Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:49:47
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
//Szív küldi szívnek//
*A lovagok tán ezért lovagok. Szép a lelkük. Nem hiába szól róluk annyi mese és történet, nem hiába várják őket a szépleányok. És a kevésbé szépek is. Mai elmosolyodik, majd helyeslően bólint. Egy szónak számtalan értelmezése lehet, na de emellett örvend a szíve, hogy a férfi nem csupán afféle szándékból érkezett ide, hogy majd újfent nemeseknek bizonyítson. A mosolya még tovább ível, a sűrű zöld említésére akár fintoroghatna is, de nem teszi. Helyette a lényegről kezdenek diskurálni, arról, hogy miféle helye lehet itt Orivernek. *
- Mondhatsz nemet, ha valami terhes. Itt nem szívlelem, ha valaki teherként éli meg, amit csinál, ahogy a naplopást sem, de úgy sejtem te a ló azon oldalára tudsz átesni, amelyikre én. *Apró keze bizalmasan érinti a másik vállát, így, hogy nem udvarlásnak tekinthető a kis iromány, e téren is bátrabb, hiszen akkor nem lesznek túlgondolva ártatlan mozzanatai. Szeretné biztosítani róla, hogy egyrészt biztos a helye, másrészt nem rabszolgamunkát kínál.*
- Nem tudom, hogyan jutottál el addig, hogy éppen ide gyere, de rettentően örülök, hogy megtörtént.
*Azzal helyet foglalva a kupa után nyúl, de még nem kortyol bele. Tovább hallgat.*
- Tedd fel minden kérdésed nyugodtan, aztán körbevezetlek az árvaházon, hogy még több kérdésed lehessen.
*A másik meglepettsége miatt beáll egy kis csend, így fülelni kezd, majd kitekint az ablakon.*
- Te jó ég, már megint melyik gyerek….? *Sóhajt fel, majd feláll, s elsimítja hosszú fekete ruháját. Ijesztő, hogy nem csak egy Forklerre hajazó szemét ácsorog itt a markát tartva, hanem egy egész csapat.* - Bocsáss meg, de azt hiszem akadt előtte egy kis dolgom. Ha elhúzódna, keresd Anvielt. De igyekszem vissza. *Magára kanyarít egy hosszú kabátkát, majd mielőtt kilépne az ajtón, még újra szól.*
- Nyugodtan járj körbe addig.
*Azzal ki is indul a furcsa jelenet és az egy négyzetméterre eső túl sok városőr felé. Tekintete nem ijedt, de kutakodó, őszintén szeretné tudni, hogy miért mutogatnak épp ide be, az ő árvaházába. Még megijesztik a kölyköket. Ennek ellenére halvány mosolyt erőltet ajkára, mikor kiér, ekkor fedezi fel, hogy ismerős arc is leledzik a közelben.*
- Főhivatalnok uram… minő meglepetés… *a páncélozott kirívó hölgyeményre tekint* - Hölgyem… *majd két pislantás után végigpásztázza a tömeget* - Uraim… tudok esetleg segíteni? Mai Faensa, e hely igazgatója… Szolgálatukra. *Bár Rolphius Smurgd ezt épp tudja, a többiek nem feltétlen, ezért a röpke bemutatkozás. Nem eresztené bőlére, mert meglehet, hogy egy csoport kiskamasz olyan vétséget követett el, hogy csak amolyan elrettentő példaként rögvest egy hadsereg jött értük. Ezt pedig mielőbb szeretné meg és letudni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.21 10:50:08
//Szív küldi szívnek//
*A lovagok tán ezért lovagok. Szép a lelkük. Nem hiába szól róluk annyi mese és történet, nem hiába várják őket a szépleányok. És a kevésbé szépek is. Mai elmosolyodik, majd helyeslően bólint. Egy szónak számtalan értelmezése lehet, na de emellett örvend a szíve, hogy a férfi nem csupán afféle szándékból érkezett ide, hogy majd újfent nemeseknek bizonyítson. A mosolya még tovább ível, a sűrű zöld említésére akár fintoroghatna is, de nem teszi. Helyette a lényegről kezdenek diskurálni, arról, hogy miféle helye lehet itt Orivernek. *
- Mondhatsz nemet, ha valami terhes. Itt nem szívlelem, ha valaki teherként éli meg, amit csinál, ahogy a naplopást sem, de úgy sejtem te a ló azon oldalára tudsz átesni, amelyikre én. *Apró keze bizalmasan érinti a másik vállát, így, hogy nem udvarlásnak tekinthető a kis iromány, e téren is bátrabb, hiszen akkor nem lesznek túlgondolva ártatlan mozzanatai. Szeretné biztosítani róla, hogy egyrészt biztos a helye, másrészt nem rabszolgamunkát kínál.*
- Nem tudom, hogyan jutottál el addig, hogy éppen ide gyere, de rettentően örülök, hogy megtörtént.
*Azzal helyet foglalva a kupa után nyúl, de még nem kortyol bele. Tovább hallgat.*
- Tedd fel minden kérdésed nyugodtan, aztán körbevezetlek az árvaházon, hogy még több kérdésed lehessen.
*A másik meglepettsége miatt beáll egy kis csend, így fülelni kezd, majd kitekint az ablakon.*
- Te jó ég, már megint melyik gyerek….? *Sóhajt fel, majd feláll, s elsimítja hosszú fekete ruháját. Ijesztő, hogy nem csak egy Forklerre hajazó szemét ácsorog itt a markát tartva, hanem egy egész csapat.* - Bocsáss meg, de azt hiszem akadt előtte egy kis dolgom. Ha elhúzódna, keresd Anvielt. De igyekszem vissza. *Magára kanyarít egy hosszú kabátkát, majd mielőtt kilépne az ajtón, még újra szól.*
- Nyugodtan járj körbe addig.
*Azzal ki is indul a furcsa jelenet és az egy négyzetméterre eső túl sok városőr felé. Tekintete nem ijedt, de kutakodó, őszintén szeretné tudni, hogy miért mutogatnak épp ide be, az ő árvaházába. Még megijesztik a kölyköket. Ennek ellenére halvány mosolyt erőltet ajkára, mikor kiér, ekkor fedezi fel, hogy ismerős arc is leledzik a közelben.*
- Főhivatalnok uram… minő meglepetés… *a páncélozott kirívó hölgyeményre tekint* - Hölgyem… *majd két pislantás után végigpásztázza a tömeget* - Uraim… tudok esetleg segíteni? Mai Faensa, e hely igazgatója… Szolgálatukra. *Bár Rolphius Smurgd ezt épp tudja, a többiek nem feltétlen, ezért a röpke bemutatkozás. Nem eresztené bőlére, mert meglehet, hogy egy csoport kiskamasz olyan vétséget követett el, hogy csak amolyan elrettentő példaként rögvest egy hadsereg jött értük. Ezt pedig mielőbb szeretné meg és letudni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.21 10:50:08
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:19:50
Üzenet elküldve: 2025-12-21 10:19:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
//Érintve szív küldi szívnek//
*A kisasszony aprócska, ám lényeges vallomását hallva Oriver meg sem rezdül. Ajkai egészen lassan húzódnak kedves mosolyra, szavait hosszú csend előzi meg, hogy átgondolja azokat, mielőtt végül megszólalna.*
- Tudod, hogy miért kedvelem ezt a szót ennyire, Mai? Nemes. *Ejti ki színpadias drámaisággal a szót.* Azért, mert egy szóban fejezünk ki vele egy csomó mindent. Nemes a kisasszony a kúriában, de nemes például az arany is. Ám, hadd mondjak neked valami mást is! Az is nemes, aki itt, belül is nemes. *Üti meg kétszer, gyengén tenyerével a saját mellkasát a szíve fölött.*
- Az, amit itt létrehoztál, a cél, amiért dolgozol, sokkal nemesebb, mint bármi más, amit a szó többi jelentése adhat. *Az ezt követő, játékos kérdés talán elveszi a beszélgetésük drámai élét, de talán nem is baj. Nem várja, hogy Mai bármit is mondjon a hallottakra.*
- A Sűrű Zöldet. Egyértelműen. *Válaszolja nevetve, miközben egészen meglepődik a mágiával gyújtott világosságot látva, de hamar rájön, hogy nincs is min csodálkoznia. A Faensa család messze földön híres mágikus vérvonaláról.
A verseit illető, általa elismerésként felfogott szavakra egy rövid köszönömmel felel, miközben már nem a könyveket bámulja, hanem Mait figyeli, ahogy odalépked mellé, s utána egészen hosszasan kezd beszélni hozzá. Véleménye ismét van, ám ezúttal azt megtartja magának. Szerinte a kisasszony túl sok feladatot vállal magára, de lesz ez majd másképp, hisz ő pontosan ezért érkezett.*
- Á, ez remek hír. *Mondja a lovakra.* Ha helyben vannak a paripák, még könnyebb dolgom van, és szívesen gondozom is őket. *Mai szavaiból úgy ítéli meg, hogy a döntés már megszületett, meg fogja engedni, hogy az árvaházban maradhasson, azonban kap még egy kérdést, melyre a válasz talán mindennél fontosabb lehet.*
- Kedvelem a gyermekeket, és úgy gondolom, nem létezik ennél jobb hely, ahol gyakorolhatnám, sőt, átadhatnám azokat a lovagi erényeket, melyeket megtanultam. *Válaszolja meg rövid gondolkodás után a kérdést, miközben elindul, hogy leüljön. Csak úgy mellékesen pillant ki az ablakon, mielőtt helyet foglalna, s furcsállóan húzza fel a szemöldökét a kinti nyüzsgölődésre, de egyelőre nem tulajdonít neki túlzott jelentőséget. Leül a felkínált székre, majd újra megszólal.*
- Bár, azt mondtam, hogy a szavakhoz értek igazán, de mit szólnál, ha e helyett most inkább tettekkel bizonyítanék kegyednek? Ha megengeded, szívesen megismerném a gyerekeket és munkához is látnék. *Egy újabb mosoly kíséretében kortyol a kapott borból, de tényleg csak egy keveset, nem szereti, mikor a fejébe száll az ital.*
//Érintve szív küldi szívnek//
*A kisasszony aprócska, ám lényeges vallomását hallva Oriver meg sem rezdül. Ajkai egészen lassan húzódnak kedves mosolyra, szavait hosszú csend előzi meg, hogy átgondolja azokat, mielőtt végül megszólalna.*
- Tudod, hogy miért kedvelem ezt a szót ennyire, Mai? Nemes. *Ejti ki színpadias drámaisággal a szót.* Azért, mert egy szóban fejezünk ki vele egy csomó mindent. Nemes a kisasszony a kúriában, de nemes például az arany is. Ám, hadd mondjak neked valami mást is! Az is nemes, aki itt, belül is nemes. *Üti meg kétszer, gyengén tenyerével a saját mellkasát a szíve fölött.*
- Az, amit itt létrehoztál, a cél, amiért dolgozol, sokkal nemesebb, mint bármi más, amit a szó többi jelentése adhat. *Az ezt követő, játékos kérdés talán elveszi a beszélgetésük drámai élét, de talán nem is baj. Nem várja, hogy Mai bármit is mondjon a hallottakra.*
- A Sűrű Zöldet. Egyértelműen. *Válaszolja nevetve, miközben egészen meglepődik a mágiával gyújtott világosságot látva, de hamar rájön, hogy nincs is min csodálkoznia. A Faensa család messze földön híres mágikus vérvonaláról.
A verseit illető, általa elismerésként felfogott szavakra egy rövid köszönömmel felel, miközben már nem a könyveket bámulja, hanem Mait figyeli, ahogy odalépked mellé, s utána egészen hosszasan kezd beszélni hozzá. Véleménye ismét van, ám ezúttal azt megtartja magának. Szerinte a kisasszony túl sok feladatot vállal magára, de lesz ez majd másképp, hisz ő pontosan ezért érkezett.*
- Á, ez remek hír. *Mondja a lovakra.* Ha helyben vannak a paripák, még könnyebb dolgom van, és szívesen gondozom is őket. *Mai szavaiból úgy ítéli meg, hogy a döntés már megszületett, meg fogja engedni, hogy az árvaházban maradhasson, azonban kap még egy kérdést, melyre a válasz talán mindennél fontosabb lehet.*
- Kedvelem a gyermekeket, és úgy gondolom, nem létezik ennél jobb hely, ahol gyakorolhatnám, sőt, átadhatnám azokat a lovagi erényeket, melyeket megtanultam. *Válaszolja meg rövid gondolkodás után a kérdést, miközben elindul, hogy leüljön. Csak úgy mellékesen pillant ki az ablakon, mielőtt helyet foglalna, s furcsállóan húzza fel a szemöldökét a kinti nyüzsgölődésre, de egyelőre nem tulajdonít neki túlzott jelentőséget. Leül a felkínált székre, majd újra megszólal.*
- Bár, azt mondtam, hogy a szavakhoz értek igazán, de mit szólnál, ha e helyett most inkább tettekkel bizonyítanék kegyednek? Ha megengeded, szívesen megismerném a gyerekeket és munkához is látnék. *Egy újabb mosoly kíséretében kortyol a kapott borból, de tényleg csak egy keveset, nem szereti, mikor a fejébe száll az ital.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-20 22:56:19
Üzenet elküldve: 2025-12-20 22:56:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Máris lényeges dolognál tartanak. Kíváncsi, hogy a következő szavaihoz mit fog szólni a lovag, aki tán túlságosan is szereti magát elkötelezni nemesek mellett. Bár tény, hogy nem egy árvaházba vitte volna az útja, ha amolyan nagyravágyó típus lenne.*
- E városnak nem vagyok a nemese, Oriver. *Úgy mosolyodik el, mintha büszke lenne. Anélkül is eleget ért el, és nem szűkölködik. Mellé pedig szabad. Sokkal szabadabb, mint Lihanechben. Persze nem hozott rossz ítéletet a férfiről, csak elejét szeretné venni annak a tévhitnek, hogy egy nemest segít.*
- Mondd, melyik fogását utáltad a legjobban? *Játékosan csillannak a szemek, de csupán egy elenyésző pillanatra. Nem szeretne túlontúl közvetlen lenni addig, amíg meg nem állapodtak.
