Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:08:13
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:08:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Átvert.
*Ismétli. Nem igazán van ereje ahhoz, hogy már harmadszorra is kijavítsa a nőt, így úgy dönt, ráhagyja a dolgot.*
- Kedves volt...
*Javítja ki Madyt, majd leül mellé a lépcsőre.*
- Mint minden bátyó. Én vigyáztam rá, de nem sikerült, így hát elveszítettem.
*Hangjából érezhető, hogy hibásnak érzi saját magát, amiért Alenia meghalt - nagy valószínűséggel.*
- Nem tudok.
*Mondja kissé csalódottan.*
- Túl sok mindent történt. Először nem volt időm tanulni, és mikor már lett volna időm, nem maradt erőm. De ha rátalálnék Riellére... Ő a napból leszakadt tűz, a lángban született hölgy... Mindig ott gyullad fel, ahol éppen ő akar... Hogyan lehet őt megkeresni?
- Átvert.
*Ismétli. Nem igazán van ereje ahhoz, hogy már harmadszorra is kijavítsa a nőt, így úgy dönt, ráhagyja a dolgot.*
- Kedves volt...
*Javítja ki Madyt, majd leül mellé a lépcsőre.*
- Mint minden bátyó. Én vigyáztam rá, de nem sikerült, így hát elveszítettem.
*Hangjából érezhető, hogy hibásnak érzi saját magát, amiért Alenia meghalt - nagy valószínűséggel.*
- Nem tudok.
*Mondja kissé csalódottan.*
- Túl sok mindent történt. Először nem volt időm tanulni, és mikor már lett volna időm, nem maradt erőm. De ha rátalálnék Riellére... Ő a napból leszakadt tűz, a lángban született hölgy... Mindig ott gyullad fel, ahol éppen ő akar... Hogyan lehet őt megkeresni?
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-02 20:17:24
Üzenet elküldve: 2019-01-02 20:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Valahogy most jól megkutyulta a férfi a Mady fejében lévő képet, mintha egy kis kavicsot hajított volna a szökőkútba.*
-Tehát akkor Nairad a barátod volt, de átvert téged?*Kezdi el szépen apránként összeilleszteni a kirakóst. Hirtelen ismét elragadtatott fény csillan a nő szemében.*
-Nagyon szeretheted a húgodat. Biztos nagyon kedves lány.*Harapja el a végét, nem akar tudatosan volt-ot vagy lehetett-et tenni a mondat végére, hiszen még semmi sem biztos, tudat alatt drukkol a férfinek, hogy egyszer majd viszontláthassa őt. Aztán az elf elindul, de a lépcső tetején megállva, valamiféle furcsa, ismeretlen nyelven kezd el beszélni. Közelebb lép hozzá, hátha valamit ki tud hámozni, de csak a Rielle név tűnik fel neki, a többi felett csak átsiklik. A kérdésre csak egy szégyenlős fejrázás a válasz, minthogy soha nem hallotta még ezt a nyelvet, hiszen nem elfek között nevelkedett, ilyenkor mindig elfogja egy furcsa kisebbrendűségi érzés, minthogy nem tanult nemes kisasszony. Majd hirtelen megérti mi végre is volt ez a nagy lelkesedés a nő iránt, aki valójában talán egy megfoghatatlan dolog, egy létforma. Ezek után rátér a vágyára, amit már oly rég óta próbál elérni, szinte látszik a másik arcán a vágyakozás egy másik életre. Mady a medállal nem is foglalkozik, leül a legfelső lépcsőre a férfi lába mellé és felnéz rá, aztán hirtelen a térdére csap.*
-Akkor tudsz varázsolni? Mutass egy trükköt!*Követeli gyermeteg hévvel, mosolyogva.*
*Valahogy most jól megkutyulta a férfi a Mady fejében lévő képet, mintha egy kis kavicsot hajított volna a szökőkútba.*
-Tehát akkor Nairad a barátod volt, de átvert téged?*Kezdi el szépen apránként összeilleszteni a kirakóst. Hirtelen ismét elragadtatott fény csillan a nő szemében.*
-Nagyon szeretheted a húgodat. Biztos nagyon kedves lány.*Harapja el a végét, nem akar tudatosan volt-ot vagy lehetett-et tenni a mondat végére, hiszen még semmi sem biztos, tudat alatt drukkol a férfinek, hogy egyszer majd viszontláthassa őt. Aztán az elf elindul, de a lépcső tetején megállva, valamiféle furcsa, ismeretlen nyelven kezd el beszélni. Közelebb lép hozzá, hátha valamit ki tud hámozni, de csak a Rielle név tűnik fel neki, a többi felett csak átsiklik. A kérdésre csak egy szégyenlős fejrázás a válasz, minthogy soha nem hallotta még ezt a nyelvet, hiszen nem elfek között nevelkedett, ilyenkor mindig elfogja egy furcsa kisebbrendűségi érzés, minthogy nem tanult nemes kisasszony. Majd hirtelen megérti mi végre is volt ez a nagy lelkesedés a nő iránt, aki valójában talán egy megfoghatatlan dolog, egy létforma. Ezek után rátér a vágyára, amit már oly rég óta próbál elérni, szinte látszik a másik arcán a vágyakozás egy másik életre. Mady a medállal nem is foglalkozik, leül a legfelső lépcsőre a férfi lába mellé és felnéz rá, aztán hirtelen a térdére csap.*
-Akkor tudsz varázsolni? Mutass egy trükköt!*Követeli gyermeteg hévvel, mosolyogva.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-02 18:35:05
Üzenet elküldve: 2019-01-02 18:35:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Nairada?
*Kérdez vissza meglepetten, kicsit úgy érzi, mintha vádolnák.*
- Szerettem, nem a szerelmem. Úgy is lehet szerelni, ha nem vagy szerelmes. De tudod, hogy hogyan megy ez a nemeseknél... El kell venned valakit, ha akarod, ha nem.
*Halkan sóhajt közben. Kedvelte Nairadát, de a nő csúnyán átverte.*
- Nairada átvert, tönkretette a családomat. A másik lány, a feleségem az ő barátnője volt. Nem is ismerem, azt sem tudom, hogy kicsoda, és nem is láttam azóta. El kellett vennem, hogy megmentsem a húgomat, ennyi, nincs közöm hozzá.
*Kicsit dühösen rakja el a kulacsát, és indul meg lefelé, de mikor a nő megkérdezi, hogy kit is keres pontosan, a férfi tekintete kicsit kinyílik, és még a lépcső tetején megáll. Elf nyelven kezd el mondani egy verset, mi megint gyémántról vérről, tűzről, fényről, és egy szakadt lélekről szó, a Rielle név könnyen kihallható belőle.*
- Ismered? Félig te is elf vagy. Tűzből született, a nap easzakadt gyermeke, a fény élteti... Vörös, mint a nap vére, fényes, mint a gyémánt... A hatalma végtelen, felmelegít mindenkit, megforrasztja, ami eltört...
*Miközben beszél megmutatja Madynak a nyákban függő Naptalizmánt.*
- Mindig tűzmágus akartam lenni... Vagy nap. Mikor még én is olyan voltam, olyan fényes... Azt mondták, hogy van hozzá tehetségem, de sosem tanultam meg egy mágiát sem. Túl sok minden történt... Pedig annyira szerettem volna.
*Újabb sóhajt hagyja el az ajkait.*
- Meg fogom találni Riellét. Ő a tűz, a szerelem, a fény... Megforraszt mindent, ami eltört.
- Nairada?
*Kérdez vissza meglepetten, kicsit úgy érzi, mintha vádolnák.*
- Szerettem, nem a szerelmem. Úgy is lehet szerelni, ha nem vagy szerelmes. De tudod, hogy hogyan megy ez a nemeseknél... El kell venned valakit, ha akarod, ha nem.
*Halkan sóhajt közben. Kedvelte Nairadát, de a nő csúnyán átverte.*
- Nairada átvert, tönkretette a családomat. A másik lány, a feleségem az ő barátnője volt. Nem is ismerem, azt sem tudom, hogy kicsoda, és nem is láttam azóta. El kellett vennem, hogy megmentsem a húgomat, ennyi, nincs közöm hozzá.
