Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-19 20:06:35
Üzenet elküldve: 2025-05-19 20:06:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
//Zárás//
*Graelt természetesen meglepi, hogy olyasmit kérdez, ami teljességgel kitelik Maitól, sőt mi több, az lett volna a furcsa, ha nem teszi fel azt. De még mielőtt hangot adhatna igazán a nemtetszésének, egy olyan tervre, amit ki sem fejtett neki, mindössze a fejében forral, a kis elf megjelenik, így nem hall újabb dorgálást. Mindössze a tanácsa kellett volna, kivételesen, de úgy tűnik nem jó az sem, ha kérdez, s az sem, ha vakon beleugrik valamibe. Legalábbis a tekintete ezt árulta el.
A szőkeséget pihenésre inti, közben pedig a férfi is útnak ered, de még mielőtt kilépne, most a félvért lepi meg azzal, hogy mégiscsak mond neki valamit, aminek értelme is van, nem pusztán leteremtés. Bólint egyet határozottan. Nem foglalkozik az eltávolodó alakjával, mert valahol belül azért kissé elszomorítja, hogy nem vele tölti már ezt az estét.*
- Jó éjt, Grael!
*Mondja csak, majd kiderül az is, hogy Szikra sem vele fog osztozni az ágyán. Az elmúlt napok megpróbáltatásai miatt el is keseredik, de nyomát nem mutatja. Akkor hát marad egyedül.*
- Vigyed nyugodtan, de vigyázz rá. Várj egy kicsit…
*Közel lép, majd ha hagyja neki, kikapcsolja a nyakláncát és egy gyors mozdulattal fűzi rá a gyűrűt, hogy a medál mellett lóghasson. Végtére is az övé.*
- Erre is vigyázz, bízom benned. Ha újra fájdalmaid lennének az emlékektől, csak gyere és elteszem neked.
*Azzal megöleli a leányt és elengedi. Nagy sóhaj szakad fel a tüdejéből, amikor bezárja az ajtót. Hihetetlen módon megviseli, hogy egyedül kell lennie, de már a gyerekekkel sem ildomos ilyen időben foglalatoskodnia. Így hát az üveg bor maradékát teszi magáévá, miközben leül megfogalmazni a Tanácsnak szóló levelét, melyben az ízlésétől sokkal jobban fényezi az alfeleket. De ki tudja mikor jöhet még jól.
„Arthenior Város Tanácsának
Rolphius Smurgd Főhivatalnok Úr részére
Méltóságos Főhivatalnok Úr!
Legmélyebb tisztelettel fordulok Önhöz e sorokban, s örömmel adok hírt az Árvaház állapotáról. Az elmúlt hatok során minden gyermek elfoglalta kijelölt helyét, s bár az ifjak vérmérséklete időnként próbára teszi türelmünket, az együttélés rendje és békéje várakozáson felül alakult.
A rend és fegyelem fenntartásáért az Árvaház többi dolgozójával együtt lankadatlanul fáradozunk, de meg kell vallanom, hogy e nemes ügy nem haladhatna ilyen szerencsésen az Önök támogatása nélkül. Engedje meg hát, hogy újfent köszönetet mondjak a Tanácsnak – különösképpen az Ön hathatós közbenjárásáért –, mellyel lehetővé tette e rezidencia újjászületését.
Külön szeretném kiemelni Forkler őrvezető urat, aki nemcsak szolgálatban, de emberségben is példamutató. Nem átallott segédkezni egy elkallódott gyermekünk helyes útra terelésében, s e tettével bizonyságot adott arról, hogy a Város Őrsége nemcsak karddal, de szívvel is őrködik felettünk.
Maradok tisztelettel és végtelen hálával:
Mai Faensa,
az Aranyszarvas Árvaház igazgatónője
e.sz. 6893. 5. A nap hava, 17. Kelat”
Levele befejezése után, valahogy a bor is befejeződik, ami jobb is, mert utálja a hasonló hangvételű irományokat.
A jól megérdemelt mosakodás után ágyba bújik, majd a virradattal ébred, hogy még a kovácsműhely előtt, ahová be kíván térni, eljuttassa a levelét a Tanácsházára.*
//Zárás//
*Graelt természetesen meglepi, hogy olyasmit kérdez, ami teljességgel kitelik Maitól, sőt mi több, az lett volna a furcsa, ha nem teszi fel azt. De még mielőtt hangot adhatna igazán a nemtetszésének, egy olyan tervre, amit ki sem fejtett neki, mindössze a fejében forral, a kis elf megjelenik, így nem hall újabb dorgálást. Mindössze a tanácsa kellett volna, kivételesen, de úgy tűnik nem jó az sem, ha kérdez, s az sem, ha vakon beleugrik valamibe. Legalábbis a tekintete ezt árulta el.
A szőkeséget pihenésre inti, közben pedig a férfi is útnak ered, de még mielőtt kilépne, most a félvért lepi meg azzal, hogy mégiscsak mond neki valamit, aminek értelme is van, nem pusztán leteremtés. Bólint egyet határozottan. Nem foglalkozik az eltávolodó alakjával, mert valahol belül azért kissé elszomorítja, hogy nem vele tölti már ezt az estét.*
- Jó éjt, Grael!
*Mondja csak, majd kiderül az is, hogy Szikra sem vele fog osztozni az ágyán. Az elmúlt napok megpróbáltatásai miatt el is keseredik, de nyomát nem mutatja. Akkor hát marad egyedül.*
- Vigyed nyugodtan, de vigyázz rá. Várj egy kicsit…
*Közel lép, majd ha hagyja neki, kikapcsolja a nyakláncát és egy gyors mozdulattal fűzi rá a gyűrűt, hogy a medál mellett lóghasson. Végtére is az övé.*
- Erre is vigyázz, bízom benned. Ha újra fájdalmaid lennének az emlékektől, csak gyere és elteszem neked.
*Azzal megöleli a leányt és elengedi. Nagy sóhaj szakad fel a tüdejéből, amikor bezárja az ajtót. Hihetetlen módon megviseli, hogy egyedül kell lennie, de már a gyerekekkel sem ildomos ilyen időben foglalatoskodnia. Így hát az üveg bor maradékát teszi magáévá, miközben leül megfogalmazni a Tanácsnak szóló levelét, melyben az ízlésétől sokkal jobban fényezi az alfeleket. De ki tudja mikor jöhet még jól.
„Arthenior Város Tanácsának
Rolphius Smurgd Főhivatalnok Úr részére
Méltóságos Főhivatalnok Úr!
Legmélyebb tisztelettel fordulok Önhöz e sorokban, s örömmel adok hírt az Árvaház állapotáról. Az elmúlt hatok során minden gyermek elfoglalta kijelölt helyét, s bár az ifjak vérmérséklete időnként próbára teszi türelmünket, az együttélés rendje és békéje várakozáson felül alakult.
A rend és fegyelem fenntartásáért az Árvaház többi dolgozójával együtt lankadatlanul fáradozunk, de meg kell vallanom, hogy e nemes ügy nem haladhatna ilyen szerencsésen az Önök támogatása nélkül. Engedje meg hát, hogy újfent köszönetet mondjak a Tanácsnak – különösképpen az Ön hathatós közbenjárásáért –, mellyel lehetővé tette e rezidencia újjászületését.
Külön szeretném kiemelni Forkler őrvezető urat, aki nemcsak szolgálatban, de emberségben is példamutató. Nem átallott segédkezni egy elkallódott gyermekünk helyes útra terelésében, s e tettével bizonyságot adott arról, hogy a Város Őrsége nemcsak karddal, de szívvel is őrködik felettünk.
Maradok tisztelettel és végtelen hálával:
Mai Faensa,
az Aranyszarvas Árvaház igazgatónője
e.sz. 6893. 5. A nap hava, 17. Kelat”
Levele befejezése után, valahogy a bor is befejeződik, ami jobb is, mert utálja a hasonló hangvételű irományokat.
A jól megérdemelt mosakodás után ágyba bújik, majd a virradattal ébred, hogy még a kovácsműhely előtt, ahová be kíván térni, eljuttassa a levelét a Tanácsházára.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-19 19:36:34
Üzenet elküldve: 2025-05-19 19:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Még kezeiben lévő papírosokat úgy szorongatja mintha azok lennének utolsó esélye arra, hogy fény derüljön arra kicsoda is ő valójában. Bele tette szívét és lelkét minden egyes vonalhúzásba. Úgy érzi, ő eddig megtett minden tőle telhetőt. Viszont a nagyobbaké lesz a nehezebb döntés. Ők átérzik a dolgok súlyát jobban mint Szikra. Akit elvakít valamelyest a gondolat, miszerint lassan minden kiderül.
Ki és lép hát végül a szobából, ahol a nevelői beszélgetését szakítja meg, persze nem szándékosan. Csupán a tekintetekből szűri le, hogy valamit megzavart. Be is húzza nyakát végül szégyellősen. Grael válaszára pedig csak szomorkásan bólint, pusztán reméli, hogy majd eltölthetnek megint egy ilyen délutánt mint a mai. Igazán élvezte első "paripáján" a lovaglást.
Pusztán nézi, ahogy Grael távozna, de amikor amaz hirtelen megfordul valami furcsaság üti meg fülét.*
~Eskü? Mai ígért valamit Graelnek? Vagy Ő neki?~
*Húzza össze szemöldökét, és kettősre vetődik tekintete egy röpke pillantással. Végül a zöldek Main állapodnak meg, mivel a férfi már távozik is.*
-Szia Grael!
*Emeli fel vékony hangját, hátha még meghallja a férfi, bár lehet csak hiába. A lelkének legalább jól esik, hogy el tudott tőle köszönni, még ha csak röptében is.*
-Rendben Mai. Akkor elvihetem a vértemet a szobámba? Megmutatom Trylnornak, utána pedig lefekszem jó?
*Kérdezi meg nevelőjét, és ha amaz belegyezik, akkor már veszi is kétkézbe a batyuját és széles mosollyal, meg egy puszival köszön el nevelőanyjától. Már ha az nem szeretne tőle többet kérdezni az irányományaival kapcsolatban. Viszont ha nem kapja meg a csomagját, akkor nem fogja csalodottságát leplezni, elhúzott szomorkás szájjal távozik akkor. Persze a puszi és az ölelés így sem marad el.
Végül pedig ő is magára hagyja a kék szeműt, és eltávozik a saját szobájába. Ahol lehet Trylnor várja őt. Szegény fiú lehet betegre aggodja már magát, hogy ilyen hirtelenséggel tűnt el egy egész délutánra. Lesz mit majd neki mesélni. Az este további részét a lefekvéshez való készülődéssel tölti, majd pedig a szobájában új vértjével büszkélkedik Trylnornak, végezetül pedig az ágy vár majd a fiatalokra, ahol álomba hajtják fejüket a susmutolás közben.*
*Még kezeiben lévő papírosokat úgy szorongatja mintha azok lennének utolsó esélye arra, hogy fény derüljön arra kicsoda is ő valójában. Bele tette szívét és lelkét minden egyes vonalhúzásba. Úgy érzi, ő eddig megtett minden tőle telhetőt. Viszont a nagyobbaké lesz a nehezebb döntés. Ők átérzik a dolgok súlyát jobban mint Szikra. Akit elvakít valamelyest a gondolat, miszerint lassan minden kiderül.
Ki és lép hát végül a szobából, ahol a nevelői beszélgetését szakítja meg, persze nem szándékosan. Csupán a tekintetekből szűri le, hogy valamit megzavart. Be is húzza nyakát végül szégyellősen. Grael válaszára pedig csak szomorkásan bólint, pusztán reméli, hogy majd eltölthetnek megint egy ilyen délutánt mint a mai. Igazán élvezte első "paripáján" a lovaglást.
Pusztán nézi, ahogy Grael távozna, de amikor amaz hirtelen megfordul valami furcsaság üti meg fülét.*
~Eskü? Mai ígért valamit Graelnek? Vagy Ő neki?~
*Húzza össze szemöldökét, és kettősre vetődik tekintete egy röpke pillantással. Végül a zöldek Main állapodnak meg, mivel a férfi már távozik is.*
-Szia Grael!
*Emeli fel vékony hangját, hátha még meghallja a férfi, bár lehet csak hiába. A lelkének legalább jól esik, hogy el tudott tőle köszönni, még ha csak röptében is.*
-Rendben Mai. Akkor elvihetem a vértemet a szobámba? Megmutatom Trylnornak, utána pedig lefekszem jó?
*Kérdezi meg nevelőjét, és ha amaz belegyezik, akkor már veszi is kétkézbe a batyuját és széles mosollyal, meg egy puszival köszön el nevelőanyjától. Már ha az nem szeretne tőle többet kérdezni az irányományaival kapcsolatban. Viszont ha nem kapja meg a csomagját, akkor nem fogja csalodottságát leplezni, elhúzott szomorkás szájjal távozik akkor. Persze a puszi és az ölelés így sem marad el.
Végül pedig ő is magára hagyja a kék szeműt, és eltávozik a saját szobájába. Ahol lehet Trylnor várja őt. Szegény fiú lehet betegre aggodja már magát, hogy ilyen hirtelenséggel tűnt el egy egész délutánra. Lesz mit majd neki mesélni. Az este további részét a lefekvéshez való készülődéssel tölti, majd pedig a szobájában új vértjével büszkélkedik Trylnornak, végezetül pedig az ágy vár majd a fiatalokra, ahol álomba hajtják fejüket a susmutolás közben.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-19 18:09:55
Üzenet elküldve: 2025-05-19 18:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Amikor a szeme előtt lebeg egy cél, amit mindenáron el akar érni, akkor bizony a háttérbe szorulnak olyan részletek, minthogy Szikra egy gyerek, és hogy szándékosan fájdalmat okozni neki nem a legkedvesebb dolog, amit tehet, de akkor is. A cél mindig szentesíti az eszközt. Nem, nem felejtette el, hogy ő még csak egy kislány, egyszerűen csak abban a helyzetben nem érdekelte, de ezzel kapcsolatban már nem száll vitába Maival.
Persze, a megjegyzéseket a kis történetére nem hagyhatja ki, de ez egyáltalán nem az ő hibája. Ki ne tenne megjegyzéseket arra, ha valaki csak úgy mellékesen közli vele, hogy van egy kannibál ismerőse, akinek az agyalágyult barátnőjét vizsgálgatta? Na ugye. Az meg már nem is éri meglepetésként, hogy Mai fejest akar ugrani egy újabb ismeretlenbe, ám magának most már ideje meghúznia a határokat. Ezúttal nem ő lesz az, aki ebből is kihúzza a fél-elf nőt.
