Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1551-1570
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:51:30
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:51:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Nem tartott soká a visszacsábítás. Nos, mégsem sérthette meg annyira azt, aki önként ajánlkozik fel arra, hogy megsegítse a szebb napokat is látott kúriát. Nemes gesztus, nem illékony, hogy csak úgy visszavonja. Milyen érdekes. Ő maga máshogy intézné, ha ilyesféle szándékai lennének. Máshogy látta, máshogy tanulta – még, ha nem is akarta – de ráragadt egy, s más. Ahonnan jött, talán ádázabb harcokat is vívtak egymás között, mint amennyiről itt hallott, pedig azok sem voltak semmik. Mit neki felderíteni valamit, ami felettébb gyanússá kezd válni. De, mint mindenki, ő is tévedhet. Bár játszani kíván, nem hagyhat figyelmen kívül semmit. Van az úgy, hogy valaki, csak szimplán kellemetlen alak és ez megfertőz mindent, amit elő kíván adni. Ezért igazán nem haragudhat, de ha a bolondját próbálják járatni vele, nos…
A felkínált felkart elutasítva nyújtja a kezét bemutatkozásra, milyen jól is jön kinyújtani inkább azt a kacsót, ahelyett, hogy belebújtatná a másikéba. A formalitást meglehetősen utálja, na de a tényt, hogy valakibe karolva kelljen sétálnia, főleg, mikor lenne más, akibe szívesen kapaszkodna, azt még jobban. Előbb engedne kézcsókot, vagy egy lanyha kézfogást. Mert túl erőteljesen nem néz ki belőle.. *
- Mai Faensa. *Mosolyodik el, belemarva a másik lélektükreibe a sajátjával, minden kétséget kizáróan, hogy bár mást várt talán, ő lesz az, akivel egyedül dolga lehet. Ma legalábbis biztosan. Ha járt már Lihanech-ben, akkor a név ismerős kell legyen, de ha lábai nem lépkedtek az ottani köveken ő aztán nem vesződik azzal, hogy dicsekedjen az ő valóban nagy múltú családjával.
Ezt követően a cseppet sem gyors tempót felvéve sétál a férfi mellett, s csak lopva pillantana Intath-ra, szemeiben, ha valaki, ő láthatja, hogy nem tetszik neki az alak. Rendkívül utálja ezt a fajta közelséget, de nem hagyja igazán láttatni, mindössze nem hajlandó olyasmire válaszolni, ami csak felesleges sallang, ami nem vezeti közelebb ahhoz, hogy mégis mit keres itt egy máshol igen – elmondás szerint – megbecsült, tanult, jótét lélek. A válasz csak kibukik, bár a kép még így is zavaros. *
- Mielőtt terveket szőne a házzal kapcsolatban, illik tudnia, hogy legalább harmincöt árvát várunk, akik e falak között fognak élni. Remélhetőleg nem zavarja a gyermekzsivaj, mert abban bizonyosan lenne része.
*Ideje felmérni, hogy az a segítség meddig tart el. Nem mintha egy egészen halovány gondolata lenne arra, hogy beengedje maguk közé ezt a férfit, na de… rendkívül kíváncsi. Viszont az utolsó mondat az, ami igazán arra sarkallja, hogy minél előbb el kell takarítani innen a másikat. Igazán boldog lenne, ha a velük sétáló szőke fejébe is szöget ütne a gondolat, hogy itt valami igazán nincsen rendben. A szavak után megáll, kissé közelebb lép Int-hez, és kezét annak derekára csúsztatja, majd úgy néz féloldalasan az idegenre.*
- Ha nem hangzottak volna el a barátság és szövetség szavak, még azt hihetném, hogy fenyegetni óhajt. De biztos vagyok benne, hogy ez csak valami félreértés és nem kívánja kivívni annak a háznak a haragját, ahová belépett és oly nagyra tart. Ugye? *Villannak a jégkékek, hozzá nem illő kedves mosollyal, majd utána tekint fel a magas elfre, ha valamikor, hát most nem szólna érte, hogy fogja vissza magát. *
//Betoppanó//
*Nem tartott soká a visszacsábítás. Nos, mégsem sérthette meg annyira azt, aki önként ajánlkozik fel arra, hogy megsegítse a szebb napokat is látott kúriát. Nemes gesztus, nem illékony, hogy csak úgy visszavonja. Milyen érdekes. Ő maga máshogy intézné, ha ilyesféle szándékai lennének. Máshogy látta, máshogy tanulta – még, ha nem is akarta – de ráragadt egy, s más. Ahonnan jött, talán ádázabb harcokat is vívtak egymás között, mint amennyiről itt hallott, pedig azok sem voltak semmik. Mit neki felderíteni valamit, ami felettébb gyanússá kezd válni. De, mint mindenki, ő is tévedhet. Bár játszani kíván, nem hagyhat figyelmen kívül semmit. Van az úgy, hogy valaki, csak szimplán kellemetlen alak és ez megfertőz mindent, amit elő kíván adni. Ezért igazán nem haragudhat, de ha a bolondját próbálják járatni vele, nos…
A felkínált felkart elutasítva nyújtja a kezét bemutatkozásra, milyen jól is jön kinyújtani inkább azt a kacsót, ahelyett, hogy belebújtatná a másikéba. A formalitást meglehetősen utálja, na de a tényt, hogy valakibe karolva kelljen sétálnia, főleg, mikor lenne más, akibe szívesen kapaszkodna, azt még jobban. Előbb engedne kézcsókot, vagy egy lanyha kézfogást. Mert túl erőteljesen nem néz ki belőle.. *
- Mai Faensa. *Mosolyodik el, belemarva a másik lélektükreibe a sajátjával, minden kétséget kizáróan, hogy bár mást várt talán, ő lesz az, akivel egyedül dolga lehet. Ma legalábbis biztosan. Ha járt már Lihanech-ben, akkor a név ismerős kell legyen, de ha lábai nem lépkedtek az ottani köveken ő aztán nem vesződik azzal, hogy dicsekedjen az ő valóban nagy múltú családjával.
Ezt követően a cseppet sem gyors tempót felvéve sétál a férfi mellett, s csak lopva pillantana Intath-ra, szemeiben, ha valaki, ő láthatja, hogy nem tetszik neki az alak. Rendkívül utálja ezt a fajta közelséget, de nem hagyja igazán láttatni, mindössze nem hajlandó olyasmire válaszolni, ami csak felesleges sallang, ami nem vezeti közelebb ahhoz, hogy mégis mit keres itt egy máshol igen – elmondás szerint – megbecsült, tanult, jótét lélek. A válasz csak kibukik, bár a kép még így is zavaros. *
- Mielőtt terveket szőne a házzal kapcsolatban, illik tudnia, hogy legalább harmincöt árvát várunk, akik e falak között fognak élni. Remélhetőleg nem zavarja a gyermekzsivaj, mert abban bizonyosan lenne része.
*Ideje felmérni, hogy az a segítség meddig tart el. Nem mintha egy egészen halovány gondolata lenne arra, hogy beengedje maguk közé ezt a férfit, na de… rendkívül kíváncsi. Viszont az utolsó mondat az, ami igazán arra sarkallja, hogy minél előbb el kell takarítani innen a másikat. Igazán boldog lenne, ha a velük sétáló szőke fejébe is szöget ütne a gondolat, hogy itt valami igazán nincsen rendben. A szavak után megáll, kissé közelebb lép Int-hez, és kezét annak derekára csúsztatja, majd úgy néz féloldalasan az idegenre.*
- Ha nem hangzottak volna el a barátság és szövetség szavak, még azt hihetném, hogy fenyegetni óhajt. De biztos vagyok benne, hogy ez csak valami félreértés és nem kívánja kivívni annak a háznak a haragját, ahová belépett és oly nagyra tart. Ugye? *Villannak a jégkékek, hozzá nem illő kedves mosollyal, majd utána tekint fel a magas elfre, ha valamikor, hát most nem szólna érte, hogy fogja vissza magát. *
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:50:36
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:50:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
* Mestere megérkezik, Nimeril pedig beinvitálja. Kis idő múlva, már egy csésze tea mellett kezdhetnek neki a beszélgetésnek. Első körben mindig a formaságok kerülnek terítékre, amolyan előétel gyanánt.*
- Köszönöm! Igen, itt termesztjük őket. Igyekszem mindent megteremteni, amire csak szükség lehet, csak kicsit lassan megy még.* Jólesnek neki mestere dicsérő szavai.*
- Szerencsére volt pár ismerősöm, akik miatt kaptam itt helyet. Elég bizakodó is vagyok. Elég sok tervem van a jövőre nézve és ez a hely elég jó lehet véghez vinni őket.* Belekortyol a teájába és ezzel már fel is vezette az okot, amiért ide hívta mesterét. Leteszi a csészét és, ha nincs a mesterének mondanivalója, akkor bele is kezd.*
- Mester őszintén szeretném kérni a segítséged, meg a véleményed.* Rápillant, hagyva egy pillanatnyi szünetet mielőtt a bele is vágna a sűrűjébe.*
- Nemrég egy városőrt kellett megműteni. Összezúzták a térdét régebben, ami nem lett megfelelően ellátva. Később egy varázsitallal begyógyították, de a szilánkok bent maradtak és kissé nyomorékká tették. Ruuhrijehr kancellár egyik rokona volt.* Említi meg a családnevét is, hátha a mesternek van hozzáfűzni valója. Ha nincs folytatja.*
- Szóval felvágtam a térdét és kipucoltam, majd egy fűzöld itallal újra begyógyítottam. Még emlékeztem rá, hogy Nestar mester, anno beszéltél róla.* Még szép, hogy megemlítette, általában az ember melle dagad, ha az átadott tudását kamatoztatják.*
- Azóta kutya baja. Ez pedig elgondolkodtatott. Bár megtanultam a bájitalok alapjait, még közel sem vagyok olyan szinten, hogy a felsőbb szintű italokkal elboldoguljak. A kutatásaimhoz pedig szükség volna a részletesebb ismeretükre, még ha én magam nem is tudom kikeverni mindet.* Ez már a mestere asztala, csak annyit tehet, hogy elmondja mit akar és aztán figyel.*
- Az a helyzet, hogy szeretném tudni, hogy vajon egy testrészt vissza lehet helyezni a helyére, ha azt eltávolítjuk. Az én elméletem, hogy ha friss a testrész valamilyen szinten szinten kapcsolódik a testhez, például lazán hozzáöltöm, akkor elég erős gyógyitalokkal talán lehetne.* Viszont a tudásnak itt annyi, mert ez csak feltevés és nem ismeri mélyebben az erősebb italok hatásfokát, de van aki valószínűleg többet tud nála. Ugyan hallott már meg nem erősített forrásokból az erős varázsitalokról, de amíg nincs hiteles forrása nem akar bedőlni nekik.*
// A tudást hajszolva //
* Mestere megérkezik, Nimeril pedig beinvitálja. Kis idő múlva, már egy csésze tea mellett kezdhetnek neki a beszélgetésnek. Első körben mindig a formaságok kerülnek terítékre, amolyan előétel gyanánt.*
- Köszönöm! Igen, itt termesztjük őket. Igyekszem mindent megteremteni, amire csak szükség lehet, csak kicsit lassan megy még.* Jólesnek neki mestere dicsérő szavai.*
- Szerencsére volt pár ismerősöm, akik miatt kaptam itt helyet. Elég bizakodó is vagyok. Elég sok tervem van a jövőre nézve és ez a hely elég jó lehet véghez vinni őket.* Belekortyol a teájába és ezzel már fel is vezette az okot, amiért ide hívta mesterét. Leteszi a csészét és, ha nincs a mesterének mondanivalója, akkor bele is kezd.*
- Mester őszintén szeretném kérni a segítséged, meg a véleményed.* Rápillant, hagyva egy pillanatnyi szünetet mielőtt a bele is vágna a sűrűjébe.*
- Nemrég egy városőrt kellett megműteni. Összezúzták a térdét régebben, ami nem lett megfelelően ellátva. Később egy varázsitallal begyógyították, de a szilánkok bent maradtak és kissé nyomorékká tették. Ruuhrijehr kancellár egyik rokona volt.* Említi meg a családnevét is, hátha a mesternek van hozzáfűzni valója. Ha nincs folytatja.*
- Szóval felvágtam a térdét és kipucoltam, majd egy fűzöld itallal újra begyógyítottam. Még emlékeztem rá, hogy Nestar mester, anno beszéltél róla.* Még szép, hogy megemlítette, általában az ember melle dagad, ha az átadott tudását kamatoztatják.*
- Azóta kutya baja. Ez pedig elgondolkodtatott. Bár megtanultam a bájitalok alapjait, még közel sem vagyok olyan szinten, hogy a felsőbb szintű italokkal elboldoguljak. A kutatásaimhoz pedig szükség volna a részletesebb ismeretükre, még ha én magam nem is tudom kikeverni mindet.* Ez már a mestere asztala, csak annyit tehet, hogy elmondja mit akar és aztán figyel.*
- Az a helyzet, hogy szeretném tudni, hogy vajon egy testrészt vissza lehet helyezni a helyére, ha azt eltávolítjuk. Az én elméletem, hogy ha friss a testrész valamilyen szinten szinten kapcsolódik a testhez, például lazán hozzáöltöm, akkor elég erős gyógyitalokkal talán lehetne.* Viszont a tudásnak itt annyi, mert ez csak feltevés és nem ismeri mélyebben az erősebb italok hatásfokát, de van aki valószínűleg többet tud nála. Ugyan hallott már meg nem erősített forrásokból az erős varázsitalokról, de amíg nincs hiteles forrása nem akar bedőlni nekik.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:50:20
Üzenet elküldve: 2024-09-03 09:50:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szobákkal kapcsolatos igényeket Luninari okfejtésével együtt végül sikerül tisztázniuk, és úgy tűnik, mindenkinek megfelelő megoldást találniuk, de a végső döntés ezzel kapcsolatban akkor is Mai-é lesz majd, hisz nála vannak a tervek.
Ezt követően ő egy ideig nem szól, hagyja, hogy a lányok a közös témájukról, az elemi mágiáról beszélgessenek, ehhez neki nem kell és nem is akar semmit hozzáfűzni. A csevegésük viszont nem tart sokáig, mert Nimeril kisvártatva bejelenti, hogy pihenni szeretne.*
- Rendben, csak nyugodtan. Kellemes pihenést kívánok! *Mondja neki kedvesen, ugyanis a kis vörös elfojtott dühét egyáltalán nem veszi észre rajta. Jól titkolja.
Személy szerint ő nem bánja, hogy újra ketten maradnak Luninari-val, mert bár az előbb valóban még csírájában vetett véget a két lány vitájának, mert tényleg felesleges butaság lett volna, ha ott és akkor egymásnak esnek, azonban Nimeril-nek mégis csak sikerült bogarat ültetnie a fülébe Intath-tal kapcsolatban.*
- Gyere velem! Üljünk le egy kicsit, beszélgessünk! *Mondja a fél-elfnek olyan hangnemben, hogy Luninari érezze, most nem mondhat nemet, de egyébként nem is gondolná, hogy nem akarna vele tartani. A saját szobájába lép be, és az ágy szélén foglal helyet, majd megvárja, míg barátnője is leül mellé.*
- Mennyire elképzelhető, hogy Nimeril igazat mondott Intath-ról? *Nem kertel, hanem rögtön neki szegezi a kérdést Luninari-nak. A szót valóban a lányba fojtotta korábban, de nem azért, mert egyáltalán nem kíváncsi rá, hogy mit akart mondani, hanem azért, mert nem a megfelelő pillanatban fakadt volna ki. Arra tényleg senkinek nincs szüksége, hogy egy harmadik személyről alkotott vélemény miatt vesszenek össze.
