Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-03 22:18:53
Üzenet elküldve: 2017-12-03 22:18:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
*Persze, mint már néhányszor életében, most is ő kereste magának a bajt, és most is, - mint általában, - elég kétes végeredmény született.
Bár, mintha csak egyetlen pillanatra is, de látná őszintén megdöbbenni a férfit, és hasonló a célja volt, Alenia nem nevet akkorát, mint remélte, annak ellenére sem, hogy leginkább az ő nevetését szerette volna saját szavaival kiérdemelni. Nem mintha ennyinek nem örülne nagyon.
Érdekes módon még is, mintha ő is, Wilhorp is kicsit komolyabban vették volna, amit csak viccnek szánt, és a férfi tekintete is jelzi számára, hogy most talán egy kicsit túl messzire ment.
Mindehhez pedig, amit válaszképpen mond, durván az elevenébe is vág. Ha volt odahaza, amit kedves szomszédai már kislányként is többször a fejéhez vágtak, az pont ugyanaz a kegyetlen gondolatsor, aminek az a vége, hogy őt sohasem fogja majd elvenni senki. Egyetlen valamirevaló férfi sem fogja majd megkérni olyan lány kezét, aki nem szülhet neki gyermeket. Ő egy korcs, aki egyedül abban reménykedhet, hogy egy másik korcs összeszedi majd valahol, és persze azt is csak akkor, ha ebből a faluból eltűnik. Mert hát itt nincsenek más korcsok, csak ő...
~ Kis rohadékok, mintha tehetnék róla! ~
Még is nevet. A többiek reakciója miatti értetlenséget és saját emlékeit is képes összezúzni az a kép, amit Wilhorp és Alenia szavait összekavarva elképzel magának. Mindezt leszámítva pedig el kell ismernie, hogy, amit Wilhorp mond, több mint tökéletes válasz, egy kicsit talán tényleg gonosz viccre.*
- Tudod mit, úgy legyen! *mondja ki, ami elsőnek eszébe jut.*
- Ha tényleg csak arra leszek képes, hogy pont egy majom szeressen belém, akkor nyilván így jártam, és megérdemlem. Ha kisasszony vagyok, ha nem. *rázza meg a fejét, mintha ezzel elhessegethetné az egyszerre ijesztő és nevetséges gondolatot, de közben még mindig mosolyog.*
- Megígérem, hogyha így alakul, az oltárhoz kísérhetsz, mintha a bátyám lennél. Még ruhát is választhatsz nekem.
- Bármilyet. *kacsintana is, ha tudna, de talán így egy egyszerű mosollyal is valami olyasmi lesz a végeredmény, mintha megtette volna.
Ezek után ő is feláll, és hátára veszi hátitáskáját kincseivel, barátaival, minden mozdítható vagyonával együtt. Rajta aztán ne múljon, hogy mehessenek.
Hiába nőtt fel a vadonban, őszintén rühell a szabad ég alatt lenni. Az ő otthona mindig egy meleg, napfényes szoba, és egy puha, kényelmes ágy két játéknyula társaságában. A legkevésbé sem bánja, hogyha ezt a bizarr kőrengeteg közé kétségbeesett igyekezettel teremtett vadonszerűséget maguk mögött hagyják.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.03 23:24:35
*Persze, mint már néhányszor életében, most is ő kereste magának a bajt, és most is, - mint általában, - elég kétes végeredmény született.
Bár, mintha csak egyetlen pillanatra is, de látná őszintén megdöbbenni a férfit, és hasonló a célja volt, Alenia nem nevet akkorát, mint remélte, annak ellenére sem, hogy leginkább az ő nevetését szerette volna saját szavaival kiérdemelni. Nem mintha ennyinek nem örülne nagyon.
Érdekes módon még is, mintha ő is, Wilhorp is kicsit komolyabban vették volna, amit csak viccnek szánt, és a férfi tekintete is jelzi számára, hogy most talán egy kicsit túl messzire ment.
Mindehhez pedig, amit válaszképpen mond, durván az elevenébe is vág. Ha volt odahaza, amit kedves szomszédai már kislányként is többször a fejéhez vágtak, az pont ugyanaz a kegyetlen gondolatsor, aminek az a vége, hogy őt sohasem fogja majd elvenni senki. Egyetlen valamirevaló férfi sem fogja majd megkérni olyan lány kezét, aki nem szülhet neki gyermeket. Ő egy korcs, aki egyedül abban reménykedhet, hogy egy másik korcs összeszedi majd valahol, és persze azt is csak akkor, ha ebből a faluból eltűnik. Mert hát itt nincsenek más korcsok, csak ő...
~ Kis rohadékok, mintha tehetnék róla! ~
Még is nevet. A többiek reakciója miatti értetlenséget és saját emlékeit is képes összezúzni az a kép, amit Wilhorp és Alenia szavait összekavarva elképzel magának. Mindezt leszámítva pedig el kell ismernie, hogy, amit Wilhorp mond, több mint tökéletes válasz, egy kicsit talán tényleg gonosz viccre.*
- Tudod mit, úgy legyen! *mondja ki, ami elsőnek eszébe jut.*
- Ha tényleg csak arra leszek képes, hogy pont egy majom szeressen belém, akkor nyilván így jártam, és megérdemlem. Ha kisasszony vagyok, ha nem. *rázza meg a fejét, mintha ezzel elhessegethetné az egyszerre ijesztő és nevetséges gondolatot, de közben még mindig mosolyog.*
- Megígérem, hogyha így alakul, az oltárhoz kísérhetsz, mintha a bátyám lennél. Még ruhát is választhatsz nekem.
- Bármilyet. *kacsintana is, ha tudna, de talán így egy egyszerű mosollyal is valami olyasmi lesz a végeredmény, mintha megtette volna.
Ezek után ő is feláll, és hátára veszi hátitáskáját kincseivel, barátaival, minden mozdítható vagyonával együtt. Rajta aztán ne múljon, hogy mehessenek.
Hiába nőtt fel a vadonban, őszintén rühell a szabad ég alatt lenni. Az ő otthona mindig egy meleg, napfényes szoba, és egy puha, kényelmes ágy két játéknyula társaságában. A legkevésbé sem bánja, hogyha ezt a bizarr kőrengeteg közé kétségbeesett igyekezettel teremtett vadonszerűséget maguk mögött hagyják.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.03 23:24:35
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:08:53
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:08:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
- A legnagyobbat.
*Hiába nem kedveli a húga gyerekességét és elkényeztetett stílusát, most mégis együtt nevet Nairadával.
Magához szorítja a lányt, az orrával beletúr a lágy, fekete hajba, majd csókot nyom a másik homlokára. Ujjaival végigsimít nyaka puha bőrén, majd megemeli a lány állát, hogy egymás szemeibe nézzenek. Persze egy kissé lehajol, hogy azért Nairada se törje ki a gerincét emiatt.*
- Még mérges is lettem volna, ha nem.
*Ezt már a lány ajkaiba mondja. Újra megcsókolja, finoman, szerelmesen, de minden érintéssel egyre hevesebb lesz. Reggel óta csak arra tud gondolni, hogy hogyan fogja magáévá tenni ismét a lányt, kitagadás ide vagy oda.*
- Mit szólnál, ha választanál velem egy szobát, és közösen felavatnánk?
- A legnagyobbat.
*Hiába nem kedveli a húga gyerekességét és elkényeztetett stílusát, most mégis együtt nevet Nairadával.
Magához szorítja a lányt, az orrával beletúr a lágy, fekete hajba, majd csókot nyom a másik homlokára. Ujjaival végigsimít nyaka puha bőrén, majd megemeli a lány állát, hogy egymás szemeibe nézzenek. Persze egy kissé lehajol, hogy azért Nairada se törje ki a gerincét emiatt.*
- Még mérges is lettem volna, ha nem.
*Ezt már a lány ajkaiba mondja. Újra megcsókolja, finoman, szerelmesen, de minden érintéssel egyre hevesebb lesz. Reggel óta csak arra tud gondolni, hogy hogyan fogja magáévá tenni ismét a lányt, kitagadás ide vagy oda.*
- Mit szólnál, ha választanál velem egy szobát, és közösen felavatnánk?
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-03 20:32:25
Üzenet elküldve: 2017-12-03 20:32:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
*Nagyon nem is kell kóvályognia a hatalmas épületben, épp hogy belép az ajtón, meg is látja Aleimordot, ahogy éppen az emeletre igyekszik fel.
Persze, hogy utána jött megkérdezni, mi van vele. Érdekli, és szeretné tudni, hogy minden rendben van-e nála. A délután történek után méltán fogalmazódhat meg benne ez a kérdés. Hiába mondta neki Aleimord, hogy eddig sem volt túl jó viszonya az apjával, Nai mégis úgy gondolja, azért csak nem eshetett jól, hogy kitagadta.*
- Hmm, akkor jó...
*Efelől azért van némi kételye, de nem faggatja tovább. Majd talán kicsit később rákérdez a részletekre.
A gyengéd csók után átöleli a férfit, arcát mellkasába temeti, mintha így mindent kizárhatna maga körül. És bár maga is meglepődik, de nagyon is hatásos ez a technika.*
- Biztosan a legnagyobbat.
*Feleli nevetve. Elég csak Aleniára gondolnia, hogy ez szinte egyértelmű legyen neki. Nem ismeri olyan rég, de ez olyan nyilvánvalóan tűnik, hogy az már nevetséges.
Körbepillant a hatalmas teremben, majd mosolyogva emeli tekintetét Aleimordra.*
- Szóval, itt fogsz élni? El kell ismernem, nagyon mutatós. Talán még a végén többet fogsz itt látni, mint szeretnéd!
*Kacéran nyújtózkodik lábujjhegyre, hogy egy puszit nyomhasson az arcára.*
- Nem mintha ez csak a ház miatt lenne...
*Nagyon nem is kell kóvályognia a hatalmas épületben, épp hogy belép az ajtón, meg is látja Aleimordot, ahogy éppen az emeletre igyekszik fel.
