Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-09 21:49:24
Üzenet elküldve: 2024-05-09 21:49:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Annyira nem rohan persze előre a konyhába, hogy ne legyen ideje válaszolnia valamit, valamint bemutatni Holdpihét.
Mai máris jó pontot szerzett nála azzal, hogy láthatóan első ránézésre tetszik neki a macskája, vagyis jó eséllyel úgy általában az állatokat is szereti, mint ő, igaz nem teljesen ezen múlik, hiszen például Intre sem képes haragudni azért, mert ő meg ki nem állhatja Holdpihét, meg a piócákon kívül jó eséllyel az összes létező állatot, még a kecskéket is, akiknek köszönhetően kecskesajtot ehet, amikor kedve szottyan rá.*
- Őt Holdpihének hívják. A színe miatt neveztem el így, meg mert annyira puha. Kislány különben. Megsimogathatod bátran, ha szeretnéd, általában barátságos szokott lenni másokkal. *ajánlja fel előzékenyen, bár egyelőre nem nyújtja oda Mainak a macskát, úgy gondolja, hogy egyszerűbb, ha mindez a konyhában történik meg, ha megtörténik, ahol majd lerakja őt a földre, akkor Mai és kis kedvence nyugodtan megismerkedhetnek egymással, ha szeretnének.
Közben azon gondolkodik, hogy furcsa dolog azért ez az egész igazából. Szereti, ha cicája nem ellenséges, vagy bizalmatlan másokkal, azt is, ha másoknak tetszik és szeretik őt, de ha teljesen őszinte akar lenni magához, és miért ne akarna, akkor bizony be kell vallania magának, hogy nem csak elkényeztetni szeretné őt, hanem kicsit kisajátítani is. Ha nem is a féltékenység talán a legjobb szó, azért jó eséllyel valami hasonlót érezne akkor, legalábbis rosszul esne neki, ha Holdpihe rajta kívül valaki máshoz is túlságosan barátságos lenne, esetleg ragaszkodni kezdene hozzá.
Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy minél többen fognak itt élni ebben a házban, vagy akár Szarvasligetben, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy megtörténik majd hasonló, ha pedig így lesz akkor nem viselkedhet nevetségesen, nem várhatja el másoktól, hogy úgy tegyenek, mintha egy alapjában véve, szép, kedves és simogatásra születetett állat nem is létezne, illetve csakis az övé lenne. És hát Holdpihének sem tilthatja meg, hogy rajta kívül másokat is szeressen. *
- Nyugodtan, örülök a társaságnak. *mondja már a konyhában, miközben lerakja Holdpihét a földre, a még mindig a keze ügyében lévő könyvet pedig az asztalra, remélve, hogy hallatszik a hangján, hogy nem csak udvariasságból beszél, hanem teljesen komolyan is gondolja, amit mond.
Igazából, tudja, hogy mikor és kivel kell udvariasnak lenni, mivel ez pedig egy egykori nemesi kúria, Aleniának pedig nagy tervei vannak, biztos lesz olyan alkalom, amikor ilyesmi muszáj lesz, természetszerűen jobban szereti azonban a kötetlen beszélgetéseket.*
- Helyezd csak magad kényelembe. Remélem nem zavar, ha lesz, hogy csak a hátamnak beszélsz, de az árpát majdnem folyamatosan kavargatni kell, hogy ne égjen oda.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy akár lassú tűz felett is piríthatná, csak hát akkor a közeljövőben mindent fognak csinálni, éppen csak teázni nem, ezért igyekszik majd inkább egy kicsit nagyobb tüzet rakni az üst alá.
Elhatározza mindenesetre, hogy munka közben a lehető legtöbbet néz majd a másik lányra, legalább akkor, ha kérdez valamit, mint éppen most.*
- Nem félsz egy kicsit? *kérdi, remélve, hogy Mai nem afféle vizsgáztatásnak veszi a szavait.*
- Ne érts félre, nem a képességeidben kételkedem *igyekszik is ezt gyorsan megmagyarázni.* Nekem annál jobb ajánlólevél nem kell, mint hogy Alenia alkalmasnak talált téged arra a feladatra, amire jelentkeztél. Csak próbálom beleképzelni magam a helyzetedbe, de persze lehet rossz oldalról közelítem meg az egészet, mert nem vagyunk egyformák, és nekem túlságosan is eleven emlék az, hogy mit éreztem én, amikor rájöttem, hogy három gyerekkel is együtt fogunk itt élni. Mert bevallom, én féltem, igaz én nem is igazán értek a gyerekekhez.
*Hogy miért azt nem fejti ki bővebben, túl sok mindent kellene akkor mesélnie magáról, márpedig, ha Alenia elsősorban arra kíváncsi, hogy neki mi a véleménye Mairól, akkor nem éppen a beszélgetés lehető legjobb iránya az, ha rögtön lerohanja a másik lányt saját gyerekkoráról szóló történetekkel, valamint önmagának mélylélektani elemzésével.*
- Különben szerintem aranyos gyerekek, szeretem őket, de azért örülök annak, hogy olyasvalaki fog majd vigyázni rájuk, akinek nálam sokkal több a tapasztalta. *teszi hozzá, miközben megmossa azt az árpát, amiből teát készül csinálni, aztán egy tiszta konyharuhával igyekszik leitatni róla annyi nedvességet, amennyit csak lehet, hogy majd gyorsabban piruljon.*
- Mit beszéltél még Aleniával, miben fogsz még segíteni nekünk? *kérdi még, mert erre is őszintén kíváncsi. Eddig úgy tudta, hogy leginkább egy nevelőnőre van szükségük, érdekli hát, hogy Nia és Mai mit találtak még ki együtt.
Mindenesetre úgy ítéli meg, hogy egyelőre elég volt a kérdésekből, reméli is, hogy nem túl sok ez így egyszerre Mainak.
Igazság szerint ő szeret sokat beszélni, de mivel ez az első találkozásuk, szeretné őt nem lerohanni, valamint egy egész sor kérdéssel egyszerre árasztani el.
Inkább próbálja egy egyszerű, nem túl veszélyes varázslattal, de azért óvatosan felszítani a tüzet az üst alatt, hogy haladjon a teával.
Csinált már ilyet máskor is, szóval nem fél különösebben, de azért megadja a tűz elemnek azt a tiszteletet, hogy nem veszi őt félvállról, és nem feledkezik meg a veszélyeiről, ha már használja.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Annyira nem rohan persze előre a konyhába, hogy ne legyen ideje válaszolnia valamit, valamint bemutatni Holdpihét.
Mai máris jó pontot szerzett nála azzal, hogy láthatóan első ránézésre tetszik neki a macskája, vagyis jó eséllyel úgy általában az állatokat is szereti, mint ő, igaz nem teljesen ezen múlik, hiszen például Intre sem képes haragudni azért, mert ő meg ki nem állhatja Holdpihét, meg a piócákon kívül jó eséllyel az összes létező állatot, még a kecskéket is, akiknek köszönhetően kecskesajtot ehet, amikor kedve szottyan rá.*
- Őt Holdpihének hívják. A színe miatt neveztem el így, meg mert annyira puha. Kislány különben. Megsimogathatod bátran, ha szeretnéd, általában barátságos szokott lenni másokkal. *ajánlja fel előzékenyen, bár egyelőre nem nyújtja oda Mainak a macskát, úgy gondolja, hogy egyszerűbb, ha mindez a konyhában történik meg, ha megtörténik, ahol majd lerakja őt a földre, akkor Mai és kis kedvence nyugodtan megismerkedhetnek egymással, ha szeretnének.
Közben azon gondolkodik, hogy furcsa dolog azért ez az egész igazából. Szereti, ha cicája nem ellenséges, vagy bizalmatlan másokkal, azt is, ha másoknak tetszik és szeretik őt, de ha teljesen őszinte akar lenni magához, és miért ne akarna, akkor bizony be kell vallania magának, hogy nem csak elkényeztetni szeretné őt, hanem kicsit kisajátítani is. Ha nem is a féltékenység talán a legjobb szó, azért jó eséllyel valami hasonlót érezne akkor, legalábbis rosszul esne neki, ha Holdpihe rajta kívül valaki máshoz is túlságosan barátságos lenne, esetleg ragaszkodni kezdene hozzá.
Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy minél többen fognak itt élni ebben a házban, vagy akár Szarvasligetben, annál nagyobb lesz az esélye annak, hogy megtörténik majd hasonló, ha pedig így lesz akkor nem viselkedhet nevetségesen, nem várhatja el másoktól, hogy úgy tegyenek, mintha egy alapjában véve, szép, kedves és simogatásra születetett állat nem is létezne, illetve csakis az övé lenne. És hát Holdpihének sem tilthatja meg, hogy rajta kívül másokat is szeressen. *
- Nyugodtan, örülök a társaságnak. *mondja már a konyhában, miközben lerakja Holdpihét a földre, a még mindig a keze ügyében lévő könyvet pedig az asztalra, remélve, hogy hallatszik a hangján, hogy nem csak udvariasságból beszél, hanem teljesen komolyan is gondolja, amit mond.
Igazából, tudja, hogy mikor és kivel kell udvariasnak lenni, mivel ez pedig egy egykori nemesi kúria, Aleniának pedig nagy tervei vannak, biztos lesz olyan alkalom, amikor ilyesmi muszáj lesz, természetszerűen jobban szereti azonban a kötetlen beszélgetéseket.*
- Helyezd csak magad kényelembe. Remélem nem zavar, ha lesz, hogy csak a hátamnak beszélsz, de az árpát majdnem folyamatosan kavargatni kell, hogy ne égjen oda.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy akár lassú tűz felett is piríthatná, csak hát akkor a közeljövőben mindent fognak csinálni, éppen csak teázni nem, ezért igyekszik majd inkább egy kicsit nagyobb tüzet rakni az üst alá.
Elhatározza mindenesetre, hogy munka közben a lehető legtöbbet néz majd a másik lányra, legalább akkor, ha kérdez valamit, mint éppen most.*
- Nem félsz egy kicsit? *kérdi, remélve, hogy Mai nem afféle vizsgáztatásnak veszi a szavait.*
- Ne érts félre, nem a képességeidben kételkedem *igyekszik is ezt gyorsan megmagyarázni.* Nekem annál jobb ajánlólevél nem kell, mint hogy Alenia alkalmasnak talált téged arra a feladatra, amire jelentkeztél. Csak próbálom beleképzelni magam a helyzetedbe, de persze lehet rossz oldalról közelítem meg az egészet, mert nem vagyunk egyformák, és nekem túlságosan is eleven emlék az, hogy mit éreztem én, amikor rájöttem, hogy három gyerekkel is együtt fogunk itt élni. Mert bevallom, én féltem, igaz én nem is igazán értek a gyerekekhez.
*Hogy miért azt nem fejti ki bővebben, túl sok mindent kellene akkor mesélnie magáról, márpedig, ha Alenia elsősorban arra kíváncsi, hogy neki mi a véleménye Mairól, akkor nem éppen a beszélgetés lehető legjobb iránya az, ha rögtön lerohanja a másik lányt saját gyerekkoráról szóló történetekkel, valamint önmagának mélylélektani elemzésével.*
- Különben szerintem aranyos gyerekek, szeretem őket, de azért örülök annak, hogy olyasvalaki fog majd vigyázni rájuk, akinek nálam sokkal több a tapasztalta. *teszi hozzá, miközben megmossa azt az árpát, amiből teát készül csinálni, aztán egy tiszta konyharuhával igyekszik leitatni róla annyi nedvességet, amennyit csak lehet, hogy majd gyorsabban piruljon.*
- Mit beszéltél még Aleniával, miben fogsz még segíteni nekünk? *kérdi még, mert erre is őszintén kíváncsi. Eddig úgy tudta, hogy leginkább egy nevelőnőre van szükségük, érdekli hát, hogy Nia és Mai mit találtak még ki együtt.
Mindenesetre úgy ítéli meg, hogy egyelőre elég volt a kérdésekből, reméli is, hogy nem túl sok ez így egyszerre Mainak.
Igazság szerint ő szeret sokat beszélni, de mivel ez az első találkozásuk, szeretné őt nem lerohanni, valamint egy egész sor kérdéssel egyszerre árasztani el.
Inkább próbálja egy egyszerű, nem túl veszélyes varázslattal, de azért óvatosan felszítani a tüzet az üst alatt, hogy haladjon a teával.
Csinált már ilyet máskor is, szóval nem fél különösebben, de azért megadja a tűz elemnek azt a tiszteletet, hogy nem veszi őt félvállról, és nem feledkezik meg a veszélyeiről, ha már használja.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-09 19:04:20
Üzenet elküldve: 2024-05-09 19:04:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Barátságos mosolya nem is engedné, hogy rosszat tudjon feltételezni róla a lány, akit így tüzetesen megvizsgálva ráeszmél, hogy valóban eléggé hasonlítanak. Ritka páros lenne az ő kettősük, hasonló küllemmel, mégis teljesen más aurával. Amikor bemutatkozik neki a félvér, akkor tudatosul benne, hogy ő az, akit már Alenia emlegetett, akire várt, hogy hazatérjen, s akivel beszélnie kell neki is, hogy megismerje. Szerencsére hamar az útjába sodródott és már készülnek is együtt teázni.*
- Alenia éppen azt szerette volna, hogy találkozzunk mi ketten.
*Mosolya még szélesebbre húzódik, majd a macskára téved a tekintete. Bármily állatról is legyen szó Mai teljesen átszellemülve tudná őket simogatni, akár életük végéig is, de most önmegtartóztatásba kezd és csak egy kérdést tesz fel.*
- És benne kit tisztelhetek?
*Nevet fel lágyan, még mindig finoman, de nem tolakodóan méregetve a kettőst, hiszen nagyon fontos személy lesz ő is az elkövetkezendő időszakában. Örül neki, hogy szimpatikus jelenség, mivel valószínűleg elég sokat fognak itt találkozni.*
- Van időm, legalább megismerkedünk egy kicsit. Alenia is szeretne téged üdvözölni, de addig is kicsit lefoglalnálak.
*A Pegazus kört immáron elvetette, ha jut idő elsétál addig, de ha nem, nos az sem baj. Fontosabb beilleszkedni jelenlegi új életébe, mint az a néhány holmi, ami úgyis megfogja őt várni.
Követi hát a másikat a konyháig.* - Szívesen segítek, ha gondolod. *Jelenti ki könnyelműen, de ő bizony még teafüvön kívül mást nem áztatott forróvízbe, az árpatea olyan talány neki, mintha hétfogásos vacsorát kellene főznie. Mindig tanul a félelf.*
- Ma találtam meg a hirdetést. *Kezd bele egy röpke mesébe, bár nem olyan szószátyár típus, de most úgy érzi helye van a szavaknak.* - Aleniá-val találkoztam néhány hattal ezelőtt és emiatt megkerestem. Már be is mutatta a gyereket, illetve csak Gab volt közülük ébren, de legalább már láttam őket. Nagyon várom, hogyan is alakul majd itt az élet. *Elgondolkodik egy kicsit, majd folytatja.* - De nem csak a gyerekek ügyében leszek a segítségetekre.
*Barátságos mosolya nem is engedné, hogy rosszat tudjon feltételezni róla a lány, akit így tüzetesen megvizsgálva ráeszmél, hogy valóban eléggé hasonlítanak. Ritka páros lenne az ő kettősük, hasonló küllemmel, mégis teljesen más aurával. Amikor bemutatkozik neki a félvér, akkor tudatosul benne, hogy ő az, akit már Alenia emlegetett, akire várt, hogy hazatérjen, s akivel beszélnie kell neki is, hogy megismerje. Szerencsére hamar az útjába sodródott és már készülnek is együtt teázni.*
- Alenia éppen azt szerette volna, hogy találkozzunk mi ketten.
