Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12617_1736708318_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1870-1889
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:23:15
Üzenet elküldve: 2025-04-10 18:23:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Meghitten telnek a percek Trylnorral a szobában, ahogy a sípot igyekeznek minél halkabban fújkálni a szobában, ne vonjon magukra sok figyelmet. Így megcsodálhatják a nyolc táncoslábú pók mozdulatait, amin nagyon jókat kacarásznak. Azon gondolkodik közben, hova engedhetnék az újdonsült barátjukat, hogy amaz ne legyen szem előtt. Elvégre nem tarthatják őt a kis üvegcsében örökre. Az nagyon elszomorítaná. Fel is hozza az ötletét a fiúnak, hogy az ablakban tökéletes helye lenne a potrohos barátjuknak. Főleg, hogy a meleg idő közeledik. A hálójával rengeteg szúnyogot meg legyet foghat. Arról nem is beszélve, szép kilátást fog nyújtani új barátjuknak. Ha Trylnor beleegyezik, akkor a pókot ki is engedi az üvegből. Gyengéden kirázza a pókot a tenyerébe, és szépen nyitott tenyérrel hagyja, hogy kis barátjuk körbenézzen a szobájukba. Járkál fel és alá, meg-megállva tenyerében, Szikra pedig szépen terelgeti, hogy nehogy leessen. Lassú léptekkel az ablakhoz lép, és a felső sarokba, pipiskedve, tartja magasba tenyerét, hogy a zárt ablakban ha nem is szabadjára engedje a pókot, de új otthonában köszöntse azt. Meg is mosolyogja, ahogy a kövér keresztes, egyből behúzódik a sarokba, találva magának egy kényelmes zugot.
Ekkor veszi észre, közeledő alakokat az ablakból. Látja Mharassit, a láncost és még egy ismerős alakot. A fekete hajú! Aki Mait kereste még régebben Alaver által. A zöldek ijedten nagyra kerekednek, de ahelyett, hogy az ablakból figyelné csak az eseményeket. Trylnorhoz lép, mondja vigyázzon Settenre és a nyolclábú barátjukra, mert ha láncost meglátja Deres, a kapun belül. Abból még baj is lehet.
Még azzal a ruhával amivel vissza érkezett Selyemrévből szalad le az emeletről. Átfúrja magát a lépcső korlátain leselkedő gyerek sereg között, mert biza aki nem tudja az ablakból nézni az eseményeket, az innen az előtérből fogja.
Hamar oda is ér az ajtóhoz, de csak azután, hogy Mai fogadta a láncost és Mharassit. Tekintete buzgó, de a riadtság is kivehető rajta.*
-Mai! Deres!
*Mondja röviden feltekintve a nőre. Mharassihoz is csak egy pillanatra megfogva annak vállát gyengéden, ennyivel is igyekszik amazt nyugtatni. Bár nem úgy tűnik mint aki zavartatná magát.
Aggodalma célpontja is megérkezik a hangoskodásra és az ismeretlen hangra. Deres a távolból már árgus szemekkel méri fel magának a láncost, melyik részébe harapjon bele. Egyelőre még nem acsarkodik, de nem állt volna tőle távol.
Szikra ellépve a városőrtől, akire csak egy röpke, félő pillantást vet csak és Maitól, pusztán egy pár lépést, hogy Derest jól lássa, és amaz is őt. Rászól a közelítő nagy jószágra.*
-Deres Ül! Nem szabad!
*A kutya pedig engedelmeskedik, még ha nem is tetszik számára az amit lát. A távolban, nagyjából hasonlóan mint a fekete hajú. Még az a szerencséje a városőrnek, nem gazdáját szorongatta úgy mint a sötételfet, mert abból nagyobb baj is kerekedett volna. A macskával még nem foglalkozik a bundás jószág, jelenleg a veszéllyel foglalkozik, amit most épp a láncost képvisel az ő szemében.*
*Meghitten telnek a percek Trylnorral a szobában, ahogy a sípot igyekeznek minél halkabban fújkálni a szobában, ne vonjon magukra sok figyelmet. Így megcsodálhatják a nyolc táncoslábú pók mozdulatait, amin nagyon jókat kacarásznak. Azon gondolkodik közben, hova engedhetnék az újdonsült barátjukat, hogy amaz ne legyen szem előtt. Elvégre nem tarthatják őt a kis üvegcsében örökre. Az nagyon elszomorítaná. Fel is hozza az ötletét a fiúnak, hogy az ablakban tökéletes helye lenne a potrohos barátjuknak. Főleg, hogy a meleg idő közeledik. A hálójával rengeteg szúnyogot meg legyet foghat. Arról nem is beszélve, szép kilátást fog nyújtani új barátjuknak. Ha Trylnor beleegyezik, akkor a pókot ki is engedi az üvegből. Gyengéden kirázza a pókot a tenyerébe, és szépen nyitott tenyérrel hagyja, hogy kis barátjuk körbenézzen a szobájukba. Járkál fel és alá, meg-megállva tenyerében, Szikra pedig szépen terelgeti, hogy nehogy leessen. Lassú léptekkel az ablakhoz lép, és a felső sarokba, pipiskedve, tartja magasba tenyerét, hogy a zárt ablakban ha nem is szabadjára engedje a pókot, de új otthonában köszöntse azt. Meg is mosolyogja, ahogy a kövér keresztes, egyből behúzódik a sarokba, találva magának egy kényelmes zugot.
Ekkor veszi észre, közeledő alakokat az ablakból. Látja Mharassit, a láncost és még egy ismerős alakot. A fekete hajú! Aki Mait kereste még régebben Alaver által. A zöldek ijedten nagyra kerekednek, de ahelyett, hogy az ablakból figyelné csak az eseményeket. Trylnorhoz lép, mondja vigyázzon Settenre és a nyolclábú barátjukra, mert ha láncost meglátja Deres, a kapun belül. Abból még baj is lehet.
Még azzal a ruhával amivel vissza érkezett Selyemrévből szalad le az emeletről. Átfúrja magát a lépcső korlátain leselkedő gyerek sereg között, mert biza aki nem tudja az ablakból nézni az eseményeket, az innen az előtérből fogja.
Hamar oda is ér az ajtóhoz, de csak azután, hogy Mai fogadta a láncost és Mharassit. Tekintete buzgó, de a riadtság is kivehető rajta.*
-Mai! Deres!
*Mondja röviden feltekintve a nőre. Mharassihoz is csak egy pillanatra megfogva annak vállát gyengéden, ennyivel is igyekszik amazt nyugtatni. Bár nem úgy tűnik mint aki zavartatná magát.
Aggodalma célpontja is megérkezik a hangoskodásra és az ismeretlen hangra. Deres a távolból már árgus szemekkel méri fel magának a láncost, melyik részébe harapjon bele. Egyelőre még nem acsarkodik, de nem állt volna tőle távol.
Szikra ellépve a városőrtől, akire csak egy röpke, félő pillantást vet csak és Maitól, pusztán egy pár lépést, hogy Derest jól lássa, és amaz is őt. Rászól a közelítő nagy jószágra.*
-Deres Ül! Nem szabad!
*A kutya pedig engedelmeskedik, még ha nem is tetszik számára az amit lát. A távolban, nagyjából hasonlóan mint a fekete hajú. Még az a szerencséje a városőrnek, nem gazdáját szorongatta úgy mint a sötételfet, mert abból nagyobb baj is kerekedett volna. A macskával még nem foglalkozik a bundás jószág, jelenleg a veszéllyel foglalkozik, amit most épp a láncost képvisel az ő szemében.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 16:38:17
Üzenet elküldve: 2025-04-10 16:38:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szövevényes szövődmények//
*Arról, hogy az érkező bejelenti magát lemarad, még talán a kopogtatásról is, ha amaz nem ismételi meg. Szemfülesek itt a kölykök, már azelőtt az ablakban csüngenek többen, mielőtt valódi történést láthatnának. Nem csoda, hogy hamar értesült a vendégükről.
Maira nem kell túl sokáig várni, hamar nyílik az ajtó, s a helyzethez illő komolysággal a vonásain nyitja ki, majd ki is lép rajta. Hamar kell felmérnie, hogy mi is történik, ami cseppet sem nehéz. Egy városőr áll az egyik árvával, aki a zsebében matat. Határozott lépéssel kerül a sötételf mögé, majd nyúl át a vállán, hogy mellkasát óvón érintse, miközben kissé magához húzza. Védelmez, ha éppen nem is jól áll a szénája. Bár a gyerek nem az a fajta, aki ezt igényelné, most talán nem zárkózik úgy el az érintéstől. Legritkább esetben érezhettek ezek a kölykök valaha támogatást.
Reméli hamarost kiderül, hogy mi is történt.*
- Üdvözlöm Uram! Mai Faensa vagyok, az árvaház vezetője. Mondja kérem, mi történt?
*A kék szemeit érdeklődően a férfiéba fúrja, csak néhány pillanattal később látja meg a távolabb álló lányt. Még csak a döbbenet sem ülhet ki a tekintetére, bár fogalma sincs mi köze lehet az egészhez. Annyi biztos, hogyha van, nem áll jót magáért, persze nem a rend őre szeme előtt kívánja kérdőre vonni. A macska, ha fel is tűnik számára, nem olyasmi, akivel foglalkozni kíván.*
- Ha gondolja, menjünk beljebb.
*Ajánlja fel, bár nem tesz lépést az ügyben, hogy tényleg elinduljanak bentre. Majd eldönti a városőr.*
*Arról, hogy az érkező bejelenti magát lemarad, még talán a kopogtatásról is, ha amaz nem ismételi meg. Szemfülesek itt a kölykök, már azelőtt az ablakban csüngenek többen, mielőtt valódi történést láthatnának. Nem csoda, hogy hamar értesült a vendégükről.
Maira nem kell túl sokáig várni, hamar nyílik az ajtó, s a helyzethez illő komolysággal a vonásain nyitja ki, majd ki is lép rajta. Hamar kell felmérnie, hogy mi is történik, ami cseppet sem nehéz. Egy városőr áll az egyik árvával, aki a zsebében matat. Határozott lépéssel kerül a sötételf mögé, majd nyúl át a vállán, hogy mellkasát óvón érintse, miközben kissé magához húzza. Védelmez, ha éppen nem is jól áll a szénája. Bár a gyerek nem az a fajta, aki ezt igényelné, most talán nem zárkózik úgy el az érintéstől. Legritkább esetben érezhettek ezek a kölykök valaha támogatást.
Reméli hamarost kiderül, hogy mi is történt.*
- Üdvözlöm Uram! Mai Faensa vagyok, az árvaház vezetője. Mondja kérem, mi történt?
*A kék szemeit érdeklődően a férfiéba fúrja, csak néhány pillanattal később látja meg a távolabb álló lányt. Még csak a döbbenet sem ülhet ki a tekintetére, bár fogalma sincs mi köze lehet az egészhez. Annyi biztos, hogyha van, nem áll jót magáért, persze nem a rend őre szeme előtt kívánja kérdőre vonni. A macska, ha fel is tűnik számára, nem olyasmi, akivel foglalkozni kíván.*
- Ha gondolja, menjünk beljebb.
*Ajánlja fel, bár nem tesz lépést az ügyben, hogy tényleg elinduljanak bentre. Majd eldönti a városőr.*
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 16:32:29
Üzenet elküldve: 2025-04-10 16:32:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Kifejezetten furcsa helyzetben találja magát. Széles mosolyával köszönti Haldriant, aki utána korrigálja a kiejtett nevet. Nem tudja, hogy miért lódít a másik, de ha ezt ilyen direktben teszi meg, annak oka lehet. Ő nem fogja magát szégyellni azért, mert netán lebuktatta, de annyit megtehet, hogy belemegy a játékba. A kezét nyújtja felé, amit amaz el is fogad, de aligha kézcsókot vár tőle, sokkal inkább, hogy megnézhesse úgy egészben, ahogy ülve, éppen krumplit pucolva nem láthatná. A név okán azonban mélyen fúrja kékjeit a szemeibe.*
- Hamren. Nézd el nekem ezt a nyelvbotlást.
*Mosolya kissé sejtelmessé válik, de igyekszik úgy fordulni, hogy az a többiek számára alig látható legyen. Persze nehéz, ha minden tekintet rájuk szegeződik, s ha Anviel még nem is, de Grael túlságosan jól ismeri ahhoz, hogy tudja, hogy valami lehet a háttérben. Ettől még tovább játszik, egy kis közös titok épp elegendő lehet ahhoz, hogy Haldrian se fejtse ki, hogy hogyan is ismerték meg egymást. Persze a képek hamar előtörnek, így nehezen is mozdul a szeme a szürkéktől. De végül megteszi, ahogy a vele érkező bemutatkozik, majd Anviel is intéz hozzájuk néhány szót. Jobb lesz nekilátni beszélni, akkor talán hamarabb elfelejtik a kis közjátékot. Persze nem rest kijjebb húzni magát, hadd nézze csak végig a félvér, ha már ő így felállította ültéből, hogy ugyanezt tehesse.*
- Beszéljünk róla, szívesen látlak itt nálunk. *Szögezi le, s bár tényleg így van, kissé furcsállja, hogy a söntés mögül pont hozzájuk tért be. Nem ő lenne, ha nem adna esélyt, még ha azért ildomos tenni is, bár a kép, ami elé tárult azt hivatott mutatni, hogy nem riad vissza attól, hogy tényleg munkálkodjon.*
- Nem is tudhattad. *Méri végig újfent a másikat, majd hátrál egyet, nem sajátítaná ki magának, vagy nem most, amikor éppen körbevezetést ígért Graelnek.* - Lesz mit mesélned… *Nem mintha országos cimborák lennének, de tényleg kíváncsi. A mondatot viszont folytatni sem tudja, egy kis gnóm fiúcska töri rájuk az ajtót, először Anvielt keresve, de mikor meglátja hogy hazaért az igazgatónő, inkább hozzá intézi a szavakat.*
- Elkapták a kormost! *Mai összeszűkült szemekkel nézi, majd felé lép, hogy kissé lejjebb ereszkedjen, hogy egy szintben legyenek a lélektükreik.*
- Hogy kicsodát, Tigober? *Köszörüli meg a torkát, majd a fiúcska álla alá nyúl, hogy kétség se férhessen hozzá, mi is a hiba a mondandójában.*
- Mharassit! Kint van egy kardossal! *Nagy levegőt vesz Mai, majd végig simít a kobakon. Mindjárt máshogy hangzik, de nem tud tovább ezzel a helyzettel törődni, hiszen mennie kell. A gyerek is eliszkol, ő pedig a társai felé fordul.*
- Azt hiszem, ezt el kell intézzem. Addig segítsetek Anvielnek, vagy… *Legyint egyet, nem fog programokat kitalálni másoknak, felnőtt szép szál legények. Majd feltalálják magukat. Egy röpke simítás éri Grael derekát, ahogy elhalad mellette, hátrahagyva a társaságot*
*Kifejezetten furcsa helyzetben találja magát. Széles mosolyával köszönti Haldriant, aki utána korrigálja a kiejtett nevet. Nem tudja, hogy miért lódít a másik, de ha ezt ilyen direktben teszi meg, annak oka lehet. Ő nem fogja magát szégyellni azért, mert netán lebuktatta, de annyit megtehet, hogy belemegy a játékba. A kezét nyújtja felé, amit amaz el is fogad, de aligha kézcsókot vár tőle, sokkal inkább, hogy megnézhesse úgy egészben, ahogy ülve, éppen krumplit pucolva nem láthatná. A név okán azonban mélyen fúrja kékjeit a szemeibe.*
- Hamren. Nézd el nekem ezt a nyelvbotlást.