Persze, hogy utána jött megkérdezni, mi van vele. Érdekli, és szeretné tudni, hogy minden rendben van-e nála. A délután történek után méltán fogalmazódhat meg benne ez a kérdés. Hiába mondta neki Aleimord, hogy eddig sem volt túl jó viszonya az apjával, Nai mégis úgy gondolja, azért csak nem eshetett jól, hogy kitagadta.*
- Hmm, akkor jó...
*Efelől azért van némi kételye, de nem faggatja tovább. Majd talán kicsit később rákérdez a részletekre.
A gyengéd csók után átöleli a férfit, arcát mellkasába temeti, mintha így mindent kizárhatna maga körül. És bár maga is meglepődik, de nagyon is hatásos ez a technika.*
- Biztosan a legnagyobbat.
*Feleli nevetve. Elég csak Aleniára gondolnia, hogy ez szinte egyértelmű legyen neki. Nem ismeri olyan rég, de ez olyan nyilvánvalóan tűnik, hogy az már nevetséges.
Körbepillant a hatalmas teremben, majd mosolyogva emeli tekintetét Aleimordra.*
- Szóval, itt fogsz élni? El kell ismernem, nagyon mutatós. Talán még a végén többet fogsz itt látni, mint szeretnéd!
*Kacéran nyújtózkodik lábujjhegyre, hogy egy puszit nyomhasson az arcára.*
- Nem mintha ez csak a ház miatt lenne...
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-03 19:45:30
Üzenet elküldve: 2017-12-03 19:45:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Aleimord jön, aztán rögtön megy is, úgyhogy Wilhorp vele most szinte nem is törődik. Jut neki helyette három másik, ráadásul mind csinos kisasszony. Melyik inkább csinosabb, melyik inkább kisebb.*
- Hasznosságomat nem is kell bizonyítani. *Mondja pökhendien Luninarinak. Ha valakinek van haszna a társaságban, hát akkor neki. Nem mondja, hogy sok, de van. Példának okáért ő már vitte Luninari szörnyen nehéz cókmókját ide-oda, a többiek – a tulajdonos kivételével – pedig még nem, sőt a saját dolgaikat is inkább Willel cipeltetnék.*
- Örülök, hogy elégedettek a kisasszonyok. De éppenséggel szolgáltam már máshol is. *Utóbbi szavakat Nairadához intézi. Bizony, nem ez az első ilyen munkája. Kis szerencsével ez viszont majd sokkal tartósabb lesz, mint az előzőek. A háziak eddig rendben vannak, a koszt is, ha éppen hagyják megenni, már csak a fizetség kérdéses. Reméli, hogy Aleimord legalább olyan bőkezű lesz, mint Alenia volt. A nyájas hajbókolásból csak Luninari majmos megjegyzése tudja kizökkenteni, de az is csak néhány pillanatra.*
~Hé!~
*Kiegyenesedik és a tekintetével kérdőre vonja a lányt. Ennél tovább már nem megy, inkább gyorsan kiagyal egy frappáns visszavágást. A sértődés így későbbre marad.*
- Megeshet. Csak nehogy úgy mutassam be, hogy Alenia vagy Luninari kisasszony legújabb kérője érkezett. Még rábólintana a ház ura. *Mire végigmondja a majmok helyett a hirtelen sötétedésen kezdhetnek aggódni.*
- Menjünk. Még elázik az a sok szép ruha. *Mondja a társaságon végignézve. Nem a saját gönceire gondol, azok már cserére szorulnának, hanem a lányokéra. Aleimord és Nairada mögött jóval lemaradva ők is elindulhatnak be a házba.*
*Aleimord jön, aztán rögtön megy is, úgyhogy Wilhorp vele most szinte nem is törődik. Jut neki helyette három másik, ráadásul mind csinos kisasszony. Melyik inkább csinosabb, melyik inkább kisebb.*
- Hasznosságomat nem is kell bizonyítani. *Mondja pökhendien Luninarinak. Ha valakinek van haszna a társaságban, hát akkor neki. Nem mondja, hogy sok, de van. Példának okáért ő már vitte Luninari szörnyen nehéz cókmókját ide-oda, a többiek – a tulajdonos kivételével – pedig még nem, sőt a saját dolgaikat is inkább Willel cipeltetnék.*
- Örülök, hogy elégedettek a kisasszonyok. De éppenséggel szolgáltam már máshol is. *Utóbbi szavakat Nairadához intézi. Bizony, nem ez az első ilyen munkája. Kis szerencsével ez viszont majd sokkal tartósabb lesz, mint az előzőek. A háziak eddig rendben vannak, a koszt is, ha éppen hagyják megenni, már csak a fizetség kérdéses. Reméli, hogy Aleimord legalább olyan bőkezű lesz, mint Alenia volt. A nyájas hajbókolásból csak Luninari majmos megjegyzése tudja kizökkenteni, de az is csak néhány pillanatra.*
~Hé!~
*Kiegyenesedik és a tekintetével kérdőre vonja a lányt. Ennél tovább már nem megy, inkább gyorsan kiagyal egy frappáns visszavágást. A sértődés így későbbre marad.*
- Megeshet. Csak nehogy úgy mutassam be, hogy Alenia vagy Luninari kisasszony legújabb kérője érkezett. Még rábólintana a ház ura. *Mire végigmondja a majmok helyett a hirtelen sötétedésen kezdhetnek aggódni.*
- Menjünk. Még elázik az a sok szép ruha. *Mondja a társaságon végignézve. Nem a saját gönceire gondol, azok már cserére szorulnának, hanem a lányokéra. Aleimord és Nairada mögött jóval lemaradva ők is elindulhatnak be a házba.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-03 18:30:19
Üzenet elküldve: 2017-12-03 18:30:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Bent a házban körbenéz egy kicsit. Nem viszi túlzásba, csak éppen be-bepillant a lenti szobákba, hogy lássa, mi hol van. Sejti, hogy a szobák az emeleten lesznek, így arrafelé indul, mikor Nairada megállítja. A nő persze rögtön elkezd aggódni.*
- Nem vagyok az a szószátyár típus nagy társaságban.
*Széles mosoly húzódik az arcára, aranyosnak találja a nő féltését.
Odahúzza magához a nőt, jó szorosan, hogy romantikus csókot adhasson az ajkaira.*
- Szerinted Alenia melyik szobát sajátította ki?
*Nem tetszik neki, hogy a húga csak úgy lenyúlt egy szobát az engedélye nélkül, és az sem tetszik neki, hogy a nyafogós hercegnőcske a nyakán marad. A látszat ellenére semmi kedve sincs vele foglalkozni, de a szemébe csak nem mondhatja meg, hogy unja és nem kíváncsi rá.*
*Bent a házban körbenéz egy kicsit. Nem viszi túlzásba, csak éppen be-bepillant a lenti szobákba, hogy lássa, mi hol van. Sejti, hogy a szobák az emeleten lesznek, így arrafelé indul, mikor Nairada megállítja. A nő persze rögtön elkezd aggódni.*
- Nem vagyok az a szószátyár típus nagy társaságban.
*Széles mosoly húzódik az arcára, aranyosnak találja a nő féltését.
Odahúzza magához a nőt, jó szorosan, hogy romantikus csókot adhasson az ajkaira.*
- Szerinted Alenia melyik szobát sajátította ki?
*Nem tetszik neki, hogy a húga csak úgy lenyúlt egy szobát az engedélye nélkül, és az sem tetszik neki, hogy a nyafogós hercegnőcske a nyakán marad. A látszat ellenére semmi kedve sincs vele foglalkozni, de a szemébe csak nem mondhatja meg, hogy unja és nem kíváncsi rá.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-02 22:09:35
Üzenet elküldve: 2017-12-02 22:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Mint derült égből villámcsapás, úgy csatlakozik a kis társaságba, de talán senkinek sincs ellenére. Hol is folytathatnák a beszélgetést, mint azoknál a majmoknál, akik Wilhorppal együtt csöppentek a család mindennapi életébe. Persze Nairadának és Luninak egy kis magyarázatra szorulhat a dolog, amit Wilhorp rögtön meg is ejt, de Alenia mintha nem így emlékezne a dologra.*
- Nem, ez nem így történt. Én a tisztáson olvasgattam, mikor Wilhorp megszólított. Kicsi és könnyen szelidíthető állatokat keresett, mire én ajánlottam neki párat, azonban az elvárásainak egyik sem felelt meg, így megállapodtunk abban, hogy a majmok illenek hozzá a legjobban.
*Meséli a történetet gyermeki lelkesedéssel, közben Aleimord elviharzik. Úgy tűnik továbbra sincs jó kedve. Nagyot sóhajt, megrázza a fejét, majd inkább visszafordul a társasághoz.
Luninari kijelentésén eléggé meglepődik, picikét el is neveti magát rajta, majd válaszol, hogy megnyugtassa a másikat.*
- Nem, Wilhorpot nem cseréljük le egy majomra, de az könnyen megeshet, hogy ő egy szép napon majd egy olyan jószággal a fején állít be a kertkapun.
*A beszélgetés nem marad önfeledt, mert Aleimord távozása után nem sokkal már csak hárman maradnak. Bizonyára Nairada is észrevette, hogy a férfi furán viselkedik, megérti, hogy inkább utána megy. Persze, az sem egy utolsó indok, hogy lassan esteledik. Az idő egyre hidegebbre fordul, ahogy a nap eltűnik a horizonton, és a világosságot sötétség váltja.*
- Lehet nekünk sem ártana bemennünk. Nem gondoljátok?
