Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-19 09:27:10
Üzenet elküldve: 2025-04-19 09:27:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Nori kissé a háttérbe szorul, nem teljesen biztos benne, hogy egyébként elhinné, hogy az a macska figyeli Szikrát, bár amióta szabadult az otthoni falak rabságából, bizony rájött, hogy bármi megtörténhet. Nem figyel rá, csak a perifériáról tartja szemmel.
A gyűrűről hamar kiderül, hogy a kis szőke pontosan tudja mi van rajta, de egyetlen családnevet sem kapott Forklertől, ezt nem firtatja, hiszen ha tudná a férfi, akkor némi fizetséget kikövetelve azt is kibökné. Nem kísértené tovább a sorsot a félvér, azzal kell dolgozni, ami van. És az a gyűrű, amit megkaphat.*
- Nem lesz baj, Uram, gondom lesz a gyermekre, ígérem.
*Mondja ezt teljes bizonyossággal az arcán, noha még ki kell faggatnia őt is a pontos történtekről. Hogy hol találta, kitől emelte el mégis, az most rendkívül fontos lehet.*
- Drága Forkler úr, a továbbiakban is bízok a jóravalóságában. Természetes, hogy megírom a Tanácsnak a levelem, s ha ők ezért nem részesítik némi juttatásban, nem hagynám üres kézzel elmenni azt, aki ekkora segítsége a Városnak és az Árvaházunknak.
*Mai egy kis erszénnyi aranyat nyújt át, amiben súlyra nagyjából 80 arany lehet, de ki számolja,
ha egy ködös helyzet megoldódhat és Mharassit, na meg magát is megmentheti a bántalmazástól? Arról nem is beszélve, hogy nem árt egy ilyen kapcsolat, ha van a tarsolyában. Ha a sóvárgó tekintet botozásra is invitálná, s kedveli az erejét fitogtatni a heges ábrázatú városőr, talán köttethető üzlet azért is, hogy mással tegye, ha úgy hozza a szükség, de azért nem bízna ilyen alakokban, gondolni viszont mindenre szabad.*
- Mharassi, add oda azt a gyűrűt.
*Tartja a markát, hiszen az most nála kell legyen. Hamarost úgyis el kell rendezni a sorsát.*
- És menj fel a szobádba, beszélünk hamarosan.
*Visszafordítja a tekintetét az őrvezetőre. Ha szeretne amaz még valamit, akkor megvan a lehetősége. A háttérből látja Nori macskás jelenetét, így, hogy simulni látszanak a dolgok, már talán az is kezdi érdekelni, hogy mit keres itt. Viszont a keze Cilia hátán jár óvón simogatva, jelezve, hogy nemsokára vele is foglalkozik tovább.*
*Nori kissé a háttérbe szorul, nem teljesen biztos benne, hogy egyébként elhinné, hogy az a macska figyeli Szikrát, bár amióta szabadult az otthoni falak rabságából, bizony rájött, hogy bármi megtörténhet. Nem figyel rá, csak a perifériáról tartja szemmel.
A gyűrűről hamar kiderül, hogy a kis szőke pontosan tudja mi van rajta, de egyetlen családnevet sem kapott Forklertől, ezt nem firtatja, hiszen ha tudná a férfi, akkor némi fizetséget kikövetelve azt is kibökné. Nem kísértené tovább a sorsot a félvér, azzal kell dolgozni, ami van. És az a gyűrű, amit megkaphat.*
- Nem lesz baj, Uram, gondom lesz a gyermekre, ígérem.
*Mondja ezt teljes bizonyossággal az arcán, noha még ki kell faggatnia őt is a pontos történtekről. Hogy hol találta, kitől emelte el mégis, az most rendkívül fontos lehet.*
- Drága Forkler úr, a továbbiakban is bízok a jóravalóságában. Természetes, hogy megírom a Tanácsnak a levelem, s ha ők ezért nem részesítik némi juttatásban, nem hagynám üres kézzel elmenni azt, aki ekkora segítsége a Városnak és az Árvaházunknak.
*Mai egy kis erszénnyi aranyat nyújt át, amiben súlyra nagyjából 80 arany lehet, de ki számolja,
ha egy ködös helyzet megoldódhat és Mharassit, na meg magát is megmentheti a bántalmazástól? Arról nem is beszélve, hogy nem árt egy ilyen kapcsolat, ha van a tarsolyában. Ha a sóvárgó tekintet botozásra is invitálná, s kedveli az erejét fitogtatni a heges ábrázatú városőr, talán köttethető üzlet azért is, hogy mással tegye, ha úgy hozza a szükség, de azért nem bízna ilyen alakokban, gondolni viszont mindenre szabad.*- Mharassi, add oda azt a gyűrűt.
*Tartja a markát, hiszen az most nála kell legyen. Hamarost úgyis el kell rendezni a sorsát.*
- És menj fel a szobádba, beszélünk hamarosan.
*Visszafordítja a tekintetét az őrvezetőre. Ha szeretne amaz még valamit, akkor megvan a lehetősége. A háttérből látja Nori macskás jelenetét, így, hogy simulni látszanak a dolgok, már talán az is kezdi érdekelni, hogy mit keres itt. Viszont a keze Cilia hátán jár óvón simogatva, jelezve, hogy nemsokára vele is foglalkozik tovább.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-18 22:52:07
Üzenet elküldve: 2025-04-18 22:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Az események csak úgy folynak körülötte, s időközben az ellenszenves alak nevére is fény derül. Forkler. Bár, az igazság az, hogy egy áldozati oltáron fekve a nevek már nem sokat számítanak. Mindeközben Mait ugyanazzal a csodálattal figyeli, mely akkor is eluralkodott rajta, mikor a Sellőházba belépve először látta ezt az énjét. Igaz, akkor az ingatag lábakon álló elmeállapota még meg is tréfálta annyira, hogy az úrnőjének hitte a félvért. Most ez nem történik meg, de azt azonnal megérti, hogy hallgatnia kell rá, és nem dumálni bele feleslegesen a közte és Forkler közt zajló diskurzusba, vagy legalábbis nem annyiszor.
Ami az elf kölyköt illeti, az, hogy folyamatosan az arctalant említgeti, még ha a jelentése nem is az, amire vagy akire ő gondol, nem tesz jót neki. Az elméje akaratlanul is olyan képekkel kombinálja össze azt az ominózus gyűrűt, ami nemhogy gyerek, de felnőtt szemnek sem való. Túl sok benne a vér és a halál.
Éppen ezért szerencse, hogy a figyelmét végül ismét a lábaihoz dörgölőző macska tereli el, és nem kalandozik tovább az egyelőre csak a képzeletében megjelenő, mocsaras fertőben.*
- Nem biztos, hogy jó ötlet ilyen közel jönnöd, cica. Tudod, ott, a lány mögött van egy nagy, szőrös eb, aki, ha mérges lesz rád azért, mert itt vagy, akkor keresztben nyel le. Még a csontjaidat sem köpi majd ki, csak a fekete szőrödet öklendezi fel, aztán akkor takaríthatunk utánad.
*Nem törődik sem azzal, hogy körülötte egy fontos tárgyalás zajlik épp a tolvaj és a gyűrű sorsát illetően, és azzal sem, hogy az alapján, amit mond, teljesen hibbantnak nézik-e. Egyszerűen csak leguggol a macskához, simogatja, és magától értetődő természetességgel adja a tudtára, hogy miféle kínhalált fog halni, ha felhergeli a kutyát. Persze, azt ő sem akarja, hogy ez az eshetőség valóban megtörténjen.*
- Na, ne bámuld őket annyira! *mondja, majd ha a bundás hagyja neki, akkor felnyalábolja, és távolabb viszi a tömegtől, az a vérfarkas meg maradjon csak éhen.*
*Az események csak úgy folynak körülötte, s időközben az ellenszenves alak nevére is fény derül. Forkler. Bár, az igazság az, hogy egy áldozati oltáron fekve a nevek már nem sokat számítanak. Mindeközben Mait ugyanazzal a csodálattal figyeli, mely akkor is eluralkodott rajta, mikor a Sellőházba belépve először látta ezt az énjét. Igaz, akkor az ingatag lábakon álló elmeállapota még meg is tréfálta annyira, hogy az úrnőjének hitte a félvért. Most ez nem történik meg, de azt azonnal megérti, hogy hallgatnia kell rá, és nem dumálni bele feleslegesen a közte és Forkler közt zajló diskurzusba, vagy legalábbis nem annyiszor.
Ami az elf kölyköt illeti, az, hogy folyamatosan az arctalant említgeti, még ha a jelentése nem is az, amire vagy akire ő gondol, nem tesz jót neki. Az elméje akaratlanul is olyan képekkel kombinálja össze azt az ominózus gyűrűt, ami nemhogy gyerek, de felnőtt szemnek sem való. Túl sok benne a vér és a halál.
Éppen ezért szerencse, hogy a figyelmét végül ismét a lábaihoz dörgölőző macska tereli el, és nem kalandozik tovább az egyelőre csak a képzeletében megjelenő, mocsaras fertőben.*
- Nem biztos, hogy jó ötlet ilyen közel jönnöd, cica. Tudod, ott, a lány mögött van egy nagy, szőrös eb, aki, ha mérges lesz rád azért, mert itt vagy, akkor keresztben nyel le. Még a csontjaidat sem köpi majd ki, csak a fekete szőrödet öklendezi fel, aztán akkor takaríthatunk utánad.
*Nem törődik sem azzal, hogy körülötte egy fontos tárgyalás zajlik épp a tolvaj és a gyűrű sorsát illetően, és azzal sem, hogy az alapján, amit mond, teljesen hibbantnak nézik-e. Egyszerűen csak leguggol a macskához, simogatja, és magától értetődő természetességgel adja a tudtára, hogy miféle kínhalált fog halni, ha felhergeli a kutyát. Persze, azt ő sem akarja, hogy ez az eshetőség valóban megtörténjen.*
- Na, ne bámuld őket annyira! *mondja, majd ha a bundás hagyja neki, akkor felnyalábolja, és távolabb viszi a tömegtől, az a vérfarkas meg maradjon csak éhen.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-18 22:32:28
Üzenet elküldve: 2025-04-18 22:32:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Zsoldosnál talán kicsit több, de ahhoz, hogy Eeyr városának büszke védelmezője lehessen, túl mocskos a keze. Az a kéz, amiről a férfi helyesen állapítja meg, hogy veszélyes, és akkor is képes meglendülni, ha a helyzet nem is indokolná a szükségességét, sőt, bizonyos esetekben még az sem számít, ha nő az áldozat.*
- Ezt a választ a fantáziádra bízom. *Egyértelműen érezteti a másikkal, hogy túl jól ismeri ahhoz Mait, hogy a részleteit kifejtse egy idegennek.
A témát aztán Hamren irányába tereli, mert kíváncsi rá, hogy mivel hozakodik elő, s kap is választ, mely olyan meglepettséget okoz, hogy látványosan ki is ül az arcára. Nem kell neki magyarázni, érti, hogy miről beszél a félvér, de eddig azt hitte, hogy ez leginkább a nők reszortja.*
- Magam nem járok arrafelé, de hallottam már egyet s mást. El tudom hinni, amit mondasz, és azt is, hogy ott nagyobb szükség van az ilyesfajta szolgáltatásokra, mintsem a városban megszokott munkákra. *Mondja el a véleményét, de részéről sem több ez, mint bájcsevej, a munkának pedig esze ágában sincs nekiállni, hiába veszi őket körül.*
- Elkísértem, hogy biztonságban hazaérjen, de amint te is láttad, elszaladt. *Széttárja a kezeit, mintha tehetetlen volna, de utána már ő is egy hasonló pózt vesz fel, karjait összefonja a mellkasa előtt, és a falnak dől, méregeti a férfit. A története önmagában hihető, de azt is jól tudja, hogy Mai szeret játszani, és ha a fejébe veszi, hogy valakit megvédjen, akkor a végletekig is képes elmenni érte.*
- Ha már az igazgatónő, milyen furcsa az a kis nyelvbotlás, amibe belefutott, nem? Merő véletlenül egy körözött bűnöző nevét sikerült összekevernie a tiéddel. Haldrian, eh… Tudod, egy hozzá hasonló csirkefogó, akit ennyire nem sikerül kézre kerítenie a városőrségnek, hasznos is lehetne. Egész jó pénzt fizetnék neki érte, ha segítene elintézni a… tudod, diszkrét ügyeimet. Na mindegy.
*Vigyorog magában. Azért mer ilyen nyíltan játszani, mert biztos benne, hogy jól hallotta a nevet Mai szájából, és abban is, hogy az nem egy félreértés volt. A szembesítés azonban elmarad, jobb lesz így, sejtelmesen felhívni Hamren… vagy Haldrian figyelmét arra, hogy előtte nem kell titkolóznia, sőt, talán jobban járna, ha nem tenné.*
- No, mi lesz? Jössz? Vigyük ki azt a szekrényt udvarra. Olyan rozoga és korhadt, hogy biztosan nem akarják már használni. Jó lesz majd nekik tüzelőnek. *Indul is meg az említett bútor irányába hátat fordítva társának.*
*Zsoldosnál talán kicsit több, de ahhoz, hogy Eeyr városának büszke védelmezője lehessen, túl mocskos a keze. Az a kéz, amiről a férfi helyesen állapítja meg, hogy veszélyes, és akkor is képes meglendülni, ha a helyzet nem is indokolná a szükségességét, sőt, bizonyos esetekben még az sem számít, ha nő az áldozat.*
- Ezt a választ a fantáziádra bízom. *Egyértelműen érezteti a másikkal, hogy túl jól ismeri ahhoz Mait, hogy a részleteit kifejtse egy idegennek.
A témát aztán Hamren irányába tereli, mert kíváncsi rá, hogy mivel hozakodik elő, s kap is választ, mely olyan meglepettséget okoz, hogy látványosan ki is ül az arcára. Nem kell neki magyarázni, érti, hogy miről beszél a félvér, de eddig azt hitte, hogy ez leginkább a nők reszortja.*
- Magam nem járok arrafelé, de hallottam már egyet s mást. El tudom hinni, amit mondasz, és azt is, hogy ott nagyobb szükség van az ilyesfajta szolgáltatásokra, mintsem a városban megszokott munkákra. *Mondja el a véleményét, de részéről sem több ez, mint bájcsevej, a munkának pedig esze ágában sincs nekiállni, hiába veszi őket körül.*
- Elkísértem, hogy biztonságban hazaérjen, de amint te is láttad, elszaladt. *Széttárja a kezeit, mintha tehetetlen volna, de utána már ő is egy hasonló pózt vesz fel, karjait összefonja a mellkasa előtt, és a falnak dől, méregeti a férfit. A története önmagában hihető, de azt is jól tudja, hogy Mai szeret játszani, és ha a fejébe veszi, hogy valakit megvédjen, akkor a végletekig is képes elmenni érte.*
- Ha már az igazgatónő, milyen furcsa az a kis nyelvbotlás, amibe belefutott, nem? Merő véletlenül egy körözött bűnöző nevét sikerült összekevernie a tiéddel. Haldrian, eh… Tudod, egy hozzá hasonló csirkefogó, akit ennyire nem sikerül kézre kerítenie a városőrségnek, hasznos is lehetne. Egész jó pénzt fizetnék neki érte, ha segítene elintézni a… tudod, diszkrét ügyeimet. Na mindegy.
