Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-06 09:59:35
Üzenet elküldve: 2020-03-06 09:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Sosem szerette a kölyköket, mert azokra mindig vigyázni kell, meg rohangászni utánuk. De ez a kettő elvéletben már felnőtt és tudja, mit csinál, így nem kell értük felelősséget vállalnia. A gyertyával csak egy darabig még nézi a mocorgást, aztán a szobán is körbe hordozza a tekintetét, de semmi elütőt vagy szokatlant nem talál. Ekkor, mintha valami állatbőgés érkezne a kert irányából, de nem tud sokat elmélkedni a dolgon, mert mikor a rügyező fa irányába fordul a háta mögött, jelentősen közelebbről egy „Szia” hallatszik. Fel is akadnak a szemei abban a pillanatban. ~Nem az nem lehet. Biztos csak a szél hangját hallottam. Hiszen nincs itt senki. ~ El is telik vagy egy perc, mire érdemben latolgatja az esélyeket, majd úgy dönt, a saját szemével akarja látni. Nyel egy nagyot, mintha idő közben egy hatalmas gombóc mászott volna fel a torkába, a szabad keze, amivel nem a gyertyát tartja az egyik dobókésért nyúl. ~Ha nekem akart volna ugrani, azt már megtette volna. ~ Ez a következtetés viszont már csak utólag érkezik, ekkor szinte már teljesen meg is fordult.*
-Szia? *Szalad ki a száján, talán ebből még nem lesz baj, és ha elsőre nem látja meg, talán a válaszból majd jobban sikerül behatárolnia az idegen helyzetét.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Sosem szerette a kölyköket, mert azokra mindig vigyázni kell, meg rohangászni utánuk. De ez a kettő elvéletben már felnőtt és tudja, mit csinál, így nem kell értük felelősséget vállalnia. A gyertyával csak egy darabig még nézi a mocorgást, aztán a szobán is körbe hordozza a tekintetét, de semmi elütőt vagy szokatlant nem talál. Ekkor, mintha valami állatbőgés érkezne a kert irányából, de nem tud sokat elmélkedni a dolgon, mert mikor a rügyező fa irányába fordul a háta mögött, jelentősen közelebbről egy „Szia” hallatszik. Fel is akadnak a szemei abban a pillanatban. ~Nem az nem lehet. Biztos csak a szél hangját hallottam. Hiszen nincs itt senki. ~ El is telik vagy egy perc, mire érdemben latolgatja az esélyeket, majd úgy dönt, a saját szemével akarja látni. Nyel egy nagyot, mintha idő közben egy hatalmas gombóc mászott volna fel a torkába, a szabad keze, amivel nem a gyertyát tartja az egyik dobókésért nyúl. ~Ha nekem akart volna ugrani, azt már megtette volna. ~ Ez a következtetés viszont már csak utólag érkezik, ekkor szinte már teljesen meg is fordult.*
-Szia? *Szalad ki a száján, talán ebből még nem lesz baj, és ha elsőre nem látja meg, talán a válaszból majd jobban sikerül behatárolnia az idegen helyzetét.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:49:25
Üzenet elküldve: 2020-03-06 08:49:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Előre haladása közben feltekintve épp elcsípi az alaposan kihajoló Yilandát. Mivel a magas fűvel küzd, ezért az arckifejezését nem látja tisztán, csak az alakját. Nehezen halad a gazzal tarkított rengetegben. Elszáradt bogáncsok és hasonló kártékony növények ragadnak rá. Sajnos ezzel most nem tud mit kezdeni, így halad tovább annak tudatában, hogy a kabátja majd egy alapos tisztításra fog szorulni. Háta mögött valami zajt hall meg ezért reflex szerűen megfordul. Lyllinor az, aki utána jöhetett a házból annak ellenére, hogy megkérte a hölgyeket, hogy maradjanak a házban.*
- Gramhin kisasszony, talán biztonságosabb lett volna a házban maradnia. *Nem kioktató és nem mérges a hangja, csupán aggódó. Mivel már egy hölgy is van vele, akit meg kell védenie, ezért a tőrét kézbe veszi, hogy felkészülhessen bármire.*
- Ne aggódjon, nem lesz gond, csak maradjon mögöttem. *Látja a kisasszonyon a kiszámíthatatlantól való aggódást, ami teljesen természetes. Ugyanezt érzi Diynomit is csak ő most nem engedheti meg a meghátrálás opcióját. A hangok irányába haladva egy szarvasba botlanak. Szegény teremtés elég rossz állapotban van. Fejét lehajtja és fájdalmas nyüszítést, bőgést hallat. Nagyon megsajnálja szegény állatot. Mivel fenyegető veszélyt nem észlel, ezért a tőrét visszahelyezi a helyére. Lyllinor láthatóan őszinte aggodalommal lép közelebb a sebesült szarvashoz. Diynomit is odamegy, hogy ha tud, akkor segíthessen. A gnóm lány felvetésére, hogy segítsenek helyeslőn bólint. Az italokat átveszi tőle.*
- Milyen jó, hogy ilyen felkészült. *Mosolyogva mondja a lánynak miközben tartja az üvegcséket a kezében. Sajnos alkimista létére nála egyetlen ital sincs, ami elég szomorú rá nézve.*
- Megteszem, ami tőlem telik. *Bizakodó tekintettel pillant a lányra, majd legjobb tudása szerint összekeveri a két gyógyító italt, hogy egy hatásosabb elegy keveredjen ki. Hála a Nagy Alkotónak sikerül. Ő maga is meglepődik a sikerén és egy kis önbizalommal tölti el a képességeit illetően. Nem habozva, hamar vissza is adja Lyllinornak a kész olajzöld italt és a kéket is.*
- Azt hiszem sikerült. Parancsoljon kisasszony, az italok. *Visszaad 1 db Világoskék varázsitalt Lyllinor Gramhin-nek.
Továbbá odaadja az elkészült 1 db Olajzöld varázsitalt szintén Lyllinor Gramhin kisasszonynak. *
A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 09:38:34
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Előre haladása közben feltekintve épp elcsípi az alaposan kihajoló Yilandát. Mivel a magas fűvel küzd, ezért az arckifejezését nem látja tisztán, csak az alakját. Nehezen halad a gazzal tarkított rengetegben. Elszáradt bogáncsok és hasonló kártékony növények ragadnak rá. Sajnos ezzel most nem tud mit kezdeni, így halad tovább annak tudatában, hogy a kabátja majd egy alapos tisztításra fog szorulni. Háta mögött valami zajt hall meg ezért reflex szerűen megfordul. Lyllinor az, aki utána jöhetett a házból annak ellenére, hogy megkérte a hölgyeket, hogy maradjanak a házban.*
- Gramhin kisasszony, talán biztonságosabb lett volna a házban maradnia. *Nem kioktató és nem mérges a hangja, csupán aggódó. Mivel már egy hölgy is van vele, akit meg kell védenie, ezért a tőrét kézbe veszi, hogy felkészülhessen bármire.*
- Ne aggódjon, nem lesz gond, csak maradjon mögöttem. *Látja a kisasszonyon a kiszámíthatatlantól való aggódást, ami teljesen természetes. Ugyanezt érzi Diynomit is csak ő most nem engedheti meg a meghátrálás opcióját. A hangok irányába haladva egy szarvasba botlanak. Szegény teremtés elég rossz állapotban van. Fejét lehajtja és fájdalmas nyüszítést, bőgést hallat. Nagyon megsajnálja szegény állatot. Mivel fenyegető veszélyt nem észlel, ezért a tőrét visszahelyezi a helyére. Lyllinor láthatóan őszinte aggodalommal lép közelebb a sebesült szarvashoz. Diynomit is odamegy, hogy ha tud, akkor segíthessen. A gnóm lány felvetésére, hogy segítsenek helyeslőn bólint. Az italokat átveszi tőle.*
- Milyen jó, hogy ilyen felkészült. *Mosolyogva mondja a lánynak miközben tartja az üvegcséket a kezében. Sajnos alkimista létére nála egyetlen ital sincs, ami elég szomorú rá nézve.*
- Megteszem, ami tőlem telik. *Bizakodó tekintettel pillant a lányra, majd legjobb tudása szerint összekeveri a két gyógyító italt, hogy egy hatásosabb elegy keveredjen ki. Hála a Nagy Alkotónak sikerül. Ő maga is meglepődik a sikerén és egy kis önbizalommal tölti el a képességeit illetően. Nem habozva, hamar vissza is adja Lyllinornak a kész olajzöld italt és a kéket is.*
- Azt hiszem sikerült. Parancsoljon kisasszony, az italok. *Visszaad 1 db Világoskék varázsitalt Lyllinor Gramhin-nek.
Továbbá odaadja az elkészült 1 db Olajzöld varázsitalt szintén Lyllinor Gramhin kisasszonynak. *A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.06 09:38:34
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-04 21:00:00
Üzenet elküldve: 2020-03-04 21:00:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
- Igenis! És te is!
*Kiált vissza YIlandának még a lépcsőről, majd lélekszakadva fut gnóm társa után. Az ő javaslata volt, hogy tartsanak vele, és nem bocsátaná meg magának, ha bármelyiküknek baja esne miatta. Ha akárcsak megfordulna a fejében a lehetőség, hogy képes lenne használni, felkaphatna egy törött lécet kifelé menet, de mivel esze ágában sincs senkire rárontani, és még önvédelemből is csak tétovázna, időveszteség nélkül éri be Diynomitot. Egy kicsit liheg, de csak fojtottan, mivel a zörrenést meghallja. Követi az előtte járót félszegen, nem biztos benne, hogy az a legjobb, ha olyan közel mennek, míg saját szemükkel látják a szétnyíló, susogó fűtől, mi rejlik mögötte. S mivel Diynomit se titkolta jelenlétét, kissé reszketegen szólal meg.*
- V-van ott valaki?
*Valószínűleg az eredményen nem sokat változtat, hiszen az állat ösztönei feladták a küzdelmet, ami nagyon rossz előjel.*
- Oh!
*Mar szívébe a szomorú kép és az elkeseredett bőgés, ami hatalmas tetterőt ad neki.*
- Szegénykém…
*Szinte suttogja, nem szeretné megijeszteni.*
- Tudom, nem érted, ha azt mondom, nem kell félned tőlünk.
*Puha melegséggel itatja át a hangját és igyekszik halkan, megnyugtatón beszélni. Aztán társához fordul suttogón.*
- Segítenünk kell rajta! Van nálam néhány varázsital, talán meg tudjuk itatni vele. Te ezekhez jobban értesz, megtennéd, hogy összekevered?
*A holmijából előhúz 1 Világoszöld varázsitalt és átadja Diynomit Dedhor N'athornak. Aztán 1 Sötétzöld varázsitalt is odaad Diynomit Dedhor N'athor számára. *
- Nem tudom, szükséged van-e rá, de ha 1 Világoskék varázsitalt megiszol, biztosabb a siker *nyújtja át Diynomit Dedhor N'athornak ezt is.*
- Elég a fény? Mert addig akkor én megnézem közelebbről, jó?
*Ha Diynomit egyetért, akkor visszafordul a szarvashoz, és lassan közelít felé kedves hangon beszélve.*
- Mi történt veled, édes kincsem?
*Aztán mindannyiuk megnyugtatására ismételgetni kezd.*
- Semmi baj… semmi baj…
*Terve szerint, ha a szarvas továbbra sem próbál küzdeni, sem elhúzódni, akkor megpróbálja megnézni a sérülést, illetve a fejéhez közel kerülni, leereszkedni mellé.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
- Igenis! És te is!
*Kiált vissza YIlandának még a lépcsőről, majd lélekszakadva fut gnóm társa után. Az ő javaslata volt, hogy tartsanak vele, és nem bocsátaná meg magának, ha bármelyiküknek baja esne miatta. Ha akárcsak megfordulna a fejében a lehetőség, hogy képes lenne használni, felkaphatna egy törött lécet kifelé menet, de mivel esze ágában sincs senkire rárontani, és még önvédelemből is csak tétovázna, időveszteség nélkül éri be Diynomitot. Egy kicsit liheg, de csak fojtottan, mivel a zörrenést meghallja. Követi az előtte járót félszegen, nem biztos benne, hogy az a legjobb, ha olyan közel mennek, míg saját szemükkel látják a szétnyíló, susogó fűtől, mi rejlik mögötte. S mivel Diynomit se titkolta jelenlétét, kissé reszketegen szólal meg.*
- V-van ott valaki?
*Valószínűleg az eredményen nem sokat változtat, hiszen az állat ösztönei feladták a küzdelmet, ami nagyon rossz előjel.*
- Oh!
