Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1451-1470
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-10-01 17:34:51
Üzenet elküldve: 2025-10-01 17:34:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Tekintete hideg, mint az éjszaka, ahogy a nevelő zöld íriszeit bámulja, mikor elárulja neki a „titkot”, miszerint Mai ismételten eltűnt, mint a kámfor. Nem kell mondania semmit, már a nézéséből egyértelmű, hogy nem tudott róla.*
- Most már tudom. *Ő sem pazarol erre több időt, hisz hiába tudna egészen cifra dolgokat mondani, nem az árvaház alkalmazottja az, akivel meg akarja osztani ezeket a gondolatokat. Trylnor témáját illetően viszont pont megfelel, főleg, hogy enélkül is szóba kerül a fiú, így el is árulja, hogy a kölyök a kaszárnyában bujkál, de a reakció kissé máshogy sikeredik, mint amit várt. A nevelő szájából furcsán negatívan hangzó megjegyzésekre inkább nem válaszol, csak morran párat, bár felsejlik fejében a gondolat, hogy vajon Mai mit szólna ehhez a véleményhez, ám ez sem tartozik azok közé az ügyek közé, mellyel neki városőrként vagy szimplán csak Graelmhorként törődnie kellene. Szikra, mármint Cilia azonban már más tészta…
Szóra nyitná a száját, de még nincs rá lehetősége, az asszony tovább beszél, még néhány apró információt elcsepegtetve Mai hollétéről.*
- Feldúltan, aham. Azt tudja esetleg, hogy pontosan hová ment? *Hazugságnak gondolja a gyerek mesét, ahhoz nem kellene így eltűnnie, és a feldúltságának okáról is jól tudja, hogy semmi köze az árvákhoz.*
- Milyen esküvőre? *Kérdez vissza, ahogy a váratlan megszólalás kizökkenti a gondolataiból.* Anviel asszony, kérem, ha bármiféle esküvő is a tudomásomra jut, emlékezni fogok rá, hogy ne felejtsem el meghívni, de azt hiszem most van ennél fontosabb dolog is, amiről jobb, ha tőlem tud. Az igazgatónőnek akartam elmondani, de hát maga van itt, és ez… tényleg fontos. Ciliáról van szó. *Arcvonásai megkeményednek, hangja és tekintete is komolyra vált, majd miután meggyőződött arról, hogy a nő figyel rá, folytatja.*
- Keresi őt városőrség. Lopás miatt. *Jelenti ki, majd mielőtt bármit is reagálhatna Anviel, folytatja.* Két lehetőség van. Vagy átadja nekem a lányt, beviszem a kaszárnyába és rám bízza, hogy lerendezzem az ügyet, vagy mindketten hallgatunk, amivel mi is bűnössé válunk. Gondolom sejti, hogy az utóbbi mekkora áldozat volna a részemről, éppen ezért akartam volna inkább Maival tudatni először, de úgy hiszem, nem várhattam tovább. Tudom, hogy a kis szőke éhezett, és ezért lopott a piacról. Talán az ítészek is megértenék… *Elmerengve néz félre, mintha megoldáson gondolkodna, ami valahol igaz is, de természetesen nem csak a szenteknek, hanem neki is maga felé hajlik a keze.*
*Tekintete hideg, mint az éjszaka, ahogy a nevelő zöld íriszeit bámulja, mikor elárulja neki a „titkot”, miszerint Mai ismételten eltűnt, mint a kámfor. Nem kell mondania semmit, már a nézéséből egyértelmű, hogy nem tudott róla.*
- Most már tudom. *Ő sem pazarol erre több időt, hisz hiába tudna egészen cifra dolgokat mondani, nem az árvaház alkalmazottja az, akivel meg akarja osztani ezeket a gondolatokat. Trylnor témáját illetően viszont pont megfelel, főleg, hogy enélkül is szóba kerül a fiú, így el is árulja, hogy a kölyök a kaszárnyában bujkál, de a reakció kissé máshogy sikeredik, mint amit várt. A nevelő szájából furcsán negatívan hangzó megjegyzésekre inkább nem válaszol, csak morran párat, bár felsejlik fejében a gondolat, hogy vajon Mai mit szólna ehhez a véleményhez, ám ez sem tartozik azok közé az ügyek közé, mellyel neki városőrként vagy szimplán csak Graelmhorként törődnie kellene. Szikra, mármint Cilia azonban már más tészta…
Szóra nyitná a száját, de még nincs rá lehetősége, az asszony tovább beszél, még néhány apró információt elcsepegtetve Mai hollétéről.*
- Feldúltan, aham. Azt tudja esetleg, hogy pontosan hová ment? *Hazugságnak gondolja a gyerek mesét, ahhoz nem kellene így eltűnnie, és a feldúltságának okáról is jól tudja, hogy semmi köze az árvákhoz.*
- Milyen esküvőre? *Kérdez vissza, ahogy a váratlan megszólalás kizökkenti a gondolataiból.* Anviel asszony, kérem, ha bármiféle esküvő is a tudomásomra jut, emlékezni fogok rá, hogy ne felejtsem el meghívni, de azt hiszem most van ennél fontosabb dolog is, amiről jobb, ha tőlem tud. Az igazgatónőnek akartam elmondani, de hát maga van itt, és ez… tényleg fontos. Ciliáról van szó. *Arcvonásai megkeményednek, hangja és tekintete is komolyra vált, majd miután meggyőződött arról, hogy a nő figyel rá, folytatja.*
- Keresi őt városőrség. Lopás miatt. *Jelenti ki, majd mielőtt bármit is reagálhatna Anviel, folytatja.* Két lehetőség van. Vagy átadja nekem a lányt, beviszem a kaszárnyába és rám bízza, hogy lerendezzem az ügyet, vagy mindketten hallgatunk, amivel mi is bűnössé válunk. Gondolom sejti, hogy az utóbbi mekkora áldozat volna a részemről, éppen ezért akartam volna inkább Maival tudatni először, de úgy hiszem, nem várhattam tovább. Tudom, hogy a kis szőke éhezett, és ezért lopott a piacról. Talán az ítészek is megértenék… *Elmerengve néz félre, mintha megoldáson gondolkodna, ami valahol igaz is, de természetesen nem csak a szenteknek, hanem neki is maga felé hajlik a keze.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-30 20:40:39
Üzenet elküldve: 2025-09-30 20:40:39
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Kissé megdermed, mikor ráeszmél, hogy talán titkot árult el, de aztán, még ha végtelenül lojális is, most nincs itt annak az ideje, hogy más hátsófelét védje. Épp eléggé meggyötörte már a tudat, hogy nem tud mit tenni, ha egyedül van hagyva és kint esik baja valamelyik kölyöknek.*
- Ó, hogy nem tudja.
*Köhint egyet, majd jobbnak látja, hogy arról essen szó, ami a lényeg. A szerelmi történések nem sorolhatók azon témák közé, amik e percben érdeklik, bár képes volna jó tanácsokkal illetni a városőrt, de ettől fontosabb Trylnor helyzete.
Ha nem is ezt várnák tőle, a szemei végre megtelnek fénnyel. Egészen kellemes képet fest, ahogy kivirágzik az arca a nemrégi komorságból. Hogy mi a hirtelen boldogság tárgya, az hamar ki is derül. Összecsapja munkától kissé érdes kezeit, majd meg is szólal.*
- Ez fantasztikus! Az a nagy langaléta már nem való ide, menjen csak dolgozni, keressen aranyat, ne is legyen itt láb alatt. Már félre ne értse, jó gyerek az, de van annyi sütnivalója, hogy kezdjen az életével valamit. Őt nem féltem, de Szikrácskát… furcsa, hogy így itt hagyta. Mai sincs itt, hogy rajta szipogjon majd, jaj szegény pára.
*Sóhajt, majd kezeit törölgeti ismét a köpenyébe, mintha vizes lenne a mosogatástól.*
- Köszönöm, hogy szólt. A kisasszonyért pedig ne aggódjon. A gyerekek ügyben jár el, ha jól értettem. Tudja, hogy más sem számít neki. Igen feldúltan érkezett haza, felpakolt aztán már csak a hűlt helye… De nem árulta el, mi a terve. *Egészen kedve lett végre felnőttel beszélgetni, s még csak egy törpicsek sem lóg a szoknyáján közben.*
- Esküvőre remélem meghívnak! Rég mulattam már egy jót.
*Kissé megdermed, mikor ráeszmél, hogy talán titkot árult el, de aztán, még ha végtelenül lojális is, most nincs itt annak az ideje, hogy más hátsófelét védje. Épp eléggé meggyötörte már a tudat, hogy nem tud mit tenni, ha egyedül van hagyva és kint esik baja valamelyik kölyöknek.*
- Ó, hogy nem tudja.
*Köhint egyet, majd jobbnak látja, hogy arról essen szó, ami a lényeg. A szerelmi történések nem sorolhatók azon témák közé, amik e percben érdeklik, bár képes volna jó tanácsokkal illetni a városőrt, de ettől fontosabb Trylnor helyzete.
Ha nem is ezt várnák tőle, a szemei végre megtelnek fénnyel. Egészen kellemes képet fest, ahogy kivirágzik az arca a nemrégi komorságból. Hogy mi a hirtelen boldogság tárgya, az hamar ki is derül. Összecsapja munkától kissé érdes kezeit, majd meg is szólal.*
- Ez fantasztikus! Az a nagy langaléta már nem való ide, menjen csak dolgozni, keressen aranyat, ne is legyen itt láb alatt. Már félre ne értse, jó gyerek az, de van annyi sütnivalója, hogy kezdjen az életével valamit. Őt nem féltem, de Szikrácskát… furcsa, hogy így itt hagyta. Mai sincs itt, hogy rajta szipogjon majd, jaj szegény pára.
*Sóhajt, majd kezeit törölgeti ismét a köpenyébe, mintha vizes lenne a mosogatástól.*
- Köszönöm, hogy szólt. A kisasszonyért pedig ne aggódjon. A gyerekek ügyben jár el, ha jól értettem. Tudja, hogy más sem számít neki. Igen feldúltan érkezett haza, felpakolt aztán már csak a hűlt helye… De nem árulta el, mi a terve. *Egészen kedve lett végre felnőttel beszélgetni, s még csak egy törpicsek sem lóg a szoknyáján közben.*
- Esküvőre remélem meghívnak! Rég mulattam már egy jót.
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:47:41
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:47:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Már az előszobában lépked fel-alá úgy egy két méteres vonalon, miközben arra vár, hogy valakinek feltűnjön a jelenléte. A nevelő mentségére szóljon, hogy kurva nagy ez a ház, és az emeletről leérni is épp elég ideig tart ahhoz, hogy a hozzá hasonló, türelmetlen fickók ne bírják az ajtó előtt kivárni, míg fogadják őket. Amint megpillantja a lépcsőn lefelé igyekvő, hozzá közeledő nőt, valamelyest megnyugszik, hogy nem neki kell majd személyesen tűvé tennie az épületet, hogy megtalálja majd Mait.*
- Szép napot, asszonyom! *Köszön vissza, ám mielőtt bármiféle magyarázatba is kezdhetne ittlétének okáról, a nevelő úgy szól hozzá, mintha épp valami megváltóként érkezett volna, akire pont most, pont itt van a legnagyobb szükség. Kérdően emeli meg szemöldökeit, majd hamarosan egy elégedetlen, már-már dühös morranás hallatszik, mikor megtudja, hogy az az ostoba picsa már megint anélkül lépett le, hogy egy szót is szólt volna róla. Ha pedig mostanra már sikerült jól kiismernie az árvaház drága igazgatónőjét, az ő párját, kedvesét… szerelmét… akkor abban is biztos lehet, hogy a boszorkány húgával jár valamerre. Akkor szokott lelkiismeretfurdalás nélkül, titokban eltűnni.*
- Szóval Mai nincs itt, remek. *Fújja ki a levegőt lassan, mielőtt megnyugtatná az, ha jól emlékszik, akkor Anviel névre hallgató nőt.*
- Trylnor Astnen, igaz? Fogalmam sincs, hogy jó vagy rossz hír az, amivel szolgálhatok, de a fiú megvan. A kaszárnyában tartózkodik, a városőrség gondoskodik róla. Egyedül jelent meg nálunk, és kiképzésre jelentkezett, Dornak Veyr hadnagy pedig a szárnyai alá is vette. Hadd találjam ki! Maguk nem is tudtak erről, igaz? *Pillant érdeklődve a zöld szemekbe. Szinte biztos benne, hogy Mai sem tudott erről, mert akkor már neki is mondta volna. Ha így volt, és a kölyök megszökött, annak pedig oka van, aminek a kivizsgálása talán megér egy misét.