*Vigyorog magában. Azért mer ilyen nyíltan játszani, mert biztos benne, hogy jól hallotta a nevet Mai szájából, és abban is, hogy az nem egy félreértés volt. A szembesítés azonban elmarad, jobb lesz így, sejtelmesen felhívni Hamren… vagy Haldrian figyelmét arra, hogy előtte nem kell titkolóznia, sőt, talán jobban járna, ha nem tenné.*
- No, mi lesz? Jössz? Vigyük ki azt a szekrényt udvarra. Olyan rozoga és korhadt, hogy biztosan nem akarják már használni. Jó lesz majd nekik tüzelőnek. *Indul is meg az említett bútor irányába hátat fordítva társának.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-18 21:43:39
Üzenet elküldve: 2025-04-18 21:43:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Munka az van bőven. Bármennyire is elszántságot és tettrekészséget igyekezett árasztani magából ideérkezésekor, azt nem gondolta, hogy valóban kénytelen lesz rögtön belebonyolódni a tennivalókba. Pedig ő csak egy jó kosztot akart meg egy puha ágyat; és ha már úgyis kiderült az igazgatónő személye, esetleg kilesni mosakodás közben.*
-Megismertétek egymást jobban. Mennyire jól? *Úgy tesz, mintha különösen megragadná a figyelmét egy szálkás ajtófélfa. Ő maga nem keres barátokat, legalábbis nem látja, mivel jutna közelebb bármihez is Graelmhor társaságában, így nem is töri magát különösebben. Eddig csak annyit tud a férfiról, hogy zsoldosfélének fest, s hogy Mai párja. Mindkettő intő jel lehet a magafajta számára. A zsoldosoknak általában kemény az ökle és szívesen is vetik latba.*
-Hogy mivel? *Megfordul. Elmereng, vajon mennyit érdemes elmesélni. Végső soron még csak hazudnia sem kell, sőt! Egy kicsit talán kavarhat is, csupán merő szórakozásból.*
-Ismered a Kikötőt ezek szerint. Aki csak egyvalamihez ért ott, az éhen marad. Szolgálok a Hét Varjúban. Hol sört, hol vendéget... *Megenged egy sajátosan jelentőségteljes mosolyt. Graelmhor könnyen kitalálhatja, mi rejlik a szavak mögött. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ugyanazt a szakmát űzi, mint Alissäna vagy bárki, de ezt a férfinak nem kell tudnia. Elég ez az elejtett féligazság. Hogy aztán a másik férfi mit szűr le ebből Mait illetően vagy mit nem, azt rábízza. Persze óvatosan játszik a tűzzel, nem mond semmi olyat, amit nem kenhetne el később. Szereti a fricskát, de előbb fut meg, semmint hogy célba vegye egy kósza ököl.*
-Szóval tudod már, miért vagyok itt. Na és Te? Az igazgatónő miatt? *Szavai ártatlanul csengenek, de attól még kíváncsi. Puhatolódzik, hátha szerencséjére tudja fordítani ezt az egész diskurzust. Karba fonja kezeit és megtámaszkodik az ajtófélfán.*
*Munka az van bőven. Bármennyire is elszántságot és tettrekészséget igyekezett árasztani magából ideérkezésekor, azt nem gondolta, hogy valóban kénytelen lesz rögtön belebonyolódni a tennivalókba. Pedig ő csak egy jó kosztot akart meg egy puha ágyat; és ha már úgyis kiderült az igazgatónő személye, esetleg kilesni mosakodás közben.*
-Megismertétek egymást jobban. Mennyire jól? *Úgy tesz, mintha különösen megragadná a figyelmét egy szálkás ajtófélfa. Ő maga nem keres barátokat, legalábbis nem látja, mivel jutna közelebb bármihez is Graelmhor társaságában, így nem is töri magát különösebben. Eddig csak annyit tud a férfiról, hogy zsoldosfélének fest, s hogy Mai párja. Mindkettő intő jel lehet a magafajta számára. A zsoldosoknak általában kemény az ökle és szívesen is vetik latba.*
-Hogy mivel? *Megfordul. Elmereng, vajon mennyit érdemes elmesélni. Végső soron még csak hazudnia sem kell, sőt! Egy kicsit talán kavarhat is, csupán merő szórakozásból.*
-Ismered a Kikötőt ezek szerint. Aki csak egyvalamihez ért ott, az éhen marad. Szolgálok a Hét Varjúban. Hol sört, hol vendéget... *Megenged egy sajátosan jelentőségteljes mosolyt. Graelmhor könnyen kitalálhatja, mi rejlik a szavak mögött. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ugyanazt a szakmát űzi, mint Alissäna vagy bárki, de ezt a férfinak nem kell tudnia. Elég ez az elejtett féligazság. Hogy aztán a másik férfi mit szűr le ebből Mait illetően vagy mit nem, azt rábízza. Persze óvatosan játszik a tűzzel, nem mond semmi olyat, amit nem kenhetne el később. Szereti a fricskát, de előbb fut meg, semmint hogy célba vegye egy kósza ököl.*
-Szóval tudod már, miért vagyok itt. Na és Te? Az igazgatónő miatt? *Szavai ártatlanul csengenek, de attól még kíváncsi. Puhatolódzik, hátha szerencséjére tudja fordítani ezt az egész diskurzust. Karba fonja kezeit és megtámaszkodik az ajtófélfán.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-18 21:29:18
Üzenet elküldve: 2025-04-18 21:29:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Norinak nem kell túl sokat kutatnia a fekete kandúr után, az ugyanis továbbra is ott tekereg lábai mellett, sárga tekintetét szorosan függesztve az emlékeivel küzdő Ciliára. Most együtt tarthatják szemmel az ajtó előtt álló négyest és az események kibontakozását. Hamar kiderül, hogy nem véletlen a fekete bundás érdeklődése; a fiatal elf tud valamit.
A szőke leány közben valóban tanúbizonyságot tesz afelől, hogy bizony nem a levegőbe beszél. A sötételf fiúcska előgyűri zsebéből az ékszert, majd kinyitva tenyerét mindenkinek körbemutatja.*
-Az van rajta, amit mond! *Pillant körbe, tekintetében némi elégtétel ül.
A városőr sűrű szemöldökjáték közepette pislog végig mindenkin, majd állapodik meg Main. Szemmel láthatóan nemigen tudja, mit kezdjen ezzel az új helyzettel. Egy tolvaj árvával még elbánik, de a gyűrű dolgával meg a meggyőző küllemű és a szavakkal is jól bánó igazgatónővel már hadilábon áll.*
-Hát, talán tehetünk kivételt. De csak ha a kis csirkefogót elzárják egy időre! Ha még egyszer azon kapom, hogy odakinn grasszál a piactéren, én magam járok el! *Igyekszik szigorú arcot vágni, miközben elereszti a kölyök szabad csuklóját.*
-És persze némi... Tiszteletdíj azért remélem, üti az olyan jóravaló megtaláló markát, mint amilyen én magam is lennék. Meg a levél dolga! *Kedélyesen felgöcög.*
-És a gyűrű ügyét is elfelejthetjük akkor ugye. *Vet egy pillantást Ciliára. A leány ismerte valahonnan az ábrát. Nem forszírozza az "arctalan" dolgát, megelégszik Mai magyarázatával, mindenesetre így már jóval körülményesebb lenne elsüllyeszteni az ékszert.*
-Bizonyára jól fog mutatni egy finom női kézen. *A miheztartás végett végigpillant az igazgatónőn. Igyekszik leküzdeni a sóvárgást arcán; szívesen megbotozta volna a fehérnépet.
Mharassi eközben szórakozottan forgatja tenyerében az ékszert. Megkönnyebbültnek tűnik, elvégre jóval könnyedebb a társalgás, mint eddig. Ez pedig főleg Mai karizmájának tudható be. Vet szeme sarkából egy kíváncsi pillantást Ciliára, hisz a lány tényleg ismerte a gyűrűbe vésett szimbólumot.*
*Norinak nem kell túl sokat kutatnia a fekete kandúr után, az ugyanis továbbra is ott tekereg lábai mellett, sárga tekintetét szorosan függesztve az emlékeivel küzdő Ciliára. Most együtt tarthatják szemmel az ajtó előtt álló négyest és az események kibontakozását. Hamar kiderül, hogy nem véletlen a fekete bundás érdeklődése; a fiatal elf tud valamit.
A szőke leány közben valóban tanúbizonyságot tesz afelől, hogy bizony nem a levegőbe beszél. A sötételf fiúcska előgyűri zsebéből az ékszert, majd kinyitva tenyerét mindenkinek körbemutatja.*
-Az van rajta, amit mond! *Pillant körbe, tekintetében némi elégtétel ül.
A városőr sűrű szemöldökjáték közepette pislog végig mindenkin, majd állapodik meg Main. Szemmel láthatóan nemigen tudja, mit kezdjen ezzel az új helyzettel. Egy tolvaj árvával még elbánik, de a gyűrű dolgával meg a meggyőző küllemű és a szavakkal is jól bánó igazgatónővel már hadilábon áll.*
-Hát, talán tehetünk kivételt. De csak ha a kis csirkefogót elzárják egy időre! Ha még egyszer azon kapom, hogy odakinn grasszál a piactéren, én magam járok el! *Igyekszik szigorú arcot vágni, miközben elereszti a kölyök szabad csuklóját.*
-És persze némi... Tiszteletdíj azért remélem, üti az olyan jóravaló megtaláló markát, mint amilyen én magam is lennék. Meg a levél dolga! *Kedélyesen felgöcög.*
-És a gyűrű ügyét is elfelejthetjük akkor ugye. *Vet egy pillantást Ciliára. A leány ismerte valahonnan az ábrát. Nem forszírozza az "arctalan" dolgát, megelégszik Mai magyarázatával, mindenesetre így már jóval körülményesebb lenne elsüllyeszteni az ékszert.*
-Bizonyára jól fog mutatni egy finom női kézen. *A miheztartás végett végigpillant az igazgatónőn. Igyekszik leküzdeni a sóvárgást arcán; szívesen megbotozta volna a fehérnépet.
Mharassi eközben szórakozottan forgatja tenyerében az ékszert. Megkönnyebbültnek tűnik, elvégre jóval könnyedebb a társalgás, mint eddig. Ez pedig főleg Mai karizmájának tudható be. Vet szeme sarkából egy kíváncsi pillantást Ciliára, hisz a lány tényleg ismerte a gyűrűbe vésett szimbólumot.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-18 10:22:03
Üzenet elküldve: 2025-04-18 10:22:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
-Nagyon szívesen. *Mondja, majd biccent is mellé egyet. Ha a gyerekeket is szolgálja Nimeril plusz egy szobája, akkor igazán nem teher, legalább jól hasznosul majd az, hol eddig lakott.*
- Rendben, ez jó ötlet.
*Mosolyodik el, hatékony ám ez a lány még úgy is, ha az igazi elszeparálás élét most el is veszi tőle Mai. Abban talán nem is kívánna részt venni, ha nem túlontúl égető a probléma. Remélhetőleg ilyen nem lesz a falak között, főként, ha remek gyógyítójuk van. Persze szakértelme a gyakorlatban fog kiderülni.*
- Nem hiszem, hogy a pőreséggel lesz bajuk, csak próbáld meg a legkevésbé kényelmetlenül. A szavak sokat segítenek elterelni a figyelmet, legyen rá kérlek gondod, hogy miközben a te fejedben hideg tények vannak, a szádon valami melegség jöjjön ki.
*Nem magyarázná túl, remélhetőleg ez nem nagy kérés. A kedvesség, ha álca is, de igen fontos és a gyerekek is készségesebbek lesznek.
Azok a krémek és illatszerek viszont felkeltik az érdeklődését. A lepárló talán nem ide való, de nem megoldhatatlan az alkohol beszerzése, noha drágább, ha nem maguknak készítik.*
- Ha valahogy tudok segíteni ebben, vagy biztos helyet találni egy lepárlónak, csak szólj. Szívesen vásárolnék… illatszert. De, a krémjeid is érdekelnek.
*Már hogyne érdekelné valami, amitől szebb és illatosabb lehet? A fémmegmunkálásra csak „értően” bólint, az talán nem olyan veszélyes zárt ajtók mögött.*
- Rendben. Szállás és ellátás.
*Beleegyezik, hajthatatlan a kis tudós, de megérti. Ő is többet fektet a házba, mint azt talán kellene és nem vár cserébe semmit. A fizetése ugyan jól jön, de ha nem kapna sem venné észre, amit persze botor lenne kimondani.*
- Teljesen biztos, hogy szükséges lesz. A kert hatalmas, elférne még több kicsiny épület; raktárnak, műhelynek. Talán jobb is volna nem mindent a rezidencia falain belül csinálni. Mint a lepárlást. Na de, ha volna kedved tanítani, akkor én is be tudok segíteni. Cserébe természetesen én sem tartok vissza tudást és nemsokára a Mágustoronyban is tovább fejleszteném magam. Amint akad egy szabad hatom, az a célom. Tűz és vízmágia ágaiban is szeretnék elmerülni a hold továbbtanulása mellett.
*Kecsegtető, hogy egymást okítsák.*
- Igen, erre Alenia lesz a megfelelő személy, ő biztosan tud keríteni egy papot, vagy papnőt. Megkérem rá majd alkalomadtán. Szívesen segít biztos vagyok benne.
*A cica közjátéka után összeszűkül a szeme. „Aldeis”. ~Hogy mi?~ *
- Igen, jól ismerem az öntörvényű Aldeis-féléket. Mondd csak, puszta véletlen, hogy egy elf orvos nevét kapta? *Nem csodálkozna semmin, de azért érdeklődve könyököl az asztalra és hajol akaratlan közelebb.*
//Második szál//
-Nagyon szívesen. *Mondja, majd biccent is mellé egyet. Ha a gyerekeket is szolgálja Nimeril plusz egy szobája, akkor igazán nem teher, legalább jól hasznosul majd az, hol eddig lakott.*
- Rendben, ez jó ötlet.
*Mosolyodik el, hatékony ám ez a lány még úgy is, ha az igazi elszeparálás élét most el is veszi tőle Mai. Abban talán nem is kívánna részt venni, ha nem túlontúl égető a probléma. Remélhetőleg ilyen nem lesz a falak között, főként, ha remek gyógyítójuk van. Persze szakértelme a gyakorlatban fog kiderülni.*
- Nem hiszem, hogy a pőreséggel lesz bajuk, csak próbáld meg a legkevésbé kényelmetlenül. A szavak sokat segítenek elterelni a figyelmet, legyen rá kérlek gondod, hogy miközben a te fejedben hideg tények vannak, a szádon valami melegség jöjjön ki.
*Nem magyarázná túl, remélhetőleg ez nem nagy kérés. A kedvesség, ha álca is, de igen fontos és a gyerekek is készségesebbek lesznek.
Azok a krémek és illatszerek viszont felkeltik az érdeklődését. A lepárló talán nem ide való, de nem megoldhatatlan az alkohol beszerzése, noha drágább, ha nem maguknak készítik.*
- Ha valahogy tudok segíteni ebben, vagy biztos helyet találni egy lepárlónak, csak szólj. Szívesen vásárolnék… illatszert. De, a krémjeid is érdekelnek.
*Már hogyne érdekelné valami, amitől szebb és illatosabb lehet? A fémmegmunkálásra csak „értően” bólint, az talán nem olyan veszélyes zárt ajtók mögött.*
- Rendben. Szállás és ellátás.
*Beleegyezik, hajthatatlan a kis tudós, de megérti. Ő is többet fektet a házba, mint azt talán kellene és nem vár cserébe semmit. A fizetése ugyan jól jön, de ha nem kapna sem venné észre, amit persze botor lenne kimondani.*
- Teljesen biztos, hogy szükséges lesz. A kert hatalmas, elférne még több kicsiny épület; raktárnak, műhelynek. Talán jobb is volna nem mindent a rezidencia falain belül csinálni. Mint a lepárlást. Na de, ha volna kedved tanítani, akkor én is be tudok segíteni. Cserébe természetesen én sem tartok vissza tudást és nemsokára a Mágustoronyban is tovább fejleszteném magam. Amint akad egy szabad hatom, az a célom. Tűz és vízmágia ágaiban is szeretnék elmerülni a hold továbbtanulása mellett.
*Kecsegtető, hogy egymást okítsák.*
- Igen, erre Alenia lesz a megfelelő személy, ő biztosan tud keríteni egy papot, vagy papnőt. Megkérem rá majd alkalomadtán. Szívesen segít biztos vagyok benne.
