Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:01:59
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:01:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Könyvtár és hátsó kijárat //
*Nem hitte volna, hogy lehetséges, hogy még többen csatlakozzanak a már majdnem tömegnek minősülő kis csapathoz a könyvtárban. Teljesen kizárja a külvilágot, minden bosszantó rémülettel teli kapkodó gesztust, elhadart szavakat és a többi. Egyszerűen borzasztóan irritálni kezdik, mint bors a nyálkahártyát. Eddig türelmes volt azt illetően is, hogy ez az egész eldurvult fesztivál eltereli róla a figyelmet.
Tudomásul veszi Aleimord utasításait, bólint rá egyet, figyelme közben a beszűrődő zajokra terelődik, amik mintha egyre erősödnének. *
- Én is bízom benne, hogy így lesz. *Meglepi, hogy Aleimord távozik, azt feltételezte, hogy velük tart majd. Talán nem túl bölcs dolog leszakadnia tőlük, de nyilvánvalóan tudja mit csinál, vagy legalábbis nyugodt fellépése ezt sugallja számára.
Úgy véli nincs okuk tovább hezitálni, ezért megteszi a bátor lépést, hogy elindul. Természetesen nem siet túlzottan, csak fürgébben lépked, egyrészt mert túl hatalmas büszkesége ahhoz, másfelől mert számára teljesen ismeretlen a ház. Valószínűleg a rémült Luninari úgyis előre tör, de ha ő nem is annyira az egyik szolgáló buzgón vezeti őket és nyitogatja az ajtót előttük. Nem érti merre tartanak, de az biztos, hogy nem a főbejárat felé. Lelkes vezetőjük valami hátsó kijáratot motyog az orra alatt, úgyhogy feltételezi ott, ami logikus is, hiszen ahogy kilépnek a könyvtárból egyértelműen hallatszik, miszerint a főbejárat előtt tombolnak az emberek.
Azért valami furcsa késztetés miatt hátra pillant Aleniára, aki sérült, vagy betegeskedik, már a fene sem tudja, de sejti, hogy valamelyest le van maradva. Nem mintha szívén viselné, hogyha odaveszne, főleg ha időt is nyerne nekik, azért mégis megvizsgálja, hogy még köztük van-e.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 20:05:56
// Könyvtár és hátsó kijárat //
*Nem hitte volna, hogy lehetséges, hogy még többen csatlakozzanak a már majdnem tömegnek minősülő kis csapathoz a könyvtárban. Teljesen kizárja a külvilágot, minden bosszantó rémülettel teli kapkodó gesztust, elhadart szavakat és a többi. Egyszerűen borzasztóan irritálni kezdik, mint bors a nyálkahártyát. Eddig türelmes volt azt illetően is, hogy ez az egész eldurvult fesztivál eltereli róla a figyelmet.
Tudomásul veszi Aleimord utasításait, bólint rá egyet, figyelme közben a beszűrődő zajokra terelődik, amik mintha egyre erősödnének. *
- Én is bízom benne, hogy így lesz. *Meglepi, hogy Aleimord távozik, azt feltételezte, hogy velük tart majd. Talán nem túl bölcs dolog leszakadnia tőlük, de nyilvánvalóan tudja mit csinál, vagy legalábbis nyugodt fellépése ezt sugallja számára.
Úgy véli nincs okuk tovább hezitálni, ezért megteszi a bátor lépést, hogy elindul. Természetesen nem siet túlzottan, csak fürgébben lépked, egyrészt mert túl hatalmas büszkesége ahhoz, másfelől mert számára teljesen ismeretlen a ház. Valószínűleg a rémült Luninari úgyis előre tör, de ha ő nem is annyira az egyik szolgáló buzgón vezeti őket és nyitogatja az ajtót előttük. Nem érti merre tartanak, de az biztos, hogy nem a főbejárat felé. Lelkes vezetőjük valami hátsó kijáratot motyog az orra alatt, úgyhogy feltételezi ott, ami logikus is, hiszen ahogy kilépnek a könyvtárból egyértelműen hallatszik, miszerint a főbejárat előtt tombolnak az emberek.
Azért valami furcsa késztetés miatt hátra pillant Aleniára, aki sérült, vagy betegeskedik, már a fene sem tudja, de sejti, hogy valamelyest le van maradva. Nem mintha szívén viselné, hogyha odaveszne, főleg ha időt is nyerne nekik, azért mégis megvizsgálja, hogy még köztük van-e.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 20:05:56
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:49:37
Üzenet elküldve: 2018-04-07 18:49:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az ablakokból látszik, hogy az utcán előbb csak nyugtalan emberek sietnek, aztán egy osztag katona érkezik teljes fegyverzetben. A csapatot vezető tiszt, tolla alapján hadnagy, magabiztosan vezényel. Egy nemesi szolga fut oda hozzá, sápadtan érdeklődik, a katona igyekszik nyugtatni. Látszik rajta, úgy gondolja, hogy ura lehet a helyzetnek. Aztán kiáltás harsan, egy borosüveg repül be valahonnan a képbe és csattan szét a kövön, nem sokkal a katonák előtt. Azok alakzatba ugranak, csattanva záródik a pajzsfal. A következő pillanatban már záporozik rájuk a kő, a zöldség és minden, ami felkaphat, de a páncélosok állják a csapást. Valahonnan egy fáklya is repül, egy pajzson csattan szét. Az egyik katona arrébb rúgja. Néhány rongyos alak lécekkel, szerszámokkal rohanják meg a katonákat, igyekeznek kitépni a kezükből a pajzsokat, csapás mérni a fejükre, egyelőre sikertelenül. A katonák többet megvágnak, egyiküket, egy törpét, leszúrják. Ő két lépés után összeesik, mellét markolva összegörnyedve haldoklik a kövezeten, körülötte lassan tócsába gyűlik a vére.
A Rezidencia előtt kitört a harc.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 18:49:48
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az ablakokból látszik, hogy az utcán előbb csak nyugtalan emberek sietnek, aztán egy osztag katona érkezik teljes fegyverzetben. A csapatot vezető tiszt, tolla alapján hadnagy, magabiztosan vezényel. Egy nemesi szolga fut oda hozzá, sápadtan érdeklődik, a katona igyekszik nyugtatni. Látszik rajta, úgy gondolja, hogy ura lehet a helyzetnek. Aztán kiáltás harsan, egy borosüveg repül be valahonnan a képbe és csattan szét a kövön, nem sokkal a katonák előtt. Azok alakzatba ugranak, csattanva záródik a pajzsfal. A következő pillanatban már záporozik rájuk a kő, a zöldség és minden, ami felkaphat, de a páncélosok állják a csapást. Valahonnan egy fáklya is repül, egy pajzson csattan szét. Az egyik katona arrébb rúgja. Néhány rongyos alak lécekkel, szerszámokkal rohanják meg a katonákat, igyekeznek kitépni a kezükből a pajzsokat, csapás mérni a fejükre, egyelőre sikertelenül. A katonák többet megvágnak, egyiküket, egy törpét, leszúrják. Ő két lépés után összeesik, mellét markolva összegörnyedve haldoklik a kövezeten, körülötte lassan tócsába gyűlik a vére.
A Rezidencia előtt kitört a harc.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 18:49:48
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-06 23:32:52
Üzenet elküldve: 2018-04-06 23:32:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Folyosó, majd ebédlő//
//Darenahr, Luni//
- Izgalmasnak hangzik. *jegyzi meg mosolyogva. Különös a dolog vándor része tetszik neki, ami feltételezése szerint jó sok utazást foglal magában. Reméli, ha jobban megismeri a férfit, később még többet is hallhat ezekről. Örömmel veszi tudomásul közben, hogy Darenahr nem tervezett semmit már, így igazán nem tartja fel őt a reggelivel. Érdeklődve hallgatja a családjáról szóló történetet az étkező felé menet, és lelkesen bólogat rá. Tudja, miről van szó, hiszen a távolabbi család nála is elég távoli helyeken él, épp ezért a nagy részükkel még nem is találkozott sohasem. A konyhába érve aztán hozzá is lát a reggeli előkészítéséhez, és már épp ülne le, hogy pár falatot egyen végre, mikor Luni beront hozzájuk.*
- Luni, nyugodj le! Mi történt? *pislog értetlenül, annyira hihetetlenül hangzik a lány mondandója* Mondd el újra, mi történt pontosan? *kéri, de kérése süket fülekre talál, ugyanis Luni szinte azonnal rohan tovább. A lány távozása után arcán a teljes döbbenet kifejezésével fordul Darenahr felé*
- Szerinted tényleg igaz? *kérdezi színtelen hangon, majd igyekszik kicsit összeszedni magát* Menjünk, keressük meg a többieket! *ajánlja, majd elindul abba az irányba, amerre Luni is távozott, remélve, hogy a férfi követi.*
//Könyvtár//
//Mindenki//
*A ház belsejéből jövő hangokat követve végül eljut a könyvtárba, ahol látszólag a ház apraja-nagyja összegyűlt. ~Ők meg kik lehetnek?~ fut át agyán a gondolat, ahogy az eddig nem látott alakokra pillant, ám most nincs ideje ilyen apróságokkal foglalkozni. Épp időben érkezik, hogy hallja Aleimord ötletét, miszerint ők menjenek el a templomba, míg ő itt marad. ~Hogy mi?! Ezek szerint tényleg lázadás van? És Aleimord azt akarja, menjünk ki ilyenkor az utcára?~ döbben le teljesen, miközben a többi jelenlévő hölgyre pillant, vajon ők hogy fogadják a javaslatot. Ő a maga részéről még túlságosan is meg van döbbenve ahhoz, hogy a következő lépéseken kezdjen gondolkodni, de ahhoz kicsit sincs kedve, hogy belesétáljon a feldühödött tömeg közepébe. ~Biztos lennie kell valami más megoldásnak...~ aggodalmaskodik magában.*
//Darenahr, Luni//
- Izgalmasnak hangzik. *jegyzi meg mosolyogva. Különös a dolog vándor része tetszik neki, ami feltételezése szerint jó sok utazást foglal magában. Reméli, ha jobban megismeri a férfit, később még többet is hallhat ezekről. Örömmel veszi tudomásul közben, hogy Darenahr nem tervezett semmit már, így igazán nem tartja fel őt a reggelivel. Érdeklődve hallgatja a családjáról szóló történetet az étkező felé menet, és lelkesen bólogat rá. Tudja, miről van szó, hiszen a távolabbi család nála is elég távoli helyeken él, épp ezért a nagy részükkel még nem is találkozott sohasem. A konyhába érve aztán hozzá is lát a reggeli előkészítéséhez, és már épp ülne le, hogy pár falatot egyen végre, mikor Luni beront hozzájuk.*
- Luni, nyugodj le! Mi történt? *pislog értetlenül, annyira hihetetlenül hangzik a lány mondandója* Mondd el újra, mi történt pontosan? *kéri, de kérése süket fülekre talál, ugyanis Luni szinte azonnal rohan tovább. A lány távozása után arcán a teljes döbbenet kifejezésével fordul Darenahr felé*
- Szerinted tényleg igaz? *kérdezi színtelen hangon, majd igyekszik kicsit összeszedni magát* Menjünk, keressük meg a többieket! *ajánlja, majd elindul abba az irányba, amerre Luni is távozott, remélve, hogy a férfi követi.*
//Könyvtár//
//Mindenki//
*A ház belsejéből jövő hangokat követve végül eljut a könyvtárba, ahol látszólag a ház apraja-nagyja összegyűlt. ~Ők meg kik lehetnek?~ fut át agyán a gondolat, ahogy az eddig nem látott alakokra pillant, ám most nincs ideje ilyen apróságokkal foglalkozni. Épp időben érkezik, hogy hallja Aleimord ötletét, miszerint ők menjenek el a templomba, míg ő itt marad. ~Hogy mi?! Ezek szerint tényleg lázadás van? És Aleimord azt akarja, menjünk ki ilyenkor az utcára?~ döbben le teljesen, miközben a többi jelenlévő hölgyre pillant, vajon ők hogy fogadják a javaslatot. Ő a maga részéről még túlságosan is meg van döbbenve ahhoz, hogy a következő lépéseken kezdjen gondolkodni, de ahhoz kicsit sincs kedve, hogy belesétáljon a feldühödött tömeg közepébe. ~Biztos lennie kell valami más megoldásnak...~ aggodalmaskodik magában.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-06 16:13:00
Üzenet elküldve: 2018-04-06 16:13:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
//Könyvtár majd Aleimord szobája//
*Érthetetlenül pislog a lihegő őrre, mintha a szemeivel azt kérdezné: "Ördögvigyort vettél a zsoldon, vagy csak egyszerűen megkattantál?" Nem igazán hisz a páncélosnak, nem érti, hogy a szegények miért akarnának lázadozni. Persze biztosan nem jó a helyzet, amiben vannak, de Aleimord jelenleg is azon fáradozik új üzleti tervével, hogy jobb élethelyzetet teremtsen nekik. Nem mintha a szegénynegyedbeliek erről tudnának.*
~Majd ha ennek vége!~
*Mire mondhatna valamit berobban Luninari, és pániklova kezd el mindenfélét hadarni, össze-vissza beszél mindent, amit csak kiejthet a száján.*
- Ha pánikba esel, az rontja az ítélőképességedet. Nyugodj meg kérlek, ezzel nem megyünk semmire.