Tekintetével követi a lány szemeinek útját, ahogy az ajtón pillantgat kifelé, de többet már nem tud, és nem is akar hozzáfűzni a témához. Menni akar, ám akkor érkezik egy kérdés, amiről egyáltalán nem gondolta volna, hogy el fog hangzani. Meglepettsége ki is ül az arcára, talán még a vér is megfagy egy pillanatra az ereiben.*
- Hogy tessék? *Rövid megrökönyödés után kezdene bele abba, hogy leteremtse Mait, és elmondja, eszébe se jusson semmiféle ostobaság Sa'Tereth mágiájával, de Szikra felbukkanása beléfojtja a szót.*
- Igen, máris. Most már mennem kell. *Válaszolja a zöldszeműnek, aztán búcsúzkodás nélkül indulna kifelé a szoba ajtaján, de mikor megfogja a kilincset, néhány pillanatot még gondolkodik, majd a lelke mélyén számot vetve visszanéz a másik kettőre.*
- Az egy megszeghetetlen eskü, semmi más. Akkor üt vissza, ha rosszul fogalmazol. Minden egyes szó, a legjelentéktelenebbnek tűnő kötőszó is számít. Jó éjszakát! *Ha Mai mondana is valamit erre, azt már nem várja meg, távozik a szobából, aztán a kúriából is, így hát Szikra sem kap választ az ő kérdésére, legalábbis tőle biztosan nem.
A kifelé vezető úton azon tűnődik, jól tette-e egyáltalán, hogy válaszolt erre az ostoba kérdésre, s arra a döntésre jut, hogy talán igen. Ha Mai jó üzletet tud kötni az Arctalannal, az megvédheti őt és Szikrát is egy tragédiától. Sa'Tereth ajándéka áldás is lehet a megfelelő kezekben, de ezt a véleményt nem véletlenül nem fogalmazta meg eddig hangosan, s nem tervezi ezután sem.
Mire hazaér majd, biztosan rásötétedik, de nem bánja. Jól esik neki végre egy kis séta a nyugodt, sötét utcákon anélkül, hogy bárki szólna hozzá… vagy kérdezne tőle…*
*Amikor a szeme előtt lebeg egy cél, amit mindenáron el akar érni, akkor bizony a háttérbe szorulnak olyan részletek, minthogy Szikra egy gyerek, és hogy szándékosan fájdalmat okozni neki nem a legkedvesebb dolog, amit tehet, de akkor is. A cél mindig szentesíti az eszközt. Nem, nem felejtette el, hogy ő még csak egy kislány, egyszerűen csak abban a helyzetben nem érdekelte, de ezzel kapcsolatban már nem száll vitába Maival.
Persze, a megjegyzéseket a kis történetére nem hagyhatja ki, de ez egyáltalán nem az ő hibája. Ki ne tenne megjegyzéseket arra, ha valaki csak úgy mellékesen közli vele, hogy van egy kannibál ismerőse, akinek az agyalágyult barátnőjét vizsgálgatta? Na ugye. Az meg már nem is éri meglepetésként, hogy Mai fejest akar ugrani egy újabb ismeretlenbe, ám magának most már ideje meghúznia a határokat. Ezúttal nem ő lesz az, aki ebből is kihúzza a fél-elf nőt.
Tekintetével követi a lány szemeinek útját, ahogy az ajtón pillantgat kifelé, de többet már nem tud, és nem is akar hozzáfűzni a témához. Menni akar, ám akkor érkezik egy kérdés, amiről egyáltalán nem gondolta volna, hogy el fog hangzani. Meglepettsége ki is ül az arcára, talán még a vér is megfagy egy pillanatra az ereiben.*
- Hogy tessék? *Rövid megrökönyödés után kezdene bele abba, hogy leteremtse Mait, és elmondja, eszébe se jusson semmiféle ostobaság Sa'Tereth mágiájával, de Szikra felbukkanása beléfojtja a szót.*
- Igen, máris. Most már mennem kell. *Válaszolja a zöldszeműnek, aztán búcsúzkodás nélkül indulna kifelé a szoba ajtaján, de mikor megfogja a kilincset, néhány pillanatot még gondolkodik, majd a lelke mélyén számot vetve visszanéz a másik kettőre.*
- Az egy megszeghetetlen eskü, semmi más. Akkor üt vissza, ha rosszul fogalmazol. Minden egyes szó, a legjelentéktelenebbnek tűnő kötőszó is számít. Jó éjszakát! *Ha Mai mondana is valamit erre, azt már nem várja meg, távozik a szobából, aztán a kúriából is, így hát Szikra sem kap választ az ő kérdésére, legalábbis tőle biztosan nem.
A kifelé vezető úton azon tűnődik, jól tette-e egyáltalán, hogy válaszolt erre az ostoba kérdésre, s arra a döntésre jut, hogy talán igen. Ha Mai jó üzletet tud kötni az Arctalannal, az megvédheti őt és Szikrát is egy tragédiától. Sa'Tereth ajándéka áldás is lehet a megfelelő kezekben, de ezt a véleményt nem véletlenül nem fogalmazta meg eddig hangosan, s nem tervezi ezután sem.
Mire hazaér majd, biztosan rásötétedik, de nem bánja. Jól esik neki végre egy kis séta a nyugodt, sötét utcákon anélkül, hogy bárki szólna hozzá… vagy kérdezne tőle…*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-18 13:32:08
Üzenet elküldve: 2025-05-18 13:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Helyes döntés… fogalma sincs jelenleg, hogy mi az. Jól tudja, hogy nem hagyhatja sokáig kétségek között a lányt, hiszen az első adandó alkalommal szökne el egymaga, vagy ami még rosszabb, egy másik gyerekkel, s csak az istenek tudják, hogy visszatérnének-e. Nem hiszi veszélyesnek az utat. Nem veszélyesebb annál, mint átkelni az ingoványon, vagy egyedül nekiindulni a Kikötőnek fegyver nélkül. Már nem olyan hirtelen és impulzív, mint régebben, mágiát is eleget tanult, megoldja… de fékezhetetlenül jönnek a gondolatok a hogyanra, viszont még nem bukik elő a kérdés. Kissé meg is orrol a férfi magabiztosságára. Nem kellene ilyen félvállról vennie azt, hogy fáj a lánynak. Egy napra éppen elegendő lett volna az, ami a gyűrű miatt történt. *
- Azért azt ne felejtsd el, hogy gyerek, nem lehet mindent egyszerre…
*Mond csak ennyit, a történetét pedig végigmeséli, persze kommentárt kap, amire ügyet sem vet. Lehet, hogy Mai sokat kérdez, de annál idegesítőbb kevés van, hogy valakinek folyton ki kell nyitnia a száját egy megjegyzésre, amire jelen helyzetben a világon semmi szükség. *
- Ketten… azt hiszem… *Nem akarta kimondani, amit gondol, de csakhamar kiszalad a száján. Ki mástól kérne tanácsot ez ügyben? Újra kikukkant az ajtó résén, látszólag van egy kis ideje, hangja is halkabbá válik.*
- Ha már felkészültség… Tudom, hogy minden benne van a könyvben Grael, de… *Ritkán esik meg vele, de ujjait kezdi morzsolni. * - A vérkötelék, ha jól meg van fogalmazva, ugye nem üthet vissza? *Kutatja a szemeket, majd idegesen néz oldalra. Nem tudja elfelejteni a talányos dolgokat, amik összefüggések is lehetnek. Még nyerne is az ötletével, talán… ha megerősítik ebben. Nem mintha kifejtené hosszabban…
Később még válaszolni sincs ideje a másiknak, mikor amaz menni kíván, hiszen Szikra be is libben hozzájuk.*
- Köszönöm, Szívem. *Elveszi a lapokat, de most nem kezdi el azonnal olvasni. Úgyis válaszokat akar a lány.*
- Most pihenni fogsz. *Lejjebb guggol a lányhoz, majd megsimogatja az arcát.*
- Kérek egy kis időt, amíg átrágom ezt az egészet. De ne aggódj, kigondolok mindent, hogy hogyan jussunk oda biztonságosan. *Nem akar többet elárulni, sem pontos napot. Legyen elég annyi, hogy már ezekkel a ködös szavakkal is biztosítja róla a kis elfet, hogy vele fog menni és nem kell sokat várni erre.*
*Helyes döntés… fogalma sincs jelenleg, hogy mi az. Jól tudja, hogy nem hagyhatja sokáig kétségek között a lányt, hiszen az első adandó alkalommal szökne el egymaga, vagy ami még rosszabb, egy másik gyerekkel, s csak az istenek tudják, hogy visszatérnének-e. Nem hiszi veszélyesnek az utat. Nem veszélyesebb annál, mint átkelni az ingoványon, vagy egyedül nekiindulni a Kikötőnek fegyver nélkül. Már nem olyan hirtelen és impulzív, mint régebben, mágiát is eleget tanult, megoldja… de fékezhetetlenül jönnek a gondolatok a hogyanra, viszont még nem bukik elő a kérdés. Kissé meg is orrol a férfi magabiztosságára. Nem kellene ilyen félvállról vennie azt, hogy fáj a lánynak. Egy napra éppen elegendő lett volna az, ami a gyűrű miatt történt. *
- Azért azt ne felejtsd el, hogy gyerek, nem lehet mindent egyszerre…
*Mond csak ennyit, a történetét pedig végigmeséli, persze kommentárt kap, amire ügyet sem vet. Lehet, hogy Mai sokat kérdez, de annál idegesítőbb kevés van, hogy valakinek folyton ki kell nyitnia a száját egy megjegyzésre, amire jelen helyzetben a világon semmi szükség. *
- Ketten… azt hiszem… *Nem akarta kimondani, amit gondol, de csakhamar kiszalad a száján. Ki mástól kérne tanácsot ez ügyben? Újra kikukkant az ajtó résén, látszólag van egy kis ideje, hangja is halkabbá válik.*
- Ha már felkészültség… Tudom, hogy minden benne van a könyvben Grael, de… *Ritkán esik meg vele, de ujjait kezdi morzsolni. * - A vérkötelék, ha jól meg van fogalmazva, ugye nem üthet vissza? *Kutatja a szemeket, majd idegesen néz oldalra. Nem tudja elfelejteni a talányos dolgokat, amik összefüggések is lehetnek. Még nyerne is az ötletével, talán… ha megerősítik ebben. Nem mintha kifejtené hosszabban…
Később még válaszolni sincs ideje a másiknak, mikor amaz menni kíván, hiszen Szikra be is libben hozzájuk.*
- Köszönöm, Szívem. *Elveszi a lapokat, de most nem kezdi el azonnal olvasni. Úgyis válaszokat akar a lány.*
- Most pihenni fogsz. *Lejjebb guggol a lányhoz, majd megsimogatja az arcát.*
- Kérek egy kis időt, amíg átrágom ezt az egészet. De ne aggódj, kigondolok mindent, hogy hogyan jussunk oda biztonságosan. *Nem akar többet elárulni, sem pontos napot. Legyen elég annyi, hogy már ezekkel a ködös szavakkal is biztosítja róla a kis elfet, hogy vele fog menni és nem kell sokat várni erre.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:28:31
Üzenet elküldve: 2025-05-18 11:28:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*A legkevésbé sem mondhatni Szikrát önzőnek, viszont ha fegyelmezettségről van szó, egy erős ösztönzés néha valóban el kél. És a mostaninál valóban nem fognak erősebb ösztönzést találni az biztos. Ahogy az is, ha nem kötné magát már az árvaházhoz, és a gyűrűre saját maga talál rá, mint állítólagosan Mharassi, biztosan el indult volna Deressel az oldalán megkeresni azt ami régen elveszett.
Grael gyötörte volna meg? Lehet, Szikra inkább érzi annak, hogy tette alá a lovat, mert saját önös érdeke is vezérelte arra, hogy mélyebbre ásson a fájdalmas emlékekbe, amiből saját elméje zárta ki őt. Grael csak épp annyira bűnös ebben mint Szikra. Szerencsére bágyadtsága lassan már kiszökik szemeiből, ahogy egyre jobban koncentrál a betűk, szavak és rajzok formálása közben. Addig sem halja rémesebbnél rémesebb történeteket Maitól. Vagyis ha még halja is jelen pillanatban kizárja azt. Saját múltja most jobban leköti bármi másnál. Még az is megfordul fejében, amit Alesian ültetett el a fülében. Hogy ő valamelyest különleges, talán egy kastély sőt egy nagyobb birtok vár rá, ha megtalálja szüleit. És akkor Trylnorral már is könnyebb dolguk lesz az életben, és törődhetnek azzal amivel csak akarnak. Milyen szép is lenne, most még ő maga sem gondol bele abba a fájdalomba ami lehetségesen elfogja őt érni. Szegényke beleélte magát abba, hogy ha megtalálja végre azt amit keres, minden gondja tovább illan. Mit sem sejtve arról, hogy ez csupán csak nagyobbakat fog felvetni amit meg kell majd emésztenie. És most már érzelmi teherrel, ha emlékei is visszatérnek. Azt pedig, hogy ez mennyire fogja a kis elfet megtörni vagy megváltoztatni. Még sejteni sem lehet.
Befejezi firkálmányait, egy újabb elégedett bólintás és hümmögés jelzi munkáját befejezte. Fel is nyalábolja a papírosokat, lepattan a székről és megindul az enyhén nyitott ajtó irányába. Apró ujjait befűzi a résbe és lassan hatja ki az ajtót. Ekkor halja meg Grael szavait, hogy menni készül.*
-Máris?
*Mondja kissé szomorkásan, majd Mai felé indul, hogy az újonnan készült lapokat is felé nyújtsa.*
-Ezeket is leírtam, ahogy kérted.
*Szól anyjához szelíden. Tekintete tűnik annyira fáradtnak mint amikor érkezett.*
-És most mihez kezdünk?
*Ő is felteszi a kérdését végül, mert hát tudni szeretné mit tervez a két felnőtt. Hiszen azt már tudja ő mit tett volna egyedül, viszont ha kíséretet kap, akkor nem cselekedhet önző módon. Meg aztán az erdőben vigyáznia kell majd Maira is.*
*A legkevésbé sem mondhatni Szikrát önzőnek, viszont ha fegyelmezettségről van szó, egy erős ösztönzés néha valóban el kél. És a mostaninál valóban nem fognak erősebb ösztönzést találni az biztos. Ahogy az is, ha nem kötné magát már az árvaházhoz, és a gyűrűre saját maga talál rá, mint állítólagosan Mharassi, biztosan el indult volna Deressel az oldalán megkeresni azt ami régen elveszett.
