Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1752-1771
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 17:37:47
Üzenet elküldve: 2026-06-23 17:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 765
OOC üzenetek: 528
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 765
OOC üzenetek: 528
Játékstílus: Megfontolt
// Kótyagosan //
// Oriver //
*Nimeril jó ideje már alig merészkedik ki a szobájából, ha igen, akkor is csak rövid időre. Szerencséje van, mert a kölkök, most nem gethásak, meg egymást se gyilkolják olyan nagy hévvel, hogy neki sok dolga legyen velük. Az utóbbi időben kategorizálta a holmiját és a fontosabb dolgait. Összekészített egy váltás ruhát is. Felkészül arra, ha el kellene hagynia a várost a közelgő ork horda miatt. A Nestaros növényes dolgon is dolgozott, meg a saját fémes terveivel is haladt. Szóval napfényt csak ritkán látott. Most a példának okáért az egyik füvészkönyvét keresi, amit pont Ciliánál látott, és most nincs sehol.*
- Esküszöm, hogy szétrúgom a seggét egyszer.* Morog, de nincs igazi él a fenyegetése mögött. Ehelyett elmegy a szobájához, de ott nincs. Kicsit mászkál, de sehol. Végül lemegy és akkor látja meg az eddig számára teljesen ismeretlen férfit. Még a lépcsőn állva mereszti a szemét, úgy nézi, hogy ez már megint ki a fene. Az meg néz a távolba, valószínűleg a távozó Ciliék után, akit pont keresne éppen. Végül köhint egyet*
- Khm! Maga meg kicsoda és mit keress itt?* Kérdez rá a lépcső tetejéről. Nem teljesen számon kérő, de kellően rideg hangon. Nem tudhatja, hogy ez az alak ide tartozik vagy sem, de még soha nem látta itt. Ezekben az időkben jobb félni, mint megijedni. Ha pedig nem tud épkézláb magyarázatot adni neki, akkor lehet, hogy közel sem lesz ilyen kedves hozzá. Egy vézna fruska, de látszat mögött egy elég kemény test van, még ha annyira nem is a legkívánatosabb fajta. A fehér, helyenként foltos köpeny, amúgy is takarja az alakját, csak a vörös haja, meg a baljóslatúan csillogó zöld szemei látszanak ki. Éles ellentétben áll a lent álldogáló látszólag bájgúnár alakkal.*
// Oriver //
*Nimeril jó ideje már alig merészkedik ki a szobájából, ha igen, akkor is csak rövid időre. Szerencséje van, mert a kölkök, most nem gethásak, meg egymást se gyilkolják olyan nagy hévvel, hogy neki sok dolga legyen velük. Az utóbbi időben kategorizálta a holmiját és a fontosabb dolgait. Összekészített egy váltás ruhát is. Felkészül arra, ha el kellene hagynia a várost a közelgő ork horda miatt. A Nestaros növényes dolgon is dolgozott, meg a saját fémes terveivel is haladt. Szóval napfényt csak ritkán látott. Most a példának okáért az egyik füvészkönyvét keresi, amit pont Ciliánál látott, és most nincs sehol.*
- Esküszöm, hogy szétrúgom a seggét egyszer.* Morog, de nincs igazi él a fenyegetése mögött. Ehelyett elmegy a szobájához, de ott nincs. Kicsit mászkál, de sehol. Végül lemegy és akkor látja meg az eddig számára teljesen ismeretlen férfit. Még a lépcsőn állva mereszti a szemét, úgy nézi, hogy ez már megint ki a fene. Az meg néz a távolba, valószínűleg a távozó Ciliék után, akit pont keresne éppen. Végül köhint egyet*
- Khm! Maga meg kicsoda és mit keress itt?* Kérdez rá a lépcső tetejéről. Nem teljesen számon kérő, de kellően rideg hangon. Nem tudhatja, hogy ez az alak ide tartozik vagy sem, de még soha nem látta itt. Ezekben az időkben jobb félni, mint megijedni. Ha pedig nem tud épkézláb magyarázatot adni neki, akkor lehet, hogy közel sem lesz ilyen kedves hozzá. Egy vézna fruska, de látszat mögött egy elég kemény test van, még ha annyira nem is a legkívánatosabb fajta. A fehér, helyenként foltos köpeny, amúgy is takarja az alakját, csak a vörös haja, meg a baljóslatúan csillogó zöld szemei látszanak ki. Éles ellentétben áll a lent álldogáló látszólag bájgúnár alakkal.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-22 09:11:22
Üzenet elküldve: 2026-06-22 09:11:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A rezidencia ajtaja mögött Oriver kiadhatja magából ami mostanra már Cilia fejében is megfordult. Ám a sok lecke és lenvelés hatására inkább választotta a csendet. Ami úgy tűnik mégis csak kifizetődő nem úgy mint, ahogy akkoriban hitte. Figyelmesen hallgatja Oriver. És ha bár a kérdést költőinek szánta szívesen válaszolná azt, hogy igen! Hát eleve ezért is jött vissza. Ezért is akart Maival beszélni. Illetve az is, hogy előkészítse növényeit és Gubisait is amit Nixomianak ígért. Ezt jobb is, ha majd később elmondja amint szóhoz engedi őt a lovag úrfi. Mert majd szolgálók fognak érkezni, hogy egy nagyobb zsáknyi gubist vigyenek el. Mert ő maga ezt képtelen lenne elhozni, még Maerle segítségével sem. Főleg, hogy annak még egy gyermeket is kell hordania.
Oriver folytatja hát óvaintését, lefedve minden lehetséges kimenetelt és annak megoldását. Na meg persze a kis somfordált tervét is. Amit Cilia mindenképp végre hajt majd.
A lovag mondandója végén egy enyhe mosollyal tűri a fejsimogatást. Szóra is csak ezután nyitja sokszor csivitelő ajkait.*
- Értettem Oriver, úgy lesz.
*Akár hihetné is, hogy füllent. De Cilia a sok rosszaságából már tanult. Több mindent is. Azt, hogyan kell eltitkolni rendesen. De azt is, mikor van az olyasminak helye. De itt most túl sok minden múlik az ésszerűségen. Sokak élete és jóléte. A sérülések lehet rosszabbra fordulnak a borzasztó körülmények között. Amik szintén életet követelhetnek. Itt most nincs helye rosszalkodásnak.*
- Illetve még egy valami.
*Kezd bele még mielőtt Oriver útjára engedné.*
- Egy nagy csomagot fogok itt hagyni az ajtóban. A gubisaimat Nixomia nemes asszony szolgái fogják majd elvinni.
*Jobb ha Oriver tud róla, mintha saját magának kéne előkotornia valahonnan a konyha kamrájában eltárolt gubisokat. Illetve a kellemetlenségtől is inkább megóvja mintsem bizonygatni kellene ki érkezik és miért.
Már fordulna is el Orivertől, hogy meginduljon szobájába. Ám egy lépés után hirtelen megfordul.*
- Oriver. Köszönöm, hogy bízol bennem.
*Ajkai egy szelíd és őszintén boldog mosolyra húzodnak. Pont az ilyen feladatokra van szüksége, hogy megmutassa igen is képes megbírkozni az ilyen nehézségekkel. Hogy tanításaik, nevelésük nem fog kárba vészni nála. Az a tudás, és szeretet amit itt kapott azt mások javára fogja fordítani.
Majd el is indul, gyors, sietős léptekkel. Mintha ismét az erdő fái között szökelne. Fel a szobájába, be a konyha kamrájába. Zsák ide, táska oda. A készülődés nem áll meg. A házból kilépve a zsákot az ajtón belül hagyja még. Így Oriver kényelmesen át tudja majd adni az órákon belül érkező egy tán két szolgálónak akik Graender nemes asszony szolgálatában fogják keresni a gubisokat amiket Cilia adott el.
Maerle tán ültében még azt láthatja, hogy Cilia táskán a ami legalább annyira lett megtömve, mint ha a leány saját magát hordaná a hátán. Elviharzik a háztól az istálló irányába, és a ház takarásában lévő kert felé veszi az irányt. Ahonnan különböző növényeket kezd magához venni. Csalán, körömvirág, utúfű, zsálya, kakukkfű, fokhagyma és aloe. Mindegyikből egy jó adagot szed. Legalább is amit el bír. Ezeket szépen rongyokba csomagolja, és a táskába kerülnek.
A feltájóra végén jár bőven és talán már Maerle is szavát állóan megindul a kapu irányába. Ha már el nem hagyta az udvart.
Cilia pedig szuszogva a tehertől lelassulva szedi lábait Deressel az oldalán az apró köves úton.*
- Maerle úr! Várjon!
*Int a druida felé a távolból. Hangos trappolásokkal éri őt utól ha megvárta. Majd öblös léptekkel lelassítva érkezik meg melléje. Lábait összerogyasztva guggol le egy pillanatra, hogy kifújja magát. Egészen idáig fel alá szaladt, hogy mindent összekészítsen. Egy gyors szusszanást még megenged magának a nagy feladat előtt.*
- Bocsánat. Hu.. Indulhatunk.
*Fúj még egyet. Majd felpattan a földről és a ha a druida is megindul akkor így már négyen haladhatnak tova a polgárnegyed felé.*
*A rezidencia ajtaja mögött Oriver kiadhatja magából ami mostanra már Cilia fejében is megfordult. Ám a sok lecke és lenvelés hatására inkább választotta a csendet. Ami úgy tűnik mégis csak kifizetődő nem úgy mint, ahogy akkoriban hitte. Figyelmesen hallgatja Oriver. És ha bár a kérdést költőinek szánta szívesen válaszolná azt, hogy igen! Hát eleve ezért is jött vissza. Ezért is akart Maival beszélni. Illetve az is, hogy előkészítse növényeit és Gubisait is amit Nixomianak ígért. Ezt jobb is, ha majd később elmondja amint szóhoz engedi őt a lovag úrfi. Mert majd szolgálók fognak érkezni, hogy egy nagyobb zsáknyi gubist vigyenek el. Mert ő maga ezt képtelen lenne elhozni, még Maerle segítségével sem. Főleg, hogy annak még egy gyermeket is kell hordania.
Oriver folytatja hát óvaintését, lefedve minden lehetséges kimenetelt és annak megoldását. Na meg persze a kis somfordált tervét is. Amit Cilia mindenképp végre hajt majd.
A lovag mondandója végén egy enyhe mosollyal tűri a fejsimogatást. Szóra is csak ezután nyitja sokszor csivitelő ajkait.*
- Értettem Oriver, úgy lesz.
*Akár hihetné is, hogy füllent. De Cilia a sok rosszaságából már tanult. Több mindent is. Azt, hogyan kell eltitkolni rendesen. De azt is, mikor van az olyasminak helye. De itt most túl sok minden múlik az ésszerűségen. Sokak élete és jóléte. A sérülések lehet rosszabbra fordulnak a borzasztó körülmények között. Amik szintén életet követelhetnek. Itt most nincs helye rosszalkodásnak.*
- Illetve még egy valami.
*Kezd bele még mielőtt Oriver útjára engedné.*
- Egy nagy csomagot fogok itt hagyni az ajtóban. A gubisaimat Nixomia nemes asszony szolgái fogják majd elvinni.
*Jobb ha Oriver tud róla, mintha saját magának kéne előkotornia valahonnan a konyha kamrájában eltárolt gubisokat. Illetve a kellemetlenségtől is inkább megóvja mintsem bizonygatni kellene ki érkezik és miért.
Már fordulna is el Orivertől, hogy meginduljon szobájába. Ám egy lépés után hirtelen megfordul.*
- Oriver. Köszönöm, hogy bízol bennem.
*Ajkai egy szelíd és őszintén boldog mosolyra húzodnak. Pont az ilyen feladatokra van szüksége, hogy megmutassa igen is képes megbírkozni az ilyen nehézségekkel. Hogy tanításaik, nevelésük nem fog kárba vészni nála. Az a tudás, és szeretet amit itt kapott azt mások javára fogja fordítani.
Majd el is indul, gyors, sietős léptekkel. Mintha ismét az erdő fái között szökelne. Fel a szobájába, be a konyha kamrájába. Zsák ide, táska oda. A készülődés nem áll meg. A házból kilépve a zsákot az ajtón belül hagyja még. Így Oriver kényelmesen át tudja majd adni az órákon belül érkező egy tán két szolgálónak akik Graender nemes asszony szolgálatában fogják keresni a gubisokat amiket Cilia adott el.
Maerle tán ültében még azt láthatja, hogy Cilia táskán a ami legalább annyira lett megtömve, mint ha a leány saját magát hordaná a hátán. Elviharzik a háztól az istálló irányába, és a ház takarásában lévő kert felé veszi az irányt. Ahonnan különböző növényeket kezd magához venni. Csalán, körömvirág, utúfű, zsálya, kakukkfű, fokhagyma és aloe. Mindegyikből egy jó adagot szed. Legalább is amit el bír. Ezeket szépen rongyokba csomagolja, és a táskába kerülnek.
A feltájóra végén jár bőven és talán már Maerle is szavát állóan megindul a kapu irányába. Ha már el nem hagyta az udvart.
Cilia pedig szuszogva a tehertől lelassulva szedi lábait Deressel az oldalán az apró köves úton.*
- Maerle úr! Várjon!
*Int a druida felé a távolból. Hangos trappolásokkal éri őt utól ha megvárta. Majd öblös léptekkel lelassítva érkezik meg melléje. Lábait összerogyasztva guggol le egy pillanatra, hogy kifújja magát. Egészen idáig fel alá szaladt, hogy mindent összekészítsen. Egy gyors szusszanást még megenged magának a nagy feladat előtt.*
- Bocsánat. Hu.. Indulhatunk.
