Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-04 19:23:52
Üzenet elküldve: 2026-01-04 19:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
- Nem, nem fáj nekik. Ha esetleg mégis, akkor valami baj van, vagy a nyereggel, vagy a lóval. Ezt úgy veheted észre, hogy hátracsapja a füleit, rúgni akar, esetleg visszatartja a levegőt vagy ideges lesz. De rajta most teljesen jó, a lényeg, hogy lassan húzd meg mindig a hasánál a szíjat. *Hangzik el a magyarázat még a ló felnyergelése közben.
Azt, hogy Romváros rossz környék lehet, nem volt nehéz kikövetkeztetnie, és Anviel asszony szavai alapján úgy tűnik, hogy ebben nem is tévedett.*
- Meghiszem azt. *Mondja a gyerekek rátermettségét illetően ezúttal egy egyáltalán nem őszinte félmosoly kíséretében, hisz pontosan tudja, mit jelenthetett ez szegények számára. A kérésre aztán csak bólint, habár nem tudja, merre található a Kaszárnya pontosan, de van egy sejtése, hogy a kis szőkeség ebben is a segítségére lesz majd.*
- Persze, szívesen. *Teszi hozzá a bólintást követően, majd már a két barna ló nevéről érdeklődik, melyet Anviel is igencsak kalandos úton tudat vele.*
~Kalácsrecept…~ *Egy újabb szórakozott mosoly, de ez már valódi. Nem árulja el, de sikeresen össze is zavarodott, hisz még azt sem tudja, hogy most milyen nézőpontból bal- meg jobboldali lovat hívják Diónak vagy Fahéjnak, de azt legalább már tudja, hogy ez a nevük.*
- Köszönöm! Addig is szép napot, Anviel! *Köszön el a nevelőtől. Cilia ugyan nem jött vissza, de a főbejáratnál megtalálja a leányt, nem veszett el.*
- Hozom a lovat, addig menj csak ki nyugodtan a kapuhoz! Egyébként Diónak hívják… vagy Fahéjnak. *Kacarászik, aztán hátramegy az istállóhoz, hogy a felnyergelt Diót vagy Fahéjat előre vezesse Ciliához.*
- No, mennyit ültél már lovon? Ha szeretnéd, csinálhatjuk először azt, hogy te ülsz a nyeregbe, én pedig mellettetek megyek majd és vezetem őt. Mit szólsz? *Simogatja meg a ló oldalát közben.* Ó, és Anviel asszony azt kérte, hogy nézzünk el a Kaszárnya felé, hátha megtaláljuk Mai kisasszonyt, de neked kell majd megmutatnod, hogy merre van. Én még nem tudom. *Mondja, mielőtt még elfelejtené, hogy küldetést is kaptak.*
- Nem, nem fáj nekik. Ha esetleg mégis, akkor valami baj van, vagy a nyereggel, vagy a lóval. Ezt úgy veheted észre, hogy hátracsapja a füleit, rúgni akar, esetleg visszatartja a levegőt vagy ideges lesz. De rajta most teljesen jó, a lényeg, hogy lassan húzd meg mindig a hasánál a szíjat. *Hangzik el a magyarázat még a ló felnyergelése közben.
Azt, hogy Romváros rossz környék lehet, nem volt nehéz kikövetkeztetnie, és Anviel asszony szavai alapján úgy tűnik, hogy ebben nem is tévedett.*
- Meghiszem azt. *Mondja a gyerekek rátermettségét illetően ezúttal egy egyáltalán nem őszinte félmosoly kíséretében, hisz pontosan tudja, mit jelenthetett ez szegények számára. A kérésre aztán csak bólint, habár nem tudja, merre található a Kaszárnya pontosan, de van egy sejtése, hogy a kis szőkeség ebben is a segítségére lesz majd.*
- Persze, szívesen. *Teszi hozzá a bólintást követően, majd már a két barna ló nevéről érdeklődik, melyet Anviel is igencsak kalandos úton tudat vele.*
~Kalácsrecept…~ *Egy újabb szórakozott mosoly, de ez már valódi. Nem árulja el, de sikeresen össze is zavarodott, hisz még azt sem tudja, hogy most milyen nézőpontból bal- meg jobboldali lovat hívják Diónak vagy Fahéjnak, de azt legalább már tudja, hogy ez a nevük.*
- Köszönöm! Addig is szép napot, Anviel! *Köszön el a nevelőtől. Cilia ugyan nem jött vissza, de a főbejáratnál megtalálja a leányt, nem veszett el.*
- Hozom a lovat, addig menj csak ki nyugodtan a kapuhoz! Egyébként Diónak hívják… vagy Fahéjnak. *Kacarászik, aztán hátramegy az istállóhoz, hogy a felnyergelt Diót vagy Fahéjat előre vezesse Ciliához.*
- No, mennyit ültél már lovon? Ha szeretnéd, csinálhatjuk először azt, hogy te ülsz a nyeregbe, én pedig mellettetek megyek majd és vezetem őt. Mit szólsz? *Simogatja meg a ló oldalát közben.* Ó, és Anviel asszony azt kérte, hogy nézzünk el a Kaszárnya felé, hátha megtaláljuk Mai kisasszonyt, de neked kell majd megmutatnod, hogy merre van. Én még nem tudom. *Mondja, mielőtt még elfelejtené, hogy küldetést is kaptak.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-04 18:17:04
Üzenet elküldve: 2026-01-04 18:17:04
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Vonásai kissé kemények, láthatóan fáradt és gondterhelt, de ez olyasmi, amit nem szabadna mutatni a gyerekek felé. A személyzet még hagyján, van egy sanda gyanúja, ha Orvier is fog így kinézni, sőt, még rosszabbul is. Máshogy edzett a fiatalember. Tán a teste sokat bír, de fogalma sincs milyen több felé szakadni és mindenhol egyemberként jelen lenni. Hallgatja a Romvárosról szóló szépen csengő, de annál rosszabb véleményt, mire haloványan mosolyodik el. Figyeli Ciliát távozni, majd vissza is tekint a lovag lélektükreibe.*
- Nem a legjobb környék, de ezek a gyerekek jobban ki vannak képezve az utca által, mint a bakák ott a Kaszárnyában. Ettől még mindannyiójuknak itt kell lennie amint szürkül az ég. Tedd már meg, hogy afelé mentek, ha már így szóba került. Mármint a Kaszárnya felé. Hátha arra kódorog a Kisasszony a városőrével. Csak, hogy megnyugodjak.
*Bár jól tudja, hogy elég kevés esély van rá, hogy éppen megpillantja őt az ifjú, de így finoman jelzi azt is ezzel, hogy már meg kellett volna jönnie. Szerinte legalábbis. Bár, ezt az éjjelt már tudja ki fogja felügyelni helyette, így csak a nő testi épségéért aggódik, nem pedig a saját pihenéséért.*
- Mik azok, valami kalácsrecept. *Mélyülnek arcán a barázdák, ahogy gondolkodni kezd.* - Mák… Mogyor… nem! Dió. Meg Fahéj. *Vállat von, maga sem tudja mire vélni e neveket, de hát ki ő, hogy szembe szálljon ezzel? Na és hozzátartozik, hogy nem is érdekli.* - A baloldali a Dió. A jobb, meg a Fahéj. Hacsak nem kevertétek össze őket, vagy én, de hát szerintem még ez teljesen mndegy. Ma érkeztek. Na, mehettek, annál előbb jöttök.
A hozzászólás írója (Anviel Sorheth [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.04 18:19:05
*Vonásai kissé kemények, láthatóan fáradt és gondterhelt, de ez olyasmi, amit nem szabadna mutatni a gyerekek felé. A személyzet még hagyján, van egy sanda gyanúja, ha Orvier is fog így kinézni, sőt, még rosszabbul is. Máshogy edzett a fiatalember. Tán a teste sokat bír, de fogalma sincs milyen több felé szakadni és mindenhol egyemberként jelen lenni. Hallgatja a Romvárosról szóló szépen csengő, de annál rosszabb véleményt, mire haloványan mosolyodik el. Figyeli Ciliát távozni, majd vissza is tekint a lovag lélektükreibe.*
- Nem a legjobb környék, de ezek a gyerekek jobban ki vannak képezve az utca által, mint a bakák ott a Kaszárnyában. Ettől még mindannyiójuknak itt kell lennie amint szürkül az ég. Tedd már meg, hogy afelé mentek, ha már így szóba került. Mármint a Kaszárnya felé. Hátha arra kódorog a Kisasszony a városőrével. Csak, hogy megnyugodjak.
*Bár jól tudja, hogy elég kevés esély van rá, hogy éppen megpillantja őt az ifjú, de így finoman jelzi azt is ezzel, hogy már meg kellett volna jönnie. Szerinte legalábbis. Bár, ezt az éjjelt már tudja ki fogja felügyelni helyette, így csak a nő testi épségéért aggódik, nem pedig a saját pihenéséért.*
- Mik azok, valami kalácsrecept. *Mélyülnek arcán a barázdák, ahogy gondolkodni kezd.* - Mák… Mogyor… nem! Dió. Meg Fahéj. *Vállat von, maga sem tudja mire vélni e neveket, de hát ki ő, hogy szembe szálljon ezzel? Na és hozzátartozik, hogy nem is érdekli.* - A baloldali a Dió. A jobb, meg a Fahéj. Hacsak nem kevertétek össze őket, vagy én, de hát szerintem még ez teljesen mndegy. Ma érkeztek. Na, mehettek, annál előbb jöttök.
A hozzászólás írója (Anviel Sorheth [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.04 18:19:05
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:47:40
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:47:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Pedig még csak nem is olyan jó abban, hogy mások szavait forgassa ellenük. Mindenesetre jót kacarásznak. Közben pedig az ismeretlen paripát is felnyergelik. Cilia persze figyelemmel kíséri a szükséges lépteket. Pusztán egy dologgal kell majd megküzdenie. A magasággal. Remélhetőleg majd az idő is segít azon, hogy nagyobbra nőjön.*
- És ez nekik nem fáj? Ahogy az övet a hasukra szorítod?
*Kérdezi érdeklődve amikor Oriver meghúzza a szíjat a ló hasánál. Na persze nem úgy tűnt volna mintha a ló nehezére esett volna. Pusztán érdeklődik a kíváncsi lányka.
Ő maga sem mer csak úgy belépni a konyhába. Anviel nénit nem érdemes felbosszantani. Hiába kedves és megértő a nő. Neki is van olyan félelmetes tekintete mint Mainak. És olybá tűnik, Anviel néni nincs is éppen jó kedvében. Kis meséje, amit még Oriver is kiegészít nem hatja meg a nőt. Röviden és céltudatosan válaszol. Cilia arcáról rögtön lefagy a könyörgő arckifejezés. És mint aki frászt kapott volna a nőtől, húzza ki magát mint egy kiskatona.*
- Úgy lesz!
*Bólint rá hevesen Anviel szavára. És Oriverhez fordul.*
- Mindjárt visszajövök.
*Azzal ő már szélnek is ered amíg Oriver felteszi a maga kérdéseit Anvielnek. Ő maga pedig felsiet a lépcsőn egészen a szobája ajtajáig. Hogy táskáját letegye az egyik ágyra. Igazából, most gondolkodnia sem kell azon melyiken maradhat. Tylnor hiányában, és Luurien távollétében az egész szoba ismét az övé. Meglehetősen furcsa. Amennyire szeretett egyedül maradni ebben a szobában. Most hiányzik neki a két fiú veszekedése, birkózása és nevetése. Sebaj, most már legalább tudja Trylnor jó helyen van és biztonságban.
Nem is vesztegeti tovább az időt. Az ajtó hamar bezárul, és szalad is lefelé a lépcsőn, hogy Orivert a főbejáratnál várja meg.*
*Pedig még csak nem is olyan jó abban, hogy mások szavait forgassa ellenük. Mindenesetre jót kacarásznak. Közben pedig az ismeretlen paripát is felnyergelik. Cilia persze figyelemmel kíséri a szükséges lépteket. Pusztán egy dologgal kell majd megküzdenie. A magasággal. Remélhetőleg majd az idő is segít azon, hogy nagyobbra nőjön.*
- És ez nekik nem fáj? Ahogy az övet a hasukra szorítod?
*Kérdezi érdeklődve amikor Oriver meghúzza a szíjat a ló hasánál. Na persze nem úgy tűnt volna mintha a ló nehezére esett volna. Pusztán érdeklődik a kíváncsi lányka.
Ő maga sem mer csak úgy belépni a konyhába. Anviel nénit nem érdemes felbosszantani. Hiába kedves és megértő a nő. Neki is van olyan félelmetes tekintete mint Mainak. És olybá tűnik, Anviel néni nincs is éppen jó kedvében. Kis meséje, amit még Oriver is kiegészít nem hatja meg a nőt. Röviden és céltudatosan válaszol. Cilia arcáról rögtön lefagy a könyörgő arckifejezés. És mint aki frászt kapott volna a nőtől, húzza ki magát mint egy kiskatona.*
- Úgy lesz!
*Bólint rá hevesen Anviel szavára. És Oriverhez fordul.*
- Mindjárt visszajövök.
*Azzal ő már szélnek is ered amíg Oriver felteszi a maga kérdéseit Anvielnek. Ő maga pedig felsiet a lépcsőn egészen a szobája ajtajáig. Hogy táskáját letegye az egyik ágyra. Igazából, most gondolkodnia sem kell azon melyiken maradhat. Tylnor hiányában, és Luurien távollétében az egész szoba ismét az övé. Meglehetősen furcsa. Amennyire szeretett egyedül maradni ebben a szobában. Most hiányzik neki a két fiú veszekedése, birkózása és nevetése. Sebaj, most már legalább tudja Trylnor jó helyen van és biztonságban.
Nem is vesztegeti tovább az időt. Az ajtó hamar bezárul, és szalad is lefelé a lépcsőn, hogy Orivert a főbejáratnál várja meg.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:04:22
Üzenet elküldve: 2026-01-04 17:04:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Halkan nevetgél azon, ahogy Cilia kiforgatja a szavait, de hát valahol jogosak, hogy ha valamit vissza kell vinnie a konyhába, akkor bizony van ott keresnivalója, vagyis egy találnivaló van nála, ami oda tartozik. Ez az, amin mosolyog, miközben a leány által kiválasztott lovat felnyergelik. Türelmesen magyarázza el és mutatja meg alaposan és részletesen a folyamat minden egyes lépését, mígnem a barna jószág menetkész állapotba nem kerül.*
- Látod? Ennyi az egész. *Mondja a végén, majd ezt követően mennek be végül a házba, ahol meg is találják a nevelőnőt. Hogy nincs zárva a konyha, azt sejtette, mégis úgy tartja illendőnek, ha kopognak és engedélyt kérnek, mielőtt egy háziasszony territóriumára lépnek. Ha már szóba került a drága jó Cormou, vannak emlékei arról is, hogy milyen érzés közelebbi kapcsolatba kerülni egy serpenyő lapjával, amikor is azt egy mérges szakács forgatja pallosként a kezében jobban, mint bármelyik lovag.
Mikor Anviel már rájuk figyel, hagyja, hogy Cilia regélje el, miért is jöttek, majd türelmesen várja ki azt a rövidke időt, míg az asszony döntést hoz.*
- Valójában az összes állatot megmozgattuk már a kertben. Most csupán az egyik lovat vinnénk ki, amelyiket már együtt fel is nyergeltük, csak az indulásra vár. Természetesen még jóval sötétedés előtt vissza fogunk érni, hisz ahogy láttam, a környék nem tűnik annyira… festői tájnak, hogy bárki kint akarjon kóricálni a sötétben. Mondjuk úgy, nem igazán ihleti meg az embert. *Tesz hozzá még ezt-azt Cilia szavaihoz, fontosat és csak számára fontosat is, többek között, hogy megértette, mit kér tőle, tőlük Anviel. Ám, mielőtt még elindulnának, eszébe jut még egy kérdés, ami nem lényeges, de mégis ugyanolyan fontos.*
- Ó! Az istállóban a két barna ló. Cilia még nem tudja a nevüket, és nekem sem akartak bemutatkozni. Te esetleg tudod, hogy hívják őket, Anviel? Egy állatot érdemes mindig a nevén szólítani, hogy megszokja, mi pedig könnyebben tudjunk vele barátkozni. *Hisz egy ló nem csupán egy hátas, hanem egy társ is az úton, és az ő feladata most nem csak az lesz, hogy a kis szőke elfre vigyázzon odakint, hanem a barna jószágra is figyelnie kell majd.*
A hozzászólás írója (Oriver Aerivale) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.04 17:04:40
*Halkan nevetgél azon, ahogy Cilia kiforgatja a szavait, de hát valahol jogosak, hogy ha valamit vissza kell vinnie a konyhába, akkor bizony van ott keresnivalója, vagyis egy találnivaló van nála, ami oda tartozik. Ez az, amin mosolyog, miközben a leány által kiválasztott lovat felnyergelik. Türelmesen magyarázza el és mutatja meg alaposan és részletesen a folyamat minden egyes lépését, mígnem a barna jószág menetkész állapotba nem kerül.*
- Látod? Ennyi az egész. *Mondja a végén, majd ezt követően mennek be végül a házba, ahol meg is találják a nevelőnőt. Hogy nincs zárva a konyha, azt sejtette, mégis úgy tartja illendőnek, ha kopognak és engedélyt kérnek, mielőtt egy háziasszony territóriumára lépnek. Ha már szóba került a drága jó Cormou, vannak emlékei arról is, hogy milyen érzés közelebbi kapcsolatba kerülni egy serpenyő lapjával, amikor is azt egy mérges szakács forgatja pallosként a kezében jobban, mint bármelyik lovag.
