Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-10 19:13:03
Üzenet elküldve: 2024-09-10 19:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Érzi, hogy Mai tekintetét le nem tudná vakarni magáról ha akarná se. Amennyire zavarta ez a találkozásuk pillanataiban, kezdi hozzászokni, vagy legalább is már nem irritálja már. Bár ő saját maga azóta is csak szerényen fél szemmel mert a másikéba nézni.
Azóta is hezitál, menni vagy maradni, bár Mai egyre jobban kibukkanó, és ígérkező szavai úgy kenik őt kenyérre mintha vajból lenne. Valóban ért ahhoz, hogyan hasson egy gyermekre. Azonban Cilia észjárása a következő felajánlásra egy újabb kérdést vet fel benne.*
- De ha Deres kint fog aludni, én pedig bent, akkor ki fog velem aludni?
*Pislant félően a nőre, majd pedig Derest kezdi el felmérni, aki persze ellazultan már fekszik a szék alatt, mintha ő már a ház hozzátartozó tagja lenne évek alatt. Egye a fene a deres pofáját. Alaver gondolatával pedig, még nem tudja mit kezdjen, talán ha látja majd a férfi másik oldalát amiről Mai beszél, és elfelejti azt a vasmarkos nyakon csípős felét, akkor talán képes lesz megbirkózni azzal a gondolattal, hogy ezek után egy fedél alatt fog lakni a férfival. Amiben igaza van Mainek az az idő, Ciliának arra lesz a legnagyobb szüksége, hogy ezt a ismerős ismeretlen környezetet újból megszokja.*
- Én?
*Néz kikerekedett szemekkel a nőre, majd egy jobban látható mosoly húzódik arcára, és egy nagy bólintással egyezik bele. Milyen jó lesz az végre, hogy ha képes magának növesztenie a növényeket amiket úgy szeret, és ismer. Végre nem kell majd órákat vagy napokat menetelnie azért, hogy találjon olyat amire szüksége van.
A következő pillanatban Mai fel áll az asztaltól, Cilia és Deres is így tesz. Bár Deres, ahogy felébredt félálmából csak izgatottan néz jobbra és balra a konyhában, hogy mi is ez a hirtelen készültség. Cilia pedig csak megsimogatva kobakját a kutyának nyugtatja meg, hogy ismét egy kis sétára mennek. Cilia szedi is rövidke kis lábait szorosan Deres mellett, követi Mait.*
- Pedig így még a kétlábúak is elkerülnek, olyanokat mondtak, hogy "Hagy szaladjon az a koszos fattyú" amikor egyszer kolbászt hoztam Deresnek. Mai neked pedig. *Kezd a nő irányába szimatolni.* Virág illatod van, de nem illik ide, így észrevennének a "vonyítók". *Majd egy kis gondolkodási szünetet hagyva, néz fel nagy szemekkel a nőre.* De Mai? Mit jelent az, hogy fattyú?
*Meséli el kis történetét amíg ki nem érnek a kertbe, ami még első napjaiban történt amikor még csak pár napja költözött a városba.
Ahogy kiérnek a házból, ő maga ismét a már meglévő növényzetet és a környezetet kémleli, lehetséges búvóhelyeket, és élelmet keresve, mint bogyós bokrok, esetleg gyümölcsfák. Mai kiáltása hozzá ki ebből a nézelődésből amitől picit összerezzen. Ekkor pillantja meg a távolban dolgozó férfit, aki valószínűleg fel fog figyelni rájuk. Szemei persze megakadnak a férfin, és kissé riadtan merednek rá, mikor megérzi Mai kezét a vállán, még szép, hogy összerezzen. Azonban a nő meglepetésére, Cilia közelebb lép hozzá, és félig elbújik annak lábai és között.Ezt tetőzve pedig Deres is Cilia mellé áll, Mai kezéhez pedig hozzányomja hideg orrát, azt végig szimatolva, majd pedig azt megnyalva. Mintha engedélyt adott volna neki, hogy hozzáérhet gazdájához. Azonban a hideg zuhany csupán most érkezik. Deres előre lép, és Mai és Cilia elé ül. Haragos tekintetét pedig Alaverén pihenteti. Nem mordul fel, nem mozdul, de figyel és jelen van.*
//Vásárlánya//
*Érzi, hogy Mai tekintetét le nem tudná vakarni magáról ha akarná se. Amennyire zavarta ez a találkozásuk pillanataiban, kezdi hozzászokni, vagy legalább is már nem irritálja már. Bár ő saját maga azóta is csak szerényen fél szemmel mert a másikéba nézni.
Azóta is hezitál, menni vagy maradni, bár Mai egyre jobban kibukkanó, és ígérkező szavai úgy kenik őt kenyérre mintha vajból lenne. Valóban ért ahhoz, hogyan hasson egy gyermekre. Azonban Cilia észjárása a következő felajánlásra egy újabb kérdést vet fel benne.*
- De ha Deres kint fog aludni, én pedig bent, akkor ki fog velem aludni?
*Pislant félően a nőre, majd pedig Derest kezdi el felmérni, aki persze ellazultan már fekszik a szék alatt, mintha ő már a ház hozzátartozó tagja lenne évek alatt. Egye a fene a deres pofáját. Alaver gondolatával pedig, még nem tudja mit kezdjen, talán ha látja majd a férfi másik oldalát amiről Mai beszél, és elfelejti azt a vasmarkos nyakon csípős felét, akkor talán képes lesz megbirkózni azzal a gondolattal, hogy ezek után egy fedél alatt fog lakni a férfival. Amiben igaza van Mainek az az idő, Ciliának arra lesz a legnagyobb szüksége, hogy ezt a ismerős ismeretlen környezetet újból megszokja.*
- Én?
*Néz kikerekedett szemekkel a nőre, majd egy jobban látható mosoly húzódik arcára, és egy nagy bólintással egyezik bele. Milyen jó lesz az végre, hogy ha képes magának növesztenie a növényeket amiket úgy szeret, és ismer. Végre nem kell majd órákat vagy napokat menetelnie azért, hogy találjon olyat amire szüksége van.
A következő pillanatban Mai fel áll az asztaltól, Cilia és Deres is így tesz. Bár Deres, ahogy felébredt félálmából csak izgatottan néz jobbra és balra a konyhában, hogy mi is ez a hirtelen készültség. Cilia pedig csak megsimogatva kobakját a kutyának nyugtatja meg, hogy ismét egy kis sétára mennek. Cilia szedi is rövidke kis lábait szorosan Deres mellett, követi Mait.*
- Pedig így még a kétlábúak is elkerülnek, olyanokat mondtak, hogy "Hagy szaladjon az a koszos fattyú" amikor egyszer kolbászt hoztam Deresnek. Mai neked pedig. *Kezd a nő irányába szimatolni.* Virág illatod van, de nem illik ide, így észrevennének a "vonyítók". *Majd egy kis gondolkodási szünetet hagyva, néz fel nagy szemekkel a nőre.* De Mai? Mit jelent az, hogy fattyú?
*Meséli el kis történetét amíg ki nem érnek a kertbe, ami még első napjaiban történt amikor még csak pár napja költözött a városba.
Ahogy kiérnek a házból, ő maga ismét a már meglévő növényzetet és a környezetet kémleli, lehetséges búvóhelyeket, és élelmet keresve, mint bogyós bokrok, esetleg gyümölcsfák. Mai kiáltása hozzá ki ebből a nézelődésből amitől picit összerezzen. Ekkor pillantja meg a távolban dolgozó férfit, aki valószínűleg fel fog figyelni rájuk. Szemei persze megakadnak a férfin, és kissé riadtan merednek rá, mikor megérzi Mai kezét a vállán, még szép, hogy összerezzen. Azonban a nő meglepetésére, Cilia közelebb lép hozzá, és félig elbújik annak lábai és között.Ezt tetőzve pedig Deres is Cilia mellé áll, Mai kezéhez pedig hozzányomja hideg orrát, azt végig szimatolva, majd pedig azt megnyalva. Mintha engedélyt adott volna neki, hogy hozzáérhet gazdájához. Azonban a hideg zuhany csupán most érkezik. Deres előre lép, és Mai és Cilia elé ül. Haragos tekintetét pedig Alaverén pihenteti. Nem mordul fel, nem mozdul, de figyel és jelen van.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-10 18:18:47
Üzenet elküldve: 2024-09-10 18:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Már másodjára látja, hogy ha valamin gondolkozik a kis elf, ami a múlt, akkor igen erőteljes vonások húzódnak a szép kis arcra, s a fej vakarászása sem kerüli el a figyelmét. Ezt jó lesz megjegyeznie. Csak azért nem erőlteti azonnal, mert nem lehet minden egyszerre. De figyel és raktároz.
Inkább törődik azzal, hogy egy kicsit csalogatóbb legyen neki a lét a rezidencián, egyetlen bökkenő csupán, hogy bármennyire is szeretné, hogy a két új lakó együtt legyen, nem biztos, hogy jó ötlet az, ha Deres a házban szaladgál. S még ugyan nem lenne probléma, de ha többen lakják majd a rezidenciát, akkor nehezebb lesz elintézni, hogy idővel mégiscsak aludjanak külön.*
- Ő kapni fog a kertben egy saját kis elkerített részt, ha aludna. Lehet, hogy egy ólat is, csak idő még elkészül. Alaver biztosan felépíti. Tudod, ő jó ebben. De neked sokkal kényelmesebb lesz egy ágy. És ettől még egymás közelében lehettek bármikor. Tudom, hogy nagynak tűnik ez a ház, de együtt vagytok benne. És a legjobb, hogy nem kell félni, hogy valamelyikőtök eltűnik.
*Tudja, hogy nem olyan bizalomgerjesztő érzés még, hogy a férfi is ezen falak közt lakik, illetve csak fog lakni, de néhány szóval próbálja fényezni. Mi sem jobb ötlet annál, ha vele építteti meg a kutya-rezidenciát? Mindenki nyer vele. Nem is kell tovább fűznie semmit, az idő szépen mindent megold az ötletei segítségével. Már csak egy találkozót kell összehozni. Itt az ideje túlesni rajta.*
- Még nincsenek, de tudod, most alakítjuk át ezt a helyet szebbé. Hmm, mit szólnál... ha rád bíznám a "jó" növényeket? Kerítünk belőlük és ültetünk párat, aztán mindig lesz mihez nyúlni.
*Kapcsolja össze a képeket. Mindent, amit hall, lát, érez. Le akarja mosni az erdőillatot. Ott vannak a hajában a gyomok, nevezzék bárhogy. Fürdenie kell. Ha lesz kert, nem kell a hajába ez a sok kosz. Rettentően büszke magára. Mutatja közben az utat, hogy menjenek ki, s közben folytatja.*
- Tudod, itt nincsenek "vonyítók". ~Farkasok?~ Nem támad majd rád senki. Nincs szükség arra az... illatra. De a tisztaságra annál inkább. Rám is rám férne... *Hitetlenkedve néz le a lábára, hogyan lehet, hogy még mindig meztelen talpakkal sétál? Ő?...
Mikor végre kiérnek kezdi el Alavert keresni a szemével. Szerencséjére az istálló felé tart, ekkor jut eszébe Bors. Őt is meg kéne néznie. Mennyi feladat!*
- Alaver!
*Szólal meg hangosan, de egész kedélyesen.*
- Megtaláltuk. Vagyis ő minket. Igazán okos kis eb.
*Néz a kutya irányába, de leginkább Cilia érdekli. Közelebb lép hozzá, s ha nem rezzen nagyon össze, átveti a kis vállán a kezét, hogy érezze, hogy nem csak Deres, hanem ő is ott van neki, még ha nincs is kitől megvédenie. Tudja, hogy szörnyű érzés lehetett a lánynak. Reméli, hogy nem kell Alaver-t külön megkérni rá, hogy kedves legyen.*
//Vásárlánya//
*Már másodjára látja, hogy ha valamin gondolkozik a kis elf, ami a múlt, akkor igen erőteljes vonások húzódnak a szép kis arcra, s a fej vakarászása sem kerüli el a figyelmét. Ezt jó lesz megjegyeznie. Csak azért nem erőlteti azonnal, mert nem lehet minden egyszerre. De figyel és raktároz.
Inkább törődik azzal, hogy egy kicsit csalogatóbb legyen neki a lét a rezidencián, egyetlen bökkenő csupán, hogy bármennyire is szeretné, hogy a két új lakó együtt legyen, nem biztos, hogy jó ötlet az, ha Deres a házban szaladgál. S még ugyan nem lenne probléma, de ha többen lakják majd a rezidenciát, akkor nehezebb lesz elintézni, hogy idővel mégiscsak aludjanak külön.*
- Ő kapni fog a kertben egy saját kis elkerített részt, ha aludna. Lehet, hogy egy ólat is, csak idő még elkészül. Alaver biztosan felépíti. Tudod, ő jó ebben. De neked sokkal kényelmesebb lesz egy ágy. És ettől még egymás közelében lehettek bármikor. Tudom, hogy nagynak tűnik ez a ház, de együtt vagytok benne. És a legjobb, hogy nem kell félni, hogy valamelyikőtök eltűnik.
*Tudja, hogy nem olyan bizalomgerjesztő érzés még, hogy a férfi is ezen falak közt lakik, illetve csak fog lakni, de néhány szóval próbálja fényezni. Mi sem jobb ötlet annál, ha vele építteti meg a kutya-rezidenciát? Mindenki nyer vele. Nem is kell tovább fűznie semmit, az idő szépen mindent megold az ötletei segítségével. Már csak egy találkozót kell összehozni. Itt az ideje túlesni rajta.*
- Még nincsenek, de tudod, most alakítjuk át ezt a helyet szebbé. Hmm, mit szólnál... ha rád bíznám a "jó" növényeket? Kerítünk belőlük és ültetünk párat, aztán mindig lesz mihez nyúlni.
*Kapcsolja össze a képeket. Mindent, amit hall, lát, érez. Le akarja mosni az erdőillatot. Ott vannak a hajában a gyomok, nevezzék bárhogy. Fürdenie kell. Ha lesz kert, nem kell a hajába ez a sok kosz. Rettentően büszke magára. Mutatja közben az utat, hogy menjenek ki, s közben folytatja.*
- Tudod, itt nincsenek "vonyítók". ~Farkasok?~ Nem támad majd rád senki. Nincs szükség arra az... illatra. De a tisztaságra annál inkább. Rám is rám férne... *Hitetlenkedve néz le a lábára, hogyan lehet, hogy még mindig meztelen talpakkal sétál? Ő?...
Mikor végre kiérnek kezdi el Alavert keresni a szemével. Szerencséjére az istálló felé tart, ekkor jut eszébe Bors. Őt is meg kéne néznie. Mennyi feladat!*
- Alaver!
*Szólal meg hangosan, de egész kedélyesen.*
- Megtaláltuk. Vagyis ő minket. Igazán okos kis eb.
*Néz a kutya irányába, de leginkább Cilia érdekli. Közelebb lép hozzá, s ha nem rezzen nagyon össze, átveti a kis vállán a kezét, hogy érezze, hogy nem csak Deres, hanem ő is ott van neki, még ha nincs is kitől megvédenie. Tudja, hogy szörnyű érzés lehetett a lánynak. Reméli, hogy nem kell Alaver-t külön megkérni rá, hogy kedves legyen.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-10 17:16:02
Üzenet elküldve: 2024-09-10 17:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
*Az egyszer biztos, hogy mindent elmondott, amit korábban mindenképpen el szeretett volna mondani, ennek köszönhetően pedig valóban megnyugodott kicsit, még akkor is, ha az elmondottak természetesen felzaklatták, de hát miért is ne zaklatták volna fel?
Bár a gyűlölet nyilván nem éppen a legjobb és legszerencsésebb szó rájuk, de még mindig gyűlöli azokat az emlékeket, amelyeket most fel kellett idéznie, holott életének és így önmagának is legalább annyira részei, ahogyan a vízcseppek is részei a folyónak; viszi magával őket egészen addig ameddig még folyó marad.
