Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:41:03
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:41:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Naty//
//Konyha//
*Először szemöldökét ráncolva veszi el a konyharuhát, nem igazán tudja, mihez kezdjen vele, vagy miért adta oda neki Nati. Egy kis idő kell neki, mire leesik, hogy azzal kéne megfognia az edényt, hogy az ne égesse meg.*
~Jé, és tényleg működik!~
*Kisebb győzelemként éli meg, hogy sikerült megfőznie saját magának, teljesen egyedül a teát. Talán ez az első alkalom, hogy próbálta, és hát nagyon is büszke magára. Vicces, hogy ami egy átlag embernek teljesen normális dolog, az egy nemes hölgynek közel sem, és ugyanez fordítva.*
- Marad persze! ~Gondolom~ Maximum majd kicsit kevesebbet iszunk.
*Ezután rátérnek arra, ami miatt Natyt valójában félrehívta. Egy kő esik le szívéről, hogy nem haragudott meg rá nagyon a lány, de azért még mindig sajnálja a helyzetet, főleg, hogyha ő nem hívja ide, most nem került volna az olyan helyzetbe.*
- Tudom. Nagyon-nagyon hálás vagyok neked ezért, komolyan!
*Nem is tudja, hogyan oldották volna meg Naty nélkül. Luni rokon, Ydriss pedig két hatalmas kutyával vagy mivel rohangál, ami már önmagában is kisebb vagyon.*
- Merem remélni. Nem Eeyr színe előtt volt a frigy, nem? Akkor könnyen megoldható, amennyire tudom.
*Egyszer csak egy szolgálólány viharzik be a konyhába, és sietősen előszed pár dolgot a szekrényből. Azért a földre kilötykölt víz láttán kelletlenül elhúzza a száját de nem szól semmit, csendben ügyködik tovább. Nem igazán figyeli Nai, mit csinál, egy pohárba összekever pár dolgot, aztán mézet rak bele, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is tovább a dolgára kezében a pohárral.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 23:56:16
//Konyha//
*Először szemöldökét ráncolva veszi el a konyharuhát, nem igazán tudja, mihez kezdjen vele, vagy miért adta oda neki Nati. Egy kis idő kell neki, mire leesik, hogy azzal kéne megfognia az edényt, hogy az ne égesse meg.*
~Jé, és tényleg működik!~
*Kisebb győzelemként éli meg, hogy sikerült megfőznie saját magának, teljesen egyedül a teát. Talán ez az első alkalom, hogy próbálta, és hát nagyon is büszke magára. Vicces, hogy ami egy átlag embernek teljesen normális dolog, az egy nemes hölgynek közel sem, és ugyanez fordítva.*
- Marad persze! ~Gondolom~ Maximum majd kicsit kevesebbet iszunk.
*Ezután rátérnek arra, ami miatt Natyt valójában félrehívta. Egy kő esik le szívéről, hogy nem haragudott meg rá nagyon a lány, de azért még mindig sajnálja a helyzetet, főleg, hogyha ő nem hívja ide, most nem került volna az olyan helyzetbe.*
- Tudom. Nagyon-nagyon hálás vagyok neked ezért, komolyan!
*Nem is tudja, hogyan oldották volna meg Naty nélkül. Luni rokon, Ydriss pedig két hatalmas kutyával vagy mivel rohangál, ami már önmagában is kisebb vagyon.*
- Merem remélni. Nem Eeyr színe előtt volt a frigy, nem? Akkor könnyen megoldható, amennyire tudom.
*Egyszer csak egy szolgálólány viharzik be a konyhába, és sietősen előszed pár dolgot a szekrényből. Azért a földre kilötykölt víz láttán kelletlenül elhúzza a száját de nem szól semmit, csendben ügyködik tovább. Nem igazán figyeli Nai, mit csinál, egy pohárba összekever pár dolgot, aztán mézet rak bele, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan megy is tovább a dolgára kezében a pohárral.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 23:56:16
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:29:05
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:29:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Majd meglátjuk.
*Ennyivel le is zárja a témát, tényleg nem akar ezekről beszélni. Elege volt már mindenből, nyugalmat akar, békességet.
Ha nem is sikerül elválnia Natalaydától akkor sem lesz semmi. Megpróbálnak majd úgy élni, mintha az a papír nem lenne. Ha menni fog egyáltalán.*
- Lehet, hogy ellátogatok majd a Mágustoronyba. Vagy keresek valakit, aki tudna tanítani. Kell egy kis kapcsolódás.
*Persze csak ha nem akasztanak minden gondot újra a nyakába, hogy aztán egész nap vagy a lábát lejárva intézkedjen, vagy halom papír mögött vesszen el.*
- Majd meglátjuk.
*Ennyivel le is zárja a témát, tényleg nem akar ezekről beszélni. Elege volt már mindenből, nyugalmat akar, békességet.
Ha nem is sikerül elválnia Natalaydától akkor sem lesz semmi. Megpróbálnak majd úgy élni, mintha az a papír nem lenne. Ha menni fog egyáltalán.*
- Lehet, hogy ellátogatok majd a Mágustoronyba. Vagy keresek valakit, aki tudna tanítani. Kell egy kis kapcsolódás.
*Persze csak ha nem akasztanak minden gondot újra a nyakába, hogy aztán egész nap vagy a lábát lejárva intézkedjen, vagy halom papír mögött vesszen el.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:18:50
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:18:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobája//
*Meglepődik, mikor az egyik idegen férfi úgy dönt, saját maga viszi fel a lányt a szobába. Aleimord sosem kérte volna ilyesmire, sőt, saját maga is felkapta volna a húgát, azon bizony ne múljon semmi.*
- Holdsajtot.
*Ismétli már felérve.*
- Megjegyzem, köszönjük.
*Fogalmam sincs, hogy ki lehet ez, így csak furcsán méregeti, bár amennyi idegen mászkál már a házban az lenne meglepő, ha nem bukkanna fel még egy.*
- Nem hiszem, hogy farkas harapta meg. Persze én nem értek az orvosláshoz.
*Fél szemmel Aleniára sandít. Borzasztó állapotban van, és az elf szíve szinte megszakad, hogy így kell látnia.*
~Ó, hogy Nairada hozta magával. Meg kell köszönnöm neki... Egy mágus!~
*Kicsit fellelkesül, hogy nem kell messzire mennie. Sőt, a mágus éppen házhoz jött. Így Luninarinak nem kell holnap sehova sem mennie, a lány biztosan örülni fog.*
~Végre egy kis szerencse.~
- Nos, elég későre jár már, akkor jobb lesz, ha siet. Ha szoba kell, tudok szolgálni eggyel ha visszatért.
*Talán ez a legkevesebb. Persze ha a férfi tényleg tud segíteni, és nem csak mondja magára, hogy mágus. Majd kiderül.*
- Akkor még találkozunk!
*Bólint, majd nézi, ahogy a z idegen kilép az ajtón. Aleimord odalép az egyik szolgálóhoz, beszél vele pár szót, majd ezt követően a lány elviharzik a konyhába. A húga szinte rögtön nyöszörögni kezd, a férfi melléül, és megcirógatja az arcát.*
- Itt vagyok, ne aggódj, most már minden rendben lesz.
*Meglepődik, mikor az egyik idegen férfi úgy dönt, saját maga viszi fel a lányt a szobába. Aleimord sosem kérte volna ilyesmire, sőt, saját maga is felkapta volna a húgát, azon bizony ne múljon semmi.*
- Holdsajtot.
*Ismétli már felérve.*
- Megjegyzem, köszönjük.