Nimeril-t ugyan nem ismeri, de megadja neki a tiszteletet azzal, hogy nem söpri le a véleményét azonnal az asztalról, hanem meghagyja neki a lehetőséget, hogy igaza lehessen, de a valóságot akkor is attól akarja hallani, akiben a legjobban megbízik ezen a világon: Luninari-tól. Az igazat. Reméli, hogy tényleg az igazat hallhatja tőle.*
- Tudod, nem tudom, teljesen figyelmen kívül hagyni azt, amit mondott, mert néhány részlet, ami elhangzott, kísértetiesen egybevág azzal, amin már én is többször gondolkodtam. Ahogy mesélted nekem, hogy mi történt azon a napon… hogy miután Intath levágta a kezemet, én önkívületi állapotban tűntem el a Szegénynegyedben. Remélem érzed, hogy ez a történet valahol sántít. Szóval, ott volt velem a bátyám és Intath, én olyan rosszul voltam, hogy cipelniük kellett. Haldokoltam egy fertőzéstől, ami miatt Intath végül úgy döntött, hogy levágja a karomat, igaz? Akkor mégis, hogy fordulhat elő, hogy ilyen gyengén, frissen levágott karral, épp csak felébredve el tudtam menekülni két férfi elől úgy, hogy soha többé nem találtak meg? Megpróbáltak egyáltalán megállítani, vagy azt gondolták, hadd menjek, most már úgyis meg fogok halni? *Számára nagyon gyanús a történet, és szeretné, ha valaki meg tudná győzni róla, hogy alaptalanul gyanakszik, de egyre inkább kételkedik ebben.*
- Illetve tudod mi furcsa még? Visszajöttem, és azt mondtad, hogy ez a ház már nem lehet az enyém, mert Aleimord elajándékozta. Miután én már nem voltam képben. Luninari, nagyon remélem, hogy a bátyám nem direkt találta ki ezt az egészet ellenem, hogy megszabaduljon tőlem, és azt is remélem, hogy Intath nem segédkezett neki ebben. Mondd, mi az igazság?
*Tekintete újra hideg és fájdalmas, mert ha bebizonyosodna, hogy Aleimord egy jól kidolgozott terv segítségével, mindenkit átverve akarta megölni őt a lázadás árnyékában, akkor valami biztosan végleg összetörne benne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szobákkal kapcsolatos igényeket Luninari okfejtésével együtt végül sikerül tisztázniuk, és úgy tűnik, mindenkinek megfelelő megoldást találniuk, de a végső döntés ezzel kapcsolatban akkor is Mai-é lesz majd, hisz nála vannak a tervek.
Ezt követően ő egy ideig nem szól, hagyja, hogy a lányok a közös témájukról, az elemi mágiáról beszélgessenek, ehhez neki nem kell és nem is akar semmit hozzáfűzni. A csevegésük viszont nem tart sokáig, mert Nimeril kisvártatva bejelenti, hogy pihenni szeretne.*
- Rendben, csak nyugodtan. Kellemes pihenést kívánok! *Mondja neki kedvesen, ugyanis a kis vörös elfojtott dühét egyáltalán nem veszi észre rajta. Jól titkolja.
Személy szerint ő nem bánja, hogy újra ketten maradnak Luninari-val, mert bár az előbb valóban még csírájában vetett véget a két lány vitájának, mert tényleg felesleges butaság lett volna, ha ott és akkor egymásnak esnek, azonban Nimeril-nek mégis csak sikerült bogarat ültetnie a fülébe Intath-tal kapcsolatban.*
- Gyere velem! Üljünk le egy kicsit, beszélgessünk! *Mondja a fél-elfnek olyan hangnemben, hogy Luninari érezze, most nem mondhat nemet, de egyébként nem is gondolná, hogy nem akarna vele tartani. A saját szobájába lép be, és az ágy szélén foglal helyet, majd megvárja, míg barátnője is leül mellé.*
- Mennyire elképzelhető, hogy Nimeril igazat mondott Intath-ról? *Nem kertel, hanem rögtön neki szegezi a kérdést Luninari-nak. A szót valóban a lányba fojtotta korábban, de nem azért, mert egyáltalán nem kíváncsi rá, hogy mit akart mondani, hanem azért, mert nem a megfelelő pillanatban fakadt volna ki. Arra tényleg senkinek nincs szüksége, hogy egy harmadik személyről alkotott vélemény miatt vesszenek össze.
Nimeril-t ugyan nem ismeri, de megadja neki a tiszteletet azzal, hogy nem söpri le a véleményét azonnal az asztalról, hanem meghagyja neki a lehetőséget, hogy igaza lehessen, de a valóságot akkor is attól akarja hallani, akiben a legjobban megbízik ezen a világon: Luninari-tól. Az igazat. Reméli, hogy tényleg az igazat hallhatja tőle.*
- Tudod, nem tudom, teljesen figyelmen kívül hagyni azt, amit mondott, mert néhány részlet, ami elhangzott, kísértetiesen egybevág azzal, amin már én is többször gondolkodtam. Ahogy mesélted nekem, hogy mi történt azon a napon… hogy miután Intath levágta a kezemet, én önkívületi állapotban tűntem el a Szegénynegyedben. Remélem érzed, hogy ez a történet valahol sántít. Szóval, ott volt velem a bátyám és Intath, én olyan rosszul voltam, hogy cipelniük kellett. Haldokoltam egy fertőzéstől, ami miatt Intath végül úgy döntött, hogy levágja a karomat, igaz? Akkor mégis, hogy fordulhat elő, hogy ilyen gyengén, frissen levágott karral, épp csak felébredve el tudtam menekülni két férfi elől úgy, hogy soha többé nem találtak meg? Megpróbáltak egyáltalán megállítani, vagy azt gondolták, hadd menjek, most már úgyis meg fogok halni? *Számára nagyon gyanús a történet, és szeretné, ha valaki meg tudná győzni róla, hogy alaptalanul gyanakszik, de egyre inkább kételkedik ebben.*
- Illetve tudod mi furcsa még? Visszajöttem, és azt mondtad, hogy ez a ház már nem lehet az enyém, mert Aleimord elajándékozta. Miután én már nem voltam képben. Luninari, nagyon remélem, hogy a bátyám nem direkt találta ki ezt az egészet ellenem, hogy megszabaduljon tőlem, és azt is remélem, hogy Intath nem segédkezett neki ebben. Mondd, mi az igazság?
*Tekintete újra hideg és fájdalmas, mert ha bebizonyosodna, hogy Aleimord egy jól kidolgozott terv segítségével, mindenkit átverve akarta megölni őt a lázadás árnyékában, akkor valami biztosan végleg összetörne benne.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-02 21:51:37
Üzenet elküldve: 2024-09-02 21:51:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
- Örvendek a meghívásnak!
*Nem szükségeltetik magyarázat az épület állapotára, a Dwirinthalen kúriára rá sem ismerne, ha nem kellett volna visszalátogatnia a romokra. Az, hogy már a maradék vagyonukból a visszaépítésre költenek, nagyobb áldozatmutatásra vall, mint amit a legtöbb nemesi család elmondhat itt magáról. Meg, igazából Nestar és a varázslók. Nestar halad, amerre vezetik, nem bámészkodik az újraszépülő rezidencia félkész állapotán.*
- Azt megköszönöm.
*Nem marasztalja, lesz idejük később elkényelmesedni.*
- Kellemes, gondolom a növényeket te termesztetted bele. És az ideiglenes állapotoktól eltekintve, látom sikerült egy méltán híres háznál elhelyezkedned.
*Próbál kedves lenni, bár monoton hangszíne és a társadalmi szokásoktól való elkopottsága, ha volt egyáltalán minek kikopnia nem segíti. De érdekeltséget mutat Nimeril új szállása és, talán megváltozott foglalkozása után.*
// A tudást hajszolva //
- Örvendek a meghívásnak!
*Nem szükségeltetik magyarázat az épület állapotára, a Dwirinthalen kúriára rá sem ismerne, ha nem kellett volna visszalátogatnia a romokra. Az, hogy már a maradék vagyonukból a visszaépítésre költenek, nagyobb áldozatmutatásra vall, mint amit a legtöbb nemesi család elmondhat itt magáról. Meg, igazából Nestar és a varázslók. Nestar halad, amerre vezetik, nem bámészkodik az újraszépülő rezidencia félkész állapotán.*
- Azt megköszönöm.
*Nem marasztalja, lesz idejük később elkényelmesedni.*
- Kellemes, gondolom a növényeket te termesztetted bele. És az ideiglenes állapotoktól eltekintve, látom sikerült egy méltán híres háznál elhelyezkedned.
*Próbál kedves lenni, bár monoton hangszíne és a társadalmi szokásoktól való elkopottsága, ha volt egyáltalán minek kikopnia nem segíti. De érdekeltséget mutat Nimeril új szállása és, talán megváltozott foglalkozása után.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:08:46
Üzenet elküldve: 2024-09-02 14:08:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*A következő szavakra megtorpan. Széles rókamosoly terül szét ábrázatán, de mire megpördül, e mosoly csupán egy udvarias máz.* ~Egy séta a kertben. A semminél több.~ *Biccent, vet még egy kósza pillantást az elf felé - ki szótlanságából fakadóan bizonyára valamiféle jobb külcsínnel megáldott biztonsági személyzet lehet - majd felkarját nyújtja a sétához Mai felé.*
-"Ránk", hölgyem? *Gondosan megnyomja a megfelelő szavakat.*
-Csak nem a kisasszony is... Sayqueves? *Ezt azért jobb rögtön tisztázni a legelején. Főleg, hogy a leány továbbra sem mutatkozott be. Bizonyos körökben ez módfelett okot adna a gyanúra.*
-A kérdésére a válasz roppant egyszerű. *Kimért, lassú tempót diktál a sétához, miközben szemügyre veszi a rémségesen unalmas előkertet.*
-Dwirinthalen, Cray'ra, d'Aquista... Mind eltűnt a lázadás alatt. Mondhatnám azt is, hogy a Sayqueves név maradt a legismertebb a városban. Bolond lennék, ha nem e kúriát céloznám elsőként. *Tart némi hatásszünetet, mielőtt folytatná.*
-Mondják, volt olyan is e egykori nemesek között, akit valósággal karóba húzott a pór. Hátborzongató, nemde? *Hajol közelebb, mintha csak régi barátnők susognának perverz pletykákat egymás között. Tekintete furcsán villan szavai nyomán, de arcizmai mit sem árulnak el gondolatairól.*
-Úgy vélem, ha mind beleadjuk azt, amit tudunk, ismét felvirágoztathatjuk a várost. És persze e szebb időket látott kúriát, ha úgy tetszik kegyednek. Elvégre ez marad az utolsó bástyája a régmúlt idők nagyszerűségének. *Nagyot sóhajt, miközben révetegen elbámul a kapu irányába.*
-Tudja kisasszony, a munkatársaim is hamarosan megérkeznek a városba. Lekötelezne a Sayqueves ház, ha szövetségesként gondolhatnék rájuk. Na persze... *Ujjai sercegve futnak végig szakállán, miközben megtorpan.*
-Segítségemért cserébe egy vendégszobát sem utasítanék vissza. Galád dolgokat tesz az ember hátával a Pegazus fogadó oly kemény fekhelye. *Továbbra sem tudja, hogy jó helyen kopogtat-e, mindenesetre számít rá, hogy a leány továbbadja az "ügyet" a megfelelő személynek, ha mégsem. Kékjei elkalandoznak Intath irányába, még egy sajátos mosolyt is küld a szótlan kísérő felé.*
-Javallom, gondolkodjanak a dolgon. És ha úgy döntenek, hogy nem kérnek a segítségemből... Nos... Biztosak lehetnek benne, hogy hallanak még a Monteqieo név felől a városban. *Elmondta, amit akart, s még különösebben nyakatekert sem volt. Mindenesetre botja megállapodik cipője orrán, hátha a páros valamelyike kíván még hozzáfűzni valamit, mielőtt könnyes búcsút vennének egymástól.*
//Betoppanó//
*A következő szavakra megtorpan. Széles rókamosoly terül szét ábrázatán, de mire megpördül, e mosoly csupán egy udvarias máz.* ~Egy séta a kertben. A semminél több.~ *Biccent, vet még egy kósza pillantást az elf felé - ki szótlanságából fakadóan bizonyára valamiféle jobb külcsínnel megáldott biztonsági személyzet lehet - majd felkarját nyújtja a sétához Mai felé.*
-"Ránk", hölgyem? *Gondosan megnyomja a megfelelő szavakat.*
-Csak nem a kisasszony is... Sayqueves? *Ezt azért jobb rögtön tisztázni a legelején. Főleg, hogy a leány továbbra sem mutatkozott be. Bizonyos körökben ez módfelett okot adna a gyanúra.*
-A kérdésére a válasz roppant egyszerű. *Kimért, lassú tempót diktál a sétához, miközben szemügyre veszi a rémségesen unalmas előkertet.*
-Dwirinthalen, Cray'ra, d'Aquista... Mind eltűnt a lázadás alatt. Mondhatnám azt is, hogy a Sayqueves név maradt a legismertebb a városban. Bolond lennék, ha nem e kúriát céloznám elsőként. *Tart némi hatásszünetet, mielőtt folytatná.*
-Mondják, volt olyan is e egykori nemesek között, akit valósággal karóba húzott a pór. Hátborzongató, nemde? *Hajol közelebb, mintha csak régi barátnők susognának perverz pletykákat egymás között. Tekintete furcsán villan szavai nyomán, de arcizmai mit sem árulnak el gondolatairól.*
-Úgy vélem, ha mind beleadjuk azt, amit tudunk, ismét felvirágoztathatjuk a várost. És persze e szebb időket látott kúriát, ha úgy tetszik kegyednek. Elvégre ez marad az utolsó bástyája a régmúlt idők nagyszerűségének. *Nagyot sóhajt, miközben révetegen elbámul a kapu irányába.*
-Tudja kisasszony, a munkatársaim is hamarosan megérkeznek a városba. Lekötelezne a Sayqueves ház, ha szövetségesként gondolhatnék rájuk. Na persze... *Ujjai sercegve futnak végig szakállán, miközben megtorpan.*
-Segítségemért cserébe egy vendégszobát sem utasítanék vissza. Galád dolgokat tesz az ember hátával a Pegazus fogadó oly kemény fekhelye. *Továbbra sem tudja, hogy jó helyen kopogtat-e, mindenesetre számít rá, hogy a leány továbbadja az "ügyet" a megfelelő személynek, ha mégsem. Kékjei elkalandoznak Intath irányába, még egy sajátos mosolyt is küld a szótlan kísérő felé.*
-Javallom, gondolkodjanak a dolgon. És ha úgy döntenek, hogy nem kérnek a segítségemből... Nos... Biztosak lehetnek benne, hogy hallanak még a Monteqieo név felől a városban. *Elmondta, amit akart, s még különösebben nyakatekert sem volt. Mindenesetre botja megállapodik cipője orrán, hátha a páros valamelyike kíván még hozzáfűzni valamit, mielőtt könnyes búcsút vennének egymástól.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-02 10:02:08
Üzenet elküldve: 2024-09-02 10:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés//
*Nimerilnek van egy sanda gyanúja arról, hogy ha innen is távoznia kell az valószínűleg megint a jó Intath Aldeisnek lesz köszönhető. Ugyan kezd elülni a hirtelen támadt bonyodalom, de pont kiérzi, a drága nemeskiasszony hangjából, hogy a bizalom szón nagy a hangsúly. Legszívesebben kiköpne egy jó nagyott maga mellé, mert ezt érthető okok miatt nem teheti meg. Nála az ilyen megjegyzések alapból ellenállást váltanak ki. Nehezére esik elfogadni, hogy ezek a semmiből megjelent személyek hirtelen minda felette állnak, csak mert nemesek. Ráadásul, amikor már kezd megnyugodni és az árvaházról beszélgetni, akkor kap még egy pofont.*
~ Nagyszerű, jól van, még a szobámból is rakjatok csak ki. ~* A szobából, amit önkényesen sajátított ki magának, és persze egyike a legjobb szobáknak. Ráadásul a döntés megint egy új személy kezében van, aki szintén egy nemes.*
~ Ezek a nemesek hirtelen a földből másznak elő? ~* Elárulva érzi magát, hiszen amikor még elment innen, minden olyan jó volt és idilli. Még Luninarira is haragszik, amiért Intath pártját fogta. Érdekes hozzáállás ez, mert hát miért kéne bajnak lennie annak, hogy valaki másról más a nézőpontjuk.*
- Remek!* Préseli ki magából mind a két lány szobákra adott válaszára. Még, ha igyekszik is elrejteni az érzelmeit a hangjából kihallatszik egy cseppnyi elégedetlenség. Luni eltereli a beszélgetést a mágia irányába, de ez jelenleg zsákutca a lánynál.*
- Egyelőre nem volt időm a mágiám fejlesztésére. Köszönöm az ajánlatod, de egyelőre egy ágat tervezek elsajátítani. Ha már abban biztosabb vagyok, akkor lehet belekezdek egy másikba.* Feleli, de már nagyon mehetnékje van.*
- Elnézést, de engedelmetekkel lepihennék, mert hosszú volt az út.* Igazából, csak menne dühöngeni valahol, aki senki nem látja.*
*Nimerilnek van egy sanda gyanúja arról, hogy ha innen is távoznia kell az valószínűleg megint a jó Intath Aldeisnek lesz köszönhető. Ugyan kezd elülni a hirtelen támadt bonyodalom, de pont kiérzi, a drága nemeskiasszony hangjából, hogy a bizalom szón nagy a hangsúly. Legszívesebben kiköpne egy jó nagyott maga mellé, mert ezt érthető okok miatt nem teheti meg. Nála az ilyen megjegyzések alapból ellenállást váltanak ki. Nehezére esik elfogadni, hogy ezek a semmiből megjelent személyek hirtelen minda felette állnak, csak mert nemesek. Ráadásul, amikor már kezd megnyugodni és az árvaházról beszélgetni, akkor kap még egy pofont.*
~ Nagyszerű, jól van, még a szobámból is rakjatok csak ki. ~* A szobából, amit önkényesen sajátított ki magának, és persze egyike a legjobb szobáknak. Ráadásul a döntés megint egy új személy kezében van, aki szintén egy nemes.*
~ Ezek a nemesek hirtelen a földből másznak elő? ~* Elárulva érzi magát, hiszen amikor még elment innen, minden olyan jó volt és idilli. Még Luninarira is haragszik, amiért Intath pártját fogta. Érdekes hozzáállás ez, mert hát miért kéne bajnak lennie annak, hogy valaki másról más a nézőpontjuk.*
- Remek!* Préseli ki magából mind a két lány szobákra adott válaszára. Még, ha igyekszik is elrejteni az érzelmeit a hangjából kihallatszik egy cseppnyi elégedetlenség. Luni eltereli a beszélgetést a mágia irányába, de ez jelenleg zsákutca a lánynál.*
- Egyelőre nem volt időm a mágiám fejlesztésére. Köszönöm az ajánlatod, de egyelőre egy ágat tervezek elsajátítani. Ha már abban biztosabb vagyok, akkor lehet belekezdek egy másikba.* Feleli, de már nagyon mehetnékje van.*
- Elnézést, de engedelmetekkel lepihennék, mert hosszú volt az út.* Igazából, csak menne dühöngeni valahol, aki senki nem látja.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 20:39:16
Üzenet elküldve: 2024-09-01 20:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Kicsit különösnek tartja, de úgy tűnik, hogy Alenia tényleg vezetőnek született.