*Mar szívébe a szomorú kép és az elkeseredett bőgés, ami hatalmas tetterőt ad neki.*
- Szegénykém…
*Szinte suttogja, nem szeretné megijeszteni.*
- Tudom, nem érted, ha azt mondom, nem kell félned tőlünk.
*Puha melegséggel itatja át a hangját és igyekszik halkan, megnyugtatón beszélni. Aztán társához fordul suttogón.*
- Segítenünk kell rajta! Van nálam néhány varázsital, talán meg tudjuk itatni vele. Te ezekhez jobban értesz, megtennéd, hogy összekevered?
*A holmijából előhúz 1 Világoszöld varázsitalt és átadja Diynomit Dedhor N'athornak.
Aztán 1 Sötétzöld varázsitalt is odaad Diynomit Dedhor N'athor számára. *- Nem tudom, szükséged van-e rá, de ha 1 Világoskék varázsitalt megiszol, biztosabb a siker *nyújtja át Diynomit Dedhor N'athornak ezt is.*
- Elég a fény? Mert addig akkor én megnézem közelebbről, jó?
*Ha Diynomit egyetért, akkor visszafordul a szarvashoz, és lassan közelít felé kedves hangon beszélve.*
- Mi történt veled, édes kincsem?
*Aztán mindannyiuk megnyugtatására ismételgetni kezd.*
- Semmi baj… semmi baj…
*Terve szerint, ha a szarvas továbbra sem próbál küzdeni, sem elhúzódni, akkor megpróbálja megnézni a sérülést, illetve a fejéhez közel kerülni, leereszkedni mellé.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:03:32
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:03:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Dynomit tekintete épp elcsípi az alaposan kihajoló Yilandát, talán még kissé rosszalló tekintetét is láthatja. Egyébiránt a ház, már amennyire sötétben látszik, innen hátulról is elég kecses látványt mutat. Igaz, falazatát alulról kezdi benőni a gondozatlan borostyán, azonban a fent, méltóságteljesen elterülő két, kőkorlátos, mesterien faragott erkély impozáns látványt nyújt, valójában, ha jobban megnézi, még azok a borostyánok sem oly zavaróak a szemnek. Természetes jelleget kölcsönöz. Zörgést hall oldalról, de csak akkor indulhat irányába, ha az erkélyen halványan világló gyertyáról elfordítja tekintetét. Kiáltására halk nyüszítés, s még nagyobb zörgés figyelhető meg, azonban ez nem távolodik semerre, egy helyben marad.
Mire Lyllinor feleszmél, addigra Dynomit már messze jár, apró lábai fürgén leszaladtak a lépcsőn, s szempillantás alatt az udvarra került, bár, míg nézelődik, a gnóm leány szinte utol is éri. A kiabálás végére ér Dynomithoz, s a zörgés utózöngéjét is kiválóan hallja. Dynomit megindul, lassan és óvatosan, még az utat is jelölve, ami persze kissé nehézkes. Elszáradt bogáncs tapad ruhájára, s hajába, még hegyesedő, hetyke szakálla végén is lengedezik egy. Lyllinor követheti útját, s, ha halkan szól hozzá, a gnóm férfi azt is meghallhatja, ámbátor lehet nem lesz szükség rá, hiszen odaértek.
Egy szarvas... kínlódva, szenvedve, szomorú szemekkel és nedves orral. Nem vad teremtmény, sőt, a két gnóm látványára fejét is lesunyja, mintha átadná magát annak, mi következik. Lába és oldala sérült, ez már innen látszik, hogy mi az oka, azt nem lehet tudni. Halk nyüszítéssel vegyes bőgést hallat, mi hirtelen csap a csendbe, s elaltatja a bősz tücsökciripelést, ami ugyan kissé szokatlan ily hűvösben, azonban ébredezik már a táj, hamarosan itt a melegebb évszak, a fákon ez kiválóan látszik. Apró rügyek pattognak mindenfelől, azt már most lehet tudni, hogy nem az erkély alatti gyümölcsfa az egyetlen a hátsó udvarban.
Yilanda mindeközben kissé körbenéz, de azon kívül, hogy megállapíthatja az alapos vakolást, festést, bútorpótlást, némi barkácsmunkát, semmi hasznosat nem talál. A két gnóm időközben már beljebb halad, s a nagy fű miatt, mit bár a felfedezők letaposnak, de felettük ismét összecsap, jóformán csak a mozgolódást látja. Hosszú ideje követi őket tekintetével, az erkély holdvilágos fényében megbújva, s a gyümölcsfa terebélyes vadságában elveszve, mígnem egyszer csak, a háta mögül:*
- Szia. *Csak ennyi, s nem több. Hirtelen nem lehet megállapítani azt sem, hogy a hang, mély, vagy magas, egyszerűen csak "szia".*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Dynomit tekintete épp elcsípi az alaposan kihajoló Yilandát, talán még kissé rosszalló tekintetét is láthatja. Egyébiránt a ház, már amennyire sötétben látszik, innen hátulról is elég kecses látványt mutat. Igaz, falazatát alulról kezdi benőni a gondozatlan borostyán, azonban a fent, méltóságteljesen elterülő két, kőkorlátos, mesterien faragott erkély impozáns látványt nyújt, valójában, ha jobban megnézi, még azok a borostyánok sem oly zavaróak a szemnek. Természetes jelleget kölcsönöz. Zörgést hall oldalról, de csak akkor indulhat irányába, ha az erkélyen halványan világló gyertyáról elfordítja tekintetét. Kiáltására halk nyüszítés, s még nagyobb zörgés figyelhető meg, azonban ez nem távolodik semerre, egy helyben marad.
Mire Lyllinor feleszmél, addigra Dynomit már messze jár, apró lábai fürgén leszaladtak a lépcsőn, s szempillantás alatt az udvarra került, bár, míg nézelődik, a gnóm leány szinte utol is éri. A kiabálás végére ér Dynomithoz, s a zörgés utózöngéjét is kiválóan hallja. Dynomit megindul, lassan és óvatosan, még az utat is jelölve, ami persze kissé nehézkes. Elszáradt bogáncs tapad ruhájára, s hajába, még hegyesedő, hetyke szakálla végén is lengedezik egy. Lyllinor követheti útját, s, ha halkan szól hozzá, a gnóm férfi azt is meghallhatja, ámbátor lehet nem lesz szükség rá, hiszen odaértek.
Egy szarvas... kínlódva, szenvedve, szomorú szemekkel és nedves orral. Nem vad teremtmény, sőt, a két gnóm látványára fejét is lesunyja, mintha átadná magát annak, mi következik. Lába és oldala sérült, ez már innen látszik, hogy mi az oka, azt nem lehet tudni. Halk nyüszítéssel vegyes bőgést hallat, mi hirtelen csap a csendbe, s elaltatja a bősz tücsökciripelést, ami ugyan kissé szokatlan ily hűvösben, azonban ébredezik már a táj, hamarosan itt a melegebb évszak, a fákon ez kiválóan látszik. Apró rügyek pattognak mindenfelől, azt már most lehet tudni, hogy nem az erkély alatti gyümölcsfa az egyetlen a hátsó udvarban.
Yilanda mindeközben kissé körbenéz, de azon kívül, hogy megállapíthatja az alapos vakolást, festést, bútorpótlást, némi barkácsmunkát, semmi hasznosat nem talál. A két gnóm időközben már beljebb halad, s a nagy fű miatt, mit bár a felfedezők letaposnak, de felettük ismét összecsap, jóformán csak a mozgolódást látja. Hosszú ideje követi őket tekintetével, az erkély holdvilágos fényében megbújva, s a gyümölcsfa terebélyes vadságában elveszve, mígnem egyszer csak, a háta mögül:*
- Szia. *Csak ennyi, s nem több. Hirtelen nem lehet megállapítani azt sem, hogy a hang, mély, vagy magas, egyszerűen csak "szia".*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:29:21
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A lányka kérdésére csak egy „persze” a felelet. ~Azt észre fogjátok venni, ha nem leszek jól, mert az hangos lesz. ~ Nem mondja ki a gondolatokat, csak szélesre húzott szájjal mosolyog maga elé. Közben a kis sajtkukac már ott sincsen körülöttük, amely azt jelentheti véleménye szerint, hogy megvan az első, akit itt el fognak kapni az óvatlansága miatt, de legalább nem ő lesz az. Aztán hirtelen felindulásból, amit ő nem igazán ért, mert hát úgy fogalmaz Lyllinor, hogy az ő hibája lesz, ha itt történik a másikkal valami, szintén nekiveselkedik a lépcsőnek. ~Jóságos Eeyr! Nem vagyok én felvigyázó! ~ Véleménye szerint a kis csapat kezd teljesen elvadult macskakolóniára hajazni, ahol a bezsongott egyedek éppen arra fordulnak, amerre mozgást érzékelnek.*
-Vigyázzatok magatokra, szóljatok fel, ha találtok valamit! A késeket és a nagy vicsorgó állatokat kerüljétek el. *Kiált még utána mogorván, még körbe tekint a szobában, majd az erkélyhez sétál és nézi az alatta mocorgó gazokat, amiket valószínűleg a férfi igazgat félre, mert az útjába esnek. Persze szólhatna neki, hogy várja meg a kislányt, de nem szeretne semmilyen bajt a nyakába akasztani azzal, hogy elárulja a helyzetét olyannak, akiről még nem is tudja, hogy a házban tartózkodik. Ám ezt a gnóm férfi nem igazán érti, így elsőként fedi fel a helyzetét a rikácsolással. ~Milyen idegesítő és meggondolatlan. ~ Pislog laposakat lefelé, de nem válaszol. Közben feltűnik neki a hatalmas gyümölcsfa, ami éppen jó helyen van, hogy rövidebb utat tudjon szolgáltatni a kertbe az erkélyről. *
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A lányka kérdésére csak egy „persze” a felelet. ~Azt észre fogjátok venni, ha nem leszek jól, mert az hangos lesz. ~ Nem mondja ki a gondolatokat, csak szélesre húzott szájjal mosolyog maga elé. Közben a kis sajtkukac már ott sincsen körülöttük, amely azt jelentheti véleménye szerint, hogy megvan az első, akit itt el fognak kapni az óvatlansága miatt, de legalább nem ő lesz az. Aztán hirtelen felindulásból, amit ő nem igazán ért, mert hát úgy fogalmaz Lyllinor, hogy az ő hibája lesz, ha itt történik a másikkal valami, szintén nekiveselkedik a lépcsőnek. ~Jóságos Eeyr! Nem vagyok én felvigyázó! ~ Véleménye szerint a kis csapat kezd teljesen elvadult macskakolóniára hajazni, ahol a bezsongott egyedek éppen arra fordulnak, amerre mozgást érzékelnek.*
-Vigyázzatok magatokra, szóljatok fel, ha találtok valamit! A késeket és a nagy vicsorgó állatokat kerüljétek el. *Kiált még utána mogorván, még körbe tekint a szobában, majd az erkélyhez sétál és nézi az alatta mocorgó gazokat, amiket valószínűleg a férfi igazgat félre, mert az útjába esnek. Persze szólhatna neki, hogy várja meg a kislányt, de nem szeretne semmilyen bajt a nyakába akasztani azzal, hogy elárulja a helyzetét olyannak, akiről még nem is tudja, hogy a házban tartózkodik. Ám ezt a gnóm férfi nem igazán érti, így elsőként fedi fel a helyzetét a rikácsolással. ~Milyen idegesítő és meggondolatlan. ~ Pislog laposakat lefelé, de nem válaszol. Közben feltűnik neki a hatalmas gyümölcsfa, ami éppen jó helyen van, hogy rövidebb utat tudjon szolgáltatni a kertbe az erkélyről. *
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:07:11
Üzenet elküldve: 2020-03-02 09:07:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
* YIlanda inkább bent nézne szét először, amit a gnóm fiú is gondolt eredetileg. A kinti események azonban megváltoztatták a terveit. Kénytelen lemenni és megbizonyosodni, hogy mi az, ami a hátsókertben mozgolódik. Ha valóban veszélyes, akkor a hölgyek bentről ezt láthatják, és talán időt tud nekik nyerni, hogy elmenekülhessenek. Lyllinor aggódva megpróbálja megállítani, de ez nem tántoríthatja el egy vakmerő gnóm tervét, amit a fejébe vett. Sikerül kijutnia a házból és eljut egészen a hátsókert kezdetéig. Hatalmasra nőtt fűrengeteg fogadja, amiből szinte ki sem látszik, ha közé menne. Mielőtt bemenne a sűrűbe, feltekint. Az erkély van éppen felette. Tekintete visszatér a hátsókertre és igyekszik betájolni a mozgólódás helyét. Nagyjából az irány meg is van, ott ahol néhány fa közötti benőtt, bokros terület-et fentről meglátták. Feltekint az erkélyre és hangosabban felkiált a hölgyekhez.*
- Belépek a fűrengetegbe. Biztos fogjátok látni merre taposom le és merre haladok. *Elég hangosan kiáltotta fel ahhoz, hogy a hölgyek meghallhassák. A kiszemelt irány felé tartva vesz egy nagy levegőt és belép a fűrengetegbe. Elindul benne a mozgolódás irányába. Lassan halad és igyekszik jól letaposni a füvet, hogy fentről is jól lássák, hogy merre halad.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
* YIlanda inkább bent nézne szét először, amit a gnóm fiú is gondolt eredetileg. A kinti események azonban megváltoztatták a terveit. Kénytelen lemenni és megbizonyosodni, hogy mi az, ami a hátsókertben mozgolódik. Ha valóban veszélyes, akkor a hölgyek bentről ezt láthatják, és talán időt tud nekik nyerni, hogy elmenekülhessenek. Lyllinor aggódva megpróbálja megállítani, de ez nem tántoríthatja el egy vakmerő gnóm tervét, amit a fejébe vett. Sikerül kijutnia a házból és eljut egészen a hátsókert kezdetéig. Hatalmasra nőtt fűrengeteg fogadja, amiből szinte ki sem látszik, ha közé menne. Mielőtt bemenne a sűrűbe, feltekint. Az erkély van éppen felette. Tekintete visszatér a hátsókertre és igyekszik betájolni a mozgólódás helyét. Nagyjából az irány meg is van, ott ahol néhány fa közötti benőtt, bokros terület-et fentről meglátták. Feltekint az erkélyre és hangosabban felkiált a hölgyekhez.*
- Belépek a fűrengetegbe. Biztos fogjátok látni merre taposom le és merre haladok. *Elég hangosan kiáltotta fel ahhoz, hogy a hölgyek meghallhassák. A kiszemelt irány felé tartva vesz egy nagy levegőt és belép a fűrengetegbe. Elindul benne a mozgolódás irányába. Lassan halad és igyekszik jól letaposni a füvet, hogy fentről is jól lássák, hogy merre halad.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-29 14:42:59
Üzenet elküldve: 2020-02-29 14:42:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Diynomit felvetését jónak találja, a csendből és a sötétségből úgy sejthető, hogy nem találnak itt senkit. Azon azért kicsit elsápad, hogy sötételfek lehetnek itt. Nagyon ijesztő lenne, ha előbújna egy valahonnan. Úgy tűnik, csak ő látta a bohókás szarvast a lépcsőn, és már az ő szeme elől is eltűnt, így hiába magyarázkodna. Csak megőrzi lelkében.*
- Nem olyan fontos.