*Azt nem vallja be, hogy kicsit fél a sötétben, sokat rontana a tekintélyén.*
*Mint derült égből villámcsapás, úgy csatlakozik a kis társaságba, de talán senkinek sincs ellenére. Hol is folytathatnák a beszélgetést, mint azoknál a majmoknál, akik Wilhorppal együtt csöppentek a család mindennapi életébe. Persze Nairadának és Luninak egy kis magyarázatra szorulhat a dolog, amit Wilhorp rögtön meg is ejt, de Alenia mintha nem így emlékezne a dologra.*
- Nem, ez nem így történt. Én a tisztáson olvasgattam, mikor Wilhorp megszólított. Kicsi és könnyen szelidíthető állatokat keresett, mire én ajánlottam neki párat, azonban az elvárásainak egyik sem felelt meg, így megállapodtunk abban, hogy a majmok illenek hozzá a legjobban.
*Meséli a történetet gyermeki lelkesedéssel, közben Aleimord elviharzik. Úgy tűnik továbbra sincs jó kedve. Nagyot sóhajt, megrázza a fejét, majd inkább visszafordul a társasághoz.
Luninari kijelentésén eléggé meglepődik, picikét el is neveti magát rajta, majd válaszol, hogy megnyugtassa a másikat.*
- Nem, Wilhorpot nem cseréljük le egy majomra, de az könnyen megeshet, hogy ő egy szép napon majd egy olyan jószággal a fején állít be a kertkapun.
*A beszélgetés nem marad önfeledt, mert Aleimord távozása után nem sokkal már csak hárman maradnak. Bizonyára Nairada is észrevette, hogy a férfi furán viselkedik, megérti, hogy inkább utána megy. Persze, az sem egy utolsó indok, hogy lassan esteledik. Az idő egyre hidegebbre fordul, ahogy a nap eltűnik a horizonton, és a világosságot sötétség váltja.*
- Lehet nekünk sem ártana bemennünk. Nem gondoljátok?
*Azt nem vallja be, hogy kicsit fél a sötétben, sokat rontana a tekintélyén.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-02 18:40:45
Üzenet elküldve: 2017-12-02 18:40:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
- Valóban az, ugyan nem tudom, ott milyen volt, ahol éltél.
*Természetesen rengeteget utazott már, Lanawin szerte minden felé járt. Olyan helyeken is, ahol apjának nem volt akkora híre, hogy tudják, kik ők. De a nemesi, díszes öltözet és a nyomukban mászkáló testőrök sokat elárulnak egy idegen számára is, így még akkor sem igazán kötöttek bele származásába.*
- Nagyszerű, pont így gondoltam! *Feleli egy elégedett mosollyal az arcán, mikor Wilhorp bemutatja, hogy tudja játszani az illedelmes szolgálót.* Nem is értem eddig hogyhogy nem vett fel téged egy gazdag család dolgozni... *Teszi hozzá viccelődve.
Alenia után pedig nemsokára bátyja is megérkezik. Lassan kezd besötétedni, és még csak most döbben rá Nairada, hogy elszaladt az idő már megint. Na meg hogy apja már valószínűleg az előcsarnokban toporog, mivel egy szóval sem mondta, hogy ilyen sokáig elmarad. Persze, már nem igazán kell engedélyt kérnie, hogy elmenjen, hisz felnőtt nő, de melyik az a szülő, aki nem aggódik a gyerekéért, akárhány éves legyen is. De valahogy nagyon nem akaródzik Nainak hazamenni, majd maximum üzen egy cseléddel.
Mikor Aleimord elköszön tőlük, még egy ideig beszélget velük, majd ő is feláll.*
- Megbocsássatok!
*Azzal elindul a férfi után a házba.*
- Jól vagy? Olyan csöndes voltál odakinn... *Mondja neki, ha sikerült megtalálnia. Végigsimít a karján, majd megfogja a másik kezét. Látszik rajta, hogy őszintén érdekli, mi van vele.*
- Valóban az, ugyan nem tudom, ott milyen volt, ahol éltél.
*Természetesen rengeteget utazott már, Lanawin szerte minden felé járt. Olyan helyeken is, ahol apjának nem volt akkora híre, hogy tudják, kik ők. De a nemesi, díszes öltözet és a nyomukban mászkáló testőrök sokat elárulnak egy idegen számára is, így még akkor sem igazán kötöttek bele származásába.*
- Nagyszerű, pont így gondoltam! *Feleli egy elégedett mosollyal az arcán, mikor Wilhorp bemutatja, hogy tudja játszani az illedelmes szolgálót.* Nem is értem eddig hogyhogy nem vett fel téged egy gazdag család dolgozni... *Teszi hozzá viccelődve.
Alenia után pedig nemsokára bátyja is megérkezik. Lassan kezd besötétedni, és még csak most döbben rá Nairada, hogy elszaladt az idő már megint. Na meg hogy apja már valószínűleg az előcsarnokban toporog, mivel egy szóval sem mondta, hogy ilyen sokáig elmarad. Persze, már nem igazán kell engedélyt kérnie, hogy elmenjen, hisz felnőtt nő, de melyik az a szülő, aki nem aggódik a gyerekéért, akárhány éves legyen is. De valahogy nagyon nem akaródzik Nainak hazamenni, majd maximum üzen egy cseléddel.
Mikor Aleimord elköszön tőlük, még egy ideig beszélget velük, majd ő is feláll.*
- Megbocsássatok!
*Azzal elindul a férfi után a házba.*
- Jól vagy? Olyan csöndes voltál odakinn... *Mondja neki, ha sikerült megtalálnia. Végigsimít a karján, majd megfogja a másik kezét. Látszik rajta, hogy őszintén érdekli, mi van vele.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-02 00:20:40
Üzenet elküldve: 2017-12-02 00:20:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
*Szerencséjére Nairada tökéletesen megérti őt, nem csak azt, amit elmesélt és nem mesélt el, hanem még azt is, hogy felesleges erről tovább beszélniük. Hasonlóra nem igazán alkalmas az idő, ha pedig már amúgy is muszáj, akkor Luninari is inkább szabadulna majdnem egész múltjától mihamarabb.*
- Igen, ebből a szempontból nekem is úgy tűnik, hogy sokkal barátságosabb ez a város. *bólint a lány szavaira, aki egyre inkább szimpatikus neki, nem csak azok a kedves és nyugtató szavak miatt, amiket eddig tőle kapott, hanem azért is, ahogyan Wilhorppal beszél. Nem tűnik éppen egy gőgös és öntelt nemesnek, aki félvállról venné a férfit, csak azért, mert ő nem az, és bár az illemmel és szokásokkal teljesen tisztában van, láthatóan egyiket sem lihegi túl. Pont az ehhez hasonló rugalmasság az, ami odahaza szinte mindenkiből hiányzott, bizonyos tekintetben sajnos még édesanyjából is, aki végig egyetlen támasza volt.
Alenia is a lehető legjobbkor érkezik vissza Aleimorddal nyomában. Azon kívül, hogy Lunit megnyugtatja, hogy már láthatóan megnyugodott, és jobban is van, legalább Wilhorp rögtönzött előadásáról sem marad le. Ő legalábbis reméli, hogy hallott minden egyes szót.*
-Wilhorp éppen a hasznosságát bizonygatja. *igyekszik hamiskás mosollyal megmagyarázni a helyzetet Aleniának, hátha mégsem.
A férfi neki szánt válaszán aztán már nem csak vidáman, hanem kissé felszabadultan is nevet. Remélte ugyan, hogy irreális kívánságaival legalább egy kicsit sikerülhet kizökkentenie őt az általa felvett szerepből, de el kell ismernie, hogy tökéletesen megfelelt erre a kihívásra. Ha más nem, ez mindenképpen arra inti, hogyha legközelebb hasonlóval próbálkozna, ahhoz majd kicsit korábban kell felkelnie, és jobban átgondolnia az egészet. A játékba ellenben továbbra is nagyon szívesen megy bele.*
- Ó, nagyra értékelem a segítőkészségedet, köszönöm. Nem is tudom mihez kezdenék ilyen lelkes szolgálók nélkül.*próbál mosolyogva olyan arcot vágni, amilyet egy szolgálójával teljesen elégedett, született kisasszonyhoz képzel.
Aztán egy pillanat alatt, villanásszerűen ismeri fel, hogy Wilhorp pontosan mit is mondott... *
- Olyan aranyos. Ugye nem cseréljük le egy majomra? *fordul Aleniához hirtelen, tettetett és álszent ártatlansággal arcán.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.02 00:29:40
*Szerencséjére Nairada tökéletesen megérti őt, nem csak azt, amit elmesélt és nem mesélt el, hanem még azt is, hogy felesleges erről tovább beszélniük. Hasonlóra nem igazán alkalmas az idő, ha pedig már amúgy is muszáj, akkor Luninari is inkább szabadulna majdnem egész múltjától mihamarabb.*
- Igen, ebből a szempontból nekem is úgy tűnik, hogy sokkal barátságosabb ez a város. *bólint a lány szavaira, aki egyre inkább szimpatikus neki, nem csak azok a kedves és nyugtató szavak miatt, amiket eddig tőle kapott, hanem azért is, ahogyan Wilhorppal beszél. Nem tűnik éppen egy gőgös és öntelt nemesnek, aki félvállról venné a férfit, csak azért, mert ő nem az, és bár az illemmel és szokásokkal teljesen tisztában van, láthatóan egyiket sem lihegi túl. Pont az ehhez hasonló rugalmasság az, ami odahaza szinte mindenkiből hiányzott, bizonyos tekintetben sajnos még édesanyjából is, aki végig egyetlen támasza volt.
Alenia is a lehető legjobbkor érkezik vissza Aleimorddal nyomában. Azon kívül, hogy Lunit megnyugtatja, hogy már láthatóan megnyugodott, és jobban is van, legalább Wilhorp rögtönzött előadásáról sem marad le. Ő legalábbis reméli, hogy hallott minden egyes szót.*
-Wilhorp éppen a hasznosságát bizonygatja. *igyekszik hamiskás mosollyal megmagyarázni a helyzetet Aleniának, hátha mégsem.
