Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-29 09:17:21
Üzenet elküldve: 2024-09-29 09:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Csak mosolyogva hallgatja a másikat, ahogy amaz próbálja elmesélni, hogy mit gondol, mit érez. Sok lehetett neki ez a nap, rengeteg a változás, amit majd meg is kell szoknia. De jó úton halad, ha így gondol rá. Semmi nem mesterkélés belőle, semmi nem hazugság és cseppet sem játék. Bár tudatosabban cselekszik, mint szíve szerint tenné, a lány azt kapja belőle amilyen, ami itt várja majd részéről. Nem tudja, mások hogyan fognak hozzá viszonyulni. A három gyerek már összeszokott, itt lesz egy negyedik. Aztán még rengeteg... de addig legalább az elf is hozzászokik mindenhez, ő pedig segíteni fog neki. Reméli akkor is beszélni fog, ha szüksége lesz valamire, nem mindig kitalálnia kelljen.*
- Igen, ott érzem én is, ha valami jó. Meleg.
*Nem bírja megállni, hogy ne simítson végig a haján újra, amit még mindig nem tudott befonni.*
- Milyen jó a szaglásod. Én nem éreztem rajta semmit.
*Elgondolkodik egy kicsit, de nem hiszi, hogy magán hagyná a lány, ha borzasztónak ítélné a szagokat. Mondjuk nála nem lehet tudni. Most vakarta ki a sárból. De azt sem hiszi, hogy bármi, ami az övé, annak lehet rossz az illata. Így elengedi a történetet.
El is kell, hiszen újra azt a lányt látja, aki nem rest felemelni még a hangját sem, de amik ilyenkor szöknek ki az ajkain, azok használhatónak bizonyulnak.*
- Ki az az arctalan kétlábú? Most nem vagy veszélyben. Így használnod sem kell. Itt van nálam, nem elhagytad. Menjünk.
*Érzi, hogy ez nem lesz csak úgy elfeledve. Be is hunyja a szemeit egy pillanatra, hogy egy hangosabb sóhajt visszanyomhasson az ajtót támasztva, amíg engedi Ciliá-t.
Hamar meglesz az amulett, de ő tüzetesebben is szeretné megnézni. Olyan kevés holmija van a gyereknek, persze, hogy minden fontos. Még az a rohadt tőr is, ami nem való a kezébe. Nem tudja mitévő legyen, inkább bíbelődik a bagollyal.*
- Hadd nézzem.
*Húzza végig a formán vékony mutatóujját.*
- Meg kell tisztítani és akkor szebben csillog majd.
*Már pattintja is ki, hogy jobban elmélyedhessen. Tekintete csodálkozóvá válik.*
- Tudod, hogy mi van beleírva?
*Néz fel a másikra, mert ehhez a mozdulatsorhoz jóformán guggolnia kell. Bár ő sem túl magas. Eszébe jut Alenia, aki Eeyr hívő. Talán ő majd segíthet felderíteni bármit, talán van erre mágiája, imája, ki tudja, nem ért ő a valláshoz. És ígérete szerint kapcsolatban sem lehet az istenséggel, amit be is szeretne tartani. Bár a kutatás, az kutatás, még ha megszámlálhatatlan lélek is választotta őt saját istenéül és nehéz lesz. A monogram más. Az nem a szöveg alatt van, hanem másik oldalon, így joggal hiheti, hogy az már nem az üzenethez tartozó nevet rejtheti. Csak egy halk hümmentés szökik ki, de aztán elengedi.
De az a tőr nincs elfeledve.*
- Ígérem, hogy nem veszem el. Csak tegyük biztonságos helyre. Félek, hogy véletlenül valakit megsebesítesz. *Utálva ezzel a saját kis sebesülésére. Ugyebár az sem direkt volt. Bűntudatra alapozni, nos... Mai-s lépés, még ha nem is direkt csinálja.*
//Vásárlánya//
*Csak mosolyogva hallgatja a másikat, ahogy amaz próbálja elmesélni, hogy mit gondol, mit érez. Sok lehetett neki ez a nap, rengeteg a változás, amit majd meg is kell szoknia. De jó úton halad, ha így gondol rá. Semmi nem mesterkélés belőle, semmi nem hazugság és cseppet sem játék. Bár tudatosabban cselekszik, mint szíve szerint tenné, a lány azt kapja belőle amilyen, ami itt várja majd részéről. Nem tudja, mások hogyan fognak hozzá viszonyulni. A három gyerek már összeszokott, itt lesz egy negyedik. Aztán még rengeteg... de addig legalább az elf is hozzászokik mindenhez, ő pedig segíteni fog neki. Reméli akkor is beszélni fog, ha szüksége lesz valamire, nem mindig kitalálnia kelljen.*
- Igen, ott érzem én is, ha valami jó. Meleg.
*Nem bírja megállni, hogy ne simítson végig a haján újra, amit még mindig nem tudott befonni.*
- Milyen jó a szaglásod. Én nem éreztem rajta semmit.
*Elgondolkodik egy kicsit, de nem hiszi, hogy magán hagyná a lány, ha borzasztónak ítélné a szagokat. Mondjuk nála nem lehet tudni. Most vakarta ki a sárból. De azt sem hiszi, hogy bármi, ami az övé, annak lehet rossz az illata. Így elengedi a történetet.
El is kell, hiszen újra azt a lányt látja, aki nem rest felemelni még a hangját sem, de amik ilyenkor szöknek ki az ajkain, azok használhatónak bizonyulnak.*
- Ki az az arctalan kétlábú? Most nem vagy veszélyben. Így használnod sem kell. Itt van nálam, nem elhagytad. Menjünk.
*Érzi, hogy ez nem lesz csak úgy elfeledve. Be is hunyja a szemeit egy pillanatra, hogy egy hangosabb sóhajt visszanyomhasson az ajtót támasztva, amíg engedi Ciliá-t.
Hamar meglesz az amulett, de ő tüzetesebben is szeretné megnézni. Olyan kevés holmija van a gyereknek, persze, hogy minden fontos. Még az a rohadt tőr is, ami nem való a kezébe. Nem tudja mitévő legyen, inkább bíbelődik a bagollyal.*
- Hadd nézzem.
*Húzza végig a formán vékony mutatóujját.*
- Meg kell tisztítani és akkor szebben csillog majd.
*Már pattintja is ki, hogy jobban elmélyedhessen. Tekintete csodálkozóvá válik.*
- Tudod, hogy mi van beleírva?
*Néz fel a másikra, mert ehhez a mozdulatsorhoz jóformán guggolnia kell. Bár ő sem túl magas. Eszébe jut Alenia, aki Eeyr hívő. Talán ő majd segíthet felderíteni bármit, talán van erre mágiája, imája, ki tudja, nem ért ő a valláshoz. És ígérete szerint kapcsolatban sem lehet az istenséggel, amit be is szeretne tartani. Bár a kutatás, az kutatás, még ha megszámlálhatatlan lélek is választotta őt saját istenéül és nehéz lesz. A monogram más. Az nem a szöveg alatt van, hanem másik oldalon, így joggal hiheti, hogy az már nem az üzenethez tartozó nevet rejtheti. Csak egy halk hümmentés szökik ki, de aztán elengedi.
De az a tőr nincs elfeledve.*
- Ígérem, hogy nem veszem el. Csak tegyük biztonságos helyre. Félek, hogy véletlenül valakit megsebesítesz. *Utálva ezzel a saját kis sebesülésére. Ugyebár az sem direkt volt. Bűntudatra alapozni, nos... Mai-s lépés, még ha nem is direkt csinálja.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-28 17:24:50
Üzenet elküldve: 2024-09-28 17:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* Sikerül rávennie a lányt, hogy meséljen neki és bizony még hasznos információval is szolgált neki. Eszébe jutnak az ínséges idők, amikor ő is az utcán tengette mindennapjait. Most már teljesen tiszta a gyanúja, miszerint nincstelen útagyerekként kellett élnie ennek a gyermeknek is, pedig még oly fiatal. Némán hallgatja végig a történetet, mielőtt újra szólna.*
- Ugyan, ne bánkódj azért, mert ilyet tettél. Én is laktam a kőkertben. Sok arra a rossz ember, akik kiabálnak rád, vagy bántanak. Én is ugyan azt tettem volna, mint te. Nem hiszem, hogy Mai néni haragudna rá emiatt.* Még mindig nem feltétlen biztos abban, hogy ilyeneket kellene mondania egy gyereknek, de jobb híján ez van.*
- Egyébként ki az a Deres?* Teszi fel a következő kérdését, mivel már kétszer is hallotta ezt a nevet. Ha tippelnie kellene, akkor azt mondaná, hogy valami ló, de most úgy hallotta, hogy húst eszik, így inkább kutyára vagy macskára tippelne.*
- Nekem is volt egy cicám. Sokat segített nekem, amíg a Kőkertben éltem. Sokszor fogott nekem patkányt és azt sütöttem meg.* Akkor tapasztalta meg, hogy a patkánynak a húsa nem is olyan rossz. Azt már nem teszi hozzá, hogy szépen megnyúzta őket az orvosi szikéjével, amivel elvileg gyógyítani kellett volna és egyébként a mai napig is használja azt az eszközt is. Ügyelt rá, hogy meg legyen tisztítva rendesen. A hallottak után amúgy elég mérges lett a lány.*
~ Szépen vagyunk, hogy mindenféle utcáról összeszedett népséget, csak úgy bedobunk ide mindenféle kivizsgálás nélkül.~
- Muszáj lesz megvizsgálnom téged tüzetesebben is. Lehet, hogy betegség bujkál benned. Tudod a koszos kint lét után nem elég csak megfürdeni. Ha betegség van benned, akkor elkaphatja azt Mai néni is, meg itt a többiek is. Ugye azt nem akarod?* Azt már látja, hogy Mai Faensa fontos személy Cilia számára, így diplomatikusan megzsarolja vele szegényt. Kíváncsi, hogyan reagál majd erre, ha bejön a számítása, akkor készségesen megkap majd minden választ, illetve teljesül minden utasítás, amit add neki.*
* Sikerül rávennie a lányt, hogy meséljen neki és bizony még hasznos információval is szolgált neki. Eszébe jutnak az ínséges idők, amikor ő is az utcán tengette mindennapjait. Most már teljesen tiszta a gyanúja, miszerint nincstelen útagyerekként kellett élnie ennek a gyermeknek is, pedig még oly fiatal. Némán hallgatja végig a történetet, mielőtt újra szólna.*
- Ugyan, ne bánkódj azért, mert ilyet tettél. Én is laktam a kőkertben. Sok arra a rossz ember, akik kiabálnak rád, vagy bántanak. Én is ugyan azt tettem volna, mint te. Nem hiszem, hogy Mai néni haragudna rá emiatt.* Még mindig nem feltétlen biztos abban, hogy ilyeneket kellene mondania egy gyereknek, de jobb híján ez van.*
- Egyébként ki az a Deres?* Teszi fel a következő kérdését, mivel már kétszer is hallotta ezt a nevet. Ha tippelnie kellene, akkor azt mondaná, hogy valami ló, de most úgy hallotta, hogy húst eszik, így inkább kutyára vagy macskára tippelne.*
- Nekem is volt egy cicám. Sokat segített nekem, amíg a Kőkertben éltem. Sokszor fogott nekem patkányt és azt sütöttem meg.* Akkor tapasztalta meg, hogy a patkánynak a húsa nem is olyan rossz. Azt már nem teszi hozzá, hogy szépen megnyúzta őket az orvosi szikéjével, amivel elvileg gyógyítani kellett volna és egyébként a mai napig is használja azt az eszközt is. Ügyelt rá, hogy meg legyen tisztítva rendesen. A hallottak után amúgy elég mérges lett a lány.*
~ Szépen vagyunk, hogy mindenféle utcáról összeszedett népséget, csak úgy bedobunk ide mindenféle kivizsgálás nélkül.~
- Muszáj lesz megvizsgálnom téged tüzetesebben is. Lehet, hogy betegség bujkál benned. Tudod a koszos kint lét után nem elég csak megfürdeni. Ha betegség van benned, akkor elkaphatja azt Mai néni is, meg itt a többiek is. Ugye azt nem akarod?* Azt már látja, hogy Mai Faensa fontos személy Cilia számára, így diplomatikusan megzsarolja vele szegényt. Kíváncsi, hogyan reagál majd erre, ha bejön a számítása, akkor készségesen megkap majd minden választ, illetve teljesül minden utasítás, amit add neki.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-28 16:19:58
Üzenet elküldve: 2024-09-28 16:19:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Volt alkalma már megpillantani, ezeket az alakokat amik emlékeiben élnek. Azonban sosem volt képes rájönni, vajon miért látja őket alkalmak addtán? A fejfájás mindig akkor a legerősebb amikor rájuk gondol, vagy próbálja felidézni azt az időt ami az erdőben való felébredése előtt történt. Válaszokat eddig képtelen volt találni.
Nimeril keresgélését hajkoronájában, kicsit nyűgösen viseli. Pusztán nincs hozzászokva az ilyesfajta közelséghez. Elég volt neki Mait megszoknia.
Picit értetlenül nézi a félvért, hogy mire fel ez a hatalmas aggodalom. Hiszen jól van, él és virul. Ezek a kis fájdalmak már az élete része, eddig sem volt velük komolyabb baja.
Felül az asztalon, segítség sem szükségeltetik hozzá, az ereje nem szállt el. Sőt minden úgy tűnik, mintha sose lett volna ez a kis roham.
Lábait az asztal szélén ülve lógatja, ahogy Nimeril szavait hallgatja, fejecskéjét enyhén oldalra billentve. Kérdésére pedig szinte azonnal válaszol.*
-Bujkáltam a kőkertben. Mert el akartam venni Mai nénitől a kis táskáját amiben azt hittem sárga karika lesz. *Eddigi viszonylag lelkes tekintete átvált egy bűnbánóbbá, még szemét is lesüti szégyenében.* - És megvágtam Mai lábát, pedig én a táskát akartam, véletlenül és utána szaladtam Deressel, hogy elbújjak. De Alaver utolért, elkapott és Mai elé vitt. De Deres ott maradt abban a kertben ahol Alaver hagyta. Utána segítettek megkeresni Deres, aki végül az odúba visszatalált. Majd elhoztak ide ebbe az odúba. Mai megetetett, engem meg Derest is. De én a húst Deresnek adtam mert én nem szeretem, és neki jobban kell. Utána meg, Alaver vizet hozott a nagy favödörbe, Mai megcsinálta a hajam, megmosta majd ruhát is adott.
*És pont ekkor vesz egy jó nagy levegőt, mert a mostanit egy jó nagy tüdőből képes volt elmondani. Bár Nimeril valószínűleg nem erre a történetre kíváncsi, szóval ha bármikor megállítja benne, akkor bizony abba hagyja és készségesen válaszol más kérdésére is.*
*Volt alkalma már megpillantani, ezeket az alakokat amik emlékeiben élnek. Azonban sosem volt képes rájönni, vajon miért látja őket alkalmak addtán? A fejfájás mindig akkor a legerősebb amikor rájuk gondol, vagy próbálja felidézni azt az időt ami az erdőben való felébredése előtt történt. Válaszokat eddig képtelen volt találni.
Nimeril keresgélését hajkoronájában, kicsit nyűgösen viseli. Pusztán nincs hozzászokva az ilyesfajta közelséghez. Elég volt neki Mait megszoknia.
Picit értetlenül nézi a félvért, hogy mire fel ez a hatalmas aggodalom. Hiszen jól van, él és virul. Ezek a kis fájdalmak már az élete része, eddig sem volt velük komolyabb baja.
Felül az asztalon, segítség sem szükségeltetik hozzá, az ereje nem szállt el. Sőt minden úgy tűnik, mintha sose lett volna ez a kis roham.
Lábait az asztal szélén ülve lógatja, ahogy Nimeril szavait hallgatja, fejecskéjét enyhén oldalra billentve. Kérdésére pedig szinte azonnal válaszol.*
-Bujkáltam a kőkertben. Mert el akartam venni Mai nénitől a kis táskáját amiben azt hittem sárga karika lesz. *Eddigi viszonylag lelkes tekintete átvált egy bűnbánóbbá, még szemét is lesüti szégyenében.* - És megvágtam Mai lábát, pedig én a táskát akartam, véletlenül és utána szaladtam Deressel, hogy elbújjak. De Alaver utolért, elkapott és Mai elé vitt. De Deres ott maradt abban a kertben ahol Alaver hagyta. Utána segítettek megkeresni Deres, aki végül az odúba visszatalált. Majd elhoztak ide ebbe az odúba. Mai megetetett, engem meg Derest is. De én a húst Deresnek adtam mert én nem szeretem, és neki jobban kell. Utána meg, Alaver vizet hozott a nagy favödörbe, Mai megcsinálta a hajam, megmosta majd ruhát is adott.
