Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 13:08:19
Üzenet elküldve: 2024-09-07 13:08:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Hagyja, hogy Nimeril kigyónja a bűntudatát a helyzettel kapcsolatban. Néha a legfontosabb nem az, hogy mit hallgat meg, hanem hogy meghallgatják. Legalább is, ő csak így tudja megfejteni, hogy miért keresik fel moralitási kérdésekkel, amikor ilyesmikkel nem foglalkoztatta magát eddig sem.*
- Fontos célok, de én a praktikus részére gondoltam. Idővel biztosan kiderül és ahogy mondtad is, a város őrei és az új hit követőinek ellenszenve életedre veszélyes is lehet. Érdemes erre már előre felkészülni.
*Viszont, volt egy mondat, ami megütötte a fülét, ugyanis azzal szemben viszont kételyei akadnak és nem kevés.*
- Azt fontos tisztáznom, hogy én nem tartom a frissen halott testrészeket menthetőnek, csak az elhalás megelőzését lehetségesnek. Valamint, abban még kevésbé lennék bizonyos, hogy ez emberek közötti átültetésre ez alkalmas módszer. Ez ne akadályozzon, nem értek komolyabban az orvosláshoz.
*Nem próbálja elvenni Nimeril kedvét a dolgoktól, valamint attól, hogy ő ezt nem tudja, még lehetségesek. Nem hiszi, de lehetséges.*
- Örülök, hogy hasznodra válnak és érdeklődve várom, hogy miként haladsz majd a mágiatanulással. Jómagam régóta hanyagolom, pedig nem kevés segítséget nyújtana a munkásságomhoz. Viszont sajnos a mágusok, akiket ismertem, elhanyagolták a várost, egy részükről még csak nem is hallani. De nem a legfontosabb dolog, ahogy alapanyagok ára is jócskán felment, a kereskedők nagyja is felszívódott. Ezek kritikusabb problémák jelenleg. A mágia csak hasznos segítség lenne, amint a régió újra felélénkül.
// A tudást hajszolva //
*Hagyja, hogy Nimeril kigyónja a bűntudatát a helyzettel kapcsolatban. Néha a legfontosabb nem az, hogy mit hallgat meg, hanem hogy meghallgatják. Legalább is, ő csak így tudja megfejteni, hogy miért keresik fel moralitási kérdésekkel, amikor ilyesmikkel nem foglalkoztatta magát eddig sem.*
- Fontos célok, de én a praktikus részére gondoltam. Idővel biztosan kiderül és ahogy mondtad is, a város őrei és az új hit követőinek ellenszenve életedre veszélyes is lehet. Érdemes erre már előre felkészülni.
*Viszont, volt egy mondat, ami megütötte a fülét, ugyanis azzal szemben viszont kételyei akadnak és nem kevés.*
- Azt fontos tisztáznom, hogy én nem tartom a frissen halott testrészeket menthetőnek, csak az elhalás megelőzését lehetségesnek. Valamint, abban még kevésbé lennék bizonyos, hogy ez emberek közötti átültetésre ez alkalmas módszer. Ez ne akadályozzon, nem értek komolyabban az orvosláshoz.
*Nem próbálja elvenni Nimeril kedvét a dolgoktól, valamint attól, hogy ő ezt nem tudja, még lehetségesek. Nem hiszi, de lehetséges.*
- Örülök, hogy hasznodra válnak és érdeklődve várom, hogy miként haladsz majd a mágiatanulással. Jómagam régóta hanyagolom, pedig nem kevés segítséget nyújtana a munkásságomhoz. Viszont sajnos a mágusok, akiket ismertem, elhanyagolták a várost, egy részükről még csak nem is hallani. De nem a legfontosabb dolog, ahogy alapanyagok ára is jócskán felment, a kereskedők nagyja is felszívódott. Ezek kritikusabb problémák jelenleg. A mágia csak hasznos segítség lenne, amint a régió újra felélénkül.
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 11:14:57
Üzenet elküldve: 2024-09-07 11:14:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
* Nagyszerű híreket hal mesterétől, aki felvilágosítja arról, hogy milyen italokra lesz szüksége, de a legjobb, hogy igény szerint nem zárkózik el attól, hogy megcsinálja őket a lánynak. Eddig minden a legnagyobb rendben, de aztán jönnek a kényesebb kérdések.*
- Nagyra értékelem a mester támogatását a szükséges italok terén.* Köszöni meg első körben a nagylelkű felajánlást, de nyilván tisztában azzal, hogy nem ingyen lesz, de nem is várná el, hogy Nestar mester finanszírozza az ő kutatásait, mert nagyon jól tudja, hogy milyen drágák azok az italok.*
- Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy etikaileg mennyire megkérdőjelezhető ezen elképzelésem. Egyelőre csak patkányokon tervezek kísérletezni. Nem gondolom, hogy egy levágott patkányfarok visszahelyezése bárkit érdekelne, de azért ezt a legnagyobb diszkrécióval fogom kezelni. Nincs szándékomban rontani e nemes ház hírnevét, meg jómagam se szeretném, ha Sa'Tereth szolgájaként megbélyegeznének.* Nincs kedve máglyán elégni, vagy egyéb módon elpusztulni a városi csőcselék keze által.*
- Ha az állatkísérletek pozitív eredménnyel záródnak, akkor majd elgondolkodom, hogy ezt a projektet magasabb szintre emeljem.*Belekortyol a teába, mielőtt megosztaná azt, ami ezzel az ő célja.*
- Tudod mester lehet elítélendő, de a végső célom az lenne, hogy kiderítsem, hogy egy elvesztett pótolható egy másik személy végtagjával. Etikátlan? Talán, de ha ezzel lehet segíteni egy másik nyomorékon, akkor az teljeséletet élhet megint, amíg az, akitől a testrész származik, már úgyis halott lesz, mert csak olyantól vennék el ilyesmit, aki friss halott. Eeyrnek vannak ugyan csodái, de több a nyomorult a világban, mint a csoda. Azzal is tisztában vagyok, hogy kevés az esély arra, hogy sikeresen záródjon a kísérlet, de a patkánykísérleteket mindenképpen véghez akarom vinni.* Tisztában a korlátaival, de a tudományos kíváncsiság határtalan. Az ilyen eszmék és törekvések vitték előrébb a világot.*
- Megértem, ez esetben a kéziratokat, majd elküldöm, amint meglesznek.* Ez a legkedvesebb, amit megtehet érte.*
- Jómagam kedvelem a kísérletezés minden formáját. Viszont élőlényekben pont az a jó, hogy ahány egyed, annyi lehetőség. A mágia pedig nagy hasznomra van ezekben. A mester által tanított varázslat különösen hasznos. Igyekszem minél több anyagot megismerni az által. Sőt szándékomban áll a még tovább fejleszteni magam a földmágia terén. A növényekkel való kísérletezésnél különösen hatékony tud lenni.* Lelkendezik egy kicsit. Nagy tervei vannak a mágia terén is, ami különösen hasznos lesz abban az esetben is, ha a dolgok elfajulnának. Nem feltétlen kell boncolgatni értelmes lényeket, hogy kiátkozzák a maga fajtát. A tudatlanság a legveszélyesebb a világon, főleg ha nagy tömegben van jelen, egy csipet hisztériával megfűszerezve.*
// A tudást hajszolva //
* Nagyszerű híreket hal mesterétől, aki felvilágosítja arról, hogy milyen italokra lesz szüksége, de a legjobb, hogy igény szerint nem zárkózik el attól, hogy megcsinálja őket a lánynak. Eddig minden a legnagyobb rendben, de aztán jönnek a kényesebb kérdések.*
- Nagyra értékelem a mester támogatását a szükséges italok terén.* Köszöni meg első körben a nagylelkű felajánlást, de nyilván tisztában azzal, hogy nem ingyen lesz, de nem is várná el, hogy Nestar mester finanszírozza az ő kutatásait, mert nagyon jól tudja, hogy milyen drágák azok az italok.*
- Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy etikaileg mennyire megkérdőjelezhető ezen elképzelésem. Egyelőre csak patkányokon tervezek kísérletezni. Nem gondolom, hogy egy levágott patkányfarok visszahelyezése bárkit érdekelne, de azért ezt a legnagyobb diszkrécióval fogom kezelni. Nincs szándékomban rontani e nemes ház hírnevét, meg jómagam se szeretném, ha Sa'Tereth szolgájaként megbélyegeznének.* Nincs kedve máglyán elégni, vagy egyéb módon elpusztulni a városi csőcselék keze által.*
- Ha az állatkísérletek pozitív eredménnyel záródnak, akkor majd elgondolkodom, hogy ezt a projektet magasabb szintre emeljem.*Belekortyol a teába, mielőtt megosztaná azt, ami ezzel az ő célja.*
- Tudod mester lehet elítélendő, de a végső célom az lenne, hogy kiderítsem, hogy egy elvesztett pótolható egy másik személy végtagjával. Etikátlan? Talán, de ha ezzel lehet segíteni egy másik nyomorékon, akkor az teljeséletet élhet megint, amíg az, akitől a testrész származik, már úgyis halott lesz, mert csak olyantól vennék el ilyesmit, aki friss halott. Eeyrnek vannak ugyan csodái, de több a nyomorult a világban, mint a csoda. Azzal is tisztában vagyok, hogy kevés az esély arra, hogy sikeresen záródjon a kísérlet, de a patkánykísérleteket mindenképpen véghez akarom vinni.* Tisztában a korlátaival, de a tudományos kíváncsiság határtalan. Az ilyen eszmék és törekvések vitték előrébb a világot.*
- Megértem, ez esetben a kéziratokat, majd elküldöm, amint meglesznek.* Ez a legkedvesebb, amit megtehet érte.*
- Jómagam kedvelem a kísérletezés minden formáját. Viszont élőlényekben pont az a jó, hogy ahány egyed, annyi lehetőség. A mágia pedig nagy hasznomra van ezekben. A mester által tanított varázslat különösen hasznos. Igyekszem minél több anyagot megismerni az által. Sőt szándékomban áll a még tovább fejleszteni magam a földmágia terén. A növényekkel való kísérletezésnél különösen hatékony tud lenni.* Lelkendezik egy kicsit. Nagy tervei vannak a mágia terén is, ami különösen hasznos lesz abban az esetben is, ha a dolgok elfajulnának. Nem feltétlen kell boncolgatni értelmes lényeket, hogy kiátkozzák a maga fajtát. A tudatlanság a legveszélyesebb a világon, főleg ha nagy tömegben van jelen, egy csipet hisztériával megfűszerezve.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:25:50
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:25:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Kíváncsian vizslatja a konyhában lévő bútorokat, a tűzhelyet, a serpenyőket és edényeket, az esetleges felakasztott fűszernövényeket. Mintha a saját kis romos pincéje feletti ház maradványai is egyszer így nézhettek ki. Ismerős mégis idegen érzés, ilyet már látott. De hol és mikor? Fogalma sincs.
Már épp kényelmesen kezdte magát érezni, mikor Mai mosolygós tekintete közli vele, hogy bizony errefelé nem olyanok a szokások mint, ahogy azt a kis elf elképzelte. Szóval négykézláb kezd el kimászni az asztal alól amint Mai elfordul tőlük. Ki is kezdi húzni az egyik széket magának majd a másikat Deresnek. Már emelné is fel jószágnak a mancsait erőlködő kis nyögések közepette. A nagy mamlasz pedig csak hagyja, hogy gazdája tegyen vele azt amit jónak lát. Tekintete Deresnek azonban Maivel találkozik, mintha köszönetet akarna mondani azért, hogy megállítja gazdáját abban, hogy a székre ültesse. Cilia abba is hagyja a próbálkozást.
Amíg Mai elfordul és a kenyér szeletéléssel van elfoglalva, addig végrehajtja kis akcióját, hogy vissza szerezze Tüskét. Ezek után viszont végre helyet foglal ott ahova Mai utasította.
Nagyokat nyelve, nézi a sok ételt az asztalon, szemezve a gyümölcsökkel, és a kenyérrel. Szájában szinte már érzi azoknak az ízét. De a felszólítás ellenére sem kezd bele, ártatlanul tekint fel a nőre, és félénken szólal fel.*
-De... Nincs sárga karikám, hogy adjak neked.
*Számára ez hasonló eset csak úgy mint a piacon. Az árú az asztalon van, és ami ott van azért sárga karikát kell adni, hogy elvehesse. Grael is megmondta, és Agin is. Attól függetlenül, hogy ebben egyeztek meg, ez a szokás belé égett.
Mai következő szavaira, miszerint támadója nem akarta bántani, amit nehezen tud elhinni. De példájából fakadóan, hajlandó megérteni. Tudja jól Deres hajlandó lenne a világ végéig is elszaladni érte, csak úgy, ahogy ő is képes lenne bármit megtenni jószágáért.*
-Igen...
*Egy hosszabb gondolkodás után, lehajtott tekintettel szólal meg beletörődően Mai kérdésére. Azonban még él benne az a pillanat, az a riadalom amikor megérezte Alaver vasmarkát bokája körül. És ha lehet, soha többé nem akarja azt még egyszer átélni. Hogy a rátérdelést már meg se említse.*
//Vásárlánya//
*Kíváncsian vizslatja a konyhában lévő bútorokat, a tűzhelyet, a serpenyőket és edényeket, az esetleges felakasztott fűszernövényeket. Mintha a saját kis romos pincéje feletti ház maradványai is egyszer így nézhettek ki. Ismerős mégis idegen érzés, ilyet már látott. De hol és mikor? Fogalma sincs.
Már épp kényelmesen kezdte magát érezni, mikor Mai mosolygós tekintete közli vele, hogy bizony errefelé nem olyanok a szokások mint, ahogy azt a kis elf elképzelte. Szóval négykézláb kezd el kimászni az asztal alól amint Mai elfordul tőlük. Ki is kezdi húzni az egyik széket magának majd a másikat Deresnek. Már emelné is fel jószágnak a mancsait erőlködő kis nyögések közepette. A nagy mamlasz pedig csak hagyja, hogy gazdája tegyen vele azt amit jónak lát. Tekintete Deresnek azonban Maivel találkozik, mintha köszönetet akarna mondani azért, hogy megállítja gazdáját abban, hogy a székre ültesse. Cilia abba is hagyja a próbálkozást.
Amíg Mai elfordul és a kenyér szeletéléssel van elfoglalva, addig végrehajtja kis akcióját, hogy vissza szerezze Tüskét. Ezek után viszont végre helyet foglal ott ahova Mai utasította.
Nagyokat nyelve, nézi a sok ételt az asztalon, szemezve a gyümölcsökkel, és a kenyérrel. Szájában szinte már érzi azoknak az ízét. De a felszólítás ellenére sem kezd bele, ártatlanul tekint fel a nőre, és félénken szólal fel.*
-De... Nincs sárga karikám, hogy adjak neked.
*Számára ez hasonló eset csak úgy mint a piacon. Az árú az asztalon van, és ami ott van azért sárga karikát kell adni, hogy elvehesse. Grael is megmondta, és Agin is. Attól függetlenül, hogy ebben egyeztek meg, ez a szokás belé égett.
Mai következő szavaira, miszerint támadója nem akarta bántani, amit nehezen tud elhinni. De példájából fakadóan, hajlandó megérteni. Tudja jól Deres hajlandó lenne a világ végéig is elszaladni érte, csak úgy, ahogy ő is képes lenne bármit megtenni jószágáért.*
-Igen...
*Egy hosszabb gondolkodás után, lehajtott tekintettel szólal meg beletörődően Mai kérdésére. Azonban még él benne az a pillanat, az a riadalom amikor megérezte Alaver vasmarkát bokája körül. És ha lehet, soha többé nem akarja azt még egyszer átélni. Hogy a rátérdelést már meg se említse.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 08:59:25
Üzenet elküldve: 2024-09-07 08:59:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Jobb, hogy elment végre az idegen, de pont olyan nyomot hagyott, amilyet talán akart. Ha nem is kapott szállást, azonnali "barátságot", attól még a név cseng a fülében. Nem tart tőle, azt nem lehet mondani, de az, aki így próbálkozik tényleg elérhet a megfelelő helyeken valamit. Mai is egy senki itt. Itt nem számít a neve, mégis halad előre, pont úgy, ahogy akart és nagyjából azon az úton is. Csendesen, megfontoltan. Nem esne olyan hibákba, mint a hívatlan vendégük. Csak a nemességet nem lehet kikerülni, bármennyire is akarja. Ez talán vele kell maradjon, de nem fogja vadászni a címet, neki nem kell. Éppen elég egy olyan házban lakni, amin ott a lenyomat.
Az elf a fontos most, meg a gondolatai. Kíváncsi rá és ebből tisztább képet kaphat. A haragját látta, még ha nem is követte akkor cselekedet, sejti, hogy abban is meg tudna mutatkozni. De ami őt igazán vonzza, ami miatt azonnal húzódik közelebb hozzá, s állja a tekintetet az az iménti viselkedése volt. Tényleg elveszi az eszét, mégis jól tud mellette működni. Nem lenne kérdés, hogy a rezidenciával mi lenne, ha összedolgoznának. De ez is csak amolyan vágy, hogy tovább lássa benne ezt. Hamar elfeledné talán, ha nincs a közelében, mert megannyi másra kell figyelni.
Fagykirálynő. Hallotta sokszor, ha nem is ilyen formában. Olyan hideg tud lenni, hogy bárkit elüldöz. És meg is tette, ezért is jöhetett ide. Az, hogy e szőkének még tetszik is, igen jó hír. Nem kell mellette megjátszani semmit. Még ha csak egy-egy napra is, de kijöhet belőle bármi, ami ő. Végig is méri azokkal a jegekkel, ha már annyira kedveli. Aztán választ kap.*
- Semmi nem tűnt hihetőnek, de igen elszánt, ha jó helyen kopogtat még megkapja, amit akar. De kíváncsivá tett. Lehet, hogy a célja csak a kényelem, de azt hiszem annál feljebb kívánna törni. Szívesen utánajárnék... nem bírom, ha valami nem egészen tiszta.
*Tényleg nem. Mindig mindent tudni akar, főként, ami őt is érinti. Vagy érintheti. *
- Rajtunk nem fog ki.