Hamarosan az iroda tompa fényében találhatják magukat. A gyertyák lángjai nem ragyogják be az egészet, sejtelmes félhomály uralkodik, mégsem hat romantikusnak. Amolyan misztikus. Pont annyira, mint ő maga, ki már alig lát ki a mágikus ködből. Kevésnek ítéli a világosságot, így egy haloványlilás üvegű nagyobbacska lámpásra mutat, s abban is meggyújt egy kanócot az ujja segítségével, csak úgy távolról. Feltéve, ha nem ütközik láthatatlan akadályokba. Akkor kénytelen odamenni és elintézni a megszokott módon.*
- Kellemes volt olvasni. Érdekes színben festi meg, hogyan is emlékeznek rám az ottaniak. *Kissé elmereng, majd bort tölt a két kupába, s körbejárja asztalát, majd Oriver mellett állapodik meg.*
- Egy vállalt feladat is nagy segítség, Oriver. De, ha képes vagy többet is adni magadból a gyerekek fejlődéséért, én csak örülök. Tanítani többnyire én szoktam a kicsiket, de másfelé is vannak kötelezettségeim. *Igen diplomatikusan fejezi ki, hogy olykor bizony útnak ered és vagy teljes ostobaságokban vesz rész, vagy éppen a várost kívánja megmenteni. És nem utolsó, hogy szeretne több időt áldozni a saját örömeire is.*
- Így nagy terhet vennél le rólam, ha ezt megtennéd. *Elmosolyodik, mintha csak eszébe jutott volna valami, s ez is történt. Fahéj és Dió.* - A minap hoztam két lovat az árvaháznak. Már rettentően kíváncsiak rájuk a kölykök, de nem engedem őket csőstül az istállóba, még megijednek szegények. Nem kevésbé rossz sorsúak, mint az itt élők többsége. Szóval, ha ez testhezálló, hát rád bíznám… *Kellemes gondolat, hogy a lovag ismertesse meg a hátasokat a gyerekekkel és ő is tanítsa meg nekik, hogyan üljék meg, miközben oda tud figyelni arra, hogy ne történjen baleset.*
- Miért egy árvaház, Oriver? *A kék szemek mélyen fúródnak most a lélektükrökbe. Megvárja a választ, azután int kecsesen kezével, hogy üljenek le. Rögvest a másik elé tolja az egyik kupa bort.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Máris lényeges dolognál tartanak. Kíváncsi, hogy a következő szavaihoz mit fog szólni a lovag, aki tán túlságosan is szereti magát elkötelezni nemesek mellett. Bár tény, hogy nem egy árvaházba vitte volna az útja, ha amolyan nagyravágyó típus lenne.*
- E városnak nem vagyok a nemese, Oriver. *Úgy mosolyodik el, mintha büszke lenne. Anélkül is eleget ért el, és nem szűkölködik. Mellé pedig szabad. Sokkal szabadabb, mint Lihanechben. Persze nem hozott rossz ítéletet a férfiről, csak elejét szeretné venni annak a tévhitnek, hogy egy nemest segít.*
- Mondd, melyik fogását utáltad a legjobban? *Játékosan csillannak a szemek, de csupán egy elenyésző pillanatra. Nem szeretne túlontúl közvetlen lenni addig, amíg meg nem állapodtak.
Hamarosan az iroda tompa fényében találhatják magukat. A gyertyák lángjai nem ragyogják be az egészet, sejtelmes félhomály uralkodik, mégsem hat romantikusnak. Amolyan misztikus. Pont annyira, mint ő maga, ki már alig lát ki a mágikus ködből. Kevésnek ítéli a világosságot, így egy haloványlilás üvegű nagyobbacska lámpásra mutat, s abban is meggyújt egy kanócot az ujja segítségével, csak úgy távolról. Feltéve, ha nem ütközik láthatatlan akadályokba. Akkor kénytelen odamenni és elintézni a megszokott módon.*
- Kellemes volt olvasni. Érdekes színben festi meg, hogyan is emlékeznek rám az ottaniak. *Kissé elmereng, majd bort tölt a két kupába, s körbejárja asztalát, majd Oriver mellett állapodik meg.*
- Egy vállalt feladat is nagy segítség, Oriver. De, ha képes vagy többet is adni magadból a gyerekek fejlődéséért, én csak örülök. Tanítani többnyire én szoktam a kicsiket, de másfelé is vannak kötelezettségeim. *Igen diplomatikusan fejezi ki, hogy olykor bizony útnak ered és vagy teljes ostobaságokban vesz rész, vagy éppen a várost kívánja megmenteni. És nem utolsó, hogy szeretne több időt áldozni a saját örömeire is.*
- Így nagy terhet vennél le rólam, ha ezt megtennéd. *Elmosolyodik, mintha csak eszébe jutott volna valami, s ez is történt. Fahéj és Dió.* - A minap hoztam két lovat az árvaháznak. Már rettentően kíváncsiak rájuk a kölykök, de nem engedem őket csőstül az istállóba, még megijednek szegények. Nem kevésbé rossz sorsúak, mint az itt élők többsége. Szóval, ha ez testhezálló, hát rád bíznám… *Kellemes gondolat, hogy a lovag ismertesse meg a hátasokat a gyerekekkel és ő is tanítsa meg nekik, hogyan üljék meg, miközben oda tud figyelni arra, hogy ne történjen baleset.*
- Miért egy árvaház, Oriver? *A kék szemek mélyen fúródnak most a lélektükrökbe. Megvárja a választ, azután int kecsesen kezével, hogy üljenek le. Rögvest a másik elé tolja az egyik kupa bort.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-20 22:44:58
Üzenet elküldve: 2025-12-20 22:44:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
*Amennyiben bárki kitekint az ablakon, úgy láthatja, hogy legalább fél tucat városőr érkezik a rezidencia elé. Legtöbbjük nem különbözik a hétköznapi, járőröző bakáktól, egyikük azonban kitűnik közülük. Nem csupán azért, mert motívumokkal díszített, tökéletesen munkált páncélzatot visel, de a fiatal nőt hirtelenszőke hajzuhataga is kiemeli a többi közül. Alighanem elöljárójuk lehet, noha rangjelzést ilyen messziről nehéz lenne kivenni.
Mindennek tetejébe még az árvaházban már ismert gnóm is megjelenik. Sietve kacsázik keresztül a macskaköves utcán, s csatlakozik a komótosan szemerkélő esőben ácsorgó bakákhoz. Rolphius Smurgd hivatalnok az, ki az árvák kísérőjeként, valamint a bútorok ügyében is megfordult már itt.
Egyelőre olybá tűnik, nem óhajtanak bebocsájtást, helyette a szőke tiszt és az aprónép heves szóváltásba keveredik egymással. Gesztikulációjuk közepette egyre gyakrabban intenek vagy pillantanak az árvaház irányába.*
*Amennyiben bárki kitekint az ablakon, úgy láthatja, hogy legalább fél tucat városőr érkezik a rezidencia elé. Legtöbbjük nem különbözik a hétköznapi, járőröző bakáktól, egyikük azonban kitűnik közülük. Nem csupán azért, mert motívumokkal díszített, tökéletesen munkált páncélzatot visel, de a fiatal nőt hirtelenszőke hajzuhataga is kiemeli a többi közül. Alighanem elöljárójuk lehet, noha rangjelzést ilyen messziről nehéz lenne kivenni.
Mindennek tetejébe még az árvaházban már ismert gnóm is megjelenik. Sietve kacsázik keresztül a macskaköves utcán, s csatlakozik a komótosan szemerkélő esőben ácsorgó bakákhoz. Rolphius Smurgd hivatalnok az, ki az árvák kísérőjeként, valamint a bútorok ügyében is megfordult már itt.
Egyelőre olybá tűnik, nem óhajtanak bebocsájtást, helyette a szőke tiszt és az aprónép heves szóváltásba keveredik egymással. Gesztikulációjuk közepette egyre gyakrabban intenek vagy pillantanak az árvaház irányába.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-20 21:51:59
Üzenet elküldve: 2025-12-20 21:51:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Ami azt illeti, egy olyan kedves teremtéssel, mint Mai Faensa kisasszony, nem érzi sem erőltetettnek, sem pedig kötelezőnek a bájcsevejt. Ha épp úgy alakulna, szívesen jártatná a száját napestig is, mesélve az utazásai során szerzett élményeiről vagy bármi másról, ami kedvére van a hölgynek.*
- Ó, minő szép gondolat. Ha nem sértem meg vele, hadd fejezzem ki magam úgy, hogy kevés nemes tenné ezt hasonlóképp. *Szánja dicséretnek a szavait.*
- Azok a híres tavaszi ünnepségek… *Elmerengve pillant az egyik távoli fal felé, ahogy felidézi az emlékeket. Jutott neki is bőven Cormou szakács főztjeiből, hisz senki, de tényleg az égvilágon senki nem úszhatta meg, hogy megkóstolja azokat a… nos, érdekes ételeket. Mosolyt csal mindez az arcára, miközben így, szolgálók híján maga veti hát le a kabátját, és akasztja fel a megfelelő helyre, oda, ahol mások felöltőjét is látja.
Beljebb lépve aztán rögtön az árvaházi élet krémje, sikítva nevető, rohangászó kisleány alakja fogadja őt, melyre egy kedves mosollyal és hümmentéssel reagál. Nem kerüli el a figyelmét persze az sem, hogy Mai mennyire jól helytáll a szerepében, magában meg is fogalmaz néhány elismerő gondolatot.*
- Szíves örömest, kisasszony. *Biccent, majd követi a nőt, valószínűleg az említett iroda irányába, miközben úgy érzi helyesnek, ha némileg elnézést kér a levél tartalma miatt.*
- Kissé talán túl érzelmesre sikeredtek a hasonlatok. Vannak, akik félreértik. *Magyarázza meg a kérdésre, hogy mire gondol, majd őszinte mosollyal hallgatja tovább Mait.*
- Azt hiszem, hogy az menni fog. *Már a gyermekek nyelvezetének finomítása.* Egyébként is arra gondoltam, hogy esetleg taníthatnám őket. *Válaszolja meg ezzel röviden a következő kérdést. Az pedig, hogy kissé talán túlságosan előre szaladtak, egyáltalán nem zavarja. A fejét csóválva mosolyog, ezzel jelzi, hogy nem történt semmi, majd örömmel fejti ki, hogy mégis miféleképp tudná elképzelni magát ezen a helyen.*
- Azt már tudod, hogy az íráshoz és a szavakhoz értek. Emellett természetesen a fegyverforgatáshoz, bár a fiatalok számára ez még kevésbé hasznos tudás, de megtaníthatom őket lovagolni is, ezen kívül az illemről és az erényekről is át tudnék nekik adni egyet s mást. No, és persze nem zárkózom el a fizikai munkától sem, ha épp abban lehetek a segítségedre. Egyébként kellemes kis iroda. Határozottan hozzád illő. *Teszi hozzá. Miközben Mai a bort és a poharakat veszi elő, ő körbenéz, tekintete leginkább a sok könyvön akad meg, hisz nem csak írni, olvasni is szeret. Megáll hát az egyik könyvespolc előtt az írókat és címeket fürkészve, míg hellyel nem kínálják.*
*Ami azt illeti, egy olyan kedves teremtéssel, mint Mai Faensa kisasszony, nem érzi sem erőltetettnek, sem pedig kötelezőnek a bájcsevejt. Ha épp úgy alakulna, szívesen jártatná a száját napestig is, mesélve az utazásai során szerzett élményeiről vagy bármi másról, ami kedvére van a hölgynek.*
- Ó, minő szép gondolat. Ha nem sértem meg vele, hadd fejezzem ki magam úgy, hogy kevés nemes tenné ezt hasonlóképp. *Szánja dicséretnek a szavait.*
- Azok a híres tavaszi ünnepségek… *Elmerengve pillant az egyik távoli fal felé, ahogy felidézi az emlékeket. Jutott neki is bőven Cormou szakács főztjeiből, hisz senki, de tényleg az égvilágon senki nem úszhatta meg, hogy megkóstolja azokat a… nos, érdekes ételeket. Mosolyt csal mindez az arcára, miközben így, szolgálók híján maga veti hát le a kabátját, és akasztja fel a megfelelő helyre, oda, ahol mások felöltőjét is látja.
Beljebb lépve aztán rögtön az árvaházi élet krémje, sikítva nevető, rohangászó kisleány alakja fogadja őt, melyre egy kedves mosollyal és hümmentéssel reagál. Nem kerüli el a figyelmét persze az sem, hogy Mai mennyire jól helytáll a szerepében, magában meg is fogalmaz néhány elismerő gondolatot.*
- Szíves örömest, kisasszony. *Biccent, majd követi a nőt, valószínűleg az említett iroda irányába, miközben úgy érzi helyesnek, ha némileg elnézést kér a levél tartalma miatt.*
- Kissé talán túl érzelmesre sikeredtek a hasonlatok. Vannak, akik félreértik. *Magyarázza meg a kérdésre, hogy mire gondol, majd őszinte mosollyal hallgatja tovább Mait.*
- Azt hiszem, hogy az menni fog. *Már a gyermekek nyelvezetének finomítása.* Egyébként is arra gondoltam, hogy esetleg taníthatnám őket. *Válaszolja meg ezzel röviden a következő kérdést. Az pedig, hogy kissé talán túlságosan előre szaladtak, egyáltalán nem zavarja. A fejét csóválva mosolyog, ezzel jelzi, hogy nem történt semmi, majd örömmel fejti ki, hogy mégis miféleképp tudná elképzelni magát ezen a helyen.*
- Azt már tudod, hogy az íráshoz és a szavakhoz értek. Emellett természetesen a fegyverforgatáshoz, bár a fiatalok számára ez még kevésbé hasznos tudás, de megtaníthatom őket lovagolni is, ezen kívül az illemről és az erényekről is át tudnék nekik adni egyet s mást. No, és persze nem zárkózom el a fizikai munkától sem, ha épp abban lehetek a segítségedre. Egyébként kellemes kis iroda. Határozottan hozzád illő. *Teszi hozzá. Miközben Mai a bort és a poharakat veszi elő, ő körbenéz, tekintete leginkább a sok könyvön akad meg, hisz nem csak írni, olvasni is szeret. Megáll hát az egyik könyvespolc előtt az írókat és címeket fürkészve, míg hellyel nem kínálják.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-20 17:31:59
Üzenet elküldve: 2025-12-20 17:31:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Habár utálja a formalitást, olykor kötelező. Egy eleme például a kötelező bájcsevej, ami megelőzi azt, hogy tárgyalni kezdjenek arról, hogy mégis miféle részt tudna vállalni a lovag az itteni feladatokból. Tökéletes védelem volna a hely számára, de félő, hogy nem elégítene ki egy fiatal férfit az, hogy egy hajdanvolt nemesi kúria falai között járjon fel, s alá, várva arra, hogy kiszökjön egy gyermek, vagy épp beszökjön egy utcai cimbora. Utóbbi felett képes és szemet hunyna még Mai is, épp ezért kell valaki, aki hasonló értékrendekkel rendelkezik, mint ő, mégis megfelelő a kiállása, s hallgatnak rá.*
- Oriver, habár nemesek lakták ezt a kúriát, most már hányatott sorsú gyermekeké. Nem dörgölnék szolgálókat az orruk alá. Így hát ha kopognak és meghallom, akkor én nyitom ki az ajtót, ha meglátok elesni egy kölyköt, akkor én látom el a sebét és néha sokkalta borzalmasabb dolgok is kerülnek a ruhámra, mint amit Cormou készített a Faensa birtokon a tavaszi ünnepségeken. *Tekintete hűvös és kutakodó, majd már-már barátian cinkos mosollyá szelídül. Kíváncsi, vajon emlékszik-e a feltörekvő szakács szörnyűséges ételeire, amit mindenki kötelező jelleggel dicsért, csak mert más népek ízeivel rukkolt elő.