Mikor Anviel már rájuk figyel, hagyja, hogy Cilia regélje el, miért is jöttek, majd türelmesen várja ki azt a rövidke időt, míg az asszony döntést hoz.*
- Valójában az összes állatot megmozgattuk már a kertben. Most csupán az egyik lovat vinnénk ki, amelyiket már együtt fel is nyergeltük, csak az indulásra vár. Természetesen még jóval sötétedés előtt vissza fogunk érni, hisz ahogy láttam, a környék nem tűnik annyira… festői tájnak, hogy bárki kint akarjon kóricálni a sötétben. Mondjuk úgy, nem igazán ihleti meg az embert. *Tesz hozzá még ezt-azt Cilia szavaihoz, fontosat és csak számára fontosat is, többek között, hogy megértette, mit kér tőle, tőlük Anviel. Ám, mielőtt még elindulnának, eszébe jut még egy kérdés, ami nem lényeges, de mégis ugyanolyan fontos.*
- Ó! Az istállóban a két barna ló. Cilia még nem tudja a nevüket, és nekem sem akartak bemutatkozni. Te esetleg tudod, hogy hívják őket, Anviel? Egy állatot érdemes mindig a nevén szólítani, hogy megszokja, mi pedig könnyebben tudjunk vele barátkozni. *Hisz egy ló nem csupán egy hátas, hanem egy társ is az úton, és az ő feladata most nem csak az lesz, hogy a kis szőke elfre vigyázzon odakint, hanem a barna jószágra is figyelnie kell majd.*
A hozzászólás írója (Oriver Aerivale) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.04 17:04:40
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-04 14:02:30
Üzenet elküldve: 2026-01-04 14:02:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Sosem zárja magára a konyhát, hogy is nézne ki, ha elszigetelné magát a gyerekzsivajtól? Mégis ki az, aki meghallaná helyette, hogy valamelyik fiúcska jajveszékel a lábát fogdosva, mert éppen felbukott? Vagy hogyan szúrná ki, hogy egy enyvesebb kezű kislány az étkezőben hagyott értékeket igyekszik magáévá tenni? Az az ajtó bizony nyitva van és csak meg kell fordulnia a hallott neszekre. Végigméri a férfit, majd a leányzót is. Most van az a pont, hogy minden szimpátiáját félre kellene tegye és tiszta fejjel szükséges gondolkodnia, mint ahogyan azt elvárják tőle. Orvier idegen. Nem Mai mutatta be neki személyesen, bár tényleg látta elszelelni a félvért, így jól sejti, hogy ő bizony nem hagyta volna a falak között a lovagot, ha nem bízna benne. Döntött hát. A kosárért nyúl, majd biccent egyet.*
- Ki. *Újfent az ifjút nézi, egyenesen a szemeit ráadásul, majd röpke szünet után teszi hozzá.* - Sötétedésre itt vagytok! *Azzal vissza is fordul a dolgához, most nem szeretne beszélgetni. Felettébb elkezdte bosszantani az a sok városőr és hogy az igazgatónő még nem tért vissza.*
*Sosem zárja magára a konyhát, hogy is nézne ki, ha elszigetelné magát a gyerekzsivajtól? Mégis ki az, aki meghallaná helyette, hogy valamelyik fiúcska jajveszékel a lábát fogdosva, mert éppen felbukott? Vagy hogyan szúrná ki, hogy egy enyvesebb kezű kislány az étkezőben hagyott értékeket igyekszik magáévá tenni? Az az ajtó bizony nyitva van és csak meg kell fordulnia a hallott neszekre. Végigméri a férfit, majd a leányzót is. Most van az a pont, hogy minden szimpátiáját félre kellene tegye és tiszta fejjel szükséges gondolkodnia, mint ahogyan azt elvárják tőle. Orvier idegen. Nem Mai mutatta be neki személyesen, bár tényleg látta elszelelni a félvért, így jól sejti, hogy ő bizony nem hagyta volna a falak között a lovagot, ha nem bízna benne. Döntött hát. A kosárért nyúl, majd biccent egyet.*
- Ki. *Újfent az ifjút nézi, egyenesen a szemeit ráadásul, majd röpke szünet után teszi hozzá.* - Sötétedésre itt vagytok! *Azzal vissza is fordul a dolgához, most nem szeretne beszélgetni. Felettébb elkezdte bosszantani az a sok városőr és hogy az igazgatónő még nem tért vissza.*
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-04 13:15:36
Üzenet elküldve: 2026-01-04 13:15:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Elhúzza a száját csalódottságában. Reménykedett egy két mókás történetben amit Mai esetleg elkövethetett otthonában. Ám Oriver sajnos nem ismerte őt korábban. Végül csak felhúzza vállait, és elengedi a dolgot.*
- Kár.
*Feleli röviden mielőtt a munka maradékát is lassan befejezik. Így csak megmaradnak számára azok a kellemes emlékek, amit Mai nyújtott számára. A reggeli fésülések, ahogy megpróbálta bemutatni őt az akkori árváknak, na és persze a korai együtt alvások. Ami megállította Ciliat abban, hogy behozza Derest vagy ő szökjön ki hozzá aludni. Persze így is megtörtént egyszer egyszer mind a kettő. Ám Mai türelmének köszönhetően hamar leszokott erről a rossz szokásáról az akkori vadóc kis Szikra.*
- De nekem igen. Vissza kell vinnem a kosarát.
*Jut csak eszébe, amit még Anviel pakolt tele a zöldségekkel. Hamar vissza is szalad, hogy összeszedje a dolgait. Ideje lenne már lepakolni a szobájába. Főleg, ha úgy is azt tervezik kilovagolnak. Azt pedig kényelmesebb lenne nagy táskája nélkül.*
- Hm legyen az amelyiket én csutakoltam. Talán könnyebb lesz vele. Meg olyan barátságosan tud nézni.
*Válaszolja Orivernek, mielőtt vissza szalad cókmókjaiért. Mai távolléte Ciliat még nem igazán zavarja. Ismeri már annyira Mait, hogy tudja mindig visszatér. Pusztán idő kérdése.
Haladnak is hát vissza az árvaházba. A gyerek tömeg eddigre már eloszlott. Egy két beszélgető pár látható csupán az előtérben. Ők azonban meg sem állnak egészen a konyha ajtajáig. A szerepek azonban megcserélődnek. Cilianak kellett volna kopognia, és Orivernek beszélnie. Mert az ő hangja mélyebb. De így a feladat végül ráhárul. Amint Anviel megjelenik az ajtóba, vagy beinvitálja őket. Cilia pedig kis hezitálás után rá is kezd.*
- Anviel néni, vissza is hoztam a kosarát. Illetve, Oriver mondta jót tenne az állatoknak, ha kicsit jobban megmozgatnánk őket. És felajánlotta segít a lovaglásban gyakorolni. Kimehetek vele esetleg a tisztásra?
*Néz rá kedvesen kis kutya szemekkel.*
*Elhúzza a száját csalódottságában. Reménykedett egy két mókás történetben amit Mai esetleg elkövethetett otthonában. Ám Oriver sajnos nem ismerte őt korábban. Végül csak felhúzza vállait, és elengedi a dolgot.*
- Kár.
*Feleli röviden mielőtt a munka maradékát is lassan befejezik. Így csak megmaradnak számára azok a kellemes emlékek, amit Mai nyújtott számára. A reggeli fésülések, ahogy megpróbálta bemutatni őt az akkori árváknak, na és persze a korai együtt alvások. Ami megállította Ciliat abban, hogy behozza Derest vagy ő szökjön ki hozzá aludni. Persze így is megtörtént egyszer egyszer mind a kettő. Ám Mai türelmének köszönhetően hamar leszokott erről a rossz szokásáról az akkori vadóc kis Szikra.*
- De nekem igen. Vissza kell vinnem a kosarát.
*Jut csak eszébe, amit még Anviel pakolt tele a zöldségekkel. Hamar vissza is szalad, hogy összeszedje a dolgait. Ideje lenne már lepakolni a szobájába. Főleg, ha úgy is azt tervezik kilovagolnak. Azt pedig kényelmesebb lenne nagy táskája nélkül.*
- Hm legyen az amelyiket én csutakoltam. Talán könnyebb lesz vele. Meg olyan barátságosan tud nézni.
*Válaszolja Orivernek, mielőtt vissza szalad cókmókjaiért. Mai távolléte Ciliat még nem igazán zavarja. Ismeri már annyira Mait, hogy tudja mindig visszatér. Pusztán idő kérdése.
Haladnak is hát vissza az árvaházba. A gyerek tömeg eddigre már eloszlott. Egy két beszélgető pár látható csupán az előtérben. Ők azonban meg sem állnak egészen a konyha ajtajáig. A szerepek azonban megcserélődnek. Cilianak kellett volna kopognia, és Orivernek beszélnie. Mert az ő hangja mélyebb. De így a feladat végül ráhárul. Amint Anviel megjelenik az ajtóba, vagy beinvitálja őket. Cilia pedig kis hezitálás után rá is kezd.*
- Anviel néni, vissza is hoztam a kosarát. Illetve, Oriver mondta jót tenne az állatoknak, ha kicsit jobban megmozgatnánk őket. És felajánlotta segít a lovaglásban gyakorolni. Kimehetek vele esetleg a tisztásra?
*Néz rá kedvesen kis kutya szemekkel.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-03 11:36:23
Üzenet elküldve: 2026-01-03 11:36:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
- Nem ismertem őt gyerekként. *Kacag fel a feltételezésre is, hogy a kis elf olyan öregnek gondolja őt, akinek lehetett szerencséje fiatalként csodálni Mai Faensa kisasszonyt, de nem. Neki nem adatott meg ilyesmi. Serdülő éveinek vége felé járt már, mikor a család lihanechi birtokán szolgált, a kisasszony pedig ugyan még kis hamvas, de már akkor is kész, meseszép hölgy volt. A történet azonban, mivel róla szolgálhat, koránt sem egy tündérmese. Sokat ugyan nem társalgott vele, csupán néhány kedves szó, egy üdvözlés reggelente, egy mosoly, mikor a kertben sétált és néhány feladat, melyet el kellett végeznie a számára volt az összes kontaktus kettőjük közt, mégis, amikor az erkélyen állva vagy magába feledkezve látta néhanapján, nem a boldogságot látta tükröződni az arcáról.*
- Eszem ágában sincs harcolni vele. Nekem amúgy sincs sok keresnivalóm a konyhában. *Továbbra is jókedvűen nevetgél, majd a lány visszakérdezésére bólintással felel.*
- Tényleg. Csak majd ki kell választanod, hogy melyik lovat vigyük magunkkal. Egyelőre csak eggyel megyünk, amíg nem láttam, hogyan tudsz velük bánni. *Mondja, majd egyetértően bólint arra is, hogy szóljanak arról, hogy kimennének, hisz mégis, hivatalosan ő még csak egy idegen, furcsa is volna, ha kérdés nélkül vinné el az egyik árvát az otthonból.
Ha Cilia követi, akkor a társaságában megy vissza a házba, és egyenesen a konyha felé indul. Szinte biztos benne, hogy Anviel asszonyt ott vagy a környékén találják majd meg. Ami viszont kezdi kissé aggasztani, hogy Mai azóta sem tért vissza. Városőrség kíséretében távozni sohasem jó ómen, sokáig távol lenni pedig még annyira sem. Azonban nem tehet ő mást, minthogy vár, és addig is igyekszik megmutatni, hogy lehet rá felelősséget bízni.
Belép az ebédlőbe, és ha a konyha ajtaját csukva találja, akkor egy rövid kopogtatás után várja, hogy kilép-e onnan a nevelő. Ha igen, akkor a kérés megfogalmazását, mellyel érkeztek, már a mellette álldogáló Aranyhajra bízza.*
- Nem ismertem őt gyerekként. *Kacag fel a feltételezésre is, hogy a kis elf olyan öregnek gondolja őt, akinek lehetett szerencséje fiatalként csodálni Mai Faensa kisasszonyt, de nem. Neki nem adatott meg ilyesmi. Serdülő éveinek vége felé járt már, mikor a család lihanechi birtokán szolgált, a kisasszony pedig ugyan még kis hamvas, de már akkor is kész, meseszép hölgy volt. A történet azonban, mivel róla szolgálhat, koránt sem egy tündérmese. Sokat ugyan nem társalgott vele, csupán néhány kedves szó, egy üdvözlés reggelente, egy mosoly, mikor a kertben sétált és néhány feladat, melyet el kellett végeznie a számára volt az összes kontaktus kettőjük közt, mégis, amikor az erkélyen állva vagy magába feledkezve látta néhanapján, nem a boldogságot látta tükröződni az arcáról.*
- Eszem ágában sincs harcolni vele. Nekem amúgy sincs sok keresnivalóm a konyhában. *Továbbra is jókedvűen nevetgél, majd a lány visszakérdezésére bólintással felel.*
- Tényleg. Csak majd ki kell választanod, hogy melyik lovat vigyük magunkkal. Egyelőre csak eggyel megyünk, amíg nem láttam, hogyan tudsz velük bánni. *Mondja, majd egyetértően bólint arra is, hogy szóljanak arról, hogy kimennének, hisz mégis, hivatalosan ő még csak egy idegen, furcsa is volna, ha kérdés nélkül vinné el az egyik árvát az otthonból.
Ha Cilia követi, akkor a társaságában megy vissza a házba, és egyenesen a konyha felé indul. Szinte biztos benne, hogy Anviel asszonyt ott vagy a környékén találják majd meg. Ami viszont kezdi kissé aggasztani, hogy Mai azóta sem tért vissza. Városőrség kíséretében távozni sohasem jó ómen, sokáig távol lenni pedig még annyira sem. Azonban nem tehet ő mást, minthogy vár, és addig is igyekszik megmutatni, hogy lehet rá felelősséget bízni.
Belép az ebédlőbe, és ha a konyha ajtaját csukva találja, akkor egy rövid kopogtatás után várja, hogy kilép-e onnan a nevelő. Ha igen, akkor a kérés megfogalmazását, mellyel érkeztek, már a mellette álldogáló Aranyhajra bízza.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-02 21:17:56
Üzenet elküldve: 2026-01-02 21:17:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Akkor lehet kéz a kézben fognak járni ezen a nehéz ösvényen. Betartani az ígéreteket, és mindig az igazat mondani. Nehezebb mint azt a kis elf gondolta. Nem is érti, hogy várhatják el ezt tőle a felnőttek, miközben néha ő maguk sem árulják el a teljes igazságot.*
- Rendben akkor nem vitatkozom.
*Rázza meg a fejét kuncogva. Kösse csak az ebet a karóhoz a másik. De ha jót akar magának akkor az lehetőleg ne Deres legyen.
Ám a kedves kis arc, hamar megmutatja rosszabbik oldalát. Még ha csak megjátszott is az. Oriver ismét korával viccelődik. Amire Cilia alaposan összeráncolja szemöldökét, orr nyergén is összegyűrődik finom bőre, ajkait pedig a megjátszott haragtól grimaszolja. És mint aki valóban megsértődött volna, kapja el tekintetét. Ám a mosolyát sokáig képtelen visszatartani.
Be kell vallania tetszik neki Oriver, ha ilyen játékosan fogja kezelni a legtöbb árvát. Biztosan megfogja állni a helyét.