*A cica közjátéka után összeszűkül a szeme. „Aldeis”. ~Hogy mi?~ *
- Igen, jól ismerem az öntörvényű Aldeis-féléket. Mondd csak, puszta véletlen, hogy egy elf orvos nevét kapta? *Nem csodálkozna semmin, de azért érdeklődve könyököl az asztalra és hajol akaratlan közelebb.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-18 10:19:39
Üzenet elküldve: 2025-04-18 10:19:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Az erkély ablakain beszűrődő, reggeli napsugarak ébresztik a szőkeséget, aki a kényelmes ágyában, puha paplan alatt, szokatlanul nyugodtan aludta végig az éjszakát. Álmodott ugyan valamit, de amint kinyitotta szemeit, elfelejtette, hogy miről. Egyetlen kép sem maradt meg az emlékeiben, csupán az, hogy szép és jó álom volt. Hosszasan nyújtózkodik, majd felül az ágyban, és pár percig magában elmélázva ül ott, hogy rendezze gondolatait. Ma Szarvasligetbe utaznak, ahol újabb próbatétel vár rá. Intathtól tart még ugyan, de a kihívástól már egyáltalán nem fél. Eeyr és az ő végtelen fénye biztosan segít majd, hogy megtalálja a helyes utat, és ha kell, akkor az elf orvosnak is megmutassa azt.
Végül feláll az ágyról, és készülődni kezd, de most nem a legdíszesebb, hosszú szoknyás ruhái egyikéhez nyúl, hanem ahhoz a finom anyagú, fekete nadrághoz és hófehér felsőhöz, melyeket nemrég együtt vásároltak a piacon Luninarival. Még szerencse, hogy a fél-elf lánynak nem volt ideje átalakítani a blúzt úgy, hogy egy karral is szépen mutasson rajta, mert most hála az istennőnek és a mágiának, átérezheti, ahogy mindkét karját végigsimítja a kellemes anyag, ahogy belebújik. Lábaira csizmát húz, felülre pedig felveszi még a fekete derékfűzőjét is, melynek befűzése így már pofonegyszerű feladat, hisz nem felejtette el, hogyan kell csinálni, csupán hosszú ideje már nem volt rá képes.
Egyetlen varázslattal megoldhatná azt is, hogy a haja ne kócos, hanem szép, rendezett legyen, de most minden lehetőséget kihasznál, hogy olyasmit tehessen meg, amit korábban nem tudott volna, így hosszú időt tölt el a pipereasztal előtt is, míg elkészíti a frizuráját és a sminkjét.
Ahogy a készülődés után kilép a szobája ajtaján, hogy a nap első teendőjeként a szebb napokat is megélt oltárnál tiszteletét tegye Eeyr előtt, az egyik kislányba, Jorrába botlik.*
- Szia! Hát te nem alszol még? *kérdi tőle. Igencsak korán van, a gyermekeknek még mindenképp, úgyhogy kissé meglepődik, hogy a folyosón találja az emberlányt.*
- Nem *rázza a fejét Jorra.* Te mit csinálsz? *kérdez inkább vissza ahelyett, hogy magáról beszélne.*
- Nos, tudod, én oda indultam, az oltárhoz, hogy elmondjam az istennőnek, mennyire hálás vagyok neki, hogy vigyáz rám. *Míg Alenia a folyosó vége felé mutat, Jorra kíváncsi szemekkel hallgatja a nő szavait, és közben azt próbálja elképzelni, hogyan is nézhet ki az istennő. Jorra szereti, ha egy képzeletbeli világról elmélkedhet, hisz a mesék és történetek sokszor szebbek és jobbak, mint a valóság.*
- Szeretnél velem jönni? *kérdezi Alenia, mire a kislány félénken, de határozottan bólint, így együtt lépkednek oda az oltárhoz, ahol a szőkeség viszonylag hosszan mesél Jorrának Eeyrről, majd azt is megtanítja neki, hogyan kell röviden imádkozni hozzá.*
- Na, most már menj, ébreszd fel a többieket! Hamarosan reggeli. *Simogatja még meg a lányka fejét, aztán visszaterelgeti őt a szobája ajtajához. A reggeliről egyébként neki is eszébe jut, hogy már megint farkaséhesnek érzi magát, mintha teljesen üres lenne a hasa. Kicsit talán még szédül is az éhségtől, úgyhogy következő útja már Luninari szobájához vezet, bár abban kételkedik, hogy barátnőjét még ott találja. Ma ő is korán kelt, de elf legyen a talpán, aki koránkelésben meg tudja előzni Luninarit. Mindenesetre azért bekopog a szobájába, és ha nem nyitnak neki ajtót rövid időn belül, akkor elindul a földszintre, hogy ott kutassa fel a félvér lányt.*
*Az erkély ablakain beszűrődő, reggeli napsugarak ébresztik a szőkeséget, aki a kényelmes ágyában, puha paplan alatt, szokatlanul nyugodtan aludta végig az éjszakát. Álmodott ugyan valamit, de amint kinyitotta szemeit, elfelejtette, hogy miről. Egyetlen kép sem maradt meg az emlékeiben, csupán az, hogy szép és jó álom volt. Hosszasan nyújtózkodik, majd felül az ágyban, és pár percig magában elmélázva ül ott, hogy rendezze gondolatait. Ma Szarvasligetbe utaznak, ahol újabb próbatétel vár rá. Intathtól tart még ugyan, de a kihívástól már egyáltalán nem fél. Eeyr és az ő végtelen fénye biztosan segít majd, hogy megtalálja a helyes utat, és ha kell, akkor az elf orvosnak is megmutassa azt.
Végül feláll az ágyról, és készülődni kezd, de most nem a legdíszesebb, hosszú szoknyás ruhái egyikéhez nyúl, hanem ahhoz a finom anyagú, fekete nadrághoz és hófehér felsőhöz, melyeket nemrég együtt vásároltak a piacon Luninarival. Még szerencse, hogy a fél-elf lánynak nem volt ideje átalakítani a blúzt úgy, hogy egy karral is szépen mutasson rajta, mert most hála az istennőnek és a mágiának, átérezheti, ahogy mindkét karját végigsimítja a kellemes anyag, ahogy belebújik. Lábaira csizmát húz, felülre pedig felveszi még a fekete derékfűzőjét is, melynek befűzése így már pofonegyszerű feladat, hisz nem felejtette el, hogyan kell csinálni, csupán hosszú ideje már nem volt rá képes.
Egyetlen varázslattal megoldhatná azt is, hogy a haja ne kócos, hanem szép, rendezett legyen, de most minden lehetőséget kihasznál, hogy olyasmit tehessen meg, amit korábban nem tudott volna, így hosszú időt tölt el a pipereasztal előtt is, míg elkészíti a frizuráját és a sminkjét.
Ahogy a készülődés után kilép a szobája ajtaján, hogy a nap első teendőjeként a szebb napokat is megélt oltárnál tiszteletét tegye Eeyr előtt, az egyik kislányba, Jorrába botlik.*
- Szia! Hát te nem alszol még? *kérdi tőle. Igencsak korán van, a gyermekeknek még mindenképp, úgyhogy kissé meglepődik, hogy a folyosón találja az emberlányt.*
- Nem *rázza a fejét Jorra.* Te mit csinálsz? *kérdez inkább vissza ahelyett, hogy magáról beszélne.*
- Nos, tudod, én oda indultam, az oltárhoz, hogy elmondjam az istennőnek, mennyire hálás vagyok neki, hogy vigyáz rám. *Míg Alenia a folyosó vége felé mutat, Jorra kíváncsi szemekkel hallgatja a nő szavait, és közben azt próbálja elképzelni, hogyan is nézhet ki az istennő. Jorra szereti, ha egy képzeletbeli világról elmélkedhet, hisz a mesék és történetek sokszor szebbek és jobbak, mint a valóság.*
- Szeretnél velem jönni? *kérdezi Alenia, mire a kislány félénken, de határozottan bólint, így együtt lépkednek oda az oltárhoz, ahol a szőkeség viszonylag hosszan mesél Jorrának Eeyrről, majd azt is megtanítja neki, hogyan kell röviden imádkozni hozzá.*
- Na, most már menj, ébreszd fel a többieket! Hamarosan reggeli. *Simogatja még meg a lányka fejét, aztán visszaterelgeti őt a szobája ajtajához. A reggeliről egyébként neki is eszébe jut, hogy már megint farkaséhesnek érzi magát, mintha teljesen üres lenne a hasa. Kicsit talán még szédül is az éhségtől, úgyhogy következő útja már Luninari szobájához vezet, bár abban kételkedik, hogy barátnőjét még ott találja. Ma ő is korán kelt, de elf legyen a talpán, aki koránkelésben meg tudja előzni Luninarit. Mindenesetre azért bekopog a szobájába, és ha nem nyitnak neki ajtót rövid időn belül, akkor elindul a földszintre, hogy ott kutassa fel a félvér lányt.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-16 16:36:25
Üzenet elküldve: 2025-04-16 16:36:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Sajgó sebhelyét még most is érzi, ahogy a riadalom hatására igyekszik az elfeledett emlékeit felidézni. Azonban annál amire most fény derült, képtelen más használhatót felidézni. Így is többet kapott annál mint amire valaha is számított.
Igyekszik is megtenni, ha nem is mindent tőle telhetőt, mert akkor már kiragadta volna Mharassi kezéből a gyűrűt és világgá szaladt volna, de azt amire most képes Mai segítségével. Tudtára adta a nőnek azt amit tud, és ha kell hajlandó többet megosztani azokból az emlékekből amik most fellibbentek lelki szemei előtt.
A városőr sebhelyes képét félve méri fel, és tűri annak haragos szavait, így sem esik jól neki, pedig Mharassit szidja vele leginkább. Most már legalább tudja, milyen az, ha valakit nyakon csípnek a láncosok. Nagyon örül annak, ő szerencsés volt az utcán töltött ideje során.
Egy pillanatra talán minden szám rászegeződik amikor kiejti az Arctalan szót, ami számára valóban teljesen más jelent mint azok számára, akik ezt a nevet hallották. Nyakát behúzva, megszeppenve tekint vissza minden őt figyelő szempárba, ekkor veszi észre a macskát is, aki szintúgy őt figyeli. Végül Mai óvó kezei húzzák magához, aminek nem fog ellen állni. Egyik karját át is veti Mai lábán, abba szorosan belekapaszkodva, és lehajtott fejjel szerényen szólal fel az őt ért kérdésekre.*
-Az arctalané volt, egy róka van rajta egy mezei harmatkával a száján. Az odúnk falán is lógott egy tábla ugyan ilyennel.
*Mai meglepetésére, aki jobban ismeri szóhasználatát, meglepődhet, hogy most pontosan használta az állat és a növény nevét, mert sokszor sajátjával áll elő, ha körbe akar írni valamit. Ez talán egy árulkodó jel lehet a nő számára, hogy ez most nem egy rémálom vagy látomás, ez egy konkrét emlék. A gyűrű pedig annyira valódi, mint ahogy saját szemével is láthatja Mharassi tenyerében.
Mondandóját befejezve meri csak újra felemelni tekintetét. Kérlelően néz a városőr irányába, megszólítani sem meri, mert tart tőle, tart minden egyes láncostól, hiába mondta Grael már nem kell tőlük tartani. De látván Mharassit, nem akarja átélni ezt a meghurcolást.
Innentől kezdve pedig ameddig nem kérdezik őt tovább, nem szólal meg. Várja mi lesz Mai kérdéseinek az eredménye, talán nevelőanyja szavai jobban megfogják a városőrt, mint egy kérlelő gyermeki szempár.*
*Sajgó sebhelyét még most is érzi, ahogy a riadalom hatására igyekszik az elfeledett emlékeit felidézni. Azonban annál amire most fény derült, képtelen más használhatót felidézni. Így is többet kapott annál mint amire valaha is számított.
Igyekszik is megtenni, ha nem is mindent tőle telhetőt, mert akkor már kiragadta volna Mharassi kezéből a gyűrűt és világgá szaladt volna, de azt amire most képes Mai segítségével. Tudtára adta a nőnek azt amit tud, és ha kell hajlandó többet megosztani azokból az emlékekből amik most fellibbentek lelki szemei előtt.
A városőr sebhelyes képét félve méri fel, és tűri annak haragos szavait, így sem esik jól neki, pedig Mharassit szidja vele leginkább. Most már legalább tudja, milyen az, ha valakit nyakon csípnek a láncosok. Nagyon örül annak, ő szerencsés volt az utcán töltött ideje során.
Egy pillanatra talán minden szám rászegeződik amikor kiejti az Arctalan szót, ami számára valóban teljesen más jelent mint azok számára, akik ezt a nevet hallották. Nyakát behúzva, megszeppenve tekint vissza minden őt figyelő szempárba, ekkor veszi észre a macskát is, aki szintúgy őt figyeli. Végül Mai óvó kezei húzzák magához, aminek nem fog ellen állni. Egyik karját át is veti Mai lábán, abba szorosan belekapaszkodva, és lehajtott fejjel szerényen szólal fel az őt ért kérdésekre.*
-Az arctalané volt, egy róka van rajta egy mezei harmatkával a száján. Az odúnk falán is lógott egy tábla ugyan ilyennel.
*Mai meglepetésére, aki jobban ismeri szóhasználatát, meglepődhet, hogy most pontosan használta az állat és a növény nevét, mert sokszor sajátjával áll elő, ha körbe akar írni valamit. Ez talán egy árulkodó jel lehet a nő számára, hogy ez most nem egy rémálom vagy látomás, ez egy konkrét emlék. A gyűrű pedig annyira valódi, mint ahogy saját szemével is láthatja Mharassi tenyerében.
Mondandóját befejezve meri csak újra felemelni tekintetét. Kérlelően néz a városőr irányába, megszólítani sem meri, mert tart tőle, tart minden egyes láncostól, hiába mondta Grael már nem kell tőlük tartani. De látván Mharassit, nem akarja átélni ezt a meghurcolást.
Innentől kezdve pedig ameddig nem kérdezik őt tovább, nem szólal meg. Várja mi lesz Mai kérdéseinek az eredménye, talán nevelőanyja szavai jobban megfogják a városőrt, mint egy kérlelő gyermeki szempár.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-16 15:58:38
Üzenet elküldve: 2025-04-16 15:58:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Ha ereje nincs is sok, beszélőkéje annál inkább, s ha el akarja kerülni, hogy bárkinek is bántódása essen, a karizmájával szükséges élnie. Ebbe majdnem sikerül belerondítania Norinak, de szerencséjére sikerül hárítania annyira, amennyire ez lehetséges. Így hát rövid szónoklatba kezd, ami úgy fest hasznukra van. A városőr bemutatkozik, így már nevet is tud társítani a heges ábrázathoz.*
- Forkler úr, köszönöm nagylelkűségét. Ha valaki jó ehhez a házhoz, én sem leszek rest az lenni, ha a szükség hozza.
*Biccent, egy halvány mosolyt már magára erőltetve, hogy tekintete is tükrözze a szándékát, ami majd egyszer talán ki is derül, hogy valódi-e. Latolgatja, hogy valóban szót emel az érdekében, ami sokkal inkább a saját érdeke hosszútávon. Soha nem lehet tudni.
Mikor már Mharassi bocsánatát kívánja kiharcolni, újra csak Nori hangját hallja, de nem csak az övét; a kis elf is a ruháját kezdi el szorongatni, s már-már könyörög azért a gyűrűért. Ha a perifériáról látta is a megszokott jeleket rajta, nem tudatosult, most éri csupán a felismerés. Ezt már ismeri. Hogy a feketeség mit látott, s mi köze van itt bármihez, azt viszont nem tudja, de nem is hajlandó vele foglalkozni jelen helyzetben. Talán később sem, de ez még a jövő zenéje. Forkler is kíváncsi a maga módján, de egyet tud: az arctalan név ebben a városban sokaknak mást jelent. Most a szőke hajzuhatagot simítja végig, s húzza közelebb magához Szikrát. Ha Nori válaszol is, ő sem tesz másképpen.*
- A leány emlékek híján, arctalannak nevezi azt, akiről csak ködös képei vannak. *A gyűrűre már tudja, hogy szükség lehet. Remélhetőleg Forklernek pedig aranyra.*
- Talán hasonlít az ékszer valamire, amit hajdanán látott. *Lepislant a lányra, neki is kell a megerősítés, de ez itt nem az a férfi, akit oly szívesen beavatna bármibe is.*
- Tényleg nagyon szép ékszer ez. Gondolja, hogy a belé vésett képek egy ismert család jelképei?