*Kicsit dühösen rakja el a kulacsát, és indul meg lefelé, de mikor a nő megkérdezi, hogy kit is keres pontosan, a férfi tekintete kicsit kinyílik, és még a lépcső tetején megáll. Elf nyelven kezd el mondani egy verset, mi megint gyémántról vérről, tűzről, fényről, és egy szakadt lélekről szó, a Rielle név könnyen kihallható belőle.*
- Ismered? Félig te is elf vagy. Tűzből született, a nap easzakadt gyermeke, a fény élteti... Vörös, mint a nap vére, fényes, mint a gyémánt... A hatalma végtelen, felmelegít mindenkit, megforrasztja, ami eltört...
*Miközben beszél megmutatja Madynak a nyákban függő Naptalizmánt.*
- Mindig tűzmágus akartam lenni... Vagy nap. Mikor még én is olyan voltam, olyan fényes... Azt mondták, hogy van hozzá tehetségem, de sosem tanultam meg egy mágiát sem. Túl sok minden történt... Pedig annyira szerettem volna.
*Újabb sóhajt hagyja el az ajkait.*
- Meg fogom találni Riellét. Ő a tűz, a szerelem, a fény... Megforraszt mindent, ami eltört.
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:40:38
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:40:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mire a férfi odaér mellé addigra már kiadta azt ami a lelkét nyomta. Az megfogja a haját, közben alkalma nyílik a táskájából előhalászni egy kendőt. Nem gondolta volna az előzőekből, hogy egyáltalán feltűnik a másiknak, hogy kiment a szobából. Most hálásan elveszi a kulacsot, de nem iszik bele, magasabbról önt a szájába egy keveset, hogy kiöblítse, majd a kendővel megtöröli, a vizet pedig visszaadja.*
- Nem a maga hibája, elég könnyen jön az ilyesmi, de gyorsan túl vagyok rajta.*Mondja, hiszen a gyomra elég érzékeny az ilyen lelki eredetű dolgokra, na meg aztán, alkalomadtán ezt szándékosan is előidézi. Felegyenesedik, és a másikra néz, tekintete most inkább számon kérő és durcás.*
- Riellével mi a helyzet? Azt mondod, hogy volt egy szerelmed Nairad, meg egy feleséged, akinek talán még a nevét sem tudod és most szerelmes vagy még egy nőbe? *Kezdi el ujjain számolgatni a számára megragadt és fontos történéseket. Nem mondja ki, de szemeiből szinte szikrázik, hogy milyen csapodárnak tartja a férfit, hogy egyszerre három nőnek is csapta a szelet. Így sajnos kiesett a szőke herceg státuszból és mindenből, ami ezzel járt. Egy pillanatra megenyhül a tekintete és oldalra billenti a fejét, hajával babrálva megszólal.*
-Azért köszönöm a vizet, nagyon figyelmes volt tőled. *De az azt követő pillanatban már vissza is szökken a számonkérés szikrája.*
-Akkor most kit is keresel valójában?*Fonja karba a kezet, ajkait biggyeszti, hogy csúnyább és ijesztőbb ábrázatot tudjon produkálni persze sikertelenül. Majd fenyegetően próbál előrelépni a másik felé, nem igazán hitelesen alakítva a nehézfiút.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.02 17:47:41
*Mire a férfi odaér mellé addigra már kiadta azt ami a lelkét nyomta. Az megfogja a haját, közben alkalma nyílik a táskájából előhalászni egy kendőt. Nem gondolta volna az előzőekből, hogy egyáltalán feltűnik a másiknak, hogy kiment a szobából. Most hálásan elveszi a kulacsot, de nem iszik bele, magasabbról önt a szájába egy keveset, hogy kiöblítse, majd a kendővel megtöröli, a vizet pedig visszaadja.*
- Nem a maga hibája, elég könnyen jön az ilyesmi, de gyorsan túl vagyok rajta.*Mondja, hiszen a gyomra elég érzékeny az ilyen lelki eredetű dolgokra, na meg aztán, alkalomadtán ezt szándékosan is előidézi. Felegyenesedik, és a másikra néz, tekintete most inkább számon kérő és durcás.*
- Riellével mi a helyzet? Azt mondod, hogy volt egy szerelmed Nairad, meg egy feleséged, akinek talán még a nevét sem tudod és most szerelmes vagy még egy nőbe? *Kezdi el ujjain számolgatni a számára megragadt és fontos történéseket. Nem mondja ki, de szemeiből szinte szikrázik, hogy milyen csapodárnak tartja a férfit, hogy egyszerre három nőnek is csapta a szelet. Így sajnos kiesett a szőke herceg státuszból és mindenből, ami ezzel járt. Egy pillanatra megenyhül a tekintete és oldalra billenti a fejét, hajával babrálva megszólal.*
-Azért köszönöm a vizet, nagyon figyelmes volt tőled. *De az azt követő pillanatban már vissza is szökken a számonkérés szikrája.*
-Akkor most kit is keresel valójában?*Fonja karba a kezet, ajkait biggyeszti, hogy csúnyább és ijesztőbb ábrázatot tudjon produkálni persze sikertelenül. Majd fenyegetően próbál előrelépni a másik felé, nem igazán hitelesen alakítva a nehézfiút.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.02 17:47:41
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-02 15:20:54
Üzenet elküldve: 2019-01-02 15:20:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*A történet mesélésénél ott megakad, hogy dühében megölte az apját, majd az anyját is. Amíg mesél egész végig maga elé mered, így csak akkor veszi észre, hogy Mady rosszul lesz, mikor már a folyosó felé rohan. Az elf meglepetten fordul utána.*
~Miattam?~
*Kérdezi magától, majd feláll, hogy a nő után mehessen.*
- Bocsánat.
*Mondja, majd gyorsan elkotor a zsebéből egy rongyot, és Mady felé nyújtja. Megpróbál neki segíteni, például a haját fogni, amíg elő nem keresi szabadon lévő kezével a kulcsát, hogy azt is átnyújthassa. Víz van benne, nem több.
Bár a szagok kikezdik a gyomrát, azok után, ami Int rendelőjében történt ennyitől még nem tud kifordulni gyomra tartalma, na persze ehhez az is közrejátszik, hogy nem sok minden van benne.*
*A történet mesélésénél ott megakad, hogy dühében megölte az apját, majd az anyját is. Amíg mesél egész végig maga elé mered, így csak akkor veszi észre, hogy Mady rosszul lesz, mikor már a folyosó felé rohan. Az elf meglepetten fordul utána.*
~Miattam?~
*Kérdezi magától, majd feláll, hogy a nő után mehessen.*
- Bocsánat.
*Mondja, majd gyorsan elkotor a zsebéből egy rongyot, és Mady felé nyújtja. Megpróbál neki segíteni, például a haját fogni, amíg elő nem keresi szabadon lévő kezével a kulcsát, hogy azt is átnyújthassa. Víz van benne, nem több.