*Hangos sóhajtás hagyja el az ajkait, hiszen már megint tőle várja mindenki a megoldást. Apjának úgy tűnik, mégis igaza volt. "Te leszel az Uruk, még a legkisebb ügyekben is neked kell döntened helyettük. De csak ha jól csinálod, ha nem, eltipornak, mint egy apró bogarat, és esélyed sem lesz arra, hogy változtass a környezeteden, és ezzel elérd a céljaidat."*
~Most is valami hasonló lehet. El akarják tiporni a Tanácsházát, mert a tanácstagok rosszul csinálták, amit csináltak.~
*Meglepi Relael hirtelen alázata, a furcsa helyzet ellenére is valami különös hatalomvágy csillan meg Aleimord szemében.*
~Ennyire nem csinálhatom jól.~
- Köszönöm Relael, hogy megbízik bennem.
~A pletykák ellenére is.~
- Azt javaslom, hogy a Hölgyek menjenek el a Templomhoz, ha kell, kerüljenek a kisebb utcákon. Az ottani papok biztosan a segítségükre lesznek, főleg, ami a húgomat illeti. A szegények nem hiszem, hogy nekiesnének Eeyr házának. Vagy ha mégis, Eeyr úgysem engedné.
*Önbizalomtól túlcsorduló mosoly jelenik meg az arcán, majd Luninarira pillant, hiszen ő akar annyira menekülni. Mondjuk nem csodálja, hogy a kislány ennyire meg van ijedve, elvégre még csak gyerek.*
~Nem hagyhatom, hogy újra bajba kerüljön valaki, csak mert elrontok valamit.~
- Remélem, hogy ha ennek vége, akkor megejthetjük azt az üzleti tárgyalást.
*Mondja Relnek enyhe mosollyal az arcán, nem úgy tűnik, mintha a férfi nagyon félne.*
- Kérem, kísérje el őket.
*Pillant az őr felé, majd elnézést kér, és a testvére után kilép az ajtón.
Átvág a Nappalin és az Előtéren, felrohan a lépcsőn, besiet a szobájába, majd kotorászni kezd az egyik szekrényben. Egy kevésbé díszes, de ugyan úgy kiváló minőségű, szürkésfehér kabátra esik a választása, mi kialakításában eléggé hasonlít a kedvenc, aranyszínű darabjához azzal a különbséggel, hogy tartozik hozzá egy túlméretezett csuklya is. Mikor a szegénynegyedben járt, mindig ezt viselte. Ugyan így is kitűnt onnan, de annyira nem, mint mindennapos szereléseiben.
A kabát belsejébe felaggatja a fegyvereit - nem mintha annyira értene a használatukhoz - majd így keresi meg újra a többieket.*
//Könyvtár majd Aleimord szobája//
*Érthetetlenül pislog a lihegő őrre, mintha a szemeivel azt kérdezné: "Ördögvigyort vettél a zsoldon, vagy csak egyszerűen megkattantál?" Nem igazán hisz a páncélosnak, nem érti, hogy a szegények miért akarnának lázadozni. Persze biztosan nem jó a helyzet, amiben vannak, de Aleimord jelenleg is azon fáradozik új üzleti tervével, hogy jobb élethelyzetet teremtsen nekik. Nem mintha a szegénynegyedbeliek erről tudnának.*
~Majd ha ennek vége!~
*Mire mondhatna valamit berobban Luninari, és pániklova kezd el mindenfélét hadarni, össze-vissza beszél mindent, amit csak kiejthet a száján.*
- Ha pánikba esel, az rontja az ítélőképességedet. Nyugodj meg kérlek, ezzel nem megyünk semmire.
*Hangos sóhajtás hagyja el az ajkait, hiszen már megint tőle várja mindenki a megoldást. Apjának úgy tűnik, mégis igaza volt. "Te leszel az Uruk, még a legkisebb ügyekben is neked kell döntened helyettük. De csak ha jól csinálod, ha nem, eltipornak, mint egy apró bogarat, és esélyed sem lesz arra, hogy változtass a környezeteden, és ezzel elérd a céljaidat."*
~Most is valami hasonló lehet. El akarják tiporni a Tanácsházát, mert a tanácstagok rosszul csinálták, amit csináltak.~
*Meglepi Relael hirtelen alázata, a furcsa helyzet ellenére is valami különös hatalomvágy csillan meg Aleimord szemében.*
~Ennyire nem csinálhatom jól.~
- Köszönöm Relael, hogy megbízik bennem.
~A pletykák ellenére is.~
- Azt javaslom, hogy a Hölgyek menjenek el a Templomhoz, ha kell, kerüljenek a kisebb utcákon. Az ottani papok biztosan a segítségükre lesznek, főleg, ami a húgomat illeti. A szegények nem hiszem, hogy nekiesnének Eeyr házának. Vagy ha mégis, Eeyr úgysem engedné.
*Önbizalomtól túlcsorduló mosoly jelenik meg az arcán, majd Luninarira pillant, hiszen ő akar annyira menekülni. Mondjuk nem csodálja, hogy a kislány ennyire meg van ijedve, elvégre még csak gyerek.*
~Nem hagyhatom, hogy újra bajba kerüljön valaki, csak mert elrontok valamit.~
- Remélem, hogy ha ennek vége, akkor megejthetjük azt az üzleti tárgyalást.
*Mondja Relnek enyhe mosollyal az arcán, nem úgy tűnik, mintha a férfi nagyon félne.*
- Kérem, kísérje el őket.
*Pillant az őr felé, majd elnézést kér, és a testvére után kilép az ajtón.
Átvág a Nappalin és az Előtéren, felrohan a lépcsőn, besiet a szobájába, majd kotorászni kezd az egyik szekrényben. Egy kevésbé díszes, de ugyan úgy kiváló minőségű, szürkésfehér kabátra esik a választása, mi kialakításában eléggé hasonlít a kedvenc, aranyszínű darabjához azzal a különbséggel, hogy tartozik hozzá egy túlméretezett csuklya is. Mikor a szegénynegyedben járt, mindig ezt viselte. Ugyan így is kitűnt onnan, de annyira nem, mint mindennapos szereléseiben.
A kabát belsejébe felaggatja a fegyvereit - nem mintha annyira értene a használatukhoz - majd így keresi meg újra a többieket.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-06 11:37:20
Üzenet elküldve: 2018-04-06 11:37:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Könyvtár//
//Aleimord, Alenia, Luninari, Latlie, Relael//
* Csendben áll, miközben Aleimord viszonylag gyorsan lezavarja az ő részét, majd a többiek felé fordul. *
- Ahogy ideje engedi, örömmel Önnel tartok, Uram.
* Válaszolja, ám ezután igencsak érdekes események tanúja lesz, hisz Alenia ront be, akár egy szélvihar, s gyakorlatilag felkínálja magát tulajdon fivérének. *
~ Eeyer szerelmére, mi folyik itt? ~
* Döbbenete teljes, mégsem avatkozik közbe, remélve, hogy a férfi képes rendezni ezt a helyzetet. *
- Kisasszony, úgy látom, indokolt a további segítségem. Valóban jobb lesz, ha lepihen.
* Mondja Aleniának, s mellé is lép, ám ekkor ront be az őr, s közli a rossz hírt. Mivel nem ismeri az összes részletet, sem a ház fegyveres erejét, így nem tesz semmit, csupán várja, hogy a ház ura miként dönt. *
//Aleimord, Alenia, Luninari, Latlie, Relael//
* Csendben áll, miközben Aleimord viszonylag gyorsan lezavarja az ő részét, majd a többiek felé fordul. *
- Ahogy ideje engedi, örömmel Önnel tartok, Uram.
* Válaszolja, ám ezután igencsak érdekes események tanúja lesz, hisz Alenia ront be, akár egy szélvihar, s gyakorlatilag felkínálja magát tulajdon fivérének. *
~ Eeyer szerelmére, mi folyik itt? ~
* Döbbenete teljes, mégsem avatkozik közbe, remélve, hogy a férfi képes rendezni ezt a helyzetet. *
- Kisasszony, úgy látom, indokolt a további segítségem. Valóban jobb lesz, ha lepihen.
* Mondja Aleniának, s mellé is lép, ám ekkor ront be az őr, s közli a rossz hírt. Mivel nem ismeri az összes részletet, sem a ház fegyveres erejét, így nem tesz semmit, csupán várja, hogy a ház ura miként dönt. *
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-06 11:30:22
Üzenet elküldve: 2018-04-06 11:30:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár//
*Nem tudja, mi történt az előbb, miért érzett ellenállhatatlan vágyat testvére csókjáért, de most már nem is számít. Újra azt a lüktető fájdalmat érzi végtagjaiban, újra vacog, mintha most jött volna be a hidegből, bár sokkal enyhébben, mint akkor, mikor hazahozták.
Már épp indulna az ajtón kifelé, hogy visszatántorogjon a szobájába, mikor ereje szinte teljesen elhagyja, pedig az előbb még úgy érezte, hogy akár az egész rezidenciát is képes lenne egymaga odébb tolni. Most viszont erőtlenül dől az ajtófélfának, képtelen egyedül tovább menni. A sötétebb bőrű lány segítőkészsége felettébb meglepi, de most nagyon örül neki. Elincia, kedvenc szolgálólánya szülei házában maradt, itt nincs senki, aki minden kívánságát lesi, így az önkéntes, alázatos felajánlás jókor jön, és a legjobb benyomást kelti Aleniában. Máris kedveli a lányt.*
- Köszönöm! Elfogadom a segítségedet.
*Pillant hálásan Latlie felé, s ha a lány odaért hozzá, Nia engedi neki, hogy hozzáérjen, sőt, meg is támaszkodik a másikon, mert egyedül tényleg képtelen lenne már sokáig talpon maradni.*
- Büszke lehetsz magadra. Sokaknak kéne tőled tanulniuk a tiszteletet és az alázatot.
*Az elmúlt napok tanulságai után főleg kellemes csalódás Latlie személyisége. Aleniában így nem hal meg teljesen a hit, hogy még léteznek kedves, jó és barátságos emberek is, akik segítenek a másikon, ha bajba jut.*
- Hagyd csak, Aleimord! *Szól még testvéréhez.* Én is tudom, hol van a saját szobám, odatalálunk kedves... *Fordul vissza a lányhoz.* Hogy is hívnak?
*Nem árt, ha tudja a lány nevét, hisz ha nem ismerte félre, és tényleg ilyen segítőkész teremtés, akkor talán a későbbiekben is szeretné maga mellett tudni Elincia helyett.
Ekkor ront be Luninari egy őrrel az oldalán, amitől Nia ijedten összerezzen, nem számított ilyen hirtelen érkezőkre. A látogatás okát, a kinn zavargó tömegről, a Tanács Házának felgyújtásáról és a veszélyről szóló mesét fejét kapkodva hallgatja végig. Hol Aleimordra néz, hol vissza Lunira, aztán pedig Relre, mert most az ő hozzáállása lepi meg a lányt. A mai nap már csupa meglepetés.*
- Talán mégsem őrültem meg annyira, amennyire gondoltam. Az elmúlt napok, az előbbi különös érzések, most meg a polgárok. Kisasszony! *Komor tekintettel néz fel Relael szemeibe.* Nem a pórnép zavargásáról van szó, démonok azok. Démonok, akik minket akarnak.