*Nyugtatja meg YIlandát derűsen, mielőtt arra gondolna, hogy valami veszélyes dologról lehet szó. Érzi, hogy társai feszültebbek nála, valamivel szeretné majd kárpótolni őket azért, hogy kíséretet és biztonságot nyújtanak számára saját vállalásában.*
- Táncolni?
*Csillan fel a szeme, hiszen látott már bált Lichanechben.*
- Az nagyon jó volna!
*Fordul YIlanda felé, aki épp rátapos valamire.*
- Jól vagy?
*Persze nincs a helyzetben semmi fenyegető, de sokaknak ez a szava járása akkor is, ha csak egy érzelmi reakcióról van szó. Mosolyog aztán YIlanda szavain a kertről és kedvesen válaszol az intelemre is.*
- Igenis.
*Lenyűgözi a látvány, bár városi lányként a rendezett kerthez szokott, de ezt a holdfényben fürdő vadóc környezetet is elfogadja a maga valójában. Mikor véleményeik megoszlanak a felderítésről, és szétválnak, akkor kezd először igazán aggódni.*
- Oh, nehogy kockáztass!
*Kerekednek el a szemei, mikor Diynomit felajánlja, hogy a veszély útját állja. Kiles a kertre, hátha valamivel többet lát.*
- Nem lenne jobb, ha együtt mennénk…?
*De társuk már el is tűnik bátortalan kérdése előtt, mellyel visszafordul hozzá. YIlanda szavait túl komolyan veszi.*
- Ha valami történik vele, az az én hibám lesz!
*Épp elég bűntudat ül már a lelkén. Talán kicsi és gyenge is, de nem szeretne örökké haszontalan gyerek maradni.*
- Lemegyek.
*S hacsak YIlanda nem állítja meg, így tesz. Szófogadására könnyű még hatni, ezért ha megpróbálja lebeszélni, akkor marad őrszemnek, de szíve szerint menne.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Diynomit felvetését jónak találja, a csendből és a sötétségből úgy sejthető, hogy nem találnak itt senkit. Azon azért kicsit elsápad, hogy sötételfek lehetnek itt. Nagyon ijesztő lenne, ha előbújna egy valahonnan. Úgy tűnik, csak ő látta a bohókás szarvast a lépcsőn, és már az ő szeme elől is eltűnt, így hiába magyarázkodna. Csak megőrzi lelkében.*
- Nem olyan fontos.
*Nyugtatja meg YIlandát derűsen, mielőtt arra gondolna, hogy valami veszélyes dologról lehet szó. Érzi, hogy társai feszültebbek nála, valamivel szeretné majd kárpótolni őket azért, hogy kíséretet és biztonságot nyújtanak számára saját vállalásában.*
- Táncolni?
*Csillan fel a szeme, hiszen látott már bált Lichanechben.*
- Az nagyon jó volna!
*Fordul YIlanda felé, aki épp rátapos valamire.*
- Jól vagy?
*Persze nincs a helyzetben semmi fenyegető, de sokaknak ez a szava járása akkor is, ha csak egy érzelmi reakcióról van szó. Mosolyog aztán YIlanda szavain a kertről és kedvesen válaszol az intelemre is.*
- Igenis.
*Lenyűgözi a látvány, bár városi lányként a rendezett kerthez szokott, de ezt a holdfényben fürdő vadóc környezetet is elfogadja a maga valójában. Mikor véleményeik megoszlanak a felderítésről, és szétválnak, akkor kezd először igazán aggódni.*
- Oh, nehogy kockáztass!
*Kerekednek el a szemei, mikor Diynomit felajánlja, hogy a veszély útját állja. Kiles a kertre, hátha valamivel többet lát.*
- Nem lenne jobb, ha együtt mennénk…?
*De társuk már el is tűnik bátortalan kérdése előtt, mellyel visszafordul hozzá. YIlanda szavait túl komolyan veszi.*
- Ha valami történik vele, az az én hibám lesz!
*Épp elég bűntudat ül már a lelkén. Talán kicsi és gyenge is, de nem szeretne örökké haszontalan gyerek maradni.*
- Lemegyek.
*S hacsak YIlanda nem állítja meg, így tesz. Szófogadására könnyű még hatni, ezért ha megpróbálja lebeszélni, akkor marad őrszemnek, de szíve szerint menne.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:45:33
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:45:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Ahogy Lyllinor, boldog mosollyal az erkélyre lép, máris láthatja, hogy mi a fényforrás oka. A holdak oly gyönyörűen világlanak a kristálytiszta és fekete égbolton, megvilágítva az alant elterülő vadregényes kertet, hogy akár fényforrásként is használhatóak volnának. Vöröslő haja így csodás ezüstös fényt is kap, mit oldalról simít végig a hűvös szél. Végigtekinthet a kerten, s észlelheti a mozgolódást is, mely vehető apró csörtetésnek, vagy keresgélő állat motozásának is, persze az sem kizárt, hogy mások vertek tanyát, mert kedvükre való volt a látvány, hasonlóan a két leányhoz és a férfihoz. A további csendes tervezgetésbe Dynomit hangja szól bele, ki máris ellenőrizné a lenti mozgás okát, ennek semmi akadálya nincsen. A két leány nem akadályozza meg, bár Yilandának vannak fenntartásai a szétválással kapcsolatosan. A gnóm visszajut a bejárathoz, s a házat megkerülve, a hátsó kerthez juthat. Előtte magasra nőtt fű, gyakorlatilag szinte alig látszik ki belőle, sárga, száraz és elfagyott. Mindenhol, a környező fákról lefújt elszáradt ágak, s nem messze tőle előtte, néhány fa közötti benőtt, bokros területen észlelhették körülbelül a mozgást. Ha hátra és feltekint, középütt láthatja az erkélyt is, amin az imént álltak, talán épp a kihajoló Yilát is, akivel, ha akkor válthat pár szót, bár kissé hangosabban kell beszélnie, ráadásul mivel szinte ki sem látszik a dzsungelből, vagy keres valamit, amire felállhat, vagy szégyenszemre ugrálnia kell. Yilanda ahogy letekint, a fénylő holdvilágban láthatja, amint Dynomit a mozgolódás forrásához közeledik, bár egyelőre újabb mozgást nem látnak. Az erkély alatt gyümölcsfa húzódik meg, a maga terebélyes nagyságában, igaz, ágai kopaszak még, csak néhány bütyök látszik rügykezdeményként. Szinte csak át kellene lépni és könnyedén lemászhatna innen is, kis szerencsével. Egyébiránt különlegességet nem lát, az erkély ép és stabil, a ház hátsó falazatán talán kevesebb a lemállott vakolat, mint az elején.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Ahogy Lyllinor, boldog mosollyal az erkélyre lép, máris láthatja, hogy mi a fényforrás oka. A holdak oly gyönyörűen világlanak a kristálytiszta és fekete égbolton, megvilágítva az alant elterülő vadregényes kertet, hogy akár fényforrásként is használhatóak volnának. Vöröslő haja így csodás ezüstös fényt is kap, mit oldalról simít végig a hűvös szél. Végigtekinthet a kerten, s észlelheti a mozgolódást is, mely vehető apró csörtetésnek, vagy keresgélő állat motozásának is, persze az sem kizárt, hogy mások vertek tanyát, mert kedvükre való volt a látvány, hasonlóan a két leányhoz és a férfihoz. A további csendes tervezgetésbe Dynomit hangja szól bele, ki máris ellenőrizné a lenti mozgás okát, ennek semmi akadálya nincsen. A két leány nem akadályozza meg, bár Yilandának vannak fenntartásai a szétválással kapcsolatosan. A gnóm visszajut a bejárathoz, s a házat megkerülve, a hátsó kerthez juthat. Előtte magasra nőtt fű, gyakorlatilag szinte alig látszik ki belőle, sárga, száraz és elfagyott. Mindenhol, a környező fákról lefújt elszáradt ágak, s nem messze tőle előtte, néhány fa közötti benőtt, bokros területen észlelhették körülbelül a mozgást. Ha hátra és feltekint, középütt láthatja az erkélyt is, amin az imént álltak, talán épp a kihajoló Yilát is, akivel, ha akkor válthat pár szót, bár kissé hangosabban kell beszélnie, ráadásul mivel szinte ki sem látszik a dzsungelből, vagy keres valamit, amire felállhat, vagy szégyenszemre ugrálnia kell. Yilanda ahogy letekint, a fénylő holdvilágban láthatja, amint Dynomit a mozgolódás forrásához közeledik, bár egyelőre újabb mozgást nem látnak. Az erkély alatt gyümölcsfa húzódik meg, a maga terebélyes nagyságában, igaz, ágai kopaszak még, csak néhány bütyök látszik rügykezdeményként. Szinte csak át kellene lépni és könnyedén lemászhatna innen is, kis szerencsével. Egyébiránt különlegességet nem lát, az erkély ép és stabil, a ház hátsó falazatán talán kevesebb a lemállott vakolat, mint az elején.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-27 18:15:22
Üzenet elküldve: 2020-02-27 18:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A kis gnóm szerencsére egyetért vele, bár az ok jóformán mindegy, ha valóban szépen körbejárják az egészet, ő elégedett lesz. A gyertya fényének árnyai furcsa táncba kezdenek a falakon, de egy kis idő után a szeme megszokja, semmi túlvilági vagy isteni eredetet, esetleg szellemet nem kíván belelátni a derengésbe, elég bajuk van most a nélkül is.*
-Ebben is van valami. *Tesz megjegyzést Diynomit megállapítására, mert ha itt valóban él valaki, akkor bizony kell találniuk valami fényforrást, esetleg ágyat, holmikkal.*
-Mit? *Kérdez rá a kis vörös lelkesedésére. A dolgok jó oldalának meglátására kapott megjegyzésre csak elmosolyodik. ~Csak a hangulat miatt. ~*
-Ez hatalmas. Ha kitakarítjuk itt aztán táncolni is lehet majd, minden egyes szobában. *Néz fel a mennyezetre, szinte nem is néz a lába elé, így mikor rátapos valami szokatlanra, ijedten kapja a tekintetét az élettelen tárgy felé, amit megtaposott.*
-Itt még kert is van? Nem semmi, micsoda flancolás. *Duruzsolja az orra alá, nem igazán tud átlépni azon, hogy ez annak a dilis elfnek a háza.*
-Lyllinor, ne menjél messzire. *Nem igazán szeretné, ha elveszítené szem elől a gnómot, a végén még baj lesz belőle. Majd odalép mögé és ő is jobban szemügyre veszi a kertet.*
-Baba… *Neki már a szeme előtt lebeg a sok munka, ami a gazok kiirtásához kelleni fog. A mocorgásra a kislány is rámutat, neki nem tűnik veszélyesnek.*
-Először nézzünk szét idebent, aztán majd odakint, nem? *Veti fel a javaslatot, ha már idebent elkezdték, illene is befejezni.*
-Nem kéne szétválnunk… *Jegyzi meg a kis gnóm felajánlását hallva, de az már vissza is nyomta a gyertyát a kezébe és már kint is van szinte.*
-Kár érte, jó lelkű gnóm volt… *Mondja gúnyosan, közben színpadiasan sóhajt, majd kijjebb hajol az erkélyen, hogy mindent lásson.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A kis gnóm szerencsére egyetért vele, bár az ok jóformán mindegy, ha valóban szépen körbejárják az egészet, ő elégedett lesz. A gyertya fényének árnyai furcsa táncba kezdenek a falakon, de egy kis idő után a szeme megszokja, semmi túlvilági vagy isteni eredetet, esetleg szellemet nem kíván belelátni a derengésbe, elég bajuk van most a nélkül is.*