Bár a szagok kikezdik a gyomrát, azok után, ami Int rendelőjében történt ennyitől még nem tud kifordulni gyomra tartalma, na persze ehhez az is közrejátszik, hogy nem sok minden van benne.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-02 10:26:27
Üzenet elküldve: 2019-01-02 10:26:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Az elf szavait hallgatja, miközben az egyre csak alá-alábukik az önsajnálat gödrében, egyre mélyebbre kaparva az önvád segítségével az árkot, amelyben már el is merült. Azt, hogy a másik a kedves közeledésre csak ellép mellőle és bamba képpel ismét témát vált meg sem lepi. Nagy sóhaj kieresztésével nyugtázza, majd finoman megpaskolja két orcáját, hogy ismét visszatérjenek gondolatai a pozitív útra. Ő nem hagyhatja el magát, hiszen akkor már ketten botorkálnának a sötétben és abból még semmi jó nem származott ezidáig tapasztalatai alapján.*
-Nem volt szobája? Akkor ő hol lakott?*Néz értetlen szemekkel, hiszen eddig abban a reményben követte, hogy esetleg megtalálhatják az elf által oly áhítattal keresett személyt, de most kicsit meginog az útitársa józan ítélőképességébe vetett bizalma. Aztán nekikezd a véget nem éri történetfolyamanak.*
-Van egy húgod?*Csillannak fel a szemei, kicsit közelebb araszol, úgy érzi most végre többet is megtudhat az idegenről. Nem lévén testvérei, mindig is akart magának legalább egyet, mert, hogy a többi lánnyal szinte egy családot alkotta az egészen más, mint, ha valós vérkötelék fűzné össze őket. Ezt követően szinte kézzel fogható arcának változása, egyre kétségbeesettebb és eltorzultabb. Apró rezdülések folyama, amely átrendezi az eddig lelkesen csillogó szemeket és áhítattal átitatott kisugárzást. Mikor az elf elkezdi ecsetelni, hogy miként szabadították meg a húgát a karjától összerezzen, szinte levegőt venni is elfelejt egy pillanat erejéig. Ezt követően a férfi csak fűzi egymás után az őt ért megpróbáltatásokat, amelyek minden egyes szóval szűkebbre szablyák Mady gyomrát, úgy érzi, a teste nem bírja feldolgozni a hallottakat és mikor a másik megakad, a szervezete feladja a küzdelmet. Gyors léptekkel szalad ki a szobából a folyosóra, ahogy erősen megragadja hajrengetegét, nehogy az útját állja annak a felgyülemlett borzalommal vegyült gyomorsavlavinának, amely most távozni kényszerül szerencsétlen nőből. Egyik kezével a falnak támaszkodva hevese lihegés közepette próbálja megnyugtatni magát. Végül is a saját hibájából történt mindegy, ő akart kalandot, egy másfajta tapasztalatot szerezni, most pedig megkapta, teljes valójában.*
*Az elf szavait hallgatja, miközben az egyre csak alá-alábukik az önsajnálat gödrében, egyre mélyebbre kaparva az önvád segítségével az árkot, amelyben már el is merült. Azt, hogy a másik a kedves közeledésre csak ellép mellőle és bamba képpel ismét témát vált meg sem lepi. Nagy sóhaj kieresztésével nyugtázza, majd finoman megpaskolja két orcáját, hogy ismét visszatérjenek gondolatai a pozitív útra. Ő nem hagyhatja el magát, hiszen akkor már ketten botorkálnának a sötétben és abból még semmi jó nem származott ezidáig tapasztalatai alapján.*
-Nem volt szobája? Akkor ő hol lakott?*Néz értetlen szemekkel, hiszen eddig abban a reményben követte, hogy esetleg megtalálhatják az elf által oly áhítattal keresett személyt, de most kicsit meginog az útitársa józan ítélőképességébe vetett bizalma. Aztán nekikezd a véget nem éri történetfolyamanak.*
-Van egy húgod?*Csillannak fel a szemei, kicsit közelebb araszol, úgy érzi most végre többet is megtudhat az idegenről. Nem lévén testvérei, mindig is akart magának legalább egyet, mert, hogy a többi lánnyal szinte egy családot alkotta az egészen más, mint, ha valós vérkötelék fűzné össze őket. Ezt követően szinte kézzel fogható arcának változása, egyre kétségbeesettebb és eltorzultabb. Apró rezdülések folyama, amely átrendezi az eddig lelkesen csillogó szemeket és áhítattal átitatott kisugárzást. Mikor az elf elkezdi ecsetelni, hogy miként szabadították meg a húgát a karjától összerezzen, szinte levegőt venni is elfelejt egy pillanat erejéig. Ezt követően a férfi csak fűzi egymás után az őt ért megpróbáltatásokat, amelyek minden egyes szóval szűkebbre szablyák Mady gyomrát, úgy érzi, a teste nem bírja feldolgozni a hallottakat és mikor a másik megakad, a szervezete feladja a küzdelmet. Gyors léptekkel szalad ki a szobából a folyosóra, ahogy erősen megragadja hajrengetegét, nehogy az útját állja annak a felgyülemlett borzalommal vegyült gyomorsavlavinának, amely most távozni kényszerül szerencsétlen nőből. Egyik kezével a falnak támaszkodva hevese lihegés közepette próbálja megnyugtatni magát. Végül is a saját hibájából történt mindegy, ő akart kalandot, egy másfajta tapasztalatot szerezni, most pedig megkapta, teljes valójában.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 17:45:39
Üzenet elküldve: 2019-01-01 17:45:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- De ha olyan leszek, amilyennek akarnak, nem történik meg ez. És Riellet sem veszítem el.
*Suttogja halkan. Nincs ereje ahhoz, hogy hangosabban beszéljen, de szavait még így is könnyen hallhatja új útitársa.*
- Én mindig azt próbáltam, de sosem lett jó vége.
*Mindig önmaga akart lenni, kitörni az aranyketrecből, és akárhányszor megpróbálta, csak rosszabb és rosszabb lett minden.
Mikor a nő ujjai a tarkóját kezdik el simogatni megrezzen, és gyorsan hátrébb is lépked. Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.*
- Szobája?
*Kérdez vissza, mintha hirtelen nem értené a kérdést.*
- Nem volt. Ő nem... Őt nem... Lehet, hogy a húgomnál van. A húgom... Őt elrabolták. Azt akarták, hogy vegyek el egy szegény lányt. Megtettem és elengedték. De levágták az egyik ujját, elfertőződött... Intathal levágtuk az egész karját, nekem kellett lefogni. Úgy sikított... Minden tele volt vérrel, nyakig fürödtünk benne.
*Miközben kitörnek belőle a régi, rossz emlékek lép hátra párat, és leül az egyik törött bútor tövébe.*
- Túlélte. De megszökött. Megutált és elment. Egy elkényeztet nemes lány hónapokon keresztül egyedül egy lázadó városban... Aki még egy teát sem tudott megfőzni magát... Ő már biztos nem...
*Hangja a történetnek ennél a pontjánál elcsuklik, és hosszú, mély levegőket kell vegyen ahhoz, hogy folytassa.*
- Azt terjesztették, hogy vért fertőzünk. Pedig sosem tettünk olyasmit... Ő csak a húgom volt... Volt nekem más, Nairada... Őt el is jegyeztem. De ő... Pár hónapra rá, hogy megismertem, a húgomat elvitték. El kellett vennem Nairada barátnőjét, Nairada pedig eltűnt, a gyűrűvel, a szívemmel... Büntetlenül... Az a lány is eltűnt, akit elvetettek velem. Ott volt a lázadás... Nem maradt senkim, csak a szarvasaim, de ők a lázadás miatt szétszéledtek... Azt hittem, hogy a szüleim meghaltak, elmentem egy külső birtokukra, de kiderült, hogy nem haltak meg, ott voltak. Nem szabadott volna oda mennem, mikor megismertem Nairadát kitagadtak... Akkor kiderült, hogy nem is, és sosem volt hivatalos, csak lecke volt, amiért sosem akartam követni az idióta nemesi szabályaikat. Azt hitték, hogy ezzel belátom, hogy igazuk van. Iszonyatosan dühös lettem... én...
*Úgy tűnik, ennél a pontnál képtelen tovább folytatni a történetet.*
- De ha olyan leszek, amilyennek akarnak, nem történik meg ez. És Riellet sem veszítem el.
*Suttogja halkan. Nincs ereje ahhoz, hogy hangosabban beszéljen, de szavait még így is könnyen hallhatja új útitársa.*
- Én mindig azt próbáltam, de sosem lett jó vége.
*Mindig önmaga akart lenni, kitörni az aranyketrecből, és akárhányszor megpróbálta, csak rosszabb és rosszabb lett minden.
Mikor a nő ujjai a tarkóját kezdik el simogatni megrezzen, és gyorsan hátrébb is lépked. Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.*
- Szobája?
*Kérdez vissza, mintha hirtelen nem értené a kérdést.*
- Nem volt. Ő nem... Őt nem... Lehet, hogy a húgomnál van. A húgom... Őt elrabolták. Azt akarták, hogy vegyek el egy szegény lányt. Megtettem és elengedték. De levágták az egyik ujját, elfertőződött... Intathal levágtuk az egész karját, nekem kellett lefogni. Úgy sikított... Minden tele volt vérrel, nyakig fürödtünk benne.
*Miközben kitörnek belőle a régi, rossz emlékek lép hátra párat, és leül az egyik törött bútor tövébe.*
- Túlélte. De megszökött. Megutált és elment. Egy elkényeztet nemes lány hónapokon keresztül egyedül egy lázadó városban... Aki még egy teát sem tudott megfőzni magát... Ő már biztos nem...
