Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Romváros és Meredély (új)
Sayqueves RezidenciaNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

580. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-09-04 10:46:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//

*Dromel valóban látszólagos nyugalmat tapasztalhat, bár a ház nem csendes, az utcákról szinte eltűnt a nép. Más célja van azoknak, még ha erről a két házban tartózkodó nem is igazán tudhat. Ahogy lassan felmegy a lépcsőn a ház áldatlan állapota csak még jobban szeme elé tárul. Van olyan rész, ahol a fal is hiányzik, így gyakorlatilag a csupasz levegőben lógó lépcső halad egyre feljebb. Óvatosnak kell lennie, mert némely helyek veszélyesek is, persze megbirkózik mindezzel, ha odafigyel. A lépcső tetején folyosó, ez már szerencsére fallal körülvett, viszonylagos normál állapotokat mutat, még ha a letépett falvédők és szétszaggatott képek nem is ezt láttatják. Körülbelül a harmadik szoba ajtajában balra láthat egy kisebbfajta felfordulást. Jó néhány gyermek viháncol, de jól láthatóan figyelnek is környezetükre, bár Dromelt még nem vették észre, ha okosan lapul. Igaz, ruházatát illetően tökéletes az összhang, valószínűleg nem arra gondolnának, hogy a gazdagabb rétegből való. Talán nem is lehet baj, ha közelebb lép. Láthatja, ahogy a mozgolódás, valószínűleg megint inkább egy csapattá alakul. A szobából kiáltás hallik:*
- Gyülekező! *Az irányító idősebb gyermek az. Lábai egy darabig még álldogálnak az ágy előtt, s a vinnyogó patkányt lengeti kezében. Valahogy, tán az istenek akarják, az ágy alá egyikük sem akar benézni. Hogy ez a sors, vagy Natalayda néma fohászának köszönhető, de bár rettegve kucorog az ágy alatt, egyelőre mással nem szembesül. A kegyes, vagy kegytelen vég, még várat magára. A vezető szavaira a gyerekek összegyűlnek, s elindulnak a lépcső felé, ahol Dromel áll. Sok kezében tőr, vagy hegyes tárgy, bár csak gyerekek, veszélyesnek tűnnek.*
- Nincs itt senki. De négyen maradjatok itt és a ház többi részét is kutassátok át, hátha van itt valaki *Hangzik a gyanakvó utasítás, s a távozó csapattal ellenkező irányban lehet másik apró lábak lépését hallani, de Natalayda rejtekhelyén, a szobában, immár nincs senki. Viszont két oldalról is várható, hogy felfedezik, ha kilép. Lépni azonban kell, mert a négy gyermeknek hangja van, még ha ereje nem is oly nagy, bár ezt sem lehet tudni. Vélhetően még visszatérhetnek, hogy az ágyon ugráljanak egy kicsit, vagy nemesek festményét köpködjék. Dromelnek két választása van. Vagy visszamegy a lépcsőn, vagy bevárja a gyermekeket, de döntenie kell. Esetleg gyanús lehet számára, hogy a gyerekek mit csináltak a szobában.*


579. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-09-02 15:11:07
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//

*Tágra nyílt szemekkel kucorog a porban, hamuban fetrengve az ágy alatt. Kormos pernyés tenyerét nem nézve, szájára tapasztja, nehogy egy nyikkanás is elhagyja ajkait. Nagyon bízik benne, hogy nem nyílik tovább az ajtó és főleg nem jön be rajta senki. De nincs ekkora szerencséje egy haláltusája végén vonagló patkány mégiscsak látóterébe kerül, azzal a késsel együtt, ami a lassú véget hozza a szerencsétlen döglődőnek. Ahhoz pedig kéz is tartozik, és egy tettes, akiből Natalayda nem lát ennél többet. Csak a hangját, ami viszont éppen elég, hogy torkában a gombóc, s szemében a rettegés csak nőjön. Nem mer moccanni, szinte megdermed. Kezében a kés markolatát szorítja, a penge alkarjához simul. Elsősorban túlélni szeretné, s csak akkor használni, ha nincs más megoldás. S bármilyen ügyesen is bánik vele, most nagyon bánja azt is, hogy ide bújt. Számtalan rosszabbnál rosszabb gondolat kergeti egymást a fejében ahhoz, hogy a legostobábbnak érezze magát emiatt.
Nem marad más, mint egy fohász. Amit már nagyon régen nem tett meg, de ez a pillanat az, amikor anyja hite mégiscsak felszínre tör. Ha másként nem, legalább egy néma ima erejéig. Hűvös színű szemeit lehunyja, míg elméjében futnak a szavak. Kétségbeesve kéri Teysust, tartsa egyensúlyban ezt a romba dőlő világot körülötte. S őt is benne, hogy ha mást nem, legalább próbát tehessen jobbá tenni. Most, itt az ágy alatt kuporogva, azért eszébe jut, hogy mennyivel jobb lett volna otthon maradni. Még egy idősödő földesúr mellett is, mint elkeseredett csőcselék tőre által kihunyni. Számot vet rettegése közben, mást nem is tud, bár kissé összefüggéstelenül csapong.
Túlbillent a mérleg nyelve, és ő is látta a szegénynegyedet, mikor megérkezett. ~Ha a gazdagabbak többet segítettek volna a szegényeken, ez sosem történik meg. Sosem.~ *