*Fúj még egyet. Majd felpattan a földről és a ha a druida is megindul akkor így már négyen haladhatnak tova a polgárnegyed felé.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-22 07:38:26
Üzenet elküldve: 2026-06-22 07:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A druida pontosan úgy tesz, ahogy mondta. Az elkövetkező időben a gyermekek vidám zsivajában mélázva babrál a pipával. A combjain fekvő gyermeket félig kibugyolálja, így amaz is kiélvezheti a kora nyári szellőt.
Csöndesen nézi a csecsemőt, egyre csak mered rá. Több ezer gyermek megfordult már a kezei között, mióta eme hivatásnak szentelte magát. Hány éves is…?
A második „x” után már nem számolja, ám ilyen hosszan utoljára csak az unokája maradt a kezei között. A gondolatra elfintorodik. Az a fintor nem az undor jele, sokkal inkább a bűnbánaté, a megbánásé, a szégyené.
Az arany tekintet elvándorol a kölyökről, hogy aztán a kapu irányában állapodjon meg. Pontosan ott, ahonnét az elf kislány érkezését várja.
Ahogy a nap eléri a torony tetejét a druida összeszedelőzködik. Előkészített pipáját visszacsúsztatja a redők rejtekébe, kézfejével hátrasimogatja a sűrű, gesztenyebarna hajat, illetve annak minden szálát, mely esetleg kiállhat a kusza fonatokból, hogy aztán a földre fektetve a csecsemőt rendezhesse el a rongycsomót. A hosszú kendőből hamarosan hordozásra alkalmas hevedert hajt, melyet ügyes kézzel köt a mellkasára. A földeken dolgozó asszonyoktól láthat hasonlót az ember, ám azok általában a hátukra kötik a gyermeket. A férfi immáron két, jól használható, felszabadult kézzel sétál ismét a kapu elé. Ismét a toronyra pillant, melynek csúcsa hamarosan kettészeli a felette emelkedő napkorongot.
Addig vár.*
*A druida pontosan úgy tesz, ahogy mondta. Az elkövetkező időben a gyermekek vidám zsivajában mélázva babrál a pipával. A combjain fekvő gyermeket félig kibugyolálja, így amaz is kiélvezheti a kora nyári szellőt.
Csöndesen nézi a csecsemőt, egyre csak mered rá. Több ezer gyermek megfordult már a kezei között, mióta eme hivatásnak szentelte magát. Hány éves is…?
A második „x” után már nem számolja, ám ilyen hosszan utoljára csak az unokája maradt a kezei között. A gondolatra elfintorodik. Az a fintor nem az undor jele, sokkal inkább a bűnbánaté, a megbánásé, a szégyené.
Az arany tekintet elvándorol a kölyökről, hogy aztán a kapu irányában állapodjon meg. Pontosan ott, ahonnét az elf kislány érkezését várja.
Ahogy a nap eléri a torony tetejét a druida összeszedelőzködik. Előkészített pipáját visszacsúsztatja a redők rejtekébe, kézfejével hátrasimogatja a sűrű, gesztenyebarna hajat, illetve annak minden szálát, mely esetleg kiállhat a kusza fonatokból, hogy aztán a földre fektetve a csecsemőt rendezhesse el a rongycsomót. A hosszú kendőből hamarosan hordozásra alkalmas hevedert hajt, melyet ügyes kézzel köt a mellkasára. A földeken dolgozó asszonyoktól láthat hasonlót az ember, ám azok általában a hátukra kötik a gyermeket. A férfi immáron két, jól használható, felszabadult kézzel sétál ismét a kapu elé. Ismét a toronyra pillant, melynek csúcsa hamarosan kettészeli a felette emelkedő napkorongot.
Addig vár.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-21 18:00:24
Üzenet elküldve: 2026-06-21 18:00:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*A Széphajú Maerle meghozta hát a döntését. A hórihorgas fickó határozottan áll előtte, és jelenti ki, hogy a gyermek vele marad, melybe a lovag semmi pénzért nem szándékozik beleszólni, legalábbis nyíltan nem.
Tekintete ugyan nem találkozik az elf lányéval, de ahogy a férfit és a nála lévő kisbabát követi, sejteni véli, hogy mire gondolhat. Ő maga is eltűnődik a megoldáson, melyhez kapóra jön, hogy az úr rövid időre kettesben hagyja őket a kis szőkével.*
- Cilia drágám, pontosan tudom, hogy úgysem tudnálak lebeszélni arról, amire készülsz. Ha megtiltanám, csak elszöknél. Úgyhogy elengedlek azzal a tudattal, hogy legalább szóltál róla nekem, bár kíváncsi volnék, hogy vajon ez akkor is így lett volna-e, ha Maerle úr nem akar eljönni ide a gyermekkel? *Játékos mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a szavak mögé bújtatott szidást tálalja a leány számára, de mielőtt bármit i válaszolhatna a költőinek szánt kérdésre, folytatja.*
- Kapsz tőlem egy feladatot. Azaz kettőt. Az egyik egyszerű: ha bajba kerülsz, hazasietsz hozzám, ha te nem tudsz jönni, akkor elküldöd Derest! Ha a kutya egyedül jön haza, tudni fogom, hogy érted kell mennem. A másik pedig olyasmi, melyben, ha sikerült már eltanulnod egyet s mást Mai kisasszony leleményességéből, akkor ügyes leszel. Bár, Maerle úr végleges döntésébe egyáltalán nem szólhatunk bele, mégis úgy vélem, hogy a babának nálunk van a helye. Maerle úr nem tűnik nekem jó apa figurának, habár azt el kell ismernem, hogy foggal-körömmel védi a gyermeket. A te feladatod az lesz, hogy megpróbálod meggyőzni arról, hogy megváltoztassa a mostani döntését. Nem rákényszeríteni, hanem rávezetni szükséges a helyes döntésre, rendben? A lényeg, hogy a végső döntés még így is az övé legyen, és ha ez az lesz, hogy a kicsi nála marad, azt is elfogadjuk. *Ezúttal már egy biztató, kedves mosolyt ejt meg a lány felé, mielőtt végül útjára nem engedi.*
- Most eredj! Menj, és tedd, amit a szíved diktál! Csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra, és emlékezz rá, hogy mit kell tenned, ha bajba kerülsz! *Megsimogatja Cilia szőke fejecskéjét, és így búcsúzik tőle. Kezeit aztán zsebre dugja, és ha az elf Maerle úrhoz siet, akkor szemmel kíséri őket egészen addig, míg el nem hagyják az árvaház kapuját.*
*A Széphajú Maerle meghozta hát a döntését. A hórihorgas fickó határozottan áll előtte, és jelenti ki, hogy a gyermek vele marad, melybe a lovag semmi pénzért nem szándékozik beleszólni, legalábbis nyíltan nem.
Tekintete ugyan nem találkozik az elf lányéval, de ahogy a férfit és a nála lévő kisbabát követi, sejteni véli, hogy mire gondolhat. Ő maga is eltűnődik a megoldáson, melyhez kapóra jön, hogy az úr rövid időre kettesben hagyja őket a kis szőkével.*
- Cilia drágám, pontosan tudom, hogy úgysem tudnálak lebeszélni arról, amire készülsz. Ha megtiltanám, csak elszöknél. Úgyhogy elengedlek azzal a tudattal, hogy legalább szóltál róla nekem, bár kíváncsi volnék, hogy vajon ez akkor is így lett volna-e, ha Maerle úr nem akar eljönni ide a gyermekkel? *Játékos mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a szavak mögé bújtatott szidást tálalja a leány számára, de mielőtt bármit i válaszolhatna a költőinek szánt kérdésre, folytatja.*
- Kapsz tőlem egy feladatot. Azaz kettőt. Az egyik egyszerű: ha bajba kerülsz, hazasietsz hozzám, ha te nem tudsz jönni, akkor elküldöd Derest! Ha a kutya egyedül jön haza, tudni fogom, hogy érted kell mennem. A másik pedig olyasmi, melyben, ha sikerült már eltanulnod egyet s mást Mai kisasszony leleményességéből, akkor ügyes leszel. Bár, Maerle úr végleges döntésébe egyáltalán nem szólhatunk bele, mégis úgy vélem, hogy a babának nálunk van a helye. Maerle úr nem tűnik nekem jó apa figurának, habár azt el kell ismernem, hogy foggal-körömmel védi a gyermeket. A te feladatod az lesz, hogy megpróbálod meggyőzni arról, hogy megváltoztassa a mostani döntését. Nem rákényszeríteni, hanem rávezetni szükséges a helyes döntésre, rendben? A lényeg, hogy a végső döntés még így is az övé legyen, és ha ez az lesz, hogy a kicsi nála marad, azt is elfogadjuk. *Ezúttal már egy biztató, kedves mosolyt ejt meg a lány felé, mielőtt végül útjára nem engedi.*
- Most eredj! Menj, és tedd, amit a szíved diktál! Csak arra kérlek, hogy nagyon vigyázz magadra, és emlékezz rá, hogy mit kell tenned, ha bajba kerülsz! *Megsimogatja Cilia szőke fejecskéjét, és így búcsúzik tőle. Kezeit aztán zsebre dugja, és ha az elf Maerle úrhoz siet, akkor szemmel kíséri őket egészen addig, míg el nem hagyják az árvaház kapuját.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-21 13:17:33
Üzenet elküldve: 2026-06-21 13:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Márpedig ő most nem fog szólni egy szót sem. Pedig valóban ha megteszi tán még a druida is meggondolja végül magát. De a kimondott szó, vagy éppen amit visszatartottak. Ugyan úgy elszáll a pillanattal amit nem hozhat vissza egyikőjük sem.
Maerle azonban nagyot téved. Mai sosem tűnik el megfelelő helyettesítés nélkül. Vagy ha tudja nem lennének a gyerekek jó kezekben. Ezért is vette fel Orivert, bízta meg nevelőapját az igazgató helyettes pozíciójával. Sőt még Alenia is egyre többször jelen van az árvaház mindennapjaiban.
Oriver a vádak hallatán nem kapja fel úgy a vizet mint a druida. Igaz belőle inkább csak a fáradtság beszél leginkább amit megtudna érteni. Még nem vezetett le szülést, de van egy olyan érzése. Ha ezt a becses szakmát választja. Pusztán csak egy dolog lesz a sok közül amire fel kell készülnie majd lelkiekben.
A gyermek elhelyezése végül megfeneklik. A druida magához veszi az apróságot. Oriver minden kedves és elmagyarázó szava ellenére is. Szót szót követ végül, míg a druida abban állapodik meg, hogy ad neki egy fertájórát. Ismételten csak bólint annak szavára megértette.*
~ Ajaj.. most mi lesz Oriver? ~
*Gondolja magában a gyermeket elnézve. Ugyanis gyógyító ide vagy oda. A férfi elmondása alapján valóban nehéz élete lenne a gyermeknek mellette.
Hagyja hát, hogy Maerle kényelembe helyezze magát a fa tövébe. Pusztán csak Deres kíséri el őket, hogy néhány méterre tőlük a földre feküdve figelje az idegent.
Cilia addig Oriver mellé lép, és az ajtót becsukásával vár. Nem szólal meg elsőként. Hiszen ő már elmondta azt amit szeretett volna. És most hagynia kell Orivert, hogy döntést hozzon az ügye felől.*
*Márpedig ő most nem fog szólni egy szót sem. Pedig valóban ha megteszi tán még a druida is meggondolja végül magát. De a kimondott szó, vagy éppen amit visszatartottak. Ugyan úgy elszáll a pillanattal amit nem hozhat vissza egyikőjük sem.
Maerle azonban nagyot téved. Mai sosem tűnik el megfelelő helyettesítés nélkül. Vagy ha tudja nem lennének a gyerekek jó kezekben. Ezért is vette fel Orivert, bízta meg nevelőapját az igazgató helyettes pozíciójával. Sőt még Alenia is egyre többször jelen van az árvaház mindennapjaiban.
Oriver a vádak hallatán nem kapja fel úgy a vizet mint a druida. Igaz belőle inkább csak a fáradtság beszél leginkább amit megtudna érteni. Még nem vezetett le szülést, de van egy olyan érzése. Ha ezt a becses szakmát választja. Pusztán csak egy dolog lesz a sok közül amire fel kell készülnie majd lelkiekben.
A gyermek elhelyezése végül megfeneklik. A druida magához veszi az apróságot. Oriver minden kedves és elmagyarázó szava ellenére is. Szót szót követ végül, míg a druida abban állapodik meg, hogy ad neki egy fertájórát. Ismételten csak bólint annak szavára megértette.*
~ Ajaj.. most mi lesz Oriver? ~
*Gondolja magában a gyermeket elnézve. Ugyanis gyógyító ide vagy oda. A férfi elmondása alapján valóban nehéz élete lenne a gyermeknek mellette.
Hagyja hát, hogy Maerle kényelembe helyezze magát a fa tövébe. Pusztán csak Deres kíséri el őket, hogy néhány méterre tőlük a földre feküdve figelje az idegent.
Cilia addig Oriver mellé lép, és az ajtót becsukásával vár. Nem szólal meg elsőként. Hiszen ő már elmondta azt amit szeretett volna. És most hagynia kell Orivert, hogy döntést hozzon az ügye felől.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-21 11:11:00
Üzenet elküldve: 2026-06-21 11:11:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A kislány nem szól csak bólogat. A druida szelíden figyeli gyermeket, kezében immáron csecsemővel. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, mélyen szívja be a levegőt. Legényanya lett. Ismét.
