Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Sayqueves RezidenciaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

140. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-03 20:19:50
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Luninari szobájában//

- Köszönöm. *mosolyog örömmel és hálával ismét a bókra. Megint csak nem mondta ezt még neki édesanyján kívül senki más soha.
Miközben pedig kiválasztja a könnycsepp alakú medált, noha tisztában van azzal, hogy tényleg szinte csak szomorú dolgokról beszélt, azt is pontosan tudja, hogy igazából végig csak Alenia kérdéseire válaszolt, így most kivételesen nem önmagát hibáztatja és ostorozza, mint azt más miatt olyan gyakran szokta. Igaz a lányt sem, miért tenné? Örül neki, hogy beszélhetett erről valakivel, de ettől még a komor hangulat, ami ennek köszönhetően rátelepedett, nem tűnik el egyik pillanatról a másikra, és most a hirtelen témaváltás legalább annyira mellbe vágja, mint korábban maga a kérdés. Még sem bánja különösebben ezt sem. Végül is mit lehetne mondani arra, amit mondott? Sosem lehet gyereke, de ő még is nagyon szeretne. Ennyi.
Ő maga is elismerte, hogy mindez pusztán irracionális vágy. Még is pontosan azt gondolja erről az egészről, amit mondott, nem értelmes gondolatokra pedig nyilván nincsen értelmes válasz, ezért sem válaszolt Alenia sem rá semmit.*
- Nehéz lenne nem tudni erről. *jegyez csak meg ennyit egy fanyar mosoly kíséretében, inkább elhallgatva azt, hogy igazából még nem adta fel. A világért sem csak azért szeretne a mágia titkainak legmélyéig merülni, mert pontosan tudja, hogy van érzéke hozzá. Nevetséges, ostoba és halovány remény, de ettől még remény, hogy miért ne pont ő lehetne az, aki megdönt valamely öröktől fogva létező tabut, és aki átlép a lehetségest és nem lehetségest elválasztó falon?*
- De a madarakat én is szeretem, és én is gondolkodtam már hasonlóról azt hiszem. *mondja, ebbe viszont most nem megy bele mélyebben. Alenia viszont talán ennyiből is sejtheti azt, hogy ő sejti, hogy vagy a lelkük, vagy a sorsuk, vagy mind a kettő a maga különös módján hasonlít egymásra kicsit.*
- Nem. *jelenti ki aztán egyszerűen, amikor a lány Wilhorpról kérdezi, bár gyors és határozott válaszán maga is megdöbben. Pontosít is inkább amennyire csak tud, hiszen nem is olyan régen megígérte Aleniának, hogy mindig őszinte lesz vele.*
- Vagy hát nem is tudom. Van benne valami, ami tetszik, de tényleg nagyon zavar, amit már korábban mondtam róla. Hogyan lehet valakivel bármiről is beszélgetni, ha sosem tudhatod róla, hogy komolyan gondolja-e éppen, amit mond? *zárja véleményét egy költői kérdéssel.*
- Te és Nairada mások vagytok. Amit kimondtok, azt úgy is gondoljátok, és ez a természetes. Én legalább is ezt szeretem. Lehet unalmas vagyok.
*Ugyan utolsó mondataiból érződik némi önirónia, valahol talán egyfajta magabiztosság és önelégedettség is. Úgy érzi nem csak, hogy nincsen abban semmi rossz, hanem egyenesen természetes is, hogy szereti a tiszta és egyértelmű dolgokat. Főleg, ha éppen kényszerűségből új életet kezd valahol teljesen máshol, mint ahol felnőtt. Ilyen helyzetekben a bizonytalanság az, amire egy fél-elfnek a legkevésbé szüksége van.*
- Miért, neked tetszik? *kérdez vissza.*
- Remélem nem haragszol meg érte, de szerintem ti összeillenétek. Jobban belegondolva... elég jóképű, na! Te pedig gyönyörű vagy. Ennyiből mindenképpen nagyon jól illenétek egymáshoz.
- Persze, ő félvér, mint én. *írja aztán benne felül a valóság ridegségéhez szokott énje az álmodozót szinte azonnal.*
- Tudom, és értem, és hidd el, nagyon jól is esik, meg boldoggá is tesz, hogy nem nézel le minket... *teszi is hozzá gyorsan, inkább már zavaróan hadarva nehogy a másik lány félreértse* de pont azért, amiről az előbb beszéltünk, gondolom nem akarsz tőle semmit. Te szeretnél gyereket, neki viszont biztosan nem lehet. Nem a legjobb kezdete egy hosszú kapcsolatnak.
*Ha eddig nem is haragudott magára, akkor most azért a kicsinél jobban már igen. Alenia szeretett volna vidámabb dolgokról beszélni, de neki valahogy - és a legrosszabb talán, hogy még csak nem is szándékosan, hanem otromba ösztönnel, - megint csak sikerült megfognia minden dolgok sötétebbik oldalát.*
- Bocsáss meg! *kér is bocsánatot újra.*
- Ez egyelőre nem sikerült valami vidámra, ugye? *kérdi, és ha már kínosan mosolyog, talán legalább még az is látszik rajta, hogy tényleg szégyelli magát. Próbálja is menteni a helyzetet, amennyire csak tudja.*
- Viszont, ha egy tisztásra gondolunk, akkor nagyon szép az a hely, tetszik és imádom. Ha oda szeretnél menni, akár most rögtön is elindulhatunk! Valahogy tényleg eltölt ott a béke és a nyugalom. Különben pedig magával Wilhorppal találkoztam ott tegnap reggel. *kúszik ajkaira egy mosoly.*
- Biztos szeret ő is kijárni oda. *állapítja meg nagy bölcsen.
Ameddig beszélgettek és öltözködött teljesen elvesztette az időérzékét, arra pedig egyáltalán nem gondolt, hogy a többiek éppen vajon hol vannak és mit csinálnak a házon belül.
Ha Alenia bármit válaszol neki természetesen figyelmesen hallgatja, de azért már kifelé és lefelé sétál, hogy minél hamarabb ott lehessenek, ahol a lány lenni szeretne. Ha bárkivel is találkozik, udvariasan köszön ugyan, de elkerüli mielőtt még a kötelező udvariassági körökön kívül bármit is mondanának neki, vagy neki kellene bárki másnak mondani bármi mást.
Maga is belátja, hogy ezúttal önző egy kicsit, de a sokaság megriasztja, Alenia társasága pedig valamiért akkor is nagy örömmel tölti el, hogyha éppen szomorú dolgokról beszélnek. Így egyetlen vágya jelenleg minél hamarabb a tisztásra érni, és vele.*


139. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-03 19:35:54
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kertben//