*Mosolyodik el, bár megtartotta a vonásokat. Látványos, hogy tüzeli az a helyzet, amikor valamit meg kell oldani, felderíteni, kutatni. Na meg az elf jelenléte is. Az is, hogy ebben sosem talált partnert. Mindig egyedül volt, vagy csak nem értették. Érdekes a tudat is, hogy valaki felvette mellette a kesztyűt, nem pedig lecsitította.*
*Jobb, hogy elment végre az idegen, de pont olyan nyomot hagyott, amilyet talán akart. Ha nem is kapott szállást, azonnali "barátságot", attól még a név cseng a fülében. Nem tart tőle, azt nem lehet mondani, de az, aki így próbálkozik tényleg elérhet a megfelelő helyeken valamit. Mai is egy senki itt. Itt nem számít a neve, mégis halad előre, pont úgy, ahogy akart és nagyjából azon az úton is. Csendesen, megfontoltan. Nem esne olyan hibákba, mint a hívatlan vendégük. Csak a nemességet nem lehet kikerülni, bármennyire is akarja. Ez talán vele kell maradjon, de nem fogja vadászni a címet, neki nem kell. Éppen elég egy olyan házban lakni, amin ott a lenyomat.
Az elf a fontos most, meg a gondolatai. Kíváncsi rá és ebből tisztább képet kaphat. A haragját látta, még ha nem is követte akkor cselekedet, sejti, hogy abban is meg tudna mutatkozni. De ami őt igazán vonzza, ami miatt azonnal húzódik közelebb hozzá, s állja a tekintetet az az iménti viselkedése volt. Tényleg elveszi az eszét, mégis jól tud mellette működni. Nem lenne kérdés, hogy a rezidenciával mi lenne, ha összedolgoznának. De ez is csak amolyan vágy, hogy tovább lássa benne ezt. Hamar elfeledné talán, ha nincs a közelében, mert megannyi másra kell figyelni.
Fagykirálynő. Hallotta sokszor, ha nem is ilyen formában. Olyan hideg tud lenni, hogy bárkit elüldöz. És meg is tette, ezért is jöhetett ide. Az, hogy e szőkének még tetszik is, igen jó hír. Nem kell mellette megjátszani semmit. Még ha csak egy-egy napra is, de kijöhet belőle bármi, ami ő. Végig is méri azokkal a jegekkel, ha már annyira kedveli. Aztán választ kap.*
- Semmi nem tűnt hihetőnek, de igen elszánt, ha jó helyen kopogtat még megkapja, amit akar. De kíváncsivá tett. Lehet, hogy a célja csak a kényelem, de azt hiszem annál feljebb kívánna törni. Szívesen utánajárnék... nem bírom, ha valami nem egészen tiszta.
*Tényleg nem. Mindig mindent tudni akar, főként, ami őt is érinti. Vagy érintheti. *
- Rajtunk nem fog ki.
*Mosolyodik el, bár megtartotta a vonásokat. Látványos, hogy tüzeli az a helyzet, amikor valamit meg kell oldani, felderíteni, kutatni. Na meg az elf jelenléte is. Az is, hogy ebben sosem talált partnert. Mindig egyedül volt, vagy csak nem értették. Érdekes a tudat is, hogy valaki felvette mellette a kesztyűt, nem pedig lecsitította.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 08:34:10
Üzenet elküldve: 2024-09-07 08:34:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Van egy enyhe görcs a gyomrában, hiába is vas az akarat, a gyereket itt kell tartani, azt a hatalmas ebet szintén. Azzal többeknek kell majd megbarátkozniuk, a gyerek minden bizonnyal idevaló, de majd ezt is megoldja. Lassúak a léptek befelé és a kis elfet figyelgeti, ahogy bontakozik, ahogy egyre beljebb kerül és felfigyel a játékra, a visszhangra, ami még ha kissé hangosra is sikeredett egyáltalán nem zavarja, el is mosolyodik, enyhítve a benne még mozgolódó érzéseket. Jó lesz ez.
A konyhába igyekeznek és azt is át kell látni. Olyasmi, amit meg kell tanulni, míg Luni itt tökéletesen helytáll, neki teljesen idegen. Nem tervez megtanulni sem főzni, sem kiszolgálni. De bizony vannak helyzetek, amikor tudnia kell, hogy mit csinál itt. Ha mást nem is, azt meg kéne jegyeznie mit hol talál. Nem maga miatt érdekli a tudás kivételesen, hanem amiatt, aki a meztelen talpacskáival lépked a közelében. Lesz még itt sok meztelen, kilyukadt cipős lábacska. Azoknak pedig jobb példa kell annál, mint ami most Mai. E téren biztosan.
Hogy a leány hol foglal helyet a kutyájával, lassan olyan dolog, ami meg sem döbbenti. Lenéz a földre, kissé meghajolva kukucskál be az asztal alá, még mielőtt igazán belemerülne az ételekbe.*
- Úgy értettem a székre ülj. És az asztalon egyél. Ez nem egy sátor.
*Mosolya nem múlt el, ha az alapoktól kell elkezdeni, hát úgy legyen. A szavak is lágyak, nem dorgáló, csak magabiztos. Nem fog a földön enni.*
- Deres maradhat lent.
*Teszi még hozzá, mert a végén felülteti őt is. Elég mókás lenne, de ha belegondol ez a gyermek képes lesz rá, hogy a székre invitálja.
Hogy mi történik közben, mit vesz magához, csak a szerencse folytán nem jut el hozzá. Hogy egy valahogy kinéző szeletet szeljen a karéjból, ahhoz minden koncentrációjára szükség van. Választ is kap, nos, ha nem is holdsajt, sajt az van, alma is. Ennyi már csak elég a többi mellé, amit igyekszik felvágni.
Megtelik az asztal és próbálja visszafogni a nemtetszését. Nem miatta vannak itt. A tekintet a kosárra téved, ekkor hunyorog egy kicsit, majd eszmél rá, hogy Alaver visszatért. Hogy nem vette észre? Túl sok energiát igényel neki ez az előkészület... Nem megy azonnal utána, mert Ciliá-t nem tudja hogy érintené ha az elfogójával kéne vacsorázni. Pedig ezen is túl kell majd esni. Majd valahogy felvezeti.
Deres mellett még mindig nem érzi magát olyan felszabadultnak. A csont talán jó ötlet, de ahogy ropogtatja... félelmetes. Be is hunyja egy pillanatra a szemét, mikor felegyenesedik, hogy végül a kancsóért és poharakért menjen, majd amint leteszi az asztalra és látja az összképet, leül Cilia mellé.*
- Egyél csak. Amennyit szeretnél.
*Tol elé egy üres tányért, hogy arra szedjen, amit csak akar. Ezt a mozdulatot sokkal lassabban teszi meg maga felé. De megteszi. Viszont az elsőbbség a lányé.*
- Ugye tudod, hogy nem akart bántani Alaver? *Szólal meg, amikor már egy kissé belemerülhettek. Szeretné idehívni végre, de nem lenne jó, ha az megakasztaná a gyereket.* - Csak azért csinálta, mert engem védett. Ahogy téged Deres. *Tán nem jó példa egy ebhez hasonlítani a munkását, de... így fogja megérteni. Remélhetőleg.* - Biztosan tűvé tette a várost érte... *A négylábú felé vetülnek a kékek.*
//Vásárlánya//
*Van egy enyhe görcs a gyomrában, hiába is vas az akarat, a gyereket itt kell tartani, azt a hatalmas ebet szintén. Azzal többeknek kell majd megbarátkozniuk, a gyerek minden bizonnyal idevaló, de majd ezt is megoldja. Lassúak a léptek befelé és a kis elfet figyelgeti, ahogy bontakozik, ahogy egyre beljebb kerül és felfigyel a játékra, a visszhangra, ami még ha kissé hangosra is sikeredett egyáltalán nem zavarja, el is mosolyodik, enyhítve a benne még mozgolódó érzéseket. Jó lesz ez.
A konyhába igyekeznek és azt is át kell látni. Olyasmi, amit meg kell tanulni, míg Luni itt tökéletesen helytáll, neki teljesen idegen. Nem tervez megtanulni sem főzni, sem kiszolgálni. De bizony vannak helyzetek, amikor tudnia kell, hogy mit csinál itt. Ha mást nem is, azt meg kéne jegyeznie mit hol talál. Nem maga miatt érdekli a tudás kivételesen, hanem amiatt, aki a meztelen talpacskáival lépked a közelében. Lesz még itt sok meztelen, kilyukadt cipős lábacska. Azoknak pedig jobb példa kell annál, mint ami most Mai. E téren biztosan.
Hogy a leány hol foglal helyet a kutyájával, lassan olyan dolog, ami meg sem döbbenti. Lenéz a földre, kissé meghajolva kukucskál be az asztal alá, még mielőtt igazán belemerülne az ételekbe.*
- Úgy értettem a székre ülj. És az asztalon egyél. Ez nem egy sátor.
*Mosolya nem múlt el, ha az alapoktól kell elkezdeni, hát úgy legyen. A szavak is lágyak, nem dorgáló, csak magabiztos. Nem fog a földön enni.*
- Deres maradhat lent.
*Teszi még hozzá, mert a végén felülteti őt is. Elég mókás lenne, de ha belegondol ez a gyermek képes lesz rá, hogy a székre invitálja.
Hogy mi történik közben, mit vesz magához, csak a szerencse folytán nem jut el hozzá. Hogy egy valahogy kinéző szeletet szeljen a karéjból, ahhoz minden koncentrációjára szükség van. Választ is kap, nos, ha nem is holdsajt, sajt az van, alma is. Ennyi már csak elég a többi mellé, amit igyekszik felvágni.
Megtelik az asztal és próbálja visszafogni a nemtetszését. Nem miatta vannak itt. A tekintet a kosárra téved, ekkor hunyorog egy kicsit, majd eszmél rá, hogy Alaver visszatért. Hogy nem vette észre? Túl sok energiát igényel neki ez az előkészület... Nem megy azonnal utána, mert Ciliá-t nem tudja hogy érintené ha az elfogójával kéne vacsorázni. Pedig ezen is túl kell majd esni. Majd valahogy felvezeti.
Deres mellett még mindig nem érzi magát olyan felszabadultnak. A csont talán jó ötlet, de ahogy ropogtatja... félelmetes. Be is hunyja egy pillanatra a szemét, mikor felegyenesedik, hogy végül a kancsóért és poharakért menjen, majd amint leteszi az asztalra és látja az összképet, leül Cilia mellé.*
- Egyél csak. Amennyit szeretnél.
*Tol elé egy üres tányért, hogy arra szedjen, amit csak akar. Ezt a mozdulatot sokkal lassabban teszi meg maga felé. De megteszi. Viszont az elsőbbség a lányé.*
- Ugye tudod, hogy nem akart bántani Alaver? *Szólal meg, amikor már egy kissé belemerülhettek. Szeretné idehívni végre, de nem lenne jó, ha az megakasztaná a gyereket.* - Csak azért csinálta, mert engem védett. Ahogy téged Deres. *Tán nem jó példa egy ebhez hasonlítani a munkását, de... így fogja megérteni. Remélhetőleg.* - Biztosan tűvé tette a várost érte... *A négylábú felé vetülnek a kékek.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-06 21:14:45
Üzenet elküldve: 2024-09-06 21:14:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Tekintete zavarossá válik, amikor Nimeril leírja a tervezetét, enyhe nosztalgia is elönti, emlékezteti egy másik kutatóra, akinek az ötletei nyomán nem csekély aggodalom ült ki az arcára. Ebben az esetben mondjuk őt kevésbé érdekli az, hogy milyen következmények érik önmagát, hisz Nestar ebben nem fog részt venni, Nimeril pedig felnőtt, ha élő embert akar darabolni, akkor ez rá és a város őreire vonatkozik csak. Valamint még valakikre, akikkel kapcsolatban rá is kérdez a tisztesség kedvéért.*
- Természetesen a szervezetet élénkítő, gyógyulási folyamatot gyorsító szereket tudom ajánlani, valamint abból is a legerősebbet és igény, valamint alapanyagok biztosítása után készíteni is tudok ilyen szereket, a laborom fel van erre szerelve. Azonban... ezen tudományos munka élvezi-e a ház teljes támogatását? Mert még abban az esetben is lehet nem Arthenior a legalkalmasabb erre, bár bevallom, hogy nem tudom mennyit változott a város.
*Az, hogy mennyire volt gyakori ez a lázadás előtt, Nestar nem tudja és valószínűleg jobb is, hogy nincs rálátása a város valós voltára.*
- Bár az eredményeket illetően érdeklődésem akad, azonban nem kívánok a folyamatban részt venni, azon egyszerű okból, hogy nem szeretek az élőlényekkel foglalkozni. Amíg az élettelen anyagok szabályai még ha meglepőek is néha, de tiszták, konkrétak és megismételhetőek, az élőlényeknél sosem garantált ugyanazon folyamatra ugyanaz a reakció. Szabályok nehezen megfoghatóak és könnyedén megdőlnek. Értékes, hasznos és jelentőségteljes munka, de nem nekem való az orvoslás.
*Valamint, amíg más számára csodálatos érdem lenne, ha gyógyítónak neveznék, ha ez a jelző Nestarra ragad, akkor viszont soha nem szabadul meg a kisebb-nagyobb kérésektől és a szükségtelen jelenlététől sebellátási eseményeken. Nem beszélve arról, hogy a város neki nagyon is messzire esik már, hosszas és kellemetlen úton tud csak oda és visszaérkezni.*
// A tudást hajszolva //
*Tekintete zavarossá válik, amikor Nimeril leírja a tervezetét, enyhe nosztalgia is elönti, emlékezteti egy másik kutatóra, akinek az ötletei nyomán nem csekély aggodalom ült ki az arcára. Ebben az esetben mondjuk őt kevésbé érdekli az, hogy milyen következmények érik önmagát, hisz Nestar ebben nem fog részt venni, Nimeril pedig felnőtt, ha élő embert akar darabolni, akkor ez rá és a város őreire vonatkozik csak. Valamint még valakikre, akikkel kapcsolatban rá is kérdez a tisztesség kedvéért.*
- Természetesen a szervezetet élénkítő, gyógyulási folyamatot gyorsító szereket tudom ajánlani, valamint abból is a legerősebbet és igény, valamint alapanyagok biztosítása után készíteni is tudok ilyen szereket, a laborom fel van erre szerelve. Azonban... ezen tudományos munka élvezi-e a ház teljes támogatását? Mert még abban az esetben is lehet nem Arthenior a legalkalmasabb erre, bár bevallom, hogy nem tudom mennyit változott a város.
*Az, hogy mennyire volt gyakori ez a lázadás előtt, Nestar nem tudja és valószínűleg jobb is, hogy nincs rálátása a város valós voltára.*
- Bár az eredményeket illetően érdeklődésem akad, azonban nem kívánok a folyamatban részt venni, azon egyszerű okból, hogy nem szeretek az élőlényekkel foglalkozni. Amíg az élettelen anyagok szabályai még ha meglepőek is néha, de tiszták, konkrétak és megismételhetőek, az élőlényeknél sosem garantált ugyanazon folyamatra ugyanaz a reakció. Szabályok nehezen megfoghatóak és könnyedén megdőlnek. Értékes, hasznos és jelentőségteljes munka, de nem nekem való az orvoslás.
*Valamint, amíg más számára csodálatos érdem lenne, ha gyógyítónak neveznék, ha ez a jelző Nestarra ragad, akkor viszont soha nem szabadul meg a kisebb-nagyobb kérésektől és a szükségtelen jelenlététől sebellátási eseményeken. Nem beszélve arról, hogy a város neki nagyon is messzire esik már, hosszas és kellemetlen úton tud csak oda és visszaérkezni.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-06 11:33:32
Üzenet elküldve: 2024-09-06 11:33:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
* Nestar kerekperec kimondja, hogy nem feltétlen tud olyat mondani, amit gyakorlatban is tapasztalt volna, de erre nincs is szükség. Nimeril nem szól erre semmit, csak maga is belekortyol a teájába. Mestere pedig azután folytatja, azzal, amire a lány leginkább kíváncsi. Szinte issza a szavait. Igyekszik felszívni az összes tudást, ami még hasznára lehet.*
- Jómagam a mester által említetteket szeretném gyakorlatban kipróbálni, persze eleinte csak állatkísérletek formájában. Első körben a végtagokra koncentrálnék. Csak az a probléma, hogy én az alkímiához nem értek annyira. Elég sok italt ki tudok keverni a mester tanításának hála, de magasabb szintűek esetén nincs még elég gyakorlott kezem, meg tudásom.* Belekortyol megint az italába, mielőtt folytatná. Reméli a mestere nem ítéli el a kísérletei miatt, remélhetőleg megérti majd, hogy ez a tudomány miatt van és nem teljesen önös érdek. Ahogy őt ismeri nem hiszi, hogy baj lesz.*
- Mester milyen italokat ajánlana testrészek testhez történő visszacsatolásához? Első körben a apróbb testrészeket tervezek kipróbálni, mint fülek. Aztán térnék rá kezekre, mancsokra és csak később az egész végtagokra, majd a fejre.* Ezek az előzetes tervek, nem is kis tervek.*
- Ha a mester gondolja, akkor a kísérletek részt vehet, ha a kéziratokat róla az eredményekkel elküldhetem.* Ajánlja fel készségesen, mert talán kíváncsi rá ő is, hogy az általa tanulmányozott italok, hogyan hatnak speciális esetekben. Valószínűleg igyekszik majd rávenni arra is Nestart, hogy keverjen neki pár igencsak bonyolult italt is a kísérletekhez, mert ez már túlmutat rajta. Tudja, hogy olyan jó soha nem lehet az alkímiai területén, mint az előtte ülő férfi, de nem is akar, mert őt más területek jobban érdeklik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tervezi magát fejleszteni ezen a téren is addig a szintig, ameddig tud fejlődni, mert még érez magában ilyesmit az alkímia iránt, hiszen az italok nagyon kutatási anyagnak számítanak.*
// A tudást hajszolva //
* Nestar kerekperec kimondja, hogy nem feltétlen tud olyat mondani, amit gyakorlatban is tapasztalt volna, de erre nincs is szükség. Nimeril nem szól erre semmit, csak maga is belekortyol a teájába. Mestere pedig azután folytatja, azzal, amire a lány leginkább kíváncsi. Szinte issza a szavait. Igyekszik felszívni az összes tudást, ami még hasznára lehet.*
- Jómagam a mester által említetteket szeretném gyakorlatban kipróbálni, persze eleinte csak állatkísérletek formájában. Első körben a végtagokra koncentrálnék. Csak az a probléma, hogy én az alkímiához nem értek annyira. Elég sok italt ki tudok keverni a mester tanításának hála, de magasabb szintűek esetén nincs még elég gyakorlott kezem, meg tudásom.* Belekortyol megint az italába, mielőtt folytatná. Reméli a mestere nem ítéli el a kísérletei miatt, remélhetőleg megérti majd, hogy ez a tudomány miatt van és nem teljesen önös érdek. Ahogy őt ismeri nem hiszi, hogy baj lesz.*
- Mester milyen italokat ajánlana testrészek testhez történő visszacsatolásához? Első körben a apróbb testrészeket tervezek kipróbálni, mint fülek. Aztán térnék rá kezekre, mancsokra és csak később az egész végtagokra, majd a fejre.* Ezek az előzetes tervek, nem is kis tervek.*
- Ha a mester gondolja, akkor a kísérletek részt vehet, ha a kéziratokat róla az eredményekkel elküldhetem.* Ajánlja fel készségesen, mert talán kíváncsi rá ő is, hogy az általa tanulmányozott italok, hogyan hatnak speciális esetekben. Valószínűleg igyekszik majd rávenni arra is Nestart, hogy keverjen neki pár igencsak bonyolult italt is a kísérletekhez, mert ez már túlmutat rajta. Tudja, hogy olyan jó soha nem lehet az alkímiai területén, mint az előtte ülő férfi, de nem is akar, mert őt más területek jobban érdeklik, de ez még nem jelenti azt, hogy nem tervezi magát fejleszteni ezen a téren is addig a szintig, ameddig tud fejlődni, mert még érez magában ilyesmit az alkímia iránt, hiszen az italok nagyon kutatási anyagnak számítanak.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-06 10:07:51
Üzenet elküldve: 2024-09-06 10:07:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya - háttérben//
*A lóprüszkölés már úgy köszönti, mintha régi ismerős lenne. Halkan dörmög valamit rá válaszul, nem is a szavak számítanak, hanem a hangsúlyba oltott szándék. A lóorr kíváncsi bársony a tenyerében. Két ígéretet tesz a felé forduló füleknek: mikor este visszatér, hoz valami csemegét, és rendet is tesz majd idebent. Ebben megegyezve lép tovább, a vödörért nyúl, hogy friss vizet hozzon. Mikor azt kiönti az itatóba, mosolyogva nyugtázza a szinte köszönő horkanásokat és toppantásokat. A lovakkal könnyű kijönni. Azok nem kérnek, és nem is adnak mást, mint egyenes őszinteséget.