*Fogalmam sincs, hogy ki lehet ez, így csak furcsán méregeti, bár amennyi idegen mászkál már a házban az lenne meglepő, ha nem bukkanna fel még egy.*
- Nem hiszem, hogy farkas harapta meg. Persze én nem értek az orvosláshoz.
*Fél szemmel Aleniára sandít. Borzasztó állapotban van, és az elf szíve szinte megszakad, hogy így kell látnia.*
~Ó, hogy Nairada hozta magával. Meg kell köszönnöm neki... Egy mágus!~
*Kicsit fellelkesül, hogy nem kell messzire mennie. Sőt, a mágus éppen házhoz jött. Így Luninarinak nem kell holnap sehova sem mennie, a lány biztosan örülni fog.*
~Végre egy kis szerencse.~
- Nos, elég későre jár már, akkor jobb lesz, ha siet. Ha szoba kell, tudok szolgálni eggyel ha visszatért.
*Talán ez a legkevesebb. Persze ha a férfi tényleg tud segíteni, és nem csak mondja magára, hogy mágus. Majd kiderül.*
- Akkor még találkozunk!
*Bólint, majd nézi, ahogy a z idegen kilép az ajtón. Aleimord odalép az egyik szolgálóhoz, beszél vele pár szót, majd ezt követően a lány elviharzik a konyhába. A húga szinte rögtön nyöszörögni kezd, a férfi melléül, és megcirógatja az arcát.*
- Itt vagyok, ne aggódj, most már minden rendben lesz.
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:18:21
Üzenet elküldve: 2018-03-03 23:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
- Igen, felnőni nem volt rossz! -*bólint rá Luni szavaira két falat között*- Csak hát az a világ már elég egyhangúnak tűnik, ha kilépsz a gyermekkorból... -*feleli merengve, ám nem biztos benne, hogy Luni érteni fogja, mire gondol. Bár szavaiból úgy veszi ki, nem érezte jól magát otthon, mégsem önszántából jött el onnan. Vele más a helyzet. Ha nem jött volna közbe az a kellemetlen incidens, akkor is eljött volna otthonról, csak kicsit később és teljesen más körülmények között. Mindig is hajtotta valami, hogy többet lásson a világból, mint a kis faluja, és másokat is megismerjen annak kicsinyes és beszűkült gondolkodású lakóink kívül. ~Most aztán kijutottam nekem bőven mindkettőből. Azt hiszem, erre mondják, vigyázz, mit kívánsz?~ teszi fel magában a kérdést nem kis adag öniróniával. Elvégre tényleg izgalmakra vágyott, és mikor megkapja őket, hirtelen már túl sok lesz neki a jóból. Ha egyedül lenne, már a fejét csóválná saját gondolatainak a hallatán, Luni előtt azonban nem mer ilyesmit csinálni, inkább igyekszik a beszélgetésre fókuszálni*
- Tündérekről szóltak a meséitek? Milyen érdekes! -*kotyog közbe lelkesen*- Nálunk csak mindenféle szörnyekről volt, akik az erdőben élnek és elrabolják a gyerekeket, ha éjszaka egyedül kimerészkednek a házból! -*emlékezik vissza nevetve. Ő maga sose hitte igazán, hogy léteznek ilyen rémségek, és arra is igen hamar rájött, hogy a mesék célja igazából az, hogy elrettentse a fiatalokat az éjjeli kóborlástól. És ezt a hatást egy bizonyos életkorig nagyon jól el is érte, utána persze mindenkinek leesett a tantusz*
- Igen, tényleg hasonló volt a két falu. -*ismeri el a hasonlóságot, miután Luni kiemeli a közös pontokat. Mikor azonban a nyulakra terelődik a szó, hirtelen szomorúság járja át. ~Biztos nehéz lehetett egyedül felnőni, ilyen körülmények között!~ fut át az agyán, miközben Lunira pillant. ~Remélem, egyszer túljut majd mindenen, ami vele történt és igazán boldog lesz!~ bizakodik magában. A tilalomfák említése aztán felkelti az érdeklődését*
- Jó, de mi volt bennük olyan különleges? Mármint érted, azon kívül, hogy pirosak voltak? Valami veszélyes volt a túloldalán, vagy mi? -*kérdezi kíváncsian, bár egyre inkább úgy érzi, ez valami hasonló lehet az ő szörnyeikhez, egy mese a felnőttektől, ami kordában tartja a fiatalokat.*
- Milyen kár, hogy pont a miénkben nem voltál még! Biztos tetszett volna! -* csap le a témára, amikor Luni arról mesél, merre járt eddig*- Bár nálunk sajnos nincsenek vásárok, de maga a falu egészen bűbájos! -*lelkendezik, a süteményeket illetően azonban gondolkodóba esik*- Talán igazad van... jobban belegondolva tényleg egy embertől kaptam a recepteket. A faluban élt egy özvegyasszony, aki néha vigyázott a gyerekekre, cserébe a férfiak pedig ellátták őt élelemmel. Ő sütött mindig valamit nekünk. Jajj, ő aztán nagyon értett hozzá! -*idézi fel a kellemes emlékeket*- Én a közelébe se érek! -*vallja be kissé szomorúan, a ruhák hallatán azonban rögtön jobb kedvre derül*
- Egy egész szoba, tele ruhákkal! -*úgy ismétli a szavakat, mint valami felfoghatatlan dolgot. Bár sose fordított túl nagy figyelmet az ilyesminek, azért a szép ruhákért minden lány tud lelkesedni, és most őt is teljesen lenyűgözi a dolog. Otthon éppen hogy csak egy szekrényt kitettek a ruháit, magával pedig még kevesebbet tudott hozni, így kissé keserédes az öröme. ~Vajon nekem lesz valaha egy egész szobám tele ruhával?~ teszi fel magának kissé szomorúan a kérdést, de igyekszik nem túlságosan belegondolni a dologba, mert még olyasmire jutna, ami igazán fáj neki. Mikor közben Luni őt is megemlíti, kissé elvörösödik. Néha meglepő számára, milyen őszinteséggel tud mesélni Luni, de valahogy ez is személyisége varázsának része. Ő se tud rá máshogy felelni, csak hasonlóan őszintén*
- Egyáltalán nem hatott panaszkodásnak! -*igyekszik biztosítani erről a lányt*- És biztos vagyok benne, hogy itt igazán nagyszerű életed lesz! -*igyekszik biztatóan mosolyogni rá. Mosolya csak tovább mélyül, ahogy Luni terveit hallgatja*
- Boldog leszel, én érzem! És találsz majd valakit, aki igazán szeretni fog! -*próbálja megnyugtatni Lunit*- Valakit, aki téged fog értékelni, úgy, ahogy vagy, és nem csak a meg nem született gyermekeket látja majd, ha rád néz! -*talán nem jól sikerült megfogalmazni, amit szeretett volna, de reméli, Luni így is érteni fogja. Csak arra akart kilyukadni, hogy ne korlátozza a lehetőségeit pusztán a félvérekre. Bárki beleszerethet, és ha igazi a dolog kettejük közt, akkor az illető képes lesz majd túllépni a gyermektelenség problémáján. ~Nem is igazi az a szerelem, aminek egy ilyen apróság miatt vége szakad~ gondolja magában, bár Luninak nem meri mondani, mert úgy érzi, őt azért eléggé bántja a dolog. ~De hát ezzel úgysem lehet mit kezdeni, csak elfogadni~ elmélkedik magában, miközben Luni további fejtegetését hallgatja*