*Mosolya kissé sejtelmessé válik, de igyekszik úgy fordulni, hogy az a többiek számára alig látható legyen. Persze nehéz, ha minden tekintet rájuk szegeződik, s ha Anviel még nem is, de Grael túlságosan jól ismeri ahhoz, hogy tudja, hogy valami lehet a háttérben. Ettől még tovább játszik, egy kis közös titok épp elegendő lehet ahhoz, hogy Haldrian se fejtse ki, hogy hogyan is ismerték meg egymást. Persze a képek hamar előtörnek, így nehezen is mozdul a szeme a szürkéktől. De végül megteszi, ahogy a vele érkező bemutatkozik, majd Anviel is intéz hozzájuk néhány szót. Jobb lesz nekilátni beszélni, akkor talán hamarabb elfelejtik a kis közjátékot. Persze nem rest kijjebb húzni magát, hadd nézze csak végig a félvér, ha már ő így felállította ültéből, hogy ugyanezt tehesse.*
- Beszéljünk róla, szívesen látlak itt nálunk. *Szögezi le, s bár tényleg így van, kissé furcsállja, hogy a söntés mögül pont hozzájuk tért be. Nem ő lenne, ha nem adna esélyt, még ha azért ildomos tenni is, bár a kép, ami elé tárult azt hivatott mutatni, hogy nem riad vissza attól, hogy tényleg munkálkodjon.*
- Nem is tudhattad. *Méri végig újfent a másikat, majd hátrál egyet, nem sajátítaná ki magának, vagy nem most, amikor éppen körbevezetést ígért Graelnek.* - Lesz mit mesélned… *Nem mintha országos cimborák lennének, de tényleg kíváncsi. A mondatot viszont folytatni sem tudja, egy kis gnóm fiúcska töri rájuk az ajtót, először Anvielt keresve, de mikor meglátja hogy hazaért az igazgatónő, inkább hozzá intézi a szavakat.*
- Elkapták a kormost! *Mai összeszűkült szemekkel nézi, majd felé lép, hogy kissé lejjebb ereszkedjen, hogy egy szintben legyenek a lélektükreik.*
- Hogy kicsodát, Tigober? *Köszörüli meg a torkát, majd a fiúcska álla alá nyúl, hogy kétség se férhessen hozzá, mi is a hiba a mondandójában.*
- Mharassit! Kint van egy kardossal! *Nagy levegőt vesz Mai, majd végig simít a kobakon. Mindjárt máshogy hangzik, de nem tud tovább ezzel a helyzettel törődni, hiszen mennie kell. A gyerek is eliszkol, ő pedig a társai felé fordul.*
- Azt hiszem, ezt el kell intézzem. Addig segítsetek Anvielnek, vagy… *Legyint egyet, nem fog programokat kitalálni másoknak, felnőtt szép szál legények. Majd feltalálják magukat. Egy röpke simítás éri Grael derekát, ahogy elhalad mellette, hátrahagyva a társaságot*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 15:22:21
Üzenet elküldve: 2025-04-10 15:22:21
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12617_1736708318_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Ha már beengedett valakit az árvák közé, jobb azt jobban megismerni. Ugyan a döntés nem az övé, de éppen elég szava van, viszont az csak akkor maradhat meg neki, ha nem csődít ide valakit, aki cseppet sem idevaló. Nem olvas le semmit a fiúról, azon túl, hogy szeret fecsegni és ha szeretne elérni valamit, akkor talán képes és addig beszél, amíg meg nem kapja. Kevés ez talán ide, de a keze egyre jobban érzi a munkát, közvetlen is, így nem hiszi hogy olyan rossz lóra tett. *
- Könnyebb ilyen háttérrel megérteni, hogy mire van szüksége valakiknek, akik eddig csak nélkülöztek. Jó helyen vagy. *Nem menne bele sajnálkozásba, nem úgy fest, hogy igényli a másik, na meg mindketten pontosan ismerhetik az ilyesfajta veszteség fogalmát, még ha ki-ki a saját módján boldogul is utána. *
- Terveid vannak a városban?
*Pislant le a vendégre, akiről nem ártana azt sem tudni, hogy mennyire hosszútávra tervez. Mivel a férfikéz itt hiány, így már azzal is beérné, ha néhány hatig meg tudna maradni. A kikötő talán visszacsalja a sajátjait, de megvan az esély, hogy onnan akar kitörni. Ők ha valamit tudnak itt adni, az a lehetőség.
Már érdeklődne, hogy mifélék az ő furcsa nevű fogadott testvérei, amikor megjelenik a nemrégiben emlegetett igazgatónő másodmagával. Anviel nem olyasvalaki, aki könnyen meglepődik, de nem számított még egy vendégre, főleg nem olyanra, akinek a létezéséről sem tudott. Nem is tartozik rá, nem avatkozik bele itt senki dolgába, jobb, ha azzal foglalkozik, amiért felvették ide. A gondolatai pedig a sajátjai. Azért azon, hogy más néven szólítja a félelfet Mai, felhúzza a szemöldökét. De ez sem olyasmi, ami megdöbbenthetne bárkit is. Kissé csorbít a még ki sem alakult bizalmon, de a tettek neki fontosabbak, mint a név. *
- Üdvözöllek titeket. Örvendek Grael. Mai, jó újra látni. Ha te is úgy látod, akad itt két új dolgos kéz. *Nem szaporítaná tovább a szót, hiszen az ebéd nem készül el soha. Így is lassabb lesz, hogy feltartják őket, de mégsem zavarhat el mindenkit a konyhából, pedig szívesen megtenné, mert nagyon úgy tűnik, hogy a kis segédjét máris elorozzák tőle. Kissé háttérbe vonul, hogy megbeszélhessék az ügyes-bajos dolgaikat, az újra találkozást. Furcsa kis történés ez, de van jobb dolga is, mint közbeavatkozni.*
*Ha már beengedett valakit az árvák közé, jobb azt jobban megismerni. Ugyan a döntés nem az övé, de éppen elég szava van, viszont az csak akkor maradhat meg neki, ha nem csődít ide valakit, aki cseppet sem idevaló. Nem olvas le semmit a fiúról, azon túl, hogy szeret fecsegni és ha szeretne elérni valamit, akkor talán képes és addig beszél, amíg meg nem kapja. Kevés ez talán ide, de a keze egyre jobban érzi a munkát, közvetlen is, így nem hiszi hogy olyan rossz lóra tett. *
- Könnyebb ilyen háttérrel megérteni, hogy mire van szüksége valakiknek, akik eddig csak nélkülöztek. Jó helyen vagy. *Nem menne bele sajnálkozásba, nem úgy fest, hogy igényli a másik, na meg mindketten pontosan ismerhetik az ilyesfajta veszteség fogalmát, még ha ki-ki a saját módján boldogul is utána. *
- Terveid vannak a városban?
*Pislant le a vendégre, akiről nem ártana azt sem tudni, hogy mennyire hosszútávra tervez. Mivel a férfikéz itt hiány, így már azzal is beérné, ha néhány hatig meg tudna maradni. A kikötő talán visszacsalja a sajátjait, de megvan az esély, hogy onnan akar kitörni. Ők ha valamit tudnak itt adni, az a lehetőség.
Már érdeklődne, hogy mifélék az ő furcsa nevű fogadott testvérei, amikor megjelenik a nemrégiben emlegetett igazgatónő másodmagával. Anviel nem olyasvalaki, aki könnyen meglepődik, de nem számított még egy vendégre, főleg nem olyanra, akinek a létezéséről sem tudott. Nem is tartozik rá, nem avatkozik bele itt senki dolgába, jobb, ha azzal foglalkozik, amiért felvették ide. A gondolatai pedig a sajátjai. Azért azon, hogy más néven szólítja a félelfet Mai, felhúzza a szemöldökét. De ez sem olyasmi, ami megdöbbenthetne bárkit is. Kissé csorbít a még ki sem alakult bizalmon, de a tettek neki fontosabbak, mint a név. *
- Üdvözöllek titeket. Örvendek Grael. Mai, jó újra látni. Ha te is úgy látod, akad itt két új dolgos kéz. *Nem szaporítaná tovább a szót, hiszen az ebéd nem készül el soha. Így is lassabb lesz, hogy feltartják őket, de mégsem zavarhat el mindenkit a konyhából, pedig szívesen megtenné, mert nagyon úgy tűnik, hogy a kis segédjét máris elorozzák tőle. Kissé háttérbe vonul, hogy megbeszélhessék az ügyes-bajos dolgaikat, az újra találkozást. Furcsa kis történés ez, de van jobb dolga is, mint közbeavatkozni.*
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-10 00:41:06
Üzenet elküldve: 2025-04-10 00:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
~Meglátja az értékét.~ *Kíváncsi, mit szólna ez a szóban forgó igazgatónő, ha tudná, mihez is ért igazán. Természetesen nem kaján és pajzán ötleteire és képzelgéseire gondol, melyekkel oly gyakran szórakoztatja magát és hallgatóságát, sokkal inkább zsebmetsző tudományára. Bolond lenne persze előállni egy ekkora farbával. A városi népek nehezen nyelik le az ilyesmit.
Szó nélkül átveszi a hozzávalókat és neki is kezd a munkának. Rég csinált ilyesmit, így kell némi idő, mire visszajön a gyakorlat, de elég ügyes hozzá, hogy hamar ráálljon a keze.*
-Kikötői. Oda születtem, az nevelt. *Vállat von.*
-Még csecsemő voltam, mikor anyám elvitte a láz, apám meg nem is ismertem soha. *Hangja színtelen, nincs benne se szomorúság, se méreg. Úgy cseverészik a hámozás közben, mintha arról regélne, mit reggelizett.*
-Megy az egyszerre is. Látod, mozog a szám is, meg a kezem is! ~Meg más is fog, ha ide valóban kisasszonyok érkeznek.~
-Az jó. Már a testvér. Nekem csak fogadottak vannak, mint a Rőzse. Vagy a Furkós Rob. *Nem fejti ki, kicsodák is a szóban forgó illetők, nem is lenne rá alkalma. Jövevények zavarják ugyanis meg ártalmatlan cseverészésük, az első betoppanótól pedig hangos loccsanás kíséretében pottyan kezéből a krumpli a vizesvödörbe.*
-A nevem Hamren! *Pontosít halkan, miközben felkecmereg ültéből. Szürke szeme Anvielre, majd a Mai társaságában betoppanó férfiemberre villan. Utóbbi első pillantásra valami zsoldosfélének fest, de korra a zsengébbik fajtából. Erőteljes alkat, zord pillantás. A Kikötőben szereti kerülni az efféle szerzeteket.
Elfogadja Mai felé nyújtott kacsóját, de nem igazán tudja, mit kezdjen vele, így hamar elengedi. Látott ő már kézcsókot épp eleget, de valahogy furcsának érezné jelen körülmények között az ilyesmit.*
-Igen, említette, hogy akadna munka... *Megvakarja halántékát, miközben ha már módja van rá, végigméri Mait, ahogy az kibújik kabátjából. Mindig kedvére volt a karcsú félvér, most sincs ez másképp. Valószínűleg jobban leplezte volna kutató pillantását, ha férfi kompániája előbb említi valószínűleg frissen szerzett címét.*
-Aha, örvendek én is. Szép név. Artheniori? *Ajkai szokásukhoz híven, báránybőrbe bújtatva formálják a szavakat, de csak egy kurta pillantást kockáztat meg a barna tekintetbe. Mintha ugyan szürke íriszeiben tükröződne az emlékkép, mi fejében játszik; a bekötött szemű Mai, ahogy a szoba felé vezetgetik.*
-Szóval munka. *Bólint erőteljesebben, miközben ismét megkeresi magának a lányt.*
-És ha már magam is elárvult vagyok, testhez álló egy ilyen hely. *Fűzi még hozzá, mert valahogy gyenge lábakon állónak érzi magyarázatát.*
-Nem tudtam, hogy Te itt... *Jelzésértékűen int körbe a hámozókéssel.*
-Árvaházat vezetsz. *Elmorzsol egy félmosolyt. Szívesen húzná tovább gondolatmenetét mókásabb vizekre, de Grael előtt, aki akár a testőre is lehetne a lánynak ránézésre, inkább mégsem teszi.*
~Meglátja az értékét.~ *Kíváncsi, mit szólna ez a szóban forgó igazgatónő, ha tudná, mihez is ért igazán. Természetesen nem kaján és pajzán ötleteire és képzelgéseire gondol, melyekkel oly gyakran szórakoztatja magát és hallgatóságát, sokkal inkább zsebmetsző tudományára. Bolond lenne persze előállni egy ekkora farbával. A városi népek nehezen nyelik le az ilyesmit.
Szó nélkül átveszi a hozzávalókat és neki is kezd a munkának. Rég csinált ilyesmit, így kell némi idő, mire visszajön a gyakorlat, de elég ügyes hozzá, hogy hamar ráálljon a keze.*
-Kikötői. Oda születtem, az nevelt. *Vállat von.*
-Még csecsemő voltam, mikor anyám elvitte a láz, apám meg nem is ismertem soha. *Hangja színtelen, nincs benne se szomorúság, se méreg. Úgy cseverészik a hámozás közben, mintha arról regélne, mit reggelizett.*
-Megy az egyszerre is. Látod, mozog a szám is, meg a kezem is! ~Meg más is fog, ha ide valóban kisasszonyok érkeznek.~
-Az jó. Már a testvér. Nekem csak fogadottak vannak, mint a Rőzse. Vagy a Furkós Rob. *Nem fejti ki, kicsodák is a szóban forgó illetők, nem is lenne rá alkalma. Jövevények zavarják ugyanis meg ártalmatlan cseverészésük, az első betoppanótól pedig hangos loccsanás kíséretében pottyan kezéből a krumpli a vizesvödörbe.*
-A nevem Hamren! *Pontosít halkan, miközben felkecmereg ültéből. Szürke szeme Anvielre, majd a Mai társaságában betoppanó férfiemberre villan. Utóbbi első pillantásra valami zsoldosfélének fest, de korra a zsengébbik fajtából. Erőteljes alkat, zord pillantás. A Kikötőben szereti kerülni az efféle szerzeteket.
Elfogadja Mai felé nyújtott kacsóját, de nem igazán tudja, mit kezdjen vele, így hamar elengedi. Látott ő már kézcsókot épp eleget, de valahogy furcsának érezné jelen körülmények között az ilyesmit.*
-Igen, említette, hogy akadna munka... *Megvakarja halántékát, miközben ha már módja van rá, végigméri Mait, ahogy az kibújik kabátjából. Mindig kedvére volt a karcsú félvér, most sincs ez másképp. Valószínűleg jobban leplezte volna kutató pillantását, ha férfi kompániája előbb említi valószínűleg frissen szerzett címét.*
-Aha, örvendek én is. Szép név. Artheniori? *Ajkai szokásukhoz híven, báránybőrbe bújtatva formálják a szavakat, de csak egy kurta pillantást kockáztat meg a barna tekintetbe. Mintha ugyan szürke íriszeiben tükröződne az emlékkép, mi fejében játszik; a bekötött szemű Mai, ahogy a szoba felé vezetgetik.*
-Szóval munka. *Bólint erőteljesebben, miközben ismét megkeresi magának a lányt.*
-És ha már magam is elárvult vagyok, testhez álló egy ilyen hely. *Fűzi még hozzá, mert valahogy gyenge lábakon állónak érzi magyarázatát.*
-Nem tudtam, hogy Te itt... *Jelzésértékűen int körbe a hámozókéssel.*
-Árvaházat vezetsz. *Elmorzsol egy félmosolyt. Szívesen húzná tovább gondolatmenetét mókásabb vizekre, de Grael előtt, aki akár a testőre is lehetne a lánynak ránézésre, inkább mégsem teszi.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 21:36:09
Üzenet elküldve: 2025-04-09 21:36:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ha nem is most, de már a nyakában lohol. Még valóban fiatal, de az idő az elfeket sem kíméli. Pusztán csak lassabban őrli fel őket a többi fajnál. Így ha minél hamarabb lesz mestere az ilyen tudásnak is, még ha nem is szívleli őket, az mindenképp előnyére válna.
A rövidke kis hozzáfűzés nem tetszik neki, a vékonyka kis szemöldök ismét firtatja a másik vonásait. Mintha amaz csak megkímélni szeretné a valóságtól.*
-De akkor te miért csinálod?
*Gondol itt a bonyolításra, a kérdések csűrésére és csavarására. Valamiért a vörös ruhás ez a fajta stílust műveli. Mostanra már felbolygatta annyira a kíváncsiságát, hogy rá szeretne jönni.*
-Nem hiszem. *Rázza meg a fejét.* Én még ezekben sem szeretek futni, inkább nélkülük.
*Mutat a saját lábán ütött kopott cipőcskére, ami még gyanús foltokkal is ékeskedik.*
-Ugye! Mezítláb sokkal gyorsabb.
*Jelenti ki elégedetten végül, főleg, hogy Merlana is végül csak igazat ad neki ismételten. Fel sem tűnik neki az, mintha a másik csak a kedvébe akarna járni, ki tudja a végén még tényleg több információt szerez tőle mint amennyit gondol a nő. Mind ezt úgy, hogy Szikra egy fikarcnyit sem sejt az egészből.*
-Uhum. Ő. *Bólint nagyokat.* Szerintem ő monda azt is, melyik növény mire jó, meg ezt is kaptam tőlük.
*Húzza elő a kis bagolyfejű nyakláncát a ruhája alól. Legyen bármilyen munka, tevékenység, vagy öltözet. Ez vele marad ha a fene fenét eszik is. Ez talán már Merlanát is meg fogja nyugtatni, hogy itt valószínűleg nem arról az Arctalanról van szó amit esetleg a nő ismer. Sokkal ártatlanabb a lány képzeletének szüleménye. Már ha az.*
-Mint a gyógyfőzet készítés? Ahhoz is kell logika.
