Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1897-1916
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:14:50
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Nem érdekelhet mindenkit az írás, vagy az olvasás. Persze ő ezt nem érti meg, de úgy tesz, mintha. Elvégre van itt jó néhány kölyök, akiknek majd hasznára válhat, rájuk kellene az energiáját fordítani. Nehezen bár, de elengedi a témát, persze kissé csalódott, de hamar túl lesz rajta. Talán egy egész percbe is beletelik.
Ami Norit illeti, ő sem tudná szebben mondani. Hogy miben leli örömét, Mainak teljesen mindegy, egészen addig, amíg valakinek - főleg neki - nem esik bántódása. Úgy tűnt Haldriannak sem esett, bár a teljes igazságot nem tudhatja, sem észnél nem volt, hogy emlékezzen annak vonásaira az esemény után, sem a lány nem mesélte el neki a történteket.*
- Meglep téged bármi is? *A vigyorra csak mosolyogva ingatja meg a fejét. Biztos benne, hogy sokkal többet látott ilyen téren a másik, mint ő valaha is fog, de nincs is ezzel baj.
Haldrianba talán kár a bor, ha így vélekedik, de ez semmit nem von le abból, hogy szívesen adja neki. Persze csak így, hogy éppen nem szabott rá ki semmilyen feladatot, különben ő sem nézné jó szemmel, ha egy szuszra meginna annak elvégzése előtt néhány pohárral. A tudat viszont cseppet sem rossz, hogy amaz nem nagy italos, így nem kell figyelnie ilyesmire. *
- Magán? Annyira nem előkelő szerep az enyém, de még meglehet, beszerzek egyet a szobámba. Addig is, maradok annál a nagynál. *Teljesen gyanútlanul vallja be, hogy hol szokta áztatni magát.
A hirtelen ötletét csakhamar el kell vetnie. A lehető legjobb személynek látja erre pedig a félvért, de annyi biztos, hogy ilyen kényes feladatot nem bízna rá olyanra, aki nem szívesen vállalja. Még elrontana neki mindent. Bár, hogy elmenne a kedve az egésztől néhány esztendőre, a lehető legjobb kimenetel volna. De ezt persze nem fogja hozzátenni, éppen elég gondolnia rá. Nem is fűzi tovább, hiszen felesleges. Amúgy is távozóra fogja a férfi, ő pedig nem tartja vissza. Bár szívesen hallgatná még a karattyolását, van elég dolog, amivel foglalatoskodnia kell.*
- Menj csak. Ha valamire szükséged van, akkor pedig szólj. Reggel Anviel minden bizonnyal ellát majd feladattal. De pihend ki magad.
*Azzal, ha a fél-elf távozik, ő le is ül, hogy tüzetesen átnézze Szikra műveit, amik az asztalon hevernek. Nincs kedvére a csönd, napok, sőt hatok óta, mindig volt mellette valaki. Viszont hosszúra úgysem nyúlhat a magánya, ebben a házban az lehetetlen. *
*Nem érdekelhet mindenkit az írás, vagy az olvasás. Persze ő ezt nem érti meg, de úgy tesz, mintha. Elvégre van itt jó néhány kölyök, akiknek majd hasznára válhat, rájuk kellene az energiáját fordítani. Nehezen bár, de elengedi a témát, persze kissé csalódott, de hamar túl lesz rajta. Talán egy egész percbe is beletelik.
Ami Norit illeti, ő sem tudná szebben mondani. Hogy miben leli örömét, Mainak teljesen mindegy, egészen addig, amíg valakinek - főleg neki - nem esik bántódása. Úgy tűnt Haldriannak sem esett, bár a teljes igazságot nem tudhatja, sem észnél nem volt, hogy emlékezzen annak vonásaira az esemény után, sem a lány nem mesélte el neki a történteket.*
- Meglep téged bármi is? *A vigyorra csak mosolyogva ingatja meg a fejét. Biztos benne, hogy sokkal többet látott ilyen téren a másik, mint ő valaha is fog, de nincs is ezzel baj.
Haldrianba talán kár a bor, ha így vélekedik, de ez semmit nem von le abból, hogy szívesen adja neki. Persze csak így, hogy éppen nem szabott rá ki semmilyen feladatot, különben ő sem nézné jó szemmel, ha egy szuszra meginna annak elvégzése előtt néhány pohárral. A tudat viszont cseppet sem rossz, hogy amaz nem nagy italos, így nem kell figyelnie ilyesmire. *
- Magán? Annyira nem előkelő szerep az enyém, de még meglehet, beszerzek egyet a szobámba. Addig is, maradok annál a nagynál. *Teljesen gyanútlanul vallja be, hogy hol szokta áztatni magát.
A hirtelen ötletét csakhamar el kell vetnie. A lehető legjobb személynek látja erre pedig a félvért, de annyi biztos, hogy ilyen kényes feladatot nem bízna rá olyanra, aki nem szívesen vállalja. Még elrontana neki mindent. Bár, hogy elmenne a kedve az egésztől néhány esztendőre, a lehető legjobb kimenetel volna. De ezt persze nem fogja hozzátenni, éppen elég gondolnia rá. Nem is fűzi tovább, hiszen felesleges. Amúgy is távozóra fogja a férfi, ő pedig nem tartja vissza. Bár szívesen hallgatná még a karattyolását, van elég dolog, amivel foglalatoskodnia kell.*
- Menj csak. Ha valamire szükséged van, akkor pedig szólj. Reggel Anviel minden bizonnyal ellát majd feladattal. De pihend ki magad.
*Azzal, ha a fél-elf távozik, ő le is ül, hogy tüzetesen átnézze Szikra műveit, amik az asztalon hevernek. Nincs kedvére a csönd, napok, sőt hatok óta, mindig volt mellette valaki. Viszont hosszúra úgysem nyúlhat a magánya, ebben a házban az lehetetlen. *
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-05 15:12:50
Üzenet elküldve: 2025-05-05 15:12:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Csak hallani fogok róla, ha már nem lesz kifüggesztve a nevem. Vannak barátaim. *Barátnak nevezni őket túlzás és az információt is keményen mérik, de azért egy efféle dolog történés hamar eljutna hozzá. Mint ahogy az is eljutott, hogy keresik.*
-Talán. *Üti el élét az olvasáskészségét firtató kérdésnek. Nem látja értelmét a dolognak. Persze tiszteli azokat, akik tudnak írni és olvasni, de úri hóbortnak gondolja az efféle elfoglaltságot.*
-Úgy lenne? Meglepő. *Valóban felszökik szemöldöke a hallottakra. Persze nem ismeri Norit valójában, de nem látta rajta, hogy különösebben ellenére lenne bármi.*
-Valószínűleg mindenevő. *Elvigyorodik.*
-Csak azért iszom, mert szívesen adod. Annyira nem rajongok az alkoholért. A sört sem szívelem különösebben. *Keserű és büdös. Mint a tengerészek általában.*
-Akkor azt fogom választani. Mármint a nagy dézsát. Te is ott szoktál... Fürdeni, vagy az igazgatónőnek magán jár? *A kérdés persze csak saját fantáziálgatásának ad tüzet, de azért végighordozza tekintetét a helyiségen, hátha nem vett észre egy kósza kádat. Amennyiben megérzése helyes, kifejezetten jó fekvésű szobát tudhat magáénak.
Talán meglepő, de a kérésre kissé elhúzza száját. Elvan a kölykökkel, szórakoztatónak találja őket. Kíváncsiak és lököttek, akár ő maga. Ugyanakkor lelkizni és... Szárnypróbákról faggatni őket nem egy olyan feladat, ami különösen érdekelné vagy amiben akár jó lenne.*
-Hümpf, én nem szívesen faggatnám ilyenekről. Mégiscsak egy kölyök. Még elmegy a kedve az egésztől. *Amennyiben felnőtt egyedekről van szó, szíves örömest bájcseveg szándékokról és fantáziákról - talán ez is a kedvenc témája - de nem érzi magát megfelelő személynek ilyen jellegű beszélgetésekhez. Tökéletesen érti viszont, hogy Mai miért őt kérte erre.*
-De ha szabad és az igazgatónő is megengedi... *Komótosan kászálódik fel ültéből. Végigsimít ingén, mintha a port szeretné róla leverni.*
-Meg is nézném magamnak azt a fürdőt. És persze el kell menjek előtte vízért is!
-Csak hallani fogok róla, ha már nem lesz kifüggesztve a nevem. Vannak barátaim. *Barátnak nevezni őket túlzás és az információt is keményen mérik, de azért egy efféle dolog történés hamar eljutna hozzá. Mint ahogy az is eljutott, hogy keresik.*
-Talán. *Üti el élét az olvasáskészségét firtató kérdésnek. Nem látja értelmét a dolognak. Persze tiszteli azokat, akik tudnak írni és olvasni, de úri hóbortnak gondolja az efféle elfoglaltságot.*
-Úgy lenne? Meglepő. *Valóban felszökik szemöldöke a hallottakra. Persze nem ismeri Norit valójában, de nem látta rajta, hogy különösebben ellenére lenne bármi.*
-Valószínűleg mindenevő. *Elvigyorodik.*
-Csak azért iszom, mert szívesen adod. Annyira nem rajongok az alkoholért. A sört sem szívelem különösebben. *Keserű és büdös. Mint a tengerészek általában.*
-Akkor azt fogom választani. Mármint a nagy dézsát. Te is ott szoktál... Fürdeni, vagy az igazgatónőnek magán jár? *A kérdés persze csak saját fantáziálgatásának ad tüzet, de azért végighordozza tekintetét a helyiségen, hátha nem vett észre egy kósza kádat. Amennyiben megérzése helyes, kifejezetten jó fekvésű szobát tudhat magáénak.
Talán meglepő, de a kérésre kissé elhúzza száját. Elvan a kölykökkel, szórakoztatónak találja őket. Kíváncsiak és lököttek, akár ő maga. Ugyanakkor lelkizni és... Szárnypróbákról faggatni őket nem egy olyan feladat, ami különösen érdekelné vagy amiben akár jó lenne.*
-Hümpf, én nem szívesen faggatnám ilyenekről. Mégiscsak egy kölyök. Még elmegy a kedve az egésztől. *Amennyiben felnőtt egyedekről van szó, szíves örömest bájcseveg szándékokról és fantáziákról - talán ez is a kedvenc témája - de nem érzi magát megfelelő személynek ilyen jellegű beszélgetésekhez. Tökéletesen érti viszont, hogy Mai miért őt kérte erre.*
-De ha szabad és az igazgatónő is megengedi... *Komótosan kászálódik fel ültéből. Végigsimít ingén, mintha a port szeretné róla leverni.*
-Meg is nézném magamnak azt a fürdőt. És persze el kell menjek előtte vízért is!
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-04 17:22:17
Üzenet elküldve: 2025-05-04 17:22:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Hiába hallatszik ki a szavakból, hogy a világon semmi kedve nincsen gyakorolni az olvasás művészetét Haldriannak, nem Mai lenne, ha nem szaladna ki a száján azon nyomban, amit gondol a helyzetről.*
- Márpedig sokkal többet látnál a világból, ha tudnál olvasni. Például azt a kis szeletét, hogy meddig vagy kifüggesztve, mint körözött személy. Vajon lekerül az valaha? *Fogalma sincs, hogy feladják-e idővel az efféle kereséseket, sosem volt szüksége ilyesfajta tudásra.* - Mindegy, én szívesen megtanítalak, ha meglátod benne az értéket. *Semmiféle pozitív választ nem remél, de talán ha nem tesz egy próbát, képes és megszűnik Mainak lenni. Az emlegetett lányt is ő okította erre a tudományra.*
- Azt nem csodálom. Nem csak látszólag veszélyes. De azt hiszem, nem is rád vágyik, a szőke hajú nők jobban vonzzák. *Vonja meg a vállát, elterelve kissé azt, amit majdnem kimondott. Nem akar ő a másik veszélyességéről diskurálni, így sem tudja elfelejteni az elmúlt napok gyötrelmeit, amit neki okozott a feketeség.
Graelről pedig maga sem tudja, hogy hogyan kellene beszélnie. Látta már, hogy mire képes, sőt tapasztalta. Ezen a ponton elmélázik, hogy talán tényleg mindig olyanokba botlik, akik mellett veszélyben van. Inkább kortyol egy jó nagyot, hogy eltüntesse magából a gondolatot is. Haldriant keresi a városőrség, mégis kevésbé gondolja róla, hogy csak úgy erőfitogtatásból bántaná. A "szeretteivel" ellentétben.
Hogy mikről képzeleg a másik, nem tudja, de látja, hogy legelteti rajta a szemeit. Nem bánja, még ha nem is tárulkozik ki neki jobban, mint egy előrehajolás, ahogy a bort tölti.*
- Köszönöm. *Mosolyodik el, majd kissé összeszűkül a szeme, ahogy ismét lehúzza a másik a bort.* - Netán inkább az üveget adjam a kezedbe? *Nevet fel jókedvűen, ő nem fog töltögetni, így közelebb teszi le a félvérhez a palackot, ha kell, hát ott van. Bár amaz már fürdene, ő pedig nem fogja ettől visszatartani, ha menni akar.*
- Éppen elég, ha annyira vagy tiszta, hogy példát mutatsz a kölyköknek. De persze tied a lehetőség, ha csillogni akarsz. És azt tényleg ne várd, hogy ő melegítse neked a vizet, de fordítva megtehetnéd. Szereznél talán egy jó pontot, te meg finomabb falatokat. *Köhint egyet.* - De nem belőle! *Jelenti ki még mielőtt elkalandozna a másik gondolata.*
- Egy nagyobb van ott a szobáddal szemben. A gyerekeknél fent pedig kettő, de azt hagyd meg nekik szerintem.
*Maga sem tudja, hogy honnan az ötlet, de lévén tényleg nincs férfi a háznál, előtte pedig irulna-pirulna a fiúcska, így csak kiböki.*
- Figyelj csak! Képes vagy kiszedni egy fiúból a szándékait? Na meg… hogy, tudod… akaródzik-e bármit tennie egy lánnyal. *Ha hiányzott a másiknak Mai szemérmessége, hát most megkapja, mert maga sem tudja, hogyan szabad az ilyet megfogalmazni.* - Nem olyan kicsi már, lassan elszegődhetne valaki mellé dolgozni, de igencsak közeli kapcsolatot ápol az én… *Nagyot sóhajt.* - Szóval megtennéd? De ne ötleteket adj neki. Nekem adj információkat.