- Ó, én nem hiszem, hogy született olyan férfi, aki képes lenne elviselni engem egy életén át! -*próbálja viccel elütni a dolgot, az igazság ugyanis túl fájdalmas még ahhoz is, hogy magának is beismerje, de a saját szerelmi életét illetően sokkal kevésbé bizakodó. Borúsabb pillanataiban úgy érzi, ő valami igazán szívtelen teremtmény, amiért hátrahagyta a kishúgát, és nem méltó a boldogságra, jobb napjain pedig igyekszik egyáltalán nem gondolni a dologra. Ezeket a gondolatait azonban nincs ereje kimondani, így igyekszik kikerülni a témát*
- Én arra vágyom, hogy minél jobban megismerjem a világot és a benne élőket! Szeretnék utazni, más városokat látni és az ott lakókat megismerni... később pedig szeretnék egy saját házat, ahol úgy élhetek, ahogy én akarok. Lehetőleg minél nagyobbat, hogy segíteni tudjak azoknak, akik rászorulnak. Fedéllel, élelemmel, ami éppen kell. -*mesél kis mosollyal az életét illető további terveiről. Bár a szerelem terén kétli, hogy valaha is révbe fog érni, reméli, egyéb terveit azért sikerül majd megvalósítania. Valahogy akkor érzi magát a legjobban, ha másokon segíthet, de úgy, ahogyan ő szeretné. Magában még mindig haragszik kissé a szüleire, amiért olyat kértek tőle, ami túl sok volt neki, így ezen terve valamennyire vezeklés is. Sok kis jótett az elmulasztott egy nagyért. Aztán hogy ebből mit tud majd megvalósítani, az számára is kérdés.*
//Egy csendes délelőtt//
- Igen, felnőni nem volt rossz! -*bólint rá Luni szavaira két falat között*- Csak hát az a világ már elég egyhangúnak tűnik, ha kilépsz a gyermekkorból... -*feleli merengve, ám nem biztos benne, hogy Luni érteni fogja, mire gondol. Bár szavaiból úgy veszi ki, nem érezte jól magát otthon, mégsem önszántából jött el onnan. Vele más a helyzet. Ha nem jött volna közbe az a kellemetlen incidens, akkor is eljött volna otthonról, csak kicsit később és teljesen más körülmények között. Mindig is hajtotta valami, hogy többet lásson a világból, mint a kis faluja, és másokat is megismerjen annak kicsinyes és beszűkült gondolkodású lakóink kívül. ~Most aztán kijutottam nekem bőven mindkettőből. Azt hiszem, erre mondják, vigyázz, mit kívánsz?~ teszi fel magában a kérdést nem kis adag öniróniával. Elvégre tényleg izgalmakra vágyott, és mikor megkapja őket, hirtelen már túl sok lesz neki a jóból. Ha egyedül lenne, már a fejét csóválná saját gondolatainak a hallatán, Luni előtt azonban nem mer ilyesmit csinálni, inkább igyekszik a beszélgetésre fókuszálni*
- Tündérekről szóltak a meséitek? Milyen érdekes! -*kotyog közbe lelkesen*- Nálunk csak mindenféle szörnyekről volt, akik az erdőben élnek és elrabolják a gyerekeket, ha éjszaka egyedül kimerészkednek a házból! -*emlékezik vissza nevetve. Ő maga sose hitte igazán, hogy léteznek ilyen rémségek, és arra is igen hamar rájött, hogy a mesék célja igazából az, hogy elrettentse a fiatalokat az éjjeli kóborlástól. És ezt a hatást egy bizonyos életkorig nagyon jól el is érte, utána persze mindenkinek leesett a tantusz*
- Igen, tényleg hasonló volt a két falu. -*ismeri el a hasonlóságot, miután Luni kiemeli a közös pontokat. Mikor azonban a nyulakra terelődik a szó, hirtelen szomorúság járja át. ~Biztos nehéz lehetett egyedül felnőni, ilyen körülmények között!~ fut át az agyán, miközben Lunira pillant. ~Remélem, egyszer túljut majd mindenen, ami vele történt és igazán boldog lesz!~ bizakodik magában. A tilalomfák említése aztán felkelti az érdeklődését*
- Jó, de mi volt bennük olyan különleges? Mármint érted, azon kívül, hogy pirosak voltak? Valami veszélyes volt a túloldalán, vagy mi? -*kérdezi kíváncsian, bár egyre inkább úgy érzi, ez valami hasonló lehet az ő szörnyeikhez, egy mese a felnőttektől, ami kordában tartja a fiatalokat.*
- Milyen kár, hogy pont a miénkben nem voltál még! Biztos tetszett volna! -* csap le a témára, amikor Luni arról mesél, merre járt eddig*- Bár nálunk sajnos nincsenek vásárok, de maga a falu egészen bűbájos! -*lelkendezik, a süteményeket illetően azonban gondolkodóba esik*- Talán igazad van... jobban belegondolva tényleg egy embertől kaptam a recepteket. A faluban élt egy özvegyasszony, aki néha vigyázott a gyerekekre, cserébe a férfiak pedig ellátták őt élelemmel. Ő sütött mindig valamit nekünk. Jajj, ő aztán nagyon értett hozzá! -*idézi fel a kellemes emlékeket*- Én a közelébe se érek! -*vallja be kissé szomorúan, a ruhák hallatán azonban rögtön jobb kedvre derül*
- Egy egész szoba, tele ruhákkal! -*úgy ismétli a szavakat, mint valami felfoghatatlan dolgot. Bár sose fordított túl nagy figyelmet az ilyesminek, azért a szép ruhákért minden lány tud lelkesedni, és most őt is teljesen lenyűgözi a dolog. Otthon éppen hogy csak egy szekrényt kitettek a ruháit, magával pedig még kevesebbet tudott hozni, így kissé keserédes az öröme. ~Vajon nekem lesz valaha egy egész szobám tele ruhával?~ teszi fel magának kissé szomorúan a kérdést, de igyekszik nem túlságosan belegondolni a dologba, mert még olyasmire jutna, ami igazán fáj neki. Mikor közben Luni őt is megemlíti, kissé elvörösödik. Néha meglepő számára, milyen őszinteséggel tud mesélni Luni, de valahogy ez is személyisége varázsának része. Ő se tud rá máshogy felelni, csak hasonlóan őszintén*
- Egyáltalán nem hatott panaszkodásnak! -*igyekszik biztosítani erről a lányt*- És biztos vagyok benne, hogy itt igazán nagyszerű életed lesz! -*igyekszik biztatóan mosolyogni rá. Mosolya csak tovább mélyül, ahogy Luni terveit hallgatja*
- Boldog leszel, én érzem! És találsz majd valakit, aki igazán szeretni fog! -*próbálja megnyugtatni Lunit*- Valakit, aki téged fog értékelni, úgy, ahogy vagy, és nem csak a meg nem született gyermekeket látja majd, ha rád néz! -*talán nem jól sikerült megfogalmazni, amit szeretett volna, de reméli, Luni így is érteni fogja. Csak arra akart kilyukadni, hogy ne korlátozza a lehetőségeit pusztán a félvérekre. Bárki beleszerethet, és ha igazi a dolog kettejük közt, akkor az illető képes lesz majd túllépni a gyermektelenség problémáján. ~Nem is igazi az a szerelem, aminek egy ilyen apróság miatt vége szakad~ gondolja magában, bár Luninak nem meri mondani, mert úgy érzi, őt azért eléggé bántja a dolog. ~De hát ezzel úgysem lehet mit kezdeni, csak elfogadni~ elmélkedik magában, miközben Luni további fejtegetését hallgatja*