A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.02 15:13:53


578. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-31 14:15:29
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// A nagy egyenlőség napja //
// Hazatérés //

*Ahogy beljebb lép és látszólagos nyugalmat talál azon is elgondolkodik, hogy talán meghúzza magát itt egy ideig. Egy pillanatig egész jó ötletnek is tűnik, hiszen nem lehet itt nagyobb veszélyben mint a saját szegénynegyedi kis kunyhójában, aztán meghallja a gyerekek hangját és eszébe is jut rongyos ruhái alatt megbújó aranyak mennyisége. Egy pillanatig megtorpan, és mérlegel, hogy vissza forduljon és a tömeg felé vegye az irányt, vagy a gyerekhangokkal teli épületet válassza. Borzongás fut végig a hátán, hiszen kis taknyos korában a többi suhanccal hasonló rémtörténetekkel ijesztgették egymást, erre most belecsöppent egybe.
Végül dönt, mégpedig úgy, hogy megkeresi a hangok forrását, ami az emelet felől hallatszik. Felkészül, hogy véletlenül se érje meglepetés és hasonlóan rozoga, kopott sarlóját kezébe veszi, bár a mai nap után már igazán nem szeretne semmi bajt magának. Különösen ha füle nem csal és tényleg kis kölykökről van szó – remélhetőleg élőkről - , azokat pedig a világért sem bántaná.*


577. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-29 22:40:42
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

//Dromel Sayqueves//

*Az ifjú Dromel nem kis távot futott, ami nem csoda, hisz a mögötte meginduló tömeg kis híján eltaposta és kibelezte. Nem tudni, hogy jelenleg hogyan is áll, követi-e valaki, de most úgy tűnik akad néhány perce, hogy kifújja magát, egész véletlenül a rezidencia előtt. A tömeg jóval messzebbről hallatszik már, mintha távolodna is, a hangokba néha vezényszavak is vegyülnek. Valaki, vagy valakik szép lassan átveszik a kezdeményezést. Az épületbe gond nélkül jut be, neszezést nem hall, ám, ahogy halad előre vihogó és talán játszadozó gyermekek hangjára figyelhet fel. Sokan vannak, de annyi bizonyos, hogy gyermekek. Hogy mit csinálnak egy elhagyatott rezidencia területén, az még kérdés egyelőre.*

//Natalayda Mozecka//

*Ijedten és gyorsan keres magának rejtekhelyet, s az ágy jó választásnak bizonyul, mert gyorsan alá lehet bújni. Ím a nemesek egyik reménysége, szépsége, kecsességét és báját félredobva, szinte szűkölve és rémülten hempereg meg a porban. Ez a világ már nem az, melyben felnőtt. Épp időben, az ajtót berúgják, majd röhögve érkeznek. Natalayda, ha az ágy alól figyel, kis lábak hadát láthatja, ahogyan körbenéznek a szobában, tüzetesen benézve minden sarokba. Azt csak ő tudhatja mennyire retteg, mennyire izzad a tőr a kezében. Sokáig nem figyelhet tétlenül, mert közvetlenül búvóhelye előtt, hirtelen két láb jelenik meg:*
- Az ágy alatt megnéztétek? *Kissé mélyebb tónusú kérdés, tán a vezető az, s tekintettel arra, hogy hirtelen az ágy alól figyelő Natalayda tekintete előtt közvetlenül egy átszúrt, vonagló patkány jelenik meg, arcától néhány centire, immár ékes bizonyítékot is szerzett rá. Ennyire közelről hallani lehet az állat visítását, mely elég gyenge már ahhoz, hogy üvölteni ne tudjon, de ösztönei még megélik a fájdalmat. A rángatózás olykor groteszk táncba illő, tánc a sötétséggel, tánc a késsel, de e táncot csak az egyik fél élvezi, a másik szenved benne. A fiút még nem látja, az csak kezét lógatja le maga mellé.*
- Igyekezzetek már! A többiek már indulnak nemeseket égetni, mi meg itt basszuk a rezet! *Üvölt fel ingerülten, s a kopogó lábak zaja erősödik. Kérdés, hogy az ágy felé, vagy attól el. A patkány csak himbálózik Natalayda orra előtt és visít, visít, csak visít, mintha soha nem akarná abbahagyni. Kiszúrt szemeiben nem látszik már az élet.*


576. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-29 21:40:51
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//

