Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-07-21 09:17:21
Üzenet elküldve: 2020-07-21 09:17:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
*Mikor meglátja Kelazt a földön ücsörögni és leesik neki, hogy a szék megadta magát alatta, mindjárt arra gondol, hogy nem lesz könnyű felújítani ezt a romhalmazt. Mert az egyértelmű számára, nem meglepetés, hogy a férfi többet nyom, mint a nád kötegelve, stabil szék kell alá, így talán ez esetben jobban jár, ha még a padlón ülve eszik. De ezt inkább meghagyja neki, hadd döntse el ő maga.*
-Legalább ezt a helyiséget tegyük rendben. *Ért egyet a férfivel, hiszen itt ha kell be is tudnak fűteni, viszonylag kicsi, így gyorsan át is melegszik. Neki ez a fő szempont, bár ebben az évszakban ez még nem igazán lényeges, de ki tudja meddig fog tartani a tatarozás. Örömmel látja, hogy a férfi magától is tudja a dolgát, és a nehezebb tárgyaknak és bútormaradványoknak gyürkőzik neki, így ők figyelhetnek a részletekre. Miután megvannak a söpréssel és a pakolászással végre leülhetnek enni.*
-Gulyás? Azt húsból is lehet főzni… *Csodálkozik rá, ő eddig mindig olyan ételt evett amibe csak zöldség volt, azt hívták a fiúk mindig gulyásnak. Tény, zöldséget lopni mindig is könnyebb volt, mint húst. Bizony, ahogy az étel kikerül az asztalra mindjárt kezébe is veszi a merőt és tesz ki a tányérokra hűlni. Kriza már tenné is a szájába a kanalat, amikor rászól.*
-Héhéhé! Teszed le! *Néz a kislányra komor tekintettel. Az ijedtében visszateszi a kanalat a tányérba és még hátra is ugrik a széken, hebegve habogva mindenfélét.*
-Oh egek! Csak azt akartam mondani, hogy forró… nézd… *Sóhajt gondterhelten, mert ezt már jól ismeri, mikor az éhség maró és habzsolna az ember, akkor égeti meg magát igazán. Megfog egy darab kenyérhéjat és beleteszi a kislány tányérjába.*
-Először tunkolj egy kicsit kenyérrel mert a zöldségek még forrók. Azt ha majd kihűlt. *Magyarázza és ő is elkezdi úgy enni, közben tesz a fiú elé is a kenyérből.*
-A mama mindig megfújta nekem… *Savanyodik össze a szája a kislánynak, miközben a kenyérhéjat nyomkodja a lébe.*
-Ez van. *Morogja maga elé, nem kíván a kölkök pótanyja lenni, mert neki se volt olyan soha. Ezt már a férfire bízza, ő csak eszik, majd miután befejezte feláll az asztaltól.*
-Köszönöm az ételt. A piacon rendeltetek szalmabálákat is igaz? Azok bizonyára nemsokára megérkeznek, hogy meg tudjatok rajtuk ágyazni. Nekem van még egy kis dolgom a kikötőben. Néhány napig elleszek. Addig vigyázzatok egymásra és, ha kérhetem… *Nem is igazából tudja, hogy álljon elő a dologgal, ezért úgy dönt nem mondja el az egészet.*
-A lovam az istállóban van, kérlek nézzetek rá és lássátok el, ne szenvedjen hiányt semmiben. Hullócsillagnak neveztem el. Ha lehet… ne vigyétek tömegbe. *Néz el oldalra, mint, aki elhallgat épp valamit. Majd elővesz egy aranynak tűnő gyűrűt a zsebéből.*
-Kelaz! Nem kérem persze ingyen, kapsz egy ilyen gyönyörűséget, ha visszajöttem. Legyetek jók. *Teszi vissza a gyűrűt, majd kisétál a kapun, felhúzva a fejére a csuklyát.*
*Mikor meglátja Kelazt a földön ücsörögni és leesik neki, hogy a szék megadta magát alatta, mindjárt arra gondol, hogy nem lesz könnyű felújítani ezt a romhalmazt. Mert az egyértelmű számára, nem meglepetés, hogy a férfi többet nyom, mint a nád kötegelve, stabil szék kell alá, így talán ez esetben jobban jár, ha még a padlón ülve eszik. De ezt inkább meghagyja neki, hadd döntse el ő maga.*
-Legalább ezt a helyiséget tegyük rendben. *Ért egyet a férfivel, hiszen itt ha kell be is tudnak fűteni, viszonylag kicsi, így gyorsan át is melegszik. Neki ez a fő szempont, bár ebben az évszakban ez még nem igazán lényeges, de ki tudja meddig fog tartani a tatarozás. Örömmel látja, hogy a férfi magától is tudja a dolgát, és a nehezebb tárgyaknak és bútormaradványoknak gyürkőzik neki, így ők figyelhetnek a részletekre. Miután megvannak a söpréssel és a pakolászással végre leülhetnek enni.*
-Gulyás? Azt húsból is lehet főzni… *Csodálkozik rá, ő eddig mindig olyan ételt evett amibe csak zöldség volt, azt hívták a fiúk mindig gulyásnak. Tény, zöldséget lopni mindig is könnyebb volt, mint húst. Bizony, ahogy az étel kikerül az asztalra mindjárt kezébe is veszi a merőt és tesz ki a tányérokra hűlni. Kriza már tenné is a szájába a kanalat, amikor rászól.*
-Héhéhé! Teszed le! *Néz a kislányra komor tekintettel. Az ijedtében visszateszi a kanalat a tányérba és még hátra is ugrik a széken, hebegve habogva mindenfélét.*
-Oh egek! Csak azt akartam mondani, hogy forró… nézd… *Sóhajt gondterhelten, mert ezt már jól ismeri, mikor az éhség maró és habzsolna az ember, akkor égeti meg magát igazán. Megfog egy darab kenyérhéjat és beleteszi a kislány tányérjába.*
-Először tunkolj egy kicsit kenyérrel mert a zöldségek még forrók. Azt ha majd kihűlt. *Magyarázza és ő is elkezdi úgy enni, közben tesz a fiú elé is a kenyérből.*
-A mama mindig megfújta nekem… *Savanyodik össze a szája a kislánynak, miközben a kenyérhéjat nyomkodja a lébe.*
-Ez van. *Morogja maga elé, nem kíván a kölkök pótanyja lenni, mert neki se volt olyan soha. Ezt már a férfire bízza, ő csak eszik, majd miután befejezte feláll az asztaltól.*
-Köszönöm az ételt. A piacon rendeltetek szalmabálákat is igaz? Azok bizonyára nemsokára megérkeznek, hogy meg tudjatok rajtuk ágyazni. Nekem van még egy kis dolgom a kikötőben. Néhány napig elleszek. Addig vigyázzatok egymásra és, ha kérhetem… *Nem is igazából tudja, hogy álljon elő a dologgal, ezért úgy dönt nem mondja el az egészet.*
-A lovam az istállóban van, kérlek nézzetek rá és lássátok el, ne szenvedjen hiányt semmiben. Hullócsillagnak neveztem el. Ha lehet… ne vigyétek tömegbe. *Néz el oldalra, mint, aki elhallgat épp valamit. Majd elővesz egy aranynak tűnő gyűrűt a zsebéből.*
-Kelaz! Nem kérem persze ingyen, kapsz egy ilyen gyönyörűséget, ha visszajöttem. Legyetek jók. *Teszi vissza a gyűrűt, majd kisétál a kapun, felhúzva a fejére a csuklyát.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-07-20 22:02:34
Üzenet elküldve: 2020-07-20 22:02:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
* A sámli megadja magát és pont a földön köt ki, amire aztán hangos hahotázást vált ki mindenkiből. Balszerencséjére pont most tér vissza YIlanda is.*
- Fránya szék! * Mondja lentről a földről.*
- Igazad van. Kicsit szedjük rendbe ezt a konyhát.* Buzdul fel ezen a kijelentésen és gyorsan fel is tápászkodik a földről. Neki áll ő is a takarításnak. A nagyobb, a többiek számára nehezen mozgatható daraboknak leselkedik neki. Kihordja őket az udvarra, ahol aztán külön kupacokba halmozza fel őket. Van amit még később fel fog tudni használni, szóval ezért tesz így. A végére egész jól néz ki állapotához képest az a konyha. A étel is elkezd rotyogni az üstben.*
- Nem is néz ki ez a hely már olyan rosszul. Ahogy látom közben még a gulyás is elkészült.* Pillant oda az ételre.*
- Na jól van akkor akár ehetünk is.* Még egyszer megkavarja az ételt és aztán szed ki belőle egy lábosba, mert azt az üstöt nem lenne egyszerű mozgatni. A lábost az asztalra teszi és aztán elmegy a kenyérét. Előkeresi a zsákból és aztán azt is az asztalra teszi.*
- Jó étvágyat!* Mondja, mert addigra valószínűleg YIlanda szedett a gyerekeknek. Ő maga is helyet foglal és aztán neki lát enni. Véleménye szerint annyira nem is lett rossz az a leves.*
* A sámli megadja magát és pont a földön köt ki, amire aztán hangos hahotázást vált ki mindenkiből. Balszerencséjére pont most tér vissza YIlanda is.*
- Fránya szék! * Mondja lentről a földről.*
- Igazad van. Kicsit szedjük rendbe ezt a konyhát.* Buzdul fel ezen a kijelentésen és gyorsan fel is tápászkodik a földről. Neki áll ő is a takarításnak. A nagyobb, a többiek számára nehezen mozgatható daraboknak leselkedik neki. Kihordja őket az udvarra, ahol aztán külön kupacokba halmozza fel őket. Van amit még később fel fog tudni használni, szóval ezért tesz így. A végére egész jól néz ki állapotához képest az a konyha. A étel is elkezd rotyogni az üstben.*
- Nem is néz ki ez a hely már olyan rosszul. Ahogy látom közben még a gulyás is elkészült.* Pillant oda az ételre.*
- Na jól van akkor akár ehetünk is.* Még egyszer megkavarja az ételt és aztán szed ki belőle egy lábosba, mert azt az üstöt nem lenne egyszerű mozgatni. A lábost az asztalra teszi és aztán elmegy a kenyérét. Előkeresi a zsákból és aztán azt is az asztalra teszi.*
- Jó étvágyat!* Mondja, mert addigra valószínűleg YIlanda szedett a gyerekeknek. Ő maga is helyet foglal és aztán neki lát enni. Véleménye szerint annyira nem is lett rossz az a leves.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-07-20 08:50:24
Üzenet elküldve: 2020-07-20 08:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
*Miután lerendezte az istállóban lévő dolgát és vizet is tett legújabb szerzeménye elé, visszasétál, hogy végre ehessenek. A sok dologtól úgy megfeledkezett az evésről, hogy a gyomra ma már szinte minden órában emlékezteti, hogy most már illene. ~Nemsokára annyi aranyam lesz, hogy majd nem tudom hova tenni. ~ Álmodozik magában, míg a konyhához nem ér, persze ő mindig tudná hová tenni az aranyat, mert a piszok, fogy, ha használják.
Szinte biztos benne, hogy az aprítási munkákkal már régen végzett a férfi és már fő az étel, csak abban bízik, hogy egyik gyereket se érte baleset. Az ilyen kis hebehurgyák könnyen megégetik magukat vagy földdé teszik egyelővé a megmaradt tányérkészletet egy pillanat alatt. Mikor belép a konyhába, úgy fest, minden rendben van, megy minden a maga útján. Reménykedik benne, hogy Kelaz jobb szakács, mint ő maga és ehető végeredményt hoz ki a drága alapanyagokból, amiket összeválogattak a piacon.
Ám Kelazt nem látja sehol, márpedig jól megtermett ember, majd beljebb sétál és egy nagyobb kupacra lesz figyelmes a földön, a két gyerek meg valamiért nagyon mosolyog.*
-A földön fogunk enni? Ez az új nemes divat? *Majd megpillantja a sámli maradványait a környéken, így teljesen összeáll a kép.*
-Talán nem ártana, kicsit összepakolnunk míg fő. *Keres egy partvist meg egy lyukas vödröt, majd elkezdi összeseperni a nagyobb törmelékeket, aztán bele a kannába és ki a ház fala mellé az udvarra. Onnan könnyebb lesz elhordani később és így nem foglalja a helyet odabenn.*
-Szépen mossátok le a székeket. *Ad egy-egy vizes rongyot a két gyerek kezébe.*
-Lassan hozniuk kéne a bálákat is, amiken aludni fogunk míg takarítunk. Az ágyakat felesleges lenne ebbe a nagy koszba lerakni. *Magyarázza, miután pedig elkészül leül az asztalhoz egy teríték elé, elég elcsigázott tekintettel.*
*Miután lerendezte az istállóban lévő dolgát és vizet is tett legújabb szerzeménye elé, visszasétál, hogy végre ehessenek. A sok dologtól úgy megfeledkezett az evésről, hogy a gyomra ma már szinte minden órában emlékezteti, hogy most már illene. ~Nemsokára annyi aranyam lesz, hogy majd nem tudom hova tenni. ~ Álmodozik magában, míg a konyhához nem ér, persze ő mindig tudná hová tenni az aranyat, mert a piszok, fogy, ha használják.
Szinte biztos benne, hogy az aprítási munkákkal már régen végzett a férfi és már fő az étel, csak abban bízik, hogy egyik gyereket se érte baleset. Az ilyen kis hebehurgyák könnyen megégetik magukat vagy földdé teszik egyelővé a megmaradt tányérkészletet egy pillanat alatt. Mikor belép a konyhába, úgy fest, minden rendben van, megy minden a maga útján. Reménykedik benne, hogy Kelaz jobb szakács, mint ő maga és ehető végeredményt hoz ki a drága alapanyagokból, amiket összeválogattak a piacon.