*Hangja a történetnek ennél a pontjánál elcsuklik, és hosszú, mély levegőket kell vegyen ahhoz, hogy folytassa.*
- Azt terjesztették, hogy vért fertőzünk. Pedig sosem tettünk olyasmit... Ő csak a húgom volt... Volt nekem más, Nairada... Őt el is jegyeztem. De ő... Pár hónapra rá, hogy megismertem, a húgomat elvitték. El kellett vennem Nairada barátnőjét, Nairada pedig eltűnt, a gyűrűvel, a szívemmel... Büntetlenül... Az a lány is eltűnt, akit elvetettek velem. Ott volt a lázadás... Nem maradt senkim, csak a szarvasaim, de ők a lázadás miatt szétszéledtek... Azt hittem, hogy a szüleim meghaltak, elmentem egy külső birtokukra, de kiderült, hogy nem haltak meg, ott voltak. Nem szabadott volna oda mennem, mikor megismertem Nairadát kitagadtak... Akkor kiderült, hogy nem is, és sosem volt hivatalos, csak lecke volt, amiért sosem akartam követni az idióta nemesi szabályaikat. Azt hitték, hogy ezzel belátom, hogy igazuk van. Iszonyatosan dühös lettem... én...
*Úgy tűnik, ennél a pontnál képtelen tovább folytatni a történetet.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:30:38
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mikor az elf visszakérdez, neki is kezd zavarossá válni a fejében kavargó információrengeteg, de nem ereszti le határozottságot sugalló szemeit. Aztán jön a hebegés és a mellébeszélés, aztán a zavarodott kutatás emlékeiben, amelynek kudarcát egy felnyögés jelez. Majd mikor a férfi feje a vállára hull, kicsit meglazítja a fogást a karján. Arra jut, lehetséges, hogy nem emlékszik, azaz élmény túl erőteljes és fájdalmat hozó volt, hogy újra fel tudja idézni.*
-Nem is kell olyan lenned, mint régen. Olyanná kell válnod, amilyet te magad helyesnek vélsz, most csak az számít, hogy túlélted.*Mondja, hangjában valamiféle mély és monoton cseng fel, hátha ez nyugtatólag hat majd rá. Másik kezével ráfog az elf tarkójára és hüvelyk ujját fel és alá járatva simogatja, ha megengedi neki.*
-Induljunk, és keressük meg Riellet. Merre volt a szobája?*Teszi fel a kérdést. Nem szeretné, ha a másik ebben a siralmas állapotban tovább dagonyázna, így próbálja kizökkenteni.*
*Mikor az elf visszakérdez, neki is kezd zavarossá válni a fejében kavargó információrengeteg, de nem ereszti le határozottságot sugalló szemeit. Aztán jön a hebegés és a mellébeszélés, aztán a zavarodott kutatás emlékeiben, amelynek kudarcát egy felnyögés jelez. Majd mikor a férfi feje a vállára hull, kicsit meglazítja a fogást a karján. Arra jut, lehetséges, hogy nem emlékszik, azaz élmény túl erőteljes és fájdalmat hozó volt, hogy újra fel tudja idézni.*
-Nem is kell olyan lenned, mint régen. Olyanná kell válnod, amilyet te magad helyesnek vélsz, most csak az számít, hogy túlélted.*Mondja, hangjában valamiféle mély és monoton cseng fel, hátha ez nyugtatólag hat majd rá. Másik kezével ráfog az elf tarkójára és hüvelyk ujját fel és alá járatva simogatja, ha megengedi neki.*
-Induljunk, és keressük meg Riellet. Merre volt a szobája?*Teszi fel a kérdést. Nem szeretné, ha a másik ebben a siralmas állapotban tovább dagonyázna, így próbálja kizökkenteni.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:04:40
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:04:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Nem lát semmit?
*Kérdez vissza őszinte meglepettséggel. Hagyja, hogy Mady ismét ráfogjon, ezúttal az alkarját támadva meg. Talán most jól is esik neki, hogy valaki foglalkozik vele.*
- Vak? Nem vak... Ő...
*Halkan felnyög, mintha képtelen lenne válaszolni erre, mintha az elméje nem engedné. Úgy hangozhat, mintha valaki fájdalmat okozna neki, de a testének semmi baja nem esik: mintha inkább a dolog lelki eredetű lenne.*
- Nekem csak meg kell találnom őt.
*Mondja immár hangosabban, kicsit kétségbeesve. Gyorsan elnémul, és homloka a nő vállára esik.*
- Nem tudok olyan lenni, mint régen.
*Suttogja.*
- Nem tudok olyan lenni, mint amilyenné tenni akartak.
- Nem lát semmit?
*Kérdez vissza őszinte meglepettséggel. Hagyja, hogy Mady ismét ráfogjon, ezúttal az alkarját támadva meg. Talán most jól is esik neki, hogy valaki foglalkozik vele.*
- Vak? Nem vak... Ő...
*Halkan felnyög, mintha képtelen lenne válaszolni erre, mintha az elméje nem engedné. Úgy hangozhat, mintha valaki fájdalmat okozna neki, de a testének semmi baja nem esik: mintha inkább a dolog lelki eredetű lenne.*
- Nekem csak meg kell találnom őt.
*Mondja immár hangosabban, kicsit kétségbeesve. Gyorsan elnémul, és homloka a nő vállára esik.*
- Nem tudok olyan lenni, mint régen.
*Suttogja.*
- Nem tudok olyan lenni, mint amilyenné tenni akartak.
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:39:16
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mint, hogy ismét nem érkezik válasz a kérdésére, elindul, hogy ő is körbenézzen a szobában, miközben a másik is azt teszi. Benéz a ruhásszekrénynek vélt bútordarabba, hiszen mi is érdekelheti a nőket, kíváncsi és most úgy tűnik neki, a másik nem hajlandó megadni a válaszokat. Valamint, ha éppen beront valaki a szobába príma búvóhelyül is szolgálna.*
- Nem lát semmit?*Ez nem kicsit kizökkenti a tevékenységéből, mintha apró darabokra zúzta volna a férfi a benne élő romantika és túlzás alkotta képet.*
-Ezt hogy érted? Vak?*Fordít hátat a szekrénynek és visszasétál az elfhez, közben hallgatja, amiket maga elé mond és egyre jobban úgy érzi, talán nincs keresnivalója mellette, talán nem is igényli a társaságot most, ezekben a bonyolult időkben. Odalép hozzá és nyomatékosan ráfog az alkarjára, bár nő, de most némi határozottság lengi körbe, szigorral fűszerezve.*
*Mint, hogy ismét nem érkezik válasz a kérdésére, elindul, hogy ő is körbenézzen a szobában, miközben a másik is azt teszi. Benéz a ruhásszekrénynek vélt bútordarabba, hiszen mi is érdekelheti a nőket, kíváncsi és most úgy tűnik neki, a másik nem hajlandó megadni a válaszokat. Valamint, ha éppen beront valaki a szobába príma búvóhelyül is szolgálna.*
- Nem lát semmit?*Ez nem kicsit kizökkenti a tevékenységéből, mintha apró darabokra zúzta volna a férfi a benne élő romantika és túlzás alkotta képet.*
-Ezt hogy érted? Vak?*Fordít hátat a szekrénynek és visszasétál az elfhez, közben hallgatja, amiket maga elé mond és egyre jobban úgy érzi, talán nincs keresnivalója mellette, talán nem is igényli a társaságot most, ezekben a bonyolult időkben. Odalép hozzá és nyomatékosan ráfog az alkarjára, bár nő, de most némi határozottság lengi körbe, szigorral fűszerezve.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:12:29
Üzenet elküldve: 2019-01-01 15:12:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Mindenesetre értékeli Mady lelkesedését, elvégre az idegent követ egy idegen, és romos házban, ahol bárhonnan felbukkanhat valaki, aki idő közben sajátjának nyilvánította az épületet, és nem kedveli a régi tulajdonos.*
- Itt.
*Bólint Mady kijelentésére, bár úgy tűnik, hogy a nő egyre inkább kellemetlenül érzi magát, még remegni is elkezd, aminek miértjét az elf nem igazán érti, vagy tudja átérezni.
Arra hogy magának okozta-e ezeket, nem válaszol. Nem túl jó emlék a számára, olyasmi, amit nem akar felidézni, így hát a szavak szinte elsüvítenek a füle mellett. A gyűrűt azért elveszi, és visszateszi az ujjára. Egy kis emlékdarab...*
- A kedvesem nem lát semmit...
*Suttogja maga elé, majd mint egy élőholt, megindul a szobában. Megérinti a tárgyak maradékát, végigsimít rajtuk, egészen addig, amíg a romok alatt meg nem pillant egy papírdarabot. Lehajol, hogy felvegye. Koszos, gyűrött és szakadt is, ám a lényeg még úgy-ahogy, de olvasható. Aleimord régi nemesi levele. A férfi halkan felnevet.*
- Úgy megtörtél, régi kristályom... Vörös lettél, mint a vér... Egy régi álom lehullt darabja...