*Na jó, talán csak ő gondolja magáról, hogy nem őrült meg, a valóság nem ezt tükörzi. Közben ha el is indulnának a szobájuk felé Latlie-val, Nia megtorpan.*
- Kérem! Ne menjünk fel. Csak hadd üljek le itt valahol. Ha most felmegyünk, nem érezném magam biztonságban a szobámban. Itt akarok maradni.
*Nem tudja, mi történt az előbb, miért érzett ellenállhatatlan vágyat testvére csókjáért, de most már nem is számít. Újra azt a lüktető fájdalmat érzi végtagjaiban, újra vacog, mintha most jött volna be a hidegből, bár sokkal enyhébben, mint akkor, mikor hazahozták.
Már épp indulna az ajtón kifelé, hogy visszatántorogjon a szobájába, mikor ereje szinte teljesen elhagyja, pedig az előbb még úgy érezte, hogy akár az egész rezidenciát is képes lenne egymaga odébb tolni. Most viszont erőtlenül dől az ajtófélfának, képtelen egyedül tovább menni. A sötétebb bőrű lány segítőkészsége felettébb meglepi, de most nagyon örül neki. Elincia, kedvenc szolgálólánya szülei házában maradt, itt nincs senki, aki minden kívánságát lesi, így az önkéntes, alázatos felajánlás jókor jön, és a legjobb benyomást kelti Aleniában. Máris kedveli a lányt.*
- Köszönöm! Elfogadom a segítségedet.
*Pillant hálásan Latlie felé, s ha a lány odaért hozzá, Nia engedi neki, hogy hozzáérjen, sőt, meg is támaszkodik a másikon, mert egyedül tényleg képtelen lenne már sokáig talpon maradni.*
- Büszke lehetsz magadra. Sokaknak kéne tőled tanulniuk a tiszteletet és az alázatot.
*Az elmúlt napok tanulságai után főleg kellemes csalódás Latlie személyisége. Aleniában így nem hal meg teljesen a hit, hogy még léteznek kedves, jó és barátságos emberek is, akik segítenek a másikon, ha bajba jut.*
- Hagyd csak, Aleimord! *Szól még testvéréhez.* Én is tudom, hol van a saját szobám, odatalálunk kedves... *Fordul vissza a lányhoz.* Hogy is hívnak?
*Nem árt, ha tudja a lány nevét, hisz ha nem ismerte félre, és tényleg ilyen segítőkész teremtés, akkor talán a későbbiekben is szeretné maga mellett tudni Elincia helyett.
Ekkor ront be Luninari egy őrrel az oldalán, amitől Nia ijedten összerezzen, nem számított ilyen hirtelen érkezőkre. A látogatás okát, a kinn zavargó tömegről, a Tanács Házának felgyújtásáról és a veszélyről szóló mesét fejét kapkodva hallgatja végig. Hol Aleimordra néz, hol vissza Lunira, aztán pedig Relre, mert most az ő hozzáállása lepi meg a lányt. A mai nap már csupa meglepetés.*
- Talán mégsem őrültem meg annyira, amennyire gondoltam. Az elmúlt napok, az előbbi különös érzések, most meg a polgárok. Kisasszony! *Komor tekintettel néz fel Relael szemeibe.* Nem a pórnép zavargásáról van szó, démonok azok. Démonok, akik minket akarnak.
*Na jó, talán csak ő gondolja magáról, hogy nem őrült meg, a valóság nem ezt tükörzi. Közben ha el is indulnának a szobájuk felé Latlie-val, Nia megtorpan.*
- Kérem! Ne menjünk fel. Csak hadd üljek le itt valahol. Ha most felmegyünk, nem érezném magam biztonságban a szobámban. Itt akarok maradni.
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-05 23:37:03
Üzenet elküldve: 2018-04-05 23:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lauren, Luni//
- Vándorkereskedő vagyok. Vagyis most jelenleg nem, de nyugaton, ahonnan származom, így szokás. Na meg így is lehet belőle megélni.
*Persze tudja, itt sokkal másabb a helyzet, de úgy van vele, hogy majd úgyis kialakul, hogyan és mint alakul a jövője. Addig pedig itt elég jól ellesz majd. Legalábbis így gondolja, mert még nincs tisztában vele, mi folyik odakinn.*
- Nincs sürgős dolgom, ma még nem terveztem nagyon belevágni a dolgok közepébe. Én is szívesen reggeliznék.
*Mivel Lau nem ellenkezik nagyon, így nem fordul vissza. Az istállót majd utána megnézik.*
- Nagy családom? Nem mondanám. Nekem sincs sok testvérem, a szüleimnek sem volt, ráadásul elég szétszórtan él a rokonság. Kinek hogy kedvezett annak idején.
*Megrántja a vállát. Többet erről nem nagyon tudna mesélni, amit egy idegennek elmondana. Persze lehet ezt még ragozni, ki merre és miért ment, de nem akarja Laurent ezzel untatni.*
- Öhm, rendben... Köszönöm!
*Mondja mosolyogva, meglepte a lány, hogy csak így felajánlotta. Mindenesetre örül neki. Már húzza ki a széket, hogy addig helyet fogaljon, mikor egy fekete hajú lányka rohan be hozzájuk. Még nem találkozott vele e rövid idő alatt, fogalma sincs, hogy szolgáló, vagy esetleg itt lakó. Pánikolására azonnal felkapja a fejét, nem érti, mi baja lehet.*
- Mi a baj?
*Ahogy Luni elmeséli neki a történteket, odalép az ablakhoz és kiles onnan. A ház messzebb van az utcától, de most már ő is lát, illetve hall valamit.*
- Talán jobb volna, ha itt maradnánk, amíg nincs nagyobb baj. *Próbálja nyugtatni a lányt.* Ha mégis elszabadulnának az indulatok, a hátsó kert felé gondolom ki lehet jutni. De ebben nem az én szavam dönt. Mindenesre üljön le egy kicsit, és nyugod...
*Mire befejezné a mondatát, Luni már szalad is tovább, mintha nem is hallana.*
- Hallottad? Te mit gondolsz erről? *Kérdi Lautól, ha visszajött a konyhából.*
A hozzászólás írója (Darenahr Vemriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 23:37:14
- Vándorkereskedő vagyok. Vagyis most jelenleg nem, de nyugaton, ahonnan származom, így szokás. Na meg így is lehet belőle megélni.
*Persze tudja, itt sokkal másabb a helyzet, de úgy van vele, hogy majd úgyis kialakul, hogyan és mint alakul a jövője. Addig pedig itt elég jól ellesz majd. Legalábbis így gondolja, mert még nincs tisztában vele, mi folyik odakinn.*
- Nincs sürgős dolgom, ma még nem terveztem nagyon belevágni a dolgok közepébe. Én is szívesen reggeliznék.
*Mivel Lau nem ellenkezik nagyon, így nem fordul vissza. Az istállót majd utána megnézik.*
- Nagy családom? Nem mondanám. Nekem sincs sok testvérem, a szüleimnek sem volt, ráadásul elég szétszórtan él a rokonság. Kinek hogy kedvezett annak idején.
*Megrántja a vállát. Többet erről nem nagyon tudna mesélni, amit egy idegennek elmondana. Persze lehet ezt még ragozni, ki merre és miért ment, de nem akarja Laurent ezzel untatni.*
- Öhm, rendben... Köszönöm!
*Mondja mosolyogva, meglepte a lány, hogy csak így felajánlotta. Mindenesetre örül neki. Már húzza ki a széket, hogy addig helyet fogaljon, mikor egy fekete hajú lányka rohan be hozzájuk. Még nem találkozott vele e rövid idő alatt, fogalma sincs, hogy szolgáló, vagy esetleg itt lakó. Pánikolására azonnal felkapja a fejét, nem érti, mi baja lehet.*
- Mi a baj?
*Ahogy Luni elmeséli neki a történteket, odalép az ablakhoz és kiles onnan. A ház messzebb van az utcától, de most már ő is lát, illetve hall valamit.*
- Talán jobb volna, ha itt maradnánk, amíg nincs nagyobb baj. *Próbálja nyugtatni a lányt.* Ha mégis elszabadulnának az indulatok, a hátsó kert felé gondolom ki lehet jutni. De ebben nem az én szavam dönt. Mindenesre üljön le egy kicsit, és nyugod...
*Mire befejezné a mondatát, Luni már szalad is tovább, mintha nem is hallana.*
- Hallottad? Te mit gondolsz erről? *Kérdi Lautól, ha visszajött a konyhából.*
A hozzászólás írója (Darenahr Vemriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.05 23:37:14
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-05 13:19:17
Üzenet elküldve: 2018-04-05 13:19:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Könyvtár //
*Latlie lelkének tisztasága, és jóságossága valahol egy nagyon régi önmagára emlékezteti. A gyermekek ártalmatlanságát idézi fel benne, és erős késztetést érez, hogy valamilyen módon magához láncolja. Talán be is feketítené őt, de lehet csak élvezné azt a makulátlanságát, ami már nincs meg önmagában, vagy nem olyan esszenciálisan, egyedüli arcának finomsága őrzi még meg. Nincs mit tenni, egészen felkorbácsolja fantáziáját a lehetőségek tengere, de most sajnálatosan nincs alkalma ezzel foglalkozni. Csendben figyeli, hogy miként siet a szolgálólány Alenia segítségére, már majdnem meghatja, ha lenne benne jó érzés. Sajnos azt a másik ruhájában felejtette.
Éppen örülne neki, hogy lassan kikerülnek a képből a zavaró tényezők, amik visszatartják őt és Aleimordot a tárgyalástól, mikor egy őr, majd Luni toppan be. Kezdi úgy érezni magát, mint egy elragadó napfényes kerti ebédnél, amit állandóan megzavarnak a legyek. Halkan sóhajt, fejét elfordítja, hogy ne láthassák mások ahogy szemeit forgatja. Úgy csinál mint aki elvesz a könyvtár részleteiben. Az őr és a fél-elf leányka pánikkal teli szavai szinte kéjes izgalommal töltik el, főleg az azokkal érkező információ. Ismételten széles mosollyal arcán fordul feléjük.*
̶ Hát nem bájos? Mindig lenyűgöz a pórnép szenvedélyessége. *Nem mutatkozik rajta félelem, holott ép ésszel felfogja a helyzet komolyságát. Fenyegette életét, testi épségét és büszkeségét már sok veszélyes helyzet, talán emiatt nem mozgatja meg a fejlemény, vagy mert a morajlás túl távoli és amíg egy ilyen pompás rezidencián, ilyen pompás öltözetű nemesek között van, nem érzi úgy igazán a helyzet súlyát.
Tekintetét lassan Aleimordra emeli, várva annak reakcióját. Egyelőre nem tud semmi komolyabbat kiolvasni arcáról, de úgy sejti nem fogja kitörő örömmel realizálni magában a dolgokat. Bizonyosan nem könnyű neki ennyi emberre gondot viselni, egy mint kiderült betegeskedő testvérrel, most pedig még ez is.*
̶ Hogy rendelkezel Aleimord? Bár ismeretségünk nem túl mély, de melletted állok a szükség órájában. Fontos, hogy számíthassunk egymásra. *Sorra a többiekre pillant, mintha nekik is szólna, igazából nem. Valójában rendkívül csalódott lenne, ha most menekülőre fognák, olyan vérpezsdítő ez a mai nap, hogy szeretné saját két szép szemével nyomon követni az eseményeket. Mindenesetre tiszteletben fogja tartani a férfi döntését, legyen az bármi olyan, amivel esetleg nem ért egyet, természetesen csak az érdek miatt.*
// Könyvtár //
*Latlie lelkének tisztasága, és jóságossága valahol egy nagyon régi önmagára emlékezteti. A gyermekek ártalmatlanságát idézi fel benne, és erős késztetést érez, hogy valamilyen módon magához láncolja. Talán be is feketítené őt, de lehet csak élvezné azt a makulátlanságát, ami már nincs meg önmagában, vagy nem olyan esszenciálisan, egyedüli arcának finomsága őrzi még meg. Nincs mit tenni, egészen felkorbácsolja fantáziáját a lehetőségek tengere, de most sajnálatosan nincs alkalma ezzel foglalkozni. Csendben figyeli, hogy miként siet a szolgálólány Alenia segítségére, már majdnem meghatja, ha lenne benne jó érzés. Sajnos azt a másik ruhájában felejtette.
