Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1549-1568
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-19 17:15:40
Üzenet elküldve: 2026-01-19 17:15:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Számára a kétértelműség csupán egy költői eszköz, egy szín a hétköznapi beszédben, mellyel soha nincs rossz szándéka, csupán ösztönösen használja. Az biztos, hogy ő sem gondol mögé semmi mást, csak a valóságot, azt, hogy még bőven van mit megbeszélnie a ház úrnőjével, leendő munkájáról.
Ami a lovak nevét illeti, Mai válaszát meghallva minden világossá válik. Hogy erre ő nem gondolt! Persze, nyilvánvalóan a fahéj színű Fahéj, Dió pedig dió, de… ha addig vernék egy jó vastag fakarddal, amíg rá nem jön, se tudná hirtelen megmondani, hogy mi a különbség a két szín között.*
- Á, vagy úgy! *Felel hát végül ennyit a témára, mindezt megspékelve egy széles vigyorral. Fahéj a fahéj színű, Dió a dió. Megjegyezte.
Arról, hogy mindeközben mi dúl a hóhajú harcosban, fogalma sincs. Véleménye szerint nem adott rá okot, hogy megorroljanak rá, így nem is feltételez még csak hasonlót sem. Néhány pillanat alatt már azt is elfelejtette, hogy az a kézfogás erősebb akart lenni a kelleténél.
A gyereksereg mindeközben a történetet várja, de a hős még hezitál, kérdez, bizonytalankodik. Nem gondolná, hogy ez az ő hibája, hisz csak természetes, hogy valaki, aki látszólag a fegyverekhez ért igazán, az nem forgatja a szavakat is ugyanolyan jól. Neki is sokáig tanították a verselést, mire olyan történetek tudójává és kitalálójává vált, melyeket mostanra már büszkén és magabiztosan mer előadni még ennyi kíváncsi szempár előtt is. A mai napon ő már megörvendeztette egy mesével a csemetéket, így most Pashthrának adja át ő is a lehetőséget, hogy learassa ezeket a babérokat. Ki tudja, talán majd neki is akad néhány kérője a picúrok közül is. S lám, a kérdések már záporoznak is, hercegnőkről, sárkányokról, lovagokról és minden másról, amit csak a gyermeki elme el tud képzelni. Oriver mosolyog, majd barátian megveregeti a harcos vállát és így szól.*
- Sok sikert barátom! Ez lesz ám az igazi csata, meglásd! Hajrá! *Ezek után Maihoz fordul, hogy ha a korábbi együttlétük folytatására nem is most kerül sor, legalább egy olyan ügyet le tudjanak zárni, ami mostanra már valljuk be, egészen fontossá vált.*
- Ha szabad megkérdeznem, Mai, meg tudnád mutatni, melyik szobát használhatom esetleg? Az is elég, ha csak elmondod, azt hiszem, már megtaláltam a folyosót a személyzeti szobákkal. *Talán visszatér majd, hogy meghallgassa a páncélos lovag történetét, de az is lehet, hogy amint ágyat lát, nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, hogy kielégítse a vágyait. Egy ilyen hosszú nap után bizony szüksége van némi pihenőre.*
*Számára a kétértelműség csupán egy költői eszköz, egy szín a hétköznapi beszédben, mellyel soha nincs rossz szándéka, csupán ösztönösen használja. Az biztos, hogy ő sem gondol mögé semmi mást, csak a valóságot, azt, hogy még bőven van mit megbeszélnie a ház úrnőjével, leendő munkájáról.
Ami a lovak nevét illeti, Mai válaszát meghallva minden világossá válik. Hogy erre ő nem gondolt! Persze, nyilvánvalóan a fahéj színű Fahéj, Dió pedig dió, de… ha addig vernék egy jó vastag fakarddal, amíg rá nem jön, se tudná hirtelen megmondani, hogy mi a különbség a két szín között.*
- Á, vagy úgy! *Felel hát végül ennyit a témára, mindezt megspékelve egy széles vigyorral. Fahéj a fahéj színű, Dió a dió. Megjegyezte.
Arról, hogy mindeközben mi dúl a hóhajú harcosban, fogalma sincs. Véleménye szerint nem adott rá okot, hogy megorroljanak rá, így nem is feltételez még csak hasonlót sem. Néhány pillanat alatt már azt is elfelejtette, hogy az a kézfogás erősebb akart lenni a kelleténél.
A gyereksereg mindeközben a történetet várja, de a hős még hezitál, kérdez, bizonytalankodik. Nem gondolná, hogy ez az ő hibája, hisz csak természetes, hogy valaki, aki látszólag a fegyverekhez ért igazán, az nem forgatja a szavakat is ugyanolyan jól. Neki is sokáig tanították a verselést, mire olyan történetek tudójává és kitalálójává vált, melyeket mostanra már büszkén és magabiztosan mer előadni még ennyi kíváncsi szempár előtt is. A mai napon ő már megörvendeztette egy mesével a csemetéket, így most Pashthrának adja át ő is a lehetőséget, hogy learassa ezeket a babérokat. Ki tudja, talán majd neki is akad néhány kérője a picúrok közül is. S lám, a kérdések már záporoznak is, hercegnőkről, sárkányokról, lovagokról és minden másról, amit csak a gyermeki elme el tud képzelni. Oriver mosolyog, majd barátian megveregeti a harcos vállát és így szól.*
- Sok sikert barátom! Ez lesz ám az igazi csata, meglásd! Hajrá! *Ezek után Maihoz fordul, hogy ha a korábbi együttlétük folytatására nem is most kerül sor, legalább egy olyan ügyet le tudjanak zárni, ami mostanra már valljuk be, egészen fontossá vált.*
- Ha szabad megkérdeznem, Mai, meg tudnád mutatni, melyik szobát használhatom esetleg? Az is elég, ha csak elmondod, azt hiszem, már megtaláltam a folyosót a személyzeti szobákkal. *Talán visszatér majd, hogy meghallgassa a páncélos lovag történetét, de az is lehet, hogy amint ágyat lát, nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, hogy kielégítse a vágyait. Egy ilyen hosszú nap után bizony szüksége van némi pihenőre.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:41:01
Üzenet elküldve: 2026-01-18 18:41:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Megköszöni, ahogy a segítőkész fiúk elveszik előle a tányért. Így zöldjei továbbra is a felnőttek hármasát pásztázza. Tán még ha fel nem is fogta ésszel a két férfi közti rivalizációt. Valamit vélni lát Pashthra szemeiben, ahogy Oriverre tekint. Nem olyan magabiztos mint amikor Oriver még nem jelent meg. Nem hiába mondják, egy oldalon kell állniuk a gyerekekkel szemben a felnőtteknek. Különben azok megérzik és ellenük fordítják ezt. Cilia sem különb, bár nála az egymásnak fordítás nem igazán a kenyere.*
~ Belé meg mi ütött? ~
*Húzza fel egyik szemöldökét. Ám sok ideje nincsen gondolkodni. Mert a többi gyermek már tűkön ülve várja, hogy a tányérok végleg eltűnjenek Anviel birodalmában tisztításra várva. Ők pedig körbe vehetik a lovagot, és alaposan megcsodálhatják annak páncélját és fegyverzetét. Bár így is nem rég volt alkalmuk megcsodálni egy egész varosőrnyi csapatot. Ám egy teljes fegyverzetet szinte egy érintésnyi távolságra látva máshogyan hat. Talán csak Mharassi az, aki most is inkább elhúzódva szemléli a történteket. A sötételf fiúcskának ugyanis jó pár hata volt egy egészen közeli alkalma megtapasztalni, milyen is az amikor egy páncélos kesztyűs kész az alkarjára mar.
A gyereksereg végül összegyűl a hármas előtt egy szép nagy félkörben. Ki ácsorog, ki ücsörögve csodálja épp Pashthra páncélzatát.
A fehérhajú lovag alig mondta ki a kérdését, egyik fiú a másik után izgatottan teszi fel a kérdését.*
- Mentettél már meg toronyból hercegnőt?
*Kezd bele az örökkön segítőkész Denvor.*
- Harcoltál már sárkánnyal?
*Folytatja Tirwen, aki már a következő történébe szőné bele a részleteket.*
- Tényleg felébreszti a csók a hercegnőt az álmából?
*Kiabálja közbe a kis tündér a fiúk közül, akinek csak a hangja hallatszódik ki, mert úgy körbe állták szegénykét. Végül pedig Cilia emeli fel a kezét, aki számára sokkalta "praktikusabb" kérdést tesz fel.*
- Milyen módszerekkel látták el a sebeidet ha megsérültél?
*A gyermekek szinte egyszerre néznek rá Ciliára értetlenül. Ugyanis számukra egy igazán érdektelen kérdést tett fel.*
- Na, engem ez érdekel.
*Mondja duzzogva Cilia, és ajkait duzzogva biggyesztve össze kulcsolja össze karjait. Majd a gyereksereg ignorálva a fiatal elf lány kérdését folytatja is tovább a férfi verbális marcangolását.*
- Belőlem is lehet lovag?
*Szólal fel végül Elrini.*
*Megköszöni, ahogy a segítőkész fiúk elveszik előle a tányért. Így zöldjei továbbra is a felnőttek hármasát pásztázza. Tán még ha fel nem is fogta ésszel a két férfi közti rivalizációt. Valamit vélni lát Pashthra szemeiben, ahogy Oriverre tekint. Nem olyan magabiztos mint amikor Oriver még nem jelent meg. Nem hiába mondják, egy oldalon kell állniuk a gyerekekkel szemben a felnőtteknek. Különben azok megérzik és ellenük fordítják ezt. Cilia sem különb, bár nála az egymásnak fordítás nem igazán a kenyere.*
~ Belé meg mi ütött? ~
*Húzza fel egyik szemöldökét. Ám sok ideje nincsen gondolkodni. Mert a többi gyermek már tűkön ülve várja, hogy a tányérok végleg eltűnjenek Anviel birodalmában tisztításra várva. Ők pedig körbe vehetik a lovagot, és alaposan megcsodálhatják annak páncélját és fegyverzetét. Bár így is nem rég volt alkalmuk megcsodálni egy egész varosőrnyi csapatot. Ám egy teljes fegyverzetet szinte egy érintésnyi távolságra látva máshogyan hat. Talán csak Mharassi az, aki most is inkább elhúzódva szemléli a történteket. A sötételf fiúcskának ugyanis jó pár hata volt egy egészen közeli alkalma megtapasztalni, milyen is az amikor egy páncélos kesztyűs kész az alkarjára mar.
A gyereksereg végül összegyűl a hármas előtt egy szép nagy félkörben. Ki ácsorog, ki ücsörögve csodálja épp Pashthra páncélzatát.
A fehérhajú lovag alig mondta ki a kérdését, egyik fiú a másik után izgatottan teszi fel a kérdését.*
- Mentettél már meg toronyból hercegnőt?
*Kezd bele az örökkön segítőkész Denvor.*
- Harcoltál már sárkánnyal?
*Folytatja Tirwen, aki már a következő történébe szőné bele a részleteket.*
- Tényleg felébreszti a csók a hercegnőt az álmából?
*Kiabálja közbe a kis tündér a fiúk közül, akinek csak a hangja hallatszódik ki, mert úgy körbe állták szegénykét. Végül pedig Cilia emeli fel a kezét, aki számára sokkalta "praktikusabb" kérdést tesz fel.*
- Milyen módszerekkel látták el a sebeidet ha megsérültél?
*A gyermekek szinte egyszerre néznek rá Ciliára értetlenül. Ugyanis számukra egy igazán érdektelen kérdést tett fel.*
- Na, engem ez érdekel.
*Mondja duzzogva Cilia, és ajkait duzzogva biggyesztve össze kulcsolja össze karjait. Majd a gyereksereg ignorálva a fiatal elf lány kérdését folytatja is tovább a férfi verbális marcangolását.*
- Belőlem is lehet lovag?
*Szólal fel végül Elrini.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:32:26
Üzenet elküldve: 2026-01-18 15:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* A beszélgetés a két ember között tovább zajlik, mintha a hóhajú ott sem lenne. Lenne kedve bemutatni ennek az Orivernek, hogy milyen az, amikor befejeznek dolgokat, amiket elkezdtek, főleg, ha elégedettek azzal, amit nyújtani tud. Ami jelenleg főleg egy jobb horog lenne a részéről, amit hamar követne egy bal egyenes. De egyelőre visszafogja magát, nem akarja úgy indítani az első napját az árvaházban, hogy egyből összeverekszik valakivel. Ráér azzal még néhány hatot. Inkább mosolyogva bólint szerelmének, jelezve, hogy felkészült minden kérdésre. Az is örömmel tölti el, hogy a lovak épségben vannak, és jó otthonba kerültek. Nem szereti az állatok szenvedését. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy még a tányérok elpakolása van soron, úgyhogy még rápihenhet a dologra. Nem igazán tud mit mondani a másik költő mivoltára, úgyhogy egyelőre csak barátságtalanul méregeti a férfit, némán puffogva magában. Egészen addig, amíg a gyerekek végeznek a takarítással, és akkor a siserehad megjelenik, a történeteket és a mesét várva. Ami egy kicsit megzavarja az általában magabiztos lovagot, aki hirtelen nem tudja, hogy mit is szóljon. Érzi, hogy a torka kiszárad, és hirtelen minden történet elhagyja. *
- Nos... mit szeretnétek hallani? * Teszi fel a kérdést, hogy ezzel is időt nyerjen. Tanácstalanul néz el kedvesére, mert valóban nem tudja, hogy mit is szeretne először előadni. Viszont az elhangzottak alapján talán nem is kell gondolkodjon, mert záporozni fognak felé a kérdések, és elég lesz azokat megválaszolja. A mesemondás egyébként sem az ő asztala, főleg úgy, hogy nem tudja, mennyire lehet részletekbe menően mesélni a véres kalandozásairól. *
- Ha vannak kérdéseitek, talán az a legjobb, ha először azokra válaszolok. Akkor kevésbé fogjátok megszakítani a történeteket. * Teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel még jobban felcsigázza a gyerekeket. *
* A beszélgetés a két ember között tovább zajlik, mintha a hóhajú ott sem lenne. Lenne kedve bemutatni ennek az Orivernek, hogy milyen az, amikor befejeznek dolgokat, amiket elkezdtek, főleg, ha elégedettek azzal, amit nyújtani tud. Ami jelenleg főleg egy jobb horog lenne a részéről, amit hamar követne egy bal egyenes. De egyelőre visszafogja magát, nem akarja úgy indítani az első napját az árvaházban, hogy egyből összeverekszik valakivel. Ráér azzal még néhány hatot. Inkább mosolyogva bólint szerelmének, jelezve, hogy felkészült minden kérdésre. Az is örömmel tölti el, hogy a lovak épségben vannak, és jó otthonba kerültek. Nem szereti az állatok szenvedését. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy még a tányérok elpakolása van soron, úgyhogy még rápihenhet a dologra. Nem igazán tud mit mondani a másik költő mivoltára, úgyhogy egyelőre csak barátságtalanul méregeti a férfit, némán puffogva magában. Egészen addig, amíg a gyerekek végeznek a takarítással, és akkor a siserehad megjelenik, a történeteket és a mesét várva. Ami egy kicsit megzavarja az általában magabiztos lovagot, aki hirtelen nem tudja, hogy mit is szóljon. Érzi, hogy a torka kiszárad, és hirtelen minden történet elhagyja. *
- Nos... mit szeretnétek hallani? * Teszi fel a kérdést, hogy ezzel is időt nyerjen. Tanácstalanul néz el kedvesére, mert valóban nem tudja, hogy mit is szeretne először előadni. Viszont az elhangzottak alapján talán nem is kell gondolkodjon, mert záporozni fognak felé a kérdések, és elég lesz azokat megválaszolja. A mesemondás egyébként sem az ő asztala, főleg úgy, hogy nem tudja, mennyire lehet részletekbe menően mesélni a véres kalandozásairól. *
- Ha vannak kérdéseitek, talán az a legjobb, ha először azokra válaszolok. Akkor kevésbé fogjátok megszakítani a történeteket. * Teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel még jobban felcsigázza a gyerekeket. *
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-17 12:41:31
Üzenet elküldve: 2026-01-17 12:41:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
- Nem szeretném, hogy hiányérzeted legyen, Oriver. De ígérem, legkésőbb holnap mindent bepótlunk.