Ezután a talicskához indul, szarván ragadja, és a benne össze-összecsörrenő ásó és lapát kasztanyettáját követve a kert felé fordul. Már megszokásból találja meg a majdani tűzrakó alapját, ami jó, mert most a hatalmas kertben gyönyörködik. Bár ez csak amolyan úri kert, mindenféle bokrokkal, amik még őrzik a valaha gondos nyírás nyomait, és gyümölcsfát se lát, de tetszik neki a hely. Nem épp olyan, mint a 'végi udvar volt, mégis valahogy emlékezteti rá. Ha lesz ideje, akkor egy félreeső helyen ültet majd rozmaringot és zsályát, vet egy kis petrezselymet, mustárt és talán tormát is. Mert hát, gondolja, mégis miféle kert az, amiben nem terem egy marok se sok, annyi se fűszer?
A talicskát az alap mellett rakja le. Csípőre vágja a kezeit, halkan hümmögve járja körbe a tegnapi munkáját. Csizmaorrával arrébb igazítja a kiválogatott kavicsok halmából legurult néhányat. Felnéz az égre, úgy számolja, hogy kijut még a délután nagy részéből. Jó. Visszasétál a talicskához, felveszi az ásót és a lapátot. Előbbit letapossa a földhalom mellé, most a lapát kell. Azzal kezdi az ötödik, és egyben utolsó oszlop alapjának készülő gödörből kiszedni a földet, szép, akkurátus mozdulatokkal, hogy ne verje be a gödör oldalát.
Nem siet, nem kapkod. Minek? Úgyis lesz még látványos a haladás, csak végezne már az ásással és a lapátolással. Bár, gondolja, a tenyere fog még sajogni eleget, mikor majd a téglát hordhatja ide ki a talicskával. Észre sem veszi magán, hogy mikor kezd el halkan dudorászni munka közben.*
//Vásárlánya - háttérben//
*A lóprüszkölés már úgy köszönti, mintha régi ismerős lenne. Halkan dörmög valamit rá válaszul, nem is a szavak számítanak, hanem a hangsúlyba oltott szándék. A lóorr kíváncsi bársony a tenyerében. Két ígéretet tesz a felé forduló füleknek: mikor este visszatér, hoz valami csemegét, és rendet is tesz majd idebent. Ebben megegyezve lép tovább, a vödörért nyúl, hogy friss vizet hozzon. Mikor azt kiönti az itatóba, mosolyogva nyugtázza a szinte köszönő horkanásokat és toppantásokat. A lovakkal könnyű kijönni. Azok nem kérnek, és nem is adnak mást, mint egyenes őszinteséget.
Ezután a talicskához indul, szarván ragadja, és a benne össze-összecsörrenő ásó és lapát kasztanyettáját követve a kert felé fordul. Már megszokásból találja meg a majdani tűzrakó alapját, ami jó, mert most a hatalmas kertben gyönyörködik. Bár ez csak amolyan úri kert, mindenféle bokrokkal, amik még őrzik a valaha gondos nyírás nyomait, és gyümölcsfát se lát, de tetszik neki a hely. Nem épp olyan, mint a 'végi udvar volt, mégis valahogy emlékezteti rá. Ha lesz ideje, akkor egy félreeső helyen ültet majd rozmaringot és zsályát, vet egy kis petrezselymet, mustárt és talán tormát is. Mert hát, gondolja, mégis miféle kert az, amiben nem terem egy marok se sok, annyi se fűszer?
A talicskát az alap mellett rakja le. Csípőre vágja a kezeit, halkan hümmögve járja körbe a tegnapi munkáját. Csizmaorrával arrébb igazítja a kiválogatott kavicsok halmából legurult néhányat. Felnéz az égre, úgy számolja, hogy kijut még a délután nagy részéből. Jó. Visszasétál a talicskához, felveszi az ásót és a lapátot. Előbbit letapossa a földhalom mellé, most a lapát kell. Azzal kezdi az ötödik, és egyben utolsó oszlop alapjának készülő gödörből kiszedni a földet, szép, akkurátus mozdulatokkal, hogy ne verje be a gödör oldalát.
Nem siet, nem kapkod. Minek? Úgyis lesz még látványos a haladás, csak végezne már az ásással és a lapátolással. Bár, gondolja, a tenyere fog még sajogni eleget, mikor majd a téglát hordhatja ide ki a talicskával. Észre sem veszi magán, hogy mikor kezd el halkan dudorászni munka közben.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 21:00:49
Üzenet elküldve: 2024-09-05 21:00:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Mai őket figyeli, Derest pedig Mait az egész úton, már ha Cilia nem szólalt fel egy apró szisszenéssel ha megijedt egy járókelőtől. A nagy jószág azóta is árgus szemekkel figyeli a nő mozdulatait. Tény a morgás már abba maradt, a lihegését pedig egy kisebb pocsolya vizével valamelyest enyhítette, nem a legjobb de több mint a semmi.
Ha tudna a másik fejében olvasni, biztosan nagyot kacarászna, mert ő azóta is meg van arról győződve az éjszakát egy másik kis odúban fogja tölteni messze a város zajától, bár be kell vallja magának, a romváros béli kis eldugott helyek is kiválóak erre a feladatra. Sőt ha megtudná, hogy más gyerkőcök is vannak a Rezidencián, lehet már most sarkon fordulna, mert a városbéli gyerekekkel egyáltalán nem akarta megtalálni a közös hangot. Túlságosan sokan voltak egy helyen, hangoskodtak és Deresnek is a hátán égnek állt a bunda. A nehézségek amiket majd Cilia "betanítása" hoz majd magával, Mai talán a felét sem tudja most elképzelni, idővel pedig majd Cilia bemutatja ezeket. Ezt azonban még a jövő homálya fedi.
Végigsétálva a Rezidencia köves útján, jobbra balra tekinget, a kertet és a zöldes területet pásztázza leginkább. A hatalmas házat, akkor csodálja meg először amikor a lépcső elé ér. Buksiját amennyire lehet hátra hajtja, hogy feltudja mérni a háznak a méretét, arcán egyszerre figyelhető meg, a csodálat, az ijedség és az ámulat. Apró kis csattanásokkal rakja egyik lábát a másik után a lépcsőn. Mai, miután kitárja előttük a nagy bejárati ajtót annak ajtókerete előtt megtorpannak, mind a ketten. Cilia épphogy csak az orrát dugja be az ajtón, körbe tekint, kit láthat még bent. Deres pedig megrögzötten szimatol, és próbálja keresni az újabb fajta illatokat amik az orrát csapják meg. Kis idő múltán ez első, majd a másik lábacska is bekerül az ajtón belülre. Lassan óvatosan lépkednek, szorosan ölelve a másikat. Cilia picit megvan szeppenve ez látható rajta. Hiszen most van alkalma először egy házba belépnie, és még mekkorába. A méretei elkápráztatják a lurkót. Tekintete ide oda cikázik a lépcsőtől kezdve, az oszlopokig, ablakok mindent megcsodál. Mai útba igazítása alig hat rá bármit is, tekintetét lefoglalja a látvány. De ahogy, egyre jobban belemélyül a csodálatba, Mai szavai nem nyílegyenesen de visszhangozva érik el hegyes kis fülét. Amire bizony felfigyel.*
-Szoba?... SZOBA!
*Próbálja először ki a szót, és hallgatózik visszahallja e önmagát, majd pedig amikor hangosabban elszólja magát, és hangját háromszor, négyszer visszahallja, egy aprócska kacaj hagyja el a száját. De elég egy próba, tudja jól, hogy ezzel feltűnést okoz, amit sosem szeret. Szóval elég a mókából. Bármelyik sarokból veszély leselkedhet rájuk, új területen vannak, óvatosnak kell lennie. Ezután a kezdeti kis játék után, tekintetéről a mosoly eltűnik, és ismét a gyanakvó arckifejezés kerül fel, óvatos léptekkel követi Mait a konyha irányába.
A felszólításra miszerint üljön le oda, csupán a nő tekintetéből veszi le, hogy az asztalhoz. Ő valóban oda ül, csak nem a székre, nem is az asztalra hanem alá, Deressel együtt. Fura szokásuk van ezeknek a kétlábúaknak. De legalább a fejét védi ez a négylábú falap. És ha Mai rá nem szól, ő bizony ott marad és onnan szemléli végig, ahogy a nő sürög forog a konyhában. Ekkor pillantja meg a kosarat, amit a másik kétlábú kezében látott utoljára. Szemeit nagyra nyitva, kezd körbe tekinteni, vajon az akkor merre lehet? Sőt tüskét is vissza kell szereznie mert bizony jól emlékszik, azt oda rakták. Amíg Mai az étellel van elfoglalva. Szépen odaosonva a kosárkához, az leemeli, a tőrt pedig visszacsúsztatja megérdemelt helyére. Majd pedig mintha mi se történt volna, a kosarat visszarakja a helyére és ismét visszahúzódik az asztal alá. Vagy éppen a székre ha Mai már egyszer rászólt. Még talán pont időben, mert a nőnek egyre több kérdése van az irányába.*
-Holdsajtot, és az almát, meg a körtét, a répát, meg... Oh az meleg töltött kenyeret Alisiantól.
*Meséli lelkesen, mintha egy pillanatra megfeledkezett volna a nagy házról amiben benne van. Mintha egy picit ismerősnek hatnának számára a falak, de mégis annyira idegen minden.
Végül egyre több minden kerül az asztalra, Cilia pedig csak ámul és bámul, ennyi ételt egyszerre talán még sosem látott. Azonban nem nyúl az ételhez, semmihez, lehajtott fejjel kezeit morzsolgatva zavartan ücsörög. Deres pedig ha már megkapta a csontot Maitól, a nő közelségére egy apró fogvillantással válaszol. Azonban a csont bőven kiengeszteli, hogy tovább elviselje a nő közelségét. Hangosan ropogtatva azt, mintha direkt csinálna műsort, mi történne annak bokájával ha újat mer vele húzni.*
//Vásárlánya//
*Mai őket figyeli, Derest pedig Mait az egész úton, már ha Cilia nem szólalt fel egy apró szisszenéssel ha megijedt egy járókelőtől. A nagy jószág azóta is árgus szemekkel figyeli a nő mozdulatait. Tény a morgás már abba maradt, a lihegését pedig egy kisebb pocsolya vizével valamelyest enyhítette, nem a legjobb de több mint a semmi.
Ha tudna a másik fejében olvasni, biztosan nagyot kacarászna, mert ő azóta is meg van arról győződve az éjszakát egy másik kis odúban fogja tölteni messze a város zajától, bár be kell vallja magának, a romváros béli kis eldugott helyek is kiválóak erre a feladatra. Sőt ha megtudná, hogy más gyerkőcök is vannak a Rezidencián, lehet már most sarkon fordulna, mert a városbéli gyerekekkel egyáltalán nem akarta megtalálni a közös hangot. Túlságosan sokan voltak egy helyen, hangoskodtak és Deresnek is a hátán égnek állt a bunda. A nehézségek amiket majd Cilia "betanítása" hoz majd magával, Mai talán a felét sem tudja most elképzelni, idővel pedig majd Cilia bemutatja ezeket. Ezt azonban még a jövő homálya fedi.
Végigsétálva a Rezidencia köves útján, jobbra balra tekinget, a kertet és a zöldes területet pásztázza leginkább. A hatalmas házat, akkor csodálja meg először amikor a lépcső elé ér. Buksiját amennyire lehet hátra hajtja, hogy feltudja mérni a háznak a méretét, arcán egyszerre figyelhető meg, a csodálat, az ijedség és az ámulat. Apró kis csattanásokkal rakja egyik lábát a másik után a lépcsőn. Mai, miután kitárja előttük a nagy bejárati ajtót annak ajtókerete előtt megtorpannak, mind a ketten. Cilia épphogy csak az orrát dugja be az ajtón, körbe tekint, kit láthat még bent. Deres pedig megrögzötten szimatol, és próbálja keresni az újabb fajta illatokat amik az orrát csapják meg. Kis idő múltán ez első, majd a másik lábacska is bekerül az ajtón belülre. Lassan óvatosan lépkednek, szorosan ölelve a másikat. Cilia picit megvan szeppenve ez látható rajta. Hiszen most van alkalma először egy házba belépnie, és még mekkorába. A méretei elkápráztatják a lurkót. Tekintete ide oda cikázik a lépcsőtől kezdve, az oszlopokig, ablakok mindent megcsodál. Mai útba igazítása alig hat rá bármit is, tekintetét lefoglalja a látvány. De ahogy, egyre jobban belemélyül a csodálatba, Mai szavai nem nyílegyenesen de visszhangozva érik el hegyes kis fülét. Amire bizony felfigyel.*
-Szoba?... SZOBA!
*Próbálja először ki a szót, és hallgatózik visszahallja e önmagát, majd pedig amikor hangosabban elszólja magát, és hangját háromszor, négyszer visszahallja, egy aprócska kacaj hagyja el a száját. De elég egy próba, tudja jól, hogy ezzel feltűnést okoz, amit sosem szeret. Szóval elég a mókából. Bármelyik sarokból veszély leselkedhet rájuk, új területen vannak, óvatosnak kell lennie. Ezután a kezdeti kis játék után, tekintetéről a mosoly eltűnik, és ismét a gyanakvó arckifejezés kerül fel, óvatos léptekkel követi Mait a konyha irányába.
A felszólításra miszerint üljön le oda, csupán a nő tekintetéből veszi le, hogy az asztalhoz. Ő valóban oda ül, csak nem a székre, nem is az asztalra hanem alá, Deressel együtt. Fura szokásuk van ezeknek a kétlábúaknak. De legalább a fejét védi ez a négylábú falap. És ha Mai rá nem szól, ő bizony ott marad és onnan szemléli végig, ahogy a nő sürög forog a konyhában. Ekkor pillantja meg a kosarat, amit a másik kétlábú kezében látott utoljára. Szemeit nagyra nyitva, kezd körbe tekinteni, vajon az akkor merre lehet? Sőt tüskét is vissza kell szereznie mert bizony jól emlékszik, azt oda rakták. Amíg Mai az étellel van elfoglalva. Szépen odaosonva a kosárkához, az leemeli, a tőrt pedig visszacsúsztatja megérdemelt helyére. Majd pedig mintha mi se történt volna, a kosarat visszarakja a helyére és ismét visszahúzódik az asztal alá. Vagy éppen a székre ha Mai már egyszer rászólt. Még talán pont időben, mert a nőnek egyre több kérdése van az irányába.*
-Holdsajtot, és az almát, meg a körtét, a répát, meg... Oh az meleg töltött kenyeret Alisiantól.
*Meséli lelkesen, mintha egy pillanatra megfeledkezett volna a nagy házról amiben benne van. Mintha egy picit ismerősnek hatnának számára a falak, de mégis annyira idegen minden.
Végül egyre több minden kerül az asztalra, Cilia pedig csak ámul és bámul, ennyi ételt egyszerre talán még sosem látott. Azonban nem nyúl az ételhez, semmihez, lehajtott fejjel kezeit morzsolgatva zavartan ücsörög. Deres pedig ha már megkapta a csontot Maitól, a nő közelségére egy apró fogvillantással válaszol. Azonban a csont bőven kiengeszteli, hogy tovább elviselje a nő közelségét. Hangosan ropogtatva azt, mintha direkt csinálna műsort, mi történne annak bokájával ha újat mer vele húzni.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 20:02:47
Üzenet elküldve: 2024-09-05 20:02:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Játék. A bókok, a címek, a megjelenés, hogy hirtelen kiderül, hogy pesztra is volt az idegen és bizony az a fenyegetés is. Ez az oka annak, hogy nem emeli fel a hangját és áll a másik arcába. Ez most másféle játék. Más stílust követel meg. Az egykori kalózt pedig nem olyan fából faragták, hogy megijedjen és a szavakat nem azért tanulta meg ilyen szépen fonni egymás után, hogy ne tudja felvenni a kesztyűt ebben a játékban. Ez pedig úgy néz ki ha csak egy pillanatra meglepi a másikat is. A nevét nem is tervezi kiadni ahogy pozícióját se. A csendre intő kézzel nem is törődve szól közbe.*
-Úgy legyen.