*Teszi hozzá saját kis gondolatát. Sőt jobban belegondolva, ahhoz több logika is szükségeltetik. Mert egy magasabb vagy alacsonyabb hangjegytől, maximum a füle fájdul meg a szakértőknek, de a gyógyszereknél ez komolyabb bajokat is okozhat.*
-Köszönöm. De a tied szebb.
*Válaszolja mosolyogva. Azonban a kérdésen elgondolkozik, és csupán egy bugyuta válasszal áll elő, amit teljesen komolyan ad elő.*
-Hangszeren nem, de gyógyszerrel tudok mit kezdeni.
*Így már az ő nyaka sem kezd sajogni attól, hogy felfelé tartsa, bár már hozzá szokott, hogy itt ő a legkisebb a ház körül.*
//Mester és tanítvány//
*Ha nem is most, de már a nyakában lohol. Még valóban fiatal, de az idő az elfeket sem kíméli. Pusztán csak lassabban őrli fel őket a többi fajnál. Így ha minél hamarabb lesz mestere az ilyen tudásnak is, még ha nem is szívleli őket, az mindenképp előnyére válna.
A rövidke kis hozzáfűzés nem tetszik neki, a vékonyka kis szemöldök ismét firtatja a másik vonásait. Mintha amaz csak megkímélni szeretné a valóságtól.*
-De akkor te miért csinálod?
*Gondol itt a bonyolításra, a kérdések csűrésére és csavarására. Valamiért a vörös ruhás ez a fajta stílust műveli. Mostanra már felbolygatta annyira a kíváncsiságát, hogy rá szeretne jönni.*
-Nem hiszem. *Rázza meg a fejét.* Én még ezekben sem szeretek futni, inkább nélkülük.
*Mutat a saját lábán ütött kopott cipőcskére, ami még gyanús foltokkal is ékeskedik.*
-Ugye! Mezítláb sokkal gyorsabb.
*Jelenti ki elégedetten végül, főleg, hogy Merlana is végül csak igazat ad neki ismételten. Fel sem tűnik neki az, mintha a másik csak a kedvébe akarna járni, ki tudja a végén még tényleg több információt szerez tőle mint amennyit gondol a nő. Mind ezt úgy, hogy Szikra egy fikarcnyit sem sejt az egészből.*
-Uhum. Ő. *Bólint nagyokat.* Szerintem ő monda azt is, melyik növény mire jó, meg ezt is kaptam tőlük.
*Húzza elő a kis bagolyfejű nyakláncát a ruhája alól. Legyen bármilyen munka, tevékenység, vagy öltözet. Ez vele marad ha a fene fenét eszik is. Ez talán már Merlanát is meg fogja nyugtatni, hogy itt valószínűleg nem arról az Arctalanról van szó amit esetleg a nő ismer. Sokkal ártatlanabb a lány képzeletének szüleménye. Már ha az.*
-Mint a gyógyfőzet készítés? Ahhoz is kell logika.
*Teszi hozzá saját kis gondolatát. Sőt jobban belegondolva, ahhoz több logika is szükségeltetik. Mert egy magasabb vagy alacsonyabb hangjegytől, maximum a füle fájdul meg a szakértőknek, de a gyógyszereknél ez komolyabb bajokat is okozhat.*
-Köszönöm. De a tied szebb.
*Válaszolja mosolyogva. Azonban a kérdésen elgondolkozik, és csupán egy bugyuta válasszal áll elő, amit teljesen komolyan ad elő.*
-Hangszeren nem, de gyógyszerrel tudok mit kezdeni.
*Így már az ő nyaka sem kezd sajogni attól, hogy felfelé tartsa, bár már hozzá szokott, hogy itt ő a legkisebb a ház körül.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 21:04:47
Üzenet elküldve: 2025-04-09 21:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Nem most jött még el az ideje annak, hogy a fiatal elf megtanulja, néha nem elég csak kérdezni, hanem jól is kell feltenni azt a kérdést, mert sokszor pont az egyenesség miatt fordulhat elő, hogy nem kapja meg a megfelelő választ.*
- Nem kell, ha nem szeretnéd. *Fűz hozzá csupán ennyit, miközben valamelyest azért megmosolyogja a kétlábú szót, pedig jobban belegondolva nem is akkora butaság az. Működik emberekre, elfekre, még orkokra is, ha kell.
Szikra közben különösen sok energiát fektet abba, hogy meggyőzze arról, hogy a ruhája alkalmatlan a túlélésre, amiben megint csak van igazság, ha a szót a maga nyers valóságában értelmezzük, csakhogy a „kétlábúak” társadalma más törvények szerint működik, mint az állatoké, ahol ez az öltözék még akár segíthet is abban, hogy végül ne kelljen futni.*
- Ó, meglepődnél, ha látnád, mennyire ügyesen tudok bennük futni. *Mondja nevetve, miközben futólag ő is a fekete cipőire pillant, melyeknek elsődleges funkciója szintén az elegancia fokozása a kényelem és praktikusság helyett.*
- Egyébként, ha rohanni kéne, akkor valószínűleg sehogy, levenném őket. *Ebben megadja a leánynak a győzelmet, menekülésre az ilyesfajta lábbeli valóban alkalmatlan, de ahogy többször is hangsúlyozta, neki nem kell menekülnie.
A hangulat közben oldódik, ahogy egy kedves kis dalban lelik örömüket kettesben. Illetve elsőre látszólag kedves nótában, de mikor meghallja, hogy honnan is származhat, kikerekednek a szép, kék szemei.*
- Hogy mondtad? Az Arctalan dúdolta neked? Oh, ez… igazán érdekes. *Minden színészi tehetségét be kell vetnie ahhoz, hogy ne mutassa ki, hogy egy pillanatra még a vér is megfagyott az ereiben a hallottak okán.*
- Értek hozzá. *Vágja rá röviden az újabb kérdésre, ami a hideg kőszoborrá dermedt lelkét visszarántja a valóságba.* Mármint, valóban nem hallottam még ezt a dalt, de ahogy dúdoltad, a körülötte lévő hangokból meg tudtam állapítani, hogy mi lehet a többi. Tudod, a zene igazából egy logikus dolog. Ha hallod egy részét, akkor ki tudod találni a többit. *Meséli lelkesen, mert most megint az élete egyik értelmére terelődött a szó, és addig sem kell azzal foglalkoznia, hogy a sötétség istenétől származhat a rögtönzött esti mese.*
- Szép hangod van amúgy. Hangszeren is tudsz játszani? *Leguggol közben, hogy szemük egyvonalba kerüljön Szikrával. Már elfáradt a nyaka abban, hogy lefelé kell néznie, és így amúgy is jobb. Barátságosabban hat, ha egy szintbe kerül a tekintetük.*
//Mester és tanítvány//
*Nem most jött még el az ideje annak, hogy a fiatal elf megtanulja, néha nem elég csak kérdezni, hanem jól is kell feltenni azt a kérdést, mert sokszor pont az egyenesség miatt fordulhat elő, hogy nem kapja meg a megfelelő választ.*
- Nem kell, ha nem szeretnéd. *Fűz hozzá csupán ennyit, miközben valamelyest azért megmosolyogja a kétlábú szót, pedig jobban belegondolva nem is akkora butaság az. Működik emberekre, elfekre, még orkokra is, ha kell.
Szikra közben különösen sok energiát fektet abba, hogy meggyőzze arról, hogy a ruhája alkalmatlan a túlélésre, amiben megint csak van igazság, ha a szót a maga nyers valóságában értelmezzük, csakhogy a „kétlábúak” társadalma más törvények szerint működik, mint az állatoké, ahol ez az öltözék még akár segíthet is abban, hogy végül ne kelljen futni.*
- Ó, meglepődnél, ha látnád, mennyire ügyesen tudok bennük futni. *Mondja nevetve, miközben futólag ő is a fekete cipőire pillant, melyeknek elsődleges funkciója szintén az elegancia fokozása a kényelem és praktikusság helyett.*
- Egyébként, ha rohanni kéne, akkor valószínűleg sehogy, levenném őket. *Ebben megadja a leánynak a győzelmet, menekülésre az ilyesfajta lábbeli valóban alkalmatlan, de ahogy többször is hangsúlyozta, neki nem kell menekülnie.
A hangulat közben oldódik, ahogy egy kedves kis dalban lelik örömüket kettesben. Illetve elsőre látszólag kedves nótában, de mikor meghallja, hogy honnan is származhat, kikerekednek a szép, kék szemei.*
- Hogy mondtad? Az Arctalan dúdolta neked? Oh, ez… igazán érdekes. *Minden színészi tehetségét be kell vetnie ahhoz, hogy ne mutassa ki, hogy egy pillanatra még a vér is megfagyott az ereiben a hallottak okán.*
- Értek hozzá. *Vágja rá röviden az újabb kérdésre, ami a hideg kőszoborrá dermedt lelkét visszarántja a valóságba.* Mármint, valóban nem hallottam még ezt a dalt, de ahogy dúdoltad, a körülötte lévő hangokból meg tudtam állapítani, hogy mi lehet a többi. Tudod, a zene igazából egy logikus dolog. Ha hallod egy részét, akkor ki tudod találni a többit. *Meséli lelkesen, mert most megint az élete egyik értelmére terelődött a szó, és addig sem kell azzal foglalkoznia, hogy a sötétség istenétől származhat a rögtönzött esti mese.*
- Szép hangod van amúgy. Hangszeren is tudsz játszani? *Leguggol közben, hogy szemük egyvonalba kerüljön Szikrával. Már elfáradt a nyaka abban, hogy lefelé kell néznie, és így amúgy is jobb. Barátságosabban hat, ha egy szintbe kerül a tekintetük.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 20:24:04
Üzenet elküldve: 2025-04-09 20:24:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Biztosra veszi, ez is egy olyan dolog lehet, amit csak a felnőtt kétlábúak csinálnak egymás között. Képtelenek egyenesen beszélni, és takarják azt amit valóban éreznek. A tetteik is mások mint amit valójában tennének. Számára egy kaotikus életstílus ez. Ami teljesen ellent megy annak amit látott az erdőben. Ott a az ilyesfajta törvények mások, egyszerűbbek. Azonban ehhez azt is hozzá kellene tennie, hogy kegyetlenebbek is mint a kétlábúaké. Ott egy aprócska hiba, könnyen az életébe kerülhet annak aki elkövette azt.*
-Hmm. Azt hiszem. De miért kell ezt így bonyolítani? Nagyon furák a kétlábú. Vagyis az emberek.
*Javítja ki magát sebtiben. Ez is egy olyan szó, amit ő rendszerességgel használ, ami most már, hogy itt lakik meglehetősen helytelen. Mai, ha még szereti is a bugyuta kifejezéseit, ahol tudja igyekszik őt kijavítani, hogy ne tűnjön ki a sorból Szikra. Nehogy a végén valami hátránya származzon belőle.
Nem is teljesen érti, mit szeretne Merlana ezzel mondani, számára az egyenesség mindig is egyszerűbb. Ha valaki álmos, az aludjon. Ha valaki éhes az egyen. Ilyen egyszerű az egész. Persze ezt úgy könnyű állítani, hogy nem ismeri még azokat a kétlábúak álltak kialakult intrikákat, amiket valószínűleg Merlana, nagyon jól ismer már.*
-És ha igen? Akkor, hogy szaladnál el azokban?
*Mutat rá az éppen kilógó cipőkre, amik számára meglehetősen nem tűnnek előnyösnek egy gyors futáshoz néhány láncos elől.
Hamar elsimulnak az ellenszenvek, hála Merlana simulékonyságának. Meg aztán Szikrát sem nehéz néhány szép szóval lekenyerezni, főleg ha az illető nem néz ki túl ijesztőnek. Merlana pedig cseppent sem tűnik olyannak akitől félnie kellene.
Így a kis előadása közben, aminek a nő segítségével az a pár elkószált hangjegy is a helyére kerül. Egy egész szép kis esti dalocskát adnak elő.
Sajnos a régi emlékek közti kutatásból maradt fejfájás keserű szájízt, és tekintetet is hagy Szikra arcán. Amit Merlana hamar le is olvas. A fájdalom ha nem erőlteti, sosem marad sokáig, így mikor meghallja a kérdő szavakat, a fájdalom érzet, mint úgy a hunyorgás hamar abba is marad.*
-Igen, ez előfordul néha.
*Homlokát, is de inkább feje búbját markolta pár másodpercig, de nem szeretné tönkretenni a szép fonatokat, amik így is kezdenek ismét szétbomlani.*
-Igen, de nem emlékszem rá teljesen. Az arctalan dúdolta néha nekem.
*Néz fel a kékekbe mélyen, ekkor jön rá a felismerés, hogy Merlanának is szép kék szeme van mint Mainak. Bár azok nem annyira jegesen csillognak.*
-De akkor, hogy dúdoltad ilyen jól ha nem ismered?
*Teszi fel kérdését gyanakodva, hiába is nyilvánvaló a válasz rá.*
//Mester és tanítvány//
*Biztosra veszi, ez is egy olyan dolog lehet, amit csak a felnőtt kétlábúak csinálnak egymás között. Képtelenek egyenesen beszélni, és takarják azt amit valóban éreznek. A tetteik is mások mint amit valójában tennének. Számára egy kaotikus életstílus ez. Ami teljesen ellent megy annak amit látott az erdőben. Ott a az ilyesfajta törvények mások, egyszerűbbek. Azonban ehhez azt is hozzá kellene tennie, hogy kegyetlenebbek is mint a kétlábúaké. Ott egy aprócska hiba, könnyen az életébe kerülhet annak aki elkövette azt.*
-Hmm. Azt hiszem. De miért kell ezt így bonyolítani? Nagyon furák a kétlábú. Vagyis az emberek.
*Javítja ki magát sebtiben. Ez is egy olyan szó, amit ő rendszerességgel használ, ami most már, hogy itt lakik meglehetősen helytelen. Mai, ha még szereti is a bugyuta kifejezéseit, ahol tudja igyekszik őt kijavítani, hogy ne tűnjön ki a sorból Szikra. Nehogy a végén valami hátránya származzon belőle.
Nem is teljesen érti, mit szeretne Merlana ezzel mondani, számára az egyenesség mindig is egyszerűbb. Ha valaki álmos, az aludjon. Ha valaki éhes az egyen. Ilyen egyszerű az egész. Persze ezt úgy könnyű állítani, hogy nem ismeri még azokat a kétlábúak álltak kialakult intrikákat, amiket valószínűleg Merlana, nagyon jól ismer már.*
-És ha igen? Akkor, hogy szaladnál el azokban?
*Mutat rá az éppen kilógó cipőkre, amik számára meglehetősen nem tűnnek előnyösnek egy gyors futáshoz néhány láncos elől.
Hamar elsimulnak az ellenszenvek, hála Merlana simulékonyságának. Meg aztán Szikrát sem nehéz néhány szép szóval lekenyerezni, főleg ha az illető nem néz ki túl ijesztőnek. Merlana pedig cseppent sem tűnik olyannak akitől félnie kellene.
Így a kis előadása közben, aminek a nő segítségével az a pár elkószált hangjegy is a helyére kerül. Egy egész szép kis esti dalocskát adnak elő.
Sajnos a régi emlékek közti kutatásból maradt fejfájás keserű szájízt, és tekintetet is hagy Szikra arcán. Amit Merlana hamar le is olvas. A fájdalom ha nem erőlteti, sosem marad sokáig, így mikor meghallja a kérdő szavakat, a fájdalom érzet, mint úgy a hunyorgás hamar abba is marad.*
-Igen, ez előfordul néha.
*Homlokát, is de inkább feje búbját markolta pár másodpercig, de nem szeretné tönkretenni a szép fonatokat, amik így is kezdenek ismét szétbomlani.*
-Igen, de nem emlékszem rá teljesen. Az arctalan dúdolta néha nekem.
*Néz fel a kékekbe mélyen, ekkor jön rá a felismerés, hogy Merlanának is szép kék szeme van mint Mainak. Bár azok nem annyira jegesen csillognak.*
-De akkor, hogy dúdoltad ilyen jól ha nem ismered?
*Teszi fel kérdését gyanakodva, hiába is nyilvánvaló a válasz rá.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 19:49:38
Üzenet elküldve: 2025-04-09 19:49:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
//Emberismeret próba: sikeres//
*Tény, hogy Merlana kinézete minden létező módon szembe megy azzal, amit a túlélésről tanulhatott valaki, aki az erdőben, vadállatok között élt túl hosszú éveket. A kislány meglepően okos gondolatokat fogalmaz meg magában. Mai büszke lehet a tanítványára.
Merlana az előkelőség és szépség álcájával az elérhetetlenség és a kívánatosság kettősségét igyekszik sugallani a külvilág felé, ám nem meglepő, ha egy gyermeki elme egyébként sem képes még felfogni, hogy miért lehet ez akár jó és hasznos is.