A munka szépen lassan a végéhez is ér. Az etetők és itatók kicserélve. A régi fonnyadt és ütődött zöldségek is kiosztásra kerültek. Az után pedig csak a karámok kitisztítása és újra szalmázása van hátra. Ami szintén nem kerül sok időbe, Orivernek köszönhetően.*
- Aj nem úgy értettem. Gyerekként.
*Magyarázza izgatottan Orivert. Mert ő maga nehezen tudja elképzelni gyerekként az aranyszívű de szigorú igazgatónőt a jeges tekintetével. Amivel még a legzsiványabb fiú ereiben is képes megfagyasztani a vért.
Ám a válasz nem olyan szórakoztató volt mint amire számított. Egy vicces balesetre, rosszalkodásra gondolt leginkább. Ami elhiteti vele Mai is képes arra a rosszalkodásra amire ő vagy bármelyik másik vásott kis gyerek képes itt. Ehelyett egy szomorúbb képest fest fel neki Oriver. Cilia szemében őszintén láthatóvá is a sajnálat amit most Mai iránt érez.*
- Ajh Mai.
*Mondja egy mélységesen nehéz sóhajjal. Nem is tud igazán mit hozzáfűzni. Szó szerint belerekesztette a férfi a szót a lányba. Ami igen nagy teljesítmény.
Közben folyik tovább a munka, talán egy kis ideig csendesebben amíg Cilia megemészteni azt az egy falatnyi Mai gyermekkort amit a férfi osztott meg vele. Így a lovak is nyugodtabban sétálnak amíg Cilia nem jártatja a száját.*
- Ha csak nem akarsz Anviellel megharcolni a konyháért.
*Mondja kuncogva Cilia. Ám a másik ötletére hamar felnyílnak a csillogó smaragdok.*
-Tényleg? Jó menjünk!
*Mondja lelkesen, ám a lelkesedés hamar lelankad tudva lehet Anviel már nem fogja őt kiengedni. Igaz még a nap nem kanyarodik lefelé, de közelít afelé.*
- Ha szólunk Anvielnek és megengedi, akkor megmutathatom a tisztást.
*Számára ez az egyetlen akadálya annak, hogy azonnal útnak induljanak. Hiába mondja vásott vére, hogy már indulhatnak is. Nem szeretne rosszfát tenni a tűzre, főleg a jelenlegi helyzete miatt.*
*Akkor lehet kéz a kézben fognak járni ezen a nehéz ösvényen. Betartani az ígéreteket, és mindig az igazat mondani. Nehezebb mint azt a kis elf gondolta. Nem is érti, hogy várhatják el ezt tőle a felnőttek, miközben néha ő maguk sem árulják el a teljes igazságot.*
- Rendben akkor nem vitatkozom.
*Rázza meg a fejét kuncogva. Kösse csak az ebet a karóhoz a másik. De ha jót akar magának akkor az lehetőleg ne Deres legyen.
Ám a kedves kis arc, hamar megmutatja rosszabbik oldalát. Még ha csak megjátszott is az. Oriver ismét korával viccelődik. Amire Cilia alaposan összeráncolja szemöldökét, orr nyergén is összegyűrődik finom bőre, ajkait pedig a megjátszott haragtól grimaszolja. És mint aki valóban megsértődött volna, kapja el tekintetét. Ám a mosolyát sokáig képtelen visszatartani.
Be kell vallania tetszik neki Oriver, ha ilyen játékosan fogja kezelni a legtöbb árvát. Biztosan megfogja állni a helyét.
A munka szépen lassan a végéhez is ér. Az etetők és itatók kicserélve. A régi fonnyadt és ütődött zöldségek is kiosztásra kerültek. Az után pedig csak a karámok kitisztítása és újra szalmázása van hátra. Ami szintén nem kerül sok időbe, Orivernek köszönhetően.*
- Aj nem úgy értettem. Gyerekként.
*Magyarázza izgatottan Orivert. Mert ő maga nehezen tudja elképzelni gyerekként az aranyszívű de szigorú igazgatónőt a jeges tekintetével. Amivel még a legzsiványabb fiú ereiben is képes megfagyasztani a vért.
Ám a válasz nem olyan szórakoztató volt mint amire számított. Egy vicces balesetre, rosszalkodásra gondolt leginkább. Ami elhiteti vele Mai is képes arra a rosszalkodásra amire ő vagy bármelyik másik vásott kis gyerek képes itt. Ehelyett egy szomorúbb képest fest fel neki Oriver. Cilia szemében őszintén láthatóvá is a sajnálat amit most Mai iránt érez.*
- Ajh Mai.
*Mondja egy mélységesen nehéz sóhajjal. Nem is tud igazán mit hozzáfűzni. Szó szerint belerekesztette a férfi a szót a lányba. Ami igen nagy teljesítmény.
Közben folyik tovább a munka, talán egy kis ideig csendesebben amíg Cilia megemészteni azt az egy falatnyi Mai gyermekkort amit a férfi osztott meg vele. Így a lovak is nyugodtabban sétálnak amíg Cilia nem jártatja a száját.*
- Ha csak nem akarsz Anviellel megharcolni a konyháért.
*Mondja kuncogva Cilia. Ám a másik ötletére hamar felnyílnak a csillogó smaragdok.*
-Tényleg? Jó menjünk!
*Mondja lelkesen, ám a lelkesedés hamar lelankad tudva lehet Anviel már nem fogja őt kiengedni. Igaz még a nap nem kanyarodik lefelé, de közelít afelé.*
- Ha szólunk Anvielnek és megengedi, akkor megmutathatom a tisztást.
*Számára ez az egyetlen akadálya annak, hogy azonnal útnak induljanak. Hiába mondja vásott vére, hogy már indulhatnak is. Nem szeretne rosszfát tenni a tűzre, főleg a jelenlegi helyzete miatt.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-01 19:12:45
Üzenet elküldve: 2026-01-01 19:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Oriver olyan embernek tartja magát, aki minden körülmények közt betartja a szavát. Azért jött, hogy munkát vállaljon, és ittlétével segítse az árvaház népét. Bármennyire is tűnik furcsának, nem elsősorban Mai Faensa kisasszony jelenléte vonzotta ide, de azért azt nem fogja megtagadni magától, hogy esténként esetleg újra múzsájaként gondoljon a meseszép hölgyre.*
- Most is azért mondtam, mert megérdemelted. *Nevet fel jó kedélyűen. Ha rossz fát tett volna a kis elf a tűzre, akkor egészbiztosan nem érkezett volna dicséret.
Hogy Nimeril doktor még nem látta a sánta csacsit, az kissé meglepetésként éri. Valószínűleg ez lesz majd az első, amit jelenteni fog az igazgatónőnek, hogy a sérült állatot minél előbb hozzáértő személynek kell megvizsgálnia, hogy szegény szamár minél kevesebbet szenvedjen a baja miatt.*
- Ahhoz meg még nem vagy elég nagylány, kedvesem. *Kacsint a felhívást hallva Ciliára. Sejti, hogy milyen reakciót fog mindez kiváltani a lányból, de legalább tudja, hogy hiába minden erőfeszítés, azért annyira nagylánynak mégsem fogja őt tekinteni a lovag.
Munka közben semleges témákról beszélgetnek, pont olyanokról, melyekre kíváncsi lehet egy fiatal, így szívesen vesz részt benne, de persze a keze is jár közben, a lovak és a csacsi pedig egyre tisztábbak.*
- Lihanechből jöttem, igen, ezt jól látod. *Bólint az első kérdésre, a következőre viszont először csak egy különös mosoly a válasza.*
- Mai kisasszony még most is igazán fiatal. *Talán egy furcsa beidegződés lehet Ciliánál, hogy mindenkit idősebbnek gondol a koránál, beleértve saját magát is.*
- De hmm, el tudsz képzelni egy szép, tarka madarat kalitkába zárva? Olyat, aki arra vágyik, hogy szabadon szállhasson a kék ég tengerében? No, olyan volt ő is, de sajnos nem adatott ez meg neki, emiatt úgy tűnt, mint aki haragszik az egész világra. Amikor csak láttam, mindig egy könyvet szorongatott a kezében, de úgy rejtegette, mintha hatalmas bűnt követett volna el azzal, hogy nála van. Szerintem nem volt ott jó élete. *Az istálló ajtaján kinézve a messzeségbe tekint, majd visszafordul a munkához. Egészen sok időbe telik, míg minden állatot lecsutakolnak, illetve meg is sétáltatják őket a kertben, s persze ezzel kapcsolatban is temérdek jó tanáccsal látja el a kis elfet. Mai azonban továbbra sem ért még haza, ami kezdi némi aggodalommal eltölteni a férfit, de mindez egy lehetőség is a számára, hogy bizonyítani tudja, most már távollétében is számíthat rá, hogy az árvaházban minden rendben lesz.*
- Nézzünk körül, hogy van-e még feladat, amelyben segíthetünk, és ha nincs, mutathatnál valami szépet a városban. A természetet például igazán kedvelem. Cserébe megtanítalak felnyergelni egy lovat, és vele együtt megyünk ki. Mit szólsz? *Mosolyog a lányra.*
*Oriver olyan embernek tartja magát, aki minden körülmények közt betartja a szavát. Azért jött, hogy munkát vállaljon, és ittlétével segítse az árvaház népét. Bármennyire is tűnik furcsának, nem elsősorban Mai Faensa kisasszony jelenléte vonzotta ide, de azért azt nem fogja megtagadni magától, hogy esténként esetleg újra múzsájaként gondoljon a meseszép hölgyre.*
- Most is azért mondtam, mert megérdemelted. *Nevet fel jó kedélyűen. Ha rossz fát tett volna a kis elf a tűzre, akkor egészbiztosan nem érkezett volna dicséret.
Hogy Nimeril doktor még nem látta a sánta csacsit, az kissé meglepetésként éri. Valószínűleg ez lesz majd az első, amit jelenteni fog az igazgatónőnek, hogy a sérült állatot minél előbb hozzáértő személynek kell megvizsgálnia, hogy szegény szamár minél kevesebbet szenvedjen a baja miatt.*
- Ahhoz meg még nem vagy elég nagylány, kedvesem. *Kacsint a felhívást hallva Ciliára. Sejti, hogy milyen reakciót fog mindez kiváltani a lányból, de legalább tudja, hogy hiába minden erőfeszítés, azért annyira nagylánynak mégsem fogja őt tekinteni a lovag.
Munka közben semleges témákról beszélgetnek, pont olyanokról, melyekre kíváncsi lehet egy fiatal, így szívesen vesz részt benne, de persze a keze is jár közben, a lovak és a csacsi pedig egyre tisztábbak.*
- Lihanechből jöttem, igen, ezt jól látod. *Bólint az első kérdésre, a következőre viszont először csak egy különös mosoly a válasza.*
- Mai kisasszony még most is igazán fiatal. *Talán egy furcsa beidegződés lehet Ciliánál, hogy mindenkit idősebbnek gondol a koránál, beleértve saját magát is.*
- De hmm, el tudsz képzelni egy szép, tarka madarat kalitkába zárva? Olyat, aki arra vágyik, hogy szabadon szállhasson a kék ég tengerében? No, olyan volt ő is, de sajnos nem adatott ez meg neki, emiatt úgy tűnt, mint aki haragszik az egész világra. Amikor csak láttam, mindig egy könyvet szorongatott a kezében, de úgy rejtegette, mintha hatalmas bűnt követett volna el azzal, hogy nála van. Szerintem nem volt ott jó élete. *Az istálló ajtaján kinézve a messzeségbe tekint, majd visszafordul a munkához. Egészen sok időbe telik, míg minden állatot lecsutakolnak, illetve meg is sétáltatják őket a kertben, s persze ezzel kapcsolatban is temérdek jó tanáccsal látja el a kis elfet. Mai azonban továbbra sem ért még haza, ami kezdi némi aggodalommal eltölteni a férfit, de mindez egy lehetőség is a számára, hogy bizonyítani tudja, most már távollétében is számíthat rá, hogy az árvaházban minden rendben lesz.*
- Nézzünk körül, hogy van-e még feladat, amelyben segíthetünk, és ha nincs, mutathatnál valami szépet a városban. A természetet például igazán kedvelem. Cserébe megtanítalak felnyergelni egy lovat, és vele együtt megyünk ki. Mit szólsz? *Mosolyog a lányra.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-31 13:32:26
Üzenet elküldve: 2025-12-31 13:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Szemfüleseknek áll a világ. Cilia mindig igy igyekezett tanulni. Könyvekből, tanítóktól vagy pusztán a látszottakból. Az egyedüli amiből nehezen tanul azok pusztán saját hibái.
Oriver csak rábólint az általa kijelentett okosságra. Már ha lehet annak nevezni. Bár Ciliának ez inkább tűnik nyilvánvalónak.*
- Valóban. Ezentúl így fogom csinálni. Vagy majd segíteni, ha tényleg maradsz.
*Válaszolja Orivernek kissé egy félig felvont vállal. Hiszen nem igazán tudja, hogy ténylegesen marad e a férfi. Vagy futólag mint a többiek.
Mert a tapasztalata az tényleg meglátszik a férfinak. Szinte már ösztönösen tölti fel a vizes tálakat és a takarmányt. Mint aki évek óta itt az istállóban dolgozott. Még az állatok sem rezzenek meg mozdulatainál.*
- Jóból is meg árt a sok. Akkor szeretem hallani ha tényleg megérdemlem.
*Mondja ő is kuncogva a másiknak, miközben ő is oda ér Kirához. Sajnálattal néz végig szegény jószágon. Mert csak rázni tudja a fejét. Amióta itt van szegény jószág nem lett jobban a lába. Lehet vele született adottság, vagy valami súlyosabb baleset. Ő maga tanácstalan ez ügyben.*
- Nem hiszem volt rá ideje. De remélem hamar lesz. Szerencsére nem nagy a baj, Kira csacsit ez sem állította meg abban, hogy egyszer kiszökjön. Rosszul hangzik de még szerencse sánta volt. Deressel a romváros egyik végéről hoztunk vissza.
*Meséli el kis kalandját a csacsinak. Amit Luu alapozott meg figyelmetlenségével. Az a lókötő is merre jár. Bár érte kevésbé aggódik mint Trylnorért.*
- Akkor olyat mesélj amit nagylányoknak szoktál.
*Vonja meg a vállát, és aprón még ki is ölti a nyelvét a férfira. Hogy utána jót mosolyogjon annak vissza vágásán.
A kiválasztott ló, valóban látott már szebb napokat. Fáradtnak tűnik, türelmetlenül prüszköl Cilia kezére. De szerencsére nem húzódik el vagy ugrál a karámon belül. Ami jó jel. A sérüléseket csak azután látja igazán Cilia, hogy a ló végre megszokta közelségét. Apró kezével amit felér óvatosan megvizsgál gyengéden. Ha esetleg túl mély vagy még vérző sebekről lenne szó. De úgy tűnik egyik sem igazán súlyos, hogy egy kis tisztogatás és néhány napi pihenés ne oldana meg.
Oriver készségesen válaszol kérdésére. Ekkor a ló takarásában kissé rosszalló pillantásokat vetne a férfire. Mikor amaz Mai bájait dicséri először. Talán van valami hátsó szándéka azzal kapcsolatban, hogy ide érkezett. Igazi balszerencse lenne, ha valami akadályba ütközne Grael lánykérése. Ezt inkább csak elraktározza magának későbbre.*
- Igen, igaz. De ha régóta ismered Mait, akkor te is Lihanechből származol? Oh és milyen volt Mai? Már mint fiatalon.
*Kérdezi kíváncsian. Még ha Mai mesélt is neki egy keveset életéről. Többet megtudni másnak a szemeiből is lehet igazán érdekes.*
*Szemfüleseknek áll a világ. Cilia mindig igy igyekezett tanulni. Könyvekből, tanítóktól vagy pusztán a látszottakból. Az egyedüli amiből nehezen tanul azok pusztán saját hibái.
Oriver csak rábólint az általa kijelentett okosságra. Már ha lehet annak nevezni. Bár Ciliának ez inkább tűnik nyilvánvalónak.*
- Valóban. Ezentúl így fogom csinálni. Vagy majd segíteni, ha tényleg maradsz.
*Válaszolja Orivernek kissé egy félig felvont vállal. Hiszen nem igazán tudja, hogy ténylegesen marad e a férfi. Vagy futólag mint a többiek.