*Hiába hallatszik ki a szavakból, hogy a világon semmi kedve nincsen gyakorolni az olvasás művészetét Haldriannak, nem Mai lenne, ha nem szaladna ki a száján azon nyomban, amit gondol a helyzetről.*
- Márpedig sokkal többet látnál a világból, ha tudnál olvasni. Például azt a kis szeletét, hogy meddig vagy kifüggesztve, mint körözött személy. Vajon lekerül az valaha? *Fogalma sincs, hogy feladják-e idővel az efféle kereséseket, sosem volt szüksége ilyesfajta tudásra.* - Mindegy, én szívesen megtanítalak, ha meglátod benne az értéket. *Semmiféle pozitív választ nem remél, de talán ha nem tesz egy próbát, képes és megszűnik Mainak lenni. Az emlegetett lányt is ő okította erre a tudományra.*
- Azt nem csodálom. Nem csak látszólag veszélyes. De azt hiszem, nem is rád vágyik, a szőke hajú nők jobban vonzzák. *Vonja meg a vállát, elterelve kissé azt, amit majdnem kimondott. Nem akar ő a másik veszélyességéről diskurálni, így sem tudja elfelejteni az elmúlt napok gyötrelmeit, amit neki okozott a feketeség.
Graelről pedig maga sem tudja, hogy hogyan kellene beszélnie. Látta már, hogy mire képes, sőt tapasztalta. Ezen a ponton elmélázik, hogy talán tényleg mindig olyanokba botlik, akik mellett veszélyben van. Inkább kortyol egy jó nagyot, hogy eltüntesse magából a gondolatot is. Haldriant keresi a városőrség, mégis kevésbé gondolja róla, hogy csak úgy erőfitogtatásból bántaná. A "szeretteivel" ellentétben.
Hogy mikről képzeleg a másik, nem tudja, de látja, hogy legelteti rajta a szemeit. Nem bánja, még ha nem is tárulkozik ki neki jobban, mint egy előrehajolás, ahogy a bort tölti.*
- Köszönöm. *Mosolyodik el, majd kissé összeszűkül a szeme, ahogy ismét lehúzza a másik a bort.* - Netán inkább az üveget adjam a kezedbe? *Nevet fel jókedvűen, ő nem fog töltögetni, így közelebb teszi le a félvérhez a palackot, ha kell, hát ott van. Bár amaz már fürdene, ő pedig nem fogja ettől visszatartani, ha menni akar.*
- Éppen elég, ha annyira vagy tiszta, hogy példát mutatsz a kölyköknek. De persze tied a lehetőség, ha csillogni akarsz. És azt tényleg ne várd, hogy ő melegítse neked a vizet, de fordítva megtehetnéd. Szereznél talán egy jó pontot, te meg finomabb falatokat. *Köhint egyet.* - De nem belőle! *Jelenti ki még mielőtt elkalandozna a másik gondolata.*
- Egy nagyobb van ott a szobáddal szemben. A gyerekeknél fent pedig kettő, de azt hagyd meg nekik szerintem.
*Maga sem tudja, hogy honnan az ötlet, de lévén tényleg nincs férfi a háznál, előtte pedig irulna-pirulna a fiúcska, így csak kiböki.*
- Figyelj csak! Képes vagy kiszedni egy fiúból a szándékait? Na meg… hogy, tudod… akaródzik-e bármit tennie egy lánnyal. *Ha hiányzott a másiknak Mai szemérmessége, hát most megkapja, mert maga sem tudja, hogyan szabad az ilyet megfogalmazni.* - Nem olyan kicsi már, lassan elszegődhetne valaki mellé dolgozni, de igencsak közeli kapcsolatot ápol az én… *Nagyot sóhajt.* - Szóval megtennéd? De ne ötleteket adj neki. Nekem adj információkat.
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-04 04:11:47
Üzenet elküldve: 2025-05-04 04:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nem teljesen érti, hogyan képesek egyesek órákon át bújni egy-egy könyvet.*
-Nem, nem tudok betűt vetni meg megolvasni őket. *Különösebb vágyat sem érez aziránt, hogy megtanuljon és ez alighanem érződik szavaiból is.
Norira terelődik a szó, a félvér lány pedig nem rest egyetérteni megállapításával.*
-Nem, nem az a fajta, akivel vágysz összefutni újra. Mármint... *Hátrasimítja kócos tincseit, míg a szavakat keresi.*
-Nem azt mondom, hogy rossz volt vele, inkább azt, hogy kicsit ijesztő. Ez az érzés pedig elég ritkán kap el.
*Szót ejtenek Graelről is, ő pedig attól függetlenül, hogy a férfinak volt hozzá néhány kérése, nem bánja a témát.*
-"Elvenni?" Ugyan. *Legyint színpadiasan.*
-De nem teszek úgy, mintha nem érteném, mire gondolsz. *Hagyja helyben a témát. Volt alkalma elég féltékeny férfival már hozzá, hogy ismerje ennek mibenlétét. Pedig egy valamirevaló férfiember meghagyja a párjának, hogy amaz is kiszórakozza magát, ha úgy tartja kedve. Ő persze nem tör pálcát senki felett.
Elnézegeti a számára kellemes vonásokat, míg a lány bort tölt. Nadrágja szűkössége jelzi, hogy férfivágya mit sem csökkent, cseverészés ide vagy oda. Leküzdi a képet fejében, hogy előredőlve egy határozott mozdulattal bújtatja ki a ruha fogságából a lány kebleit, csak úgy a miheztartás végett, kíváncsiságból. Helyette hallgatja a szavakat és elgondolkodik rajta, hogy milyen jó dolga is lesz itt, ha valóban csupán ennyit várnak tőle. Elvégre ez mind olyan feladat, amit nyugodt szívvel mismásolhat el.*
-Számíthatsz rám. *Szavait alátámasztandó, nagyot bólint. Ismét csak lehúzza a pohár tartalmát.*
-Szívesen belemerülnék egy olyan dézsába. Nem mondom, hogy nem akarom lemosni magamról az út porát. Ha egy efféle helyen szolgál az ember, akkor bizony legalább annyira kell csillogni, mint a kúriának! *Karattyol.*
-Azt gondolom hiába várom, hogy majd vizet melegít nekem Anviel. *Nem rémiszti a hideg víz gondolata, de a Tavernában egészen megszokta az efféle "luxust".*
-Több dézsa is van? *Ha már külön helyiségben van a szóban forgó kád, talán igaz. Bárhogy is, ismét legyűri a kéjelgő gondolatot fejében.*
*Nem teljesen érti, hogyan képesek egyesek órákon át bújni egy-egy könyvet.*
-Nem, nem tudok betűt vetni meg megolvasni őket. *Különösebb vágyat sem érez aziránt, hogy megtanuljon és ez alighanem érződik szavaiból is.
Norira terelődik a szó, a félvér lány pedig nem rest egyetérteni megállapításával.*
-Nem, nem az a fajta, akivel vágysz összefutni újra. Mármint... *Hátrasimítja kócos tincseit, míg a szavakat keresi.*
-Nem azt mondom, hogy rossz volt vele, inkább azt, hogy kicsit ijesztő. Ez az érzés pedig elég ritkán kap el.
*Szót ejtenek Graelről is, ő pedig attól függetlenül, hogy a férfinak volt hozzá néhány kérése, nem bánja a témát.*
-"Elvenni?" Ugyan. *Legyint színpadiasan.*
-De nem teszek úgy, mintha nem érteném, mire gondolsz. *Hagyja helyben a témát. Volt alkalma elég féltékeny férfival már hozzá, hogy ismerje ennek mibenlétét. Pedig egy valamirevaló férfiember meghagyja a párjának, hogy amaz is kiszórakozza magát, ha úgy tartja kedve. Ő persze nem tör pálcát senki felett.
Elnézegeti a számára kellemes vonásokat, míg a lány bort tölt. Nadrágja szűkössége jelzi, hogy férfivágya mit sem csökkent, cseverészés ide vagy oda. Leküzdi a képet fejében, hogy előredőlve egy határozott mozdulattal bújtatja ki a ruha fogságából a lány kebleit, csak úgy a miheztartás végett, kíváncsiságból. Helyette hallgatja a szavakat és elgondolkodik rajta, hogy milyen jó dolga is lesz itt, ha valóban csupán ennyit várnak tőle. Elvégre ez mind olyan feladat, amit nyugodt szívvel mismásolhat el.*
-Számíthatsz rám. *Szavait alátámasztandó, nagyot bólint. Ismét csak lehúzza a pohár tartalmát.*
-Szívesen belemerülnék egy olyan dézsába. Nem mondom, hogy nem akarom lemosni magamról az út porát. Ha egy efféle helyen szolgál az ember, akkor bizony legalább annyira kell csillogni, mint a kúriának! *Karattyol.*
-Azt gondolom hiába várom, hogy majd vizet melegít nekem Anviel. *Nem rémiszti a hideg víz gondolata, de a Tavernában egészen megszokta az efféle "luxust".*
-Több dézsa is van? *Ha már külön helyiségben van a szóban forgó kád, talán igaz. Bárhogy is, ismét legyűri a kéjelgő gondolatot fejében.*
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-03 16:15:20
Üzenet elküldve: 2025-05-03 16:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság - zárás//
*Tovább enyhül a dühös tekintet, ahogy a férfi már ténylegesen kimondja a segítőszándékát. Nincs hozzáfűzve semmi abból, ami az üzletük része. Nem kér nyíltan vissza belőle semmit, hiszen már talán teljesen kár is kihangsúlyozni, ő is tudja, hogyha valamilyen oknál fogva újat fordul a kocka, akkor már módja sem lenne mindent visszaadni, vagy csak nagyon fájdalmas áron. Még kinézi, hogy egyszer ez bekövetkezik, ez is oka volt annak, hogy olyan varázslatokat tanuljon, amivel megvédheti magát. Ezért sem említi meg ezen tudását addig, amíg nem feltétlenül szükséges. Utána is nézhet akár a családjának, majd az egy esztendővel ezelőtti igazságot mondja legfeljebb.
Eltávolodni tőle igen nehéz, ha hazudni egészen könnyűvé is vált. Nem fog pihenni, nem fogja azt tenni, amit kért tőle, de ez már az ő dolga. Akkor már nem lesz itt és vissza sem jön. Legközelebb akkor lesz dolguk egymással, ha valami igazán érdekes felfedezést tesz a férfi Szikráról, vagy akkor, amikor már tudja Mai is, hogy hová indulnak. Azt azért komolyan gondolta, hogy még egyszer nem teszi meg, hogy szó nélkül rohan el valahová. A tanácsai még jól is jöhetnek, főleg, ha nem azt kívánja tőle, hogy feküdjön, mint egy darab fa, miközben a házzal nem tudott egy hat óta törődni.
Majd beleveszik a férfi bőrének ízlelgetésébe, de amaz kivonódik belőle. Ellenérzése támad ugyan, de ő sem akart túlzottan belemelegedni. Legalábbis nem így, nem most. Egy sértődött pillantással azért még illeti. Sosem tudja elfedni a vonásairól, amikor visszautasítást kap, de szóvá már nem teszi.*
- Persze… el ne tévedj. *Azért egy apró mosolyra még futja tőle, majd nyílik az ajtó és elvezeti az étkezővel szembeni irodája elé.*
- Majd, nem szükséges beleolvasnod az ottani papírokba. Az árvaházzal kapcsolatos terveim nem olyan érdekesek, mint a naplóm és mindennek meg van a helye. Ne túrd össze. *Természetesen nem lehet nélkülözni ezen szavakat a búcsú előtt, de szemeiből kiolvashatja, hogy mi végre is mondta. Heccel csupán. Eztán már csak a látszat kedvéért, egy sokkal kisebb csókot kap, mint nem is olyan régen.*
- Vigyázz rá, Grael.
*Azzal el is indul „pihenni”. Kár, hogy éppen a szobája előtt fordul sarkon, ahol ezt tennie kéne.*
//Félhazugság - zárás//
*Tovább enyhül a dühös tekintet, ahogy a férfi már ténylegesen kimondja a segítőszándékát. Nincs hozzáfűzve semmi abból, ami az üzletük része. Nem kér nyíltan vissza belőle semmit, hiszen már talán teljesen kár is kihangsúlyozni, ő is tudja, hogyha valamilyen oknál fogva újat fordul a kocka, akkor már módja sem lenne mindent visszaadni, vagy csak nagyon fájdalmas áron. Még kinézi, hogy egyszer ez bekövetkezik, ez is oka volt annak, hogy olyan varázslatokat tanuljon, amivel megvédheti magát. Ezért sem említi meg ezen tudását addig, amíg nem feltétlenül szükséges. Utána is nézhet akár a családjának, majd az egy esztendővel ezelőtti igazságot mondja legfeljebb.
Eltávolodni tőle igen nehéz, ha hazudni egészen könnyűvé is vált. Nem fog pihenni, nem fogja azt tenni, amit kért tőle, de ez már az ő dolga. Akkor már nem lesz itt és vissza sem jön. Legközelebb akkor lesz dolguk egymással, ha valami igazán érdekes felfedezést tesz a férfi Szikráról, vagy akkor, amikor már tudja Mai is, hogy hová indulnak. Azt azért komolyan gondolta, hogy még egyszer nem teszi meg, hogy szó nélkül rohan el valahová. A tanácsai még jól is jöhetnek, főleg, ha nem azt kívánja tőle, hogy feküdjön, mint egy darab fa, miközben a házzal nem tudott egy hat óta törődni.
