Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 19:41:42
Üzenet elküldve: 2025-04-26 19:41:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Most, hogy a háta mögött hagyta a baljós bérkardot, ideje nyakába venni ezt az "árvaházat". Még mindig nehéz elhinnie, hová csöppent; egy régi kúria, átalakítva a lelenceknek. Valahogy tetszik neki ez a konstrukció.*
-Láttatok már kikötői sakált? *Megtorpan. Megpillant ugyanis két kölyköt, akik kíváncsian kukucskálnak az irányába a sarkon. Nem csodálkozik rajta, hisz idegen itt.*
-Akkora foga van, mint a füled, a karma meg mint a fejed. BÚ! *Dobbant feléjük hirtelenjében, önelégült mosoly kíséretében nyugtázva, ahogy azok szétrebbennek. Néhány percig csak jön és megy, be-bekukkantva a szobácskákba. Egyik-másik ágy kényelmesnek tűnik - legalábbis annak, aki jó ideje nem aludt ágyban - de megkíméli magát attól, hogy mindenféle kölyök járjon rá, míg szunyál. Még kilopják a szemét! Elvégre nem tud másból kiindulni, csak saját magából.
Céltalan bolyongása közben rábukkan a konyhára, ahol nem is oly rég még krumplipucolásra kényszerítették. Egy másik helyiségből keskeny, de kellemes klímájú raktárhelyiség nyílik, amolyan kamraféle. Tétovázik, beharapja ajkait, de végső soron... Nem osztottak neki szobát, így csak magukra vethetnek.
Befészkeli magát a zsákok közé, hogy ejtőzhessen egy sort lehetőleg zavartalanul. Mielőtt leragadnának szemei, nem felejt el számot vetni helyzetével. Mai, Grael, meg miegymás... Túlzás lenne azt állítani, hogy aranybányába botlott, de arra tökéletes, hogy biztonságban tudhassa magát és még jól is szórakozhasson közben.
Nagyot nyújtózik, majd a kellemes, dohszagú melegben lehunyja szemeit. Roppant rég volt leánytársaságban. Alissäna valamilyen sajátos megfontolásból egy ideje nem fogadta már kegyeibe és az utazás közben sem volt alkalma különösebben enyhíteni éktelen étvágyán. Nem is meglepő, hogy álmában sötét tincsek himbálóznak arcába és lehetősége van végre elmerülni némi kéjben is. Elégedettségének mutatója az ágyéktájt épülő sátor, mi alighanem jó ideig elkíséri.*
*Most, hogy a háta mögött hagyta a baljós bérkardot, ideje nyakába venni ezt az "árvaházat". Még mindig nehéz elhinnie, hová csöppent; egy régi kúria, átalakítva a lelenceknek. Valahogy tetszik neki ez a konstrukció.*
-Láttatok már kikötői sakált? *Megtorpan. Megpillant ugyanis két kölyköt, akik kíváncsian kukucskálnak az irányába a sarkon. Nem csodálkozik rajta, hisz idegen itt.*
-Akkora foga van, mint a füled, a karma meg mint a fejed. BÚ! *Dobbant feléjük hirtelenjében, önelégült mosoly kíséretében nyugtázva, ahogy azok szétrebbennek. Néhány percig csak jön és megy, be-bekukkantva a szobácskákba. Egyik-másik ágy kényelmesnek tűnik - legalábbis annak, aki jó ideje nem aludt ágyban - de megkíméli magát attól, hogy mindenféle kölyök járjon rá, míg szunyál. Még kilopják a szemét! Elvégre nem tud másból kiindulni, csak saját magából.
Céltalan bolyongása közben rábukkan a konyhára, ahol nem is oly rég még krumplipucolásra kényszerítették. Egy másik helyiségből keskeny, de kellemes klímájú raktárhelyiség nyílik, amolyan kamraféle. Tétovázik, beharapja ajkait, de végső soron... Nem osztottak neki szobát, így csak magukra vethetnek.
Befészkeli magát a zsákok közé, hogy ejtőzhessen egy sort lehetőleg zavartalanul. Mielőtt leragadnának szemei, nem felejt el számot vetni helyzetével. Mai, Grael, meg miegymás... Túlzás lenne azt állítani, hogy aranybányába botlott, de arra tökéletes, hogy biztonságban tudhassa magát és még jól is szórakozhasson közben.
Nagyot nyújtózik, majd a kellemes, dohszagú melegben lehunyja szemeit. Roppant rég volt leánytársaságban. Alissäna valamilyen sajátos megfontolásból egy ideje nem fogadta már kegyeibe és az utazás közben sem volt alkalma különösebben enyhíteni éktelen étvágyán. Nem is meglepő, hogy álmában sötét tincsek himbálóznak arcába és lehetősége van végre elmerülni némi kéjben is. Elégedettségének mutatója az ágyéktájt épülő sátor, mi alighanem jó ideig elkíséri.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 18:57:35
Üzenet elküldve: 2025-04-26 18:57:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nos, neki fogalma sincs arról, hogy mi fán terem ez az úrnő, de az biztos, hogy Haldrian helyében nem újságolná büszkén, hogy egy nőt szolgál, aki az elhangzottak alapján még az ágyát sem osztja meg vele. Szomorú sors ez, de hát mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Bizonyára ő maga tehet róla, hogy az esetükben a szerepek felcserélődtek.*
- Kösz a tippet. Ha majd a Kikötőben járok, talán meghívom egy körre a te úrnődet. *Hogy italra vagy ágytúrára, azt nem részletezi, mert valószínűleg soha a büdös életben nem kerül rá sor, hogy valóban megtegye, de mint férfi a férfi előtt, nyilván muszáj úgy viselkednie, hogy na ő majd megmutatja, hogyan kell mindent jól csinálni.
Aztán kedve támad nevetni. Most sem a féltékenység miatt, hanem hogy mennyire gyorsan változik meg a véleménye a félvérről. Ha az úrnőt nem is, a hercegnőt és a húgát úgy tűnik, sikerült egyszerre ágyba vinnie, amit már kénytelen elismerni.*
- Hahh, hogy miket nem mondasz… *Reagál csupán ennyit semmitmondóan, de pont ez a beszélgetés veszi rá arra, hogy végül mégis csak legyen egy megfelelő feladata Haldrian számára, de azt már nem árulja el, hogy a célpontja legalább annyira jól átlát az ilyesfajta turpisságokon, mint amilyen jól ő képes eljátszani, hogy az égvilágon nem sántikál semmi rosszban.*
- Tudod mit? Megegyeztünk. Értesz te az üzletekhez, haver. *Neki is tetszetős ez a megállapodás. A kapott információ mennyiségétől és minőségétől függően fog fizetni. Ő mindenképp csak nyer. Ha Haldrian valóban olyan jó tolvaj, mint amilyen hírében van, akkor hasznos dolgokat tudhat meg a félvér hercegnőről, ha pedig lebukik a nő előtt, akkor csak kiröhögi és nem fizet neki egy árva fityinget sem. A kézfogás elmarad, de az üzlet megköttetett, melynek részleteiről nem is óhajt tárgyalni megbízottjával. Bölcs döntés, hogy amaz nem is feszegeti a témát.*
- Remek. Nos, „Hamren”, örültem a találkozásnak. Jó munkát! *Még a férfi oldalán megy vissza a házba, de utána elválnak útjaik. Mielőtt hazamenne, annak akar utánanézni, hogy vajon miért kellett Mainak olyan szélsebesen magukra hagyni őket.*
*Nos, neki fogalma sincs arról, hogy mi fán terem ez az úrnő, de az biztos, hogy Haldrian helyében nem újságolná büszkén, hogy egy nőt szolgál, aki az elhangzottak alapján még az ágyát sem osztja meg vele. Szomorú sors ez, de hát mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Bizonyára ő maga tehet róla, hogy az esetükben a szerepek felcserélődtek.*
- Kösz a tippet. Ha majd a Kikötőben járok, talán meghívom egy körre a te úrnődet. *Hogy italra vagy ágytúrára, azt nem részletezi, mert valószínűleg soha a büdös életben nem kerül rá sor, hogy valóban megtegye, de mint férfi a férfi előtt, nyilván muszáj úgy viselkednie, hogy na ő majd megmutatja, hogyan kell mindent jól csinálni.
Aztán kedve támad nevetni. Most sem a féltékenység miatt, hanem hogy mennyire gyorsan változik meg a véleménye a félvérről. Ha az úrnőt nem is, a hercegnőt és a húgát úgy tűnik, sikerült egyszerre ágyba vinnie, amit már kénytelen elismerni.*
- Hahh, hogy miket nem mondasz… *Reagál csupán ennyit semmitmondóan, de pont ez a beszélgetés veszi rá arra, hogy végül mégis csak legyen egy megfelelő feladata Haldrian számára, de azt már nem árulja el, hogy a célpontja legalább annyira jól átlát az ilyesfajta turpisságokon, mint amilyen jól ő képes eljátszani, hogy az égvilágon nem sántikál semmi rosszban.*
- Tudod mit? Megegyeztünk. Értesz te az üzletekhez, haver. *Neki is tetszetős ez a megállapodás. A kapott információ mennyiségétől és minőségétől függően fog fizetni. Ő mindenképp csak nyer. Ha Haldrian valóban olyan jó tolvaj, mint amilyen hírében van, akkor hasznos dolgokat tudhat meg a félvér hercegnőről, ha pedig lebukik a nő előtt, akkor csak kiröhögi és nem fizet neki egy árva fityinget sem. A kézfogás elmarad, de az üzlet megköttetett, melynek részleteiről nem is óhajt tárgyalni megbízottjával. Bölcs döntés, hogy amaz nem is feszegeti a témát.*
- Remek. Nos, „Hamren”, örültem a találkozásnak. Jó munkát! *Még a férfi oldalán megy vissza a házba, de utána elválnak útjaik. Mielőtt hazamenne, annak akar utánanézni, hogy vajon miért kellett Mainak olyan szélsebesen magukra hagyni őket.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 17:45:31
Üzenet elküldve: 2025-04-26 17:45:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Pampogás //
//Második szál//
*Minden bizonnyal megannyi sérelem érte Nimerilt, csupán abban a helyzetben van, hogy az a sok sérelem leginkább férfiaktól származott. Akkor most talán neki utálnia kellene mind a két nemet? Merthogy az, akire számítani akart átverte, az férfi volt, majd akibe utána fektetett bizalmat az nő, aki egy kellemetlen átokkal sújtotta még a Mágustoronyban. Nem lehet ez ilyen fekete, vagy fehér. Ott van a baj legbelül, a saját lényükben, ha afelé sodródnak minduntalan, ahol ilyen próbatételek, na meg bántások érhetik őket. A mágiával kapcsolatos megszólalásra viszont kissé megemelkedik bal szemöldöke. A mágia erejében bízik már egy ideje, de őt nem hagyta még cserben. Az nem a mágia volt, hanem a tudata, ami nem volt elég tiszta hozzá.*
- A több lábban biztos vagyok. Ne érts félre, volt már, hogy cserbenhagyott engem is, de azt annak tudtam be, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni, hogy egyáltalán használni tudjam. Mágus dinasztiából jöttem. Egészen egy esztendővel ezelőttig nem voltam hajlandó tanulni, dacból. *Osztja meg élete egy kis szeletét, bár nem tudja, mit gondol róla a lány, a láttatott magabiztosság mögött van neki is elég sérelme és a naivitás sem hagyta még el.* - A sérelmek igen sok ostobaságra késztetnek, többek között, mint ez. *Mosolyodik el keserűen, majd megrázza a fejét. Okítani nem akar, csak egy példán keresztül láttatni, hogy nem mindig jó elköteleződni az utálat, vagy a harag mellett. Elvesz megannyi lehetőséget.
A Nestar név viszont ismerős.*
- Ó. Hallottam róla, egy munkáját… illetve kettőt, tartottam is a kezemben. Annyiba került, mint a polgárnegyedi házam. *Elismerősen biggyeszti az ajkát, igen jó ismerőse lehet ezek szerint.* - Köszönöm, ha segítesz ebben. *Teszi még hozzá, a megköszönésből sosem elég, főleg, ha valaki hasznosnak kíván kinézni.
Az ő drága orvosáról nem jó ilyesmit hallani, de a másik, férfiak által táplált dühe miatt levon belőle nem keveset, s még akkor sem hiszi, hogy tiszta képet fog kapni. Az árva sokkal inkább felkelti az érdeklődését.*
- Sajnálom a rossz tapasztalataidat vele, ilyen mélyen még nem ismerem. De jó ezt tudni. *Ennek ellenére nem tesz le a tervéről, hogy meglátogassa és végkimerültségig henteregjen vele. Talán majd közben megtud róla még ezt-azt, de ha rágondol cseppet sem undor, hanem valami melegség tölti el… * - De ki ez az árva? És miért nincs már itt? Talán jobbra fordult a sorsa? Merthogy most tudunk érte tenni.
//Második szál//
*Minden bizonnyal megannyi sérelem érte Nimerilt, csupán abban a helyzetben van, hogy az a sok sérelem leginkább férfiaktól származott. Akkor most talán neki utálnia kellene mind a két nemet? Merthogy az, akire számítani akart átverte, az férfi volt, majd akibe utána fektetett bizalmat az nő, aki egy kellemetlen átokkal sújtotta még a Mágustoronyban. Nem lehet ez ilyen fekete, vagy fehér. Ott van a baj legbelül, a saját lényükben, ha afelé sodródnak minduntalan, ahol ilyen próbatételek, na meg bántások érhetik őket. A mágiával kapcsolatos megszólalásra viszont kissé megemelkedik bal szemöldöke. A mágia erejében bízik már egy ideje, de őt nem hagyta még cserben. Az nem a mágia volt, hanem a tudata, ami nem volt elég tiszta hozzá.*
- A több lábban biztos vagyok. Ne érts félre, volt már, hogy cserbenhagyott engem is, de azt annak tudtam be, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni, hogy egyáltalán használni tudjam. Mágus dinasztiából jöttem. Egészen egy esztendővel ezelőttig nem voltam hajlandó tanulni, dacból. *Osztja meg élete egy kis szeletét, bár nem tudja, mit gondol róla a lány, a láttatott magabiztosság mögött van neki is elég sérelme és a naivitás sem hagyta még el.* - A sérelmek igen sok ostobaságra késztetnek, többek között, mint ez. *Mosolyodik el keserűen, majd megrázza a fejét. Okítani nem akar, csak egy példán keresztül láttatni, hogy nem mindig jó elköteleződni az utálat, vagy a harag mellett. Elvesz megannyi lehetőséget.
A Nestar név viszont ismerős.*
- Ó. Hallottam róla, egy munkáját… illetve kettőt, tartottam is a kezemben. Annyiba került, mint a polgárnegyedi házam. *Elismerősen biggyeszti az ajkát, igen jó ismerőse lehet ezek szerint.* - Köszönöm, ha segítesz ebben. *Teszi még hozzá, a megköszönésből sosem elég, főleg, ha valaki hasznosnak kíván kinézni.
Az ő drága orvosáról nem jó ilyesmit hallani, de a másik, férfiak által táplált dühe miatt levon belőle nem keveset, s még akkor sem hiszi, hogy tiszta képet fog kapni. Az árva sokkal inkább felkelti az érdeklődését.*
- Sajnálom a rossz tapasztalataidat vele, ilyen mélyen még nem ismerem. De jó ezt tudni. *Ennek ellenére nem tesz le a tervéről, hogy meglátogassa és végkimerültségig henteregjen vele. Talán majd közben megtud róla még ezt-azt, de ha rágondol cseppet sem undor, hanem valami melegség tölti el… * - De ki ez az árva? És miért nincs már itt? Talán jobbra fordult a sorsa? Merthogy most tudunk érte tenni.
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 16:57:22
Üzenet elküldve: 2025-04-26 16:57:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Az. Úrnő. *Bólint oly őszintén ártatlan képpel, mintha magától értetődő lenne a dolog.*
-Hát... *Elhúzza száját.*
-Nem igazán. Másféle férfiakat kedvel jobban. Te talán tetszenél neki. *Vállat von. Nem csinál ebből különösebben nagy ügyet. Természetesen szívesen vizionál az elfről, de se nem elég pénzes, se nem elég tagbaszakadt hozzá, hogy megkísérelje ágyba csalogatni a nemest. Látja, miféle férfiakkal veszi körbe magát Relael. A következőkre viszont némileg szélesedik ábrázatán a mosoly.*
-Osztoztak. *Fűzi tovább történetét, még csak arcizma sem rebben. Azon lopva elmereng viszont, amit Grael mondott. Elég csak Alissänára gondolnia hozzá, hogy tudja, társasága kapiskál valamit. Valóban kellemesnek tartja a sötét fürtöket.
