Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (2257. - 2276. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
617-636 , 637-656 , 657-676 , 677-696 , 697-716 , 717-736 , 737-756 , 757-776 , 777-796 , 797-816 , 817-836 , 837-856 , 857-876 , 877-896 , 897-916 , 917-936 , 937-956 , 957-976 , 977-996 , 997-1016 , 1017-1036 , 1037-1056 , 1057-1076 , 1077-1096 , 1097-1116 , 1117-1136 , 1137-1156 , 1157-1176 , 1177-1196 , 1197-1216 , 1217-1236 , 1237-1256 , 1257-1276 , 1277-1296 , 1297-1316 , 1317-1336 , 1337-1356 , 1357-1376 , 1377-1396 , 1397-1416 , 1417-1436 , 1437-1456 , 1457-1476 , 1477-1496 , 1497-1516 , 1517-1536 , 1537-1556 , 1557-1576 , 1577-1596 , 1597-1616 , 1617-1636 , 1637-1656 , 1657-1676 , 1677-1696 , 1697-1716 , 1717-1736 , 1737-1756 , 1757-1776 , 1777-1796 , 1797-1816 , 1817-1836 , 1837-1856 , 1857-1876 , 1877-1896 , 1897-1916 , 1917-1936 , 1937-1956 , 1957-1976 , 1977-1996 , 1997-2016 , 2017-2036 , 2037-2056 , 2057-2076 , 2077-2096 , 2097-2116 , 2117-2136 , 2137-2156 , 2157-2176 , 2177-2196 , 2197-2216 , 2217-2236 , 2237-2256 , 2257-2276 , 2277-2296 , 2297-2316 , 2317-2336 , 2337-2356 , 2357-2376 , 2377-2396 , 2397-2416 , 2417-2436
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 17:15:27
Üzenet elküldve: 2026-05-01 17:15:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
- Ha megengedi, összefoglalnám, amit eddig elmondott, hogy lássam, mindent jól értek-e. - *Kérdi, de nem nagyon vár tiltakozást, úgyhogy ha meg nem akadályozzák, belekezd.*
- Mai Faensa egy ismerőse találta a relikviát, amit gondolom ő is adott át Mainak. Mai néhány másik társával Abogrhoz vitte, aki viszont visszaadta neki, hogy hozza vissza Artheniorba, mert a mester szerint itt a helye. Itt a templomba vitték, mint kiderült, nem Sa'Tehereth kötődésű tárgy. Az őrség lefoglalta és jelenleg is náluk van. - *Itt megáll, de ha a másik mindent rendben talál, folytatja.*
- Azt tudjuk, hogy a kürtszó mikor történt ezen eseményekhez képest? Úgy hallottam, hogy az orkok azért gyülekeznek, mert egy legendájuk szerint a kürtszó által egyesített orkoknak senki sem állhat ellen. Lehetséges, hogy maga a relikvia felbukkanása idézte elő valamilyen módon a kürtszót is? - *Megvárja a választ, de akad még kérdése.*
- Talán téves a legegyszerűbbre következtetni, de nem tudok nem a Nagy Háborúkra gondolni a jelenlegi események kapcsán. Lehetséges volna, hogy egészen akkoriból származzon ez a szív? Kutatott már bármelyikük utána a könyvtárban? Ha Abogr mester szerint a városban van a relikvia helye, akkor kell itt legyen valami, ami hozzá kapcsolódik. Legalábbis ezt gondolnám... Esetleg valami, ami képes ártalmatlanítani, vagy csak elrejteni. Talán van róla feljegyzés... bár ha van is, biztosan nem egyszerű föllelni. És az időnk véges. De azt sem tudom, Abogr mesterre érdemes-e várni a megoldással. - *Erről mondjuk eszébe jut, hogy...*
- Azt mondta, Quantall a templomban van? Ahogy őt ismerem, talán már neki is látott a kutatásnak. - *Jegyzi meg, részben magának is. Talán az ő fölkeresése olyasmi, amire érdemes volna még rászánnia az időt.
Mikor Nimerilről esik szó, végighallgatja Nestar mondandóját, s noha érteni véli a helyesbítést, a maga részéről még mindig a férfi tanítványának tekinti a nőt. Ha a tanítvány túlnövi mesterét, akkor is a tanítványa marad. Azért csak biccent, jelezve, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Majd az intésre türelmesen várakozik.
Nem kell hallgatóznia, hogy hallja, amit Nestar intézkedik, a hízelgő hangvételű említést azonban beletelik egy kis időbe, mire magára értelmezi. Egyet nem ért vele, és nem is tudja, miért írná őt le így a férfi, de elkönyveli hízelgésnek. Vagy tévedésnek...
A könyvtárba invitálásra és a többire biccent, majd követi Nestart. Közben igyekszik körülnézni, átlátni a helyszínt. Egy kissé ideges, mint mindig, mikor új helyszínre érkezik és új emberekkel kell szót váltania, s még elvárásokat is feltételez maga felé.
A csuklyát fejéről hátrahajtani is elfelejti, úgy halad a férfi mögött, kissé megszeppenten.*
- Ha megengedi, összefoglalnám, amit eddig elmondott, hogy lássam, mindent jól értek-e. - *Kérdi, de nem nagyon vár tiltakozást, úgyhogy ha meg nem akadályozzák, belekezd.*
- Mai Faensa egy ismerőse találta a relikviát, amit gondolom ő is adott át Mainak. Mai néhány másik társával Abogrhoz vitte, aki viszont visszaadta neki, hogy hozza vissza Artheniorba, mert a mester szerint itt a helye. Itt a templomba vitték, mint kiderült, nem Sa'Tehereth kötődésű tárgy. Az őrség lefoglalta és jelenleg is náluk van. - *Itt megáll, de ha a másik mindent rendben talál, folytatja.*
- Azt tudjuk, hogy a kürtszó mikor történt ezen eseményekhez képest? Úgy hallottam, hogy az orkok azért gyülekeznek, mert egy legendájuk szerint a kürtszó által egyesített orkoknak senki sem állhat ellen. Lehetséges, hogy maga a relikvia felbukkanása idézte elő valamilyen módon a kürtszót is? - *Megvárja a választ, de akad még kérdése.*
- Talán téves a legegyszerűbbre következtetni, de nem tudok nem a Nagy Háborúkra gondolni a jelenlegi események kapcsán. Lehetséges volna, hogy egészen akkoriból származzon ez a szív? Kutatott már bármelyikük utána a könyvtárban? Ha Abogr mester szerint a városban van a relikvia helye, akkor kell itt legyen valami, ami hozzá kapcsolódik. Legalábbis ezt gondolnám... Esetleg valami, ami képes ártalmatlanítani, vagy csak elrejteni. Talán van róla feljegyzés... bár ha van is, biztosan nem egyszerű föllelni. És az időnk véges. De azt sem tudom, Abogr mesterre érdemes-e várni a megoldással. - *Erről mondjuk eszébe jut, hogy...*
- Azt mondta, Quantall a templomban van? Ahogy őt ismerem, talán már neki is látott a kutatásnak. - *Jegyzi meg, részben magának is. Talán az ő fölkeresése olyasmi, amire érdemes volna még rászánnia az időt.
Mikor Nimerilről esik szó, végighallgatja Nestar mondandóját, s noha érteni véli a helyesbítést, a maga részéről még mindig a férfi tanítványának tekinti a nőt. Ha a tanítvány túlnövi mesterét, akkor is a tanítványa marad. Azért csak biccent, jelezve, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Majd az intésre türelmesen várakozik.
Nem kell hallgatóznia, hogy hallja, amit Nestar intézkedik, a hízelgő hangvételű említést azonban beletelik egy kis időbe, mire magára értelmezi. Egyet nem ért vele, és nem is tudja, miért írná őt le így a férfi, de elkönyveli hízelgésnek. Vagy tévedésnek...
A könyvtárba invitálásra és a többire biccent, majd követi Nestart. Közben igyekszik körülnézni, átlátni a helyszínt. Egy kissé ideges, mint mindig, mikor új helyszínre érkezik és új emberekkel kell szót váltania, s még elvárásokat is feltételez maga felé.
A csuklyát fejéről hátrahajtani is elfelejti, úgy halad a férfi mögött, kissé megszeppenten.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 14:56:23
Üzenet elküldve: 2026-05-01 14:56:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
*Azt Nestar is elismeri, hogy számára se áll össze, hogy mitől fegyver, de ha ezen fennakadna, akkor rengeteg, elsőre nem intuitív dolgon hőkölne meg.*
- Nos, igen, az orkok fegyvernek nevezték, ez nehezebbé is tette a megtalálását. De aminek tűnik, az egy dobogó szív, ami egy törhetetlennek mutatkozó gyémántba lett, gondolom mágikus módon, elzárva. Azt, hogy az orkoknak miért kell vagy mi a funkciója, sajnos nem tudjuk.
*Ami a Sa'terethes történetet illeti, egy kisebb félreértésnek lett áldozata Krestvir, az alkimista hibájából. Látszik, hogy ritkán kell szociális helyzetet leírnia.*
- Nos, itt egy kis pontosítást kell tegyek. Egy Quantall nevű Eeyr-pap meg volt győződve arról, hogy ez a relikvia Sa'terethtől származik, és így a csapatuk tagját is rábeszélte, hogy az egyház felügyeletébe bocsátsa a tárgyat. Ami az őrséget és a templomot illeti, ha belegondol, ennek az ügynek két ága van, a vallási nyilvánvaló, de miután ez a tárgy valós politikai és katonai veszélyt jelent a városra, így megértem, hogy a városvezetés és rajtuk keresztül az őrség miért szeretné a saját oltalma alatt. Ellenben ezt a helyzetet Arenih főatya oldotta fel, akivel... nos, az a rész zárt falak között történt, így nem tudom biztosan, de állítólag megvizsgálták a tárgyat és úgy tűnik, hogy nem volt köze az istenhez.
*Ami az őrség oldalát illeti, arról sajnos nem Nestar a legalkalmasabb személy, hogy véleményt nyilvánítson.*
- Azt nem tudom, hogy a városi őrség próbálkozott-e bármivel. Ahogy a főparancsnok mondta, az ő feladata csak őrizni, amíg jobbat nem tudnak. És bizonyos szemszögből, mi is erre a várakozásra vagyunk kényszerítve, amíg nem tudunk meg többet.
*Ha már kifejtett magyarázkodás, akkor itt is talán ki kellene fejtenie valamit, amit a főtéren csak pár szóba tudott összesuvasztani.*
- Egyébként ebben mondjuk nincs egységes véleményünk. Én a tárgy elpusztításának pártján állok, lehetőleg minél előbb. Mai Faensa meg volt bízva a Mester által, hogy várjon a válaszára és így tenne. Nimeril pedig látja a hasznosságát annak, hogy legyen eszközünk a tárgyat megsemmisíteni, de nem ténylegesen meg is tenni, ugyanis további tanulmányozást igényel. Ezzel nem tudok nagyon vitatkozni és végül bele is egyeztem. Ettől függetlenül, a véleményem változatlan, miután a sereget ez a tárgy vonzza a háborúba, ezért attól függetlenül, hogy mire lehet hasznos, nekünk abból származik a legnagyobb előnyünk, ha már nem kerülhet a kezükre.
*A tanítvány szóra gyorsan rá is jön, hogy kire gondol és ez is egy olyan félreértés, ami miatt magyarázkodnia kell, mielőtt Nimeril fülébe jut.*
- A tanítványom volt, most már teljes értékű és független művelője az alkímiának és, több más tudományágnak, amihez elhanyagolható közöm volt a mostani ismereteihez képest.
*Mondandójában megakad, végül csak elérnek a bejárati ajtóig, ahol már az enyhe zsivajból Krestvir felkészülhet arra, hogy az árvaház nem csak egy jótékonyul hangzó név, hanem gyermeki zajongással is jár. Ez egy pillanatra megzavarja, azonban Anvien jelenléte egy biztató fixpontja. *
- Egy pillanat türelmét kérem.
*Első körben, elnézését is kéri, hogy így letámadja szegény személyzetist, de miután a saját étkezését is eltussolta, fontosabb ügyek hívására, így első körben intéztet maguknak valami harapnivalót. A burkoltan önkényes kéréstől függetlenül, üzentet Mai és Nimeril számára, hogy volt szerencséje a tekintélyes mágussal, akiről mesélt nekik, összefutni és meghívta hozzájuk, hogy segítsen a jelenlegi helyzetükön. Krestvirnek nem kell sokat gondolkodnia, hogy kire utal ezen méltóságos szereppel. Vissza is tér Krestvirhez.*
- A könyvtárba beülhetünk. Mivel eléggé váratlanul zúdítottam a nyakukba a helyzetet, így lehet várnunk kell egy ideig, de addig cserélgethetünk jegyzeteket. Ha bármi kérdése, kérése van a földmágiával kapcsolatban, örömmel állok a rendelkezésére.
*Azt Nestar is elismeri, hogy számára se áll össze, hogy mitől fegyver, de ha ezen fennakadna, akkor rengeteg, elsőre nem intuitív dolgon hőkölne meg.*
- Nos, igen, az orkok fegyvernek nevezték, ez nehezebbé is tette a megtalálását. De aminek tűnik, az egy dobogó szív, ami egy törhetetlennek mutatkozó gyémántba lett, gondolom mágikus módon, elzárva. Azt, hogy az orkoknak miért kell vagy mi a funkciója, sajnos nem tudjuk.
*Ami a Sa'terethes történetet illeti, egy kisebb félreértésnek lett áldozata Krestvir, az alkimista hibájából. Látszik, hogy ritkán kell szociális helyzetet leírnia.*
- Nos, itt egy kis pontosítást kell tegyek. Egy Quantall nevű Eeyr-pap meg volt győződve arról, hogy ez a relikvia Sa'terethtől származik, és így a csapatuk tagját is rábeszélte, hogy az egyház felügyeletébe bocsátsa a tárgyat. Ami az őrséget és a templomot illeti, ha belegondol, ennek az ügynek két ága van, a vallási nyilvánvaló, de miután ez a tárgy valós politikai és katonai veszélyt jelent a városra, így megértem, hogy a városvezetés és rajtuk keresztül az őrség miért szeretné a saját oltalma alatt. Ellenben ezt a helyzetet Arenih főatya oldotta fel, akivel... nos, az a rész zárt falak között történt, így nem tudom biztosan, de állítólag megvizsgálták a tárgyat és úgy tűnik, hogy nem volt köze az istenhez.
