Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (2377. - 2396. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
617-636 , 637-656 , 657-676 , 677-696 , 697-716 , 717-736 , 737-756 , 757-776 , 777-796 , 797-816 , 817-836 , 837-856 , 857-876 , 877-896 , 897-916 , 917-936 , 937-956 , 957-976 , 977-996 , 997-1016 , 1017-1036 , 1037-1056 , 1057-1076 , 1077-1096 , 1097-1116 , 1117-1136 , 1137-1156 , 1157-1176 , 1177-1196 , 1197-1216 , 1217-1236 , 1237-1256 , 1257-1276 , 1277-1296 , 1297-1316 , 1317-1336 , 1337-1356 , 1357-1376 , 1377-1396 , 1397-1416 , 1417-1436 , 1437-1456 , 1457-1476 , 1477-1496 , 1497-1516 , 1517-1536 , 1537-1556 , 1557-1576 , 1577-1596 , 1597-1616 , 1617-1636 , 1637-1656 , 1657-1676 , 1677-1696 , 1697-1716 , 1717-1736 , 1737-1756 , 1757-1776 , 1777-1796 , 1797-1816 , 1817-1836 , 1837-1856 , 1857-1876 , 1877-1896 , 1897-1916 , 1917-1936 , 1937-1956 , 1957-1976 , 1977-1996 , 1997-2016 , 2017-2036 , 2037-2056 , 2057-2076 , 2077-2096 , 2097-2116 , 2117-2136 , 2137-2156 , 2157-2176 , 2177-2196 , 2197-2216 , 2217-2236 , 2237-2256 , 2257-2276 , 2277-2296 , 2297-2316 , 2317-2336 , 2337-2356 , 2357-2376 , 2377-2396 , 2397-2416 , 2417-2436 , 2437-2456 , 2447-2466
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-24 16:07:44
Üzenet elküldve: 2026-08-24 16:07:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1291
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1291
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A megelőzés fontosabb//
*Eddig nyugodalmasan telt a délutánja a kölykök elkerülésével és néha egy kevés munkával is közben. Az utazás megtervezése, nos, nem halad jól és ezért is keresi fel Nimerilt, hogy segítsen benne. Azt sejtette, hogy házon kívül van, ezért is éri meglepetés, amikor a laborjából hangok jönnek elő. Azt tudja, hogy nem Nimerilé, de ettől még fontosabb is lesz ellenőrizni, hogy kié. Első körben kopogtat az ajtón, azért nem tolakodna be, de úgy tisztában van vele, hogy mérgező szerekkel és éles tárgyakkal van tele a terem, így annyira nem várakozik arra, hogy választ is kapjon. Nyitja az ajtót, ezzel a hangok forrásának rejtélyét egyszer és mindenkorra letudva.*
- Békésebb napot.
*Egyelőre még nem siet sehova és még nem gyanúsítja meg semmivel a gyereket. Még segítséget sem ajánl fel, talán jobb is első körben Ciliára bízni a helyzet magyarázatát. Már, ha tervezi. Egyéb esetben kénytelen lesz ő rákérdezzen arra, hogy mit keres itt. Bár előtte még egy számára fontosabb kérdéssel kezdi.*
- Nimerilt nem láttad valamerre?
//A megelőzés fontosabb//
*Eddig nyugodalmasan telt a délutánja a kölykök elkerülésével és néha egy kevés munkával is közben. Az utazás megtervezése, nos, nem halad jól és ezért is keresi fel Nimerilt, hogy segítsen benne. Azt sejtette, hogy házon kívül van, ezért is éri meglepetés, amikor a laborjából hangok jönnek elő. Azt tudja, hogy nem Nimerilé, de ettől még fontosabb is lesz ellenőrizni, hogy kié. Első körben kopogtat az ajtón, azért nem tolakodna be, de úgy tisztában van vele, hogy mérgező szerekkel és éles tárgyakkal van tele a terem, így annyira nem várakozik arra, hogy választ is kapjon. Nyitja az ajtót, ezzel a hangok forrásának rejtélyét egyszer és mindenkorra letudva.*
- Békésebb napot.
*Egyelőre még nem siet sehova és még nem gyanúsítja meg semmivel a gyereket. Még segítséget sem ajánl fel, talán jobb is első körben Ciliára bízni a helyzet magyarázatát. Már, ha tervezi. Egyéb esetben kénytelen lesz ő rákérdezzen arra, hogy mit keres itt. Bár előtte még egy számára fontosabb kérdéssel kezdi.*
- Nimerilt nem láttad valamerre?
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-24 15:31:34
Üzenet elküldve: 2026-08-24 15:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A megelőzés fontosabb//
*Fiatal Szikrácska kötelességék után, úgy döntött maradék erejét kísérletezésekre fordítja. Nimeril engedélyével pedig be is engedte magát laborjába. Mestere már bízik benne annyira, hogy eszközeit a lány használatba vegye. Így Cilia egy új könyvet találva kissé fáradtan, de lelkesen veti bele magát. Az asztalokon különböző növények sokasága terül szét. Mozsár, üvegcsék, edények és fiolák terülnek el úgyszintén. Az asztal mellett pedig Cilia egy könyvet tartva ácsorog. Új lehetséges kombinációkat keresve amiből valami érdekes alkothat. Ki is néz magának egyet. Hangos hümmögéssel teszi le a könyvet az asztalra. Ám figyelmetlenségében a könyv súlypontja lebillenti önmagát az asztalról. És az hangos puffanással éri el a földet.*
- JAJ!
*Szólal fel meglepetésében. Még szerencse, hogy nem kezdett bele még semmibe. Mert lehet most akár egy fiolát is elejtett volna. Gyorsan le is hajol, hogy a könyvet felvegye és most már óvatosabban újra lehelyezze azt az asztalra. Most már ügyelve az ne billenjen le az asztal széléről.*
//A megelőzés fontosabb//
*Fiatal Szikrácska kötelességék után, úgy döntött maradék erejét kísérletezésekre fordítja. Nimeril engedélyével pedig be is engedte magát laborjába. Mestere már bízik benne annyira, hogy eszközeit a lány használatba vegye. Így Cilia egy új könyvet találva kissé fáradtan, de lelkesen veti bele magát. Az asztalokon különböző növények sokasága terül szét. Mozsár, üvegcsék, edények és fiolák terülnek el úgyszintén. Az asztal mellett pedig Cilia egy könyvet tartva ácsorog. Új lehetséges kombinációkat keresve amiből valami érdekes alkothat. Ki is néz magának egyet. Hangos hümmögéssel teszi le a könyvet az asztalra. Ám figyelmetlenségében a könyv súlypontja lebillenti önmagát az asztalról. És az hangos puffanással éri el a földet.*
- JAJ!
*Szólal fel meglepetésében. Még szerencse, hogy nem kezdett bele még semmibe. Mert lehet most akár egy fiolát is elejtett volna. Gyorsan le is hajol, hogy a könyvet felvegye és most már óvatosabban újra lehelyezze azt az asztalra. Most már ügyelve az ne billenjen le az asztal széléről.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-23 12:34:37
Üzenet elküldve: 2026-08-23 12:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen Feiy számára talán a legjobb hír, hogy az épületben található oltár már csak emléke egykori, dicső önmagának, mert ha Eeyr vigyázó tekintete rávetülne az Aranyszarvas Árvaházra, akkor lehet, hogy a gondolatai okán az istennő már jól fenékbe billentette volna a Nap Buzogányával. Vagy talán a Hetedik még így is lát mindent?
Hihető, mert pont, amikor a tündér mérlegelve a döntéseit, meghozna egy újabbat, és szőrén-szálán eltűnne, a tanterem ajtaja kinyílik, Alenia pedig kedves mosollyal az arcán lép be rajta. Ahogy félrepördül az útból, hosszú szoknyája is követi a mozdulatot, néhány pillanattal később pedig már tíz lelkes gyerkőc masírozik be egymás után a terembe. Nos, úgy tűnik, hogy a nemes most már az utolsó lehetőségét is elszalasztotta, hogy elmenekülhessen a saját ígérete elől.
A gyerekek helyet foglalnak, majd szépen, egyesével bemutatkoznak Merchennek. A színpad a tündéré, ahogy mondani szokás, ám előtte még, a mindig kíváncsi Tassa jelentkezik, hogy feltehessen egy kérdést.*
- Sokat szokott furulyázni, Merchen bácsi? És szoktak önnek is? *Még a háttérben, a falnál álldogáló Alenia is annyira ártatlan, hogy semmi rosszat nem lát bele a kislány kérdésébe, pedig, ha tudná, miféle gondolatok is járnak valójában a kedves, önzetlen vendége elméjében…
Tekintetük végül találkozik, a szőkeség pedig őszinte mosollyal bólint egyet a férfinek, hogy kezdje csak nyugodtan. A kicsiny szempárok egyre tágabbra nyílnak, miközben Mibbli magában már azt elemezgeti, hogy miféle mechanikák alapján működhet egy furulya. Az előadás elkezdődik, a gyerekek arcára pedig sorban ül ki a meglepettség, majd a mosoly is, ahogy egyre inkább élvezni kezdik a zenét. Ahogy azt Alenia gondolta, Livra az, kinek a legjobban tetszik az előadás. Már a népdalokat is dúdolta halkan, de mikor a vidám, könnyed dalocska felszólal, felugrik a helyéről és táncra perdül. Elrini egy igazi fél-elf lovag, aki rögtön fel is ajánlja magát párként Livrának, így a két gyerkőc együtt táncikálja és mulatja végig az előadás utolsó felvonását.
Merchen jutalma végül egyöntetű, hangos taps a nézőközönségétől, beleértve Aleniát is.*
- Természetesen elfogadjuk az ajándékot, Feiy úr! Nagyon szépen köszönjük! Szívesen látjuk majd újra, amikor már a gyermekeink lesznek azok, akik előadnak Önnek. *A fiatalokat azzal útjukra engedi, így hamarosan újra kettesben maradnak Merchennel a nem is olyan kicsi tanteremben.*
- Köszönöm szépen, Feiy úr! Mosolyt csalt a gyermekeink arcára, és ez mindennél többet ér. Tudja, milyen jó érzés, mikor a sokszor szomorú arcokat ilyen vidámnak látom? Nagyon-nagyon jó érzés. *Hálálkodik a lány, Merchennek pedig, ha távozni szeretne, talán most van lehetősége bejelenteni, hogy sürgős és halaszthatatlan teendői miatt sajnos nem maradhat tovább.*
*Merchen Feiy számára talán a legjobb hír, hogy az épületben található oltár már csak emléke egykori, dicső önmagának, mert ha Eeyr vigyázó tekintete rávetülne az Aranyszarvas Árvaházra, akkor lehet, hogy a gondolatai okán az istennő már jól fenékbe billentette volna a Nap Buzogányával. Vagy talán a Hetedik még így is lát mindent?