*Az ajtó mögé húzódva, az ajtórésen kilesve vár. Amikor meglátja csapatot, azonnal visszahúzódik. Fel sem fogja hirtelen, mit jelenthet a szakadt gyermekcsapat, hogy a korábban koszban, porban felnőtt gyerekek, most egy kúria fölött uralkodhatnak. A kiáltásra nem habozik az ágy alá bújni, s cseppet sem érdekli, hogy talán a koszos pernyében kell emiatt hemperegnie. Egyetlen ruhája eddig viszonylag tiszta volt, most igazából nem is bánja, hogy összekoszolódik. Ha mégis észrevennék, talán előadhatná, hogy fosztogatni jött, vagy hogy a saját gyermekének vinne kis ruhát az ősz előtt, esetleg egy sötételőt, hogy varrhasson valami szépet a kishúgának. Egymást kergetik az ilyen, és ehhez hasonló gondolatok a pánikban, miközben az ágy alá, lehetőleg a legbelső zugba húzódik, már amennyire tud. Az rangidős gyermek szavai alapján azt reméli, talán tovább is mennek. Majd egymás közt elintézik, ő meg majd megpróbál kiosonni. Szárazat nyel az ágy alatt kucorogva, vére a fülében dobol, kezében pedig a tőr egy kissé remeg, de éppen ezért erősebben is markolja. Nem szeretne a patkányhoz hasonló sorsra jutni.*


575. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-29 20:55:03
 ÚJ
>Dromel Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Hazatérés //

*Lihegve áll meg egy rövidke ideig a Gazdagnegyedben, háta mögé pillantva, hogy megbizonyosodjon arról a tömeget maga mögött hagyta. Kezd lassacskán megnyugodni, és ahogy a félelem lassan távozik belőle helyét átveszi a fáradtság. Mégsem érzi azt, hogy haza akarna menni, holott elég szép kis zsákmányt kotort már össze eddigi útja során.*

*Zsebre tett kézzel lézeng tovább, próbálja eldönteni mit szeretne. Megtorpant az épület előtt, egy darabig tanácstalanul méregeti, majd sóhajtva megadja magát a késztetésnek, hogy megnézze magának közelebbről. Bár eddig zsákmánya nem rossz, talán életében nem volt nála ennyi pénz, mint most, de ami még jobb lenne, ha ezt még tovább gyarapíthatná. Meggondolatlan jelleme ellenére éberen pásztázza az udvart, majd ahogy halad előre az éppen aktuális szobát. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem ütközik semmi akadályba, és a romos épület tárt karokkal várja, amit már korábban valakik erőszakkal nyitottak ki. Egyelőre megáll, szemlélődik, hátha figyelmes lesz valami mozgásra vagy gyanús neszezésre.*


574. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-29 09:37:20
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//
//Gyorsaságpróba - sikeres//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*A gyerekzsivaj hangja egyre erősödik, viháncolás, kiabálás, olykor csapkodás és vihogás. Az kiválóan hallható, hogy többen is vannak és közelednek az ajtóhoz. Natalayda egy pillanatnyi szemlélődés után felkapja fejét a zajra, majd függetlenül a veszélyérzettől még arra is fordít időt, hogy az ajtón kilessen. Szakadt gyermekcsapatot láthat, ruhájuk rongyban lóg rajtuk, koszosak és piszkosak, ugyan csak gyerekek, de számuk a tízet közelíti, sokan vannak nagyon, azonban megszámolásukra nincs idő. Arra azonban van, hogy látni lehessen, mivel játszanak, mert szinte mindőjük kezében vaskos tőr, vagy rozsdás kard, azzal csatároznak. De ezek nem játékfegyverek. A legelső, láthatóan legmagasabb gyermek tőrére egy megtermett, vonagló patkány van felszúrva, a nevetés ennek köszönhető, mert a patkány szenvedése vicces táncot szül. Legalábbis a gyerekeknek vicces. A lány egy pillanat alatt dönt, s az utolsó pillanatban keres magának búvóhelyet, a szétzilált ágy alá húzódik, az van hozzá a legközelebb. A szekrény polcai kitörve, ajtaja csak lifeg, a szépítkező asztal kicsi ahhoz, hogy el lehessen mögötte rejtőzni, kézenfekvőnek tűnik hát, hogy a már-már közhelyes ágya alatti búvóhelyre eshessen a választás, feltéve, ha a lány nem gondolja meg magát. Ha nem, akkor még épp időben, a vezérgyermek felkiáltásával egy időben el tud bújni:*
- Hé! Melyikőtök hagyta nyitva ezt az ajtót?! Megmondtam. Amelyik szobát átnézzük csukjátok be, hogy tudjuk itt már voltunk! *Haragos a hang és határozott, nem gyermekhez méltó. Ez a fiú túl gyorsan nőtt fel, vagy a lázadás tette azzá, ami.*



573. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-28 21:02:52
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//