*Jó látni, hogy néha még tud valami mosolyfélét csalni mások arcára. Már kezdte azt hinni, az efféle készség belőle már teljesen kiveszett. Ezt a kis diadalt azonban nem élvezheti sokáig, hiszen fájdalmas témához érkezett a beszélgetésük, méghozzá igen hamar.*
- Magamnak köszönhetem. *von vállat már-már nem törődöm módon, mintha kis semmiség lenne csupán. Túl későn nyitotta ki a szemét, túl későn látta meg a dolgok valós állását. Talán végre tanult belőle. Mindenesetre iménti gondolatát nem fejti ki jobban, és Lunit sem kezdi a múltjáról faggatni.*
- Hát igen, ott mindenki ismer mindenkit, és szinte mindenki tud mindenről. Ez áldás és átok is egyben. *Elmerengve réved a távolba, arra amerre a Szegénynegyed terül el, annak is a Templomkert felé eső végében.*
- Valóban, itt szabadabban cselekedhetsz, kevesebben fognak tudni róla, kevesebbeket fog érdekelni. A város kevésbé összetartó, kevésbé figyelmes, ellenben sokkal érdektelenebb. Persze ennek is megvan a maga haszna. *Fordul vissza Luni felé, miután elszakítja tekintetét a távolból. Lassan cinikus mosoly kúszik ajkára.*
- Én nagyobb kóstolót kaptam belőle, mint szerettem volna. Régen nem értettem, a kereskedők közül néhányan miért mondogatták, hogy áldott tudatlanság. *Csóválja a fejét, miközben a cinikus mosoly egy egészen halovánnyá szelídül. Azért mulatatja a gondolat, hogy még mindig nem töltötte be a hatvan telet, s mégis vénségnek érzi magát. Izmai hiába bírják még a megterhelést nagyon is jól, a szelleme mintha máris megfáradt volna. Mintha? Ó nem, ez a szócska már rég nem illik a mondatba, feleslegessé vált benne.
Ahel érzi a legjobban magát, farkát boldogan csóválva élvezi, hogy ketten is foglalkoznak vele. A kutya reakciója pedig végre egy őszinte mosolyt csal gazdája arcára.*
- Ők az én igazi, hű társaim. Ha jobban belegondolok, az állatokkal mindig is jobban kijöttem, mint az emberekkel vagy elfekkel. *Fűzi hozzá nevetve, ám a komolytalannak ható hang mégsem tompítja a megállapítás igazság tartalmát.
Mielőtt azonban válaszolna a lány kérdésére, kihúzza magát, nyújtózik egyet, s újfent alaposan végig néz a kerten. Igen, kellett magának nyernie egy kis időt, amíg végig gondolt mindent megint, sokadjára.*
- De, bizonyára. De gondolom, néha azért lesz kimenőm, majd olyankor kilovagolok a fák közé. Ha mégse, majd azt is megoldom valahogy. *Von vállat.*
- Valamit gyökeresen változtatnom kellett, hát úgy döntöttem, miért ne próbálkozzak meg valami olyasmivel, amivel eddig még sohasem kísérleteztem? *Egész pontosan olyasmivel, ami eddig eszébe sem jutott volna, sőt egyenesen lenézte, megvetette egy időben a városi létnek még a gondolatát is. És most tessék, itt van, acél fejű lándzsával, acél fejű nyilakkal, pénzért dolgozva, átkos aranyakat gyűjtve. Az élet tele van váratlan fordulatokkal.*


138. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-03 17:41:19
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari szobájában//

- Nem kell bocsánatot kérned. Csak én merengtem el, ahogy az eget néztem, meg a madarakat, ahogy szabadon röpködnek kedvük szerint. Nem tudom, milyen madárnak lenni, de innen kívülről könnyűnek látszik az életük.
*Ebből következtetni lehet, hogy Alenia saját életét egyáltalán nem gondolja könnyűnek még úgy sem, hogy gyakorlatilag semmiért sem kell egy lépést sem tennie, mindent elé raknak. Csak a kényelem mellé elvárások is társulnak, amelyeknek megfelelni már nem olyan egyszerű.
Néhány kevésbé komoly téma után a fél-elfek nemzésképtelensége kerül szóba, amit Luninari -Alenia legnagyobb meglepettségére- egész nyugodtan fogad. Persze, hisz tudott már róla, de akkor sem lehet neki könnyű.*
- Akkor tudod, rendben. Csak gondoltam szólok, ha eddig esetleg nem tudtad volna, akkor időben tudomást szerezz róla, de akkor... Áh, mindegy is. Ne beszéljünk ilyen szomorú dolgokról. Menj csak öltözni!
*S nem is ragozza tovább egyik témát sem. Sem a fél-elfekét, sem anyaj bűnét, se semmit. Az a legjobb, hogy Luni szereti az édesanyját, szerette az otthonát, és most itt is jól érzi magát köztük.
Amíg a lány öltözik, ő visszafordul az ablak felé, de ezúttal néha-néha hátranéz, hogy nem akarja-e megint megijeszteni őt a másik. Szégyellné, ha kétszer is megijedne ugyanattól. Mikor Luni szól, hogy kész van, akkor becsukja az ablakot és mosolyogva néz végig a fél-elfen.*
- Hmm, csodásan festesz. Máris sokkal jobban nézel ki, mint egy igazi kisasszony. A medál pedig vagy a köves, vagy a félhold alakú legyen. Szerintem elegánsabb, és jobban illik most hozzád. Tényleg csinos vagy.
*Azért még néhány helyen megigazítja a ruhát rajta, ha a másik engedi, így pedig már teljesen megfelel Alenia elvárásainak, már ha lehetne elvárásoknak nevezni azt a néhány dolgot, amiket ő a csinos öltözködés alapszabályainak gondol.*
- Figyelj, mit szólnál, ha lemennénk, és sétálnánk egy kicsit a tisztáson? Ne csak bentről szaglásszuk a friss levegőt. *Egy kis hatásszünet következik, majd újra megszólal.*
- Amúgy beszéljünk még kicsit Wilhorpról. Olyan sokat vagy vele. Tetszik neked?
*Igen, egy újabb váratlan kérdés, de Alenia még mindig túl kíváncsi.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-03 16:14:20
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben, Nai, Alei, Uhn, Siel//

*Nairada hamarosan meg is jelenik, s egy ölelés után bevezeti az előtérbe. Belépve cseppet sem csodálkozik el a fényűzés eme formáján, bár a szemének azért meg kell szoknia. Jómódban éltek ezelőtt mióta az eszét tudja, de az apja kevésbé szerette a csillogás ilyentén formáját. Naty valamelyest hasonlít édesapjára, legalábbis ebben a felfogásban, mivel nem szereti a fodros túlgyöngyözött buggyos ruhákat, s hord inkább anyagában kiváló, de letisztult darabokat, a klasszikus városi divat ellenére is. Más téren viszont cseppet sem hasonlít rá, mivel ha így lenne, kötelezettségének eleget téve maradt volna otthon, nem pedig a városba szökve próbálna saját maga boldogulni.*
- Nem volt nehéz, igazán bámulatos épület. *Mosolyodik el, majd belépve köszön a bent lévőknek. Pillantása csak egy pillanatig időzik a másik két férfin, mivel Nai azonnal kedvese elé vezeti. Uhnnal már reggel is találkozott, Sielt viszont nem ismeri meg azonnal.
Mikor Nairada bemutatja Aleimordnak, külön üdvözli újra a férfit.*
- Üdvözlöm Aleimord! *Köszönti a házigazdát.* Natalayda Mozecka vagyok. Természetesen nem szeretnék gondot okozni, vagy terhére lenni. *Egészíti ki mondandóját, mert annyi tartás azért van benne, hogy önként távozzon, ha úgy adódik. Inkább felkészül minden eshetőségre. Tisztában van vele, hogy nagyrészt semmi olyasmihez nem ért, mint amit egy szolgáló csinál, és valószínűleg nem csak a tudás hiánya akadályozná abban, hogy másokat szolgáljon, esetleg szobalányként.*