Az ajánlat talán kicsit meglepi, de nem túlzottan. Kértek már cifrább dolgot is tőle.*
-Hümm... *Úgy tesz, mint aki valóban elgondolkodik a fleé intézett kérésen.*
-Tudod mit? Semmit. Megfizeted majd akkor, ha információval szolgálok. *Nem szeret tartozni, főleg vállasabb alakok felé. A fizetség elvárásokkal jár, ő pedig nem szívesen venné, ha netalán felmosnák vele a padlót mert üres kézzel tért vissza.
Ugyanakkor lát fantáziát a dologban, már csak azért is, mert az ő emlékezetében Mai visszahúzódó, szerény teremtés. Az effélékkel nem volt nehéz dolga soha.*
-Ha nincs egyéb, akkor... Talán neki is kezdek hamarost. *Elrugaszkodik az ülőpozícióból, szürke tekintetét a férfire függesztve kérdően. Nem kérdezi, amaz miért kíváncsi a fiatal igazgatónőre, noha valahol érdekli. Megtanulta már, hogy nem illik szándékáról faggatni a munkaadót.
Amennyien Graelnek tényleg nincs több mondanivalója, úgy a ház felé veszi az irányt. Fel akarja térképezni, méghozzá hátát vizslató tekintetek nélkül. És persze a munka elől is szívesen keres kibúvót.*
-Az. Úrnő. *Bólint oly őszintén ártatlan képpel, mintha magától értetődő lenne a dolog.*
-Hát... *Elhúzza száját.*
-Nem igazán. Másféle férfiakat kedvel jobban. Te talán tetszenél neki. *Vállat von. Nem csinál ebből különösebben nagy ügyet. Természetesen szívesen vizionál az elfről, de se nem elég pénzes, se nem elég tagbaszakadt hozzá, hogy megkísérelje ágyba csalogatni a nemest. Látja, miféle férfiakkal veszi körbe magát Relael. A következőkre viszont némileg szélesedik ábrázatán a mosoly.*
-Osztoztak. *Fűzi tovább történetét, még csak arcizma sem rebben. Azon lopva elmereng viszont, amit Grael mondott. Elég csak Alissänára gondolnia hozzá, hogy tudja, társasága kapiskál valamit. Valóban kellemesnek tartja a sötét fürtöket.
Az ajánlat talán kicsit meglepi, de nem túlzottan. Kértek már cifrább dolgot is tőle.*
-Hümm... *Úgy tesz, mint aki valóban elgondolkodik a fleé intézett kérésen.*
-Tudod mit? Semmit. Megfizeted majd akkor, ha információval szolgálok. *Nem szeret tartozni, főleg vállasabb alakok felé. A fizetség elvárásokkal jár, ő pedig nem szívesen venné, ha netalán felmosnák vele a padlót mert üres kézzel tért vissza.
Ugyanakkor lát fantáziát a dologban, már csak azért is, mert az ő emlékezetében Mai visszahúzódó, szerény teremtés. Az effélékkel nem volt nehéz dolga soha.*
-Ha nincs egyéb, akkor... Talán neki is kezdek hamarost. *Elrugaszkodik az ülőpozícióból, szürke tekintetét a férfire függesztve kérdően. Nem kérdezi, amaz miért kíváncsi a fiatal igazgatónőre, noha valahol érdekli. Megtanulta már, hogy nem illik szándékáról faggatni a munkaadót.
Amennyien Graelnek tényleg nincs több mondanivalója, úgy a ház felé veszi az irányt. Fel akarja térképezni, méghozzá hátát vizslató tekintetek nélkül. És persze a munka elől is szívesen keres kibúvót.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 15:51:23
Üzenet elküldve: 2025-04-26 15:51:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Egészen természetes, hogy elgondolkodik Alenia szavain, próbálva visszaemlékezni arra, hogy szóba került-e közöte és Intath között a nemesség kérdése egyáltalán valaha. Azt tudja, hogy Intathnak konkrét nemesekről, példának okáért Alemimordról, vagy a Sayquevesek távoli rokonairól, akik egyszer befogadták őket, nem volt túl hízelgő véleménye, de, hogy mennyire utálta magát az arisztokráciát, ami az elvont fogalom eleven megtestesüléseként ebben a világban létezett, arra csak következtetni tud abból az emlékből, amit nem egyszer felidézett már, és minden egyes alkalommal kirázta tőle a hideg és próbálta is mélyen lefojtani magába. Eléggé valószínűnek tartja, hogy a doki általa indokolatlannak érzett vidámsága a lázadás éjszakáján, nem magának a káosznak, hanem a nemesség és a régi rend pusztulásának szólt, szóval eléggé, sőt, több mint valószínűnek tűnik, hogy Alenia nem téved, nem üldözési mániában szenved, hanem nagyon is jól ráérzett a lényegre, Intath tényleg gyűlöli a nemességet, és ennek a gyűlöletnek az ártatlan áldozata ő is.*
- Ha így is van, akkor az egész ostobaság. Senki sem tehet arról, hogy kinek, vagy minek születik, aztán pedig az életét is leginkább az határozza meg, hogy hol születik és kinek. *mond egy közhelyet, de ezt eléggé mély meggyőződéssel teszi.* Nyilván én is teljesen más lettem volna, ha ebben a városban, nem pedig az erdő mélyén vagyok fél-elf.
*Ezek után gondosan meg kell válogatnia a szavait, mivel szó szerint eléggé hülyén venné ki magát, hogyha szimpatizálna azokkal, akik őt is meggyilkolták volna, hogyha nemesnek nézik, de hát Alenia ismeri a nézeteit az egyenlőségről, és azt is tudja róla, hogy nem tartotta jó ötletnek, sem azt, hogy a Városi Tanács visszavezette a nemesi címeket, sem pedig azt, hogy a városban új gazdagnegyed épül.*
- A lázadás után sokat gondolkodtam azon, hogy miért történhetett. Nyilván túl sokan éltek túl nagy nyomorban, és túl feltűnő volt az ellentét Gazdagnegyed látszólag gondtalan élete és az éhezők napi gondjai között. Aztán, amikor az indulatok elszabadultak a tömeg nem válogatott jó meg rossz nemesek közül. Talán Intath csak kevés példát látott az előbbire, de, amit itt létrehoztál azt mindenképpen tisztelnie és értékelnie kellene. Ha nem tud a saját előítéletein felülemelkedni, akkor azt hiszem, hogy… *kicsit elhallgat, mert nehéz ezt kimondani, és főleg ígéretet nem mer tenni, hiszen hogyan tudhatná, hogy miként fogja érezni magát, miután újra szemtől szembe találkozik a dokival, aki mégiscsak nagyon jó barátja, sőt annál is több. Sokszor inkább úgy viselkedett vele, mint egy kicsit furcsa, bogaras, de mégis szerető báty, vagy apa, ezért is esett neki annyira rosszul, amikor megtudta, hogy bánt Aleniával, noha pontosan tudta, hogy mennyire fontos volt neki mindig is, és, hogy akkor is mennyi szeretettel és fájdalommal őrizte az emlékét, amikor azt hitte, hogy soha ebben az életben nem fogják viszontlátni egymást.*
- Nem fogom tűrni az igazságtalanságot. *fejezi be végül kissé nehezen a mondatot.* Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy választanom kelljen kettőtök közül, de megteszem, ha muszáj, és semmiképpen nem hagyom, hogy Intath igazságtalanul bántson téged.
*Talán most először, ahogyan ezt elmondja komorodik el kicsit az arca, ami annak is köszönhető persze, hogy látja, hogy Nia mennyire nem érzi jól magát ettől az egésztől, nem véletlenül kérte meg őt, hogy ne beszéljenek Intről.*
- De ne haragudj! Csak ennyit még muszáj volt mondanom, és pont azért, hogy ne érezd rosszul magad, és nyugodj meg kicsit! Én veled vagyok mindenképpen, anya is ligetben van, ha segítség kell, és hát az istennő is velünk van nem utolsó sorban. *mosolyodik el, bár ez a mosoly kissé erőltetett a részéről, ennak ellenére is szentül hiszi mindenesetre, hogy Eeyr áldásával és támogatásával könnyebben emelkedhetnek felül bármilyen nehézségen.*
- De ígérem, hogy egy árva szót nem szólok Intről az egész úton, ha csak te nem hozod szóba újra.
*Azt már csak magában teszi hozzá, hogy tényleg felesleges beszélni róla, csak magukat hergelik bele az egészbe, ha egész úton róla beszélnek. Miért ne lehetne minden rendben?
Innentől kezdve mondjuk ő sem éppen a legösszeszedettebb, de a pakolásban már olyan rutinja van, hogy a saját holmiját gyorsan összekészíti, utána pedig tényleg tud segíteni Aleniának. Holdpihe ketrec helyett egyelőre csak szokásos kis bélelt kosárba kerül, és rögtön bele is kényelmesedik, mint akinek eleve az a célja, hogy átaludja az utat, ami másik otthonába vezet.*
- Szívesen hozom a pénzedet. *ajánlja fel előzékenyen, mert a nagy igyekezetben majdnem pont ennek elrakása marad el, ha pedig Alenia hagyja, akkor valóban magához is veszi.
Ezek után már csak az marad, hogy elhagyják a rezidenciát. Ugyan a rájuk váró ligeti beszélgetés sötét felhőként követi őket, de szerencsére csak képletes értelemben véve persze, mert odakint annyira felhőtlenül kék az ég, olyan erővel ragyog a nap és annyira friss a levegő, hogy reméli ettől nem csak neki lesz jobb kedve, hanem Niának is. Meg aztán, mégiscsak vásárolni fognak, az pedig bárhogyan is nézi mindig öröm, akár csak a reggelinek valót veszi meg, akár egy díszes hintót vásárol magának, bár utóbbit természetesen a maga részéről egyáltalán nem tervez, ha már van egy holdfényből szőtt varázsnyula, amit bármikor megidézhet a mágustusa bíráinak hála.*
- Fehér lovat veszel, igaz? *kérdi végül már csak azért, hogy valami könnyedebb témáról beszéljenek, hacsak Niának nincs valami hozzáfűznivalója a korábbiakhoz, bár nem hiszi, hogy lenne.
Egy ilyen szép reggel, mint amilyen ez, talán még akkor sem könnyű szomorú délutánokra és estékre gondolni, ha esély van arra, hogy a mai napon mindkettő vár rájuk.*
*Egészen természetes, hogy elgondolkodik Alenia szavain, próbálva visszaemlékezni arra, hogy szóba került-e közöte és Intath között a nemesség kérdése egyáltalán valaha. Azt tudja, hogy Intathnak konkrét nemesekről, példának okáért Alemimordról, vagy a Sayquevesek távoli rokonairól, akik egyszer befogadták őket, nem volt túl hízelgő véleménye, de, hogy mennyire utálta magát az arisztokráciát, ami az elvont fogalom eleven megtestesüléseként ebben a világban létezett, arra csak következtetni tud abból az emlékből, amit nem egyszer felidézett már, és minden egyes alkalommal kirázta tőle a hideg és próbálta is mélyen lefojtani magába. Eléggé valószínűnek tartja, hogy a doki általa indokolatlannak érzett vidámsága a lázadás éjszakáján, nem magának a káosznak, hanem a nemesség és a régi rend pusztulásának szólt, szóval eléggé, sőt, több mint valószínűnek tűnik, hogy Alenia nem téved, nem üldözési mániában szenved, hanem nagyon is jól ráérzett a lényegre, Intath tényleg gyűlöli a nemességet, és ennek a gyűlöletnek az ártatlan áldozata ő is.*
- Ha így is van, akkor az egész ostobaság. Senki sem tehet arról, hogy kinek, vagy minek születik, aztán pedig az életét is leginkább az határozza meg, hogy hol születik és kinek. *mond egy közhelyet, de ezt eléggé mély meggyőződéssel teszi.* Nyilván én is teljesen más lettem volna, ha ebben a városban, nem pedig az erdő mélyén vagyok fél-elf.
*Ezek után gondosan meg kell válogatnia a szavait, mivel szó szerint eléggé hülyén venné ki magát, hogyha szimpatizálna azokkal, akik őt is meggyilkolták volna, hogyha nemesnek nézik, de hát Alenia ismeri a nézeteit az egyenlőségről, és azt is tudja róla, hogy nem tartotta jó ötletnek, sem azt, hogy a Városi Tanács visszavezette a nemesi címeket, sem pedig azt, hogy a városban új gazdagnegyed épül.*
- A lázadás után sokat gondolkodtam azon, hogy miért történhetett. Nyilván túl sokan éltek túl nagy nyomorban, és túl feltűnő volt az ellentét Gazdagnegyed látszólag gondtalan élete és az éhezők napi gondjai között. Aztán, amikor az indulatok elszabadultak a tömeg nem válogatott jó meg rossz nemesek közül. Talán Intath csak kevés példát látott az előbbire, de, amit itt létrehoztál azt mindenképpen tisztelnie és értékelnie kellene. Ha nem tud a saját előítéletein felülemelkedni, akkor azt hiszem, hogy… *kicsit elhallgat, mert nehéz ezt kimondani, és főleg ígéretet nem mer tenni, hiszen hogyan tudhatná, hogy miként fogja érezni magát, miután újra szemtől szembe találkozik a dokival, aki mégiscsak nagyon jó barátja, sőt annál is több. Sokszor inkább úgy viselkedett vele, mint egy kicsit furcsa, bogaras, de mégis szerető báty, vagy apa, ezért is esett neki annyira rosszul, amikor megtudta, hogy bánt Aleniával, noha pontosan tudta, hogy mennyire fontos volt neki mindig is, és, hogy akkor is mennyi szeretettel és fájdalommal őrizte az emlékét, amikor azt hitte, hogy soha ebben az életben nem fogják viszontlátni egymást.*
- Nem fogom tűrni az igazságtalanságot. *fejezi be végül kissé nehezen a mondatot.* Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy választanom kelljen kettőtök közül, de megteszem, ha muszáj, és semmiképpen nem hagyom, hogy Intath igazságtalanul bántson téged.
*Talán most először, ahogyan ezt elmondja komorodik el kicsit az arca, ami annak is köszönhető persze, hogy látja, hogy Nia mennyire nem érzi jól magát ettől az egésztől, nem véletlenül kérte meg őt, hogy ne beszéljenek Intről.*
- De ne haragudj! Csak ennyit még muszáj volt mondanom, és pont azért, hogy ne érezd rosszul magad, és nyugodj meg kicsit! Én veled vagyok mindenképpen, anya is ligetben van, ha segítség kell, és hát az istennő is velünk van nem utolsó sorban. *mosolyodik el, bár ez a mosoly kissé erőltetett a részéről, ennak ellenére is szentül hiszi mindenesetre, hogy Eeyr áldásával és támogatásával könnyebben emelkedhetnek felül bármilyen nehézségen.*
- De ígérem, hogy egy árva szót nem szólok Intről az egész úton, ha csak te nem hozod szóba újra.
*Azt már csak magában teszi hozzá, hogy tényleg felesleges beszélni róla, csak magukat hergelik bele az egészbe, ha egész úton róla beszélnek. Miért ne lehetne minden rendben?
Innentől kezdve mondjuk ő sem éppen a legösszeszedettebb, de a pakolásban már olyan rutinja van, hogy a saját holmiját gyorsan összekészíti, utána pedig tényleg tud segíteni Aleniának. Holdpihe ketrec helyett egyelőre csak szokásos kis bélelt kosárba kerül, és rögtön bele is kényelmesedik, mint akinek eleve az a célja, hogy átaludja az utat, ami másik otthonába vezet.*
- Szívesen hozom a pénzedet. *ajánlja fel előzékenyen, mert a nagy igyekezetben majdnem pont ennek elrakása marad el, ha pedig Alenia hagyja, akkor valóban magához is veszi.