*Mosolya még szélesebbre húzódik, majd a macskára téved a tekintete. Bármily állatról is legyen szó Mai teljesen átszellemülve tudná őket simogatni, akár életük végéig is, de most önmegtartóztatásba kezd és csak egy kérdést tesz fel.*
- És benne kit tisztelhetek?
*Nevet fel lágyan, még mindig finoman, de nem tolakodóan méregetve a kettőst, hiszen nagyon fontos személy lesz ő is az elkövetkezendő időszakában. Örül neki, hogy szimpatikus jelenség, mivel valószínűleg elég sokat fognak itt találkozni.*
- Van időm, legalább megismerkedünk egy kicsit. Alenia is szeretne téged üdvözölni, de addig is kicsit lefoglalnálak.
*A Pegazus kört immáron elvetette, ha jut idő elsétál addig, de ha nem, nos az sem baj. Fontosabb beilleszkedni jelenlegi új életébe, mint az a néhány holmi, ami úgyis megfogja őt várni.
Követi hát a másikat a konyháig.* - Szívesen segítek, ha gondolod. *Jelenti ki könnyelműen, de ő bizony még teafüvön kívül mást nem áztatott forróvízbe, az árpatea olyan talány neki, mintha hétfogásos vacsorát kellene főznie. Mindig tanul a félelf.*
- Ma találtam meg a hirdetést. *Kezd bele egy röpke mesébe, bár nem olyan szószátyár típus, de most úgy érzi helye van a szavaknak.* - Aleniá-val találkoztam néhány hattal ezelőtt és emiatt megkerestem. Már be is mutatta a gyereket, illetve csak Gab volt közülük ébren, de legalább már láttam őket. Nagyon várom, hogyan is alakul majd itt az élet. *Elgondolkodik egy kicsit, majd folytatja.* - De nem csak a gyerekek ügyében leszek a segítségetekre.
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-09 16:15:00
Üzenet elküldve: 2024-05-09 16:15:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Holdpihétől nem számított valódi válaszra, legalábbis nem olyanra, amit a saját maga által beszélt nyelven hall és ért, és éppen ezért egy pillanatra megdöbben, amikor nyávogás, vagy dorombolás helyett emberi beszédet hall, valahonnan a háta mögül, éppen ellenkező irányból, mint ahonnan macskája nyávoghatna, vagy dorombolhatna válaszként neki.
Igazság szerint nem számított rá, hogy bárki is megszólítja, viszont nem ijed meg, mert a másik lány hangja kedvesnek tűnik, ráadásul abban is teljesen biztos, hogy Alenia sem engedne be ide csak úgy akárkit.
Ha pedig az eddig még idegen ártó szándékkal érkezett volna, nyilván nem szólítja meg, hanem éppen ellenkezőleg, elbújik előle, vagy lesből támad rá. Nem éppen a legvidámabb gondolatok ezek, elismeri magának, de azok után, amiket korábban átélt ebben a házban, talán az lenne inkább furcsa, ha hasonló még csak fel sem merülne benne.
Lassan fordul meg, hogy aztán érdeklődve, reményei szerint nem túl tolakodó kíváncsisággal végigmérje azt, aki az imént hozzá szólt.
Az első, némiképp különös benyomása az, hogy a másik lány akár a testvére is lehetne a külseje alapján, kis túlzással szinte már olyan, mintha tükörbe nézne. Nagyjából egykorúnak látszanak első ránézésre, így ugyanúgy lehetne a húga, vagy akár a nővére is. Ráadásul az övéhez hasonlóan fehér bőrhöz, ugyanúgy hosszú, fekete haj társul, mint nála.
Még magasságuk is majdnem teljesen stimmel, legalábbis nem lehet nála sokkal magasabb, ami szokatlan, mivel saját magassága sokkal inkább átlag alatti, mit átlagos, de a legmeglepőbb, hogy a fehér bőr és a fekete haj mellett neki is kék a szeme, csak kicsit másfajta kék, mint az övé, pedig amennyire eddig megfigyelte másoknál, ez sem éppen mindennapos jelenség, mivel a sötét hajúak a legtöbb esetben egyben sötét szeműek is. A kék szem és fekete haj egyetlen testhez tartozó találkozása mindenesetre meglehetősen ritka, ő is édesanyjától örökölte a sajátját, és talán ez az egyetlen jegye külsejének, amiben nyilvánvalóan és letagadhatatlanul rá hasonlít, mert, aki egymás mellett látja őket, az általában nehezen tudja elképzelni, hogy ő annak a hosszú, szőke hajú, teljesen egészéges színű bőrrel megáldott és sudár elf nőnek a lánya, aki mellett áll, legalábbis addig mindenképpen ameddig nem mélyed el kicsit jobban arcvonásaik tanulmányozásában.*
- Szia! Luninari vagyok, vagyis Luni *köszön rá a másik lányra barátságosnak szánt mosollyal. Nem ajánlja fel mindenkinek azonnal, hogy nyugodtan szólíthatja őt Luninak, de Mai közvetlensége hamar meggyőzi arról, hogy felesleges elvárnia azt, hogy a teljes nevét használja, főleg úgy, minden bizonnyal ő is egy rövidített nevet mondott, meg, hogy a Luni mivel rövidebb a Luninarinál, egyben egyszerűbb és kényelmesebb is. Amúgy pedig szereti, nem mintha a Luninari ellen különösebb kifogása lenne, ha Mainak esetleg mégis az tetszene jobban.
Igaz ugyan, hogy nem mondta ki szó szerint, de szerinte a másik lány így is nyugodtan egyfajta felhatalmazásnak veheti korábbi szavait a Luni nyugodt használatára.*
- Örülnék, ha csatlakoznál hozzám. Jobban szeretek nem egyedül teázni. Igaz, kell kis idő, ameddig elkészül, még meg kell pirítanom az árpát, és utána megfőzni, szóval nem pár perc múlva lesz kész, hanem kicsivel később. *szabadkozik kicsit, mert árpateát főzni tényleg nem olyan egyszerű, mint teafüveket felforralt vízbe áztatni.*
- Ami a munkádat illeti, örülök neki, mert jól jön minden segítség, főleg a gyerekekkel. *mondja ki teljesen nyíltan, aztán pedig el is indul a konyha felé, remélve, hogy Mai követni fogja.
Hogy pontosan mi lesz itt a munkája arra egyelőre nem kérdez rá, hagyja, hogy ő mondja el, ha szeretné, de amúgy is elég erőteljes a sejtése, hogy Nia őt vette fel nevelőnőnek, benne pedig teljesen mértékben megbízik, hogy rendesen fel tudja mérni, hogy kiben érdemes megbíznia, pontosabban megbízniuk.
Ennek ellenére örül, ha ő eltölthet kis időt a másik lánnyal, és saját maga is szerezhet róla az első, futó benyomásoknál jóval többet is.
Ugyanakkor abban is teljesen biztos, és nagyra is értékeli, hogy Alenia minden bizonnyal kíváncsi lesz majd a véleményére a másik lánnyal kapcsolatban, őszinte és valamennyire megalapozott véleményt pedig csak akkor lesz képes majd mondani, ha legalább már egy kis időt eltöltöttek együtt.*
*Holdpihétől nem számított valódi válaszra, legalábbis nem olyanra, amit a saját maga által beszélt nyelven hall és ért, és éppen ezért egy pillanatra megdöbben, amikor nyávogás, vagy dorombolás helyett emberi beszédet hall, valahonnan a háta mögül, éppen ellenkező irányból, mint ahonnan macskája nyávoghatna, vagy dorombolhatna válaszként neki.
Igazság szerint nem számított rá, hogy bárki is megszólítja, viszont nem ijed meg, mert a másik lány hangja kedvesnek tűnik, ráadásul abban is teljesen biztos, hogy Alenia sem engedne be ide csak úgy akárkit.
Ha pedig az eddig még idegen ártó szándékkal érkezett volna, nyilván nem szólítja meg, hanem éppen ellenkezőleg, elbújik előle, vagy lesből támad rá. Nem éppen a legvidámabb gondolatok ezek, elismeri magának, de azok után, amiket korábban átélt ebben a házban, talán az lenne inkább furcsa, ha hasonló még csak fel sem merülne benne.
Lassan fordul meg, hogy aztán érdeklődve, reményei szerint nem túl tolakodó kíváncsisággal végigmérje azt, aki az imént hozzá szólt.
Az első, némiképp különös benyomása az, hogy a másik lány akár a testvére is lehetne a külseje alapján, kis túlzással szinte már olyan, mintha tükörbe nézne. Nagyjából egykorúnak látszanak első ránézésre, így ugyanúgy lehetne a húga, vagy akár a nővére is. Ráadásul az övéhez hasonlóan fehér bőrhöz, ugyanúgy hosszú, fekete haj társul, mint nála.
Még magasságuk is majdnem teljesen stimmel, legalábbis nem lehet nála sokkal magasabb, ami szokatlan, mivel saját magassága sokkal inkább átlag alatti, mit átlagos, de a legmeglepőbb, hogy a fehér bőr és a fekete haj mellett neki is kék a szeme, csak kicsit másfajta kék, mint az övé, pedig amennyire eddig megfigyelte másoknál, ez sem éppen mindennapos jelenség, mivel a sötét hajúak a legtöbb esetben egyben sötét szeműek is. A kék szem és fekete haj egyetlen testhez tartozó találkozása mindenesetre meglehetősen ritka, ő is édesanyjától örökölte a sajátját, és talán ez az egyetlen jegye külsejének, amiben nyilvánvalóan és letagadhatatlanul rá hasonlít, mert, aki egymás mellett látja őket, az általában nehezen tudja elképzelni, hogy ő annak a hosszú, szőke hajú, teljesen egészéges színű bőrrel megáldott és sudár elf nőnek a lánya, aki mellett áll, legalábbis addig mindenképpen ameddig nem mélyed el kicsit jobban arcvonásaik tanulmányozásában.*
- Szia! Luninari vagyok, vagyis Luni *köszön rá a másik lányra barátságosnak szánt mosollyal. Nem ajánlja fel mindenkinek azonnal, hogy nyugodtan szólíthatja őt Luninak, de Mai közvetlensége hamar meggyőzi arról, hogy felesleges elvárnia azt, hogy a teljes nevét használja, főleg úgy, minden bizonnyal ő is egy rövidített nevet mondott, meg, hogy a Luni mivel rövidebb a Luninarinál, egyben egyszerűbb és kényelmesebb is. Amúgy pedig szereti, nem mintha a Luninari ellen különösebb kifogása lenne, ha Mainak esetleg mégis az tetszene jobban.
Igaz ugyan, hogy nem mondta ki szó szerint, de szerinte a másik lány így is nyugodtan egyfajta felhatalmazásnak veheti korábbi szavait a Luni nyugodt használatára.*
- Örülnék, ha csatlakoznál hozzám. Jobban szeretek nem egyedül teázni. Igaz, kell kis idő, ameddig elkészül, még meg kell pirítanom az árpát, és utána megfőzni, szóval nem pár perc múlva lesz kész, hanem kicsivel később. *szabadkozik kicsit, mert árpateát főzni tényleg nem olyan egyszerű, mint teafüveket felforralt vízbe áztatni.*
- Ami a munkádat illeti, örülök neki, mert jól jön minden segítség, főleg a gyerekekkel. *mondja ki teljesen nyíltan, aztán pedig el is indul a konyha felé, remélve, hogy Mai követni fogja.
Hogy pontosan mi lesz itt a munkája arra egyelőre nem kérdez rá, hagyja, hogy ő mondja el, ha szeretné, de amúgy is elég erőteljes a sejtése, hogy Nia őt vette fel nevelőnőnek, benne pedig teljesen mértékben megbízik, hogy rendesen fel tudja mérni, hogy kiben érdemes megbíznia, pontosabban megbízniuk.
Ennek ellenére örül, ha ő eltölthet kis időt a másik lánnyal, és saját maga is szerezhet róla az első, futó benyomásoknál jóval többet is.
Ugyanakkor abban is teljesen biztos, és nagyra is értékeli, hogy Alenia minden bizonnyal kíváncsi lesz majd a véleményére a másik lánnyal kapcsolatban, őszinte és valamennyire megalapozott véleményt pedig csak akkor lesz képes majd mondani, ha legalább már egy kis időt eltöltöttek együtt.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-08 18:11:56
Üzenet elküldve: 2024-05-08 18:11:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Valahol tudja belül, hogy végre szabad kezet kap, de hallani még jobb, hogy efféle bizalmat végre kiérdemelt az élettől. Igazából egész végig ezért küzdött és most úgy hullott rá, hogy reggel még azt sem gondolta, hogy a fogadó szobájából távozni képes. Hálás kékjeivel elárulják.
Felfogni ezt az egészet, ami történik körülötte még nehéz. Kell egy kis idő, ez is benne van abban, hogy most búcsút szeretne venni Niá-tól. *
- Remélem mielőbb találkozhatok vele. Ha látom, mindenképp szólok neki.
*Azzal elbúcsúznak és Mai ismét az ablakhoz sétál. Nézi benne saját tükröződését és hosszú percekig csak bámulja magát, hogy ez a lány az, akinek végre sikerült. Halad a kijelölt úton megállíthatatlanul. Aztán jön a kósza gondolat, hogy még van ideje ma arra, hogy elmenjen a Pegazusba és búcsút vegyen bérelt szobájától, összepakolja azt a kevés szerzeményét, amit eddig összegyűjtött és elhozza, hogy úgy tűnhessen újdonsült szobája, hogy tényleg él benne valaki. Lelki szemei előtt látja a fogason lógó köpenyét, a sorakozó ruhákat, a könyveket a polcon. Szívszorító érzés, hogy ezt itt magáénak tudhatja. Ugyan gondolkodtak Nori-val közös lakáson, de ez most olyan távoli. Valahol pedig élnie kell, aztán majd ahogy telik az idő gondolkodik a hogyan továbbon.
Kis idő múltán úgy dönt, hogy tesz még egy kört a rezidencián, kihasználva a magányát, s csak utána ered útnak. Mindent tüzetesen átnéz még egyszer, immáron egyedül, úgy mégis gyorsabban tanulja meg, hogy merre kell indulnia, ha szüksége úgy hozza, hogy keresni kell itt valamit. Márpedig rengetegszer fogja úgy hozni. Az étkező és konyha irányába halad, amikor is meglát egy női alakot, aki valakihez éppen beszél, de azt nem látja először, hogy egy macska az, akit kezében tart. Hallja az árpatea gondolatot, amit mintha a levegőbe mesélne, csak tartásából sejlik fel, hogy talán tényleg a kezében tartott ismeretlenségnek beszél.
Reméli, hogy nem ijeszti meg nagyon, lágyan szólal meg.*
- Viszont én szeretem, szívesen iszok veled egyet. *Mosolyog kedvesen, megvárva, hogy megforduljon a nő, hogy üdvözölhesse.* - Üdvözöllek, Mai vagyok. Én... mától itt dolgozok. *A szavakat lassan ejti ki, s csak azért, hogy ne nézzen rá furcsán a másik, hogy mégis mit keres itt egy idegen, aki azonnal teázni kíván vele.*
*Valahol tudja belül, hogy végre szabad kezet kap, de hallani még jobb, hogy efféle bizalmat végre kiérdemelt az élettől. Igazából egész végig ezért küzdött és most úgy hullott rá, hogy reggel még azt sem gondolta, hogy a fogadó szobájából távozni képes. Hálás kékjeivel elárulják.