A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.03 17:25:22


136. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-03 14:47:53
 ÚJ
>Uhn Dhormany avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Az előtérben, Nairada, Siel, Aleimord//
*Nem mondhatni, hogy meglepődik, a ház urának kijelentésén, miszerint Ő is jónak látja a párbajt.*
~Akkor Uhn, mutasd meg neki!~
-Rendben Siel! Állok elébe.
*Felesleges tovább szaporítania a szót. A tett többet mond ezer szónál. Épp' ekkor lép be Natalayda az ajtón, és ez még inkább feltüzeli. Biccent Sielnek, tőle akár indulhatnak is.*



135. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 23:46:13
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Az előtérben, Naty//

*Aleimord is rábólint az ötletre, aminek Nai felettébb örül. Elég kellemetlen lett volna, ha most el kéne küldeni Uhnt, azok után, hogy szinte megígérte neki a munkát.*
- Párbaj...? *Kérdőn pillant testőrére. Szinte le lehet olvasni arcáról, hogy a következő kérdés az lenne, "Mégis mi akar ez lenni, és mit akar ezzel elérni?". De végül csak érdektelenül vállat von, és Aleimordhoz közelebb lépve belé karol.*
~Hát ha ezt akarják...~
*Habár testőre gondolatmenetét még mindig nem érti, tovább nem is foglalkozik vele, inkább Aleimordra szegezi figyelmét.*
- Persze, megoldom én, ne aggódj! *Egy puszit ad kedvese arcára, majd Uhn felé fordul.*
- Ha végeztek Siellel a párbajjal... Akár kereshetünk is magának egy egyenruhát, közben elmondom, amit fontos lehet tudnia.
*Az ajtón egy őr jön be, és bejelenti, hogy valaki őt keresi. Ő persze azonnal tudja, ki az a bizonyos személy, így szinte meg sem várja, míg befejezi az őr a mondatot, már indul is ki, hogy öleléssel köszöntse barátnőjét.*
- Naty, szia! Örülök, hogy idetaláltál! Gyere, bemutatlak Aleimordnak!
*Ha a nő követi, bevezeti az előtérbe.*
- Aleimord, ő itt Natalayda Mozecka, egy nagyon kedves barátnőm. *Uhn és Siel már ismeri a lányt, így leginkább csak kedvesének kell bemutatnia.* Tudom, hogy kicsit hirtelen ez így, de szeretnénk egy kis segítséget kérni. Sürgősen kellett Artheniorba jönnie, és kéne neki szállás. Apám sokat nincs otthon, így nem szereti, ha látogatóink vannak hosszabb időre, és te jutottál eszembe egyből. Lehetne róla szó?


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 20:31:50
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//A kertben//

*Amióta minden kedves szónak, vagy egyéb apróságnak örül, elég könnyű boldoggá tenni őt, így ez most Ydrissnek is nagyon könnyen megy akaratán kívül is. Kezdetnek rögtön azzal, hogy meglepetten visszakérdez. Mivel Luninari eddig nem tapasztalt a részéről semmit ami az otthonról túl jól ismert elf arroganciára és felsőbbrendűség-tudatra hasonlítana, teljes meggyőződéssel azt hiszi, hogy a másik lány azon lepődik meg, hogy hasonló helyről származnak. Ami csak annyit jelenthet, hogy körülbelül egyetlen hat alatt sikerült annyira alkalmazkodnia a városhoz, hogy a lány, aki más körülmények között akár a szomszédja is lehetett volna, született városi lánynak nézi. Sőt, talán igazi nemesnek, ami az igazat megvallva magának elég léleksimogató és részegítő gondolat is egyben.
~ Talán a fülbevaló teszi. Vagy a ruha. ~ mosolyog magában elégedetten.
Ezek után jön az együtt érző mosoly, ami szintén eltölti egyfajta kellemes, de még is más fajta melegséggel, mint a korábbi kérdés. Az utána következő szavakon viszont már nincs nagyon kedve mosolyogni, és nem is töltik el jó kedvvel éppen.*
- Igen, akad pár kellemetlen. De akkor, ha jól értem nem csak nekem. Sajnálom. *mondja, mert mást nem nagyon tud mondani, ha csak nem akar sebeket feltépve a másik lány múltjában vájkálni. Az is épp elég, ha kezdetnek annyit tudnak egymásról, hogy mindkettőjüknek meg van a maga története. Persze Ydrissé biztos hosszabb mint az övé. Talán keményebb is. Mindenesetre, ha legalább annyit tudnak a másikról, hogy nem érdemes nagyon feszegetni a múltat, az még mindkettőjüket sok kellemetlen helyzettől megmenthet a jövőben.*
- Attól tartok, hogy minél kisebb és elszigeteltebb egy közösség, annál nehezebb ott élni és megfelelni minden elvárásnak. Nagyon szem előtt vagy, bármit is csinálsz. *mondja, és csak e szavak kimondása közben döbben rá úgy igazán, hogy mennyire kegyetlenül fojtogatta őt az áldott, otthoni, friss erdei levegő.*
- Szerintem itt könnyebb élni. Fura, de a maga módján szabadabb. *mondja kicsit koravén arccal. Ennyi idős lánynak talán nem is kellene hasonlókon gondolkodnia, csak élvezni ifjúságát, valahogy annyira természetesen jönnek ezek a szavak a szájára mégis, hogy ő láthatóan megtette már és sokszor.*
- Persze lehet tévedek. *adja azért meg ennek is az esélyt, hiszen nem szeretne túl önteltnek, vagy okoskodónak tűnni.*
- Nem sokat láttam még a világból. *teszi hozzá a tényt, és, hogy ez mennyire igaz azt talán alátámasztja az, hogy nem is nagyon siet felsorolni eddigi tapasztalatait, meg a helyeket, ahol eddig már járt.
Az mindenesetre, hogy a lány ennyire nyílt szeretettel beszél állatairól természetesen mély bizalmat ébreszt benne vele kapcsolatban. Kutyája amúgy sem tűnik túl vérmesnek, bár persze elhiszi Ydrissnek, hogy veszély esetén előbújik belőle a farkas. Maradék kis félelmét legyőzve mégis mellételepszik.
Igaz ő nem dögönyöz, csak óvatosan és gyengéden simogatja meg Ahel számára elérhető részeit. Az állat bundája valamiért játéknyulai kellemes és nyugtató érintésére emlékezteti, hiába tudja jól, hogy teljesen más.*
- Elhiszem, hogy jó volt, hogy veled voltak. Odakint pedig amúgy is könnyebb, ha nem egymagadban kóborolsz. *bólogat teljes természetességgel kezelve személyként az állatokat. Kedve lenne megemlíteni saját nyulait mint példát, de ezúttal inkább eltekint ettől valamiért. Inkább azt sem árulja el, hogy kicsit a lovaktól is fél, vagy talán még a kutyáknál is jobban. Még a végén Ydriss azt hinné róla, hogy mindentől retteg.*
- Igazad van ebben. *mondja aztán egyszerűen miután a lány segít neki kicsit más szemmel nézni ezt a kertet, mint ahogyan eddig tekintett rá.
Ugyanakkor nem kerüli el figyelmét, ahogyan Ahelt dögönyözve a városról és a természetről beszél, kihangsúlyozva azok éles ellentéteit. Bár említi ugyan a vadon fenevadjait is, Luni elég egyértelműnek érzi, hogy szíve éppen melyik világ felé húz. Le is vonja ebből az egyetlen számára lehetséges következtetést.*
- Nem félsz, hogy nagyon hiányozni fog itt a vadon? *teszi fel éppen ezért a kicsit talán túl személyes kérdést. Annak érdekében, hogy az elf ne érezze nagyon tolakodónak és kellemetlennek, igyekszik megosztani saját élményeit a várossal kapcsolatban.*
- Engem először nagyon megdöbbentett ez a rengeteg kő. Meg is ijesztett kicsit, és nagyon idegen volt. De azt hiszem, hogy meg van a maga szépsége ennek is. Csak elmondani nem tudom, hogy mi.
*~ Üdítően természetellenes. ~ ötlik fel benne aztán az a két szó hirtelen, amit tökéletesen leírja ezzel kapcsolatos minden gondolatát. De kimondani nem meri őket maga sem tudja igazán, hogy miért.*


