Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:27:47
Üzenet elküldve: 2025-08-06 20:27:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Lehet, hogy a környéken a faágak helyükre rakódnak, de az álcák még ferdén állnak, túl könnyedén beférkőzik melléjük a kétely. ~A fenébe! Nem elég meggyőző az alakításom~ A férfi azonnal érzi, valami bizony furcsa a nő reakciójában és ennek bizonyosan ahhoz van köze, hogy Nael, vagyis Arpbil úr, nem néz ki elég jótét léleknek. Nem buta ez a hölgy, a mágusok sosem azok. ~Tudtam, hogy állandóan sötételfnek néz mindenki!~ Nael frusztráltan mormolja magában ezt a hiú gondolatot. Hiú, hiszen a fizikuma köze sem, olyan csodálatos, mint egy fiatal, ínycsiklandó, szaftos sötételf bikáé. Valójában ő maga csak vágyakozhat egy olyan csodás test után! Ki is rázza a hideg ahogy rájuk gondol. Ha még bárkinek kétsége lenne a dolog felől, a szentségtörő a sötételfeket is kedveli. Kár, hogy előtte most nem az áll. ~A gondolataimra való nyálcsorgatással nem győzöm meg ezt a nőt! Nael, legyél bájos! Azt tudod, hogy kell~*
*Illedelmes kuncogással töri meg a csendet. Hangja meleg, barátságos, valamennyire elváltoztatott. Amennyiben valaki nem elég jó emberismerő könnyedén a gyerekek iránt érzett szeretetnek nyilváníthatja ezt a lágy hangcsengést. ~Hát nem csak az ingyen piáért jó ez a hang~*
- Akkor megmutatom nekik én milyen ügyesen kiáltok, egyedül. Persze nem az agresszív módon, csak játékot csinálok belőle. Tudja, a játékokat mindenki szereti. Azt mondom nekik: „jól van, ezt hallgassátok”. Aztán már kiáltok is az égbe, mint egy szabad madár. Nem gondolja, hogy a játékosság és a humor mindenre gyógyír? Egy vidám, kedves élet *a férfi büszkén mosolyog alakítása végén. ~Annyira természetes hazudozó vagyok! Szeretem magam~*
*A hölgy, Mai, még a tegeződést is megengedi köztük. Igen, bizony ez lesz a jó út!*
- Én őszintén, csak segíteni szeretnék. Van egy kis szabadidőm jelenleg és ide húzott a szívem. Én is tudom milyen a magány, talán pont ezért. Sajnálom azért a gyerekeket, még akkor is, ha kis idegesítő... ~Basszus!~ néven futnak is, egyesek szerint.
*Lehet, hogy a környéken a faágak helyükre rakódnak, de az álcák még ferdén állnak, túl könnyedén beférkőzik melléjük a kétely. ~A fenébe! Nem elég meggyőző az alakításom~ A férfi azonnal érzi, valami bizony furcsa a nő reakciójában és ennek bizonyosan ahhoz van köze, hogy Nael, vagyis Arpbil úr, nem néz ki elég jótét léleknek. Nem buta ez a hölgy, a mágusok sosem azok. ~Tudtam, hogy állandóan sötételfnek néz mindenki!~ Nael frusztráltan mormolja magában ezt a hiú gondolatot. Hiú, hiszen a fizikuma köze sem, olyan csodálatos, mint egy fiatal, ínycsiklandó, szaftos sötételf bikáé. Valójában ő maga csak vágyakozhat egy olyan csodás test után! Ki is rázza a hideg ahogy rájuk gondol. Ha még bárkinek kétsége lenne a dolog felől, a szentségtörő a sötételfeket is kedveli. Kár, hogy előtte most nem az áll. ~A gondolataimra való nyálcsorgatással nem győzöm meg ezt a nőt! Nael, legyél bájos! Azt tudod, hogy kell~*
*Illedelmes kuncogással töri meg a csendet. Hangja meleg, barátságos, valamennyire elváltoztatott. Amennyiben valaki nem elég jó emberismerő könnyedén a gyerekek iránt érzett szeretetnek nyilváníthatja ezt a lágy hangcsengést. ~Hát nem csak az ingyen piáért jó ez a hang~*
- Akkor megmutatom nekik én milyen ügyesen kiáltok, egyedül. Persze nem az agresszív módon, csak játékot csinálok belőle. Tudja, a játékokat mindenki szereti. Azt mondom nekik: „jól van, ezt hallgassátok”. Aztán már kiáltok is az égbe, mint egy szabad madár. Nem gondolja, hogy a játékosság és a humor mindenre gyógyír? Egy vidám, kedves élet *a férfi büszkén mosolyog alakítása végén. ~Annyira természetes hazudozó vagyok! Szeretem magam~*
*A hölgy, Mai, még a tegeződést is megengedi köztük. Igen, bizony ez lesz a jó út!*
- Én őszintén, csak segíteni szeretnék. Van egy kis szabadidőm jelenleg és ide húzott a szívem. Én is tudom milyen a magány, talán pont ezért. Sajnálom azért a gyerekeket, még akkor is, ha kis idegesítő... ~Basszus!~ néven futnak is, egyesek szerint.
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:37:57
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:37:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Elégedetten teszi csípőre a kezeit. Csak bámulja a saját művét, maga sem hitte volna, hogy ilyen rövid idő alatt ekkorát tud fejlődni. Amennyire gyűlölte még a gondolatot is, hogy utat engedjen az erőnek, ami az ereiben csörgedezik, most annyira büszke magára. Családja mindig is ezt várta tőle persze, de a dac nagy úr egy sértett fiatalnál. Ha nem állt volna saját lábára, akkor még mindig egy szobában olvasgatná a könyveit és rettentően utálná az életét. De most úgy fest, hogy minden jól alakul. És még egy vaskos faágat is egy puszta kézmozdulattal görgetett arrébb.
Fáradt. Merengve bámulja a kérget, mintha abból az élet nagy kérdéseire is választ kaphatna, de a gondolatai megállnak egy ponton. Ritka pillanat, hogy nem peregnek a fejében a képek, csupán kívülről fest úgy, mintha. Ebből a csendes mélázásból ugrasztja ki egy hang. Majdnem szó szerint, de a belénevelt tartás nem engedi, hogy idegen hangok csak úgy megrémisszék. Ha máshonnan szólna, akkor ennél azért lassabban kapná oda a fejét, mert minden bizonnyal egy gyermek volna az az árvaházból. De a bariton mélyebb annál, s mikor végigméri az alakot, akkor már látja is, hogy a fizimiska sem egy csemetéé. Megfordul, majd közelebb lép a kapuhoz, hogy jobban szemügyre vegye az új jövevényt. Többeket érdekel ez az árvaház, mint azt sejteni vélte, de valahol örül neki. Csak ne tűnne el mindenki a kedves felajánlásai után. Nem bízik már a jól csengő szavakban.*
- Üdvözlöm Arpbil úr. *Halovány mosolya igyekszik megfesteni az arcát, de látható benne a kellő kimértség. A kedvesség az után jön, ha már megbizonyosodott a szándék valódiságáról.*
- Nagy szavak ezek, még mielőtt megtudná, hogy milyen az, amikor harmincegy gyermek akarja megmutatni, milyen ügyesen ordítanak kánonban.
*Kissé barátságosabbá válik, jól tudja, hogy ha elutasítóvá dermed az arca, akkor hamarost visszavonják a jótékony ajánlatokat. De túl sok volt már a rossz tapasztalat. Viszont nem tart a férfitől, hiszen épp most hessentett arrébb egy jókora ágat. Nem tartana sokból amazt is kitessékelni valami kellemetlenebb módon. Például tűzzel. De a férfikéz a háznál mindig kecsegtető.*
- Fáradjon… fáradj beljebb! *Úgy dönt inkább a tegeződést választja. Gyűlöli a formalitást.*
- Mai Faensa vagyok, az árvaház igazgatója. Miféle szolgálatra gondoltál?
*Elégedetten teszi csípőre a kezeit. Csak bámulja a saját művét, maga sem hitte volna, hogy ilyen rövid idő alatt ekkorát tud fejlődni. Amennyire gyűlölte még a gondolatot is, hogy utat engedjen az erőnek, ami az ereiben csörgedezik, most annyira büszke magára. Családja mindig is ezt várta tőle persze, de a dac nagy úr egy sértett fiatalnál. Ha nem állt volna saját lábára, akkor még mindig egy szobában olvasgatná a könyveit és rettentően utálná az életét. De most úgy fest, hogy minden jól alakul. És még egy vaskos faágat is egy puszta kézmozdulattal görgetett arrébb.
Fáradt. Merengve bámulja a kérget, mintha abból az élet nagy kérdéseire is választ kaphatna, de a gondolatai megállnak egy ponton. Ritka pillanat, hogy nem peregnek a fejében a képek, csupán kívülről fest úgy, mintha. Ebből a csendes mélázásból ugrasztja ki egy hang. Majdnem szó szerint, de a belénevelt tartás nem engedi, hogy idegen hangok csak úgy megrémisszék. Ha máshonnan szólna, akkor ennél azért lassabban kapná oda a fejét, mert minden bizonnyal egy gyermek volna az az árvaházból. De a bariton mélyebb annál, s mikor végigméri az alakot, akkor már látja is, hogy a fizimiska sem egy csemetéé. Megfordul, majd közelebb lép a kapuhoz, hogy jobban szemügyre vegye az új jövevényt. Többeket érdekel ez az árvaház, mint azt sejteni vélte, de valahol örül neki. Csak ne tűnne el mindenki a kedves felajánlásai után. Nem bízik már a jól csengő szavakban.*
- Üdvözlöm Arpbil úr. *Halovány mosolya igyekszik megfesteni az arcát, de látható benne a kellő kimértség. A kedvesség az után jön, ha már megbizonyosodott a szándék valódiságáról.*
- Nagy szavak ezek, még mielőtt megtudná, hogy milyen az, amikor harmincegy gyermek akarja megmutatni, milyen ügyesen ordítanak kánonban.
*Kissé barátságosabbá válik, jól tudja, hogy ha elutasítóvá dermed az arca, akkor hamarost visszavonják a jótékony ajánlatokat. De túl sok volt már a rossz tapasztalat. Viszont nem tart a férfitől, hiszen épp most hessentett arrébb egy jókora ágat. Nem tartana sokból amazt is kitessékelni valami kellemetlenebb módon. Például tűzzel. De a férfikéz a háznál mindig kecsegtető.*
- Fáradjon… fáradj beljebb! *Úgy dönt inkább a tegeződést választja. Gyűlöli a formalitást.*
- Mai Faensa vagyok, az árvaház igazgatója. Miféle szolgálatra gondoltál?
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:59:09
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:59:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Egy olyan ember életében, aki meggondolatlanul és vakmerően tengeti mindennapjait, időnként eljön az a pont, amikor azt kell tennie, amit alapvetően, nos, teljes szívből megvet. Hiába lesz keserű íz tőle a szádban, a józan ész késztet rá, bármennyire is undorító, szégyenteljes dolog. Ez a bizonyos cselekedet a visszavonulás. Semmi sem készteti Lionael vérét jobban a forrásra, mint a gondolat, hogy a sötétben megbújjon. Miért is bújna meg bárki amikor a kiszámíthatatlan éj annyira mulatságos? A sok csínytevés, a millió lehetőség, és a titkok, amiket egyedül a holdak őriznek... Ezek az igazán szép dolgok. Az élet unalmas, amikor nem hagysz nyomot, amikor nem ül mások arcára az undor, a zavarodottság vagy éppen az elfojtott nevetés. Az illem, undorító, beskatulyázó dolog, de amikor szentségtörőnek jelöl, nyilván teljesen igazságtalanul, pár elég fényesnek titulált pap, akkor nem árt megváltoztatni a terveket, csak míg elfeledkezik rólad a környék. Nael, vagyis jelenleg inkább a jóságos Arpbil úr, pedig mindig tudja hogyan játssza a kártyáit. Hol is keresne bárki egy megátalkodott férfit legutoljára? A jóság bölcsőjében, a példamutatás melegágyánál, az önzetlenség csúcsán, egy árvaház mellett*
~Mindig mondtam én, hogy egy kibaszott zseni vagyok~
*A férfi nevetését túlzengi a szél. Mire eléri célját, már reggeledik és senki sem tudja miféle báránybőrbe bújt farkas jár a környéken. ~Mit ne mondjak, a kimosott ing és ez az előkelő fonat igazán kedvez nekem~ az úr arcára egy pillanatig kiül hiúsága, de mintha csak egy téves rángás lett volna, vagy káprázat, olyan gyorsan el is tűnik. ~Hol vannak már azok a koszos kölykök? Egyet sem látok. Remélem nem lesznek, olyan jól neveltek, mint a szentély lakói~ A gondolattól ki is rázza a hideg. Aztán valami végre igazán érdekes történik. Megpillant egy nőt, bár ez magában nem túl érdekes dolog, sok nőt látott már az évek alatt, persze szépek, de ha bárki kérdezi tőle a férfiak valahogy szebb látványok. A férfiak mindig olyan könnyebben bosszanthatóak és van bennük valami: mocskos. Vagy legalábbis Nael ezt mondaná, Arpbil úr viszont más tészta. Ő csak egy szerény úriember, aki pont segíteni indul ennek a hölgynek, aki egy faággal bajlódik. Az érdekes rész ott lendül be a történetbe, hogy ennek a szegény, picike nőnek, rohadtul nem kell segítség. Fogja, mormol kettőt és eltűnik az ág a helyéről, valami nagy, semmiből jött hullám hatására. ~Beszarok, ez egy mágus! Mekkora volt már az a víz! Fenséges! Csak úgy jött és ment! De várjunk... Nem most kéne elkezdenem ordibálni, hogy boszorkány? Azt teszik a polgárok általában~ gondolja, ám azzal az a baj, hogy nem igen kedvezne a férfi szállásszerzési terveinek, meg aztán, az erő és a hatalom mindig is vonzotta őt. ~Azt hiszem a második leghétköznapibb dolgot választom inkább, a tettetést, hogy ezt nem láttam. Meg sem történt!~*
*Arpbil úr végül udvariasan kihúzza magát és megköszörüli torkát*
- Kezét csókolom a hölgynek! *egy pillanatra elgondolkodik saját nevén mutatkozzon e be. ~Azt hiszem a vezetéknév elég lesz, azt nem hangoztattam a szentélyben~*
- Arpbil úr vagyok. Ami errefelé történik, tudja nagyon megmelengeti a lelkem. Hallottam hírét a sok jótékonyságnak, ami erre folyik. Mondja csak, van arra lehetőség, hogy ingyen felajánljam szolgálataimat egy rövid ideig? Hozzátenne ahhoz, hogy egész legyen az életem.