Sokáig küzdött azzal, hogy bármi jó is történt vele, ne térjenek vissza gondolatai gyakran Aleniához, pontosabban az őt ért szörnyűségekhez, meg a lázadás éjszakájához, mindenhez, ami akkor valósággá lett és igazából sohasem szabadott volna megtörténnie egy normális világban.
~ Normális? ~
Ezen most majdnem felnevet. Mennyire szubjektív és talán túlértékelt fogalom ez is. Éppen, mint maga az igazság, amiről nem sokkal korábban a templomkertben vitatkoztak Aleniával.
Mindezek ellenére ez most nem a régi, magának való, önmagával is folyton folyvást vitatkozó Luninari, és a csak saját maga számára következtetéseket levonó pillanatok ideje.
Bármiből is áll valójában egy lélek, most lelkének minden összetevőjével érzi, hogy fontos beszélgetésen vannak túl, annak ellenére is, hogy főleg csak ő beszélt, igaz, hogy tulajdonképpen csak Alenia kérdéseire felelve.
Mégis hálás Niának, hogy hagyta neki, hogy felszakadhassanak belőle ezek a szavak, mert ismeri magát már annyira, hogy tudja, jó eséllyel aludni is sehogy, vagy csak nagyon nehezen tudott volna akkor, hogyha mindezt magában kell tartania.
Sokkal jobban érzi magát, de persze nem teljesen, de ez nem is csoda, hiszen maradt még egyéb más, amin aggódhat továbbra is.*
- Persze, a találkozásotok Intathal elkerülhetetlen, már csak azért is mert szükségszerű. *bólint lassan, komoly arccal, bár tökéletesen tisztában van azzal, hogy ezzel lényegében nem mondott semmit.*
- Talán ez nem a legjobb tanács, főleg, hogy rengeteg kérdésed van, amit fel kell tenned neki, de lehet jobb, hogyha hagyod majd kezdeményezni őt, amikor találkoztok. A reakciója arra, hogy meglát téged élve, biztosan sokkal több dologra fényt derít majd, mintha egyből kérdéseket szegeznél neki.
*Igen, ebben biztos, még akkor is, ha ezzel kicsit Intath ellen beszél, látszólag, csakhogy Alenia az igazságot akarja, ő pedig teljesen biztos abban, hogy bármennyire szörnyű végeredménye lett is, Int a legjobb tudása szerint kezelte Niát.*
- Viszont szeretnék ott lenni, ha nem gond. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy ennek kettőtök beszélgetésének kell lennie, de most már nem hiszem ezt. Egyikőtök sem tud olyat mondani, vagy kérdezi a másiktól, amiről nekem nem szabadna tudnom, vagy ne lenne hozzá valamilyen módon közöm, de ott lehetek azért, hogy bármiféle félreértést eloszlathassak köztetek.
*Ezt ugyan teljesen komolyan gondolja, de természetesen még így is lát nem egy buktatót.
Például, hogy Nia nemet mond neki, és kettesben marad a dokival.
Érdekes. Korábban inkább azt szerette volna, ha Alenia és Intath találkozása előtt elbeszélgethet Intel, ők pedig aztán majd ketten egymás között lerendezik, amit le kell rendezniük, most viszont már a Nimerillel való beszélgetés után szeretne ő maga is jelen lenni, és nem kíváncsiságból, hanem egyszerűen csak mert aggódik.
Éppen Intath és Nimeril példája inti őt erre a korábbinál nagyobb aggodalomra.
Nimet ugyan alig ismeri, de megkedvelte, annak ellenére is, hogy visszatéréséhez nem éppen a legszerencsésebb időpontot és szavakat választotta meg, de hát előbbiről nyilván nem tehet. Intet viszont szereti, ahogyan Niát is.
Annak eddig is meg volt az esélye szerinte, hogy Nia és Int úgy szólnak egymáshoz, amit utóbbi túl gőgösnek, előbbi pedig túlsásoan bunkónak érez majd, így pedig mielőtt beszélgetésük érdemi része elkezdődne máris meg van az alapja egy sokkal komolyabb vitának, most viszont biztos benne, hogy Nimeril mindazok ellenére is belerakta a bogarat Alenia fülébe, amiket utána ő mesélt róla, így most már egyel több ok van a vitára közöttük, ami viszont nyilván nem vezethet semmi jóra.
De persze ez nem a mai nap döntése lesz, úgy tűnik.*
- Semmi baj, jobb is így, hogy ma már nem indulunk el *mondja szelíd mosollyal és igazából meg is könnyebbülve Aleniának arra az elhatározására, hogy ma már ne menjenek sehová.* Kicsit meg is leptél az ötlettel, hogy ma megyünk ligetbe, de nem bántam. Viszont az első elhatározás lendületével lett volna értelme, mostanra tényleg elment az idő. Ahhoz mindenképpen, hogy még most álljunk neki pakolni, szamarat nyergelni, összeszedni Holdpihét, ételt csomagolni az útra, ruhákat válogatni, meg a többi.
*Nem kell különösebben nagy zseninek lennie ahhoz, hogy abból, ahogyan Alenia eldől az ágyán és elkezdi nézni a plafont, kitalálja, hogy fáradt.*
- Persze, kimegyünk holnap a piacra és veszünk csupa jó dolgot, ami csak kell. Pihenj csak, ha fáradt vagy, de, ha bármiben szükséged lenne még rám, csak szólj!
*Fura, hogy milyen jól esik kimondania ezeket a szavakat. Éppen az ilyen pillanatoktól fosztották meg őket, - és az "őket" alatt most természetesen nem csak Aleniát, hanem saját magát is érti, - a Niát elrabló rablók és utána a lázadás.
De úgy tűnik ennek tényleg vége. Ha hosszú és komoly vitákkal, beszélgetésekkel terhelt nap volt is, úgy érzi, hogy ez inkább közelebb hozta, nem pedig eltávolította egymástól őket, ettől pedig természetesen boldog.
Éppen csak azért nem kíván szép álmokat Niának, mert azok után, amikről beszéltek, fél tőle, hogy mindez kissé morbid kívánság lenne. Ő sem hisz benne, hogy bármi szépet is fog majd álmodni az éjjel mindazok után, amikről ma beszéltek és vitáztak, de Niának legalább ott van Eeyr, igaz neki is, de teljesen máshogy.
Igazi védelmezőként helyette ő inkább a holdfényt választotta, de a holdakról köztudomású, hogy azokra is képesek furcsa és kellemetlen álmokat hozni, akiknek semmi közük sincsen a holdmágiához.
A kísértésnek is ellenáll, hogy megsimogassa Alenia arcát, vagy kisimítson egy kóbor, vékony hajtincset a homlokából. Úgy érzi és talán nem teljesen alaptalanul, hogy ma már éppen eleget bizalmaskodott a napon.
Így, ha Nia nem tartóztatja őt tovább, akkor távozik, csendben csukva be maga mögött az ajtót, aztán megvacsorázik, leöblíti a vacsorát kis árpateával, gondoskodik a macskájáról, a szamaráról, megfürdik, végül pedig plüssnyulait átölelve az ágyába bújik, hogy holnap elkezdődhessen egy másik, minden bizonnyal új lehetőségekkel, de új csapdákkal és akadályokkal is teleszórt nap.*
*Az egyszer biztos, hogy mindent elmondott, amit korábban mindenképpen el szeretett volna mondani, ennek köszönhetően pedig valóban megnyugodott kicsit, még akkor is, ha az elmondottak természetesen felzaklatták, de hát miért is ne zaklatták volna fel?
Bár a gyűlölet nyilván nem éppen a legjobb és legszerencsésebb szó rájuk, de még mindig gyűlöli azokat az emlékeket, amelyeket most fel kellett idéznie, holott életének és így önmagának is legalább annyira részei, ahogyan a vízcseppek is részei a folyónak; viszi magával őket egészen addig ameddig még folyó marad.
Sokáig küzdött azzal, hogy bármi jó is történt vele, ne térjenek vissza gondolatai gyakran Aleniához, pontosabban az őt ért szörnyűségekhez, meg a lázadás éjszakájához, mindenhez, ami akkor valósággá lett és igazából sohasem szabadott volna megtörténnie egy normális világban.
~ Normális? ~
Ezen most majdnem felnevet. Mennyire szubjektív és talán túlértékelt fogalom ez is. Éppen, mint maga az igazság, amiről nem sokkal korábban a templomkertben vitatkoztak Aleniával.
Mindezek ellenére ez most nem a régi, magának való, önmagával is folyton folyvást vitatkozó Luninari, és a csak saját maga számára következtetéseket levonó pillanatok ideje.
Bármiből is áll valójában egy lélek, most lelkének minden összetevőjével érzi, hogy fontos beszélgetésen vannak túl, annak ellenére is, hogy főleg csak ő beszélt, igaz, hogy tulajdonképpen csak Alenia kérdéseire felelve.
Mégis hálás Niának, hogy hagyta neki, hogy felszakadhassanak belőle ezek a szavak, mert ismeri magát már annyira, hogy tudja, jó eséllyel aludni is sehogy, vagy csak nagyon nehezen tudott volna akkor, hogyha mindezt magában kell tartania.
Sokkal jobban érzi magát, de persze nem teljesen, de ez nem is csoda, hiszen maradt még egyéb más, amin aggódhat továbbra is.*
- Persze, a találkozásotok Intathal elkerülhetetlen, már csak azért is mert szükségszerű. *bólint lassan, komoly arccal, bár tökéletesen tisztában van azzal, hogy ezzel lényegében nem mondott semmit.*
- Talán ez nem a legjobb tanács, főleg, hogy rengeteg kérdésed van, amit fel kell tenned neki, de lehet jobb, hogyha hagyod majd kezdeményezni őt, amikor találkoztok. A reakciója arra, hogy meglát téged élve, biztosan sokkal több dologra fényt derít majd, mintha egyből kérdéseket szegeznél neki.
*Igen, ebben biztos, még akkor is, ha ezzel kicsit Intath ellen beszél, látszólag, csakhogy Alenia az igazságot akarja, ő pedig teljesen biztos abban, hogy bármennyire szörnyű végeredménye lett is, Int a legjobb tudása szerint kezelte Niát.*
- Viszont szeretnék ott lenni, ha nem gond. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy ennek kettőtök beszélgetésének kell lennie, de most már nem hiszem ezt. Egyikőtök sem tud olyat mondani, vagy kérdezi a másiktól, amiről nekem nem szabadna tudnom, vagy ne lenne hozzá valamilyen módon közöm, de ott lehetek azért, hogy bármiféle félreértést eloszlathassak köztetek.
*Ezt ugyan teljesen komolyan gondolja, de természetesen még így is lát nem egy buktatót.
Például, hogy Nia nemet mond neki, és kettesben marad a dokival.
Érdekes. Korábban inkább azt szerette volna, ha Alenia és Intath találkozása előtt elbeszélgethet Intel, ők pedig aztán majd ketten egymás között lerendezik, amit le kell rendezniük, most viszont már a Nimerillel való beszélgetés után szeretne ő maga is jelen lenni, és nem kíváncsiságból, hanem egyszerűen csak mert aggódik.
Éppen Intath és Nimeril példája inti őt erre a korábbinál nagyobb aggodalomra.
Nimet ugyan alig ismeri, de megkedvelte, annak ellenére is, hogy visszatéréséhez nem éppen a legszerencsésebb időpontot és szavakat választotta meg, de hát előbbiről nyilván nem tehet. Intet viszont szereti, ahogyan Niát is.
Annak eddig is meg volt az esélye szerinte, hogy Nia és Int úgy szólnak egymáshoz, amit utóbbi túl gőgösnek, előbbi pedig túlsásoan bunkónak érez majd, így pedig mielőtt beszélgetésük érdemi része elkezdődne máris meg van az alapja egy sokkal komolyabb vitának, most viszont biztos benne, hogy Nimeril mindazok ellenére is belerakta a bogarat Alenia fülébe, amiket utána ő mesélt róla, így most már egyel több ok van a vitára közöttük, ami viszont nyilván nem vezethet semmi jóra.
De persze ez nem a mai nap döntése lesz, úgy tűnik.*
- Semmi baj, jobb is így, hogy ma már nem indulunk el *mondja szelíd mosollyal és igazából meg is könnyebbülve Aleniának arra az elhatározására, hogy ma már ne menjenek sehová.* Kicsit meg is leptél az ötlettel, hogy ma megyünk ligetbe, de nem bántam. Viszont az első elhatározás lendületével lett volna értelme, mostanra tényleg elment az idő. Ahhoz mindenképpen, hogy még most álljunk neki pakolni, szamarat nyergelni, összeszedni Holdpihét, ételt csomagolni az útra, ruhákat válogatni, meg a többi.
*Nem kell különösebben nagy zseninek lennie ahhoz, hogy abból, ahogyan Alenia eldől az ágyán és elkezdi nézni a plafont, kitalálja, hogy fáradt.*
- Persze, kimegyünk holnap a piacra és veszünk csupa jó dolgot, ami csak kell. Pihenj csak, ha fáradt vagy, de, ha bármiben szükséged lenne még rám, csak szólj!
*Fura, hogy milyen jól esik kimondania ezeket a szavakat. Éppen az ilyen pillanatoktól fosztották meg őket, - és az "őket" alatt most természetesen nem csak Aleniát, hanem saját magát is érti, - a Niát elrabló rablók és utána a lázadás.
De úgy tűnik ennek tényleg vége. Ha hosszú és komoly vitákkal, beszélgetésekkel terhelt nap volt is, úgy érzi, hogy ez inkább közelebb hozta, nem pedig eltávolította egymástól őket, ettől pedig természetesen boldog.
Éppen csak azért nem kíván szép álmokat Niának, mert azok után, amikről beszéltek, fél tőle, hogy mindez kissé morbid kívánság lenne. Ő sem hisz benne, hogy bármi szépet is fog majd álmodni az éjjel mindazok után, amikről ma beszéltek és vitáztak, de Niának legalább ott van Eeyr, igaz neki is, de teljesen máshogy.
Igazi védelmezőként helyette ő inkább a holdfényt választotta, de a holdakról köztudomású, hogy azokra is képesek furcsa és kellemetlen álmokat hozni, akiknek semmi közük sincsen a holdmágiához.
A kísértésnek is ellenáll, hogy megsimogassa Alenia arcát, vagy kisimítson egy kóbor, vékony hajtincset a homlokából. Úgy érzi és talán nem teljesen alaptalanul, hogy ma már éppen eleget bizalmaskodott a napon.
Így, ha Nia nem tartóztatja őt tovább, akkor távozik, csendben csukva be maga mögött az ajtót, aztán megvacsorázik, leöblíti a vacsorát kis árpateával, gondoskodik a macskájáról, a szamaráról, megfürdik, végül pedig plüssnyulait átölelve az ágyába bújik, hogy holnap elkezdődhessen egy másik, minden bizonnyal új lehetőségekkel, de új csapdákkal és akadályokkal is teleszórt nap.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-09 17:20:23
Üzenet elküldve: 2024-09-09 17:20:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Igen azok az elfelejtett homályos képek, arctalan alakok, és ködös érzelmek. Mind a feledésbe vesztek. Ami megmaradt, az a kék ég, a fák ágai, és a madárcsicsergés. Csend és béke. Ez fogadta őt mikor felébredt. Ki volt Ő, mit kereshetett ott, fogalma sincs és nem is volt. Deres ott volt neki, és az ösztönök, amik ott bujkálnak mindenkiben, vezérelte őt. Éhség, szomjúság és menedék a három legfőbb életösztön aminek senki nem tud nemet mondani. Ezek irányították tetteit az előző időkben. És most, hogy a városba jött, egyre bonyolultabbá váltak. Döntéseket kell hoznia a jövőjével kapcsolatban, holott nemrégiben csak ennyiről kellet dönteni, honnan és kitől lopja el a mai napi adagot amivel a hasát tömi meg. Nem csoda, hogy hezitál. De Mai szavai biztatónak hangzanak, és őszintének. Reménykedni tud csupán, hogy amit most tesz az helyes.
Elgondolkodik erősen Mai szavain, mi volt előtte? Az előtt, hogy az eget megpillantotta? A feje is belesajdul, a fájdalmas grimaszok lassan húzódnak ki arcocskájára azt torzítva el.*
- Arrgh... Nem tudom... Nem emlékszem...