Beljebb lép, hogy jobban megnézhesse a férfi a belső teret, s végigélhesse, ahogy a kis tündérlány sikítva-kacagva szeli át a folyosót. Persze most is elég egyetlen Mai-féle nézés ahhoz, hogy elhalkuljon és a kertben éledjen újjá a hangzavar.*
- Örülök, hogy élvezted az utat, de kellően fárasztó akkor is, ha mesés dolgokat láttál közben. Gyere az irodámba, beszélgessünk.
*Lassú léptekkel indul a jelzett irányba, úgy fordul oldalvást Oriver felé.*
- Költői túlzások? *Nem feltétlenül szeret bókokat bezsebelni, de most módfelett kíváncsi. Fontos, mert másként kell közelítsen felé, ha munkát ad.*
- A költészet a gyerekekre is jó hatással lenne. Majd megtudod, ha meghallod szabadszájúságukat. Egy kis finomságot átadhatnál nekik. Talán egy igazi lovag még a figyelmüket is leköti. Bár… kérdem én, miféle szolgálatra gondoltál itt nálunk?
*Kitárja az ajtaját, ahol megpillanthatja a tényleg nemesinek ható irodát. Nem hiába, minden Mai ízlését tükrözi benne. Sötét bútorok, fénylő felületek. Rengeteg könyv, tekercs, félig égett gyrtyák szerteszét, de ettől eltekintve rend uralja.*
- Túlságosan előre szaladtam, bocsáss meg. *Halkan nevet fel, majd megingatja a fejét. Még le sem ültek, már tervez. Egy vitrin mélyéből két kupát és láthatóan vörösbort vesz elő, de még csak az asztalra készíti.*
*Habár utálja a formalitást, olykor kötelező. Egy eleme például a kötelező bájcsevej, ami megelőzi azt, hogy tárgyalni kezdjenek arról, hogy mégis miféle részt tudna vállalni a lovag az itteni feladatokból. Tökéletes védelem volna a hely számára, de félő, hogy nem elégítene ki egy fiatal férfit az, hogy egy hajdanvolt nemesi kúria falai között járjon fel, s alá, várva arra, hogy kiszökjön egy gyermek, vagy épp beszökjön egy utcai cimbora. Utóbbi felett képes és szemet hunyna még Mai is, épp ezért kell valaki, aki hasonló értékrendekkel rendelkezik, mint ő, mégis megfelelő a kiállása, s hallgatnak rá.*
- Oriver, habár nemesek lakták ezt a kúriát, most már hányatott sorsú gyermekeké. Nem dörgölnék szolgálókat az orruk alá. Így hát ha kopognak és meghallom, akkor én nyitom ki az ajtót, ha meglátok elesni egy kölyköt, akkor én látom el a sebét és néha sokkalta borzalmasabb dolgok is kerülnek a ruhámra, mint amit Cormou készített a Faensa birtokon a tavaszi ünnepségeken. *Tekintete hűvös és kutakodó, majd már-már barátian cinkos mosollyá szelídül. Kíváncsi, vajon emlékszik-e a feltörekvő szakács szörnyűséges ételeire, amit mindenki kötelező jelleggel dicsért, csak mert más népek ízeivel rukkolt elő.
Beljebb lép, hogy jobban megnézhesse a férfi a belső teret, s végigélhesse, ahogy a kis tündérlány sikítva-kacagva szeli át a folyosót. Persze most is elég egyetlen Mai-féle nézés ahhoz, hogy elhalkuljon és a kertben éledjen újjá a hangzavar.*
- Örülök, hogy élvezted az utat, de kellően fárasztó akkor is, ha mesés dolgokat láttál közben. Gyere az irodámba, beszélgessünk.
*Lassú léptekkel indul a jelzett irányba, úgy fordul oldalvást Oriver felé.*
- Költői túlzások? *Nem feltétlenül szeret bókokat bezsebelni, de most módfelett kíváncsi. Fontos, mert másként kell közelítsen felé, ha munkát ad.*
- A költészet a gyerekekre is jó hatással lenne. Majd megtudod, ha meghallod szabadszájúságukat. Egy kis finomságot átadhatnál nekik. Talán egy igazi lovag még a figyelmüket is leköti. Bár… kérdem én, miféle szolgálatra gondoltál itt nálunk?
*Kitárja az ajtaját, ahol megpillanthatja a tényleg nemesinek ható irodát. Nem hiába, minden Mai ízlését tükrözi benne. Sötét bútorok, fénylő felületek. Rengeteg könyv, tekercs, félig égett gyrtyák szerteszét, de ettől eltekintve rend uralja.*
- Túlságosan előre szaladtam, bocsáss meg. *Halkan nevet fel, majd megingatja a fejét. Még le sem ültek, már tervez. Egy vitrin mélyéből két kupát és láthatóan vörösbort vesz elő, de még csak az asztalra készíti.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-20 10:13:07
Üzenet elküldve: 2025-12-20 10:13:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Hosszú ideig csak áll a hatalmas ajtó előtt, mint egy szerencsétlen udvaribolond, akinek azt mondták, hogy itt osztják az alamizsnát, ő pedig annak rendje és módja szerint áldozatául is esett a tréfának. Türelme azonban végtelen, mint a tenger, így még akkor is ott áll, mikor végre ajtót nyit neki a ház népe. Nem is akármilyen nép! Figyelme már majdnem elkalandozott, hogy a ház építészeti remekműnek titulált ablakait vizslatva adjon teret szárnyaló képzeletének, amikor is maga Mai Faensa nyit neki ajtót. Bizony, hogy ő! Ezer közül is megismerné az arcát, még ennyi év után is.*
- Személyesen, Faensa kisasszony, a szolgálatára! *Jobb kezét egy színpadias mozdulattal maga előtt meglendítve hajol meg kissé, miközben bemutatkozik, majd újra kiegyenesedik. Úgy véli, hogy a drága hölgy még most is egy természetes szépség, ám mindezt csupán kék szemeinek fényéből állapítja meg, ugyanis a lovagi erényeit becsben tartva lejjebb nem vándorol a tekintete.*
- Bevallom, nem számítottam rá, hogy te magad nyitsz nekem ajtót. *A kisasszony közvetlen hangneme meglepi, és őszintén szólva egészen kényelmetlennek is találja a viszonzását, de hát ki ő, hogy akár csak gondolatban is felül akarja bírálni egy nemeshölgy akaratát? Nem tenne ilyet.*
- Cudar időnk van, azt meg kell hagyni. *Helyesli, miközben egy tiszteletteljes biccentéssel köszöni meg a bebocsájtást. Be is lép az előtérbe, és éppen csak pár lépést tesz előre, miközben elegáns cipője halkan kopog a márványpadló kövezetén.*
- Pompás. Nincs miért panaszkodnom, igazi kényelemben volt részem, de az utazás öröméért, szívesen jöttem volna egy rozoga szekér bakján zötykölődve is. *Mondja őszintén, hisz világot látni szerinte az egyik legnagyobb kincs az életben. Kabátját egyelőre nem tervezi levenni, hisz fogalma sincs, hogy szolgálók sietnek-e majd elé vagy magát kell kiszolgálnia a ruhatartó fogasokkal.
A hidegben kihűlt kezeit nadrágja zsebeibe rejtve igyekszik felmelegíteni, miközben kíváncsian néz körbe az épületben.*
- Hát ez az a híres-neves Aranyszarvas Árvaház. Szép. *Tekintete végül ismét megtalálja Mai kékjeit.* Akkor ezek szerint a levelem megérkezett hozzád. Elnézést a költői túlzásokért, írásban sokszor elragad a hév, de egy mű megérdemli azt a tiszteletet, hogy láthassa, akinek íródott. *Nevet fel halkan, visszafogottan, jó kedélyűen, még véletlenül sem zavaróan.*
*Hosszú ideig csak áll a hatalmas ajtó előtt, mint egy szerencsétlen udvaribolond, akinek azt mondták, hogy itt osztják az alamizsnát, ő pedig annak rendje és módja szerint áldozatául is esett a tréfának. Türelme azonban végtelen, mint a tenger, így még akkor is ott áll, mikor végre ajtót nyit neki a ház népe. Nem is akármilyen nép! Figyelme már majdnem elkalandozott, hogy a ház építészeti remekműnek titulált ablakait vizslatva adjon teret szárnyaló képzeletének, amikor is maga Mai Faensa nyit neki ajtót. Bizony, hogy ő! Ezer közül is megismerné az arcát, még ennyi év után is.*
- Személyesen, Faensa kisasszony, a szolgálatára! *Jobb kezét egy színpadias mozdulattal maga előtt meglendítve hajol meg kissé, miközben bemutatkozik, majd újra kiegyenesedik. Úgy véli, hogy a drága hölgy még most is egy természetes szépség, ám mindezt csupán kék szemeinek fényéből állapítja meg, ugyanis a lovagi erényeit becsben tartva lejjebb nem vándorol a tekintete.*
- Bevallom, nem számítottam rá, hogy te magad nyitsz nekem ajtót. *A kisasszony közvetlen hangneme meglepi, és őszintén szólva egészen kényelmetlennek is találja a viszonzását, de hát ki ő, hogy akár csak gondolatban is felül akarja bírálni egy nemeshölgy akaratát? Nem tenne ilyet.*
- Cudar időnk van, azt meg kell hagyni. *Helyesli, miközben egy tiszteletteljes biccentéssel köszöni meg a bebocsájtást. Be is lép az előtérbe, és éppen csak pár lépést tesz előre, miközben elegáns cipője halkan kopog a márványpadló kövezetén.*
- Pompás. Nincs miért panaszkodnom, igazi kényelemben volt részem, de az utazás öröméért, szívesen jöttem volna egy rozoga szekér bakján zötykölődve is. *Mondja őszintén, hisz világot látni szerinte az egyik legnagyobb kincs az életben. Kabátját egyelőre nem tervezi levenni, hisz fogalma sincs, hogy szolgálók sietnek-e majd elé vagy magát kell kiszolgálnia a ruhatartó fogasokkal.
A hidegben kihűlt kezeit nadrágja zsebeibe rejtve igyekszik felmelegíteni, miközben kíváncsian néz körbe az épületben.*
- Hát ez az a híres-neves Aranyszarvas Árvaház. Szép. *Tekintete végül ismét megtalálja Mai kékjeit.* Akkor ezek szerint a levelem megérkezett hozzád. Elnézést a költői túlzásokért, írásban sokszor elragad a hév, de egy mű megérdemli azt a tiszteletet, hogy láthassa, akinek íródott. *Nevet fel halkan, visszafogottan, jó kedélyűen, még véletlenül sem zavaróan.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-19 22:47:18
Üzenet elküldve: 2025-12-19 22:47:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
- Ajj, az most van!
*Csattan fel hangosan, noha teljesen egyedül van a szobában, ahol így megteheti, hogy fájdalmasan, már-már hisztérikusan nyög fel, majd hajítja el a könyvet, amit olvasni akart abban az órácskában, amit magának adományozott (volna) pihenés gyanánt. Hazugság lenne állítani, hogy nem várta már, hogy végre dolgozók is megrohamozzák e helyet, de annyira mérhetetlenül fáradt... Az elmúlt napok keserve, boldogsága, na meg persze a kevés éjjeli alvás nem járul hozzá az üdeségéhez. Nem kell Anvielnek sem szaladni, szobájának elrendezése éppen tökéletes arra, hogy az ablakon kitekintve lássa, hogy idegen férfi érkezett az árvaházba, aki a megadott időt tekintve más nem lehet, csak Oriver. Feláll, majd a hatalmas tükörhöz lép, ahol végigméri küllemét. Hibát nem talál a haloványan, de mégis sötétellő foltokon kívül a jégkék szemei alatt. Magára húz egy kellemesebb esésű ruhát, melyben ildomosabb vendéget fogadni, mint egy neglizsében. Megpaskolja hűvös kezével bőrét, mintha az el tudná tüntetni a karikáit, majd elindul, hogy ajtót nyisson. Hogy egyetlen gyermek sem vetődött rá a lépcső tetejéről, már eredményes útnak mondható. Ahogy közeledik, egyre szélesedik a mosolya. Eszébe jut a levél, amit kapott az „úriembertől”, akire be kell vallja nem emlékszik, pedig sorai igencsak emlékezetesek. Hogy jó, avagy rossz értelemben, azt senki nem olvassa le az igazgatónő vonásairól.