Felfogni ezt az egészet, ami történik körülötte még nehéz. Kell egy kis idő, ez is benne van abban, hogy most búcsút szeretne venni Niá-tól. *
- Remélem mielőbb találkozhatok vele. Ha látom, mindenképp szólok neki.
*Azzal elbúcsúznak és Mai ismét az ablakhoz sétál. Nézi benne saját tükröződését és hosszú percekig csak bámulja magát, hogy ez a lány az, akinek végre sikerült. Halad a kijelölt úton megállíthatatlanul. Aztán jön a kósza gondolat, hogy még van ideje ma arra, hogy elmenjen a Pegazusba és búcsút vegyen bérelt szobájától, összepakolja azt a kevés szerzeményét, amit eddig összegyűjtött és elhozza, hogy úgy tűnhessen újdonsült szobája, hogy tényleg él benne valaki. Lelki szemei előtt látja a fogason lógó köpenyét, a sorakozó ruhákat, a könyveket a polcon. Szívszorító érzés, hogy ezt itt magáénak tudhatja. Ugyan gondolkodtak Nori-val közös lakáson, de ez most olyan távoli. Valahol pedig élnie kell, aztán majd ahogy telik az idő gondolkodik a hogyan továbbon.
Kis idő múltán úgy dönt, hogy tesz még egy kört a rezidencián, kihasználva a magányát, s csak utána ered útnak. Mindent tüzetesen átnéz még egyszer, immáron egyedül, úgy mégis gyorsabban tanulja meg, hogy merre kell indulnia, ha szüksége úgy hozza, hogy keresni kell itt valamit. Márpedig rengetegszer fogja úgy hozni. Az étkező és konyha irányába halad, amikor is meglát egy női alakot, aki valakihez éppen beszél, de azt nem látja először, hogy egy macska az, akit kezében tart. Hallja az árpatea gondolatot, amit mintha a levegőbe mesélne, csak tartásából sejlik fel, hogy talán tényleg a kezében tartott ismeretlenségnek beszél.
Reméli, hogy nem ijeszti meg nagyon, lágyan szólal meg.*
- Viszont én szeretem, szívesen iszok veled egyet. *Mosolyog kedvesen, megvárva, hogy megforduljon a nő, hogy üdvözölhesse.* - Üdvözöllek, Mai vagyok. Én... mától itt dolgozok. *A szavakat lassan ejti ki, s csak azért, hogy ne nézzen rá furcsán a másik, hogy mégis mit keres itt egy idegen, aki azonnal teázni kíván vele.*
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-07 21:41:13
Üzenet elküldve: 2024-05-07 21:41:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Ahogyan az előre látható volt, sok minden megváltozott az alatt a rövid két hat alatt, hogy Alenia visszatért, nem csak itt, hanem egyben egy kicsit Szarvasligetben is, ami természetes velejárója volt annak, hogy úgy döntött, hogy sem ottani életét nem akarja teljesen feladni, sem pedig itt hagyni Aleniát segítség nélkül, pont akkor, amikor ő éppen egy teljesen új életet akar elkezdeni és felépíteni, illetve most már ennél sokkal ambiciózusabb céljai is vannak, nem csak az, hogy önmagára találjon.
Azóta is úgy gondolja, hogy a lehető legjobb köztes megoldást sikerült választaniuk, még akkor is, ha fáradtabb így, hogy kétfelé próbál dolgozni és élni, mintha minden energiáját pusztán ligetre és a tanulásra tartogatná, ahogyan eddig. Ennek ellenére egyáltalán nem bánta meg a döntését, természetesen főleg Alenia miatt nem, ugyanakkor az a vitathatatlan előnye is származott belőle, hogy itt Artheniorban könnyebb könyvekhez jutnia, nem utolsó sorban pedig pénzhez, amelyből tanulmányait fizetheti, ha egyszer majd arra is lesz ideje, hogy a Mágustoronyba visszatérjen.
Egy ennél különösebb és a korábbiak után nem feltétlenül magától értetődő változás is akad viszont, hogy korábban sohasem gondolta volna, hogy egyszer eljön majd a nap, amikor nem csak kényszerűségből tartózkodik Artheniorban, mert mondjuk vásárolnia kell, hogy feltöltse liget készleteit, hanem Szarvasliget mellett valóban elkezdi majd ezt a várost is az otthonának érezni.
Főleg ettől a háztól rettegett, ha nem is szó szerint, ahol majdnem megölték. Sokáig viszolyogtatta a gondolat, hogy visszatérjen ide, és messzire kerülte Alenia szobáját, ha mégis megtette, most azonban, hogy kiderült, hogy Nia nem halt meg, olyannyira nem, hogy most már együtt is élnek, még akkor is, ha ő nincsen folyton itt, már teljesen más a helyzet.
Úgy érzi legalábbis, hogy ők ketten és a gyerekek lassan belakják a házat, ami egyre otthonosabb, és már a Romvárosra is inkább úgy tekint, mint valamire, ami a háttere új otthonának, az egyiknek a kettő közül.
Nem igazán tudja, hogy jó, vagy rossz-e az, hogy a romok már nem feltétlenül juttatják azonnal eszébe a régi pusztítást és azt az éjszakát, amikor megtörtént. Nem hiszi, hogy ettől érzéketlenebb lenne, de ettől még furcsa érzés, hogy egyre gyakrabban kalandoznak el teljesen másfelé a gondolatai a környéken.
Annyiból ellenben semmiképpen nem hátrány, hogy ameddig itt tartózkodik, addig naponta megy rajta át ezen a kerületen, van, hogy többször is.
Ezúttal nem jön túl messziről. Egy vékonyabb, ezüstös borírású könyvvel lép be az ajtón, miután kulcsával kinyitotta, aztán maga mögött vissza is zárja.
Holdpihét már rögtön az előcsarnokban összeszedi. Nem tudhatja, hogy szerencsés véletlen, vagy pedig macskája megérezte, hogy most fog hazaérni, és ezért jött elé, mindenesetre boldogan hajol le megsimogatni őt, aztán persze örömmel hagyja, hogy a már sokat nőtt, de még mindig apró állat körüldorombolja.*
- Szia kis drágám! Éhes vagy? *kérdi szinte már olyan szeretettel, mintha egy kisbabának gügyögne, és körülbelül olyan óvatosan is veszi fel őt a földről, majd öleli őt magához, hogy lágyan ringatni kezdje.
Ha belegondol abba, hogy az egyik első félelme az volt, hogy szépen szelídülő macskáját a gyerekek majd el fogják vadítani, akkor most ismét megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy nem történt semmi ilyesmi.
Egy apró jutalomfalattal azért megkínálja őt csak úgy, amit persze el is fogad. Talán persze nem a legokosabb dolog sem túlságosan szeretni, sem túlságosan kényeztetni egy macskát, de eddig szerinte az övé meghálálta mind a kettőt, és bízik benne, hogy nem csak azért szereti őt, mert egyben enni és inni is tőle kap, hanem a társaságát is élvezi.*
- Történt valami ameddig nem voltam itthon? *kérdi tőle, hiába tudja, hogy nem fog olyan választ kapni, amit meg is ért.
Még mindig nem letéve elindul mindenesetre befelé vele. Jelenleg nincs túl sem sok vágya, sem terve mára, de akár a gyerekeknek, akár Aleniának köszönhetően tulajdonképpen bármelyik eseménytelennek induló napon történhet valami, ami végül egészen más irányt szab a napnak, mint amire számított eredetileg tőle.
Árpateát kíván, így jobb híján egyelőre azt indul el főzni.*
- Kár, hogy te nem szereted az árpateát, akkor teázhatnánk együtt. *jegyzi meg Holdpihének, kicsit tényleg bánva azt, hogy macskája nem teázik, csak a vizet szereti és a tejet, amiből elvileg nem is lenne szabad neki túl sokad adni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.07 21:49:22
*Ahogyan az előre látható volt, sok minden megváltozott az alatt a rövid két hat alatt, hogy Alenia visszatért, nem csak itt, hanem egyben egy kicsit Szarvasligetben is, ami természetes velejárója volt annak, hogy úgy döntött, hogy sem ottani életét nem akarja teljesen feladni, sem pedig itt hagyni Aleniát segítség nélkül, pont akkor, amikor ő éppen egy teljesen új életet akar elkezdeni és felépíteni, illetve most már ennél sokkal ambiciózusabb céljai is vannak, nem csak az, hogy önmagára találjon.
Azóta is úgy gondolja, hogy a lehető legjobb köztes megoldást sikerült választaniuk, még akkor is, ha fáradtabb így, hogy kétfelé próbál dolgozni és élni, mintha minden energiáját pusztán ligetre és a tanulásra tartogatná, ahogyan eddig. Ennek ellenére egyáltalán nem bánta meg a döntését, természetesen főleg Alenia miatt nem, ugyanakkor az a vitathatatlan előnye is származott belőle, hogy itt Artheniorban könnyebb könyvekhez jutnia, nem utolsó sorban pedig pénzhez, amelyből tanulmányait fizetheti, ha egyszer majd arra is lesz ideje, hogy a Mágustoronyba visszatérjen.
Egy ennél különösebb és a korábbiak után nem feltétlenül magától értetődő változás is akad viszont, hogy korábban sohasem gondolta volna, hogy egyszer eljön majd a nap, amikor nem csak kényszerűségből tartózkodik Artheniorban, mert mondjuk vásárolnia kell, hogy feltöltse liget készleteit, hanem Szarvasliget mellett valóban elkezdi majd ezt a várost is az otthonának érezni.
Főleg ettől a háztól rettegett, ha nem is szó szerint, ahol majdnem megölték. Sokáig viszolyogtatta a gondolat, hogy visszatérjen ide, és messzire kerülte Alenia szobáját, ha mégis megtette, most azonban, hogy kiderült, hogy Nia nem halt meg, olyannyira nem, hogy most már együtt is élnek, még akkor is, ha ő nincsen folyton itt, már teljesen más a helyzet.
Úgy érzi legalábbis, hogy ők ketten és a gyerekek lassan belakják a házat, ami egyre otthonosabb, és már a Romvárosra is inkább úgy tekint, mint valamire, ami a háttere új otthonának, az egyiknek a kettő közül.
Nem igazán tudja, hogy jó, vagy rossz-e az, hogy a romok már nem feltétlenül juttatják azonnal eszébe a régi pusztítást és azt az éjszakát, amikor megtörtént. Nem hiszi, hogy ettől érzéketlenebb lenne, de ettől még furcsa érzés, hogy egyre gyakrabban kalandoznak el teljesen másfelé a gondolatai a környéken.
Annyiból ellenben semmiképpen nem hátrány, hogy ameddig itt tartózkodik, addig naponta megy rajta át ezen a kerületen, van, hogy többször is.
Ezúttal nem jön túl messziről. Egy vékonyabb, ezüstös borírású könyvvel lép be az ajtón, miután kulcsával kinyitotta, aztán maga mögött vissza is zárja.
Holdpihét már rögtön az előcsarnokban összeszedi. Nem tudhatja, hogy szerencsés véletlen, vagy pedig macskája megérezte, hogy most fog hazaérni, és ezért jött elé, mindenesetre boldogan hajol le megsimogatni őt, aztán persze örömmel hagyja, hogy a már sokat nőtt, de még mindig apró állat körüldorombolja.*
- Szia kis drágám! Éhes vagy? *kérdi szinte már olyan szeretettel, mintha egy kisbabának gügyögne, és körülbelül olyan óvatosan is veszi fel őt a földről, majd öleli őt magához, hogy lágyan ringatni kezdje.
Ha belegondol abba, hogy az egyik első félelme az volt, hogy szépen szelídülő macskáját a gyerekek majd el fogják vadítani, akkor most ismét megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy nem történt semmi ilyesmi.
Egy apró jutalomfalattal azért megkínálja őt csak úgy, amit persze el is fogad. Talán persze nem a legokosabb dolog sem túlságosan szeretni, sem túlságosan kényeztetni egy macskát, de eddig szerinte az övé meghálálta mind a kettőt, és bízik benne, hogy nem csak azért szereti őt, mert egyben enni és inni is tőle kap, hanem a társaságát is élvezi.*
- Történt valami ameddig nem voltam itthon? *kérdi tőle, hiába tudja, hogy nem fog olyan választ kapni, amit meg is ért.
Még mindig nem letéve elindul mindenesetre befelé vele. Jelenleg nincs túl sem sok vágya, sem terve mára, de akár a gyerekeknek, akár Aleniának köszönhetően tulajdonképpen bármelyik eseménytelennek induló napon történhet valami, ami végül egészen más irányt szab a napnak, mint amire számított eredetileg tőle.
Árpateát kíván, így jobb híján egyelőre azt indul el főzni.*
- Kár, hogy te nem szereted az árpateát, akkor teázhatnánk együtt. *jegyzi meg Holdpihének, kicsit tényleg bánva azt, hogy macskája nem teázik, csak a vizet szereti és a tejet, amiből elvileg nem is lenne szabad neki túl sokad adni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.07 21:49:22
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-06 22:51:48
Üzenet elküldve: 2024-05-06 22:51:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
- Nos, itt egész biztosan nem lesz részed olyasmiben, hogy korlátoznának. Sőt, ha jobban belegondolsz, fordul a kocka, és te hozhatod meg a szabályokat, amit a gyerekeknek majd követniük kell. *Válaszolja mindezt elgondolkodva. Érdemes lesz majd nézni, hogy miként fogja Mai kezelni az úgymond kezébe került hatalmát. Ha vele tényleg ennyire rosszul bántak az otthonában, hogy végtelenül korlátozva érezte magát, vajon mennyi szabadságot enged majd a gyerekeknek? Meg fogja találni azt az egészséges határt, ami szükséges ahhoz, hogy okos, ügyes és jólnevelt kis embereket neveljen belőlük? Ha igen, akkor nagyon büszke lesz arra, hogy őt választotta a feladatra, ha pedig nem, akkor ő és Luninari is itt lesz, hogy segítsenek neki, de egyelőre bízik a lány képességeiben.
Az aláírt dokumentumok saját példányaival a kezében indul az ajtóhoz, hogy ne is zavarja tovább Mai-t már ezen a napon. Épp elég dolog történt vele, és időt kell hagyni arra is, hogy megszokja a környezetét, ezt pontosan jól tudja, úgyhogy ma már tényleg nem akarja zargatni őt.*
- Úgy legyen! *Válaszolja még a közös célok margójára.* Rendben. Akkor én most felmegyek az emeletre, és a szobámban leszek, ha keresnél. Ha esetleg közben Luninari megérkezne, mindenképp szóljatok, nem akarom, hogy úgy érezze, nem is üdvözlöm.
*Mióta megegyeztek abban, hogy a barátnője Szarvasliget és Arthenior között ingázik csak az ő kedvéért, mindig őszinte tisztelettel és kedvességgel fordul hozzá, mikor eljön ide. Bár, már pár napja itt alszik ő is, ettől függetlenül mindig szereti köszönteni őt, mikor hazaér a ki tudja honnan. Mert nem is tudja igazán, hogy merre járhat most a lány. Mosolyog is ezen magában, majd elkönyveli úgy, hogy nem is kell mindig mindent tudnia róla.*
- Akkor hát jó pihenést, Mai kedves! *Azzal távozik a szobából, és ahogy említette, a saját lakrészébe vonul, hogy ő is elmélyedhessen egy kicsit az olykor jóleső magányában.*
- Nos, itt egész biztosan nem lesz részed olyasmiben, hogy korlátoznának. Sőt, ha jobban belegondolsz, fordul a kocka, és te hozhatod meg a szabályokat, amit a gyerekeknek majd követniük kell. *Válaszolja mindezt elgondolkodva. Érdemes lesz majd nézni, hogy miként fogja Mai kezelni az úgymond kezébe került hatalmát. Ha vele tényleg ennyire rosszul bántak az otthonában, hogy végtelenül korlátozva érezte magát, vajon mennyi szabadságot enged majd a gyerekeknek? Meg fogja találni azt az egészséges határt, ami szükséges ahhoz, hogy okos, ügyes és jólnevelt kis embereket neveljen belőlük? Ha igen, akkor nagyon büszke lesz arra, hogy őt választotta a feladatra, ha pedig nem, akkor ő és Luninari is itt lesz, hogy segítsenek neki, de egyelőre bízik a lány képességeiben.