Mert a tapasztalata az tényleg meglátszik a férfinak. Szinte már ösztönösen tölti fel a vizes tálakat és a takarmányt. Mint aki évek óta itt az istállóban dolgozott. Még az állatok sem rezzenek meg mozdulatainál.*
- Jóból is meg árt a sok. Akkor szeretem hallani ha tényleg megérdemlem.
*Mondja ő is kuncogva a másiknak, miközben ő is oda ér Kirához. Sajnálattal néz végig szegény jószágon. Mert csak rázni tudja a fejét. Amióta itt van szegény jószág nem lett jobban a lába. Lehet vele született adottság, vagy valami súlyosabb baleset. Ő maga tanácstalan ez ügyben.*
- Nem hiszem volt rá ideje. De remélem hamar lesz. Szerencsére nem nagy a baj, Kira csacsit ez sem állította meg abban, hogy egyszer kiszökjön. Rosszul hangzik de még szerencse sánta volt. Deressel a romváros egyik végéről hoztunk vissza.
*Meséli el kis kalandját a csacsinak. Amit Luu alapozott meg figyelmetlenségével. Az a lókötő is merre jár. Bár érte kevésbé aggódik mint Trylnorért.*
- Akkor olyat mesélj amit nagylányoknak szoktál.
*Vonja meg a vállát, és aprón még ki is ölti a nyelvét a férfira. Hogy utána jót mosolyogjon annak vissza vágásán.
A kiválasztott ló, valóban látott már szebb napokat. Fáradtnak tűnik, türelmetlenül prüszköl Cilia kezére. De szerencsére nem húzódik el vagy ugrál a karámon belül. Ami jó jel. A sérüléseket csak azután látja igazán Cilia, hogy a ló végre megszokta közelségét. Apró kezével amit felér óvatosan megvizsgál gyengéden. Ha esetleg túl mély vagy még vérző sebekről lenne szó. De úgy tűnik egyik sem igazán súlyos, hogy egy kis tisztogatás és néhány napi pihenés ne oldana meg.
Oriver készségesen válaszol kérdésére. Ekkor a ló takarásában kissé rosszalló pillantásokat vetne a férfire. Mikor amaz Mai bájait dicséri először. Talán van valami hátsó szándéka azzal kapcsolatban, hogy ide érkezett. Igazi balszerencse lenne, ha valami akadályba ütközne Grael lánykérése. Ezt inkább csak elraktározza magának későbbre.*
- Igen, igaz. De ha régóta ismered Mait, akkor te is Lihanechből származol? Oh és milyen volt Mai? Már mint fiatalon.
*Kérdezi kíváncsian. Még ha Mai mesélt is neki egy keveset életéről. Többet megtudni másnak a szemeiből is lehet igazán érdekes.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-31 10:57:32
Üzenet elküldve: 2025-12-31 10:57:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Mosolyogva hallgatja a leány apró bölcselgését a világ élőlényeinek kapcsolatait illetően. Egészen érett elmére vall, hogy képes átlátni vagy felépíteni ilyesfajta összefüggéseket, de hát hosszúéletűként volt ideje tanulni, talán több is, mint neki.*
- De, igen. *Válaszolja végül röviden, mert ezzel kapcsolatban nem akar vitába szállni, ugyanis ő maga sem tudja a helyes választ. Verseiben szoktak ugyan a kis elféhez hasonló, magasröptű gondolatok szerepelni, de azok legtöbbször mind csupán mesék vagy legfeljebb féligazságok.
Az állatok ellátásának sorrendjében azonban van már bőven tapasztalata, így el is tudja látni tanácsokkal Ciliát, akinek úgy tűnik, sikerül is újat mondania azzal, hogy miért érdemes az etetéssel kezdeni.*
- Van igazságod ebben, de mégis, én kiváló lovászoktól tanultam, hogy ezt így a legjobb csinálni. Hisz bármennyire is szeretjük az állatokat, a mi biztonságunk a legfontosabb, mert ha bajunk esik, utána nem tudunk rájuk vigyázni. Nem beszélve arról, hogy időt is spórolsz azzal, ha az állatok nyugodtak, és nem kell megoldást keresned arra, hogy fegyelmezd őket, amíg takarítasz. *A tanácsok röpködnek, a munka zajlik, így kettesben pedig egészen hamar friss víz és ennivaló kerül minden állat elé. Oriver nem rest ismételten megdicsérni Ciliát, de ezúttal a kislány majdhogynem kikéri magának a dolgot. A férfi csak játékosan felnevet, mikor meghallja.*
- Attól függ honnan nézzük, de jó, ha nem szereted, akkor majd nem dicsérlek meg többet. *Elmosolyodik, miközben folytatja a dolgát, most épp Kira csacsi ellátásával foglalkozik. Kíváncsi, hogyan hat a lányra, ha az aprócska kis hisztijével túl gyorsan éri el azt, amit le merne fogadni, hogy valójában nem is akart kiharcolni. A dicséreteket mindenki szereti, és vágyik is rá. Cilia szerinte most is csak a saját felnőttségét próbálja bizonygatni, de ahogy már nevelője is említette, számára még nem ez kéne, hogy a legfontosabb legyen a szép, gyermeki évek alatt.*
- Tényleg nagyon kedves jószág. Sánta? Akkor ezt tudjuk róla, és Nimeril doktor már meg is vizsgálta, igaz? *Ha nem, akkor időszerű volna, de ahogy nem sokkal ezután kiderül, ez nem is olyan egyszerű, mert az orvos Cilia elmondása szerint kevés időt tölt az árvaházban. Mindenesetre, ha majd egyszer itt lesz, igyekszik elcsípni, hogy megismerje, és megvitasson vele néhány fontosabb ügyet.*
- Csak egy igazi tündérmese, lovagokról, sárkányokról, hőstettekről. Nem élveznéd, mert te már nagylány vagy, és úgysem hinnéd el, hogy igaz lehetett. *Kedves mosollyal vág vissza az előbbire, miközben a választást követően ő a másik barna lovat kezdi átvizsgálni. Fáradtnak tűnik, itt-ott néhány apró sérülést is fel vél fedezni, de nem olyanokat, melyek azonnali, sürgős kezelést igényelnének.*
- Hm? Mármint Mairól és Anvielről? A kisasszonyt régóta ismerem már. Ah, nem, az azért túlzás, hogy ismerem, de dolgoztam a családjánál. Bájos teremtés, igazi szépség, és most már azt is tudom, hogy a szíve is aranyból van. Jobbat el sem tudnék képzelni az árvaház élére. Anviel pedig határozott, kitartó és rendkívül sokat megélt, bölcs asszonynak tűnik, akinek szavára még az idősebbeknek sem árt adni. Jó kezekben vagytok. *Mesél a tapasztalatairól, de természetesen csak úgy, hogy szavaival arra ösztökélje Ciliát, hogy mindig hallgasson a nevelőire.*
*Mosolyogva hallgatja a leány apró bölcselgését a világ élőlényeinek kapcsolatait illetően. Egészen érett elmére vall, hogy képes átlátni vagy felépíteni ilyesfajta összefüggéseket, de hát hosszúéletűként volt ideje tanulni, talán több is, mint neki.*
- De, igen. *Válaszolja végül röviden, mert ezzel kapcsolatban nem akar vitába szállni, ugyanis ő maga sem tudja a helyes választ. Verseiben szoktak ugyan a kis elféhez hasonló, magasröptű gondolatok szerepelni, de azok legtöbbször mind csupán mesék vagy legfeljebb féligazságok.
Az állatok ellátásának sorrendjében azonban van már bőven tapasztalata, így el is tudja látni tanácsokkal Ciliát, akinek úgy tűnik, sikerül is újat mondania azzal, hogy miért érdemes az etetéssel kezdeni.*
- Van igazságod ebben, de mégis, én kiváló lovászoktól tanultam, hogy ezt így a legjobb csinálni. Hisz bármennyire is szeretjük az állatokat, a mi biztonságunk a legfontosabb, mert ha bajunk esik, utána nem tudunk rájuk vigyázni. Nem beszélve arról, hogy időt is spórolsz azzal, ha az állatok nyugodtak, és nem kell megoldást keresned arra, hogy fegyelmezd őket, amíg takarítasz. *A tanácsok röpködnek, a munka zajlik, így kettesben pedig egészen hamar friss víz és ennivaló kerül minden állat elé. Oriver nem rest ismételten megdicsérni Ciliát, de ezúttal a kislány majdhogynem kikéri magának a dolgot. A férfi csak játékosan felnevet, mikor meghallja.*
- Attól függ honnan nézzük, de jó, ha nem szereted, akkor majd nem dicsérlek meg többet. *Elmosolyodik, miközben folytatja a dolgát, most épp Kira csacsi ellátásával foglalkozik. Kíváncsi, hogyan hat a lányra, ha az aprócska kis hisztijével túl gyorsan éri el azt, amit le merne fogadni, hogy valójában nem is akart kiharcolni. A dicséreteket mindenki szereti, és vágyik is rá. Cilia szerinte most is csak a saját felnőttségét próbálja bizonygatni, de ahogy már nevelője is említette, számára még nem ez kéne, hogy a legfontosabb legyen a szép, gyermeki évek alatt.*
- Tényleg nagyon kedves jószág. Sánta? Akkor ezt tudjuk róla, és Nimeril doktor már meg is vizsgálta, igaz? *Ha nem, akkor időszerű volna, de ahogy nem sokkal ezután kiderül, ez nem is olyan egyszerű, mert az orvos Cilia elmondása szerint kevés időt tölt az árvaházban. Mindenesetre, ha majd egyszer itt lesz, igyekszik elcsípni, hogy megismerje, és megvitasson vele néhány fontosabb ügyet.*
- Csak egy igazi tündérmese, lovagokról, sárkányokról, hőstettekről. Nem élveznéd, mert te már nagylány vagy, és úgysem hinnéd el, hogy igaz lehetett. *Kedves mosollyal vág vissza az előbbire, miközben a választást követően ő a másik barna lovat kezdi átvizsgálni. Fáradtnak tűnik, itt-ott néhány apró sérülést is fel vél fedezni, de nem olyanokat, melyek azonnali, sürgős kezelést igényelnének.*
- Hm? Mármint Mairól és Anvielről? A kisasszonyt régóta ismerem már. Ah, nem, az azért túlzás, hogy ismerem, de dolgoztam a családjánál. Bájos teremtés, igazi szépség, és most már azt is tudom, hogy a szíve is aranyból van. Jobbat el sem tudnék képzelni az árvaház élére. Anviel pedig határozott, kitartó és rendkívül sokat megélt, bölcs asszonynak tűnik, akinek szavára még az idősebbeknek sem árt adni. Jó kezekben vagytok. *Mesél a tapasztalatairól, de természetesen csak úgy, hogy szavaival arra ösztökélje Ciliát, hogy mindig hallgasson a nevelőire.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-30 21:49:39
Üzenet elküldve: 2025-12-30 21:49:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*A látszat nem csal. Ha akarná sem tudná azt hazudni, hogy a reggel elvégezte a munkát. Annyi lelkiismerete pedig van bőven, hogy az ilyesfajta dolgokat bevallja. A csínyek persze teljesen más fajta dolog. Azokkal nem kel számolnia a lelkiismeretének.*
- Köszönöm.
*Mondja hálásan, a férfi szavára. Meg is könnyebbül kis lelke, hogy Oriver nem neheztel tévedése miatt. Ő maga is neki készül a munkának, táskája már lóg, vele együtt a kabátkája is. Már csak az kéne, hogy az is össze koszolódjon. Mai biztosan vele mostatná ki.*
- Hm. Úgy gondolom valamelyest hasonlítunk. Legyen az állat, ember vagy növény. Mind szükségünk van arra, hogy együnk és igyunk. Arra, hogy növekedjünk, gyógyuljunk. Vagy nem így lenne?
*Mi lenne a tudományos oka ennek pontosan, azt még ő maga sem tudja. Inkább a paraszti ész az ami most diktál. Édesanyák megszokott mondásai "enned kell, hogy nagyra nőj", és ehhez hasonlók. Biztosan az állatokkal is így lehet.*
- Oooh. Az mondjuk igaz. Sokszor lökdösnek a fejükkel. De türelemre intem őket vagy átvezetem őket egy másik üres karámba. Én kitakarítani szoktam őket először. Nehogy belelépjenek vagy véletlenül bele essen a piszok a tiszta vízbe, mert akkor újat kell hoznom.
*Magyarázza ki saját elméletét. Igazából mind a kettő helyét állja meg. Oriveré talán kissé barátságosabb. Ciliájé pedig inkább praktikusabb.
Ám nincs idő most itt elmélkedni praktikákról. A munka nem fogja elvégezni magát. Oriver is megy a saját dolgára és Cilia is. A férfinek nem is szükséges a kampós bot a kútnál. Azt Cilia készítette oda magának még régebben. Mert számára kockázatos lenne kiemelni a kútból a vödröt. Lehet erélyes hang szorult bele a kis testbe. De lehet nem tudna segítségért kiabálni a kút mélyéről.
Oriver vissza is érkezik a friss vízzel, és ő is megérkezik az előkészített szerszámokkal. Majd egy ismételt dicséret érkezik. Amire már Cilia is felnevet egy kevés pírral az arcán.*
- Nem vagyok már 20 éves, hogy mindig ilyesmivel ösztönözz. De köszönöm. A talicska ötletét is megfogadom, ha épp nem túl piszkos a trágyától.
*Jegyzi meg, mert erre például nem gondolt. De majd biztos kitalál majd egy jobb ötletet a vízhordásra. Talán Nimerilnek is van ötlete egy ügyes szerkezetre.*
- Ugye!? Fura egy csacsi, de édes. Nem rég még ki is szökött a kis csavargó. Amúgy neki sajnos rossz a bokája.
*Jegyzi meg egy elhúzott szomorú szájjal Kira csacsival kapcsolatban.
Közben a férfi "puhítását" is elkezdte. Még annak ellenére is, hogy amaz nem úgy tűnik akinek takargatnia valói vannak.*
- Az épp elég volt. Milyen történet volt? Egy városi legenda talán?
*Kérdezi érdeklődve miközben követi a férfit. Nyitja neki a karám ajtókat és csökje mögötte. Ha már megáldották őt az istenek két erős karral, vigye ő a vizet. A szalmát majd a takarítás után rak alájuk. Kár lenne bepiszkítani a régit az újjal.*
- Rendben. Mondjuk őt.
*Egyezik bele Oriver döntésébe. És rá is mutat az egyikre. Akit Mai Diónak nevezett el. Még ha a nevét nem is tudja, ő tűnik számára szimpatikusabbnak. Közelebb is lép hozzá lassan, és kezét feltartja a lónak, hogy a ló megismerhesse az ő illatát.*
- Nem hiszem, Nimeril sokszor van úton. Vagy csak bezárkózik a laborjába.
*Vonja meg a vállait, miközben a már kezét vizsgáló pacinak nyújtózkodva bár de igyekszik megsimogatni a pofáját.*
- És mit gondolsz róluk?
*Kérdez rá kedves nevelőire. Ha már érdeklődnek, ő is szeretné tudni mi folyik Oriver fejében.*
*A látszat nem csal. Ha akarná sem tudná azt hazudni, hogy a reggel elvégezte a munkát. Annyi lelkiismerete pedig van bőven, hogy az ilyesfajta dolgokat bevallja. A csínyek persze teljesen más fajta dolog. Azokkal nem kel számolnia a lelkiismeretének.*
- Köszönöm.
*Mondja hálásan, a férfi szavára. Meg is könnyebbül kis lelke, hogy Oriver nem neheztel tévedése miatt. Ő maga is neki készül a munkának, táskája már lóg, vele együtt a kabátkája is. Már csak az kéne, hogy az is össze koszolódjon. Mai biztosan vele mostatná ki.*
- Hm. Úgy gondolom valamelyest hasonlítunk. Legyen az állat, ember vagy növény. Mind szükségünk van arra, hogy együnk és igyunk. Arra, hogy növekedjünk, gyógyuljunk. Vagy nem így lenne?
*Mi lenne a tudományos oka ennek pontosan, azt még ő maga sem tudja. Inkább a paraszti ész az ami most diktál. Édesanyák megszokott mondásai "enned kell, hogy nagyra nőj", és ehhez hasonlók. Biztosan az állatokkal is így lehet.*
- Oooh. Az mondjuk igaz. Sokszor lökdösnek a fejükkel. De türelemre intem őket vagy átvezetem őket egy másik üres karámba. Én kitakarítani szoktam őket először. Nehogy belelépjenek vagy véletlenül bele essen a piszok a tiszta vízbe, mert akkor újat kell hoznom.
