony homállyal vonja be a beszélgetésüket, amit búcsúzóul megejtettek, majd ő ítélkezik maga helyett, ha az szükséges. Mások gondolatai kevéssé formálják az övét.*
- Ó, még meg sem érkeztél, de már hámozod a krumplit, és szekrényeket cipelsz egymagad. Megértem a fáradtságod.
*Mondja, bár nem gondolja teljességgel komolyan. Nem fog fennakadni azon, hogy hol talált rá a másikra, ha amaz még szobát sem kapott. Azt sem tudhatja, hogy honnan ette ide a fene. A kékek nem tudják nem követni a kéz mozdulatát, de csak egy nagy levegőt vesz, elvégre megoldotta a másik, amit kért tőle. A tekintet visszajut egészen a szürke szempárig, majd kommentár nélkül inkább elindul, s átvezeti az előtéren, az azt keresztező folyosón, hogy a személyzeti szobákig juthassanak. Útjuk közben persze nincs szótlanság.*
- Gondolkodtál? Azt szeretem. *Mosolyog és hagyja érvényesülni Haldriant, na meg latolgatja a lehetőségeket.* - Mhm. Te lehetsz a ház egyedüli férfija. *Mondja csak, ha kissé gunyorosan is, de végtére is igaz. Eztán a keze ráfonódik egy kilincsre, s be is nyit egy kisebb szobába. Egyszerű, de nagyszerű, berendezett és még az ablak is megfelelő fényt biztosít. Ágy, asztal, hozzá való székek, komód, de ettől eltekintve üres, hiszen senki nem lakja.*
- Ehhez itt mit szólsz? *Méri végig a fél-elfet. Tetszett neki az előadása, hogy mindenhez ért és egy jobbkézre is szüksége lenne, főként, ha férfié, de még nem tisztult a kép, hogy éppen mire is használhatná. Van egy sanda gyanúja, hogy az adománybútorok feljavításához nem feltétlenül. Ha beljebb lép az újdonsült munkás, akkor be is hajtja mögötte az ajtót.*
- De először mesélj. Bajban vagy, hogy itt kötöttél ki? *Lép el mellette, végigsimítva felkarján, amolyan bátorítóan, majd a komódhoz támaszkodik csípőjével.* - Tudod, bármekkora is a szükség, nem hoznék a gyerekek fejére vészt. Legalább velem legyél némileg őszinte. Nem érdekel, hogyan szólítanak, Hamren, vagy Haldrian. Ők is esélyt kapnak, ahogy te is. *Furcsa helyzet azt méregetni, akit igazából egyszer látott, akkor sem túl sok ruhában, Mai pedig szintén nem ezt az oldalát mutatta neki. De ezen a részen túl kell esni ahhoz, hogy könnyedebben társalogjanak, például egy üveg bor mellett, amire már nagyon vágyik, az elmúlt nehéz napok tükrében.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 23:17:07
Üzenet elküldve: 2025-04-27 23:17:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*A kérdésre csak bölcsen vállat von. Kár lenne belemenni, amúgy sem emlékszik álmára pontosan. Bárki lehetett játszótársa, ki sötét tincsekkel bír. Persze eszébe jut, hogy tán pont Mai volt, de ilyesmivel hízelkedni furcsának tűnne, főleg jelen helyzetben.*
-Én sem értem. *Feleli a név dolgát meg. Nem pillant a hűvös tekintetbe, helyette inkább feltápászkodik és leporolja magát. Szűkösen vannak itt a kamrában, de legalább a helyiség dohszagát némileg megtöri a lány illata.*
-Na, azt a szekrényt a "kedvesed" vitette le velem. *Ő is alaposan megnyomja a megfelelő szót. Természetesen nem köti Mai orra alá, de határozottan az az érzése, hogy az ezzel járó kellemes előnyökön túl valami mást is óhajt a férfi a csinos igazgatónőtől.*
-És amúgy sem ijedek meg könnyen. *Persze mindkettőben akad némi hamisság; egyrészről a szóban forgó "Kedves"
határozottan kivette a részét a cipekedésből. Másrészt ő maga kifejezetten gyáva, még ha szeret is máshogy tetszelegni.*
-Jó. Beszéljük meg, hogy mit szeretnénk egymástól. *Visszhangozza a szavakat és nem erőlködik, hogy ne másszanak fejébe pikáns lehetőségek.*
-Ez semmiség. *Legyint a "hűtés" dolgára, majd minden további nélkül nyúl nadrágjába, hogy gyakorlott mozdulatokkal igazítsa meg magát, méghozzá eredményesen. Így már egyáltalán nem lehet problémája semmiféle publikumnak. Amúgy is elmúlik az ilyesmi hamar, bár ha Mai ringó csípőjét kell követnie, nehezebb dolga lesz.*
-Gondolkodtam. *Természetesen nem, de kifejezetten jól rögtönöz. Sötét tincsei közé túr, mintha komoly fejtörést okozott volna neki e kérdéskör.*
-Tudod, én mindenhez értek. Biztosan szükséged van egy amolyan... Jobbkézre itt a ház körül. *Amennyiben a lány elindul, természetesen követi, de a locsogást nem hagyja abba.*
-Mindenesre. Tudod. *Egyrészt jó dolga lehet, másrészt Graelnek is segédkezhet. Már amennyire segédkezni óhajt. Természetesen csak morzsákat dobna a férfinak. Hallott ugyan ígéreteket, de a legkevésbé sem nyerte el a bizalmát.*
-És én nem is kérek igazán mást, csak egy ágyat meg valamit a gyomromba. *Kötve hiszi, hogy komoly összegeket tudna egy lelencházban megkeresni. Valódi munkája jóval jövedelmezőbb. Akkor meg már előnyére fordítja e dolgot.*
-Biztos megkönnyebbülés lenne neked is egy valódi férfi a háznál. *Beharapja ajkait, hogy elfojtsa sajátosan kaján mosolyát. Szeret a határon mozogni, ám át nem lépni azt. Kíváncsian pillant a mellette baktató fél-elf arcára, hátha kiolvashat valamit belőle.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.27 23:22:37
*A kérdésre csak bölcsen vállat von. Kár lenne belemenni, amúgy sem emlékszik álmára pontosan. Bárki lehetett játszótársa, ki sötét tincsekkel bír. Persze eszébe jut, hogy tán pont Mai volt, de ilyesmivel hízelkedni furcsának tűnne, főleg jelen helyzetben.*