-Ebben is van valami. *Tesz megjegyzést Diynomit megállapítására, mert ha itt valóban él valaki, akkor bizony kell találniuk valami fényforrást, esetleg ágyat, holmikkal.*
-Mit? *Kérdez rá a kis vörös lelkesedésére. A dolgok jó oldalának meglátására kapott megjegyzésre csak elmosolyodik. ~Csak a hangulat miatt. ~*
-Ez hatalmas. Ha kitakarítjuk itt aztán táncolni is lehet majd, minden egyes szobában. *Néz fel a mennyezetre, szinte nem is néz a lába elé, így mikor rátapos valami szokatlanra, ijedten kapja a tekintetét az élettelen tárgy felé, amit megtaposott.*
-Itt még kert is van? Nem semmi, micsoda flancolás. *Duruzsolja az orra alá, nem igazán tud átlépni azon, hogy ez annak a dilis elfnek a háza.*
-Lyllinor, ne menjél messzire. *Nem igazán szeretné, ha elveszítené szem elől a gnómot, a végén még baj lesz belőle. Majd odalép mögé és ő is jobban szemügyre veszi a kertet.*
-Baba… *Neki már a szeme előtt lebeg a sok munka, ami a gazok kiirtásához kelleni fog. A mocorgásra a kislány is rámutat, neki nem tűnik veszélyesnek.*
-Először nézzünk szét idebent, aztán majd odakint, nem? *Veti fel a javaslatot, ha már idebent elkezdték, illene is befejezni.*
-Nem kéne szétválnunk… *Jegyzi meg a kis gnóm felajánlását hallva, de az már vissza is nyomta a gyertyát a kezébe és már kint is van szinte.*
-Kár érte, jó lelkű gnóm volt… *Mondja gúnyosan, közben színpadiasan sóhajt, majd kijjebb hajol az erkélyen, hogy mindent lásson.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-27 10:40:13
Üzenet elküldve: 2020-02-27 10:40:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A gyertya fényében látja, hogy YIlanda szorosan a nyomukban van, és mintha keresne valamit. Meg is osztja velük a gondolatait. Jó felvetés, hogy egy biztonságos szobát keressenek, már ha van ilyen egyáltalán a házban. Azt, hogy mások is lennének rajtuk kívül az épületben, arra nem lát sok esélyt. Ezt meg is osztja a többiekkel.*
- Ilyen sötétségben csak sötételfek tudnának tájékozódni. Ha más fényforrást nem találunk, akkor egy kis szerencsével szerintem nem botlunk bele senki másba. *Lehet, hogy rosszul gondolja, de erre úgy is hamarosan fény derül. A fél-elf lány humoros megjegyzésére, hogy legalább szélcsend van, elvigyorodik.*
- Jó, hogy látod a dolgok pozitív oldalát. *Válaszolja vissza jó kedvvel a lánynak. Ahogy haladnak az épületben, még így gyertya fényénél is látszik, hogy belül elég nagy felújításra lesz szükség és egy elengedhetetlen rendrakásra is. Egy díszes lépcsősorhoz érnek, aminek kicsit foghíjas a korlátja, de óvatosan haladva feljutnak az emeletre. Felérve két helyiség tárul eléjük, amikből mintha fény áradna. Az egyikbe bemegy Diynomit körülnézni. Semmi különöset nem lát, ami újdonság lenne a lenti állapotokhoz képest. Lyllinor is hasonló kíváncsisággal fedez fel a fényben jeleskedő helyiségeket. Az erkélyig nem szándékozik elmenni, először belül térképezné fel a helyet. Majd ha ez megvan kint is szétnézhetnek. A gnóm lány már jó ötleteket is felvet a fényesebb helyiségek kihasználására melyekre egyetértően bólogat. Diynomit csak vendég kísérő egyelőre, így nem tiszte beleszólni, hogy a hölgyek mit kezdenek majd az épülettel. A figyelemfelkeltő mozgolódásra mégis odalép az erkélyhez, Lyllinor mellé, hogy letekinthessen a hátsó kertre. Meglepődik egy kicsit, hogy vajon mi lehet az.*
- Szerintem maradjatok itt egyelőre. Én lemegyek, megnézem mi az. Ha bajt láttok odalent, akkor fussatok, addig feltartom őket, ha úgy adódna. *Talán mégis lakik itt valaki és azok a személyek tértek vissza. A gyertyát visszaadja YIlanda kezébe és elindul, lassan és óvatosan lefelé a lépcsőn. Tapogatózva és hunyorogva a félhomályban a bejárati ajtó felé igyekszik, hogy kiérve megkerülhesse a házat és megnézhesse, mi az a mozgolódás lent a hátsókertben.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*A gyertya fényében látja, hogy YIlanda szorosan a nyomukban van, és mintha keresne valamit. Meg is osztja velük a gondolatait. Jó felvetés, hogy egy biztonságos szobát keressenek, már ha van ilyen egyáltalán a házban. Azt, hogy mások is lennének rajtuk kívül az épületben, arra nem lát sok esélyt. Ezt meg is osztja a többiekkel.*
- Ilyen sötétségben csak sötételfek tudnának tájékozódni. Ha más fényforrást nem találunk, akkor egy kis szerencsével szerintem nem botlunk bele senki másba. *Lehet, hogy rosszul gondolja, de erre úgy is hamarosan fény derül. A fél-elf lány humoros megjegyzésére, hogy legalább szélcsend van, elvigyorodik.*
- Jó, hogy látod a dolgok pozitív oldalát. *Válaszolja vissza jó kedvvel a lánynak. Ahogy haladnak az épületben, még így gyertya fényénél is látszik, hogy belül elég nagy felújításra lesz szükség és egy elengedhetetlen rendrakásra is. Egy díszes lépcsősorhoz érnek, aminek kicsit foghíjas a korlátja, de óvatosan haladva feljutnak az emeletre. Felérve két helyiség tárul eléjük, amikből mintha fény áradna. Az egyikbe bemegy Diynomit körülnézni. Semmi különöset nem lát, ami újdonság lenne a lenti állapotokhoz képest. Lyllinor is hasonló kíváncsisággal fedez fel a fényben jeleskedő helyiségeket. Az erkélyig nem szándékozik elmenni, először belül térképezné fel a helyet. Majd ha ez megvan kint is szétnézhetnek. A gnóm lány már jó ötleteket is felvet a fényesebb helyiségek kihasználására melyekre egyetértően bólogat. Diynomit csak vendég kísérő egyelőre, így nem tiszte beleszólni, hogy a hölgyek mit kezdenek majd az épülettel. A figyelemfelkeltő mozgolódásra mégis odalép az erkélyhez, Lyllinor mellé, hogy letekinthessen a hátsó kertre. Meglepődik egy kicsit, hogy vajon mi lehet az.*
- Szerintem maradjatok itt egyelőre. Én lemegyek, megnézem mi az. Ha bajt láttok odalent, akkor fussatok, addig feltartom őket, ha úgy adódna. *Talán mégis lakik itt valaki és azok a személyek tértek vissza. A gyertyát visszaadja YIlanda kezébe és elindul, lassan és óvatosan lefelé a lépcsőn. Tapogatózva és hunyorogva a félhomályban a bejárati ajtó felé igyekszik, hogy kiérve megkerülhesse a házat és megnézhesse, mi az a mozgolódás lent a hátsókertben.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:59:02
Üzenet elküldve: 2020-02-26 20:59:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
- Biztosan lesz rá lehetőség.
*Bólogat Diynomit kívánságára, majd pedig YIla felvetésére is, amit ő maga egy kicsit más színezetben lát.*
- Igazad van, még a végén félreértik, hogy mit keresünk itt, és miért rendezkedünk.
*Roppant udvariatlanság lenne valaki más életterét szó nélkül szétdúlni. A maga módján izgalmasnak találja ezt az egészet, mintha kincskeresők vagy szellemekre vadászó gyerekek lennének egy idegen, elhagyatott házban. No persze kincsek nincsenek, és szellemekből is a sajátjain kívül nem számít másokra. Nem biztos, hogy súlya alatt erősen nyikorogna a lépcső, de a fojtott csendben az apró neszek is felfokozódhatnak, még ruhája surrogása is. Tekintetét odakapja, hol az árnyék megugrik. Elsőre nem biztos benne, hogy jól látta, ám a kedves sziluett csakhamar hálás mosolyt csal az arcára, megmelengeti a szívét. Itt a pusztulás komor romjain reménységet kelt benne. Furcsamód kezdi máris otthonának érezni e helyet, valahol belül, egészen mélyen.*
- Láttátok?
*Kérdezi társait is boldogan. Valóban kíváncsi az első két szobára, s mivel a fény belülről is érkezik, bátran lép be, hogy körülnézzen.*
- Oh, erkély!
*Sóhajt fel örömmel, és átsiet a szobán, hogy körülnézzen onnan, ügyet sem vetve az időjárásra. A korlátra könyököl, és haját félre-félre túrva néz szét a belső kerten, ami teljesen elbűvöli. Ugyan Lihanech pontosan kidolgozott pihenőparkjaihoz és kertjeihez szokott gyerekkorában, szemei előtt ez a rakoncátlanság is nyári zöldben és gondozottan ragyog fel.*
- Ez lehetne az egyik közösségi szoba. Ezt a szép kilátást meg kell osztani mindenkivel, főleg, ha betegként érkezik.
*Akár még a könyvtárat is el tudná képzelni itt, de ez már egy kicsit önző gondolat részéről. A mozgolódásra felfigyel.*
- Mit gondoltok, megnézzük, mi az?
*Mutat le arrafelé, ahol látta a mocorgást. Ugyan még nem fedeztek fel mindent, de addig nyoma veszhet annak a valaminek odalent.*
- Biztosan lesz rá lehetőség.
*Bólogat Diynomit kívánságára, majd pedig YIla felvetésére is, amit ő maga egy kicsit más színezetben lát.*
- Igazad van, még a végén félreértik, hogy mit keresünk itt, és miért rendezkedünk.
*Roppant udvariatlanság lenne valaki más életterét szó nélkül szétdúlni. A maga módján izgalmasnak találja ezt az egészet, mintha kincskeresők vagy szellemekre vadászó gyerekek lennének egy idegen, elhagyatott házban. No persze kincsek nincsenek, és szellemekből is a sajátjain kívül nem számít másokra. Nem biztos, hogy súlya alatt erősen nyikorogna a lépcső, de a fojtott csendben az apró neszek is felfokozódhatnak, még ruhája surrogása is. Tekintetét odakapja, hol az árnyék megugrik. Elsőre nem biztos benne, hogy jól látta, ám a kedves sziluett csakhamar hálás mosolyt csal az arcára, megmelengeti a szívét. Itt a pusztulás komor romjain reménységet kelt benne. Furcsamód kezdi máris otthonának érezni e helyet, valahol belül, egészen mélyen.*
- Láttátok?
*Kérdezi társait is boldogan. Valóban kíváncsi az első két szobára, s mivel a fény belülről is érkezik, bátran lép be, hogy körülnézzen.*
- Oh, erkély!
*Sóhajt fel örömmel, és átsiet a szobán, hogy körülnézzen onnan, ügyet sem vetve az időjárásra. A korlátra könyököl, és haját félre-félre túrva néz szét a belső kerten, ami teljesen elbűvöli. Ugyan Lihanech pontosan kidolgozott pihenőparkjaihoz és kertjeihez szokott gyerekkorában, szemei előtt ez a rakoncátlanság is nyári zöldben és gondozottan ragyog fel.*
- Ez lehetne az egyik közösségi szoba. Ezt a szép kilátást meg kell osztani mindenkivel, főleg, ha betegként érkezik.