Ezek után már csak az marad, hogy elhagyják a rezidenciát. Ugyan a rájuk váró ligeti beszélgetés sötét felhőként követi őket, de szerencsére csak képletes értelemben véve persze, mert odakint annyira felhőtlenül kék az ég, olyan erővel ragyog a nap és annyira friss a levegő, hogy reméli ettől nem csak neki lesz jobb kedve, hanem Niának is. Meg aztán, mégiscsak vásárolni fognak, az pedig bárhogyan is nézi mindig öröm, akár csak a reggelinek valót veszi meg, akár egy díszes hintót vásárol magának, bár utóbbit természetesen a maga részéről egyáltalán nem tervez, ha már van egy holdfényből szőtt varázsnyula, amit bármikor megidézhet a mágustusa bíráinak hála.*
- Fehér lovat veszel, igaz? *kérdi végül már csak azért, hogy valami könnyedebb témáról beszéljenek, hacsak Niának nincs valami hozzáfűznivalója a korábbiakhoz, bár nem hiszi, hogy lenne.
Egy ilyen szép reggel, mint amilyen ez, talán még akkor sem könnyű szomorú délutánokra és estékre gondolni, ha esély van arra, hogy a mai napon mindkettő vár rájuk.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 15:05:09
Üzenet elküldve: 2025-04-26 15:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Még szerencse még nem fogta fel épp ésszel hosszú életét. Bele gondolni is borzalmas abba, hogy végig kell néznie majd összes szerettének elmúlását. Persze csak idővel, remélhetőleg addigra már készen fog állni lelkiekben erre a nem túl kellemes felfedezésre.*
-Rendben.
*Egyezik bele Mai szavaiba, remélhetőleg az egyetlen arctalan akivel, akikkel foglalkoznia kell az majd az emlékeiben élők. Ha Mai azt mondja, azzal nem kell foglalkozni, akkor az biztos úgy is van. Nagy kár a fekete hajú barátnője képtelen úgy hallgatni Maira, mint saját maga, lehet fele annyi gond nem terhelné nevelőjét.*
-Az, de szeretném. Tudni akarom kik ők Mai. Tudom, hogy fontosak.
*Jelenti ki fájdalmasan. Tudja, ez az utazás nem lesz egyszerű. Át is adja a gyűrűt, pontosabban engedi Mainak vegye el tőle, abban bízva ő majd több mindent ki tud deríteni felőle.
Az az egy szó, ami számára kissé elmosódott értelemmel rendelkezik, elvégre az arctalan akit lát a képeiben, lehetséges az igazi anyja. Mégis ha rövid időnek is nevezhető Mai betöltötte számára ezt a szerepet mióta a rezidenciára hozta, fürdette, óvta, ápolta, etette, mintha a sajátja lenne. Éjszakákon át tűrte az álmatlan éjszakáit, amire mostanra kaptak csak válaszokat. Megérdemli hát a kis elf végtelen szeretetét, még ha a nő csak azt hiszi az csupán egy cseppje is amit érdemel.
Elmerül hát Mai ölelésében, az apró karok, ráfonódnak a nő hátára és szorosan visszaöleli őt. Most legszívesebben el nem engedné őt, de tudja feladata van, amit Mai osztott ki neki, szóval nem fogja fél vállról venni.*
-Maradhatok itt?
*Néz bele Mai kékjeibe, tudja ha most a saját szobájába menne be, akkor Trylnoron csüngne, hogy megnyugodjon, egy teremben egyedül érezné magát, amit most nem szeretne, itt viszont, ha Mai tervezi hátra hagyni, legalább érezni fogja a jelenlétét a szobában. Ha pedig végez dolgával, majd bebújik a nő ágyába, ott fogja megvárni. Legalább is ez a terve.*
-Rendben.
*Bólint megértően, és keres is magának egy helyet, ahova leülhet, megvárja amíg Mai kezébe adja a papírost és a tintát és rögtön neki is lát a feladatának. Szép gyöngybetűkkel írva, ahogy azt egyszer megtanulta. Ha még Mai eddigre nem lépett ki a szobából, egy utolsó szóra még feltartja nevelőjét.*
-Mai, de ugye visszajössz majd?
*Pislog szinte könyörögve a nő felé, jól esne neki ha a másik karjaiban aludhatna. Sokkal biztonságosabbnak érezné az éjszakát. Ki tudja milyen álmok fogják őt gyötörni az este, már ha fogják.*
*Még szerencse még nem fogta fel épp ésszel hosszú életét. Bele gondolni is borzalmas abba, hogy végig kell néznie majd összes szerettének elmúlását. Persze csak idővel, remélhetőleg addigra már készen fog állni lelkiekben erre a nem túl kellemes felfedezésre.*
-Rendben.
*Egyezik bele Mai szavaiba, remélhetőleg az egyetlen arctalan akivel, akikkel foglalkoznia kell az majd az emlékeiben élők. Ha Mai azt mondja, azzal nem kell foglalkozni, akkor az biztos úgy is van. Nagy kár a fekete hajú barátnője képtelen úgy hallgatni Maira, mint saját maga, lehet fele annyi gond nem terhelné nevelőjét.*
-Az, de szeretném. Tudni akarom kik ők Mai. Tudom, hogy fontosak.
*Jelenti ki fájdalmasan. Tudja, ez az utazás nem lesz egyszerű. Át is adja a gyűrűt, pontosabban engedi Mainak vegye el tőle, abban bízva ő majd több mindent ki tud deríteni felőle.
Az az egy szó, ami számára kissé elmosódott értelemmel rendelkezik, elvégre az arctalan akit lát a képeiben, lehetséges az igazi anyja. Mégis ha rövid időnek is nevezhető Mai betöltötte számára ezt a szerepet mióta a rezidenciára hozta, fürdette, óvta, ápolta, etette, mintha a sajátja lenne. Éjszakákon át tűrte az álmatlan éjszakáit, amire mostanra kaptak csak válaszokat. Megérdemli hát a kis elf végtelen szeretetét, még ha a nő csak azt hiszi az csupán egy cseppje is amit érdemel.
Elmerül hát Mai ölelésében, az apró karok, ráfonódnak a nő hátára és szorosan visszaöleli őt. Most legszívesebben el nem engedné őt, de tudja feladata van, amit Mai osztott ki neki, szóval nem fogja fél vállról venni.*
-Maradhatok itt?
*Néz bele Mai kékjeibe, tudja ha most a saját szobájába menne be, akkor Trylnoron csüngne, hogy megnyugodjon, egy teremben egyedül érezné magát, amit most nem szeretne, itt viszont, ha Mai tervezi hátra hagyni, legalább érezni fogja a jelenlétét a szobában. Ha pedig végez dolgával, majd bebújik a nő ágyába, ott fogja megvárni. Legalább is ez a terve.*
-Rendben.
*Bólint megértően, és keres is magának egy helyet, ahova leülhet, megvárja amíg Mai kezébe adja a papírost és a tintát és rögtön neki is lát a feladatának. Szép gyöngybetűkkel írva, ahogy azt egyszer megtanulta. Ha még Mai eddigre nem lépett ki a szobából, egy utolsó szóra még feltartja nevelőjét.*
-Mai, de ugye visszajössz majd?
*Pislog szinte könyörögve a nő felé, jól esne neki ha a másik karjaiban aludhatna. Sokkal biztonságosabbnak érezné az éjszakát. Ki tudja milyen álmok fogják őt gyötörni az este, már ha fogják.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:44:40
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:44:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Ha a kíváncsiságtól gyorsabb ütemben öregedne a lány, akkor is túlélné Mait, de még a társai nagyját is. Azt, aki pedig elhintette neki az Arctalanos magvakat, többszörösen túl fogja, ha rajta múlik, de nem szeretne nem helyénvaló képzelteknek áldozni az értékes gondolataiból. Sosem bántaná a húgát, még akkor sem, ha most egy pillanatra megingott ebben a sziklaszilárd hitében.*
- Ha az Arctalan tett velük bármit, az még egy ok arra, hogy többé ne kelljen vele foglalkozz. De a végére járunk.
*Ellenáll, de ettől még nem lehet elvetni ezt a tézist. Fortyogna, de elnyomja inkább, tiszta tudatra van szüksége a lánynak tőle.
A szobában kissé bensőségesebb a hangulat, a kis szőke újra a markában tarthatja a gyűrűt, de a várt hatás elmarad. Nem jön újabb fejfájás, de egy kevéssel több információ igen. Ekkor fogan meg benne, hogy milyen feladatot szeretne adni a leánynak.*
- Szörnyű lehet ezt látni, Drágám. Sajnálom, de ez közelebb visz ahhoz a megoldáshoz, amit szeretnél.
*Ekkor kérdi, hogy hajlandó-e neki megtenni valamit. Mit neki, saját magáért, csak Mai módszereivel. Itt is kell majd gondolkodni, nem keveset, s talán igénybe veszi azt a fiatal lelket, de talán nem olyan erőteljes „álomképek” formájában, mint ami akkor jött, amikor az ékszert megkapta. Elveszi tőle, nem fogja megtartani, mint a Tüskét, de meg kell próbálnia egy könnyebb utat. Hátha az előrébb viszi őket a történetben. Mindenesetre a kérdése után egy szót hall. Egy szót, amire esélye sem volt soha az életben, hogy valaha hallja. Egy pillanatra elködösül a szeme, minden semmis, csak az létezik csupán, aki ott áll vele szemben. Magához szorítja, úgy öleli meg, hogy legalább egy ezred részt kaphasson abból a szeretetből, amit valójában az irányába érez, de szavakkal, vagy tettekkel igazán ki nem fejezhető. Lassan engedi csak el.*
- Ezek a képek, minél többet forgatod a fejedben, változhatnak. Azért, mert a szíved mélyén szeretnél hozzátenni, vagy elvenni belőle, hogy jobban megértsd, ami történik. Hogy ne így legyen, azt kérem tőled, hogy menj fel a szobádba, vagy be az egyik terembe, de ha itt szeretnél maradni, nekem az is jó. De egy kicsit egyedül, ahol nem zavar meg semmi és senki, írd le nekem pergamenre az összes létező információt, vagy gondolatot, ami most benned van. Ha tudod, merre kell menni ahhoz a helyhez, azt is. Az arctalanok ruháját, illatát, bőrének színét, egy hajtincset, mindent. Ügyes vagy, ez neked menni fog. Ez segíteni fog nekem is, hogy ne vesszen el információ és mielőbb felkészülhessünk arra, hogy megtaláljuk őket, vagy azt, aki valami rosszat tett velük. Rendben?
*Simít végig a szőke hajon és a zöld szemek mélyére tekint, hogy érti-e, mit szeretne ezzel az egésszel.*
- Rajzolhatsz is, bármit, ami jól esik. Ha van valami, amit nem értesz, átbeszéljük később.
*Ha a kíváncsiságtól gyorsabb ütemben öregedne a lány, akkor is túlélné Mait, de még a társai nagyját is. Azt, aki pedig elhintette neki az Arctalanos magvakat, többszörösen túl fogja, ha rajta múlik, de nem szeretne nem helyénvaló képzelteknek áldozni az értékes gondolataiból. Sosem bántaná a húgát, még akkor sem, ha most egy pillanatra megingott ebben a sziklaszilárd hitében.*
- Ha az Arctalan tett velük bármit, az még egy ok arra, hogy többé ne kelljen vele foglalkozz. De a végére járunk.
*Ellenáll, de ettől még nem lehet elvetni ezt a tézist. Fortyogna, de elnyomja inkább, tiszta tudatra van szüksége a lánynak tőle.
A szobában kissé bensőségesebb a hangulat, a kis szőke újra a markában tarthatja a gyűrűt, de a várt hatás elmarad. Nem jön újabb fejfájás, de egy kevéssel több információ igen. Ekkor fogan meg benne, hogy milyen feladatot szeretne adni a leánynak.*
- Szörnyű lehet ezt látni, Drágám. Sajnálom, de ez közelebb visz ahhoz a megoldáshoz, amit szeretnél.
*Ekkor kérdi, hogy hajlandó-e neki megtenni valamit. Mit neki, saját magáért, csak Mai módszereivel. Itt is kell majd gondolkodni, nem keveset, s talán igénybe veszi azt a fiatal lelket, de talán nem olyan erőteljes „álomképek” formájában, mint ami akkor jött, amikor az ékszert megkapta. Elveszi tőle, nem fogja megtartani, mint a Tüskét, de meg kell próbálnia egy könnyebb utat. Hátha az előrébb viszi őket a történetben. Mindenesetre a kérdése után egy szót hall. Egy szót, amire esélye sem volt soha az életben, hogy valaha hallja. Egy pillanatra elködösül a szeme, minden semmis, csak az létezik csupán, aki ott áll vele szemben. Magához szorítja, úgy öleli meg, hogy legalább egy ezred részt kaphasson abból a szeretetből, amit valójában az irányába érez, de szavakkal, vagy tettekkel igazán ki nem fejezhető. Lassan engedi csak el.*
- Ezek a képek, minél többet forgatod a fejedben, változhatnak. Azért, mert a szíved mélyén szeretnél hozzátenni, vagy elvenni belőle, hogy jobban megértsd, ami történik. Hogy ne így legyen, azt kérem tőled, hogy menj fel a szobádba, vagy be az egyik terembe, de ha itt szeretnél maradni, nekem az is jó. De egy kicsit egyedül, ahol nem zavar meg semmi és senki, írd le nekem pergamenre az összes létező információt, vagy gondolatot, ami most benned van. Ha tudod, merre kell menni ahhoz a helyhez, azt is. Az arctalanok ruháját, illatát, bőrének színét, egy hajtincset, mindent. Ügyes vagy, ez neked menni fog. Ez segíteni fog nekem is, hogy ne vesszen el információ és mielőbb felkészülhessünk arra, hogy megtaláljuk őket, vagy azt, aki valami rosszat tett velük. Rendben?
*Simít végig a szőke hajon és a zöld szemek mélyére tekint, hogy érti-e, mit szeretne ezzel az egésszel.*
- Rajzolhatsz is, bármit, ami jól esik. Ha van valami, amit nem értesz, átbeszéljük később.
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 12:27:01
Üzenet elküldve: 2025-04-26 12:27:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Aki kíváncsi hamar megöregszik, mondja egy régi mondás. Még szerencse, hogy Szikra elfnek született, így van ideje bőven kíváncsiskodni. Még a legrosszabb pillanatokban is fülel az új dolgokra, legyen az csúnya szó, vagy bármi más ami ismeretlen számára. Amennyire jó erény ez, annyira hátrány is, főleg inkább nevelőanyjának, hogy a rossz dolgokat el ne lesse a drága kincse. Amire, mint köztudott, eléggé hajlamos.*
-De. Ha mégis? Azt mondta, hogy a mocsárban van, és ha ez az arctalan tette azzá őket olyanná a fejemben? Amiatt látom őket ilyennek?
*A rémült ötletek lassacskán uralkodnak el rajta, mint aprócska magvak, amiket Nori sötét gondolatai ültettek el fejében, még ha akaratlanul is. Szikra fantáziája pedig igen csak hatalmas, hogy a legrosszabb dolgokból, bolhából elefántot alkosson.
Mai szavai képesek csak medrében tartani érzelmének folyamát. Mikor hallja, hogy nevelője elhiszi minden szavát, a hüppögéssel és némi bólintással törődik bele.
Picit félve, de átveszi Maitól a gyűrűt, apró kezében nagyobbnak is tűnik. Azonban nem következik be az a hatás amitől Mai félt. Az emlékek amik akkor eszébe jutottak, már nem sajognak többé. Viszont újak sem kerülnek elő.
Attól függetlenül Szikra forgatja kezében, megvizsgálva a róka mintázatot a gyűrűn, és elmereng rajta, vajon hátha eszébe jut hol láthatta ezt utoljára. Ha emlékek nem is törnek fel már, egy kellemes biztonságérzetet nyújt számára. A kirakós egy apró darabja ismét a helyére került, egy lépéssel közelebb a megoldáshoz. Azonban Mai kezei rázzák ki ebből az elmerengésből. Nem ellenkezik, ha Mai magánál szeretné tudni a gyűrűt, oda adja, bár szíve mélyén fáj neki, ha ez is eltűnik mint Tüske akkor az nagyon fájni fog neki. Az is hozzá tartozott, mégis elvette tőle, igaz, jogosan.*
-Láttam őt, ahogy a kezemet fogja, a nevetését, az én nevetésem. Éreztem a virágok illatát az odúnkban, minden színes volt. Majd a hintó, ahol az ordításokat hallottam, patások nyerítését. Ő magához szorított, ölelt. De a hintó megállt egy nagy puffanással. Utána csak a tűzre emlékszem, és arra, hogy futok, az erdőbe. Deressel.