Az aláírt dokumentumok saját példányaival a kezében indul az ajtóhoz, hogy ne is zavarja tovább Mai-t már ezen a napon. Épp elég dolog történt vele, és időt kell hagyni arra is, hogy megszokja a környezetét, ezt pontosan jól tudja, úgyhogy ma már tényleg nem akarja zargatni őt.*
- Úgy legyen! *Válaszolja még a közös célok margójára.* Rendben. Akkor én most felmegyek az emeletre, és a szobámban leszek, ha keresnél. Ha esetleg közben Luninari megérkezne, mindenképp szóljatok, nem akarom, hogy úgy érezze, nem is üdvözlöm.
*Mióta megegyeztek abban, hogy a barátnője Szarvasliget és Arthenior között ingázik csak az ő kedvéért, mindig őszinte tisztelettel és kedvességgel fordul hozzá, mikor eljön ide. Bár, már pár napja itt alszik ő is, ettől függetlenül mindig szereti köszönteni őt, mikor hazaér a ki tudja honnan. Mert nem is tudja igazán, hogy merre járhat most a lány. Mosolyog is ezen magában, majd elkönyveli úgy, hogy nem is kell mindig mindent tudnia róla.*
- Akkor hát jó pihenést, Mai kedves! *Azzal távozik a szobából, és ahogy említette, a saját lakrészébe vonul, hogy ő is elmélyedhessen egy kicsit az olykor jóleső magányában.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-06 19:12:10
Üzenet elküldve: 2024-05-06 19:12:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Bármennyire is átjárja az öröm, ő inkább kínosnak érzi, hogy kedve lenne tapsikolni, mint egy gyereknek. Egészen visszafogja magát még így is, pedig mindenét átjárja és sugározza is kifelé a boldogságot, amit Alenia nagyon jól lát.
A szerződés értelmezésekor felsejlő pont, amin megakad, némi magyarázatra szorul, mert alig hiszi el. Olyan bizalmat érez a betűk nyomán, amilyet nem kapott az életben. Tarkóját bizsergeti a tudata mélyéről felsejlő megannyi mondat, amiket anyja, vagy bárki más szájából hallgatott. Minden, ami arra mutatott, hogy nem jó ő semmire és minden célja ostobaság. S talán ez nem az az út, amit magának kinézett, hanem egy ponton eltér, de ugyan oda fog visszakanyarodni, csak még több tapasztalat birtokában ér majd be.*
- Annak fényében, amit meséltem neked, hogy engem mennyire korlátoztak, ez szebb dolog, mint amit valaha el tudtam volna képzelni. Nincs is nagyobb érték annál, mintha valakinek tudása van és azt átadhatja.
*Ingatja meg a fejét, nem akar tovább hálálkodni, de egyszerűen nem tér napirendre az őt ért örömök felett.
Végül megpecsételődik mindkettejük gyöngyeivel a szerződés, és egy nagy sóhajjal távozik tüdejéből minden rossz, ami eddig történt vele. Új remények várják és teljesen új élet. Egyetlen dolog hiányzik, az ő kis fekete démonja, aki most fogalma sincsen hol ronthatja a levegőt, de azt nagyon sajnálja, hogy nem újságolhatja el neki első kézből azt, ami történt vele az imént.*
- Köszönöm, hogy a részese lehetek. Biztos vagyok benne, hogy nagy dolgokat fogunk elérni.
*Biccent, majd csillogó szemeivel figyeli a másik mondatait, aminek kicsit örül is. Választási lehetőséget kap, és most nagyon szeretne egy kicsit egyedül belemélyedni ebbe az érzésbe és kitalálni, hogyan is rendezi majd be ide az életét.*
- Most már megleszek. Azt hiszem ma már pihenek, de rengeteg dolgom lesz az elkövetkezendő napokban, hogy minél előbb elkezdhessem a feladatom. Alenia, bármikor keress bizalommal, ha szükséged van rám. Nem csak a nevelés ügyében.
*Bármennyire is átjárja az öröm, ő inkább kínosnak érzi, hogy kedve lenne tapsikolni, mint egy gyereknek. Egészen visszafogja magát még így is, pedig mindenét átjárja és sugározza is kifelé a boldogságot, amit Alenia nagyon jól lát.
A szerződés értelmezésekor felsejlő pont, amin megakad, némi magyarázatra szorul, mert alig hiszi el. Olyan bizalmat érez a betűk nyomán, amilyet nem kapott az életben. Tarkóját bizsergeti a tudata mélyéről felsejlő megannyi mondat, amiket anyja, vagy bárki más szájából hallgatott. Minden, ami arra mutatott, hogy nem jó ő semmire és minden célja ostobaság. S talán ez nem az az út, amit magának kinézett, hanem egy ponton eltér, de ugyan oda fog visszakanyarodni, csak még több tapasztalat birtokában ér majd be.*
- Annak fényében, amit meséltem neked, hogy engem mennyire korlátoztak, ez szebb dolog, mint amit valaha el tudtam volna képzelni. Nincs is nagyobb érték annál, mintha valakinek tudása van és azt átadhatja.
*Ingatja meg a fejét, nem akar tovább hálálkodni, de egyszerűen nem tér napirendre az őt ért örömök felett.
Végül megpecsételődik mindkettejük gyöngyeivel a szerződés, és egy nagy sóhajjal távozik tüdejéből minden rossz, ami eddig történt vele. Új remények várják és teljesen új élet. Egyetlen dolog hiányzik, az ő kis fekete démonja, aki most fogalma sincsen hol ronthatja a levegőt, de azt nagyon sajnálja, hogy nem újságolhatja el neki első kézből azt, ami történt vele az imént.*
- Köszönöm, hogy a részese lehetek. Biztos vagyok benne, hogy nagy dolgokat fogunk elérni.
*Biccent, majd csillogó szemeivel figyeli a másik mondatait, aminek kicsit örül is. Választási lehetőséget kap, és most nagyon szeretne egy kicsit egyedül belemélyedni ebbe az érzésbe és kitalálni, hogyan is rendezi majd be ide az életét.*
- Most már megleszek. Azt hiszem ma már pihenek, de rengeteg dolgom lesz az elkövetkezendő napokban, hogy minél előbb elkezdhessem a feladatom. Alenia, bármikor keress bizalommal, ha szükséged van rám. Nem csak a nevelés ügyében.
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-06 17:53:27
Üzenet elküldve: 2024-05-06 17:53:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia képtelen betelni Mai örömével. Szinte átragad rá is az az önfeledt boldogság, amit most érezhet. Eeyr-nek igaza van. A szeretetnél és a boldogságnál nincs erősebb érzelem ezen a világon. Talán ezért is jelent neki is ilyen sokat a lány jókedve.*
- Biztosan nagyon széppé fogod tenni magadnak, én pedig külön örülni fogok neki, hogy szépíted a rezidenciát.
*Az pedig még kellemesebb elégedettséggel tölti el, hogy értelmet is tudott adni Mai új arthenior-i életének, de egyelőre többet már nem szól. Csak csendben áll, és türelmesen várja, hogy a fél-elf tüzetesen végigolvassa a gyöngybetűkkel rajzolt irományokat.
Mikor az egyik résznél Mai újra megszólal, Alenia kedvesen bólint, egyértelműsítve, hogy pontosan az van oda leírva, amit ő is olvasni vél.*
- Igen, magánórákat. Miért ne? A célunk az, hogy egykori nemesként átadjuk a tudás nyújtotta kincset másoknak. Én pedig nem akarom ezt a tudást egy bizonyos körre szűkíteni, így bárkit taníthatsz ezeken a falakon belül és akár kívül is.
*Több magyarázatra nem szorul ez a bekezdés sem, és úgy tűnik Mai is felkészült arra, hogy aláírásával véglegesítse a döntését. Mikor végzett, ő is odalép az asztalhoz, először halványan elmosolyodik Mai aláírását látva, majd hamarosan ő is aláírja az összes példányt. A két név, Alenia Cirenhille Sayqueves és Mai Faensa egymás mellett szereplése a bizonyítéka annak, hogy ők ketten mától kezdve együtt építik tovább Arthenior és főleg a város fiataljainak jövőjét.*
- Köszönöm szépen! Köszönöm, hogy részt veszel abban a nemes célban, ami valahol a szívügyemmé vált *mosolyog.* Egy-egy példány a tiéd, tartsd meg őket! *Ő közben a kezébe veszi a sajátjait, és újra felnéz Mai-ra.*
- Segíthetek még valamiben, vagy hagyjalak, hadd élvezd egy kicsit az új életedet?
*Alenia képtelen betelni Mai örömével. Szinte átragad rá is az az önfeledt boldogság, amit most érezhet. Eeyr-nek igaza van. A szeretetnél és a boldogságnál nincs erősebb érzelem ezen a világon. Talán ezért is jelent neki is ilyen sokat a lány jókedve.*
- Biztosan nagyon széppé fogod tenni magadnak, én pedig külön örülni fogok neki, hogy szépíted a rezidenciát.
*Az pedig még kellemesebb elégedettséggel tölti el, hogy értelmet is tudott adni Mai új arthenior-i életének, de egyelőre többet már nem szól. Csak csendben áll, és türelmesen várja, hogy a fél-elf tüzetesen végigolvassa a gyöngybetűkkel rajzolt irományokat.
Mikor az egyik résznél Mai újra megszólal, Alenia kedvesen bólint, egyértelműsítve, hogy pontosan az van oda leírva, amit ő is olvasni vél.*
- Igen, magánórákat. Miért ne? A célunk az, hogy egykori nemesként átadjuk a tudás nyújtotta kincset másoknak. Én pedig nem akarom ezt a tudást egy bizonyos körre szűkíteni, így bárkit taníthatsz ezeken a falakon belül és akár kívül is.
*Több magyarázatra nem szorul ez a bekezdés sem, és úgy tűnik Mai is felkészült arra, hogy aláírásával véglegesítse a döntését. Mikor végzett, ő is odalép az asztalhoz, először halványan elmosolyodik Mai aláírását látva, majd hamarosan ő is aláírja az összes példányt. A két név, Alenia Cirenhille Sayqueves és Mai Faensa egymás mellett szereplése a bizonyítéka annak, hogy ők ketten mától kezdve együtt építik tovább Arthenior és főleg a város fiataljainak jövőjét.*
- Köszönöm szépen! Köszönöm, hogy részt veszel abban a nemes célban, ami valahol a szívügyemmé vált *mosolyog.* Egy-egy példány a tiéd, tartsd meg őket! *Ő közben a kezébe veszi a sajátjait, és újra felnéz Mai-ra.*
- Segíthetek még valamiben, vagy hagyjalak, hadd élvezd egy kicsit az új életedet?
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-05 13:11:18
Üzenet elküldve: 2024-05-05 13:11:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Nem is azért állt munkába, mert bizonyítani akar, hanem mert hatalmába kerítette ez az egész, ami az elmúlt órákban történt vele. Valahogy felszabadító. Van egy saját szobája, ami sokkal szerényebb, mint amije régen volt, mégis otthonosabb és melegebb, minden egyes néhlkorhadásnak indult bútordarabjával együtt. Még az a halk nyikordulás is, ahogy leül a székre jelzi neki, hogy van mit törődni vele. És ő szívesen teszi majd meg mindennel, ami az épületben van.
Alenia és ő egyként örülnek, már sok is ebből a jókedvből. Mindenesetre nem hullik le a mosoly, ma már nem is fog.*
- Tetszik, otthonosabb, mint hittem. Bár lehet, hogy ehhez kell a képzeletem, amivel már szinte belaktam.
*Figyelmesen nézi a lapokat, minden egyes gyöngybetűjét. Hivatalosabb még nem került a kezei közé, ez még egy fok izgalommal tölti el. Bólint egyet. Aztán a következő mondatnál őszinte meglepettség ül ki az arcára. Ahová érkezett hatokkal ezelőtt, és ami mellett letette a voksát, mint otthona, az most egy aláírás után azzá is fog válni. Csak egy tollvonás és alá is írhatja a sorsot, amit magának szánt.*
- Ez... ez nagyon jó hír. Mintha értelmet nyert volna minden.
*Halkul el, amennyit elmesélt a nőnek, szinte biztos benne, hogy tudja mire gondol. Elveszi a papírokat és tüzetes olvasásba kezd, na nem azért, mert apró betűs részeket és kikötéseket keres benne, hanem mert be akarja inni szemeivel, hogy mi is történik vele. Egy ponton áll csak meg és néz a másikra.*
- Magánórákat? Tényleg? Ez... ez az eddigi legjobb napom.
*Kuncog fel, de visszafolytja, mert hát szerződés aláírása közben nem túl profi viselkedés. Futja tovább a sorokat, majd jelentőségteljesen néz ismét a szőkeségre. Az asztalán már ott a toll és a tinta. Belemártja hát, hogy friss festékkel kerülhessen a lapra, az ő tökéletesen munkált kézjegye. Még büszke is rá, amikor ott virít a lapok alján: Mai Faensa. Eztán elhátrál az asztaltól, hogy helyet biztosítson Aleniá-nak is. Ha ő is aláírta, csak mered maga elé, és meg sem tud egy ideig szólalni. Egyszerre öntötte el az egész nap érzelme. Valamit tüstént találnia kell, ami lefoglalja gondolatait, mert túlcsordulnak rajta.*
*Nem is azért állt munkába, mert bizonyítani akar, hanem mert hatalmába kerítette ez az egész, ami az elmúlt órákban történt vele. Valahogy felszabadító. Van egy saját szobája, ami sokkal szerényebb, mint amije régen volt, mégis otthonosabb és melegebb, minden egyes néhlkorhadásnak indult bútordarabjával együtt. Még az a halk nyikordulás is, ahogy leül a székre jelzi neki, hogy van mit törődni vele. És ő szívesen teszi majd meg mindennel, ami az épületben van.
Alenia és ő egyként örülnek, már sok is ebből a jókedvből. Mindenesetre nem hullik le a mosoly, ma már nem is fog.*
- Tetszik, otthonosabb, mint hittem. Bár lehet, hogy ehhez kell a képzeletem, amivel már szinte belaktam.
*Figyelmesen nézi a lapokat, minden egyes gyöngybetűjét. Hivatalosabb még nem került a kezei közé, ez még egy fok izgalommal tölti el. Bólint egyet. Aztán a következő mondatnál őszinte meglepettség ül ki az arcára. Ahová érkezett hatokkal ezelőtt, és ami mellett letette a voksát, mint otthona, az most egy aláírás után azzá is fog válni. Csak egy tollvonás és alá is írhatja a sorsot, amit magának szánt.*
- Ez... ez nagyon jó hír. Mintha értelmet nyert volna minden.