*Akár még a könyvtárat is el tudná képzelni itt, de ez már egy kicsit önző gondolat részéről. A mozgolódásra felfigyel.*
- Mit gondoltok, megnézzük, mi az?
*Mutat le arrafelé, ahol látta a mocorgást. Ugyan még nem fedeztek fel mindent, de addig nyoma veszhet annak a valaminek odalent.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-26 18:30:13
Üzenet elküldve: 2020-02-26 18:30:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
*A csendes beszélgetés is furán hat a kihalt és lerobban kúriában. Persze ezidáig nem ijesztő, csupán a maga furcsa magányos módján. Annyit már bizonyosan meg tudnak állapítani, hogy a legegyszerűbb felújításhoz is jócskán lesz festékre szükség. A bútorokhoz asztalos fog kelleni, már amennyit felhasználni kívánnak, s a cél függvényében ágyakból is jócskán kelleni fog még, bár a célnak, valóban megteszi egy egyszerű, szalmával tömött zsák is olykor. A sötétben persze minden másképp látszik, s a lágyan lobogó gyertya fénye is különleges árnyékokat kölcsönöz a falra. Ahogy visszatérnek az előcsarnokba a cselédszobákból, nem messze hátul, középütt találhatják a felfelé vezető díszes lépcsősort. Vicces, mert ahogy elindulnak felfelé, a gyertya lángja, megtörve a lépcső néhol foghíjas korlátain, egy vidáman vágtázó szarvas képét szűri meg a falra, mi mintha követné őket. Olykor eltűnik, mintha elbújna, s olykor megint előtűnik, néhány lépéssel előrébb, míg fel nem érnek az emeletre. Szemből rögtön két szoba nyílik, köztük egy további folyosóval hátrafelé, azonban először vélhetően itt is körbe akarnak nézni. Az ajtónyílásokból, merthogy ajtó nem akad már, fény árad az előtérbe, vélhetően hatalmas ablakok társulnak ezekhez a helyiségekhez, s ha belépnek, látják, hogy valóban így van. Ugyan mindkét szoba erkélyén főként szakadt ruhák, rongyok és gyolcsok lógnak, valójában a hátsó kert megér egy csodát. Ugyan gondozatlan, de a burjánzó természet, mit maga a kúria zárt el az érdektelenek és kevésbé kíváncsiak elől, egy apró zöld szigete a romváros és meredély szikláktól, épületdaraboktól és szennytől tarkított világának. Sok minden elképzelhető itt, az viszont biztos, hogy fűrész, balta és kasza is kelleni fog hozzá. Ha tovább szemlélődnek, az udvar bokrai között, mintha mozgolódnának. Nem hevesen, s nem hirtelen, de szembetűnő lehet az eddigi csendhez és mozdulatlansághoz képest. Ha visszatérnek a lépcsősor tetején elhelyezkedő előtérbe, balról és jobbról is három-három szoba nyílik. Ezek jórészt üresek, ráadásul a bal oldali egyikének mennyezetén sötét folt, mintha valaki tüzet rakott volna. Mozgolódás nem észlelhető, az épületnek ezen a része is kihalt, de hátrafelé akad még egy folyosó.*
*A csendes beszélgetés is furán hat a kihalt és lerobban kúriában. Persze ezidáig nem ijesztő, csupán a maga furcsa magányos módján. Annyit már bizonyosan meg tudnak állapítani, hogy a legegyszerűbb felújításhoz is jócskán lesz festékre szükség. A bútorokhoz asztalos fog kelleni, már amennyit felhasználni kívánnak, s a cél függvényében ágyakból is jócskán kelleni fog még, bár a célnak, valóban megteszi egy egyszerű, szalmával tömött zsák is olykor. A sötétben persze minden másképp látszik, s a lágyan lobogó gyertya fénye is különleges árnyékokat kölcsönöz a falra. Ahogy visszatérnek az előcsarnokba a cselédszobákból, nem messze hátul, középütt találhatják a felfelé vezető díszes lépcsősort. Vicces, mert ahogy elindulnak felfelé, a gyertya lángja, megtörve a lépcső néhol foghíjas korlátain, egy vidáman vágtázó szarvas képét szűri meg a falra, mi mintha követné őket. Olykor eltűnik, mintha elbújna, s olykor megint előtűnik, néhány lépéssel előrébb, míg fel nem érnek az emeletre. Szemből rögtön két szoba nyílik, köztük egy további folyosóval hátrafelé, azonban először vélhetően itt is körbe akarnak nézni. Az ajtónyílásokból, merthogy ajtó nem akad már, fény árad az előtérbe, vélhetően hatalmas ablakok társulnak ezekhez a helyiségekhez, s ha belépnek, látják, hogy valóban így van. Ugyan mindkét szoba erkélyén főként szakadt ruhák, rongyok és gyolcsok lógnak, valójában a hátsó kert megér egy csodát. Ugyan gondozatlan, de a burjánzó természet, mit maga a kúria zárt el az érdektelenek és kevésbé kíváncsiak elől, egy apró zöld szigete a romváros és meredély szikláktól, épületdaraboktól és szennytől tarkított világának. Sok minden elképzelhető itt, az viszont biztos, hogy fűrész, balta és kasza is kelleni fog hozzá. Ha tovább szemlélődnek, az udvar bokrai között, mintha mozgolódnának. Nem hevesen, s nem hirtelen, de szembetűnő lehet az eddigi csendhez és mozdulatlansághoz képest. Ha visszatérnek a lépcsősor tetején elhelyezkedő előtérbe, balról és jobbról is három-három szoba nyílik. Ezek jórészt üresek, ráadásul a bal oldali egyikének mennyezetén sötét folt, mintha valaki tüzet rakott volna. Mozgolódás nem észlelhető, az épületnek ezen a része is kihalt, de hátrafelé akad még egy folyosó.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-24 13:21:50
Üzenet elküldve: 2020-02-24 13:21:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Út közben hallgatja az aprólékokat és mikor Lyllinor hirtelen jövő hévvel kezd bele, hogy bizony nálunk is lakik alkimista, csak megejt egy szemforgatást. Mikor pedig kabalának titulálja a megviselt festményt, csak ráhagyja, ő tűzre dobta volna a többivel együtt, de ha a kislány ragaszkodik hozzá, hadd legyen. Amíg odakint vannak, nem igazán érzi a súlyát annak, hogy ő most két nála kisebb teremtménnyel sétál be egy sötét és hátborzongató romba, egy szál gyertyával. Odabent viszont rátelepszik a nyugtalanság. Követi a gnómokat, Diynomit megjegyzésére csak biccent, egy „ez természetes” félét és felméri az épület épen maradt bútorzatát is, de az ő idegállapotát csupán egy ajtó tudná orvosolni, amelyen még működő zárat is talál. Mindnél bepróbálkozik, ha talál kulcsot.*
-Azért talán először egy biztonságos helyiséget kéne találnunk. Meg körbe nézni, hogy nincs-e más is rajtunk kívül idebent. Nyilván együtt. *Teszi még hozzá. Egyetlen jó dolog van ebben az elfuserált helyzetben szerinte, hogy már nem kapja le a szél a fejüket a helyéről.*
-De legalább szélcsendes. *Mondja halkan, nem szeretne nagyobb zajt csapni, mint szükséges, mielőtt még körbejárták volna az egészet, hogy lássák, egyedül vannak idbent.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Út közben hallgatja az aprólékokat és mikor Lyllinor hirtelen jövő hévvel kezd bele, hogy bizony nálunk is lakik alkimista, csak megejt egy szemforgatást. Mikor pedig kabalának titulálja a megviselt festményt, csak ráhagyja, ő tűzre dobta volna a többivel együtt, de ha a kislány ragaszkodik hozzá, hadd legyen. Amíg odakint vannak, nem igazán érzi a súlyát annak, hogy ő most két nála kisebb teremtménnyel sétál be egy sötét és hátborzongató romba, egy szál gyertyával. Odabent viszont rátelepszik a nyugtalanság. Követi a gnómokat, Diynomit megjegyzésére csak biccent, egy „ez természetes” félét és felméri az épület épen maradt bútorzatát is, de az ő idegállapotát csupán egy ajtó tudná orvosolni, amelyen még működő zárat is talál. Mindnél bepróbálkozik, ha talál kulcsot.*
-Azért talán először egy biztonságos helyiséget kéne találnunk. Meg körbe nézni, hogy nincs-e más is rajtunk kívül idebent. Nyilván együtt. *Teszi még hozzá. Egyetlen jó dolog van ebben az elfuserált helyzetben szerinte, hogy már nem kapja le a szél a fejüket a helyéről.*
-De legalább szélcsendes. *Mondja halkan, nem szeretne nagyobb zajt csapni, mint szükséges, mielőtt még körbejárták volna az egészet, hogy lássák, egyedül vannak idbent.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-24 08:45:38
Üzenet elküldve: 2020-02-24 08:45:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Egy sötételf szempár most jól jönne, de gnómként ez nem adatott meg neki, így be kell érje valami fáklyával vagy gyertyával, hogy lásson is valamit a többiekkel együtt. YIlanda gyertyát ajánl fel, aminek Diynomit meg is örül és hálával átveszi.*
- Igazán felkészült kisasszony. *Elismerően bólint a magas fél-elf nőre, hogy van nála ilyen hasznos holmi. Egyetért a megjegyzésével is, hogy a falak valóban stabilak maradhattak, mert a bútorok vannak elhanyagolt állapotban. Egy tisztasági meszelés talán nem fog ártani a falaknak, de egyelőre a ház szerkezete stabilnak tűnik. Ahogy beljebb mennek, már a gyertya fényében látni lehet a belső állapotokat. Látni lehet, hogy talán nem egy gazdája volt a háznak mióta elhagyták, de egyelőre ezt csak feltételezés a részéről, a belső állapotokat, kinézetet tekintve. Lyllinor együtt érzőn nyilvánul meg a kirablását említve, sőt még talán segítség reményét is kelti, de semmiképpen nem szeretne visszaélni mások jóindulatával.*
- Igazán kedves Öntől Gramhin kisasszony. *Hálásan tekint gnóm társára, aki úgy tűnik minden helyzetben megtalálja a pozitív tartalmat. Diynomit kíváncsisága is felélénkül, amint megtudja, hogy Lyllinor-ék közösségében is van egy alkimista.*
- Nahát, ez pompás! Szívesem megismerném alkalomadtán. *Örülne egy ilyen lehetőségnek elvégre még nem mestere szakmájának, csupán lelkes kutató tudósa. Csendesen hallgatja a gnóm kisasszonyt, aki minden újnak, lehetőségek nagyon tud örülni. Továbbra is elől haladva igyekszik a terepet feltérképezni, hogy találhatnak e bármi érdekeset, használhatót, vagy éppen valami elkerülendő dolgot.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Egy sötételf szempár most jól jönne, de gnómként ez nem adatott meg neki, így be kell érje valami fáklyával vagy gyertyával, hogy lásson is valamit a többiekkel együtt. YIlanda gyertyát ajánl fel, aminek Diynomit meg is örül és hálával átveszi.*
- Igazán felkészült kisasszony. *Elismerően bólint a magas fél-elf nőre, hogy van nála ilyen hasznos holmi. Egyetért a megjegyzésével is, hogy a falak valóban stabilak maradhattak, mert a bútorok vannak elhanyagolt állapotban. Egy tisztasági meszelés talán nem fog ártani a falaknak, de egyelőre a ház szerkezete stabilnak tűnik. Ahogy beljebb mennek, már a gyertya fényében látni lehet a belső állapotokat. Látni lehet, hogy talán nem egy gazdája volt a háznak mióta elhagyták, de egyelőre ezt csak feltételezés a részéről, a belső állapotokat, kinézetet tekintve. Lyllinor együtt érzőn nyilvánul meg a kirablását említve, sőt még talán segítség reményét is kelti, de semmiképpen nem szeretne visszaélni mások jóindulatával.*
- Igazán kedves Öntől Gramhin kisasszony. *Hálásan tekint gnóm társára, aki úgy tűnik minden helyzetben megtalálja a pozitív tartalmat. Diynomit kíváncsisága is felélénkül, amint megtudja, hogy Lyllinor-ék közösségében is van egy alkimista.*
- Nahát, ez pompás! Szívesem megismerném alkalomadtán. *Örülne egy ilyen lehetőségnek elvégre még nem mestere szakmájának, csupán lelkes kutató tudósa. Csendesen hallgatja a gnóm kisasszonyt, aki minden újnak, lehetőségek nagyon tud örülni. Továbbra is elől haladva igyekszik a terepet feltérképezni, hogy találhatnak e bármi érdekeset, használhatót, vagy éppen valami elkerülendő dolgot.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:20:15
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:20:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Elkerekedő szemmel hallgatja Diynomit történetét.*
- Kiraboltak? Nagyon sajnálom! Nem lehet kellemes első élmény a környéken. De a legjobb helyen jársz!