A férfi neki szánt válaszán aztán már nem csak vidáman, hanem kissé felszabadultan is nevet. Remélte ugyan, hogy irreális kívánságaival legalább egy kicsit sikerülhet kizökkentenie őt az általa felvett szerepből, de el kell ismernie, hogy tökéletesen megfelelt erre a kihívásra. Ha más nem, ez mindenképpen arra inti, hogyha legközelebb hasonlóval próbálkozna, ahhoz majd kicsit korábban kell felkelnie, és jobban átgondolnia az egészet. A játékba ellenben továbbra is nagyon szívesen megy bele.*
- Ó, nagyra értékelem a segítőkészségedet, köszönöm. Nem is tudom mihez kezdenék ilyen lelkes szolgálók nélkül.*próbál mosolyogva olyan arcot vágni, amilyet egy szolgálójával teljesen elégedett, született kisasszonyhoz képzel.
Aztán egy pillanat alatt, villanásszerűen ismeri fel, hogy Wilhorp pontosan mit is mondott... *
- Olyan aranyos. Ugye nem cseréljük le egy majomra? *fordul Aleniához hirtelen, tettetett és álszent ártatlansággal arcán.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.02 00:29:40
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 21:39:44
Üzenet elküldve: 2017-12-01 21:39:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Minél jobban telik az idő, annál jobban álmosodik. Körülöttük minden feketébe borult, az éjszakai bogarak pedig körülöttük röpködnek. Mikor nem látja senki egy nagyot ásít, de illő lenne beszélni a többiekkel is, nem csak úgy eltűnni, így követi a húgát a társasághoz. Azok beszélgetnek valamiről, de Aleimord nem nagyon tudja követni, hiszen lemaradt a fele beszélgetésről, na meg hámozgatni sincs kedve a mondanivalót.
Megvárja hátha akar valaki mondani neki valamit, ha igen, akkor lent marad még válaszol, ellenkező esetben jó éjszakát kíván, majd visszamegy a házba.*
*Minél jobban telik az idő, annál jobban álmosodik. Körülöttük minden feketébe borult, az éjszakai bogarak pedig körülöttük röpködnek. Mikor nem látja senki egy nagyot ásít, de illő lenne beszélni a többiekkel is, nem csak úgy eltűnni, így követi a húgát a társasághoz. Azok beszélgetnek valamiről, de Aleimord nem nagyon tudja követni, hiszen lemaradt a fele beszélgetésről, na meg hámozgatni sincs kedve a mondanivalót.
Megvárja hátha akar valaki mondani neki valamit, ha igen, akkor lent marad még válaszol, ellenkező esetben jó éjszakát kíván, majd visszamegy a házba.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 18:23:58
Üzenet elküldve: 2017-12-01 18:23:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Luninari megjegyzését, miszerint nagyon is jól áll neki ez az alázatos viselkedés inkább bóknak veszi, mint fricskának. Elvégre Wilhorp sokkal jóképűbb szolgálója lehet bármelyik gazdagnegyedi kisasszonynak vagy hölgynek, mint amilyeneket általában találnak. Az öreg komornyikoknál és a féleszű lovászfiúknál sokkal jobb, ebben biztos.*
- Természetesen asszonyom. *Mondja az előbbi modorban Nairadának. Láthatja a nő, hogy ez Wilhorpnak nagyon jól fog menni. Csak bírja ki anélkül, hogy elröhögje magát a díszes társaságban.*
- Egyeztetek a házi időjóssal az időjárás ügyében. A párnának pedig okvetlen utána nézek, nehogy az a durva pad felsértse kegyed kényes alfelét. *Szinte hajbókol, de most már tényleg csak játékból. Eközben érkezik a pad hátulja felől Alenia, akit Wilhorp még lopakodás közben kiszúr, mivel ő meg a paddal, így pedig Aleniával is pont szemben áll. Meghallgatja a nő frappáns megjegyzését, közben a padnál pompázó hölgykoszorút is megcsodálja, közülük is főleg az újonnan jött padtámasztót.*
- Két? Három hölgy! *Lehet, hogy Alenia eszét elvette, hogy egy ilyen remek kiállású férfiút láthat, mint Wilhorp, de a férfi még tud háromig számolni.*
- Mikor Alenia kisasszonnyal először találkoztunk a tisztáson rajongva újságolta nekem, hogy mi mindent olvasott a majmokról. Úgyhogy jobb lesz résen lennünk, ha untatjuk, még beszerez helyettünk néhányat belőlük. *El is képzeli, ahogy Alenia a Nairada és Luninari ruháiba öltöztetett állatokkal teázik.*
*Luninari megjegyzését, miszerint nagyon is jól áll neki ez az alázatos viselkedés inkább bóknak veszi, mint fricskának. Elvégre Wilhorp sokkal jóképűbb szolgálója lehet bármelyik gazdagnegyedi kisasszonynak vagy hölgynek, mint amilyeneket általában találnak. Az öreg komornyikoknál és a féleszű lovászfiúknál sokkal jobb, ebben biztos.*
- Természetesen asszonyom. *Mondja az előbbi modorban Nairadának. Láthatja a nő, hogy ez Wilhorpnak nagyon jól fog menni. Csak bírja ki anélkül, hogy elröhögje magát a díszes társaságban.*
- Egyeztetek a házi időjóssal az időjárás ügyében. A párnának pedig okvetlen utána nézek, nehogy az a durva pad felsértse kegyed kényes alfelét. *Szinte hajbókol, de most már tényleg csak játékból. Eközben érkezik a pad hátulja felől Alenia, akit Wilhorp még lopakodás közben kiszúr, mivel ő meg a paddal, így pedig Aleniával is pont szemben áll. Meghallgatja a nő frappáns megjegyzését, közben a padnál pompázó hölgykoszorút is megcsodálja, közülük is főleg az újonnan jött padtámasztót.*
- Két? Három hölgy! *Lehet, hogy Alenia eszét elvette, hogy egy ilyen remek kiállású férfiút láthat, mint Wilhorp, de a férfi még tud háromig számolni.*
- Mikor Alenia kisasszonnyal először találkoztunk a tisztáson rajongva újságolta nekem, hogy mi mindent olvasott a majmokról. Úgyhogy jobb lesz résen lennünk, ha untatjuk, még beszerez helyettünk néhányat belőlük. *El is képzeli, ahogy Alenia a Nairada és Luninari ruháiba öltöztetett állatokkal teázik.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 17:40:23
Üzenet elküldve: 2017-12-01 17:40:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
- Hmmm... Hát van lent egy másik világ, az tény. Olyan, amit idefent csak a legelmaradottabb helyeken látsz. De hogy varázslatos volna, azt igazán kétlem. Még sosem voltam lent, de akkor sem tudom elképzelni. Szóval igen, valamit félreérthettél abból, amit Alenia mondott neked. Amúgy valóban olyan, mint egy földalatti folyó, csak hát... Koszosabb és bűzösebb.
*Valóban jól jött már a beszélgetésnél ez a kis felüdülés. Közben kíváncsian pillant arrafelé, amerre Aleimord és Alenia eltűnt, hátha meglátja őket. Szeretne már velük beszélni, hogy alakultak a dolgok azon kívül, amit hallottak. Mikor Luni belekezd a meséjébe, természetesen már rá figyel. Kicsit szomorkásan megrázza a fejét, sosem értette, miért ilyen széthúzó a világ, miért függ annyi minden attól, hogy milyennek születtél. Ő ugyan a fél-elfek gondjainak inkább külső szemlélője, hiszen származása miatt nem sok megkülönböztetés érte az életben, hiszen a másik, ami mindent meghatároz, az a vagyon.*
- Oh, értem... Hát, itt biztosan nem lesz ilyen problémád. Persze kivételek vannak, mint láthattad, de tapasztalataim szerint, Artheniorban nem számít ennyire. *Legalábbis, mint imént említve lett, neki nyilvánvalóan nem jelenetet eddig. Hogy ez a közrendűeknél hogy van, arról csak tippelni tud.
Tovább nem is ragozza ezt, nem akarja, hogy a hangulat megint átmenjen melankolikusba.*
- Fontos vendégek előtt persze, hogy úgy hívsz. Tudod, kapcsolatok szempontjából sokat jelentenek a külsőségek, amin sokat ront, ha egyik az egyik szolgáló nem az etikettnek megfelelően hívja a nemest. Még akkor is, ha azzal jobb a kapcsolata.
*Azzal Wilhorp már ugrik is fel, hogy bemutassa, mennyire jól tudja játszani jövőbeni dolgát.*
- Oh, attól tartok ezt kár volt megkérdezned. *Feleli, mikor a másik lány felsorolja kívánságait.
Pár pillanattal később valaki hátulról föléjük hajol. Kicsit meglepődik, hisz megesküdött volna, hogy a másik irányba látta őket távozni, de szinte egyből tudja is, ki az.*
- Majmok...? Miért lenne rájuk szükség?
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.01 17:43:15
- Hmmm... Hát van lent egy másik világ, az tény. Olyan, amit idefent csak a legelmaradottabb helyeken látsz. De hogy varázslatos volna, azt igazán kétlem. Még sosem voltam lent, de akkor sem tudom elképzelni. Szóval igen, valamit félreérthettél abból, amit Alenia mondott neked. Amúgy valóban olyan, mint egy földalatti folyó, csak hát... Koszosabb és bűzösebb.
*Valóban jól jött már a beszélgetésnél ez a kis felüdülés. Közben kíváncsian pillant arrafelé, amerre Aleimord és Alenia eltűnt, hátha meglátja őket. Szeretne már velük beszélni, hogy alakultak a dolgok azon kívül, amit hallottak. Mikor Luni belekezd a meséjébe, természetesen már rá figyel. Kicsit szomorkásan megrázza a fejét, sosem értette, miért ilyen széthúzó a világ, miért függ annyi minden attól, hogy milyennek születtél. Ő ugyan a fél-elfek gondjainak inkább külső szemlélője, hiszen származása miatt nem sok megkülönböztetés érte az életben, hiszen a másik, ami mindent meghatároz, az a vagyon.*
- Oh, értem... Hát, itt biztosan nem lesz ilyen problémád. Persze kivételek vannak, mint láthattad, de tapasztalataim szerint, Artheniorban nem számít ennyire. *Legalábbis, mint imént említve lett, neki nyilvánvalóan nem jelenetet eddig. Hogy ez a közrendűeknél hogy van, arról csak tippelni tud.