Majd beleveszik a férfi bőrének ízlelgetésébe, de amaz kivonódik belőle. Ellenérzése támad ugyan, de ő sem akart túlzottan belemelegedni. Legalábbis nem így, nem most. Egy sértődött pillantással azért még illeti. Sosem tudja elfedni a vonásairól, amikor visszautasítást kap, de szóvá már nem teszi.*
- Persze… el ne tévedj. *Azért egy apró mosolyra még futja tőle, majd nyílik az ajtó és elvezeti az étkezővel szembeni irodája elé.*
- Majd, nem szükséges beleolvasnod az ottani papírokba. Az árvaházzal kapcsolatos terveim nem olyan érdekesek, mint a naplóm és mindennek meg van a helye. Ne túrd össze. *Természetesen nem lehet nélkülözni ezen szavakat a búcsú előtt, de szemeiből kiolvashatja, hogy mi végre is mondta. Heccel csupán. Eztán már csak a látszat kedvéért, egy sokkal kisebb csókot kap, mint nem is olyan régen.*
- Vigyázz rá, Grael.
*Azzal el is indul „pihenni”. Kár, hogy éppen a szobája előtt fordul sarkon, ahol ezt tennie kéne.*
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-03 10:18:20
Üzenet elküldve: 2025-05-03 10:18:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Sok mindent tud már Mairól, de egyet még akkor sem hinne el róla, ha jéghideg komolysággal közölné vele. Nem hiszi, hogy volna bármiféle eszköze arra, hogy megvédje magát, ha az életét fenyegetnék. Azt jól tudja már, hogy a fegyverekkel képtelen bánni, de az eszébe sem jut, hogy a mágiához akár kitűnő affinitással is rendelkezhet a nő, pedig csak utána kellene néznie, hogy mi fán terem a Faensa név, de eddig még nem tette meg. Magára vessen hát, hogy ez a koránt sem annyira ostoba picsa képes a bolondját járatni vele.*
- Jó. Ha bármiben szükséged van segítségre, szólj! *Talán most először ajánlja fel nyíltan a segítségét Mainak, anélkül, hogy tartozásokkal, szívességekkel dobálózna, melyeket vissza kell majd fizetnie a másiknak. Lassan annyi minden miatt lesz amúgy is adósa a félvér, hogy még az emberekénél hosszabb élete sem lesz elég arra, hogy törlessze.*
- Hiszem, ha látom. *Mondja ezt a „szívesen” helyett egyrészt azért, mert ha így is van, azt már akkor sem fogja egyenesen kimondani, másrészt azt azért már nem hiszi el, hogy képes Mai valamiből annyit tanulni, hogy utána ne sodorja újra ugyanúgy veszélybe magát. Legalábbis, ahogy eddig megismerte, ezt gondolja róla.*
- Le is fogom. *Válaszolja az utóbbira csak a miheztartás végett. Mai most is helyesen fejtegeti a férfi elméjében kavargó gondolatokat. Esze ágában sincs ma már még egyszer idejönni. Letudja a beszélgetést Szikrával, aztán megy, és magára zárja otthona ajtaját, hogy ma már senki se zavarhassa.
Most azonban még itt van, ráadásul olyan közel a lány ajkaihoz, hogy a nyakán érzi forró leheletét, majd csókjainak finom érintését. Menni akar, de a félvér lassan eléri, hogy újra vágyjon rá, de nem, most nem szabad. Az önuralom fontos, így ahelyett, hogy viszonozná bárhogy a csókokat, elhúzódik tőle, és így szól.*
- Akkor megmutatod, hol van Szikra? Kurva nagy ez a ház… *Csóválja a fejét egy halvány mosollyal a szája szélén. Tényleg az. Ha nekiállna kóvályogni, még a végén el is tévedne benne. Megtalálni valakit valamelyik ajtó mögött pedig szinte esélytelen vállalkozásnak tűnik.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.03 10:26:38
//Félhazugság//
*Sok mindent tud már Mairól, de egyet még akkor sem hinne el róla, ha jéghideg komolysággal közölné vele. Nem hiszi, hogy volna bármiféle eszköze arra, hogy megvédje magát, ha az életét fenyegetnék. Azt jól tudja már, hogy a fegyverekkel képtelen bánni, de az eszébe sem jut, hogy a mágiához akár kitűnő affinitással is rendelkezhet a nő, pedig csak utána kellene néznie, hogy mi fán terem a Faensa név, de eddig még nem tette meg. Magára vessen hát, hogy ez a koránt sem annyira ostoba picsa képes a bolondját járatni vele.*
- Jó. Ha bármiben szükséged van segítségre, szólj! *Talán most először ajánlja fel nyíltan a segítségét Mainak, anélkül, hogy tartozásokkal, szívességekkel dobálózna, melyeket vissza kell majd fizetnie a másiknak. Lassan annyi minden miatt lesz amúgy is adósa a félvér, hogy még az emberekénél hosszabb élete sem lesz elég arra, hogy törlessze.*
- Hiszem, ha látom. *Mondja ezt a „szívesen” helyett egyrészt azért, mert ha így is van, azt már akkor sem fogja egyenesen kimondani, másrészt azt azért már nem hiszi el, hogy képes Mai valamiből annyit tanulni, hogy utána ne sodorja újra ugyanúgy veszélybe magát. Legalábbis, ahogy eddig megismerte, ezt gondolja róla.*
- Le is fogom. *Válaszolja az utóbbira csak a miheztartás végett. Mai most is helyesen fejtegeti a férfi elméjében kavargó gondolatokat. Esze ágában sincs ma már még egyszer idejönni. Letudja a beszélgetést Szikrával, aztán megy, és magára zárja otthona ajtaját, hogy ma már senki se zavarhassa.
Most azonban még itt van, ráadásul olyan közel a lány ajkaihoz, hogy a nyakán érzi forró leheletét, majd csókjainak finom érintését. Menni akar, de a félvér lassan eléri, hogy újra vágyjon rá, de nem, most nem szabad. Az önuralom fontos, így ahelyett, hogy viszonozná bárhogy a csókokat, elhúzódik tőle, és így szól.*
- Akkor megmutatod, hol van Szikra? Kurva nagy ez a ház… *Csóválja a fejét egy halvány mosollyal a szája szélén. Tényleg az. Ha nekiállna kóvályogni, még a végén el is tévedne benne. Megtalálni valakit valamelyik ajtó mögött pedig szinte esélytelen vállalkozásnak tűnik.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.03 10:26:38
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-02 19:14:41
Üzenet elküldve: 2025-05-02 19:14:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Csak most sejlik fel igazán benne, hogy mennyire szereti, hogy Graelnek fogalma sincs arról, mire is képes a félvér. Ami eddig zavarta, hogy a másik ostobának tartja, most valahogy mégis más fényben tündököl. Bár dühösen mered a férfire, mégis megindulnak a gondolatok. Minden szónak a fejtegetésébe kezd, még ha az ki sem ül a vonásaira. Belül pedig rettentően elégedett. Tényleg elhiszi, hogy teljesen védtelenül nekiindulna egy ilyen útnak, s veszélynek tenné ki Szikrát is. Van még a kezében tehát olyan, amit nem tud róla. Szóval, ha rosszra fordulnának a dolgok, van mivel megvédenie magát ellene is. *
- Mondtam már, felkészülök. *Enyhül kissé a dühének látszata és mintha kezdene magába szállni, hogy már megint igaza van az ő okos kedvesének. Fel is sóhajt, majd beletörődően biggyeszti kissé ajkait, miközben hallgatja a továbbiakat. Ekkor jön a többi gondolat… a maga zord módján még mindig őt és a kis elfet óvja. Keveredik a meghatottság az elégedettséggel. Valahogy szeretné inkább azt érezni, hogy lassan háborút nyer csata helyett a férfivel szemben, de kezd a pillanatok töredéke alatt átformálódni azzá, hogy egyszerűen csak el akar merülni a karjában és az érintéseiben.*
- Jó, rendben. Elmondok mindent, tanultam a múltkoriból, elhiheted. És köszönöm… *Játszadozik tovább, majd hirtelen, hogy a látszatnak eleget tegyenek, holott senki nem láthatja őket, újra rásimul vékony karjával Grael derekára és mint nem is olyan rég, kissé lábujjhegyre áll, de most a nyakát illetné néhány apró csókkal. Nagyon nem szeretné, ha elmenne most. De Szikra fontosabb, mint a felébredt vágyainak a beteljesedése.*
- Igen, Grael. Pihenek. *Forgatja meg a szemét. Természetesen esze ágában sincs megtenni, de túlerőltetni nem fogja magát. * - Le is ellenőrizheted. *Mosolyodik el sejtelmesen, szinte biztos benne, hogy nem fogja a mai nap még egyszer betenni ide a lábát.*
//Félhazugság//
*Csak most sejlik fel igazán benne, hogy mennyire szereti, hogy Graelnek fogalma sincs arról, mire is képes a félvér. Ami eddig zavarta, hogy a másik ostobának tartja, most valahogy mégis más fényben tündököl. Bár dühösen mered a férfire, mégis megindulnak a gondolatok. Minden szónak a fejtegetésébe kezd, még ha az ki sem ül a vonásaira. Belül pedig rettentően elégedett. Tényleg elhiszi, hogy teljesen védtelenül nekiindulna egy ilyen útnak, s veszélynek tenné ki Szikrát is. Van még a kezében tehát olyan, amit nem tud róla. Szóval, ha rosszra fordulnának a dolgok, van mivel megvédenie magát ellene is. *
- Mondtam már, felkészülök. *Enyhül kissé a dühének látszata és mintha kezdene magába szállni, hogy már megint igaza van az ő okos kedvesének. Fel is sóhajt, majd beletörődően biggyeszti kissé ajkait, miközben hallgatja a továbbiakat. Ekkor jön a többi gondolat… a maga zord módján még mindig őt és a kis elfet óvja. Keveredik a meghatottság az elégedettséggel. Valahogy szeretné inkább azt érezni, hogy lassan háborút nyer csata helyett a férfivel szemben, de kezd a pillanatok töredéke alatt átformálódni azzá, hogy egyszerűen csak el akar merülni a karjában és az érintéseiben.*
- Jó, rendben. Elmondok mindent, tanultam a múltkoriból, elhiheted. És köszönöm… *Játszadozik tovább, majd hirtelen, hogy a látszatnak eleget tegyenek, holott senki nem láthatja őket, újra rásimul vékony karjával Grael derekára és mint nem is olyan rég, kissé lábujjhegyre áll, de most a nyakát illetné néhány apró csókkal. Nagyon nem szeretné, ha elmenne most. De Szikra fontosabb, mint a felébredt vágyainak a beteljesedése.*
- Igen, Grael. Pihenek. *Forgatja meg a szemét. Természetesen esze ágában sincs megtenni, de túlerőltetni nem fogja magát. * - Le is ellenőrizheted. *Mosolyodik el sejtelmesen, szinte biztos benne, hogy nem fogja a mai nap még egyszer betenni ide a lábát.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-02 16:37:32
Üzenet elküldve: 2025-05-02 16:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Tetőtől talpig méri végig Haldriant. Ugyan, az nem derül ki számára, hogy tud-e olvasni, de az, hogy nem akar, az egyértelmű. Persze nem ő lenne, ha ezen nem akarna változtatni.*
- Próbáltad már egyáltalán? Gyanítom, ha pajzán gondolatokat olvashatnál, kapva-kapnál az alkalmon.
*Mosolyodik el, persze azt nem tudja, hogy terjesztenek-e ilyesféle irományokat, mert ő bizony mást szokott leemelni a könyvtár polcairól.
Megcsóválja a fejét a válasz hallatán. Valóban nem szorult belé a gátlásból túl sok. De talán ez is a másik bája. *
- Norival? *Kérdi, persze pontosan tudja, hogy róla van szó.* - Téged nem sodort bajba, ha jól emlékszem. *Kortyol egyet a borba, majd folytatja.* - De való igaz, a képessége megvan rá. Nos, engem kiváltképp szeret bajba sodorni, így ritkultak a találkozásaink. *Csak egy pillanatra szalad át a keserűség árnya a tekintetén, de hamar ráncba szedi a vonásait és újra mosolygóssá válik. Nem fejti ki bővebben, ha amaz nem kérdez, de amúgy sem tudja, hogy mennyit ildomos megosztania abból, ami történt. Nem mintha az ilyesfajta információk bármit is érnének Haldriannak.* - De még megvan, ha a társaságára vágysz.
*Nevet fel halkan, azért emlékszik még rá, hogy kivel is fejezte be a másik a kis kalandjukat.
A visszautasítás most szükségszerűnek tűnik, több ízben is. Nem okozott nagy lelki törést, ahogy látja, így nem foglalkozik különösebben az üggyel.*
- Nem, cseppet sem féltékeny, de pontosan tudom milyen az, ha el akarják venni azt, ami az „övé”. Vagy, ha nem tetszik neki valami. *Tudna mesélni. Bár az ő kecses nyakát nem törte el, éppen elég szörnyűséges pillanatot okozott neki, még ha most olyan, mintha csak egy rossz álom lett volna.*
- Nem tudhatom, de jobban örülnék, ha elkerülnénk ennek a kipróbálását. *Sepri hátra elkallódott tincseit a válla mögé, majd tölti a másik poharába. *
- Persze, hogy szívesen.
*Fúrja kicsit mélyebbre a jégkék szemeket a másikéba, de aztán csakhamar visszatér a saját pohara vizslatásához.*
- Szerintem Anviel annak örül, ha nincs a „konyhájában” senki. Ellenben, amíg ő a gyerekek étkét készíti, te foglalatoskodhatnál velük. Élvezik a figyelmet, a történeteket. Jobb szeretném, ha nem egymást vernék fakarddal, amíg nem tud rájuk odafigyelni, ha én is távol vagyok. Ezen felül… a bútoraink szörnyű állapotban vannak. Egynéhányat le kellene csiszolni és festeni. Mondanám, hogy egy levelemet el kéne juttass a Tanácsra, de… *Alsó ajkába harap, incselkedik csupán.* - A ház körül mindig van valami. A kertben is. Lehet ám vágni a sövényt, rendben tartani a füvet. Besegíteni nekem, ha nem érem fel a polc tetejét… Bármikor tudok feladatot adni. *Tárja szét a karjait.* Soroljam még?