*Fúrja tekintetét a férfiéba és nem engedi el egy pillanatra se. Nem tagadja tényleg tudja csavarni a beszédet az idegen. Hogy a könnyed kis megjegyzésére a Pinttyel kapcsolatban nem csapott le a másik azon ezek után meg se lepődik. Amatőr húzás lett volna. Már ha a doki jól gondolkozik. Az utolsó mondatok súlyát egyelőre még ő se tudja hova tenni.*
-Legközelebb ne felejtsen el időpontot kérni. Errefelé az a szokás.
*Biccent udvariasan a másik után. Ez volt az első kör vagy többet nem is látják majd az idegent? Még kiderül. Az elf egyelőre mindenesetre még nem tudja hova tenni. Figyeli annak könnyed lépteit ahogy távozik. Mikor pedig ez megtörtént saját, annak a sétapálcájánál mívesebb támasza felé fordul. Azok a kékek szinte perzselnek. A doki elmosolyodik.*
-Neked is ez a fagykirálynő szerep.
*Simít végig azon a csípőn és épp csak egy pillanatra még a lány fenekére is lecsusszan az a neveletlen elf kéz.*
-Nem tudom. Semmiből jött senkinek tűnik és nem mondanám hihető mesének, hogy volnának kollégái. De lehet tudjuk hol szállt meg ha többre vagyunk kíváncsiak. Már ha van pénze a Kalmárra. Te láttál még valamit?
//Betoppanó//
*Játék. A bókok, a címek, a megjelenés, hogy hirtelen kiderül, hogy pesztra is volt az idegen és bizony az a fenyegetés is. Ez az oka annak, hogy nem emeli fel a hangját és áll a másik arcába. Ez most másféle játék. Más stílust követel meg. Az egykori kalózt pedig nem olyan fából faragták, hogy megijedjen és a szavakat nem azért tanulta meg ilyen szépen fonni egymás után, hogy ne tudja felvenni a kesztyűt ebben a játékban. Ez pedig úgy néz ki ha csak egy pillanatra meglepi a másikat is. A nevét nem is tervezi kiadni ahogy pozícióját se. A csendre intő kézzel nem is törődve szól közbe.*
-Úgy legyen.
*Fúrja tekintetét a férfiéba és nem engedi el egy pillanatra se. Nem tagadja tényleg tudja csavarni a beszédet az idegen. Hogy a könnyed kis megjegyzésére a Pinttyel kapcsolatban nem csapott le a másik azon ezek után meg se lepődik. Amatőr húzás lett volna. Már ha a doki jól gondolkozik. Az utolsó mondatok súlyát egyelőre még ő se tudja hova tenni.*
-Legközelebb ne felejtsen el időpontot kérni. Errefelé az a szokás.
*Biccent udvariasan a másik után. Ez volt az első kör vagy többet nem is látják majd az idegent? Még kiderül. Az elf egyelőre mindenesetre még nem tudja hova tenni. Figyeli annak könnyed lépteit ahogy távozik. Mikor pedig ez megtörtént saját, annak a sétapálcájánál mívesebb támasza felé fordul. Azok a kékek szinte perzselnek. A doki elmosolyodik.*
-Neked is ez a fagykirálynő szerep.
*Simít végig azon a csípőn és épp csak egy pillanatra még a lány fenekére is lecsusszan az a neveletlen elf kéz.*
-Nem tudom. Semmiből jött senkinek tűnik és nem mondanám hihető mesének, hogy volnának kollégái. De lehet tudjuk hol szállt meg ha többre vagyunk kíváncsiak. Már ha van pénze a Kalmárra. Te láttál még valamit?
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:36:00
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Annyira figyel, amennyire csak lehet. Ha kell lassít, ha valami érdekeset lát a lány, ha kellene, pedig válaszolna is bármire, de az útjuk csendesen telik. Nem fogja erőltetni. Éppen elég jó, hogy enged a tartása a kis elfnek, még ha az a kutyának is köszönhető. Jönnek vele, s ez bőven elég, nem kellett otthagyni őket azon a borzalmas helyen. Tudta jól, hogy ez lesz a vége, de azért egy halovány esély csak volt a dacra és akkor éjszakázhatott volna ő egy haragos ebbel, és egy dacos kislánnyal.
Még nem egészen tiszta a kép, hogyan is helyezi el őket. A kutya a kertben kaphat szállást, Alaver majd megépíti. Ebben bízik. Cilia pedig egyelőre egy olyan szobát fog kapni, ahol nincs ott a három másik gyerek, nem érzi, hogy hamar össze tudnának passzolni, idő kell, még ahhoz is, hogy ők ketten szót értsenek. Ha Arn rátörne az éjszaka kellős közepén, biztosan tudnának együtt rosszalkodni, de ijedtében nagy harcok is lehetnének. Gab-bel még talán kijönnének. Ő is tud ám dacos és erős lenni, csak fiúban. Kriza pedig... majd kiderül. Még nincs itt semminek az ideje. Szíve mélyén a saját szobájába vinné és vele lenne egész éjjel. Talán elsőre ez sem lenne hiba. Vagy inkább ő megy abba a szobába, még a végén kimászna az ablakon... Sejtelmei szerint lesz itt még küzdelem.
De az első az étel. Az ígéretének a betartása. Megüti a fülét ismét, hogy van egy szó, ami igen szokványos, sokat használt, mégsem ismeri a gyerek. Tanulnia is lesz mit, de még nem rakja össze a képet, olyasfélének tűnik, akit egyszer csak kidobott magából a világ és nem talált helyet benne, csak az erdőt, a civilizálatlanságot. Mennyi feladat. Mind neki való.
Elindul, hogy végre beléphessenek a hatalmas előtérbe. Elsőre igen nagy hatással lehet, bármilyen hatás is legyen az, hiszen tényleg elég nagy. Majd kisebb lesz, ha leválasztanak belőle részeket a tantermeknek, de most még el lehetne benne tévedni, ha tele lenne bútorzattal.*
- Ez az előtér, innen nyílik a konyha is, a másik oldalon *Mutat az irányba.* - szobák vannak, ahogy fönt is. *Néz kissé összeszűkült szemekkel.* - Nem odúnak szoktuk mondani, hanem szobának. Megmutatom majd, ha szeretnéd, de előbb együnk. Arra. *Mutatja az utat, de természetesen elindul és meg sem áll addig, amíg nem jut el a konyháig. Ekkor sóhajt egy hatalmasat. Ezt ugyan hogy kell? Még Alaver-nek sem tudott ételt adni, mert honnan tudná, hogy mi kell neki és mennyi? De most nem toporoghat, muszáj valamit prezentálnia. *
- Ülj le oda, hozom máris.
*Biccent az asztal felé, reméli ezt már nem kell megneveznie. De ha igen, azt is megteszi, abból is csak helyzetet mér fel.
Rövidke, kívülről magabiztos, belülről céltalan keresés árán talál néhány tálat. Fújtatna nagy gondjában, de visszafogja. Az egyikre kenyeret szel, nos nem mondhatni, hogy a világ legegyenesebb vágása, de megteszi. A másikra még egy kis kutatás után kolbászt, szalonnát, ~ Elájulok ~ sajtot pakol.*
- Van, amit nagyon szeretsz? Hátha van itt olyan is.
*Nagy segítség volna, mert akkor tudná mit vegyen elő, bár a készlet nem hatalmas. Akkor örül csak meg, mikor némi csontot talál, rajta hússal, nos, nem érti minek teszi ezt el valaki, - levesre nem gondolna soha, - de ma jól jön a lustaság, hogy nem hajították ki. Meg is kaphatja Deres, egy nagyobb fatányéron. Mi másra tehetné? Fogalma, halvány lila gőze sincs arról, hogy mit csinál. Végül mégsem olyan csúnya az az összkép. Még almákat is talál, neki pont jó lesz. Bájosan esetlen szeletekre vágja fel, lassan tele az asztal. Annyira tele, amennyi egy férfinak előétel, neki egy heti adag.
Egy kancsóba vizet hoz, két poharat is mellékészít. Talán jó lesz. Mintha megizzadt volna ebben az egészben. Szédül. De ki kell tartani.*
//Vásárlánya//
*Annyira figyel, amennyire csak lehet. Ha kell lassít, ha valami érdekeset lát a lány, ha kellene, pedig válaszolna is bármire, de az útjuk csendesen telik. Nem fogja erőltetni. Éppen elég jó, hogy enged a tartása a kis elfnek, még ha az a kutyának is köszönhető. Jönnek vele, s ez bőven elég, nem kellett otthagyni őket azon a borzalmas helyen. Tudta jól, hogy ez lesz a vége, de azért egy halovány esély csak volt a dacra és akkor éjszakázhatott volna ő egy haragos ebbel, és egy dacos kislánnyal.
Még nem egészen tiszta a kép, hogyan is helyezi el őket. A kutya a kertben kaphat szállást, Alaver majd megépíti. Ebben bízik. Cilia pedig egyelőre egy olyan szobát fog kapni, ahol nincs ott a három másik gyerek, nem érzi, hogy hamar össze tudnának passzolni, idő kell, még ahhoz is, hogy ők ketten szót értsenek. Ha Arn rátörne az éjszaka kellős közepén, biztosan tudnának együtt rosszalkodni, de ijedtében nagy harcok is lehetnének. Gab-bel még talán kijönnének. Ő is tud ám dacos és erős lenni, csak fiúban. Kriza pedig... majd kiderül. Még nincs itt semminek az ideje. Szíve mélyén a saját szobájába vinné és vele lenne egész éjjel. Talán elsőre ez sem lenne hiba. Vagy inkább ő megy abba a szobába, még a végén kimászna az ablakon... Sejtelmei szerint lesz itt még küzdelem.
De az első az étel. Az ígéretének a betartása. Megüti a fülét ismét, hogy van egy szó, ami igen szokványos, sokat használt, mégsem ismeri a gyerek. Tanulnia is lesz mit, de még nem rakja össze a képet, olyasfélének tűnik, akit egyszer csak kidobott magából a világ és nem talált helyet benne, csak az erdőt, a civilizálatlanságot. Mennyi feladat. Mind neki való.
Elindul, hogy végre beléphessenek a hatalmas előtérbe. Elsőre igen nagy hatással lehet, bármilyen hatás is legyen az, hiszen tényleg elég nagy. Majd kisebb lesz, ha leválasztanak belőle részeket a tantermeknek, de most még el lehetne benne tévedni, ha tele lenne bútorzattal.*
- Ez az előtér, innen nyílik a konyha is, a másik oldalon *Mutat az irányba.* - szobák vannak, ahogy fönt is. *Néz kissé összeszűkült szemekkel.* - Nem odúnak szoktuk mondani, hanem szobának. Megmutatom majd, ha szeretnéd, de előbb együnk. Arra. *Mutatja az utat, de természetesen elindul és meg sem áll addig, amíg nem jut el a konyháig. Ekkor sóhajt egy hatalmasat. Ezt ugyan hogy kell? Még Alaver-nek sem tudott ételt adni, mert honnan tudná, hogy mi kell neki és mennyi? De most nem toporoghat, muszáj valamit prezentálnia. *
- Ülj le oda, hozom máris.
*Biccent az asztal felé, reméli ezt már nem kell megneveznie. De ha igen, azt is megteszi, abból is csak helyzetet mér fel.
Rövidke, kívülről magabiztos, belülről céltalan keresés árán talál néhány tálat. Fújtatna nagy gondjában, de visszafogja. Az egyikre kenyeret szel, nos nem mondhatni, hogy a világ legegyenesebb vágása, de megteszi. A másikra még egy kis kutatás után kolbászt, szalonnát, ~ Elájulok ~ sajtot pakol.*
- Van, amit nagyon szeretsz? Hátha van itt olyan is.
*Nagy segítség volna, mert akkor tudná mit vegyen elő, bár a készlet nem hatalmas. Akkor örül csak meg, mikor némi csontot talál, rajta hússal, nos, nem érti minek teszi ezt el valaki, - levesre nem gondolna soha, - de ma jól jön a lustaság, hogy nem hajították ki. Meg is kaphatja Deres, egy nagyobb fatányéron. Mi másra tehetné? Fogalma, halvány lila gőze sincs arról, hogy mit csinál. Végül mégsem olyan csúnya az az összkép. Még almákat is talál, neki pont jó lesz. Bájosan esetlen szeletekre vágja fel, lassan tele az asztal. Annyira tele, amennyi egy férfinak előétel, neki egy heti adag.
Egy kancsóba vizet hoz, két poharat is mellékészít. Talán jó lesz. Mintha megizzadt volna ebben az egészben. Szédül. De ki kell tartani.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:13:49
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
*Elismerően bólogat. Kapcsolatok nélkül nem lehetne eljutni sehova, ez nem von le az érdeméből. Nestar hiába állítólag az egyik legismertebb alkimista, amióta nincs kapcsolattartása a világgal, a lehetőségei jócskán romlottak, rengeteg dolgot elvesztett, amit még a Dwirinthalen-házon keresztül tudott elérni. A tea kellemes, a kérdés sajnos viszont olyan területre ér, amiről megpróbál a legtöbbet átadni, de limitált tudása csalódásra adhat okot.*
- Sajnos a tömör válaszom, hogy nem volt szerencsétlenségem olyan helyzetbe kerülni, ahol ez kiderülne és az orvosláshoz nem értek. Tisztán spekulatív jelleggel viszont, az italok hatásának oldaláról megoszthatom, hogy mit gondolok.
*Ezt nyilván meg is ossza, csak még iszik egy keveset, ellenben hasznosnak látja előre kijelenteni, hogy nem garantálhat ebben eredményt.*
- Azzal egyet tudok érteni, hogy lehetségesnek kéne lennie. Habár a végtag számára majdnem azonnal halálos, ha leválasszák a szükséges szervektől, amik életben tartják, a tényleges elhalásnak idő kell, mivel a test, bár reménytelenül, de próbálja helyrehozni magát, amíg tudja. Ennek a folyamatnak a felgyorsításával elvileg képessé válhatna az, hogy a végtag vissza tudjon csatlakozni a test többi részéhez és erre léteznek italok, amik képesek, egy gyors élénkítéssel és a sebesülések ha nem is eltüntetésével, de enyhítésével, amit végül vagy további hosszas kezeléssel vagy a már enyhébb sebre való itallal be lehet fejezni. Természetesen, ha a végtag a fej, akkor egyáltalán nem garantált, hogy bár a fizikai sérülés maga be lesz gyógyítva, az esemény drasztikussága nyomán a személy szellemi állapotában is alkalmas lesz tovább élni. Nincs tapasztalatunk arról, hogy az erőszakos halál miként hat az elmére, hisz akikkel ez megtörtént, azok már nem tudnak róla mesélni.
*De attól még tartja, hogy ami a testet illeti, akár egy fej leválasztásának az azonnali megoldására is, ha más nem, megvan az esélye. Azt nem tudja, hogy ami a személyt és személyiséget illeti, mire lesz ítélve az vagy egyáltalán eszméletéhez tér-e érdemleges időn belül. A halál elcsalásának is vannak határai.*
// A tudást hajszolva //
*Elismerően bólogat. Kapcsolatok nélkül nem lehetne eljutni sehova, ez nem von le az érdeméből. Nestar hiába állítólag az egyik legismertebb alkimista, amióta nincs kapcsolattartása a világgal, a lehetőségei jócskán romlottak, rengeteg dolgot elvesztett, amit még a Dwirinthalen-házon keresztül tudott elérni. A tea kellemes, a kérdés sajnos viszont olyan területre ér, amiről megpróbál a legtöbbet átadni, de limitált tudása csalódásra adhat okot.*
- Sajnos a tömör válaszom, hogy nem volt szerencsétlenségem olyan helyzetbe kerülni, ahol ez kiderülne és az orvosláshoz nem értek. Tisztán spekulatív jelleggel viszont, az italok hatásának oldaláról megoszthatom, hogy mit gondolok.
*Ezt nyilván meg is ossza, csak még iszik egy keveset, ellenben hasznosnak látja előre kijelenteni, hogy nem garantálhat ebben eredményt.*
- Azzal egyet tudok érteni, hogy lehetségesnek kéne lennie. Habár a végtag számára majdnem azonnal halálos, ha leválasszák a szükséges szervektől, amik életben tartják, a tényleges elhalásnak idő kell, mivel a test, bár reménytelenül, de próbálja helyrehozni magát, amíg tudja. Ennek a folyamatnak a felgyorsításával elvileg képessé válhatna az, hogy a végtag vissza tudjon csatlakozni a test többi részéhez és erre léteznek italok, amik képesek, egy gyors élénkítéssel és a sebesülések ha nem is eltüntetésével, de enyhítésével, amit végül vagy további hosszas kezeléssel vagy a már enyhébb sebre való itallal be lehet fejezni. Természetesen, ha a végtag a fej, akkor egyáltalán nem garantált, hogy bár a fizikai sérülés maga be lesz gyógyítva, az esemény drasztikussága nyomán a személy szellemi állapotában is alkalmas lesz tovább élni. Nincs tapasztalatunk arról, hogy az erőszakos halál miként hat az elmére, hisz akikkel ez megtörtént, azok már nem tudnak róla mesélni.
*De attól még tartja, hogy ami a testet illeti, akár egy fej leválasztásának az azonnali megoldására is, ha más nem, megvan az esélye. Azt nem tudja, hogy ami a személyt és személyiséget illeti, mire lesz ítélve az vagy egyáltalán eszméletéhez tér-e érdemleges időn belül. A halál elcsalásának is vannak határai.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:00:23
Üzenet elküldve: 2024-09-05 19:00:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Kevésbé lenne gyanakvó Mai irányába, ha amaz még egy kis időt tudna arra száni, hogy mézédes beszédjével tovább szője a bizalom hálóját Cilia köré. De ígérete üres gyomrának épp elég ösztönzést adott, hogy legalább az ő odújáig kövesse.