*Hogy bármi kétértelműséget lehet felfedezni az Oriverrel való csevejükben, arra nem is gondol. Semmi esetre sem szeretne rossz érzéseket kelteni a Kedvesében, de mégis látja, hogy annak vonásai kissé komorabbak és ez nem a gyermekeknek szóló műsor része.*
- Ó igen… Fahéj az, akinek fahéj színe van. Diónak pedig dió színe.
*Egy női szemnek ez egyértelmű, de innentől talán a férfinek is az lesz. Nem gondolja, hogy ezt túl kellene magyaráznia.*
- Így neveztem el a lovakat amiket hoztunk. *Mosolyog Pash felé, majd alig láthatóan vonja össze a szemöldökét Mai, mikor a bemutatkozásra kerül sor. Oriver is megéri a pénzét, ahogy rögvest etikett tudását fitogtatja, de Pashthra sem semmi, hogy dacolva ezzel a kezét nyújtja. Enyhén oldalra biccentet fejjel figyeli hát az igazgatónő, hogy mégis mi problémája akadt egyetlen perc leforgása alatt egymással két ilyen sármos és jóképű fiatalembernek. Á, hogy az. Két dudás egy csárdában? A nő kissé felhúzza az orrát és mélyebb levegőt vesz, ahogy a kitörni készülő vigyort elfojtja. Helyette inkább Cilia felé tekint, s egyen jár az agyuk. Ma este jó volna beszélgetniük. De ma este valamiért szórakozás gyanánt szívesen tanulmányozná a két hímegyed viselkedését is. Módfelett jó kedve lett e kis alig észrevehető közjáték miatt, de a világért sem vallaná be. Olyan veszettül dobog Pashthráért a szíve, hogy nem szabadna ezen gondolkodnia sem. Vagy mégis volna olyan galád, hogy mint egy felelős felnőtt, ki nem adózik a játszmáknak, véletlenül elől hagyja az Orivertől kapott levelet, mit ő maga is majdhogynem félreértett? Nem tudni. Most a gyermekekkel kell foglalkozzon egyébként is.*
- Oriver már belekóstolt gondolom a távollétemben ebbe a világba. *A kék szem sokkal kedvesebben vetül a jelzett irányába, mint ahogy Pashthráé.* - A kérdések kiapadhatatlanok. Ha mégis rád telepednének, itt leszek. *Ő maga is alig várja, hogy mesébe kezdjen a férfi, s lassacskán úgy fest, hogy ez már nem is várat magára sokáig. A tányérok többnyire üresek, így hát a nemrégiben bakot ugró Tirwen és gnóm szobatársai felé fordul.*
- Nosza, segítsetek Anvielnek azzal, hogy összeszeditek a tányérokat. Minél előbb végeztek, annál előbb kezd bele Pashthra a történetbe.
*Tán senki nem látott még négy ilyen rosszaságot kisangyalként tüsténkedni e falak között, de lám a harcos kalandok reménye ezt is eléri. Mai pedig fejben jegyzetel, hogy mivel tud rájuk hatni az eddigi próbálkozásain túl. Alig telik bele időbe, hogy az árvaház apraja-nagyja csillogó szemekkel nézzék az ő kedvesét, s Mai pedig bólint felé, hogy ha ő is úgy gondolja, adjon elő valamit, ami reményei szerint nem a levágott fejekről szól kizárólag. De talán az sem baj, hiszen ezek a gyerekek olyan szörnyű körülmények közül érkeztek, hogy talán az ingerküszöbüket sem üti meg.*
- Nem szeretném, hogy hiányérzeted legyen, Oriver. De ígérem, legkésőbb holnap mindent bepótlunk.
*Hogy bármi kétértelműséget lehet felfedezni az Oriverrel való csevejükben, arra nem is gondol. Semmi esetre sem szeretne rossz érzéseket kelteni a Kedvesében, de mégis látja, hogy annak vonásai kissé komorabbak és ez nem a gyermekeknek szóló műsor része.*
- Ó igen… Fahéj az, akinek fahéj színe van. Diónak pedig dió színe.
*Egy női szemnek ez egyértelmű, de innentől talán a férfinek is az lesz. Nem gondolja, hogy ezt túl kellene magyaráznia.*
- Így neveztem el a lovakat amiket hoztunk. *Mosolyog Pash felé, majd alig láthatóan vonja össze a szemöldökét Mai, mikor a bemutatkozásra kerül sor. Oriver is megéri a pénzét, ahogy rögvest etikett tudását fitogtatja, de Pashthra sem semmi, hogy dacolva ezzel a kezét nyújtja. Enyhén oldalra biccentet fejjel figyeli hát az igazgatónő, hogy mégis mi problémája akadt egyetlen perc leforgása alatt egymással két ilyen sármos és jóképű fiatalembernek. Á, hogy az. Két dudás egy csárdában? A nő kissé felhúzza az orrát és mélyebb levegőt vesz, ahogy a kitörni készülő vigyort elfojtja. Helyette inkább Cilia felé tekint, s egyen jár az agyuk. Ma este jó volna beszélgetniük. De ma este valamiért szórakozás gyanánt szívesen tanulmányozná a két hímegyed viselkedését is. Módfelett jó kedve lett e kis alig észrevehető közjáték miatt, de a világért sem vallaná be. Olyan veszettül dobog Pashthráért a szíve, hogy nem szabadna ezen gondolkodnia sem. Vagy mégis volna olyan galád, hogy mint egy felelős felnőtt, ki nem adózik a játszmáknak, véletlenül elől hagyja az Orivertől kapott levelet, mit ő maga is majdhogynem félreértett? Nem tudni. Most a gyermekekkel kell foglalkozzon egyébként is.*
- Oriver már belekóstolt gondolom a távollétemben ebbe a világba. *A kék szem sokkal kedvesebben vetül a jelzett irányába, mint ahogy Pashthráé.* - A kérdések kiapadhatatlanok. Ha mégis rád telepednének, itt leszek. *Ő maga is alig várja, hogy mesébe kezdjen a férfi, s lassacskán úgy fest, hogy ez már nem is várat magára sokáig. A tányérok többnyire üresek, így hát a nemrégiben bakot ugró Tirwen és gnóm szobatársai felé fordul.*
- Nosza, segítsetek Anvielnek azzal, hogy összeszeditek a tányérokat. Minél előbb végeztek, annál előbb kezd bele Pashthra a történetbe.
*Tán senki nem látott még négy ilyen rosszaságot kisangyalként tüsténkedni e falak között, de lám a harcos kalandok reménye ezt is eléri. Mai pedig fejben jegyzetel, hogy mivel tud rájuk hatni az eddigi próbálkozásain túl. Alig telik bele időbe, hogy az árvaház apraja-nagyja csillogó szemekkel nézzék az ő kedvesét, s Mai pedig bólint felé, hogy ha ő is úgy gondolja, adjon elő valamit, ami reményei szerint nem a levágott fejekről szól kizárólag. De talán az sem baj, hiszen ezek a gyerekek olyan szörnyű körülmények közül érkeztek, hogy talán az ingerküszöbüket sem üti meg.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-16 12:38:11
Üzenet elküldve: 2026-01-16 12:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Megnyugvó mosollyal az arcán fogadja Mai válaszát, mert ha valójában nincs is köze a kisasszony fontos ügyeihez, annak a részletek ismerete nélkül is őszintén tud örülni, ha valaki, aki városőrök gyűrűjében távozott, hamar elő is kerül.*
- Ugyan, nem történt semmi. Lesz még bőven időnk befejezni, amit elkezdtünk, már ha elégedett vagy azzal, amit ma tudtam nyújtani. És igen, Anviel segített, Cilia pedig megmutatta nekem az istállót, csupán azt nem tudtuk eldönteni, hogy a két barna ló közül melyikük Fahéj és Dió, de az egyiket ügyesen megülte a kis elf. *Pillant Cilia felé. Azt pedig egyelőre nem mondja, hogy szobája még mindig nincs, ezt a problémát ráérnek vacsora után is megoldani.
Ezt követően mutatkozik be a társaságukban lévő páncélosnak is, aki olyannyira ragaszkodik a kézfogáshoz, hogy emiatt még a páncélját is hajlandó lehúzni a kezéről. Habár, érdekes kérdés, hogy mi szükség van a harci öltözetre egy árvaházban, de a megfejtés minden bizonnyal a gyermekek szórakoztatásában keresendő. Elfogadja a gesztust, és saját kezét nyújtja a másik üdvözlésére. Azt, hogy a férfi szorítása erősebbre sikeredik a vártnál, rögtön megérzi, de rákontrázni nem fog. Helyette a hóhajú szemeit kezdi fürkészni, válasz után kutatva, hogy vajon mi okból akarja már találkozásuk első pillanatában az erejét fitogtatni? Furcsa, de nem fog részt venni a játékban. Számára nem fontos, hogy ily módon bizonyítson bárkinek is bármit, így amint lehetősége adódik rá, minden egyéb nélkül visszahúzza a kezét. Ő nem akarja legyőzni a másikat.*
- Örvendek a szerencsének, Pashthra uram. Író, de inkább költő. Verseket szoktam írni szabadidőmben. *Válaszolja a rövid kérdésre, majd az asztalnál vacsorázgató gyereksereg felé pillant. Szépen, fegyelmezetten falatoznak, tényleg jólneveltnek tűnnek, legalábbis most. Arra viszont ő is egészen kíváncsi, hogy fogja érezni magát Pashthra ebben a társaságban, hisz ha már a bemutatkozásuk pillanatában meg akart nyerni egy csatát, ami el sem kezdődött, a türelem bizony nem lehet a legnagyobb erénye.*
*Megnyugvó mosollyal az arcán fogadja Mai válaszát, mert ha valójában nincs is köze a kisasszony fontos ügyeihez, annak a részletek ismerete nélkül is őszintén tud örülni, ha valaki, aki városőrök gyűrűjében távozott, hamar elő is kerül.*
- Ugyan, nem történt semmi. Lesz még bőven időnk befejezni, amit elkezdtünk, már ha elégedett vagy azzal, amit ma tudtam nyújtani. És igen, Anviel segített, Cilia pedig megmutatta nekem az istállót, csupán azt nem tudtuk eldönteni, hogy a két barna ló közül melyikük Fahéj és Dió, de az egyiket ügyesen megülte a kis elf. *Pillant Cilia felé. Azt pedig egyelőre nem mondja, hogy szobája még mindig nincs, ezt a problémát ráérnek vacsora után is megoldani.
Ezt követően mutatkozik be a társaságukban lévő páncélosnak is, aki olyannyira ragaszkodik a kézfogáshoz, hogy emiatt még a páncélját is hajlandó lehúzni a kezéről. Habár, érdekes kérdés, hogy mi szükség van a harci öltözetre egy árvaházban, de a megfejtés minden bizonnyal a gyermekek szórakoztatásában keresendő. Elfogadja a gesztust, és saját kezét nyújtja a másik üdvözlésére. Azt, hogy a férfi szorítása erősebbre sikeredik a vártnál, rögtön megérzi, de rákontrázni nem fog. Helyette a hóhajú szemeit kezdi fürkészni, válasz után kutatva, hogy vajon mi okból akarja már találkozásuk első pillanatában az erejét fitogtatni? Furcsa, de nem fog részt venni a játékban. Számára nem fontos, hogy ily módon bizonyítson bárkinek is bármit, így amint lehetősége adódik rá, minden egyéb nélkül visszahúzza a kezét. Ő nem akarja legyőzni a másikat.*
- Örvendek a szerencsének, Pashthra uram. Író, de inkább költő. Verseket szoktam írni szabadidőmben. *Válaszolja a rövid kérdésre, majd az asztalnál vacsorázgató gyereksereg felé pillant. Szépen, fegyelmezetten falatoznak, tényleg jólneveltnek tűnnek, legalábbis most. Arra viszont ő is egészen kíváncsi, hogy fogja érezni magát Pashthra ebben a társaságban, hisz ha már a bemutatkozásuk pillanatában meg akart nyerni egy csatát, ami el sem kezdődött, a türelem bizony nem lehet a legnagyobb erénye.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-15 20:28:24
Üzenet elküldve: 2026-01-15 20:28:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Pash színjátéka, és talán kissé az övé is. Meghozza az eredményét. Vagy talán túl sok érdemet ad most magának a kis szőkeség. Bármi is legyen az ok. A gyerekek ténytől függetlenül végre nyugodtan ülnek apró fenekükön és majszolják vacsorájukat. Mai felé küldött mosolyát elkapja, és láthatja is a kedves zöld szempárt ami csak miatta csillog oly ragyogón. Önző érzet, de jól esne számára majd egy kis beszélgetés Maival. Elvégre sikerült megtalálni a kis szerelmét és úgy érzi szeretné ezt vele megbeszélni.
Ezt a csendet még ha az a hatalmas szürcsölés is egy pillanatra elrontja.
Cilia is lassan és csendben eszegeti a vacsoráját. És a csendnek köszönhetően néhány szót képes elcsípni a felnőttek beszélgetéséből.*
~ Már csak harminc. ~
*Áll meg kezében a kanál, ahogy Trylnor hiányát nevelője kihagyta. Luut talán nem is érdemes közéjük sorolni. Mert amaz olyan mint Nimeril macskája. Hol itt van hol nincs. És most, hogy Trylnor sem lesz a háznál vajon lesz egyáltalán indoka meglátogatni az árvaházat? Vagy csak a hasa miatt fog csak betérni ide? Majd ezt megválaszolja a jövő.