*Alig hallhatóan beszél, miközben barna szemeit a papírra mereszti.*
- Hullj tovább...
*Suttogja, majd egyszerűen eldobja, és hagyja, hogy visszaessen a szemétbe.*
- Itt nincs Rielle.
*Jelenti ki, immár hangosabban.*
*Mindenesetre értékeli Mady lelkesedését, elvégre az idegent követ egy idegen, és romos házban, ahol bárhonnan felbukkanhat valaki, aki idő közben sajátjának nyilvánította az épületet, és nem kedveli a régi tulajdonos.*
- Itt.
*Bólint Mady kijelentésére, bár úgy tűnik, hogy a nő egyre inkább kellemetlenül érzi magát, még remegni is elkezd, aminek miértjét az elf nem igazán érti, vagy tudja átérezni.
Arra hogy magának okozta-e ezeket, nem válaszol. Nem túl jó emlék a számára, olyasmi, amit nem akar felidézni, így hát a szavak szinte elsüvítenek a füle mellett. A gyűrűt azért elveszi, és visszateszi az ujjára. Egy kis emlékdarab...*
- A kedvesem nem lát semmit...
*Suttogja maga elé, majd mint egy élőholt, megindul a szobában. Megérinti a tárgyak maradékát, végigsimít rajtuk, egészen addig, amíg a romok alatt meg nem pillant egy papírdarabot. Lehajol, hogy felvegye. Koszos, gyűrött és szakadt is, ám a lényeg még úgy-ahogy, de olvasható. Aleimord régi nemesi levele. A férfi halkan felnevet.*
- Úgy megtörtél, régi kristályom... Vörös lettél, mint a vér... Egy régi álom lehullt darabja...
*Alig hallhatóan beszél, miközben barna szemeit a papírra mereszti.*
- Hullj tovább...
*Suttogja, majd egyszerűen eldobja, és hagyja, hogy visszaessen a szemétbe.*
- Itt nincs Rielle.
*Jelenti ki, immár hangosabban.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 14:33:25
Üzenet elküldve: 2019-01-01 14:33:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Rendületlenül követi az elfet, bár inkább tudatlannak és gyerekesnek tűnik, ahogy kezében játszik az ékszerrel, aztán belépnek a szobába és meghűl a levegő körülötte, mikor látja szinte lelki szemei előtt a sok erőszakot és pusztítást, amelynek a szoba is szemtanúja volt nemrég. A beszökő hűvös szél meglebbenti hullámos haját és végigfut a borzongás a hátán, kissé hűvösnek érzi most.*
- Itt éltél az előtt, milyen borzasztó.*Kissé megnyugszik, mikor szemeivel nem lát senkit, se élőt, se holtat a szobában, majd közelebb lép a férfihoz, mikor az lehajol a hosszú hajtincsért. Szája elé kapja a kezét, mert egy halovány sikítás szökik felfelé a torkán, de visszanyeli a véres kés láttán.*
-Azt hiszem bizonyosan jól, jó Uram. *Remegő ajkai között szűri, mindvégig szemét a férfin tartva. Majd megrázza magát és nagyot szív a levegőből.*
-Tehát magadnak okoztad? Milyen borzalmas vagy, így megcsúfítani saját tested! Tessék, vedd el!*Nyújtja a még mindig kezében lévő gyűrűt a másiknak.*
-Mi lesz, ha a kedvesed meglátja? Biztosan szomorú lesz miatta, és a szép hajad miatt is.*Mondja elhaló hangon.*
*Rendületlenül követi az elfet, bár inkább tudatlannak és gyerekesnek tűnik, ahogy kezében játszik az ékszerrel, aztán belépnek a szobába és meghűl a levegő körülötte, mikor látja szinte lelki szemei előtt a sok erőszakot és pusztítást, amelynek a szoba is szemtanúja volt nemrég. A beszökő hűvös szél meglebbenti hullámos haját és végigfut a borzongás a hátán, kissé hűvösnek érzi most.*
- Itt éltél az előtt, milyen borzasztó.*Kissé megnyugszik, mikor szemeivel nem lát senkit, se élőt, se holtat a szobában, majd közelebb lép a férfihoz, mikor az lehajol a hosszú hajtincsért. Szája elé kapja a kezét, mert egy halovány sikítás szökik felfelé a torkán, de visszanyeli a véres kés láttán.*
-Azt hiszem bizonyosan jól, jó Uram. *Remegő ajkai között szűri, mindvégig szemét a férfin tartva. Majd megrázza magát és nagyot szív a levegőből.*
-Tehát magadnak okoztad? Milyen borzalmas vagy, így megcsúfítani saját tested! Tessék, vedd el!*Nyújtja a még mindig kezében lévő gyűrűt a másiknak.*
-Mi lesz, ha a kedvesed meglátja? Biztosan szomorú lesz miatta, és a szép hajad miatt is.*Mondja elhaló hangon.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 13:52:08
Üzenet elküldve: 2019-01-01 13:52:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Én már nem ijedek meg tőle.
*Olyan sokszor félt, hogy talán nincs is olyasmi, amitől megijedhetne. Repedt és vérző lelke köré egy jó erős, áthatolhatatlan fala húzott, az őrület falát, mi nagyon sok mindentől megvédi. Így nem kell tudatosítania magában azokat, amiket akar.
Közben felérnek az emeletre, és a férfi az egyik legközelebbi szobába lép be, aminek furcsa mód még áll az ajtaja. Két nagyobb szoba van egymással szemben, a többi ennél mind kisebb.*
- Örökölni? Nem, ez mindig is az enyém volt. Jár...
*Ahogyan belépnek a szobába Mady gyorsan rájöhet, hogy ez volt Aleimordé. A férfi talán egy percig is áll csendben, és nézi a romokat, aztán fogja magát, és belép. A tönkrement erkélyajtón keresztül most hűvös, hideg szél fúj be.
Az egyik asztal romjain - ami immár a földön fekszik - egy éles kész fekszik, rajta hónapokkal ezelőtti, rászáradt vér, körülötte nagyobb foltok és cseppek, szőke hajtincsek. Az elf lehajol az egyik hosszú hajtincsért, és szórakozott nevetésben tőr ki.*
- Szerinted hogyan állt?
*Kérdezi, miközben leveszi a csuklyát, és a fejéhez teszi régi, hosszú hajának maradékát. Úgy tűnhet, hogy a férfi itt vágta le saját magának a haját, azért ennyire kócos és lépcsőzetes a frizurája, és a véres késből pedig talán könnyen kikövetkeztethető, hogy az életének is itt próbált meg véget vetni, azért van tele ind a két alkarja vágásnyomokkal.*
- Én már nem ijedek meg tőle.
*Olyan sokszor félt, hogy talán nincs is olyasmi, amitől megijedhetne. Repedt és vérző lelke köré egy jó erős, áthatolhatatlan fala húzott, az őrület falát, mi nagyon sok mindentől megvédi. Így nem kell tudatosítania magában azokat, amiket akar.
Közben felérnek az emeletre, és a férfi az egyik legközelebbi szobába lép be, aminek furcsa mód még áll az ajtaja. Két nagyobb szoba van egymással szemben, a többi ennél mind kisebb.*
- Örökölni? Nem, ez mindig is az enyém volt. Jár...
*Ahogyan belépnek a szobába Mady gyorsan rájöhet, hogy ez volt Aleimordé. A férfi talán egy percig is áll csendben, és nézi a romokat, aztán fogja magát, és belép. A tönkrement erkélyajtón keresztül most hűvös, hideg szél fúj be.
Az egyik asztal romjain - ami immár a földön fekszik - egy éles kész fekszik, rajta hónapokkal ezelőtti, rászáradt vér, körülötte nagyobb foltok és cseppek, szőke hajtincsek. Az elf lehajol az egyik hosszú hajtincsért, és szórakozott nevetésben tőr ki.*
- Szerinted hogyan állt?