*Meséli el, most már nyugodtabban, elmélkedve, hátha valami fontosabb részlet is eszébe jutna, de sajnos ennyit képes összerakni, az emlékképekből és az álmaiból.*
-Igen anyu.
*Jön a válasz bele sem gondolva mit mondott, de szüksége van most Maira, és megtesz bármit amit kér, hisz meg is ígérte Graelnek, hogy jó kislány lesz.*
*Aki kíváncsi hamar megöregszik, mondja egy régi mondás. Még szerencse, hogy Szikra elfnek született, így van ideje bőven kíváncsiskodni. Még a legrosszabb pillanatokban is fülel az új dolgokra, legyen az csúnya szó, vagy bármi más ami ismeretlen számára. Amennyire jó erény ez, annyira hátrány is, főleg inkább nevelőanyjának, hogy a rossz dolgokat el ne lesse a drága kincse. Amire, mint köztudott, eléggé hajlamos.*
-De. Ha mégis? Azt mondta, hogy a mocsárban van, és ha ez az arctalan tette azzá őket olyanná a fejemben? Amiatt látom őket ilyennek?
*A rémült ötletek lassacskán uralkodnak el rajta, mint aprócska magvak, amiket Nori sötét gondolatai ültettek el fejében, még ha akaratlanul is. Szikra fantáziája pedig igen csak hatalmas, hogy a legrosszabb dolgokból, bolhából elefántot alkosson.
Mai szavai képesek csak medrében tartani érzelmének folyamát. Mikor hallja, hogy nevelője elhiszi minden szavát, a hüppögéssel és némi bólintással törődik bele.
Picit félve, de átveszi Maitól a gyűrűt, apró kezében nagyobbnak is tűnik. Azonban nem következik be az a hatás amitől Mai félt. Az emlékek amik akkor eszébe jutottak, már nem sajognak többé. Viszont újak sem kerülnek elő.
Attól függetlenül Szikra forgatja kezében, megvizsgálva a róka mintázatot a gyűrűn, és elmereng rajta, vajon hátha eszébe jut hol láthatta ezt utoljára. Ha emlékek nem is törnek fel már, egy kellemes biztonságérzetet nyújt számára. A kirakós egy apró darabja ismét a helyére került, egy lépéssel közelebb a megoldáshoz. Azonban Mai kezei rázzák ki ebből az elmerengésből. Nem ellenkezik, ha Mai magánál szeretné tudni a gyűrűt, oda adja, bár szíve mélyén fáj neki, ha ez is eltűnik mint Tüske akkor az nagyon fájni fog neki. Az is hozzá tartozott, mégis elvette tőle, igaz, jogosan.*
-Láttam őt, ahogy a kezemet fogja, a nevetését, az én nevetésem. Éreztem a virágok illatát az odúnkban, minden színes volt. Majd a hintó, ahol az ordításokat hallottam, patások nyerítését. Ő magához szorított, ölelt. De a hintó megállt egy nagy puffanással. Utána csak a tűzre emlékszem, és arra, hogy futok, az erdőbe. Deressel.
*Meséli el, most már nyugodtabban, elmélkedve, hátha valami fontosabb részlet is eszébe jutna, de sajnos ennyit képes összerakni, az emlékképekből és az álmaiból.*
-Igen anyu.
*Jön a válasz bele sem gondolva mit mondott, de szüksége van most Maira, és megtesz bármit amit kér, hisz meg is ígérte Graelnek, hogy jó kislány lesz.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 10:01:31
Üzenet elküldve: 2025-04-26 10:01:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Túl sokat beszélnek Intathról, de talán nem is meglepő, hisz ez az elkövetkezendő órák, napok legégetőbb problémája, és még abban sem lehetnek biztosak, hogy a végén jól vége lesz a találkozónak. Az elf orvos tekintetéből csak úgy áradt a gyűlölet iránta. Látta, érezte a saját bőrén, ahogy legszívesebben hamuvá égetné őt a puszta nézésével úgy, ahogy a boszorkányokkal szokták tenni. Nem mondja ki hangosan Luninarinak, de ő sokkalta kevésbé reménykedik pozitív végkimenetelben, mint ő. Az a fajta utálat, melyet a férfi érez, nem olyasmi, amit néhány szép, megnyugtató szóval arról, hogy nincs semmi baj, el lehet űzni. Az az érzés ott van mélyen, legbelül, és olyan erős gyökereket vert, hogy még Eeyr tiszta fénye sem lenne képes kiirtani onnan.*
- Tudod, az igazság szerintem az, hogy sem te, sem én nem ismerjük rosszul, csak van köztünk egy lényeges különbség. Én nemes vagyok, te pedig nem. Nem tudom, hogy mi történt, amiért ennyire ösztönösen utál minket, de nem vagyok benne biztos, hogy ezen lehet segíteni. *Végül csak kimondja, amit gondol, s érez. Luninari előtt sosem voltak, és nem is lesznek titkai, most is az őszinteség győzött. Az viszont tény, hogy ha az ő társaságában is ugyanazt a hideg elutasítást kapja majd Intathtól, akkor egy perccel sem fog a szükségesnél tovább maradni Szarvasligetben. Ő jó szándékkal érkezik majd oda, de ha nem kérnek majd belőle, akkor sem ő, sem félvér barátnője nem tehet semmit.*
- Ne beszéljünk többet róla, amíg oda nem érünk, kérlek! *Mondja, mert már kezdi megint olyan rosszul érezni magát, mint fent a szobájában akkor, amikor itt volt az elf. Egyre több levegőre van szüksége, mégis úgy érzi, mintha az egyre csak fogyna. A hasához nyúl, s legszívesebben lazítana a fűzőjén is, de úgysem segítene, mert nem az szorítja túlságosan, hanem a félelem fojtogatja.
Azt még elmondja, hogy pontosan mit akar magával vinni az útra, de Luninari észreveheti, hogy utána már nem is igazán figyel a részletekre. Hallja a másik szavait, plüssnyúl, tükör, táska… de íriszeivel közben a távolba mered, a folyosó végén lévő, üres falat figyeli.*
- Hozd csak nyugodtan, ha szeretnéd. *Már az sem érdekli igazán, hogy Holdpihe jön-e vagy sem. Elméje felett átvette az uralmat az aggódás meg az ösztön a túlélésre, mely abból áll, hogy minimális energiát használjon fel olyan dolgokra, melyek nem támogatják a menekülési ösztönt.
Reggeli közben és után mindez csak rosszabbá válik. Ahogy közeledik a találkozó ominózus pillanata, úgy kezd egyre inkább pánikolni, de egyelőre tartja magát. Ha Luninari megkérdezi, hogy jól van-e, csak igennel felel, és a készülődésre összpontosít.*
- Minden megvan, indulhatunk! *Mondja végül, és magához veszi a rá váró csomagokat. Nem türelmetlen, nem siet, megvárja a másikat, ha kell, de már nagyon szeretne odakint lenni, hátha Lanawin összes levegője elég lesz neki, hogy megnyugodjon.*
*Túl sokat beszélnek Intathról, de talán nem is meglepő, hisz ez az elkövetkezendő órák, napok legégetőbb problémája, és még abban sem lehetnek biztosak, hogy a végén jól vége lesz a találkozónak. Az elf orvos tekintetéből csak úgy áradt a gyűlölet iránta. Látta, érezte a saját bőrén, ahogy legszívesebben hamuvá égetné őt a puszta nézésével úgy, ahogy a boszorkányokkal szokták tenni. Nem mondja ki hangosan Luninarinak, de ő sokkalta kevésbé reménykedik pozitív végkimenetelben, mint ő. Az a fajta utálat, melyet a férfi érez, nem olyasmi, amit néhány szép, megnyugtató szóval arról, hogy nincs semmi baj, el lehet űzni. Az az érzés ott van mélyen, legbelül, és olyan erős gyökereket vert, hogy még Eeyr tiszta fénye sem lenne képes kiirtani onnan.*
- Tudod, az igazság szerintem az, hogy sem te, sem én nem ismerjük rosszul, csak van köztünk egy lényeges különbség. Én nemes vagyok, te pedig nem. Nem tudom, hogy mi történt, amiért ennyire ösztönösen utál minket, de nem vagyok benne biztos, hogy ezen lehet segíteni. *Végül csak kimondja, amit gondol, s érez. Luninari előtt sosem voltak, és nem is lesznek titkai, most is az őszinteség győzött. Az viszont tény, hogy ha az ő társaságában is ugyanazt a hideg elutasítást kapja majd Intathtól, akkor egy perccel sem fog a szükségesnél tovább maradni Szarvasligetben. Ő jó szándékkal érkezik majd oda, de ha nem kérnek majd belőle, akkor sem ő, sem félvér barátnője nem tehet semmit.*
- Ne beszéljünk többet róla, amíg oda nem érünk, kérlek! *Mondja, mert már kezdi megint olyan rosszul érezni magát, mint fent a szobájában akkor, amikor itt volt az elf. Egyre több levegőre van szüksége, mégis úgy érzi, mintha az egyre csak fogyna. A hasához nyúl, s legszívesebben lazítana a fűzőjén is, de úgysem segítene, mert nem az szorítja túlságosan, hanem a félelem fojtogatja.
Azt még elmondja, hogy pontosan mit akar magával vinni az útra, de Luninari észreveheti, hogy utána már nem is igazán figyel a részletekre. Hallja a másik szavait, plüssnyúl, tükör, táska… de íriszeivel közben a távolba mered, a folyosó végén lévő, üres falat figyeli.*
- Hozd csak nyugodtan, ha szeretnéd. *Már az sem érdekli igazán, hogy Holdpihe jön-e vagy sem. Elméje felett átvette az uralmat az aggódás meg az ösztön a túlélésre, mely abból áll, hogy minimális energiát használjon fel olyan dolgokra, melyek nem támogatják a menekülési ösztönt.
Reggeli közben és után mindez csak rosszabbá válik. Ahogy közeledik a találkozó ominózus pillanata, úgy kezd egyre inkább pánikolni, de egyelőre tartja magát. Ha Luninari megkérdezi, hogy jól van-e, csak igennel felel, és a készülődésre összpontosít.*
- Minden megvan, indulhatunk! *Mondja végül, és magához veszi a rá váró csomagokat. Nem türelmetlen, nem siet, megvárja a másikat, ha kell, de már nagyon szeretne odakint lenni, hátha Lanawin összes levegője elég lesz neki, hogy megnyugodjon.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:49:03
Üzenet elküldve: 2025-04-26 09:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Bizony. Van, ami nincs megengedve a gyerekeknek, de a felnőtteknek igen. Ilyen a káromkodás is, ami ezen falak között még így is igen sokszor visszhangzik. A régen utcán, vagy rossz körülmények között élő gyerekek, mint a szivacs szívták magukba az efféle szavakat, minden valódi jelentést mellőzve és nehéz lesz kikoptatni. Legalább a kis elf tudja, hogy nem szabad, ezért is hagyja annyiban.
Noriból senki nem koptatott ki ilyesfajta dolgokat, ahogy azt sem tanulta meg, hogy hogyan kell befogni a száját. Persze hogy a gyerekfüleket megragadja az, ami legördül a nyelvéről. Szikra felé pillant.*
- Nem, ő olyan Arctalanról beszél, akinek a falak között nincs helye. Egy egészen kicsit sem hasonlít arra, akire te gondolsz ilyenkor.
*Mondja, majd felsóhajt, hogy csak nem lehet tőle elszakadni olyan könnyen, mert Szikra minden szót megízlelget, minden információra felfigyel. De legalább ez Mainak is segítség, csak már nem kommentálja, hanem inkább elraktározza és végül magával vonja a kis kincsét, hogy senki ne terelhesse el a gondolatokat másik mederbe. Éppen elég az, amik most abban az okos kis fejben kavarog.*
- Elhiszem, Drágám. Persze, hogy elhiszem.
*Tudja, hogy fájni fog neki újra, de szeretné, most rendesen megnézni úgy, hogy őt sem tereli el más. Minden fontos lehet. Megvárja hát, amíg bekövetkezik az elkerülhetetlen, majd puhán elveszi annak kezéből a gyűrűt. Nem biztos benne, hogy a lánynál kell lenne, egyrészt, mert terve van vele, másrészt, mert képes addig szorongatni, hogy az ő nemrégiben átélt őrületéhez hasonlatos élményekben lehessen része. Nem fogja hagyni, hogy megtébolyodjon a sok fájdalommal kevert képtől, majd belevezetteti valami másba, ami kissé strukturálja azokat a gondolatokat és neki is segítség.*
- Most meséld el újra, hogy hogy vagy és mit láttál, ha láttál bármit is. *Végigsimít nyugtatóan a vékony kis felkaron.*
- Itt vagyok neked, jó? Megoldjuk, csak rám is hallgatnod kell most. Kérek tőled valamit, megteszed a kedvemért?
*Bizony. Van, ami nincs megengedve a gyerekeknek, de a felnőtteknek igen. Ilyen a káromkodás is, ami ezen falak között még így is igen sokszor visszhangzik. A régen utcán, vagy rossz körülmények között élő gyerekek, mint a szivacs szívták magukba az efféle szavakat, minden valódi jelentést mellőzve és nehéz lesz kikoptatni. Legalább a kis elf tudja, hogy nem szabad, ezért is hagyja annyiban.
Noriból senki nem koptatott ki ilyesfajta dolgokat, ahogy azt sem tanulta meg, hogy hogyan kell befogni a száját. Persze hogy a gyerekfüleket megragadja az, ami legördül a nyelvéről. Szikra felé pillant.*
- Nem, ő olyan Arctalanról beszél, akinek a falak között nincs helye. Egy egészen kicsit sem hasonlít arra, akire te gondolsz ilyenkor.
*Mondja, majd felsóhajt, hogy csak nem lehet tőle elszakadni olyan könnyen, mert Szikra minden szót megízlelget, minden információra felfigyel. De legalább ez Mainak is segítség, csak már nem kommentálja, hanem inkább elraktározza és végül magával vonja a kis kincsét, hogy senki ne terelhesse el a gondolatokat másik mederbe. Éppen elég az, amik most abban az okos kis fejben kavarog.*
- Elhiszem, Drágám. Persze, hogy elhiszem.
*Tudja, hogy fájni fog neki újra, de szeretné, most rendesen megnézni úgy, hogy őt sem tereli el más. Minden fontos lehet. Megvárja hát, amíg bekövetkezik az elkerülhetetlen, majd puhán elveszi annak kezéből a gyűrűt. Nem biztos benne, hogy a lánynál kell lenne, egyrészt, mert terve van vele, másrészt, mert képes addig szorongatni, hogy az ő nemrégiben átélt őrületéhez hasonlatos élményekben lehessen része. Nem fogja hagyni, hogy megtébolyodjon a sok fájdalommal kevert képtől, majd belevezetteti valami másba, ami kissé strukturálja azokat a gondolatokat és neki is segítség.*
- Most meséld el újra, hogy hogy vagy és mit láttál, ha láttál bármit is. *Végigsimít nyugtatóan a vékony kis felkaron.*
- Itt vagyok neked, jó? Megoldjuk, csak rám is hallgatnod kell most. Kérek tőled valamit, megteszed a kedvemért?
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:47:16
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:47:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Szerencséje a fekete hajú nem hallotta, vagy csak ignorálta a felszólalását, pedig ez igenis is komoly ügy. Őket mindig azzal fenyegetik, hogy szappannal mossák ki a szájukat, ha így beszélnének. Erre tessék ő úgy beszélhet csúnyán, ahogy akar.
Behúzza ismét nyakát, amikor a macskát tartó feketeség rámutat. Miért kellene a macskának éppen ő? Talán Deres kergette volna meg egyszer, amíg az utcán lakott? Ha igen, akkor szívesen bocsánatot kér tőle, és addig cirógatja amíg meg nem enyhül.
De mit szólhatna bele a kétlábúak vitájába. Amíg nem kérdezik, addig csendben marad és anyja szoknyája mögötti biztonságban megbújva figyeli csak Norit és a macskáját. Azok a sárga szemek, tényleg picit ijesztőek. Pedig a macska fekete bundája kifejezetten tetszik neki.