Tovább nem is ragozza ezt, nem akarja, hogy a hangulat megint átmenjen melankolikusba.*
- Fontos vendégek előtt persze, hogy úgy hívsz. Tudod, kapcsolatok szempontjából sokat jelentenek a külsőségek, amin sokat ront, ha egyik az egyik szolgáló nem az etikettnek megfelelően hívja a nemest. Még akkor is, ha azzal jobb a kapcsolata.
*Azzal Wilhorp már ugrik is fel, hogy bemutassa, mennyire jól tudja játszani jövőbeni dolgát.*
- Oh, attól tartok ezt kár volt megkérdezned. *Feleli, mikor a másik lány felsorolja kívánságait.
Pár pillanattal később valaki hátulról föléjük hajol. Kicsit meglepődik, hisz megesküdött volna, hogy a másik irányba látta őket távozni, de szinte egyből tudja is, ki az.*
- Majmok...? Miért lenne rájuk szükség?
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.01 17:43:15
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 17:38:44
Üzenet elküldve: 2017-12-01 17:38:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Valóban nem tudja titkolni félelmét és bánatát, bár hozzá kell tenni, hogy nem is igazán próbálkozik.*
- Teljesen mindegy. Nekem fáj, hogy haragszik rám. Nagyon elronthattam valamit.
*Valószínűleg ugyanazt éli most át, mint Aleimord azon a napon, mikor borzasztóan összeveszett a szüleivel, miután bejelentette, hogy a városőri pálya helyett a mágia rögös útját választja. Talán annyi lehetett a különbség, hogy bátyja inkább dühös volt a szüleire, Alenia pedig most szégyelli magát.*
- Büntetésnek? *Ő még soha semmiért sem volt megbüntetve.* Tudod, én nem merek oda visszamenni, nem merek anyuék szemébe nézni.
*Néz fel Aleimordra őszintén. Az is hozzátartozik ehhez az egészhez, hogy szülei nélkül sokkal szabadabb lehet, viszont ez érdekli most legkevésbé.*
- Az én véleményem, a te kapcsolatodat illetően? *Elmosolyodik, megöleli, majd egy puszit nyom bátyja arcára.* Köszönöm!
*Jól esik neki, hogy fontosnak érzi a véleményét egy ilyen témában a másik.*
- Nem fogom elmondani senkinek. *Bólint.* Bajosak ezek az édesapák. *Elmosolyodik picit, majd elindul vissza a többiekhez, Aleimord meg majd követi ha akarja. A kis padot, aminél beszélgetnek, hátulról közelíti meg. Mikor közelebb ér, a támlára támaszkodik és úgy csatlakozik a társasághoz.*
- Na, mi folyik itt? Wilhorp Úr két hölgy társaságában? Milyen jól megy manapság! Talán már nincs is szükség azokra a majmokra.
*Nem, Alenia soha az életben nem fog leszállni erről a majom témáról. Wilhorp jobban teszi, ha megszokja. Mindenesetre az látszik a lányon, hogy sokkal jobb a kedve, mint az előbb.*
*Valóban nem tudja titkolni félelmét és bánatát, bár hozzá kell tenni, hogy nem is igazán próbálkozik.*
- Teljesen mindegy. Nekem fáj, hogy haragszik rám. Nagyon elronthattam valamit.
*Valószínűleg ugyanazt éli most át, mint Aleimord azon a napon, mikor borzasztóan összeveszett a szüleivel, miután bejelentette, hogy a városőri pálya helyett a mágia rögös útját választja. Talán annyi lehetett a különbség, hogy bátyja inkább dühös volt a szüleire, Alenia pedig most szégyelli magát.*
- Büntetésnek? *Ő még soha semmiért sem volt megbüntetve.* Tudod, én nem merek oda visszamenni, nem merek anyuék szemébe nézni.
*Néz fel Aleimordra őszintén. Az is hozzátartozik ehhez az egészhez, hogy szülei nélkül sokkal szabadabb lehet, viszont ez érdekli most legkevésbé.*
- Az én véleményem, a te kapcsolatodat illetően? *Elmosolyodik, megöleli, majd egy puszit nyom bátyja arcára.* Köszönöm!
*Jól esik neki, hogy fontosnak érzi a véleményét egy ilyen témában a másik.*
- Nem fogom elmondani senkinek. *Bólint.* Bajosak ezek az édesapák. *Elmosolyodik picit, majd elindul vissza a többiekhez, Aleimord meg majd követi ha akarja. A kis padot, aminél beszélgetnek, hátulról közelíti meg. Mikor közelebb ér, a támlára támaszkodik és úgy csatlakozik a társasághoz.*
- Na, mi folyik itt? Wilhorp Úr két hölgy társaságában? Milyen jól megy manapság! Talán már nincs is szükség azokra a majmokra.
*Nem, Alenia soha az életben nem fog leszállni erről a majom témáról. Wilhorp jobban teszi, ha megszokja. Mindenesetre az látszik a lányon, hogy sokkal jobb a kedve, mint az előbb.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 16:07:56
Üzenet elküldve: 2017-12-01 16:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
*Nairada kuncogással kísért magyarázata úgy érzi végre érthetővé teszi számára Wilhorp nevetését, valamint eddigi kicsit talán kétértelmű megjegyzéseit is a csatornával kapcsolatban.*
- Egek... hát nem pont így képzeltem, az igaz. *ismeri is el.*
- Azt hittem van odalent valami szép és varázslatos világ, de akkor ezek szerint csak félreértettem valamit, amit Alenia mondott. Vagy inkább csak túl sokat képzeltem mögé. *magyarázza inkább a lánynak, hiszen Wilhorp ott volt velük, majd a végén hitetlenkedve megrázza a fejét, és el is neveti magát.
A vidám nevetés persze nagyon jól esik neki a komor és zaklatott események után, amelyeken túl vannak, de miután abbahagyja talán látszik rajta az is, hogy kicsit csalódott azért, mert amit elképzelt magának az körülbelül annyira nem valóságos, hagy majdnem hogy pont az ellenkezője igaz.*
- Nyugodj meg, így már eszemben sincs odamenni. *siet is Wilhorpot megnyugtatni gyorsan. Ettől függetlenül azért egy patkányt megnézne egyszer szívesen közelről.
Mielőtt viszont nagyon elmerengene ezen, valamit muszáj reagálnia a másik lány megjegyzésére. Bármennyire is jól esne neki egy kis sajnálat, és még több odafigyelés, mint amennyit eddig kapott, valahogy még is irtózik attól, hogy hosszas szenvedéstörténetet adjon elő, csak azért, hogy sajnáltassa magát. Igyekszik hát a lehető legrövidebbre fogni, és amennyire lehet érzelemmentes és egészen tárgyilagos magyarázatot adni a lehető legnyugodtabb hangon.*
- Ahonnan én jövök, ott én voltam az egyetlen fél-elf. *kezd bele miközben Wilhorp feláll.*
- Erősen hagyománytisztelő és zárt elf közösség volt. Azt hiszem, hogy közöttük nem igazán számítottam még közrendűnek sem. Persze nem volt mindenki ellenséges, vagy durva, de arrafelé a mai napig egyáltalán nem az a természetes, hogy úgy bánjanak a hozzánk hasonlókkal, mintha mi nem csak félig lennénk elfek. *meséli, és bár nem hiszi, hogy ezzel nagy meglepetést okozna akár Wilhorpnak, akár a lánynak, az alapján, ahogyan Aleimord és Aleina viselkedtek velük, fel van rá készülve, hogy talán mégis. Ha apjuk ugyan emlékeztette is arra, amit a legjobb lenne elfelejteni, neki eddig még is az a benyomása, hogy itt a városban, ahol az elfek nem csak önmagukban és önmaguknak élnek, valahogy... sokkal normálisabbak.
Reméli, hogy nem sikerült ezzel akarata ellenére is visszakanyarítania ezt a beszélgetést a komorabb témák felé, ezért azonnal és lelkesen elkezd figyelni Wilhorp élethű előadására. Az ő ajkaira sikerül őszinte mosolyt csalni, és egyúttal persze hálásat is, amiért akár akarva, akár akaratlanul lehetőséget ad neki a téma elterelésére.*
- Szerintem nem is tudod, hogy ez mennyire jól áll neked. *jegyzi meg színpadiasan ártatlan arccal, előre élvezve, hogy most majd talán ő lesz az, aki egy kicsit kinevetheti a másikat.*
- Kicsivel kevesebb felhőt és több napsütést szeretnék, ha megoldható. És egy puha párnát erre a padra. Mondjuk ez utóbbi még ráér.
*Nairada kuncogással kísért magyarázata úgy érzi végre érthetővé teszi számára Wilhorp nevetését, valamint eddigi kicsit talán kétértelmű megjegyzéseit is a csatornával kapcsolatban.*
- Egek... hát nem pont így képzeltem, az igaz. *ismeri is el.*
- Azt hittem van odalent valami szép és varázslatos világ, de akkor ezek szerint csak félreértettem valamit, amit Alenia mondott. Vagy inkább csak túl sokat képzeltem mögé. *magyarázza inkább a lánynak, hiszen Wilhorp ott volt velük, majd a végén hitetlenkedve megrázza a fejét, és el is neveti magát.