Akárhogy is, most néhány pillanatig megfordul a fejében, hogy amiért Mai megint csak nem tartotta őt annyira, hogy szóljon neki a távozásáról, a törvény adta lehetőségekkel, bosszúból borsot fog törni az orra alá, például olyan kérdések feltevésével, hogy miért menekül el egy gyerek az árvaházból?*
*Már az előszobában lépked fel-alá úgy egy két méteres vonalon, miközben arra vár, hogy valakinek feltűnjön a jelenléte. A nevelő mentségére szóljon, hogy kurva nagy ez a ház, és az emeletről leérni is épp elég ideig tart ahhoz, hogy a hozzá hasonló, türelmetlen fickók ne bírják az ajtó előtt kivárni, míg fogadják őket. Amint megpillantja a lépcsőn lefelé igyekvő, hozzá közeledő nőt, valamelyest megnyugszik, hogy nem neki kell majd személyesen tűvé tennie az épületet, hogy megtalálja majd Mait.*
- Szép napot, asszonyom! *Köszön vissza, ám mielőtt bármiféle magyarázatba is kezdhetne ittlétének okáról, a nevelő úgy szól hozzá, mintha épp valami megváltóként érkezett volna, akire pont most, pont itt van a legnagyobb szükség. Kérdően emeli meg szemöldökeit, majd hamarosan egy elégedetlen, már-már dühös morranás hallatszik, mikor megtudja, hogy az az ostoba picsa már megint anélkül lépett le, hogy egy szót is szólt volna róla. Ha pedig mostanra már sikerült jól kiismernie az árvaház drága igazgatónőjét, az ő párját, kedvesét… szerelmét… akkor abban is biztos lehet, hogy a boszorkány húgával jár valamerre. Akkor szokott lelkiismeretfurdalás nélkül, titokban eltűnni.*
- Szóval Mai nincs itt, remek. *Fújja ki a levegőt lassan, mielőtt megnyugtatná az, ha jól emlékszik, akkor Anviel névre hallgató nőt.*
- Trylnor Astnen, igaz? Fogalmam sincs, hogy jó vagy rossz hír az, amivel szolgálhatok, de a fiú megvan. A kaszárnyában tartózkodik, a városőrség gondoskodik róla. Egyedül jelent meg nálunk, és kiképzésre jelentkezett, Dornak Veyr hadnagy pedig a szárnyai alá is vette. Hadd találjam ki! Maguk nem is tudtak erről, igaz? *Pillant érdeklődve a zöld szemekbe. Szinte biztos benne, hogy Mai sem tudott erről, mert akkor már neki is mondta volna. Ha így volt, és a kölyök megszökött, annak pedig oka van, aminek a kivizsgálása talán megér egy misét.
Akárhogy is, most néhány pillanatig megfordul a fejében, hogy amiért Mai megint csak nem tartotta őt annyira, hogy szóljon neki a távozásáról, a törvény adta lehetőségekkel, bosszúból borsot fog törni az orra alá, például olyan kérdések feltevésével, hogy miért menekül el egy gyerek az árvaházból?*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:27:05
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Komor vonásokkal sétál le a lépcsőn, amikoris meghallja a kopogtatást. A megkapott üzenet zaklatta fel, de nem tud elmenni az árvaházból, mert természetesen most is csak egyedül ő áll helyt. Nem tud persze haragudni az igazgatóasszonyra, hiszen elméletileg a gyerekek épsége miatt szaladt már megint a Mágustoronyig, már ha jól értette azt a ködösítést, amit kapott. A többi naplopóról, akik úgy nevezik magukat, mint személyzet, meg fenntartó, vagy nemes, vagy a nemes barátnője, már nem tud ilyen kedvesen gondolkodni. Bár Mai ígérete sem volna rossz, ha be lenne tartva, hogy idevesz néhány nevelőt és szakácsot.
Kötényének szélén simít végig, mintha azzal le tudná vakarni magáról a rosszkedvet. Nem sokan járnak ide kintről, azok sem kopognak, mert többnyire itt lakók. Nem sűrűn ereszkedik rá negativitás, de Trylnorról tudvalevő, hogy el sem mozdulna Cilia mellől, hacsak nem hat ökrökkel vontatják el, most mégis hűlt helye van, ahogy a kis elfnek és az új ezermesterüknek is. Utóbbi kettőről legalább tudja, hogy nagyjából mit csinálnak.
Még le sem ér - mondjuk nem sieti el -, már egy ismerős férfi áll az előtérben. Nos, vagy az igazgató halt meg, vagy a fiú. Mi másért jönne ide hívatlanul egy városőr, aki annak a kedvese, akit épp nélkülöz a ház. A gondolatra megrázza a fejét, ennyire nem süppedhet bele a képzelgéseibe, nem olyan fajta ő.*
- Graelmhor, üdvözlöm. *Megszaporázza a lépteit, hogy mielőbb a férfivel nézhessen farkasszemet.*
- Nem tudom ki küldte magát, de a legjobbkor jött! *Úgy dönt, nem üdvözli azzal, amit képzelgett, hiszen az ábrázata sem olyan, mintha halottat bejelenteni jött volna. Mondjuk a kedvesség sem ül ki vonásaira, de megkockáztatja, hogy még az ilyen marcona harcosok is lesütnék a szemüket, ha rossz, avagy szomorú hírrel érkeztek volna.*
- Eltűnt egy gyermekünk ugyanis. A kiasszony távolléte miatt pedig nem tudom elhagyni az árvaházat, jó volna a segítsége.
*Zúdít is rá rögvest mindent, noha máskor ennél megfontoltabb.*
*Komor vonásokkal sétál le a lépcsőn, amikoris meghallja a kopogtatást. A megkapott üzenet zaklatta fel, de nem tud elmenni az árvaházból, mert természetesen most is csak egyedül ő áll helyt. Nem tud persze haragudni az igazgatóasszonyra, hiszen elméletileg a gyerekek épsége miatt szaladt már megint a Mágustoronyig, már ha jól értette azt a ködösítést, amit kapott. A többi naplopóról, akik úgy nevezik magukat, mint személyzet, meg fenntartó, vagy nemes, vagy a nemes barátnője, már nem tud ilyen kedvesen gondolkodni. Bár Mai ígérete sem volna rossz, ha be lenne tartva, hogy idevesz néhány nevelőt és szakácsot.
Kötényének szélén simít végig, mintha azzal le tudná vakarni magáról a rosszkedvet. Nem sokan járnak ide kintről, azok sem kopognak, mert többnyire itt lakók. Nem sűrűn ereszkedik rá negativitás, de Trylnorról tudvalevő, hogy el sem mozdulna Cilia mellől, hacsak nem hat ökrökkel vontatják el, most mégis hűlt helye van, ahogy a kis elfnek és az új ezermesterüknek is. Utóbbi kettőről legalább tudja, hogy nagyjából mit csinálnak.
Még le sem ér - mondjuk nem sieti el -, már egy ismerős férfi áll az előtérben. Nos, vagy az igazgató halt meg, vagy a fiú. Mi másért jönne ide hívatlanul egy városőr, aki annak a kedvese, akit épp nélkülöz a ház. A gondolatra megrázza a fejét, ennyire nem süppedhet bele a képzelgéseibe, nem olyan fajta ő.*
- Graelmhor, üdvözlöm. *Megszaporázza a lépteit, hogy mielőbb a férfivel nézhessen farkasszemet.*
- Nem tudom ki küldte magát, de a legjobbkor jött! *Úgy dönt, nem üdvözli azzal, amit képzelgett, hiszen az ábrázata sem olyan, mintha halottat bejelenteni jött volna. Mondjuk a kedvesség sem ül ki vonásaira, de megkockáztatja, hogy még az ilyen marcona harcosok is lesütnék a szemüket, ha rossz, avagy szomorú hírrel érkeztek volna.*
- Eltűnt egy gyermekünk ugyanis. A kiasszony távolléte miatt pedig nem tudom elhagyni az árvaházat, jó volna a segítsége.
*Zúdít is rá rögvest mindent, noha máskor ennél megfontoltabb.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:14:12
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:14:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 724
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Megfontolt
*Nimeril köveket gyűjteni indul. Szóval hazajövet az első dolga, hogy alaposan felkészüljön. Meglátogatja a gyapjastevéjét, ami az istállóban tölti napjait. A jószág az utóbbi időben nem sűrűn volt befogva. Fejni azt szokták, de leginkább a gyermekek isszák meg a tejét, vagy az ételbe belefőzik. Nincs ideje kencéket gyártani, pedig még tervben van az is, csak mindig kell valami mást csinálni. A sok kölyökkel sok a baj. Ha nem gethásak, akkor egymást csapkodják véresre, csupán játékból. Hány ilyen "véletlen elesett" esettel találkozott már. Ahelyett, hogy könyveket olvasnának, ahogy ő is tette. Persze, ha könyvet olvasnak, akkor azzal csapkodják meg egymást. Gyógyítóként nagyon sok fura esettel találkozott már. Most viszont felszerszámozza a tevét és befogja a szekér elé. Arra is rá fog férni egy kis mozgás. Nimeril már annyira nem igényli, de muszáj lesz neki cipekedni majd. Már előre sajnálja magát, de túlságosan sokat fizetett és sokat nyerhet vagy éppen veszíthet a mai estével. Szüksége van, azokra a kövekre. Szóval kigurul a romvárosba követ gyűjtögetni.*
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:07:01
Üzenet elküldve: 2025-09-30 19:07:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vallomások//
*Nem is tudná egy kezén megszámolni, hogy pontosan hány oka is van arra, hogy most itt álljon újra az árvaház ajtaja előtt arra készülve, hogy bekopogjon rajta az igazgatónőt keresve. Van közöttük olyan, ami valahol csupán egy jó kifogás, ami bármikor megállja a helyét, mint például a Dornak hadnagy által kiadott, s magára vállalt feladat, miszerint tájékoztatnia kell az árvaház vezetőjét, hogy az egyik itt élő gyermek épp a kaszárnyában tartózkodik, mint tanonc. Van, amelyik egy szükséges rossz, mely csak egy újabb adag szar lesz majd a végtelen mély tengerben, Cilia és a reá kiadott körözés, amivel az előtt kell kezdenie valamit, hogy más ismerné fel és hurcolná be a szőkét a városőrség elé, minek következtében még valami kicseszett nagy meggondolatlanságot művelne a lány. Végül pedig van a titkolt, mégis valós indoka, amiért ma eljött ide, az, hogy továbbra sem érti, mi ütött a legutóbbi találkozásuk végén Maiba. Sejti, hogy mi történt, de mérget nem merne venni arra, hogy jól fejtette meg a félvér lehetséges gondolatait, de azt már tudja, hogy akkor is a férfinek kell megoldania a dolgot, ha a nő volt a hülye. Épp ezt igyekszik megkísérelni.
Még hagy magának pár pillanatot arra, hogy meggondolja magát, de miután ez elmarad, felemeli vaskos öklét, majd bekopogtat az ajtón, várva, hogy valaki meghallja, és beengedje, de ha sokáig nem érkezik senki, akkor nem zavartatja magát, önállóan lép be az épületbe, hogy az előszobában várja meg, míg felfigyelnek rá.
A ház persze most is élettel teli és hangos, a gyerekzsivajt már odakintről is hallja, még csak be sem kell mennie ahhoz, hogy tudja, épp jól érzi magát az a minihadsereg. El sem tudja képzelni, hogy bírja velük Mai ép ésszel… Bár, az is sok mindent megmagyarázna, ha valójában már bele is bolondult volna a pótanyáskodásba. Hümment egyet, és csak vár. Türelmesen. Egy ideig…*
*Nem is tudná egy kezén megszámolni, hogy pontosan hány oka is van arra, hogy most itt álljon újra az árvaház ajtaja előtt arra készülve, hogy bekopogjon rajta az igazgatónőt keresve. Van közöttük olyan, ami valahol csupán egy jó kifogás, ami bármikor megállja a helyét, mint például a Dornak hadnagy által kiadott, s magára vállalt feladat, miszerint tájékoztatnia kell az árvaház vezetőjét, hogy az egyik itt élő gyermek épp a kaszárnyában tartózkodik, mint tanonc. Van, amelyik egy szükséges rossz, mely csak egy újabb adag szar lesz majd a végtelen mély tengerben, Cilia és a reá kiadott körözés, amivel az előtt kell kezdenie valamit, hogy más ismerné fel és hurcolná be a szőkét a városőrség elé, minek következtében még valami kicseszett nagy meggondolatlanságot művelne a lány. Végül pedig van a titkolt, mégis valós indoka, amiért ma eljött ide, az, hogy továbbra sem érti, mi ütött a legutóbbi találkozásuk végén Maiba. Sejti, hogy mi történt, de mérget nem merne venni arra, hogy jól fejtette meg a félvér lehetséges gondolatait, de azt már tudja, hogy akkor is a férfinek kell megoldania a dolgot, ha a nő volt a hülye. Épp ezt igyekszik megkísérelni.