Mai végül lehajolva felé, rákérdez az őt gyötrő emlékekre, amik most sokkalta erősebben törtek rá, mint ezelőtt. Viszont a fájdalom, az ár amit fizetett érte most, megérte mert tisztán látott mindent amire szüksége volt. A hintó mivoltát.
Könnyel küszködő szemekkel folytatná Mainak bánatát, de Nori közbeszólalása szöget út a kis elf fejében. Válaszokat kereső riadt szemekkel néz Maira.*
-Mai, miről beszél? Ő is azt az arctalant látja amit én? Ő tud róla?
*Hadarja el a kérdéseket, de ki kell javítania a feketeséget.*
-Nem, nem a mocsár, de közel az erdősebb részen, azon mentünk át velük.
*Ebben biztos. Mit sem tud ő arról, miféle rémek bújhatnak ott és mennyire távolodnak el a mocsártól. De ha kell megmutatja nekik hova kell menni.
A távolodó Norit figyeli egy ideig, de őszintén szólva Mai reakcióját látva nem merné marasztalni. Mai jobban tudja.
Hagyja is magát elhúzni a nő szobájába, apró gyors léptekkel követi anyját. Mikor megérkeznek a zöld szemek enyhe vörösséggel pislognak rá, de figyel, jobban mint valaha.*
-Igen, szinte éreztem, ahogy a kezemet fogta. A nevetését az enyémmel. A virágaink illatát. Láttam Mai tudom, hinned kell!
*Mondja picit toporzékolva, mert bizony ő már be van sózva és ha lehetne már most menne a hintó helyéhez.*
-Megnézhetem?
*Szólal fel szinte remegő hangon, talán fél egy picit a gyűrűtől és a fájdalomtól is, nem akarja megemlíteni azt Mainak mennyire is fájt most neki a feje, tudja azzal csak húzná a drága időt, amit most úgy érez nincs.*
*Szerencséje a fekete hajú nem hallotta, vagy csak ignorálta a felszólalását, pedig ez igenis is komoly ügy. Őket mindig azzal fenyegetik, hogy szappannal mossák ki a szájukat, ha így beszélnének. Erre tessék ő úgy beszélhet csúnyán, ahogy akar.
Behúzza ismét nyakát, amikor a macskát tartó feketeség rámutat. Miért kellene a macskának éppen ő? Talán Deres kergette volna meg egyszer, amíg az utcán lakott? Ha igen, akkor szívesen bocsánatot kér tőle, és addig cirógatja amíg meg nem enyhül.
De mit szólhatna bele a kétlábúak vitájába. Amíg nem kérdezik, addig csendben marad és anyja szoknyája mögötti biztonságban megbújva figyeli csak Norit és a macskáját. Azok a sárga szemek, tényleg picit ijesztőek. Pedig a macska fekete bundája kifejezetten tetszik neki.
Mai végül lehajolva felé, rákérdez az őt gyötrő emlékekre, amik most sokkalta erősebben törtek rá, mint ezelőtt. Viszont a fájdalom, az ár amit fizetett érte most, megérte mert tisztán látott mindent amire szüksége volt. A hintó mivoltát.
Könnyel küszködő szemekkel folytatná Mainak bánatát, de Nori közbeszólalása szöget út a kis elf fejében. Válaszokat kereső riadt szemekkel néz Maira.*
-Mai, miről beszél? Ő is azt az arctalant látja amit én? Ő tud róla?
*Hadarja el a kérdéseket, de ki kell javítania a feketeséget.*
-Nem, nem a mocsár, de közel az erdősebb részen, azon mentünk át velük.
*Ebben biztos. Mit sem tud ő arról, miféle rémek bújhatnak ott és mennyire távolodnak el a mocsártól. De ha kell megmutatja nekik hova kell menni.
A távolodó Norit figyeli egy ideig, de őszintén szólva Mai reakcióját látva nem merné marasztalni. Mai jobban tudja.
Hagyja is magát elhúzni a nő szobájába, apró gyors léptekkel követi anyját. Mikor megérkeznek a zöld szemek enyhe vörösséggel pislognak rá, de figyel, jobban mint valaha.*
-Igen, szinte éreztem, ahogy a kezemet fogta. A nevetését az enyémmel. A virágaink illatát. Láttam Mai tudom, hinned kell!
*Mondja picit toporzékolva, mert bizony ő már be van sózva és ha lehetne már most menne a hintó helyéhez.*
-Megnézhetem?
*Szólal fel szinte remegő hangon, talán fél egy picit a gyűrűtől és a fájdalomtól is, nem akarja megemlíteni azt Mainak mennyire is fájt most neki a feje, tudja azzal csak húzná a drága időt, amit most úgy érez nincs.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:31:54
Üzenet elküldve: 2025-04-25 19:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás //
//Második szál//
* Nimerilnek talán van oka a férfiakat utálni, de sokszor ez csak talán saját tehetettlensége okán van. A lényeg, hogy könnyebb ebből gyűlöletet formázni, mint magába nézni. Nagyjából osztja a nézeteit a Mai, vagy legalábbis elég óvatosan a vörös kedve szerint válaszol. Hát Nimeril nem az a fajta, aki hagyná, hogy valaki helyette piszkolja be magát. Ő könyékig beletúr a mocskos dolgokba is. Pont ezért is praktikus az egyszerű viselet.*
- Az apám, a bácsikám, az akadémiai tanárom meg még sorolhatnám napestig, hogy mennyi férfi keserítette már meg az életem.* Legyint az egészre. Ezt félretéve kicsit meghökken az igazgatónő naivitásán. A túlzott önbizalma lesz talán egyszer a veszte, és ezt nem tudja magában tartani.*
- Én ugyan aktívan használom a mágiát, mégsem tartom megbízhatónak. Kiszámíthatatlan és szeszélyes, valószínűleg a legváratlanabb helyzetben hagy cserben. Több lábon kell állni véleményem szerint, mert különben a környezetünk felőröl.* A mágia nem férfiból van, de még sincsen meg a bizalma irányában, úgy tűnhet, hogy talán senkiben nem bízik a lány. Ez és a folytonos tartalék tervek készítése komolyabb megrázkódtatást sejtett, sőt talán a még az arcán is meglátszanak azok a nyomorúságos évek amiket az utcán töltött.*
- Majd Nestar Mesterrel kevertetek pár komolyabbat, ha találkozom vele. Neki az ilyesmi gyerekjáték.* Válaszolja olyan természetességgel, mintha Nestar cimborája volna. Talán ismeri Mai a nevet, talán nem. Nimeril ilyesmibe nem szokott belegondolni. Neki alap, hogy egy ilyen híres helyi alkimista nevét tudja. Intath neve teljesen felzaklatja, az indulatait nehéz megfékeznie, de kénytelen. Mai különösen érdeklődő hozzáállást tanúsít, ami kicsit furcsának is hat, de ha a doktorról van szó, a vörös köd ott lebeg Nimeril előtt. Eleinte csak hallgat és újfent nagyon keményen visszafogja magát, hogy ne köppjön ki egyet félre, amikor azt mondják neki, hogy jó kapcsolatot ápolnak vele. Nincs is nagyon kedve mesélni, de ügyesen manipulálja a beszélgetést Mai, hogy végül beszéljen a félvér a szőke szörnyetegről.*
- Óvakodj tőle! A legtermészetesebb módon képes cserben hagyni, és úgy alakítani az események menetét, hogy téged hozzon ki hibásnak, olyan dolgokért is, amik valótlanok. Az édes mosolya mögött egy hazug rejtőzik. Bántani éppen nem bántott, de megtapasztaltam már többször is, hogy mennyit is ér az orvosi tudása, amiről helyenként lesújtó. Árvaházat nyitni jó ötlet volt, mert azokat tud csinálni. Egy ideig lakott is egy fiú, akit ő tett árvává.* Sok dolog miatt hibáztatja a dokit, de persze mindenről nem tehet, de azért csak jó őt hibáztatni. Mélyebben azért nem megy a történetbe, mert azt nem fogja senki orrára kötni, hogy mi lett vele. Elég, ha Nestar tudja, hogy milyen állapotban volt, amikor a szárnyai alá vette a jó Mester. Egy biztos, azzal már szerzett is egy rossz pontot magának Mai, hogy jó viszonyba van vele. Mindenkinek osztja ezt a rossz pontot. Lunival is egészen jó viszonyt ápoltak régen, de amikor Intathot védte, akkor máris csökkent ez a jó viszony. Ha Nimeril utálja, akkor mindenkinek utálnia kéne.*
//Második szál//
* Nimerilnek talán van oka a férfiakat utálni, de sokszor ez csak talán saját tehetettlensége okán van. A lényeg, hogy könnyebb ebből gyűlöletet formázni, mint magába nézni. Nagyjából osztja a nézeteit a Mai, vagy legalábbis elég óvatosan a vörös kedve szerint válaszol. Hát Nimeril nem az a fajta, aki hagyná, hogy valaki helyette piszkolja be magát. Ő könyékig beletúr a mocskos dolgokba is. Pont ezért is praktikus az egyszerű viselet.*
- Az apám, a bácsikám, az akadémiai tanárom meg még sorolhatnám napestig, hogy mennyi férfi keserítette már meg az életem.* Legyint az egészre. Ezt félretéve kicsit meghökken az igazgatónő naivitásán. A túlzott önbizalma lesz talán egyszer a veszte, és ezt nem tudja magában tartani.*
- Én ugyan aktívan használom a mágiát, mégsem tartom megbízhatónak. Kiszámíthatatlan és szeszélyes, valószínűleg a legváratlanabb helyzetben hagy cserben. Több lábon kell állni véleményem szerint, mert különben a környezetünk felőröl.* A mágia nem férfiból van, de még sincsen meg a bizalma irányában, úgy tűnhet, hogy talán senkiben nem bízik a lány. Ez és a folytonos tartalék tervek készítése komolyabb megrázkódtatást sejtett, sőt talán a még az arcán is meglátszanak azok a nyomorúságos évek amiket az utcán töltött.*
- Majd Nestar Mesterrel kevertetek pár komolyabbat, ha találkozom vele. Neki az ilyesmi gyerekjáték.* Válaszolja olyan természetességgel, mintha Nestar cimborája volna. Talán ismeri Mai a nevet, talán nem. Nimeril ilyesmibe nem szokott belegondolni. Neki alap, hogy egy ilyen híres helyi alkimista nevét tudja. Intath neve teljesen felzaklatja, az indulatait nehéz megfékeznie, de kénytelen. Mai különösen érdeklődő hozzáállást tanúsít, ami kicsit furcsának is hat, de ha a doktorról van szó, a vörös köd ott lebeg Nimeril előtt. Eleinte csak hallgat és újfent nagyon keményen visszafogja magát, hogy ne köppjön ki egyet félre, amikor azt mondják neki, hogy jó kapcsolatot ápolnak vele. Nincs is nagyon kedve mesélni, de ügyesen manipulálja a beszélgetést Mai, hogy végül beszéljen a félvér a szőke szörnyetegről.*
- Óvakodj tőle! A legtermészetesebb módon képes cserben hagyni, és úgy alakítani az események menetét, hogy téged hozzon ki hibásnak, olyan dolgokért is, amik valótlanok. Az édes mosolya mögött egy hazug rejtőzik. Bántani éppen nem bántott, de megtapasztaltam már többször is, hogy mennyit is ér az orvosi tudása, amiről helyenként lesújtó. Árvaházat nyitni jó ötlet volt, mert azokat tud csinálni. Egy ideig lakott is egy fiú, akit ő tett árvává.* Sok dolog miatt hibáztatja a dokit, de persze mindenről nem tehet, de azért csak jó őt hibáztatni. Mélyebben azért nem megy a történetbe, mert azt nem fogja senki orrára kötni, hogy mi lett vele. Elég, ha Nestar tudja, hogy milyen állapotban volt, amikor a szárnyai alá vette a jó Mester. Egy biztos, azzal már szerzett is egy rossz pontot magának Mai, hogy jó viszonyba van vele. Mindenkinek osztja ezt a rossz pontot. Lunival is egészen jó viszonyt ápoltak régen, de amikor Intathot védte, akkor máris csökkent ez a jó viszony. Ha Nimeril utálja, akkor mindenkinek utálnia kéne.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:33:34
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:33:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Pampogás //
//Második szál//
*Nimeril férfiakhoz való viszonya igencsak felkelti az érdeklődését. Hogy igen keveset tud a felnőtt lelkek dolgával foglalkozni, már olyasmi, amibe kezd beletörődni, de most legalább egy álláspont van, amilyet még nem igazán hallott, vagy tapasztalt. Persze, hogy a nemesi világban nem olyan sűrűn előforduló nőuralmú családból jött, - ahol csak látszat, hogy az apa az erő, - enged következtetni arra, hogy talán tényleg nem tőlük kell várni a csodát, de azért ő még kedveli egyes példányaikat. Példának okáért a szőke elfet, amiről még nem is sejti, hogy nemsokára hallani is fog.*
- Nos igen, van aki már csupán azért mert farka van, többre valónak hiszi magát, de nekik hadd maradjon meg az erejük. Nekünk ott van az ész. *Vonja meg a vállát, egy hanyag mosolyt megengedve magának.* - Helyettem nyugodtan bepiszkolhatják a ruháikat és forgathatják a kardot, igen nagy a meglepetés, amikor egy elkántált bűbáj után úgyis alulmaradnak. *Harap rá az ajkára.* - Tisztelet a kivételnek. *Ismétli meg a lány szavait. Talán ő nem gondolja teljesen komolyan, amit mondott, de szeretné elnyerni legalább egy kissé a vörös bizalmát.* - Ki utáltatta meg veled ennyire a lényüket?
*Teszi fel végül a kérdést, ami ebből az egészből érdekli jelenleg.*
- Ha tudnál ilyet szerezni, vásárolnék tőled.
*Mondja, mert már jól tudja, hogy egyesek tényleg igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a varázsitaloknak, aminek meg lehet az oka. Az ő tapasztalata ezidáig leginkább az, hogy szépen begyógyultak tőle egy szemvillanás alatt a sebei.
Eztán Intathról esik szó, ami furcsa érzéseket kelt a mellkasában. Érti is a lányt, meg nem is. Látta, hogyan viselkedik Maival, de azt is, hogy milyen másokkal, akik éppen nem tetszenek neki. Ha abból a haragból kapott a szemben ülő is, akkor nem csodálkozik. De a kérdések ott motoznak benne.*
- Fájdalmas sebeket? Ugye nem bántott, Nimeril? *Kérdi, miközben újra végigméri a jégkék színű szemeivel a másikat. Többet szeretne erről tudni.* - Jó kapocslatot ápolok vele, de igazán nagy segítség lenne, ha elmesélnéd, hogy mitől kell óvjam magam.
*Ismét játszma, egyszerűen csak kiszagolta, hogy a másik hasznos akar lenni, és erre a kimenetelre játszani neki is jól jön. Mondhatni tényleg hasznos neki a lány, több ízben is, még ha nem a legtisztábban is használja most ezt.*
//Második szál//
*Nimeril férfiakhoz való viszonya igencsak felkelti az érdeklődését. Hogy igen keveset tud a felnőtt lelkek dolgával foglalkozni, már olyasmi, amibe kezd beletörődni, de most legalább egy álláspont van, amilyet még nem igazán hallott, vagy tapasztalt. Persze, hogy a nemesi világban nem olyan sűrűn előforduló nőuralmú családból jött, - ahol csak látszat, hogy az apa az erő, - enged következtetni arra, hogy talán tényleg nem tőlük kell várni a csodát, de azért ő még kedveli egyes példányaikat. Példának okáért a szőke elfet, amiről még nem is sejti, hogy nemsokára hallani is fog.*
- Nos igen, van aki már csupán azért mert farka van, többre valónak hiszi magát, de nekik hadd maradjon meg az erejük. Nekünk ott van az ész. *Vonja meg a vállát, egy hanyag mosolyt megengedve magának.* - Helyettem nyugodtan bepiszkolhatják a ruháikat és forgathatják a kardot, igen nagy a meglepetés, amikor egy elkántált bűbáj után úgyis alulmaradnak. *Harap rá az ajkára.* - Tisztelet a kivételnek. *Ismétli meg a lány szavait. Talán ő nem gondolja teljesen komolyan, amit mondott, de szeretné elnyerni legalább egy kissé a vörös bizalmát.* - Ki utáltatta meg veled ennyire a lényüket?