-Én sem értem. *Feleli a név dolgát meg. Nem pillant a hűvös tekintetbe, helyette inkább feltápászkodik és leporolja magát. Szűkösen vannak itt a kamrában, de legalább a helyiség dohszagát némileg megtöri a lány illata.*
-Na, azt a szekrényt a "kedvesed" vitette le velem. *Ő is alaposan megnyomja a megfelelő szót. Természetesen nem köti Mai orra alá, de határozottan az az érzése, hogy az ezzel járó kellemes előnyökön túl valami mást is óhajt a férfi a csinos igazgatónőtől.*
-És amúgy sem ijedek meg könnyen. *Persze mindkettőben akad némi hamisság; egyrészről a szóban forgó "Kedves"
határozottan kivette a részét a cipekedésből. Másrészt ő maga kifejezetten gyáva, még ha szeret is máshogy tetszelegni.*
-Jó. Beszéljük meg, hogy mit szeretnénk egymástól. *Visszhangozza a szavakat és nem erőlködik, hogy ne másszanak fejébe pikáns lehetőségek.*
-Ez semmiség. *Legyint a "hűtés" dolgára, majd minden további nélkül nyúl nadrágjába, hogy gyakorlott mozdulatokkal igazítsa meg magát, méghozzá eredményesen. Így már egyáltalán nem lehet problémája semmiféle publikumnak. Amúgy is elmúlik az ilyesmi hamar, bár ha Mai ringó csípőjét kell követnie, nehezebb dolga lesz.*
-Gondolkodtam. *Természetesen nem, de kifejezetten jól rögtönöz. Sötét tincsei közé túr, mintha komoly fejtörést okozott volna neki e kérdéskör.*
-Tudod, én mindenhez értek. Biztosan szükséged van egy amolyan... Jobbkézre itt a ház körül. *Amennyiben a lány elindul, természetesen követi, de a locsogást nem hagyja abba.*
-Mindenesre. Tudod. *Egyrészt jó dolga lehet, másrészt Graelnek is segédkezhet. Már amennyire segédkezni óhajt. Természetesen csak morzsákat dobna a férfinak. Hallott ugyan ígéreteket, de a legkevésbé sem nyerte el a bizalmát.*
-És én nem is kérek igazán mást, csak egy ágyat meg valamit a gyomromba. *Kötve hiszi, hogy komoly összegeket tudna egy lelencházban megkeresni. Valódi munkája jóval jövedelmezőbb. Akkor meg már előnyére fordítja e dolgot.*
-Biztos megkönnyebbülés lenne neked is egy valódi férfi a háznál. *Beharapja ajkait, hogy elfojtsa sajátosan kaján mosolyát. Szeret a határon mozogni, ám át nem lépni azt. Kíváncsian pillant a mellette baktató fél-elf arcára, hátha kiolvashat valamit belőle.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.27 23:22:37
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:58:27
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:58:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Pedig a képlet igazán egyszerű, a férfi, ha nem is annyira tehetséges a színészkedésben mint Mai, a manipulálásban bőven jeleskedik, az pedig bőven elég volt Szikrának. A lopások, és trükkök amiket megtanított neki, játékként tálalta fel számára, amit Szikra kifejezetten élvezett. Az pedig csak cseresznye volt a desszert tetején, hogy a láncosok ellen is megtanította pár dologra. Ennek köszönhetően tudta túlélni az utcagyermekek nehéz életét.
A másik része, hogy miért kedveli őt ennyire Szikra, az pont a kislányban rejtőzik. Mintha tudná, hogy a férfi zordságára az ő szeretete a megoldás. Mai zord jégkék szemeit is egyedül ő képes megolvasztani, Grael jeges szívéhez is lehet ő a megoldás. Amire láthattak már az égiek példát, a múltkori találkozásukkor. Szikra mintha tudná lelke mélyén Graelnek szüksége van erre, még ha a férfi nem meri bevallani ezt magának. Bár elvégre ő mondta, ő egy igazi kis szikra, és a legkisebb láng is képes fényt nyújtani a sötétségben. Ez alól Grael sem kivétel.
Nem ússza meg hát az ölelést a férfi, és a simogatás is jól esik a férfitől a sajgó buksijának. Viszont lefejteni nem kell róla, hisz a felkérésre önszántából fordul és adja át a papirosokat. Várja is hátha érkezik valami reakció a férfitól, egy apró kis dicséret, de ez is valami, egy elégedett mosollyal viszonozza azt.*
-Te láttad már ezt valahol? A rókát? Vagy a napot?
*Kérdez rá kíváncsian, mert attól függetlenül őt még hajtja a kíváncsisága, tudna akarja mit jelenthet ez a róka, vagy akár a Tüskéjén látható napocska is. Bármi amin elkezdhetik a nyomozásukat.*
-De nem azt mondtad, hogy azt nem szabad? Hogy legyek jó?
*Kérdezi picit megszeppenve, mert ez most felülírja azt amit a múltkor kért tőle, de ha a férfi mondja talán nem lesz belőle nagy baj. Remélhetőleg. Azon pedig végkép nem segít a helyzeten, hogy olyanra kéri amit lehet nehezen fog tud megtartani, főleg Mai ellen.*
-Ha nem lesz belőle baj, megígérem.
*Mondja szendén a férfinak, bár picit bizonytalan abban, hova is szeretnének menni. Őt sosem érdekelték igazán mások tüskéi. Csak a sajátja, amit elkoboztak tőle, erősen kétli ahova mennek, ott találnak olyat amilyen neki is volt. De beleegyezően bólint a végén. Ha más nem lehet jót fog tenni neki egy kis friss levegő, főleg ennyi fejtörés után. Az ajtó mellett várja meg Graelt, hogy a papírosokat lerakva az asztalra, mutassa neki az utat. És ha megengedi neki, akkor felnyújtja a kezét, hogy megfogja Grael kezét. Most pont olyan kedvében van szegény, hogy szüksége van egy biztos pontra.*
*Pedig a képlet igazán egyszerű, a férfi, ha nem is annyira tehetséges a színészkedésben mint Mai, a manipulálásban bőven jeleskedik, az pedig bőven elég volt Szikrának. A lopások, és trükkök amiket megtanított neki, játékként tálalta fel számára, amit Szikra kifejezetten élvezett. Az pedig csak cseresznye volt a desszert tetején, hogy a láncosok ellen is megtanította pár dologra. Ennek köszönhetően tudta túlélni az utcagyermekek nehéz életét.