Még hagy magának pár pillanatot arra, hogy meggondolja magát, de miután ez elmarad, felemeli vaskos öklét, majd bekopogtat az ajtón, várva, hogy valaki meghallja, és beengedje, de ha sokáig nem érkezik senki, akkor nem zavartatja magát, önállóan lép be az épületbe, hogy az előszobában várja meg, míg felfigyelnek rá.
A ház persze most is élettel teli és hangos, a gyerekzsivajt már odakintről is hallja, még csak be sem kell mennie ahhoz, hogy tudja, épp jól érzi magát az a minihadsereg. El sem tudja képzelni, hogy bírja velük Mai ép ésszel… Bár, az is sok mindent megmagyarázna, ha valójában már bele is bolondult volna a pótanyáskodásba. Hümment egyet, és csak vár. Türelmesen. Egy ideig…*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:06:00
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:06:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
* A hűvös éjjeli levegő betölti a férfi tüdejét, közben körbenéz nincs-e kint valaki. Az ablak mögött a ház nyugodt csöndje marad. Trevorn halk sóhajjal emeli egyenesbe a hátát, szeme végigpásztázza az árnyékos kertet. Mellette Cilia, kezében a huzattal, szedi a lépteit. A csendet hirtelen megtöri a nehéz dobogás, ahogy a félhomályból előlép Deres, a hatalmas farkaskutya. A férfi kezeit ösztönösen a felemeli, de a lány bemutatja őt az állatnak. Lassan bólint, nem szól semmit, csak megjegyzi magában, hogy valóban olyan hatalmas, mint amilyennek Anviel említette.*
- Mondd csak! Trylnor szokott így eltűnni? Vagy ez az első alkalom? * Szólal meg végül csendesen, miközben a kapu felé indulnak. A kérdésben nincs vád, inkább az aggodalom és a helyzet felmérése hallatszik ki belőle. A férfi szeme egy pillanatra a lány arcára tekint, várva a választ, majd újra előre néz. A kapuhoz közeledve még egyszer megtorpan, és kissé lehajol, hogy a serdülő elflány egyenesen a szemébe nézhessen.*
- Figyeljen rám fiatal hölgy! Vannak odakint olyan alakok, akikkel nem akarunk összetűzésbe kerülni. Ha bármi furcsaság történik útközben, csak tegye azt amit kérek rendben?. Nem akarjuk, hogy baj legyen. Oké?
*A szavak egyszerűek, de a hangjában ott van az a fajta nyers komolyság, amit egy egész életnyi veszteség és felelősség kovácsolt belé. Nem ijesztget, nem is próbál parancsolni. Inkább egy tiszta szabályt állít fel, amelytől mindkettőjük biztonsága függ. Egy pillanatnyi csend után újra kiegyenesedik, és szorosabbra fogja a fokost, miközben a kapu irányába mutat.*
- Gyerünk. Mutassa az utat!
* Majd együtt elhagyják a rezidencia területét.*
* A hűvös éjjeli levegő betölti a férfi tüdejét, közben körbenéz nincs-e kint valaki. Az ablak mögött a ház nyugodt csöndje marad. Trevorn halk sóhajjal emeli egyenesbe a hátát, szeme végigpásztázza az árnyékos kertet. Mellette Cilia, kezében a huzattal, szedi a lépteit. A csendet hirtelen megtöri a nehéz dobogás, ahogy a félhomályból előlép Deres, a hatalmas farkaskutya. A férfi kezeit ösztönösen a felemeli, de a lány bemutatja őt az állatnak. Lassan bólint, nem szól semmit, csak megjegyzi magában, hogy valóban olyan hatalmas, mint amilyennek Anviel említette.*
- Mondd csak! Trylnor szokott így eltűnni? Vagy ez az első alkalom? * Szólal meg végül csendesen, miközben a kapu felé indulnak. A kérdésben nincs vád, inkább az aggodalom és a helyzet felmérése hallatszik ki belőle. A férfi szeme egy pillanatra a lány arcára tekint, várva a választ, majd újra előre néz. A kapuhoz közeledve még egyszer megtorpan, és kissé lehajol, hogy a serdülő elflány egyenesen a szemébe nézhessen.*
- Figyeljen rám fiatal hölgy! Vannak odakint olyan alakok, akikkel nem akarunk összetűzésbe kerülni. Ha bármi furcsaság történik útközben, csak tegye azt amit kérek rendben?. Nem akarjuk, hogy baj legyen. Oké?
*A szavak egyszerűek, de a hangjában ott van az a fajta nyers komolyság, amit egy egész életnyi veszteség és felelősség kovácsolt belé. Nem ijesztget, nem is próbál parancsolni. Inkább egy tiszta szabályt állít fel, amelytől mindkettőjük biztonsága függ. Egy pillanatnyi csend után újra kiegyenesedik, és szorosabbra fogja a fokost, miközben a kapu irányába mutat.*
- Gyerünk. Mutassa az utat!
* Majd együtt elhagyják a rezidencia területét.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-13 13:58:48
Üzenet elküldve: 2025-09-13 13:58:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Ismét a kínos várakozás. Számítása sajnos nem úgy alakult, ahogy eltervezte. Biztos volt benne Anviel már felruházta ezermesterüket a szükséges kulcsokkal. Ám sajnos nem így történt. Csalódottan tekint a férfira, aki hasonlóan mint ő csak néz az ajtóra értetlenül. Cilia szemében a kétségbeesés csak erősebb árnyalatba vált.*
- Oh ne.
*Sóhajt fel csalódottan, majd a férfit kezdi el követni, akik az alsó szinten lévő ajtókat és ablakokat kezdi el vizsgálni.*
- Mind zárva van, és rácsok is vannak rajtuk nem fogunk úgy kijutni.
*Válaszolja a férfinek, mielőtt még több időt vesztegetnének el. Így talán rögvest a szobájához tudnak menni, ahol meg tudják oldani a kijutást.
Természetesen elfogadja a segítségét a férfinak, így ő maga is könnyedén kijut az ablakon. Na nem mintha a lány nem tudta volna maga is megoldani ezt. De így sokkalta könnyebb volt.*
- Végre, erre.
*És már szedi is lábait az istálló irányába, Deres általában háza körül megtalálható éjjelente. Félvér farkas létére ritkán alszik mély álmot éjjelente. Így sokszor tölti az estét fel alá járkálva a rezidencia udvarán. Nem is esik nehezére, hogy az éjjeli csendben könnyen hallható hangos léptekre felfigyeljen. A trappolást már messziről hallhatja a páros. Meg is jelenik az este fényében a hatalmas köralakja a kutyának. Szemei csak úgy izzanak a holdak fényében. A hatalmas jószág aki a négy lábán ugyan akkora magas mint gazdája, bizalmatlanul nézi vizsgálja a férfit.*
- Ő itt Deres, Deres ő itt Trevorn bácsi. Barát!
*Magyaráz az állatnak, mintha az egy másik értelmes kétlábú lenne mint ők maguk.*
- Gyere Deres.
*Hívja maga mellé a kutyát majd a kapu felé veszi az irányt. Hogy így hagyják hátuk mögött az árvaházat.*
- Meg kell keresnünk Luurient! Trylnor barátja a tisztáson volt utoljára! Lehet vele van, de ha nem akkor biztos tudja majd hol keressük!
*Mondja a férfinak apró lábait szedve. Deresnek egyelőre nem mutatja meg a párnahuzatot. Jobbnak látja leszűkíteni a keresést. Mintsem már most egy lehetséges szagot keresni. Ki tudja mikor veszne az el a városban talált szagok között.*
*Ismét a kínos várakozás. Számítása sajnos nem úgy alakult, ahogy eltervezte. Biztos volt benne Anviel már felruházta ezermesterüket a szükséges kulcsokkal. Ám sajnos nem így történt. Csalódottan tekint a férfira, aki hasonlóan mint ő csak néz az ajtóra értetlenül. Cilia szemében a kétségbeesés csak erősebb árnyalatba vált.*
- Oh ne.
*Sóhajt fel csalódottan, majd a férfit kezdi el követni, akik az alsó szinten lévő ajtókat és ablakokat kezdi el vizsgálni.*
- Mind zárva van, és rácsok is vannak rajtuk nem fogunk úgy kijutni.
*Válaszolja a férfinek, mielőtt még több időt vesztegetnének el. Így talán rögvest a szobájához tudnak menni, ahol meg tudják oldani a kijutást.
Természetesen elfogadja a segítségét a férfinak, így ő maga is könnyedén kijut az ablakon. Na nem mintha a lány nem tudta volna maga is megoldani ezt. De így sokkalta könnyebb volt.*
- Végre, erre.
*És már szedi is lábait az istálló irányába, Deres általában háza körül megtalálható éjjelente. Félvér farkas létére ritkán alszik mély álmot éjjelente. Így sokszor tölti az estét fel alá járkálva a rezidencia udvarán. Nem is esik nehezére, hogy az éjjeli csendben könnyen hallható hangos léptekre felfigyeljen. A trappolást már messziről hallhatja a páros. Meg is jelenik az este fényében a hatalmas köralakja a kutyának. Szemei csak úgy izzanak a holdak fényében. A hatalmas jószág aki a négy lábán ugyan akkora magas mint gazdája, bizalmatlanul nézi vizsgálja a férfit.*
- Ő itt Deres, Deres ő itt Trevorn bácsi. Barát!
*Magyaráz az állatnak, mintha az egy másik értelmes kétlábú lenne mint ők maguk.*
- Gyere Deres.
*Hívja maga mellé a kutyát majd a kapu felé veszi az irányt. Hogy így hagyják hátuk mögött az árvaházat.*
- Meg kell keresnünk Luurient! Trylnor barátja a tisztáson volt utoljára! Lehet vele van, de ha nem akkor biztos tudja majd hol keressük!
*Mondja a férfinak apró lábait szedve. Deresnek egyelőre nem mutatja meg a párnahuzatot. Jobbnak látja leszűkíteni a keresést. Mintsem már most egy lehetséges szagot keresni. Ki tudja mikor veszne az el a városban talált szagok között.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-13 00:57:11
Üzenet elküldve: 2025-09-13 00:57:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
* Végignéz a bejárati ajtón, ahogy Cilia megáll mellette, a huzattal a kezében. Az ajtó zárva, ahogy az éjszaka kívánja. Anviel zárja mindig, őszintén szólva jó is így. Trevorn ösztönösen zsebébe nyúl a kulcs után, aztán megállítja a mozdulatot. Nincs nála, hogy is lehetne. Hisz még csak most érkezett. Egy pillanatra lehunyja a szemét, gyorsan átfutnak a gondolatok a fejében, mi a legpraktikusabb megoldás. Pánik nincs benne, ehelyett a megszokott gyakorlatias gondolkodás lép elő. Körbenéz a folyosón. A lámpák alig pislákolnak, árnyékok vetődnek a falra. Hallja Cilia szaporább lépteit, érzi a lány feszültségét.*
- Trevorn bácsival igazi különlegesség lesz kalandozni hah? * Vakarja meg kopasz kobakját. Rövid gondolkodás után int Ciliának, hogy kövesse. Elindul a szolgálati folyosók felé vissza. halk léptekkel, nehogy bárkit is felverjenek az éjszaka közepén. Az ablakokat és ajtókat próbálja, de mind zárva. Végül a saját szobájába vezet, ahol az ablakon át könnyedebb a kijutás. A férfi előbb kitárja az ablakot. Ő maga lendül ki, erőteljes mozdulattal kapaszkodik meg, majd hangtalanul ér földet.*
- Nyújtsa a kezét kis hölgy! * S ha amaz engedelmeskedik, hamar kint találja magát. Trevorn könnyed mozdulattal emeli ki az elfet.*
- Kint vagyunk. * Mondja diadalittasan, majd hirtelen emlék villan be. Gyerekkorában, a saját falujában, hányszor lopoztak ki éjnek idején a fiatalok. Halkan, nevetést visszafojtva, hogy az öregek meg ne hallják, szaladtak végig a mezőkön vagy bújtak az erdőbe. Akkor még játék volt, bátorságpróba és kíváncsiság. Most pedig a szükség ami készteti. Egy pillanatra megáll benne a levegő, ahogy ráébred, hogy azok az idők elmúltak. Azok az emberek, akikkel együtt szökött ki, már nincsenek. A falut elvitte a tűz és az ork veszedelem. Ő azonban itt áll, új éjszakában, új felelősséggel a vállán. Sóhajt, majd szorosabbra markolja a fegyverét, és a jelenre koncentrál. Most Ciliát és az eltűnt Trylnort kell megóvnia. Ha megjelenik Deres nevezetű farkaskutya, azért tisztes távolságban marad az idegen jószágtól.*
- Tehát ő az a nagy kutya akiről Anviel néni mesélt. Na gyerünk keressük meg azt a fiút!