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 20:01:20
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben//

*Ydriss Aleimord idegesítő unokatestvérével beszélget, így hát kettejükkel nem is foglalkozik.*
- Őrnek.
*Még jobban végignéz az idegen, barbár fickón.*
- Legyen.
*Rázza meg a vállát, neki aztán teljesen mindegy, csak végre oszoljon helyére ez a sok nép.*
- Tudom, hogy elintézed ezt nekem.
*Néz kérlelő tekintettel kedvesére. Elég sokan zaklatják így is, nincs kedve még ezzel is foglalkozni. Ha Nairada nem vállalja, hát kénytelen lesz Wilhorpot megkérni, persze csak ha visszajön majd.*
- Párbaj?
*Emeli tekintetét Sielre.*
- Ám legyen, ha ezt kívánják.
*Legalább Aleimord ért is valamit a kardforgatáshoz, tekintve hogy szülei mindent pénzt a taníttatásába öltek. Az már más kérdés, hogy tehetsége nem sok van hozzá. Bírónak tökéletes lesz.
Ekkor nyit be az egyik őr, hogy Nairadát keresi valaki.*
- Hívja be!
*Szól az őrnek.*
~Egy plusz személy már úgyis mindegy.~


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 19:33:34
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az ajtóban//

*Határozott léptekkel ér fel a tölgyfaajtóhoz, ahol két őr strázsál. Bár csomagjával kísérő nélkül érkezett, azért tartása korántsem szenvedett csorbát, s makulátlan szürke prémes, hímzett köpenyéből éppen sejthetik, hogy nem egy hantás kihajítani való jöttment áll előttük.
Kihúzza magát, még állát is kicsit megemeli, akár hintóból is kiléphetett volna, olyan aura lengi körül egy pillanat alatt, majd kedves, de határozott hangon szólítja meg az egyik őrt.*
- Üdvözlöm, Natalayda Mozecka vagyok. Nairada kisasszonyt keresem. Úgy tájékoztattak, hogy itt találom.
*Nem mond többet, s az őr el is lép, hogy megkeresse Nairadát, vagy valakit, aki illetékes. Addig is kezeit a köpenye alatt összefűzve türelmesen várakozik.*



131. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 18:32:14
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Luninari szobájában//

- Ne haragudj! *mosolyodik el zavartan, amikor rájön, hogy sikerült kicsit megijesztenie Aleniát, de hát a megszokás nagy úr. Igazából fel sem tűnt neki, hogy milyen hangtalanul sétált mellé.*
- Ezt még nem mondta senki, de köszönöm. *kúszik ismét mosoly ajkaira a lány számára meglepő után. Jól esik ilyesmit hallani, hiába nem tudja elképzelni magát ahogyan pergamen fölé görnyedve más létezők életéről és varázslatos helyekről ír. Főleg, hogy általában az a két véglet jellemző rá, hogy vagy nem találja a szavakat, vagy egyszerre túl sokat is talál gondolatai kifejezésére. A beszédet mindenesetre sem ez, sem az nem könnyíti meg, és így nyilván az írást sem.
Most is kicsit talán sokat beszél, és valószínűleg a kelleténél jobban csapong, de úgy érzi, hogy van is mit bepótolnia, köszönhetően annak, hogy anyját leszámítva nem nagyon volt még mással hosszabb beszélgetése. Olyan legalább is nem, ami ennyire komoly dolgokról szólt volna, és ennyi mindent érint.
Nem érzi mindenesetre sértve magát, hogy Alenia félreérti, vagy hallja az egyik megjegyzését, amit eredetileg csak megnyugtatásnak szánt. Ennyi szó között nyilván nem lehet mindenre odafigyelni, főleg nem úgy, hogy közben még "dolgoznak" is.
Mivel azonban nem szeretne a lány hitével vitatkozni, ezúttal csak annyit mond erről, amennyit feltétlenül szükséges, és amennyivel saját hitét sem tagadja meg. Már amennyiben hitnek lehet nevezni azt, hogy úgy érzi neki igazából nincs különösebb dolga egyik istennel sem, főleg nem pont azokkal, akiket Alenia emleget.*
- Lehet, hogy a mi történeteink tényleg csak mesék. Kellenek este a tűz köré. *bólogat.* Még is van egy-kettő, ami szerintem túl életszerű ahhoz, hogy csak kitaláció legyen.
*Elmerengene ezen, de az ezek után kapott kérdésre kicsit megáll a kezében a ruha. Nem bánja, csak meglepi, hogy Alenia feltételezi róla, hogy pont ezt ne tudná.
Meglehet, hogy talán túl korán szembesítve lett ezzel az igazsággal, de ő még is ebben a tudatban nőtt fel. Számára ez a természetes. Létezésének egyik alapköve, de olyan, ami mintha folyton húzná lefelé, valahová a mélybe. Ha viszont valamiért hálás az otthoniaknak akkor az pont az, hogy nem most és ennyi idősen kell megtudnia az igazságot.*
- Persze, pontosan tudom. *válaszol végül halkan miután kissé hosszabban hallgat, mint egyébként szokott, ha valamin jobban elgondolkodik.*
- Ennyiből még a vénjeink viszolygását is megértem magamtól, meg a többi félvértől, hidd el! Teljesen következetesek ilyen téren. Nekik szent az élet. Valaki, aki meg tud születni, de nem képes tovább adni az életet... *kerüli ki viszonylag ügyesen a nyilván nem túl illendő "szaporodás" szót* nem csoda, hogy az ő fogalmaik szerint természetellenes.
- Ha nem verekszem kölykökkel, előbb-utóbb amúgy is el kellett volna jönnöm onnan. Pont azért, mert kislány koromtól tudom, hogy nekem sosem lesz férjem a falunkból. Senki sem akar elvenni olyan lányt, akinek nem lehet gyereke. Persze, tudom ott van Aleimord és Nairada, ők szerelmesek, de az ő esetük inkább ritka kivétel szerintem. *mondja utóbbit határozottan bánatos arccal, valahol még is megkönnyebbülten. A bánat persze inkább annak szól, hogy már születése előtt terméketlenné lett ítélve, nem annak, hogy odahaza sosem lett volna férje, a megkönnyebbülés ellenben annak köszönhető, hogy végre csak kibeszélheti valakinek az őt folyton rágó és emésztő gondolatokat. Talán különös módon, de a tény hogy Alenia rá mert kérdezni nála olyasmire, amiről sejthette, hogy akár tudja az igazságot róla, akár nem, elég kényes téma számára, csak azt bizonyítja neki, hogy kezd közöttük kialakulni egyfajta bizalmas viszony. Ennek pedig természetesen örül. Nem érzi úgy, hogy a másik lány túl messzire menne a kérdéssel, amivel előbb-utóbb úgy is minden fél-elfnek szembesülnie kell. Jobb, ha ilyen körülmények között teszik fel ezt a kérdést, mintha fejéhez vágják vágják a hideg tényt.*
- Persze ettől én még mindig szerettem volna gyereket, hiába tudom, hogy ostobaság erről álmodozni. *ismeri el szomorkás mosollyal, de nem kevés önirónia nélkül.*
- Én sem hiszem, hogy lenne csodálatosabb dolog ennél. *ismétli meg a lány szavait, bár Alenia nem pontosan ugyanezt mondta.* Anya ráadásul jó példát is mutatott, tényleg nagyon sok szeretettel és türelemmel nevelt fel. Jó lenne egy nap ezt a rengeteg törődést továbbadni valaki másnak. Nincs ennél nagyobb vágyam.
- Ezért is beszélek olyan könnyen anya "bűnéről." *teszi hozzá némi hallgatás után.* Mert, hogy szerintem nem az, és ő sem tartotta annak.
*Halk sóhajtás után folytatja az öltözködést. Bármennyire is fájt erről beszélni, mintha mázsás teher esett volna le róla. Nem tudja miért érzi ezt. Anyjával már beszélt erről, de az, hogy ő hallgatta és vigasztalta meg, valahogy más volt. Természetes. Talán azért esik jobban Aleniának beszélni erről, mert neki egyáltalán nem lenne dolga őt meghallgatni sőt még csak érdeklődni sem hasonló iránt. Őt még is érdekelte, hogy mit tud és mit gondol erről.
Végül, ha kicsit lassan is, de csak elkészül. Ott áll tiarájában, amiben még otthon sem volt nehéz soha hercegnőnek képzelni magát és az eddigi fekete ruhában. Saját önképe szerint vállainak finom és kellemes íve van, arcának pedig lágy vonásai, ezért most is rájuk próbálja felhívni a figyelmet. Haját olyan szögben tűri be fülei mögé, hogy több látszódjon arcából, ruháját pedig lejjebb húzza, hogy vállait jobban lemeztelenítse. Látott kint a piacon egy-két mélyebb dekoltázst, így úgy gondolja, hogy ennyi szelíd kis kihívás még belefér.
Cipőjét és harisnyáját átveszi, szoknyáját nagy gonddal kisimítja. Végül felveszi a piacon vásárolt ezüstláncot, a másik rajta lévő kettőt pedig előveszi ruhája szövete mögül. Egyelőre ennyi az, amit meg tud tenni magáért.*
- Nagyjából el is készültem. *jelenti be, miközben azon tűnődik, hogy vajon milyen válaszra számított Alenia tőle.*
- Melyik legyen szerinted? *kérdi azonban inkább ezt. Mindhárom nyakában lévő lánc vékony és ezüst, amelyek csak medáljukban különböznek egymástól. Az első amulettnek látszik, és egyértelműen egy baglyot formáz. A második egy gyönyörű kék kő, amely eső, vagy könnycseppre emlékeztet, és bár más a kéksége, mint Luni szemeié egész jól passzol hozzájuk színben. A harmadik a piacon vásárolt ezüstlánc a félhold alakú medállal.*