*Halkul el, amennyit elmesélt a nőnek, szinte biztos benne, hogy tudja mire gondol. Elveszi a papírokat és tüzetes olvasásba kezd, na nem azért, mert apró betűs részeket és kikötéseket keres benne, hanem mert be akarja inni szemeivel, hogy mi is történik vele. Egy ponton áll csak meg és néz a másikra.*
- Magánórákat? Tényleg? Ez... ez az eddigi legjobb napom.
*Kuncog fel, de visszafolytja, mert hát szerződés aláírása közben nem túl profi viselkedés. Futja tovább a sorokat, majd jelentőségteljesen néz ismét a szőkeségre. Az asztalán már ott a toll és a tinta. Belemártja hát, hogy friss festékkel kerülhessen a lapra, az ő tökéletesen munkált kézjegye. Még büszke is rá, amikor ott virít a lapok alján: Mai Faensa. Eztán elhátrál az asztaltól, hogy helyet biztosítson Aleniá-nak is. Ha ő is aláírta, csak mered maga elé, és meg sem tud egy ideig szólalni. Egyszerre öntötte el az egész nap érzelme. Valamit tüstént találnia kell, ami lefoglalja gondolatait, mert túlcsordulnak rajta.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-05 11:42:46
Üzenet elküldve: 2024-05-05 11:42:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Ahogy az ajtó nyílik, és Mai széles mosollyal megjelenik, végre tudatosul benne is, hogy nem csupán felvette az újdonsült személyzet első tagját, hanem valami igazán jót is tett ma valakivel. Eeyr minden bizonnyal büszke lesz rá.*
- Köszönöm! *Mosolyogva lép beljebb az invitálásra.* Annyira ideillő vagy, mintha már évek óta ebben a szobában laknál. Hogy tetszik?
*Igazán nagyra becsüli azt, hogy Mai máris munkához látott, pedig még egyáltalán nem várja el tőle. Először azt szeretné, hogy a lány tényleg otthonosan érezze magát, de ha őt boldogsággal tölti el, hogy már az első percekben is gondolkodhat és tervezgethet, ő ugyan nem fogja elvenni tőle az örömöt. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a tudás valóban olyan fontos a számára, mint ahogy azt már többször is hangoztatta.*
- Elkészültem a dokumentumokkal, és egy meglepetéssel is, amiről még nem beszéltünk, de remélem, hogy örülni fogsz neki. *A lapokat, mindkét iratból két-két példányt, az asztalra helyezi, szépen egymás mellé.*
- Az egyik a szerződés, amiben szerepel minden, amit megbeszéltünk. A másik pedig, ha elfogadod, egy igazolás arról, hogy a rezidencia címe mától hivatalosan is az arthenior-i lakcímedül szolgál. Bátorkodtam meglépni ezt, hisz ha jól emlékszem, te nagyon távolról érkeztél, és sokféle ügy esetében előnyt jelent majd, ha a város polgáraként tudod igazolni magad.
*Azt nem említi meg a lánynak, hogy a rezidencia tulajdonjoga egyelőre még kétséges, ugyanis Orthus Morthimer szavai meggyőzték arról, hogy miután ez a ház a lázadás után is a családja tulajdonában maradt, bátyja pedig az öröklési jogok miatt az ő beleegyezése nélkül nem ajándékozhatta volna el, csupán meg kell jelennie a tanács előtt jelezve, hogy nem halt meg, visszatért a városba és igényt tart mindarra, amit a tanács egyébként fel is ajánlott a város egykori nemeseinek. Csak pár aláírás szükséges, és épület újra minden kétséget kizáróan visszakerülhet Alenia tulajdonába. Éppen emiatt fog Alenia aláírása szerepelni mindkét lapon. Mai a szerződést egyébként is vele köti, és nem a házzal.*
- Kérlek, olvasd át őket, és ha mindent helyénvalónak találsz, akkor írd alá őket! *Ő addig hátrébb lép az asztaltól, hogy Mai nyugodtan tudjon majd olvasni.*
*Ahogy az ajtó nyílik, és Mai széles mosollyal megjelenik, végre tudatosul benne is, hogy nem csupán felvette az újdonsült személyzet első tagját, hanem valami igazán jót is tett ma valakivel. Eeyr minden bizonnyal büszke lesz rá.*
- Köszönöm! *Mosolyogva lép beljebb az invitálásra.* Annyira ideillő vagy, mintha már évek óta ebben a szobában laknál. Hogy tetszik?
*Igazán nagyra becsüli azt, hogy Mai máris munkához látott, pedig még egyáltalán nem várja el tőle. Először azt szeretné, hogy a lány tényleg otthonosan érezze magát, de ha őt boldogsággal tölti el, hogy már az első percekben is gondolkodhat és tervezgethet, ő ugyan nem fogja elvenni tőle az örömöt. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a tudás valóban olyan fontos a számára, mint ahogy azt már többször is hangoztatta.*
- Elkészültem a dokumentumokkal, és egy meglepetéssel is, amiről még nem beszéltünk, de remélem, hogy örülni fogsz neki. *A lapokat, mindkét iratból két-két példányt, az asztalra helyezi, szépen egymás mellé.*
- Az egyik a szerződés, amiben szerepel minden, amit megbeszéltünk. A másik pedig, ha elfogadod, egy igazolás arról, hogy a rezidencia címe mától hivatalosan is az arthenior-i lakcímedül szolgál. Bátorkodtam meglépni ezt, hisz ha jól emlékszem, te nagyon távolról érkeztél, és sokféle ügy esetében előnyt jelent majd, ha a város polgáraként tudod igazolni magad.
*Azt nem említi meg a lánynak, hogy a rezidencia tulajdonjoga egyelőre még kétséges, ugyanis Orthus Morthimer szavai meggyőzték arról, hogy miután ez a ház a lázadás után is a családja tulajdonában maradt, bátyja pedig az öröklési jogok miatt az ő beleegyezése nélkül nem ajándékozhatta volna el, csupán meg kell jelennie a tanács előtt jelezve, hogy nem halt meg, visszatért a városba és igényt tart mindarra, amit a tanács egyébként fel is ajánlott a város egykori nemeseinek. Csak pár aláírás szükséges, és épület újra minden kétséget kizáróan visszakerülhet Alenia tulajdonába. Éppen emiatt fog Alenia aláírása szerepelni mindkét lapon. Mai a szerződést egyébként is vele köti, és nem a házzal.*
- Kérlek, olvasd át őket, és ha mindent helyénvalónak találsz, akkor írd alá őket! *Ő addig hátrébb lép az asztaltól, hogy Mai nyugodtan tudjon majd olvasni.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-04 21:30:13
Üzenet elküldve: 2024-05-04 21:30:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Valahogy minden olyan idilli, hogy már-már érdekli, hogy mi romolhat el. Nem egy negatív gondolkodású félelf a lány, ezért nem fogja előidézni, hogy baj lehessen, pontosan tudja, hogy az egyetlen dolog, ami jelenleg fáj a kis lelkének, az Nori hiánya, akkor is, ha jóformán a pokolba küldte el látogatóba, ahonnan nem volt biztos, hogy vissza tud térni. Apró szemhunyást áldoz a felsejlő emléknek, majd elhessegeti.*
- Ez csodás! *Már gondolatai között lappang, hogy a kis kusza sörényű társát is bevetheti a gyerekeknek, hiszen a lovak szeretete, na meg a lovaglás önmagában is egy hasznos és segítő folyamat. De ezeket egyelőre még csak a fejében jegyzeteli, alkalomadtán majd előtárja Aleniá-nak is.* - Amint lesz rám ideje, leülök vele beszélgetni.
*Elbúcsúznak hát egy rövid időre, ami mindkettejüknek a maga módján tartalmas.
Mai egy ideig az ablakon át mereng, majd a táskáját levéve magáról előveszi belőle a már szinte örökké nála ragadt papírokat és tollat, na meg a gondosan üvegbe zárt tintát. Az első, amit kihelyez az asztalára. Sok mindent kell még felfedeznie itt, most mégis két dologé a főszerep. Hogy mit szeretne a szobájába, s hogy mit szeretne kezdeni a gyerekekkel. Pontos tervek kellenek, amihez napestig körmölnie kell, mivel szereti, ha mindennek megvan a rendje, s módja, amitől eltérni ugyan el lehet, de a sorvezetőre szükség van, hogy ne kalandozhasson messzebb, mint azt lehetne.
Éppen ebbe a hadműveletbe kopog bele, reményei szerint Alenia, kinek bebocsájtást nem egy rikkantással nyer, miszerint "szabad", hanem feláll és széles mosollyal nyitja ki neki az ajtót, hogy fáradjon be. Láthatja az elkezdett lázas munka kezdeményeit, bár még sok értéket nem vehet ki belőle, ahhoz több idő kellett volna.*
- Kerülj beljebb! Én már elkezdtem a gondolkodást és a tervezést.
*Hátrál, el az ajtóból, majd az asztalhoz sétál, hiszen ott van egyedül alkalmas hely arra, hogy vendégül lásson bárkit is. Már a gondolattól is csillog a szeme: vendégül látni.*
*Valahogy minden olyan idilli, hogy már-már érdekli, hogy mi romolhat el. Nem egy negatív gondolkodású félelf a lány, ezért nem fogja előidézni, hogy baj lehessen, pontosan tudja, hogy az egyetlen dolog, ami jelenleg fáj a kis lelkének, az Nori hiánya, akkor is, ha jóformán a pokolba küldte el látogatóba, ahonnan nem volt biztos, hogy vissza tud térni. Apró szemhunyást áldoz a felsejlő emléknek, majd elhessegeti.*
- Ez csodás! *Már gondolatai között lappang, hogy a kis kusza sörényű társát is bevetheti a gyerekeknek, hiszen a lovak szeretete, na meg a lovaglás önmagában is egy hasznos és segítő folyamat. De ezeket egyelőre még csak a fejében jegyzeteli, alkalomadtán majd előtárja Aleniá-nak is.* - Amint lesz rám ideje, leülök vele beszélgetni.
*Elbúcsúznak hát egy rövid időre, ami mindkettejüknek a maga módján tartalmas.
Mai egy ideig az ablakon át mereng, majd a táskáját levéve magáról előveszi belőle a már szinte örökké nála ragadt papírokat és tollat, na meg a gondosan üvegbe zárt tintát. Az első, amit kihelyez az asztalára. Sok mindent kell még felfedeznie itt, most mégis két dologé a főszerep. Hogy mit szeretne a szobájába, s hogy mit szeretne kezdeni a gyerekekkel. Pontos tervek kellenek, amihez napestig körmölnie kell, mivel szereti, ha mindennek megvan a rendje, s módja, amitől eltérni ugyan el lehet, de a sorvezetőre szükség van, hogy ne kalandozhasson messzebb, mint azt lehetne.
Éppen ebbe a hadműveletbe kopog bele, reményei szerint Alenia, kinek bebocsájtást nem egy rikkantással nyer, miszerint "szabad", hanem feláll és széles mosollyal nyitja ki neki az ajtót, hogy fáradjon be. Láthatja az elkezdett lázas munka kezdeményeit, bár még sok értéket nem vehet ki belőle, ahhoz több idő kellett volna.*
- Kerülj beljebb! Én már elkezdtem a gondolkodást és a tervezést.
*Hátrál, el az ajtóból, majd az asztalhoz sétál, hiszen ott van egyedül alkalmas hely arra, hogy vendégül lásson bárkit is. Már a gondolattól is csillog a szeme: vendégül látni.*
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-04 21:02:33
Üzenet elküldve: 2024-05-04 21:02:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Ő is vele együtt örül Mai sikerének, bár benne sem volt semmilyen kétség afelől, hogy az első benyomás jól fog alakulni mind a gyerkőcök, mind Mai részéről. Persze meg kell majd még szokniuk egymást, és azt, hogy innentől kezdve szinte minden nap találkoznak majd. Abban is biztos, hogy azt is külön küzdelem lesz elérni majd a fél-elf lánynak, hogy a kis rosszcsontok olyankor is hallgassanak rá, amikor nem szívesen akarnának, de szerinte Mai örülni fog a kihívásnak.
Hasonlóan egy bólintással hagyja jóvá ő is, hogy mit is fog akkor tenni a lány az elkövetkezendő kis időben, míg ő megírja a szerződését. A ló elhelyezésének kérdésére elmosolyodik, mert itt is kapóra jön, hogy szóba került Luninari neve.*
- Tartozik a házhoz egy istálló, ami szintén nem olyan már, mint régen, de ott akad hely bőven neki is. Ebben szintén Luninari lehet majd a segítségedre. Ő is ott tartja a szamarát, és tudod, kitűnően bánik az állatokkal. Imádja őket.
*Mai észreveheti, hogy Alenia rettentő sokat emlegeti Luninari nevét, és támaszkodik is rá bizonyos problémák megoldásában. A mondás, miszerint Luninari az ő jobb keze, Alenia esetében még erősebb jelképpel bír tudván, hogy a saját jobb keze valóban hiányzik. A kis fekete hajú barátnője viszont mindenben a segítségére van, amiben csak tud, így pedig Alenia egyre inkább képes megbékélni a helyzetével.*
- Így lesz, keresni foglak, ha elkészült az irat. *Mondja, majd a nappaliban helyet foglalva el is kezdi az írást. Az írás… Alenia alapvetően jobbkezes volt, így karja elvesztése után az írást is újra kellett tanulnia, de a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően mára bal kézzel is közel olyan gyöngybetűkkel képes írni, mintha örök életében azzal írt volna.
A szerződést igyekszik minden részletre kitérően megfogalmazni. Leírja Mai munkakörének alapjait. Azt, hogy vigyáznia kell a gyermekekre, nevelni őket. Nekik kötelezően tanórákat kell tartania, de a rezidencia területén másfajta magánórákat is vállalhat. A dokumentum tartalmazza a munka szóban már megbeszélt anyagi vonatkozását, és azt is, hogy az említett különórák bevételéből származó jövedelemre a rezidencia csak minimális részben tart igényt.
Aminek azonban Mai valószínűleg a legjobban fog örülni, az egy másik papír, ami hivatalos artheniori lakcímként igazolja számára a rezidenciát.
Egyelőre még nem írja alá egyik lapot sem, mert azt Mai szeme láttára szeretné megtenni. Mikor elkészült, kezében a papírokkal el is indul megkeresni a lányt. Először természetesen a szobájához megy, és bekopog, és csendesen várakozik, hogy kap-e választ az ajtó túloldaláról.*
*Ő is vele együtt örül Mai sikerének, bár benne sem volt semmilyen kétség afelől, hogy az első benyomás jól fog alakulni mind a gyerkőcök, mind Mai részéről. Persze meg kell majd még szokniuk egymást, és azt, hogy innentől kezdve szinte minden nap találkoznak majd. Abban is biztos, hogy azt is külön küzdelem lesz elérni majd a fél-elf lánynak, hogy a kis rosszcsontok olyankor is hallgassanak rá, amikor nem szívesen akarnának, de szerinte Mai örülni fog a kihívásnak.
Hasonlóan egy bólintással hagyja jóvá ő is, hogy mit is fog akkor tenni a lány az elkövetkezendő kis időben, míg ő megírja a szerződését. A ló elhelyezésének kérdésére elmosolyodik, mert itt is kapóra jön, hogy szóba került Luninari neve.*
- Tartozik a házhoz egy istálló, ami szintén nem olyan már, mint régen, de ott akad hely bőven neki is. Ebben szintén Luninari lehet majd a segítségedre. Ő is ott tartja a szamarát, és tudod, kitűnően bánik az állatokkal. Imádja őket.