Vagy inkább lehet, hogy az imént lezajlott és immár befejezett, majdnem elkezdődött vita csak azt jelzi, hogy vele ellentétben ő pedig tényleg nem született annak.
Bár igazából nem is ez a különös, mert ezt eddig is tudta, hanem csak az, hogy ha kell akkor ő is mennyire hirtelen át tudja terelni az érzelmeit és gondolatait valami teljesen másra, mint amire eddig tette volna, és mindezt kizárólag Alenia hatására.
Ha Nia most nincs itt és nem szól közbe, Nim és ő talán még hosszan elvitatkoztak volna Intathról, úgy, hogy ő valahol teljesen máshol van éppen, ahhoz mindenképpen, hogy hozzá tudjon szólni az egész beszélgetéshez aminek ő maga a főszereplője, és esetleg meg is tudja védeni magát.
Mivel pedig minden bizonnyal Nim is és ő is csak saját tapasztalatukból kiindulva fújták volna a magukét tovább, valóban eléggé parttalan lett volna ez a vita. Most ellenben koncentrálhatnak a jelen pillanatban fontos dolgokra, amire itt és most éppen tényleg ráhatásuk is van; örülhetnek egymásnak, beszélhetnek a jövőről, és persze nem utolsó sorban akár még tanulhatnak is egymástól.
Amennyire felhorgadt benne az előbb még majdnem az indulat is, ahogy elhallgatja újra Niát, amint a korábbi témát ignorálva másról kezd el beszélni, úgy érzi, hogy olyan hirtelen tűnik el belőle is a vita folytatásának a vágya.
Ettől még továbbra is bántják a beléfojtott szavak, mégis belátja azonnal, hogy akkor sem itt és most van az idejük. És, ha kicsit lenyugszik, akkor belátja azt is, hogy Nimmel ellentétnen neki még mindig sokkal több esélye van úgy beszélni Intathról Aleniával, ahogyan és amikor szeretne.
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a teljes egyetértés továbbra is hiányozni fog közülük, mivel, ami őt illeti, Nimeril kérdését és kérését arról a szobáról, ahová akárki csak úgy nem járkálhat be, kicsit értelmetlennek tartja, de a békesség kedvéért ezt most már nem teszi szóvá.
Egyikük saját szobájába sem léphet be csak úgy akárki, nem csak Aleniáéba, - aki a szemében még mindig, vagy inkább újra a ház úrnője, - sem Maiéba, de még az övébe sem. A gyerekekébe is csak azért, mert az közös, meg mert rájuk figyelni is, vigyázni kell, hiszen gyerekek.
Éppen azért saját szoba, mert az övéké, és kész, ez még Szarvasligetben sincsen másképp, ami Artheniorhoz és a világ többi részéhez képest még mindig egy utópisztikus kis zárvány, ahol senki sem vezető, legfeljebb névlegesen, és senki sem szolga, legfeljebb önként vállal el olyan munkákat, akárha az lenne. Mint például éppen ő.
De még Intath is csak Holdpihét tiltotta ki a rendelőjéből, nem mindenkit. Ennek ellenére, bár elsőre nem értette teljesen, még egyszer belegondolva sejteni véli, hogy Nim miért akar mindentől védett, hermetikusan elzárt szobát. Ha szikéket, gyógyszereket, piócákat, meg minden mást tart ott, amihez a gyógyításhoz szüksége van, tényleg jobb, ha egy gyerek még véletlenül sem szabadulhat be oda.
Talán csak túlzott óvatosság, de belátja, hogy a másik lánynak ebben teljesen igaza van. Nyilván nem lenne jó, ha bármelyik gyermek operációkhoz használt késekkel, lombikokkal, vagy éppen azok tartalmával játszana. Ez az egyik lehető legrosszabb lenne, ami csak történhetne itt, pedig ilyen téren úgy érzi, hogy azért elég élénk a fantáziája.*
- Valóban Mai fogja eldönteni a szoba kérdését végleg, de ettől függetlenül még a gyerekeken kívül itt mindenki magánélete szent. *biztosítja Nimet azért.* Mindenkinek van saját kulccsal zárható szobája, illetve amelyik szoba még nem az, az is az lesz hamarosan. Már csak azért is, hogy mérsékeljük a veszélyeket, amik a gyerekeket érhetik, de hát egyébként is ez a természetes szerintem.
*Nagy szavak tőle, olyan értelemben, hogyha saját gyerekkorára visszagondol, olyasmi, hogy saját szoba, minden csak nem természetes neki. Erdei faházuk egyetlen helyiségből állt, ahol édesanyjával együtt élt, sohasem létezett ott olyasmi, hogy személyes tér. Ettől függetlenül mostanra már teljesen természetesnek tartja, hogy legyen.*
- Mi a helyzet a mágiával? *kérdi ezek után hirtelen váltással Nimeriltől, mert úgy érzi, hogy ez is a témába vág, ha már úgy tűnik, hogy össze fognak bútorozni már a mai nap folyamán.*
- Tanulnék még tőled szívesen, de gondolom nem felejtetted el, hogy tartozom neked azokért a varázslatokért is cserébe, amiket már megtanultam tőled. Ha nem is állunk rögtön neki ma, de szívesen tanítok neked, amit szeretnél. Majd találd ki, hogy holdat, vagy pedig tüzet szeretnél.
*Reméli, hogyha más nem, akkor legalább ez az utóbbi pár mondat legalább feloldja végül kicsit az eddigi feszültséget és azt a fagyot, amit ő még mindig érezni vél mindhármuk körül.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 20:43:35
*Kicsit különösnek tartja, de úgy tűnik, hogy Alenia tényleg vezetőnek született.
Vagy inkább lehet, hogy az imént lezajlott és immár befejezett, majdnem elkezdődött vita csak azt jelzi, hogy vele ellentétben ő pedig tényleg nem született annak.
Bár igazából nem is ez a különös, mert ezt eddig is tudta, hanem csak az, hogy ha kell akkor ő is mennyire hirtelen át tudja terelni az érzelmeit és gondolatait valami teljesen másra, mint amire eddig tette volna, és mindezt kizárólag Alenia hatására.
Ha Nia most nincs itt és nem szól közbe, Nim és ő talán még hosszan elvitatkoztak volna Intathról, úgy, hogy ő valahol teljesen máshol van éppen, ahhoz mindenképpen, hogy hozzá tudjon szólni az egész beszélgetéshez aminek ő maga a főszereplője, és esetleg meg is tudja védeni magát.
Mivel pedig minden bizonnyal Nim is és ő is csak saját tapasztalatukból kiindulva fújták volna a magukét tovább, valóban eléggé parttalan lett volna ez a vita. Most ellenben koncentrálhatnak a jelen pillanatban fontos dolgokra, amire itt és most éppen tényleg ráhatásuk is van; örülhetnek egymásnak, beszélhetnek a jövőről, és persze nem utolsó sorban akár még tanulhatnak is egymástól.
Amennyire felhorgadt benne az előbb még majdnem az indulat is, ahogy elhallgatja újra Niát, amint a korábbi témát ignorálva másról kezd el beszélni, úgy érzi, hogy olyan hirtelen tűnik el belőle is a vita folytatásának a vágya.
Ettől még továbbra is bántják a beléfojtott szavak, mégis belátja azonnal, hogy akkor sem itt és most van az idejük. És, ha kicsit lenyugszik, akkor belátja azt is, hogy Nimmel ellentétnen neki még mindig sokkal több esélye van úgy beszélni Intathról Aleniával, ahogyan és amikor szeretne.
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a teljes egyetértés továbbra is hiányozni fog közülük, mivel, ami őt illeti, Nimeril kérdését és kérését arról a szobáról, ahová akárki csak úgy nem járkálhat be, kicsit értelmetlennek tartja, de a békesség kedvéért ezt most már nem teszi szóvá.
Egyikük saját szobájába sem léphet be csak úgy akárki, nem csak Aleniáéba, - aki a szemében még mindig, vagy inkább újra a ház úrnője, - sem Maiéba, de még az övébe sem. A gyerekekébe is csak azért, mert az közös, meg mert rájuk figyelni is, vigyázni kell, hiszen gyerekek.
Éppen azért saját szoba, mert az övéké, és kész, ez még Szarvasligetben sincsen másképp, ami Artheniorhoz és a világ többi részéhez képest még mindig egy utópisztikus kis zárvány, ahol senki sem vezető, legfeljebb névlegesen, és senki sem szolga, legfeljebb önként vállal el olyan munkákat, akárha az lenne. Mint például éppen ő.
De még Intath is csak Holdpihét tiltotta ki a rendelőjéből, nem mindenkit. Ennek ellenére, bár elsőre nem értette teljesen, még egyszer belegondolva sejteni véli, hogy Nim miért akar mindentől védett, hermetikusan elzárt szobát. Ha szikéket, gyógyszereket, piócákat, meg minden mást tart ott, amihez a gyógyításhoz szüksége van, tényleg jobb, ha egy gyerek még véletlenül sem szabadulhat be oda.
Talán csak túlzott óvatosság, de belátja, hogy a másik lánynak ebben teljesen igaza van. Nyilván nem lenne jó, ha bármelyik gyermek operációkhoz használt késekkel, lombikokkal, vagy éppen azok tartalmával játszana. Ez az egyik lehető legrosszabb lenne, ami csak történhetne itt, pedig ilyen téren úgy érzi, hogy azért elég élénk a fantáziája.*
- Valóban Mai fogja eldönteni a szoba kérdését végleg, de ettől függetlenül még a gyerekeken kívül itt mindenki magánélete szent. *biztosítja Nimet azért.* Mindenkinek van saját kulccsal zárható szobája, illetve amelyik szoba még nem az, az is az lesz hamarosan. Már csak azért is, hogy mérsékeljük a veszélyeket, amik a gyerekeket érhetik, de hát egyébként is ez a természetes szerintem.
*Nagy szavak tőle, olyan értelemben, hogyha saját gyerekkorára visszagondol, olyasmi, hogy saját szoba, minden csak nem természetes neki. Erdei faházuk egyetlen helyiségből állt, ahol édesanyjával együtt élt, sohasem létezett ott olyasmi, hogy személyes tér. Ettől függetlenül mostanra már teljesen természetesnek tartja, hogy legyen.*
- Mi a helyzet a mágiával? *kérdi ezek után hirtelen váltással Nimeriltől, mert úgy érzi, hogy ez is a témába vág, ha már úgy tűnik, hogy össze fognak bútorozni már a mai nap folyamán.*
- Tanulnék még tőled szívesen, de gondolom nem felejtetted el, hogy tartozom neked azokért a varázslatokért is cserébe, amiket már megtanultam tőled. Ha nem is állunk rögtön neki ma, de szívesen tanítok neked, amit szeretnél. Majd találd ki, hogy holdat, vagy pedig tüzet szeretnél.
