Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-18 16:48:51
Üzenet elküldve: 2025-02-18 16:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Ücsörög az ágya végén, de ez a kettő egyre gyanúsabb. Trylnor válasza, hogy biztos az érkezők, már majdnem el is hinni. A tüsszentés sem árulja el a fiú füllentését, bár Szikrának szemet ütött már, hogy furcsa alkalmakkor tüsszent csupán Trylnor. Ám a két tényt még nem kötötte össze fejében. Ám Rellan hosszúra nyújtott válasza üt szöget fejébe.*
~Hogy lehetnének az érkezők, ha már bent vannak?.~
*Gondolkodik el, és a gyanakvó tekintetet tovább is arcán hagyva áll fel az ágy mellől, ellépdel Trylnor és Rellan mellett, már ha nem állítja meg őt a két fiú. Megpróbál kitekinteni az ablakon, ha van rá esélye. Ha pedig kitekint, kis keresgélés után látja a fal tövében a darabjaira hullott vázát. Hunyorogva próbálja beazonosítani a látványt, de hamar leesik neki a tantusz.*
-Uuuuuuuuuuhhmm..
*Szusszan fel hosszan aggodalmasan. Az bizony Mai vázája ami a folyosóról hiányolt. De mit keres ott? Ki törhette el? A fiúk voltak talán? Próbálja összetenni a szétszórt kirakós darabokat, hogy összeálljon a kép.*
-Mai vázája! Valaki kilökte az ablakon és el. Tört.
*Mondja aggodalmasan, ahogy visszafordul az ablakból, mert hát a "víz" ami volt benne csupán egy sötét foltot hagyott a talajon, amit innen lehetetlen megmondani, hogy az Rellantól származott. Az a kis megoldás a kettőjük titka marad a fiúknak.
Ám, ahogy kimondja a szavakat, összeáll a kép a fejében.*
-Ti voltatok?
*Kezd el sandán mosolyogni végig pillantva a két fiún, mert így már érthető miért voltak ennyire furák az imént. Ha bele is egyeznek csupán egy jó nagyot fog nevetni rajta. De ilyenben lehet rá számítani, ő nem márt be senkit sem.
Amúgy is nagyobb gondjuk is van annál mint, hogy egy törött vázával foglalkozzanak. Van elég a Rezidencián, látta a padláson is akad egy kettő, ami csak porosodik. Biztos a régebbi időkből maradhatott meg, amikor a ház még pompákban állt.*
-Nem tűntek azoknak. Akitől féltem az a láncos ruhás volt, majdnem előrántotta az ő Tüskéjét Deresre mert megugatta őt. De szerencsére nem történt baj.
*Újságolja el a kis atrocitást ami a kapuban történt.*
-Igen, biztosan.
*Lehet talán most felnőttesebben gondolkodik, a baba arc jó pár évet jelent a háta mögött még így tudatlanul is. Illetve töltött már itt annyi időt, hogy ellesse, Mai és Nimeril gondolkodás módjából egy kettőt. Most inkább a Mai-féle ütközik ki rajta, ahogy a gyerekekről beszél. Gondolat menete, ami a megoldás körül kering, megtörik amint hallja Rellan toppantását, és panaszkodását. Zavartan figyeli szegénykét, látja rajta a dühöt a felháborodást és a csalódottságot, ha még nem is fogja fel teljesen ez egyértelmű a kicsi fiúcska elégedetlen, és nem boldog. Oda is lép mellé, és ráteszi kezét gyengéden a másik hátára, simogatni kezd azt, amikor az a fejét a takaróba fúrja.*
-Mai nem ilyen, ő figyel ránk, tudom.
*Próbálja nyugtatgatni őt, de sokáig nem is kell mert Trylnor ügyesen megoldja helyette a helyzetet. Furcsállja is, hogy a kicsi fiú ilyen hamar hátra hagyta a gondterheltségét.
Addig ő maga is befejezi a gondolat menetét és keresését és megállapítja szerencsére van vésztartalék bőven. Lehet ebből vinni kellene Graelnak is. Mert ha itt látott láncos ruhást, lehet nagy a baj a városban körülötte is.*
-Ezt hol találtad?
*Lép kérdően el ládájától, és arcán egy büszke mosoly húzódik Trylnorra tekintve. Ő is megragad egy üvegcsét, ha Trylnor átadja neki, és a kezében tartja azt. Kinyitja és meg is csapja orrát az az ismerős földes szag, szinte gomba szerűnek hat számára. Nimeril beszélt erről az egyszerű főzetről. Ártalmatlan, de laktató.*
-Miért nem? Ha nem innál akkor beteg lennél.
*Eszébe sem ötlik neki, hogy Rellan az alkoholról beszél, de mire mást mondhatna, a fiúcska lehajtja az italt, és ezzel egy ördögi kis ötlete támad.*
-Rellan, ugye nem ittad meg az egészet egybe?
*Pislant a fiúra aggodalmasan, de már most nevetne szívesen, de muszáj visszatartania.*
-Mutasd az üveget. Ohh ne!
*Így szólal fel, amint a fiúcska megmutatja neki amazt. Ijedt megjátszással a szájához kap, saját üvegét le is zárja addig.*
-Rellan gomba fog nőni a hátadon miért ittad meg egyszerre? Trylnor miért nem szóltál neki mikor odaadtad!
*Fordul a fiú felé, hogy arcát ne mutassa Rellannak és kacsint egyet, hogy tudja csupán viccel. Megjátszva még meg is csapja a vállát, hogy megmutassa nagyon dühös most Trylnorra.*
*Ücsörög az ágya végén, de ez a kettő egyre gyanúsabb. Trylnor válasza, hogy biztos az érkezők, már majdnem el is hinni. A tüsszentés sem árulja el a fiú füllentését, bár Szikrának szemet ütött már, hogy furcsa alkalmakkor tüsszent csupán Trylnor. Ám a két tényt még nem kötötte össze fejében. Ám Rellan hosszúra nyújtott válasza üt szöget fejébe.*
~Hogy lehetnének az érkezők, ha már bent vannak?.~
*Gondolkodik el, és a gyanakvó tekintetet tovább is arcán hagyva áll fel az ágy mellől, ellépdel Trylnor és Rellan mellett, már ha nem állítja meg őt a két fiú. Megpróbál kitekinteni az ablakon, ha van rá esélye. Ha pedig kitekint, kis keresgélés után látja a fal tövében a darabjaira hullott vázát. Hunyorogva próbálja beazonosítani a látványt, de hamar leesik neki a tantusz.*
-Uuuuuuuuuuhhmm..
*Szusszan fel hosszan aggodalmasan. Az bizony Mai vázája ami a folyosóról hiányolt. De mit keres ott? Ki törhette el? A fiúk voltak talán? Próbálja összetenni a szétszórt kirakós darabokat, hogy összeálljon a kép.*
-Mai vázája! Valaki kilökte az ablakon és el. Tört.
*Mondja aggodalmasan, ahogy visszafordul az ablakból, mert hát a "víz" ami volt benne csupán egy sötét foltot hagyott a talajon, amit innen lehetetlen megmondani, hogy az Rellantól származott. Az a kis megoldás a kettőjük titka marad a fiúknak.
Ám, ahogy kimondja a szavakat, összeáll a kép a fejében.*
-Ti voltatok?
*Kezd el sandán mosolyogni végig pillantva a két fiún, mert így már érthető miért voltak ennyire furák az imént. Ha bele is egyeznek csupán egy jó nagyot fog nevetni rajta. De ilyenben lehet rá számítani, ő nem márt be senkit sem.
Amúgy is nagyobb gondjuk is van annál mint, hogy egy törött vázával foglalkozzanak. Van elég a Rezidencián, látta a padláson is akad egy kettő, ami csak porosodik. Biztos a régebbi időkből maradhatott meg, amikor a ház még pompákban állt.*
-Nem tűntek azoknak. Akitől féltem az a láncos ruhás volt, majdnem előrántotta az ő Tüskéjét Deresre mert megugatta őt. De szerencsére nem történt baj.
*Újságolja el a kis atrocitást ami a kapuban történt.*
-Igen, biztosan.
*Lehet talán most felnőttesebben gondolkodik, a baba arc jó pár évet jelent a háta mögött még így tudatlanul is. Illetve töltött már itt annyi időt, hogy ellesse, Mai és Nimeril gondolkodás módjából egy kettőt. Most inkább a Mai-féle ütközik ki rajta, ahogy a gyerekekről beszél. Gondolat menete, ami a megoldás körül kering, megtörik amint hallja Rellan toppantását, és panaszkodását. Zavartan figyeli szegénykét, látja rajta a dühöt a felháborodást és a csalódottságot, ha még nem is fogja fel teljesen ez egyértelmű a kicsi fiúcska elégedetlen, és nem boldog. Oda is lép mellé, és ráteszi kezét gyengéden a másik hátára, simogatni kezd azt, amikor az a fejét a takaróba fúrja.*
-Mai nem ilyen, ő figyel ránk, tudom.
*Próbálja nyugtatgatni őt, de sokáig nem is kell mert Trylnor ügyesen megoldja helyette a helyzetet. Furcsállja is, hogy a kicsi fiú ilyen hamar hátra hagyta a gondterheltségét.
Addig ő maga is befejezi a gondolat menetét és keresését és megállapítja szerencsére van vésztartalék bőven. Lehet ebből vinni kellene Graelnak is. Mert ha itt látott láncos ruhást, lehet nagy a baj a városban körülötte is.*
-Ezt hol találtad?
*Lép kérdően el ládájától, és arcán egy büszke mosoly húzódik Trylnorra tekintve. Ő is megragad egy üvegcsét, ha Trylnor átadja neki, és a kezében tartja azt. Kinyitja és meg is csapja orrát az az ismerős földes szag, szinte gomba szerűnek hat számára. Nimeril beszélt erről az egyszerű főzetről. Ártalmatlan, de laktató.*
-Miért nem? Ha nem innál akkor beteg lennél.
*Eszébe sem ötlik neki, hogy Rellan az alkoholról beszél, de mire mást mondhatna, a fiúcska lehajtja az italt, és ezzel egy ördögi kis ötlete támad.*
-Rellan, ugye nem ittad meg az egészet egybe?
*Pislant a fiúra aggodalmasan, de már most nevetne szívesen, de muszáj visszatartania.*
-Mutasd az üveget. Ohh ne!
*Így szólal fel, amint a fiúcska megmutatja neki amazt. Ijedt megjátszással a szájához kap, saját üvegét le is zárja addig.*
-Rellan gomba fog nőni a hátadon miért ittad meg egyszerre? Trylnor miért nem szóltál neki mikor odaadtad!
*Fordul a fiú felé, hogy arcát ne mutassa Rellannak és kacsint egyet, hogy tudja csupán viccel. Megjátszva még meg is csapja a vállát, hogy megmutassa nagyon dühös most Trylnorra.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-17 22:23:15
Üzenet elküldve: 2025-02-17 22:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Emelet - 8-as szoba//
*Külső szemlélőként nehéz lenne megmondani, hogy Rellan pofija az érkező gyerekek miatti izgalomtól vagy valamiféle hazugságtól pirult el, mikor Szikra rákérdez a fura csörömpölésre. Azért az apróság is rákontráz Trylnor szavaira.*
- Ja, seeeeeemmi. *Biztos benne, hogy ezzel a hangsúllyal minden gyanút eloszlatott.* Egségedre. *Teszi hozzá tapintatosan, mintha nem is az utcáról jött volna épp az imént. Valaki egyszer megtanította rá, hogy ezt kell mondani a tüsszögőknek, és rákapott, mert a járókelők mindig olvadoztak a kedvességétől. Sőt, volt, amelyiktől almát is kapott érte. A megszokás csak megszokás, még ha a házban nem is kell ilyen-olyan trükkökkel megdolgoznia a betevő falatokért. Állítólag. Még csak vacsorát evett, az se most volt.
Szikra felnőttesebben viselkedik, mint ő. A lelkére próbál hatni, érti ő. Azt akarja, hogy megsajnálja a többi gyereket, csak mert ugyanúgy elveszettek meg éhesek, mint ő tegnap. (Meg koszosak is, de Rellant ez érdekli a legkevésbé, sőt, egyelőre egészen furcsa érzés neki, hogy nincs rajta egy kellemes réteg piszok.) Azonban a dolog nem segít, mert csak arra emlékezteti, hogy talán nem is volt olyan fontos Mainak, mint ahogy a nő tegnap állította. Ideig-óráig különlegesnek érezhette magát, de ennyi. Dacosan felfújja az arcát.*
- Én nem féltem! Nekem nem kellett segítség, jól elvoltam eddig is. *Elégedetlenkedik megemelve a hangját.* Játszottam meg kaptam kajácskát az istállós bácsi feleségétől. Meg voltak tyúkjaim is, adtam nekik nevet. Erre jött a Mai, elvitt. És most tessék, nincs itt. Más gyerekekkel van. *Kezd eltörni (a váza helyett) a mécses.* És ez így nem érvényes. *Toppant egyet. A megoldás már meghaladja a képességeit, a két nagy pedig túl nagy neki, hogy felmérje ésszel, amiről beszélnek, ami szerintük igazán számít. Mert nekik is van valakijük, itt vannak egymásnak. De neki mije van? Egy kis fakardja, egy tevéje, és ennyi. Szipákolni kezd, az ágyra veti magát, és arcát a takaróba fúrja szomorúan. Nem hangos, csak nem tud mit kezdeni a sok érzéssel és a lehetetlen helyzettel. Egyedül a láda zörgése szakítja meg elkeseredett gondolatait, mert a kíváncsisága nagyobb, mint a lelki fájdalma.*
- Uuuu, az mi az? *Bukik ki belőle a kérdés, mintha egyik pillanatról a másikra kicserélték volna őt. A kis ujjak rákulcsolódnak a palackra, és Rellan kihúzva a kupakot beleszimatol. Hát mi tagadás, nem igazán tetszik neki a szaga. Persze ez még nem jelenti, hogy nem fogja meginni mindjárt.*
- Mi is be fogunk rúgni, mint a bácsik a kocsmában? *Kacag felszabadultan. Az lesz aztán a látvány, azok mindig olyan viccesen dülöngélnek, énekelnek. Úgy fognak lebucskázni a lépcsőn, mint a kismacskák.* De akkor mielőtt innánk belőle, ígérjük meg, hogy barátok maradunk a Szikrával. Mer' egyszer a Kevlan bácsi azt mondta ott nekem, hogy a lányok nem szeretik azokat a fiúkat, akik isznak. *Habár fura volt kicsit, hogy ezt mondta, mert bár szomorúnak tűnt, ivott is közben. Ki érti ezt!
Aztán Rellan húzóra megissza az üvegcse tartalmát, legyen az bármilyen pocsék.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.17 22:24:25
*Külső szemlélőként nehéz lenne megmondani, hogy Rellan pofija az érkező gyerekek miatti izgalomtól vagy valamiféle hazugságtól pirult el, mikor Szikra rákérdez a fura csörömpölésre. Azért az apróság is rákontráz Trylnor szavaira.*
- Ja, seeeeeemmi. *Biztos benne, hogy ezzel a hangsúllyal minden gyanút eloszlatott.* Egségedre. *Teszi hozzá tapintatosan, mintha nem is az utcáról jött volna épp az imént. Valaki egyszer megtanította rá, hogy ezt kell mondani a tüsszögőknek, és rákapott, mert a járókelők mindig olvadoztak a kedvességétől. Sőt, volt, amelyiktől almát is kapott érte. A megszokás csak megszokás, még ha a házban nem is kell ilyen-olyan trükkökkel megdolgoznia a betevő falatokért. Állítólag. Még csak vacsorát evett, az se most volt.
Szikra felnőttesebben viselkedik, mint ő. A lelkére próbál hatni, érti ő. Azt akarja, hogy megsajnálja a többi gyereket, csak mert ugyanúgy elveszettek meg éhesek, mint ő tegnap. (Meg koszosak is, de Rellant ez érdekli a legkevésbé, sőt, egyelőre egészen furcsa érzés neki, hogy nincs rajta egy kellemes réteg piszok.) Azonban a dolog nem segít, mert csak arra emlékezteti, hogy talán nem is volt olyan fontos Mainak, mint ahogy a nő tegnap állította. Ideig-óráig különlegesnek érezhette magát, de ennyi. Dacosan felfújja az arcát.*
- Én nem féltem! Nekem nem kellett segítség, jól elvoltam eddig is. *Elégedetlenkedik megemelve a hangját.* Játszottam meg kaptam kajácskát az istállós bácsi feleségétől. Meg voltak tyúkjaim is, adtam nekik nevet. Erre jött a Mai, elvitt. És most tessék, nincs itt. Más gyerekekkel van. *Kezd eltörni (a váza helyett) a mécses.* És ez így nem érvényes. *Toppant egyet. A megoldás már meghaladja a képességeit, a két nagy pedig túl nagy neki, hogy felmérje ésszel, amiről beszélnek, ami szerintük igazán számít. Mert nekik is van valakijük, itt vannak egymásnak. De neki mije van? Egy kis fakardja, egy tevéje, és ennyi. Szipákolni kezd, az ágyra veti magát, és arcát a takaróba fúrja szomorúan. Nem hangos, csak nem tud mit kezdeni a sok érzéssel és a lehetetlen helyzettel. Egyedül a láda zörgése szakítja meg elkeseredett gondolatait, mert a kíváncsisága nagyobb, mint a lelki fájdalma.*
- Uuuu, az mi az? *Bukik ki belőle a kérdés, mintha egyik pillanatról a másikra kicserélték volna őt. A kis ujjak rákulcsolódnak a palackra, és Rellan kihúzva a kupakot beleszimatol. Hát mi tagadás, nem igazán tetszik neki a szaga. Persze ez még nem jelenti, hogy nem fogja meginni mindjárt.*
- Mi is be fogunk rúgni, mint a bácsik a kocsmában? *Kacag felszabadultan. Az lesz aztán a látvány, azok mindig olyan viccesen dülöngélnek, énekelnek. Úgy fognak lebucskázni a lépcsőn, mint a kismacskák.* De akkor mielőtt innánk belőle, ígérjük meg, hogy barátok maradunk a Szikrával. Mer' egyszer a Kevlan bácsi azt mondta ott nekem, hogy a lányok nem szeretik azokat a fiúkat, akik isznak. *Habár fura volt kicsit, hogy ezt mondta, mert bár szomorúnak tűnt, ivott is közben. Ki érti ezt!
Aztán Rellan húzóra megissza az üvegcse tartalmát, legyen az bármilyen pocsék.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.17 22:24:25
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-17 18:05:49
Üzenet elküldve: 2025-02-17 18:05:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*A köldök kérdés is képes elgondolkodtatni őt. Valójában, most mindennel nagyon jó foglalkozni, mert addig sem az jár a fejében, hogy kik vannak ott lent, kiket látott és Szikra haragszik-e rá, na meg hogy meg tudja-e nyugtatni Rellan-t. Olyan felelősségteljes ez a nagyfiú lét. De valakinek el kell látnia ezt a szerepet és most mindennél több motivációja van, hogy érkeztek egy csomóan, akik elvehetik ezt tőle.*
- Mindenre tud válaszolni általában, csak én nem nagyon kérdezem. *Rántja meg a vállát és inkább halad, hogy küldetést teljesítsen. Nem olyan nagy dolog ez, de valamelyest terel. Kisurranni és töredék idő alatt visszatérni valamivel, ami a kisfiú hasznára lesz. Amaz el is végzi a dolgát, s az akció vége felé érkezik meg Szikra. Máskor felnevetne a sikkantáson, a megugráson, meg mindenen. Most nem tud hahotázni, a kis szíve akkor is össze van szorulva, ha rajta látszik a legkevésbé. Aztán egy csörrenés jelzi, hogy a rögtönzött éjjeli edénynek is oda. Odafordul a gyerekhez, legyint egyet, hogy jelezze: semmi baj. *
- Biztos az érkezők. *Rándítja meg a vállát, aztán tüsszent egy nagyot. Mindig ez van, ha hazudik. Rettentően utálja magát érte, de próbálja elmismásolni a dolgokat azzal, hogy fecseg, kérdez, figyel.*
- Akkor nem ijedtél meg tőlük, nem olyanok? *Kérdez még, bár ott leledzik a hátsószándék; ő nem akar tartani senkitől. Bár a lány bátrabb mindenkinél, megnyugtatóbb volna, ha valami jó hírrel szolgálna. A sötételf kérdésre ismét csak a vállát tudja megvonni.*
- Csak mesélték, én még nem beszéltem eggyel sem. Hamar kiderül, gondolom.