Hihető, mert pont, amikor a tündér mérlegelve a döntéseit, meghozna egy újabbat, és szőrén-szálán eltűnne, a tanterem ajtaja kinyílik, Alenia pedig kedves mosollyal az arcán lép be rajta. Ahogy félrepördül az útból, hosszú szoknyája is követi a mozdulatot, néhány pillanattal később pedig már tíz lelkes gyerkőc masírozik be egymás után a terembe. Nos, úgy tűnik, hogy a nemes most már az utolsó lehetőségét is elszalasztotta, hogy elmenekülhessen a saját ígérete elől.
A gyerekek helyet foglalnak, majd szépen, egyesével bemutatkoznak Merchennek. A színpad a tündéré, ahogy mondani szokás, ám előtte még, a mindig kíváncsi Tassa jelentkezik, hogy feltehessen egy kérdést.*
- Sokat szokott furulyázni, Merchen bácsi? És szoktak önnek is? *Még a háttérben, a falnál álldogáló Alenia is annyira ártatlan, hogy semmi rosszat nem lát bele a kislány kérdésébe, pedig, ha tudná, miféle gondolatok is járnak valójában a kedves, önzetlen vendége elméjében…
Tekintetük végül találkozik, a szőkeség pedig őszinte mosollyal bólint egyet a férfinek, hogy kezdje csak nyugodtan. A kicsiny szempárok egyre tágabbra nyílnak, miközben Mibbli magában már azt elemezgeti, hogy miféle mechanikák alapján működhet egy furulya. Az előadás elkezdődik, a gyerekek arcára pedig sorban ül ki a meglepettség, majd a mosoly is, ahogy egyre inkább élvezni kezdik a zenét. Ahogy azt Alenia gondolta, Livra az, kinek a legjobban tetszik az előadás. Már a népdalokat is dúdolta halkan, de mikor a vidám, könnyed dalocska felszólal, felugrik a helyéről és táncra perdül. Elrini egy igazi fél-elf lovag, aki rögtön fel is ajánlja magát párként Livrának, így a két gyerkőc együtt táncikálja és mulatja végig az előadás utolsó felvonását.
Merchen jutalma végül egyöntetű, hangos taps a nézőközönségétől, beleértve Aleniát is.*
- Természetesen elfogadjuk az ajándékot, Feiy úr! Nagyon szépen köszönjük! Szívesen látjuk majd újra, amikor már a gyermekeink lesznek azok, akik előadnak Önnek. *A fiatalokat azzal útjukra engedi, így hamarosan újra kettesben maradnak Merchennel a nem is olyan kicsi tanteremben.*
- Köszönöm szépen, Feiy úr! Mosolyt csalt a gyermekeink arcára, és ez mindennél többet ér. Tudja, milyen jó érzés, mikor a sokszor szomorú arcokat ilyen vidámnak látom? Nagyon-nagyon jó érzés. *Hálálkodik a lány, Merchennek pedig, ha távozni szeretne, talán most van lehetősége bejelenteni, hogy sürgős és halaszthatatlan teendői miatt sajnos nem maradhat tovább.*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-23 00:30:40
Üzenet elküldve: 2026-08-23 00:30:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen szépen elhelyezkedik a teremben, amíg Alenia összeszedi a gyerekeket. A furulyát kezébe fogja, alapopsan megnézi magának. Felidézi azokat az emlékeket, mikor három szende elf leányt sikerült ágyba vinnie egyszerre egy furulya segítségével, mikor még zeneiskolába járt fiatalabb korában. ~Micsoda esztendők voltak!~ Persze igyekszik elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nem jár jobban azokkal sem, amelyek ennek a helyét veszik át. ~Mi a faszt keresek én itt? Miért teszem a hülyét egy szaros árvaházban? Szegény gyerekek bruhuhu, mindenkinek szar az élet. Tényleg nincs jobb dolgom? Vagy csak öregszem?~ Éppen kapta volna a holmijait hogy távozzon, mikor nyílt az ajtó. Szinte tudattalanul ült ki arcára a bájos vigyor, amivel oly sokak szívébe lopta már be magát. Sorban meg is érkezik a tíz gyermek, akik illedelmesen helyet foglalnak, és be is mutatkoznak.*
-Szervusztok! Látom nagyon ügyesek vagytok, és jól neveltek is. Higgyétek el, még ha most néha nem is tűnik úgy, később még sok hasznotok lesz belőle! Jómagam Merchen Feiy vagyok.
*Meg is hajol, ahogy az etikett azt megkívánja, ezzel is jó példát mutatva.*
-Akkor vágjunk is bele!
*Azzal ő maga is helyet foglal, tekintetével Aleniáét keresi, s mikor megkapja a bátorító mosolyt bele is kezd. Kezébe veszi a hangszert, felmutatja, hogy mindenki jól láthassa, majd játszani kezd. Persze nem valami híres bárd, az ő szintjükhöz nem ér fel, de sok időt töltött mindenféle kocsmákban, és udvari ünnepélyeken. Ellesett ezt-azt a muzsikosoktól, és most be is veti minden trükkjét. Először egy lassabb, a városiak körében igencsak jól ismert népdalt játszik el. Ezekből összesen hármat tud, úgyhogy mind a hármat előadja. Utána pedig egy gyorsabb, játékosabb talpalávalót kezd fújni, amit egy esküvőn tanult a hárfás tündérkisasszonytól. Igaz először Merchen férfiasságán mutatta be a furulyatudását. Ujjai gyorsan járnak a lyukakon, és hevesen szívja be a levegőt, mikor kifogy belőle egy-egy részlet között, mikor a dallam is megengedi. Végül lezárásként egy vidám, könnyed dalt mutat meg, ami mindösszesen négy hang keresztbe-kasba kevergetéséből áll. Egy gyermek is könnyen le tudná utánozni. Talán lassabban, de egyáltalán nem bonyolult. Ezzel biztosan próbálkozhatnak ők is később. Mikor végez, alaposan kifújja magát, és letörli homlokáról az apró izzadtságcseppeket, amik az előadás alatt bukkantak elő.*
-Nos nem vagyok egy nagy művész, de remélem tetszett nektek ez a kis bemutató. Ezt a furulyát itt fogom hagyni nektek, ajándékba, úgyhogy nyugodtan gyakorolhattok majd rajta ti is, persze ha Alenia kisasszony is rábólint.
*Merchen szépen elhelyezkedik a teremben, amíg Alenia összeszedi a gyerekeket. A furulyát kezébe fogja, alapopsan megnézi magának. Felidézi azokat az emlékeket, mikor három szende elf leányt sikerült ágyba vinnie egyszerre egy furulya segítségével, mikor még zeneiskolába járt fiatalabb korában. ~Micsoda esztendők voltak!~ Persze igyekszik elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nem jár jobban azokkal sem, amelyek ennek a helyét veszik át. ~Mi a faszt keresek én itt? Miért teszem a hülyét egy szaros árvaházban? Szegény gyerekek bruhuhu, mindenkinek szar az élet. Tényleg nincs jobb dolgom? Vagy csak öregszem?~ Éppen kapta volna a holmijait hogy távozzon, mikor nyílt az ajtó. Szinte tudattalanul ült ki arcára a bájos vigyor, amivel oly sokak szívébe lopta már be magát. Sorban meg is érkezik a tíz gyermek, akik illedelmesen helyet foglalnak, és be is mutatkoznak.*
-Szervusztok! Látom nagyon ügyesek vagytok, és jól neveltek is. Higgyétek el, még ha most néha nem is tűnik úgy, később még sok hasznotok lesz belőle! Jómagam Merchen Feiy vagyok.
*Meg is hajol, ahogy az etikett azt megkívánja, ezzel is jó példát mutatva.*
-Akkor vágjunk is bele!
*Azzal ő maga is helyet foglal, tekintetével Aleniáét keresi, s mikor megkapja a bátorító mosolyt bele is kezd. Kezébe veszi a hangszert, felmutatja, hogy mindenki jól láthassa, majd játszani kezd. Persze nem valami híres bárd, az ő szintjükhöz nem ér fel, de sok időt töltött mindenféle kocsmákban, és udvari ünnepélyeken. Ellesett ezt-azt a muzsikosoktól, és most be is veti minden trükkjét. Először egy lassabb, a városiak körében igencsak jól ismert népdalt játszik el. Ezekből összesen hármat tud, úgyhogy mind a hármat előadja. Utána pedig egy gyorsabb, játékosabb talpalávalót kezd fújni, amit egy esküvőn tanult a hárfás tündérkisasszonytól. Igaz először Merchen férfiasságán mutatta be a furulyatudását. Ujjai gyorsan járnak a lyukakon, és hevesen szívja be a levegőt, mikor kifogy belőle egy-egy részlet között, mikor a dallam is megengedi. Végül lezárásként egy vidám, könnyed dalt mutat meg, ami mindösszesen négy hang keresztbe-kasba kevergetéséből áll. Egy gyermek is könnyen le tudná utánozni. Talán lassabban, de egyáltalán nem bonyolult. Ezzel biztosan próbálkozhatnak ők is később. Mikor végez, alaposan kifújja magát, és letörli homlokáról az apró izzadtságcseppeket, amik az előadás alatt bukkantak elő.*
-Nos nem vagyok egy nagy művész, de remélem tetszett nektek ez a kis bemutató. Ezt a furulyát itt fogom hagyni nektek, ajándékba, úgyhogy nyugodtan gyakorolhattok majd rajta ti is, persze ha Alenia kisasszony is rábólint.