Grael gyötörte volna meg? Lehet, Szikra inkább érzi annak, hogy tette alá a lovat, mert saját önös érdeke is vezérelte arra, hogy mélyebbre ásson a fájdalmas emlékekbe, amiből saját elméje zárta ki őt. Grael csak épp annyira bűnös ebben mint Szikra. Szerencsére bágyadtsága lassan már kiszökik szemeiből, ahogy egyre jobban koncentrál a betűk, szavak és rajzok formálása közben. Addig sem halja rémesebbnél rémesebb történeteket Maitól. Vagyis ha még halja is jelen pillanatban kizárja azt. Saját múltja most jobban leköti bármi másnál. Még az is megfordul fejében, amit Alesian ültetett el a fülében. Hogy ő valamelyest különleges, talán egy kastély sőt egy nagyobb birtok vár rá, ha megtalálja szüleit. És akkor Trylnorral már is könnyebb dolguk lesz az életben, és törődhetnek azzal amivel csak akarnak. Milyen szép is lenne, most még ő maga sem gondol bele abba a fájdalomba ami lehetségesen elfogja őt érni. Szegényke beleélte magát abba, hogy ha megtalálja végre azt amit keres, minden gondja tovább illan. Mit sem sejtve arról, hogy ez csupán csak nagyobbakat fog felvetni amit meg kell majd emésztenie. És most már érzelmi teherrel, ha emlékei is visszatérnek. Azt pedig, hogy ez mennyire fogja a kis elfet megtörni vagy megváltoztatni. Még sejteni sem lehet.
Befejezi firkálmányait, egy újabb elégedett bólintás és hümmögés jelzi munkáját befejezte. Fel is nyalábolja a papírosokat, lepattan a székről és megindul az enyhén nyitott ajtó irányába. Apró ujjait befűzi a résbe és lassan hatja ki az ajtót. Ekkor halja meg Grael szavait, hogy menni készül.*
-Máris?
*Mondja kissé szomorkásan, majd Mai felé indul, hogy az újonnan készült lapokat is felé nyújtsa.*
-Ezeket is leírtam, ahogy kérted.
*Szól anyjához szelíden. Tekintete tűnik annyira fáradtnak mint amikor érkezett.*
-És most mihez kezdünk?
*Ő is felteszi a kérdését végül, mert hát tudni szeretné mit tervez a két felnőtt. Hiszen azt már tudja ő mit tett volna egyedül, viszont ha kíséretet kap, akkor nem cselekedhet önző módon. Meg aztán az erdőben vigyáznia kell majd Maira is.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-17 18:53:24
Üzenet elküldve: 2025-05-17 18:53:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Érzi, ahogy a finom női kéz újra megtalálja az övét. Az érintés túl finom ahhoz, hogy ne akarja ösztönösen elhúzni, de uralkodik magán, és nem teszi. Gyengéden szorít rá a vékony ujjakra, és úgy kezd bele a beszámolójába, melynek bizonyos részleteit, ahogy az várható volt, Mai már magától is megfejtett Szikra történetével és múltjával kapcsolatban. Ami simogatja a büszkeségét az az, hogy sikerül újat is mondania, még akkor is, ha ehhez a szó szoros értelmében tényleg kínoznia kellett a gyereket.*
- Ezért vagyok. Valakinek meg kell hoznia a helyes döntést, akkor is, ha fájdalmas. *Mai tudásvágya, olyan, mint a végtelen tenger, ezt már tudja, ám egy valami mégis képes gátat szabni neki: az érzelmei. Bár a félelem is ilyen erősen dolgozna benne, mint a szeretet! Akkor talán sokkal kevesebbszer kerülne szorult helyzetbe.*
- Hogy én miért nem lepődök már meg, hogy egy ilyen szörnyeteget is ismersz… *Már csak a fejét csóválja az újabb képtelenségre, amit a lány úgy közöl vele, mintha magától értetődő természetesség volna. A történetük számára azonban már túl mély ahhoz, hogy át tudja érezni a lényegét. Csak azt reméli, hogy legközelebb nem egy emberevő karmaiból kell kimentenie a hercegnőt. Mondjuk, akkor legalább jó szolgálatot tenne újdonsült fegyvere.
Hosszú ideig nem szól közbe, hagyja, hogy Mai hangosan vegye számba, hogy mi a teendő, és mi történhet közben. Elengedi a kezét is, úgy hallgatja az utolsó mondatokat, de a végén hallott konklúzió érthető okok miatt nem nyeri el a tetszését. Erre sem válaszol rögtön, csak akkor szólal meg, miután a közben érkező köszönetre csupán bólintott egyet.*
- Ketten? *Kérdez vissza, s gondolatai ezerfelé cikáznak közben. Az első, amit mondani akar, az egy jókora lecseszés, hogy eszébe se jusson ilyesmi, a második pedig az, hogy velük tart ő is. Végül mindkét lehetőséget elveti. Valakinek meg kell hozni a helyes döntést, akkor is, ha fájdalmas. A helyes döntés pedig most az, ha saját magát nem keveri bele egy olyan veszélyes ügybe, melyhez valójában semmi köze.*
- Sejtettem, hogy ezt mondod. Ezért is kapta Szikra a vértet. Neked sem szabadna felkészületlenül menned. Még ha elég óvatos is vagy, érhetnek balesetek. *Ez az utolsó jó tanács, mit egyelőre adhat neki, s csak a nőn múlik, hogy ne a legutolsó tanács legyen, amit a Graeltől kap.*
- Lassan mennem kéne. *Teszi még hozzá. Jobb lesz, ha most elmegy, mert ha feltenné a kérdéseket, melyek még ott motoszkálnak a fejében, például a boszorkány húgáról, akkor soha nem érnének a megoldandó problémák végére.*
*Érzi, ahogy a finom női kéz újra megtalálja az övét. Az érintés túl finom ahhoz, hogy ne akarja ösztönösen elhúzni, de uralkodik magán, és nem teszi. Gyengéden szorít rá a vékony ujjakra, és úgy kezd bele a beszámolójába, melynek bizonyos részleteit, ahogy az várható volt, Mai már magától is megfejtett Szikra történetével és múltjával kapcsolatban. Ami simogatja a büszkeségét az az, hogy sikerül újat is mondania, még akkor is, ha ehhez a szó szoros értelmében tényleg kínoznia kellett a gyereket.*
- Ezért vagyok. Valakinek meg kell hoznia a helyes döntést, akkor is, ha fájdalmas. *Mai tudásvágya, olyan, mint a végtelen tenger, ezt már tudja, ám egy valami mégis képes gátat szabni neki: az érzelmei. Bár a félelem is ilyen erősen dolgozna benne, mint a szeretet! Akkor talán sokkal kevesebbszer kerülne szorult helyzetbe.*
- Hogy én miért nem lepődök már meg, hogy egy ilyen szörnyeteget is ismersz… *Már csak a fejét csóválja az újabb képtelenségre, amit a lány úgy közöl vele, mintha magától értetődő természetesség volna. A történetük számára azonban már túl mély ahhoz, hogy át tudja érezni a lényegét. Csak azt reméli, hogy legközelebb nem egy emberevő karmaiból kell kimentenie a hercegnőt. Mondjuk, akkor legalább jó szolgálatot tenne újdonsült fegyvere.
Hosszú ideig nem szól közbe, hagyja, hogy Mai hangosan vegye számba, hogy mi a teendő, és mi történhet közben. Elengedi a kezét is, úgy hallgatja az utolsó mondatokat, de a végén hallott konklúzió érthető okok miatt nem nyeri el a tetszését. Erre sem válaszol rögtön, csak akkor szólal meg, miután a közben érkező köszönetre csupán bólintott egyet.*
- Ketten? *Kérdez vissza, s gondolatai ezerfelé cikáznak közben. Az első, amit mondani akar, az egy jókora lecseszés, hogy eszébe se jusson ilyesmi, a második pedig az, hogy velük tart ő is. Végül mindkét lehetőséget elveti. Valakinek meg kell hozni a helyes döntést, akkor is, ha fájdalmas. A helyes döntés pedig most az, ha saját magát nem keveri bele egy olyan veszélyes ügybe, melyhez valójában semmi köze.*
- Sejtettem, hogy ezt mondod. Ezért is kapta Szikra a vértet. Neked sem szabadna felkészületlenül menned. Még ha elég óvatos is vagy, érhetnek balesetek. *Ez az utolsó jó tanács, mit egyelőre adhat neki, s csak a nőn múlik, hogy ne a legutolsó tanács legyen, amit a Graeltől kap.*
- Lassan mennem kéne. *Teszi még hozzá. Jobb lesz, ha most elmegy, mert ha feltenné a kérdéseket, melyek még ott motoszkálnak a fejében, például a boszorkány húgáról, akkor soha nem érnének a megoldandó problémák végére.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-17 17:31:49
Üzenet elküldve: 2025-05-17 17:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Örömmel tölti el, hogy a kis elf nekiáll és szó nélkül körmölésbe kezd. Tud ő fegyelmezett is lenni, ha arra van szükség, bár úgy tűnik leginkább akkor sikerül neki, ha a saját érdekei fűzik hozzá, na meg vannak mellette, akik segítik. Ha valóban oldalra nézne, s nem lennének most itt neki, kérdéses, hogy nem e futna hanyatt-homlok az emeletre a kis barátjához, akire nem tudta ráuszítani sajnálatos módon Haldriant.
A szobájában már kettesben vannak Graellel, akkor is, ha nyitva van az ajtaja egy kis résnyire. Pontosan tudja, hogy Szikra mit csinál és mennyire mélyed bele. Jól fog jönni minden információ. Amivel a férfi kezdi, az először megfagyasztja a tekintetét. Nem nyílik azonnal szóra a szája, mert bár szeretné hirtelenjében felképelni a férfit, hogy bántotta a gyereket, tudja jól, hogy ez a hegyesfűlű érdeke, s már nem egyszer képzelte el Mai is, hogy kissé tovább túráztatja, csakhogy az ő szíve hamar megesik rajta. *
- Mondanám, hogy nem kellett volna, de azt hiszem kellett… én nem tudtam megtenni. *Azért köszönömöt nem fog mondani, hiszen láthatóan sokat kivett a szőkeségből.*
- Az, hogy a szülei, már szinte biztos volt. Nem olyan rettentően furcsa, hogy fáj visszahozni eltemetett emlékeket. Vagy mágia, vagy… *Ráharap a dús ajkára, ahogy keresi a megfelelő szavakat, de inkább példával él.* - Tudod, ismerek valakit, aki minden emlékét elvesztette. Egy kannibál szeretője… a férfi nem túl megnyerő alak, olyat tehetett, amit annyira fájt látni, hogy többé inkább nem emlékezett semmire. *Bár nem derült ki az igazi ok, de mi más lehetne? Arra már rég rájött, hogy az elme képes feloldhatatlannak tűnő zárakat létrehozni. Mindenesetre olyan könnyedséggel beszél róla, mintha mindennapos történés lenne az ilyen. De csak az volt benne mindennapos, hanem hogy az ominózus emberevő egy gyáva kis féreg, aki a gyógyulás elől vitte el a „szerelmét”.* - Mindegy, szóval az, hogy fáj emlékeznie, valahol érthető. Az ispotály is közelebb vihet a megoldáshoz. Csak nincs belőle olyan sok… túl messziről nem érkezhetett Szikra. De ehhez az első lépés, hogy a vélt baleset helyszínén emlékezni kezdjen. Fájni fog neki. *Szomorodik el kissé, de aztán megrázza a fejét. * - Nem halogatom sokáig, nincs itt, aki meg tudná mondani a gyűrű utolsó tulajdonosát. Ketten fogunk belevágni, Grael. El kell mennem vele oda mielőbb.
*Maga mellé ejti a kezét, majd az asztalhoz lép közelebb, hogy nekitámaszkodjon. Csak kikukkant az ajtó nyílásán, hogy mit művel az elf. Még rajzol.*
- Köszönöm, hogy számíthattam rád. *Ezt már megköszöni, bár nem a szemekbe néz. Aggódik, látni rajta, de nem fogja elhirtelenkedni az indulást azért, mert mielőbb segíteni akar. Halogatni sem fogja, de a szokottnál átgondoltabbnak tűnik, még ha nem is jutott teljesen a végére.*
*Örömmel tölti el, hogy a kis elf nekiáll és szó nélkül körmölésbe kezd. Tud ő fegyelmezett is lenni, ha arra van szükség, bár úgy tűnik leginkább akkor sikerül neki, ha a saját érdekei fűzik hozzá, na meg vannak mellette, akik segítik. Ha valóban oldalra nézne, s nem lennének most itt neki, kérdéses, hogy nem e futna hanyatt-homlok az emeletre a kis barátjához, akire nem tudta ráuszítani sajnálatos módon Haldriant.
A szobájában már kettesben vannak Graellel, akkor is, ha nyitva van az ajtaja egy kis résnyire. Pontosan tudja, hogy Szikra mit csinál és mennyire mélyed bele. Jól fog jönni minden információ. Amivel a férfi kezdi, az először megfagyasztja a tekintetét. Nem nyílik azonnal szóra a szája, mert bár szeretné hirtelenjében felképelni a férfit, hogy bántotta a gyereket, tudja jól, hogy ez a hegyesfűlű érdeke, s már nem egyszer képzelte el Mai is, hogy kissé tovább túráztatja, csakhogy az ő szíve hamar megesik rajta. *
- Mondanám, hogy nem kellett volna, de azt hiszem kellett… én nem tudtam megtenni. *Azért köszönömöt nem fog mondani, hiszen láthatóan sokat kivett a szőkeségből.*
- Az, hogy a szülei, már szinte biztos volt. Nem olyan rettentően furcsa, hogy fáj visszahozni eltemetett emlékeket. Vagy mágia, vagy… *Ráharap a dús ajkára, ahogy keresi a megfelelő szavakat, de inkább példával él.* - Tudod, ismerek valakit, aki minden emlékét elvesztette. Egy kannibál szeretője… a férfi nem túl megnyerő alak, olyat tehetett, amit annyira fájt látni, hogy többé inkább nem emlékezett semmire. *Bár nem derült ki az igazi ok, de mi más lehetne? Arra már rég rájött, hogy az elme képes feloldhatatlannak tűnő zárakat létrehozni. Mindenesetre olyan könnyedséggel beszél róla, mintha mindennapos történés lenne az ilyen. De csak az volt benne mindennapos, hanem hogy az ominózus emberevő egy gyáva kis féreg, aki a gyógyulás elől vitte el a „szerelmét”.* - Mindegy, szóval az, hogy fáj emlékeznie, valahol érthető. Az ispotály is közelebb vihet a megoldáshoz. Csak nincs belőle olyan sok… túl messziről nem érkezhetett Szikra. De ehhez az első lépés, hogy a vélt baleset helyszínén emlékezni kezdjen. Fájni fog neki. *Szomorodik el kissé, de aztán megrázza a fejét. * - Nem halogatom sokáig, nincs itt, aki meg tudná mondani a gyűrű utolsó tulajdonosát. Ketten fogunk belevágni, Grael. El kell mennem vele oda mielőbb.