Ám Kelazt nem látja sehol, márpedig jól megtermett ember, majd beljebb sétál és egy nagyobb kupacra lesz figyelmes a földön, a két gyerek meg valamiért nagyon mosolyog.*
-A földön fogunk enni? Ez az új nemes divat? *Majd megpillantja a sámli maradványait a környéken, így teljesen összeáll a kép.*
-Talán nem ártana, kicsit összepakolnunk míg fő. *Keres egy partvist meg egy lyukas vödröt, majd elkezdi összeseperni a nagyobb törmelékeket, aztán bele a kannába és ki a ház fala mellé az udvarra. Onnan könnyebb lesz elhordani később és így nem foglalja a helyet odabenn.*
-Szépen mossátok le a székeket. *Ad egy-egy vizes rongyot a két gyerek kezébe.*
-Lassan hozniuk kéne a bálákat is, amiken aludni fogunk míg takarítunk. Az ágyakat felesleges lenne ebbe a nagy koszba lerakni. *Magyarázza, miután pedig elkészül leül az asztalhoz egy teríték elé, elég elcsigázott tekintettel.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-07-18 18:29:37
Üzenet elküldve: 2020-07-18 18:29:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
* YIlanda hirtelen toppan be a konyhára. Kelaz éppen háttal áll neki, de rögvest odafordul, csak úgy a megbizonyosodás miatt. Na jó nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt a kölykökre hagyni a zöldség aprítást, de neki most van éppen elég dolga a hússal. Igaz, hogy csak tréfálkozott a nagy lány, de elképzelhető, hogy felelőtlenség volt kést adni Kriza kezei közzé, de már most mindegy is. Az a lényeg, hogy YIla átveszi a zöldség vagdalást. A kislány kérdőn néz a férfira aki csak bólint rá, hogy tegye azt amit mondtak neki.*
- Köszönöm!* Mondja amikor a tál zöldség megérkezik. Bele is dobja őket a lábosba, hadd piruljanak meg egy cseppet. Közben a többiek szorgalmasan terítenek.*
- Rendben van. Nyugodtan intézd el a dolgaidat. Mi addig itt ténykedünk. Ne aggódj, rajtuk fogom tartani a szememet.* Ígéri meg a lánynak. Az őz említésére mondjuk egy kicsit meglepődik, de aztán csak megrántja a vállát.*
- Egy őz? Hát legyen. Én felőlem aztán ellehet itt.* Nem szokványos házi kedvenc, de még mindig jobb, mintha valamilyen ragadozóval futna itt össze. Ezek után a lány távozik is. Újra hármasban marad a gyerekekkel.*
- Gyertek segítsetek nekem egy kicsit! Amíg felvágom a húst, addig kavargassátok a sercegő zöldségeket.* Azzal a kezébe nyomja a fakanalat az egyik kölyöknek. Ő meg hamar elkezdi szeletelni a húst. Nem egy nagy ördöngösség ez, szóval viszonylag hamar elkészül vele. Bele dobálja a húsokat az üstbe, hadd piruljanak egy kicsit azok is.*
- Hozok egy kis vizet. Addig kavargassátok csak nehogy leragadjon itt nekem. Ha figyeltek azzal nem jártok rosszul, mivel gulyás levest mindenkinek illik tudnia főzni.* A gyerekek természetesen nagy lelkesedéssel fogadják a rájuk osztott munkát. Addig ő megmerít egy vödörnyi vizet. Vár egy keveset és aztán beleborítja az üstbe. A fellelhető maradék fűszerekből lök bele és aztán lefedi az egészet.*
- Ennek most főni kell egy jó darabig. Ha megengeditek én addig leülnék egy kicsit.* Le is huppan az egyik öreg szúrágta sámlira, ami hangosan recsegve össze is törik alatta. A kis rosszcsontok meg jól kinevetik a pórul járt munkást, bár Kelaz is velük nevet. Nem is igyekszik felállni a földről.*
* YIlanda hirtelen toppan be a konyhára. Kelaz éppen háttal áll neki, de rögvest odafordul, csak úgy a megbizonyosodás miatt. Na jó nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt a kölykökre hagyni a zöldség aprítást, de neki most van éppen elég dolga a hússal. Igaz, hogy csak tréfálkozott a nagy lány, de elképzelhető, hogy felelőtlenség volt kést adni Kriza kezei közzé, de már most mindegy is. Az a lényeg, hogy YIla átveszi a zöldség vagdalást. A kislány kérdőn néz a férfira aki csak bólint rá, hogy tegye azt amit mondtak neki.*
- Köszönöm!* Mondja amikor a tál zöldség megérkezik. Bele is dobja őket a lábosba, hadd piruljanak meg egy cseppet. Közben a többiek szorgalmasan terítenek.*
- Rendben van. Nyugodtan intézd el a dolgaidat. Mi addig itt ténykedünk. Ne aggódj, rajtuk fogom tartani a szememet.* Ígéri meg a lánynak. Az őz említésére mondjuk egy kicsit meglepődik, de aztán csak megrántja a vállát.*
- Egy őz? Hát legyen. Én felőlem aztán ellehet itt.* Nem szokványos házi kedvenc, de még mindig jobb, mintha valamilyen ragadozóval futna itt össze. Ezek után a lány távozik is. Újra hármasban marad a gyerekekkel.*
- Gyertek segítsetek nekem egy kicsit! Amíg felvágom a húst, addig kavargassátok a sercegő zöldségeket.* Azzal a kezébe nyomja a fakanalat az egyik kölyöknek. Ő meg hamar elkezdi szeletelni a húst. Nem egy nagy ördöngösség ez, szóval viszonylag hamar elkészül vele. Bele dobálja a húsokat az üstbe, hadd piruljanak egy kicsit azok is.*
- Hozok egy kis vizet. Addig kavargassátok csak nehogy leragadjon itt nekem. Ha figyeltek azzal nem jártok rosszul, mivel gulyás levest mindenkinek illik tudnia főzni.* A gyerekek természetesen nagy lelkesedéssel fogadják a rájuk osztott munkát. Addig ő megmerít egy vödörnyi vizet. Vár egy keveset és aztán beleborítja az üstbe. A fellelhető maradék fűszerekből lök bele és aztán lefedi az egészet.*
- Ennek most főni kell egy jó darabig. Ha megengeditek én addig leülnék egy kicsit.* Le is huppan az egyik öreg szúrágta sámlira, ami hangosan recsegve össze is törik alatta. A kis rosszcsontok meg jól kinevetik a pórul járt munkást, bár Kelaz is velük nevet. Nem is igyekszik felállni a földről.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-07-17 08:05:58
Üzenet elküldve: 2020-07-17 08:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
*Mikor visszatér a bevásárlásból leteszi a lovat az épület istállóhoz hasonlító részén, rak is elé valamit inni, nehogy feldobja a patáit míg odabenn van. ~A többiek már biztos főznek. ~ Indul meg befelé, hogy jelezze, visszaért a házba, mielőtt még huligánnak vélnék, az istállóból kiszűrődő hangok alapján. A konyhát már korábban fellelte, így egyenest odamegy. Odabenn találja a férfit és a két éhenkórász gyereket, akik éppen segédkeznek a vacsora kivitelezésében.*
-Oh jajj nekem! Arról nem volt szó, hogy ujjacska pörkölt lesz. Pedig az a kedvencem. *Mosolyog miközben nézi, ahogy a kislány a késsel hadakozik, nagy koppanásokat eredményezve aprítja a zöldséget. Az egy röpke másodpercig megilletődve bámul rá, mint, aki komolyan elgondolkodott a lehetőségen. Egy komor pillantást vet Kelaz irányába, majd egy határozott mozdulattal elveszi a kést a kislány kezéből.*
-Hagyd ezt rám, gyorsabban megleszünk. *Nem is ellenkezik, csak félreáll és anyátlanul nézelődni kezd a konyhában.*
-Ez a nagyok dolga, inkább teríts meg, de csak óvatosan keresgélj, nehogy rád essen valami. *Hagyja meg neki, nyilván szemmel tartja míg aprít.*
-Van még egy kis dolgom az istállóban. *Mondja Kelaznak szánva a dolgot, közben pedig a felaprított zöldségeket, amelyekkel végeztek, egy tálban odahelyezi a férfi mellé a még épen maradt pultra. Közben elöblíti egy vödör vízzel a kislány által talált tányérokat és evőeszközöket. Eltörölgeti és a fiú kezébe adja, hogy rendezze el az asztalon, ahogy jólesik.*
-Remélem ezt rád bízhatom. A gyerekekre meg vigyázz, nehogy valami butaságot csináljanak. Akartam szólni… *Habozik mert nem tudja, hogyan adja elő a dolgot.*
-A házban kószál egy őz is, a gyerekeké azt hiszem, ne rosálj be ha összefuttok. *Mosolyog féloldalasan, majd int és már lép is le a konyhából.*
-Sietek vissza, mire kész itt vagyok… *Szedi a lábát, hogy ismét az istállóba léphessen.*
//Susmusolás az istállóban//
*Nagy megnyugvást jelent számára, hogy a fekete ló még mindig ott van, ahol hagyta korábban. Előkotorja a zsákból a piacon vásárolt ezüst, réz és szerelemgyűrűket és kipakolja egy lécre, majd egy kis élelmet rak a ló elé, hogy elfoglalja magát, míg ő tevékenykedik. Odakészít egy rozoga fellépőt az állat mellé, hogy könnyebb legyen a dolga. Ezt követően vesz egy mély lélegzetet és levesz minden zavaró ruhadarabot magáról, a palástot, a kendőt, feltűri a ruháját és immár úgy véli, hogy teljes mértékben készen áll. Felemeli a kezét, amin a tetoválás van és határozott mozdulattal megdörzsöli. Már pontosan tudja, hogy mi következik, ugyan úgy is lesz, mint a legutóbb. Fényleni kezd teljesen magától. Miután vett néhány óvatos levegőt, odalép a gyűrűkhöz és elemeli a lécről a szabad kezével és beteszi a másikba, hogy megforgatva őket az ujjai között, mind, egytől egyig aranyszínűvé varázsolja. Majd átnyújtja a szabad kezének és végül leteszi őket. Ez nem tart sokáig, bár óvatos, figyel, nehogy összekenje magát vagy a ruháját. Mikor ezzel végez odasétál a ló mellé és a szabad kezével megsimogatja a nyakát.*
-Ügyes ló vagy, egyél csak, nem fog fájni. *Lép fel a sámlira lassan, nehogy megijessze az állatot majd a fénylő kezével a sörényéhez nyúl, hogy ujjai között átfuttassa a szőrt. Alapos munkát végez, bár így is lehetséges, hogy marad még fekete szőr benne, de már távolról egészen aranyszínűnek tűnik az egész. Eztán gyorsan még odalép a farkához is a lónak és azt is átfésüli az ujjaival. Próbál ott is alapos munkát végezni, és befejezni, mielőtt a hatásnak végeszakad.*
-Egy fekete ló, aminek aranyszínű a sörénye. Ilyen biztos nincs még egy! *Lelkesül fel, majd rápaskol a fénylő kezével a ló hátsójára.*
-Hoppá! *Az első ütés után azonnal észbe is kap, minthogy ottmarad a kézlenyomata a ló jobb farán.*
-Ssszz! Ez nem volt szándékos haver. *Ül le a sámlira, hogy megvárja míg elmúlik a dolog, addig csak ücsörög és néz maga elé. A lónak fel sem tűnt, hogy mi folyik körülötte, persze a farkát csapkodja a legyek miatt, de egyéb reakció nem látszik.*
-Neked mindegy is, nemigaz? *Beszél maga elé.*
*Mikor visszatér a bevásárlásból leteszi a lovat az épület istállóhoz hasonlító részén, rak is elé valamit inni, nehogy feldobja a patáit míg odabenn van. ~A többiek már biztos főznek. ~ Indul meg befelé, hogy jelezze, visszaért a házba, mielőtt még huligánnak vélnék, az istállóból kiszűrődő hangok alapján. A konyhát már korábban fellelte, így egyenest odamegy. Odabenn találja a férfit és a két éhenkórász gyereket, akik éppen segédkeznek a vacsora kivitelezésében.*
-Oh jajj nekem! Arról nem volt szó, hogy ujjacska pörkölt lesz. Pedig az a kedvencem. *Mosolyog miközben nézi, ahogy a kislány a késsel hadakozik, nagy koppanásokat eredményezve aprítja a zöldséget. Az egy röpke másodpercig megilletődve bámul rá, mint, aki komolyan elgondolkodott a lehetőségen. Egy komor pillantást vet Kelaz irányába, majd egy határozott mozdulattal elveszi a kést a kislány kezéből.*
-Hagyd ezt rám, gyorsabban megleszünk. *Nem is ellenkezik, csak félreáll és anyátlanul nézelődni kezd a konyhában.*
-Ez a nagyok dolga, inkább teríts meg, de csak óvatosan keresgélj, nehogy rád essen valami. *Hagyja meg neki, nyilván szemmel tartja míg aprít.*
-Van még egy kis dolgom az istállóban. *Mondja Kelaznak szánva a dolgot, közben pedig a felaprított zöldségeket, amelyekkel végeztek, egy tálban odahelyezi a férfi mellé a még épen maradt pultra. Közben elöblíti egy vödör vízzel a kislány által talált tányérokat és evőeszközöket. Eltörölgeti és a fiú kezébe adja, hogy rendezze el az asztalon, ahogy jólesik.*
-Remélem ezt rád bízhatom. A gyerekekre meg vigyázz, nehogy valami butaságot csináljanak. Akartam szólni… *Habozik mert nem tudja, hogyan adja elő a dolgot.*
-A házban kószál egy őz is, a gyerekeké azt hiszem, ne rosálj be ha összefuttok. *Mosolyog féloldalasan, majd int és már lép is le a konyhából.*
-Sietek vissza, mire kész itt vagyok… *Szedi a lábát, hogy ismét az istállóba léphessen.*
//Susmusolás az istállóban//
*Nagy megnyugvást jelent számára, hogy a fekete ló még mindig ott van, ahol hagyta korábban. Előkotorja a zsákból a piacon vásárolt ezüst, réz és szerelemgyűrűket és kipakolja egy lécre, majd egy kis élelmet rak a ló elé, hogy elfoglalja magát, míg ő tevékenykedik. Odakészít egy rozoga fellépőt az állat mellé, hogy könnyebb legyen a dolga. Ezt követően vesz egy mély lélegzetet és levesz minden zavaró ruhadarabot magáról, a palástot, a kendőt, feltűri a ruháját és immár úgy véli, hogy teljes mértékben készen áll. Felemeli a kezét, amin a tetoválás van és határozott mozdulattal megdörzsöli. Már pontosan tudja, hogy mi következik, ugyan úgy is lesz, mint a legutóbb. Fényleni kezd teljesen magától. Miután vett néhány óvatos levegőt, odalép a gyűrűkhöz és elemeli a lécről a szabad kezével és beteszi a másikba, hogy megforgatva őket az ujjai között, mind, egytől egyig aranyszínűvé varázsolja. Majd átnyújtja a szabad kezének és végül leteszi őket. Ez nem tart sokáig, bár óvatos, figyel, nehogy összekenje magát vagy a ruháját. Mikor ezzel végez odasétál a ló mellé és a szabad kezével megsimogatja a nyakát.*
-Ügyes ló vagy, egyél csak, nem fog fájni. *Lép fel a sámlira lassan, nehogy megijessze az állatot majd a fénylő kezével a sörényéhez nyúl, hogy ujjai között átfuttassa a szőrt. Alapos munkát végez, bár így is lehetséges, hogy marad még fekete szőr benne, de már távolról egészen aranyszínűnek tűnik az egész. Eztán gyorsan még odalép a farkához is a lónak és azt is átfésüli az ujjaival. Próbál ott is alapos munkát végezni, és befejezni, mielőtt a hatásnak végeszakad.*
-Egy fekete ló, aminek aranyszínű a sörénye. Ilyen biztos nincs még egy! *Lelkesül fel, majd rápaskol a fénylő kezével a ló hátsójára.*
-Hoppá! *Az első ütés után azonnal észbe is kap, minthogy ottmarad a kézlenyomata a ló jobb farán.*
-Ssszz! Ez nem volt szándékos haver. *Ül le a sámlira, hogy megvárja míg elmúlik a dolog, addig csak ücsörög és néz maga elé. A lónak fel sem tűnt, hogy mi folyik körülötte, persze a farkát csapkodja a legyek miatt, de egyéb reakció nem látszik.*
-Neked mindegy is, nemigaz? *Beszél maga elé.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-07-16 13:42:26
Üzenet elküldve: 2020-07-16 13:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