Éppen örülne neki, hogy lassan kikerülnek a képből a zavaró tényezők, amik visszatartják őt és Aleimordot a tárgyalástól, mikor egy őr, majd Luni toppan be. Kezdi úgy érezni magát, mint egy elragadó napfényes kerti ebédnél, amit állandóan megzavarnak a legyek. Halkan sóhajt, fejét elfordítja, hogy ne láthassák mások ahogy szemeit forgatja. Úgy csinál mint aki elvesz a könyvtár részleteiben. Az őr és a fél-elf leányka pánikkal teli szavai szinte kéjes izgalommal töltik el, főleg az azokkal érkező információ. Ismételten széles mosollyal arcán fordul feléjük.*
̶ Hát nem bájos? Mindig lenyűgöz a pórnép szenvedélyessége. *Nem mutatkozik rajta félelem, holott ép ésszel felfogja a helyzet komolyságát. Fenyegette életét, testi épségét és büszkeségét már sok veszélyes helyzet, talán emiatt nem mozgatja meg a fejlemény, vagy mert a morajlás túl távoli és amíg egy ilyen pompás rezidencián, ilyen pompás öltözetű nemesek között van, nem érzi úgy igazán a helyzet súlyát.
Tekintetét lassan Aleimordra emeli, várva annak reakcióját. Egyelőre nem tud semmi komolyabbat kiolvasni arcáról, de úgy sejti nem fogja kitörő örömmel realizálni magában a dolgokat. Bizonyosan nem könnyű neki ennyi emberre gondot viselni, egy mint kiderült betegeskedő testvérrel, most pedig még ez is.*
̶ Hogy rendelkezel Aleimord? Bár ismeretségünk nem túl mély, de melletted állok a szükség órájában. Fontos, hogy számíthassunk egymásra. *Sorra a többiekre pillant, mintha nekik is szólna, igazából nem. Valójában rendkívül csalódott lenne, ha most menekülőre fognák, olyan vérpezsdítő ez a mai nap, hogy szeretné saját két szép szemével nyomon követni az eseményeket. Mindenesetre tiszteletben fogja tartani a férfi döntését, legyen az bármi olyan, amivel esetleg nem ért egyet, természetesen csak az érdek miatt.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-04 20:42:53
Üzenet elküldve: 2018-04-04 20:42:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobájában//
*Régen vesztette el az időérzékét annyira, mint most hosszas és bamba fésülködése közben. Sokáig olyan érzése volt, hogy bárkit, aki belép szobájába, azt a legkeresetlenebb szavakkal fogja majd elküldeni nagyon máshová, most azonban legalább olyan hirtelen, mint amennyire eddig azelőtt még sohasem tapasztalt idegességet érzett, lenyugszik, és visszanyeri gondolatait, vagy legalább is a képességét a gondolkodásra, amit egy villámcsapás hirtelenségével és gyorsaságával vesztett el odalent a könyvtárban.
Ennek köszönhetően meg is rémül a nyugalom egyetlen hosszú pillanata után, amint belé hasít a következő kérdés:
~ Vajon miféle mágia volt ez az előbb, amitől Alenia is, és én is megőrültünk? ~
Más is nyugtalanítja azonban; az a furcsa háttérzaj, amelyet eddig fésülködés közben teljesen figyelmen kívül hagyott. Az ablakhoz szalad, hogy kinyissa azt és jobban hallhasson. Távolabbról mintha a düh és káosz hangjait hozná magával a szél.*
- Mi az istenek ez? *teszi fel a kérdést, amire nem kaphat választ hirtelen senkitől. Mindez azonban a korábban benne felmerült kérdéssel párosulva meglehetősen pánikba ejti.
Az elmúlt két nap amúgy is arra tanította meg, hogy ne számítson semmi jóra.
Kezd is kissé elege lenni igazából. Amikor ez a család befogadta, azt hitte a lehető legjobb helyre került. Mégis amióta itt van, nem csak az élete volt már veszélyben, hanem néhány rövid órácskát leszámítva, amit Aleniával, Naival, vagy Lauval töltött, gyakorlatilag csak rossz dolgok történtek vele.
Elhatározása legalább olyan gyors, mint amennyire gyorsan korábban személyisége az ellenkezőjére fordult. Felveszi kopott köpenyét, kiszórja táskájából kacatjait, kivéve az édesanyjától kapott ezüst tiarát, majd gyorsan beletuszkolja a Naitól ajándékba kapott csomagot, és mindét játéknyulát.
Szeretné azt hinni, hogy ez a ház nem áll sem mágikus, sem bármilyen más támadás alatt, de a kinti hangokból és a korábbi érthetetlen eseményekből, valamint a tegnapból és a tegnapelőttből kiindulva már nem képes bízni ebben. Ezért inkább készül fel a legrosszabbra.*
//Előtér majd étkező//
//Lau, Darenahr//
*Amint leszalad a lépcsőn éppen sikerül belefutnia az egyik pánikba esett őrbe aki kintről tér vissza az előtérbe és akiben szerencsére van annyi lojalitás és kötelességtudat, hogy azonnal tájékoztassa őt mindarról, ami odakint folyik.
Nem nehéz magában összeraknia, hogy a szegények miért pont a Tanács Házát támadják. Bár a világon semmit nem tud a város politikai berendezkedéséről, nagyon úgy néz ki ennyi alapján, hogy itt a Tanács az, ami náluk odahaza a vének. Elég valószínű, hogy hasonló indulatot csak az válthatott ki, hogy az elmúlt időkben, vagy talán a város kezdeteitől fogva semmit nem tettek azért, hogy a szerencsétlen sorsúakon segítsenek.
Nyilván tehetetlen dühükben teszik, amit tesznek. Ettől még ő fél nagyon. Ha sikerül bevenni a központi hatalom itteni székhelyét és az erőszak elszabadul, elég könnyű kiszámítani, hogy annak majd kik lesznek következő céltáblái és áldozatai. Hiába mesélte neki Alenia, hogy Aleimord mennyi szegényen segített már korábban. Kétli, hogy ezek a szegények, ha fáklyákkal a kezükben eljutnak eddig a házig, meg fogják hallgatni a férfit, amikor ezt esetleg megpróbálja majd elmesélni nekik.
Szerencséjére Lauba és egy ismeretlen férfiba sikerül belefutnia a konyhában.*
- Hallottátok mi történt? *kérdi őket olyan hangerővel, hogy le sem tagadhatná a pánikot.*
- Az őrök azt mondták, hogy hatalmas tömeg van odakint és fel akarja gyújtani a Tanács Házát. El kell menekülnünk azonnal, mielőtt még sikerül nekik és mi leszünk a következők! Szólok a többieknek is! Ha van még itt valaki rajtunk kívül, kérlek szóljatok neki is, hogy baj van! *hadarja idegesen. Nem hinné, hogy ezt nagyon túl kell ragoznia. Bár Lau egy kis faluból jött, mint ő, a férfiről pedig fogalma sincs, hogy kicsoda lehet, mindkettőből kinézi, hogy azonnal megértik, hogy szavai pontosan mit jelentenek, és rendelkeznek akkora képzelőerővel, vagy annyi életösztönnel, hogy hozzá hasonlóan veszélyben érezzék magukat.
Szalad is tovább a könyvtár felé, ahol reméli még ott vannak a többiek. Azt is nagyon reméli, hogy mire visszaérnek mind az előtérbe Lau és a férfi és mindenki más, ideértve néhány őrüket is, már útra készen fognak állni, menjenek bárhová is innen.*
//Könyvtár//
//Aleimord, Alenia, Vicben, Latlie, Relael//
*Amikor belép a könyvtárba le sem tagadhatná, hogy ideges, és retteg. Némi kis megkönnyebbülés mégis leolvasható arcáról, amikor meglátja az egyik őrt. Nyilván azért jött, hogy a ház urát és a többieket tájékoztassa arról, hogy mi történik odakint.*
- Mennünk kell, és szerintem minél gyorsabban! *közli hát egyszerűen mindenkivel.*
- Ha sikerül bevenniük a Tanács Házát, elég valószínű, hogy az emberek dühe az itteni házak ellen fog fordulni. Nincs itt annyi őr, hogy megvédjen minket, nem? Öltözzetek át, valami kopott, vagy legalább egyszerű ruhába szerintem... *teszi hozzá, kissé kételkedve abban, hogy Aleniának és Aleimordnak van kopott, egyszerű ruhája, de hát hátha van.
Ő ilyen szempontból szerencsésebb. Férfi ingében, egyszerű nadrágjában, kopott hátizsákjával és viseltes köpenyével könnyedén el tud vegyülni a "csőcselék" között, ha muszáj. Az elvegyülés minden bizonnyal Latlienak és Vicbennek sem fog gondot okozni.*
- Aztán menni kéne nagyon gyorsan. Ne csak üljünk itt és reménykedjünk, hogy elkerül a nép haragja, meneküljünk! Bárhol biztonságosabb most a város, mint a Gazdagnegyedben! Előbb építjük újjá a házat, ha felgyújtják, mint hogy túléljünk egy tüzet mind!
*Az utolsó szavakat szinte már kiabálja. Persze, ha a ház ura és Alenia úgy dönt, hogy maradnak és Eeyr kegyelmére, vagy egyéb istenek gondviselésére bízzák magukat, az ő dolguk. Ő megtette, amit tehetett. Érveit elmondta amelyek a menekülés mellett szólnak, és pillanatnyilag nem tehet semmi mást értük, ha ők úgy döntenének, hogy nem tartanak vele menteni a bőrüket.
Sápadt arcára és riadt szemeire rá és bele van írva, nem csak a félelem, hanem egyenesen a pánik is. Talán, ha az elmúlt két nap nem történik meg, most egy kicsit kevésbé lenne megijedve, és inkább lenne bizakodó. Alenia levágott ujja után azonban már nem nagyon képes az emberek emberségében bízni.*
- Lehet nem okos dolog most kimenni az utcára, és megpróbálni elkerülni a dühös tömeget. De minden jobb mint itt ülni tétlenül, és megvárni azt, hogy talán majd nem jönnek erre! *mondja ki hangosan a gondolatait. Tartsák gyávának, de a maga részéről a büszkeségénél sokkal erősebb benne a vágy, ami minden létező sajátja; életben maradni.
Inkább gondolják gyávának ezerszer, mint hogy akár csak egyszer is bátran haljon meg! Nem egyszer elhatározta már, hogy nem fogja magát kiszolgáltatni senkinek. A sorsnak és az isteneknek pedig főleg nem akarja.
Feszült várakozással, de valami nagyon rossz előérzettel néz a többiekre, kíváncsian arra, hogyan vélekednek a " nagy tervéről." Elkészült rá, hogyha senki nem tart vele, akkor egymaga indul el minden kincsével, és játéknyulaival a táskájában. Inkább értékelje túl a helyzetet, bárhogy is alakuljon végül, minthogy már semmit ne tudjanak tenni, ha esetleg elfajulnak a dolgok.*
*Régen vesztette el az időérzékét annyira, mint most hosszas és bamba fésülködése közben. Sokáig olyan érzése volt, hogy bárkit, aki belép szobájába, azt a legkeresetlenebb szavakkal fogja majd elküldeni nagyon máshová, most azonban legalább olyan hirtelen, mint amennyire eddig azelőtt még sohasem tapasztalt idegességet érzett, lenyugszik, és visszanyeri gondolatait, vagy legalább is a képességét a gondolkodásra, amit egy villámcsapás hirtelenségével és gyorsaságával vesztett el odalent a könyvtárban.
Ennek köszönhetően meg is rémül a nyugalom egyetlen hosszú pillanata után, amint belé hasít a következő kérdés:
~ Vajon miféle mágia volt ez az előbb, amitől Alenia is, és én is megőrültünk? ~
Más is nyugtalanítja azonban; az a furcsa háttérzaj, amelyet eddig fésülködés közben teljesen figyelmen kívül hagyott. Az ablakhoz szalad, hogy kinyissa azt és jobban hallhasson. Távolabbról mintha a düh és káosz hangjait hozná magával a szél.*
- Mi az istenek ez? *teszi fel a kérdést, amire nem kaphat választ hirtelen senkitől. Mindez azonban a korábban benne felmerült kérdéssel párosulva meglehetősen pánikba ejti.