*Reméli, hogyha más nem, akkor legalább ez az utóbbi pár mondat legalább feloldja végül kicsit az eddigi feszültséget és azt a fagyot, amit ő még mindig érezni vél mindhármuk körül.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 20:43:35
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 19:55:11
Üzenet elküldve: 2024-09-01 19:55:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1644
OOC üzenetek: 263
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1644
OOC üzenetek: 263
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Jelen van. Ennél többet nem is kíván hozzátenni a szituációhoz egyelőre. Ugyanis a félvér elbír a helyzettel viszont valóban nem mindegy, hogy egy törékeny nő áll az ajtóban egyedül vagy van-e ott egy férfi is mellette. Az idegen kuncogására összébb húzódik az elf szemöldöke, de nem szól semmit. Ugyanis nem a lányt neveti ki. Hallgatja a címeket és még ő is belezavarodik.*
~Kikötő jegyzője?~
*Próbál kutatni a fejében, de nem ismerős neki. Vagy csak akkor lett volna vele dolguk ha nem lopott áruval kereskednek annak idején? A helyi törvények is zavarosak számára. Wegtorenben meg sokszor utcánként változtak úgyhogy meg se próbálta érteni mi folyik. A kapitányra bízta a dolgot ha meg valami baj adódott akkor a fiúkkal érvényt szereztek a saját törvényeiknek. Mindenesetre mind a nő fellépése, mind az ő jelenléte elégnek bizonyul ahhoz, hogy a férfi annyira kellemetlenül érezze magát, hogy inkább távozóra fogja.*
~Ez könnyű volt.~
*Viszont Mai nem engedi az alakot olyan könnyen. Úgy néz ki hármasban kell sétálniuk. Biccent a félvér felé.*
//Betoppanó//
*Jelen van. Ennél többet nem is kíván hozzátenni a szituációhoz egyelőre. Ugyanis a félvér elbír a helyzettel viszont valóban nem mindegy, hogy egy törékeny nő áll az ajtóban egyedül vagy van-e ott egy férfi is mellette. Az idegen kuncogására összébb húzódik az elf szemöldöke, de nem szól semmit. Ugyanis nem a lányt neveti ki. Hallgatja a címeket és még ő is belezavarodik.*
~Kikötő jegyzője?~
*Próbál kutatni a fejében, de nem ismerős neki. Vagy csak akkor lett volna vele dolguk ha nem lopott áruval kereskednek annak idején? A helyi törvények is zavarosak számára. Wegtorenben meg sokszor utcánként változtak úgyhogy meg se próbálta érteni mi folyik. A kapitányra bízta a dolgot ha meg valami baj adódott akkor a fiúkkal érvényt szereztek a saját törvényeiknek. Mindenesetre mind a nő fellépése, mind az ő jelenléte elégnek bizonyul ahhoz, hogy a férfi annyira kellemetlenül érezze magát, hogy inkább távozóra fogja.*
~Ez könnyű volt.~
*Viszont Mai nem engedi az alakot olyan könnyen. Úgy néz ki hármasban kell sétálniuk. Biccent a félvér felé.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 12:05:52
Üzenet elküldve: 2024-09-01 12:05:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
* Nimeril nem mondhatná, hogy nem várta mestere érkezését, de nem számított rá, hogy ilyen hamar meg is fog érkezni. Még szerencse, hogy kint ténykedik, így észreveszi az érkezőt. Ismeri már annyira Erefiz mestert, hogy megismerje. Rögvest letesz mindent a kezéből és siet, hogy illendően fogadhassa a férfit. Elé siet a kapuhoz és enyhe meghajlással köszönti, ami nem feltétlen a rangjának, hanem inkább tiszteletének a jele. Sokat köszönhet mesterének, amit soha nem fog elfelejteni. A munkássága folytán pedig még a példaképének is tenkinti.*
- Üdvözöllek Mester!* Rögvest be is engedi.* Erre kérlek!* Mutat az épület bejárata felé. Bár tegezésre kérték, azért igyekszik megadni a tiszteletet is, egyfajta egyensúlyt tartva a kettő között.*
- Nagyon örülök, hogy ellátogattál hozzám.* Közben az ajtó felé tessékeli, a nagy kaput majd szintén kinyitja előtte.*
- Kicsit megviselte a lázadás a rezidenciát. Folynak a felújítások éppen. Valószínűleg amolyan közhasznú intézmény lesz belőle.* Add sebtében magyarázott arra, hogy miért néz ki a hely úgy, ahogy. Erősen látszik a felújítás munkálataival járó rendetlenség. Sok helyen meg, hogy a díszes pompát hétköznapi megfelelőire cserélték, ami igazából érthető, mert sok dolog ment tönkre, vagy csak simán tűnt el, aminek eredeti pótlása egy kisebb vagyon lenne, de értelme meg nincs, ha nem nemesi igények kielégítése a cél. Ha Nestar nem óhajt megállni, akkor a lépcsőknél balra fordulva a régi társalgóba invitálja. A legkényelmesebb fotelt fogja felajánlani, ami még egy a ritka darabok egyikének, ami az épület eredeti bútorozásának. Kicsit kopott ugyan, de kényelmesnek még mindig kényelmes.*
- Kérlek foglalj helyet, rögtön hozok egy kis teát.* Ha nem marasztalják, akkor elsiet a szomszédos konyhába, ahol a pislákoló tű fölött ott van egy kannányi forró víz. Várta, hogy érkezik a mestere, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megérkezik. Kis idő múlva vissza is majd a mesterhez egy tálcával, amin két csésze, egy kanna, meg kis mézescsupor található. Szépen lepakol az asztalra, és még tölt is egy pohárkával mind a kettejüknek, mielőtt maga is helyet foglalna egy másik székben Nestarral szemben. A tea valamilyen gyógytea, amiben főleg a menta dominál, ami amúgy Nimeril saját keveréke.*
// A tudást hajszolva //
* Nimeril nem mondhatná, hogy nem várta mestere érkezését, de nem számított rá, hogy ilyen hamar meg is fog érkezni. Még szerencse, hogy kint ténykedik, így észreveszi az érkezőt. Ismeri már annyira Erefiz mestert, hogy megismerje. Rögvest letesz mindent a kezéből és siet, hogy illendően fogadhassa a férfit. Elé siet a kapuhoz és enyhe meghajlással köszönti, ami nem feltétlen a rangjának, hanem inkább tiszteletének a jele. Sokat köszönhet mesterének, amit soha nem fog elfelejteni. A munkássága folytán pedig még a példaképének is tenkinti.*
- Üdvözöllek Mester!* Rögvest be is engedi.* Erre kérlek!* Mutat az épület bejárata felé. Bár tegezésre kérték, azért igyekszik megadni a tiszteletet is, egyfajta egyensúlyt tartva a kettő között.*
- Nagyon örülök, hogy ellátogattál hozzám.* Közben az ajtó felé tessékeli, a nagy kaput majd szintén kinyitja előtte.*
- Kicsit megviselte a lázadás a rezidenciát. Folynak a felújítások éppen. Valószínűleg amolyan közhasznú intézmény lesz belőle.* Add sebtében magyarázott arra, hogy miért néz ki a hely úgy, ahogy. Erősen látszik a felújítás munkálataival járó rendetlenség. Sok helyen meg, hogy a díszes pompát hétköznapi megfelelőire cserélték, ami igazából érthető, mert sok dolog ment tönkre, vagy csak simán tűnt el, aminek eredeti pótlása egy kisebb vagyon lenne, de értelme meg nincs, ha nem nemesi igények kielégítése a cél. Ha Nestar nem óhajt megállni, akkor a lépcsőknél balra fordulva a régi társalgóba invitálja. A legkényelmesebb fotelt fogja felajánlani, ami még egy a ritka darabok egyikének, ami az épület eredeti bútorozásának. Kicsit kopott ugyan, de kényelmesnek még mindig kényelmes.*
- Kérlek foglalj helyet, rögtön hozok egy kis teát.* Ha nem marasztalják, akkor elsiet a szomszédos konyhába, ahol a pislákoló tű fölött ott van egy kannányi forró víz. Várta, hogy érkezik a mestere, de azt nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megérkezik. Kis idő múlva vissza is majd a mesterhez egy tálcával, amin két csésze, egy kanna, meg kis mézescsupor található. Szépen lepakol az asztalra, és még tölt is egy pohárkával mind a kettejüknek, mielőtt maga is helyet foglalna egy másik székben Nestarral szemben. A tea valamilyen gyógytea, amiben főleg a menta dominál, ami amúgy Nimeril saját keveréke.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-01 08:12:35
Üzenet elküldve: 2024-09-01 08:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Kifejezetten jó, hogy az elf mögötte van. A magabiztosságát ugyan nem ő adja, de egy üres házban, vagy inkább előtt, nem biztos hogy túlontúl éles nyelvet merne villantani egy férfival szemben. Ahogy azt szokta mondani, neki ereje nincs túl sok, esze van, amit használhat csupán és ezt pontosan tudja. Bár a megannyi címmel rendelkező ember küllemében semmi veszélyes nincs, sőt a szavai mázosságai is inkább csak irritálja minden porcikáját, valamiért mégiscsak ide jött, mert terve lehet. És bármit is mond, bármennyire is hiteltelennek tűnik Mai szemében, azért felcsigázza annyira, hogy ne engedje csak úgy el. Vagy ne engedje azt meg, hogy valaki próbálkozzon a rezidenciával és veszélyeztesse azt büntetlenül. Mert ki tudja mi van akkor, ha nem ő nyit ajtót? A szavak van, akinek elegek. Másnak. És ha egészen halovány esély is van, hogy valaki besegít az árvaházi költségekbe, esetleg tanítani óhajt, nos... ne rajta múljon.
Bár minden vágya kettesben tölteni ezt a napot a szőkével, néhány percen már igazán nem múlik.*
- Valóban nem a legalkalmasabb a pillanat.
*Mert nem az, s ha valaki egy ilyen nagy múltú házról csak egy szemernyit is tud, ha nem csak a jelen állapotából ítélkezik, s a vízióról, hogy az milyen lehetett hajdanán, akkor azt is tudja, hogy megannyi az elfoglaltságuk a falak között. Még ha azok olyannyira felszínes tettek is, olyannyira mesterkéltek és szánalmasak legtöbbször, hogy még a szolgálóiknak is érdekesebb életük van a nemeseknél. Mert Mai ezt mindig is így ítélte. Ezért az a nemes, aki itt nem akar az lenni. Lemoshatatlan, mint a szavaiból látszik, de ugyanolyan nem lesz, az biztos. Kissé többre tartja magát ettől, ez is lehet a veszte, de rengeteget fog vele nyerni is. Majd a mérleg nyelve dönt a későbbiekben.*
- De kérem, ha már idefáradt a kertben tehetünk egy rövid sétát. Aztán meséljen, miért pont ránk esett a választás.
*Lép egyet közelebb, de nem fog lesietni a lépcsőn. Annyira azért nem fontos. Csak hátrapillant Int-re, hogy ő lássa a szemeiben, hogy csak játszik, de ebből a másik csak annyit láthat, hogy felé is nyomatékosítja, hogy egy kis időt még elvesztegetne rá. Annyi biztos, hogy tudni akarja az igazságot, legyen az bármi. A bemutatkozást csak akkor ejti meg, ha amaz visszafordul felé és elfogadja a meghívást a sétára.*
//Betoppanó//
*Kifejezetten jó, hogy az elf mögötte van. A magabiztosságát ugyan nem ő adja, de egy üres házban, vagy inkább előtt, nem biztos hogy túlontúl éles nyelvet merne villantani egy férfival szemben. Ahogy azt szokta mondani, neki ereje nincs túl sok, esze van, amit használhat csupán és ezt pontosan tudja. Bár a megannyi címmel rendelkező ember küllemében semmi veszélyes nincs, sőt a szavai mázosságai is inkább csak irritálja minden porcikáját, valamiért mégiscsak ide jött, mert terve lehet. És bármit is mond, bármennyire is hiteltelennek tűnik Mai szemében, azért felcsigázza annyira, hogy ne engedje csak úgy el. Vagy ne engedje azt meg, hogy valaki próbálkozzon a rezidenciával és veszélyeztesse azt büntetlenül. Mert ki tudja mi van akkor, ha nem ő nyit ajtót? A szavak van, akinek elegek. Másnak. És ha egészen halovány esély is van, hogy valaki besegít az árvaházi költségekbe, esetleg tanítani óhajt, nos... ne rajta múljon.
Bár minden vágya kettesben tölteni ezt a napot a szőkével, néhány percen már igazán nem múlik.*
- Valóban nem a legalkalmasabb a pillanat.
*Mert nem az, s ha valaki egy ilyen nagy múltú házról csak egy szemernyit is tud, ha nem csak a jelen állapotából ítélkezik, s a vízióról, hogy az milyen lehetett hajdanán, akkor azt is tudja, hogy megannyi az elfoglaltságuk a falak között. Még ha azok olyannyira felszínes tettek is, olyannyira mesterkéltek és szánalmasak legtöbbször, hogy még a szolgálóiknak is érdekesebb életük van a nemeseknél. Mert Mai ezt mindig is így ítélte. Ezért az a nemes, aki itt nem akar az lenni. Lemoshatatlan, mint a szavaiból látszik, de ugyanolyan nem lesz, az biztos. Kissé többre tartja magát ettől, ez is lehet a veszte, de rengeteget fog vele nyerni is. Majd a mérleg nyelve dönt a későbbiekben.*
- De kérem, ha már idefáradt a kertben tehetünk egy rövid sétát. Aztán meséljen, miért pont ránk esett a választás.