* Lassan megindulnak a rezidencia felé. Kelaz lassan halad a cipelt holmik mennyisége miatt. Ráadásul a piaci tömeg sem éppen arról híres, hogy utat engedjen neki. Szerencsére ezt a nyüzsgő helyet viszonylag hamar maguk mögött tudják. Viszont bár a járókelők ugyan elfogynak a romos köves talajon is muszáj nagyon odafigyelnie. Így is megbotlik párszor, de szerencsére ennél nagyobb probléma nem történik. Az, hogy itt milyen nagy a csönd szinte fel sem tűnik neki, csak már akkor mikor vagy jó félúton járnak. Van hova figyelnie, szóval ez annak is betudható. A férfi számára nagyon hosszúnak tűnik az út, de azért csak odaérnek. Az utca repedt követi gyommal sűrűn benőtt kavicsos utacska váltja fel. Ezt is csak azért látja ilyen jól, mert a földet bámulja, hogy el ne essen. Lyllinorral besétál a nagy épületbe és lepakolja a holmikat. A gnóm leány szinte rögtön el is tűnik. A konyhát emlegette korábban meg, hogy sütni akar valamit Az ő dolga a férfi egyelőre csak rendezgeti a holmikat, amikor lépteket hall meg abból az irányból, amerre Lyllinor is távozott. Egy kislányt pillant meg olyan 5 éves forma lehet. Amint találkozik a tekintettük az rögtön megtorpan és tesz néhány bizonytalan lépést hátra.*
- Ööö... Heló!* Szólal meg Kelaz, hogy megtörje a feszült csendet. Talán mintha már éppen megszólalna a leányka, amikor feltűnik egy másik gyermek is. Egy fiú aki rögtön védelmezően a csöppség elé áll. Még egy deszka darabot is felkap a földről és védekezőn maga elé tartja.*
- Ma-maga meg kicsoda? Mit keres itt?* Nem mondhatni, hogy nem lepődik meg a férfi, ezért hát igyekszik hamar tisztázni a félreértéseket.*
- Én Kelaz vagyok! azért jöttem, hogy segítsek a ház felújításában. Nem egyedül jöttem ám ide. Egy szőke göndör hajú gnóm lány vezetett ide. Ezt a sok holmit is ő vette meg. Valahol ő is itt van, szóval nyugodtan meg lehet róla kérdezni.* Reméli kimerítő válasza elégséges lesz. Még soha nem fenyegették meg ilyen halálosan, mint most. El tudja képzelni, hogy milyen nehéz lehetett ennek a kettőnek az élete.*
- Megkérdezzük! Gyere Kriza!* Fogja meg a lány karját és húzza maga után. Kelaz addig meg jobb tennivaló híján körbe pillant a tágas előtérben. A csarnok márvány padlózata még most is hibátlan, bár a mocskos jócskán belepte már. Néhány helyen tábortűz nyomait fedezi fel, amott meg az odaszáradt vér fakó színe rondítja el. Na persze, ha ez nem lenne elég akkor még ott vannak a romok is. Törött bútordarabok, rongyok a házból amik valaha csinos ruhák lehettek, de akad itt olyan darab is, amit az itt élők hagytak el. Pár üvegcserép, ami az ablakokból maradt meg. Néhányat bölcsen be is deszkáztak. A falak se különbek. Amit nem levertek az magától mállott le, mivel a pára meg a benti tűz nem igazán tett neki jót. Jó néhány helyen szinte fekete a koromtól. A képek, amik egykor díszítették már csak itt-ott láthatóak szintén nem túl jó állapotban, bár némelyik azért egészen jól bírta a gyűrődést. A férfi oda is sétál az egyikhez, amelyik már a földön fekszik. Egy daliás férfit ábrázolhatott régen, de mostanra csak töredéke látható. Annyira bele is feledkezik a nagy nézelődésbe, hogy észre se veszi a visszatérő gyerkőcöket.*
- Jól van hiszek neked, de rajtad tartom a szemem.* Szólal meg a fiú, amire Kelaz hamar megpördül.*
- Az óvatosság sosem árt. Van itt ennivalónak való. Megmutatjátok, hogy hol tudnám ezt megfőzni?* Kérdezi, mert most már egyre éhesebbé válik. Az étel említésére, mintha a gyerekek szeme is felcsillanna. Egyetértően bólintanak, mire a férfi felnyalábolja a hozzávalókat.*
- Kövess!* A munkás rögtön engedelmeskedik is nekik. Amerre elmennek szintén hasonlóan rossz állapotok uralkodnak. Végül aztán megérkeznek a konyhába.*
- Mit szólnátok egy kis gulyáshoz?* Kérdezi, bár úgyis ezt fogják enni, ha ő főz, mert majdhogynem, csak ezt tudja elkészíteni. Fog is egy szép üstöt, amit talán elég is lesz számukra. Egy dézsában akad víz, szóval neki is kezd kisúrolni.*
- Ti addig megpucolhatnátok a zöldségeket. Ott vannak a zsákban.* Adja ki a feladatokat, mert így biztosan gyorsabban haladnának. Amint kimosta neki áll egy pofás kis tűz rakásának. Közben a utasításokat is osztogat.*
- Ha megpucoltátok őket, akkor ilyen ujjnyi darabokra vágjátok fel!* Addig ő meggyújtja a tüzet és a zsírosabb húsdarabokból dobál bele. Ha legyen egy kis zsír, amin meg tudják majd pirítani a zöldségeket.*
* Lassan megindulnak a rezidencia felé. Kelaz lassan halad a cipelt holmik mennyisége miatt. Ráadásul a piaci tömeg sem éppen arról híres, hogy utat engedjen neki. Szerencsére ezt a nyüzsgő helyet viszonylag hamar maguk mögött tudják. Viszont bár a járókelők ugyan elfogynak a romos köves talajon is muszáj nagyon odafigyelnie. Így is megbotlik párszor, de szerencsére ennél nagyobb probléma nem történik. Az, hogy itt milyen nagy a csönd szinte fel sem tűnik neki, csak már akkor mikor vagy jó félúton járnak. Van hova figyelnie, szóval ez annak is betudható. A férfi számára nagyon hosszúnak tűnik az út, de azért csak odaérnek. Az utca repedt követi gyommal sűrűn benőtt kavicsos utacska váltja fel. Ezt is csak azért látja ilyen jól, mert a földet bámulja, hogy el ne essen. Lyllinorral besétál a nagy épületbe és lepakolja a holmikat. A gnóm leány szinte rögtön el is tűnik. A konyhát emlegette korábban meg, hogy sütni akar valamit Az ő dolga a férfi egyelőre csak rendezgeti a holmikat, amikor lépteket hall meg abból az irányból, amerre Lyllinor is távozott. Egy kislányt pillant meg olyan 5 éves forma lehet. Amint találkozik a tekintettük az rögtön megtorpan és tesz néhány bizonytalan lépést hátra.*
- Ööö... Heló!* Szólal meg Kelaz, hogy megtörje a feszült csendet. Talán mintha már éppen megszólalna a leányka, amikor feltűnik egy másik gyermek is. Egy fiú aki rögtön védelmezően a csöppség elé áll. Még egy deszka darabot is felkap a földről és védekezőn maga elé tartja.*
- Ma-maga meg kicsoda? Mit keres itt?* Nem mondhatni, hogy nem lepődik meg a férfi, ezért hát igyekszik hamar tisztázni a félreértéseket.*
- Én Kelaz vagyok! azért jöttem, hogy segítsek a ház felújításában. Nem egyedül jöttem ám ide. Egy szőke göndör hajú gnóm lány vezetett ide. Ezt a sok holmit is ő vette meg. Valahol ő is itt van, szóval nyugodtan meg lehet róla kérdezni.* Reméli kimerítő válasza elégséges lesz. Még soha nem fenyegették meg ilyen halálosan, mint most. El tudja képzelni, hogy milyen nehéz lehetett ennek a kettőnek az élete.*
- Megkérdezzük! Gyere Kriza!* Fogja meg a lány karját és húzza maga után. Kelaz addig meg jobb tennivaló híján körbe pillant a tágas előtérben. A csarnok márvány padlózata még most is hibátlan, bár a mocskos jócskán belepte már. Néhány helyen tábortűz nyomait fedezi fel, amott meg az odaszáradt vér fakó színe rondítja el. Na persze, ha ez nem lenne elég akkor még ott vannak a romok is. Törött bútordarabok, rongyok a házból amik valaha csinos ruhák lehettek, de akad itt olyan darab is, amit az itt élők hagytak el. Pár üvegcserép, ami az ablakokból maradt meg. Néhányat bölcsen be is deszkáztak. A falak se különbek. Amit nem levertek az magától mállott le, mivel a pára meg a benti tűz nem igazán tett neki jót. Jó néhány helyen szinte fekete a koromtól. A képek, amik egykor díszítették már csak itt-ott láthatóak szintén nem túl jó állapotban, bár némelyik azért egészen jól bírta a gyűrődést. A férfi oda is sétál az egyikhez, amelyik már a földön fekszik. Egy daliás férfit ábrázolhatott régen, de mostanra csak töredéke látható. Annyira bele is feledkezik a nagy nézelődésbe, hogy észre se veszi a visszatérő gyerkőcöket.*
- Jól van hiszek neked, de rajtad tartom a szemem.* Szólal meg a fiú, amire Kelaz hamar megpördül.*
- Az óvatosság sosem árt. Van itt ennivalónak való. Megmutatjátok, hogy hol tudnám ezt megfőzni?* Kérdezi, mert most már egyre éhesebbé válik. Az étel említésére, mintha a gyerekek szeme is felcsillanna. Egyetértően bólintanak, mire a férfi felnyalábolja a hozzávalókat.*
- Kövess!* A munkás rögtön engedelmeskedik is nekik. Amerre elmennek szintén hasonlóan rossz állapotok uralkodnak. Végül aztán megérkeznek a konyhába.*
- Mit szólnátok egy kis gulyáshoz?* Kérdezi, bár úgyis ezt fogják enni, ha ő főz, mert majdhogynem, csak ezt tudja elkészíteni. Fog is egy szép üstöt, amit talán elég is lesz számukra. Egy dézsában akad víz, szóval neki is kezd kisúrolni.*
- Ti addig megpucolhatnátok a zöldségeket. Ott vannak a zsákban.* Adja ki a feladatokat, mert így biztosan gyorsabban haladnának. Amint kimosta neki áll egy pofás kis tűz rakásának. Közben a utasításokat is osztogat.*
- Ha megpucoltátok őket, akkor ilyen ujjnyi darabokra vágjátok fel!* Addig ő meggyújtja a tüzet és a zsírosabb húsdarabokból dobál bele. Ha legyen egy kis zsír, amin meg tudják majd pirítani a zöldségeket.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-17 10:53:11
Üzenet elküldve: 2020-04-17 10:53:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthonra lelt szarvas//
//Zárás//
*Miután a gnóm férfi távozott folytatják tovább a beszélgetést, előkerülnek a további teendők is. A végeredmény az lesz, hogy Lyllinor is jogosnak találja, hogy a piacra csupán ketten menjenek egyelőre, így ezt annyiban hagyja. Aztán eszébe jut valami.*
-Lyllinor! Nekem van egy ismerősöm, úgyis jön nekem némi ellenszolgáltatással, segíthetne beszerezni és hazacipelni a holmikat. Holnap reggel megkeresem, aztán a piac sarkán találkozunk, rendben? *Emlékszik, hogy a férfi azt mondta, ha nem találja a Kalmárban, akkor csak szólnia kell valamelyik kis utcakölyöknek, mert azok mind ismerik a környéken. ~Mi is volt a neve? Valami kölcsönösen kifizetődő…izé…Fheya talán? ~ Bizony le kellett volna írja a nevet, ez nagy mulasztásnak bizonyul a részéről, de azért reménykedik benne, hogy így is célt fog érni.*
-Akkor most nézzük meg miből élünk. Gyere! *Sétál oda Krizához. Feltett szándéka, hogy szemügyre veszi a gyerekek alvóhelyét, esetleg felkutatja a szekrényekben még fellelhető pokrócokat vagy párnákat, hogy megfelelő fekhelyet tudjanak kialakítani maguknak. Mert a keresés időigényes és talán a mai nap már nem lenne tanácsos elindulni a piacra.*
-Nézzünk körbe pokrócok után. Hol is alszotok? *Kérdez rá, hogy ha esetleg a kislány túlragaszkodónak bizonyul, mert ez erősen elképzelhető, akkor inkább csak maga megy és hagyja, a kicsik hadd akaszkodjanak a hajas babára élelem felkutatási expedíciója alatt.
Ő maga addig felderíti a szobákat és egy kandallóval ellátott helyiségben szépen megveti az ágyat maguknak. Mindannyiuknak. Nem szívesen tévesztené szem elől egyik aprólékot sem, így az egy kupac lesz a koncepció. Valamennyi hideg élelem van még a táskájában, hogy este ne korgó gyomorral feküdjenek le, de nagyjából csak annyira elég. Ha vele tart a kislány, ha nem, ő összeszedi, amit talál, az pedig pont elég arra, hogy az este ne fázzanak. Be is gyújt egy kicsit a kandallóba, hogy ne legyen baj, majd ha Lyllinor is visszaér a körútból a gyerekekkel meg az állattal, akkor leheverednek és alszanak egyet. Már mindegyikükre ráfér.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 11:03:04
//Zárás//
*Miután a gnóm férfi távozott folytatják tovább a beszélgetést, előkerülnek a további teendők is. A végeredmény az lesz, hogy Lyllinor is jogosnak találja, hogy a piacra csupán ketten menjenek egyelőre, így ezt annyiban hagyja. Aztán eszébe jut valami.*
-Lyllinor! Nekem van egy ismerősöm, úgyis jön nekem némi ellenszolgáltatással, segíthetne beszerezni és hazacipelni a holmikat. Holnap reggel megkeresem, aztán a piac sarkán találkozunk, rendben? *Emlékszik, hogy a férfi azt mondta, ha nem találja a Kalmárban, akkor csak szólnia kell valamelyik kis utcakölyöknek, mert azok mind ismerik a környéken. ~Mi is volt a neve? Valami kölcsönösen kifizetődő…izé…Fheya talán? ~ Bizony le kellett volna írja a nevet, ez nagy mulasztásnak bizonyul a részéről, de azért reménykedik benne, hogy így is célt fog érni.*
-Akkor most nézzük meg miből élünk. Gyere! *Sétál oda Krizához. Feltett szándéka, hogy szemügyre veszi a gyerekek alvóhelyét, esetleg felkutatja a szekrényekben még fellelhető pokrócokat vagy párnákat, hogy megfelelő fekhelyet tudjanak kialakítani maguknak. Mert a keresés időigényes és talán a mai nap már nem lenne tanácsos elindulni a piacra.*
-Nézzünk körbe pokrócok után. Hol is alszotok? *Kérdez rá, hogy ha esetleg a kislány túlragaszkodónak bizonyul, mert ez erősen elképzelhető, akkor inkább csak maga megy és hagyja, a kicsik hadd akaszkodjanak a hajas babára élelem felkutatási expedíciója alatt.
Ő maga addig felderíti a szobákat és egy kandallóval ellátott helyiségben szépen megveti az ágyat maguknak. Mindannyiuknak. Nem szívesen tévesztené szem elől egyik aprólékot sem, így az egy kupac lesz a koncepció. Valamennyi hideg élelem van még a táskájában, hogy este ne korgó gyomorral feküdjenek le, de nagyjából csak annyira elég. Ha vele tart a kislány, ha nem, ő összeszedi, amit talál, az pedig pont elég arra, hogy az este ne fázzanak. Be is gyújt egy kicsit a kandallóba, hogy ne legyen baj, majd ha Lyllinor is visszaér a körútból a gyerekekkel meg az állattal, akkor leheverednek és alszanak egyet. Már mindegyikükre ráfér.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 11:03:04
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:11:38
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:11:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthonra lelt szarvas//
//Zárás//
*Elhalványul az arcán a mosoly, mikor Diynomit a távozási szándékát tudomásukra hozza, kezeit maga előtt összeérinti.*
- Ó, értem. Sajnálom, hogy ilyen sokáig feltartottuk. Nem tudtam, hogy ilyen sürgős dolog várja.
*Ám ennyi elég is a szomorkodásból, mindjárt a jövőbe kezd tekinteni, és kihúzza magát.*
- De szívesen várjuk vissza, addigra remélhetőleg lakályosabbak leszünk és vendégül láthatjuk, cserébe a segítségért. Persze a tennivaló sem fogy el, de nem csak akkor látjuk ám szívesen, ha beáll felmosni.
*Kuncog halkan.*
- Vigyázzon magára az úton!
*Amint elbúcsúznak, s négyesben, vagy inkább ötösben maradnak, gyors egyeztetésre kerül sor. YIlanda szavaira hálásan mosolyog, örül, hogy most is számíthat rá. Honvágya támad Szarvasliget után, ahol sok hasonló igaz lélek lakik, de talán, ha ez a hely rendben lesz, ők is gyakrabban jönnek majd ide. Ám ez még messze van, s nem boldogtalan most sem, hiszen olyan célokat kapott végre, melyek szárnyakat adnak. Gab megjegyzi, hogy eddig is egyedül voltak, ő majd vigyáz magukra, és megteszi, amit kértek tőlük. Lyllinor egyetért és köszönetet mond a fiúnak, majd az őt érintő részre felel YIlandának.*
- Hálás vagyok, hogy ilyen figyelmes vagy. Nekem tetszik az ötlet! Akkor hát oda pedig én kísérlek el. Gab, Kriza!
*Fordul a gyerekek felé.*
- Van egy rendkívül fontos kérdés, amit fel kell tennem nektek!
*Néhány pillanatig komolyan és jelentőségteljesen néz rájuk, majd elmosolyodik huncutul.*
- Mit szeretnétek enni?