*Vakarja meg fejét a fájdalmas ponton. Néhány másodperc csupán és a fájdalom el is illan, sosem az a kegyetlenül gyötrő, de pont eléggé kellemetlen, hogy ne erőltesse az emlékezést. Az utolsó falat kenyeret még néhányszor megfordítja, mire egy utolsó harapással azt is eltünteti. De nem nyúl tovább, ez a kis erőlködés jócskán elvette a kedvét az újabb falatoktól.*
- Kint kell maradnia? De... Ő mindig velem alszik, egymást melegítjük ha hideg van!
*Válaszolja aggodalmasan, mióta tudja mindig vele aludt, őt karolta, ő vigasztalta őt azokon az álmatlan éjszakákon, hiszen miről is álmodhatna szegény, ha emlékeiben csak azok az idők vannak meg amiket most él meg. Kevésbé vigasztalja az, hogy ha később lenne baja Deresnek szóljon, holott ő a ma estéért aggódik, sosem volt szokása a jövőre gondolni, mindig a jelenben élt, a mostban gondolkodik.
Kérdése jön is a válasz, amire csak nagyot nyel. Alaver itt van, valahol a ház körül, és a vele való élet egyenlőre nem tölti el őt örömmel. De ha Mai megbízik benne, ezzel kell beérnie, egyelőre.*
- Értem.
*Válaszolja egy nagy bólintással, miszerint Mai védelme alatt áll ameddig itt van, ezt igyekszik a fejébe vésni, ha ne adja a sors valakivel összeakasztaná nem létező bajuszát.*
- A kertet! Nálatok vannak "jó" növények? Meg... Miért mosnám le az erdő illatot? Megtalálnak a vonyítók.
*Szólal fel lelkesen és nyomja meg a "jó" szót, nem a minőségükre gondolva, hanem a szerepükre. Tervezte, hogy ismét elmegy az erdőbe, mert bizony a kis hajzuhatag raktárban megcsappantak a gyógynövény készletek. Illetve a mosakodásról meg van a véleménye. Az az enyhe sár, és piszok réteg jól elnyomja a saját illatát ami a ragadozók elől rejtette el őt. Bár ha beleegyezik abban, hogy itt fog ezentúl lakni. Valószínűleg az itt lévők nem igazán viselnék el őt. De az itt lévőknek fogalmuk sincs, mi elől kell elrejtőzni. Neki pedig van!*
//Vásárlánya//
*Igen azok az elfelejtett homályos képek, arctalan alakok, és ködös érzelmek. Mind a feledésbe vesztek. Ami megmaradt, az a kék ég, a fák ágai, és a madárcsicsergés. Csend és béke. Ez fogadta őt mikor felébredt. Ki volt Ő, mit kereshetett ott, fogalma sincs és nem is volt. Deres ott volt neki, és az ösztönök, amik ott bujkálnak mindenkiben, vezérelte őt. Éhség, szomjúság és menedék a három legfőbb életösztön aminek senki nem tud nemet mondani. Ezek irányították tetteit az előző időkben. És most, hogy a városba jött, egyre bonyolultabbá váltak. Döntéseket kell hoznia a jövőjével kapcsolatban, holott nemrégiben csak ennyiről kellet dönteni, honnan és kitől lopja el a mai napi adagot amivel a hasát tömi meg. Nem csoda, hogy hezitál. De Mai szavai biztatónak hangzanak, és őszintének. Reménykedni tud csupán, hogy amit most tesz az helyes.
Elgondolkodik erősen Mai szavain, mi volt előtte? Az előtt, hogy az eget megpillantotta? A feje is belesajdul, a fájdalmas grimaszok lassan húzódnak ki arcocskájára azt torzítva el.*
- Arrgh... Nem tudom... Nem emlékszem...
*Vakarja meg fejét a fájdalmas ponton. Néhány másodperc csupán és a fájdalom el is illan, sosem az a kegyetlenül gyötrő, de pont eléggé kellemetlen, hogy ne erőltesse az emlékezést. Az utolsó falat kenyeret még néhányszor megfordítja, mire egy utolsó harapással azt is eltünteti. De nem nyúl tovább, ez a kis erőlködés jócskán elvette a kedvét az újabb falatoktól.*
- Kint kell maradnia? De... Ő mindig velem alszik, egymást melegítjük ha hideg van!
*Válaszolja aggodalmasan, mióta tudja mindig vele aludt, őt karolta, ő vigasztalta őt azokon az álmatlan éjszakákon, hiszen miről is álmodhatna szegény, ha emlékeiben csak azok az idők vannak meg amiket most él meg. Kevésbé vigasztalja az, hogy ha később lenne baja Deresnek szóljon, holott ő a ma estéért aggódik, sosem volt szokása a jövőre gondolni, mindig a jelenben élt, a mostban gondolkodik.
Kérdése jön is a válasz, amire csak nagyot nyel. Alaver itt van, valahol a ház körül, és a vele való élet egyenlőre nem tölti el őt örömmel. De ha Mai megbízik benne, ezzel kell beérnie, egyelőre.*
- Értem.
*Válaszolja egy nagy bólintással, miszerint Mai védelme alatt áll ameddig itt van, ezt igyekszik a fejébe vésni, ha ne adja a sors valakivel összeakasztaná nem létező bajuszát.*
- A kertet! Nálatok vannak "jó" növények? Meg... Miért mosnám le az erdő illatot? Megtalálnak a vonyítók.
*Szólal fel lelkesen és nyomja meg a "jó" szót, nem a minőségükre gondolva, hanem a szerepükre. Tervezte, hogy ismét elmegy az erdőbe, mert bizony a kis hajzuhatag raktárban megcsappantak a gyógynövény készletek. Illetve a mosakodásról meg van a véleménye. Az az enyhe sár, és piszok réteg jól elnyomja a saját illatát ami a ragadozók elől rejtette el őt. Bár ha beleegyezik abban, hogy itt fog ezentúl lakni. Valószínűleg az itt lévők nem igazán viselnék el őt. De az itt lévőknek fogalmuk sincs, mi elől kell elrejtőzni. Neki pedig van!*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-09 16:40:44
Üzenet elküldve: 2024-09-09 16:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*A kép nehezen fog összeállni, de biztosan összefog. Szerencséjére a kérdéseire többnyire választ is kap és kezdi érezni, hogy fel is teheti őket. Persze nem lehet mindent egy nap alatt megtudni, de az ő kíváncsisága amúgy is határtalan, hát még így, hogy igazán fontos dolgok derülhetnek ki. Csak ne szorulna össze mindig egy kicsit jobban a szíve a válaszoknál. Csak az enyhít rajta, hogy vigyázni fog innentől a lányra. S bár a kutyája igen nagy, még rá is.*
- És azelőtt, mi volt?
*Sejt már valami ködösséget, de muszáj rákérdeznie. Talán abban is tudna segíteni, hiszen nemrégiben fulladt kudarcba pont egy hasonló terve, miszerint kiszed valakit a homályból. Talán idővel akkor tudni fog egy igazi nevet is, vagy sokkal többet is annál.
Csak mosolyog, amikor Deres-ről beszél a kis elf, jó hallani, hogy ilyen fontos neki. Rajta keresztül nem is olyan nehéz megfogni és az érvei, elgondolásai sem ördögtől valóak, tényleg nem szabadna egyedül kint élniük, pénz, élelem nélkül. Rossz vége lehet, s bár az is elég rosszul érinthette, ahogy Alaver a színe elé hozta, az sokkal szörnyűbb lenne, ha városőrök kapnák el, hiába egy gyerek. Nem biztos benne, hogy nekik ez számít, ha védeni kell a város lakóit.*
- Maradhat. Nem szakítanálak el tőle, de neki azért jobb lesz a kertben, majd megoldjuk. És ha bármi nem tetszik, bármi baj van, csak szólj. Tényleg.
*Ez most még talán nem is ér semmit, de későbbiekben még hasznos lehet. Ahelyett, hogy hanyatt-homlok menekülne, inkább legyen tudatában annak, hogy fordulhat hozzá.
A kérdésre halvány a mosoly, de ez is olyan, amire válaszolni kell, tudja jól, hogy nem jól kezdődött az a kapcsolat, de elkerülhetetlen a találkozó.*
- Igen, itt. De nem kell tőle félned, jó? Tényleg csak engem védett. Meg fogod látni, hogy ő jó ember. Én is bízok benne. *Egy kis fényezés pedig nem árt.*
- Senki nem bánthat, amíg itt vagyok. Megígérem.
*Néz végig a kis arcon.
Ha végre befejeződött a falatozás, akkor már ő is egy kicsit jobban próbálja irányítani az eseményeket.*
- Mihez van kedved, megnézni a kertet, vagy mondjuk jó meleg vízhez, amiben lemoshatod magad?
*Bár igazából nincs sok választása, mert a másodiknak meg kell valósulnia. *
//Vásárlánya//
*A kép nehezen fog összeállni, de biztosan összefog. Szerencséjére a kérdéseire többnyire választ is kap és kezdi érezni, hogy fel is teheti őket. Persze nem lehet mindent egy nap alatt megtudni, de az ő kíváncsisága amúgy is határtalan, hát még így, hogy igazán fontos dolgok derülhetnek ki. Csak ne szorulna össze mindig egy kicsit jobban a szíve a válaszoknál. Csak az enyhít rajta, hogy vigyázni fog innentől a lányra. S bár a kutyája igen nagy, még rá is.*
- És azelőtt, mi volt?
*Sejt már valami ködösséget, de muszáj rákérdeznie. Talán abban is tudna segíteni, hiszen nemrégiben fulladt kudarcba pont egy hasonló terve, miszerint kiszed valakit a homályból. Talán idővel akkor tudni fog egy igazi nevet is, vagy sokkal többet is annál.
Csak mosolyog, amikor Deres-ről beszél a kis elf, jó hallani, hogy ilyen fontos neki. Rajta keresztül nem is olyan nehéz megfogni és az érvei, elgondolásai sem ördögtől valóak, tényleg nem szabadna egyedül kint élniük, pénz, élelem nélkül. Rossz vége lehet, s bár az is elég rosszul érinthette, ahogy Alaver a színe elé hozta, az sokkal szörnyűbb lenne, ha városőrök kapnák el, hiába egy gyerek. Nem biztos benne, hogy nekik ez számít, ha védeni kell a város lakóit.*
- Maradhat. Nem szakítanálak el tőle, de neki azért jobb lesz a kertben, majd megoldjuk. És ha bármi nem tetszik, bármi baj van, csak szólj. Tényleg.
*Ez most még talán nem is ér semmit, de későbbiekben még hasznos lehet. Ahelyett, hogy hanyatt-homlok menekülne, inkább legyen tudatában annak, hogy fordulhat hozzá.
A kérdésre halvány a mosoly, de ez is olyan, amire válaszolni kell, tudja jól, hogy nem jól kezdődött az a kapcsolat, de elkerülhetetlen a találkozó.*
- Igen, itt. De nem kell tőle félned, jó? Tényleg csak engem védett. Meg fogod látni, hogy ő jó ember. Én is bízok benne. *Egy kis fényezés pedig nem árt.*
- Senki nem bánthat, amíg itt vagyok. Megígérem.
*Néz végig a kis arcon.
Ha végre befejeződött a falatozás, akkor már ő is egy kicsit jobban próbálja irányítani az eseményeket.*
- Mihez van kedved, megnézni a kertet, vagy mondjuk jó meleg vízhez, amiben lemoshatod magad?
*Bár igazából nincs sok választása, mert a másodiknak meg kell valósulnia. *
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 20:31:56
Üzenet elküldve: 2024-09-08 20:31:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Mindenre van jó válasza. Ahogy általában Mai-nak. Ezt is túlságosan élvezi, nem csak a kutakodó kezet. Ő sem lenne olyan akaratos, ha a férfin nem érezné, hogy ugyanaz hajtja. De érzi és még meg is pecsételi azzal, hogy újra a nyakán érzi az ajkait, amibe beleborzong. Egész testén érezheti, ahogy megremeg egy pillanatra, hogy milyen jó úton jár. Pedig már a szemek is elegek lennének hozzá, hogy tudja, mert hűen tükrözi, hogy mennyire vágyik rá. Állandóan. Nem túl ismerős ez neki, éppen ezért használja ki most minden percben, amit lehet. A szavakat kissé kitisztultabb pillanatában máshogy értékelné. De az ő szájából, miközben éppen egymásra vannak tapadva, még jól is csengenek. És sajnos, vagy nem, de teljesen igaz. A világon senki másnak nem engedné ezt meg, ebbe a hálóba pedig jóformán önként szalad bele. Bár lehet ezt rablásnak is értékelni.
Azért ő is tudja hogyan vezesse az elfet, még ha nincs is vele nagyobb célja, mint magának egy kis öröm, na meg hogy végképp ne akarjon tőle távol lenni. Azonnal utat tör az a kéz, aminek megmutatta, hová is való, s egy pillanatra bele is omlik teljesen, de nem lenne igazi a játék, ha most ezt tovább hagyná. Magával sem érti miért babrál ki, mert más vágya sincs, minthogy el ne vegye onnan. Mégis ő okozza a törést, s még vigyorog is hozzá, mint aki igen jól végezte a dolgát. Az arcára is enyhe pír költözött.*
- Aludtam is ott jó néhányszor. De nem volt időm kint nézelődni.
*Karol bele, persze, hogy belekarol bár még mindig más körül járnak a gondolatok, nem az induláson.*
- A fürdőházában viszont voltam, még ha igen kevésszer is.
*Azt sem bánná igazából, ha ott is eltöltenének egy kis időt. De rá van bízva arra, aki olyan aljas mód elrabolta. Meg is indulnak végre, hogy hátrahagyhassa végre a hatalmas házat. Bármennyire szereti, van ettől jobb dolga is.*
*Mindenre van jó válasza. Ahogy általában Mai-nak. Ezt is túlságosan élvezi, nem csak a kutakodó kezet. Ő sem lenne olyan akaratos, ha a férfin nem érezné, hogy ugyanaz hajtja. De érzi és még meg is pecsételi azzal, hogy újra a nyakán érzi az ajkait, amibe beleborzong. Egész testén érezheti, ahogy megremeg egy pillanatra, hogy milyen jó úton jár. Pedig már a szemek is elegek lennének hozzá, hogy tudja, mert hűen tükrözi, hogy mennyire vágyik rá. Állandóan. Nem túl ismerős ez neki, éppen ezért használja ki most minden percben, amit lehet. A szavakat kissé kitisztultabb pillanatában máshogy értékelné. De az ő szájából, miközben éppen egymásra vannak tapadva, még jól is csengenek. És sajnos, vagy nem, de teljesen igaz. A világon senki másnak nem engedné ezt meg, ebbe a hálóba pedig jóformán önként szalad bele. Bár lehet ezt rablásnak is értékelni.
Azért ő is tudja hogyan vezesse az elfet, még ha nincs is vele nagyobb célja, mint magának egy kis öröm, na meg hogy végképp ne akarjon tőle távol lenni. Azonnal utat tör az a kéz, aminek megmutatta, hová is való, s egy pillanatra bele is omlik teljesen, de nem lenne igazi a játék, ha most ezt tovább hagyná. Magával sem érti miért babrál ki, mert más vágya sincs, minthogy el ne vegye onnan. Mégis ő okozza a törést, s még vigyorog is hozzá, mint aki igen jól végezte a dolgát. Az arcára is enyhe pír költözött.*
- Aludtam is ott jó néhányszor. De nem volt időm kint nézelődni.
*Karol bele, persze, hogy belekarol bár még mindig más körül járnak a gondolatok, nem az induláson.*
- A fürdőházában viszont voltam, még ha igen kevésszer is.
*Azt sem bánná igazából, ha ott is eltöltenének egy kis időt. De rá van bízva arra, aki olyan aljas mód elrabolta. Meg is indulnak végre, hogy hátrahagyhassa végre a hatalmas házat. Bármennyire szereti, van ettől jobb dolga is.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:37:10
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amilyen fagyos, távolságtartó és megközelíthetetlen volt a lány az idegennel, a doki néhány csókjának és simogatásának hatására legalább annyira válik tüzessé és akaratossá. A szobában történtek nagyon úgy néz ki csak kis időre csillapították kettejüket, mert mindketten már megint megfeledkeztek a környezetükről úgy kóstolgatják a egymást. A kapott kérdésre a dokinak van válasza. Hogyne lenne!*
-Úgy, hogy már rég el vagy rabolva drága.