Kívánt az lenni?
Már az első alkalommal sem, de az istenek útjai kifürkészhetetlenek. A mélyre szívott levegőt lassan fújja ki, mintha csak gyertyalángot kívánna oltani, így béke ismét rátelepszik. A felismerés adta feszültség elillan. Amúgy sem lenne értelme mérgelődnie, az istenek akarata ellen ágállni fölösleges. Hiába indul meg a lovag a lépcsősoron, a druida, akár a szikár törzsű, magasra törő erdei tölgyek, földbe gyökerezett lábakkal áll lépcsőalljban.
Az igazság az, nem bízik az intézményben, a bugrisban és a vezérben sem, aki elmondásuk szerint rendszeresen, bejelentés nélkül tűnik el. A gyermek hallgatása, csöndes bólintása ép úgy fakadhat félelemből, mint jólneveltségből. *
- Jól értettelek ifjú jovag, a döntésem meghoztam. A fióka velem marad, míg az istenek nem hoznak neki új anyát vagy nyugalmat.
*Fejét ismét megbiccenti a férfi irányába, ám kezét már nem emeli mellkasához. Csak aztán pillant le a gyermekre.*
-Egészen addig találsz itt, míg a nap el nem éri tornyot. -*rúnás mutatóujjával a kúria tornyai felé koppint a levegőben.*-Kevesebb, mint egy fertályóra. Ha nem érsz vissza addig magam megyek a negyedbe. Ha visszaérsz, segítek elvinni a növényeid. Eredj hát.
*Úgy tesz, ahogy mondta. Árnyékot keres addig, leül a földre, hátát az árnyékot adó felületnek támasztja. A gyermeket felhúzott combjaira fekteti, köntösei redőiből pipa kerül elő, azzal kezd molyolni. Nem készül meggyújtani mindössze előkészíti.*
*A kislány nem szól csak bólogat. A druida szelíden figyeli gyermeket, kezében immáron csecsemővel. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, mélyen szívja be a levegőt. Legényanya lett. Ismét.
Kívánt az lenni?
Már az első alkalommal sem, de az istenek útjai kifürkészhetetlenek. A mélyre szívott levegőt lassan fújja ki, mintha csak gyertyalángot kívánna oltani, így béke ismét rátelepszik. A felismerés adta feszültség elillan. Amúgy sem lenne értelme mérgelődnie, az istenek akarata ellen ágállni fölösleges. Hiába indul meg a lovag a lépcsősoron, a druida, akár a szikár törzsű, magasra törő erdei tölgyek, földbe gyökerezett lábakkal áll lépcsőalljban.
Az igazság az, nem bízik az intézményben, a bugrisban és a vezérben sem, aki elmondásuk szerint rendszeresen, bejelentés nélkül tűnik el. A gyermek hallgatása, csöndes bólintása ép úgy fakadhat félelemből, mint jólneveltségből. *
- Jól értettelek ifjú jovag, a döntésem meghoztam. A fióka velem marad, míg az istenek nem hoznak neki új anyát vagy nyugalmat.
*Fejét ismét megbiccenti a férfi irányába, ám kezét már nem emeli mellkasához. Csak aztán pillant le a gyermekre.*
-Egészen addig találsz itt, míg a nap el nem éri tornyot. -*rúnás mutatóujjával a kúria tornyai felé koppint a levegőben.*-Kevesebb, mint egy fertályóra. Ha nem érsz vissza addig magam megyek a negyedbe. Ha visszaérsz, segítek elvinni a növényeid. Eredj hát.
*Úgy tesz, ahogy mondta. Árnyékot keres addig, leül a földre, hátát az árnyékot adó felületnek támasztja. A gyermeket felhúzott combjaira fekteti, köntösei redőiből pipa kerül elő, azzal kezd molyolni. Nem készül meggyújtani mindössze előkészíti.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-20 17:18:34
Üzenet elküldve: 2026-06-20 17:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Habár az üzenet, melyet szeretett volna átadni egyértelmű, mi szerint egy gyermeknek nem az árvaházban, hanem egy szerető családban van a legjobb helye, de úgy tűnik, nem sikerült. Maerle úr heves válaszát hallva az első, ami eszébe jut, hogy vajon mennyire lesz Mai kisasszony mérges, ha megtudja, hogy szavai következtében egy idegen rossz helynek gondolja az árvaházat? Nem maradhat ez így, muszáj megmentenie a helyzetet.
A kisbabát persze még nincs semmi joga magánál tartani, így, ha a Széphajú újra magához akarja venni, akkor nem ellenkezik. Azt sem bánná, ha Cilia válaszolna a neki feltett kérdésre, hisz nem fél attól, amit mondana. Ebben a házban soha, senki nem bánt még rosszul egyetlen gyermekkel sem, még akkor sem, ha igencsak rossz fát tettek a tűzre. Miután a lányka azonban csendben marad, van lehetősége visszavenni a szót.*
- Kedves uram, azt hiszem, hogy félreértett engem. Semmi szükség indulatokra, én segíteni szeretnék magának is és a gyermeknek is. Kérem, hallgassa meg, amit mondok! A körülményeket nem azért kérdeztem, mert jogom volna bíráskodni Ön felett, csupán egy utolsó lehetőséget szerettem volna adni, hogy másképp dönthessen. Az érveit azonban teljes mértékben megértem, így, ha szeretné nálunk hagyni a babát, ez esetben kérem, jöjjön be! *Ki is nyitja a bejárati ajtót, hogy lehetőséget adjon Maerle és a kisded számára, hogy átlépjék az árvaház küszöbét.*
- A biztonságukért és a taníttatásukért való aggódást hálásan köszönöm, de nincs rá szükség. Nevelőink áldozatos munkát végeznek, és többen is vannak köztünk, akik értenek a mágiához, jómagam pedig lovagként szolgáltam nemesi házaknál, mielőtt idejöttem volna, hogy Faensa kisasszony árvaházában keressek munkát. *A felszólításra, amivel Ciliát próbálja elcsalogatni a férfi, egyelőre nem reagál semmit. Bízik már annyira a kis szőkében, hogy ő is tudja a választ. Akkor mehet csak el az idegennel, ha előtte mindketten megbizonyosodnak arról, hogy ő biztonságban lesz vele, de részéről már jó pont, hogy Maerle úr ennyire a szívére veszi egy újszülött sorsát.*
*Habár az üzenet, melyet szeretett volna átadni egyértelmű, mi szerint egy gyermeknek nem az árvaházban, hanem egy szerető családban van a legjobb helye, de úgy tűnik, nem sikerült. Maerle úr heves válaszát hallva az első, ami eszébe jut, hogy vajon mennyire lesz Mai kisasszony mérges, ha megtudja, hogy szavai következtében egy idegen rossz helynek gondolja az árvaházat? Nem maradhat ez így, muszáj megmentenie a helyzetet.
A kisbabát persze még nincs semmi joga magánál tartani, így, ha a Széphajú újra magához akarja venni, akkor nem ellenkezik. Azt sem bánná, ha Cilia válaszolna a neki feltett kérdésre, hisz nem fél attól, amit mondana. Ebben a házban soha, senki nem bánt még rosszul egyetlen gyermekkel sem, még akkor sem, ha igencsak rossz fát tettek a tűzre. Miután a lányka azonban csendben marad, van lehetősége visszavenni a szót.*
- Kedves uram, azt hiszem, hogy félreértett engem. Semmi szükség indulatokra, én segíteni szeretnék magának is és a gyermeknek is. Kérem, hallgassa meg, amit mondok! A körülményeket nem azért kérdeztem, mert jogom volna bíráskodni Ön felett, csupán egy utolsó lehetőséget szerettem volna adni, hogy másképp dönthessen. Az érveit azonban teljes mértékben megértem, így, ha szeretné nálunk hagyni a babát, ez esetben kérem, jöjjön be! *Ki is nyitja a bejárati ajtót, hogy lehetőséget adjon Maerle és a kisded számára, hogy átlépjék az árvaház küszöbét.*
- A biztonságukért és a taníttatásukért való aggódást hálásan köszönöm, de nincs rá szükség. Nevelőink áldozatos munkát végeznek, és többen is vannak köztünk, akik értenek a mágiához, jómagam pedig lovagként szolgáltam nemesi házaknál, mielőtt idejöttem volna, hogy Faensa kisasszony árvaházában keressek munkát. *A felszólításra, amivel Ciliát próbálja elcsalogatni a férfi, egyelőre nem reagál semmit. Bízik már annyira a kis szőkében, hogy ő is tudja a választ. Akkor mehet csak el az idegennel, ha előtte mindketten megbizonyosodnak arról, hogy ő biztonságban lesz vele, de részéről már jó pont, hogy Maerle úr ennyire a szívére veszi egy újszülött sorsát.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-20 13:16:05
Üzenet elküldve: 2026-06-20 13:16:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Bájcsevejt? Ő csak a kérdésre felelt amit Oriver tett fel neki. Csak jóval azután tette fel kérdését a furcsa druidának. Ő meg sem nyikkant ameddig nem néztek rá. Két szóban pedig nem lehetett volna elmondani azt amit szeretett volna félreértések nélkül. Néha tényleg nem érti mit csinál rosszul. És még a másik kettő néz rá úgy, mintha rosszat tett volna. Arról nem is beszélve, hogy Eeyrel elmélyített kapcsolata végett szinte kutya kötelességének érzi, hogy azokon segítsen akik rászorulnak. Mert rajta is segítettek amikor a legnagyobb szüksége volt. Ez az ő feladata, hogy azt a sok jót vissza fizesse a világnak amit ő kapott a Rezidenciától.
Mai miatt is csak azért duzzogott, mert szeret a nővel tartani. Még csak foglalkozást sem igényel, csak láthassa mégis, hogyan működnek a felnőttek dolgai. De még csak az is elég lenne számára, hogy édesanyja mellett lehet. A mágustoronyban töltött időkre mindig meleg szívvel emlékszik vissza. Bármennyire is árnyékolta azt be emlékezetének visszanyerése.
Könyörgése ettől még egyelőre válasz nélkül marad. Sőt a druida is lágy kézmozdulattal inti őt nyugalomra. Cilia persze egy türelmetlen beleegyezéssel bólint csak rá. Nem úgy mint Deres. Aki még nem szívleli az ilyesféle közeledést. Amint a kutya megpillantja a druida kezének közeledését gazdájához, rögvest felpattan a földről, és az irányába szimatol egyelőre. Hogy azt őrhöz hasonló szúrós szempillantásokkal mérje fel. Majd csak azután ül le ismét, hogy megállapította nincs semmi ok az aggodalomra. Cilia hát csendesen lehajtja a fejét, vissza is lép Deres mellé, és annak fejét simogatja.
Addig is közelről figyelheti a druida önmagából való "kikelését". Annak szemein láthatóak a kialvatlanság jelei. Sőt még azt is megmeri mondani, hogy az éhezés sem ismeretlen érzés a másik számára.*
~ Caerun? ~
*Hunyorít egyik szemével gondolkodva az ismeretlen név hallatán. Majd a férfi tekintete ismét felé fordul egy mondhatni kétségbeesett hangon. Ám nem rég intették őt csendre így csak bólint annak kérdésére mintsem szavakkal fejezze ki magát. Amúgy is látható rajta. Megfelelő ruházata van. Jól tápláltnak tűnik. Vagy legalább is eléghez ahhoz, hogy ne mondják rá sovány. Túl etetni amúgy sem szokta Anviel a gyerkőcöket. Mindenkinek pont annyi jut amennyi szükséges.
Maerle megkísérli visszavenni a gyermeket végül. És arra inti, hogy szedje a növényeit és induljanak. Azonban Cilia egy tapodtat sem mozdul. Pusztán Oriverre pillant fel. Az ő szava lesz a mérvadó, bármennyire is szeretne most a Druidára hallgatni.*
*Bájcsevejt? Ő csak a kérdésre felelt amit Oriver tett fel neki. Csak jóval azután tette fel kérdését a furcsa druidának. Ő meg sem nyikkant ameddig nem néztek rá. Két szóban pedig nem lehetett volna elmondani azt amit szeretett volna félreértések nélkül. Néha tényleg nem érti mit csinál rosszul. És még a másik kettő néz rá úgy, mintha rosszat tett volna. Arról nem is beszélve, hogy Eeyrel elmélyített kapcsolata végett szinte kutya kötelességének érzi, hogy azokon segítsen akik rászorulnak. Mert rajta is segítettek amikor a legnagyobb szüksége volt. Ez az ő feladata, hogy azt a sok jót vissza fizesse a világnak amit ő kapott a Rezidenciától.
Mai miatt is csak azért duzzogott, mert szeret a nővel tartani. Még csak foglalkozást sem igényel, csak láthassa mégis, hogyan működnek a felnőttek dolgai. De még csak az is elég lenne számára, hogy édesanyja mellett lehet. A mágustoronyban töltött időkre mindig meleg szívvel emlékszik vissza. Bármennyire is árnyékolta azt be emlékezetének visszanyerése.