*Vidul fel aztán.*
- Mi egy olyan helyen lakunk, ahová bárki betérhet, akinek támogatásra van szüksége. Segítünk egymáson. Ez a hely is ilyen lesz, ahová megyünk.
*Egy kissé behúzza a nyakát a korai ígéreten, bár a csuklyájába kapaszkodva nem valószínű, hogy ez látszik.*
- Legalábbis egyszer…
*Felcsillan a szeme, mikor kiderül, hogy alkimistát fújt útjukba a szél. Szó szerint.*
- Nálunk is él egy alkimista! Aki egyben csodás gyógyító is!
*Kerül elő megint rajongásának tárgya, kiért érzett csodálata teljesen ártalmatlan, tiszta érzés. YIlanda szavai nyomán maga előtt látja az idilli kertet odahaza a Majorban, melyet Lau tervez, és valóban úgy kívánja, hogy társának igaza legyen.*
- Remélem, így van. Hogy meg fognak akkor lepődni, ha elmeséljük, mi volt itt!
*Kuncog egy sort, bár ő valószínűleg egy darabig nem jár arra, hogy ezt megtegye. A ház méreteit illetően egyetértőn bólogat, ami talán szintén rejtve marad öltözete miatt.*
- Biztosan mindenkinek lehetne saját szobája itt is. Alig várom, hogy feltérképezzük!
*Szinte kislányos izgalom fogja el, ám a felnőttkor határán igyekszik visszafogni magát. Ha egyedül jött volna, biztosan óvatosabb lenne, hiszen ki tudja, mit rejtenek az ilyen elhagyatott épületek, ám a társaság biztonságérzetet kelt benne, és még a sötétet is fényesnek érzi. Az elhagyott kép keretét ugyan megrágta az idő vasfoga, ezért óvatosan bánik vele, de a képre rámosolyog, meghatónak érzi a múlt pillanatképét, s úgy dönt, nem hagyja elveszni.*
- Az első kabalánk.
*Mutatja társainak.*
- Túlélte a megpróbáltatásokat, megérdemel egy új esélyt.
*Diynomit ajánlkozására és YIlanda felajánlására hálásan mosolyog. Ha egyedül lenne, kénytelen lenne megbirkózni a félhomállyal, és nem lenne, aki előtte vállalja a bizonytalanba való belépést.*
- Nagyon kedves tőletek!
*Diynomit felvetését a szerkezettel érti, hiszen Artheniort egy robbanás szakította ketté elemi erővel, maga nem is gondolt volna erre. Úgy véli, elég sok idő eltelt azóta, és láthatóan jártak erre mások is, az épület pedig egyelőre nem tűnik omladozónak.*
- Amennyire meg tudom ítélni, azt hiszem, közvetlenül nem olyan veszélyes a tető állapota. De majd megnézzük! Már csak azért is, hogy ne legyen gond az esővel.
*Belép hát középen, s nagy szemekkel bámul körül a csarnokban, melyben különösen aprónak érzi magát. A festményt beljebb a falnak támasztja, a csuklyát hátrahajtja, hogy minél szélesebb látószögben szemlélődhessen. Viaskodik kicsit érzéseivel, Aleimord roppant egyszerűnek találhatja a vidéki életet náluk ezek után.*
- Nos… innen lesz igazán szép rendbe tenni!
*Nevet szerényen, hangja a falakról valószínűleg furcsán koppan vissza. Számolja az épen maradt ágyakat a cselédszobákban, mert elsőként a legfontosabb, hogy legyen egy lakható rész az épületben, bár az emelet és a földszint egy része még hátra van. Ágyneműre nem számít, de azt mégis könnyebbnek érzi beszerezni akár még ma. Igaz, ágy helyett szalmazsák is megteszi ideiglenesen. Örül, hogy a "nappali" nem szenvedett komolyabb kárt a középen rakott tűztől, bár a fekete sebhely eltüntetése talán nem lesz olyan egyszerű. A csillár viszont elbűvöli.*
- Ez gyönyörű!
*Hozzátehetné, hogy „majd lesz egykor”.*
- Megnézzük az előcsarnok végét?
*Valahol az emeletre is fel kell tudni jutni, és úgy saccolja, hogy lenti helyiségek is vannak még.*
//Lyllinor, Diynomit, YIlanda//
*Elkerekedő szemmel hallgatja Diynomit történetét.*
- Kiraboltak? Nagyon sajnálom! Nem lehet kellemes első élmény a környéken. De a legjobb helyen jársz!
*Vidul fel aztán.*
- Mi egy olyan helyen lakunk, ahová bárki betérhet, akinek támogatásra van szüksége. Segítünk egymáson. Ez a hely is ilyen lesz, ahová megyünk.
*Egy kissé behúzza a nyakát a korai ígéreten, bár a csuklyájába kapaszkodva nem valószínű, hogy ez látszik.*
- Legalábbis egyszer…
*Felcsillan a szeme, mikor kiderül, hogy alkimistát fújt útjukba a szél. Szó szerint.*
- Nálunk is él egy alkimista! Aki egyben csodás gyógyító is!
*Kerül elő megint rajongásának tárgya, kiért érzett csodálata teljesen ártalmatlan, tiszta érzés. YIlanda szavai nyomán maga előtt látja az idilli kertet odahaza a Majorban, melyet Lau tervez, és valóban úgy kívánja, hogy társának igaza legyen.*
- Remélem, így van. Hogy meg fognak akkor lepődni, ha elmeséljük, mi volt itt!
*Kuncog egy sort, bár ő valószínűleg egy darabig nem jár arra, hogy ezt megtegye. A ház méreteit illetően egyetértőn bólogat, ami talán szintén rejtve marad öltözete miatt.*
- Biztosan mindenkinek lehetne saját szobája itt is. Alig várom, hogy feltérképezzük!
*Szinte kislányos izgalom fogja el, ám a felnőttkor határán igyekszik visszafogni magát. Ha egyedül jött volna, biztosan óvatosabb lenne, hiszen ki tudja, mit rejtenek az ilyen elhagyatott épületek, ám a társaság biztonságérzetet kelt benne, és még a sötétet is fényesnek érzi. Az elhagyott kép keretét ugyan megrágta az idő vasfoga, ezért óvatosan bánik vele, de a képre rámosolyog, meghatónak érzi a múlt pillanatképét, s úgy dönt, nem hagyja elveszni.*
- Az első kabalánk.
*Mutatja társainak.*
- Túlélte a megpróbáltatásokat, megérdemel egy új esélyt.
*Diynomit ajánlkozására és YIlanda felajánlására hálásan mosolyog. Ha egyedül lenne, kénytelen lenne megbirkózni a félhomállyal, és nem lenne, aki előtte vállalja a bizonytalanba való belépést.*
- Nagyon kedves tőletek!
*Diynomit felvetését a szerkezettel érti, hiszen Artheniort egy robbanás szakította ketté elemi erővel, maga nem is gondolt volna erre. Úgy véli, elég sok idő eltelt azóta, és láthatóan jártak erre mások is, az épület pedig egyelőre nem tűnik omladozónak.*
- Amennyire meg tudom ítélni, azt hiszem, közvetlenül nem olyan veszélyes a tető állapota. De majd megnézzük! Már csak azért is, hogy ne legyen gond az esővel.
*Belép hát középen, s nagy szemekkel bámul körül a csarnokban, melyben különösen aprónak érzi magát. A festményt beljebb a falnak támasztja, a csuklyát hátrahajtja, hogy minél szélesebb látószögben szemlélődhessen. Viaskodik kicsit érzéseivel, Aleimord roppant egyszerűnek találhatja a vidéki életet náluk ezek után.*
- Nos… innen lesz igazán szép rendbe tenni!
*Nevet szerényen, hangja a falakról valószínűleg furcsán koppan vissza. Számolja az épen maradt ágyakat a cselédszobákban, mert elsőként a legfontosabb, hogy legyen egy lakható rész az épületben, bár az emelet és a földszint egy része még hátra van. Ágyneműre nem számít, de azt mégis könnyebbnek érzi beszerezni akár még ma. Igaz, ágy helyett szalmazsák is megteszi ideiglenesen. Örül, hogy a "nappali" nem szenvedett komolyabb kárt a középen rakott tűztől, bár a fekete sebhely eltüntetése talán nem lesz olyan egyszerű. A csillár viszont elbűvöli.*
- Ez gyönyörű!
*Hozzátehetné, hogy „majd lesz egykor”.*
- Megnézzük az előcsarnok végét?
*Valahol az emeletre is fel kell tudni jutni, és úgy saccolja, hogy lenti helyiségek is vannak még.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-20 19:43:13
Üzenet elküldve: 2020-02-20 19:43:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Yilanda felvetése bár igaz lenne, de sajnos nem igaz. A mágikus leplet nem lebbenti le a szél a kúriáról, továbbra is csupán zord és kissé tán szomorkás oldalát mutatja. Az emeleti ablakok, mintha épnek tűnnének, de ez is csupán a távolság balga látszata, hisz némelyiken egykor csinos ruhák, szétszaggatva lógnak. Hosszú ideig volt gazdátlan az épület, s meg is fizette az árát. Eleinte persze még eredeti pompájában tündökölt, s egy hajlék nélküli szegény tért csak be, ki aztán később egy társat hozott, aki barátjának szólt. Az éjszakai tűz melegének fényét más is észrevette, a betört ablakokon át, mit suhancok egy népes csapata ejtett meg, s elorozták a házat. Aztán mások jöttek, többen, tán fegyverük is volt, s újabb birtokosa lett az épületnek. Egy viszont tán közös, az összesben, hű és méltó gazdája, tán sohasem volt, kivéve eredeti birtokosai. Lelakták, széthordták, a régi ereklyékre nem vigyáztak. Lyllinor a bejárattól nem messze elhajított festményhez hajol le, majd felveszi, s megnézi. Kerete elkorhadt, talán víz érte, maga a vászon sem a régi már, de a táj, mit ábrázol, talán ég most is csodálatos. A megfestett fák lombjain át, szűrt napfény borítja a díszes kerti tavat, mely előtt fiatal ifjú etet kacsákat. A kép minden bizonnyal aranyban mérve sajnos értéktelen, azonban talán még jól mutathat egyszer, a frissen mázolt falakon, ha találnak hozzá egy tehetséges lelket, ki felfrissíti. Dynomit gáláns ajánlatával élnek a hölgyek, s előre engedik, mindezek előtt, azonban Yilanda gyertyáját gyújtják meg, ami valóban szükséges. Az előtérbe lépve az ablakokon ugyan beárad némi fény, de tekintettel a kúria nagyságára, messzire már nem ér el. A csarnokot borító márvány érintetlen, s ki is lenne olyan erővel bíró, hogy mindazt összetörje, mit kemény munkával fektettek le. Hófehérsége, már a múlté, de kemény munkával, akár a régi túlzó fényében ragyoghat. A falakon, elárvult foltok mutatják az egykori festmények, képek helyét, néhányat itt is találni, de jó, ha tízből egy, mi még talán használható, a többi csupán tűzrevaló apríték. Jobbra és balra, mesterien megépített folyosó, bár állapota hasonló, mit az előtérben tapasztalnak. Egy bizonyos, a jobbra lévő cselédszobák szétdúltak, sokat használt, egyszer fából készített ágyak, némelyike széttörve, a puha vánkosok valószínűleg tőrrel szétszabdalva. A szintén erre található raktár kong az ürességtől. Balra az előcsarnokból, hasonló terebélyes nagyságú vélhetően nappali, melyben az egykoron nemesi bútorok némelyike a középütt megrakott, már elfeketedett máglya közepén pihen. Akad, mi használható, bár az is sérült és groteszk látványt nyújt. Ha Dynomit körbenéz, s megvizsgálja a falak állapotát, igaz, valójában hasonlóval tán nem foglalkozott, azt még a két lány is elmondhatja, hogy az épület zömök és strapabíró, miként építőanyaga is az volt, így nem kell attól tartani, hogy rájuk omlik. A terek nagysága, s a hatalmas belmagasság a plafont távol tartotta a tűztől, és a nappaliban fentről függő kandeláberes csillárt is, mely megfakult fémteste egyes helyeken még mindig csillog.