*És pont ekkor vesz egy jó nagy levegőt, mert a mostanit egy jó nagy tüdőből képes volt elmondani. Bár Nimeril valószínűleg nem erre a történetre kíváncsi, szóval ha bármikor megállítja benne, akkor bizony abba hagyja és készségesen válaszol más kérdésére is.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-28 14:51:20
Üzenet elküldve: 2024-09-28 14:51:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
* A Deres név kerül említésre, amire egyelőre nem kérdez rá Nimeril, mert már így is benne vannak nagyban a növényekben. Aztán megtörténik a baj és Cilia felkerül az asztalra. Az egész olybá tűnik, mint egy laza nyári zápor. Jött, galibát okozott és egy szempillantás alatt el is tűnt, csak a rumli emlékezteti rá az arra járót, hogy valaha is volt. A hófehér hajkoronát a félvér fürge ujjai aprólékosan áttúrják, sérülés után kutatva. Meglepő eredménnyel zárul a kutatás, mert ahol fogta a fejét Szikra, ott nem olyan puklira bukkan, amilyet várt volna.*
- Nocsak, mi van itt.* Tüzetesebb is rápillant arra a helyre. Szerencsére nem friss sebről van szó, és mivel úgy tűnik nem igényel ellátást, egyelőre nem kezd vele semmit, nem is nagyon tudna, így nagy hirtelen. Még vizslatja a fejét, így rálel a friss dudorra is, de ahogy gondolta az nem komoly sérülés. Ez a procedúra egyébként nem tart túl hosszú ideig.*
- Ez jó hír.* Válaszolja, a fejfájásra kapott válaszra, immáron papírral a kezében. Próbálna kihúzni még pár dolgot a lányból, de amíg az eddigi betegei maguktól zúdították rá a problémáikat, addig itt most Nimerilnek kellene. Panaszra nem lehet mondjuk oka, mert konkrétan arra kap választ, amit kért, csak hát ő azt másképpen gondolta.*
- Persze, hogy érdekel, de majd csak később. Most szeretnék feltenni neked pár kérdést. Tudod, hogy megbizonyosodjak, hogy egészséges vagy.* Simogatja meg a buksiját, és csak reméli, hogy együtt fog vele működni.*
- Mit csináltál mielőtt Mai nénivel találkoztál?* Ez a kulcs kérdés, hogy többet megtudjon az előtte fekvő lányról, aki ha akar, akkor felülhet, még segít is neki a lány majd. Már előre érzi, hogy komplikált esettel áll szemben, aminek az orvoslása valószínűleg meghaladja az általa ismert gyógyítás határait. Valamilyen formában tud rá hatást gyakorolni, hogy jobb legyen a szegény párának.*
* A Deres név kerül említésre, amire egyelőre nem kérdez rá Nimeril, mert már így is benne vannak nagyban a növényekben. Aztán megtörténik a baj és Cilia felkerül az asztalra. Az egész olybá tűnik, mint egy laza nyári zápor. Jött, galibát okozott és egy szempillantás alatt el is tűnt, csak a rumli emlékezteti rá az arra járót, hogy valaha is volt. A hófehér hajkoronát a félvér fürge ujjai aprólékosan áttúrják, sérülés után kutatva. Meglepő eredménnyel zárul a kutatás, mert ahol fogta a fejét Szikra, ott nem olyan puklira bukkan, amilyet várt volna.*
- Nocsak, mi van itt.* Tüzetesebb is rápillant arra a helyre. Szerencsére nem friss sebről van szó, és mivel úgy tűnik nem igényel ellátást, egyelőre nem kezd vele semmit, nem is nagyon tudna, így nagy hirtelen. Még vizslatja a fejét, így rálel a friss dudorra is, de ahogy gondolta az nem komoly sérülés. Ez a procedúra egyébként nem tart túl hosszú ideig.*
- Ez jó hír.* Válaszolja, a fejfájásra kapott válaszra, immáron papírral a kezében. Próbálna kihúzni még pár dolgot a lányból, de amíg az eddigi betegei maguktól zúdították rá a problémáikat, addig itt most Nimerilnek kellene. Panaszra nem lehet mondjuk oka, mert konkrétan arra kap választ, amit kért, csak hát ő azt másképpen gondolta.*
- Persze, hogy érdekel, de majd csak később. Most szeretnék feltenni neked pár kérdést. Tudod, hogy megbizonyosodjak, hogy egészséges vagy.* Simogatja meg a buksiját, és csak reméli, hogy együtt fog vele működni.*
- Mit csináltál mielőtt Mai nénivel találkoztál?* Ez a kulcs kérdés, hogy többet megtudjon az előtte fekvő lányról, aki ha akar, akkor felülhet, még segít is neki a lány majd. Már előre érzi, hogy komplikált esettel áll szemben, aminek az orvoslása valószínűleg meghaladja az általa ismert gyógyítás határait. Valamilyen formában tud rá hatást gyakorolni, hogy jobb legyen a szegény párának.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:57:37
Üzenet elküldve: 2024-09-27 18:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Jól sejti Mai, most még könnyű. A bűntudat, hogy bántotta, illetve a rengeteg érzelmi hullám amin a mai nap átment Cili, most eléggé kezelhetővé varázsolta. Illetve, az étel amit ígért, a menedék a feje fölé ami azóta is keserédes számára, elcsábította. Majd kiderül milyen nehézségeket hoz majd a jövő.
Mai szavaira csak értelmesen bólint, egy újabb szónak tudja meg értelmét. Fáradtság azonban a lányon egyáltalán nem látszódik, sőt mi több elevenebb mint valaha. Számára ez természetes, csak úgy mint az erdei állatoknak, a biztonságos éjjeli életmód. Ilyenkor lehet a legjobban körbenézni, anélkül, hogy nagyobb veszély leselkedne rá. Amit leginkább a kétlábúakban látott.
Mai szavai, amiben burkoltan érzelmeiről beszél Cilia irányába, Deres is felemeli egy pillanatra a nevét mikor sajátját hallja, majd lustán visszafekszik. Cilia pedig csak figyel, nagyra nyitott szemekkel, értelmesen hallgatja Mait.*
-Nekem is jól esett... Igazad volt a fürdővízzel kapcsolatban, az enni is finom volt amit adtál, és még sárga karikát sem akartál érte...
*Kezeit morzsolgatja, ahogy próbálja ő is gondolatait összeszedni.*
-Valamiért jól esett, és emlékeztetett valamire, ami olyan meleg és kellemes itt.
*Mutat kis mellkasára, mert valóban, ez a mai este amit Maiel töltött emlékeztette őt arra amit elvesztett nem is olyan régen, amiről azt hitte sosem volt neki.*
-Kényelmes és Te illatod van, bár valami furát is érzek.
*Szimatolja meg a ruhát ismét, ami pedig az a fura illatot illeti, Mai könnyedén rájöhet, ha egy olyan darabot vett elő, ami a szekrénye mélyéről érkezett, és régen nem lett elő véve, akkor csak az egyszerű dohos illat juthat eszébe legelőször.
Picit talán ha megtorpan Mai szúrósabb szemeitől, de hajthatatlanul próbálja visszaszerezni tőrét ami oly fontos számára.*
-Az arctalan kétlábú! Azt mondta vigyázzak rá és, hogy csak veszély esetén használjam! Add vissza!
*Mondja egyre felzaklatottabban, még Deres is felkapja a fejét ismételten, hogy vajon mi lelhette kisgazdáját. Cili türelmetlenül lépdel Mai után, ahogy az ismét levezeti a fürdőbe, és persze amíg amaz nem akarja visszaadni neki a tőrjét, addig legalább a nyakláncát keresi meg. Amit bizony sejtése alapján gyorsan meglel régi rongyos ruhái között amit egy kisebb kigubancolás után ismét nyakába vesz fel. Majd egy nagyobb sóhajjal nyugtázza, hogy legalább ez meg lett. A kis baglyos amulett, picit piszkosan bár jól áll Cilia nyakán, Ha Mai esetleg szeretné megvizsgálni észreveheti, hogy bizony az amulett kinyitható, ha pedig arra is veszi a fáradtságot, hogy kipattantsa, egy szép míves szöveget talál amiben ez áll "Eeyr éltessen, Nagyon szeretünk ezt sose felejtsd.". A lánc kelleténél picit hosszabb, ezért is volt nehéz látnia Mainak egészen idáig illetve a hátsó lapjára egy monogramot is talál. C.M.
Miután ezzel meg van és felkötötte a nyakába a nyakláncot, visszalép Maihez, nagyot toppant és kinyújtja tenyerét. Ő bizony vár valamit, kis durcás pukkancs pofija is ezt mutatja.*
//Vásárlánya//
*Jól sejti Mai, most még könnyű. A bűntudat, hogy bántotta, illetve a rengeteg érzelmi hullám amin a mai nap átment Cili, most eléggé kezelhetővé varázsolta. Illetve, az étel amit ígért, a menedék a feje fölé ami azóta is keserédes számára, elcsábította. Majd kiderül milyen nehézségeket hoz majd a jövő.
Mai szavaira csak értelmesen bólint, egy újabb szónak tudja meg értelmét. Fáradtság azonban a lányon egyáltalán nem látszódik, sőt mi több elevenebb mint valaha. Számára ez természetes, csak úgy mint az erdei állatoknak, a biztonságos éjjeli életmód. Ilyenkor lehet a legjobban körbenézni, anélkül, hogy nagyobb veszély leselkedne rá. Amit leginkább a kétlábúakban látott.
Mai szavai, amiben burkoltan érzelmeiről beszél Cilia irányába, Deres is felemeli egy pillanatra a nevét mikor sajátját hallja, majd lustán visszafekszik. Cilia pedig csak figyel, nagyra nyitott szemekkel, értelmesen hallgatja Mait.*
-Nekem is jól esett... Igazad volt a fürdővízzel kapcsolatban, az enni is finom volt amit adtál, és még sárga karikát sem akartál érte...
*Kezeit morzsolgatja, ahogy próbálja ő is gondolatait összeszedni.*
-Valamiért jól esett, és emlékeztetett valamire, ami olyan meleg és kellemes itt.
*Mutat kis mellkasára, mert valóban, ez a mai este amit Maiel töltött emlékeztette őt arra amit elvesztett nem is olyan régen, amiről azt hitte sosem volt neki.*
-Kényelmes és Te illatod van, bár valami furát is érzek.
*Szimatolja meg a ruhát ismét, ami pedig az a fura illatot illeti, Mai könnyedén rájöhet, ha egy olyan darabot vett elő, ami a szekrénye mélyéről érkezett, és régen nem lett elő véve, akkor csak az egyszerű dohos illat juthat eszébe legelőször.
Picit talán ha megtorpan Mai szúrósabb szemeitől, de hajthatatlanul próbálja visszaszerezni tőrét ami oly fontos számára.*
-Az arctalan kétlábú! Azt mondta vigyázzak rá és, hogy csak veszély esetén használjam! Add vissza!
*Mondja egyre felzaklatottabban, még Deres is felkapja a fejét ismételten, hogy vajon mi lelhette kisgazdáját. Cili türelmetlenül lépdel Mai után, ahogy az ismét levezeti a fürdőbe, és persze amíg amaz nem akarja visszaadni neki a tőrjét, addig legalább a nyakláncát keresi meg. Amit bizony sejtése alapján gyorsan meglel régi rongyos ruhái között amit egy kisebb kigubancolás után ismét nyakába vesz fel. Majd egy nagyobb sóhajjal nyugtázza, hogy legalább ez meg lett. A kis baglyos amulett, picit piszkosan bár jól áll Cilia nyakán, Ha Mai esetleg szeretné megvizsgálni észreveheti, hogy bizony az amulett kinyitható, ha pedig arra is veszi a fáradtságot, hogy kipattantsa, egy szép míves szöveget talál amiben ez áll "Eeyr éltessen, Nagyon szeretünk ezt sose felejtsd.". A lánc kelleténél picit hosszabb, ezért is volt nehéz látnia Mainak egészen idáig illetve a hátsó lapjára egy monogramot is talál. C.M.
Miután ezzel meg van és felkötötte a nyakába a nyakláncot, visszalép Maihez, nagyot toppant és kinyújtja tenyerét. Ő bizony vár valamit, kis durcás pukkancs pofija is ezt mutatja.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-27 16:35:50
Üzenet elküldve: 2024-09-27 16:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Lehetséges, hogy csak a kezdetek miatt ilyen könnyű bánni a lánnyal, mert a legelején nem így tűnt. Lesz még vele feladat, de ez pont neki való. Örül, hogy érti a magyarázatait, még ha talál is szavakat, amik nem tiszták. De hát erre van az elméje és erre van a szája. Elmondja neki, ami benne van. Miután határozottan bólint arra, hogy megkapja azt a könyvet majd, újabb röpke magyarázatba kell kezdenie.*
- Az, hogy talpraesett, azt másként értem. Azt jelenti ez esetben, hogy ügyesen megoldod a problémákat az látszik és ahogy meséltél, ahogy eddig éltél az is ezt mutatja.
*El fog fáradni. És még neki is meg kellene mosakodnia. De nem fog sietni, ez most nem az a helyzet. De szemei már kezdenek égni.
Az, hogy kit miért kedvel elég furcsa. Érzi is ezt, pont ezért nem akarja kifejteni a saját érzelmeit igazán, mert sokszor érthetetlenek. De a kérdések csak jönnek, neki pedig muszáj lesz ismét úgy elé tárni a gondolatait, hogy az befogadható legyen. *
- Van, amit csak érezni lehet és nehéz megfogalmazni. Jó volt nevetni veled a fürdőben. És kedves vagy velem, tudom, hogy nem akartál bántani. Meséltem, hogy van, aki ok nélkül bánt mást, de te nem ilyen vagy. Ezt kedvelem. Jól bánsz Deressel is. Még csak alig ismerjük egymást, de ezt éreztem először. Nálam ritkán változik. Más lehet, hogy nem így működik, mint én.
*Nem fed le mindent, de elég is ennyi. A hálóruha kérdésen is jót mosolyog.*
- Igen, az enyém, de neked adom, ha kényelmes. Nekem van más, amiben aludhatok. Jobb, mint abban a ruhában, amiben egész nap vagyunk.
*Nem szokta féltenie a dolgait mástól. Talán a szebb ruháit igen, de van az a helyzet, hogy azoktól is bármikor megválna, ha úgy hozza az élet.
Kissé határozottabbá válik a tekintete, amikor a gyerek vissza szeretné kérni a pengét. Nem örül most ennek.*
- Ki mondta azt? Itt van. *Mutatja kivillantva a törölköző alól, amit így le is tud majd vinni, hogy még lesz lent dolguk.* - Nem veszem el tőled, csak vigyázok rá. Keressük meg a láncodat, gyerünk.
*Mutat az ajtó felé, s el is indul. Nem szeretné, hogy szomorkodjon, hogy eltűnt. Meg sem áll újra a fürdőig. Szemei Alaver-t keresik a rövid úton. Kellene még neki is egy kis segítség, de nem hall az étkező irányából sem semmit. De erre most nincs idő. A ruhakupacot kell átnézni, Cilia kezébe adja a felsőrészét, hogy azt nézze át tüzetesen, nem-e akadt bele.*
//Vásárlánya//
*Lehetséges, hogy csak a kezdetek miatt ilyen könnyű bánni a lánnyal, mert a legelején nem így tűnt. Lesz még vele feladat, de ez pont neki való. Örül, hogy érti a magyarázatait, még ha talál is szavakat, amik nem tiszták. De hát erre van az elméje és erre van a szája. Elmondja neki, ami benne van. Miután határozottan bólint arra, hogy megkapja azt a könyvet majd, újabb röpke magyarázatba kell kezdenie.*
- Az, hogy talpraesett, azt másként értem. Azt jelenti ez esetben, hogy ügyesen megoldod a problémákat az látszik és ahogy meséltél, ahogy eddig éltél az is ezt mutatja.
*El fog fáradni. És még neki is meg kellene mosakodnia. De nem fog sietni, ez most nem az a helyzet. De szemei már kezdenek égni.
Az, hogy kit miért kedvel elég furcsa. Érzi is ezt, pont ezért nem akarja kifejteni a saját érzelmeit igazán, mert sokszor érthetetlenek. De a kérdések csak jönnek, neki pedig muszáj lesz ismét úgy elé tárni a gondolatait, hogy az befogadható legyen. *
- Van, amit csak érezni lehet és nehéz megfogalmazni. Jó volt nevetni veled a fürdőben. És kedves vagy velem, tudom, hogy nem akartál bántani. Meséltem, hogy van, aki ok nélkül bánt mást, de te nem ilyen vagy. Ezt kedvelem. Jól bánsz Deressel is. Még csak alig ismerjük egymást, de ezt éreztem először. Nálam ritkán változik. Más lehet, hogy nem így működik, mint én.
*Nem fed le mindent, de elég is ennyi. A hálóruha kérdésen is jót mosolyog.*
- Igen, az enyém, de neked adom, ha kényelmes. Nekem van más, amiben aludhatok. Jobb, mint abban a ruhában, amiben egész nap vagyunk.
*Nem szokta féltenie a dolgait mástól. Talán a szebb ruháit igen, de van az a helyzet, hogy azoktól is bármikor megválna, ha úgy hozza az élet.
Kissé határozottabbá válik a tekintete, amikor a gyerek vissza szeretné kérni a pengét. Nem örül most ennek.*
- Ki mondta azt? Itt van. *Mutatja kivillantva a törölköző alól, amit így le is tud majd vinni, hogy még lesz lent dolguk.* - Nem veszem el tőled, csak vigyázok rá. Keressük meg a láncodat, gyerünk.