*Teszi fel végül a kérdést, ami ebből az egészből érdekli jelenleg.*
- Ha tudnál ilyet szerezni, vásárolnék tőled.
*Mondja, mert már jól tudja, hogy egyesek tényleg igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a varázsitaloknak, aminek meg lehet az oka. Az ő tapasztalata ezidáig leginkább az, hogy szépen begyógyultak tőle egy szemvillanás alatt a sebei.
Eztán Intathról esik szó, ami furcsa érzéseket kelt a mellkasában. Érti is a lányt, meg nem is. Látta, hogyan viselkedik Maival, de azt is, hogy milyen másokkal, akik éppen nem tetszenek neki. Ha abból a haragból kapott a szemben ülő is, akkor nem csodálkozik. De a kérdések ott motoznak benne.*
- Fájdalmas sebeket? Ugye nem bántott, Nimeril? *Kérdi, miközben újra végigméri a jégkék színű szemeivel a másikat. Többet szeretne erről tudni.* - Jó kapocslatot ápolok vele, de igazán nagy segítség lenne, ha elmesélnéd, hogy mitől kell óvjam magam.
*Ismét játszma, egyszerűen csak kiszagolta, hogy a másik hasznos akar lenni, és erre a kimenetelre játszani neki is jól jön. Mondhatni tényleg hasznos neki a lány, több ízben is, még ha nem a legtisztábban is használja most ezt.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:12:58
Üzenet elküldve: 2025-04-25 18:12:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*A fejében lévő káosz még el sem múlt, máris ránehezedik valami egészen más. Hogy a téboly lenyomata lenne, kétli, hiszen előtte zajlott le minden, nem pedig a fejében. Csak nézi a feketeséget és azt a dülledt szemű macskát, ami le sem veszi azokat az ijesztő íriszeket az ő kis kincséről. Valahol belül jól tudja, hogy ha nem is az az igazság, amit Nori mond, valami van a szavak mögött. Behunyja a szemét, hogy szemhéja zárjában forgathassa azt meg, mégse legyen olyan látványos. Csak vigye már el azt a rohadt fekete dögöt, - akit egyébként azért megsimogatna – és hadd törődjön már Szikrával. Mharassival később fog diskurálni, már csak a húgát kell elzavarnia.*
- Nem zavarlak el, de beszédem van a gyerekekkel. Most nem alkalmas tovább, hogy itt legyél.
*Tesz egy határozott lépést az ébenhajúhoz, majd egy olyan hűvös és kimért csókot lehel annak homlokára, amolyan jelzésértékűen, hogy amaz érezze; pontosan tudja, hogy megátkozta és most ideje lesz eloldalognia.*
- Tudod, végre tiszta fejjel tudom végezni a munkám, ami az elmúlt két napban lehetetlenség volt. Már majdnem azt hittem megőrülök. *Mondja félhangosan, majd, a szőkeségre való tekintettel elveszi ennek élét és legyint egyet.* - De kipihentem a fáradalmaim.
*Azzal a kislányhoz fordul, leereszkedik hozzá és őt hallgatja. Nori pedig nem bírja ki, hogy ne szóljon bele. És megint valahol ott lappang a hangjában az igazság. De immáron nem foglalkozik vele, csak kézen fogja a kis elfet.*
- Gyere, bemegyünk a szobámba.
*Azzal, ha akarja, ha nem, magával vonja és meg sem áll, míg a biztonságot nyújtó, más füle elől elzárt falak közé lép, majd magukra zárja az ajtót.*
- Figyelj, Kincsem! Van még bármi, ami eszedbe jut? Fájt a fejed közben nagyon? Élesebben láttad, mint máskor? Volt bármi különbség, vagy olyasvalami, amit eddig nem éreztél? Meg mered érinteni újra a gyűrűt?
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 18:15:56
*A fejében lévő káosz még el sem múlt, máris ránehezedik valami egészen más. Hogy a téboly lenyomata lenne, kétli, hiszen előtte zajlott le minden, nem pedig a fejében. Csak nézi a feketeséget és azt a dülledt szemű macskát, ami le sem veszi azokat az ijesztő íriszeket az ő kis kincséről. Valahol belül jól tudja, hogy ha nem is az az igazság, amit Nori mond, valami van a szavak mögött. Behunyja a szemét, hogy szemhéja zárjában forgathassa azt meg, mégse legyen olyan látványos. Csak vigye már el azt a rohadt fekete dögöt, - akit egyébként azért megsimogatna – és hadd törődjön már Szikrával. Mharassival később fog diskurálni, már csak a húgát kell elzavarnia.*
- Nem zavarlak el, de beszédem van a gyerekekkel. Most nem alkalmas tovább, hogy itt legyél.
*Tesz egy határozott lépést az ébenhajúhoz, majd egy olyan hűvös és kimért csókot lehel annak homlokára, amolyan jelzésértékűen, hogy amaz érezze; pontosan tudja, hogy megátkozta és most ideje lesz eloldalognia.*
- Tudod, végre tiszta fejjel tudom végezni a munkám, ami az elmúlt két napban lehetetlenség volt. Már majdnem azt hittem megőrülök. *Mondja félhangosan, majd, a szőkeségre való tekintettel elveszi ennek élét és legyint egyet.* - De kipihentem a fáradalmaim.
*Azzal a kislányhoz fordul, leereszkedik hozzá és őt hallgatja. Nori pedig nem bírja ki, hogy ne szóljon bele. És megint valahol ott lappang a hangjában az igazság. De immáron nem foglalkozik vele, csak kézen fogja a kis elfet.*
- Gyere, bemegyünk a szobámba.
*Azzal, ha akarja, ha nem, magával vonja és meg sem áll, míg a biztonságot nyújtó, más füle elől elzárt falak közé lép, majd magukra zárja az ajtót.*
- Figyelj, Kincsem! Van még bármi, ami eszedbe jut? Fájt a fejed közben nagyon? Élesebben láttad, mint máskor? Volt bármi különbség, vagy olyasvalami, amit eddig nem éreztél? Meg mered érinteni újra a gyűrűt?
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 18:15:56
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-25 11:24:28
Üzenet elküldve: 2025-04-25 11:24:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nincs is miért közvetlen utasításokat adnia. Egy valamire való tolvajnak magától is tudnia kell, hogy mikor, mit kell tennie. Éppen elég annyit mondania, hogy gondoljon majd rá, ha egy sikeres akció után biztonságra vágyik.
Közben tovább érdeklődik Haldrian hátteréről, és főleg a Maival való kapcsolatáról, ám egyetlen szó az, min először megakad a figyelme.*
- Úrnő, mi? *Ennyit kérdez csak vissza, de a hangsúlyban minden benne van. Megvan a maga véleménye azokról a férfiakról, akik alárendelik magukat egy nő akaratának, de Haldrian esetében most sem az ő dolga ítélkezni felette.*
- Remélem, hogy legalább az ő ágyában is kikötsz párszor. *Ha már kurva is, bűnöző is és még úrnője is van, legalább ennyi öröme hadd származzon belőle. Na persze, nem csak neki. Mi másért tartaná őt a közelében egy nő, akinek látszólag van elég hatalma ahhoz, hogy úrnőnek szólítsák?
Mairól közben kiderül, hogy a találkozásuk a puszta véletlen eredménye. Már, ha elhiszi ezt a mesét a férfinek. Véletlenül pont abba az árvaházba sikerült betáncolnia, ahol az ismerőse az igazgatónő? Hát persze. Nyilván neki is vannak fenntartásai Haldrian minden egyes szavával kapcsolatban, de számára valójában mindegy is, hogy hazudik vagy az igazat mondja-e. Azt az ébenhajú lányt viszont már nem kell bemutatnia, hallott ő már róla eleget, és olyanokat, hogy azok után kommentálni sem óhajtja, amit hall, csupán nem tetsző morgással veszi tudomásul, aztán végül csak megszólal.*
- Azt látom, öregem. Két legyet egy csapásra, mi? A feketékre buksz? *Féltékenységet továbbra sem mutat, de magában azért forr a vére, amiért a „drágája” ennyire könnyűvérű, hogy képes besétálni egy bordélyba azért, hogy csillapítsa a vágyait. Vagy talán erre is a húga vette rá?*
- Nos, igen, erre vagyok kíváncsi. *Megy bele végül Haldrian játékába, sőt, még adja is alá a lovat, de ő nem feltétlenül csak azt akarja tudni, hogy az ágyban miképp viselkedik az ő hercegnője. Abban már neki is van tapasztalata bőven.*
- Figyelj ide! *Dől ő is előre, hisz eddig csak lényegtelen dolgokról csevegtek, de amiről most beszélnek, az már nagyon is fontos téma.*
- Mennyit kérsz azért, hogy itt maradj, és a lehető legdiszkrétebb formában, a jó munkás álcája mögé rejtőzve minél több mindent kideríts nekem Mairól? Róla, az életéről, a céljairól, a vágyairól és legfőképp a titkairól. *Tekintetében a kérést követően is határozottság látszik. Úgy tűnik, egyáltalán nem viccel.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 11:25:26
*Nincs is miért közvetlen utasításokat adnia. Egy valamire való tolvajnak magától is tudnia kell, hogy mikor, mit kell tennie. Éppen elég annyit mondania, hogy gondoljon majd rá, ha egy sikeres akció után biztonságra vágyik.
Közben tovább érdeklődik Haldrian hátteréről, és főleg a Maival való kapcsolatáról, ám egyetlen szó az, min először megakad a figyelme.*
- Úrnő, mi? *Ennyit kérdez csak vissza, de a hangsúlyban minden benne van. Megvan a maga véleménye azokról a férfiakról, akik alárendelik magukat egy nő akaratának, de Haldrian esetében most sem az ő dolga ítélkezni felette.*
- Remélem, hogy legalább az ő ágyában is kikötsz párszor. *Ha már kurva is, bűnöző is és még úrnője is van, legalább ennyi öröme hadd származzon belőle. Na persze, nem csak neki. Mi másért tartaná őt a közelében egy nő, akinek látszólag van elég hatalma ahhoz, hogy úrnőnek szólítsák?
Mairól közben kiderül, hogy a találkozásuk a puszta véletlen eredménye. Már, ha elhiszi ezt a mesét a férfinek. Véletlenül pont abba az árvaházba sikerült betáncolnia, ahol az ismerőse az igazgatónő? Hát persze. Nyilván neki is vannak fenntartásai Haldrian minden egyes szavával kapcsolatban, de számára valójában mindegy is, hogy hazudik vagy az igazat mondja-e. Azt az ébenhajú lányt viszont már nem kell bemutatnia, hallott ő már róla eleget, és olyanokat, hogy azok után kommentálni sem óhajtja, amit hall, csupán nem tetsző morgással veszi tudomásul, aztán végül csak megszólal.*
- Azt látom, öregem. Két legyet egy csapásra, mi? A feketékre buksz? *Féltékenységet továbbra sem mutat, de magában azért forr a vére, amiért a „drágája” ennyire könnyűvérű, hogy képes besétálni egy bordélyba azért, hogy csillapítsa a vágyait. Vagy talán erre is a húga vette rá?*
- Nos, igen, erre vagyok kíváncsi. *Megy bele végül Haldrian játékába, sőt, még adja is alá a lovat, de ő nem feltétlenül csak azt akarja tudni, hogy az ágyban miképp viselkedik az ő hercegnője. Abban már neki is van tapasztalata bőven.*
- Figyelj ide! *Dől ő is előre, hisz eddig csak lényegtelen dolgokról csevegtek, de amiről most beszélnek, az már nagyon is fontos téma.*
- Mennyit kérsz azért, hogy itt maradj, és a lehető legdiszkrétebb formában, a jó munkás álcája mögé rejtőzve minél több mindent kideríts nekem Mairól? Róla, az életéről, a céljairól, a vágyairól és legfőképp a titkairól. *Tekintetében a kérést követően is határozottság látszik. Úgy tűnik, egyáltalán nem viccel.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.25 11:25:26
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-25 10:50:06
Üzenet elküldve: 2025-04-25 10:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Komoly, rezzenéstelen arccal adja elő történetét, melyről meg van győződve, hogy minden egyes szava igaz. Mert az is.*
- Azt mondom. A macskának meg ő kell *biccent ismét a kislány felé.* Ne csóváld a fejed, mondom, hogy így volt! *Kezd ideges lenni tőle, hogy Mai egyértelműen nem hisz neki még akkor sem, ha ő pontosan tudja, hogy valami nincs rendjén. A macska és a viselkedése rá a bizonyíték, és a lány a megoldás.
Állja Mai tekintetét, nem mozdul egy tapodtat sem. Várja, hogy megjöjjön drága barátnője esze, és felfogja, hogy szüksége van rá még akkor is, ha az utóbbi napokban pont miatta volt kénytelen keserves kínokat átélni. Vár, de a kapott válasz nem olyan, mint amire számított. Látványosan tátva is marad a szája, mikor Mai nemes egyszerűséggel csak elküldi őt a bolond macskájával együtt.*
- Hogy mi? Most komolyan elzavarsz? *Íriszei elsötétülnek, kezeit ökölbe szorítja, aztán csak csalódottan elfordítja a fejét. Most már biztos benne, hogy ha sikerült volna még az ideérkezés előtt kiszabadítania a városőr karmai közül azt a kölyköt, akkor is valami hasonlót kapott volna hálából. Az persze eszébe sem jut, hogy Mai talán a sunyi átok miatt ilyen hideg vele.
Nem távozik azonnal. Végighallgatja, ahogy a lány lovakról, hintóról, tűzről és sárról magyaráz. Nori ekkor újra jelentőségteljesen fordítja a fejét feléjük. Nem gondolná, hogy a szava bármit is érni fog, de még egyszer azért megpróbálkozik hallatni a hangját.*
- A mocsár. Akármit is láttok ti bele abba, hogy milyen arctalanról beszél a kölyök, a mocsárban rendkívül erős Sa'Tereth jelenléte. Te is tudod, Mai. Neked is mondtam, mikor ott jártunk. Felőlem tagadhatod, vagy az ágy alá söpörheted, mert nem tetszik, de ez tény. Ennek a lánynak köze van az Arctalanhoz, és ez megmagyarázza azt is, hogy a macska miért pont engem vezetett el hozzá. *Adja elő a saját megfejtését, mely természetesen nélkülöz mindenfajta átgondoltságot és észérvet. Azzal hátat fordít a párosnak, és ha nem tartják vissza, akkor a macskájával az ölében távozik.*
- Én tudom, hogy igazad van. *Mondja már csak a sárgaszemű barátjának, akit haza is tervez vinni a polgárnegyedi otthonába. Mai meg csináljon, amit akar. Ha Sa'Terethről van szó, előbb-utóbb úgyis nála köt majd ki.*
*Komoly, rezzenéstelen arccal adja elő történetét, melyről meg van győződve, hogy minden egyes szava igaz. Mert az is.*
- Azt mondom. A macskának meg ő kell *biccent ismét a kislány felé.* Ne csóváld a fejed, mondom, hogy így volt! *Kezd ideges lenni tőle, hogy Mai egyértelműen nem hisz neki még akkor sem, ha ő pontosan tudja, hogy valami nincs rendjén. A macska és a viselkedése rá a bizonyíték, és a lány a megoldás.
Állja Mai tekintetét, nem mozdul egy tapodtat sem. Várja, hogy megjöjjön drága barátnője esze, és felfogja, hogy szüksége van rá még akkor is, ha az utóbbi napokban pont miatta volt kénytelen keserves kínokat átélni. Vár, de a kapott válasz nem olyan, mint amire számított. Látványosan tátva is marad a szája, mikor Mai nemes egyszerűséggel csak elküldi őt a bolond macskájával együtt.*
- Hogy mi? Most komolyan elzavarsz? *Íriszei elsötétülnek, kezeit ökölbe szorítja, aztán csak csalódottan elfordítja a fejét. Most már biztos benne, hogy ha sikerült volna még az ideérkezés előtt kiszabadítania a városőr karmai közül azt a kölyköt, akkor is valami hasonlót kapott volna hálából. Az persze eszébe sem jut, hogy Mai talán a sunyi átok miatt ilyen hideg vele.