*Ami az őrség oldalát illeti, arról sajnos nem Nestar a legalkalmasabb személy, hogy véleményt nyilvánítson.*
- Azt nem tudom, hogy a városi őrség próbálkozott-e bármivel. Ahogy a főparancsnok mondta, az ő feladata csak őrizni, amíg jobbat nem tudnak. És bizonyos szemszögből, mi is erre a várakozásra vagyunk kényszerítve, amíg nem tudunk meg többet.
*Ha már kifejtett magyarázkodás, akkor itt is talán ki kellene fejtenie valamit, amit a főtéren csak pár szóba tudott összesuvasztani.*
- Egyébként ebben mondjuk nincs egységes véleményünk. Én a tárgy elpusztításának pártján állok, lehetőleg minél előbb. Mai Faensa meg volt bízva a Mester által, hogy várjon a válaszára és így tenne. Nimeril pedig látja a hasznosságát annak, hogy legyen eszközünk a tárgyat megsemmisíteni, de nem ténylegesen meg is tenni, ugyanis további tanulmányozást igényel. Ezzel nem tudok nagyon vitatkozni és végül bele is egyeztem. Ettől függetlenül, a véleményem változatlan, miután a sereget ez a tárgy vonzza a háborúba, ezért attól függetlenül, hogy mire lehet hasznos, nekünk abból származik a legnagyobb előnyünk, ha már nem kerülhet a kezükre.
*A tanítvány szóra gyorsan rá is jön, hogy kire gondol és ez is egy olyan félreértés, ami miatt magyarázkodnia kell, mielőtt Nimeril fülébe jut.*
- A tanítványom volt, most már teljes értékű és független művelője az alkímiának és, több más tudományágnak, amihez elhanyagolható közöm volt a mostani ismereteihez képest.
*Mondandójában megakad, végül csak elérnek a bejárati ajtóig, ahol már az enyhe zsivajból Krestvir felkészülhet arra, hogy az árvaház nem csak egy jótékonyul hangzó név, hanem gyermeki zajongással is jár. Ez egy pillanatra megzavarja, azonban Anvien jelenléte egy biztató fixpontja. *
- Egy pillanat türelmét kérem.
*Első körben, elnézését is kéri, hogy így letámadja szegény személyzetist, de miután a saját étkezését is eltussolta, fontosabb ügyek hívására, így első körben intéztet maguknak valami harapnivalót. A burkoltan önkényes kéréstől függetlenül, üzentet Mai és Nimeril számára, hogy volt szerencséje a tekintélyes mágussal, akiről mesélt nekik, összefutni és meghívta hozzájuk, hogy segítsen a jelenlegi helyzetükön. Krestvirnek nem kell sokat gondolkodnia, hogy kire utal ezen méltóságos szereppel. Vissza is tér Krestvirhez.*
- A könyvtárba beülhetünk. Mivel eléggé váratlanul zúdítottam a nyakukba a helyzetet, így lehet várnunk kell egy ideig, de addig cserélgethetünk jegyzeteket. Ha bármi kérdése, kérése van a földmágiával kapcsolatban, örömmel állok a rendelkezésére.
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 13:08:26
Üzenet elküldve: 2026-05-01 13:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*Gömböc témájához most nem fűz már hozzá többet, mert valóban akad más, jelenleg fontosabb, amit meg kell beszélniük, s mivel közben megérkeztek, rá is térhetnek ezekre.*
- Gondolom most már késő megkérdeznem, hogy jól áll-e a hajam... - *Hallani a láthatatlanná vált Kilencedik vidor, csipogó hangját.
Az egyébként kopasz manó tréfájának Krestvir szentel egy kis mosolyt, majd figyelmezteti őt.*
- Most már... - *A mondatot szája elé tett mutatóujjával zárja.*
- Jó, jó, lakat a számon. De a kulcsát nem adom!
- Azt gondoltam. - *Feleli Krestvir, majd most már teljes figyelme Nestaré.
Helyenként kissé zavarosnak találja a történetet, meg végül azt is, hogy miben kellene az ő segítsége. Mármint, azt érti, hogy a jegyzeteihez, esetleg személyes tanításához szeretnének hozzáférni az olcsóbb és gyorsabb tanulás érdekében, hogy jelenlegi körülményeiket megkönnyítsék, biztonságosabbá tegyék. De hogy a relikviával kapcsolatban milyen szerepet szántak neki, abban nem teljesen biztos. Sa'Tereth mágiájával szemben is akadhat ugyan hatásos varázslata, de egy szakrális mágus talán hasznosabb lehet ebben. Valamint ha nincs is hozzáférésük a tárgyhoz, úgy nehéz lesz vizsgálgatni.*
- Egy gyémántba zárt dobogó szív... ami fegyver... - *Mondja maga elé a szavakat töprengve. Majd kicsit elkalandozik, amitől egy ide nem illő mosolyra húz a szája. Elméje ugyanis elképzelteti vele, hogyan lehetne egy ilyen tárgyat fegyverként használni, s valamiért nagyon mulatságosnak találja az elé vetülő képet, ahogy a relikviát egyszerű kőtömbként, esetleg katapult töltelékként hajigálják egymásra.*
- De ha Sa'Tereth mágiája van rajta, miért gondolta az őrség, hogy náluk jobb helyen lesz? Így szerintem is inkább volna a Templomban a helye.
Egyébként mit próbáltak eddig tenni vele? Azon kívül, hogy innen oda vitték?
*A tanulás dolgára biccent.*
- Rendben. Akkor magával hagynám a víz ágról szóló jegyzeteimet áttanulmányozásra, másolásra, önnek és Mai Faensanak.
Talán a tanítványának is tudok segíteni a nap ágban, bár annak esetén az elméleti tudásom bővebb, a toronyban elérhető varázslatoknak még csak töredékét sajátítottam el, túl magasak a költségei. Mint a toronyban való tanulásnak úgy általában. Így remélem, cserébe nekem is lesz mit tanulnom önöktől.
*Gömböc témájához most nem fűz már hozzá többet, mert valóban akad más, jelenleg fontosabb, amit meg kell beszélniük, s mivel közben megérkeztek, rá is térhetnek ezekre.*
- Gondolom most már késő megkérdeznem, hogy jól áll-e a hajam... - *Hallani a láthatatlanná vált Kilencedik vidor, csipogó hangját.
Az egyébként kopasz manó tréfájának Krestvir szentel egy kis mosolyt, majd figyelmezteti őt.*
- Most már... - *A mondatot szája elé tett mutatóujjával zárja.*
- Jó, jó, lakat a számon. De a kulcsát nem adom!
- Azt gondoltam. - *Feleli Krestvir, majd most már teljes figyelme Nestaré.
Helyenként kissé zavarosnak találja a történetet, meg végül azt is, hogy miben kellene az ő segítsége. Mármint, azt érti, hogy a jegyzeteihez, esetleg személyes tanításához szeretnének hozzáférni az olcsóbb és gyorsabb tanulás érdekében, hogy jelenlegi körülményeiket megkönnyítsék, biztonságosabbá tegyék. De hogy a relikviával kapcsolatban milyen szerepet szántak neki, abban nem teljesen biztos. Sa'Tereth mágiájával szemben is akadhat ugyan hatásos varázslata, de egy szakrális mágus talán hasznosabb lehet ebben. Valamint ha nincs is hozzáférésük a tárgyhoz, úgy nehéz lesz vizsgálgatni.*
- Egy gyémántba zárt dobogó szív... ami fegyver... - *Mondja maga elé a szavakat töprengve. Majd kicsit elkalandozik, amitől egy ide nem illő mosolyra húz a szája. Elméje ugyanis elképzelteti vele, hogyan lehetne egy ilyen tárgyat fegyverként használni, s valamiért nagyon mulatságosnak találja az elé vetülő képet, ahogy a relikviát egyszerű kőtömbként, esetleg katapult töltelékként hajigálják egymásra.*
- De ha Sa'Tereth mágiája van rajta, miért gondolta az őrség, hogy náluk jobb helyen lesz? Így szerintem is inkább volna a Templomban a helye.
Egyébként mit próbáltak eddig tenni vele? Azon kívül, hogy innen oda vitték?
*A tanulás dolgára biccent.*
- Rendben. Akkor magával hagynám a víz ágról szóló jegyzeteimet áttanulmányozásra, másolásra, önnek és Mai Faensanak.
Talán a tanítványának is tudok segíteni a nap ágban, bár annak esetén az elméleti tudásom bővebb, a toronyban elérhető varázslatoknak még csak töredékét sajátítottam el, túl magasak a költségei. Mint a toronyban való tanulásnak úgy általában. Így remélem, cserébe nekem is lesz mit tanulnom önöktől.
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 04:14:56
Üzenet elküldve: 2026-05-01 04:14:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- Jobb híján mágikus folyadékba van zárva, már amennyire lehet, de amúgy csak odafigyelek, hogy ha túl messze száll, akkor visszacsalogassam. Egyébként már próbáltam értelmezni a mozgását, de véletlenszerűnek tűnik.
* Nestar személyesen nem vette észre, hogy a lény jobban vonzódna hozzá, mint máshoz és ennek a legfőbb oka, hogy eleinte ez nem volt így és már csak nem engedi annyi időre szabadon, hogy ezt nagyobb távlatban megfigyelhesse. És nem is bizakodik annyira, hogy ha egyszer véletlenül elvesztené, hogy visszatérjen, így inkább óvatos.*
- De egy meglehetősen jól átgondolt elmélet. Ami a gyakorlatot illeti, Gömböc tanulmányozását egyelőre majdnem évekkel halasztom, úgy érzem, hogy még így is rengeteg dolgom marad, mire odajutunk. Első körben nyilván a város védelmét kellene megoldani, a rengeteg kérés gyógyfüvekre és gyógyitalokra, valamint még sorolhatnám...
*Meg sem említi az új alapanyagot, amit talált és az italt, amit készített belőle. Nem is emlékszik, hogy Krestvirt egyáltalán érdekli-e az alkímia annyira mélyre menően. Valamiért úgy sejti, hogy nem, lehet azért, mert ez a megszokott reakció.*
- Nos, jobb óvatosnak lenni.
*Megkerüli a válaszolás szükségességét Kilencedik felé.*
- Ez így van, de talán jobb is tisztázni, hogy mi ez a relikvia. Egy gyémántba zárt dobogó szív, amire az orkok fegyverként utalnak. Egy ideig az ő csapatának egy tagja vehemensen őrizte, azonban utána egy Eeyr-papnak szolgáltatta, aki meggyőződött arról, hogy ez Sa'Tereth gonosz kreálmánya és a Templom feladata védeni. Tőle erőfitogtatással és a zárka fenyegetésével elvette maga a városőrök főparancsnoka, így már az ő védelmük alatt áll. Valamiért Abogr is ragaszkodott hozzá, hogy ez a tárgy visszakerüljön a városba, ennek az oka egyelőre értelmezhetetlen, mert maga sem árulta el. Azonban el is tűnt, valahova, hogy többet tudjon meg a tárgyról. Azt nem tudom, hogy a törzs ostroma hogy jön ebbe bele, de a lényeg, hogy a város már több kémet kapott el, akik azt keresték, de valahogy a városon kívül pontosan érezték a helyét. Szóval lehet valami azokból a védőmágiákból még is csak működik, de ez teljesen csak spekuláció. Annyi bizonyos, hogy a tárgy nem fogja elhagyni az őrség védelmét, így az ork sereg is direkt érte fog jönni. Ez módfelett zavarja Mai Faensát, aki első körben azért akarta elvinni Abogr számára a szívet, hogy levegye a veszélyt a városról és a relatíve védtelen népéről és rábízza a leghatalmasabb mágusra.
*Megint elcsatangolt a lényegtől, így visszatér arra, amit kérdeztek is. A kézjelzésre természetesen csendben marad, tudja, hogy minden apróság megzavarhatja a varázslat sikeres létrejöttét. De az eredmény magáért beszél, ha látszani már csak pont ellenkezőleg.*
- És igen, ez lenne az egyik lehetőség arra, hogy biztonságban eljuthasson a toronyba, ha esetleg a jelenlétét követelnék. Abogrtól kapott egy zafírt, amin keresztül üzenhet neki, ha megtud valamit a szívről. Ahogy mondtam, magamat nem számolom egy teljes mágusnak és Nimerilt bár tisztelem, ő megmondta, hogy nem rég napmágiát kezdte, mint következő ága, így arra tervez fókuszálni, hogy minél hatékonyabban haladhasson. Amit megértek, az én kicsit szétszórt módszerem nem a leghatékonyabb, de védelmemre szóljon, nem is ez a hivatásom. Ha a szükség úgy hozza, össze tudom szedni magam és megtanulni, ami kell. És most rengeteg szükséget hoz ez a háború a nyakunkra.
- Jobb híján mágikus folyadékba van zárva, már amennyire lehet, de amúgy csak odafigyelek, hogy ha túl messze száll, akkor visszacsalogassam. Egyébként már próbáltam értelmezni a mozgását, de véletlenszerűnek tűnik.
* Nestar személyesen nem vette észre, hogy a lény jobban vonzódna hozzá, mint máshoz és ennek a legfőbb oka, hogy eleinte ez nem volt így és már csak nem engedi annyi időre szabadon, hogy ezt nagyobb távlatban megfigyelhesse. És nem is bizakodik annyira, hogy ha egyszer véletlenül elvesztené, hogy visszatérjen, így inkább óvatos.*
- De egy meglehetősen jól átgondolt elmélet. Ami a gyakorlatot illeti, Gömböc tanulmányozását egyelőre majdnem évekkel halasztom, úgy érzem, hogy még így is rengeteg dolgom marad, mire odajutunk. Első körben nyilván a város védelmét kellene megoldani, a rengeteg kérés gyógyfüvekre és gyógyitalokra, valamint még sorolhatnám...
