// Megpróbáltatások //
* Az elme különleges dolgokra képes. Ha valaki túl sok fájdalmat viselt el élete során, akkor képes az megtörni és darabokra szakadni. Ha pedig ez megtörténik, alkalmanként előfordul, hogy a darabok megpróbálnak saját lábukra állni. A félvér szavai hideg vízként érik a bérgyilkost, egy pillanatra megakad de utána felpattan a székéből, lassan elindul a lány felé, de tekintete nem árulja el szándékát. Talán megunta a szórakozást és véget akar vetni a lány életének? Vagy talán csak bizalmasba akar újra váltani? Ezt már maga Syndra se tudhatja, csak a benne élő bérgyilkos, akin gúnyos mosoly húzódik, és amikor már majdnem a félvér előtt áll, a tekintete megváltozik, az eddigi üres tekintet élettel telik meg. Syndra sincs hozzá szokva, hogy személyiségei ilyen könnyedén feltörnek egymás után. Ő soha nem volt az a törékeny kislány, mindig is határozott jellem volt, de ez még őt is kikészíti. Lába megbicsaklik és a lány előtt térdére rogy. Syndrában ennyire intenzíven soha nem mutatkoztak a megtört személyiségek, alkalmanként felvette az arcukat, de nem vette észre, hogy lelke mélyén igen is élőként tekintenek a nagyvilágra. Félelem kellene, hogy urrá legyen a lányon vagy kétségbe esés, helyette zavarodottan feltekint a Nimerilre. A lány tekintetét nem tudja leírni, igazából azzal sem volt tisztában, hogy ő felállt volna, az emlékei foszlányosan siklanak a levegőben, és a töredékek felvetülnek benne. *
- Mi a?
* Akad el a hosszú életű szava miközben a lányt nézi, az eddigi rideg vagy éppen stresszes állapot egyik pillanatról a másikra tova szállt belőle. Lelkét zavarodottság kezdi el nyomni, de ahelyett, hogy távolodna attól, aki ezt az állapotot előidézte belőle, inkább talpra kecmereg és megfogja a kezét. *
- Sajnálom Nim! Ne haragudj! Nem akartam!
* Látványos Nimeril zavarodottsága is, de a félvér tudatilag egyben van, míg az orvosi elemzést végzi fejében. *
- Ilyen még soha nem volt velem.
* Fakad ki belőle, de szemei már nem tudnak több könnyt árasztani, teljesen kiszáradtak a szemei akár a sivatag. *
- Kérlek üljünk le és beszéljük meg ezt az egészet! Minket is és ez amit te most tapasztaltál, nagyon kérlek!
* Emeli fel a hangját az elf, most éppen nem tudja eldönteni, hogy mi miatt kell jobban aggódnia. Az egyedül lét vagy, hogy éppen soha nincs egyedül? *