//Megkrestetett//
*A félreértést sajnos nem áll módjában tisztázni, mert nem tud róla, de egyébként elmondaná, hogy a templom egykori mágusai -kik az istenek előtt szolgáltak ott, főként a levegő ágat oktatva - azok, akiket nem ismert. Egyrészt, mert az ő idejük alatt még "nem élt", vagy legalábbis emlékei nincsenek korábbról, így épp csak "végnapjaikban" láthatta őket. Egy rövid időt ugyan volt alkalma eltölteni a templomban azokban az időkben, ám akkor sem igazán került velük kapcsolatba, az ő mesterei az Ezüstszilánk Szövetség tagjai voltak. Igazából a legerősebb és egyik első emléke a templomról az oltárból feltörő fénysugár és a káosz, ami akörül volt...
Kis szomorúsággal fogadja, hogy úgy tűnik, Valuryennel mégsem fog tudni találkozni, de Nestar zárszavai is nyomot hagynak benne. Nem tudja, a férfi hogy értette pontosan amit mondott, de számára mindenképpen baljósan, ám észszerűen hangzik. Valóban: így vagy úgy, de elképzelhető, hogy Valuryen már nem tér vissza. Vagy mert orkokba botlik, vagy mert okosan elkerüli őket, vagy mert nem lesz már e város, ahova visszatérjen.
Viszont ha már elvándorolt barátok...*
- Taitos mesterről hallott valamit mostanában? Mikor találkozott vele utoljára? - *Egészíti ki a kérdést, mert így talán több nyomot kaphat, s ez utóbbi esetleg még fontosabb is.
Hallgatja aztán Nestar ismereteit és elképzeléseit a varázslatról, ám pusztán ezek alapján...*
- Hm... Ha csak függőlegesen lehet a járatot kialakítani, nehezen tudom elképzelni, hogyan gondolta ezt az alagutat. - *Ismeri be, és a legszívesebben arra kérné Nestart, hogy rajzolja le az elképzelését, hogy könnyebben megérthesse.*
- Bár, ha nem vették körbe az erődöt, csak a kapu előtt ostromolnak, úgy talán a hátsó részeken, a fal alatt átjutást segíthetné. - *Elmélkedik a varázslat hasznán. Noha ha így áll a helyzet, akkor talán nem is ez volna a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás.
Mikor Anvien benyit, Krestvir kicsit megemelkedik ültében, de mikor látja, hogy az az illető az, akivel Nestar korábban szót váltott, visszaül és csak biccent.*
- Köszönjük. - *Szól udvariasan és zavartan, mert mindig kicsit zavarba hozza, ha kiszolgálják. Vagy inkább a helyzet, amiben egy személyzeti taggal kell érintkeznie. Főleg, ha ez valaki más otthonában történik és nem egy fogadóban.
Ingere volna bemutatkozni és egyéb udvariassági köröket lefutni, amiket idegenként illene megtennie, de helyette egy ilyen furcsa köztes állapotban találja magát, ahol szinte nem is személyként, hanem egy az otthont működtető fogaskerékként kell kezelnie az érkezőt.
Miután a személyzeti tag távozott, Kilencedik ugrik le a válláról, egyenesen az asztalra.*
- Itt úgysincs egy kölyök sem. - *Vonja vállát a hirtelen láthatóvá váló manó, és nem átall elorozni a maga részére egy darab gyümölcsöt.
Krestvir Nestar arcára néz, de ha a férfi nem néz ki kimondottan, számára is felismerhetően dühösnek, és szóban sem fejezi ki ellenvetését, úgy hagyja a manót "szabadon" és láthatóan.*
- Vigyázz, hogy ne tegyél kárt semmiben!
- Szoktam én olyat?
*Krestvir inkább nem válaszol. Kilencedik pedig elvesz magának még egy kis gyümölcsöt, majd elindul, hogy körülnézzen a könyvtárban. Nem zajong kimondottan, de azért néha hallhatják a motozását.
Egy idő után Krestvir számára is nyilvánvalóvá válik, hogy nem biztos, hogy mostanában érkezik az említett két személy, akikkel találkoznia kellene, ha érkeznek egyáltalán... És mivel Nestar annyira belemerül a tanulásba, így bátorkodik ő is előkészíteni az írószereit, aztán...
Hamar elveszik a tanulásban.
Annyira nem jó tanulótárs, mert kicsit sokat hümmög, meg mutogat-rajzolgat a levegőben, fészkelődik, de legalább mindezt nem teszi túl hangosan, viszont akár lehet is zavaró. Persze szerencsére vannak teljesen néma időszakai is, vagy olyanok, mikor csak az írószerei sercegését hallani.
Épp egy ilyen írogatós szakaszból pillant föl, mikor érzékeli, hogy a férfi tétlen, s talán felé is néz. Úgyhogy a tollat félretéve egyenesedik föl és nyúl a teáért, így jelezve, hogy éppen nem koncentrál, hogy lehetőséget adjon a kérdezésre, ha Nestarnak ilyen szándéka volna.*