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-18 15:27:47
Üzenet elküldve: 2026-08-18 15:27:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1290
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1290
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyutazás//
*Annak rendje és módja szerint, az esti elalvás előtti gondolkodás közepette eszébe ötlik, hogy elfelejtette magáévá tenni az egyik legfontosabb igét, ami a közeljövőben még hasznos lehet a gyerekek védelméhez. Mivel a Mágustoronyig tartó utat másodpercekre is lerövidítheti, így úgy dönt, még az éjjel meglátogatja a helyet, s napkeltére, ha minden jól megy, már végez is.
Csendesen bújik ki az ágyból és lopakodik szekrényéhez, hogy kezébe kaphassa a kedvenc ruháját, mit egykori szeretőjétől kapott – amit az eddig mellette szuszogó jövendőbeliének nem fog az orrára kötni -, majd az irodájában magára is ölti.
Csupán néhány hangtalan lépés választja el a hatalmas személyzeti dézsától, amit átjáróként használna az úti célja és az árvaház között. Ha van olyan friss, hát semmi nem állhat az útjába, s rögvest a Mágustoronyban találja magát. *
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
*Annak rendje és módja szerint, az esti elalvás előtti gondolkodás közepette eszébe ötlik, hogy elfelejtette magáévá tenni az egyik legfontosabb igét, ami a közeljövőben még hasznos lehet a gyerekek védelméhez. Mivel a Mágustoronyig tartó utat másodpercekre is lerövidítheti, így úgy dönt, még az éjjel meglátogatja a helyet, s napkeltére, ha minden jól megy, már végez is.
Csendesen bújik ki az ágyból és lopakodik szekrényéhez, hogy kezébe kaphassa a kedvenc ruháját, mit egykori szeretőjétől kapott – amit az eddig mellette szuszogó jövendőbeliének nem fog az orrára kötni -, majd az irodájában magára is ölti.
Csupán néhány hangtalan lépés választja el a hatalmas személyzeti dézsától, amit átjáróként használna az úti célja és az árvaház között. Ha van olyan friss, hát semmi nem állhat az útjába, s rögvest a Mágustoronyban találja magát. *
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-16 21:09:41
Üzenet elküldve: 2026-08-16 21:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
- Rendben, ahogy gondolja, Feiy úr. *Egyezik bele e rövid kis mondattal abba, hogy a férfi idelent várja meg őket a tanteremben. Az oltárról nem akar többet beszélni, csupán egy szomorú pillantást enged még meg magának, majd az emelet felé veszi az irányt.
Felérve szokatlan csend fogadja, minden bizonnyal a gyermekek még csak most ébredeznek a délutáni csendespihenőjük után. Óvatosan nyit hát be az ajtókon, és ahol még alvó csöppségeket lát, őket nem is zargatja tovább.
A hármas szoba az, ahová bepillantva először fogadják kíváncsi szempárok. Fizzwick, Mibbli, Tigober és Tirwen szobája ez. Három gnóm fiúcska és egy fél-elf. Egyértelműen ők a legcsintalanabbak az összes közül, de emellett rendkívül okosak is.*
- Sziasztok! Szeretitek a zenét? Ha igen, és van kedvetek, Merchen Feiy úr vár titeket odalent egy bemutatóval. *Mondja, majd a kíváncsi gyerkőcök, főleg a gnómok fel is pattannak, hogy a földszintre siessenek. Alenia tovább halad a folyosón, mígnem a hatos szoba ajtaját résnyire nyitva nem találja, és neszelést nem hall odabentről. Itt Lirva, Jorra és testvére, Tassa, illetve Ellana lakik. Előbbi három ember, míg utóbbi fél-elf leány.*
- Van kedvetek meghallgatni, hogyan játszik furulyán Merchen Feiy úr? Odalent a tanteremben várunk titeket szeretettel. *Biztos benne, hogy a legjobban Lirva számára fog tetszeni a rögtönzött bemutató, hisz a kislány így is sokat énekel és táncol. Reményei szerint Merchennek is sikerül majd táncra perdítenie a lánykát, és elérni, hogy ezáltal egy kicsit többet mosolyogjon.
A folyosón találkozik még össze Elrinivel és Syrithtel, egy félelf fiúval és lánnyal, így velük egészül még ki a tíz fős csoport, akik végül Aleniával kiegészülve részt vesznek Merchen úr előadásán.*
- Üdvözöljétek szépen Merchen Feiy urat! Üljetek le, és mutatkozzatok be ti is! *Utasítja a fiatalokat, terelgetve őket a tanteremben, míg végül rendet nem tud teremteni köztük. A gyerekek jól neveltek, így nem kell hozzá túl sok idő, hogy a tíz szempár minden figyelme a tündérre irányuljon, persze, csak miután mindannyian bemutatkoztak, ahogy Alenia kérte tőlük.
A szőkeség végül a terem hátsó részében, a falnál állva állapodik meg, ő innen fogja figyelni a performanszt. Ha tekintete találkozik Merchenével, akkor egy játékos, bátorító mosolyt ejt meg felé. Most már ő is nagyon kíváncsi rá, hogy bánik a tündér a furulyával.*
- Rendben, ahogy gondolja, Feiy úr. *Egyezik bele e rövid kis mondattal abba, hogy a férfi idelent várja meg őket a tanteremben. Az oltárról nem akar többet beszélni, csupán egy szomorú pillantást enged még meg magának, majd az emelet felé veszi az irányt.
Felérve szokatlan csend fogadja, minden bizonnyal a gyermekek még csak most ébredeznek a délutáni csendespihenőjük után. Óvatosan nyit hát be az ajtókon, és ahol még alvó csöppségeket lát, őket nem is zargatja tovább.
A hármas szoba az, ahová bepillantva először fogadják kíváncsi szempárok. Fizzwick, Mibbli, Tigober és Tirwen szobája ez. Három gnóm fiúcska és egy fél-elf. Egyértelműen ők a legcsintalanabbak az összes közül, de emellett rendkívül okosak is.*
- Sziasztok! Szeretitek a zenét? Ha igen, és van kedvetek, Merchen Feiy úr vár titeket odalent egy bemutatóval. *Mondja, majd a kíváncsi gyerkőcök, főleg a gnómok fel is pattannak, hogy a földszintre siessenek. Alenia tovább halad a folyosón, mígnem a hatos szoba ajtaját résnyire nyitva nem találja, és neszelést nem hall odabentről. Itt Lirva, Jorra és testvére, Tassa, illetve Ellana lakik. Előbbi három ember, míg utóbbi fél-elf leány.*
- Van kedvetek meghallgatni, hogyan játszik furulyán Merchen Feiy úr? Odalent a tanteremben várunk titeket szeretettel. *Biztos benne, hogy a legjobban Lirva számára fog tetszeni a rögtönzött bemutató, hisz a kislány így is sokat énekel és táncol. Reményei szerint Merchennek is sikerül majd táncra perdítenie a lánykát, és elérni, hogy ezáltal egy kicsit többet mosolyogjon.
A folyosón találkozik még össze Elrinivel és Syrithtel, egy félelf fiúval és lánnyal, így velük egészül még ki a tíz fős csoport, akik végül Aleniával kiegészülve részt vesznek Merchen úr előadásán.*
- Üdvözöljétek szépen Merchen Feiy urat! Üljetek le, és mutatkozzatok be ti is! *Utasítja a fiatalokat, terelgetve őket a tanteremben, míg végül rendet nem tud teremteni köztük. A gyerekek jól neveltek, így nem kell hozzá túl sok idő, hogy a tíz szempár minden figyelme a tündérre irányuljon, persze, csak miután mindannyian bemutatkoztak, ahogy Alenia kérte tőlük.
A szőkeség végül a terem hátsó részében, a falnál állva állapodik meg, ő innen fogja figyelni a performanszt. Ha tekintete találkozik Merchenével, akkor egy játékos, bátorító mosolyt ejt meg felé. Most már ő is nagyon kíváncsi rá, hogy bánik a tündér a furulyával.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-16 19:36:33
Üzenet elküldve: 2026-08-16 19:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
-Remek ötlet. Persze csak ha nem nagy teher önnek, a világért sem szeretném ugráltatni, vagy ilyesmi. Később is visszajöhetek, ha úgy kényelmesebb.
*Igazából Merchennek jelenleg semmi dolga sincs, úgyhogy az idejéből kitelik, hogy várjon egy kicsit. Egyébként is úgy számolt Nestar miatt, hogy a mai napja arról fog szólni, hogy új embereket ismer meg, és felfedezi kicsit magának az árvaházat, no meg öregbít a hírnevén. Az sosem árt.*
-Kedves öntől, köszönöm. Azt hiszem itt megvárom inkább, legalább elő tudok készülni, és megnézem tényleg jól működik-e ez a furulya.
*Hisz jó ideje volt utoljára, hogy használta volna a hangszert, még kapóra is jöhet egy kis bemelegítés.*
-Áh az oltár. Szörnyűséges érzés lehet, el sem tudom képzelni.
*Valóban nem tudja, hisz Teysus nem olyan hivalkodó, hogy oltárokra szoruljon, ezt csak Eeyr és Sa'tereth várja el a szolgáitól. ~Szánalmasak.~ Gondolja magában, de minderről az arcára semmi sem ül ki. Ha Alenia elindul, ő helyet foglal az egyik asztalra ülve, kezében a furulyával, és néhány dallamot próbál meg ügyetlenül eljátszani. Azon nem kell gondolkodnia, hogy mit majd mondani a gyerekeknek, hisz ezen képességeivel sosem akadtak még gondok.*
-Remek ötlet. Persze csak ha nem nagy teher önnek, a világért sem szeretném ugráltatni, vagy ilyesmi. Később is visszajöhetek, ha úgy kényelmesebb.
*Igazából Merchennek jelenleg semmi dolga sincs, úgyhogy az idejéből kitelik, hogy várjon egy kicsit. Egyébként is úgy számolt Nestar miatt, hogy a mai napja arról fog szólni, hogy új embereket ismer meg, és felfedezi kicsit magának az árvaházat, no meg öregbít a hírnevén. Az sosem árt.*
-Kedves öntől, köszönöm. Azt hiszem itt megvárom inkább, legalább elő tudok készülni, és megnézem tényleg jól működik-e ez a furulya.
*Hisz jó ideje volt utoljára, hogy használta volna a hangszert, még kapóra is jöhet egy kis bemelegítés.*
-Áh az oltár. Szörnyűséges érzés lehet, el sem tudom képzelni.