*Elmélázik kicsit a hallottakon. Azért az őt is megérinti, hogy milyen állapotban érkeztek, mi tagadás. Egy fokkal talán enyhül az a semmire nem vezető ellenszenve is.*
- Azok meg olyan feltalálók, vagy mi. Engem is érdekelne. *Néz mélyen Szikra szemébe, majd odalép hozzá és bátortalanul végig simít a szép fonott haján. Aztán már megint az étel kérdés. Szökne ő, de nem végleg azért. Már tegnap megbeszélték, hogy jobb itt. Hogy újra egyedül kelljen helytállnia, nem kecsegtető. Ekkor ötlik eszébe valami. Mindenkinél arany van, de nála más. Bár nem árulhatja el, hogy honnan van az alapanyag hozzá, ez egy igen könnyen elkészíthető keverék. Tűzoltásnak jó lesz. A kis ládájához lép, ő is abban kotor, majd előhúz néhány barnás színű, üvegcsébe zárt löttyöt. Az ágyra dobja.*
- Na, figyeljetek. Nem kell elmennünk sehova, de ma le sem kell menni innen, ha nem muszáj. Ezektől jól lakunk. Nem finom, de éhséget nem fogunk tőle érezni. Pont három van. Kértek?
*Mutat a vándorebéd névre hallgató kis kotyvalékokra.*
*A köldök kérdés is képes elgondolkodtatni őt. Valójában, most mindennel nagyon jó foglalkozni, mert addig sem az jár a fejében, hogy kik vannak ott lent, kiket látott és Szikra haragszik-e rá, na meg hogy meg tudja-e nyugtatni Rellan-t. Olyan felelősségteljes ez a nagyfiú lét. De valakinek el kell látnia ezt a szerepet és most mindennél több motivációja van, hogy érkeztek egy csomóan, akik elvehetik ezt tőle.*
- Mindenre tud válaszolni általában, csak én nem nagyon kérdezem. *Rántja meg a vállát és inkább halad, hogy küldetést teljesítsen. Nem olyan nagy dolog ez, de valamelyest terel. Kisurranni és töredék idő alatt visszatérni valamivel, ami a kisfiú hasznára lesz. Amaz el is végzi a dolgát, s az akció vége felé érkezik meg Szikra. Máskor felnevetne a sikkantáson, a megugráson, meg mindenen. Most nem tud hahotázni, a kis szíve akkor is össze van szorulva, ha rajta látszik a legkevésbé. Aztán egy csörrenés jelzi, hogy a rögtönzött éjjeli edénynek is oda. Odafordul a gyerekhez, legyint egyet, hogy jelezze: semmi baj. *
- Biztos az érkezők. *Rándítja meg a vállát, aztán tüsszent egy nagyot. Mindig ez van, ha hazudik. Rettentően utálja magát érte, de próbálja elmismásolni a dolgokat azzal, hogy fecseg, kérdez, figyel.*
- Akkor nem ijedtél meg tőlük, nem olyanok? *Kérdez még, bár ott leledzik a hátsószándék; ő nem akar tartani senkitől. Bár a lány bátrabb mindenkinél, megnyugtatóbb volna, ha valami jó hírrel szolgálna. A sötételf kérdésre ismét csak a vállát tudja megvonni.*
- Csak mesélték, én még nem beszéltem eggyel sem. Hamar kiderül, gondolom.
*Elmélázik kicsit a hallottakon. Azért az őt is megérinti, hogy milyen állapotban érkeztek, mi tagadás. Egy fokkal talán enyhül az a semmire nem vezető ellenszenve is.*
- Azok meg olyan feltalálók, vagy mi. Engem is érdekelne. *Néz mélyen Szikra szemébe, majd odalép hozzá és bátortalanul végig simít a szép fonott haján. Aztán már megint az étel kérdés. Szökne ő, de nem végleg azért. Már tegnap megbeszélték, hogy jobb itt. Hogy újra egyedül kelljen helytállnia, nem kecsegtető. Ekkor ötlik eszébe valami. Mindenkinél arany van, de nála más. Bár nem árulhatja el, hogy honnan van az alapanyag hozzá, ez egy igen könnyen elkészíthető keverék. Tűzoltásnak jó lesz. A kis ládájához lép, ő is abban kotor, majd előhúz néhány barnás színű, üvegcsébe zárt löttyöt. Az ágyra dobja.*
- Na, figyeljetek. Nem kell elmennünk sehova, de ma le sem kell menni innen, ha nem muszáj. Ezektől jól lakunk. Nem finom, de éhséget nem fogunk tőle érezni. Pont három van. Kértek?
*Mutat a vándorebéd névre hallgató kis kotyvalékokra.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-17 17:09:43
Üzenet elküldve: 2025-02-17 17:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Léptei amilyen gyorsak voltak a lépcsőn, úgy lassulnak le az emeleti folyosón. Egy érdekes érzés fogja el őt, mintha azok a nyugodt napok amik a háta mögött vannak, nem lesznek többé. A hatalmas tér, ami eddig visszhangzott ha elrikkantotta magát, most már tele lesz másokkal, és nem fog úgy hangzani mint ezelőtt, ha egyáltalán fog bármennyire is. A reggeli madár csicsergést, lehet a gyerekek hangos reggeli nyüzsgése fogja felváltani. Abba bele sem gondolva, szegény Deressel mi lesz. Szegény hova fog bújni a sok kíváncsi kis praclitól, aki megakarja majd simogatni őt, remélhetőleg csak simogatni. Mert az sincs kizárva, hogy valamelyik lurkóban ott bújik a kisördög, a rosszabbik fajta és ne adj isten valamivel bántani fogja. Bár abban már most biztos, hogy nem csak ő de Mai sem engedné, arra az összes Luninari fajta teát fel merné tenné a világon.
Ehhez hasonló gondterhelt gondolatok nyomasztják a fiatal lányt. Az ajtójuk elé érve egy apróság üti meg a szemét. A Mai által hozott virágcsokor, amit valóban a nő elfelejtett gondozni a mostani felfordulás miatt, ahogy ő is elfeledkezett Trylnor társasága miatt sok mindenről. Nem tulajdonít neki sok gondolatot, bár furcsállja, hogy a váza is eltűnt.
Ezek után lép be a szobába, köszönti a fiút és az apró kis sikkantás üti meg a fülét. Egy pillanatra ő is megugrik a hang hallatán, nem is csoda meglepetten köszönti Rellant akinek a hangját felismeri. De mégis mi művel a függöny mögött? Egy újabb érdekes "ó-ó" töri meg a csendet és a csörömpölés az ablakból.*
- Ez mi volt?
*Teszi fel a kérdést egyik szemöldökét felhúzva a fiúk felé sandítva, miközben már az ágyon ücsörög a gondterhelt tekintetével. Szerencsére Rellan kis tette miatt nem csapja meg az amúgy is érzékeny orrát Szikrának, így csak a hangra kérdez rá.*
-Lehet, most velük törődnek. Úgy néznek ki mint, ahogy mi érkeztünk. Maszatosan és éhesen.
*Gondolkodik, érzi a hasonlóságot maguk között és az érkezettek között. Semmivel sem különböznek, legalább is abban amit átélhettek.*
-Nem tudom. Az egyik nagyon félt. Zeltha a neve, nagyobb mint te Rellan. Beszéltem vele, és segítettem neki, Mai kérte. Ők is félnek.
*Furcsa lehet ez pont Szikrától hallani, aki sosem foglalkozott a többi gyerekkel, de látván az egész sereget, ugyan olyan állapotban mint amiben ő maga is volt, kihozta belőle a szíve mélyén rejtőző empátiát.*
-Nem tudom. Lehet. De miért lenne az?
*Kérdez vissza Trylnor feltételezésére, nem tűnt a fiú gonosznak, de látta rajta az a távolságtartó viselkedést, csak úgy mint saját magán.*
-Bár láttam sokat akik sugdolóztak, beszéltek egymással és kuncogtak is. Apróbban akkora mint te Rellan, azt hiszem Gnómoknak hívják őket. Mintha valami kis eszköz lett volna az egyik kezébe, sosem láttam még olyat.
*Magyarázza még a fiúknak mit látott a sok gyerek között.*
-Meg tehetjük, ha nem lesz jó itt majd elmegyünk. De várjunk azzal még.
*Fel is pattan az ágyról, oda lép a ládához, ami az ágy tövében van, kinyitja annak tetejét, a ruhák és apró zsákok közé kotor, majd kis csörgés hallatszik ki. A saját kis súlyos erszénye, amit még Maival és Alaverral hozott vissza pát hata. Ezzel eltudnának élni egy idáig a Pegazusban.*
*Léptei amilyen gyorsak voltak a lépcsőn, úgy lassulnak le az emeleti folyosón. Egy érdekes érzés fogja el őt, mintha azok a nyugodt napok amik a háta mögött vannak, nem lesznek többé. A hatalmas tér, ami eddig visszhangzott ha elrikkantotta magát, most már tele lesz másokkal, és nem fog úgy hangzani mint ezelőtt, ha egyáltalán fog bármennyire is. A reggeli madár csicsergést, lehet a gyerekek hangos reggeli nyüzsgése fogja felváltani. Abba bele sem gondolva, szegény Deressel mi lesz. Szegény hova fog bújni a sok kíváncsi kis praclitól, aki megakarja majd simogatni őt, remélhetőleg csak simogatni. Mert az sincs kizárva, hogy valamelyik lurkóban ott bújik a kisördög, a rosszabbik fajta és ne adj isten valamivel bántani fogja. Bár abban már most biztos, hogy nem csak ő de Mai sem engedné, arra az összes Luninari fajta teát fel merné tenné a világon.
Ehhez hasonló gondterhelt gondolatok nyomasztják a fiatal lányt. Az ajtójuk elé érve egy apróság üti meg a szemét. A Mai által hozott virágcsokor, amit valóban a nő elfelejtett gondozni a mostani felfordulás miatt, ahogy ő is elfeledkezett Trylnor társasága miatt sok mindenről. Nem tulajdonít neki sok gondolatot, bár furcsállja, hogy a váza is eltűnt.
Ezek után lép be a szobába, köszönti a fiút és az apró kis sikkantás üti meg a fülét. Egy pillanatra ő is megugrik a hang hallatán, nem is csoda meglepetten köszönti Rellant akinek a hangját felismeri. De mégis mi művel a függöny mögött? Egy újabb érdekes "ó-ó" töri meg a csendet és a csörömpölés az ablakból.*
- Ez mi volt?
*Teszi fel a kérdést egyik szemöldökét felhúzva a fiúk felé sandítva, miközben már az ágyon ücsörög a gondterhelt tekintetével. Szerencsére Rellan kis tette miatt nem csapja meg az amúgy is érzékeny orrát Szikrának, így csak a hangra kérdez rá.*
-Lehet, most velük törődnek. Úgy néznek ki mint, ahogy mi érkeztünk. Maszatosan és éhesen.
*Gondolkodik, érzi a hasonlóságot maguk között és az érkezettek között. Semmivel sem különböznek, legalább is abban amit átélhettek.*
-Nem tudom. Az egyik nagyon félt. Zeltha a neve, nagyobb mint te Rellan. Beszéltem vele, és segítettem neki, Mai kérte. Ők is félnek.
*Furcsa lehet ez pont Szikrától hallani, aki sosem foglalkozott a többi gyerekkel, de látván az egész sereget, ugyan olyan állapotban mint amiben ő maga is volt, kihozta belőle a szíve mélyén rejtőző empátiát.*
-Nem tudom. Lehet. De miért lenne az?
*Kérdez vissza Trylnor feltételezésére, nem tűnt a fiú gonosznak, de látta rajta az a távolságtartó viselkedést, csak úgy mint saját magán.*
-Bár láttam sokat akik sugdolóztak, beszéltek egymással és kuncogtak is. Apróbban akkora mint te Rellan, azt hiszem Gnómoknak hívják őket. Mintha valami kis eszköz lett volna az egyik kezébe, sosem láttam még olyat.
*Magyarázza még a fiúknak mit látott a sok gyerek között.*
-Meg tehetjük, ha nem lesz jó itt majd elmegyünk. De várjunk azzal még.
*Fel is pattan az ágyról, oda lép a ládához, ami az ágy tövében van, kinyitja annak tetejét, a ruhák és apró zsákok közé kotor, majd kis csörgés hallatszik ki. A saját kis súlyos erszénye, amit még Maival és Alaverral hozott vissza pát hata. Ezzel eltudnának élni egy idáig a Pegazusban.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 20:45:55
Üzenet elküldve: 2025-02-16 20:45:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Emelet - 8-as szoba//
*Arn akkora butaságokat beszél, hogy még Trylnort is megkavarja egy pillanatra, de legalább addig se a lenti őrültekházával foglalkoznak a fiúk.*
- Hát izé… *Gondolkodik el Rellan.* Én igazából már láttam mindkettőt utcakölkökön. De az enyim is befelé van. *Húzza fel a ruhácskáját.* Azt hittem, akinek nem, annak valami baja van, de akkor talán mégse. Egyáltalán az mire való? Ezt megtanítja majd Mai? *Töpreng hangosan, bökdösve a köldökét, mintha bárminek is történnie kéne tőle, de nem feltétlenül vár feleletet. Talán majd megkérdezi, elvileg az igazgatónő szereti a könyveket, és azokban benne vannak az okosságok. Majd egyszer, ha már le mer menni, mert mindenki elmegy végre a dolgára, és csönd lesz. Olyan irritáló ez a zaj.
Ami a szükségleteket illeti, Rellan sarkított egy kicsit. Az a helyzet, hogy nagyon kell neki, és _most_. A béna kis váza életmentő ötlet. Gyorsan cserél is Tryllel, a kezébe nyomja a menyétet, és veszi át a vázát, hogy elintézze, amit el kell.
A nagy alapzajban valaki minden előjel nélkül nyitni kezdi az ajtót, Rellan pedig ijedtében felsikkant. Szerencsére nem lő mellé, de egy paraszthajszálon múlik az ügy. A bűnjelet gyorsan kirakja a külső párkányra, hogy ne érezzék a szagát, úgyhogy remélhetőleg az óvatosan érkező Szikra már csak azt láthatja, ahogy a csöppség matat valamit a függönyön túl. Aztán azt is hallhatja, ahogy idegességében véletlenül túllöki rajta, és a váza egy „o-ó!” kíséretében csilingelve összetörik az ablak alatti virágágyásban.*
- Jóreggel'! *Miközben zavartan fenekébe törölgeti a tenyerét, aggódva fürkészi Szikrát, hogy látta-e a jelenetet, meg amit a lányoknak nem szeretne mutogatni (mert nem utcafiú), és hogy még mindig haragszik-e rá a tegnapi miatt, vagy megint barátok, de úgy tűnik, már valami egész máson gondolkodik az elf, és emiatt nem kell, hogy fájjon a kisfiú feje. Nem akar vele rosszban lenni, de ahhoz még túl kicsi, hogy érdemben bocsánatot kérjen, vagy egyáltalán tudja, mikor kell. Főleg akkor nem, ha eleve be van gazolva. Aztán Szikra egy furcsa kérdést tesz fel. Rellan nem igazán tudja, miről beszél, ő még mindig azért szomorú, mert éhes. Meghallgatja a magyarázatot, de nem is igazán érdekli, kik vannak lent, egyelőre egyiküket se szereti.*
- Vissza kéne menni a fogadóba a bácsihoz, ahol a sült kolbászt vette nekem Mai. Mer' ott jó volt, és békén hagytak. Most, hogy tiszta is vagyok, biztos nem kergetnének el. Ott még sok más finomság is volt, és az utat is tudnám. Van is pár eltett aranyam, kenyeret azér' vett nekem Mai. *Álmodozik. Nem tetszik neki a gondolata, hogy még nekik kell várniuk az ételre, csak mert ezek így hívatlanul berontottak ide. De az azért őt is érdekelné, milyenek, hátha megváltozik egyszer a véleménye, ezért jobb lehetőség nem lévén figyel Szikra beszámolójára.*
*Arn akkora butaságokat beszél, hogy még Trylnort is megkavarja egy pillanatra, de legalább addig se a lenti őrültekházával foglalkoznak a fiúk.*
- Hát izé… *Gondolkodik el Rellan.* Én igazából már láttam mindkettőt utcakölkökön. De az enyim is befelé van. *Húzza fel a ruhácskáját.* Azt hittem, akinek nem, annak valami baja van, de akkor talán mégse. Egyáltalán az mire való? Ezt megtanítja majd Mai? *Töpreng hangosan, bökdösve a köldökét, mintha bárminek is történnie kéne tőle, de nem feltétlenül vár feleletet. Talán majd megkérdezi, elvileg az igazgatónő szereti a könyveket, és azokban benne vannak az okosságok. Majd egyszer, ha már le mer menni, mert mindenki elmegy végre a dolgára, és csönd lesz. Olyan irritáló ez a zaj.
Ami a szükségleteket illeti, Rellan sarkított egy kicsit. Az a helyzet, hogy nagyon kell neki, és _most_. A béna kis váza életmentő ötlet. Gyorsan cserél is Tryllel, a kezébe nyomja a menyétet, és veszi át a vázát, hogy elintézze, amit el kell.
A nagy alapzajban valaki minden előjel nélkül nyitni kezdi az ajtót, Rellan pedig ijedtében felsikkant. Szerencsére nem lő mellé, de egy paraszthajszálon múlik az ügy. A bűnjelet gyorsan kirakja a külső párkányra, hogy ne érezzék a szagát, úgyhogy remélhetőleg az óvatosan érkező Szikra már csak azt láthatja, ahogy a csöppség matat valamit a függönyön túl. Aztán azt is hallhatja, ahogy idegességében véletlenül túllöki rajta, és a váza egy „o-ó!” kíséretében csilingelve összetörik az ablak alatti virágágyásban.*
- Jóreggel'! *Miközben zavartan fenekébe törölgeti a tenyerét, aggódva fürkészi Szikrát, hogy látta-e a jelenetet, meg amit a lányoknak nem szeretne mutogatni (mert nem utcafiú), és hogy még mindig haragszik-e rá a tegnapi miatt, vagy megint barátok, de úgy tűnik, már valami egész máson gondolkodik az elf, és emiatt nem kell, hogy fájjon a kisfiú feje. Nem akar vele rosszban lenni, de ahhoz még túl kicsi, hogy érdemben bocsánatot kérjen, vagy egyáltalán tudja, mikor kell. Főleg akkor nem, ha eleve be van gazolva. Aztán Szikra egy furcsa kérdést tesz fel. Rellan nem igazán tudja, miről beszél, ő még mindig azért szomorú, mert éhes. Meghallgatja a magyarázatot, de nem is igazán érdekli, kik vannak lent, egyelőre egyiküket se szereti.*
- Vissza kéne menni a fogadóba a bácsihoz, ahol a sült kolbászt vette nekem Mai. Mer' ott jó volt, és békén hagytak. Most, hogy tiszta is vagyok, biztos nem kergetnének el. Ott még sok más finomság is volt, és az utat is tudnám. Van is pár eltett aranyam, kenyeret azér' vett nekem Mai. *Álmodozik. Nem tetszik neki a gondolata, hogy még nekik kell várniuk az ételre, csak mert ezek így hívatlanul berontottak ide. De az azért őt is érdekelné, milyenek, hátha megváltozik egyszer a véleménye, ezért jobb lehetőség nem lévén figyel Szikra beszámolójára.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 19:23:06
Üzenet elküldve: 2025-02-16 19:23:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék - zárás//
*Egyetlen percre sem gondolta, hogy egyszerű lesz a dolga. Aminek örül, az az, hogy Alenia tényleg besegít, bár igazán nem tud rá figyelni, hogy hogy boldogul. Egy biztos, az feltűnne, ha rosszul. Még meglepődni sincsen ideje ezen.