Mikor Szikra érdeklődni kezd az iránt, hogy mégis hogyan kérdezzen, ha nem olyan közvetlenül, ahogy tette, széles mosoly húzódik vörösre festett ajkaira. Erre már igazán szívesen válaszol.*
- Hmm, hogyan is magyarázzam el neked? Próbáld úgy, hogy mást kérdezel, mint amit valóban tudni akarsz, de a válasz arra a kérdésre megmondja azt is, ami számodra fontos. Ha mondjuk én lennék a te helyedben, akkor nem azt kérdeztem volna, hogy miért kerestem Mait, hanem azt, hogy tudok-e segíteni valamiben? Egyrészt azért, mert ha így kérdeztél volna, nem árultad volna el nekem, hogy ismered Mait, és azt sem, hogy fontos neked az, hogy ki miért keresi őt. Illetve minden bizonnyal többet is árultam volna el, mint amennyit így megtudtál. Érted?
*Nem biztos, hogy szegény lány elsőre meg fog érteni egy ilyen egyébként meglehetősen kacifántos gondolatmenetet, főleg úgy, hogy talán nem is sikerült jól átadnia, amit mondani szeretett volna, de egy próbát megért.*
- Nekem fontos, és ahogy mondtam, most nem vagyunk veszélyben. *Továbbra is mosolyogva válaszol a tőröket illetően Szikra egyébként valahol jogos kérdésére. Mondjuk ebben a ruhában akkor sem tudna rendesen küzdeni, ha nála lennének a fegyverek, szóval végtére mindegy is.
A bocsánatkérését is elfogadják közben, mire ő cserébe elárulja az igazi nevét a lánynak, majd rögtön egy számára kedves téma felé, a zenére és éneklésre tereli a beszélgetést.
A dalt, amit Szikra kezd dúdolni ugyan soha nem hallotta még, s a szavak közül sem ismeri a jelentését egynek sem, de a dúdolásba be tud kapcsolódni, helyére téve azokat a hangokat is, melyek a kis elf szájából félrecsúsztak.*
- Nem, nem ismerem. Különös nyelven, de nagyon szépen szól. Olyan megnyugtató, de mondd csak, minden rendben? *Aprócska, ám Merlana számára annál feltűnőbb jel az, ahogy az elf leányka a homlokát kezdi dörzsölgetni. Látja rajta, hogy valami fáj vagy kellemetlen neki, s olyan, mintha az egész az előbbi kis dalhoz lenne köthető.*
- Szereted ezt a dalt? Kedves emlékek fűznek hozzá? *Kérdezi, hátha több is kiderül a számára.*
//Mester és tanítvány//
//Emberismeret próba: sikeres//
*Tény, hogy Merlana kinézete minden létező módon szembe megy azzal, amit a túlélésről tanulhatott valaki, aki az erdőben, vadállatok között élt túl hosszú éveket. A kislány meglepően okos gondolatokat fogalmaz meg magában. Mai büszke lehet a tanítványára.
Merlana az előkelőség és szépség álcájával az elérhetetlenség és a kívánatosság kettősségét igyekszik sugallani a külvilág felé, ám nem meglepő, ha egy gyermeki elme egyébként sem képes még felfogni, hogy miért lehet ez akár jó és hasznos is.
Mikor Szikra érdeklődni kezd az iránt, hogy mégis hogyan kérdezzen, ha nem olyan közvetlenül, ahogy tette, széles mosoly húzódik vörösre festett ajkaira. Erre már igazán szívesen válaszol.*
- Hmm, hogyan is magyarázzam el neked? Próbáld úgy, hogy mást kérdezel, mint amit valóban tudni akarsz, de a válasz arra a kérdésre megmondja azt is, ami számodra fontos. Ha mondjuk én lennék a te helyedben, akkor nem azt kérdeztem volna, hogy miért kerestem Mait, hanem azt, hogy tudok-e segíteni valamiben? Egyrészt azért, mert ha így kérdeztél volna, nem árultad volna el nekem, hogy ismered Mait, és azt sem, hogy fontos neked az, hogy ki miért keresi őt. Illetve minden bizonnyal többet is árultam volna el, mint amennyit így megtudtál. Érted?
*Nem biztos, hogy szegény lány elsőre meg fog érteni egy ilyen egyébként meglehetősen kacifántos gondolatmenetet, főleg úgy, hogy talán nem is sikerült jól átadnia, amit mondani szeretett volna, de egy próbát megért.*
- Nekem fontos, és ahogy mondtam, most nem vagyunk veszélyben. *Továbbra is mosolyogva válaszol a tőröket illetően Szikra egyébként valahol jogos kérdésére. Mondjuk ebben a ruhában akkor sem tudna rendesen küzdeni, ha nála lennének a fegyverek, szóval végtére mindegy is.
A bocsánatkérését is elfogadják közben, mire ő cserébe elárulja az igazi nevét a lánynak, majd rögtön egy számára kedves téma felé, a zenére és éneklésre tereli a beszélgetést.
A dalt, amit Szikra kezd dúdolni ugyan soha nem hallotta még, s a szavak közül sem ismeri a jelentését egynek sem, de a dúdolásba be tud kapcsolódni, helyére téve azokat a hangokat is, melyek a kis elf szájából félrecsúsztak.*
- Nem, nem ismerem. Különös nyelven, de nagyon szépen szól. Olyan megnyugtató, de mondd csak, minden rendben? *Aprócska, ám Merlana számára annál feltűnőbb jel az, ahogy az elf leányka a homlokát kezdi dörzsölgetni. Látja rajta, hogy valami fáj vagy kellemetlen neki, s olyan, mintha az egész az előbbi kis dalhoz lenne köthető.*
- Szereted ezt a dalt? Kedves emlékek fűznek hozzá? *Kérdezi, hátha több is kiderül a számára.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 19:23:12
Üzenet elküldve: 2025-04-09 19:23:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy még az árvaházba is elkísérje Mait. Ott gyerekek vannak, és amúgy is túl sok ideig kellett mellőznie azt a bizonyos magányt, amit mindig elsőszámú szükségleteként szokott említeni. Azt persze nem fogja bevallani még magának sem, hogy azért tart vele, mert félti a lány épségét, ehelyett néhány lekezelő mondatban árulta el a szándékait, minthogy ha figyel rá, akkor talán nem fog a hazafelé vezető úton véletlenül démonokkal randevúzni és hasonlók. Így kötött most ki ő is a batár nagy kúria előtt, és lépdel be annak kapuján, majd ajtaján a hercegnője mellett egyenesen az ő birodalmába.*
- Rendben, legyen. *Egyezik bele a tervbe, és közben körültekint az épületben, amiről első körben azt tudja megállapítani, hogy van még mit rendbehozni rajta. Olyan, mintha nem lenne itt elég dolgos férfikéz, aki, ha nem is szakértő, de össze tudna tákolni ezt-azt. Mondjuk az étkezőbe érve pont egy férfi és egy nő párosát pillantja meg, akikről először azt gondolja, hogy mindketten ide tartoznak, de hamar kiderül, hogy csak az egyikük, a nő, Anviel az, aki nevelőként dolgozik az árvaházban, a Haldrian nevű férfit pedig Mai régi ismerősként üdvözli.*
~Várjunk csak! Haldrian?!~ *Az ő szemei is alig láthatóan kerekednek ki, ahogy ráeszmél, hogy a hallott a név igencsak ismerősen cseng számára. Haldrian Rhuuv. Fél-elf, férfi. Sötét haj, vékony termet. Városőrként nem egyszer kellett már átrágnia magát a hivatalosan körözöttek listáján, már szinte fejből fújja a neveket. Ha ez a férfi valóban az, akire gondol, akkor jobb lesz, ha rajta tartja a szemét. Gyerekek között egy tolvaj olyan, mint farkas a bárányok között. Azt azonban ő is tudja, hogy nem szabad a nyulat azonnal kiugrasztani a bokorból, a másiknak pedig még szerencséje is van, mert Grael sem a kötelességtudat mintaképe, így nem fog azonnal lecsapni a lehetőségre, hogy elkapjon egy gazfickót, főleg úgy nem, hogy a saját kis mini tolvaját az elmúlt napokban elveszítette. Ha ügyesen forgatja a lapokat, talán még többet is nyerhet, mint a jutalom, melyet nyomravezetői díjként kapna a Tanácstól.
Egyelőre csak kihúzza magát Mai mellett, és bár a félvér lány már említette a nevét, ő mégis bemutatkozik.*
- Graelmhor Moreeth. Mai kisasszony ~hercegnő…~ párja volnék. Anviel, Haldrian, örvendek a találkozásnak. *Kaparja elő valahonnan a lelke mélyéről az illedelmes modorát, merthogy neki ilyen is van, csupán eddig rejtegette még Mai elől is, mert nem volt rá szükség, hogy használja. Most azonban, mikor egy lihanechi nemes párjaként mutatkozik be idegenek előtt, még jól is jöhet.*
*Minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy még az árvaházba is elkísérje Mait. Ott gyerekek vannak, és amúgy is túl sok ideig kellett mellőznie azt a bizonyos magányt, amit mindig elsőszámú szükségleteként szokott említeni. Azt persze nem fogja bevallani még magának sem, hogy azért tart vele, mert félti a lány épségét, ehelyett néhány lekezelő mondatban árulta el a szándékait, minthogy ha figyel rá, akkor talán nem fog a hazafelé vezető úton véletlenül démonokkal randevúzni és hasonlók. Így kötött most ki ő is a batár nagy kúria előtt, és lépdel be annak kapuján, majd ajtaján a hercegnője mellett egyenesen az ő birodalmába.*
- Rendben, legyen. *Egyezik bele a tervbe, és közben körültekint az épületben, amiről első körben azt tudja megállapítani, hogy van még mit rendbehozni rajta. Olyan, mintha nem lenne itt elég dolgos férfikéz, aki, ha nem is szakértő, de össze tudna tákolni ezt-azt. Mondjuk az étkezőbe érve pont egy férfi és egy nő párosát pillantja meg, akikről először azt gondolja, hogy mindketten ide tartoznak, de hamar kiderül, hogy csak az egyikük, a nő, Anviel az, aki nevelőként dolgozik az árvaházban, a Haldrian nevű férfit pedig Mai régi ismerősként üdvözli.*
~Várjunk csak! Haldrian?!~ *Az ő szemei is alig láthatóan kerekednek ki, ahogy ráeszmél, hogy a hallott a név igencsak ismerősen cseng számára. Haldrian Rhuuv. Fél-elf, férfi. Sötét haj, vékony termet. Városőrként nem egyszer kellett már átrágnia magát a hivatalosan körözöttek listáján, már szinte fejből fújja a neveket. Ha ez a férfi valóban az, akire gondol, akkor jobb lesz, ha rajta tartja a szemét. Gyerekek között egy tolvaj olyan, mint farkas a bárányok között. Azt azonban ő is tudja, hogy nem szabad a nyulat azonnal kiugrasztani a bokorból, a másiknak pedig még szerencséje is van, mert Grael sem a kötelességtudat mintaképe, így nem fog azonnal lecsapni a lehetőségre, hogy elkapjon egy gazfickót, főleg úgy nem, hogy a saját kis mini tolvaját az elmúlt napokban elveszítette. Ha ügyesen forgatja a lapokat, talán még többet is nyerhet, mint a jutalom, melyet nyomravezetői díjként kapna a Tanácstól.
Egyelőre csak kihúzza magát Mai mellett, és bár a félvér lány már említette a nevét, ő mégis bemutatkozik.*
- Graelmhor Moreeth. Mai kisasszony ~hercegnő…~ párja volnék. Anviel, Haldrian, örvendek a találkozásnak. *Kaparja elő valahonnan a lelke mélyéről az illedelmes modorát, merthogy neki ilyen is van, csupán eddig rejtegette még Mai elől is, mert nem volt rá szükség, hogy használja. Most azonban, mikor egy lihanechi nemes párjaként mutatkozik be idegenek előtt, még jól is jöhet.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 18:33:12
Üzenet elküldve: 2025-04-09 18:33:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 858
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Szövevényes szövődmények//
*Isteni szerencse, hogy törött elméjének épp azon szilánkja bizonyul dominánsnak, mely lehet, hogy a leginkább képes arra, hogy öljön, de kordában is tudja tartani a benne tomboló feszültséget, ha úgy ítéli meg, hogy a pillanat nem megfelelő arra, hogy más lény vérét ontva Sa'Tereth előtt tisztelegjen.
Így hát fegyvere visszakerül a tokba, s emiatt nem bizonyul ballépésnek az, hogy a kölyköt rángató városőr hátat fordít a lánynak. Ő csak követi a párost, na meg a macskát, akiről kérdése ellenére nem tud meg többet. A tagbaszakadt férfi inkább nézi őt bolondnak vagy őrültnek, amiben talán valahol igaza is van, de az egészen biztos, hogy a fekete négylábú nem csak úgy arra kóborol, hanem közölni akar vele valamit, Norit pedig egyre jobban kezdi idegesíteni, hogy még mindig fogalma sincs róla, hogy mit.
Útjuk ahhoz az árvaházhoz vezet, melynek falai közt egyszer járt már, és látogatása során nem történt semmi rossz, de az emlék mélyen megmaradt benne, hogy nem érezte itt jól magát, még Mai társaságában sem. Ez a ház Eeyr rabszolgáihoz tartozik, mondjon neki bárki bármit. Éppen ezért nem akaródzik neki újra átlépni a küszöböt, helyette ő is a bejárattól távolabb, a macska közelében áll meg, és fürkészi az állat igencsak okosnak tűnő pofázmányát.*
- Én biztos, hogy nem fogok oda bemenni, arra ne is számíts! *Elegyedik beszélgetésbe a fekete bundással, miközben a tekintetéből valami olyasmit sikerül kikövetkeztetnie, hogy a macska szerint pontosan az történik, aminek történnie kell. Lehet, hogy tényleg teljesen megőrült volna? Nem a macska, hanem ő, hisz már abban is értelmet próbál keresni, ahogy bámul rá, sőt, még beszédbe is elegyedett vele ismét, pedig eddig sem úgy tűnt, mint aki válaszolni tudna.
Közelebb tehát nem merészkedik a bejáratához, de a kíváncsisága most már hajtja annyira, hogy ne is akarja maga mögött hagyni ezt az egész marhaságot. A kertből hallatszódó gyermekek kacagása bántja a fülét, és a feje is fájni kezd tőle, de igyekszik kizárni azokat, és a városőrnek meg a foglyának szentelni minden figyelmét.
Vajon Mai lép majd ki az ajtón? Ha igen, mit fog szólni ahhoz, hogy itt van azok után, ami legutóbb történt? Rájött egyáltalán, hogy a rémálmai az ő műve volt? Biztosan rá. Haragudni fog rá? Utálni fogja? Rengeteg gondolat és kérdés cikázik a fejében, annyi, hogy képtelen rendezni őket. Talán, ha a következő pillanatokban kiderül, hogy mi folyik itt, akkor választ kaphat néhányra…*
*Isteni szerencse, hogy törött elméjének épp azon szilánkja bizonyul dominánsnak, mely lehet, hogy a leginkább képes arra, hogy öljön, de kordában is tudja tartani a benne tomboló feszültséget, ha úgy ítéli meg, hogy a pillanat nem megfelelő arra, hogy más lény vérét ontva Sa'Tereth előtt tisztelegjen.
Így hát fegyvere visszakerül a tokba, s emiatt nem bizonyul ballépésnek az, hogy a kölyköt rángató városőr hátat fordít a lánynak. Ő csak követi a párost, na meg a macskát, akiről kérdése ellenére nem tud meg többet. A tagbaszakadt férfi inkább nézi őt bolondnak vagy őrültnek, amiben talán valahol igaza is van, de az egészen biztos, hogy a fekete négylábú nem csak úgy arra kóborol, hanem közölni akar vele valamit, Norit pedig egyre jobban kezdi idegesíteni, hogy még mindig fogalma sincs róla, hogy mit.
Útjuk ahhoz az árvaházhoz vezet, melynek falai közt egyszer járt már, és látogatása során nem történt semmi rossz, de az emlék mélyen megmaradt benne, hogy nem érezte itt jól magát, még Mai társaságában sem. Ez a ház Eeyr rabszolgáihoz tartozik, mondjon neki bárki bármit. Éppen ezért nem akaródzik neki újra átlépni a küszöböt, helyette ő is a bejárattól távolabb, a macska közelében áll meg, és fürkészi az állat igencsak okosnak tűnő pofázmányát.*
- Én biztos, hogy nem fogok oda bemenni, arra ne is számíts! *Elegyedik beszélgetésbe a fekete bundással, miközben a tekintetéből valami olyasmit sikerül kikövetkeztetnie, hogy a macska szerint pontosan az történik, aminek történnie kell. Lehet, hogy tényleg teljesen megőrült volna? Nem a macska, hanem ő, hisz már abban is értelmet próbál keresni, ahogy bámul rá, sőt, még beszédbe is elegyedett vele ismét, pedig eddig sem úgy tűnt, mint aki válaszolni tudna.