*Kérdezi, miközben leveszi a csuklyát, és a fejéhez teszi régi, hosszú hajának maradékát. Úgy tűnhet, hogy a férfi itt vágta le saját magának a haját, azért ennyire kócos és lépcsőzetes a frizurája, és a véres késből pedig talán könnyen kikövetkeztethető, hogy az életének is itt próbált meg véget vetni, azért van tele ind a két alkarja vágásnyomokkal.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 13:25:41
Üzenet elküldve: 2019-01-01 13:25:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Mady az őrületről és a vele járó zavartságról nem igazán tud semmit, ezért is olyan nehéz megválogatnia a mozdulatait és a szavait, a furcsán viselkedő férfi irányában. Hogy kissé zavart, az feltűnik neki is, de nem gondolja, hogy ez annyira kirívó eset lenne, egy ilyen tragédia elszenvedése után. Valamint a női alak, aki az elf képzeletében oly erősen és határozottan él számára elég valósághűnek tűnik, egyetlen jelét sem mutatta eddig a férfi annak, hogy ne így lenne. Továbbá romantikus emlékezetébe ivódott a kép, amely ábrázolja a nemest hajdani szívszerelmével a naplementébe sétálva, így fel sem merül benne, hogy esetleg egy fantomot hajkurásznak.*
- Az élet az, jobb, ha minél előbb felébred az ember,de ha így kell szembesülnöd vele, az annyira ijesztő.*Mondja, közben két kezével simogatja a felkarját, mivel a körülötte lévő hangulat kezdi a rémület szikráit pattogtatni a lelkében. Amint a férfi a pecsétgyűrűt felé nyújtja, ismét a lelkesedés és a kíváncsiság veszi át az irányítást, nagy lelkesedéssel kapja ki a másik kezéből az ékszert és nézegeti.*
-Milyen csinos darab? Ezt is örökölted?*Kérdezgeti, miközben nem is tudatosul benne, de felfelé tartanak.*
*Mady az őrületről és a vele járó zavartságról nem igazán tud semmit, ezért is olyan nehéz megválogatnia a mozdulatait és a szavait, a furcsán viselkedő férfi irányában. Hogy kissé zavart, az feltűnik neki is, de nem gondolja, hogy ez annyira kirívó eset lenne, egy ilyen tragédia elszenvedése után. Valamint a női alak, aki az elf képzeletében oly erősen és határozottan él számára elég valósághűnek tűnik, egyetlen jelét sem mutatta eddig a férfi annak, hogy ne így lenne. Továbbá romantikus emlékezetébe ivódott a kép, amely ábrázolja a nemest hajdani szívszerelmével a naplementébe sétálva, így fel sem merül benne, hogy esetleg egy fantomot hajkurásznak.*
- Az élet az, jobb, ha minél előbb felébred az ember,de ha így kell szembesülnöd vele, az annyira ijesztő.*Mondja, közben két kezével simogatja a felkarját, mivel a körülötte lévő hangulat kezdi a rémület szikráit pattogtatni a lelkében. Amint a férfi a pecsétgyűrűt felé nyújtja, ismét a lelkesedés és a kíváncsiság veszi át az irányítást, nagy lelkesedéssel kapja ki a másik kezéből az ékszert és nézegeti.*
-Milyen csinos darab? Ezt is örökölted?*Kérdezgeti, miközben nem is tudatosul benne, de felfelé tartanak.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 12:45:45
Üzenet elküldve: 2019-01-01 12:45:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Igen, borzasztó.
*Bólint Mady szavaira. Tényleg nem kellemes így látnia egykori otthonát, hol egykor emelt fővel, gazdag nemesként rengetegen szerették és tisztelték, nem úgy, mint most, de legalább megborult elméjében egyelőre túl nagy káosz uralkodik ahhoz, hogy ennél jobban felfogja a dolgokat. Az őrület hamar eléri azt, akivel hasonló dolgok történnek, mint Aleimorddal. Például egy nem létező, csak saját képzelete keltette nőt keresgél, mintha csak tényleg valódi személy lenne.*
- Én... Igen. Remélem.
*Sajnos nem sikerült jobban megismernie Laut, így most csak a vak szerencsében bízhatna, ha tudna bízni. De nem tud, és nem is akar a régi életére gondolni. Semmit nem akar, mi arra emlékeztetni, számára most csak Rielle létezik, és ő hozhat egy pillanatnyi megnyugvást.*
- Nem az én hibám... Az élet igazságtalan, mindig igazságtalan volt... A szarvas?
*Mikor a Mady hozzáér, pontosabban megfogja a ruháját nem látszik az arcán harag vagy düh, és a szabadkozásra sem reagál, csak hideg pillantással fordul a másik felé. Az elf lehúzza bal kezéről a pecsétgyűrűjét, és a nő felé nyújtat, ha az akarja, el is veheti a férfi tenyeréből. Láthatja, hogy a gyűrű aranyozott, és a pecsét egy ágaskodó szarvast ábrázol.*
- Igen, biztos vagyok benne.
*Válaszolja közben.*
- Igen, borzasztó.
*Bólint Mady szavaira. Tényleg nem kellemes így látnia egykori otthonát, hol egykor emelt fővel, gazdag nemesként rengetegen szerették és tisztelték, nem úgy, mint most, de legalább megborult elméjében egyelőre túl nagy káosz uralkodik ahhoz, hogy ennél jobban felfogja a dolgokat. Az őrület hamar eléri azt, akivel hasonló dolgok történnek, mint Aleimorddal. Például egy nem létező, csak saját képzelete keltette nőt keresgél, mintha csak tényleg valódi személy lenne.*
- Én... Igen. Remélem.
*Sajnos nem sikerült jobban megismernie Laut, így most csak a vak szerencsében bízhatna, ha tudna bízni. De nem tud, és nem is akar a régi életére gondolni. Semmit nem akar, mi arra emlékeztetni, számára most csak Rielle létezik, és ő hozhat egy pillanatnyi megnyugvást.*
- Nem az én hibám... Az élet igazságtalan, mindig igazságtalan volt... A szarvas?
*Mikor a Mady hozzáér, pontosabban megfogja a ruháját nem látszik az arcán harag vagy düh, és a szabadkozásra sem reagál, csak hideg pillantással fordul a másik felé. Az elf lehúzza bal kezéről a pecsétgyűrűjét, és a nő felé nyújtat, ha az akarja, el is veheti a férfi tenyeréből. Láthatja, hogy a gyűrű aranyozott, és a pecsét egy ágaskodó szarvast ábrázol.*
- Igen, biztos vagyok benne.
*Válaszolja közben.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2019-01-01 10:08:54
Üzenet elküldve: 2019-01-01 10:08:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Odakint még egy pillanatra körbepillant, hogy megbizonyosodjon abban, nem keltették fel senkinek a figyelmét és beljebb lépked.*
- Szóval örökölted, biztos most nagyon szomorú így látni. Gondolom, sok emléked ideköt, és most mindent összetörve és lerombolva látni, borzasztó lehet.*Majd miután a férfi is besétált, inkább mögé szegődik és leoldja a sálat a fejéről, óvatosan nyaka köré kanyarítva, hogy ha esetleg még van bent valaki ellenséges, minél gyorsabban tudjon reagálni rá.*
- A házvezető nőd bizonyára erős és határozott személy, biztos megmenekültek.*Fejti ki, bár nem bizonyos benne, hogy így lehetett, csak próbál erőt adni az elfnek, hogy tovább tudjon sétálni emlékei sétányán.*
- Nem a te hibád volt, erre nem lehetett felkészülni.*Emeli át lábát egy eltörött váza felett, lassan halad a tereptárgyakkal nehezített úton.*
- Aranyszarvas?*Vetül fel benne.*- Az micsoda?*Kérdi, bár eddigi tapasztalatai azt mutatják, lehet erre sem fog választ kapni. Mikor pedig a másik felveti, hogy lehet, az emeleten leledzik a személy, akit keres, csak nyel egy hatalmasat rémületében, talán nem is attól tart, hogy nem találják majd meg, hanem inkább az ellenkezőjétől.*
- Biztos vagy benne?*Most megfogja a másik felkarján a ruhát, hogy megállítsa egy pillanatra, aztán észbe kap és gyorsan el is ereszti.* - Nem akartam tiszteletlen lenni.*Néz félre.*
*Odakint még egy pillanatra körbepillant, hogy megbizonyosodjon abban, nem keltették fel senkinek a figyelmét és beljebb lépked.*
- Szóval örökölted, biztos most nagyon szomorú így látni. Gondolom, sok emléked ideköt, és most mindent összetörve és lerombolva látni, borzasztó lehet.*Majd miután a férfi is besétált, inkább mögé szegődik és leoldja a sálat a fejéről, óvatosan nyaka köré kanyarítva, hogy ha esetleg még van bent valaki ellenséges, minél gyorsabban tudjon reagálni rá.*
- A házvezető nőd bizonyára erős és határozott személy, biztos megmenekültek.*Fejti ki, bár nem bizonyos benne, hogy így lehetett, csak próbál erőt adni az elfnek, hogy tovább tudjon sétálni emlékei sétányán.*
- Nem a te hibád volt, erre nem lehetett felkészülni.*Emeli át lábát egy eltörött váza felett, lassan halad a tereptárgyakkal nehezített úton.*
- Aranyszarvas?*Vetül fel benne.*- Az micsoda?*Kérdi, bár eddigi tapasztalatai azt mutatják, lehet erre sem fog választ kapni. Mikor pedig a másik felveti, hogy lehet, az emeleten leledzik a személy, akit keres, csak nyel egy hatalmasat rémületében, talán nem is attól tart, hogy nem találják majd meg, hanem inkább az ellenkezőjétől.*
- Biztos vagy benne?*Most megfogja a másik felkarján a ruhát, hogy megállítsa egy pillanatra, aztán észbe kap és gyorsan el is ereszti.* - Nem akartam tiszteletlen lenni.*Néz félre.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:02:01
Üzenet elküldve: 2018-12-31 16:02:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Én nem itt nőttem fel.