*Könnyen nyílik az ajtó, s Natalayda szürke köpenye a kifosztott, rommá vert, pernyeesőt eregető szoba padlóját súrolja. Kezében a csonttőr, szívében szorongás, de beljebb óvakodik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy innen már nem visz el semmit. Sem zsákja maradékát, sem mást. Bár, más nem is kellene neki. Ez itt nem az övé. Még ha a papírok szerint mégis köze van hozzá. azok szerint a papírok szerint, amiket meg kellene keressen, már ha egyáltalán léteznek még. Ami azt illeti, a legegyszerűbb az volna, ha egyszerűen elégtek volna azok is, így nem akadályozná Aleimord és Nairada frigyét, ő maga pedig újra szabad lehetne. Papírpernye lehetne abból az elátkozott esküből is, de ezen már nincs ideje tovább merengeni, mert gyermekhangok zavarják meg. Erre számított a legkevésbé. Talán csak megcsalja a füle. Gyomra összeszorul, ujjai a tőrre szorulnak még inkább félelmében.
Egy pillanatot sem habozik tovább, a fal mellé lapul, az ajtót pedig a lehető legóvatosabban hajtja vissza maga mögött. Csak egy hajszálnyi rést hagy, ahol kileshet, s ha véletlenül bárki a szoba felé indulna, ő már húzódna is a sarokba, s keresne rejteket, ahol meghúzhatja magát, míg elvonulnak, bárkik is azok. *


572. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-27 21:43:03
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//

*A kilincs könnyen halad lefelé, nem szorul, s az ajtó nyílására, mely még olajozottabban is zajlik, mint talán azt előre sejteni lehet, nem történik semmi. Először. Néma csend továbbra is, csak a kinti világ zajai hallatszanak be, de az is oly távol, mintha nem is körülötte zajlanának. Ha belép, szobája pont olyan, amilyennek hagyták, persze ez csak talán a bútorok helyzetére vonatkozik, állapotukra nem. Mintha egy szélvihar söpört volna keresztül a szobán, a kárpit felszaggatva, a szekrény polcai összetörve, az asztalkának egy lába hiányzik. Ha volt tükör, annak darabjai a földön, apró gyémántként megcsillanva a kitört ablakon beszűrődő füstcsíkkal szegélyezett napfényben. És ezek csak a bútorok. Talán könyvek, vagy festmények, esetleg ruhák lehettek, mik fekete pernyeként repkednek a hirtelen támadt kereszthuzatban, hamuval beborítva mindent, mi egykoron a lány szobája volt. Láthatóan értéket kerestek itt, alaposan és módszeresen, de arról is gondoskodtak, ami esetleg megmarad, az is az enyészet martaléka legyen. Bosszú. Ha egyetlen szóval kellene leírni a szobában uralkodó állapotokat, akkor ez lenne az. Nem tudhatni ez mennyire sokkoló a fiatal Natalayda számára, azt azonban tudhatjuk, hogyha a szobájának falára tekint, egy számára kedves helyen, a rajta kiáltó felirat talán még kegyetlenebb lehet:
"Megégetünk benneteket, gazdag kutyák!!" Korommal írták, dühösen és erőszakosan. Ez nyilvánvalóan látszik. A felirat felfedezésének pillanatában közeledő gyermekhangok hallatszódnak a folyosón, fiúké és lányoké vegyesen. Hahotáznak és talán játszanak.*


571. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-26 20:58:20
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//

*Siralmas állapotok uralkodnak még így is a városban, hogy lassan őszbe fordul a világ, és ezzel a rezidencia sincs másként. Pontosan olyan, mint amin egy csürhe tombolt végig. Gerincén fut az érzés, hogy talán óvatosabbnak kellene lennie, hogy a rommá vert házban éppen olyan veszélyes lehet, mit a szegény negyeden áthaladni. Visszakozni viszont nem fog, azért jött, hogy utolsó javait még kimentse magának, ha véletlenül meghagyták, s titkon reméli, hogy nem lát majd ismerős holtat sehol. Csak mielőtt a célját beteljesítené, megáll egy pillanatra, csont tőrérére nem csak ráfog, hanem elő is veszi. Jobbjában a tőrt maga előtt tartja, bal kezével nyomja le a kilincset, s tolja lassan egyre beljebb az ajtót. Mellkasán a félelem egyre erősebben szorul, de belép a szobába, ha mégoly óvatosan is teszi.*



570. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-23 08:35:00
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//
//Natalayda Mozecka//

*A szürke köpeny szegélye némán súrlódik a földön. Natalayda Mozecka lassan hazaér. Várja a ház, legalábbis a hosszú ideig távol lévőkre általában ez az igaz. De az is igaz, hogy sok minden megváltozott. A perzselő homok hava időközben eltelt, s lassan átadja helyét a színeknek, mely legelőször szelíden sziporkáló esőben jelentkezik. Talán így még fájdalmasabb a kép, mi a téli kertben fogadja. Egy épp beérett gyümölcs a földön, harsogó színű testébe beleharapva, s pazarlón a sarokba hajítva. Gazdagéknál nem lehet oly szokatlan látvány ez, ha esetleg neveletlen gyerekek is lakják a házat, de jelenleg csak csend uralkodik. A távolból persze ide hallik a város fájdalom ittas kiáltozása, melyre egyre többen figyelnek fel. Natalayda akadálytalanul jut át a kerten, nem avarja meg senki, jóllehet egy ilyen gyönyörű teremtés még a legelkeseredettebb szívekbe is reményt, olykor vágyat hozhat. A frissen felfedezett nyikorgó lépcső dallama vegyül a némaságba, talán még hátán is végigfut az érzés, minek a hirtelen támadt zaj az okozója, de ezen kívül nem történik semmi, csak az az egyik kitört ablaktáblát mozdítja meg a szél. Talán ettől léptei még sietősebbre válnak, s a folyosón szétnézve senkit sem lát, sem kintről, sem bentről semmit sem hall, keze így markol valaha volt szobája kilincsére. Ha esetleg be kíván menni, akadály nincs előtte, s az ajtó kinyílik.*


569. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-08-21 13:38:39
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*A kapun belépve, el is fordul oldalra. A kerítés tövében halad végig, hogy a kis ösvényen induljon tovább ami korábban a télikertbe vezette. Abba az álszent, szépségekkel körbevett kertbe, ahol szilánkosra törtek a remények. Már nem esik olyan rosszul, már nem hasogatja annyira. Csak a keserű szájíz ne lenne.
A télikertben mint ha vihar tombolt volna. A különleges növények egy része elhordva, egy része pedig összetörve széttaposva. Az a különleges hangú madár sincs sehol, csak az elhullajtott színes tollak árulkodnak róla, hogy valaha volt itt egy csivitelő. Igyekszik csendben haladni befelé, és talán nem is csap nagy zajt, amikor a cselédszobák felé kerül. Szeme sarkából már látja a bejáratot, ahol legutóbbi emlékei szerint Nairadával siettek el a tisztásra. Akkor még minden rendben volt.
A romok, cafatok, elhullajtott edények, betört ablakok, belülről még siralmasabb állapotokat mutatnak. De látszik a kapkodás is, hogy nem hideg fejjel pucolták ki a rezidenciát, hanem aki amit ért. Összeszorul a torka, ahogy a lépcsőfordulóhoz oson, s már indulna is fölfelé a lépcsőn. De a rombolást nem tudja nem megnézni. Aztán elindul fölfelé. Korábban nem tűnt fel neki, hogy ez a fok nyikorog, csak most. Mellkasába mar a félelem, hogy ha véletlenül lézeng itt még fosztogató, vagy házfoglaló, akkor most nagyon nagy ostobaságot csinál. Visszaút viszont nincs, csak az előre, fölfelé egy éjszakás szobájába, hogy megnézze, széthordták-e a csomagját, vagy esetleg a vérfoltos ruhája nem kellett senkinek, amit emlékei szerint a sarokba hajított.
Megáll a lépcső tetején, óvatosan kémlel a folyosóra, mielőtt tovább lép, s ráfog szobájának kilincsére.*


568. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-06-04 00:48:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

*Laurentitia határozott fellépése sikerrel tereli az asszonyság figyelmét más irányba. Morog valamit, nem túlzás állítani, hogy a bajsza alatt, aztán nagy dérrel-dúrral tovább vonul lefelé a pincébe. Úgy látszik, fontosabb neki, hogy körülnézzen odalent, hátha talál még üvegeket. Hamar hallani, hogy talál magának valami más méltatlankodni valót.

A lány és Darenahr együttes alibi gyártása elégnek bizonyul ájult társuk fedezéséhez. A túlságosan érdeklődő férfi kósza pillantása Laurentitiára téved, egy pillanatig kifejezéstelenül néz rá, aztán vállat von.*
-Ja, értem. *Aztán elvigyorodik.* Baromira remélem, hogy hagytatok nekünk is. *Ő is elvonul lefelé. A többiek a lefelé nyomakodókat leszámítva akadálytalanul jutnak fel a pincéből, ahol szembesülnek a szétdúlt, kifosztott, de alapvetően sértetlen kúria belsőjével. Feltűnésük nem szúr senkinek szemet, ha valaki végig is méri őket, pusztán attól, hogy mások teljes természetességgel elmennek mellettük, eloszlik a gyanújuk. Persze törékeny biztonság ez, elég lenne egy hangos kiáltás és nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnének. De egyelőre nyugalom van.*


567. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-24 22:45:34
 ÚJ
>Latlie, az Alázatos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