~Vagy, hogy egyáltalán megmaradjon~
*Egy olyan ember életében, aki meggondolatlanul és vakmerően tengeti mindennapjait, időnként eljön az a pont, amikor azt kell tennie, amit alapvetően, nos, teljes szívből megvet. Hiába lesz keserű íz tőle a szádban, a józan ész késztet rá, bármennyire is undorító, szégyenteljes dolog. Ez a bizonyos cselekedet a visszavonulás. Semmi sem készteti Lionael vérét jobban a forrásra, mint a gondolat, hogy a sötétben megbújjon. Miért is bújna meg bárki amikor a kiszámíthatatlan éj annyira mulatságos? A sok csínytevés, a millió lehetőség, és a titkok, amiket egyedül a holdak őriznek... Ezek az igazán szép dolgok. Az élet unalmas, amikor nem hagysz nyomot, amikor nem ül mások arcára az undor, a zavarodottság vagy éppen az elfojtott nevetés. Az illem, undorító, beskatulyázó dolog, de amikor szentségtörőnek jelöl, nyilván teljesen igazságtalanul, pár elég fényesnek titulált pap, akkor nem árt megváltoztatni a terveket, csak míg elfeledkezik rólad a környék. Nael, vagyis jelenleg inkább a jóságos Arpbil úr, pedig mindig tudja hogyan játssza a kártyáit. Hol is keresne bárki egy megátalkodott férfit legutoljára? A jóság bölcsőjében, a példamutatás melegágyánál, az önzetlenség csúcsán, egy árvaház mellett*
~Mindig mondtam én, hogy egy kibaszott zseni vagyok~
*A férfi nevetését túlzengi a szél. Mire eléri célját, már reggeledik és senki sem tudja miféle báránybőrbe bújt farkas jár a környéken. ~Mit ne mondjak, a kimosott ing és ez az előkelő fonat igazán kedvez nekem~ az úr arcára egy pillanatig kiül hiúsága, de mintha csak egy téves rángás lett volna, vagy káprázat, olyan gyorsan el is tűnik. ~Hol vannak már azok a koszos kölykök? Egyet sem látok. Remélem nem lesznek, olyan jól neveltek, mint a szentély lakói~ A gondolattól ki is rázza a hideg. Aztán valami végre igazán érdekes történik. Megpillant egy nőt, bár ez magában nem túl érdekes dolog, sok nőt látott már az évek alatt, persze szépek, de ha bárki kérdezi tőle a férfiak valahogy szebb látványok. A férfiak mindig olyan könnyebben bosszanthatóak és van bennük valami: mocskos. Vagy legalábbis Nael ezt mondaná, Arpbil úr viszont más tészta. Ő csak egy szerény úriember, aki pont segíteni indul ennek a hölgynek, aki egy faággal bajlódik. Az érdekes rész ott lendül be a történetbe, hogy ennek a szegény, picike nőnek, rohadtul nem kell segítség. Fogja, mormol kettőt és eltűnik az ág a helyéről, valami nagy, semmiből jött hullám hatására. ~Beszarok, ez egy mágus! Mekkora volt már az a víz! Fenséges! Csak úgy jött és ment! De várjunk... Nem most kéne elkezdenem ordibálni, hogy boszorkány? Azt teszik a polgárok általában~ gondolja, ám azzal az a baj, hogy nem igen kedvezne a férfi szállásszerzési terveinek, meg aztán, az erő és a hatalom mindig is vonzotta őt. ~Azt hiszem a második leghétköznapibb dolgot választom inkább, a tettetést, hogy ezt nem láttam. Meg sem történt!~*
*Arpbil úr végül udvariasan kihúzza magát és megköszörüli torkát*
- Kezét csókolom a hölgynek! *egy pillanatra elgondolkodik saját nevén mutatkozzon e be. ~Azt hiszem a vezetéknév elég lesz, azt nem hangoztattam a szentélyben~*
- Arpbil úr vagyok. Ami errefelé történik, tudja nagyon megmelengeti a lelkem. Hallottam hírét a sok jótékonyságnak, ami erre folyik. Mondja csak, van arra lehetőség, hogy ingyen felajánljam szolgálataimat egy rövid ideig? Hozzátenne ahhoz, hogy egész legyen az életem.
~Vagy, hogy egyáltalán megmaradjon~
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:56:28
Üzenet elküldve: 2025-08-06 17:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Az éjszakája végül sokkal jobban sikerült, mint azt tervezte. Graellel minden nap egyre jobb és egyre érdekesebb. Sosem hitte volna, hogy idáig jutnak, amikor belegondolt kettejük kapcsolatába. Mindig csak meg akart valamit nyerni, amit, mint kiderült nem lehet. Meghaladták már mindketten a versengést, még akkor is, ha a későbbiekben is színesíti fogja románcukat. Képtelenségnek tűnik egyszerűen csak lenyugodni és élvezni azt, ami megadatott. Már-már frusztrálóan jó volt az éjjel, még egy óva intő másnapossággal sem küzd. A búcsú sem tartogatott semmilyen pofont. Egy ideig szinte repül, ahogy az árvaház felé halad. Olyannyira az arcára van írva a boldogsága, hogy útközben meg kell zaboláznia vonásait, hiszen mégsem hirdetheti tekintete, hogy túlontúl elégedett. Az utcán a megszokott hűvös álarcát kell hordania, a gyerekeknek pedig a szigorú, de mégis jóságos szerepben kell tetszelegni.
Kisvártatva meg is érkezik a rezidenciára, ahol jó ideig tesz-vesz. Hogy még messzebb űzze ábrándjait, összecsődít néhány gyereket, s meglepetésszerűen oszt ki feladatokat a számukra, amikben erősségeiket fitogtathatják. Ha nem is érzi a tegnap elfogyasztott alkohol utóhatását, könnyedén elfárad. Friss levegőre van szüksége, ezért az előkertbe megy, ahol elképedve látja, hogy egy vaskos faág tört le az egyik lombosról. Nem tudja, hogy mikor volt itt vihar, de azt igen, hogy nincs férfi a háznál, aki megmozdíthatná. Még szerencse, hogy nem egy gyerekre zuhant. Nagyot sóhajt, majd egy gyors kézmozdulatot tesz – Haldrian helyett, akit szívesen megidézne, de a félvér úgy tűnt el, ahogy megérkezett a köreikbe. Ha minden jól megy, a vaskos ágat messzire mossa a vízmágia. Nem tökéletes megoldás, de senki nem bukik át rajta, hiszen immáron a kerítés előtt díszeleg. Feltéve, ha sikerül az ige. Mert ha nem, akkor sűrű bosszankodás közepette veselkedik neki egymaga… a cseppet sem ehhez a feladathoz méltó, sötétkék, második bőrként ráfeszülő nemesi ruhájában.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló környezetében húsz lépés távolságon belüli, akár nehéz tárgyakat is a körön kívülre mos. A varázshasználóra nincs hatással.
*Az éjszakája végül sokkal jobban sikerült, mint azt tervezte. Graellel minden nap egyre jobb és egyre érdekesebb. Sosem hitte volna, hogy idáig jutnak, amikor belegondolt kettejük kapcsolatába. Mindig csak meg akart valamit nyerni, amit, mint kiderült nem lehet. Meghaladták már mindketten a versengést, még akkor is, ha a későbbiekben is színesíti fogja románcukat. Képtelenségnek tűnik egyszerűen csak lenyugodni és élvezni azt, ami megadatott. Már-már frusztrálóan jó volt az éjjel, még egy óva intő másnapossággal sem küzd. A búcsú sem tartogatott semmilyen pofont. Egy ideig szinte repül, ahogy az árvaház felé halad. Olyannyira az arcára van írva a boldogsága, hogy útközben meg kell zaboláznia vonásait, hiszen mégsem hirdetheti tekintete, hogy túlontúl elégedett. Az utcán a megszokott hűvös álarcát kell hordania, a gyerekeknek pedig a szigorú, de mégis jóságos szerepben kell tetszelegni.
Kisvártatva meg is érkezik a rezidenciára, ahol jó ideig tesz-vesz. Hogy még messzebb űzze ábrándjait, összecsődít néhány gyereket, s meglepetésszerűen oszt ki feladatokat a számukra, amikben erősségeiket fitogtathatják. Ha nem is érzi a tegnap elfogyasztott alkohol utóhatását, könnyedén elfárad. Friss levegőre van szüksége, ezért az előkertbe megy, ahol elképedve látja, hogy egy vaskos faág tört le az egyik lombosról. Nem tudja, hogy mikor volt itt vihar, de azt igen, hogy nincs férfi a háznál, aki megmozdíthatná. Még szerencse, hogy nem egy gyerekre zuhant. Nagyot sóhajt, majd egy gyors kézmozdulatot tesz – Haldrian helyett, akit szívesen megidézne, de a félvér úgy tűnt el, ahogy megérkezett a köreikbe. Ha minden jól megy, a vaskos ágat messzire mossa a vízmágia. Nem tökéletes megoldás, de senki nem bukik át rajta, hiszen immáron a kerítés előtt díszeleg. Feltéve, ha sikerül az ige. Mert ha nem, akkor sűrű bosszankodás közepette veselkedik neki egymaga… a cseppet sem ehhez a feladathoz méltó, sötétkék, második bőrként ráfeszülő nemesi ruhájában.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló környezetében húsz lépés távolságon belüli, akár nehéz tárgyakat is a körön kívülre mos. A varázshasználóra nincs hatással.
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-03 14:45:19
Üzenet elküldve: 2025-08-03 14:45:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// A fémek titka //
* A hosszú és munkával töltött napok gyümölcsözőnek bizonyultak, de nem pihenhet meg. Még legalábbis nem pihenhet. Amíg még friss a tudás elkezdi a harmadik könyvbe szorgalmasan lejegyzetelni a gyakorlatban kapott tanácsokat meg tapasztalatokat. A lényegi tudás ez. Éles esze segítségére van, hogy pontosan visszaemlékezzen azokra a pillanatokra, amiket le akart jegyzetelni. Ide már minden bekerül vegyesen, de főleg a technikák és praktikák az értékesek. Ez a kovács nagyon profi a szakmájában, mivel még mesterkardokat is képes készíteni, amit nem mindenki mondhat el magáról. Igaz Nimeril nem tanult meg mesterkardot készíteni, de nem is állt szándékában. Meg ahhoz a tudása se olyan mértékű még, bár nem kételkedik abban, ha elmondta volna a titkot, akkor előbb vagy utóbb ne sikerült volna újra alkotni magát a kardot. A fegyverek és páncélok készítése szép mesterség, de ő sokkal inkább kisseb dolgokra összpontosítana inkább. A napot az írással tölti el, csak rövid pihenőket iktat be, majd folytatja, amíg friss az elméjében lévő tudás. Estére majdnem olyan fáradt, mint a kovácsolás után, de végül elégedetten csukja be a könyvet. A munkának még közel sincsen vége, mivel ki kell alakítania itt valahol egy műhelyt magának, de abban már a mágiája is segítségére lesz. Sőt a mágia a kovácsolást magát is megkönnyíti majd. Nem kell hatalmas öntödét építeni, mert az a nap varázslat, amit kitanult pont jó lesz megolvasztani a fémeket. Csak egy nagy kőedényt kell csinálnia, de arra meg ott lesz a másik varázslata.*
// Aktív keppessé használat: Memoriter //
* A hosszú és munkával töltött napok gyümölcsözőnek bizonyultak, de nem pihenhet meg. Még legalábbis nem pihenhet. Amíg még friss a tudás elkezdi a harmadik könyvbe szorgalmasan lejegyzetelni a gyakorlatban kapott tanácsokat meg tapasztalatokat. A lényegi tudás ez. Éles esze segítségére van, hogy pontosan visszaemlékezzen azokra a pillanatokra, amiket le akart jegyzetelni. Ide már minden bekerül vegyesen, de főleg a technikák és praktikák az értékesek. Ez a kovács nagyon profi a szakmájában, mivel még mesterkardokat is képes készíteni, amit nem mindenki mondhat el magáról. Igaz Nimeril nem tanult meg mesterkardot készíteni, de nem is állt szándékában. Meg ahhoz a tudása se olyan mértékű még, bár nem kételkedik abban, ha elmondta volna a titkot, akkor előbb vagy utóbb ne sikerült volna újra alkotni magát a kardot. A fegyverek és páncélok készítése szép mesterség, de ő sokkal inkább kisseb dolgokra összpontosítana inkább. A napot az írással tölti el, csak rövid pihenőket iktat be, majd folytatja, amíg friss az elméjében lévő tudás. Estére majdnem olyan fáradt, mint a kovácsolás után, de végül elégedetten csukja be a könyvet. A munkának még közel sincsen vége, mivel ki kell alakítania itt valahol egy műhelyt magának, de abban már a mágiája is segítségére lesz. Sőt a mágia a kovácsolást magát is megkönnyíti majd. Nem kell hatalmas öntödét építeni, mert az a nap varázslat, amit kitanult pont jó lesz megolvasztani a fémeket. Csak egy nagy kőedényt kell csinálnia, de arra meg ott lesz a másik varázslata.*
// Aktív keppessé használat: Memoriter //
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-25 11:36:29
Üzenet elküldve: 2025-07-25 11:36:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
//Zárás//
*Már nem szól semmit az újabb visszavágásra, úgysincs semmi értelme. A szalmát viszont muszáj kiszednie a hajából, mert szúr, úgyhogy ma még fürödnie is kell egy nagyobb, mint szeretne. Nincs baja a fürdéssel, de inkább a patakban, mint egy dézsában. Mármint őt nem kéneztetik el, hogy mondjuk beüljön egy forró dézsányi vízbe és cselédek serege mossa meg a hátát, a kezeit és a többi. Szeret ilyesmire gondolni, ha már ezt az életében nem fogja megtapasztalnia, kivéve, ha valami szerencse nem éri. Mondjuk talál valami értékes dolgot, amit sikerül eladnia és akkor vehet egy nagy házat, amiben saját szolgálói lesznek. Szikrát például felvehetné istállósnak, milyen muris lenne!*
- Milyen kis pöfeteg vagy te. *Mondja a felhúzott orral kisétáló lánykának. mégsem tántorodik el attól, hogy az érdekes nyelű tőr érdeklődjön. A sértődés rögtön átmegy valami másba, azonnal látja Luurien a megváltozott tartást, hangsúlyt, még ha nem is tudja, hogy olyan létezik. De a hangulat azonnal átvált valami szomorúra. Ő pedig utálja ezt. Van elég baj az ő életébe, nem akar hallani máséról is, mert beleőrülne, ha mindenkinek megismerné a történetét. Sokkal jobb inkább hülyéskedni, vagy ezeket a dolgokat jó mélyre eltemetni úgy, hogy ne is emlékezzünk a helyre ahová elástuk. Mégsem hagyhatja szó nélkül, ha már kérdezett, szóval az egyszerűséget választja, miközben felzárkózik a cipekedő mellé.*
- Szép. *Talán sosem kellene ennél többet mondania és akkor nem lenne baj, de ő általában kinyitja a lepénylesőjét és máris megvan a baj. Másrészt azért sem kérdez rá, mert elképzelhető, hogy Szikra visszakérdezne, ő pedig nem szeretne válaszolni a szüleivel kapcsolatos kérdésekre. Mivel a lány itt van, egyértelműen halottak a szülei, vagy kirakták őt, hasonlóan hozzá. Így inkább hagyja, hogy a köztük beállt szótlanságot ne egy másik kérdéssel törje meg, hanem az ebédlő zaja zavarja vissza őket a jelenbe.*
- Tégy úgy, Szikra. *Meglepően kedves mosollyal küldi a másikat az útjára, majd belép és gyorsan kezet mos. Mivel éppen nincs itt felnőtt, szed magának egy kisebb adagot, nem akarja kihasználni az árvaház kedvességét és a ruhákat is más rakta ki helyette. Fancsali képpel ül le egy üres helyre, de őt nem szólogatják közelebb. Kívülállónak érzi magát, tulajdonképpen az is, és az étel sem ízlik neki annyira ma. Mindenféle gondolat jár a fejébe, de végül sok piszkálgatással, de valahogy elfogy az étel. Mire végez a lány nem jön vissza és Trylnort sem látja meg, talán találkozhattak és azért nincsenek itt. Egy utálkozó-szerű félmosolyt tesz fel dacos fejére, majd int egyet és elindul kifelé. Ma biztosan nem alszik itt inkább mégsem.*
//Zárás//
*Már nem szól semmit az újabb visszavágásra, úgysincs semmi értelme. A szalmát viszont muszáj kiszednie a hajából, mert szúr, úgyhogy ma még fürödnie is kell egy nagyobb, mint szeretne. Nincs baja a fürdéssel, de inkább a patakban, mint egy dézsában. Mármint őt nem kéneztetik el, hogy mondjuk beüljön egy forró dézsányi vízbe és cselédek serege mossa meg a hátát, a kezeit és a többi. Szeret ilyesmire gondolni, ha már ezt az életében nem fogja megtapasztalnia, kivéve, ha valami szerencse nem éri. Mondjuk talál valami értékes dolgot, amit sikerül eladnia és akkor vehet egy nagy házat, amiben saját szolgálói lesznek. Szikrát például felvehetné istállósnak, milyen muris lenne!*
- Milyen kis pöfeteg vagy te. *Mondja a felhúzott orral kisétáló lánykának. mégsem tántorodik el attól, hogy az érdekes nyelű tőr érdeklődjön. A sértődés rögtön átmegy valami másba, azonnal látja Luurien a megváltozott tartást, hangsúlyt, még ha nem is tudja, hogy olyan létezik. De a hangulat azonnal átvált valami szomorúra. Ő pedig utálja ezt. Van elég baj az ő életébe, nem akar hallani máséról is, mert beleőrülne, ha mindenkinek megismerné a történetét. Sokkal jobb inkább hülyéskedni, vagy ezeket a dolgokat jó mélyre eltemetni úgy, hogy ne is emlékezzünk a helyre ahová elástuk. Mégsem hagyhatja szó nélkül, ha már kérdezett, szóval az egyszerűséget választja, miközben felzárkózik a cipekedő mellé.*
- Szép. *Talán sosem kellene ennél többet mondania és akkor nem lenne baj, de ő általában kinyitja a lepénylesőjét és máris megvan a baj. Másrészt azért sem kérdez rá, mert elképzelhető, hogy Szikra visszakérdezne, ő pedig nem szeretne válaszolni a szüleivel kapcsolatos kérdésekre. Mivel a lány itt van, egyértelműen halottak a szülei, vagy kirakták őt, hasonlóan hozzá. Így inkább hagyja, hogy a köztük beállt szótlanságot ne egy másik kérdéssel törje meg, hanem az ebédlő zaja zavarja vissza őket a jelenbe.*
- Tégy úgy, Szikra. *Meglepően kedves mosollyal küldi a másikat az útjára, majd belép és gyorsan kezet mos. Mivel éppen nincs itt felnőtt, szed magának egy kisebb adagot, nem akarja kihasználni az árvaház kedvességét és a ruhákat is más rakta ki helyette. Fancsali képpel ül le egy üres helyre, de őt nem szólogatják közelebb. Kívülállónak érzi magát, tulajdonképpen az is, és az étel sem ízlik neki annyira ma. Mindenféle gondolat jár a fejébe, de végül sok piszkálgatással, de valahogy elfogy az étel. Mire végez a lány nem jön vissza és Trylnort sem látja meg, talán találkozhattak és azért nincsenek itt. Egy utálkozó-szerű félmosolyt tesz fel dacos fejére, majd int egyet és elindul kifelé. Ma biztosan nem alszik itt inkább mégsem.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-25 08:53:03
Üzenet elküldve: 2025-07-25 08:53:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Hát a majdnem-el nem lehet se jóllakatni, sem sebeket ellátni, de legfőképp. Jelen pillanatban segíteni sem. Viszont a kölcsön kenyér visszajár. Ettől nem kell tartania a fiúnak. Jelen esetben csak szalmával. Ki tudja mikkel majd a jövőben.*
- Rossz helyen ülsz!