A vidám nevetés persze nagyon jól esik neki a komor és zaklatott események után, amelyeken túl vannak, de miután abbahagyja talán látszik rajta az is, hogy kicsit csalódott azért, mert amit elképzelt magának az körülbelül annyira nem valóságos, hagy majdnem hogy pont az ellenkezője igaz.*
- Nyugodj meg, így már eszemben sincs odamenni. *siet is Wilhorpot megnyugtatni gyorsan. Ettől függetlenül azért egy patkányt megnézne egyszer szívesen közelről.
Mielőtt viszont nagyon elmerengene ezen, valamit muszáj reagálnia a másik lány megjegyzésére. Bármennyire is jól esne neki egy kis sajnálat, és még több odafigyelés, mint amennyit eddig kapott, valahogy még is irtózik attól, hogy hosszas szenvedéstörténetet adjon elő, csak azért, hogy sajnáltassa magát. Igyekszik hát a lehető legrövidebbre fogni, és amennyire lehet érzelemmentes és egészen tárgyilagos magyarázatot adni a lehető legnyugodtabb hangon.*
- Ahonnan én jövök, ott én voltam az egyetlen fél-elf. *kezd bele miközben Wilhorp feláll.*
- Erősen hagyománytisztelő és zárt elf közösség volt. Azt hiszem, hogy közöttük nem igazán számítottam még közrendűnek sem. Persze nem volt mindenki ellenséges, vagy durva, de arrafelé a mai napig egyáltalán nem az a természetes, hogy úgy bánjanak a hozzánk hasonlókkal, mintha mi nem csak félig lennénk elfek. *meséli, és bár nem hiszi, hogy ezzel nagy meglepetést okozna akár Wilhorpnak, akár a lánynak, az alapján, ahogyan Aleimord és Aleina viselkedtek velük, fel van rá készülve, hogy talán mégis. Ha apjuk ugyan emlékeztette is arra, amit a legjobb lenne elfelejteni, neki eddig még is az a benyomása, hogy itt a városban, ahol az elfek nem csak önmagukban és önmaguknak élnek, valahogy... sokkal normálisabbak.
Reméli, hogy nem sikerült ezzel akarata ellenére is visszakanyarítania ezt a beszélgetést a komorabb témák felé, ezért azonnal és lelkesen elkezd figyelni Wilhorp élethű előadására. Az ő ajkaira sikerül őszinte mosolyt csalni, és egyúttal persze hálásat is, amiért akár akarva, akár akaratlanul lehetőséget ad neki a téma elterelésére.*
- Szerintem nem is tudod, hogy ez mennyire jól áll neked. *jegyzi meg színpadiasan ártatlan arccal, előre élvezve, hogy most majd talán ő lesz az, aki egy kicsit kinevetheti a másikat.*
- Kicsivel kevesebb felhőt és több napsütést szeretnék, ha megoldható. És egy puha párnát erre a padra. Mondjuk ez utóbbi még ráér.
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 14:55:43
Üzenet elküldve: 2017-12-01 14:55:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Nem tudja nem észrevenni a húga félelmét, miközben a kertben sétálnak, távol a többiektől, és nem is tudja nem szóvá tenni.*
- Figyelj, apa nem örökre küldött el otthonról, hanem csak ideiglenesen.
*Igazából egyáltalán nem tudja, hogy mit történt vagy mit mondott neki az apjuk, de próbál pozitív lenni, és mivel Alenia elég naiv, hinni is fog Aleimordnak. Legalábbis nagyon valószínű.*
- Ezt büntetésnek szánta, és ha úgy érzi, hogy megbűnhődtél, akkor visszaenged.
*Sosem tudná örökké bántani a saját lányát.
Közben már a gyűrűről kezdenek el beszélni.*
- Számít a véleményed, és kíváncsi is vagyok rá.
*Jelenti ki. Plusz ha a húgának mindenféle drága ékszert mutogat, akkor attól biztos, hogy jó kedve lesz. Legalábbis jobb. A nők már csak ilyenek.*
- Nem, ezt ne mondd még senkinek! Ez nem ilyen egyszerű.
*Hangosan sóhajt, nem tudja, hogy hogyan magyarázza el ezt butácska húgának.*
- Nem azt veszek el, akit akarok. Ahhoz édesapjának bele kell egyeznie, és neki kell eldöntenie, hogy megfelelő partner leszek-e Nariadának. Másodszor pedig meg sem kértem még a kezét, különben nem lenne nálam a gyűrű.
*Halkan elneveti magát, majd szépen visszasüllyeszti a kis dobozkát a zsebébe.*
*Nem tudja nem észrevenni a húga félelmét, miközben a kertben sétálnak, távol a többiektől, és nem is tudja nem szóvá tenni.*
- Figyelj, apa nem örökre küldött el otthonról, hanem csak ideiglenesen.
*Igazából egyáltalán nem tudja, hogy mit történt vagy mit mondott neki az apjuk, de próbál pozitív lenni, és mivel Alenia elég naiv, hinni is fog Aleimordnak. Legalábbis nagyon valószínű.*
- Ezt büntetésnek szánta, és ha úgy érzi, hogy megbűnhődtél, akkor visszaenged.
*Sosem tudná örökké bántani a saját lányát.
Közben már a gyűrűről kezdenek el beszélni.*
- Számít a véleményed, és kíváncsi is vagyok rá.
*Jelenti ki. Plusz ha a húgának mindenféle drága ékszert mutogat, akkor attól biztos, hogy jó kedve lesz. Legalábbis jobb. A nők már csak ilyenek.*
- Nem, ezt ne mondd még senkinek! Ez nem ilyen egyszerű.
*Hangosan sóhajt, nem tudja, hogy hogyan magyarázza el ezt butácska húgának.*
- Nem azt veszek el, akit akarok. Ahhoz édesapjának bele kell egyeznie, és neki kell eldöntenie, hogy megfelelő partner leszek-e Nariadának. Másodszor pedig meg sem kértem még a kezét, különben nem lenne nálam a gyűrű.
*Halkan elneveti magát, majd szépen visszasüllyeszti a kis dobozkát a zsebébe.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-01 11:51:21
Üzenet elküldve: 2017-12-01 11:51:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
- Az tényleg nem jó. *Megegyezhetnek tehát abban, hogy nagy ház és drága ruhák ide vagy oda, a kitagadás és annak mindenféle enyhébb vagy éppen erősebb változatai egyáltalán nem jók, egyik fél számára sem. Mert biztos benne, hogy a Sayqueves szülők legalább annyira sajnálják majd az esetet, mint a gyerekek a kezdeti harag elmúltával. *
- Hát tudod… *Éppen kezdené elmagyarázni a csatorna mibenlétét, amikor Nairada megelőzi. Így ő már nem mond erről semmit, csak még jobban mosolyog a dolgon.*
- Mégis kit? Engem ugyan ne kérj meg, hogy odavigyelek szaglászni. *Az rendben van, hogy ő a társaságban a szegénynegyedi gyerek, aki előtt nem ismeretlen a város mocska, de azért ennyire közelről nem szeretné megnézni, hogy mit produkáltak az elmúlt évek alatt az alfelükkel a városlakók. Luninak valaki mást kell majd keresnie a nagy expedícióhoz.*
- De jól van. Akkor Nairada és Luninari. Fontos vendégek előtt esetleg úrnőm és kisasszony. *Feláll a két nő közül, hogy velük szembe fordulva eljátssza, milyen alázatosan tudja mondani ezeket a címeket.*
- Parancsolnak valamit? *Kérdi már csak tréfából, mint egy igazi szolgáló.*
- Az tényleg nem jó. *Megegyezhetnek tehát abban, hogy nagy ház és drága ruhák ide vagy oda, a kitagadás és annak mindenféle enyhébb vagy éppen erősebb változatai egyáltalán nem jók, egyik fél számára sem. Mert biztos benne, hogy a Sayqueves szülők legalább annyira sajnálják majd az esetet, mint a gyerekek a kezdeti harag elmúltával. *
- Hát tudod… *Éppen kezdené elmagyarázni a csatorna mibenlétét, amikor Nairada megelőzi. Így ő már nem mond erről semmit, csak még jobban mosolyog a dolgon.*
- Mégis kit? Engem ugyan ne kérj meg, hogy odavigyelek szaglászni. *Az rendben van, hogy ő a társaságban a szegénynegyedi gyerek, aki előtt nem ismeretlen a város mocska, de azért ennyire közelről nem szeretné megnézni, hogy mit produkáltak az elmúlt évek alatt az alfelükkel a városlakók. Luninak valaki mást kell majd keresnie a nagy expedícióhoz.*
- De jól van. Akkor Nairada és Luninari. Fontos vendégek előtt esetleg úrnőm és kisasszony. *Feláll a két nő közül, hogy velük szembe fordulva eljátssza, milyen alázatosan tudja mondani ezeket a címeket.*
- Parancsolnak valamit? *Kérdi már csak tréfából, mint egy igazi szolgáló.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-30 23:40:03
Üzenet elküldve: 2017-11-30 23:40:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Kicsit félve követi Aleimordot, mert nem tudja, pontosan mit is akar neki mutatni az elf. Kicsi az esélye, de valamiért Alenia gondolataiban az jár, hogy tőle is kap egy jó nagy fejmosást, amiért felbontotta a levelét és önkényesen be is költözött ide. Az már lehet sok lenne szegény lánynak erre a napra.
Idegesen toporog magassarkújában, kezével pedig kényszeresen fűzője kapcsait piszkálja zavarában, míg ki nem derül, hogy miről is van szó pontosan. Végül Aleimord megszólal, Nia szívéről pedig hatalmas kő esik le, mikor megtudja, hogy csak Nairadáról van szó. Illetve ez kicsit illetlen volna, hogy csak, de mégsem akkora dolog, mintha még bátyja is bántani akarná őt.*
~Buta vagy Alenia. Ő soha nem akart rosszat.~
*Szégyenkezve néz, illetve nem néz a férfi szemeibe, mert nem mer. Szülei hatására és saját gőgje miatt sikerült bemesélnie magának, hogy Aleimord rossz, és rosszat akar neki, pedig az előbbi jelenetből is kiderül; Nem így van.*
- Oh.