*Hagy némi időt a válaszra, hátha abból valami kiderül a számukra. Egy név sokat segítene, de az még többet, ha megkaparinthatná a gyűrűt és olyanra bízná, aki az előző tulajdonosának kilétét mágiával felderíthetné.*
- Hogy működik ez, Forkler Uram? Ha nem találják meg a jogos tulajdonosát, akkor ott hever majd valami láda mélyén, netán a Városé lesz? Olyan csodálatos darab, egy kis csiszolás után jól mutatja egy finom női kézen. *Ábrándosan tekint az ékszer irányába. Ha valamiben bízhat, az az, hogy Mai még az árvaház falai között is pontosan úgy néz ki, mint aki képes és ékszerre áhítozik, amiért arannyal is fizetne, így nem lehet túl meglepő, hogy ácsingózik érte, ha csak rezdüléseivel is mutatja. Később talán tovább megy, de nem tudhatja melyik lány mennyire képes és húzza keresztbe a számításait.*
*Ha ereje nincs is sok, beszélőkéje annál inkább, s ha el akarja kerülni, hogy bárkinek is bántódása essen, a karizmájával szükséges élnie. Ebbe majdnem sikerül belerondítania Norinak, de szerencséjére sikerül hárítania annyira, amennyire ez lehetséges. Így hát rövid szónoklatba kezd, ami úgy fest hasznukra van. A városőr bemutatkozik, így már nevet is tud társítani a heges ábrázathoz.*
- Forkler úr, köszönöm nagylelkűségét. Ha valaki jó ehhez a házhoz, én sem leszek rest az lenni, ha a szükség hozza.
*Biccent, egy halvány mosolyt már magára erőltetve, hogy tekintete is tükrözze a szándékát, ami majd egyszer talán ki is derül, hogy valódi-e. Latolgatja, hogy valóban szót emel az érdekében, ami sokkal inkább a saját érdeke hosszútávon. Soha nem lehet tudni.
Mikor már Mharassi bocsánatát kívánja kiharcolni, újra csak Nori hangját hallja, de nem csak az övét; a kis elf is a ruháját kezdi el szorongatni, s már-már könyörög azért a gyűrűért. Ha a perifériáról látta is a megszokott jeleket rajta, nem tudatosult, most éri csupán a felismerés. Ezt már ismeri. Hogy a feketeség mit látott, s mi köze van itt bármihez, azt viszont nem tudja, de nem is hajlandó vele foglalkozni jelen helyzetben. Talán később sem, de ez még a jövő zenéje. Forkler is kíváncsi a maga módján, de egyet tud: az arctalan név ebben a városban sokaknak mást jelent. Most a szőke hajzuhatagot simítja végig, s húzza közelebb magához Szikrát. Ha Nori válaszol is, ő sem tesz másképpen.*
- A leány emlékek híján, arctalannak nevezi azt, akiről csak ködös képei vannak. *A gyűrűre már tudja, hogy szükség lehet. Remélhetőleg Forklernek pedig aranyra.*
- Talán hasonlít az ékszer valamire, amit hajdanán látott. *Lepislant a lányra, neki is kell a megerősítés, de ez itt nem az a férfi, akit oly szívesen beavatna bármibe is.*
- Tényleg nagyon szép ékszer ez. Gondolja, hogy a belé vésett képek egy ismert család jelképei?
*Hagy némi időt a válaszra, hátha abból valami kiderül a számukra. Egy név sokat segítene, de az még többet, ha megkaparinthatná a gyűrűt és olyanra bízná, aki az előző tulajdonosának kilétét mágiával felderíthetné.*
- Hogy működik ez, Forkler Uram? Ha nem találják meg a jogos tulajdonosát, akkor ott hever majd valami láda mélyén, netán a Városé lesz? Olyan csodálatos darab, egy kis csiszolás után jól mutatja egy finom női kézen. *Ábrándosan tekint az ékszer irányába. Ha valamiben bízhat, az az, hogy Mai még az árvaház falai között is pontosan úgy néz ki, mint aki képes és ékszerre áhítozik, amiért arannyal is fizetne, így nem lehet túl meglepő, hogy ácsingózik érte, ha csak rezdüléseivel is mutatja. Később talán tovább megy, de nem tudhatja melyik lány mennyire képes és húzza keresztbe a számításait.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 19:10:23
Üzenet elküldve: 2025-04-15 19:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Nori mindeközben csak egy dologban biztos, hogy egyre jobban irritálja ez az undorító, fölényeskedő, magát a város őrének nevező alak, aki azt hiszi, hogy azért, mert egy kölyköt meg tud félemlíteni, bármit megtehet. Mondana ő neki még sok mindent, cifrábbakat is annál, mint azok a vádak, melyeket eddig sikerült a fejéhez vágnia. Nem érdekli, hogy jó helyen van-e, s az sem, hogy mi lesz a büntetése azért, ahogy viselkedik. Majd ő megmutatja, hogy ki itt az erősebb. Gondolja ő, de aztán hirtelen határozottsággal emelkedik egy sokat jelentő mutatóujj a magasba, amely nem csak a szót fojtja belé, hanem még azt az adag levegőt is elfelejti magába szívni, melyet épp venni próbált. Szája épp csak néhány pillanatra marad nyitva, de hangok már nem jönnek ki belőle, kisvártatva pedig szépen összezárja feketére festett ajkait, és nem szól többet. Bármit is csinál Mai, az most nála is célt ért.
Ezek után a helyéről ugyan nem mozdul, de nem beszél, csupán a mellkasa előtt összefont karokkal, megvető tekintettel figyeli tovább az eseményeket. Persze, nem is ő lenne, ha ezt az állapotot sokáig fenn tudná tartani. Muszáj belekotyognia, legalább annyit, hogy a jelenlévők tudtára adja azt, amit a négylábú barátja sugallott neki. A mini elf fontos.
Az ő hisztije nem igazán hatja meg, csak akkor kerekednek ki a szemei, mikor elhangzik az arctalan szó. Emlékképek villannak fel lelki szemei előtt arról, ahogy pont ennek a kúriának a falain belül magyarázzák neki, hogy az elf lánynak mást jelent ez a szó, s nem a sötétség istenére gondol, mégis, ebben a kontextusban kezd mégis összezavarodni.*
~Ezért lett volna olyan fontos a macskának, hogy vele tartsak? Talán Mainak még sincs igaza, és ennek a lánynak igenis köze van Sa'Terethhez? Mi a terved?~ *tűnődik magában, már-már az istent szólongatva. Apropó, a macska. Még mindig fogalma sincs, hová tűnt, pedig az biztos, hogy nem mehetett messzire. Nyakát nyújtogatja, keresi az állatot, míg Mai az általa a Sellőházban már megismert, furcsa, mégis hatékony énjével igyekszik behálózni a férfit, és a maga javára fordítani a történéseket.
Mindenesetre most, hogy elhangzott az a bizonyos szó, már ő sem dühös, inkább feszült. Tudni akarja, hogy mi folyik itt, méghozzá hamar.*
*Nori mindeközben csak egy dologban biztos, hogy egyre jobban irritálja ez az undorító, fölényeskedő, magát a város őrének nevező alak, aki azt hiszi, hogy azért, mert egy kölyköt meg tud félemlíteni, bármit megtehet. Mondana ő neki még sok mindent, cifrábbakat is annál, mint azok a vádak, melyeket eddig sikerült a fejéhez vágnia. Nem érdekli, hogy jó helyen van-e, s az sem, hogy mi lesz a büntetése azért, ahogy viselkedik. Majd ő megmutatja, hogy ki itt az erősebb. Gondolja ő, de aztán hirtelen határozottsággal emelkedik egy sokat jelentő mutatóujj a magasba, amely nem csak a szót fojtja belé, hanem még azt az adag levegőt is elfelejti magába szívni, melyet épp venni próbált. Szája épp csak néhány pillanatra marad nyitva, de hangok már nem jönnek ki belőle, kisvártatva pedig szépen összezárja feketére festett ajkait, és nem szól többet. Bármit is csinál Mai, az most nála is célt ért.
Ezek után a helyéről ugyan nem mozdul, de nem beszél, csupán a mellkasa előtt összefont karokkal, megvető tekintettel figyeli tovább az eseményeket. Persze, nem is ő lenne, ha ezt az állapotot sokáig fenn tudná tartani. Muszáj belekotyognia, legalább annyit, hogy a jelenlévők tudtára adja azt, amit a négylábú barátja sugallott neki. A mini elf fontos.
Az ő hisztije nem igazán hatja meg, csak akkor kerekednek ki a szemei, mikor elhangzik az arctalan szó. Emlékképek villannak fel lelki szemei előtt arról, ahogy pont ennek a kúriának a falain belül magyarázzák neki, hogy az elf lánynak mást jelent ez a szó, s nem a sötétség istenére gondol, mégis, ebben a kontextusban kezd mégis összezavarodni.*
~Ezért lett volna olyan fontos a macskának, hogy vele tartsak? Talán Mainak még sincs igaza, és ennek a lánynak igenis köze van Sa'Terethhez? Mi a terved?~ *tűnődik magában, már-már az istent szólongatva. Apropó, a macska. Még mindig fogalma sincs, hová tűnt, pedig az biztos, hogy nem mehetett messzire. Nyakát nyújtogatja, keresi az állatot, míg Mai az általa a Sellőházban már megismert, furcsa, mégis hatékony énjével igyekszik behálózni a férfit, és a maga javára fordítani a történéseket.
Mindenesetre most, hogy elhangzott az a bizonyos szó, már ő sem dühös, inkább feszült. Tudni akarja, hogy mi folyik itt, méghozzá hamar.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 18:36:28
Üzenet elküldve: 2025-04-15 18:36:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Szövevényes szövődmények//
*Nori felcsattanásra megütődve pillant fel a városőr. Mielőtt azonban bármit felelhetne a forrófejű lánynak, Mai közbelép.
Talán megkapó karizmája az oka, talán a szavak, melyek mézzel kecsegtetnek, de láthatóan célt érnek. A heges arcú városőr még ki is húzza magát.*
-Nos, azt hiszem, talán eltekinthetünk a botozástól. *Elvégre gondolnia kell saját karrierjére is. Amennyiben valóban megejti ezt a levelet a jól öltözött félvér, ráadásul a kapott gyűrűt is arannyá tudja tenni... Bármennyire is megmozgatja fantáziáját, hogy megbotozza a félvért, Mai kellően eltántorítja ebbéli szándékától.*
-Eltekinthetünk ettől a kis botlástól. A nevem Forkler. Forkler őrvetető. *Ha már megejtik a nevét egy efféle levélen, illik bemutatkozni.*
-Ezt a kis szarházit meg kéretik jó alaposan elverni! Legközelebb nem leszek ilyen nagylelkű.
*Elengedi Mharassit, kesztyűs kezét pedig kitartja a gyűrű után. Ám mielőtt egyebet tenne vagy mondana, Nori felhívja a kis szőkeségre a figyelmet, aki nem rest hevesen ágálni a döntés ellen.*
-Arctalan? *Pillant körbe Forkler homlokráncolva.*
-Miről hadoválsz itt itt ez a leány? *Kérdőn Norira pillant, ki vélhetően nem ok nélkül szólította meg a leányt.*
-Mit tudsz Te erről a gyűrűről, mi? *Kérdését a szőke leány felé intézi ezúttal, növekvő gyanúval.
Mharassi fejét kapkodja csak, aprócska kezébe zárva ott rejlik az állítólagosan talált gyűrű. A fekete kandúr továbbra is ott ténfereg Nori lábai körül, sárga tekintetét le nem véve Ciliáról. Nem a gyűrű érdekli.*
*Nori felcsattanásra megütődve pillant fel a városőr. Mielőtt azonban bármit felelhetne a forrófejű lánynak, Mai közbelép.
Talán megkapó karizmája az oka, talán a szavak, melyek mézzel kecsegtetnek, de láthatóan célt érnek. A heges arcú városőr még ki is húzza magát.*
-Nos, azt hiszem, talán eltekinthetünk a botozástól. *Elvégre gondolnia kell saját karrierjére is. Amennyiben valóban megejti ezt a levelet a jól öltözött félvér, ráadásul a kapott gyűrűt is arannyá tudja tenni... Bármennyire is megmozgatja fantáziáját, hogy megbotozza a félvért, Mai kellően eltántorítja ebbéli szándékától.*
-Eltekinthetünk ettől a kis botlástól. A nevem Forkler. Forkler őrvetető. *Ha már megejtik a nevét egy efféle levélen, illik bemutatkozni.*
-Ezt a kis szarházit meg kéretik jó alaposan elverni! Legközelebb nem leszek ilyen nagylelkű.
*Elengedi Mharassit, kesztyűs kezét pedig kitartja a gyűrű után. Ám mielőtt egyebet tenne vagy mondana, Nori felhívja a kis szőkeségre a figyelmet, aki nem rest hevesen ágálni a döntés ellen.*
-Arctalan? *Pillant körbe Forkler homlokráncolva.*
-Miről hadoválsz itt itt ez a leány? *Kérdőn Norira pillant, ki vélhetően nem ok nélkül szólította meg a leányt.*
-Mit tudsz Te erről a gyűrűről, mi? *Kérdését a szőke leány felé intézi ezúttal, növekvő gyanúval.
Mharassi fejét kapkodja csak, aprócska kezébe zárva ott rejlik az állítólagosan talált gyűrű. A fekete kandúr továbbra is ott ténfereg Nori lábai körül, sárga tekintetét le nem véve Ciliáról. Nem a gyűrű érdekli.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:45:57
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Akár még messzemenő következtetéseket is vonhatna le abból, hogy Alaver elment, és senki sem tudja hova, de pusztán azon egyszerű okból kifolyólag nem teszi, hogy nem érdekli őt a férfi. Nem volt ő más, mint egy kuncsaftja, semmi több.
Távozásának közeledő idejét már jó előre bejelenti, hogy Szikra gyermeki lelkének legyen lehetősége feldolgozni, hogy a társasága, amit most épp láthatóan nagyon élvez, hamarosan véget ér. Igazából nem akar már sokáig maradni. Mai nincs itt, nélküle pedig neki semmi keresnivalója egy árvaház közelében. Ő nem árva! A szülei ugyan nem akarták, de élnek és virulnak. Egyszer talán majd hozzájuk is beállíthatna így, szép, elegáns, vörös ruhában, hogy megmutassa, többre is lehet vinni, ha valaki akarja.
Na, de mielőtt elkalandozna, a részletek mindenfajta említése nélkül meséli el Szikrának, hogy voltaképp miért is van ma itt, és mi dolga lett volna Maival, ha itt lenne. Mikor az ezt követő kérdésére a kislány elégedettségét kifejezve válaszol, ő is megnyugszik. Így hát nem kell többet mondania, vagyis hát lesz ideje felszívódni, mielőtt még több, nehezen megválaszolható kérdéssel bombáznák. Arra, melyet most kapott viszont, még egész könnyedén képes felelni.*
- Mert, ha sokan szeretnek, akkor, ha baj van, sokan lesznek, akikre számíthatsz és támaszkodhatsz. Tudod, én sokáig voltam magányos, most már nem szeretnék az lenni. *Legyen ez a végszó. Feláll a padról, hogy most már tényleg távozáshoz készülődjön, de előtte még mond egy mondatot a kis elfnek, amit a következő másodpercben talán már meg is bánt.*
- Rendben! De csak akkor, ha jól viselkedsz. *Gyorsan korrigálja az ígéretét, és legfeljebb majd, ha ajándék nélkül érkezik, arra fogja, hogy Szikra nem volt jó kislány, és ezért nem kap semmit. Valójában azonban egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz majd maga helyett másra költeni a saját, vagy épp Nestar, esetleg Orthus pénzét.
A lányka társaságában megy vissza a kapuhoz, ahol utoljára még mosolyogva néz rá.*
- Akkor hát vigyázz magadra, és ne feledd! Jó legyél! *Ezzel az útravalóval int búcsút az árvaház kis lakójának, majd elindul, s „kényelmetlen” cipőinek halk kopogása fokozatosan múlik el, ahogy maga mögött hagyja a hatalmas kúriát.*
//Mester és tanítvány//
*Akár még messzemenő következtetéseket is vonhatna le abból, hogy Alaver elment, és senki sem tudja hova, de pusztán azon egyszerű okból kifolyólag nem teszi, hogy nem érdekli őt a férfi. Nem volt ő más, mint egy kuncsaftja, semmi több.