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Yilanda felvetése bár igaz lenne, de sajnos nem igaz. A mágikus leplet nem lebbenti le a szél a kúriáról, továbbra is csupán zord és kissé tán szomorkás oldalát mutatja. Az emeleti ablakok, mintha épnek tűnnének, de ez is csupán a távolság balga látszata, hisz némelyiken egykor csinos ruhák, szétszaggatva lógnak. Hosszú ideig volt gazdátlan az épület, s meg is fizette az árát. Eleinte persze még eredeti pompájában tündökölt, s egy hajlék nélküli szegény tért csak be, ki aztán később egy társat hozott, aki barátjának szólt. Az éjszakai tűz melegének fényét más is észrevette, a betört ablakokon át, mit suhancok egy népes csapata ejtett meg, s elorozták a házat. Aztán mások jöttek, többen, tán fegyverük is volt, s újabb birtokosa lett az épületnek. Egy viszont tán közös, az összesben, hű és méltó gazdája, tán sohasem volt, kivéve eredeti birtokosai. Lelakták, széthordták, a régi ereklyékre nem vigyáztak. Lyllinor a bejárattól nem messze elhajított festményhez hajol le, majd felveszi, s megnézi. Kerete elkorhadt, talán víz érte, maga a vászon sem a régi már, de a táj, mit ábrázol, talán ég most is csodálatos. A megfestett fák lombjain át, szűrt napfény borítja a díszes kerti tavat, mely előtt fiatal ifjú etet kacsákat. A kép minden bizonnyal aranyban mérve sajnos értéktelen, azonban talán még jól mutathat egyszer, a frissen mázolt falakon, ha találnak hozzá egy tehetséges lelket, ki felfrissíti. Dynomit gáláns ajánlatával élnek a hölgyek, s előre engedik, mindezek előtt, azonban Yilanda gyertyáját gyújtják meg, ami valóban szükséges. Az előtérbe lépve az ablakokon ugyan beárad némi fény, de tekintettel a kúria nagyságára, messzire már nem ér el. A csarnokot borító márvány érintetlen, s ki is lenne olyan erővel bíró, hogy mindazt összetörje, mit kemény munkával fektettek le. Hófehérsége, már a múlté, de kemény munkával, akár a régi túlzó fényében ragyoghat. A falakon, elárvult foltok mutatják az egykori festmények, képek helyét, néhányat itt is találni, de jó, ha tízből egy, mi még talán használható, a többi csupán tűzrevaló apríték. Jobbra és balra, mesterien megépített folyosó, bár állapota hasonló, mit az előtérben tapasztalnak. Egy bizonyos, a jobbra lévő cselédszobák szétdúltak, sokat használt, egyszer fából készített ágyak, némelyike széttörve, a puha vánkosok valószínűleg tőrrel szétszabdalva. A szintén erre található raktár kong az ürességtől. Balra az előcsarnokból, hasonló terebélyes nagyságú vélhetően nappali, melyben az egykoron nemesi bútorok némelyike a középütt megrakott, már elfeketedett máglya közepén pihen. Akad, mi használható, bár az is sérült és groteszk látványt nyújt. Ha Dynomit körbenéz, s megvizsgálja a falak állapotát, igaz, valójában hasonlóval tán nem foglalkozott, azt még a két lány is elmondhatja, hogy az épület zömök és strapabíró, miként építőanyaga is az volt, így nem kell attól tartani, hogy rájuk omlik. A terek nagysága, s a hatalmas belmagasság a plafont távol tartotta a tűztől, és a nappaliban fentről függő kandeláberes csillárt is, mely megfakult fémteste egyes helyeken még mindig csillog.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-19 19:04:41
Üzenet elküldve: 2020-02-19 19:04:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Elismerően bólint, miközben Lyllinor sorolja, hogy mit és miért is vett, valóban előrelátó gondolkodásra vall az egész. Aztán csak megy a lány után, aki út közben beszélgetésbe elegyedik az idegen alakkal. ~Szóval kirabolták. Hát, aki annyi tatyóval utazik és ilyen egyedül, azt mindig kiszúrják.~ Majd hozzá is intéz kérdést.*
-Ha valóban valami mágikus eredetű ez a jelenség, talán a háznál tiszta az idő, csiripelnek a madarak és mindenki szépen kertészkedik. *Mondjuk, a szél gondolatától nem mindjárt a kis tündér jutna eszébe, mind inkább az óvatlanul kiteregetett, majd széllel szárnyra kelő mosott ruha. ~Ugye nem hagytam nyitva az ablakot? ~ Ilyenkor mindig előkaparja magát valami aggodalom a mélyből, de csakhamar el is ül benne. Út közben a kislány megjegyzést tesz a körülöttük romosan álló házak egykori pompájára, amit ő maga se láthatott már, de el tudná képzelni. Sajnos mivel Lyllinor kérdésére nem tudja a választ, talán még a könyvtár közelében sem járt még, az pedig bizonyos, nem tudná megmondani merre lehet, csak vállat von. Aztán a gnóm végül megtorpan egy igen kifordult látványt nyújtó épületnél. Hatalmas az biztos, első pillantásra meg se tudja az ember minden részét figyelni, ahhoz kell még néhány hosszúra nyújtott másodperc.*
-Olálá! Ha eltakarítjuk a romokat… talán van akkora, mint a városon kívüli ház.*Majd újonnan, a földről felkapart ismerősök, aki eddig is maga volt a lovagias öntudat, felajánlkozik elsőnek, ő meg aztán nem fogja a kedvét szegni vagy a lelkesedését. Így csak biccent. Közben elindulnak és Lyllinor meg is ragad egy, még talán viszonylag épen, csak árván maradt festményt, hogy az oltalma alá vegye. Ezzel nincs is baj, megvárja, nem lenne tanácsos elszakadniuk egymástól.*
-Esetleg gyertyám van a táskában, ha nagyon sötét lenne. *Kotorászik egy kicsit, majd felmutat egy gyertyát. Majd a gnóm elkezd valami stati izéről beszélni, amit ő nem igazán ért, de biztos úgy van.*
-Egészségedre! Nyilván a szegények nem kezdték el kidöntögetni kézzel a házfalat… Csak azt vitték, ami mozdítható volt. *Fejti ki a saját elgondolását.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Elismerően bólint, miközben Lyllinor sorolja, hogy mit és miért is vett, valóban előrelátó gondolkodásra vall az egész. Aztán csak megy a lány után, aki út közben beszélgetésbe elegyedik az idegen alakkal. ~Szóval kirabolták. Hát, aki annyi tatyóval utazik és ilyen egyedül, azt mindig kiszúrják.~ Majd hozzá is intéz kérdést.*
-Ha valóban valami mágikus eredetű ez a jelenség, talán a háznál tiszta az idő, csiripelnek a madarak és mindenki szépen kertészkedik. *Mondjuk, a szél gondolatától nem mindjárt a kis tündér jutna eszébe, mind inkább az óvatlanul kiteregetett, majd széllel szárnyra kelő mosott ruha. ~Ugye nem hagytam nyitva az ablakot? ~ Ilyenkor mindig előkaparja magát valami aggodalom a mélyből, de csakhamar el is ül benne. Út közben a kislány megjegyzést tesz a körülöttük romosan álló házak egykori pompájára, amit ő maga se láthatott már, de el tudná képzelni. Sajnos mivel Lyllinor kérdésére nem tudja a választ, talán még a könyvtár közelében sem járt még, az pedig bizonyos, nem tudná megmondani merre lehet, csak vállat von. Aztán a gnóm végül megtorpan egy igen kifordult látványt nyújtó épületnél. Hatalmas az biztos, első pillantásra meg se tudja az ember minden részét figyelni, ahhoz kell még néhány hosszúra nyújtott másodperc.*
-Olálá! Ha eltakarítjuk a romokat… talán van akkora, mint a városon kívüli ház.*Majd újonnan, a földről felkapart ismerősök, aki eddig is maga volt a lovagias öntudat, felajánlkozik elsőnek, ő meg aztán nem fogja a kedvét szegni vagy a lelkesedését. Így csak biccent. Közben elindulnak és Lyllinor meg is ragad egy, még talán viszonylag épen, csak árván maradt festményt, hogy az oltalma alá vegye. Ezzel nincs is baj, megvárja, nem lenne tanácsos elszakadniuk egymástól.*
-Esetleg gyertyám van a táskában, ha nagyon sötét lenne. *Kotorászik egy kicsit, majd felmutat egy gyertyát. Majd a gnóm elkezd valami stati izéről beszélni, amit ő nem igazán ért, de biztos úgy van.*
-Egészségedre! Nyilván a szegények nem kezdték el kidöntögetni kézzel a házfalat… Csak azt vitték, ami mozdítható volt. *Fejti ki a saját elgondolását.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-19 10:24:14
Üzenet elküldve: 2020-02-19 10:24:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Lyllinor szerénykedik a bevásárlással, de a gnóm tudja, hogy a gyógynövények némelyike elég borsos árú. Hálásan bólint a lányka a gondoskodásáért.*
- Köszönöm a kedvességed! *Ez a legkevesebb, amit mondhat, hiszen vad idegenként talált segítségre. Az üvegcsékre kérdezve vesz egy nagy levegőt.*
- Az az igazság, hogy csak töredék üvegcsém maradt mire Artheniorba értem. Messziről érkeztem és az úton idefelé kiraboltak. Aranyat mindet az üvegcsék nagy részét szintén elvitték. *Bár ez nem tartozik teljesen ide, de valamiképp szeretne magyarázatot adni, hogy miért nem tudott ő maga bevásárolni a piacon. A foglalkozását tekintő kérdésre megrázza a fejét.*
- Alkimista vagyok, vagyis ezt a tudományt tanulni jöttem a városba. *Jól tudja, hogy kereskedő nélkül drágán tudja beszerezni a fiolákat, de talán ebben a Kalmárral kötött kölcsönös szerződésük segíthet majd. Egyelőre csendben folytatja az utat, de Lyllinor észrevételeit figyelmesen meghallgatja. A hármas végül elérkezik a város romos, lepusztított részéhez. Néhány jel arra utal, hogy itt valamikor díszes épületek és díszes környék lehetett, de ma már ennek csak lepusztult romjait találják. Egy zord látványt nyújtó épületnél állnak meg, ami egykoron egy nemesebb, tehetősebb család otthona lehetett. Az egykor rendezett kertet most gyom és burjánzó növényzet uralja. Látszik, hogy jó ideje nem járhatott itt senki. A bejárathoz vezető lépcsőt az egykor masszív tölgyfaajtó romjai borítják. Benézve a hiányos ajtó sötétséget látni. Nem túl sok vagy szinte egyáltalán nem jut be természetes fény. Férfi lévén úgy gondolja neki kell előre mennie.*
- Ha nem bánjátok megyek én előre? Tudunk valamivel fényt varázsolni? *Ha nem tudnának, akkor is előre megy a sötét épületbe. A félhomályban látni véli a belső romos állapotokat. Mintha ruhák hevernének össze vissza, meg egykori bútorok, berendezési tárgyak.*
- Statikailag mennyire lehet épségben az épület? A belső romokat még csak-csak el lehet takarítani, de nem volna jó, ha a tetőszerkezet megadná magát. *Nem építész ezért ezeket nem tudja felmérni, de tudós emberként felveti az aggályait.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Lyllinor szerénykedik a bevásárlással, de a gnóm tudja, hogy a gyógynövények némelyike elég borsos árú. Hálásan bólint a lányka a gondoskodásáért.*
- Köszönöm a kedvességed! *Ez a legkevesebb, amit mondhat, hiszen vad idegenként talált segítségre. Az üvegcsékre kérdezve vesz egy nagy levegőt.*
- Az az igazság, hogy csak töredék üvegcsém maradt mire Artheniorba értem. Messziről érkeztem és az úton idefelé kiraboltak. Aranyat mindet az üvegcsék nagy részét szintén elvitték. *Bár ez nem tartozik teljesen ide, de valamiképp szeretne magyarázatot adni, hogy miért nem tudott ő maga bevásárolni a piacon. A foglalkozását tekintő kérdésre megrázza a fejét.*
- Alkimista vagyok, vagyis ezt a tudományt tanulni jöttem a városba. *Jól tudja, hogy kereskedő nélkül drágán tudja beszerezni a fiolákat, de talán ebben a Kalmárral kötött kölcsönös szerződésük segíthet majd. Egyelőre csendben folytatja az utat, de Lyllinor észrevételeit figyelmesen meghallgatja. A hármas végül elérkezik a város romos, lepusztított részéhez. Néhány jel arra utal, hogy itt valamikor díszes épületek és díszes környék lehetett, de ma már ennek csak lepusztult romjait találják. Egy zord látványt nyújtó épületnél állnak meg, ami egykoron egy nemesebb, tehetősebb család otthona lehetett. Az egykor rendezett kertet most gyom és burjánzó növényzet uralja. Látszik, hogy jó ideje nem járhatott itt senki. A bejárathoz vezető lépcsőt az egykor masszív tölgyfaajtó romjai borítják. Benézve a hiányos ajtó sötétséget látni. Nem túl sok vagy szinte egyáltalán nem jut be természetes fény. Férfi lévén úgy gondolja neki kell előre mennie.*
- Ha nem bánjátok megyek én előre? Tudunk valamivel fényt varázsolni? *Ha nem tudnának, akkor is előre megy a sötét épületbe. A félhomályban látni véli a belső romos állapotokat. Mintha ruhák hevernének össze vissza, meg egykori bútorok, berendezési tárgyak.*
- Statikailag mennyire lehet épségben az épület? A belső romokat még csak-csak el lehet takarítani, de nem volna jó, ha a tetőszerkezet megadná magát. *Nem építész ezért ezeket nem tudja felmérni, de tudós emberként felveti az aggályait.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:46:28
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:46:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A gazdátlan szarvas//
//YIlanda, Diynomit, Lyllinor//
*Diynomit aggodalmas kérdésére szeretettel elmosolyodik.*
- Csak egy része, és igazán semmiség az egész. A biztonság kedvéért vettem gyógynövényt és tiszta vásznat, ezeket biztosan nem találunk a barátunk házában. De szereztem egy könyvecskét is, hogy feljegyezhessem, miket kell beszerezni, elintézni. Bár jó a memóriám, attól tartok, ennyi mindent nekem is nehéz lenne észben tartani.