*Akad el a lélegzete a gyűrű láttán. Első gondolata, hogy bárcsak ő is kapna egy ilyet valakitől, a másik pedig az, hogy párja sem lesz így egy ideig, hisz szülei haragjával nincs ki férjhez adja, úgyhogy a saját gyűrűje még várat magára egy ideig.*
- Gyönyörű, eszméletlen gyönyörű!
*Válaszolja őszintén, amit a történet, hogy csak ez az egy van belőle, és a mester, aki készítette sem él csak még különlegesebbé teszi az ékszert.*
- Miért mutatod meg nekem? *Néz fel rá kíváncsian, de ha lehet, a szemkontaktust még mindig kerüli.* Mit szeretnél hallani tőlem? Hogy tetszeni fog-e neki? Biztosan, de gondolj arra, hogy ha ez egy kevésbé értékes tárgy lenne, neki bizonyára akkor is rengeteget jelentene.
*Furcsa ezt Aleniától hallani. Ő nem is lenne hajlandó nem drága ruhákat felvenni, vagy nem selyemből készült ágyneműben aludni, vagy drágaköveket nem tartalmazó hajpántot viselni a hajában, de mégis úgy gondolja, hogy egy eljegyzés alkalmával nem a gyűrű értéke, hanem a szeretet mértéke számít. Persze ez semmit nem vesz el abból a tényből, hogy a főnixes gyűrű egy remekmű.*
- Szóval valóban összeházasodtok? *Vigyorodik el.* Most már szabad róla beszélnem? *Kérdezi huncutul.*
*Kicsit félve követi Aleimordot, mert nem tudja, pontosan mit is akar neki mutatni az elf. Kicsi az esélye, de valamiért Alenia gondolataiban az jár, hogy tőle is kap egy jó nagy fejmosást, amiért felbontotta a levelét és önkényesen be is költözött ide. Az már lehet sok lenne szegény lánynak erre a napra.
Idegesen toporog magassarkújában, kezével pedig kényszeresen fűzője kapcsait piszkálja zavarában, míg ki nem derül, hogy miről is van szó pontosan. Végül Aleimord megszólal, Nia szívéről pedig hatalmas kő esik le, mikor megtudja, hogy csak Nairadáról van szó. Illetve ez kicsit illetlen volna, hogy csak, de mégsem akkora dolog, mintha még bátyja is bántani akarná őt.*
~Buta vagy Alenia. Ő soha nem akart rosszat.~
*Szégyenkezve néz, illetve nem néz a férfi szemeibe, mert nem mer. Szülei hatására és saját gőgje miatt sikerült bemesélnie magának, hogy Aleimord rossz, és rosszat akar neki, pedig az előbbi jelenetből is kiderül; Nem így van.*
- Oh.
*Akad el a lélegzete a gyűrű láttán. Első gondolata, hogy bárcsak ő is kapna egy ilyet valakitől, a másik pedig az, hogy párja sem lesz így egy ideig, hisz szülei haragjával nincs ki férjhez adja, úgyhogy a saját gyűrűje még várat magára egy ideig.*
- Gyönyörű, eszméletlen gyönyörű!
*Válaszolja őszintén, amit a történet, hogy csak ez az egy van belőle, és a mester, aki készítette sem él csak még különlegesebbé teszi az ékszert.*
- Miért mutatod meg nekem? *Néz fel rá kíváncsian, de ha lehet, a szemkontaktust még mindig kerüli.* Mit szeretnél hallani tőlem? Hogy tetszeni fog-e neki? Biztosan, de gondolj arra, hogy ha ez egy kevésbé értékes tárgy lenne, neki bizonyára akkor is rengeteget jelentene.
*Furcsa ezt Aleniától hallani. Ő nem is lenne hajlandó nem drága ruhákat felvenni, vagy nem selyemből készült ágyneműben aludni, vagy drágaköveket nem tartalmazó hajpántot viselni a hajában, de mégis úgy gondolja, hogy egy eljegyzés alkalmával nem a gyűrű értéke, hanem a szeretet mértéke számít. Persze ez semmit nem vesz el abból a tényből, hogy a főnixes gyűrű egy remekmű.*
- Szóval valóban összeházasodtok? *Vigyorodik el.* Most már szabad róla beszélnem? *Kérdezi huncutul.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-30 17:31:06
Üzenet elküldve: 2017-11-30 17:31:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
- Biztosan a csatorna érdekel téged a legjobban? *Kérdi kuncogva. Egyébként aranyosnak találja a lány naivságát. Nem csak ezen a téren, hanem ahogy úgy egyébként áll a dolgokhoz, és ahogy vélekedik róla, már amennyire eddig Nairada megismerhette.*
- Az nem olyan földalatti folyó, mint amire te gondolsz. A szennyvizet vezetik el a házaktól. Koszos és büdös, tele patkányokkal. Nem mintha én már valaha jártam volna arra, és szerintem nem is fogok hátralévő életem során sem. De ha látni szeretnéd, és van hozzá gyomrod... Biztosan találsz valakit, aki szívesen elkísér.
*Akármennyire is kíváncsi teremtés volt már kicsinek is és most is, eddig még véletlenül sem jutott eszébe, hogy a csatornákat megnézze. Persze, ő tudta, mire számítson Lunival ellentétben, aki ezek szerint még csak nem is hallott hasonlóról.*
- Nem, Wilhorp, én sem fogom a fejedet venni. Sőt, azért sem, ha Nairadának szólítasz.
*Ugyanígy van ez a saját otthonában is, de ott a cselédek a felajánlás ellenére maradtak az imént felsorolt megszólításoknál.*
- Még sosem hívtak így, Luni? Pedig nem csal előkelők körében van ez így. Egy közrendűt is szoktak nevezni Kisasszonynak.
- Biztosan a csatorna érdekel téged a legjobban? *Kérdi kuncogva. Egyébként aranyosnak találja a lány naivságát. Nem csak ezen a téren, hanem ahogy úgy egyébként áll a dolgokhoz, és ahogy vélekedik róla, már amennyire eddig Nairada megismerhette.*
- Az nem olyan földalatti folyó, mint amire te gondolsz. A szennyvizet vezetik el a házaktól. Koszos és büdös, tele patkányokkal. Nem mintha én már valaha jártam volna arra, és szerintem nem is fogok hátralévő életem során sem. De ha látni szeretnéd, és van hozzá gyomrod... Biztosan találsz valakit, aki szívesen elkísér.
*Akármennyire is kíváncsi teremtés volt már kicsinek is és most is, eddig még véletlenül sem jutott eszébe, hogy a csatornákat megnézze. Persze, ő tudta, mire számítson Lunival ellentétben, aki ezek szerint még csak nem is hallott hasonlóról.*
- Nem, Wilhorp, én sem fogom a fejedet venni. Sőt, azért sem, ha Nairadának szólítasz.
*Ugyanígy van ez a saját otthonában is, de ott a cselédek a felajánlás ellenére maradtak az imént felsorolt megszólításoknál.*
- Még sosem hívtak így, Luni? Pedig nem csal előkelők körében van ez így. Egy közrendűt is szoktak nevezni Kisasszonynak.
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-29 19:04:01
Üzenet elküldve: 2017-11-29 19:04:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
*Kicsit nyugtalanul fészkelődik Wilhorp szavai után, de azért magában elismeréssel adózik neki, amiért kimondta azt, amire a maga módján tulajdonképpen ő maga is célzott; Valóban nem mindegy, hogy valakit egy szép és nagy házba, sötét és félelmetes erdőbe, vagy éppen egy hideg utcára raknak ki otthonról.*
- Ez igaz, de ettől még kitaszítottnak lenni akkor sem jó érzés. És főleg nem a legelső nap. Vagy haton. *jegyzi meg kicsit talán csendesebben. Nairada is láthatóan inkább a jövőbe tekint, ráadásul bizakodva, és talán rajta is látszik, hogy igazából szíve szerint ő is hanyagolná a témát. Addig úgy sem tudnak segíteni sem Aleimordon, sem pedig Alenián, ameddig itt ülnek kint egy padon, ők pedig bent vigasztalják egymást, csak saját kedvüket rontják el még jobban.
Bár úgy tűnik a többieké jobb, mint az övé. De igazság szerint annak köszönhetően, hogy társasága van, és Nairada kétszer is megnyugtatta és kedves volt vele, már az övé sem kifejezetten rossz.
Wilhorp még nevetni is képes. Igaz, hogy rajta. Még sem érzi bántónak ezt a nevetést, csak a miértjét nem érti.*
- Mi ebben annyira vicces? *kérdezi a tudatlanok ártatlanságával a férfit.*
- Nekünk otthon nem volt sem földalatti folyónk, sem pedig tavunk, sőt, hasonlóról sem hallottam még soha. *teszi hozzá magyarázatképpen.* Meg szeretném nézni, mert biztosan nagyon szép. De, ha mást mutatsz nekem, annak is örülni fogok.
*Bár szavai után kicsit hosszabban elmereng, mint az talán illene egy beszélgetés közepén, azért az elég fontos kérdés, hogy addig ameddig itt fog élni, ki és hogyan fogja szólítani.*
- Viszont a kisasszony kicsit furcsán hangzik azért *ismeri be.* Azt hittem, hogy majd csak úgy egyszerűen Luni leszek, Ari, vagy Luninari, de végül is… ez is jól hangzik. Még sohasem szólítottak így, de tetszik. Azért meg kell majd szokni.
*Szavai nagyjából egészen pontosan lefestik kettős érzéseit. Jó lenne megőrizni egyfajta kötetlenséget és közvetlenséget, nem véletlenül örül annyira, hogy most már Aleniával és Nairadával is tegeződhet, meg persze Wilhorppal is, de azért az a gondolat is simogatja kicsit a lelkét, hogy most már akár őt is lehet kisasszonynak szólítani.