*Valóban nem tudja, hisz Teysus nem olyan hivalkodó, hogy oltárokra szoruljon, ezt csak Eeyr és Sa'tereth várja el a szolgáitól. ~Szánalmasak.~ Gondolja magában, de minderről az arcára semmi sem ül ki. Ha Alenia elindul, ő helyet foglal az egyik asztalra ülve, kezében a furulyával, és néhány dallamot próbál meg ügyetlenül eljátszani. Azon nem kell gondolkodnia, hogy mit majd mondani a gyerekeknek, hisz ezen képességeivel sosem akadtak még gondok.*
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-12 20:58:59
Üzenet elküldve: 2026-08-12 20:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Egészen meglepi a következő tanácsért felszámolt felár, valószínűleg azért, mert el is hiszi, hogy ki kellene fizetnie. Persze, sejti, hogy nem szó szerint kell értenie a tréfát, de azért megjegyzi, hogy a jövőben nem feltétlenül Feiy úr lesz az, akitől ilyesféle tanácsokat kérhet. Most azonban egy halk kuncogással le is zárja ezt a dolgot. A lényeg, hogy sokkal jobban érzi magát azok után, hogy kiadhatta, ami nyomja a lelkét.*
- Mostanra már biztosan szétszéledtek a gyerekek, de ha gondolja, összehívhatom őket újra az egyik tanteremben. Talán az volna a legjobb, ha a legtöbben itt lennének, mikor átadja nekik az ajándékot, és akkor az előadását is meg tudják majd hallgatni. Mit szól? *Eközben el is indul, hogy megbizonyosodjon az állításáról. Az egyik szemközti tanterembe nyit be, ami ahogy gondolta, teljesen üres. A gyerkőcök bizonyára már vagy az emeleten vannak, vagy az udvaron játszanak, esetleg a délutáni csendespihenőjüket töltik.
Szoknyája pördül vele, ahogy visszafordul az ajtóból Merchen felé.*
- Fel kell értük mennem az emeletre. Nyugodtan várjon meg itt a teremben! Vagy, ha gondolja, szívesen körbevezetem ott is. Nincs fent semmi, amit ne láthatna, csak a gyerekek szobái, meg a lerombolt Eeyr oltár. Mindmáig az egyik legnagyobb szívfájdalmam. *Szomorúan pillant a tündérre, majd a válaszától függően egyedül vagy épp másodmagával indul meg az emeletre vezető lépcsősor irányába.*
*Egészen meglepi a következő tanácsért felszámolt felár, valószínűleg azért, mert el is hiszi, hogy ki kellene fizetnie. Persze, sejti, hogy nem szó szerint kell értenie a tréfát, de azért megjegyzi, hogy a jövőben nem feltétlenül Feiy úr lesz az, akitől ilyesféle tanácsokat kérhet. Most azonban egy halk kuncogással le is zárja ezt a dolgot. A lényeg, hogy sokkal jobban érzi magát azok után, hogy kiadhatta, ami nyomja a lelkét.*
- Mostanra már biztosan szétszéledtek a gyerekek, de ha gondolja, összehívhatom őket újra az egyik tanteremben. Talán az volna a legjobb, ha a legtöbben itt lennének, mikor átadja nekik az ajándékot, és akkor az előadását is meg tudják majd hallgatni. Mit szól? *Eközben el is indul, hogy megbizonyosodjon az állításáról. Az egyik szemközti tanterembe nyit be, ami ahogy gondolta, teljesen üres. A gyerkőcök bizonyára már vagy az emeleten vannak, vagy az udvaron játszanak, esetleg a délutáni csendespihenőjüket töltik.
Szoknyája pördül vele, ahogy visszafordul az ajtóból Merchen felé.*
- Fel kell értük mennem az emeletre. Nyugodtan várjon meg itt a teremben! Vagy, ha gondolja, szívesen körbevezetem ott is. Nincs fent semmi, amit ne láthatna, csak a gyerekek szobái, meg a lerombolt Eeyr oltár. Mindmáig az egyik legnagyobb szívfájdalmam. *Szomorúan pillant a tündérre, majd a válaszától függően egyedül vagy épp másodmagával indul meg az emeletre vezető lépcsősor irányába.*
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-11 20:31:47
Üzenet elküldve: 2026-08-11 20:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
-Nem tesz semmit.
*Feleli nyájasan, majd gyorsan hozzátesz mész valamit, csak hogy a róla városszerte elhíresült kép ne csorbuljon.*
-De a következő tanács már 50 arany lesz.
*Azért örül neki, hogy szavaival képes volt ennek a lánynak segíteni, még ha csak pillanatnyilag is. A következő két esztendőre letudta a jócselekedeteit.*
-Hát persze. De ne higgye, hogy ennyivel megússza a kérdést. Nem felejtem el a tartozásaim, kedvesem.
*Miféle kereskedő lenne egyébként? Természetesen nem ijed meg holmi zenei előadás gondolatától, főleg hogy gyermekekről van szó. Olyan gyermekekről, akik aligha jártasabbak e hangszerben, mint ő maga. Mondjuk arra azért kíváncsi lenne a tündér, hogy Alenia milyen jól tud furulyázni, de talán ezt nem ma fogja megtudni. Ám ha Teysus rámosolyog, hamarosan. Azt ugyan nem kérdezte, vagy ha kérdezte is Merchen, már nem emlékszik rá, hogy ezek a gyermekek honnan jöttek, miféle népség, milyen fajúak, vagy korúak, úgyhogy inkább felkészül minden váratlan eshetőségre. Nem szeretné, hogyha kitörne belőle a gonosz kacagás, vagy valami hasonló, mikor meglátja őket. Vagy fordítva. Bár talán ő könnyebben elviseli az ilyesmit.*
-Nem tesz semmit.
*Feleli nyájasan, majd gyorsan hozzátesz mész valamit, csak hogy a róla városszerte elhíresült kép ne csorbuljon.*
-De a következő tanács már 50 arany lesz.
*Azért örül neki, hogy szavaival képes volt ennek a lánynak segíteni, még ha csak pillanatnyilag is. A következő két esztendőre letudta a jócselekedeteit.*
-Hát persze. De ne higgye, hogy ennyivel megússza a kérdést. Nem felejtem el a tartozásaim, kedvesem.
*Miféle kereskedő lenne egyébként? Természetesen nem ijed meg holmi zenei előadás gondolatától, főleg hogy gyermekekről van szó. Olyan gyermekekről, akik aligha jártasabbak e hangszerben, mint ő maga. Mondjuk arra azért kíváncsi lenne a tündér, hogy Alenia milyen jól tud furulyázni, de talán ezt nem ma fogja megtudni. Ám ha Teysus rámosolyog, hamarosan. Azt ugyan nem kérdezte, vagy ha kérdezte is Merchen, már nem emlékszik rá, hogy ezek a gyermekek honnan jöttek, miféle népség, milyen fajúak, vagy korúak, úgyhogy inkább felkészül minden váratlan eshetőségre. Nem szeretné, hogyha kitörne belőle a gonosz kacagás, vagy valami hasonló, mikor meglátja őket. Vagy fordítva. Bár talán ő könnyebben elviseli az ilyesmit.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-02 17:17:13
Üzenet elküldve: 2026-08-02 17:17:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen tanácsát hallva egy pillanatra megáll. Tényleg megáll, de nem csupán fizikai értelemben. Hagyja, hogy a lelkében is átgondolhassa a régi Alenia halála után újjászületett nemeslány életét. Azt, aki volt, és azt, aki ez után lenni akar. Eeyr hűséges híveként szeretetet kíván közvetíteni a világnak és a benne élőknek, de nem kényszeríthet másokat arra, hogy elfogadják ezt a szeretetet. Azt pedig végképp nem hagyhatja, hogy az efféle kudarcok azt sugallják számára, hogy rossz úton jár. Hálásan pillant hát végül a tündér szemeibe.*
- Így lesz, Feiy úr. Nagyon szépen köszönöm! *Valóban ez a legjobb tanács, amit valaha kapott. Most már ő is így érzi. Boldog mosollyal az arcán lép be a rezidencia szélesre tárt ajtaján, s az előbbi tanácson felbuzdulva úgy dönt, hogy feltesz még egy személyes kérdést. Azt nem tudja, hogy Merchen számára könnyű vagy nehéz lesz válaszolnia rá, de a felelet talán megkönnyítheti az ő döntését a közeljövő Aleináját illetően. Míg a férfi beszél, nem szól közbe, csupán idegszik minden egyes, hallott szót átgondolni, és elraktározni a szívében, hogy mikor meg kell hoznia azt a bizonyos döntést, a hasznára válhasson.
A tréfás megjegyzést hallva csilingelő hangján kacag fel, majd miután elcsendesül, s meghallja a következő kérdést, válaszra nyitná az ajkait, de beléfojtják a szót. Egy pénzzel teli zsákocska lendül nemrég még hiányzó jobb kezének puha tenyerében. Ajkaira újabb mosoly húzódik, de most nem a saját, hanem a gyerekek örömét közvetíti így. Merthogy természetesen minden egyes aranyat az ő boldogságukra fognak költeni, ez nem kérdés.*
- Hálásan köszönöm Uram, mindannyiunk nevében! Azonban ne higgye, hogy emiatt nem kell megcsillogtatnia furulyatudását a kicsiknek! Jöjjön! *Int, hogy menjenek beljebb, és el is indul. Az előző kérdés? Az már ki is ment a fejéből, legalábbis úgy tűnik…*
*Merchen tanácsát hallva egy pillanatra megáll. Tényleg megáll, de nem csupán fizikai értelemben. Hagyja, hogy a lelkében is átgondolhassa a régi Alenia halála után újjászületett nemeslány életét. Azt, aki volt, és azt, aki ez után lenni akar. Eeyr hűséges híveként szeretetet kíván közvetíteni a világnak és a benne élőknek, de nem kényszeríthet másokat arra, hogy elfogadják ezt a szeretetet. Azt pedig végképp nem hagyhatja, hogy az efféle kudarcok azt sugallják számára, hogy rossz úton jár. Hálásan pillant hát végül a tündér szemeibe.*
- Így lesz, Feiy úr. Nagyon szépen köszönöm! *Valóban ez a legjobb tanács, amit valaha kapott. Most már ő is így érzi. Boldog mosollyal az arcán lép be a rezidencia szélesre tárt ajtaján, s az előbbi tanácson felbuzdulva úgy dönt, hogy feltesz még egy személyes kérdést. Azt nem tudja, hogy Merchen számára könnyű vagy nehéz lesz válaszolnia rá, de a felelet talán megkönnyítheti az ő döntését a közeljövő Aleináját illetően. Míg a férfi beszél, nem szól közbe, csupán idegszik minden egyes, hallott szót átgondolni, és elraktározni a szívében, hogy mikor meg kell hoznia azt a bizonyos döntést, a hasznára válhasson.