*Mutat az ajtó felé, s el is indul. Nem szeretné, hogy szomorkodjon, hogy eltűnt. Meg sem áll újra a fürdőig. Szemei Alaver-t keresik a rövid úton. Kellene még neki is egy kis segítség, de nem hall az étkező irányából sem semmit. De erre most nincs idő. A ruhakupacot kell átnézni, Cilia kezébe adja a felsőrészét, hogy azt nézze át tüzetesen, nem-e akadt bele.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-26 17:31:45
Üzenet elküldve: 2024-09-26 17:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Tőle még távol áll, hogy bárkit is okítson, de hallgatni, és tanulni azt bizony szeret. Talán ebből egy gyümölcsöző kapcsolat is kialakulhat majd idővel, ha hátra hagyja vadócságát, és hagyja magát betöretni Mai gyengéd kezei által.*
- Rendben, az leszek.
*Bólint beleegyezően, igyekszik majd eleget tenni Mai elvárásának, legalább is ezt illetően. Sejtése fogalma sincs arról, mit miért tesznek ezek a kétlábúak, amit eddig látott tőlük, az csupán az irányába mutatott atrocitások nagy része, amiért persze ugyan annyira tehetett ő maga, mint a kétlábúak. Ezért is nem tetszik neki, hogy másokkal rakják össze őt, jól megvolt Deressel, és nem hiányzik neki mások társasága, legalább is nem az a fajta amit eddig látott az utcai gyerekektől.*
- Igen? Tényleg?
*Néz csillogó szemekkel Maire, és még egyszer utoljára átnézi a könyveket, de csalódottan állapítja meg, itt biza most nincsen, vagy csak ő nem találja mert annyira felborzolta kedélyeit a könyv híre.*
-Én sem hiszem azt, hogy olyan lennék. És néha nem a talpamra esek, sokszor a fenekemre is.
*Mondja ki kínos kuncogás közepette tarkóját vakarászva. Mai szavaira azonban nem tudja mit válaszoljon, ő még nem tudja eldönteni, hogy kedveli e őt, egyáltalán mit is jelent ez pontosan. Tetszik neki az, hogy így bánik vele, a törődés és a beszélgetés. Hogy kérdéseire türelmesen válaszol. Ez azt jelentené, ennyi elég ahhoz? Szemeivel Mai arckifejezését pásztázza, míg sajátján értetlenség nyomai lesznek észrevehetőek, végül megfogalmazódik benne a kérdés amit ki is bök végül.*
-Miért kedvelsz Mai?
*Rövid, tömör kérdés, de az amit érez, nehezebben megfogalmazható, és nincsenek rá szavai, talán a nála okosabb majd megmagyarázza. Legalább is ebben reménykedik.*
-Ez a tiéd? *Méri kihúzza a hálóing alját, hogy végig mérje azt.* -De akkor te miben fogsz aludni?
* Mai bókját nem viszonozza, de illetlenségből, vagy rosszindulatból, egyszerűen csak fogalma sincs az ilyesmit hogyan kellene kezelni. A szépség fogalma számára annyiban fogy ki, hogy a természetet és annak élővilágát tartja szépnek.
Az ijedt keresést azonnal abba hagyja, ahogy Mai bevallja, ő vette el a tőrt. Elé, lép és kutakodva, a nőn keresi fegyverét. Arckifejezése mindeközben aggodalmat sugall mintsem haragot.*
-Add vissza! Nem hagyhatom el! Azt mondta vigyázzak rá!
*Hangja is jól tükrözi az arcáról lerívó érzelmet.*
-Igen arra, a ruhámba akadhatott mikor levettem.
*Adja az egyetlen eszébe ötlő logikus magyarázatot, Mai ezért sem vehette észre az ékszert, mert ruhája alatt hordta azt, így könnyen szem elől veszthette, nem csak ő de maga Cilia is.*
//Vásárlánya//
*Tőle még távol áll, hogy bárkit is okítson, de hallgatni, és tanulni azt bizony szeret. Talán ebből egy gyümölcsöző kapcsolat is kialakulhat majd idővel, ha hátra hagyja vadócságát, és hagyja magát betöretni Mai gyengéd kezei által.*
- Rendben, az leszek.
*Bólint beleegyezően, igyekszik majd eleget tenni Mai elvárásának, legalább is ezt illetően. Sejtése fogalma sincs arról, mit miért tesznek ezek a kétlábúak, amit eddig látott tőlük, az csupán az irányába mutatott atrocitások nagy része, amiért persze ugyan annyira tehetett ő maga, mint a kétlábúak. Ezért is nem tetszik neki, hogy másokkal rakják össze őt, jól megvolt Deressel, és nem hiányzik neki mások társasága, legalább is nem az a fajta amit eddig látott az utcai gyerekektől.*
- Igen? Tényleg?
*Néz csillogó szemekkel Maire, és még egyszer utoljára átnézi a könyveket, de csalódottan állapítja meg, itt biza most nincsen, vagy csak ő nem találja mert annyira felborzolta kedélyeit a könyv híre.*
-Én sem hiszem azt, hogy olyan lennék. És néha nem a talpamra esek, sokszor a fenekemre is.
*Mondja ki kínos kuncogás közepette tarkóját vakarászva. Mai szavaira azonban nem tudja mit válaszoljon, ő még nem tudja eldönteni, hogy kedveli e őt, egyáltalán mit is jelent ez pontosan. Tetszik neki az, hogy így bánik vele, a törődés és a beszélgetés. Hogy kérdéseire türelmesen válaszol. Ez azt jelentené, ennyi elég ahhoz? Szemeivel Mai arckifejezését pásztázza, míg sajátján értetlenség nyomai lesznek észrevehetőek, végül megfogalmazódik benne a kérdés amit ki is bök végül.*
-Miért kedvelsz Mai?
*Rövid, tömör kérdés, de az amit érez, nehezebben megfogalmazható, és nincsenek rá szavai, talán a nála okosabb majd megmagyarázza. Legalább is ebben reménykedik.*
-Ez a tiéd? *Méri kihúzza a hálóing alját, hogy végig mérje azt.* -De akkor te miben fogsz aludni?
* Mai bókját nem viszonozza, de illetlenségből, vagy rosszindulatból, egyszerűen csak fogalma sincs az ilyesmit hogyan kellene kezelni. A szépség fogalma számára annyiban fogy ki, hogy a természetet és annak élővilágát tartja szépnek.
Az ijedt keresést azonnal abba hagyja, ahogy Mai bevallja, ő vette el a tőrt. Elé, lép és kutakodva, a nőn keresi fegyverét. Arckifejezése mindeközben aggodalmat sugall mintsem haragot.*
-Add vissza! Nem hagyhatom el! Azt mondta vigyázzak rá!
*Hangja is jól tükrözi az arcáról lerívó érzelmet.*
-Igen arra, a ruhámba akadhatott mikor levettem.
*Adja az egyetlen eszébe ötlő logikus magyarázatot, Mai ezért sem vehette észre az ékszert, mert ruhája alatt hordta azt, így könnyen szem elől veszthette, nem csak ő de maga Cilia is.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-26 16:42:25
Üzenet elküldve: 2024-09-26 16:42:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Sajnos, ha baj, ha nem. Ez egyelőre egy misztérium marad mindkettőjüknek. Tán egyszer mindenre fény derül, az okokra, és a miértekre.*
- Oda én csak enniért mentem Deressel, de amikor elfogyott a sárga karika, utána megint lopnom kellett. Növényeket a dombocska utána erdőben találtam, de itt sokkal kevesebb van mint a nagy erdőben oda kint.
*Magyarázza el szépen lassan tagolva, kezeiben már az üvegcsével és a tégellyel amire már büszkén, és lelkesen válaszolt. Akár egy lelkes kis diák. Lelkesedését csupán ez a fránya emlék roham zúzza apró darabokra.
Szemei előtt megjelenik egy újabb foszlány, megint az az arctalan alak, magas, hegyes fülű, vékony forma. Fehér hosszú szoknyás ruhát visel, sürög-forog, ágyról ágyra száll és más arctalan alakok fejét tisztogatja, ápolja. Valamit mintha mondana is, de kivehetetlen katyvasz. A vérfű és a gyógyító szó kifejezés azonban kivehető Cilia számára, ahogy egy másik alakkal beszél az ajtóban. Majd pedig megfordul, elé lép és leguggolva elé, végig simít arcán, és kedvesen szól hozzá. A fájdalom ekkor válik elviselhetetlenné, és töri meg a lányt aki megadva magát rogy össze a széken. Szerencséjére Nimeril résen van, felkarolja és az asztalra fekteti. Szerencséjükre azonban, hamar elmúlik a fájdalom, csupán néhány másodperc, de az olyan ami örökkön valónak érződik. Valóban, Nimeril szeme nem csal ez a kis pukli nem okozhatott ekkora fájdalmat, és ha jól megfigyelte Cilia kezével nem a pukli helyét fogta oly görcsös ujjakkal, hanem fejének jobb oldalsó részét.
A fájdalom, ahogy jött úgy távozik. Ehhez már hozzászokott, bár nem ilyen intenzitással. Ha elő is fordult nem volt aki ilyen aggódóan reagáljon, így sosem vetett ennek különösebb figyelmet, ezért is marad el a rémület.
Kérdésére megkapja a választ, amire egy fájdalmas kis mosoly húzódik arcára, szemével azonban Nimerilt pásztázza, ahogy az papírt és ceruzát vesz elő.*
- Igen... Azt hiszem... Néha itt fáj. *Mutat fejének azon pontjára amit szorongatott az előbb.* - De így még sosem...
*Válaszolja röviden, ha épp meg is vizsgálja ezután Nimeril, azon a pontot a hajfonatok alatt egy csúnyán elhúzódó sebhelyet láthat, ennyi idő után, főleg, hogy a seb már jócskán begyógyult nem tudná megmondani, de zúzódás, horzsolás hagyhat ilyesféle heget a bőrön, kész csoda, hogy a haj ilyen szépen visszanőtt.*
- Nem tudok magamról mesét... De Mai adott más könyvet amiben van mese, érdekel?
*Néz fel csillogó szemekkel Nimerilre, mit sem sejtve valódi okát mit szeretne tőle a nő. Talán ha legközelebb jobban megfogalmazza mondatát, úgy eredményre jut Ciliával.*
*Sajnos, ha baj, ha nem. Ez egyelőre egy misztérium marad mindkettőjüknek. Tán egyszer mindenre fény derül, az okokra, és a miértekre.*
- Oda én csak enniért mentem Deressel, de amikor elfogyott a sárga karika, utána megint lopnom kellett. Növényeket a dombocska utána erdőben találtam, de itt sokkal kevesebb van mint a nagy erdőben oda kint.
*Magyarázza el szépen lassan tagolva, kezeiben már az üvegcsével és a tégellyel amire már büszkén, és lelkesen válaszolt. Akár egy lelkes kis diák. Lelkesedését csupán ez a fránya emlék roham zúzza apró darabokra.
Szemei előtt megjelenik egy újabb foszlány, megint az az arctalan alak, magas, hegyes fülű, vékony forma. Fehér hosszú szoknyás ruhát visel, sürög-forog, ágyról ágyra száll és más arctalan alakok fejét tisztogatja, ápolja. Valamit mintha mondana is, de kivehetetlen katyvasz. A vérfű és a gyógyító szó kifejezés azonban kivehető Cilia számára, ahogy egy másik alakkal beszél az ajtóban. Majd pedig megfordul, elé lép és leguggolva elé, végig simít arcán, és kedvesen szól hozzá. A fájdalom ekkor válik elviselhetetlenné, és töri meg a lányt aki megadva magát rogy össze a széken. Szerencséjére Nimeril résen van, felkarolja és az asztalra fekteti. Szerencséjükre azonban, hamar elmúlik a fájdalom, csupán néhány másodperc, de az olyan ami örökkön valónak érződik. Valóban, Nimeril szeme nem csal ez a kis pukli nem okozhatott ekkora fájdalmat, és ha jól megfigyelte Cilia kezével nem a pukli helyét fogta oly görcsös ujjakkal, hanem fejének jobb oldalsó részét.
A fájdalom, ahogy jött úgy távozik. Ehhez már hozzászokott, bár nem ilyen intenzitással. Ha elő is fordult nem volt aki ilyen aggódóan reagáljon, így sosem vetett ennek különösebb figyelmet, ezért is marad el a rémület.
Kérdésére megkapja a választ, amire egy fájdalmas kis mosoly húzódik arcára, szemével azonban Nimerilt pásztázza, ahogy az papírt és ceruzát vesz elő.*
- Igen... Azt hiszem... Néha itt fáj. *Mutat fejének azon pontjára amit szorongatott az előbb.* - De így még sosem...
*Válaszolja röviden, ha épp meg is vizsgálja ezután Nimeril, azon a pontot a hajfonatok alatt egy csúnyán elhúzódó sebhelyet láthat, ennyi idő után, főleg, hogy a seb már jócskán begyógyult nem tudná megmondani, de zúzódás, horzsolás hagyhat ilyesféle heget a bőrön, kész csoda, hogy a haj ilyen szépen visszanőtt.*
- Nem tudok magamról mesét... De Mai adott más könyvet amiben van mese, érdekel?
*Néz fel csillogó szemekkel Nimerilre, mit sem sejtve valódi okát mit szeretne tőle a nő. Talán ha legközelebb jobban megfogalmazza mondatát, úgy eredményre jut Ciliával.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-26 16:02:44
Üzenet elküldve: 2024-09-26 16:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Talán akkor sem fulladna ki, ha mindezt egy levegővel mondta volna végig. Ha valamit szeret, az az okítás, vagy megmagyarázni dolgokat. Ha jobban belemélyed itt ülnének hajnalig, de azért tudja hol a határ. Vagyis inkább a másik határait nézi, hogy mit és mennyit tud feldolgozni abból, amit mond. *
- Tudom, hogy nem akartál. De azt én is folyamatosan kutatom, hogy miért teszik ezt. Egy a lényeg, hogy te ne csináld. Legyél te az okosabb. Én is azon vagyok.
*Valójában tényleg a viselkedést kutatja és bármire is jött rá az idők alatt, azért nem olyan egyszerű ez, hogy csak úgy válaszoljon rá. Olyan röviden nem tudna, mint az előbb. Így maradjanak annyiban, hogy ne tegyék. Majd lesz még alkalom kivesézni mindezt.
Talán rosszalló a lány, de muszáj lesz beletörődnie, hogy vannak itt mások is. Szép lassan megszokja, mint mindent. Tudja jól, hogy bármikor megszökne, így hát résen lesz.
Eszébe jut, mit is nézegetett a piacon, amikor megtörtént a kis incidens.*
- Képzeld, pont olyat láttam a piacon. Csak nem volt időm megvenni, de majd visszamegyek érte és megkapod. Lehet, hogy ezek között is akad, át kell néznem.
*Érdekes, amit az az Alesian gondol. Neki nem olyan, mint egy mesehős. Annál sokkal különlegesebb. Nehéz is elmondani.*
- Nekem nem olyan vagy, mint egy mesehős. Hanem egy nagyon talpraesett és okos lány vagy, akit igen könnyű volt megkedvelnem. És nagyon örülök neki, hogy itt vagy velem... velünk. *Teszi hozzá végül, mert már most érzi azt a bizonyos kisajátítást, amit nem szabadna. Nori-val is ez volt, alig engedné át másnak. Már változott a helyzet, de az estéi még mindig azzal telnek, hogy elültesse a fejében a magokat. Ebben sokat kell még fejlődnie, főleg, ha sok gyerek érkezik. Mindenkivel nem lehet különleges a kapcsolata. El kellene gondolkodnia, hogy mi az, ami így meg tudja fogni.
Felnevet halkan a kérdésre. Erre is megfelelő választ kellene találnia, mint mindenre. Pedig egyszerű.*
- Mint egy kis hölgy. Szép a megmosott hajad és jól áll a hálóingem. Persze ebben csak aludni kell, az utcára találunk neked mást.
*Hogy utálta, ha szépnek nevezték ilyen korban. Nem akart ő senkinek se tetszeni, de különleges sem lenni az otthonában. De nem is volt körülötte semmi és senki, ami miatt ez másként alakulhatott volna. Mindenesetre jó nézni a lányt, csak ne szúrta volna ki azonnal a hiányát a kis fegyvernek. Nagyot sóhajt, mikor kutatásba kezd.*
- Nyugodj meg, itt van, nem akartam, hogy megvágd vele magad. Itt nem kell ezzel aludni, még a végén bajod esik. Vagy elveszi valaki és neki esik baja. Megőrzöm neked, nem tűnik el, de óvatosan kell vele bánni.
*Ha minden jól megy, akkor az eltűnt ékszer majd erről eltereli a figyelmet. Nem emlékszik ilyesmire. Pedig elég jó megfigyelő.*
- Menjünk le együtt, segítek, szétnézni jó? Uhu? Bagoly? Madár, szép nagy szemekkel, arra gondolsz?
*Persze lehetne más is, de az "uhu"-ról mi más jutna eszébe?*
//Vásárlánya//
*Talán akkor sem fulladna ki, ha mindezt egy levegővel mondta volna végig. Ha valamit szeret, az az okítás, vagy megmagyarázni dolgokat. Ha jobban belemélyed itt ülnének hajnalig, de azért tudja hol a határ. Vagyis inkább a másik határait nézi, hogy mit és mennyit tud feldolgozni abból, amit mond. *
- Tudom, hogy nem akartál. De azt én is folyamatosan kutatom, hogy miért teszik ezt. Egy a lényeg, hogy te ne csináld. Legyél te az okosabb. Én is azon vagyok.