Továbbra is hallgatózik, oda-oda pillantva a három felnőttre. Ha a kézfogás megtörténik, és a két férfi esetleges kakaskodásba kezd ki szorítja tovább a másik kezét. Akkor oldalba böki Silypi, hogy ő is figyelemmel kísérje. Ám ha ez elmarad akkor csak tovább fülel.*
~ Pashtrhra Shungro'rol. ~
*Ízlelgeti az ismeretlen hóhajú lovag nevét Cilia. Csak azért is ragadt a férfin a tekintete. Mert még az övénél is fehérebb a haja a férfinek. Arról nem is beszélve, hogy a lovagi öltözet emlékezteti őt a város őreire akit ő csak láncosoknak emlegetett akkoriban.
Körbe tekint a többi aszaltnál ülőre. És nagyon sokan már a tányéruk végénél jár. Egyesek még az utolsó falatokon nyámmognak. Ő maga már befejezte sajátját. Van pár falat még benne, de azt képtelen már megenni.*
*Pash színjátéka, és talán kissé az övé is. Meghozza az eredményét. Vagy talán túl sok érdemet ad most magának a kis szőkeség. Bármi is legyen az ok. A gyerekek ténytől függetlenül végre nyugodtan ülnek apró fenekükön és majszolják vacsorájukat. Mai felé küldött mosolyát elkapja, és láthatja is a kedves zöld szempárt ami csak miatta csillog oly ragyogón. Önző érzet, de jól esne számára majd egy kis beszélgetés Maival. Elvégre sikerült megtalálni a kis szerelmét és úgy érzi szeretné ezt vele megbeszélni.
Ezt a csendet még ha az a hatalmas szürcsölés is egy pillanatra elrontja.
Cilia is lassan és csendben eszegeti a vacsoráját. És a csendnek köszönhetően néhány szót képes elcsípni a felnőttek beszélgetéséből.*
~ Már csak harminc. ~
*Áll meg kezében a kanál, ahogy Trylnor hiányát nevelője kihagyta. Luut talán nem is érdemes közéjük sorolni. Mert amaz olyan mint Nimeril macskája. Hol itt van hol nincs. És most, hogy Trylnor sem lesz a háznál vajon lesz egyáltalán indoka meglátogatni az árvaházat? Vagy csak a hasa miatt fog csak betérni ide? Majd ezt megválaszolja a jövő.
Továbbra is hallgatózik, oda-oda pillantva a három felnőttre. Ha a kézfogás megtörténik, és a két férfi esetleges kakaskodásba kezd ki szorítja tovább a másik kezét. Akkor oldalba böki Silypi, hogy ő is figyelemmel kísérje. Ám ha ez elmarad akkor csak tovább fülel.*
~ Pashtrhra Shungro'rol. ~
*Ízlelgeti az ismeretlen hóhajú lovag nevét Cilia. Csak azért is ragadt a férfin a tekintete. Mert még az övénél is fehérebb a haja a férfinek. Arról nem is beszélve, hogy a lovagi öltözet emlékezteti őt a város őreire akit ő csak láncosoknak emlegetett akkoriban.
Körbe tekint a többi aszaltnál ülőre. És nagyon sokan már a tányéruk végénél jár. Egyesek még az utolsó falatokon nyámmognak. Ő maga már befejezte sajátját. Van pár falat még benne, de azt képtelen már megenni.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-15 17:34:46
Üzenet elküldve: 2026-01-15 17:34:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* Úgy tűnik, hogy remek ötletnek bizonyul a kis színjáték, amivel csitítani próbálja a lurkókat. Külön öröm számára, hogy kedvese rögtön veszi a lapot, és vele együtt még könnyebben elhitethetik a gyerekekkel, mennyire fontos a páncélos számára az, hogy bebizonyítsák, csendben is tudnak enni. *
- Hát... csak miattad, Faensa kisasszony. Ha valóban tudnak szépen csöndben enni, akkor talán mégis mesélek nekik. * Mondja elgondolkodva, és szigorú arccal fordul vissza az asztalok felé, ami komoly erőfeszítést igényel a részéről, hogy ne mosolyogja el magát. Ekkor viszont egy újabb felnőtt csatlakozik hozzájuk. Nagyjából a hóhajúval egykorú lehet, és igen közvetlen módon köszönti az ő hollóját. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy nem mondják ki, milyen dolgot kellett félbe hagyjanak, amivel ha el akarták érni a harcos gyanúját, sikerrel járnak. Nem túl kedvesen méregeti az érkezőt, a megjegyzésére pedig egy határozott mozdulattal húzza le jobbjáról a kesztyűt. Szűk bőr gondoskodik arról, hogy a kezén maradjon, és nem a pántos fajta, úgyhogy nem esik nehezére megszabadulni tőle. Határozottan nyújtja ki, és ha Oriver elfogadja, akkor talán kissé erősebben szorít rá, mint az nemesi udvarokban megszokott lenne. A sok fegyverforgatástól erős, és munkától kérges ujjai talán néhány pillanattal tovább is szorítják, mint az indokolt lenne. Ha Oriver az erősödő nyomásra visszaszorít, akkor még több erővel válaszol rá, ezzel végérvényesen túllépve a határozott és erős kézfogás határain. Egészen addig szorít, amíg ellenállást tapasztal, de ha csak egyszerű kézfogás az osztályrésze az érkező részéről, akkor ő sem feszíti túl a húrt. Láthatóan nem érdeklik a szokások, és ő bizony páncélban is hajlandó kezet fogni. Ha teljes mértékben elutasítja a lehetőséget a férfi, akkor viszont a bemutatkozás is elmarad a részéről. Amennyiben mégis paroláztak, akkor miután elengedte annak kézfejét, biccent. *
- Pashthra Shungo'rol. * Mutatkozik be, mindenféle címet, rangot, vagy egyebet nélkülözve. Már régóta elhagyja a Shungo'rol klán emlegetését is, és városőrnek se mondhatja magát. Hiába volt egy hadúr fia és örököse, már nem tervez visszatérni egykori családjához. *
- Író? * Fordul szerelme felé, majd visszatekint a férfira. Annak vállát, karizmát nézegeti, majd egy félmosollyal az arcán bólint, mintha ő is úgy gondolná, hogy az asztal mögé való leginkább. *
- Valóban sokan vannak. Kész kihívás lehet őket kordában tartani. * Jegyzi meg, majd a felé érkező megjegyzésre elmosolyodik. *
- Minél többet kérdeznek, annál könnyebb nekik mesélni. Előbb utóbb pedig úgyis ráunnak majd a kérdésekre. * Feleli határozottan, hiszen még sosem dolgozott gyerekekkel, így nem is tudja, hogy egy gyerek is többet tud kérdezni, mint amire bármilyen felnőtt felkészült, hát még egy kész siserehad. *
* Úgy tűnik, hogy remek ötletnek bizonyul a kis színjáték, amivel csitítani próbálja a lurkókat. Külön öröm számára, hogy kedvese rögtön veszi a lapot, és vele együtt még könnyebben elhitethetik a gyerekekkel, mennyire fontos a páncélos számára az, hogy bebizonyítsák, csendben is tudnak enni. *
- Hát... csak miattad, Faensa kisasszony. Ha valóban tudnak szépen csöndben enni, akkor talán mégis mesélek nekik. * Mondja elgondolkodva, és szigorú arccal fordul vissza az asztalok felé, ami komoly erőfeszítést igényel a részéről, hogy ne mosolyogja el magát. Ekkor viszont egy újabb felnőtt csatlakozik hozzájuk. Nagyjából a hóhajúval egykorú lehet, és igen közvetlen módon köszönti az ő hollóját. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy nem mondják ki, milyen dolgot kellett félbe hagyjanak, amivel ha el akarták érni a harcos gyanúját, sikerrel járnak. Nem túl kedvesen méregeti az érkezőt, a megjegyzésére pedig egy határozott mozdulattal húzza le jobbjáról a kesztyűt. Szűk bőr gondoskodik arról, hogy a kezén maradjon, és nem a pántos fajta, úgyhogy nem esik nehezére megszabadulni tőle. Határozottan nyújtja ki, és ha Oriver elfogadja, akkor talán kissé erősebben szorít rá, mint az nemesi udvarokban megszokott lenne. A sok fegyverforgatástól erős, és munkától kérges ujjai talán néhány pillanattal tovább is szorítják, mint az indokolt lenne. Ha Oriver az erősödő nyomásra visszaszorít, akkor még több erővel válaszol rá, ezzel végérvényesen túllépve a határozott és erős kézfogás határain. Egészen addig szorít, amíg ellenállást tapasztal, de ha csak egyszerű kézfogás az osztályrésze az érkező részéről, akkor ő sem feszíti túl a húrt. Láthatóan nem érdeklik a szokások, és ő bizony páncélban is hajlandó kezet fogni. Ha teljes mértékben elutasítja a lehetőséget a férfi, akkor viszont a bemutatkozás is elmarad a részéről. Amennyiben mégis paroláztak, akkor miután elengedte annak kézfejét, biccent. *
- Pashthra Shungo'rol. * Mutatkozik be, mindenféle címet, rangot, vagy egyebet nélkülözve. Már régóta elhagyja a Shungo'rol klán emlegetését is, és városőrnek se mondhatja magát. Hiába volt egy hadúr fia és örököse, már nem tervez visszatérni egykori családjához. *
- Író? * Fordul szerelme felé, majd visszatekint a férfira. Annak vállát, karizmát nézegeti, majd egy félmosollyal az arcán bólint, mintha ő is úgy gondolná, hogy az asztal mögé való leginkább. *
- Valóban sokan vannak. Kész kihívás lehet őket kordában tartani. * Jegyzi meg, majd a felé érkező megjegyzésre elmosolyodik. *
- Minél többet kérdeznek, annál könnyebb nekik mesélni. Előbb utóbb pedig úgyis ráunnak majd a kérdésekre. * Feleli határozottan, hiszen még sosem dolgozott gyerekekkel, így nem is tudja, hogy egy gyerek is többet tud kérdezni, mint amire bármilyen felnőtt felkészült, hát még egy kész siserehad. *
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:19:22
Üzenet elküldve: 2026-01-14 17:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Mosolyát elharapja, a kedvese elhiheti, hogy megküzd a sárkányokkal is… de a gyerekekkel nehezebb. A harmincegy kölyök nagyja ugyanis éppen lent étkezik, s mind arra vár, hogy legalább fejben kalandokat éljenek át. Egyébként is izgága, örökmozgó népség az itteni, de még a szokottnál is nagyobb a buzgalom, hogyha valami érdekességet helyeznek kilátásba. Ilyen Pashthra. Nem csupán a félvérnek izgalmas jelenség.
A hóhajú ügyesen veszi az akadályt, s még segítségére is van. Megannyi csalódott és ígéretekkel teli hang harsan, s tán a leghangosabb nem is Silypi, hanem Cilia. Kiváltképp kedveli az igazgatónő, mikor a csend ígérgetése közben válnak még hangosabbakká. Ugyanis nem nehéz túllicitálni, hogy ki lesz nagyobb csendben. Ismét elfojt egy kuncogást, Pash tán láthatja is, de muszáj megmaradnia határozottnak, nevetve pedig aligha könnyű ennek megfelelni. Cilia felé küld persze egy mosolyt, de bekapcsolódik a harcos színjátékába.*
- Talán még egy esélyt kaphatnak, ugye? Hiszen hallod… *Kissé oldalra dől arcával, mintha füleit hegyezné.* - egészen elhalkultak. *A gyerekek felé kacsint, mintha jelezné, hogy nagyon ügyes, amit csinálnak… merthogy szép lassan csupán a fatányérok és a kanál találkozása ad hangot, annyira igyekeznek tartani magukat. Egy véletlen nagyobb szürcsölés után igaz, hogy úgy megijed Veska, hogy inkább a kezére tapasztja a száját, de Mai hamar odalép hozzá, hogy fejbúbját megsimítsa, hogy azért ettől még nem szalad el a mai történetmondójuk.
Hogy mesék, vagy egyesek fantáziájának első képkockái kezdődnek úgy, ahogy most összeáll a „személyzet”, azt talán jobb nem firtatni. Egy jóképű harcos, egy sármos lovag és egy igen csinos törékeny félvér. Mai szeme találkozik Oriverével, majd mosolya kiszélesedik, bár a mondandója végén kissé rá is fagy.*
- Szerencsére igen, köszönöm. Fontos ügyekben jártam el, elnézésedet kérem. Ígérem, folytatjuk a… *Kissé összeszűkülnek szemei.* - … vagy feltaláltad magad, ugye? Talán már mit mondanom sem kell, ha Anviel felkarolt.
*A lovag bemutatja magát az ő lovagjának, s egy pillanatra az fél-elf szeme is rebben, amikor ráeszmél, hogy miféle társaságban is találta magát.*
- Mától ő is az árvaházi személyzet tagja. Lihanechből érkezett, a családunknál is szolgált. És igen remek író. Sokat taníthat majd a gyerekeknek.
*Pashthra felé intézi a szavakat természetesen, aki remélhetőleg nem játszotta addig a szerepét, hogy ténylegesen elvonuljon, bár szerencsére már nincs is miért megtennie. Most akad tán egy fertályóra, mikor élvezhetik a viszonylagos csendet. Lélektükrei ismét az új jövevény felé csillan.*
- Harmincegy gyerek. Azért az már egy tömeg. Persze akad, aki épp most nincs lent, de többnyire kötelező eleme a napnak az étkezés. Nyomós indokkal lehet távol maradni. *De Pash sem maradhat ki a dicséretből:* - Jól bánsz velük, már most látom. Kíváncsi vagyok hogy bírod majd a záporozó kérdéseket. Olyanokat tudnak feltenni, hogy magam is meglepődök néha.
*Mosolyát elharapja, a kedvese elhiheti, hogy megküzd a sárkányokkal is… de a gyerekekkel nehezebb. A harmincegy kölyök nagyja ugyanis éppen lent étkezik, s mind arra vár, hogy legalább fejben kalandokat éljenek át. Egyébként is izgága, örökmozgó népség az itteni, de még a szokottnál is nagyobb a buzgalom, hogyha valami érdekességet helyeznek kilátásba. Ilyen Pashthra. Nem csupán a félvérnek izgalmas jelenség.