*Bukik arra a nyakra még egyértelműbbé téve a helyzetet. Itt ellenállásnak vagy menekülésnek nincs értelme. Nem is tanácsos mert a lány már bele is van ragadva a férfi csapdájába. Az elf hagyja a másiknak, hogy vezesse a kezét mikor pedig megérti mit szeretne tőle a lány akkor hezitálás nélkül nyúl a ruha anyaga alá, hogy közvetlenül érezze a másikat. Csókjai is egyre hevesebbekké vállnak azon a nyakon. Ahhoz képest, hogy nincs egy perce annak, hogy indulásra ösztönözte a másikat már nem is bánná ha maradnának még legalább egy kicsit. Viszont nem úgy alakul most. Elhúzódik tőle a másik, de azok a kékek nem hagynak kétséget mi lesz a folytatás. Ezzel meg lett fogva az elf. Sose bírt a vérével így a hasonló játékokban könnyű őt vezetni. Ez látszik a képére húzódó farkasvigyorból is.*
-Igen el.
~De megbaszlak még ma!~
*Lép a másik után és ajánlja fel a neki a karját.*
-Egyébként voltál már a pegazusban? Amit mutatnék ahhoz majd ki kell még várni az estét.
*Vezetné is ki a kertből az eredeti úti céljuk felé amitől eddig csak kétszer térítették el őket. Harmadjára talán el is jutnak oda. Már ha bírják magukat addig türtőztetni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amilyen fagyos, távolságtartó és megközelíthetetlen volt a lány az idegennel, a doki néhány csókjának és simogatásának hatására legalább annyira válik tüzessé és akaratossá. A szobában történtek nagyon úgy néz ki csak kis időre csillapították kettejüket, mert mindketten már megint megfeledkeztek a környezetükről úgy kóstolgatják a egymást. A kapott kérdésre a dokinak van válasza. Hogyne lenne!*
-Úgy, hogy már rég el vagy rabolva drága.
*Bukik arra a nyakra még egyértelműbbé téve a helyzetet. Itt ellenállásnak vagy menekülésnek nincs értelme. Nem is tanácsos mert a lány már bele is van ragadva a férfi csapdájába. Az elf hagyja a másiknak, hogy vezesse a kezét mikor pedig megérti mit szeretne tőle a lány akkor hezitálás nélkül nyúl a ruha anyaga alá, hogy közvetlenül érezze a másikat. Csókjai is egyre hevesebbekké vállnak azon a nyakon. Ahhoz képest, hogy nincs egy perce annak, hogy indulásra ösztönözte a másikat már nem is bánná ha maradnának még legalább egy kicsit. Viszont nem úgy alakul most. Elhúzódik tőle a másik, de azok a kékek nem hagynak kétséget mi lesz a folytatás. Ezzel meg lett fogva az elf. Sose bírt a vérével így a hasonló játékokban könnyű őt vezetni. Ez látszik a képére húzódó farkasvigyorból is.*
-Igen el.
~De megbaszlak még ma!~
*Lép a másik után és ajánlja fel a neki a karját.*
-Egyébként voltál már a pegazusban? Amit mutatnék ahhoz majd ki kell még várni az estét.
*Vezetné is ki a kertből az eredeti úti céljuk felé amitől eddig csak kétszer térítették el őket. Harmadjára talán el is jutnak oda. Már ha bírják magukat addig türtőztetni.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:26:37
Üzenet elküldve: 2024-09-08 19:26:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A tudást hajszolva //
* Nestar mester is aggodalmát fejezi ki Nimeril kissé elrugaszkodott és mindezek mellett enyhén szólva is etikátlan kutatásairól.*
- Ez így van sajnos, ezért ha valóban odáig jutok, hogy elfszabású lényen akarnék kísérletezni, akkor azt valószínűleg egy sokkal privátabb környéken teszem majd.* Nem gondolja, hogy valóban el is jut odáig.*
- Valóban jómagam se, hiszem, hogy lehetséges lenne a dolog, de az állatkísérletek majd kiderítik, hogy mennyire lehetettlen a gondolat. Egyébként van egy elméletem, ami a mester által tanított mágiához kapcsolódik. Arra az igére gondolok, aminek segítségével szeletelte a mester azt a széntömböt, amikor ott jártam. Úgy hallottam, hogy van egy másik ige, aminek sajnos még nem vagyok a birtokában, de lehetővé teszi mások kővé dermesztését. A kettőt együtt használva, talán meglepő eredményeket lehetne elérni. Talán.* Érdeklődve pillant a mestere arcára, hátha le tud némi reakciót olvasni róla. A mágia tanulás dologban l egyetértenek, hogy mennyire szükséges tud lenni bizonyos kutatások terén. A lány amint meghallja, hogy a mestere is mutat hajlandóságot a tanulásra, rögvest ajánlatott is tesz neki.*
- Ha a Nestar mester úgy gondolja, én szívesen tanítok a mesternek azokból a mágiákból, amiknek a birtokába jutok. Jelen helyzetben a föld mágiaágat tervezem jobban kitanulni, de aztán a hold ágon is szeretnék haladni.* A részleteket megtudják majd mesélni, ha jobban megismeri a férfi terveit a mágia ágak iránt. Ellenben van itt még pár dolog, ami nyomja a lelkét.*
- Visszakanyarodva a varázsitalokhoz. Jól gondolom, hogy, ha idegen anyag kerül egy sérülésbe és gyógyítást alkalmazunk rajta varázsitallal, akkor az idegen anyag köré gyógyul a test? Ez esetben, elméletben lehetséges volna integrálni tudatosan testidegen anyagokat a testbe?* Ha csak a katona lábából indul ki, akkor lényegében van értelme a dolognak. Ő maga lehetségesnek tartja a dolgot, de nem tudja elképzelni, hogyan lehetne hasznosítani zen tudást. Ellenben a ráerősítésnek nagyon hálás lenne.*
// A tudást hajszolva //
* Nestar mester is aggodalmát fejezi ki Nimeril kissé elrugaszkodott és mindezek mellett enyhén szólva is etikátlan kutatásairól.*
- Ez így van sajnos, ezért ha valóban odáig jutok, hogy elfszabású lényen akarnék kísérletezni, akkor azt valószínűleg egy sokkal privátabb környéken teszem majd.* Nem gondolja, hogy valóban el is jut odáig.*
- Valóban jómagam se, hiszem, hogy lehetséges lenne a dolog, de az állatkísérletek majd kiderítik, hogy mennyire lehetettlen a gondolat. Egyébként van egy elméletem, ami a mester által tanított mágiához kapcsolódik. Arra az igére gondolok, aminek segítségével szeletelte a mester azt a széntömböt, amikor ott jártam. Úgy hallottam, hogy van egy másik ige, aminek sajnos még nem vagyok a birtokában, de lehetővé teszi mások kővé dermesztését. A kettőt együtt használva, talán meglepő eredményeket lehetne elérni. Talán.* Érdeklődve pillant a mestere arcára, hátha le tud némi reakciót olvasni róla. A mágia tanulás dologban l egyetértenek, hogy mennyire szükséges tud lenni bizonyos kutatások terén. A lány amint meghallja, hogy a mestere is mutat hajlandóságot a tanulásra, rögvest ajánlatott is tesz neki.*
- Ha a Nestar mester úgy gondolja, én szívesen tanítok a mesternek azokból a mágiákból, amiknek a birtokába jutok. Jelen helyzetben a föld mágiaágat tervezem jobban kitanulni, de aztán a hold ágon is szeretnék haladni.* A részleteket megtudják majd mesélni, ha jobban megismeri a férfi terveit a mágia ágak iránt. Ellenben van itt még pár dolog, ami nyomja a lelkét.*
- Visszakanyarodva a varázsitalokhoz. Jól gondolom, hogy, ha idegen anyag kerül egy sérülésbe és gyógyítást alkalmazunk rajta varázsitallal, akkor az idegen anyag köré gyógyul a test? Ez esetben, elméletben lehetséges volna integrálni tudatosan testidegen anyagokat a testbe?* Ha csak a katona lábából indul ki, akkor lényegében van értelme a dolognak. Ő maga lehetségesnek tartja a dolgot, de nem tudja elképzelni, hogyan lehetne hasznosítani zen tudást. Ellenben a ráerősítésnek nagyon hálás lenne.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 18:43:57
Üzenet elküldve: 2024-09-08 18:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még szép, hogy a kis szalonna darabkák lerepülnek. Ez náluk egy bevett szokás lett, a húst ha találtak vagy loptak azt Deres kapta, míg a kenyér, a zöldségek vagy a gyümölcs az Ciliánál landolt. Így mind a ketten úgy, ahogy megtudták tömni a hasukat már amennyire a favágók tarisznyája engedte. Bár arra is volt példa, hogy Deres egy nyulat látva az erdőben kezdett veszett hajszolásba, aminek a végén egyedül csak Deres tömte meg a pocakját. Cilianak nem igazán tetszett a látvány, de elfogatta a tényt, hiszen a természetben ez a rend. Tudta jól ő is, hogy ha nem vigyáz ő is könnyen a ragadozók mancsára kerülhet, és vége a dalnak. Deres az ilyen alkalmakkor csak emlékeztette törékenységére.
Mai kérdésére csak teli szájjal kezdi el rázni a fejét válaszképpen.*
- Nem tudom... Sok ideje... Egy ideig még fehér is esett az égből.
*Válaszolja, amiből Mainek leeshet akár egy éve már, hogy szegény az erdőben és annak környékén kóvályog. Nincsen gondja a kérdésekkel, szívesen válaszol csak ne üldözzék őt. Valamiért jól esik neki a társalgás, mert Deressel nem tudott igazán sokat beszélgetni. Ő leginkább csak hallgatott vagy morgott ha nem tetszett neki valami.*
- Igen, Deres mindig bátor, és jó a füle, meg az orra.
*Az efféle kérdésekre könnyebben válaszol mint arra, hogy maradna e. Deresre tekint ismét, ahogy Mai körberajzolja előtte a képet, mire számíthat itt a Rezidencián. A nagy falat amin épp nyammog, egy nagy hangos nyeléssel vet véget, majd kis kezét a szájához emelve kezd el gondolkodni. Mai szavai egyre jobban aggasztják, így, hogy elkapták, végig sétáltatták a piacon, amellett, hogy még fegyvert is használ, neki is könnyen leesik a tantusz, hogy ha ismét a piactéren látják majd őt a kereskedők. Akkor bizony már a hosszú hegyes botos alakokat fogják rá küldeni. És akkor bizony soha többé nem kerül elő. Tudja, mert látott olyan fiút aki hasonló módon élt. Őt is elkapták és azóta se látta. Ez a kép pedig eléggé aggasztja ahhoz, hogy ha vele ez történik, mi lesz Deressel? Ki fog akkor a kutyára vigyázni? Na meg persze mi lesz vele?*
- Hát... Öhm...
*Gondolkozik hezitálva, lábait is csak idegesen rugdosva gyömöszöli egymáshoz a székről lógatva.*
- Rendben... De Deres maradhat velem?
*Emeli fel tekintetét a gondolkodásból, Mai örömére, Cilia hajlandó beadni a derekát. Reméli majd találhat magának egy kis helyet a kertben, ahova beáshatja magát Deressel, egy kis odút kialakítva, így nem lesz senkinek sem útba, és a nagy háztól sem kell tartania.*
- Mai?... Alaver is itt van az odúban?
*Bukik ki a kérdés, és a kis kosárkára néz, amit a férfi hozott haza.*
//Vásárlánya//
*Még szép, hogy a kis szalonna darabkák lerepülnek. Ez náluk egy bevett szokás lett, a húst ha találtak vagy loptak azt Deres kapta, míg a kenyér, a zöldségek vagy a gyümölcs az Ciliánál landolt. Így mind a ketten úgy, ahogy megtudták tömni a hasukat már amennyire a favágók tarisznyája engedte. Bár arra is volt példa, hogy Deres egy nyulat látva az erdőben kezdett veszett hajszolásba, aminek a végén egyedül csak Deres tömte meg a pocakját. Cilianak nem igazán tetszett a látvány, de elfogatta a tényt, hiszen a természetben ez a rend. Tudta jól ő is, hogy ha nem vigyáz ő is könnyen a ragadozók mancsára kerülhet, és vége a dalnak. Deres az ilyen alkalmakkor csak emlékeztette törékenységére.
Mai kérdésére csak teli szájjal kezdi el rázni a fejét válaszképpen.*
- Nem tudom... Sok ideje... Egy ideig még fehér is esett az égből.
*Válaszolja, amiből Mainek leeshet akár egy éve már, hogy szegény az erdőben és annak környékén kóvályog. Nincsen gondja a kérdésekkel, szívesen válaszol csak ne üldözzék őt. Valamiért jól esik neki a társalgás, mert Deressel nem tudott igazán sokat beszélgetni. Ő leginkább csak hallgatott vagy morgott ha nem tetszett neki valami.*
- Igen, Deres mindig bátor, és jó a füle, meg az orra.
*Az efféle kérdésekre könnyebben válaszol mint arra, hogy maradna e. Deresre tekint ismét, ahogy Mai körberajzolja előtte a képet, mire számíthat itt a Rezidencián. A nagy falat amin épp nyammog, egy nagy hangos nyeléssel vet véget, majd kis kezét a szájához emelve kezd el gondolkodni. Mai szavai egyre jobban aggasztják, így, hogy elkapták, végig sétáltatták a piacon, amellett, hogy még fegyvert is használ, neki is könnyen leesik a tantusz, hogy ha ismét a piactéren látják majd őt a kereskedők. Akkor bizony már a hosszú hegyes botos alakokat fogják rá küldeni. És akkor bizony soha többé nem kerül elő. Tudja, mert látott olyan fiút aki hasonló módon élt. Őt is elkapták és azóta se látta. Ez a kép pedig eléggé aggasztja ahhoz, hogy ha vele ez történik, mi lesz Deressel? Ki fog akkor a kutyára vigyázni? Na meg persze mi lesz vele?*
- Hát... Öhm...
*Gondolkozik hezitálva, lábait is csak idegesen rugdosva gyömöszöli egymáshoz a székről lógatva.*
- Rendben... De Deres maradhat velem?
*Emeli fel tekintetét a gondolkodásból, Mai örömére, Cilia hajlandó beadni a derekát. Reméli majd találhat magának egy kis helyet a kertben, ahova beáshatja magát Deressel, egy kis odút kialakítva, így nem lesz senkinek sem útba, és a nagy háztól sem kell tartania.*
- Mai?... Alaver is itt van az odúban?
*Bukik ki a kérdés, és a kis kosárkára néz, amit a férfi hozott haza.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 18:41:04
Üzenet elküldve: 2024-09-08 18:41:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Valóban egyáltalán nem is ismeri a másikat, még ha ma kissé nagyobb szeletet is kapott belőle, mint azt gondolta volna, amikor a piacon meglátta. Bár Mai-nál ez szokványos, igen hamar eldönti, kitől akar bármit is, legyen bármi a cél vele. Ez az elf esetében formálódik, ahogy előbukkannak belőle részek, annak is örülne, ha nagyobb része lenne a rezidencián, ha már a lányait úgy félti és védi. Az ilyenre mindig szükség van, neki pedig igen jól jönne néhanapján, ha le tudná kapcsolni azt a folyton járó agyat. És még csak bele sem kell bonyolódni igazán semmibe. Ettől jó, semmi olyat nem érez a másik felől, ami ígéretekkel járna. Nagy terhet vesz le róla, még a gondolat is, hogy csak úgy szabadon kereshetnek örömöt a másikban, ha éppen úgy hozza... de majd kiderül, nem gondol tovább a rávetülő zöldeknél, és a csóknál, ami miatt egy percre sem tudja lehűteni magát. A kezek őt is bebarangolják, s bár ma már sokadjára történik, de a lélegzete ugyanúgy akad el és ugyanúgy préseli magát hozzá. Kit érdekel ma már az idegen, a rezidencia, bármi. A felsejlő gondolatok akkor halnak el, amint hozzáér az elf kéz. Igen nagy hatalma van. Óvatosabbnak kellene lennie, nem csak ő veszélyes a másikra nézve. De talán ezzel nem lesz visszaélés azon túl, amit mindketten akarnak. Ha lenne... reméli észrevenné.