A tréfás megjegyzést hallva csilingelő hangján kacag fel, majd miután elcsendesül, s meghallja a következő kérdést, válaszra nyitná az ajkait, de beléfojtják a szót. Egy pénzzel teli zsákocska lendül nemrég még hiányzó jobb kezének puha tenyerében. Ajkaira újabb mosoly húzódik, de most nem a saját, hanem a gyerekek örömét közvetíti így. Merthogy természetesen minden egyes aranyat az ő boldogságukra fognak költeni, ez nem kérdés.*
- Hálásan köszönöm Uram, mindannyiunk nevében! Azonban ne higgye, hogy emiatt nem kell megcsillogtatnia furulyatudását a kicsiknek! Jöjjön! *Int, hogy menjenek beljebb, és el is indul. Az előző kérdés? Az már ki is ment a fejéből, legalábbis úgy tűnik…*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-01 01:39:02
Üzenet elküldve: 2026-08-01 01:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1291
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1291
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan elkezdi kidolgozni, hogy mivel induljon majd útnak. Nincs sok ideje és rájön, hogy mennyivel kényelmesebb csak mások kezébe adni a segítséget és rájuk bízni a nehéz részét. Egyelőre még a csapata többi tagja sem ismert, így a pár dolog, amiből ki tud indulni, az Norennar harci kvalitásai és az, hogy a sárkány tüzes sérülései valószínűleg nem gyógyíthatóak, ha Abogr szavai elhihetőek. Ezt nincs sok oka kételni, legalább is annyira, hogy komolyabb vizsgálat nélkül a sárkánytűz hatásával szemben nem tud többet tenni, mint elhinni. Azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a gyógyító italok hatását, ugyanis bár ez ellen nem lesz képes még a sejtújító hatású ital tenni valamit, ez a jobb név híján 'trükk' még így is egy apró szelete az utazásuknak. Attól még hoznia kell belőlük, hogy a többi, esetleg komolyabb veszéllyel szemben felkészültek legyenek. És van egy érzése, hogy hiába a lángok, az éles fogak és karmok lehet nagyobb veszélyforrásnak fognak számítani, ugyanis a szétpörkölt lovagokon kevés ehető húsmaradvány kaparható le. A sárkány megölésére egyelőre nem is gondol. Igazából a feladatuk szempontjából hátrányos lenne és a személyes okokat illetően, egy halott sárkányból csak egyszer nyerhető ki komponens és lehet el sem tudná cipelni a laborjába. Arra nem is gondolva, hogy mi történik akkor, ha véletlenül a szív megolvasztása előtt ütnék be az utolsó csapást. És mind a csapat, mind pedig a sárkány ereje egyelőre ismeretlen tényező. Így ami marad az Norennar csalétekként való önzetlen áldozata a tüzes csapásra, aztán ha marad belőle valami életképes, akkor kimenekítése. Igazából, nem kell sokat meghagyni belőle, hogy idővel összehozzák újra régi formájába. Viszont ezt nem fogja még megosztani vele, mint megoldás. Ellenben így a helyzet kicsit megfordul, mert akkor sokkal több gyógyitalra van szükség. Elfárad a spekulációban és megfontolja, hogy lehet egyszerűbb lenne végignéznie, mely italokra lehet szükség, aztán fontosság szerint sorba rendezni őket. Vagy csak összeírni, aztán kizárni, amire nem lesz anyagi forrása.*
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-08-01 01:17:39
Üzenet elküldve: 2026-08-01 01:17:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
*Merchen egy pillanatra lehunyja a szemét, és a fejét is lehajtja, egy finom mosollyal a szája szegletében. Akárcsak az a bárd, aki gyengécske kísérletet tesz rá, hogy ne fogadja el a bókot a zseniális játékára. Közben belépnek a udvarra, és a tündér tovább hallgatja Alenia történetét. Jó hallgatóságnak bizonyul, csupán néha hümment egyet, vagy bólint, hogy jelezze aktív figyelését a lánynak. És természetesen követi őt. Sokáig csak csendben van jelen, de jelen van.*
-Sajnálom ami önnel történt. Ugyan mindenki cipeli a saját terheit, de hadd mondjak valami nagyon fontosat.
*Igyekszik mellé lépni, és erősen a szemeibe nézni.*
-A jövő Aleniája nem függhet senkitől és semmitől, csakis a jelen Aleniájától. Ne merészelje hagyni, hogy bárki más határozza azt, hogy ön kicsoda is valójában.
*Ez igazából a legjobb tanács, amit valaha kapott, és amit valaha is adhat bárkinek. Ha képes lenne utazni az időben, bizonyára beleverné a fiatal Merchen fejébe ezeket a szavakat. Közben segít betolni a súlyos ajtót, hogy beljebb kerülhessenek.*
-Természetesen.
*Vágja rá gondolkodás nélkül, ám mikor a kérdés tovább gyűrűzik, kissé megtorpan. Mosolyt varázsol az arcára, és rögtön beszélni kezd. Úgy látszik nehéz megszorongatni a váratlan helyzetekkel ezt a kereskedőt.*
-Nos mindenekelőtt úgy hiszem a legfontosabb, hogy értse önt a leendő férje. Hogy mik a céljai az életben, milyen gondokkal küzd, milyen kétségei vannak, milyen terheket cipel. S ezeket a terheket képes legyen cipelni is alkalomadtán. Nem javaslom hogy rang alapján válogassék, a szívet nem lehet becsapni, s a kötelességtudatból vállalt boldogtalan élettel senkinek sem tesz jót. Eeyr sem nézné jó szemmel, úgy hiszem.
*Egy darabig még gondolkozik, majd hozzáteszi tréfálkozva.*
-És persze legyen piszkosul jóképű és intelligens, mint khm.. jómagam.
*Kuncog fel halkan.*
-Miért kérdezi, ha szabad?
*Ám mielőtt a válaszra várhatna, feltartja mutatóujját, jelezve hogy valami eszébe jutott.*
-Tudja nem akartam a városban bajlódni vele, hisz nem célom hogy másoknak jó színben tűnjek fel miatta. Szeretném ha ezt elfogadná. *Azzal át is ad egy 1000 aranyat tartalmazó bőrzacskót Alenia Cirenhille Sayqueves-nek.
*
-Adomány, az árvaháznak. Megérintett a története, és a hely is. Az, amiért dolgoznak.
*Merchen egy pillanatra lehunyja a szemét, és a fejét is lehajtja, egy finom mosollyal a szája szegletében. Akárcsak az a bárd, aki gyengécske kísérletet tesz rá, hogy ne fogadja el a bókot a zseniális játékára. Közben belépnek a udvarra, és a tündér tovább hallgatja Alenia történetét. Jó hallgatóságnak bizonyul, csupán néha hümment egyet, vagy bólint, hogy jelezze aktív figyelését a lánynak. És természetesen követi őt. Sokáig csak csendben van jelen, de jelen van.*
-Sajnálom ami önnel történt. Ugyan mindenki cipeli a saját terheit, de hadd mondjak valami nagyon fontosat.
*Igyekszik mellé lépni, és erősen a szemeibe nézni.*
-A jövő Aleniája nem függhet senkitől és semmitől, csakis a jelen Aleniájától. Ne merészelje hagyni, hogy bárki más határozza azt, hogy ön kicsoda is valójában.
*Ez igazából a legjobb tanács, amit valaha kapott, és amit valaha is adhat bárkinek. Ha képes lenne utazni az időben, bizonyára beleverné a fiatal Merchen fejébe ezeket a szavakat. Közben segít betolni a súlyos ajtót, hogy beljebb kerülhessenek.*
-Természetesen.
*Vágja rá gondolkodás nélkül, ám mikor a kérdés tovább gyűrűzik, kissé megtorpan. Mosolyt varázsol az arcára, és rögtön beszélni kezd. Úgy látszik nehéz megszorongatni a váratlan helyzetekkel ezt a kereskedőt.*
-Nos mindenekelőtt úgy hiszem a legfontosabb, hogy értse önt a leendő férje. Hogy mik a céljai az életben, milyen gondokkal küzd, milyen kétségei vannak, milyen terheket cipel. S ezeket a terheket képes legyen cipelni is alkalomadtán. Nem javaslom hogy rang alapján válogassék, a szívet nem lehet becsapni, s a kötelességtudatból vállalt boldogtalan élettel senkinek sem tesz jót. Eeyr sem nézné jó szemmel, úgy hiszem.
*Egy darabig még gondolkozik, majd hozzáteszi tréfálkozva.*
-És persze legyen piszkosul jóképű és intelligens, mint khm.. jómagam.
*Kuncog fel halkan.*
-Miért kérdezi, ha szabad?
*Ám mielőtt a válaszra várhatna, feltartja mutatóujját, jelezve hogy valami eszébe jutott.*
-Tudja nem akartam a városban bajlódni vele, hisz nem célom hogy másoknak jó színben tűnjek fel miatta. Szeretném ha ezt elfogadná. *Azzal át is ad egy 1000 aranyat tartalmazó bőrzacskót Alenia Cirenhille Sayqueves-nek.
*-Adomány, az árvaháznak. Megérintett a története, és a hely is. Az, amiért dolgoznak.
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-07-25 17:36:57
Üzenet elküldve: 2026-07-25 17:36:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
- Ön remek kereskedő hírében jár a városban, Feiy úr. Nem hiszem, hogy Önt át lehet verni, vagy ha igen, akkor a szélhámos rendkívül jól értett hozzá. *Mondja, miközben betolja a rezidencia enyhén nyikorgó vaskapuját, hogy beléphessenek az udvarba. Nem nemesekhez méltó, hogy maga teszi ezt, és senki nem várja őket, hogy szélesre tárja előttük a bejáratot, de ez nem is egy nemesi kúria többé, hanem egy ház, mi ártatlan, szomorú sorsú lelkeknek ad otthont és reményt egy szebb jövőre.