A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.02 18:33:28


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 18:17:12
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben//

*Nyomot hagyni... ironikus mosoly kúszik ajkára. Hagyott ő már éppen elég nyomot maga mögött. Mintha valami gigászi szörnyeteg trappolt volna végig a vidéken, úgy zúzott szét mindent maga körül - bármennyire is épp az ellenkezőjét próbálta.
Búskomor gondolataiból a méretes madár téríti magához. Heilgron újabb szavait is úgy fogadja, hogy közben a tollas jószágban gyönyörködik. Azért egy cinikus mosolyt előcsalnak belőle a baljós ómenek.*
- Ezzel tisztában vagyok. *Tudja le ennyivel az aranyba vetett hitet, és a maga silány esélyeit. De így biztonságosabb, ide nem jönnek utána. Nem kell féltenie sem magát, és sem azokat a bolondokat, akik holmi nevetséges becsületbeli ügyre hivatkozva kutatnák. Baljával önkéntelenül is megérinti a jobb felkarján, a ruha ujja alatt megbúvó hegek párosát. Kerek metszés alatt két vonás. Két halál két életért.
Figyelmét ezúttal a párbaj szó vonja magára. Az események elejéről lemaradt, így már csak annak utolsó zöngéire figyel fel, kissé távolabbról. Kíváncsian oldalog közelebb a csoportosuláshoz, de kellő távot tart ahhoz, hogy még ne képezze a kör részét, s kíváncsian várja, mi lesz az ügy vége.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 10:13:12
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari szobájában//

*Elpakolja a csinosításhoz használt eszközöket, míg Luni folytatja a mesélést. Nos, igazából abba sem hagyta, ami aranyos. Édes, hogy a lány ilyen sokat tud beszélni. Ez annak a jele lehet, hogy jól érzi magát náluk, ennek a visszajelzésnek pedig Alenia örül a legjobban, hisz talán Wilhorp és ő foglalkoztak vele eddig a legtöbbet.
Azt persze nem vallja be, hogy nem figyel minden egyes szóra kristálytisztán, ám mikor az istenek kerülnek szóba, arra látványosan a lányra néz a pakolászásból.*
- Nem, az istenek nem hazudnak. Sem Eeyr, sem Teysus, de még a sötétség ura sem. *Sa'Tereth nevét direkt nem veszi a szájára, mert igazi hívő elfként tiltottnak véli a használatát. Igen, jól tudja, hogy mikor Luninari fekete körmeiről beszéltek, már kimonta. Ő is tudja, szégyelli is magát miatta.*
- Mindhárom isten a saját maga tanait, céljait hirdeti, de nem hazudnak. Amikről te olvashattál, azok szerintem tényleg csak mesék. *Magyarázza meg a lánynak azokat a "tényeket", amikről ő is csak olvasott egy másik könyvben. Közben folytatja a pakolást, miután a számára meglepő témát befejezték.*
- Nekem nagyon furcsa, hogy ilyen könnyedén beszélsz nekem édesanyád bűneiről. Mármint, ne haragudj. A törvényeitek szerint bűnnek hangzik, amit mondtál. Arról viszont meg vagyok győződni, hogy életet adni egy csöppségnek soha sem bűn, hanem az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Ahogy a szavaidból értelmeztem, ezt ti is így gondoljátok, csak az nem mindegy, ki az apja. Tudod, a fél-elfeket sajnos még itt a városban is sokan megvetik. Nekem is így kéne tennem, de nem fogok. Vannak olyan buta nemesi szabályok is, amiket még én sem fogadok el.
*A monológ kicsit furára, zagyvára és talán értelmetlenre sikerül, de Alenia mindig a mondat közepén veszi észre, hogy valami olyasmibe fog belefutni, amivel esetleg megbánthatja Luninarit, azt pedig egyáltalán nem szeretné.*
- Nos, igen. A cipőid szépek, bár tény, hogy egy magassarkú sokkal csinosabb lenne, de egyelőre ezek is teljesen jók leszn... Ah, de gyönyörűek! *Szakítja is félbe saját magát, amikor meglátja a pár ezüst fülbevalót és láncot.* Nagyon tetszenek. A tiarával pedig igazi kis hercegnő lesz belőled.
*A fekete ruha is egészen csinosan áll Alenia szerint a másikon, bár talán kicsit egyszerű az ő ízlésének, de ezen a kiegészítők sokat segíthetnek.*
- Akkor öltözz fel úgy, ahogy szerinted a legcsinosabban tudsz, aztán majd meglátjuk, hogy festesz. Mindenképp szoknyába!
*Ekkor sétál Nia az ablakhoz, ám mikor megfordul, kissé, illetve nagyon megijed. Össze is rezzen, és hátrébb lép egyet.*
- Ejnye! Megijesztettél. *Kuncog saját butaságán.* Olyan halkan osontál ide, és nem is számítottam rá, hogy követsz. Na látod, emiatt hasznos a magassarkú. *Mosolyodik el.*
- Milyen szépen meg tudod fogalmazni a gondolataidat egy ilyen jelentéktelen dologról is, mint a vihar. Talán történeteket kéne írnod. Tehetséged van hozzá.
*Komolyan gondolja. Már sokszor megfigyelte, hogy Luninari sokszor szebben fogalmaz, mint ő, aki egy nemesi házban nőtt fel, ha lehet egyáltalán felnőttnek nevezni Aleniát.*
- Luni... *Szólal meg végül újra egy hosszabb hatásszünet után, ebből is érezve, hogy valami komolyabb dolgot készül mondani.* Ugye tudod, hogy neked soha nem lehet gyermeked? A félvérek nem képesek utódot nemzeni.
*Most lehet, az eddigieknél is kényesebb témát érintett, de valahogy úgy érezte, erről beszélnie kell a lánnya. Ha tud róla, akkor nem fogja olyan érzékenyen érinteni, ha pedig még nem, akkor jobb, ha előbb tudja meg, mint utóbb.*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 07:15:39
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Luninari szobájában//