*Válaszolja a másik bosszús kijelentésére. De persze nem tudj megállni, hogy ne mosolyogjon. Azt a kis mosolyt is csak addigra képes valamelyest kordába tenni, amikor leér az istálló felső részéről.*
- Amúgy is szét akartam hordani.
*Vonja meg a vállát, fejét pedig kissé felszegi. Mintha így tervezte volna az egészet. Ami valójában igaz is. Bár lehet, hogy több részét a fiú nyakába kellett volna hajítani.*
- Jaj nem. Luninarival.
*Javítja ki magát. Ebből is látszik gondolatai nem teljesen járnak a jelenben. Elkalandozik erre arra. Ezért is volt a félreértés az előző megszólalásában.
Rá se hederít a fiúra, aki mellé érve fölé tornyosul. Amint felkapja a felszerelését, és meg is indul az ajtó irányába.
Luurien azonban megelőzi, és színpadias mozdulatokkal nyitja ki azt számára. Arcán csak egy pimasz félmosoly látható pusztán egy pillanatra.*
- Megoldom köszönöm.
*Játssza meg a sértődöttet. Majd hasonlóan mint a másik, színpadiasan megemelt fővel halad az árvaház irányába.
Meg aztán a másik fele amiért, nem szeretne semmit sem a fiú kezében tudni. Ezek mind fontos dolgok számára. Amiket olyanoktól kapott, akik közel állnak hozzá. A felszerelés Grael készítette neki, a kardját apja. Míg hátizsákjában az általa készített üvegcsés italok vannak. Nyugodtabb a lelke, ha minden a saját kezében van.*
- Az enyém volt mindig is. Édesapámtól kaptam.
*A színjáték ekkora foszlik szerte szét. Fejét kissé lehatja, még ő is egy apró pillantás vet kezében tartott, tokjában pihenő fegyverére. Hangja ismét hasonló, mint amikor az újtáról kapcsolatosan kérdezett a fiú.
A házba érve megcsapja hegyes fülét a szokásos gyerek zsivaj. Valamelyest hiányzott is neki. Bár amikor Silypi is felsikít valami oknál fogva, kezdi érteni Trylnor ellenszenvét. Kedveli a tündérlányt, beszélgetett már vele párszor. Lelkesedése a természet iránt adott nekik egy közös pontot. Viszont néha tényleg túl sok a cserfessége.*
- Én megyek lepakolok előbb.
*Mondja Luuriennek, mielőtt az az ebédlőbe indulna. Ő maga a lépcső felé tart. Tele kézzel, na meg fegyverrel Anviel úgy hajítaná ki őt az ebédlőből, a lába se érné a földet egészen a szobájáig repülne.*
*Hát a majdnem-el nem lehet se jóllakatni, sem sebeket ellátni, de legfőképp. Jelen pillanatban segíteni sem. Viszont a kölcsön kenyér visszajár. Ettől nem kell tartania a fiúnak. Jelen esetben csak szalmával. Ki tudja mikkel majd a jövőben.*
- Rossz helyen ülsz!
*Válaszolja a másik bosszús kijelentésére. De persze nem tudj megállni, hogy ne mosolyogjon. Azt a kis mosolyt is csak addigra képes valamelyest kordába tenni, amikor leér az istálló felső részéről.*
- Amúgy is szét akartam hordani.
*Vonja meg a vállát, fejét pedig kissé felszegi. Mintha így tervezte volna az egészet. Ami valójában igaz is. Bár lehet, hogy több részét a fiú nyakába kellett volna hajítani.*
- Jaj nem. Luninarival.
*Javítja ki magát. Ebből is látszik gondolatai nem teljesen járnak a jelenben. Elkalandozik erre arra. Ezért is volt a félreértés az előző megszólalásában.
Rá se hederít a fiúra, aki mellé érve fölé tornyosul. Amint felkapja a felszerelését, és meg is indul az ajtó irányába.
Luurien azonban megelőzi, és színpadias mozdulatokkal nyitja ki azt számára. Arcán csak egy pimasz félmosoly látható pusztán egy pillanatra.*
- Megoldom köszönöm.
*Játssza meg a sértődöttet. Majd hasonlóan mint a másik, színpadiasan megemelt fővel halad az árvaház irányába.
Meg aztán a másik fele amiért, nem szeretne semmit sem a fiú kezében tudni. Ezek mind fontos dolgok számára. Amiket olyanoktól kapott, akik közel állnak hozzá. A felszerelés Grael készítette neki, a kardját apja. Míg hátizsákjában az általa készített üvegcsés italok vannak. Nyugodtabb a lelke, ha minden a saját kezében van.*
- Az enyém volt mindig is. Édesapámtól kaptam.
*A színjáték ekkora foszlik szerte szét. Fejét kissé lehatja, még ő is egy apró pillantás vet kezében tartott, tokjában pihenő fegyverére. Hangja ismét hasonló, mint amikor az újtáról kapcsolatosan kérdezett a fiú.
A házba érve megcsapja hegyes fülét a szokásos gyerek zsivaj. Valamelyest hiányzott is neki. Bár amikor Silypi is felsikít valami oknál fogva, kezdi érteni Trylnor ellenszenvét. Kedveli a tündérlányt, beszélgetett már vele párszor. Lelkesedése a természet iránt adott nekik egy közös pontot. Viszont néha tényleg túl sok a cserfessége.*
- Én megyek lepakolok előbb.
*Mondja Luuriennek, mielőtt az az ebédlőbe indulna. Ő maga a lépcső felé tart. Tele kézzel, na meg fegyverrel Anviel úgy hajítaná ki őt az ebédlőből, a lába se érné a földet egészen a szobájáig repülne.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-23 20:00:04
Üzenet elküldve: 2025-07-23 20:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Nem bolond ő annyira, és többször is majdnem segít a lánykának, de előbb meg szeretné tudni, hogy mennyire jók az idegei, vagy mennyire szorgalmas az elf. Gyorsan kiderülnek a dolgok, tehát nála is el lehet szakítani azt a madzagot, ha erősen rángatják. A bocsánatkérés után még egy adagot kap a nyakába, ekkor már bosszúsan néz Szikra után.*
- De ügyetlen vagy, nem igaz már! *Mondja felháborodottan, de egyébként magában jól szórakozik és ha nem is ilyenre gondolt, Szikra munkát adott neki, mert szalmátlanítania kell magát. Végül ez is sikerül, de azért közben tesz egy apró megjegyzést.*
- Most fel is kell seperned, jól megcsináltad. *Ingatja a fejét és nyújtózik egyet. Eljátssza, hogy türelmetlen, de nem mozdul meg túlságosan, csak az elmacskásodott tagjait járatja meg néha, nehogy leboruljon a karám faláról.*
- Deressel? Ő a kutyád. *Von vállat, majd rájön, hogy valószínűleg csak rosszul kérdezett a másik.* - Azt hiszem nem, de majd biztos megismerem. Talán. *Huppan le végül tökéletes földet éréssel és odasétál a jó két fejjel alacsonyabb tisztavérűhöz. Lazán zsebre vágja a kezeit és elcseverészik még a vezetőről, de már igazán indulna. Úgy tűnik, hogy Szikra is, aki szépen összepakol és számára esetlenül indul neki a pajtaajtónak. Eléperdül, miközben a másik igyekszik kinyitni az ajtót, ő pedig lazán kilöki és a kezével utat mutat a másiknak, mint egy hercegnőnek. Felfelé kitartott tenyér, laza intő mozdulat.*
- Na, add már ide valamidet, ne szerencsétlenkedj. *Nyújtja a kezét, de nagyjából biztos benne, hogy nem fog kapni semmit, annál büszkébbnek képzeli a másikat. Ezzel is egy kicsit piszkálni akarja, majd meglepődik, ha mégsem jön be a terve. De addig is jól szórakozik. Miközben kutyagolnak, többször megnézi magának a lányt, meg a tőre markolatát. Igazán egyedi darab, nem is érti, hogy hogyan van ilyenje, illetve miért hordhatja nyíltan.*
- A tőr kié volt? *Bök végül arra, mert nem tud megszabadulni a kíváncsiságától. Közben pedig megérkeznek az étkezőbe is, ez már ismerős helyszín neki is. A többiek jó nagy alapzajjal esznek, a kanalak csak úgy csapódnak a tányér alján és persze megy a duruzsolás is. Szikra érkezésére sokan felkapják a fejüket és integetni kezdenek neki, meg köszönnek. Silypi még sikongat is, el is húzza a száját Luurien.*
- Valahol békát kell találnom. *Veti maga elé csendes szavait, majd elindul, hogy kezet mosson a vacsorához.*
*Nem bolond ő annyira, és többször is majdnem segít a lánykának, de előbb meg szeretné tudni, hogy mennyire jók az idegei, vagy mennyire szorgalmas az elf. Gyorsan kiderülnek a dolgok, tehát nála is el lehet szakítani azt a madzagot, ha erősen rángatják. A bocsánatkérés után még egy adagot kap a nyakába, ekkor már bosszúsan néz Szikra után.*
- De ügyetlen vagy, nem igaz már! *Mondja felháborodottan, de egyébként magában jól szórakozik és ha nem is ilyenre gondolt, Szikra munkát adott neki, mert szalmátlanítania kell magát. Végül ez is sikerül, de azért közben tesz egy apró megjegyzést.*
- Most fel is kell seperned, jól megcsináltad. *Ingatja a fejét és nyújtózik egyet. Eljátssza, hogy türelmetlen, de nem mozdul meg túlságosan, csak az elmacskásodott tagjait járatja meg néha, nehogy leboruljon a karám faláról.*
- Deressel? Ő a kutyád. *Von vállat, majd rájön, hogy valószínűleg csak rosszul kérdezett a másik.* - Azt hiszem nem, de majd biztos megismerem. Talán. *Huppan le végül tökéletes földet éréssel és odasétál a jó két fejjel alacsonyabb tisztavérűhöz. Lazán zsebre vágja a kezeit és elcseverészik még a vezetőről, de már igazán indulna. Úgy tűnik, hogy Szikra is, aki szépen összepakol és számára esetlenül indul neki a pajtaajtónak. Eléperdül, miközben a másik igyekszik kinyitni az ajtót, ő pedig lazán kilöki és a kezével utat mutat a másiknak, mint egy hercegnőnek. Felfelé kitartott tenyér, laza intő mozdulat.*
- Na, add már ide valamidet, ne szerencsétlenkedj. *Nyújtja a kezét, de nagyjából biztos benne, hogy nem fog kapni semmit, annál büszkébbnek képzeli a másikat. Ezzel is egy kicsit piszkálni akarja, majd meglepődik, ha mégsem jön be a terve. De addig is jól szórakozik. Miközben kutyagolnak, többször megnézi magának a lányt, meg a tőre markolatát. Igazán egyedi darab, nem is érti, hogy hogyan van ilyenje, illetve miért hordhatja nyíltan.*
- A tőr kié volt? *Bök végül arra, mert nem tud megszabadulni a kíváncsiságától. Közben pedig megérkeznek az étkezőbe is, ez már ismerős helyszín neki is. A többiek jó nagy alapzajjal esznek, a kanalak csak úgy csapódnak a tányér alján és persze megy a duruzsolás is. Szikra érkezésére sokan felkapják a fejüket és integetni kezdenek neki, meg köszönnek. Silypi még sikongat is, el is húzza a száját Luurien.*
- Valahol békát kell találnom. *Veti maga elé csendes szavait, majd elindul, hogy kezet mosson a vacsorához.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-23 08:58:47
Üzenet elküldve: 2025-07-23 08:58:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Nem avatta be pontosan milyen gyorsan is kell vissza adni azt a szívességet Anvielnek. Nem csoda, hogy nem akarja elereszteni a lehetséges segítséget. Mert bár ha olybá tűnik a kis elf még ha szorgalmasan is dolgozik, legszívesebben már a szobájában időzne.
Ám a fiú nem mutat semmi készséget afelől, hogy egy vödör víznél többet tegyen neki. Sebaj, eddig is megoldotta egyedül. Most is megfogja.
Felvonja szemöldökét a másik válaszán. Mintha csak azt akarná mutatni kételkedik annak szavában. Majd lógva hagyva annak kijelentését.
A munka folytatódik a fiú pedig füle botját sem mozdítja meg, hogy akár egy talicskányi mocskos almot kivigyen vele.
Nem hiába kapja "véletlenül" a nyakába a nagy adag szalmát. Ez amolyan kis bosszú Szikrától. Amin ő odafent jót somolyog.*
- Jaj! Bocsánat!
*Majd amíg a másik lefelé néz, hogy kisöpörje nyakából a többi szalma szálat. Jön a következő adag rá ismételten.
Szikra elégedetten nézi munkája leendőbeli gyümölcsét. A nagy nehezen már meg van. Le is mászik a létráról. Hogy a ledobált szalmát eligazítsa az állatok között. Az már nem kerül fele annyi időbe sem. Mint a takarítás maga. Alaposan meg is izzadt szegényke. Most már tényleg jól esne neki az a fürdő.*
- Szeretem Luninari főztjét, nincs különösen kedvencem. Csak a húst szedem ki Deresnek. Vele találkoztál már? Az árpateája nagyon finom.