*Meg sem említi az új alapanyagot, amit talált és az italt, amit készített belőle. Nem is emlékszik, hogy Krestvirt egyáltalán érdekli-e az alkímia annyira mélyre menően. Valamiért úgy sejti, hogy nem, lehet azért, mert ez a megszokott reakció.*
- Nos, jobb óvatosnak lenni.
*Megkerüli a válaszolás szükségességét Kilencedik felé.*
- Ez így van, de talán jobb is tisztázni, hogy mi ez a relikvia. Egy gyémántba zárt dobogó szív, amire az orkok fegyverként utalnak. Egy ideig az ő csapatának egy tagja vehemensen őrizte, azonban utána egy Eeyr-papnak szolgáltatta, aki meggyőződött arról, hogy ez Sa'Tereth gonosz kreálmánya és a Templom feladata védeni. Tőle erőfitogtatással és a zárka fenyegetésével elvette maga a városőrök főparancsnoka, így már az ő védelmük alatt áll. Valamiért Abogr is ragaszkodott hozzá, hogy ez a tárgy visszakerüljön a városba, ennek az oka egyelőre értelmezhetetlen, mert maga sem árulta el. Azonban el is tűnt, valahova, hogy többet tudjon meg a tárgyról. Azt nem tudom, hogy a törzs ostroma hogy jön ebbe bele, de a lényeg, hogy a város már több kémet kapott el, akik azt keresték, de valahogy a városon kívül pontosan érezték a helyét. Szóval lehet valami azokból a védőmágiákból még is csak működik, de ez teljesen csak spekuláció. Annyi bizonyos, hogy a tárgy nem fogja elhagyni az őrség védelmét, így az ork sereg is direkt érte fog jönni. Ez módfelett zavarja Mai Faensát, aki első körben azért akarta elvinni Abogr számára a szívet, hogy levegye a veszélyt a városról és a relatíve védtelen népéről és rábízza a leghatalmasabb mágusra.
*Megint elcsatangolt a lényegtől, így visszatér arra, amit kérdeztek is. A kézjelzésre természetesen csendben marad, tudja, hogy minden apróság megzavarhatja a varázslat sikeres létrejöttét. De az eredmény magáért beszél, ha látszani már csak pont ellenkezőleg.*
- És igen, ez lenne az egyik lehetőség arra, hogy biztonságban eljuthasson a toronyba, ha esetleg a jelenlétét követelnék. Abogrtól kapott egy zafírt, amin keresztül üzenhet neki, ha megtud valamit a szívről. Ahogy mondtam, magamat nem számolom egy teljes mágusnak és Nimerilt bár tisztelem, ő megmondta, hogy nem rég napmágiát kezdte, mint következő ága, így arra tervez fókuszálni, hogy minél hatékonyabban haladhasson. Amit megértek, az én kicsit szétszórt módszerem nem a leghatékonyabb, de védelmemre szóljon, nem is ez a hivatásom. Ha a szükség úgy hozza, össze tudom szedni magam és megtanulni, ami kell. És most rengeteg szükséget hoz ez a háború a nyakunkra.
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 03:25:12
Üzenet elküldve: 2026-05-01 03:25:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*Nem különösebben kísérletezik az apró lénnyel, inkább csak magánál igyekszik tartani. Ám megfigyelni azért önkéntelen is megfigyeli, amit a vele való találkozáskor tapasztal. Végül útjára engedi, s hagyja visszatérni... "teremtőjéhez"? "Fogvatartójához?"*
- Hogyan éri el, hogy kövesse? A magánál lévő italok vonzzák? - *Érdeklődik, bár lehet egy már elhangzott részlet kerülte el a figyelmét.
Hallgatja aztán a továbbiakat, s röviden eltöpreng, de gondolatai elég egyszerű vonalat követnek. Mégis válaszol a korábban közvetetten fölvetett kérdésre, bár alighanem csalódást fog okozni.*
- Véleményem szerint egyébként már megválaszolta, hogy mi tartja keretek között e lény mozgását. Azt gondolnám, hogy mint mondta, csak a mágikus energiát képes érzékelni, ezért közelít felé, vonzza. Hogy táplálkozásról van szó, vagy csak tudatosság nélkül közelít és a jelenléte az, ami átalakítja ezt az energiát fénnyé, azt nem tudom. Mindenesetre számomra úgy tűnik, hogy ha teste nincs is, entitásként jelen van. És úgy feltételezném, hogy mindenben, mi él, ugyancsak egy entitás lakozik. Nevezhetnénk ezt léleknek? Gömböc egy magában, test nélkül létező entitás, akinek más entitások szabnak csak határokat, így rajtuk nem képes áthaladni. Mint ahogy mi egy testben élünk és így a testünk korlátoz minket, másokon legfeljebb úgy tudunk áthaladni, hogy bennük és magunkban kárt teszünk. - *Fel sem fogja, ez mennyire drasztikusan hangzik.*
- De ez csak egy elmélet részemről... - *Zárja szavait.
S talán ekkorra már a bejárat közvetlen közelében járnak.*
- Úgy beszélsz rólam, mintha csak egy kisnyuszi lennék, akit agyonnyomorgathatnak a kölykök. - *Kotyog közbe Kilencedik, rosszallón, de vigyorogva rázva fejét Nestarnak.
Krestvirnek ellenben kell egy-két pillanat, hogy a gondolatait rendezze mindazok után, amiket hirtelen rá zúdított a férfi.*
- Mikor azt mondja, ez már nem áll fenn, azt úgy érti, hogy a relikvia már nincs itt?
És jól értem, hogy ezek szerint ennek a bizonyos Mai Faensanak is a víz ághoz szükséges ismereteket szeretné, ha átadnám, hogy használni tudja a Tükörlovast az utazáshoz? - *Igyekszik tisztázni gyorsan néhány részletet. De amint választ kapott, jelzésértékűen fölemeli a kezét, hogy türelmet kérjen, ugyanis a varázslat igényel tőle némi figyelmet. Különösen, hogy oszlatással módosít rajta, hogy csak a vállán ülő manóra hasson, s pusztán őt tegye láthatatlanná a varázslat.*
- Kérem, folytassa, ha tud még részleteket. - *Szól aztán, ha varázslata sikeres volt, s ha beljebb mennek, követi a férfit.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
*Nem különösebben kísérletezik az apró lénnyel, inkább csak magánál igyekszik tartani. Ám megfigyelni azért önkéntelen is megfigyeli, amit a vele való találkozáskor tapasztal. Végül útjára engedi, s hagyja visszatérni... "teremtőjéhez"? "Fogvatartójához?"*
- Hogyan éri el, hogy kövesse? A magánál lévő italok vonzzák? - *Érdeklődik, bár lehet egy már elhangzott részlet kerülte el a figyelmét.
Hallgatja aztán a továbbiakat, s röviden eltöpreng, de gondolatai elég egyszerű vonalat követnek. Mégis válaszol a korábban közvetetten fölvetett kérdésre, bár alighanem csalódást fog okozni.*
- Véleményem szerint egyébként már megválaszolta, hogy mi tartja keretek között e lény mozgását. Azt gondolnám, hogy mint mondta, csak a mágikus energiát képes érzékelni, ezért közelít felé, vonzza. Hogy táplálkozásról van szó, vagy csak tudatosság nélkül közelít és a jelenléte az, ami átalakítja ezt az energiát fénnyé, azt nem tudom. Mindenesetre számomra úgy tűnik, hogy ha teste nincs is, entitásként jelen van. És úgy feltételezném, hogy mindenben, mi él, ugyancsak egy entitás lakozik. Nevezhetnénk ezt léleknek? Gömböc egy magában, test nélkül létező entitás, akinek más entitások szabnak csak határokat, így rajtuk nem képes áthaladni. Mint ahogy mi egy testben élünk és így a testünk korlátoz minket, másokon legfeljebb úgy tudunk áthaladni, hogy bennük és magunkban kárt teszünk. - *Fel sem fogja, ez mennyire drasztikusan hangzik.*
- De ez csak egy elmélet részemről... - *Zárja szavait.
S talán ekkorra már a bejárat közvetlen közelében járnak.*
- Úgy beszélsz rólam, mintha csak egy kisnyuszi lennék, akit agyonnyomorgathatnak a kölykök. - *Kotyog közbe Kilencedik, rosszallón, de vigyorogva rázva fejét Nestarnak.
Krestvirnek ellenben kell egy-két pillanat, hogy a gondolatait rendezze mindazok után, amiket hirtelen rá zúdított a férfi.*
- Mikor azt mondja, ez már nem áll fenn, azt úgy érti, hogy a relikvia már nincs itt?
És jól értem, hogy ezek szerint ennek a bizonyos Mai Faensanak is a víz ághoz szükséges ismereteket szeretné, ha átadnám, hogy használni tudja a Tükörlovast az utazáshoz? - *Igyekszik tisztázni gyorsan néhány részletet. De amint választ kapott, jelzésértékűen fölemeli a kezét, hogy türelmet kérjen, ugyanis a varázslat igényel tőle némi figyelmet. Különösen, hogy oszlatással módosít rajta, hogy csak a vállán ülő manóra hasson, s pusztán őt tegye láthatatlanná a varázslat.*
- Kérem, folytassa, ha tud még részleteket. - *Szól aztán, ha varázslata sikeres volt, s ha beljebb mennek, követi a férfit.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 02:41:40
Üzenet elküldve: 2026-05-01 02:41:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
*Nestar megteremti a feltételét annak, hogy Krestvirhez kerülhessen a lényecske, azaz a saját energiáit már nem pazarolja arra, hogy magánál tartsa. Így, ösztönös szükségszerűségből indul lassan a szabad energiák forrása felé, és így a tenyerébe is. Az első dolog, amit észrevehet, hogy hiába emeli meg a kezét és a lénynek érintenie kéne az alsó tenyerét, nem érez semmit. A lény nem tud olyan gyorsan menekülni, hogy elkerülje, így feltételezheti, hogy valami passzív hatás nyomán nem ütközik a kezének a lény. Lehet valami mód az érintkezésük határánál ő tolja arrébb az entitást. Ha az adott mana mennyiségével játszadozik, akkor láthatja, ahogy a kékes fény erős táplálás mellett fehéressé és már érzékelhetővé válik. Így sem fogyasztja egy könnyebb varázslatnak a tömegét sem, hosszasan kéne táplálnia, hogy egyáltalán megérezze a különbséget. És látszólag fölöslegesen, ugyanis amint eláll az etetésével, a lény lassan visszaáll a kezdeti állapotába, nem tart meg semmit sem az elfogyasztott energiákból. És amint abbahagyja az etetését, a megszokott módon lebeg és szálldogál körülöttük, enyhe preferenciával az alkimista irányába. És a kérdésére is választ ad ez az alkimista, ha már itt van.*
- Nos, a halotton úgy volt tesztelve, hogy egy darab húson átment. A növényeken át tud menni, azonban ennek lehet nincs köze ahhoz, hogy élő vagy sem, hanem hogy átfér ott, ahol a folyadék felszívódik és távozik a levelekből. Ennek az okában nem vagyok biztos, a növénytant csak szegről-végről ismerem. De igen, a rovarokon sem tud áthatolni, viszont a nem-élő, mágikus dolgokon sem. A mágikus szöveten is át tud haladni, sőt azon, mint például a hidegtől védő ezüstköpeny, egy parányi lukat is tud rágni, mely azonnal be is gyógyul. Ez a tulajdonsága mindkettőnkben Nimerillel aggodalmat vet fel, azonban ahogy érzékelte a lény hatását, magában nem problémás és majdnem egy éve nem mutat hajlamot és lehet képességet sem a fejlődésre. De egy mágikus szelencében könnyen tárolható lehet. Vagy egy mágikusnak számító folyadékban, ahogy én is teszem. Az utóbbit nem nevezném igazán elzárásnak, úgy mondanám inkább, hogy mivel kedveli a mágia környezetét, ezért a folyadék nem csak, hogy megtartja, de magától nem is menne egy kevésbé mágikus környezetbe.
*Fejti ki a mondanivalóját. Ha nincs a lényre szükség, úgy megteszi a lépéseket, hogy a manaitalba tegye. Majd, ha már lassan beérnek, rátérhet a Kilencedik dolgára is, így lehet még várakozni fognak a kapuban egy kicsit.*
- Szerintem túlságosan is jól szórakoznának vele a gyerekek. Így talán érdemes előbb a felnőttekkel rendezni, hogy mennyire nyektethetik. Azt megvallom, hogy én sem vagyok itt régóta, így még számomra is kitapogatatlan terület. De nem hiszem, hogy ellenszenveznének vele és rengeteg terhet fog Ön levenni a vállukról. Itt már beszélhetek róla, de Mai Faensa, aki az árvaházat vezeti, az ő ismerőse találta a relikviát, amit az orkok keresnek és amiért háborúznak. Ők ketten és még pár harcos velük voltak azok, akik elvitték Abogrhoz, hogy mondjon róla valamit. Amikor visszafele tartottak a városba onnan, akkor rájuk is támadt egy csapat ork. Ráadásul nem is véletlenül, valahonnan megérezték, hogy náluk van a relikvia és odáig követték. Bár ez már nem áll fent, ő is boldog lesz, ha nem kell többet a már veszélyes úton keresztülmennie, ha a tornyot meg akarja látogatni legközelebb. Amikor Abogr már többet fog tudni mondani a relikviáról.