A másik része, hogy miért kedveli őt ennyire Szikra, az pont a kislányban rejtőzik. Mintha tudná, hogy a férfi zordságára az ő szeretete a megoldás. Mai zord jégkék szemeit is egyedül ő képes megolvasztani, Grael jeges szívéhez is lehet ő a megoldás. Amire láthattak már az égiek példát, a múltkori találkozásukkor. Szikra mintha tudná lelke mélyén Graelnek szüksége van erre, még ha a férfi nem meri bevallani ezt magának. Bár elvégre ő mondta, ő egy igazi kis szikra, és a legkisebb láng is képes fényt nyújtani a sötétségben. Ez alól Grael sem kivétel.
Nem ússza meg hát az ölelést a férfi, és a simogatás is jól esik a férfitől a sajgó buksijának. Viszont lefejteni nem kell róla, hisz a felkérésre önszántából fordul és adja át a papirosokat. Várja is hátha érkezik valami reakció a férfitól, egy apró kis dicséret, de ez is valami, egy elégedett mosollyal viszonozza azt.*
-Te láttad már ezt valahol? A rókát? Vagy a napot?
*Kérdez rá kíváncsian, mert attól függetlenül őt még hajtja a kíváncsisága, tudna akarja mit jelenthet ez a róka, vagy akár a Tüskéjén látható napocska is. Bármi amin elkezdhetik a nyomozásukat.*
-De nem azt mondtad, hogy azt nem szabad? Hogy legyek jó?
*Kérdezi picit megszeppenve, mert ez most felülírja azt amit a múltkor kért tőle, de ha a férfi mondja talán nem lesz belőle nagy baj. Remélhetőleg. Azon pedig végkép nem segít a helyzeten, hogy olyanra kéri amit lehet nehezen fog tud megtartani, főleg Mai ellen.*
-Ha nem lesz belőle baj, megígérem.
*Mondja szendén a férfinak, bár picit bizonytalan abban, hova is szeretnének menni. Őt sosem érdekelték igazán mások tüskéi. Csak a sajátja, amit elkoboztak tőle, erősen kétli ahova mennek, ott találnak olyat amilyen neki is volt. De beleegyezően bólint a végén. Ha más nem lehet jót fog tenni neki egy kis friss levegő, főleg ennyi fejtörés után. Az ajtó mellett várja meg Graelt, hogy a papírosokat lerakva az asztalra, mutassa neki az utat. És ha megengedi neki, akkor felnyújtja a kezét, hogy megfogja Grael kezét. Most pont olyan kedvében van szegény, hogy szüksége van egy biztos pontra.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:33:16
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:33:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Továbbra sem képes felfogni, hogy mégis honnan a francból jön az a jó nagy adag öröm Szikrából, mikor ő megjelenik. Nincs erre szüksége, nem kell neki egy kölyök szeretete, ráadásul meg sem érdemli. Nem tett ő mást, csak kihasználta. Érthetetlen számára az egész, de ha már megfejteni nem tudja, akkor nem is erőlteti meg magát.
Nem ússza meg. Ettől félt ő is, hogy az a kis test, mint egy ágyúgolyó, úgy repül majd felé, és neki sem ideje, sem lehetősége nem lesz elmenekülni a támadás elől. Pontosan ez történik. A vékony karok szorosabban fonódnak a derekára, mint a legnehezebb rablánc, ő viszont nem mozdul. Legalábbis nem azonnal. Jobb kezével épp csak egy pillanatra simít végig a lány fején, aztán, ha magától nem hajlandó elengedni őt, akkor lehámozza magáról az őt ölelő kacsókat.*
- Igen? Mutasd. *Tudja, hogy mit kért tőle Mai, de úgy tesz, mintha új hírként érné mindez, és követve Szikrát ő is az asztalhoz lép, hogy szemügyre vegye az eddigi munkáját. Arctalanok. Rettentő rosszul hangzik számára is ez a kifejezés az ártatlan szájból, de nem tesz rá megjegyzést.*
- Ügyes vagy. *Fűz hozzá csak ennyit, mert hiába nézi meg alaposan a művet, nem ért a gyerekrajzok elemzéséhez, nem is próbálkozik meg vele. Helyette egy kis kirándulásra invitálja az elfet.*
- Igen. Nem kell szólnod Mainak, mert tudja, hogy velem vagy. Sőt, talán jobb is, ha nem mondunk neki semmit, mert úgysem engedne el oda, ahová vinni akarlak. *Koránt sem tett még le arról, hogy még ma visszalátogasson a kovácsműhelybe, és megbizonyosodjon arról, hogy a súlyos aranyakért cserébe, amit ott hagyott, tisztességesen végzik a rájuk bízott munkát.*
- Ha megígéred nekem, hogy nem árulkodsz, akkor elviszlek egy olyan helyre, ahol nagyon sok tüske van. Kicsik is, nagyok is. Mit szólsz? *Miközben beszél, tovább forgatja kezei közt a papírokat. Virágok, hétágú nap, egy címer rajta rókával… Neki ezek nem mondanak semmit. Az arctalan szó az egyetlen, melyből kiindulhat, de az is tévútra vinné. A nyomozást meghagyja inkább Mainak. A papírokat visszarakja az asztalra, majd az ajtó felé indul. Meg sem kell várnia Szikra döntését, szinte biztos benne, hogy vele fog tartani.*
*Továbbra sem képes felfogni, hogy mégis honnan a francból jön az a jó nagy adag öröm Szikrából, mikor ő megjelenik. Nincs erre szüksége, nem kell neki egy kölyök szeretete, ráadásul meg sem érdemli. Nem tett ő mást, csak kihasználta. Érthetetlen számára az egész, de ha már megfejteni nem tudja, akkor nem is erőlteti meg magát.