- Ó, én nem hiszem, hogy született olyan férfi, aki képes lenne elviselni engem egy életén át! -*próbálja viccel elütni a dolgot, az igazság ugyanis túl fájdalmas még ahhoz is, hogy magának is beismerje, de a saját szerelmi életét illetően sokkal kevésbé bizakodó. Borúsabb pillanataiban úgy érzi, ő valami igazán szívtelen teremtmény, amiért hátrahagyta a kishúgát, és nem méltó a boldogságra, jobb napjain pedig igyekszik egyáltalán nem gondolni a dologra. Ezeket a gondolatait azonban nincs ereje kimondani, így igyekszik kikerülni a témát*
- Én arra vágyom, hogy minél jobban megismerjem a világot és a benne élőket! Szeretnék utazni, más városokat látni és az ott lakókat megismerni... később pedig szeretnék egy saját házat, ahol úgy élhetek, ahogy én akarok. Lehetőleg minél nagyobbat, hogy segíteni tudjak azoknak, akik rászorulnak. Fedéllel, élelemmel, ami éppen kell. -*mesél kis mosollyal az életét illető további terveiről. Bár a szerelem terén kétli, hogy valaha is révbe fog érni, reméli, egyéb terveit azért sikerül majd megvalósítania. Valahogy akkor érzi magát a legjobban, ha másokon segíthet, de úgy, ahogyan ő szeretné. Magában még mindig haragszik kissé a szüleire, amiért olyat kértek tőle, ami túl sok volt neki, így ezen terve valamennyire vezeklés is. Sok kis jótett az elmulasztott egy nagyért. Aztán hogy ebből mit tud majd megvalósítani, az számára is kérdés.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:44:42
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:44:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nai//
//Konyha//
*Talán, tényleg nem volt hiába. ~Ha sikerül kimászni belőle.~ Arra, nem is akar gondolni, hogy esetleg nem talál egérutat.*
- Várj, segítek! *Szól, amikor Nairadának láthatóan nem megy a teakészítés. Nem akarja kivenni a kezéből a feladatot, talán jól is esik elfoglalnia magát, de látja, mennyire nem esik neki kézre semmi. Naty sem mondhatja el magáról, hogy konyhatündér volna, de sűrűn szökdösött a konyhára, s várakozott, mint aki csak az ottaniak körül szeret sündörögni, mikor az onnan kivezető ajtó szabad pillanatainak záloga volt, így azért mégiscsak ragadt rá valami.*
- Tessék, ezzel. *Nyújt át egy konyharuhát.*
- Igen, ha jut. *Mosolyodik el halványan, mivel Nai úgy kilötykölte a vizet, hogy félő tényleg csak egyiküknek lesz elég. Magának is elővesz egy bögrét, s a másik mellé teszi.
A hirtelen elhangzó bocsánatkérésre azonnal nem is tud mit mondani, végül mégiscsak megszólal.*
- Ha nem a szeretteidről lett volna szó, nem teszem meg. Biztosan tudod. *Veszi fel a teával teli bögrét, amikor Nairada kitölti neki.* De, ez azért nem ugyan az a helyzet… és hiszem, hogy kilábalunk belőle, hiszen Aleimord sem akar engem feleségének, mint ahogyan én sem őt férjemnek.
*Ugyan nem mondja ki, hogy nem haragszik, és bár harag valóban nincs benne, csak ezt a kusza helyzetet utálja nagyon.*
- Mit gondolsz? Vissza tudjuk majd csinálni?
//Konyha//
*Talán, tényleg nem volt hiába. ~Ha sikerül kimászni belőle.~ Arra, nem is akar gondolni, hogy esetleg nem talál egérutat.*
- Várj, segítek! *Szól, amikor Nairadának láthatóan nem megy a teakészítés. Nem akarja kivenni a kezéből a feladatot, talán jól is esik elfoglalnia magát, de látja, mennyire nem esik neki kézre semmi. Naty sem mondhatja el magáról, hogy konyhatündér volna, de sűrűn szökdösött a konyhára, s várakozott, mint aki csak az ottaniak körül szeret sündörögni, mikor az onnan kivezető ajtó szabad pillanatainak záloga volt, így azért mégiscsak ragadt rá valami.*
- Tessék, ezzel. *Nyújt át egy konyharuhát.*
- Igen, ha jut. *Mosolyodik el halványan, mivel Nai úgy kilötykölte a vizet, hogy félő tényleg csak egyiküknek lesz elég. Magának is elővesz egy bögrét, s a másik mellé teszi.
A hirtelen elhangzó bocsánatkérésre azonnal nem is tud mit mondani, végül mégiscsak megszólal.*
- Ha nem a szeretteidről lett volna szó, nem teszem meg. Biztosan tudod. *Veszi fel a teával teli bögrét, amikor Nairada kitölti neki.* De, ez azért nem ugyan az a helyzet… és hiszem, hogy kilábalunk belőle, hiszen Aleimord sem akar engem feleségének, mint ahogyan én sem őt férjemnek.
*Ugyan nem mondja ki, hogy nem haragszik, és bár harag valóban nincs benne, csak ezt a kusza helyzetet utálja nagyon.*
- Mit gondolsz? Vissza tudjuk majd csinálni?
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:33:33
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:33:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
* Mivel az események felgyorsulnak azután, hogy a bajbajutott lány testvére feltűnik, Vicben követi a főmágust. Nem akar tolakodó lenni, de megígérte, hogy vigyáz a lányra, s mivel a ház ura nem rendelkezett másként bemegy ő is a házba. Fegyvert nem visel, ha botját nem tekintjük annak, így az esetleges őrségnek sem lehet kifogása ellene. Ahogy a lányt lefektetik, ellenőrzi a hőmérsékletét, figyeli ahogy elalszik, majd csendesen zsolozsmázni kezd Eeyerhez, hogy bocsásson gyógyító és nyugtató álmot szegény Aleniára. *
* Mivel az események felgyorsulnak azután, hogy a bajbajutott lány testvére feltűnik, Vicben követi a főmágust. Nem akar tolakodó lenni, de megígérte, hogy vigyáz a lányra, s mivel a ház ura nem rendelkezett másként bemegy ő is a házba. Fegyvert nem visel, ha botját nem tekintjük annak, így az esetleges őrségnek sem lehet kifogása ellene. Ahogy a lányt lefektetik, ellenőrzi a hőmérsékletét, figyeli ahogy elalszik, majd csendesen zsolozsmázni kezd Eeyerhez, hogy bocsásson gyógyító és nyugtató álmot szegény Aleniára. *
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:16:00
Üzenet elküldve: 2018-03-03 22:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hiába, hogy eddig már jó pár éjszakát töltött Aleimorddal, még most is úgy ver a szíve, mintha csak az első alkalom volna abban a szobában a bálon.
Pihegve nyúl el az ágyon a férfi mellett. Közelebb csúszik hozzá, fejét vállára hajtja, egyik lábát pedig az övé köré fonja.*
- Te is nekem! De tényleg jót fog ez most tenni egy kicsit. Az elmúlt időszak minden volt, csak nyugodt nem. De ne is beszéljünk erről!
*Olyan kár volna elrontani az idilli pillanatot ilyesmikkel. Legyint is egyet, hogy felejtsék el, majd nyakát Aleimord arca felé nyújtja, hogy megpuszilja.*
- Talán. Mire hazajövök már egy megszervezett esküvővel fogsz várni. Jó is volna...
*Hiába, hogy eddig már jó pár éjszakát töltött Aleimorddal, még most is úgy ver a szíve, mintha csak az első alkalom volna abban a szobában a bálon.