*Paskolja össze kezét elégedetten a munka végeztével. Ám a fiú másik kérdésére kitekint az istállón kívülre. Elgondolkodik a válaszon.*
- Remélem hamar. A városban van.
*Nem igazán tudja mit is mondjon. Így csak a kérdésre felel inkább. Majd ha Mai többet szeretne mesélni a kis csibésznek. Akkor majd fog.
Itt viszont végre végeztek. Oda is lép táskájához, amit a hátára rak. Majd a bőrvért darabjait kezdi el összehajtani, hogy egy nagyobb csomagot alkosson. Tőrjét oldalára köti az övével. Majd kézbe fogja a nagy csomagot is. Már meg sem kérdezi a fiút, hogy akar e segíteni.*
- Rendben kész vagyok. Az ajtót majd csukd be magad mögött.
*Ezzel ő el is indul az istállóból. Mivel keze tele van, így az ajtót lábával tessékeli ki finoman. Utána pedig végre a ház felé viszik őt léptei.*
*Nem avatta be pontosan milyen gyorsan is kell vissza adni azt a szívességet Anvielnek. Nem csoda, hogy nem akarja elereszteni a lehetséges segítséget. Mert bár ha olybá tűnik a kis elf még ha szorgalmasan is dolgozik, legszívesebben már a szobájában időzne.
Ám a fiú nem mutat semmi készséget afelől, hogy egy vödör víznél többet tegyen neki. Sebaj, eddig is megoldotta egyedül. Most is megfogja.
Felvonja szemöldökét a másik válaszán. Mintha csak azt akarná mutatni kételkedik annak szavában. Majd lógva hagyva annak kijelentését.
A munka folytatódik a fiú pedig füle botját sem mozdítja meg, hogy akár egy talicskányi mocskos almot kivigyen vele.
Nem hiába kapja "véletlenül" a nyakába a nagy adag szalmát. Ez amolyan kis bosszú Szikrától. Amin ő odafent jót somolyog.*
- Jaj! Bocsánat!
*Majd amíg a másik lefelé néz, hogy kisöpörje nyakából a többi szalma szálat. Jön a következő adag rá ismételten.
Szikra elégedetten nézi munkája leendőbeli gyümölcsét. A nagy nehezen már meg van. Le is mászik a létráról. Hogy a ledobált szalmát eligazítsa az állatok között. Az már nem kerül fele annyi időbe sem. Mint a takarítás maga. Alaposan meg is izzadt szegényke. Most már tényleg jól esne neki az a fürdő.*
- Szeretem Luninari főztjét, nincs különösen kedvencem. Csak a húst szedem ki Deresnek. Vele találkoztál már? Az árpateája nagyon finom.
*Paskolja össze kezét elégedetten a munka végeztével. Ám a fiú másik kérdésére kitekint az istállón kívülre. Elgondolkodik a válaszon.*
- Remélem hamar. A városban van.
*Nem igazán tudja mit is mondjon. Így csak a kérdésre felel inkább. Majd ha Mai többet szeretne mesélni a kis csibésznek. Akkor majd fog.
Itt viszont végre végeztek. Oda is lép táskájához, amit a hátára rak. Majd a bőrvért darabjait kezdi el összehajtani, hogy egy nagyobb csomagot alkosson. Tőrjét oldalára köti az övével. Majd kézbe fogja a nagy csomagot is. Már meg sem kérdezi a fiút, hogy akar e segíteni.*
- Rendben kész vagyok. Az ajtót majd csukd be magad mögött.
*Ezzel ő el is indul az istállóból. Mivel keze tele van, így az ajtót lábával tessékeli ki finoman. Utána pedig végre a ház felé viszik őt léptei.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-20 18:24:30
Üzenet elküldve: 2025-07-20 18:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*A saját dolgával kellene foglalkoznia, Szikra mégis maga közelébe tartja. Azt nem tudja, hogy ez ösztönös-e a másiknál, de valahogy nem akaródzik otthagynia a lánykát sehogy sem. Talán Trylnor miatt, talán a saját kíváncsisága nem elégült még ki teljesen, vagy még többet akar tudni az itt lakókról, mint például "Mai"-ról, akit emleget az ezüst üstökű leányzó.*
- Dehogy, csak nem gondoltam, hogy ennyit rak rád a vért. *Vonja meg a vállát egyszerűen, tényszerű tárgyilagossággal beszélve. Meglepte, hogy mennyire vékonyka a másik, emiatt továbbra is nehezen hiszi el, hogy magától ült volna a lovon. Na, de majd egyszer biztosan ez is kiderül, addig neki vizet kell hoznia Borsnak. Végül meghozza a vizet is az állatnak, na meg elhívja vacsorázni Szikrát, aki nem jön, amíg nem végez a látszólagos feladataival. Nos, ha eddig kételkedett mennyit kell dolgozni, most a kis lányka megmutatja neki. Fapofával bámulja az erőlködését, a talicskánál megmozdul önkéntelenül, hogy segítsen, mert látja, hogy nem boldogul a másik, legalábbis elsőre úgy tűnik. De végül sikerül neki, ő pedig inkább marad, nehogy kiderüljön, hogy azért van benne segítőkészség. Egyébként sem kérte meg külön a lány, hogy ebben az esetben segíthetne, szóval bizonyára neki van igaza.*
- Hé! *Nyújtja meg az é betűt, amikor egy kazalnyi szalma hull le, vélhetően a másik bénázásából.*
- Figyelj már oda rendesen, most tiszta szalma lettem. *Panaszkodik, de elfojtott mosollyal. Mert megmozdulni igazán nincs kedve, valahol tetszik neki, hogy ilyen szorgalmas a másik. Mindig jó nézni valakit, amikor dolgozik, ezt már sokszor észrevette magán. Nézte egy kis lyukon keresztül, ahogy a városőrök gyakorlatoztak, vagy éppen a kovács, ahogy dolgozik. Szinte érezte az erejét, ahogy az izzó fémre ütött nagy a kalapácsával. Most meg a villázó kis elf lányt nézegette, aki úgy tűnik végzett. Közben persze leszedegette magáról az összes szalmát, ami ráhullott és sikerült megtalálnia.*
- Melyik a kedvenc kajád itt az árvaházban? *Érdeklődik, amíg a másik a szénát ossza a többi állatnak.* És szerinted az a Mai mikor jön vissza? *Ez mondjuk már jobban érdekli, mert akkor biztos be kell mutatkoznia neki. Egy kicsit komfortosabban érzik magát, mert ha Szikra vele volt és még dicsőíti is, akkor olyan rossz ember nem lehet. Már, ha ember.*
*A saját dolgával kellene foglalkoznia, Szikra mégis maga közelébe tartja. Azt nem tudja, hogy ez ösztönös-e a másiknál, de valahogy nem akaródzik otthagynia a lánykát sehogy sem. Talán Trylnor miatt, talán a saját kíváncsisága nem elégült még ki teljesen, vagy még többet akar tudni az itt lakókról, mint például "Mai"-ról, akit emleget az ezüst üstökű leányzó.*
- Dehogy, csak nem gondoltam, hogy ennyit rak rád a vért. *Vonja meg a vállát egyszerűen, tényszerű tárgyilagossággal beszélve. Meglepte, hogy mennyire vékonyka a másik, emiatt továbbra is nehezen hiszi el, hogy magától ült volna a lovon. Na, de majd egyszer biztosan ez is kiderül, addig neki vizet kell hoznia Borsnak. Végül meghozza a vizet is az állatnak, na meg elhívja vacsorázni Szikrát, aki nem jön, amíg nem végez a látszólagos feladataival. Nos, ha eddig kételkedett mennyit kell dolgozni, most a kis lányka megmutatja neki. Fapofával bámulja az erőlködését, a talicskánál megmozdul önkéntelenül, hogy segítsen, mert látja, hogy nem boldogul a másik, legalábbis elsőre úgy tűnik. De végül sikerül neki, ő pedig inkább marad, nehogy kiderüljön, hogy azért van benne segítőkészség. Egyébként sem kérte meg külön a lány, hogy ebben az esetben segíthetne, szóval bizonyára neki van igaza.*
- Hé! *Nyújtja meg az é betűt, amikor egy kazalnyi szalma hull le, vélhetően a másik bénázásából.*
- Figyelj már oda rendesen, most tiszta szalma lettem. *Panaszkodik, de elfojtott mosollyal. Mert megmozdulni igazán nincs kedve, valahol tetszik neki, hogy ilyen szorgalmas a másik. Mindig jó nézni valakit, amikor dolgozik, ezt már sokszor észrevette magán. Nézte egy kis lyukon keresztül, ahogy a városőrök gyakorlatoztak, vagy éppen a kovács, ahogy dolgozik. Szinte érezte az erejét, ahogy az izzó fémre ütött nagy a kalapácsával. Most meg a villázó kis elf lányt nézegette, aki úgy tűnik végzett. Közben persze leszedegette magáról az összes szalmát, ami ráhullott és sikerült megtalálnia.*
- Melyik a kedvenc kajád itt az árvaházban? *Érdeklődik, amíg a másik a szénát ossza a többi állatnak.* És szerinted az a Mai mikor jön vissza? *Ez mondjuk már jobban érdekli, mert akkor biztos be kell mutatkoznia neki. Egy kicsit komfortosabban érzik magát, mert ha Szikra vele volt és még dicsőíti is, akkor olyan rossz ember nem lehet. Már, ha ember.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-20 13:03:56
Üzenet elküldve: 2025-07-20 13:03:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Ez a fajta fáradtság inkább lelki, mintsem a testét érintené. A fáradalmak amiken átment más energia tartalékát emésztette fel. Meg aztán nincs miért megsértődnie. Trylnor az akihez lesz egy két szava, a szobájukkal kapcsolatban. Emlékszik a fiú, hogy féltette a saját kis "királyságukat" a többi gyermek elől, mikor azok megérkeztek.
Annak viszont örül, hogy fiúcska ellen tudta saját szavát fordítani. Nem sértés inkább emlékeztetőként. Amúgy is, a fülön csípés sem teljesen olyan mint, ahogy a fiúcska gondolja. Mai törődése az ami végül marasztalta őt. Majd megfogja tapasztalni saját bőrén a nő gondoskodó kezét. Kétli, hogy ellen fog tudni neki állni.
A sértődés sem talál igazán érző fülekre, hiába hosszabbak a keletüknél. Luurien nem az a fajta fiú aki szívesen segíti a rászorult lányokat. És még ezek akarnak lovagosdit játszani. Akkor ne várják el, hogy ő játssza a hercegnőt.
Luuerien amint visszaér persze megint alaposan felméri őt. Persze most amiatt mert a bőrvértje nélkül valóban kisebbnek tűnik Cilia. Meg csak most fog serdülő kori éveibe lépni így vonalai éppen csak gömbölyödnek. De legalább már nem olyan csontsovány mint mikor megérkezett az árvaházba.*
- Kövérnek gondoltál?
*Kérdezi megjátszott sértődéssel. Még ha a másiknak semmi hátsószándéka nem volt kijelentésével. Miért is ne tarthatná őt lábujjhegyen.
Borsra terelődik a figyelem aki addigra már majdnem a vödör nagy részét ki is itta már. Majd elégedetten hátrál el a fiataloktól, hogy a közeli szénát kezdje el majszolni ami a földön hever mintsem az etetőben.*
- Bors, ne azt. Hozok frisset.
*Szól rá a lóra, de nem igazán törődik az elf lánnyal. Aztán hamar kiderül a fiúcska nem, hogy segítsége nem lesz, csak ülni fog és nézni. Ez már bosszantani kezdi Szikrát. De sebaj, nem neki kell rosszul éreznie magát, elvégre a fiúcska az akinek az ilyesfajta munkát végeznie kellene. Őt nem hagyja, hogy ez zavartassa. Pörög forog, cseréli a piszkos almot a csacsi és a többi állat alól. A jól megtömött talicskát meg nagy küzdelem árán tolja ki. Mert bizony az nehezebbre sikerült mint tervezte. Az istálló mögé gurítja, és a meglévő kupac tetejére borítja. A talicskát az istálló oldalához támasztja. Majd a vasvillát kézbe fogva lép vissza a az istállóba. A létrán felmászva, ahol a szénát tarját. Nem egy egész bálát, mert abba beleszakadna szegény. De szét bontva kisebb darabokban kezdi azt ledobálni. És "véletlenül" egy nagyobb adag Luurien nyakába is hullik. Mintha mi sem történt volna folytatja tovább Cilia a munkálatokat. Majd a nagy bála közepébe ejti a vasvillát, és lemászik a felső részről. Utána pedig azt szét osztja a lent lévő állatok között. A munka olyan sok időt nem vesz igénybe. De egy jó órát biztosan itt töltenek a fiatalok.*
*Ez a fajta fáradtság inkább lelki, mintsem a testét érintené. A fáradalmak amiken átment más energia tartalékát emésztette fel. Meg aztán nincs miért megsértődnie. Trylnor az akihez lesz egy két szava, a szobájukkal kapcsolatban. Emlékszik a fiú, hogy féltette a saját kis "királyságukat" a többi gyermek elől, mikor azok megérkeztek.
Annak viszont örül, hogy fiúcska ellen tudta saját szavát fordítani. Nem sértés inkább emlékeztetőként. Amúgy is, a fülön csípés sem teljesen olyan mint, ahogy a fiúcska gondolja. Mai törődése az ami végül marasztalta őt. Majd megfogja tapasztalni saját bőrén a nő gondoskodó kezét. Kétli, hogy ellen fog tudni neki állni.
A sértődés sem talál igazán érző fülekre, hiába hosszabbak a keletüknél. Luurien nem az a fajta fiú aki szívesen segíti a rászorult lányokat. És még ezek akarnak lovagosdit játszani. Akkor ne várják el, hogy ő játssza a hercegnőt.
Luuerien amint visszaér persze megint alaposan felméri őt. Persze most amiatt mert a bőrvértje nélkül valóban kisebbnek tűnik Cilia. Meg csak most fog serdülő kori éveibe lépni így vonalai éppen csak gömbölyödnek. De legalább már nem olyan csontsovány mint mikor megérkezett az árvaházba.*
- Kövérnek gondoltál?
*Kérdezi megjátszott sértődéssel. Még ha a másiknak semmi hátsószándéka nem volt kijelentésével. Miért is ne tarthatná őt lábujjhegyen.
Borsra terelődik a figyelem aki addigra már majdnem a vödör nagy részét ki is itta már. Majd elégedetten hátrál el a fiataloktól, hogy a közeli szénát kezdje el majszolni ami a földön hever mintsem az etetőben.*
- Bors, ne azt. Hozok frisset.