*Itt már szabadabban oszthatja meg a gondolatait, így készülhet is rengeteg új információra, amíg eltüntetik kisebb barátjukat.*
*Nestar megteremti a feltételét annak, hogy Krestvirhez kerülhessen a lényecske, azaz a saját energiáit már nem pazarolja arra, hogy magánál tartsa. Így, ösztönös szükségszerűségből indul lassan a szabad energiák forrása felé, és így a tenyerébe is. Az első dolog, amit észrevehet, hogy hiába emeli meg a kezét és a lénynek érintenie kéne az alsó tenyerét, nem érez semmit. A lény nem tud olyan gyorsan menekülni, hogy elkerülje, így feltételezheti, hogy valami passzív hatás nyomán nem ütközik a kezének a lény. Lehet valami mód az érintkezésük határánál ő tolja arrébb az entitást. Ha az adott mana mennyiségével játszadozik, akkor láthatja, ahogy a kékes fény erős táplálás mellett fehéressé és már érzékelhetővé válik. Így sem fogyasztja egy könnyebb varázslatnak a tömegét sem, hosszasan kéne táplálnia, hogy egyáltalán megérezze a különbséget. És látszólag fölöslegesen, ugyanis amint eláll az etetésével, a lény lassan visszaáll a kezdeti állapotába, nem tart meg semmit sem az elfogyasztott energiákból. És amint abbahagyja az etetését, a megszokott módon lebeg és szálldogál körülöttük, enyhe preferenciával az alkimista irányába. És a kérdésére is választ ad ez az alkimista, ha már itt van.*
- Nos, a halotton úgy volt tesztelve, hogy egy darab húson átment. A növényeken át tud menni, azonban ennek lehet nincs köze ahhoz, hogy élő vagy sem, hanem hogy átfér ott, ahol a folyadék felszívódik és távozik a levelekből. Ennek az okában nem vagyok biztos, a növénytant csak szegről-végről ismerem. De igen, a rovarokon sem tud áthatolni, viszont a nem-élő, mágikus dolgokon sem. A mágikus szöveten is át tud haladni, sőt azon, mint például a hidegtől védő ezüstköpeny, egy parányi lukat is tud rágni, mely azonnal be is gyógyul. Ez a tulajdonsága mindkettőnkben Nimerillel aggodalmat vet fel, azonban ahogy érzékelte a lény hatását, magában nem problémás és majdnem egy éve nem mutat hajlamot és lehet képességet sem a fejlődésre. De egy mágikus szelencében könnyen tárolható lehet. Vagy egy mágikusnak számító folyadékban, ahogy én is teszem. Az utóbbit nem nevezném igazán elzárásnak, úgy mondanám inkább, hogy mivel kedveli a mágia környezetét, ezért a folyadék nem csak, hogy megtartja, de magától nem is menne egy kevésbé mágikus környezetbe.
*Fejti ki a mondanivalóját. Ha nincs a lényre szükség, úgy megteszi a lépéseket, hogy a manaitalba tegye. Majd, ha már lassan beérnek, rátérhet a Kilencedik dolgára is, így lehet még várakozni fognak a kapuban egy kicsit.*
- Szerintem túlságosan is jól szórakoznának vele a gyerekek. Így talán érdemes előbb a felnőttekkel rendezni, hogy mennyire nyektethetik. Azt megvallom, hogy én sem vagyok itt régóta, így még számomra is kitapogatatlan terület. De nem hiszem, hogy ellenszenveznének vele és rengeteg terhet fog Ön levenni a vállukról. Itt már beszélhetek róla, de Mai Faensa, aki az árvaházat vezeti, az ő ismerőse találta a relikviát, amit az orkok keresnek és amiért háborúznak. Ők ketten és még pár harcos velük voltak azok, akik elvitték Abogrhoz, hogy mondjon róla valamit. Amikor visszafele tartottak a városba onnan, akkor rájuk is támadt egy csapat ork. Ráadásul nem is véletlenül, valahonnan megérezték, hogy náluk van a relikvia és odáig követték. Bár ez már nem áll fent, ő is boldog lesz, ha nem kell többet a már veszélyes úton keresztülmennie, ha a tornyot meg akarja látogatni legközelebb. Amikor Abogr már többet fog tudni mondani a relikviáról.
*Itt már szabadabban oszthatja meg a gondolatait, így készülhet is rengeteg új információra, amíg eltüntetik kisebb barátjukat.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 01:23:55
Üzenet elküldve: 2026-05-01 01:23:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*A kísérlet leírása rendkívül izgalmas, megmozgatja az elméjét, de az értékrendjét is próbára teszi. A férfi és tanítványa által használt varázslat egyike azoknak, amik mély morális aggályokat keltenek benne. És szomorúságot...
A fénylő kis jelenségre is más szemmel néz már, s korábbi hozzáállásával szemben magához csalogatja, manája egy részét a tenyerében összpontosítva, s ha Gömböc érkezik, kis időre igyekszik a markába zárni őt, hogy közelebbről is megszemlélhesse.
Végül szemeit lehunyva röviden a homlokához érinti összezárt markát, benne a fénnyel, majd leengedi kezeit, s várja, hogy a jelenség mozduljon, amerre szeretne...
Vallásosnak tűnő mozdulatai valójában inkább szentimentálisak. De azért közben figyel is.*
- Élőlényeken... Úgy érti, semmin nem tud áthaladni, ami él? Növényeken, rovarokon... Csak holt dolgokon? - *Kérdez vissza, mikor úgy érzékeli, tőle várnának véleményt, vagy választ valamire.
Már nem igyekszik annyira, hogy Gömböcöt összehasonlítsa azokkal a jelenségekkel, amik még az ingoványban vették üldözőbe. Maga a kis lény most önmagában jobban leköti.*
*A kísérlet leírása rendkívül izgalmas, megmozgatja az elméjét, de az értékrendjét is próbára teszi. A férfi és tanítványa által használt varázslat egyike azoknak, amik mély morális aggályokat keltenek benne. És szomorúságot...
A fénylő kis jelenségre is más szemmel néz már, s korábbi hozzáállásával szemben magához csalogatja, manája egy részét a tenyerében összpontosítva, s ha Gömböc érkezik, kis időre igyekszik a markába zárni őt, hogy közelebbről is megszemlélhesse.
Végül szemeit lehunyva röviden a homlokához érinti összezárt markát, benne a fénnyel, majd leengedi kezeit, s várja, hogy a jelenség mozduljon, amerre szeretne...
Vallásosnak tűnő mozdulatai valójában inkább szentimentálisak. De azért közben figyel is.*
- Élőlényeken... Úgy érti, semmin nem tud áthaladni, ami él? Növényeken, rovarokon... Csak holt dolgokon? - *Kérdez vissza, mikor úgy érzékeli, tőle várnának véleményt, vagy választ valamire.
Már nem igyekszik annyira, hogy Gömböcöt összehasonlítsa azokkal a jelenségekkel, amik még az ingoványban vették üldözőbe. Maga a kis lény most önmagában jobban leköti.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 00:47:03
Üzenet elküldve: 2026-05-01 00:47:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- Nem titkos, azonban már nagyon nem sikerült reprodukálni, így lehet inkább egy mellékhatásnak számolnám, mintsem hatásnak.
*Kezdi meg a magyarázkodást, és még tesz egy kisebb kerülőt, mielőtt a lényegre tér.*
- De a koncepció amúgy nem annyira bonyolult, bár a kivitelezése nagyon körülményes. Első körben fogtam egy mágikus energiákkal feltöltő italt és használtam a benne lévő folyadékra az életre keltést. Az így teremtett lény magában sokra nem volt képes, ugyanis még ha enyhe mozgást tudott is az üvegcsén belül végezni, az összetartó mágia ereje nem volt elég ahhoz, hogy tisztán folyadékot egy egységként mozgasson. Azonban ez egy jó előrehaladás lehet afelé, hogy a szilárd és a folyadék között létezik egy állapot, ami életre kelthető és egy lényként tudna viselkedni. Azonban ez egy másik kísérletre vonatkozik majd és azt hiszem említettem, hogy a szerves dolgokkal nem szeretek foglalkozni, márpedig úgy lenne értelme.
*Kicsit elkalandozott, úgyhogy vissza is tér arra, amit a kísérlet közben ténykedett.*
- Azonban nekem nem egy mágikus folyadék kellett, mint lény, hanem az, hogy vajon a mágikus energia, tisztán, képes-e lénnyé formálódni. És azt, hogy ez a lény miként reagál, milyen kapcsolatot ápol a környező világgal. Tehát a következő lépés az volt, hogy a lény kiszívja a manát a testéből, ebből a köztes állapotból. Mint egy tojás, ami megeszi a tápanyagot a héjon belül, hogy legyen ereje kitörni. Megissza a folyadékot, ami alkotja és az így nyert mágikus energia szolgál már a testének, hiszen magába szívta. Ezt alkímiai módszerekkel is el lehet érni, de egyoldalú információküldésre használtam az illúziókeltést is. Sejtésem szerint viszont nem hiszem, hogy bármit is használt volna, ugyanis a lény érzékszervei kizárólag mágikus energiát érzékelnek, a nem mágikus anyagokat még tapintani sem képes, egyszerűen átsuhan rajtuk. Kivéve az élőlényeken. Ennek az okát nem értem. És a kísérlet nehezen megismételhető volta miatt, gyanakszom, hogy inkább valami belső folyamat eredményeként zajlott le az átalakulás.
*De talán így is túl sokat beszélt anélkül, hogy szóhoz hagyta volna jutni elvileges beszélgetőtársát. Általában nem zavarja, ha a társalgófele csak monológjának áldozata, de általában nem is olyannal szokott beszélgetni, aki mérföldekkel jártasabb a mágiában nála, ami az elméletét és a használatát illeti. Szóval megvárja Krestvir elsődleges értékelését a helyzetről.*
- Nem titkos, azonban már nagyon nem sikerült reprodukálni, így lehet inkább egy mellékhatásnak számolnám, mintsem hatásnak.
*Kezdi meg a magyarázkodást, és még tesz egy kisebb kerülőt, mielőtt a lényegre tér.*
- De a koncepció amúgy nem annyira bonyolult, bár a kivitelezése nagyon körülményes. Első körben fogtam egy mágikus energiákkal feltöltő italt és használtam a benne lévő folyadékra az életre keltést. Az így teremtett lény magában sokra nem volt képes, ugyanis még ha enyhe mozgást tudott is az üvegcsén belül végezni, az összetartó mágia ereje nem volt elég ahhoz, hogy tisztán folyadékot egy egységként mozgasson. Azonban ez egy jó előrehaladás lehet afelé, hogy a szilárd és a folyadék között létezik egy állapot, ami életre kelthető és egy lényként tudna viselkedni. Azonban ez egy másik kísérletre vonatkozik majd és azt hiszem említettem, hogy a szerves dolgokkal nem szeretek foglalkozni, márpedig úgy lenne értelme.
*Kicsit elkalandozott, úgyhogy vissza is tér arra, amit a kísérlet közben ténykedett.*
- Azonban nekem nem egy mágikus folyadék kellett, mint lény, hanem az, hogy vajon a mágikus energia, tisztán, képes-e lénnyé formálódni. És azt, hogy ez a lény miként reagál, milyen kapcsolatot ápol a környező világgal. Tehát a következő lépés az volt, hogy a lény kiszívja a manát a testéből, ebből a köztes állapotból. Mint egy tojás, ami megeszi a tápanyagot a héjon belül, hogy legyen ereje kitörni. Megissza a folyadékot, ami alkotja és az így nyert mágikus energia szolgál már a testének, hiszen magába szívta. Ezt alkímiai módszerekkel is el lehet érni, de egyoldalú információküldésre használtam az illúziókeltést is. Sejtésem szerint viszont nem hiszem, hogy bármit is használt volna, ugyanis a lény érzékszervei kizárólag mágikus energiát érzékelnek, a nem mágikus anyagokat még tapintani sem képes, egyszerűen átsuhan rajtuk. Kivéve az élőlényeken. Ennek az okát nem értem. És a kísérlet nehezen megismételhető volta miatt, gyanakszom, hogy inkább valami belső folyamat eredményeként zajlott le az átalakulás.
*De talán így is túl sokat beszélt anélkül, hogy szóhoz hagyta volna jutni elvileges beszélgetőtársát. Általában nem zavarja, ha a társalgófele csak monológjának áldozata, de általában nem is olyannal szokott beszélgetni, aki mérföldekkel jártasabb a mágiában nála, ami az elméletét és a használatát illeti. Szóval megvárja Krestvir elsődleges értékelését a helyzetről.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-05-01 00:06:46
Üzenet elküldve: 2026-05-01 00:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
*Leplezetlen testbeszéde árulkodhat bizalmatlanságáról, ahogy a jelenség "születésének" történetét és tulajdonságainak leírását hallgatja. Majd pedig megfigyelni is van alkalma a "táplálkozását", ami egyszerre borzasztja és nyűgözi le. Arra viszont nem mutat hajlandóságot, hogy a férfi példáját követve "enni adjon" Gömböcnek.*
- Ha nem titkos, miből állt ez a kísérlet? - *Igyekszik elfogulatlan maradni, s úgy véli, sokat segítene ellenszenvén, ha többet megértene e jelenségről, s hogy miként jött létre.
Lehetséges volna, hogy Nestar és tanítványa tudományos eszközökkel hoztak létre valamit, ami máshol organikusan jött létre? Ez a kis fénypont ugyanis, ha nem is egészen, de kísértetiesen emlékezteti valamire, amivel korábban találkozott. Na meg még valami másra is, de az már inkább csak egy nem sokkal korábbi beszélgetés hatása. Nem is hozná ezt fel most, nem megfelelő az alkalom egy ilyen elmélkedésre.
Következő témájuk már inkább illik háborús időkre. Valahol meglepi Nestar felé tanúsított aggodalma, illetve azt sem érti egészen, miért volna jobb, ha mellette a férfi is veszélybe kerül, de nem panaszkodik. Talán tényleg segíteni tudják majd egymást, és kétségtelenül kisebb a görcs a gyomrában, ha arra gondol, hogy Nestar is velük tart.*
- Köszönöm. - *Hajtja meg mélyen fejét, mert menet közben csak ennyire futja.