*Javítja ki a nőt.*
- Úgy örököltem a házat. De tényleg gyönyörű volt...
*Bár a falak állnak, teljesen ki lett fosztva a rezidencia. Minden értékeset elvittek, a többi tárgyat összetörték, még az ajtó sem áll egészen a helyén.*
- Gyere.
*Int a lánynak, hogy menjenek be.*
~Talán itt lesz Rielle.~
- A többiekkel? Én nem tudom... Képtelen voltam tovább vezetni őket... Nem ment. Rosszul csináltam. Számították rám, de... Most Lauval vannak. Ő volt a... A... Házvezetőm. Nem tudom, hogy mi van velük.
*Hallhatóan elég nehezen beszél a régi életéről, a hangja gyakran megcsuklik, mintha a szavak nem nagyon akarnának kijönni a torkán.*
- Az Aranyszarvas megfakult... Bemocskolták, és nem ragyog többé... Agancsát letörték, meggyalázták és összeaprították...
*Ahogyan beérnek a házba látható, hogy az egykori hatalmas ablakok mint ki vannak törve, törmelékük pedig össze-vissza hever a földön. A festmények felét ellopták, másik felét kiszaggatták vagy összetörték, a fal immár csupasz, sőt, borítása is sok helyen lóg. Egyik bútor sem áll már a helyén.*
- Menjünk fel, talán ott lesz Rielle.
*Mondja, és rögtön fel is indul a lépcsőn.*
- Én nem itt nőttem fel.
*Javítja ki a nőt.*
- Úgy örököltem a házat. De tényleg gyönyörű volt...
*Bár a falak állnak, teljesen ki lett fosztva a rezidencia. Minden értékeset elvittek, a többi tárgyat összetörték, még az ajtó sem áll egészen a helyén.*
- Gyere.
*Int a lánynak, hogy menjenek be.*
~Talán itt lesz Rielle.~
- A többiekkel? Én nem tudom... Képtelen voltam tovább vezetni őket... Nem ment. Rosszul csináltam. Számították rám, de... Most Lauval vannak. Ő volt a... A... Házvezetőm. Nem tudom, hogy mi van velük.
*Hallhatóan elég nehezen beszél a régi életéről, a hangja gyakran megcsuklik, mintha a szavak nem nagyon akarnának kijönni a torkán.*
- Az Aranyszarvas megfakult... Bemocskolták, és nem ragyog többé... Agancsát letörték, meggyalázták és összeaprították...
*Ahogyan beérnek a házba látható, hogy az egykori hatalmas ablakok mint ki vannak törve, törmelékük pedig össze-vissza hever a földön. A festmények felét ellopták, másik felét kiszaggatták vagy összetörték, a fal immár csupasz, sőt, borítása is sok helyen lóg. Egyik bútor sem áll már a helyén.*
- Menjünk fel, talán ott lesz Rielle.
*Mondja, és rögtön fel is indul a lépcsőn.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:54:21
Üzenet elküldve: 2018-09-09 12:54:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hogy Dromelt mi készteti az azonnali és egy kissé meggondolatlan akcióra nem lehet tudni. Mindenesetre a gyerekek ezidáig nem vették észre, a vezér utasításának megfelelő módon csapatba tömörülnek, kivéve persze az a négy, akik a ház többi részét igyekeznek feltérképezni, Natalayda szobája után a folyosón. Arra nincs kijárat, csak oldalra nyíló szobák, így egyetlen út vezet nekik is csak visszafelé, Natalayda szobája előtt. A férfi kiáltására azonnal gyerekfejek tekintenek a hang felé, majd hirtelen elbődül egy ordítás:*
- BEHATOLÓÓÓÓÓÓ!! ELFOGNI!! *Természetesen, hogy a volt gazdag kúriát az utcagyerekek miért gondolják ennyire magukénak, nem lehet tudni, de a kiáltással szinte egy időben koszos lábak trappolása hallatszik, s ha Dromel a fordulóból nem is lép ki, hallani hallhatja a lábak zaját, melyek gyorsan közelednek felé. Natalaydát eddig nem vették észre, az ajtót sikerül résnyire kinyitnia, hogy kinézzen rajta, persze a szemközti falon semmi érdekes nem látszik, így, hogyha meg akar győződnie a kinti állapotokról, jobban ki kell dugnia a fejét és elnézni jobbra, vagy balra. Nem tudni hogyan tesz, de félő, hogy ez annyira nem is fog kiderülni, mert az ajtó nyílását követve, rövidesen karok ragadják meg hirtelen haját, s meglepő erővel rántják ki a folyosóra. A négy gyermek is visszaindult az ordításra, feledve kutató küldetésüket. Natalayda haját ők ragadták meg. A lány borzaszó, hirtelen, szúró fájdalmat érezhet, mintha a fejbőrét akarnák letépni, a mocskos kezek bizony erősen ragadták meg csodálatos hajzuhatagját.*
- Sam! Itt is van egy ribanc! *Kiáltják a társaság felé.*
- Ne mozdulj, vagy meghalsz! Gyere velünk, nemes korcs! *Dühös szavak ezek négy fiatal szájából, tán azt sem tudják mit jelent, csak hallották, mindenesetre Natalayda érezheti, ahogy megragadott hajánál fogva, lassan kihúzzák a szobából a folyosóra, ha nem enged az utasításnak félő, hogy haját fejével együtt tépik le. Feltéve persze, ha nem kíván nemes hajkoronájától valamennyire megszabadulni. Ugyan csak gyerekek, de az utca nevelte őket. Dromel a huzavonából szintén hallhat valamennyit. Ha látni nem is látja, már tudja, hogy a korábban átkutatott szobában valaki lapult, akit most a gyerekek elfogtak.*
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hogy Dromelt mi készteti az azonnali és egy kissé meggondolatlan akcióra nem lehet tudni. Mindenesetre a gyerekek ezidáig nem vették észre, a vezér utasításának megfelelő módon csapatba tömörülnek, kivéve persze az a négy, akik a ház többi részét igyekeznek feltérképezni, Natalayda szobája után a folyosón. Arra nincs kijárat, csak oldalra nyíló szobák, így egyetlen út vezet nekik is csak visszafelé, Natalayda szobája előtt. A férfi kiáltására azonnal gyerekfejek tekintenek a hang felé, majd hirtelen elbődül egy ordítás:*
- BEHATOLÓÓÓÓÓÓ!! ELFOGNI!! *Természetesen, hogy a volt gazdag kúriát az utcagyerekek miért gondolják ennyire magukénak, nem lehet tudni, de a kiáltással szinte egy időben koszos lábak trappolása hallatszik, s ha Dromel a fordulóból nem is lép ki, hallani hallhatja a lábak zaját, melyek gyorsan közelednek felé. Natalaydát eddig nem vették észre, az ajtót sikerül résnyire kinyitnia, hogy kinézzen rajta, persze a szemközti falon semmi érdekes nem látszik, így, hogyha meg akar győződnie a kinti állapotokról, jobban ki kell dugnia a fejét és elnézni jobbra, vagy balra. Nem tudni hogyan tesz, de félő, hogy ez annyira nem is fog kiderülni, mert az ajtó nyílását követve, rövidesen karok ragadják meg hirtelen haját, s meglepő erővel rántják ki a folyosóra. A négy gyermek is visszaindult az ordításra, feledve kutató küldetésüket. Natalayda haját ők ragadták meg. A lány borzaszó, hirtelen, szúró fájdalmat érezhet, mintha a fejbőrét akarnák letépni, a mocskos kezek bizony erősen ragadták meg csodálatos hajzuhatagját.*
- Sam! Itt is van egy ribanc! *Kiáltják a társaság felé.*
- Ne mozdulj, vagy meghalsz! Gyere velünk, nemes korcs! *Dühös szavak ezek négy fiatal szájából, tán azt sem tudják mit jelent, csak hallották, mindenesetre Natalayda érezheti, ahogy megragadott hajánál fogva, lassan kihúzzák a szobából a folyosóra, ha nem enged az utasításnak félő, hogy haját fejével együtt tépik le. Feltéve persze, ha nem kíván nemes hajkoronájától valamennyire megszabadulni. Ugyan csak gyerekek, de az utca nevelte őket. Dromel a huzavonából szintén hallhat valamennyit. Ha látni nem is látja, már tudja, hogy a korábban átkutatott szobában valaki lapult, akit most a gyerekek elfogtak.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-09-08 00:00:09
Üzenet elküldve: 2018-09-08 00:00:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy egyenlőség napja//
//Hazatérés//
* Csendben, pernyés kormos kezét szájára tapasztja, s el nem veszi onnan, nehogy egy nyikkanást is hallasson. Másik kezében a tőr, de nagyon reméli, hogy nem kell használnia. Mikor hallja a parancsot, akkor sem lélegzik fel igazán, bár némileg könnyebb a lelke. A négy visszamaradt gyermek is könnyedén okozhat neki gondot. Most már csak ki akar szabadulni. Még ilyen dőreséget, hogy egy ostrom alatt lévő házba visszatérni.