*Tetőtől talpig méri végig Haldriant. Ugyan, az nem derül ki számára, hogy tud-e olvasni, de az, hogy nem akar, az egyértelmű. Persze nem ő lenne, ha ezen nem akarna változtatni.*
- Próbáltad már egyáltalán? Gyanítom, ha pajzán gondolatokat olvashatnál, kapva-kapnál az alkalmon.
*Mosolyodik el, persze azt nem tudja, hogy terjesztenek-e ilyesféle irományokat, mert ő bizony mást szokott leemelni a könyvtár polcairól.
Megcsóválja a fejét a válasz hallatán. Valóban nem szorult belé a gátlásból túl sok. De talán ez is a másik bája. *
- Norival? *Kérdi, persze pontosan tudja, hogy róla van szó.* - Téged nem sodort bajba, ha jól emlékszem. *Kortyol egyet a borba, majd folytatja.* - De való igaz, a képessége megvan rá. Nos, engem kiváltképp szeret bajba sodorni, így ritkultak a találkozásaink. *Csak egy pillanatra szalad át a keserűség árnya a tekintetén, de hamar ráncba szedi a vonásait és újra mosolygóssá válik. Nem fejti ki bővebben, ha amaz nem kérdez, de amúgy sem tudja, hogy mennyit ildomos megosztania abból, ami történt. Nem mintha az ilyesfajta információk bármit is érnének Haldriannak.* - De még megvan, ha a társaságára vágysz.
*Nevet fel halkan, azért emlékszik még rá, hogy kivel is fejezte be a másik a kis kalandjukat.
A visszautasítás most szükségszerűnek tűnik, több ízben is. Nem okozott nagy lelki törést, ahogy látja, így nem foglalkozik különösebben az üggyel.*
- Nem, cseppet sem féltékeny, de pontosan tudom milyen az, ha el akarják venni azt, ami az „övé”. Vagy, ha nem tetszik neki valami. *Tudna mesélni. Bár az ő kecses nyakát nem törte el, éppen elég szörnyűséges pillanatot okozott neki, még ha most olyan, mintha csak egy rossz álom lett volna.*
- Nem tudhatom, de jobban örülnék, ha elkerülnénk ennek a kipróbálását. *Sepri hátra elkallódott tincseit a válla mögé, majd tölti a másik poharába. *
- Persze, hogy szívesen.
*Fúrja kicsit mélyebbre a jégkék szemeket a másikéba, de aztán csakhamar visszatér a saját pohara vizslatásához.*
- Szerintem Anviel annak örül, ha nincs a „konyhájában” senki. Ellenben, amíg ő a gyerekek étkét készíti, te foglalatoskodhatnál velük. Élvezik a figyelmet, a történeteket. Jobb szeretném, ha nem egymást vernék fakarddal, amíg nem tud rájuk odafigyelni, ha én is távol vagyok. Ezen felül… a bútoraink szörnyű állapotban vannak. Egynéhányat le kellene csiszolni és festeni. Mondanám, hogy egy levelemet el kéne juttass a Tanácsra, de… *Alsó ajkába harap, incselkedik csupán.* - A ház körül mindig van valami. A kertben is. Lehet ám vágni a sövényt, rendben tartani a füvet. Besegíteni nekem, ha nem érem fel a polc tetejét… Bármikor tudok feladatot adni. *Tárja szét a karjait.* Soroljam még?
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:11:04
Üzenet elküldve: 2025-05-02 15:11:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Elképzelhető, hogy az az így is kellően teli pohár már túl is csordulna, ha Mai elkezdene erőltetett módon beleszólni abba is, hogy mit kezdjen a saját életével. Nincs olyan eljátszott kapcsolat, sem valódi csók, ami akkor megmentené őt a férfi haragjától. Mindenesetre a félvér ennél okosabb és óvatosabb is. Persze, mindez csak arra vonatkozik, aki vele próbál kikezdeni, ő természetesen felhatalmazza magát, hogy véleményt mondjon más életéről. Most sem rest hangot adni ennek.
Lassan, de biztosan sikerül rávezetnie a lányt, hogy vegye komolyan a Szikra körül forgó eseményeket, mert az eddig hallottak alapján sokkal komolyabb ügy is lehet az, mint elsőre tűnik.
És igen, mikor kiderül, hogy Szikra már hangosan is Anyának szólítja Mait, megint ő az, aki rögtön tudja, hogy mit kellene tennie a lánynak, nem törődve azzal, hogy az elméleti megoldás sokkal könnyebb, mint a valóságban kivitelezni azt. Látja a kékekben megcsillanó dühöt, melyet nem sokkal később követnek az ő indulatai is, amikor Mai „csak” egy erdei útnak nevezi azt, ami rájuk vár.*
- Csak egy erdei út? Hm? Nehéz tereppel, mérgező növényekkel, vadállatokkal, útonállókkal, banditákkal és fosztogatókkal, és akkor még nem is említettem a szörnyeket, démonokat és isteneket, akik úgy tűnik, hogy behálózták a gyereket. Olyan, mint egy kellemes séta a tengerparton, nem? *A fejét csóválja, mert felelőtlenségnek és vakmerőségnek tartja a nő naivitását. Ezúttal bekapta a csalit, és teljesen azt hiszi, hogy a félvér képtelen volna megvédeni magát, ha valódi veszély fenyegetné az életét.*
- Hmh *morran az utóbbi mondatokra.* Mielőtt elindulnátok, szólsz nekem! Elmondod, hogy hová mentek, én pedig felkészítelek a különböző eshetőségre! Ha nem jöttök vissza időben, legalább tudni fogom, hol kell keresni titeket. *Aztán csak reménykedik benne, hogy nem holttestek után kutat majd. Többet nem tehet a másikért. Ha el akar menni, úgyis el fog. Akkor pedig támogatásra lesz szüksége, és nem egy újabb akadályra az ő személyében.*
- Akkor indulok hozzá. Te meg pihenni, igaz? *Kérdez vissza még egyszer, csak a megerősítés kedvéért.*
//Félhazugság//
*Elképzelhető, hogy az az így is kellően teli pohár már túl is csordulna, ha Mai elkezdene erőltetett módon beleszólni abba is, hogy mit kezdjen a saját életével. Nincs olyan eljátszott kapcsolat, sem valódi csók, ami akkor megmentené őt a férfi haragjától. Mindenesetre a félvér ennél okosabb és óvatosabb is. Persze, mindez csak arra vonatkozik, aki vele próbál kikezdeni, ő természetesen felhatalmazza magát, hogy véleményt mondjon más életéről. Most sem rest hangot adni ennek.
Lassan, de biztosan sikerül rávezetnie a lányt, hogy vegye komolyan a Szikra körül forgó eseményeket, mert az eddig hallottak alapján sokkal komolyabb ügy is lehet az, mint elsőre tűnik.
És igen, mikor kiderül, hogy Szikra már hangosan is Anyának szólítja Mait, megint ő az, aki rögtön tudja, hogy mit kellene tennie a lánynak, nem törődve azzal, hogy az elméleti megoldás sokkal könnyebb, mint a valóságban kivitelezni azt. Látja a kékekben megcsillanó dühöt, melyet nem sokkal később követnek az ő indulatai is, amikor Mai „csak” egy erdei útnak nevezi azt, ami rájuk vár.*
- Csak egy erdei út? Hm? Nehéz tereppel, mérgező növényekkel, vadállatokkal, útonállókkal, banditákkal és fosztogatókkal, és akkor még nem is említettem a szörnyeket, démonokat és isteneket, akik úgy tűnik, hogy behálózták a gyereket. Olyan, mint egy kellemes séta a tengerparton, nem? *A fejét csóválja, mert felelőtlenségnek és vakmerőségnek tartja a nő naivitását. Ezúttal bekapta a csalit, és teljesen azt hiszi, hogy a félvér képtelen volna megvédeni magát, ha valódi veszély fenyegetné az életét.*
- Hmh *morran az utóbbi mondatokra.* Mielőtt elindulnátok, szólsz nekem! Elmondod, hogy hová mentek, én pedig felkészítelek a különböző eshetőségre! Ha nem jöttök vissza időben, legalább tudni fogom, hol kell keresni titeket. *Aztán csak reménykedik benne, hogy nem holttestek után kutat majd. Többet nem tehet a másikért. Ha el akar menni, úgyis el fog. Akkor pedig támogatásra lesz szüksége, és nem egy újabb akadályra az ő személyében.*
- Akkor indulok hozzá. Te meg pihenni, igaz? *Kérdez vissza még egyszer, csak a megerősítés kedvéért.*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-02 12:28:10
Üzenet elküldve: 2025-05-02 12:28:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Olvasni? *Pillant hátra a színes könyvgerincek nézegetéséből.*
-Az felénk nemigen dívik. Tudósemberek és nemesek unaloműzése. *Valóban így mondják. El nem tudja képzelni, mi jó van abban, hogy betűket néznek naphosszat. Roppant egyhangú elfoglaltságnak hangzik.
Most, hogy immáron a széken gubbaszt, könnyebb megfigyelni Mai vonásait is. Szereti fürkészni az arcokat és megpróbálni olvasni belőlük. Persze nem erőssége az emberismeret, de sok mindent elárul az arcizmok egy-egy finom rándulása vagy a tekintet maga.*
-Mindkettő. *Vágja rá a kérdésre, ami a szende leányokat illeti. Nincsen benne gátlás eziránt sem.*
-De a rátarti lányokkal egyébként is csak a baj van. És bajba is sodorják az embert! *Jelenti ki nagy bölcsen.*
-A barátod is ilyen. Akivel a Tavernában jártál. Bajba sodor bárkit, akivel keresztezi az útját, ebben biztos vagyok. Ő vele mi lett? *Furcsa, de elsőre nem tudja felidézni a nevét. Biztos viszont benne, hogy Mai tudja, kiről van szó.
A félvér lány a lehető legnagyobb diszkrécióval és udvariassággal utasítja vissza kéretlen ajánlatát, ami egy kicsit meg is mosolyogtatja. A legkevésbé sem érinti meg a dolog, még kéjvágyát sem csorbítja.*
-Gondolod, hogy féltékeny típus? *Szürke tekintete elidőzik a jégkék szempáron. Persze a világért sem említené, hogy volt ideje elcsevegni a szekrényhordás közben a férfival és annak szavai alapján egyáltalán nem tűnt olyannak, aki kifejezetten féltené Mait másoktól. Sőt!*
-Honnan tudod, hogy nem én tekerem ki az ő nyakát? *A kérdés félig komoly csak persze, de azért kellően dacos. Nyilvánvalónak tűnik, hogy melyikük a combosabb testi erő terén.*
-Persze. Miért ne kérnék? Amíg szívesen adod... *Felkapja a borospoharat az asztalkáról, majd a háttámla mellett a lány felé nyújtja. Szürkéi közben elidőznek a ruhába bújtatott, finom vonalakon. Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy később legyen mit felidéznie szobájában.*
-Na és milyen munkát szentelsz nekem itt a házban? Krumplit kell majd hámoznom a nevelőnővel? *Valójában ez sincs különösebben ellenére annak ellenére, hogy roppant unalmas.*
-Olvasni? *Pillant hátra a színes könyvgerincek nézegetéséből.*
-Az felénk nemigen dívik. Tudósemberek és nemesek unaloműzése. *Valóban így mondják. El nem tudja képzelni, mi jó van abban, hogy betűket néznek naphosszat. Roppant egyhangú elfoglaltságnak hangzik.
Most, hogy immáron a széken gubbaszt, könnyebb megfigyelni Mai vonásait is. Szereti fürkészni az arcokat és megpróbálni olvasni belőlük. Persze nem erőssége az emberismeret, de sok mindent elárul az arcizmok egy-egy finom rándulása vagy a tekintet maga.*
-Mindkettő. *Vágja rá a kérdésre, ami a szende leányokat illeti. Nincsen benne gátlás eziránt sem.*
-De a rátarti lányokkal egyébként is csak a baj van. És bajba is sodorják az embert! *Jelenti ki nagy bölcsen.*
-A barátod is ilyen. Akivel a Tavernában jártál. Bajba sodor bárkit, akivel keresztezi az útját, ebben biztos vagyok. Ő vele mi lett? *Furcsa, de elsőre nem tudja felidézni a nevét. Biztos viszont benne, hogy Mai tudja, kiről van szó.
A félvér lány a lehető legnagyobb diszkrécióval és udvariassággal utasítja vissza kéretlen ajánlatát, ami egy kicsit meg is mosolyogtatja. A legkevésbé sem érinti meg a dolog, még kéjvágyát sem csorbítja.*
-Gondolod, hogy féltékeny típus? *Szürke tekintete elidőzik a jégkék szempáron. Persze a világért sem említené, hogy volt ideje elcsevegni a szekrényhordás közben a férfival és annak szavai alapján egyáltalán nem tűnt olyannak, aki kifejezetten féltené Mait másoktól. Sőt!*
-Honnan tudod, hogy nem én tekerem ki az ő nyakát? *A kérdés félig komoly csak persze, de azért kellően dacos. Nyilvánvalónak tűnik, hogy melyikük a combosabb testi erő terén.*
-Persze. Miért ne kérnék? Amíg szívesen adod... *Felkapja a borospoharat az asztalkáról, majd a háttámla mellett a lány felé nyújtja. Szürkéi közben elidőznek a ruhába bújtatott, finom vonalakon. Ha másra nem is, arra jó lesz, hogy később legyen mit felidéznie szobájában.*
-Na és milyen munkát szentelsz nekem itt a házban? Krumplit kell majd hámoznom a nevelőnővel? *Valójában ez sincs különösebben ellenére annak ellenére, hogy roppant unalmas.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-01 10:38:36
Üzenet elküldve: 2025-05-01 10:38:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Elengedi a „kedvese” előrelépési szándékainak a hiányát, nem fogja megmondani neki, hogy mi volna a jó, majd egyszer talán ráébred maga is. Ő már minden bizonnyal elég ideig marad a közelében, hogy néha véletlenül felhívja a figyelmét egy szerinte jobb lehetőségre. Képes rá, hogy ezt csendesen, ne pedig túlzóan tegye. A férfi már kevésbé, hogy ne oktassa folyton, vagy ne láttassa, hogy neki bizony igaza van mindig mindenben, jobban annál, mint szükséges. Legyezgetnie kellene azt a hiúságot? Megtehetné, ha valódi viszony volna ez köztük, de az óvó karok ellenére is be tud kapcsolni, hogy ez nem az. Épp ezért csak mered a férfire egy röpke ideig, aztán nem szól semmit. Fontosabb most, hogy mindent elmondjon és esetlegesen felhívja a figyelmét egyre, s másra Grael, amit ő netán nem lát meg. Mikor beszél, sokkal előbb tisztázódik a kép, mint amikor csak gondolatban forgatja az eddigi ismereteket. Fájdalmas, ahogy ténylegesen tudatosul, hogy nem lesz ez annyira egyszerű, mint gondolta. A másik is ezt sugallja. De a jeges szemek úgy tekintenek fel rá, mintha hála csillogna benne.*
- Köszönöm, Grael.