*Szól rá a lóra, de nem igazán törődik az elf lánnyal. Aztán hamar kiderül a fiúcska nem, hogy segítsége nem lesz, csak ülni fog és nézni. Ez már bosszantani kezdi Szikrát. De sebaj, nem neki kell rosszul éreznie magát, elvégre a fiúcska az akinek az ilyesfajta munkát végeznie kellene. Őt nem hagyja, hogy ez zavartassa. Pörög forog, cseréli a piszkos almot a csacsi és a többi állat alól. A jól megtömött talicskát meg nagy küzdelem árán tolja ki. Mert bizony az nehezebbre sikerült mint tervezte. Az istálló mögé gurítja, és a meglévő kupac tetejére borítja. A talicskát az istálló oldalához támasztja. Majd a vasvillát kézbe fogva lép vissza a az istállóba. A létrán felmászva, ahol a szénát tarját. Nem egy egész bálát, mert abba beleszakadna szegény. De szét bontva kisebb darabokban kezdi azt ledobálni. És "véletlenül" egy nagyobb adag Luurien nyakába is hullik. Mintha mi sem történt volna folytatja tovább Cilia a munkálatokat. Majd a nagy bála közepébe ejti a vasvillát, és lemászik a felső részről. Utána pedig azt szét osztja a lent lévő állatok között. A munka olyan sok időt nem vesz igénybe. De egy jó órát biztosan itt töltenek a fiatalok.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-20 11:02:55
Üzenet elküldve: 2025-07-20 11:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Úgy néz ki Szikra nem annyira fáradt, hogy fel tudja piszkálni igazán. Emiatt kicsit csalódott is, de valójában nincsenek ellenérzései a tisztavérű iránt, így azért nem bosszús igazán. Az meg, hogy nem hisz neki, hogy Trylnor kérte, hogy ott aludjon, egyáltalán nem hatja meg. Általában nem hisznek neki, ez megszokott, igaz, nagy részben muszáj füllentenie, hogy ne kapják el, tehát jogosan kételkednek benne.*
- Valóban. *Kuncorodik el, mert az ő fülecskéje is nagyobb, mint egy emberé, és ebbe nem gondolt bele, amikor a lánykát ugratni próbálta. Nem mindig jön össze, amit eltervez a fél-elf, valamikor visszafordul rá, ahogy most is történt. Megesik, hogy a csiga elesik.*
- Hogyne. *A hangjából kiérződik, hogy nem hat rá a durcázás és, hogy nem igazán érdeklik ezek a dolgok. Ő biztosan nem fog többet tenni, mint, amit muszáj, akkor sem, ha ide bekerül, Szóval mer egy vödör vizet a pacinak és elé teszi, miközben Szikrára pillantgat időközönként, hogy mit csinál. Zavarja egy kicsit, hogy a másik ilyen otthonosan tudja, hogy mit kell tennie és elég jártas a teendők elvégzésében. De persze nem fogja megdicsérni emiatt, majd azt megteszi Anviel helyette, ebben elég biztos. A smaragdszemű tanító túlságosan kedves számára, nem tudja hova tenni, mindig sejt valami hátsó szándékot mögötte. Aztán persze nem lesz semmi, ő mégis óvatos marad.*
- Ó, feleakkora lettél. *Kerekedik el a szeme, és mosolyogva néz a másikra. Nincs benne irónia, ahogy a hangjában sem volt. De gyorsan összeszedi magát, mert nem akarja, hogy olyan könnyen barátkozósnak tűnjön, mint Trylnor. Abban ugyan semmi baj nincs, csak a büszkesége nem ilyennek gondolja.*
- Azt látom. *Bólint, ahogy nézi a ló szőre sok helyen sáros, egyáltalán nem olyan, mint amikor kifényesítik és megmosdatják. Ő már menne enni, de az a cserfes lány visszautasítja az ajánlatát! Pedig igazán barátkozós ma, ez nem lehet igaz!*
- Jó, akkor megvárlak. *Vonja meg a vállát és felül a karámok falára, kinyújtott lábakkal nekitámaszkodik egy gerendának egy olyan helyen, ahol jól rálát a munkálatokra. Figyeli a másikat, hogy hogyan serénykedik, miközben azon gondolkodik, hogy ez milyen sok munka és miért egyedül neki, vagy épp kettejüknek kellene ezt csinálni.*
*Úgy néz ki Szikra nem annyira fáradt, hogy fel tudja piszkálni igazán. Emiatt kicsit csalódott is, de valójában nincsenek ellenérzései a tisztavérű iránt, így azért nem bosszús igazán. Az meg, hogy nem hisz neki, hogy Trylnor kérte, hogy ott aludjon, egyáltalán nem hatja meg. Általában nem hisznek neki, ez megszokott, igaz, nagy részben muszáj füllentenie, hogy ne kapják el, tehát jogosan kételkednek benne.*
- Valóban. *Kuncorodik el, mert az ő fülecskéje is nagyobb, mint egy emberé, és ebbe nem gondolt bele, amikor a lánykát ugratni próbálta. Nem mindig jön össze, amit eltervez a fél-elf, valamikor visszafordul rá, ahogy most is történt. Megesik, hogy a csiga elesik.*
- Hogyne. *A hangjából kiérződik, hogy nem hat rá a durcázás és, hogy nem igazán érdeklik ezek a dolgok. Ő biztosan nem fog többet tenni, mint, amit muszáj, akkor sem, ha ide bekerül, Szóval mer egy vödör vizet a pacinak és elé teszi, miközben Szikrára pillantgat időközönként, hogy mit csinál. Zavarja egy kicsit, hogy a másik ilyen otthonosan tudja, hogy mit kell tennie és elég jártas a teendők elvégzésében. De persze nem fogja megdicsérni emiatt, majd azt megteszi Anviel helyette, ebben elég biztos. A smaragdszemű tanító túlságosan kedves számára, nem tudja hova tenni, mindig sejt valami hátsó szándékot mögötte. Aztán persze nem lesz semmi, ő mégis óvatos marad.*
- Ó, feleakkora lettél. *Kerekedik el a szeme, és mosolyogva néz a másikra. Nincs benne irónia, ahogy a hangjában sem volt. De gyorsan összeszedi magát, mert nem akarja, hogy olyan könnyen barátkozósnak tűnjön, mint Trylnor. Abban ugyan semmi baj nincs, csak a büszkesége nem ilyennek gondolja.*
- Azt látom. *Bólint, ahogy nézi a ló szőre sok helyen sáros, egyáltalán nem olyan, mint amikor kifényesítik és megmosdatják. Ő már menne enni, de az a cserfes lány visszautasítja az ajánlatát! Pedig igazán barátkozós ma, ez nem lehet igaz!*
- Jó, akkor megvárlak. *Vonja meg a vállát és felül a karámok falára, kinyújtott lábakkal nekitámaszkodik egy gerendának egy olyan helyen, ahol jól rálát a munkálatokra. Figyeli a másikat, hogy hogyan serénykedik, miközben azon gondolkodik, hogy ez milyen sok munka és miért egyedül neki, vagy épp kettejüknek kellene ezt csinálni.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-19 23:31:18
Üzenet elküldve: 2025-07-19 23:31:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Ha valamiben, ebben ő is biztos lehet. A fiú mióta megérkezett próbálja megmaradt idegszálait húzogatni. Mint akár a macska bajuszát. Pedig minél hamarabb rájön arra, hogy a nevelőknek jobb nem a haragos oldalán lenni annál jobb lesz neki. Elnézik majd a késői hazatérést, vagy akár a lecke írás kihagyását. Ha látják, hogy az általános házi munka, ami olajozottan tartja ezt a kis gépezetet amin Anivel, Mai, és mondhatjuk Szikra is, keményen dolgoznak. Persze az árvák is elvégzik a maguk kis dolgát. Saját szobájukat kell leginkább csak rendben tartaniuk, illetve a játszós sarkokat. Ám ezen kívül más feladatot azok kapnak, akiket fülön csípnek valami rosszaságon. Mert akkor bizony a házi munka a "büntetés". Szikra ezt ügyesen kikerüli azzal, hogy ő gondozza a kertben a növények nagy részét illetve látja el az állatokat. Ezt leginkább azért "vállalta" magára, mert addig sem kellett a többi gyerekkel együtt játszani. Valahogy sosem érzett rá, a velük lévő közös játékokra. Mostantól mi lesz, nem tudni. Efelől még nincsen biztos gondolata. Viszont a szokások nehezen halnak ki. Ő pedig megszokta már, hogy az állatokat ő gondozza.*
- Hümpf.
*Nem is válaszol erre a feltevésre. Nem nézné ki Trylnorból, hogy a fiúhoz ennyire ragaszkodna, hogy feláldozná saját szobájukat érte. Na majd beszél vele, csak érjen fel a szobájukba.
Nem elég, hogy sikeresen kissé fel is bosszantotta Cilat. A felélf buzgó kíváncsisága tragikus útjukról tovább nehezíti a fejében zsongó kavalkádot Ciliának. Jobb is, hogy végül az istállóba mennek, elvégezni a kötelességét. Amiben a fiú, nos nem igazán akar készségesen segédkezni.*
- Te sem panaszkodhatsz.
*Jegyzi meg orrát fent tartva. De ő nem az a fajta, aki nevekkel illesse a félvéreket. Nagy badarság is lenne. Mert az ő Maija is félvér. És nem cserélné el a világ összes pénzéért sem őt. Azért mert a fiúnak felvágták a nyelvét, arról meg csak ő tehet. Majd kitalál valamit amivel majd jól megleckézteti. Viszont ahhoz, most ő túl fáradt.
Szerencséjére, nem kezd bele ismét a fiú kereszt kérdésekbe. Mert ha látta volna, hogyan boldogul Bors hátán. Valószínűleg rajta nevetne az egész árvaház. Csak miatta legalább órákat veszítettek Maival. Gondolataiból, a hangos kacaj rázza fel Szikrát. Aki kissé értetlen, majd utána morcos tekintettel néz a fiúra.*
- Tudod mit, majd azt is.
*Fordítja el fejét sértetten. Hát akkor kezdjék így az ismeretségüket. Amíg a fiú elfoglalja magát a hordó tartalmával. Addig ő bevezeti Borsot a helyére. Leveti táskáját ami a nyeregre volt erősítve. Majd saját bőrvértjét kezdi el lefűzni magáról. Ha már a fiú nem segít neki, akkor muszáj lesz maga ellátnia az állatokat. De azt biztos nem fogja a felszerelésében elvégezni.
Sisak, vért, alkarvédő és tüske is. Egyik majd a másik kerül le szépen róla, hogy utána a táskájára téve hagyja őket pihenni.*
- Ahhh. Sokkal jobb.
*Persze nem kényelmetlen a vért, szépen rászabta a kovács. De órákon át viselni és gyalogolni benne. Azért az sok. Alatta így csak a könnyedebb ruházatát láthatja a fiú, hosszú blúz, és egy bőbb nadrág.
Eddigre Luu is megérkezik, aki a vödröt rögvest a ló elé rakja. Nem is csodálkozik azon, hogy a ló hamar neki esik felszürcsölni a sok vizet.*
- Szegény sokat járt a napokban.
*Jegyzi meg a ló oldalát megsimogatva.*
- Majd, mint mondtam őket még el kell látnom. Ha látod őt, mond meg neki, hogy itt vagyok.
*Ezt már úgy mondja, hogy a fiúra se néz. Megfordul, hogy a vasvillát keresse meg, illetve a kis talicskát. Ki kell cserélni az almot Kira és a többi állat alatt. Bors helye szerencsére elég tiszta ahhoz, hogy szegény lovat már ne zargassa tovább.*
*Ha valamiben, ebben ő is biztos lehet. A fiú mióta megérkezett próbálja megmaradt idegszálait húzogatni. Mint akár a macska bajuszát. Pedig minél hamarabb rájön arra, hogy a nevelőknek jobb nem a haragos oldalán lenni annál jobb lesz neki. Elnézik majd a késői hazatérést, vagy akár a lecke írás kihagyását. Ha látják, hogy az általános házi munka, ami olajozottan tartja ezt a kis gépezetet amin Anivel, Mai, és mondhatjuk Szikra is, keményen dolgoznak. Persze az árvák is elvégzik a maguk kis dolgát. Saját szobájukat kell leginkább csak rendben tartaniuk, illetve a játszós sarkokat. Ám ezen kívül más feladatot azok kapnak, akiket fülön csípnek valami rosszaságon. Mert akkor bizony a házi munka a "büntetés". Szikra ezt ügyesen kikerüli azzal, hogy ő gondozza a kertben a növények nagy részét illetve látja el az állatokat. Ezt leginkább azért "vállalta" magára, mert addig sem kellett a többi gyerekkel együtt játszani. Valahogy sosem érzett rá, a velük lévő közös játékokra. Mostantól mi lesz, nem tudni. Efelől még nincsen biztos gondolata. Viszont a szokások nehezen halnak ki. Ő pedig megszokta már, hogy az állatokat ő gondozza.*
- Hümpf.
*Nem is válaszol erre a feltevésre. Nem nézné ki Trylnorból, hogy a fiúhoz ennyire ragaszkodna, hogy feláldozná saját szobájukat érte. Na majd beszél vele, csak érjen fel a szobájukba.
Nem elég, hogy sikeresen kissé fel is bosszantotta Cilat. A felélf buzgó kíváncsisága tragikus útjukról tovább nehezíti a fejében zsongó kavalkádot Ciliának. Jobb is, hogy végül az istállóba mennek, elvégezni a kötelességét. Amiben a fiú, nos nem igazán akar készségesen segédkezni.*
- Te sem panaszkodhatsz.
*Jegyzi meg orrát fent tartva. De ő nem az a fajta, aki nevekkel illesse a félvéreket. Nagy badarság is lenne. Mert az ő Maija is félvér. És nem cserélné el a világ összes pénzéért sem őt. Azért mert a fiúnak felvágták a nyelvét, arról meg csak ő tehet. Majd kitalál valamit amivel majd jól megleckézteti. Viszont ahhoz, most ő túl fáradt.
Szerencséjére, nem kezd bele ismét a fiú kereszt kérdésekbe. Mert ha látta volna, hogyan boldogul Bors hátán. Valószínűleg rajta nevetne az egész árvaház. Csak miatta legalább órákat veszítettek Maival. Gondolataiból, a hangos kacaj rázza fel Szikrát. Aki kissé értetlen, majd utána morcos tekintettel néz a fiúra.*
- Tudod mit, majd azt is.
*Fordítja el fejét sértetten. Hát akkor kezdjék így az ismeretségüket. Amíg a fiú elfoglalja magát a hordó tartalmával. Addig ő bevezeti Borsot a helyére. Leveti táskáját ami a nyeregre volt erősítve. Majd saját bőrvértjét kezdi el lefűzni magáról. Ha már a fiú nem segít neki, akkor muszáj lesz maga ellátnia az állatokat. De azt biztos nem fogja a felszerelésében elvégezni.
Sisak, vért, alkarvédő és tüske is. Egyik majd a másik kerül le szépen róla, hogy utána a táskájára téve hagyja őket pihenni.*
- Ahhh. Sokkal jobb.
*Persze nem kényelmetlen a vért, szépen rászabta a kovács. De órákon át viselni és gyalogolni benne. Azért az sok. Alatta így csak a könnyedebb ruházatát láthatja a fiú, hosszú blúz, és egy bőbb nadrág.
Eddigre Luu is megérkezik, aki a vödröt rögvest a ló elé rakja. Nem is csodálkozik azon, hogy a ló hamar neki esik felszürcsölni a sok vizet.*
- Szegény sokat járt a napokban.
*Jegyzi meg a ló oldalát megsimogatva.*
- Majd, mint mondtam őket még el kell látnom. Ha látod őt, mond meg neki, hogy itt vagyok.