*Valójában tényleg a viselkedést kutatja és bármire is jött rá az idők alatt, azért nem olyan egyszerű ez, hogy csak úgy válaszoljon rá. Olyan röviden nem tudna, mint az előbb. Így maradjanak annyiban, hogy ne tegyék. Majd lesz még alkalom kivesézni mindezt.
Talán rosszalló a lány, de muszáj lesz beletörődnie, hogy vannak itt mások is. Szép lassan megszokja, mint mindent. Tudja jól, hogy bármikor megszökne, így hát résen lesz.
Eszébe jut, mit is nézegetett a piacon, amikor megtörtént a kis incidens.*
- Képzeld, pont olyat láttam a piacon. Csak nem volt időm megvenni, de majd visszamegyek érte és megkapod. Lehet, hogy ezek között is akad, át kell néznem.
*Érdekes, amit az az Alesian gondol. Neki nem olyan, mint egy mesehős. Annál sokkal különlegesebb. Nehéz is elmondani.*
- Nekem nem olyan vagy, mint egy mesehős. Hanem egy nagyon talpraesett és okos lány vagy, akit igen könnyű volt megkedvelnem. És nagyon örülök neki, hogy itt vagy velem... velünk. *Teszi hozzá végül, mert már most érzi azt a bizonyos kisajátítást, amit nem szabadna. Nori-val is ez volt, alig engedné át másnak. Már változott a helyzet, de az estéi még mindig azzal telnek, hogy elültesse a fejében a magokat. Ebben sokat kell még fejlődnie, főleg, ha sok gyerek érkezik. Mindenkivel nem lehet különleges a kapcsolata. El kellene gondolkodnia, hogy mi az, ami így meg tudja fogni.
Felnevet halkan a kérdésre. Erre is megfelelő választ kellene találnia, mint mindenre. Pedig egyszerű.*
- Mint egy kis hölgy. Szép a megmosott hajad és jól áll a hálóingem. Persze ebben csak aludni kell, az utcára találunk neked mást.
*Hogy utálta, ha szépnek nevezték ilyen korban. Nem akart ő senkinek se tetszeni, de különleges sem lenni az otthonában. De nem is volt körülötte semmi és senki, ami miatt ez másként alakulhatott volna. Mindenesetre jó nézni a lányt, csak ne szúrta volna ki azonnal a hiányát a kis fegyvernek. Nagyot sóhajt, mikor kutatásba kezd.*
- Nyugodj meg, itt van, nem akartam, hogy megvágd vele magad. Itt nem kell ezzel aludni, még a végén bajod esik. Vagy elveszi valaki és neki esik baja. Megőrzöm neked, nem tűnik el, de óvatosan kell vele bánni.
*Ha minden jól megy, akkor az eltűnt ékszer majd erről eltereli a figyelmet. Nem emlékszik ilyesmire. Pedig elég jó megfigyelő.*
- Menjünk le együtt, segítek, szétnézni jó? Uhu? Bagoly? Madár, szép nagy szemekkel, arra gondolsz?
*Persze lehetne más is, de az "uhu"-ról mi más jutna eszébe?*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-26 05:42:17
Üzenet elküldve: 2024-09-26 05:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
- Oh! Értem, nem baj.* Vagyis az, de ezt inkább csak magában könyveli el a lány. A lényeg, hogy hasznos ez a fajta tudás. Nimeril pedig lelkesen vág bele a dolgok magyarázásába. Már kevésbé lepődik meg azon is, hogy sárga karikának nevezi a pénzt Szikra. Egy röpke pillanatig, azért eltűnődik, hogy mit is jelenthet, de hamar rájön a megfejtésre.*
- Bizony, az a zajos kőkert a piac. Sok sárga karikát otthagytam már ezekért a növényekért.* Még valahol szórakoztató is, hogy ilyen leegyszerűsítve beszél. Mivel kíváncsisága igen erős a lány tudása iránt ezért rögtön próbára is teszi egy szárított vérfűvel.*
- Azaz! Bizony arra való.* Kezébe nyomja a tégelyt is, hogy megnézhesse, majd elkezdi bombázni a töméntelen mondanivalójával. Sajnos Nimeril nem veszi azt észre, hogy a kislány elsápad, mert éppen a szekrénybe nyúl valami másik dolog után. Az üveg csörömpölésére figyel fel. Nem éppen a legvidámabb arcával fordul ki a szekrényből, de az hamar lefagy, amikor megpillantja a fájdalmas kis arcot.*
- Hékás!* Kiált fel, amint meglátja, hogy nincs éppen a legjobb bőrében a lányka. Természetesen nem hagyja a széken kuporogni, amikor egy csomó üvegcserép hever körülötte a földön. Nem az erőemelés bajnoka a félvér, de ilyen csepp lény még számára se okoz nagy nehézséget. Felnyalábolja a székről és a már jól ismert asztalra fekteti. Ekkor minden bizonnyal megtapasztalja azt a felismerést is, hogy mennyire alultáplált Cilia, hiszen az utcán vagy az erdőben nem valószínű, hogy teljes értékű étrendet tudhatott magáénak. A kezelő asztalán igazi luxust tudhat magának Gaerhez képest, akit éber állapotában vágott fel. Kap egy kis párnát a feje alá.*
- Mi baj, hol fáj?* Kérdezi tőle, miközben a fejét kezdi el aggódva tapogatni. Elméletben nem kapott akkora ütést, hogy ennyire rosszul legyen, de nem bízhatja a véletlenre. Egy kis puklin kívül nem is fog találni semmit és mire igazán bele merülhetne a vizsgálatba, már véget is a roham. Kedvesen mosolyog vissza a lányra, de persze belül fejében kattognak azok a fogaskerekek.*
- Hát persze, hogy segítek neked, de most pihenj egy kicsit.* Papírt vesz elő, meg írószerszámot.*
- Jól vagy? Fáj valahol?* Kérdez rá, miközben a papírra felvési a Szikra nevet.*
- Szoktál máskor is rosszul lenni?* Teszi fel a legfontosabb kérdést, de mivel egy gyermekről van szó, ezért nem erőlteti hosszan a vallatást, inkább kicsit tereli a témát.*
- Van kedved mesélni magadról egy kicsit?* Reméli, hogy így ki tud szedni belőle némi információt. Kicsit saját maga is megnyugszik, mert volt benne félsz rendesen, hogy a felügyelete alatt lett rosszul az egyik, láthatóan kedvenc gyerkőcök egyike.*
- Oh! Értem, nem baj.* Vagyis az, de ezt inkább csak magában könyveli el a lány. A lényeg, hogy hasznos ez a fajta tudás. Nimeril pedig lelkesen vág bele a dolgok magyarázásába. Már kevésbé lepődik meg azon is, hogy sárga karikának nevezi a pénzt Szikra. Egy röpke pillanatig, azért eltűnődik, hogy mit is jelenthet, de hamar rájön a megfejtésre.*
- Bizony, az a zajos kőkert a piac. Sok sárga karikát otthagytam már ezekért a növényekért.* Még valahol szórakoztató is, hogy ilyen leegyszerűsítve beszél. Mivel kíváncsisága igen erős a lány tudása iránt ezért rögtön próbára is teszi egy szárított vérfűvel.*
- Azaz! Bizony arra való.* Kezébe nyomja a tégelyt is, hogy megnézhesse, majd elkezdi bombázni a töméntelen mondanivalójával. Sajnos Nimeril nem veszi azt észre, hogy a kislány elsápad, mert éppen a szekrénybe nyúl valami másik dolog után. Az üveg csörömpölésére figyel fel. Nem éppen a legvidámabb arcával fordul ki a szekrényből, de az hamar lefagy, amikor megpillantja a fájdalmas kis arcot.*
- Hékás!* Kiált fel, amint meglátja, hogy nincs éppen a legjobb bőrében a lányka. Természetesen nem hagyja a széken kuporogni, amikor egy csomó üvegcserép hever körülötte a földön. Nem az erőemelés bajnoka a félvér, de ilyen csepp lény még számára se okoz nagy nehézséget. Felnyalábolja a székről és a már jól ismert asztalra fekteti. Ekkor minden bizonnyal megtapasztalja azt a felismerést is, hogy mennyire alultáplált Cilia, hiszen az utcán vagy az erdőben nem valószínű, hogy teljes értékű étrendet tudhatott magáénak. A kezelő asztalán igazi luxust tudhat magának Gaerhez képest, akit éber állapotában vágott fel. Kap egy kis párnát a feje alá.*
- Mi baj, hol fáj?* Kérdezi tőle, miközben a fejét kezdi el aggódva tapogatni. Elméletben nem kapott akkora ütést, hogy ennyire rosszul legyen, de nem bízhatja a véletlenre. Egy kis puklin kívül nem is fog találni semmit és mire igazán bele merülhetne a vizsgálatba, már véget is a roham. Kedvesen mosolyog vissza a lányra, de persze belül fejében kattognak azok a fogaskerekek.*
- Hát persze, hogy segítek neked, de most pihenj egy kicsit.* Papírt vesz elő, meg írószerszámot.*
- Jól vagy? Fáj valahol?* Kérdez rá, miközben a papírra felvési a Szikra nevet.*
- Szoktál máskor is rosszul lenni?* Teszi fel a legfontosabb kérdést, de mivel egy gyermekről van szó, ezért nem erőlteti hosszan a vallatást, inkább kicsit tereli a témát.*
- Van kedved mesélni magadról egy kicsit?* Reméli, hogy így ki tud szedni belőle némi információt. Kicsit saját maga is megnyugszik, mert volt benne félsz rendesen, hogy a felügyelete alatt lett rosszul az egyik, láthatóan kedvenc gyerkőcök egyike.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-25 17:54:35
Üzenet elküldve: 2024-09-25 17:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még szép, hogy van kérdése. Mai tán csak sejtheti, mennyi kérdés lapul még a lányban. Hisz azon időben, amit egyedül töltött, nem volt kivel ezeket megosztania. Elcsendesedik a lány egy kis ideig, amíg összeszedi gondolatát, amit Mai monológjának kis magocskájából növesztett ezalatt a kis idő alatt.*
- Miért bántják egymást a kétlábúak? Én sosem tudnám bántani Derest. Téged sem akartalak...
* Bizony megkapta Maiből ezt a szeletet, de nem zavarta, sőt figyelmesen végighallgatta, és egy újabb kérdéssel kontrázott rá erre is.*
- Haajj... Rendben...
*Adja meg végül magát egy nagy sóhajjal. Bár jól láthatóan nem tetszik neki az ötlet. Nincs mit tenni, a szabály az szabály. Ha nem tetszik neki majd a környezet, elszökik majd.
Könyv pakolászás közben, egy kettőnek a kinézetéből címéből próbálja kikövetkeztetni mi lehet benne. Sőt mintha keresne is valamit közöttük. De mivel nem találja, hiszen miért is lenne Mainek egy olyan könyve, ami gyógynövénytanról szólna, így egy elhúzott szomorkás szájjal hagyja abba kutatását.*
-Uhum, talán kereshetünk olyat is ami a virágokról szól?
*Teszi fel kérdését mielőtt Mai elmenne ruhát keresni neki. Addig is ő elfoglalja magát a kis zug készítéssel
Mai következő magyarázatára, olyan érzése van mintha Alesiant hallaná ismételten, annak voltak hasonló szavai. Amíg ezt megemészti belebújik a hálóingbe, és csak utána teszi fel kérdését.*
-Különleges? Az olyan mint egy mesehős? Alesian mondta, hogy olyannak nézik ki.
*Érdeklődik ártatlanul, nem tűnik önelégültnek egy cseppet sem, csupán nem érti a szavaknak a súlyát. Mai dicséretére is hasonlóan reagál, nem igazán érti még az ilyesféle bókokat vagy kedveskedést, sajnos. Nem úgy mint a szidást vagy a haragot, mert abból bizony kapott eleget a favágóktól és a kereskedőktől.*
-Milyen szép?
*Kérdez vissza bután, mint aki nem érti mire célzott Mai.Bár valóban teljesen más képet mutat a mostani Cilia, és az akivel összetalálkozott a piactéren. Ha a kereskedők majd valamikor újra látni fogják egy szebb ruhában, tán fel sem fogják ismerni.*
-Máris csak elrakom Tüskét.
*Szólal meg, és már nyúlna is az övéhez, amiben viszont nem látja a tőrt. Tekintete egyből riadttá válik, és szemével gyorsan cikázik, hogy tőrjét meglelje.*
-Hol? Hol van?
*Nem hinné, hogy Mai vette volna el tőle. Legalább is nem nézné ki a nőből, hogy ilyen galádsághoz folyamodna. Deres csak lustán felemeli kobakját is figyeli gazdáját, hogy azt vajon mi lelte, azon kívül nem mutat semmi több érdeklődést.
Cilia azonban tovább emeli a kis aggodalmát, ideges lépked jobbra és balra a földet vizslatva. Kezei közben lassan csúsznak fel mellkasára ahol aggodalmasan gyömöszöli őket. Egy pillanatra még nyakához is emeli egyik kézfejét, ahol egy újabb sokk éri. A nyaklánca. Ami eddig szakadt ruhája takarásába volt. Biztos benne, hogy azt viszont azzal együtt vette le véletlenül. Lehet tüske is ott van. Gondolja ő, mit sem sejtve arról Mai háta mögött lapulhat meg a szép, bár piszkos, nap szimbólumos penge.*
- Az Uhum! A nyakamban volt a fürdés előtt. Lemegyek érte! Biztos Tüske is ott lesz!
*Nézz Maire picit feszülten, ezek csak apró tárgyak lehetnek másoknak, és biztosan nem vinni el innen senki. De számára ez a két apróság valamiért rettentően fontos. Ez maradt meg csupán abból ami a múltja. Amit csak sejt egyszer talán választ is adhat.*
//Vásárlánya//
*Még szép, hogy van kérdése. Mai tán csak sejtheti, mennyi kérdés lapul még a lányban. Hisz azon időben, amit egyedül töltött, nem volt kivel ezeket megosztania. Elcsendesedik a lány egy kis ideig, amíg összeszedi gondolatát, amit Mai monológjának kis magocskájából növesztett ezalatt a kis idő alatt.*
- Miért bántják egymást a kétlábúak? Én sosem tudnám bántani Derest. Téged sem akartalak...
* Bizony megkapta Maiből ezt a szeletet, de nem zavarta, sőt figyelmesen végighallgatta, és egy újabb kérdéssel kontrázott rá erre is.*
- Haajj... Rendben...
*Adja meg végül magát egy nagy sóhajjal. Bár jól láthatóan nem tetszik neki az ötlet. Nincs mit tenni, a szabály az szabály. Ha nem tetszik neki majd a környezet, elszökik majd.
Könyv pakolászás közben, egy kettőnek a kinézetéből címéből próbálja kikövetkeztetni mi lehet benne. Sőt mintha keresne is valamit közöttük. De mivel nem találja, hiszen miért is lenne Mainek egy olyan könyve, ami gyógynövénytanról szólna, így egy elhúzott szomorkás szájjal hagyja abba kutatását.*
-Uhum, talán kereshetünk olyat is ami a virágokról szól?
*Teszi fel kérdését mielőtt Mai elmenne ruhát keresni neki. Addig is ő elfoglalja magát a kis zug készítéssel
Mai következő magyarázatára, olyan érzése van mintha Alesiant hallaná ismételten, annak voltak hasonló szavai. Amíg ezt megemészti belebújik a hálóingbe, és csak utána teszi fel kérdését.*
-Különleges? Az olyan mint egy mesehős? Alesian mondta, hogy olyannak nézik ki.
*Érdeklődik ártatlanul, nem tűnik önelégültnek egy cseppet sem, csupán nem érti a szavaknak a súlyát. Mai dicséretére is hasonlóan reagál, nem igazán érti még az ilyesféle bókokat vagy kedveskedést, sajnos. Nem úgy mint a szidást vagy a haragot, mert abból bizony kapott eleget a favágóktól és a kereskedőktől.*
-Milyen szép?
*Kérdez vissza bután, mint aki nem érti mire célzott Mai.Bár valóban teljesen más képet mutat a mostani Cilia, és az akivel összetalálkozott a piactéren. Ha a kereskedők majd valamikor újra látni fogják egy szebb ruhában, tán fel sem fogják ismerni.*
-Máris csak elrakom Tüskét.
*Szólal meg, és már nyúlna is az övéhez, amiben viszont nem látja a tőrt. Tekintete egyből riadttá válik, és szemével gyorsan cikázik, hogy tőrjét meglelje.*
-Hol? Hol van?
*Nem hinné, hogy Mai vette volna el tőle. Legalább is nem nézné ki a nőből, hogy ilyen galádsághoz folyamodna. Deres csak lustán felemeli kobakját is figyeli gazdáját, hogy azt vajon mi lelte, azon kívül nem mutat semmi több érdeklődést.
Cilia azonban tovább emeli a kis aggodalmát, ideges lépked jobbra és balra a földet vizslatva. Kezei közben lassan csúsznak fel mellkasára ahol aggodalmasan gyömöszöli őket. Egy pillanatra még nyakához is emeli egyik kézfejét, ahol egy újabb sokk éri. A nyaklánca. Ami eddig szakadt ruhája takarásába volt. Biztos benne, hogy azt viszont azzal együtt vette le véletlenül. Lehet tüske is ott van. Gondolja ő, mit sem sejtve arról Mai háta mögött lapulhat meg a szép, bár piszkos, nap szimbólumos penge.*
- Az Uhum! A nyakamban volt a fürdés előtt. Lemegyek érte! Biztos Tüske is ott lesz!