*Nem egy konyhatündér, ezt meg is mondja nekik mindjárt, ám bizonyára régen ettek utoljára rendes ételt, s a kedvükért még receptet is vesz a piacon, valamint elmagyaráztatja magának, pontosan hogyan kell elkészíteni, amit kérnek. Még vár rájuk egy kis felderítés, szeretné összeírni, hogy mi használható van a konyhában. Végre használhatja a kis könyvecskéjét, amit elsősorban emiatt vett. Részéről a kiruccanásnak aztán nincs akadálya, a Romváros negyedben még úgysem járt igazán.*
//Zárás//
*Elhalványul az arcán a mosoly, mikor Diynomit a távozási szándékát tudomásukra hozza, kezeit maga előtt összeérinti.*
- Ó, értem. Sajnálom, hogy ilyen sokáig feltartottuk. Nem tudtam, hogy ilyen sürgős dolog várja.
*Ám ennyi elég is a szomorkodásból, mindjárt a jövőbe kezd tekinteni, és kihúzza magát.*
- De szívesen várjuk vissza, addigra remélhetőleg lakályosabbak leszünk és vendégül láthatjuk, cserébe a segítségért. Persze a tennivaló sem fogy el, de nem csak akkor látjuk ám szívesen, ha beáll felmosni.
*Kuncog halkan.*
- Vigyázzon magára az úton!
*Amint elbúcsúznak, s négyesben, vagy inkább ötösben maradnak, gyors egyeztetésre kerül sor. YIlanda szavaira hálásan mosolyog, örül, hogy most is számíthat rá. Honvágya támad Szarvasliget után, ahol sok hasonló igaz lélek lakik, de talán, ha ez a hely rendben lesz, ők is gyakrabban jönnek majd ide. Ám ez még messze van, s nem boldogtalan most sem, hiszen olyan célokat kapott végre, melyek szárnyakat adnak. Gab megjegyzi, hogy eddig is egyedül voltak, ő majd vigyáz magukra, és megteszi, amit kértek tőlük. Lyllinor egyetért és köszönetet mond a fiúnak, majd az őt érintő részre felel YIlandának.*
- Hálás vagyok, hogy ilyen figyelmes vagy. Nekem tetszik az ötlet! Akkor hát oda pedig én kísérlek el. Gab, Kriza!
*Fordul a gyerekek felé.*
- Van egy rendkívül fontos kérdés, amit fel kell tennem nektek!
*Néhány pillanatig komolyan és jelentőségteljesen néz rájuk, majd elmosolyodik huncutul.*
- Mit szeretnétek enni?
*Nem egy konyhatündér, ezt meg is mondja nekik mindjárt, ám bizonyára régen ettek utoljára rendes ételt, s a kedvükért még receptet is vesz a piacon, valamint elmagyaráztatja magának, pontosan hogyan kell elkészíteni, amit kérnek. Még vár rájuk egy kis felderítés, szeretné összeírni, hogy mi használható van a konyhában. Végre használhatja a kis könyvecskéjét, amit elsősorban emiatt vett. Részéről a kiruccanásnak aztán nincs akadálya, a Romváros negyedben még úgysem járt igazán.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-12 18:52:36
Üzenet elküldve: 2020-04-12 18:52:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthonra lelt szarvas//
*A két gyerek bizonyára sok mindenen mehetett keresztül, így nem igazán meglepő, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz, valamint már csak ketten vannak ebben a nagyvilágban. A kislány még alig látszik ki a földből, nem igazán van mit csodálkozzon, mikor a fiút kezdi el puszilgatni, csak szépen türelmesen megvárja míg befejezik. Majd belépnek a többiek és ott van a szarvas is. Amit nem kicsit tart meglepőnek. Egy kis ideig csak farkasszemet néz az állattal, általában az ilyeneket ő csak a tányéron látja, vagy fazékban, élethelyzettől függően. Nincs hozzászokva a háziállathoz, főleg nem egy épületben, bár a jelen romos állapota mentségére szolgálhat az állatnak. Aztán Gab előadja a megállapodás részleteit. ~Van vér a pucájában a kölöknek. ~ Ezzel levéve az ő válláról a magyarázkodás terhét, csak figyel és hallgat. Közben azt figyeli, milyen türelemmel viseltetik a négylábú az őt ölelgető kislány irányában.
Azon meg se lepődik, hogy Lyllinor már egy fél perccel később rájuk, mint egy kis családra utal. Pont erre számított tőle, már csak azon jár az esze, hogy akkor most fekhelyet kéne találniuk, meg talán begyújtani. A kis gnóm lány pörgős mutatványa véleménye szerint egy kicsit túllépte az indokolt lelkesedés határát, de ő a főnök. Meg aztán ez még így is jobb, mintha elmerülnének az önsajnálatban és a múlt tragikus részleteiben. Majd érkezik az érdeklődő kérdés, hogy eztán mivel is folytassák a napot.*
-Segítenék bevásárolni, de még dolgom lenne romvárosban is, amit el kéne intézzek, mielőtt visszatérünk. Gab meg tudja, mi merre van, addig talán a gyerekek összehordhatnának pokrócokat meg talán egy kis gyújtóst az egyik kisebb szobába, ahol van kandalló. *Majd a gnóm férfi is előáll vele, hogy neki pedig dolga lenne még a Kalmárban, így nem maradhat velük. Csak egy vállrándítással nyugtázza, majd biccent, mikor távozik. *
-Nem szívesen hagyom itt őket egyedül, de a bevásárláshoz kell még melléd valaki. *Magyarázza Lyllinornak, miután Diynomit távozott.*
*A két gyerek bizonyára sok mindenen mehetett keresztül, így nem igazán meglepő, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz, valamint már csak ketten vannak ebben a nagyvilágban. A kislány még alig látszik ki a földből, nem igazán van mit csodálkozzon, mikor a fiút kezdi el puszilgatni, csak szépen türelmesen megvárja míg befejezik. Majd belépnek a többiek és ott van a szarvas is. Amit nem kicsit tart meglepőnek. Egy kis ideig csak farkasszemet néz az állattal, általában az ilyeneket ő csak a tányéron látja, vagy fazékban, élethelyzettől függően. Nincs hozzászokva a háziállathoz, főleg nem egy épületben, bár a jelen romos állapota mentségére szolgálhat az állatnak. Aztán Gab előadja a megállapodás részleteit. ~Van vér a pucájában a kölöknek. ~ Ezzel levéve az ő válláról a magyarázkodás terhét, csak figyel és hallgat. Közben azt figyeli, milyen türelemmel viseltetik a négylábú az őt ölelgető kislány irányában.
Azon meg se lepődik, hogy Lyllinor már egy fél perccel később rájuk, mint egy kis családra utal. Pont erre számított tőle, már csak azon jár az esze, hogy akkor most fekhelyet kéne találniuk, meg talán begyújtani. A kis gnóm lány pörgős mutatványa véleménye szerint egy kicsit túllépte az indokolt lelkesedés határát, de ő a főnök. Meg aztán ez még így is jobb, mintha elmerülnének az önsajnálatban és a múlt tragikus részleteiben. Majd érkezik az érdeklődő kérdés, hogy eztán mivel is folytassák a napot.*
-Segítenék bevásárolni, de még dolgom lenne romvárosban is, amit el kéne intézzek, mielőtt visszatérünk. Gab meg tudja, mi merre van, addig talán a gyerekek összehordhatnának pokrócokat meg talán egy kis gyújtóst az egyik kisebb szobába, ahol van kandalló. *Majd a gnóm férfi is előáll vele, hogy neki pedig dolga lenne még a Kalmárban, így nem maradhat velük. Csak egy vállrándítással nyugtázza, majd biccent, mikor távozik. *
-Nem szívesen hagyom itt őket egyedül, de a bevásárláshoz kell még melléd valaki. *Magyarázza Lyllinornak, miután Diynomit távozott.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:54:41
Üzenet elküldve: 2020-04-11 16:54:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az otthonra lelt szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Mivel továbbra sem észlel semmi gyanús körülményt, ezért a gnóm lány után megy, aki már becsatlakozott YIlanda-hoz. A két nő körül gyerekeket pillant meg, ami egy kicsit meglepi. Végig gondolva a helyzetet nem tartja lehetetlennek, hogy árva gyerekek beköltözzenek egy ilyen üres, de legalább száraz épületbe. A beszélgetésbe nem folyik bele, inkább csendben marad az ajtóban, és csupán figyel. Úgy tűnik, hogy a gyerekek maradnak és segítenek majd a két nőnek az épület üzemeltetésében. Lyllinor kérdésére elmondja, hogy mik a tervei.*
- Szívesen maradnék Gramhin kisasszony, de van egy felvállalt munkám, ami elszólít a Kalmárba. Elnézésüket kérem, de sajnos távoznom kell. *Szomorúan, de búcsúzkodni kezd, noha nem örökre megy el, mert biztosan visszatér még ide, hogy ha tud, akkor a leendő ispotálynál segédkezzen.*
- Örülök, hogy megismertem önöket. A későbbiekben még biztosan visszatérek és segítek, amiben tudok. Viszontlátásra! *Miután elköszön a két hölgytől integet a gyerekek felé is, majd távozik az egykor nemesi házból. Az útja egyenesen a Kalmár felé vezet, hogy elvégezze a feladatot amit korábban elvállalt.*
A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 16:55:33
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Mivel továbbra sem észlel semmi gyanús körülményt, ezért a gnóm lány után megy, aki már becsatlakozott YIlanda-hoz. A két nő körül gyerekeket pillant meg, ami egy kicsit meglepi. Végig gondolva a helyzetet nem tartja lehetetlennek, hogy árva gyerekek beköltözzenek egy ilyen üres, de legalább száraz épületbe. A beszélgetésbe nem folyik bele, inkább csendben marad az ajtóban, és csupán figyel. Úgy tűnik, hogy a gyerekek maradnak és segítenek majd a két nőnek az épület üzemeltetésében. Lyllinor kérdésére elmondja, hogy mik a tervei.*
- Szívesen maradnék Gramhin kisasszony, de van egy felvállalt munkám, ami elszólít a Kalmárba. Elnézésüket kérem, de sajnos távoznom kell. *Szomorúan, de búcsúzkodni kezd, noha nem örökre megy el, mert biztosan visszatér még ide, hogy ha tud, akkor a leendő ispotálynál segédkezzen.*
- Örülök, hogy megismertem önöket. A későbbiekben még biztosan visszatérek és segítek, amiben tudok. Viszontlátásra! *Miután elköszön a két hölgytől integet a gyerekek felé is, majd távozik az egykor nemesi házból. Az útja egyenesen a Kalmár felé vezet, hogy elvégezze a feladatot amit korábban elvállalt.*
A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.11 16:55:33
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-08 20:44:53
Üzenet elküldve: 2020-04-08 20:44:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthonra lelt szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Büszke mosollyal felel Diynomit felvetésére, hiszen egy vadállat bizalmát elnyerni hatalmas jutalom.*
- Lehetséges.
*El se hiszi, hogy egészen a házba is bemerészkedik utánuk, de amilyen otthonosan jár, rábízza a dolgot. Különben sem lenne szíve kitenni. Izgalmában észre se veszi, hogy társa halkan lemarad egy kicsit, már YIlanda és a titokzatos látogatók töltik be gondolatait. Amit lát, az igencsak meglepi, tényleg csupán a bemutatkozásához van lélekjelenléte, még nem érti, mi folyik itt. YIlanda szolgál először magyarázattal, s egészen megörül, hogy még többen lesznek, ekkor még úgy gondolja, hogy egy egész családdal. Az, hogy a szarvast nem ő említi elsőként, szintén meglepi, azt hitte, idefent nem tudnak róla. Mielőtt reagálhatna társa kérdésére, és aggodalmat ébresztő ötletére a pörkölt kapcsán, csak levegőt képes venni a válaszhoz, mert aztán a kislány sikkantása megijeszti. Nyakát behúzva cövekel le, mint akire mindjárt ráveti magát egy tigris, ám a kócos elszalad mellette. Az utolsó pillanatban nyúl utána bátortalanul a levegőben.*
- Csak óvatosan, kicsim…
*De mire felvilágosíthatná, hogy az állat megijedhet, és nemrég nagyon megsebesült, már ott is terem a csöppség, és Lyllinor a mondat közepén megdermed. Hitetlenül nézi a szokatlan barátságot, ám hamar egészen ellágyul az arca, leengedi a kezét és felnevet.
~Olyan édesek!~
Mikor a fiú a tettek mezejére lép, kicsit nehezen szakítja el figyelmét róluk, de végül erőt vesz magán.*
- Szervusztok!
*Mosolyog rá jóindulatúan Lyll, mikor bemutatja magukat, s innentől csak rá koncentrál. YIlanda felé pillant, mikor az egyezség kerül szóba, majd odafordítja a fülét a suttogásra. Lelkébe jeges árként tör be az a néhány szó az elvesztett szülőkről. Nagy szemeibe fájdalom költözik, s szinte azonnal ugyanúgy nedvesedni kezd, mint a fiúé.*
- Ó! Sajnálom…
*Suttogja, s megérinti a fiú vállát kedvesen, majd enyhén megszorítja részvéte jeleként. Elereszti, mikor az ifjú büszkesége felhorgad, hiába ölelné magához a legszívesebben mindkettőt szeretettel, tudja, hogy a fiúk az ilyesmit nem szeretik ilyen helyzetekben, s ezt tiszteletben tartja. Bátor fiú, nem akarja ezt elvenni tőle. Bólogat, jelezvén, hogy ért mindent, s azt is, hogy a kislány álmait nem fogják összetörni idejekorán. Még el is mosolyodik, s Gab mellett állva társai felé fordul, ragyogó arccal kihúzza magát.*
- Úgy tűnik, máris lett egy kis családunk itt! Nem csodálatos?
*A nevetést nem tudja leküzdeni, annyira boldog, hogy e komor, meghurcolt falak között ennyi élet van, s hirtelen olyan tetterő szállja meg, hogy akár most azonnal feltűrné ruhája ujját, hogy nekiálljon a takarításnak. YIlanda és Gab szavai alapján ők már megállapodtak, Lyllinor meg aztán pláne benne van a dologban, s úgy sejti, hogy Diynomitnak sem lesz kifogása az ellen, ha megszaporodott társaságuk egyben marad. Lyllinor szoba közepe felé tipeg kettőt-hármat, majd karjait széttárva perdül körbe, mintha csak táncolna. Szoknyája és haja először lebben, majd rátekeredik, végül pedig a magasba emeli karjait. Hangja enyhén visszhangzik a berendezésétől megfosztott szobában.*
- Fel fogjuk virágoztatni ezt az elfeledett, csodálatos épületet, és megnyitjuk a város magányos, bajba jutott lelkei számára!
*Karjait leengedi, és visszalép társaihoz.*
- Először persze megfelelő szálláshelyet és meleg ételt kellene biztosítanunk...
*Tekintete oda-vissza jár YIlanda és Pázsit között néhány aggodalmas pillanatig, majd inkább folytatja a gondolatot.*
- Azt hiszem, nem ártana bevásárolni, tüzet rakni és vizet hozni a kútból. Nektek mi a tervetek? Maradtok velünk tovább?
*Fordul reménykedőn YIlandához és Diynomithoz, elvégre mindkettejüket úgy rángatta el magával.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.08 20:46:24
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Büszke mosollyal felel Diynomit felvetésére, hiszen egy vadállat bizalmát elnyerni hatalmas jutalom.*
- Lehetséges.
*El se hiszi, hogy egészen a házba is bemerészkedik utánuk, de amilyen otthonosan jár, rábízza a dolgot. Különben sem lenne szíve kitenni. Izgalmában észre se veszi, hogy társa halkan lemarad egy kicsit, már YIlanda és a titokzatos látogatók töltik be gondolatait. Amit lát, az igencsak meglepi, tényleg csupán a bemutatkozásához van lélekjelenléte, még nem érti, mi folyik itt. YIlanda szolgál először magyarázattal, s egészen megörül, hogy még többen lesznek, ekkor még úgy gondolja, hogy egy egész családdal. Az, hogy a szarvast nem ő említi elsőként, szintén meglepi, azt hitte, idefent nem tudnak róla. Mielőtt reagálhatna társa kérdésére, és aggodalmat ébresztő ötletére a pörkölt kapcsán, csak levegőt képes venni a válaszhoz, mert aztán a kislány sikkantása megijeszti. Nyakát behúzva cövekel le, mint akire mindjárt ráveti magát egy tigris, ám a kócos elszalad mellette. Az utolsó pillanatban nyúl utána bátortalanul a levegőben.*
- Csak óvatosan, kicsim…
*De mire felvilágosíthatná, hogy az állat megijedhet, és nemrég nagyon megsebesült, már ott is terem a csöppség, és Lyllinor a mondat közepén megdermed. Hitetlenül nézi a szokatlan barátságot, ám hamar egészen ellágyul az arca, leengedi a kezét és felnevet.