Nem ússza meg. Ettől félt ő is, hogy az a kis test, mint egy ágyúgolyó, úgy repül majd felé, és neki sem ideje, sem lehetősége nem lesz elmenekülni a támadás elől. Pontosan ez történik. A vékony karok szorosabban fonódnak a derekára, mint a legnehezebb rablánc, ő viszont nem mozdul. Legalábbis nem azonnal. Jobb kezével épp csak egy pillanatra simít végig a lány fején, aztán, ha magától nem hajlandó elengedni őt, akkor lehámozza magáról az őt ölelő kacsókat.*
- Igen? Mutasd. *Tudja, hogy mit kért tőle Mai, de úgy tesz, mintha új hírként érné mindez, és követve Szikrát ő is az asztalhoz lép, hogy szemügyre vegye az eddigi munkáját. Arctalanok. Rettentő rosszul hangzik számára is ez a kifejezés az ártatlan szájból, de nem tesz rá megjegyzést.*
- Ügyes vagy. *Fűz hozzá csak ennyit, mert hiába nézi meg alaposan a művet, nem ért a gyerekrajzok elemzéséhez, nem is próbálkozik meg vele. Helyette egy kis kirándulásra invitálja az elfet.*
- Igen. Nem kell szólnod Mainak, mert tudja, hogy velem vagy. Sőt, talán jobb is, ha nem mondunk neki semmit, mert úgysem engedne el oda, ahová vinni akarlak. *Koránt sem tett még le arról, hogy még ma visszalátogasson a kovácsműhelybe, és megbizonyosodjon arról, hogy a súlyos aranyakért cserébe, amit ott hagyott, tisztességesen végzik a rájuk bízott munkát.*
- Ha megígéred nekem, hogy nem árulkodsz, akkor elviszlek egy olyan helyre, ahol nagyon sok tüske van. Kicsik is, nagyok is. Mit szólsz? *Miközben beszél, tovább forgatja kezei közt a papírokat. Virágok, hétágú nap, egy címer rajta rókával… Neki ezek nem mondanak semmit. Az arctalan szó az egyetlen, melyből kiindulhat, de az is tévútra vinné. A nyomozást meghagyja inkább Mainak. A papírokat visszarakja az asztalra, majd az ajtó felé indul. Meg sem kell várnia Szikra döntését, szinte biztos benne, hogy vele fog tartani.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 11:54:52
Üzenet elküldve: 2025-04-27 11:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Körmöl, körmöl és csak körmöl. Leír minden amit csak tud és emlékszik. A pergamen szépen lassan telik meg, még szerencse, hogy többet helyezett elé nevelőanyja, mert, ahogy kérte, ő rajzolni is fog. Az álom mellett amit már elmagyarázott, már papírra is vetette. A többi papírlapon pedig, a rókás címer látható a mezei harmatkával a szájában egy facímeren, ami talán egy cégérnek nézhető leginkább. A gyűrűt is lerajzolta ismét, attól félve, ha elvész, legalább itt látható legyen. Különböző virágok formáit, amit emlékeiben látott abban a szobában, ahol az arctalannal nevetett sokat. Ha tehetné a virágok illatát is bele itatná a papírosba, de sajnos arra képtelen. Végül pedig egy napocska, hét ágával, a jelkép ami az elkobzott tüskén is látható. Azonban itt megáll a tudomány.
Visszahelyezi a tollat a tinta tartóba, arcát tenyereibe helyezi és úgy nézi művét, aggodalommal. Töri a fejét, mi mást írhatna, rajzolhatna még le. Behunyja szemét, és olyan vizekre evez emlékeiben ahova sokszor próbált, de a fájdalom mindig meggátolta. Sajogni is kezd feje búbja hamar, szemeit is görcsösen szorítja erőlködésében. A homály ami az arctalan képét fedi, azonban igen nehezen tisztul, tán az arc élének a vonását talán ha kiveszi emlékében, haja színét amit eddig is tudott, ám a fájdalom felülkerekedik rajta és egy fájdalmas nyögésben marad abba. Grimaszos fejjel dörzsölgeti feje búbját, amikor az ajtó nyitódásra lesz figyelmes.*
-Mai?
*Szólal fel pillanatra, elvégre nevelőanyját várta vissza, még amaz kételyes mondata végett is. Azonban egy másik számára kedves személyt lát meg.*
-GRAEL!
*Kiállt fel szinte vigyorogva, a zöldek pedig boldogan villannak a férfi irányába. Annyi időt még hagy a férfinak, elmondja a mondani valóját. Azonban nem ússza meg szárazon. Lepattan a székről, és gyorsan ott terem a férfi előtt, hogy átkarolja annak derekát, mert hát addig ér fől neki leginkább. A szőke kis fej pedig rászorul annak hasára, ahogy szorosan magához öleli nevelőapját, legalább is ő így tekint rá, annak ellenére mit mondott neki a férfi.*
-Azt kérte írjam le arra amire emlékszem az arctalanokról amit láttam, nézd.
*Lép el a férfitól, és az asztalhoz siet vissza, hogy a papír lapokat összeszedje, és mire visszaér, a férfi előrukkol ajánlatával. Egy pillanatra meghőköl annak viccén, azonban nem retteg, mert befejezte a leckéjét, hát nézze meg maga. Viszont a vicc után az igazi ajánlatát fedi fel számára.*
-Kirándulni? *Pislognak érdeklődve a zöldek* Uhum. Megyek szólok Mainak jó?
*A papírosokat oda adja a férfinak annak ellenére, még ha viccelt is vele, hogy ellenőrözni akarja. Meg amúgy is szeretné, hogy Grael is lássa, ő is sokat tud mint Mai, talán tud segíteni az ő keresésében.*
*Körmöl, körmöl és csak körmöl. Leír minden amit csak tud és emlékszik. A pergamen szépen lassan telik meg, még szerencse, hogy többet helyezett elé nevelőanyja, mert, ahogy kérte, ő rajzolni is fog. Az álom mellett amit már elmagyarázott, már papírra is vetette. A többi papírlapon pedig, a rókás címer látható a mezei harmatkával a szájában egy facímeren, ami talán egy cégérnek nézhető leginkább. A gyűrűt is lerajzolta ismét, attól félve, ha elvész, legalább itt látható legyen. Különböző virágok formáit, amit emlékeiben látott abban a szobában, ahol az arctalannal nevetett sokat. Ha tehetné a virágok illatát is bele itatná a papírosba, de sajnos arra képtelen. Végül pedig egy napocska, hét ágával, a jelkép ami az elkobzott tüskén is látható. Azonban itt megáll a tudomány.