*Mai észreveheti, hogy Alenia rettentő sokat emlegeti Luninari nevét, és támaszkodik is rá bizonyos problémák megoldásában. A mondás, miszerint Luninari az ő jobb keze, Alenia esetében még erősebb jelképpel bír tudván, hogy a saját jobb keze valóban hiányzik. A kis fekete hajú barátnője viszont mindenben a segítségére van, amiben csak tud, így pedig Alenia egyre inkább képes megbékélni a helyzetével.*
- Így lesz, keresni foglak, ha elkészült az irat. *Mondja, majd a nappaliban helyet foglalva el is kezdi az írást. Az írás… Alenia alapvetően jobbkezes volt, így karja elvesztése után az írást is újra kellett tanulnia, de a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően mára bal kézzel is közel olyan gyöngybetűkkel képes írni, mintha örök életében azzal írt volna.
A szerződést igyekszik minden részletre kitérően megfogalmazni. Leírja Mai munkakörének alapjait. Azt, hogy vigyáznia kell a gyermekekre, nevelni őket. Nekik kötelezően tanórákat kell tartania, de a rezidencia területén másfajta magánórákat is vállalhat. A dokumentum tartalmazza a munka szóban már megbeszélt anyagi vonatkozását, és azt is, hogy az említett különórák bevételéből származó jövedelemre a rezidencia csak minimális részben tart igényt.
Aminek azonban Mai valószínűleg a legjobban fog örülni, az egy másik papír, ami hivatalos artheniori lakcímként igazolja számára a rezidenciát.
Egyelőre még nem írja alá egyik lapot sem, mert azt Mai szeme láttára szeretné megtenni. Mikor elkészült, kezében a papírokkal el is indul megkeresni a lányt. Először természetesen a szobájához megy, és bekopog, és csendesen várakozik, hogy kap-e választ az ajtó túloldaláról.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:55:55
Üzenet elküldve: 2024-05-04 15:55:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Bár nem gondolta, hogy kudarcot fog vallani az első pillanatban, de bizalmat ébreszteni minden belőle áradó kedvesség ellenére sem tud könnyű feladat lenni, főleg, ha azzal gyermekeket céloz. Különlegesek, de a bennük okozott károk éppoly dacot tudnak szülni, ahogy benne is tették régen. A különbség tán annyi, hogy benne ezt senki nem kívánta őszintén eloszlatni.
Örül, hogy hallgat rá Gab és egy el is búcsúznak végül, majd újra Aleniá-é a figyelme.*
- Azért egy jókora kő leesett a szívemről, de nagyon örülök, hogy így sikerült ez a kis találkozó. *Mosolyog most szerényen, majd bólint egyet.*
- Rendben, így teszek. Azt hiszem először az új szobámban próbálom meg megkeresni magam, biztosan kell egy kis idő, míg felfogom. *Kuncog halkan, hiszen tényleg így van. A Pegazusban maradt holmikért is el kell majd menni, na meg gondolni kell Bors-ra is.*
- Jut eszembe Alenia, a lovam egy istállóban van, nincs túl messze, de ha tudsz egy közelebbi helyet, azt szívesen venném.
*Tűnődik el egy kicsit, majd a számára még ismeretlen nőről is szól.*
- Természetesen. Remélem mielőbb megismerem őt is és hasonlóan fog vélekedni, mint mondod.
*Végül a földszintre érnek, ahol már húzza is a kis izgatottságtól hevesen dobogó szíve az új szoba felé.*
- Ha készen vagy csak jelezz és akkor hivatalossá tesszük ezt az egészet. Köszönöm neked még egyszer ezt a lehetőséget. Később találkozunk.
*Azzal, ha mindent megbeszéltek, cseppet sem sietve indul el a szoba felé, közben még egyszer felmérve a vonalat, ahol épp jár.
Lassan nyit be, immáron teljesen más érzésekkel. Úgy tárul elé a látvány, mintha egy ékszeres doboz lenne, bár jócskán lesz bele mit venni és csinosítani rajta, de ez most inkább feldobja, mintsem a szerénységet lássa a berendezésben.
Megfigyeli a bútorokat, amik bent várják, a kis asztalt a székekkel, az ágyat és az ódon komódot. Minden úriasságot nélkülöz jelen állapotban, de nem is hiányzik neki, ő fogja megtölteni élettel. Az ablakhoz sétál, ami előtt megáll és csak néz ki onnan hosszú ideig, hogy végre eljusson a tudatáig, hogy új otthonra talált és a már meglévő céljai mellett újakat kapott az élettől.*
*Bár nem gondolta, hogy kudarcot fog vallani az első pillanatban, de bizalmat ébreszteni minden belőle áradó kedvesség ellenére sem tud könnyű feladat lenni, főleg, ha azzal gyermekeket céloz. Különlegesek, de a bennük okozott károk éppoly dacot tudnak szülni, ahogy benne is tették régen. A különbség tán annyi, hogy benne ezt senki nem kívánta őszintén eloszlatni.
Örül, hogy hallgat rá Gab és egy el is búcsúznak végül, majd újra Aleniá-é a figyelme.*
- Azért egy jókora kő leesett a szívemről, de nagyon örülök, hogy így sikerült ez a kis találkozó. *Mosolyog most szerényen, majd bólint egyet.*
- Rendben, így teszek. Azt hiszem először az új szobámban próbálom meg megkeresni magam, biztosan kell egy kis idő, míg felfogom. *Kuncog halkan, hiszen tényleg így van. A Pegazusban maradt holmikért is el kell majd menni, na meg gondolni kell Bors-ra is.*
- Jut eszembe Alenia, a lovam egy istállóban van, nincs túl messze, de ha tudsz egy közelebbi helyet, azt szívesen venném.
*Tűnődik el egy kicsit, majd a számára még ismeretlen nőről is szól.*
- Természetesen. Remélem mielőbb megismerem őt is és hasonlóan fog vélekedni, mint mondod.
*Végül a földszintre érnek, ahol már húzza is a kis izgatottságtól hevesen dobogó szíve az új szoba felé.*
- Ha készen vagy csak jelezz és akkor hivatalossá tesszük ezt az egészet. Köszönöm neked még egyszer ezt a lehetőséget. Később találkozunk.
*Azzal, ha mindent megbeszéltek, cseppet sem sietve indul el a szoba felé, közben még egyszer felmérve a vonalat, ahol épp jár.
Lassan nyit be, immáron teljesen más érzésekkel. Úgy tárul elé a látvány, mintha egy ékszeres doboz lenne, bár jócskán lesz bele mit venni és csinosítani rajta, de ez most inkább feldobja, mintsem a szerénységet lássa a berendezésben.
Megfigyeli a bútorokat, amik bent várják, a kis asztalt a székekkel, az ágyat és az ódon komódot. Minden úriasságot nélkülöz jelen állapotban, de nem is hiányzik neki, ő fogja megtölteni élettel. Az ablakhoz sétál, ami előtt megáll és csak néz ki onnan hosszú ideig, hogy végre eljusson a tudatáig, hogy új otthonra talált és a már meglévő céljai mellett újakat kapott az élettől.*
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:32:40
Üzenet elküldve: 2024-05-04 13:32:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Megtörténik hát a bemutatkozás, még akkor is, ha egyelőre csak Gab-ot sikerül szemtől szemben és ébren megismernie Mai-nak. A kisfiú látszólag érdeklődő, de azt Alenia már tudja róluk, hogy félősek ugyan, ami árva mivoltuk nyomán nem meglepő, de legalább annyira kíváncsiak is mindenre és mindenkire. Aleniá-nak nagyon tetszik, ahogy a kisfiú csillogó szemekkel figyel Mai minden szavára, de a legaranyosabb az, ahogy az új nevelője első kérésére reagál.*
- Jó. Pihenek *bólint kis engedelmesen.* Várjuk az izgalmasat, azt mindig szeretjük. *Teszi még hozzá, majd a kérésnek megfelelően vissza is mászik az ágyba, átöleli a kishúgát, és hamarosan újra elnyomja az álom.
Alenia óvatosan visszacsukja az ajtót, így már újra kettesben lehetnek a lánnyal.*
- Úgy látszik, már most hallgat rád. Ez jó jel. Biztos van valamilyen kisugárzásod, ami jó hatással van a gyerekekre. *Mosolyog, és ha Mai is egyetért, akkor elindulhatnak vissza a földszintre.*
- Én azt hiszem, megyek, megírom neked a szerződésedet. Addig, ha szeretnél, nézz körül nyugodtan tüzetesebben, próbáld ki a szobádat, vagy csak érezd jól magad, esetleg pihenj egyet te is! Otthon vagy, szóval ne feszélyezd magad semmin. Kérdezned sem kell, a két említett szobán kívül bárhová benézhetsz. Illetve Luninari szobájával kapcsolatban majd tőle kérj engedélyt, ha hazaér!
*Elégedetten lépked lefelé a lépcsőkön, főleg azért, mert örül, hogy látszólag Mai jól ki fog jönni a gyerekekkel, és itt lesz vele valaki, aki leveszi a terhet róla, mert valljuk be, bármennyire is szereti őket, még sosem kellett a nap minden órájában gyerekekkel foglalkozni. A régi szép időben inkább ő volt az, akit kiszolgáltak, és nem ő leste mások kívánságát, de hát ez már csak ilyen. Az idők változnak, és sokszor nem olyan irányba, amilyenbe szeretnénk, de ez nem jelenti azt, hogy az újdonságok nyújtotta kihívás ne lenne izgalmas.*
- Ó, egyébként, ha Luninari megjön, arra kérlek, hogy vele is tölts el egy kis időt! Beszélgessetek, hogy ő is megismerhessen téged, mert tudod, nekem nagyon fontos az ő véleménye, de biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogjátok egymást. Ő is félvér, ahogy te. *Mosolyog lágyan.
A földszintre érve, ha Mai nem akar tőle mást, akkor ő egy időre elvonul a nappali részbe, hogy megírja azt a bizonyos dokumentumot, ami a szavak mellett végre valódi pecséttel is hivatalossá teheti a megállapodásukat.*
*Megtörténik hát a bemutatkozás, még akkor is, ha egyelőre csak Gab-ot sikerül szemtől szemben és ébren megismernie Mai-nak. A kisfiú látszólag érdeklődő, de azt Alenia már tudja róluk, hogy félősek ugyan, ami árva mivoltuk nyomán nem meglepő, de legalább annyira kíváncsiak is mindenre és mindenkire. Aleniá-nak nagyon tetszik, ahogy a kisfiú csillogó szemekkel figyel Mai minden szavára, de a legaranyosabb az, ahogy az új nevelője első kérésére reagál.*
- Jó. Pihenek *bólint kis engedelmesen.* Várjuk az izgalmasat, azt mindig szeretjük. *Teszi még hozzá, majd a kérésnek megfelelően vissza is mászik az ágyba, átöleli a kishúgát, és hamarosan újra elnyomja az álom.
Alenia óvatosan visszacsukja az ajtót, így már újra kettesben lehetnek a lánnyal.*
- Úgy látszik, már most hallgat rád. Ez jó jel. Biztos van valamilyen kisugárzásod, ami jó hatással van a gyerekekre. *Mosolyog, és ha Mai is egyetért, akkor elindulhatnak vissza a földszintre.*
- Én azt hiszem, megyek, megírom neked a szerződésedet. Addig, ha szeretnél, nézz körül nyugodtan tüzetesebben, próbáld ki a szobádat, vagy csak érezd jól magad, esetleg pihenj egyet te is! Otthon vagy, szóval ne feszélyezd magad semmin. Kérdezned sem kell, a két említett szobán kívül bárhová benézhetsz. Illetve Luninari szobájával kapcsolatban majd tőle kérj engedélyt, ha hazaér!
*Elégedetten lépked lefelé a lépcsőkön, főleg azért, mert örül, hogy látszólag Mai jól ki fog jönni a gyerekekkel, és itt lesz vele valaki, aki leveszi a terhet róla, mert valljuk be, bármennyire is szereti őket, még sosem kellett a nap minden órájában gyerekekkel foglalkozni. A régi szép időben inkább ő volt az, akit kiszolgáltak, és nem ő leste mások kívánságát, de hát ez már csak ilyen. Az idők változnak, és sokszor nem olyan irányba, amilyenbe szeretnénk, de ez nem jelenti azt, hogy az újdonságok nyújtotta kihívás ne lenne izgalmas.*
- Ó, egyébként, ha Luninari megjön, arra kérlek, hogy vele is tölts el egy kis időt! Beszélgessetek, hogy ő is megismerhessen téged, mert tudod, nekem nagyon fontos az ő véleménye, de biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogjátok egymást. Ő is félvér, ahogy te. *Mosolyog lágyan.
A földszintre érve, ha Mai nem akar tőle mást, akkor ő egy időre elvonul a nappali részbe, hogy megírja azt a bizonyos dokumentumot, ami a szavak mellett végre valódi pecséttel is hivatalossá teheti a megállapodásukat.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-04 12:31:43
Üzenet elküldve: 2024-05-04 12:31:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Kellemes izgatottság lesz rajta úrrá, ahogy egyre közeledik a pillanat, ami tényleg az ő pillanata. Ajkai akaratlanul is kedves mosolyra húzódnak, nem azért, mert meg akarja nyerni magának azonnali hatállyal a gyermekek rokonszenvét, hiszen azt nem adják mindig alanyi jogon, hanem mert tényleg szíve legmélyéről jön. Ismerős idegen érzés ez neki, hiszen a szeretet mindig ott dominál benne, de hamar le tudják törni ezt a hatalmas erőt, ami utána csak ott pislákol elbújva, amíg elő nem jöhet újra.
Nyílik az ajtó és az első hang el is éri hegyes füleit, máris figyelmes lesz az egyetlen ébren lévőre, a fiúra, aki megörül Alenia jelenlétének, ki kedvesen csendre is inti, majd odainvitálja magukhoz. A mosoly már rajta maradt, így nem kell újra ívelni ajkait, barátságos tekintettel nézi végig a gyereket és nyújtja felé a kezét, hiszen bemutatkozni így szokás, főleg ha már valaki ilyen nagyfiú.*
- Szia Gab, örülök, hogy megismerhettelek. *Pislant rá játékosan, de ő nem simítja végig először a kedvesnek tűnő buksit, hiszen nem sokat tud még róla a másik, nem erőlteti rá magát.* - Ígérem jól megleszünk és a tanulás mellett igen jókat fogunk szórakozni. Alig várom, hogy megismerhessem a húgodat és Arn-t is.
*Tekint el a még alvók felé és halkan formálja a szavakat, érzékeltetve, hogy fontosnak tartja ő is, hogy ne riadjanak fel a jöttére. Rengeteg idejük lesz még egymással, s mellkasa enyhe szorítása érzékelteti vele, hogy szeretné, hogy minden rendben legyen. Aleniá-ra néz csillogó szemeivel és biccent neki egyet, hogy megköszönje ezt a találkozást, majd vissza a fiúcskára.*
- Pihenj csak le, mikor újra találkozunk készülök nektek valami izgalmassal, jó?
*Furcsa most minden érzés, ami benne tombol. A reggeli ébredés után ki hitte volna, hogy mi felé sodorja az élet?*
*Kellemes izgatottság lesz rajta úrrá, ahogy egyre közeledik a pillanat, ami tényleg az ő pillanata. Ajkai akaratlanul is kedves mosolyra húzódnak, nem azért, mert meg akarja nyerni magának azonnali hatállyal a gyermekek rokonszenvét, hiszen azt nem adják mindig alanyi jogon, hanem mert tényleg szíve legmélyéről jön. Ismerős idegen érzés ez neki, hiszen a szeretet mindig ott dominál benne, de hamar le tudják törni ezt a hatalmas erőt, ami utána csak ott pislákol elbújva, amíg elő nem jöhet újra.