~Olyan édesek!~
Mikor a fiú a tettek mezejére lép, kicsit nehezen szakítja el figyelmét róluk, de végül erőt vesz magán.*
- Szervusztok!
*Mosolyog rá jóindulatúan Lyll, mikor bemutatja magukat, s innentől csak rá koncentrál. YIlanda felé pillant, mikor az egyezség kerül szóba, majd odafordítja a fülét a suttogásra. Lelkébe jeges árként tör be az a néhány szó az elvesztett szülőkről. Nagy szemeibe fájdalom költözik, s szinte azonnal ugyanúgy nedvesedni kezd, mint a fiúé.*
- Ó! Sajnálom…
*Suttogja, s megérinti a fiú vállát kedvesen, majd enyhén megszorítja részvéte jeleként. Elereszti, mikor az ifjú büszkesége felhorgad, hiába ölelné magához a legszívesebben mindkettőt szeretettel, tudja, hogy a fiúk az ilyesmit nem szeretik ilyen helyzetekben, s ezt tiszteletben tartja. Bátor fiú, nem akarja ezt elvenni tőle. Bólogat, jelezvén, hogy ért mindent, s azt is, hogy a kislány álmait nem fogják összetörni idejekorán. Még el is mosolyodik, s Gab mellett állva társai felé fordul, ragyogó arccal kihúzza magát.*
- Úgy tűnik, máris lett egy kis családunk itt! Nem csodálatos?
*A nevetést nem tudja leküzdeni, annyira boldog, hogy e komor, meghurcolt falak között ennyi élet van, s hirtelen olyan tetterő szállja meg, hogy akár most azonnal feltűrné ruhája ujját, hogy nekiálljon a takarításnak. YIlanda és Gab szavai alapján ők már megállapodtak, Lyllinor meg aztán pláne benne van a dologban, s úgy sejti, hogy Diynomitnak sem lesz kifogása az ellen, ha megszaporodott társaságuk egyben marad. Lyllinor szoba közepe felé tipeg kettőt-hármat, majd karjait széttárva perdül körbe, mintha csak táncolna. Szoknyája és haja először lebben, majd rátekeredik, végül pedig a magasba emeli karjait. Hangja enyhén visszhangzik a berendezésétől megfosztott szobában.*
- Fel fogjuk virágoztatni ezt az elfeledett, csodálatos épületet, és megnyitjuk a város magányos, bajba jutott lelkei számára!
*Karjait leengedi, és visszalép társaihoz.*
- Először persze megfelelő szálláshelyet és meleg ételt kellene biztosítanunk...
*Tekintete oda-vissza jár YIlanda és Pázsit között néhány aggodalmas pillanatig, majd inkább folytatja a gondolatot.*
- Azt hiszem, nem ártana bevásárolni, tüzet rakni és vizet hozni a kútból. Nektek mi a tervetek? Maradtok velünk tovább?
*Fordul reménykedőn YIlandához és Diynomithoz, elvégre mindkettejüket úgy rángatta el magával.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.08 20:46:24
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:43:59
Üzenet elküldve: 2020-04-07 15:43:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
//Zárás//
- Ugye?! *Vigyorodik el szendén a kislány.* Aranyos baba, befonnám a haját, bár még nem tudom. *Sóhajt fel elszontyolodva, s kis lábával néhány félkört ír le maga előtt elgondolkodva. Édesanyjára tett megjegyzés kapcsán csak szusszanva megvonja a vállát. Bátyja úgy néz ki belemegy a dologba, amire ujjongva ugrik a nyakába, miután az elteszi a kést.*
- Bátyúúús! *Puszilgatja össze-vissza, s bár YIlanda korántsem az az érzelgős fajta, ezt mégis kénytelen végignézni, míg Lyllinorék meg nem érkeznek. Nyomukban persze Pázsittal, ki egy tapodtat sem mozdul mögülük, úgy jó tíz lépésre követi őket.*
- Páááásziiiit! *Sikkant fel a kislány, s máris ott hagyja bátyját, hogy a suta őzhöz rohanjon. Érdekes módon a vad nem riad meg, csupán megáll és méltóságteljesen felemeli a szemét, majd kíváncsian a társaságra pillant, miközben hagyja, hogy Kriza tulajdonképpen a nyakára akaszkodjon. Gab szemét forgatja, majd az érkező kettősre néz.*
- Gab vagyok, ő pedig Kriza. Épp most állapodtunk meg a társatokkal. Kosztot kérünk, kvártélyt és egy helyet, ahol megaludhatunk és... *egy pillanatra elgondolkodik, hogy kimondja-e, de aztán legyőzi büszkeségét* és védelmet. *Közelebb húzódik Lyllinorhoz, majd súgva folytatja.*
- Anyánkat elvitte a láz, apánk pedig meghalt a lázadásban, Kriza úgy tudja a tengert járja, jobbnak láttam így. *Fátyolosodik el tekintete, majd megszívja az orrát és kihúzza magát.*
- Meg tudjuk mutatni a ház minden szegletét, minden zegét-zugát ismerjük, azt is, ami talán a nagyközönség előtt nem volt nyitott. Hatalmas a hely, de sokan elférnek benne. Persze ráfér a javítás. *okoskodik, ahogyan talán apjától hallotta annak idején, mikor még a gazdagnegyedi kis házban laktak, nem messze ide, egy másik sarkon. Persze ezt még a társaság nem tudja, de talán lesz idejük kideríteni, ha ígéretüket megtartják. Pázsit mindeközben lágyan nyalja meg Kriza arcát, aki ismét felsikkant örömében. Az ifjú szarvas láthatóan otthon érzi magát, nem először jár már idebenn, bár YIlandát meglehetősen gyanakvón méregeti, mégsem ugrik meg, úgy látszik ő is a társaság tagja marad.*
- Nos? Hol kezdjük? *Kérdezi Gab, majd kíváncsi tekintetét YIlandára, Lyllinorra és Diynomitra fordítja.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
//Zárás//
- Ugye?! *Vigyorodik el szendén a kislány.* Aranyos baba, befonnám a haját, bár még nem tudom. *Sóhajt fel elszontyolodva, s kis lábával néhány félkört ír le maga előtt elgondolkodva. Édesanyjára tett megjegyzés kapcsán csak szusszanva megvonja a vállát. Bátyja úgy néz ki belemegy a dologba, amire ujjongva ugrik a nyakába, miután az elteszi a kést.*
- Bátyúúús! *Puszilgatja össze-vissza, s bár YIlanda korántsem az az érzelgős fajta, ezt mégis kénytelen végignézni, míg Lyllinorék meg nem érkeznek. Nyomukban persze Pázsittal, ki egy tapodtat sem mozdul mögülük, úgy jó tíz lépésre követi őket.*
- Páááásziiiit! *Sikkant fel a kislány, s máris ott hagyja bátyját, hogy a suta őzhöz rohanjon. Érdekes módon a vad nem riad meg, csupán megáll és méltóságteljesen felemeli a szemét, majd kíváncsian a társaságra pillant, miközben hagyja, hogy Kriza tulajdonképpen a nyakára akaszkodjon. Gab szemét forgatja, majd az érkező kettősre néz.*
- Gab vagyok, ő pedig Kriza. Épp most állapodtunk meg a társatokkal. Kosztot kérünk, kvártélyt és egy helyet, ahol megaludhatunk és... *egy pillanatra elgondolkodik, hogy kimondja-e, de aztán legyőzi büszkeségét* és védelmet. *Közelebb húzódik Lyllinorhoz, majd súgva folytatja.*
- Anyánkat elvitte a láz, apánk pedig meghalt a lázadásban, Kriza úgy tudja a tengert járja, jobbnak láttam így. *Fátyolosodik el tekintete, majd megszívja az orrát és kihúzza magát.*
- Meg tudjuk mutatni a ház minden szegletét, minden zegét-zugát ismerjük, azt is, ami talán a nagyközönség előtt nem volt nyitott. Hatalmas a hely, de sokan elférnek benne. Persze ráfér a javítás. *okoskodik, ahogyan talán apjától hallotta annak idején, mikor még a gazdagnegyedi kis házban laktak, nem messze ide, egy másik sarkon. Persze ezt még a társaság nem tudja, de talán lesz idejük kideríteni, ha ígéretüket megtartják. Pázsit mindeközben lágyan nyalja meg Kriza arcát, aki ismét felsikkant örömében. Az ifjú szarvas láthatóan otthon érzi magát, nem először jár már idebenn, bár YIlandát meglehetősen gyanakvón méregeti, mégsem ugrik meg, úgy látszik ő is a társaság tagja marad.*
- Nos? Hol kezdjük? *Kérdezi Gab, majd kíváncsi tekintetét YIlandára, Lyllinorra és Diynomitra fordítja.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-02 15:07:45
Üzenet elküldve: 2020-04-02 15:07:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A kislány válaszán csak jót mosolyog, de ezt követően inkább a fiú az, akire a figyelmét fordítania kell. A szülőkkel kapcsolatos témát nem szándékozik feszegetni ennél tovább, hiszen ami elmúlt azon már kár merengeni. Megtörtént és kész. Nem közelít, míg a kisfiú fenyegetően lengeti felé az apró, védelmükre előrántott fogpiszkálót, mert nem szeretné megijeszteni egyiket se. Viszont Gar, mintha nem igazán hallotta volna, amit mondott és fordulna is el, mire a kislány visszahúzza. ~Ugyan, hova mennétek öcskös? ~ Mikor viszont a lány megszólal, akkor esik le neki, hogy szinte már le is lepleződött az, amit titokban szeretett volna tartani.*
-A kicsi néni? Igen. Tényleg hasonlít egy babára, sőt… *Tesz rá még egy lapáttal, hogy a kislány kíváncsiságát és lelkesedését megfelelőképpen táplálja.* -… még fésülgetni is lehet, mint a babákat, mert szép nagy haja van, nem igaz? *Közben kiderül, hogy a kislány talán látta már mindkét gnómot, akikkel érkezett. A megjegyzésben lévő bácsis dologra nem is reagál, mert mindjárt kapja a következő gyomrost. Fel is szaladnak a szemöldökei egy pillanatra.*
-Hát… én nem ismerem a mamád, de szerintem nem igen hasonlíthatunk… *Elgondolkozik, hogy tesz egy megjegyzést, amivel talán kicsit távolságtartóbbá tenné a légkört, de egyelőre elveti, a végén még kereket oldanak, pedig a segítség biztos jól jönne. Sajnos azonban a csapat átlagmagasságán ők sem sokat dobnak. Majd nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy a fiú is belátja, hogy még a munka ellenére is jobban járnak idebent, mint odakint, a szurkáló szerszám is szépen elkerül a helyére. A kislány lelkesedésén és az ígéreten elmosolyodik, de nem szól semmit, mert ekkor megpillantja Lyllinort az ajtó helyén. Teljesen nyugodt, ezek szerint nem lett egyik kísérője sem vaddisznó lakoma, ami szintén jó hír. *
-Mit szólsz Lyllinor? A két gyerek vállalná, hogy segít kitakarítani, ha kapnak ellátást meg egy kis szobát a házban. *Áll elő a nagy ötlettel, végül is ezt, nem döntheti el egyedül, de kétségtelen, hogy egy véleményen vannak, így ez minimum kettő az egy arány.*
-Micsodaa?! Szarvasotok? *Perdül meg, hogy ismét a fiúra emelje a tekintetét, még bemutatkozni is elfelejt, náluk az amúgy sem szokás, hogy mindenkinek kiadják a nevüket, nehogy még baj legyen belőle.*
-Itt a házban? *Bár ez utóbbi kérdés, egészen okafogyottá válik, mikor ismét tudatosul benne, hogy egy düledező romhalmaz közepén ácsorognak.*
-Mindegy. Ha már nincs itt, akkor nem lesz pörkölt vacsorára… *Sóhajt nagyot, fél szemével pedig a kölkök reakcióját lesz, elégedett grimasszal az arcán.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A kislány válaszán csak jót mosolyog, de ezt követően inkább a fiú az, akire a figyelmét fordítania kell. A szülőkkel kapcsolatos témát nem szándékozik feszegetni ennél tovább, hiszen ami elmúlt azon már kár merengeni. Megtörtént és kész. Nem közelít, míg a kisfiú fenyegetően lengeti felé az apró, védelmükre előrántott fogpiszkálót, mert nem szeretné megijeszteni egyiket se. Viszont Gar, mintha nem igazán hallotta volna, amit mondott és fordulna is el, mire a kislány visszahúzza. ~Ugyan, hova mennétek öcskös? ~ Mikor viszont a lány megszólal, akkor esik le neki, hogy szinte már le is lepleződött az, amit titokban szeretett volna tartani.*
-A kicsi néni? Igen. Tényleg hasonlít egy babára, sőt… *Tesz rá még egy lapáttal, hogy a kislány kíváncsiságát és lelkesedését megfelelőképpen táplálja.* -… még fésülgetni is lehet, mint a babákat, mert szép nagy haja van, nem igaz? *Közben kiderül, hogy a kislány talán látta már mindkét gnómot, akikkel érkezett. A megjegyzésben lévő bácsis dologra nem is reagál, mert mindjárt kapja a következő gyomrost. Fel is szaladnak a szemöldökei egy pillanatra.*
-Hát… én nem ismerem a mamád, de szerintem nem igen hasonlíthatunk… *Elgondolkozik, hogy tesz egy megjegyzést, amivel talán kicsit távolságtartóbbá tenné a légkört, de egyelőre elveti, a végén még kereket oldanak, pedig a segítség biztos jól jönne. Sajnos azonban a csapat átlagmagasságán ők sem sokat dobnak. Majd nagy megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy a fiú is belátja, hogy még a munka ellenére is jobban járnak idebent, mint odakint, a szurkáló szerszám is szépen elkerül a helyére. A kislány lelkesedésén és az ígéreten elmosolyodik, de nem szól semmit, mert ekkor megpillantja Lyllinort az ajtó helyén. Teljesen nyugodt, ezek szerint nem lett egyik kísérője sem vaddisznó lakoma, ami szintén jó hír. *
-Mit szólsz Lyllinor? A két gyerek vállalná, hogy segít kitakarítani, ha kapnak ellátást meg egy kis szobát a házban. *Áll elő a nagy ötlettel, végül is ezt, nem döntheti el egyedül, de kétségtelen, hogy egy véleményen vannak, így ez minimum kettő az egy arány.*
-Micsodaa?! Szarvasotok? *Perdül meg, hogy ismét a fiúra emelje a tekintetét, még bemutatkozni is elfelejt, náluk az amúgy sem szokás, hogy mindenkinek kiadják a nevüket, nehogy még baj legyen belőle.*
-Itt a házban? *Bár ez utóbbi kérdés, egészen okafogyottá válik, mikor ismét tudatosul benne, hogy egy düledező romhalmaz közepén ácsorognak.*
-Mindegy. Ha már nincs itt, akkor nem lesz pörkölt vacsorára… *Sóhajt nagyot, fél szemével pedig a kölkök reakcióját lesz, elégedett grimasszal az arcán.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:05:41
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:05:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Az őzike még mindig tart tőlük egy kicsit, bár nem várható el szegénytől, hogy egyből hozzászokjon a jelenlétükhöz, még akkor, sem ha segítettek rajta. Nem gondolta volna soha, de úgy érzi, mintha a szarvas tekintetében hálát vélne felfedezni. Ez nagyon meglepi, mert állatokat eddig még nem volt lehetősége ilyen helyzetben megfigyelni. Amikor indulni készülődnek, akkor a gyógyulófélben lévő állat békésen legelészni kezd, nem is annyira messze tőlük. Különös mód nem fut vissza az erdőbe, mintha valami kötődés alakult volna ki benne a két gnóm iránt. Ahogy haladnak visszafelé arra lehetnek figyelmesek, hogy a szarvas megy velük, bár a távolságot azt tartja. A környezetéből nem sokat tud kiszűrni. Semmi szokatlan hang, zaj nem tapasztalható, semmi olyan, ami aggodalomra adna okot. Lyllinor az állat maradására is talál egy magyarázatot.*
- Lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy megkedvelt minket. *Mosolyogva tekint oldalra Lyllinor felé. A lány suttogására is halkan válaszol.*
- Mondtam én, hogy kedvel minket. *A közeledésére nem lehet más logikus magyarázat. A magas tűrengetegen haladnak visszafelé, ami most sem túl könnyű. Tőlük telhetően sietve igyekeznek vissza YIlanda-hoz, hogy megnézzék minden rendben van-e. Lyllinor lehagyja a férfit és előremegy megnézni, hogy esetlegesen kik lehetnek még a házban. Diynomit gondolatai még mindig a szarvas körül forognak, ezért lemarad. A gnóm lány már javában felér, mire a gnóm fiú még a lépcső alján van. Nyugodt beszélgetést hall a lányok felől. Egyáltalán nincs a hangjukban semmi félelem. Ettől függetlenül ő megáll a lépcső tetején és innen próbálja belátni a házat, hogy leselkedik e rájuk még valami.*
*Az őzike még mindig tart tőlük egy kicsit, bár nem várható el szegénytől, hogy egyből hozzászokjon a jelenlétükhöz, még akkor, sem ha segítettek rajta. Nem gondolta volna soha, de úgy érzi, mintha a szarvas tekintetében hálát vélne felfedezni. Ez nagyon meglepi, mert állatokat eddig még nem volt lehetősége ilyen helyzetben megfigyelni. Amikor indulni készülődnek, akkor a gyógyulófélben lévő állat békésen legelészni kezd, nem is annyira messze tőlük. Különös mód nem fut vissza az erdőbe, mintha valami kötődés alakult volna ki benne a két gnóm iránt. Ahogy haladnak visszafelé arra lehetnek figyelmesek, hogy a szarvas megy velük, bár a távolságot azt tartja. A környezetéből nem sokat tud kiszűrni. Semmi szokatlan hang, zaj nem tapasztalható, semmi olyan, ami aggodalomra adna okot. Lyllinor az állat maradására is talál egy magyarázatot.*
- Lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy megkedvelt minket. *Mosolyogva tekint oldalra Lyllinor felé. A lány suttogására is halkan válaszol.*
- Mondtam én, hogy kedvel minket. *A közeledésére nem lehet más logikus magyarázat. A magas tűrengetegen haladnak visszafelé, ami most sem túl könnyű. Tőlük telhetően sietve igyekeznek vissza YIlanda-hoz, hogy megnézzék minden rendben van-e. Lyllinor lehagyja a férfit és előremegy megnézni, hogy esetlegesen kik lehetnek még a házban. Diynomit gondolatai még mindig a szarvas körül forognak, ezért lemarad. A gnóm lány már javában felér, mire a gnóm fiú még a lépcső alján van. Nyugodt beszélgetést hall a lányok felől. Egyáltalán nincs a hangjukban semmi félelem. Ettől függetlenül ő megáll a lépcső tetején és innen próbálja belátni a házat, hogy leselkedik e rájuk még valami.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:15:43
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:15:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Diynomit bizonytalan kérdésére az elegyről aggodalmas arcot ölt, sajnos nem tud rá mit mondani. Hamarosan azonban hatalmas megkönnyebbülésben lehet része, ezzel együtt térdei önkéntelenül reszketni kezdenek. Hogy a feszültség vagy a tudatába visszaszivárgó hideg miatt, nem tudná megmondani, még a történtek hatása alatt áll.*
- Egyedül nem sikerült volna.