Visszahelyezi a tollat a tinta tartóba, arcát tenyereibe helyezi és úgy nézi művét, aggodalommal. Töri a fejét, mi mást írhatna, rajzolhatna még le. Behunyja szemét, és olyan vizekre evez emlékeiben ahova sokszor próbált, de a fájdalom mindig meggátolta. Sajogni is kezd feje búbja hamar, szemeit is görcsösen szorítja erőlködésében. A homály ami az arctalan képét fedi, azonban igen nehezen tisztul, tán az arc élének a vonását talán ha kiveszi emlékében, haja színét amit eddig is tudott, ám a fájdalom felülkerekedik rajta és egy fájdalmas nyögésben marad abba. Grimaszos fejjel dörzsölgeti feje búbját, amikor az ajtó nyitódásra lesz figyelmes.*
-Mai?
*Szólal fel pillanatra, elvégre nevelőanyját várta vissza, még amaz kételyes mondata végett is. Azonban egy másik számára kedves személyt lát meg.*
-GRAEL!
*Kiállt fel szinte vigyorogva, a zöldek pedig boldogan villannak a férfi irányába. Annyi időt még hagy a férfinak, elmondja a mondani valóját. Azonban nem ússza meg szárazon. Lepattan a székről, és gyorsan ott terem a férfi előtt, hogy átkarolja annak derekát, mert hát addig ér fől neki leginkább. A szőke kis fej pedig rászorul annak hasára, ahogy szorosan magához öleli nevelőapját, legalább is ő így tekint rá, annak ellenére mit mondott neki a férfi.*
-Azt kérte írjam le arra amire emlékszem az arctalanokról amit láttam, nézd.
*Lép el a férfitól, és az asztalhoz siet vissza, hogy a papír lapokat összeszedje, és mire visszaér, a férfi előrukkol ajánlatával. Egy pillanatra meghőköl annak viccén, azonban nem retteg, mert befejezte a leckéjét, hát nézze meg maga. Viszont a vicc után az igazi ajánlatát fedi fel számára.*
-Kirándulni? *Pislognak érdeklődve a zöldek* Uhum. Megyek szólok Mainak jó?
*A papírosokat oda adja a férfinak annak ellenére, még ha viccelt is vele, hogy ellenőrözni akarja. Meg amúgy is szeretné, hogy Grael is lássa, ő is sokat tud mint Mai, talán tud segíteni az ő keresésében.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 11:22:06
Üzenet elküldve: 2025-04-27 11:22:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Nos, igen. Mai megkérte őt, hogy nézzen rá Szikrára, melyre ő egy határozott, morcos, egyértelmű nemmel felelt. Esze ágában sincs az elf lányt pesztrálni, aki annyit képes kérdezni, hogy az ember megőrül tőle. Meg egyébként is, sokkal fontosabb dolga is van ennél a saját, jól megszokott, magányos életében.
Úgyhogy most itt áll az igazgatónő üres irodájában, az ajtó előtt, mely abba a szobába nyílik, ahol elméletileg a kislány tartózkodik. Bassza meg, hogy azok az igéző, kék szemek bármire rá tudják venni, ha eleget látja őket. Sóhajt egy nagyot, majd rámarkol a kilincsre, vár egy kicsit, aztán lenyomja. Nem kopog, nem illedelmeskedik, csak benyit a szobába, ahol megpillantja a szorgosan írogató Szikrát. Ezen kénytelen valamelyest elmosolyodni, mert ahogy ismeri, most épp nem a természetes élőhelyén lelhető fel a lány. Egy asztalnál, kezében tollal, előtte papírral, s nem pincékben bujkálva, háztetőkön mászkálva.*
- Most akkor vagy valamilyen csoda folytán sikerült Mainak engedelmességre nevelnie téged, vagy olyan jutalmat ígért neked, melynek nem tudtál ellenállni. *Üdvözlés helyett ezekkel a szavakkal köszönti a lányt, miközben belép rendesen a szobába, becsukja maga mögött az ajtót, majd a falnak dől és karba tett kezekkel figyeli Szikrát.
Valójában pontosan tudja, mi az, ami rávette őt arra, hogy ilyen szorgosan jegyzeteljen egy szobában ülve ahelyett, hogy az újabb szökését tervezgetné, hisz beszélt róla Maival. Az arctalan szó, a fekete, boszorkány húga és az egész történet számára is aggasztó. Talán nem is Mai szemei, hanem ez az, ami végül rávette arra, hogy meglátogassa a kölyköt. Többet akar tudni, mint amit eddig hallott. Ha elsőkézből hallja majd Szikrától a gondolatait, reményei szerint észrevehet valamit a sorok között, ami Mai figyelmét elkerülhette.*
- Igazából azért jöttem, hogy vasszigorral behajtsam rajtad a leckét. *Vigyorog, majd azonnal lágyul is a tekintete.* Csak vicceltem. Valójában pont arra vagyok kíváncsi, hogy van-e kedved hmm, mondjuk úgy, kirándulni egyet a városban? *Miközben persze kérdéseket tehet majd fel. Azt meg ne várja tőle se senki, hogy majd itt ül, amíg a kislány körmöl.*
*Nos, igen. Mai megkérte őt, hogy nézzen rá Szikrára, melyre ő egy határozott, morcos, egyértelmű nemmel felelt. Esze ágában sincs az elf lányt pesztrálni, aki annyit képes kérdezni, hogy az ember megőrül tőle. Meg egyébként is, sokkal fontosabb dolga is van ennél a saját, jól megszokott, magányos életében.
Úgyhogy most itt áll az igazgatónő üres irodájában, az ajtó előtt, mely abba a szobába nyílik, ahol elméletileg a kislány tartózkodik. Bassza meg, hogy azok az igéző, kék szemek bármire rá tudják venni, ha eleget látja őket. Sóhajt egy nagyot, majd rámarkol a kilincsre, vár egy kicsit, aztán lenyomja. Nem kopog, nem illedelmeskedik, csak benyit a szobába, ahol megpillantja a szorgosan írogató Szikrát. Ezen kénytelen valamelyest elmosolyodni, mert ahogy ismeri, most épp nem a természetes élőhelyén lelhető fel a lány. Egy asztalnál, kezében tollal, előtte papírral, s nem pincékben bujkálva, háztetőkön mászkálva.*
- Most akkor vagy valamilyen csoda folytán sikerült Mainak engedelmességre nevelnie téged, vagy olyan jutalmat ígért neked, melynek nem tudtál ellenállni. *Üdvözlés helyett ezekkel a szavakkal köszönti a lányt, miközben belép rendesen a szobába, becsukja maga mögött az ajtót, majd a falnak dől és karba tett kezekkel figyeli Szikrát.