Anviel máris a konyhában serénykedik, Mai pedig próbál minden egyes arcot jól szemügyre venni. Fontos az első benyomás, mindenki felé kellő kedvességgel-figyelemmel fordul, de túlzásokba most sem esik. Jól tudja, hogy ez a helyzet most kényelmetlen sokaknak, s nem mindenki olyan fajta, hogy a túlzott babusgatás használ. Fel fogja ismerni, hogy kinél mi a szükséges hozzáállás. Így van ez akkor is, amikor a két feltehetően igen jó barát gnóm páros próbálja megviccelni. Azokra a csintalan vigyorokra figyel fel, na meg egy kis bakira.*
- Figyelek. *Mosolyog, hogy nyögje már ki azt a nevet, persze kellő türelemmel méricskélve, hogy mi a terv.*
- T…Fizzwick! *Bólint Mai, majd a másikra tekint. * - Tigober! *Mondja, majd miután végeztek, s távolabb érnek, összenevetnek. Mai egy pillanatra megállítja a következő gyereket, majd hangosan szól a már folyosón beforduló gnómnak.*
- Tigober, várj! *Majd miután elhangzott a név, láss csodát, Fizzwick fordul meg először és kérdez vissza.*
- Tessék? JAJJ! *A félelf csak egy kacsintást intéz felé, nem olyan könnyű őt átverni, de egy kis csintalanságért még nem is tud megharagudni. Ezért gyerekek.
Lassan, de biztosan begyűjti a feltehetően valódi neveket, majd kiderül a napokban, hogy volt-e még kedve valakinek tréfálkozni.
Anviel nem teketóriázik, étel kerül az asztalra, s egy nagy sóhajjal fordul Mai Alenia felé, ahogy végignéz a seregen.*
- Imádom. *Felfelé görbül a szája, de ma nem is láthatták nagyon másképpen, még akkor sem, amikor igazán belemerült abba, amit csinál. Egy távolabb eső asztalhoz ül le, evés közben nem tartaná szóval a gyerekeket, de figyel. Figyel olyasmire is, ami miatt már Alenia jelentőségteljesen ránézett. Körmölésbe kezd és ha hozzá szeretne szólni a nő sem figyel rá; vagy a gyerekeken a pillantása, vagy a papíron. Most dolog van. Mire mindenki végzett, megkezdődhet a szobák kiosztása. Nos, talán lesz némi szájhúzás, de muszáj elfoglalniuk a saját kis terüket. Végtére is, végre lesz mindenkinek egy puha, ámbár igen viseletes ágyacskája, ahol nyugovóra térhet. Nem kér ki véleményt ez az ő dolga.
Mikor már tényleg mindenki befejezte az étkezést, de még mielőtt mindenki unatkozni kezdene, hogy káosz legyen, megszólal újra.*
- Gondolom, kíváncsiak vagytok a szobákra és, hogy kivel kell rajta megosztozni. Silypi, Seyne, Syrith, Nivelle, Korinna, gyertek velem kérlek. Lirva, Jorra, Tassa, Ellana, ti Alenia kisasszonyt kövessétek.
*Közben Alenia felé tolja a papirost, hogy megnézhesse róla a röpke rajzot, hogy hová kell kísérnie őket.
Ezek után mindenki elfoglalhatja a helyét végre. Többé-kevésbé zökkenőmentesen telik el a nap további része. Ez talán még nem az a nap, hogy konfliktusokat kelljen igazán kezelni, de nincsenek illúziói, hogy mielőbb szükség lesz erre is. A fürdés talán lassabb folyamat, mint várta, de éjjelre mindenki tisztán fekhet le aludni. A várostól kapott, már kiválogatott ruhák zöme is elfogy, hiszen kiosztásra kerültek, a régiek, pedig begyűjtésre, hogy ami használható, azt kimoshassák. Nehéz nap volt, de minden pillanatát élvezte. Az ígéretét sem felejtette el, Szikrával is beszélni fog, valamint Tryl és Rellan sem maradhat ki a sorból, igaz, ma kissé háttérbe szorultak, de igyekszik az ő kedvükben is járni. *
*Egyetlen percre sem gondolta, hogy egyszerű lesz a dolga. Aminek örül, az az, hogy Alenia tényleg besegít, bár igazán nem tud rá figyelni, hogy hogy boldogul. Egy biztos, az feltűnne, ha rosszul. Még meglepődni sincsen ideje ezen.
Anviel máris a konyhában serénykedik, Mai pedig próbál minden egyes arcot jól szemügyre venni. Fontos az első benyomás, mindenki felé kellő kedvességgel-figyelemmel fordul, de túlzásokba most sem esik. Jól tudja, hogy ez a helyzet most kényelmetlen sokaknak, s nem mindenki olyan fajta, hogy a túlzott babusgatás használ. Fel fogja ismerni, hogy kinél mi a szükséges hozzáállás. Így van ez akkor is, amikor a két feltehetően igen jó barát gnóm páros próbálja megviccelni. Azokra a csintalan vigyorokra figyel fel, na meg egy kis bakira.*
- Figyelek. *Mosolyog, hogy nyögje már ki azt a nevet, persze kellő türelemmel méricskélve, hogy mi a terv.*
- T…Fizzwick! *Bólint Mai, majd a másikra tekint. * - Tigober! *Mondja, majd miután végeztek, s távolabb érnek, összenevetnek. Mai egy pillanatra megállítja a következő gyereket, majd hangosan szól a már folyosón beforduló gnómnak.*
- Tigober, várj! *Majd miután elhangzott a név, láss csodát, Fizzwick fordul meg először és kérdez vissza.*
- Tessék? JAJJ! *A félelf csak egy kacsintást intéz felé, nem olyan könnyű őt átverni, de egy kis csintalanságért még nem is tud megharagudni. Ezért gyerekek.
Lassan, de biztosan begyűjti a feltehetően valódi neveket, majd kiderül a napokban, hogy volt-e még kedve valakinek tréfálkozni.
Anviel nem teketóriázik, étel kerül az asztalra, s egy nagy sóhajjal fordul Mai Alenia felé, ahogy végignéz a seregen.*
- Imádom. *Felfelé görbül a szája, de ma nem is láthatták nagyon másképpen, még akkor sem, amikor igazán belemerült abba, amit csinál. Egy távolabb eső asztalhoz ül le, evés közben nem tartaná szóval a gyerekeket, de figyel. Figyel olyasmire is, ami miatt már Alenia jelentőségteljesen ránézett. Körmölésbe kezd és ha hozzá szeretne szólni a nő sem figyel rá; vagy a gyerekeken a pillantása, vagy a papíron. Most dolog van. Mire mindenki végzett, megkezdődhet a szobák kiosztása. Nos, talán lesz némi szájhúzás, de muszáj elfoglalniuk a saját kis terüket. Végtére is, végre lesz mindenkinek egy puha, ámbár igen viseletes ágyacskája, ahol nyugovóra térhet. Nem kér ki véleményt ez az ő dolga.
Mikor már tényleg mindenki befejezte az étkezést, de még mielőtt mindenki unatkozni kezdene, hogy káosz legyen, megszólal újra.*
- Gondolom, kíváncsiak vagytok a szobákra és, hogy kivel kell rajta megosztozni. Silypi, Seyne, Syrith, Nivelle, Korinna, gyertek velem kérlek. Lirva, Jorra, Tassa, Ellana, ti Alenia kisasszonyt kövessétek.
*Közben Alenia felé tolja a papirost, hogy megnézhesse róla a röpke rajzot, hogy hová kell kísérnie őket.
Ezek után mindenki elfoglalhatja a helyét végre. Többé-kevésbé zökkenőmentesen telik el a nap további része. Ez talán még nem az a nap, hogy konfliktusokat kelljen igazán kezelni, de nincsenek illúziói, hogy mielőbb szükség lesz erre is. A fürdés talán lassabb folyamat, mint várta, de éjjelre mindenki tisztán fekhet le aludni. A várostól kapott, már kiválogatott ruhák zöme is elfogy, hiszen kiosztásra kerültek, a régiek, pedig begyűjtésre, hogy ami használható, azt kimoshassák. Nehéz nap volt, de minden pillanatát élvezte. Az ígéretét sem felejtette el, Szikrával is beszélni fog, valamint Tryl és Rellan sem maradhat ki a sorból, igaz, ma kissé háttérbe szorultak, de igyekszik az ő kedvükben is járni. *
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 18:34:16
Üzenet elküldve: 2025-02-16 18:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
- Igen, le. *Bólint Mai szavaira, melyekkel valószínűleg most is, mint mindig, fején találta a szöget. Szegény gyerekek nem tehetnek róla, de a város, és főleg a neveléshez kevésbé értő hivatalnokok és városőrök valóban csak teherként tekintettek rájuk. Ahogy újra végignéz a tömegen, egy pillanatra benne is megfogalmazódik, hogy vajon mekkora teher zúdul most ezzel az ő nyakukba, de hamar elhessegeti ezt a gondolatot. Nem hiheti őket nyűgnek, azóta főleg nem, mióta Intath egy olyan képet festett le előtte, melyben ezek az ártatlan gyerekek a nemesség hibájából kerültek utcára. Akár így volt, akár nem, most már személyes felelősséget is érez irántuk.
Miután Anviel körebevezette őket, Mai kimondja a varázsszót, a reggelit, de előtte bemutatkozásra kéri mindegyiküket, ami először káoszba fullad, ám a fél-elf lány hamar rendet tesz közöttük.
Merken még így sem igazán akar bemutatkozni, Deres neki is jobban leköti a figyelmét, mint Mai, de tudja, hogy csak akkor kaphat helyet az asztalnál, ha elmondja a nevét.*
- Merken. *Épp csak addig a két pillanatig áll meg Mai előtt, míg elmondja, hogy hívják, aztán már siet is vissza a kutyához, de Alenia utána megy, leguggol hozzá, és megsimogatja a fejét.*
- Merken drágám, látom, hogy nagyon kedveled Derest, de biztos vagyok benne, hogy a finom ételnek is örülni fogsz. Gyere! Megmossuk a kis kezeidet, aztán leülünk az asztalhoz. Reggeli után pedig biztos vagyok benne, hogy Szikra megengedi majd, hogy még többet játssz Deressel. *Nehezen ugyan, de sikerül meggyőzni a fiút, hogy kézmosás után az asztalhoz üljön, és így végül Aleniára hárul az a feladat, hogy mindegyik gyerkőcöt tiszta kézzel terelgesse az étkezőbe, és leültesse őket.*
- Ellana, igaz? Én Alenia vagyok. Örülök, hogy itt vagy köztünk. *Terelgeti most épp a fél-elf kislányt, aki az egyik legjobb formában lévőnek tűnik az összes gyermek közül. Grail-ből harapófogóval kell szinte kihúzni a nevét.*
- Mellé ne! *Ennyit mond csak Mharassi, mikor Alenia Vaeriel közelébe próbálja ültetni őt. Egy jelentőségteljes pillantással néz vissza Mai felé, majd eleget tesz Mharassi kívánságának, és az elf fiútól távol ülteti le őt. Miután az újak már mind helyet foglaltak, illetve Gab-ék csipet-csapata is ül már, nincs más hátra, mint megvárni Anviel ínycsiklandó főztjét, ami lassacskán az asztalra is kerül. Figyelniük kell arra, hogy az étkezés során az asztal ne változzon csatatérré, de szerencsére az árvák megbecsülik az ételt, így miután rájönnek, hogy mennyire finomat is kaptak, viszonylag fegyelmezetten fogyasztják el az ételüket. Ő akkor visszalép Mai mellé, és szusszan egy nagyot.*
- Nos, hogy érzed magad? *kérdezi a lányt mosolyogva.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.16 18:46:11
- Igen, le. *Bólint Mai szavaira, melyekkel valószínűleg most is, mint mindig, fején találta a szöget. Szegény gyerekek nem tehetnek róla, de a város, és főleg a neveléshez kevésbé értő hivatalnokok és városőrök valóban csak teherként tekintettek rájuk. Ahogy újra végignéz a tömegen, egy pillanatra benne is megfogalmazódik, hogy vajon mekkora teher zúdul most ezzel az ő nyakukba, de hamar elhessegeti ezt a gondolatot. Nem hiheti őket nyűgnek, azóta főleg nem, mióta Intath egy olyan képet festett le előtte, melyben ezek az ártatlan gyerekek a nemesség hibájából kerültek utcára. Akár így volt, akár nem, most már személyes felelősséget is érez irántuk.
Miután Anviel körebevezette őket, Mai kimondja a varázsszót, a reggelit, de előtte bemutatkozásra kéri mindegyiküket, ami először káoszba fullad, ám a fél-elf lány hamar rendet tesz közöttük.
Merken még így sem igazán akar bemutatkozni, Deres neki is jobban leköti a figyelmét, mint Mai, de tudja, hogy csak akkor kaphat helyet az asztalnál, ha elmondja a nevét.*
- Merken. *Épp csak addig a két pillanatig áll meg Mai előtt, míg elmondja, hogy hívják, aztán már siet is vissza a kutyához, de Alenia utána megy, leguggol hozzá, és megsimogatja a fejét.*
- Merken drágám, látom, hogy nagyon kedveled Derest, de biztos vagyok benne, hogy a finom ételnek is örülni fogsz. Gyere! Megmossuk a kis kezeidet, aztán leülünk az asztalhoz. Reggeli után pedig biztos vagyok benne, hogy Szikra megengedi majd, hogy még többet játssz Deressel. *Nehezen ugyan, de sikerül meggyőzni a fiút, hogy kézmosás után az asztalhoz üljön, és így végül Aleniára hárul az a feladat, hogy mindegyik gyerkőcöt tiszta kézzel terelgesse az étkezőbe, és leültesse őket.*
- Ellana, igaz? Én Alenia vagyok. Örülök, hogy itt vagy köztünk. *Terelgeti most épp a fél-elf kislányt, aki az egyik legjobb formában lévőnek tűnik az összes gyermek közül. Grail-ből harapófogóval kell szinte kihúzni a nevét.*
- Mellé ne! *Ennyit mond csak Mharassi, mikor Alenia Vaeriel közelébe próbálja ültetni őt. Egy jelentőségteljes pillantással néz vissza Mai felé, majd eleget tesz Mharassi kívánságának, és az elf fiútól távol ülteti le őt. Miután az újak már mind helyet foglaltak, illetve Gab-ék csipet-csapata is ül már, nincs más hátra, mint megvárni Anviel ínycsiklandó főztjét, ami lassacskán az asztalra is kerül. Figyelniük kell arra, hogy az étkezés során az asztal ne változzon csatatérré, de szerencsére az árvák megbecsülik az ételt, így miután rájönnek, hogy mennyire finomat is kaptak, viszonylag fegyelmezetten fogyasztják el az ételüket. Ő akkor visszalép Mai mellé, és szusszan egy nagyot.*
- Nos, hogy érzed magad? *kérdezi a lányt mosolyogva.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.16 18:46:11
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 17:19:13
Üzenet elküldve: 2025-02-16 17:19:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Nincs idő a további puffogásra. Nagyon szívesen morogna még egy sort, mert a végre nyugodt napjainak talán vége. Jó, még így is lesz ágy, amiben aludhat, és étel is akad majd, meg Szikra is itt van és most már Rellan is, de mégiscsak rengeteg az a gyerek, aki ott lent van. Ő nem akar játszani velük, meg kerülgetni őket és azt végképp nem akarja, hogy valaki bekerüljön a szobájukba. Az az eshetőség fel sem merül, hogy szétválasztják a szőkeséggel, pedig az esélye bőven megvan, mert hát valóban van még itt ágy üresen azóta, hogy meghozták azt a rengeteg bútort. Nem meglepetésként érte, hogy jöttek a többiek, mindössze most tudatosult. De valamiért Rellan nyugalma ettől is fontosabb. Nem istápol ő mindenkit csak úgy, az ikreket talán meg sem védené, de ők nem olyan kedvesek és nincs is mitől óvni őket. Egyszerűen csak érzi, hogy itt szükség van rá, ezért is enged fel szép lassan.*
- A köldököd? Hát az befelé szokott nem? *Akaratlanul nyúl a sajátjához, olyan sok mindenkiét még nem látta, de ez befelé van az biztos. Milyen csacskaságokat tud mondani ez a fiú… mégsem zavarja.*
- De ne törődj Arn-nal, ártalmatlan. Majd megszokod. Kicsit bolondos, de még olyan kicsi. *Legalábbis Rellan-tól kisebb, majd talán ha megnő, akkor értelmesebb lény válik belőle. De a szemei azok ijesztőek, az egyszer biztos. Viszont rosszat még nem tett, csakhogy az ő kezébe nem adná a menyétet. A fiúcska kezében jól elvan, még az ölelést is hagyja neki. Az furcsább, mint bármi, mert izgága egy jószág.*
- Remélem tőlem egyik se magasabb. *Mondja halkan, elhúzva a száját. Jó lenne maradni annak, akitől legalább tartanak egy kicsit, csak mert nagyobb, mint ők. Azért ennek utána kell járni.*
- De mondom, ne aggódj, itt leszek. *Megrázza a fejét.* - Róla nem tudhatnak. Majd nem tudom, valahogy megoldom. Ide nem jön be senki. Hozzátok se, oda nem is férnek. Ott a sok üres szoba. *Annyira szeretné elhinni, hogy tényleg megmarad a kis zuguk. Viszont a másik problémáját átérzi, csak neki nem kell olyan nagyon. Szikra még épp nem látja, ahogy kinéz az ajtón és gyorsan ellop a folyosón lévő asztalkáról egy vázát. Még valami hervadásnak indult virág is van benne. Úgyis csak összetörné az a sok semmirekellő. Valamit ki kellett találnia, nem tudhatja mikor jönnek fel végül elbitorolni a helyeket, a fürdőig nem vinné most el azt, aki úgy fél. A fiú felé nyújtja. Az mégsem járja, hogy itt pisili össze magát, mert még a végén tényleg kinevetik, akkor meg neki bizony verekednie kell. Amit nem tud, de a kötelesség, az kötelesség.*
- Ebbe, ni! *Adja oda, de Szikra túl közel lehetett már, mert még mielőtt bármi történhetne, nyílik az ajtó. A barna szemek felé fordulnak, de még Rellan-hoz szól.* - Fordulj el, ha szégyenlős vagy.