A hóhajú ügyesen veszi az akadályt, s még segítségére is van. Megannyi csalódott és ígéretekkel teli hang harsan, s tán a leghangosabb nem is Silypi, hanem Cilia. Kiváltképp kedveli az igazgatónő, mikor a csend ígérgetése közben válnak még hangosabbakká. Ugyanis nem nehéz túllicitálni, hogy ki lesz nagyobb csendben. Ismét elfojt egy kuncogást, Pash tán láthatja is, de muszáj megmaradnia határozottnak, nevetve pedig aligha könnyű ennek megfelelni. Cilia felé küld persze egy mosolyt, de bekapcsolódik a harcos színjátékába.*
- Talán még egy esélyt kaphatnak, ugye? Hiszen hallod… *Kissé oldalra dől arcával, mintha füleit hegyezné.* - egészen elhalkultak. *A gyerekek felé kacsint, mintha jelezné, hogy nagyon ügyes, amit csinálnak… merthogy szép lassan csupán a fatányérok és a kanál találkozása ad hangot, annyira igyekeznek tartani magukat. Egy véletlen nagyobb szürcsölés után igaz, hogy úgy megijed Veska, hogy inkább a kezére tapasztja a száját, de Mai hamar odalép hozzá, hogy fejbúbját megsimítsa, hogy azért ettől még nem szalad el a mai történetmondójuk.
Hogy mesék, vagy egyesek fantáziájának első képkockái kezdődnek úgy, ahogy most összeáll a „személyzet”, azt talán jobb nem firtatni. Egy jóképű harcos, egy sármos lovag és egy igen csinos törékeny félvér. Mai szeme találkozik Oriverével, majd mosolya kiszélesedik, bár a mondandója végén kissé rá is fagy.*
- Szerencsére igen, köszönöm. Fontos ügyekben jártam el, elnézésedet kérem. Ígérem, folytatjuk a… *Kissé összeszűkülnek szemei.* - … vagy feltaláltad magad, ugye? Talán már mit mondanom sem kell, ha Anviel felkarolt.
*A lovag bemutatja magát az ő lovagjának, s egy pillanatra az fél-elf szeme is rebben, amikor ráeszmél, hogy miféle társaságban is találta magát.*
- Mától ő is az árvaházi személyzet tagja. Lihanechből érkezett, a családunknál is szolgált. És igen remek író. Sokat taníthat majd a gyerekeknek.
*Pashthra felé intézi a szavakat természetesen, aki remélhetőleg nem játszotta addig a szerepét, hogy ténylegesen elvonuljon, bár szerencsére már nincs is miért megtennie. Most akad tán egy fertályóra, mikor élvezhetik a viszonylagos csendet. Lélektükrei ismét az új jövevény felé csillan.*
- Harmincegy gyerek. Azért az már egy tömeg. Persze akad, aki épp most nincs lent, de többnyire kötelező eleme a napnak az étkezés. Nyomós indokkal lehet távol maradni. *De Pash sem maradhat ki a dicséretből:* - Jól bánsz velük, már most látom. Kíváncsi vagyok hogy bírod majd a záporozó kérdéseket. Olyanokat tudnak feltenni, hogy magam is meglepődök néha.
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-13 18:13:03
Üzenet elküldve: 2026-01-13 18:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Miután körbejárta az alsó szintet, elindul, hogy megkeresse a ház népét. Nincs nehéz dolga, ugyanis a gyerekzsivaj egyértelmű támpontot ad számára, jelezve, hogy merre kell mennie. Amikor közelebb ér már ismerős és ismeretlen hangokat is ki vél szűrni a többi közül, amikor pedig a nagy terembe érve meg is pillantja Mait, az aggodalom nehéz súlya gördül le a lelkéről, megkönnyebbül. A velük lévő, páncélos férfi alakja nemhogy a gyerekek, de még az ő kíváncsiságát is felkelti, habár, amit mond, és ahogy a gyerekekről beszél, amiatt először megrökönyödik, de szerencsére van annyi esze, hogy hamar rájöjjön, mindez csupán egy szerep annak érdekében, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Való igaz, egy igazi minihadsereg gyűlt most össze, akikkel trükkök nélkül bizony, véleménye szerint nem lehetne bírni.*
- Szép estét a társaságnak! *Köszönt végül mindenkit közéjük lépve, tekintete azonban rögtön Mai felé vándorol.*
- Minő mulatságos, hogy tűvétettük érted az egész várost Ciliával, nem találtunk sehol, azt hittük, hogy elnyelt téged a föld, és csodák csodájára pont itthon találunk rád. *Túloz, csak a kaszárnyában keresték Mait, de tény, hogy ott nem találták. Játékos mosolya aztán egy leheletnyivel formálódik komolyabbra, ahogy folytatja a mondandóját most már poénkodás nélkül.*
- Örülök, hogy megjöttél. Minden rendben? *Kérdez csupán ennyit, hisz bizonyára nem ez a jó alkalom, és talán nem is ő a megfelelő társ arra, hogy ezt most megbeszéljék.
Pashthra felé néz aztán, még egyszer végigméri, majd hozzá is intéz néhány szót.*
- Uram! Oriver Aerivale, szolgálatára. Ha nem gond, kezet nem nyújtok. Páncélban nem szokás, de gondolom, ezt ön is tudja. *Rettentő kíváncsi egyébként, hogy ki az úr, mert ha egy napon két lovag is megjelenik egy árvaházban, az már nagy eséllyel egy valóra vált tündérmese volna. Azonban nem kérdez, nem, hisz megint csak, ez nem a megfelelő alkalom…*
- Szóval így vacsoráznak a kis lakók. Így egyben úgy tűnik, mintha sokkal többen lennének, mint ahányan tényleg vannak. *Nevet fel halkan.*
*Miután körbejárta az alsó szintet, elindul, hogy megkeresse a ház népét. Nincs nehéz dolga, ugyanis a gyerekzsivaj egyértelmű támpontot ad számára, jelezve, hogy merre kell mennie. Amikor közelebb ér már ismerős és ismeretlen hangokat is ki vél szűrni a többi közül, amikor pedig a nagy terembe érve meg is pillantja Mait, az aggodalom nehéz súlya gördül le a lelkéről, megkönnyebbül. A velük lévő, páncélos férfi alakja nemhogy a gyerekek, de még az ő kíváncsiságát is felkelti, habár, amit mond, és ahogy a gyerekekről beszél, amiatt először megrökönyödik, de szerencsére van annyi esze, hogy hamar rájöjjön, mindez csupán egy szerep annak érdekében, hogy lenyugodjanak a kedélyek. Való igaz, egy igazi minihadsereg gyűlt most össze, akikkel trükkök nélkül bizony, véleménye szerint nem lehetne bírni.*
- Szép estét a társaságnak! *Köszönt végül mindenkit közéjük lépve, tekintete azonban rögtön Mai felé vándorol.*
- Minő mulatságos, hogy tűvétettük érted az egész várost Ciliával, nem találtunk sehol, azt hittük, hogy elnyelt téged a föld, és csodák csodájára pont itthon találunk rád. *Túloz, csak a kaszárnyában keresték Mait, de tény, hogy ott nem találták. Játékos mosolya aztán egy leheletnyivel formálódik komolyabbra, ahogy folytatja a mondandóját most már poénkodás nélkül.*
- Örülök, hogy megjöttél. Minden rendben? *Kérdez csupán ennyit, hisz bizonyára nem ez a jó alkalom, és talán nem is ő a megfelelő társ arra, hogy ezt most megbeszéljék.
Pashthra felé néz aztán, még egyszer végigméri, majd hozzá is intéz néhány szót.*
- Uram! Oriver Aerivale, szolgálatára. Ha nem gond, kezet nem nyújtok. Páncélban nem szokás, de gondolom, ezt ön is tudja. *Rettentő kíváncsi egyébként, hogy ki az úr, mert ha egy napon két lovag is megjelenik egy árvaházban, az már nagy eséllyel egy valóra vált tündérmese volna. Azonban nem kérdez, nem, hisz megint csak, ez nem a megfelelő alkalom…*
- Szóval így vacsoráznak a kis lakók. Így egyben úgy tűnik, mintha sokkal többen lennének, mint ahányan tényleg vannak. *Nevet fel halkan.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-13 11:08:48
Üzenet elküldve: 2026-01-13 11:08:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Bejelentkezése után nem is akarta tovább húzni Anviel idejét. Elvégre nevelőjüknek mindig akad bőven dolga, és a mai nap is kijelentette, hogy a konyha bizony az ő királysága. Így jobbnak látta, hogy meg sem kérdezi szüksége van segítségre a vacsorát illetően. Nem is gond, mert egész napos kalandozása során, rá is ráfért egy kis mosakodás. Az istálló takarítás, és lovaglás után nem is árt talán egy új itthoni ruhát felvenni a kinti helyett.
Így vacsora előtt ezzel tölti idejét. Megmosakszik, át öltözik zöld egybe ruhájába , rendbe rakja hosszú hajának fonatait. Mai által kapott kis tükrében még le ellenőrzi munkája gyümölcsét mielőtt az ebédlőbe vinnék lábacskái. Mostanra már megszokta, hogy házon belül is valamilyen lábbelit hordani kell. Így egy benti cipőt vett lábaira.
Leszalad a lépcsőn, és még Mai és Pash érkezése előtt helyet foglal Silypi mellett. Aki ördögi mosollyal az arcán már várja, hogy kifaggassa Ciliát.*
- Na milyen volt magánóra Oriverrel? Jól ment a lovaglás?
*Kérdezi a tündér cinkosat Ciliát. Szinte alig tudja befejezni nevetés nélkül a tündér.*
- Csak nem irigykedsz Silypi?
*Válaszolja hasonló cinkos mosollyal Cilia. Amire a tündér persze nem szívja fel magát.*
- Na mesélj, milyen volt?
*Cilia mosolya ekkor kissé lehervad emlékezve a kis színjátékának bukására. Így inkább csak megrázza a fejét.*
- Jó volt de.
*Ekkor azonban szava el áll, és még a kanál is megáll kezében, ahogy az ételt igazgatta vele. Mert az ajtón belép Mai egy ismeretlen férfi oldalán. Nem is akármilyen, egy páncélos lovag. Cilia szemében inkább tűnik egy láncosnak. Ám nem viseli a város színeit. Cilia tekintete Maira száll hamar. És egy nem túl őszinte, de kedves mosollyal int feléje. Majd a kedves tekintet a láncosra fordul. Szemöldöke a kíváncsiságtól mintsem gyanakvástól ráncosodik. Ám nincs ideje túl sokat belegondolni az illető vajon ki lehet. Mert a mellette ülő kis szárnyas tündér, épp most szaggatja ki füle épp dobhártyáit. Fájdalmasan is oda kap hosszú füléhez. Ám képtelen nem nevetni Silypi izgatottságán.*
- Na ennyit a lovász fiúról?
*Suttogja az izgatott tündérkének. Akit nem győz utána leültetni a helyére. Főleg Mai kérésére aki próbálja az éppen leszakadó lavinát megállítani.*
- Shh! Shh!
*Csitítgatja azokat akik mellette ülnek, amennyire lehet besegítve a nevelőknek. Szinte meg sem lepődik a többiek kérdésein. Nem is várt el mást a fiúktól.
Mai szavai csengenek a fülében.*
~ Többször megfordulni? Hm. ~
*Gondolkodik el rajta a fiatal elf. Oriverről mint kiderült egy lovász fiú volt és marad is dolgozni. De egy harcos miért maradna itt az árvaházban? Bármi is legyen az ok, egyelőre nyugodtan ül a helyén. Várja miképp fog az este tovább alakulni.
Hamar meg is érkezik a válasza, ugyanis a harcos szinte sarkon fordulva közli, hogy nem méltóak a meséikre a hangoskodásuk miatt. Cilia körbe tekint és bizony lát is néhány csalódott tekintetet. Silypiét elsőképpen. Cilia is kissé magára veszi az úgy mond "harcos" rosszalló szavait.*
- Már pedig tudunk!
*Áll fel egy pillanatra, és amennyire megtudja emelni az asztal miatt a lábát toppant is egyet hozzá. Majd, hogy demonstrálja is amit kijelent. Vissza ül helyére, kezébe fogja kanalát és csendben vár. Ezzel is jelet adva a többi gyereknek, mi is a teendő ha el akarják érni azt, hogy az állítólag harcos meséljen nekik.*
*Bejelentkezése után nem is akarta tovább húzni Anviel idejét. Elvégre nevelőjüknek mindig akad bőven dolga, és a mai nap is kijelentette, hogy a konyha bizony az ő királysága. Így jobbnak látta, hogy meg sem kérdezi szüksége van segítségre a vacsorát illetően. Nem is gond, mert egész napos kalandozása során, rá is ráfért egy kis mosakodás. Az istálló takarítás, és lovaglás után nem is árt talán egy új itthoni ruhát felvenni a kinti helyett.
Így vacsora előtt ezzel tölti idejét. Megmosakszik, át öltözik zöld egybe ruhájába , rendbe rakja hosszú hajának fonatait. Mai által kapott kis tükrében még le ellenőrzi munkája gyümölcsét mielőtt az ebédlőbe vinnék lábacskái. Mostanra már megszokta, hogy házon belül is valamilyen lábbelit hordani kell. Így egy benti cipőt vett lábaira.
Leszalad a lépcsőn, és még Mai és Pash érkezése előtt helyet foglal Silypi mellett. Aki ördögi mosollyal az arcán már várja, hogy kifaggassa Ciliát.*
- Na milyen volt magánóra Oriverrel? Jól ment a lovaglás?
*Kérdezi a tündér cinkosat Ciliát. Szinte alig tudja befejezni nevetés nélkül a tündér.*
- Csak nem irigykedsz Silypi?
*Válaszolja hasonló cinkos mosollyal Cilia. Amire a tündér persze nem szívja fel magát.*
- Na mesélj, milyen volt?
*Cilia mosolya ekkor kissé lehervad emlékezve a kis színjátékának bukására. Így inkább csak megrázza a fejét.*
- Jó volt de.
*Ekkor azonban szava el áll, és még a kanál is megáll kezében, ahogy az ételt igazgatta vele. Mert az ajtón belép Mai egy ismeretlen férfi oldalán. Nem is akármilyen, egy páncélos lovag. Cilia szemében inkább tűnik egy láncosnak. Ám nem viseli a város színeit. Cilia tekintete Maira száll hamar. És egy nem túl őszinte, de kedves mosollyal int feléje. Majd a kedves tekintet a láncosra fordul. Szemöldöke a kíváncsiságtól mintsem gyanakvástól ráncosodik. Ám nincs ideje túl sokat belegondolni az illető vajon ki lehet. Mert a mellette ülő kis szárnyas tündér, épp most szaggatja ki füle épp dobhártyáit. Fájdalmasan is oda kap hosszú füléhez. Ám képtelen nem nevetni Silypi izgatottságán.*
- Na ennyit a lovász fiúról?
*Suttogja az izgatott tündérkének. Akit nem győz utána leültetni a helyére. Főleg Mai kérésére aki próbálja az éppen leszakadó lavinát megállítani.*
- Shh! Shh!
*Csitítgatja azokat akik mellette ülnek, amennyire lehet besegítve a nevelőknek. Szinte meg sem lepődik a többiek kérdésein. Nem is várt el mást a fiúktól.