Távozásának közeledő idejét már jó előre bejelenti, hogy Szikra gyermeki lelkének legyen lehetősége feldolgozni, hogy a társasága, amit most épp láthatóan nagyon élvez, hamarosan véget ér. Igazából nem akar már sokáig maradni. Mai nincs itt, nélküle pedig neki semmi keresnivalója egy árvaház közelében. Ő nem árva! A szülei ugyan nem akarták, de élnek és virulnak. Egyszer talán majd hozzájuk is beállíthatna így, szép, elegáns, vörös ruhában, hogy megmutassa, többre is lehet vinni, ha valaki akarja.
Na, de mielőtt elkalandozna, a részletek mindenfajta említése nélkül meséli el Szikrának, hogy voltaképp miért is van ma itt, és mi dolga lett volna Maival, ha itt lenne. Mikor az ezt követő kérdésére a kislány elégedettségét kifejezve válaszol, ő is megnyugszik. Így hát nem kell többet mondania, vagyis hát lesz ideje felszívódni, mielőtt még több, nehezen megválaszolható kérdéssel bombáznák. Arra, melyet most kapott viszont, még egész könnyedén képes felelni.*
- Mert, ha sokan szeretnek, akkor, ha baj van, sokan lesznek, akikre számíthatsz és támaszkodhatsz. Tudod, én sokáig voltam magányos, most már nem szeretnék az lenni. *Legyen ez a végszó. Feláll a padról, hogy most már tényleg távozáshoz készülődjön, de előtte még mond egy mondatot a kis elfnek, amit a következő másodpercben talán már meg is bánt.*
- Rendben! De csak akkor, ha jól viselkedsz. *Gyorsan korrigálja az ígéretét, és legfeljebb majd, ha ajándék nélkül érkezik, arra fogja, hogy Szikra nem volt jó kislány, és ezért nem kap semmit. Valójában azonban egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz majd maga helyett másra költeni a saját, vagy épp Nestar, esetleg Orthus pénzét.
A lányka társaságában megy vissza a kapuhoz, ahol utoljára még mosolyogva néz rá.*
- Akkor hát vigyázz magadra, és ne feledd! Jó legyél! *Ezzel az útravalóval int búcsút az árvaház kis lakójának, majd elindul, s „kényelmetlen” cipőinek halk kopogása fokozatosan múlik el, ahogy maga mögött hagyja a hatalmas kúriát.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:18:40
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:18:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Szinte már tukmálják a plusz szobát, ami igencsak meglepi, de hát mit mondhatna erre? Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Tartja a mondás.*
- Köszönöm szépen a szobát! Nagyon hálás vagyok érte!* Most megint kénytelen megalázkodni, hiszen kapott egy nagyobb hangvételű dolgot, amit valahogy ellensúlyozni kéne. Talán tehet is valamit, mivel ez a karantén szoba nagyon ott lóg a levegőben.*
- Akkor estleg a kezelőben kialakítható lenne egy plusz ágy ilyen esetekre és akkor nem kell sehonnan lecsípni. Ott kéznél lenne minden szükséges eszköz is, ha súlyosabb elfekvő beteggel lenne dolog.*Tesz ajánlatott rá, ez mondjuk nem működne nagyobb leterheltség esetén, de azért mindenki reméli, hogy nem lesznek itt sűrűn ilyen problémák.*
- Természetesen megvizsgálom őket, de nem tudom ígérni, hogy nem érzik majd magukat rosszabbul. Át kell nézni őket teljesen, a legideálisabb az lenne, ha ez teljesen meztelenül történne, a minimum az a félmeztelen. Látni kell a bőrük állapotát, az esetleges bőr és nemi problémák felderítése végett. Mérések, hideg eszközök, ezeken túl kellene esni. Esetenként féreghajtáson, mint ahogy azt tettem azzal kislánnyal is, Szikrával, ha jól emlékszem, meg a kutyájával.* Mondjanak rá amit akarnak, ők ezeket mind szükségesnek tartja, nem csak holmi perverzitás számára.*
- Főleg krémek előállítására specializálódtam, azért tartok egy tejelő gyapjastevét az istállóban, de egy lepárlóval esetleg lehetne alkoholt előállítani a különféle illatszerekhez. Ezt a volt segédemmel meg is valósítottuk volna, csak sajnos hirtelen el kellett utaznia.* Sajnálja, hogy Taninak el kellett mennie, de ez van. Vannak további tervei, amiket szívesen megoszt.*
- Tekintettel, hogy gyermekek jönnek ide, sejtettem, hogy bizonyos kutatásokat mellőznem kell, ezért azt tervezem, hogy megismerkedem a fémmegmunkálással és apró finommechanikás szerkezetek előállításába kezdek, de ez egyelőre még csak egy merész ötlet.* Ez a fizetés dolog a legkevésbé sincs ínyére, pont azért, amiért Mainak sincsen.*
- Nekem már bőven elég fizetség a szállás a munkámért cserébe, nem fogadok el aranyat, maximum az ellátást vagyok hajlandó elfogadni.* Itt már kicsit határozottabb, nem akar tartozni, inkább ledolgozza az ellátást, de tartozni azt nem fog, főleg nem egy nemesnek. Úgy tűnik azért a varázslatok közelebb hozzák őket egymáshoz. Nimeril szeme is felcsillan, amikor megemlítésre kerül a hold ág, amire pont szüksége lenne a jövőben.*
- Igazán?* Bukik ki blőle.* Ó a földmágia nagyon hasznos. Tudok fákat ültetni, falakat felhúzni, és hamarosan majd akár egész földalatti szobákat felhúzni. Ha szükség van ilyesfajta erőre, szívesen rendelkezésre bocsájtom. Jegyzeteket is szoktam megosztani a tanulni vágyókkal.* Ki tudja, talán később még az is lehet, hogy varázslatokat cserélnek, de ennyire nem szaladna előre.*
- Ilyen célok érdekében szívesen osztom meg saját tudásom az arra alkalmasak irányába, legyen az mágikus vagy tudományos. Viszont a mágia elég kiszámíthatatlan természete miatt talán érdemes lenne majd egy papot hívni, aki feltérképezi a gyermekek affinitását idővel. Ha jól tudom Eeyr követői között akadnak olyanok, akik képesek ilyesmire.* De ez csak egy tanács ő neki aztán ebben nincsen szava. A macskája közben elunja a fetrengést és kényelmesen odasétál kettejükhöz. Mivel Nimerilt eléggé ismeri, ezért az új személyhez óvatoskodik oda, hogy megszagolja annak lelógó kezét, vagy lábát aztán meg rányávogjon.*
- Aldeis! Gyere onnan! Cicc!* Próbálná rendre utasítani a macskáját, de egy macskának ki parancsolhat? Csak ránéz a lányra, hogy mit akar, de esze ágában sincs odamenni hozzá.*
- Bocsánat, a cicám kicsit öntörvényű, de amúgy ártalmatlan.* Mentegetőzik.*
//Második szál//
* Szinte már tukmálják a plusz szobát, ami igencsak meglepi, de hát mit mondhatna erre? Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el! Tartja a mondás.*
- Köszönöm szépen a szobát! Nagyon hálás vagyok érte!* Most megint kénytelen megalázkodni, hiszen kapott egy nagyobb hangvételű dolgot, amit valahogy ellensúlyozni kéne. Talán tehet is valamit, mivel ez a karantén szoba nagyon ott lóg a levegőben.*
- Akkor estleg a kezelőben kialakítható lenne egy plusz ágy ilyen esetekre és akkor nem kell sehonnan lecsípni. Ott kéznél lenne minden szükséges eszköz is, ha súlyosabb elfekvő beteggel lenne dolog.*Tesz ajánlatott rá, ez mondjuk nem működne nagyobb leterheltség esetén, de azért mindenki reméli, hogy nem lesznek itt sűrűn ilyen problémák.*
- Természetesen megvizsgálom őket, de nem tudom ígérni, hogy nem érzik majd magukat rosszabbul. Át kell nézni őket teljesen, a legideálisabb az lenne, ha ez teljesen meztelenül történne, a minimum az a félmeztelen. Látni kell a bőrük állapotát, az esetleges bőr és nemi problémák felderítése végett. Mérések, hideg eszközök, ezeken túl kellene esni. Esetenként féreghajtáson, mint ahogy azt tettem azzal kislánnyal is, Szikrával, ha jól emlékszem, meg a kutyájával.* Mondjanak rá amit akarnak, ők ezeket mind szükségesnek tartja, nem csak holmi perverzitás számára.*
- Főleg krémek előállítására specializálódtam, azért tartok egy tejelő gyapjastevét az istállóban, de egy lepárlóval esetleg lehetne alkoholt előállítani a különféle illatszerekhez. Ezt a volt segédemmel meg is valósítottuk volna, csak sajnos hirtelen el kellett utaznia.* Sajnálja, hogy Taninak el kellett mennie, de ez van. Vannak további tervei, amiket szívesen megoszt.*
- Tekintettel, hogy gyermekek jönnek ide, sejtettem, hogy bizonyos kutatásokat mellőznem kell, ezért azt tervezem, hogy megismerkedem a fémmegmunkálással és apró finommechanikás szerkezetek előállításába kezdek, de ez egyelőre még csak egy merész ötlet.* Ez a fizetés dolog a legkevésbé sincs ínyére, pont azért, amiért Mainak sincsen.*
- Nekem már bőven elég fizetség a szállás a munkámért cserébe, nem fogadok el aranyat, maximum az ellátást vagyok hajlandó elfogadni.* Itt már kicsit határozottabb, nem akar tartozni, inkább ledolgozza az ellátást, de tartozni azt nem fog, főleg nem egy nemesnek. Úgy tűnik azért a varázslatok közelebb hozzák őket egymáshoz. Nimeril szeme is felcsillan, amikor megemlítésre kerül a hold ág, amire pont szüksége lenne a jövőben.*
- Igazán?* Bukik ki blőle.* Ó a földmágia nagyon hasznos. Tudok fákat ültetni, falakat felhúzni, és hamarosan majd akár egész földalatti szobákat felhúzni. Ha szükség van ilyesfajta erőre, szívesen rendelkezésre bocsájtom. Jegyzeteket is szoktam megosztani a tanulni vágyókkal.* Ki tudja, talán később még az is lehet, hogy varázslatokat cserélnek, de ennyire nem szaladna előre.*
- Ilyen célok érdekében szívesen osztom meg saját tudásom az arra alkalmasak irányába, legyen az mágikus vagy tudományos. Viszont a mágia elég kiszámíthatatlan természete miatt talán érdemes lenne majd egy papot hívni, aki feltérképezi a gyermekek affinitását idővel. Ha jól tudom Eeyr követői között akadnak olyanok, akik képesek ilyesmire.* De ez csak egy tanács ő neki aztán ebben nincsen szava. A macskája közben elunja a fetrengést és kényelmesen odasétál kettejükhöz. Mivel Nimerilt eléggé ismeri, ezért az új személyhez óvatoskodik oda, hogy megszagolja annak lelógó kezét, vagy lábát aztán meg rányávogjon.*
- Aldeis! Gyere onnan! Cicc!* Próbálná rendre utasítani a macskáját, de egy macskának ki parancsolhat? Csak ránéz a lányra, hogy mit akar, de esze ágában sincs odamenni hozzá.*
- Bocsánat, a cicám kicsit öntörvényű, de amúgy ártalmatlan.* Mentegetőzik.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:05:21
Üzenet elküldve: 2025-04-15 17:05:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Tervek, melyek csak úgy a kútba dőlnek. Azokról ő is tudna eleget mesélni, főleg azóta, hogy a félvér, „a kedvese” mellette van. Miatta nem egy terve dőlt már dugába, és van egy olyan sejtése, hogy ennek még koránt sincs vége. Most, Hamren társaságában is úgy érzi, hogy a nő játszik, ám mélyebbre nem tudja ásni magát ebben az ügyben, mert Mai sietősen távozik egy fontosabbnak tűnő dolog miatt, ő pedig kettesben marad a ház másik vendégével.
Hasonló módon végigméri a férfit, és ő is levonja a maga következtetéseit. Alacsonyabb, és vékonyabb nála, de valószínűleg gyorsabb és ügyesebb. Nem tévesztheti szem elől egyetlen gyanús mozdulatát sem.*
- És ahogy elnézem, szükség is van rá. *Már férfierőre. Látszik, hogy a házat felújították, de itt-ott félrerakott, leharcolt, nehéz bútorokat látni, melyeket talán csak azért nem vittek még ki, mert nem volt, aki segítsen ebben. A konyhaasztal billeg, az ajtók pedig szinte sikítva nyikorognak. Munka az van bőven, de ő maga sem biztos, hogy a feladatok érdeklik leginkább Hamren társaságában. Újdonsült ismerőse közben mesélni kezd a wegtoreni kapcsolatairól, melyekre Grael látszólag csak ímmel-ámmal figyel oda, de valójában nagyon is érdekli minden szó, amit hall, de legfőképp az, amit mögöttük lát. Egyelőre mondjuk semmi gyanúsat.*
- Furcsa barátaid vannak, mi tagadás. *Vajon miért említi őket? Arra tudna tippelni, hogy figyelmeztetésnek szánja, pedig ő egyáltalán nem tervezi bántani Hamrent, sőt, ha rajta múlik, akkor ők ketten még nagyon jó barátok is lehetnek.*
- Á, a Kikötő. Ahol a legtöbb bűn, ármány és cselszövés található. Meg szegénység. Inkább nem kérdezem meg, hogy Mai mit keresett ott. Nem neki való hely az. Én már az árvaház miatt ismerem. Az egyik kölykére én találtam rá, hát odaadtam neki. Aztán megismertük egymást jobban. *Hazudik szemrebbenés nélkül ő is, hisz a történet valójában úgy nézett ki, hogy Mai gyakorlatilag védelmező oroszlánként törte rá az ajtót, amiért Grael lopásra használta fel a kislányt, de ez maradjon csak az ő titka.*
- Mondd, te mivel keresed a kenyered a Kikötőben? *Kérdezi, miközben elindul, hogy látszólagosan munkát keressen maguknak, de ha Hamren azt várja, hogy majd ő tárlatvezetésre invitálja, akkor csalódnia kell. Most jár itt először, és utasítások nélkül fogalma sincs, mihez nyúlhat hozzá és mihez nem, de egyelőre úgy gyalogolni a folyosón, hogy úgy nézzen ki, mint aki tudja, mit csinál, az megy neki.*
*Tervek, melyek csak úgy a kútba dőlnek. Azokról ő is tudna eleget mesélni, főleg azóta, hogy a félvér, „a kedvese” mellette van. Miatta nem egy terve dőlt már dugába, és van egy olyan sejtése, hogy ennek még koránt sincs vége. Most, Hamren társaságában is úgy érzi, hogy a nő játszik, ám mélyebbre nem tudja ásni magát ebben az ügyben, mert Mai sietősen távozik egy fontosabbnak tűnő dolog miatt, ő pedig kettesben marad a ház másik vendégével.