*Nem fél a sokaságtól, de a szőkeségtől megretten. Kutatja a nyomát a haragnak, de már nem látja a smaragdokban. Felsóhajt, mint ahogy Rellan, amikor belépett.*
- Rellan is éhes, meg én is kicsit. De le nem megyek. Majd később, ha befejezték kérek Anviel nénitől. Biztos ad. Nem szereti, ha nem eszünk. Bár, ma észre sem vennék. *Ami lényegében nem olyan rossz. Fel is csillan a szeme és egy rosszcsont-vigyort villant a lány felé. Senki észre sem venné, hogy meglógnak egy éjjelre. De ezt nem mondja ki, nem bujtana erre egy ötévest is.*
- Láttam. Sötételf. Gonoszak, azt mondják. Meg szeretik a gombát, attól olyan sötétek, vagy mi. Atyám mesélte egyszer. Nem tudom, hogy hozhatták ide, ha tényleg olyan. De majd a körmére nézek.
*Mondja nagy bátran.* - Milyenek amúgy? *Fürkészi a zöld szemeket, persze a fiúcskát is hagyja érvényesülni, ha kérdezni szeretne.*
*Nincs idő a további puffogásra. Nagyon szívesen morogna még egy sort, mert a végre nyugodt napjainak talán vége. Jó, még így is lesz ágy, amiben aludhat, és étel is akad majd, meg Szikra is itt van és most már Rellan is, de mégiscsak rengeteg az a gyerek, aki ott lent van. Ő nem akar játszani velük, meg kerülgetni őket és azt végképp nem akarja, hogy valaki bekerüljön a szobájukba. Az az eshetőség fel sem merül, hogy szétválasztják a szőkeséggel, pedig az esélye bőven megvan, mert hát valóban van még itt ágy üresen azóta, hogy meghozták azt a rengeteg bútort. Nem meglepetésként érte, hogy jöttek a többiek, mindössze most tudatosult. De valamiért Rellan nyugalma ettől is fontosabb. Nem istápol ő mindenkit csak úgy, az ikreket talán meg sem védené, de ők nem olyan kedvesek és nincs is mitől óvni őket. Egyszerűen csak érzi, hogy itt szükség van rá, ezért is enged fel szép lassan.*
- A köldököd? Hát az befelé szokott nem? *Akaratlanul nyúl a sajátjához, olyan sok mindenkiét még nem látta, de ez befelé van az biztos. Milyen csacskaságokat tud mondani ez a fiú… mégsem zavarja.*
- De ne törődj Arn-nal, ártalmatlan. Majd megszokod. Kicsit bolondos, de még olyan kicsi. *Legalábbis Rellan-tól kisebb, majd talán ha megnő, akkor értelmesebb lény válik belőle. De a szemei azok ijesztőek, az egyszer biztos. Viszont rosszat még nem tett, csakhogy az ő kezébe nem adná a menyétet. A fiúcska kezében jól elvan, még az ölelést is hagyja neki. Az furcsább, mint bármi, mert izgága egy jószág.*
- Remélem tőlem egyik se magasabb. *Mondja halkan, elhúzva a száját. Jó lenne maradni annak, akitől legalább tartanak egy kicsit, csak mert nagyobb, mint ők. Azért ennek utána kell járni.*
- De mondom, ne aggódj, itt leszek. *Megrázza a fejét.* - Róla nem tudhatnak. Majd nem tudom, valahogy megoldom. Ide nem jön be senki. Hozzátok se, oda nem is férnek. Ott a sok üres szoba. *Annyira szeretné elhinni, hogy tényleg megmarad a kis zuguk. Viszont a másik problémáját átérzi, csak neki nem kell olyan nagyon. Szikra még épp nem látja, ahogy kinéz az ajtón és gyorsan ellop a folyosón lévő asztalkáról egy vázát. Még valami hervadásnak indult virág is van benne. Úgyis csak összetörné az a sok semmirekellő. Valamit ki kellett találnia, nem tudhatja mikor jönnek fel végül elbitorolni a helyeket, a fürdőig nem vinné most el azt, aki úgy fél. A fiú felé nyújtja. Az mégsem járja, hogy itt pisili össze magát, mert még a végén tényleg kinevetik, akkor meg neki bizony verekednie kell. Amit nem tud, de a kötelesség, az kötelesség.*
- Ebbe, ni! *Adja oda, de Szikra túl közel lehetett már, mert még mielőtt bármi történhetne, nyílik az ajtó. A barna szemek felé fordulnak, de még Rellan-hoz szól.* - Fordulj el, ha szégyenlős vagy.
*Nem fél a sokaságtól, de a szőkeségtől megretten. Kutatja a nyomát a haragnak, de már nem látja a smaragdokban. Felsóhajt, mint ahogy Rellan, amikor belépett.*
- Rellan is éhes, meg én is kicsit. De le nem megyek. Majd később, ha befejezték kérek Anviel nénitől. Biztos ad. Nem szereti, ha nem eszünk. Bár, ma észre sem vennék. *Ami lényegében nem olyan rossz. Fel is csillan a szeme és egy rosszcsont-vigyort villant a lány felé. Senki észre sem venné, hogy meglógnak egy éjjelre. De ezt nem mondja ki, nem bujtana erre egy ötévest is.*
- Láttam. Sötételf. Gonoszak, azt mondják. Meg szeretik a gombát, attól olyan sötétek, vagy mi. Atyám mesélte egyszer. Nem tudom, hogy hozhatták ide, ha tényleg olyan. De majd a körmére nézek.
*Mondja nagy bátran.* - Milyenek amúgy? *Fürkészi a zöld szemeket, persze a fiúcskát is hagyja érvényesülni, ha kérdezni szeretne.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 15:31:56
Üzenet elküldve: 2025-02-16 15:31:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Emelet - 8-as szoba//
*Még egy ideig ácsorog a lépcső mellett és lépcső korlát közti résen figyeli a gyereksereget. Megannyi és sokféle, kicsik és nagyok. Akin megakad a szeme, a két igen hosszú fülű serdülőkorban lévő elfek, bár az egyik különösen sötét bőrrel áldották, vagy átkozták ki minek tarja. Figyeli, ahogy Mai terelgeti őket, jobbra és balra, felírva mindegyik nevét. Nem igazán látja értelmét, hogy maradjon. Éhesnek is ha érzi magát, igazán étvágya nincsen, látva főleg, hogy annyian lesznek az ebédlőben, hogy talán hely sem jut neki. Legalább annyira ismeretlen számára a helyzet, mint annak a sok gyereknek akik most érkeztek csupán a rezidencia falai közé.
Azonban csak nem hagyja nyugodni a gondolat, a másik kettőről, főleg a sötétebbik bőrűről, vele vajon mi történhetett, hogy így néz ki? Vagy így született? Fogalma sincs, remélhetőleg ezt is majd megbeszélheti Maival az este folyamán, ha már lecsillapodtak a kedélyek a házon belül.
Úgy dönt jobb ha felmegy szobájába, Trylnor lehet már ébren van, bár az sem lepné meg, ha elnyúlva találná öt háton fekve horkolva az ágyában. Mióta megérkezett látszólagosan kiélvezi a puha ágyban töltött idő minden percét.
Még egy lopott pillantást vet a gyerek seregletre mielőtt még felérne az emeletre, majd halk gyors léptekkel halad vissza szobájuk felé.
Amint az ajtóhoz ér, beszédhang üti meg a fülét, ami egy pillanatra meg is lepi, hiszen egyedül hagyta Trylnort a szobában. Apró kezecskéje rácsúszik a kilincsre, majd meg is húzza azt és benyit.*
-Trylnor ébren vagy?
*Szólal az angyali kis vékony hang. De nem is kell sokat várni alakjára, megjelenik a szép ruhájában, és frissen fonott hajával együtt.*
-Oh Rellan jó reggelt.
*Meglepetten néz a fiúcskára, nem számított rá, hogy itt találja őt. Végig mérik a párost, akik látszólag felperzselt kedélyekkel ácsorognak a szobában. Még jó, hogy a tegnap este folyamán, annyi rendet raktak, hogy a sok eszközt, amit tegnap hordtak fel a sarokba hajították, így akadálymentes a közlekedés a szobában. Lassú halk léptekkel közelít ágya felé, amire le is ül, és felméri a két fiúcskát jobban. Látja rajtuk, hogy nincs minden rendben, fel vannak pörögve sőt akár tanácstalanok is, legalább annyira mint saját maga, bár most ő egész higgadt képet tud mutatni, belőle inkább a tanácstalanság vélhető fel.*
-Sokan jöttek. Anviel néni készít nekik reggelit. Mai pedig írja a nevüket. Mind itt fog lakni.
*Mondja inkább az ajtó felé nézve, elgondolkodva.*
-Van köztük kettő fiú aki olyan mint én, de az egyik sötét bőrű, ti tudjátok miért?
*Félretette a tegnapi sérelmeket, most nagyobb falat is akad a tányérjukon, minthogy Trylnor miben biztos és miben nem. Az pedig, hogy Rellan nem tudja számára mi érzékeny téma, nem róhatja fel az ifjú fiúcskának.*
*Még egy ideig ácsorog a lépcső mellett és lépcső korlát közti résen figyeli a gyereksereget. Megannyi és sokféle, kicsik és nagyok. Akin megakad a szeme, a két igen hosszú fülű serdülőkorban lévő elfek, bár az egyik különösen sötét bőrrel áldották, vagy átkozták ki minek tarja. Figyeli, ahogy Mai terelgeti őket, jobbra és balra, felírva mindegyik nevét. Nem igazán látja értelmét, hogy maradjon. Éhesnek is ha érzi magát, igazán étvágya nincsen, látva főleg, hogy annyian lesznek az ebédlőben, hogy talán hely sem jut neki. Legalább annyira ismeretlen számára a helyzet, mint annak a sok gyereknek akik most érkeztek csupán a rezidencia falai közé.
Azonban csak nem hagyja nyugodni a gondolat, a másik kettőről, főleg a sötétebbik bőrűről, vele vajon mi történhetett, hogy így néz ki? Vagy így született? Fogalma sincs, remélhetőleg ezt is majd megbeszélheti Maival az este folyamán, ha már lecsillapodtak a kedélyek a házon belül.
Úgy dönt jobb ha felmegy szobájába, Trylnor lehet már ébren van, bár az sem lepné meg, ha elnyúlva találná öt háton fekve horkolva az ágyában. Mióta megérkezett látszólagosan kiélvezi a puha ágyban töltött idő minden percét.
Még egy lopott pillantást vet a gyerek seregletre mielőtt még felérne az emeletre, majd halk gyors léptekkel halad vissza szobájuk felé.
Amint az ajtóhoz ér, beszédhang üti meg a fülét, ami egy pillanatra meg is lepi, hiszen egyedül hagyta Trylnort a szobában. Apró kezecskéje rácsúszik a kilincsre, majd meg is húzza azt és benyit.*
-Trylnor ébren vagy?
*Szólal az angyali kis vékony hang. De nem is kell sokat várni alakjára, megjelenik a szép ruhájában, és frissen fonott hajával együtt.*
-Oh Rellan jó reggelt.
*Meglepetten néz a fiúcskára, nem számított rá, hogy itt találja őt. Végig mérik a párost, akik látszólag felperzselt kedélyekkel ácsorognak a szobában. Még jó, hogy a tegnap este folyamán, annyi rendet raktak, hogy a sok eszközt, amit tegnap hordtak fel a sarokba hajították, így akadálymentes a közlekedés a szobában. Lassú halk léptekkel közelít ágya felé, amire le is ül, és felméri a két fiúcskát jobban. Látja rajtuk, hogy nincs minden rendben, fel vannak pörögve sőt akár tanácstalanok is, legalább annyira mint saját maga, bár most ő egész higgadt képet tud mutatni, belőle inkább a tanácstalanság vélhető fel.*
-Sokan jöttek. Anviel néni készít nekik reggelit. Mai pedig írja a nevüket. Mind itt fog lakni.
*Mondja inkább az ajtó felé nézve, elgondolkodva.*
-Van köztük kettő fiú aki olyan mint én, de az egyik sötét bőrű, ti tudjátok miért?
*Félretette a tegnapi sérelmeket, most nagyobb falat is akad a tányérjukon, minthogy Trylnor miben biztos és miben nem. Az pedig, hogy Rellan nem tudja számára mi érzékeny téma, nem róhatja fel az ifjú fiúcskának.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 14:00:57
Üzenet elküldve: 2025-02-16 14:00:57
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
*Csak körbekíséri a gyereksereget, míg lent az esetleges papírmunkát elintézik. Mégse úgy működik ez, hogy gyertek be és érezzétek magatokat otthon. Még meg vannak illetődve a picik. Idegen környezet, ismeretlen arcok. Érthető is. Persze akad néhány bátrabb lurkó is. Szinte egymás szavába vágva rohanják őt le és alig bírja kihámozni a szavaikból, hogy mit szeretnének. A szobák kapcsán főleg felélénkülnek. Mikor elhangzik egy testvérpártól, hogy ők szeretnének egy szobában lenni akkor közli, hogy semmi akadálya. Majd, reggeli után ki is lesznek osztva, hogy ki-kivel alszik addig is ha van még ilyen igény találják ki, hogy ki kivel szeretne. Csak annyi a szabály, hogy fiúk lányokkal nem aludhatnak. Sok lurkó szinte meg se szólalt, de ő így is folyamatosan mesélt, meg válaszolgatott a beszédesebbeknek. Egyedül kevés ő ahhoz, hogy mindenkire egyenlően figyeljen. Mikor a lépcsőn visszatérnek az előtérbe a városi tanács tagjai már el is tűntek, Mai pedig átveszi a gyereksereget tőle. Egyben feladatot is ad. Néhány bátorító buksisimit kioszt, majd távozik is a konyhába. Valóban nem ennyi főre képzelte el a reggeliztetést. Felköti a kötényét, felgyűri a ruhája ujját és nekiáll az menázsi készítésének.*
*Csak körbekíséri a gyereksereget, míg lent az esetleges papírmunkát elintézik. Mégse úgy működik ez, hogy gyertek be és érezzétek magatokat otthon. Még meg vannak illetődve a picik. Idegen környezet, ismeretlen arcok. Érthető is. Persze akad néhány bátrabb lurkó is. Szinte egymás szavába vágva rohanják őt le és alig bírja kihámozni a szavaikból, hogy mit szeretnének. A szobák kapcsán főleg felélénkülnek. Mikor elhangzik egy testvérpártól, hogy ők szeretnének egy szobában lenni akkor közli, hogy semmi akadálya. Majd, reggeli után ki is lesznek osztva, hogy ki-kivel alszik addig is ha van még ilyen igény találják ki, hogy ki kivel szeretne. Csak annyi a szabály, hogy fiúk lányokkal nem aludhatnak. Sok lurkó szinte meg se szólalt, de ő így is folyamatosan mesélt, meg válaszolgatott a beszédesebbeknek. Egyedül kevés ő ahhoz, hogy mindenkire egyenlően figyeljen. Mikor a lépcsőn visszatérnek az előtérbe a városi tanács tagjai már el is tűntek, Mai pedig átveszi a gyereksereget tőle. Egyben feladatot is ad. Néhány bátorító buksisimit kioszt, majd távozik is a konyhába. Valóban nem ennyi főre képzelte el a reggeliztetést. Felköti a kötényét, felgyűri a ruhája ujját és nekiáll az menázsi készítésének.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 13:43:23
Üzenet elküldve: 2025-02-16 13:43:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Emelet, 8-as szoba//
*Rellan egy pillanatra azt hiszi, cseberből vederbe került, mert Trylnor először teljesen morcosan néz rá, ennyire csak azok a fiúk szoktak, akik aztán elnáspángolták. Talán mégis megharagudott rá azért, hogy megsértette tegnap Szikrát, vagy ő maga vette a szívére később az este folyamán, hogy annyit kérdezgetett a kis kotnyeles új lakó a szerelemről meg a szüleikről. Megdermed, még a sírás is belé ragad, megszeppenve markolja a kilincset. Végül azonban kiderül, hogy a nagyfiú nem olyan szeszélyes, mint az elf barátnője, és segíteni akar neki, ahogy elképzelte.*
- Huh! *Szakad ki belőle a megkönnyebbülés. Nem tudja, hogy hogyan húzza ki őt Tryl a slamasztikából, de túl nagy feladat ez neki így öt évesen, nem bánja, hogy másnak kell okoskodnia. Inkább azon van, hogy ha ezek a kis ördögök mégis berontanak, akkor ne azt lássák, hogy pityereg. Ruhaujjával a szemét törölgeti. Még a menyétet is megkapja vigasztalónak, és ugyanolyan ügyesen és óvatosan fogja meg a kis állatot, mint legutóbb tette, félig-meddig magához is öleli, mint egy kis játékot, hacsak nem adja jelét annak, hogy zavarja.*
- Na szia. *Mondja neki. Sajnálja, hogy nassolnivalót nem tudott hozni, de hát a lépcsőn se jutott le. Az állatkát nézi, de közben magyaráz.*
- Jó volt a szoba, Gab és a húga kedvesnek tűntek, Arn viszont elég fura. Egy ideig egy szót sem szólt hozzám, aztán egyszer csak toporogni kezdett és tudni akarta, hogy nekem kifelé vagy befelé áll-e a köldököm. *Vállat von. Az nem fontos neki, hogy a többi gyerekkel mi van, őket nem zaklatta fel úgy a csapat, mint őt magát.* Valamit tényleg mondott Mai tegnap, de ez nagyon sok gyerek. Voltak vagy… vagy… ötszázkilencvennégyen! *Mondja döbbenettel a hangjában, mert nem igazán tud tíznél tovább számolni.* Olyan sok, hogy még a felnőtteket is el tudják püfölni, nem csak minket. Meg naaagyon magasak is. Majdnem akkorák, mint Szikra. Alig volt pár olyan, mint én. Mármint hogy olyan kicsi. Olyan fajta sok volt. Mindenesetre én egyedül biztos nem megyek ki oda!