Nem kell rettentően sokat várnia a férfinek, de már talán átfut az elméjén, hogy ide a világon senki nem fogja beengedni. Mai ugyanis csak szerinte készül el hamar.*
- Oriver Aerival! *Mondja negédesen a nevet, amit azóta persze memorizált, majd lágy mozdulattal lép arrébb, hogy beengedhesse a lovagot. Aztán őszintén reméli, hogy nem téved a kilétét illetően, hiszen végtére is más látogató is érkezhetett… csúf lenne.*
- Már vártalak. *Hazudja is, meg nem is. Az árvaház a legfontosabb, csupán nehéz ezt szem előtt tartani, ha a félelf leányát túlságosan húzza az ágy, na meg az olvasás lehetősége benne. Bár ha Pashthrával kellene időt töltenie, bizonyosan nem görbülne le az ajka, még gondolatban sem.*
- Gyere csak, meg ne fázz odakint.
*Tekintete végigfut a másikon, de rejtett bugyorból sem bukkan fel egyetlen férfihez tartozó emlék sem. Tán némi beszélgetés után. A formalitást természetesen hagyja azoknak, akiknek szükségük van a magázódásra ahhoz, hogy komolyan vegyék őket. Ebben a házban feleslegességekkel nem szeret élni, főleg nem leendő kollégák között.*
- Milyen volt az utad?
- Ajj, az most van!
*Csattan fel hangosan, noha teljesen egyedül van a szobában, ahol így megteheti, hogy fájdalmasan, már-már hisztérikusan nyög fel, majd hajítja el a könyvet, amit olvasni akart abban az órácskában, amit magának adományozott (volna) pihenés gyanánt. Hazugság lenne állítani, hogy nem várta már, hogy végre dolgozók is megrohamozzák e helyet, de annyira mérhetetlenül fáradt... Az elmúlt napok keserve, boldogsága, na meg persze a kevés éjjeli alvás nem járul hozzá az üdeségéhez. Nem kell Anvielnek sem szaladni, szobájának elrendezése éppen tökéletes arra, hogy az ablakon kitekintve lássa, hogy idegen férfi érkezett az árvaházba, aki a megadott időt tekintve más nem lehet, csak Oriver. Feláll, majd a hatalmas tükörhöz lép, ahol végigméri küllemét. Hibát nem talál a haloványan, de mégis sötétellő foltokon kívül a jégkék szemei alatt. Magára húz egy kellemesebb esésű ruhát, melyben ildomosabb vendéget fogadni, mint egy neglizsében. Megpaskolja hűvös kezével bőrét, mintha az el tudná tüntetni a karikáit, majd elindul, hogy ajtót nyisson. Hogy egyetlen gyermek sem vetődött rá a lépcső tetejéről, már eredményes útnak mondható. Ahogy közeledik, egyre szélesedik a mosolya. Eszébe jut a levél, amit kapott az „úriembertől”, akire be kell vallja nem emlékszik, pedig sorai igencsak emlékezetesek. Hogy jó, avagy rossz értelemben, azt senki nem olvassa le az igazgatónő vonásairól.
Nem kell rettentően sokat várnia a férfinek, de már talán átfut az elméjén, hogy ide a világon senki nem fogja beengedni. Mai ugyanis csak szerinte készül el hamar.*
- Oriver Aerival! *Mondja negédesen a nevet, amit azóta persze memorizált, majd lágy mozdulattal lép arrébb, hogy beengedhesse a lovagot. Aztán őszintén reméli, hogy nem téved a kilétét illetően, hiszen végtére is más látogató is érkezhetett… csúf lenne.*
- Már vártalak. *Hazudja is, meg nem is. Az árvaház a legfontosabb, csupán nehéz ezt szem előtt tartani, ha a félelf leányát túlságosan húzza az ágy, na meg az olvasás lehetősége benne. Bár ha Pashthrával kellene időt töltenie, bizonyosan nem görbülne le az ajka, még gondolatban sem.*
- Gyere csak, meg ne fázz odakint.
*Tekintete végigfut a másikon, de rejtett bugyorból sem bukkan fel egyetlen férfihez tartozó emlék sem. Tán némi beszélgetés után. A formalitást természetesen hagyja azoknak, akiknek szükségük van a magázódásra ahhoz, hogy komolyan vegyék őket. Ebben a házban feleslegességekkel nem szeret élni, főleg nem leendő kollégák között.*
- Milyen volt az utad?
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-19 22:08:34
Üzenet elküldve: 2025-12-19 22:08:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Arthenior, a Levegő Városa, a Hetedik büszke ékköve. Egészen furcsa érzésekkel tölti el, hogy hamarosan eme nagy múltú városba látogathat majd el. Kíváncsiság, izgatottság, némi félelem az újdonság okán, talán ezek, mik kavarognak most a fejében, miközben egy levelet fogalmaz, nem is akárkinek. Mai Faensa névre hallgat a kedves hölgy, akivel talán soha nem ismerték egymást úgy igazán, mégis, nem egy költemény múzsája lehetett ő még akkoriban, amikor is volt szerencséje a Faensa ház kötelékében töltenie szolgálatát még fiatal apródként, később fegyverhordozóként szülővárosában, Lihanechben. Persze ezekből a művekből a kisasszony egyet sem látott. Nem is volt lehetősége megmutatni őket, és az illem maga is azt diktálta, hogy csupán a saját szórakoztatására írja meg őket.
Mégsem ezért jut most eszébe a nemeslány, hanem mert tudomására jutott, hogy Mai Faensa egy gyermekeket megsegítő árvaház vezetőjeként tevékenykedik. Nemes cél egy nemes hölgynek, neki pedig munkára van szüksége, és talán az erős férfikéz, a lovagi erény vagy az írás terén szerzett tapasztalata lehet elég hasznos ahhoz, hogy újra Faensa kisasszonynak ajánlhassa szolgálatait. A levél, melyet oly bőszen körmöl, így szól.*
„Mai Faensának, a Víz Városa szépszemű csillagának…
Rég volt, s emlékeinkben tán már csak egy mesének tűnik, mi soha igaz sem volt, de én még emlékszem, mikor magácska ott állt az erkélyen, mint egy szépséges madár, tündökölve, mégis szomorúnak tűnő vágyakozással, mint akit akarata ellenére zártak kalitkába. Én lentről figyeltem, s nem tehettem mást, csak álltam, s őszinte szívvel a legjobbakat kívánhattam.
Úgy hírlik, a kisasszony Arthenior városában találta meg a számításait. Örömhír ez számomra, de tudja-e miért? A sors úgy hozta, hogy jómagamat is a Levegő Városába sodor hamarost a szél. A szabad madarak azt csicsergik, hogy ön egy igazán nemes cél ügyében dolgozik a városban, mely iránt magam is hajlandó volnék őszinte elköteleződést vállalni, ennek okán mélységes tisztelettel szeretném felajánlani a szolgálataimat immáron másodszor a Faensa családnak, önnek és természetesen a megannyi gyermeknek is, kiket a szárnyai alatt nevelget.
A városba érkezésem időpontjában, nagyjából két hat múlva, előzetes engedelmével fel óhajtom keresni a kisasszonyt, hogy a kérésem nyomán meghozott döntését személyesen hallgathassam meg.
Szívélyes alázattal,
Oriver Aerivale, lovag, s mindenek felett úriember”
*S bizony, el is jött ez a nap, amikor is itt áll az úgynevezett Aranyszarvas Árvaház előtt remélve, hogy a kisasszony megkapta a neki szánt irományt. Besétál hát a birtok kapuján, fel a lépcsőkön, egészen a főbejáratig. Ott aztán megáll, megigazítja öltözékét, kihúzza magát, majd az ajtóra erősített kopogtatót használva, három határozott mozdulattal, hangosan kopogtatva jelzi ittlétét.*
*Arthenior, a Levegő Városa, a Hetedik büszke ékköve. Egészen furcsa érzésekkel tölti el, hogy hamarosan eme nagy múltú városba látogathat majd el. Kíváncsiság, izgatottság, némi félelem az újdonság okán, talán ezek, mik kavarognak most a fejében, miközben egy levelet fogalmaz, nem is akárkinek. Mai Faensa névre hallgat a kedves hölgy, akivel talán soha nem ismerték egymást úgy igazán, mégis, nem egy költemény múzsája lehetett ő még akkoriban, amikor is volt szerencséje a Faensa ház kötelékében töltenie szolgálatát még fiatal apródként, később fegyverhordozóként szülővárosában, Lihanechben. Persze ezekből a művekből a kisasszony egyet sem látott. Nem is volt lehetősége megmutatni őket, és az illem maga is azt diktálta, hogy csupán a saját szórakoztatására írja meg őket.
Mégsem ezért jut most eszébe a nemeslány, hanem mert tudomására jutott, hogy Mai Faensa egy gyermekeket megsegítő árvaház vezetőjeként tevékenykedik. Nemes cél egy nemes hölgynek, neki pedig munkára van szüksége, és talán az erős férfikéz, a lovagi erény vagy az írás terén szerzett tapasztalata lehet elég hasznos ahhoz, hogy újra Faensa kisasszonynak ajánlhassa szolgálatait. A levél, melyet oly bőszen körmöl, így szól.*
„Mai Faensának, a Víz Városa szépszemű csillagának…
Rég volt, s emlékeinkben tán már csak egy mesének tűnik, mi soha igaz sem volt, de én még emlékszem, mikor magácska ott állt az erkélyen, mint egy szépséges madár, tündökölve, mégis szomorúnak tűnő vágyakozással, mint akit akarata ellenére zártak kalitkába. Én lentről figyeltem, s nem tehettem mást, csak álltam, s őszinte szívvel a legjobbakat kívánhattam.
Úgy hírlik, a kisasszony Arthenior városában találta meg a számításait. Örömhír ez számomra, de tudja-e miért? A sors úgy hozta, hogy jómagamat is a Levegő Városába sodor hamarost a szél. A szabad madarak azt csicsergik, hogy ön egy igazán nemes cél ügyében dolgozik a városban, mely iránt magam is hajlandó volnék őszinte elköteleződést vállalni, ennek okán mélységes tisztelettel szeretném felajánlani a szolgálataimat immáron másodszor a Faensa családnak, önnek és természetesen a megannyi gyermeknek is, kiket a szárnyai alatt nevelget.
A városba érkezésem időpontjában, nagyjából két hat múlva, előzetes engedelmével fel óhajtom keresni a kisasszonyt, hogy a kérésem nyomán meghozott döntését személyesen hallgathassam meg.
Szívélyes alázattal,
Oriver Aerivale, lovag, s mindenek felett úriember”
*S bizony, el is jött ez a nap, amikor is itt áll az úgynevezett Aranyszarvas Árvaház előtt remélve, hogy a kisasszony megkapta a neki szánt irományt. Besétál hát a birtok kapuján, fel a lépcsőkön, egészen a főbejáratig. Ott aztán megáll, megigazítja öltözékét, kihúzza magát, majd az ajtóra erősített kopogtatót használva, három határozott mozdulattal, hangosan kopogtatva jelzi ittlétét.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-12-13 08:37:10
Üzenet elküldve: 2025-12-13 08:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Újra itt//
*Rettentő furcsa érzés most az árvaház felé igyekezni. Nem volt sokáig távol ugyan, mégis hatoknak tűnt. Sok minden történt, nagy teher nyomja a vállát, amit most hátra szeretne hagyni, csak néhány órácskára, amíg a gyerekekkel foglalatoskodik.
Pashthra már most hiányzik neki, ami keserédes a lüktetés a mellkasában. Egyszerre boldog és valahogy borzongató, hogy a távollétében… aggódik érte? Bár fogalma sincs miért, tán csak a nála lévő szív az ok. Szereti a tiszta fejet és tudatot, a gyermekekhez az kell ugyanis. Viszont talán megengedhető ez is… mások is érezték már.
Norileinával is kellemes időt töltött el végül, ahhoz képest, hogy az út elején még mennyire haragudott rá. Szerencsére mindent ki tudtak beszélni magukból. A mélységi „barátja” viszont olyasvalakivé vált a félvér szemében, aki egy szerettét bántotta. Az tudvalevő, hogy sosem vezet jóhoz.
Gondolataiba mélyedve szeli hát az utat, majd meglátva a hajdani rezidenciát, mosolyra görbül ajka. Bevezeti a lovakat, szigorúan a hátsókert felől. Vacsoraidő van, tán így nem özönlik a rengeteg gyerek egyből felé, s lesz ideje elrendezni a hátasokat. Kira csacsi mellé viszi hát őket az istállóba. Leszáll Borsról, majd odaadóan simítja meg fekete sörényét, s bevezeti a karámba. Nekik is vacsoraidő van persze, s most ezt minden bizonnyal Mai fogja intézni. De még csípőre tett kézzel nézi a kissé ramaty állapotban lévő két jószágot. Felsóhajt.*
- Fahéj. *Ad egy egész szál répát a jelzettnek, majd őt is megsimítja, aztán betessékeli a helyére.*
- Dió. *Tesz ugyanígy a második elárvulttal. Hirtelenjében midenkit el is nevezett. Lassan állatsimogatót nyithat.
Némi rendezkedés után nagy levegőt véve indul meg az épület felé. Nem marad még itt éjszakára, de legalább néhány órát átvállal Anvieltől, hogy amaz pihenni tudjon. A napokban új nevelőket is fel fog ide venni, ráfér már a házra olyan is, aki nem átjáróházként használja, mint a legtöbb, akiket ideengedett.*
*Rettentő furcsa érzés most az árvaház felé igyekezni. Nem volt sokáig távol ugyan, mégis hatoknak tűnt. Sok minden történt, nagy teher nyomja a vállát, amit most hátra szeretne hagyni, csak néhány órácskára, amíg a gyerekekkel foglalatoskodik.
Pashthra már most hiányzik neki, ami keserédes a lüktetés a mellkasában. Egyszerre boldog és valahogy borzongató, hogy a távollétében… aggódik érte? Bár fogalma sincs miért, tán csak a nála lévő szív az ok. Szereti a tiszta fejet és tudatot, a gyermekekhez az kell ugyanis. Viszont talán megengedhető ez is… mások is érezték már.
Norileinával is kellemes időt töltött el végül, ahhoz képest, hogy az út elején még mennyire haragudott rá. Szerencsére mindent ki tudtak beszélni magukból. A mélységi „barátja” viszont olyasvalakivé vált a félvér szemében, aki egy szerettét bántotta. Az tudvalevő, hogy sosem vezet jóhoz.