Pihegve nyúl el az ágyon a férfi mellett. Közelebb csúszik hozzá, fejét vállára hajtja, egyik lábát pedig az övé köré fonja.*
- Te is nekem! De tényleg jót fog ez most tenni egy kicsit. Az elmúlt időszak minden volt, csak nyugodt nem. De ne is beszéljünk erről!
*Olyan kár volna elrontani az idilli pillanatot ilyesmikkel. Legyint is egyet, hogy felejtsék el, majd nyakát Aleimord arca felé nyújtja, hogy megpuszilja.*
- Talán. Mire hazajövök már egy megszervezett esküvővel fogsz várni. Jó is volna...
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 21:48:56
Üzenet elküldve: 2018-03-03 21:48:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mire felérnek a szobába Nairadát szinte ráveti az ágyra, utána pedig magát a nőre. Persze nem úgy, hogy megsérüljön, azt amúgy sem bocsájtaná meg magának.
Mindenhol csókolja, ahol éri, szinte rángatja le róla a ruhákat.
Hacsak Nairada nem ellenkezik - de miért tenné? - akkor talán egy óra is eltelhet, mire nyugodtan megpihennek egymás mellett.*
- Hiányozni fogsz.
*Suttogja, miközben ujjai közé vesz egy fekete tincset, és játszani kezd vele.*
- De talán mire visszaérsz megoldódik ez az egész.
*Mire felérnek a szobába Nairadát szinte ráveti az ágyra, utána pedig magát a nőre. Persze nem úgy, hogy megsérüljön, azt amúgy sem bocsájtaná meg magának.
Mindenhol csókolja, ahol éri, szinte rángatja le róla a ruhákat.
Hacsak Nairada nem ellenkezik - de miért tenné? - akkor talán egy óra is eltelhet, mire nyugodtan megpihennek egymás mellett.*
- Hiányozni fogsz.
*Suttogja, miközben ujjai közé vesz egy fekete tincset, és játszani kezd vele.*
- De talán mire visszaérsz megoldódik ez az egész.
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 21:18:52
Üzenet elküldve: 2018-03-03 21:18:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Bele is feledkezik, hogy lassan vissza kellene indulnia. Talán még pár óra, és arról is elfeledkezne, hogy egyáltalán el kell mennie, hacsak apja nem állít be majd egy csapat testőrrel, hogy összeszedje a lányát. Az lenne még egy szép műsor, főleg ha Aleimord ágyában találna rá.
Indulna már párja után az emeletre, de még mielőtt felállna, Aleimord hirtelen felkapja, hogy a karjában cipelje fel a lányt.*
- Oh, Eeyr, ments meg ettől a velejéig romlott, kegyetlen nemestől! Bele sem merek gondolni, mit fog velem csinálni...
*Mondja nevetve a nyakába kapaszkodva. Szemei vidáman csillognak, úgy, mint pár nappal ezelőtt, mikor még nem is sejtette, hogy pár óra alatt mennyi minden meg tud változni.*
*Bele is feledkezik, hogy lassan vissza kellene indulnia. Talán még pár óra, és arról is elfeledkezne, hogy egyáltalán el kell mennie, hacsak apja nem állít be majd egy csapat testőrrel, hogy összeszedje a lányát. Az lenne még egy szép műsor, főleg ha Aleimord ágyában találna rá.
Indulna már párja után az emeletre, de még mielőtt felállna, Aleimord hirtelen felkapja, hogy a karjában cipelje fel a lányt.*
- Oh, Eeyr, ments meg ettől a velejéig romlott, kegyetlen nemestől! Bele sem merek gondolni, mit fog velem csinálni...
*Mondja nevetve a nyakába kapaszkodva. Szemei vidáman csillognak, úgy, mint pár nappal ezelőtt, mikor még nem is sejtette, hogy pár óra alatt mennyi minden meg tud változni.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 20:50:17
Üzenet elküldve: 2018-03-03 20:50:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Az a dolga.
*Újra halkan felnevet, az elmúlt pár napban sosem volt még annyira boldog, mint most. Az is igaz, hogy Nairadát még csak meg sem tudta csókolni. Ennek a borzasztó tettnek a hiánya minden egyes mozdulatában érezni.*
- Máshová? Kizárt, az emelet elég lesz.
*Ahelyett, hogy letenné Nairadát a földre, miközben feláll a karjai közé veszi.*
- Én a helyedben még most kiáltanék segítségért, mert el leszel rabolva.
*Nevetve indul fel az emeletre, még mielőtt nem túl edzett karjai megadják magukat. Nem, kedvese súlyával nincs probléma; Aleimordnak nem szokása az erősítés, csak mert teljesen feleslegesnek érzi.*
- Az a dolga.
*Újra halkan felnevet, az elmúlt pár napban sosem volt még annyira boldog, mint most. Az is igaz, hogy Nairadát még csak meg sem tudta csókolni. Ennek a borzasztó tettnek a hiánya minden egyes mozdulatában érezni.*
- Máshová? Kizárt, az emelet elég lesz.
*Ahelyett, hogy letenné Nairadát a földre, miközben feláll a karjai közé veszi.*
- Én a helyedben még most kiáltanék segítségért, mert el leszel rabolva.
*Nevetve indul fel az emeletre, még mielőtt nem túl edzett karjai megadják magukat. Nem, kedvese súlyával nincs probléma; Aleimordnak nem szokása az erősítés, csak mert teljesen feleslegesnek érzi.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 20:19:49
Üzenet elküldve: 2018-03-03 20:19:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nem? Akkor annál jobb.
*Kissé hátrahajtja fejét, mikor Aleimord nyakába temeti arcát és csókokkal árasztja el. Száját halk, jóleső sóhaj hagyja el, ahogy az érzékeny területen kényezteti.*
- Menjünk!
*Kedvese megjegyzésén halkan felnevet. A konyha vele pont szembe van, így a nyitott ajtón keresztül látja is a kedves delikvenset.*
- Pedig nagyon ügyesen csinál úgy, mintha nem is tudna semmiről.
*Súgja halkan Aleimord fülébe vidáman kuncogva.*
- Na de hova akarsz menni? Itt, a házban keressünk valami nyugodt helyet, vagy esetleg valahova máshova akarsz menni?
*Kérdi, miközben egy szőke tincset csavargat az ujja körül.*
- Nem? Akkor annál jobb.
*Kissé hátrahajtja fejét, mikor Aleimord nyakába temeti arcát és csókokkal árasztja el. Száját halk, jóleső sóhaj hagyja el, ahogy az érzékeny területen kényezteti.*
- Menjünk!
*Kedvese megjegyzésén halkan felnevet. A konyha vele pont szembe van, így a nyitott ajtón keresztül látja is a kedves delikvenset.*
- Pedig nagyon ügyesen csinál úgy, mintha nem is tudna semmiről.
*Súgja halkan Aleimord fülébe vidáman kuncogva.*
- Na de hova akarsz menni? Itt, a házban keressünk valami nyugodt helyet, vagy esetleg valahova máshova akarsz menni?
*Kérdi, miközben egy szőke tincset csavargat az ujja körül.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 19:09:07
Üzenet elküldve: 2018-03-03 19:09:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem nagyon kell kényszerítened 20 év múlva sem.
*Mikor Nairada az ölébe ül a férfi belekarol a hátába, és folytatja a puha nyak csókolgatását. Beleharap az egészen emberi fülekbe, majd egyre szenvedélyesebben csókolja ajkait.*
- Menjünk valahova.
*Suttogja.*
- A szolgáló még a végén csatlakozni akar.
*Halkan elneveti magát, miközben a konyhában szorgoskodó középkorú embernőre utal.*
- Rajtad amúgy sem terveztem osztozkodni.