* Végignéz a bejárati ajtón, ahogy Cilia megáll mellette, a huzattal a kezében. Az ajtó zárva, ahogy az éjszaka kívánja. Anviel zárja mindig, őszintén szólva jó is így. Trevorn ösztönösen zsebébe nyúl a kulcs után, aztán megállítja a mozdulatot. Nincs nála, hogy is lehetne. Hisz még csak most érkezett. Egy pillanatra lehunyja a szemét, gyorsan átfutnak a gondolatok a fejében, mi a legpraktikusabb megoldás. Pánik nincs benne, ehelyett a megszokott gyakorlatias gondolkodás lép elő. Körbenéz a folyosón. A lámpák alig pislákolnak, árnyékok vetődnek a falra. Hallja Cilia szaporább lépteit, érzi a lány feszültségét.*
- Trevorn bácsival igazi különlegesség lesz kalandozni hah? * Vakarja meg kopasz kobakját. Rövid gondolkodás után int Ciliának, hogy kövesse. Elindul a szolgálati folyosók felé vissza. halk léptekkel, nehogy bárkit is felverjenek az éjszaka közepén. Az ablakokat és ajtókat próbálja, de mind zárva. Végül a saját szobájába vezet, ahol az ablakon át könnyedebb a kijutás. A férfi előbb kitárja az ablakot. Ő maga lendül ki, erőteljes mozdulattal kapaszkodik meg, majd hangtalanul ér földet.*
- Nyújtsa a kezét kis hölgy! * S ha amaz engedelmeskedik, hamar kint találja magát. Trevorn könnyed mozdulattal emeli ki az elfet.*
- Kint vagyunk. * Mondja diadalittasan, majd hirtelen emlék villan be. Gyerekkorában, a saját falujában, hányszor lopoztak ki éjnek idején a fiatalok. Halkan, nevetést visszafojtva, hogy az öregek meg ne hallják, szaladtak végig a mezőkön vagy bújtak az erdőbe. Akkor még játék volt, bátorságpróba és kíváncsiság. Most pedig a szükség ami készteti. Egy pillanatra megáll benne a levegő, ahogy ráébred, hogy azok az idők elmúltak. Azok az emberek, akikkel együtt szökött ki, már nincsenek. A falut elvitte a tűz és az ork veszedelem. Ő azonban itt áll, új éjszakában, új felelősséggel a vállán. Sóhajt, majd szorosabbra markolja a fegyverét, és a jelenre koncentrál. Most Ciliát és az eltűnt Trylnort kell megóvnia. Ha megjelenik Deres nevezetű farkaskutya, azért tisztes távolságban marad az idegen jószágtól.*
- Tehát ő az a nagy kutya akiről Anviel néni mesélt. Na gyerünk keressük meg azt a fiút!
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-12 21:35:07
Üzenet elküldve: 2025-09-12 21:35:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Figyeli a rá magasodó alak rezzenéseit. És egy kissé képes is megnyugodni, hogy amaz nem rögtön kifogásokat keres arra, hogy ez miért rossz ötlet hanem vele együtt megoldást.*
- Tudja hol van Anviel néni? Vá.. Visszajövök!
*Teszi fel a kérdést, de a férfi már fordul is, hogy a szobájából egy papír lapot hozzon. Addig viszont ő felszalad a szobájába, hogy gyorsan magára vehesse saját felszerelését. Elvégre nem mehet ki egy szál fekete pizsamában. Nagyon gyorsan magára ölti Graeltől kapott bőrvértjét, oldalára köti Tüskét is. A táskáját pedig hátára veszi. Ám mielőtt kiszaladna a szobából. Trylnor ágyához siet, hogy a párnáról leszedje gyorsan a huzatot. Így Deres képes lesz kiszimatolni őt. Ha ne adják az istenek valami történt Tryllel el tudja látni a sebeit a táskájában lévő kötszerek és növényeknek köszönhetően. Utána villám gyorsan vissza is szalad Anviel ajtajához, ahol Trevorn már bizots várja.
Na igen, ő is hagyott volna üzenetet. De ő nem dönthet csak úgy, hogy éjjel csak fogja magát és elmegy a vakvilágba Trylnort keresni az este.*
- Remek ötlet!
*Teszi hozzá amint megpillantja a papírost amit a férfi az ajtóra tűzött fel.
Legyen az határ átlépés vagy sem. Nem tudni mi lelhette a fiút miért nem jött haza. Anviel ha meg is haragszik amiatt mert ki megy az éjszakába Ciliával a férfi. Tudomásba kell vennie azt, hogy jó okkal tette. Ilyen helyzetben az idő kulcsfontosságú. Ezért sem szeretne Cilia minél többet vesztegetni ebből.*
- Jó! Magunkkal visszük Derest is. Ő talán kiszimatolja a nyomát.
*Mutatja fel a párnahuzatot a kezében. Majd meg is indul az ajtó felé a férfival.*
- Trylnor magasabb majdnem két fejjel nálam. Barna rövid haja van, és barna szeme. Egyszerű ruhában lehet, egy szakadtass táskával.
*Magyarázza gyorsan, a bejárati ajtónál áll csak meg. Elvégre azt Anviel zárni szokta estére. Remélhetőleg a férfinál van a kulcs.*
*Figyeli a rá magasodó alak rezzenéseit. És egy kissé képes is megnyugodni, hogy amaz nem rögtön kifogásokat keres arra, hogy ez miért rossz ötlet hanem vele együtt megoldást.*
- Tudja hol van Anviel néni? Vá.. Visszajövök!
*Teszi fel a kérdést, de a férfi már fordul is, hogy a szobájából egy papír lapot hozzon. Addig viszont ő felszalad a szobájába, hogy gyorsan magára vehesse saját felszerelését. Elvégre nem mehet ki egy szál fekete pizsamában. Nagyon gyorsan magára ölti Graeltől kapott bőrvértjét, oldalára köti Tüskét is. A táskáját pedig hátára veszi. Ám mielőtt kiszaladna a szobából. Trylnor ágyához siet, hogy a párnáról leszedje gyorsan a huzatot. Így Deres képes lesz kiszimatolni őt. Ha ne adják az istenek valami történt Tryllel el tudja látni a sebeit a táskájában lévő kötszerek és növényeknek köszönhetően. Utána villám gyorsan vissza is szalad Anviel ajtajához, ahol Trevorn már bizots várja.
Na igen, ő is hagyott volna üzenetet. De ő nem dönthet csak úgy, hogy éjjel csak fogja magát és elmegy a vakvilágba Trylnort keresni az este.*
- Remek ötlet!
*Teszi hozzá amint megpillantja a papírost amit a férfi az ajtóra tűzött fel.
Legyen az határ átlépés vagy sem. Nem tudni mi lelhette a fiút miért nem jött haza. Anviel ha meg is haragszik amiatt mert ki megy az éjszakába Ciliával a férfi. Tudomásba kell vennie azt, hogy jó okkal tette. Ilyen helyzetben az idő kulcsfontosságú. Ezért sem szeretne Cilia minél többet vesztegetni ebből.*
- Jó! Magunkkal visszük Derest is. Ő talán kiszimatolja a nyomát.
*Mutatja fel a párnahuzatot a kezében. Majd meg is indul az ajtó felé a férfival.*
- Trylnor magasabb majdnem két fejjel nálam. Barna rövid haja van, és barna szeme. Egyszerű ruhában lehet, egy szakadtass táskával.
*Magyarázza gyorsan, a bejárati ajtónál áll csak meg. Elvégre azt Anviel zárni szokta estére. Remélhetőleg a férfinál van a kulcs.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-12 21:16:01
Üzenet elküldve: 2025-09-12 21:16:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Először ösztönösen lépne Cilia mellé, hogy azonnal vele tartson, de megtorpan. A gondolat motoszkál benne, hogy nem hagyhatja el csak úgy a rezidencia területét anélkül, hogy bárki tudna róla. Nem ismeri még a ház szabályait, és az sem világos, mennyire biztonságos éjnek idején az utcákon járni egy serdülő elf lánnyal. Mély levegőt vesz, majd csendesen, de határozottan szól a lányhoz.*
-Várjon itt egy pillanatot, kisasszony. Ha együtt megyünk, valakinek tudnia kell róla.
*Ezzel visszatér a szobájába, sietve egy papirost keres, majd szénnel odafirkantja rá. „Elf lánnyal keressük az eltűnt Trylnort. Trevorn. ” Rövid, egyszerű üzenet, de célnak megteszi. Az írást egy gombostűvel Anviel ajtajára tűzi, hogy amennyiben a nő időközben visszatérne, azonnal lássa, merre mentek. Elidőzik egy pillanatra. Tudja jól, hogy ezzel átlépi a határt. Nem így működik a szolgálat. Új a háznál, kötelessége volna engedélyt kérni, bent maradni, megvárni az utasítást. Mélyen bent érzi, hogy ha Anviel megtudja, talán soha többé nem számít rá, és rövid időn belül ki is penderíthetik innen. Sóhaj szakad ki mellkasából, keserű, de belenyugvó. Ez a munka talán eddig tartott. Ugyanakkor az igazság egyértelmű számára. Egy gyerek eltűnt. Egy kislány áll előtte rémülten, akinek minden rezdülése azt kiáltja, hogy segíts! Nem teheti meg, hogy hátat fordítson csak azért, mert félti az új otthonát vagy a megélhetését. Ha Eeyr ide vezette, akkor most éppen emiatt. Hogy ne a saját hasznát nézze, hanem tegye ami helyes. Megszorítja övén a fokos markolatát, és egy pillanatra lehunyja a szemét, mintha magának mondaná ki a döntést.*
-Ha ki is dobnak hát menni kell. Valaki bajban van. *Ezzel hátat fordít a kételynek, és határozott léptekkel indul vissza Ciliához, hogy együtt vágjanak neki az éjszakának. Ezután még a férfi felveszi a bőrvértjét, övére akasztja az ostort. A szeme elszántan villan, miközben Cilia felé fordul.*
-Most már indulhatunk. Mutasd az utat. De előbb mondd el, hogy néz ki Trylnor, merre szokott járni, hol keressük először? *Hangjában nyugalom van, ahogy kérdez, mintha szándékosan akarná lecsendesíteni a lány félelmét. Minden mozdulatával jelzi, hogy kész a keresésre, de gondolkodva, megfontoltan akar nekivágni.*
*Először ösztönösen lépne Cilia mellé, hogy azonnal vele tartson, de megtorpan. A gondolat motoszkál benne, hogy nem hagyhatja el csak úgy a rezidencia területét anélkül, hogy bárki tudna róla. Nem ismeri még a ház szabályait, és az sem világos, mennyire biztonságos éjnek idején az utcákon járni egy serdülő elf lánnyal. Mély levegőt vesz, majd csendesen, de határozottan szól a lányhoz.*
-Várjon itt egy pillanatot, kisasszony. Ha együtt megyünk, valakinek tudnia kell róla.