*Lép egyet közelebb, de nem fog lesietni a lépcsőn. Annyira azért nem fontos. Csak hátrapillant Int-re, hogy ő lássa a szemeiben, hogy csak játszik, de ebből a másik csak annyit láthat, hogy felé is nyomatékosítja, hogy egy kis időt még elvesztegetne rá. Annyi biztos, hogy tudni akarja az igazságot, legyen az bármi. A bemutatkozást csak akkor ejti meg, ha amaz visszafordul felé és elfogadja a meghívást a sétára.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 17:31:01
Üzenet elküldve: 2024-08-31 17:31:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Kevés dolgot tanult meg a városról, de szerencséjére a Sayqueves rezidenciának a híre fennmaradt a változó viszonyok ellenére is, így el tudják igazítani a megmaradt családok birtoka felé. A kapuőröknek biccent, majd szűk köszönő szavai után előkeresi a papírost, amit kapott, hogy érkezésére számítanak. Nem tudja, merre lesz vezetve ezután, de elégedett a gondolattal, hogy Nimerilnek sikerült megtalálnia méltó helyét egy nemesebb családnál. A bejáratig jut el útján, innentől magára hagyják, hogy várakozzon, így természetesen azt is teszi.*
// A tudást hajszolva //
*Kevés dolgot tanult meg a városról, de szerencséjére a Sayqueves rezidenciának a híre fennmaradt a változó viszonyok ellenére is, így el tudják igazítani a megmaradt családok birtoka felé. A kapuőröknek biccent, majd szűk köszönő szavai után előkeresi a papírost, amit kapott, hogy érkezésére számítanak. Nem tudja, merre lesz vezetve ezután, de elégedett a gondolattal, hogy Nimerilnek sikerült megtalálnia méltó helyét egy nemesebb családnál. A bejáratig jut el útján, innentől magára hagyják, hogy várakozzon, így természetesen azt is teszi.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:16:09
Üzenet elküldve: 2024-08-31 16:16:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
* A rezidencia csendes és békés mostanság. Mentes mindenféle nemestől és egyéb kotnyeles szerzettől. Csak az a pár lakó töri meg a csendet, akik rajta kívül itt vannak. A gyerekek is elfoglalják magukat az őzikéjükkel, így nem sok dolga van velük Nimerilnek, főleg, hogy akad vagy két felnőt, aki gondoskodik róluk. A napjai jó részében bejár a városba orvoskodni, vagy itt tevékenykedik. Akad munka mindig, ha nem kint, akkor bent. Most éppen kint ügyködik a körül a pár növény körül. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak levág néhány száraz ágat, vagy visz pár locsoló vizet a növényeknek. Kis munkát végez, de nagy terveket dédelget, hiszen mióta megműtötte azt a városőrt, azóta elég sok gondolat kering a fejében, amiket rendbe kéne már rakni.*
// A tudást hajszolva //
* A rezidencia csendes és békés mostanság. Mentes mindenféle nemestől és egyéb kotnyeles szerzettől. Csak az a pár lakó töri meg a csendet, akik rajta kívül itt vannak. A gyerekek is elfoglalják magukat az őzikéjükkel, így nem sok dolga van velük Nimerilnek, főleg, hogy akad vagy két felnőt, aki gondoskodik róluk. A napjai jó részében bejár a városba orvoskodni, vagy itt tevékenykedik. Akad munka mindig, ha nem kint, akkor bent. Most éppen kint ügyködik a körül a pár növény körül. Nem kell semmi komolyra gondolni, csak levág néhány száraz ágat, vagy visz pár locsoló vizet a növényeknek. Kis munkát végez, de nagy terveket dédelget, hiszen mióta megműtötte azt a városőrt, azóta elég sok gondolat kering a fejében, amiket rendbe kéne már rakni.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 09:46:17
Üzenet elküldve: 2024-08-31 09:46:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Ajtónállója szavaiból természetesen kiérzi a bizalmatlansággal vegyes cinizmust. Noha sokat nem tud meg vendéglátójáról, két gondolat rögtön elméjébe kúszik, ahogy hallgatja. Az egyik - és ez a baljósabb - hogy az ő sorsa már azelőtt eldöntetett, hogy ajtót nyitottak volna neki. A másik, hogy nem nemeskisasszonnyal van dolga, vagy legalábbis nem a szó szoros értelmében vett nemeskisasszonnyal. Ugyanakkor ő már csak azért is a tűz felett tartja a nyársat, s mit sem érdekli, hogy lángra kapott a vége. Megenged hát magának egy kurta kis kuncogást, mielőtt felelne a felé intézett kérdésre.*
-Nézze el nekem modortalanságom, kedvesem. Azt gondolná az ember, hogy a közelmúlt eseményei megkoptatták itt a címek fontosságát... Mint mondottam volt, a nevem Shorenai de Monteqieo. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűs mutatóujjával ad nyomatékot jelentőségteljességének.*
-Jogvédője. E nemes gesztusnak pedig egyszerű, de őszinte oka van. Barátokat keresek a városban. *Tengerkék tekintete barátságosan villan, mit mesterkélt mosoly kísér.*
-Soha nem törnék rá többedmagammal senkire. Úgy vélem, rosszabb esélyekkel indulok, ha a kukucskán az látszik, nem csupán én állok az ajtó előtt. *Botjának végét szórakozottan érinti csizmája orrához. A várakozó elfet elnézve a leány háta mögött van egy sejtése, hogy nem fogják egyhamar teára invitálni. Jelzésértékűen húz elő mellső zsebéből egy szénfekete kendőt, hogy megtapogassa vele amúgy száraz homlokát.*
-De bizonyára rosszkor jöttem... Soha sem élnék vissza egy ily nagy múlttal rendelkező ház vendégszeretetével. *Ennyit igazán megengedhet magának. Tekintete révetegen cikázik el az elf és a félvér között. Előbbi rideg magatartása is épp elég kifejező volt rá, hogy tudja, nem szívesen látott vendég, mondjon ő bármit.*
-Talán máskor. Alá szolgálja! *Azzal sarkon fordul. Kilincselt ő már eleget, hogy tudja, mit várjon az ilyen fogadtatástól. Pálcáját gondosan maga elé koppintva indul lefelé a lépcsőn. Nem adta elő lapjait, igazán méltatlan lett volna ezt az ajtóban megtenni. Az ő szerepéhez pedig jelenleg nem illik az ilyesmi.*
//Betoppanó//
*Ajtónállója szavaiból természetesen kiérzi a bizalmatlansággal vegyes cinizmust. Noha sokat nem tud meg vendéglátójáról, két gondolat rögtön elméjébe kúszik, ahogy hallgatja. Az egyik - és ez a baljósabb - hogy az ő sorsa már azelőtt eldöntetett, hogy ajtót nyitottak volna neki. A másik, hogy nem nemeskisasszonnyal van dolga, vagy legalábbis nem a szó szoros értelmében vett nemeskisasszonnyal. Ugyanakkor ő már csak azért is a tűz felett tartja a nyársat, s mit sem érdekli, hogy lángra kapott a vége. Megenged hát magának egy kurta kis kuncogást, mielőtt felelne a felé intézett kérdésre.*
-Nézze el nekem modortalanságom, kedvesem. Azt gondolná az ember, hogy a közelmúlt eseményei megkoptatták itt a címek fontosságát... Mint mondottam volt, a nevem Shorenai de Monteqieo. Wegtoren címzetes bárója, a Wegtoreni Nagykikötő okleveles jegyzője, az Arany Sárkány fogadó - és egyben a Nap Karavánpihenőjének... *Fekete kesztyűs mutatóujjával ad nyomatékot jelentőségteljességének.*
-Jogvédője. E nemes gesztusnak pedig egyszerű, de őszinte oka van. Barátokat keresek a városban. *Tengerkék tekintete barátságosan villan, mit mesterkélt mosoly kísér.*
-Soha nem törnék rá többedmagammal senkire. Úgy vélem, rosszabb esélyekkel indulok, ha a kukucskán az látszik, nem csupán én állok az ajtó előtt. *Botjának végét szórakozottan érinti csizmája orrához. A várakozó elfet elnézve a leány háta mögött van egy sejtése, hogy nem fogják egyhamar teára invitálni. Jelzésértékűen húz elő mellső zsebéből egy szénfekete kendőt, hogy megtapogassa vele amúgy száraz homlokát.*
-De bizonyára rosszkor jöttem... Soha sem élnék vissza egy ily nagy múlttal rendelkező ház vendégszeretetével. *Ennyit igazán megengedhet magának. Tekintete révetegen cikázik el az elf és a félvér között. Előbbi rideg magatartása is épp elég kifejező volt rá, hogy tudja, nem szívesen látott vendég, mondjon ő bármit.*
-Talán máskor. Alá szolgálja! *Azzal sarkon fordul. Kilincselt ő már eleget, hogy tudja, mit várjon az ilyen fogadtatástól. Pálcáját gondosan maga elé koppintva indul lefelé a lépcsőn. Nem adta elő lapjait, igazán méltatlan lett volna ezt az ajtóban megtenni. Az ő szerepéhez pedig jelenleg nem illik az ilyesmi.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-31 08:28:11
Üzenet elküldve: 2024-08-31 08:28:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1644
OOC üzenetek: 263
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1644
OOC üzenetek: 263
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Meg kell hagyni igencsak érdekes teremtés a félvér. A doki nem lát még a fejébe. Talán majd egyszer. Arról, hogy csak a figyelmét akarja-e elterelni vagy tényleg ennyire törődésre vágyik is csak a szemek csillogásából sejti, hogy talán mindkettő. Főleg mikor előadja az ötletét kezdi úgy érezni sikerült átkattintani, azt a bizonyos kapcsolót a másikban. Mikor pedig megzavarják őket egyértelművé válik a dolog. Nem is bírja ki, hogy kicsit ne zökkentse ki a morcos lányt ebből az állapotból egy paskolással és azzal a zöld itallal. Ahogy a kisasszony végigsimít a nyakán izgalmasan csillannak a férfi felé azok a szemek. Hogy aztán visszatérjen rá a komolyság mikor ajtót nyit. A doki közbe se szól. Tudja, hogy a nő el tudja intézni a dolgot. De kíváncsi rá miképp. A sétapálcás köszöntését nem is viszonozza. Szemrebbenés nélkül méregeti tovább az idegent aki jól láthatóan túljátssza a szerepét. Vajon Mai miképp reagál erre? Remekül. Nem véletlenül tartja a doki veszélyesnek a nőt. Bár arcizma se mozdul, de magában nagyon jót vigyorog.*
~Ez az kislány kapd el a nyakát!~
//Betoppanó//
*Meg kell hagyni igencsak érdekes teremtés a félvér. A doki nem lát még a fejébe. Talán majd egyszer. Arról, hogy csak a figyelmét akarja-e elterelni vagy tényleg ennyire törődésre vágyik is csak a szemek csillogásából sejti, hogy talán mindkettő. Főleg mikor előadja az ötletét kezdi úgy érezni sikerült átkattintani, azt a bizonyos kapcsolót a másikban. Mikor pedig megzavarják őket egyértelművé válik a dolog. Nem is bírja ki, hogy kicsit ne zökkentse ki a morcos lányt ebből az állapotból egy paskolással és azzal a zöld itallal. Ahogy a kisasszony végigsimít a nyakán izgalmasan csillannak a férfi felé azok a szemek. Hogy aztán visszatérjen rá a komolyság mikor ajtót nyit. A doki közbe se szól. Tudja, hogy a nő el tudja intézni a dolgot. De kíváncsi rá miképp. A sétapálcás köszöntését nem is viszonozza. Szemrebbenés nélkül méregeti tovább az idegent aki jól láthatóan túljátssza a szerepét. Vajon Mai miképp reagál erre? Remekül. Nem véletlenül tartja a doki veszélyesnek a nőt. Bár arcizma se mozdul, de magában nagyon jót vigyorog.*
~Ez az kislány kapd el a nyakát!~
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-30 17:28:07
Üzenet elküldve: 2024-08-30 17:28:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Pontosan tudja, hogy hová kalandozna az az elf figyelem, hogyha nem vonná el. De nem pusztán ezért teszi, akkor sem bírna túlzottan magával, ha ilyen cél nem veszélyeztetné a napjának további részét. Azok a zöldek ma elég, ha őt vizslatják, holnap pedig majd azt csinál, amit csak szeretne, természetesen bizonyos keretek között, amit igencsak szeretne megszabni. Emellett titkon talán kíváncsi arra is, hogy hogyan érvényesíti azt a vasakaratot, amit fitogtatott neki is a szobában. De a kezek ráfonódnak és talán a józan észt szintén elhagyva arra is rávenné, hogy az előtérbe tegyék egymást ismét boldoggá egy rövid időre. Hogy szerencse-e a kopogtatás, azt nem tudja, de minden kétséget kizáróan morcos aurát von Mai köré. Talán csak arra az érintésre olvadnak a hirtelen fagyott jegek, na meg a kezébe került kis üvegcsére, ami miatt ajkait enyhén szét is nyitja. Kutatja a szőke tekintetét, és talán a válasza is megvan arra, hogy miért élvezi annyira a társaságát. Mert van olyan, amire gondol, még helyette is. Ritka. Az, aki mindent megpróbál kézben tartani, mindent át akar látni, annak ez sokszor megdöbbentő. Akaratlan nyúl a nyakához, végigsimítva a kis harci sérülést, de már pajzánul mosolyogva. Meg is issza azt a zöld italt, majd ujjai alatt hűlt helye lesz a foltnak. Ideje hát magára is visszavarázsolnia azt, ahogyan ajtót kíván nyitni. Valakinek, aki megzavarta. Megzavarta a napot, ami csak és kizárólag az övék kellene, hogy legyen.
Az első benyomásból nem mindig kell ítélni. De azért szokott. Nem hagyja, hogy látszódjon, a sétapálcás csak azt a kimért eleganciát látja rajta, amit mindenki más is, aki nem ismeri őt igazán. Türelmesen hallgatja, de már a mondandó elején szeretné csak úgy egy mozdulattal rácsapni az ajtót. Nem vesz akkora levegőt, mint szeretne. A gondolatok megállíthatatlanul pörögnek. Semmi nem tűnik igaznak, miért is lenne? Valaki egy szál maga bekopogtat, sőt mi több bejelenti magát, az úton nem lát hintót, de még egy lovat sem, a név pedig cseppet sem ismerős. Persze, hogy mellőzni kell a rangokat, ha nincsenek. Legalábbis úgy fest, hogy nincsenek.
A jöttének értelme sem csigázza úgy fel, pénze van elég, hogy ne hiányozzon másé, megvezetni pedig igen nehéz őt. Csak az az egyetlen halvány gondolat üt szöget a fejében, hogy az árvaházhoz minden segítség jól jöhet, na de azt nem szokták csak úgy adni, főleg, hogyha valaki a tervről sem tud.*
- Ne kíméljen meg azoktól a címektől, hiszen ha a neve nem is ismerős, közelebb vihetne ahhoz, hogy megismerjem.
*Néz végig most már tüzetesebben a férfin. Ugyan nem ő a ház úrnője - bár még lehet -, most ő az egyetlen döntéshozó aki idehaza van. Mögötte az elf pedig akár be is segíthet eltakarítani valakit, aki nem ide való. Feszültséglevezetésnek elsőosztályú. Egy szavát sem hiszi. De játszani még mindig szeret.*
- Mondja, minek köszönhetem ezt a nemes gesztust? Ritkán látni, hogy valaki kíséret nélkül, előre megbeszélt időpontot mellőzve, ismeretlen helyre kopogtasson és hasonló felajánlásokat tegyen. Ne csigázzon, mérhetetlenül kíváncsiak vagyunk a miértekre.
*Nem, nem az, de ha már elrontotta a napja egy részét, talán ők is elronthatják az övét. Persze ez a terv nem ül ki rá. Csak annyit mutat, hogy nem ejtették teljesen a fejére, de egy esélyt mégis meghagy.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//Betoppanó//
*Pontosan tudja, hogy hová kalandozna az az elf figyelem, hogyha nem vonná el. De nem pusztán ezért teszi, akkor sem bírna túlzottan magával, ha ilyen cél nem veszélyeztetné a napjának további részét. Azok a zöldek ma elég, ha őt vizslatják, holnap pedig majd azt csinál, amit csak szeretne, természetesen bizonyos keretek között, amit igencsak szeretne megszabni. Emellett titkon talán kíváncsi arra is, hogy hogyan érvényesíti azt a vasakaratot, amit fitogtatott neki is a szobában. De a kezek ráfonódnak és talán a józan észt szintén elhagyva arra is rávenné, hogy az előtérbe tegyék egymást ismét boldoggá egy rövid időre. Hogy szerencse-e a kopogtatás, azt nem tudja, de minden kétséget kizáróan morcos aurát von Mai köré. Talán csak arra az érintésre olvadnak a hirtelen fagyott jegek, na meg a kezébe került kis üvegcsére, ami miatt ajkait enyhén szét is nyitja. Kutatja a szőke tekintetét, és talán a válasza is megvan arra, hogy miért élvezi annyira a társaságát. Mert van olyan, amire gondol, még helyette is. Ritka. Az, aki mindent megpróbál kézben tartani, mindent át akar látni, annak ez sokszor megdöbbentő. Akaratlan nyúl a nyakához, végigsimítva a kis harci sérülést, de már pajzánul mosolyogva. Meg is issza azt a zöld italt, majd ujjai alatt hűlt helye lesz a foltnak. Ideje hát magára is visszavarázsolnia azt, ahogyan ajtót kíván nyitni. Valakinek, aki megzavarta. Megzavarta a napot, ami csak és kizárólag az övék kellene, hogy legyen.
Az első benyomásból nem mindig kell ítélni. De azért szokott. Nem hagyja, hogy látszódjon, a sétapálcás csak azt a kimért eleganciát látja rajta, amit mindenki más is, aki nem ismeri őt igazán. Türelmesen hallgatja, de már a mondandó elején szeretné csak úgy egy mozdulattal rácsapni az ajtót. Nem vesz akkora levegőt, mint szeretne. A gondolatok megállíthatatlanul pörögnek. Semmi nem tűnik igaznak, miért is lenne? Valaki egy szál maga bekopogtat, sőt mi több bejelenti magát, az úton nem lát hintót, de még egy lovat sem, a név pedig cseppet sem ismerős. Persze, hogy mellőzni kell a rangokat, ha nincsenek. Legalábbis úgy fest, hogy nincsenek.