Hogy a férfi ismeri a helyszínt, amiről beszél, azt pusztán örömmel veszi tudomásul, mert így tényleg nem kellene, hogy akadályozva legyenek a varázslat együttes végrehajtásában.*
- Mhm. - *A hümmentő, egyetértő felelet pedig az előzetes felderítés javaslatára érkezik.*
*Leplezetlen testbeszéde árulkodhat bizalmatlanságáról, ahogy a jelenség "születésének" történetét és tulajdonságainak leírását hallgatja. Majd pedig megfigyelni is van alkalma a "táplálkozását", ami egyszerre borzasztja és nyűgözi le. Arra viszont nem mutat hajlandóságot, hogy a férfi példáját követve "enni adjon" Gömböcnek.*
- Ha nem titkos, miből állt ez a kísérlet? - *Igyekszik elfogulatlan maradni, s úgy véli, sokat segítene ellenszenvén, ha többet megértene e jelenségről, s hogy miként jött létre.
Lehetséges volna, hogy Nestar és tanítványa tudományos eszközökkel hoztak létre valamit, ami máshol organikusan jött létre? Ez a kis fénypont ugyanis, ha nem is egészen, de kísértetiesen emlékezteti valamire, amivel korábban találkozott. Na meg még valami másra is, de az már inkább csak egy nem sokkal korábbi beszélgetés hatása. Nem is hozná ezt fel most, nem megfelelő az alkalom egy ilyen elmélkedésre.
Következő témájuk már inkább illik háborús időkre. Valahol meglepi Nestar felé tanúsított aggodalma, illetve azt sem érti egészen, miért volna jobb, ha mellette a férfi is veszélybe kerül, de nem panaszkodik. Talán tényleg segíteni tudják majd egymást, és kétségtelenül kisebb a görcs a gyomrában, ha arra gondol, hogy Nestar is velük tart.*
- Köszönöm. - *Hajtja meg mélyen fejét, mert menet közben csak ennyire futja.
Hogy a férfi ismeri a helyszínt, amiről beszél, azt pusztán örömmel veszi tudomásul, mert így tényleg nem kellene, hogy akadályozva legyenek a varázslat együttes végrehajtásában.*
- Mhm. - *A hümmentő, egyetértő felelet pedig az előzetes felderítés javaslatára érkezik.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-30 23:29:02
Üzenet elküldve: 2026-04-30 23:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- Gömböc a neve, egy mágikus anomália. Megkötetlen mágikus energiákkal táplálkozik és fénnyé alakítja. Nimerillel kísérleteztük ki, jelen formájában teljesen ártalmatlan.
*De mivel ez is olyasmi, amiről igazából szabadon beszélgethetnek, ezért él is lehetőségével. Így akkor, meggondolva magát, elő is veszi a fiolát, benne az apró kékes fénnyel és újra szabadjára engedi.*
- Ahogy mondtam, szabad energiákkal táplálkozik, így ha kienged egy keveset az ujja végéből, akkor odamegy.
*Ezt prezentálja is azzal, hogy elkezd kiengedni az ujjából egy csekély energiát, amire Gömböc eddig lomha merengéséből lassan elúszik a levegőben a mágiaforrás irányába. Nestar érezhetően lassít léptein, ami azt illeti, ha Gömböc akarna is, se tudna gyorsabban menni. Ezt még nem érti, miért, hiszen a lénynek nincs tömege vagy anyaga, ami korlátozná a sebességét. És még sem képes gyorsabban menni. Krestvir észreveheti, hogy amint Nestar ujjához ér, fényessége nem csekély mértékben nő, így már észrevehető is valamennyire, bár egy gyertyalángnál így is kevesebb. Ami a veszélyeket illeti, arra úgy nem gondolt, hogy az ő életét is veszélyeztetheti, de mondjuk ebben is igaza van.*
- Első körben azért akartam leszidni, hogy erre egyedül próbálkozna, de igen, rám is veszélyes lehet. Ami azt illeti, ismerek varázslatot, amivel a lövedékek megállíthatóak körülötte, szóval amiatt nem aggódom. És, ha valami ismeretlentől sérülnék meg, akkor adok Önnek pár gyógyitalt, amit belém önthet. Csak arra céloztam, hogy egyedül utaznia meglepően megfontolatlan. Szóval Önnel megyek.
*A Pitypangoskertre való kérdés nyomán belé üt a felismerés, hogy miért is kérdezte.*
- Nos, nem mondom, hogy kedveltem a helyet, de úgy emlékszem a tóra, a szoborra. Nehéz volt nem látni a szobrot. Nem tűnik valami tisztességadónak úgy kiállítani, de én nem ítélkezem a hagyományaikon. Igazából a kürtszó előtt nem olyan kevéssel hagytam ott Amont.
*Az idő képlékenyen folyt azóta, de akkor érti, ami érteni kell.*
- A reménykeltés előtt talán jobb, ha megnézzük a helyzetet. A város is ezt fogja tőlünk kérdezni, mielőtt bármit is vállalnának a részükről.
- Gömböc a neve, egy mágikus anomália. Megkötetlen mágikus energiákkal táplálkozik és fénnyé alakítja. Nimerillel kísérleteztük ki, jelen formájában teljesen ártalmatlan.
*De mivel ez is olyasmi, amiről igazából szabadon beszélgethetnek, ezért él is lehetőségével. Így akkor, meggondolva magát, elő is veszi a fiolát, benne az apró kékes fénnyel és újra szabadjára engedi.*
- Ahogy mondtam, szabad energiákkal táplálkozik, így ha kienged egy keveset az ujja végéből, akkor odamegy.
*Ezt prezentálja is azzal, hogy elkezd kiengedni az ujjából egy csekély energiát, amire Gömböc eddig lomha merengéséből lassan elúszik a levegőben a mágiaforrás irányába. Nestar érezhetően lassít léptein, ami azt illeti, ha Gömböc akarna is, se tudna gyorsabban menni. Ezt még nem érti, miért, hiszen a lénynek nincs tömege vagy anyaga, ami korlátozná a sebességét. És még sem képes gyorsabban menni. Krestvir észreveheti, hogy amint Nestar ujjához ér, fényessége nem csekély mértékben nő, így már észrevehető is valamennyire, bár egy gyertyalángnál így is kevesebb. Ami a veszélyeket illeti, arra úgy nem gondolt, hogy az ő életét is veszélyeztetheti, de mondjuk ebben is igaza van.*
- Első körben azért akartam leszidni, hogy erre egyedül próbálkozna, de igen, rám is veszélyes lehet. Ami azt illeti, ismerek varázslatot, amivel a lövedékek megállíthatóak körülötte, szóval amiatt nem aggódom. És, ha valami ismeretlentől sérülnék meg, akkor adok Önnek pár gyógyitalt, amit belém önthet. Csak arra céloztam, hogy egyedül utaznia meglepően megfontolatlan. Szóval Önnel megyek.
*A Pitypangoskertre való kérdés nyomán belé üt a felismerés, hogy miért is kérdezte.*
- Nos, nem mondom, hogy kedveltem a helyet, de úgy emlékszem a tóra, a szoborra. Nehéz volt nem látni a szobrot. Nem tűnik valami tisztességadónak úgy kiállítani, de én nem ítélkezem a hagyományaikon. Igazából a kürtszó előtt nem olyan kevéssel hagytam ott Amont.
*Az idő képlékenyen folyt azóta, de akkor érti, ami érteni kell.*
- A reménykeltés előtt talán jobb, ha megnézzük a helyzetet. A város is ezt fogja tőlünk kérdezni, mielőtt bármit is vállalnának a részükről.
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-30 12:44:57
Üzenet elküldve: 2026-04-30 12:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1096
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Megkrestetett//
- Az micsoda? - *Kérdi, mikor fölfigyel a kis fénygömbre. Kellemetlen emlékeket idéz benne a látványa, de Nestarban bízik; így igyekszik nem felfújni a dolgot, mégis hosszabban időzik tekintete a helyen, ahol a jelenség eltűnt.
Aztán, már az amoni "látogatást" tervezve végighallgatja Nestar meglátásait, és igazából egyetért vele.*
- Ezt a kockázatot vállalnom kell, de megértem, ha visszakozna. - *Mondja elsőként az utolsó szavakra, amik arra figyelmeztetik, hogy találat érheti íjtól, vagy ostromgéptől.*
- És magam sem terveztem másképp. Láthatatlanul érkeznék, hogy előbb úgy mérhessem fel a helyzetet. Illetve, ha a thargoké még az erőd, a közelben lévőket sem szeretném megijeszteni hirtelen érkezésemmel. Nem tudom, lesz-e még ott bárki, aki felismer. Lehet előbb a bizalmukat is el kell majd nyernem, ha úgy döntök, felfedem magamat. De talán a történelmük ismerete és Isurii Thargodar említése elég lesz erre. - *Osztja meg gondolatait.*
- Járt a Pitypangos kertben Amonon? A kapu közelében az a kis tér, ahol Kagan szobra áll, és van ott egy kis tó is... Ott terveznék feljönni. - *Kérdi, mert ez azért egy lényeges pont abban, hogy tudnak-e együtt menni, hiszen a varázslat csak a varázsló által ismert vízfelület esetén működik. Nem tudja, Nestar mikor járt utoljára a thargoknál.*
- Azért jó lett volna híreket, a támogatás reményét is vinni Artheniorból. Igaz, ilyesmire amennyire tudom, a thargok sosem számítottak a várostól. És attól tartok, jogosan. - *Mondja szomorkásan. Ami jobban aggasztja, hogy attól fél, hogy igazán semmire sem lesz szükségük a thargoknak, pusztán erősítésre. Ő pedig erre válasszal tartozik, és velük kell majd harcolnia. Pusztítania...
Előbb érnek a kívánt helyszínre, mint arra számított. Nestar kijelentésére fölnéz az épületre, de mindenekelőtt hallgatózik, gyerekzsivajt várva.
Erről pedig eszébe jut, hogy...*
- Mit gondol, hogy fogadnák Kilencediket? Főként a gyerekekre gondolok. - *Kérdi, nem is sejtve, hogy a férfi is épp ezen gondolkodott. A kis manó ugyan inkább aranyos, mint félelmetes, de szokatlan külleme mégis kelthet riadalmat egy kisgyerekben, hisz felnőttek is fogadták már bizalmatlansággal az ismeretlen lényt.*
- Hú, megint láthatatlan leszek? - *Kérdi a kis manó, és valamiért mintha baljósan boldoggá tenné a lehetőség.*
- Csak amíg a vállamon ülsz. - *Szegi kedvét Krestvir a száraz kijelentéssel.*
- Bú! Játékrontó! - *Búg csalódottan Kili.*
- Ha szükségét látja. - *Szól ez már Nestarnak, s Krestvir várja a férfi válaszát, hogy aszerint cselekedhessen.*
- Az micsoda? - *Kérdi, mikor fölfigyel a kis fénygömbre. Kellemetlen emlékeket idéz benne a látványa, de Nestarban bízik; így igyekszik nem felfújni a dolgot, mégis hosszabban időzik tekintete a helyen, ahol a jelenség eltűnt.
Aztán, már az amoni "látogatást" tervezve végighallgatja Nestar meglátásait, és igazából egyetért vele.*
- Ezt a kockázatot vállalnom kell, de megértem, ha visszakozna. - *Mondja elsőként az utolsó szavakra, amik arra figyelmeztetik, hogy találat érheti íjtól, vagy ostromgéptől.*
- És magam sem terveztem másképp. Láthatatlanul érkeznék, hogy előbb úgy mérhessem fel a helyzetet. Illetve, ha a thargoké még az erőd, a közelben lévőket sem szeretném megijeszteni hirtelen érkezésemmel. Nem tudom, lesz-e még ott bárki, aki felismer. Lehet előbb a bizalmukat is el kell majd nyernem, ha úgy döntök, felfedem magamat. De talán a történelmük ismerete és Isurii Thargodar említése elég lesz erre. - *Osztja meg gondolatait.*
- Járt a Pitypangos kertben Amonon? A kapu közelében az a kis tér, ahol Kagan szobra áll, és van ott egy kis tó is... Ott terveznék feljönni. - *Kérdi, mert ez azért egy lényeges pont abban, hogy tudnak-e együtt menni, hiszen a varázslat csak a varázsló által ismert vízfelület esetén működik. Nem tudja, Nestar mikor járt utoljára a thargoknál.*
- Azért jó lett volna híreket, a támogatás reményét is vinni Artheniorból. Igaz, ilyesmire amennyire tudom, a thargok sosem számítottak a várostól. És attól tartok, jogosan. - *Mondja szomorkásan. Ami jobban aggasztja, hogy attól fél, hogy igazán semmire sem lesz szükségük a thargoknak, pusztán erősítésre. Ő pedig erre válasszal tartozik, és velük kell majd harcolnia. Pusztítania...
Előbb érnek a kívánt helyszínre, mint arra számított. Nestar kijelentésére fölnéz az épületre, de mindenekelőtt hallgatózik, gyerekzsivajt várva.
Erről pedig eszébe jut, hogy...*
- Mit gondol, hogy fogadnák Kilencediket? Főként a gyerekekre gondolok. - *Kérdi, nem is sejtve, hogy a férfi is épp ezen gondolkodott. A kis manó ugyan inkább aranyos, mint félelmetes, de szokatlan külleme mégis kelthet riadalmat egy kisgyerekben, hisz felnőttek is fogadták már bizalmatlansággal az ismeretlen lényt.*
- Hú, megint láthatatlan leszek? - *Kérdi a kis manó, és valamiért mintha baljósan boldoggá tenné a lehetőség.*
- Csak amíg a vállamon ülsz. - *Szegi kedvét Krestvir a száraz kijelentéssel.*
- Bú! Játékrontó! - *Búg csalódottan Kili.*
- Ha szükségét látja. - *Szól ez már Nestarnak, s Krestvir várja a férfi válaszát, hogy aszerint cselekedhessen.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-30 00:14:42
Üzenet elküldve: 2026-04-30 00:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Megkrestetett//
- A városnak nem igazán lett nyugta azóta, bár a lázadáskor sem voltam Artheniorban.