Gondolataiba mélyedve szeli hát az utat, majd meglátva a hajdani rezidenciát, mosolyra görbül ajka. Bevezeti a lovakat, szigorúan a hátsókert felől. Vacsoraidő van, tán így nem özönlik a rengeteg gyerek egyből felé, s lesz ideje elrendezni a hátasokat. Kira csacsi mellé viszi hát őket az istállóba. Leszáll Borsról, majd odaadóan simítja meg fekete sörényét, s bevezeti a karámba. Nekik is vacsoraidő van persze, s most ezt minden bizonnyal Mai fogja intézni. De még csípőre tett kézzel nézi a kissé ramaty állapotban lévő két jószágot. Felsóhajt.*
- Fahéj. *Ad egy egész szál répát a jelzettnek, majd őt is megsimítja, aztán betessékeli a helyére.*
- Dió. *Tesz ugyanígy a második elárvulttal. Hirtelenjében midenkit el is nevezett. Lassan állatsimogatót nyithat.
Némi rendezkedés után nagy levegőt véve indul meg az épület felé. Nem marad még itt éjszakára, de legalább néhány órát átvállal Anvieltől, hogy amaz pihenni tudjon. A napokban új nevelőket is fel fog ide venni, ráfér már a házra olyan is, aki nem átjáróházként használja, mint a legtöbb, akiket ideengedett.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-18 14:02:28
Üzenet elküldve: 2025-10-18 14:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
//Keresés sikertelen//
*Rettentő furcsán telik a nap. Trylnor hiánya jobban megviseli mint ő azt valaha is gondolta volna. A napi tevékenységek sokkalta hosszabbak és unalmasabbak. Nem dúdol boldogan a teendői közben mint, ahogy szokott. Minek is tenné? Senki nem hallgatja. A kertjének gondozása sem nyugtatja meg háborgó lelkét. Hiába húzgálja egyesével az oda nőtt gyomokat, nem hoz vigaszt egy cseppet sem. Az idő hűvössége is csak arra emlékezteti. Lassan fel kell készítenie a kertet télire. Leszedni azt ami nem élné túl a hideget. Hogy majd tavasszal minden újra ültessen. De majd egy másik nap.
De ha már a hideg időnél jár. Eszébe is jut valaki akire rá kellene néznie. Az öreg Vandel bácsit napok óta nem látogatta meg. Igaz mikor utoljára látta már a láza is rég elmúlt és az a kevés elemózsia is jót tett neki.
Hát legyen. Úgy dönt hát ideje megkeresni az öreget. Visz neki ismét egy jó adag vándorebédet. Talán egy kis sárkányfog főzetet is. Nehogy ismét össze szedjen valami betegséget.
Vissza is megy hát a szobájába a kerti munkából. Megmossa kezeit, és felöltözik rendesen. Sőt egy hosszabb sálat is a fejére teker, amivel arcát is eltakarja. Ezzel is nehezítve azoknak a feladatát akik esetleg felismernék őt a plakátokról. Már csak az hiányozna neki, hogy fülön csípjék.
Nagy táskája helyett, most egy kisebb oldaltáskát vesz amibe az üvegcsék kerülnek kis kendőkbe csomagolva, hogy ne csilingeljenek. Tüske sem maradhat el, főleg mert a romvárosba készül ahol a múltkor is Elsek meglepte őt. Akkor megúszta. De a nő elültette a bogarat a fülében, hogy jobban kell vigyáznia ha arra jár.
Most még "könnyű" dolga van a kiosonással. Anviel egyedül van és a teendők sosem lesznek kevesebbek a rezidencián. Trevornnak is biztos dolga akadt. Mert ma még nem látta.
Így csak úgy tesz mintha ismét a kertbe menne intézni teendőit. De amint úgy látja az alkalmat, kioson a kapun és sietős léptekkel halad a romváros felé. Derest sem ébreszti fel most délutáni szunyókálásából. Szegény jószág már alig tudja vele tartani a lépést.
Az úton lefelé fürkészi az utcákat és régi házakat. Hol leselkedhet rá probléma. Mert mióta tudtára került, hogy körözött személy tudja vigyáznia kell.
Ám hiába az élesnek hitt szemei cserben hagyják. Nem veszi észre a sötétben megbúvó leselkedőt.*
//A hűség záloga – de mekkora?//
//Keresés sikertelen//
*Rettentő furcsán telik a nap. Trylnor hiánya jobban megviseli mint ő azt valaha is gondolta volna. A napi tevékenységek sokkalta hosszabbak és unalmasabbak. Nem dúdol boldogan a teendői közben mint, ahogy szokott. Minek is tenné? Senki nem hallgatja. A kertjének gondozása sem nyugtatja meg háborgó lelkét. Hiába húzgálja egyesével az oda nőtt gyomokat, nem hoz vigaszt egy cseppet sem. Az idő hűvössége is csak arra emlékezteti. Lassan fel kell készítenie a kertet télire. Leszedni azt ami nem élné túl a hideget. Hogy majd tavasszal minden újra ültessen. De majd egy másik nap.
De ha már a hideg időnél jár. Eszébe is jut valaki akire rá kellene néznie. Az öreg Vandel bácsit napok óta nem látogatta meg. Igaz mikor utoljára látta már a láza is rég elmúlt és az a kevés elemózsia is jót tett neki.
Hát legyen. Úgy dönt hát ideje megkeresni az öreget. Visz neki ismét egy jó adag vándorebédet. Talán egy kis sárkányfog főzetet is. Nehogy ismét össze szedjen valami betegséget.
Vissza is megy hát a szobájába a kerti munkából. Megmossa kezeit, és felöltözik rendesen. Sőt egy hosszabb sálat is a fejére teker, amivel arcát is eltakarja. Ezzel is nehezítve azoknak a feladatát akik esetleg felismernék őt a plakátokról. Már csak az hiányozna neki, hogy fülön csípjék.
Nagy táskája helyett, most egy kisebb oldaltáskát vesz amibe az üvegcsék kerülnek kis kendőkbe csomagolva, hogy ne csilingeljenek. Tüske sem maradhat el, főleg mert a romvárosba készül ahol a múltkor is Elsek meglepte őt. Akkor megúszta. De a nő elültette a bogarat a fülében, hogy jobban kell vigyáznia ha arra jár.
Most még "könnyű" dolga van a kiosonással. Anviel egyedül van és a teendők sosem lesznek kevesebbek a rezidencián. Trevornnak is biztos dolga akadt. Mert ma még nem látta.
Így csak úgy tesz mintha ismét a kertbe menne intézni teendőit. De amint úgy látja az alkalmat, kioson a kapun és sietős léptekkel halad a romváros felé. Derest sem ébreszti fel most délutáni szunyókálásából. Szegény jószág már alig tudja vele tartani a lépést.
Az úton lefelé fürkészi az utcákat és régi házakat. Hol leselkedhet rá probléma. Mert mióta tudtára került, hogy körözött személy tudja vigyáznia kell.
Ám hiába az élesnek hitt szemei cserben hagyják. Nem veszi észre a sötétben megbúvó leselkedőt.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-17 08:46:53
Üzenet elküldve: 2025-10-17 08:46:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Úgy csinál, mint aki egyszerűen csak erre jár vagy épp erre vezet az útja oda ahová igyekszik, de végül megáll az egykori nemesi kúria kapujában, felnéz a fölé magasodó, hatalmas épületre, kissé hunyorog is, ahogy a lenyugvó nap még a szemébe süt, mielőtt teljesen eltűnne a ház takarásában.
Egy valamit biztosan tud, hogy az árvaház igazgatónője nincs odabent, ugyanis holtbiztos benne, hogy ha hazaért volna, akkor már az ő ajtaján dörömbölne valamilyen égető problémával, amiben rá van szüksége. Mondjuk egy olyan ajándéknak, mint legutóbb, annak még örülne is tőle, de erre inkább nem akar gondolni, mert a végén még ismételten kiderülne, hogy hiányzik neki a nő.
Szóval, ha Mai nem is, néhány ékszere talán ott van bent e falak között, a baj viszont az, hogy ő egyáltalán nem akaródzik bemenni oda, mert a végén még megint a fura nevelőnő társaságában kötne ki egy tányér sült előtt ülve. Mondjuk az finom volt, el is fogyott mind, de akkor is Anviel hibája, hogy bogarat ültetett a fülébe ezzel a gyűrű dologgal, de azt már elfelejtette közölni, hogy megszerezni a hűség zálogát nehéz, bonyolult és drága mulatság.
Ha Anviellel nem is akar találkozni, egy ötlete azért még maradt, hogy hogyan is szerezhetné meg a fél-elf egyik gyűrűjét odabentről, ha van neki. Cilia. A lány a piacról is meglepő ügyességgel csent el dolgokat. Az már egy másik kérdés, hogy le is bukott közben, de neki most amúgy is az eredményre van szüksége, nem a diszkrécióra. Ennek ellenére, ha valaki, akkor ő képes lehet kihozni neki az ékszert. Ehhez már csak meg kéne pillantania a kis szőkét úgy, hogy rá közben senki sem figyel fel. Távolabb megy hát a háztól, és az egyik romos épület takarásában áll meg, ahonnan ő jól látja a bejáratot, és ha valaki kijön, ő látni fogja, de még azelőtt elbújhat -ha szükséges-, mielőtt amaz meglátná. Most már csak egyetlen teendője van, várni, hogy Cilia megjelenjen. Mert előbb-utóbb ki fog jönni, ebben egészen biztos. Ki fog, ugye?*
//A hűség záloga – de mekkora?//
*Úgy csinál, mint aki egyszerűen csak erre jár vagy épp erre vezet az útja oda ahová igyekszik, de végül megáll az egykori nemesi kúria kapujában, felnéz a fölé magasodó, hatalmas épületre, kissé hunyorog is, ahogy a lenyugvó nap még a szemébe süt, mielőtt teljesen eltűnne a ház takarásában.
Egy valamit biztosan tud, hogy az árvaház igazgatónője nincs odabent, ugyanis holtbiztos benne, hogy ha hazaért volna, akkor már az ő ajtaján dörömbölne valamilyen égető problémával, amiben rá van szüksége. Mondjuk egy olyan ajándéknak, mint legutóbb, annak még örülne is tőle, de erre inkább nem akar gondolni, mert a végén még ismételten kiderülne, hogy hiányzik neki a nő.
Szóval, ha Mai nem is, néhány ékszere talán ott van bent e falak között, a baj viszont az, hogy ő egyáltalán nem akaródzik bemenni oda, mert a végén még megint a fura nevelőnő társaságában kötne ki egy tányér sült előtt ülve. Mondjuk az finom volt, el is fogyott mind, de akkor is Anviel hibája, hogy bogarat ültetett a fülébe ezzel a gyűrű dologgal, de azt már elfelejtette közölni, hogy megszerezni a hűség zálogát nehéz, bonyolult és drága mulatság.
Ha Anviellel nem is akar találkozni, egy ötlete azért még maradt, hogy hogyan is szerezhetné meg a fél-elf egyik gyűrűjét odabentről, ha van neki. Cilia. A lány a piacról is meglepő ügyességgel csent el dolgokat. Az már egy másik kérdés, hogy le is bukott közben, de neki most amúgy is az eredményre van szüksége, nem a diszkrécióra. Ennek ellenére, ha valaki, akkor ő képes lehet kihozni neki az ékszert. Ehhez már csak meg kéne pillantania a kis szőkét úgy, hogy rá közben senki sem figyel fel. Távolabb megy hát a háztól, és az egyik romos épület takarásában áll meg, ahonnan ő jól látja a bejáratot, és ha valaki kijön, ő látni fogja, de még azelőtt elbújhat -ha szükséges-, mielőtt amaz meglátná. Most már csak egyetlen teendője van, várni, hogy Cilia megjelenjen. Mert előbb-utóbb ki fog jönni, ebben egészen biztos. Ki fog, ugye?*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-05 09:27:41
Üzenet elküldve: 2025-10-05 09:27:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*A tőle kért segítség tökéletes ürügy arra, hogy a kiadós és kifejezetten finom étel maradékának elfogyasztása helyett felálljon az asztaltól, és miután megtette, amire kérték, lassan menekülőre fogja. Amit meg akart tudni, azt már tudja, amiért jött, azt többé-kevésbé el is tudta intézni, a kötelességét is teljesítette azzal, hogy bejelentette, a hiányzó kölyköt a kaszárnyában kell keresni és bár a sokat látott nevelő mindent megtesz, hogy jó társaság legyen, így már még sincs oka maradni.*
- De… jó. *Nem akar várni még egy pillanatot, de gyakorlatilag kénytelen, miután a nevelő elviharzik előle. Bár az illem már hosszú ideje nem foglalkoztatja, fiatal, Wegtorenben töltött éveiből ragadt még rá annyi udvariasság, hogy szó nélkül ne akarjon lelépni.
Karjait türelmetlenül fonja hát össze maga előtt, ám sokáig nem marad magányos, a ház kíváncsi apraja-nagyjának feltűnik a jelenléte, ő pedig egy, kettő, öt… ki tudja hány pislogó szempárat számolhat hirtelenjében, mely mind őt bámulja. Ezt a támadást valószínűleg még hárítani tudná néhány barátságtalan morgással, de aztán érkezik a lavina. Kérdések, kérdések és kérdések, majd kiáltozás, veszekedés, sírás, elárasztja őt minden, mi szem szájnak ingere. Hirtelen azt sem tudja, hogy hova nézzen, mit tegyen vagy mondjon, esetleg kiugorjon-e az első nyitott ablakon, bár az a kívülről rászerelt rácsok miatt nem volna opció.