Közelebb tehát nem merészkedik a bejáratához, de a kíváncsisága most már hajtja annyira, hogy ne is akarja maga mögött hagyni ezt az egész marhaságot. A kertből hallatszódó gyermekek kacagása bántja a fülét, és a feje is fájni kezd tőle, de igyekszik kizárni azokat, és a városőrnek meg a foglyának szentelni minden figyelmét.
Vajon Mai lép majd ki az ajtón? Ha igen, mit fog szólni ahhoz, hogy itt van azok után, ami legutóbb történt? Rájött egyáltalán, hogy a rémálmai az ő műve volt? Biztosan rá. Haragudni fog rá? Utálni fogja? Rengeteg gondolat és kérdés cikázik a fejében, annyi, hogy képtelen rendezni őket. Talán, ha a következő pillanatokban kiderül, hogy mi folyik itt, akkor választ kaphat néhányra…*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 17:05:45
Üzenet elküldve: 2025-04-09 17:05:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 949
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Végül csak maradhatott a férfi mellett éjszakára, aminek egy percét sem bánta meg. Tiszta fejjel sokkal másabb az egész, nem vonta el a figyelmét sem átok, sem valami tudatmódosító. Viszont annyira még mindig gyenge, hogy ne agyalhasson semmilyen miérten, vagy összefüggésen. Csak kiélvezi az együtt töltött időt, hogy aztán reggel, miután összeszedte magát, ugyanúgy Grael mellett folytathassa az útját. Ezt sem bánja, persze izgatottabb, hogy most ez „élesben” megy. Mégsem mondhatja azt a kapuban, hogy akkor most viszlát. Így hát egyértelmű, hogy beinvitálja, talán titkon szeretné is megmutatni, hogy hol is tölti ideje legnagyobb részét. Így hát nem a másik bújtatása az oka annak, hogy a hátsó kaput választja a belépéshez. Sokkal inkább, hogy először szeretné felmérni a terepet, mielőtt ráront az a sok gyerek. Rettentően hiányzott neki ez az egész, mély levegőt is vesz, mikor a folyosóra lép.*
- Menjünk először a konyhába, egy tea jól fog esni. Aztán… *Végigméri a férfit, hogy egyáltalán lát-e rajta valamit.* - Körbevezetlek. Talán Szikra sem most lépett meg újra. *Mondja, bár kihallható a hangjából az él, ami a nemtetszését mutatja.
A rövid folyosón hamar az étkezőbe érnek, ahonnan már csak pár lépés a konyha. Nem tartana szavakkal tárlatvezetést, ha nem muszáj, fel tudja mérni amaz is a terepet.
Amire viszont nem volt felkészülve, az az, hogy nem valamelyik poronty ugrik rá egyenest, hanem egy ismerős alakot vél felfedezni Anviel társaságában. Nem hagyhatja, hogy a döbbenet legyen rajta úrrá, viszont hamar meg kellene értenie, hogy mi is történik. Haldrian serénykedik, a nevelővel együtt. Összébb húzza a szemöldökét, de hamar enyhülnek a vonások. Hogy a „kedvese” mellett miként is kellene azt köszöntenie, aki ha a legrosszabb pillanataiban is, de igen sokat látott belőle, arról fogalma sincs. De nem tűnhet úgy, mint egy kismadár, aki ennyitől megretten. Úgy dönt, hogy a közvetlenséget választja. Talán kissé túlzásba is esik vele, de még mindig jobb lépés, mint a túlságosan gyanús távolságtartás, vagy a hazugságok. Elmúlt már az az idő, hogy valaki háta mögé bújva várjon a csodára.*
- Haldrian! *Mondja széles mosolyával, mit sem sejtve arról, hogy miként is mutatkozott be. Ennyi füllentés bárhol belefér, nem abban a világban élnek, ahol olyan könnyedén osztogatják az igazat, sokan pedig csak magukat védik ezzel.*
- Minek köszönhetem a látogatásod? *Felé nyújtja a kezét, hogy álljon fel rögvest, elnézve azt is, hogy talán kissé koszos lehet a burgonyától, amíg nem a ruhájára kerül róla, addig cseppet sem bánja. Majd megmossa.* - Anviel máris befogott dolgozni? *Elismerő a mosolya, de öröm csillan a jegeskék szemében. Még megvárja a reakciót, az esetleges választ, aztán lekanyarítja magáról a kabátot. Már nem az a kikötői utazóruha, amiben találkoztak. Előkelő, piros, második bőrként feszül rá, s szoknyában végződik. Bár nem az árvaház falai közé való elsősorban, úgy tervezi átöltözik nemsokára. Grael felé pillant, hogy bemutathassa, az illem is úgy diktálja.*
- Grael, ő Itt egy régi kedves ismerős. *Nevet már felesleges mondani, elhangozott.* - Ő pedig Anviel, a ház nevelője.
*Végül csak maradhatott a férfi mellett éjszakára, aminek egy percét sem bánta meg. Tiszta fejjel sokkal másabb az egész, nem vonta el a figyelmét sem átok, sem valami tudatmódosító. Viszont annyira még mindig gyenge, hogy ne agyalhasson semmilyen miérten, vagy összefüggésen. Csak kiélvezi az együtt töltött időt, hogy aztán reggel, miután összeszedte magát, ugyanúgy Grael mellett folytathassa az útját. Ezt sem bánja, persze izgatottabb, hogy most ez „élesben” megy. Mégsem mondhatja azt a kapuban, hogy akkor most viszlát. Így hát egyértelmű, hogy beinvitálja, talán titkon szeretné is megmutatni, hogy hol is tölti ideje legnagyobb részét. Így hát nem a másik bújtatása az oka annak, hogy a hátsó kaput választja a belépéshez. Sokkal inkább, hogy először szeretné felmérni a terepet, mielőtt ráront az a sok gyerek. Rettentően hiányzott neki ez az egész, mély levegőt is vesz, mikor a folyosóra lép.*
- Menjünk először a konyhába, egy tea jól fog esni. Aztán… *Végigméri a férfit, hogy egyáltalán lát-e rajta valamit.* - Körbevezetlek. Talán Szikra sem most lépett meg újra. *Mondja, bár kihallható a hangjából az él, ami a nemtetszését mutatja.
A rövid folyosón hamar az étkezőbe érnek, ahonnan már csak pár lépés a konyha. Nem tartana szavakkal tárlatvezetést, ha nem muszáj, fel tudja mérni amaz is a terepet.
Amire viszont nem volt felkészülve, az az, hogy nem valamelyik poronty ugrik rá egyenest, hanem egy ismerős alakot vél felfedezni Anviel társaságában. Nem hagyhatja, hogy a döbbenet legyen rajta úrrá, viszont hamar meg kellene értenie, hogy mi is történik. Haldrian serénykedik, a nevelővel együtt. Összébb húzza a szemöldökét, de hamar enyhülnek a vonások. Hogy a „kedvese” mellett miként is kellene azt köszöntenie, aki ha a legrosszabb pillanataiban is, de igen sokat látott belőle, arról fogalma sincs. De nem tűnhet úgy, mint egy kismadár, aki ennyitől megretten. Úgy dönt, hogy a közvetlenséget választja. Talán kissé túlzásba is esik vele, de még mindig jobb lépés, mint a túlságosan gyanús távolságtartás, vagy a hazugságok. Elmúlt már az az idő, hogy valaki háta mögé bújva várjon a csodára.*
- Haldrian! *Mondja széles mosolyával, mit sem sejtve arról, hogy miként is mutatkozott be. Ennyi füllentés bárhol belefér, nem abban a világban élnek, ahol olyan könnyedén osztogatják az igazat, sokan pedig csak magukat védik ezzel.*
- Minek köszönhetem a látogatásod? *Felé nyújtja a kezét, hogy álljon fel rögvest, elnézve azt is, hogy talán kissé koszos lehet a burgonyától, amíg nem a ruhájára kerül róla, addig cseppet sem bánja. Majd megmossa.* - Anviel máris befogott dolgozni? *Elismerő a mosolya, de öröm csillan a jegeskék szemében. Még megvárja a reakciót, az esetleges választ, aztán lekanyarítja magáról a kabátot. Már nem az a kikötői utazóruha, amiben találkoztak. Előkelő, piros, második bőrként feszül rá, s szoknyában végződik. Bár nem az árvaház falai közé való elsősorban, úgy tervezi átöltözik nemsokára. Grael felé pillant, hogy bemutathassa, az illem is úgy diktálja.*
- Grael, ő Itt egy régi kedves ismerős. *Nevet már felesleges mondani, elhangozott.* - Ő pedig Anviel, a ház nevelője.
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 16:27:22
Üzenet elküldve: 2025-04-09 16:27:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nem volt nehéz rávenni a félvért az első feladatára, készségesen igent mond, ezért Anviel is kezd biztosabb lenni abban, hogy tényleg lappang ott az akaratból, hogy dolgozzon a másik. Be is vezeti a rezidenciára, ahol fél szemmel azért továbbra is figyeli a reakciókat. Hogy másutt milyen egy árvaház, arról jószerivel fogalma sincs, de azt jól tudja, hogy itt milyen; talán első gondolatra veszélyesnek, vagy ostobaságnak tűnhet egy fedél alatt tartani azokat, akik eddig legjobb esetben is lopással próbáltak maguknak ételt szerezni, s a túlélés érdekében igen sok fortélyt meg is tanultak, de itt kapnak mellé mást is. Tanulhatnak és kaphatnak némi képet arról is, hogy van út más irányba is. Hogy mennyire sikeres a vállalásuk, azt majd a jövő fogja megmutatni, de kis léptékekben azért haladnak, még ha nem is mindegyik lurkó befogadó erre.*
- Végül is, tényleg így van. *Hagyja jóvá a másik gondolatát. Van benne valami, még ha a szó nem is mindenkinek jelenti ugyanazt.*
- Egynéhány úgy meg van még mindig szeppenve, hogy a vadember szó nem illik rájuk, de a többség… majd meglátod. Néhány hat telt el a nyitás óta.
*Mosolyog, hiszen hiába mond bárki bármit, ezt szemrevételezni kell, majd akkor megkapja az igazi képet róluk.*
- Aligha könnyű jellemezni. Helyzete válogatja, de annyi biztos, hogy ezt a házat a szívével vezeti. És kemény kézzel. Tartanod nem kell tőle, ha szigorú is, hamar meglátja az értéked, ha van. *A mosolya kissé sejtelmessé válik. Azt már nem teszi hozzá, hogy „ha nincs, akkor megkeresi”. Ez is legyen a jövő zenéje.
Látja, hogy semmi feszengés nincs a félelfben, így hát a kezébe is adja a munkaeszközt, majd a raktárból előhozza a zsákot, ami a krumplit rejti. Emelgetésben nincs szüksége segítségre, erős nőszemély, nem is tűrné, ha kivennék a kezéből a munkát. Azt majd ő kiosztja.*
- Kikötői árva, vagy oda sodródtál? *Kérdez, ha már van mit. Ő maga csak hallomásból ismeri a helyet, de az is épp elég. * - A jó pont az, ha mozog a kezed is, nem csak a szád. *Vigyorog, a szavak mögött csak a segítőszándék bújik meg. Szeretné, ha maradhatna a fiú, és azt is, ha lenne olyan jó, hogy ez tényleg megtörténhessen.* - Én is árván maradtam egyébként. Az fiatalabb testvéreimet kellett felneveljem. Most pedig folytatom itt, csupán nem a saját véreimmel.
*Hagyja érvényesülni a vendégüket, na meg fecsegni is, úgy mégiscsak jobban megy a munka. *
*Nem volt nehéz rávenni a félvért az első feladatára, készségesen igent mond, ezért Anviel is kezd biztosabb lenni abban, hogy tényleg lappang ott az akaratból, hogy dolgozzon a másik. Be is vezeti a rezidenciára, ahol fél szemmel azért továbbra is figyeli a reakciókat. Hogy másutt milyen egy árvaház, arról jószerivel fogalma sincs, de azt jól tudja, hogy itt milyen; talán első gondolatra veszélyesnek, vagy ostobaságnak tűnhet egy fedél alatt tartani azokat, akik eddig legjobb esetben is lopással próbáltak maguknak ételt szerezni, s a túlélés érdekében igen sok fortélyt meg is tanultak, de itt kapnak mellé mást is. Tanulhatnak és kaphatnak némi képet arról is, hogy van út más irányba is. Hogy mennyire sikeres a vállalásuk, azt majd a jövő fogja megmutatni, de kis léptékekben azért haladnak, még ha nem is mindegyik lurkó befogadó erre.*
- Végül is, tényleg így van. *Hagyja jóvá a másik gondolatát. Van benne valami, még ha a szó nem is mindenkinek jelenti ugyanazt.*
- Egynéhány úgy meg van még mindig szeppenve, hogy a vadember szó nem illik rájuk, de a többség… majd meglátod. Néhány hat telt el a nyitás óta.
*Mosolyog, hiszen hiába mond bárki bármit, ezt szemrevételezni kell, majd akkor megkapja az igazi képet róluk.*
- Aligha könnyű jellemezni. Helyzete válogatja, de annyi biztos, hogy ezt a házat a szívével vezeti. És kemény kézzel. Tartanod nem kell tőle, ha szigorú is, hamar meglátja az értéked, ha van. *A mosolya kissé sejtelmessé válik. Azt már nem teszi hozzá, hogy „ha nincs, akkor megkeresi”. Ez is legyen a jövő zenéje.
Látja, hogy semmi feszengés nincs a félelfben, így hát a kezébe is adja a munkaeszközt, majd a raktárból előhozza a zsákot, ami a krumplit rejti. Emelgetésben nincs szüksége segítségre, erős nőszemély, nem is tűrné, ha kivennék a kezéből a munkát. Azt majd ő kiosztja.*
- Kikötői árva, vagy oda sodródtál? *Kérdez, ha már van mit. Ő maga csak hallomásból ismeri a helyet, de az is épp elég. * - A jó pont az, ha mozog a kezed is, nem csak a szád. *Vigyorog, a szavak mögött csak a segítőszándék bújik meg. Szeretné, ha maradhatna a fiú, és azt is, ha lenne olyan jó, hogy ez tényleg megtörténhessen.* - Én is árván maradtam egyébként. Az fiatalabb testvéreimet kellett felneveljem. Most pedig folytatom itt, csupán nem a saját véreimmel.
*Hagyja érvényesülni a vendégüket, na meg fecsegni is, úgy mégiscsak jobban megy a munka. *
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 15:18:30
Üzenet elküldve: 2025-04-09 15:18:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Krumplit pucolni. Hát persze! *Nem az a fajta munka, amiért szívesen nyújtózna, de van rosszabb is. Ő már csak tudja. Kissé rezignáltan veszi tudomásul feladatát, de azért elmorzsol egy félmosolyt a hallottakra, ahogy a lépcső felé veszik az irányt.*
~Alenia Sayqueves.~ *Sosem hallott név számára, de pontosan úgy cseng, mint egy nemeshölgy.
Őszinte csodálkozás ül arcára, ahogy az ajtó kinyílik. Árvaház. Hallott róla, hogy Lihanechben van hasonló, de el nem tudott volna egy efféle helyet képzelni a gyakorlatban. Ha kíváncsi lenne bárki a véleményére, biztosan elmondaná, hogy a legnagyobb hibának gondolja egy tető alá csődíteni ezeket a megátalkodott csirkefogókat.*
-Ha van mit csinálni, meg van kinek dolgozni, az bizony szolgálat. *Jegyzi meg, mert valóban így gondolja. Persze ő nem társít a "szolgálat" szóhoz negatívat. Kétféle embert ismer; akinek aranya van és akinek nincs. Utóbbi dolgozik előbbinek.*
-A kis vademberekkel könnyen kijövök. Ismerek egy néhányat magam is. *Ezúttal sem lódít. "Odahaza" egy szobában aludtak vagy egy tucatnyian kölykök, s nemigen akadt felvigyázójuk. Amellett pedig neki is kapóra jöhet egyik-másik pernahajder. Már csak a városi helyismeretük miatt is.