Nyílik az ajtó és az első hang el is éri hegyes füleit, máris figyelmes lesz az egyetlen ébren lévőre, a fiúra, aki megörül Alenia jelenlétének, ki kedvesen csendre is inti, majd odainvitálja magukhoz. A mosoly már rajta maradt, így nem kell újra ívelni ajkait, barátságos tekintettel nézi végig a gyereket és nyújtja felé a kezét, hiszen bemutatkozni így szokás, főleg ha már valaki ilyen nagyfiú.*
- Szia Gab, örülök, hogy megismerhettelek. *Pislant rá játékosan, de ő nem simítja végig először a kedvesnek tűnő buksit, hiszen nem sokat tud még róla a másik, nem erőlteti rá magát.* - Ígérem jól megleszünk és a tanulás mellett igen jókat fogunk szórakozni. Alig várom, hogy megismerhessem a húgodat és Arn-t is.
*Tekint el a még alvók felé és halkan formálja a szavakat, érzékeltetve, hogy fontosnak tartja ő is, hogy ne riadjanak fel a jöttére. Rengeteg idejük lesz még egymással, s mellkasa enyhe szorítása érzékelteti vele, hogy szeretné, hogy minden rendben legyen. Aleniá-ra néz csillogó szemeivel és biccent neki egyet, hogy megköszönje ezt a találkozást, majd vissza a fiúcskára.*
- Pihenj csak le, mikor újra találkozunk készülök nektek valami izgalmassal, jó?
*Furcsa most minden érzés, ami benne tombol. A reggeli ébredés után ki hitte volna, hogy mi felé sodorja az élet?*
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-04 11:27:47
Üzenet elküldve: 2024-05-04 11:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*A rezidenciát felfedező körtúrájuk lassan a végéhez közeledik, és már csak egyetlen újdonság vár Mai-ra. Azok az egyelőre piciny testbe zárt kis életek, akik ettől a naptól kezdve szerves részeit képezik majd élete minden egyes napjának. A gyerekek.*
- A te nagy pillanatod, Mai. *Mosolyog.
Alenia halkan, óvatosan és lassan nyitja ki a szoba ajtaját, hogy ha alszanak a kicsik, akkor ne zavarja meg őket. Miután az ajtó kinyílt, egy nagyobb, régi franciaágyon pillanthatják meg a három csöppséget egymáshoz bújva, de várakozásukkal ellentétben nem mind alszanak. Az egyik kis szempár kíváncsian pislog az érkezőkre.*
- Alenia! *Szólal meg a legnagyobb fiúcska az ágyban, és rögtön fel is ül, hogy jobban szemügyre vegye a két lányt.*
- Csss! Halkan, ne ébreszd fel a többieket! Gyere ide, bemutatok neked valakit! *Válaszolja Alenia majdnem suttogva a kisfiúnak, és közben kezével mutatva magukhoz invitálja őt, a fiú pedig az ágyból kimászva, kissé félénken, de kíváncsian lépked oda eléjük.*
- Ő itt Gab, a rangidős kis rosszaság. Gab, bemutatom neked Mai-t, mostantól ő is vigyázni fog rátok, tanít majd titeket, és minden bizonnyal nagyon sokat játszik is majd veletek. Köszönj neki szépen!
*Gab először csak végigméri Mai-t lentről felfelé, mígnem találkozik a tekintetük. Akkor ismét kíváncsi pislogásba kezd.*
- Szia, Mai! *Köszönti őt engedelmesen, mire Aleniá-tól jutalmul kap egy kedves buksisimogatást.*
- Jól van. *Alenia az ágy felé pillant, ahol a másik két csöppség olyan mélyen alszik, hogy még az sem zavarja meg őket, hogy halkan ugyan, de az ajtóban beszélgetnek ők hárman.*
- A kislány Gab húga, Kriza. A másik kisfiú, nem a rokonuk, és ő sokkal később választotta ezt a házat menedékként. A többiek Arn-nak szólítják. Ő a legfiatalabb.
*Mutatja be végül a másik két kis szobalakót is Mai-nak, de innentől ő már csendben marad, és átadja a terepet a lánynak. Alenia őszintén kíváncsi, hogy mihez kezd a lány a kialakult helyzettel. A találkozás nagy pillanatával.*
*A rezidenciát felfedező körtúrájuk lassan a végéhez közeledik, és már csak egyetlen újdonság vár Mai-ra. Azok az egyelőre piciny testbe zárt kis életek, akik ettől a naptól kezdve szerves részeit képezik majd élete minden egyes napjának. A gyerekek.*
- A te nagy pillanatod, Mai. *Mosolyog.
Alenia halkan, óvatosan és lassan nyitja ki a szoba ajtaját, hogy ha alszanak a kicsik, akkor ne zavarja meg őket. Miután az ajtó kinyílt, egy nagyobb, régi franciaágyon pillanthatják meg a három csöppséget egymáshoz bújva, de várakozásukkal ellentétben nem mind alszanak. Az egyik kis szempár kíváncsian pislog az érkezőkre.*
- Alenia! *Szólal meg a legnagyobb fiúcska az ágyban, és rögtön fel is ül, hogy jobban szemügyre vegye a két lányt.*
- Csss! Halkan, ne ébreszd fel a többieket! Gyere ide, bemutatok neked valakit! *Válaszolja Alenia majdnem suttogva a kisfiúnak, és közben kezével mutatva magukhoz invitálja őt, a fiú pedig az ágyból kimászva, kissé félénken, de kíváncsian lépked oda eléjük.*
- Ő itt Gab, a rangidős kis rosszaság. Gab, bemutatom neked Mai-t, mostantól ő is vigyázni fog rátok, tanít majd titeket, és minden bizonnyal nagyon sokat játszik is majd veletek. Köszönj neki szépen!
*Gab először csak végigméri Mai-t lentről felfelé, mígnem találkozik a tekintetük. Akkor ismét kíváncsi pislogásba kezd.*
- Szia, Mai! *Köszönti őt engedelmesen, mire Aleniá-tól jutalmul kap egy kedves buksisimogatást.*
- Jól van. *Alenia az ágy felé pillant, ahol a másik két csöppség olyan mélyen alszik, hogy még az sem zavarja meg őket, hogy halkan ugyan, de az ajtóban beszélgetnek ők hárman.*
- A kislány Gab húga, Kriza. A másik kisfiú, nem a rokonuk, és ő sokkal később választotta ezt a házat menedékként. A többiek Arn-nak szólítják. Ő a legfiatalabb.
*Mutatja be végül a másik két kis szobalakót is Mai-nak, de innentől ő már csendben marad, és átadja a terepet a lánynak. Alenia őszintén kíváncsi, hogy mihez kezd a lány a kialakult helyzettel. A találkozás nagy pillanatával.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:27:25
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:27:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Hirtelen jött ötlete még jóváhagyást is kap, mi sem tenné őt még nagyobb rendbe, mintha kivetíthetné a belső káoszát, amit könyvek valamilyen rendszer mentén történő felsorakoztatása és környezetének csinosítása tehetné. Szíve vad kapálózásba kezd, de közben olyannyira kezdi távolinak érezni az elmúlt napok és hetek történéseit, hogy egy emlékeztető szúrással téríti vissza a normális ütemébe. Nem gondolkodhat most. Ezen nem. *
-Akkor hát ezt is megbeszéltük.
*Mosolyogva lépdel tovább a már munkahelyének és egyben otthonának is tekinthető padlón, majd a szobájának kiválasztása után az emeletre igyekeznek. Hallott már arról a pokolról, így inkább most nem feszegeti és teszi tönkre ezt az állapotot, ahol mindketten örülnek az új kezdetnek.*
- Ez természetes. *Mindig tudni akar mindenről, de ilyen módon nem törne be senki életébe. Pedig a szobák is rengeteg mindent elárulnak, de a határokat pontosan tudja és pont nem ott feszegetné, ahol úgy mondván enni kap. Leginkább csak sűrűn bólogat és rá-rá csodálkozik dolgokra, mígnem az oltárt mutatja meg neki a lány, ami valóban szomorú történet. Na nem neki, mert ő táncot járna, ha mindegyik felrobbanna és eltűnne a világ felszínéről is, de ezt soha nem fogja hangosan kimondani, inkább csak megpróbálja átérezni, amit a másik. Mert ha ez neki valóban fontos, akkor nagy a vesztesége.* - Alenia, ez szörnyű valóban, de minden a helyére fog kerülni idővel. Az életed, az itteniek élete és még az oltár is. Mindennek meg lehet találni a módját és most már én is itt vagyok. *Nem tudja miért ismétli el, de tényleg úgy érzi, hogy sosem elég a támogatásból, na meg a biztatásból sem. Ez a hely egy csoda volt és lesz is. Eltökélt szándékává vált.
A gyerekek gondolata megakasztja viszont, nem ömleng tovább, fölösleges is. Amit mondott, az olyan pecsét, mint amivel a dokumentumot is illetni fogják.*
- Kész vagyok rá és nagyon kíváncsi is vagyok. Jó lesz tudnom, kik azok, akikkel az időm jó részét tölteni fogom, még ha csak álmukban is láthatom meg őket először. Ez... ez nagy pillanat.
*Hirtelen jött ötlete még jóváhagyást is kap, mi sem tenné őt még nagyobb rendbe, mintha kivetíthetné a belső káoszát, amit könyvek valamilyen rendszer mentén történő felsorakoztatása és környezetének csinosítása tehetné. Szíve vad kapálózásba kezd, de közben olyannyira kezdi távolinak érezni az elmúlt napok és hetek történéseit, hogy egy emlékeztető szúrással téríti vissza a normális ütemébe. Nem gondolkodhat most. Ezen nem. *
-Akkor hát ezt is megbeszéltük.
*Mosolyogva lépdel tovább a már munkahelyének és egyben otthonának is tekinthető padlón, majd a szobájának kiválasztása után az emeletre igyekeznek. Hallott már arról a pokolról, így inkább most nem feszegeti és teszi tönkre ezt az állapotot, ahol mindketten örülnek az új kezdetnek.*
- Ez természetes. *Mindig tudni akar mindenről, de ilyen módon nem törne be senki életébe. Pedig a szobák is rengeteg mindent elárulnak, de a határokat pontosan tudja és pont nem ott feszegetné, ahol úgy mondván enni kap. Leginkább csak sűrűn bólogat és rá-rá csodálkozik dolgokra, mígnem az oltárt mutatja meg neki a lány, ami valóban szomorú történet. Na nem neki, mert ő táncot járna, ha mindegyik felrobbanna és eltűnne a világ felszínéről is, de ezt soha nem fogja hangosan kimondani, inkább csak megpróbálja átérezni, amit a másik. Mert ha ez neki valóban fontos, akkor nagy a vesztesége.* - Alenia, ez szörnyű valóban, de minden a helyére fog kerülni idővel. Az életed, az itteniek élete és még az oltár is. Mindennek meg lehet találni a módját és most már én is itt vagyok. *Nem tudja miért ismétli el, de tényleg úgy érzi, hogy sosem elég a támogatásból, na meg a biztatásból sem. Ez a hely egy csoda volt és lesz is. Eltökélt szándékává vált.
A gyerekek gondolata megakasztja viszont, nem ömleng tovább, fölösleges is. Amit mondott, az olyan pecsét, mint amivel a dokumentumot is illetni fogják.*
- Kész vagyok rá és nagyon kíváncsi is vagyok. Jó lesz tudnom, kik azok, akikkel az időm jó részét tölteni fogom, még ha csak álmukban is láthatom meg őket először. Ez... ez nagy pillanat.
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-03 18:28:46
Üzenet elküldve: 2024-05-03 18:28:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*A kölcsönös mosolyuk az, ami végül pecsét helyett egyelőre megpecsételi az egyezségüket. Persze, természetesen nem fog elmaradni a hivatalos dokumentum sem, de a papírmunka még Alenia szerint is várhat. Inkább elkezdi körbevezetni a Mai-t a földszinten.
Sejtette, hogy a könyvtár szó hallatán rögtön fel fog csillanni a fél-elf lány szeme. Azt már eddigi, rövid ismerkedésük alatt megtudta, hogy ha valaminek a könyvekhez van köze, azt ő a szívügyének fogja érezni.*
- Amit csak szeretnél. Nem vagyunk ellenére az önkéntes munkának, ami a rezidencia javát szolgálja.
*Fűzi hozzá mosolyogva, majd elérkeznek a körtúra egyik lényegéhez. A személyzeti szobákhoz, melyek közül Mai kiválaszthatja magának újdonsült otthonát. A döntést teljes egészében rábízza, és türelmesen megvárja, amíg a lány mindegyiket megnézi magának, majd végül megállapodik a szemből nézve, balról a második szoba mellett.
Látja a másik örömét, és ettől őt is boldogság tölti el. Nem csak a gyermekeken segít azzal, hogy felvette őt ide dolgozni, hanem úgy tűnik, hogy magán Mai-n is, ami csodálatos érzés.*
- Ez esetben a tiéd. Nyugodtan rendezkedj majd be. *Mosolyog biztatóan. A rögtönzött érintés meglepi, és a régi Alenia talán főbenjáró bűnnek tekintette volna, hogy csak így engedély nélkül megérintik őt, de most valamiért nem zavarja.*
- Gyönyörű életünk volt, illetve lehetett volna itt. Nem sok időt tölthettem ebben a házban, mert jött a pokol. Mindegy is, gyere, megmutatom az emeletet!
*Azzal sarkon is fordul, vissza az előtérbe, ahol a széles lépcsősoron fellépkedve hamar az emeleten találják magukat. Alenia először a szemből nyíló, két duplaszárnyas ajtó felé pillant.*
- A jobb oldali a bátyám szobája, a bal pedig az enyém. Arra szeretnélek kérni, hogy ebbe a két helyiségbe engedély nélkül semmiképp ne menj be! *Nem csak a nemesi gőg szól most belőle, amiért megtiltja a bejárást Mai-nak ezekbe a szobákba. Alemiord-ról továbbra sem tudnak semmit, és az sem biztos, hogy életben van. Luninari mesélte, hogy az ő szobája is tabu volt az itt lakóknak, mikor azt hitték, hogy meghalt, így ezt a tiszteletet ő is meg fogja adni a bátyja emlékének. A saját szobája pedig egyszerűen az ő privát kis területe.*
- Az én szobám mellett Luninari-é van, mellőle pedig egy fürdőszoba nyílik. *Aztán végül megfordul, hogy a szembe lévő falra is vessenek egy pillantást, közben pedig az előbb mutatott fürdőszobával ellentétes irányba sétálnak a folyosón.*
- Ezek itt mind szobák, amiket vagy hálószobáknak, vagy tantermeknek tervezünk kialakítani. Ha gondolod, ebbe már te is beleszólhatsz, hogy mi lenne a célszerű. És ez… *Áll meg a lerombolt Eeyr oltár előtt szomorúan.* Ez a legrosszabb szentségtörés, amit valaha láttam. Eeyr istennő mindmáig óvja a helyet, és jól tudták ezt a betolakodók is. Éppen ezért pusztították el az oltárt. *Egyszerre dühösen és szomorúan csóválja a fejét, majd kezével inkább az oltár helyétől jobbra mutat.*
- Az ott még egy fürdőszoba… *Végül pedig elnéz balra, hogy a bátyja szobája melletti helyiség ajtajára pillantson.* Ezt a szobát használják jelenleg a gyerekek. Szerintem most még alszanak, de benézhetünk hozzájuk, ha késznek érzed rá magad. Mit szólsz? *Kérdezi lágy, kedves mosollyal az arcán.*
*A kölcsönös mosolyuk az, ami végül pecsét helyett egyelőre megpecsételi az egyezségüket. Persze, természetesen nem fog elmaradni a hivatalos dokumentum sem, de a papírmunka még Alenia szerint is várhat. Inkább elkezdi körbevezetni a Mai-t a földszinten.