*Magyarázza ki saját elméletét. Igazából mind a kettő helyét állja meg. Oriveré talán kissé barátságosabb. Ciliájé pedig inkább praktikusabb.
Ám nincs idő most itt elmélkedni praktikákról. A munka nem fogja elvégezni magát. Oriver is megy a saját dolgára és Cilia is. A férfinek nem is szükséges a kampós bot a kútnál. Azt Cilia készítette oda magának még régebben. Mert számára kockázatos lenne kiemelni a kútból a vödröt. Lehet erélyes hang szorult bele a kis testbe. De lehet nem tudna segítségért kiabálni a kút mélyéről.
Oriver vissza is érkezik a friss vízzel, és ő is megérkezik az előkészített szerszámokkal. Majd egy ismételt dicséret érkezik. Amire már Cilia is felnevet egy kevés pírral az arcán.*
- Nem vagyok már 20 éves, hogy mindig ilyesmivel ösztönözz. De köszönöm. A talicska ötletét is megfogadom, ha épp nem túl piszkos a trágyától.
*Jegyzi meg, mert erre például nem gondolt. De majd biztos kitalál majd egy jobb ötletet a vízhordásra. Talán Nimerilnek is van ötlete egy ügyes szerkezetre.*
- Ugye!? Fura egy csacsi, de édes. Nem rég még ki is szökött a kis csavargó. Amúgy neki sajnos rossz a bokája.
*Jegyzi meg egy elhúzott szomorú szájjal Kira csacsival kapcsolatban.
Közben a férfi "puhítását" is elkezdte. Még annak ellenére is, hogy amaz nem úgy tűnik akinek takargatnia valói vannak.*
- Az épp elég volt. Milyen történet volt? Egy városi legenda talán?
*Kérdezi érdeklődve miközben követi a férfit. Nyitja neki a karám ajtókat és csökje mögötte. Ha már megáldották őt az istenek két erős karral, vigye ő a vizet. A szalmát majd a takarítás után rak alájuk. Kár lenne bepiszkítani a régit az újjal.*
- Rendben. Mondjuk őt.
*Egyezik bele Oriver döntésébe. És rá is mutat az egyikre. Akit Mai Diónak nevezett el. Még ha a nevét nem is tudja, ő tűnik számára szimpatikusabbnak. Közelebb is lép hozzá lassan, és kezét feltartja a lónak, hogy a ló megismerhesse az ő illatát.*
- Nem hiszem, Nimeril sokszor van úton. Vagy csak bezárkózik a laborjába.
*Vonja meg a vállait, miközben a már kezét vizsgáló pacinak nyújtózkodva bár de igyekszik megsimogatni a pofáját.*
- És mit gondolsz róluk?
*Kérdez rá kedves nevelőire. Ha már érdeklődnek, ő is szeretné tudni mi folyik Oriver fejében.*
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-30 18:04:08
Üzenet elküldve: 2025-12-30 18:04:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Cilia végül egy vallomással fordul felé, miszerint azok az igenek, ahogy azt sejtette is a férfi, nem voltak teljesen őszinték, ám nem úgy tűnik, mintha a lovag emiatt akár csak egy kicsit is megharagudna a lányra. Csupán egy lágy mosollyal nyugtázza a beismerő szavakat.*
- Semmi baj. Hát akkor most majd megcsinálunk mindent. Együtt. *Amint ezt kimondja, rögtön ki is gombolja az inget a csuklóin, hogy fel tudja hajtogatni az ujjait, pontosan úgy, ahogy azt munkához illik, majd már el is kezd az első teendőn gondolkozni, ami az állatok itatása-etetése lesz.*
- Tudod-e, hogy miért a víz és az étel a legfontosabb nekik, akkor is, ha például koszosak? *Pár pillanatig vár a lány reakcióját figyelve, mert folytatja.* Azért, mert ha ettek, ittak, akkor nyugodtabbak lesznek, nem fognak zavarni és elkerülhetjük a baleseteket is, miközben megvizsgáljuk őket és kitakarítjuk az istállót. Hozom akkor a vizet, te addig foglalkozhatsz a szénával. Kira csacsinak valamivel kevesebbet kell adni, mint a lovaknak, és ha lehetséges, akkor a rostosabb fajtából. *Meséli el a fontos részleteket, majd el is indul, hogy megkeresse a kutat az istálló közelében, ahogy Cilia mondta neki, és valóban, hamar meg is találja, mellette a vödröt, amivel vizet lehet húzni belőle, és közelében két edényt, amiben hordani lehet majd az állatok itatóiba. A kampóra talán nem volna szüksége, de a biztonság kedvéért használja, hisz a lehetőségét sem akarja megadni annak, hogy a kútba zuhanhasson. A két edényt megtölti, majd egy-egy kezébe fogva őket tér vissza velük az istállóba.*
- Nagyon ügyes vagy! *Dicséri meg már nem először a lánykát, mikor meglátja az összeszedett szerszámokat.* A vasvillával óvatosan kell bánni, mert a vége nagyon hegyes, de ezt gondolom már tudod. A talicskával is lehet egyébként hordani a vizet, ha ezeket nem bírod el *mutat az edényekre.* Gurítani könnyebb. Mielőtt odaadod nekik az innivalót, mindig meg kell nézni, hogy a vályú tiszta-e, de ez most rendben van. *El is kezdi teletölteni az említett vályúkat, szépen lassan a két ló és Kira csacsi is kapnak belőle. Oriver játékosan nevet fel, mikor a szamár tényleg egy „IÓ”-val köszöni meg a gondoskodást. Ha mindeközben Cilia feltenné a kérdéseit, némelyikre egészen érdekes választ tudna adni. Kulcsa Mai irodájához például annak zárjából volt, hisz a nő csapot-papot ott hagyva sietett intézni a hivatalos ügyeit.*
- Meséltem nekik egy történetet, mielőtt megtaláltam Anviel asszonyt. *Mondja mosolyogva, mikor szóba kerül a többi gyermek. Puhítani talán nem is kell őt, hisz ez már megtörtént akkor, mikor a sok kicsi szempár olyan áhítatosan nézett rá, miközben hallgatták a történetét.
Ha közben Cilia segítségével széna is kerül az állatok elé, akkor folytatja a teendők listáját.*
- Nos, akkor most megvárjuk, hadd egyenek és igyanak, utána pedig megvizsgáljuk őket, és kitakarítjuk körülöttük a karámot. *Nem tudja, hogy a lovak egyenesen csatából érkeztek, és egészségesnek is tűnnek, így őt is meglepetésként fogja érni, ha esetleg találnak rajtuk itt-ott néhány ellátásra szoruló sérülést.*
- Melyiküket szeretnéd te megvizsgálni? Át kell őket jól nézni, és ha bármi szokatlant, sérülést, puklit, akármit találsz rajtuk, arról szólnunk kell majd Nimeril doktornak. Ő itt van egyébként? Nem találkoztam még mással, csak Maival és Anviellel. *Érdeklődik.*
*Cilia végül egy vallomással fordul felé, miszerint azok az igenek, ahogy azt sejtette is a férfi, nem voltak teljesen őszinték, ám nem úgy tűnik, mintha a lovag emiatt akár csak egy kicsit is megharagudna a lányra. Csupán egy lágy mosollyal nyugtázza a beismerő szavakat.*
- Semmi baj. Hát akkor most majd megcsinálunk mindent. Együtt. *Amint ezt kimondja, rögtön ki is gombolja az inget a csuklóin, hogy fel tudja hajtogatni az ujjait, pontosan úgy, ahogy azt munkához illik, majd már el is kezd az első teendőn gondolkozni, ami az állatok itatása-etetése lesz.*
- Tudod-e, hogy miért a víz és az étel a legfontosabb nekik, akkor is, ha például koszosak? *Pár pillanatig vár a lány reakcióját figyelve, mert folytatja.* Azért, mert ha ettek, ittak, akkor nyugodtabbak lesznek, nem fognak zavarni és elkerülhetjük a baleseteket is, miközben megvizsgáljuk őket és kitakarítjuk az istállót. Hozom akkor a vizet, te addig foglalkozhatsz a szénával. Kira csacsinak valamivel kevesebbet kell adni, mint a lovaknak, és ha lehetséges, akkor a rostosabb fajtából. *Meséli el a fontos részleteket, majd el is indul, hogy megkeresse a kutat az istálló közelében, ahogy Cilia mondta neki, és valóban, hamar meg is találja, mellette a vödröt, amivel vizet lehet húzni belőle, és közelében két edényt, amiben hordani lehet majd az állatok itatóiba. A kampóra talán nem volna szüksége, de a biztonság kedvéért használja, hisz a lehetőségét sem akarja megadni annak, hogy a kútba zuhanhasson. A két edényt megtölti, majd egy-egy kezébe fogva őket tér vissza velük az istállóba.*
- Nagyon ügyes vagy! *Dicséri meg már nem először a lánykát, mikor meglátja az összeszedett szerszámokat.* A vasvillával óvatosan kell bánni, mert a vége nagyon hegyes, de ezt gondolom már tudod. A talicskával is lehet egyébként hordani a vizet, ha ezeket nem bírod el *mutat az edényekre.* Gurítani könnyebb. Mielőtt odaadod nekik az innivalót, mindig meg kell nézni, hogy a vályú tiszta-e, de ez most rendben van. *El is kezdi teletölteni az említett vályúkat, szépen lassan a két ló és Kira csacsi is kapnak belőle. Oriver játékosan nevet fel, mikor a szamár tényleg egy „IÓ”-val köszöni meg a gondoskodást. Ha mindeközben Cilia feltenné a kérdéseit, némelyikre egészen érdekes választ tudna adni. Kulcsa Mai irodájához például annak zárjából volt, hisz a nő csapot-papot ott hagyva sietett intézni a hivatalos ügyeit.*
- Meséltem nekik egy történetet, mielőtt megtaláltam Anviel asszonyt. *Mondja mosolyogva, mikor szóba kerül a többi gyermek. Puhítani talán nem is kell őt, hisz ez már megtörtént akkor, mikor a sok kicsi szempár olyan áhítatosan nézett rá, miközben hallgatták a történetét.
Ha közben Cilia segítségével széna is kerül az állatok elé, akkor folytatja a teendők listáját.*
- Nos, akkor most megvárjuk, hadd egyenek és igyanak, utána pedig megvizsgáljuk őket, és kitakarítjuk körülöttük a karámot. *Nem tudja, hogy a lovak egyenesen csatából érkeztek, és egészségesnek is tűnnek, így őt is meglepetésként fogja érni, ha esetleg találnak rajtuk itt-ott néhány ellátásra szoruló sérülést.*
- Melyiküket szeretnéd te megvizsgálni? Át kell őket jól nézni, és ha bármi szokatlant, sérülést, puklit, akármit találsz rajtuk, arról szólnunk kell majd Nimeril doktornak. Ő itt van egyébként? Nem találkoztam még mással, csak Maival és Anviellel. *Érdeklődik.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-30 11:26:46
Üzenet elküldve: 2025-12-30 11:26:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Cilia valamelyest sejtette a végkimenetelét az apró ajándékozásnak. Azt viszont pontosan jól tudja, hogy ezzel (még ha nem is látszik) jól megalapozta Oriver a jövőbeli kapcsolatukat. Alavert például a kapcsolatuk elején tett kertbe záráséért hetekig érezhette magát egy vadnak. Mert Deres le nem vette róla ádáz pillantásait hatokon keresztül. Sejtései szerint pár nap, egy két hasonló finom rágcsálni való. És már bátran paskolhatja is oldalát a férfi. Csak türelem kérdése az egész.
Határozottsága lesz egyszer a veszte a lánynak, mert miután belép az istállóba. Tekintete a lelkes kis diáklánykából hamar átvált egy olyanra aki abban sem biztos hányadikán van elseje. Meglepettsége valóban őszinte, egy dologban füllentett akaratlanul. Az pedig az állatok ellátása. Mert ha valóban reggel itt járt volna, akkor a két új ló valóban nem okozott volna neki meglepetést. Ekkor kezd el igazán csak körbe tekinteni. És bizony látja azokat a jeleket, hogy itt bizony nem történt olyan takarítás amiről az előbb beszélt. Bizonytalan hangja érezhető is, és homloka is erősen kezd ráncosodni, ahogy igyekszik magában elhelyezni az utóbbi egy nap történéseit.*
- Igen. Tőle.
*Válaszolja még mindig felmérve a helyzetét. Mert neki szikla szilárd meggyőződése volt, hogy ő ma reggel itt járt. Még ha az isten igazán a tegnapi nap volt. Bárkinek összefolyhatnak a napok, még neki is.*
- Oriver, azt hiszem több dolog is kell annál. Tévedtem, ma nem jártam még az istállóban. Bocsánat.
*Túr bele saját hajába, arcán egy őszinte hitetlenséggel. Lehet mégis csak szüksége van a férfi segítségére, mert túl vállalta magát annál mint amire képes. Ennek pedig szegény állatok itták meg a levét.*
- Igen? Az remekül hangzik, de előbb ellátnám őket, ha már megfeledkeztem róluk.
*Mondja kissé szendén, eléggé úgy érzi most jól letörött a szarva. Az eddigi határozott kis lánykának teljesen nyoma is veszett.*
- Persze máris előkészítem. A kút itt van nem messze az istállótól. Amint kinyitod az ajtaját látni fogod. A vödör a kút mellett lesz.
*Válaszolja készségesen a férfinak. Amíg ő maga is vissza lép, hogy a bejárat mellé egy szögre akassza saját táskáját. Ami az ő magasságában van elhelyezve kényelmesen. Majd utána szalad is, hogy több dolgot készítsen elő az istálló másik végéből. A talicska, a vasvilla és lapát. Illetve egy kisebb favödör benne két különböző kefével. Ezt hamar vissza is tolja az istálló elejére.
Mindeközben pedig ha Oriver a kúthoz ér. Ott egy másik eszközt is láthat a kút mellett. Egy kampósabb végű botot. Ami elég hosszú ahhoz, hogy valaki a kút közepéről maga felé húzza a vödröt, hogy azt könnyebben elkaphassa. Cilia használja mindig, amikor vizet húz a kútból mert anélkül nem érné el a vödör vizet. Így is a kelletténél többször kell vizet mernie. Mert egy teli vödör hordása nagyon hamar lefárasztaná őt.
Ha a férfi vissza ér az első vödörrel. Cilia már várni fogja őt minden szükséges eszközzel ami mostani feladat elvégzésére lesz szükséges.
Mindeközben volt egy kis ideje a szőkeségnek gondolkodnia Oriver felől. Mint például, honnan is volt kulcsa Mai irodájához? Ezek szerint ismeri Mait, de honnan? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel, amikor pedig Oriver vissza is ér. A kíváncsi szemek rászegeződnek. Ám nem tudja mégis, hogyan kérdezzen rá erre. Még sem teheti fel csak úgy nyíl egyenesen.*
- Itt is lennének. A nyergek a karámokra vannak aggatva.
*Kezd bele mondandójába, és ha majd Oriver vezetésével neki is kezdenek a munkának. Cilia is belekezd a puhatolózásba.*
- Tudod jó kis port kavartál. Mindenki rólad áradozott az előtérbe mikor hazaértem. Kedvelni fognak.
*Kezdi meg lágy hangján a férfi puhítását mielőtt a kérdéseit tenné fel neki.*
*Cilia valamelyest sejtette a végkimenetelét az apró ajándékozásnak. Azt viszont pontosan jól tudja, hogy ezzel (még ha nem is látszik) jól megalapozta Oriver a jövőbeli kapcsolatukat. Alavert például a kapcsolatuk elején tett kertbe záráséért hetekig érezhette magát egy vadnak. Mert Deres le nem vette róla ádáz pillantásait hatokon keresztül. Sejtései szerint pár nap, egy két hasonló finom rágcsálni való. És már bátran paskolhatja is oldalát a férfi. Csak türelem kérdése az egész.
Határozottsága lesz egyszer a veszte a lánynak, mert miután belép az istállóba. Tekintete a lelkes kis diáklánykából hamar átvált egy olyanra aki abban sem biztos hányadikán van elseje. Meglepettsége valóban őszinte, egy dologban füllentett akaratlanul. Az pedig az állatok ellátása. Mert ha valóban reggel itt járt volna, akkor a két új ló valóban nem okozott volna neki meglepetést. Ekkor kezd el igazán csak körbe tekinteni. És bizony látja azokat a jeleket, hogy itt bizony nem történt olyan takarítás amiről az előbb beszélt. Bizonytalan hangja érezhető is, és homloka is erősen kezd ráncosodni, ahogy igyekszik magában elhelyezni az utóbbi egy nap történéseit.*
- Igen. Tőle.