Könyörgése ettől még egyelőre válasz nélkül marad. Sőt a druida is lágy kézmozdulattal inti őt nyugalomra. Cilia persze egy türelmetlen beleegyezéssel bólint csak rá. Nem úgy mint Deres. Aki még nem szívleli az ilyesféle közeledést. Amint a kutya megpillantja a druida kezének közeledését gazdájához, rögvest felpattan a földről, és az irányába szimatol egyelőre. Hogy azt őrhöz hasonló szúrós szempillantásokkal mérje fel. Majd csak azután ül le ismét, hogy megállapította nincs semmi ok az aggodalomra. Cilia hát csendesen lehajtja a fejét, vissza is lép Deres mellé, és annak fejét simogatja.
Addig is közelről figyelheti a druida önmagából való "kikelését". Annak szemein láthatóak a kialvatlanság jelei. Sőt még azt is megmeri mondani, hogy az éhezés sem ismeretlen érzés a másik számára.*
~ Caerun? ~
*Hunyorít egyik szemével gondolkodva az ismeretlen név hallatán. Majd a férfi tekintete ismét felé fordul egy mondhatni kétségbeesett hangon. Ám nem rég intették őt csendre így csak bólint annak kérdésére mintsem szavakkal fejezze ki magát. Amúgy is látható rajta. Megfelelő ruházata van. Jól tápláltnak tűnik. Vagy legalább is eléghez ahhoz, hogy ne mondják rá sovány. Túl etetni amúgy sem szokta Anviel a gyerkőcöket. Mindenkinek pont annyi jut amennyi szükséges.
Maerle megkísérli visszavenni a gyermeket végül. És arra inti, hogy szedje a növényeit és induljanak. Azonban Cilia egy tapodtat sem mozdul. Pusztán Oriverre pillant fel. Az ő szava lesz a mérvadó, bármennyire is szeretne most a Druidára hallgatni.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-20 00:43:11
Üzenet elküldve: 2026-06-20 00:43:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Lepillant a derekáig érő leánykára, aki leplezetlen csalódottsággal kérdez rá hangosan, az igazgatónő ismét kámforrá változott-e.
A hangsúly az „ismét” szavacskán van.
A férfi lebiggyeszti az alsóajkát, arca elismerő – és egyben egészen sajnálkozó- mimikát ölt, úgy bólogat párat, fejét enyhén oldalra billentve. Amolyan „nem rossz” mozdulatsor ez. Majd tekintete a jóvágású bugris felé fordul, minden figyelmét a férfinak szentelve. Egyelőre nem szól semmit, hisz ahány ház annyi szokás, ő pedig elég nyarat élt már meg hozzá, hogy rájöjjön, embereket nem érdemes és nem is szabad kultúrájukban megbolygatni. *
-Csitulj madárkám, hagyd a jó Orivert beszélni. Megvitatjuk az ügyem végén, rendben lesz-e az úgy? -*sandít le a kislányra, annak könyörgésre kulcsolt kezeire. A zöld levektől sötétre festett, kék rúnákkal csipkézett ujjak szelíden intenek a rimánkodó kezecskék irányába, óvatosan koppintanának rá a bütykökre ujjbegyeivel, így igyekezve feloldani azoknak szorítását. Az aranyszemek immáron teljes figyelemmel fixírozzák a lovagot. A mosolyt nem viszonozza, nem látja ügyüknek mementóját, melyet megkéne mosolyognia, hisz semmi mosolyfakasztó nincs az ő dolgukban.*
*A druida egyre kaotikusabbnak, egyre komikusabbnak éli meg a helyzetet. Lomhán vakar szakállába, majd hajába, a mozdulatra összekoccannak a kristályok. A magas falakra pillant, majd a férfira, illetve a kezében tartott csecsemőre. A férfinek egészen nyilvánvalóvá válik, ha nem is ő az egyetlen, aki füveket és gombákat pöfékel, jóval magasabb tolerancia küszöbe lehet a tudatmódosítókkal szemben, mint az előtte álló daliának. Vagy ő van utólagos delíriumban, mert ez az okfejtés a valóságban nem hangozhatott el.
Mutató és hüvelykujjával elgyötörten dörzsölget szemeire, majd óvatosan, ám egész erősen szorít orrnyergére, így igyekezve visszarántani magát a realitás talajára, vagy felébreszteni ebből a különös álomból, ám a tompa nyomás okozta finom fájdalom emlékezteti, a valóságban vannak. Türelmes férfi, így hatalmas tenyerét lassan, nyitva emeli meg a lovag irányába, így amaz felfedheti rajta a jellegzetes, metszett rúnákat is, ha igazán szemfüles. Tenyerével párat int- hajt, legyint- a levegőbe, mintha csak pumpálni igyekezné azt, vagy megállásra kényszeríteni a szavakat. Ajkait mély, lemondó sóhaj hagyja el.*
-Caerun segíts meg -*suttogja maga elé alig hallhatóan, agancsos istenéhez intézve fohászát. Rúnázott ujjaival óvatosan vakargat két szeme közé, mintha csak az egyre gyűrődő ráncokat igyekezne elsimítani*
-Gyermek… -*szólítja meg a lovagot a lehető legszelídebb hangon, melyet olyas valaki gyakorolhat, aki több mint másfél napja ébren van, világra segített egy gyermeket, majd hajnalban még végső tiszteletet adva az anyjának hantot ásott a határban.*-Bocsájtsd meg értetlenségem, messzi földről érkezem, megeshet hát, hogy megzavarodom a nyelvedben. Azt igyekszel nekem mondani, azért járultam egy elárvult csecsemővel egy lelencház kapujához, hogy megtudjam, ez itt…-*napbarnított kezével félkörívet ír le az épület irányába, mintha csak igét, áldást hintene.*- a lelencház feladata nem az, hogy befogadja a nélkülöző, árva gyermekeket, hanem hogy megtalálja számukra a…hogyan is mondtad…-*ujjaival képzeletbeli malmot kezd hajtani a levegőben, így próbálva tovább görgetni a gondolat menetet*-A…szerető és gondoskodó környezetet, ahol…felnőhetnek? Nézz rám fiam, de jól nézz meg engem. Nézzél!
*A druida szálas alakja elárulja, nem hogy nem idevalósi, valószínűleg még csak nem is a kontinensről érkezett. A férfi ha bizalomgerjesztő is, nyilvánvaló, éppeszű ember gyermeket nem bízna rá. Nevelésre semmiképp sem. Túlságosan is vad, ősi, kaotikus, legalább is a festett rúnák, a kékbe hajló, nevdektől sötétlő ujjbegyek és a különböző elemekkel díszített haj erre utal. *
-Úgy tűnök én neked, mint aki szerető és gondoskodó környezetet tud biztosítani egy csecsemőnek? Háború idején? Bába vagyok és gyógyító fiam, nem nedves daja. Add vissza a gyermeket, látom, több esélye lesz a túlélésre, ha valamelyik asszonynak adom, némi gabonáért és egy kecskéért cserébe.
*Nem habozik, ha nem elég szemfüles a lovag, bizony korát és külsejét meghazudtoló fürgeséggel szedi ki a kezéből a gyermeket, melyet az előbb még oly lelkesen beletestált.*
-Caerunra mondom, az egyiket megsütötte a nap, a másik meg kámforrá változik csak az istenek tudják mennyiszer és milyen gyakorisággal…Egy árvaház, ahol nem fogadják be az árvákat. -*vakargat a szemöldökére, arcára kiül a teljes zavar. A férfire több figyelmet nem szentel egyelőre, az elf gyermekre pillant.*-Biztonságban vagy te itt, leány? Jól bánnak itt veled?
*A kérdésből kihallani, a druida kész kézen fogni és elvezetni a gyermeket, ha amaz úgy szól és kívánja, mit sem sejtve az erőviszonyokról és családi háttérről.*
-Hozd a növényeid madárka, segítek neked.
*Lepillant a derekáig érő leánykára, aki leplezetlen csalódottsággal kérdez rá hangosan, az igazgatónő ismét kámforrá változott-e.
A hangsúly az „ismét” szavacskán van.
A férfi lebiggyeszti az alsóajkát, arca elismerő – és egyben egészen sajnálkozó- mimikát ölt, úgy bólogat párat, fejét enyhén oldalra billentve. Amolyan „nem rossz” mozdulatsor ez. Majd tekintete a jóvágású bugris felé fordul, minden figyelmét a férfinak szentelve. Egyelőre nem szól semmit, hisz ahány ház annyi szokás, ő pedig elég nyarat élt már meg hozzá, hogy rájöjjön, embereket nem érdemes és nem is szabad kultúrájukban megbolygatni. *
-Csitulj madárkám, hagyd a jó Orivert beszélni. Megvitatjuk az ügyem végén, rendben lesz-e az úgy? -*sandít le a kislányra, annak könyörgésre kulcsolt kezeire. A zöld levektől sötétre festett, kék rúnákkal csipkézett ujjak szelíden intenek a rimánkodó kezecskék irányába, óvatosan koppintanának rá a bütykökre ujjbegyeivel, így igyekezve feloldani azoknak szorítását. Az aranyszemek immáron teljes figyelemmel fixírozzák a lovagot. A mosolyt nem viszonozza, nem látja ügyüknek mementóját, melyet megkéne mosolyognia, hisz semmi mosolyfakasztó nincs az ő dolgukban.*
*A druida egyre kaotikusabbnak, egyre komikusabbnak éli meg a helyzetet. Lomhán vakar szakállába, majd hajába, a mozdulatra összekoccannak a kristályok. A magas falakra pillant, majd a férfira, illetve a kezében tartott csecsemőre. A férfinek egészen nyilvánvalóvá válik, ha nem is ő az egyetlen, aki füveket és gombákat pöfékel, jóval magasabb tolerancia küszöbe lehet a tudatmódosítókkal szemben, mint az előtte álló daliának. Vagy ő van utólagos delíriumban, mert ez az okfejtés a valóságban nem hangozhatott el.
Mutató és hüvelykujjával elgyötörten dörzsölget szemeire, majd óvatosan, ám egész erősen szorít orrnyergére, így igyekezve visszarántani magát a realitás talajára, vagy felébreszteni ebből a különös álomból, ám a tompa nyomás okozta finom fájdalom emlékezteti, a valóságban vannak. Türelmes férfi, így hatalmas tenyerét lassan, nyitva emeli meg a lovag irányába, így amaz felfedheti rajta a jellegzetes, metszett rúnákat is, ha igazán szemfüles. Tenyerével párat int- hajt, legyint- a levegőbe, mintha csak pumpálni igyekezné azt, vagy megállásra kényszeríteni a szavakat. Ajkait mély, lemondó sóhaj hagyja el.*
-Caerun segíts meg -*suttogja maga elé alig hallhatóan, agancsos istenéhez intézve fohászát. Rúnázott ujjaival óvatosan vakargat két szeme közé, mintha csak az egyre gyűrődő ráncokat igyekezne elsimítani*
-Gyermek… -*szólítja meg a lovagot a lehető legszelídebb hangon, melyet olyas valaki gyakorolhat, aki több mint másfél napja ébren van, világra segített egy gyermeket, majd hajnalban még végső tiszteletet adva az anyjának hantot ásott a határban.*-Bocsájtsd meg értetlenségem, messzi földről érkezem, megeshet hát, hogy megzavarodom a nyelvedben. Azt igyekszel nekem mondani, azért járultam egy elárvult csecsemővel egy lelencház kapujához, hogy megtudjam, ez itt…-*napbarnított kezével félkörívet ír le az épület irányába, mintha csak igét, áldást hintene.*- a lelencház feladata nem az, hogy befogadja a nélkülöző, árva gyermekeket, hanem hogy megtalálja számukra a…hogyan is mondtad…-*ujjaival képzeletbeli malmot kezd hajtani a levegőben, így próbálva tovább görgetni a gondolat menetet*-A…szerető és gondoskodó környezetet, ahol…felnőhetnek? Nézz rám fiam, de jól nézz meg engem. Nézzél!
*A druida szálas alakja elárulja, nem hogy nem idevalósi, valószínűleg még csak nem is a kontinensről érkezett. A férfi ha bizalomgerjesztő is, nyilvánvaló, éppeszű ember gyermeket nem bízna rá. Nevelésre semmiképp sem. Túlságosan is vad, ősi, kaotikus, legalább is a festett rúnák, a kékbe hajló, nevdektől sötétlő ujjbegyek és a különböző elemekkel díszített haj erre utal. *
-Úgy tűnök én neked, mint aki szerető és gondoskodó környezetet tud biztosítani egy csecsemőnek? Háború idején? Bába vagyok és gyógyító fiam, nem nedves daja. Add vissza a gyermeket, látom, több esélye lesz a túlélésre, ha valamelyik asszonynak adom, némi gabonáért és egy kecskéért cserébe.
*Nem habozik, ha nem elég szemfüles a lovag, bizony korát és külsejét meghazudtoló fürgeséggel szedi ki a kezéből a gyermeket, melyet az előbb még oly lelkesen beletestált.*
-Caerunra mondom, az egyiket megsütötte a nap, a másik meg kámforrá változik csak az istenek tudják mennyiszer és milyen gyakorisággal…Egy árvaház, ahol nem fogadják be az árvákat. -*vakargat a szemöldökére, arcára kiül a teljes zavar. A férfire több figyelmet nem szentel egyelőre, az elf gyermekre pillant.*-Biztonságban vagy te itt, leány? Jól bánnak itt veled?
*A kérdésből kihallani, a druida kész kézen fogni és elvezetni a gyermeket, ha amaz úgy szól és kívánja, mit sem sejtve az erőviszonyokról és családi háttérről.*
-Hozd a növényeid madárka, segítek neked.