*Nézz Maire picit feszülten, ezek csak apró tárgyak lehetnek másoknak, és biztosan nem vinni el innen senki. De számára ez a két apróság valamiért rettentően fontos. Ez maradt meg csupán abból ami a múltja. Amit csak sejt egyszer talán választ is adhat.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-25 16:20:53
Üzenet elküldve: 2024-09-25 16:20:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Hogyne lenne kérdése. Nem bánja, amíg nem arra irányul, hogy mit jelent az a szó. Bár talán azt is megoldaná, csakhogy nem akarja. Még nem. Inkább jól lefárasztja egy kiselőadással a káromkodásról. Bele is kezd:*
- Tudod sokan azért mondanak nem túl szép szavakat, mert erős érzelmeket, például dühöt vagy fájdalmat éreznek, és így próbálnak könnyíteni magukon. Mint, amikor kerestük Derest és nagyon rossz kedved volt miatta. Ők nem ütnek a levegőbe, ahogy te csináltál, hanem ilyesmiket mondanak. Máskor viszont egyszerűen csak az van, hogy megszokták, hogy ilyen szavakat használnak, anélkül, hogy különösebb érzelmek lennének mögötte. De ezek a szavak csúnyák, és mások számára zavaróak lehetnek, vagy megbánthatják őket, akaratlanul is... ezért jobb, ha kerülöd. Mint a fattyú. Bántó lehet, pedig csak úgy használják, ok nélkül sokszor.
*Nos kapott egy szeletet Mai-ból, aki mindent szeret megmagyarázni. Eddig ügyelt arra, hogy ne zúdítson rá mindent, de ha azt szeretné, hogy a lány értsen, akkor érteni fog. Ha nem, majd megközelíti máshonnan.
Büszkén bólogat viszont akkor, amikor rájön, hogy tényleg jól megjegyezte a szót. Okos lány. Mintha büszke lenne rá. Viszont a gyerekek itt laknak és ezen senki nem változtathat. Kedvesen nézi a kis elfet, próbál együtt érző lenni, bár ez nem biztos, hogy sokat segít.*
- Eddig sem mondtam valótlant, igaz? Alaver is sokkal kedvesebb, mint hitted. A többi gyerekkel sem lesz baj. Ha pedig mégis van, ami nem tetszik, akkor szólnod kell nekem, hogy tudjak róla és megoldjam. Rendben?
*A könyvekkel is igen jól elvan a lány, szívesen foglalkozik majd azzal is, hogy jobban megismertesse vele azokat. Hiszen a legfontosabbak. Mainak legalábbis. *
- Rengeteg fajta van, mutatok majd neked olyat, ami igazán izgalmas. Olvasni sem árt hozzá tudni, azért úgy sokkal élvezhetőbb.
*A képek nézegetésénél neki mindenképp. De ez egy gyerek. Azt nem felejtheti el.
De magára hagyja egészen addig, amíg végre nem szerzi be azt, amire szükség van. A hajkefét még magához veszi, túl sok a kitérő, bőven van ideje Ciliá-nak berendezkedni az ágy alatt. Szerencsére a kezdeti sokkból hamar felépül.*
- Ez egy... becenév. Tudod, olyankor mondunk ilyet az igazi név helyett, ha valakit kedvelünk, vagy különlegesnek tartunk. És azt hiszem, te igen különleges vagy. *Mosolyodik el, majd megvárja, míg a leány felöltözik, addig pedig valóban elveszi azt a tőrt. Nem fél egy esti kaszabolástól, de itt többet árthat, mint használ. Ha szerencséje van észre sem veszi a másik. Már kezd fáradni a sok magyarázásban, de ez nem baj. Ez a dolga.*
- Milyen szép vagy. *Néz végig a gyereken, így tisztán, szép hajjal, szép hálóingben.* - Ülj le az ágyra, befonom a hajad, sokkal könnyebb lesz úgy.
//Vásárlánya//
*Hogyne lenne kérdése. Nem bánja, amíg nem arra irányul, hogy mit jelent az a szó. Bár talán azt is megoldaná, csakhogy nem akarja. Még nem. Inkább jól lefárasztja egy kiselőadással a káromkodásról. Bele is kezd:*
- Tudod sokan azért mondanak nem túl szép szavakat, mert erős érzelmeket, például dühöt vagy fájdalmat éreznek, és így próbálnak könnyíteni magukon. Mint, amikor kerestük Derest és nagyon rossz kedved volt miatta. Ők nem ütnek a levegőbe, ahogy te csináltál, hanem ilyesmiket mondanak. Máskor viszont egyszerűen csak az van, hogy megszokták, hogy ilyen szavakat használnak, anélkül, hogy különösebb érzelmek lennének mögötte. De ezek a szavak csúnyák, és mások számára zavaróak lehetnek, vagy megbánthatják őket, akaratlanul is... ezért jobb, ha kerülöd. Mint a fattyú. Bántó lehet, pedig csak úgy használják, ok nélkül sokszor.
*Nos kapott egy szeletet Mai-ból, aki mindent szeret megmagyarázni. Eddig ügyelt arra, hogy ne zúdítson rá mindent, de ha azt szeretné, hogy a lány értsen, akkor érteni fog. Ha nem, majd megközelíti máshonnan.
Büszkén bólogat viszont akkor, amikor rájön, hogy tényleg jól megjegyezte a szót. Okos lány. Mintha büszke lenne rá. Viszont a gyerekek itt laknak és ezen senki nem változtathat. Kedvesen nézi a kis elfet, próbál együtt érző lenni, bár ez nem biztos, hogy sokat segít.*
- Eddig sem mondtam valótlant, igaz? Alaver is sokkal kedvesebb, mint hitted. A többi gyerekkel sem lesz baj. Ha pedig mégis van, ami nem tetszik, akkor szólnod kell nekem, hogy tudjak róla és megoldjam. Rendben?
*A könyvekkel is igen jól elvan a lány, szívesen foglalkozik majd azzal is, hogy jobban megismertesse vele azokat. Hiszen a legfontosabbak. Mainak legalábbis. *
- Rengeteg fajta van, mutatok majd neked olyat, ami igazán izgalmas. Olvasni sem árt hozzá tudni, azért úgy sokkal élvezhetőbb.
*A képek nézegetésénél neki mindenképp. De ez egy gyerek. Azt nem felejtheti el.
De magára hagyja egészen addig, amíg végre nem szerzi be azt, amire szükség van. A hajkefét még magához veszi, túl sok a kitérő, bőven van ideje Ciliá-nak berendezkedni az ágy alatt. Szerencsére a kezdeti sokkból hamar felépül.*
- Ez egy... becenév. Tudod, olyankor mondunk ilyet az igazi név helyett, ha valakit kedvelünk, vagy különlegesnek tartunk. És azt hiszem, te igen különleges vagy. *Mosolyodik el, majd megvárja, míg a leány felöltözik, addig pedig valóban elveszi azt a tőrt. Nem fél egy esti kaszabolástól, de itt többet árthat, mint használ. Ha szerencséje van észre sem veszi a másik. Már kezd fáradni a sok magyarázásban, de ez nem baj. Ez a dolga.*
- Milyen szép vagy. *Néz végig a gyereken, így tisztán, szép hajjal, szép hálóingben.* - Ülj le az ágyra, befonom a hajad, sokkal könnyebb lesz úgy.
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-24 17:54:35
Üzenet elküldve: 2024-09-24 17:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Az elf leányka valószínűleg még sok meglepetést fog okozni Mainek, ez csak egy a több közül. És, hogy a társadalom szokásai lekoptak Ciliáról, nem könnyít Mai helyzetén.*
- De akkor azok a fadöntők miért használták?
*Kontrázik rá Mai válaszára, hiszen ha nem szép, hasonlóan mint a fattyú szó, akkor a kétlábúak miért használják?*
-Egyivású?
*Kérdez rá a kihagyott szóra, bár Mai kijelentése a továbbiakban kicsit lelohassza a lánykát.*
-Muszáj?
*Veszi elő a kiskutya szemeit, sosem volt jó tapasztalata a helyi gyerekekkel, hangosak, durva játékot játszanak, sőt volt arra is egyszer példa, hogy kővel dobálták meg őt és Derest. Bár az lehetséges csupán Deres ellenségeskedése okozta az irányukba. De attól függetlenül nem tett jót annak, hogy bárkiben is megbízzon Cilia.
A hajszárítás nem lesz azon szokások között amit kedvelni fog azt már most tudja, ezt is csak azért volt hajlandó megtenni mert Mai azt mondta ez szükséges ahhoz, hogy itt maradhasson estére, és a továbbiakban.
Úgy anyaszült állapotban, ahogy ő azt gondolta, már követné Mai-t azonban annak határozott hangjától megtorpan. Pislog egy párat, hiszen nem érti mi lenne ezzel a probléma, majd felöltözik, hogy ne fázzon, mert a víztől most rendesen kimelegedett. Ezért sem tartotta indokoltnak a ruhát. De ha ez itt a szokás, akkor nincs mit tenni. Attól függetlenül a kis övét még csupasz derekára köti, majd csak azután veszi hátára a törölközőt ami eltakarja valamelyest combközépig, és kezével azt maga előtt összetartja. Így hogy keze el van foglalva a törölköző tartásával, egy elégedett mosollyal és bólintással köszöni meg Mainek, hogy a maradék növényeit felhozza a szobába.
Amint felérnek, a láda szerencséjére nincsen zárva, így azt azonnal ki is nyitja. Megpillantva benne a könyveket, sebtiben mit sem törődve kezdi el kirámolni, azokat a láda elé rakva, egyiket a másik után, egymás hátára rakva. Mikor Mai felteszi kérdését, akkor áll meg az egyikkel és nyitja azt ki. Lassan lapozgat, miközben figyeli a rajta benne lapuló szavakat és betűket. Tekintetét azonban áttereli a Mai kezében lévőre, és kíváncsian kezdi azt is vizslatni. Szabad kezével amivel nem a törölközőt fogja, elkezdi ismét az a pontot vakarászni, arcán ismételten az az enyhe fájdalmas grimasz látható.*
- Azt hiszem... De ez nem az... Abban egy fekete kis hápi volt... Ez pedig egy brüm...
*Mutat Mai kezében lévő képre, amiben egy medve látható éppen a lapon.
Amíg Mai ott hagyja őt a szobában, addig kirámolt könyvek helyére kezdi bepakolni rendszerezve kis virágait. Lecsukja a ládát, és a könyveket pedig annak tetejére rakja. Majd csak azután kezd bele a kis odújának kialakításába, az a fránya törölköző pedig csak lekerül róla, hiszen vizes, csak lehűtené az odút, maradhat az ágyon ahol majd idővel megszárad.
Mai amint lehajol, szeme elé tárul a kis lányka látványa, ahogy közel kutyájához bújva fészkelődik, akár egy kis mumus, annak tűnhet az ágy alatt, és mikor a páros meglátja a nő arcát, Cilia arcára ismételten felhúzódik az félénk, csibész mosoly, mintha ő semmi rosszat nem csinált volna. Deresről inkább csak az látszódik, hogy hagyják már végre őt aludni. A délutáni kergetőzés azzal a félőrülttel aki a husánggal hadonászott utána, eléggé kifárasztotta.
Azonban a megszólítás most elgondolkodtatja Ciliát. Első alkalommal elengedte a hegyes füle mellett de most úgy döntött rákérdez.*
-Drágám? *Pislog értetlenül Maira még az ágy alatt* -Miért hívsz így, és nem Szikrának?
*Mászik ki közben az ágy alól, és a kezébe nyomott inget kezdi el vizslatni. Elsőképp leveti övét amit csak maga elé tesz a földre, ez egy tökéletes pillanat lehet Mainek, hogy elkobozza a kis tőrt. Cilia pedig felemelve két kezét, belebújik a fekete hosszú ruhácskába, ami bőven térd alá ér neki. Valóban huzatos egy kissé, de arra tökéletes amire Mai szánja neki.*
//Vásárlánya//
*Az elf leányka valószínűleg még sok meglepetést fog okozni Mainek, ez csak egy a több közül. És, hogy a társadalom szokásai lekoptak Ciliáról, nem könnyít Mai helyzetén.*
- De akkor azok a fadöntők miért használták?
*Kontrázik rá Mai válaszára, hiszen ha nem szép, hasonlóan mint a fattyú szó, akkor a kétlábúak miért használják?*
-Egyivású?
*Kérdez rá a kihagyott szóra, bár Mai kijelentése a továbbiakban kicsit lelohassza a lánykát.*
-Muszáj?
*Veszi elő a kiskutya szemeit, sosem volt jó tapasztalata a helyi gyerekekkel, hangosak, durva játékot játszanak, sőt volt arra is egyszer példa, hogy kővel dobálták meg őt és Derest. Bár az lehetséges csupán Deres ellenségeskedése okozta az irányukba. De attól függetlenül nem tett jót annak, hogy bárkiben is megbízzon Cilia.
A hajszárítás nem lesz azon szokások között amit kedvelni fog azt már most tudja, ezt is csak azért volt hajlandó megtenni mert Mai azt mondta ez szükséges ahhoz, hogy itt maradhasson estére, és a továbbiakban.
Úgy anyaszült állapotban, ahogy ő azt gondolta, már követné Mai-t azonban annak határozott hangjától megtorpan. Pislog egy párat, hiszen nem érti mi lenne ezzel a probléma, majd felöltözik, hogy ne fázzon, mert a víztől most rendesen kimelegedett. Ezért sem tartotta indokoltnak a ruhát. De ha ez itt a szokás, akkor nincs mit tenni. Attól függetlenül a kis övét még csupasz derekára köti, majd csak azután veszi hátára a törölközőt ami eltakarja valamelyest combközépig, és kezével azt maga előtt összetartja. Így hogy keze el van foglalva a törölköző tartásával, egy elégedett mosollyal és bólintással köszöni meg Mainek, hogy a maradék növényeit felhozza a szobába.
Amint felérnek, a láda szerencséjére nincsen zárva, így azt azonnal ki is nyitja. Megpillantva benne a könyveket, sebtiben mit sem törődve kezdi el kirámolni, azokat a láda elé rakva, egyiket a másik után, egymás hátára rakva. Mikor Mai felteszi kérdését, akkor áll meg az egyikkel és nyitja azt ki. Lassan lapozgat, miközben figyeli a rajta benne lapuló szavakat és betűket. Tekintetét azonban áttereli a Mai kezében lévőre, és kíváncsian kezdi azt is vizslatni. Szabad kezével amivel nem a törölközőt fogja, elkezdi ismét az a pontot vakarászni, arcán ismételten az az enyhe fájdalmas grimasz látható.*
- Azt hiszem... De ez nem az... Abban egy fekete kis hápi volt... Ez pedig egy brüm...
*Mutat Mai kezében lévő képre, amiben egy medve látható éppen a lapon.
Amíg Mai ott hagyja őt a szobában, addig kirámolt könyvek helyére kezdi bepakolni rendszerezve kis virágait. Lecsukja a ládát, és a könyveket pedig annak tetejére rakja. Majd csak azután kezd bele a kis odújának kialakításába, az a fránya törölköző pedig csak lekerül róla, hiszen vizes, csak lehűtené az odút, maradhat az ágyon ahol majd idővel megszárad.
Mai amint lehajol, szeme elé tárul a kis lányka látványa, ahogy közel kutyájához bújva fészkelődik, akár egy kis mumus, annak tűnhet az ágy alatt, és mikor a páros meglátja a nő arcát, Cilia arcára ismételten felhúzódik az félénk, csibész mosoly, mintha ő semmi rosszat nem csinált volna. Deresről inkább csak az látszódik, hogy hagyják már végre őt aludni. A délutáni kergetőzés azzal a félőrülttel aki a husánggal hadonászott utána, eléggé kifárasztotta.
Azonban a megszólítás most elgondolkodtatja Ciliát. Első alkalommal elengedte a hegyes füle mellett de most úgy döntött rákérdez.*
-Drágám? *Pislog értetlenül Maira még az ágy alatt* -Miért hívsz így, és nem Szikrának?
*Mászik ki közben az ágy alól, és a kezébe nyomott inget kezdi el vizslatni. Elsőképp leveti övét amit csak maga elé tesz a földre, ez egy tökéletes pillanat lehet Mainek, hogy elkobozza a kis tőrt. Cilia pedig felemelve két kezét, belebújik a fekete hosszú ruhácskába, ami bőven térd alá ér neki. Valóban huzatos egy kissé, de arra tökéletes amire Mai szánja neki.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-24 16:05:53
Üzenet elküldve: 2024-09-24 16:05:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Nem hitte volna, hogy van olyasmi, amit vele ne lehetne megbeszélni. Azt sejthette volna, hogy ilyesféle kérdésekkel találkozni fog, vagy kellemetlenebbekkel is akár, de eddig még nem történt meg. Nem most fogja kifejteni, éppen annyit árul csak el, amennyit lehet.*
- A fattyúról már beszéltünk, nem kedves szó. Nos, ez pedig kifejezetten nem szép. Jobb lenne, ha nem használnád.