Már nyitná a válaszra a száját, hogy valahogy megvédje magát, és megpróbáljon a város büszke őreként rendet teremteni a káoszban, de nincs rá szükség, talán nem is menne, szerencsére Anviel újra megjelenik.*
- Emm, köszönöm. *Pillant le az ajándékba kapott ételre, miközben a nő biztosítja arról, hogy majd ő megoldja a kialakult zűrzavart. A férfi száját egy megkönnyebbülő sóhaj hagyja el, majd egyetértve bólint.*
- Minden jót, asszonyom! *Köszön el gyorsan, mielőtt még inkább belekeveredne az itt uralkodó helyzetbe, s gyorsan menekülőre is fogja. Kikísérni nem kell, kitalál magától is. A főbejáraton kilépve, nagyot szív bele a friss levegőbe. Végre, újra csend.*
- Lehet, hogy kezdem megérteni, miért őrült az a nő… *Maira gondol, illetve gondolna, de a szavak mégis hangosan hagyják el a száját, habár nincs a közelben senki, aki hallhatná őket. Mindenesetre ez a jelenet félelmetesebbnek tűnt, mint Dornak Veyr fejszéje. Még egyszer lepillant a kezében lévő szütyőre, majd az árvaházat maga mögött hagyva indul hazafelé.*
*A tőle kért segítség tökéletes ürügy arra, hogy a kiadós és kifejezetten finom étel maradékának elfogyasztása helyett felálljon az asztaltól, és miután megtette, amire kérték, lassan menekülőre fogja. Amit meg akart tudni, azt már tudja, amiért jött, azt többé-kevésbé el is tudta intézni, a kötelességét is teljesítette azzal, hogy bejelentette, a hiányzó kölyköt a kaszárnyában kell keresni és bár a sokat látott nevelő mindent megtesz, hogy jó társaság legyen, így már még sincs oka maradni.*
- De… jó. *Nem akar várni még egy pillanatot, de gyakorlatilag kénytelen, miután a nevelő elviharzik előle. Bár az illem már hosszú ideje nem foglalkoztatja, fiatal, Wegtorenben töltött éveiből ragadt még rá annyi udvariasság, hogy szó nélkül ne akarjon lelépni.
Karjait türelmetlenül fonja hát össze maga előtt, ám sokáig nem marad magányos, a ház kíváncsi apraja-nagyjának feltűnik a jelenléte, ő pedig egy, kettő, öt… ki tudja hány pislogó szempárat számolhat hirtelenjében, mely mind őt bámulja. Ezt a támadást valószínűleg még hárítani tudná néhány barátságtalan morgással, de aztán érkezik a lavina. Kérdések, kérdések és kérdések, majd kiáltozás, veszekedés, sírás, elárasztja őt minden, mi szem szájnak ingere. Hirtelen azt sem tudja, hogy hova nézzen, mit tegyen vagy mondjon, esetleg kiugorjon-e az első nyitott ablakon, bár az a kívülről rászerelt rácsok miatt nem volna opció.
Már nyitná a válaszra a száját, hogy valahogy megvédje magát, és megpróbáljon a város büszke őreként rendet teremteni a káoszban, de nincs rá szükség, talán nem is menne, szerencsére Anviel újra megjelenik.*
- Emm, köszönöm. *Pillant le az ajándékba kapott ételre, miközben a nő biztosítja arról, hogy majd ő megoldja a kialakult zűrzavart. A férfi száját egy megkönnyebbülő sóhaj hagyja el, majd egyetértve bólint.*
- Minden jót, asszonyom! *Köszön el gyorsan, mielőtt még inkább belekeveredne az itt uralkodó helyzetbe, s gyorsan menekülőre is fogja. Kikísérni nem kell, kitalál magától is. A főbejáraton kilépve, nagyot szív bele a friss levegőbe. Végre, újra csend.*
- Lehet, hogy kezdem megérteni, miért őrült az a nő… *Maira gondol, illetve gondolna, de a szavak mégis hangosan hagyják el a száját, habár nincs a közelben senki, aki hallhatná őket. Mindenesetre ez a jelenet félelmetesebbnek tűnt, mint Dornak Veyr fejszéje. Még egyszer lepillant a kezében lévő szütyőre, majd az árvaházat maga mögött hagyva indul hazafelé.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-05 08:12:56
Üzenet elküldve: 2025-10-05 08:12:56
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Végigméri a férfit, miközben megingatja a fejét. Vannak ilyen butácskák, akik tartanak attól, hogy egyszer jó lesz, mert azt nem ismerik olyan jól, mint a rosszat… és épp így rontanak el mindent. Mintha nekik nem járna. Bár nem tudja a másik sötét dolgait, még amannak is járna a boldogság. Maholnap deresedik a szakálla, aztán úgysem kell majd a fiatal fruskáknak. Na meg akkor majd kevesebb asszonyt ijeszt halálra. Nem veszteget több szót, hagyja falatozni a férfit, ő pedig teszi a dolgát, egészen addig, míg meg nem kéri, hogy segédkezzen. Hogy milyen hirtelen áll fel, az meglepi. Nem várta ő, hogy otthagyja emiatt a sültet, de ha már így esett, hát megmutatja neki az étkező egy asztalát, ahonnan majd kimeri a sorban álló csibéknek az ételt.*
- Jó hát!
*Mondja elégedetten. Segítőkész férfit faragott egy sértődött kiskamaszból. Hogyne lenne jó, bárhová teszi.*
- Várjon már még egy pillanatot, hát meg sem ette, amit kiszedtem. Mindjárt jövök.
*Tán alig három percre tűnik el újra a konyhában, addig néhány gyerkőc messziről méregeti a városőrt. Nem telik bele két lélegzetvételnyi időbe, máris nem távolról mérik, hanem a közvetlen közelből pislognak rá. Zöld, barna, kék, veszettül csillogó szemeket láthat, mind ötéves forma apróságé… tátott szájjal figyelik a harcost, majd egyszeriben egy nagy hangbuborékban találja magát Grael, hacsak el nem fut.*
- Megfoghatom a kardját?
- A várost tetszik védeni?
- Az páncél?
- Győzött már le gonoszt?
- Van a szobámban egy szörny, azt kéne levágni!
- Nincs is!
- DE VAN!
- De nincs, te pisis!
- BÁÁHÁÁCSIII!
*Valahogy a semmiből kerekedett irdatlan sírás, pusztán azért, mert… senki nem tudja, de a városőr mindennek a szemtanúja lehet. Anviel rögvest meg is érkezik, majd a férfi kezébe nyom egy vászonszütyőt, amibe meglehetőst jó adag ételt pakolt, hadd örüljön. De nem tud tovább vele foglalkozni.*
- Na, jobb ha ebből kikeveredik, majd én intézem. Meg a többit is.
*A gyerekekhez fordul és a sorukat rendezi, még étkezés előtt. Nem újdonság itt az ilyesmi, de Grael jobb, ha menekül, mert csakhamar még öt csemete akar majd rajta csüngeni.*
*Végigméri a férfit, miközben megingatja a fejét. Vannak ilyen butácskák, akik tartanak attól, hogy egyszer jó lesz, mert azt nem ismerik olyan jól, mint a rosszat… és épp így rontanak el mindent. Mintha nekik nem járna. Bár nem tudja a másik sötét dolgait, még amannak is járna a boldogság. Maholnap deresedik a szakálla, aztán úgysem kell majd a fiatal fruskáknak. Na meg akkor majd kevesebb asszonyt ijeszt halálra. Nem veszteget több szót, hagyja falatozni a férfit, ő pedig teszi a dolgát, egészen addig, míg meg nem kéri, hogy segédkezzen. Hogy milyen hirtelen áll fel, az meglepi. Nem várta ő, hogy otthagyja emiatt a sültet, de ha már így esett, hát megmutatja neki az étkező egy asztalát, ahonnan majd kimeri a sorban álló csibéknek az ételt.*
- Jó hát!
*Mondja elégedetten. Segítőkész férfit faragott egy sértődött kiskamaszból. Hogyne lenne jó, bárhová teszi.*
- Várjon már még egy pillanatot, hát meg sem ette, amit kiszedtem. Mindjárt jövök.
*Tán alig három percre tűnik el újra a konyhában, addig néhány gyerkőc messziről méregeti a városőrt. Nem telik bele két lélegzetvételnyi időbe, máris nem távolról mérik, hanem a közvetlen közelből pislognak rá. Zöld, barna, kék, veszettül csillogó szemeket láthat, mind ötéves forma apróságé… tátott szájjal figyelik a harcost, majd egyszeriben egy nagy hangbuborékban találja magát Grael, hacsak el nem fut.*
- Megfoghatom a kardját?
- A várost tetszik védeni?
- Az páncél?
- Győzött már le gonoszt?
- Van a szobámban egy szörny, azt kéne levágni!
- Nincs is!
- DE VAN!
- De nincs, te pisis!
- BÁÁHÁÁCSIII!
*Valahogy a semmiből kerekedett irdatlan sírás, pusztán azért, mert… senki nem tudja, de a városőr mindennek a szemtanúja lehet. Anviel rögvest meg is érkezik, majd a férfi kezébe nyom egy vászonszütyőt, amibe meglehetőst jó adag ételt pakolt, hadd örüljön. De nem tud tovább vele foglalkozni.*
- Na, jobb ha ebből kikeveredik, majd én intézem. Meg a többit is.
*A gyerekekhez fordul és a sorukat rendezi, még étkezés előtt. Nem újdonság itt az ilyesmi, de Grael jobb, ha menekül, mert csakhamar még öt csemete akar majd rajta csüngeni.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-04 23:37:12
Üzenet elküldve: 2025-10-04 23:37:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Szorult belé némi érzelem, valóban, ezt már azóta képtelen tagadni, hogy jobban megismerte az árvaház igazgatónőjét, de beszélni nem szeret róla, kimutatni meg főleg nem, de most lebukott. Talán már mindegy is, mert amúgy is késő volt ahhoz, hogy titkolni tudja, nem csak a hivatása miatt rárótt kötelesség miatt jött ma el ide. A szavakra felpillant az ételről, majd mormogva eszik inkább még egy falatot, mielőtt megszólalna.*
- Nem mondtam, hogy okos vagyok. Ha az lennék, akkor most egészen biztosan nem lenne okom itt ülni. *Ha okosabb lett volna, akkor nem hagyta volna, hogy Mai úgy behálózza őt, hogy most ott tartsanak, hogy ő keresi aggódva a lányt, és érzi magát rosszul, amiért nem találja, miközben az egyik alkalmazottja előtt csinál gyakorlatilag hülyét magából. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy már az első alkalommal be kellett volna zárnia előtte az ajtót, és ki nem nyitni azt soha többé, de valamiért már csupán a gondolat is elszomorítja. Nem akarja most már, hogy ne legyen az életének része, és bármennyire is tiltakozik ellene, egyre inkább kezd jó ötletnek tűnni az a gyűrű. Egy hivatalossá tett játék… ~Vajon mit szólna hozzá az a picsa?~ Gondol kedvesen a drága „párjára”.*
- Legyen. *Egyezik bele az elhangzottakba végül Szikra… Cilia dolgát illetően, mert tény, hogy ezt a problémát könnyebb lesz Maival megoldania, már csak azért is, mert előtte nyílt lapokkal játszhat. Bár, nem szívesen adna fegyvert a félvér kezébe, amit ellene fordíthat, de kénytelen lesz, ha azt akarja, hogy jól süljön el ez a történet.
Az étellel még nem végzett teljesen, mikor a nevelő a segítségét kéri, de nem rest így sem rögtön felállni az asztaltól, hogy segítsen.*
- Persze. *Nem kérdezi meg, hogy ki az a Trevorn, hisz nincs abban semmi meglepő, hogy nem ismeri a ház minden dolgozóját vagy lakóját, és nem is tartozik rá. Csak fogja azt a kondért, és elcipeli oda, ahová Anviel kéri.*
- Tessék, itt jó lesz? *Kérdezi, majd egy pillanatra félrenéz, aztán vissza a zöldekre.* Lassan mennem kell. Ha Mai hazaér, kérem, szóljon neki, hogy kerestem, és ha lehet, addig próbálja meg megoldani, hogy Cilia ne szólja el magát! A saját érdekében. *Nem indul még a kijárat felé, csak akkor, ha megbizonyosodik arról, hogy a nőnek már nincs több neki szánt mondandója.*
*Szorult belé némi érzelem, valóban, ezt már azóta képtelen tagadni, hogy jobban megismerte az árvaház igazgatónőjét, de beszélni nem szeret róla, kimutatni meg főleg nem, de most lebukott. Talán már mindegy is, mert amúgy is késő volt ahhoz, hogy titkolni tudja, nem csak a hivatása miatt rárótt kötelesség miatt jött ma el ide. A szavakra felpillant az ételről, majd mormogva eszik inkább még egy falatot, mielőtt megszólalna.*
- Nem mondtam, hogy okos vagyok. Ha az lennék, akkor most egészen biztosan nem lenne okom itt ülni. *Ha okosabb lett volna, akkor nem hagyta volna, hogy Mai úgy behálózza őt, hogy most ott tartsanak, hogy ő keresi aggódva a lányt, és érzi magát rosszul, amiért nem találja, miközben az egyik alkalmazottja előtt csinál gyakorlatilag hülyét magából. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy már az első alkalommal be kellett volna zárnia előtte az ajtót, és ki nem nyitni azt soha többé, de valamiért már csupán a gondolat is elszomorítja. Nem akarja most már, hogy ne legyen az életének része, és bármennyire is tiltakozik ellene, egyre inkább kezd jó ötletnek tűnni az a gyűrű. Egy hivatalossá tett játék… ~Vajon mit szólna hozzá az a picsa?~ Gondol kedvesen a drága „párjára”.*
- Legyen. *Egyezik bele az elhangzottakba végül Szikra… Cilia dolgát illetően, mert tény, hogy ezt a problémát könnyebb lesz Maival megoldania, már csak azért is, mert előtte nyílt lapokkal játszhat. Bár, nem szívesen adna fegyvert a félvér kezébe, amit ellene fordíthat, de kénytelen lesz, ha azt akarja, hogy jól süljön el ez a történet.