Nem távozik azonnal. Végighallgatja, ahogy a lány lovakról, hintóról, tűzről és sárról magyaráz. Nori ekkor újra jelentőségteljesen fordítja a fejét feléjük. Nem gondolná, hogy a szava bármit is érni fog, de még egyszer azért megpróbálkozik hallatni a hangját.*
- A mocsár. Akármit is láttok ti bele abba, hogy milyen arctalanról beszél a kölyök, a mocsárban rendkívül erős Sa'Tereth jelenléte. Te is tudod, Mai. Neked is mondtam, mikor ott jártunk. Felőlem tagadhatod, vagy az ágy alá söpörheted, mert nem tetszik, de ez tény. Ennek a lánynak köze van az Arctalanhoz, és ez megmagyarázza azt is, hogy a macska miért pont engem vezetett el hozzá. *Adja elő a saját megfejtését, mely természetesen nélkülöz mindenfajta átgondoltságot és észérvet. Azzal hátat fordít a párosnak, és ha nem tartják vissza, akkor a macskájával az ölében távozik.*
- Én tudom, hogy igazad van. *Mondja már csak a sárgaszemű barátjának, akit haza is tervez vinni a polgárnegyedi otthonába. Mai meg csináljon, amit akar. Ha Sa'Terethről van szó, előbb-utóbb úgyis nála köt majd ki.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:43:25
Üzenet elküldve: 2025-04-24 23:43:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Ha valamit megtanult már Graelról az az, hogy szeret ködösíteni. Kerüli a konkrétumokat, amivel aligha nyeri meg bizalmát. Nem, mintha könnyű helyzetből indulna, elvégre egy galamblelkűbb tolvajnak akár zsarolásként is felfogható lenne az állítólagos városőr fellépése. Ő azonban ahogy másból, ebből sem csinál különösebb problémát.*
-Rendben. *Újdonsült partnere nem kért tőle semmit azon kívül, hogy avassa be őt is, ha szagot fog. Azt meg eldönti majd a dolog hevében, hogy igénybe veszi-e Grael segítségét. Talán - de csak talán - aduászt is talált magának egy lehetséges kutyaszorítóból. Elválik. Körmeit kezdi vizslatni, míg a férfiút hallgatja. Talán furcsa lehet egy utcakölyöktől, de mindig zavarta, ha azok kicsit is koszosak.*
-Hát... *Megvakarja feje búbját. Sok kérdést intéz hozzá a férfi, ám egyik sem olyan, mi különösebben felkeltene benne bármi veszélyérzetet.*
-Nem miatta. Relael úrnőt kísértem a Kikötőből idáig, de kimenőt kaptam. Azok pedig igen csak hosszúak, ha róla van szó. *Fecseg. Nem megy bele, ki az a Relael úrnő, a férfi érdeklődése láthatóan amúgy is Maira irányul. Nem úgy tűnt számára eddig, hogy különösebben féltékeny lenne, így nem is köntörfalaz. Nagyon is úgy fest számára a fiatal városőr, hogy nem jelent neki a kelleténél többet a szóban forgó leány.*
-Azt sem tudtam, hogy itt van. Meg hogy igazgatónő. *Vállat vonva fürkészi Graelt.*
-Mondhatjuk ügyfélnek. *Megenged egy sajátosan rejtélyes mosolyt. Ha a férfi ismerné őt, bizonyosan tudná, hogy nagyzol. Szereti ugyanis a kelleténél többnek mímelni önmagát.*
-Egy ébenhajú lánnyal jöttek. *Megtámaszkodik maga mögött tenyerein, miközben kieszeli következő szavait.*
-Mondhatjuk, hogy nem fértek a bőrükbe. Én meg elég jól elvagyok eresztve hozzá, hogy csillapíthassam a kedélyeket. Már ha érted, mire célzom. *Folytatja kenetteljesen. Hencegése ugyan alaptalan, de ezt egyrészről Grael nem tudja, másrészről szívesen locsog ilyesmiről. Ahogy arról is bölcsen hallgat, hogy Mai egyébként csak rövid ideig vett részt a közös ténykedésben és vajmi keveset látott a félvér lányból.*
-Miért érdekel? Terveid vannak vele? Az érdekel, mire van... Tudod... Igénye? *Előredől ültében, mint a jól informált kisdiák. Fogalma sincs róla természetesen, de fantáziája mélyebb, mint a Lihanechi-tó.*
*Ha valamit megtanult már Graelról az az, hogy szeret ködösíteni. Kerüli a konkrétumokat, amivel aligha nyeri meg bizalmát. Nem, mintha könnyű helyzetből indulna, elvégre egy galamblelkűbb tolvajnak akár zsarolásként is felfogható lenne az állítólagos városőr fellépése. Ő azonban ahogy másból, ebből sem csinál különösebb problémát.*
-Rendben. *Újdonsült partnere nem kért tőle semmit azon kívül, hogy avassa be őt is, ha szagot fog. Azt meg eldönti majd a dolog hevében, hogy igénybe veszi-e Grael segítségét. Talán - de csak talán - aduászt is talált magának egy lehetséges kutyaszorítóból. Elválik. Körmeit kezdi vizslatni, míg a férfiút hallgatja. Talán furcsa lehet egy utcakölyöktől, de mindig zavarta, ha azok kicsit is koszosak.*
-Hát... *Megvakarja feje búbját. Sok kérdést intéz hozzá a férfi, ám egyik sem olyan, mi különösebben felkeltene benne bármi veszélyérzetet.*
-Nem miatta. Relael úrnőt kísértem a Kikötőből idáig, de kimenőt kaptam. Azok pedig igen csak hosszúak, ha róla van szó. *Fecseg. Nem megy bele, ki az a Relael úrnő, a férfi érdeklődése láthatóan amúgy is Maira irányul. Nem úgy tűnt számára eddig, hogy különösebben féltékeny lenne, így nem is köntörfalaz. Nagyon is úgy fest számára a fiatal városőr, hogy nem jelent neki a kelleténél többet a szóban forgó leány.*
-Azt sem tudtam, hogy itt van. Meg hogy igazgatónő. *Vállat vonva fürkészi Graelt.*
-Mondhatjuk ügyfélnek. *Megenged egy sajátosan rejtélyes mosolyt. Ha a férfi ismerné őt, bizonyosan tudná, hogy nagyzol. Szereti ugyanis a kelleténél többnek mímelni önmagát.*
-Egy ébenhajú lánnyal jöttek. *Megtámaszkodik maga mögött tenyerein, miközben kieszeli következő szavait.*
-Mondhatjuk, hogy nem fértek a bőrükbe. Én meg elég jól elvagyok eresztve hozzá, hogy csillapíthassam a kedélyeket. Már ha érted, mire célzom. *Folytatja kenetteljesen. Hencegése ugyan alaptalan, de ezt egyrészről Grael nem tudja, másrészről szívesen locsog ilyesmiről. Ahogy arról is bölcsen hallgat, hogy Mai egyébként csak rövid ideig vett részt a közös ténykedésben és vajmi keveset látott a félvér lányból.*
-Miért érdekel? Terveid vannak vele? Az érdekel, mire van... Tudod... Igénye? *Előredől ültében, mint a jól informált kisdiák. Fogalma sincs róla természetesen, de fantáziája mélyebb, mint a Lihanechi-tó.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-23 22:26:42
Üzenet elküldve: 2025-04-23 22:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Komoly arccal bólogat Alenia szavaira. Abba nem akar mélyebben belemenni, hogy minden optimizmusa ellenére azért bizony számol azzal a lehetőséggel ő is, hogy Intath egy öszvér csökönyös makacsságával fog ragaszkodni saját álláspontjához és nem lesz hajlandó kibékülni Niával, bár a „kibékülni” szó nem igazán fedi a valóságot, mivel az összeveszéshez két fél kell, az elmondottak alapján viszont Alenia nem volt indulatos Intathal, düh és indulat csak a doki oldaláról szerepelt a végül meglehetősen negatív eredményre vezető beszélgetés alkalmával.
Mindenesetre, ha így lesz, körülbelül fordulhatnának is vissza az érkezés lendületével, mivel nem szeretné Aleniát kitennie annak, hogy éppen Szarvasligetben feszengjen és érezze magát kényelmetlenül, amit Lau és ő a béke szigetének szántak egykoron, tulajdonképpen a saját kis utópiájuknak. Ráadásul, úgy is érzi, hogy eddig sikerült is megvalósítaniuk ott azt a kedves kis utópiát, aminek Szarvasligetet szánták.
Nagyon sajnálná, ha úgy alakulna, hogy érkezésük után nem sokkal el kell jönniük, mert már sokat álmodozott arról, hogy a környéken Niával sétál, este pedig szalonnát sütögetnek a tó partján, a csillagok alatt, hallgatva maguk körül a világ halk neszezését, mindezek megvalósulásáról pedig akkor sem szívesen mondana le, ha két legnagyobb álma Aleniával kapcsolatban már megvalósult.*
- Persze, igazad van, én is számolok azzal, hogy végül nem sikerül majd Intathal zöld ágra vergődni. *jegyzi meg.* Azért nagyon bízom benne mégis, hogy ezúttal úgy fog viselkedni és olyan lesz, amilyennek én megismertem a vele töltött idő alatt, nem pedig úgy, amilyennek te.
*Sajnos erre nem tud mást mondani. Ugyanakkor bár átérzi Alenia félelmét, mégsem indulhat neki úgy egy beszélgetésnek, hogy biztos abban, hogy az nem fogja elérni a célját.
Alenia listáját végighallgatva ezek után megkönnyebbül kicsit. Abból kiindulva, hogy barátnője egy viszonylag rövid időszakot leszámítva nemes kisasszonyként élte az életét idáig, úgy volt vele, hogy lehetne akár sokkal hosszabb is ez a lista, ennek ellenére úgy tűnik Nia is belátja, hogy néhány napra felesleges egy egész ruhatárat magával cipelnie, a szépítkező szerek pedig nem foglalnak el túl sok helyet. Más kérdés, hogy a mostani ruhák száma minden bizonnyal meg sem közelíti a régiekét, de hát ez is olyan dolog, ami változhat még az idővel, és szépen-lassan majd nyilván változni is fog, ugyanakkor abban is biztos, hogy éppen most Aleniának sem ez a legfontosabb.
Talán látszik is rajta ez a megkönnyebbülés, amikor elmosolyodik, de aztán csak reggeli közben szedi össze és fejti ki a gondolatait a pakolással és az úttal kapcsolatban.*
- Igazán nem vészes mennyiség szerintem, amit magaddal hoznál, ehhez nem kell külön teherhordó szamarat hoznunk, vagy venni egy szekeret, vagy legkevesebb egy nagyobb táskát a piacon. Főleg úgy nem sok, hogy nekem alig lesz holmim, legfeljebb egy kis ételt rakok majd csak el az útra, ha megéheznénk. Ruhát be sem pakolok magamnak, mert az van ligetben is, csak a plüssnyulaimat mindenképpen. Ha a tükör és a köpeny belemegy a te táskádba, szerintem minden más dolgod el fog férni nálam. Ha pedig reggeli után gyorsan összepakolunk, akkor visszajönni sem kell már ide, hanem a piacról egyenesen indulhatunk is ligetbe. Reggeli után gyorsan össze is pakolhatunk. Segítek persze szívesen neked, főleg, mert én nagyon gyorsan kész leszek. *javasolja, remélve, hogy Aleniának megfelel majd így, akár csomagjaik elrendezése, akár az, hogy már nem jönnek vissza a házba, ami szerinte felesleges kerülő lenne csupán.*
- Holdpihe meg, lehet, hogy nem élvezi különösebben az utazásokat, de amióta megvettem végig velem volt és mellettem. Nem szeretném összezavarni azzal, hogy csak úgy napokra eltűnök, hogyan bízna ezek után bennem ugyanúgy, mint eddig? Ezért is szoktam magammal hozni Szarvasligetből is ide. Meg igazából hiányozna is, már megszoktam, ahogy bújik hozzám. Az első utat amúgy még a piacról ligetbe szinte végig átaludta, meg azóta is párszor, igaz eddig főleg gyalog jöttünk, de hátha most is elszenderedik majd. *mondja, igazából megértve Alenia fenntartásait, mégsem nagyon lát más lehetőséget akkor, ha egy macskája van, de kettő otthona.
Ő maga is megreggelizik mindenesetre, gyorsan elpakol maguk után, aztán készít egy kis ételt az útra is, ahogyan megígérte. Innentől kezdve Nián múlik csak, hogy hogyan tovább. Indulhatnak a piacra is, és utána jöhetnek vissza ide, de össze is pakolhatnak most akár, ahogyan ő javasolta, és akkor természetesen segít is Aleniának pakolni, mivel ő is gyanítja, hogy neki sokkal nagyobb gyakorlata van ebben, mint barátnőjének. Szerencsére tényleg korán van még, így bármelyiket is választják, biztos, hogy még jóval naplemente előtt fognak Szarvasligetbe érni.*
*Komoly arccal bólogat Alenia szavaira. Abba nem akar mélyebben belemenni, hogy minden optimizmusa ellenére azért bizony számol azzal a lehetőséggel ő is, hogy Intath egy öszvér csökönyös makacsságával fog ragaszkodni saját álláspontjához és nem lesz hajlandó kibékülni Niával, bár a „kibékülni” szó nem igazán fedi a valóságot, mivel az összeveszéshez két fél kell, az elmondottak alapján viszont Alenia nem volt indulatos Intathal, düh és indulat csak a doki oldaláról szerepelt a végül meglehetősen negatív eredményre vezető beszélgetés alkalmával.
Mindenesetre, ha így lesz, körülbelül fordulhatnának is vissza az érkezés lendületével, mivel nem szeretné Aleniát kitennie annak, hogy éppen Szarvasligetben feszengjen és érezze magát kényelmetlenül, amit Lau és ő a béke szigetének szántak egykoron, tulajdonképpen a saját kis utópiájuknak. Ráadásul, úgy is érzi, hogy eddig sikerült is megvalósítaniuk ott azt a kedves kis utópiát, aminek Szarvasligetet szánták.
Nagyon sajnálná, ha úgy alakulna, hogy érkezésük után nem sokkal el kell jönniük, mert már sokat álmodozott arról, hogy a környéken Niával sétál, este pedig szalonnát sütögetnek a tó partján, a csillagok alatt, hallgatva maguk körül a világ halk neszezését, mindezek megvalósulásáról pedig akkor sem szívesen mondana le, ha két legnagyobb álma Aleniával kapcsolatban már megvalósult.*
- Persze, igazad van, én is számolok azzal, hogy végül nem sikerül majd Intathal zöld ágra vergődni. *jegyzi meg.* Azért nagyon bízom benne mégis, hogy ezúttal úgy fog viselkedni és olyan lesz, amilyennek én megismertem a vele töltött idő alatt, nem pedig úgy, amilyennek te.
*Sajnos erre nem tud mást mondani. Ugyanakkor bár átérzi Alenia félelmét, mégsem indulhat neki úgy egy beszélgetésnek, hogy biztos abban, hogy az nem fogja elérni a célját.
Alenia listáját végighallgatva ezek után megkönnyebbül kicsit. Abból kiindulva, hogy barátnője egy viszonylag rövid időszakot leszámítva nemes kisasszonyként élte az életét idáig, úgy volt vele, hogy lehetne akár sokkal hosszabb is ez a lista, ennek ellenére úgy tűnik Nia is belátja, hogy néhány napra felesleges egy egész ruhatárat magával cipelnie, a szépítkező szerek pedig nem foglalnak el túl sok helyet. Más kérdés, hogy a mostani ruhák száma minden bizonnyal meg sem közelíti a régiekét, de hát ez is olyan dolog, ami változhat még az idővel, és szépen-lassan majd nyilván változni is fog, ugyanakkor abban is biztos, hogy éppen most Aleniának sem ez a legfontosabb.