Túl sokat korcsozták odahaza ahhoz magukat nemesnek tartó lények, hogy ne kísértse meg most a gondolat, hogy ő igazából nemesebb náluk, hiszen ő igazi nemeseknek a rokona, még akkor is, ha csak távolról. Mondjuk, hogy mi tesz valakit nemessé, arról nem sok fogalma van, de a Gazdagnegyed kőmonstrumai alapján arra tippel, hogy a vagyon és a nagy ház. Márpedig ő most akkorában fog élni, amekkorát otthon még elképzelni sem tudna egyetlen öntelt mocsok sem!
~ Kisasszony… ~ ízlelgeti újra és újra magában a szót. ~ Lehet, hogy azért a Luni, vagy a Luninari még is csak jobb lenne… de majd úgy is kialakul.~ *
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.29 20:18:34
*Kicsit nyugtalanul fészkelődik Wilhorp szavai után, de azért magában elismeréssel adózik neki, amiért kimondta azt, amire a maga módján tulajdonképpen ő maga is célzott; Valóban nem mindegy, hogy valakit egy szép és nagy házba, sötét és félelmetes erdőbe, vagy éppen egy hideg utcára raknak ki otthonról.*
- Ez igaz, de ettől még kitaszítottnak lenni akkor sem jó érzés. És főleg nem a legelső nap. Vagy haton. *jegyzi meg kicsit talán csendesebben. Nairada is láthatóan inkább a jövőbe tekint, ráadásul bizakodva, és talán rajta is látszik, hogy igazából szíve szerint ő is hanyagolná a témát. Addig úgy sem tudnak segíteni sem Aleimordon, sem pedig Alenián, ameddig itt ülnek kint egy padon, ők pedig bent vigasztalják egymást, csak saját kedvüket rontják el még jobban.
Bár úgy tűnik a többieké jobb, mint az övé. De igazság szerint annak köszönhetően, hogy társasága van, és Nairada kétszer is megnyugtatta és kedves volt vele, már az övé sem kifejezetten rossz.
Wilhorp még nevetni is képes. Igaz, hogy rajta. Még sem érzi bántónak ezt a nevetést, csak a miértjét nem érti.*
- Mi ebben annyira vicces? *kérdezi a tudatlanok ártatlanságával a férfit.*
- Nekünk otthon nem volt sem földalatti folyónk, sem pedig tavunk, sőt, hasonlóról sem hallottam még soha. *teszi hozzá magyarázatképpen.* Meg szeretném nézni, mert biztosan nagyon szép. De, ha mást mutatsz nekem, annak is örülni fogok.
*Bár szavai után kicsit hosszabban elmereng, mint az talán illene egy beszélgetés közepén, azért az elég fontos kérdés, hogy addig ameddig itt fog élni, ki és hogyan fogja szólítani.*
- Viszont a kisasszony kicsit furcsán hangzik azért *ismeri be.* Azt hittem, hogy majd csak úgy egyszerűen Luni leszek, Ari, vagy Luninari, de végül is… ez is jól hangzik. Még sohasem szólítottak így, de tetszik. Azért meg kell majd szokni.
*Szavai nagyjából egészen pontosan lefestik kettős érzéseit. Jó lenne megőrizni egyfajta kötetlenséget és közvetlenséget, nem véletlenül örül annyira, hogy most már Aleniával és Nairadával is tegeződhet, meg persze Wilhorppal is, de azért az a gondolat is simogatja kicsit a lelkét, hogy most már akár őt is lehet kisasszonynak szólítani.
Túl sokat korcsozták odahaza ahhoz magukat nemesnek tartó lények, hogy ne kísértse meg most a gondolat, hogy ő igazából nemesebb náluk, hiszen ő igazi nemeseknek a rokona, még akkor is, ha csak távolról. Mondjuk, hogy mi tesz valakit nemessé, arról nem sok fogalma van, de a Gazdagnegyed kőmonstrumai alapján arra tippel, hogy a vagyon és a nagy ház. Márpedig ő most akkorában fog élni, amekkorát otthon még elképzelni sem tudna egyetlen öntelt mocsok sem!
~ Kisasszony… ~ ízlelgeti újra és újra magában a szót. ~ Lehet, hogy azért a Luni, vagy a Luninari még is csak jobb lenne… de majd úgy is kialakul.~ *
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.29 20:18:34
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-29 13:58:43
Üzenet elküldve: 2017-11-29 13:58:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Amikor Luninari feltápászkodik a földről, hogy leüljön melléjük arrébb húzódik egy kicsit, közelebb Nairadához, hogy a legkisebb fél-elf is elférjen a padon. Így már sokkal szűkösebb, de Wilhorp egyáltalán nem panaszkodik, elvégre mégiscsak két kedves nő fogja közre.*
- Megoldják majd, főleg, hogy mi is itt vagyunk. És nem az utcára dobták ki őket, hanem egy másik kúriába. *Ahogy Luninarinak már többször is rámutatott, most Nairada orra alá is odadörgöli, hogy még így is baromi jó dolguk van. Mellette Luninari is ezt teszi, ha mindketten sokáig így folytatják, a végén még megtapasztalják majd, milyen amikor tényleg az utcára dobják ki őket.*
- A csatornát!*Ezen halkan felnevet.*
- Na majd mutatok. *Megígéri, aztán Nairadához fordul, elvégre az hozzá beszél.*
- Akkor te se vedd majd a fejem érte, úrnőm vagy asszonyom. *Válaszolja a nőnek.*
- Luninari viszont biztosan kisasszony. *Magában már ízlelgeti is a nevet. Persze többnyire valószínűleg tegezi majd a lányt, ahogy Aleniát is.*
*Amikor Luninari feltápászkodik a földről, hogy leüljön melléjük arrébb húzódik egy kicsit, közelebb Nairadához, hogy a legkisebb fél-elf is elférjen a padon. Így már sokkal szűkösebb, de Wilhorp egyáltalán nem panaszkodik, elvégre mégiscsak két kedves nő fogja közre.*
- Megoldják majd, főleg, hogy mi is itt vagyunk. És nem az utcára dobták ki őket, hanem egy másik kúriába. *Ahogy Luninarinak már többször is rámutatott, most Nairada orra alá is odadörgöli, hogy még így is baromi jó dolguk van. Mellette Luninari is ezt teszi, ha mindketten sokáig így folytatják, a végén még megtapasztalják majd, milyen amikor tényleg az utcára dobják ki őket.*
- A csatornát!*Ezen halkan felnevet.*
- Na majd mutatok. *Megígéri, aztán Nairadához fordul, elvégre az hozzá beszél.*
- Akkor te se vedd majd a fejem érte, úrnőm vagy asszonyom. *Válaszolja a nőnek.*
- Luninari viszont biztosan kisasszony. *Magában már ízlelgeti is a nevet. Persze többnyire valószínűleg tegezi majd a lányt, ahogy Aleniát is.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-28 23:29:59
Üzenet elküldve: 2017-11-28 23:29:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
- Miattuk pedig igazán kár. *Együtt érzően elmosolyodik. Persze, őt is érdekli, hogy mi van Aleimorddal és a húgával, és hazudna, ha azt mondaná, nem tölti el rossz érzéssel, hogy kedvesét éppen most küldte el otthonról az apja - amiben azért ő is jócskán közrejátszott -, Aleniával együtt, de Luni már így is úgy éli meg a helyzetet, mintha csak őt rakták volna ki. Ezt Nairada nem is nagyon érti ezt, de nem szeretné még jobban lelombozni a lányt.*
- Rosszabb?... Eh, hát igen, lehetne.
~A lehetőségeket végignézve a lehető legjobban alakult a dolog. Aleimordnak van hova mennie, méghozzá nem is akárhová, és Aleniának úgyszintén. Ráadásul az apja nem hordott el engem mindenfélének fél-elf mivoltom miatt, szóval... Csak rosszabb lehetett volna.~
*Főleg, ahogy párja mesélte neki, ez már időszerű volt a régóta húzódó viták miatt.
Wilhorp válaszának Luni kifejezetten örül, ami már nagyon meg sem lepi Nait. Ezalatt a rövid idő alatt is sikerült látnia, hogy a lány szinte gyermeki lelkesedéssel örül minden apróságnak.*
- Kétlem, hogy a fejedet vennék, ha Úrnőm helyett Asszonyomat mondasz. *Válaszolja nevetve.* Engem otthon mindhárom néven illetnek, mikor melyik eszükbe jut a szolgálóknak.
- Miattuk pedig igazán kár. *Együtt érzően elmosolyodik. Persze, őt is érdekli, hogy mi van Aleimorddal és a húgával, és hazudna, ha azt mondaná, nem tölti el rossz érzéssel, hogy kedvesét éppen most küldte el otthonról az apja - amiben azért ő is jócskán közrejátszott -, Aleniával együtt, de Luni már így is úgy éli meg a helyzetet, mintha csak őt rakták volna ki. Ezt Nairada nem is nagyon érti ezt, de nem szeretné még jobban lelombozni a lányt.*
- Rosszabb?... Eh, hát igen, lehetne.
~A lehetőségeket végignézve a lehető legjobban alakult a dolog. Aleimordnak van hova mennie, méghozzá nem is akárhová, és Aleniának úgyszintén. Ráadásul az apja nem hordott el engem mindenfélének fél-elf mivoltom miatt, szóval... Csak rosszabb lehetett volna.~
*Főleg, ahogy párja mesélte neki, ez már időszerű volt a régóta húzódó viták miatt.
Wilhorp válaszának Luni kifejezetten örül, ami már nagyon meg sem lepi Nait. Ezalatt a rövid idő alatt is sikerült látnia, hogy a lány szinte gyermeki lelkesedéssel örül minden apróságnak.*
- Kétlem, hogy a fejedet vennék, ha Úrnőm helyett Asszonyomat mondasz. *Válaszolja nevetve.* Engem otthon mindhárom néven illetnek, mikor melyik eszükbe jut a szolgálóknak.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952