*Kicsit ugyan zsibbad a keze, miközben Alenia festegeti a körmeit, mivel azonban mindez továbbra is nagyon boldoggá teszi, mindent elkövet azért, hogy egyik se remegjen a lány finom mozdulatai közben.
Teljesen jól érzi magát a tudattal, hogy foglalkoznak vele, és most tényleg jó helyen van, így Alenia apró pirulását szinte észre sem veszi, de azt még így is érzékeli, hogy zavarja őt korábbi tévedése.*
- Előfordul mindenkivel. Az istenek is folyton tévednek, erről szól az összes mese. Na jó, elég sok legalább is. *neveti el magát, amikor rájön hogy ha nem is szándékosan, de máris sikerült tévednie egyetlen mondaton belül, mintha csak saját szavait szerette volna alátámasztani ezzel.*
- Ne keress értelmet ebben szerintem! *mondja aztán szelíd mosollyal, amikor Alenia tudomására hozza, hogy nem érti azoknak az észjárását, akiknek köszönhetően egy szobában ülhetnek most egymással.*
- A hagyományaink nagy részében nincsen semmi ésszerű, vagy hasznos, csak úgy vannak. *jelenti ki teljes meggyőződéssel, bár az kicsit zavarba hozza, hogy az eddigi életét korlátok közé szorító szokásokra, most mint "hagyományainkra" hivatkozik. Ha valamit jó lenne elfelejteni az pont az, hogy honnan érkezett és kik közül.*
- Igazából anya szegte meg az íratlan törvényt azzal, hogy együtt volt egy emberrel. Ha ez nincs, és én nem születek meg, akkor két egyformán fontos otthoni hagyomány nem kerül egymással ellentmondásba. A maguk szemszögéből nézve volt okuk haragudni mindkettőnkre.
- Megértem, hogy nem szeretnél beszélni, nos... arról. *fűzi aztán hozzá némi hallgatás után, tényleg értő és együtt érző arccal bólogatva. Nem kell kétszer mondani neki, hogy ne erőltessen egy témát.*
- Nekem sem könnyű beszélni erről, amiről beszéltem. És félek is, hogy folyton csak panaszkodom. Szólj ám rám ilyenkor nyugodtan! *erőltet magára egy mosolyt. Kap is alkalmon, hogy kicsit vidámabb témákról beszélhet, bár most ő az, aki elpirul, miután Alenia azt mondja neki, hogy csinos.*
- Köszönöm! *mondja halkan, és rá jellemzően egyszerre kicsit zavartan, még is boldogan. Nem igazán tudja, hogy miért, de ez a pár egyszerű szó most tényleg nagyon jól esik neki és nagyot sokat is jelent.*
- A cipőimmel semmi gond szerintem. Egyszerűek, de szépek. Van egy világos lila szoknyám, egy ezüst tiarám, ezt a fülbevalót egy szép ezüst lánccal pedig most vettem kint a piacon. *mutatja ezüst csillagot formázó fülbevalóit, amelyek fekete haja előtt tényleg szinte igazi csillagokként ragyognak.*
- Az ünneplőm az ez a fekete ruha, amit rajtam látsz. És tényleg, van egy fekete blúz is az ingek mellett... amit remélem elraktam. Szóval azért teljesen nem reménytelen a helyzet talán. *folytatja a felsorolást.
Ezek után miután többször megnézi a tükörben Alenia művét, csendes léptekkel sétál a lány mellé, mire pedig ő hátranéz rá már csak néhány lépésnyire van tőle. Aztán pont olyan messzeségben áll meg tőle és mellette az ablaknál, hogy közel legyen hozzá, még sem zavaró közelségben.*
- Sose gondolkodtam még azon, hogy szeretem-e. *válaszol neki tűnődő arccal.* Csak örültem, hogy vége a viharnak. Az erdőben mindig olyan, mintha maguk a fák üvöltenének. Nyomasztó a sötét és félelmetes, közben pedig minden recseg, ropog, zúg, és mintha még a ház is rád akarna omlani. Az biztos, hogy utána minden jobb. De ugyanúgy hideg van.
- Viszont most, hogy mondod, tényleg nagyon kellemes a levegő. *mosolyodik el miután ráébred, hogy Aleniának igaza van.*
- Figyelem mostantól majd minden vihar után. *ígéri is meg éppen ezért egyszerre lelkesen, még is olyan komoly arccal, mintha valami ennél sokkal komolyabb ígéretről lenne szó.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:02:50
 ÚJ
>Siel Valius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Az előtérben//