*Maga mellé ejti a kezét, majd az asztalhoz lép közelebb, hogy nekitámaszkodjon. Csak kikukkant az ajtó nyílásán, hogy mit művel az elf. Még rajzol.*
- Köszönöm, hogy számíthattam rád. *Ezt már megköszöni, bár nem a szemekbe néz. Aggódik, látni rajta, de nem fogja elhirtelenkedni az indulást azért, mert mielőbb segíteni akar. Halogatni sem fogja, de a szokottnál átgondoltabbnak tűnik, még ha nem is jutott teljesen a végére.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-17 14:53:20
Üzenet elküldve: 2025-05-17 14:53:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Szikra titkon, jobban mondva elmélye mélyéről pont ezt az űrt próbálta betölteni kettőjükkel. És lássanak csodát valamelyest sikerült is. Még ha nem is tud a két felnőtt cselszövéses üzletéről, az ő szemében a hármójuk képe egy családi idillt fest. Furcsát, de fest.
Pedig számítana, ha Grael nem próbálná magának tagadni minden áron azt, hogy Szikra a szívéhez nőtt. Ezért sem fáj neki az a hatvan arany Vagy a hideg logika győz inkább, mert azt a hatvan Szikra már többszörösen is megszerezte neki annak idején, mondhatni a lány megdolgozott érte. Vegye mindenki ezt úgy, ahogy akarja.
A kalapácsokat nem sokáig firtatják. Persze jobb is, mert azt a képet ne fessék le a fiatal elmének amire valójában felhasználnák.
A felvetés a "ruha" próbára hamar le is zajlik, amire csak boldogan bólint egyet. És fáradt tekintete elégedetten csillan csupán a hír hallatán. Nem is késlekedik tovább, neki is áll az új emlékek leírásának, addig is időt hagyva a felnőttnek.
Formálódnak is szépen a szavak és a rajzok a papírokon, egy kész nyomozási napló mondhatni. Még ha arctalanok formáját is igyekszik a papírra vetni, a szép hosszúhajú fehér köpenyes egész könnyen ki is vehető, bár színek hiányában ugye csak a fekete körvonalak az ami képes leírni bármit is. A másik arctalan formája ezért is érdekesebb, mert az mintha egy több részlettel rendelkező ruhát hordana. Mellénynek nézhető, és mintha egy tollas bő kalap, tán sapka lenne rajta. Viszont egy valami közös mind a kettőben, az arcuk helyén a rajz üres. Két apróságot még alájuk firkant, a fehérköpenyes alá, uhut írja fel, míg a másik alatt a Tüske szó látható. Úgy emlékszik így kapta tőlük ezeket az ajándékokat, amiket azóta is hord, vagyis tüskét csak hordaná.
Mai amitól tartott, egyelőre nem következik be, el van foglalva a lányka a körmöléssel, van még idejük kitárgyalni a következő lépéseiket. Amiket néha hallhatnak a szobából kiszűrődve, az a toll hegyének apró csilingelő hangja, ahogy lepötyögteti az extra tintát, vagy egy elégedett hümmögés egy egy rajz végeztével.*
*Szikra titkon, jobban mondva elmélye mélyéről pont ezt az űrt próbálta betölteni kettőjükkel. És lássanak csodát valamelyest sikerült is. Még ha nem is tud a két felnőtt cselszövéses üzletéről, az ő szemében a hármójuk képe egy családi idillt fest. Furcsát, de fest.
Pedig számítana, ha Grael nem próbálná magának tagadni minden áron azt, hogy Szikra a szívéhez nőtt. Ezért sem fáj neki az a hatvan arany Vagy a hideg logika győz inkább, mert azt a hatvan Szikra már többszörösen is megszerezte neki annak idején, mondhatni a lány megdolgozott érte. Vegye mindenki ezt úgy, ahogy akarja.
A kalapácsokat nem sokáig firtatják. Persze jobb is, mert azt a képet ne fessék le a fiatal elmének amire valójában felhasználnák.
A felvetés a "ruha" próbára hamar le is zajlik, amire csak boldogan bólint egyet. És fáradt tekintete elégedetten csillan csupán a hír hallatán. Nem is késlekedik tovább, neki is áll az új emlékek leírásának, addig is időt hagyva a felnőttnek.
Formálódnak is szépen a szavak és a rajzok a papírokon, egy kész nyomozási napló mondhatni. Még ha arctalanok formáját is igyekszik a papírra vetni, a szép hosszúhajú fehér köpenyes egész könnyen ki is vehető, bár színek hiányában ugye csak a fekete körvonalak az ami képes leírni bármit is. A másik arctalan formája ezért is érdekesebb, mert az mintha egy több részlettel rendelkező ruhát hordana. Mellénynek nézhető, és mintha egy tollas bő kalap, tán sapka lenne rajta. Viszont egy valami közös mind a kettőben, az arcuk helyén a rajz üres. Két apróságot még alájuk firkant, a fehérköpenyes alá, uhut írja fel, míg a másik alatt a Tüske szó látható. Úgy emlékszik így kapta tőlük ezeket az ajándékokat, amiket azóta is hord, vagyis tüskét csak hordaná.
Mai amitól tartott, egyelőre nem következik be, el van foglalva a lányka a körmöléssel, van még idejük kitárgyalni a következő lépéseiket. Amiket néha hallhatnak a szobából kiszűrődve, az a toll hegyének apró csilingelő hangja, ahogy lepötyögteti az extra tintát, vagy egy elégedett hümmögés egy egy rajz végeztével.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-17 12:44:30
Üzenet elküldve: 2025-05-17 12:44:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*A kérdés jogos. Lehet azt egyáltalán nem észrevenni, ha egy kis elf elalszik a vállán, vagy csak a férfi az, aki tagadni próbálja a körülötte manifesztálódni kívánó, új valóságot, melyben szeretett húga már nem létezik ugyan, de van más, vannak mások, kik betölthetik a Loyenara helyen hagyott űrt? Ki tudja.
Miután megtalálták Mait, ahogy az várható volt, rögtön kérdésekre kell válaszolnia, de most olyanokra, melyekre amúgy is számított, így nem esik nehezére felelni rájuk.*
- Igen, neki. *Maga sem gondol bele abba, hogy mit jelent valójában az, hogy a kislány védelmének érdekében pénzt költött rá. Az a hatvan-akárhány arany nem oszt, nem szoroz, erre gondolt csupán, mikor a kovács asztalára tette a bőrvért árát. Hogy közben mit érzett, vagy mi volt, mi rávette erre a nemes cselekedetre, az nem számít. Egyáltalán nem… Nem?
Ma már ő sem fog többet kardokról és kalapácsokról magyarázni, de örömmel veszi tudomásul, hogy Szikra már nem becézgeti a fegyvereket úgy, mint a tüske és társai, hanem a valódi, helyes nevüket használja rájuk.
A dobozzal a kezében várja meg, míg Mai Szikrával foglalkozik, utána követő a lányt a szobába, a csomagot pedig le is teszi az asztalra, ahová mutatja neki.*
- Igen, az. Azért ilyen fáradt, mert addig nyaggattam kérdésekkel, hogy összeesett az utcán. Nagyon furcsa, hogy ennyire fájnak neki az emlékek. *Kezd bele rögtön a mesélésbe, letudva azt a részt, hogy bizony bántotta szegény kis elfet a cél érdekében. Nem tudja, hogy Mai örülni fog-e ennek, de magyarázkodni nem fog miatta, viszont eltitkolni sem.*
- Azok az arctalanok, amiket állandóan emleget, a szülei lehetnek, és csak azért nincs arcuk, mert nem emlékszik rájuk. Nem tiszta a kép, de valami olyasmiről beszélt, mintha a szülei, és talán ő is betegeket láttak volna el valahol. Egy ispotályban, ki is mondta a szót, de ez a hely nem a mocsárban és nem is az erdő mélyén lesz szerintem. Azt mondta, hogy más házak is voltak a környéken. Egy kisebb falu lehet. A hintó, nos, azzal indultak valahová. Gyógynövényeket vagy gyógyszert szállíthattak valahová, amikor a baleset történt. Ennyit tudtam meg. *Foglalja össze röviden azt, amit sikerült kiszednie Szikrából. Az úton a rezidencia felé meg is próbálta rendszerezni a sok információt, és hát ez az, amit össze tudott rakni belőle. Innen Main a sor, hogy tovább elemezze a történetet, hisz ő jobban ért az ilyesmihez.*
*A kérdés jogos. Lehet azt egyáltalán nem észrevenni, ha egy kis elf elalszik a vállán, vagy csak a férfi az, aki tagadni próbálja a körülötte manifesztálódni kívánó, új valóságot, melyben szeretett húga már nem létezik ugyan, de van más, vannak mások, kik betölthetik a Loyenara helyen hagyott űrt? Ki tudja.
Miután megtalálták Mait, ahogy az várható volt, rögtön kérdésekre kell válaszolnia, de most olyanokra, melyekre amúgy is számított, így nem esik nehezére felelni rájuk.*
- Igen, neki. *Maga sem gondol bele abba, hogy mit jelent valójában az, hogy a kislány védelmének érdekében pénzt költött rá. Az a hatvan-akárhány arany nem oszt, nem szoroz, erre gondolt csupán, mikor a kovács asztalára tette a bőrvért árát. Hogy közben mit érzett, vagy mi volt, mi rávette erre a nemes cselekedetre, az nem számít. Egyáltalán nem… Nem?
Ma már ő sem fog többet kardokról és kalapácsokról magyarázni, de örömmel veszi tudomásul, hogy Szikra már nem becézgeti a fegyvereket úgy, mint a tüske és társai, hanem a valódi, helyes nevüket használja rájuk.
A dobozzal a kezében várja meg, míg Mai Szikrával foglalkozik, utána követő a lányt a szobába, a csomagot pedig le is teszi az asztalra, ahová mutatja neki.*
- Igen, az. Azért ilyen fáradt, mert addig nyaggattam kérdésekkel, hogy összeesett az utcán. Nagyon furcsa, hogy ennyire fájnak neki az emlékek. *Kezd bele rögtön a mesélésbe, letudva azt a részt, hogy bizony bántotta szegény kis elfet a cél érdekében. Nem tudja, hogy Mai örülni fog-e ennek, de magyarázkodni nem fog miatta, viszont eltitkolni sem.*
- Azok az arctalanok, amiket állandóan emleget, a szülei lehetnek, és csak azért nincs arcuk, mert nem emlékszik rájuk. Nem tiszta a kép, de valami olyasmiről beszélt, mintha a szülei, és talán ő is betegeket láttak volna el valahol. Egy ispotályban, ki is mondta a szót, de ez a hely nem a mocsárban és nem is az erdő mélyén lesz szerintem. Azt mondta, hogy más házak is voltak a környéken. Egy kisebb falu lehet. A hintó, nos, azzal indultak valahová. Gyógynövényeket vagy gyógyszert szállíthattak valahová, amikor a baleset történt. Ennyit tudtam meg. *Foglalja össze röviden azt, amit sikerült kiszednie Szikrából. Az úton a rezidencia felé meg is próbálta rendszerezni a sok információt, és hát ez az, amit össze tudott rakni belőle. Innen Main a sor, hogy tovább elemezze a történetet, hisz ő jobban ért az ilyesmihez.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-17 07:50:34
Üzenet elküldve: 2025-05-17 07:50:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Látja, hogy a lány fáradt, de nem tűnik szomorúnak. Jó hatással volt rá, hogy elment kicsit, neki is muszáj volt újra felvennie a ritmust és megtudni, mik is történtek a távolléte alatt.
A röpke érintés ösztönből jön, csupán a megjelenő tudatosság állítja le, hogy ennyiben maradjon. A meglepettség a barna szemekben ébreszti rá, hogy megint nem csak a nagyközönségnek szólt ez az egész, lévén a kislány semmit észre sem vehetett belőle. Így, hogy együtt vannak hárman, mintha eltűnt volna a kényszer, hogy mesterkélt legyen, vagy játszadozzon, esetleg hamis hidegséget varázsoljon az arcára. Túl természetes, még akkor is, ha egy egészen szemernyi sem az.
Grael megjegyzésére, mosolyogva csóválja meg a fejét. Csakhamar kiderül, hogy merre jártak és így már a kardot is felfedezheti. Enyhén résnyire nyitja az ajkát, igazán tetszetős a másik a veszélyes fegyverrel felszerelve, habár nemrég még tartott volna tőle, most elismerően hordozza végig a kékeket rajta.*
- Hogy Szikrának? *Meglepődik, de nem azon, hogy védelmet kapott Graeltől az útra ajándékként, hanem, hogy költött rá. Talán egy erszényke aranyat illene a kezébe adnia emiatt, fogalma sincs, hogy ilyen téren is képes önzetlen lenni. Nemrég még neki lopott a lány… mennyit változik a világ. *
- Szívem, a kalapácsokhoz éppen annyira értek, mint a kardokhoz. *Forgatja meg a szemeit, de játékosan. Nem fogja véka alá rejteni ezen tudatlanságát, majd a városőr elmondja neki, hogy mire való a kalapács. Eztán újra a férfire néz. Meghallotta az ispotály szót, nem nehéz képeket társítani a fejében ehhez. Szikra meglehetősen jól ismeri a gyógynövényeket és azok jó, avagy rossz tulajdonságát. *
- Tegyük be a szobámba, később majd ott felpróbálhatod.
*Mondja ezt mindkettőjüknek, de közben látja, hogy körmölésbe kezd a Kincse. Nem is baj, néhány perc legalább jut nekik a férfivel.*
- Írd le, szólj, ha kész vagy, aztán majd utána.