*Tiltani ugyan nem fog, még legalábbis, először megpróbálja így. Talán úgyis mindegy, amit nem szabad, azt csinálják. Ezért sem fog sem nevetni, sem pedig túl morcos lenni miatta. Nincs értelme. Csak reménykedhet.*
- Tudod, laknak itt mások is. Mindenki kedves. Akad olyan is, aki hozzád hasonló korú... *Mosolyog, hogy itt eszébe jut-e a másiknak a szó. Nem mondja ki.* - ... de olyan is, aki fiatalabb. Senkitől nem kell tartani, de meg kell férni egymás mellett és az nem mindig könnyű. Nekik is nehéz volt eddig az élet, nekik sincsenek... szüleik. De a szoba, ahol aludni fogsz, most még csak a tied, nem kell osztozkodni, de később meglehet, hogy kell majd. De Deres itt marad neked és én is.
*Muszáj erről szót ejteni, mert ha valamelyik gyerek akkor futkározna itt, amikor épp mennek fel, akkor már késő lenne. Nem volt tervben, de muszáj. Nem lehet egyszerű, de azzá fogja neki tenni.
Nézi a haj törölgetését, nem szól bele, mert ügyes. Úrrá lenni rajta is meg kell tanulni. Aztán, ha kellően megszárad, majd befonja, hogy ne legyen olyan zavaró. Azt viszont várhatja, hogy majd Mai fogja hagyni, hogy meztelenül szaladgáljon.*
- Nem, nem. Csavard magad köré azt a törölközőt. Nem illik meztelenkedni. *Mosolyog persze, egyik szava sem súlyos és egyiken sem érződik soha, hogy dorgálna. Némi szabályt be kell tartani, még annak is, akinek sosem kellett. Cserébe sokkal többet fog ennél kapni a jóból.
Abba besegít, hogy a növények jó kezekben legyenek, de az övre is ráesik az a jégkék pillantás. Fent az első dolga lesz elkobozni, de még mindig vékony jégen táncol, nem mehet minden egyszerre.
Mikor felérnek és a lány nekiesik a ládának, azt könnyen ki lehet nyitni. Helye ugyan van egy lakatnak, de nincs benne éppen. Ő is kíváncsi, mit rejt. A szerelmeit. Könyveket. Ezekről nem is tudott. Holnap biztosan kiválogatja és rendszerezi, de addig is ki kell pakolni, megígérte, hogy kap egyet az elf, lehet akár ez is.*
- Ha tetszik, akkor lehet ez a láda a tied. De a könyveket ki kell belőle pakolni. Forgattál már ilyet a kezedben? *Vesz ki egyet, ami rajzokkal tarkított belül. Talán még érdekes is lehet.
Kicsivel később aztán elindul egy beszerző körútra. A ruhákat későbbre hagyja, de szemeivel mindent végigpásztáz a raktárban. Hálóruha nincs. Nagyot sóhajt és elindul a szobája felé, ugyanis megnyerte az egyiket, ami az övé. Nagy lesz rá, de Mai alkata miatt azért nem a földet fogja érni. Legalább nem olyan rövidke lesz a lányon, mint rajta. Egyszerű fekete darab, semmi flanc, nem ezt venné fel, ha valaki látná benne. Nem időzhet sokat, már indul is vissza kezében az anyaggal.
Amikor benyit a szobába ijedtében meg is szédül. Hirtelen nem látja a gyereket, kell pár pillanat, hogy észrevegye a behordott holmi egyik kilógó részét az ágy alatt. Újabb sóhaj, de most megkönnyebbült. Egy másodperc alatt pirosodott ki az orcája.*
- Drágám... nem az ágy alatt alszunk, hanem az ágyon. *Hajol le és nézi meg a rögtönzött lakot. Azt mondjuk nem bánná, ha a kutya ott pihenne inkább.*
- Mássz ki onnan és vedd fel ezt. Aztán megcsinálom a hajad, hogy ne zavarjon.
*Nyújtja felé a hálóinget, ha méltóztatik kifáradni.*
//Vásárlánya//
*Nem hitte volna, hogy van olyasmi, amit vele ne lehetne megbeszélni. Azt sejthette volna, hogy ilyesféle kérdésekkel találkozni fog, vagy kellemetlenebbekkel is akár, de eddig még nem történt meg. Nem most fogja kifejteni, éppen annyit árul csak el, amennyit lehet.*
- A fattyúról már beszéltünk, nem kedves szó. Nos, ez pedig kifejezetten nem szép. Jobb lenne, ha nem használnád.
*Tiltani ugyan nem fog, még legalábbis, először megpróbálja így. Talán úgyis mindegy, amit nem szabad, azt csinálják. Ezért sem fog sem nevetni, sem pedig túl morcos lenni miatta. Nincs értelme. Csak reménykedhet.*
- Tudod, laknak itt mások is. Mindenki kedves. Akad olyan is, aki hozzád hasonló korú... *Mosolyog, hogy itt eszébe jut-e a másiknak a szó. Nem mondja ki.* - ... de olyan is, aki fiatalabb. Senkitől nem kell tartani, de meg kell férni egymás mellett és az nem mindig könnyű. Nekik is nehéz volt eddig az élet, nekik sincsenek... szüleik. De a szoba, ahol aludni fogsz, most még csak a tied, nem kell osztozkodni, de később meglehet, hogy kell majd. De Deres itt marad neked és én is.
*Muszáj erről szót ejteni, mert ha valamelyik gyerek akkor futkározna itt, amikor épp mennek fel, akkor már késő lenne. Nem volt tervben, de muszáj. Nem lehet egyszerű, de azzá fogja neki tenni.
Nézi a haj törölgetését, nem szól bele, mert ügyes. Úrrá lenni rajta is meg kell tanulni. Aztán, ha kellően megszárad, majd befonja, hogy ne legyen olyan zavaró. Azt viszont várhatja, hogy majd Mai fogja hagyni, hogy meztelenül szaladgáljon.*
- Nem, nem. Csavard magad köré azt a törölközőt. Nem illik meztelenkedni. *Mosolyog persze, egyik szava sem súlyos és egyiken sem érződik soha, hogy dorgálna. Némi szabályt be kell tartani, még annak is, akinek sosem kellett. Cserébe sokkal többet fog ennél kapni a jóból.
Abba besegít, hogy a növények jó kezekben legyenek, de az övre is ráesik az a jégkék pillantás. Fent az első dolga lesz elkobozni, de még mindig vékony jégen táncol, nem mehet minden egyszerre.
Mikor felérnek és a lány nekiesik a ládának, azt könnyen ki lehet nyitni. Helye ugyan van egy lakatnak, de nincs benne éppen. Ő is kíváncsi, mit rejt. A szerelmeit. Könyveket. Ezekről nem is tudott. Holnap biztosan kiválogatja és rendszerezi, de addig is ki kell pakolni, megígérte, hogy kap egyet az elf, lehet akár ez is.*
- Ha tetszik, akkor lehet ez a láda a tied. De a könyveket ki kell belőle pakolni. Forgattál már ilyet a kezedben? *Vesz ki egyet, ami rajzokkal tarkított belül. Talán még érdekes is lehet.
Kicsivel később aztán elindul egy beszerző körútra. A ruhákat későbbre hagyja, de szemeivel mindent végigpásztáz a raktárban. Hálóruha nincs. Nagyot sóhajt és elindul a szobája felé, ugyanis megnyerte az egyiket, ami az övé. Nagy lesz rá, de Mai alkata miatt azért nem a földet fogja érni. Legalább nem olyan rövidke lesz a lányon, mint rajta. Egyszerű fekete darab, semmi flanc, nem ezt venné fel, ha valaki látná benne. Nem időzhet sokat, már indul is vissza kezében az anyaggal.
Amikor benyit a szobába ijedtében meg is szédül. Hirtelen nem látja a gyereket, kell pár pillanat, hogy észrevegye a behordott holmi egyik kilógó részét az ágy alatt. Újabb sóhaj, de most megkönnyebbült. Egy másodperc alatt pirosodott ki az orcája.*
- Drágám... nem az ágy alatt alszunk, hanem az ágyon. *Hajol le és nézi meg a rögtönzött lakot. Azt mondjuk nem bánná, ha a kutya ott pihenne inkább.*
- Mássz ki onnan és vedd fel ezt. Aztán megcsinálom a hajad, hogy ne zavarjon.
*Nyújtja felé a hálóinget, ha méltóztatik kifáradni.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-23 20:44:15
Üzenet elküldve: 2024-09-23 20:44:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Asszimilálás//
*Bólint egy nagyot Nimeril visszakérdezésére, igen odú. Jól hallotta. Ő is mint mások megcsodálhatják sajátos kis nyelvezetét, amit maga talált ki az erdőben töltött ideje alatt. Miután a nő, egy hosszabb válasszal is méltatja kérdését, megnyomva az odú szót, nem úgy tűnne mintha ez Ciliából kiváltana bármi reakciót, számára ez a szó annyira természetes ebben a szókörnyezetben mint másoknak hívni az édesanyjukat. A megadó kézfeltételre pedig ismételten de most már gőgösebben rábólint. Végre kapott egy nevet ami tetszik neki, el várja az másoktól, hogy jól használják mindenféle felesleges toldalék szavak nélkül. Ő nem holmi Borzoska. Ő Szikra.
Lehet már rég kiszaladt volna ha nem érdekelné annyira őt a szoba, de Nimeril szerencséjére, vagy éppen ellenkezőjére, most egy szobában tudhatja magát az energizált kis elfel, aki valamiért a gyógyfüvek és üvegcsék látványa annyira feltüzelt, mint más hölgyeket az új kollekció a piactéri vak szabóasszonyságnál.
Így se nézett ki már régóta a kis lányka. Viszont Mai ápoló és gondoskodó kezei, enyhe szavakkal is csodát műveltek vele. Nyomát se látni már annak az erdőt járó kis manónak ami nemrég volt. Fiatalsága valóban látható, de az sem szabad elfelejteni, hogy a hosszú életűek közé tartozik, annyi év van háta mögött akár egy ember lányának aki akár anya is lehetne már. Ez tán magyarázat arra, hogy a gyógyfüvekről biztos tanult, de honnan, és kitől? Arra saját maga is keresi a választ.*
- Öhm... Nem emlékszem...Valamelyikre ránézek és.. És tudom..
*Válaszolja lassan, gondolatait összeszedve, hiszen szeretné erre a kérdésre maga is tudni a választ, de halvány lilácska gőze sincs erről. Egy pillanatra ki is zökkentette ezzel lendületéből a nő. Azonban, ahogy nekiáll ő maga is lelkesen beszélni, Ciliát ismét elkapja a lelkesedés.*
-Sok sárga karikát kell adni értük? A piac az a kő kert? Ahol a kerekerdők.. Kereskedők vannak?
*Kérdez közbe, Nimeril mondatába kíváncsian, még mielőtt a kezébe nyomna egy üvegcsét, amit utána forgat kis ujjai között, mint a koldus az aranyérmét. Fel is emeli a fénybe és beletekint, hunyorog picit, majd egy nagy mosollyal és egyet bólintva válaszolja még mielőtt a nő elmagyarázhatná mire jó.*
-Megállítja a pirosat.
*Majd egy újabb dolgot kap, egy tégelyt amiben egy ismételten ismerős anyag leledzik. Majd egy újabb szó. "Gyógyító". Nimerilnek talán fogalma sincs, de szegénykét, mennyi mindennel bombázta meg. Hogy Cilia lelkes kis arckifejezése, lassan, biztosan és tán ijesztően fagy le. Tekintete hirtelen üressé, majdnem, hogy sokkossá változik. Olybá tűnik szavai talán eljutnak füléig, de már mondani nem mond semmit a kertről és az itt lévő gyógynövényekről, fordul ismét hátra a szekrény tartalmát nézni, de tekintetén látszódik nem itt jár. Visszafordul Nimeril felé, ajkait mintha szóra akarná nyitni, de hang nem jó ki belőle.
A szavak, amiket Nimeril használt, hogy körülírja mindazt amivel dolgozik, művel és tesz. Ő ezt már látta, átélte, valahol régen. Ismét emlékek törnek elő benne, de most talán több mint a kelleténél szokott. Kis kezéből, hirtelen eltűnik a fogás, és lassan ejti ki kezéből a kenőcsöt és az üveget. Ami utána a földön szilánkokra esve terül szét a földön.
Majd a fájdalom, ami eddig kellemetlen volt, most hasogató, mintha valaki baltát állított volna belé. Arcára egyből kiül a fájdalmas grimasz, fogait csikorgatva rogy le guggolva a székbe, hátát neki vetve a szék támlájának. Fejéhez kap és szorongatja fájdalmasan. Ujjacskái görcsösen túrnak bele fonatába, hogy a fájdalom forrását megkeresve csupán gyenge próbálkozással tompítsa ezt. Sikertelenül. Ez a fajta roham, nem tart olyan sokáig, rövidebbnek tűnik mint amennyire érződik.A fájdalom, ahogy jött úgy illan el nyomtalanul. Nimeril tán mozdítani fogja, vagy az asztalra, vagy tán fel is kapja, hogy megvizsgálja őt. Bármi is legyen, a roham végeztével, enyhén ziháltam, vöröslő szemében apró könnycseppek formálódtak a fájdalomtól.*
- Mai néni mondta, szerezhetek gyógynövényeket majd a kertbe, akkor te fogsz segíteni nekem?
*Mintha mi se történt volna, teszi fel kérdését, bár fejecskéjét utoljára megvakarássza azon a helyen ahol sebhelye aljas módon lapul, most már enyhén széttúrt fonatai alatt.*
*Bólint egy nagyot Nimeril visszakérdezésére, igen odú. Jól hallotta. Ő is mint mások megcsodálhatják sajátos kis nyelvezetét, amit maga talált ki az erdőben töltött ideje alatt. Miután a nő, egy hosszabb válasszal is méltatja kérdését, megnyomva az odú szót, nem úgy tűnne mintha ez Ciliából kiváltana bármi reakciót, számára ez a szó annyira természetes ebben a szókörnyezetben mint másoknak hívni az édesanyjukat. A megadó kézfeltételre pedig ismételten de most már gőgösebben rábólint. Végre kapott egy nevet ami tetszik neki, el várja az másoktól, hogy jól használják mindenféle felesleges toldalék szavak nélkül. Ő nem holmi Borzoska. Ő Szikra.
Lehet már rég kiszaladt volna ha nem érdekelné annyira őt a szoba, de Nimeril szerencséjére, vagy éppen ellenkezőjére, most egy szobában tudhatja magát az energizált kis elfel, aki valamiért a gyógyfüvek és üvegcsék látványa annyira feltüzelt, mint más hölgyeket az új kollekció a piactéri vak szabóasszonyságnál.
Így se nézett ki már régóta a kis lányka. Viszont Mai ápoló és gondoskodó kezei, enyhe szavakkal is csodát műveltek vele. Nyomát se látni már annak az erdőt járó kis manónak ami nemrég volt. Fiatalsága valóban látható, de az sem szabad elfelejteni, hogy a hosszú életűek közé tartozik, annyi év van háta mögött akár egy ember lányának aki akár anya is lehetne már. Ez tán magyarázat arra, hogy a gyógyfüvekről biztos tanult, de honnan, és kitől? Arra saját maga is keresi a választ.*
- Öhm... Nem emlékszem...Valamelyikre ránézek és.. És tudom..
*Válaszolja lassan, gondolatait összeszedve, hiszen szeretné erre a kérdésre maga is tudni a választ, de halvány lilácska gőze sincs erről. Egy pillanatra ki is zökkentette ezzel lendületéből a nő. Azonban, ahogy nekiáll ő maga is lelkesen beszélni, Ciliát ismét elkapja a lelkesedés.*
-Sok sárga karikát kell adni értük? A piac az a kő kert? Ahol a kerekerdők.. Kereskedők vannak?
*Kérdez közbe, Nimeril mondatába kíváncsian, még mielőtt a kezébe nyomna egy üvegcsét, amit utána forgat kis ujjai között, mint a koldus az aranyérmét. Fel is emeli a fénybe és beletekint, hunyorog picit, majd egy nagy mosollyal és egyet bólintva válaszolja még mielőtt a nő elmagyarázhatná mire jó.*
-Megállítja a pirosat.
*Majd egy újabb dolgot kap, egy tégelyt amiben egy ismételten ismerős anyag leledzik. Majd egy újabb szó. "Gyógyító". Nimerilnek talán fogalma sincs, de szegénykét, mennyi mindennel bombázta meg. Hogy Cilia lelkes kis arckifejezése, lassan, biztosan és tán ijesztően fagy le. Tekintete hirtelen üressé, majdnem, hogy sokkossá változik. Olybá tűnik szavai talán eljutnak füléig, de már mondani nem mond semmit a kertről és az itt lévő gyógynövényekről, fordul ismét hátra a szekrény tartalmát nézni, de tekintetén látszódik nem itt jár. Visszafordul Nimeril felé, ajkait mintha szóra akarná nyitni, de hang nem jó ki belőle.
A szavak, amiket Nimeril használt, hogy körülírja mindazt amivel dolgozik, művel és tesz. Ő ezt már látta, átélte, valahol régen. Ismét emlékek törnek elő benne, de most talán több mint a kelleténél szokott. Kis kezéből, hirtelen eltűnik a fogás, és lassan ejti ki kezéből a kenőcsöt és az üveget. Ami utána a földön szilánkokra esve terül szét a földön.