*Ezt már úgy mondja, hogy a fiúra se néz. Megfordul, hogy a vasvillát keresse meg, illetve a kis talicskát. Ki kell cserélni az almot Kira és a többi állat alatt. Bors helye szerencsére elég tiszta ahhoz, hogy szegény lovat már ne zargassa tovább.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-19 22:18:03
Üzenet elküldve: 2025-07-19 22:18:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Még nem mérte fel, hogy milyen a másik, de valahol tudja, hogy vége a nyugalmának. Eddig annyi dolga volt csak, hogy elvégez pár dolgot, és ezért kap ételt, vagy akár alvóhelyet is, amíg eldönti, hogy mit szeretne, már ami a maradását illeti. Neki mondjuk ez is megfelelne, de a szíve mélyen tudja, hogy ez nem választható lehetőség. Az egyik esetben ő is tagja lesz az árvaháznak, a másikban pedig talán néha engednek neki, de ebben sem biztos. Miért is tennék, ráadásul, ha ő eldönti az egyiket, akkor nem akarja majd a másikat, nem szeret magának csalódást okozni. Trylnor eddig elég meggyőzően mutatta be az életet itt, de még idegenkedik az ötlettől. Tudja, hogy jó itt, de továbbra sincs kedve a többiekkel unatkozni, pedig ők nem ezt teszik. Jókat játszanak, sőt még tanulnak is hasznos dolgokat. De nekei ez nagyon unalmasnak hangzik.*
- Nem, Trylnor ragaszkodott hozzá, máshol is volt még szabad ágy. *A felvont szemöldökre egy félmosollyal válaszol, erre a féligazságra. Neki mindegy lett volna, de ha már a komája ott volt, legyenek együtt. Luu szerint Anviel is megengedőbb volt, talán neki is megtetszett a fiú, vagy csak nem szeretné, ha elkallódna. Bármi is az igazság, az nem a teljes, amit Szikra megtudott. De, hogy ne tűnjön bunkónak, érdeklődik a másik utazásáról. Nos, nem kellett volna, a válaszból adódóan. Szűkszavú és kiérződik belőle a nem akarok beszélni róla.*
- Hmm. *Fejezi be a kérdezősködést ezirányban. Inkább megnézi magának a híres-neves elf kislányt, amíg leporolja magát. Elégedett Trylnor ízlésével. Most rajta a sor, hogy felvonja a szemöldökét. Még, hogy nem lesz választása? Piha!*
- Mert neked nagy füled van, úgy könnyű. *Kacsint egyet, majd újra megnézi magának a lovat, a kutyát és a lányt. ÉLetében nem látott még ilyen különös társaságot. A kezeit zsebre teszi, mert lassan indulnia kell kiteregetni a ruhákat, így is késésben van, elsőnek pedig pont elég ennyit ismerkedni. Szikra azonban máshogy gondolja. Végül elfogadja a felkérést és segít Borssal kapcsolatban, miközben az érdekli, hogy tud-e Szikra lovagolni. Meglepi a válasz, ezek szerint talpraesett egy lányka lehet.*
- Aha. *Hümment egyet, persze, ha felügyelettel volt, lehet, hogy csak megülni kellett a lovat, nem pedig vezetni, az a másik fél dolga volt. Persze nem tudja, így amíg ezen gondolokodik, Szikra önálló életre kel, és Anvielbe megy át. Ő pedig csak felkacag a sok tennivaló hallatán és a fejét rázza.*
- Na persze, a ruhédat ne mossam ki utána? Hozok vizet. *Zárja le a témát, ennél többet nem fog tenni. Nem beszélve arról, hogy fogalma sincs, hogy hogyan kell egy lovat leszerszámozni és a többi.*
-Megoldod te egyedül is a szamárral, meg a többit. *Forgatja meg a szemeit, mert nem kíván ennél többet segíteni. Így aztán felkapja a vödröt és elindul a kis kút felé, hogy vizet merjen belőle. Felakasztja a vödröt, és lassan leengedi, megmerve azt teljesen vízzel, ahogy kiveszi, néhány csepp oldalra loccsan. Majd leakasztva az egészet visszamegy az istállóba, egészen Bors állásáig, ahol a ló elé leteszi a vödröt. Nekitámaszkodik a karámnak és mellkasára összefonva vetett kézzel nézi, ahogy a ló inni kezd.*
- Elég szomjas lehetett. *Veti csak úgy maga elé a szavakat, ahogy nézi az állatot, aki nagy vehemenciával tünteti el a vizet.*
- Akkor végeztem. Jössz enni? *Fordul a kis ezüsthajú lányka felé.* Meg Trylnor is biztos nagyon vár már.
*Még nem mérte fel, hogy milyen a másik, de valahol tudja, hogy vége a nyugalmának. Eddig annyi dolga volt csak, hogy elvégez pár dolgot, és ezért kap ételt, vagy akár alvóhelyet is, amíg eldönti, hogy mit szeretne, már ami a maradását illeti. Neki mondjuk ez is megfelelne, de a szíve mélyen tudja, hogy ez nem választható lehetőség. Az egyik esetben ő is tagja lesz az árvaháznak, a másikban pedig talán néha engednek neki, de ebben sem biztos. Miért is tennék, ráadásul, ha ő eldönti az egyiket, akkor nem akarja majd a másikat, nem szeret magának csalódást okozni. Trylnor eddig elég meggyőzően mutatta be az életet itt, de még idegenkedik az ötlettől. Tudja, hogy jó itt, de továbbra sincs kedve a többiekkel unatkozni, pedig ők nem ezt teszik. Jókat játszanak, sőt még tanulnak is hasznos dolgokat. De nekei ez nagyon unalmasnak hangzik.*
- Nem, Trylnor ragaszkodott hozzá, máshol is volt még szabad ágy. *A felvont szemöldökre egy félmosollyal válaszol, erre a féligazságra. Neki mindegy lett volna, de ha már a komája ott volt, legyenek együtt. Luu szerint Anviel is megengedőbb volt, talán neki is megtetszett a fiú, vagy csak nem szeretné, ha elkallódna. Bármi is az igazság, az nem a teljes, amit Szikra megtudott. De, hogy ne tűnjön bunkónak, érdeklődik a másik utazásáról. Nos, nem kellett volna, a válaszból adódóan. Szűkszavú és kiérződik belőle a nem akarok beszélni róla.*
- Hmm. *Fejezi be a kérdezősködést ezirányban. Inkább megnézi magának a híres-neves elf kislányt, amíg leporolja magát. Elégedett Trylnor ízlésével. Most rajta a sor, hogy felvonja a szemöldökét. Még, hogy nem lesz választása? Piha!*
- Mert neked nagy füled van, úgy könnyű. *Kacsint egyet, majd újra megnézi magának a lovat, a kutyát és a lányt. ÉLetében nem látott még ilyen különös társaságot. A kezeit zsebre teszi, mert lassan indulnia kell kiteregetni a ruhákat, így is késésben van, elsőnek pedig pont elég ennyit ismerkedni. Szikra azonban máshogy gondolja. Végül elfogadja a felkérést és segít Borssal kapcsolatban, miközben az érdekli, hogy tud-e Szikra lovagolni. Meglepi a válasz, ezek szerint talpraesett egy lányka lehet.*
- Aha. *Hümment egyet, persze, ha felügyelettel volt, lehet, hogy csak megülni kellett a lovat, nem pedig vezetni, az a másik fél dolga volt. Persze nem tudja, így amíg ezen gondolokodik, Szikra önálló életre kel, és Anvielbe megy át. Ő pedig csak felkacag a sok tennivaló hallatán és a fejét rázza.*
- Na persze, a ruhédat ne mossam ki utána? Hozok vizet. *Zárja le a témát, ennél többet nem fog tenni. Nem beszélve arról, hogy fogalma sincs, hogy hogyan kell egy lovat leszerszámozni és a többi.*
-Megoldod te egyedül is a szamárral, meg a többit. *Forgatja meg a szemeit, mert nem kíván ennél többet segíteni. Így aztán felkapja a vödröt és elindul a kis kút felé, hogy vizet merjen belőle. Felakasztja a vödröt, és lassan leengedi, megmerve azt teljesen vízzel, ahogy kiveszi, néhány csepp oldalra loccsan. Majd leakasztva az egészet visszamegy az istállóba, egészen Bors állásáig, ahol a ló elé leteszi a vödröt. Nekitámaszkodik a karámnak és mellkasára összefonva vetett kézzel nézi, ahogy a ló inni kezd.*
- Elég szomjas lehetett. *Veti csak úgy maga elé a szavakat, ahogy nézi az állatot, aki nagy vehemenciával tünteti el a vizet.*
- Akkor végeztem. Jössz enni? *Fordul a kis ezüsthajú lányka felé.* Meg Trylnor is biztos nagyon vár már.
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:36:29
Üzenet elküldve: 2025-07-19 09:36:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Szikra nem az a fajta komiszokdó alak, aki szemtől szemben sértegetne. Inkább az a fajta, aki suttyomban elkövet némi galádságot. Neki nem hegyezték ki úgy a nyelvét mint mondjuk Luunak. Aki nem mer akár még a felnőttek szemébe is hazudni. Szikra ha nem is cselesebb. De igyekszik úgy megtréfálni valakit, hogy sose derüljön ki. Ami pedig a csipkelődést illeti Trylnor felől. Ő nem szégyenkezik afelől, mit érez a másik iránt. Így nem is igazán lehet zavarba hozni őt, mint mondjuk kis hercegét. Akinek "férfi" hiúságából fakadóan ilyenekről még neki korai beszélni.
Ám amikor Luu ismét szór emeli a száját. Cilia meglepetten, sőt kifejezetten gyanakvóan emeli fel vékony szemöldökét.*
- Anviel hozzánk rakott be? Biztos még nem talált neked végső helyet akkor.
*Nyugtatja magát, elvégre Maival ez volt a kis közös megegyezésük. Hogy neki teret. Ahhoz túlságosan is csodabogár Cilia, hogy a többi gyerekkel egy nagy szobában legyen. Hát, hogy fogja így a növényeit kiszárítani a többi üres ágyon? Neki még nem adtak szobát, hogy saját kis "laborja" legyen. Nimirilét pedig nem engedik neki használni mondván nem elég érett hozzá, hogy ott egyedül tevékenykedjen. Így ha egyet többen lesznek akkor bizony jócskán megcsappan a szabad hely amit felhasználhat.*
- Igen, az ingoványba.
*Ő sem mond többet egyelőre ennél. Nem felvágni szeretne azzal, hogy milyen veszélyes helyet járt be nevelőjével. Inkább csak ténymegállapításként szánta a másiknak. Illetve arcán azóta is látni, nem egy olyan hely volt ahova szívesen visszamenne. Így is mikor a mágustoronyból jöttek, még szerencse Bors hátán ült. Így azzal volt elfoglalva, hogy a lovat irányítsa. Alig volt alkalma abba az irányba nézelődni, ahol a szülei szekereinek maradványa süllyed napról napra a mocsárban. Bár így is ott lapult a gondolat egész végig.
Nem veszi észre, hogy Luurien végig méri őt. Akkor még csak saját ruházatának leporolásával van elfoglalva. Illetve, hogy a kutyája nyálát törölgesse le arcáról. Utána emeli fel csak szeplős arcát a fiúra.*
- Ühüm. Bár nem hiszem lesz választásod. Mai engem fülön csípve hozott ide.
*Ez csak a fél igazság. De szeretné látni, hogy a lázadó fiú, mit gondol afelől ha úgy állítja be nem lesz választása. Mai szíven viseli az összes gyermek jólétét és sorsát. Így ha egy olyan fiúcskát lát, aki ilyen nyíltan vállalja fel "függetlenségét", nem kizárt hamar ráébreszteni annak hátrányaira. Ő is átment már ezen. Ám egy cseppet sem bánja, hogy hallgatott Maira. A zöld szemek feltálalva a fiú helyzetét, kíváncsian mérik fel annak arcát. Vajon mit fog szólni ehhez.*
- Köszönöm.
*Mondja hálásan a fiúnak, és megindul egyik oldalán Deressel. A másikon pedig Borsal. Ám mikor a karámhoz érnek. Magához szólítja egy rövid fütty szóval a kutyát. Megsimogatja annak nagy fejét, és útjára engedi. Deres most már nyugodtabban lépdel saját háza felé. Ami nem messze látható az istállótól kissé feljebb. Be is lép a nagyobbacska kutyaólba, megfordul bent, és fejével kifelé ledől a földre. Tekintetét az istálló felé fordítva. Laposan pislog. De nem fogja szem elől veszíteni gazdáját.
Cilia elégedetten nézi a fiú üdvözlését a ló irányába. Ez egy jó pont nála. Aki az állatokat szereti, az rossz ember már nem lehet. Legalább is annyira.*
- Ezen? Rajta, igen. Mai megengedte, hogy lovagoljak rajta hazafelé. Ő pedig egy barátja lován. Ami. Nem lényeges.
*Most majdnem kibukott belőle a gyermeki hiúság, hogy felvágjon azzal. Ő látott, egy olyan lovat, ami szikrákat képes prüszkölni, mert parazsat eszik.*
- Nos, friss vizet hozni. Levenni a nyerget a táskámmal. Szénát adni neki. Talán ha te feléren a hátát, akkor ki is kefélhetnéd a szőrét. Illetve, volt aki ellássa a többi állatot?
*Néz körbe, de sejtése alapján csak az elemózsiára volt alkalma Anvielnek. Amint belép az istállóba a lovat vezetve. Kira csacsi hangosan üdvözli Ciliat.*
- IIIÓÓÓ.
*Cilia halkan felkuncog a csacsi hallatán. Itt már elengedi Borsot az istállón belül. Főleg, hogy ha annak ajtaját már behúzta maga mögött Luu. Oda is lép a csacsihoz, hogy megsimogassa annak bús fejét.*
- Kira! Hogy van a patád? Még mindig sántítasz?
*Szól kedvesen az állathoz, és alaposan felméri annak állapotát. Jól láthatóan még mindig nem áll rajta rendesen.*
- Mindjárt rendbe raklak rendben? Ő itt Luu majd segít nekünk. Ugye?
*Fordul a zöld szemeivel szinte számítóan Luu felé. Ha most Mai látná talán még büszke is lenne rá, hogy próbál a fiú lelkére hatni, hogy az általa úgy gyűlölt istállói munkát a kedvéért elvégezze.*
- Gyere Bors.
*Szólal fel ismét, majd a lovat végre a helyére tessékeli. Bors pedig egy elégedetten prüszköléssel jelez a többiek számára, hogy végre hazaért ő is.
Szikra ezek után leemeli táskáját, hogy utána a nyereg ki kapcsolásával foglalkozzon. Ha addig Luu esetleg kimerte a kútból a vizet, amire megkérte őt, megvárja vele. A nyereg neki túl nehéz lenne egyedül, hogy leszedje a ló hátáról.*
*Szikra nem az a fajta komiszokdó alak, aki szemtől szemben sértegetne. Inkább az a fajta, aki suttyomban elkövet némi galádságot. Neki nem hegyezték ki úgy a nyelvét mint mondjuk Luunak. Aki nem mer akár még a felnőttek szemébe is hazudni. Szikra ha nem is cselesebb. De igyekszik úgy megtréfálni valakit, hogy sose derüljön ki. Ami pedig a csipkelődést illeti Trylnor felől. Ő nem szégyenkezik afelől, mit érez a másik iránt. Így nem is igazán lehet zavarba hozni őt, mint mondjuk kis hercegét. Akinek "férfi" hiúságából fakadóan ilyenekről még neki korai beszélni.
Ám amikor Luu ismét szór emeli a száját. Cilia meglepetten, sőt kifejezetten gyanakvóan emeli fel vékony szemöldökét.*
- Anviel hozzánk rakott be? Biztos még nem talált neked végső helyet akkor.
*Nyugtatja magát, elvégre Maival ez volt a kis közös megegyezésük. Hogy neki teret. Ahhoz túlságosan is csodabogár Cilia, hogy a többi gyerekkel egy nagy szobában legyen. Hát, hogy fogja így a növényeit kiszárítani a többi üres ágyon? Neki még nem adtak szobát, hogy saját kis "laborja" legyen. Nimirilét pedig nem engedik neki használni mondván nem elég érett hozzá, hogy ott egyedül tevékenykedjen. Így ha egyet többen lesznek akkor bizony jócskán megcsappan a szabad hely amit felhasználhat.*
- Igen, az ingoványba.
*Ő sem mond többet egyelőre ennél. Nem felvágni szeretne azzal, hogy milyen veszélyes helyet járt be nevelőjével. Inkább csak ténymegállapításként szánta a másiknak. Illetve arcán azóta is látni, nem egy olyan hely volt ahova szívesen visszamenne. Így is mikor a mágustoronyból jöttek, még szerencse Bors hátán ült. Így azzal volt elfoglalva, hogy a lovat irányítsa. Alig volt alkalma abba az irányba nézelődni, ahol a szülei szekereinek maradványa süllyed napról napra a mocsárban. Bár így is ott lapult a gondolat egész végig.
Nem veszi észre, hogy Luurien végig méri őt. Akkor még csak saját ruházatának leporolásával van elfoglalva. Illetve, hogy a kutyája nyálát törölgesse le arcáról. Utána emeli fel csak szeplős arcát a fiúra.*
- Ühüm. Bár nem hiszem lesz választásod. Mai engem fülön csípve hozott ide.