*Mai int közben, hogy Grael kövesse, ott leteheti a dobozt. Nem zárja be az ajtót, résnyire hagyja nyitva, majd beszélnek halkan. Úgysincs titok, de jobb, ha nem okoskodik bele a hegyesfülű. Úgyis megteszi, amint leteszi a pennát és rájuk ront.*
- Az asztalra. *Mondja, de ahogy felszabadul annak keze már lép is hozzá közelebb.*- Ispotály? Ennek van értelme. Mesélj, kérlek! *Ha mégis olyat szeretne mondani, ami hallgatódzó fülecskéknek nem való, akkor majd lopnak arra is időt reményei szerint. Keze újra a másikét keresi, s ha finom is az érintés, inkább arra hivatott, hogy ténylegesen figyel a szavaira. Persze a testbeszéd árulkodó, de újfent nem tudatos.*
*Látja, hogy a lány fáradt, de nem tűnik szomorúnak. Jó hatással volt rá, hogy elment kicsit, neki is muszáj volt újra felvennie a ritmust és megtudni, mik is történtek a távolléte alatt.
A röpke érintés ösztönből jön, csupán a megjelenő tudatosság állítja le, hogy ennyiben maradjon. A meglepettség a barna szemekben ébreszti rá, hogy megint nem csak a nagyközönségnek szólt ez az egész, lévén a kislány semmit észre sem vehetett belőle. Így, hogy együtt vannak hárman, mintha eltűnt volna a kényszer, hogy mesterkélt legyen, vagy játszadozzon, esetleg hamis hidegséget varázsoljon az arcára. Túl természetes, még akkor is, ha egy egészen szemernyi sem az.
Grael megjegyzésére, mosolyogva csóválja meg a fejét. Csakhamar kiderül, hogy merre jártak és így már a kardot is felfedezheti. Enyhén résnyire nyitja az ajkát, igazán tetszetős a másik a veszélyes fegyverrel felszerelve, habár nemrég még tartott volna tőle, most elismerően hordozza végig a kékeket rajta.*
- Hogy Szikrának? *Meglepődik, de nem azon, hogy védelmet kapott Graeltől az útra ajándékként, hanem, hogy költött rá. Talán egy erszényke aranyat illene a kezébe adnia emiatt, fogalma sincs, hogy ilyen téren is képes önzetlen lenni. Nemrég még neki lopott a lány… mennyit változik a világ. *
- Szívem, a kalapácsokhoz éppen annyira értek, mint a kardokhoz. *Forgatja meg a szemeit, de játékosan. Nem fogja véka alá rejteni ezen tudatlanságát, majd a városőr elmondja neki, hogy mire való a kalapács. Eztán újra a férfire néz. Meghallotta az ispotály szót, nem nehéz képeket társítani a fejében ehhez. Szikra meglehetősen jól ismeri a gyógynövényeket és azok jó, avagy rossz tulajdonságát. *
- Tegyük be a szobámba, később majd ott felpróbálhatod.
*Mondja ezt mindkettőjüknek, de közben látja, hogy körmölésbe kezd a Kincse. Nem is baj, néhány perc legalább jut nekik a férfivel.*
- Írd le, szólj, ha kész vagy, aztán majd utána.
*Mai int közben, hogy Grael kövesse, ott leteheti a dobozt. Nem zárja be az ajtót, résnyire hagyja nyitva, majd beszélnek halkan. Úgysincs titok, de jobb, ha nem okoskodik bele a hegyesfülű. Úgyis megteszi, amint leteszi a pennát és rájuk ront.*
- Az asztalra. *Mondja, de ahogy felszabadul annak keze már lép is hozzá közelebb.*- Ispotály? Ennek van értelme. Mesélj, kérlek! *Ha mégis olyat szeretne mondani, ami hallgatódzó fülecskéknek nem való, akkor majd lopnak arra is időt reményei szerint. Keze újra a másikét keresi, s ha finom is az érintés, inkább arra hivatott, hogy ténylegesen figyel a szavaira. Persze a testbeszéd árulkodó, de újfent nem tudatos.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-16 22:34:23
Üzenet elküldve: 2025-05-16 22:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Pont az ilyen apró lépésekkel törénik az a jégszív olvasztás. Az apró kérések teljesítésével, a rábólintás az együtt alvásra, vagy éppen az, hogy észre sem veszi a másik, hogy a kis elf annyira biztonságban érzi magát a karjaiban, hogy képes abban elbóbiskolni. Nem vette észre Grael ezt? Vagy csak nem akarta, ki tudja.
Neki is módjában áll kifejteni Mainak, hogy mikre jött rá, ehhez nem szükséges Grael jelenléte. Sőt még egy ötlete is támadt arra mit kell tennie. Addig is legaláb van esélye Graelnek elmesélnie az ő részleteit. Addig legalább Szikra el lesz foglalva.
Nyílik is az ajtó, ahol feltekint egy álmos, de annál mosolyogósabb arccal Maira. Az ölelést pedig nem fogja kihagyni, rászorít Maira, már ami erejéből telik. Tessékelni sem kell, magától libben be szinte hangtalan. Nem figyelve a két felnőtt közt gyorsan lezajló finom mozdulatokra. Bár biztosan jót somolyagna rajta.*
-Uhum! *Hümmög fennhangon.* Nagyon meleg van abban a szobában, és tele van tőrökkel meg kardokka, de láttam nagy kalapácsot is. Az nagy szögekhez használják?
*Veti fel a hirtelen jött kérdését, ami eszébe jut a műhely látványáról is. De tovább is illan választ se várva. Meg sem kérdezve a papírjaihoz lépdel amit remél az asztalon talál. Pontosabban találna, mert a csomag hallatára hirtelen megfordul, és lelkesen szólal fel.*
-Majd felpróbálhatom?
*Erre még megvárja a választ, majd csak utána siet vissza a papírokhoz, amit persze nem úgy talál, ahogy hagyta. Hamar le is esik neki a tantusz, hogy ezek szerint Mai már olvasta. Aminek örül, mert akkor nem hiába körmölte le és rajzolta le azt a sok mindent ami eszébe jutott. Amúgy is, egészen szépen sikerült rajzokat volt képes a papírokra varázsolni, tintával. Fel is pattan hát a székre, megragadja ismételten a tollat és a papírosokat, hogy a mostanra eszébe jutott dolgokat is leírja. Pont úgy mint az előzőeket. Az ispotály szó is papírra kerül, üvegcse rekeszek és ládácskák amik dugig voltak tömve, és a feladatai amiket művelt. Beteg ápolás, vízes kendők cseréje, gyógyszer készítésben segédkezés és hasonlók.*
*Pont az ilyen apró lépésekkel törénik az a jégszív olvasztás. Az apró kérések teljesítésével, a rábólintás az együtt alvásra, vagy éppen az, hogy észre sem veszi a másik, hogy a kis elf annyira biztonságban érzi magát a karjaiban, hogy képes abban elbóbiskolni. Nem vette észre Grael ezt? Vagy csak nem akarta, ki tudja.
Neki is módjában áll kifejteni Mainak, hogy mikre jött rá, ehhez nem szükséges Grael jelenléte. Sőt még egy ötlete is támadt arra mit kell tennie. Addig is legaláb van esélye Graelnek elmesélnie az ő részleteit. Addig legalább Szikra el lesz foglalva.
Nyílik is az ajtó, ahol feltekint egy álmos, de annál mosolyogósabb arccal Maira. Az ölelést pedig nem fogja kihagyni, rászorít Maira, már ami erejéből telik. Tessékelni sem kell, magától libben be szinte hangtalan. Nem figyelve a két felnőtt közt gyorsan lezajló finom mozdulatokra. Bár biztosan jót somolyagna rajta.*
-Uhum! *Hümmög fennhangon.* Nagyon meleg van abban a szobában, és tele van tőrökkel meg kardokka, de láttam nagy kalapácsot is. Az nagy szögekhez használják?
*Veti fel a hirtelen jött kérdését, ami eszébe jut a műhely látványáról is. De tovább is illan választ se várva. Meg sem kérdezve a papírjaihoz lépdel amit remél az asztalon talál. Pontosabban találna, mert a csomag hallatára hirtelen megfordul, és lelkesen szólal fel.*
-Majd felpróbálhatom?
*Erre még megvárja a választ, majd csak utána siet vissza a papírokhoz, amit persze nem úgy talál, ahogy hagyta. Hamar le is esik neki a tantusz, hogy ezek szerint Mai már olvasta. Aminek örül, mert akkor nem hiába körmölte le és rajzolta le azt a sok mindent ami eszébe jutott. Amúgy is, egészen szépen sikerült rajzokat volt képes a papírokra varázsolni, tintával. Fel is pattan hát a székre, megragadja ismételten a tollat és a papírosokat, hogy a mostanra eszébe jutott dolgokat is leírja. Pont úgy mint az előzőeket. Az ispotály szó is papírra kerül, üvegcse rekeszek és ládácskák amik dugig voltak tömve, és a feladatai amiket művelt. Beteg ápolás, vízes kendők cseréje, gyógyszer készítésben segédkezés és hasonlók.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-16 21:58:51
Üzenet elküldve: 2025-05-16 21:58:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Neki fel sem tűnt, hogy Szikra a vállainak támaszkodva el is aludt. Ha észrevette volna, akkor egészen biztosan felébresztette volna, mert számára túl sok lenne az az érzelem, mellyel ez a szituáció megtölthette körülöttük a teret. Mikor leteszi őt a földre, már ébren van, így rövidesen már abba az irányba tartanak, amerre valószínűleg Mait találják majd. Ahogy a folyosókon lépked, igyekszik összeszedni a gondolatait arról, hogy mit és hogyan mondjon el a fél-elfnek. Bár, úgy gondolja, hogy nem a kislány társaságában fogja majd kifejteni a részleteket.
Megállnak az előtt a bizonyos iroda előtt, ahová Szikra be is kopog, de nem vár sokáig a bebocsájtásra, vékonyka hangjával adja az esetlegesen bent lévők tudtára, hogy megérkeztek, itt vannak. Az ajtó hamarost kinyílik, és azokkal a kék szemekkel találja magát szemben ismét, melyek tulajdonosának szintén sikerült megtalálni az utat a szíve jeges gleccserei között. ~Hmh…~*
- Nem nyelt el. Szerencsére egészen ritkán fordul elő, hogy úgy kettészakadjon a talaj, mint ahogy a Meredély is keletkezett. *Válaszolja a talán csak költőinek szánt kérdésre, de nem is ő lenne, ha nem volna erre is egy megjegyzése csak azért, hogy azt is cáfolja, amit nem is kell.
Először Szikrát terelgeti be az ajtón, majd belép ő is. A kézfejét végigsimító finom érintés meglepi, ruhája alatt talán még libabőrössé is válik miatta, de igyekszik elrejteni az érzéseit, bár minden bizonnyal sikertelenül. Tekintete elárulja a meglepettségét. Eztán újra teljesen Mai felé fordul, hogy megválaszolja a kérdését. Nem tervez hazudni. Minek?*
- A kovácsnál. Elkészült a kardom, és rendeltem még ezt-azt. Neki is. *Pillant az elf lányra, majd a csomagra, ami még mindig a kezében van.*
- Hová tehetem ezt le? *kérdezi is a dobozról.* Egy Szikrának való bőrvért van benne. Hasznos lehet, ha tényleg el akartok menni megkeresni azt a hintót… vagy ispotályt. *Csepegtet el máris egy apró információmorzsát abból, amit sikerült előkotornia a lány agyacskájából. Azt meg nem áll neki magyarázni, hogy minek kellett a bőrvért. Egyértelmű.*
*Neki fel sem tűnt, hogy Szikra a vállainak támaszkodva el is aludt. Ha észrevette volna, akkor egészen biztosan felébresztette volna, mert számára túl sok lenne az az érzelem, mellyel ez a szituáció megtölthette körülöttük a teret. Mikor leteszi őt a földre, már ébren van, így rövidesen már abba az irányba tartanak, amerre valószínűleg Mait találják majd. Ahogy a folyosókon lépked, igyekszik összeszedni a gondolatait arról, hogy mit és hogyan mondjon el a fél-elfnek. Bár, úgy gondolja, hogy nem a kislány társaságában fogja majd kifejteni a részleteket.
Megállnak az előtt a bizonyos iroda előtt, ahová Szikra be is kopog, de nem vár sokáig a bebocsájtásra, vékonyka hangjával adja az esetlegesen bent lévők tudtára, hogy megérkeztek, itt vannak. Az ajtó hamarost kinyílik, és azokkal a kék szemekkel találja magát szemben ismét, melyek tulajdonosának szintén sikerült megtalálni az utat a szíve jeges gleccserei között. ~Hmh…~*
- Nem nyelt el. Szerencsére egészen ritkán fordul elő, hogy úgy kettészakadjon a talaj, mint ahogy a Meredély is keletkezett. *Válaszolja a talán csak költőinek szánt kérdésre, de nem is ő lenne, ha nem volna erre is egy megjegyzése csak azért, hogy azt is cáfolja, amit nem is kell.
Először Szikrát terelgeti be az ajtón, majd belép ő is. A kézfejét végigsimító finom érintés meglepi, ruhája alatt talán még libabőrössé is válik miatta, de igyekszik elrejteni az érzéseit, bár minden bizonnyal sikertelenül. Tekintete elárulja a meglepettségét. Eztán újra teljesen Mai felé fordul, hogy megválaszolja a kérdését. Nem tervez hazudni. Minek?*
- A kovácsnál. Elkészült a kardom, és rendeltem még ezt-azt. Neki is. *Pillant az elf lányra, majd a csomagra, ami még mindig a kezében van.*
- Hová tehetem ezt le? *kérdezi is a dobozról.* Egy Szikrának való bőrvért van benne. Hasznos lehet, ha tényleg el akartok menni megkeresni azt a hintót… vagy ispotályt. *Csepegtet el máris egy apró információmorzsát abból, amit sikerült előkotornia a lány agyacskájából. Azt meg nem áll neki magyarázni, hogy minek kellett a bőrvért. Egyértelmű.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-16 15:56:42
Üzenet elküldve: 2025-05-16 15:56:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Pihenésre ítélték jó néhány órával ezelőtt. Meg is tette, amit kértek tőle; bejárta a házat, megmutatta magát a gyerekeknek, hogy már itthon van ő is, diskurált néhányukkal, majd Haldriant fogadta és beszélte meg vele a továbbiakat. Kíváncsi a félvér kitartására, de hogy egyáltalán jelen volt, csak az asztalán üresen ácsorgó két talpas pohár jelzi. Eztán belevetette magát a kis szőkeség irományaiba, meg rajzaiba. Próbálja a lehető legtöbbet felfejteni belőlük, de persze ehhez kell a lány is. Mikor már eleget töltött el a betűk és ábrák között, megkereste Anvielt is, hogy megtudhassa; legnagyobb bánatára az, akitől segítséget remélt a gyűrű ügyében, nem tartózkodik a házban és ki tudja mikor jön vissza. Kissé borongósan tér vissza az irodájába, majd konstatálja, hogy nem is kevés időre vitte el a kis kincsét Grael. Legalábbis őszintén reméli, hogy ő vitte el tényleg, nem pedig megszökött. Nehéz lenne nem büntetést kiszabnia az elfre, túl sok van már a rovásán és még csak át sem tudták beszélni, mert az átkoktól sínylődött a „Kedvese” házában. Az újra sötétlő karikák a szemei alatt hirdetik, mennyire is eleget tett a kérésének.