A jöttének értelme sem csigázza úgy fel, pénze van elég, hogy ne hiányozzon másé, megvezetni pedig igen nehéz őt. Csak az az egyetlen halvány gondolat üt szöget a fejében, hogy az árvaházhoz minden segítség jól jöhet, na de azt nem szokták csak úgy adni, főleg, hogyha valaki a tervről sem tud.*
- Ne kíméljen meg azoktól a címektől, hiszen ha a neve nem is ismerős, közelebb vihetne ahhoz, hogy megismerjem.
*Néz végig most már tüzetesebben a férfin. Ugyan nem ő a ház úrnője - bár még lehet -, most ő az egyetlen döntéshozó aki idehaza van. Mögötte az elf pedig akár be is segíthet eltakarítani valakit, aki nem ide való. Feszültséglevezetésnek elsőosztályú. Egy szavát sem hiszi. De játszani még mindig szeret.*
- Mondja, minek köszönhetem ezt a nemes gesztust? Ritkán látni, hogy valaki kíséret nélkül, előre megbeszélt időpontot mellőzve, ismeretlen helyre kopogtasson és hasonló felajánlásokat tegyen. Ne csigázzon, mérhetetlenül kíváncsiak vagyunk a miértekre.
*Nem, nem az, de ha már elrontotta a napja egy részét, talán ők is elronthatják az övét. Persze ez a terv nem ül ki rá. Csak annyit mutat, hogy nem ejtették teljesen a fejére, de egy esélyt mégis meghagy.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-30 09:45:48
Üzenet elküldve: 2024-08-30 09:45:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 538
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
*A varázslata működik. A csettintés után nem csak a két lány figyel fel rá, hanem az eddig Nimeril háta mögött komótosan tisztálkodó macska is felkapja a fejét, de még a plafon közelében békésen hálót szövögető pók is áldoz pár másodpercet az idejéből a rezidencia egykori önjelölt hercegnőjére.
Jó oka van arra, hogy nem hagyja egymással tovább veszekedni Luninari-t és Nimeril-t, de nem csupán az, hogy Eeyr papnőjeként nem hagyhatja, hogy egy ilyen ellenséges hangulat vegye át az uralmat a levegőben.
Az egész helyzet arra kezdi emlékeztetni, ahogy annakidején ő vitatkozott a bátyjával, s azok a viták sokszor hosszú percekig tartó ordítozásba torkollottak, a szolgálóik pedig csak fülüket-farkukat behúzva álltak a fal mellett hátra tett kézzel, és várták, hogy esetleg kapnak-e valamiféle utasítást. Megnyugtatni persze soha nem próbálták egyiküket sem, hisz nem lett volna hozzá joguk. Alenia nem akarja ezt újra átélni, még kívülállóként, más főszereplőkkel sem.
Egyébként az Aleimord-dal való kapcsolata, mióta az elsőszülött fiúgyermeket engedetlensége és szeszélyessége miatt a szüleik kitagadták a Sayqueves örökségből, és szokatlan módon Alenia ölébe hullott minden váromány, olyan volt, mint egy se veled, se nélküled kapcsolat. Ez előtt az ominózus döntés előtt ők ketten voltak a világ legjobb testvérei, de utána már lehetetlen volt eldönteni, hogy imádják vagy utálják egymást. Még ők maguk sem tudták. Minden apró-cseprő dolog miatt egymás vérét szívták, de soha, de soha nem hagyták egymást a bajban. Egészen a lázadás napjáig. Alenia meg van győződve róla, hogy bátjya magára hagyta őt a halálának óráján, ezért minden joga megvan csalódottan gyűlölni őt, de mégis, ha valami csoda folytán belépne a hatalmas tölgyfaajtón, ő lenne a világ legboldogabb elf kisasszonya.
Szóval egyáltalán nem érdekli, hogy mi a másik két lány véleménye Intath-ról. Az igazság a személyével kapcsolatban majd kiderül akkor, ha ő maga szemtől szemben áll az orvossal, és igen, itt most mind Nimeril, mind Luninari szavahihetősége kockán forog, és a sorsuk egyedül Intath kezében van. Bár, valószínűleg Luninari-ra akkor sem tudna igazán haragudni, ha az ő tévedése nyerne tanúbizonyságot. Elkönyvelné annak, hogy a kis fél-elf lány csak rosszul ismeri a doktort, hisz pontosan tudja, hogy Luninari-val mennyire könnyen meg tudja szerettetni magát bárki. Nimeril esete más kérdés, de felette pedig pont azért nem szeretne ítélkezni egyelőre, mert nem ismeri sem őt, sem a múltját, sem az Intath-tal közös történetüket. Egy a biztos, ez a vita itt és most parttalan, semmi értelme folytatni, amit szerencsére mindketten látszólag meg is értenek.*
- Részünkről mindenki feltétlen bizalmat élvezi, aki hozzá tud járulni a leendő árvaház fejlődéséhez. Az a fontos, hogy ezt a bizalmat ne játszd el!
*Halványan mosolyog célozva ezzel arra, ha Nimeril esetleg nem a valóságot állította volna mondjuk Intath-tal kapcsolatban, akkor még most vallja be.*
- Persze, nyugodtan *bólint a kérdésre, majd kíváncsian hallgatja a vöröst.*
- Nos, az emeleten az összes szobát a beköltöző gyermekek fogják lakni. A személyzetnek a lenti, egykori cseléd lakrészt alakítjuk majd át. Ezek egy része tanterem lesz, lehetnek zárhatók is. Én azt gondolom, hogy az egyik ilyenben továbbra is tárolhatod a felszereléseidet, és akkor akár felügyelettel a gyerekek még tanulhatnának is ott tőled, de persze, ha itt fogsz lakni, akkor aludni is kapsz egy szobát. Azonban, igazából erről nem én döntök. Az új árvaház igazgatója Mai Faensa lesz. Lihanech-ből érkezett nemes hölgy, akinek szívügye a gyermekek taníttatása. Ő már elég részletesen kidolgozta, hogyan lesz berendezve az épület, úgyhogy inkább azt javaslom, ebben az ő segítségét kérd majd!
*Igazi nemes lévén igyekszik lesöpörni magáról minden döntési kényszert, így azt is, hogy Nimeril leendő szobájával kapcsolatban neki kelljen döntenie.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 11:05:04
*A varázslata működik. A csettintés után nem csak a két lány figyel fel rá, hanem az eddig Nimeril háta mögött komótosan tisztálkodó macska is felkapja a fejét, de még a plafon közelében békésen hálót szövögető pók is áldoz pár másodpercet az idejéből a rezidencia egykori önjelölt hercegnőjére.
Jó oka van arra, hogy nem hagyja egymással tovább veszekedni Luninari-t és Nimeril-t, de nem csupán az, hogy Eeyr papnőjeként nem hagyhatja, hogy egy ilyen ellenséges hangulat vegye át az uralmat a levegőben.
Az egész helyzet arra kezdi emlékeztetni, ahogy annakidején ő vitatkozott a bátyjával, s azok a viták sokszor hosszú percekig tartó ordítozásba torkollottak, a szolgálóik pedig csak fülüket-farkukat behúzva álltak a fal mellett hátra tett kézzel, és várták, hogy esetleg kapnak-e valamiféle utasítást. Megnyugtatni persze soha nem próbálták egyiküket sem, hisz nem lett volna hozzá joguk. Alenia nem akarja ezt újra átélni, még kívülállóként, más főszereplőkkel sem.
Egyébként az Aleimord-dal való kapcsolata, mióta az elsőszülött fiúgyermeket engedetlensége és szeszélyessége miatt a szüleik kitagadták a Sayqueves örökségből, és szokatlan módon Alenia ölébe hullott minden váromány, olyan volt, mint egy se veled, se nélküled kapcsolat. Ez előtt az ominózus döntés előtt ők ketten voltak a világ legjobb testvérei, de utána már lehetetlen volt eldönteni, hogy imádják vagy utálják egymást. Még ők maguk sem tudták. Minden apró-cseprő dolog miatt egymás vérét szívták, de soha, de soha nem hagyták egymást a bajban. Egészen a lázadás napjáig. Alenia meg van győződve róla, hogy bátjya magára hagyta őt a halálának óráján, ezért minden joga megvan csalódottan gyűlölni őt, de mégis, ha valami csoda folytán belépne a hatalmas tölgyfaajtón, ő lenne a világ legboldogabb elf kisasszonya.
Szóval egyáltalán nem érdekli, hogy mi a másik két lány véleménye Intath-ról. Az igazság a személyével kapcsolatban majd kiderül akkor, ha ő maga szemtől szemben áll az orvossal, és igen, itt most mind Nimeril, mind Luninari szavahihetősége kockán forog, és a sorsuk egyedül Intath kezében van. Bár, valószínűleg Luninari-ra akkor sem tudna igazán haragudni, ha az ő tévedése nyerne tanúbizonyságot. Elkönyvelné annak, hogy a kis fél-elf lány csak rosszul ismeri a doktort, hisz pontosan tudja, hogy Luninari-val mennyire könnyen meg tudja szerettetni magát bárki. Nimeril esete más kérdés, de felette pedig pont azért nem szeretne ítélkezni egyelőre, mert nem ismeri sem őt, sem a múltját, sem az Intath-tal közös történetüket. Egy a biztos, ez a vita itt és most parttalan, semmi értelme folytatni, amit szerencsére mindketten látszólag meg is értenek.*
- Részünkről mindenki feltétlen bizalmat élvezi, aki hozzá tud járulni a leendő árvaház fejlődéséhez. Az a fontos, hogy ezt a bizalmat ne játszd el!
*Halványan mosolyog célozva ezzel arra, ha Nimeril esetleg nem a valóságot állította volna mondjuk Intath-tal kapcsolatban, akkor még most vallja be.*
- Persze, nyugodtan *bólint a kérdésre, majd kíváncsian hallgatja a vöröst.*
- Nos, az emeleten az összes szobát a beköltöző gyermekek fogják lakni. A személyzetnek a lenti, egykori cseléd lakrészt alakítjuk majd át. Ezek egy része tanterem lesz, lehetnek zárhatók is. Én azt gondolom, hogy az egyik ilyenben továbbra is tárolhatod a felszereléseidet, és akkor akár felügyelettel a gyerekek még tanulhatnának is ott tőled, de persze, ha itt fogsz lakni, akkor aludni is kapsz egy szobát. Azonban, igazából erről nem én döntök. Az új árvaház igazgatója Mai Faensa lesz. Lihanech-ből érkezett nemes hölgy, akinek szívügye a gyermekek taníttatása. Ő már elég részletesen kidolgozta, hogyan lesz berendezve az épület, úgyhogy inkább azt javaslom, ebben az ő segítségét kérd majd!
*Igazi nemes lévén igyekszik lesöpörni magáról minden döntési kényszert, így azt is, hogy Nimeril leendő szobájával kapcsolatban neki kelljen döntenie.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 11:05:04
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-29 13:34:07
Üzenet elküldve: 2024-08-29 13:34:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Betoppanó//
*A nyíló bejárati ajtó hangjára megpördül, s közben kenetteljes, ám udvarias mosolyt ölt arcára. Az ajtóban álló teremtés megkapó, karizmatikus jelenség, ezt rögtön látja. Egyelőre nehéz megállapítania, hogy félvérrel vagy hosszúéletűvel van dolga, ám ez most talán nem is oly fontos. Sokkal érdekesebb a magára öltött külcsín; tudja, nem szolgálóval van dolga. De akkor kivel?*
-Shorenai de Monteqieo a nevem, hölgyem. A címektől most megkímélem. *Nem kér kacsót, hisz fogalma sincs, mi fán termett ajtónállója. Helyette bemutat egy kackiás meghajlást. Mivel a hozzá intézett kérdésre bemutatkozása nem felelet, ezért nem átall folytatni.*
-Nem kerülhette el figyelmem e rezidencia, mely ily sajátosan... Megmaradt a düledező romok között. *A padlóra érinti a sétapálcát, majd egyik lábát átvetve a másikon megtámaszkodik rajta. Nem kerüli el figyelmét a lány mögött zsebre dugott kezekkel ácsorgó hosszúéletű sem. Udvariasan biccent az irányába is, s ha kalapja lenne, még azt is megemelné.* ~Talán nem ártana egy effajta kiegészítő sem.~
*Nem szíveli különösképp az elfeket. Tapasztalata szerint a férfiak túlságosan önhittek, a nők pedig túl ványadtak az ő ízlésének. Nem, mintha e gondolatok kiülnének ábrázatára. Tudja, hogyan legyen kellően simulékony. Gőg kevésbé munkálkodik benne, hisz ő áll most az ajtóban, s nem fordítva.*
-Na már most... *Felkapja a járóbotot, hóna alá csapja, majd határozott, katonás mozdulattal igazít gallérján.*
-Úgy vélem, kötelességem felkarolni a város megmaradt... Elöljáróit, ha úgy tetszik. *Megenged egy udvariasnak szánt mosolyt, ám az kissé farkasszerűre sikeredik.*
-Hogy támogassam törekvéseiket. Ahogy személyemmel, úgy anyagi javakkal is. Tudja kedves, a családom nagy múltra tekint vissza. Ekképp pedig szívesen szót váltanék a ház urával vagy úrnőjével. *Biccent, szavait alátámasztandó. Szemmel láthatóan nincs benne félsz. Onnét, ahonnan ő jön, az ilyesmi luxus.
Szándékosan nem ereszti ennél bővebbre jöttének miértjét. Nem kívánja egy ajtó előtt megvitatni a részleteket. Pedig a levegőben közöttük ott lóghat a kérdőjel: mit kérhet cserébe?*
*A nyíló bejárati ajtó hangjára megpördül, s közben kenetteljes, ám udvarias mosolyt ölt arcára. Az ajtóban álló teremtés megkapó, karizmatikus jelenség, ezt rögtön látja. Egyelőre nehéz megállapítania, hogy félvérrel vagy hosszúéletűvel van dolga, ám ez most talán nem is oly fontos. Sokkal érdekesebb a magára öltött külcsín; tudja, nem szolgálóval van dolga. De akkor kivel?*
-Shorenai de Monteqieo a nevem, hölgyem. A címektől most megkímélem. *Nem kér kacsót, hisz fogalma sincs, mi fán termett ajtónállója. Helyette bemutat egy kackiás meghajlást. Mivel a hozzá intézett kérdésre bemutatkozása nem felelet, ezért nem átall folytatni.*
-Nem kerülhette el figyelmem e rezidencia, mely ily sajátosan... Megmaradt a düledező romok között. *A padlóra érinti a sétapálcát, majd egyik lábát átvetve a másikon megtámaszkodik rajta. Nem kerüli el figyelmét a lány mögött zsebre dugott kezekkel ácsorgó hosszúéletű sem. Udvariasan biccent az irányába is, s ha kalapja lenne, még azt is megemelné.* ~Talán nem ártana egy effajta kiegészítő sem.~
*Nem szíveli különösképp az elfeket. Tapasztalata szerint a férfiak túlságosan önhittek, a nők pedig túl ványadtak az ő ízlésének. Nem, mintha e gondolatok kiülnének ábrázatára. Tudja, hogyan legyen kellően simulékony. Gőg kevésbé munkálkodik benne, hisz ő áll most az ajtóban, s nem fordítva.*
-Na már most... *Felkapja a járóbotot, hóna alá csapja, majd határozott, katonás mozdulattal igazít gallérján.*
-Úgy vélem, kötelességem felkarolni a város megmaradt... Elöljáróit, ha úgy tetszik. *Megenged egy udvariasnak szánt mosolyt, ám az kissé farkasszerűre sikeredik.*
-Hogy támogassam törekvéseiket. Ahogy személyemmel, úgy anyagi javakkal is. Tudja kedves, a családom nagy múltra tekint vissza. Ekképp pedig szívesen szót váltanék a ház urával vagy úrnőjével. *Biccent, szavait alátámasztandó. Szemmel láthatóan nincs benne félsz. Onnét, ahonnan ő jön, az ilyesmi luxus.