*Azt nem hiszi, hogy hozzájuk több gyereket be tudnának tenni, mert csak négyüknek elegendő ágy volt és fért el kényelmesen. Trylnoréknál azonban még bőven lenne hely. A legjobban az zavarja, hogy most érkezett, és itt még nem ismeri jól a búvóhelyeket.*
- Most mi legyen? Mönyétet biztosan el kell dugnunk. Nem lehet őket egyesével megkérni, hogy titkolják el, biztos beköpnek majd. Még jó, hogy a teve elfér a zsebemben, azt se kaphatják meg! *Valószínűleg Trylnornak fogalma sincs, miről beszél, de túl indulatos, hogy ezzel foglalkozzon. Csak úgy fújtat. Már ő is kezd inkább mérges lenni, mint ijedt. Így kihozni őt a sodrából!* Meg… igazából nagyon éhes is vagyok. És pisilni kell, de azt még bírom kicsit, ha muszáj. *Füllent.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.16 13:44:30
*Rellan egy pillanatra azt hiszi, cseberből vederbe került, mert Trylnor először teljesen morcosan néz rá, ennyire csak azok a fiúk szoktak, akik aztán elnáspángolták. Talán mégis megharagudott rá azért, hogy megsértette tegnap Szikrát, vagy ő maga vette a szívére később az este folyamán, hogy annyit kérdezgetett a kis kotnyeles új lakó a szerelemről meg a szüleikről. Megdermed, még a sírás is belé ragad, megszeppenve markolja a kilincset. Végül azonban kiderül, hogy a nagyfiú nem olyan szeszélyes, mint az elf barátnője, és segíteni akar neki, ahogy elképzelte.*
- Huh! *Szakad ki belőle a megkönnyebbülés. Nem tudja, hogy hogyan húzza ki őt Tryl a slamasztikából, de túl nagy feladat ez neki így öt évesen, nem bánja, hogy másnak kell okoskodnia. Inkább azon van, hogy ha ezek a kis ördögök mégis berontanak, akkor ne azt lássák, hogy pityereg. Ruhaujjával a szemét törölgeti. Még a menyétet is megkapja vigasztalónak, és ugyanolyan ügyesen és óvatosan fogja meg a kis állatot, mint legutóbb tette, félig-meddig magához is öleli, mint egy kis játékot, hacsak nem adja jelét annak, hogy zavarja.*
- Na szia. *Mondja neki. Sajnálja, hogy nassolnivalót nem tudott hozni, de hát a lépcsőn se jutott le. Az állatkát nézi, de közben magyaráz.*
- Jó volt a szoba, Gab és a húga kedvesnek tűntek, Arn viszont elég fura. Egy ideig egy szót sem szólt hozzám, aztán egyszer csak toporogni kezdett és tudni akarta, hogy nekem kifelé vagy befelé áll-e a köldököm. *Vállat von. Az nem fontos neki, hogy a többi gyerekkel mi van, őket nem zaklatta fel úgy a csapat, mint őt magát.* Valamit tényleg mondott Mai tegnap, de ez nagyon sok gyerek. Voltak vagy… vagy… ötszázkilencvennégyen! *Mondja döbbenettel a hangjában, mert nem igazán tud tíznél tovább számolni.* Olyan sok, hogy még a felnőtteket is el tudják püfölni, nem csak minket. Meg naaagyon magasak is. Majdnem akkorák, mint Szikra. Alig volt pár olyan, mint én. Mármint hogy olyan kicsi. Olyan fajta sok volt. Mindenesetre én egyedül biztos nem megyek ki oda!
*Azt nem hiszi, hogy hozzájuk több gyereket be tudnának tenni, mert csak négyüknek elegendő ágy volt és fért el kényelmesen. Trylnoréknál azonban még bőven lenne hely. A legjobban az zavarja, hogy most érkezett, és itt még nem ismeri jól a búvóhelyeket.*
- Most mi legyen? Mönyétet biztosan el kell dugnunk. Nem lehet őket egyesével megkérni, hogy titkolják el, biztos beköpnek majd. Még jó, hogy a teve elfér a zsebemben, azt se kaphatják meg! *Valószínűleg Trylnornak fogalma sincs, miről beszél, de túl indulatos, hogy ezzel foglalkozzon. Csak úgy fújtat. Már ő is kezd inkább mérges lenni, mint ijedt. Így kihozni őt a sodrából!* Meg… igazából nagyon éhes is vagyok. És pisilni kell, de azt még bírom kicsit, ha muszáj. *Füllent.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.16 13:44:30
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 11:15:25
Üzenet elküldve: 2025-02-16 11:15:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
//Zárás//
*Olyan jó hangulatban telik az ismerkedés, ő pedig egyszerűen csak még képtelen felfogni azt, hogy miféle érzelmek is vannak. Persze van, aki nem érdekli, vagy akit nem szívlel, és van, akit igen, sőt, olyan is van, akit mindenkinél jobban. Ez pedig nem más, mint Szikra. De hogy ezeknek külön nevet is adjon, még idegen számára és nem is túl komfortos. Már a gondolat is néha furcsa, hogy eljátszadozik azzal, hogy majd olyanok lesznek a lánnyal, mint az ő anyja, meg apja. Rájuk jó volt nézni, de ők felnőttek. Azoknál is lát ilyesmit; szeretetet, de ők közben nem játszanak, nem néznek csillagokat éjjel, hanem csak dolgoznak és küzdenek folyton. Nem állnak a kút kávájára, hogy majdnem belezuttyanva leoldják a kötelet, amit később a sátruk megerősítésére használnak. Nem csikizik meg egymást és nem szövetkeznek nevelők ellen mert őket már nem kell nevelni. És, ami a legrosszabb: meghalnak. Eltűnnek és olyan égető nyomot hagynak maguk után, ami feldolgozhatatlan. Ha azonosítani kellene azt, amit érez, nem tudná, mert ez jut eszébe a szóról. De ráérnek még meghalni. Érzi a sértődést és azt is, hogy most nem szabad utána mennie. Az új fiút nem hagyhatja egyedül, még egy kicsit istápolná, de amaz hagyja ott egyedül a gondolataival. Mégis mi a fenét tett, vagy mondott, amiért így meg kell sértődni? Rellan elbúcsúzik, ő pedig úgy fekszik le, hogy azt hiszi, vissza sem jön a lány. Az ajándékot sem tudja így átadni. Persze a szokásos módon alszanak el, de valami mégsem olyan. Nem is alszik jót, akkor nyomja el igazán az álom, amikor már ébredni kéne.*
//Emelet - 8-as szoba//
//Másnap//
*Végre nyugodtan pihenhet, reggel el szokott tűnni mellőle Szikra, mert megy az újdonsült anyucival készülődni. Nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Ő úgy is szép, ha nincs jobban befonva a haja. Meg mindegy milyen ruhában van, nem játékbaba hogy öltöztetni kelljen. Mégis jó kicsit szétterülni az ágyon, de hamar eléri a tudat, hogy haragszik rá a másik. Vagy talán már nem, de nem tudja megkérdezni. Nagyokat ásítva törli ki a reggeli csipát a szeméből, amikor zajra lesz figyelmes. Görcsbe rándul a gyomra, mert ilyen hangosak csakis azok lehetnek, akikről már annyit beszéltek a felnőttek. Felpattan csapzottan és kócosan, összegyűrt pizsamában és az arcát vakargatva lép az ablakhoz. Ahogy elhúzza a függönyt még jobban hunyorognia kell, mert bántja a napfény. Mit a napfény… ahogy végre lát is, megpillantja azt a tömeget, amit a legrosszabb rémálmában sem gondolt volna. Körbe tekint a szobán. ~Ide aztán senki nem jön be lakni!~ Még morog is magában, s azt kutatja, mivel űzhet el betolakodókat. Ő aztán le nem megy segíteni, olyan akadálypályát csinál ide, hogy azonnal elmenjen a kedve a kis koszosoknak attól, hogy betegyék a lábukat. Majd szór ki szögeket is, amiket begyűjtött a felújításból. A kis elf nem fog belelépni, mert ügyes. Na de ezek… csak rájuk kell nézni. Olyan sötételf is áll lent, akikről köztudott, hogy szemetek. Na meg az a tündér. Mit rebegteti a szárnyát azt hiszi aranyos? Meg a hülye gnómok. Mind azt hiszi, hogy olyan okos. És fiúk is vannak, akik vele majd egyidősek. Szikrát nem adja nekik. Dühösen húzza vissza a függönyt s motyogja a szidalmait. Talán csak az a baja, hogy a lány megorrolt rá, egyébként nem viselné ezt ilyen borzalmasan.
Ekkor nyílik résnyire az ajtó, ami felé először a tőle egyáltalán nem megszokott dühével az arcán fordítja a fejét. Meglátja a kis jövevényt, hallja a szavakat, ekkor enyhül meg kissé.*
- Gyere be Rellan! Csukd be gyorsan!
*Ahogy ez megtörténik, végig is méri a félhomályban a könnyes szemecskét. Tudja, hogy ő egy fiú, de a húgát látja benne, amikor valami hatalmas gondja támadt. De most mégis tudja, hogy közös a bajuk, csak amíg ő ideges, addig Rellan fél. Ő a nagyobb, meg fogja óvni. Már amúgy is itt van egy napja, nem úgy, mint azok a betolakodók.*
- Nem lesz baj, azt nem hagyom. *Közel lép hozzá, majd megfogja a kis kezét és bátyjaként húzza az ágyához, ami érintetlen, mert nem abban aludtak. Odamegy a menyéthez is, amit egy lyukacsos ládában hagyott pihenni, majd a fiú kezébe adja, talán az lenyugtatja, ha neki nem megy.*
- Tudtuk, hogy jönni fognak. Én sem örülök, de a felnőttek itt nem olyanok, mint kint. Nem hagyják, hogy verekedés legyen és nem is röhögnek ki, ha jól ellátták a bajunkat. És én is megvédelek és Szikrát is, megígérem. *Muszáj úrrá lennie saját haragján. Ennyit már megtanult, ha valahol felelősen kell viselkednie, ott úgy fog.* - Hogy aludtál, Gab-ék rendesek voltak veled?
//Zárás//
*Olyan jó hangulatban telik az ismerkedés, ő pedig egyszerűen csak még képtelen felfogni azt, hogy miféle érzelmek is vannak. Persze van, aki nem érdekli, vagy akit nem szívlel, és van, akit igen, sőt, olyan is van, akit mindenkinél jobban. Ez pedig nem más, mint Szikra. De hogy ezeknek külön nevet is adjon, még idegen számára és nem is túl komfortos. Már a gondolat is néha furcsa, hogy eljátszadozik azzal, hogy majd olyanok lesznek a lánnyal, mint az ő anyja, meg apja. Rájuk jó volt nézni, de ők felnőttek. Azoknál is lát ilyesmit; szeretetet, de ők közben nem játszanak, nem néznek csillagokat éjjel, hanem csak dolgoznak és küzdenek folyton. Nem állnak a kút kávájára, hogy majdnem belezuttyanva leoldják a kötelet, amit később a sátruk megerősítésére használnak. Nem csikizik meg egymást és nem szövetkeznek nevelők ellen mert őket már nem kell nevelni. És, ami a legrosszabb: meghalnak. Eltűnnek és olyan égető nyomot hagynak maguk után, ami feldolgozhatatlan. Ha azonosítani kellene azt, amit érez, nem tudná, mert ez jut eszébe a szóról. De ráérnek még meghalni. Érzi a sértődést és azt is, hogy most nem szabad utána mennie. Az új fiút nem hagyhatja egyedül, még egy kicsit istápolná, de amaz hagyja ott egyedül a gondolataival. Mégis mi a fenét tett, vagy mondott, amiért így meg kell sértődni? Rellan elbúcsúzik, ő pedig úgy fekszik le, hogy azt hiszi, vissza sem jön a lány. Az ajándékot sem tudja így átadni. Persze a szokásos módon alszanak el, de valami mégsem olyan. Nem is alszik jót, akkor nyomja el igazán az álom, amikor már ébredni kéne.*
//Emelet - 8-as szoba//
//Másnap//
*Végre nyugodtan pihenhet, reggel el szokott tűnni mellőle Szikra, mert megy az újdonsült anyucival készülődni. Nem érti, mire ez a nagy felhajtás. Ő úgy is szép, ha nincs jobban befonva a haja. Meg mindegy milyen ruhában van, nem játékbaba hogy öltöztetni kelljen. Mégis jó kicsit szétterülni az ágyon, de hamar eléri a tudat, hogy haragszik rá a másik. Vagy talán már nem, de nem tudja megkérdezni. Nagyokat ásítva törli ki a reggeli csipát a szeméből, amikor zajra lesz figyelmes. Görcsbe rándul a gyomra, mert ilyen hangosak csakis azok lehetnek, akikről már annyit beszéltek a felnőttek. Felpattan csapzottan és kócosan, összegyűrt pizsamában és az arcát vakargatva lép az ablakhoz. Ahogy elhúzza a függönyt még jobban hunyorognia kell, mert bántja a napfény. Mit a napfény… ahogy végre lát is, megpillantja azt a tömeget, amit a legrosszabb rémálmában sem gondolt volna. Körbe tekint a szobán. ~Ide aztán senki nem jön be lakni!~ Még morog is magában, s azt kutatja, mivel űzhet el betolakodókat. Ő aztán le nem megy segíteni, olyan akadálypályát csinál ide, hogy azonnal elmenjen a kedve a kis koszosoknak attól, hogy betegyék a lábukat. Majd szór ki szögeket is, amiket begyűjtött a felújításból. A kis elf nem fog belelépni, mert ügyes. Na de ezek… csak rájuk kell nézni. Olyan sötételf is áll lent, akikről köztudott, hogy szemetek. Na meg az a tündér. Mit rebegteti a szárnyát azt hiszi aranyos? Meg a hülye gnómok. Mind azt hiszi, hogy olyan okos. És fiúk is vannak, akik vele majd egyidősek. Szikrát nem adja nekik. Dühösen húzza vissza a függönyt s motyogja a szidalmait. Talán csak az a baja, hogy a lány megorrolt rá, egyébként nem viselné ezt ilyen borzalmasan.
Ekkor nyílik résnyire az ajtó, ami felé először a tőle egyáltalán nem megszokott dühével az arcán fordítja a fejét. Meglátja a kis jövevényt, hallja a szavakat, ekkor enyhül meg kissé.*
- Gyere be Rellan! Csukd be gyorsan!
*Ahogy ez megtörténik, végig is méri a félhomályban a könnyes szemecskét. Tudja, hogy ő egy fiú, de a húgát látja benne, amikor valami hatalmas gondja támadt. De most mégis tudja, hogy közös a bajuk, csak amíg ő ideges, addig Rellan fél. Ő a nagyobb, meg fogja óvni. Már amúgy is itt van egy napja, nem úgy, mint azok a betolakodók.*
- Nem lesz baj, azt nem hagyom. *Közel lép hozzá, majd megfogja a kis kezét és bátyjaként húzza az ágyához, ami érintetlen, mert nem abban aludtak. Odamegy a menyéthez is, amit egy lyukacsos ládában hagyott pihenni, majd a fiú kezébe adja, talán az lenyugtatja, ha neki nem megy.*
- Tudtuk, hogy jönni fognak. Én sem örülök, de a felnőttek itt nem olyanok, mint kint. Nem hagyják, hogy verekedés legyen és nem is röhögnek ki, ha jól ellátták a bajunkat. És én is megvédelek és Szikrát is, megígérem. *Muszáj úrrá lennie saját haragján. Ennyit már megtanult, ha valahol felelősen kell viselkednie, ott úgy fog.* - Hogy aludtál, Gab-ék rendesek voltak veled?
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 10:43:40
Üzenet elküldve: 2025-02-16 10:43:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
*Reményteli szemmel bólint Mai szavaira, több is van annál amit megszeretne vele beszélni, de ha már ezzel képes elnyerni a nő figyelmét pár perce már az is elég. Van egy jó adag felgyülemlő szó, fogalom, és érzés amit nem tud hova rakni, és szüksége van útmutatásra.
De erre most várnia kell, mert dolog van és a nagy esemény nem vár senkire. A történések csak úgy mint a folyó sodrása sebesen történik. Anviel néninek kellett szólnia amit meg is tett, majd a frász keltés elsimítása. Ami kicsit rosszabbra sikeredett mint hitte. Mikor szeme sarkából megpillantja a városőr kezét rácsúszni a kardjára. Hátat fordítva Deresnek tartja vissza az ugrani készülő kutyát, hogy széttárt karokkal képes lenne a városőr és kutyája közt maradni szemrebbenés nélkül. Ha szemével ölni tudna, a városőr már úgy dőlt volna el mint egy zsák krumpli. Deresnek sem kellett sok, a csaholás nem marad abba, amíg nem látja a városőrt szépen elsétálni a tanácsossal együtt.*
- Elég legyen! Elment a láncos ruhás. Minden rendben van.
*Nyugtatja szépen, halk hangnemben kutyáját miközben pofáját simogatja lágyan. Ekkor hallja meg Alenia hangját a háta mögül, tekintetében a riadtság még látható.*
-Köszönöm. Igen. Azt hiszem.
*Mondja kissé habozva. Persze, hogy sandít, mert régi félelme amit Grael ültetett belé, épp most sétált el a szeme előtt.
Mire kettőt pislant, a gyerek sereg Anivel nénit követve haladnak a Rezidencia felé, egy apró lelket kivéve. Akit Mai kedves szavakkal igyekszik bátorítani, sikertelenül. Mikor int felé a nő, nagyokat pislog de mintha a nő tekintete elmondaná, hogy most az ő segítsége kell, bólint is egyet, hogy megértette a feladatot. Bátortalanul, de Deressel az oldalán közelíti meg a megszeppent gyermeket.*
-Szi. Szia! Ő itt Deres, itt szereti ha megsimogatod, és ő vigyázz a házra, és most már rád is.
*Mondja ki bátortalanul szavait, Deres pedig barna szemeivel méri fel a másik kislányt. Közelebb hajol hozzá megszimatolja annak haját, arcát, nyakát és testét. Majd egy két nyalással az arcán köszönti végül a lánykát. A lányka persze előbb megszeppenve nézi a hatalmas állatot, ahogy amaz végigméri őt, de egy apró kis kacaj hagyja el ajkait, amint a nagy állat végignyalja orcáját.*
-Látod kedvel téged.
*Bólint egymásra a két lány.*
-Gyere itt megfoghatod szereti.
*Fogja meg Szikra gyengéden a lány kezét, és vezeti rá Deres marára, ahova gyengéden belemarkol a kicsi. Így közelíti meg a hármas a házat hátul követve a sereget.*
-Zeltha.
*Mutatkozik be a lány Szikrára tekintve. Ő pedig vissza tekintve a másikra mondja nevét úgy szintén.*
-Szikra.
*A kislány persze értetlenül kezd el nézni a másikra, számára is furcsa a név, csak úgy mint Rellannak a tegnapi nap folyamán, de most túlságosan is félős megkérdőjelezni annak mivoltát.
Lassan érik be a tömeget, nem sietteti se Derest sem Zelthát Szikra. Amint az ajtó elé érnek, bátorítóan emeli fejét nyújtóztatva a tömeg felé a lánynak, hogy menjek bátran. Derest pedig alaposan megdögönyözi és dicséri, mert ügyesen elijesztette a fránya láncruhást, és köszöntötte a lánykát. El is küldi hát, menjen a dolgára, őrizze a házat, ahogy eddig is.
Szikra pedig mint aki jól végezte dolgát, a háttérben maradva figyeli csak a gyerek sereget. Figyeli, ahogy Mai terelgeti őket, mint a kis felhőket szokta a botos kétlábú a réten.*
*Reményteli szemmel bólint Mai szavaira, több is van annál amit megszeretne vele beszélni, de ha már ezzel képes elnyerni a nő figyelmét pár perce már az is elég. Van egy jó adag felgyülemlő szó, fogalom, és érzés amit nem tud hova rakni, és szüksége van útmutatásra.
De erre most várnia kell, mert dolog van és a nagy esemény nem vár senkire. A történések csak úgy mint a folyó sodrása sebesen történik. Anviel néninek kellett szólnia amit meg is tett, majd a frász keltés elsimítása. Ami kicsit rosszabbra sikeredett mint hitte. Mikor szeme sarkából megpillantja a városőr kezét rácsúszni a kardjára. Hátat fordítva Deresnek tartja vissza az ugrani készülő kutyát, hogy széttárt karokkal képes lenne a városőr és kutyája közt maradni szemrebbenés nélkül. Ha szemével ölni tudna, a városőr már úgy dőlt volna el mint egy zsák krumpli. Deresnek sem kellett sok, a csaholás nem marad abba, amíg nem látja a városőrt szépen elsétálni a tanácsossal együtt.*
- Elég legyen! Elment a láncos ruhás. Minden rendben van.
*Nyugtatja szépen, halk hangnemben kutyáját miközben pofáját simogatja lágyan. Ekkor hallja meg Alenia hangját a háta mögül, tekintetében a riadtság még látható.*
-Köszönöm. Igen. Azt hiszem.