*Uhn válasza több, mint kielégítő számára. Tehát úrnője, most csak a közvetítő szerepét vállalta magára. Nagyon helyes, ha nem is túl gyorsan, de csak tanul Nairada is. Nem kell mindenki gondját a saját nyakába venni. Erre még egy férfi nyak sem lenne képes, nem hogy egy gyönge női. Az uram megszólítás is tetszik neki, de mégsem állhatja szó nélkül. *
-Siel Valius vagyok, de nem, még véletlenül sem vagyok úr. Csak egy szerencsés férfi, aki a nagy emberek asztala mellett állhat. *Ekkor letekint a férfi kardot szorító kezére és elmosolyodik. * Szép darab. Remélem használni is tudja, ha még egy könnyed csevej alatt sem képes elengedni. -
*Lenne még mit mondania, de a ház ura megakasztja. Belekezd, egy olyan témába, amelyikhez Sielnek nem igazán fűlik a foga. Nem szereti, ha az emberek felhánytorgatják az úrnőhöz való viszonyát, épp ezért társaságban mindig ügyel, hogy mit mond és hogyan, de most olyan zaklatott volt, hogy megfeledkezett magáról. El is vörösödik, bár próbálja leplezni, kevés sikerrel. Próbál Aleimorra haragudni, de nem megy, ugyanis tisztában van vele, hogy ezt most ő szúrta el, a tudat viszont cseppet sem könnyíti meg a helyzetét. Ahogyan úrnője tudálékos arca sem. Tudja, hogy most helyzeti előnyben van, hogy Siel nem tehet semmit és ki is használja. *
-Sajnálom uram. Nem tudom, mi ütött belém. Bocsánatkéréssel tartozom önnek is Nairada úrnő. Remélem, most az egyszer el tud tekinteni, eme arcátlanságomtól. Ígérem nem lesz több ilyen a jövőben. -
*Mondja összeszorított fogakkal, miközben mélyen meghajol. Várja a választ, de a szó hirtelen, a mögötte álló Uhnra terelődik. *
~Tehát az úr alkalmazni akarja. Még egy kő eszű őr a többi közzé, milyen csodálatos ötlet. De végtére is nem az én tisztem eldönteni, kit alkalmazhat Aleimor és kit nem. Ráadásul ki tudja, én is tévedhetek. ~
*Ami ezután jön viszont már személyesen érinti őt is. Nairada és az ő felettébb intelligens ötletei. Még hogy más vigyázzon rá, ráadásul olyan, akit Siel még csak nem is ismer. Ekkor meglátja a mosolyt úrnője arcán. *
~Tehát háborúzni szeretne. Értem. Ha harc hát legyen harc. Megmutatom, miért is én védelmezem önt. ~
-Igaza van úrnőm, nem ártana egy kis vérfrissítés ebbe a házban, de hogy én nyugodtan elengedj bárhova is? Ez valószínűleg sose fog bekövetkezni. Viszont, gondolom nem ártana Uhnt letesztelni mielőtt bárhova is felvennék. Amondó vagyok egy párbaj tökéletes lenne eme feladatra. Én pedig készséggel leszek az ellenfele. Csak annyi a teendő, hogy elmegyünk a barakkba és gyakorló fegyverekkel megküzdünk. Az úrnő és Aleinor uram pedig utána dönthetnek. *Ekkor hátrafordul Uhn felé. * -Úgy is tanú bizonyságot adtál az előbb a hatalmas harcikedvedről. *Mosolyodik el, majd visszafordulva még hozzáteszi. *
-Természetesen, csak ha úgy gondolják, hogy szükséges ez a lépés. -

A hozzászólás írója (Siel Valius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.02 01:03:58


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 22:50:46
 ÚJ
>Alenia Cirenhille Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari szobájában//

- Nem? Akkor, azt hiszem tévedtem. *Vörösödik el picit szégyenében. Pedig meg volt győződve arról, hogy most valami okosat mondott, illetve kitalálta Luninari gondolatait, miszerint azért ilyen félénk, mert régi otthonában bántották a véleménye miatt, de úgy tűnik, lehet bármennyire is olvasott elf valaki, a könyvek gondolatolvasást nem tanítanak.*
- Nem haragudhattak volna rá, de megtették? Ez nekem eléggé furán hangzik. Nem számít, ahogy mondod, itt a legjobb helyen vagy, Luni.
*Mosolyodik el. Örül, hogy gondoskodhat a lányról, most legalább nem egész napját hálószobájában tölti egy poros könyvet lapozgatva. Igaz, annak is megvolt a maga varázsa, meg a tudat, hogy szülei emiatt büszkék rá, de ennek most vége. Nia élete az elmúlt pár napban gyökeresen megváltozott, és talán így is marad hosszú-hosszú ideig, míg egy újabb történet le nem zárul. Mint egy igazi tündérmese. Na nem úgy, mint a következő téma, mert arról nem szívesen beszél tovább.*
- Ne, kérlek. Hagyjuk ezt. Nem akarok arról beszélni, hogy a szüleim miért és mennyire haragszanak rám. Csak felejtsük el az egészet.
*Kéri a másikat, miközben épp Luni körmeit festi ki a szép, fekete lakkal, ahogy azt ígérte. Alenia magában már elhatározta, hogy gyönyörű lányt készít a fél-elfből, és úgy mutatja meg mondjuk Wilhorpnak. Biztos leesik majd az álla a mókamesternek.
Persze, Luninari nyugtató szavai, amiket a munka közben hallgat jól esnek neki. Néha neki is szüksége van egy kis biztatásra, és úgy látszik, ezúttal nem csak adnia kell, de kap is érte. Jó érzés.
Beletelik egy kis időbe, míg a lány sminkje és körmei elkészülnek, de ez volt a legegyszerűbb része.*
- Nagyon csinos vagy. *Mosolyog.* De tényleg szereznünk kell neked valahonnan csinosabb ruhát is. Ha magassarkúd nem is, csinos cipőd sincs? Esetleg ünneplő ruhád? Valami szoknya, blúz, esetleg ruha? Ha nincs, akkor lehet megkérdezzük majd Nairadát is, tud-e segíteni. Sajnos az én öltözékeim biztosan nagyok rád.
- Na, nem kell ennyire hálálkodni! Szívesen csináltam.
*Áll fel azzal a kissé kényelmetlen, görnyedő pózból. Abból, amiben a lánykát csinosította. Nyújtózkodik egyet, majd az egyik ablakhoz sétál, hogy egy kis friss levegőt szívjon.*
- Vihar utáni kellemes levegő. Imádom. Te is?
*Néz hátra a lányra.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 22:34:35
 ÚJ
>Heilgron Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben//
//Ydriss//

*Elgondolkodva néz a leányra.*
-Elmúlunk bizony. A legtöbben nyomtalanul. Ez ellen próbálok tenni. *Biccent Ydrissnek és megindul a szobák felé. Az egyik nyitott ajtón belép, de hamar vissza is tér karján egy hatalmas fekete hollóval. Elhalad Ydriss mellett de pár lépés után mosolyogva visszanéz a lányra és széttárja karját.*
-Felénk az aranyban hisznek. Ezért lesz magának nehéz.
*Azzal átsuhanva az előtéren kilép a szabadba, ahol a madár hamar szárnyra kap és a kék ég felé veszi az irányt. Felül a már felnyergelt, fehér ménre és útra kel. Biccent a semmirekellő őröknek és ezúttal nagyobb tempót engedve a paripának lovagol a város központja felé. Senki sem gondolná, de az égen cikázó fekete madár bizony a lovast követi.*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 22:32:29
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Az előtérben//