Hangulata aztán mélyrepülésbe kezd, ahogy eszébe jut a múltja, s mesélni kezd róla a tündérnek. A kapott kérdésre hamar keresni kezdi Merchen tekintetét, de a felelet valamivel később érkezik.*
- Mindig tudtam, merre vezet az út haza, csak azt nem, hogy van-e még otthonom, ahol várnak rám. Illetve, a lelkem sem volt felkészülve arra, hogy újra elhiggyem, tényleg élek. A régi Alenia a lázadáskor valóban meghalt. *Lassú, kimért léptekkel, hosszú szoknyáját elegánsan megemelve lépked fel közben az épület tölgyfa bejárati ajtajához vezető lépcsőfokokon.*
- Ez a hely idegennek tűnt, mikor meggyötörten, önmagam árnyékaként léptem be a kertbe. Majdnem elfutottam, annyira féltem, de örülök, hogy nem tettem. Eeyr akarata lehetett, hogy maradjak, mert a barátnőm várt engem, aki soha nem mondott le rólam, és a múltban is mindvégig mellettem volt. Akkor boldog voltam, de… még ma is előfordul, hogy szívesebben választanám az örök nyugalmat, ha egyesek szemébe kell néznem. A múltam hibáit nem tehetem jóvá, de igazságtalannak tartom, ha nem hagyják, hogy megmutassam, a jövő Aleniája már másmilyen. *Nem mond konkrét részleteket arról, hogy az árvaház felgyújtásával is megfenyegették.
Az ajtó előtt megáll, és egy erőtlen mosollyal néz ismét a tündér szemeibe.*
- Köszönöm! Sokat jelent nekem, hogy Ön látja bennem azt, amit mutatni szeretnék. *Kissé nehézkesen tolja be a hatalmas ajtót. Ha Feiy úr esetleg segítene neki, azt szó nélkül fogadja el, míg végül át nem lépi a küszöböt, minek következtében cipője halkan koppan a régi márványpadló lapjain. Beljebb azonban egyelőre nem megy.*
- Feiy úr, ha megengedi, kérhetek Öntől egy tanácsot? Vagyis, inkább arra volnék kíváncsi, mit gondol, milyen férj volna a legmegfelelőbb számomra? *A kérdés talán hirtelen érheti a kalmárt. Nos, pont ilyen hirtelen volt az elhatározás is Alenia részéről, hogy ezt meg fogja kérdezni.*
- Ön remek kereskedő hírében jár a városban, Feiy úr. Nem hiszem, hogy Önt át lehet verni, vagy ha igen, akkor a szélhámos rendkívül jól értett hozzá. *Mondja, miközben betolja a rezidencia enyhén nyikorgó vaskapuját, hogy beléphessenek az udvarba. Nem nemesekhez méltó, hogy maga teszi ezt, és senki nem várja őket, hogy szélesre tárja előttük a bejáratot, de ez nem is egy nemesi kúria többé, hanem egy ház, mi ártatlan, szomorú sorsú lelkeknek ad otthont és reményt egy szebb jövőre.
Hangulata aztán mélyrepülésbe kezd, ahogy eszébe jut a múltja, s mesélni kezd róla a tündérnek. A kapott kérdésre hamar keresni kezdi Merchen tekintetét, de a felelet valamivel később érkezik.*
- Mindig tudtam, merre vezet az út haza, csak azt nem, hogy van-e még otthonom, ahol várnak rám. Illetve, a lelkem sem volt felkészülve arra, hogy újra elhiggyem, tényleg élek. A régi Alenia a lázadáskor valóban meghalt. *Lassú, kimért léptekkel, hosszú szoknyáját elegánsan megemelve lépked fel közben az épület tölgyfa bejárati ajtajához vezető lépcsőfokokon.*
- Ez a hely idegennek tűnt, mikor meggyötörten, önmagam árnyékaként léptem be a kertbe. Majdnem elfutottam, annyira féltem, de örülök, hogy nem tettem. Eeyr akarata lehetett, hogy maradjak, mert a barátnőm várt engem, aki soha nem mondott le rólam, és a múltban is mindvégig mellettem volt. Akkor boldog voltam, de… még ma is előfordul, hogy szívesebben választanám az örök nyugalmat, ha egyesek szemébe kell néznem. A múltam hibáit nem tehetem jóvá, de igazságtalannak tartom, ha nem hagyják, hogy megmutassam, a jövő Aleniája már másmilyen. *Nem mond konkrét részleteket arról, hogy az árvaház felgyújtásával is megfenyegették.
Az ajtó előtt megáll, és egy erőtlen mosollyal néz ismét a tündér szemeibe.*
- Köszönöm! Sokat jelent nekem, hogy Ön látja bennem azt, amit mutatni szeretnék. *Kissé nehézkesen tolja be a hatalmas ajtót. Ha Feiy úr esetleg segítene neki, azt szó nélkül fogadja el, míg végül át nem lépi a küszöböt, minek következtében cipője halkan koppan a régi márványpadló lapjain. Beljebb azonban egyelőre nem megy.*
- Feiy úr, ha megengedi, kérhetek Öntől egy tanácsot? Vagyis, inkább arra volnék kíváncsi, mit gondol, milyen férj volna a legmegfelelőbb számomra? *A kérdés talán hirtelen érheti a kalmárt. Nos, pont ilyen hirtelen volt az elhatározás is Alenia részéről, hogy ezt meg fogja kérdezni.*
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-07-23 22:05:48
Üzenet elküldve: 2026-07-23 22:05:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérre találva//
-Igen, ettől tartottam.
*Feleli kurtán, ő maga is csak úgy óvatosan felkacagva, ahogy csak azok a nemes urak és hölgyek tudnak, akik úgy nöttek fel, hogy sosem volt semmi gondjuk. Szegény ember nem tud így nevetni, bárhogy is szeretne.*
-Hát ez remek hír, előre is hálás köszönet érte!
*Mondja, és közben mindketten elindulhatnak vissza az árvaházba, hisz letudták mind az imádságot, mind pedig az ajándék dolgát a gyermekeknek.*
-Tudja én csak élvezem a művészeteket, de sosem értettem igazán semmi ilyesmihez. Azért remélem nem az derül majd ki, hogy jól átvertek.
*Mert persze ez is könnyedén előfordulhat. Előfordulhatna bárkivel, de természetesen nem vele, hisz akinek ilyen szeme van, azonnal meglátja mindennek az értékét. Aztán ahogy Alenia kicsit mesélni kezd, ő is komolyabb arcot vesz fel a dologhoz. Nem szeretné, hogy azt higgye a másik, hogy mindenből tréfát űz, még akkor sem, ha ez néha tényleg így van.*
-Kegyed netán elveszett, s csak oly sokára találta meg a hazautat?
*Kérdezi halkan, szemeiben furcsa melegséggel fordulva a szőkeség felé. Úgy gondolja ha mindenki halottnak hitte, bizonyára túl sokáig volt távol. És könnyen meglehet, hogy nem önszántából.*
-Akárhogy is, úgy hiszem azok a gyermekek odabent igencsak hálásak önnek, amiért ilyen önzetlenül cselekedett. Büszke lehet magára, kedvesem, Eeyr is biztosan úgy tekint önre.
*Bátorító szavai mellé kezét finoman a másik vállára próbálja helyezni, persze csak ha Alenia nem húzódik el tőle zavarában.*
-Igen, ettől tartottam.
*Feleli kurtán, ő maga is csak úgy óvatosan felkacagva, ahogy csak azok a nemes urak és hölgyek tudnak, akik úgy nöttek fel, hogy sosem volt semmi gondjuk. Szegény ember nem tud így nevetni, bárhogy is szeretne.*
-Hát ez remek hír, előre is hálás köszönet érte!
*Mondja, és közben mindketten elindulhatnak vissza az árvaházba, hisz letudták mind az imádságot, mind pedig az ajándék dolgát a gyermekeknek.*
-Tudja én csak élvezem a művészeteket, de sosem értettem igazán semmi ilyesmihez. Azért remélem nem az derül majd ki, hogy jól átvertek.
*Mert persze ez is könnyedén előfordulhat. Előfordulhatna bárkivel, de természetesen nem vele, hisz akinek ilyen szeme van, azonnal meglátja mindennek az értékét. Aztán ahogy Alenia kicsit mesélni kezd, ő is komolyabb arcot vesz fel a dologhoz. Nem szeretné, hogy azt higgye a másik, hogy mindenből tréfát űz, még akkor sem, ha ez néha tényleg így van.*
-Kegyed netán elveszett, s csak oly sokára találta meg a hazautat?
*Kérdezi halkan, szemeiben furcsa melegséggel fordulva a szőkeség felé. Úgy gondolja ha mindenki halottnak hitte, bizonyára túl sokáig volt távol. És könnyen meglehet, hogy nem önszántából.*
-Akárhogy is, úgy hiszem azok a gyermekek odabent igencsak hálásak önnek, amiért ilyen önzetlenül cselekedett. Büszke lehet magára, kedvesem, Eeyr is biztosan úgy tekint önre.