*Végül elindulnak, amit valamennyire meg is ért. Azt nem adja Krestvir tudomására, hogy ezzel a saját Pegazusos étkezése is elszállt. Amiatt mondjuk nem aggódik, hogy ne lenne harapnivalója, erre általában tart egy barackmagot a zsebében és egy túlbonyolított tervezetet, hogy miként ehet belőle több tucat barackot elég gyorsan. Viszont, hogy a saját kompániájának is biztosítsa az útját, mágikus energiáiból megsejti Gömböc helyét, ami könnyebb, mintha a szemét fárasztaná a kereséssel, majd egy határozott mozdulattal vissza is suhintja a fiolába, mintha egy fénybogarat kapna el. Majd a kék folyadékot elpattintja a belső zsebében lévő tokba.*
- Megértem, bár jobb ötletem magamnak sincs a déli helyzet megoldására, mintsem láthatatlanná tenni őket és valahogy kijuttatni őket nappal. Viszont lehet a kérdésére a legegyszerűbb válasz az, amire nem gondolt még. Hogy őket kéne róla megkérdezni, mi kell nekik a leginkább. Mármint, először csak felkapni bármit, ami jól jöhet, de elsőként információt szerezni mennénk oda, hogy megtudjuk, mi folyik délen és mi kellhet nekik. Gondolom gyógyitalok biztosan, abból is majd készülök. Mostanában folyamatosan fogyóban van, veszélyesebbek a karavánok, mindenki készülni akar. De vízmágiával is tudunk ott gyógyítani. Viszont, ahogy említettem, első körben lehet a legegyszerűbb kideríteni, hogy nekik mi kellhet.
*Viszont eddig nem akarta vitára bocsátani a komolyabb feltevést, de érdemes szóvá tennie.*
- Viszont a saját érdekében fontos lenne megemlítenem, hogy érdemes lenne láthatatlanul mennünk és még így is roppant veszélyes, amire vállalkozna, ráadásul eddig egyedül gondolva. Ha az erőd már elbukott és még csak nem hallottuk a hírét, akkor az ellenség elé veti magát. De ha nem is, akkor is egy nyílzápor vagy egy ostromgép lövedéke akár eltalálhatja.
*Amiről még nyíltan lehet beszélni, azt szeretné út közben végigtárgyalni és szerencsére a déli események bőven beleférnek ebbe a kategóriába. Így abban szabadon tudnak ötletelni.*
- Na, itt is lennénk.
*Váratlanul érheti a kijelentés, de lassan már léphetnek is a kavicsos útra, ami a főbejárathoz visz. Így Kilencedik újra az eszébe jut, ahogy Krestvir válla tájékára tekint, de még szavakban nem tudja, miként fogalmazza meg, amire gondol. Vagy csak úgy tetteti, mintha nem jutna eszébe, hogy esetleg el kellene rejteni kis pajtásukat, aztán kiderül, ami kiderül.*
- A városnak nem igazán lett nyugta azóta, bár a lázadáskor sem voltam Artheniorban.
*Végül elindulnak, amit valamennyire meg is ért. Azt nem adja Krestvir tudomására, hogy ezzel a saját Pegazusos étkezése is elszállt. Amiatt mondjuk nem aggódik, hogy ne lenne harapnivalója, erre általában tart egy barackmagot a zsebében és egy túlbonyolított tervezetet, hogy miként ehet belőle több tucat barackot elég gyorsan. Viszont, hogy a saját kompániájának is biztosítsa az útját, mágikus energiáiból megsejti Gömböc helyét, ami könnyebb, mintha a szemét fárasztaná a kereséssel, majd egy határozott mozdulattal vissza is suhintja a fiolába, mintha egy fénybogarat kapna el. Majd a kék folyadékot elpattintja a belső zsebében lévő tokba.*
- Megértem, bár jobb ötletem magamnak sincs a déli helyzet megoldására, mintsem láthatatlanná tenni őket és valahogy kijuttatni őket nappal. Viszont lehet a kérdésére a legegyszerűbb válasz az, amire nem gondolt még. Hogy őket kéne róla megkérdezni, mi kell nekik a leginkább. Mármint, először csak felkapni bármit, ami jól jöhet, de elsőként információt szerezni mennénk oda, hogy megtudjuk, mi folyik délen és mi kellhet nekik. Gondolom gyógyitalok biztosan, abból is majd készülök. Mostanában folyamatosan fogyóban van, veszélyesebbek a karavánok, mindenki készülni akar. De vízmágiával is tudunk ott gyógyítani. Viszont, ahogy említettem, első körben lehet a legegyszerűbb kideríteni, hogy nekik mi kellhet.
*Viszont eddig nem akarta vitára bocsátani a komolyabb feltevést, de érdemes szóvá tennie.*
- Viszont a saját érdekében fontos lenne megemlítenem, hogy érdemes lenne láthatatlanul mennünk és még így is roppant veszélyes, amire vállalkozna, ráadásul eddig egyedül gondolva. Ha az erőd már elbukott és még csak nem hallottuk a hírét, akkor az ellenség elé veti magát. De ha nem is, akkor is egy nyílzápor vagy egy ostromgép lövedéke akár eltalálhatja.
*Amiről még nyíltan lehet beszélni, azt szeretné út közben végigtárgyalni és szerencsére a déli események bőven beleférnek ebbe a kategóriába. Így abban szabadon tudnak ötletelni.*
- Na, itt is lennénk.
*Váratlanul érheti a kijelentés, de lassan már léphetnek is a kavicsos útra, ami a főbejárathoz visz. Így Kilencedik újra az eszébe jut, ahogy Krestvir válla tájékára tekint, de még szavakban nem tudja, miként fogalmazza meg, amire gondol. Vagy csak úgy tetteti, mintha nem jutna eszébe, hogy esetleg el kellene rejteni kis pajtásukat, aztán kiderül, ami kiderül.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-29 18:10:57
Üzenet elküldve: 2026-04-29 18:10:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sorsok//
*Nagyon kell fülelnie, hogy meg is értse a lány által maga elé suttogott szavakat. Feltételezi, hogy azért mondja ilyen halkan, mert valójában nem is neki szánja őket, éppen ezért nem válaszol neki hangosan, csupán a gondolatai felelnek rá.*
~Hát persze. Hercegnő…~ *Pedig talán könnyebb volna neki, ha nem akarná minden percben megváltani a világot, miközben minden egyes kis életet is megpróbál egy helyes mederbe terelni. Nem tapasztalta még a másik oldalt, azt, amikor a magány oltalmazó burka elszigeteli őt azok elől a problémák elől, melyekkel törődni már olyan fájdalmas, hogy legszívesebben ordítana tőle az ember. Ő meg ilyen. Még a saját gondjaival sem akar foglalkozni, nemhogy másokéval. Nem hiába mondhatják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de a helyes szó szerinte inkább az volna, hogy kiegészítik. Két túlzó véglet, kik együtt működhetnek a legjobban.*
~Miket beszélsz, Grael…~ *Sóhajt egyet, ami nem csak az újabb korty bor élvezetének szól, de legalább palástolja a valódi érzéseit. A kétséget, amit a sok jó mellett érez ezzel az egésszel kapcsolatban. Mindenesetre mesélni kezd magáról, őszintén és hosszan, ami meglepheti a félvért. Mai első megjegyzése azonban váratlanul éri, meg is nevetteti rendesen.*
- Ezt én sem mondhattam volna szebben. Meddig fog tartani, amíg nem ordítasz velem? Egy nap? Két óra? Köthetnénk fogadást… *Felpillant a plafonra, majd megkeresi újra a kékeket, és néhány szívdobbanásnyi pillanatot vár, mielőtt folytatná.*
- A kezed az enyém, akkor sem engedem el, ha azt akarod. Megdolgoztam érte. *Ez nem választás kérdése az ő nézőpontjából, hanem egyike az elvárásoknak, melyekkel máris rá kívánja helyezni azt a bizonyos nyomást kedvesére, melyre olyannyira vágyik.
Hallgatja a szeretetteljes szavakat, az őszinte vallomást, s közben nem is számít arra, hogy a következő pillanatban mennyire bolondos jelenetben találja majd magát. Kénytelen felnézni arájára, amikor is ő a székre állva fölé magasodik.*
- Mmm, *Halkan nevet a látványon.* Nekem jó helyen vagy ott is, de lásd kivel van dolgod! Gyere! *Egyik kezét a lány térdhajlatához helyezi, miközben megdöntve őt megtartja a derekánál, egy pislantás után pedig már hó-rukk, a férfi ölében is találja magát.*
- Megvagy. Na és most? Most mi lesz? Ugyanúgy is folytatódjon, mint akkor? *Pillant le azokra a meseszép kék szemekre. Minden porcikája tiltakozik a romantika ellen, de az ösztönei ezúttal mást súgnak. Fogja, visszaülteti Mait az asztalra, majd lassan nyúl felé, és végigsimít az arcán. Nem durván, gyengéden, kíváncsian, hogy érezze a puha bőr érintését. Ujjai lassan lejjebb csúznak, egészen a nyakáig, majd a torka környékén megáll.*
- Akkor most kimondom. Előre szólok, hogy ennél idegenebbnek semmit sem érzik, de muszáj tudnod. Azt hiszem, hogy beléd szerettem… *Fújja ki a levegőt, miután ez az egyetlenegy mondat valóban hatalmas munkának érződik a részéről, de túl van rajta, és ehhez ezúttal nem volt szükség semmiféle boszorkánysárga, a választ pedig már-már esetlenül várja.*
*Nagyon kell fülelnie, hogy meg is értse a lány által maga elé suttogott szavakat. Feltételezi, hogy azért mondja ilyen halkan, mert valójában nem is neki szánja őket, éppen ezért nem válaszol neki hangosan, csupán a gondolatai felelnek rá.*
~Hát persze. Hercegnő…~ *Pedig talán könnyebb volna neki, ha nem akarná minden percben megváltani a világot, miközben minden egyes kis életet is megpróbál egy helyes mederbe terelni. Nem tapasztalta még a másik oldalt, azt, amikor a magány oltalmazó burka elszigeteli őt azok elől a problémák elől, melyekkel törődni már olyan fájdalmas, hogy legszívesebben ordítana tőle az ember. Ő meg ilyen. Még a saját gondjaival sem akar foglalkozni, nemhogy másokéval. Nem hiába mondhatják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de a helyes szó szerinte inkább az volna, hogy kiegészítik. Két túlzó véglet, kik együtt működhetnek a legjobban.*
~Miket beszélsz, Grael…~ *Sóhajt egyet, ami nem csak az újabb korty bor élvezetének szól, de legalább palástolja a valódi érzéseit. A kétséget, amit a sok jó mellett érez ezzel az egésszel kapcsolatban. Mindenesetre mesélni kezd magáról, őszintén és hosszan, ami meglepheti a félvért. Mai első megjegyzése azonban váratlanul éri, meg is nevetteti rendesen.*
- Ezt én sem mondhattam volna szebben. Meddig fog tartani, amíg nem ordítasz velem? Egy nap? Két óra? Köthetnénk fogadást… *Felpillant a plafonra, majd megkeresi újra a kékeket, és néhány szívdobbanásnyi pillanatot vár, mielőtt folytatná.*
- A kezed az enyém, akkor sem engedem el, ha azt akarod. Megdolgoztam érte. *Ez nem választás kérdése az ő nézőpontjából, hanem egyike az elvárásoknak, melyekkel máris rá kívánja helyezni azt a bizonyos nyomást kedvesére, melyre olyannyira vágyik.
Hallgatja a szeretetteljes szavakat, az őszinte vallomást, s közben nem is számít arra, hogy a következő pillanatban mennyire bolondos jelenetben találja majd magát. Kénytelen felnézni arájára, amikor is ő a székre állva fölé magasodik.*
- Mmm, *Halkan nevet a látványon.* Nekem jó helyen vagy ott is, de lásd kivel van dolgod! Gyere! *Egyik kezét a lány térdhajlatához helyezi, miközben megdöntve őt megtartja a derekánál, egy pislantás után pedig már hó-rukk, a férfi ölében is találja magát.*
- Megvagy. Na és most? Most mi lesz? Ugyanúgy is folytatódjon, mint akkor? *Pillant le azokra a meseszép kék szemekre. Minden porcikája tiltakozik a romantika ellen, de az ösztönei ezúttal mást súgnak. Fogja, visszaülteti Mait az asztalra, majd lassan nyúl felé, és végigsimít az arcán. Nem durván, gyengéden, kíváncsian, hogy érezze a puha bőr érintését. Ujjai lassan lejjebb csúznak, egészen a nyakáig, majd a torka környékén megáll.*
- Akkor most kimondom. Előre szólok, hogy ennél idegenebbnek semmit sem érzik, de muszáj tudnod. Azt hiszem, hogy beléd szerettem… *Fújja ki a levegőt, miután ez az egyetlenegy mondat valóban hatalmas munkának érződik a részéről, de túl van rajta, és ehhez ezúttal nem volt szükség semmiféle boszorkánysárga, a választ pedig már-már esetlenül várja.*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-29 17:47:54
Üzenet elküldve: 2026-04-29 17:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Én is örvendtem.
*Bár Nestar úgy sem kérdezett volna rá a családi viszonyokra, nem szokott mások magánéletében kutakodni, azért örül, hogy olyan különleges alkalmak egyikén vehet részt, ahol a lehetséges halottak száma stabilan nulla.*
- Gratulálok én is.
*Aztán röptében rá is térhetnek arra, amiért összegyűltek. A történet számára elég zavaros, de próbálja a legjobb képességei szerint követni.*
- Hogy miként került a városhoz a szív, azt ki tudom egészíteni. A városi őrség kihallgatott valakit, akinél tudomásuk szerint volt és erősen ragaszkodott hozzá, de meglepetésükre a személy előbb rábízta egy Quantall nevű sötételf Eeyr papra, aki meg volt győződve arról, hogy Sa'Tereth sötét mágiájával volt felruházva a szív és ezért az egyház feladata megvédeni. Ahogy én kerültem bele az ügybe az az, hogy a pap éppen áldatott egy amulettet, de nem igazán akart sikerülni. Így értem küldettek, hogy pótoljam a vesztett italokat és jelen voltam, amikor bejöttek fegyverestül és fogdába akarták záratni, amiért nem kívánta azonnal átadni, a számára az ellenséges isten kreálmányát. Ebben tévedett, de a lényeg, hogy a főparancsnok maga köszönt be, hogy elvitesse a tárgyat és, ha kell, azt is, akinél van. Ez végül a főatya közbeavatkozása nyomán elkerülődött.