Ismerős név csapja meg hegyes füleit, ahogy a konyha felé terelgeti a nevelőnő.* ~Mai.~ *Ő maga is ismer egy Mait; sajnos ruha nélkül nem tudja felidézni, addig nem jutottak, de a lánynak annál inkább volt alkalma szemügyre venni őt. Nem, mintha különösebben szégyenlős fajta lenne. Aki tucatmagával osztozik egy hajlékon, az hamar levetkőzi az efféle luxusokat. Emlékeiben viszont egy félénk leány sejlik fel, akit Nori befolyása mozgatott. Nem gondolná, hogy valóban őróla van szó. Kötve hiszi, hogy egy árvaház igazgatónőjeként tetszelegne. Sokkal inkább el tudná képzelni e tisztségben Anvielt.*
-Remek! Szívesen megvárom ezt az igazgatónőt. Milyen fajta? Barátságos? *Megenged egy mosolyt, miközben lehuppan a legközelebbi ülőalkalmatosságra a konyhában. Széttett lábakkal támaszkodik meg maga mellett könyökével az asztalon, szemmel láthatóan nem feszeng különösebben.*
-Addig meg jöhet a kolompér. *Szürkéi röviden elidőznek a nevelőnő vonásain. Sebtiben megigazítja haloványan túlméretes öltözékét, majd nekilát feladatának, ha megkapta a hozzávalókat és a szerszámot.*
-Magam is árva vagyok, ha ez jó pont a szabad ágy terén. *Kotyog tovább. A látottak alapján azt persze nem gondolja, hogy korabeliek is meghúzzák magukat itt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.09 15:20:52
-Krumplit pucolni. Hát persze! *Nem az a fajta munka, amiért szívesen nyújtózna, de van rosszabb is. Ő már csak tudja. Kissé rezignáltan veszi tudomásul feladatát, de azért elmorzsol egy félmosolyt a hallottakra, ahogy a lépcső felé veszik az irányt.*
~Alenia Sayqueves.~ *Sosem hallott név számára, de pontosan úgy cseng, mint egy nemeshölgy.
Őszinte csodálkozás ül arcára, ahogy az ajtó kinyílik. Árvaház. Hallott róla, hogy Lihanechben van hasonló, de el nem tudott volna egy efféle helyet képzelni a gyakorlatban. Ha kíváncsi lenne bárki a véleményére, biztosan elmondaná, hogy a legnagyobb hibának gondolja egy tető alá csődíteni ezeket a megátalkodott csirkefogókat.*
-Ha van mit csinálni, meg van kinek dolgozni, az bizony szolgálat. *Jegyzi meg, mert valóban így gondolja. Persze ő nem társít a "szolgálat" szóhoz negatívat. Kétféle embert ismer; akinek aranya van és akinek nincs. Utóbbi dolgozik előbbinek.*
-A kis vademberekkel könnyen kijövök. Ismerek egy néhányat magam is. *Ezúttal sem lódít. "Odahaza" egy szobában aludtak vagy egy tucatnyian kölykök, s nemigen akadt felvigyázójuk. Amellett pedig neki is kapóra jöhet egyik-másik pernahajder. Már csak a városi helyismeretük miatt is.
Ismerős név csapja meg hegyes füleit, ahogy a konyha felé terelgeti a nevelőnő.* ~Mai.~ *Ő maga is ismer egy Mait; sajnos ruha nélkül nem tudja felidézni, addig nem jutottak, de a lánynak annál inkább volt alkalma szemügyre venni őt. Nem, mintha különösebben szégyenlős fajta lenne. Aki tucatmagával osztozik egy hajlékon, az hamar levetkőzi az efféle luxusokat. Emlékeiben viszont egy félénk leány sejlik fel, akit Nori befolyása mozgatott. Nem gondolná, hogy valóban őróla van szó. Kötve hiszi, hogy egy árvaház igazgatónőjeként tetszelegne. Sokkal inkább el tudná képzelni e tisztségben Anvielt.*
-Remek! Szívesen megvárom ezt az igazgatónőt. Milyen fajta? Barátságos? *Megenged egy mosolyt, miközben lehuppan a legközelebbi ülőalkalmatosságra a konyhában. Széttett lábakkal támaszkodik meg maga mellett könyökével az asztalon, szemmel láthatóan nem feszeng különösebben.*
-Addig meg jöhet a kolompér. *Szürkéi röviden elidőznek a nevelőnő vonásain. Sebtiben megigazítja haloványan túlméretes öltözékét, majd nekilát feladatának, ha megkapta a hozzávalókat és a szerszámot.*
-Magam is árva vagyok, ha ez jó pont a szabad ágy terén. *Kotyog tovább. A látottak alapján azt persze nem gondolja, hogy korabeliek is meghúzzák magukat itt.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.09 15:20:52
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-09 06:01:07
Üzenet elküldve: 2025-04-09 06:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék póknak ne nézd a lábát//
*Nem fogja örökké hangoztatni vereségét a másiknak, csak éppen annyira, hogy valamilyen számára vicces reakciót váltson ki, amit a kiöltött nyelv végül megfelelően el is simít. A fiúval együtt tör ki belőle egy rövidebb kuncogás.
Magyarázása sajnos nem ér értő fülekhez, de annyi baj legyen, majd ha Alesian maga jön el a rezidenciára, mert hát megígérte, biztos úgy lesz. Akkor majd a fiúcska maga láthatja majd azt a kövér, nagy, puha szőrös fenekét a csenőmosónak. Biztos benne, ha nagy kedvence Setten, akkor ezt is értékelni fogja.*
-Alesian megígérte majd meglátogat, szóval majd magad fogod látni. Képzeld azt is mondta színdarabot akar készíteni rólam. Lesz saját mesém.
*Mondja izgatottan, bár nem igazán tudja miért. A férfi állítása szerint ez egy izgalmas dolog. Szóval okkal izgatott a tény miatt. Bele sem gondol, hogy számára milyen is lesz majd, újra látni a rövidke kis életét, amiben meglehetősen volt kisebb nagyobb kaland. Mondjuk az jobban érdekli ki, kit fog előadni a darabban.
Majd szaladnak is, kézen fogva, ahogy szoktak egy csendes kis zugba. A többi lurkónak ez már annyira megszokott kép, mint a kiadós Luninari-féle bundás kenyér.*
-Nem tudom, nyisd már ki!
*Paskolja meg a fiú combját izgatottan, szeme pedig az ajándék és a fiú arca között cikázik. Végül csak megállapodnak a zöldek a fiún, jobban érdekli őt az őszinte reakció, amikor majd megpillantja a dobozban rejlő apróságot.
Nem is marad el, a kezdeti meglepettséget, egy apró értetlen szemöldök ráncolás váltja fel a fiútól, majd a próba után az őszinte nevetés sem marad el. Vele együtt nevet fel mikor meglátja a potroháját rázó nyolclábút. Alig hisz a szemének. Sok állatot látott már életében, de ez az apróság most viszi a prímet. Már fordulna is a fiúhoz, hogy megkérdezze tetszik neki amit kapott tőlem, de most az őt megszégyenítő gyorsasággal vonja magához Trylnor. Behunyja szemét, és elmerül a fiú karjaiban. Leírni nem tudná mennyire is boldog, hogy így láthatja a másikat mosolyogni, hogy végre adhatott valamit a másiknak, amitől reméli emlékezni fog rá.*
-Örülök, hogy tetszik. Jó megpróbálom.
*Még a fiú kezében tartott síphoz hajol, és belefúj egyet. Mire az kiváltja a várt reakciót, a pók ismét egy gyors táncot lejt. Válaszul azonban mást is kapnak. A távolban Deres vonyít fel, kissé fájdalmasan is hangzik. A síp éles hangja az ő fülét máshogy érinti mint a két gyerekét. Azt meg hiába várják tőle, hogy táncot is lejtsen. Szikra talán egy pillanatra, ha aggodalmasan pillant fel a síp fújásból, de hamar ráeszmél mi lehet a baja drága négylábújának.*
-Rendben menjünk.
*Bólint a fiú szavára, kezébe is veszi a táskát majd a hátára is dobja. A fiú oldalán, széles mosollyal az arcán lépdelhet vissza a házba. A kíváncsi gyerek tekintetek között. Mert azok bizony keresik a sípszó forrását, de most már hiába.*
*Nem fogja örökké hangoztatni vereségét a másiknak, csak éppen annyira, hogy valamilyen számára vicces reakciót váltson ki, amit a kiöltött nyelv végül megfelelően el is simít. A fiúval együtt tör ki belőle egy rövidebb kuncogás.
Magyarázása sajnos nem ér értő fülekhez, de annyi baj legyen, majd ha Alesian maga jön el a rezidenciára, mert hát megígérte, biztos úgy lesz. Akkor majd a fiúcska maga láthatja majd azt a kövér, nagy, puha szőrös fenekét a csenőmosónak. Biztos benne, ha nagy kedvence Setten, akkor ezt is értékelni fogja.*
-Alesian megígérte majd meglátogat, szóval majd magad fogod látni. Képzeld azt is mondta színdarabot akar készíteni rólam. Lesz saját mesém.
*Mondja izgatottan, bár nem igazán tudja miért. A férfi állítása szerint ez egy izgalmas dolog. Szóval okkal izgatott a tény miatt. Bele sem gondol, hogy számára milyen is lesz majd, újra látni a rövidke kis életét, amiben meglehetősen volt kisebb nagyobb kaland. Mondjuk az jobban érdekli ki, kit fog előadni a darabban.
Majd szaladnak is, kézen fogva, ahogy szoktak egy csendes kis zugba. A többi lurkónak ez már annyira megszokott kép, mint a kiadós Luninari-féle bundás kenyér.*
-Nem tudom, nyisd már ki!
*Paskolja meg a fiú combját izgatottan, szeme pedig az ajándék és a fiú arca között cikázik. Végül csak megállapodnak a zöldek a fiún, jobban érdekli őt az őszinte reakció, amikor majd megpillantja a dobozban rejlő apróságot.
Nem is marad el, a kezdeti meglepettséget, egy apró értetlen szemöldök ráncolás váltja fel a fiútól, majd a próba után az őszinte nevetés sem marad el. Vele együtt nevet fel mikor meglátja a potroháját rázó nyolclábút. Alig hisz a szemének. Sok állatot látott már életében, de ez az apróság most viszi a prímet. Már fordulna is a fiúhoz, hogy megkérdezze tetszik neki amit kapott tőlem, de most az őt megszégyenítő gyorsasággal vonja magához Trylnor. Behunyja szemét, és elmerül a fiú karjaiban. Leírni nem tudná mennyire is boldog, hogy így láthatja a másikat mosolyogni, hogy végre adhatott valamit a másiknak, amitől reméli emlékezni fog rá.*
-Örülök, hogy tetszik. Jó megpróbálom.
*Még a fiú kezében tartott síphoz hajol, és belefúj egyet. Mire az kiváltja a várt reakciót, a pók ismét egy gyors táncot lejt. Válaszul azonban mást is kapnak. A távolban Deres vonyít fel, kissé fájdalmasan is hangzik. A síp éles hangja az ő fülét máshogy érinti mint a két gyerekét. Azt meg hiába várják tőle, hogy táncot is lejtsen. Szikra talán egy pillanatra, ha aggodalmasan pillant fel a síp fújásból, de hamar ráeszmél mi lehet a baja drága négylábújának.*
-Rendben menjünk.
*Bólint a fiú szavára, kezébe is veszi a táskát majd a hátára is dobja. A fiú oldalán, széles mosollyal az arcán lépdelhet vissza a házba. A kíváncsi gyerek tekintetek között. Mert azok bizony keresik a sípszó forrását, de most már hiába.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-08 22:54:34
Üzenet elküldve: 2025-04-08 22:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Helyreálló világ//
*Bárhonnan nézi Alenia elégedett nyugalma rá is átragad, és nem is kicsit, főleg azok után, hogy már ő is evett valamennyit, így már annyira nem éhes, éppen ezért most egy szelet kalácsot ken meg magának finom vajjal, amolyan desszert gyanánt és mindezt eléggé ráérősen teszi.
Tényleg jó néha lassítani kicsit, de igazából Szarvasligetben sem csak munkából áll az élet. Néha jó érzés, csak úgy elüldögélni a tóparton, mondjuk Holdpihével az ölében, még jobb, hogyha szalonnát süt ugyanitt, ami szintén nem munka, mivel maga a sütögetés és a tűzbe való bámulás közben, vagy a holdas, csillagos égben való gyönyörködés még annál is sokkal jobban ellazítja és megnyugtatja, mint amennyire a főzés szokta.*
- Igen, igen. *lelkesedik tovább Alenia kérdése után, ami az ő különleges varázslatával kapcsolatos.* Ezüstös színű, áttetsző, és a legjobb benne, hogy a lábai nem süppednek bele a talajba, vagyis például gond nélkül át tudok kelni vele a mocsáron, hogyha a Mágustoronyba akarok menni. A mestermágusok mintha kitalálták volna, hogy milyen varázslatra vágyom, illetve van szükségem. Csak azt sajnálom, hogy egyedül hozzám tartozik, így csak én tudok felülni rá, pedig biztos érdekes élmény lenne, ha együtt is utazhatnánk rajta, sőt biztos sokkal jobb lenne, mint egyedül menni. Mondjuk azt még nem tudom, hogy hosszú távon, hogyan fogja bírni a gyomrom, de egy ló is összerázna út közben szerintem, szóval nem hiszem, hogy baj lesz. De, ha mégis, azt sem bánom. Bármikor elviselnék egy kis múló rosszullétet hasonló varázslatért cserébe. *fejti ki, örülve annak, hogy ilyen kellemes és vidám témákról beszélhetnek, miközben azért persze Intath is szóba kerül, aki bármely más esetben szintén a kellemes témák egyike lenne, és meglehetősen furcsa érzés, hogy most határozottan nem az.*
- Intet pedig továbbra sem igazán értem én sem. Persze, hogy nem fizet. Más kérdés, hogy Szarvasliget más, mint a város, bár itt is az lenne, ha mi ketten, de ott talán még inkább érdekes lenne, ha az ott élők fizetnénk egymásnak bármiért. Végül is, közös tulajdon, amit többen együtt vettünk, és beleraktuk minden akkori pénzünket, ami akkor volt, amikor a miénk lett. Próbáltuk teljesen önellátóvá is tenni, aztán pedig mindenki azt a munkát rakta bele, amihez értett. Int például gyógyítani tud, és bár ez lehet furán hangzik, mert fiatal vagyok, nem éppen a betegségektől való rettegés tölti ki a mindennapjaimat, de ettől még ad egyfajta biztonságot a tudat, hogy van egy orvos is a háznál, hogyha szükség lenne rá. Gyerekkoromban egyszer voltam már nagyon beteg, szóval ennyiből mindenképpen nyugodtabban alszom. Különben pedig… tényleg nem tudom, hogy mi lehetett Aleimord célja ezzel az egéssszel, de logikusan belegondolva, semmit nem változtatna az, ha ez a ház az enyém is lenne. Anélkül úgysem csinálnék vele semmit, hogy veled előtte nem beszélem meg, és nem értünk egyet, a tanácstól kapott házadba pedig ugyanúgy beköltözhetek és élhetek ott, mintha az enyém is lenne. Nekem teljesen megfelel így, sőt, nem is tudnék elképzelni ennél jobb kezdetet egy új életnek. Szerintem végül Intath is belátja majd, hogy teljesen minden rendben van így minden és téged is megszeret. *mondja továbbra is optimistán.* Végtére is, alig ismer. Talán csak előítéletei vannak. De mindenképpen beszélek a fejével, és semmiképpen nem fogom hagyni, hogy még egyszer bántson. *ígéri meg újra.* Lehet, hogy hirtelen haragú, de semmiképpen nem buta. Bízom benne, hogy az érvek végül hatni fognak rá. Ha pedig mégsem sikerül meggyőznöm, akkor olyan gyorsan vissza tudunk jönni lóval és nyúllal amilyen gyorsan ligetbe értünk. Nem szeretném, hogy rosszul érezd ott magadat, éppen ellenkezőleg, az tenne boldoggá, ha pihenni tudnál ott mindig, ha nagyon elfárasztott a város és az itteni élet meg a munka.
*Utóbbit már mosolyogva mondja, bár reméli látszik rajta, hogy Intath sem igazán aggasztja most még. Egy részről valóban bízik benne, hogy képes lehet hatni rá, és meggyőzni, másrészt pedig a templomban töltött csoda után elég nehéz is lenne újra visszazuhannia régi, borúlátó önmagába. Később talán történhet vele hasonló, de a mai napon biztosan semmiképpen.*
- Nem hiszem, hogy külön varázsereje lenne, én legalábbis nem gondoltam rá így, eszembe sem jutott. *nézegeti meg mindezek után ő maga is érdeklődve, szeretettel az amulettjét.* De most, hogy mondod, akár el is tudnám képzelni, hogy van neki, vagy valamilyen egyéb, különleges módon kapcsolódik az istennőhöz. De mégis úgy varázslatos inkább szerintem, ahogy mondtad, hogy mire emlékeztet, és jó, hogy mindkettőnknél van. Így mindig jó kedvvel és erővel fog eltölteni, ha ránézünk, vagy megfogjuk, talán nem is kell ennél nagyobb varázslat. És persze nagyon szép is. Más részről, ha igazi varázsereje van, biztos, hogy előbb-utóbb fel fogja fedni magát valamilyen formában. De még az is lehet, hogy van olyan varázslat, ami ki tudja mutatni, hogy egy tárgy rendelkezik-e rejtett mágikus képességekkel. Ha legközelebb lesz alkalmam rá, akkor mindenképpen utánaolvasok majd ennek.