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-19 17:53:01
Üzenet elküldve: 2026-06-19 17:53:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Rengeteg kérdése volna az ismeretlen úrhoz, de van, amire még egy lovag sincs felkészülve. Például arra, ha váratlanul, orvul a kezébe nyomnak egy bepólyázott csecsemőt. Pislogni is alig van ideje, és máris a kezében találja a csöppséget. Lepillant rá, és egy ideig elidőzik a tekintete a kicsinyke arcról visszatükröződő ártatlanságán. Ő nem tehet semmiről, talán nem is tudja, hogy mi történik épp vele és egész biztosan fel sem fogta, hogy valaki azért hozta ide, mert nem akarja őt, legyen bármi is a közös történetük.*
- Biztosan azért nem kérdezte meg, mert jó oka volt rá, Cilia… *Veszi egyetlen mondattal elejét a kis szőke duzzogásának. Ő talán azt hiszi, hogy Mai „egyszerűen csak ilyen”, de pontosan tudja, hogy a kisasszony minden lépése mögött többször megfontolt döntések eredménye áll, aminek része lehetett az, hogy az elf lányt nem akarta magával vinni.
Ezt követően már felemeli a fejét, hogy a Széphajúhoz is intézzen néhány szót, de nem tud, mert ismét Cilia hangját hallja. A lány zöldjei nyilván megcsillannak a napfényben a felcserkedés hallatán, de a lovag csak felsóhajt.*
~Ó, Cilia! Néha annyira kihozol a sodromból, hogy azt kívánom, bárcsak egy Mocsári Troll adna neked egy jókora puszit, hátha az segít rajtad…~ *Nem kezdi el magyarázni, hogy még nemesek édesgetése okán sem folyhat bele engedély nélkül ilyen komoly problémák megoldásába, de csak a fejét csóválja meg. Helyette inkább most már határozottan félbeszakítja a kettejük közt kialakuló bájcsevejt.*
~Ide dobtad a gyereket és menekülsz…~ *Komolyan mered a férfi szemeibe, de végül mosolyra húzódik a szája.*
- Elnézést, de ahhoz, hogy felvehessük a gyermeket az árvaházba, be kell tartanunk néhány hivatalos lépést. Tudja, nekünk soha nem az az elsődleges feladatunk, hogy feltétlenül otthont adjunk itt minden csöppségnek, akit elhoznak ide, hanem az, hogy megtaláljuk számukra azt a szerető és gondoskodó környezetet, ahol felnőhetnek. Emiatt, kötelességből kell megkérdeznem, kedves Maerle úr, hogy miért szeretné nálunk hagyni szegényt? Ön nem szeretne gondoskodni róla? Illetve, ha nem a magáé, miért volt mégis Önnél? *Újra lepillant a kicsire, és majd megszakad a szíve. Ha ő nem ezé a férfié, akkor igazából a mostani már a második alkalom, mikor nem kell annak, akit elvezetett hozzá a sors.*
*Rengeteg kérdése volna az ismeretlen úrhoz, de van, amire még egy lovag sincs felkészülve. Például arra, ha váratlanul, orvul a kezébe nyomnak egy bepólyázott csecsemőt. Pislogni is alig van ideje, és máris a kezében találja a csöppséget. Lepillant rá, és egy ideig elidőzik a tekintete a kicsinyke arcról visszatükröződő ártatlanságán. Ő nem tehet semmiről, talán nem is tudja, hogy mi történik épp vele és egész biztosan fel sem fogta, hogy valaki azért hozta ide, mert nem akarja őt, legyen bármi is a közös történetük.*
- Biztosan azért nem kérdezte meg, mert jó oka volt rá, Cilia… *Veszi egyetlen mondattal elejét a kis szőke duzzogásának. Ő talán azt hiszi, hogy Mai „egyszerűen csak ilyen”, de pontosan tudja, hogy a kisasszony minden lépése mögött többször megfontolt döntések eredménye áll, aminek része lehetett az, hogy az elf lányt nem akarta magával vinni.
Ezt követően már felemeli a fejét, hogy a Széphajúhoz is intézzen néhány szót, de nem tud, mert ismét Cilia hangját hallja. A lány zöldjei nyilván megcsillannak a napfényben a felcserkedés hallatán, de a lovag csak felsóhajt.*
~Ó, Cilia! Néha annyira kihozol a sodromból, hogy azt kívánom, bárcsak egy Mocsári Troll adna neked egy jókora puszit, hátha az segít rajtad…~ *Nem kezdi el magyarázni, hogy még nemesek édesgetése okán sem folyhat bele engedély nélkül ilyen komoly problémák megoldásába, de csak a fejét csóválja meg. Helyette inkább most már határozottan félbeszakítja a kettejük közt kialakuló bájcsevejt.*
~Ide dobtad a gyereket és menekülsz…~ *Komolyan mered a férfi szemeibe, de végül mosolyra húzódik a szája.*
- Elnézést, de ahhoz, hogy felvehessük a gyermeket az árvaházba, be kell tartanunk néhány hivatalos lépést. Tudja, nekünk soha nem az az elsődleges feladatunk, hogy feltétlenül otthont adjunk itt minden csöppségnek, akit elhoznak ide, hanem az, hogy megtaláljuk számukra azt a szerető és gondoskodó környezetet, ahol felnőhetnek. Emiatt, kötelességből kell megkérdeznem, kedves Maerle úr, hogy miért szeretné nálunk hagyni szegényt? Ön nem szeretne gondoskodni róla? Illetve, ha nem a magáé, miért volt mégis Önnél? *Újra lepillant a kicsire, és majd megszakad a szíve. Ha ő nem ezé a férfié, akkor igazából a mostani már a második alkalom, mikor nem kell annak, akit elvezetett hozzá a sors.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:43:22
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Jó gyerek módjára csak figyeli a két férfi közt elhangzó beszédet. Nem vág közbe a mondandójukba. És csak akkor válaszol ha őt kérdezik. De ettől még gyerek módjára is forgatja a fejét jobbra, balra. Fürkészve Orivert és Maerlet egyaránt. Na nem úgy mint más hajadonok tennék azt. Maitól leste ezt el, a tekintetüket figyeli, az arcmimikájukat. Abból igyekszik olvasni ameddig a figyelem rá nem terelődik. Vagy épp azt nem hallja, hogy édesanyja ismét kámforrá vált.*
- Már megint?!
*Tátja száját nagyra meglepődésében, és csalódottságában egyaránt.*
- És még csak meg sem kérdezte vele szeretnék menni.
*Mondja kissé duzzogva, morogva az orra alatt. De egy sóhaj után el is engedi. Mai néha már csak ilyen. De emiatt is szereti őt ennyire. Maerle hirtelenjében egy gyermeket ad Oriver kezébe. Cilia rögvest el is mosolyodik a helyzeten. Nem azért mert olyan ügyetlenül kezelné, inkább csak az, hogy édesen fest a kezébe. Ki tudja.*
- Jól áll a kezedben.
*Mondja egy halk kuncogással ettől függetlenül. De nem sértőnek hat, halk szava.
Mielőtt még válaszolni tudna Oriver kérdésére. Tekintete nagyra nyílik Maerle szavára.*
- Maga is? Már mint.
*Fordul vissza Oriverhez, hogy végre tisztességesen is válaszoljon a lovag kérdésére.*
- Én is oda tartok. Bocsánat Oriver, hogy nem kéreckedtem el előre. De nem mondhattam nemet. Graender nemes asszony kért meg segítsek azokon a menekülteken akiket egy raktár épületben helyezett el. Borasztó állapotban vannak. Kérlek Oriver, Eeyrre nem hagyhatom őket segítség nélkül.
*Hangja, mint egy gondoskodó anyáé. Aggodalommal és keserűséggel teli.*
- És ha maga is oda tart. Megkérhetem, hogy segítsen? Rengeteg gyógynövényem van ami segíthetne rajtuk de egyedül nem tudnám mind elvinni.
*Fordul kezeit Maerle felé, ujjait szorosan egymásba kulcsolva mellkasa elött tartva. Mintha csak könyörögne.*
*Jó gyerek módjára csak figyeli a két férfi közt elhangzó beszédet. Nem vág közbe a mondandójukba. És csak akkor válaszol ha őt kérdezik. De ettől még gyerek módjára is forgatja a fejét jobbra, balra. Fürkészve Orivert és Maerlet egyaránt. Na nem úgy mint más hajadonok tennék azt. Maitól leste ezt el, a tekintetüket figyeli, az arcmimikájukat. Abból igyekszik olvasni ameddig a figyelem rá nem terelődik. Vagy épp azt nem hallja, hogy édesanyja ismét kámforrá vált.*
- Már megint?!
*Tátja száját nagyra meglepődésében, és csalódottságában egyaránt.*
- És még csak meg sem kérdezte vele szeretnék menni.
*Mondja kissé duzzogva, morogva az orra alatt. De egy sóhaj után el is engedi. Mai néha már csak ilyen. De emiatt is szereti őt ennyire. Maerle hirtelenjében egy gyermeket ad Oriver kezébe. Cilia rögvest el is mosolyodik a helyzeten. Nem azért mert olyan ügyetlenül kezelné, inkább csak az, hogy édesen fest a kezébe. Ki tudja.*
- Jól áll a kezedben.
*Mondja egy halk kuncogással ettől függetlenül. De nem sértőnek hat, halk szava.
Mielőtt még válaszolni tudna Oriver kérdésére. Tekintete nagyra nyílik Maerle szavára.*
- Maga is? Már mint.
*Fordul vissza Oriverhez, hogy végre tisztességesen is válaszoljon a lovag kérdésére.*
- Én is oda tartok. Bocsánat Oriver, hogy nem kéreckedtem el előre. De nem mondhattam nemet. Graender nemes asszony kért meg segítsek azokon a menekülteken akiket egy raktár épületben helyezett el. Borasztó állapotban vannak. Kérlek Oriver, Eeyrre nem hagyhatom őket segítség nélkül.
*Hangja, mint egy gondoskodó anyáé. Aggodalommal és keserűséggel teli.*
- És ha maga is oda tart. Megkérhetem, hogy segítsen? Rengeteg gyógynövényem van ami segíthetne rajtuk de egyedül nem tudnám mind elvinni.
*Fordul kezeit Maerle felé, ujjait szorosan egymásba kulcsolva mellkasa elött tartva. Mintha csak könyörögne.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:23:54
Üzenet elküldve: 2026-06-17 21:23:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A kérdésre, miszerint övé-e a gyerek megnyúlik a druida arca, még az ajkai is elnyílnak, önkéntelenül is lesandít a rongycsomóra.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem, az egészen nagy csoda volna.
*Több szempontból is, de erre egyelőre gondolatban sem hajlandó kitérni. Fél kezében tartja a gyermeket, úgy rázogatja, ringatgatja, már-már egészen természetesnek hatva. Nem ez az első csecsemő, akit álomba ringat, valószínűleg nem is az utolsó.*
-Az égiek kísérjenek áldással és jó szerencsével Oriver Aerivale -*biccenti meg a fejét, szabad kezével mellkasára érint, úgy hajtja meg a fejét.*-Hát, ha az asszony kámforkodik, úgy hiszem van ám neki helyettese is. Lennie kell, így a segítséged jó szívvel veszem. Fogd kérlek.
*Nem sokat habozik, ha a lovag nem elég szemfüles, pillanatokon belül már a kezében is találhatja a csecsemőt rejtő rongygombolyagot.*
-Az igazság az, a világért sem sürgetnélek benneteket cimborák -*lesandít Ciliára is.*-Ám felcser kötelesség elszólít, hamarosan jelenésem van a Polgárnegyedbe, így ha az ügyvitelt megszaporázhatnánk jó úr…
*A druida bohó, ez kicseng a hanghordozásából, a vidáman csillanó aranyló szemekből, ám nem hazudik. A gyermek leadását követően valóban a Polgárnegyedbe viszi az útja, hogy felmérje a sebesülteket, nélkülözőket.*
*A kérdésre, miszerint övé-e a gyerek megnyúlik a druida arca, még az ajkai is elnyílnak, önkéntelenül is lesandít a rongycsomóra.*
-Hát, őszintén remélem, hogy nem, az egészen nagy csoda volna.
*Több szempontból is, de erre egyelőre gondolatban sem hajlandó kitérni. Fél kezében tartja a gyermeket, úgy rázogatja, ringatgatja, már-már egészen természetesnek hatva. Nem ez az első csecsemő, akit álomba ringat, valószínűleg nem is az utolsó.*
-Az égiek kísérjenek áldással és jó szerencsével Oriver Aerivale -*biccenti meg a fejét, szabad kezével mellkasára érint, úgy hajtja meg a fejét.*-Hát, ha az asszony kámforkodik, úgy hiszem van ám neki helyettese is. Lennie kell, így a segítséged jó szívvel veszem. Fogd kérlek.