*Ez csak a fél igazság. De szeretné látni, hogy a lázadó fiú, mit gondol afelől ha úgy állítja be nem lesz választása. Mai szíven viseli az összes gyermek jólétét és sorsát. Így ha egy olyan fiúcskát lát, aki ilyen nyíltan vállalja fel "függetlenségét", nem kizárt hamar ráébreszteni annak hátrányaira. Ő is átment már ezen. Ám egy cseppet sem bánja, hogy hallgatott Maira. A zöld szemek feltálalva a fiú helyzetét, kíváncsian mérik fel annak arcát. Vajon mit fog szólni ehhez.*
- Köszönöm.
*Mondja hálásan a fiúnak, és megindul egyik oldalán Deressel. A másikon pedig Borsal. Ám mikor a karámhoz érnek. Magához szólítja egy rövid fütty szóval a kutyát. Megsimogatja annak nagy fejét, és útjára engedi. Deres most már nyugodtabban lépdel saját háza felé. Ami nem messze látható az istállótól kissé feljebb. Be is lép a nagyobbacska kutyaólba, megfordul bent, és fejével kifelé ledől a földre. Tekintetét az istálló felé fordítva. Laposan pislog. De nem fogja szem elől veszíteni gazdáját.
Cilia elégedetten nézi a fiú üdvözlését a ló irányába. Ez egy jó pont nála. Aki az állatokat szereti, az rossz ember már nem lehet. Legalább is annyira.*
- Ezen? Rajta, igen. Mai megengedte, hogy lovagoljak rajta hazafelé. Ő pedig egy barátja lován. Ami. Nem lényeges.
*Most majdnem kibukott belőle a gyermeki hiúság, hogy felvágjon azzal. Ő látott, egy olyan lovat, ami szikrákat képes prüszkölni, mert parazsat eszik.*
- Nos, friss vizet hozni. Levenni a nyerget a táskámmal. Szénát adni neki. Talán ha te feléren a hátát, akkor ki is kefélhetnéd a szőrét. Illetve, volt aki ellássa a többi állatot?
*Néz körbe, de sejtése alapján csak az elemózsiára volt alkalma Anvielnek. Amint belép az istállóba a lovat vezetve. Kira csacsi hangosan üdvözli Ciliat.*
- IIIÓÓÓ.
*Cilia halkan felkuncog a csacsi hallatán. Itt már elengedi Borsot az istállón belül. Főleg, hogy ha annak ajtaját már behúzta maga mögött Luu. Oda is lép a csacsihoz, hogy megsimogassa annak bús fejét.*
- Kira! Hogy van a patád? Még mindig sántítasz?
*Szól kedvesen az állathoz, és alaposan felméri annak állapotát. Jól láthatóan még mindig nem áll rajta rendesen.*
- Mindjárt rendbe raklak rendben? Ő itt Luu majd segít nekünk. Ugye?
*Fordul a zöld szemeivel szinte számítóan Luu felé. Ha most Mai látná talán még büszke is lenne rá, hogy próbál a fiú lelkére hatni, hogy az általa úgy gyűlölt istállói munkát a kedvéért elvégezze.*
- Gyere Bors.
*Szólal fel ismét, majd a lovat végre a helyére tessékeli. Bors pedig egy elégedetten prüszköléssel jelez a többiek számára, hogy végre hazaért ő is.
Szikra ezek után leemeli táskáját, hogy utána a nyereg ki kapcsolásával foglalkozzon. Ha addig Luu esetleg kimerte a kútból a vizet, amire megkérte őt, megvárja vele. A nyereg neki túl nehéz lenne egyedül, hogy leszedje a ló hátáról.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-19 00:01:01
Üzenet elküldve: 2025-07-19 00:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Érzi a perzselő tekinteteket a hátán, az egyik a kutyáé lehet, a kíváncsibb a lányé. A helyzetet esetleges itt még mindig, és nem tudja, hogy hogyan fogadja be a lány érkezését. Trylnor jó komája, de tudja, hogy ezután majd hanyagolni fogja az ezüstfejű miatt, nem úgy, mint ebben a pár napban. Túlságosan is nagy hévvel beszél, ha róla van szó, ehhez képest viszont Szikra sokkal szelídebben kíváncsiskodik. Ami meglepi, mert ő igazi rosszcsontnak képzelte, és egy kicsit provokációnak szánta Tryl nevét.*
- Persze, egy szobában alszom vele. *Elmosolyodik, de még nem fordul meg. Egyelőre még nem tartogat nagy meglepetést a másiknak, fogalma sem volt, hogy mikor ér vissza, azt hitte, hogy addigra már kiteszik innen.*
- Azt mondta, hogy valahova el kellett mennetek. *A hanglejtésből azt érzi, hogy nem volt valami kellemes a dolog, így tovább nem firtatja igazán.*
- Ahh, értem. *Fordul meg mégis, és végigméri magának a kis elf lányt.* ~Ami azt illeti elég csinos, már értem Trylnort.~ *Morfondírozik magában, de ő nem mosolyog, csak a szokásos fapofával néz, ami olyan, mintha durcás lenne. Ez a megszokott álarca, a legtöbb esetben ezt alkalmazza védekezésként.*
-Luurien. Mondjuk rá, hogy Trylnor hozott. Vagy inkább erőszakoskodott, de hagytam. És nem tudom meddig maradok, ma estére biztos. *Von vállat, majd nézi a nagy kutyát, ahogy a lányka mellett üldögél őt figyelve. Nem szereti, félelmetesnek tartja, ahogy azok a nagy szemek őt vizslatják*
- Hát nem szívesen, de jövök eggyel Anvielnek. Szóval menjünk. *Mondja, majd átmegy a ló túloldalára, hogy ne kelljen a kíváncsi szemekbe néznie. Szándékosan nem említi Mai-t, mert még nem találkozott vele, és tényleg inkább Anviel felé van elszámolnivalója.*
- Akkor szia Bors. *Simít végig a ló nyakán, aki nem ágál ellene. Persze Luurien sem simogatja sokáig, mindössze kétszer húzza a kezét fel és le az állat feje alatt. Eljutnak a karámokig, itt már ismerős bűz fogadja, sokszor aludt már ilyenben. Így nem fintorog, hagyja, hogy Szikra vezesse a lovat.*
- Te ezen jöttél? *Érdeklődik egy kicsit, majd várja, hogy mit is kell csinálni. De végül nem bírja tovább és inkább megkérdezi.*
- Mit kell tennem?
*Érzi a perzselő tekinteteket a hátán, az egyik a kutyáé lehet, a kíváncsibb a lányé. A helyzetet esetleges itt még mindig, és nem tudja, hogy hogyan fogadja be a lány érkezését. Trylnor jó komája, de tudja, hogy ezután majd hanyagolni fogja az ezüstfejű miatt, nem úgy, mint ebben a pár napban. Túlságosan is nagy hévvel beszél, ha róla van szó, ehhez képest viszont Szikra sokkal szelídebben kíváncsiskodik. Ami meglepi, mert ő igazi rosszcsontnak képzelte, és egy kicsit provokációnak szánta Tryl nevét.*
- Persze, egy szobában alszom vele. *Elmosolyodik, de még nem fordul meg. Egyelőre még nem tartogat nagy meglepetést a másiknak, fogalma sem volt, hogy mikor ér vissza, azt hitte, hogy addigra már kiteszik innen.*
- Azt mondta, hogy valahova el kellett mennetek. *A hanglejtésből azt érzi, hogy nem volt valami kellemes a dolog, így tovább nem firtatja igazán.*
- Ahh, értem. *Fordul meg mégis, és végigméri magának a kis elf lányt.* ~Ami azt illeti elég csinos, már értem Trylnort.~ *Morfondírozik magában, de ő nem mosolyog, csak a szokásos fapofával néz, ami olyan, mintha durcás lenne. Ez a megszokott álarca, a legtöbb esetben ezt alkalmazza védekezésként.*
-Luurien. Mondjuk rá, hogy Trylnor hozott. Vagy inkább erőszakoskodott, de hagytam. És nem tudom meddig maradok, ma estére biztos. *Von vállat, majd nézi a nagy kutyát, ahogy a lányka mellett üldögél őt figyelve. Nem szereti, félelmetesnek tartja, ahogy azok a nagy szemek őt vizslatják*
- Hát nem szívesen, de jövök eggyel Anvielnek. Szóval menjünk. *Mondja, majd átmegy a ló túloldalára, hogy ne kelljen a kíváncsi szemekbe néznie. Szándékosan nem említi Mai-t, mert még nem találkozott vele, és tényleg inkább Anviel felé van elszámolnivalója.*
- Akkor szia Bors. *Simít végig a ló nyakán, aki nem ágál ellene. Persze Luurien sem simogatja sokáig, mindössze kétszer húzza a kezét fel és le az állat feje alatt. Eljutnak a karámokig, itt már ismerős bűz fogadja, sokszor aludt már ilyenben. Így nem fintorog, hagyja, hogy Szikra vezesse a lovat.*
- Te ezen jöttél? *Érdeklődik egy kicsit, majd várja, hogy mit is kell csinálni. De végül nem bírja tovább és inkább megkérdezi.*
- Mit kell tennem?
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-18 23:41:57
Üzenet elküldve: 2025-07-18 23:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Csak tudná, mitől nőtt meg akkorára drága barátja. Lehet apjának egy kisebb kutyát kellett volna találnia. Ám lehet Miritar úr, hogy látta jónak, minél nagyobb és ijesztőbb a jószág. Annál kevesebben mernek majd újat húzni lányával.
Cilianak azonban nem lett könnyebb dolga ettől. Mert a négylábú akkor dönti le őt, amikor csak akarja. Hozzászólása meg nem igazán lehet, ameddig a kutya úgy nem érzi elég szeretet nem kapott gazdájától a a sok napos kihagyás után.
Bárhogy tuszkolja, bárhogy lökdösi Deres marad. Cilianak ezekután tényleg kell majd egy alapos fürdés. Vagy lehet már nem. Bár a kutya lehelet nem igazán nőies illat.
Deres nem hátrál el, egészen addig amíg egy számára csak mostanra ismerős hang hozzájuk nem szól. Ekkor a jószág, mint egy csettintés, hagyja ott gazdáját. Ám nem eltávolodik, pusztán megeredve ül le mellé, hogy az új fiúcskát szemlélje. Ellenségesnek már nem ellenséges vele. Azalatt az idő után egy kalap alá vette már a többi gyerekkel. A bizalmat azonban még nem igazán érdemelte ki. Ezért is kap egy lélekbe mélyedő bámulást a kutyától.
Szikra így végre nyugodtan fellélegezhet. Ám meglepetésére, egy számára ismeretlen fiúcska szólítja őt másik nevén. Illetve kis hercegét is megemlítette. Egy fáradt sóhaj után, végre feltápászkodik. Kezét hátra vetve támasztja meg magát, és innen a földről vizsgálja meg magának a fiúcskát. A zöldek gyanakvóan pásztázzak az ismeretlent.*
- Téged még nem láttalak itt. Ismered Trylnort?
*Kérdezi, majd végre erőt véve magán, feltápászkodik. Leporolja bőrvértjét, megigazítja haját és Tüskét is.*
- A kiruccanás?
*Fordul kissé megilletődötten a fiúra. Arcáról az a kevéske mosoly is elszalad világgá.*
- Mondhatjuk.
*Szűkszavúan válaszol, látható érzékenyen érinti a kérdés. Meg aztán, nem ismeri még annyira a másikat, hisz ő még a nevét se tudja. Nem úgy mint a másik aki valahonnan már hallott róla.*
- Téged, hogy hívnak? Ki hozott be? Anviel néni talált rád?
*Inkább eltereli magáról a figyelmet és azt a fiúra fordítja. Addig meg oda lép a kissé eltávolodott lóhoz, hogy ismét kézre fogja a kantárját. Ideje őt is a helyére rakni, hogy végre pihenni tudjon. Szegény ló is biztos lejárta a lábát.*
- Segítesz esetleg ellátni Borsot? Mai biztosan örülne neki.
*Szól szelíden a fiúhoz invitálva őt egy kis házimunkára. Mert bizony az itt soha nem áll. Sejtése alapján az állatok biztosan nem kaptak teljeskörű ellátást mióta itt hagyta őket. Szegény Anivelnek talán éppen, hogy csak ideje lehetett megetetni őket reggelente.*
*Csak tudná, mitől nőtt meg akkorára drága barátja. Lehet apjának egy kisebb kutyát kellett volna találnia. Ám lehet Miritar úr, hogy látta jónak, minél nagyobb és ijesztőbb a jószág. Annál kevesebben mernek majd újat húzni lányával.
Cilianak azonban nem lett könnyebb dolga ettől. Mert a négylábú akkor dönti le őt, amikor csak akarja. Hozzászólása meg nem igazán lehet, ameddig a kutya úgy nem érzi elég szeretet nem kapott gazdájától a a sok napos kihagyás után.
Bárhogy tuszkolja, bárhogy lökdösi Deres marad. Cilianak ezekután tényleg kell majd egy alapos fürdés. Vagy lehet már nem. Bár a kutya lehelet nem igazán nőies illat.
Deres nem hátrál el, egészen addig amíg egy számára csak mostanra ismerős hang hozzájuk nem szól. Ekkor a jószág, mint egy csettintés, hagyja ott gazdáját. Ám nem eltávolodik, pusztán megeredve ül le mellé, hogy az új fiúcskát szemlélje. Ellenségesnek már nem ellenséges vele. Azalatt az idő után egy kalap alá vette már a többi gyerekkel. A bizalmat azonban még nem igazán érdemelte ki. Ezért is kap egy lélekbe mélyedő bámulást a kutyától.
Szikra így végre nyugodtan fellélegezhet. Ám meglepetésére, egy számára ismeretlen fiúcska szólítja őt másik nevén. Illetve kis hercegét is megemlítette. Egy fáradt sóhaj után, végre feltápászkodik. Kezét hátra vetve támasztja meg magát, és innen a földről vizsgálja meg magának a fiúcskát. A zöldek gyanakvóan pásztázzak az ismeretlent.*
- Téged még nem láttalak itt. Ismered Trylnort?
*Kérdezi, majd végre erőt véve magán, feltápászkodik. Leporolja bőrvértjét, megigazítja haját és Tüskét is.*
- A kiruccanás?
*Fordul kissé megilletődötten a fiúra. Arcáról az a kevéske mosoly is elszalad világgá.*
- Mondhatjuk.
*Szűkszavúan válaszol, látható érzékenyen érinti a kérdés. Meg aztán, nem ismeri még annyira a másikat, hisz ő még a nevét se tudja. Nem úgy mint a másik aki valahonnan már hallott róla.*
- Téged, hogy hívnak? Ki hozott be? Anviel néni talált rád?
*Inkább eltereli magáról a figyelmet és azt a fiúra fordítja. Addig meg oda lép a kissé eltávolodott lóhoz, hogy ismét kézre fogja a kantárját. Ideje őt is a helyére rakni, hogy végre pihenni tudjon. Szegény ló is biztos lejárta a lábát.*
- Segítesz esetleg ellátni Borsot? Mai biztosan örülne neki.