*Nem túl pozitív és igazából kevésbé fontos, mint amit Mai említett, de a végére még hozzátesz ennyit.*
- És az őrségnek sincs fogalma arról, hogy minek kell az orkoknak vagy hogy mire jó. Egy pár szót tudtam beszélgetni a parancsnokkal, ahol kérvényeztem, hogy ha találunk módot a tárgy elpusztítására, akkor próbálhassam ki.
*Így vissza is térhet arra a része, amiben úgy tűnik ő radikálisabbnak számít, mint a környezete, így alkalmazkodik is hozzájuk.*
- Akkor viszont legyen úgy, a lehetőségeket latolgassuk, bár ami Abogr válaszát illeti... ha a szívvel tértek vissza, ahol ezt mondta, akkor ez már rég történhetett.
*A gondolatmenetet nem igazán folytatja, mert még rengeteg kérdése lesz majd, mielőtt megformálhatná a diszkrét véleményét. Még nem látja át a helyzetet.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
- Én is örvendtem.
*Bár Nestar úgy sem kérdezett volna rá a családi viszonyokra, nem szokott mások magánéletében kutakodni, azért örül, hogy olyan különleges alkalmak egyikén vehet részt, ahol a lehetséges halottak száma stabilan nulla.*
- Gratulálok én is.
*Aztán röptében rá is térhetnek arra, amiért összegyűltek. A történet számára elég zavaros, de próbálja a legjobb képességei szerint követni.*
- Hogy miként került a városhoz a szív, azt ki tudom egészíteni. A városi őrség kihallgatott valakit, akinél tudomásuk szerint volt és erősen ragaszkodott hozzá, de meglepetésükre a személy előbb rábízta egy Quantall nevű sötételf Eeyr papra, aki meg volt győződve arról, hogy Sa'Tereth sötét mágiájával volt felruházva a szív és ezért az egyház feladata megvédeni. Ahogy én kerültem bele az ügybe az az, hogy a pap éppen áldatott egy amulettet, de nem igazán akart sikerülni. Így értem küldettek, hogy pótoljam a vesztett italokat és jelen voltam, amikor bejöttek fegyverestül és fogdába akarták záratni, amiért nem kívánta azonnal átadni, a számára az ellenséges isten kreálmányát. Ebben tévedett, de a lényeg, hogy a főparancsnok maga köszönt be, hogy elvitesse a tárgyat és, ha kell, azt is, akinél van. Ez végül a főatya közbeavatkozása nyomán elkerülődött.
*Nem túl pozitív és igazából kevésbé fontos, mint amit Mai említett, de a végére még hozzátesz ennyit.*
- És az őrségnek sincs fogalma arról, hogy minek kell az orkoknak vagy hogy mire jó. Egy pár szót tudtam beszélgetni a parancsnokkal, ahol kérvényeztem, hogy ha találunk módot a tárgy elpusztítására, akkor próbálhassam ki.
*Így vissza is térhet arra a része, amiben úgy tűnik ő radikálisabbnak számít, mint a környezete, így alkalmazkodik is hozzájuk.*
- Akkor viszont legyen úgy, a lehetőségeket latolgassuk, bár ami Abogr válaszát illeti... ha a szívvel tértek vissza, ahol ezt mondta, akkor ez már rég történhetett.
*A gondolatmenetet nem igazán folytatja, mert még rengeteg kérdése lesz majd, mielőtt megformálhatná a diszkrét véleményét. Még nem látja át a helyzetet.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-29 11:02:35
Üzenet elküldve: 2026-04-29 11:02:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 533
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 533
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Nimeril meglepődik. Ezek szerint úgy tűnik, hogy ő egy burokban él, mert fogalma sem volt, hogy a kis Cilikéne így felvitte Eeyr a dolgát. Sikerült fognia magának egy pénzeszsák anyucit. Neki is jó lenne egy ilyen, aki finanszírozza a sok hülyeségét. Valahol Nestar ilyen neki, mert rengeteg támogatást nyújtott már neki, de azért egy igazi nemesi háttértárnak mégiscsak tudna örülni.*
- Gratulálok.* Nyögi ki azért. ~ Engem nem akarsz örökbe fogadni? ~ Majdnem fel is nevet, de aztán inkább a jelen helyzetre fókuszál. Végig is hallgatja a nő monológját, ami kicsit tisztít a ködös képen, amit Nestar vázolt fel neki.*
- Nagyon jó. Szóval nem tudjuk, hogy mit kezdjünk ezzel a valamivel. Jó lett volna egy orkot kifaggatni, hogy mire kell nekik ez a dolog. De egyetértek, hogy talán első körben nem feltétlen kellene elpusztítani, amíg nem tudnunk semmit róla. Viszont, azért csak a szerény véleményen szerint fenn kell tartanunk a képességünket a szív megsemmisítésére vonatkozóan.* Mondja szárazon. Egyelőre nem tud mit hozzátenni. Azért majd még egyszer megszólal.*
- Van az árvaháznak terve arra, ha végül semmi nem jönne össze és a város védelme összeomolna?* Nagyon kíváncsi, hogy erre gondolt már Mai, de szerinte már biztosan számításba vette ezt a lehetőséget is.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Nimeril meglepődik. Ezek szerint úgy tűnik, hogy ő egy burokban él, mert fogalma sem volt, hogy a kis Cilikéne így felvitte Eeyr a dolgát. Sikerült fognia magának egy pénzeszsák anyucit. Neki is jó lenne egy ilyen, aki finanszírozza a sok hülyeségét. Valahol Nestar ilyen neki, mert rengeteg támogatást nyújtott már neki, de azért egy igazi nemesi háttértárnak mégiscsak tudna örülni.*
- Gratulálok.* Nyögi ki azért. ~ Engem nem akarsz örökbe fogadni? ~ Majdnem fel is nevet, de aztán inkább a jelen helyzetre fókuszál. Végig is hallgatja a nő monológját, ami kicsit tisztít a ködös képen, amit Nestar vázolt fel neki.*
- Nagyon jó. Szóval nem tudjuk, hogy mit kezdjünk ezzel a valamivel. Jó lett volna egy orkot kifaggatni, hogy mire kell nekik ez a dolog. De egyetértek, hogy talán első körben nem feltétlen kellene elpusztítani, amíg nem tudnunk semmit róla. Viszont, azért csak a szerény véleményen szerint fenn kell tartanunk a képességünket a szív megsemmisítésére vonatkozóan.* Mondja szárazon. Egyelőre nem tud mit hozzátenni. Azért majd még egyszer megszólal.*
- Van az árvaháznak terve arra, ha végül semmi nem jönne össze és a város védelme összeomolna?* Nagyon kíváncsi, hogy erre gondolt már Mai, de szerinte már biztosan számításba vette ezt a lehetőséget is.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-28 16:59:55
Üzenet elküldve: 2026-04-28 16:59:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1280
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1280
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Mosolyogva karolja át lányát, majd finoman tessékeli ki a könyvtárból, persze nem lágy suhintásokkal, hanem csak úgy a saját módján, feladatot adva számára, hogy ne is akarjon maradni. Mikor a szőkeség eltűnik, mosolyogva fordul a kettős irányába, s bár nem kíván magyarázkodni, a helyzetet tisztázandó, csak elmondja az újdonsült rokoni szál létrejöttét, még mielőtt Nimeril azt hinné, hogy minden gyermek így nevezi.*
- Ciliát a minap örökbe fogadtam.
*Nem ereszti bőlére, ha majd egyszer akar bárki kérdezni, hát majd megteszik, de kétli, hogy égetőbb lenne, mint a gyémánttömb helyzete.
Meglehetőst szereti, ha a tárgyra térnek, ugyanis nincs elegendő ideje soha, még arra sem, ami méltán fontos. Természetesen erre hajlandó áldozni abból a kevésből is, még akkor is, ha valahonnan le kell majd csippentenie néhány fertályórát.*
- Akkor vágjunk is bele. A gyémánt valóban az a fegyver, amit keresnek az orkok, így a szimatom nem csalt. Nimeril, nem tudom, mennyit tudsz az egész esetről, szívesen mesélek, viszont első körben a lényegre szorítkoznék. Szóval. Nem tudok olyan sokat, mint szeretnék. *Szögezi le rögvest.* - Néhány társammal együtt elindultunk a Mágustoronyba, hogy személyesen Abogr mestertől kérdezzem meg, mi tévők legyünk. A reakciója, nos… aggodalomra adott okot. Röpke idő alatt vizsgálta meg, majd kámforrá vált. Illetve egy igen hasznos mágia segítségével egyszerűen csak eltűnt, a jó ég tudja, hogy hová. Láthatóan sürgette, hogy mielőbb információt gyűjtsön. Vagy… mielőbb eltűnjön a közeléből. Kaptam tőle egy darabka zafírt, mi jelezni fog, amint jut valamire. Ez eddig nem történt meg, de hiszek benne, hogy a mester állja a szavát.
*Nem ül le, az asztalnak támaszkodik csípőjével, majd felsóhajt.*
- Azt azonban elmondta, hogy nem juthat ki a városból a szív. Persze kételyek gyötörnek, ugyanis amint visszaindultunk Artheniorba, orkokkal… gyűlt meg a bajunk. Egy sem maradt életben köszönhetően a harcosoknak, akik velem tartottak, na meg némi mágiának. De annyi bizonyos, hogy valamiféle módon le tudják követni, így cseppet sem vagyunk biztonságban. Ellenben a tárgy elpusztítása nem olyasmi, amit latolgatnék, amíg nem mond valamit a Mester. Ahogy Nestar írta nekem, már a város kezében van az ereklye, erről keveset tudok, viszont az előérzetem nem jó. Hiába óvják, ha fogalmuk sincsen róla, hogy mit óvnak. Hogy kutatnak-e… arra nincs rálátásom.
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Mosolyogva karolja át lányát, majd finoman tessékeli ki a könyvtárból, persze nem lágy suhintásokkal, hanem csak úgy a saját módján, feladatot adva számára, hogy ne is akarjon maradni. Mikor a szőkeség eltűnik, mosolyogva fordul a kettős irányába, s bár nem kíván magyarázkodni, a helyzetet tisztázandó, csak elmondja az újdonsült rokoni szál létrejöttét, még mielőtt Nimeril azt hinné, hogy minden gyermek így nevezi.*
- Ciliát a minap örökbe fogadtam.
*Nem ereszti bőlére, ha majd egyszer akar bárki kérdezni, hát majd megteszik, de kétli, hogy égetőbb lenne, mint a gyémánttömb helyzete.
Meglehetőst szereti, ha a tárgyra térnek, ugyanis nincs elegendő ideje soha, még arra sem, ami méltán fontos. Természetesen erre hajlandó áldozni abból a kevésből is, még akkor is, ha valahonnan le kell majd csippentenie néhány fertályórát.*
- Akkor vágjunk is bele. A gyémánt valóban az a fegyver, amit keresnek az orkok, így a szimatom nem csalt. Nimeril, nem tudom, mennyit tudsz az egész esetről, szívesen mesélek, viszont első körben a lényegre szorítkoznék. Szóval. Nem tudok olyan sokat, mint szeretnék. *Szögezi le rögvest.* - Néhány társammal együtt elindultunk a Mágustoronyba, hogy személyesen Abogr mestertől kérdezzem meg, mi tévők legyünk. A reakciója, nos… aggodalomra adott okot. Röpke idő alatt vizsgálta meg, majd kámforrá vált. Illetve egy igen hasznos mágia segítségével egyszerűen csak eltűnt, a jó ég tudja, hogy hová. Láthatóan sürgette, hogy mielőbb információt gyűjtsön. Vagy… mielőbb eltűnjön a közeléből. Kaptam tőle egy darabka zafírt, mi jelezni fog, amint jut valamire. Ez eddig nem történt meg, de hiszek benne, hogy a mester állja a szavát.
*Nem ül le, az asztalnak támaszkodik csípőjével, majd felsóhajt.*
- Azt azonban elmondta, hogy nem juthat ki a városból a szív. Persze kételyek gyötörnek, ugyanis amint visszaindultunk Artheniorba, orkokkal… gyűlt meg a bajunk. Egy sem maradt életben köszönhetően a harcosoknak, akik velem tartottak, na meg némi mágiának. De annyi bizonyos, hogy valamiféle módon le tudják követni, így cseppet sem vagyunk biztonságban. Ellenben a tárgy elpusztítása nem olyasmi, amit latolgatnék, amíg nem mond valamit a Mester. Ahogy Nestar írta nekem, már a város kezében van az ereklye, erről keveset tudok, viszont az előérzetem nem jó. Hiába óvják, ha fogalmuk sincsen róla, hogy mit óvnak. Hogy kutatnak-e… arra nincs rálátásom.
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-28 16:14:06
Üzenet elküldve: 2026-04-28 16:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 633
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Cilia? Kifogyott a kérdésekből? Nestar még nem ismeri a fiatal elfet. Különben már hálát adna az isteneknek, hogy nem tesz fel számára még több kérdést Gömböccel és alapvetőlegesen az alkímiával kapcsolatban. Pusztán Mai "vérfoltos" állapota jobban izgatja a lány fantáziáját, mint a szeme előtt lebegő különös lény. Bármennyire is egyedi és sosem látott dolog ez. Azért fontossági sorrendek bizony vannak a lány fejében.*
- Jaj szegénykém. Akkor az volt az a puffanás.
*Mondja kissé arcát eltorzítva, mintha csak maga is átélné egy pillanatra azt a fájdalmat amit az esés kelthetett a másik gyermekben. Akkor még fel sem fogta mit hallott, annyira el volt foglalva Gömböccel. De így már minden világos számára.*
- Rendben, megyek is.