*Mondja ismételten, majd mikor színt vall a cseppet sem nyelvbotlásról, akkor lép is egyet hátra. Kell a fenének az az ölelő kar, ha ilyen rohadt okos a tulajdonosa. Hát még, ha tudná, hogy kitől ered ez a megszólítás, ami csordultig tölti a szívét, miközben tudja, hogy egyáltalán nem helyes.*
- Miket nem mondasz? *Talán kissé még sértődötté is válnak a vonásai. Nem olyan ostoba ő, hogy ezt el kelljen neki magyarázni.* - Fogalmam sincs, honnan vette, nemrég még azt sem tudta, mi az az anya, vagy szülő. Beszélni fogok vele erről, elhiheted.
*Sepri hátra mérgében a fekete tincseit, majd mintha minden izom megfagyna az arcában, egyszeriben kővé dermed.*
- Ez csak egy út az erdőbe. *Mondja játszott naivsággal, mert azt már nem szeretné, hogy még a mágiájáról is tudjon a férfi.* - Fel fogok rá készülni, de jelenleg még azt sem tudom, hogy pontosan hová kell menni. Ezt írja és rajzolja le éppen. Ha kell, majd még kerítek valakit, aki elkísér minket. De előbb tisztázódjon, ami tisztázódhat.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.01 10:40:48
//Félhazugság//
*Elengedi a „kedvese” előrelépési szándékainak a hiányát, nem fogja megmondani neki, hogy mi volna a jó, majd egyszer talán ráébred maga is. Ő már minden bizonnyal elég ideig marad a közelében, hogy néha véletlenül felhívja a figyelmét egy szerinte jobb lehetőségre. Képes rá, hogy ezt csendesen, ne pedig túlzóan tegye. A férfi már kevésbé, hogy ne oktassa folyton, vagy ne láttassa, hogy neki bizony igaza van mindig mindenben, jobban annál, mint szükséges. Legyezgetnie kellene azt a hiúságot? Megtehetné, ha valódi viszony volna ez köztük, de az óvó karok ellenére is be tud kapcsolni, hogy ez nem az. Épp ezért csak mered a férfire egy röpke ideig, aztán nem szól semmit. Fontosabb most, hogy mindent elmondjon és esetlegesen felhívja a figyelmét egyre, s másra Grael, amit ő netán nem lát meg. Mikor beszél, sokkal előbb tisztázódik a kép, mint amikor csak gondolatban forgatja az eddigi ismereteket. Fájdalmas, ahogy ténylegesen tudatosul, hogy nem lesz ez annyira egyszerű, mint gondolta. A másik is ezt sugallja. De a jeges szemek úgy tekintenek fel rá, mintha hála csillogna benne.*
- Köszönöm, Grael.
*Mondja ismételten, majd mikor színt vall a cseppet sem nyelvbotlásról, akkor lép is egyet hátra. Kell a fenének az az ölelő kar, ha ilyen rohadt okos a tulajdonosa. Hát még, ha tudná, hogy kitől ered ez a megszólítás, ami csordultig tölti a szívét, miközben tudja, hogy egyáltalán nem helyes.*
- Miket nem mondasz? *Talán kissé még sértődötté is válnak a vonásai. Nem olyan ostoba ő, hogy ezt el kelljen neki magyarázni.* - Fogalmam sincs, honnan vette, nemrég még azt sem tudta, mi az az anya, vagy szülő. Beszélni fogok vele erről, elhiheted.
*Sepri hátra mérgében a fekete tincseit, majd mintha minden izom megfagyna az arcában, egyszeriben kővé dermed.*
- Ez csak egy út az erdőbe. *Mondja játszott naivsággal, mert azt már nem szeretné, hogy még a mágiájáról is tudjon a férfi.* - Fel fogok rá készülni, de jelenleg még azt sem tudom, hogy pontosan hová kell menni. Ezt írja és rajzolja le éppen. Ha kell, majd még kerítek valakit, aki elkísér minket. De előbb tisztázódjon, ami tisztázódhat.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.01 10:40:48
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-01 08:42:37
Üzenet elküldve: 2025-05-01 08:42:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Nem. Épp elég, hogy Mai a saját, igencsak nyakatekert életének a sajátos problémáit a nyakába varrta, nincs arra szükség, hogy az ő vállát nyomja a város gondjainak terhe is. Nincs semmiféle „pedig”, és szerencsére ezt Mai is egész hamar felfogja, nem kezdi el győzködni. Nem is lenne értelme.
Ő viszont nem fog engedni az utasításaiból. Ha kell, akkor ezúttal nem egy székhez, hanem az ágy támlájához kötözi hozzá a lány vékony kezeit. Ezt gondolja, de helyette inkább megbízik benne, és abban, hogy van annyi esze, hogy ő is belássa, a teljes erejére szüksége lesz ahhoz, hogy jól tudja venni az előtte álló akadályokat.*
- Mindig igazam van, Mai, csak te túl makacs vagy, hogy elfogadd. *Zárja le ennyivel a kérdést. Túltárgyalták. Szikra ügye azonban más, az épp elég aggodalomra ad okot ahhoz, hogy ne engedje a fél-elfnek, hogy egyedül vegye az egészet a nyakába. Na meg furdalja a kíváncsiság is, hogy vajon mi állhat az álmai mögött, és miféle arctalannal is lépett kapcsolatba a lány.*
- Nincs semmilyen… úgy. *Már teremtené le Mait, amiért ismét a teendői körül forog az agya, de elégedetten konstatálja, hogy ő maga is rájön, hogy nem egészen egy perccel ezelőtt mondta el neki, hogy ma még mindenképp pihennie kell.*
- Az ítélet ellen pedig tiltakozásnak helye nincs. *Épp csak a bíró kalapácsának csattanó hangját nem hallani, ahogy megpecsételődik az igazgatónő sorsa, legalábbis Grael fejében. Az utóbbi mondatra beleegyezően bólint, majd elgondolkodik kissé, miközben Mai beszél.*
- El fogom mondani, ha megtudok valamit, ne aggódj! *Arra meg, hogy anyának hívta a kislány, nem tetszően csóválja meg a fejét, még morran is egyet hozzá.*
- Nem fog tetszeni, amit mondok, de erről sürgősen beszéld le! Mi lesz, ha a többi gyerek meghallja, hogy neki szabad? Hirtelen harminc akárhány kölyök anyja leszel. Amúgy, hogy tervezed megvédeni magatokat, ha elmész vele megkeresni a szüleit? *Vált hirtelen témát, mert véleménye szerint Mai túlélőmódszerei inkább a csodára hagyatkoznak, mintsem megbízható szakértelemre az önvédelem terén. Közben elhúzódik a már így is túl hosszan tartó ölelésből is.*
//Félhazugság//
*Nem. Épp elég, hogy Mai a saját, igencsak nyakatekert életének a sajátos problémáit a nyakába varrta, nincs arra szükség, hogy az ő vállát nyomja a város gondjainak terhe is. Nincs semmiféle „pedig”, és szerencsére ezt Mai is egész hamar felfogja, nem kezdi el győzködni. Nem is lenne értelme.
Ő viszont nem fog engedni az utasításaiból. Ha kell, akkor ezúttal nem egy székhez, hanem az ágy támlájához kötözi hozzá a lány vékony kezeit. Ezt gondolja, de helyette inkább megbízik benne, és abban, hogy van annyi esze, hogy ő is belássa, a teljes erejére szüksége lesz ahhoz, hogy jól tudja venni az előtte álló akadályokat.*
- Mindig igazam van, Mai, csak te túl makacs vagy, hogy elfogadd. *Zárja le ennyivel a kérdést. Túltárgyalták. Szikra ügye azonban más, az épp elég aggodalomra ad okot ahhoz, hogy ne engedje a fél-elfnek, hogy egyedül vegye az egészet a nyakába. Na meg furdalja a kíváncsiság is, hogy vajon mi állhat az álmai mögött, és miféle arctalannal is lépett kapcsolatba a lány.*
- Nincs semmilyen… úgy. *Már teremtené le Mait, amiért ismét a teendői körül forog az agya, de elégedetten konstatálja, hogy ő maga is rájön, hogy nem egészen egy perccel ezelőtt mondta el neki, hogy ma még mindenképp pihennie kell.*
- Az ítélet ellen pedig tiltakozásnak helye nincs. *Épp csak a bíró kalapácsának csattanó hangját nem hallani, ahogy megpecsételődik az igazgatónő sorsa, legalábbis Grael fejében. Az utóbbi mondatra beleegyezően bólint, majd elgondolkodik kissé, miközben Mai beszél.*
- El fogom mondani, ha megtudok valamit, ne aggódj! *Arra meg, hogy anyának hívta a kislány, nem tetszően csóválja meg a fejét, még morran is egyet hozzá.*
- Nem fog tetszeni, amit mondok, de erről sürgősen beszéld le! Mi lesz, ha a többi gyerek meghallja, hogy neki szabad? Hirtelen harminc akárhány kölyök anyja leszel. Amúgy, hogy tervezed megvédeni magatokat, ha elmész vele megkeresni a szüleit? *Vált hirtelen témát, mert véleménye szerint Mai túlélőmódszerei inkább a csodára hagyatkoznak, mintsem megbízható szakértelemre az önvédelem terén. Közben elhúzódik a már így is túl hosszan tartó ölelésből is.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 21:04:31
Üzenet elküldve: 2025-04-30 21:04:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Bár nem gondolta komolyan, amit felajánlott Graelnek, kissé megkeményednek a vonásai a hallottakra. Nem okoz különösebb meglepetést amaz kijelentése, mégis keserűen forgatja kimondatlanul is a saját nyelvén a szavait. Persze, hogy nem akar felelősséget. Pedig milyen jól állna neki egy kevéske belőle. Bár itt neki sincs semmiféle rangja, bőrén át ivódott be a fontossága a látszatnak. Ha csak kicsit is tudatosodna, jeges vízbe dugná a fejét, hogy miért vár el tőle ambíciót.*
- Pedig… *Suttogja csak maga elé, majd megingatja a fejét, s elmosolyodik kissé sóvárgón, de nem a barnákba nézve, csak maga elé. Semmi jónak nincs most ideje, így hát mesébe kezd.
Hogy az elmúlt napok után azonnal ilyesfajta történésekbe szaladt bele, nem tesz túl jót, de arra mégiscsak alkalmas, hogy ne a húgán kelljen gondolkodni, vagy azon, amit Grael megtett érte. Nehéz még mindig a helyén kezelni a gondolatokat. Még nehezebb, ahogy újra a sajátosan óvó szavakra lesz figyelmes és a biztonságot nyújtó karok húzzák az erős testhez, amibe olyannyira lenne kedve beleernyedni… de nem teszi meg igazán, még a végén elfelejt tisztán gondolkodni.*
- Pihenni? Úgyis, csak ez forogna a fejemben. Ah, de igazad van. ~Meglepődnél, ha a falon át távoznék~
*Felsóhajt, majd a jégkékek hirtelen olvadnak fel, ahogy a tovább beszél a másik. *
- Megtennéd? Ígértem, hogy visszamegyek hozzá, de annyi dolgom van… *Majdnem belekezd ezeknek a felsorolásába, ehelyett hazudik egy ártalmatlant.* - …amit nem ma fogok megcsinálni, mert pihenésre ítéltek. Viszont szerintem örülne neked.
*Fejét végül a férfi mellkasába fúrja, nem akaródzik elengedni még őt.*
- Nagyon remélem, hogy valami furcsa véletlen, de az a baj, hogy ezt már én is kétlem. Szedj ki belőle, amit tudsz, és gyere vissza. *Ráharap az ajkára, mintha megint valami ostobaságot mondott volna, ezt azonnal korrigálnia kell.* - Majd valamikor elmondani.
*Eltávolodik, majd újra felnéz a barnákig.*
- Anyunak hívott. Nem szabadna. Főleg, ha pont az anyját fogjuk keresni, aki minden bizonnyal már rég halott… Teljesen meg fog zavarodni.
//Félhazugság//
*Bár nem gondolta komolyan, amit felajánlott Graelnek, kissé megkeményednek a vonásai a hallottakra. Nem okoz különösebb meglepetést amaz kijelentése, mégis keserűen forgatja kimondatlanul is a saját nyelvén a szavait. Persze, hogy nem akar felelősséget. Pedig milyen jól állna neki egy kevéske belőle. Bár itt neki sincs semmiféle rangja, bőrén át ivódott be a fontossága a látszatnak. Ha csak kicsit is tudatosodna, jeges vízbe dugná a fejét, hogy miért vár el tőle ambíciót.*
- Pedig… *Suttogja csak maga elé, majd megingatja a fejét, s elmosolyodik kissé sóvárgón, de nem a barnákba nézve, csak maga elé. Semmi jónak nincs most ideje, így hát mesébe kezd.