*Ehhez persze a toronyba is vissza kell jutnia, de addig természetesen nem akar gondolni erre, ameddig nincsenek túl a Szarvasligetbe való közös látogatáson.*
*Bárhonnan nézi Alenia elégedett nyugalma rá is átragad, és nem is kicsit, főleg azok után, hogy már ő is evett valamennyit, így már annyira nem éhes, éppen ezért most egy szelet kalácsot ken meg magának finom vajjal, amolyan desszert gyanánt és mindezt eléggé ráérősen teszi.
Tényleg jó néha lassítani kicsit, de igazából Szarvasligetben sem csak munkából áll az élet. Néha jó érzés, csak úgy elüldögélni a tóparton, mondjuk Holdpihével az ölében, még jobb, hogyha szalonnát süt ugyanitt, ami szintén nem munka, mivel maga a sütögetés és a tűzbe való bámulás közben, vagy a holdas, csillagos égben való gyönyörködés még annál is sokkal jobban ellazítja és megnyugtatja, mint amennyire a főzés szokta.*
- Igen, igen. *lelkesedik tovább Alenia kérdése után, ami az ő különleges varázslatával kapcsolatos.* Ezüstös színű, áttetsző, és a legjobb benne, hogy a lábai nem süppednek bele a talajba, vagyis például gond nélkül át tudok kelni vele a mocsáron, hogyha a Mágustoronyba akarok menni. A mestermágusok mintha kitalálták volna, hogy milyen varázslatra vágyom, illetve van szükségem. Csak azt sajnálom, hogy egyedül hozzám tartozik, így csak én tudok felülni rá, pedig biztos érdekes élmény lenne, ha együtt is utazhatnánk rajta, sőt biztos sokkal jobb lenne, mint egyedül menni. Mondjuk azt még nem tudom, hogy hosszú távon, hogyan fogja bírni a gyomrom, de egy ló is összerázna út közben szerintem, szóval nem hiszem, hogy baj lesz. De, ha mégis, azt sem bánom. Bármikor elviselnék egy kis múló rosszullétet hasonló varázslatért cserébe. *fejti ki, örülve annak, hogy ilyen kellemes és vidám témákról beszélhetnek, miközben azért persze Intath is szóba kerül, aki bármely más esetben szintén a kellemes témák egyike lenne, és meglehetősen furcsa érzés, hogy most határozottan nem az.*
- Intet pedig továbbra sem igazán értem én sem. Persze, hogy nem fizet. Más kérdés, hogy Szarvasliget más, mint a város, bár itt is az lenne, ha mi ketten, de ott talán még inkább érdekes lenne, ha az ott élők fizetnénk egymásnak bármiért. Végül is, közös tulajdon, amit többen együtt vettünk, és beleraktuk minden akkori pénzünket, ami akkor volt, amikor a miénk lett. Próbáltuk teljesen önellátóvá is tenni, aztán pedig mindenki azt a munkát rakta bele, amihez értett. Int például gyógyítani tud, és bár ez lehet furán hangzik, mert fiatal vagyok, nem éppen a betegségektől való rettegés tölti ki a mindennapjaimat, de ettől még ad egyfajta biztonságot a tudat, hogy van egy orvos is a háznál, hogyha szükség lenne rá. Gyerekkoromban egyszer voltam már nagyon beteg, szóval ennyiből mindenképpen nyugodtabban alszom. Különben pedig… tényleg nem tudom, hogy mi lehetett Aleimord célja ezzel az egéssszel, de logikusan belegondolva, semmit nem változtatna az, ha ez a ház az enyém is lenne. Anélkül úgysem csinálnék vele semmit, hogy veled előtte nem beszélem meg, és nem értünk egyet, a tanácstól kapott házadba pedig ugyanúgy beköltözhetek és élhetek ott, mintha az enyém is lenne. Nekem teljesen megfelel így, sőt, nem is tudnék elképzelni ennél jobb kezdetet egy új életnek. Szerintem végül Intath is belátja majd, hogy teljesen minden rendben van így minden és téged is megszeret. *mondja továbbra is optimistán.* Végtére is, alig ismer. Talán csak előítéletei vannak. De mindenképpen beszélek a fejével, és semmiképpen nem fogom hagyni, hogy még egyszer bántson. *ígéri meg újra.* Lehet, hogy hirtelen haragú, de semmiképpen nem buta. Bízom benne, hogy az érvek végül hatni fognak rá. Ha pedig mégsem sikerül meggyőznöm, akkor olyan gyorsan vissza tudunk jönni lóval és nyúllal amilyen gyorsan ligetbe értünk. Nem szeretném, hogy rosszul érezd ott magadat, éppen ellenkezőleg, az tenne boldoggá, ha pihenni tudnál ott mindig, ha nagyon elfárasztott a város és az itteni élet meg a munka.
*Utóbbit már mosolyogva mondja, bár reméli látszik rajta, hogy Intath sem igazán aggasztja most még. Egy részről valóban bízik benne, hogy képes lehet hatni rá, és meggyőzni, másrészt pedig a templomban töltött csoda után elég nehéz is lenne újra visszazuhannia régi, borúlátó önmagába. Később talán történhet vele hasonló, de a mai napon biztosan semmiképpen.*
- Nem hiszem, hogy külön varázsereje lenne, én legalábbis nem gondoltam rá így, eszembe sem jutott. *nézegeti meg mindezek után ő maga is érdeklődve, szeretettel az amulettjét.* De most, hogy mondod, akár el is tudnám képzelni, hogy van neki, vagy valamilyen egyéb, különleges módon kapcsolódik az istennőhöz. De mégis úgy varázslatos inkább szerintem, ahogy mondtad, hogy mire emlékeztet, és jó, hogy mindkettőnknél van. Így mindig jó kedvvel és erővel fog eltölteni, ha ránézünk, vagy megfogjuk, talán nem is kell ennél nagyobb varázslat. És persze nagyon szép is. Más részről, ha igazi varázsereje van, biztos, hogy előbb-utóbb fel fogja fedni magát valamilyen formában. De még az is lehet, hogy van olyan varázslat, ami ki tudja mutatni, hogy egy tárgy rendelkezik-e rejtett mágikus képességekkel. Ha legközelebb lesz alkalmam rá, akkor mindenképpen utánaolvasok majd ennek.
*Ehhez persze a toronyba is vissza kell jutnia, de addig természetesen nem akar gondolni erre, ameddig nincsenek túl a Szarvasligetbe való közös látogatáson.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-08 18:10:19
Üzenet elküldve: 2025-04-08 18:10:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Szótlan, de azért egy visszafogott mosollyal figyeli, hogy a fiú milyen jól előadja magát a kölyköknek. Ha csupán ennyi telik tőle, akkor is megérné, hogy az a sok apróság jót vigyorogjon az előadásain. Kedveli az olyan alakokat, akik jól kijönnek a kicsikkel. Bár elnézve, nem olyan régen hagyhatta hátra a gyerekkort a másik, hozzá mérten legalábbis biztosan. Viszont a vonások olykor csalókák.
Nem eszik azért olyan forrón a kását, jó húzás volt lenyűgözni a két gyerkőcöt, de korántsem elég. Ha neki az is volna, az igazgatónő ettől szigorúbb.
Még hagyja a gyerekeket, hadd szórakozzanak egy kicsit. Isszák a szavakat és még többet akarnak, látványos, hogy ha rajtuk múlna, még a fizetését is előre kapná meg az idegen.*
- Add odaaaa! *Mondja vágyakozó tekintettel a szőke fiúcska, a sityak felé kapva, de Anviel elhajtja őket végül. Ha minden jól megy, eleget bámulhatják még „Hamrent”.*
- Az elszántságod elismerésreméltó, de azon túl, hogy a Szarvasok otthona, nem árt tudnod egyet, s mást.
*Figyeli az arcot, hogy érdekli-e egyáltalán, vagy csak túlbuzog, a munka és a szállás reményében. *
- Ha tudsz krumplit pucolni máris jöhetsz velem, közben megbeszélünk mindent.
*Azzal elindul, hamar döntött arról, hogy be meri engedni az érkezőt, nincs is ennél jobb teszt. Lefojthatja az energiáit egy kis munkával, ő pedig hamarabb lesz kész az ebéddel. Ha kint sétálgat a kertben, akkor elhúzódik annyira, hogy sok éhes és hisztis csemetével kelljen megküzdenie. Miközben hallgat, az irányt a lépcső felé veszi.*
- A rezidencia Alenia Sayqueves kisasszony tulajdonában van, de már nem a nemesség minden igényét kielégítő kúria ez… *Szavai után belöki a nagy ajtót, hogy szembesíthesse a tényekkel a félelfet. Éppen a korlátról ugrik le egy fiatal elf fiúcska, aki még azelőtt elsunnyog bűnbánó ábrázattal, hogy leteremthetné őt a nevelő.*
- Árvaházzá alakult, és harmincegy gyermek lakja. *Érdeklődő tekintettel néz végig a feltehetően még mellette sétálón. Azt is megértené, ha hirtelen sarkon fordulna és eliszkolna.*
- Nem kell itt szolgálni senkit, de bármennyire megedzett a Kikötő, bizony van mit csinálni. De cserébe igen hálásak, ha többször látnak téged olyannak, mint kint. *Szelíden megfogja a félvér vállát, s a konyha felé terelgeti.*
- De a döntéshozó nem én vagyok, hanem Mai Faensa, az igazgatónő. Őt nehezebb lesz megnyerned. Viszont még nincs itt, de egy ajánlást kaphatsz, ha ügyeskedsz. Addig is az én felelősségem vagy. Természetesen kapsz ételt, ha már besegítesz. A többit pedig meglátjuk.
*Szótlan, de azért egy visszafogott mosollyal figyeli, hogy a fiú milyen jól előadja magát a kölyköknek. Ha csupán ennyi telik tőle, akkor is megérné, hogy az a sok apróság jót vigyorogjon az előadásain. Kedveli az olyan alakokat, akik jól kijönnek a kicsikkel. Bár elnézve, nem olyan régen hagyhatta hátra a gyerekkort a másik, hozzá mérten legalábbis biztosan. Viszont a vonások olykor csalókák.
Nem eszik azért olyan forrón a kását, jó húzás volt lenyűgözni a két gyerkőcöt, de korántsem elég. Ha neki az is volna, az igazgatónő ettől szigorúbb.
Még hagyja a gyerekeket, hadd szórakozzanak egy kicsit. Isszák a szavakat és még többet akarnak, látványos, hogy ha rajtuk múlna, még a fizetését is előre kapná meg az idegen.*
- Add odaaaa! *Mondja vágyakozó tekintettel a szőke fiúcska, a sityak felé kapva, de Anviel elhajtja őket végül. Ha minden jól megy, eleget bámulhatják még „Hamrent”.*
- Az elszántságod elismerésreméltó, de azon túl, hogy a Szarvasok otthona, nem árt tudnod egyet, s mást.
*Figyeli az arcot, hogy érdekli-e egyáltalán, vagy csak túlbuzog, a munka és a szállás reményében. *
- Ha tudsz krumplit pucolni máris jöhetsz velem, közben megbeszélünk mindent.
*Azzal elindul, hamar döntött arról, hogy be meri engedni az érkezőt, nincs is ennél jobb teszt. Lefojthatja az energiáit egy kis munkával, ő pedig hamarabb lesz kész az ebéddel. Ha kint sétálgat a kertben, akkor elhúzódik annyira, hogy sok éhes és hisztis csemetével kelljen megküzdenie. Miközben hallgat, az irányt a lépcső felé veszi.*
- A rezidencia Alenia Sayqueves kisasszony tulajdonában van, de már nem a nemesség minden igényét kielégítő kúria ez… *Szavai után belöki a nagy ajtót, hogy szembesíthesse a tényekkel a félelfet. Éppen a korlátról ugrik le egy fiatal elf fiúcska, aki még azelőtt elsunnyog bűnbánó ábrázattal, hogy leteremthetné őt a nevelő.*
- Árvaházzá alakult, és harmincegy gyermek lakja. *Érdeklődő tekintettel néz végig a feltehetően még mellette sétálón. Azt is megértené, ha hirtelen sarkon fordulna és eliszkolna.*
- Nem kell itt szolgálni senkit, de bármennyire megedzett a Kikötő, bizony van mit csinálni. De cserébe igen hálásak, ha többször látnak téged olyannak, mint kint. *Szelíden megfogja a félvér vállát, s a konyha felé terelgeti.*
- De a döntéshozó nem én vagyok, hanem Mai Faensa, az igazgatónő. Őt nehezebb lesz megnyerned. Viszont még nincs itt, de egy ajánlást kaphatsz, ha ügyeskedsz. Addig is az én felelősségem vagy. Természetesen kapsz ételt, ha már besegítesz. A többit pedig meglátjuk.
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:20:15
Üzenet elküldve: 2025-04-08 16:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ajándék póknak ne nézd a lábát//
*A lány igencsak muszájnak érzi felhívnia a figyelmét arra, hogy veszített. Persze nem esik jól a tény, de látva a másik tekintetét jól tudja, hogy csak heccel. Majd legközelebb megmutatja neki, majd igyekszik nem rá nézni, bár, ha tudja, hogy ott van nem érné meglepetésként a zöld szempár. *
- Nem miattad, de majd legközelebb nem hagyom, hogy elvond a figyelmem.
*Felkacag a kinyújtott nyelv láttán, s csak ingatja a fejét. Jobb lesz ezt az egészet elfelejteni, így inkább a lány napjának történéseiről kezdenek el beszélgetni. Az a karddobáló érdekesebb, de el tudja képzelni. A „csenőmosó” viszont más. Azt kevésbé, hiába imitálja a lány. Kissé elgondolkodik, kutat az emlékképei között, de nem látott még hasonlót sem. Egyszerű gyerek ő és még csak nem is erdőjáró, vagy világlátott, így hát hiába is keresi a választ magában.*
- Majd ha bemutatod a barátodat egyszer, akkor talán rájövök, de szerintem még nem láttam ilyet.
*Silypit viszont túl sokszor is látja, nem tudja, hogy miért ébreszt benne ellenérzéseket. Nem szereti, ha valaki túl cserfes, egyedül Szikra hangja az, ami nem zavarja, ha betölt minden teret. Sőt, azt kifejezetten szereti. De ettől még nagy barátja volt a csend mindig is, így idegesítő, ha valaki sűrűn töri azt meg. Lehet csupán ennyi van mögötte. De nem szeretne több szót elpazarolni a szárnyasra. Szerinte azzal úgysem lehet repülni, csak valami buta kinövés a hátán, hiába szép. Az inget is ketté kellene hasítania miatta, az meg nem lehet túl kényelmes.
Szikra ismét kitalált valamit, de ha ő akar vele megosztani dolgokat, az mindig érdekes, így hát Tryl is izgatottá válik, ahogy mellé ül. Amaz egy dobozt vesz elő és rá van bízva, hogy kibontsa. Nagy gondossággal esik hát neki, néha felsandítva, a már térdeplőre.*
- De ez micsoda?
*Kérdi még mielőtt kinyílhatna. Eztán meglátja a kis aranysípot, meg egy üvegcsét, amiben egy pók van. Érdekes valami ez, habár lövése sincs, hogy mit tud. Ez persze nem tartja vissza attól, hogy ne fújjon bele a sípba, ami következtében a nyolclábú, táncra perdül. Abba is hagyja, majd felnevet, aztán megismétli. Nagyon tetszik neki ez a csoda, de az még inkább, hogy a lány rá gondolt és így van tőle valamije. Boldogság ül ki az arcára, majd egy hirtelen mozdulattal magához volna a kis elfet és megöleli.*
- Köszönöm, ez nagyon tetszik! Ez valami mágikus dolog lehet. De próbáld ki te is!
*Mondja, majd miután eleresztette őt, a kezébe adja a sípot, a pókot pedig elhelyezi a földön.*
- Aztán vigyük fel a szobába, mert mindenki ezt akarja majd fújkálni.
*Nem irigy ő, de elég mára a tömegből, s hamar köréjük fognak gyűlni, ha kiszúrják az ajándékát.*
*A lány igencsak muszájnak érzi felhívnia a figyelmét arra, hogy veszített. Persze nem esik jól a tény, de látva a másik tekintetét jól tudja, hogy csak heccel. Majd legközelebb megmutatja neki, majd igyekszik nem rá nézni, bár, ha tudja, hogy ott van nem érné meglepetésként a zöld szempár. *
- Nem miattad, de majd legközelebb nem hagyom, hogy elvond a figyelmem.