*Bólint beleegyezően majd megfordul, hogy elköszönjön Nimeriltől és Nestartól.*
- Örvendtem a találkozásnak Nestar úr. Nimeril mester.
*Egy apró kis pukedli a miheztartást végett. De Mai nem ússza meg ennyivel. Amikor is el halad mellette átkarolja édesanyját.*
- Szia Anya!
*Köszön el kedvesen Maitól mosolyogva, és már szalad is ki a könyvtárból, hogy megkeresse Rildant. Csak nem lehet olyan borzasztó az az orr sérülés mint Trylnornak volt. De azért jobb a biztonság.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Cilia? Kifogyott a kérdésekből? Nestar még nem ismeri a fiatal elfet. Különben már hálát adna az isteneknek, hogy nem tesz fel számára még több kérdést Gömböccel és alapvetőlegesen az alkímiával kapcsolatban. Pusztán Mai "vérfoltos" állapota jobban izgatja a lány fantáziáját, mint a szeme előtt lebegő különös lény. Bármennyire is egyedi és sosem látott dolog ez. Azért fontossági sorrendek bizony vannak a lány fejében.*
- Jaj szegénykém. Akkor az volt az a puffanás.
*Mondja kissé arcát eltorzítva, mintha csak maga is átélné egy pillanatra azt a fájdalmat amit az esés kelthetett a másik gyermekben. Akkor még fel sem fogta mit hallott, annyira el volt foglalva Gömböccel. De így már minden világos számára.*
- Rendben, megyek is.
*Bólint beleegyezően majd megfordul, hogy elköszönjön Nimeriltől és Nestartól.*
- Örvendtem a találkozásnak Nestar úr. Nimeril mester.
*Egy apró kis pukedli a miheztartást végett. De Mai nem ússza meg ennyivel. Amikor is el halad mellette átkarolja édesanyját.*
- Szia Anya!
*Köszön el kedvesen Maitól mosolyogva, és már szalad is ki a könyvtárból, hogy megkeresse Rildant. Csak nem lehet olyan borzasztó az az orr sérülés mint Trylnornak volt. De azért jobb a biztonság.*
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-28 14:05:55
Üzenet elküldve: 2026-04-28 14:05:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Végül Cilia gyorsan kifogyott a kérdésekből, ami talán nem is baj, egy napra amúgy se fáraszthatja magát túl sok dologgal. Felkészül, hogy a kérdések egy része később újra előjöhet, de ezzel sincs problémája. Gömböc dicséretének örül, bár összességében Nimerilnek ad igazat. Csak lehet egy kicsit gyorsan haladnak.*
- Köszönöm, most nem kérek, már teáztunk egyet Nimerillel, ahol áttárgyaltunk egyet és mást. Nimeril velünk tartana a toronyba áttanulmányozni pár mágiát más utakra a tárgy elpusztítására. És igen, ehhez roppant fontos lenne megtudnunk mindent, amit lehet a tárgy történetéről és amit Abogr mondott róla.
*Ez egy ritka alkalmak egyike lesz, amikor remélhetőleg csak passzív megfigyelője lesz az eseményeknek. Számára még így is ködös, miként juthatott vissza a városba a relikvia, ahelyett, hogy a mocsárba hajították volna, elsüllyeszteni a végtelenségig. De amit igazán remél, hogy már az elejétől kezdve megértheti, hogy milyen "barátján" keresztül tudott egyáltalán ilyen veszélyes tárgyhoz jutni Mai.*
//Megbeszélés//
//Könyvtár//
*Végül Cilia gyorsan kifogyott a kérdésekből, ami talán nem is baj, egy napra amúgy se fáraszthatja magát túl sok dologgal. Felkészül, hogy a kérdések egy része később újra előjöhet, de ezzel sincs problémája. Gömböc dicséretének örül, bár összességében Nimerilnek ad igazat. Csak lehet egy kicsit gyorsan haladnak.*
- Köszönöm, most nem kérek, már teáztunk egyet Nimerillel, ahol áttárgyaltunk egyet és mást. Nimeril velünk tartana a toronyba áttanulmányozni pár mágiát más utakra a tárgy elpusztítására. És igen, ehhez roppant fontos lenne megtudnunk mindent, amit lehet a tárgy történetéről és amit Abogr mondott róla.
*Ez egy ritka alkalmak egyike lesz, amikor remélhetőleg csak passzív megfigyelője lesz az eseményeknek. Számára még így is ködös, miként juthatott vissza a városba a relikvia, ahelyett, hogy a mocsárba hajították volna, elsüllyeszteni a végtelenségig. De amit igazán remél, hogy már az elejétől kezdve megértheti, hogy milyen "barátján" keresztül tudott egyáltalán ilyen veszélyes tárgyhoz jutni Mai.*
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-28 11:40:01
Üzenet elküldve: 2026-04-28 11:40:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1247
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
//Zárás//
*Hallomásra akkor valamennyire egyetértenek, bár egyikőjük se zárja ki a lehetőségét, hogy valahogy megoldható lenne. Nestar számára csak hiányzik a motiváció az istenek elleni harcra. Bár úgy nem gondolt bele, hogy egyáltalán akarja-e őket a síkon. Mindettől függetlenül, számára kényelmes az istenek jelenléte vagy legalább is nem kényelmetlen.*
- Nos igen, bár majd igyekszem megszerezni a vájárt is.
*Nem fogja ecsetelni a kis varázslatok hasznosságát, ugyanis már megbeszélték, hogy Nimeril úgy sem fogja sokfelé szórni a figyelmét és csak a napra koncentrál a jövőben. És ez jobb is így, Nestar sok dologba belekezd, hogy aztán semmivel se tudjon kedve szerint haladni.*
- Remélhetőleg nem csak rajtunk múlik, az őrség is gondolom tervez valamit, a városvezetés is. De erről Mai Faensa tud majd mondani valamit, ő beszélt Abogr-ral.
*Ami a kutatócsapatot és hasonlókat illeti, nem lenne értelme most mondani, hogy aztán megismételje hamarosan Mai előtt is.*
- De aggódni nem kell, viszont nagyon köszönöm a kellemes teázást, de még be kellene mutatkoznom a ház többi tagjának, aztán összeülünk megbeszélni, amit tudunk.
*Jelenleg egy utcai kereskedőnek jobb ismerete van az alkimista itt létéről, mint a ház vezetőjének, szóval illdomos lenne ezen változtatnia. És, még foglalkoznia kell majd a megrendelésekkel is, amit kapott. Így majd ki is kell kicsit utaznia a piachoz alapanyagokért. De ezt majd a megbeszélés után.*
//Zárás//
*Hallomásra akkor valamennyire egyetértenek, bár egyikőjük se zárja ki a lehetőségét, hogy valahogy megoldható lenne. Nestar számára csak hiányzik a motiváció az istenek elleni harcra. Bár úgy nem gondolt bele, hogy egyáltalán akarja-e őket a síkon. Mindettől függetlenül, számára kényelmes az istenek jelenléte vagy legalább is nem kényelmetlen.*
- Nos igen, bár majd igyekszem megszerezni a vájárt is.
*Nem fogja ecsetelni a kis varázslatok hasznosságát, ugyanis már megbeszélték, hogy Nimeril úgy sem fogja sokfelé szórni a figyelmét és csak a napra koncentrál a jövőben. És ez jobb is így, Nestar sok dologba belekezd, hogy aztán semmivel se tudjon kedve szerint haladni.*
- Remélhetőleg nem csak rajtunk múlik, az őrség is gondolom tervez valamit, a városvezetés is. De erről Mai Faensa tud majd mondani valamit, ő beszélt Abogr-ral.
*Ami a kutatócsapatot és hasonlókat illeti, nem lenne értelme most mondani, hogy aztán megismételje hamarosan Mai előtt is.*
- De aggódni nem kell, viszont nagyon köszönöm a kellemes teázást, de még be kellene mutatkoznom a ház többi tagjának, aztán összeülünk megbeszélni, amit tudunk.
*Jelenleg egy utcai kereskedőnek jobb ismerete van az alkimista itt létéről, mint a ház vezetőjének, szóval illdomos lenne ezen változtatnia. És, még foglalkoznia kell majd a megrendelésekkel is, amit kapott. Így majd ki is kell kicsit utaznia a piachoz alapanyagokért. De ezt majd a megbeszélés után.*
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-04-28 10:08:02
Üzenet elküldve: 2026-04-28 10:08:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 533
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 533
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerülten//
- Csak, amíg az óriásokat meg lehet ölni, fel lehet vágni, ahogyan elvileg az eredarokat is, addig ezek az úgynevezett istenek eléggé nehéz diónak tűnnek. Elvégre nem minden nap hajítják arrébb a Krenkataurt, csak úgy. Ha valami ennyire hatalmas erővel bír, akkor természetes, hogy hamar megkapja az isteni jelzőt. Mintha egy hangya nézne szembe Drahunnal.* Él hasonlattal a lány, ami talán megállja a helyét a Mesterével szemben. Előbb vagy utóbb biztosan szüksége lesz valami tartalék helyre, ha veszélyesebb területre tévedne a kísérleteivel, de jelenleg ezek még távoli tervek talán meg sem érik őket.*
- A világért sem keverném bajba Mester.* Ezzel ezt lezártnak is tekinti, mert ezek az ő saját elvei.*
- Ez sajnos sajnálatos, mert, hasznos varázsige lenne. Sajnos úgy vagyok a mágiával, hogy nem bíznám rá az életem. Az, hogy egy életmentő varázslat nem sikerül az olyasmi, amivel számolni kell. Ezért is hasznosabbak a kevésbé bonyolultabb igék. Egyébként a Mester által megtanult anyagfelismerés ige még mindig az egyik legjobb varázsigének számít.* Ezt az igét, azóta sokaknak tovább adta, köztük Cilinek is.*
- Komolyan örülnék neki, ha nyugodt lenne az utunk, de ez is olyan, mint az alkímia. Mindig a legrosszabb pillanatokban jönnek a komplikációk.* Sajnos ezt már megtapasztalta a saját bőrén.*
- Akkor végül is hányan leszünk? Én, Mai és a Mester? Arthenior jövője ennyin múlik?* Kérdezi, mert ez így elég nagy felelősségnek tűnik, csupán három egyénre szabva. Nimeril városi szinten meg csak egy senki a másik kettőhöz képest. Egy nemes, meg egy főnemes és ő a kis kontár.*
- Csak, amíg az óriásokat meg lehet ölni, fel lehet vágni, ahogyan elvileg az eredarokat is, addig ezek az úgynevezett istenek eléggé nehéz diónak tűnnek. Elvégre nem minden nap hajítják arrébb a Krenkataurt, csak úgy. Ha valami ennyire hatalmas erővel bír, akkor természetes, hogy hamar megkapja az isteni jelzőt. Mintha egy hangya nézne szembe Drahunnal.* Él hasonlattal a lány, ami talán megállja a helyét a Mesterével szemben. Előbb vagy utóbb biztosan szüksége lesz valami tartalék helyre, ha veszélyesebb területre tévedne a kísérleteivel, de jelenleg ezek még távoli tervek talán meg sem érik őket.*
- A világért sem keverném bajba Mester.* Ezzel ezt lezártnak is tekinti, mert ezek az ő saját elvei.*
- Ez sajnos sajnálatos, mert, hasznos varázsige lenne. Sajnos úgy vagyok a mágiával, hogy nem bíznám rá az életem. Az, hogy egy életmentő varázslat nem sikerül az olyasmi, amivel számolni kell. Ezért is hasznosabbak a kevésbé bonyolultabb igék. Egyébként a Mester által megtanult anyagfelismerés ige még mindig az egyik legjobb varázsigének számít.* Ezt az igét, azóta sokaknak tovább adta, köztük Cilinek is.*
- Komolyan örülnék neki, ha nyugodt lenne az utunk, de ez is olyan, mint az alkímia. Mindig a legrosszabb pillanatokban jönnek a komplikációk.* Sajnos ezt már megtapasztalta a saját bőrén.*
- Akkor végül is hányan leszünk? Én, Mai és a Mester? Arthenior jövője ennyin múlik?* Kérdezi, mert ez így elég nagy felelősségnek tűnik, csupán három egyénre szabva. Nimeril városi szinten meg csak egy senki a másik kettőhöz képest. Egy nemes, meg egy főnemes és ő a kis kontár.*
617-636 , 637-656 , 657-676 , 677-696 , 697-716 , 717-736 , 737-756 , 757-776 , 777-796 , 797-816 , 817-836 , 837-856 , 857-876 , 877-896 , 897-916 , 917-936 , 937-956 , 957-976 , 977-996 , 997-1016 , 1017-1036 , 1037-1056 , 1057-1076 , 1077-1096 , 1097-1116 , 1117-1136 , 1137-1156 , 1157-1176 , 1177-1196 , 1197-1216 , 1217-1236 , 1237-1256 , 1257-1276 , 1277-1296 , 1297-1316 , 1317-1336 , 1337-1356 , 1357-1376 , 1377-1396 , 1397-1416 , 1417-1436 , 1437-1456 , 1457-1476 , 1477-1496 , 1497-1516 , 1517-1536 , 1537-1556 , 1557-1576 , 1577-1596 , 1597-1616 , 1617-1636 , 1637-1656 , 1657-1676 , 1677-1696 , 1697-1716 , 1717-1736 , 1737-1756 , 1757-1776 , 1777-1796 , 1797-1816 , 1817-1836 , 1837-1856 , 1857-1876 , 1877-1896 , 1897-1916 , 1917-1936 , 1937-1956 , 1957-1976 , 1977-1996 , 1997-2016 , 2017-2036 , 2037-2056 , 2057-2076 , 2077-2096 , 2097-2116 , 2117-2136 , 2137-2156 , 2157-2176 , 2177-2196 , 2197-2216 , 2217-2236 , 2237-2256 , 2257-2276 , 2277-2296 , 2297-2316 , 2317-2336 , 2337-2356 , 2357-2376 , 2377-2396 , 2397-2416 , 2417-2436