Hogy az elmúlt napok után azonnal ilyesfajta történésekbe szaladt bele, nem tesz túl jót, de arra mégiscsak alkalmas, hogy ne a húgán kelljen gondolkodni, vagy azon, amit Grael megtett érte. Nehéz még mindig a helyén kezelni a gondolatokat. Még nehezebb, ahogy újra a sajátosan óvó szavakra lesz figyelmes és a biztonságot nyújtó karok húzzák az erős testhez, amibe olyannyira lenne kedve beleernyedni… de nem teszi meg igazán, még a végén elfelejt tisztán gondolkodni.*
- Pihenni? Úgyis, csak ez forogna a fejemben. Ah, de igazad van. ~Meglepődnél, ha a falon át távoznék~
*Felsóhajt, majd a jégkékek hirtelen olvadnak fel, ahogy a tovább beszél a másik. *
- Megtennéd? Ígértem, hogy visszamegyek hozzá, de annyi dolgom van… *Majdnem belekezd ezeknek a felsorolásába, ehelyett hazudik egy ártalmatlant.* - …amit nem ma fogok megcsinálni, mert pihenésre ítéltek. Viszont szerintem örülne neked.
*Fejét végül a férfi mellkasába fúrja, nem akaródzik elengedni még őt.*
- Nagyon remélem, hogy valami furcsa véletlen, de az a baj, hogy ezt már én is kétlem. Szedj ki belőle, amit tudsz, és gyere vissza. *Ráharap az ajkára, mintha megint valami ostobaságot mondott volna, ezt azonnal korrigálnia kell.* - Majd valamikor elmondani.
*Eltávolodik, majd újra felnéz a barnákig.*
- Anyunak hívott. Nem szabadna. Főleg, ha pont az anyját fogjuk keresni, aki minden bizonnyal már rég halott… Teljesen meg fog zavarodni.
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:26:16
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:26:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Nem tud vitatkozni a nő következtetésével. A Forkler-féle, haszonleső nyavalyásoknak a pillanatnyi nyerészkedéstől sokkal többet ér a társadalmi vagy politikai hatalom, melyet egy elismerés vagy rang adhat. Nyilván, csak azért, mert azon később még többet tudnak nyerészkedni, de ez egy értelmű.
Arra, hogy akár átvehetné a helyét, viccesen nevet fel, miközben zsebre dugja a kezeit.*
- Kösz, nem. Kell a francnak a felelősség… *Utasítja el kicsit sem udvariasan a lehetőséget, majd vissza is kanyarodik a lényegre. Csak találgat, de az arctalan szó, jelentsen is bármit, a végén akkor is az egyetlen ismert Arctalanhoz vezet. Hamar kiderül, hogy nem is annyira ördögtől való a logikája. Szóba kerül Mai fekete, boszorkány húga is, akinek a vér és halál istenével való kapcsolatát egyáltalán nem szükséges megmagyarázni.*
- Attól, hogy ennyire erőlködsz, hogy tagadni próbáld, még nem fog megszűnni a probléma. *Ennyit mond csak a hallottakra, egyelőre nem fejti ki a véleményét, csupán, mikor Mai közelebb lép hozzá, akkor átkarolva őt magához vonja, hogy érezze a biztonságot és a támogatást. Fenn kell tartani a látszatot, igaz?*
- Foglalkoznod kell vele, igen, de nem most. Emlékezz rá, hogy tegnap este még egy ép gondolatod sem volt! Nem mész sehova, és az elmédet sem erőltetheted meg, hanem pihensz! Ha nem, akkor be foglak zárni ebbe a szobába, amíg úgy nem gondolom, hogy már rendbe jöttél. *Ezek a szigorú, határozott intelmei, de arcvonásai a szavakat követően megenyhülnek, sóhajt egyet és folytatja.*
- Ha szeretnéd, bemegyek most Szikrához, elviszem egyet sétálni, és kifaggatom az álmairól és mindenről. Te már sokszor hallottad a történetét. Ha nekem is elmondja, talán felfedezhetünk olyan részleteket, melyek fontosak lehetnek, de mindenekelőtt ki kell derítenünk, hogy ennek az egésznek valóban köze van-e Sa'Terethhez, vagy a húgod és a macska csak egy furcsa véletlen. *Nem kérdez vissza, hogy mit szól Mai az ötletéhez, de természetesen választ vár tőle, hogy elviheti-e Szikrát. Csendben, a karjai közt oltalmat kereső félvér lány, oly sokszor megigéző kékjeit figyeli, míg meg nem kapja.*
//Félhazugság//
*Nem tud vitatkozni a nő következtetésével. A Forkler-féle, haszonleső nyavalyásoknak a pillanatnyi nyerészkedéstől sokkal többet ér a társadalmi vagy politikai hatalom, melyet egy elismerés vagy rang adhat. Nyilván, csak azért, mert azon később még többet tudnak nyerészkedni, de ez egy értelmű.
Arra, hogy akár átvehetné a helyét, viccesen nevet fel, miközben zsebre dugja a kezeit.*
- Kösz, nem. Kell a francnak a felelősség… *Utasítja el kicsit sem udvariasan a lehetőséget, majd vissza is kanyarodik a lényegre. Csak találgat, de az arctalan szó, jelentsen is bármit, a végén akkor is az egyetlen ismert Arctalanhoz vezet. Hamar kiderül, hogy nem is annyira ördögtől való a logikája. Szóba kerül Mai fekete, boszorkány húga is, akinek a vér és halál istenével való kapcsolatát egyáltalán nem szükséges megmagyarázni.*
- Attól, hogy ennyire erőlködsz, hogy tagadni próbáld, még nem fog megszűnni a probléma. *Ennyit mond csak a hallottakra, egyelőre nem fejti ki a véleményét, csupán, mikor Mai közelebb lép hozzá, akkor átkarolva őt magához vonja, hogy érezze a biztonságot és a támogatást. Fenn kell tartani a látszatot, igaz?*
- Foglalkoznod kell vele, igen, de nem most. Emlékezz rá, hogy tegnap este még egy ép gondolatod sem volt! Nem mész sehova, és az elmédet sem erőltetheted meg, hanem pihensz! Ha nem, akkor be foglak zárni ebbe a szobába, amíg úgy nem gondolom, hogy már rendbe jöttél. *Ezek a szigorú, határozott intelmei, de arcvonásai a szavakat követően megenyhülnek, sóhajt egyet és folytatja.*
- Ha szeretnéd, bemegyek most Szikrához, elviszem egyet sétálni, és kifaggatom az álmairól és mindenről. Te már sokszor hallottad a történetét. Ha nekem is elmondja, talán felfedezhetünk olyan részleteket, melyek fontosak lehetnek, de mindenekelőtt ki kell derítenünk, hogy ennek az egésznek valóban köze van-e Sa'Terethhez, vagy a húgod és a macska csak egy furcsa véletlen. *Nem kérdez vissza, hogy mit szól Mai az ötletéhez, de természetesen választ vár tőle, hogy elviheti-e Szikrát. Csendben, a karjai közt oltalmat kereső félvér lány, oly sokszor megigéző kékjeit figyeli, míg meg nem kapja.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:41:39
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:41:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*A negativitás távol áll Maitól. Aligha lehet ráerőltetni. Naivságnak is lehet nevezni, de mindenkiben keresi a jót és az értéket, egészen addig, amíg el nem veszik az utolsó kapaszkodót és fel nem adja. A húga éppen azon az utolsón csüng, s ropogva jelzi, hogy le fog törni. De amíg le nem esik, addig képes és ő is kitart. Hátha el tudja kapni…
A morranásra szélesedik a mosoly. Játékosan húzza végig a körmeit a másik oldalán.*
- Persze, hogy többet. A nyerészkedéstől, még ezeknek is többet ér, ha hosszútávon kereshetnek jobban némi előmenetellel. Azt pedig tudom segíteni egy jól irányzott levéllel a Tanácshoz. Na meg.. talán legközelebb ettől is készségesebb lesz. *Vagy nem, akkor pedig majd azzal kell megküzdeni. Felpislant a férfire.* - Átvehetnéd a helyét… akár. Téged is megemlíthetlek. *Mondja, bár ezt csak amolyan viccből, nem hiszi, hogy szüksége volna Graelnek ilyesfajta közbenjárásra. Nem is Mai szava számít a tanácsnak, de ha nem tudnak mit kezdeni a rangokkal és az idejükkel, hát besegít a döntéseikbe, vagy a rálátásukra.*
- Jaj, ne mondd ezt. *Fintorodik el az istenek dolgára. Nem akarja, hogy az ő kincsének bármi köze legyen annak kurva Sa'Tereth-nek a dolgaihoz.*
- Van, sajnos van. Nori is itt járt, pont akkor. Elmondása szerint egy fekete macska miatt követte Forklert és a fiút, egészen idáig. Annyira… annyira ostobán hangzik, hogy azt hiszem, ezzel már tényleg foglalkozni kell. Az arctalanról hadovált, meg hogy a macska figyelte Szikrát, tényleg le sem vette róla a szemét, de… ne már. *Sóhajt fel lemondóan, majd elkeseredve néz a barnákba, miközben muszáj még közelebb húzódnia a férfihez.* - A végére kell járjak. Most feladatot adtam Szikrának, hogy írjon le mindent, amit látott. Még addig forgatja a fejében, hogy megszépíti. Ott van a szobámban. Azt hiszem, ezek a képek, mind a szüleiről szólnak, és ez a gyűrű az anyjáé vagy valaki nagyon közelié. És ahol történt valami… baleset. Azt mondja tudja oda az utat, annyira élénkek a képek. El fogok vele menni ha Alenia nem tud segíteni mágiával kideríteni, hogy kié volt ez a gyűrű. *Mondja olyan természetességgel, mintha a másiknak tudnia kellene arról, hogy ki kicsoda és mire képes.*
//Félhazugság//
*A negativitás távol áll Maitól. Aligha lehet ráerőltetni. Naivságnak is lehet nevezni, de mindenkiben keresi a jót és az értéket, egészen addig, amíg el nem veszik az utolsó kapaszkodót és fel nem adja. A húga éppen azon az utolsón csüng, s ropogva jelzi, hogy le fog törni. De amíg le nem esik, addig képes és ő is kitart. Hátha el tudja kapni…
A morranásra szélesedik a mosoly. Játékosan húzza végig a körmeit a másik oldalán.*
- Persze, hogy többet. A nyerészkedéstől, még ezeknek is többet ér, ha hosszútávon kereshetnek jobban némi előmenetellel. Azt pedig tudom segíteni egy jól irányzott levéllel a Tanácshoz. Na meg.. talán legközelebb ettől is készségesebb lesz. *Vagy nem, akkor pedig majd azzal kell megküzdeni. Felpislant a férfire.* - Átvehetnéd a helyét… akár. Téged is megemlíthetlek. *Mondja, bár ezt csak amolyan viccből, nem hiszi, hogy szüksége volna Graelnek ilyesfajta közbenjárásra. Nem is Mai szava számít a tanácsnak, de ha nem tudnak mit kezdeni a rangokkal és az idejükkel, hát besegít a döntéseikbe, vagy a rálátásukra.*
- Jaj, ne mondd ezt. *Fintorodik el az istenek dolgára. Nem akarja, hogy az ő kincsének bármi köze legyen annak kurva Sa'Tereth-nek a dolgaihoz.*
- Van, sajnos van. Nori is itt járt, pont akkor. Elmondása szerint egy fekete macska miatt követte Forklert és a fiút, egészen idáig. Annyira… annyira ostobán hangzik, hogy azt hiszem, ezzel már tényleg foglalkozni kell. Az arctalanról hadovált, meg hogy a macska figyelte Szikrát, tényleg le sem vette róla a szemét, de… ne már. *Sóhajt fel lemondóan, majd elkeseredve néz a barnákba, miközben muszáj még közelebb húzódnia a férfihez.* - A végére kell járjak. Most feladatot adtam Szikrának, hogy írjon le mindent, amit látott. Még addig forgatja a fejében, hogy megszépíti. Ott van a szobámban. Azt hiszem, ezek a képek, mind a szüleiről szólnak, és ez a gyűrű az anyjáé vagy valaki nagyon közelié. És ahol történt valami… baleset. Azt mondja tudja oda az utat, annyira élénkek a képek. El fogok vele menni ha Alenia nem tud segíteni mágiával kideríteni, hogy kié volt ez a gyűrű. *Mondja olyan természetességgel, mintha a másiknak tudnia kellene arról, hogy ki kicsoda és mire képes.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:09:02
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:09:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Elgondolkodóan biggyeszti kissé az ajkát. Jó dolog? Szereti a látszatot, hogy felkészült mindenre. Egy ilyesmi szoba talán ezt tükrözi. Miért is keverné a munkát az életével? Itt munkálkodik, a szobájában pedig alszik. Aztán máris eszébe jut, hogy gyakorlatilag a kettő már egybefolyt. Nem lehet szétszálazni. Éppen az alkalmazottját hívja itókára. A befogadott gyerek pedig mintha a lánya lenne, akit a „kedvese” istápol éppen. Sehogy nem lehet már ezt szétszálazni. Nem mintha nem élvezné, de nem tartja túl okos dolognak, magát viszont igen. Figyeli a félvért, ahogy a könyveket nézi. *
- Elvihetsz belőlük, ha éjjel olvasni támad kedved.
*Mondja, s nem feltételezi, hogy nem tud olvasni. Nem gyerek és még mindig nem szokta meg, hogy azok, akik nem egy kúriából léptek elő, szenvednek ilyen hiányosságokban, még ha ez nekik nem is okoz gondot. Egy biztos, ha kiszagolja ezt, nem ússza meg Haldrian ajánlat nélkül. Csakhogy nem a testiségekre vonatkozóan.
Hamar érdekes témához érkeznek. Mi máshoz? Hiszen úgy ismerkedtek meg, ahogy. Nem lehet az ilyesmit csak úgy félretenni, na meg talán Mai nem is akarja, amíg nem biztos benne, hogy csendben marad az, aki szeret beszélni. Némileg megnyugtatja az ígéret.*
- Köszönöm, Hamren. *Mondja, az álnevet direkt hozzátéve, amolyan cserekereskedelem ez. Mind a ketten befogják a szájukat. *
- Könnyebb? Könnyebb becserkészni, vagy átverni? *Nemhiába a kérdés. Őt is sikerült. Haldrian nagy bánatára, mert ha akkor nem épp egy ilyen miatt szomorkodott volna, talán magabiztosabban ugrik az ágyába és nem azt a félénk lányt kapta volna.*
- Milyennek? Hm. Szépnek. *Mereng el, majd kissé beszívja szemeivel annak vonásait. Tényleg nagyon jóképű, de ez ide kevés.* - És kicsit szemtelennek, túl magabiztosnak, de jól áll.