Mai szavai csengenek a fülében.*
~ Többször megfordulni? Hm. ~
*Gondolkodik el rajta a fiatal elf. Oriverről mint kiderült egy lovász fiú volt és marad is dolgozni. De egy harcos miért maradna itt az árvaházban? Bármi is legyen az ok, egyelőre nyugodtan ül a helyén. Várja miképp fog az este tovább alakulni.
Hamar meg is érkezik a válasza, ugyanis a harcos szinte sarkon fordulva közli, hogy nem méltóak a meséikre a hangoskodásuk miatt. Cilia körbe tekint és bizony lát is néhány csalódott tekintetet. Silypiét elsőképpen. Cilia is kissé magára veszi az úgy mond "harcos" rosszalló szavait.*
- Már pedig tudunk!
*Áll fel egy pillanatra, és amennyire megtudja emelni az asztal miatt a lábát toppant is egyet hozzá. Majd, hogy demonstrálja is amit kijelent. Vissza ül helyére, kezébe fogja kanalát és csendben vár. Ezzel is jelet adva a többi gyereknek, mi is a teendő ha el akarják érni azt, hogy az állítólag harcos meséljen nekik.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-12 23:20:50
Üzenet elküldve: 2026-01-12 23:20:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
* Bár elhúzódik, nehéz szívvel teszi. Mégis, kénytelen valahol megmutatni, hogy mennyire fájtak neki a félreértett szavak, és egészen addig, amíg nem sikerül tisztázzák ezeket az érzéseket, talán benne is marad majd ez a szálka, amit ha nem húznak ki időben lelkéből, akkor bizony akár csúnya sebbé is kinőheti magát. Vagy az is elképzelhető, hogy estére elfelejti, és másnapra már a korábban megszokott ütemben mennek tovább a dolgok. Erre csak az idő tud választ adni, a hóhajú most nem teszi. *
//Aranyszarvas//
- Orkok, tolvajok, barbárok, megbirkózok én bármivel, talán nem pont a gyerekek fognak kifogni rajtam. * Mosolyog tudatlanul, ahogy belépnek a nagy terembe, ahol éppen megannyi csemete lakmározik hangoskodás közepette. Bár elképzelhető, hogy érkezésük váltja ki a hupákolást a gyerekekből, ezt Pashthrának nincs alkalma megfigyelni, mert mire felocsúdik, már lárma van körülötte. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy ne kapjon rögtön a kardjához, bár hamis lenne azt állítani, hogy nem fordul meg fejében a gondolat. Még csak a tenyereit sem tapasztja a fülére, hogy úgy védje magát a zsibongástól, pedig jó ötlet lett volna, akkor dobhártyája hálásabban fogadta volna a kedveséből felszakadó kiáltást, ami közvetlenül mellette hallatszódik. Bár amilyen hangerővel szól, jöhetett volna mérföldekről is. Egyelőre a fiatal harcos hagyja, hogy az igazgatónő rendezze a csemetéket, csendben, szokásához híven kihúzott testtartással áll mellette. *
- Tudod, Faensa kisasszony, nem szeretem annyira az ilyen rendetlen kölyköket. * Szólal meg végül egy hirtelen ötlettől vezérelve, és szerelméhez fordul. *
- Azt ígérted, hogy itt remekül viselkedő gyerekeket látok majd, akiknek szívesen mesélek, de kétlem, hogy végig tudnának csendben hallgatni egy mesét, ha még enni sem tudnak rendezetten. Fájdalmas, de azt hiszem más gyermekeknek kell elmesélnem kalandozásaimat, olyanoknak, akik jobban rászolgálnak. * Sóhajt hátat fordítva az asztaloknak, és egy mosoly, illetve kacsintás keretében adja hollója tudtára, hogy egy szavát sem gondolja komolyan. Nem tudhatja, hogy a kis színjáték mennyire lesz hiteles, és mennyire éri el vele a célját, nevezetesen azt, hogy mindenki rendben megvacsorázzon. Természetesen nem mozdul, hogy kilépjen a teremből, arra számít, hogy ígéreteket kap, miszerint csendben lesznek, és jól fognak viselkedni. De a harcos nem szokott gyerekekhez, és mindez a részéről csak feltételezés. Nem tudhatja, hogy terve mennyire jár majd sikerrel. *
* Bár elhúzódik, nehéz szívvel teszi. Mégis, kénytelen valahol megmutatni, hogy mennyire fájtak neki a félreértett szavak, és egészen addig, amíg nem sikerül tisztázzák ezeket az érzéseket, talán benne is marad majd ez a szálka, amit ha nem húznak ki időben lelkéből, akkor bizony akár csúnya sebbé is kinőheti magát. Vagy az is elképzelhető, hogy estére elfelejti, és másnapra már a korábban megszokott ütemben mennek tovább a dolgok. Erre csak az idő tud választ adni, a hóhajú most nem teszi. *
//Aranyszarvas//
- Orkok, tolvajok, barbárok, megbirkózok én bármivel, talán nem pont a gyerekek fognak kifogni rajtam. * Mosolyog tudatlanul, ahogy belépnek a nagy terembe, ahol éppen megannyi csemete lakmározik hangoskodás közepette. Bár elképzelhető, hogy érkezésük váltja ki a hupákolást a gyerekekből, ezt Pashthrának nincs alkalma megfigyelni, mert mire felocsúdik, már lárma van körülötte. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy ne kapjon rögtön a kardjához, bár hamis lenne azt állítani, hogy nem fordul meg fejében a gondolat. Még csak a tenyereit sem tapasztja a fülére, hogy úgy védje magát a zsibongástól, pedig jó ötlet lett volna, akkor dobhártyája hálásabban fogadta volna a kedveséből felszakadó kiáltást, ami közvetlenül mellette hallatszódik. Bár amilyen hangerővel szól, jöhetett volna mérföldekről is. Egyelőre a fiatal harcos hagyja, hogy az igazgatónő rendezze a csemetéket, csendben, szokásához híven kihúzott testtartással áll mellette. *
- Tudod, Faensa kisasszony, nem szeretem annyira az ilyen rendetlen kölyköket. * Szólal meg végül egy hirtelen ötlettől vezérelve, és szerelméhez fordul. *
- Azt ígérted, hogy itt remekül viselkedő gyerekeket látok majd, akiknek szívesen mesélek, de kétlem, hogy végig tudnának csendben hallgatni egy mesét, ha még enni sem tudnak rendezetten. Fájdalmas, de azt hiszem más gyermekeknek kell elmesélnem kalandozásaimat, olyanoknak, akik jobban rászolgálnak. * Sóhajt hátat fordítva az asztaloknak, és egy mosoly, illetve kacsintás keretében adja hollója tudtára, hogy egy szavát sem gondolja komolyan. Nem tudhatja, hogy a kis színjáték mennyire lesz hiteles, és mennyire éri el vele a célját, nevezetesen azt, hogy mindenki rendben megvacsorázzon. Természetesen nem mozdul, hogy kilépjen a teremből, arra számít, hogy ígéreteket kap, miszerint csendben lesznek, és jól fognak viselkedni. De a harcos nem szokott gyerekekhez, és mindez a részéről csak feltételezés. Nem tudhatja, hogy terve mennyire jár majd sikerrel. *
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-12 19:22:11
Üzenet elküldve: 2026-01-12 19:22:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
*Ámbár nem az a fajta, aki a gyilkosságban, vagy erőszakban látja a megoldást, a szeretteit minden efféle vétek alól felment még akkor is, hogyha a törvény már nem tenné. Utólag úgysem lehet már korrigálni a viselkedésen, viszont a jövőn igen sokat lehet csiszolgatni. Persze e hozzáállás nem jár azok felé, akik ezeket a szeretteket bántják. Mindenesetre egy fokkal jobb, hogy a lovagot látja Pashthrában, s nem a gyilkost, nem mintha akkor veszélyben lenne a kapcsolatuk, ha ismerné annak egész múltját. *
- Annak én is örülök, hogy most itt vagy. *Ebben kiegyezhetnek, már csupán azzal kellene dűlőre jutni, hogy ne orroljon rá túlságosan a kedvese. Nem érzi, hogy sokat kért, s be kell vallani, a gyerekek szemeinek amúgysem volna való az, amit szívesen tenne annak hevében, ahogy a bőrt érinti ajka. Nem kell tudniuk az igazgatónő szerelmi életét, s ezalól csak Cilia képez kivételt, de persze ő is csak a felszínt ismerheti. Így hát talán annak sem volt értelme, hogy egyáltalán megkérte Pashthrát arra, hogy ne teregessenek. Talán a mondandó másik oldala fontosabb is volt, de úgy fest a hóhajú nem sokat lát a ködtől, amit a sértettsége képzett szemei előtt. Persze igyekszik elfújni a nő, s ha nem is maradéktalanul, de talán nem lesz nagy gond.
Természetesen van hová húzódnia a másiknak, amit szomorúan konstatál a félvér, de úgyis ideje az étkezőbe menni. Már beszűrődik a vacsora közbeni hangzavar.*
//Aranyszarvas//
- Készülj fel, Pash. Hidd el, le sem tudod majd vakarni a gyerekeket.
*Ahogy a nagy terembe belépnek, ami igen közel esik Mai irodájához, először csak néhány szem szegeződik rájuk. Az, hogy valaki belépjen a helyiségbe nem okoz nagy felfordulást, az sokkal inkább, mikor Tirwen a gnóm szobatársainak sutyorogja oda, hogy mit lát. Futótűzként terjed a pletyka, s félúton már nincs is mit suttogni, mindenki egyemberként méregeti a páncélost. Az első mindennél hangosabb „felszólalás” természetesen Silypié, aki nem átall egy tündér kislányhoz méltó sikkantással jelezni tetszését. Erre többek szeme szűkül, mintha a hang is fájdalmas volna, de aztán elszabadulni kezd a pokol. Székek csikorognak a padlón, félig üres, vagy épp félig teli tálak borulnak fel majdnem, Tormik még az asztalon is átugrik, mintha az egy bak volna, fitotgtatva ezzel az ő erejét is, majd úgy sétál a szőke felé, mint a legnagyobbak egyike. Mióta Trylnor nincs a házban, végtére is tényleg ő a legkorosabb fiú.*
- Gyerekek!
*Csattan fel a határozott hang Mai torkából, mégis bárki felfedezheti annak mélyén a szeretetet, ahogy a kölykök felé fordul és intézi a további szavakat.*
- Gondolom mindenki szeretne hallani egy történetet egy igazi harcostól. *Mosolyog, s büszkén tekint Pash felé, bár hamar leolvasztja a mosolyt, ami már túlontúl árulkodó lehetne. *
- És mindenkinek rengeteg kérdése akad majd... utána. *Lép egyet előre, mire Tirwen meg is áll. Már a kék szemek villanásából pontosan tudja, hogy az asztalhoz szépen a megszokott módon kell visszasétálnia, s meg is teszi.*
- Azokat sajnos csak akkor tudjátok feltenni, ha már megvacsoráztatok. Ha senki nem lépked az asztalon és riko…
- VÁGTAD MÁR LE VALAKINEK A FEJÉT? *Szól a vékonyka hang valahonnan a sarokból, nevezetesen a fiatalka Valmeristől. Mai már tudja, hogy nagyobb csata lesz ez, mint az orkokkal.*
- Valm, befejezném.
- A TIEDET FOGJA! *Szól közbe Tormik, arra gondolván, hogy hallgatni kéne az igazgatónőre, természetesen kizárólag azért, hogy utána Pashthrát abajgathassák.*
- Elég! Szóval! Ha csendben eszegettek, akkor TALÁN mesél nektek már most… aztán jóllakottan záporozhatnak azok a kérdések, amiket addig szépen magatokban tartotok.
*Egy kis moraj fennmarad természetesen, de többnyire elhalkul mindenki, aki épp jelen van. A nő a híresség felé fordul, most már illene bemutatni őt.*
- Ő itt Pashthra. Azért érkezett, hogy feldobja kissé a koraestéteket és ki tudja, talán többször is megfordul majd itt… *Most viszont direkt nem néz kedvesére. Ezzel, ha nem is vall színt, de felvezeti, hogy bizony a jelenléte megszokott is lehet az árvaházban. De most hagyja érvényesülni a másikat, feltéve ha nem látja rajta, hogy bármi is kellemetlen számára. Na meg figyel arra is, hog valóban marad-e a viszonylagos csend...*
*Ámbár nem az a fajta, aki a gyilkosságban, vagy erőszakban látja a megoldást, a szeretteit minden efféle vétek alól felment még akkor is, hogyha a törvény már nem tenné. Utólag úgysem lehet már korrigálni a viselkedésen, viszont a jövőn igen sokat lehet csiszolgatni. Persze e hozzáállás nem jár azok felé, akik ezeket a szeretteket bántják. Mindenesetre egy fokkal jobb, hogy a lovagot látja Pashthrában, s nem a gyilkost, nem mintha akkor veszélyben lenne a kapcsolatuk, ha ismerné annak egész múltját. *
- Annak én is örülök, hogy most itt vagy. *Ebben kiegyezhetnek, már csupán azzal kellene dűlőre jutni, hogy ne orroljon rá túlságosan a kedvese. Nem érzi, hogy sokat kért, s be kell vallani, a gyerekek szemeinek amúgysem volna való az, amit szívesen tenne annak hevében, ahogy a bőrt érinti ajka. Nem kell tudniuk az igazgatónő szerelmi életét, s ezalól csak Cilia képez kivételt, de persze ő is csak a felszínt ismerheti. Így hát talán annak sem volt értelme, hogy egyáltalán megkérte Pashthrát arra, hogy ne teregessenek. Talán a mondandó másik oldala fontosabb is volt, de úgy fest a hóhajú nem sokat lát a ködtől, amit a sértettsége képzett szemei előtt. Persze igyekszik elfújni a nő, s ha nem is maradéktalanul, de talán nem lesz nagy gond.
Természetesen van hová húzódnia a másiknak, amit szomorúan konstatál a félvér, de úgyis ideje az étkezőbe menni. Már beszűrődik a vacsora közbeni hangzavar.*
//Aranyszarvas//
- Készülj fel, Pash. Hidd el, le sem tudod majd vakarni a gyerekeket.
*Ahogy a nagy terembe belépnek, ami igen közel esik Mai irodájához, először csak néhány szem szegeződik rájuk. Az, hogy valaki belépjen a helyiségbe nem okoz nagy felfordulást, az sokkal inkább, mikor Tirwen a gnóm szobatársainak sutyorogja oda, hogy mit lát. Futótűzként terjed a pletyka, s félúton már nincs is mit suttogni, mindenki egyemberként méregeti a páncélost. Az első mindennél hangosabb „felszólalás” természetesen Silypié, aki nem átall egy tündér kislányhoz méltó sikkantással jelezni tetszését. Erre többek szeme szűkül, mintha a hang is fájdalmas volna, de aztán elszabadulni kezd a pokol. Székek csikorognak a padlón, félig üres, vagy épp félig teli tálak borulnak fel majdnem, Tormik még az asztalon is átugrik, mintha az egy bak volna, fitotgtatva ezzel az ő erejét is, majd úgy sétál a szőke felé, mint a legnagyobbak egyike. Mióta Trylnor nincs a házban, végtére is tényleg ő a legkorosabb fiú.*
- Gyerekek!