Hasonló módon végigméri a férfit, és ő is levonja a maga következtetéseit. Alacsonyabb, és vékonyabb nála, de valószínűleg gyorsabb és ügyesebb. Nem tévesztheti szem elől egyetlen gyanús mozdulatát sem.*
- És ahogy elnézem, szükség is van rá. *Már férfierőre. Látszik, hogy a házat felújították, de itt-ott félrerakott, leharcolt, nehéz bútorokat látni, melyeket talán csak azért nem vittek még ki, mert nem volt, aki segítsen ebben. A konyhaasztal billeg, az ajtók pedig szinte sikítva nyikorognak. Munka az van bőven, de ő maga sem biztos, hogy a feladatok érdeklik leginkább Hamren társaságában. Újdonsült ismerőse közben mesélni kezd a wegtoreni kapcsolatairól, melyekre Grael látszólag csak ímmel-ámmal figyel oda, de valójában nagyon is érdekli minden szó, amit hall, de legfőképp az, amit mögöttük lát. Egyelőre mondjuk semmi gyanúsat.*
- Furcsa barátaid vannak, mi tagadás. *Vajon miért említi őket? Arra tudna tippelni, hogy figyelmeztetésnek szánja, pedig ő egyáltalán nem tervezi bántani Hamrent, sőt, ha rajta múlik, akkor ők ketten még nagyon jó barátok is lehetnek.*
- Á, a Kikötő. Ahol a legtöbb bűn, ármány és cselszövés található. Meg szegénység. Inkább nem kérdezem meg, hogy Mai mit keresett ott. Nem neki való hely az. Én már az árvaház miatt ismerem. Az egyik kölykére én találtam rá, hát odaadtam neki. Aztán megismertük egymást jobban. *Hazudik szemrebbenés nélkül ő is, hisz a történet valójában úgy nézett ki, hogy Mai gyakorlatilag védelmező oroszlánként törte rá az ajtót, amiért Grael lopásra használta fel a kislányt, de ez maradjon csak az ő titka.*
- Mondd, te mivel keresed a kenyered a Kikötőben? *Kérdezi, miközben elindul, hogy látszólagosan munkát keressen maguknak, de ha Hamren azt várja, hogy majd ő tárlatvezetésre invitálja, akkor csalódnia kell. Most jár itt először, és utasítások nélkül fogalma sincs, mihez nyúlhat hozzá és mihez nem, de egyelőre úgy gyalogolni a folyosón, hogy úgy nézzen ki, mint aki tudja, mit csinál, az megy neki.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-15 16:57:45
Üzenet elküldve: 2025-04-15 16:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Helyreálló világ//
*Alenia megjegyzésén jót nevet, bár inkább az vicces neki, ahogyan megpróbálja két vastag szelet kaláccsal a szájában elképzelni őt, nem az, hogy egymás mögött ülnének egy varázsnyúlon, ami legalább akkora, mint mondjuk egy öszvér.*
- Nyuszi, de szép nagy nyuszi. *mosolyog.* Majd meglátod! Hidd el, hogy elférnénk rajta ketten is, de hát ez nekem szánt személyes varázslat, szóval sajnos nem lehet. De ettől még biztosan így is tetszeni fog neked.
*Persze ez a kellemesebb téma, de a kicsit kellemetlenebbet sem kerülhetik ki semmiképpen sem, és nem is kerülik. Furcsa is lenne, ha pont ők ketten próbálnának nem teljesen őszintének lenni a másikkal, vagy úgy tenni, mintha a legközelebb rájuk váró újabb kihívása az életnek nem is létezne.
Arra viszont, hogy mit ígért és aztán mit tett Intath azon a rettenetes éjszakán, amikor egész Arthenior a káoszba merült, tényleg nem tud mit mondani.
Szerinte akkor és ott a doki jól döntött, mivel neki orvosként mégis az az elsődleges hivatása, hogy életeket mentsen. Ráadásul ő már messze járt a menekülteket elmenekítő szekéren akkor, amikor velük ott lehetett volna. Intath elbeszélései alapján is kissé zavaros volt neki a történet, amit Alenia csak lázálmokon keresztül láthatott és élhetett meg, Aleimord pedig el sem mesélt, legalábbis nem neki, nehéz így objektív ítéletet hozni a kérdésben, főleg, hogy a szeretet, amit Alenia iránt érez már eleve kizárja a teljes objektivitás lehetőségét. Ráadásul nem tudja kivonni magát a „minden jó, ha vége jó” hatás alól sem, bár annyiból pontatlan ez a megfogalmazás, hogy nagyon is reméli, hogy közös történetüknek még távolról sincsen vége.*
- Te mindig is szép voltál. Persze így nyilván teljesen más, két karral épen és egészen, de a teljes szépségedet nem tudta tőled elvenni még egy levágott kar sem. És akkor még csak a külső szépségről beszélünk, bár nem akarok álszent lenni... nekem is fontos a sajátom, mármint a testem, sőt, és nyilván, nemhogy a karomat, de mondjuk még a hajamat sem szeretném elveszíteni, ami egy idő után magától is kinő. Jó eséllyel belebetegednék, ha mondjuk arra ébrednék holnap reggel, hogy kopasz vagyok, vagy húsz évet öregedtem. Nem, ilyesmire nyilván senki sem vágyik. De felesleges is beszélni erről. Soha többé nem fog történni hasonló. És nincs mit megköszönnöd tényleg, mármint én is köszönöm, hogy te itt vagy nekem. *szorítja meg a szokásos gyengédséggel Niának azt a kezét, amit hagy neki.*
- A hitemet sem fogom elveszíteni, nehéz is lenne azt hiszem a mai nap után. Éppen ezért hiszek még mindig abban is, hogy Inttel is sikerül majd meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ha pedig mégsem… még ráérünk akkor kitalálni, hogy akkor mi lesz.
*Azt már nem mondja ki, hogy nagyon nem szeretné, ha az elf olyan helyzetbe hozná, hogy közte és Alenia között választania kelljen, mert ez esetben nyilván nem gondolkodna sokat a választásán. Reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor, ugyanakkor tényleg felesleges lenne már most ezen aggódni, és Aleniát is hasonló gondolatokkal nyomasztani, főleg akkor, hogyha fáradt, amit természetesen tiszteletben tart.
Ő ugyan még nem az, inkább csak lelkileg, de utóbbit nem negatív értelemben véve, éppen ellenkezőleg. Mégis mindaz, amit ma megtudott arról, hogy Int miket mondott Aleniának és hogyan bánt vele, valamint a templomban történtek, az öröm, az eufória, annak a megélése, hogy voltaképpen áldott, és valamilyen szinten még kiválasztott is, mindez minden bizonnyal bárkinek sok lenne egyetlen napra.
Ha nincsenek a templomban történtek akkor minden bizonnyal sokkal jobban félne a dokival való beszélgetéstől, és kevésbé hinne benne, hogy végül jóra vezet, mint így, de most még mindig úgy érzi kicsit, mintha a lelkét megtisztították volna mindazoktól az árnyékoktól amelyek eddig rátelepetek. Depresszió, pesszimizmus, szomorúság, magány, félelem, valamint az önsajnálat, amely mindezekből fakadt, nem merültek teljesen a feledésbe, emlékszik rájuk, milyen volt érezni valamennyit akár egyszerre is, de már csak tompa hiányukat érzi. Bármennyire furcsa hasonlat is, de talán élete legnagyobb és legfájdalmasabb pattanásához tudja hasonlítani őket, ami egykor a fülcimpáján kezdett el nőni, pár nap után hatalmasra duzzadt és lüktetett, amúgy is furcsán hátrafelé hegyesedő füleit durván eltorzítva. Mégis képtelen volt kinyomni, mint egy átlagos pattanást, mert azon kívül, hogy folyamatosan fájt, fájdalma pedig a nyakára is áttelepült és kicsit a fejére is, ha csak kicsit is hozzáért már akkor szinte elviselhetetlen kínokat érzett. Mikor aztán egy kés éles hegyével mégis sikerült apró kis lyukat ejtenie rajta, elég volt csak gyengéden odanyomni az ujját ahhoz, hogy lassan, de fokozatosan megszabaduljon a bőr alatt felgyűlt folyékony fájdalomtól, utána pedig nem maradt más csak tompa, és kellemes zsibbadás, ami magának a kínnak a hiánya volt. Ettől még élénken emlékezett a fájdalomra magára, de pont ez az emlék tette számára még élvezetesebbé a hiányát, valahogy úgy, ahogyan most is pontosan tudja, hogy milyen volt az életét depressziós pesszimistaként élni, mégsem képes el sem képzelni, hogy ez az állapot valaha még visszatérhet.*
- Tudod, hogy hol találsz. *mosolyog búcsúzóul a másik lányra.* Nyugodtan kelts fel akár az éjszaka közepén is, ha éhes vagy, vagy pedig bármi másra szükséged lenne. De tényleg, komolyan mondom! Eszedbe ne jusson éhesen matatni a kamrában, vagy a konyhában az éjszaka közepén, ahol én sokkal jobban kiismerem magam!
*Más, aki nem Alenia, akár kioktatónak, vagy akár gúnyosnak is értékelhetné a szavait, de szerencsére tudja, hogy Nia pontosan érti, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó jelen esetben, tényleg csak a szeretetteljes aggodalom vezérli, amikor felajánlja, hogy barátnője bármikor rendelkezhet vele. Azt pedig még egy Intathnak sincs joga megtiltani neki, hogy őt mindez még boldoggá is tegye.
Miután Nia távozik és lepihen, úgy dönt, hogy főz egy nagy adag árpateát, aztán megkeresi, vagy Krizát, vagy a legutóbbi elf lányt, aki szerette a teáját és akit rántottát készíteni tanított. Velük még szívesen töltene kis időt miközben próbálja hasznossá tenni magát, mert úgy érzi, hogy valakit még mindenképpen szeretne megölelni a mai nap folyamán, vagy legalább más módon kedvesnek lenni vele.
Végül „csak” Krizát és a bátyját találja meg, aztán kicsit kimegy velük és Holdpihével a kertbe játszani, mivel tudja, hogy mindketten szeretik simogatni a macskáját, a macskája pedig általában szereti, hogyha simogatják, ő pedig azt szereti, ha a macskája is szeretve érzi magát, szóval ezzel mindenki jól jár.
Mindezek után még besegít kicsit ott, ahol éppen tud, aztán maga is lepihen macskájával és a plüssnyulaival együtt, várva a Szarvasligetbe való holnapi visszatérést.
Bárhogy alakuljon is majd a dokival folytatott beszélgetés, jobb lesz minél hamarabb túlesni rajra, aztán pedig az általa kialakított helyzethez igazítani azt, hogy hogyan éljék az életüket tovább.*
*Alenia megjegyzésén jót nevet, bár inkább az vicces neki, ahogyan megpróbálja két vastag szelet kaláccsal a szájában elképzelni őt, nem az, hogy egymás mögött ülnének egy varázsnyúlon, ami legalább akkora, mint mondjuk egy öszvér.*
- Nyuszi, de szép nagy nyuszi. *mosolyog.* Majd meglátod! Hidd el, hogy elférnénk rajta ketten is, de hát ez nekem szánt személyes varázslat, szóval sajnos nem lehet. De ettől még biztosan így is tetszeni fog neked.
*Persze ez a kellemesebb téma, de a kicsit kellemetlenebbet sem kerülhetik ki semmiképpen sem, és nem is kerülik. Furcsa is lenne, ha pont ők ketten próbálnának nem teljesen őszintének lenni a másikkal, vagy úgy tenni, mintha a legközelebb rájuk váró újabb kihívása az életnek nem is létezne.
Arra viszont, hogy mit ígért és aztán mit tett Intath azon a rettenetes éjszakán, amikor egész Arthenior a káoszba merült, tényleg nem tud mit mondani.
Szerinte akkor és ott a doki jól döntött, mivel neki orvosként mégis az az elsődleges hivatása, hogy életeket mentsen. Ráadásul ő már messze járt a menekülteket elmenekítő szekéren akkor, amikor velük ott lehetett volna. Intath elbeszélései alapján is kissé zavaros volt neki a történet, amit Alenia csak lázálmokon keresztül láthatott és élhetett meg, Aleimord pedig el sem mesélt, legalábbis nem neki, nehéz így objektív ítéletet hozni a kérdésben, főleg, hogy a szeretet, amit Alenia iránt érez már eleve kizárja a teljes objektivitás lehetőségét. Ráadásul nem tudja kivonni magát a „minden jó, ha vége jó” hatás alól sem, bár annyiból pontatlan ez a megfogalmazás, hogy nagyon is reméli, hogy közös történetüknek még távolról sincsen vége.*
- Te mindig is szép voltál. Persze így nyilván teljesen más, két karral épen és egészen, de a teljes szépségedet nem tudta tőled elvenni még egy levágott kar sem. És akkor még csak a külső szépségről beszélünk, bár nem akarok álszent lenni... nekem is fontos a sajátom, mármint a testem, sőt, és nyilván, nemhogy a karomat, de mondjuk még a hajamat sem szeretném elveszíteni, ami egy idő után magától is kinő. Jó eséllyel belebetegednék, ha mondjuk arra ébrednék holnap reggel, hogy kopasz vagyok, vagy húsz évet öregedtem. Nem, ilyesmire nyilván senki sem vágyik. De felesleges is beszélni erről. Soha többé nem fog történni hasonló. És nincs mit megköszönnöd tényleg, mármint én is köszönöm, hogy te itt vagy nekem. *szorítja meg a szokásos gyengédséggel Niának azt a kezét, amit hagy neki.*
- A hitemet sem fogom elveszíteni, nehéz is lenne azt hiszem a mai nap után. Éppen ezért hiszek még mindig abban is, hogy Inttel is sikerül majd meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ha pedig mégsem… még ráérünk akkor kitalálni, hogy akkor mi lesz.
*Azt már nem mondja ki, hogy nagyon nem szeretné, ha az elf olyan helyzetbe hozná, hogy közte és Alenia között választania kelljen, mert ez esetben nyilván nem gondolkodna sokat a választásán. Reméli, hogy ilyesmire nem kerül sor, ugyanakkor tényleg felesleges lenne már most ezen aggódni, és Aleniát is hasonló gondolatokkal nyomasztani, főleg akkor, hogyha fáradt, amit természetesen tiszteletben tart.
Ő ugyan még nem az, inkább csak lelkileg, de utóbbit nem negatív értelemben véve, éppen ellenkezőleg. Mégis mindaz, amit ma megtudott arról, hogy Int miket mondott Aleniának és hogyan bánt vele, valamint a templomban történtek, az öröm, az eufória, annak a megélése, hogy voltaképpen áldott, és valamilyen szinten még kiválasztott is, mindez minden bizonnyal bárkinek sok lenne egyetlen napra.
Ha nincsenek a templomban történtek akkor minden bizonnyal sokkal jobban félne a dokival való beszélgetéstől, és kevésbé hinne benne, hogy végül jóra vezet, mint így, de most még mindig úgy érzi kicsit, mintha a lelkét megtisztították volna mindazoktól az árnyékoktól amelyek eddig rátelepetek. Depresszió, pesszimizmus, szomorúság, magány, félelem, valamint az önsajnálat, amely mindezekből fakadt, nem merültek teljesen a feledésbe, emlékszik rájuk, milyen volt érezni valamennyit akár egyszerre is, de már csak tompa hiányukat érzi. Bármennyire furcsa hasonlat is, de talán élete legnagyobb és legfájdalmasabb pattanásához tudja hasonlítani őket, ami egykor a fülcimpáján kezdett el nőni, pár nap után hatalmasra duzzadt és lüktetett, amúgy is furcsán hátrafelé hegyesedő füleit durván eltorzítva. Mégis képtelen volt kinyomni, mint egy átlagos pattanást, mert azon kívül, hogy folyamatosan fájt, fájdalma pedig a nyakára is áttelepült és kicsit a fejére is, ha csak kicsit is hozzáért már akkor szinte elviselhetetlen kínokat érzett. Mikor aztán egy kés éles hegyével mégis sikerült apró kis lyukat ejtenie rajta, elég volt csak gyengéden odanyomni az ujját ahhoz, hogy lassan, de fokozatosan megszabaduljon a bőr alatt felgyűlt folyékony fájdalomtól, utána pedig nem maradt más csak tompa, és kellemes zsibbadás, ami magának a kínnak a hiánya volt. Ettől még élénken emlékezett a fájdalomra magára, de pont ez az emlék tette számára még élvezetesebbé a hiányát, valahogy úgy, ahogyan most is pontosan tudja, hogy milyen volt az életét depressziós pesszimistaként élni, mégsem képes el sem képzelni, hogy ez az állapot valaha még visszatérhet.*
- Tudod, hogy hol találsz. *mosolyog búcsúzóul a másik lányra.* Nyugodtan kelts fel akár az éjszaka közepén is, ha éhes vagy, vagy pedig bármi másra szükséged lenne. De tényleg, komolyan mondom! Eszedbe ne jusson éhesen matatni a kamrában, vagy a konyhában az éjszaka közepén, ahol én sokkal jobban kiismerem magam!
*Más, aki nem Alenia, akár kioktatónak, vagy akár gúnyosnak is értékelhetné a szavait, de szerencsére tudja, hogy Nia pontosan érti, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó jelen esetben, tényleg csak a szeretetteljes aggodalom vezérli, amikor felajánlja, hogy barátnője bármikor rendelkezhet vele. Azt pedig még egy Intathnak sincs joga megtiltani neki, hogy őt mindez még boldoggá is tegye.