Egy édes hang üti meg az ő kevésbé hegyes füleit. Halványan elmosolyodik, nem hitte volna, hogy ma még látja Graelt. Hamarost nyílik is az ajtó és a fáradtka lányra tekint először, aki felé már akaratlan lép, hogy magához ölelhesse. Felpillant közben a férfire is, hála van a kékekben, hogy vigyázott rá. Felegyenesedik, majd a kezében lévő csomagot vizslatja. A kard még elkerüli a figyelmét, nem arra összpontosít.*
- Mégsem nyelt el titeket a föld, pedig már azt hittem.
*Mosolya nem túl üde, de annál megkönnyebbültebb.*
- Gyertek! *Ellép az ajtóból és beengedi a párost. Már most furcsa érzés, hogy így együtt vannak.*
- Merre jártatok? *Ha Grael elhalad mellette, ő is kap az érintéséből; lopva simítja végig annak kézfejét, egy pillanatra megszorítja finoman az ujjbegyeit, mielőtt elengedi.*
*Pihenésre ítélték jó néhány órával ezelőtt. Meg is tette, amit kértek tőle; bejárta a házat, megmutatta magát a gyerekeknek, hogy már itthon van ő is, diskurált néhányukkal, majd Haldriant fogadta és beszélte meg vele a továbbiakat. Kíváncsi a félvér kitartására, de hogy egyáltalán jelen volt, csak az asztalán üresen ácsorgó két talpas pohár jelzi. Eztán belevetette magát a kis szőkeség irományaiba, meg rajzaiba. Próbálja a lehető legtöbbet felfejteni belőlük, de persze ehhez kell a lány is. Mikor már eleget töltött el a betűk és ábrák között, megkereste Anvielt is, hogy megtudhassa; legnagyobb bánatára az, akitől segítséget remélt a gyűrű ügyében, nem tartózkodik a házban és ki tudja mikor jön vissza. Kissé borongósan tér vissza az irodájába, majd konstatálja, hogy nem is kevés időre vitte el a kis kincsét Grael. Legalábbis őszintén reméli, hogy ő vitte el tényleg, nem pedig megszökött. Nehéz lenne nem büntetést kiszabnia az elfre, túl sok van már a rovásán és még csak át sem tudták beszélni, mert az átkoktól sínylődött a „Kedvese” házában. Az újra sötétlő karikák a szemei alatt hirdetik, mennyire is eleget tett a kérésének.
Egy édes hang üti meg az ő kevésbé hegyes füleit. Halványan elmosolyodik, nem hitte volna, hogy ma még látja Graelt. Hamarost nyílik is az ajtó és a fáradtka lányra tekint először, aki felé már akaratlan lép, hogy magához ölelhesse. Felpillant közben a férfire is, hála van a kékekben, hogy vigyázott rá. Felegyenesedik, majd a kezében lévő csomagot vizslatja. A kard még elkerüli a figyelmét, nem arra összpontosít.*
- Mégsem nyelt el titeket a föld, pedig már azt hittem.
*Mosolya nem túl üde, de annál megkönnyebbültebb.*
- Gyertek! *Ellép az ajtóból és beengedi a párost. Már most furcsa érzés, hogy így együtt vannak.*
- Merre jártatok? *Ha Grael elhalad mellette, ő is kap az érintéséből; lopva simítja végig annak kézfejét, egy pillanatra megszorítja finoman az ujjbegyeit, mielőtt elengedi.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-15 22:19:08
Üzenet elküldve: 2025-05-15 22:19:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Amit szíves örömest már el is számolt a kassza mélyén. Lesz belőle sok kisebb nagyobb vastömb amit majd megedzhet majd a kohóban.
Grael válaszára egy pillanatra gyanakvóan összehúzza a szemöldökét, de elvégre egy városőrtől hallja azt amit hall. Biztos tudja a dolgát, amúgy is ő már ki lett fizetve, az árú leadva, nem az ö dolga fájjon a másik feje a lány miatt. Amúgy is úgy tünt amaz a műhelyben élvezi a férfi társaságát.
Így hát csak beleegyezően biccent Grael irányába, és vissza is sétál a műhelye melegébe, ahonnan hamarosan ismét a kopácsolás hangja zengi be a környéket.
Kérése süket fülekre talál, hiába a mocorgás a férfi erős karja szorosabban ráfonódik combja alatt így ülő pozicióban marad annak mellkasának nyomódva. Annyit tud csak tenni, hogy átveti karját a másik vállán, hogy valamelyest tartsa saját súlyát ha már az ő csomagját is cipeli vele együtt.
Még kótyagos, és a cipelés miatt mást nem tud tenni csak bambulni fájó fejéből. A napfény most bántja a szemét, amitől fájó feje csak jobban sajog. Így hát hunyorogva, sőt már inkább csukott szemmel élvezi a páholyos utazást. Nem is kell sok idő, hogy fejecskéje némi harc után egyre lejjebb és lejjeb bicsaklódjon. Még végül elnyomja őt az álom. Ami most jobb is neki, mert kiszundikálja magából a gyötrő fájdalmat. Mire észbe kap, már a rezidencia hatalmas ajtaja előtt állnak.
Kinyitja szép smaragd szemeit bóbiskolva, azt veszi csak észre, hogy hirtelen ereszkedni kezdenek. Megérzi ismét saját súlyát talpaiban, és ha picit bután is de megáll a lábán. Az utazás miatt kicsit elmacskásodtak, ami nem is csoda, úgy szorította Grael a vékonyka lábakat. Pár próba lépés után viszont úgy jár mintha mise történt volna.
Párat pislog álmosan mire felfogja mit is szeretne tőle Grael, majd egy beleegyező bólintással válaszol megértette.*
-Biztos az irodájában, ilyenkor már nincs tanítási idő.
*Mondja körbenézve, és viszonylag csendes az árvaház, a legtöbb moraj most talán az étkezőből jöhet ahol Anivel a vacsorát készítette elő a gyerek seregnek.
El is vezeti hát a marcona férfit nevelőjéhez rögvest. Majd amint nevelője ajtajához ér a kis kéz felemelkedik és apró kopogások jelzik érzkezésüket.*
-Mai bent vagy? Megjöttünk Graellal!
*Szól eréjesebben a vékonyka angyali hang abban reménykedve választ kapnak.*
*Amit szíves örömest már el is számolt a kassza mélyén. Lesz belőle sok kisebb nagyobb vastömb amit majd megedzhet majd a kohóban.
Grael válaszára egy pillanatra gyanakvóan összehúzza a szemöldökét, de elvégre egy városőrtől hallja azt amit hall. Biztos tudja a dolgát, amúgy is ő már ki lett fizetve, az árú leadva, nem az ö dolga fájjon a másik feje a lány miatt. Amúgy is úgy tünt amaz a műhelyben élvezi a férfi társaságát.
Így hát csak beleegyezően biccent Grael irányába, és vissza is sétál a műhelye melegébe, ahonnan hamarosan ismét a kopácsolás hangja zengi be a környéket.
Kérése süket fülekre talál, hiába a mocorgás a férfi erős karja szorosabban ráfonódik combja alatt így ülő pozicióban marad annak mellkasának nyomódva. Annyit tud csak tenni, hogy átveti karját a másik vállán, hogy valamelyest tartsa saját súlyát ha már az ő csomagját is cipeli vele együtt.
Még kótyagos, és a cipelés miatt mást nem tud tenni csak bambulni fájó fejéből. A napfény most bántja a szemét, amitől fájó feje csak jobban sajog. Így hát hunyorogva, sőt már inkább csukott szemmel élvezi a páholyos utazást. Nem is kell sok idő, hogy fejecskéje némi harc után egyre lejjebb és lejjeb bicsaklódjon. Még végül elnyomja őt az álom. Ami most jobb is neki, mert kiszundikálja magából a gyötrő fájdalmat. Mire észbe kap, már a rezidencia hatalmas ajtaja előtt állnak.
Kinyitja szép smaragd szemeit bóbiskolva, azt veszi csak észre, hogy hirtelen ereszkedni kezdenek. Megérzi ismét saját súlyát talpaiban, és ha picit bután is de megáll a lábán. Az utazás miatt kicsit elmacskásodtak, ami nem is csoda, úgy szorította Grael a vékonyka lábakat. Pár próba lépés után viszont úgy jár mintha mise történt volna.
Párat pislog álmosan mire felfogja mit is szeretne tőle Grael, majd egy beleegyező bólintással válaszol megértette.*
-Biztos az irodájában, ilyenkor már nincs tanítási idő.
*Mondja körbenézve, és viszonylag csendes az árvaház, a legtöbb moraj most talán az étkezőből jöhet ahol Anivel a vacsorát készítette elő a gyerek seregnek.
El is vezeti hát a marcona férfit nevelőjéhez rögvest. Majd amint nevelője ajtajához ér a kis kéz felemelkedik és apró kopogások jelzik érzkezésüket.*
-Mai bent vagy? Megjöttünk Graellal!
*Szól eréjesebben a vékonyka angyali hang abban reménykedve választ kapnak.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-15 21:53:03
Üzenet elküldve: 2025-05-15 21:53:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
*Egyetlen feladata maradt már csupán, aztán végre talán tényleg mehet, és elrejtőzhet a világ elől a barlangjában. Haza kell vinnie a meggyötört elf lányt és be kell számolnia Mainak arról, amit megtudott róla. Szikrával az ölében indulna is útjukra, de akkor egy férfihang megálljt kiált utánuk. Felkapja rá a fejét, és háta mögött visszanéz a kovácsra, akihez a mély orgánum tartozik.*
~Mit akar még? Egy nemesi ház árát hagytam itt neki…~ *Mormogja magában, mert elképzelni sem tudja, hogy miért tartják fel, de szerencsére hamar fény derül az indokra.*
- Remek, köszönjük! Ha nem lesz jó, majd a napokban visszahozom. *Veszi át a csomagot szabaddá téve egyik kezét, miközben a másikkal még mindig a lányt tartja úgy, hogy az alkarján csücsülve és a vállának dőlve pihenhessen.*
- Ne aggódjon! Megmarad. *A kérdésre ennyit válaszol csupán, kifejezve ezzel, hogy nem tartozik a férfire, hogy mi a baja szegénynek, még akkor sem, ha csak jószándék vezérli érdeklődését.*
- Minden jót! *Az elköszönéssel egyértelműsíti, hogy nem akar tovább csevegni. Sarkon fordul, és most már tényleg maga mögött hagyja a kovácsműhelyt. Szikrát továbbra is cipeli, esze ágában sincs letenni őt, már csak azért sem, mert ő legalább kétszer akkorákat tud lépni, s így gyorsabban visszaérnek az árvaházba. Az esetleges nyafogást közben pedig válaszra sem méltatja.
Így érnek végül a rezidencia kapujához, amin be is lép, és meg sem áll a bejáratig, ott viszont már leengedi a karjáról a kislányt, hisz két teli kézzel nem fogja tudni kinyitni az ajtót.*
- Jól van. Akkor most megkeressük Mait, és beszélünk vele egy keveset, mielőtt hazamennék. *Közben gyanakodva néz a másikra, hogy valóban meg tud-e állni a lábain, és csak akkor lép beljebb az épületbe, ha erről megbizonyosodott.*
- Hol szokott lenni ilyenkor? Megmutatod nekem, és elkísérsz hozzá? *Kérdezi, s ha Szikra megindul valamerre, akkor követi, kezében a kovácstól kapott csomaggal, amit egyelőre még nem ad át a lánynak. Azt is Mainak tervezi átnyújtani. Döntsön róla ő, hogy mikor kapja meg az elf.*
*Egyetlen feladata maradt már csupán, aztán végre talán tényleg mehet, és elrejtőzhet a világ elől a barlangjában. Haza kell vinnie a meggyötört elf lányt és be kell számolnia Mainak arról, amit megtudott róla. Szikrával az ölében indulna is útjukra, de akkor egy férfihang megálljt kiált utánuk. Felkapja rá a fejét, és háta mögött visszanéz a kovácsra, akihez a mély orgánum tartozik.*
~Mit akar még? Egy nemesi ház árát hagytam itt neki…~ *Mormogja magában, mert elképzelni sem tudja, hogy miért tartják fel, de szerencsére hamar fény derül az indokra.*
- Remek, köszönjük! Ha nem lesz jó, majd a napokban visszahozom. *Veszi át a csomagot szabaddá téve egyik kezét, miközben a másikkal még mindig a lányt tartja úgy, hogy az alkarján csücsülve és a vállának dőlve pihenhessen.*
- Ne aggódjon! Megmarad. *A kérdésre ennyit válaszol csupán, kifejezve ezzel, hogy nem tartozik a férfire, hogy mi a baja szegénynek, még akkor sem, ha csak jószándék vezérli érdeklődését.*
- Minden jót! *Az elköszönéssel egyértelműsíti, hogy nem akar tovább csevegni. Sarkon fordul, és most már tényleg maga mögött hagyja a kovácsműhelyt. Szikrát továbbra is cipeli, esze ágában sincs letenni őt, már csak azért sem, mert ő legalább kétszer akkorákat tud lépni, s így gyorsabban visszaérnek az árvaházba. Az esetleges nyafogást közben pedig válaszra sem méltatja.