Az elmúlt két nap amúgy is arra tanította meg, hogy ne számítson semmi jóra.
Kezd is kissé elege lenni igazából. Amikor ez a család befogadta, azt hitte a lehető legjobb helyre került. Mégis amióta itt van, nem csak az élete volt már veszélyben, hanem néhány rövid órácskát leszámítva, amit Aleniával, Naival, vagy Lauval töltött, gyakorlatilag csak rossz dolgok történtek vele.
Elhatározása legalább olyan gyors, mint amennyire gyorsan korábban személyisége az ellenkezőjére fordult. Felveszi kopott köpenyét, kiszórja táskájából kacatjait, kivéve az édesanyjától kapott ezüst tiarát, majd gyorsan beletuszkolja a Naitól ajándékba kapott csomagot, és mindét játéknyulát.
Szeretné azt hinni, hogy ez a ház nem áll sem mágikus, sem bármilyen más támadás alatt, de a kinti hangokból és a korábbi érthetetlen eseményekből, valamint a tegnapból és a tegnapelőttből kiindulva már nem képes bízni ebben. Ezért inkább készül fel a legrosszabbra.*
//Előtér majd étkező//
//Lau, Darenahr//
*Amint leszalad a lépcsőn éppen sikerül belefutnia az egyik pánikba esett őrbe aki kintről tér vissza az előtérbe és akiben szerencsére van annyi lojalitás és kötelességtudat, hogy azonnal tájékoztassa őt mindarról, ami odakint folyik.
Nem nehéz magában összeraknia, hogy a szegények miért pont a Tanács Házát támadják. Bár a világon semmit nem tud a város politikai berendezkedéséről, nagyon úgy néz ki ennyi alapján, hogy itt a Tanács az, ami náluk odahaza a vének. Elég valószínű, hogy hasonló indulatot csak az válthatott ki, hogy az elmúlt időkben, vagy talán a város kezdeteitől fogva semmit nem tettek azért, hogy a szerencsétlen sorsúakon segítsenek.
Nyilván tehetetlen dühükben teszik, amit tesznek. Ettől még ő fél nagyon. Ha sikerül bevenni a központi hatalom itteni székhelyét és az erőszak elszabadul, elég könnyű kiszámítani, hogy annak majd kik lesznek következő céltáblái és áldozatai. Hiába mesélte neki Alenia, hogy Aleimord mennyi szegényen segített már korábban. Kétli, hogy ezek a szegények, ha fáklyákkal a kezükben eljutnak eddig a házig, meg fogják hallgatni a férfit, amikor ezt esetleg megpróbálja majd elmesélni nekik.
Szerencséjére Lauba és egy ismeretlen férfiba sikerül belefutnia a konyhában.*
- Hallottátok mi történt? *kérdi őket olyan hangerővel, hogy le sem tagadhatná a pánikot.*
- Az őrök azt mondták, hogy hatalmas tömeg van odakint és fel akarja gyújtani a Tanács Házát. El kell menekülnünk azonnal, mielőtt még sikerül nekik és mi leszünk a következők! Szólok a többieknek is! Ha van még itt valaki rajtunk kívül, kérlek szóljatok neki is, hogy baj van! *hadarja idegesen. Nem hinné, hogy ezt nagyon túl kell ragoznia. Bár Lau egy kis faluból jött, mint ő, a férfiről pedig fogalma sincs, hogy kicsoda lehet, mindkettőből kinézi, hogy azonnal megértik, hogy szavai pontosan mit jelentenek, és rendelkeznek akkora képzelőerővel, vagy annyi életösztönnel, hogy hozzá hasonlóan veszélyben érezzék magukat.
Szalad is tovább a könyvtár felé, ahol reméli még ott vannak a többiek. Azt is nagyon reméli, hogy mire visszaérnek mind az előtérbe Lau és a férfi és mindenki más, ideértve néhány őrüket is, már útra készen fognak állni, menjenek bárhová is innen.*
//Könyvtár//
//Aleimord, Alenia, Vicben, Latlie, Relael//
*Amikor belép a könyvtárba le sem tagadhatná, hogy ideges, és retteg. Némi kis megkönnyebbülés mégis leolvasható arcáról, amikor meglátja az egyik őrt. Nyilván azért jött, hogy a ház urát és a többieket tájékoztassa arról, hogy mi történik odakint.*
- Mennünk kell, és szerintem minél gyorsabban! *közli hát egyszerűen mindenkivel.*
- Ha sikerül bevenniük a Tanács Házát, elég valószínű, hogy az emberek dühe az itteni házak ellen fog fordulni. Nincs itt annyi őr, hogy megvédjen minket, nem? Öltözzetek át, valami kopott, vagy legalább egyszerű ruhába szerintem... *teszi hozzá, kissé kételkedve abban, hogy Aleniának és Aleimordnak van kopott, egyszerű ruhája, de hát hátha van.
Ő ilyen szempontból szerencsésebb. Férfi ingében, egyszerű nadrágjában, kopott hátizsákjával és viseltes köpenyével könnyedén el tud vegyülni a "csőcselék" között, ha muszáj. Az elvegyülés minden bizonnyal Latlienak és Vicbennek sem fog gondot okozni.*
- Aztán menni kéne nagyon gyorsan. Ne csak üljünk itt és reménykedjünk, hogy elkerül a nép haragja, meneküljünk! Bárhol biztonságosabb most a város, mint a Gazdagnegyedben! Előbb építjük újjá a házat, ha felgyújtják, mint hogy túléljünk egy tüzet mind!
*Az utolsó szavakat szinte már kiabálja. Persze, ha a ház ura és Alenia úgy dönt, hogy maradnak és Eeyr kegyelmére, vagy egyéb istenek gondviselésére bízzák magukat, az ő dolguk. Ő megtette, amit tehetett. Érveit elmondta amelyek a menekülés mellett szólnak, és pillanatnyilag nem tehet semmi mást értük, ha ők úgy döntenének, hogy nem tartanak vele menteni a bőrüket.
Sápadt arcára és riadt szemeire rá és bele van írva, nem csak a félelem, hanem egyenesen a pánik is. Talán, ha az elmúlt két nap nem történik meg, most egy kicsit kevésbé lenne megijedve, és inkább lenne bizakodó. Alenia levágott ujja után azonban már nem nagyon képes az emberek emberségében bízni.*
- Lehet nem okos dolog most kimenni az utcára, és megpróbálni elkerülni a dühös tömeget. De minden jobb mint itt ülni tétlenül, és megvárni azt, hogy talán majd nem jönnek erre! *mondja ki hangosan a gondolatait. Tartsák gyávának, de a maga részéről a büszkeségénél sokkal erősebb benne a vágy, ami minden létező sajátja; életben maradni.
Inkább gondolják gyávának ezerszer, mint hogy akár csak egyszer is bátran haljon meg! Nem egyszer elhatározta már, hogy nem fogja magát kiszolgáltatni senkinek. A sorsnak és az isteneknek pedig főleg nem akarja.
Feszült várakozással, de valami nagyon rossz előérzettel néz a többiekre, kíváncsian arra, hogyan vélekednek a " nagy tervéről." Elkészült rá, hogyha senki nem tart vele, akkor egymaga indul el minden kincsével, és játéknyulaival a táskájában. Inkább értékelje túl a helyzetet, bárhogy is alakuljon végül, minthogy már semmit ne tudjanak tenni, ha esetleg elfajulnak a dolgok.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-04 20:02:28
Üzenet elküldve: 2018-04-04 20:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Darenahr//
- És mivel kereskedik, ha megkérdezhetem? *érdeklődik új ismerősétől, miután sikerült kiderítenie, hogy a férfi is nagyjából hasonló helyzetben van itt a házban, mint ő. Mikor azonban rá terelődik a szó, kissé elbizonytalanodik, mit is válaszoljon, hiszen ezt nem igazán sikerült tisztáznia tegnap Aleimorddal.*
- Én csak egy egyszerű szolgáló vagyok itt. *válaszol szerényen, remélve, hogy ezzel nem árulja el, még ő sincs teljesen tisztában a munkakörével. Mikor elindulnak, először fel sem tűnik neki a téves irányválasztás, csak az utána elhangzott kijelentés döbbenti rá, hogy mégis a konyha felé tartanak*
- Ó, miattam igazán nem szükséges! *kezd el rögtön szabadkozni* Ha valami sürgős dolga van, igazán nem akarom feltartani! *mentegetőzik, hiszen egy kereskedőnek nyilván sokkal fontosabb és halaszthatatlanabb teendői vannak, mint neki. De mivel úgy tűnik, a férfi elég határozottan halad a konyha felé, itt abba is hagyja az ellenkezést, mert mostanra már igazán éhesnek érzi magát, és titkon kimondottan örül, hogy az istállók helyett az étkező felé veszik az irányt*
- Nagy családja van? *kérdez rá a dologra, bár a mondat befejezése miatt úgy érzi, lehet pár kellemetlen dolog a háttérben, már ami a családot illeti, így nem akar nagyon belemenni a témába. Reméli, ezzel az egy kérdéssel sem tapintott valami fájó pontra*
- Persze, örülnék neki. *bólint rá mosolyogva a tegeződés kérdésére, miközben a konyhához érnek*
- Ülj csak le nyugodtan, mindjárt keresek valami reggelinek valót! *ajánlja fel, és elkezdi a konyhából az étkezőbe hordani egy kellemes reggeli minden szükséges hozzávalóját.*
- És mivel kereskedik, ha megkérdezhetem? *érdeklődik új ismerősétől, miután sikerült kiderítenie, hogy a férfi is nagyjából hasonló helyzetben van itt a házban, mint ő. Mikor azonban rá terelődik a szó, kissé elbizonytalanodik, mit is válaszoljon, hiszen ezt nem igazán sikerült tisztáznia tegnap Aleimorddal.*
- Én csak egy egyszerű szolgáló vagyok itt. *válaszol szerényen, remélve, hogy ezzel nem árulja el, még ő sincs teljesen tisztában a munkakörével. Mikor elindulnak, először fel sem tűnik neki a téves irányválasztás, csak az utána elhangzott kijelentés döbbenti rá, hogy mégis a konyha felé tartanak*
- Ó, miattam igazán nem szükséges! *kezd el rögtön szabadkozni* Ha valami sürgős dolga van, igazán nem akarom feltartani! *mentegetőzik, hiszen egy kereskedőnek nyilván sokkal fontosabb és halaszthatatlanabb teendői vannak, mint neki. De mivel úgy tűnik, a férfi elég határozottan halad a konyha felé, itt abba is hagyja az ellenkezést, mert mostanra már igazán éhesnek érzi magát, és titkon kimondottan örül, hogy az istállók helyett az étkező felé veszik az irányt*
- Nagy családja van? *kérdez rá a dologra, bár a mondat befejezése miatt úgy érzi, lehet pár kellemetlen dolog a háttérben, már ami a családot illeti, így nem akar nagyon belemenni a témába. Reméli, ezzel az egy kérdéssel sem tapintott valami fájó pontra*
- Persze, örülnék neki. *bólint rá mosolyogva a tegeződés kérdésére, miközben a konyhához érnek*
- Ülj csak le nyugodtan, mindjárt keresek valami reggelinek valót! *ajánlja fel, és elkezdi a konyhából az étkezőbe hordani egy kellemes reggeli minden szükséges hozzávalóját.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-04 19:02:00
Üzenet elküldve: 2018-04-04 19:02:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár//
- Sosem, tényleg?
*Néz körbe felszínesen, miközben a homlokát ráncolja.*
- Most is éppen ezt teszed.
*Hiába tanul olyat sokat a lány, az eredménye nem igazán látszik. Akkor nem rendezne ekkora balhét.
Közben előbbi gondolatai villámcsapásként szűnnek meg benne. Nem érti, hogy mégis mit hitt. Nairadát megcsalni? Normális esetben soha nem jutna az eszébe, elég elviselniük a kényszeresküvőt, és az azzal járó kínokat. Lehet, hogy nem szerelmes a nőbe, de határozottan kedveli, és soha sem csalna meg senkit, mondjanak bármit is a városban.