Ha ő maga sokat nem is tudna mesélni múltjáról, szívesen megosztaná még azon tudását, mit hol kell keresni az erdőkben, hogy ha valami nyavalyában szenvedne az illető, vagy melyik bogyó ehető, és melyik gomba nem. Szerencsére ezt a tudást megtudta védeni kis kobakja. Így könnyebb volt a túlélés az erdőben, még egy ilyen kislány számára is mint ő maga. El kell ismernie, ha drága Deres nem lett volna mellette, lehet az első éjszakát sem éli túl. Az öreg jószág hallása, szimata, és nagy termete nagyon sok slamasztikából óvta már meg ezt az apróságot. Nem csoda, hogy pofája ennyire megőszült a gyermektől. Így nem is csoda, hogy a jószágnak a bundája is égnek áll, hogy egy idegent látott a saját kis otthonukban, most pedig kedves gazdája arra utasítja, hogy kövesse az idegent. Ha beszélni tudna mondaná a magáét.
Mai szavaira, miszerint most az ő otthonát fogják megtekinteni, egy bólintással válaszol. Testtartása már kevésbé visszahúzódó, visszanyerte magabiztosságát, de ennek csupán az az oka, hogy testőre mellett szorosan lépdel csupasz talpaival.
Amire Mai leginkább figyelmes lehet, hogy nem mellette sétál a lányka a kutyájával, előre engedve enyhén mögötte lépdel a páros. Mint valami megrémült őzsuta, Cilia úgy kapkodja a tekintetét, a város zajaira, és a járókelőkre amik elsétálnak mellettük. Nem szokása az utcák közepén sétálni, mindig a falnak simulva szorosan és laposan járja azokat Deressel, hogy a lehető legkevesebb figyelmet fordítsa magára. Most is csupán azért merészelik ezt megtenni, mert Mai vezeti át őket a kerületeken. Egyetlen egy helyen lassít le a páros egy picit, az pedig a romváros. Ahol egy egy pillanatra megáll Cilia, hogy azokat az összedőlt házakat, romokat szemlélje meg. Számára azok tökéletes búvóhelyek lennének, mert ahogy látja a járókelők is itt megritkultak. Ha más nem itt tökéletes lenne egy újabb kis odú kialakítása és így a várostól sem kell visszamenni az erdő mélyére. Bár szíve a ma történtek után inkább hajaz arra, hogy a régi jól bevált kis odút újra belakja barátjával.
Szóval tartani nem igazán kellett, követte a nőt szó nélkül, el volt foglalva a sok kétlábúval a város sűrűbben lakott részen, a romváros pedig puszta látványával nyűgözte el a kislányt. Számára ugyanis ezek a romok lehetőséget rejtenek még másoknak pusztán a sötét múlt lepusztult árnyéka csupán.
Amint megérkeznek, és látja Mai megáll a kapu előtt, feltekint a nőre.*
-Macskák?
*Pislog párat értetlenül. A név ismerős számára, de így hirtelen nem tudná megmondani melyik is lenne az. De amint összekapcsolja kis fejében, hogy Deresnek esetleg nem tetszenének, ráeszmél miről beszél a nő.*
-A "Mijúk". Uhum... Deres elviseli őket.
*Bólint egy kettőt, hogy ezzel is megerősítse válaszát.*
-Mehetünk, látni szeretném az odút. Bár ez sokkal nagyobb mint az enyém.
*Néz picivel beljebb, hangjában egy kis aggodalom vehető ki. Pusztán amit lát, nem igazán arra hajaz, hogy a nő egy hasonló kis lyukban élne, mint jó maga. De kíváncsisága és korgó gyomra arra sarkalja őt, még bízzon egy picit a nőben.*
//Vásárlánya//
*Kevésbé lenne gyanakvó Mai irányába, ha amaz még egy kis időt tudna arra száni, hogy mézédes beszédjével tovább szője a bizalom hálóját Cilia köré. De ígérete üres gyomrának épp elég ösztönzést adott, hogy legalább az ő odújáig kövesse.
Ha ő maga sokat nem is tudna mesélni múltjáról, szívesen megosztaná még azon tudását, mit hol kell keresni az erdőkben, hogy ha valami nyavalyában szenvedne az illető, vagy melyik bogyó ehető, és melyik gomba nem. Szerencsére ezt a tudást megtudta védeni kis kobakja. Így könnyebb volt a túlélés az erdőben, még egy ilyen kislány számára is mint ő maga. El kell ismernie, ha drága Deres nem lett volna mellette, lehet az első éjszakát sem éli túl. Az öreg jószág hallása, szimata, és nagy termete nagyon sok slamasztikából óvta már meg ezt az apróságot. Nem csoda, hogy pofája ennyire megőszült a gyermektől. Így nem is csoda, hogy a jószágnak a bundája is égnek áll, hogy egy idegent látott a saját kis otthonukban, most pedig kedves gazdája arra utasítja, hogy kövesse az idegent. Ha beszélni tudna mondaná a magáét.
Mai szavaira, miszerint most az ő otthonát fogják megtekinteni, egy bólintással válaszol. Testtartása már kevésbé visszahúzódó, visszanyerte magabiztosságát, de ennek csupán az az oka, hogy testőre mellett szorosan lépdel csupasz talpaival.
Amire Mai leginkább figyelmes lehet, hogy nem mellette sétál a lányka a kutyájával, előre engedve enyhén mögötte lépdel a páros. Mint valami megrémült őzsuta, Cilia úgy kapkodja a tekintetét, a város zajaira, és a járókelőkre amik elsétálnak mellettük. Nem szokása az utcák közepén sétálni, mindig a falnak simulva szorosan és laposan járja azokat Deressel, hogy a lehető legkevesebb figyelmet fordítsa magára. Most is csupán azért merészelik ezt megtenni, mert Mai vezeti át őket a kerületeken. Egyetlen egy helyen lassít le a páros egy picit, az pedig a romváros. Ahol egy egy pillanatra megáll Cilia, hogy azokat az összedőlt házakat, romokat szemlélje meg. Számára azok tökéletes búvóhelyek lennének, mert ahogy látja a járókelők is itt megritkultak. Ha más nem itt tökéletes lenne egy újabb kis odú kialakítása és így a várostól sem kell visszamenni az erdő mélyére. Bár szíve a ma történtek után inkább hajaz arra, hogy a régi jól bevált kis odút újra belakja barátjával.
Szóval tartani nem igazán kellett, követte a nőt szó nélkül, el volt foglalva a sok kétlábúval a város sűrűbben lakott részen, a romváros pedig puszta látványával nyűgözte el a kislányt. Számára ugyanis ezek a romok lehetőséget rejtenek még másoknak pusztán a sötét múlt lepusztult árnyéka csupán.
Amint megérkeznek, és látja Mai megáll a kapu előtt, feltekint a nőre.*
-Macskák?
*Pislog párat értetlenül. A név ismerős számára, de így hirtelen nem tudná megmondani melyik is lenne az. De amint összekapcsolja kis fejében, hogy Deresnek esetleg nem tetszenének, ráeszmél miről beszél a nő.*
-A "Mijúk". Uhum... Deres elviseli őket.
*Bólint egy kettőt, hogy ezzel is megerősítse válaszát.*
-Mehetünk, látni szeretném az odút. Bár ez sokkal nagyobb mint az enyém.
*Néz picivel beljebb, hangjában egy kis aggodalom vehető ki. Pusztán amit lát, nem igazán arra hajaz, hogy a nő egy hasonló kis lyukban élne, mint jó maga. De kíváncsisága és korgó gyomra arra sarkalja őt, még bízzon egy picit a nőben.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 18:05:34
Üzenet elküldve: 2024-09-05 18:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Csak kap egy leheletet a kézfejére, hogy ezt mennyire utálja... De bármi inkább, mint belekarolni és úgy sétálni az előkertben. Végtére is jól jött ki, hogy inkább a kezét és a nevét adta ehelyett.
Azt a bóknak álcázott valamit olyan sokféleképpen tudná érteni. De cseppet sem érdekli, hogy van e mögötte bármi, hallott-e már róluk, avagy nem. Ha hallott volna, talán átértékelne mindent, de nem kíván belebonyolódni további részletezésbe, meg sem ijesztené az uraságot a nagy múltú mágus dinasztiával. Jobb az, ha meglepetés lesz, amikor szükség van rá. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire sor kerül. Ahogy azt sem gondolja, hogy bármi köze van a valósághoz annak, amit amaz állít.
Persze, hogy szereti a gyerekeket, mégis mi mást mondana? Keresett volna ijedt szempárt, összevont szemöldököt, rosszallást, de látni, hogy bármi is az a szerep, igen jól űzi. Bár a mélyére látna, de ehhez kevés idő adatott és nem lenne bölcs hamar a ház falai közé vinni egy komolyabb megbeszélésre. Ha az tényleg akar valamit, akkor vissza fog térni. Úgy, ahogy illik, megbeszélt időpontban, mellébeszélés nélkül. Mert elhangozni valóban semmi nem hangzott el, színház csupán, az előadást csak a mögöttes tartalom miatt nézné tovább. De nem ma.
Az, hogy nevelés terén is tapasztalattal rendelkezik, természetes. Mindennel rendelkezik, amivel el tudja adni magát. Csak egy bájos mosoly, amit kap cserébe és a hideg szemeket, amik még mindig nem hisznek el semmit, de további lehetőséget mégis adnak. Amíg az el nem rontja egy igen csak félrebicsaklott mondattal. Nem csak neki tűnt fel. Nem azért karol bele az elfbe, mert megijedt volna, egységet akar mutatni. Szilárd talajon álló egységet és ők ma ketten ebben igen jók, ha más is az elérési útvonal, a házat biztonságban kell tartani.
Ahogy hallgatja a szavakat, a torka is kiszárad, de csak lopva pillant Intath-ra, aki félresöpri a tincseit, s természetesen az ő karját el is fogadja. Igen büszkén áll mellette, nem csak rá az, magára is. Azt ő sem hazudhatná, hogy annak minden mondata nem gerjeszt benne valamit, amit az idegen előtt még csak meg sem mutathat. Majd, ha elviszi azt a sétabotot.
Az utolsó mondatok igen érdekesek. Jól forgatja. Ha valaki jól forgat szavakat, s a közönsége nem két hazugságra igen érzékeny lény, akkor valóban sokat érhet el. A simulékonyság sokakat megvesz, ahogy a fenékben elvesző nyelv, de még a fenyegetés álcája is. Megjegyzi a nevet és nem fog kitérni az útjából, ha újra hallaná. Jobb az ilyet közel tartani, ha nem is bent a házban.*
- Nem kételkedem. *Mondja végül arra, hogy "Jelentkezik". Egy halovány biccentéssel engedi útjára a férfit, aki iszkolna is el. Tudja jól, hogy nincs jelenleg tovább itt helye. Nem kell tovább fűzni. Mindent látott és hallott, ami ahhoz kell, hogy tudja, hogy nem játszótéren van.
Mikor már egészen bizonyos benne, hogy eloldalgott, akkor fordul csak a szőke felé, megharapja alsó ajkát, szinte éhes, de nem fogja azonnal felfalni.*
- Jól áll a harag... de ez...
*Mélyeszti bele körmeit annak derekába, s bármennyire is szeretné tovább fűzni, inkább nem teszi meg. Még. Majd megkapja azt a jutalmat érte.*
- Mit gondolsz? *Fürkészi a zöldeket.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.05 18:12:26
//Betoppanó//
*Csak kap egy leheletet a kézfejére, hogy ezt mennyire utálja... De bármi inkább, mint belekarolni és úgy sétálni az előkertben. Végtére is jól jött ki, hogy inkább a kezét és a nevét adta ehelyett.
Azt a bóknak álcázott valamit olyan sokféleképpen tudná érteni. De cseppet sem érdekli, hogy van e mögötte bármi, hallott-e már róluk, avagy nem. Ha hallott volna, talán átértékelne mindent, de nem kíván belebonyolódni további részletezésbe, meg sem ijesztené az uraságot a nagy múltú mágus dinasztiával. Jobb az, ha meglepetés lesz, amikor szükség van rá. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire sor kerül. Ahogy azt sem gondolja, hogy bármi köze van a valósághoz annak, amit amaz állít.
Persze, hogy szereti a gyerekeket, mégis mi mást mondana? Keresett volna ijedt szempárt, összevont szemöldököt, rosszallást, de látni, hogy bármi is az a szerep, igen jól űzi. Bár a mélyére látna, de ehhez kevés idő adatott és nem lenne bölcs hamar a ház falai közé vinni egy komolyabb megbeszélésre. Ha az tényleg akar valamit, akkor vissza fog térni. Úgy, ahogy illik, megbeszélt időpontban, mellébeszélés nélkül. Mert elhangozni valóban semmi nem hangzott el, színház csupán, az előadást csak a mögöttes tartalom miatt nézné tovább. De nem ma.
Az, hogy nevelés terén is tapasztalattal rendelkezik, természetes. Mindennel rendelkezik, amivel el tudja adni magát. Csak egy bájos mosoly, amit kap cserébe és a hideg szemeket, amik még mindig nem hisznek el semmit, de további lehetőséget mégis adnak. Amíg az el nem rontja egy igen csak félrebicsaklott mondattal. Nem csak neki tűnt fel. Nem azért karol bele az elfbe, mert megijedt volna, egységet akar mutatni. Szilárd talajon álló egységet és ők ma ketten ebben igen jók, ha más is az elérési útvonal, a házat biztonságban kell tartani.
Ahogy hallgatja a szavakat, a torka is kiszárad, de csak lopva pillant Intath-ra, aki félresöpri a tincseit, s természetesen az ő karját el is fogadja. Igen büszkén áll mellette, nem csak rá az, magára is. Azt ő sem hazudhatná, hogy annak minden mondata nem gerjeszt benne valamit, amit az idegen előtt még csak meg sem mutathat. Majd, ha elviszi azt a sétabotot.
Az utolsó mondatok igen érdekesek. Jól forgatja. Ha valaki jól forgat szavakat, s a közönsége nem két hazugságra igen érzékeny lény, akkor valóban sokat érhet el. A simulékonyság sokakat megvesz, ahogy a fenékben elvesző nyelv, de még a fenyegetés álcája is. Megjegyzi a nevet és nem fog kitérni az útjából, ha újra hallaná. Jobb az ilyet közel tartani, ha nem is bent a házban.*
- Nem kételkedem. *Mondja végül arra, hogy "Jelentkezik". Egy halovány biccentéssel engedi útjára a férfit, aki iszkolna is el. Tudja jól, hogy nincs jelenleg tovább itt helye. Nem kell tovább fűzni. Mindent látott és hallott, ami ahhoz kell, hogy tudja, hogy nem játszótéren van.
Mikor már egészen bizonyos benne, hogy eloldalgott, akkor fordul csak a szőke felé, megharapja alsó ajkát, szinte éhes, de nem fogja azonnal felfalni.*
- Jól áll a harag... de ez...
*Mélyeszti bele körmeit annak derekába, s bármennyire is szeretné tovább fűzni, inkább nem teszi meg. Még. Majd megkapja azt a jutalmat érte.*
- Mit gondolsz? *Fürkészi a zöldeket.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.05 18:12:26
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 17:34:16
Üzenet elküldve: 2024-09-05 17:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Milyen jó alapja lehetne ez egy kis elmélyülésnek, pont olyannak, ami még a másiknak is befogadható, de mégis sokat tudna meg a lányról, a lány pedig akár róla. Ő nem fog titkolózni, nincs mit. Lett ő is valaki, még akkor is, ha esélye sem volt. Na nem azért nem volt, mert olyan sanyarú sorsra ítéltették, volt étel az asztalon, még ha nem is ehetett mindenből, volt megszámlálhatatlan arany és szép ruhák, bálok, mind-mind olyan dolog, amiről sokan álmodoznak, főleg akik szeretik felszínesen megélni az életüket, de ő utálta és kilógott. Kilógott, mert más, mert félvér, mert nem nyugodott bele az akaratba és túl hamar tűnt fel, hogy nem kell oda, ahová született, vagy nem úgy, ahogy van. Talán semmi sem közös, talán túl sok is. Megélt sok olyat, ami nem való gyereknek.
De nem most bontakozhatnak ki, mert végre visszajött a várva várt Deres, aki ugyan halálra rémíti, de végül csak sikerült annyira megszelídíteni a gazdáját, hogy amaz a kutyájával ugyan ezt tegye. Hogy ne bántsa. Ide nem lenne elég az étel gondolata, mert vajmi kevés. De nem elég szoros az sem, ami vele viszi őket.
Kimászik hát abból a szörnyűségből, amit a gyermek otthonnak tekint és engedélyt kap, hogy elvezesse őket oda, ahová Mai szánja őket.*
- Hozzám. Te megmutattad a tied, most én is az enyém.
*Még ha nem is a szó szoros értelmében az övé, de ott lakik, ott fog igazgatni, így joggal érzi sajátnak, egy olyan helynek, ahol otthonra talált, pedig nem hitte volna, hogy igazán lehetséges. Vagy nem ilyen hamar.
Az út, ha a páros nem nehezíti meg, egészen egyszerű, és már a piacra sem kell betérni, hogy tovább keresgéljenek. Reméli Alaver már ott van és nem kesereg sokat, hogy nem sikerült az eb nyomára akadni. Talán nem rója még mindig az utcákat, de azért a kékekkel figyeli a mozgást, hogy nem-e futnak bele az úton.
Amikor már elérik a rezidencia közvetlen közelét, amikor már felsejlik a hatalmas bejárat, akkor torpan csak meg egy pillanatra. Az úton csak annyival tartotta Cili-t szóval, amennyire muszáj.*
- Itt is vagyunk. Mit gondolsz, Derest vissza tudod fogni, ha macska bukkanna elő? Mert az bizony van. De a kertben is ehetünk, ha ott nyugodtabb.
*Indul el a lépcső irányába, de nem túl gyorsan, hogy ha meg kellene oldani a helyzetet, akkor legyen ideje gondolkodni.*
//Vásárlánya//
*Milyen jó alapja lehetne ez egy kis elmélyülésnek, pont olyannak, ami még a másiknak is befogadható, de mégis sokat tudna meg a lányról, a lány pedig akár róla. Ő nem fog titkolózni, nincs mit. Lett ő is valaki, még akkor is, ha esélye sem volt. Na nem azért nem volt, mert olyan sanyarú sorsra ítéltették, volt étel az asztalon, még ha nem is ehetett mindenből, volt megszámlálhatatlan arany és szép ruhák, bálok, mind-mind olyan dolog, amiről sokan álmodoznak, főleg akik szeretik felszínesen megélni az életüket, de ő utálta és kilógott. Kilógott, mert más, mert félvér, mert nem nyugodott bele az akaratba és túl hamar tűnt fel, hogy nem kell oda, ahová született, vagy nem úgy, ahogy van. Talán semmi sem közös, talán túl sok is. Megélt sok olyat, ami nem való gyereknek.