Talán látszik is rajta ez a megkönnyebbülés, amikor elmosolyodik, de aztán csak reggeli közben szedi össze és fejti ki a gondolatait a pakolással és az úttal kapcsolatban.*
- Igazán nem vészes mennyiség szerintem, amit magaddal hoznál, ehhez nem kell külön teherhordó szamarat hoznunk, vagy venni egy szekeret, vagy legkevesebb egy nagyobb táskát a piacon. Főleg úgy nem sok, hogy nekem alig lesz holmim, legfeljebb egy kis ételt rakok majd csak el az útra, ha megéheznénk. Ruhát be sem pakolok magamnak, mert az van ligetben is, csak a plüssnyulaimat mindenképpen. Ha a tükör és a köpeny belemegy a te táskádba, szerintem minden más dolgod el fog férni nálam. Ha pedig reggeli után gyorsan összepakolunk, akkor visszajönni sem kell már ide, hanem a piacról egyenesen indulhatunk is ligetbe. Reggeli után gyorsan össze is pakolhatunk. Segítek persze szívesen neked, főleg, mert én nagyon gyorsan kész leszek. *javasolja, remélve, hogy Aleniának megfelel majd így, akár csomagjaik elrendezése, akár az, hogy már nem jönnek vissza a házba, ami szerinte felesleges kerülő lenne csupán.*
- Holdpihe meg, lehet, hogy nem élvezi különösebben az utazásokat, de amióta megvettem végig velem volt és mellettem. Nem szeretném összezavarni azzal, hogy csak úgy napokra eltűnök, hogyan bízna ezek után bennem ugyanúgy, mint eddig? Ezért is szoktam magammal hozni Szarvasligetből is ide. Meg igazából hiányozna is, már megszoktam, ahogy bújik hozzám. Az első utat amúgy még a piacról ligetbe szinte végig átaludta, meg azóta is párszor, igaz eddig főleg gyalog jöttünk, de hátha most is elszenderedik majd. *mondja, igazából megértve Alenia fenntartásait, mégsem nagyon lát más lehetőséget akkor, ha egy macskája van, de kettő otthona.
Ő maga is megreggelizik mindenesetre, gyorsan elpakol maguk után, aztán készít egy kis ételt az útra is, ahogyan megígérte. Innentől kezdve Nián múlik csak, hogy hogyan tovább. Indulhatnak a piacra is, és utána jöhetnek vissza ide, de össze is pakolhatnak most akár, ahogyan ő javasolta, és akkor természetesen segít is Aleniának pakolni, mivel ő is gyanítja, hogy neki sokkal nagyobb gyakorlata van ebben, mint barátnőjének. Szerencsére tényleg korán van még, így bármelyiket is választják, biztos, hogy még jóval naplemente előtt fognak Szarvasligetbe érni.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:46:29
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:46:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*A kis szende és meghunyászkodó énje, szinte azonnal el is tűnik mikor a kapzsi városőr elégedetten távozik, még szerencse, hogy Szikra nem rá figyel, így a szitok szavak elkerülik figyelmét. Ami most jobban aggasztja, az a gyűrű, amit Mai végre a kezében tart. Arcán hamar kiül az elégedett és izgatott mosoly, bár amennyire örül, ugyan annyira aggódik is. Igazából, fogalma sincs mit érez pontosan. Legalább annyira fél, mint amennyire izgul. A múltjának egy darabja, végre itt van vele, egy újabb darab a kirakósból ami talán valami választ adhat, vagy éppen csak többet vet fel. Nem számít, Mai itt van mellette, és vele együtt biztosra veszi azt, hogy a mélyére járnak a dolognak. Ez a gondolat tartja benne leginkább a lelket.
Csodálattal tekint fel Maira, aki megnyerő viselkedésével, elhárította a csúfos láncos vérgőzös akaratát.
Mharassi szavaira lesz figyelmes, aki Ő fajtása készítette a gyűrűt. Jelen pillanatban ha érdekelne se venne ezt fel sértésnek, az ilyesmihez szimplán túl naiv. Meg hát ha egyáltalán annak szánta a sötételf fiúcska. Nem számít, vele majd Mai fog foglalkozni hamarosan.
Hamarosan a figyelem a városőrről a nagyhangú feketeségre összpontosul, aki nagy hangon közli nem tetszését a városőrt illetően. Amivel teljesen egyet tud érteni Szikra. Viszont egy bizonyos szónál közbe szól vékony hangjával.*
-Az csúnya szó!
*Emeli fel hangját, majd nyakát behúzva búj el ismét Mai mögött. Szemét attól függetlenül le nem veszi most már se Noriról se az őt bámuló macskáról. Mert attól függetlenül Norileinanak igaza van. A szőrös kis négylábú tényleg őt figyeli.
Deres mindeközben már elégedetten heverészik a földön, tudván a láncos ruhás veszélye elhárult. Szemével azért még a nagyhangú feketeséget vizsgálja, és nem úgy tűnik mint akinek játszani van kedve.*
-De aludhat az istállóban. Bors szereti Holdpihét is nyalogatni néha.
*Szól ismét közbe halkan, és naivan, mintsem sejtve arról Mai lehet okkal nem akarja, a fekete cirmost a rezidencia falai között. Szikra szerint pedig elférne a pajtában a többi állat mellett, mert előfordul egy két sajtrágó a szalma között, azt pedig élvezettel vadássza a másik két cica.
Picit meg is szeppen mikor Mai lehajol hozzá, és a kékek rámerednek, mert lehetséges a felszólalásáért fogja számon kérni őt drága nevelőanyja, de mint kiderül arra kíváncsi mit látott. Amibe szinte azonnal bele is kezdene, ha nem szólna rá, hogy szépen lassan. Amiért magába is fojtja a szót pár másodperc erejéig.
Nagy levegőt vesz kifújja, és egy kis szünet után, egy rövidke bólintással jelzi készen áll a beszédre, és ha figyelnek is rá elmeséli.*
-Láttam az arctalant, ahogy nevetünk az odúnkban. Virágok voltak és napsütés. Majd emlékszem az álmom Mai. *Ekkor akaratlanul is hangja kezd szakadozni és keserűbbé válni, mégis dacosan folytatja.* -A lovak, a hintó, és és tűz! Emlékszem hol van! Ott ahol sok a sár, az erdőnél, tudom hol van! Emlékszem, ott ragadt be, onnan szaladtam előlük!
*Hangja a mondandója végére ismét felgyorsul nevelőanyja intő szavai ellenére is. Sajnos az emlékek túl fájdalmasak ahhoz, hogy bármi érzelmi reakció nélkül mondja el. Mert álma mint kiderült, a valóságot tükrözte ez idáig. Eddig csak remélte, hogy nem igaz. Azonban minden az ellenkezőjére vall.*
*A kis szende és meghunyászkodó énje, szinte azonnal el is tűnik mikor a kapzsi városőr elégedetten távozik, még szerencse, hogy Szikra nem rá figyel, így a szitok szavak elkerülik figyelmét. Ami most jobban aggasztja, az a gyűrű, amit Mai végre a kezében tart. Arcán hamar kiül az elégedett és izgatott mosoly, bár amennyire örül, ugyan annyira aggódik is. Igazából, fogalma sincs mit érez pontosan. Legalább annyira fél, mint amennyire izgul. A múltjának egy darabja, végre itt van vele, egy újabb darab a kirakósból ami talán valami választ adhat, vagy éppen csak többet vet fel. Nem számít, Mai itt van mellette, és vele együtt biztosra veszi azt, hogy a mélyére járnak a dolognak. Ez a gondolat tartja benne leginkább a lelket.
Csodálattal tekint fel Maira, aki megnyerő viselkedésével, elhárította a csúfos láncos vérgőzös akaratát.
Mharassi szavaira lesz figyelmes, aki Ő fajtása készítette a gyűrűt. Jelen pillanatban ha érdekelne se venne ezt fel sértésnek, az ilyesmihez szimplán túl naiv. Meg hát ha egyáltalán annak szánta a sötételf fiúcska. Nem számít, vele majd Mai fog foglalkozni hamarosan.
Hamarosan a figyelem a városőrről a nagyhangú feketeségre összpontosul, aki nagy hangon közli nem tetszését a városőrt illetően. Amivel teljesen egyet tud érteni Szikra. Viszont egy bizonyos szónál közbe szól vékony hangjával.*
-Az csúnya szó!
*Emeli fel hangját, majd nyakát behúzva búj el ismét Mai mögött. Szemét attól függetlenül le nem veszi most már se Noriról se az őt bámuló macskáról. Mert attól függetlenül Norileinanak igaza van. A szőrös kis négylábú tényleg őt figyeli.
Deres mindeközben már elégedetten heverészik a földön, tudván a láncos ruhás veszélye elhárult. Szemével azért még a nagyhangú feketeséget vizsgálja, és nem úgy tűnik mint akinek játszani van kedve.*
-De aludhat az istállóban. Bors szereti Holdpihét is nyalogatni néha.
*Szól ismét közbe halkan, és naivan, mintsem sejtve arról Mai lehet okkal nem akarja, a fekete cirmost a rezidencia falai között. Szikra szerint pedig elférne a pajtában a többi állat mellett, mert előfordul egy két sajtrágó a szalma között, azt pedig élvezettel vadássza a másik két cica.
Picit meg is szeppen mikor Mai lehajol hozzá, és a kékek rámerednek, mert lehetséges a felszólalásáért fogja számon kérni őt drága nevelőanyja, de mint kiderül arra kíváncsi mit látott. Amibe szinte azonnal bele is kezdene, ha nem szólna rá, hogy szépen lassan. Amiért magába is fojtja a szót pár másodperc erejéig.
Nagy levegőt vesz kifújja, és egy kis szünet után, egy rövidke bólintással jelzi készen áll a beszédre, és ha figyelnek is rá elmeséli.*
-Láttam az arctalant, ahogy nevetünk az odúnkban. Virágok voltak és napsütés. Majd emlékszem az álmom Mai. *Ekkor akaratlanul is hangja kezd szakadozni és keserűbbé válni, mégis dacosan folytatja.* -A lovak, a hintó, és és tűz! Emlékszem hol van! Ott ahol sok a sár, az erdőnél, tudom hol van! Emlékszem, ott ragadt be, onnan szaladtam előlük!
*Hangja a mondandója végére ismét felgyorsul nevelőanyja intő szavai ellenére is. Sajnos az emlékek túl fájdalmasak ahhoz, hogy bármi érzelmi reakció nélkül mondja el. Mert álma mint kiderült, a valóságot tükrözte ez idáig. Eddig csak remélte, hogy nem igaz. Azonban minden az ellenkezőjére vall.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:21:05
Üzenet elküldve: 2025-04-22 16:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Azt azért nem. *Ellenkezik lágyan a teljesen fekete öltözék ellen. Azt egyáltalán nem bánja, hogy csizmája, nadrágja és a derekát ölelő fűzője is fekete, de egyértelműen szükség van rá, hogy a fehér felső megtörje az egyhangú sötétséget, máskülönben már tényleg úgy érezné, hogy csak a feje látszik ki az őt körülvevő árnyak közül.
A színek szimbiózisához már nincs további hozzáfűznivalója, és azzal is sikerül végül megbékélnie, hogy úgy látszik, pár napig muszáj lesz többet ennie a szokásosnál, de valljuk be, hogy egy ilyen árat azért bőven megért az, hogy újra van jobb karja.*
- Szerintem ne szaladjunk ennyire előre a tervekkel, még nem tudhatjuk, mi hogyan alakul. *Luninari pozitivitása irigylésre méltó, de ő azért nem tud ennyire optimistán állni az Intath-al való „megbeszéléshez”. Nem, továbbra sem ismeri az orvost, de abból, amit eddig látott, lerí róla a nemesek iránt érzett gyűlölet, és nem olyan fajtának tűnik, akit meg lehet győzni valamiről, ha már egyszer döntött arról, hogy mit vél a saját maga igazának.
Türelmesen vár a folyosón, míg Luninari eltűnik, hogy gondját viselje Holdpihének. Ő addig a gondolataiba mélyed, de ha kérdeznék, talán fel sem tudná idézni, hogy min is elmélkedett pontosan, csak felkapja a fejét, mikor újra a fél-elf lány hangját hallja.*
- Hát, igazából nem tudom, mennyi mindenre lesz ott szükségem. *Nyilván egész életében az útravalók összekészítését is szolgálók oldották meg helyette, és ő csak megtalált a hátizsákjában mindent, amire szüksége lehetett.*
- Néhány ruhát, gondolom. Fűzőt, köpenyt, köntöst… meg a tükrömet. Az fontos. Szemceruzát, festékeket. Talán ennyit. *A végére azért eléggé hosszúra sikeredik az a lista, és még mielőtt megkérdeznék róla eldönti magában, hogy kompromisszumra nem lesz képes. Ez mind nagyon-nagyon fontos kellék egy nemeskisasszonynak még egy olyan helyesen is, mint Szarvasliget.
Hogy a szállítás szamárral vagy szamár nélkül lesz megoldva, azt igazából Luninarira bízza, ő jobban ért ehhez. Egyedül a macskának szánt ketrecre figyel fel.*
- Várjunk, te hozni akarod a Holdpihét? Nem lesz az neki rossz? *Valószínűleg pontosan azért, mint az ezüsttükör, sőt, talán még nyomósabb okot is lehet találni, de számára akkor is furcsa, hogy Holdpihe is velük utazik. Azt hitte, itthon lesz hagyva Anviel vagy Mai gondjaira bízva.*
- Na mindegy, ahogy gondolod. *Mosolyog, aztán most már tényleg a földszint felé veszi az irányt, komótos tempóban megreggelizik, aztán ő már készen is áll az indulásra.*
- Azt azért nem. *Ellenkezik lágyan a teljesen fekete öltözék ellen. Azt egyáltalán nem bánja, hogy csizmája, nadrágja és a derekát ölelő fűzője is fekete, de egyértelműen szükség van rá, hogy a fehér felső megtörje az egyhangú sötétséget, máskülönben már tényleg úgy érezné, hogy csak a feje látszik ki az őt körülvevő árnyak közül.
A színek szimbiózisához már nincs további hozzáfűznivalója, és azzal is sikerül végül megbékélnie, hogy úgy látszik, pár napig muszáj lesz többet ennie a szokásosnál, de valljuk be, hogy egy ilyen árat azért bőven megért az, hogy újra van jobb karja.*
- Szerintem ne szaladjunk ennyire előre a tervekkel, még nem tudhatjuk, mi hogyan alakul. *Luninari pozitivitása irigylésre méltó, de ő azért nem tud ennyire optimistán állni az Intath-al való „megbeszéléshez”. Nem, továbbra sem ismeri az orvost, de abból, amit eddig látott, lerí róla a nemesek iránt érzett gyűlölet, és nem olyan fajtának tűnik, akit meg lehet győzni valamiről, ha már egyszer döntött arról, hogy mit vél a saját maga igazának.
Türelmesen vár a folyosón, míg Luninari eltűnik, hogy gondját viselje Holdpihének. Ő addig a gondolataiba mélyed, de ha kérdeznék, talán fel sem tudná idézni, hogy min is elmélkedett pontosan, csak felkapja a fejét, mikor újra a fél-elf lány hangját hallja.*
- Hát, igazából nem tudom, mennyi mindenre lesz ott szükségem. *Nyilván egész életében az útravalók összekészítését is szolgálók oldották meg helyette, és ő csak megtalált a hátizsákjában mindent, amire szüksége lehetett.*
- Néhány ruhát, gondolom. Fűzőt, köpenyt, köntöst… meg a tükrömet. Az fontos. Szemceruzát, festékeket. Talán ennyit. *A végére azért eléggé hosszúra sikeredik az a lista, és még mielőtt megkérdeznék róla eldönti magában, hogy kompromisszumra nem lesz képes. Ez mind nagyon-nagyon fontos kellék egy nemeskisasszonynak még egy olyan helyesen is, mint Szarvasliget.
Hogy a szállítás szamárral vagy szamár nélkül lesz megoldva, azt igazából Luninarira bízza, ő jobban ért ehhez. Egyedül a macskának szánt ketrecre figyel fel.*
- Várjunk, te hozni akarod a Holdpihét? Nem lesz az neki rossz? *Valószínűleg pontosan azért, mint az ezüsttükör, sőt, talán még nyomósabb okot is lehet találni, de számára akkor is furcsa, hogy Holdpihe is velük utazik. Azt hitte, itthon lesz hagyva Anviel vagy Mai gondjaira bízva.*
- Na mindegy, ahogy gondolod. *Mosolyog, aztán most már tényleg a földszint felé veszi az irányt, komótos tempóban megreggelizik, aztán ő már készen is áll az indulásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555