Vagy a lelki beszéd hat, vagy Alenia saját magától tér észhez, de végre normálisan kezd viselkedni. Bemutatkozik, bocsánatot kér.*
- Igen, tényleg, de csak ha hagysz dolgozni.
*Igazából semmi kedve sincs a Holdudvarba menni, de ha a húgának ez örömet okoz, és nem hisztizek többet, akkor talán. Persze csak ha jobban lesz, és nem esik össze útközben.*
- Rosszul vagy, igen. Ahelyett, hogy pihennél és gyógyulgatnál...
*Hangosan sóhajt, nem fejezi be a mondatot.*
- Ez egy nagyon jó ötlet, köszönöm a segítségét.
*Fordul leendő szolgálójuk felé.*
- Az emeleten az első szoba az övé, balra.
*Navigálja el Latliet, de alig ér a mondata végére, valaki kinyitja durván kivágja az ajtót, és lihegve hadarni kezd.*
- Nagyságos!
*Hajol meg hanyagul az egyik fegyveres, páncélos őr.*
- Megtámadták a negyedet, a szegények fel akarják gyújtani a Tanácsházát.
*Aleimord csak zavartan pillant a többiekre, hogy ez most csak valami vicc akar-e lenni, vagy tényleg komoly, mert ha igen, lehet hogy hagyja az egész nemesi dolgot a csudába, és remeteként éli tovább az életét, vagy csatlakozik az erdőben az őseihez. Kezd túl sok lenni számára a problémákról.*
- Sosem, tényleg?
*Néz körbe felszínesen, miközben a homlokát ráncolja.*
- Most is éppen ezt teszed.
*Hiába tanul olyat sokat a lány, az eredménye nem igazán látszik. Akkor nem rendezne ekkora balhét.
Közben előbbi gondolatai villámcsapásként szűnnek meg benne. Nem érti, hogy mégis mit hitt. Nairadát megcsalni? Normális esetben soha nem jutna az eszébe, elég elviselniük a kényszeresküvőt, és az azzal járó kínokat. Lehet, hogy nem szerelmes a nőbe, de határozottan kedveli, és soha sem csalna meg senkit, mondjanak bármit is a városban.
Vagy a lelki beszéd hat, vagy Alenia saját magától tér észhez, de végre normálisan kezd viselkedni. Bemutatkozik, bocsánatot kér.*
- Igen, tényleg, de csak ha hagysz dolgozni.
*Igazából semmi kedve sincs a Holdudvarba menni, de ha a húgának ez örömet okoz, és nem hisztizek többet, akkor talán. Persze csak ha jobban lesz, és nem esik össze útközben.*
- Rosszul vagy, igen. Ahelyett, hogy pihennél és gyógyulgatnál...
*Hangosan sóhajt, nem fejezi be a mondatot.*
- Ez egy nagyon jó ötlet, köszönöm a segítségét.
*Fordul leendő szolgálójuk felé.*
- Az emeleten az első szoba az övé, balra.
*Navigálja el Latliet, de alig ér a mondata végére, valaki kinyitja durván kivágja az ajtót, és lihegve hadarni kezd.*
- Nagyságos!
*Hajol meg hanyagul az egyik fegyveres, páncélos őr.*
- Megtámadták a negyedet, a szegények fel akarják gyújtani a Tanácsházát.
*Aleimord csak zavartan pillant a többiekre, hogy ez most csak valami vicc akar-e lenni, vagy tényleg komoly, mert ha igen, lehet hogy hagyja az egész nemesi dolgot a csudába, és remeteként éli tovább az életét, vagy csatlakozik az erdőben az őseihez. Kezd túl sok lenni számára a problémákról.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-04 17:09:06
Üzenet elküldve: 2018-04-04 17:09:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár//
* Mikor a férfi elküldi húgát aki ezek szerint nem csak beteg volt, de még mindig beteg úgy érzi neki is mennie kell. Egyrészt örülne, ha kikeveredne valahogy a furcsa szituációból, még azok ellenére is, hogy a nőnek közben úgy tűnik megjön az esze és szelídebb modorra vállt, másrészt tényleg aggódik a hölgy miatt, a meghűlést nem szabad félvárról venni, mert csúnya következményekkel is járhat.
A bemutatkozásra ő pukedlizik egyet, de hagyja, hogy a mellette lévő nemesebb elf feleljen, s utána ő csak inkább ráerősít Relael szavaira.*
- Örvendek a találkozásnak Alenia kisasszony, jobbulást kívánok önnek. - * Mosolyodik rá szelíden, remélve, hogy ezzel is bizonyosságot ad szavainak, s már lassan el is felejti, hogy az elf lány hogyan is rontott be a szobába, bizony, Latlie ilyen téren gyorsan felejt. *
- Uram, elnézést, hogy közbeszólok, de engedje meg, hogy legalább a szobájáig elkísérjem húgát, bizonyára jobb, ha nem maga megy - * de alig, hogy befejezi, mikor Alenia máris megszólal, hogy nem érzi jól magát. Rögvest rémülten odakapja fejét és el is indul a nő felé, hogy legalább támaszt nyújtson vagy segítse leülni. *
* Mikor a férfi elküldi húgát aki ezek szerint nem csak beteg volt, de még mindig beteg úgy érzi neki is mennie kell. Egyrészt örülne, ha kikeveredne valahogy a furcsa szituációból, még azok ellenére is, hogy a nőnek közben úgy tűnik megjön az esze és szelídebb modorra vállt, másrészt tényleg aggódik a hölgy miatt, a meghűlést nem szabad félvárról venni, mert csúnya következményekkel is járhat.
A bemutatkozásra ő pukedlizik egyet, de hagyja, hogy a mellette lévő nemesebb elf feleljen, s utána ő csak inkább ráerősít Relael szavaira.*
- Örvendek a találkozásnak Alenia kisasszony, jobbulást kívánok önnek. - * Mosolyodik rá szelíden, remélve, hogy ezzel is bizonyosságot ad szavainak, s már lassan el is felejti, hogy az elf lány hogyan is rontott be a szobába, bizony, Latlie ilyen téren gyorsan felejt. *
- Uram, elnézést, hogy közbeszólok, de engedje meg, hogy legalább a szobájáig elkísérjem húgát, bizonyára jobb, ha nem maga megy - * de alig, hogy befejezi, mikor Alenia máris megszólal, hogy nem érzi jól magát. Rögvest rémülten odakapja fejét és el is indul a nő felé, hogy legalább támaszt nyújtson vagy segítse leülni. *
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-04 16:46:04
Üzenet elküldve: 2018-04-04 16:46:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lauren//
- Nem, nem vendég vagyok. Kereskedőként ügyködöm, és tegnap jelentkeztem nála. Aztán most egyelőre neki fogok dolgozni, aztán meg majd meglátjuk. És ön, ha szabad kérdeznem?
*Közben lassan elindul, reméli a nő is követi. Azonban nem az udvar, hanem az étkező felé veszi az irányt. Ha Lau reggelizni akar, nem szeretné, hogy miatta nem tegye meg, illetve azt sem lehet mondani, hogy ő nem szívesen kapna be valamit. Így végül is mindketten jól járnak.*
- Inkább én is megreggelizem előtte, aztán majd körbejárhatunk.
*A tegnapi vacsorájuk után már könnyen megtalálja a konyhát, így célirányosan vág át az előtéren és a nappalin. A nappaliból nyíló kis szobácskából ugyan hall furcsa hangokat kiszűrődni, egy pillanatra ráncolja is a szemöldökét, de különösebben nem foglalkozik velük.*
- Lau... Az egyik unokahúgomat is így becézik. De neki nem tudom, mi az igazi neve, még kis srác voltam, mikor utoljára láttam.
*Családja nem nagyon tartja a kapcsolatot a többi rokonnal révén, hogy gyakorlatilag Lanawin másik végében élnek.*
- Engem Darenahrnak hívnak. Darehnar Vemriss. De egyébként... Tegeződhetünk?
*Kérdi a lány felé fordulva.*
- Nem, nem vendég vagyok. Kereskedőként ügyködöm, és tegnap jelentkeztem nála. Aztán most egyelőre neki fogok dolgozni, aztán meg majd meglátjuk. És ön, ha szabad kérdeznem?
*Közben lassan elindul, reméli a nő is követi. Azonban nem az udvar, hanem az étkező felé veszi az irányt. Ha Lau reggelizni akar, nem szeretné, hogy miatta nem tegye meg, illetve azt sem lehet mondani, hogy ő nem szívesen kapna be valamit. Így végül is mindketten jól járnak.*
- Inkább én is megreggelizem előtte, aztán majd körbejárhatunk.
*A tegnapi vacsorájuk után már könnyen megtalálja a konyhát, így célirányosan vág át az előtéren és a nappalin. A nappaliból nyíló kis szobácskából ugyan hall furcsa hangokat kiszűrődni, egy pillanatra ráncolja is a szemöldökét, de különösebben nem foglalkozik velük.*
- Lau... Az egyik unokahúgomat is így becézik. De neki nem tudom, mi az igazi neve, még kis srác voltam, mikor utoljára láttam.
*Családja nem nagyon tartja a kapcsolatot a többi rokonnal révén, hogy gyakorlatilag Lanawin másik végében élnek.*
- Engem Darenahrnak hívnak. Darehnar Vemriss. De egyébként... Tegeződhetünk?
*Kérdi a lány felé fordulva.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-04 16:17:06
Üzenet elküldve: 2018-04-04 16:17:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Nem meglepő, hogy a közepén ébred fel a hosszú napok után. Oldalra fordulva most az a szokatlan érzés keríti hatalmába, hogy nincs ott senki. Könnyű volt megszokni a jót, ilyenkor Nell ott szokott feküdni mellette, de most nem volt senki. Csüggedtségében újra behunyja a szemét és visszateszi fejét a párnára. Miért is kellett elmennie? Még most sem tudja hova tenni a dolgot. Biztos vannak fontosabb dolgok az életében. Pedig nem kellene ilyennek előfordulnia. Az ajtón túlról beszűrődő zajokból ítélve ő az utolsó aki az ágyat koptatja. A beszűrődő nap sugarai már felmelegítik arcát, felkel s álmos szemeivel körbenéz. Nem sokat változott a szoba az este óta, csak a világosság mértéke lett más. Miközben felölti ruháját eszébe jut, hogy ideje lenne megint kimosni. Nem kellene ezzel bíbelődni amíg nem koszolódnak el, de lehet hogy ennél a háznál más az elvárás. Kóvályogva indul el az álmosság hatása miatt. Az ajtót kinyitva fürkészi a folyosót, hogy lát-e ismerős arcot.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:06:26
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Könyvtár //
̶ Ó valóban, beteg volt? Milyen sajnálatos dolog, de láthatóan már sokkal jobban érzi magát. Ennek felettébb örülök. *Csak egy kicsit gúnyos, éppen annyira ami talán még elnézhető, és jogos, tekintve, hogy minek tették ki őket a szolgálólánnyal. Na nem mintha szenvedne, de ha valaki számon kéri, úgyis azt mondja mennyire felzaklatták a ma látottak.
Bólintva jelzi, hogy tudomásul vette amit mondtak neki. Volt egy erős megérzése, hogy ami miatt őt ide hívták sokkal bizalmasabb. Ennek hatására úgy dönt, hogy csendben marad, nem terheli Aleimordot, hadd intézze el ügyes bajos dolgait a húgával, a szolgálólánnyal és bármi egyébbel.
A hirtelen váltás még az Relaelt is meglepi. Alenia nyugodtabb, kedvesebb lesz, bemutatkozik, sőt vendégszerető házigazdaként kezd el viselkedni egy felajzott kanca helyett. Mivel nem sejti, hogy emögött varázslat áll, csak arra tud gondolni, hogy Nia hasonlóan elme roggyant, mint ő maga, ez pedig mindjárt jobb fényt vet rá, sőt mondhatni szimpatikussá teszi. Az is lehet, hogy még egyszer sort kerít arra, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki, aztán közelebbről is megvizsgálhatja mi rejtőzhet a szőke hajzuhataggal díszített koponyában.*
̶ Örvendek Alenia! Szóra sem érdemes, bizonyosan még nem épült fel teljesen.