*Egyik kezével az asztallapot támasztja, miközben csípőjével hozzádől a bútorhoz, s kortyolja a bort. A kérdésre meg sem rezdül, de hazudna, ha nem mondaná, hogy el sem gondolkodik rajta. Viszont az első képnél Grael veszi el a látóterét. Rendkívül utálja most a férfit, aki elvette az eszét annak ellenére, hogy nem erről volt szó.*
- Nem volna bölcs. Itt fogsz dolgozni és ha Grael kiszagolja, eltöri a nyakad. *Vonja meg a vállát. Persze könnyebb ezt mondani, mint a valóságot.*
- Kérsz még? *Nem vár választ, csak terel kissé, majd tölti is a következőt. Szeretné már azt a jótékony bódultságot.*
*Elgondolkodóan biggyeszti kissé az ajkát. Jó dolog? Szereti a látszatot, hogy felkészült mindenre. Egy ilyesmi szoba talán ezt tükrözi. Miért is keverné a munkát az életével? Itt munkálkodik, a szobájában pedig alszik. Aztán máris eszébe jut, hogy gyakorlatilag a kettő már egybefolyt. Nem lehet szétszálazni. Éppen az alkalmazottját hívja itókára. A befogadott gyerek pedig mintha a lánya lenne, akit a „kedvese” istápol éppen. Sehogy nem lehet már ezt szétszálazni. Nem mintha nem élvezné, de nem tartja túl okos dolognak, magát viszont igen. Figyeli a félvért, ahogy a könyveket nézi. *
- Elvihetsz belőlük, ha éjjel olvasni támad kedved.
*Mondja, s nem feltételezi, hogy nem tud olvasni. Nem gyerek és még mindig nem szokta meg, hogy azok, akik nem egy kúriából léptek elő, szenvednek ilyen hiányosságokban, még ha ez nekik nem is okoz gondot. Egy biztos, ha kiszagolja ezt, nem ússza meg Haldrian ajánlat nélkül. Csakhogy nem a testiségekre vonatkozóan.
Hamar érdekes témához érkeznek. Mi máshoz? Hiszen úgy ismerkedtek meg, ahogy. Nem lehet az ilyesmit csak úgy félretenni, na meg talán Mai nem is akarja, amíg nem biztos benne, hogy csendben marad az, aki szeret beszélni. Némileg megnyugtatja az ígéret.*
- Köszönöm, Hamren. *Mondja, az álnevet direkt hozzátéve, amolyan cserekereskedelem ez. Mind a ketten befogják a szájukat. *
- Könnyebb? Könnyebb becserkészni, vagy átverni? *Nemhiába a kérdés. Őt is sikerült. Haldrian nagy bánatára, mert ha akkor nem épp egy ilyen miatt szomorkodott volna, talán magabiztosabban ugrik az ágyába és nem azt a félénk lányt kapta volna.*
- Milyennek? Hm. Szépnek. *Mereng el, majd kissé beszívja szemeivel annak vonásait. Tényleg nagyon jóképű, de ez ide kevés.* - És kicsit szemtelennek, túl magabiztosnak, de jól áll.
*Egyik kezével az asztallapot támasztja, miközben csípőjével hozzádől a bútorhoz, s kortyolja a bort. A kérdésre meg sem rezdül, de hazudna, ha nem mondaná, hogy el sem gondolkodik rajta. Viszont az első képnél Grael veszi el a látóterét. Rendkívül utálja most a férfit, aki elvette az eszét annak ellenére, hogy nem erről volt szó.*
- Nem volna bölcs. Itt fogsz dolgozni és ha Grael kiszagolja, eltöri a nyakad. *Vonja meg a vállát. Persze könnyebb ezt mondani, mint a valóságot.*
- Kérsz még? *Nem vár választ, csak terel kissé, majd tölti is a következőt. Szeretné már azt a jótékony bódultságot.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 00:20:19
Üzenet elküldve: 2025-04-30 00:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Mindenképp szólok, ha visszatérek a Kikötőbe. De egyelőre nincs tervben ilyesmi. *Valóban nem óhajt visszatérni, legalábbis egyelőre.*
~Értékes.~ *Ritkán hall ilyet az ember. Kicsit el is mereng rajta, s bár simogatja önbecsülését, nem tartja többnek udvariasságnál a gesztust. Elvégre túl sok értéket még nem mutatott magából, még akkor sem, igyekszik nélkülözhetetlennek beállítani magát.*
-Biztos jó dolog, ha az embernek van dolgozószobája. *Egy vaskos kötetekkel megrakott könyvespolchoz lép és bizonytalanul hordozza végig tekintetét a könyveken és pergameneken. Nem tud olvasni, de nem is hajtja a kíváncsiság a betűk után. A nevét megtanították neki leírni, ennyi pedig épp elég.
Nem kell különösebben noszogatni, rögtön bepillant a hálószobába. Természetesen abban a hitben volt, hogy oda is tartanak, de alighanem a dolgozószoba lesz a végső állomás. Különösen ezt sem bánja. Elfogadja a felé kínált bort, s eszébe ötlik egy kósza gondolat. Miért ne? A múltkor is működött az ajzószer... Nem tekinti kábítószernek, sem gonosz trükknek. Egyszerű kedvfokozó csupán. Valószínűleg minden további teketóriázás nélkül csempészné az aprócska tablettát Mai borospoharába, ha módja lenne rá. Így legfeljebb a sajátjába tudná tenni, de abban túl sok köszönet nem lenne.
Mai enélkül is csicsergős kedvében van hallhatóan; ebben is más, mint mikor először találkoztak.*
-Lakat lesz a számon. *Elmorzsol egy mosolyt. Neki kellemes emlék, még akkor is, ha Mai csak rövid ideig vett részt a játékban. Igaz, Nori kaotikus habitusa némileg rémisztő is.*
-Visszahúzódónak. Félénknek. Nem volt ellenemre. *Szórakozottan sétál körbe a helyiségben, megvizsgálva mindent, amit érdekesnek vél.*
-A félénk lányokkal könnyebb. *Pillant hátra válla felett, majd megfordul. Egy mozdulattal lehúzza a borospohár tartalmát, majd a legközelebbi asztalra helyezi a kiürült ivóalkalmatosságot.*
-És te milyennek láttál? *Vigyorodik el, miközben kifordítja a széket és lehuppan rá. Fordítva foglal helyet, hogy a háttámlán megtámaszkodva Mait fürkészhesse.*
-Talán meg kéne ismételni, csak ketten. Hogy tudjuk, mit hagytunk ki. *Hangja legalább annyira ártatlan, mint arckifejezése; nincs benne semmiféle gátlás. Tekintete Mai telt ajkain függeszkedik, a szavakra pedig férfiassága is hamar ráncba szedi magát. Ez amúgy sem esik különösebben nehezére, ráadásul immáron nagyon is rég volt bárki társaságában. Aligha tagadhatná vágyát. Természetesen arra is van terve, ha hoppon marad az estére, és ez is a valószínűbb. Csak az jóval kevésbé szórakoztató.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 00:23:04
-Mindenképp szólok, ha visszatérek a Kikötőbe. De egyelőre nincs tervben ilyesmi. *Valóban nem óhajt visszatérni, legalábbis egyelőre.*
~Értékes.~ *Ritkán hall ilyet az ember. Kicsit el is mereng rajta, s bár simogatja önbecsülését, nem tartja többnek udvariasságnál a gesztust. Elvégre túl sok értéket még nem mutatott magából, még akkor sem, igyekszik nélkülözhetetlennek beállítani magát.*
-Biztos jó dolog, ha az embernek van dolgozószobája. *Egy vaskos kötetekkel megrakott könyvespolchoz lép és bizonytalanul hordozza végig tekintetét a könyveken és pergameneken. Nem tud olvasni, de nem is hajtja a kíváncsiság a betűk után. A nevét megtanították neki leírni, ennyi pedig épp elég.
Nem kell különösebben noszogatni, rögtön bepillant a hálószobába. Természetesen abban a hitben volt, hogy oda is tartanak, de alighanem a dolgozószoba lesz a végső állomás. Különösen ezt sem bánja. Elfogadja a felé kínált bort, s eszébe ötlik egy kósza gondolat. Miért ne? A múltkor is működött az ajzószer... Nem tekinti kábítószernek, sem gonosz trükknek. Egyszerű kedvfokozó csupán. Valószínűleg minden további teketóriázás nélkül csempészné az aprócska tablettát Mai borospoharába, ha módja lenne rá. Így legfeljebb a sajátjába tudná tenni, de abban túl sok köszönet nem lenne.
Mai enélkül is csicsergős kedvében van hallhatóan; ebben is más, mint mikor először találkoztak.*
-Lakat lesz a számon. *Elmorzsol egy mosolyt. Neki kellemes emlék, még akkor is, ha Mai csak rövid ideig vett részt a játékban. Igaz, Nori kaotikus habitusa némileg rémisztő is.*
-Visszahúzódónak. Félénknek. Nem volt ellenemre. *Szórakozottan sétál körbe a helyiségben, megvizsgálva mindent, amit érdekesnek vél.*
-A félénk lányokkal könnyebb. *Pillant hátra válla felett, majd megfordul. Egy mozdulattal lehúzza a borospohár tartalmát, majd a legközelebbi asztalra helyezi a kiürült ivóalkalmatosságot.*
-És te milyennek láttál? *Vigyorodik el, miközben kifordítja a széket és lehuppan rá. Fordítva foglal helyet, hogy a háttámlán megtámaszkodva Mait fürkészhesse.*
-Talán meg kéne ismételni, csak ketten. Hogy tudjuk, mit hagytunk ki. *Hangja legalább annyira ártatlan, mint arckifejezése; nincs benne semmiféle gátlás. Tekintete Mai telt ajkain függeszkedik, a szavakra pedig férfiassága is hamar ráncba szedi magát. Ez amúgy sem esik különösebben nehezére, ráadásul immáron nagyon is rég volt bárki társaságában. Aligha tagadhatná vágyát. Természetesen arra is van terve, ha hoppon marad az estére, és ez is a valószínűbb. Csak az jóval kevésbé szórakoztató.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 00:23:04
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:22:24
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:22:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Ő meg az a fajta, aki két eshetőség közül mindig a rosszabbat tartja igaznak mindaddig, amíg be nem bizonyosul az ellenkezője. Az élet kevesebb meglepetést tartogat, ha az ember pesszimistán éli. Azonban Maira ezt a véleményét kivételesen nem erőlteti rá, mert nem kell, hogy más is ilyen negatívan lássa a világot.
A dicséretekhez pont úgy nem ért, ahogy a játszmákhoz, de legalább megpróbálkozik vele. Ettől függetlenül még Mainak sem kell lennie ahhoz senkinek, hogy megállapítsa, valóban értékelhetetlen volt.*
- Remélem is, hogy nem. *Most már túl sok lenne a Mai-féle szarból, ha még a városőrséggel is szembe kellene fordulnia ahhoz, hogy megvédje. Mindent még akkor sem lenne hajlandó megtenni érte, ha a hazug kapcsolatukat valódi csókokkal bizonygatják.*
- Ehh… *Felmorran a gyűrűre tett megjegyzésre. Hát persze, a kő lehetne nagyobb, az arany meg mondjuk kettővel több karát. Jó, jó, talán megfelelő, de tökéletes soha nem lesz semmi sem egy nőnek. Olyan jó, hogy az ő életéből ez egészen eddig kimaradt...*
- Szerintem így is jóval többet ér nyolcvan aranynál. *Teszi még hozzá, de őt most már a lényeg érdekli. Miért került az a gyűrű Maihoz, és mi történt úgy egyáltalán odakint, míg ő Haldriannal… pakolta a szekrényeket?
Mai beszélni kezd, de a történet ködös, és egyelőre eléggé értelmetlennek tűnik.*
- Ha babonás lennék, azt mondanám, az istenek keze van a dologban. Pont az a gyűrű hozza elő Szikra emlékeit… Nem lehet, hogy csak hasonlít valamire, amit régen ismert? Eléggé furcsa volna, ha pont a közelében kötne ki. Tudod, olyan, mint az a nő, Neza vagy Thea vagy hogy hívták. A húgomat kereste és egészen „véletlenül” rám talált. Légy óvatos, Mai! Nekem ez gyanús. *Nem paranoiás ő egyáltalán, talán csak egy kicsit. Mindenesetre ez az egész akkor is fura. Csoda, hogy az a gyűrű nem átkozott, és nem bolondította meg Mait, amikor az ujjára húzta. Bár, eljegyzésről hablatyol… lehet, hogy mégis.*
- Történt még valami? Ami esetleg magyarázattal szolgálhat? *Kérdez tovább, hátha nyomra bukkanhatnak.*
//Félhazugság//
*Ő meg az a fajta, aki két eshetőség közül mindig a rosszabbat tartja igaznak mindaddig, amíg be nem bizonyosul az ellenkezője. Az élet kevesebb meglepetést tartogat, ha az ember pesszimistán éli. Azonban Maira ezt a véleményét kivételesen nem erőlteti rá, mert nem kell, hogy más is ilyen negatívan lássa a világot.
A dicséretekhez pont úgy nem ért, ahogy a játszmákhoz, de legalább megpróbálkozik vele. Ettől függetlenül még Mainak sem kell lennie ahhoz senkinek, hogy megállapítsa, valóban értékelhetetlen volt.*
- Remélem is, hogy nem. *Most már túl sok lenne a Mai-féle szarból, ha még a városőrséggel is szembe kellene fordulnia ahhoz, hogy megvédje. Mindent még akkor sem lenne hajlandó megtenni érte, ha a hazug kapcsolatukat valódi csókokkal bizonygatják.*
- Ehh… *Felmorran a gyűrűre tett megjegyzésre. Hát persze, a kő lehetne nagyobb, az arany meg mondjuk kettővel több karát. Jó, jó, talán megfelelő, de tökéletes soha nem lesz semmi sem egy nőnek. Olyan jó, hogy az ő életéből ez egészen eddig kimaradt...*
- Szerintem így is jóval többet ér nyolcvan aranynál. *Teszi még hozzá, de őt most már a lényeg érdekli. Miért került az a gyűrű Maihoz, és mi történt úgy egyáltalán odakint, míg ő Haldriannal… pakolta a szekrényeket?