De nem most bontakozhatnak ki, mert végre visszajött a várva várt Deres, aki ugyan halálra rémíti, de végül csak sikerült annyira megszelídíteni a gazdáját, hogy amaz a kutyájával ugyan ezt tegye. Hogy ne bántsa. Ide nem lenne elég az étel gondolata, mert vajmi kevés. De nem elég szoros az sem, ami vele viszi őket.
Kimászik hát abból a szörnyűségből, amit a gyermek otthonnak tekint és engedélyt kap, hogy elvezesse őket oda, ahová Mai szánja őket.*
- Hozzám. Te megmutattad a tied, most én is az enyém.
*Még ha nem is a szó szoros értelmében az övé, de ott lakik, ott fog igazgatni, így joggal érzi sajátnak, egy olyan helynek, ahol otthonra talált, pedig nem hitte volna, hogy igazán lehetséges. Vagy nem ilyen hamar.
Az út, ha a páros nem nehezíti meg, egészen egyszerű, és már a piacra sem kell betérni, hogy tovább keresgéljenek. Reméli Alaver már ott van és nem kesereg sokat, hogy nem sikerült az eb nyomára akadni. Talán nem rója még mindig az utcákat, de azért a kékekkel figyeli a mozgást, hogy nem-e futnak bele az úton.
Amikor már elérik a rezidencia közvetlen közelét, amikor már felsejlik a hatalmas bejárat, akkor torpan csak meg egy pillanatra. Az úton csak annyival tartotta Cili-t szóval, amennyire muszáj.*
- Itt is vagyunk. Mit gondolsz, Derest vissza tudod fogni, ha macska bukkanna elő? Mert az bizony van. De a kertben is ehetünk, ha ott nyugodtabb.
*Indul el a lépcső irányába, de nem túl gyorsan, hogy ha meg kellene oldani a helyzetet, akkor legyen ideje gondolkodni.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:16:20
Üzenet elküldve: 2024-09-05 11:16:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Alig várja, hogy bejusson a szobájába, ahol dühösen felkapja szegény párnáját.*
- Hogy a ragya cifrázza ki az ótvaros pofáját! A szemét, még itt sem hagy nyugalmat! Rohadt nemesek, rohadt Intath, rohadt, rohadt!* Közben persze a párnával az ágyat csapkodja idegesen, majd szegény áldozatát földhöz csapja és ráveti magát az ágyára, amibe beleüvölt, csak hogy diszkrét legyen és ne hallja a félvilág! Kezeivel persze csapkod mindent, amíg bele nem veri az ágy kemény szélébe. Könnycseppek szöknek a szemébe, ami a fájdalom, meg a heves érzelmek miatt van. Nem győzi dörzsölgetni közben a fájó kacsóját.*
- Jól van Nimeril, csak nyugalom! Mély levegő, szépen lassan.* Lélegzik, miközben lázasan jár az agya.*
- Bassza meg mind!* Csap le megint az ágyra dühösen. Arcát a kezébe temetné, de akkor veszi észre, hogy helyenként apró szikrák futnak rajta végig. Úgy ledöbben, hogy még egy pillanatra levegőt is elfelejt venni. A heves érzelmei miatt történhetett ez, hiszen van neki affinitása a mágiához. Valóban régen nem használt már varázslatot, most pedig magától feltőrt belőle. Bosszúsága pedig szinte el is párolog, ahogy új terveket veszik át a helyét. Szinte felpattan az ágyról, hogy rögtön induljon is Arborg tornyába, de a fáradsága erőt vesz rajta. A mai napot még kénytelen pihenéssel tölteni, de közben rendesen elő is készül a holnapi utazásra. Másnap korán ébred és hamar útra is kell. Jót fog tenni megint egy kis magány.*
* Alig várja, hogy bejusson a szobájába, ahol dühösen felkapja szegény párnáját.*
- Hogy a ragya cifrázza ki az ótvaros pofáját! A szemét, még itt sem hagy nyugalmat! Rohadt nemesek, rohadt Intath, rohadt, rohadt!* Közben persze a párnával az ágyat csapkodja idegesen, majd szegény áldozatát földhöz csapja és ráveti magát az ágyára, amibe beleüvölt, csak hogy diszkrét legyen és ne hallja a félvilág! Kezeivel persze csapkod mindent, amíg bele nem veri az ágy kemény szélébe. Könnycseppek szöknek a szemébe, ami a fájdalom, meg a heves érzelmek miatt van. Nem győzi dörzsölgetni közben a fájó kacsóját.*
- Jól van Nimeril, csak nyugalom! Mély levegő, szépen lassan.* Lélegzik, miközben lázasan jár az agya.*
- Bassza meg mind!* Csap le megint az ágyra dühösen. Arcát a kezébe temetné, de akkor veszi észre, hogy helyenként apró szikrák futnak rajta végig. Úgy ledöbben, hogy még egy pillanatra levegőt is elfelejt venni. A heves érzelmei miatt történhetett ez, hiszen van neki affinitása a mágiához. Valóban régen nem használt már varázslatot, most pedig magától feltőrt belőle. Bosszúsága pedig szinte el is párolog, ahogy új terveket veszik át a helyét. Szinte felpattan az ágyról, hogy rögtön induljon is Arborg tornyába, de a fáradsága erőt vesz rajta. A mai napot még kénytelen pihenéssel tölteni, de közben rendesen elő is készül a holnapi utazásra. Másnap korán ébred és hamar útra is kell. Jót fog tenni megint egy kis magány.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 22:44:53
Üzenet elküldve: 2024-09-04 22:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*Természetesen elfogadja a felé nyújtott kacsót, hogy mesteri, ám óvatos csókot leheljen rá. Ajkát - ahogy azt az etikett megköveteli - nem érinti bőrhöz. Csak eztán pillant fel az elf tekintetébe.*
-Mai Faensa! Elragadó név. Egyszerű, mint a réti virág és üdítő, mint a harmatos rét. *Hátrasimítja a hajbókolás alatt arcába kerülő tincset, majd felegyenesedik. Nem adja jelét, hogy hallott volna a névről.*
-Árvák! Hisz ez nagyszerű hír! *Tekintete meglepettségről árulkodik.*
-Imádom a lurkókat! Tudja, van némi tapasztalatom a gyermeknevelés terén. *Sajátos mosoly kúszik arcára, miközben szórakozottan serceg végig jobbjával szakállán. Amennyiben ezt a helyet tényleg árvaházzá kívánják formálni, alighanem elkél a segítség. "Vendéglátói" akarva-akaratlanul, bár véleménye szerint inkább akarva a tudtára adják, hogy ők bizony egy párt alkotnak, legalábbis ebben a pillanatban. Nincs túlzottan meglepve, habár a szótlan telivér szerepét ott hátul bizony át kell értékelnie.
A következőkre elkerekednek szemei, még ha csak egy pillanat erejéig is, majd kedélyesen felkuncog.*
-Ó, kedves Mai és Tisztelt... Uram. *Az elf elmulasztott bemutatkozni, de ezen már nem csodálkozik ismét. Itt az ilyesmit szűkmarkúan mérik. Kissé feljebb dobja tenyerében a sétapálcát, majd mindkettejük felé küld egy udvarias mosolyt.*
-Úgy vélem, hallani fognak a nevemről a városban, akkor is, ha együttműködésünk - remélem nem holmi bizalmi okoknál fogva - de idő előtt léket kap. *A fekete vászonkesztyűbe burkolt tenyerét csitítólag emeli, ha esetleg bármelyikük közbe óhajtaná vágni.*
-Ambiciózus ember lévén igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, ezt sosem tagadnám senki előtt. De kérem, legvégső esetben se vegyék ezt fenyegetésnek. Elvégre ki vagyok én, hogy csekélyke árnyékom ily nagy múltú házra vessem? *Szigorú homlokráncolással ad nyomatékot szavainak, majd komolyságát levetkezve ismét felkuncog.*
-Megfogadom a tanácsát, kedves elf uraság. *Biccent Intath felé kifejezéstelen ábrázattal.*
-Wegtoreni Kalmár. Jól csengő név, az egyszer biztos. *Bemutat egy roppant míves meghajlást, majd sarkon fordul.*
-A legjobbakat, kedves Mai Faensa és tisztelt úr! Jelentkezem! *Még megtorpan pár lépésnyire a párostól, válla felett fordulva hátra.*
-Az első kérdése az volt hozzám Mai kisasszony, hogy miben segíthet. Elmondom hát én is, miben segíthetek; Wegtorenben van egy mondás. "A legnagyobb házban a leghangosabb a cúg." Én vagyok az, ki gondoskodik arról, hogy minden ablak csukva legyen, ha megjön a vihar. Alászolgálja! *Búcsúzóul még megemeli a sétapálcát, majd kimért léptekkel elhagyja a rezidencia kertjét. Agya vadul zakatol, de inkább a következő lépéseken, semmint a hallottakon. Azokat sebtiben megemésztette már.*
//Betoppanó//
*Természetesen elfogadja a felé nyújtott kacsót, hogy mesteri, ám óvatos csókot leheljen rá. Ajkát - ahogy azt az etikett megköveteli - nem érinti bőrhöz. Csak eztán pillant fel az elf tekintetébe.*
-Mai Faensa! Elragadó név. Egyszerű, mint a réti virág és üdítő, mint a harmatos rét. *Hátrasimítja a hajbókolás alatt arcába kerülő tincset, majd felegyenesedik. Nem adja jelét, hogy hallott volna a névről.*
-Árvák! Hisz ez nagyszerű hír! *Tekintete meglepettségről árulkodik.*
-Imádom a lurkókat! Tudja, van némi tapasztalatom a gyermeknevelés terén. *Sajátos mosoly kúszik arcára, miközben szórakozottan serceg végig jobbjával szakállán. Amennyiben ezt a helyet tényleg árvaházzá kívánják formálni, alighanem elkél a segítség. "Vendéglátói" akarva-akaratlanul, bár véleménye szerint inkább akarva a tudtára adják, hogy ők bizony egy párt alkotnak, legalábbis ebben a pillanatban. Nincs túlzottan meglepve, habár a szótlan telivér szerepét ott hátul bizony át kell értékelnie.
A következőkre elkerekednek szemei, még ha csak egy pillanat erejéig is, majd kedélyesen felkuncog.*
-Ó, kedves Mai és Tisztelt... Uram. *Az elf elmulasztott bemutatkozni, de ezen már nem csodálkozik ismét. Itt az ilyesmit szűkmarkúan mérik. Kissé feljebb dobja tenyerében a sétapálcát, majd mindkettejük felé küld egy udvarias mosolyt.*
-Úgy vélem, hallani fognak a nevemről a városban, akkor is, ha együttműködésünk - remélem nem holmi bizalmi okoknál fogva - de idő előtt léket kap. *A fekete vászonkesztyűbe burkolt tenyerét csitítólag emeli, ha esetleg bármelyikük közbe óhajtaná vágni.*
-Ambiciózus ember lévén igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, ezt sosem tagadnám senki előtt. De kérem, legvégső esetben se vegyék ezt fenyegetésnek. Elvégre ki vagyok én, hogy csekélyke árnyékom ily nagy múltú házra vessem? *Szigorú homlokráncolással ad nyomatékot szavainak, majd komolyságát levetkezve ismét felkuncog.*
-Megfogadom a tanácsát, kedves elf uraság. *Biccent Intath felé kifejezéstelen ábrázattal.*
-Wegtoreni Kalmár. Jól csengő név, az egyszer biztos. *Bemutat egy roppant míves meghajlást, majd sarkon fordul.*
-A legjobbakat, kedves Mai Faensa és tisztelt úr! Jelentkezem! *Még megtorpan pár lépésnyire a párostól, válla felett fordulva hátra.*
-Az első kérdése az volt hozzám Mai kisasszony, hogy miben segíthet. Elmondom hát én is, miben segíthetek; Wegtorenben van egy mondás. "A legnagyobb házban a leghangosabb a cúg." Én vagyok az, ki gondoskodik arról, hogy minden ablak csukva legyen, ha megjön a vihar. Alászolgálja! *Búcsúzóul még megemeli a sétapálcát, majd kimért léptekkel elhagyja a rezidencia kertjét. Agya vadul zakatol, de inkább a következő lépéseken, semmint a hallottakon. Azokat sebtiben megemésztette már.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:27:44
Üzenet elküldve: 2024-09-04 21:27:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//Betoppanó//
*A játék folytatódik. Kár tagadni a doki nem ejtett volna könnyet azért se ha hagyják elmenni az alakot, de valószínűleg az túl lusta megoldás lett volna. Azt, azért nem bírja egy halvány mosoly nélkül megállni ahogy a lány elhárítja a felkínált kezet. Határozottan tetszik neki mikor a félvér játssza a fagyos hercegnőt. Kicsit be is indítja. Viszont követi, azt a kettőt. Fagyos tekintete a férfin nyugszik miközben két keze a zsebeiben. A téma és főleg a stílus ahogy, azt felhozza a másik érdekes. Habár a doki nem forgott sokat nemesi körökben, de legalább két család nevét felismeri ezek közül. Egyébként az idegen továbbra se mond semmit csak mellébeszél. Azon ahogy szobát kér el is mosolyodik az elf. Pofátlan. Persze a félvért se kell félteni. Az volt kalóz is kíváncsi rá mi lesz erre a reakció. Az utolsó mondat után pedig úgy néz ki kap egy kis félvért. Az mellé lép és a derekára is csúszik az a kacsó. Egykedvűen néz a lány kékjeibe, majd az idegenre aztán elmosolyodik. Mint, aki egy jó viccet hallott.*
-Úgy vélem a wegtoreni báróúr*Szinte köpi ezt a címet.* csak nem tudja hol van, esetleg a fájó háta miatt nem tud odafigyelni a nyelvére és ez lehet a gondja. És bár más körülmények közt kötelességünk lenne őt tájékoztatni annak mivoltjáról miképp tudott megmaradni ez a ház az ellenséges hangulatok közepette is miközben alaposabban megmutatnánk neki milyen nagy és békés kertünk is van, de a nagyra becsült nagykikötő okleveles jegyzője, úgy vélem fáradt az ilyen...formaságokhoz. Nem véletlen, hogy bejelentés nélkül és egymagában érkezett hozzánk. Amennyiben a kedves munkatársai megérkeznek a városba egy hivatalosabb megbeszélésre, minden bizonnyal tudunk lehetőséget teremteni. Amennyiben szeretnék. Mindenféle félreérthető mondatok és megbicsakló nyelvek nélkül.*Habár az udvarias mosoly nem tűnt el az elf képéről, de a tekintete teljesen mást üzen a "wegtoreni" felé. Előbbi a szavai külcsínjének szól, utóbbi a mögöttes jelentésnek. Gyűrűkkel ékített kezével finoman hátrasöpör egy tincset a lány válláról majd felajánlja neki a karját hasonló módon mint korábban az idegen tette. Közben semleges hangnemben folytatja.*
-Amennyiben keménynek találja a pegazus fogadó ágyait merem ajánlani a wegtoreni kalmárt. Talán a földijei közül is találkozhat régi arcokkal és az italok is a Tűz Városából valóak. A régi Kósza Pinty helyén található ha ez segít megtalálni.
//Betoppanó//
*A játék folytatódik. Kár tagadni a doki nem ejtett volna könnyet azért se ha hagyják elmenni az alakot, de valószínűleg az túl lusta megoldás lett volna. Azt, azért nem bírja egy halvány mosoly nélkül megállni ahogy a lány elhárítja a felkínált kezet. Határozottan tetszik neki mikor a félvér játssza a fagyos hercegnőt. Kicsit be is indítja. Viszont követi, azt a kettőt. Fagyos tekintete a férfin nyugszik miközben két keze a zsebeiben. A téma és főleg a stílus ahogy, azt felhozza a másik érdekes. Habár a doki nem forgott sokat nemesi körökben, de legalább két család nevét felismeri ezek közül. Egyébként az idegen továbbra se mond semmit csak mellébeszél. Azon ahogy szobát kér el is mosolyodik az elf. Pofátlan. Persze a félvért se kell félteni. Az volt kalóz is kíváncsi rá mi lesz erre a reakció. Az utolsó mondat után pedig úgy néz ki kap egy kis félvért. Az mellé lép és a derekára is csúszik az a kacsó. Egykedvűen néz a lány kékjeibe, majd az idegenre aztán elmosolyodik. Mint, aki egy jó viccet hallott.*
-Úgy vélem a wegtoreni báróúr*Szinte köpi ezt a címet.* csak nem tudja hol van, esetleg a fájó háta miatt nem tud odafigyelni a nyelvére és ez lehet a gondja. És bár más körülmények közt kötelességünk lenne őt tájékoztatni annak mivoltjáról miképp tudott megmaradni ez a ház az ellenséges hangulatok közepette is miközben alaposabban megmutatnánk neki milyen nagy és békés kertünk is van, de a nagyra becsült nagykikötő okleveles jegyzője, úgy vélem fáradt az ilyen...formaságokhoz. Nem véletlen, hogy bejelentés nélkül és egymagában érkezett hozzánk. Amennyiben a kedves munkatársai megérkeznek a városba egy hivatalosabb megbeszélésre, minden bizonnyal tudunk lehetőséget teremteni. Amennyiben szeretnék. Mindenféle félreérthető mondatok és megbicsakló nyelvek nélkül.*Habár az udvarias mosoly nem tűnt el az elf képéről, de a tekintete teljesen mást üzen a "wegtoreni" felé. Előbbi a szavai külcsínjének szól, utóbbi a mögöttes jelentésnek. Gyűrűkkel ékített kezével finoman hátrasöpör egy tincset a lány válláról majd felajánlja neki a karját hasonló módon mint korábban az idegen tette. Közben semleges hangnemben folytatja.*
-Amennyiben keménynek találja a pegazus fogadó ágyait merem ajánlani a wegtoreni kalmárt. Talán a földijei közül is találkozhat régi arcokkal és az italok is a Tűz Városából valóak. A régi Kósza Pinty helyén található ha ez segít megtalálni.