~ Francokat! Ez biztosan nem láz. ~
̶ Egyébként köszönöm, nagyon kedves öntől ez a vendégszeretete. Nagyra értékelem.
*Próbálja értelmezni a szituációt. Alenia tényleg betegnek tűnik, de nem csak fizikálisan, ez pedig túlságosan éles váltás az előbbihez képest. Eltöpreng azon, hogy felajánlja segítségét, már csak azért is, mert az jó fényt vetne rá a nemes férfi előtt, de rájön, hogy ez nem az ő dolga. Latlie úgyis szolgálatát ajánlotta Aleimordnak, itt az alkalom, hogy bizonyíthassa is odaadását. Szemét nem veszi le a szőke elf nőről, igyekszik eldönteni, hogy ereje hirtelen annyira elhagyja-e, hogy összeesik, vagy tudja tartani magát.*
̶ Ó valóban, beteg volt? Milyen sajnálatos dolog, de láthatóan már sokkal jobban érzi magát. Ennek felettébb örülök. *Csak egy kicsit gúnyos, éppen annyira ami talán még elnézhető, és jogos, tekintve, hogy minek tették ki őket a szolgálólánnyal. Na nem mintha szenvedne, de ha valaki számon kéri, úgyis azt mondja mennyire felzaklatták a ma látottak.
Bólintva jelzi, hogy tudomásul vette amit mondtak neki. Volt egy erős megérzése, hogy ami miatt őt ide hívták sokkal bizalmasabb. Ennek hatására úgy dönt, hogy csendben marad, nem terheli Aleimordot, hadd intézze el ügyes bajos dolgait a húgával, a szolgálólánnyal és bármi egyébbel.
A hirtelen váltás még az Relaelt is meglepi. Alenia nyugodtabb, kedvesebb lesz, bemutatkozik, sőt vendégszerető házigazdaként kezd el viselkedni egy felajzott kanca helyett. Mivel nem sejti, hogy emögött varázslat áll, csak arra tud gondolni, hogy Nia hasonlóan elme roggyant, mint ő maga, ez pedig mindjárt jobb fényt vet rá, sőt mondhatni szimpatikussá teszi. Az is lehet, hogy még egyszer sort kerít arra, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki, aztán közelebbről is megvizsgálhatja mi rejtőzhet a szőke hajzuhataggal díszített koponyában.*
̶ Örvendek Alenia! Szóra sem érdemes, bizonyosan még nem épült fel teljesen.
~ Francokat! Ez biztosan nem láz. ~
̶ Egyébként köszönöm, nagyon kedves öntől ez a vendégszeretete. Nagyra értékelem.
*Próbálja értelmezni a szituációt. Alenia tényleg betegnek tűnik, de nem csak fizikálisan, ez pedig túlságosan éles váltás az előbbihez képest. Eltöpreng azon, hogy felajánlja segítségét, már csak azért is, mert az jó fényt vetne rá a nemes férfi előtt, de rájön, hogy ez nem az ő dolga. Latlie úgyis szolgálatát ajánlotta Aleimordnak, itt az alkalom, hogy bizonyíthassa is odaadását. Szemét nem veszi le a szőke elf nőről, igyekszik eldönteni, hogy ereje hirtelen annyira elhagyja-e, hogy összeesik, vagy tudja tartani magát.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-03 17:06:20
Üzenet elküldve: 2018-04-03 17:06:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Könyvtár//
*Alenia ezt azért másképp gondolná. Teljesen mindegy, hogy mikor és mennyi ideig élvezhetik az ő társaságát, ha megtehetik, akkor bizony semmi más nem lehet nála fontosabb. Ezen a bátor hölgyemény is elgondolkozhat, hogy mégis kinek a szava ér többet ebben a házban. Ha Nia úgy gondolja, hogy most csókot szeretne, akkor minden egyéb ügy mindenki mással várhat.
Ilyesmi gondolatok fürkészik a kis agyacskáját, amikor gyengén megszédül Aleimord ölében. A fékezhetetlen vágy eltűnik szemeiből, ismét beteges tekintettel néz bátyja szemeibe.*
- Sosem akadályoztalak a munkádban.
*Pislog rá nagyokat, majd kissé szégyenkezve fordul a két ismeretlen hölgy felé, mert bizony való igaz, még be sem mutatkozott nekik. Szomorú és riadt tekintettel fordul vendégeik felé, aprón meghajol, majd bemutatkozik.*
- Mélységesen sajnálom, a nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, Aleimord Úr húga vagyok. Üdvözlöm Önöket, és kérem, érezzék jól magukat.
*Most, hogy az előbbi különös gondolatai, amiket még maga sem tud tenni sehová elmúltak, visszatér belé az a jól nevelt jellem, ami szülei évekig tartó munkájának köszönhető. Távolságtartó, de tiszteletteljes, hangja kedves, de felsőbbrendűséget tükröz, pont olyan, mint amilyennek egy nemes kisasszonynak lennie kell.*
- Komolyan kijönnél velem a Holdudvarba?
*Fordul vissza kerek szemekkel bátyjához. Valóban imádja azt a helyet gyerekkora óta, de mióta elkezdődött köztük az ellenségeskedés, nem mentek ki többet. Pedig mikor még Alenia kislány volt, szinte naponta elvitte őt oda Aleimord.*
- Jó, felmegyek...
*Kapkodja a fejét ijdeten, mert az elmúlt pár perc történése nagyon nem világos a számára. Fenn a szobájában még a démonoktól félve gondolta, hogy megőrült, most pedig olyanokat tett, ami mintha teljesen szembefordult volna önmagával.*
- Aleimord, én... Azt hiszem rosszul vagyok.
*Szólal meg az ajtóban megtorpanva. Ismét rázza a hideg, fázik, végtagjai kezdenek elnehezedni. Még biztosan nem épült fel teljesen, és pihennie kellett volna ahelyett, hogy jelenetet rendez a könyvtárban.*
*Alenia ezt azért másképp gondolná. Teljesen mindegy, hogy mikor és mennyi ideig élvezhetik az ő társaságát, ha megtehetik, akkor bizony semmi más nem lehet nála fontosabb. Ezen a bátor hölgyemény is elgondolkozhat, hogy mégis kinek a szava ér többet ebben a házban. Ha Nia úgy gondolja, hogy most csókot szeretne, akkor minden egyéb ügy mindenki mással várhat.
Ilyesmi gondolatok fürkészik a kis agyacskáját, amikor gyengén megszédül Aleimord ölében. A fékezhetetlen vágy eltűnik szemeiből, ismét beteges tekintettel néz bátyja szemeibe.*
- Sosem akadályoztalak a munkádban.
*Pislog rá nagyokat, majd kissé szégyenkezve fordul a két ismeretlen hölgy felé, mert bizony való igaz, még be sem mutatkozott nekik. Szomorú és riadt tekintettel fordul vendégeik felé, aprón meghajol, majd bemutatkozik.*
- Mélységesen sajnálom, a nevem Alenia Cirenhille Sayqueves, Aleimord Úr húga vagyok. Üdvözlöm Önöket, és kérem, érezzék jól magukat.
*Most, hogy az előbbi különös gondolatai, amiket még maga sem tud tenni sehová elmúltak, visszatér belé az a jól nevelt jellem, ami szülei évekig tartó munkájának köszönhető. Távolságtartó, de tiszteletteljes, hangja kedves, de felsőbbrendűséget tükröz, pont olyan, mint amilyennek egy nemes kisasszonynak lennie kell.*
- Komolyan kijönnél velem a Holdudvarba?
*Fordul vissza kerek szemekkel bátyjához. Valóban imádja azt a helyet gyerekkora óta, de mióta elkezdődött köztük az ellenségeskedés, nem mentek ki többet. Pedig mikor még Alenia kislány volt, szinte naponta elvitte őt oda Aleimord.*
- Jó, felmegyek...
*Kapkodja a fejét ijdeten, mert az elmúlt pár perc történése nagyon nem világos a számára. Fenn a szobájában még a démonoktól félve gondolta, hogy megőrült, most pedig olyanokat tett, ami mintha teljesen szembefordult volna önmagával.*
- Aleimord, én... Azt hiszem rosszul vagyok.
*Szólal meg az ajtóban megtorpanva. Ismét rázza a hideg, fázik, végtagjai kezdenek elnehezedni. Még biztosan nem épült fel teljesen, és pihennie kellett volna ahelyett, hogy jelenetet rendez a könyvtárban.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:18:57
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:18:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Könyvtár//
*Nagyon hízelgő a számára, hogy húga önként felajánlkozik, de az ő társaságát bármikor élvezheti, míg a másik két hölgyét bizony nem. Nem tart attól, hogy össze kell vesznie ez miatt a húgával, úgyis kibékülnek, és akkor a lány megkaphatja azt a csókot. Aleimord most viszont Rel csókjára, és buja testének érintéseire vágyik, és ki tudja, mikor lesz még ilyen lehetősége.*
- Szerintem tegnap túlságosan meghűltél, és a láz ráhúzódott a fejedre.
*Mondja széles mosollyal.*
- Nem tiporhatom el az ártatlanságodat, pont én, hiszen még csókolózni sem csókolóztál.
~Ó, dehogynem el fogom! Ha ennek vége te leszel a következő!~
*Hiába gondol mást, mint amint mondd, nem hiszi, hogy túlságosan tetszene a másik két nőnek ez a jelenet, valamivel ki kell vágnia magát, hogy megkaphassa Relt.*
- Amúgy is, ha nem hagysz dolgozni mégis hogy szeretnéd, hogyan tartsam fent ezt a házat?
*Ingatja a fejét.*
- Menj fel olvasgatni, és ha végeztem a munkával majd elmegyünk valamerre. Régen imádtad a Holdudvart.
*Magyarázkodik tovább, majd kibújik a húga keze közül, és a másik két lányhoz sétál.*
- Kérem, ne haragudjanak ezért. A húgom tegnap túl sokat töltött a Templomkertben. Eléggé meghűlt, lázas volt, az Vicben atya azért érkezett, hogy meggyógyítsa.
*Magyarázkodik. Nem hazudik, és nem is mondd el mindent, pont így jó.*
- Nos, Relael lae'Natar, tudom, hogy a családja kereskedő. Lenne egy ajánlatom elég komoly ajánlatom, de ez szigorúan bizalmas, legalábbis egyenőre, hiszen még csak alakulóban van a dolog.
*Így talán elérheti, hogy kettesben maradjanak a nővel.*
//Könyvtár//
*Nagyon hízelgő a számára, hogy húga önként felajánlkozik, de az ő társaságát bármikor élvezheti, míg a másik két hölgyét bizony nem. Nem tart attól, hogy össze kell vesznie ez miatt a húgával, úgyis kibékülnek, és akkor a lány megkaphatja azt a csókot. Aleimord most viszont Rel csókjára, és buja testének érintéseire vágyik, és ki tudja, mikor lesz még ilyen lehetősége.*
- Szerintem tegnap túlságosan meghűltél, és a láz ráhúzódott a fejedre.
*Mondja széles mosollyal.*
- Nem tiporhatom el az ártatlanságodat, pont én, hiszen még csókolózni sem csókolóztál.
~Ó, dehogynem el fogom! Ha ennek vége te leszel a következő!~
*Hiába gondol mást, mint amint mondd, nem hiszi, hogy túlságosan tetszene a másik két nőnek ez a jelenet, valamivel ki kell vágnia magát, hogy megkaphassa Relt.*
- Amúgy is, ha nem hagysz dolgozni mégis hogy szeretnéd, hogyan tartsam fent ezt a házat?
*Ingatja a fejét.*
- Menj fel olvasgatni, és ha végeztem a munkával majd elmegyünk valamerre. Régen imádtad a Holdudvart.
*Magyarázkodik tovább, majd kibújik a húga keze közül, és a másik két lányhoz sétál.*
- Kérem, ne haragudjanak ezért. A húgom tegnap túl sokat töltött a Templomkertben. Eléggé meghűlt, lázas volt, az Vicben atya azért érkezett, hogy meggyógyítsa.
*Magyarázkodik. Nem hazudik, és nem is mondd el mindent, pont így jó.*
- Nos, Relael lae'Natar, tudom, hogy a családja kereskedő. Lenne egy ajánlatom elég komoly ajánlatom, de ez szigorúan bizalmas, legalábbis egyenőre, hiszen még csak alakulóban van a dolog.