*Mosolyog hálásan társára, és egyetértőn bólogat, jó lenne YIlanda után nézniük. A szarvas felé pillantva indul el, s kezdi érteni, miért maradt. Vagy legalábbis jó ötletnek tartja.*
- Most sok lehet odakint a ragadozó, hajnalban biztosan hazatalál. Jobb is, ha hagyjuk pihenni, mielőtt még a városba szökne, és megint baja kerülne.
*Még mindig kába a feje, nincs hozzászokva az izgalmakhoz és ekkora felelősséghez. Bele sem mer gondolni, milyen sok véletlen egybeesése kellett hozzá, hogy ez a jószág ne pusztuljon el kínok között. Ha nem ma indul ide, vagy YIlandával nem fut össze, ha nincs gyertya nála, hogy felmenjenek az erkélyre, ha nem veszik észre a mozgást, vagy nem törődnek vele, ha nincs nála varázsital, és egy tehetséges alkimista, aki nomád körülmények között is elvégezte a szakmai munkát, és így tovább... rázuhan e hosszas lista nyomasztó tömege, végül ki kell törölnie szeméből együttérzése könnyeit, mennyire elesett volt szegény állat, és mennyire elhagyatott. Muszáj visszafordulnia, hogy megbizonyosodjon róla, nincs baja, és ekkor meglepetten áll meg. Azt hitte, messzebb lesz.*
- Nézd csak, erre jön!
*Suttogja boldogan Diynomitnak.*
- Talán erre finomabb a fű.
*Mosolyog ragyogón, s ha társa is egyetért, mennek tovább. Nem tud ellenállni, hogy vissza ne nézzen persze. Alig várja, hogy elmondja minden barátjának, hogy egy igazi szarvast látott itt.
~Viel nagyon boldog lesz!~
A kedves tündér biztosan szívesen itt lett volna vele, de olyan önzetlen, hogy irígység helyett bizonyára együtt fog örülni vele. Közben kezd gyanússá válni a kitartóan tartott távolság, de még ezt is meg tudná magyarázni, míg be nem érnek a házba, ahol bizonyára YIlanda keresésére indulnak. Talán hangokat is hallanak, melyek segítenek a keresésben, de ugyanakkor elgondolkodtatók.*
- Ezek szerint van itt valaki.
*Suttogja Diynomitnak, és igyekszik mielőbb odaérni, hogy segítsen elmagyarázni ittlétük hátterét. Ha elérhet a tárgyalás helyszínére, köszönéssel toppan be.*
- Szép... estét...
*Fejezi be gépiesen, ugyanis egyáltalán nem azt találja itt, amire számit. Meglepettsége azonban hamar kedves arckifejezésbe fordul a gyerekek láttán, kezeit maga előtt egymásra illesztve áll meg velük szemben.*
- Sziasztok! Lyllinor vagyok.
*Végignéz rajtuk kérdőn, de a legkevésbé sem magyarázatot követelőn. Csak figyel.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Diynomit bizonytalan kérdésére az elegyről aggodalmas arcot ölt, sajnos nem tud rá mit mondani. Hamarosan azonban hatalmas megkönnyebbülésben lehet része, ezzel együtt térdei önkéntelenül reszketni kezdenek. Hogy a feszültség vagy a tudatába visszaszivárgó hideg miatt, nem tudná megmondani, még a történtek hatása alatt áll.*
- Egyedül nem sikerült volna.
*Mosolyog hálásan társára, és egyetértőn bólogat, jó lenne YIlanda után nézniük. A szarvas felé pillantva indul el, s kezdi érteni, miért maradt. Vagy legalábbis jó ötletnek tartja.*
- Most sok lehet odakint a ragadozó, hajnalban biztosan hazatalál. Jobb is, ha hagyjuk pihenni, mielőtt még a városba szökne, és megint baja kerülne.
*Még mindig kába a feje, nincs hozzászokva az izgalmakhoz és ekkora felelősséghez. Bele sem mer gondolni, milyen sok véletlen egybeesése kellett hozzá, hogy ez a jószág ne pusztuljon el kínok között. Ha nem ma indul ide, vagy YIlandával nem fut össze, ha nincs gyertya nála, hogy felmenjenek az erkélyre, ha nem veszik észre a mozgást, vagy nem törődnek vele, ha nincs nála varázsital, és egy tehetséges alkimista, aki nomád körülmények között is elvégezte a szakmai munkát, és így tovább... rázuhan e hosszas lista nyomasztó tömege, végül ki kell törölnie szeméből együttérzése könnyeit, mennyire elesett volt szegény állat, és mennyire elhagyatott. Muszáj visszafordulnia, hogy megbizonyosodjon róla, nincs baja, és ekkor meglepetten áll meg. Azt hitte, messzebb lesz.*
- Nézd csak, erre jön!
*Suttogja boldogan Diynomitnak.*
- Talán erre finomabb a fű.
*Mosolyog ragyogón, s ha társa is egyetért, mennek tovább. Nem tud ellenállni, hogy vissza ne nézzen persze. Alig várja, hogy elmondja minden barátjának, hogy egy igazi szarvast látott itt.
~Viel nagyon boldog lesz!~
A kedves tündér biztosan szívesen itt lett volna vele, de olyan önzetlen, hogy irígység helyett bizonyára együtt fog örülni vele. Közben kezd gyanússá válni a kitartóan tartott távolság, de még ezt is meg tudná magyarázni, míg be nem érnek a házba, ahol bizonyára YIlanda keresésére indulnak. Talán hangokat is hallanak, melyek segítenek a keresésben, de ugyanakkor elgondolkodtatók.*
- Ezek szerint van itt valaki.
*Suttogja Diynomitnak, és igyekszik mielőbb odaérni, hogy segítsen elmagyarázni ittlétük hátterét. Ha elérhet a tárgyalás helyszínére, köszönéssel toppan be.*
- Szép... estét...
*Fejezi be gépiesen, ugyanis egyáltalán nem azt találja itt, amire számit. Meglepettsége azonban hamar kedves arckifejezésbe fordul a gyerekek láttán, kezeit maga előtt egymásra illesztve áll meg velük szemben.*
- Sziasztok! Lyllinor vagyok.
*Végignéz rajtuk kérdőn, de a legkevésbé sem magyarázatot követelőn. Csak figyel.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:05:22
Üzenet elküldve: 2020-03-29 20:05:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Az őz lágyan megrázza magát, majd hatalmas szemeivel előbb a lányra, aztán a férfire néz. Minden apró mozdulatukra, vagy egy kicsit hangosabb szóra összerezzen, lába is remeg, bár az lehet, hogy csak a gyengeségtől. Elpillant háta felett, a sűrű felé, majd vissza a két kis gnómra. Furcsaság lehet ilyet mondani, de akkor is ki kell, mintha hála tükröződne azokban a szemekben. Nem sovány, s tekintettel arra, hogy még vére is csorgott az imént, a varasodás nem indult el, nem olyan régóta fekhetett itt, hogy csont soványra fogyjon, vagy elvérezzen. Persze a hasonló balesetek és a hidegtől való védelem nélküliség megviselik az állatokat is, miképp minden más szerzetet. Amíg Lyllinor és Diynomit halkan beszélget lassan magához tér, s remegése is kissé alábbhagy. Kíváncsian szemlélődik, majd néhány lépést tesz a sűrű felé. Nem ugrik meg, ahogy az elvárható volna, de nem is marad egy helyben, néhány méterrel arrébb békésen legelészni kezd, s az éjszakai párát nyalogatja a levelekről. Csak akkor kapja fel fejét, mikor a két gnóm indulni készül, s a lány hangjára félrefordítja azt, s alaposan megnézi. Ha Diynomit és Lyllinor elindul, meglepetésben lehet részük, ugyanis az őz, mindig annyit halad előre mögöttük, amennyit ők is lépnek. Tartja a jó nyolc-tíz méter távolságot, de nem megy az erdőbe, mintha más szándékai volnának. Úgy látszik ragaszkodása az emberek, elfek, gnómok világához erősebb, mint azt gondolhatták. Diynomit fülelhet, de más zajt valóban nem hall, az erdővé avanzsált hátsó kert széltében és hosszában is csendes, csupán néhány apró éjszakai madár tisztálkodik a lombok közt, megfürdőzve a holdak sugarában.*
- Iven velgvolt... *Jön a határozott válasz szájba tömött ujjal, nem érti mi végre ez aaz állandósult kérdés, túl kicsi még, hogy gondolatban összekösse saját rossz szokásával. Apja hallatán aztán szerényen elmosolyodik, s szeme csillogásba csap át, látszik örömmel hallja az "apa" szót, hisz apa egy hős, aki most minden bizonnyal kalózokkal harcol és titkos helyekről kiásott kincsekkel megrakodva tér majd haza.*
- Héj, hóóó! Reszkessetek kalózok! *Kiált fel hirtelen a levegőbe csapva, aztán felkuncog, a maga kis szinte még baba hangján. Csak a bátyja marad komor, kezében az apró levélbontóval, majd YIlanda kérdése után, kishúgára pillant, s, amint nem figyel, a nő felé tüntetően megrázza fejét. ~ Nem. Nem a tengeren. ~ Bár, van elég idős hozzá, hogy tudja, YIlanda értette a célzást az imént.*
- Tőr. Nem félek használni. *Remeg meg máris keze a kijelentésre, vélhetően soha senkiben sem mártotta még meg.* Szóval te is kicsapni akarsz bennünket? Látod, mondtam... *Pillant felsóhajtva kishúgára pillantva.* Mind azért jön... mindig azért jönnek. Elmegyünk mi magunktól... *Talán nem értette az üzleti ajánlatot, pedig YIlanda világosan fogalmazott, vagy tán csak túl kecsegtető ahhoz, hogy igaz legyen. Fordulna, de húga marad, s visszahúzza.*
- Az a kicsi néni is itt lesz veled? *Kérdezi kíváncsian a kislány.* Olyan, mint egy nagy baba! *Kerekednek el szemei.* Annak a bácsinak ijesztő a haja... Gab maradj már! *Húzza vissza bátyját ismét.*
- Anya azt mondta, fontos a tisztaság... a néni is azt mondja. Néni, te olyan vagy, mint anya? *Kérdezi immár maga mellé engedett kezekkel. Természetes apróság, kiben még nem lakozik a félelem, vélhetően, mi szörnyűséget láthatott volna, azt bátyja magyarázta el neki a maga módján, kalózokkal, hatalmas tengerrel és kincsekkel.*
- Takarítás? Maradhatunk? *Néz le húgára Gab, aztán ismét felsóhajt.* Talán igazad van, Kriza... legyen, úgysincs választásunk, az utcára meg nem akarom ismét kivinni... *Ezt már YIlandának mondja, majd hirtelen mozdulattal rejti övébe apró kését.*
- Áll az alku... segítünk, de csak mert ő akarja és ne hidd, hogy nem foglak benneteket figyelni. *Nyújt előre apró markát, ahogyan a felnőttektől látta valamikor, talán épp apjától tanulta. YIlanda szokatlanul fáradt és vén tekintet csillogását láthatja, talán még némi bölcsesség és belátás képességével fűszerezve.*
- Áll az alku! *Vékonyka hangján Kriza utánozza bátyját, s még apróbb, törékeny, rózsaszínes kezét maga is előrenyújtja.* De csak míg apa haza nem tér. Majd neked is adok a kincsekből, anya azt mondta, soha ne legyek irigy! *Húzza ki magát büszkén, kicsit okoskodva.*
- Ismerjük a házat, mint a tenyerünket, segítünk, hogy ti is megismerjétek, cserébe csupán egy kis szobát kérünk, ételt és italt és, hogy maradhassunk. Tüzelő akad lent a lépcső alatt... magunk gyűjtöttük. És van egy kis szarvasunk is, bár már nagyon régen láttuk, lehet... *Itt megakad, majd Krizára néz.* lehet elment a testvérei után. *A kislány ismét közbekotyog.*
- Pázsitnak hívják! Szereti a pázsitot ropogtatni, onnan neve, én adtam neki! *Kuncog fel.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Az őz lágyan megrázza magát, majd hatalmas szemeivel előbb a lányra, aztán a férfire néz. Minden apró mozdulatukra, vagy egy kicsit hangosabb szóra összerezzen, lába is remeg, bár az lehet, hogy csak a gyengeségtől. Elpillant háta felett, a sűrű felé, majd vissza a két kis gnómra. Furcsaság lehet ilyet mondani, de akkor is ki kell, mintha hála tükröződne azokban a szemekben. Nem sovány, s tekintettel arra, hogy még vére is csorgott az imént, a varasodás nem indult el, nem olyan régóta fekhetett itt, hogy csont soványra fogyjon, vagy elvérezzen. Persze a hasonló balesetek és a hidegtől való védelem nélküliség megviselik az állatokat is, miképp minden más szerzetet. Amíg Lyllinor és Diynomit halkan beszélget lassan magához tér, s remegése is kissé alábbhagy. Kíváncsian szemlélődik, majd néhány lépést tesz a sűrű felé. Nem ugrik meg, ahogy az elvárható volna, de nem is marad egy helyben, néhány méterrel arrébb békésen legelészni kezd, s az éjszakai párát nyalogatja a levelekről. Csak akkor kapja fel fejét, mikor a két gnóm indulni készül, s a lány hangjára félrefordítja azt, s alaposan megnézi. Ha Diynomit és Lyllinor elindul, meglepetésben lehet részük, ugyanis az őz, mindig annyit halad előre mögöttük, amennyit ők is lépnek. Tartja a jó nyolc-tíz méter távolságot, de nem megy az erdőbe, mintha más szándékai volnának. Úgy látszik ragaszkodása az emberek, elfek, gnómok világához erősebb, mint azt gondolhatták. Diynomit fülelhet, de más zajt valóban nem hall, az erdővé avanzsált hátsó kert széltében és hosszában is csendes, csupán néhány apró éjszakai madár tisztálkodik a lombok közt, megfürdőzve a holdak sugarában.*
- Iven velgvolt... *Jön a határozott válasz szájba tömött ujjal, nem érti mi végre ez aaz állandósult kérdés, túl kicsi még, hogy gondolatban összekösse saját rossz szokásával. Apja hallatán aztán szerényen elmosolyodik, s szeme csillogásba csap át, látszik örömmel hallja az "apa" szót, hisz apa egy hős, aki most minden bizonnyal kalózokkal harcol és titkos helyekről kiásott kincsekkel megrakodva tér majd haza.*