Az ötlet felettébb tetszik neki, mutatja is az a beleegyező vigyor, ami most úgy villan, mintha az elrablója éppen tényleg bármit megtehetne vele. Legyen úgy. De csak mára. Bármilyen nehezen is engedné el.*
- Régebben riogattak azzal, hogy el ne raboljanak. Hogy hangozhat ez most ilyen jól? *Állja azt a csillogó zöld pillantást, alig várja, hogy vigye el innen. Bár, ahogy a keze meg sem áll az elfen, nem azt mutatja, hogy azon nyomban képes az indulásra, amit igen jól jelez az is, hogy végül megérinti a férfi ujjait, ami őt simogatja, és igen lassú mozdulattal vezeti le a combjáig, ahol az a jól kitalált vágás van, hogy könnyű legyen a bejutás. Ő vette neki, nem is lehet benne hiba. De csak játszik, néhány lassabbnak érződő pillanat múlva megfordul, ha hagyják és csak a válla fölött néz hátra a szőkére.*
- Úgy tudom, elviszel valahová.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.08 18:43:36
*Valóban egyáltalán nem is ismeri a másikat, még ha ma kissé nagyobb szeletet is kapott belőle, mint azt gondolta volna, amikor a piacon meglátta. Bár Mai-nál ez szokványos, igen hamar eldönti, kitől akar bármit is, legyen bármi a cél vele. Ez az elf esetében formálódik, ahogy előbukkannak belőle részek, annak is örülne, ha nagyobb része lenne a rezidencián, ha már a lányait úgy félti és védi. Az ilyenre mindig szükség van, neki pedig igen jól jönne néhanapján, ha le tudná kapcsolni azt a folyton járó agyat. És még csak bele sem kell bonyolódni igazán semmibe. Ettől jó, semmi olyat nem érez a másik felől, ami ígéretekkel járna. Nagy terhet vesz le róla, még a gondolat is, hogy csak úgy szabadon kereshetnek örömöt a másikban, ha éppen úgy hozza... de majd kiderül, nem gondol tovább a rávetülő zöldeknél, és a csóknál, ami miatt egy percre sem tudja lehűteni magát. A kezek őt is bebarangolják, s bár ma már sokadjára történik, de a lélegzete ugyanúgy akad el és ugyanúgy préseli magát hozzá. Kit érdekel ma már az idegen, a rezidencia, bármi. A felsejlő gondolatok akkor halnak el, amint hozzáér az elf kéz. Igen nagy hatalma van. Óvatosabbnak kellene lennie, nem csak ő veszélyes a másikra nézve. De talán ezzel nem lesz visszaélés azon túl, amit mindketten akarnak. Ha lenne... reméli észrevenné.
Az ötlet felettébb tetszik neki, mutatja is az a beleegyező vigyor, ami most úgy villan, mintha az elrablója éppen tényleg bármit megtehetne vele. Legyen úgy. De csak mára. Bármilyen nehezen is engedné el.*
- Régebben riogattak azzal, hogy el ne raboljanak. Hogy hangozhat ez most ilyen jól? *Állja azt a csillogó zöld pillantást, alig várja, hogy vigye el innen. Bár, ahogy a keze meg sem áll az elfen, nem azt mutatja, hogy azon nyomban képes az indulásra, amit igen jól jelez az is, hogy végül megérinti a férfi ujjait, ami őt simogatja, és igen lassú mozdulattal vezeti le a combjáig, ahol az a jól kitalált vágás van, hogy könnyű legyen a bejutás. Ő vette neki, nem is lehet benne hiba. De csak játszik, néhány lassabbnak érződő pillanat múlva megfordul, ha hagyják és csak a válla fölött néz hátra a szőkére.*
- Úgy tudom, elviszel valahová.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.08 18:43:36
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 18:08:32
Üzenet elküldve: 2024-09-08 18:08:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Hallgatja a lányt, de nem kerüli el a figyelmét, hogy a kis darabkák lerepülnek a kenyérről és szinte egyenesen a kutya szájában landolnak. Vagy nem szereti, vagy csak túl kedves az ebbel, még nem tudja, majd rákérdez erre is. Mai az, akinek kifogyhatatlan mennyiségű kérdése van. Van akit halálba is idegesít vele, de mit érdekli? Mindig célra vezetnek. Vagy a legtöbbször. Azért most óvatosabbnak kell lennie.*
- Egy tündér. Gondolom. *Mi más lehet? Nem sűrűn találkozik afféle lényekkel, de igen érdekesnek tartja őket is. De sokkal érdekesebb az, hogy a lány nem tudja a saját nevét.* - Biztos elneveztek pedig valahogy azelőtt. Mióta vagytok csak ketten Deressel?
*Túl sokat kérdez, igen, tudja, már kezdi érezni. Lehet, hogy érdemesebb lenne visszatérni ahhoz a meséhez, amit félbehagytak a négylábú érkeztekor. *
- Jó, hogy ott van neked, én nem sokáig voltam az erdőben, de egyedül voltam. Ijesztő volt úgy.
*A cseppet sem kis állat sokkal jobban érzi itt magát, ez látványos. Reméli Ciliá-ra is ráragad ebből valami, mert a visszakérdezésben érez némi ellenállást, ha nem is tűnik túl vészesnek.*
- Látod, Deres is jól érzi magát. Itt nem kell elbújni senkitől és étel is van mindig, na meg ágy, ahol aludhatsz. Deresnek a szép füves kert, meg is mutatom, ha szeretnéd.
*Nem szeretne előreszaladni, de a lány nem buta, így némi magyarázatot is kellene adnia, hogy miért gondolja Mai, hogy maradnia kéne.*
- Csak egy felajánlás. Itt nagyobb biztonságban vagytok, mint kint. Tudod, nem szeretném, hogy bajotok essen és újra úgy kéne ételt szerezned, hogy közben más is megsérülhet *gondol az ő combjára.* - és ha téged elkapnak, akkor oda nem mehet veled a kis barátod. Tudom, hogy ez ismeretlen neked, de legalább próbáld ki. Én örülnék, ha itt lennétek.
*Talán előbb dobta be a mély vízbe, mint kellett volna, de nincs sok ideje tervezgetni. Ha a kis elf egyszer innen elmegy, nem jön vissza. Láthatta eddig is Mai hozzáállását, a történtek ellenére nem bántotta, sőt, megetette és még új "odút" is adna. Nehéz lehet megérteni, ezért türelmes lesz akkor is, ha ezer kérdést tenne fel a másik, vagy ha épp dacolni kezdene.*
//Vásárlánya//
*Hallgatja a lányt, de nem kerüli el a figyelmét, hogy a kis darabkák lerepülnek a kenyérről és szinte egyenesen a kutya szájában landolnak. Vagy nem szereti, vagy csak túl kedves az ebbel, még nem tudja, majd rákérdez erre is. Mai az, akinek kifogyhatatlan mennyiségű kérdése van. Van akit halálba is idegesít vele, de mit érdekli? Mindig célra vezetnek. Vagy a legtöbbször. Azért most óvatosabbnak kell lennie.*
- Egy tündér. Gondolom. *Mi más lehet? Nem sűrűn találkozik afféle lényekkel, de igen érdekesnek tartja őket is. De sokkal érdekesebb az, hogy a lány nem tudja a saját nevét.* - Biztos elneveztek pedig valahogy azelőtt. Mióta vagytok csak ketten Deressel?
*Túl sokat kérdez, igen, tudja, már kezdi érezni. Lehet, hogy érdemesebb lenne visszatérni ahhoz a meséhez, amit félbehagytak a négylábú érkeztekor. *
- Jó, hogy ott van neked, én nem sokáig voltam az erdőben, de egyedül voltam. Ijesztő volt úgy.
*A cseppet sem kis állat sokkal jobban érzi itt magát, ez látványos. Reméli Ciliá-ra is ráragad ebből valami, mert a visszakérdezésben érez némi ellenállást, ha nem is tűnik túl vészesnek.*
- Látod, Deres is jól érzi magát. Itt nem kell elbújni senkitől és étel is van mindig, na meg ágy, ahol aludhatsz. Deresnek a szép füves kert, meg is mutatom, ha szeretnéd.
*Nem szeretne előreszaladni, de a lány nem buta, így némi magyarázatot is kellene adnia, hogy miért gondolja Mai, hogy maradnia kéne.*
- Csak egy felajánlás. Itt nagyobb biztonságban vagytok, mint kint. Tudod, nem szeretném, hogy bajotok essen és újra úgy kéne ételt szerezned, hogy közben más is megsérülhet *gondol az ő combjára.* - és ha téged elkapnak, akkor oda nem mehet veled a kis barátod. Tudom, hogy ez ismeretlen neked, de legalább próbáld ki. Én örülnék, ha itt lennétek.
*Talán előbb dobta be a mély vízbe, mint kellett volna, de nincs sok ideje tervezgetni. Ha a kis elf egyszer innen elmegy, nem jön vissza. Láthatta eddig is Mai hozzáállását, a történtek ellenére nem bántotta, sőt, megetette és még új "odút" is adna. Nehéz lehet megérteni, ezért türelmes lesz akkor is, ha ezer kérdést tenne fel a másik, vagy ha épp dacolni kezdene.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 17:20:00
Üzenet elküldve: 2024-09-08 17:20:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Mivel ismeretségük egyelőre a sellőházra és a mai napra vonatkozik és minkét esetben igen hamar összegabalyodtak így a doki nem tudja, hogy általában mennyire komolyan veszi a lány a dolgokat, de most látja rajta, hogy kicsit lejjebb szállt a felhők közül és azon jár az esze, hogy derítse ki mi a helyzet azzal az idegennel. Kérdése így két dolognak szólt. Egyrészt annak, hogy tényleg most kell-e ezt vagy ráér majd akkor mikor nincs egy egész napjuk arra, hogy a kikapcsolódás legváltozatosabb válfajait kipróbálják. Másrészt pedig annak, hogy ha úgy döntene, hogy mégis ma akar utánajárni mindennek akkor illene mellé valamivel a dokit is kárpótolni. Valamivel motiválni őt, hogyha a segítsége kell. Szerencsére erre nem lesz szükség. Szavak nélkül is érti a doki a választ. Ahogy azok a finom kezecskék végigfutnak a testén, ahogy a puha ajkak pedig az övére tapadnak. A finom harapás hatására felmorran ezzel jelezve, hogy hasonlóképp gondolja ő is. A lány mégis szavakba is önti amire nincs szükség. A férfi elmosolyodik ahogy hallgatja. Ilyen felajánlásnak ha akarna se tudna ellenállni. Egy vadabb csókra magához húzza a másikat miközben most ő engedi meg magának, hogy kezével végigjárja annak testét. Ha el akarnak mára felejteni mindent akkor neki egyáltalán sincs ellene semmi kifogása. Ennek pedig elválva ravaszul csillogó zöldekkel ő is gangot ad.*
-Csak mára? Vedd úgy, hogy el vagy rabolva és nem engedlek át senki másnak. Így megfelel?
*Mosolyog pimaszul a másikra.*
*Mivel ismeretségük egyelőre a sellőházra és a mai napra vonatkozik és minkét esetben igen hamar összegabalyodtak így a doki nem tudja, hogy általában mennyire komolyan veszi a lány a dolgokat, de most látja rajta, hogy kicsit lejjebb szállt a felhők közül és azon jár az esze, hogy derítse ki mi a helyzet azzal az idegennel. Kérdése így két dolognak szólt. Egyrészt annak, hogy tényleg most kell-e ezt vagy ráér majd akkor mikor nincs egy egész napjuk arra, hogy a kikapcsolódás legváltozatosabb válfajait kipróbálják. Másrészt pedig annak, hogy ha úgy döntene, hogy mégis ma akar utánajárni mindennek akkor illene mellé valamivel a dokit is kárpótolni. Valamivel motiválni őt, hogyha a segítsége kell. Szerencsére erre nem lesz szükség. Szavak nélkül is érti a doki a választ. Ahogy azok a finom kezecskék végigfutnak a testén, ahogy a puha ajkak pedig az övére tapadnak. A finom harapás hatására felmorran ezzel jelezve, hogy hasonlóképp gondolja ő is. A lány mégis szavakba is önti amire nincs szükség. A férfi elmosolyodik ahogy hallgatja. Ilyen felajánlásnak ha akarna se tudna ellenállni. Egy vadabb csókra magához húzza a másikat miközben most ő engedi meg magának, hogy kezével végigjárja annak testét. Ha el akarnak mára felejteni mindent akkor neki egyáltalán sincs ellene semmi kifogása. Ennek pedig elválva ravaszul csillogó zöldekkel ő is gangot ad.*
-Csak mára? Vedd úgy, hogy el vagy rabolva és nem engedlek át senki másnak. Így megfelel?
*Mosolyog pimaszul a másikra.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:37:35
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:37:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya - háttérben//
*Térdel, előtte a kupac föld, amit kilapátolt. Boldog: befejezte az ásást.*
- Egyszer régen, völgyek mélyén, hűs pataknak partján élvén.. *-halkan, szinte magáról megfeledkezve dúdolgat, ahogy ujjai a kupacot túrják-szitálják, kövek és kavicsok után keresve.-* ..élt egy lány, kit el nem érhet semmi bánat, semmi végzet..
*Halkan nyög ahogy feláll, derekában kellemetlenül sajog egy izom, az ásás és a görnyedés gyermeke. A talált kavicsokat és kövecskéket markaiba gyűjti, és óvatosan egyensúlyozva, hogy ne szórja őket el, a már korábban ugyanígy kiválogatott kavicsok és kövecskék halmához viszi.*
- ..hejj, sötét az erdő, ott lakik az árnyék; tüzet gyújt a szélben, de ne siess, vár még.. *-takarosan összerendezi ujjaival a kőhalmot. Nem a kőhalom a lényeg. A föld. Az a több talicskányi, fekete, avar és humusz és napfény illatú föld, ami tökéletes lesz majd arra, hogy szénával és vízzel keverve tapasztósárrá dagassza, és abból építse meg a kis kemencét.-* ..szól az öreg tölgyfa ága, mintha régi dalok hangja szállna..
*A lapátért megy, lehajol érte, felveszi. Belelép a kiásott alapba, abba a nem túl mély, hosszúkás téglalap alakú gödörbe, és a lapát segítségével kezdi elsimítani és letömöríteni az alap alját.*
- ..mesél a szélben, hány hős maradt, és hányan tűntek már el a föld alatt.. *-ahol egyenetlenséget talál, ott finom mozdulattal nyes még az alap aljából a lapáttal, majd folytatja a simítást és egyengetést. Amerre elhalad, csak a sík, egyenes földben maradó csizmanyomok maradnak.-* ..hej, sötét az erdő, ott lakik az árnyék; tüzet gyújt a szélben, de ne siess, vár még..
*Derekában kellemetlenül sajog egy izom, de nem foglalkozik vele. Elégedett: befejezte az ásást, és az alap is szép rendezett. Arra gondol, hogy a következő feladat sem lesz kellemes, téglát kell ide hordania, jó sokat, majdnem mindet, amit csak talál félretéve. De az már a második lépés az első után, és az első lépés megtörtént. Végtére is: az ember is csak így járja az utat. Egyik lépés a másik után. Na, ez sem másabb.
Halkan dúdol, miközben az ásót és a lapátot a talicskára fekteti, és elindul vissza az istálló felé.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.08 15:39:01
//Vásárlánya - háttérben//
*Térdel, előtte a kupac föld, amit kilapátolt. Boldog: befejezte az ásást.*
- Egyszer régen, völgyek mélyén, hűs pataknak partján élvén.. *-halkan, szinte magáról megfeledkezve dúdolgat, ahogy ujjai a kupacot túrják-szitálják, kövek és kavicsok után keresve.-* ..élt egy lány, kit el nem érhet semmi bánat, semmi végzet..