* Csak meg az ismerős tömeggel az idegennel szemben és iparkodik elrejteni a félelmét. Nem akarja, hogy kitudódjon, mert az olyan mint a vérszag, meghozza a jámbor étvágyát is. Csakhogy így sem tud elvegyülni, ami furcsa mert általában ő az akit nem szoktak észrevenni. Akinek hiába sötét és kirívó a bőrszíne, hiába meghökkentően kékek a szemei senki sem lát. Mert a cselédeket nem szokták észrevenni, ha nincsen hozzájuk parancs. A nő azonban más volt. Először azt hiszi nem is neki beszél, aztán mikor nekiesik az asszony Latlie először rémülten próbálja megtartani az üveget utána rögvest szabadulni tőle. Ő csak készséges akar lenni, ám ügyetlennek bizonyul és szép sorban kihullanak kezei közül a borok, hogy aztán hangos csattanással a földön millió darabjukra hulljanak, mézes vörös nektárjukat pedig beigya a vén kőpadló. *
- Én...én saj... - * próbál hebegve bocsánatot kérni mikor a nő képen törli. Hátratántorodik a hatalmas ütéstől, ám egyensúlyát még Laurentitia megérkezése előtt vissza tudja nyerni. Megszokta már a pofonokat, kijutott neki nem is egy. Ez az asszony erős kezű de ennél kapott már erősebbet is amitől volt mikor a fenékre is ült.
Beharapja ajkát és fejét leszegi, arca jobb oldalán vörös kézlenyomat éktelenkedik, mégis utolsó mondandója a nőhöz egy halk bocsánatkérés szavai. Valahogy reflexből jön, mintha nemesebb volna a másik, mert úgy viselkedik és akkor evvel előhozza, hogy Latlie pedig megalázkodjon neki.
Ekkor érkezik meg Laurentitia, aki elkezdi mondani, hogy merre is kell keresni az igazán finom bort. Latlie érti a dolgot, a lány a megmentésére sietett, az övére. *
~ Eeyr áldja a kisasszonyt ~ * gondolja magában tekintete hálától csillogó. *
- Igaza van - * biccent és elsiet a többiek felé amerre Laurentitia igazgatja. Hamar szedi is a lábait, hogy ne keresse más a társaságát és be tudja érni a bagázst. Felzárkózik aztán szorosan, szinte az utolsók sarkát taposva s ha minden jól sikerül ő is biztonságban el tudja hagyni a házat a kis csoporttal. *


566. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:43:10
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

~Mi? Nem érdekelnek a borok!~
*Kiakad, de nem hangoztatja, mert ha ez miatt elkezd veszekedni a kereskedővel biztos, hogy lebuknak. Majd kint elmagyarázza neki, hogy miért akadt ki, ennek most nincs itt sem a helye, sem pedig az ideje.
Úgy tűnik, hogy Lauren és a kereskedő szinte profi módjára alakítják a szerepüket, Aleimord végtelenül hálás érte. Megfog néhány palackot, majd indulna is fel, mikor Latlie arcán csattan a pofon.*
~Szegény lány.~
*A többiek gyorsabban reagálnak, Aleimord kellemesen látja, hogy újfent jól reagálnak. A férfi újra elindul, és ha nem is akadályozza meg senki, el is hagyja a házat. Eligazítja a hölgyeket, és úgy dönt, megpróbál rendet tenni.*
~Kellene egy bájital.~
*Majd később kitalálja, honnan szerzi be. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy meg kellene néznie, hogy a három ló megvan-e - na meg ha minden igaz a kerekedő szamara is az istállóban van -, de gyorsan elveti az ötletet. Azokat az állatokat már nagy valószínűséggel elvitték, ha pedig mégsem, úgyis visszajön a házba, és akkor kiderül, hogy lábuk kélt-e.*


565. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-24 14:11:51
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