*Mondja kissé habozva. Persze, hogy sandít, mert régi félelme amit Grael ültetett belé, épp most sétált el a szeme előtt.
Mire kettőt pislant, a gyerek sereg Anivel nénit követve haladnak a Rezidencia felé, egy apró lelket kivéve. Akit Mai kedves szavakkal igyekszik bátorítani, sikertelenül. Mikor int felé a nő, nagyokat pislog de mintha a nő tekintete elmondaná, hogy most az ő segítsége kell, bólint is egyet, hogy megértette a feladatot. Bátortalanul, de Deressel az oldalán közelíti meg a megszeppent gyermeket.*
-Szi. Szia! Ő itt Deres, itt szereti ha megsimogatod, és ő vigyázz a házra, és most már rád is.
*Mondja ki bátortalanul szavait, Deres pedig barna szemeivel méri fel a másik kislányt. Közelebb hajol hozzá megszimatolja annak haját, arcát, nyakát és testét. Majd egy két nyalással az arcán köszönti végül a lánykát. A lányka persze előbb megszeppenve nézi a hatalmas állatot, ahogy amaz végigméri őt, de egy apró kis kacaj hagyja el ajkait, amint a nagy állat végignyalja orcáját.*
-Látod kedvel téged.
*Bólint egymásra a két lány.*
-Gyere itt megfoghatod szereti.
*Fogja meg Szikra gyengéden a lány kezét, és vezeti rá Deres marára, ahova gyengéden belemarkol a kicsi. Így közelíti meg a hármas a házat hátul követve a sereget.*
-Zeltha.
*Mutatkozik be a lány Szikrára tekintve. Ő pedig vissza tekintve a másikra mondja nevét úgy szintén.*
-Szikra.
*A kislány persze értetlenül kezd el nézni a másikra, számára is furcsa a név, csak úgy mint Rellannak a tegnapi nap folyamán, de most túlságosan is félős megkérdőjelezni annak mivoltát.
Lassan érik be a tömeget, nem sietteti se Derest sem Zelthát Szikra. Amint az ajtó elé érnek, bátorítóan emeli fejét nyújtóztatva a tömeg felé a lánynak, hogy menjek bátran. Derest pedig alaposan megdögönyözi és dicséri, mert ügyesen elijesztette a fránya láncruhást, és köszöntötte a lánykát. El is küldi hát, menjen a dolgára, őrizze a házat, ahogy eddig is.
Szikra pedig mint aki jól végezte dolgát, a háttérben maradva figyeli csak a gyerek sereget. Figyeli, ahogy Mai terelgeti őket, mint a kis felhőket szokta a botos kétlábú a réten.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 09:58:46
Üzenet elküldve: 2025-02-16 09:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
- Ez a nap kicsit húzós lesz, de persze, megbeszéljük, ígérem. *Nem akar lódítani a lánynak, s bár kedve nincsen hozzá, attól még el fogja mondani a lényeget. Ehhez kapcsoltan talán nem ártana felmérni a terepet az irányban is, hogy miként gondol a leányzó Trylnor-ra, ugyanis ahol hasonló témák felmerülnek, ott talán más is. Egyrészt nyugtatja a tény, hogy nem a nagyobb, hanem a kisebb fiúnak van köze ehhez, másrészt borzasztja, hogy egy ötévesnek már erre tart az esze. Persze jól tudja, hogy sok okosságot tudnak az utcán magukba szívni.
Éppen ez jár a fejében, amikor mosolyogva néz végig a gyerekseregen. Rengeteg, pontosabban huszonöt plusz főnyi újfajta „probléma”. Mindenkié más mégis hasonló. Némelyeknek egynél több is. Egy cseppet sem kedvteleníti el, sorsok fordulhatnak jóra, ha megfelelő kezek között vannak. Nem lesz könnyű, de ha rajta múlik…
Alenia teszi a dolgát, a kutya-gond hamar megoldódik Szikrácska jóvoltából, s Anviel sem csak ücsörög… elváráson felül teljesít. Jól választott, most már biztos benne. A gyerekek némelyike megszeppenve követi őt, van, akit noszogatni kell, hogy menjen, van, aki pedig dermedten áll közel ahhoz a pároshoz, akiket legalább már egyszer láttak. Ilyen a kis Zeltha is, aki amellett, hogy fél, már most a gondolataiba van mélyedve. Mai leguggol hozzá, ő lehet itt a legkisebb.*
- Nem szeretnél körbenézni? *A leány csak megrázza a fejét, amin Mai végig is simít. Nem erőszak. Majd ha feloldódik, úgyis megismeri az árvaház minden zegét és zugát. Szikrának int, hogy foglalja le egy picit őt, hátha akkor bátrabb lesz. Bízik annyira a kis elfben, hogy megsegíti, Deres feltehetően már hallgatva a gazdájára, esetleg még ugat egy kicsit, de a helyén marad.
Nem gondolta, hogy kap érdemben választ a kísérőktől, s valóban így is történt. Mosolyog továbbra is, majd bólint egyet az urak felé.*
- Köszönjük a rengeteg segítséget a városnak újfent. Részletes listát fogok vezetni a gyermekek nevéről, esetleges újakról, de a távozókról is, ha egyszer lesznek. Szívesen küldök levelet néhanapján a nevekkel. Ha netán valami galibát okoznának, akkor tudják, hogy ki az, aki miatt bármikor kereshetnek. *Nem lankad a kedves mosoly, de némi hátsó gondolat is van mögötte. Mindenre szeretne felkészülni. Biccent Alenia szavai mellé, ő áldást nem tud osztogatni, ő csak az eddig utcát járó gyerekeken tud segíteni. Meg is fordul, majd mikor záródik a kapu a szőkére néz.*
- Örülnek, hogy nem kell ennyi kölyökre figyelni az utcán is. Ez teher a városnak. Mától levesszük ezt róluk. *Mondja el a gondolatokat arra, hogy „furcsák az urak”.
Mikor visszatér minden gyermek az előtérbe, Mai összecsapja két tenyerét.*
- Na kedveseim, mit szóltok egy reggelihez? *Bár van, aki olyan koszos, hogy asztalhoz sem kellene ülnie, ettől most eltekint. Estére mindenki patyolat tiszta lesz ebben a házban.* - Már láttátok az étkezőt, Anviel néni készít valamit, hogy tele hassal tudjunk ismerkedni. Úgy mégiscsak jobb. Kell egy kis idő, míg elkészül… *ezzel adja az utasítást a nevelőnek, aki természetesen tudni fogja a dolgát* … addig is gyertek ide hozzám és mindenki mondja el szépen a nevét.
- TIGOBER! *Kiáltja a gnóm.* TORMIK! VALMERIS! *Meg sem várják, míg kimondja az első, már jön az újabb és újabb név.* - Nem-nem, szépen sorban, nem bekiabálva, így sosem jegyzem meg őket. Úgy, ahogy a főhivatalnok urat is követtétek. Gyorsak leszünk, jó? Aki kész, keressen egy helyet magának az étkezőben. *Közben a kis asztalhoz igyekszik, amire még akkor tette le a tintát és pennát, amikor a bútorokat hozták. Akkor sem kértek egyetlen aláírást sem, most sem. A fiókból egy tekercset vesz elő, amire írhat.* - Na haladjunk.
- Ez a nap kicsit húzós lesz, de persze, megbeszéljük, ígérem. *Nem akar lódítani a lánynak, s bár kedve nincsen hozzá, attól még el fogja mondani a lényeget. Ehhez kapcsoltan talán nem ártana felmérni a terepet az irányban is, hogy miként gondol a leányzó Trylnor-ra, ugyanis ahol hasonló témák felmerülnek, ott talán más is. Egyrészt nyugtatja a tény, hogy nem a nagyobb, hanem a kisebb fiúnak van köze ehhez, másrészt borzasztja, hogy egy ötévesnek már erre tart az esze. Persze jól tudja, hogy sok okosságot tudnak az utcán magukba szívni.
Éppen ez jár a fejében, amikor mosolyogva néz végig a gyerekseregen. Rengeteg, pontosabban huszonöt plusz főnyi újfajta „probléma”. Mindenkié más mégis hasonló. Némelyeknek egynél több is. Egy cseppet sem kedvteleníti el, sorsok fordulhatnak jóra, ha megfelelő kezek között vannak. Nem lesz könnyű, de ha rajta múlik…
Alenia teszi a dolgát, a kutya-gond hamar megoldódik Szikrácska jóvoltából, s Anviel sem csak ücsörög… elváráson felül teljesít. Jól választott, most már biztos benne. A gyerekek némelyike megszeppenve követi őt, van, akit noszogatni kell, hogy menjen, van, aki pedig dermedten áll közel ahhoz a pároshoz, akiket legalább már egyszer láttak. Ilyen a kis Zeltha is, aki amellett, hogy fél, már most a gondolataiba van mélyedve. Mai leguggol hozzá, ő lehet itt a legkisebb.*
- Nem szeretnél körbenézni? *A leány csak megrázza a fejét, amin Mai végig is simít. Nem erőszak. Majd ha feloldódik, úgyis megismeri az árvaház minden zegét és zugát. Szikrának int, hogy foglalja le egy picit őt, hátha akkor bátrabb lesz. Bízik annyira a kis elfben, hogy megsegíti, Deres feltehetően már hallgatva a gazdájára, esetleg még ugat egy kicsit, de a helyén marad.
Nem gondolta, hogy kap érdemben választ a kísérőktől, s valóban így is történt. Mosolyog továbbra is, majd bólint egyet az urak felé.*
- Köszönjük a rengeteg segítséget a városnak újfent. Részletes listát fogok vezetni a gyermekek nevéről, esetleges újakról, de a távozókról is, ha egyszer lesznek. Szívesen küldök levelet néhanapján a nevekkel. Ha netán valami galibát okoznának, akkor tudják, hogy ki az, aki miatt bármikor kereshetnek. *Nem lankad a kedves mosoly, de némi hátsó gondolat is van mögötte. Mindenre szeretne felkészülni. Biccent Alenia szavai mellé, ő áldást nem tud osztogatni, ő csak az eddig utcát járó gyerekeken tud segíteni. Meg is fordul, majd mikor záródik a kapu a szőkére néz.*
- Örülnek, hogy nem kell ennyi kölyökre figyelni az utcán is. Ez teher a városnak. Mától levesszük ezt róluk. *Mondja el a gondolatokat arra, hogy „furcsák az urak”.
Mikor visszatér minden gyermek az előtérbe, Mai összecsapja két tenyerét.*
- Na kedveseim, mit szóltok egy reggelihez? *Bár van, aki olyan koszos, hogy asztalhoz sem kellene ülnie, ettől most eltekint. Estére mindenki patyolat tiszta lesz ebben a házban.* - Már láttátok az étkezőt, Anviel néni készít valamit, hogy tele hassal tudjunk ismerkedni. Úgy mégiscsak jobb. Kell egy kis idő, míg elkészül… *ezzel adja az utasítást a nevelőnek, aki természetesen tudni fogja a dolgát* … addig is gyertek ide hozzám és mindenki mondja el szépen a nevét.
- TIGOBER! *Kiáltja a gnóm.* TORMIK! VALMERIS! *Meg sem várják, míg kimondja az első, már jön az újabb és újabb név.* - Nem-nem, szépen sorban, nem bekiabálva, így sosem jegyzem meg őket. Úgy, ahogy a főhivatalnok urat is követtétek. Gyorsak leszünk, jó? Aki kész, keressen egy helyet magának az étkezőben. *Közben a kis asztalhoz igyekszik, amire még akkor tette le a tintát és pennát, amikor a bútorokat hozták. Akkor sem kértek egyetlen aláírást sem, most sem. A fiókból egy tekercset vesz elő, amire írhat.* - Na haladjunk.
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-16 01:35:55
Üzenet elküldve: 2025-02-16 01:35:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
//Zárás//
*Rellan ezen a ponton biztos benne, hogy ez a kettő téved. Így csak a szerelmesek szoktak nézni egymást, csillogó szemmel, arról nem is beszélve, hogy nem csak kétlábúak érezhetnek így. Különben soha nem lennének kis lovak, csacsik, kutyusok meg semmi. De a részletek se érdeklik annyira, hogy faggatózzon róluk. A lényeg, hogy senki se lesz utcalány, se utcafiú, aztán jó napot.*
- Én ugyan nem akarok senkinek rosszat. *Morgolódik, de érzi ő, hogy Trylnor a nagy, rá hallgatni kell, és talán még számítani is lehet, ha arról van szó. A többiekkel meg majd kialakulnak a dolgok.
Ami a szüleit illeti, neki tényleg nincs mit mondania. Vállat ránt.*
- Nem ismerem őket. Egy hasonló házra emlékszem, mint ez, de ennyi. Azt se tudom, hogy csak elképzeltem-e, vagy voltam benne télleg.
*Az azonban fel sem merül benne eshetőségként, hogy más emlékezhet a családjára, ahogy az sem, hogy ezzel talán megbántja Szikrát. Értetlenül bámul a lány után.*
- Már megin' mi van? *Kérdezi, és nézi az összedőlő sátrat. Látszik rajta, hogy bármilyen flegmán hangzik is a kérdés, tényleg nem akart rosszat, bűntudata van. Viszont már nagyokat ásít ahhoz, hogy felmérje óvodás ésszel, mi történt pontosan.* Én szerintem megkeresem a Mait, mer' álmos vagyok. Jó éjt. Szia mönyét! *Teszi hozzá jókedvűen, még egyszer megsimítva az állatka buksiját.*
//Menedék//
*Rellannak annyi év utcai élet után egészen más élmény volt puha ágyban aludni. Talán ezek a nagy változások, talán a Trylnorral és Szikrával folytatott beszélgetés lehetett az oka, hogy gondolatok (vagy emlékek?) egész kavalkádja örvénylett a kis ötéves fejében anyukákról, apukákról, otthonról lefekvés előtt, és az álmába is beszivárogtak. Végül egy olyan izgalmas történet kerekedett belőlük, amelynek a végén legyőzte az őt bántó gonosz utcai fiúkat, és elvette feleségül Mait. Nagy a meglepetése, mikor felébredve is az ő hangját hallja, ám ezúttal sokkal tompábban, mintha egy másik helyiségből beszélne.*
- Mai? *Kérdezi fennhangon, értetlenkedve, és megdörgöli a szemét. A félhomályos szobában minden olyan furcsa és más, a nő volt eddig az egyetlen biztos pont számára. Aztán rájön, hogy nincs egyedül, sőt, lefekvés előtt sem volt, mert hogy egy szobán osztozik Gabbal, Krizával és Arnnal, a három másik kicsi árvával, akikkel futólag meg is ismerkedett tegnap este. Először úgy tűnhetett, hogy eltűntek, de nem lehet őt átverni: a lábuk kikandikál a hosszú függöny alól.*
- Gyere! *Hívják, mivel zavarában még mindig tétovázik. Végül összeszedi magát, és ő is a kapu felé néző ablakhoz lopózik melléjük.*
~ Hú, mennyien vannak. ~ *Állapítja meg megszeppenve. Csak nézi a mosolygós Mait meg Anviel nénit, meg egy másik nénit, akit még nem ismer, olyan boldognak és gyanútlannak tűnnek, pedig ennyi sok gyerek között biztos van olyan is, aki bántani akarja őt vagy Mait, és megnehezíti mindannyiuk életét. És ha már ismerős arcok, felbukkan kint Szikra is. Rellan megcsodálja Derest, akiről már annyit hallott, de látni még nem látta, és most arra vágyik, bárcsak megsimogathatná azt a puha bundát. Jó lehet egy ilyen állat védelmét élvezni a bajban.
Aztán a nagy csapat elindul befelé.*
~ Ezek jönnek! ~
*Rellan gyorsan magára kapja a kikészített ruháit, és az övébe tűzi a kardját, mert anélkül még csupaszabbnak érzi magát, mint alvóruhában. A kedvenc tevéje már rég ott lapul a zsebében. Miután minden eshetőségre felkészült, úgy dönt, tovább fog küzdeni Mai figyelméért és megvédi őt a rossz gyerekektől. A lelkesedése egészen a lépcsőig tart, amitől még mindig tart, és a jövevények lábai egyre hangosabban dobognak, félő, hogy kilépve az előtérbe mind megpillantják őt. Így soha nem fog eljutni Maiig. A szíve a torkában dobog, úgy szalad vissza a folyosón. Eszébe sem jut azonban a saját szobájukba visszamenni, annál nagyobb a baj, mint hogy a szobatársai sírni lássák. Olyasvalakit keres, akiben megbízhat. Résnyire nyitja az ajtót, ami mögött legutóbb a sátor épült, és ahol most Trylnor és Szikra biztos nem szerelmesek, mert Szikra kint van. Reménykedik, hogy a fiút ott találja. Résnyire nyitja az ajtót, kukucskálás nélkül beszól.*
- Trylnor, itt vagy? Mer' én most így eléggé félek. *Ismeri be elkámpicsorodva. Ha bármi jelét látja annak, hogy a nagyfiú bent van, meg se várja, hogy beengedjék, hanem betoppan és becsukja maga után az ajtót. Szemei könnyesek, de most nem megjátssza, ahogy Trylnornak mutatta.*
//Zárás//
*Rellan ezen a ponton biztos benne, hogy ez a kettő téved. Így csak a szerelmesek szoktak nézni egymást, csillogó szemmel, arról nem is beszélve, hogy nem csak kétlábúak érezhetnek így. Különben soha nem lennének kis lovak, csacsik, kutyusok meg semmi. De a részletek se érdeklik annyira, hogy faggatózzon róluk. A lényeg, hogy senki se lesz utcalány, se utcafiú, aztán jó napot.*
- Én ugyan nem akarok senkinek rosszat. *Morgolódik, de érzi ő, hogy Trylnor a nagy, rá hallgatni kell, és talán még számítani is lehet, ha arról van szó. A többiekkel meg majd kialakulnak a dolgok.
Ami a szüleit illeti, neki tényleg nincs mit mondania. Vállat ránt.*
- Nem ismerem őket. Egy hasonló házra emlékszem, mint ez, de ennyi. Azt se tudom, hogy csak elképzeltem-e, vagy voltam benne télleg.