Szándékosan nem ereszti ennél bővebbre jöttének miértjét. Nem kívánja egy ajtó előtt megvitatni a részleteket. Pedig a levegőben közöttük ott lóghat a kérdőjel: mit kérhet cserébe?*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-29 05:06:53
Üzenet elküldve: 2024-08-29 05:06:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1644
OOC üzenetek: 263
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1644
OOC üzenetek: 263
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Nem is várt választ. Hadd maradjon valamennyi titok azért közöttük. Mosolyog ő is a dolgon. Majd kap egy kérdést. Egy nem könnyű kérdést mert az erre adott válasz már számít. Nem mintha korábban ne számított volna a kérdés, hogy a lánynak adja-e ezt a napot csak most már tényleg illik is majd tartania magát ahhoz amit mond. Ezt is át kell gondolnia meg, hogy mi lehet az a hely ahol nem járhatott még a másik és nemcsak hangulatos, de kellő szórakozást is nyújthat a férfi számára is. Valami fura gondolatmenet után pont a holdudvarra esik a választása, de úgy néz ki jól döntött. Állja a kékeket és elmosolyodik a félvér szavain.*
-Akkor tudok mutatni valami érdekeset.
*Hajol közelebb és pecsételi meg az ígéretet egy csókkal is azokra a puha ajkakra.*
*Akármilyen kellemes a pucér Mai-al heverészni, de ha terveztek valamit akkor induljanak is. Mióta csak fél keze van azóta nagyon utálja összekapcsolni az övét. Mindig pepecselős. Az ing begombolása viszont egész jól megy már. Aztán haladnak le. Jobb is ha a doki mielőbb távol kerül ettől a háztól mert tekintete elkalandozik az ajtókon és a folyosókon és akaratlanul is egy prédáját váró farkas kifejezése költözik a vonásaira. Szükséges elterelni a figyelmét amit a kisimult, vidám félvér meg is tesz a lelkesedésével. Sikeresen mosolyt csal az elf képére aki át is karolja, azt a derekat.*
-Valóban? Minek? Itt most úgysincs senki.
*Vigyorodik el játékosan, de elrontják a kedvüket. Sőt, a hang alapján egy olyan alak, aki egyébként se lett volna szimpatikus a dokinak.*
-Nem hallottam még róla.
*Közli ő is és érezhető a hangjában, a halvány rosszallás az idegen irányába. Ez persze nem akadályozza meg két dologban. Az egyik, hogy ne vigyorodjon el a morcossá váló lányon és ne paskolja meg annak fenekét. A másik, hogy mielőtt a lány kinyitná az ajtót szót váltani azzal a hangja alapján pojácával, ne kutasson kicsit a zsebében és nyújtson át 1 db Világoszöld varázsital-t Mai Faensa számára.
*
-A nyakadra édes. Kapsz majd másikat.
*Ugyanis a kékszemű tökéletesen tudja hozni a szigorú úrnő szerepet, de a kiszívott nyakára lehet kapna néhány megjegyzést amitől most megkíméli őt a doki. Aki, ezek után miután kinyílt az ajtó, csak zsebre dugott kézzel szótlanul méregetné a fickót.*
//Betoppanó//
*Nem is várt választ. Hadd maradjon valamennyi titok azért közöttük. Mosolyog ő is a dolgon. Majd kap egy kérdést. Egy nem könnyű kérdést mert az erre adott válasz már számít. Nem mintha korábban ne számított volna a kérdés, hogy a lánynak adja-e ezt a napot csak most már tényleg illik is majd tartania magát ahhoz amit mond. Ezt is át kell gondolnia meg, hogy mi lehet az a hely ahol nem járhatott még a másik és nemcsak hangulatos, de kellő szórakozást is nyújthat a férfi számára is. Valami fura gondolatmenet után pont a holdudvarra esik a választása, de úgy néz ki jól döntött. Állja a kékeket és elmosolyodik a félvér szavain.*
-Akkor tudok mutatni valami érdekeset.
*Hajol közelebb és pecsételi meg az ígéretet egy csókkal is azokra a puha ajkakra.*
*Akármilyen kellemes a pucér Mai-al heverészni, de ha terveztek valamit akkor induljanak is. Mióta csak fél keze van azóta nagyon utálja összekapcsolni az övét. Mindig pepecselős. Az ing begombolása viszont egész jól megy már. Aztán haladnak le. Jobb is ha a doki mielőbb távol kerül ettől a háztól mert tekintete elkalandozik az ajtókon és a folyosókon és akaratlanul is egy prédáját váró farkas kifejezése költözik a vonásaira. Szükséges elterelni a figyelmét amit a kisimult, vidám félvér meg is tesz a lelkesedésével. Sikeresen mosolyt csal az elf képére aki át is karolja, azt a derekat.*
-Valóban? Minek? Itt most úgysincs senki.
*Vigyorodik el játékosan, de elrontják a kedvüket. Sőt, a hang alapján egy olyan alak, aki egyébként se lett volna szimpatikus a dokinak.*
-Nem hallottam még róla.
*Közli ő is és érezhető a hangjában, a halvány rosszallás az idegen irányába. Ez persze nem akadályozza meg két dologban. Az egyik, hogy ne vigyorodjon el a morcossá váló lányon és ne paskolja meg annak fenekét. A másik, hogy mielőtt a lány kinyitná az ajtót szót váltani azzal a hangja alapján pojácával, ne kutasson kicsit a zsebében és nyújtson át 1 db Világoszöld varázsital-t Mai Faensa számára.
*-A nyakadra édes. Kapsz majd másikat.
*Ugyanis a kékszemű tökéletesen tudja hozni a szigorú úrnő szerepet, de a kiszívott nyakára lehet kapna néhány megjegyzést amitől most megkíméli őt a doki. Aki, ezek után miután kinyílt az ajtó, csak zsebre dugott kézzel szótlanul méregetné a fickót.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:48:14
Üzenet elküldve: 2024-08-28 20:48:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés//
* A jó Aleimord nem olyan kis szende lélek, mint ahogy azt Nimeril gondolta volna. Alenia kirohanása elég hihetőnek tűnik, de igazából a megtudott dolgokkal, nem lett előrébb a tudós. Kevés olyan személy akad a ligetben vagy itt, aki igazán foglalkoztatná. Amíg nincs velük nagyon dolga, neki aztán édes mindegy, hogy mit csinálnak. Azért a fülét nem csukja, nem mintha tudna ilyet, mert hát a tudás hatalom. Ha valahogy véletlen információhoz jutna Aleimorddal kapcsolatban, azzal előnyös helyzetbe kerülhetne, de erősen kétli, de az esély soha nem nulla. A hiszti vonat aztán folytatódik, ahogy a nemes kisasszony abbahagyja, úgy kezd bele a polgár hölgyike. Intathról szórja az átkokat mérgesen, amíg a varázslatos csettintés ki nem zökkenti. Meg nem tudná mondani, hogy ez varázslat vagy sem. Odanézet, mert késztetést érzet rá, de nem mondaná, hogy egy sima csettintésre nem reagált volna így. Hát nem boldog a lány, van benne valami kényszerű ellenkezési vágy. Eddig jó volt neki itt, mert nem nagyon szólt senki rá, de most jön egy ismeretlen elf némber és még parancsolgathat is neki. Szívesen kihisztizné magát, amit meghintene egy csipetnyi vergődéssel, de éppenséggel nagyon nincs kedve hátra hagyni ezt a helyet.*
~ Grr! Te némber! Ha nem tetszik, akkor menjé innét! ~* Igyekszik nem lövelni gyilkos pillantásokat, szóval inkább a padlót bámulja, amíg kicsit megnyugszik. Nehéz volt mindig belenyugodnia abba, ha valakinek lehetett valamit, neki meg nem. De mégis próbál finomabb hangsúlyra váltani és, mintha engesztelni is próbálná a vöröst. Tétován pillant rá, mert az előbb még megfojtogatta volna, most meg tök okésnak tűnik.*
- Öhm! Köszönöm!* Nyögi ki kábán. Luni ugyan még megemlíti a dokit, de elengedi ezt Nimeril, mert azt biztosra tudja, hogy Intath néha olyan, mint egy mézesköcsög. Tele van édes mézzel, de mégiscsak egy sima köcsög. Mivel már mind a ketten Nimeril egoját simogatják, nehezen tud ellenállni. Úgy meg van iletödve, hogy szinte alig bír megszólalni.*
- Köszönöm a bizalmat! Igyekezem megtenni minden tőlem telhetőt.* Ígéri meg hamar, miközben sókájára köszöni meg a dolgokat.*
- Ezzel kapcsolatban lehetne egy kérdésem?* Kezd bele, amíg forró a téma. Most jó eséllyel tud kiharcolni magának pár dolgot. Szóval legyűri a zavarodottságát.*
- Én lent használtam egy szobát orvosi vizsgálatokra. Ha nem is pont arra, de szükség lenne egy fix szobára, ahova nem lehet csak úgy bejárnia akárkinek.* Persze, hogy szüksége van rá a helynek, de leginkább neki. Pedig, ha tudná, hogy a fenti szobájával mik a tervek.*
* A jó Aleimord nem olyan kis szende lélek, mint ahogy azt Nimeril gondolta volna. Alenia kirohanása elég hihetőnek tűnik, de igazából a megtudott dolgokkal, nem lett előrébb a tudós. Kevés olyan személy akad a ligetben vagy itt, aki igazán foglalkoztatná. Amíg nincs velük nagyon dolga, neki aztán édes mindegy, hogy mit csinálnak. Azért a fülét nem csukja, nem mintha tudna ilyet, mert hát a tudás hatalom. Ha valahogy véletlen információhoz jutna Aleimorddal kapcsolatban, azzal előnyös helyzetbe kerülhetne, de erősen kétli, de az esély soha nem nulla. A hiszti vonat aztán folytatódik, ahogy a nemes kisasszony abbahagyja, úgy kezd bele a polgár hölgyike. Intathról szórja az átkokat mérgesen, amíg a varázslatos csettintés ki nem zökkenti. Meg nem tudná mondani, hogy ez varázslat vagy sem. Odanézet, mert késztetést érzet rá, de nem mondaná, hogy egy sima csettintésre nem reagált volna így. Hát nem boldog a lány, van benne valami kényszerű ellenkezési vágy. Eddig jó volt neki itt, mert nem nagyon szólt senki rá, de most jön egy ismeretlen elf némber és még parancsolgathat is neki. Szívesen kihisztizné magát, amit meghintene egy csipetnyi vergődéssel, de éppenséggel nagyon nincs kedve hátra hagyni ezt a helyet.*
~ Grr! Te némber! Ha nem tetszik, akkor menjé innét! ~* Igyekszik nem lövelni gyilkos pillantásokat, szóval inkább a padlót bámulja, amíg kicsit megnyugszik. Nehéz volt mindig belenyugodnia abba, ha valakinek lehetett valamit, neki meg nem. De mégis próbál finomabb hangsúlyra váltani és, mintha engesztelni is próbálná a vöröst. Tétován pillant rá, mert az előbb még megfojtogatta volna, most meg tök okésnak tűnik.*
- Öhm! Köszönöm!* Nyögi ki kábán. Luni ugyan még megemlíti a dokit, de elengedi ezt Nimeril, mert azt biztosra tudja, hogy Intath néha olyan, mint egy mézesköcsög. Tele van édes mézzel, de mégiscsak egy sima köcsög. Mivel már mind a ketten Nimeril egoját simogatják, nehezen tud ellenállni. Úgy meg van iletödve, hogy szinte alig bír megszólalni.*
- Köszönöm a bizalmat! Igyekezem megtenni minden tőlem telhetőt.* Ígéri meg hamar, miközben sókájára köszöni meg a dolgokat.*
- Ezzel kapcsolatban lehetne egy kérdésem?* Kezd bele, amíg forró a téma. Most jó eséllyel tud kiharcolni magának pár dolgot. Szóval legyűri a zavarodottságát.*
- Én lent használtam egy szobát orvosi vizsgálatokra. Ha nem is pont arra, de szükség lenne egy fix szobára, ahova nem lehet csak úgy bejárnia akárkinek.* Persze, hogy szüksége van rá a helynek, de leginkább neki. Pedig, ha tudná, hogy a fenti szobájával mik a tervek.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-28 17:50:44
Üzenet elküldve: 2024-08-28 17:50:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Alenia varázslata működik, és bár nem először használja rajta, most sem igazán fogja fel, hogy mi történt, talán azért, mert ha vele van, vagy csak a közelében, eleve majdnem teljes figyelme mindig csak az övé. Lehet, hogy ilyen érzés lehet szerelmesnek lenni, legalábbis a szerelem egyik ismérvének éppen ezt képzeli.
Már nem káromkodik magában, ennek ellenére most szinte hálás valamennyi felnőtt elfnek és gyereknek, aki annak idején szülőfalujában vagy szavakkal sértették meg, vagy azzal, hogy egyszerűen átnéztek rajta, mint aki nem is létezik.
Minden bizonnyal ennek köszönheti, hogy most nem csak arcvonásain tud uralkodni, hanem azt is megállja, hogy ne mondjon valamit, amit jobb lenne, ha tényleg nem mondana.
Egyrészt - bár természetesen más miatt, mint Niának, de, - Aleimord neki is kissé kényes téma, szíve szerint bele is menne, azok után, amiket barátnője mond róla, hiába látja be, hogy nem teheti, sem saját, de legfőképpen Alenia lelki békéje miatt nem.
Meg most erre mit mondjon, de tényleg? Nem mondhat semmit, hiszen Ale mégiscsak Nia testvére, és bármit mondjon is róla most hirtelen feltámadott dühével, vagy inkább elkeseredésében, kellett lennie legalább gyerekkorukban intim pillanatoknak, amikor testvérekként szerették egymást és ragaszkodtak a másikhoz.
Nem mondhatja el, hogy ő a mosolyát sem szerette, amit nem érzett őszintének soha, és kicsit mindig kirázta tőle a hideg, ahogyan arról sem beszélhet, hogy igazából több minden miatt is haragszik rá, de leginkább azt nem volt képes megbocsátni neki egészen mostanáig sem, hogy a lázadás kezdetekor igazi arisztokratikus gőggel képtelen volt komolyan venni azt, ő pedig hiába könyörgött neki, hogy addig meneküljenek, ameddig még megtehetik. Sovány vigasz, hogy végül neki lett igaza, úgy, hogy majdnem mind itt haltak meg ebben a házban.
És különben is, mit mondhatna Nia erre? Legfeljebb valami olyasmit, amit Nimnek mondott az előbb, hogy bármi volt is köztük, ne a harag vezérelje, ha rá gondol. Elvben jól hangzik ez persze, sejti ugyanakkor, hogy ez Nimnél sem nagyon fog működni, de talán annyira tényleg elég lesz a határozott felszólítással együtt, hogy ne beszéljenek többé Intről.