*Bátorító szavai mellé kezét finoman a másik vállára próbálja helyezni, persze csak ha Alenia nem húzódik el tőle zavarában.*
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 20:07:51
Üzenet elküldve: 2026-06-23 20:07:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Az alak tovább kukacoskodik vele. Nimeril legszívesebben elküldené a fenébe, de hát valakinek a lószart is lapátolnia kell, meg aztán Mait meg hallgathatná utána. Szóval visszanyeli a gondolatait.*
- Felírom a naptáramba az, orkok, gyerekek, növények és egyéb tennivalók közzé.* Grimaszol és aztán távozik. Nonszensz időrablás tovább hallgatni ezt az alakot, ahogy itt teszi magát. Megy a szobájába és egy kosarat vesz a kezébe. El fog látogatni a piacra, hogy beszerezzen még pár dolgot. Talán még az istállót is útba fogja ejteni, hogy megnézze azokat a lovakat, amiről ez már egy ideje papol itt neki. Nem szereti az ilyen hozzá nem értő embereket. A szántókon bezzeg tudták a parasztok, hogy mikor kell őt hívni, nem kellet semmiségek miatt mászkálnia. Végül tényleg útba ejti az istállót is. Vett egy pillantást az ottaniakra, de azt már most meg tudja állapítani, hogy minden rendben van velük. Ezután tovább is áll a piac felé. Végül Cili már teljesen ki is ment a fejéből, így most egy seggberúgást megúszott. Most valaki más valagát találná meg a csizmája orra.*
*Az alak tovább kukacoskodik vele. Nimeril legszívesebben elküldené a fenébe, de hát valakinek a lószart is lapátolnia kell, meg aztán Mait meg hallgathatná utána. Szóval visszanyeli a gondolatait.*
- Felírom a naptáramba az, orkok, gyerekek, növények és egyéb tennivalók közzé.* Grimaszol és aztán távozik. Nonszensz időrablás tovább hallgatni ezt az alakot, ahogy itt teszi magát. Megy a szobájába és egy kosarat vesz a kezébe. El fog látogatni a piacra, hogy beszerezzen még pár dolgot. Talán még az istállót is útba fogja ejteni, hogy megnézze azokat a lovakat, amiről ez már egy ideje papol itt neki. Nem szereti az ilyen hozzá nem értő embereket. A szántókon bezzeg tudták a parasztok, hogy mikor kell őt hívni, nem kellet semmiségek miatt mászkálnia. Végül tényleg útba ejti az istállót is. Vett egy pillantást az ottaniakra, de azt már most meg tudja állapítani, hogy minden rendben van velük. Ezután tovább is áll a piac felé. Végül Cili már teljesen ki is ment a fejéből, így most egy seggberúgást megúszott. Most valaki más valagát találná meg a csizmája orra.*
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:37:11
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Oriver tekintete egy pillanatig sem keményedik meg, még akkor sem, mikor Nimeril szavai már jóval személyesebbnek és támadóbbnak hatnak egyszerű válaszadásnál. Nem úgy tűnik, hogy a lovagot különösebben sértené az istállósfiú megnevezés, sőt, egész kényelmesen bele is helyezkedik a ráaggatott szerepbe.*
- Ebben teljesen igaza van, Nimeril kisasszony. Ha egy állat vérzik, sántít vagy nem eszik, azt kötelességem észrevenni és azonnal értesíteni Önt. Most azonban nem sürgős bajról beszéltem, hanem megelőzésről, elővigyázatosságról. *Tart némi szünetet a mondandójában, mintha csak lehetőséget adna a lánynak arra, hogy közbeszóljon, de még mielőtt szóra nyithatná az ajkait, folytatja.*
- Csatából érkezett lovak esetében nem az a kérdés, hogy látszólag állnak-e még a lábukon és egészségesnek tűnnek-e. Lehetnek kimerültek, lehet bármilyen olyan betegségük vagy sérülésük, amit egy istállósfiú nem vesz észre rögtön. Én a gondozásukhoz értek, gyógyítói véleményt azonban nem tudok adni. *Természetesen az utolsó odaszúrást sem hagyja teljesen válasz nélkül, de udvariassága és nyugodtsága a lány ellenszenves viselkedése ellenére sem törik meg.*
- Ami azt illeti, valóban szerencsés ember az, akinek csupán néhány állatra kell ügyelnie. Magam sem panaszkodom a feladataim miatt, csupán igyekszem rendesen elvégezni azt, amit rám bíztak. *Azzal kissé elfordul Nimeriltől, mintha a beszélgetést lezárva indulna a dolgára, de végül visszanéz a nőre.*
- Nem kértem semmi mást, csak azt, hogy a gyógyítói szakértelme szerint erősítse meg, az állatok rendben vannak. Persze, ha látatlanban is ki meri ezt jelenteni, elfogadom. *Ezzel a mondattal tekinti lezártnak a vitát, és most már tényleg elindul, hogy saját kötelességének eleget téve tanórát tartson az árvaház lakóinak, mely során írni, olvasni s akit érdekel, szavalni tanulhassanak.*
*Oriver tekintete egy pillanatig sem keményedik meg, még akkor sem, mikor Nimeril szavai már jóval személyesebbnek és támadóbbnak hatnak egyszerű válaszadásnál. Nem úgy tűnik, hogy a lovagot különösebben sértené az istállósfiú megnevezés, sőt, egész kényelmesen bele is helyezkedik a ráaggatott szerepbe.*
- Ebben teljesen igaza van, Nimeril kisasszony. Ha egy állat vérzik, sántít vagy nem eszik, azt kötelességem észrevenni és azonnal értesíteni Önt. Most azonban nem sürgős bajról beszéltem, hanem megelőzésről, elővigyázatosságról. *Tart némi szünetet a mondandójában, mintha csak lehetőséget adna a lánynak arra, hogy közbeszóljon, de még mielőtt szóra nyithatná az ajkait, folytatja.*
- Csatából érkezett lovak esetében nem az a kérdés, hogy látszólag állnak-e még a lábukon és egészségesnek tűnnek-e. Lehetnek kimerültek, lehet bármilyen olyan betegségük vagy sérülésük, amit egy istállósfiú nem vesz észre rögtön. Én a gondozásukhoz értek, gyógyítói véleményt azonban nem tudok adni. *Természetesen az utolsó odaszúrást sem hagyja teljesen válasz nélkül, de udvariassága és nyugodtsága a lány ellenszenves viselkedése ellenére sem törik meg.*
- Ami azt illeti, valóban szerencsés ember az, akinek csupán néhány állatra kell ügyelnie. Magam sem panaszkodom a feladataim miatt, csupán igyekszem rendesen elvégezni azt, amit rám bíztak. *Azzal kissé elfordul Nimeriltől, mintha a beszélgetést lezárva indulna a dolgára, de végül visszanéz a nőre.*
- Nem kértem semmi mást, csak azt, hogy a gyógyítói szakértelme szerint erősítse meg, az állatok rendben vannak. Persze, ha látatlanban is ki meri ezt jelenteni, elfogadom. *Ezzel a mondattal tekinti lezártnak a vitát, és most már tényleg elindul, hogy saját kötelességének eleget téve tanórát tartson az árvaház lakóinak, mely során írni, olvasni s akit érdekel, szavalni tanulhassanak.*
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:20:14
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:20:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
* Már zsarolják Maival, mintha ez neki jelentene bármit. Éppenséggel most sem látja sehol a nőt, aztán, meg ha mégis itt van valahol valószínűleg a szív dologgal van elfoglalva.*
- Véleményem szerint, ha valakire annyi feladat van bízva, hogy gondozza a jószágokat, akkor elvárható annyi szakértelem, hogy észlelje, ha netán vérzik, sántít, vagy rendellenesen táplálkozik az adott állat. Mivel eddig nem volt senkinek sürgős, hogy ezzel megkeressenek, ezért feltételezem, hogy rendben vannak azok az állatok.* Nem is érti, hogy Mai, honnan a fenéből áss elő ilyen dolgokat. Csatát járt lovak, idegesítő gondozók.*
- Irigylem azokat akiknek csupán annyi dolga van, hogy ügyeljenek néhány állatra.* Szúrja oda, mert számára még mindig csak egy istállófiú, aki kritizálja a munkáját. Már Anvielel sem jött nagyon, igaz nem is ártottak sose egymásnak, de ez az alak. ez egyenesen tenyérbemászó.*
* Már zsarolják Maival, mintha ez neki jelentene bármit. Éppenséggel most sem látja sehol a nőt, aztán, meg ha mégis itt van valahol valószínűleg a szív dologgal van elfoglalva.*
- Véleményem szerint, ha valakire annyi feladat van bízva, hogy gondozza a jószágokat, akkor elvárható annyi szakértelem, hogy észlelje, ha netán vérzik, sántít, vagy rendellenesen táplálkozik az adott állat. Mivel eddig nem volt senkinek sürgős, hogy ezzel megkeressenek, ezért feltételezem, hogy rendben vannak azok az állatok.* Nem is érti, hogy Mai, honnan a fenéből áss elő ilyen dolgokat. Csatát járt lovak, idegesítő gondozók.*
- Irigylem azokat akiknek csupán annyi dolga van, hogy ügyeljenek néhány állatra.* Szúrja oda, mert számára még mindig csak egy istállófiú, aki kritizálja a munkáját. Már Anvielel sem jött nagyon, igaz nem is ártottak sose egymásnak, de ez az alak. ez egyenesen tenyérbemászó.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:00:35
Üzenet elküldve: 2026-06-23 19:00:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
- Rendben, kisasszony. *Egy apró biccentéssel reagálva veszi tudomásul, hogy kijavítják. Nimeril heves természete rögtön szemet szúr a lovagnak, de az ő nyugodtságán ez mit sem változtat.*
- Értem, tehát a dolgozószobája nyitva áll, ha gond lenne. Ez esetben szerencsés a helyzetünk, hogy pont találkoztunk, mert az új lovak, értesülésem szerint, egyenesen csatából érkeztek hozzánk. Úgy vélem, hogy ilyen esetben akkor is érdemes kivizsgálni őket, ha egyébként nem mutatnak semmiféle tünetet. Azt javaslom, hogy jöjjön velem és vessen rájuk egy pillantást! Ahogy említettem, jómagam nem vagyok gyógyító, nem szeretnék szakértelem hiányában végső következtetést levonni az állapotukról, de természetesen, ha úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat nem indokolt, azt is elfogadom. Ebben az esetben így fogom jelenteni az igazgatóasszonynak is. *Oriverrel lehet beszélni, már csak azért is, mert legyen bármekkora pukkancs is valaki, igazán nehezen lehet kihozni a sodrából. Talán ezért is döntött úgy, hogy még gyerekekkel is szívesen foglalkozna. A véleménye egyébként ismét megvan arról, hogy milyen az, mikor valaki ahelyett, hogy keresné a munkát, elvárja, hogy a feladatai találják meg őt, de ezt megint csak udvariasan megtartja magának.*