*Csattan fel a határozott hang Mai torkából, mégis bárki felfedezheti annak mélyén a szeretetet, ahogy a kölykök felé fordul és intézi a további szavakat.*
- Gondolom mindenki szeretne hallani egy történetet egy igazi harcostól. *Mosolyog, s büszkén tekint Pash felé, bár hamar leolvasztja a mosolyt, ami már túlontúl árulkodó lehetne. *
- És mindenkinek rengeteg kérdése akad majd... utána. *Lép egyet előre, mire Tirwen meg is áll. Már a kék szemek villanásából pontosan tudja, hogy az asztalhoz szépen a megszokott módon kell visszasétálnia, s meg is teszi.*
- Azokat sajnos csak akkor tudjátok feltenni, ha már megvacsoráztatok. Ha senki nem lépked az asztalon és riko…
- VÁGTAD MÁR LE VALAKINEK A FEJÉT? *Szól a vékonyka hang valahonnan a sarokból, nevezetesen a fiatalka Valmeristől. Mai már tudja, hogy nagyobb csata lesz ez, mint az orkokkal.*
- Valm, befejezném.
- A TIEDET FOGJA! *Szól közbe Tormik, arra gondolván, hogy hallgatni kéne az igazgatónőre, természetesen kizárólag azért, hogy utána Pashthrát abajgathassák.*
- Elég! Szóval! Ha csendben eszegettek, akkor TALÁN mesél nektek már most… aztán jóllakottan záporozhatnak azok a kérdések, amiket addig szépen magatokban tartotok.
*Egy kis moraj fennmarad természetesen, de többnyire elhalkul mindenki, aki épp jelen van. A nő a híresség felé fordul, most már illene bemutatni őt.*
- Ő itt Pashthra. Azért érkezett, hogy feldobja kissé a koraestéteket és ki tudja, talán többször is megfordul majd itt… *Most viszont direkt nem néz kedvesére. Ezzel, ha nem is vall színt, de felvezeti, hogy bizony a jelenléte megszokott is lehet az árvaházban. De most hagyja érvényesülni a másikat, feltéve ha nem látja rajta, hogy bármi is kellemetlen számára. Na meg figyel arra is, hog valóban marad-e a viszonylagos csend...*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:51:53
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:51:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
* Kedvese, ahogy arra számított, elítéli a gyilkosság tényét. Pashthra, bármennyire is tűnhet ridegnek és kegyetlennek, sosem lelte örömét a gyilkolásban. Megteszi, gondolkodás nélkül, ha úgy hozza a helyzet, de önmagától nem keresi azt, hogy kinek olthatja ki végleg a lángot a szemeiben. Persze ez nem volt mindig így. Ha visszagondol fiatal suhanc éveire, amikor párbajhősként járta a világot, és a legapróbb kihívásra az acélhoz nyúlt, hogy azzal torolja meg az őt ért sértéseket, akkor nevetnie kell. Persze ezek az évek sokat segítettek abban, hogy azzá legyen aki, és hogy magabiztosan álljon bármilyen ellenféllel szemben, de azért nem büszke rá, hogy egykor ilyen motivációk vitték előre. Ezért is nem mondja el azt a történetet, amikor Amon kapujában élet-halál harcra hívta a kapuőrt, és csak a Kancellár hirtelen feltűnésének volt köszönhető, hogy nem mentek egymással az elffel. Meghagyja hát szerelmét abban a tudatban, hogy a lovagiasság vezérelte akkor a karját, még ha nem is teljes mértékben igaz. *
- Én nem sajnálom, hogy eljöttem. Más ember lennék most, és talán veled sem találkozom soha. * Feleli inkább, valamelyest megenyhülve a korábbi hangulatából, de azért még mindig ott bujkál benne a sértettség. Hagyja, hogy hollója amennyire tud, hozzá bújjon, nem húzódik el tőle, és engedi azt is, hogy a bőrét érintő csókkal próbáljon enyhíteni a nehéz szívén. Viszont ezúttal nem viszonozza, nem öleli és vonja magához, mert attól tart, akkor hamar olyan helyzetben találnák magukat, amivel rögtön áthágna minden korábbi határt, amit Mai húzni szeretne kettejük között az itt tartózkodásuk alatt. És egyébként is, nem adja be olyan könnyen a derekát, még engesztelni kell egy kicsit. Legalábbis szeretné ezt hinni. *
- Rendben van. * Feleli inkább, kissé melegebben, de még mindig bántva. Viszont az ezt követő szavakat már képtelen nem viszonozni. *
- Én is szeretlek. Ezért is tartom tiszteletben a kérésedet. * Sóhajt végül, és ha van hová, akkor elhúzódik a mágustól egy fél lépést. *
* Kedvese, ahogy arra számított, elítéli a gyilkosság tényét. Pashthra, bármennyire is tűnhet ridegnek és kegyetlennek, sosem lelte örömét a gyilkolásban. Megteszi, gondolkodás nélkül, ha úgy hozza a helyzet, de önmagától nem keresi azt, hogy kinek olthatja ki végleg a lángot a szemeiben. Persze ez nem volt mindig így. Ha visszagondol fiatal suhanc éveire, amikor párbajhősként járta a világot, és a legapróbb kihívásra az acélhoz nyúlt, hogy azzal torolja meg az őt ért sértéseket, akkor nevetnie kell. Persze ezek az évek sokat segítettek abban, hogy azzá legyen aki, és hogy magabiztosan álljon bármilyen ellenféllel szemben, de azért nem büszke rá, hogy egykor ilyen motivációk vitték előre. Ezért is nem mondja el azt a történetet, amikor Amon kapujában élet-halál harcra hívta a kapuőrt, és csak a Kancellár hirtelen feltűnésének volt köszönhető, hogy nem mentek egymással az elffel. Meghagyja hát szerelmét abban a tudatban, hogy a lovagiasság vezérelte akkor a karját, még ha nem is teljes mértékben igaz. *
- Én nem sajnálom, hogy eljöttem. Más ember lennék most, és talán veled sem találkozom soha. * Feleli inkább, valamelyest megenyhülve a korábbi hangulatából, de azért még mindig ott bujkál benne a sértettség. Hagyja, hogy hollója amennyire tud, hozzá bújjon, nem húzódik el tőle, és engedi azt is, hogy a bőrét érintő csókkal próbáljon enyhíteni a nehéz szívén. Viszont ezúttal nem viszonozza, nem öleli és vonja magához, mert attól tart, akkor hamar olyan helyzetben találnák magukat, amivel rögtön áthágna minden korábbi határt, amit Mai húzni szeretne kettejük között az itt tartózkodásuk alatt. És egyébként is, nem adja be olyan könnyen a derekát, még engesztelni kell egy kicsit. Legalábbis szeretné ezt hinni. *
- Rendben van. * Feleli inkább, kissé melegebben, de még mindig bántva. Viszont az ezt követő szavakat már képtelen nem viszonozni. *
- Én is szeretlek. Ezért is tartom tiszteletben a kérésedet. * Sóhajt végül, és ha van hová, akkor elhúzódik a mágustól egy fél lépést. *
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-11 10:52:25
Üzenet elküldve: 2026-01-11 10:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
//Szívügyek//
*Miután sikerült elhelyeznie a lovat az istállóban, és visszaér az épületbe, hirtelen meglepően üresnek találja az alsó szintet. Ezúttal nem talál ott senkit, sem Ciliát, sem más gyermeket, sem pedig bárki mást. Sejti, hogy a kis elf a nevelőjét indult megkeresni, hogy szóljon visszaérkezésükről, de nem akarja, hogy a lány úgy érezze, minden lépését figyeli az új fiú, így hát nem is megy utána. Legalább ez után a kalandos nap után neki is jut néhány perc magányban, illetve egy kis idő, hogy jobban felfedezze a házat. Elindul hát, egyelőre csak az alsó szinten, hogy körbenézzen. Az étkezőt és a konyhát már tudja, merre van, pont úgy, ahogy az igazgatói irodát is, de most megtalálja a tantermeket, a fürdőt, illetve a folyosót is, ahonnan feltehetőleg hálószobák nyílnak. Ezekbe természetesen már nem nyit be, inkább komótos tempóban visszaindul az előtér felé, hátha mostanra már találni fog ott valakit. Ha nem, akkor bizonyára mégis Anviel keresésére indul majd, hogy megkérje, mutassa meg neki a nem használt szobákat, és azt, amelyikbe beköltözhet, míg itt tartózkodik.*
//Szívügyek//
*Miután sikerült elhelyeznie a lovat az istállóban, és visszaér az épületbe, hirtelen meglepően üresnek találja az alsó szintet. Ezúttal nem talál ott senkit, sem Ciliát, sem más gyermeket, sem pedig bárki mást. Sejti, hogy a kis elf a nevelőjét indult megkeresni, hogy szóljon visszaérkezésükről, de nem akarja, hogy a lány úgy érezze, minden lépését figyeli az új fiú, így hát nem is megy utána. Legalább ez után a kalandos nap után neki is jut néhány perc magányban, illetve egy kis idő, hogy jobban felfedezze a házat. Elindul hát, egyelőre csak az alsó szinten, hogy körbenézzen. Az étkezőt és a konyhát már tudja, merre van, pont úgy, ahogy az igazgatói irodát is, de most megtalálja a tantermeket, a fürdőt, illetve a folyosót is, ahonnan feltehetőleg hálószobák nyílnak. Ezekbe természetesen már nem nyit be, inkább komótos tempóban visszaindul az előtér felé, hátha mostanra már találni fog ott valakit. Ha nem, akkor bizonyára mégis Anviel keresésére indul majd, hogy megkérje, mutassa meg neki a nem használt szobákat, és azt, amelyikbe beköltözhet, míg itt tartózkodik.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:10:25
Üzenet elküldve: 2026-01-10 19:10:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
//Szívügyek//
*Szülei, Grael, Mai, Anviel, és a többi nevelő, sőt Eeyr követő nővérek is adtak neki megannyi tanácsot, tanítást. Ezért is forog benne sokszor a morális iránytű. Mit, mikor és hogyan kellene cselekednie. Mennyivel könnyebb volt, amikor Trylnorral együtt tudott rosszalkodni. Ő volt az aki segített behatárolni azt, mi az ami még a határon belül van. Egyedül néha teljesen tanácstalan mi is az igazán helyes cselekedet.
Örül annak, hogy Oriver nem feszegeti tovább a helyzetet. Pusztán elfogadja a történteket. Így is hatalmas szívesség volt tőle, hogy belement a játékába. Kicsit meg is enyhül a szíve Cilianak. Ám az út további részét meglehetősen csöndben tölti. Pusztán figyel arra amit a férfi tanított neki. És igyekszik megtartani azt a tartást ami a ló hátán szükségeltetik. Felvenni a ritmusát a lépteivel, nézni az eget. Akármennyire is húzza le tekintetét a szégyen. Meglehetősen kimerítő. Már érzi is combja belsőét amivel szintúgy kapaszkodnia kell a nyeregbe le ne csússzon.
Csak hamar megérkeznek végül. Cilia tán sosem örült ennyire az árvaháznak. Eléggé hosszú napja volt, legszívesebben most már bekucorodna a szobájába. Oriver segítségével szinte kirepül a nyeregből. És mintha semmi sem történt volna a kaszárnyánál fogadja meg Oriver utasítását.*
- Rendben. Szólok Anvielnek, hogy megérkeztünk. És hogy Mait nem láttuk.
*Válaszolja, és utána elfordul. Séta közben fordul vissza a férfire arcán egy apró félmosollyal. Mintha csak megköszönné neki az előbbi tett szívességét.
Tekintetét visszafordítja a ház felé, léptei már nem olyan fürgék. Mondhatni lejárta a lábát, egész nap meg sem állt. Az ajtóhoz érve lassan nyit be és óvatosan is csuklya azt be. Már csak az kéne neki, hogy ezt is újra letakarítsa mint a múltkor. Léptei nem rögvest a szobájához vezetik. Hiszen Anvielnek kell közölni, hogy megérkeztek Oriverrel. Illetve, ha Mai még nem érkezett volna meg. Akkor őt sem látták a kaszárnya körül.
Mit sem sejtve, hogy nevelő anyja már az irodájában duruzsol újonnan hozott kedvesével. Elhalad az iroda előtt, és az ebédlő helységbe lép be. Hogy utána a konyha ajtón betekintsen egy röpke kopogás után. Nem is vár választ igazán Anvieltől. De legalább hallja a hangját a nő, hogy megérkezett. Tán eléggé hangosan, hogy az irodában is hallják őt. *
- Anviel néni! Megjöttünk Oriverrel. Mai nem volt a kaszárnyánál.
*Ha esetleg választ kap, azt még természetesen megvárja. Ám ha Anviel ennyivel megelégszik akkor ő halad is tovább. Lassú léptekkel fel a szobájába. Arcán nem igazán látszódik őszinte mosoly, inkább a fáradtság.*
//Szívügyek//
*Szülei, Grael, Mai, Anviel, és a többi nevelő, sőt Eeyr követő nővérek is adtak neki megannyi tanácsot, tanítást. Ezért is forog benne sokszor a morális iránytű. Mit, mikor és hogyan kellene cselekednie. Mennyivel könnyebb volt, amikor Trylnorral együtt tudott rosszalkodni. Ő volt az aki segített behatárolni azt, mi az ami még a határon belül van. Egyedül néha teljesen tanácstalan mi is az igazán helyes cselekedet.
Örül annak, hogy Oriver nem feszegeti tovább a helyzetet. Pusztán elfogadja a történteket. Így is hatalmas szívesség volt tőle, hogy belement a játékába. Kicsit meg is enyhül a szíve Cilianak. Ám az út további részét meglehetősen csöndben tölti. Pusztán figyel arra amit a férfi tanított neki. És igyekszik megtartani azt a tartást ami a ló hátán szükségeltetik. Felvenni a ritmusát a lépteivel, nézni az eget. Akármennyire is húzza le tekintetét a szégyen. Meglehetősen kimerítő. Már érzi is combja belsőét amivel szintúgy kapaszkodnia kell a nyeregbe le ne csússzon.
Csak hamar megérkeznek végül. Cilia tán sosem örült ennyire az árvaháznak. Eléggé hosszú napja volt, legszívesebben most már bekucorodna a szobájába. Oriver segítségével szinte kirepül a nyeregből. És mintha semmi sem történt volna a kaszárnyánál fogadja meg Oriver utasítását.*
- Rendben. Szólok Anvielnek, hogy megérkeztünk. És hogy Mait nem láttuk.