- Nem nagyon kell kényszerítened 20 év múlva sem.
*Mikor Nairada az ölébe ül a férfi belekarol a hátába, és folytatja a puha nyak csókolgatását. Beleharap az egészen emberi fülekbe, majd egyre szenvedélyesebben csókolja ajkait.*
- Menjünk valahova.
*Suttogja.*
- A szolgáló még a végén csatlakozni akar.
*Halkan elneveti magát, miközben a konyhában szorgoskodó középkorú embernőre utal.*
- Rajtad amúgy sem terveztem osztozkodni.
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 18:53:31
Üzenet elküldve: 2018-03-03 18:53:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Fogok, fogok, ígérem!
*Nem mintha anélkül nem tette volna meg, hogy Aleimord lelkére kötné. Valószínűleg már a férfi válaszát is tűkön ülve fogja várni, mintha csak valami régóta áhított ajándék volna.*
- Ha nem lenne, hidd el, csinálnék én hozzá neked kedvet, abban biztos lehetsz!
*Játékosan felnevet, és incselkedő pillantást vet a férfira.*
- Majd mikor húsz év múlva hortyogva dőlsz be mellém az ágyba, akkor sem hagylak addig aludni, amíg jól meg nem ölelgetsz.
*Ahogy közelebb húzza gyorsan átcsusszan Aleimord ölébe, és nyakába karolva viszonozza a csókot.*
- Hm, támogatom. Elvégre mégsem engedhetsz el úgy, hogy nem búcsúztál el tőlem rendesen nem igaz?
- Fogok, fogok, ígérem!
*Nem mintha anélkül nem tette volna meg, hogy Aleimord lelkére kötné. Valószínűleg már a férfi válaszát is tűkön ülve fogja várni, mintha csak valami régóta áhított ajándék volna.*
- Ha nem lenne, hidd el, csinálnék én hozzá neked kedvet, abban biztos lehetsz!
*Játékosan felnevet, és incselkedő pillantást vet a férfira.*
- Majd mikor húsz év múlva hortyogva dőlsz be mellém az ágyba, akkor sem hagylak addig aludni, amíg jól meg nem ölelgetsz.
*Ahogy közelebb húzza gyorsan átcsusszan Aleimord ölébe, és nyakába karolva viszonozza a csókot.*
- Hm, támogatom. Elvégre mégsem engedhetsz el úgy, hogy nem búcsúztál el tőlem rendesen nem igaz?
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 18:29:11
Üzenet elküldve: 2018-03-03 18:29:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nagyon is remélem, hogy írni fogsz.
*Az arcán széles mosoly terül el, bal kezével megigazítja a lány fekete fürtjeit, majd végigsimít az arcán.*
- Mérges lennék, ha nem tennéd. Akkor már ilyenekhez sem lenne kedvem.
*Finom, szenvedélyes csókot a lehel a nő ajkaira.*
- Na jó, hazudtam. Ilyesmihez midig van kedvem. Talán ellenére is be kellene pótolnunk...
*Közelebb vonja magához Nairadát, végigcsókol az arcán, a nyakán, mit sem törődve azzal, hogy bárki megláthatja őket.*
- Nagyon is remélem, hogy írni fogsz.
*Az arcán széles mosoly terül el, bal kezével megigazítja a lány fekete fürtjeit, majd végigsimít az arcán.*
- Mérges lennék, ha nem tennéd. Akkor már ilyenekhez sem lenne kedvem.
*Finom, szenvedélyes csókot a lehel a nő ajkaira.*
- Na jó, hazudtam. Ilyesmihez midig van kedvem. Talán ellenére is be kellene pótolnunk...
*Közelebb vonja magához Nairadát, végigcsókol az arcán, a nyakán, mit sem törődve azzal, hogy bárki megláthatja őket.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 16:45:22
Üzenet elküldve: 2018-03-03 16:45:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Voka//
*Jól sejtette, Aleimord nem fogja megmutatni neki a szobáját. Az már túl piszkos munka volna. Helyette egy csinos cselédlány libben oda, hogy bevezesse őt oda.*
- Egy pillanat, az előtérben hagytam a cuccom. Mindjárt visszaszaladok érte.
*A lány követi őt végig.*
~Mit hisznek ezek, hogy valami tolvaj vagyok?~
*Morgolódik magában pár sort, hogy még egy nemesi házban szolgáló kis lotyó is úgy viselkedik, mintha valami kivételes személy lenne a szegénynegyed népsége közül.*
~Siralmas.~
*Gyorsan felkapja a táskáját, aztán int a lánynak, hogy most már vigye a szobájához.
Hirtelen nagy zavargást hallani a hátuk mögül, majd a ház urának kiabálására a lány már szalad is csapot-papot hátrahagyva, Darenahr pedig ismét ott áll a folyosó közepén tanácstalanul, hogy mégis hová menjen.
Ha szerencséje van, a tündér még úgyszintén nem talált magának üres szobát, és majd az az elf segít neki is, aki fogadta őket. Talán elbeszélgették az időt, vagy csak valamit még el kellett intézniük.
Ha valóban így van, odamegy hozzájuk.*
- Üdv, ismét! Ha nekem is tudnának majd segíteni, azt megköszönöm.
*Közben már megfogalmazódott valami a gondolataiban, és ha már Voka úgyis itt van, felhozza neki a dolgot.*
- Jól hallottam, hogy alkimista, ugye? Én kereskedőként ügyködök. Ha úgy akarja ön is, tudunk olyanban megállapodni, ami mindkettőnknek jó.
*Kíváncsian vonja fel a szemöldökét, hogy mit felel majd erre a másik.*
*Jól sejtette, Aleimord nem fogja megmutatni neki a szobáját. Az már túl piszkos munka volna. Helyette egy csinos cselédlány libben oda, hogy bevezesse őt oda.*
- Egy pillanat, az előtérben hagytam a cuccom. Mindjárt visszaszaladok érte.
*A lány követi őt végig.*
~Mit hisznek ezek, hogy valami tolvaj vagyok?~
*Morgolódik magában pár sort, hogy még egy nemesi házban szolgáló kis lotyó is úgy viselkedik, mintha valami kivételes személy lenne a szegénynegyed népsége közül.*
~Siralmas.~
*Gyorsan felkapja a táskáját, aztán int a lánynak, hogy most már vigye a szobájához.
Hirtelen nagy zavargást hallani a hátuk mögül, majd a ház urának kiabálására a lány már szalad is csapot-papot hátrahagyva, Darenahr pedig ismét ott áll a folyosó közepén tanácstalanul, hogy mégis hová menjen.
Ha szerencséje van, a tündér még úgyszintén nem talált magának üres szobát, és majd az az elf segít neki is, aki fogadta őket. Talán elbeszélgették az időt, vagy csak valamit még el kellett intézniük.
Ha valóban így van, odamegy hozzájuk.*
- Üdv, ismét! Ha nekem is tudnának majd segíteni, azt megköszönöm.
*Közben már megfogalmazódott valami a gondolataiban, és ha már Voka úgyis itt van, felhozza neki a dolgot.*
- Jól hallottam, hogy alkimista, ugye? Én kereskedőként ügyködök. Ha úgy akarja ön is, tudunk olyanban megállapodni, ami mindkettőnknek jó.
*Kíváncsian vonja fel a szemöldökét, hogy mit felel majd erre a másik.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 16:21:25
Üzenet elküldve: 2018-03-03 16:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Naty//
//Konyha//
- El. Szerencsétlen lány! Majd később felmegyek megnézni, mi van vele, de nem hiszem, hogy mi hiányzunk most oda.