Ha kimentek a gyerekek, még vár egy kicsit. Csak hogy biztosan lássa az utolsó is kilépett. Nem számolta mennyien jöttek be, és mennyien mentek ki, így könnyen lehet, hogy egy még véletlenül benn maradt. Nem lehet biztos benne, hogy teljesen üres a szoba, de ha fél-egy percig nem mozdul semmi, nem hall motozást, akkor kikúszik az ágy alól. Így a férfi kiáltását is az ágy alatt hallja meg. Csitítaná, hogy maradjon az csendben, mert ezek a gyerekek nem selyemszoknyás pátyolgatott kölykök. De azért annyi bizalmatlanság már szorult belé, hogy az idegen hangú férfi talán szintén fosztogatni jött. Akkor pedig ő legalább olyan veszélyes, mint bármelyik kis tőrös.
Az ágy alól kimászik, s arra számít, hogy a férfi hangjára megindult mindegyik suhanc, olyan vékony résre próbálja nyitni az ajtót, amennyire csak lehet, s közben azt latolgatja, mennyi esélye van kiszaladni, ha netán *
mindegyik gyermek az újonnan érkezettel van elfoglalva.
~Semennyi. Nem volt másik lejárat, vagy ha van is, fogalmam sincs hol.~
//Hazatérés//
* Csendben, pernyés kormos kezét szájára tapasztja, s el nem veszi onnan, nehogy egy nyikkanást is hallasson. Másik kezében a tőr, de nagyon reméli, hogy nem kell használnia. Mikor hallja a parancsot, akkor sem lélegzik fel igazán, bár némileg könnyebb a lelke. A négy visszamaradt gyermek is könnyedén okozhat neki gondot. Most már csak ki akar szabadulni. Még ilyen dőreséget, hogy egy ostrom alatt lévő házba visszatérni.
Ha kimentek a gyerekek, még vár egy kicsit. Csak hogy biztosan lássa az utolsó is kilépett. Nem számolta mennyien jöttek be, és mennyien mentek ki, így könnyen lehet, hogy egy még véletlenül benn maradt. Nem lehet biztos benne, hogy teljesen üres a szoba, de ha fél-egy percig nem mozdul semmi, nem hall motozást, akkor kikúszik az ágy alól. Így a férfi kiáltását is az ágy alatt hallja meg. Csitítaná, hogy maradjon az csendben, mert ezek a gyerekek nem selyemszoknyás pátyolgatott kölykök. De azért annyi bizalmatlanság már szorult belé, hogy az idegen hangú férfi talán szintén fosztogatni jött. Akkor pedig ő legalább olyan veszélyes, mint bármelyik kis tőrös.
Az ágy alól kimászik, s arra számít, hogy a férfi hangjára megindult mindegyik suhanc, olyan vékony résre próbálja nyitni az ajtót, amennyire csak lehet, s közben azt latolgatja, mennyi esélye van kiszaladni, ha netán *
mindegyik gyermek az újonnan érkezettel van elfoglalva.
~Semennyi. Nem volt másik lejárat, vagy ha van is, fogalmam sincs hol.~
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-09-05 23:02:31
Üzenet elküldve: 2018-09-05 23:02:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// A nagy egyenlőség napja //
// Hazatérés //
*Ahogy halad láthatóvá válik számára az igazi pusztítás nyoma. Szokatlan látni az eredményét annak, ami akkor még készülőben volt, amikor ő is a Gazdagnegyedet járta. Nem sokat gondolkodik látva a fal hiányát, jobban szemügyre veszi ugyan, de inkább lába elé néz, mielőtt orra bukna és hatalmasat zuhanna. Úgy tűnik ezt az akadályt sikeresen veszi, ezért foglalkozhat a következővel. Viszonylagos óvatossággal sétál a fal mentén egyenesen előre, az erősödő gyermeki nevetés irányába tesz pár lépést. Fülel, közben próbálja felmérni a szobák helyzetét és azt, hogy nagyjából melyikben lehetnek az apró rosszaságok.
A beszélgetésekből igyekszik apró információkat elcsípni, vagy feltérképezni azt, hogy nagyjából hány hangot hallhat. Végül hamar megunja az óvatoskodást, nem jellemző rá, sokkal inkább a meggondolatlan cselekvés majd a futás. A legjobb döntésnek jelenleg az tűnik, hogy felhívja magára a figyelmet, mert ha csendben lapulva találkoznak még rosszat sejthetnek. Az más kérdés, hogy mik a valós szándékai, még ő maga sem tudja.*
- HÉ! Hahó, köl'kök!
*Kiált bele a semmibe, majd pár másodpercet vár, hogy lássa merről jönnek hangok és mire számítson.*
- Kis taknyosok, há' nem kotródtok haza?! Már mindent elvittek a népek. A tömeg majd erre jön, aztán jól bezúzza a pimasz pofátokat, ha nem hordjátok el magatokat.
*Bár ami még esélyesebb, hogy Dromelét is.*
// Hazatérés //
*Ahogy halad láthatóvá válik számára az igazi pusztítás nyoma. Szokatlan látni az eredményét annak, ami akkor még készülőben volt, amikor ő is a Gazdagnegyedet járta. Nem sokat gondolkodik látva a fal hiányát, jobban szemügyre veszi ugyan, de inkább lába elé néz, mielőtt orra bukna és hatalmasat zuhanna. Úgy tűnik ezt az akadályt sikeresen veszi, ezért foglalkozhat a következővel. Viszonylagos óvatossággal sétál a fal mentén egyenesen előre, az erősödő gyermeki nevetés irányába tesz pár lépést. Fülel, közben próbálja felmérni a szobák helyzetét és azt, hogy nagyjából melyikben lehetnek az apró rosszaságok.
A beszélgetésekből igyekszik apró információkat elcsípni, vagy feltérképezni azt, hogy nagyjából hány hangot hallhat. Végül hamar megunja az óvatoskodást, nem jellemző rá, sokkal inkább a meggondolatlan cselekvés majd a futás. A legjobb döntésnek jelenleg az tűnik, hogy felhívja magára a figyelmet, mert ha csendben lapulva találkoznak még rosszat sejthetnek. Az más kérdés, hogy mik a valós szándékai, még ő maga sem tudja.*
- HÉ! Hahó, köl'kök!
*Kiált bele a semmibe, majd pár másodpercet vár, hogy lássa merről jönnek hangok és mire számítson.*
- Kis taknyosok, há' nem kotródtok haza?! Már mindent elvittek a népek. A tömeg majd erre jön, aztán jól bezúzza a pimasz pofátokat, ha nem hordjátok el magatokat.
*Bár ami még esélyesebb, hogy Dromelét is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952