Valójában pontosan tudja, mi az, ami rávette őt arra, hogy ilyen szorgosan jegyzeteljen egy szobában ülve ahelyett, hogy az újabb szökését tervezgetné, hisz beszélt róla Maival. Az arctalan szó, a fekete, boszorkány húga és az egész történet számára is aggasztó. Talán nem is Mai szemei, hanem ez az, ami végül rávette arra, hogy meglátogassa a kölyköt. Többet akar tudni, mint amit eddig hallott. Ha elsőkézből hallja majd Szikrától a gondolatait, reményei szerint észrevehet valamit a sorok között, ami Mai figyelmét elkerülhette.*
- Igazából azért jöttem, hogy vasszigorral behajtsam rajtad a leckét. *Vigyorog, majd azonnal lágyul is a tekintete.* Csak vicceltem. Valójában pont arra vagyok kíváncsi, hogy van-e kedved hmm, mondjuk úgy, kirándulni egyet a városban? *Miközben persze kérdéseket tehet majd fel. Azt meg ne várja tőle se senki, hogy majd itt ül, amíg a kislány körmöl.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 10:18:52
Üzenet elküldve: 2025-04-27 10:18:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Haldrian igazán szórakoztató jelenség, képtelenségnek tűnik rá megorrolni, még akkor is, ha a gyerekeknek talán nem a legideálisabb példa a kép, amit ő lát most belőle. Nem mintha amazok nem rosszabb körülmények közül jönnének, mint egy kamra, ahol a krumplis zsákok közé bedőlt kéjenc figura alussza édes álmát. Legjobb esetben is ezt láthatták anno, de a horpasztó alak még ittas is volt.*
- Csupán érdekel, hogy itt a dohos levegőben ki édesítette az álmaid.
*Mosolyog továbbra is, lustán hordozza végig a jégkék szempárt a mocorgón. A fejét viszont csak megingatja, nem dönthet Anviel érzékei felett, azok a sajátjai, noha kezdi jól megismerni a nőt, cseppet sem pírt lát lelki szemei előtt, hanem egy seprűnyelet, ami jobb esetben nem a hátsófertályban köt ki, hanem csak elüldözi a kamrájában naplopót.*
- Tényleg jó a memóriám. A nevedet illetően sem tudom, hogyan kavarodhattam így meg.
*Játékosan legyint, egy színpadias sóhajjal egybekötve. Nem akarja persze túl hosszan kínos helyzetben tartani Haldriant, na nem mintha úgy tűnne, hogy rettentően feszélyezi a saját helyzete. Amikor utoljára találkoztak, Mai viszont belepirult volna, ha a nevelőnő nem is. Változnak az idők, ami hol jótékonyan hat rá és a jellemére, hol pedig kevésbé.*
- Bútort. Az a szekrény, amit a gyógyítónknak szántam felújításra a ti művetek ott a kertben? *Fájdalmasan nevet fel, legalább aprították volna hasábokká, hogy tűzre lehessen vetni. Valójában nem kár érte, de nem rest megjegyezni.*
- Anvielt kerestem, hogy megkérdezzem tőle merre talállak. Most jártam végig a házat, de egyikőtökre sem bukkantam rá… eddig. Attól tartottam elijesztett a sok gyerek, vagy az én Kedvesem. *Nyomja meg az utolsó szót, túl idegen ez az édes kis becézés, főként, mert a jelzett férfi igencsak zord egy ilyen névhez.*
- Segítség? Nem, hűtsd le magad egy kissé, aztán menjünk egy kényelmesebb helyre. Ott átbeszélhetnénk, hogy mit szeretnénk egymástól. *Gondol a munkára, a fizetésre, na meg az ágy dolgára, de valószínűleg nem úgy, ahogyan azt a félvér tenné. Annyi biztos, hogyha marad és meg tudnak egyezni, akkor nem itt fog nyugovóra térni, hanem egy zárható szobában.*
*Haldrian igazán szórakoztató jelenség, képtelenségnek tűnik rá megorrolni, még akkor is, ha a gyerekeknek talán nem a legideálisabb példa a kép, amit ő lát most belőle. Nem mintha amazok nem rosszabb körülmények közül jönnének, mint egy kamra, ahol a krumplis zsákok közé bedőlt kéjenc figura alussza édes álmát. Legjobb esetben is ezt láthatták anno, de a horpasztó alak még ittas is volt.*
- Csupán érdekel, hogy itt a dohos levegőben ki édesítette az álmaid.
*Mosolyog továbbra is, lustán hordozza végig a jégkék szempárt a mocorgón. A fejét viszont csak megingatja, nem dönthet Anviel érzékei felett, azok a sajátjai, noha kezdi jól megismerni a nőt, cseppet sem pírt lát lelki szemei előtt, hanem egy seprűnyelet, ami jobb esetben nem a hátsófertályban köt ki, hanem csak elüldözi a kamrájában naplopót.*
- Tényleg jó a memóriám. A nevedet illetően sem tudom, hogyan kavarodhattam így meg.