Az étellel még nem végzett teljesen, mikor a nevelő a segítségét kéri, de nem rest így sem rögtön felállni az asztaltól, hogy segítsen.*
- Persze. *Nem kérdezi meg, hogy ki az a Trevorn, hisz nincs abban semmi meglepő, hogy nem ismeri a ház minden dolgozóját vagy lakóját, és nem is tartozik rá. Csak fogja azt a kondért, és elcipeli oda, ahová Anviel kéri.*
- Tessék, itt jó lesz? *Kérdezi, majd egy pillanatra félrenéz, aztán vissza a zöldekre.* Lassan mennem kell. Ha Mai hazaér, kérem, szóljon neki, hogy kerestem, és ha lehet, addig próbálja meg megoldani, hogy Cilia ne szólja el magát! A saját érdekében. *Nem indul még a kijárat felé, csak akkor, ha megbizonyosodik arról, hogy a nőnek már nincs több neki szánt mondandója.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-04 18:48:35
Üzenet elküldve: 2025-10-04 18:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Lám, csak szorult érzelem a nagy baromba. Anviel megejt egy mosolyt a krumplistálnak, de nem mutatja ugyanezt, mikor megfordul és elé helyezi a nagy halom ételt. Elgondolkodik, hogy szed még rá, csak elfér benne, na de van annak szája, kinyithatja akkor is, ha éhen marad.*
- Értem én az aggodalmát, de amit mondtam megmondtam. *Nem fog kerítősdit játszani, nem is célja, csupán felsorakoztatta érveit. Tán őt is elvehette volna valaki, ha már ilyen jóravaló és bölcs, de nem tette meg senki, mert ő is csak a gyerekeknek és az ügyesbajos dolgainak élt, aztán senki nem volt elég türelemmel. Nem kívánja ezt a sorsot másnak. Magányosak ám a napok, ha nem hall gyerekzsivajt, de néhanap ugyebár elhalkulnak azok is.*
- Fiatal lélek, naiv még, majd megérik. *Legyint egyet, a saját bánatát is elűzvén.* - Ha olyan okos maga Grael, akkor legyen példa, ne pedig itt ijesztegessen korosodó asszonyokat a hülyeségeivel, mert fél, hogy elszalasztja a kedvest.
*Néz rá jelentőségteljesen, szája szélén ott bujkál a vigyor, hogy véletlenül se vegye magára túlzottan a másik, csak épp annyira, hogy legyen már ember a talpán.*
- Na de Szikrácska. Cserfes az. De okosabb, mint volt, talán belátja, hogy csendben kell maradnia. De hadd ne én beszéljem ezt meg Maival, várja meg, úgyis visszatér hamar. Nem bírja soká az a gyerekek nélkül úgyse… vagy maga nélkül. *Tölt magának egy kancsó vizet, majd kiszáradt torkát nedvesíti meg vele.*
- Meg lesz ez oldva, higgyen nekem.
*Azzal fel is áll, hogy egy nagy sóhajjal nekilásson a gyerekek ételének előkészítéséhez. Rengeteg mosott tálat vesz elő, majd a férfire néz.*
- Ha jól lakott, segítsen már kitenni nekem azt a nagy kondért, aztán megetetem a kölyköket. Nincs itt Trevorn se, hogy emelgessen.
*Lám, csak szorult érzelem a nagy baromba. Anviel megejt egy mosolyt a krumplistálnak, de nem mutatja ugyanezt, mikor megfordul és elé helyezi a nagy halom ételt. Elgondolkodik, hogy szed még rá, csak elfér benne, na de van annak szája, kinyithatja akkor is, ha éhen marad.*
- Értem én az aggodalmát, de amit mondtam megmondtam. *Nem fog kerítősdit játszani, nem is célja, csupán felsorakoztatta érveit. Tán őt is elvehette volna valaki, ha már ilyen jóravaló és bölcs, de nem tette meg senki, mert ő is csak a gyerekeknek és az ügyesbajos dolgainak élt, aztán senki nem volt elég türelemmel. Nem kívánja ezt a sorsot másnak. Magányosak ám a napok, ha nem hall gyerekzsivajt, de néhanap ugyebár elhalkulnak azok is.*
- Fiatal lélek, naiv még, majd megérik. *Legyint egyet, a saját bánatát is elűzvén.* - Ha olyan okos maga Grael, akkor legyen példa, ne pedig itt ijesztegessen korosodó asszonyokat a hülyeségeivel, mert fél, hogy elszalasztja a kedvest.
*Néz rá jelentőségteljesen, szája szélén ott bujkál a vigyor, hogy véletlenül se vegye magára túlzottan a másik, csak épp annyira, hogy legyen már ember a talpán.*
- Na de Szikrácska. Cserfes az. De okosabb, mint volt, talán belátja, hogy csendben kell maradnia. De hadd ne én beszéljem ezt meg Maival, várja meg, úgyis visszatér hamar. Nem bírja soká az a gyerekek nélkül úgyse… vagy maga nélkül. *Tölt magának egy kancsó vizet, majd kiszáradt torkát nedvesíti meg vele.*
- Meg lesz ez oldva, higgyen nekem.
*Azzal fel is áll, hogy egy nagy sóhajjal nekilásson a gyerekek ételének előkészítéséhez. Rengeteg mosott tálat vesz elő, majd a férfire néz.*
- Ha jól lakott, segítsen már kitenni nekem azt a nagy kondért, aztán megetetem a kölyköket. Nincs itt Trevorn se, hogy emelgessen.
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:37:21
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:37:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Tény, hogy az érdem teljes mértékben a nevelőé, és nem az övé, aminek köszönhetően ez a beszélgetés végül nem harapódzott el, hanem képes volt a saját medrében maradva, kulturáltan folytatódni.*
- Na látja! *Nem áll már elő semmivel, ugyanis a nagy tányér sült ígérete már meggyőzte őt mindenről, amiről meg kell. Habár olyan jóban ettől sem lettek, hogy a hátba veregetést indokoltnak tartsa, de nem is ez most a fontos. Követi a nőt. Annyira ismeri már a házat, hogy tudja, a konyha felé tartanak, közben pedig nem rest néhány pillantást vetni a kölykökre sem, akik látszólag kifejezetten jól érzik magukat a kis életükben itt, ebben az árvaházzá alakított, egykori nemesi kúriában.
Kérdés nélkül foglal aztán helyet az asztalnál, míg várja, hogy kiszolgálják. Nem csak házi kosztban nem volt már része hosszú ideje, de abból sem, hogy elé rakják az ételt anélkül, hogy fizetett volna érte, szóval egészen furcsán érzi magát, de persze a jóhoz könnyű hozzászokni. Hallgatja közben a nevelő szavait, melyekre kérdően, valamelyest értetlenül emeli meg a szemöldökeit. Az első két mondatnak, mintha se füle, se farka nem lenne, nem tudja értelmezni, de a következőkről már könnyedén kitalálja, hogy Mairól szólnak.*
- Egészen addig, míg egyszer majd nem jön vissza, és ha így csinálja, hogy senkinek nem szól, hová megy, azt sem tudjuk majd, hol keressük. *Mormogja maga elé, szavaiból az aggódás egyértelmű jelei hallhatók ki, de az istenekért sem vallaná be őszintén. Ételt és evőeszközt vesz magához, majd jóízűen lát neki az evésnek. Nem csalódik. Még emlékszik az igazi háziasszonyok által készített étel ízére, és ez pont olyan.*
- A hűséghez nem kell gyűrű, és valójában egyébként sem erről szól. *Próbálja menteni magát az előbbi őszinte elszólásából, persze, már nem lehet.* A saját esélyeit rontja a túlélésre, ha egyszer úgy alakul majd, hogy valamit nem tud megoldani. Senki sem tud mindent megoldani. *Mormog még párat a bajsza alá, majd inkább az evéssel foglalatoskodik, míg Anviel újra nem kérdez. Érzi, ahogy az ő tökeit próbálja szorongatni, és a baj az, hogy ez valamelyest sikerül is, még ha ennek oka nem is feltétlenül a Mainak fogadott hűsége, hanem a kis szőkével közös múltja.*
- Az a kislány előbb vagy utóbb magát fogja elárulni. Akkor pedig érkezik majd a kérdés, hogy miért nem szóltunk róla a városőrségnek. Mit kellene mondanunk? Jajj, nem ismertük fel, hát már nem is úgy néz ki? Senki nem hinné el. A lényeg az, hogy soha ne derülhessen ki, hogy ő az. Aki pedig rá tudja őt venni arra, hogy hallgasson, az Mai és talán a nevelője. *Néz jelentőségteljesen Anvielre, ki nem mondva, de egyértelműen jelezve, hogy elvárja, hogy betartsa a játékszabályokat. Kénytelen lesz, hisz most már ő is tudja, és ha tudja, az ő hallgatása pont olyan bűn, mint a sajátja vagy Cilia tette.*
*Tény, hogy az érdem teljes mértékben a nevelőé, és nem az övé, aminek köszönhetően ez a beszélgetés végül nem harapódzott el, hanem képes volt a saját medrében maradva, kulturáltan folytatódni.*
- Na látja! *Nem áll már elő semmivel, ugyanis a nagy tányér sült ígérete már meggyőzte őt mindenről, amiről meg kell. Habár olyan jóban ettől sem lettek, hogy a hátba veregetést indokoltnak tartsa, de nem is ez most a fontos. Követi a nőt. Annyira ismeri már a házat, hogy tudja, a konyha felé tartanak, közben pedig nem rest néhány pillantást vetni a kölykökre sem, akik látszólag kifejezetten jól érzik magukat a kis életükben itt, ebben az árvaházzá alakított, egykori nemesi kúriában.
Kérdés nélkül foglal aztán helyet az asztalnál, míg várja, hogy kiszolgálják. Nem csak házi kosztban nem volt már része hosszú ideje, de abból sem, hogy elé rakják az ételt anélkül, hogy fizetett volna érte, szóval egészen furcsán érzi magát, de persze a jóhoz könnyű hozzászokni. Hallgatja közben a nevelő szavait, melyekre kérdően, valamelyest értetlenül emeli meg a szemöldökeit. Az első két mondatnak, mintha se füle, se farka nem lenne, nem tudja értelmezni, de a következőkről már könnyedén kitalálja, hogy Mairól szólnak.*
- Egészen addig, míg egyszer majd nem jön vissza, és ha így csinálja, hogy senkinek nem szól, hová megy, azt sem tudjuk majd, hol keressük. *Mormogja maga elé, szavaiból az aggódás egyértelmű jelei hallhatók ki, de az istenekért sem vallaná be őszintén. Ételt és evőeszközt vesz magához, majd jóízűen lát neki az evésnek. Nem csalódik. Még emlékszik az igazi háziasszonyok által készített étel ízére, és ez pont olyan.*
- A hűséghez nem kell gyűrű, és valójában egyébként sem erről szól. *Próbálja menteni magát az előbbi őszinte elszólásából, persze, már nem lehet.* A saját esélyeit rontja a túlélésre, ha egyszer úgy alakul majd, hogy valamit nem tud megoldani. Senki sem tud mindent megoldani. *Mormog még párat a bajsza alá, majd inkább az evéssel foglalatoskodik, míg Anviel újra nem kérdez. Érzi, ahogy az ő tökeit próbálja szorongatni, és a baj az, hogy ez valamelyest sikerül is, még ha ennek oka nem is feltétlenül a Mainak fogadott hűsége, hanem a kis szőkével közös múltja.*
- Az a kislány előbb vagy utóbb magát fogja elárulni. Akkor pedig érkezik majd a kérdés, hogy miért nem szóltunk róla a városőrségnek. Mit kellene mondanunk? Jajj, nem ismertük fel, hát már nem is úgy néz ki? Senki nem hinné el. A lényeg az, hogy soha ne derülhessen ki, hogy ő az. Aki pedig rá tudja őt venni arra, hogy hallgasson, az Mai és talán a nevelője. *Néz jelentőségteljesen Anvielre, ki nem mondva, de egyértelműen jelezve, hogy elvárja, hogy betartsa a játékszabályokat. Kénytelen lesz, hisz most már ő is tudja, és ha tudja, az ő hallgatása pont olyan bűn, mint a sajátja vagy Cilia tette.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-03 17:57:42
Üzenet elküldve: 2025-10-03 17:57:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*A kisasszonyt majd vagy igazolja az élet, vagy nem. Eddig nem tűnik úgy, hogy sűrűn dönt rosszul, épp e falak mutatják ezt meg hűen, na meg Anviel személye, aki még egy ilyen mogorva fráterrel is hajlandó jól bánni. Őt is az igazgatónő választotta ugyanis. Persze nem rejti véka alá a gondolatait, nem szokása. Szóból ért az ember, meg a gyerek is. Büntetésből is, ha úgy hozza az élet, na de sosem az az első, hogy kirójon ilyesmit bárkire, ha nem szükségeltetik. Biztosan Szikrácska ezt máshogy gondolja, mert ő kapott már eleget, amit nem tett zsebre, de bármikor megvédené őt is, na meg a személyzet hírét is. *
- Megértem én, én sem illedelmeskedek, ha nem értek egyet… engedelmével. Ez is egy szolgálat, védem, amit kell.
*Karját fonja össze melle előtt, majd méricskéli a férfit, hogy előáll e a farbával, vagy tovább húzza az idegeit. Akkor úgy lehet a sodrófával kergeti el, hogy amolyan klisés háziasszonynak tűnjön, de erre nincs szükség. Megenyhül, majd két jókora támogató tenyércsapást mér a marcona őr hátára.*
- Na jöjjön, jöjjön.
*Neki is indul, hogy a konyhájába vezesse Graelt, amihez át kell vágni az étkezőn is, ahol néhány fiú negyvenesezik, vagy csak simán kártyázik valamiféle kopott lapokkal. Hűvösödik kint az idő, így nem is kéri meg őket, hogy arra zsugázzanak. Végig is simít egy szöszke félhosszú hajon, csak a miheztartás végett, de máris a finom illatokkal megtelt térben találják magukat.*
- Jóuram. Nem fogom én itt kioktatni, de láttam már egyet, s mást.
*Neki is áll, hogy egy fatányérra szeljen jókora húsokat, ami mellé igen szép, mégis egyszerű körítéssel vajasburgonyát is szed. Elbíbelődik vele, láthatóan nem sieti el a mondandóját, ahogy a tálalást sem.*
- Nem újdonság a titkolózás, ugye? Így ismerte meg, mind így ismertük meg.
*Nézi egy darabig a művét, majd a konyhaasztalra teszi, ahol talál evőeszközt is a másik. Egy kancsóból bort is önt, azt már nem árulja el ki miatt is tartják.*
- Mindig visszajön? *Néz rá jelentőségteljesen.* - Mindig. Mindent helyrepofoz? *Leteszi a poharat is.* - Mindent. Akkor meg?