*Halkan nyög ahogy feláll, derekában kellemetlenül sajog egy izom, az ásás és a görnyedés gyermeke. A talált kavicsokat és kövecskéket markaiba gyűjti, és óvatosan egyensúlyozva, hogy ne szórja őket el, a már korábban ugyanígy kiválogatott kavicsok és kövecskék halmához viszi.*
- ..hejj, sötét az erdő, ott lakik az árnyék; tüzet gyújt a szélben, de ne siess, vár még.. *-takarosan összerendezi ujjaival a kőhalmot. Nem a kőhalom a lényeg. A föld. Az a több talicskányi, fekete, avar és humusz és napfény illatú föld, ami tökéletes lesz majd arra, hogy szénával és vízzel keverve tapasztósárrá dagassza, és abból építse meg a kis kemencét.-* ..szól az öreg tölgyfa ága, mintha régi dalok hangja szállna..
*A lapátért megy, lehajol érte, felveszi. Belelép a kiásott alapba, abba a nem túl mély, hosszúkás téglalap alakú gödörbe, és a lapát segítségével kezdi elsimítani és letömöríteni az alap alját.*
- ..mesél a szélben, hány hős maradt, és hányan tűntek már el a föld alatt.. *-ahol egyenetlenséget talál, ott finom mozdulattal nyes még az alap aljából a lapáttal, majd folytatja a simítást és egyengetést. Amerre elhalad, csak a sík, egyenes földben maradó csizmanyomok maradnak.-* ..hej, sötét az erdő, ott lakik az árnyék; tüzet gyújt a szélben, de ne siess, vár még..
*Derekában kellemetlenül sajog egy izom, de nem foglalkozik vele. Elégedett: befejezte az ásást, és az alap is szép rendezett. Arra gondol, hogy a következő feladat sem lesz kellemes, téglát kell ide hordania, jó sokat, majdnem mindet, amit csak talál félretéve. De az már a második lépés az első után, és az első lépés megtörtént. Végtére is: az ember is csak így járja az utat. Egyik lépés a másik után. Na, ez sem másabb.
Halkan dúdol, miközben az ásót és a lapátot a talicskára fekteti, és elindul vissza az istálló felé.*
A hozzászólás írója (Alaver Raanus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.08 15:39:01
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:09:41
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Még őszinte, még ártatlan, az a mocsok amit a kétlábúak hazugságoknak, és ármánynak neveznek. Az Cilia számára ismeretlen. Fogalma sincs arról se, miképp leplezze érzelmeit, vagy éppen reakcióit, és hogy ez a kétlábúak világában erény egyeseknél, az hogy képesek mások előtt mást mutatni, és mondani. Számára ez egy érthetetlen koncepció, ami az erdei életben felesleges, kár az éhes farkas előtt hazudozni, az bizony lefogja vadászni őt, bármilyen mézédes mondókája is legyen számára. Az ilyesfajta tudást mellőznie kellett, és a túlélésre fókuszálnia. Melyik gyógynövény mire jó, melyik gomba, vagy bogyó ehető, és melyik az amelyik bajt hozna pici gyomrára. Ez az élet azonban, új és ismeretlen. Legalább is még annak tűnik. Bár ki tudja, Mai törődésének köszönhetően lehet ismét ismerősé válik, remélhetőleg.
Belegondolva, egy csavaros, görbe, törött tükrön keresztül, mintha Mai is elszenvedte annak a bizonyos vágásnak a fájdalmát, talán sajátjának is tekinthetné Ciliát. Lehet Alaver volt az aki nyakon csípte, de Mai kedves szavainak köszönhető az, hogy a kis vadóc maga jött két lábon a Rezidenciára. Míg a többi lurkót talán hozták, hogy Mai foglalkozzon velük, Ciliát Ő hozta, ez az ő érdeme.*
-Igen mert nem volt.
*Vonja meg vállát, miután leküzdötte az utolsó falat almát is, száját megtörölve alkarjával, már nyúl a következő falatért, ami egy kenyérke amin szalonna darabkák vannak. Kis ujjacskáival, hamar leszedegeti a szalonna darabkákat, és lepottyantja azokat Deres orra elé, a kutya pedig farok csóválva, kezdi fel azokat felcsipegetni, és nagy örömmel szinte ízlelgetve rágcsálja el az elé dobott szalonna darabkákat. Mielőtt a kenyérbe harapna, mai következő kérdésére is válaszol.*
-Olyan mint én, hegyes fülű, csak szárnya is van.
*Dől egy picit oldalasan, hogy a háta közepére mutasson. Ezzel is csak jobban megmutatva ápolatlanságát, a piszkos fehér összeragadt tincseket amikben kósza leveleket ágak és gyökerek lógnak, vajon azok mire lehetnek jók? Vagy csupán tényleg valami ami csak ráragadt az erdei élet óta. Majd visszadőlve a székre, bemajszolja a kezében tartott kenyér szeletet szalonna darabkák nélkül. Mai következő kérdésére azonban abba marad a rágcsálás, és Cilia megdermed egy pillanatra.*
-Itt maradni?
*Néz le Deresre, aki elégedetten békésen fekszik már azóta a szék alatt, a csontot mancsai alatt tartva, nagy pofáját azon pihentetve. A jószág pofátlanul jól érzi magát, szinte már szenderedre el. Cilia visszafordítja tekintetét Maire, és értetlenül néz rá, nem tudja igazán erre mit mondjon. Hiszen a kosár arra utal, hogy Alaver is itt járt, az aki nyakon csípte, és bár Mai már közölte vele, hogy ő csak védte a nőt tőle, attól függetlenül tart a nagy és erős kétlábútól. Emellett, ez az odú is felfedezetlen számára, nem tudja ki másra bukkanhat még, és ki tudja ki akarhat még neki ártani, túl sok még a bizonytalanság. És az arcán Mai a gondolatok könnyedén leolvashatja, hogy az ötlet még nem feltétlenül tetszik neki.*
//Vásárlánya//
*Még őszinte, még ártatlan, az a mocsok amit a kétlábúak hazugságoknak, és ármánynak neveznek. Az Cilia számára ismeretlen. Fogalma sincs arról se, miképp leplezze érzelmeit, vagy éppen reakcióit, és hogy ez a kétlábúak világában erény egyeseknél, az hogy képesek mások előtt mást mutatni, és mondani. Számára ez egy érthetetlen koncepció, ami az erdei életben felesleges, kár az éhes farkas előtt hazudozni, az bizony lefogja vadászni őt, bármilyen mézédes mondókája is legyen számára. Az ilyesfajta tudást mellőznie kellett, és a túlélésre fókuszálnia. Melyik gyógynövény mire jó, melyik gomba, vagy bogyó ehető, és melyik az amelyik bajt hozna pici gyomrára. Ez az élet azonban, új és ismeretlen. Legalább is még annak tűnik. Bár ki tudja, Mai törődésének köszönhetően lehet ismét ismerősé válik, remélhetőleg.
Belegondolva, egy csavaros, görbe, törött tükrön keresztül, mintha Mai is elszenvedte annak a bizonyos vágásnak a fájdalmát, talán sajátjának is tekinthetné Ciliát. Lehet Alaver volt az aki nyakon csípte, de Mai kedves szavainak köszönhető az, hogy a kis vadóc maga jött két lábon a Rezidenciára. Míg a többi lurkót talán hozták, hogy Mai foglalkozzon velük, Ciliát Ő hozta, ez az ő érdeme.*
-Igen mert nem volt.
*Vonja meg vállát, miután leküzdötte az utolsó falat almát is, száját megtörölve alkarjával, már nyúl a következő falatért, ami egy kenyérke amin szalonna darabkák vannak. Kis ujjacskáival, hamar leszedegeti a szalonna darabkákat, és lepottyantja azokat Deres orra elé, a kutya pedig farok csóválva, kezdi fel azokat felcsipegetni, és nagy örömmel szinte ízlelgetve rágcsálja el az elé dobott szalonna darabkákat. Mielőtt a kenyérbe harapna, mai következő kérdésére is válaszol.*
-Olyan mint én, hegyes fülű, csak szárnya is van.
*Dől egy picit oldalasan, hogy a háta közepére mutasson. Ezzel is csak jobban megmutatva ápolatlanságát, a piszkos fehér összeragadt tincseket amikben kósza leveleket ágak és gyökerek lógnak, vajon azok mire lehetnek jók? Vagy csupán tényleg valami ami csak ráragadt az erdei élet óta. Majd visszadőlve a székre, bemajszolja a kezében tartott kenyér szeletet szalonna darabkák nélkül. Mai következő kérdésére azonban abba marad a rágcsálás, és Cilia megdermed egy pillanatra.*
-Itt maradni?
*Néz le Deresre, aki elégedetten békésen fekszik már azóta a szék alatt, a csontot mancsai alatt tartva, nagy pofáját azon pihentetve. A jószág pofátlanul jól érzi magát, szinte már szenderedre el. Cilia visszafordítja tekintetét Maire, és értetlenül néz rá, nem tudja igazán erre mit mondjon. Hiszen a kosár arra utal, hogy Alaver is itt járt, az aki nyakon csípte, és bár Mai már közölte vele, hogy ő csak védte a nőt tőle, attól függetlenül tart a nagy és erős kétlábútól. Emellett, ez az odú is felfedezetlen számára, nem tudja ki másra bukkanhat még, és ki tudja ki akarhat még neki ártani, túl sok még a bizonytalanság. És az arcán Mai a gondolatok könnyedén leolvashatja, hogy az ötlet még nem feltétlenül tetszik neki.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 14:29:19
Üzenet elküldve: 2024-09-08 14:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Nem tudja mit élhetett át a lány. Minden apró rezzenés a kis arcon érdekes. Abból tud olvasni, előbb, mint a szavakból. Sokat árulkodnak, főleg azoké, akik még nem tanulták meg elrejteni azokat, bár az is sokat sejtet. Dorgálást várhat, üvöltést, bármit, de Mai-tól nem fog ilyesmit kapni. Nem ilyenkor. Tehet még majd száz dolgot, amiért kijár, de úgy fog közelíteni, hogy az ne ártson többet, többet annál, mint eddig. Nem kell fizetni. Talán nem a meleg családi fészek ez és meg kell tanulni osztozni a helyen, de azt, ami tőle telik, mindig oda fogja neki adni. Különleges mindegyik gyerek, de ez a pillanat neki is más. Olyan első, amilyet sosem gondolt volna. Véletlen, amiben nem is hisz. Egyetlen tolvajlási kísérlet adta őt neki, hogy segítse, ameddig csak szükséges. Nem hagyhatja elkallódni, nem érdemli meg a másik. Még azt is elfelejti, hogy nem szabad enni. Ő is nyúl a sajtért, issza a vizet, és belefeledkezik Ciliá-ba. Kevés a szó, de majd több lesz az. Még a nevét sem tudja, Mai pedig szívesen elfelejtené néha a sajátját. Sokszor ütközik bele ellentétekbe. Mindig átértékelődik ilyenkor ezer meg egy dolog. De a mosoly már ott maradt és az a melegség a szívében is, amit igazán csak Nori tudott belőle előcsalni, mégis más az egész. Neki sosem adathat meg hogy legyen egy saját, lehet hát száz, aki nem az övé. De a kis elf az első. És az első, az mindig az marad. Ő is tanul ebből, tőle. Hogyan kell gondoskodni igazán. És ez még semmi, néhány óra csupán. Milyen lehet majd később? Tudja, hogy lesz később.*
- Ő adta neked? Előtte nem neveztek máshogy?
*Szikra. Helyes becenévnek tűnik, de csak ráaggatott és nem a valódi. Kíváncsi, hogy az hova veszett. És arra is, ki az, akiről beszél. Hagyja válaszolni, ha akar, csak utána teszi fel.*
- Alesian ő kicsoda?
*Deres is jól van, úgy tűnik, ha lassabban is, de Cilia is kezd enyhülni. Jó látni a kis izgatottságot is benne. Az, hogy milyen hévvel eszik, az nem meglepő, hiszen nélkülözhette egy ideig. Sokszor. Nem most fog érte szólni, erre is elég ideje lesz. Hagyja, hogy jóllakjon, hogy elteljen, ha elnehezedik még csak az sem baj. Legalább nem akar tovább futni.*
- Már késő van ahhoz, hogy tovább menjetek, de maradhattok itt. Bármeddig. Nem, ezért sem kell fizetni.
*Teszi hozzá azonnal, de nem fűzi tovább, mert választ szeretne. A reakció függvényében tudja tovább gondolni a napot. Mert azt még nem is tudja, hogy egy dézsa vízbe is bedugná. Talán Alaver segít majd melegíteni. Hol lehet? Ki kéne menni érte a kertbe, de nem akarja itt hagyni a párost, nem mert bármit is félt az enyves kis kezektől, hanem még lehet ezer gondolat, ijedtség, ami arra készteti, hogy elszökjön. *
//Vásárlánya//
*Nem tudja mit élhetett át a lány. Minden apró rezzenés a kis arcon érdekes. Abból tud olvasni, előbb, mint a szavakból. Sokat árulkodnak, főleg azoké, akik még nem tanulták meg elrejteni azokat, bár az is sokat sejtet. Dorgálást várhat, üvöltést, bármit, de Mai-tól nem fog ilyesmit kapni. Nem ilyenkor. Tehet még majd száz dolgot, amiért kijár, de úgy fog közelíteni, hogy az ne ártson többet, többet annál, mint eddig. Nem kell fizetni. Talán nem a meleg családi fészek ez és meg kell tanulni osztozni a helyen, de azt, ami tőle telik, mindig oda fogja neki adni. Különleges mindegyik gyerek, de ez a pillanat neki is más. Olyan első, amilyet sosem gondolt volna. Véletlen, amiben nem is hisz. Egyetlen tolvajlási kísérlet adta őt neki, hogy segítse, ameddig csak szükséges. Nem hagyhatja elkallódni, nem érdemli meg a másik. Még azt is elfelejti, hogy nem szabad enni. Ő is nyúl a sajtért, issza a vizet, és belefeledkezik Ciliá-ba. Kevés a szó, de majd több lesz az. Még a nevét sem tudja, Mai pedig szívesen elfelejtené néha a sajátját. Sokszor ütközik bele ellentétekbe. Mindig átértékelődik ilyenkor ezer meg egy dolog. De a mosoly már ott maradt és az a melegség a szívében is, amit igazán csak Nori tudott belőle előcsalni, mégis más az egész. Neki sosem adathat meg hogy legyen egy saját, lehet hát száz, aki nem az övé. De a kis elf az első. És az első, az mindig az marad. Ő is tanul ebből, tőle. Hogyan kell gondoskodni igazán. És ez még semmi, néhány óra csupán. Milyen lehet majd később? Tudja, hogy lesz később.*
- Ő adta neked? Előtte nem neveztek máshogy?
*Szikra. Helyes becenévnek tűnik, de csak ráaggatott és nem a valódi. Kíváncsi, hogy az hova veszett. És arra is, ki az, akiről beszél. Hagyja válaszolni, ha akar, csak utána teszi fel.*
- Alesian ő kicsoda?
*Deres is jól van, úgy tűnik, ha lassabban is, de Cilia is kezd enyhülni. Jó látni a kis izgatottságot is benne. Az, hogy milyen hévvel eszik, az nem meglepő, hiszen nélkülözhette egy ideig. Sokszor. Nem most fog érte szólni, erre is elég ideje lesz. Hagyja, hogy jóllakjon, hogy elteljen, ha elnehezedik még csak az sem baj. Legalább nem akar tovább futni.*
- Már késő van ahhoz, hogy tovább menjetek, de maradhattok itt. Bármeddig. Nem, ezért sem kell fizetni.