*Felkacag a kinyújtott nyelv láttán, s csak ingatja a fejét. Jobb lesz ezt az egészet elfelejteni, így inkább a lány napjának történéseiről kezdenek el beszélgetni. Az a karddobáló érdekesebb, de el tudja képzelni. A „csenőmosó” viszont más. Azt kevésbé, hiába imitálja a lány. Kissé elgondolkodik, kutat az emlékképei között, de nem látott még hasonlót sem. Egyszerű gyerek ő és még csak nem is erdőjáró, vagy világlátott, így hát hiába is keresi a választ magában.*
- Majd ha bemutatod a barátodat egyszer, akkor talán rájövök, de szerintem még nem láttam ilyet.
*Silypit viszont túl sokszor is látja, nem tudja, hogy miért ébreszt benne ellenérzéseket. Nem szereti, ha valaki túl cserfes, egyedül Szikra hangja az, ami nem zavarja, ha betölt minden teret. Sőt, azt kifejezetten szereti. De ettől még nagy barátja volt a csend mindig is, így idegesítő, ha valaki sűrűn töri azt meg. Lehet csupán ennyi van mögötte. De nem szeretne több szót elpazarolni a szárnyasra. Szerinte azzal úgysem lehet repülni, csak valami buta kinövés a hátán, hiába szép. Az inget is ketté kellene hasítania miatta, az meg nem lehet túl kényelmes.
Szikra ismét kitalált valamit, de ha ő akar vele megosztani dolgokat, az mindig érdekes, így hát Tryl is izgatottá válik, ahogy mellé ül. Amaz egy dobozt vesz elő és rá van bízva, hogy kibontsa. Nagy gondossággal esik hát neki, néha felsandítva, a már térdeplőre.*
- De ez micsoda?
*Kérdi még mielőtt kinyílhatna. Eztán meglátja a kis aranysípot, meg egy üvegcsét, amiben egy pók van. Érdekes valami ez, habár lövése sincs, hogy mit tud. Ez persze nem tartja vissza attól, hogy ne fújjon bele a sípba, ami következtében a nyolclábú, táncra perdül. Abba is hagyja, majd felnevet, aztán megismétli. Nagyon tetszik neki ez a csoda, de az még inkább, hogy a lány rá gondolt és így van tőle valamije. Boldogság ül ki az arcára, majd egy hirtelen mozdulattal magához volna a kis elfet és megöleli.*
- Köszönöm, ez nagyon tetszik! Ez valami mágikus dolog lehet. De próbáld ki te is!
*Mondja, majd miután eleresztette őt, a kezébe adja a sípot, a pókot pedig elhelyezi a földön.*
- Aztán vigyük fel a szobába, mert mindenki ezt akarja majd fújkálni.
*Nem irigy ő, de elég mára a tömegből, s hamar köréjük fognak gyűlni, ha kiszúrják az ajándékát.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-08 13:53:35
Üzenet elküldve: 2025-04-08 13:53:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Érdekes hozzáállása van a nőnek az élethez. Minden ami lerí róla szembe megy a természet alapvető törvényeivel. A rikító színek és illat sosem jelent jót. Az a fajta életforma ami ezt követi, okkal hívja magára a figyelmet, mert előnye származik belőle, azzal, hogy megeszik a termését vagy saját magát. Vagy épp elriasztani akarja a rá leselkedő veszélytől. Az értékesség pedig mindenben ott rejlik a legkisebb fűszáltól egészen a zamatos almáig. Mindennek meg van a maga fontos szerepe az életben. Ezt még Szikra is tudja. Legyen épp rajta ilyen vagy amolyan ruha. Még az sem zavartatja őt ha nincs, csak akkor tudja Mai azonnal megszólná.*
-Hmm. Akkor, hogyan tegyem fel a kérdéseimet? Mondjam azt, hogy kérem?
*Mi is lehetne a legkézenfekvőbb mint a nevelők által fejükbe vert, kérem-köszönöm örökös emlegetése. Azt mondják ezek varázsszavak amik nagy erővel bírnak. Ami pusztán azért is érdekes, a sok utcán kéregető kétlábúak is rendszerességgel mondják, még sem tűnnek úgy mintha beválna nekik.
Szemei nagyra kerekednek a Merlana által mutatott tüske mérete láttán, és biza már keresné is a nőn hova rejtette, de az hamar kimondja most nincs nála. Jobb is mert Mai biztosan nem örült volna neki.*
-Miért fontos, hogy néznének ki? Azért fontosak, hogy megvédjenek nem?
*Értetlenkedik, érezhető nem egy nagy divat szakértő, ez a trágyás cipőorról és a piszkos egyszerű ruházatról könnyen leolvasható.*
-Megbocsátok. És fogom is.
*Nem is neheztel tovább Merlanára, mert amaz végre beleegyezve el is árulja az ő nevét. És még meg is egyeznek abban hazudni nem szabad, amit nem régiben alaposan a fejébe is verték.*
-Én is örvendek.
*Ismétli szaggatottan a nő után, nem igazán mestere meg az illemnek, de mintha Mai erről is beszélt volna már neki, az ilyet illik mondani akkor ha valaki elmondja a nevét. Hát így is tesz.*
-Picit.
*Mutatja fel kezét, két ujja között egy pici rést hagyva.*
-Ezt ismered?
*Megköszörüli picit torkát majd halk hümmögésbe és dúdolásba kezd, ami egy halk kis áriába csap át bele. Ritmusa és dallama egy éjjeli meséhez illik, lassú és lágy. Egy elf nyelvezetű altató is párosul hozzá ha a másik értené esetleg. Azonban az első versszak után abba marad. Szikra a fejéhez nyúl vakarássza ismét azt a bizonyos pontot ami olyankor fáj amikor erőlteti az emlékezetét. De sajnos a dal szövegét a homály fedi. Előadása után ami persze közel sem volt tökéletes, főleg egy értő fűlnek, de közel sem volt egy rossz teljesítmény, pár hang nem volt csupán a helyén. Hangja viszont kellemes lágy és tiszta. Megfelelő gyakorlással talán lehetne is belőle valami, ha jobban érdekélné az éneklés.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.08 13:53:53
//Mester és tanítvány//
*Érdekes hozzáállása van a nőnek az élethez. Minden ami lerí róla szembe megy a természet alapvető törvényeivel. A rikító színek és illat sosem jelent jót. Az a fajta életforma ami ezt követi, okkal hívja magára a figyelmet, mert előnye származik belőle, azzal, hogy megeszik a termését vagy saját magát. Vagy épp elriasztani akarja a rá leselkedő veszélytől. Az értékesség pedig mindenben ott rejlik a legkisebb fűszáltól egészen a zamatos almáig. Mindennek meg van a maga fontos szerepe az életben. Ezt még Szikra is tudja. Legyen épp rajta ilyen vagy amolyan ruha. Még az sem zavartatja őt ha nincs, csak akkor tudja Mai azonnal megszólná.*
-Hmm. Akkor, hogyan tegyem fel a kérdéseimet? Mondjam azt, hogy kérem?
*Mi is lehetne a legkézenfekvőbb mint a nevelők által fejükbe vert, kérem-köszönöm örökös emlegetése. Azt mondják ezek varázsszavak amik nagy erővel bírnak. Ami pusztán azért is érdekes, a sok utcán kéregető kétlábúak is rendszerességgel mondják, még sem tűnnek úgy mintha beválna nekik.
Szemei nagyra kerekednek a Merlana által mutatott tüske mérete láttán, és biza már keresné is a nőn hova rejtette, de az hamar kimondja most nincs nála. Jobb is mert Mai biztosan nem örült volna neki.*
-Miért fontos, hogy néznének ki? Azért fontosak, hogy megvédjenek nem?
*Értetlenkedik, érezhető nem egy nagy divat szakértő, ez a trágyás cipőorról és a piszkos egyszerű ruházatról könnyen leolvasható.*
-Megbocsátok. És fogom is.
*Nem is neheztel tovább Merlanára, mert amaz végre beleegyezve el is árulja az ő nevét. És még meg is egyeznek abban hazudni nem szabad, amit nem régiben alaposan a fejébe is verték.*
-Én is örvendek.
*Ismétli szaggatottan a nő után, nem igazán mestere meg az illemnek, de mintha Mai erről is beszélt volna már neki, az ilyet illik mondani akkor ha valaki elmondja a nevét. Hát így is tesz.*
-Picit.
*Mutatja fel kezét, két ujja között egy pici rést hagyva.*
-Ezt ismered?
*Megköszörüli picit torkát majd halk hümmögésbe és dúdolásba kezd, ami egy halk kis áriába csap át bele. Ritmusa és dallama egy éjjeli meséhez illik, lassú és lágy. Egy elf nyelvezetű altató is párosul hozzá ha a másik értené esetleg. Azonban az első versszak után abba marad. Szikra a fejéhez nyúl vakarássza ismét azt a bizonyos pontot ami olyankor fáj amikor erőlteti az emlékezetét. De sajnos a dal szövegét a homály fedi. Előadása után ami persze közel sem volt tökéletes, főleg egy értő fűlnek, de közel sem volt egy rossz teljesítmény, pár hang nem volt csupán a helyén. Hangja viszont kellemes lágy és tiszta. Megfelelő gyakorlással talán lehetne is belőle valami, ha jobban érdekélné az éneklés.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.08 13:53:53
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-07 22:54:48
Üzenet elküldve: 2025-04-07 22:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mester és tanítvány//
*Ó, nem! Az elővigyázatosság becsülendő erény volna, de Merlana -legalábbis általában- nem azért viseli a szép ruhát, hogy elterelje a figyelmet az ártó szándékáról. Ez nem egy álca, hanem egy elegáns gombsorral záródó, csinos, páncél, mely megvédi őt attól, hogy újra értéktelennek és észrevehetetlennek érezze magát. Még a merev, fűzős felsőrész is a maga módján kényelmes, ahogy mindig kényszerítve emlékezteti őt arra, hogy büszkén, egyenes háttal járjon, mert értékes. Nem csak a ruha, hanem ő is benne.
A kislány magyarázatára kedvesen mosolyog közben, igazából ezzel a megfejtéssel nem tud vitatkozni, legalábbis az érdemi részével nem, de azért hozzáfűz néhány gondolatot.*
- Ebben igaza van, és neked is, de nem mindegy, hogy a kérdéseinket mikor és hogyan tesszük fel annak, akinek szeretnénk. Ha ennyire, hümm, erőszakosan kérdezel, azzal csak azt éred el, hogy nem fognak válaszolni neked. *Végignéz az aprócska testen. Tíz, talán már tizenhárom éves forma is lehet, legalábbis, ha ember volna, annyinak gondolná. Elfként biztosan jóval idősebb a lány, talán még nála is, ami megmagyarázhatja, hogy miért ilyen talpraesett, de attól még csak egy gyerek. A lényeg, hogy pont abban a korban van, mikor ő maga is felfedezte, hogy kimondott szónak az ereje nem csak a jelentésében rejlik, hanem abban is, hogy mikor és hogyan hagyják el a száját.
Jobban azonban nem fejti ki a dolgot egyelőre, mert a figyelmét is eltereli az a bizonyos tüske, melyhez egy rövid magyarázatot is kap, ami alapján végre rájön, hogy fegyverekről van szó.*
- Á, hogy az a tüske, már értem. Van nekem is, képzeld! Egy hosszabb *mutatja kezével, hogy mekkora.* …és egy rövidebb is, de most nincsenek nálam. Azokra csak akkor van szükség, ha úgy érzed, hogy veszélyben lehetsz. Itt nem vagyunk veszélyben, ezért kérhette el Mai is a tiédet. Meg egyébként is, gondolj bele! Hogy néznének ki ezzel a szép ruhával? Nem illenek hozzá.
*Kuncog halkan. A különös kis társaságával kapcsolatban közben tisztul a kép. Ahogy ott toporzékol előtte, bizonygatva, hogy az „Aranyszarvas Szikra” bizony az ő neve, és kapta, az is tudatosul benne, hogy neki talán nincs is igazi. Kissé meg is sajnálja, de színészi tehetségét kihasználva nem mutatja ennek jelét, pedig kedve szerint most megölelné a lányt. Szörnyű lehet, ha valakinek még neve sincs. Illetve neki most már van.*
- Értem, ne haragudj! Nagyon szép nevet kaptál. Viseld büszkén! *Próbálja ezzel helyrehozni a hibáját. Ami a hazugságot illeti, eltűnődik azon, hogy mit válaszoljon.*
- Tényleg az. Csúnya dolog. Nem szabad hazudni. *Most is hazudik, néha nincs más megoldás, de ez sem gyerekeknek való téma.* Lásd, én sem fogok neked hazudni. Az igazi nevem Merlana. Örülök, hogy találkoztunk, Szikra! *Mosolyog, majd végighallgatja a kis történetét. Bárcsak vele is játszottak volna gyerekként királylányost…*
- Hmm, szóval nem szereted. Értem, és a zenét szereted? Akarod, hogy énekeljek neked valamit? *Kérdezi őszinte csillogással a kékjeiben.*
//Mester és tanítvány//
*Ó, nem! Az elővigyázatosság becsülendő erény volna, de Merlana -legalábbis általában- nem azért viseli a szép ruhát, hogy elterelje a figyelmet az ártó szándékáról. Ez nem egy álca, hanem egy elegáns gombsorral záródó, csinos, páncél, mely megvédi őt attól, hogy újra értéktelennek és észrevehetetlennek érezze magát. Még a merev, fűzős felsőrész is a maga módján kényelmes, ahogy mindig kényszerítve emlékezteti őt arra, hogy büszkén, egyenes háttal járjon, mert értékes. Nem csak a ruha, hanem ő is benne.
A kislány magyarázatára kedvesen mosolyog közben, igazából ezzel a megfejtéssel nem tud vitatkozni, legalábbis az érdemi részével nem, de azért hozzáfűz néhány gondolatot.*
- Ebben igaza van, és neked is, de nem mindegy, hogy a kérdéseinket mikor és hogyan tesszük fel annak, akinek szeretnénk. Ha ennyire, hümm, erőszakosan kérdezel, azzal csak azt éred el, hogy nem fognak válaszolni neked. *Végignéz az aprócska testen. Tíz, talán már tizenhárom éves forma is lehet, legalábbis, ha ember volna, annyinak gondolná. Elfként biztosan jóval idősebb a lány, talán még nála is, ami megmagyarázhatja, hogy miért ilyen talpraesett, de attól még csak egy gyerek. A lényeg, hogy pont abban a korban van, mikor ő maga is felfedezte, hogy kimondott szónak az ereje nem csak a jelentésében rejlik, hanem abban is, hogy mikor és hogyan hagyják el a száját.
Jobban azonban nem fejti ki a dolgot egyelőre, mert a figyelmét is eltereli az a bizonyos tüske, melyhez egy rövid magyarázatot is kap, ami alapján végre rájön, hogy fegyverekről van szó.*
- Á, hogy az a tüske, már értem. Van nekem is, képzeld! Egy hosszabb *mutatja kezével, hogy mekkora.* …és egy rövidebb is, de most nincsenek nálam. Azokra csak akkor van szükség, ha úgy érzed, hogy veszélyben lehetsz. Itt nem vagyunk veszélyben, ezért kérhette el Mai is a tiédet. Meg egyébként is, gondolj bele! Hogy néznének ki ezzel a szép ruhával? Nem illenek hozzá.
*Kuncog halkan. A különös kis társaságával kapcsolatban közben tisztul a kép. Ahogy ott toporzékol előtte, bizonygatva, hogy az „Aranyszarvas Szikra” bizony az ő neve, és kapta, az is tudatosul benne, hogy neki talán nincs is igazi. Kissé meg is sajnálja, de színészi tehetségét kihasználva nem mutatja ennek jelét, pedig kedve szerint most megölelné a lányt. Szörnyű lehet, ha valakinek még neve sincs. Illetve neki most már van.*
- Értem, ne haragudj! Nagyon szép nevet kaptál. Viseld büszkén! *Próbálja ezzel helyrehozni a hibáját. Ami a hazugságot illeti, eltűnődik azon, hogy mit válaszoljon.*
- Tényleg az. Csúnya dolog. Nem szabad hazudni. *Most is hazudik, néha nincs más megoldás, de ez sem gyerekeknek való téma.* Lásd, én sem fogok neked hazudni. Az igazi nevem Merlana. Örülök, hogy találkoztunk, Szikra! *Mosolyog, majd végighallgatja a kis történetét. Bárcsak vele is játszottak volna gyerekként királylányost…*
- Hmm, szóval nem szereted. Értem, és a zenét szereted? Akarod, hogy énekeljek neked valamit? *Kérdezi őszinte csillogással a kékjeiben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1870-1889