*Az azonban fel sem merül benne eshetőségként, hogy más emlékezhet a családjára, ahogy az sem, hogy ezzel talán megbántja Szikrát. Értetlenül bámul a lány után.*
- Már megin' mi van? *Kérdezi, és nézi az összedőlő sátrat. Látszik rajta, hogy bármilyen flegmán hangzik is a kérdés, tényleg nem akart rosszat, bűntudata van. Viszont már nagyokat ásít ahhoz, hogy felmérje óvodás ésszel, mi történt pontosan.* Én szerintem megkeresem a Mait, mer' álmos vagyok. Jó éjt. Szia mönyét! *Teszi hozzá jókedvűen, még egyszer megsimítva az állatka buksiját.*
//Menedék//
*Rellannak annyi év utcai élet után egészen más élmény volt puha ágyban aludni. Talán ezek a nagy változások, talán a Trylnorral és Szikrával folytatott beszélgetés lehetett az oka, hogy gondolatok (vagy emlékek?) egész kavalkádja örvénylett a kis ötéves fejében anyukákról, apukákról, otthonról lefekvés előtt, és az álmába is beszivárogtak. Végül egy olyan izgalmas történet kerekedett belőlük, amelynek a végén legyőzte az őt bántó gonosz utcai fiúkat, és elvette feleségül Mait. Nagy a meglepetése, mikor felébredve is az ő hangját hallja, ám ezúttal sokkal tompábban, mintha egy másik helyiségből beszélne.*
- Mai? *Kérdezi fennhangon, értetlenkedve, és megdörgöli a szemét. A félhomályos szobában minden olyan furcsa és más, a nő volt eddig az egyetlen biztos pont számára. Aztán rájön, hogy nincs egyedül, sőt, lefekvés előtt sem volt, mert hogy egy szobán osztozik Gabbal, Krizával és Arnnal, a három másik kicsi árvával, akikkel futólag meg is ismerkedett tegnap este. Először úgy tűnhetett, hogy eltűntek, de nem lehet őt átverni: a lábuk kikandikál a hosszú függöny alól.*
- Gyere! *Hívják, mivel zavarában még mindig tétovázik. Végül összeszedi magát, és ő is a kapu felé néző ablakhoz lopózik melléjük.*
~ Hú, mennyien vannak. ~ *Állapítja meg megszeppenve. Csak nézi a mosolygós Mait meg Anviel nénit, meg egy másik nénit, akit még nem ismer, olyan boldognak és gyanútlannak tűnnek, pedig ennyi sok gyerek között biztos van olyan is, aki bántani akarja őt vagy Mait, és megnehezíti mindannyiuk életét. És ha már ismerős arcok, felbukkan kint Szikra is. Rellan megcsodálja Derest, akiről már annyit hallott, de látni még nem látta, és most arra vágyik, bárcsak megsimogathatná azt a puha bundát. Jó lehet egy ilyen állat védelmét élvezni a bajban.
Aztán a nagy csapat elindul befelé.*
~ Ezek jönnek! ~
*Rellan gyorsan magára kapja a kikészített ruháit, és az övébe tűzi a kardját, mert anélkül még csupaszabbnak érzi magát, mint alvóruhában. A kedvenc tevéje már rég ott lapul a zsebében. Miután minden eshetőségre felkészült, úgy dönt, tovább fog küzdeni Mai figyelméért és megvédi őt a rossz gyerekektől. A lelkesedése egészen a lépcsőig tart, amitől még mindig tart, és a jövevények lábai egyre hangosabban dobognak, félő, hogy kilépve az előtérbe mind megpillantják őt. Így soha nem fog eljutni Maiig. A szíve a torkában dobog, úgy szalad vissza a folyosón. Eszébe sem jut azonban a saját szobájukba visszamenni, annál nagyobb a baj, mint hogy a szobatársai sírni lássák. Olyasvalakit keres, akiben megbízhat. Résnyire nyitja az ajtót, ami mögött legutóbb a sátor épült, és ahol most Trylnor és Szikra biztos nem szerelmesek, mert Szikra kint van. Reménykedik, hogy a fiút ott találja. Résnyire nyitja az ajtót, kukucskálás nélkül beszól.*
- Trylnor, itt vagy? Mer' én most így eléggé félek. *Ismeri be elkámpicsorodva. Ha bármi jelét látja annak, hogy a nagyfiú bent van, meg se várja, hogy beengedjék, hanem betoppan és becsukja maga után az ajtót. Szemei könnyesek, de most nem megjátssza, ahogy Trylnornak mutatta.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 20:17:19
Üzenet elküldve: 2025-02-15 20:17:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
*Hála a jövevények érkezésének, az a maradék álmosság is elszökött az arcáról. Helyét újra a lelkesedés, tettrekészség veszi át, így nem is csoda, hogy ő az első, aki megjelenik a kapuban fogadni a csipet-csapatot. A hírlánc azonban láthatóan jól működik, mert hamarosan már meg is jelenik mögötte Mai, Anviel, Szikra és Deres is. Anviel-lel már reggel bemutatkoztak egymásnak, így nem most, futtában találkoznak egymással először. Az első benyomása pozitív volt a nőt illetően, reméli, ahogy a jövőben is jól kijönnek majd egymással.
Ő már a gyerekeket és az urakat kíséri a ház felé, mikor konstatálja, hogy Mai lelkesedése még az övénél is magasabb szintet képvisel. A kérdései érthetőek, ám a hivatalnok válaszát kissé furcsának találja. Gyakorlatilag semmi lényegeset nem mond el a kicsikről, csak azt, amit valószínűleg ők maguk is tudnak. Vigyázni kell rájuk.
A tekintetét Deres felé kapja, mikor a kutya ugatni kezd. Ő maga sem szívleli sokszor szerencsétlen állatot, mert mindenhol elhullajtja a szőrét, sáros manccsal járkál a házban, de látva Frinch úr, a városőr reakcióját, ezúttal egyértelműen a négylábú és gazdája pártját kell fognia.*
- Kérem, uram! Erre itt semmi szükség. *Még csak az erőszak gondolatának sincs helye itt, az Eeyr áldását élvező árvaház közelében. Márpedig azzal, hogy a városőr kezét a kardja markolatára látta tévedni, biztos benne, hogy megfordult ilyesmi a fejében.*
- A kutya csak a gazdáját védi, de jólnevelt jószág, nem kell tőle félni. *Csak akkor, ha Frinch uram okot ad rá, hogy kiharapjon egy darabot a fenekéből, ám ezt már nem teszi hozzá.
Anivel-nek közben egy szót sem kell szólni, rögtön kezelésbe veszi a gyereksereget. Ez egy újabb jó pont a részéről Alenia szemében. Közben, ahogy Szikra lenyugtatja Derest, Frinch is megnyugszik, a szőkeség pedig Smurgd úrhoz fordul, mikor megszólal.*
- Köszönjük, azt hiszem innen elboldogulunk! Eeyr áldja Önöket! *Nem akar többet kérdezni, hisz Mai sem kapott rendes választ arra, amit feltett, így nincs értelme marasztalni az urakat. Elköszön tőlük, s kisvártatva már magukra is maradnak. Az új lakók épp tárlatvezetésen vesznek részt, a bejárat közelében most csak Mai, Szikra, Deres és ő maradtak.*
- Furcsák voltak az urak, mi tagadás. *Szánja ezt a mondatot Mai-nak, majd lepillant a kis elf lányra és kutyájára is.*
- Szépen megnyugtattad Derest. Ügyes voltál! *Elmosolyodik.* Minden rendben van? *Kérdezi Szikrát a biztonság kedvéért.*
*Hála a jövevények érkezésének, az a maradék álmosság is elszökött az arcáról. Helyét újra a lelkesedés, tettrekészség veszi át, így nem is csoda, hogy ő az első, aki megjelenik a kapuban fogadni a csipet-csapatot. A hírlánc azonban láthatóan jól működik, mert hamarosan már meg is jelenik mögötte Mai, Anviel, Szikra és Deres is. Anviel-lel már reggel bemutatkoztak egymásnak, így nem most, futtában találkoznak egymással először. Az első benyomása pozitív volt a nőt illetően, reméli, ahogy a jövőben is jól kijönnek majd egymással.
Ő már a gyerekeket és az urakat kíséri a ház felé, mikor konstatálja, hogy Mai lelkesedése még az övénél is magasabb szintet képvisel. A kérdései érthetőek, ám a hivatalnok válaszát kissé furcsának találja. Gyakorlatilag semmi lényegeset nem mond el a kicsikről, csak azt, amit valószínűleg ők maguk is tudnak. Vigyázni kell rájuk.
A tekintetét Deres felé kapja, mikor a kutya ugatni kezd. Ő maga sem szívleli sokszor szerencsétlen állatot, mert mindenhol elhullajtja a szőrét, sáros manccsal járkál a házban, de látva Frinch úr, a városőr reakcióját, ezúttal egyértelműen a négylábú és gazdája pártját kell fognia.*
- Kérem, uram! Erre itt semmi szükség. *Még csak az erőszak gondolatának sincs helye itt, az Eeyr áldását élvező árvaház közelében. Márpedig azzal, hogy a városőr kezét a kardja markolatára látta tévedni, biztos benne, hogy megfordult ilyesmi a fejében.*
- A kutya csak a gazdáját védi, de jólnevelt jószág, nem kell tőle félni. *Csak akkor, ha Frinch uram okot ad rá, hogy kiharapjon egy darabot a fenekéből, ám ezt már nem teszi hozzá.
Anivel-nek közben egy szót sem kell szólni, rögtön kezelésbe veszi a gyereksereget. Ez egy újabb jó pont a részéről Alenia szemében. Közben, ahogy Szikra lenyugtatja Derest, Frinch is megnyugszik, a szőkeség pedig Smurgd úrhoz fordul, mikor megszólal.*
- Köszönjük, azt hiszem innen elboldogulunk! Eeyr áldja Önöket! *Nem akar többet kérdezni, hisz Mai sem kapott rendes választ arra, amit feltett, így nincs értelme marasztalni az urakat. Elköszön tőlük, s kisvártatva már magukra is maradnak. Az új lakók épp tárlatvezetésen vesznek részt, a bejárat közelében most csak Mai, Szikra, Deres és ő maradtak.*
- Furcsák voltak az urak, mi tagadás. *Szánja ezt a mondatot Mai-nak, majd lepillant a kis elf lányra és kutyájára is.*
- Szépen megnyugtattad Derest. Ügyes voltál! *Elmosolyodik.* Minden rendben van? *Kérdezi Szikrát a biztonság kedvéért.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 19:22:41
Üzenet elküldve: 2025-02-15 19:22:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Menedék//
*A szőkeség köszöntésére a két férfi biccent, de a gyerekek csak megszeppenve szemlélik az eléjük siető elfet. Mindenesetre Frinch erőteljes noszogatására megindulnak Aleina nyomában a ház irányába.*
-A magamfajta gnómoknak aligha van ideje tétlenkedni, ugye... *Zavartan felkacag, majd összepillant Frinchel. Látható, mindkettő igyekszik végre megszabadulni ettől a feladattól és vele együtt az árváktól.
Mai kérdésére ismét csak összenéznek. A jégkék tekintetek gazdája hamar kitalálhatja; ezek itt a legkevésbé sem ismerik a gyerekeket. Talán még a nevüket sem tudják.*
-Nos, eleven kis lurkók, jobb lesz rájuk odafigyelni. *Vágja ki magát végül a hivatalnok. Végső soron nem lódít; innentől valóban az árvaház felelősségét képezik az árvák.*
-Elhallgass, ebadta fenevad! *Förmed rá a városőr a csaholó kutyára villámló tekintettel. Jobbja kardjának markolatára téved, de csakhamar elengedi a fegyvert. Elvégre ez nem az a hely, ahol jó néven venné ki magát az ilyesmi. Szerencséjére Cilia hamar megfékezi a kutyát, elkerülvén bármi nemű következményt. Talán a Frinch névre hallgató városőr is megkönnyebbül kissé, legalábbis arcizmai megenyhülni látszanak.*
-Nos, ha a kisasszonynak nincs több kérdése, akkor... *Smurgd gyűrögetni kezdi kezei között a sétapálcát. Láthatóan mehetnékje van és nem óhajtja a ceremoniális kereteket. Úgy látja a gyerkőcöket, mint ahogy valószínűleg a Tanácsháza; megoldandó problémának. Ha csak nem tartóztatják, úgy egy kurta főhajtás kíséretében távozóra is fogja a városőr kíséretében.*
*A szőkeség köszöntésére a két férfi biccent, de a gyerekek csak megszeppenve szemlélik az eléjük siető elfet. Mindenesetre Frinch erőteljes noszogatására megindulnak Aleina nyomában a ház irányába.*
-A magamfajta gnómoknak aligha van ideje tétlenkedni, ugye... *Zavartan felkacag, majd összepillant Frinchel. Látható, mindkettő igyekszik végre megszabadulni ettől a feladattól és vele együtt az árváktól.
Mai kérdésére ismét csak összenéznek. A jégkék tekintetek gazdája hamar kitalálhatja; ezek itt a legkevésbé sem ismerik a gyerekeket. Talán még a nevüket sem tudják.*
-Nos, eleven kis lurkók, jobb lesz rájuk odafigyelni. *Vágja ki magát végül a hivatalnok. Végső soron nem lódít; innentől valóban az árvaház felelősségét képezik az árvák.*
-Elhallgass, ebadta fenevad! *Förmed rá a városőr a csaholó kutyára villámló tekintettel. Jobbja kardjának markolatára téved, de csakhamar elengedi a fegyvert. Elvégre ez nem az a hely, ahol jó néven venné ki magát az ilyesmi. Szerencséjére Cilia hamar megfékezi a kutyát, elkerülvén bármi nemű következményt. Talán a Frinch névre hallgató városőr is megkönnyebbül kissé, legalábbis arcizmai megenyhülni látszanak.*
-Nos, ha a kisasszonynak nincs több kérdése, akkor... *Smurgd gyűrögetni kezdi kezei között a sétapálcát. Láthatóan mehetnékje van és nem óhajtja a ceremoniális kereteket. Úgy látja a gyerkőcöket, mint ahogy valószínűleg a Tanácsháza; megoldandó problémának. Ha csak nem tartóztatják, úgy egy kurta főhajtás kíséretében távozóra is fogja a városőr kíséretében.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 17:36:22
Üzenet elküldve: 2025-02-15 17:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
*Az elmúlt pár napban volt lehetősége megszokni a leendő árvaházat és az új feladatait. A gyerekekkel is megismerkedett és a jószágokkal is. Nem egy hétköznapi kompánia ez az már egyszer biztos. Viszont kicsit sincs ellenére. Van egyfajta kedves, megnyugtató légkör a házban. Természetesen tudja, hogy ha megérkeznek a város által ígért árvák akkor ez a békés hangulat megváltozik, de úgy hiszi, hogy így is javukra szolgál majd. Reméli, hogy hamar megszokják és olyan otthonos lesz számukra, mint neki is. Szokásához híven korán kelt és már neki is állt a reggelinek. A recept kapcsán ma nem akart túlzásba esni. Egy tojáskrémet tervezett pirítóssal. Hamar kész van, de finom és laktató. Lesz tőle a gyerekeknek ereje egész nap szaladgálni. Bár nem kell őket féltenie. Épp a főt tojást nyomja szét és fűszerezi mikor nyílik az ajtó, Szikra csak bekiált és mielőtt bármit tudna utána szólni, már csak a kis talpait hallja ahogy csattognak a folyosón.*
~Micsoda eleven gyerek.~
*Mosolyogja meg. Ami, mosoly nem csak neki szól hanem a kapott hírnek is. Várta már a lurkókat. Gyorsan megigazítja magát, leveszi a kötényét és sietősen megindul az előtérbe. Ott már egy valódi tömeg gyűlt össze. Az örömébe csak belefurakszik, az-az észrevétel, hogy jól láthatóan elhanyagolták ezeket a csöppségeket. Nem a rongyos ruháik miatt gondolja ezt, ugyanis ő se engedhette meg magának mindig, hogy új ruhákat vegyen, de koszosak is. Még az arcuk is murcos. És nem úgy ahogy egy gyereknek kell. Ezen észrevételeit viszont magában tartja. Ő is kedvesen mosolyog a csöppségekre.*
-Én Anviel néni vagyok. Nem kell szégyenlősködni ha bármi van, nyugodtan szólhattok nekem. Gyertek én körbevezetlek titeket! Arra, majd a tantermeket találjátok és egy fürdőt. A folyosó végén pedig a felnőttek szobái vannak. Arra felé pedig az étkező, a könyvtár és Mai néni irodája. Gyerünk fel megmutatom a szobáitokat.
*Míg Aelnia kisasszony és Mai a két úrral tárgyal ő szó nélkül magára vállalta, hogy a gyerekekkel foglalkozik.*
-Már mindenki nagyon várta, hogy megérkezzetek. Egyelőre hármunkon kívül akiket láttatok. Még Luninari, aki felnőtt és vigyáz, majd rátok. Ő is nagyon kedves és bármi baj van szólhattok majd neki is vagy Mai vagy Alenia néniknek. És hat korotokbeli lakik itt. A szőke lány a kutyussal Szikra. Rajta kívül Gab, Kriza, Arn, Tryl és Andor laknak még velünk. Majd velük is megismerkedhettek. Amúgy én se költöztem még be olyan régóta. Ti mit gondoltok eddig a házról?
*Az elmúlt pár napban volt lehetősége megszokni a leendő árvaházat és az új feladatait. A gyerekekkel is megismerkedett és a jószágokkal is. Nem egy hétköznapi kompánia ez az már egyszer biztos. Viszont kicsit sincs ellenére. Van egyfajta kedves, megnyugtató légkör a házban. Természetesen tudja, hogy ha megérkeznek a város által ígért árvák akkor ez a békés hangulat megváltozik, de úgy hiszi, hogy így is javukra szolgál majd. Reméli, hogy hamar megszokják és olyan otthonos lesz számukra, mint neki is. Szokásához híven korán kelt és már neki is állt a reggelinek. A recept kapcsán ma nem akart túlzásba esni. Egy tojáskrémet tervezett pirítóssal. Hamar kész van, de finom és laktató. Lesz tőle a gyerekeknek ereje egész nap szaladgálni. Bár nem kell őket féltenie. Épp a főt tojást nyomja szét és fűszerezi mikor nyílik az ajtó, Szikra csak bekiált és mielőtt bármit tudna utána szólni, már csak a kis talpait hallja ahogy csattognak a folyosón.*
~Micsoda eleven gyerek.~
*Mosolyogja meg. Ami, mosoly nem csak neki szól hanem a kapott hírnek is. Várta már a lurkókat. Gyorsan megigazítja magát, leveszi a kötényét és sietősen megindul az előtérbe. Ott már egy valódi tömeg gyűlt össze. Az örömébe csak belefurakszik, az-az észrevétel, hogy jól láthatóan elhanyagolták ezeket a csöppségeket. Nem a rongyos ruháik miatt gondolja ezt, ugyanis ő se engedhette meg magának mindig, hogy új ruhákat vegyen, de koszosak is. Még az arcuk is murcos. És nem úgy ahogy egy gyereknek kell. Ezen észrevételeit viszont magában tartja. Ő is kedvesen mosolyog a csöppségekre.*
-Én Anviel néni vagyok. Nem kell szégyenlősködni ha bármi van, nyugodtan szólhattok nekem. Gyertek én körbevezetlek titeket! Arra, majd a tantermeket találjátok és egy fürdőt. A folyosó végén pedig a felnőttek szobái vannak. Arra felé pedig az étkező, a könyvtár és Mai néni irodája. Gyerünk fel megmutatom a szobáitokat.
*Míg Aelnia kisasszony és Mai a két úrral tárgyal ő szó nélkül magára vállalta, hogy a gyerekekkel foglalkozik.*
-Már mindenki nagyon várta, hogy megérkezzetek. Egyelőre hármunkon kívül akiket láttatok. Még Luninari, aki felnőtt és vigyáz, majd rátok. Ő is nagyon kedves és bármi baj van szólhattok majd neki is vagy Mai vagy Alenia néniknek. És hat korotokbeli lakik itt. A szőke lány a kutyussal Szikra. Rajta kívül Gab, Kriza, Arn, Tryl és Andor laknak még velünk. Majd velük is megismerkedhettek. Amúgy én se költöztem még be olyan régóta. Ti mit gondoltok eddig a házról?
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 15:15:46
Üzenet elküldve: 2025-02-15 15:15:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
*Korán kellett kelnie, szerencsére Mai csak a visszaúton kapta el a tegnap este folyamán, így nem bukott le a kötéllel amit a kútról hozott be a házba. Mai akkor a lelkére kötötte, hogy holnap reggel jöjjön át hozzá korán, fontos esemény miatt. Mi mást tehetett volna, mint beleegyezni amit a nő mond. Bólogatott hozzá okosan, mint aki nem követett el semmi rosszat az előbbi öt percben. Utána az szobájába is ment, hogy korábban lefeküdhessen.