*Válaszolja tömören, közben felforral egy kis vizet. Elég ügyetlenül nézhet ki a próbálkozása, nem nagyon szokott magának csinálni úgy nagyjából semmit. A vizet is kilötyköli, kicsit a kezét is megégeti, ahogy a forró edényt akarja felemelni.*
- Legalább nem volt hiába az... izé... házasságotok. *Nem szemrehányásképp hozza fel a témát, inkább affajta "Nézd a jó oldalát!" dolognak szánta, csak hát eléggé máshogy sikeredett. Nem kérdez rá a továbbiakban, nyilván megtörtént, ha Aleniát elengedték. Meg mégis mit kérdezhetne? Hogy ment?
Ahogy sikerül végül rájönnie, hogy egy konyharuhával próbálja meg megfogni az edényt, kitölt magának egy bögrébe, aztán Naty felé fordul.*
- Te is kérsz?
*Ha igennel felel, úgy neki is tölt ki.
Nem tudja tagadni, nem is kis lelkiismeret fordulása van barátnőjével kapcsolatban, hisz gyakorlatilag ő rángatta ebbe bele. Szomorúan mosolyodik el felé, majd keze után nyúl.*
- Annyira sajnálom, Naty, ne haragudj rám! *Kezd bele halkan.* Főleg hogy tudom, miért jöttél el otthonról, és most...
*Bocsánatkérőn pillant a lányra remélve, hogy nem haragszik rá nagyon.*
//Konyha//
- El. Szerencsétlen lány! Majd később felmegyek megnézni, mi van vele, de nem hiszem, hogy mi hiányzunk most oda.
*Válaszolja tömören, közben felforral egy kis vizet. Elég ügyetlenül nézhet ki a próbálkozása, nem nagyon szokott magának csinálni úgy nagyjából semmit. A vizet is kilötyköli, kicsit a kezét is megégeti, ahogy a forró edényt akarja felemelni.*
- Legalább nem volt hiába az... izé... házasságotok. *Nem szemrehányásképp hozza fel a témát, inkább affajta "Nézd a jó oldalát!" dolognak szánta, csak hát eléggé máshogy sikeredett. Nem kérdez rá a továbbiakban, nyilván megtörtént, ha Aleniát elengedték. Meg mégis mit kérdezhetne? Hogy ment?
Ahogy sikerül végül rájönnie, hogy egy konyharuhával próbálja meg megfogni az edényt, kitölt magának egy bögrébe, aztán Naty felé fordul.*
- Te is kérsz?
*Ha igennel felel, úgy neki is tölt ki.
Nem tudja tagadni, nem is kis lelkiismeret fordulása van barátnőjével kapcsolatban, hisz gyakorlatilag ő rángatta ebbe bele. Szomorúan mosolyodik el felé, majd keze után nyúl.*
- Annyira sajnálom, Naty, ne haragudj rám! *Kezd bele halkan.* Főleg hogy tudom, miért jöttél el otthonról, és most...
*Bocsánatkérőn pillant a lányra remélve, hogy nem haragszik rá nagyon.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 15:16:21
Üzenet elküldve: 2018-03-03 15:16:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
//Előtér, majd konyha//
*Figyeli, ahogy a kócos fiú felviszi a lépcsőn a lányt. A nagy kő egy része hullott csak le válláról, de még mindig van belőle jócskán.
Nairada hangjára figyel fel, amikor őt szólítja, s vele is tart a konyhába, maga mögött hagyva a csődületet.*
- Máris beszélhetünk… *Válaszol, mivel valóban nincs más dolga, bármennyire is vigasztaló kedvességgel kecsegtette a korábbi pár perc a télikert rejtekében, végül úgy párolgott el, mint a hajnali harmat, napfelkeltekor. Talán Uhn éppen így világosodott meg és jött rá, hogy ezt ő mégsem vállalja, a lány két szép szeméért. Így hát Nairada után sétál, minden mást maga mögött hagyva.*
- Hát elengedték? Ő volt Aleimord testvére, akit felvittek, ugye? *Kérdezi az illendőség kedvéért, de egyértelmű, hogy ő volt az.*
- Te hogy vagy Nai? *Teszi fel sorban a következő kérdést, ami foglalkoztatja, ebben a faramuci helyzetben.*
//Előtér, majd konyha//
*Figyeli, ahogy a kócos fiú felviszi a lépcsőn a lányt. A nagy kő egy része hullott csak le válláról, de még mindig van belőle jócskán.
Nairada hangjára figyel fel, amikor őt szólítja, s vele is tart a konyhába, maga mögött hagyva a csődületet.*
- Máris beszélhetünk… *Válaszol, mivel valóban nincs más dolga, bármennyire is vigasztaló kedvességgel kecsegtette a korábbi pár perc a télikert rejtekében, végül úgy párolgott el, mint a hajnali harmat, napfelkeltekor. Talán Uhn éppen így világosodott meg és jött rá, hogy ezt ő mégsem vállalja, a lány két szép szeméért. Így hát Nairada után sétál, minden mást maga mögött hagyva.*
- Hát elengedték? Ő volt Aleimord testvére, akit felvittek, ugye? *Kérdezi az illendőség kedvéért, de egyértelmű, hogy ő volt az.*
- Te hogy vagy Nai? *Teszi fel sorban a következő kérdést, ami foglalkoztatja, ebben a faramuci helyzetben.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 14:32:13
Üzenet elküldve: 2018-03-03 14:32:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az elveszett bárányka megkerült//
//Aleimord szobájában//
*Nincs ellenvetése az ellen, hogy Taitos a továbbiakban már a karjaiban vigye szerencsétlen lányt, mint egy járni még képtelen kisbabát. Igazából fel sem fogja a körülötte lévő történéseket, csak azt érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, aztán talán nem is olyan váratlanul újra elájul.
Ő nem tud róla, de a mágus bátyja szobájába viszi. Ha tehetné, ismét köszönetet mondana neki, de ez most sajnos a körülményekre való tekintettel elmarad, őt pedig a szolgálókra bízzák. Beletelik kis időbe, mire ismét magához tér. Ekkorra már egy jó puha, meleg ágyban fekszik, s szolgálók sürögnek-forognak körülötte.*
- A-Annyira fázom... és fáj...
*Nyögi ébredés után a körülötte lévőknek. Úgy tűnik, bármennyire is takargatták be, az szegénykének nem elég, még így is reszket és vacog, mintha ugyanúgy a hidegben feküdne. Nyöszörögve összegömbölyödik, és próbál elbújni a takarók között, amennyire csak teheti. Eddigre bizonyára már Taitos varázslatának hatása is gyengül, így Nia érezheti mennyire fájnak fülei és végtagjai. Ki gondolta volna, hogy majd a levágott ujja fogja a legkevesebb szenvedést okozni neki.*
- A bátyámat... Valaki hívja ide... őt!
*Suttogja a takarók alól, ahonnan most talán ki sem látszik a lány. Magában azt ismételgeti, hogy most már biztonságban, most már jó helyen van, és hamarosan vége lesz a szenvedésnek. Igazából nem érti mi történik vele. Itthon van a jó meleg szobában, és mégis borzalmasan fázik. Sebeit begyógyították, mégis mindene fáj. Talán mégis démonok átkáról volna szó? Fordul meg a fejében a lehetőség, ami ismét félelmet generál a lányban.