Ugyanakkor neki éppen ezzel van problémája. Aleimordról való, rá nézve nem túl hízelgő, és talán valamennyire igazságtalan véleményét nem először tartja magában, de, hogy Intet nem védheti meg, az igazából nem csak bántja, hanem idegesíti is. Nem csak beszélgetést nem szeret félbehagyni, hanem egy vitát sem, és kissé, sőt nem csak kissé igazságtalannak érzi azt, hogy amíg Nimeril elmondhatta a magáét Intről, ő még csak nem is válaszolhat, mert Alenia nem akar többet hallani az egészről.
Mérges, ha nem is feltétlenül Nimre, vagy Aleniára, de a helyzetre mindenképpen, hogy Nimeril bármit mondott is, nem vitatkozhat. De még így is nagyon a nyelvén van, hogy időrendben egymást követő események még nem feltétlenül ok és okozat. A világon semmi sem bizonyítja, hogy azok után, hogy Intath bárkinek a szülését levezette, ő pedig utána meghalt, akkor az feltétlenül azt jelenti, hogy mindezért Intath lenne a hibás.
A többiről pedig, amiről Nim mesélt, nem tud a világon semmit. Nem gondolja róla, hogy hazudik, ugyanakkor biztos benne, hogy annyival mindenképpen tartoznak Intathak, hogy az ő verzióját is meghallgassák a történtekről. Ő biztosan, aki nem csak szereti őt, hanem a barátjának is tartja, annak ellenére, vagy épp azért, mert hibáit is jól ismeri.
Más kérdés, hogy Alenia minden bizonnyal inkább saját karjáról, nem pedig Nimeril vádjairól fogja megkérdezni elsőnek.
És persze ez is baj. Jobb lett volna, ha Nim hallgat a kérésére és nem beszél Intatról többet.
Ettől is csak ő került még kellemetlenebb helyzetbe.
Zavarja az is, hogy felfogja azt, hogy tulajdonképpen most már a saját szavahihetőségével játszik, sokkal jobban, mint idáig, ilyen téren pedig Intath kezében van a sorsa. Ha találkozásuk után Alenia esetleg úgy fogja megítélni, hogy a Nimeril által lefestett Intath kép közelebb áll ahhoz, mint amit ő mondott róla, akkor innentől kezdve joggal nem fog bízni az ő elf, ember és egyéb ismeretében, márpedig, ha komolyan szeretné venni tanácsadói munkáját, azért ahhoz nem árt, ha Alenia nem gondolja őt komplett idiótának, aki bárkit képes teljesen félreismerni, aki kettő kedves mondatot mond neki.
Eszében sincs nem engedelmeskedni mindenesetre, így bármennyire is szeretné nem védi meg Intet.
Felőle maradhat Nim, sőt. Nem vitatja el az érdemeit abban, hogy legalább olyan állapotban sikerült megőrizni ezt a helyet, ahogy sikerült, meg, hogy nem hordták el mondjuk a köveit építkezésekhez.
De jobb, ha a másik félvér már most a legelején megérti, hogy nem Szarvasligetben vannak, a ház pedig immár hivatalosan is Aleniáé, az van és az lesz itt, amit ő mond és akar, ha tetszik, ha nem.*
- Azért náthát, lázat, gyomorrontást, meg minden betegséget, amit a gyerekek elkaphatnak és el is szoktak kapni, biztosan tudsz kezelni, és nálunk biztosan jobban. *jegyzi meg. Ő nem beszél ugyan hideg hangon, de most valahogy nem megy neki az a barátságos és őszinte mosoly, ami máskor annyira ösztönös, hogy szinte észre sem veszi. Kicsit fagyottnak érzi maguk körül a levegőt, és nyilván nem véletlenül.
Az sem véletlen, hogy inkább sötétebb gondolatai uralkodnak el rajta, amikor folytatja.*
- Remélem, hogy műtétre, vagy bármi komolyabb kezelésre sosem lesz szükség, mert, ha igen, az csak azt jelentheti, hogy mi rontottunk el valamit, mert vagy nem tudtunk a gyerekekre eléggé vigyázni, vagy nem sikerült annyira megnevelni őket, hogy ne akarják mondjuk jól megverni egymást, amikor éppen egyikünk sem figyel rájuk oda.
*Krizát nagyon szereti, igazából Gab és Arn is aranyos, ugyanakkor nincsenek illúziói. Főleg, ha belegondol abba, hogy ők csak az első három gyerkőc, és ki tudja milyen vad, ne adják istenek gonosz gyerekek keverednek majd még ide a jövőben. Tudja, hogy a kölykök néha képesek bevadulni, de ami ennél is sokkal fontosabb, hogy finoman fogalmazva is tudnak nagyon gonoszok lenni egymáshoz és másokhoz, ha nem lenne így, most ő sem lenne száműzött éppen, mert sosem akarják széttépni a plüssnyuszijait, akik sosem ártottak senkinek, csak örömet szereztek neki magányos napjaiban, neki pedig nem azon az áron kell megvédeni őket, hogy jól fellökdösi támadóikat, hogy aztán összevérezzék a megszentelt földet, és persze miatta. Mármint a szülők és a vének szerint miatta.
Azért erre az elmékre, ha nem is barátságosan, de most majdnem elmosolyodik, végtére is kellemes emlék, amikor életében először állt ki igazán magáért, ráadásul, ha nem teszi, teljesen máshogy alakul az élete, de az biztos, hogy nem lenne éppen itt és most.*
- Amúgy igen, ők azok a gyerekek, akikre gondolsz. *erre azért kicsit halványan mégis elmosolyodik, majd Niához fordul.*
- És igen, én teljesen megbízom Nimben, annak ellenére is, hogy nekem teljesen mások a tapasztalataim Intathról. *mondja, mert legalább ennyit azért nem képes kihagyni, ha már minden más kikívánkozó mondatot erőnek erejével magába kellett fojtania.*
- Valóban szeretném, ha maradna. Abban is nagy szerepe volt, hogy legalább ilyen állapotban megmaradt ez a ház. A mágiához is ért különben, tanítani is ügyesen tudja, nagyon hasznos földvarázslatokat tanultam tőle. *teszi még hozzá.*
- És minél többen vagyunk itt, akik tudunk mágiát használni valamilyen szinten, annál nagyobb biztonságban vagyunk, főleg, hogy én nem vagyok mindig itt. Félig még mindig Szarvasligetben lakom.
*Utóbbit persze nyilván Nimerilnek magyarázza, nem Aleniának, aki pontosan tudja.*
- Vagyis *fordul vissza Nimhez* ha tényleg itt szeretnél maradni, mind a ketten szívesen látunk.
*Alenia varázslata működik, és bár nem először használja rajta, most sem igazán fogja fel, hogy mi történt, talán azért, mert ha vele van, vagy csak a közelében, eleve majdnem teljes figyelme mindig csak az övé. Lehet, hogy ilyen érzés lehet szerelmesnek lenni, legalábbis a szerelem egyik ismérvének éppen ezt képzeli.
Már nem káromkodik magában, ennek ellenére most szinte hálás valamennyi felnőtt elfnek és gyereknek, aki annak idején szülőfalujában vagy szavakkal sértették meg, vagy azzal, hogy egyszerűen átnéztek rajta, mint aki nem is létezik.
Minden bizonnyal ennek köszönheti, hogy most nem csak arcvonásain tud uralkodni, hanem azt is megállja, hogy ne mondjon valamit, amit jobb lenne, ha tényleg nem mondana.
Egyrészt - bár természetesen más miatt, mint Niának, de, - Aleimord neki is kissé kényes téma, szíve szerint bele is menne, azok után, amiket barátnője mond róla, hiába látja be, hogy nem teheti, sem saját, de legfőképpen Alenia lelki békéje miatt nem.
Meg most erre mit mondjon, de tényleg? Nem mondhat semmit, hiszen Ale mégiscsak Nia testvére, és bármit mondjon is róla most hirtelen feltámadott dühével, vagy inkább elkeseredésében, kellett lennie legalább gyerekkorukban intim pillanatoknak, amikor testvérekként szerették egymást és ragaszkodtak a másikhoz.
Nem mondhatja el, hogy ő a mosolyát sem szerette, amit nem érzett őszintének soha, és kicsit mindig kirázta tőle a hideg, ahogyan arról sem beszélhet, hogy igazából több minden miatt is haragszik rá, de leginkább azt nem volt képes megbocsátni neki egészen mostanáig sem, hogy a lázadás kezdetekor igazi arisztokratikus gőggel képtelen volt komolyan venni azt, ő pedig hiába könyörgött neki, hogy addig meneküljenek, ameddig még megtehetik. Sovány vigasz, hogy végül neki lett igaza, úgy, hogy majdnem mind itt haltak meg ebben a házban.
És különben is, mit mondhatna Nia erre? Legfeljebb valami olyasmit, amit Nimnek mondott az előbb, hogy bármi volt is köztük, ne a harag vezérelje, ha rá gondol. Elvben jól hangzik ez persze, sejti ugyanakkor, hogy ez Nimnél sem nagyon fog működni, de talán annyira tényleg elég lesz a határozott felszólítással együtt, hogy ne beszéljenek többé Intről.
Ugyanakkor neki éppen ezzel van problémája. Aleimordról való, rá nézve nem túl hízelgő, és talán valamennyire igazságtalan véleményét nem először tartja magában, de, hogy Intet nem védheti meg, az igazából nem csak bántja, hanem idegesíti is. Nem csak beszélgetést nem szeret félbehagyni, hanem egy vitát sem, és kissé, sőt nem csak kissé igazságtalannak érzi azt, hogy amíg Nimeril elmondhatta a magáét Intről, ő még csak nem is válaszolhat, mert Alenia nem akar többet hallani az egészről.
Mérges, ha nem is feltétlenül Nimre, vagy Aleniára, de a helyzetre mindenképpen, hogy Nimeril bármit mondott is, nem vitatkozhat. De még így is nagyon a nyelvén van, hogy időrendben egymást követő események még nem feltétlenül ok és okozat. A világon semmi sem bizonyítja, hogy azok után, hogy Intath bárkinek a szülését levezette, ő pedig utána meghalt, akkor az feltétlenül azt jelenti, hogy mindezért Intath lenne a hibás.
A többiről pedig, amiről Nim mesélt, nem tud a világon semmit. Nem gondolja róla, hogy hazudik, ugyanakkor biztos benne, hogy annyival mindenképpen tartoznak Intathak, hogy az ő verzióját is meghallgassák a történtekről. Ő biztosan, aki nem csak szereti őt, hanem a barátjának is tartja, annak ellenére, vagy épp azért, mert hibáit is jól ismeri.
Más kérdés, hogy Alenia minden bizonnyal inkább saját karjáról, nem pedig Nimeril vádjairól fogja megkérdezni elsőnek.
És persze ez is baj. Jobb lett volna, ha Nim hallgat a kérésére és nem beszél Intatról többet.
Ettől is csak ő került még kellemetlenebb helyzetbe.
Zavarja az is, hogy felfogja azt, hogy tulajdonképpen most már a saját szavahihetőségével játszik, sokkal jobban, mint idáig, ilyen téren pedig Intath kezében van a sorsa. Ha találkozásuk után Alenia esetleg úgy fogja megítélni, hogy a Nimeril által lefestett Intath kép közelebb áll ahhoz, mint amit ő mondott róla, akkor innentől kezdve joggal nem fog bízni az ő elf, ember és egyéb ismeretében, márpedig, ha komolyan szeretné venni tanácsadói munkáját, azért ahhoz nem árt, ha Alenia nem gondolja őt komplett idiótának, aki bárkit képes teljesen félreismerni, aki kettő kedves mondatot mond neki.
Eszében sincs nem engedelmeskedni mindenesetre, így bármennyire is szeretné nem védi meg Intet.
Felőle maradhat Nim, sőt. Nem vitatja el az érdemeit abban, hogy legalább olyan állapotban sikerült megőrizni ezt a helyet, ahogy sikerült, meg, hogy nem hordták el mondjuk a köveit építkezésekhez.
De jobb, ha a másik félvér már most a legelején megérti, hogy nem Szarvasligetben vannak, a ház pedig immár hivatalosan is Aleniáé, az van és az lesz itt, amit ő mond és akar, ha tetszik, ha nem.*
- Azért náthát, lázat, gyomorrontást, meg minden betegséget, amit a gyerekek elkaphatnak és el is szoktak kapni, biztosan tudsz kezelni, és nálunk biztosan jobban. *jegyzi meg. Ő nem beszél ugyan hideg hangon, de most valahogy nem megy neki az a barátságos és őszinte mosoly, ami máskor annyira ösztönös, hogy szinte észre sem veszi. Kicsit fagyottnak érzi maguk körül a levegőt, és nyilván nem véletlenül.
Az sem véletlen, hogy inkább sötétebb gondolatai uralkodnak el rajta, amikor folytatja.*
- Remélem, hogy műtétre, vagy bármi komolyabb kezelésre sosem lesz szükség, mert, ha igen, az csak azt jelentheti, hogy mi rontottunk el valamit, mert vagy nem tudtunk a gyerekekre eléggé vigyázni, vagy nem sikerült annyira megnevelni őket, hogy ne akarják mondjuk jól megverni egymást, amikor éppen egyikünk sem figyel rájuk oda.
*Krizát nagyon szereti, igazából Gab és Arn is aranyos, ugyanakkor nincsenek illúziói. Főleg, ha belegondol abba, hogy ők csak az első három gyerkőc, és ki tudja milyen vad, ne adják istenek gonosz gyerekek keverednek majd még ide a jövőben. Tudja, hogy a kölykök néha képesek bevadulni, de ami ennél is sokkal fontosabb, hogy finoman fogalmazva is tudnak nagyon gonoszok lenni egymáshoz és másokhoz, ha nem lenne így, most ő sem lenne száműzött éppen, mert sosem akarják széttépni a plüssnyuszijait, akik sosem ártottak senkinek, csak örömet szereztek neki magányos napjaiban, neki pedig nem azon az áron kell megvédeni őket, hogy jól fellökdösi támadóikat, hogy aztán összevérezzék a megszentelt földet, és persze miatta. Mármint a szülők és a vének szerint miatta.
Azért erre az elmékre, ha nem is barátságosan, de most majdnem elmosolyodik, végtére is kellemes emlék, amikor életében először állt ki igazán magáért, ráadásul, ha nem teszi, teljesen máshogy alakul az élete, de az biztos, hogy nem lenne éppen itt és most.*
- Amúgy igen, ők azok a gyerekek, akikre gondolsz. *erre azért kicsit halványan mégis elmosolyodik, majd Niához fordul.*
- És igen, én teljesen megbízom Nimben, annak ellenére is, hogy nekem teljesen mások a tapasztalataim Intathról. *mondja, mert legalább ennyit azért nem képes kihagyni, ha már minden más kikívánkozó mondatot erőnek erejével magába kellett fojtania.*
- Valóban szeretném, ha maradna. Abban is nagy szerepe volt, hogy legalább ilyen állapotban megmaradt ez a ház. A mágiához is ért különben, tanítani is ügyesen tudja, nagyon hasznos földvarázslatokat tanultam tőle. *teszi még hozzá.*
- És minél többen vagyunk itt, akik tudunk mágiát használni valamilyen szinten, annál nagyobb biztonságban vagyunk, főleg, hogy én nem vagyok mindig itt. Félig még mindig Szarvasligetben lakom.
*Utóbbit persze nyilván Nimerilnek magyarázza, nem Aleniának, aki pontosan tudja.*
- Vagyis *fordul vissza Nimhez* ha tényleg itt szeretnél maradni, mind a ketten szívesen látunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1551-1570