Majd a fájdalom, ami eddig kellemetlen volt, most hasogató, mintha valaki baltát állított volna belé. Arcára egyből kiül a fájdalmas grimasz, fogait csikorgatva rogy le guggolva a székbe, hátát neki vetve a szék támlájának. Fejéhez kap és szorongatja fájdalmasan. Ujjacskái görcsösen túrnak bele fonatába, hogy a fájdalom forrását megkeresve csupán gyenge próbálkozással tompítsa ezt. Sikertelenül. Ez a fajta roham, nem tart olyan sokáig, rövidebbnek tűnik mint amennyire érződik.A fájdalom, ahogy jött úgy illan el nyomtalanul. Nimeril tán mozdítani fogja, vagy az asztalra, vagy tán fel is kapja, hogy megvizsgálja őt. Bármi is legyen, a roham végeztével, enyhén ziháltam, vöröslő szemében apró könnycseppek formálódtak a fájdalomtól.*
- Mai néni mondta, szerezhetek gyógynövényeket majd a kertbe, akkor te fogsz segíteni nekem?
*Mintha mi se történt volna, teszi fel kérdését, bár fejecskéjét utoljára megvakarássza azon a helyen ahol sebhelye aljas módon lapul, most már enyhén széttúrt fonatai alatt.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-23 18:58:26
Üzenet elküldve: 2024-09-23 18:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Asszimilálás//
- Odúban?* Kérdez vissza csodálkozva újfent. Van egy rossz sejtése, hogy miért beszél ilyen furcsán a leány, de elhessegeti magától egyelőre.*
- Egyébként igen. Elég régóta itt lakom ebben az odúban* Nyomja meg hangsúlyosan az utolsó szót. Jól bemutatkoznak egymásnak, mire rögtön merészen ki is oktatja Cili Nimerilt.*
- Jól van, jól van, megértettem.* Teszi fel megadóan mind a két kezét a magasba, egy rövid grimasz kíséretében. Ha nehezen is, de lassan kezd oldódni a hangulat kettejük között, ami részben a gyógynövényillatnak köszönhető. Ezt használva ki a félvér, sikeresen odacsalja a szekrényhez a kis imposztort, aki így jobban szemügyre tud venni. Nem feltétlen mondaná meg a külsejéről, hogy valami árva. Úgy tűnik, hogy nagy gondot fordítottak rá, különösen a gyönyörű, hófehér hajába.*
~ Vajon minden gyerekkel így fognak bánni itt, vagy csak ez a lány különleges valaki számára. ~ *Tűnődik el, miközben megcsodálja az apró kis elfet. Túlságosan ártatlannak és mindezek mellé fiatalnak is tűnik. Éppen ezért is lepődik meg Nimeril, amikor amaz felágaskodva a kis székre elkezdi sorolni a gyógynövények hatásait. Még levegőt venni is elfelejt egy pillanatra, nemhogy szólni tudjon. Kell neki néhány röpke pillanat, hogy feleszméljen.*
- Honnan tudod te, hogy ezek a ritkább növények mire jók?* Pislog rá válaszra éhesen.*
- Egyébként a legtöbbet vettem a piacon, de néhányat valóban én magam gyűjtöttem.* Elkezd matatni és egy csomag szárított vérfüvet húz elő. Az egykor élénk vörös tölcsérek, sokkal aszottabbak és kifakultabbak, de talán még így is felismerhetőek.*
- Ez tudod micsoda?* A kezébe is adja, hogy jobban megismerkedhessen vele a kislány, miközben egy tégelyt vesz elő.*
- Ez is készülhet belőle.* Nyitja ki, így feltárulhat a benne rejlő vörös krém.*
- Vérfű kenőcs, ha netán valaki megsérülne.* Oda tolja ezt is, hogy ha akarja Cili megnézegesse, tapogassa és társai.*
- Én gyógyító vagyok, másoknak segítek, hogy ne legyenek betegek. Ez a sok minden mind arra való, hogy gyógyítson.* Büszkélkedik, hiszen úgy látja, hogy szorult értelem a hófehér fejecskébe.*
- Kint az udvaron is vannak gyógynövények, amiket itt termesztünk, hogy ne kelljen az erdőbe vagy a piacra menni értük. Még többet is szeretnék majd keresni ezekhez.* Meséli kicsit komolyabb terveit neki, mintha valami komoly felnőttel lenne dolga.*
- Odúban?* Kérdez vissza csodálkozva újfent. Van egy rossz sejtése, hogy miért beszél ilyen furcsán a leány, de elhessegeti magától egyelőre.*
- Egyébként igen. Elég régóta itt lakom ebben az odúban* Nyomja meg hangsúlyosan az utolsó szót. Jól bemutatkoznak egymásnak, mire rögtön merészen ki is oktatja Cili Nimerilt.*
- Jól van, jól van, megértettem.* Teszi fel megadóan mind a két kezét a magasba, egy rövid grimasz kíséretében. Ha nehezen is, de lassan kezd oldódni a hangulat kettejük között, ami részben a gyógynövényillatnak köszönhető. Ezt használva ki a félvér, sikeresen odacsalja a szekrényhez a kis imposztort, aki így jobban szemügyre tud venni. Nem feltétlen mondaná meg a külsejéről, hogy valami árva. Úgy tűnik, hogy nagy gondot fordítottak rá, különösen a gyönyörű, hófehér hajába.*
~ Vajon minden gyerekkel így fognak bánni itt, vagy csak ez a lány különleges valaki számára. ~ *Tűnődik el, miközben megcsodálja az apró kis elfet. Túlságosan ártatlannak és mindezek mellé fiatalnak is tűnik. Éppen ezért is lepődik meg Nimeril, amikor amaz felágaskodva a kis székre elkezdi sorolni a gyógynövények hatásait. Még levegőt venni is elfelejt egy pillanatra, nemhogy szólni tudjon. Kell neki néhány röpke pillanat, hogy feleszméljen.*
- Honnan tudod te, hogy ezek a ritkább növények mire jók?* Pislog rá válaszra éhesen.*
- Egyébként a legtöbbet vettem a piacon, de néhányat valóban én magam gyűjtöttem.* Elkezd matatni és egy csomag szárított vérfüvet húz elő. Az egykor élénk vörös tölcsérek, sokkal aszottabbak és kifakultabbak, de talán még így is felismerhetőek.*
- Ez tudod micsoda?* A kezébe is adja, hogy jobban megismerkedhessen vele a kislány, miközben egy tégelyt vesz elő.*
- Ez is készülhet belőle.* Nyitja ki, így feltárulhat a benne rejlő vörös krém.*
- Vérfű kenőcs, ha netán valaki megsérülne.* Oda tolja ezt is, hogy ha akarja Cili megnézegesse, tapogassa és társai.*
- Én gyógyító vagyok, másoknak segítek, hogy ne legyenek betegek. Ez a sok minden mind arra való, hogy gyógyítson.* Büszkélkedik, hiszen úgy látja, hogy szorult értelem a hófehér fejecskébe.*
- Kint az udvaron is vannak gyógynövények, amiket itt termesztünk, hogy ne kelljen az erdőbe vagy a piacra menni értük. Még többet is szeretnék majd keresni ezekhez.* Meséli kicsit komolyabb terveit neki, mintha valami komoly felnőttel lenne dolga.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:51:19
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:51:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Bárcsak lenne fogalma arról miről is szól ez a nagy világ. Ami kis kobakjában megfogalmazódott, az nagyjából ahhoz hasonló mint ami egy őzgidának a fejében is megfordulhat. Menekülni a veszély elől, és ételt szerezni az éhenhalás ellen. Ami képes volt megtörni ezt az átkozott kőrt, az Deres társasága volt, és az a kölyök szellem amit még képes volt megtartani magában öregkorára. Mondhatni ő tanította meg arra az egyszerű játékukra mint a kergetőzés ami elfeledtette vele, miért is olyan nehéz ez a nagybetűs élet.
Tán le is esne számára mekkora badarságot mondott ha látná Mai arckifejezését, de mivel háttal ül neki, esélye sincs látni a nő arckifejezését. Pedig lehet jót szórakozna rajta.*
- Uh-huh. Nem tudom. Lehet ez is olyan szó mint az egyívású? Más jelent?
*Szólal fel érdeklődve, még a mosakodás közepette. És meg kell, hogy vallja, kifejezetten kezdi kedvelni, hogy Mai ilyen gyengéden bánik hajával.*
- Mivel kell itt vigyázni, ebben az odúban? Mondtad nincsenek vonyítók.
*Hátra fordulna, ha tudna, de túlzottan megtetszett neki, ahogy Mai a hajával törődik. Mit sem sejtve arról, hogy legalább ugyan annyira csavarja Ő ujjai köré a nőt, mint amaz a kis elfet.
Amennyire kellemes volt a fürdő, annyira kezd számára bosszantóvá válni a törölközés. Hajával egy jó ideig küszköd mire végül képes kicsavarni belőle a nedvességet, de képtelenség tökéletesen szárazra törölni.
Mai felszólalására, hogy kövesse, mindenféle szemérmességet mellőzve, zavartalanul, a ruhájához ejti a törölközőt és csupaszon megindul a nő után.*
-Deres gyere!
*Szólal fel, kifelé menet, de eszébe ötlik, hogy Tüske az az övtokjában maradt. Gyorsan visszafordul érte, lefejti a ruháról az övet, és csupán azt rakja gyorsan derekára. Oh meg persze a növények, azokat is gyorsan a karjaiba veszi, már egy berögzült reflex miatt már majdnem ismét a hajába kezdte őket tűzdelni, de hamar észbe kap, így mindent csak magához ölel. Így követi tovább a nőt. Lehet Mai már annyira előre tervez, hogy elfelejtette neki mondani, takarja el magát, mert ugyebár a házban nem illendő így közlekedni.
Csupasz kis lábával csak úgy csattog a rezidencia padlóján, főleg, hogy talpát sem tudta tökéletesen szárazra törölni. Egy ideig még látszódik is a padlózaton a kis elf lábnyoma, ami után szépen eltűnik, ahogy a víz elfogy talpáról, félúton a lépcsőn.
Végig Mai mögött haladt, követte a szobához. Amint az kinyitja az ajtót lassan belép mellette Deressel együtt. A legelső dolog amit kiszúr, az bizony a láda. Örömében egy nagyobb levegőt vesz, és gyors léptekkel halad a ládához, kis növényeit egyből mellé rakva próbálja a ládát kinyitni, már ha azon nincsen lakat, mert ha van akkor csupán térdre rogyva, lábszárai közé helyezve hátsó felét suttyan le a láda elé, és kiskutya szemekkel nézi Mait, hogy ő esetleg ki tudja e nyitni. De amaz, először ruhát akar neki hozni. Amire csak bólint egy nagyot. Ő addig itt vár. Na de ha talán öt másodpercet marad csak a fenekén, a kis sajtkukac. Hamar felpattan és kezdi el felmérni a szobát.És amíg Mai visszaér, ő máris sajátjára kezdi azt alakítani. Az ágyon lévő párnával, takaróval és lepedővel, máris ügyeskedni kezd. Azt mind betömi az ágy alá, hogy ott alakítson ki magának egy kis zugot, amit szinte azonnal ki is próbál. A méret nem teljesen ideális, de talán beférnek majd Deressel ha jól összehúzzák magukat. Mire Mai vissza ér, nem láthat mást, csak a kis elfet és kutyáját az ágy alá befészkelődve. Deres kifejezetten kényelmesnek ítéli meg, az már a mancsára rakva nagy Deres fejét kezd el hangosan szuszogva pihenni.*
//Vásárlánya//
*Bárcsak lenne fogalma arról miről is szól ez a nagy világ. Ami kis kobakjában megfogalmazódott, az nagyjából ahhoz hasonló mint ami egy őzgidának a fejében is megfordulhat. Menekülni a veszély elől, és ételt szerezni az éhenhalás ellen. Ami képes volt megtörni ezt az átkozott kőrt, az Deres társasága volt, és az a kölyök szellem amit még képes volt megtartani magában öregkorára. Mondhatni ő tanította meg arra az egyszerű játékukra mint a kergetőzés ami elfeledtette vele, miért is olyan nehéz ez a nagybetűs élet.
Tán le is esne számára mekkora badarságot mondott ha látná Mai arckifejezését, de mivel háttal ül neki, esélye sincs látni a nő arckifejezését. Pedig lehet jót szórakozna rajta.*
- Uh-huh. Nem tudom. Lehet ez is olyan szó mint az egyívású? Más jelent?
*Szólal fel érdeklődve, még a mosakodás közepette. És meg kell, hogy vallja, kifejezetten kezdi kedvelni, hogy Mai ilyen gyengéden bánik hajával.*
- Mivel kell itt vigyázni, ebben az odúban? Mondtad nincsenek vonyítók.
*Hátra fordulna, ha tudna, de túlzottan megtetszett neki, ahogy Mai a hajával törődik. Mit sem sejtve arról, hogy legalább ugyan annyira csavarja Ő ujjai köré a nőt, mint amaz a kis elfet.
Amennyire kellemes volt a fürdő, annyira kezd számára bosszantóvá válni a törölközés. Hajával egy jó ideig küszköd mire végül képes kicsavarni belőle a nedvességet, de képtelenség tökéletesen szárazra törölni.
Mai felszólalására, hogy kövesse, mindenféle szemérmességet mellőzve, zavartalanul, a ruhájához ejti a törölközőt és csupaszon megindul a nő után.*
-Deres gyere!
*Szólal fel, kifelé menet, de eszébe ötlik, hogy Tüske az az övtokjában maradt. Gyorsan visszafordul érte, lefejti a ruháról az övet, és csupán azt rakja gyorsan derekára. Oh meg persze a növények, azokat is gyorsan a karjaiba veszi, már egy berögzült reflex miatt már majdnem ismét a hajába kezdte őket tűzdelni, de hamar észbe kap, így mindent csak magához ölel. Így követi tovább a nőt. Lehet Mai már annyira előre tervez, hogy elfelejtette neki mondani, takarja el magát, mert ugyebár a házban nem illendő így közlekedni.
Csupasz kis lábával csak úgy csattog a rezidencia padlóján, főleg, hogy talpát sem tudta tökéletesen szárazra törölni. Egy ideig még látszódik is a padlózaton a kis elf lábnyoma, ami után szépen eltűnik, ahogy a víz elfogy talpáról, félúton a lépcsőn.
Végig Mai mögött haladt, követte a szobához. Amint az kinyitja az ajtót lassan belép mellette Deressel együtt. A legelső dolog amit kiszúr, az bizony a láda. Örömében egy nagyobb levegőt vesz, és gyors léptekkel halad a ládához, kis növényeit egyből mellé rakva próbálja a ládát kinyitni, már ha azon nincsen lakat, mert ha van akkor csupán térdre rogyva, lábszárai közé helyezve hátsó felét suttyan le a láda elé, és kiskutya szemekkel nézi Mait, hogy ő esetleg ki tudja e nyitni. De amaz, először ruhát akar neki hozni. Amire csak bólint egy nagyot. Ő addig itt vár. Na de ha talán öt másodpercet marad csak a fenekén, a kis sajtkukac. Hamar felpattan és kezdi el felmérni a szobát.És amíg Mai visszaér, ő máris sajátjára kezdi azt alakítani. Az ágyon lévő párnával, takaróval és lepedővel, máris ügyeskedni kezd. Azt mind betömi az ágy alá, hogy ott alakítson ki magának egy kis zugot, amit szinte azonnal ki is próbál. A méret nem teljesen ideális, de talán beférnek majd Deressel ha jól összehúzzák magukat. Mire Mai vissza ér, nem láthat mást, csak a kis elfet és kutyáját az ágy alá befészkelődve. Deres kifejezetten kényelmesnek ítéli meg, az már a mancsára rakva nagy Deres fejét kezd el hangosan szuszogva pihenni.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:23:56
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:23:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Mai-nak sosem volt játék az egész világ. Nehezen húzták ki azt a bizonyos karót, arról a bizonyos helyről, de ahhoz is az kellett, hogy Arthenior-ba költözzön. Ha valaha is játéknak lehetett nevezni, amit csinált, az csak arról szólt, hogy mindenkit elűzzön maga mellől. Mára elkezdte megismerni a szórakozást, mint fogalom, még ha csak bizonyos helyzetekben és bizonyos emberekkel is engedi meg magának a fesztelenséget. Néha azt is játéknak hívja, ha más arcait mutatja és azzal zökkent ki embereket, vagy éppen ér el valamit, amit kitűzött célul. De össze sem hasonlítható azzal, hogy boldogan nevet fel és élvezi egy gyermek társaságát. Hogy az elhangzó szavak miatt nem kap azonnal röhögőgörcsöt, csak azért van, mert ő itt mégiscsak egy nevelő. A leendő árvaház igazgatója. Csak kifut az orrán a levegő és nyeli vissza a hahotázás ingerét, de nem maradéktalanul, hiszen tekintetét megfesti az elnyomhatatlan vigyor. Ettől még igen komoly próbál maradni.*
- Drágám, tudod te, hogy mit jelent az, amit mondtál?
*Mert, ha tudja máshogy kell csendre inteni, mintha nem. Megvárja a választ. Nagyon szeretne nevetni.