*Válaszolja, és utána elfordul. Séta közben fordul vissza a férfire arcán egy apró félmosollyal. Mintha csak megköszönné neki az előbbi tett szívességét.
Tekintetét visszafordítja a ház felé, léptei már nem olyan fürgék. Mondhatni lejárta a lábát, egész nap meg sem állt. Az ajtóhoz érve lassan nyit be és óvatosan is csuklya azt be. Már csak az kéne neki, hogy ezt is újra letakarítsa mint a múltkor. Léptei nem rögvest a szobájához vezetik. Hiszen Anvielnek kell közölni, hogy megérkeztek Oriverrel. Illetve, ha Mai még nem érkezett volna meg. Akkor őt sem látták a kaszárnya körül.
Mit sem sejtve, hogy nevelő anyja már az irodájában duruzsol újonnan hozott kedvesével. Elhalad az iroda előtt, és az ebédlő helységbe lép be. Hogy utána a konyha ajtón betekintsen egy röpke kopogás után. Nem is vár választ igazán Anvieltől. De legalább hallja a hangját a nő, hogy megérkezett. Tán eléggé hangosan, hogy az irodában is hallják őt. *
- Anviel néni! Megjöttünk Oriverrel. Mai nem volt a kaszárnyánál.
*Ha esetleg választ kap, azt még természetesen megvárja. Ám ha Anviel ennyivel megelégszik akkor ő halad is tovább. Lassú léptekkel fel a szobájába. Arcán nem igazán látszódik őszinte mosoly, inkább a fáradtság.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:31:07
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Oriver számára fontosak az erények, de nem ismeretlen számára a kegyes hazugság fogalma sem, főleg akkor, ha egy gyermek füllentése miatt szükséges falaznia neki. Éppen ezért hajlandó ő maga is játszani a kis elf játékát a városőrök előtt. Persze, nem a lány valódi problémája miatt, hanem egyszerűen azért, hogy a helyzet a tudatlanok számára valóságos maradjon, és senki ne kérdezzen a szükségesnél többet.*
- Semmi baj. *Ennyit mond csupán a nem sokkal később elhangzó bocsánatkérésre, hisz arra még nem érzi felhatalmazva magát, hogy a saját, helyesnek vélt világnézete szerint igazságot hirdessen az ügyben, és arra próbálja meg nevelni CIliát. Úgy dönt, hogy Mainak megemlíti majd ezt a furcsa közjátékot, de aztán hagyja, hogy ő döntsön ezzel kapcsolatban.
A lovat ugyanúgy vezeti hazáig, ahogy eddig tette, közben azonban már nem is ad annyi utasítást sem a nyeregben ülő lánynak. Nincs is rá szükség, mert úgy tűnik, mostanra már egészen ráérzett, hogyan is kell ezt csinálni. Az árvaház udvarába érve aztán lesegíti Ciliát a nyeregből.*
- Nagyon ügyes voltál. Én akkor most visszaviszem őt az istállóba *pillant a lóra.* Addig te menj szépen be! Ne maradj kint, mert lassan sötétedni fog. *Akkor pedig a saját megítélése szerint is minden fiatalnak odabent van a helye. Ha Cilia úgy tesz, ahogy kéri tőle, akkor ő az elhangzottak szerint az istállóba kíséri a barna paripát, majd még egy utolsó pillantást vet a többi jószágra is, hogy aztán a hátsó ajtón keresztül menjen be végül az épületbe.*
*Oriver számára fontosak az erények, de nem ismeretlen számára a kegyes hazugság fogalma sem, főleg akkor, ha egy gyermek füllentése miatt szükséges falaznia neki. Éppen ezért hajlandó ő maga is játszani a kis elf játékát a városőrök előtt. Persze, nem a lány valódi problémája miatt, hanem egyszerűen azért, hogy a helyzet a tudatlanok számára valóságos maradjon, és senki ne kérdezzen a szükségesnél többet.*
- Semmi baj. *Ennyit mond csupán a nem sokkal később elhangzó bocsánatkérésre, hisz arra még nem érzi felhatalmazva magát, hogy a saját, helyesnek vélt világnézete szerint igazságot hirdessen az ügyben, és arra próbálja meg nevelni CIliát. Úgy dönt, hogy Mainak megemlíti majd ezt a furcsa közjátékot, de aztán hagyja, hogy ő döntsön ezzel kapcsolatban.
A lovat ugyanúgy vezeti hazáig, ahogy eddig tette, közben azonban már nem is ad annyi utasítást sem a nyeregben ülő lánynak. Nincs is rá szükség, mert úgy tűnik, mostanra már egészen ráérzett, hogyan is kell ezt csinálni. Az árvaház udvarába érve aztán lesegíti Ciliát a nyeregből.*
- Nagyon ügyes voltál. Én akkor most visszaviszem őt az istállóba *pillant a lóra.* Addig te menj szépen be! Ne maradj kint, mert lassan sötétedni fog. *Akkor pedig a saját megítélése szerint is minden fiatalnak odabent van a helye. Ha Cilia úgy tesz, ahogy kéri tőle, akkor ő az elhangzottak szerint az istállóba kíséri a barna paripát, majd még egy utolsó pillantást vet a többi jószágra is, hogy aztán a hátsó ajtón keresztül menjen be végül az épületbe.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-10 09:04:37
Üzenet elküldve: 2026-01-10 09:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
*Hallgatja a történetet. Valahogy másképp képzelte el ott az életet, de minden népnek megvan a sajátos igazságszolgáltatása. Bár gyermekként a kúria falainak védelmét élvezte, arról már igen sokat hallott, hogy bizonyos kocsmák veszélyesebbek, mint egyedül, fegyvertelen lesétálni gyalogszerrel a Kikötőig. Nemrégiben is amiatt volt akasztás, mert valaki úgy döntött, hogy ivóban kíván vért ontani. Ennek fényében el tudja képzelni, hogy egy részeg hőbörgés gyilkosságig fajul, majd az ottani törvények okén menekülni kényszerül az ember. De sajnálja kedvesét. Elszökni egy életből, ami a maga módján védelmezett, nehéz.*
- Nem gondolom, hogy remek megoldás volt eljutni a gyilkosságig, de ha még ittasan is fontos neked mások védelme, akkor talán egy lovag veszett el benned. *Haloványan mosolyog, mert nem venné el a történet komolyságának élét. * - És hamar kiderült, hogy olyasféle, akitől nem árt védelmezni a népeket. Sajnálom, hogy magadat már nem lehetett a barbárok előtt.
*Időközben megérkeznek, de sajnos eluralkodik a nőn némi félelem. Persze hozzátartozik az is, amit nem mond ki… ha Grael netán megtorolná rajta hűtlenségét és hogy felbontaná íratlan szerződésüket, hát ott lenne kakasviadal. Amibe jobb bele sem gondolni, így hát eltereli a gondolatait Ciliával.
Az első mondat után tudja, hogy Pashthra nem vette olyan könnyedén a kérését, mint ahogyan azt Mai megpróbálta előadni. Sem egy kérdés, sem egy reakció. Nem tudja meg belőle a félvér azt sem, hogy mi a véleménye arról, hogy van egy leány, kivel kimondható, hogy kivételezik, sőt, olyan közel áll hozzá, hogy talán örökbe is fogadja. Nem tud kiteljesedni a története, hiszen úgy sepri le az ő hóhajúja, mint itt a legtöbb dacos gyermek az észérveket.*
- Édesem… *Pillant fel, a harcosra, majd nagy levegőt vesz. A páncélzatban nem olyan könnyű hozzá közelkerülni, de azért a levett sisak segít, hogy közel hajolva megkísérelje megcsókolni annak arcát, finoman, végig a füléig. Ha nem engedi, hát csak sóhajt egyet.*
- Ha rajtam múlik, már ma megtudja, de akkor itt kell töltsem az éjszakát, mert rengeteg beszélnivalóm van Ciliával ezen felül is. Nem akartalak megsérteni, de azt sem szeretném, ha ő nézne rám kiábrándultan, mert nem érti miért hagyom el azt, aki fontos számára. *Szinte kérlel a tekintete, majd a kézért nyúl, hogy kulcsolja bele a férfi.* - Nem szeretném összezavarni. De a döntésem biztosabb bárminél. Szeretlek. Ígérem, hogy hamar feloldom ezt a helyzete. *Még ha villámcsapásként is érte az érzés, nem küzd ellene. Ha később olyan hamar illan el, mint ahogy érkezett, majd akkor foglalkozik a dologgal, most csupán élvezné… úgyis hamar beköszönt a rosszidő… *
*Hallgatja a történetet. Valahogy másképp képzelte el ott az életet, de minden népnek megvan a sajátos igazságszolgáltatása. Bár gyermekként a kúria falainak védelmét élvezte, arról már igen sokat hallott, hogy bizonyos kocsmák veszélyesebbek, mint egyedül, fegyvertelen lesétálni gyalogszerrel a Kikötőig. Nemrégiben is amiatt volt akasztás, mert valaki úgy döntött, hogy ivóban kíván vért ontani. Ennek fényében el tudja képzelni, hogy egy részeg hőbörgés gyilkosságig fajul, majd az ottani törvények okén menekülni kényszerül az ember. De sajnálja kedvesét. Elszökni egy életből, ami a maga módján védelmezett, nehéz.*
- Nem gondolom, hogy remek megoldás volt eljutni a gyilkosságig, de ha még ittasan is fontos neked mások védelme, akkor talán egy lovag veszett el benned. *Haloványan mosolyog, mert nem venné el a történet komolyságának élét. * - És hamar kiderült, hogy olyasféle, akitől nem árt védelmezni a népeket. Sajnálom, hogy magadat már nem lehetett a barbárok előtt.
*Időközben megérkeznek, de sajnos eluralkodik a nőn némi félelem. Persze hozzátartozik az is, amit nem mond ki… ha Grael netán megtorolná rajta hűtlenségét és hogy felbontaná íratlan szerződésüket, hát ott lenne kakasviadal. Amibe jobb bele sem gondolni, így hát eltereli a gondolatait Ciliával.
Az első mondat után tudja, hogy Pashthra nem vette olyan könnyedén a kérését, mint ahogyan azt Mai megpróbálta előadni. Sem egy kérdés, sem egy reakció. Nem tudja meg belőle a félvér azt sem, hogy mi a véleménye arról, hogy van egy leány, kivel kimondható, hogy kivételezik, sőt, olyan közel áll hozzá, hogy talán örökbe is fogadja. Nem tud kiteljesedni a története, hiszen úgy sepri le az ő hóhajúja, mint itt a legtöbb dacos gyermek az észérveket.*
- Édesem… *Pillant fel, a harcosra, majd nagy levegőt vesz. A páncélzatban nem olyan könnyű hozzá közelkerülni, de azért a levett sisak segít, hogy közel hajolva megkísérelje megcsókolni annak arcát, finoman, végig a füléig. Ha nem engedi, hát csak sóhajt egyet.*
- Ha rajtam múlik, már ma megtudja, de akkor itt kell töltsem az éjszakát, mert rengeteg beszélnivalóm van Ciliával ezen felül is. Nem akartalak megsérteni, de azt sem szeretném, ha ő nézne rám kiábrándultan, mert nem érti miért hagyom el azt, aki fontos számára. *Szinte kérlel a tekintete, majd a kézért nyúl, hogy kulcsolja bele a férfi.* - Nem szeretném összezavarni. De a döntésem biztosabb bárminél. Szeretlek. Ígérem, hogy hamar feloldom ezt a helyzete. *Még ha villámcsapásként is érte az érzés, nem küzd ellene. Ha később olyan hamar illan el, mint ahogy érkezett, majd akkor foglalkozik a dologgal, most csupán élvezné… úgyis hamar beköszönt a rosszidő… *
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-09 15:48:59
Üzenet elküldve: 2026-01-09 15:48:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 122
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
- Én... eljöttem. * Gondolkodik azon, hogy mit is meséljen, és hogyan arról, hogy Latamie hogyan rabolta el őt a thargoktól. Nem akar túlzottan belemenni a részletekbe, de ő is érzi, hogy ennyi kevés lesz az elfnek, úgyhogy told még hozzá egy kis információt. *
- Sokat ittunk, és volt egy idegen senkiházi, aki a csapost sértegette. Aranyos lány volt az a söntés mögött, aki a légynek se ártott volna. Szóltam, hogy fejezze be, de ekkor velem kezdett kakaskodni. Felajánlottam, hogy rendezzük el a dolgot odakint, a fogadó előtt. Gondoltam megverekszünk, mint férfi a férfival, de a szemétláda kihasználta, hogy hátat fordítottam neki, és rögtön támadott rám a fegyverével. A társammal, egy elf íjásszal lerendeztük ott helyben, mielőtt másoknak is ártott volna, és mások életét is elvette volna. Viszont nem akartam a Gödörbe kerülni, mert bármennyire is barbárok, azért az önbíráskodást nem annyira szerették ők sem. Szóval, eljöttem a városba, a folyón, egy hajóval. Wegtoreniekkel. * Mesél el annyit a történetből, amennyit mesélni érdemes. Reméli, hogy ezzel csillapítja kedvesének információ iránti kielégíthetetlen szomját.
Bárhogy is van, egy idő után elérnek az árvaházhoz, ahol hamar egy nem várt gyomrost kap a hóhajú harcos. Szerette volna hinni, hogy azok az idők már elmúltak, amikor titkolják őt, a polcon tartják, és csak akkor veszik le, ha a testét akarják használni, de úgy tűnik, hogy még mindig itt tart, még a félvér is inkább otthon, a négy fal között ismeri el érzéseit, és a nyilvánosság előtt szívesebben titkolná. Idegesen nyel egyet, de egyszerűen bólint a kérdést hallva. Ahogy odabent utasítást kap, ismételten bólint, hogy részéről rendben van az iroda szemügyre vétele. *
- Ahogy kívánja, Faensa kisasszony. * Feleli a nőnek, talán kicsit hidegebben, mint ahogy azt eltervezte. Nem csapja jobban a lábát a földhöz, ahogy a mágust követi, mint általában, mégis mintha hangosabban, idegesebben csörögne rajta a fém, mint általában. Mozdulatai valamelyest merevebbek, mint idefelé menet, egész testében érzi a feszültséget, és a sértettséget, még ha próbálja palástolni is azt. Odafent meghallgatja a magyarázatot, a sisakját levéve, és a hóna alatt tartva, így egyértelműen látszik a sértettség az arcán, de nem szól semmit, amivel olajat öntene a tűzre. Egyébként sem tudhatja a másik, hogy milyen mélyről fakad az a csalódottság, amit most átél a fiú. *
- Rendben. Amíg nem beszélsz vele, addig mindenben úgy fogok tenni, mintha régi ismerősök lennénk. Társak a bajban. Két ismerős, akik segítik egymást. * Tesz ígéretet, és azt nem teszi hozzá, de a hangjából talán kikövetkeztethető, hogy ha rajta múlik, akkor ez a távolságtartás bizony a házba visszatérve is maradni fog. Tiszteletben tartja ő a nő kérését, és mivel az a bizonyos Cilia az anyjaként tekint rá, nem lehet benne biztos, hogy nem keresi fel szerelmét az otthonában. Ahol aztán lebukhatnak. *
- Én... eljöttem. * Gondolkodik azon, hogy mit is meséljen, és hogyan arról, hogy Latamie hogyan rabolta el őt a thargoktól. Nem akar túlzottan belemenni a részletekbe, de ő is érzi, hogy ennyi kevés lesz az elfnek, úgyhogy told még hozzá egy kis információt. *
- Sokat ittunk, és volt egy idegen senkiházi, aki a csapost sértegette. Aranyos lány volt az a söntés mögött, aki a légynek se ártott volna. Szóltam, hogy fejezze be, de ekkor velem kezdett kakaskodni. Felajánlottam, hogy rendezzük el a dolgot odakint, a fogadó előtt. Gondoltam megverekszünk, mint férfi a férfival, de a szemétláda kihasználta, hogy hátat fordítottam neki, és rögtön támadott rám a fegyverével. A társammal, egy elf íjásszal lerendeztük ott helyben, mielőtt másoknak is ártott volna, és mások életét is elvette volna. Viszont nem akartam a Gödörbe kerülni, mert bármennyire is barbárok, azért az önbíráskodást nem annyira szerették ők sem. Szóval, eljöttem a városba, a folyón, egy hajóval. Wegtoreniekkel. * Mesél el annyit a történetből, amennyit mesélni érdemes. Reméli, hogy ezzel csillapítja kedvesének információ iránti kielégíthetetlen szomját.