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 19:44:22
Üzenet elküldve: 2024-09-04 19:44:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*A város felől érkezik a rezidenciához, ma már másodjára. Viszont nagy különbség, hogy míg déltájt Mai-val ketten hagyták el az épületet, most egyedül van. Baljában hozza a kosarat, abban pár ez-az, amit a nő érdemesnek tartott megvenni rövidre sikerült bevásárló körútjuk alatt, illetve egy kicsit csicsás markolatú, kisebb tőr, ami sehogyan sem illik a portéka közé. Azt nem is vették, legfeljebb elvették, egy botcsinálta tolvajlánykától.
Hátulról, az udvarra nyíló ajtó felől lép a konyhába. Akárhányszor járt itt eddig, az mindig üres volt. Most is az. De most nem is bánja, legalább egyedül tud maradni kissé borús gondolataival. Ugyanis a kosarat leszámítva üres kézzel tért vissza, miközben Mai utasítása szerint a tolvajlány kutyájaval kellene most itt lennie.. de felsült a kereséssel, azt a kutyát valaki kikergette a világból is talán. A kosarat leteszi az asztal mellé, poharat keres a szekrényben, azt az asztalon álló kancsóból megtölti vízzel, és jóízűen iszik. Bár délelőtt nagyjából kipihente az előző éjjel "fáradalmait" Mai jóvoltából, szervezete erőst érzi még a rum maradék hatását, amire most a fel-alá futkosás és a rengeteg séta is rátett egy lapáttal. Lerakja a poharat, jólesőn sóhajt, de a kellemes érzés csak addig tart, amíg eszébe nem jut, hogy tulajdonképpen mit is keres itt. Bár a kutyakereséssel felsült, Mai korábban kiadott utasítása még él - azaz a délutánt a kinti munkával kell töltenie. Ez tulajdonképp nincs is ellenére, legalább nem lesz itt, amikor Mai majd hazatér a kislánnyal. Abban ugyanis teljesen biztos, hogy ez így fog történni. Nagyon jól látta, hogy a nő hogy nézett a gyerekre. És ez, gondolja, egyúttal azt is jelenti, hogy onnantól nem csak Mai jégkék tekintete fog olykor ítélkezőn függni rajta, hanem a kislányé is, amiért örökre elkergette a kutyáját. Csodás. Amióta csak ide érkezett, nyűg mindenki nyakában. Beleharap a nyelvébe, halkan morran egyet. A kosárra néz, talán ki kéne pakolnia belőle, de fogalma sincs, hogy Mai mit hol akar majd tudni. Inkább nem is nyúl hozzá megint.
Szusszan egyet, és kilép az ajtón. Az istálló felé indul, hogy ránézzen az ottaniakra -azoknak legalább egyelőre nem ártott semmit-, majd hogy folytassa a tűzrakóhely építése körüli feladatokat. Na, ebben talán jó. És ezzel nem csinál gondot sem. Kint lenni, hátul, nem szem előtt, és szép csöndben csinálni a neki kiosztott feladatot.*
//Vásárlánya//
*A város felől érkezik a rezidenciához, ma már másodjára. Viszont nagy különbség, hogy míg déltájt Mai-val ketten hagyták el az épületet, most egyedül van. Baljában hozza a kosarat, abban pár ez-az, amit a nő érdemesnek tartott megvenni rövidre sikerült bevásárló körútjuk alatt, illetve egy kicsit csicsás markolatú, kisebb tőr, ami sehogyan sem illik a portéka közé. Azt nem is vették, legfeljebb elvették, egy botcsinálta tolvajlánykától.
Hátulról, az udvarra nyíló ajtó felől lép a konyhába. Akárhányszor járt itt eddig, az mindig üres volt. Most is az. De most nem is bánja, legalább egyedül tud maradni kissé borús gondolataival. Ugyanis a kosarat leszámítva üres kézzel tért vissza, miközben Mai utasítása szerint a tolvajlány kutyájaval kellene most itt lennie.. de felsült a kereséssel, azt a kutyát valaki kikergette a világból is talán. A kosarat leteszi az asztal mellé, poharat keres a szekrényben, azt az asztalon álló kancsóból megtölti vízzel, és jóízűen iszik. Bár délelőtt nagyjából kipihente az előző éjjel "fáradalmait" Mai jóvoltából, szervezete erőst érzi még a rum maradék hatását, amire most a fel-alá futkosás és a rengeteg séta is rátett egy lapáttal. Lerakja a poharat, jólesőn sóhajt, de a kellemes érzés csak addig tart, amíg eszébe nem jut, hogy tulajdonképpen mit is keres itt. Bár a kutyakereséssel felsült, Mai korábban kiadott utasítása még él - azaz a délutánt a kinti munkával kell töltenie. Ez tulajdonképp nincs is ellenére, legalább nem lesz itt, amikor Mai majd hazatér a kislánnyal. Abban ugyanis teljesen biztos, hogy ez így fog történni. Nagyon jól látta, hogy a nő hogy nézett a gyerekre. És ez, gondolja, egyúttal azt is jelenti, hogy onnantól nem csak Mai jégkék tekintete fog olykor ítélkezőn függni rajta, hanem a kislányé is, amiért örökre elkergette a kutyáját. Csodás. Amióta csak ide érkezett, nyűg mindenki nyakában. Beleharap a nyelvébe, halkan morran egyet. A kosárra néz, talán ki kéne pakolnia belőle, de fogalma sincs, hogy Mai mit hol akar majd tudni. Inkább nem is nyúl hozzá megint.
Szusszan egyet, és kilép az ajtón. Az istálló felé indul, hogy ránézzen az ottaniakra -azoknak legalább egyelőre nem ártott semmit-, majd hogy folytassa a tűzrakóhely építése körüli feladatokat. Na, ebben talán jó. És ezzel nem csinál gondot sem. Kint lenni, hátul, nem szem előtt, és szép csöndben csinálni a neki kiosztott feladatot.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-04 17:02:16
Üzenet elküldve: 2024-09-04 17:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halványan elmosolyodik, ami annak köszönhető, hogy vannak nem változó dolgok, az egyik pedig éppen az, hogy Nimeril ugyanúgy egyetlen mágiaág teljes megtanulására helyezi a hangsúlyt, vele ellentétben, akinek bár szintén van egy fő ága, a hold, ettől még belekap mindenbe össze-vissza, hogy erősebb legyen. Másképpen fogalmazva, attól mert elsősorban holdmágusnak tartja magát, hülye lenne kihagyni a kínálkozó lehetőségeket, például, amikor Yla erős tűzvarázslatokat tanított neki, vagy Nim felajánlotta, hogy megismerteti őt a föld ág alapjaival.*
- Jó pihenést! Hamarosan találkozunk. *köszön el a másik lánytól, aztán természetesen engedelmesen követi Aleniát. Tudja ugyan, hogy eredetileg Szarvasligetbe és pakolni készültek, de azzal is tisztában van, hogy a rájuk váró beszélgetés most sokkal fontosabb ennél a készülődésnél, sőt még magánál az útnál és annak céljánál is.
De furcsa az egész. Lehet, hogy azon a délelőttön ültek itt egymás mellett utoljára, mielőtt Aleniát elrabolták? Ettől nyilván kicsit kellemetlenül érzi magát, ugyanakkor jó érzés újra itt ülni Nia ágyán, mellette, még akkor, ha mindez már persze másik ágy, másik Nia, és másik ő, amiről pedig beszélni fognak, nem lesz könnyű.
Még mindig úgy érzi, hogy saját szavahihetőségével játszik, ennek ellnére teljesen megnyugszik, szinte már boldog attól, hogy újra szabadon beszélhet, és ezt talán Alenia is látja rajta.
Nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar lehetősége lesz beszélni és elmondani mindazt, amit korábban muszáj volt magába fojtania, de ha lehetőséget kap rá, akkor természetesen örömmel teszi meg mindezt.
Mindenképpen tartozik Aleniának a lehető legőszintébb válasszal, egyébként sem valószínű, hogy akár Intath, akár bárki más érdekében képes lenne hazudni neki.
Nem hiszi ugyan, hogy szüksége van arra, hogy testbeszéddel is támogassa a szavait, mindenesetre eszébe sincs kerülni Alenia tekintetét, mintha elhallgatna valamit, éppen ellenkezőleg, majdnem végig, amíg beszél mélyen Nia szemébe néz, még akkor is, ha kényelmesebb lenne mereven maga elé bámulni, vagy pedig a padlót.*
- Kezdjük Nimerillel, mert az a könnyebb. *bólint lassan.*
- Az a baj, hogy túl sok a bizonytalanság és a teljesen ismeretlen tényező ebben az egészben. *kezdi el azzal, ami szerinte a legalapvetőbb az előző kisebb vita után.*
- Lehet némi igazság abban, amit mondott *ismeri el viszont ezek után kertelés nélkül* de csak egy nagyon szélsőséges nézőpontból, amit nyilván a haragja táplál. *pontosít.*
- Az, hogy Intath kontár lenne semmiképpen nem igaz. A lány példája, akit felhozott, szerintem a világon semmit sem bizonyít. Te is pontosan tudod, hogy olyan események amelyek lineárisan követik egymást, még nem feltétlenül okai és okozatai egymásnak. Attól még, mert Seles azután halt meg, hogy Intath levezetetett nála egy szülést, ezzel az erővel azt is lehetne mondani, hogy egy halálos beteg meg azért nem tudta legyőzni a betegségét, mert mindig rendesen és rendszeresen bevette a gyógyszereit. Persze fogalmam sincs, hogy mitől halt meg Seles, én akkor szerencsére otthon sem voltam. Szegény lány holttestét éppen akkor hozták ki a házból, amikor visszaértem ligetbe a Mágustoronyból, de arra határozottan emlékszem, hogy Intath felelőssége még csak fel sem merült.
*Kicsit ugyan elbizonytalanodik, de csak egy pillanatig tart. Túl sok minden történt akkoriban, de abban teljesen biztos, hogy Lau bizalma nem rendült meg a dokiban, márpedig, ha van még valaki ezen a világon Alenián kívül, akit tisztel, csodál és feltétel nélkül követne, akkor az éppen ő. Nélküle nem csak a lázadás éjszakáját nem éli túl egyikük sem, aki aznap éjjel itt tartózkodott ebben a házban, hanem Szavasligetet sem szerzik meg soha, és nem lesz olyan csodálatos hely, mint amilyen most.*
- Tényleg az a baj, hogy Nimeril csupa olyan dolgot hozott most fel, amiről igazából fogalmam sincs, de csak az ő nézőpontjából ismerjük a történetet, miszerint Intath lopással vádolta és magára hagyta betegen. Nekem eddig sem Intath, sem pedig Nimeril nem beszélt arról, hogy bármi vita is lett volna köztük korábban, és zavar, hogy ebben a kérdésben csak találgatni tudok, hogy valójában mi történhetett. De Intről már meséltem neked, így most csak az ő személyiségéből tudok kiindulni ahhoz, hogy megpróbáljam megfejteni ezt az egészet. Az biztos, hogy nagyon különös személyiség, de szerintem, az alapján, amit eddig róla mondtam, már régen kitaláltad ezt. Tud kedves, megértő és elbűvölő lenni, és a legtöbbször az is, sőt, én főleg ezt az énjét ismertem idáig. Kicsit olyan volt nekem, ahogyan egy kedves mostohaapát, vagy akár egy bátyot elképzelek magamnak, és sokat segített nekem abban, hogy feldolgozzam azt, ami Artheiorban történt velem a lázadás előtt és alatt. És akárcsak neked, nála sem számított soha, hogy félvér vagyok. Mivel nekem ez még mindig nem teljesen természetes, tudod, hogy nálam alapból előnyből indul az, aki ilyen téren olyan, mint te vagy ő, szóval lehetséges, hogy elfogult vagyok, bár szerintem sosem voltam annyira az, hogy a hibáit ne lássam.
*Itt tart kis szünetet, hogy összeszedje kicsit a gondolatait és próbálja kibogozni a szálakat.*
- Mert az is igaz, hogyha valami, vagy valaki kihozza a sodrából, akkor bizony tud üvölteni is, és akár bunkónak is lenni, vagy látszólag semmiségen felkapni a vizet. Tudod.... tengerész volt eredetileg, hajóorvos, egy hajón pedig nem feltétlenül mindig a legcivilizáltabban kezelik a felmerülő vitákat. Bár ez régen volt, feltételezem a kritikus pillanatokban felszínre tör belőle énjének sötétebb oldala, ami viszont mindenkinek van. Ráadásul, mivel komolyan veszi a munkáját, nehezen viseli, ha valaki beleszól abba. Egyszer egy ebédnél tanúja voltam, amikor elméleti vitát folytatott egy gnóm lánnyal arról, hogy mi a különbség az igazi meg a nem igazi szakember között. Én nem is igazán értettem, hogy pontosan miről is vitáznak, annyira nagyon részletkérdéseken akadtak le, de az biztos, hogy csúnya veszekedés és egymás kölcsönös vérig sértése lett a vége, ami Szarvasligetben több, mint szokatlan. A lány végül ott is hagyott bennünket. A lényeg, amiért elmondtam mindezt, hogy azt gyanítom, de a pontos tények ismerete nélkül ez tényleg csak gyanú és semmi más, hogy hasonló szakmai vita állhat a Nimeril és közötte lévő nézeteltérés mögött is, így pedig bármennyire is őszinte velünk Nim, akkor is ez csak az ő személyes nézőpontja és semmi más. A mögött pedig nyilván valamiféle félreértés lehet, hogy Int lopással vádolta Nimet. Ha tényleg azt hitte, hogy meglopták, és ezért kiakadt, ezt nem vetheti senki a szemére, mivel nyilván senki sem szereti, ha meglopják. Sajnálom, ha erről csak ennyit tudok mondani, amivel félek, hogy nem segítettem sokat.
*Kicsit keserű mosoly követi ezeket a szavakat, remélve, hogy Alenia is pontosan érti, hogy a "csak" szót most nem a mondatok mennyiségére, hanem azok hasznosságára értette. Viszont legalább az a tudat vigasztalja, hogy nem hazudott, még csak el sem próbálta ferdíteni az általa ismert tényeket azért, hogy Intet kedvezőbb színben tüntesse fel.
De az egészben a legszomorúbb, hogy mindez még csak a mellékszál volt. Ha Alenia nem húzódik el tőle, és nem unja még, hogy ő hozzáér, amikor csak tud, akkor most gyengéd szeretettel megszorítja a combját, vagy legalább a térdét.
Aztán valószínűleg igazán szomorú, bánatos arccal néz rá, mert most nagyon annak érzi magát, színészkedni pedig nem szeretne, de nem is igazán neki találták ki az ilyesmit, úgy érzi.*
- És még csak most jön a nehezebb része. *rázza meg a fejét.*
- Nézd, elismerem, hogy minden amit mondtál teljesen logikusnak tűnik, és megértem, hogy azok után, amiket átéltél felmerültek benned ezek a gondolatok. Sőt, talán én sem tudnám máshogy gondolni, ha a helyedben lennék, ennek ellenére a világon semmi alapjuk nincsen.
*Kemény kijelentés, amit meg kellene indokolnia, de annyi indoka van hirtelen, hogy nem tudja melyikkel kezdje, így megint hallgatnia kell kicsit, ezúttal sokkal hosszabban, mint az előbb, hogy a gondolatait összeszedje, de még talán mindig nem annyira hosszan, hogy hallgatása idegesítő legyen. Reméli látszik rajta, hogy ez sem színpadias hatásszünet. Ugyanakkor olyan kemény mondatokat is ki kell mondania, amilyeneket már nagyon sokszor szeretett volna, és csak a Nia miatti szeretetből nem tette meg, ezúttal viszont úgy érzi, hogy most már tényleg muszáj.*
- Aleimord...
*Már tényleg csak egy pillanatnyi csend mielőtt rátérne a lényegre. Aztán, ha nem is hadarva, de végül csak ki és felszakad belőle az egész, minden, amire eddig csak finoman utalt, de nem volt szíve hangosan kimondani.*
- Sok megpróbáltatás érte, amikor elraboltak téged. Meg aztán, amikor megkaptuk a levágott ujjadat egy dobozban. Nai is elutazott. Ezek után a lázadás éjjelén is a lehető legirracionálisabb döntéseket sorozatát hozta meg egymás után.
*Most kell újra megrázni a fejét, és kicsit bámulni azt a bizonyos padlót, hiába nem hazudik most sem.*
- Nem hallgatott rám, amikor kértem, hogy addig meneküljünk innen, ameddig lehet. Nem volt képes komolyan venni a helyzetet egészen az utolsó pillanatokig, amikor már tényleg késő volt. Még talán akkor is mosolyogva ült óbort kortyolgatva a kanapén, amikor a dühös tömeg már a Városőrség sorfalát rohamozta. Hogy végül nem neki, hanem nekem lett igazam, annak a környék a bizonyítéka, kész csoda, hogy ez a ház egyben maradt legalább ennyire, de ezt már mondtam. Nem rajta múlt, hogy élve jutottunk ki innen mind, sőt, ha rajta múlt volna, akkor szerintem mind itt halunk meg. *folytatja végül ismét felemelve a fejét.*
- Te végig nem, vagy alig voltál magadnál a láztól. De azt feltételezni, hogy a bátyád és Intath összejátszottak volna annak érdekében, hogy téged eltüntessenek, és elajándékozhassák a rezidenciát valakinek, ez mindennek ellentmond, ami történt és amit a saját két szememmel láttam aznap éjjel. Eleve, akkor örültünk, hogy túléltük, és élve kijutottunk legalább a város szélére, ahol Intathal találkoztunk. Ekkor indultak ők veled vissza a városba, Intath rendelőjébe, én pedig...
*Itt megint elhallgat, pedig Alenia már mindent tud erről, mégis nehéz ezt felidéznie.*
- Csak menekültem tovább Lauval és a többiekkel, akik egyszer már megmentették az életemet. Nem mertem azt még egyszer a bátyádra bízni.