- Rendben, kisasszony. *Egy apró biccentéssel reagálva veszi tudomásul, hogy kijavítják. Nimeril heves természete rögtön szemet szúr a lovagnak, de az ő nyugodtságán ez mit sem változtat.*
- Értem, tehát a dolgozószobája nyitva áll, ha gond lenne. Ez esetben szerencsés a helyzetünk, hogy pont találkoztunk, mert az új lovak, értesülésem szerint, egyenesen csatából érkeztek hozzánk. Úgy vélem, hogy ilyen esetben akkor is érdemes kivizsgálni őket, ha egyébként nem mutatnak semmiféle tünetet. Azt javaslom, hogy jöjjön velem és vessen rájuk egy pillantást! Ahogy említettem, jómagam nem vagyok gyógyító, nem szeretnék szakértelem hiányában végső következtetést levonni az állapotukról, de természetesen, ha úgy ítéli meg, hogy a vizsgálat nem indokolt, azt is elfogadom. Ebben az esetben így fogom jelenteni az igazgatóasszonynak is. *Oriverrel lehet beszélni, már csak azért is, mert legyen bármekkora pukkancs is valaki, igazán nehezen lehet kihozni a sodrából. Talán ezért is döntött úgy, hogy még gyerekekkel is szívesen foglalkozna. A véleménye egyébként ismét megvan arról, hogy milyen az, mikor valaki ahelyett, hogy keresné a munkát, elvárja, hogy a feladatai találják meg őt, de ezt megint csak udvariasan megtartja magának.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:43:46
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 806
OOC üzenetek: 534
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Már az is tenyérbemászó, hogy milyen nyálas illedelmességgel köszöntik. Bár, azért az illedelmességre lenne egy pár keresetlen gúnyos szava, mer milyen már, hogy kérdésre egy másik kérdéssel válaszol. Erre látványosan megfordul a szeme a szemgödrében. Bemutatkozik neki a férfi, neki meg úgy tűnik, hogy nem is kell, mert a hírneve megelőzi őt.*
- Gyógyító, nem doktor.* Javítja ki és fintorog még, amikor burkoltan, de kérdőre vonják.* Nekem senki nem szólt, hogy már istállófiú is van itt. Elfoglalt vagyok a teendőimmel, de gondolom, ha valakinek az a dolga, hogy gondozza a jószágokat, biztosan észlelte volna, ha valami bajuk lenne.* Szúr vissza az istállófiúnak, aki több modort mutat, mint amennyi szükséges egy ilyen munkakörhöz.*
- A dolgozószobám nyitva, ha valakivel gond lenne. Nincs olyan messze, mint tanácsháza.* Szinte köpi vissza a szavakat. Láthatóan nem lesznek a legjobb barátok.*
*Már az is tenyérbemászó, hogy milyen nyálas illedelmességgel köszöntik. Bár, azért az illedelmességre lenne egy pár keresetlen gúnyos szava, mer milyen már, hogy kérdésre egy másik kérdéssel válaszol. Erre látványosan megfordul a szeme a szemgödrében. Bemutatkozik neki a férfi, neki meg úgy tűnik, hogy nem is kell, mert a hírneve megelőzi őt.*
- Gyógyító, nem doktor.* Javítja ki és fintorog még, amikor burkoltan, de kérdőre vonják.* Nekem senki nem szólt, hogy már istállófiú is van itt. Elfoglalt vagyok a teendőimmel, de gondolom, ha valakinek az a dolga, hogy gondozza a jószágokat, biztosan észlelte volna, ha valami bajuk lenne.* Szúr vissza az istállófiúnak, aki több modort mutat, mint amennyi szükséges egy ilyen munkakörhöz.*
- A dolgozószobám nyitva, ha valakivel gond lenne. Nincs olyan messze, mint tanácsháza.* Szinte köpi vissza a szavakat. Láthatóan nem lesznek a legjobb barátok.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:18:15
Üzenet elküldve: 2026-06-23 18:18:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kótyagosan//
*Bizony, még azt figyeli a bejárat közeléből, hogy Cilia és Maerle úr miképp távoznak, de a bámészkodásban megzavarja egy női hang, melyet neki sem volt még alkalma hallani soha. Hátra pillant hát válla felett, majd mikor megpillantja a vörösesbarna hajú leányt, illedelmesen, teljes testével felé fordul. Bár, az illem, mint olyan, úgy tűnik nem kölcsönös, de Oriver egy igazi lovag, őt a modortalanság nem gátolja meg abban, hogy egy hölggyel hölgyhöz méltóan is viselkedjen.*
- Magácskának is szép, derűs napot kívánok, szép kisasszony! Netán segíthetek valamiben? *Kérdezi ahelyett, hogy a kérdésére válaszolna, hisz úgy véli, arra nincs szükség. Hatok óta dolgozik már az árvaházban, a lány pedig az emeletről jött le, tehát biztosan járatos errefelé. Lett volna elég alkalmuk találkozni, de úgy tűnik, hogy a zöldszemű leány ritkább látvány ebben a házban, mint a szellemek.
Ahogy aztán jobban megnézi őt magának, rögtön beugrik neki, hogy ki áll előtte. A haj, szemszín stimmel, a hölgy pedig nem odakintről érkezett, tehát nem lehet más, csak Nimeril doktor, akiről már Cilia, Mai és Anviel is mesélt neki, csak épp fel nem bukkant még soha. Ejj, vajon mit szóltak volna egykori tanítói, ha ő is ily könnyelműen vette volna a kötelességet?
Végül, mielőtt még a lány válaszolhatna neki, bemutatkozással folytatja.*
- Oriver Aerivale, örvendek! Egy ideje már az árvaházban dolgozom. Ön pedig, ha nem tévedek, Nimeril doktor. Már napok óta szerettem volna beszélni Önnel, hisz úgy hallottam, hogy a kisasszony felel az árvaház területén mind a gyermekek, mind a jószágok egészségéért, és az istálló új lakóit senki nem vizsgálta meg, mióta Mai kisasszony hazahozta őket. Illetve, jómagam gondjukat viseltem, de én nem vagyok orvos. Ezért örültem volna, ha szólhatok róluk, de úgy tűnik nekem, hogy magát nehezebb elérni, mint a város helytartóit. Bizonyára sok dolga van, jól vélem? *Hangjában nincs szemrehányás, szavai udvarias hangszínt ütnek meg, de azért egy figyelmes elme könnyedén kiolvashatja a szavak mögé bújtatott véleményét.*
*Bizony, még azt figyeli a bejárat közeléből, hogy Cilia és Maerle úr miképp távoznak, de a bámészkodásban megzavarja egy női hang, melyet neki sem volt még alkalma hallani soha. Hátra pillant hát válla felett, majd mikor megpillantja a vörösesbarna hajú leányt, illedelmesen, teljes testével felé fordul. Bár, az illem, mint olyan, úgy tűnik nem kölcsönös, de Oriver egy igazi lovag, őt a modortalanság nem gátolja meg abban, hogy egy hölggyel hölgyhöz méltóan is viselkedjen.*
- Magácskának is szép, derűs napot kívánok, szép kisasszony! Netán segíthetek valamiben? *Kérdezi ahelyett, hogy a kérdésére válaszolna, hisz úgy véli, arra nincs szükség. Hatok óta dolgozik már az árvaházban, a lány pedig az emeletről jött le, tehát biztosan járatos errefelé. Lett volna elég alkalmuk találkozni, de úgy tűnik, hogy a zöldszemű leány ritkább látvány ebben a házban, mint a szellemek.
Ahogy aztán jobban megnézi őt magának, rögtön beugrik neki, hogy ki áll előtte. A haj, szemszín stimmel, a hölgy pedig nem odakintről érkezett, tehát nem lehet más, csak Nimeril doktor, akiről már Cilia, Mai és Anviel is mesélt neki, csak épp fel nem bukkant még soha. Ejj, vajon mit szóltak volna egykori tanítói, ha ő is ily könnyelműen vette volna a kötelességet?
Végül, mielőtt még a lány válaszolhatna neki, bemutatkozással folytatja.*
- Oriver Aerivale, örvendek! Egy ideje már az árvaházban dolgozom. Ön pedig, ha nem tévedek, Nimeril doktor. Már napok óta szerettem volna beszélni Önnel, hisz úgy hallottam, hogy a kisasszony felel az árvaház területén mind a gyermekek, mind a jószágok egészségéért, és az istálló új lakóit senki nem vizsgálta meg, mióta Mai kisasszony hazahozta őket. Illetve, jómagam gondjukat viseltem, de én nem vagyok orvos. Ezért örültem volna, ha szólhatok róluk, de úgy tűnik nekem, hogy magát nehezebb elérni, mint a város helytartóit. Bizonyára sok dolga van, jól vélem? *Hangjában nincs szemrehányás, szavai udvarias hangszínt ütnek meg, de azért egy figyelmes elme könnyedén kiolvashatja a szavak mögé bújtatott véleményét.*
617-636 , 637-656 , 657-676 , 677-696 , 697-716 , 717-736 , 737-756 , 757-776 , 777-796 , 797-816 , 817-836 , 837-856 , 857-876 , 877-896 , 897-916 , 917-936 , 937-956 , 957-976 , 977-996 , 997-1016 , 1017-1036 , 1037-1056 , 1057-1076 , 1077-1096 , 1097-1116 , 1117-1136 , 1137-1156 , 1157-1176 , 1177-1196 , 1197-1216 , 1217-1236 , 1237-1256 , 1257-1276 , 1277-1296 , 1297-1316 , 1317-1336 , 1337-1356 , 1357-1376 , 1377-1396 , 1397-1416 , 1417-1436 , 1437-1456 , 1457-1476 , 1477-1496 , 1497-1516 , 1517-1536 , 1537-1556 , 1557-1576 , 1577-1596 , 1597-1616 , 1617-1636 , 1637-1656 , 1657-1676 , 1677-1696 , 1697-1716 , 1717-1736 , 1737-1756 , 1757-1776 , 1777-1796 , 1797-1816 , 1817-1836 , 1837-1856 , 1857-1876 , 1877-1896 , 1897-1916 , 1917-1936 , 1937-1956 , 1957-1976 , 1977-1996 , 1997-2016 , 2017-2036 , 2037-2056 , 2057-2076 , 2077-2096 , 2097-2116 , 2117-2136 , 2137-2156 , 2157-2176 , 2177-2196 , 2197-2216 , 2217-2236 , 2237-2256 , 2257-2276 , 2277-2296 , 2297-2316 , 2317-2336 , 2337-2356 , 2357-2376 , 2377-2396 , 2397-2416 , 2417-2436 , 2437-2456 , 2447-2466