- Héj, hóóó! Reszkessetek kalózok! *Kiált fel hirtelen a levegőbe csapva, aztán felkuncog, a maga kis szinte még baba hangján. Csak a bátyja marad komor, kezében az apró levélbontóval, majd YIlanda kérdése után, kishúgára pillant, s, amint nem figyel, a nő felé tüntetően megrázza fejét. ~ Nem. Nem a tengeren. ~ Bár, van elég idős hozzá, hogy tudja, YIlanda értette a célzást az imént.*
- Tőr. Nem félek használni. *Remeg meg máris keze a kijelentésre, vélhetően soha senkiben sem mártotta még meg.* Szóval te is kicsapni akarsz bennünket? Látod, mondtam... *Pillant felsóhajtva kishúgára pillantva.* Mind azért jön... mindig azért jönnek. Elmegyünk mi magunktól... *Talán nem értette az üzleti ajánlatot, pedig YIlanda világosan fogalmazott, vagy tán csak túl kecsegtető ahhoz, hogy igaz legyen. Fordulna, de húga marad, s visszahúzza.*
- Az a kicsi néni is itt lesz veled? *Kérdezi kíváncsian a kislány.* Olyan, mint egy nagy baba! *Kerekednek el szemei.* Annak a bácsinak ijesztő a haja... Gab maradj már! *Húzza vissza bátyját ismét.*
- Anya azt mondta, fontos a tisztaság... a néni is azt mondja. Néni, te olyan vagy, mint anya? *Kérdezi immár maga mellé engedett kezekkel. Természetes apróság, kiben még nem lakozik a félelem, vélhetően, mi szörnyűséget láthatott volna, azt bátyja magyarázta el neki a maga módján, kalózokkal, hatalmas tengerrel és kincsekkel.*
- Takarítás? Maradhatunk? *Néz le húgára Gab, aztán ismét felsóhajt.* Talán igazad van, Kriza... legyen, úgysincs választásunk, az utcára meg nem akarom ismét kivinni... *Ezt már YIlandának mondja, majd hirtelen mozdulattal rejti övébe apró kését.*
- Áll az alku... segítünk, de csak mert ő akarja és ne hidd, hogy nem foglak benneteket figyelni. *Nyújt előre apró markát, ahogyan a felnőttektől látta valamikor, talán épp apjától tanulta. YIlanda szokatlanul fáradt és vén tekintet csillogását láthatja, talán még némi bölcsesség és belátás képességével fűszerezve.*
- Áll az alku! *Vékonyka hangján Kriza utánozza bátyját, s még apróbb, törékeny, rózsaszínes kezét maga is előrenyújtja.* De csak míg apa haza nem tér. Majd neked is adok a kincsekből, anya azt mondta, soha ne legyek irigy! *Húzza ki magát büszkén, kicsit okoskodva.*
- Ismerjük a házat, mint a tenyerünket, segítünk, hogy ti is megismerjétek, cserébe csupán egy kis szobát kérünk, ételt és italt és, hogy maradhassunk. Tüzelő akad lent a lépcső alatt... magunk gyűjtöttük. És van egy kis szarvasunk is, bár már nagyon régen láttuk, lehet... *Itt megakad, majd Krizára néz.* lehet elment a testvérei után. *A kislány ismét közbekotyog.*
- Pázsitnak hívják! Szereti a pázsitot ropogtatni, onnan neve, én adtam neki! *Kuncog fel.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:30:36
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:30:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Egyelőre minden jól alakul. A szél támad fel egy picit, ami a magas füvet és gazt meglengeti, a hajukat pedig felborzolja. Szerencsére ez az erős szél nem tart sokáig, és hamar elcsendül. Szinte szájtátva figyeli, amint Lyllinor kivételes törődéssel megnyugtatja valamennyire a sebesült szarvast. Sikerül az italt lassan kortyoltatni, s egy pillanatra megrázkódik és meg is ugrik az állat.*
- Remélem nem az elegyítéssel van baj! *Egy kis időre aggódni kezd, mert eddig még ilyen nomád körülmények között csak kevés italt készített, ráadásul nem állatok részére. Talán nekik másfajta arányokban kell keverni az italt. Ezek járnak a fejében és pillanatra bele is merül ebbe a gondolatba. Csak, akkor tér vissza a tekintete, amikor szemügyre veheti, hogy a sebek már sokkal jobb állapotban vannak, mint a gyógyító ital előtt. A szarvas tekintete is sokkal nyugodtabb, kevesebb benne a szenvedés a sebek fájdalmától.*
- Hála a Nagy Alkotónak! *Végül sikerül megnyugodnia, mert az elegy elégségesnek bizonyult a gyógyító hatás eléréséhez. Lyllinor kérdésére, hogy rendben lesz-e szarvas igenlően bólogat és mosolyog is örömében.*
- Nagyon ügyes kisasszony! Én sajnos nem értek az állatokhoz, de ön hozzáértően meg tudta vele itatni. *A gnóm lány lelkesedését látva meg sem próbálta volna kivenni a kezéből az elegyet, hogy majd ő próbálja meg megitatni a sebesült állattal. A kisasszony remekül végezte a gyógyítást. Biztosan szép jövő áll előtte ezen a területen. Ha a szarvas elszaladna, annak nagyon tudna örülni, hiszen az annak a jele lenne, hogy már van elég ereje futni.*
- Most már biztosan rendben lesz. *Megnyugtatóan mondja a kisasszonynak, hiszen úgy néz ki sikerült egy sebesült állaton segíteniük.*
- Azt hiszem itt kint már nem fogunk találni mást. YIlanda vajon jól van? Nem látok semmit sem ebben a nagy fűben. *Próbál ágaskodni, bár a magasabb gnómok közzé tartozik, de még ez sem elég, hogy kilásson a fűrengetegen. Még most megvárja, hogy miként dönt a szarvas, de ha a javulás jeleit mutatja, akkor talán ideje lesz megnézni, hogy a házban is minden rendben van-e.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Egyelőre minden jól alakul. A szél támad fel egy picit, ami a magas füvet és gazt meglengeti, a hajukat pedig felborzolja. Szerencsére ez az erős szél nem tart sokáig, és hamar elcsendül. Szinte szájtátva figyeli, amint Lyllinor kivételes törődéssel megnyugtatja valamennyire a sebesült szarvast. Sikerül az italt lassan kortyoltatni, s egy pillanatra megrázkódik és meg is ugrik az állat.*
- Remélem nem az elegyítéssel van baj! *Egy kis időre aggódni kezd, mert eddig még ilyen nomád körülmények között csak kevés italt készített, ráadásul nem állatok részére. Talán nekik másfajta arányokban kell keverni az italt. Ezek járnak a fejében és pillanatra bele is merül ebbe a gondolatba. Csak, akkor tér vissza a tekintete, amikor szemügyre veheti, hogy a sebek már sokkal jobb állapotban vannak, mint a gyógyító ital előtt. A szarvas tekintete is sokkal nyugodtabb, kevesebb benne a szenvedés a sebek fájdalmától.*
- Hála a Nagy Alkotónak! *Végül sikerül megnyugodnia, mert az elegy elégségesnek bizonyult a gyógyító hatás eléréséhez. Lyllinor kérdésére, hogy rendben lesz-e szarvas igenlően bólogat és mosolyog is örömében.*
- Nagyon ügyes kisasszony! Én sajnos nem értek az állatokhoz, de ön hozzáértően meg tudta vele itatni. *A gnóm lány lelkesedését látva meg sem próbálta volna kivenni a kezéből az elegyet, hogy majd ő próbálja meg megitatni a sebesült állattal. A kisasszony remekül végezte a gyógyítást. Biztosan szép jövő áll előtte ezen a területen. Ha a szarvas elszaladna, annak nagyon tudna örülni, hiszen az annak a jele lenne, hogy már van elég ereje futni.*
- Most már biztosan rendben lesz. *Megnyugtatóan mondja a kisasszonynak, hiszen úgy néz ki sikerült egy sebesült állaton segíteniük.*
- Azt hiszem itt kint már nem fogunk találni mást. YIlanda vajon jól van? Nem látok semmit sem ebben a nagy fűben. *Próbál ágaskodni, bár a magasabb gnómok közzé tartozik, de még ez sem elég, hogy kilásson a fűrengetegen. Még most megvárja, hogy miként dönt a szarvas, de ha a javulás jeleit mutatja, akkor talán ideje lesz megnézni, hogy a házban is minden rendben van-e.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-21 15:03:58
Üzenet elküldve: 2020-03-21 15:03:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Tagadhatatlan, hogy a kislány reakciója nyomán egy kedvesebb ábrázat ül ki az arcára.*
-Mert a mamád biztosan tudta, hogy ez milyen veszélyes. Neki megvolt az összes ujja? *Teszi fel a kérdést, tovább húzva ezt a furcsa és kicsit nevetséges témát. Az állát simogatja az egyik mutatóujjával és látszólag nagyon tanakszik magában. Majd érkeznek a kendőzetlen igazságról a szavak, amik hallatán a lélegzés is mély sóhajtozásba fordul át. ~Egyedül vannak, anyám…~ Arra is megkapja a választ, hogy bizony ők itt élnek, ami a város helyzetét elnézve igazán megbocsájthatóvá teszi a dolgot.*
-Tehát apátok valahol a tengeren van? *Nem mintha hinné, hogy csak ezért a két gyerekért visszajön még, de a feltevés tapintatosabb. Az anyuk felől többet nem is kérdez, nyilván az nem hagyta volna csak így mára őket, a kisbéka magyarázatából pedig kicseng, hogy a fiú valami tapintatos mesével próbálta betömni a lyukat a megüresedett helyen. Biztosan meghalt.*
-Tudjátok… *Kezd bele a mondandóba, hiszen ők most ide kitakarítani jöttek, az a szerencse, hogy a szőke nemes nem akar visszaköltözni. Ahogy pedig az aprólékot meg a többieket ismeri, amint meglátnák a két gyereket felcsillanna a szemük. Aztán napokig nem lehetne kiszabadítani őket a nőstényoroszlánok féltő gondoskodásából. Közben a fiú, attól való félelmében, hogy elveszítik a tetőt a fejük felől, előránt valamit. Elsőre nem is látja jól, mert olyan kicsi.*
-Az mi? Fogpiszkáló? *Gúnyolódik kicsit, de akármennyire is jólesne, nem kapja elő a sajátját, hogy össze tudják mérni, a végén még nagyobb lenne az ijedtség. A szabad tenyerét felemeli, hogy lássák nincs nála semmi.*
-Lenne egy ajánlatom, főleg neked kölyök. *Szegezi a dolgot a fiúnak.*
-Ha segítetek kitakarítani a kócerájt, akkor enni is kaptok és nem csapunk ki benneteket az utcára. Mert igen… többen vagyunk. *Teszi hozzá egy kis ijesztő vicsorítás keretein belül, arra gondol, ennyiből még nem lesz baj. Esetleg elveszi a kedvét a fiúnak a további ellenállástól. Azt persze már nem közli, hogy a másik kettő, aki vele együtt érkezett is nagyjából olyan magas, mint Gab.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Tagadhatatlan, hogy a kislány reakciója nyomán egy kedvesebb ábrázat ül ki az arcára.*
-Mert a mamád biztosan tudta, hogy ez milyen veszélyes. Neki megvolt az összes ujja? *Teszi fel a kérdést, tovább húzva ezt a furcsa és kicsit nevetséges témát. Az állát simogatja az egyik mutatóujjával és látszólag nagyon tanakszik magában. Majd érkeznek a kendőzetlen igazságról a szavak, amik hallatán a lélegzés is mély sóhajtozásba fordul át. ~Egyedül vannak, anyám…~ Arra is megkapja a választ, hogy bizony ők itt élnek, ami a város helyzetét elnézve igazán megbocsájthatóvá teszi a dolgot.*
-Tehát apátok valahol a tengeren van? *Nem mintha hinné, hogy csak ezért a két gyerekért visszajön még, de a feltevés tapintatosabb. Az anyuk felől többet nem is kérdez, nyilván az nem hagyta volna csak így mára őket, a kisbéka magyarázatából pedig kicseng, hogy a fiú valami tapintatos mesével próbálta betömni a lyukat a megüresedett helyen. Biztosan meghalt.*
-Tudjátok… *Kezd bele a mondandóba, hiszen ők most ide kitakarítani jöttek, az a szerencse, hogy a szőke nemes nem akar visszaköltözni. Ahogy pedig az aprólékot meg a többieket ismeri, amint meglátnák a két gyereket felcsillanna a szemük. Aztán napokig nem lehetne kiszabadítani őket a nőstényoroszlánok féltő gondoskodásából. Közben a fiú, attól való félelmében, hogy elveszítik a tetőt a fejük felől, előránt valamit. Elsőre nem is látja jól, mert olyan kicsi.*
-Az mi? Fogpiszkáló? *Gúnyolódik kicsit, de akármennyire is jólesne, nem kapja elő a sajátját, hogy össze tudják mérni, a végén még nagyobb lenne az ijedtség. A szabad tenyerét felemeli, hogy lássák nincs nála semmi.*
-Lenne egy ajánlatom, főleg neked kölyök. *Szegezi a dolgot a fiúnak.*
-Ha segítetek kitakarítani a kócerájt, akkor enni is kaptok és nem csapunk ki benneteket az utcára. Mert igen… többen vagyunk. *Teszi hozzá egy kis ijesztő vicsorítás keretein belül, arra gondol, ennyiből még nem lesz baj. Esetleg elveszi a kedvét a fiúnak a további ellenállástól. Azt persze már nem közli, hogy a másik kettő, aki vele együtt érkezett is nagyjából olyan magas, mint Gab.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:47:40
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:47:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
- Dehogynem tettél!
*Ellenkezik szelíden az alkimista szerény szavaival.*
- Nekem valószínűleg nem sikerült volna, és csak elpocsékolom az italokat. Most már jobbak az esélyei a túlélésre.
*Pillant a jószágra szeretettel. Oly tapasztalatlan még tettekben és a világ dolgaiban, ennek hiányát lelkesedéssel és tettvággyal pótolja.*
- Igen, bízzunk benne, hogy így lesz!