*Ezzel visszatér a szobájába, sietve egy papirost keres, majd szénnel odafirkantja rá. „Elf lánnyal keressük az eltűnt Trylnort. Trevorn. ” Rövid, egyszerű üzenet, de célnak megteszi. Az írást egy gombostűvel Anviel ajtajára tűzi, hogy amennyiben a nő időközben visszatérne, azonnal lássa, merre mentek. Elidőzik egy pillanatra. Tudja jól, hogy ezzel átlépi a határt. Nem így működik a szolgálat. Új a háznál, kötelessége volna engedélyt kérni, bent maradni, megvárni az utasítást. Mélyen bent érzi, hogy ha Anviel megtudja, talán soha többé nem számít rá, és rövid időn belül ki is penderíthetik innen. Sóhaj szakad ki mellkasából, keserű, de belenyugvó. Ez a munka talán eddig tartott. Ugyanakkor az igazság egyértelmű számára. Egy gyerek eltűnt. Egy kislány áll előtte rémülten, akinek minden rezdülése azt kiáltja, hogy segíts! Nem teheti meg, hogy hátat fordítson csak azért, mert félti az új otthonát vagy a megélhetését. Ha Eeyr ide vezette, akkor most éppen emiatt. Hogy ne a saját hasznát nézze, hanem tegye ami helyes. Megszorítja övén a fokos markolatát, és egy pillanatra lehunyja a szemét, mintha magának mondaná ki a döntést.*
-Ha ki is dobnak hát menni kell. Valaki bajban van. *Ezzel hátat fordít a kételynek, és határozott léptekkel indul vissza Ciliához, hogy együtt vágjanak neki az éjszakának. Ezután még a férfi felveszi a bőrvértjét, övére akasztja az ostort. A szeme elszántan villan, miközben Cilia felé fordul.*
-Most már indulhatunk. Mutasd az utat. De előbb mondd el, hogy néz ki Trylnor, merre szokott járni, hol keressük először? *Hangjában nyugalom van, ahogy kérdez, mintha szándékosan akarná lecsendesíteni a lány félelmét. Minden mozdulatával jelzi, hogy kész a keresésre, de gondolkodva, megfontoltan akar nekivágni.*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-12 20:38:36
Üzenet elküldve: 2025-09-12 20:38:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Toporog és vár. Mi mást tehetne. Pusztán az érzés gyötri, hogy minden egyes másodperc egy örökkévalóságnak érződik. De válasz nem érkezik az ajtó mögül. Nem tudja mi lelhette Anvielt. Bár lehet nincs is a szobájában. Bármi is az oka, választ nem kap. Legalább is nem onnan ahonnan számítana rá. Ijedten fordul meg. Mert észre sem vette Trevornt. A zöld szempárok értetlenül nézik a férfit néhány másodperc erejéig. Amíg eljut a lány pánikban úszó tudatába mit is mondott. A meredt és riadt tekintet néhány pislogásnyi idő után múlik el. Majd amint végre rájött mit is mondott a férfi. Előre lép, kezeit mellkasához emeli és szorítja majd gyömöszölni kezdi őket idegesen. Mert most már emlékszik. Amíg segített az edények elmosogatásában. Anviel említette neki az új ezermester a háznál. Hogy számítson rá, esetleg mutassa be Deresnek is, nehogy a végén még megharapja mert idegennek hiszi a férfit. Csak akkor fél füllel volt képes figyelni a nőre. De így, hogy ismét hallja a férfi nevét, már minden tiszta számára is.*
- Trevorn úr! Kérem, Trylnor nem tért haza! Pedig ő nem szokott kint maradni éjjelente. A szobában semmi nyoma, még a táskája is eltűnt. Nem találom Anviel nénit, ki kell mennem megkeresni, tudom valami baj történt!
*Kezd bele azonnal nagy hévvel. Kezével a szobája, az udvar és Anviel ajtaja felé mutogat. Forog jobbra balra. Orvos létére a pánik helyzeteket jól kellene kezelnie. De egy hozzá közelálló személy eltűnését nem tudja egy kalap alá tenni sérülések ellátásával.
Viszont abban már most biztos Trevorn Eeyr küldte felé. Tán a segítségével képes lesz megtalálni a fiút ha vele tart az éjjeli sétára. Több szem többet lát.*
*Toporog és vár. Mi mást tehetne. Pusztán az érzés gyötri, hogy minden egyes másodperc egy örökkévalóságnak érződik. De válasz nem érkezik az ajtó mögül. Nem tudja mi lelhette Anvielt. Bár lehet nincs is a szobájában. Bármi is az oka, választ nem kap. Legalább is nem onnan ahonnan számítana rá. Ijedten fordul meg. Mert észre sem vette Trevornt. A zöld szempárok értetlenül nézik a férfit néhány másodperc erejéig. Amíg eljut a lány pánikban úszó tudatába mit is mondott. A meredt és riadt tekintet néhány pislogásnyi idő után múlik el. Majd amint végre rájött mit is mondott a férfi. Előre lép, kezeit mellkasához emeli és szorítja majd gyömöszölni kezdi őket idegesen. Mert most már emlékszik. Amíg segített az edények elmosogatásában. Anviel említette neki az új ezermester a háznál. Hogy számítson rá, esetleg mutassa be Deresnek is, nehogy a végén még megharapja mert idegennek hiszi a férfit. Csak akkor fél füllel volt képes figyelni a nőre. De így, hogy ismét hallja a férfi nevét, már minden tiszta számára is.*
- Trevorn úr! Kérem, Trylnor nem tért haza! Pedig ő nem szokott kint maradni éjjelente. A szobában semmi nyoma, még a táskája is eltűnt. Nem találom Anviel nénit, ki kell mennem megkeresni, tudom valami baj történt!
*Kezd bele azonnal nagy hévvel. Kezével a szobája, az udvar és Anviel ajtaja felé mutogat. Forog jobbra balra. Orvos létére a pánik helyzeteket jól kellene kezelnie. De egy hozzá közelálló személy eltűnését nem tudja egy kalap alá tenni sérülések ellátásával.
Viszont abban már most biztos Trevorn Eeyr küldte felé. Tán a segítségével képes lesz megtalálni a fiút ha vele tart az éjjeli sétára. Több szem többet lát.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-12 07:52:31
Üzenet elküldve: 2025-09-12 07:52:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Épp a rajzai fölött guggol a szobában, mikor halk kopogás zavarja meg. Felkapja fejét, majd elgondolkozik. Hallja, hogy valaki az ajtója közelében áll, de nem őt keresik. Lassan feláll, és az ajtóhoz lép, majd kinyitja egy résnyire, hogy kinézzen. Körbetekint a folyosón. Szemei hamar megakadnak a törékeny elf lányon, aki egy másik ajtónál várakozik türelmetlenül. A férfi homlokát ráncolva figyeli. Egy pillanatra megfordul benne, hogy azonnal odalépjen és intézkedjen, elvégre ez egy árvaház, nem szokás felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket a házban. De igazából nem tudja eldönteni, hogy elf létére ő még kislány-e vagy fiatal felnőtt. Nem nagyon ismeri a fajt. Ahogy azonban tovább nézi a lányt, bizonytalanságát legyőzi benne a segítőkészség. Gondolatai lecsillapodnak, s a szigorú vonások mögött felvillan valami megenyhülés. Ahelyett, hogy számon kérné, lassan kiegyenesedik, s higgadtan figyeli az ifjú alakot, készen arra, hogy szóljon hozzá, ha az ránéz vagy megszólítja. Érzi, hogy most nem a gyanakvásnak, hanem a jóindulatnak kell előtérbe kerülnie. Még küszködik magában, elvégre ez nem az ő feladata. Ő egy mindenes ezermester állásra jelentkezett. Nagy levegőt vesz, majd megszólítja.*
Segíthetek valamiben? * Kérdezi óvatosan, hangjában nyitottság és kíváncsiság hallatszik.*
- A nevem Trevorn! Az új ezermester. Tudja, ha valami leszakad én megjavítom. * Vonja meg vállát, máshogy nem tudja megfogalmazni.
Mikor a tekintetük találkozik. A férfi szívében valami rossz dolog szakad fel. Gyomra görcsbe rándul. A smaragdzöld szemek mögött nem csupán ártatlanságot lát, hanem valami rejtett szorongást is. Az apró rezdülés elég ahhoz, hogy rájöjjön, nincs minden rendben. A lány arca kedves, de pillantása elárulja, hogy valami baj nyomja a lelkét. A férfi arcvonásai komorrá válnak, teste ösztönösen előrébb lép, mintha csak a puszta közelségével is oltalmazni akarná.
A férfi ekkor már tudja, hogy nem hagyhatja magára. Belül megszületik az elhatározás. Akármi is történt, dolga van mellette, mert valaki segítségre szorul.*
- Mi a baj? Nyugodjon meg kisasszony! Megtaláljuk a megoldást, bármi legyen is az én segítek. * Tekintete nyugalmat sugárzó. Mint egy nagy létra, amivel akármekkora hegyet meg lehet mászni.*
*Épp a rajzai fölött guggol a szobában, mikor halk kopogás zavarja meg. Felkapja fejét, majd elgondolkozik. Hallja, hogy valaki az ajtója közelében áll, de nem őt keresik. Lassan feláll, és az ajtóhoz lép, majd kinyitja egy résnyire, hogy kinézzen. Körbetekint a folyosón. Szemei hamar megakadnak a törékeny elf lányon, aki egy másik ajtónál várakozik türelmetlenül. A férfi homlokát ráncolva figyeli. Egy pillanatra megfordul benne, hogy azonnal odalépjen és intézkedjen, elvégre ez egy árvaház, nem szokás felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket a házban. De igazából nem tudja eldönteni, hogy elf létére ő még kislány-e vagy fiatal felnőtt. Nem nagyon ismeri a fajt. Ahogy azonban tovább nézi a lányt, bizonytalanságát legyőzi benne a segítőkészség. Gondolatai lecsillapodnak, s a szigorú vonások mögött felvillan valami megenyhülés. Ahelyett, hogy számon kérné, lassan kiegyenesedik, s higgadtan figyeli az ifjú alakot, készen arra, hogy szóljon hozzá, ha az ránéz vagy megszólítja. Érzi, hogy most nem a gyanakvásnak, hanem a jóindulatnak kell előtérbe kerülnie. Még küszködik magában, elvégre ez nem az ő feladata. Ő egy mindenes ezermester állásra jelentkezett. Nagy levegőt vesz, majd megszólítja.*
Segíthetek valamiben? * Kérdezi óvatosan, hangjában nyitottság és kíváncsiság hallatszik.*
- A nevem Trevorn! Az új ezermester. Tudja, ha valami leszakad én megjavítom. * Vonja meg vállát, máshogy nem tudja megfogalmazni.
Mikor a tekintetük találkozik. A férfi szívében valami rossz dolog szakad fel. Gyomra görcsbe rándul. A smaragdzöld szemek mögött nem csupán ártatlanságot lát, hanem valami rejtett szorongást is. Az apró rezdülés elég ahhoz, hogy rájöjjön, nincs minden rendben. A lány arca kedves, de pillantása elárulja, hogy valami baj nyomja a lelkét. A férfi arcvonásai komorrá válnak, teste ösztönösen előrébb lép, mintha csak a puszta közelségével is oltalmazni akarná.
A férfi ekkor már tudja, hogy nem hagyhatja magára. Belül megszületik az elhatározás. Akármi is történt, dolga van mellette, mert valaki segítségre szorul.*
- Mi a baj? Nyugodjon meg kisasszony! Megtaláljuk a megoldást, bármi legyen is az én segítek. * Tekintete nyugalmat sugárzó. Mint egy nagy létra, amivel akármekkora hegyet meg lehet mászni.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:07:33
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:07:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Két szék közül a pad alá//
*Sietős léptekkel érkezik be az udvarba. Ha nincs is éppen rossz kedvében Cilia, köszönhetően Luunak. Aki saját állapotától eltekintve képes volt lelket önteni belé. Ennek ellenére kissé aggodalmasan lép be a hatalmas kapun. Hatalmas kő esik le szívéről tudva, itt már nem érheti őt baj. Viszont muszáj észben tartania Trylnornak tett ígéretét. Őszinteség mindenek előtt, és nincsen egymás előtt titkolni valójuk. Ez a körözési listán szereplés is beleértendő. Nagyot sóhajt, mert inkább lenne kedve istállót takarítani hetekig. Mintsem ráhozni a frászt kis hercegére. Ez azonban egy olyan dolog, amin jobb túlesni.
El is engedi hát Derest. Menjen csak a maga dolgára. Az amúgy is egy ilyen hosszú séta után inkább fog henyélni a házában. Megérdemli vén csontjaira.
Cilia ezek után a ház felé veszi az irányt. Lassan kezd el csak vörösödni az ég alja így tudja hamarosan vacsora lesz, fürdés és takarodó. Így nincs is sok ideje bármibe is belekezdeni. Lehet csupán annyit tesz átnézi a táskájában folyamatosan hordott növényeit. Melyik használható még, nehogy valamelyik még elpenészesedjen a csomagolásában.
Be is lép a nagy ajtón, egyenesen fel a lépcsőn. Csak úgy száll a lányka még annak ellenére is, hogy tudja a frászt hozzá majd a fiúra. Abban biztos, hogy a Tryl bent lesz. Ilyenkor szokta rendbe szedni magát a fiú a sok játék után. Nehogy a végén még piszkosan állítson be vacsorára. Mert azt bizony Anviel néni nem nézi jó szemmel.
Az ajtó előtt azonban megáll. Nagy levegőt vesz majd csak azután nyit be. Ezzel is adva magának egy leheletnyi időt, hogy a rossz hírt közölje.*
- Tryl! Megjöttem, egy fontos dol.. Oh.