*Nem sokat habozik, ha a lovag nem elég szemfüles, pillanatokon belül már a kezében is találhatja a csecsemőt rejtő rongygombolyagot.*
-Az igazság az, a világért sem sürgetnélek benneteket cimborák -*lesandít Ciliára is.*-Ám felcser kötelesség elszólít, hamarosan jelenésem van a Polgárnegyedbe, így ha az ügyvitelt megszaporázhatnánk jó úr…
*A druida bohó, ez kicseng a hanghordozásából, a vidáman csillanó aranyló szemekből, ám nem hazudik. A gyermek leadását követően valóban a Polgárnegyedbe viszi az útja, hogy felmérje a sebesülteket, nélkülözőket.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:25:22
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Őszinte öröm volna, ha kifogástalanul meg tudna felelni Mai kisasszonynak, éppen ezért mindent meg is tesz, hogy így legyen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy idegen érkezésével hopp, ő már ott is termett a bejáratnál, hogy a gyermek helyett ő vegye át a stafétát, és igyekezzen megoldani a hirtelenjében kialakult helyzetet.*
- Azt látom. *Mondja egy bólintással még Ciliának, értve arra, hogy nem is egy, hanem két vendégük érkezett. Oriver alaposan végigméri a jövevényeket, természetesen inkább a férfit, mint a csecsemőt. Amaz be is mutatkozik, melyre az illem azt diktál, hogy ő maga is hasonlóan tegyen.*
- Légy üdvözölve, Maerle, a Széphajú, és te is csöppség! Oriver Aerivale, szolgálatukra! *Viszonozza a gesztust a maga és az árvaház lakóinak részéről talán már megszokott színpadiassággal, majd meghallgatja az összes jelenlévő mondandóját, beleértve a gyereksírást is, bár abból nem sokat ért.*
- Szóval Mai kisasszonyt keresitek, mind ahányan vagytok. Értem. *Kissé gondterhelten vakarja meg a tarkóját, erőteljesen gondolkozik, hogy vajon most mi legyen.*
- Nos, ezer örömmel megtenném, hogy mindhármótokat elkísérem hozzá, csak hát van egy apró-pici bökkenő. Az igazgatónő jelenleg nem tartózkodik az árvaházban. Eltűnt, mint a kámfor, de szó szerint ám! *Még fel is nevet kínosan, merthogy valahol a helyzet az, de miféle lovag volna, ki sárkányok fejét veszi, ha kell, de nem tud megoldani egy hétköznapi problémát síró gyerekekkel meg miegymással?*
- De megpróbálok segíteni. A gyermek a tiéd? *Pillant a csecsemőre. Szerinte ez a legfontosabb kérdés, mert ha a válasz igen, akkor ahelyett, hogy magára hagyná őt egy árvaházban, talán találhatnának jobb megoldást is.*
- És te, Cilia kedvesem? Mi az, ami ennyire fontos? *Fordítja tekintetét a szőkeség felé, kíváncsian várva az ő válaszát is.*
*Őszinte öröm volna, ha kifogástalanul meg tudna felelni Mai kisasszonynak, éppen ezért mindent meg is tesz, hogy így legyen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy idegen érkezésével hopp, ő már ott is termett a bejáratnál, hogy a gyermek helyett ő vegye át a stafétát, és igyekezzen megoldani a hirtelenjében kialakult helyzetet.*
- Azt látom. *Mondja egy bólintással még Ciliának, értve arra, hogy nem is egy, hanem két vendégük érkezett. Oriver alaposan végigméri a jövevényeket, természetesen inkább a férfit, mint a csecsemőt. Amaz be is mutatkozik, melyre az illem azt diktál, hogy ő maga is hasonlóan tegyen.*
- Légy üdvözölve, Maerle, a Széphajú, és te is csöppség! Oriver Aerivale, szolgálatukra! *Viszonozza a gesztust a maga és az árvaház lakóinak részéről talán már megszokott színpadiassággal, majd meghallgatja az összes jelenlévő mondandóját, beleértve a gyereksírást is, bár abból nem sokat ért.*
- Szóval Mai kisasszonyt keresitek, mind ahányan vagytok. Értem. *Kissé gondterhelten vakarja meg a tarkóját, erőteljesen gondolkozik, hogy vajon most mi legyen.*
- Nos, ezer örömmel megtenném, hogy mindhármótokat elkísérem hozzá, csak hát van egy apró-pici bökkenő. Az igazgatónő jelenleg nem tartózkodik az árvaházban. Eltűnt, mint a kámfor, de szó szerint ám! *Még fel is nevet kínosan, merthogy valahol a helyzet az, de miféle lovag volna, ki sárkányok fejét veszi, ha kell, de nem tud megoldani egy hétköznapi problémát síró gyerekekkel meg miegymással?*
- De megpróbálok segíteni. A gyermek a tiéd? *Pillant a csecsemőre. Szerinte ez a legfontosabb kérdés, mert ha a válasz igen, akkor ahelyett, hogy magára hagyná őt egy árvaházban, talán találhatnának jobb megoldást is.*
- És te, Cilia kedvesem? Mi az, ami ennyire fontos? *Fordítja tekintetét a szőkeség felé, kíváncsian várva az ő válaszát is.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:02:54
Üzenet elküldve: 2026-06-14 22:02:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Nem mindenkit állítottak a megfelelő időben az esőbe, hogy magasra nőjön. Amúgy is a jóból keveset adnak. Viszont ő beéri ennyivel. Ha nőni fog még, akkor nő, ha nem hát nem. Tekintetét le nem veszi az idegenről, figyeli arcvonásinak minden rezzenését. Kíváncsi termet ehhez kétség sem fér. És az új alak bizony érdekfeszítő.
Deres Maerle üdvözletére, és nyugodt testtartására pusztán egy egyszerű gesztussal válaszol. Hátsóját lehelyezi Cilia mellé. Ezzel jelezve a férfi számára, hogy nem érzi szükségét annak "vigyázban álljon" gazdája mellett.*
- Persze kö.. Oh Szia Oriver!
*Mondatát még Maerlenek kezdte, de mire megfordult már meglepve látja Oriver gyors közeledését a bejárati ajtó felől. Annyira el volt merengve a férfi arcát felmérve, hogy nem is vette észre a lovag közeledését.*
- Igen kettő is.
*Válaszolja frappánsan észrevételét még a másik kezében lévő baba miatt. Magyarázkodásba nem is kezd bele. Hiszen a férfiak rögvest elintézek egymás közt azt, ami fontos. Igazán jeles dolog azt látni Orivertől, hogy munkáját úgy végzi, ahogy azt Mai is elvárná tőle. Körültekintően és határozott fellépéssel. Biztosan büszke lenne rá.
Maerle bemutatkozásakor smaragdjai visszaszöknek a férfira. Mintha csak megakarna arról bizonyosodni a cím valóban megérdemelt. De inkább csak az arcot köti fejében a névhez. Azzal régebben voltak bajai, nem is kevés.*
- Igen, épp oda szerettem volna kísérni, mert én is szeretnék Maival beszélni. Nagyon fontos lenne!
*Hangja szaporábbá válik, és arcára kiül az eddig visszafojtott igyekezett. Mert éppenséggel fontos feladatokat bíztak rá. Amit ő szeretne a legjobb tudása szerint betartani.*
*Nem mindenkit állítottak a megfelelő időben az esőbe, hogy magasra nőjön. Amúgy is a jóból keveset adnak. Viszont ő beéri ennyivel. Ha nőni fog még, akkor nő, ha nem hát nem. Tekintetét le nem veszi az idegenről, figyeli arcvonásinak minden rezzenését. Kíváncsi termet ehhez kétség sem fér. És az új alak bizony érdekfeszítő.
Deres Maerle üdvözletére, és nyugodt testtartására pusztán egy egyszerű gesztussal válaszol. Hátsóját lehelyezi Cilia mellé. Ezzel jelezve a férfi számára, hogy nem érzi szükségét annak "vigyázban álljon" gazdája mellett.*
- Persze kö.. Oh Szia Oriver!
*Mondatát még Maerlenek kezdte, de mire megfordult már meglepve látja Oriver gyors közeledését a bejárati ajtó felől. Annyira el volt merengve a férfi arcát felmérve, hogy nem is vette észre a lovag közeledését.*
- Igen kettő is.
*Válaszolja frappánsan észrevételét még a másik kezében lévő baba miatt. Magyarázkodásba nem is kezd bele. Hiszen a férfiak rögvest elintézek egymás közt azt, ami fontos. Igazán jeles dolog azt látni Orivertől, hogy munkáját úgy végzi, ahogy azt Mai is elvárná tőle. Körültekintően és határozott fellépéssel. Biztosan büszke lenne rá.
Maerle bemutatkozásakor smaragdjai visszaszöknek a férfira. Mintha csak megakarna arról bizonyosodni a cím valóban megérdemelt. De inkább csak az arcot köti fejében a névhez. Azzal régebben voltak bajai, nem is kevés.*
- Igen, épp oda szerettem volna kísérni, mert én is szeretnék Maival beszélni. Nagyon fontos lenne!
*Hangja szaporábbá válik, és arcára kiül az eddig visszafojtott igyekezett. Mert éppenséggel fontos feladatokat bíztak rá. Amit ő szeretne a legjobb tudása szerint betartani.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-14 20:08:16
Üzenet elküldve: 2026-06-14 20:08:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*A kislány a maga vékonyka hangján tudakolja, segíthet-e neki. Maerle figyelmét nem kerüli el a hegyesedő fül és a testalkat sem, bár úgy ítéli meg, elfnek elég alacsonynövésű a gyermek. De majd megerősödik, nem ő lenne az első és az utolsó sem, aki ideje után szökkent szárba.
Az ajkai észrevétlenül rándulnak meg, mosolyt igyekszik elfojtani. Az arany tekintet barátságos, egészen meleg, már-már gondoskodó. Nem igazán tűnik úgy, mint aki képes lenne bárkinek ártani, vagy bántani őket, inkább rendelkezik a „békés óriás” kisugárzással. Hamarosan a farkaskutyára vándorol a tekintete, biccentéssel köszönti. Hóbortos férfi, mindig is az volt. Tiszteli a hűséget, s az állat kiállásából arra következtet, a jószág bizony hű, őrzi a kislányt, akit magának választott.*
-Úgy hiszem igen. Segítség lenne, ha ide tudnál hívni számomra egy felnőttet, valakit, akivel beszélni lehet.
*A csomag a kezében hangosabb, sűrűbb gőgicsélésbe kezd. A druida különös, már-már mókás, ringató táncmozdulatokba kezd. Egyet jobbra inog, egyet balra, finom mozdulattal rázogatja a csecsemőt, míg törzsből enyhén ki-kifordul jobbra is, balra is. A gyermek hamarosan elhallgat.*
-Mait, az igazgatónőt? Azt hiszem nem lenne rossz, igen.
*Ám nem kell sokáig várnia, hamarosan felbukkan egy korban és magasságban hozzá közelebb álló alak is. Az igazság az, a druida nem bánja. A Ciliaként megszólított gyermekre barátságosan, kedvesen hunyorít, jelezve háláját és azt, talán révbe értek most a csomagátadásban, csak aztán pillant a férfire.*
-Üdvözöllek jó úr. A nevem Maerle, a Széphajú.
*A busa fej alig észrevehetően biccen meg a tisztelet és üdvözlet gesztusaként, a hajába fűzött gyöngyök és apró kristályok hallhatóan koccannak össze, zizgő hanggal egészítve ki a mozdulatot. *
-A gyermek szíveskedett eligazítani, úgy hiszem egy bizonyos Mait keresek. Az igazgató nőt.
*A kiegészített információ nyomán fentebb emeli a karjában tartott rongycsomót, ezzel is célozva látogatásának mivoltára.*
-Gyermeket kívánok átadni. Ha szíveskednél a ház asszonyához vezetni, hogy ügyem véghez vigyem...
*A kislány a maga vékonyka hangján tudakolja, segíthet-e neki. Maerle figyelmét nem kerüli el a hegyesedő fül és a testalkat sem, bár úgy ítéli meg, elfnek elég alacsonynövésű a gyermek. De majd megerősödik, nem ő lenne az első és az utolsó sem, aki ideje után szökkent szárba.
Az ajkai észrevétlenül rándulnak meg, mosolyt igyekszik elfojtani. Az arany tekintet barátságos, egészen meleg, már-már gondoskodó. Nem igazán tűnik úgy, mint aki képes lenne bárkinek ártani, vagy bántani őket, inkább rendelkezik a „békés óriás” kisugárzással. Hamarosan a farkaskutyára vándorol a tekintete, biccentéssel köszönti. Hóbortos férfi, mindig is az volt. Tiszteli a hűséget, s az állat kiállásából arra következtet, a jószág bizony hű, őrzi a kislányt, akit magának választott.*
-Úgy hiszem igen. Segítség lenne, ha ide tudnál hívni számomra egy felnőttet, valakit, akivel beszélni lehet.
*A csomag a kezében hangosabb, sűrűbb gőgicsélésbe kezd. A druida különös, már-már mókás, ringató táncmozdulatokba kezd. Egyet jobbra inog, egyet balra, finom mozdulattal rázogatja a csecsemőt, míg törzsből enyhén ki-kifordul jobbra is, balra is. A gyermek hamarosan elhallgat.*
-Mait, az igazgatónőt? Azt hiszem nem lenne rossz, igen.
*Ám nem kell sokáig várnia, hamarosan felbukkan egy korban és magasságban hozzá közelebb álló alak is. Az igazság az, a druida nem bánja. A Ciliaként megszólított gyermekre barátságosan, kedvesen hunyorít, jelezve háláját és azt, talán révbe értek most a csomagátadásban, csak aztán pillant a férfire.*
-Üdvözöllek jó úr. A nevem Maerle, a Széphajú.
*A busa fej alig észrevehetően biccen meg a tisztelet és üdvözlet gesztusaként, a hajába fűzött gyöngyök és apró kristályok hallhatóan koccannak össze, zizgő hanggal egészítve ki a mozdulatot. *
-A gyermek szíveskedett eligazítani, úgy hiszem egy bizonyos Mait keresek. Az igazgató nőt.