*Kuncog röviden.*
- Úgyhogy igazán nem nagy dolog.
*Ismétli meg a kérdésre vonatkozó választ kapucnijába kapaszkodva. YIlanda nógatására bólogat, mielőtt elindulnak.*
- Úgy is van!
*Nekiveselkednek hát az útnak, mely várakozásai szerint megrendítő látvánnyal zárul majd. Nem szeretné azonban, ha némán ballagnának, épp eléggé komor a környék így is, ezért beszélgetésbe fog.*
- A többi üvegcsének ugye nem esett baja?
*Kérdi Diynomittől.*
- Kereskedő vagy? Gyakran járunk a városi piacra, de én még nem ismerem ki magam túlzottan. Mármint nem ismerek még sokakat az árusok közül. Valójában Arthenioron kívül lakunk.
*Fordul YIlanda felé mosolyogva.*
- Remélem, odahaza nem gyűlik meg ennyire a bajuk a széllel. Mit gondolsz? Szegény Viel kapaszkodhat Árnyékba, ha ki akar menni a kertbe.
*Az út egyre komorabb vidékre vezeti őket, mégsem félelem lopakodik a szívébe, inkább bánat környékezi. Ezek az épületek valakik otthonai voltak. Vajon hol lehetnek most, hogyan tették magukat túl a történteken?*
- Úgy hallottam, ez a környék nagyon szép volt. Bárcsak láthattam volna!
*Mosolyog szerényen.*
- Vajon őrzik még rajzok és festmények ezt a városrészt? Esetleg a könyvtárban egy illusztráció...
*Gondolkodik hangosan, figyelmét a valóságról a lehetőségek felé fordítva. Hamarosan aztán megközelítik a keresett épületet. Vagyis valószínűleg ez lehet az, amely előtt megtorpan. Feldúlt, elhagyatott, összetört, kirabolt. Szívbemarkoló látvány, ám többé-kevésbé felkészítette magát rá, így nem bénítja meg, és nem töri le elszántságát. Sőt, tettvágya csak még nagyobb lángra kap, hogy új pompájába öltöztethesse.
~Milyen jó, hogy Aleimord nem látja.~
A nemes azt mondta neki, mikor erről beszéltek, hogy soha nem is szándékozik majd eljönni ide. Lyll másképp reméli. Ha majd szépen rendbe hozzák és megtöltik élettel, reméli, hogy meglátogatja őket egyszer. Majd ha már látszani fog, hogy az adománya milyen hasznos szerepet tölt be a város életében. Lyll lelki szemei előtt már nem a múlt dereng, s nem is a jelen törmeléke. Ő már azt látja, amivé ezt a helyet tenni fogják, a hívogató meleg fényt az ablakban, a rózsalugast, az árnyas gyepet és apró virágokat, s a talp alatt ropogó, szálkás fadarabok helyett simára csiszolt folyami kavicsot. Ez derűt csal az arcára.*
- Ez az épület hatalmas! Sok helyünk lesz!
*Indul meg a bejárat felé rendíthetetlenül, sőt, izgatottan, majd megtorpan, mikor a festményt megpillantja, és irányt vált felé. Ha ez az ő háza lenne és az ő családjának festménye, jólesne számára, ha valaki biztonságba tenné. Azon kívül kíváncsi, ismerős vonásokat lát-e rajta, akár Aleimordot, akár egy rokonát ábrázolja a kép. Ha tehát viszonylag sértetlen, megnézi és magával viszi a bejárat felé.*
- Gyertek! Nézzünk körül odabent!
*Biztatja társait, akár előtte, akár mögötte haladnak.*
//YIlanda, Diynomit, Lyllinor//
*Diynomit aggodalmas kérdésére szeretettel elmosolyodik.*
- Csak egy része, és igazán semmiség az egész. A biztonság kedvéért vettem gyógynövényt és tiszta vásznat, ezeket biztosan nem találunk a barátunk házában. De szereztem egy könyvecskét is, hogy feljegyezhessem, miket kell beszerezni, elintézni. Bár jó a memóriám, attól tartok, ennyi mindent nekem is nehéz lenne észben tartani.
*Kuncog röviden.*
- Úgyhogy igazán nem nagy dolog.
*Ismétli meg a kérdésre vonatkozó választ kapucnijába kapaszkodva. YIlanda nógatására bólogat, mielőtt elindulnak.*
- Úgy is van!
*Nekiveselkednek hát az útnak, mely várakozásai szerint megrendítő látvánnyal zárul majd. Nem szeretné azonban, ha némán ballagnának, épp eléggé komor a környék így is, ezért beszélgetésbe fog.*
- A többi üvegcsének ugye nem esett baja?
*Kérdi Diynomittől.*
- Kereskedő vagy? Gyakran járunk a városi piacra, de én még nem ismerem ki magam túlzottan. Mármint nem ismerek még sokakat az árusok közül. Valójában Arthenioron kívül lakunk.
*Fordul YIlanda felé mosolyogva.*
- Remélem, odahaza nem gyűlik meg ennyire a bajuk a széllel. Mit gondolsz? Szegény Viel kapaszkodhat Árnyékba, ha ki akar menni a kertbe.
*Az út egyre komorabb vidékre vezeti őket, mégsem félelem lopakodik a szívébe, inkább bánat környékezi. Ezek az épületek valakik otthonai voltak. Vajon hol lehetnek most, hogyan tették magukat túl a történteken?*
- Úgy hallottam, ez a környék nagyon szép volt. Bárcsak láthattam volna!
*Mosolyog szerényen.*
- Vajon őrzik még rajzok és festmények ezt a városrészt? Esetleg a könyvtárban egy illusztráció...
*Gondolkodik hangosan, figyelmét a valóságról a lehetőségek felé fordítva. Hamarosan aztán megközelítik a keresett épületet. Vagyis valószínűleg ez lehet az, amely előtt megtorpan. Feldúlt, elhagyatott, összetört, kirabolt. Szívbemarkoló látvány, ám többé-kevésbé felkészítette magát rá, így nem bénítja meg, és nem töri le elszántságát. Sőt, tettvágya csak még nagyobb lángra kap, hogy új pompájába öltöztethesse.
~Milyen jó, hogy Aleimord nem látja.~
A nemes azt mondta neki, mikor erről beszéltek, hogy soha nem is szándékozik majd eljönni ide. Lyll másképp reméli. Ha majd szépen rendbe hozzák és megtöltik élettel, reméli, hogy meglátogatja őket egyszer. Majd ha már látszani fog, hogy az adománya milyen hasznos szerepet tölt be a város életében. Lyll lelki szemei előtt már nem a múlt dereng, s nem is a jelen törmeléke. Ő már azt látja, amivé ezt a helyet tenni fogják, a hívogató meleg fényt az ablakban, a rózsalugast, az árnyas gyepet és apró virágokat, s a talp alatt ropogó, szálkás fadarabok helyett simára csiszolt folyami kavicsot. Ez derűt csal az arcára.*
- Ez az épület hatalmas! Sok helyünk lesz!
*Indul meg a bejárat felé rendíthetetlenül, sőt, izgatottan, majd megtorpan, mikor a festményt megpillantja, és irányt vált felé. Ha ez az ő háza lenne és az ő családjának festménye, jólesne számára, ha valaki biztonságba tenné. Azon kívül kíváncsi, ismerős vonásokat lát-e rajta, akár Aleimordot, akár egy rokonát ábrázolja a kép. Ha tehát viszonylag sértetlen, megnézi és magával viszi a bejárat felé.*
- Gyertek! Nézzünk körül odabent!
*Biztatja társait, akár előtte, akár mögötte haladnak.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:41:29
Üzenet elküldve: 2020-02-18 19:41:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A gazdátlan szarvas//
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Egy épület húzódik meg, nem messze a Romváros közepétől, valaha impozáns és dicső látvány lehetett, azonban már már szinte az enyészeté uralja, jóllehet nagysága és valaha volt szépsége, még mindig megmaradt, azt tán nem veszíti el soha, csak, ha kövenként hordják el és írmagja sem marad. Az érkezőket kívülről szomorú látvány fogadhatja, hisz a robbanás epicentrumától nem is oly messze elhelyezkedő épület (mely, még, ha messzebb is lett volna sem ússza meg jobban) külsőleg meglehetősen zord látványt nyújt. A míves tölgyfaajtó bejárat felé vezető, apró kaviccsal megszórt ösvényt már a gyom uralja, mely most kezd életre kélni, s fagyos álmából megébredni, a zöld, a barna, s a szürke szinte minden árnyalatában "pompázva". A dudva rendesen felütötte a fejét, s ha volt is kerítés már régen bedőlt. Innen, a ház előkertjéből elnézve, hátul sem lehet különösebben különb, gondozatlan növényzet, vad, burjánzó, haragos és ágas-bogas, tüskés kórók. A bejárathoz vezető lépcső a tölgyfaajtó törmelékeivel terített. A nagyját már elhordták tüzelőnek, de azért akad még jócskán takarítani való. A csodálatos, oszlopokon nyugvó tető alatti teraszon, kihordott, átlyuggatott ülőalkalmatosságok, szanaszéjjel szórt ruhák, melyek egykoron minőségi kelmék lehettek, s a sarokban, tán a Sayqueves dinasztia egyik alakját ábrázoló festmény félredobva. A bejárat ásít, s cseppet sem hívogató, bent sötét, láthatóan rendezetlenség, persze mindent, csak akkor lehet megállapítani, ha valaki bemerészkedik.*
//Lyllinor, Dynomit, Yilanda//
*Egy épület húzódik meg, nem messze a Romváros közepétől, valaha impozáns és dicső látvány lehetett, azonban már már szinte az enyészeté uralja, jóllehet nagysága és valaha volt szépsége, még mindig megmaradt, azt tán nem veszíti el soha, csak, ha kövenként hordják el és írmagja sem marad. Az érkezőket kívülről szomorú látvány fogadhatja, hisz a robbanás epicentrumától nem is oly messze elhelyezkedő épület (mely, még, ha messzebb is lett volna sem ússza meg jobban) külsőleg meglehetősen zord látványt nyújt. A míves tölgyfaajtó bejárat felé vezető, apró kaviccsal megszórt ösvényt már a gyom uralja, mely most kezd életre kélni, s fagyos álmából megébredni, a zöld, a barna, s a szürke szinte minden árnyalatában "pompázva". A dudva rendesen felütötte a fejét, s ha volt is kerítés már régen bedőlt. Innen, a ház előkertjéből elnézve, hátul sem lehet különösebben különb, gondozatlan növényzet, vad, burjánzó, haragos és ágas-bogas, tüskés kórók. A bejárathoz vezető lépcső a tölgyfaajtó törmelékeivel terített. A nagyját már elhordták tüzelőnek, de azért akad még jócskán takarítani való. A csodálatos, oszlopokon nyugvó tető alatti teraszon, kihordott, átlyuggatott ülőalkalmatosságok, szanaszéjjel szórt ruhák, melyek egykoron minőségi kelmék lehettek, s a sarokban, tán a Sayqueves dinasztia egyik alakját ábrázoló festmény félredobva. A bejárat ásít, s cseppet sem hívogató, bent sötét, láthatóan rendezetlenség, persze mindent, csak akkor lehet megállapítani, ha valaki bemerészkedik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554