*Játékosan legyint, egy színpadias sóhajjal egybekötve. Nem akarja persze túl hosszan kínos helyzetben tartani Haldriant, na nem mintha úgy tűnne, hogy rettentően feszélyezi a saját helyzete. Amikor utoljára találkoztak, Mai viszont belepirult volna, ha a nevelőnő nem is. Változnak az idők, ami hol jótékonyan hat rá és a jellemére, hol pedig kevésbé.*
- Bútort. Az a szekrény, amit a gyógyítónknak szántam felújításra a ti művetek ott a kertben? *Fájdalmasan nevet fel, legalább aprították volna hasábokká, hogy tűzre lehessen vetni. Valójában nem kár érte, de nem rest megjegyezni.*
- Anvielt kerestem, hogy megkérdezzem tőle merre talállak. Most jártam végig a házat, de egyikőtökre sem bukkantam rá… eddig. Attól tartottam elijesztett a sok gyerek, vagy az én Kedvesem. *Nyomja meg az utolsó szót, túl idegen ez az édes kis becézés, főként, mert a jelzett férfi igencsak zord egy ilyen névhez.*
- Segítség? Nem, hűtsd le magad egy kissé, aztán menjünk egy kényelmesebb helyre. Ott átbeszélhetnénk, hogy mit szeretnénk egymástól. *Gondol a munkára, a fizetésre, na meg az ágy dolgára, de valószínűleg nem úgy, ahogyan azt a félvér tenné. Annyi biztos, hogyha marad és meg tudnak egyezni, akkor nem itt fog nyugovóra térni, hanem egy zárható szobában.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-27 02:01:56
Üzenet elküldve: 2025-04-27 02:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Hümmentésre riad. Ráadásul kellően lágyra, hogy női hangot ismerjen fel benne. Szükséges néhány pillanat, mire összeszedi gondolatait és ráeszmél, hol is van épp. Sebtiben húzza magát feljebb ülő pozitúrába, s igyekszik felfogni a szavakat, amiket hozzáintéznek. Merthogy Mai van itt. Ki más?*
-Az álmaimról? *Feljebb húzza mellkasán a krumplis zsákot, mintha csak takaró lenne. Nem tudná felidézni egyébként a szundítása során átélt képsorokat, de valahogy édes ízt hagytak szájában. Van egy sejtése, hogy nem is holmi szalonbeszélgetésekre való mese.*
-Gondolod, hogy belepirulna? *Kérdi szórakozottan, miközben szép lassan konstatálja, hogy mire is célozhat a lány. Nem az a fajta, aki könnyen zavarba jön, most sincs ez másképp. Ettől függetlenül nem az a hely és pozitúra, ahol a viszontlátást remélte.*
-Jó a memóriád. *El kell ismernie, ő már el is felejtette a sebtiben magára aggatott becenevet.*
-Jó csengésű név egyébként is. Helytállónak véled? *Nem tápászkodik fel, helyette megtámaszkodik alkarján és onnan pislog fel "vendégére". A lány társasága vajmi keveset segít kéjvágyán, de ez már aligha segíthet. Azért átveti egyik lábát a másikon, hogy kevésbé legyen szem előtt éhsége, csak a miheztartás végett.*
-Krumplit pucoltam... Aztán bútort cipekedtem... Graellel. Igazán nem érheti szó a ház elejét, vagy mit. *Hallott már hasonló frázist, hát elüti ő is.*
-És egyébként sincs szobám. Te mi járatban itt? *Pillant körbe, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, hogy itt, a kamrában talált rá a lány.*
-Nem, mintha zavarnál vagy ilyesmi. *Megigazítja kissé zilált ruházatát, közben lopva megméri Mait.*
-Vagy... Segíthetek neked bármiben? *Megkeresi magának a jégkék szempárt, hátha kiolvashat belőlük bármit.*
*Hümmentésre riad. Ráadásul kellően lágyra, hogy női hangot ismerjen fel benne. Szükséges néhány pillanat, mire összeszedi gondolatait és ráeszmél, hol is van épp. Sebtiben húzza magát feljebb ülő pozitúrába, s igyekszik felfogni a szavakat, amiket hozzáintéznek. Merthogy Mai van itt. Ki más?*
-Az álmaimról? *Feljebb húzza mellkasán a krumplis zsákot, mintha csak takaró lenne. Nem tudná felidézni egyébként a szundítása során átélt képsorokat, de valahogy édes ízt hagytak szájában. Van egy sejtése, hogy nem is holmi szalonbeszélgetésekre való mese.*
-Gondolod, hogy belepirulna? *Kérdi szórakozottan, miközben szép lassan konstatálja, hogy mire is célozhat a lány. Nem az a fajta, aki könnyen zavarba jön, most sincs ez másképp. Ettől függetlenül nem az a hely és pozitúra, ahol a viszontlátást remélte.*
-Jó a memóriád. *El kell ismernie, ő már el is felejtette a sebtiben magára aggatott becenevet.*
-Jó csengésű név egyébként is. Helytállónak véled? *Nem tápászkodik fel, helyette megtámaszkodik alkarján és onnan pislog fel "vendégére". A lány társasága vajmi keveset segít kéjvágyán, de ez már aligha segíthet. Azért átveti egyik lábát a másikon, hogy kevésbé legyen szem előtt éhsége, csak a miheztartás végett.*
-Krumplit pucoltam... Aztán bútort cipekedtem... Graellel. Igazán nem érheti szó a ház elejét, vagy mit. *Hallott már hasonló frázist, hát elüti ő is.*
-És egyébként sincs szobám. Te mi járatban itt? *Pillant körbe, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, hogy itt, a kamrában talált rá a lány.*
-Nem, mintha zavarnál vagy ilyesmi. *Megigazítja kissé zilált ruházatát, közben lopva megméri Mait.*
-Vagy... Segíthetek neked bármiben? *Megkeresi magának a jégkék szempárt, hátha kiolvashat belőlük bármit.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 20:45:41
Üzenet elküldve: 2025-04-26 20:45:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
//Zárás//
*Szikra sok mindenen megy most keresztül. Nehéz dolga lesz, de mindennek a végére szeretne járni, amihez viszont az kell, hogy kellőképpen felkészültek legyenek. Ha azok a szülők még élnének, teljesen biztos benne, hogy nem hagynának hátra egy ilyen csodát, mint az ő Szikrája. Lehetetlenség. Csak öleli szorosan, hogy biztonságban érezhesse magát, miközben ez az egész világ egy kicsit sem biztonságos. Ha van is védelem, az képlékeny, de ő addig itt lesz neki, amíg csak szükséges. A lány végül hajlandó megtenni, amit kér tőle.*
- Maradj, persze. A szobámba is bemehetsz, ha ott kényelmesebb.
*Kinyitja a szobája ajtaját is, ami az irodából nyílik, s kihasználva, hogy körmölni kezd a kincse, be is libben, hogy átvegye legalább a ruháját, hiszen hosszabb ideig volt rajta az a piros, mint amit el tudja viselni. Egy sötétkékbe bújik bele, miközben elmélkedik. Muszáj beszélnie Graellel, aztán pedig az árvaház ügyeit is intézni. Elindul, hogy egy időre magára hagyja a kis elfet, de vissza kell még fordulnia hozzá, ahogy megszólítja, ekkor eszébe ötlik valami.*
- Vissza Szívem, de… ha véletlenül mégsem szeretnél maradni, akkor nem fogok megharagudni.