Miután Nia távozik és lepihen, úgy dönt, hogy főz egy nagy adag árpateát, aztán megkeresi, vagy Krizát, vagy a legutóbbi elf lányt, aki szerette a teáját és akit rántottát készíteni tanított. Velük még szívesen töltene kis időt miközben próbálja hasznossá tenni magát, mert úgy érzi, hogy valakit még mindenképpen szeretne megölelni a mai nap folyamán, vagy legalább más módon kedvesnek lenni vele.
Végül „csak” Krizát és a bátyját találja meg, aztán kicsit kimegy velük és Holdpihével a kertbe játszani, mivel tudja, hogy mindketten szeretik simogatni a macskáját, a macskája pedig általában szereti, hogyha simogatják, ő pedig azt szereti, ha a macskája is szeretve érzi magát, szóval ezzel mindenki jól jár.
Mindezek után még besegít kicsit ott, ahol éppen tud, aztán maga is lepihen macskájával és a plüssnyulaival együtt, várva a Szarvasligetbe való holnapi visszatérést.
Bárhogy alakuljon is majd a dokival folytatott beszélgetés, jobb lesz minél hamarabb túlesni rajra, aztán pedig az általa kialakított helyzethez igazítani azt, hogy hogyan éljék az életüket tovább.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-14 16:51:07
Üzenet elküldve: 2025-04-14 16:51:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
*Amíg módjában áll, addig segíti azokat, akik a gyerekeket is segíteni akarják. *
- Természetesen maradhatsz ott, de a terveidnek igencsak jól fog jönni ez a szoba is. Rendelkezz vele, egyetlen kérésem van, hogy tudjak róla, hogy mi zajlik itt. Ha nem is részletekbe menően, de ami a gyerekekkel és az épségükkel kapcsolatos, azt tudnom kell.
*Egyetlen "apróság" az, ami ellenérzéseket vált ki belőle, mégpedig az a nyers tudomány, ami mintha nélkülözné a lelket. Tudja jól, hogy nehezen összeférhető a kettő, de ezen falak között neki kötelessége fenntartani az egyensúlyt. Ha az elszeparálásukkal nem is tudja meggyőzni, azzal igen, hogy olykor szükséges lehet lábadoznia egyeseknek.*
- A sérülések, betegségek elkerülhetetlenek, ebben igazad van, szükséges lesz erre egy helyiség. Azt kérném, hogy nézz szét majd, hogy hová gondolnád megfelelőnek. Az egyik kialakított tanteremből talán elcsalhatunk egy részt. *Gondolkodik, de már így is mintha kezdenének helyszűkében lenni. *
- Az is lehetséges megoldás, hogy amikor idekerül valaki, akkor úgy, ahogy Szikrát is, megvizsgálod. Akkor lehet döntést hozni arról, hogy szükséges-e bármilyen további intézkedés. Te értesz ehhez és én megadom a bizalmat, de kérlek, tartsd szem előtt, hogy nem kísérletként vannak itt. Levonhatod a következtetéseid, de nem érezhetik magukat közben rosszabbul, mint ahogy.
*Ha kell ezerszer is elismétli, tudja jól, milyen könnyű átesni a tudomány érdekében a ló túloldalára.*
- Szépítőszereket? Mesélhetnél még, mivel foglalkozol, vagy mivel foglalkoznál szívesen. Amire itt megoldást tudunk találni, arra fogunk.
*Egy-egy kölyöknek sem volna rossz, ha Nimeriltől tanulhatnának, persze ezzel a gondolattal még csínján bánik.*
- De a munka, amit elvégzel, az fizetséget érdemel, legyen az bármilyen természetű.
*Tőle aztán lehet bárki bármilyen önálló, hangoztathat nagy szavakat, de a belefektetett energiának meg kell térülnie, s nem szeretne senki lekötelezettje lenni ő sem. *
- Földmágia? *Felcsillan a szeme. Amennyire gyűlölte a varázslatokat, annyira találta meg bennük a hasznot.* - Jómagam a hold ágban merültem el, de nem titkolt szándékom fejleszteni magam. Nem ismerem egészen pontosan azt, amiben te remekelsz, de biztos vagyok benne, hogy hasznosulni tud. És köszönöm a hozzáállásodat. Tényleg hatalmas segítség lehetsz.
*Az újabb kérdés egyszerre túl jó és borzalmas.*
- Nos, nem csak azért szeretném elindítani ezt az árvaházat, hogy legyen hol lakniuk. Nem lesz könnyű, de hosszútávon szeretném belőlük elűzni a gondolatot, hogy szükségszerű a lopás, vagy a gaztett a túlélésükhöz. A csínyek persze gyereknek valók, mindent meg fognak tenni azért, hogy borsot törjenek az orrunk alá. Viszont a mágiát nem egymás közötti sutyorgásból fogják eltanulni. A legtöbbjük még csak most tanul meg írni és olvasni, igen döcögősen. Ezen felül rengeteg aranyba, időbe és energiába kerül. Nagy kudarc volna, ha nem vennénk észre abból semmit, ha valaki élni kívánna a tehetségével. Talán még tanítanék is, ha alkalmasnak látom már rá azt, akiben ott lappang. A visszaélés következményeket vonna maguk után, de ez még túl távoli. Felkészülhetünk rá, ha vannak ötleteid, szívesen veszem.
//Második szál//
*Amíg módjában áll, addig segíti azokat, akik a gyerekeket is segíteni akarják. *
- Természetesen maradhatsz ott, de a terveidnek igencsak jól fog jönni ez a szoba is. Rendelkezz vele, egyetlen kérésem van, hogy tudjak róla, hogy mi zajlik itt. Ha nem is részletekbe menően, de ami a gyerekekkel és az épségükkel kapcsolatos, azt tudnom kell.
*Egyetlen "apróság" az, ami ellenérzéseket vált ki belőle, mégpedig az a nyers tudomány, ami mintha nélkülözné a lelket. Tudja jól, hogy nehezen összeférhető a kettő, de ezen falak között neki kötelessége fenntartani az egyensúlyt. Ha az elszeparálásukkal nem is tudja meggyőzni, azzal igen, hogy olykor szükséges lehet lábadoznia egyeseknek.*
- A sérülések, betegségek elkerülhetetlenek, ebben igazad van, szükséges lesz erre egy helyiség. Azt kérném, hogy nézz szét majd, hogy hová gondolnád megfelelőnek. Az egyik kialakított tanteremből talán elcsalhatunk egy részt. *Gondolkodik, de már így is mintha kezdenének helyszűkében lenni. *
- Az is lehetséges megoldás, hogy amikor idekerül valaki, akkor úgy, ahogy Szikrát is, megvizsgálod. Akkor lehet döntést hozni arról, hogy szükséges-e bármilyen további intézkedés. Te értesz ehhez és én megadom a bizalmat, de kérlek, tartsd szem előtt, hogy nem kísérletként vannak itt. Levonhatod a következtetéseid, de nem érezhetik magukat közben rosszabbul, mint ahogy.
*Ha kell ezerszer is elismétli, tudja jól, milyen könnyű átesni a tudomány érdekében a ló túloldalára.*
- Szépítőszereket? Mesélhetnél még, mivel foglalkozol, vagy mivel foglalkoznál szívesen. Amire itt megoldást tudunk találni, arra fogunk.
*Egy-egy kölyöknek sem volna rossz, ha Nimeriltől tanulhatnának, persze ezzel a gondolattal még csínján bánik.*
- De a munka, amit elvégzel, az fizetséget érdemel, legyen az bármilyen természetű.
*Tőle aztán lehet bárki bármilyen önálló, hangoztathat nagy szavakat, de a belefektetett energiának meg kell térülnie, s nem szeretne senki lekötelezettje lenni ő sem. *
- Földmágia? *Felcsillan a szeme. Amennyire gyűlölte a varázslatokat, annyira találta meg bennük a hasznot.* - Jómagam a hold ágban merültem el, de nem titkolt szándékom fejleszteni magam. Nem ismerem egészen pontosan azt, amiben te remekelsz, de biztos vagyok benne, hogy hasznosulni tud. És köszönöm a hozzáállásodat. Tényleg hatalmas segítség lehetsz.
*Az újabb kérdés egyszerre túl jó és borzalmas.*
- Nos, nem csak azért szeretném elindítani ezt az árvaházat, hogy legyen hol lakniuk. Nem lesz könnyű, de hosszútávon szeretném belőlük elűzni a gondolatot, hogy szükségszerű a lopás, vagy a gaztett a túlélésükhöz. A csínyek persze gyereknek valók, mindent meg fognak tenni azért, hogy borsot törjenek az orrunk alá. Viszont a mágiát nem egymás közötti sutyorgásból fogják eltanulni. A legtöbbjük még csak most tanul meg írni és olvasni, igen döcögősen. Ezen felül rengeteg aranyba, időbe és energiába kerül. Nagy kudarc volna, ha nem vennénk észre abból semmit, ha valaki élni kívánna a tehetségével. Talán még tanítanék is, ha alkalmasnak látom már rá azt, akiben ott lappang. A visszaélés következményeket vonna maguk után, de ez még túl távoli. Felkészülhetünk rá, ha vannak ötleteid, szívesen veszem.
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-14 11:15:56
Üzenet elküldve: 2025-04-14 11:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Türelmesen végig hallgatják, ami közben némileg oldódik a feszültsége is. Faensa kisasszony elég hamar felismerte, hogy Nimerillel csak nyerhet az árvaház. Meg is honorálja azzal, hogy rögtön neki ajándékoznak egy szobát, pontosabban ezt a szobát, amiben éppen most vannak. Nimeril hálás is ezért.*
- Köszönöm szépen!* Válaszol, majd picit bizonytalanabbul megszólal.*
- Ha nem probléma, akkor én maradnék az eredeti dolgozó szobámban. Majdnem közvetlenül szomszédja ennek a szobának. Oda már korábban berendezkedtem.* Azt reméli, hogy ez nem fog problémát okozni, mert nem szívesen cipekedne át. A karantén szobák nem okoznak osztatlan sikert, de ezt nem hajlandó ilyen könnyen elengedni, mivel ez egy orvosi szemmel is igencsak fontos kérdés.*
- Megértem az érveit, de én mégis szükségesnek tartanék legalább egy elkülönítő szobát arra az esetre, ha nem ilyen nagy számban érkeznének a gyerekek. Valamint bármilyen fertőző betegség, mentális probléma, vagy fizikális sérülésből történő felépülés esetén hasznos lenne.* Támasztja alá az érvekkel a felvetését. Szó esik még a könyvelésről, amihez átadja a papírt, majd a piszkos anyagiakra terelődik a sor. Nimeril nem feltétlenül gondolta volna, hogy ilyen nagy költségek lehetne, igaz nem is érdekelte eddig. Itt meg is nyilvánul Mai Faensa nagy szíve, aki saját vagyonából áldozna az árvaházra. Ezzel együtt eljött Nimeril ideje is.*
- Felszerelésem az lenne, elég jól el vagyok látva, valamint ha szükséges tudom állni a mindennapi ellátásom költségeit is. Szépítőszereket készítek, abból fent tudom tartani magam.* Ha nem is olyan erőteljesen, de ezt most jól megmondta, nehogy már azt higgyék, hogy csak amolyan élősdi. Felnőt és független, erősnek csak éppen nevezhető, meg hát nőnek is csak jóindulattal. De őt aztán nem kell eltartani, nem ő aztán nem többé aztán senkinek nem fog tartozni semmivel. Meg is mutatja mindjárt a lánynak.*
- Ha esetleg szükség lenne tudok segíteni az épület bővítésében is. Fejlet szintű földmágus vagyok.* Ezt nem bontja ki külön, a nő képzeletére bízza, hogy ebből mit szűr le. Legalább meglátja, hogy mik erre a reakciók.*
- Nem vagyok benne biztos, de itt eltudunk bármit is zárni? Ha a gyermekekben elkezd feléledni a mágia, akkor le tudjuk kezelni majd a helyzetet? A legkezdetlegesebb földmágival is be tudnék jutni szinte bárhova. Ezen felül meg számtalan módja van annak, hogy ártsanak vele egymásnak és önmaguknak.* Ezt egy lényeges kérdésnek tartja, ami szeretne kielégítő választ kapni.*
//Második szál//
* Türelmesen végig hallgatják, ami közben némileg oldódik a feszültsége is. Faensa kisasszony elég hamar felismerte, hogy Nimerillel csak nyerhet az árvaház. Meg is honorálja azzal, hogy rögtön neki ajándékoznak egy szobát, pontosabban ezt a szobát, amiben éppen most vannak. Nimeril hálás is ezért.*
- Köszönöm szépen!* Válaszol, majd picit bizonytalanabbul megszólal.*
- Ha nem probléma, akkor én maradnék az eredeti dolgozó szobámban. Majdnem közvetlenül szomszédja ennek a szobának. Oda már korábban berendezkedtem.* Azt reméli, hogy ez nem fog problémát okozni, mert nem szívesen cipekedne át. A karantén szobák nem okoznak osztatlan sikert, de ezt nem hajlandó ilyen könnyen elengedni, mivel ez egy orvosi szemmel is igencsak fontos kérdés.*
- Megértem az érveit, de én mégis szükségesnek tartanék legalább egy elkülönítő szobát arra az esetre, ha nem ilyen nagy számban érkeznének a gyerekek. Valamint bármilyen fertőző betegség, mentális probléma, vagy fizikális sérülésből történő felépülés esetén hasznos lenne.* Támasztja alá az érvekkel a felvetését. Szó esik még a könyvelésről, amihez átadja a papírt, majd a piszkos anyagiakra terelődik a sor. Nimeril nem feltétlenül gondolta volna, hogy ilyen nagy költségek lehetne, igaz nem is érdekelte eddig. Itt meg is nyilvánul Mai Faensa nagy szíve, aki saját vagyonából áldozna az árvaházra. Ezzel együtt eljött Nimeril ideje is.*
- Felszerelésem az lenne, elég jól el vagyok látva, valamint ha szükséges tudom állni a mindennapi ellátásom költségeit is. Szépítőszereket készítek, abból fent tudom tartani magam.* Ha nem is olyan erőteljesen, de ezt most jól megmondta, nehogy már azt higgyék, hogy csak amolyan élősdi. Felnőt és független, erősnek csak éppen nevezhető, meg hát nőnek is csak jóindulattal. De őt aztán nem kell eltartani, nem ő aztán nem többé aztán senkinek nem fog tartozni semmivel. Meg is mutatja mindjárt a lánynak.*
- Ha esetleg szükség lenne tudok segíteni az épület bővítésében is. Fejlet szintű földmágus vagyok.* Ezt nem bontja ki külön, a nő képzeletére bízza, hogy ebből mit szűr le. Legalább meglátja, hogy mik erre a reakciók.*
- Nem vagyok benne biztos, de itt eltudunk bármit is zárni? Ha a gyermekekben elkezd feléledni a mágia, akkor le tudjuk kezelni majd a helyzetet? A legkezdetlegesebb földmágival is be tudnék jutni szinte bárhova. Ezen felül meg számtalan módja van annak, hogy ártsanak vele egymásnak és önmaguknak.* Ezt egy lényeges kérdésnek tartja, ami szeretne kielégítő választ kapni.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-14 01:42:55
Üzenet elküldve: 2025-04-14 01:42:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Tervek. Soha! Azok csak arra jók, hogy kútba dőljenek. Én meg nem akarok kimászni semmiféle kútból. *Cseverészik tovább a nevelőnővel, mígnem a frissen érkezettek megszakítják kedélyes kis társalgásuk.
Természetesen pontosan tudja, hogy Mai tisztában van valódi nevével. Örömmel veszi viszont, hogy úgy tűnik, belemegy a "fedezésébe".
Nem úgy tűnik, hogy a fél-elfet különösebben zavarba ejtené az ő jelenléte, épp ellenkezőleg. Lelkesnek tűnik. Nem tudná megmondani, hogy ez álarc-e vagy őszinte izgalom, de nem is igazán morfondírozik rajta. Helyette legyűri abbéli késztetését, hogy elképzelje, mi lehet a kelmék takarásában. Mielőtt bármi frappánsat kinyöghetne, egy kölyök érkezik, hogy valami kormosról informálja Mait. Alighanem ez mindennapos lehet itt az efféle közjáték. Szemmel kíséri a távozó, ringó csípőt, de csakhamar észbe kap, hisz kettesben maradt az állítólagos párral.