Sejtette, hogy a könyvtár szó hallatán rögtön fel fog csillanni a fél-elf lány szeme. Azt már eddigi, rövid ismerkedésük alatt megtudta, hogy ha valaminek a könyvekhez van köze, azt ő a szívügyének fogja érezni.*
- Amit csak szeretnél. Nem vagyunk ellenére az önkéntes munkának, ami a rezidencia javát szolgálja.
*Fűzi hozzá mosolyogva, majd elérkeznek a körtúra egyik lényegéhez. A személyzeti szobákhoz, melyek közül Mai kiválaszthatja magának újdonsült otthonát. A döntést teljes egészében rábízza, és türelmesen megvárja, amíg a lány mindegyiket megnézi magának, majd végül megállapodik a szemből nézve, balról a második szoba mellett.
Látja a másik örömét, és ettől őt is boldogság tölti el. Nem csak a gyermekeken segít azzal, hogy felvette őt ide dolgozni, hanem úgy tűnik, hogy magán Mai-n is, ami csodálatos érzés.*
- Ez esetben a tiéd. Nyugodtan rendezkedj majd be. *Mosolyog biztatóan. A rögtönzött érintés meglepi, és a régi Alenia talán főbenjáró bűnnek tekintette volna, hogy csak így engedély nélkül megérintik őt, de most valamiért nem zavarja.*
- Gyönyörű életünk volt, illetve lehetett volna itt. Nem sok időt tölthettem ebben a házban, mert jött a pokol. Mindegy is, gyere, megmutatom az emeletet!
*Azzal sarkon is fordul, vissza az előtérbe, ahol a széles lépcsősoron fellépkedve hamar az emeleten találják magukat. Alenia először a szemből nyíló, két duplaszárnyas ajtó felé pillant.*
- A jobb oldali a bátyám szobája, a bal pedig az enyém. Arra szeretnélek kérni, hogy ebbe a két helyiségbe engedély nélkül semmiképp ne menj be! *Nem csak a nemesi gőg szól most belőle, amiért megtiltja a bejárást Mai-nak ezekbe a szobákba. Alemiord-ról továbbra sem tudnak semmit, és az sem biztos, hogy életben van. Luninari mesélte, hogy az ő szobája is tabu volt az itt lakóknak, mikor azt hitték, hogy meghalt, így ezt a tiszteletet ő is meg fogja adni a bátyja emlékének. A saját szobája pedig egyszerűen az ő privát kis területe.*
- Az én szobám mellett Luninari-é van, mellőle pedig egy fürdőszoba nyílik. *Aztán végül megfordul, hogy a szembe lévő falra is vessenek egy pillantást, közben pedig az előbb mutatott fürdőszobával ellentétes irányba sétálnak a folyosón.*
- Ezek itt mind szobák, amiket vagy hálószobáknak, vagy tantermeknek tervezünk kialakítani. Ha gondolod, ebbe már te is beleszólhatsz, hogy mi lenne a célszerű. És ez… *Áll meg a lerombolt Eeyr oltár előtt szomorúan.* Ez a legrosszabb szentségtörés, amit valaha láttam. Eeyr istennő mindmáig óvja a helyet, és jól tudták ezt a betolakodók is. Éppen ezért pusztították el az oltárt. *Egyszerre dühösen és szomorúan csóválja a fejét, majd kezével inkább az oltár helyétől jobbra mutat.*
- Az ott még egy fürdőszoba… *Végül pedig elnéz balra, hogy a bátyja szobája melletti helyiség ajtajára pillantson.* Ezt a szobát használják jelenleg a gyerekek. Szerintem most még alszanak, de benézhetünk hozzájuk, ha késznek érzed rá magad. Mit szólsz? *Kérdezi lágy, kedves mosollyal az arcán.*
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-03 14:05:42
Üzenet elküldve: 2024-05-03 14:05:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Örül a szíve és a lelke is, de még elég nehéz felfognia, hogy ma reggel még kábán és rosszkedvűen ébredt, s a pisze orrát sem akarta kidugni a levegőre, most pedig új otthonra és munkára talált. Bár ha vele történik valami, az nagyon történik, alig vannak napok, amik csak úgy elmennek mellette, de ez mégis hatalmas lépés. Majdnem akkora, mint amikor rászánta magát a távozásra. Valójában lehet, hogy most érkezett meg.
Nia üdvözlete más, mint amikor csak úgy találkozik két rég látott ismerős. Ez most a befogadás és a bizalom jele. Egy új életé. Cikáznak a gondolatai, de sóhajjal rántja vissza magát a valóságba, s ő is széles mosolyra húzza húsos ajkát.*
- Köszönöm Alenia.
*Szeretne még mondani annyi mindent, de nem tud. Minden benne van a szemeiben és jól tudja, hogy ezt a másik olvasni tudja, ha akarja.
Végignézheti hát a rezidencia minden szegletét, új otthonának minden tégláját, s megtépázott jelenét, ami a jövő szilárd alapját fogja képezni. Hihetetlen, hogy a részese lehet majd ennek az alakulásnak. A lehető legjobbkor érkezett. Figyel minden szót, vizsgálódik és ami a legjobb része; elképzeli magát itt élve.*
- Ó a könyvtér rendezését bármikor szívesen vállalom.
*Mondja csak úgy mellékesen, hiszen meg kell tanulnia magáénak érezni ezt az egészet. Bólogat a szoba kérdésre is, természetesen érdekli, de nem kérdés, hogy bárhová képes lenne otthont varázsolni, így semmin nem lepődne meg. Ha viszont választási lehetősége van, azért mégis a legjobbat fogja. Nia engedélyére meg is tekinti őket és egyértelműen a fürdőszobához közelebb eső, nagyobb szobát szeretné. Az ablakok olyan elrendezésűek, ahova már el is képzelte a kis olvasózugát. *
- Ez tökéletes lenne. Alenia, el sem hiszem. *Halkan mondja a második mondatot, tényleg nagyon izgatott és boldog. Egy valami, illetve valaki hiányzik neki csak a képletből, de jól tudja, hogy most így a legjobb mindenkinek.*
- Egyébként az adottságok tényleg nagyon jók. Milyen élet lehetett itt. Megtöltjük újra, olyan lesz, amilyennek megálmodod. *Simít végig a mellette lévő ép karján. * - És én segíteni fogok, ebben is.
*Örül a szíve és a lelke is, de még elég nehéz felfognia, hogy ma reggel még kábán és rosszkedvűen ébredt, s a pisze orrát sem akarta kidugni a levegőre, most pedig új otthonra és munkára talált. Bár ha vele történik valami, az nagyon történik, alig vannak napok, amik csak úgy elmennek mellette, de ez mégis hatalmas lépés. Majdnem akkora, mint amikor rászánta magát a távozásra. Valójában lehet, hogy most érkezett meg.
Nia üdvözlete más, mint amikor csak úgy találkozik két rég látott ismerős. Ez most a befogadás és a bizalom jele. Egy új életé. Cikáznak a gondolatai, de sóhajjal rántja vissza magát a valóságba, s ő is széles mosolyra húzza húsos ajkát.*
- Köszönöm Alenia.
*Szeretne még mondani annyi mindent, de nem tud. Minden benne van a szemeiben és jól tudja, hogy ezt a másik olvasni tudja, ha akarja.
Végignézheti hát a rezidencia minden szegletét, új otthonának minden tégláját, s megtépázott jelenét, ami a jövő szilárd alapját fogja képezni. Hihetetlen, hogy a részese lehet majd ennek az alakulásnak. A lehető legjobbkor érkezett. Figyel minden szót, vizsgálódik és ami a legjobb része; elképzeli magát itt élve.*
- Ó a könyvtér rendezését bármikor szívesen vállalom.
*Mondja csak úgy mellékesen, hiszen meg kell tanulnia magáénak érezni ezt az egészet. Bólogat a szoba kérdésre is, természetesen érdekli, de nem kérdés, hogy bárhová képes lenne otthont varázsolni, így semmin nem lepődne meg. Ha viszont választási lehetősége van, azért mégis a legjobbat fogja. Nia engedélyére meg is tekinti őket és egyértelműen a fürdőszobához közelebb eső, nagyobb szobát szeretné. Az ablakok olyan elrendezésűek, ahova már el is képzelte a kis olvasózugát. *
- Ez tökéletes lenne. Alenia, el sem hiszem. *Halkan mondja a második mondatot, tényleg nagyon izgatott és boldog. Egy valami, illetve valaki hiányzik neki csak a képletből, de jól tudja, hogy most így a legjobb mindenkinek.*
- Egyébként az adottságok tényleg nagyon jók. Milyen élet lehetett itt. Megtöltjük újra, olyan lesz, amilyennek megálmodod. *Simít végig a mellette lévő ép karján. * - És én segíteni fogok, ebben is.
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:44:01
Üzenet elküldve: 2024-05-03 11:44:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gyermeki lélek tisztasága//
*Mai kérdés nélkül is igyekszik szavakkal bizonyítani, hogy jól fog járni, ha bizalmat szavaz neki, pedig erre igazán nincs szükség. A legutóbbi beszélgetésük már meggyőzte erről, és ahogy említésre is kerül, igen, ismeri a lány múltját. Még ha el is jött onnan, egy nemesi körülmények között nevelkedett, tudásra szomjazó személy pontosan az, akire szüksége van a rezidenciának, neki és legfőképp a gyerekeknek.
A fizetés kérdésén is sikerül egészen gördülékenyen közös nevezőre jutni, úgyhogy épp itt az ideje köszönteni Mai-t a Sayqueves Rezidencia nevelőjeként.*
- Így van. Az a fontos, hogy mindenről időben tudjunk, és akkor úgy alakítjuk majd a dolgokat, hogy mindenkinek megfeleljen. Viszont engedd meg kérlek, hogy akkor elsőként köszöntselek hivatalosan is a rezidenciánkon. Örülök, hogy itt vagy.
*Mondja neki őszinte mosollyal, merthogy valódi boldogsággal tölti el, hogy Mai érkezésével még nagyobb lesz az élet a házban, annak meg főként örül, hogy a lány történetesen az övéhez hasonló családból érkezett.
Mai kérése így már teljesen jogossá válik, és Alenia is pont arra gondolt, hogy most már tényleg ideje megmutatni neki az egyébként nem kicsi épületet részleteiben.*
- Természetesen. A gyerekek az emeleten laknak, de kezdjük a földszinttel. Ez itt a már kevésbé szép, de legalább nagy előterünk. Balra találod az étkezőt, onnan nyílik a konyha, a kamra, szemből pedig a nappali. A nappali mellett jobbra van egy terem, amit régen könyvtárnak használtunk, de az most nincs a legjobb állapotban. Téged viszont, ha jól sejtem, első körben a szobád érdekel a legjobban, úgyhogy kövess kérlek, erre megyünk! *El is indul a bejárattól jobbra, át az egész előtéren, majd egy nagyobb nyíláson lépnek át, ahol régen ajtó lehetett, csak valószínűleg annyira megrongálódott, hogy kivették a helyéről, így végül hamarosan egy másik, keskenyebb folyosón kötnek ki.*
- Itt balra található néhány raktár, illetve a folyosó végén lévő ajtó a fürdőszoba. A szemben lévő ajtók pedig régen is személyzeti szobák voltak, úgyhogy arra gondoltam, most is ezek közül szánnák az egyiket neked. Nézd meg nyugodtan mind a négyet, és kérlek, hogy válaszd ki a neked legjobban tetszőt!
*A négy szobából a ház sajátos kialakítása miatt a középső kettő valamivel nagyobb alapterülettel rendelkezik, de másként egyformák. Egyébként a ház minden részén látszik, hogy nagyon megszenvedte a lázadás napjait, és koránt sem képes már ugyanazt a luxust nyújtani, mint egykoron, de ettől függetlenül még egész otthonos. Bárki is legyen az a Nimeril, Tanilla vagy akárkicsoda, akikről Luninari mesélte neki, hogy egy ideig itt laktak, hálás lehet nekik, amiért nem hagyták, hogy az egykori kúria teljesen az enyészeté legyen.*
*Mai kérdés nélkül is igyekszik szavakkal bizonyítani, hogy jól fog járni, ha bizalmat szavaz neki, pedig erre igazán nincs szükség. A legutóbbi beszélgetésük már meggyőzte erről, és ahogy említésre is kerül, igen, ismeri a lány múltját. Még ha el is jött onnan, egy nemesi körülmények között nevelkedett, tudásra szomjazó személy pontosan az, akire szüksége van a rezidenciának, neki és legfőképp a gyerekeknek.
A fizetés kérdésén is sikerül egészen gördülékenyen közös nevezőre jutni, úgyhogy épp itt az ideje köszönteni Mai-t a Sayqueves Rezidencia nevelőjeként.*
- Így van. Az a fontos, hogy mindenről időben tudjunk, és akkor úgy alakítjuk majd a dolgokat, hogy mindenkinek megfeleljen. Viszont engedd meg kérlek, hogy akkor elsőként köszöntselek hivatalosan is a rezidenciánkon. Örülök, hogy itt vagy.
*Mondja neki őszinte mosollyal, merthogy valódi boldogsággal tölti el, hogy Mai érkezésével még nagyobb lesz az élet a házban, annak meg főként örül, hogy a lány történetesen az övéhez hasonló családból érkezett.
Mai kérése így már teljesen jogossá válik, és Alenia is pont arra gondolt, hogy most már tényleg ideje megmutatni neki az egyébként nem kicsi épületet részleteiben.*
- Természetesen. A gyerekek az emeleten laknak, de kezdjük a földszinttel. Ez itt a már kevésbé szép, de legalább nagy előterünk. Balra találod az étkezőt, onnan nyílik a konyha, a kamra, szemből pedig a nappali. A nappali mellett jobbra van egy terem, amit régen könyvtárnak használtunk, de az most nincs a legjobb állapotban. Téged viszont, ha jól sejtem, első körben a szobád érdekel a legjobban, úgyhogy kövess kérlek, erre megyünk! *El is indul a bejárattól jobbra, át az egész előtéren, majd egy nagyobb nyíláson lépnek át, ahol régen ajtó lehetett, csak valószínűleg annyira megrongálódott, hogy kivették a helyéről, így végül hamarosan egy másik, keskenyebb folyosón kötnek ki.*
- Itt balra található néhány raktár, illetve a folyosó végén lévő ajtó a fürdőszoba. A szemben lévő ajtók pedig régen is személyzeti szobák voltak, úgyhogy arra gondoltam, most is ezek közül szánnák az egyiket neked. Nézd meg nyugodtan mind a négyet, és kérlek, hogy válaszd ki a neked legjobban tetszőt!
*A négy szobából a ház sajátos kialakítása miatt a középső kettő valamivel nagyobb alapterülettel rendelkezik, de másként egyformák. Egyébként a ház minden részén látszik, hogy nagyon megszenvedte a lázadás napjait, és koránt sem képes már ugyanazt a luxust nyújtani, mint egykoron, de ettől függetlenül még egész otthonos. Bárki is legyen az a Nimeril, Tanilla vagy akárkicsoda, akikről Luninari mesélte neki, hogy egy ideig itt laktak, hálás lehet nekik, amiért nem hagyták, hogy az egykori kúria teljesen az enyészeté legyen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890