*Válaszolja még mindig felmérve a helyzetét. Mert neki szikla szilárd meggyőződése volt, hogy ő ma reggel itt járt. Még ha az isten igazán a tegnapi nap volt. Bárkinek összefolyhatnak a napok, még neki is.*
- Oriver, azt hiszem több dolog is kell annál. Tévedtem, ma nem jártam még az istállóban. Bocsánat.
*Túr bele saját hajába, arcán egy őszinte hitetlenséggel. Lehet mégis csak szüksége van a férfi segítségére, mert túl vállalta magát annál mint amire képes. Ennek pedig szegény állatok itták meg a levét.*
- Igen? Az remekül hangzik, de előbb ellátnám őket, ha már megfeledkeztem róluk.
*Mondja kissé szendén, eléggé úgy érzi most jól letörött a szarva. Az eddigi határozott kis lánykának teljesen nyoma is veszett.*
- Persze máris előkészítem. A kút itt van nem messze az istállótól. Amint kinyitod az ajtaját látni fogod. A vödör a kút mellett lesz.
*Válaszolja készségesen a férfinak. Amíg ő maga is vissza lép, hogy a bejárat mellé egy szögre akassza saját táskáját. Ami az ő magasságában van elhelyezve kényelmesen. Majd utána szalad is, hogy több dolgot készítsen elő az istálló másik végéből. A talicska, a vasvilla és lapát. Illetve egy kisebb favödör benne két különböző kefével. Ezt hamar vissza is tolja az istálló elejére.
Mindeközben pedig ha Oriver a kúthoz ér. Ott egy másik eszközt is láthat a kút mellett. Egy kampósabb végű botot. Ami elég hosszú ahhoz, hogy valaki a kút közepéről maga felé húzza a vödröt, hogy azt könnyebben elkaphassa. Cilia használja mindig, amikor vizet húz a kútból mert anélkül nem érné el a vödör vizet. Így is a kelletténél többször kell vizet mernie. Mert egy teli vödör hordása nagyon hamar lefárasztaná őt.
Ha a férfi vissza ér az első vödörrel. Cilia már várni fogja őt minden szükséges eszközzel ami mostani feladat elvégzésére lesz szükséges.
Mindeközben volt egy kis ideje a szőkeségnek gondolkodnia Oriver felől. Mint például, honnan is volt kulcsa Mai irodájához? Ezek szerint ismeri Mait, de honnan? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel, amikor pedig Oriver vissza is ér. A kíváncsi szemek rászegeződnek. Ám nem tudja mégis, hogyan kérdezzen rá erre. Még sem teheti fel csak úgy nyíl egyenesen.*
- Itt is lennének. A nyergek a karámokra vannak aggatva.
*Kezd bele mondandójába, és ha majd Oriver vezetésével neki is kezdenek a munkának. Cilia is belekezd a puhatolózásba.*
- Tudod jó kis port kavartál. Mindenki rólad áradozott az előtérbe mikor hazaértem. Kedvelni fognak.
*Kezdi meg lágy hangján a férfi puhítását mielőtt a kérdéseit tenné fel neki.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-30 09:44:44
Üzenet elküldve: 2025-12-30 09:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Jól tudja, hogy egy kutya általában a területét vagy a gazdáját védi, ám most egyik sincs veszélyben. Az állatok okosak, így Oriver biztos abban, hogy ezt Deres is tudja, éppen ezért nem látszik a férfin semmiféle tartás, mikor meglátja a nagyméretű ebet. Barátságosan közelít felé, adja oda neki a jutalomcsontot, majd kezét kinyújtva meg is próbálja megsimogatni a fejét. Ujjait ökölbe szorítja, hogy valamiféle lezárást adjon a mozdulatnak, miután Deres egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy nem kér a szeretetéből.*
- Ez csak természetes. *Mosolyodik el, egyáltalán nem veszi rossz néven, hogy ez most így alakult.
A téma az istállóra és az állatok gondozására terelődik, mellyel kapcsolatban Oriver temérdek kérdést tesz fel az elf lánynak, aki készségesen válaszol is neki. Habár, a negyedik igen után már felszalad a szemöldöke a lovagnak, ugyanis füllentés szagot érez a levegőben. Eltűnődve pillant az ég felé, hogy a nap állását vegye szemügyre. Még csak nem is delel. Ha a lányka minden felsorolt feladatot elvégzett volna úgy, ahogy mondja, beleértve a súlyos vizesvödrök cipelését, az állatok lecsutakolását, a futtatásukat és minden más velejárót, miközben már a kutyasétáltatásból is visszaért, ráadásul úgy, hogy elmondása szerint még az egyik kis barátjával is összefutott, akivel elbeszélgethette az időt, akkor igencsak korán kellett felkelnie, főleg, ha nem üres hassal akarta megkezdeni a napot. Karikákat viszont nem lát a szemei körül, így nehezen hiszi el, hogy hajnal óta talpon van a leány, sőt, egészen biztos benne, hogy nevelői nem is engednék meg neki, hogy ne pihenje ki magát.*
- Ó, értem. *Válaszolja mosolyogva minden kétség ellenére, mert pálcát törni nem szeretne a lelkes kis elf feje felett.*
- Ha jól sejtem, akkor Nimeril mester orvos, igaz? Tőle tanulsz? *Kérdezi főleg a betegségekkel való foglalkozás említése miatt, hisz itt is igyekszik elosztani a lány szavait kettővel. Szerinte arról lehet szó, hogy Cilia e mellett a Nimeril nevű doktor mellett segédkezhet.*
- Köszönöm szépen! *Mondja, majd az istállóba lépve kíváncsian néz körbe, és amit lát, az némileg cáfolja, de meg is erősíti azt, amit Cilia beszámolójáról gondol. Több állat is van, ami többszörös munkát jelent, ráadásul van köztük két ló, akiket egész biztosan nem láttak el rendesen.*
- Szervusz, Kira csacsi! *Beszél a szamárhoz is kedvesen, majd felnevet, mikor a lányka meglepettségét látja az említett két lovat illetően. Egészen ügyes színésznő lenne a gyermek, de Oriver sejti, hogy mindez, csak kifogás. Vagy a mumus csempészte be a két lovat az istállóba, amíg ő kutyát sétáltatott.*
- Hmm, egész sokan vannak a jószágok. Na, Cilia kedvesem, a kettejük szőre még látványosan csatakos, ráadásul egészen türelmetlenül toporognak a karámjukban, biztosan nem mozogtak még eleget. Mit szólnál, ha közösen csutakolnánk le őket, kefélnénk meg a szőrüket és engednénk ki mindkettejüket egy kis időre? Sőt, ha ügyes leszel, akkor felrakjuk rájuk a nyerget is, és fel is ülhetünk a hátukra. *Gondol természetesen a két barna lóra, akik nevét ezek szerint még Cilia sem fogja tudni, de nem is baj.*
- Készítsd elő az eszközöket! Addig én hozok vizet, ha elmondod, hol találom a kutat.
*Jól tudja, hogy egy kutya általában a területét vagy a gazdáját védi, ám most egyik sincs veszélyben. Az állatok okosak, így Oriver biztos abban, hogy ezt Deres is tudja, éppen ezért nem látszik a férfin semmiféle tartás, mikor meglátja a nagyméretű ebet. Barátságosan közelít felé, adja oda neki a jutalomcsontot, majd kezét kinyújtva meg is próbálja megsimogatni a fejét. Ujjait ökölbe szorítja, hogy valamiféle lezárást adjon a mozdulatnak, miután Deres egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy nem kér a szeretetéből.*
- Ez csak természetes. *Mosolyodik el, egyáltalán nem veszi rossz néven, hogy ez most így alakult.
A téma az istállóra és az állatok gondozására terelődik, mellyel kapcsolatban Oriver temérdek kérdést tesz fel az elf lánynak, aki készségesen válaszol is neki. Habár, a negyedik igen után már felszalad a szemöldöke a lovagnak, ugyanis füllentés szagot érez a levegőben. Eltűnődve pillant az ég felé, hogy a nap állását vegye szemügyre. Még csak nem is delel. Ha a lányka minden felsorolt feladatot elvégzett volna úgy, ahogy mondja, beleértve a súlyos vizesvödrök cipelését, az állatok lecsutakolását, a futtatásukat és minden más velejárót, miközben már a kutyasétáltatásból is visszaért, ráadásul úgy, hogy elmondása szerint még az egyik kis barátjával is összefutott, akivel elbeszélgethette az időt, akkor igencsak korán kellett felkelnie, főleg, ha nem üres hassal akarta megkezdeni a napot. Karikákat viszont nem lát a szemei körül, így nehezen hiszi el, hogy hajnal óta talpon van a leány, sőt, egészen biztos benne, hogy nevelői nem is engednék meg neki, hogy ne pihenje ki magát.*
- Ó, értem. *Válaszolja mosolyogva minden kétség ellenére, mert pálcát törni nem szeretne a lelkes kis elf feje felett.*
- Ha jól sejtem, akkor Nimeril mester orvos, igaz? Tőle tanulsz? *Kérdezi főleg a betegségekkel való foglalkozás említése miatt, hisz itt is igyekszik elosztani a lány szavait kettővel. Szerinte arról lehet szó, hogy Cilia e mellett a Nimeril nevű doktor mellett segédkezhet.*
- Köszönöm szépen! *Mondja, majd az istállóba lépve kíváncsian néz körbe, és amit lát, az némileg cáfolja, de meg is erősíti azt, amit Cilia beszámolójáról gondol. Több állat is van, ami többszörös munkát jelent, ráadásul van köztük két ló, akiket egész biztosan nem láttak el rendesen.*
- Szervusz, Kira csacsi! *Beszél a szamárhoz is kedvesen, majd felnevet, mikor a lányka meglepettségét látja az említett két lovat illetően. Egészen ügyes színésznő lenne a gyermek, de Oriver sejti, hogy mindez, csak kifogás. Vagy a mumus csempészte be a két lovat az istállóba, amíg ő kutyát sétáltatott.*
- Hmm, egész sokan vannak a jószágok. Na, Cilia kedvesem, a kettejük szőre még látványosan csatakos, ráadásul egészen türelmetlenül toporognak a karámjukban, biztosan nem mozogtak még eleget. Mit szólnál, ha közösen csutakolnánk le őket, kefélnénk meg a szőrüket és engednénk ki mindkettejüket egy kis időre? Sőt, ha ügyes leszel, akkor felrakjuk rájuk a nyerget is, és fel is ülhetünk a hátukra. *Gondol természetesen a két barna lóra, akik nevét ezek szerint még Cilia sem fogja tudni, de nem is baj.*
- Készítsd elő az eszközöket! Addig én hozok vizet, ha elmondod, hol találom a kutat.
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:17:18
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:17:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Kifejezetten jó hallgatónak bizonyul a fiatal férfi ez idáig. Ezen mellett pedig dicsérni is nagyon szépen tud. Ez biztosan annak köszönhető, hogy nemesi család körül töltötte eddigi életét.
Annak nézelődését, Ő vet véget azzal, hogy kezébe nyomja a méretes csontot.
Cilia pedig kíváncsian várja annak esetleges meglepődését, akár a félelem apró szikráját. De semmi. A férfi szinte meg sem rezzen. Még akkor sem, amikor Deres kikászálódik házából és egyenesen feléjük trappol. Még le is guggol elé.
Cilia arcára ki is ül a csalódottság. Igazán örült volna ha legalább egy picit ráhozza a másikra a frászt. De annak idegszálait ezek szerint acélból kovácsolták. Biztosan hasznára lesz majd itt az árvaházban.
Deres hasonlóan a férfihoz, sem lepődik meg. Számító tekintettel figyeli annak mozdulatait. A felé nyújtott csontot pedig addig nem is veszi el, amíg gazdájára pillant. Amaz pedig egy apró bólintással jelez a kutyának, hogy bizony elveheti a csontot.
Deres közel hajolva meg is villantja hatalmas fogait, és hangosan csattan a csonton az állkapcsa. Sajnos a simogatásra sok esélye nem lesz Orivernek, a csont elfogadása után amaz rögtön el is fordul. Meg sem várva a dicsérő szavakat. Mint aki tisztában van ezekkel a tényekkel. Léptei pedig saját kis házához vezetik. Ahova újonnan bebújik. Most azonban mellső lábánál kilógva kezdi el hangosan ropogtatni a csontot. Szemeivel továbbra is a férfit mericskélve.*
- Ne vedd magadra. Alavert és Trevornt is meg kellett szoknia. Adj neki egy hatot.
*Mondja a férfinek egy kedves mosollyal. Nehogy a végén szívére vegye kutyájának a viselkedését. Idős korára mintha egyre morcosabbá válna a vén csont.*
- Igyekszem, nagyon sok telet élt már meg velem. Az utóbbiak pedig biztosan nehezek voltak neki.
*Mondja még Deressel kapcsolatosan Cilia mielőtt tekintete és léptei az istálló felé vezetnének.*
- Igen ez lenne. És igen, igen és igen. Mondjuk inni isznak mert mindig kiürül az itatójuk, ahogy az etetőjük is. Nem az egerek hordják el. Arra van két macskánk is. És a vizet sem látnám sehova se elfolyni. Ha betegek lennének Nimeril mesternek szólok. Ő jobban ért hozzájuk. Én még csak az emberi betegségekkel foglalkozok úgy igazán. A csutakolás megy néha nehezen, mert nem érem fel őket sámli nélkül. Mozogni mozognak eleget. Bors mindig Maival van ha megy valahova. Nimeril is ellátja a sajátjait. Képzeld neki még tevéje is van, olyat láttál már?
*Emeli fel smaragdjait a férfira lelkesen, remélve mindent megválaszolt. Büszke arra amit az árvaházért tesz. Mert ezzel próbálja visszafizetni mind azt amit érte tettek. Sőt abban is reménykedik, ha a férfi ilyen szakértő akkor neki is elnyeri a tetszését munkája.*
- Persze bemutatlak nekik.
*Bólint kedvesen Cilia, és eddigre már oda is érnek az ajtóhoz. Ha a férfi lesz olyan kedves, hogy kinyitja akkor belép utána egy apró meghajlással megköszönve annak segítségét. Ha nem akkor, ő leteszi a földre a kosarat, amíg a retesszel bajlódik. Majd a hatalmas ajtó lassú nyikorgással ki is nyílik.
Bent pedig már meg is láthatja a sok karámmal rendelkező hosszúkás folyosót. Emeletén pedig a rengeteg tiszta szalmát. A szag meglehetősen erős és vegyes a sok különböző állat miatt.*
- Ő lenne itt Kira csacsi. Különleges mert azt mondja, hogy "IO" nem "IA". Rellan kedvence. Ő pedig. Oh. Ő itt új. Meg ő is!
*Lepődik meg Cilia, ahogy meglátja a két új lovat. Mert azokat bizony reggel nem találta itt. Meg is áll a karámok előtt és tágra nyílt szemekkel nézi a két jövevényt.
A hely tisztasága pedig csak annyira elhanyagolt amennyire egy nap alatt az állatok képesek bepiszkítani.*
*Kifejezetten jó hallgatónak bizonyul a fiatal férfi ez idáig. Ezen mellett pedig dicsérni is nagyon szépen tud. Ez biztosan annak köszönhető, hogy nemesi család körül töltötte eddigi életét.
Annak nézelődését, Ő vet véget azzal, hogy kezébe nyomja a méretes csontot.
Cilia pedig kíváncsian várja annak esetleges meglepődését, akár a félelem apró szikráját. De semmi. A férfi szinte meg sem rezzen. Még akkor sem, amikor Deres kikászálódik házából és egyenesen feléjük trappol. Még le is guggol elé.
Cilia arcára ki is ül a csalódottság. Igazán örült volna ha legalább egy picit ráhozza a másikra a frászt. De annak idegszálait ezek szerint acélból kovácsolták. Biztosan hasznára lesz majd itt az árvaházban.
Deres hasonlóan a férfihoz, sem lepődik meg. Számító tekintettel figyeli annak mozdulatait. A felé nyújtott csontot pedig addig nem is veszi el, amíg gazdájára pillant. Amaz pedig egy apró bólintással jelez a kutyának, hogy bizony elveheti a csontot.