*Ő maga is leül, tisztes távolságra. Noha kellemesen el lehet vele csevegni, nem bízik a másikban, de meg lehet tán még egy ekkora mamlaszt is javítani.*
- A hűséget illetően meg… nem látom csillanni a gyűrűt a vékonka ujjakon, már ha talál olyan kicsit. Az tán visszatartja az ilyen fiatal szép lányokat attól, hogy csapodárok legyenek. Ha attól nem is, hogy el-el kószáljanak.
*Köhint egyet, miközben kényelmesen hátra dől.*
- Na de azt mondja meg nekem, ha már így rám öntötte. Mi félni valója van Szikrácskának, ha már úgy néz ki, mint egy hercegnő. Merthogy a koszt már rég levakarták róla, ki ismerné ugyan fel? Felelősségvállalás, értem én, de Mai előbb vágná le a karját, minthogy engedje, hogy bedobják a leányt a tömlöcbe. És merem remélni, hogy maga is. Hűség ugye. Nem csak abban merül ki ám, hogy maga mellett akar tudni valakit.
*A kisasszonyt majd vagy igazolja az élet, vagy nem. Eddig nem tűnik úgy, hogy sűrűn dönt rosszul, épp e falak mutatják ezt meg hűen, na meg Anviel személye, aki még egy ilyen mogorva fráterrel is hajlandó jól bánni. Őt is az igazgatónő választotta ugyanis. Persze nem rejti véka alá a gondolatait, nem szokása. Szóból ért az ember, meg a gyerek is. Büntetésből is, ha úgy hozza az élet, na de sosem az az első, hogy kirójon ilyesmit bárkire, ha nem szükségeltetik. Biztosan Szikrácska ezt máshogy gondolja, mert ő kapott már eleget, amit nem tett zsebre, de bármikor megvédené őt is, na meg a személyzet hírét is. *
- Megértem én, én sem illedelmeskedek, ha nem értek egyet… engedelmével. Ez is egy szolgálat, védem, amit kell.
*Karját fonja össze melle előtt, majd méricskéli a férfit, hogy előáll e a farbával, vagy tovább húzza az idegeit. Akkor úgy lehet a sodrófával kergeti el, hogy amolyan klisés háziasszonynak tűnjön, de erre nincs szükség. Megenyhül, majd két jókora támogató tenyércsapást mér a marcona őr hátára.*
- Na jöjjön, jöjjön.
*Neki is indul, hogy a konyhájába vezesse Graelt, amihez át kell vágni az étkezőn is, ahol néhány fiú negyvenesezik, vagy csak simán kártyázik valamiféle kopott lapokkal. Hűvösödik kint az idő, így nem is kéri meg őket, hogy arra zsugázzanak. Végig is simít egy szöszke félhosszú hajon, csak a miheztartás végett, de máris a finom illatokkal megtelt térben találják magukat.*
- Jóuram. Nem fogom én itt kioktatni, de láttam már egyet, s mást.
*Neki is áll, hogy egy fatányérra szeljen jókora húsokat, ami mellé igen szép, mégis egyszerű körítéssel vajasburgonyát is szed. Elbíbelődik vele, láthatóan nem sieti el a mondandóját, ahogy a tálalást sem.*
- Nem újdonság a titkolózás, ugye? Így ismerte meg, mind így ismertük meg.
*Nézi egy darabig a művét, majd a konyhaasztalra teszi, ahol talál evőeszközt is a másik. Egy kancsóból bort is önt, azt már nem árulja el ki miatt is tartják.*
- Mindig visszajön? *Néz rá jelentőségteljesen.* - Mindig. Mindent helyrepofoz? *Leteszi a poharat is.* - Mindent. Akkor meg?
*Ő maga is leül, tisztes távolságra. Noha kellemesen el lehet vele csevegni, nem bízik a másikban, de meg lehet tán még egy ekkora mamlaszt is javítani.*
- A hűséget illetően meg… nem látom csillanni a gyűrűt a vékonka ujjakon, már ha talál olyan kicsit. Az tán visszatartja az ilyen fiatal szép lányokat attól, hogy csapodárok legyenek. Ha attól nem is, hogy el-el kószáljanak.
*Köhint egyet, miközben kényelmesen hátra dől.*
- Na de azt mondja meg nekem, ha már így rám öntötte. Mi félni valója van Szikrácskának, ha már úgy néz ki, mint egy hercegnő. Merthogy a koszt már rég levakarták róla, ki ismerné ugyan fel? Felelősségvállalás, értem én, de Mai előbb vágná le a karját, minthogy engedje, hogy bedobják a leányt a tömlöcbe. És merem remélni, hogy maga is. Hűség ugye. Nem csak abban merül ki ám, hogy maga mellett akar tudni valakit.
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-02 19:56:15
Üzenet elküldve: 2025-10-02 19:56:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
- A kisasszony azért… hmh, feltűnt. *Vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, és inkább nem kezd bele abba, hogy a kisasszony azért nem köti mások orrára a terveit, mert azok olyan vakmerőek tudnak lenni, hogy bármely épeszű ember lebeszélné őt róluk. Még a végén megkérdőjeleznék az alkalmasságát a vezetőségre, vagy ami rosszabb, kiderülne, hogy aggódik érte.
Sokat egyébként nem néz ki egy egyszerű nevelőből, így nem gondolná, hogy a zöldszemű nőszemély sokkalta jobban átlát rajta és a szavain, mint amennyire arra számított volna. Azzal, hogy Mai távollétében neki mondja el azt a bizonyos, igencsak fontos információt Ciliáról, azt akarja elérni, hogy ha kell, akkor a tudás terhétől megijedve a nő úgy táncoljon, ahogy ő fütyül, már ha szükséges. Anviel azonban nem úgy tűnik, mint aki túlzottan megrémült volna, sőt, valahol az igazságot vágja cserébe a városőr fejéhez, akit nem is Cilia ügye érdekli igazán, hanem az, hogy a „kisasszony” még mindig nem találja őt érdemesnek arra, hogy beavassa a terveibe. Morogva ízlelgeti a hallottakat, mielőtt válaszra nyitná a száját.*
- Jobb, ha tudnak róla. Természetesen azért jöttem, hogy az igazgatónőnek mondjam el a rossz hírt, de, nos, ő nincs itt. A törvény és az illem pedig két különböző dolog, az én munkám nem arról szól, hogy illedelmes legyek, ezt gondolom megérti. *Rövid szünetet tart, mintha csak azon gondolkozna, hogy ennyi elég is volt, ideje sarkon fordulni, és lelépni, de végül ismét megszólal.*
- De igaza van. Zavar, hogy miután hűséget fogadtunk egymásnak, Mai még mindig titkolózik előttem. Elnézést, amiért belerángattam ebbe magát, de ami azt illeti, azt a tányér sültet megköszönném. *Férfiből van ő is, étellel bizony könnyedén le lehet kenyerezni. Nem is emlékszik már, hogy mikor evett utoljára egy jó házi kosztot. Úgyhogy, ha az ajánlat komoly a háziasszony részéről, akkor élni óhajt vele.*
- A kisasszony azért… hmh, feltűnt. *Vesz egy nagy levegőt, majd kifújja, és inkább nem kezd bele abba, hogy a kisasszony azért nem köti mások orrára a terveit, mert azok olyan vakmerőek tudnak lenni, hogy bármely épeszű ember lebeszélné őt róluk. Még a végén megkérdőjeleznék az alkalmasságát a vezetőségre, vagy ami rosszabb, kiderülne, hogy aggódik érte.
Sokat egyébként nem néz ki egy egyszerű nevelőből, így nem gondolná, hogy a zöldszemű nőszemély sokkalta jobban átlát rajta és a szavain, mint amennyire arra számított volna. Azzal, hogy Mai távollétében neki mondja el azt a bizonyos, igencsak fontos információt Ciliáról, azt akarja elérni, hogy ha kell, akkor a tudás terhétől megijedve a nő úgy táncoljon, ahogy ő fütyül, már ha szükséges. Anviel azonban nem úgy tűnik, mint aki túlzottan megrémült volna, sőt, valahol az igazságot vágja cserébe a városőr fejéhez, akit nem is Cilia ügye érdekli igazán, hanem az, hogy a „kisasszony” még mindig nem találja őt érdemesnek arra, hogy beavassa a terveibe. Morogva ízlelgeti a hallottakat, mielőtt válaszra nyitná a száját.*
- Jobb, ha tudnak róla. Természetesen azért jöttem, hogy az igazgatónőnek mondjam el a rossz hírt, de, nos, ő nincs itt. A törvény és az illem pedig két különböző dolog, az én munkám nem arról szól, hogy illedelmes legyek, ezt gondolom megérti. *Rövid szünetet tart, mintha csak azon gondolkozna, hogy ennyi elég is volt, ideje sarkon fordulni, és lelépni, de végül ismét megszólal.*
- De igaza van. Zavar, hogy miután hűséget fogadtunk egymásnak, Mai még mindig titkolózik előttem. Elnézést, amiért belerángattam ebbe magát, de ami azt illeti, azt a tányér sültet megköszönném. *Férfiből van ő is, étellel bizony könnyedén le lehet kenyerezni. Nem is emlékszik már, hogy mikor evett utoljára egy jó házi kosztot. Úgyhogy, ha az ajánlat komoly a háziasszony részéről, akkor élni óhajt vele.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:49:12
Üzenet elküldve: 2025-10-01 19:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*A férfi nem túl kedves alak, de hát milyen is legyen egy városőr? Nem látott még közülük egyet sem, akinek ragyogott volna a szeme. *
- A kisasszony nem az a fajta, aki mások orrára köti a terveit, míg a végén valaki keresztbe húzza a számításait. És milyen jól teszi.
*Mondja, s hiszi, hogy nem mond ezzel semmi újat. Bár már abban is biztos, hogy ha közelebb vihetné a megoldáshoz a harcost, akkor sem mondaná el.
Hogy negatív éle volna a szavainak, nem állítaná. Hogy Mai egyetértene velük, azt sem. Anviel egyszerű, de szeretetteljes asszonyság, aki felnevelt már néhány kölyköt, s pontosan tudja, hogy kit mikor kell szélnek ereszteni. Ha Grael nem látja be az ilyesmit, sőt, még rossz szájízűnek is véli a szavakat, az a saját kesere.
Mindenesetre próbálkozik némi kedélyességgel, hátha ragad valami az uraságra, de csakolyan karót nyelt, mint a kedves párja, mikor valami böki a csőrét. Csakhogy benne a szikráját sem látja, hogy olykor oldottan is képes létezni. Nem az ő baja, majd törődik vele az, aki választotta. Sokáig nem gondolkodhat, hamar olyan információ kerül a birtokába, amiről nem akart tudni, vagy nem így. Aljas egy fazon ez, most már bizonyos. Egy grammnyi jóindulat, annyi sem szorult belé. Egyre inkább éledezik az ellenszenve.*
- Hogy lopás miatt? *Forgatja nyelvén a szavakat.* - Jóuram, Szikrácska hónapok óta él itt, azóta biztosan nem enyves a keze, gondolja nem bírunk ki egy-két napot, míg a kisasszony visszatér és dönthet? Nem volna illendőbb azzal megvitatni, ki intézi az árvaház dolgát? Sértettséget érzek a bajsza alatt, de tudja mit? Ne az lássa kárát, aki jó útra tért. Igyon meg egy jó pohár sert, aztán majd kialussza a csalódottságát. De ne rám hozzon frászt, ha kérhetem. Na. *Jól felbőszítette a másik. Kedve volna kitessékelni. Össze is csapja a tenyerét.* - Vagy adok egy jó tányérnyi sültet. Az is segít az ilyen helyzetben. *Mindennek dacára mégiscsak egy nevelő, aki a dacos gyerekeket is szeretné jó kedvre deríteni.*
*A férfi nem túl kedves alak, de hát milyen is legyen egy városőr? Nem látott még közülük egyet sem, akinek ragyogott volna a szeme. *
- A kisasszony nem az a fajta, aki mások orrára köti a terveit, míg a végén valaki keresztbe húzza a számításait. És milyen jól teszi.
*Mondja, s hiszi, hogy nem mond ezzel semmi újat. Bár már abban is biztos, hogy ha közelebb vihetné a megoldáshoz a harcost, akkor sem mondaná el.
Hogy negatív éle volna a szavainak, nem állítaná. Hogy Mai egyetértene velük, azt sem. Anviel egyszerű, de szeretetteljes asszonyság, aki felnevelt már néhány kölyköt, s pontosan tudja, hogy kit mikor kell szélnek ereszteni. Ha Grael nem látja be az ilyesmit, sőt, még rossz szájízűnek is véli a szavakat, az a saját kesere.
Mindenesetre próbálkozik némi kedélyességgel, hátha ragad valami az uraságra, de csakolyan karót nyelt, mint a kedves párja, mikor valami böki a csőrét. Csakhogy benne a szikráját sem látja, hogy olykor oldottan is képes létezni. Nem az ő baja, majd törődik vele az, aki választotta. Sokáig nem gondolkodhat, hamar olyan információ kerül a birtokába, amiről nem akart tudni, vagy nem így. Aljas egy fazon ez, most már bizonyos. Egy grammnyi jóindulat, annyi sem szorult belé. Egyre inkább éledezik az ellenszenve.*
- Hogy lopás miatt? *Forgatja nyelvén a szavakat.* - Jóuram, Szikrácska hónapok óta él itt, azóta biztosan nem enyves a keze, gondolja nem bírunk ki egy-két napot, míg a kisasszony visszatér és dönthet? Nem volna illendőbb azzal megvitatni, ki intézi az árvaház dolgát? Sértettséget érzek a bajsza alatt, de tudja mit? Ne az lássa kárát, aki jó útra tért. Igyon meg egy jó pohár sert, aztán majd kialussza a csalódottságát. De ne rám hozzon frászt, ha kérhetem. Na. *Jól felbőszítette a másik. Kedve volna kitessékelni. Össze is csapja a tenyerét.* - Vagy adok egy jó tányérnyi sültet. Az is segít az ilyen helyzetben. *Mindennek dacára mégiscsak egy nevelő, aki a dacos gyerekeket is szeretné jó kedvre deríteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554