*Teszi hozzá azonnal, de nem fűzi tovább, mert választ szeretne. A reakció függvényében tudja tovább gondolni a napot. Mert azt még nem is tudja, hogy egy dézsa vízbe is bedugná. Talán Alaver segít majd melegíteni. Hol lehet? Ki kéne menni érte a kertbe, de nem akarja itt hagyni a párost, nem mert bármit is félt az enyves kis kezektől, hanem még lehet ezer gondolat, ijedtség, ami arra készteti, hogy elszökjön. *
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 13:57:01
Üzenet elküldve: 2024-09-08 13:57:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Sok dolga lesz majd vele, az alapokat amiket az élet lebontott, Mainek kell újra, tégláról téglára újra felépíteni, hogy ha tényleg itt akarja tartani a leánykát. Biztosan ez lenne a legjobb hely számára, hogy ismét törődő kezek között legyen. Még nem tudja és nem is akarja bevallani magának, hiszen mindig is ezt tudta, hogy egyedül van és csak magára és Deresre számíthat. És minden más csak a vesztét akarja. Azonban ezekre is volt már egy két példa, miszerint még sem mindenki a vesztét akarja. De ehhez hátra kell hagynia vad szokásait, és szelídülnie kell, csak úgy mint egy vad lónak akit befogtak.
Tekintete, ahogy a nőre néz, ártatlanul és elveszetten miszerint nem tudja ezt az étket kifizetni, nem ilyen reakcióra várt. Próbált már egyszer elvenni ételt így, hogy kevesebb aranykarikát adott mint kellett volna, és elzavarták, rá ordítottak. Ez a reakció Maitől, egy első számára. A jeges tekinteteket, amik kedvesen dorgálták eddig, most megenyhülve ragyognak rá. Ő pedig nem tudja hova tenni. Nem érti mit mondott mit tett. Egy pillanatra mikor Mai elkezd megszólalni, egy pillanat töredékére ha összerezzen és elkapja tekintetét lehunyva, hiszen a dühös, és elzavaró szavakat számított. De mikor eljut tudatáig, hogy nem kell fizetni, szemeit ismét nagyra nyitva meglepetten néz Maire. Mire megtudna szólalni, már a pohár tiszta víz is ott van kobakja előtt az asztalra kitöltve. Ismételten szóra nyitná a száját, sőt már nyúlt is volna a pohárhoz, hogy amazt Deresnek adja, de Mai rá is gondol. Cilia pedig csak értetlenül néz a nőre, mire ez a törődés? Miért csinálja ezt? Miért nem kér érte aranykarikát? Sok sok kérdés és Ő maga egyszerűen nem tud erre választ adni.
Deres Mai közelítését a csont ropogtatás közben egy halkabb morranással fogadja, ő még azóta is gyanakvó. De az elé tolt vízbe szinte azonnal beledugja nagy pofáját és mohón kezdi azt el lefetyelni hangosan. Biza szegény már nagyon szomjas volt, szinte másodpercek alatt kiüríti a tálat, és most vissza is fordul a csonthoz, amit érdekes módon most már halkabban rágcsál, mintha már nem akarna üzenni semmiféle ártót a nőnek.
Cilia elégedetten nézi, ahogy kutyája szemtelenül kiélvezi a vendégszeretetet, ő sokkalta otthonosabban érzi magát mint a lány, látszik Deresen mintha ehhez lenne hozzászokva, ahogy ott heverészik a lány széke alatt, csupán a kis elf kinézete idegen ebben az idilli látványban.
Mai kérdésére, picit megenyhültebben válaszol, mintha már mosolyogna is.*
-Szikra. Alesian adta nekem, mert nem tudtam a nevem. Azt mondta, lát bennem ilyet, és tetszett mert valami kellemes melegre emlékeztetett.
*Meséli el, a végére már már gyermeki izgatottsággal. Amint befejezi mondókáját, ismét Maire tekint, majd lassan az étel felé nyúl pontosabban az egyik almához amit már akkor kinézett amikor Mai azt az asztalra rakta. Tekintete Maien és az almán táncol ide oda, tesztelve, hogy tényleg szabad e elvenni, lassan nyúl óda, majd amint megragadja azt, egy gyors hirtelen mozdulattal harap bele, hasonló mohósággal és finomságot mellőzve, csak úgy mint Deres a vízzel. Enyhén csámcsog csupán, de azt is csak azért mert akkorát harap, és olyan gyorsan, hogy csak úgy képes megrágni azokat a falatokat. Néhány másodperc alatt el is pusztítja a teljes almát, egy magos sem hagyva hátra. Rossz szokása ez, hiszen a folytonos futás bujkálással nincs ideje lassan enni, ez is egy olyan dolog lesz amit majd Mainek meg kell neki tanítania, hogy itt majd remélhetőleg senki nem veszi el az ételt a szeme elől.*
//Vásárlánya//
*Sok dolga lesz majd vele, az alapokat amiket az élet lebontott, Mainek kell újra, tégláról téglára újra felépíteni, hogy ha tényleg itt akarja tartani a leánykát. Biztosan ez lenne a legjobb hely számára, hogy ismét törődő kezek között legyen. Még nem tudja és nem is akarja bevallani magának, hiszen mindig is ezt tudta, hogy egyedül van és csak magára és Deresre számíthat. És minden más csak a vesztét akarja. Azonban ezekre is volt már egy két példa, miszerint még sem mindenki a vesztét akarja. De ehhez hátra kell hagynia vad szokásait, és szelídülnie kell, csak úgy mint egy vad lónak akit befogtak.
Tekintete, ahogy a nőre néz, ártatlanul és elveszetten miszerint nem tudja ezt az étket kifizetni, nem ilyen reakcióra várt. Próbált már egyszer elvenni ételt így, hogy kevesebb aranykarikát adott mint kellett volna, és elzavarták, rá ordítottak. Ez a reakció Maitől, egy első számára. A jeges tekinteteket, amik kedvesen dorgálták eddig, most megenyhülve ragyognak rá. Ő pedig nem tudja hova tenni. Nem érti mit mondott mit tett. Egy pillanatra mikor Mai elkezd megszólalni, egy pillanat töredékére ha összerezzen és elkapja tekintetét lehunyva, hiszen a dühös, és elzavaró szavakat számított. De mikor eljut tudatáig, hogy nem kell fizetni, szemeit ismét nagyra nyitva meglepetten néz Maire. Mire megtudna szólalni, már a pohár tiszta víz is ott van kobakja előtt az asztalra kitöltve. Ismételten szóra nyitná a száját, sőt már nyúlt is volna a pohárhoz, hogy amazt Deresnek adja, de Mai rá is gondol. Cilia pedig csak értetlenül néz a nőre, mire ez a törődés? Miért csinálja ezt? Miért nem kér érte aranykarikát? Sok sok kérdés és Ő maga egyszerűen nem tud erre választ adni.
Deres Mai közelítését a csont ropogtatás közben egy halkabb morranással fogadja, ő még azóta is gyanakvó. De az elé tolt vízbe szinte azonnal beledugja nagy pofáját és mohón kezdi azt el lefetyelni hangosan. Biza szegény már nagyon szomjas volt, szinte másodpercek alatt kiüríti a tálat, és most vissza is fordul a csonthoz, amit érdekes módon most már halkabban rágcsál, mintha már nem akarna üzenni semmiféle ártót a nőnek.
Cilia elégedetten nézi, ahogy kutyája szemtelenül kiélvezi a vendégszeretetet, ő sokkalta otthonosabban érzi magát mint a lány, látszik Deresen mintha ehhez lenne hozzászokva, ahogy ott heverészik a lány széke alatt, csupán a kis elf kinézete idegen ebben az idilli látványban.
Mai kérdésére, picit megenyhültebben válaszol, mintha már mosolyogna is.*
-Szikra. Alesian adta nekem, mert nem tudtam a nevem. Azt mondta, lát bennem ilyet, és tetszett mert valami kellemes melegre emlékeztetett.
*Meséli el, a végére már már gyermeki izgatottsággal. Amint befejezi mondókáját, ismét Maire tekint, majd lassan az étel felé nyúl pontosabban az egyik almához amit már akkor kinézett amikor Mai azt az asztalra rakta. Tekintete Maien és az almán táncol ide oda, tesztelve, hogy tényleg szabad e elvenni, lassan nyúl óda, majd amint megragadja azt, egy gyors hirtelen mozdulattal harap bele, hasonló mohósággal és finomságot mellőzve, csak úgy mint Deres a vízzel. Enyhén csámcsog csupán, de azt is csak azért mert akkorát harap, és olyan gyorsan, hogy csak úgy képes megrágni azokat a falatokat. Néhány másodperc alatt el is pusztítja a teljes almát, egy magos sem hagyva hátra. Rossz szokása ez, hiszen a folytonos futás bujkálással nincs ideje lassan enni, ez is egy olyan dolog lesz amit majd Mainek meg kell neki tanítania, hogy itt majd remélhetőleg senki nem veszi el az ételt a szeme elől.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:17:03
Üzenet elküldve: 2024-09-08 12:17:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem jellemző, hogy le tudja állítani a gondolatait, többnyire nem is akarja, mert akkor úgy érzi nem halad. Haszontalan. Nem jut sehová, üres idő, elpocsékolt percek. Már most kezdené összeállítani fejben a tervet, még ha ez nem is való a jelen helyzetbe. Annyi dolga van az árvaházzal is, inkább oda kéne az energiáit irányítani, de egy ilyen betoppanó azért olyasvalaki, akivel nem árt mindemellett foglalkozni.
De itt van az elf. Az a szőke, aki képes és még ha akaratlanul is, de aljas módon elveszi tőle a gondolkodás igazi képességét, mert azok a zöld szemek, ahogy belefúródnak a jegekbe, a kéz, ahogy egyre közelebb vonja magához, a másik minden porcikája egyszerűen elűzi a józanságot. Persze ilyenkor szabad is. Sőt, jót tesz. Szerencséjére helyzetben nem kellett nélkülöznie az eszét, most eldobhatja egy kicsit újra. Persze, hogy nem bír a sajátjával és újra kalandozni kezdenek az ujjak a másikon, ahogy érik. Szép lassan húzza fel őket, kissé eltávolodva tőle, a hasától kezdve, a mellkasán át, a nyakig, hogy ott állapodjon meg, majd egy egészen enyhe nyomást fejez ki, hogy válasz előtt hajoljon felé, és kaphasson egy csókot. Finoman harap rá annak ajkára, ekkor mosolyodik csak el, nézi a lélektükröket.*
- Kitalálom. Most más jobban foglalkoztat.
*Nehéz. Maradna is, menne is, de végtére is mindegy, csak ez a nap maradjon meg. Remélhetőleg minél kevesebb idegen behatással. Ha jól érti a mozdulatokat, annak sincs ellenére, hogy nem fejtegetik tovább a kérdést. *
- Csak egy kicsit, csak mára szeretném elfelejteni ezt az egészet. *Bök állával a ház felé. A mindene. De nem most. Nem akar tovább harcolni érte, mellette. Másokkal. Az árvákért. Agyalni rajtuk. A bútorokon, tanterveken. Egy nap, aztán ki tudja mikor lehet még hasonló. Bele se merne gondolni.*
- Tudsz benne segíteni?
*Szélesedik a mosoly, a szemek pedig kutatnak. Mégis csak jobb, ha elmennek innen. Úgy lehet igazán hátrahagyni. Holdudvar, vagy más, az neki mindegy.*
*Nem jellemző, hogy le tudja állítani a gondolatait, többnyire nem is akarja, mert akkor úgy érzi nem halad. Haszontalan. Nem jut sehová, üres idő, elpocsékolt percek. Már most kezdené összeállítani fejben a tervet, még ha ez nem is való a jelen helyzetbe. Annyi dolga van az árvaházzal is, inkább oda kéne az energiáit irányítani, de egy ilyen betoppanó azért olyasvalaki, akivel nem árt mindemellett foglalkozni.
De itt van az elf. Az a szőke, aki képes és még ha akaratlanul is, de aljas módon elveszi tőle a gondolkodás igazi képességét, mert azok a zöld szemek, ahogy belefúródnak a jegekbe, a kéz, ahogy egyre közelebb vonja magához, a másik minden porcikája egyszerűen elűzi a józanságot. Persze ilyenkor szabad is. Sőt, jót tesz. Szerencséjére helyzetben nem kellett nélkülöznie az eszét, most eldobhatja egy kicsit újra. Persze, hogy nem bír a sajátjával és újra kalandozni kezdenek az ujjak a másikon, ahogy érik. Szép lassan húzza fel őket, kissé eltávolodva tőle, a hasától kezdve, a mellkasán át, a nyakig, hogy ott állapodjon meg, majd egy egészen enyhe nyomást fejez ki, hogy válasz előtt hajoljon felé, és kaphasson egy csókot. Finoman harap rá annak ajkára, ekkor mosolyodik csak el, nézi a lélektükröket.*
- Kitalálom. Most más jobban foglalkoztat.
*Nehéz. Maradna is, menne is, de végtére is mindegy, csak ez a nap maradjon meg. Remélhetőleg minél kevesebb idegen behatással. Ha jól érti a mozdulatokat, annak sincs ellenére, hogy nem fejtegetik tovább a kérdést. *
- Csak egy kicsit, csak mára szeretném elfelejteni ezt az egészet. *Bök állával a ház felé. A mindene. De nem most. Nem akar tovább harcolni érte, mellette. Másokkal. Az árvákért. Agyalni rajtuk. A bútorokon, tanterveken. Egy nap, aztán ki tudja mikor lehet még hasonló. Bele se merne gondolni.*
- Tudsz benne segíteni?
*Szélesedik a mosoly, a szemek pedig kutatnak. Mégis csak jobb, ha elmennek innen. Úgy lehet igazán hátrahagyni. Holdudvar, vagy más, az neki mindegy.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-08 10:12:13
Üzenet elküldve: 2024-09-08 10:12:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vásárlánya//
*Hozzá kell szoknia, hogy teljesen evidens dolgokat is el kelljen mondania. Ráadásul nem bántóan, hanem csak amolyan mellékes, tanító jelleggel. Hogy a lány már ültetné fel a kutyát is a székre, szinte biztos volt. Majd rááll az agya, hogyan kérjen tőle dolgokat, már most is egészen jól kezd benne összeállni a kép, legalábbis ezen a téren. A hogyan tarja itt kérdés, még nem a legtisztább, de majd kialakul. Egy biztos: Cilia marad velük, Deressel együtt. Lassan ő is meg fogja tudni. Vagy tapasztalni.
Nehéz dolga van az étellel. Ez másnak az, amit csukott szemmel, napjában többször is megcsinál, saját magának, másnak. Mai minden pillanatát utálja annak, ha valakivel össze kell ülni és közösen fogyasztani. Ha csak nem egy pohár borról van szó, mert az egészen más. Most mégis ott vannak a finomnak tűnő falatok és a lány nem nyúl értük, nem pedig ő. Nem érti, de még mielőtt kérdezhetne, ki is bukik azon a fiatal kis szájon a miért. Az efféle mondatoknál azonnal elszorul a szíve, és ha tehetné magához ölelné azt a kis elfet és el sem engedné soha. Ezt az egyet tényleg nem ismeri, hogy milyen, ha bármi a pénzen múlik. "Arany karika". Szemeiben már semmi jeges nincs a világon, ahogy őt nézi. Teljesen felolvasztotta, ami ritkaságszámba megy.*
- Nem kérek érte pénzt. Itt nem kér tőled, *Néz az eb irányába* - tőletek senki egyetlen aranyat sem. Egyél nyugodtan amennyit szeretnél tényleg.
*Már nagyon szeretné felhozni, hogy éjszakára is maradjanak, de hadd eméssze az ételen kívül a lány a tudatot is, hogy itt jó helyen van.
Vizet is önt neki a pohárba, azt is elé tolja, nehogy a végén kérdés legyen, hogy azt szabad-e. Ekkor jut eszébe, hogy az bizony a négylábúnak sem ártana, így egy ismételt röpke expedíció után talál alkalmas tálat erre is. Ha morran is, ő oda teszi neki. Őt is meg kell győzni...
Figyeli, ahogy Cilia megérti, hogy mit is akart elmondani a piaci kaland kapcsán. *
- Örülök, hogy megérted. *Méri végig kissé még mindig a vonásokban elveszve. Ha megjelenne a férfi, talán így már nem jelent majd problémát.*
- Elmondod hogy hívnak? Deres nevét már tudom, de a tiédet még nem hallottam. Én Mai vagyok.