*Majdnem még azt is kimondja, hogy sajnálja, de végül nem, mert annak ellenére, hogy akkor nagyon Nia elárulásának érezte, és még mindig kiscit, nagyon is elképzelhető, hogyha akkor visszamegy velük, akkor talán most nem lehetne itt, hogy egykori mentora támasza legyen.*
- Ezen kívül pedig, mint mondtam, Aleimord nem csak aznap éjjel, hanem akkor is zavartan viselkedett, amikor utoljára láttam Szarvasligetben. Az, hogy ő és Int összejátsszanak a te eltüntetésedben valamiféle sötét, hideg, racionális, egészen sa'terethi gondolkodást és logikát feltételezne. De erre ő aznap este és éjjel képtelen lett volna, akkor is, ha tényleg van ilyen szándéka, Intathról pedig már minden rosszat elmondtam korábban, amit el tudtam mondani. Szerintem egy alapjában véve kedves elf, akivel rossz dolgok is történtek, ezért néha előtör belőle az egykori tengerész taplósága és agressziója, de semmi több. Ha a vagyon és a hatalom motiválná, akkor nem velünk élne Szarvasligetben. Nem éppen egy politikus és intrikus alkat.
*Újabb kis szünet jön ezek után, de nem tart sokáig, mert úgy gondolja, hogy még mindig minden, amit eddig mondott megfelel a valóságnak.*
- Végül pedig, ami ebből az egészből számodra talán a legfontosabb, éppen arról nem tudok semmi használhatót mondani sajnos, de Int sohasem mondta ki nyíltan, hogy szerinte meghaltál, inkább talán csak sugallta ezt, vagy legalábbis azt, hogy ez a lehető legvalószínűbb, ami történhetett veled. De... én mindig reménykedni szerettem volna, hogy nem így történt, ezért sohasem mertem a részletekről kérdezni, ő pedig nem is terhelt kéretlenül ezekkel a részletekkel. De amennyire fárasztó és zaklatott éjszaka volt, én csak azt tudom elképzelni, hogy valami olyasmi történhetett, hogy akkor tűnhettél el, amikor ők ketten már összeestek hajnalban a kimerültségtől, te pedig éppen magadhoz tértél a fájdalomtól, de még mindig nem volt tiszta a tudatod, és ekkor indultál el és találtak rád Eeyr papjai. De máshogy is történhetett, ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy ők ketten és együtt, egymással összefogva akartak volna megszabadulni tőled. Ezt megtehették volna már a város határában is, miután én és mindenki más, aki csak tehette, elfutott. Igen, valóban nem kerek a történet, de az az egész nap a káosz tombolása volt, sok olyasmi történt akkor, amire senki nem számított volna korábban és nincs is benne semmi ésszerű.
*Kifárasztotta a beszéd, a sok emlék, amit felidézett és a nyomában feltámadó érzelmek is. Bár nem szándékozik elrejteni a könnyeit, most azért hajtja le a fejét, mert rájön, hogy könnyezik.
Aztán gyorsan letörli ezeket a könnyeket, és próbál kicsit mosolyogni, bár nem indokolja semmi, illetve próbál mondani valami szépet, kedveset és vigasztalót, de hirtelen ilyen nem jut eszébe, ezért egyelőre nem beszél tovább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.04 17:23:24
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halványan elmosolyodik, ami annak köszönhető, hogy vannak nem változó dolgok, az egyik pedig éppen az, hogy Nimeril ugyanúgy egyetlen mágiaág teljes megtanulására helyezi a hangsúlyt, vele ellentétben, akinek bár szintén van egy fő ága, a hold, ettől még belekap mindenbe össze-vissza, hogy erősebb legyen. Másképpen fogalmazva, attól mert elsősorban holdmágusnak tartja magát, hülye lenne kihagyni a kínálkozó lehetőségeket, például, amikor Yla erős tűzvarázslatokat tanított neki, vagy Nim felajánlotta, hogy megismerteti őt a föld ág alapjaival.*
- Jó pihenést! Hamarosan találkozunk. *köszön el a másik lánytól, aztán természetesen engedelmesen követi Aleniát. Tudja ugyan, hogy eredetileg Szarvasligetbe és pakolni készültek, de azzal is tisztában van, hogy a rájuk váró beszélgetés most sokkal fontosabb ennél a készülődésnél, sőt még magánál az útnál és annak céljánál is.
De furcsa az egész. Lehet, hogy azon a délelőttön ültek itt egymás mellett utoljára, mielőtt Aleniát elrabolták? Ettől nyilván kicsit kellemetlenül érzi magát, ugyanakkor jó érzés újra itt ülni Nia ágyán, mellette, még akkor, ha mindez már persze másik ágy, másik Nia, és másik ő, amiről pedig beszélni fognak, nem lesz könnyű.
Még mindig úgy érzi, hogy saját szavahihetőségével játszik, ennek ellnére teljesen megnyugszik, szinte már boldog attól, hogy újra szabadon beszélhet, és ezt talán Alenia is látja rajta.
Nem is gondolta volna, hogy ilyen hamar lehetősége lesz beszélni és elmondani mindazt, amit korábban muszáj volt magába fojtania, de ha lehetőséget kap rá, akkor természetesen örömmel teszi meg mindezt.
Mindenképpen tartozik Aleniának a lehető legőszintébb válasszal, egyébként sem valószínű, hogy akár Intath, akár bárki más érdekében képes lenne hazudni neki.
Nem hiszi ugyan, hogy szüksége van arra, hogy testbeszéddel is támogassa a szavait, mindenesetre eszébe sincs kerülni Alenia tekintetét, mintha elhallgatna valamit, éppen ellenkezőleg, majdnem végig, amíg beszél mélyen Nia szemébe néz, még akkor is, ha kényelmesebb lenne mereven maga elé bámulni, vagy pedig a padlót.*
- Kezdjük Nimerillel, mert az a könnyebb. *bólint lassan.*
- Az a baj, hogy túl sok a bizonytalanság és a teljesen ismeretlen tényező ebben az egészben. *kezdi el azzal, ami szerinte a legalapvetőbb az előző kisebb vita után.*
- Lehet némi igazság abban, amit mondott *ismeri el viszont ezek után kertelés nélkül* de csak egy nagyon szélsőséges nézőpontból, amit nyilván a haragja táplál. *pontosít.*
- Az, hogy Intath kontár lenne semmiképpen nem igaz. A lány példája, akit felhozott, szerintem a világon semmit sem bizonyít. Te is pontosan tudod, hogy olyan események amelyek lineárisan követik egymást, még nem feltétlenül okai és okozatai egymásnak. Attól még, mert Seles azután halt meg, hogy Intath levezetetett nála egy szülést, ezzel az erővel azt is lehetne mondani, hogy egy halálos beteg meg azért nem tudta legyőzni a betegségét, mert mindig rendesen és rendszeresen bevette a gyógyszereit. Persze fogalmam sincs, hogy mitől halt meg Seles, én akkor szerencsére otthon sem voltam. Szegény lány holttestét éppen akkor hozták ki a házból, amikor visszaértem ligetbe a Mágustoronyból, de arra határozottan emlékszem, hogy Intath felelőssége még csak fel sem merült.
*Kicsit ugyan elbizonytalanodik, de csak egy pillanatig tart. Túl sok minden történt akkoriban, de abban teljesen biztos, hogy Lau bizalma nem rendült meg a dokiban, márpedig, ha van még valaki ezen a világon Alenián kívül, akit tisztel, csodál és feltétel nélkül követne, akkor az éppen ő. Nélküle nem csak a lázadás éjszakáját nem éli túl egyikük sem, aki aznap éjjel itt tartózkodott ebben a házban, hanem Szavasligetet sem szerzik meg soha, és nem lesz olyan csodálatos hely, mint amilyen most.*
- Tényleg az a baj, hogy Nimeril csupa olyan dolgot hozott most fel, amiről igazából fogalmam sincs, de csak az ő nézőpontjából ismerjük a történetet, miszerint Intath lopással vádolta és magára hagyta betegen. Nekem eddig sem Intath, sem pedig Nimeril nem beszélt arról, hogy bármi vita is lett volna köztük korábban, és zavar, hogy ebben a kérdésben csak találgatni tudok, hogy valójában mi történhetett. De Intről már meséltem neked, így most csak az ő személyiségéből tudok kiindulni ahhoz, hogy megpróbáljam megfejteni ezt az egészet. Az biztos, hogy nagyon különös személyiség, de szerintem, az alapján, amit eddig róla mondtam, már régen kitaláltad ezt. Tud kedves, megértő és elbűvölő lenni, és a legtöbbször az is, sőt, én főleg ezt az énjét ismertem idáig. Kicsit olyan volt nekem, ahogyan egy kedves mostohaapát, vagy akár egy bátyot elképzelek magamnak, és sokat segített nekem abban, hogy feldolgozzam azt, ami Artheiorban történt velem a lázadás előtt és alatt. És akárcsak neked, nála sem számított soha, hogy félvér vagyok. Mivel nekem ez még mindig nem teljesen természetes, tudod, hogy nálam alapból előnyből indul az, aki ilyen téren olyan, mint te vagy ő, szóval lehetséges, hogy elfogult vagyok, bár szerintem sosem voltam annyira az, hogy a hibáit ne lássam.
*Itt tart kis szünetet, hogy összeszedje kicsit a gondolatait és próbálja kibogozni a szálakat.*
- Mert az is igaz, hogyha valami, vagy valaki kihozza a sodrából, akkor bizony tud üvölteni is, és akár bunkónak is lenni, vagy látszólag semmiségen felkapni a vizet. Tudod.... tengerész volt eredetileg, hajóorvos, egy hajón pedig nem feltétlenül mindig a legcivilizáltabban kezelik a felmerülő vitákat. Bár ez régen volt, feltételezem a kritikus pillanatokban felszínre tör belőle énjének sötétebb oldala, ami viszont mindenkinek van. Ráadásul, mivel komolyan veszi a munkáját, nehezen viseli, ha valaki beleszól abba. Egyszer egy ebédnél tanúja voltam, amikor elméleti vitát folytatott egy gnóm lánnyal arról, hogy mi a különbség az igazi meg a nem igazi szakember között. Én nem is igazán értettem, hogy pontosan miről is vitáznak, annyira nagyon részletkérdéseken akadtak le, de az biztos, hogy csúnya veszekedés és egymás kölcsönös vérig sértése lett a vége, ami Szarvasligetben több, mint szokatlan. A lány végül ott is hagyott bennünket. A lényeg, amiért elmondtam mindezt, hogy azt gyanítom, de a pontos tények ismerete nélkül ez tényleg csak gyanú és semmi más, hogy hasonló szakmai vita állhat a Nimeril és közötte lévő nézeteltérés mögött is, így pedig bármennyire is őszinte velünk Nim, akkor is ez csak az ő személyes nézőpontja és semmi más. A mögött pedig nyilván valamiféle félreértés lehet, hogy Int lopással vádolta Nimet. Ha tényleg azt hitte, hogy meglopták, és ezért kiakadt, ezt nem vetheti senki a szemére, mivel nyilván senki sem szereti, ha meglopják. Sajnálom, ha erről csak ennyit tudok mondani, amivel félek, hogy nem segítettem sokat.
*Kicsit keserű mosoly követi ezeket a szavakat, remélve, hogy Alenia is pontosan érti, hogy a "csak" szót most nem a mondatok mennyiségére, hanem azok hasznosságára értette. Viszont legalább az a tudat vigasztalja, hogy nem hazudott, még csak el sem próbálta ferdíteni az általa ismert tényeket azért, hogy Intet kedvezőbb színben tüntesse fel.
De az egészben a legszomorúbb, hogy mindez még csak a mellékszál volt. Ha Alenia nem húzódik el tőle, és nem unja még, hogy ő hozzáér, amikor csak tud, akkor most gyengéd szeretettel megszorítja a combját, vagy legalább a térdét.
Aztán valószínűleg igazán szomorú, bánatos arccal néz rá, mert most nagyon annak érzi magát, színészkedni pedig nem szeretne, de nem is igazán neki találták ki az ilyesmit, úgy érzi.*
- És még csak most jön a nehezebb része. *rázza meg a fejét.*
- Nézd, elismerem, hogy minden amit mondtál teljesen logikusnak tűnik, és megértem, hogy azok után, amiket átéltél felmerültek benned ezek a gondolatok. Sőt, talán én sem tudnám máshogy gondolni, ha a helyedben lennék, ennek ellenére a világon semmi alapjuk nincsen.
*Kemény kijelentés, amit meg kellene indokolnia, de annyi indoka van hirtelen, hogy nem tudja melyikkel kezdje, így megint hallgatnia kell kicsit, ezúttal sokkal hosszabban, mint az előbb, hogy a gondolatait összeszedje, de még talán mindig nem annyira hosszan, hogy hallgatása idegesítő legyen. Reméli látszik rajta, hogy ez sem színpadias hatásszünet. Ugyanakkor olyan kemény mondatokat is ki kell mondania, amilyeneket már nagyon sokszor szeretett volna, és csak a Nia miatti szeretetből nem tette meg, ezúttal viszont úgy érzi, hogy most már tényleg muszáj.*
- Aleimord...
*Már tényleg csak egy pillanatnyi csend mielőtt rátérne a lényegre. Aztán, ha nem is hadarva, de végül csak ki és felszakad belőle az egész, minden, amire eddig csak finoman utalt, de nem volt szíve hangosan kimondani.*
- Sok megpróbáltatás érte, amikor elraboltak téged. Meg aztán, amikor megkaptuk a levágott ujjadat egy dobozban. Nai is elutazott. Ezek után a lázadás éjjelén is a lehető legirracionálisabb döntéseket sorozatát hozta meg egymás után.
*Most kell újra megrázni a fejét, és kicsit bámulni azt a bizonyos padlót, hiába nem hazudik most sem.*
- Nem hallgatott rám, amikor kértem, hogy addig meneküljünk innen, ameddig lehet. Nem volt képes komolyan venni a helyzetet egészen az utolsó pillanatokig, amikor már tényleg késő volt. Még talán akkor is mosolyogva ült óbort kortyolgatva a kanapén, amikor a dühös tömeg már a Városőrség sorfalát rohamozta. Hogy végül nem neki, hanem nekem lett igazam, annak a környék a bizonyítéka, kész csoda, hogy ez a ház egyben maradt legalább ennyire, de ezt már mondtam. Nem rajta múlt, hogy élve jutottunk ki innen mind, sőt, ha rajta múlt volna, akkor szerintem mind itt halunk meg. *folytatja végül ismét felemelve a fejét.*
- Te végig nem, vagy alig voltál magadnál a láztól. De azt feltételezni, hogy a bátyád és Intath összejátszottak volna annak érdekében, hogy téged eltüntessenek, és elajándékozhassák a rezidenciát valakinek, ez mindennek ellentmond, ami történt és amit a saját két szememmel láttam aznap éjjel. Eleve, akkor örültünk, hogy túléltük, és élve kijutottunk legalább a város szélére, ahol Intathal találkoztunk. Ekkor indultak ők veled vissza a városba, Intath rendelőjébe, én pedig...
*Itt megint elhallgat, pedig Alenia már mindent tud erről, mégis nehéz ezt felidéznie.*
- Csak menekültem tovább Lauval és a többiekkel, akik egyszer már megmentették az életemet. Nem mertem azt még egyszer a bátyádra bízni.
*Majdnem még azt is kimondja, hogy sajnálja, de végül nem, mert annak ellenére, hogy akkor nagyon Nia elárulásának érezte, és még mindig kiscit, nagyon is elképzelhető, hogyha akkor visszamegy velük, akkor talán most nem lehetne itt, hogy egykori mentora támasza legyen.*
- Ezen kívül pedig, mint mondtam, Aleimord nem csak aznap éjjel, hanem akkor is zavartan viselkedett, amikor utoljára láttam Szarvasligetben. Az, hogy ő és Int összejátsszanak a te eltüntetésedben valamiféle sötét, hideg, racionális, egészen sa'terethi gondolkodást és logikát feltételezne. De erre ő aznap este és éjjel képtelen lett volna, akkor is, ha tényleg van ilyen szándéka, Intathról pedig már minden rosszat elmondtam korábban, amit el tudtam mondani. Szerintem egy alapjában véve kedves elf, akivel rossz dolgok is történtek, ezért néha előtör belőle az egykori tengerész taplósága és agressziója, de semmi több. Ha a vagyon és a hatalom motiválná, akkor nem velünk élne Szarvasligetben. Nem éppen egy politikus és intrikus alkat.
*Újabb kis szünet jön ezek után, de nem tart sokáig, mert úgy gondolja, hogy még mindig minden, amit eddig mondott megfelel a valóságnak.*
- Végül pedig, ami ebből az egészből számodra talán a legfontosabb, éppen arról nem tudok semmi használhatót mondani sajnos, de Int sohasem mondta ki nyíltan, hogy szerinte meghaltál, inkább talán csak sugallta ezt, vagy legalábbis azt, hogy ez a lehető legvalószínűbb, ami történhetett veled. De... én mindig reménykedni szerettem volna, hogy nem így történt, ezért sohasem mertem a részletekről kérdezni, ő pedig nem is terhelt kéretlenül ezekkel a részletekkel. De amennyire fárasztó és zaklatott éjszaka volt, én csak azt tudom elképzelni, hogy valami olyasmi történhetett, hogy akkor tűnhettél el, amikor ők ketten már összeestek hajnalban a kimerültségtől, te pedig éppen magadhoz tértél a fájdalomtól, de még mindig nem volt tiszta a tudatod, és ekkor indultál el és találtak rád Eeyr papjai. De máshogy is történhetett, ennek ellenére nem tudom elképzelni, hogy ők ketten és együtt, egymással összefogva akartak volna megszabadulni tőled. Ezt megtehették volna már a város határában is, miután én és mindenki más, aki csak tehette, elfutott. Igen, valóban nem kerek a történet, de az az egész nap a káosz tombolása volt, sok olyasmi történt akkor, amire senki nem számított volna korábban és nincs is benne semmi ésszerű.
*Kifárasztotta a beszéd, a sok emlék, amit felidézett és a nyomában feltámadó érzelmek is. Bár nem szándékozik elrejteni a könnyeit, most azért hajtja le a fejét, mert rájön, hogy könnyezik.
Aztán gyorsan letörli ezeket a könnyeket, és próbál kicsit mosolyogni, bár nem indokolja semmi, illetve próbál mondani valami szépet, kedveset és vigasztalót, de hirtelen ilyen nem jut eszébe, ezért egyelőre nem beszél tovább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.04 17:23:24
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554