*A kiegészített információ nyomán fentebb emeli a karjában tartott rongycsomót, ezzel is célozva látogatásának mivoltára.*
-Gyermeket kívánok átadni. Ha szíveskednél a ház asszonyához vezetni, hogy ügyem véghez vigyem...
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-14 12:19:20
Üzenet elküldve: 2026-06-14 12:19:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 554
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 554
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Halkan, kezét udvariasan a szája elé helyezve kuncog fel azon, ahogy Feiy úr a történeteinek egyediségét bizonygatja.*
- Azt hiszem, most már magam is kíváncsi vagyok ezekre a történetekre. *A szavak mögött elrejtett célzások viszont nem hatnak úgy a nemeslányra, ahogy azt a tündér minden bizonnyal szeretné, sőt, elképzelhető az is, hogy nagyot csalódna, mikor kiderülne, hogy Alenia ártatlansága már-már meglepően túlzó szintet képvisel. Az esküvő után két hónappal talán már lehetne szó arról, hogy egy szobában aludjon férjurával.
A férfi szabadkozására végül megértően mosolyodik el, ez a helyzet felettébb ismerős számára is. Rá is voltak irigyek sokan, még ha nem is amiatt, hogy mennyi szép helyen járt.*
- Ha van, ki irigy Önre, Feiy úr, az azt jelenti, hogy valamit jobban csinált másoknál. Sose szégyellje az ilyesmit. Bocsánatot kérnie pedig előttem nem kell azért, mert büszke az életében elért eredményeire. Csak sose feledje el, hogy a megfelelő helyzetben mindehhez elég szeretet is társuljon! *Teszi hozzá saját gondolatait a témához, de csupán amolyan jó tanácsként, melyet a nemes vagy megfogad, vagy nem. Eeyr papnőjeként kötelességének érzi, hogy a jó útra segítsen mindenkit, de esze ágában sincs erőltetni semmit. Azt nem akarja, hogy kényszerként élje meg bárki a fény útjának lehetőségét.
A segítségként értékelhető üzlet mindeközben úgy látszik, megköttetett, ehhez nem is fűz már hozzá mást, csupán egy biccentést, mind a lehetőségre, mind a személyes meghívást illetően.
Már majdnem elérik a tantermet, ahol bizonyára még összefuthatnának néhány fiatallal, kiknek az imént tartott órát, ám Feiy úrnak hirtelen más ötlete támad.*
- Parancsol? *Kérdez vissza először meglepetten a hirtelen felajánlásra, majd mikor a magyarázat is megérkezik hozzá, hirtelen gyorsuló szívverése visszaáll a normális ütemre. Már azt hitte, hogy randevúra hívja őt a tündér.*
- Ó, értem! Ez igazán nagylelkű Öntől. Szívesen elkísérem! Bármikor, ha az úr Eeyr otthonában kívánja tiszteletét tenni. A gyerekeknek pedig úgysem árt egy kis szabadidő a tanórájuk után. *Természetesen a templom említése győzte meg arról, hogy igent mondjon. Az emeleten található, lerombolt oltár előtt ugyan már imádkozott reggel, de a Hetedikhez méltóbb, ha egy gyönyörű, kifogástalan állapotú emelvény előtt is megejt egy imát.*
*Halkan, kezét udvariasan a szája elé helyezve kuncog fel azon, ahogy Feiy úr a történeteinek egyediségét bizonygatja.*
- Azt hiszem, most már magam is kíváncsi vagyok ezekre a történetekre. *A szavak mögött elrejtett célzások viszont nem hatnak úgy a nemeslányra, ahogy azt a tündér minden bizonnyal szeretné, sőt, elképzelhető az is, hogy nagyot csalódna, mikor kiderülne, hogy Alenia ártatlansága már-már meglepően túlzó szintet képvisel. Az esküvő után két hónappal talán már lehetne szó arról, hogy egy szobában aludjon férjurával.
A férfi szabadkozására végül megértően mosolyodik el, ez a helyzet felettébb ismerős számára is. Rá is voltak irigyek sokan, még ha nem is amiatt, hogy mennyi szép helyen járt.*
- Ha van, ki irigy Önre, Feiy úr, az azt jelenti, hogy valamit jobban csinált másoknál. Sose szégyellje az ilyesmit. Bocsánatot kérnie pedig előttem nem kell azért, mert büszke az életében elért eredményeire. Csak sose feledje el, hogy a megfelelő helyzetben mindehhez elég szeretet is társuljon! *Teszi hozzá saját gondolatait a témához, de csupán amolyan jó tanácsként, melyet a nemes vagy megfogad, vagy nem. Eeyr papnőjeként kötelességének érzi, hogy a jó útra segítsen mindenkit, de esze ágában sincs erőltetni semmit. Azt nem akarja, hogy kényszerként élje meg bárki a fény útjának lehetőségét.
A segítségként értékelhető üzlet mindeközben úgy látszik, megköttetett, ehhez nem is fűz már hozzá mást, csupán egy biccentést, mind a lehetőségre, mind a személyes meghívást illetően.
Már majdnem elérik a tantermet, ahol bizonyára még összefuthatnának néhány fiatallal, kiknek az imént tartott órát, ám Feiy úrnak hirtelen más ötlete támad.*
- Parancsol? *Kérdez vissza először meglepetten a hirtelen felajánlásra, majd mikor a magyarázat is megérkezik hozzá, hirtelen gyorsuló szívverése visszaáll a normális ütemre. Már azt hitte, hogy randevúra hívja őt a tündér.*
- Ó, értem! Ez igazán nagylelkű Öntől. Szívesen elkísérem! Bármikor, ha az úr Eeyr otthonában kívánja tiszteletét tenni. A gyerekeknek pedig úgysem árt egy kis szabadidő a tanórájuk után. *Természetesen a templom említése győzte meg arról, hogy igent mondjon. Az emeleten található, lerombolt oltár előtt ugyan már imádkozott reggel, de a Hetedikhez méltóbb, ha egy gyönyörű, kifogástalan állapotú emelvény előtt is megejt egy imát.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-13 21:11:14
Üzenet elküldve: 2026-06-13 21:11:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felnőni a feladathoz//
*Kedvére való, hogy Graelmhor úr ittlétének köszönhetően manapság nem az övé az egyetlen férfikéz a háznál, de azt azért meg kell hagyni, hogy hiányzik neki a kékszemű madárka mindig derűs és szívet megmelengető jelenléte. Vajon miféle, messzi vizeken járhat most, s ki gyönyörködik a szépségében?
E gondolatokat végül hamar kiveri a fejéből, mert azt is tudja, hogy az igazgatónő távollétében rá is sokkal több feladat és felelősség hárul. Éppen ez után a felelősség után kutat bőszen, ahogy az árvaház folyosóit járja, amikor is a bejárathoz közeli ablakból megpillantja, ahogy a kapuban Cilia beszélget valakivel. Egy idegennel! Eljött hát az ő ideje…
Össze is szedi a leglovagiasabb kiállását, amit még apród éveiben szedett magára, és mostanra formálta tökéletessé, majd fogja magát, és kilép a házból, hogy a pároshoz sétáljon. Nem tudja, hogy még a kapuhoz közel, vagy már a lépcsőkön találkozik velük szembe, de akárhogy is, ha az idegen bebocsájtást szeretne az árvaházba, akkor nem az egyik itt lakó gyermek lesz az, kitől engedélyt és útbaigazítást kell kérnie.*
- Üdvözletem! Vendégünk van, Cilia drágám? *Teszi fel a költőhöz méltó költői kérdést, bátorítóan mosolyogva a szőke leányra, majd a férfire pillant, rá már határozott, de egyáltalán nem ellenséges tekintettel.*
- Mi járatban erre, jóuram? *Kérdezi. Ha hallotta volna a kislányhoz intézett első kérdését, minden bizonnyal nem szívlelte volna, de így nincs oka a gyanakvásra, egészen addig, míg az érkező is ártatlannak bizonyul. Egyébként is, a nála lévő csecsemő már következtetni enged arra, hogy jó helyen jár, de akkor is bölcsebbnek tartja, ha Cilia helyett ő veszi kezébe az ügyet, lévén Mai kisasszony nincs jelenleg itt, Anviel néni a konyhában ténykedik, Graelmhor úr pedig, nos, azt be kell vallani, hogy tán nem az árvaházi igazgató-helyettességre született.*
*Kedvére való, hogy Graelmhor úr ittlétének köszönhetően manapság nem az övé az egyetlen férfikéz a háznál, de azt azért meg kell hagyni, hogy hiányzik neki a kékszemű madárka mindig derűs és szívet megmelengető jelenléte. Vajon miféle, messzi vizeken járhat most, s ki gyönyörködik a szépségében?
E gondolatokat végül hamar kiveri a fejéből, mert azt is tudja, hogy az igazgatónő távollétében rá is sokkal több feladat és felelősség hárul. Éppen ez után a felelősség után kutat bőszen, ahogy az árvaház folyosóit járja, amikor is a bejárathoz közeli ablakból megpillantja, ahogy a kapuban Cilia beszélget valakivel. Egy idegennel! Eljött hát az ő ideje…
Össze is szedi a leglovagiasabb kiállását, amit még apród éveiben szedett magára, és mostanra formálta tökéletessé, majd fogja magát, és kilép a házból, hogy a pároshoz sétáljon. Nem tudja, hogy még a kapuhoz közel, vagy már a lépcsőkön találkozik velük szembe, de akárhogy is, ha az idegen bebocsájtást szeretne az árvaházba, akkor nem az egyik itt lakó gyermek lesz az, kitől engedélyt és útbaigazítást kell kérnie.*
- Üdvözletem! Vendégünk van, Cilia drágám? *Teszi fel a költőhöz méltó költői kérdést, bátorítóan mosolyogva a szőke leányra, majd a férfire pillant, rá már határozott, de egyáltalán nem ellenséges tekintettel.*
- Mi járatban erre, jóuram? *Kérdezi. Ha hallotta volna a kislányhoz intézett első kérdését, minden bizonnyal nem szívlelte volna, de így nincs oka a gyanakvásra, egészen addig, míg az érkező is ártatlannak bizonyul. Egyébként is, a nála lévő csecsemő már következtetni enged arra, hogy jó helyen jár, de akkor is bölcsebbnek tartja, ha Cilia helyett ő veszi kezébe az ügyet, lévén Mai kisasszony nincs jelenleg itt, Anviel néni a konyhában ténykedik, Graelmhor úr pedig, nos, azt be kell vallani, hogy tán nem az árvaházi igazgató-helyettességre született.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-13 20:38:46
Üzenet elküldve: 2026-06-13 20:38:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Egy darabig elgondolkozik a hallottakon, s csak azután felel. Fejét kissé meghajtja, és úgy szólal meg.*
-Nos ez esetben, olyan történetek tudok, amilyeneket még biztosan nem hallottak! Természetesen... Gyermekbarát módon kihagyom majd a szaftos részleteket.
*Kajánul kacsint Aleniára. Kár lenne tagadni, hogy igazán tetszik neki a másik, szívesen körbevezetné a saját kúriájában is.*
-De tényleg. Rengeteg helyen jártam, megannyi furcsa és különös dolgot láttam. Különbnél különb ételeket kóstoltam, éltem más kultúrák között, egyszer még egy titkos, kalózkereskedő szigeteket is megjártam.
*Ahogy így elmondja -e szavakat, kissé talán úgy hangozhat mintha dicsekedne, pedig ez esze ágában sincs.*
-Bocsásson meg, nem szándékoztam nagyzolni tetteimmel. Csak tudja olyan ritkán kíváncsi bárki ezekre a kalandokra, a legtöbben csak mogorván és írigyen nézik, ha valaki sokat bejárt a világból.
*Tettet némi keserűséget, mintha ez a dolog mennyire bántaná őt, abban bízva hogy Alenia talán majd kedvesen rácáfol, hogy bizony ez nem szép dolog. Az üzleti ajánlat dolga viszont ismét visszahozza felhőtlen, megnyerő mosolyát.*
-Akkor ezt tekintse kérem úgy, hogy megegyeztünk. Ha a jövőben éppen a piactéren nem találna meg, úgy a kúriámban bizonyára megtalál majd. Szívesen fogadom, ha csak vendégségbe jönne is.
*Teszi gyorsan hozzá.*
-Egy nagy griff fejes kovácsolt vaskaput kell keresnie, az a családomé.
*Önkéntelenül is a sétabotjára néz, melynek dísze szintén egy griffet ábrázol. A gyermekek felvételi dolga egyébként tényleg érdekes, hogy vajon hogy is jutnak el az árvák odáig, hogy valóban helyet kaphassanak ebben a szép épületben.*
-Értem. Köszönöm, hogy beavatott.
*Feleli apró mosollyal, és biccent is hozzá. Aztán eszébe jut valami, amit nem is szándékozik magában tartani sokáig.*
-Mondja csak kérem, nem lenne kedve sétálnia velem egy kicsit? Ha már így beszélgetünk a gyerekekről, mégsem találkoznék velük üres kézzel. A piactéren vehetnék valami finomságot nekik. Annyi, hogy a templomba is be kellene térnem egy rövidke kitérőre, van egy afféle adósságom amit lerónék. Ha ez nem zavarja önt, hálás lennék a társaságáért.