*Kacsint rá mosolyogva, most nem értheti még a leány, de feltett szándéka Graelt beküldeni hozzá, miután megbeszélték, amit szükséges. Ezt viszont nem árulja el neki, hiszen akkor az írás helyett őt várná. Még visszalép, mert nem bírja ki és egy puszit nyom a feje búbjára, majd megsimítja a vállát. Sokkal több ő neki, mint itt bárki más… ezzel az érzéssel nem tud mit kezdeni. De hagyja, hadd mélyedjen a gondolataiba, ő pedig elhagyja a szobát.*
//Árvát látván//
*Kissé gondterheltek a vonásai, ahogy lesétál az emeletről, miután végigjárta a szobákat és megtudakolta, hogy minden rendben van-e a kölkökkel. Úgy tűnik Anviel jól végzi a dolgát, mert volt, aki észre sem vette, hogy egyáltalán eltűnt egy jó hatra, ami enyhe sértettséggel is megfesti a tekintetét. Azért az nyugtatja, hogy néhányan viszont igencsak örültek az újbóli jelenlétének. Ahogy szedi a lábait a lépcsőn, mély diskurzust hall, valami kikötői sakálról. Megrázza a fejét, nem szól bele a kitalált kis világukba, kell nekik is, hogy néha eltávolodjanak a valóságtól. Ezért gyerekek.
Úgy dönt, megkeresi a nevelőt, hogy megkérdezze, „Hamrent” merre találja, sajnos vele eddig nem volt ideje foglalkozni, lehet le is lécelt. A nő nincs a konyhában, talán a vacsorához készül elő, vagy valami hasonló és a raktárban kotorászik néhány szem alma után. Mit tudja ő, hogy hogyan zajlik egy ilyen előkészület, szerencséjére ehhez ő nem szokott kelleni. Mikor belép az ajtón, furcsa szuszogásra lesz figyelmes. A reflexszerű felsikkantás csupán azért marad el, mert a hanghoz nem egy egér piciny alakja társul, hanem a békésen horpasztó Haldriané. Kissé oldalra biccenti a fejét, majd a minden bizonnyal csodásat álmodó férfi ágaskodását véli felfedezni, amire hangosan hümment egyet, hogy amaz megriadjon, aztán meg is szólal.*
- Mesélhetnél az álmaidról, Hamren, ha már az elvégzett munkádról nem tudsz.
*Áll vigyorogva, még a fizetségét sem beszélték meg, így hát nem is várt nagy teljesítményt. *
- Nem volna kényelmesebb egy szobában? Ott nem pirulna bele szegény Anviel, amikor szembe találja magát a „Kikötő Dorongjával”. *Utal vissza a megismerkedésük elején elhangzott becenévre, amivel magát illette a másik.*
//Zárás//
*Szikra sok mindenen megy most keresztül. Nehéz dolga lesz, de mindennek a végére szeretne járni, amihez viszont az kell, hogy kellőképpen felkészültek legyenek. Ha azok a szülők még élnének, teljesen biztos benne, hogy nem hagynának hátra egy ilyen csodát, mint az ő Szikrája. Lehetetlenség. Csak öleli szorosan, hogy biztonságban érezhesse magát, miközben ez az egész világ egy kicsit sem biztonságos. Ha van is védelem, az képlékeny, de ő addig itt lesz neki, amíg csak szükséges. A lány végül hajlandó megtenni, amit kér tőle.*
- Maradj, persze. A szobámba is bemehetsz, ha ott kényelmesebb.
*Kinyitja a szobája ajtaját is, ami az irodából nyílik, s kihasználva, hogy körmölni kezd a kincse, be is libben, hogy átvegye legalább a ruháját, hiszen hosszabb ideig volt rajta az a piros, mint amit el tudja viselni. Egy sötétkékbe bújik bele, miközben elmélkedik. Muszáj beszélnie Graellel, aztán pedig az árvaház ügyeit is intézni. Elindul, hogy egy időre magára hagyja a kis elfet, de vissza kell még fordulnia hozzá, ahogy megszólítja, ekkor eszébe ötlik valami.*
- Vissza Szívem, de… ha véletlenül mégsem szeretnél maradni, akkor nem fogok megharagudni.
*Kacsint rá mosolyogva, most nem értheti még a leány, de feltett szándéka Graelt beküldeni hozzá, miután megbeszélték, amit szükséges. Ezt viszont nem árulja el neki, hiszen akkor az írás helyett őt várná. Még visszalép, mert nem bírja ki és egy puszit nyom a feje búbjára, majd megsimítja a vállát. Sokkal több ő neki, mint itt bárki más… ezzel az érzéssel nem tud mit kezdeni. De hagyja, hadd mélyedjen a gondolataiba, ő pedig elhagyja a szobát.*
//Árvát látván//
*Kissé gondterheltek a vonásai, ahogy lesétál az emeletről, miután végigjárta a szobákat és megtudakolta, hogy minden rendben van-e a kölkökkel. Úgy tűnik Anviel jól végzi a dolgát, mert volt, aki észre sem vette, hogy egyáltalán eltűnt egy jó hatra, ami enyhe sértettséggel is megfesti a tekintetét. Azért az nyugtatja, hogy néhányan viszont igencsak örültek az újbóli jelenlétének. Ahogy szedi a lábait a lépcsőn, mély diskurzust hall, valami kikötői sakálról. Megrázza a fejét, nem szól bele a kitalált kis világukba, kell nekik is, hogy néha eltávolodjanak a valóságtól. Ezért gyerekek.
Úgy dönt, megkeresi a nevelőt, hogy megkérdezze, „Hamrent” merre találja, sajnos vele eddig nem volt ideje foglalkozni, lehet le is lécelt. A nő nincs a konyhában, talán a vacsorához készül elő, vagy valami hasonló és a raktárban kotorászik néhány szem alma után. Mit tudja ő, hogy hogyan zajlik egy ilyen előkészület, szerencséjére ehhez ő nem szokott kelleni. Mikor belép az ajtón, furcsa szuszogásra lesz figyelmes. A reflexszerű felsikkantás csupán azért marad el, mert a hanghoz nem egy egér piciny alakja társul, hanem a békésen horpasztó Haldriané. Kissé oldalra biccenti a fejét, majd a minden bizonnyal csodásat álmodó férfi ágaskodását véli felfedezni, amire hangosan hümment egyet, hogy amaz megriadjon, aztán meg is szólal.*
- Mesélhetnél az álmaidról, Hamren, ha már az elvégzett munkádról nem tudsz.
*Áll vigyorogva, még a fizetségét sem beszélték meg, így hát nem is várt nagy teljesítményt. *
- Nem volna kényelmesebb egy szobában? Ott nem pirulna bele szegény Anviel, amikor szembe találja magát a „Kikötő Dorongjával”. *Utal vissza a megismerkedésük elején elhangzott becenévre, amivel magát illette a másik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1451-1470