Deres közel hajolva meg is villantja hatalmas fogait, és hangosan csattan a csonton az állkapcsa. Sajnos a simogatásra sok esélye nem lesz Orivernek, a csont elfogadása után amaz rögtön el is fordul. Meg sem várva a dicsérő szavakat. Mint aki tisztában van ezekkel a tényekkel. Léptei pedig saját kis házához vezetik. Ahova újonnan bebújik. Most azonban mellső lábánál kilógva kezdi el hangosan ropogtatni a csontot. Szemeivel továbbra is a férfit mericskélve.*
- Ne vedd magadra. Alavert és Trevornt is meg kellett szoknia. Adj neki egy hatot.
*Mondja a férfinek egy kedves mosollyal. Nehogy a végén szívére vegye kutyájának a viselkedését. Idős korára mintha egyre morcosabbá válna a vén csont.*
- Igyekszem, nagyon sok telet élt már meg velem. Az utóbbiak pedig biztosan nehezek voltak neki.
*Mondja még Deressel kapcsolatosan Cilia mielőtt tekintete és léptei az istálló felé vezetnének.*
- Igen ez lenne. És igen, igen és igen. Mondjuk inni isznak mert mindig kiürül az itatójuk, ahogy az etetőjük is. Nem az egerek hordják el. Arra van két macskánk is. És a vizet sem látnám sehova se elfolyni. Ha betegek lennének Nimeril mesternek szólok. Ő jobban ért hozzájuk. Én még csak az emberi betegségekkel foglalkozok úgy igazán. A csutakolás megy néha nehezen, mert nem érem fel őket sámli nélkül. Mozogni mozognak eleget. Bors mindig Maival van ha megy valahova. Nimeril is ellátja a sajátjait. Képzeld neki még tevéje is van, olyat láttál már?
*Emeli fel smaragdjait a férfira lelkesen, remélve mindent megválaszolt. Büszke arra amit az árvaházért tesz. Mert ezzel próbálja visszafizetni mind azt amit érte tettek. Sőt abban is reménykedik, ha a férfi ilyen szakértő akkor neki is elnyeri a tetszését munkája.*
- Persze bemutatlak nekik.
*Bólint kedvesen Cilia, és eddigre már oda is érnek az ajtóhoz. Ha a férfi lesz olyan kedves, hogy kinyitja akkor belép utána egy apró meghajlással megköszönve annak segítségét. Ha nem akkor, ő leteszi a földre a kosarat, amíg a retesszel bajlódik. Majd a hatalmas ajtó lassú nyikorgással ki is nyílik.
Bent pedig már meg is láthatja a sok karámmal rendelkező hosszúkás folyosót. Emeletén pedig a rengeteg tiszta szalmát. A szag meglehetősen erős és vegyes a sok különböző állat miatt.*
- Ő lenne itt Kira csacsi. Különleges mert azt mondja, hogy "IO" nem "IA". Rellan kedvence. Ő pedig. Oh. Ő itt új. Meg ő is!
*Lepődik meg Cilia, ahogy meglátja a két új lovat. Mert azokat bizony reggel nem találta itt. Meg is áll a karámok előtt és tágra nyílt szemekkel nézi a két jövevényt.
A hely tisztasága pedig csak annyira elhanyagolt amennyire egy nap alatt az állatok képesek bepiszkítani.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-29 11:27:53
Üzenet elküldve: 2025-12-29 11:27:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Az udvaron sétálva Cilia büszkén meséli el, hogy még saját kertje is van, amiről persze hamar elárulja azt is, hogy valójában nem egyedül az övé, más is segített benne neki. Oriver ezt felettébb pozitív tulajdonságnak könyveli el, mert ezek szerint a lányka tudja értékelni a kapott segítséget és mások munkáját. El is mosolyodik rajta kissé, miközben kíváncsian nézelődik az egyébként egészen méretesnek mutatkozó hátsó udvarban.*
- Értem. *Teszi hozzá kedves hangon, majd lepillant a szép, nagy csontra, melyet a kezébe nyom a kis elf. Halkan felnevet, majd bólint egyet, boldogan fog ajándékkal bemutatkozni a lány négylábú barátjának.
Az istálló épületét hamar felismeri, és mellette megpillantja a kutyaólat is, melyhez minden bizonnyal igyekeznek épp. Kisvártatva Cilia hangja töri meg a csendet, melyre az egész házikó mozogni kezd, mígnem először egy szimatoló orr, majd egy egész farkas pofa bukkan elő, mögötte az egész, nagytestű kutyával, aki lelkesen közelít feléjük. Bár, az állat pillantása elsőre nem tűnik barátságosnak, Oriver mégsem ijed meg tőle. Mosolyogva guggol le elé, hogy alacsonyabbnak tűnjön, ezzel is azt jelezve a kutyának, hogy nem jelent számára semmiféle fenyegetést.*
- Szia Deres! Hát milyen gyönyörű, szép, nagy bundás vagy te! *Kezd el rögtön barátkozni vele, miközben a hatalmas szarvascsontot is odanyújtja neki, melyet várakozásai szerint Deres hamar ki is fog csenni a kezéből. Ha így történik, utána szabaddá vált kezével meg is kísérli jól megsimogatni és megvakargatni az állat fejét.*
- Jól van. Már ismerlek ám. Tudom, hogy Cilia barátja vagy, ráadásul milyen csodaszép, öreg barátja. *Ha jól sikerül a barátkozás a kutyával, akkor végül térdére támaszkodva felemelkedik, és a leány irányába pillant.*
- Látom, egészen idős már, de jó egészségben lehet. Biztosan kitűnően bánsz vele. Akkor az lesz az istálló, igaz? *Pillant a másik épület irányába, és ha helyeslő választ kap, akkor el is indul felé.*
- Mutass be kérlek a többi állatnak is. Ha jól értettem odabent, akkor már kaptak reggel enni és inni is, igaz? No, de az etetőjüket, itatójukat, karámjukat is kitisztítottad-e? Ellenőrizted, hogy nincs-e bajuk, nem sánták, esznek-isznak-e rendesen? Kiengedted-e őket, hogy mozoghassanak egy keveset? *Tanító jelleggel teszi fel a kérdéseket, és természetesen nem vár mindegyikre igenlő választ. Azt próbálja kideríteni, hogy az ügyes kisleány mennyire ismeri valójában, hogy milyen reggeli teendőket kell elvégezni az állatokkal, főleg a lovakkal, és szeretné neki megtanítani azokat, amiket esetleg még nem tud.*
*Az udvaron sétálva Cilia büszkén meséli el, hogy még saját kertje is van, amiről persze hamar elárulja azt is, hogy valójában nem egyedül az övé, más is segített benne neki. Oriver ezt felettébb pozitív tulajdonságnak könyveli el, mert ezek szerint a lányka tudja értékelni a kapott segítséget és mások munkáját. El is mosolyodik rajta kissé, miközben kíváncsian nézelődik az egyébként egészen méretesnek mutatkozó hátsó udvarban.*
- Értem. *Teszi hozzá kedves hangon, majd lepillant a szép, nagy csontra, melyet a kezébe nyom a kis elf. Halkan felnevet, majd bólint egyet, boldogan fog ajándékkal bemutatkozni a lány négylábú barátjának.
Az istálló épületét hamar felismeri, és mellette megpillantja a kutyaólat is, melyhez minden bizonnyal igyekeznek épp. Kisvártatva Cilia hangja töri meg a csendet, melyre az egész házikó mozogni kezd, mígnem először egy szimatoló orr, majd egy egész farkas pofa bukkan elő, mögötte az egész, nagytestű kutyával, aki lelkesen közelít feléjük. Bár, az állat pillantása elsőre nem tűnik barátságosnak, Oriver mégsem ijed meg tőle. Mosolyogva guggol le elé, hogy alacsonyabbnak tűnjön, ezzel is azt jelezve a kutyának, hogy nem jelent számára semmiféle fenyegetést.*
- Szia Deres! Hát milyen gyönyörű, szép, nagy bundás vagy te! *Kezd el rögtön barátkozni vele, miközben a hatalmas szarvascsontot is odanyújtja neki, melyet várakozásai szerint Deres hamar ki is fog csenni a kezéből. Ha így történik, utána szabaddá vált kezével meg is kísérli jól megsimogatni és megvakargatni az állat fejét.*
- Jól van. Már ismerlek ám. Tudom, hogy Cilia barátja vagy, ráadásul milyen csodaszép, öreg barátja. *Ha jól sikerül a barátkozás a kutyával, akkor végül térdére támaszkodva felemelkedik, és a leány irányába pillant.*
- Látom, egészen idős már, de jó egészségben lehet. Biztosan kitűnően bánsz vele. Akkor az lesz az istálló, igaz? *Pillant a másik épület irányába, és ha helyeslő választ kap, akkor el is indul felé.*
- Mutass be kérlek a többi állatnak is. Ha jól értettem odabent, akkor már kaptak reggel enni és inni is, igaz? No, de az etetőjüket, itatójukat, karámjukat is kitisztítottad-e? Ellenőrizted, hogy nincs-e bajuk, nem sánták, esznek-isznak-e rendesen? Kiengedted-e őket, hogy mozoghassanak egy keveset? *Tanító jelleggel teszi fel a kérdéseket, és természetesen nem vár mindegyikre igenlő választ. Azt próbálja kideríteni, hogy az ügyes kisleány mennyire ismeri valójában, hogy milyen reggeli teendőket kell elvégezni az állatokkal, főleg a lovakkal, és szeretné neki megtanítani azokat, amiket esetleg még nem tud.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:18:18
Üzenet elküldve: 2025-12-28 19:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Ő mindig úgy vélte, ha mások javát tartja szem előtt azért sosem felesleges küzdeni. Anvielről tudja, hogy egy erős és határozott asszony. Aki legalább ugyan annyira tud szelíd és gondoskodó lenni. De ő maga is tudja, hogy mindig erősnek lenni és kitartóan lenni fárasztó. És mindenkinek jár egy kis segítség. Akár egy kedves szó, vagy csak a krumpli megpucolása az ebédhez. Ennél többet nem is mindig enged meg neki a nő. Mert mint az már Oriver számára is tisztán látható. A konyha bizony Anviel királysága.
Az árvaház pedig még ha látott is szebb napokat, Cilia számára így tökéletes. Ez az otthona. Nehezen szokott hozzá valóban, de annál inkább nőtt hozzá a szívéhez. Emlékszik még arra az időre amikor csak négyen voltak gyermekek itt. És milyen hirtelen, egyik reggelről a másikra szinte el sem fértek egymástól. Sok volt a vita, és az összetűzés az elején. De mára már lenyugodtak a kedélyek. Már amennyire le tudnak egy ilyen létesítményben. És megszületett egyfajta rendszer. Ami leginkább Mai és Anviel munkája.
Körbevezetés közben Oriver pedig még meg is dicséri. Amit amúgy még szívélyesen is fogadna. Csak a megszólítással vannak inkább gondjai. Ám arra inkább csak a szemét forgatja amíg háttal van a férfinak.*
- Szívesen. ~ Nagy fiú. ~
*Gúnyolódik magában. Rossz pontot azért nem fog kapni a férfi mert annak látja Ciliat mint aminek tűnik. Hiába is érzi magát a lány érettebbnek. Hiába a lázadó korosztály.
Kint a kertben folytatja tovább kis útjukat, és persze szóba hozza kertjét ami közös kis büszkesége volt Trylnorral Nimerillel és igazából Alaverral aki annak idején megalapozta az egészet. De most jelenleg üres és a melegebb időket várja. Már most jobban belegondolva lesz bőven vele munkája, hiszen Trylnor sem fog már abban segíteni. Ki tudja talán majd Oriver ha úgy hozza kedve.*
- Ugyan, nem csak az én kezem munkája van benne.
*Teszi hozzá még, de apró kis ármánykodása most kerül csak színre.*
- Igen, a "kis" barátom.
*Nyomja meg egy sokat sejtető rövid kacajjal. És a kosárban lévő zöldség kupac tetejéről leemeli a jó alkar hosszúságú csontot ami legalább 3 új széles is, hogy a férfi felé nyújtsa azt.*
- Tessék. Mindjárt oda érünk. Lassan add oda majd neki.
*Mosolya most sem enyhül, de nem is tűnik olyan biztatónak.
Mindeközben a férfi már láthatja, hogy közelítenek az istállóhoz. Aminek közelében már a nagyméretű kutya ól is látszik. Kissé távolabb pedig a még mindig befejezetlen kinti konyha. Amit talán majd egyszer befejez valaki. Távolabb feljebb egy alacsonyabb szedett vetett kerítés mögött bújik meg az üres kis kert.*
- Deres! Gyere jutalom!
*Szól hangosan az apró lány. A kutyaól pedig megremeg, ahogy a nagy jószág elkezd benne mocorogni. Majd hatalmas pofáját nyomja ki először. Megkeresi a hang forrását és gyors trappolással közelít a páros felé. Miután észre is veszi, hogy egy ismeretlen áll gazdája mellett. A mély barna szemek rászegeződnek a férfira. Mintha csak maga lenne az a bizonyos "jutalom" a csont pedig csak az előétel.
Deres olybá tűnik lefogja tarolni a jó kiállású férfiút. Ám az utolsó pillanatban Cilia toppantására csak megfékezi magát, és a hatalmas jószág leteszi méretes farát a földre előttük.*
- Ne aggódj nem harap. Add csak neki oda.
*Paskolja meg a férfi hátát óvatosan egy kaján vigyorral.*
*Ő mindig úgy vélte, ha mások javát tartja szem előtt azért sosem felesleges küzdeni. Anvielről tudja, hogy egy erős és határozott asszony. Aki legalább ugyan annyira tud szelíd és gondoskodó lenni. De ő maga is tudja, hogy mindig erősnek lenni és kitartóan lenni fárasztó. És mindenkinek jár egy kis segítség. Akár egy kedves szó, vagy csak a krumpli megpucolása az ebédhez. Ennél többet nem is mindig enged meg neki a nő. Mert mint az már Oriver számára is tisztán látható. A konyha bizony Anviel királysága.
Az árvaház pedig még ha látott is szebb napokat, Cilia számára így tökéletes. Ez az otthona. Nehezen szokott hozzá valóban, de annál inkább nőtt hozzá a szívéhez. Emlékszik még arra az időre amikor csak négyen voltak gyermekek itt. És milyen hirtelen, egyik reggelről a másikra szinte el sem fértek egymástól. Sok volt a vita, és az összetűzés az elején. De mára már lenyugodtak a kedélyek. Már amennyire le tudnak egy ilyen létesítményben. És megszületett egyfajta rendszer. Ami leginkább Mai és Anviel munkája.
Körbevezetés közben Oriver pedig még meg is dicséri. Amit amúgy még szívélyesen is fogadna. Csak a megszólítással vannak inkább gondjai. Ám arra inkább csak a szemét forgatja amíg háttal van a férfinak.*
- Szívesen. ~ Nagy fiú. ~
*Gúnyolódik magában. Rossz pontot azért nem fog kapni a férfi mert annak látja Ciliat mint aminek tűnik. Hiába is érzi magát a lány érettebbnek. Hiába a lázadó korosztály.
Kint a kertben folytatja tovább kis útjukat, és persze szóba hozza kertjét ami közös kis büszkesége volt Trylnorral Nimerillel és igazából Alaverral aki annak idején megalapozta az egészet. De most jelenleg üres és a melegebb időket várja. Már most jobban belegondolva lesz bőven vele munkája, hiszen Trylnor sem fog már abban segíteni. Ki tudja talán majd Oriver ha úgy hozza kedve.*
- Ugyan, nem csak az én kezem munkája van benne.
*Teszi hozzá még, de apró kis ármánykodása most kerül csak színre.*
- Igen, a "kis" barátom.
*Nyomja meg egy sokat sejtető rövid kacajjal. És a kosárban lévő zöldség kupac tetejéről leemeli a jó alkar hosszúságú csontot ami legalább 3 új széles is, hogy a férfi felé nyújtsa azt.*
- Tessék. Mindjárt oda érünk. Lassan add oda majd neki.
*Mosolya most sem enyhül, de nem is tűnik olyan biztatónak.
Mindeközben a férfi már láthatja, hogy közelítenek az istállóhoz. Aminek közelében már a nagyméretű kutya ól is látszik. Kissé távolabb pedig a még mindig befejezetlen kinti konyha. Amit talán majd egyszer befejez valaki. Távolabb feljebb egy alacsonyabb szedett vetett kerítés mögött bújik meg az üres kis kert.*
- Deres! Gyere jutalom!