Mai beszélni kezd, de a történet ködös, és egyelőre eléggé értelmetlennek tűnik.*
- Ha babonás lennék, azt mondanám, az istenek keze van a dologban. Pont az a gyűrű hozza elő Szikra emlékeit… Nem lehet, hogy csak hasonlít valamire, amit régen ismert? Eléggé furcsa volna, ha pont a közelében kötne ki. Tudod, olyan, mint az a nő, Neza vagy Thea vagy hogy hívták. A húgomat kereste és egészen „véletlenül” rám talált. Légy óvatos, Mai! Nekem ez gyanús. *Nem paranoiás ő egyáltalán, talán csak egy kicsit. Mindenesetre ez az egész akkor is fura. Csoda, hogy az a gyűrű nem átkozott, és nem bolondította meg Mait, amikor az ujjára húzta. Bár, eljegyzésről hablatyol… lehet, hogy mégis.*
- Történt még valami? Ami esetleg magyarázattal szolgálhat? *Kérdez tovább, hátha nyomra bukkanhatnak.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:21:56
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 960
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Mindig érdekes nemesekről hallani, akik nem a megszokott kényelemben élnek. Bár ki tudja, talán a kikötőben is meg lehet teremteni azt a légkört, amit igényelnek. Végtére is, ő is egy árvaház falain belül találta meg a számításait, ha valaha egy nemesi kúria is volt. A kilétére nem kérdez rá, neki nem mondana semmit valószínűleg.
A neveket hallva kissé felszalad a szemöldöke. Bár lehet, hogy szórakoztatóbb a „Hupákossal” eltöltött délután, mint bárki mással, de olyan becenévnek tűnik ez, mint akivel nem merne ismerkedni, ha csak nem olyan kétes eredetű bódítót szeretne magának, amit a piacon sem kaphat pult alól.*
- Azért kérlek szólj, ha majd visszamennél. *Mondja csak egykedvűen, a munkások képesek és szavak nélkül tűnnek el mostanság..*
- Még a végén túl értékes leszel és el sem engedlek innen, jól vigyázz a szavaiddal.
*Mosolyog, majd megingatja a fejét, de semmi rosszallás nincs benne. Üdítő a másik önbizalma, de némi bizonyosság kell majd arról, hogy ezt el is higgye.
A helyiség berendezése nem mutat túlzó fényűzést, de persze igyekezett összeválogatni olyasféléket, amik tetszetősek a számára. Leginkább tekercsektől, jegyzetektől roskadoznak a polcok, képes és mindent leír, ami fontos lehet, az ódon könyvekért pedig odavan, akkor is, ha soha ki sem nyitotta egynémely példányt, ami a ház falain belül hevert már ki tudja mióta.*
- Kell egy hely, ahol fogadhatok vendégeket, de azért sok nincs belőlük. Vagy ahol leülhetek a kölykökkel, ha szükséges. *Vonja meg a vállát, magyarázat gyanánt, hogy miért is van ilyenje, még ha nem is kérdezték.*
- Sokkal több látnivaló nincs. Van egy pince, de Anviel zárva tartja, meg kisebb raktárak, ahol a várostól kapott ruhák maradékát őrizzük, vagy a kacatokat. A személyzeti szobák legtöbbjét lakják, van egy gyógyítónk, ő kettőt is elfoglal. A tieddel szembeniben találod a dézsát, ha fürdenél. *Magyarázza, ha már a lábuk csak idáig vitte őket. Haldrian kezébe adja a bort.*
- Ott. *Int gyanútlanul az ajtó irányába, fel sem merül benne, hogy a félvér gondolatai másféle mederben folynak, mint az övéi.* - Nézz be nyugodtan. *Majd a szavak után megtorpan.*
- Hidd el, amikor találkoztunk, én sem hittem volna el, hogy valaha így lesz. *Elréved kicsit a semmibe, ahogy az emlékképekben kutat.* - Ha megtennéd, hogy nem említed azt az estét másnak, megköszönném. *Újra a szürkéket keresi.* - Mármint, semmi szégyenletes nincs benne azon túl, hogy nem egy ilyen hely vezetőjéhez illik egy majdnem kaland négyesben. Hú, de meg voltam ijedve. *Nevet fel, majd az ajkához emeli a bort és kortyol egyet.* - És szomorú voltam. *Emlékszik vissza a pillangóra, akinek talán a vállán is sírt, meg nem tudná mondani, olyan részeg volt.* - De könnyebb volt akkor, mint most, még ha nem is cserélnék senkivel. *Most ő fecseg, nem oszt meg semmiféle titkot ezzel.* - Milyennek láttál? *Harapja meg alsó ajkát, de nem kacéran, mindössze kíváncsi.* - Bátran, szeretem hallani.
*Mindig érdekes nemesekről hallani, akik nem a megszokott kényelemben élnek. Bár ki tudja, talán a kikötőben is meg lehet teremteni azt a légkört, amit igényelnek. Végtére is, ő is egy árvaház falain belül találta meg a számításait, ha valaha egy nemesi kúria is volt. A kilétére nem kérdez rá, neki nem mondana semmit valószínűleg.
A neveket hallva kissé felszalad a szemöldöke. Bár lehet, hogy szórakoztatóbb a „Hupákossal” eltöltött délután, mint bárki mással, de olyan becenévnek tűnik ez, mint akivel nem merne ismerkedni, ha csak nem olyan kétes eredetű bódítót szeretne magának, amit a piacon sem kaphat pult alól.*
- Azért kérlek szólj, ha majd visszamennél. *Mondja csak egykedvűen, a munkások képesek és szavak nélkül tűnnek el mostanság..*
- Még a végén túl értékes leszel és el sem engedlek innen, jól vigyázz a szavaiddal.
*Mosolyog, majd megingatja a fejét, de semmi rosszallás nincs benne. Üdítő a másik önbizalma, de némi bizonyosság kell majd arról, hogy ezt el is higgye.
A helyiség berendezése nem mutat túlzó fényűzést, de persze igyekezett összeválogatni olyasféléket, amik tetszetősek a számára. Leginkább tekercsektől, jegyzetektől roskadoznak a polcok, képes és mindent leír, ami fontos lehet, az ódon könyvekért pedig odavan, akkor is, ha soha ki sem nyitotta egynémely példányt, ami a ház falain belül hevert már ki tudja mióta.*
- Kell egy hely, ahol fogadhatok vendégeket, de azért sok nincs belőlük. Vagy ahol leülhetek a kölykökkel, ha szükséges. *Vonja meg a vállát, magyarázat gyanánt, hogy miért is van ilyenje, még ha nem is kérdezték.*
- Sokkal több látnivaló nincs. Van egy pince, de Anviel zárva tartja, meg kisebb raktárak, ahol a várostól kapott ruhák maradékát őrizzük, vagy a kacatokat. A személyzeti szobák legtöbbjét lakják, van egy gyógyítónk, ő kettőt is elfoglal. A tieddel szembeniben találod a dézsát, ha fürdenél. *Magyarázza, ha már a lábuk csak idáig vitte őket. Haldrian kezébe adja a bort.*
- Ott. *Int gyanútlanul az ajtó irányába, fel sem merül benne, hogy a félvér gondolatai másféle mederben folynak, mint az övéi.* - Nézz be nyugodtan. *Majd a szavak után megtorpan.*
- Hidd el, amikor találkoztunk, én sem hittem volna el, hogy valaha így lesz. *Elréved kicsit a semmibe, ahogy az emlékképekben kutat.* - Ha megtennéd, hogy nem említed azt az estét másnak, megköszönném. *Újra a szürkéket keresi.* - Mármint, semmi szégyenletes nincs benne azon túl, hogy nem egy ilyen hely vezetőjéhez illik egy majdnem kaland négyesben. Hú, de meg voltam ijedve. *Nevet fel, majd az ajkához emeli a bort és kortyol egyet.* - És szomorú voltam. *Emlékszik vissza a pillangóra, akinek talán a vállán is sírt, meg nem tudná mondani, olyan részeg volt.* - De könnyebb volt akkor, mint most, még ha nem is cserélnék senkivel. *Most ő fecseg, nem oszt meg semmiféle titkot ezzel.* - Milyennek láttál? *Harapja meg alsó ajkát, de nem kacéran, mindössze kíváncsi.* - Bátran, szeretem hallani.
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 18:11:08
Üzenet elküldve: 2025-04-29 18:11:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Mai faggatózik. A kérdései ártatlanok, ő pedig szívesen fecseg, ám a Relaellel kapcsolatos téma haloványan feszélyezi. A nemesasszony ugyanis kellemetlen dolgokat helyezett kilátásba, ha újra azon kapja, hogy eljárt a szája.*
-Aha. A Kikötőben. Azt nem tudom, miért ment a Kikötőbe, de úgy hiszem, jó dolga van. *Még csak nem is füllent. Annak külön örvend, hogy Mai nem kérdezett rá a kisasszony nevére. Legalábbis egyelőre. Jobbnak látja hát elterelni a témát.*
-Á, nem. *Legyint mosolyogva. Természetesen rögtön beugrik neki Alissäna, de nem ez lesz az első, hogy hosszú ideig nem látják egymást. Alighanem nem is az utolsó.*
-Persze akad bőven barát. Ott van a Rőzse, meg a Hupákos, de ők jól megvannak nélkülem. *Nem ecseteli sajátos, pitiáner cimboráit, helyette sebtiben hátrasimít néhány, homlokába lógó tincset.*
-Hozzád. *Igyekszik nem lecsapni a magas labdákat, de éppen csak, hogy nem kell hozzá csomót kötni a nyelvére.
Grael dolgára nem felel azonnal; Nem akarja túlontúl nyilvánvalóvá tenni, hogy jó néhány szót volt szerencséje váltani a férfival és nem csak a szekrény ügyében kérte amaz a segítségét.*
-Nos, már akad férfi a háznál. *Nem rest kenegetni egy csekélykét hiúságát.*
-Lefogadom, hogy mindenben különb leszek. *Fűzi tovább, elharapva egy vigyort.*
-Dolgozószoba. *Visszhangozza. Azt magában meghagyja, hogy jó dolga lehet a lánynak, ha még dolgozószobára is futja! El nem tudja képzelni, mire jó egy ilyen helyiség. Ő biztos nem tudná mire használni.
Követi tekintetével, ahogy Mai borért indul, s míg a sötéthajú félvér nem figyel, jobban is felméri a vékony lányt és annak hátsó fertályát. Lenyeli a gondolatot, ami megfogalmazódik benne, helyette megválaszolja a kérdést.*
-Tudom, hol a bejárat. Tudom, hol a konyha, a kamra... S merre alszanak a kölykök. Ennél több lehetőségem még nem volt. *Feleli meg.*
-Kíváncsi vagyok, hol alszik egy igazgatónő. *Azt meg kell hagynia, hogy ha Grael csupán kéjenc ötletekre utazna, amiket megvalósíthat Maival, azt is tökéletesen megtudná érteni.*
-Igazgatónő. *Forgatja a szót.*
-Furcsa dolog. Nem tűntél olyan típusnak. *Szürkéi kajánul csillannak, de tudja, hol húzza meg a határt.*
*Mai faggatózik. A kérdései ártatlanok, ő pedig szívesen fecseg, ám a Relaellel kapcsolatos téma haloványan feszélyezi. A nemesasszony ugyanis kellemetlen dolgokat helyezett kilátásba, ha újra azon kapja, hogy eljárt a szája.*
-Aha. A Kikötőben. Azt nem tudom, miért ment a Kikötőbe, de úgy hiszem, jó dolga van. *Még csak nem is füllent. Annak külön örvend, hogy Mai nem kérdezett rá a kisasszony nevére. Legalábbis egyelőre. Jobbnak látja hát elterelni a témát.*
-Á, nem. *Legyint mosolyogva. Természetesen rögtön beugrik neki Alissäna, de nem ez lesz az első, hogy hosszú ideig nem látják egymást. Alighanem nem is az utolsó.*
-Persze akad bőven barát. Ott van a Rőzse, meg a Hupákos, de ők jól megvannak nélkülem. *Nem ecseteli sajátos, pitiáner cimboráit, helyette sebtiben hátrasimít néhány, homlokába lógó tincset.*
-Hozzád. *Igyekszik nem lecsapni a magas labdákat, de éppen csak, hogy nem kell hozzá csomót kötni a nyelvére.
Grael dolgára nem felel azonnal; Nem akarja túlontúl nyilvánvalóvá tenni, hogy jó néhány szót volt szerencséje váltani a férfival és nem csak a szekrény ügyében kérte amaz a segítségét.*
-Nos, már akad férfi a háznál. *Nem rest kenegetni egy csekélykét hiúságát.*
-Lefogadom, hogy mindenben különb leszek. *Fűzi tovább, elharapva egy vigyort.*
-Dolgozószoba. *Visszhangozza. Azt magában meghagyja, hogy jó dolga lehet a lánynak, ha még dolgozószobára is futja! El nem tudja képzelni, mire jó egy ilyen helyiség. Ő biztos nem tudná mire használni.
Követi tekintetével, ahogy Mai borért indul, s míg a sötéthajú félvér nem figyel, jobban is felméri a vékony lányt és annak hátsó fertályát. Lenyeli a gondolatot, ami megfogalmazódik benne, helyette megválaszolja a kérdést.*
-Tudom, hol a bejárat. Tudom, hol a konyha, a kamra... S merre alszanak a kölykök. Ennél több lehetőségem még nem volt. *Feleli meg.*
-Kíváncsi vagyok, hol alszik egy igazgatónő. *Azt meg kell hagynia, hogy ha Grael csupán kéjenc ötletekre utazna, amiket megvalósíthat Maival, azt is tökéletesen megtudná érteni.*
-Igazgatónő. *Forgatja a szót.*
-Furcsa dolog. Nem tűntél olyan típusnak. *Szürkéi kajánul csillannak, de tudja, hol húzza meg a határt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1897-1916