*A megkönnyebbülés még mindig nem képes eltölteni, de legalább már van remény arra, hogy kijutnak még a ház pincéjéből élve, ez pedig ad neki elég erőt ahhoz, hogy a többiek nyomában lépkedjen az innen kivezető lépcső felé. Inkább kell arra figyelnie, hogy ne akarjon túl feltűnő sietséggel távozni, (így is tesz) bár talán zsákmányával kezei között ebben sem lenne a világon semmi feltűnő, mert ugyan miért is akarna pont egy pincében letáborozni, ha már egyszer kedvére kifosztogatta magát?
Talán apró és jelentéktelen termete miatt nem figyelnek fel rá, talán kopott köpenyének köszönhetően simul most bele tökéletesen a lenti összképbe és társai közé, tény azonban, hogy nem neki, hanem Latlienak a kezéből igyekeznek elragadni a borospalackokat, és őt ütik pofon. Ösztönösen fordul az összetörő üvegek által keltett hang felé, így még éppen látja, ahogyan a nő tenyere szegény lány arcán csattan.
Az iránta érzett ösztönös sajnálaton kívül, ami szinte már fizikai fájdalmat okoz, valamiféle zavart megvetést érez a mozdulat nyomán, kicsit mintha őt magát ütötték volna arcon.
A nemesség iránti haragnak érteni véli az okát, különösen akkor, ha egész életükben éhezők és nélkülözők támadtak rájuk, de, hogy olyanok, akik együtt osztoznak a szegények sorsában, egymást is üssék és megrabolják, ez valahogy nem akar a fejébe férni.
Szánalmát és teljes értetlenségét fokozza, hogy pontosan emlékszik még rá, hogy szegény lány nemrég még milyen kis elveszetten ácsorgott a kapuban a maga viseltes kabátjában, amikor beengedte őt, és, hogy milyen gyűrött cédulát nyomott a kezébe, alighanem azért, mert túlságosan is ideges volt már előre is a rá váró beszélgetéstől, amitől új munkát remélt.
Nem esik nehezére elképzelni, hogy a nő, aki megütötte, csak azért, mert megteheti éppen, ha a nemesek helyén ült volna eddig, semmivel sem lett volna adakozóbb és kegyesebb a nélkülözőkkel, mint azok, akik ellen elvben most éppen "lázad."
Sőt, abból kiindulva, hogy még ezt az ártatlan lányt is képes volt megütni, elég valószínű, hogy sokkal rosszabb lett volna náluk.
Egész életében szabadulni szeretett volna a rengeteg hagyománytól, amelyek között még odahaza mintegy gúzsba kötve kellett léteznie, most azonban a durva és szükségtelen erőszak nyomán felsejlik benne, hogyha egyszer leomlanak a civilizációs gátak, a létezők nagy része olyanná válnak, hogy azt az iszonyúnál is iszonyúbb végignézni.
Persze nem csak mindez ad okot még mindig aggodalomra, hiszen valakinek a kábult Alenia is szemet szúr.
Nagy-nagy szerencséjükre és amennyire azt ő képes megítélni, Lau, és a velük lévő férfi tökéletesen játsszák a szerepüket.
Ezeknél jobb választ, és olyat, ami teljesen logikusan következik a helyzetből, ő sem tudott volna adni, az elf lány pedig még arra is képes, hogy Latliet oltalmába vegye. Csak szeme sarkából látja, ahogyan átkarolja, és ezzel egyúttal meg is tartja, mielőtt még látszólag leszidná.
Ha túlélik ezt a napot, akkor minden bizonnyal egy életre megjegyzi magának ezt a mozdulatot. Eddig is talán Lau társaságában érezte a legjobban magát, amióta a városba jött, most pedig olyan mély szeretet és csodálat önti el a lány iránt, aki vele ellentétben egy pillanatilag sem vesztette el a lélekjelenlétét, amilyet tényleg még csak édesanyja társaságában volt képes érezni eddig egyszerre.
Ha túlélik ezt az egészet, biztos, hogy elsősorban neki és a számára még mindig ismeretlen férfinak fogja megköszönni, és persze Aleimordnak.
Nagyon reméli, hogy megússzák ennyivel, mehetnek tovább, és a fosztogatókat most már inkább befelé vonzza már a kíváncsiság a pince távolabbi részeibe, hogy milyen kincsek várnak még odabent rájuk?
Ha senki sem kérdezősködik többet és áll az útjukba, akkor ő is követi a többieket a pincéből ki és felfelé.*



564. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-24 00:31:51
 ÚJ
>Darenahr Vemriss avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

*Elindul a lépcső felé, de nem jut messzire, hamar kérdőre vonják a Alenia miatt. Nem csoda, kicsit feltűnő, hogy egy szinte eszméletlen lányt cipel a lázadás közepén.*
- Bizony, kicsit túltolta az ivászatot, aztán legurult a lépcsőn és jól beverte a fejét. Ez hiányzott már csak nekem! Zsákmány helyett cipelhetek egy kis ribancot! De hát kinyírnak, ha itt hagyom. *Ügyesen tettetett dühöngéssel megindul a feljárat felé. Közben hallja, hogy hátul baj van, az egyik lányt lökdösik és kiabálnak vele. Egy pillanatig el is bizonytalanodik, hogy visszaforduljon-e. Szíve szerint azt tenné, de nem akarja felhúzni az embereket. Minden, amire vágyik, hogy kijusson az utcára, onnantól kezdve nagy baj már nem lehet.*
- Hagyjátok má' az üvegeket, még sok ház van, ahova be kell néznünk és zsákmányolni ezt-azt! Gyertek inkább, nálunk már van elég pia, jöhet az arany meg az ezüst!
*Ennyit azért még hátrakiált Lauren felszólalása után, de ezt is csak úgy félvárról, mintha nem is igazán érdekelné.
Ha nem kérdezősködnek tovább és a feljáró szabad, elindul rajta felfelé, hogy végre kijusson ebből a sötét lyukból.*
~Már az első pillanatban el kellett volna tűnnöm, nem ezekre a tehetetlen anyámasszonykatonáira várni!~
*Néha azért alig feltűnően hátratekint, a többiek követik-e, mert nagyon is érdekli, mi lesz velük.*


563. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-23 23:56:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael//

*Kanag nem tűnik naivnak, értőn bólint a lány aggályaira.*
-Meglehet, hogy így lesz. A hatalom meg tudja mérgezni akárki fejét. Abban bízom, hogy olyan vezetést találunk a városnak, hogy ha valakinek rágörcsöl a marka a hatalomra, akkor ki lehessen azt onnan csavarni. Lehetőleg anélkül, hogy fenekestül felforgassunk mindent.
*A gyerekek emlegetésére őszinte rokonszenvvel néz a lányra.*
-Azt szoktam mondani egy fárasztó nap végén, hogy miattuk megéri. Ők a jövő. Meg aztán annál tényleg nincs szebb, mint mikor a gyerekeid kacagnak. Már ha meg nem sértelek.
*Megint csak nem látszik a férfin, hogy sértené a visszautasítás.*
-Ahogy szeretnéd. Úgy látom, most már megnyugodtál, rendben lesz minden. Azért légy nagyon óvatos! Alaposan felkavarodott az állóvíz és sajnos most a mocsok is előkerült a város legaljáról. Természetesen elkísérlek, ameddig szeretnéd. Szép is lenne, ha fényes serpenyős lovagként cserben hagynék egy védelemre szoruló hölgyet.
*Elmosolyodik, aztán amerre Relael elindul, arra kíséri.*


562. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-23 23:20:47
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

*Úgy látszik, a rájuk törő fosztogatók elhiszik a meséjüket, hiszen miután megtudják, milyen kincseket rejt a pince, nem is igazán törődnek velük. A helyzet ilyen kedvező alakulására még egy nagy kortyot iszik a kezében tartott palackból, miközben a lent kialakuló helyzetet szemléli. Kijutásuk azonban korántsem olyan egyszerű, mint remélni merte volna, és páran azért kiszúrják őket. Először Latlie-t pécézi ki magának egy nagydarab asszonyság, akinek viselkedése láttán hirtelen harag tölti el, ám igyekszik leplezni érzelmeit, és gyorsan a lány mellé lép, fél kézzel átkarolva a vállát, hogy szilárdan tartsa, ha esetleg túl nagy lenne az a pofon, amit kapott*
- Hányszor mondjam neked, hogy ne ezeket az üvegeket hozd! Hátul vannak az igazán értékes palackok! *feddi meg látszólag a lányt, hogy elterelje az asszony figyelmét róla. Ha Latlie hagyja, meg is fordítja a lányt, arrafelé irányítva, ahol a többiek állnak. Mikor Aleniát veszi észre egy fiatal férfi, felé fordulva újra iszik egy nagy kortyot, majd a magasba emeli a félig üres üveget*
- Fogalmazzunk úgy, nem minden üveg azért üres, mert összetört! *mondja a férfira kacsintva, reményei szerint hűen alakítva a kissé spicces lány szerepét, hogy így bizonyítsa, Alenia állapota is annak köszönhető, hogy eléggé felöntött már a garatra. ~Bár ha ez így folytatódik, nem sokáig kell megjátszanom, hogy részeg vagyok...~ mereng el magában, hiszen az eddigi izgalmak és a kevés étel hatására már annak a pár korty bornak is kezdi megérezni a hatását, amit elfogyasztott. Tesz pár lépést egy még épen álló polc felé, majd karjaiba kap pár palackot, úgy dédelgetve őket, mintha csecsemőt szorongatna*
- Na gyertek picinyeim, ti most szépen hazajöttök velem! *beszél fennhangon a palackokhoz* Ti meg ragadjátok meg, amit bírtok, aztán nyomás! Vigyük haza az elázott fruskát is, úgy nézem, szüksége van a pihenésre, mert nagyon rossz lesz a másnap! *enged meg magának egy rövid kacajt, remélve, hogy a többiek értik, csak a fosztogatóknak szól ez az egész, és valójában közel sem ez a véleménye Aleniáról. Ha minden rendben megy, és már senki nem állítja meg őket, elindul a kijárat felé, remélve, hogy a többiek is követik őt.*


561. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-23 09:37:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//

*Az elöl érkezők arcán látszik a meglepettség, hogy idelent találnak valakit. Egy-két arcon a harciasság is átsuhan, hiszen mindenkinek arra van ráállva az agya, hogy nemesek bujkálhatnak a kúriákban. De a körülnézve tapasztalt állapotok, a széttört üvegek, hasadt polc alkotta rendetlenség közepette előadott színjáték meggyőzi a mohó fosztogatókat az elmondottak igazáról. Nagyon hamar az lesz a legfontosabb probléma, hogy nekik is jusson valami. Így aztán a maradék, épen maradt üvegek összeszedése a többséget eléggé leköti ahhoz, hogy ne nagyon kérdezősködjön, meg aztán a pincében a fényforrások ellenére is uralkodó félhomály is a menekülni vágyók segítségére van.

A kijutás ennek ellenére sem zökkenőmentes. Egy termetes, agresszív ember asszony kiszúrja Latlie kezében az üvegeket.*
-Na nézd mán, a kis pimasz. Adjad csak ide! *Azzal megragadja az egyik üveget és könnyűszerrel kitépi a lány kezéből. Ettől viszont megmozdul a többi is, a rettegő lány hiába próbálja tartani őket, a többi borosüveg a földre zuhan. Az asszonyt megrázza a veszteség.*
-Ügyetlen fruska! *A szidást követi egy pofon is. Bár csak csuklóból adja a lány arcára, a nő puszta tömege elég egy akkora nyakleveshez, hogy Latlie megszédüljön.

Alenia sem kerüli el a benyomulók figyelmét. Egy fiatal férfi torpan meg és mered az eszméletlenség határán lebegő lányra.*
-Ennek meg mi baja? *Hangsúlya gyanakvó, nem tudni, azért, mert tart tőle, hogy vele is ilyesmi történhet, vagy magára a lányra gyanakszik valami miatt.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1018-1037