*Torpan meg rögtön az ajtónyitás után. Értetlenül néz körbe az üres szobában. Az ajtót behajtja maga mögött. Szinte visszhangzik a szobában a lakat kattanása, ahogy az ajtó a helyére hajlik.*
~ Merre lehet? ~
*Hunyorog szemével, ahogy azon morfondírozik merre járhat a fiú. Végül vállat von, lehet valami dolga akadt. Nem az a fajta, aki éjjelente kinn marad. Amit azonban észrevesz, az a sípocska. Amit az kis szekrényén pillant meg Cilia. Tryl magánál szokta az hordani. Az a neki szánt ajándéka. Az ablakra tekint, és a kövér potrohos pók bizony ott csüng hálóján a megszokott helyén.*
~ Lehet nem akarta elhagyni. ~
*Gondolja magában. Ám a kétségbeesés vize lassan mossa partját. A szoba így egyedül túl csendes. Ami lassan kezdi bosszantani az elf lányt. Annyi a szerencséje csupán elfoglalja magát vacsora időig. Átrendezi a táskájában lévő növényeket, és vándorebédeket. Na meg rak bele egy két új kötszert hátha szükség lesz rá. Persze az a legjobb ha nem. A pakolás közben, azonban azt is látta, hogy Trylnor szakadt táskája sincs meg, sőt a menyétnek is hűlt helye. Ez csak még jobban rátesz Cilia aggodalmára.
Az idő pedig csak telik, és telik. Trylnek azonban se híre se hamva.
A vacsora idő is elérkezik. Cilia mostanra már aggódva jelenik meg a közösségi térben. Ahol talán még sosem érezte magát ennyire egyedül. Hiába a zsivaj és a sok gyerek. Ő mindig Tryllel vacsorázott, vagy Luuval. Rellan is néha hozzájuk szegődött, ha épp más társaságra vágyott. Most viszont egyedül ül és nézi tálkáját a benne lévő kásával. Sőt inkább az ajtót figyeli, abban reménykedve talán betoppan a fiú. Sőt lehet igazából Luuval futott össze, azért jön haza ilyen későn. Biztos az az oka. Hiába a reményteli gondolat, nem hozza meg az étvágyát. Alig eszik két kanálnál többet Cilia.
Hogy húzza az idejét a takaródó előtt, még Anvielnek is segít eltakarítani a mosatlanokat. Hátha betoppan a fiú egy késői vacsorára. Oda adná neki azt amit ő meghagyott. Csak lássa már.
Ám mind hiába. A nap már jócskán lebukott, és a fürdés időnek is vége. Ott áll a szobában, a pizsamájában az ablak előtt. A kertet figyeli, hátha lát valami mozgást, bármit ami egy apró jel lehet arra Trylnor hazatér. A másodpercek, percekbe majd órákba nyúlnak. Ám még ez is örökkévalóságnak érződik a hosszú életű lánynak.
Már fel alá kezd járkálni idegében, ám a fiú továbbra sem mutatkozik.
Az aggodalom félelemmel kezd vegyülni. Mi van akkor ha a fiúval történt valami? Megsérült, nem tud járni és hazatérni. Vagy rosszabb, valami rossz társaság kapta el őt a romvárosban.
Hiába próbál bízni a fiú talpraesettségében, képtelen kiverni ezeket a gondolatokat a fejéből, és végül megtör. Cilia kiszalad a szobából, és egyenesen Anviel néni szobájához siet. Keservesen kopogni kezd rajta.*
- Anviel Néni, kérem nyissa ki! Nagy baj lehet!
*A kopogás pedig folytatódik, ahogy idegesen toporzékol tehetetlenül a nevelő ajtaja előtt. Bár itt lenne Mai, most hozzá sietne. Sőt mi több, már egyedül szaladt volna az éjszakába, hogy megkeresse Trylnort. De tudja nem teheti ezt meg így. Abból megint csak bajt hozna a fejére. Be kell látnia, most szüksége van egy felnőtt segítségére.*
*Sietős léptekkel érkezik be az udvarba. Ha nincs is éppen rossz kedvében Cilia, köszönhetően Luunak. Aki saját állapotától eltekintve képes volt lelket önteni belé. Ennek ellenére kissé aggodalmasan lép be a hatalmas kapun. Hatalmas kő esik le szívéről tudva, itt már nem érheti őt baj. Viszont muszáj észben tartania Trylnornak tett ígéretét. Őszinteség mindenek előtt, és nincsen egymás előtt titkolni valójuk. Ez a körözési listán szereplés is beleértendő. Nagyot sóhajt, mert inkább lenne kedve istállót takarítani hetekig. Mintsem ráhozni a frászt kis hercegére. Ez azonban egy olyan dolog, amin jobb túlesni.
El is engedi hát Derest. Menjen csak a maga dolgára. Az amúgy is egy ilyen hosszú séta után inkább fog henyélni a házában. Megérdemli vén csontjaira.
Cilia ezek után a ház felé veszi az irányt. Lassan kezd el csak vörösödni az ég alja így tudja hamarosan vacsora lesz, fürdés és takarodó. Így nincs is sok ideje bármibe is belekezdeni. Lehet csupán annyit tesz átnézi a táskájában folyamatosan hordott növényeit. Melyik használható még, nehogy valamelyik még elpenészesedjen a csomagolásában.
Be is lép a nagy ajtón, egyenesen fel a lépcsőn. Csak úgy száll a lányka még annak ellenére is, hogy tudja a frászt hozzá majd a fiúra. Abban biztos, hogy a Tryl bent lesz. Ilyenkor szokta rendbe szedni magát a fiú a sok játék után. Nehogy a végén még piszkosan állítson be vacsorára. Mert azt bizony Anviel néni nem nézi jó szemmel.
Az ajtó előtt azonban megáll. Nagy levegőt vesz majd csak azután nyit be. Ezzel is adva magának egy leheletnyi időt, hogy a rossz hírt közölje.*
- Tryl! Megjöttem, egy fontos dol.. Oh.
*Torpan meg rögtön az ajtónyitás után. Értetlenül néz körbe az üres szobában. Az ajtót behajtja maga mögött. Szinte visszhangzik a szobában a lakat kattanása, ahogy az ajtó a helyére hajlik.*
~ Merre lehet? ~
*Hunyorog szemével, ahogy azon morfondírozik merre járhat a fiú. Végül vállat von, lehet valami dolga akadt. Nem az a fajta, aki éjjelente kinn marad. Amit azonban észrevesz, az a sípocska. Amit az kis szekrényén pillant meg Cilia. Tryl magánál szokta az hordani. Az a neki szánt ajándéka. Az ablakra tekint, és a kövér potrohos pók bizony ott csüng hálóján a megszokott helyén.*
~ Lehet nem akarta elhagyni. ~
*Gondolja magában. Ám a kétségbeesés vize lassan mossa partját. A szoba így egyedül túl csendes. Ami lassan kezdi bosszantani az elf lányt. Annyi a szerencséje csupán elfoglalja magát vacsora időig. Átrendezi a táskájában lévő növényeket, és vándorebédeket. Na meg rak bele egy két új kötszert hátha szükség lesz rá. Persze az a legjobb ha nem. A pakolás közben, azonban azt is látta, hogy Trylnor szakadt táskája sincs meg, sőt a menyétnek is hűlt helye. Ez csak még jobban rátesz Cilia aggodalmára.
Az idő pedig csak telik, és telik. Trylnek azonban se híre se hamva.
A vacsora idő is elérkezik. Cilia mostanra már aggódva jelenik meg a közösségi térben. Ahol talán még sosem érezte magát ennyire egyedül. Hiába a zsivaj és a sok gyerek. Ő mindig Tryllel vacsorázott, vagy Luuval. Rellan is néha hozzájuk szegődött, ha épp más társaságra vágyott. Most viszont egyedül ül és nézi tálkáját a benne lévő kásával. Sőt inkább az ajtót figyeli, abban reménykedve talán betoppan a fiú. Sőt lehet igazából Luuval futott össze, azért jön haza ilyen későn. Biztos az az oka. Hiába a reményteli gondolat, nem hozza meg az étvágyát. Alig eszik két kanálnál többet Cilia.
Hogy húzza az idejét a takaródó előtt, még Anvielnek is segít eltakarítani a mosatlanokat. Hátha betoppan a fiú egy késői vacsorára. Oda adná neki azt amit ő meghagyott. Csak lássa már.
Ám mind hiába. A nap már jócskán lebukott, és a fürdés időnek is vége. Ott áll a szobában, a pizsamájában az ablak előtt. A kertet figyeli, hátha lát valami mozgást, bármit ami egy apró jel lehet arra Trylnor hazatér. A másodpercek, percekbe majd órákba nyúlnak. Ám még ez is örökkévalóságnak érződik a hosszú életű lánynak.
Már fel alá kezd járkálni idegében, ám a fiú továbbra sem mutatkozik.
Az aggodalom félelemmel kezd vegyülni. Mi van akkor ha a fiúval történt valami? Megsérült, nem tud járni és hazatérni. Vagy rosszabb, valami rossz társaság kapta el őt a romvárosban.
Hiába próbál bízni a fiú talpraesettségében, képtelen kiverni ezeket a gondolatokat a fejéből, és végül megtör. Cilia kiszalad a szobából, és egyenesen Anviel néni szobájához siet. Keservesen kopogni kezd rajta.*
- Anviel Néni, kérem nyissa ki! Nagy baj lehet!
*A kopogás pedig folytatódik, ahogy idegesen toporzékol tehetetlenül a nevelő ajtaja előtt. Bár itt lenne Mai, most hozzá sietne. Sőt mi több, már egyedül szaladt volna az éjszakába, hogy megkeresse Trylnort. De tudja nem teheti ezt meg így. Abból megint csak bajt hozna a fejére. Be kell látnia, most szüksége van egy felnőtt segítségére.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-11 07:56:09
Üzenet elküldve: 2025-09-11 07:56:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál - záró//
*Trevorn biccent, amikor Anviel a vállára teszi a kezét. Mély hangján, szűkszavúan, de őszintén szól.*
- Köszönöm a lehetőséget. Megleszek.
*Amint a nő távozik, egyedül marad a szobában. Lassan körbejár, tenyerével végigsimítja a szekrény oldalát, az asztal lapját, majd a széket húzza meg kissé, mintha próbára tenné az anyag szilárdságát. Az ágyra pillant, és bár egyszerű, mégis olyan kincsnek látja, amelyre hosszú ideje nem volt része. A férfi megáll a helyiség közepén, lehunyja a szemét, s gondolatban hálát ad Eeyrnek, amiért nem hagyta el, és most újra tetőt adott a feje fölé. Egy halk sóhaj szakad fel mellkasából, miközben megnyugszik. Végre van hely, ahol megvetheti a lábát. A szobájában hagyja a málháját, majd kimegy az istálló felé. A félhomályos épületben nyugodt neszek fogadják. Szuszogás, paták lassú kaparászása. Odalép az első lóhoz, végigsimít a nyakán, majd nekilát a csutakolásnak. Erős, de gondos mozdulatokkal tisztítja az állat szőrét, közben halkan morog valami biztatót. Mintha a szavak is erőt adnának. Sorra végigmegy a többin, Kira csacsit különösen óvatosan kezeli. Megszánja sántaságát, s kicsit tovább időzik mellette. Próbál rájönni mi az oka, de nem vesz észre semmi külső sebet. A hatalmas kutya csak messziről figyeli. De Trevorn azonban nyugodt pillantással üdvözli, nem kívánja megzavarni a békéjét. Ahogy a munkát végzi, szívében lassan oldódik a feszültség. A mozdulatok ismerősek, otthonosak, s közben saját magát is megtisztítja valamitől. Amit a vándorévek ráraktak. Mikor végez, kilép az istállóból, és újra a kemencéhez már előkészített téglákhoz, eszközökhöz sétál. Lehajol, felemel egyet, megforgatja a kezében, majd leteszi a többiek mellé. Számol fejben, elrendezi gondolatban a helyüket, s már látja maga előtt a felépült kemencét. A szilárd falakat, a füstnek utat adó kürtőt, a tűz lobogását. Száján halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg. Tudja, hogy ezt a munkát nem csak a háznak, hanem önmagának is építi majd. Mert ez lesz az első építmény, mióta minden mást leromboltak.*
*Trevorn biccent, amikor Anviel a vállára teszi a kezét. Mély hangján, szűkszavúan, de őszintén szól.*
- Köszönöm a lehetőséget. Megleszek.