*YIlandát biztonságban reméli, úgy sejti, hogy lassan aggódni kezd majd, miért maradnak el olyan sokáig, hisz nem sokat tudhat az itt történtekről. Sajnálja, hogy egyedül hagyta abban a sötét, kietlen házban, de nem bánja, hogy lejött, itt most többet tehet. A felelősség súlya különös erőt és nyugalmat ad neki, félelmei feszítő belső energiává alakulnak át, melyek segítik a cselekvésben. Diynomit támogatásával és megerősítő jelenlétével az oldalán óvatosan lát neki az egyszemélyes feladatnak. Ha társa úgy döntött volna, hogy maga itatja meg a szarvast, most ő sem tehetne mást, mint hogy drukkol neki. Gondolataiból elengedi a külvilágot, megfontolt precizitásra törekszik, mert ha túl sok cseppecske félremegy, a hatás csökken, vagy tán még el is vész. Állatokkal szerencsére nem számít kezdőnek, bár ez az első szarvas, akivel találkozik. Boldogság fogja el, mikor védelmén átengedi, mosolyra görbül a szája, mikor megnyalogatja kezét, megsokszorozva belső erejét.
A hirtelen mozdulatra először elkapja kezeit, ám aztán már inkább visszatartani szeretné az állatot a heves mozdulatoktól, nehogy sérülten próbáljon elbotorkálni, bármennyire fájdalmas is, súlyosbítva állapotát.*
- Ne…
*A mozdulatban és a beszédben viszont megáll. A változást szemléli, egy ideig visszafojtott lélegzettel, aztán inkább zaklatottal. Elkerekedett szemei ritkán, de akkor gyorsan pislognak. Azt gondolta, túl kell majd lépnie önmagán, és sebet varrnia saját elgondolás alapján, ezt ugyanis még nem tanulhatta meg példaképétől, eddig nem is merészelte kérni tőle. De megtette volna, mert messze a segítség. Mikor a szarvas visszanéz rá, tán még döbbentebb őzike szemekkel viszonozza azt. Mintha nem látná már az elkeseredettséget és kínlódást, de bizonytalan, vajon milyen mértékben tett jót neki, és mi kell legyen a következő lépés. Na jó, az talán nem olyan kérdéses, mert biztonságba akarná vinni, ahol gondozni tudják, és védeni az éjszaka veszélyeitől. Szükségük lesz néhány dologra még, amit nem biztos, hogy megtalálnak a konyhában, kamrában. Előbb azonban enged a pillanatnyi megkönnyebbülésnek, ha teheti, megcirógatja a jószágot jóindulatú mosollyal.*
- Ugye jobb már?
*A váratlan mozdulatokra ösztönösen összehúzza magát, nyakát behúzza begörbített vállai közé, és szorosan bezárja a szemeit, ám aztán hamar felnéz, mert nem biztos benne, hogy jó ötlet ez a mocorgás, talán csak látszólagos a javulás mértéke. De amilyen könnyeden feláll az állat, nem próbál utána nyúlni, még megijesztené.*
- Szerinted? Rendben lesz?
*Kérdezi hitetlenül, még mindig bokáin ülve a fűben, arcát kissé Diynomit felé fordítja, de a tekintetét nem veszi le a szarvasról, ki délcegen magasodik így fölé. Úgy érzi, az állat már döntött, még ha tétovázik is. Tudja, merre jó neki, és a természet valószínűleg többet tehet érte immár, mint ők. De Diynomit véleményére is nagyon kíváncsi, már csak szakértelme folytán is másképp láthatja a világot. Óvatosan feláll társa mellé, de kezeit maga előtt összefogja szerényen és ártalmatlanságot sugallón. Az üvegcsét még mindig ujjai között szorongatja. Valószínűleg visszatartani már nem fogják vendégüket, s akkor mosolyogva búcsút vesz tőle.*
- Vigyázz magadra!
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
- Dehogynem tettél!
*Ellenkezik szelíden az alkimista szerény szavaival.*
- Nekem valószínűleg nem sikerült volna, és csak elpocsékolom az italokat. Most már jobbak az esélyei a túlélésre.
*Pillant a jószágra szeretettel. Oly tapasztalatlan még tettekben és a világ dolgaiban, ennek hiányát lelkesedéssel és tettvággyal pótolja.*
- Igen, bízzunk benne, hogy így lesz!
*YIlandát biztonságban reméli, úgy sejti, hogy lassan aggódni kezd majd, miért maradnak el olyan sokáig, hisz nem sokat tudhat az itt történtekről. Sajnálja, hogy egyedül hagyta abban a sötét, kietlen házban, de nem bánja, hogy lejött, itt most többet tehet. A felelősség súlya különös erőt és nyugalmat ad neki, félelmei feszítő belső energiává alakulnak át, melyek segítik a cselekvésben. Diynomit támogatásával és megerősítő jelenlétével az oldalán óvatosan lát neki az egyszemélyes feladatnak. Ha társa úgy döntött volna, hogy maga itatja meg a szarvast, most ő sem tehetne mást, mint hogy drukkol neki. Gondolataiból elengedi a külvilágot, megfontolt precizitásra törekszik, mert ha túl sok cseppecske félremegy, a hatás csökken, vagy tán még el is vész. Állatokkal szerencsére nem számít kezdőnek, bár ez az első szarvas, akivel találkozik. Boldogság fogja el, mikor védelmén átengedi, mosolyra görbül a szája, mikor megnyalogatja kezét, megsokszorozva belső erejét.
A hirtelen mozdulatra először elkapja kezeit, ám aztán már inkább visszatartani szeretné az állatot a heves mozdulatoktól, nehogy sérülten próbáljon elbotorkálni, bármennyire fájdalmas is, súlyosbítva állapotát.*
- Ne…
*A mozdulatban és a beszédben viszont megáll. A változást szemléli, egy ideig visszafojtott lélegzettel, aztán inkább zaklatottal. Elkerekedett szemei ritkán, de akkor gyorsan pislognak. Azt gondolta, túl kell majd lépnie önmagán, és sebet varrnia saját elgondolás alapján, ezt ugyanis még nem tanulhatta meg példaképétől, eddig nem is merészelte kérni tőle. De megtette volna, mert messze a segítség. Mikor a szarvas visszanéz rá, tán még döbbentebb őzike szemekkel viszonozza azt. Mintha nem látná már az elkeseredettséget és kínlódást, de bizonytalan, vajon milyen mértékben tett jót neki, és mi kell legyen a következő lépés. Na jó, az talán nem olyan kérdéses, mert biztonságba akarná vinni, ahol gondozni tudják, és védeni az éjszaka veszélyeitől. Szükségük lesz néhány dologra még, amit nem biztos, hogy megtalálnak a konyhában, kamrában. Előbb azonban enged a pillanatnyi megkönnyebbülésnek, ha teheti, megcirógatja a jószágot jóindulatú mosollyal.*
- Ugye jobb már?
*A váratlan mozdulatokra ösztönösen összehúzza magát, nyakát behúzza begörbített vállai közé, és szorosan bezárja a szemeit, ám aztán hamar felnéz, mert nem biztos benne, hogy jó ötlet ez a mocorgás, talán csak látszólagos a javulás mértéke. De amilyen könnyeden feláll az állat, nem próbál utána nyúlni, még megijesztené.*
- Szerinted? Rendben lesz?
*Kérdezi hitetlenül, még mindig bokáin ülve a fűben, arcát kissé Diynomit felé fordítja, de a tekintetét nem veszi le a szarvasról, ki délcegen magasodik így fölé. Úgy érzi, az állat már döntött, még ha tétovázik is. Tudja, merre jó neki, és a természet valószínűleg többet tehet érte immár, mint ők. De Diynomit véleményére is nagyon kíváncsi, már csak szakértelme folytán is másképp láthatja a világot. Óvatosan feláll társa mellé, de kezeit maga előtt összefogja szerényen és ártalmatlanságot sugallón. Az üvegcsét még mindig ujjai között szorongatja. Valószínűleg visszatartani már nem fogják vendégüket, s akkor mosolyogva búcsút vesz tőle.*
- Vigyázz magadra!
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-14 22:00:09
Üzenet elküldve: 2020-03-14 22:00:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Kissé feltámad a szél, s hajukat borzolja, a több ember magas fák, gondozatlan lombjait lengeti meg kissé, mintha maga a természet is csóválná fejét, az ártatlan szarvas hányattatott sorsa nyomán. Aztán lassan eláll, s ismét csend lesz, a végigcirógatott táj, első felindulásában hirtelen megnyugszik, s csak a szarvas heves szuszogása és a két gnóm halk suttogása hallik. Diynomit szerény, ami szép erény, kiindulva abból, hogy pillanatok alatt kreált egy erős bájitalt, néhány alapanyagból, gyakorlatilag az erdő közepén, holott a pontos arányok kimérése itt igazán nehézkes lehetett, érthető hát a gnóm leány csodálata és dicsérete. Lyllinor közeledésére a szarvas ismét megráng egy kicsit, s látszik, hogy egész testében remeg, nem szokta meg a városiak közelségét, ki tudja, honnan vergődhetett el idáig? A simogatás aztán megteszi hatását, mert az állat remegése ugyan nem múlik el, de engedelmesen hajtja fejét a lány ölébe, mintha tudná, hogy csak segíteni szeretne. Egy nagyobbat szusszan, s nyelvével megnyalja Lyllinor kézfejét lágyan, aztán engedi, hogy apró fogai között szájába csepegtessék az italt. Az olajzöld erős, erősebb, mint sok másik, s a hatása is egyben. Előbb csak két nagyot pislant, majd hirtelen megrázkódik, s megugrik. Ez ijesztő lehet, de csak azért teszi, hogy lábához és oldalához fordulhasson, s sebét vehesse szemügyre. Az első próbálkozásra visszahanyatlik, de aztán rögtön ismétel, s a másodikra immár oda tud fordulni. Látványos javuláson megy keresztül. A hasadás csökken, a sebszélek összehúzódnak, s a láb, mi az imént talán aprót furcsa szögben állt, most mintha kiegyenesedne, egy hang, s fájdalom nélkül. Visszafordul, s a lányra néz, hatalmas aranybarna tekintettel, hosszú ideig. Aztán megrázza magát és feláll. Diynomitra néz, majd a sűrű rész felé pillant, mintha tétovázna, mintha nem hinné el. Nem hatalmas jószág, de a gnómoknak talán még így is nagy lehet.
Az ujjacska zavartan csusszan ki a száj sarkából, majd egy szende félmosoly lesz YIlanda jutalma megjegyzéséért.*
- A mamám is mindig ezt mondta. *Mondja csendesen, vékonyka kisbéka hangján, ártatlanul és határozottan zavarban. Észre sem veszi, miután a mondatot befejezi, lassan teszi vissza ujját oda, ahonnan az imént éppen elvette.*
- Mi itt élünk. *Mondja határozottan a kisfiú, s észrevétlenül szorulnak rá ujjai a kislány kezére.* Már régóta... és... és mi voltunk itt előbb! *Csattan fel a hangja, majd behúzza a nyakát, mintha megijedt volna saját magától.*
- Gab, azt mondta anya a tündérekkel repült el, hogy megkeresse apa hajóját! Világutazó s kalandor. Elment, hogy kincsekkel megrakodva térjen vissza! *Kotyog közbe a kislány, mire a fiú arca észrevétlen árnyékba borul, s megráng egy pillanatra.*
- Csak ketten vagyunk. *Folytatja, immár a kisfiú.* Nincsenek szüleink.
- De vannak, csak elmentek, jaj Gab, hát tudooood! *Kacag fel a kislány, majd YIlandára nézve játékosan csóválja meg fejét, mint aki azt mondja, hogy "hát ilyet, pedig ő mondta, aztán elfelejtette!". Kis keze kiscsusszan a szájából, még el is tartja magától, fejcsóválva, társa feledékenységén.*
- Igen... elmentek. *Gyöngyözik meg kissé Gab tekintete, de aztán felszívja magát, s hangja ismét erélyesen csattan fel.*
- Nem fogsz bennünket elzavarni, már mások is próbálták! *Mondja dacosan.* Mi mindig megvédjük az otthonunk! *Toppant egyet lábával, majd baljával, egy apró, levélbontó kést húz elő zsebéből, s remegő kézzel feltartja. A kés körülbelül olyan hosszú lehet, mint YIlanda kisujja. A nagyobbik gyermek pedig szinte csupán derekáig ér.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Kissé feltámad a szél, s hajukat borzolja, a több ember magas fák, gondozatlan lombjait lengeti meg kissé, mintha maga a természet is csóválná fejét, az ártatlan szarvas hányattatott sorsa nyomán. Aztán lassan eláll, s ismét csend lesz, a végigcirógatott táj, első felindulásában hirtelen megnyugszik, s csak a szarvas heves szuszogása és a két gnóm halk suttogása hallik. Diynomit szerény, ami szép erény, kiindulva abból, hogy pillanatok alatt kreált egy erős bájitalt, néhány alapanyagból, gyakorlatilag az erdő közepén, holott a pontos arányok kimérése itt igazán nehézkes lehetett, érthető hát a gnóm leány csodálata és dicsérete. Lyllinor közeledésére a szarvas ismét megráng egy kicsit, s látszik, hogy egész testében remeg, nem szokta meg a városiak közelségét, ki tudja, honnan vergődhetett el idáig? A simogatás aztán megteszi hatását, mert az állat remegése ugyan nem múlik el, de engedelmesen hajtja fejét a lány ölébe, mintha tudná, hogy csak segíteni szeretne. Egy nagyobbat szusszan, s nyelvével megnyalja Lyllinor kézfejét lágyan, aztán engedi, hogy apró fogai között szájába csepegtessék az italt. Az olajzöld erős, erősebb, mint sok másik, s a hatása is egyben. Előbb csak két nagyot pislant, majd hirtelen megrázkódik, s megugrik. Ez ijesztő lehet, de csak azért teszi, hogy lábához és oldalához fordulhasson, s sebét vehesse szemügyre. Az első próbálkozásra visszahanyatlik, de aztán rögtön ismétel, s a másodikra immár oda tud fordulni. Látványos javuláson megy keresztül. A hasadás csökken, a sebszélek összehúzódnak, s a láb, mi az imént talán aprót furcsa szögben állt, most mintha kiegyenesedne, egy hang, s fájdalom nélkül. Visszafordul, s a lányra néz, hatalmas aranybarna tekintettel, hosszú ideig. Aztán megrázza magát és feláll. Diynomitra néz, majd a sűrű rész felé pillant, mintha tétovázna, mintha nem hinné el. Nem hatalmas jószág, de a gnómoknak talán még így is nagy lehet.
Az ujjacska zavartan csusszan ki a száj sarkából, majd egy szende félmosoly lesz YIlanda jutalma megjegyzéséért.*
- A mamám is mindig ezt mondta. *Mondja csendesen, vékonyka kisbéka hangján, ártatlanul és határozottan zavarban. Észre sem veszi, miután a mondatot befejezi, lassan teszi vissza ujját oda, ahonnan az imént éppen elvette.*
- Mi itt élünk. *Mondja határozottan a kisfiú, s észrevétlenül szorulnak rá ujjai a kislány kezére.* Már régóta... és... és mi voltunk itt előbb! *Csattan fel a hangja, majd behúzza a nyakát, mintha megijedt volna saját magától.*
- Gab, azt mondta anya a tündérekkel repült el, hogy megkeresse apa hajóját! Világutazó s kalandor. Elment, hogy kincsekkel megrakodva térjen vissza! *Kotyog közbe a kislány, mire a fiú arca észrevétlen árnyékba borul, s megráng egy pillanatra.*
- Csak ketten vagyunk. *Folytatja, immár a kisfiú.* Nincsenek szüleink.
- De vannak, csak elmentek, jaj Gab, hát tudooood! *Kacag fel a kislány, majd YIlandára nézve játékosan csóválja meg fejét, mint aki azt mondja, hogy "hát ilyet, pedig ő mondta, aztán elfelejtette!". Kis keze kiscsusszan a szájából, még el is tartja magától, fejcsóválva, társa feledékenységén.*
- Igen... elmentek. *Gyöngyözik meg kissé Gab tekintete, de aztán felszívja magát, s hangja ismét erélyesen csattan fel.*
- Nem fogsz bennünket elzavarni, már mások is próbálták! *Mondja dacosan.* Mi mindig megvédjük az otthonunk! *Toppant egyet lábával, majd baljával, egy apró, levélbontó kést húz elő zsebéből, s remegő kézzel feltartja. A kés körülbelül olyan hosszú lehet, mint YIlanda kisujja. A nagyobbik gyermek pedig szinte csupán derekáig ér.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952