*Egy darabig elgondolkozik a hallottakon, s csak azután felel. Fejét kissé meghajtja, és úgy szólal meg.*
-Nos ez esetben, olyan történetek tudok, amilyeneket még biztosan nem hallottak! Természetesen... Gyermekbarát módon kihagyom majd a szaftos részleteket.
*Kajánul kacsint Aleniára. Kár lenne tagadni, hogy igazán tetszik neki a másik, szívesen körbevezetné a saját kúriájában is.*
-De tényleg. Rengeteg helyen jártam, megannyi furcsa és különös dolgot láttam. Különbnél különb ételeket kóstoltam, éltem más kultúrák között, egyszer még egy titkos, kalózkereskedő szigeteket is megjártam.
*Ahogy így elmondja -e szavakat, kissé talán úgy hangozhat mintha dicsekedne, pedig ez esze ágában sincs.*
-Bocsásson meg, nem szándékoztam nagyzolni tetteimmel. Csak tudja olyan ritkán kíváncsi bárki ezekre a kalandokra, a legtöbben csak mogorván és írigyen nézik, ha valaki sokat bejárt a világból.
*Tettet némi keserűséget, mintha ez a dolog mennyire bántaná őt, abban bízva hogy Alenia talán majd kedvesen rácáfol, hogy bizony ez nem szép dolog. Az üzleti ajánlat dolga viszont ismét visszahozza felhőtlen, megnyerő mosolyát.*
-Akkor ezt tekintse kérem úgy, hogy megegyeztünk. Ha a jövőben éppen a piactéren nem találna meg, úgy a kúriámban bizonyára megtalál majd. Szívesen fogadom, ha csak vendégségbe jönne is.
*Teszi gyorsan hozzá.*
-Egy nagy griff fejes kovácsolt vaskaput kell keresnie, az a családomé.
*Önkéntelenül is a sétabotjára néz, melynek dísze szintén egy griffet ábrázol. A gyermekek felvételi dolga egyébként tényleg érdekes, hogy vajon hogy is jutnak el az árvák odáig, hogy valóban helyet kaphassanak ebben a szép épületben.*
-Értem. Köszönöm, hogy beavatott.
*Feleli apró mosollyal, és biccent is hozzá. Aztán eszébe jut valami, amit nem is szándékozik magában tartani sokáig.*
-Mondja csak kérem, nem lenne kedve sétálnia velem egy kicsit? Ha már így beszélgetünk a gyerekekről, mégsem találkoznék velük üres kézzel. A piactéren vehetnék valami finomságot nekik. Annyi, hogy a templomba is be kellene térnem egy rövidke kitérőre, van egy afféle adósságom amit lerónék. Ha ez nem zavarja önt, hálás lennék a társaságáért.
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-13 12:43:51
Üzenet elküldve: 2026-06-13 12:43:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 589
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Smaragdjait éppen csak leveszi Deres fejéről, ahogy azon végig simított. Majd eredeti célját a rezidenciát keresve szeme végig siklik a kerten, a kint játszó gyermekeken, és ezzel a kapun is. Akin bizony megpillant egy újonnan érkezőt. Az ő kis szoros közösségükben nem is nehéz az ilyesmit észre venni. Itt mindenki ismer mindenkit. Útja amúgy is az apró kavicsos ösvényre vezette ami felvezet egészen a főbejáratig. Így elkerülhetetlen volt számára, hogy bele ne fusson Maerlebe. Zöld szeme végig fut a másikon, és az izgő-mozgó rongy csomón amit tart. A hangok amik a férfi karjában tartott csomag ad ki magából bizony ismerősek. Igaz itt még nem látott ilyen fiatal árvát. De ösztönösen mindenki fülét megüti egy gyermek hangja.
A férfi kérdésére csak bólint válaszol amint elé érnek. Deres mélybarna szemei pedig, mint minden idegennel folytatott első találkozáson, megakadnak. Figyeli minden apró mozdulatát. Már nem morog mint régen. Vagy ugat. Megszokta már az emberek jövését menését. De az idegenekkel megmaradt távolságtartó.*
- Segíthetek talán?
*Kíváncsi szemei persze továbbra is mérik az idegent. Köztük a karján lévő kék színű rúnák amik felkeltették figyelmét. Végül azonban a gyermek gügyögése ami emlékezteti őt is arra. A férfi vajon milyen okból lehet itt.*
- Oh, biztosan Mait keresi. Az igazgató nőt igaz?
*Hangja kimért, kedves. Arca még ha most nem is mosolyog, sugárzik belőle a kedvesség. A férfi válaszai után, ha szeretné szívesen kíséri őt fel a házhoz. Kérdéseit már fejében listázza az irányába. De nem fogja az összeset a másikra önteni. Ennyit már megtanult, hogy szépen lassan kell az ilyesmit feltenni.*
*Smaragdjait éppen csak leveszi Deres fejéről, ahogy azon végig simított. Majd eredeti célját a rezidenciát keresve szeme végig siklik a kerten, a kint játszó gyermekeken, és ezzel a kapun is. Akin bizony megpillant egy újonnan érkezőt. Az ő kis szoros közösségükben nem is nehéz az ilyesmit észre venni. Itt mindenki ismer mindenkit. Útja amúgy is az apró kavicsos ösvényre vezette ami felvezet egészen a főbejáratig. Így elkerülhetetlen volt számára, hogy bele ne fusson Maerlebe. Zöld szeme végig fut a másikon, és az izgő-mozgó rongy csomón amit tart. A hangok amik a férfi karjában tartott csomag ad ki magából bizony ismerősek. Igaz itt még nem látott ilyen fiatal árvát. De ösztönösen mindenki fülét megüti egy gyermek hangja.
A férfi kérdésére csak bólint válaszol amint elé érnek. Deres mélybarna szemei pedig, mint minden idegennel folytatott első találkozáson, megakadnak. Figyeli minden apró mozdulatát. Már nem morog mint régen. Vagy ugat. Megszokta már az emberek jövését menését. De az idegenekkel megmaradt távolságtartó.*
- Segíthetek talán?
*Kíváncsi szemei persze továbbra is mérik az idegent. Köztük a karján lévő kék színű rúnák amik felkeltették figyelmét. Végül azonban a gyermek gügyögése ami emlékezteti őt is arra. A férfi vajon milyen okból lehet itt.*
- Oh, biztosan Mait keresi. Az igazgató nőt igaz?
*Hangja kimért, kedves. Arca még ha most nem is mosolyog, sugárzik belőle a kedvesség. A férfi válaszai után, ha szeretné szívesen kíséri őt fel a házhoz. Kérdéseit már fejében listázza az irányába. De nem fogja az összeset a másikra önteni. Ennyit már megtanult, hogy szépen lassan kell az ilyesmit feltenni.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-12 22:31:21
Üzenet elküldve: 2026-06-12 22:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Felnőni a feladathoz//
*Azt mondják a bolondokat óvják az istenek. Minden bizonnyal így is van, mert halvány lila fogalma sincs arról, hogy juthatott át épségben a kikötőből egészen idáig, nem pláne úgy, hogy halvány fogalma sincs arról, hol van, vagy hogy egyáltalán merre járt.
Egy újabb vidék, egy újabb elveszített leánygyermek. Bő egy esztendőt töltött azzal, hogy megtalálja az elsőszülöttjét, miután elszakították tőle, most pedig a történelem megismételte önmagát, fogalma sincs arról, hol lehet a leány, akit sajátjaként -igyekezett- nevelni, s kitanítani mindenre, melyet a törzse maga is megtanított neki.
Miután rájött, nem csak a Rigót hagyta el, de a Szajkót is, letett mindent, ami könnyített nehéz elméjén. Se bor, se mámor.
Így mire átlépte a város kapuit – a megszámlálhatatlan menekülttel együtt- a druida keze már ismét magabiztossá vált, míg elméje élessé. A remegés, a sóvárgás elhagyta, a helyét átvették a tiszta gondolatok. Legalább is egyelőre. Még mindig vágyja, néha, nehezebb pillanatokban szívesen nyúlna a poraihoz, vagy különleges pipadohányához, de a szégyene nagyobb, mint a vágyakozás, így tiszta marad.
Érkezése óta majd két holdforduló telt el, a druida pedig egészen beilleszkedett a város vérkeringésébe, láthatatlanná válva a menekültek között. Ott nyújtott segédkezet, ahol tudott. Ellátta a kisebb sérüléseket, gyermekeket segített a világra és anyákat temetett el.
Mint ahogy múlt éjszaka is így volt. A nő nem lehetett sokkal idősebb, mint Maerle elsőszülöttje, azonban az utolsó hónapok megviselték. A kilátástalanság, a kétségbeesés és éhínség felőrölte minden erejét az anyának, így miután az utolsót születendő csecsemőjének adta, eltávozott. Apja sosem volt a dednek, anyja pedig már nincs, így az erdei számára kézenfekvő, a lelencházba kell vinnie. Ez a kötelezettsége.
Rövid kérdezősködés után végül is rátalál a helyre. A magas férfi különös látványt nyújt kopottas, nehéz anyagú tengerkék köntösében, dús, sötét haja gondos fonatokban lóg alá, így is teret hagyva a gyöngyöknek, kristályoknak. A köntös ujjai magasra csúsznak, így látni engedik az égkék tintával vert rúnákat, melyek csuklócsontjától egészen könyökéig futnak a napbarnított druidának. Jó kiállású, markáns arcú férfi, az idő nem hagyta rajta nyomát, mindössze lepkeérintését.
A férfi kezében apró, mocorgó csomag van. A rongycsomó gőgicsél, néha-néha megpróbál ki-kirúgni a köré csavart anyagból, sikertelenül.
A druida tanácstalanul pillant körbe, majd megindul az épület felé. Áthaladva a kapun azonban megtorpan. Tanácstalanul néz a ház felé.
Jó helyen van-ő? És…a gyermek jó helyen lesz?
A szőke, elf mellett áll meg. Lomhán sandít le a lányra, aki nagyjából a derekáig érhet, majd a mellette ácsorgó kutyára, aki meg a gyerek derekáig ér.
Cifra egy látványt nyújthatnak a kapu előtt, annyi szent.*
-Mondd csak gyermek, ide való vagy? -*szólítja meg a kislányt.*
*Azt mondják a bolondokat óvják az istenek. Minden bizonnyal így is van, mert halvány lila fogalma sincs arról, hogy juthatott át épségben a kikötőből egészen idáig, nem pláne úgy, hogy halvány fogalma sincs arról, hol van, vagy hogy egyáltalán merre járt.
Egy újabb vidék, egy újabb elveszített leánygyermek. Bő egy esztendőt töltött azzal, hogy megtalálja az elsőszülöttjét, miután elszakították tőle, most pedig a történelem megismételte önmagát, fogalma sincs arról, hol lehet a leány, akit sajátjaként -igyekezett- nevelni, s kitanítani mindenre, melyet a törzse maga is megtanított neki.
Miután rájött, nem csak a Rigót hagyta el, de a Szajkót is, letett mindent, ami könnyített nehéz elméjén. Se bor, se mámor.
Így mire átlépte a város kapuit – a megszámlálhatatlan menekülttel együtt- a druida keze már ismét magabiztossá vált, míg elméje élessé. A remegés, a sóvárgás elhagyta, a helyét átvették a tiszta gondolatok. Legalább is egyelőre. Még mindig vágyja, néha, nehezebb pillanatokban szívesen nyúlna a poraihoz, vagy különleges pipadohányához, de a szégyene nagyobb, mint a vágyakozás, így tiszta marad.
Érkezése óta majd két holdforduló telt el, a druida pedig egészen beilleszkedett a város vérkeringésébe, láthatatlanná válva a menekültek között. Ott nyújtott segédkezet, ahol tudott. Ellátta a kisebb sérüléseket, gyermekeket segített a világra és anyákat temetett el.
Mint ahogy múlt éjszaka is így volt. A nő nem lehetett sokkal idősebb, mint Maerle elsőszülöttje, azonban az utolsó hónapok megviselték. A kilátástalanság, a kétségbeesés és éhínség felőrölte minden erejét az anyának, így miután az utolsót születendő csecsemőjének adta, eltávozott. Apja sosem volt a dednek, anyja pedig már nincs, így az erdei számára kézenfekvő, a lelencházba kell vinnie. Ez a kötelezettsége.
Rövid kérdezősködés után végül is rátalál a helyre. A magas férfi különös látványt nyújt kopottas, nehéz anyagú tengerkék köntösében, dús, sötét haja gondos fonatokban lóg alá, így is teret hagyva a gyöngyöknek, kristályoknak. A köntös ujjai magasra csúsznak, így látni engedik az égkék tintával vert rúnákat, melyek csuklócsontjától egészen könyökéig futnak a napbarnított druidának. Jó kiállású, markáns arcú férfi, az idő nem hagyta rajta nyomát, mindössze lepkeérintését.
A férfi kezében apró, mocorgó csomag van. A rongycsomó gőgicsél, néha-néha megpróbál ki-kirúgni a köré csavart anyagból, sikertelenül.
A druida tanácstalanul pillant körbe, majd megindul az épület felé. Áthaladva a kapun azonban megtorpan. Tanácstalanul néz a ház felé.
Jó helyen van-ő? És…a gyermek jó helyen lesz?
A szőke, elf mellett áll meg. Lomhán sandít le a lányra, aki nagyjából a derekáig érhet, majd a mellette ácsorgó kutyára, aki meg a gyerek derekáig ér.
Cifra egy látványt nyújthatnak a kapu előtt, annyi szent.*
-Mondd csak gyermek, ide való vagy? -*szólítja meg a kislányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1752-1771