*Amint a nő távozik, egyedül marad a szobában. Lassan körbejár, tenyerével végigsimítja a szekrény oldalát, az asztal lapját, majd a széket húzza meg kissé, mintha próbára tenné az anyag szilárdságát. Az ágyra pillant, és bár egyszerű, mégis olyan kincsnek látja, amelyre hosszú ideje nem volt része. A férfi megáll a helyiség közepén, lehunyja a szemét, s gondolatban hálát ad Eeyrnek, amiért nem hagyta el, és most újra tetőt adott a feje fölé. Egy halk sóhaj szakad fel mellkasából, miközben megnyugszik. Végre van hely, ahol megvetheti a lábát. A szobájában hagyja a málháját, majd kimegy az istálló felé. A félhomályos épületben nyugodt neszek fogadják. Szuszogás, paták lassú kaparászása. Odalép az első lóhoz, végigsimít a nyakán, majd nekilát a csutakolásnak. Erős, de gondos mozdulatokkal tisztítja az állat szőrét, közben halkan morog valami biztatót. Mintha a szavak is erőt adnának. Sorra végigmegy a többin, Kira csacsit különösen óvatosan kezeli. Megszánja sántaságát, s kicsit tovább időzik mellette. Próbál rájönni mi az oka, de nem vesz észre semmi külső sebet. A hatalmas kutya csak messziről figyeli. De Trevorn azonban nyugodt pillantással üdvözli, nem kívánja megzavarni a békéjét. Ahogy a munkát végzi, szívében lassan oldódik a feszültség. A mozdulatok ismerősek, otthonosak, s közben saját magát is megtisztítja valamitől. Amit a vándorévek ráraktak. Mikor végez, kilép az istállóból, és újra a kemencéhez már előkészített téglákhoz, eszközökhöz sétál. Lehajol, felemel egyet, megforgatja a kezében, majd leteszi a többiek mellé. Számol fejben, elrendezi gondolatban a helyüket, s már látja maga előtt a felépült kemencét. A szilárd falakat, a füstnek utat adó kürtőt, a tűz lobogását. Száján halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg. Tudja, hogy ezt a munkát nem csak a háznak, hanem önmagának is építi majd. Mert ez lesz az első építmény, mióta minden mást leromboltak.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-10 16:23:31
Üzenet elküldve: 2025-09-10 16:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Semmi különleges nem látszik a tekintetén. Minden nap ugyanolyan az ábrázata. Mintha teljesen érdektelen lenne. Kedvelt páncélja ez, hiszen, ha tényleg gondja van, az nem tűnik fel senkinek. Ahogy sem, ha jó kedve van, vagy jelen helyzetben az, hogy szeretné összepakolni a holmiját és eltűnni innen végleg. Érzelmeit csak a számára különlegesek láthatják, s többé már azoknak sem adja ezt meg.
Van egy terve, amit már igen régóta szövöget. A Kaszárnyában, ha nem is az olyan csenevész forma fiúkat kedvelik, mint ő, tán akad valaki, aki felkarolja és végre városőrré teszi. Tudja, hogy ehhez még érnie kell, de valahol el kell kezdeni. Igencsak nagy hátrányból indul, mert azonkívül, hogy fúvócsöve segítségével remekül tud nyálas papírgalacsinokat köpni, nem sokat tud a harcászatról. Ez ma megváltozik. A legjobb motivációt kapta. De már nem azért kíván törtetni, hogy megvédje szíve választottját, hanem azért, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy ő… Trylnor Astnen nem holmi szánalmas kisfiú. Harcos lesz és hősként fognak rá emlékezni, mikor majd eljön az idő és meghal. Muszáj erre gondolnia és nem arra a képre, amit ott a tisztáson látott. A szemei egy darabig ugyan párásak voltak, de ki venne komolyan egy fiút, aki sírdogál? Meg is emberelte magát, s már mi sem látszik ebből.
A legnagyobb - mások számára tőle teljesen természetes- apátiával vonul fel a lépcsőn, s nyit be a szobájába. Körbe néz, s még mielőtt elszorulhatna a szíve megrázza a fejét. Szakadt kis táskájához lép, amit nincs igazán mivel kitömni, így még csak az sem lesz látványos, hogy valamiféle hosszabb távú útra készül. Beletűr gyorsan két felsőrészt, na meg egy nadrágot. A cipője a lábán van, s nincs is több, így azzal nem kell törődnie. A kis pókdíszhez nyúl, ez az egyetlen pillanat, mikor elakad, s néhány másodpercig csak mered rá. Ajándék, de nem viszi magával. Leteszi szépen Cilia éjjeliszekrényére, ahonnan véletlenül azért elcsen egy hajcsatot, amit néha az igazgatónő annak szőke hajba tűz. A zsebébe mélyeszti. Hogy arra emlékezteti majd, hogy ki a szerelme, vagy arra, hogy mit nem szabad soha többé éreznie, még nem tudvalevő. Viszont csakhamar elkészül, már csak egy dolog van hátra. A menyét ketrece. Azt igen nehéz lesz kicsempésznie, így nem is teszi meg, majd kuporgat aranyat és vesz neki, vagy lopat az ikrekkel.
Úgy zárul be mögötte az ajtó, mintha az sem tudná, hogy ez a kéz nem fonódik többé a kilincsére. Még nem köszöntött be az éj, így, ha kérdi valaki, csak elmondja, hogy a főtérre megy, mert találkozója van valamelyik hasonló korú régi cimborájával. Máskor azt mondaná, hogy Luuriennel fog ökörködni a szökőkútnál, de most nem jön a szájára ez a hazudság. A név gondolatára megremeg a szája széle, de végre kiér az utcára, majd neki is indul az új életének. Attól nem fél, hogy valaki keresni fogja. Ha nem hiányzik a két legfontosabbnak, ha így elárulták, akkor más sem fog kardoskodni azért, hogy itt maradjon… erről meg van győződve.*
Van egy terve, amit már igen régóta szövöget. A Kaszárnyában, ha nem is az olyan csenevész forma fiúkat kedvelik, mint ő, tán akad valaki, aki felkarolja és végre városőrré teszi. Tudja, hogy ehhez még érnie kell, de valahol el kell kezdeni. Igencsak nagy hátrányból indul, mert azonkívül, hogy fúvócsöve segítségével remekül tud nyálas papírgalacsinokat köpni, nem sokat tud a harcászatról. Ez ma megváltozik. A legjobb motivációt kapta. De már nem azért kíván törtetni, hogy megvédje szíve választottját, hanem azért, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy ő… Trylnor Astnen nem holmi szánalmas kisfiú. Harcos lesz és hősként fognak rá emlékezni, mikor majd eljön az idő és meghal. Muszáj erre gondolnia és nem arra a képre, amit ott a tisztáson látott. A szemei egy darabig ugyan párásak voltak, de ki venne komolyan egy fiút, aki sírdogál? Meg is emberelte magát, s már mi sem látszik ebből.
A legnagyobb - mások számára tőle teljesen természetes- apátiával vonul fel a lépcsőn, s nyit be a szobájába. Körbe néz, s még mielőtt elszorulhatna a szíve megrázza a fejét. Szakadt kis táskájához lép, amit nincs igazán mivel kitömni, így még csak az sem lesz látványos, hogy valamiféle hosszabb távú útra készül. Beletűr gyorsan két felsőrészt, na meg egy nadrágot. A cipője a lábán van, s nincs is több, így azzal nem kell törődnie. A kis pókdíszhez nyúl, ez az egyetlen pillanat, mikor elakad, s néhány másodpercig csak mered rá. Ajándék, de nem viszi magával. Leteszi szépen Cilia éjjeliszekrényére, ahonnan véletlenül azért elcsen egy hajcsatot, amit néha az igazgatónő annak szőke hajba tűz. A zsebébe mélyeszti. Hogy arra emlékezteti majd, hogy ki a szerelme, vagy arra, hogy mit nem szabad soha többé éreznie, még nem tudvalevő. Viszont csakhamar elkészül, már csak egy dolog van hátra. A menyét ketrece. Azt igen nehéz lesz kicsempésznie, így nem is teszi meg, majd kuporgat aranyat és vesz neki, vagy lopat az ikrekkel.
Úgy zárul be mögötte az ajtó, mintha az sem tudná, hogy ez a kéz nem fonódik többé a kilincsére. Még nem köszöntött be az éj, így, ha kérdi valaki, csak elmondja, hogy a főtérre megy, mert találkozója van valamelyik hasonló korú régi cimborájával. Máskor azt mondaná, hogy Luuriennel fog ökörködni a szökőkútnál, de most nem jön a szájára ez a hazudság. A név gondolatára megremeg a szája széle, de végre kiér az utcára, majd neki is indul az új életének. Attól nem fél, hogy valaki keresni fogja. Ha nem hiányzik a két legfontosabbnak, ha így elárulták, akkor más sem fog kardoskodni azért, hogy itt maradjon… erről meg van győződve.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-10 15:53:24
Üzenet elküldve: 2025-09-10 15:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál//
*Anviel egy gyakorlatiasabb fajta nő, szeret ugyan beszélgetni, de most jobb volna szépen megmutatni az új jövevénynek mindent, aztán pedig folytatni a munkáját. Ugyanis, ha eljut a szabadságára, akkor van még mit befejeznie, vagy épp előkészítenie. Bár belegondolva, ha ilyen előzékenyen felelősséget vállalt Trevornért, akkor ildomos lenne maradnia a rezidencián. Végtére is… mi lesz, ha egy hat múlva kezdi csak meg a pihenését? Semmi. Mély levegőt vesz, mintha megkönnyebbült volna attól, hogy nem hagy hátra senkit és semmit. *
- Szívesen veszünk minden segítséget. *Meglehetőst tetszik neki a hozzáállás. Még ki sem mondta az ítéletet az új dolgozó felett, máris felvállalt két területet, ahol szívesen munkálkodik.*
- Ha kedve van az állatokhoz is, az nekünk csak jól jön. Sokszor a gyermekek segítenek be. Na de a tanulás lenne a nagyobb feladatuk, hiába tartom jó ötletnek, hogy belekóstoljanak a ház körüli tevékenységekbe, mégiscsak eléggé le vannak maradva, hiszen nem volt ki taníttassa a legtöbbjüket.
*El is indul másodmagával vissza a falak közé, hogy aztán a keresztfolyosón átvágva a személyzeti szobákig jussanak. Benyit egybe. A maga módján tágas és igen lakható, de csupán bútorok vannak benne. Egy nagy ágy, ruhásszekrény, na meg asztal székekkel. A többiről a férfinek kell gondoskodni, gyermekruhát tudna esetleg csak adni neki, méreteit tekintve pedig az nem volna szerencsés.*
- Nos, ez volna az. Rendezkedjen be Trevorn, aztán vacsorára várom a gyerekek közé, hogy bemutassam. Az étkezőt nem fogja eltéveszteni, igen nagy hangzavar szűrődik majd ki onnan. Ha megbocsát, nekem viszont elő kell készítenem az ételt, hogy a tányérokon legyen is valami. És.. *Megveregeti az új munkatársuk vállát.* - Rettendőten örülök, hogy magunk között tudhatom.
*Azzal, ha nincs több kérdés, meg is fordul, s egészen a konyháig igyekszik.*
*Anviel egy gyakorlatiasabb fajta nő, szeret ugyan beszélgetni, de most jobb volna szépen megmutatni az új jövevénynek mindent, aztán pedig folytatni a munkáját. Ugyanis, ha eljut a szabadságára, akkor van még mit befejeznie, vagy épp előkészítenie. Bár belegondolva, ha ilyen előzékenyen felelősséget vállalt Trevornért, akkor ildomos lenne maradnia a rezidencián. Végtére is… mi lesz, ha egy hat múlva kezdi csak meg a pihenését? Semmi. Mély levegőt vesz, mintha megkönnyebbült volna attól, hogy nem hagy hátra senkit és semmit. *
- Szívesen veszünk minden segítséget. *Meglehetőst tetszik neki a hozzáállás. Még ki sem mondta az ítéletet az új dolgozó felett, máris felvállalt két területet, ahol szívesen munkálkodik.*
- Ha kedve van az állatokhoz is, az nekünk csak jól jön. Sokszor a gyermekek segítenek be. Na de a tanulás lenne a nagyobb feladatuk, hiába tartom jó ötletnek, hogy belekóstoljanak a ház körüli tevékenységekbe, mégiscsak eléggé le vannak maradva, hiszen nem volt ki taníttassa a legtöbbjüket.
*El is indul másodmagával vissza a falak közé, hogy aztán a keresztfolyosón átvágva a személyzeti szobákig jussanak. Benyit egybe. A maga módján tágas és igen lakható, de csupán bútorok vannak benne. Egy nagy ágy, ruhásszekrény, na meg asztal székekkel. A többiről a férfinek kell gondoskodni, gyermekruhát tudna esetleg csak adni neki, méreteit tekintve pedig az nem volna szerencsés.*
- Nos, ez volna az. Rendezkedjen be Trevorn, aztán vacsorára várom a gyerekek közé, hogy bemutassam. Az étkezőt nem fogja eltéveszteni, igen nagy hangzavar szűrődik majd ki onnan. Ha megbocsát, nekem viszont elő kell készítenem az ételt, hogy a tányérokon legyen is valami. És.. *Megveregeti az új munkatársuk vállát.* - Rettendőten örülök, hogy magunk között tudhatom.