Másnap reggel ki mászik az ágyból Trylnor a falnak fordulva durmol, sőt mintha horkolna is a kis piszok. A tegnapi napot nem felejtette el, az a szerencséje a fiúnak, hogy túlságosan kedveli. Annyira haragudott rá, hogy nem is akart mellette aludni, de túlságosan bánatos volt ahhoz, hogy egyedül aludjon.
Halk léptekkel hagyja el saját szobáját, és Maiéhoz siet az általa kapott pizsamájában. Kopog is nagyokat az ajtón, a kilincset is megragadja de meg sem moccan az ajtó. Már megijed, hogy elkésett volna, de meglátja Mai álmos de mindig mosolygós képét, akivel hamar bele is fognak a készülődésbe. Még szép, hogy közösen csinálják, mert egyedül órákat töltene haja befonásával.*
-Igen utcalány, az micsoda? Rellan említette, azt mondta sárga karikáért mutatják a feneküket. Trylnor pedig megtiltotta, hogy az legyek. Ez így van?
*Teszi is fel kérdését egy kis körülírással, ezzel megmagyarázva azt is, nem Trylnor akarja rábeszélni valami korai turpisságra. Ahhoz a fiú túlságosan is tisztességes. Szemeivel pedig követi Mai reakcióját, és várja is a választ, amikor Alenia töri meg a kettőjük lévő csendet. Haragosan húzza el a száját, mert Maiba ragadt a válasz amit annyira tudni szeretett volna. Helyette Mai feladatot bíz rá, egy kis szemforgatással, de nagyot bólint, persze megteszi.*
-Jó. De utána beszélünk?
*Néz fel könyörögve a nőre, most már szépen fonott hajjal a csinos zöld ruhájában.
A nő kérésére, el is válik az útjuk, és a konyhába siet. Mint a szél süvít végig a rezidencia folyosóján.*
-Anviel Néni! Megjöttek a gyerekek!
*Meg se várja a nőt, csak benyitott a konyhába, kieresztette erélyes hangját. De már szalad is kifelé, hogy ő is megnézze mi is pontosan ez a felfordulás. Mai mesélt, erről, hogy majd jönnek gyerekek, de nem hitte volna, hogy ennyi.
Deres mindeközben a léptekre és a zajra, hamar ott terem a kapuban. Hangos ugatással köszöntve a népet. Nem a gyerekeket ugatja, azokra szinte rá sem hederít. A városőrt nézte ki magának haragos szemével, felé intézi csaholását.
Szikra pedig amint meghallja barátja hangos csaholását kicsit ijedten érkezik Mai mellé, aki üdvözli már az érkező népséget. Neki ideje sincs felfogni pontosan mifélék érkeztek. Mert egy valakin akad meg a szeme.*
~Láncruhás.~
*Néz rémülten a kimagasló városőrre néhány másodpercig, miközben kutyájához lép, átkarolva annak nyakát fogja vissza a nagy jószágot, amit akár farkasnak is nézhetnek az újonnan érkezők keverék mivolta miatt.*
-Nem szabad Deres! Elég! Gyere!
*Szól rá, ahogy tolja apránként el a jószágát a háttérbe. Majd megállapodik vele egy kicsivel távolabb. Mai a lelkére kötötte, hogy segítsen, mert a mai nap fontos. Nem engedi, hogy kutyája így viselkedjen a többi gyerekkel.
Végül a kutya, abba hagyja a csaholást, de szemeivel meredten vizslatja a városőrt, és helyet foglal gazdája mellett. Ültében is van olyan magas mint az elf lányka.
Szikra, most, hogy kutyája végre visszafogta magát. Hasonlóan mint jószága a láncruháson akad meg szép zöld szeme.*
~Ugye nem értem jött.~
*Kis szíve hamar el kezd gyorsabban verni. Nem hiszi Mai engedné bármi baja essen, nagyon reménykedik ebben. Valamivel el kell terelnie a gondolatát, végig is méri a gyerek sereget, és annyiféle fajtát lát mint amennyien vannak. A szárnyasat ő is kiszúrja végül amit meg is csodál, majdnem olyan mint amilyen Alesiannak volt, csak az nem volt tollas. Arcára igyekszik egy erőltetett mosolyt tartani, de csak is Mai miatt, jobban belegondolva, kissé rémisztő a gondolat, legalább is számára, hogy ennyi gyerek érkezett. Hiszen az itt lévő hármassal sem volt még képes megbarátkozni teljesen.*
*Korán kellett kelnie, szerencsére Mai csak a visszaúton kapta el a tegnap este folyamán, így nem bukott le a kötéllel amit a kútról hozott be a házba. Mai akkor a lelkére kötötte, hogy holnap reggel jöjjön át hozzá korán, fontos esemény miatt. Mi mást tehetett volna, mint beleegyezni amit a nő mond. Bólogatott hozzá okosan, mint aki nem követett el semmi rosszat az előbbi öt percben. Utána az szobájába is ment, hogy korábban lefeküdhessen.
Másnap reggel ki mászik az ágyból Trylnor a falnak fordulva durmol, sőt mintha horkolna is a kis piszok. A tegnapi napot nem felejtette el, az a szerencséje a fiúnak, hogy túlságosan kedveli. Annyira haragudott rá, hogy nem is akart mellette aludni, de túlságosan bánatos volt ahhoz, hogy egyedül aludjon.
Halk léptekkel hagyja el saját szobáját, és Maiéhoz siet az általa kapott pizsamájában. Kopog is nagyokat az ajtón, a kilincset is megragadja de meg sem moccan az ajtó. Már megijed, hogy elkésett volna, de meglátja Mai álmos de mindig mosolygós képét, akivel hamar bele is fognak a készülődésbe. Még szép, hogy közösen csinálják, mert egyedül órákat töltene haja befonásával.*
-Igen utcalány, az micsoda? Rellan említette, azt mondta sárga karikáért mutatják a feneküket. Trylnor pedig megtiltotta, hogy az legyek. Ez így van?
*Teszi is fel kérdését egy kis körülírással, ezzel megmagyarázva azt is, nem Trylnor akarja rábeszélni valami korai turpisságra. Ahhoz a fiú túlságosan is tisztességes. Szemeivel pedig követi Mai reakcióját, és várja is a választ, amikor Alenia töri meg a kettőjük lévő csendet. Haragosan húzza el a száját, mert Maiba ragadt a válasz amit annyira tudni szeretett volna. Helyette Mai feladatot bíz rá, egy kis szemforgatással, de nagyot bólint, persze megteszi.*
-Jó. De utána beszélünk?
*Néz fel könyörögve a nőre, most már szépen fonott hajjal a csinos zöld ruhájában.
A nő kérésére, el is válik az útjuk, és a konyhába siet. Mint a szél süvít végig a rezidencia folyosóján.*
-Anviel Néni! Megjöttek a gyerekek!
*Meg se várja a nőt, csak benyitott a konyhába, kieresztette erélyes hangját. De már szalad is kifelé, hogy ő is megnézze mi is pontosan ez a felfordulás. Mai mesélt, erről, hogy majd jönnek gyerekek, de nem hitte volna, hogy ennyi.
Deres mindeközben a léptekre és a zajra, hamar ott terem a kapuban. Hangos ugatással köszöntve a népet. Nem a gyerekeket ugatja, azokra szinte rá sem hederít. A városőrt nézte ki magának haragos szemével, felé intézi csaholását.
Szikra pedig amint meghallja barátja hangos csaholását kicsit ijedten érkezik Mai mellé, aki üdvözli már az érkező népséget. Neki ideje sincs felfogni pontosan mifélék érkeztek. Mert egy valakin akad meg a szeme.*
~Láncruhás.~
*Néz rémülten a kimagasló városőrre néhány másodpercig, miközben kutyájához lép, átkarolva annak nyakát fogja vissza a nagy jószágot, amit akár farkasnak is nézhetnek az újonnan érkezők keverék mivolta miatt.*
-Nem szabad Deres! Elég! Gyere!
*Szól rá, ahogy tolja apránként el a jószágát a háttérbe. Majd megállapodik vele egy kicsivel távolabb. Mai a lelkére kötötte, hogy segítsen, mert a mai nap fontos. Nem engedi, hogy kutyája így viselkedjen a többi gyerekkel.
Végül a kutya, abba hagyja a csaholást, de szemeivel meredten vizslatja a városőrt, és helyet foglal gazdája mellett. Ültében is van olyan magas mint az elf lányka.
Szikra, most, hogy kutyája végre visszafogta magát. Hasonlóan mint jószága a láncruháson akad meg szép zöld szeme.*
~Ugye nem értem jött.~
*Kis szíve hamar el kezd gyorsabban verni. Nem hiszi Mai engedné bármi baja essen, nagyon reménykedik ebben. Valamivel el kell terelnie a gondolatát, végig is méri a gyerek sereget, és annyiféle fajtát lát mint amennyien vannak. A szárnyasat ő is kiszúrja végül amit meg is csodál, majdnem olyan mint amilyen Alesiannak volt, csak az nem volt tollas. Arcára igyekszik egy erőltetett mosolyt tartani, de csak is Mai miatt, jobban belegondolva, kissé rémisztő a gondolat, legalább is számára, hogy ennyi gyerek érkezett. Hiszen az itt lévő hármassal sem volt még képes megbarátkozni teljesen.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 14:37:20
Üzenet elküldve: 2025-02-15 14:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá, s bár fecsegne még a kereskedőről hosszasabban is, jól látja, hogy valami feszélyezi Aleniá-t. Ez nem az a zavar, mint amikor nem tudta eldönteni, mennyire is áll, vagy nem áll a szívéhez közel a Prefektus. Nem látszik az arcán, hogy tovább fejtegetne, ismeri a határokat és most nem is lépi túl a másikét. Lesz még rá alkalom.*
- Jó éjt, Alenia!
*Hagyja, hogy távozzon, majd elfogyasztja a kitöltött pohár borát. Furcsa most a csend, ami hirtelen beállt az egész napos zsongás után. Nem is tudja, hogy ezt akár ki is lehetne élvezni. Itt az idő Rellan-t megfürdetni, ahogy Szikrával is tette, az első napján, na meg a kiválogatott ruhákat is átadni neki. Ő csak utána tér nyugovóra.*
//Menedék//
*Mindig a pirkadattal ébred, tovább sosem tudna aludni, bár most elfáradt annyira, hogy ne zargassák őt a megszokott rémálmok. Nincs sok ideje a készülődésre, Szikra már az ajtaja előtt toporoghat, berontani nem tud, mert kulcsra zárta az éjjelre, viszont nem tudja nem meghallani őt. Hamar kapja magára sötétkék ruháját, ez tűnik most a leggyorsabb megoldásnak ahhoz, hogy ajtót tudjon nyitni mielőbb. Mintha már megszokott volna, hogy nem csak a saját küllemével bíbelődik reggel, hanem a szőkeséget is kicsinosítja, így mondhatni együtt készülődnek a reggelihez, amit Anviel már minden bizonnyal elkezdett előkészíteni. *
- Hogy micsoda?
*Néz vissza saját tincseinek bogozása közben a már fonott hajúra. Mindenre tud megfelelő válaszokat adni, ha kell virágnyelven, de nem gondolta, hogy ilyen hamar el kell magyaráznia a lánynak, hogy kik is azok az utcalányok. Gyanúsan méri végig, reméli, nem Trylnor nagyfiús elméjéből pattant ki valami szörnyűség, mert még a végén képes és elteszi őt egy másik szobába. Behunyja egy pillanatra a szemét. Kicsi a lány, de nem annyira, hogy bolondnak nézze és valami hazugsággal áltassa.*
- Ősi szakmának is nevezik… tudod, amikor… *Már kezdene belemelegedni abba a szövegelésbe, amit cseppet sem akart, mikor Alenia töri meg - hála az összes létező istenségnek - az okítást.*
- Indulunk! *Sikkant fel, pedig tudja ám magát türtőzteti, csak nem most.* - Kicsim, megérkeztek a gyerekek, segítened kell, kérlek legyél nagyon türelmes, most felfordul a ház. Segíts nekem, jó? Szólj Anviel néninek, ha nem hallotta volna meg őket, a konyhában van szerintem.
*Nyitja is az ajtót, s nagy sebbel-lobbal igyekszik a bejárat irányába, ahol Alenia már kezébe vette az irányítást. Annyi baj legyen, bájologjon csak, tegye mindenki azt, amihez ért. Bár ma annál kicsit jobban kell majd teljesíteni.*
- Főhivatalok uram, nem tétlenkednek. Üdvözlöm újra minálunk! *Mosolyog a gnómra, csakhogy most nem érdekli a jelenléte annyira, hogy teával kínálja, hiszen megpillantja a gyermeksereget. Torkában dobog a szíve, de szélesebb mosolyt aligha láttak rajta még, mint amivel végig pásztázza a jövevényeket. Elindul kijjebb, ahogy megpillantja Frinch-et is, a városőrt, aki hátulról óvja a kisebb tömeget. Nem megy el a sor végéig, megáll a lépcsőnél és hangosan szólal meg, hogy mindenki jól hallhassa.*
- Üdvözöllek benneteket, Mai Faensa vagyok. Már vártuk az érkezéseteket, ahogy Alenia kisasszony kérte, menjetek csak beljebb nyugodtan. Beszélünk néhány szót az urakkal, aztán ha még nem reggeliztetek, azzal kezdjük, csak még egy kis türelmeteket kérem. *Végignéz mindenkin, nehéz ilyen hamar befogadni azt a sok vonást, de ettől még határozott marad. Megvárja, míg közel jut hozzá Frinch is, akit bájosabb mosolyával üdvözöl.*
- Ha segítségünkre volnának néhány információval, azt megköszönnénk. Már, ha ismerik őket valamelyest. *Ezt nem tudhatja, de sejtelmei szerint nem. Viszont meg kell próbálni.* Van-e köztük, aki beteg, akire különösképp figyelni kell, vagy valami hasonló? *Mindenre szeretne felkészülni még időben, bár ő információk nélkül is hamar ki fogja deríteni.*
- Micsoda szép szárnyak. *Méri végig a tündérlányt, akinek ruháról lesz ildomos gondoskodnia még ma, az túlságosan kimetszett anyag nem lehet a mostani időjáráshoz túl előnyös. Soha de soha nem volt még dolga tündérrel. Vesz is egy nagy levegőt.* - Gyere közelebb te is, csak bátran. *A szavait a sötétebb bőrű különchöz intézi.*
*Nem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá, s bár fecsegne még a kereskedőről hosszasabban is, jól látja, hogy valami feszélyezi Aleniá-t. Ez nem az a zavar, mint amikor nem tudta eldönteni, mennyire is áll, vagy nem áll a szívéhez közel a Prefektus. Nem látszik az arcán, hogy tovább fejtegetne, ismeri a határokat és most nem is lépi túl a másikét. Lesz még rá alkalom.*
- Jó éjt, Alenia!
*Hagyja, hogy távozzon, majd elfogyasztja a kitöltött pohár borát. Furcsa most a csend, ami hirtelen beállt az egész napos zsongás után. Nem is tudja, hogy ezt akár ki is lehetne élvezni. Itt az idő Rellan-t megfürdetni, ahogy Szikrával is tette, az első napján, na meg a kiválogatott ruhákat is átadni neki. Ő csak utána tér nyugovóra.*
//Menedék//
*Mindig a pirkadattal ébred, tovább sosem tudna aludni, bár most elfáradt annyira, hogy ne zargassák őt a megszokott rémálmok. Nincs sok ideje a készülődésre, Szikra már az ajtaja előtt toporoghat, berontani nem tud, mert kulcsra zárta az éjjelre, viszont nem tudja nem meghallani őt. Hamar kapja magára sötétkék ruháját, ez tűnik most a leggyorsabb megoldásnak ahhoz, hogy ajtót tudjon nyitni mielőbb. Mintha már megszokott volna, hogy nem csak a saját küllemével bíbelődik reggel, hanem a szőkeséget is kicsinosítja, így mondhatni együtt készülődnek a reggelihez, amit Anviel már minden bizonnyal elkezdett előkészíteni. *
- Hogy micsoda?
*Néz vissza saját tincseinek bogozása közben a már fonott hajúra. Mindenre tud megfelelő válaszokat adni, ha kell virágnyelven, de nem gondolta, hogy ilyen hamar el kell magyaráznia a lánynak, hogy kik is azok az utcalányok. Gyanúsan méri végig, reméli, nem Trylnor nagyfiús elméjéből pattant ki valami szörnyűség, mert még a végén képes és elteszi őt egy másik szobába. Behunyja egy pillanatra a szemét. Kicsi a lány, de nem annyira, hogy bolondnak nézze és valami hazugsággal áltassa.*
- Ősi szakmának is nevezik… tudod, amikor… *Már kezdene belemelegedni abba a szövegelésbe, amit cseppet sem akart, mikor Alenia töri meg - hála az összes létező istenségnek - az okítást.*
- Indulunk! *Sikkant fel, pedig tudja ám magát türtőzteti, csak nem most.* - Kicsim, megérkeztek a gyerekek, segítened kell, kérlek legyél nagyon türelmes, most felfordul a ház. Segíts nekem, jó? Szólj Anviel néninek, ha nem hallotta volna meg őket, a konyhában van szerintem.
*Nyitja is az ajtót, s nagy sebbel-lobbal igyekszik a bejárat irányába, ahol Alenia már kezébe vette az irányítást. Annyi baj legyen, bájologjon csak, tegye mindenki azt, amihez ért. Bár ma annál kicsit jobban kell majd teljesíteni.*
- Főhivatalok uram, nem tétlenkednek. Üdvözlöm újra minálunk! *Mosolyog a gnómra, csakhogy most nem érdekli a jelenléte annyira, hogy teával kínálja, hiszen megpillantja a gyermeksereget. Torkában dobog a szíve, de szélesebb mosolyt aligha láttak rajta még, mint amivel végig pásztázza a jövevényeket. Elindul kijjebb, ahogy megpillantja Frinch-et is, a városőrt, aki hátulról óvja a kisebb tömeget. Nem megy el a sor végéig, megáll a lépcsőnél és hangosan szólal meg, hogy mindenki jól hallhassa.*
- Üdvözöllek benneteket, Mai Faensa vagyok. Már vártuk az érkezéseteket, ahogy Alenia kisasszony kérte, menjetek csak beljebb nyugodtan. Beszélünk néhány szót az urakkal, aztán ha még nem reggeliztetek, azzal kezdjük, csak még egy kis türelmeteket kérem. *Végignéz mindenkin, nehéz ilyen hamar befogadni azt a sok vonást, de ettől még határozott marad. Megvárja, míg közel jut hozzá Frinch is, akit bájosabb mosolyával üdvözöl.*
- Ha segítségünkre volnának néhány információval, azt megköszönnénk. Már, ha ismerik őket valamelyest. *Ezt nem tudhatja, de sejtelmei szerint nem. Viszont meg kell próbálni.* Van-e köztük, aki beteg, akire különösképp figyelni kell, vagy valami hasonló? *Mindenre szeretne felkészülni még időben, bár ő információk nélkül is hamar ki fogja deríteni.*
- Micsoda szép szárnyak. *Méri végig a tündérlányt, akinek ruháról lesz ildomos gondoskodnia még ma, az túlságosan kimetszett anyag nem lehet a mostani időjáráshoz túl előnyös. Soha de soha nem volt még dolga tündérrel. Vesz is egy nagy levegőt.* - Gyere közelebb te is, csak bátran. *A szavait a sötétebb bőrű különchöz intézi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554