*Az ölelés után Aleimord mellé lép. Mi tagadás, nagyon is élvezi, hogy a férfi mellett ő most "kisfőnöknek" érzi magát, még ha ennek semmi valóságalapja nincs, és rajta kívül senki más nem gondolja így, aminek azért az esélye elég nagy. Ő még attól az érzéssel is bőven megelégszik. Mindig is irigyelte az apját, hogy végigsétál a folyosókon, és az összes cseléd hajlongva köszönti. Nairadát is, de az mégsem ugyanaz, azok a cselédek nevelik őt pici kora óta. Na meg ha még nincs is otthon, akkor is testőrök figyelik minden lépését. Aminek szintén megvan az oka, hisz akár egy bérgyilkossal is nagyon boldogan leülne teázgatni, amilyen felelőtlen tud lenni néha.
Mikor Aleimord Siel kiosztásához ér, azért egy kicsit előtör belőle a lelkiismeret furdalás, mert hát mégis csak a munkáját végezte. Neki valójában az fel sem tűnt, hogy beszélt vele. Olyan régóta szolgálja a családot és járkál a nyomában, hogy a testőrség mellett akár már a nagybácsi szerepet is bevállalhatná. Mondani azonban nem mond semmit, csak egy "na látod, hogy megmondtam" pillantást vet testőre felé, amit aligha lehet komolyan venni.*
- Még szép hogy van! *Tér rá Uhn ügyére.* Egész ügyesen tud harcolni, ~Legalábbis remélem, hogy valóban igaz.~ őrnek jó volna. A mostaniakat elnézve márpedig nem ártana egy kis erősítés, mert mit ne mondjak, észnek jócskán híján vannak. Szerzünk neki egy csinos, gazdagnegyedi egyenruhát, elmondjuk neki, mik itt a szokások az illemet illetően, és utána már Siel is nyugodt szívvel engedhetne el hozzád. *Mondja az utolsó résznél mosollyal arcán fordulva testőre felé csipkelődve, mint aki már el is felejtette előbbi kis nézetletérésüket. Nos, így is van, sokáig nem rágódik az ilyeneken, főleg mivel így mez lassan húsz éve.* Biztos vagyok benne, hogy ruha még akad is a házba, így nem kell neki is venni. Mit gondolsz?


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:43:02
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben//
//Heilgron//

*Minimálisan oldalra billentetett fejjel méregeti Heilgront, mintha a lány nem egészen tudná hova tenni a férfi viselkedését, vagy úgy magát az egész személyt.*
- Nem tudom, eddig még nem igazán volt dolgom városi nemesekkel. *Erős a késztetés, hogy mondandóját egy nem törődöm vállvonással zárja, de megembereli magát, és a gesztust végül elhagyja.
Megjelenésével aztán nem tagadhatná, hogy nem tartozik a Gazdagnegyed lakói közé, de még a városba sem feltétlenül illő, hiába vásárolta öltözékét itt még annak idején. Egyszerű darabok, minden díszítés nélkül, a természethez köthető színekben. És a festés az arcán. Nem valami divatos smink, hanem vonalak rejtelmes mintája, ám nem maradandó, mint egy tetoválás.*
- Nyilván ők ezért is maradtak inkább az erdőben, s nem látogatnak el a városba. *Válaszol elgondolkozó hangon, mint aki egy talány megfejtésén töpreng, elmélkedik éppen. A maga miértjeiről egyelőre nem kíván beszélni, jelen pillanatban egyedül az alkalmazójának tartozna elszámolással. Más kérdés, hogy makacs természete vajon mennyit fedne fel kaotikus múltjából. Amit igyekszik maga mögött hagyni, minden fájdalommal, minden csalódással és minden ostoba döntéssel egyetemben, a következményeket, és remélhetőleg a tanulságokat cipelve magával.*
- Nem hinném, hogy én lennék az első, aki változást szeretne az életében. *Csóválja a fejét egy halvány mosollyal.*
- Az emberek szerint hinni a templomban szokás. *Nevet fel némileg ironikusan, hiszen részben éppen azért döntött a városi lét mellett, hogy egyszerűbben eljusson a Templomba, hogy tanulhasson, hogy elmélkedhessen, hogy szép lassan újjáépítse a világát a lerombolt aprócska darabjaiból.*
- Tehát hisz. De mit és miben? *Tekint kérdőn Heilgronra. A hiszek valamiben egy elég tág kört fed le, aminek éppúgy lehet pozitív vagy negatív jelentéstartalma is.*
- Elfek, emberek félvérek, mélységiek és bármi egyéb, végül mindannyiukra úgyis ugyanaz vár. *Hogy közben persze az elvekkel, előítéletekkel és egyebekkel ki hogyan nehezíti meg a maga vagy mások életét, már más tészta, és szerencsére erről nem is kérdezték.*
- Valóban, kicsit még korai lenne hozzá. *Bólint egyetértőn.* Köszönöm, de pillanatnyilag nincs szükségem semmire. *Mosolyodik el ismét udvariasan, apró mozdulattal hajolva meg a ház urának unokatestvére előtt.*

A hozzászólás írója (Ydriss, a Kóbor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.01 21:43:25


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:23:54
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben//

*Amint belép az ajtón, máris kap a nyakába egy Nairadát.*
- Neked is Szép Napot!
*Mondja nevetve, majd átöleli a lányt. Legszívesebben megcsókolná, majd felvinné a szobába, ahol csak ők ketten vannak, messze az őrültségtől, és a tömegtől. Kár, hogy nem teheti meg, és fájú szívvel, de kiengedi a nőt a karjai közül. Amúgy sem akar tiszteletlen lenni azzal, hogy így, mindenki előtt fejezik ki érzelmeiket.*
- Katasztrófa. Látom.
*Hangosan sóhajt.*
- Ki az első?
~A neveden van egy ház, és mindenki megbolondul.~
- Siel!
*Szól rá az őrre.*
- Tudom, hogy kellemetlen magának a helyzet, de nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom. Nairadával így csak az édesapja beszéljen, nem pedig egy testőr.
~Mégis hogyan képzeli?~
*Közben Heligron újra távozni akar de ezúttal Ydrissel.*
~Nem bírja a tömeget. Inkább a tömeg nem bírja őt.~
*Látványosan végignéz a furcsa, barbár férfin. Nem hiszi, hogy ez az alak tényleg ide való lenne.*
- Nos, bizonyára találunk magának valamilyen munkát.
*Mondja a szokásos magára erőltetett mosollyal.*
- Nairada? Van ötleted?


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:15:23
 ÚJ
>Heilgron Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Az előtérben//
//Ydriss//

*Az udvarias mosolyt viszonozza, tekintetét a leányéba fúrva.*
-Remek! Tudja, az úri népek sokszor felettébb unalmasak tudnak lenni.
*Sétapálcájára támaszkodva az egyik lábáról a másikra nehezedik, közben tekintetével tetőtől-talpig végigpásztázza a leányt.*
-Egy gondolat nem fér a fejembe. Ne értsen félre, de fajtánk általában nem igazán kedveli a magunkfajta fennhéjazó, harács testvéreit. Persze tökéletesen meg tudom őket érteni.
*Itt megenged egy finom kuncogást.*
-Mi szél hozott vajon egy magafajta harcedzett, vándor leányt a városba és miért szolgálna egy arra aligha érdemes famíliát? *Néz ravaszul a leányra.*
-Ne, ne válaszoljon. Tudja, valamilyen oknál fogva az első pillanattól fogva hiszek magában. *Bizalmaskodva hajol közelebb és suttogva folytatja.* No nem mintha bármi bajom lenne szeretett unokatestvérem félvér szolgálóival, de tudja, hogy van ez. *Egyenesedik ki jóízűen kacagva majd révetegen bámul valamerre a szobák irányába.*
-Azt hiszem megcsalt az időérzékem, itt még nem rotyog vacsorának való. *Nyomja fejébe kalapját és ismét Ydrissre néz.*
-Futok még egy kört a városban. Szüksége van valamire?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1018-1037