Ehelyett újabb történetet hall, újabb kis szeletet, ami közben végigsimítja a vizes hajzuhatagot.*
- Amíg én itt vagyok, nem hagyom, hogy fáznod kelljen éjszaka. És azt sem, hogy éhesen feküdj le. De nagyon ügyes vagy, már tudom, hogy nem kell téged félteni. De azért én vigyázok rád.
*Talán most halványodik csak a mosoly, mert ahogy nézi a lányt, összeszorul a szíve. Nem kellene, mert éppen most teszi irányba az életét, de nem jó tudni, hogy küzdelmes volt neki. Még ha olyan gyermekien is fogja fel.
A törölközés, mint folyamat ismerősnek hat. A folyó mentén nem képzeli, hogy sokszor akadt miben megtörölgetnie magát, mégis vannak mozdulatok, amik sejtetik, hogy volt már ezzel dolga. Nehéz lesz, de mintha már kezdene sejteni valamit. Egyszer kibogoz mindent, nagyon reméli. Csak eleget kell figyelnie és törődni a lánnyal. Mindenre lehet megoldás, s ha visszamenőleg mégsem sikerülne rendet tenni, ő akkor is itt lesz, ezt eldöntötte.*
- Menjünk fel a szobába, még nem is láttad. Ott majd tudsz... *néz Deresre* - tudtok egy jót aludni is. De tényleg csak addig, amíg el nem készül az az ól.
*Mutat a kezével, hogy kövesse. Felfelé menet a lépcsőn jut eszébe, hogy ruhát is kell szereznie, azon gondolkodik, hogy a raktárban láthatott-e olyat, ami megfelelhet a lánynak. Ha nincs, akkor másnap megy és vesz neki a piacon. Cipőt is. Mindent, ami szükséges. Az otthagyottakkal talán tényleg jobb nem is törődni, nem mondaná ki, de ha a mosás nem segít, akkor esetleg a tűzre még jó lehet.
Kinyitja az ajtót. A szoba üres, csak ágy és szekrény van benne, a földön szőnyeg, és egy láda, még csak fel sem nyitotta, hogy miket rejthet. Minden át lesz alakítva, de addig örülhet Cilia, mert kap egy ideiglenes birodalmat. *
- Kérlek várj meg, hozok neked ruhát, amiben aludhatsz.
*Addig is lesz ideje vadásznia olyat, ami napközben is jó lehet. Az is lehet, hogy az ő egyik hálóruháját kapja meg majd most. Olyat, ami kevésbé csipkés, mert azért azt mégsem illik. *
//Vásárlánya//
*Mai-nak sosem volt játék az egész világ. Nehezen húzták ki azt a bizonyos karót, arról a bizonyos helyről, de ahhoz is az kellett, hogy Arthenior-ba költözzön. Ha valaha is játéknak lehetett nevezni, amit csinált, az csak arról szólt, hogy mindenkit elűzzön maga mellől. Mára elkezdte megismerni a szórakozást, mint fogalom, még ha csak bizonyos helyzetekben és bizonyos emberekkel is engedi meg magának a fesztelenséget. Néha azt is játéknak hívja, ha más arcait mutatja és azzal zökkent ki embereket, vagy éppen ér el valamit, amit kitűzött célul. De össze sem hasonlítható azzal, hogy boldogan nevet fel és élvezi egy gyermek társaságát. Hogy az elhangzó szavak miatt nem kap azonnal röhögőgörcsöt, csak azért van, mert ő itt mégiscsak egy nevelő. A leendő árvaház igazgatója. Csak kifut az orrán a levegő és nyeli vissza a hahotázás ingerét, de nem maradéktalanul, hiszen tekintetét megfesti az elnyomhatatlan vigyor. Ettől még igen komoly próbál maradni.*
- Drágám, tudod te, hogy mit jelent az, amit mondtál?
*Mert, ha tudja máshogy kell csendre inteni, mintha nem. Megvárja a választ. Nagyon szeretne nevetni.
Ehelyett újabb történetet hall, újabb kis szeletet, ami közben végigsimítja a vizes hajzuhatagot.*
- Amíg én itt vagyok, nem hagyom, hogy fáznod kelljen éjszaka. És azt sem, hogy éhesen feküdj le. De nagyon ügyes vagy, már tudom, hogy nem kell téged félteni. De azért én vigyázok rád.
*Talán most halványodik csak a mosoly, mert ahogy nézi a lányt, összeszorul a szíve. Nem kellene, mert éppen most teszi irányba az életét, de nem jó tudni, hogy küzdelmes volt neki. Még ha olyan gyermekien is fogja fel.
A törölközés, mint folyamat ismerősnek hat. A folyó mentén nem képzeli, hogy sokszor akadt miben megtörölgetnie magát, mégis vannak mozdulatok, amik sejtetik, hogy volt már ezzel dolga. Nehéz lesz, de mintha már kezdene sejteni valamit. Egyszer kibogoz mindent, nagyon reméli. Csak eleget kell figyelnie és törődni a lánnyal. Mindenre lehet megoldás, s ha visszamenőleg mégsem sikerülne rendet tenni, ő akkor is itt lesz, ezt eldöntötte.*
- Menjünk fel a szobába, még nem is láttad. Ott majd tudsz... *néz Deresre* - tudtok egy jót aludni is. De tényleg csak addig, amíg el nem készül az az ól.
*Mutat a kezével, hogy kövesse. Felfelé menet a lépcsőn jut eszébe, hogy ruhát is kell szereznie, azon gondolkodik, hogy a raktárban láthatott-e olyat, ami megfelelhet a lánynak. Ha nincs, akkor másnap megy és vesz neki a piacon. Cipőt is. Mindent, ami szükséges. Az otthagyottakkal talán tényleg jobb nem is törődni, nem mondaná ki, de ha a mosás nem segít, akkor esetleg a tűzre még jó lehet.
Kinyitja az ajtót. A szoba üres, csak ágy és szekrény van benne, a földön szőnyeg, és egy láda, még csak fel sem nyitotta, hogy miket rejthet. Minden át lesz alakítva, de addig örülhet Cilia, mert kap egy ideiglenes birodalmat. *
- Kérlek várj meg, hozok neked ruhát, amiben aludhatsz.
*Addig is lesz ideje vadásznia olyat, ami napközben is jó lehet. Az is lehet, hogy az ő egyik hálóruháját kapja meg majd most. Olyat, ami kevésbé csipkés, mert azért azt mégsem illik. *
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 11:36:00
Üzenet elküldve: 2024-09-22 11:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a piszkot mossa le magáról apránként, mintha eszébe jutna valami aprócska kis foszlány a régmúltból. Ez is egy ismerős élmény, nem annyira lényeges. De mintha átélt volna egy ilyen pillanatot is, akkor is valaki más mosta a haját, hasonlóan mint Mai. Talán annak a másik személynek nem is volt ekkora munkája mint most, de az érzés és a pillanat, oly hasonló a mostanihoz. A kacajok amiket hol egyik, hol másik ereszt ki gyengéden ajkaik közül, egy egészen kellemes, majdnemhogy családias hangulatot idéz fel. Egy idilli pillanat, ilyenből is ritkán adódott neki mostanság.*
- Az egyik fadöntő mondta azt, hogy a vízben basznak a halak, azért nem iszik a folyóból.
* Gyerekszáj. Mondja ki ártatlanul a szavakat. És mintha mi se történt volna, folytatja tovább a mosakodást.*
- Sokat fáztunk. De az odúnkat jól kitömtem. Hoztam pokrócokat, tollakat, leveleket bármit amit találtam. A fadöntők nem örültek neki. Többször kellett a kétlábúak odújába ennit szerezni.
*Folytatja elkezdett mondókáját még fürdés közben, hogy Mai kérdésére válaszoljon. Valóban nem volt egyszerű kivészelni a telet, szerencséjére a favágók akik télen sem álltak meg munkájukkal mindig hoztak magukkal elemózsiát a zsákjukban, sőt egy kettő volt olyan kedves még hagyott is neki hátra. Pletykák járták a favágókat, egy tolvajról, egy erdei nimfáról aki az erdőket járja hű farkasával.
Miután végzett és büszkén bejelentette sikeres munkáját, Mai mosolya belőle is kivált egy hasonlót, már nyoma sincs a kezdeti félelemnek ami úgy látszott rajta. Mondhatni feloldódott. És egy teljesen más képet fest így a lányka, hogy végre nem tarkítja bőrét az erdő mocska.*
-Rendben.
*Válaszolja, majd sokkal lassabban és óvatosabban kezd el kimászni a dézsából. Hiszen a szappanos víz most még csúszósabb mint azelőtt. Egyik láb majd másik, közben szorosan fogja a dézsa szélét amíg kis fenekét biztosan le nem teszi a sámlira, majd onnan felállva lép most már tisztán Mai elé, hogy a törölközőbe csavarhassa.
Mintha ösztönös lenne ez is, a törölközővel tudja mit kell csinálni, talán az első egy két pillanatban nézi azt, mintha egy fura ruha lenne amit Mai azért ad neki, hogy a másik szakadt helyett viseljen. Azonban az érintése emlékezteti arra mire való. Magára csavarja, elkezdi vizes bőrét végig simítani vele, hogy a vizet magába szívja az anyag. Majd végül, haját kezdi el dörzsölni vele. Azonban a munkálat közben, vissza ül a sámlira, előre dől, így haja majdnem a földig érve lóg vizesen. Szegényke küzdök vele, de félúton megunja, hátra biccenti a fejét, és nagyokat sóhajtozik. Haja még félig vizesen csak úgy lóg arcának két oldalán előre. Egy pici szünet után, ismételten neki áll, most már picit morcosabban, látszik rajta kezdi felbosszantani őt saját hajának szárítsa, mintha egy véget nem éri feladat lenne, bár ekkora hajkoronával nem is csoda. Ez az egyik oka annak, hogy az erdőben sosem mosta meg. Ott esélye se lett volna ezt megtenni mint itt.*
//Vásárlánya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a piszkot mossa le magáról apránként, mintha eszébe jutna valami aprócska kis foszlány a régmúltból. Ez is egy ismerős élmény, nem annyira lényeges. De mintha átélt volna egy ilyen pillanatot is, akkor is valaki más mosta a haját, hasonlóan mint Mai. Talán annak a másik személynek nem is volt ekkora munkája mint most, de az érzés és a pillanat, oly hasonló a mostanihoz. A kacajok amiket hol egyik, hol másik ereszt ki gyengéden ajkaik közül, egy egészen kellemes, majdnemhogy családias hangulatot idéz fel. Egy idilli pillanat, ilyenből is ritkán adódott neki mostanság.*
- Az egyik fadöntő mondta azt, hogy a vízben basznak a halak, azért nem iszik a folyóból.
* Gyerekszáj. Mondja ki ártatlanul a szavakat. És mintha mi se történt volna, folytatja tovább a mosakodást.*
- Sokat fáztunk. De az odúnkat jól kitömtem. Hoztam pokrócokat, tollakat, leveleket bármit amit találtam. A fadöntők nem örültek neki. Többször kellett a kétlábúak odújába ennit szerezni.
*Folytatja elkezdett mondókáját még fürdés közben, hogy Mai kérdésére válaszoljon. Valóban nem volt egyszerű kivészelni a telet, szerencséjére a favágók akik télen sem álltak meg munkájukkal mindig hoztak magukkal elemózsiát a zsákjukban, sőt egy kettő volt olyan kedves még hagyott is neki hátra. Pletykák járták a favágókat, egy tolvajról, egy erdei nimfáról aki az erdőket járja hű farkasával.
Miután végzett és büszkén bejelentette sikeres munkáját, Mai mosolya belőle is kivált egy hasonlót, már nyoma sincs a kezdeti félelemnek ami úgy látszott rajta. Mondhatni feloldódott. És egy teljesen más képet fest így a lányka, hogy végre nem tarkítja bőrét az erdő mocska.*
-Rendben.
*Válaszolja, majd sokkal lassabban és óvatosabban kezd el kimászni a dézsából. Hiszen a szappanos víz most még csúszósabb mint azelőtt. Egyik láb majd másik, közben szorosan fogja a dézsa szélét amíg kis fenekét biztosan le nem teszi a sámlira, majd onnan felállva lép most már tisztán Mai elé, hogy a törölközőbe csavarhassa.
Mintha ösztönös lenne ez is, a törölközővel tudja mit kell csinálni, talán az első egy két pillanatban nézi azt, mintha egy fura ruha lenne amit Mai azért ad neki, hogy a másik szakadt helyett viseljen. Azonban az érintése emlékezteti arra mire való. Magára csavarja, elkezdi vizes bőrét végig simítani vele, hogy a vizet magába szívja az anyag. Majd végül, haját kezdi el dörzsölni vele. Azonban a munkálat közben, vissza ül a sámlira, előre dől, így haja majdnem a földig érve lóg vizesen. Szegényke küzdök vele, de félúton megunja, hátra biccenti a fejét, és nagyokat sóhajtozik. Haja még félig vizesen csak úgy lóg arcának két oldalán előre. Egy pici szünet után, ismételten neki áll, most már picit morcosabban, látszik rajta kezdi felbosszantani őt saját hajának szárítsa, mintha egy véget nem éri feladat lenne, bár ekkora hajkoronával nem is csoda. Ez az egyik oka annak, hogy az erdőben sosem mosta meg. Ott esélye se lett volna ezt megtenni mint itt.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-22 10:04:29
Üzenet elküldve: 2024-09-22 10:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Ha a lány a tekintetét keresi is a tükörben, nem feltétlenül néz onnan vissza rá, mert túlságosan elfoglalt a hajával. De azt pontosan láthatja, hogy a mosoly megült az arcán és egyszer sem lohad le. Talán csak akkor, amikor meglátja azt a heget, szívesen rá is kérdezne, de már sejti, hogy a válasz nem vezetne semmire, na meg mindent tényleg nem lehet egyetlen este alatt kideríteni. Óvón kezeli azt a zuhatagot, néha bele is simít, akaratlanul is.
Felnevetni is jó, tényleg jól érzi magát és végignézve a kis elfen, ő sem éppen bánkódós kedvében van. Jót tett, hogy ide hozta, ha rögös is lesz kissé az út, hosszútávon biztos sokkal kifizetődőbb, mint az utcán. *
- Pedig a folyó is tud szép tiszta lenni. Bár a kútból talán tényleg finomabb a víz. Mondd csak... a hideget hogyan vészeltétek át? Akkor hol aludtál?
*Azért eltöpreng azon, hogyan is tudta túlélni mindezt. Ő is éppen a hideg időkben tapasztalta meg az erdőt, a romokat, de nem volt olyan zord az időjárás, még azzal is mondhatni szerencséje volt.
Nézi, ahogy tisztálkodik a lány, ebben nem is kell a segítségére legyen. Büszkén vigyorog rá, ahogy bejelenti, hogy elkészült, kedve lenne megölelni, de túlzásokba nem esik. Ehelyett egy nagyobb törölközőt kap elő és megy oda a kis sámlihoz, amire majd minden bizonnyal rá tud mászni úgy, hogy ne essen akkorát, mint a dézsába menet. Szélesre tárja az anyagot, hogy egyből rá tudja majd csavarni.*
- Óvatosan mássz ki, a víz megvéd, de a padló nem fog.
*Vár türelmesen, bár, ha a két keze le van foglalva, el sem tudja kapni. Így inkább visszarendezi egy kézbe, majd rátekeri akkor, ha biztos talajon áll.*
//Vásárlánya//
*Ha a lány a tekintetét keresi is a tükörben, nem feltétlenül néz onnan vissza rá, mert túlságosan elfoglalt a hajával. De azt pontosan láthatja, hogy a mosoly megült az arcán és egyszer sem lohad le. Talán csak akkor, amikor meglátja azt a heget, szívesen rá is kérdezne, de már sejti, hogy a válasz nem vezetne semmire, na meg mindent tényleg nem lehet egyetlen este alatt kideríteni. Óvón kezeli azt a zuhatagot, néha bele is simít, akaratlanul is.
Felnevetni is jó, tényleg jól érzi magát és végignézve a kis elfen, ő sem éppen bánkódós kedvében van. Jót tett, hogy ide hozta, ha rögös is lesz kissé az út, hosszútávon biztos sokkal kifizetődőbb, mint az utcán. *
- Pedig a folyó is tud szép tiszta lenni. Bár a kútból talán tényleg finomabb a víz. Mondd csak... a hideget hogyan vészeltétek át? Akkor hol aludtál?
*Azért eltöpreng azon, hogyan is tudta túlélni mindezt. Ő is éppen a hideg időkben tapasztalta meg az erdőt, a romokat, de nem volt olyan zord az időjárás, még azzal is mondhatni szerencséje volt.
Nézi, ahogy tisztálkodik a lány, ebben nem is kell a segítségére legyen. Büszkén vigyorog rá, ahogy bejelenti, hogy elkészült, kedve lenne megölelni, de túlzásokba nem esik. Ehelyett egy nagyobb törölközőt kap elő és megy oda a kis sámlihoz, amire majd minden bizonnyal rá tud mászni úgy, hogy ne essen akkorát, mint a dézsába menet. Szélesre tárja az anyagot, hogy egyből rá tudja majd csavarni.*
- Óvatosan mássz ki, a víz megvéd, de a padló nem fog.
*Vár türelmesen, bár, ha a két keze le van foglalva, el sem tudja kapni. Így inkább visszarendezi egy kézbe, majd rátekeri akkor, ha biztos talajon áll.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554