*Így talán elérheti, hogy kettesben maradjanak a nővel.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-02 13:35:11
Üzenet elküldve: 2018-04-02 13:35:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Könyvtár //
*Latlie sok mindent látott életében a nemesek már alig tudták meglepni, gőgjükre, furcsa hóbortjaikra, néha kiállhatatlan viselkedésükre, de erre, hát annyira nem.
Elsőként sokkolta, ahogy eddigi kísérőjük ennyire radikálisan reagált a szőke fruska viselkedésére, mintha egészen más ember lett volna. Arrébb is állt egy picit, nehogy a nagy hévben a kis félelf esetleg megkísérelje leütni vagy tudja is ő. *
~ Jobb lesz a hölgyet a jövőben inkább kerülni ~ * dönti el, figyelve, ahogy kiviharzik az ajtón. Sokat engedett meg magának, legalábbis Latlie így gondolja, de a másik két nemes úgy tűnik annyira elvan egymással, hogy észre sem veszik a jelenet nagy részét.
Néhány perc múlva meggondolja magát, most már szívesebben lenne a dühöngő Luninarival, mert itt már kezdi nagyon kínosan érezni magát, s már lassan bele is kezdene a szabadkozásba, hogy kimeneküljön, mikor az elf lány becsukja az orra előtt az ajtót. Bumm. Benn ragadt. Kétségbeesett pillantást küld a nő felé, aki látszólag remekül szórakozik, de a szolga konzervatív vallásaival ez a jelenet nem igazán tud súrlódásmentesen működni. Mégsem tud mást tenni. Hátrébb húzódik és iparkodik láthatatlanná válni, az úgy is olyan jól megy neki. *
*Latlie sok mindent látott életében a nemesek már alig tudták meglepni, gőgjükre, furcsa hóbortjaikra, néha kiállhatatlan viselkedésükre, de erre, hát annyira nem.
Elsőként sokkolta, ahogy eddigi kísérőjük ennyire radikálisan reagált a szőke fruska viselkedésére, mintha egészen más ember lett volna. Arrébb is állt egy picit, nehogy a nagy hévben a kis félelf esetleg megkísérelje leütni vagy tudja is ő. *
~ Jobb lesz a hölgyet a jövőben inkább kerülni ~ * dönti el, figyelve, ahogy kiviharzik az ajtón. Sokat engedett meg magának, legalábbis Latlie így gondolja, de a másik két nemes úgy tűnik annyira elvan egymással, hogy észre sem veszik a jelenet nagy részét.
Néhány perc múlva meggondolja magát, most már szívesebben lenne a dühöngő Luninarival, mert itt már kezdi nagyon kínosan érezni magát, s már lassan bele is kezdene a szabadkozásba, hogy kimeneküljön, mikor az elf lány becsukja az orra előtt az ajtót. Bumm. Benn ragadt. Kétségbeesett pillantást küld a nő felé, aki látszólag remekül szórakozik, de a szolga konzervatív vallásaival ez a jelenet nem igazán tud súrlódásmentesen működni. Mégsem tud mást tenni. Hátrébb húzódik és iparkodik láthatatlanná válni, az úgy is olyan jól megy neki. *
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-02 08:06:27
Üzenet elküldve: 2018-04-02 08:06:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// Könyvtár //
*Hát az hamar kiderült, hogy Alenia nem lesz Rel kedvence. Megjelenik a semmiből, félre taszigálja, nem is akármilyen erővel, aztán nyilvánosan szapulni kezdi őket. Szerencséjére még a fáradtságot sem kell vennie, hogy visszaszóljon, mert kísérője rátermett és láthatóan heves jellem. Persze sértettsége azt diktálja, hogy csatlakozzon a szópárbajhoz, de kedve nem, mert valamilyen furcsa módon odavan ezért a hirtelen támadt fejetlenségért. Annyira leköti a testvérek jelenete, hogy észre sem veszi mikor távozik az aprócska lány morgolódva.*
~ Legalább már kisebb a létszám. ~
*Nem is mer megmozdulni, attól tart, hogy megzavarja ezt a pompás látványt, ami igencsak kedvére van. Sajnos éppen nincs egy borospohár a kezében, amivel rejtegethetné széles mosolyát.*
- Lehetséges, hogy rossz időpontban érkeztünk mégis, azonban ha megengedik lenne egy javaslatom. A diszkréció jó, a diszkréció hasznos. Hiába a vad *Itt megköszörüli torkát.* érzések, azért az ajtót érdemes becsukni, mert a végén csúnya pletykák indulnak útnak. *Miközben beszél lassan az ajtót becsukja, ezzel teljesen elzárva az utat mondjuk Latlietól, hogy meneküljön ebből a fantasztikus káoszból.*
~ Szegény kis madárka, milyen riadt. ~
*Egy megnyugtatónak szánt mosolyt küld a szolgálólány felé, ami mögött ügyesen elrejtőznek valódi gondolatai. Látható magabiztossággal készül valamiféle rendet teremteni, nem azért mert a testvérszerelem ellen lenne, sőt, inkább csak azért, mert ha már Aleimord azt mondta nem zavarják őt, akkor beszélniük kellene itt tartózkodásuk okáról.*
- Relael lae'Natar, nagyon örvendek kedves... *Egy kisebb szünettel utal arra, hogy Alenia be sem mutatkozott nekik, ami a kis jelenettől függetlenül önmagában is goromba dolog.* Ha nem probléma, akkor szeretnénk mélyen tisztelt Aleimordal beszélni, és aligha hinném, hogy minden... egyéb nem várhatna. Biztos vagyok benne, hogy Aleimord örömmel bepótolja a most elmaradt szeretetét. *Természetesen mondandója első fele csak udvarias gesztus, pont nem érdekli, hogy Alenia számára esetleg problémát jelent bármi is. Tekintetét az elf férfira emeli, jelezve annak testvérének, hogy az ő számára már nem érdekes.*
- Bátorkodom megkérdezni, hogy milyen ügyben hivatott drága Aleimord? *Az már világos, hogy Latlie valamilyen meghirdetett munkára jelentkezik, de az ő ügyével kapcsolatban még nem történt semmilyen előrelépés, Relael pedig már igencsak kíváncsi. Mondjuk ő gyakran és sok mindent illetően az.* De kérem ne legyen rest szólni, amennyiben ténylegesen nem alkalmas az időpont. Semmiképpen sem szeretném megzavarni senki szórakozását.
*Hát az hamar kiderült, hogy Alenia nem lesz Rel kedvence. Megjelenik a semmiből, félre taszigálja, nem is akármilyen erővel, aztán nyilvánosan szapulni kezdi őket. Szerencséjére még a fáradtságot sem kell vennie, hogy visszaszóljon, mert kísérője rátermett és láthatóan heves jellem. Persze sértettsége azt diktálja, hogy csatlakozzon a szópárbajhoz, de kedve nem, mert valamilyen furcsa módon odavan ezért a hirtelen támadt fejetlenségért. Annyira leköti a testvérek jelenete, hogy észre sem veszi mikor távozik az aprócska lány morgolódva.*
~ Legalább már kisebb a létszám. ~
*Nem is mer megmozdulni, attól tart, hogy megzavarja ezt a pompás látványt, ami igencsak kedvére van. Sajnos éppen nincs egy borospohár a kezében, amivel rejtegethetné széles mosolyát.*
- Lehetséges, hogy rossz időpontban érkeztünk mégis, azonban ha megengedik lenne egy javaslatom. A diszkréció jó, a diszkréció hasznos. Hiába a vad *Itt megköszörüli torkát.* érzések, azért az ajtót érdemes becsukni, mert a végén csúnya pletykák indulnak útnak. *Miközben beszél lassan az ajtót becsukja, ezzel teljesen elzárva az utat mondjuk Latlietól, hogy meneküljön ebből a fantasztikus káoszból.*
~ Szegény kis madárka, milyen riadt. ~
*Egy megnyugtatónak szánt mosolyt küld a szolgálólány felé, ami mögött ügyesen elrejtőznek valódi gondolatai. Látható magabiztossággal készül valamiféle rendet teremteni, nem azért mert a testvérszerelem ellen lenne, sőt, inkább csak azért, mert ha már Aleimord azt mondta nem zavarják őt, akkor beszélniük kellene itt tartózkodásuk okáról.*
- Relael lae'Natar, nagyon örvendek kedves... *Egy kisebb szünettel utal arra, hogy Alenia be sem mutatkozott nekik, ami a kis jelenettől függetlenül önmagában is goromba dolog.* Ha nem probléma, akkor szeretnénk mélyen tisztelt Aleimordal beszélni, és aligha hinném, hogy minden... egyéb nem várhatna. Biztos vagyok benne, hogy Aleimord örömmel bepótolja a most elmaradt szeretetét. *Természetesen mondandója első fele csak udvarias gesztus, pont nem érdekli, hogy Alenia számára esetleg problémát jelent bármi is. Tekintetét az elf férfira emeli, jelezve annak testvérének, hogy az ő számára már nem érdekes.*
- Bátorkodom megkérdezni, hogy milyen ügyben hivatott drága Aleimord? *Az már világos, hogy Latlie valamilyen meghirdetett munkára jelentkezik, de az ő ügyével kapcsolatban még nem történt semmilyen előrelépés, Relael pedig már igencsak kíváncsi. Mondjuk ő gyakran és sok mindent illetően az.* De kérem ne legyen rest szólni, amennyiben ténylegesen nem alkalmas az időpont. Semmiképpen sem szeretném megzavarni senki szórakozását.
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-01 23:45:32
Üzenet elküldve: 2018-04-01 23:45:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Darenahr//
- Esetleg a ház urának vendége? *érdeklődik a férfi itteni helyzetét illetően, ugyanis kinézete alapján még mindig nem tudja eldönteni, hogy egy szolgálóval van-e dolga, vagy valami kereskedőfélével, esetleg csak egy nemtörődöm nemessel.*
- Ez igazán nagyszerű javaslat! *mosolyodik el az ötlet hallatán, hogy járják be a birtokot együtt. ~Remélem, Aleimordnak nem lesz ellenére...~ aggodalmaskodik, nehogy új munkaadója rossz néven vegye, hogy nem jelentkezik nála azonnal, miután felébredt. ~Talán az elfogadható magyarázatnak számít, hogy valaki másnak segítettem~ érvel magában*
- Igazából reggelizni készültem, de nem olyan sürgős a dolog. *feleli mosolyogva, bár nem teljesen őszintén. Ráférne már pár falat ennivaló, ám nem akar udvariatlannak tűnni, és eltéríteni a férfit úti céljától, mikor ő kért tőle segítséget. ~Hátha gyorsan megtaláljuk az istállót, és utána lesz egy kis időm reggelizni~ reménykedik magában, miközben azon töpreng, merre induljanak*
- Egyébként a nevem Laurentitia, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be, mielőtt elindulnának.*
- Esetleg a ház urának vendége? *érdeklődik a férfi itteni helyzetét illetően, ugyanis kinézete alapján még mindig nem tudja eldönteni, hogy egy szolgálóval van-e dolga, vagy valami kereskedőfélével, esetleg csak egy nemtörődöm nemessel.*
- Ez igazán nagyszerű javaslat! *mosolyodik el az ötlet hallatán, hogy járják be a birtokot együtt. ~Remélem, Aleimordnak nem lesz ellenére...~ aggodalmaskodik, nehogy új munkaadója rossz néven vegye, hogy nem jelentkezik nála azonnal, miután felébredt. ~Talán az elfogadható magyarázatnak számít, hogy valaki másnak segítettem~ érvel magában*
- Igazából reggelizni készültem, de nem olyan sürgős a dolog. *feleli mosolyogva, bár nem teljesen őszintén. Ráférne már pár falat ennivaló, ám nem akar udvariatlannak tűnni, és eltéríteni a férfit úti céljától, mikor ő kért tőle segítséget. ~Hátha gyorsan megtaláljuk az istállót, és utána lesz egy kis időm reggelizni~ reménykedik magában, miközben azon töpreng, merre induljanak*
- Egyébként a nevem Laurentitia, de szólítson csak Launak! *mutatkozik be, mielőtt elindulnának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952