*Azzal, ha nincs több kérdés, meg is fordul, s egészen a konyháig igyekszik.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:57:42
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:57:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál//
* Csendesen követi Anvielt az istálló melletti kamrához, ahol megmutatják neki a szerszámokat. Egyenként végigsimít a nyeleken, felemel egy kalapácsot, majd leteszi, végül bólint. Az anyagok nem újak, de masszívak, jó állapotban vannak. Látszik rajta, hogy értékeli az egyszerű, de megbízható eszközöket.*
- Megfelelőek. Jó szerszámok ezek. Nem lesz gond a munkával. * Mondja mély hangján, és mintha kicsit megnyugodna attól, hogy nem kell majd hiányos készlettel küszködnie.
Az állatok említésére egy pillanatra elkomorodik, szemeiben fájdalom ül ki.*
- Ló? Volt, de már nincs. * Hangja elcsendesedik, majd egy kis szünet után újra Anvielre néz, immár határozottabban.*
- De ha van itt állat, s van rá időm, szívesen segítek velük. Megnyugtat a gondozásuk, és ha hasznára válhatok így is, akkor örömmel teszem.
* Pillanatra végigméri a kertet, majd a nő felé fordul. A zöld szemeiben nyugalom ül meg, szavai pedig súlyos, de őszinte ígéretként hangzanak.*
- Ne féljen, asszonyom. Én aztán nem csinálok zűrzavart. A szavamat adom. Amit rám bíznak, azt elvégzem. * Ahogy a szállásról esik szó, Trevorn enyhén megcsóválja a fejét, de hangja tiszta és nyugodt.*
- Nem várok sokat. A földön járok, és amit adnak a tetővel együtt, azzal én beérem. Számomra nem a kényelem számít, hanem az, hogy legyen munkám, s értelme annak, amit teszek.
*Megemeli kissé az állát, tekintete a kert végén játszó gyerekek felé fordul, majd vissza Anvielre. Arcán ott van a komolyság, de a mélyén valami meleg derű is átszűrődik. Egy olyan férfi áll előtte, aki a maga egyszerűségével, szilárd szavaival és kétkezi erejével keresi az új kezdetet.*
* Csendesen követi Anvielt az istálló melletti kamrához, ahol megmutatják neki a szerszámokat. Egyenként végigsimít a nyeleken, felemel egy kalapácsot, majd leteszi, végül bólint. Az anyagok nem újak, de masszívak, jó állapotban vannak. Látszik rajta, hogy értékeli az egyszerű, de megbízható eszközöket.*
- Megfelelőek. Jó szerszámok ezek. Nem lesz gond a munkával. * Mondja mély hangján, és mintha kicsit megnyugodna attól, hogy nem kell majd hiányos készlettel küszködnie.
Az állatok említésére egy pillanatra elkomorodik, szemeiben fájdalom ül ki.*
- Ló? Volt, de már nincs. * Hangja elcsendesedik, majd egy kis szünet után újra Anvielre néz, immár határozottabban.*
- De ha van itt állat, s van rá időm, szívesen segítek velük. Megnyugtat a gondozásuk, és ha hasznára válhatok így is, akkor örömmel teszem.
* Pillanatra végigméri a kertet, majd a nő felé fordul. A zöld szemeiben nyugalom ül meg, szavai pedig súlyos, de őszinte ígéretként hangzanak.*
- Ne féljen, asszonyom. Én aztán nem csinálok zűrzavart. A szavamat adom. Amit rám bíznak, azt elvégzem. * Ahogy a szállásról esik szó, Trevorn enyhén megcsóválja a fejét, de hangja tiszta és nyugodt.*
- Nem várok sokat. A földön járok, és amit adnak a tetővel együtt, azzal én beérem. Számomra nem a kényelem számít, hanem az, hogy legyen munkám, s értelme annak, amit teszek.
*Megemeli kissé az állát, tekintete a kert végén játszó gyerekek felé fordul, majd vissza Anvielre. Arcán ott van a komolyság, de a mélyén valami meleg derű is átszűrődik. Egy olyan férfi áll előtte, aki a maga egyszerűségével, szilárd szavaival és kétkezi erejével keresi az új kezdetet.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-08 16:29:36
Üzenet elküldve: 2025-09-08 16:29:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál//
*Anviel bólogat, mintha hozzáértő lenne, de ő maga inkább a konyhában találja fel magát, sem mint a kertben. És valójában a megannyi teendője miatt a konyhát is szíves örömest hanyagolná már.
Amit mondd a férfi, pontosan azt akarja, de a kivitelezéshez vajmi keveset ért.*
- Igen, tudtommal valami ilyesminek indult, aztán félbe maradt. De itt van nekünk kedves Trevorn, hogy helyrehozza.
*Túl sokat nem kérdezősködik a másik, de már nyugtázta, hogy amolyan tettek embere típus. Hogy a kertből egy kéménnyel kelljen elvezetni a szagot, azt mondjuk kétli, de mit ért ő az ilyesmihez? Működjön és legyen elégedett az igazgatónő, akkor minden rendben lesz.*
- Mindent megtalál itt a kertben, az istálló melletti kis kamrában.
*Int egyet, hogy kövesse a másik, így már rálátása van arra is, hogy miféle szerszámokat és eszközöket tartanak. Minden adott, hiszen már régi terv a tűzrakó felújítása, rég ott sorakoznak a téglák, Eeyr tudja honnan vannak, de ott vannak.*
- Ha van lova, természetesen ő is elfér minálunk. Bővelkedünk az állatokban, noha nem sok hasznot hajtanak. Kira csacsi például sánta.
*Nem mutatja be mindet, csak úgy mesél, hogy képbe kerüljön Trevorn.*
- De van macska is, menyét, na meg egy hatalmas kutya. Utóbbi az egyik kislányé, jobb nem abajgatni, mondjuk békés jószág, de hagyjuk meg ezt a gazdájának.
*Folytatja, majd, ha kinézelődte magát a férfi, be is invitálná, hogy megnézze leendő alvóhelyét.*
- Nos, Trevorn. Úgy gondolom vegye birtokba a szobáját. A napokban biztosan tud beszélni az igazgatónővel, addig viszont enyém a felelősség. *Gyűlöli ezt kimondani, hiszen nem ő szeretne döntéseket hozni.* - Majd elbeszélgetnek az anyagiakról, de ne aggódjon, megfizetjük a szolgálatát. Bár elvárásai ne az egekben legyenek, mégiscsak egy árvaház. De nem szűkmarkúak itt.
*Anviel bólogat, mintha hozzáértő lenne, de ő maga inkább a konyhában találja fel magát, sem mint a kertben. És valójában a megannyi teendője miatt a konyhát is szíves örömest hanyagolná már.
Amit mondd a férfi, pontosan azt akarja, de a kivitelezéshez vajmi keveset ért.*
- Igen, tudtommal valami ilyesminek indult, aztán félbe maradt. De itt van nekünk kedves Trevorn, hogy helyrehozza.
*Túl sokat nem kérdezősködik a másik, de már nyugtázta, hogy amolyan tettek embere típus. Hogy a kertből egy kéménnyel kelljen elvezetni a szagot, azt mondjuk kétli, de mit ért ő az ilyesmihez? Működjön és legyen elégedett az igazgatónő, akkor minden rendben lesz.*
- Mindent megtalál itt a kertben, az istálló melletti kis kamrában.
*Int egyet, hogy kövesse a másik, így már rálátása van arra is, hogy miféle szerszámokat és eszközöket tartanak. Minden adott, hiszen már régi terv a tűzrakó felújítása, rég ott sorakoznak a téglák, Eeyr tudja honnan vannak, de ott vannak.*
- Ha van lova, természetesen ő is elfér minálunk. Bővelkedünk az állatokban, noha nem sok hasznot hajtanak. Kira csacsi például sánta.
*Nem mutatja be mindet, csak úgy mesél, hogy képbe kerüljön Trevorn.*
- De van macska is, menyét, na meg egy hatalmas kutya. Utóbbi az egyik kislányé, jobb nem abajgatni, mondjuk békés jószág, de hagyjuk meg ezt a gazdájának.
*Folytatja, majd, ha kinézelődte magát a férfi, be is invitálná, hogy megnézze leendő alvóhelyét.*
- Nos, Trevorn. Úgy gondolom vegye birtokba a szobáját. A napokban biztosan tud beszélni az igazgatónővel, addig viszont enyém a felelősség. *Gyűlöli ezt kimondani, hiszen nem ő szeretne döntéseket hozni.* - Majd elbeszélgetnek az anyagiakról, de ne aggódjon, megfizetjük a szolgálatát. Bár elvárásai ne az egekben legyenek, mégiscsak egy árvaház. De nem szűkmarkúak itt.
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-09-05 14:35:16
Üzenet elküldve: 2025-09-05 14:35:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aki keres, az talál//
*Szeme megcsillan, ahogy közelebb lép az építményhez. Ujjai végigsimítanak a félbehagyott köveken. A komor arcvonások mögül most először bukkan elő valami lelkesedéshez hasonló fény.*
-Ez nem csak tűzrakó lehetne! Az alapja elég széles, a kövek elrendezése jó kiindulás. Ha rendesen körbefalazzuk és boltozatot húzunk rá, kemence is válhat belőle. Olyan, amiben kenyeret lehet sütni, vagy akár egyszerre több lepényt, pitét a gyerekeknek. *Szavai szakmai pontossággal peregnek, mintha nem is a nőnek, hanem önmagának adna számot a lehetőségekről.*
-A hőt jól tartaná, ha samott téglával béleljük. A füstöt elvezetjük egy rendes kéményen át, így nem marad a kertben a szag. És ha ügyesen csináljuk, kívül körbe lehet ülni, hogy egyszerre szolgáljon főzőhelynek és melegedőnek.
*Megáll, majd mélyet sóhajt, miközben végignéz a félbehagyott köveken. Tekintete eltökélt, hangja határozott.*
-Ha adnak hozzá agyagot és szerszámot, egy hét alatt használhatóvá teszem. Két hét alatt befejezem teljesen. A gyerekeknek jó lenne megtanulni. Szerezhetünk anyagot is, és tudnak maguknak poharat, vagy tálat készíteni. Azt szintén ki lehet égetni a kemencében.
*Felpillant Anvielre, és a szigorú arcvonások mögött ott van a tiszta szándék. Ez nem üres ígéret, hanem szakember komoly terve. A férfi már fejben elkezdte megépíteni, amit a kezeivel majd életre hívhat.*
-Meg tudom csinálni. És ha elkészül, mindenkinek hasznára válik majd.
A hozzászólás írója (Trevorn Dravokar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.05 14:40:36
*Szeme megcsillan, ahogy közelebb lép az építményhez. Ujjai végigsimítanak a félbehagyott köveken. A komor arcvonások mögül most először bukkan elő valami lelkesedéshez hasonló fény.*
-Ez nem csak tűzrakó lehetne! Az alapja elég széles, a kövek elrendezése jó kiindulás. Ha rendesen körbefalazzuk és boltozatot húzunk rá, kemence is válhat belőle. Olyan, amiben kenyeret lehet sütni, vagy akár egyszerre több lepényt, pitét a gyerekeknek. *Szavai szakmai pontossággal peregnek, mintha nem is a nőnek, hanem önmagának adna számot a lehetőségekről.*
-A hőt jól tartaná, ha samott téglával béleljük. A füstöt elvezetjük egy rendes kéményen át, így nem marad a kertben a szag. És ha ügyesen csináljuk, kívül körbe lehet ülni, hogy egyszerre szolgáljon főzőhelynek és melegedőnek.
*Megáll, majd mélyet sóhajt, miközben végignéz a félbehagyott köveken. Tekintete eltökélt, hangja határozott.*
-Ha adnak hozzá agyagot és szerszámot, egy hét alatt használhatóvá teszem. Két hét alatt befejezem teljesen. A gyerekeknek jó lenne megtanulni. Szerezhetünk anyagot is, és tudnak maguknak poharat, vagy tálat készíteni. Azt szintén ki lehet égetni a kemencében.
*Felpillant Anvielre, és a szigorú arcvonások mögött ott van a tiszta szándék. Ez nem üres ígéret, hanem szakember komoly terve. A férfi már fejben elkezdte megépíteni, amit a kezeivel majd életre hívhat.*
-Meg tudom csinálni. És ha elkészül, mindenkinek hasznára válik majd.
A hozzászólás írója (Trevorn Dravokar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.05 14:40:36
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1451-1470