Így állva felmérheti: a Graelmhor néven bemutatkozó férfiú valamivel magasabb nála, s mindenképp vaskosabb. Ennél fogva pedig jó lesz kéztávolságon kívül maradni. Ismer olyat, ki ennél kevesebbért is hajlandó lett ököllel kifejezni háláját, habár ez a zsoldosforma itt nem adta jelét féltékenységnek vagy úgy egyébként bármiféle ellenségességnek.*
-Aha. Zajlik az élet. *Visszhangozza a közhelyet gépiesen, miközben visszalöki az asztalra az aprócska hámozókést. Most, hogy Anviel is tovalibbent, valóban ketten maradtak.*
-Akad itt bőven hely férfierőnek. Már a házban. *Szürke tekintetével lopva megméri a másikat. Ő maga ugyan nem bővelkedik a szóban forgó "férfierőben", de szeret úgy tenni, mintha.*
-Pofozzunk helyre valamit! *Még egy mosolyt is arcára költöztet. Természetesen ha rajta múlna, valószínűleg csak mímelné a munkát, netalán keresne valami izgalmasabb elfoglaltságot. Megnézné az "igazgatónő" szobáját például. Csak a miheztartás végett, hogy tudja, hol van. Persze ezen elképzeléseket aligha fogja megvitatni Graelmhorral.*
-Wegtorenből, hmm? *Szórakozottan simít végig tarkóján, miközben elindul ki az ajtón, majd bevárja a férfit.*
-Ismerek Wegtorenieket. Egy pillangót és egy arénabajnokot. Utóbbi kimondottan jó barátom. *Egy szót sem váltott vele soha, a Denjaar névre hallgató izomagy pedig valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, de most teret enged a hencegésnek. Lássa csak, kivel van dolga.*
-Egyébként a Kikötőből. Ott találkoztam Maival is. Futólag. *Vet egy fürkésző pillantást a férfira szeme sarkából.*
-Te honnét ismered? *Fűzi a szavakat tovább, tekintete közben az ismeretlen kúriát térképezi fel. Nem rémlik neki, hogy járt valaha ekkora lakóházban. Hagyja, hogy a másik vezesse, amerre kívánja, elvégre ő tudja, hol van szükség itt a férfierőre.*
-Tervek. Soha! Azok csak arra jók, hogy kútba dőljenek. Én meg nem akarok kimászni semmiféle kútból. *Cseverészik tovább a nevelőnővel, mígnem a frissen érkezettek megszakítják kedélyes kis társalgásuk.
Természetesen pontosan tudja, hogy Mai tisztában van valódi nevével. Örömmel veszi viszont, hogy úgy tűnik, belemegy a "fedezésébe".
Nem úgy tűnik, hogy a fél-elfet különösebben zavarba ejtené az ő jelenléte, épp ellenkezőleg. Lelkesnek tűnik. Nem tudná megmondani, hogy ez álarc-e vagy őszinte izgalom, de nem is igazán morfondírozik rajta. Helyette legyűri abbéli késztetését, hogy elképzelje, mi lehet a kelmék takarásában. Mielőtt bármi frappánsat kinyöghetne, egy kölyök érkezik, hogy valami kormosról informálja Mait. Alighanem ez mindennapos lehet itt az efféle közjáték. Szemmel kíséri a távozó, ringó csípőt, de csakhamar észbe kap, hisz kettesben maradt az állítólagos párral.
Így állva felmérheti: a Graelmhor néven bemutatkozó férfiú valamivel magasabb nála, s mindenképp vaskosabb. Ennél fogva pedig jó lesz kéztávolságon kívül maradni. Ismer olyat, ki ennél kevesebbért is hajlandó lett ököllel kifejezni háláját, habár ez a zsoldosforma itt nem adta jelét féltékenységnek vagy úgy egyébként bármiféle ellenségességnek.*
-Aha. Zajlik az élet. *Visszhangozza a közhelyet gépiesen, miközben visszalöki az asztalra az aprócska hámozókést. Most, hogy Anviel is tovalibbent, valóban ketten maradtak.*
-Akad itt bőven hely férfierőnek. Már a házban. *Szürke tekintetével lopva megméri a másikat. Ő maga ugyan nem bővelkedik a szóban forgó "férfierőben", de szeret úgy tenni, mintha.*
-Pofozzunk helyre valamit! *Még egy mosolyt is arcára költöztet. Természetesen ha rajta múlna, valószínűleg csak mímelné a munkát, netalán keresne valami izgalmasabb elfoglaltságot. Megnézné az "igazgatónő" szobáját például. Csak a miheztartás végett, hogy tudja, hol van. Persze ezen elképzeléseket aligha fogja megvitatni Graelmhorral.*
-Wegtorenből, hmm? *Szórakozottan simít végig tarkóján, miközben elindul ki az ajtón, majd bevárja a férfit.*
-Ismerek Wegtorenieket. Egy pillangót és egy arénabajnokot. Utóbbi kimondottan jó barátom. *Egy szót sem váltott vele soha, a Denjaar névre hallgató izomagy pedig valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, de most teret enged a hencegésnek. Lássa csak, kivel van dolga.*
-Egyébként a Kikötőből. Ott találkoztam Maival is. Futólag. *Vet egy fürkésző pillantást a férfira szeme sarkából.*
-Te honnét ismered? *Fűzi a szavakat tovább, tekintete közben az ismeretlen kúriát térképezi fel. Nem rémlik neki, hogy járt valaha ekkora lakóházban. Hagyja, hogy a másik vezesse, amerre kívánja, elvégre ő tudja, hol van szükség itt a férfierőre.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 21:05:43
Üzenet elküldve: 2025-04-13 21:05:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*A leírtak alapján igyekszik elképzelni, milyenek is lehetnek ezek a kétlábúak. Bár a hajó a fejében valahogy másképpen néz ki. Egy hatalmas szekeret képzel el, kerekekkel, ami csak úgy úszik a tenger tetején. Nem volt még szerencséje olyan könyvet látni amiben lenne egy szép illusztráció egy hajóról. Illetve leírást sem olvasott róla. Azonban rettentő érdekesen hangzik.*
-Akkor már értem miért kedvelik őket a fiúk.
*Jegyzi meg, inkább csak magának. Ezért próbálják az itteni fiúcskák leutánozni bármit aminek Tüskéje lehet, legyen az lovag, kalóz vagy bandita.*
-Uhum. Már egy ideje elment, de nem tudom hova.
*Rázza meg ő is a kis buksiját, valamelyest azért hiányolja a férfit, mert az egyik szórakozásának forrása volt, és kellemes társaság is volt a munkák közben.*
-De csak most jöttél.
*Mondja kissé elszontyolodva, vállai is megereszkednek. Azonban egy enyhe félmosollyal jelzi, hogy örül legalább megtudja Merlana jelenlének okát. A válasz azonban nagyon lassan érkezik. Szikra tekintetével Merlana arcát igyekszik fürkészni, vagy épp azt, mit próbál keresni az égen. Mert azon kívül a néhány lusta felhőn ami lassan kúszik át az égen, nem igazán lát mást. Talán azt a pár elrepülő madarat. Majd amikor végre újra felszólal, a mosoly nagyobbra húzódik, és a figyelem Merlanára szegeződik.*
- Azt hiszem igen.
*Mondja, lassan elgondolkodva. A nő szaván őrlődik néhány másodperc erejéig, arckifejezésén a gondolkodó kis grimaszok is ezt sugallják.*
- Miért szeretnéd azt mindenki szeressen? Az mire jó?
*Kérdezi értetlenül, főleg mert nem igazán van tisztába azzal, hogy a szeretet mint olyan mire hasznosítható. Azon kívül, hogy vannak számára, szívének sokkal kedvesebb személyek akiknek szívesen segít. De, hogy fordítva ezt hogyan tudná magának hasznosítani, fogalma sincs.*
-Igen? De jó! Én meg akkor csinálok majd virág koronát jó?
*Mondja fennhangon, ahogy lepattan a padról. És ha Merlana úgy érzi eleget ücsörgött vele a padon, akkor szívesen ki is kíséri őt a kapuig.*
//Mester és tanítvány//
*A leírtak alapján igyekszik elképzelni, milyenek is lehetnek ezek a kétlábúak. Bár a hajó a fejében valahogy másképpen néz ki. Egy hatalmas szekeret képzel el, kerekekkel, ami csak úgy úszik a tenger tetején. Nem volt még szerencséje olyan könyvet látni amiben lenne egy szép illusztráció egy hajóról. Illetve leírást sem olvasott róla. Azonban rettentő érdekesen hangzik.*
-Akkor már értem miért kedvelik őket a fiúk.
*Jegyzi meg, inkább csak magának. Ezért próbálják az itteni fiúcskák leutánozni bármit aminek Tüskéje lehet, legyen az lovag, kalóz vagy bandita.*
-Uhum. Már egy ideje elment, de nem tudom hova.
*Rázza meg ő is a kis buksiját, valamelyest azért hiányolja a férfit, mert az egyik szórakozásának forrása volt, és kellemes társaság is volt a munkák közben.*
-De csak most jöttél.
*Mondja kissé elszontyolodva, vállai is megereszkednek. Azonban egy enyhe félmosollyal jelzi, hogy örül legalább megtudja Merlana jelenlének okát. A válasz azonban nagyon lassan érkezik. Szikra tekintetével Merlana arcát igyekszik fürkészni, vagy épp azt, mit próbál keresni az égen. Mert azon kívül a néhány lusta felhőn ami lassan kúszik át az égen, nem igazán lát mást. Talán azt a pár elrepülő madarat. Majd amikor végre újra felszólal, a mosoly nagyobbra húzódik, és a figyelem Merlanára szegeződik.*
- Azt hiszem igen.
*Mondja, lassan elgondolkodva. A nő szaván őrlődik néhány másodperc erejéig, arckifejezésén a gondolkodó kis grimaszok is ezt sugallják.*
- Miért szeretnéd azt mindenki szeressen? Az mire jó?
*Kérdezi értetlenül, főleg mert nem igazán van tisztába azzal, hogy a szeretet mint olyan mire hasznosítható. Azon kívül, hogy vannak számára, szívének sokkal kedvesebb személyek akiknek szívesen segít. De, hogy fordítva ezt hogyan tudná magának hasznosítani, fogalma sincs.*
-Igen? De jó! Én meg akkor csinálok majd virág koronát jó?
*Mondja fennhangon, ahogy lepattan a padról. És ha Merlana úgy érzi eleget ücsörgött vele a padon, akkor szívesen ki is kíséri őt a kapuig.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-13 20:34:13
Üzenet elküldve: 2025-04-13 20:34:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
- Hogy ők? *Ejt meg egy sejtelmes mosolyt a kalózokkal kapcsolatban.* Nos, ők hajóval utaznak, van tüskéjük is, mindig jó a kedvük, sokat énekelnek, és nagyon bátrak. ~Meg piaszaguk van és csak az érdekli őket, ami csillog…~ *Hangosan csak a kedvesnek tűnő dolgokat mondja ki, de gondolatban már csak kevésbé bizalomgerjesztő jellemzőkkel tudja illetni őket, ahogy akár a Svornt Strintonnal történt legutóbbi találkájukra emlékszik vissza.*
- Egyszer együtt vacsoráztunk a Pegazusban. *Válaszolja meg a kérdést Alaverrel kapcsolatban is, miközben aprón csóválja a fejét, hogy vicces volna a férfi. Ő más szót használna rá, de valamiért nem akar még gondolni sem rosszat róla.
Hamarosan megérkeznek a padhoz is, ahová Szikra vezeti őt, s rögvest helyet is foglalnak egymás mellett, míg Merlana felteszi az aggodalmaskodónak tűnő kérdéseit, melynek valódi célja, hogy megszökhessen innen, mielőtt bármiféle magyarázatba bonyolódna az ő és Mai kapcsolatát illetően.*
- Azért az túlzás, hogy ismerem. A nő, akivel beszéltem pedig csak annyit tud, hogy őt kerestem. Na mindegy, elmesélem neked, amit tudni szeretnél, aztán elmegyek. *Helyezkedik még egy kicsit ültében, majd hosszú másodpercekig csak az eget, és a szépen sütkérező napot bámulja, aztán tekintetét végül visszafordítja a mellette ülő kislányra.*
- Nos, tudod, Mai nagyon jól bánik veletek, igaz? Tudja, hogyan kell viselkedni az emberekkel, vagy épp más lényekkel, gyerekekkel és mindenkivel. Meg szeretném tanulni tőle, hogyan lehet, mert én is azt akarom, hogy engem is szeressenek. Szóval ennyi. Fejlődni szeretnék, és emiatt kerestem, de hát sajna nincs itt. Majd legközelebb. Így már elégedett vagy, Szikra? *Kérdezi a lánykát. Ő elégedett a saját válaszával. Nem is hazudott, valahol tényleg elmondta, hogy mit szeretne Maitól, de mindezt úgy, hogy egy gyermeki lélek számára is emészthető, sőt, kedves kis történet legyen.*
- Mert akkor talán jobb, ha most tényleg megyek, és legközelebb, mikor találkozunk, hozok majd neked ajándékot. Mit szólsz? Már, ha Mai megengedi, hogy tanítsak nektek zenét, persze. *Mosolyog a lánykára kedvesen.*
//Mester és tanítvány//
- Hogy ők? *Ejt meg egy sejtelmes mosolyt a kalózokkal kapcsolatban.* Nos, ők hajóval utaznak, van tüskéjük is, mindig jó a kedvük, sokat énekelnek, és nagyon bátrak. ~Meg piaszaguk van és csak az érdekli őket, ami csillog…~ *Hangosan csak a kedvesnek tűnő dolgokat mondja ki, de gondolatban már csak kevésbé bizalomgerjesztő jellemzőkkel tudja illetni őket, ahogy akár a Svornt Strintonnal történt legutóbbi találkájukra emlékszik vissza.*
- Egyszer együtt vacsoráztunk a Pegazusban. *Válaszolja meg a kérdést Alaverrel kapcsolatban is, miközben aprón csóválja a fejét, hogy vicces volna a férfi. Ő más szót használna rá, de valamiért nem akar még gondolni sem rosszat róla.
Hamarosan megérkeznek a padhoz is, ahová Szikra vezeti őt, s rögvest helyet is foglalnak egymás mellett, míg Merlana felteszi az aggodalmaskodónak tűnő kérdéseit, melynek valódi célja, hogy megszökhessen innen, mielőtt bármiféle magyarázatba bonyolódna az ő és Mai kapcsolatát illetően.*
- Azért az túlzás, hogy ismerem. A nő, akivel beszéltem pedig csak annyit tud, hogy őt kerestem. Na mindegy, elmesélem neked, amit tudni szeretnél, aztán elmegyek. *Helyezkedik még egy kicsit ültében, majd hosszú másodpercekig csak az eget, és a szépen sütkérező napot bámulja, aztán tekintetét végül visszafordítja a mellette ülő kislányra.*
- Nos, tudod, Mai nagyon jól bánik veletek, igaz? Tudja, hogyan kell viselkedni az emberekkel, vagy épp más lényekkel, gyerekekkel és mindenkivel. Meg szeretném tanulni tőle, hogyan lehet, mert én is azt akarom, hogy engem is szeressenek. Szóval ennyi. Fejlődni szeretnék, és emiatt kerestem, de hát sajna nincs itt. Majd legközelebb. Így már elégedett vagy, Szikra? *Kérdezi a lánykát. Ő elégedett a saját válaszával. Nem is hazudott, valahol tényleg elmondta, hogy mit szeretne Maitól, de mindezt úgy, hogy egy gyermeki lélek számára is emészthető, sőt, kedves kis történet legyen.*
- Mert akkor talán jobb, ha most tényleg megyek, és legközelebb, mikor találkozunk, hozok majd neked ajándékot. Mit szólsz? Már, ha Mai megengedi, hogy tanítsak nektek zenét, persze. *Mosolyog a lánykára kedvesen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890