Így érnek végül a rezidencia kapujához, amin be is lép, és meg sem áll a bejáratig, ott viszont már leengedi a karjáról a kislányt, hisz két teli kézzel nem fogja tudni kinyitni az ajtót.*
- Jól van. Akkor most megkeressük Mait, és beszélünk vele egy keveset, mielőtt hazamennék. *Közben gyanakodva néz a másikra, hogy valóban meg tud-e állni a lábain, és csak akkor lép beljebb az épületbe, ha erről megbizonyosodott.*
- Hol szokott lenni ilyenkor? Megmutatod nekem, és elkísérsz hozzá? *Kérdezi, s ha Szikra megindul valamerre, akkor követi, kezében a kovácstól kapott csomaggal, amit egyelőre még nem ad át a lánynak. Azt is Mainak tervezi átnyújtani. Döntsön róla ő, hogy mikor kapja meg az elf.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-09 01:26:38
Üzenet elküldve: 2025-05-09 01:26:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Szűnni nem akaró "étvágyát" meg sem próbálja már véka alá rejteni, Mai amúgy is látott már mindent belőle. Helyette a társalgásra koncentrál, ezzel is elterelve figyelmét.*
-Az például meglep, hogy itt találtalak. Igazgatónő. *Elvigyorodik. Valóban meglepetésére szolgált ez a tény, s ha nem Mairól lenne szó, tudván az igazságot róla valószínűleg nem is maradhatott volna e tető alatt. A szénája viszont most jól áll és nem is szándékozik elgáncsolni saját szerencséjét.*
-Szerintem kár lenne a szobába az a kád. Csak útban lenne. *Jókora bólintással támasztja alá igazságát. Természetesen a közeljövő tervei között szerepel, hogy kilesse a fiatal igazgatónőt és kellemes emlékeket szerezzen magának a látvánnyal.
A következőkre felkászálódik ültéből, de mielőtt távozna, még hátrafordul válla felett.*
-Ha neked van szükséged bármire, szólj. *Beharapja ajkait és megállja, hogy ne tegyen hozzá valami kéretlent és egyben szemtelent.*
-Bárhol. Bármire. Bármikor. Sőt! Fürdőzés közben oldódik meg igazán az ember nyelve. *Azért nem teljesen sikerül csomót kötni nyelvére. Még egyszer végigszalad szürke tekintete a félvéren, majd távozik a helyiségből. Titkon reméli, hogy az majd talán követi, de túl sokat nem remél a dologtól. Persze pozitívan csalódott a lány szégyenlősségét illetően, de ezeket a fajta gátlásokat azért nem gondolja, hogy átlépné. Még akkor sem, ha csak szimpla társalgásról van szó.
Mer néhány vödör vizet, majd a dézsába töltve hevenyészett fürdőt készít. A földre dobja ruháit, majd úgy ahogy van, belemászik a fadézsába. Az elején bizony felszisszen, ám rövid idő alatt sikerül megszoknia a vizet és könnyeden merül el benne. Egész langyosnak hat egy idő után. Szeret fürdőzni; alighanem Alissäna szoktatta rá. Könnyebb gondolkodni. Ez a hűvös kis pihenés pedig még vágyait is csillapítja. Hátradönti fejét, majd lehunyja szemeit és utat enged gondolatai örvényének.*
*Szűnni nem akaró "étvágyát" meg sem próbálja már véka alá rejteni, Mai amúgy is látott már mindent belőle. Helyette a társalgásra koncentrál, ezzel is elterelve figyelmét.*
-Az például meglep, hogy itt találtalak. Igazgatónő. *Elvigyorodik. Valóban meglepetésére szolgált ez a tény, s ha nem Mairól lenne szó, tudván az igazságot róla valószínűleg nem is maradhatott volna e tető alatt. A szénája viszont most jól áll és nem is szándékozik elgáncsolni saját szerencséjét.*
-Szerintem kár lenne a szobába az a kád. Csak útban lenne. *Jókora bólintással támasztja alá igazságát. Természetesen a közeljövő tervei között szerepel, hogy kilesse a fiatal igazgatónőt és kellemes emlékeket szerezzen magának a látvánnyal.
A következőkre felkászálódik ültéből, de mielőtt távozna, még hátrafordul válla felett.*
-Ha neked van szükséged bármire, szólj. *Beharapja ajkait és megállja, hogy ne tegyen hozzá valami kéretlent és egyben szemtelent.*
-Bárhol. Bármire. Bármikor. Sőt! Fürdőzés közben oldódik meg igazán az ember nyelve. *Azért nem teljesen sikerül csomót kötni nyelvére. Még egyszer végigszalad szürke tekintete a félvéren, majd távozik a helyiségből. Titkon reméli, hogy az majd talán követi, de túl sokat nem remél a dologtól. Persze pozitívan csalódott a lány szégyenlősségét illetően, de ezeket a fajta gátlásokat azért nem gondolja, hogy átlépné. Még akkor sem, ha csak szimpla társalgásról van szó.
Mer néhány vödör vizet, majd a dézsába töltve hevenyészett fürdőt készít. A földre dobja ruháit, majd úgy ahogy van, belemászik a fadézsába. Az elején bizony felszisszen, ám rövid idő alatt sikerül megszoknia a vizet és könnyeden merül el benne. Egész langyosnak hat egy idő után. Szeret fürdőzni; alighanem Alissäna szoktatta rá. Könnyebb gondolkodni. Ez a hűvös kis pihenés pedig még vágyait is csillapítja. Hátradönti fejét, majd lehunyja szemeit és utat enged gondolatai örvényének.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:14:50
Üzenet elküldve: 2025-05-05 16:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nem érdekelhet mindenkit az írás, vagy az olvasás. Persze ő ezt nem érti meg, de úgy tesz, mintha. Elvégre van itt jó néhány kölyök, akiknek majd hasznára válhat, rájuk kellene az energiáját fordítani. Nehezen bár, de elengedi a témát, persze kissé csalódott, de hamar túl lesz rajta. Talán egy egész percbe is beletelik.
Ami Norit illeti, ő sem tudná szebben mondani. Hogy miben leli örömét, Mainak teljesen mindegy, egészen addig, amíg valakinek - főleg neki - nem esik bántódása. Úgy tűnt Haldriannak sem esett, bár a teljes igazságot nem tudhatja, sem észnél nem volt, hogy emlékezzen annak vonásaira az esemény után, sem a lány nem mesélte el neki a történteket.*
- Meglep téged bármi is? *A vigyorra csak mosolyogva ingatja meg a fejét. Biztos benne, hogy sokkal többet látott ilyen téren a másik, mint ő valaha is fog, de nincs is ezzel baj.
Haldrianba talán kár a bor, ha így vélekedik, de ez semmit nem von le abból, hogy szívesen adja neki. Persze csak így, hogy éppen nem szabott rá ki semmilyen feladatot, különben ő sem nézné jó szemmel, ha egy szuszra meginna annak elvégzése előtt néhány pohárral. A tudat viszont cseppet sem rossz, hogy amaz nem nagy italos, így nem kell figyelnie ilyesmire. *
- Magán? Annyira nem előkelő szerep az enyém, de még meglehet, beszerzek egyet a szobámba. Addig is, maradok annál a nagynál. *Teljesen gyanútlanul vallja be, hogy hol szokta áztatni magát.
A hirtelen ötletét csakhamar el kell vetnie. A lehető legjobb személynek látja erre pedig a félvért, de annyi biztos, hogy ilyen kényes feladatot nem bízna rá olyanra, aki nem szívesen vállalja. Még elrontana neki mindent. Bár, hogy elmenne a kedve az egésztől néhány esztendőre, a lehető legjobb kimenetel volna. De ezt persze nem fogja hozzátenni, éppen elég gondolnia rá. Nem is fűzi tovább, hiszen felesleges. Amúgy is távozóra fogja a férfi, ő pedig nem tartja vissza. Bár szívesen hallgatná még a karattyolását, van elég dolog, amivel foglalatoskodnia kell.*
- Menj csak. Ha valamire szükséged van, akkor pedig szólj. Reggel Anviel minden bizonnyal ellát majd feladattal. De pihend ki magad.
*Azzal, ha a fél-elf távozik, ő le is ül, hogy tüzetesen átnézze Szikra műveit, amik az asztalon hevernek. Nincs kedvére a csönd, napok, sőt hatok óta, mindig volt mellette valaki. Viszont hosszúra úgysem nyúlhat a magánya, ebben a házban az lehetetlen. *
*Nem érdekelhet mindenkit az írás, vagy az olvasás. Persze ő ezt nem érti meg, de úgy tesz, mintha. Elvégre van itt jó néhány kölyök, akiknek majd hasznára válhat, rájuk kellene az energiáját fordítani. Nehezen bár, de elengedi a témát, persze kissé csalódott, de hamar túl lesz rajta. Talán egy egész percbe is beletelik.
Ami Norit illeti, ő sem tudná szebben mondani. Hogy miben leli örömét, Mainak teljesen mindegy, egészen addig, amíg valakinek - főleg neki - nem esik bántódása. Úgy tűnt Haldriannak sem esett, bár a teljes igazságot nem tudhatja, sem észnél nem volt, hogy emlékezzen annak vonásaira az esemény után, sem a lány nem mesélte el neki a történteket.*
- Meglep téged bármi is? *A vigyorra csak mosolyogva ingatja meg a fejét. Biztos benne, hogy sokkal többet látott ilyen téren a másik, mint ő valaha is fog, de nincs is ezzel baj.
Haldrianba talán kár a bor, ha így vélekedik, de ez semmit nem von le abból, hogy szívesen adja neki. Persze csak így, hogy éppen nem szabott rá ki semmilyen feladatot, különben ő sem nézné jó szemmel, ha egy szuszra meginna annak elvégzése előtt néhány pohárral. A tudat viszont cseppet sem rossz, hogy amaz nem nagy italos, így nem kell figyelnie ilyesmire. *
- Magán? Annyira nem előkelő szerep az enyém, de még meglehet, beszerzek egyet a szobámba. Addig is, maradok annál a nagynál. *Teljesen gyanútlanul vallja be, hogy hol szokta áztatni magát.
A hirtelen ötletét csakhamar el kell vetnie. A lehető legjobb személynek látja erre pedig a félvért, de annyi biztos, hogy ilyen kényes feladatot nem bízna rá olyanra, aki nem szívesen vállalja. Még elrontana neki mindent. Bár, hogy elmenne a kedve az egésztől néhány esztendőre, a lehető legjobb kimenetel volna. De ezt persze nem fogja hozzátenni, éppen elég gondolnia rá. Nem is fűzi tovább, hiszen felesleges. Amúgy is távozóra fogja a férfi, ő pedig nem tartja vissza. Bár szívesen hallgatná még a karattyolását, van elég dolog, amivel foglalatoskodnia kell.*
- Menj csak. Ha valamire szükséged van, akkor pedig szólj. Reggel Anviel minden bizonnyal ellát majd feladattal. De pihend ki magad.
*Azzal, ha a fél-elf távozik, ő le is ül, hogy tüzetesen átnézze Szikra műveit, amik az asztalon hevernek. Nincs kedvére a csönd, napok, sőt hatok óta, mindig volt mellette valaki. Viszont hosszúra úgysem nyúlhat a magánya, ebben a házban az lehetetlen. *
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-05 15:12:50
Üzenet elküldve: 2025-05-05 15:12:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Csak hallani fogok róla, ha már nem lesz kifüggesztve a nevem. Vannak barátaim. *Barátnak nevezni őket túlzás és az információt is keményen mérik, de azért egy efféle dolog történés hamar eljutna hozzá. Mint ahogy az is eljutott, hogy keresik.*
-Talán. *Üti el élét az olvasáskészségét firtató kérdésnek. Nem látja értelmét a dolognak. Persze tiszteli azokat, akik tudnak írni és olvasni, de úri hóbortnak gondolja az efféle elfoglaltságot.*
-Úgy lenne? Meglepő. *Valóban felszökik szemöldöke a hallottakra. Persze nem ismeri Norit valójában, de nem látta rajta, hogy különösebben ellenére lenne bármi.*
-Valószínűleg mindenevő. *Elvigyorodik.*
-Csak azért iszom, mert szívesen adod. Annyira nem rajongok az alkoholért. A sört sem szívelem különösebben. *Keserű és büdös. Mint a tengerészek általában.*
-Akkor azt fogom választani. Mármint a nagy dézsát. Te is ott szoktál... Fürdeni, vagy az igazgatónőnek magán jár? *A kérdés persze csak saját fantáziálgatásának ad tüzet, de azért végighordozza tekintetét a helyiségen, hátha nem vett észre egy kósza kádat. Amennyiben megérzése helyes, kifejezetten jó fekvésű szobát tudhat magáénak.
Talán meglepő, de a kérésre kissé elhúzza száját. Elvan a kölykökkel, szórakoztatónak találja őket. Kíváncsiak és lököttek, akár ő maga. Ugyanakkor lelkizni és... Szárnypróbákról faggatni őket nem egy olyan feladat, ami különösen érdekelné vagy amiben akár jó lenne.*
-Hümpf, én nem szívesen faggatnám ilyenekről. Mégiscsak egy kölyök. Még elmegy a kedve az egésztől. *Amennyiben felnőtt egyedekről van szó, szíves örömest bájcseveg szándékokról és fantáziákról - talán ez is a kedvenc témája - de nem érzi magát megfelelő személynek ilyen jellegű beszélgetésekhez. Tökéletesen érti viszont, hogy Mai miért őt kérte erre.*
-De ha szabad és az igazgatónő is megengedi... *Komótosan kászálódik fel ültéből. Végigsimít ingén, mintha a port szeretné róla leverni.*
-Meg is nézném magamnak azt a fürdőt. És persze el kell menjek előtte vízért is!
-Csak hallani fogok róla, ha már nem lesz kifüggesztve a nevem. Vannak barátaim. *Barátnak nevezni őket túlzás és az információt is keményen mérik, de azért egy efféle dolog történés hamar eljutna hozzá. Mint ahogy az is eljutott, hogy keresik.*
-Talán. *Üti el élét az olvasáskészségét firtató kérdésnek. Nem látja értelmét a dolognak. Persze tiszteli azokat, akik tudnak írni és olvasni, de úri hóbortnak gondolja az efféle elfoglaltságot.*
-Úgy lenne? Meglepő. *Valóban felszökik szemöldöke a hallottakra. Persze nem ismeri Norit valójában, de nem látta rajta, hogy különösebben ellenére lenne bármi.*
-Valószínűleg mindenevő. *Elvigyorodik.*
-Csak azért iszom, mert szívesen adod. Annyira nem rajongok az alkoholért. A sört sem szívelem különösebben. *Keserű és büdös. Mint a tengerészek általában.*
-Akkor azt fogom választani. Mármint a nagy dézsát. Te is ott szoktál... Fürdeni, vagy az igazgatónőnek magán jár? *A kérdés persze csak saját fantáziálgatásának ad tüzet, de azért végighordozza tekintetét a helyiségen, hátha nem vett észre egy kósza kádat. Amennyiben megérzése helyes, kifejezetten jó fekvésű szobát tudhat magáénak.