Bárhogy is van, egy idő után elérnek az árvaházhoz, ahol hamar egy nem várt gyomrost kap a hóhajú harcos. Szerette volna hinni, hogy azok az idők már elmúltak, amikor titkolják őt, a polcon tartják, és csak akkor veszik le, ha a testét akarják használni, de úgy tűnik, hogy még mindig itt tart, még a félvér is inkább otthon, a négy fal között ismeri el érzéseit, és a nyilvánosság előtt szívesebben titkolná. Idegesen nyel egyet, de egyszerűen bólint a kérdést hallva. Ahogy odabent utasítást kap, ismételten bólint, hogy részéről rendben van az iroda szemügyre vétele. *
- Ahogy kívánja, Faensa kisasszony. * Feleli a nőnek, talán kicsit hidegebben, mint ahogy azt eltervezte. Nem csapja jobban a lábát a földhöz, ahogy a mágust követi, mint általában, mégis mintha hangosabban, idegesebben csörögne rajta a fém, mint általában. Mozdulatai valamelyest merevebbek, mint idefelé menet, egész testében érzi a feszültséget, és a sértettséget, még ha próbálja palástolni is azt. Odafent meghallgatja a magyarázatot, a sisakját levéve, és a hóna alatt tartva, így egyértelműen látszik a sértettség az arcán, de nem szól semmit, amivel olajat öntene a tűzre. Egyébként sem tudhatja a másik, hogy milyen mélyről fakad az a csalódottság, amit most átél a fiú. *
- Rendben. Amíg nem beszélsz vele, addig mindenben úgy fogok tenni, mintha régi ismerősök lennénk. Társak a bajban. Két ismerős, akik segítik egymást. * Tesz ígéretet, és azt nem teszi hozzá, de a hangjából talán kikövetkeztethető, hogy ha rajta múlik, akkor ez a távolságtartás bizony a házba visszatérve is maradni fog. Tiszteletben tartja ő a nő kérését, és mivel az a bizonyos Cilia az anyjaként tekint rá, nem lehet benne biztos, hogy nem keresi fel szerelmét az otthonában. Ahol aztán lebukhatnak. *
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-09 09:28:35
Üzenet elküldve: 2026-01-09 09:28:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1222
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
*Mindig tudnak újat mondani a számára, éppen ezért kedveli annyira a harcosokat. Mást látnak, mint a megannyi tudós, alkimista, netán Mágustorony védelmében gyakorlatozó mágus. Nem is beszélve azokról, akik a kúriák falain belül élik mindennapjaikat és csak onnan irányítanak nemeshez méltó, vagy épp méltatlan módokon. Mind más élet, mégis sűrűn fonódik össze, más-más tapasztalatokat megosztva egymással. Módfelett élvezi a félvér, noha elszörnyülködik a Gödör említésén.*
- Biztos megvannak a hathatós módszereik. *Mondja kissé elrévedve, de kifejezetten diplomatikusan elhallgatva érzelmeit, véleményét… ilyenkor mindig forognak a fejében a vélt képek, netán összefüggéseket keres eddig hallottakkal.*
- Miért húzták ki a neved? *Teszi fel végül a kérdést, ami a legfontosabb tán. Hiszen ismerni akarja szerelmét.
A Megdoly elnyeri tetszését, kedvel mindent, mi állat, még ha amolyan bestia is. Különlegesek. Csupán kevés alkalma volt effélékkel találkozni. Mindeközben a szokotthoz képest máshogyan is melegíti Pashthra, de csak büszke pillantással reagál a sikeres varázslatra.*
- Annyi különlegeset láttál már. Napestig hallgatnám. Remélem minden éjjel efféle történeteket hallgathatok tőled. Amíg csak el nem fogynak. *Mosolyog, majd megegyeznek abban, hogy mehenek tovább, s Mai cseppet sem bánja ezt. Bár rettentően kíváncsi mindig, lesz forrás, ahonnan megtudja, hogy mi történt a Templomban. Lépteit nem szaporázza, de nem is andalog, szeretné már látni a gyerekeket. Pash láthatja, hogy az útvonal cseppet sem kacifántos.
A hatalmas rezidencia kapujában torpan csak meg és kissé zavarban van, ahogy felnéz kedvese szemeibe.*
- Szerelmem! *Kezdi máris puhítva Pasht, így talán mégsem lesz olyan csúf, amit mondd.* - Nagyon hamar ki fog derülni mindenki számára, hogy kim is vagy Te, de kérlek, előbb engedd, hogy rendezzem el a dolgaim. *Felsóhajt, majd még nem hagyva a választ nyitja ki a kaput, hogy beléphessenek a hatalmas előtérbe, ahol nincs egyetlen lélekszám sem, hiszen mindenki a vacsorához készül és türelmetlen várják az ebédlőben toporogva, netán a szobájukban, hogy eljöjjön az idő. *
- Gyere, előbb megmutatom az irodám és a szobám, majd vacsora után meglepjük őket Veled. *Kézen fogja a férfit és vezeti is az irodájához. Remélhetőleg követi, mert ott szeretné folytatni a mondandóját. Ha nem, hát akkor teszi ezt az előtérben, netán a bejárat előtt.*
- Szóval… *Újra a szemekbe tekint, nem kívánja azt a hatást kelteni, hogy ő egy titok vagy ne gondolná komolyan a kapcsolatukat.* - Igazából senki véleménye nem érdekel, csak Cilia. Ő egy fiatal lány, ő volt az első, akit idehoztam az árvaházba. Akkor még nem is igazán volt ez árvaház… *Mosolyodik el az emléken.* - Fontos nekem és úgy kötődik, mintha az anyja lennék. Hosszú a történet, most nem untatlak vele, de a lényeg, hogy vele szeretném közölni azelőtt, hogy meglátna minket egyértelmű helyzetben. *Csupán egy romantikusabb pillantásra gondol, nem többre, de épp elég.* - Van egy kis szerelme, aki éppen elhagyta. *Mai még nem tud részleteket, csak Anvieltől némi hintést.* - Nem szeretném, ha rossz véleménnyel maradna a kapcsolatokról. Inkább elmesélném neki úgy, hogy emészthető legyen. *Bár ki nem mondja, de egyértelműnek gondolja, hogy érthető, hogy ismeri a félt, akit elhagyni készül.*
*Mindig tudnak újat mondani a számára, éppen ezért kedveli annyira a harcosokat. Mást látnak, mint a megannyi tudós, alkimista, netán Mágustorony védelmében gyakorlatozó mágus. Nem is beszélve azokról, akik a kúriák falain belül élik mindennapjaikat és csak onnan irányítanak nemeshez méltó, vagy épp méltatlan módokon. Mind más élet, mégis sűrűn fonódik össze, más-más tapasztalatokat megosztva egymással. Módfelett élvezi a félvér, noha elszörnyülködik a Gödör említésén.*
- Biztos megvannak a hathatós módszereik. *Mondja kissé elrévedve, de kifejezetten diplomatikusan elhallgatva érzelmeit, véleményét… ilyenkor mindig forognak a fejében a vélt képek, netán összefüggéseket keres eddig hallottakkal.*
- Miért húzták ki a neved? *Teszi fel végül a kérdést, ami a legfontosabb tán. Hiszen ismerni akarja szerelmét.
A Megdoly elnyeri tetszését, kedvel mindent, mi állat, még ha amolyan bestia is. Különlegesek. Csupán kevés alkalma volt effélékkel találkozni. Mindeközben a szokotthoz képest máshogyan is melegíti Pashthra, de csak büszke pillantással reagál a sikeres varázslatra.*
- Annyi különlegeset láttál már. Napestig hallgatnám. Remélem minden éjjel efféle történeteket hallgathatok tőled. Amíg csak el nem fogynak. *Mosolyog, majd megegyeznek abban, hogy mehenek tovább, s Mai cseppet sem bánja ezt. Bár rettentően kíváncsi mindig, lesz forrás, ahonnan megtudja, hogy mi történt a Templomban. Lépteit nem szaporázza, de nem is andalog, szeretné már látni a gyerekeket. Pash láthatja, hogy az útvonal cseppet sem kacifántos.
A hatalmas rezidencia kapujában torpan csak meg és kissé zavarban van, ahogy felnéz kedvese szemeibe.*
- Szerelmem! *Kezdi máris puhítva Pasht, így talán mégsem lesz olyan csúf, amit mondd.* - Nagyon hamar ki fog derülni mindenki számára, hogy kim is vagy Te, de kérlek, előbb engedd, hogy rendezzem el a dolgaim. *Felsóhajt, majd még nem hagyva a választ nyitja ki a kaput, hogy beléphessenek a hatalmas előtérbe, ahol nincs egyetlen lélekszám sem, hiszen mindenki a vacsorához készül és türelmetlen várják az ebédlőben toporogva, netán a szobájukban, hogy eljöjjön az idő. *
- Gyere, előbb megmutatom az irodám és a szobám, majd vacsora után meglepjük őket Veled. *Kézen fogja a férfit és vezeti is az irodájához. Remélhetőleg követi, mert ott szeretné folytatni a mondandóját. Ha nem, hát akkor teszi ezt az előtérben, netán a bejárat előtt.*
- Szóval… *Újra a szemekbe tekint, nem kívánja azt a hatást kelteni, hogy ő egy titok vagy ne gondolná komolyan a kapcsolatukat.* - Igazából senki véleménye nem érdekel, csak Cilia. Ő egy fiatal lány, ő volt az első, akit idehoztam az árvaházba. Akkor még nem is igazán volt ez árvaház… *Mosolyodik el az emléken.* - Fontos nekem és úgy kötődik, mintha az anyja lennék. Hosszú a történet, most nem untatlak vele, de a lényeg, hogy vele szeretném közölni azelőtt, hogy meglátna minket egyértelmű helyzetben. *Csupán egy romantikusabb pillantásra gondol, nem többre, de épp elég.* - Van egy kis szerelme, aki éppen elhagyta. *Mai még nem tud részleteket, csak Anvieltől némi hintést.* - Nem szeretném, ha rossz véleménnyel maradna a kapcsolatokról. Inkább elmesélném neki úgy, hogy emészthető legyen. *Bár ki nem mondja, de egyértelműnek gondolja, hogy érthető, hogy ismeri a félt, akit elhagyni készül.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-07 17:18:43
Üzenet elküldve: 2026-01-07 17:18:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 735
OOC üzenetek: 507
Játékstílus: Megfontolt
// Nestárt várva //
* Nimeril hazakotródik nagy mérgesen. Az a némber elhappolta tőle a friss hulláját. Pedig annyi jó közös pillanatot szerezhettek volna egymásnak, de nem. Mert valakinek nagyon fontos, hogy egy bűnöző testét a földbe ássák. Nimeril igyekszik túltenni magát ezen, de még napokig feldúlt. A következményektől is tart, egy kicsit, de végül meggyőzi magát, hogy éjszaka a temetőben ücsörögni az nem bűn. Később levelet ír Nestarnak, hogy meghívja a rezidenciára. A levél tartalma csupán annyiból áll, hogy a lány átadná neki azokat az új kéziratokat, amik a legújabb mágiaismereteit tartalmazza. A férfi sokat tanított neki korábban, így ez alap. Valamint a porcelánfehér varázsitalt is megnézetné vele, meg kérdezne az orkról, akit beajánlott neki. Csak a szokásos időszakos találkozás, nem különlegesebb ez sem, de mindig gazdagabbak lesznek valamivel, amikor így összefutnak. Nestar még mindig a példaképe és legjobb mestere Nimerilnek, akit nagyon tisztel, bár a vakmerősége és meggondolatlansága az példaértékű. Eszébe is jut az az ostoba kísérlet, amit még beleír a levelébe. Kíváncsi, hogy a Gömböc nevezetű lénnyel mi lett. Az a kísérlet még mindig a lány begyében van.*
* Nimeril hazakotródik nagy mérgesen. Az a némber elhappolta tőle a friss hulláját. Pedig annyi jó közös pillanatot szerezhettek volna egymásnak, de nem. Mert valakinek nagyon fontos, hogy egy bűnöző testét a földbe ássák. Nimeril igyekszik túltenni magát ezen, de még napokig feldúlt. A következményektől is tart, egy kicsit, de végül meggyőzi magát, hogy éjszaka a temetőben ücsörögni az nem bűn. Később levelet ír Nestarnak, hogy meghívja a rezidenciára. A levél tartalma csupán annyiból áll, hogy a lány átadná neki azokat az új kéziratokat, amik a legújabb mágiaismereteit tartalmazza. A férfi sokat tanított neki korábban, így ez alap. Valamint a porcelánfehér varázsitalt is megnézetné vele, meg kérdezne az orkról, akit beajánlott neki. Csak a szokásos időszakos találkozás, nem különlegesebb ez sem, de mindig gazdagabbak lesznek valamivel, amikor így összefutnak. Nestar még mindig a példaképe és legjobb mestere Nimerilnek, akit nagyon tisztel, bár a vakmerősége és meggondolatlansága az példaértékű. Eszébe is jut az az ostoba kísérlet, amit még beleír a levelébe. Kíváncsi, hogy a Gömböc nevezetű lénnyel mi lett. Az a kísérlet még mindig a lány begyében van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1549-1568