*Szól hangosan az apró lány. A kutyaól pedig megremeg, ahogy a nagy jószág elkezd benne mocorogni. Majd hatalmas pofáját nyomja ki először. Megkeresi a hang forrását és gyors trappolással közelít a páros felé. Miután észre is veszi, hogy egy ismeretlen áll gazdája mellett. A mély barna szemek rászegeződnek a férfira. Mintha csak maga lenne az a bizonyos "jutalom" a csont pedig csak az előétel.
Deres olybá tűnik lefogja tarolni a jó kiállású férfiút. Ám az utolsó pillanatban Cilia toppantására csak megfékezi magát, és a hatalmas jószág leteszi méretes farát a földre előttük.*
- Ne aggódj nem harap. Add csak neki oda.
*Paskolja meg a férfi hátát óvatosan egy kaján vigyorral.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-28 17:36:55
Üzenet elküldve: 2025-12-28 17:36:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Türelmesen várja meg, amíg Anviel a kislány kérésére összeszed ezt-azt a kamrából. Csak figyel, és próbál minden egyes apró szóból többet tanulni. Azt például már most látja, hogy Cilia szereti addig csavarni a szót, amíg nem neki lehet igaza, még akkor is, ha közben feketén-fehéren elmondják neki a valódi igazságot. Ez a fajta tulajdonság egyszerre lehet áldás és átok is, mert bár egészen biztos benne, hogyha szükséges, meg tudja védeni a lányka a saját maga igazát, de félő, hogy pont emiatt nem látja be azt sem, ha nincs neki. Az elhangzottakból mostanra már arra is egyértelműen tud következtetni, hogy a kis szőkének bizonyára van egy négylábú, bundás barátja is, akit egészen biztosan hamar meg fog majd ismerni ő is, ha vele tölti az idejét.
Mielőtt távoznának az étkezőből, még Anviel felé fordul.*
- Nagyon köszönöm, Anviel asszony. Mindenképp élni fogok a lehetőséggel. A csomagjaimat az előtérben hagytam, de csak szólj, hogy hová vigyem, és máris elteszem őket az útból. Ó, és ez egyelőre talán jobb helyen lesz nálad. *Adja át a nevelőnek az igazgatói szoba kulcsát, mert bár úgy tartotta helyesnek, hogy Mai távollétében bezárja, azt már nem érzi feltétlenül helyénvalónak, hogy az ő zsebében kallódjon a kulcs, amíg vissza nem ér.*
- Bezártam Mai kisasszony szobáját, miután távozott. Nem tudom, hogy szokás. *Azzal Cilia társaságában az előtér felé indul, ahol a kislány segítőkészen kezdi elmutogatni, hogy mit hol találhat ebben a hatalmas házban, amelynek bizonyos jegyeiből látszik, hogy egykoron szebb napokat is megélt már, de a látható felújításoknak köszönhetően most is egész otthonosnak bizonyul.*
- Értem, köszönöm, kedves tőled kicsi lány, hogy mindent megmutatsz. *Mondja mosolyogva. A kosarat meg sem próbálja elvenni tőle, hadd vigye csak, hisz azt már megtanulta, hogy számára mennyire fontos, hogy hasznos lehessen. Mielőtt kimennének a szabadba, persze Oriver is magához veszi a kabátját, nem akar megfázni.*
- Van egy kerted is? Hogy te milyen ügyes lány vagy! *Mondja ezt őszinte elismeréssel. Ritka, hogy egy fiatalt a kertészet kössön le, inkább a már meglévő fákra szoktak szeretni felmászni.*
- Deres? Ő a te kis barátod, igaz? Akinek a csontot hozod. *Egy újabb mosoly, és egy mondat, melyből Cilia már tudhatja, hogy ha nem is beszélt hozzá eddig sokat, végig odafigyelt rá.*
*Türelmesen várja meg, amíg Anviel a kislány kérésére összeszed ezt-azt a kamrából. Csak figyel, és próbál minden egyes apró szóból többet tanulni. Azt például már most látja, hogy Cilia szereti addig csavarni a szót, amíg nem neki lehet igaza, még akkor is, ha közben feketén-fehéren elmondják neki a valódi igazságot. Ez a fajta tulajdonság egyszerre lehet áldás és átok is, mert bár egészen biztos benne, hogyha szükséges, meg tudja védeni a lányka a saját maga igazát, de félő, hogy pont emiatt nem látja be azt sem, ha nincs neki. Az elhangzottakból mostanra már arra is egyértelműen tud következtetni, hogy a kis szőkének bizonyára van egy négylábú, bundás barátja is, akit egészen biztosan hamar meg fog majd ismerni ő is, ha vele tölti az idejét.
Mielőtt távoznának az étkezőből, még Anviel felé fordul.*
- Nagyon köszönöm, Anviel asszony. Mindenképp élni fogok a lehetőséggel. A csomagjaimat az előtérben hagytam, de csak szólj, hogy hová vigyem, és máris elteszem őket az útból. Ó, és ez egyelőre talán jobb helyen lesz nálad. *Adja át a nevelőnek az igazgatói szoba kulcsát, mert bár úgy tartotta helyesnek, hogy Mai távollétében bezárja, azt már nem érzi feltétlenül helyénvalónak, hogy az ő zsebében kallódjon a kulcs, amíg vissza nem ér.*
- Bezártam Mai kisasszony szobáját, miután távozott. Nem tudom, hogy szokás. *Azzal Cilia társaságában az előtér felé indul, ahol a kislány segítőkészen kezdi elmutogatni, hogy mit hol találhat ebben a hatalmas házban, amelynek bizonyos jegyeiből látszik, hogy egykoron szebb napokat is megélt már, de a látható felújításoknak köszönhetően most is egész otthonosnak bizonyul.*
- Értem, köszönöm, kedves tőled kicsi lány, hogy mindent megmutatsz. *Mondja mosolyogva. A kosarat meg sem próbálja elvenni tőle, hadd vigye csak, hisz azt már megtanulta, hogy számára mennyire fontos, hogy hasznos lehessen. Mielőtt kimennének a szabadba, persze Oriver is magához veszi a kabátját, nem akar megfázni.*
- Van egy kerted is? Hogy te milyen ügyes lány vagy! *Mondja ezt őszinte elismeréssel. Ritka, hogy egy fiatalt a kertészet kössön le, inkább a már meglévő fákra szoktak szeretni felmászni.*
- Deres? Ő a te kis barátod, igaz? Akinek a csontot hozod. *Egy újabb mosoly, és egy mondat, melyből Cilia már tudhatja, hogy ha nem is beszélt hozzá eddig sokat, végig odafigyelt rá.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-28 12:35:00
Üzenet elküldve: 2025-12-28 12:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Nem egyszerű feladat felnőni is. Hiába a jó tanácsok a figyelem. Azok legnagyobb ellensége a makacsság, ne adják istenek konokság. Szerencsére az utóbbi annyira nem fellelhető a lányban. Ám makacsság és akaratosság az akad bőven. Még jó, hogy azokat is legalább jóra szeretné használni mintsem a rosszaságra. Abból már adott eleget az árvaháznak. Erősen kétli abból kérnek még. Meg aztán nincs is igazán jó áldozat hozzá. Alaver vicces szófordulatai roppantó szórakoztatóak voltak annak idején. Trevorn sajnos nem marad olyan sokáig, hogy jobban kiismerje őt. De ettől még annak segítőkészségét sosem fogja elfelejteni. Elvégre végig járta vele és Luuval egy egész estén keresztül az egész várost, Trylnor után kutatva. Az a Hamren nevű fiatal férfi is amilyen hamar jött, olyan hamar távozott is. Talán majd Oriver lesz egy ilyen apró célpont. Amúgy is, ha nem ő, majd a lányok fogják majd körbe táncolni ilyen olyan apró kérésekkel.
Trylnort illetően Anviel nem ágaskodik, sőt mintha úgy tűnne neki onnan lentről a nő mosolyából még örül is ennek az ötletnek.
Cilia egy pillanatra meg is ugrik örömében, ám hamar megpróbál úrrá lenni azon. Hogy ez Oriver jelenléte miatt teszi, vagy épp Anviel ellen, hogy nehogy ezt használja ki ellene motivációként, még maga sem tudja igazán eldönteni.*
- Akkor majdnem mindent.
*Morogja halkan az orra alatt. Segítség nyújtás ide vagy oda. Cilia szemében Anviel az aki a munka oroszlán részét elvégzi. Ezt maga sem vonhatja kétségbe.*
- Rendben máris, csak.
*Legyint fejével a kamra felé, célozva pontosan azokra a zöldségekre gyümölcsökre amiket Anviel hamarosan össze is gyűjt. Szereti meglepni az állatokat ilyesféle apróságokkal a takarmányon kívül. Ők is megérdemlik a finom falatokat, csak úgy mint bárki más.*
- Még szép!
*Jelenti ki büszkén a Deresnek járó csonttal kapcsolatban. Már előre látja lelki szemeivel milyen hálásan fogja azt ropogtatni kedves barátja.
Miután kezébe kapja zöldségek és gyümölcsök maradékát. Na meg a csontot, siet is Oriver felé aki már az ajtóban áll. Annak kérdésére kedvesen bólint. Akkor lesz ő most egy kis időre az idegenvezető. Ám annak ötletére kissé megtántorodik.*
- Öhmm nem tudom. Nem igazán jeleskedtem benne múltkor sem. De megpróbálhatjuk.
*Egyezik bele bizonytalanul, és hasonlóan kezd is bele az idegen vezetésbe amint, miután elköszön Anviel nénitől.*
- A kosarat mindjárt visszahozom.
*Szól vissza csilingelő hangnemben, és egy apró intéssel távozik is a konyhából. Meghagyva Anvielnek az saját kis birodalmát, ami most már sokkalta nyugodtabb lesz nélküle.
Ha Oriver követi a súlyos táskás leánykát, amaz kosárral a kezében sétál előtte. Közben jobbra vagy épp balra mutatva neki mit is hol találhat.*
- Ott van a könyvtár, és ez itt Mai irodája és szobája.
*Kezd bele rögtön amint kiérnek az ebédlő részéről.*
- A lépcső pedig a szobákhoz és fürdőkhöz vezet, majd megmutatom ha végeztünk. Arra pedig a tantermek vannak és a dolgozók szobája. Szerintem neked is majd ott lesz.
*Mutat el a ház másik vége felé, de hamar ki is kanyarodik a bejárati ajtó felé. Néhány kíváncsi tekintet most sem fogja elkerülni Orivert. A gyerek sereg még most is az előbbi eseményeket tárgyalják ki. Cilia pedig, na nem mintha sietne, csak megszokásból szedi aprócska kis lábait. De szívesen lelassít ha a férfinak esetleg kérdései lesznek.
Kiérve a nagy házból hamar a hűvösben találják magukat. Szerencse Cilia nem vette le kabátját, pusztán sáljától vált meg. Na nem mintha az a fázós típus lenne.*
- Arra ugye a főbejárat, erre pedig az istálló van. Messzebb pedig a kertem. Csak most az üresen áll a hideg idő miatt.
*Csilingelő hangja szinte meg nem áll a körbevezetés alatt. Ám ekkor egy pillanatra torpan csak meg, hogy hátra forduljon.*
- Derestől pedig ne ijedj meg! Nem harap. Csak ne fuss el tőle.
*Néz olyan komolyan, ahogy csak bírja. De vissza előre fordulva, amikor a férfi nem látja arcát már somolyog nagyokat. Kíváncsi lesz rá mit szól majd barátjához az újonnan érkezett.*
*Nem egyszerű feladat felnőni is. Hiába a jó tanácsok a figyelem. Azok legnagyobb ellensége a makacsság, ne adják istenek konokság. Szerencsére az utóbbi annyira nem fellelhető a lányban. Ám makacsság és akaratosság az akad bőven. Még jó, hogy azokat is legalább jóra szeretné használni mintsem a rosszaságra. Abból már adott eleget az árvaháznak. Erősen kétli abból kérnek még. Meg aztán nincs is igazán jó áldozat hozzá. Alaver vicces szófordulatai roppantó szórakoztatóak voltak annak idején. Trevorn sajnos nem marad olyan sokáig, hogy jobban kiismerje őt. De ettől még annak segítőkészségét sosem fogja elfelejteni. Elvégre végig járta vele és Luuval egy egész estén keresztül az egész várost, Trylnor után kutatva. Az a Hamren nevű fiatal férfi is amilyen hamar jött, olyan hamar távozott is. Talán majd Oriver lesz egy ilyen apró célpont. Amúgy is, ha nem ő, majd a lányok fogják majd körbe táncolni ilyen olyan apró kérésekkel.
Trylnort illetően Anviel nem ágaskodik, sőt mintha úgy tűnne neki onnan lentről a nő mosolyából még örül is ennek az ötletnek.
Cilia egy pillanatra meg is ugrik örömében, ám hamar megpróbál úrrá lenni azon. Hogy ez Oriver jelenléte miatt teszi, vagy épp Anviel ellen, hogy nehogy ezt használja ki ellene motivációként, még maga sem tudja igazán eldönteni.*
- Akkor majdnem mindent.
*Morogja halkan az orra alatt. Segítség nyújtás ide vagy oda. Cilia szemében Anviel az aki a munka oroszlán részét elvégzi. Ezt maga sem vonhatja kétségbe.*
- Rendben máris, csak.
*Legyint fejével a kamra felé, célozva pontosan azokra a zöldségekre gyümölcsökre amiket Anviel hamarosan össze is gyűjt. Szereti meglepni az állatokat ilyesféle apróságokkal a takarmányon kívül. Ők is megérdemlik a finom falatokat, csak úgy mint bárki más.*
- Még szép!
*Jelenti ki büszkén a Deresnek járó csonttal kapcsolatban. Már előre látja lelki szemeivel milyen hálásan fogja azt ropogtatni kedves barátja.
Miután kezébe kapja zöldségek és gyümölcsök maradékát. Na meg a csontot, siet is Oriver felé aki már az ajtóban áll. Annak kérdésére kedvesen bólint. Akkor lesz ő most egy kis időre az idegenvezető. Ám annak ötletére kissé megtántorodik.*
- Öhmm nem tudom. Nem igazán jeleskedtem benne múltkor sem. De megpróbálhatjuk.
*Egyezik bele bizonytalanul, és hasonlóan kezd is bele az idegen vezetésbe amint, miután elköszön Anviel nénitől.*
- A kosarat mindjárt visszahozom.
*Szól vissza csilingelő hangnemben, és egy apró intéssel távozik is a konyhából. Meghagyva Anvielnek az saját kis birodalmát, ami most már sokkalta nyugodtabb lesz nélküle.
Ha Oriver követi a súlyos táskás leánykát, amaz kosárral a kezében sétál előtte. Közben jobbra vagy épp balra mutatva neki mit is hol találhat.*
- Ott van a könyvtár, és ez itt Mai irodája és szobája.
*Kezd bele rögtön amint kiérnek az ebédlő részéről.*
- A lépcső pedig a szobákhoz és fürdőkhöz vezet, majd megmutatom ha végeztünk. Arra pedig a tantermek vannak és a dolgozók szobája. Szerintem neked is majd ott lesz.
*Mutat el a ház másik vége felé, de hamar ki is kanyarodik a bejárati ajtó felé. Néhány kíváncsi tekintet most sem fogja elkerülni Orivert. A gyerek sereg még most is az előbbi eseményeket tárgyalják ki. Cilia pedig, na nem mintha sietne, csak megszokásból szedi aprócska kis lábait. De szívesen lelassít ha a férfinak esetleg kérdései lesznek.
Kiérve a nagy házból hamar a hűvösben találják magukat. Szerencse Cilia nem vette le kabátját, pusztán sáljától vált meg. Na nem mintha az a fázós típus lenne.*
- Arra ugye a főbejárat, erre pedig az istálló van. Messzebb pedig a kertem. Csak most az üresen áll a hideg idő miatt.
*Csilingelő hangja szinte meg nem áll a körbevezetés alatt. Ám ekkor egy pillanatra torpan csak meg, hogy hátra forduljon.*
- Derestől pedig ne ijedj meg! Nem harap. Csak ne fuss el tőle.
*Néz olyan komolyan, ahogy csak bírja. De vissza előre fordulva, amikor a férfi nem látja arcát már somolyog nagyokat. Kíváncsi lesz rá mit szól majd barátjához az újonnan érkezett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554