Talán meglepő, de a kérésre kissé elhúzza száját. Elvan a kölykökkel, szórakoztatónak találja őket. Kíváncsiak és lököttek, akár ő maga. Ugyanakkor lelkizni és... Szárnypróbákról faggatni őket nem egy olyan feladat, ami különösen érdekelné vagy amiben akár jó lenne.*
-Hümpf, én nem szívesen faggatnám ilyenekről. Mégiscsak egy kölyök. Még elmegy a kedve az egésztől. *Amennyiben felnőtt egyedekről van szó, szíves örömest bájcseveg szándékokról és fantáziákról - talán ez is a kedvenc témája - de nem érzi magát megfelelő személynek ilyen jellegű beszélgetésekhez. Tökéletesen érti viszont, hogy Mai miért őt kérte erre.*
-De ha szabad és az igazgatónő is megengedi... *Komótosan kászálódik fel ültéből. Végigsimít ingén, mintha a port szeretné róla leverni.*
-Meg is nézném magamnak azt a fürdőt. És persze el kell menjek előtte vízért is!
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-04 17:22:17
Üzenet elküldve: 2025-05-04 17:22:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Hiába hallatszik ki a szavakból, hogy a világon semmi kedve nincsen gyakorolni az olvasás művészetét Haldriannak, nem Mai lenne, ha nem szaladna ki a száján azon nyomban, amit gondol a helyzetről.*
- Márpedig sokkal többet látnál a világból, ha tudnál olvasni. Például azt a kis szeletét, hogy meddig vagy kifüggesztve, mint körözött személy. Vajon lekerül az valaha? *Fogalma sincs, hogy feladják-e idővel az efféle kereséseket, sosem volt szüksége ilyesfajta tudásra.* - Mindegy, én szívesen megtanítalak, ha meglátod benne az értéket. *Semmiféle pozitív választ nem remél, de talán ha nem tesz egy próbát, képes és megszűnik Mainak lenni. Az emlegetett lányt is ő okította erre a tudományra.*
- Azt nem csodálom. Nem csak látszólag veszélyes. De azt hiszem, nem is rád vágyik, a szőke hajú nők jobban vonzzák. *Vonja meg a vállát, elterelve kissé azt, amit majdnem kimondott. Nem akar ő a másik veszélyességéről diskurálni, így sem tudja elfelejteni az elmúlt napok gyötrelmeit, amit neki okozott a feketeség.
Graelről pedig maga sem tudja, hogy hogyan kellene beszélnie. Látta már, hogy mire képes, sőt tapasztalta. Ezen a ponton elmélázik, hogy talán tényleg mindig olyanokba botlik, akik mellett veszélyben van. Inkább kortyol egy jó nagyot, hogy eltüntesse magából a gondolatot is. Haldriant keresi a városőrség, mégis kevésbé gondolja róla, hogy csak úgy erőfitogtatásból bántaná. A "szeretteivel" ellentétben.
Hogy mikről képzeleg a másik, nem tudja, de látja, hogy legelteti rajta a szemeit. Nem bánja, még ha nem is tárulkozik ki neki jobban, mint egy előrehajolás, ahogy a bort tölti.*
- Köszönöm. *Mosolyodik el, majd kissé összeszűkül a szeme, ahogy ismét lehúzza a másik a bort.* - Netán inkább az üveget adjam a kezedbe? *Nevet fel jókedvűen, ő nem fog töltögetni, így közelebb teszi le a félvérhez a palackot, ha kell, hát ott van. Bár amaz már fürdene, ő pedig nem fogja ettől visszatartani, ha menni akar.*
- Éppen elég, ha annyira vagy tiszta, hogy példát mutatsz a kölyköknek. De persze tied a lehetőség, ha csillogni akarsz. És azt tényleg ne várd, hogy ő melegítse neked a vizet, de fordítva megtehetnéd. Szereznél talán egy jó pontot, te meg finomabb falatokat. *Köhint egyet.* - De nem belőle! *Jelenti ki még mielőtt elkalandozna a másik gondolata.*
- Egy nagyobb van ott a szobáddal szemben. A gyerekeknél fent pedig kettő, de azt hagyd meg nekik szerintem.
*Maga sem tudja, hogy honnan az ötlet, de lévén tényleg nincs férfi a háznál, előtte pedig irulna-pirulna a fiúcska, így csak kiböki.*
- Figyelj csak! Képes vagy kiszedni egy fiúból a szándékait? Na meg… hogy, tudod… akaródzik-e bármit tennie egy lánnyal. *Ha hiányzott a másiknak Mai szemérmessége, hát most megkapja, mert maga sem tudja, hogyan szabad az ilyet megfogalmazni.* - Nem olyan kicsi már, lassan elszegődhetne valaki mellé dolgozni, de igencsak közeli kapcsolatot ápol az én… *Nagyot sóhajt.* - Szóval megtennéd? De ne ötleteket adj neki. Nekem adj információkat.
*Hiába hallatszik ki a szavakból, hogy a világon semmi kedve nincsen gyakorolni az olvasás művészetét Haldriannak, nem Mai lenne, ha nem szaladna ki a száján azon nyomban, amit gondol a helyzetről.*
- Márpedig sokkal többet látnál a világból, ha tudnál olvasni. Például azt a kis szeletét, hogy meddig vagy kifüggesztve, mint körözött személy. Vajon lekerül az valaha? *Fogalma sincs, hogy feladják-e idővel az efféle kereséseket, sosem volt szüksége ilyesfajta tudásra.* - Mindegy, én szívesen megtanítalak, ha meglátod benne az értéket. *Semmiféle pozitív választ nem remél, de talán ha nem tesz egy próbát, képes és megszűnik Mainak lenni. Az emlegetett lányt is ő okította erre a tudományra.*
- Azt nem csodálom. Nem csak látszólag veszélyes. De azt hiszem, nem is rád vágyik, a szőke hajú nők jobban vonzzák. *Vonja meg a vállát, elterelve kissé azt, amit majdnem kimondott. Nem akar ő a másik veszélyességéről diskurálni, így sem tudja elfelejteni az elmúlt napok gyötrelmeit, amit neki okozott a feketeség.
Graelről pedig maga sem tudja, hogy hogyan kellene beszélnie. Látta már, hogy mire képes, sőt tapasztalta. Ezen a ponton elmélázik, hogy talán tényleg mindig olyanokba botlik, akik mellett veszélyben van. Inkább kortyol egy jó nagyot, hogy eltüntesse magából a gondolatot is. Haldriant keresi a városőrség, mégis kevésbé gondolja róla, hogy csak úgy erőfitogtatásból bántaná. A "szeretteivel" ellentétben.
Hogy mikről képzeleg a másik, nem tudja, de látja, hogy legelteti rajta a szemeit. Nem bánja, még ha nem is tárulkozik ki neki jobban, mint egy előrehajolás, ahogy a bort tölti.*
- Köszönöm. *Mosolyodik el, majd kissé összeszűkül a szeme, ahogy ismét lehúzza a másik a bort.* - Netán inkább az üveget adjam a kezedbe? *Nevet fel jókedvűen, ő nem fog töltögetni, így közelebb teszi le a félvérhez a palackot, ha kell, hát ott van. Bár amaz már fürdene, ő pedig nem fogja ettől visszatartani, ha menni akar.*
- Éppen elég, ha annyira vagy tiszta, hogy példát mutatsz a kölyköknek. De persze tied a lehetőség, ha csillogni akarsz. És azt tényleg ne várd, hogy ő melegítse neked a vizet, de fordítva megtehetnéd. Szereznél talán egy jó pontot, te meg finomabb falatokat. *Köhint egyet.* - De nem belőle! *Jelenti ki még mielőtt elkalandozna a másik gondolata.*
- Egy nagyobb van ott a szobáddal szemben. A gyerekeknél fent pedig kettő, de azt hagyd meg nekik szerintem.
*Maga sem tudja, hogy honnan az ötlet, de lévén tényleg nincs férfi a háznál, előtte pedig irulna-pirulna a fiúcska, így csak kiböki.*
- Figyelj csak! Képes vagy kiszedni egy fiúból a szándékait? Na meg… hogy, tudod… akaródzik-e bármit tennie egy lánnyal. *Ha hiányzott a másiknak Mai szemérmessége, hát most megkapja, mert maga sem tudja, hogyan szabad az ilyet megfogalmazni.* - Nem olyan kicsi már, lassan elszegődhetne valaki mellé dolgozni, de igencsak közeli kapcsolatot ápol az én… *Nagyot sóhajt.* - Szóval megtennéd? De ne ötleteket adj neki. Nekem adj információkat.
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-04 04:11:47
Üzenet elküldve: 2025-05-04 04:11:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Nem teljesen érti, hogyan képesek egyesek órákon át bújni egy-egy könyvet.*
-Nem, nem tudok betűt vetni meg megolvasni őket. *Különösebb vágyat sem érez aziránt, hogy megtanuljon és ez alighanem érződik szavaiból is.
Norira terelődik a szó, a félvér lány pedig nem rest egyetérteni megállapításával.*
-Nem, nem az a fajta, akivel vágysz összefutni újra. Mármint... *Hátrasimítja kócos tincseit, míg a szavakat keresi.*
-Nem azt mondom, hogy rossz volt vele, inkább azt, hogy kicsit ijesztő. Ez az érzés pedig elég ritkán kap el.
*Szót ejtenek Graelről is, ő pedig attól függetlenül, hogy a férfinak volt hozzá néhány kérése, nem bánja a témát.*
-"Elvenni?" Ugyan. *Legyint színpadiasan.*
-De nem teszek úgy, mintha nem érteném, mire gondolsz. *Hagyja helyben a témát. Volt alkalma elég féltékeny férfival már hozzá, hogy ismerje ennek mibenlétét. Pedig egy valamirevaló férfiember meghagyja a párjának, hogy amaz is kiszórakozza magát, ha úgy tartja kedve. Ő persze nem tör pálcát senki felett.
Elnézegeti a számára kellemes vonásokat, míg a lány bort tölt. Nadrágja szűkössége jelzi, hogy férfivágya mit sem csökkent, cseverészés ide vagy oda. Leküzdi a képet fejében, hogy előredőlve egy határozott mozdulattal bújtatja ki a ruha fogságából a lány kebleit, csak úgy a miheztartás végett, kíváncsiságból. Helyette hallgatja a szavakat és elgondolkodik rajta, hogy milyen jó dolga is lesz itt, ha valóban csupán ennyit várnak tőle. Elvégre ez mind olyan feladat, amit nyugodt szívvel mismásolhat el.*
-Számíthatsz rám. *Szavait alátámasztandó, nagyot bólint. Ismét csak lehúzza a pohár tartalmát.*
-Szívesen belemerülnék egy olyan dézsába. Nem mondom, hogy nem akarom lemosni magamról az út porát. Ha egy efféle helyen szolgál az ember, akkor bizony legalább annyira kell csillogni, mint a kúriának! *Karattyol.*
-Azt gondolom hiába várom, hogy majd vizet melegít nekem Anviel. *Nem rémiszti a hideg víz gondolata, de a Tavernában egészen megszokta az efféle "luxust".*
-Több dézsa is van? *Ha már külön helyiségben van a szóban forgó kád, talán igaz. Bárhogy is, ismét legyűri a kéjelgő gondolatot fejében.*
*Nem teljesen érti, hogyan képesek egyesek órákon át bújni egy-egy könyvet.*
-Nem, nem tudok betűt vetni meg megolvasni őket. *Különösebb vágyat sem érez aziránt, hogy megtanuljon és ez alighanem érződik szavaiból is.
Norira terelődik a szó, a félvér lány pedig nem rest egyetérteni megállapításával.*
-Nem, nem az a fajta, akivel vágysz összefutni újra. Mármint... *Hátrasimítja kócos tincseit, míg a szavakat keresi.*
-Nem azt mondom, hogy rossz volt vele, inkább azt, hogy kicsit ijesztő. Ez az érzés pedig elég ritkán kap el.
*Szót ejtenek Graelről is, ő pedig attól függetlenül, hogy a férfinak volt hozzá néhány kérése, nem bánja a témát.*
-"Elvenni?" Ugyan. *Legyint színpadiasan.*
-De nem teszek úgy, mintha nem érteném, mire gondolsz. *Hagyja helyben a témát. Volt alkalma elég féltékeny férfival már hozzá, hogy ismerje ennek mibenlétét. Pedig egy valamirevaló férfiember meghagyja a párjának, hogy amaz is kiszórakozza magát, ha úgy tartja kedve. Ő persze nem tör pálcát senki felett.
Elnézegeti a számára kellemes vonásokat, míg a lány bort tölt. Nadrágja szűkössége jelzi, hogy férfivágya mit sem csökkent, cseverészés ide vagy oda. Leküzdi a képet fejében, hogy előredőlve egy határozott mozdulattal bújtatja ki a ruha fogságából a lány kebleit, csak úgy a miheztartás végett, kíváncsiságból. Helyette hallgatja a szavakat és elgondolkodik rajta, hogy milyen jó dolga is lesz itt, ha valóban csupán ennyit várnak tőle. Elvégre ez mind olyan feladat, amit nyugodt szívvel mismásolhat el.*
-Számíthatsz rám. *Szavait alátámasztandó, nagyot bólint. Ismét csak lehúzza a pohár tartalmát.*
-Szívesen belemerülnék egy olyan dézsába. Nem mondom, hogy nem akarom lemosni magamról az út porát. Ha egy efféle helyen szolgál az ember, akkor bizony legalább annyira kell csillogni, mint a kúriának! *Karattyol.*
-Azt gondolom hiába várom, hogy majd vizet melegít nekem Anviel. *Nem rémiszti a hideg víz gondolata, de a Tavernában egészen megszokta az efféle "luxust".*
-Több dézsa is van? *Ha már külön helyiségben van a szóban forgó kád, talán igaz. Bárhogy is, ismét legyűri a kéjelgő gondolatot fejében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1535-1554