Remélhetőleg addig a szolgálók teljesítik kívánságát, és idehívják neki Aleimordot. Látni akarja. Látni akarja az arcán a megkönnyebbültséget és az örömöt, mert amíg ezt nem látja, nem fogja elhinni, hogy valóban aggódott érte a férfi.*
//Aleimord szobájában//
*Nincs ellenvetése az ellen, hogy Taitos a továbbiakban már a karjaiban vigye szerencsétlen lányt, mint egy járni még képtelen kisbabát. Igazából fel sem fogja a körülötte lévő történéseket, csak azt érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, aztán talán nem is olyan váratlanul újra elájul.
Ő nem tud róla, de a mágus bátyja szobájába viszi. Ha tehetné, ismét köszönetet mondana neki, de ez most sajnos a körülményekre való tekintettel elmarad, őt pedig a szolgálókra bízzák. Beletelik kis időbe, mire ismét magához tér. Ekkorra már egy jó puha, meleg ágyban fekszik, s szolgálók sürögnek-forognak körülötte.*
- A-Annyira fázom... és fáj...
*Nyögi ébredés után a körülötte lévőknek. Úgy tűnik, bármennyire is takargatták be, az szegénykének nem elég, még így is reszket és vacog, mintha ugyanúgy a hidegben feküdne. Nyöszörögve összegömbölyödik, és próbál elbújni a takarók között, amennyire csak teheti. Eddigre bizonyára már Taitos varázslatának hatása is gyengül, így Nia érezheti mennyire fájnak fülei és végtagjai. Ki gondolta volna, hogy majd a levágott ujja fogja a legkevesebb szenvedést okozni neki.*
- A bátyámat... Valaki hívja ide... őt!
*Suttogja a takarók alól, ahonnan most talán ki sem látszik a lány. Magában azt ismételgeti, hogy most már biztonságban, most már jó helyen van, és hamarosan vége lesz a szenvedésnek. Igazából nem érti mi történik vele. Itthon van a jó meleg szobában, és mégis borzalmasan fázik. Sebeit begyógyították, mégis mindene fáj. Talán mégis démonok átkáról volna szó? Fordul meg a fejében a lehetőség, ami ismét félelmet generál a lányban.
Remélhetőleg addig a szolgálók teljesítik kívánságát, és idehívják neki Aleimordot. Látni akarja. Látni akarja az arcán a megkönnyebbültséget és az örömöt, mert amíg ezt nem látja, nem fogja elhinni, hogy valóban aggódott érte a férfi.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 13:14:29
Üzenet elküldve: 2018-03-03 13:14:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ugyan, dehogy hagynálak itt!
*Mondja szinte suttogva, majd kicsit közelebb csúszik hozzá a székkel.
Aleimord nem hagyja, hogy végigmondhassa mondandóját, hanem határozottan húzza magához egy szenvedélyes csókra. Mihelyst Nai feleszmél, nyakába karol és viszonozza azt a férfinak.*
- Hát... Nem sok.
*Nem húzódik el tőle, éppen csak egy leheletnyit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Ne haragudj, hogy csak most szólok, elég hirtelen derült ki, hogy megyünk. Tegnap este szólt apám.
*Biztos benne, hogy ő is nagyon fogja hiányolni Aleimordot ez idő alatt.*
- Csak egy-két hat. Írok majd neked! Utána pedig ha elutazom valahova, az veled lesz, ahogy beszéltük a múltkor.
- Ugyan, dehogy hagynálak itt!
*Mondja szinte suttogva, majd kicsit közelebb csúszik hozzá a székkel.
Aleimord nem hagyja, hogy végigmondhassa mondandóját, hanem határozottan húzza magához egy szenvedélyes csókra. Mihelyst Nai feleszmél, nyakába karol és viszonozza azt a férfinak.*
- Hát... Nem sok.
*Nem húzódik el tőle, éppen csak egy leheletnyit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Ne haragudj, hogy csak most szólok, elég hirtelen derült ki, hogy megyünk. Tegnap este szólt apám.
*Biztos benne, hogy ő is nagyon fogja hiányolni Aleimordot ez idő alatt.*
- Csak egy-két hat. Írok majd neked! Utána pedig ha elutazom valahova, az veled lesz, ahogy beszéltük a múltkor.
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-03 12:28:16
Üzenet elküldve: 2018-03-03 12:28:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Az elveszett bárányka megkerült//
//Előtér, majd konyha//
*Alenia állapota nem hogy javulna, egyre csak rosszabb, hiába a mágus a pap gyógyítása. Csak remélni meri Nairada, hogy fel fog épülni.*
~Csak lenne már vége a mai napnak! Először az a doboz, majd az esküvő, most meg ez. Az istenekre, mibe keveredtem...~
*És valahogy az sem tudja most megnyugtatni, mikor látja Aleimordot lefelé jönni a lépcsőn. Legszívesebben odarohanna hozzá, hogy jó szorosan hozzábújjon, és a karjai között kizárjon minden rosszat. Azonban ez most nem lehet, nyilván fontosabb most neki húga élete, mint hogy Nairada lelkét pátyolgassa, ami érthető.
Nemsokára Naty is feltűnik, értetlenül állva az események előtt. Ahogy ránéz a lányra, egyből eszébe jut, hogyha minden igaz, ő már Aleimord felesége.*
- Naty, ha lesz egy kis szabadidőd, beszélhetnénk?
*Szól barátnőjéhez halkan, mikor odaér hozzá. Egy darabig most Aleimord valószínűleg úgyis a húgával lesz elfoglalva, ő pedig amúgy sem sokat tudna tenni az ügy érdekében már. Viszont annál inkább érdekli, mi van a házassággal.
Naty akár vele tart, akár nem, ő mindenképp a konyha felé indul. Személyzetet nem nagyon talál a konyhában, így kénytele ő maga elkészíteni egy bögre jó meleg teát, ami majd felmelegíti egy kicsit. Nem is mer belegondolni, Aleni hogy átfagyhatott meleg ruházat nélkül...*
~Eeyrre, csak gyógyuljon meg!~
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 12:29:31
//Előtér, majd konyha//
*Alenia állapota nem hogy javulna, egyre csak rosszabb, hiába a mágus a pap gyógyítása. Csak remélni meri Nairada, hogy fel fog épülni.*
~Csak lenne már vége a mai napnak! Először az a doboz, majd az esküvő, most meg ez. Az istenekre, mibe keveredtem...~
*És valahogy az sem tudja most megnyugtatni, mikor látja Aleimordot lefelé jönni a lépcsőn. Legszívesebben odarohanna hozzá, hogy jó szorosan hozzábújjon, és a karjai között kizárjon minden rosszat. Azonban ez most nem lehet, nyilván fontosabb most neki húga élete, mint hogy Nairada lelkét pátyolgassa, ami érthető.
Nemsokára Naty is feltűnik, értetlenül állva az események előtt. Ahogy ránéz a lányra, egyből eszébe jut, hogyha minden igaz, ő már Aleimord felesége.*
- Naty, ha lesz egy kis szabadidőd, beszélhetnénk?
*Szól barátnőjéhez halkan, mikor odaér hozzá. Egy darabig most Aleimord valószínűleg úgyis a húgával lesz elfoglalva, ő pedig amúgy sem sokat tudna tenni az ügy érdekében már. Viszont annál inkább érdekli, mi van a házassággal.
Naty akár vele tart, akár nem, ő mindenképp a konyha felé indul. Személyzetet nem nagyon talál a konyhában, így kénytele ő maga elkészíteni egy bögre jó meleg teát, ami majd felmelegíti egy kicsit. Nem is mer belegondolni, Aleni hogy átfagyhatott meleg ruházat nélkül...*
~Eeyrre, csak gyógyuljon meg!~
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 12:29:31
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952