*Szól szelíden a fiúhoz invitálva őt egy kis házimunkára. Mert bizony az itt soha nem áll. Sejtése alapján az állatok biztosan nem kaptak teljeskörű ellátást mióta itt hagyta őket. Szegény Anivelnek talán éppen, hogy csak ideje lehetett megetetni őket reggelente.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-18 23:10:36
Üzenet elküldve: 2025-07-18 23:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Már három napja itt alszik Anviel engedélyével. Ezt-azt segítenie kell, és akkor kap vacsorát és ágyat, majd "Mai néni" fog még vele elbeszélgetni. Úgy sejti Luurien, hogy addig is megfigyeli őt Anviel, vagy akár a vörös boszorkány - akinek már elfelejtette a nevét, mert azóta nem látta-, hogy az árvaház vezetőjének beszámoljanak majd. De a napjai nagy részét még így sem tölti bent, igyekszik a két élet között minél többet tölteni, hogy választani tudjon. Mivel jobb nem jutott eszébe, így próbálgatja, hogy néha itt van többet, néha meg az utcán, de az előbbi még igazán nem sikerült. Trylnort sem akarja mindig rángatni, elég neki az is, hogy nem jött még haza a szívszerelme. Luurien nem tudja eldönteni egyelőre, hogy utálja-e az elf lánykát, vagy irigy legyen a komájára, bár az utóbbi napokban Meirával is jól elvolt odakint, így nem annyira jött fel a Szikra téma. Most viszont visszafelé jön éppen, hiszen elmúlt már ebédidő és korog a gyomra is, csak most éppen nem túl jókedvűen érkezik. Elfelejtette a ruhákat kitenni, amire Anviel megkérte reggel, így nem biztos, hogy jár neki egy kis késői ebéd, vagy akár vacsora. Megmondta már mindenkinek, hogy utálja a kötöttségeket. Jó, nem elfelejtette, hanem nem volt kedve hozzá. Úgy volt vele, hogy időben visszajön majd és akkor megteszi, ő nem gondol arra, hogy addig akár meg is szárad a ruha, vagy éppen bebüdösödik vizesen. Amikor a bejárat közelébe lép, már látja, hogy egy gazdátlan ló álldogál a kapu közelében, Deres meg épp valakin fekszik. Sóhajtva lép be a kapun, és figyeli a jelenetet.* ~Na, megjött, lehet örülni, éljen!~ *Ironizál magában, miközben a lányka eltolja magáról a hatalmas kutyát.*
- Ne edd meg, mert nem fog örülni neki Trylnor és még rám fogja, hogy én uszítottalak rá. *Szól a kutyához, de az nem igazán törődik vele, ő pedig hasonlóan nem törődik a párossal.* Helló Szikra! *Szól a válla felett, majd megáll úgy, hogy a lányka és a kutya már a hátát nézhesse. Sóhajt egy nagyot és összeszedi magát, hogy Anvielt megkeresse, de még nincs kedve hozzá.*
- Amúgy sikerült a kiruccanás? *Kíváncsiskodik kicsit, de nem mozdul, csak beleborzol a hajába, mert a átmelegedett és kicsit megszellőzteti ezzel. Vagy éppen ez már a szokásává vált, ki tudja.*
*Már három napja itt alszik Anviel engedélyével. Ezt-azt segítenie kell, és akkor kap vacsorát és ágyat, majd "Mai néni" fog még vele elbeszélgetni. Úgy sejti Luurien, hogy addig is megfigyeli őt Anviel, vagy akár a vörös boszorkány - akinek már elfelejtette a nevét, mert azóta nem látta-, hogy az árvaház vezetőjének beszámoljanak majd. De a napjai nagy részét még így sem tölti bent, igyekszik a két élet között minél többet tölteni, hogy választani tudjon. Mivel jobb nem jutott eszébe, így próbálgatja, hogy néha itt van többet, néha meg az utcán, de az előbbi még igazán nem sikerült. Trylnort sem akarja mindig rángatni, elég neki az is, hogy nem jött még haza a szívszerelme. Luurien nem tudja eldönteni egyelőre, hogy utálja-e az elf lánykát, vagy irigy legyen a komájára, bár az utóbbi napokban Meirával is jól elvolt odakint, így nem annyira jött fel a Szikra téma. Most viszont visszafelé jön éppen, hiszen elmúlt már ebédidő és korog a gyomra is, csak most éppen nem túl jókedvűen érkezik. Elfelejtette a ruhákat kitenni, amire Anviel megkérte reggel, így nem biztos, hogy jár neki egy kis késői ebéd, vagy akár vacsora. Megmondta már mindenkinek, hogy utálja a kötöttségeket. Jó, nem elfelejtette, hanem nem volt kedve hozzá. Úgy volt vele, hogy időben visszajön majd és akkor megteszi, ő nem gondol arra, hogy addig akár meg is szárad a ruha, vagy éppen bebüdösödik vizesen. Amikor a bejárat közelébe lép, már látja, hogy egy gazdátlan ló álldogál a kapu közelében, Deres meg épp valakin fekszik. Sóhajtva lép be a kapun, és figyeli a jelenetet.* ~Na, megjött, lehet örülni, éljen!~ *Ironizál magában, miközben a lányka eltolja magáról a hatalmas kutyát.*
- Ne edd meg, mert nem fog örülni neki Trylnor és még rám fogja, hogy én uszítottalak rá. *Szól a kutyához, de az nem igazán törődik vele, ő pedig hasonlóan nem törődik a párossal.* Helló Szikra! *Szól a válla felett, majd megáll úgy, hogy a lányka és a kutya már a hátát nézhesse. Sóhajt egy nagyot és összeszedi magát, hogy Anvielt megkeresse, de még nincs kedve hozzá.*
- Amúgy sikerült a kiruccanás? *Kíváncsiskodik kicsit, de nem mozdul, csak beleborzol a hajába, mert a átmelegedett és kicsit megszellőzteti ezzel. Vagy éppen ez már a szokásává vált, ki tudja.*
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-18 22:15:03
Üzenet elküldve: 2025-07-18 22:15:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenhol jó, de a legjobb otthon//
*Nem szívesen hagyta hátra Mait Norival. Több részletet is szeretett volna megtudni. De volt egy sanda gyanúja, hogy a történetnek csak egy részletét lettek volna hajlandóak vele megosztani. Illetve, az aggodalma Mainak. Ami látszott rajta, ahogy Nori ajtaján dörömbölt. Sejtette vele, jobb ha most inkább magukra hagyja őket. Így is szerencsésnek mondhatja magát, hogy Maival tölthetett két csodálatos napot a mágustoronyban. Ahol még igazán nagy erőkre is szert tett. Persze kis elf méretekre szabva. Így csak számára hatalmasok.
Útja a polgárnegyedből, át a romvároson egészen nyugodt volt. Bár sok embert látott akik összetömörülve sutyorognak az út szélén, vagy öreg nénik ablakokban ácsorogva tárgyalják ki a titokzatos kűrt szó lehetőségeit.
Mindenek között pedig ott áll ő. Borssal az oldalán lassan gyalogolva vissza a rezidenciára. Neki megvannak a saját gondolatai. Amik lassan ülepednek le kis fejében. Zsúfolt volt a néhány nap amit maga mögött tud. És rettentően felkavaró. Fáradt, szomorú, boldog. Igazán még ő maga sem tudja eldönteni. Arra vágyik a legjobban, hogy végre haza érjen. Megölelhesse Derest. Egy alapos fürdőt vegyen, majd Trylnorral kézen fogva bedőljön ágyába. Hogy reggelig onnan ki se mozduljon. A kis cserfes lány, most furcsa mód, egy kis nyugalmat szeretne a legjobban.
A romváros utcáján át, már messziről látja az árvaház magas falát ami körbeveszi azt.*
~ Végre. ~
*Gondolja egy nagy sóhajjal magában. Nem is kell már sok idő, mire a nagy kapun végre belép.
A nap már át bukott a legmagasabb pontján, így a gyerekek nagy része, az ebéd utáni szünetet élvezik az udvarban. Szerencsétlenségére, a legnagyobb zsivajban jött haza. Amit most ismét csak egy sóhajjal tud nyugtázni. Itt sosem áll meg az élet.
Meghúzza gyengéden a ló kantárját, hogy azt az istállóba vezesse. Mikor egy hangos trappolás üti meg a fülét.
Deres az. Oly lendülettel érkezik háta mögül a lánynak, hogy kis szerrel le is dönti azt a lábáról. A ló is ijedtében felnyerít, és arrébb tesz pár lépést. A farkaskutya pedig hangos nyüszögéssel és vakkantásokkal üdvözli gazdáját. Mindemellett pedig még ott nyalja arcon a lányt ahol éri.
Cilia aki hozzászokott az efféle játékhoz, ám most nem számított Deres heves üdvözlésére. Egy hangos puffanással, és egy rövidke sikollyal terül el a földön. Aztán pedig hangos kacarászások közepette próbálja letolni magáról kutyáját.*
- Deres! Elég! Te is hiányoztál nekem! Naa! Jól vagyok! Engedj el!
*Magyaráz miközben a kutya nagy fejét tartja vékony karjaiba. Azt eltolva magától, de persze nem tudja megállni, hogy a dús bundáját ne gyömöszölje Deresnek. Még szerencse, hogy teljes bőrvértjében érte a csapás, így leginkább csak nagyon poros lett. De legalább haja szála sem görbült meg.*
*Nem szívesen hagyta hátra Mait Norival. Több részletet is szeretett volna megtudni. De volt egy sanda gyanúja, hogy a történetnek csak egy részletét lettek volna hajlandóak vele megosztani. Illetve, az aggodalma Mainak. Ami látszott rajta, ahogy Nori ajtaján dörömbölt. Sejtette vele, jobb ha most inkább magukra hagyja őket. Így is szerencsésnek mondhatja magát, hogy Maival tölthetett két csodálatos napot a mágustoronyban. Ahol még igazán nagy erőkre is szert tett. Persze kis elf méretekre szabva. Így csak számára hatalmasok.
Útja a polgárnegyedből, át a romvároson egészen nyugodt volt. Bár sok embert látott akik összetömörülve sutyorognak az út szélén, vagy öreg nénik ablakokban ácsorogva tárgyalják ki a titokzatos kűrt szó lehetőségeit.
Mindenek között pedig ott áll ő. Borssal az oldalán lassan gyalogolva vissza a rezidenciára. Neki megvannak a saját gondolatai. Amik lassan ülepednek le kis fejében. Zsúfolt volt a néhány nap amit maga mögött tud. És rettentően felkavaró. Fáradt, szomorú, boldog. Igazán még ő maga sem tudja eldönteni. Arra vágyik a legjobban, hogy végre haza érjen. Megölelhesse Derest. Egy alapos fürdőt vegyen, majd Trylnorral kézen fogva bedőljön ágyába. Hogy reggelig onnan ki se mozduljon. A kis cserfes lány, most furcsa mód, egy kis nyugalmat szeretne a legjobban.
A romváros utcáján át, már messziről látja az árvaház magas falát ami körbeveszi azt.*
~ Végre. ~
*Gondolja egy nagy sóhajjal magában. Nem is kell már sok idő, mire a nagy kapun végre belép.
A nap már át bukott a legmagasabb pontján, így a gyerekek nagy része, az ebéd utáni szünetet élvezik az udvarban. Szerencsétlenségére, a legnagyobb zsivajban jött haza. Amit most ismét csak egy sóhajjal tud nyugtázni. Itt sosem áll meg az élet.
Meghúzza gyengéden a ló kantárját, hogy azt az istállóba vezesse. Mikor egy hangos trappolás üti meg a fülét.
Deres az. Oly lendülettel érkezik háta mögül a lánynak, hogy kis szerrel le is dönti azt a lábáról. A ló is ijedtében felnyerít, és arrébb tesz pár lépést. A farkaskutya pedig hangos nyüszögéssel és vakkantásokkal üdvözli gazdáját. Mindemellett pedig még ott nyalja arcon a lányt ahol éri.
Cilia aki hozzászokott az efféle játékhoz, ám most nem számított Deres heves üdvözlésére. Egy hangos puffanással, és egy rövidke sikollyal terül el a földön. Aztán pedig hangos kacarászások közepette próbálja letolni magáról kutyáját.*
- Deres! Elég! Te is hiányoztál nekem! Naa! Jól vagyok! Engedj el!
*Magyaráz miközben a kutya nagy fejét tartja vékony karjaiba. Azt eltolva magától, de persze nem tudja megállni, hogy a dús bundáját ne gyömöszölje Deresnek. Még szerencse, hogy teljes bőrvértjében érte a csapás, így leginkább csak nagyon poros lett. De legalább haja szála sem görbült meg.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-15 17:56:08
Üzenet elküldve: 2025-07-15 17:56:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
//Zárás//
*Nem akart igazán belemenni a történetbe és biztos egyszer el fogja mesélni. Az egész nap nagyszerű volt, régen nem nevetett ennyit és annyi minden történt, hogy a kút kávájáról az árvaház ágyáig került, hogy nem is nagyon érti, hogy hogyan fért bele az egész napba. Jó volt a békázás, Silypí holtra vált arca máris mosolyra készteti, a finom ebéd, a békakeresés és minden, még a tiszta ruha illatai is elégedettséggel tölti el. A zöld szemek, amik nem hittek nekik, mégsem dorgálták meg igazán őket. Nincs ehhez hozzászokva, így ő sem rontja el az utcára kerülése történetével a hangulatot.*
- Ez nem rossz végül is. *Egy félmosolyra jut most tőle, de gyorsan hozzáteszi, mielőtt Trylnor túl harciasba menne át.* - Minél messzebb a horkolásotoktól, az jó lesz! *A hátán fekve kinyújtja a kezét és az ablak felé mutat, ahol egy egyszemélyes ágy áll üresen. Persze neki aztán tök mindegy hova teszik, ha itt nem lehet, de talán ennyit még ki lehet majd harcolni. De az egy másik nap.*
- Már ha maradok persze. *Feleli bizonytalanul, inkább suttogva, és mivel nem akar holnap reggelit osztani a párnákról is kérdezősködni kezd.*
- Akkor holnap. *Ma már biztos nem állna neki - kivéve, ha a valamelyik felügyelő rájuk szólna -, mert behúzta az ágy, és kényelmesen bevackolja magát a komája ágyába. Kicsit furcsán fest, ahogy összehúzza magát, így az ágy nagyjából felét foglalja el, de a szokás nagy úr.*
- Kösz, hogy behoztál. *Mondja félálomba, majd egy hatalmasat ásítva nem szól többé. Apró mosoly jelenik meg a szája szegletében, de ezt a másik nem láthatja, mert a másik irányba fordul. Pillanatok alatt elalszik, ha nem történik semmi más, ami felzavarná az álmát. Jó kis nap volt!*
//Zárás//
*Nem akart igazán belemenni a történetbe és biztos egyszer el fogja mesélni. Az egész nap nagyszerű volt, régen nem nevetett ennyit és annyi minden történt, hogy a kút kávájáról az árvaház ágyáig került, hogy nem is nagyon érti, hogy hogyan fért bele az egész napba. Jó volt a békázás, Silypí holtra vált arca máris mosolyra készteti, a finom ebéd, a békakeresés és minden, még a tiszta ruha illatai is elégedettséggel tölti el. A zöld szemek, amik nem hittek nekik, mégsem dorgálták meg igazán őket. Nincs ehhez hozzászokva, így ő sem rontja el az utcára kerülése történetével a hangulatot.*
- Ez nem rossz végül is. *Egy félmosolyra jut most tőle, de gyorsan hozzáteszi, mielőtt Trylnor túl harciasba menne át.* - Minél messzebb a horkolásotoktól, az jó lesz! *A hátán fekve kinyújtja a kezét és az ablak felé mutat, ahol egy egyszemélyes ágy áll üresen. Persze neki aztán tök mindegy hova teszik, ha itt nem lehet, de talán ennyit még ki lehet majd harcolni. De az egy másik nap.*
- Már ha maradok persze. *Feleli bizonytalanul, inkább suttogva, és mivel nem akar holnap reggelit osztani a párnákról is kérdezősködni kezd.*
- Akkor holnap. *Ma már biztos nem állna neki - kivéve, ha a valamelyik felügyelő rájuk szólna -, mert behúzta az ágy, és kényelmesen bevackolja magát a komája ágyába. Kicsit furcsán fest, ahogy összehúzza magát, így az ágy nagyjából felét foglalja el, de a szokás nagy úr.*
- Kösz, hogy behoztál. *Mondja félálomba, majd egy hatalmasat ásítva nem szól többé. Apró mosoly jelenik meg a szája szegletében, de ezt a másik nem láthatja, mert a másik irányba fordul. Pillanatok alatt elalszik, ha nem történik semmi más, ami felzavarná az álmát. Jó kis nap volt!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555