*Szerencsére ide kéznyújtás nem kell, sem semmilyen formális dolog. Persze, majd azt is meg kell tanulnia, de még elégnek tartja, hogy szék és asztal között tudjon használatbéli különbséget tenni... ráér az az illem.*
//Vásárlánya//
*Hozzá kell szoknia, hogy teljesen evidens dolgokat is el kelljen mondania. Ráadásul nem bántóan, hanem csak amolyan mellékes, tanító jelleggel. Hogy a lány már ültetné fel a kutyát is a székre, szinte biztos volt. Majd rááll az agya, hogyan kérjen tőle dolgokat, már most is egészen jól kezd benne összeállni a kép, legalábbis ezen a téren. A hogyan tarja itt kérdés, még nem a legtisztább, de majd kialakul. Egy biztos: Cilia marad velük, Deressel együtt. Lassan ő is meg fogja tudni. Vagy tapasztalni.
Nehéz dolga van az étellel. Ez másnak az, amit csukott szemmel, napjában többször is megcsinál, saját magának, másnak. Mai minden pillanatát utálja annak, ha valakivel össze kell ülni és közösen fogyasztani. Ha csak nem egy pohár borról van szó, mert az egészen más. Most mégis ott vannak a finomnak tűnő falatok és a lány nem nyúl értük, nem pedig ő. Nem érti, de még mielőtt kérdezhetne, ki is bukik azon a fiatal kis szájon a miért. Az efféle mondatoknál azonnal elszorul a szíve, és ha tehetné magához ölelné azt a kis elfet és el sem engedné soha. Ezt az egyet tényleg nem ismeri, hogy milyen, ha bármi a pénzen múlik. "Arany karika". Szemeiben már semmi jeges nincs a világon, ahogy őt nézi. Teljesen felolvasztotta, ami ritkaságszámba megy.*
- Nem kérek érte pénzt. Itt nem kér tőled, *Néz az eb irányába* - tőletek senki egyetlen aranyat sem. Egyél nyugodtan amennyit szeretnél tényleg.
*Már nagyon szeretné felhozni, hogy éjszakára is maradjanak, de hadd eméssze az ételen kívül a lány a tudatot is, hogy itt jó helyen van.
Vizet is önt neki a pohárba, azt is elé tolja, nehogy a végén kérdés legyen, hogy azt szabad-e. Ekkor jut eszébe, hogy az bizony a négylábúnak sem ártana, így egy ismételt röpke expedíció után talál alkalmas tálat erre is. Ha morran is, ő oda teszi neki. Őt is meg kell győzni...
Figyeli, ahogy Cilia megérti, hogy mit is akart elmondani a piaci kaland kapcsán. *
- Örülök, hogy megérted. *Méri végig kissé még mindig a vonásokban elveszve. Ha megjelenne a férfi, talán így már nem jelent majd problémát.*
- Elmondod hogy hívnak? Deres nevét már tudom, de a tiédet még nem hallottam. Én Mai vagyok.
*Szerencsére ide kéznyújtás nem kell, sem semmilyen formális dolog. Persze, majd azt is meg kell tanulnia, de még elégnek tartja, hogy szék és asztal között tudjon használatbéli különbséget tenni... ráér az az illem.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:19:26
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:19:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A dokinak elviekben még annyi köze sincs ehhez a rezidenciához mint a lánynak, de ha már belekeveredett egy ilyen szituációba biztos nem hagyja, hogy fenyegessék a félvért, meg a lányokat ha itt lesznek. A bókjaiba meg muszáj belecsempészni egy kis igazságot is. Vonzza őt a másik hideg logikus gondolkodása. Veszélyes számára és a veszélyről már rég tudja, hogy afrodiziákumként hat számára. Most viszont egyelőre még maradna ennél a kevésbé szórakoztató témánál mielőbb visszatérnének a romantikához. Annak lány szavaira bólint. A fickó olyannak tűnt akinek jó a füle és ügyesen tudja a hallott dolgokat eladni. Lehet viszi még valamire és felbukkan még. Vagy azok akiknek ügyesen továbbadta amit itt látott. Az ezt követő szavakra viszont nem bírja megállni a doki, hogy ne forduljon szembe a kékszeművel és ne húzza magához közelebb és nézzen mélyen azokba a jégtükrökbe.*
-És hogy szeretnél utánajárni? Sőt, inkább mikor?
*A saját részéről megtette, hogy ezt a lépést kihagyva ajánlott egy helyet ahol utána lehet érdeklődni pár aranyért vagy Ylanda szép mosolyáért. Viszont a tekintete és a másik köré font karjai őszintén hirdethetik, hogy a mai nap nem ezért tervezett a városban maradni.*
*A dokinak elviekben még annyi köze sincs ehhez a rezidenciához mint a lánynak, de ha már belekeveredett egy ilyen szituációba biztos nem hagyja, hogy fenyegessék a félvért, meg a lányokat ha itt lesznek. A bókjaiba meg muszáj belecsempészni egy kis igazságot is. Vonzza őt a másik hideg logikus gondolkodása. Veszélyes számára és a veszélyről már rég tudja, hogy afrodiziákumként hat számára. Most viszont egyelőre még maradna ennél a kevésbé szórakoztató témánál mielőbb visszatérnének a romantikához. Annak lány szavaira bólint. A fickó olyannak tűnt akinek jó a füle és ügyesen tudja a hallott dolgokat eladni. Lehet viszi még valamire és felbukkan még. Vagy azok akiknek ügyesen továbbadta amit itt látott. Az ezt követő szavakra viszont nem bírja megállni a doki, hogy ne forduljon szembe a kékszeművel és ne húzza magához közelebb és nézzen mélyen azokba a jégtükrökbe.*
-És hogy szeretnél utánajárni? Sőt, inkább mikor?
*A saját részéről megtette, hogy ezt a lépést kihagyva ajánlott egy helyet ahol utána lehet érdeklődni pár aranyért vagy Ylanda szép mosolyáért. Viszont a tekintete és a másik köré font karjai őszintén hirdethetik, hogy a mai nap nem ezért tervezett a városban maradni.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:05:05
Üzenet elküldve: 2024-09-07 21:05:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
*A helyszínválasztás csupán a puszta véletlen nyomán esik pont erre a szobára. Ez volt a legközelebb, és itt biztosan nem zavarja meg őket senki kopogás nélkül. Bele sem gondol, hogy a közös múltjukat illetően mennyit tudna mesélni ez a szoba, ha tudna beszélni. Régen is sokat beszélgettek itt kettesben, de akkor még teljesen más témákról. A kisasszonyságról, magassarkúkról vagy épp arról, hogy vajon mennyire tetszik Luninari a házban inasként dolgozó Wilhorp-nak. Ma már más szelek fújnak, de a szoba arra is tökéletesen alkalmas lesz, hogy feloldják az Intath személyét beárnyékoló ellentmondásokat, és hogy ő közelebb kerüljön a válaszhoz: mi történt pontosan aznap, a lázadás éjszakáján?
Felteszi hát a rövid, lényegre törő kérdéseit, azok hatására pedig Luninari-ból csak úgy dőlni kezdenek a szavak, mint a megállíthatatlanul hömpölygő árvíz. Valami ilyesmire számított tőle. Odakint látta, mennyire rosszul esik a fél-elf lánynak, hogy nem engedte beszélni, pedig annyi minden kikívánkozott volna belőle. Úgy gyűlhetett fel benne a feszültség, mintha tényleg hatalmas mennyiségű vizet gyűjtöttek volna össze egy helyen, és ez a feszültség úgy távozik most belőle, mintha hirtelen, egyszerre engedték volna szabadjára az összeset.
Alenia nem szól közbe, még akkor sem, mikor a lány szünetet tart két mondat között. Ki is merne beállni a háborgó hullámok elé, ugye… Csak hallgat, és türelmesen figyel. A lényeg nem feltétlenül az, amit Luninari mond, hanem inkább szeretné, ha azáltal, hogy kibeszélhet magából mindent, ami nyomasztja őt, a kis lelke megnyugodna végül. Ettől függetlenül persze minden szóra odafigyel, és magában már próbálja is a darabkákból összerakni a történetet, de még továbbra is nehéz, nagyon nehéz.*
~Nem akarja mindenáron megcáfolni Nimeril-t.~ *Ami jó hír a számára, mert ez azt jelenti, hogy Luninari nem vakon elfogult Intath-ot illetően, így nagy eséllyel feltételezheti, hogy a lány tényleg az igazat mondja róla. Illetve az őszinte véleményét.
Ami a szülés közben elhunyt lány példáját illeti, érti, hogy kapcsolódik a beszélgetéshez, de Nia kissé feleslegesnek tartja, hogy ezt ennyire részletesen kifejtsék. A lényeget persze megjegyzi belőle. Intath kezei közt halt bele valaki a szülésbe. Ő maga sem gondolná, hogy ez feltétlenül az orvos hibája, de elraktározza az információt, hátha szüksége lesz rá, mikor szemtől szemben áll majd vele.
Lopásról szóló vádak… ő nem ismeri sem Nimeril-t, sem Intath-ot, szóval ez a történet még igazából mindkét fél részéről lehet igazság, főleg, ha félreértették egymást. Ezzel nem jut előrébb.
Mindezt Intath-ot méltató, kedves szavak követik, melyeket mosolyogva hallgat végig. Sajnos az érzelmeket ő soha nem fogja tudni kizárni, szóval, ha Luninari képes ilyen barátságosan beszélni a doktorról, akkor neki is el kell hinnie, hogy van jó oldala a férfinek. Miért is ne hinné el? Addig legalábbis nincs oka nem elhinni, míg nem tapasztalta az ellenkezőjét.
A szép szavakat követik a rosszak is, amiért Alenia különösen hálás. Egy újabb bizonyíték arra, hogy Luninari őszinte vele. Ezekből a mondatokból ő annyit tud leszűrni, hogy ha valóban van egy kevésbé szerethető stílusa is Intath-nak, akkor könnyen lehet, hogy Nimeril csak ezt az oldalát ismeri valamilyen oknál fogva, és ezért tűnik ennyire ellenségesnek a viszonyuk. Ő személy szerint örülne ennek a forgatókönyvnek, mert azt jelentené, hogy neki nem kell rosszat feltételeznie a férfiről.*
~Tengerész… na igen, ők sokszor nehéz esetek…~
*Első körben úgy érzi, sikerült az Intath-ra irányuló bizalmatlanságát egy időre elhessegetnie a barátnőjének, de nincsenek még túl a nehezén. Aleimord neve hangzik el, akinek személye még bőven tartogat kételyeket még a tulajdon kishúgában is.
Sajnos vele kapcsolatban újat nem hall. Gőgösség, a veszélyérzet teljes hiánya, őrült lépések. Aleimord-ot mindig is ezek jellemezték. Nem véletlenül tagadták ki őt a szüleik sem az örökségből. Nem merték volna rá bízni a családi vagyont.
A történet továbbra is ugyanaz. Menekültek, ő rosszul lett, Aleimord és Intath megtették vele, amit megtettek, majd eltűnt, és azt hitték meghalt. Kicsit félrehúzza a száját, mert azt gondolta, hogy talán a kirakós újabb darabjaira derül fény, de végül nem így történik. Arra sikerül csupán következtetnie, hogy ahhoz, hogy esélye legyen megtudni a valóságot, Intath-tal kell hosszasan elbeszélgetnie a történtekkel. Ezért sem ártott volna még ma elindulniuk Szarvasligetbe, de Nimeril érkezése keresztülhúzta a számításaikat. Odakint már sötétedik, szóval ma már biztosan nem indulhatnak el.*
- Köszönöm, hogy elmondtad nekem mindezt, Luninari. Hálás vagyok érte, és csak még biztosabb lettem abban, hogy találkozni akarok magam is Intath-tal. Viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ma már nem megyünk sehová. Későre jár, és szerintem jobb, ha sötétben már inkább a biztonságot nyújtó négy fal között maradunk. *Jobb a békesség. Egyikük sem akar hasonló szituációba keveredni, mint a tisztáson.*
- Talán jobb is így. Elmehetnénk holnap a piacra, hogy vegyünk nekem olyan ruhákat, amik nem ilyen szedett-vedett, talált göncök, hanem újak és alkalmasak utazásra. Mit szólsz hozzá?
*Közben kicsit talán az illemnek ellentmondva, de eldől az ágyon, és a plafont kezdi nézni. Szemei majd lecsukódnak, fárasztó egy nap volt ez. Túl sok inger, túl sok történés. Ki kell magát pihennie, az egyszer biztos.*
*A helyszínválasztás csupán a puszta véletlen nyomán esik pont erre a szobára. Ez volt a legközelebb, és itt biztosan nem zavarja meg őket senki kopogás nélkül. Bele sem gondol, hogy a közös múltjukat illetően mennyit tudna mesélni ez a szoba, ha tudna beszélni. Régen is sokat beszélgettek itt kettesben, de akkor még teljesen más témákról. A kisasszonyságról, magassarkúkról vagy épp arról, hogy vajon mennyire tetszik Luninari a házban inasként dolgozó Wilhorp-nak. Ma már más szelek fújnak, de a szoba arra is tökéletesen alkalmas lesz, hogy feloldják az Intath személyét beárnyékoló ellentmondásokat, és hogy ő közelebb kerüljön a válaszhoz: mi történt pontosan aznap, a lázadás éjszakáján?
Felteszi hát a rövid, lényegre törő kérdéseit, azok hatására pedig Luninari-ból csak úgy dőlni kezdenek a szavak, mint a megállíthatatlanul hömpölygő árvíz. Valami ilyesmire számított tőle. Odakint látta, mennyire rosszul esik a fél-elf lánynak, hogy nem engedte beszélni, pedig annyi minden kikívánkozott volna belőle. Úgy gyűlhetett fel benne a feszültség, mintha tényleg hatalmas mennyiségű vizet gyűjtöttek volna össze egy helyen, és ez a feszültség úgy távozik most belőle, mintha hirtelen, egyszerre engedték volna szabadjára az összeset.
Alenia nem szól közbe, még akkor sem, mikor a lány szünetet tart két mondat között. Ki is merne beállni a háborgó hullámok elé, ugye… Csak hallgat, és türelmesen figyel. A lényeg nem feltétlenül az, amit Luninari mond, hanem inkább szeretné, ha azáltal, hogy kibeszélhet magából mindent, ami nyomasztja őt, a kis lelke megnyugodna végül. Ettől függetlenül persze minden szóra odafigyel, és magában már próbálja is a darabkákból összerakni a történetet, de még továbbra is nehéz, nagyon nehéz.*
~Nem akarja mindenáron megcáfolni Nimeril-t.~ *Ami jó hír a számára, mert ez azt jelenti, hogy Luninari nem vakon elfogult Intath-ot illetően, így nagy eséllyel feltételezheti, hogy a lány tényleg az igazat mondja róla. Illetve az őszinte véleményét.
Ami a szülés közben elhunyt lány példáját illeti, érti, hogy kapcsolódik a beszélgetéshez, de Nia kissé feleslegesnek tartja, hogy ezt ennyire részletesen kifejtsék. A lényeget persze megjegyzi belőle. Intath kezei közt halt bele valaki a szülésbe. Ő maga sem gondolná, hogy ez feltétlenül az orvos hibája, de elraktározza az információt, hátha szüksége lesz rá, mikor szemtől szemben áll majd vele.
Lopásról szóló vádak… ő nem ismeri sem Nimeril-t, sem Intath-ot, szóval ez a történet még igazából mindkét fél részéről lehet igazság, főleg, ha félreértették egymást. Ezzel nem jut előrébb.
Mindezt Intath-ot méltató, kedves szavak követik, melyeket mosolyogva hallgat végig. Sajnos az érzelmeket ő soha nem fogja tudni kizárni, szóval, ha Luninari képes ilyen barátságosan beszélni a doktorról, akkor neki is el kell hinnie, hogy van jó oldala a férfinek. Miért is ne hinné el? Addig legalábbis nincs oka nem elhinni, míg nem tapasztalta az ellenkezőjét.
A szép szavakat követik a rosszak is, amiért Alenia különösen hálás. Egy újabb bizonyíték arra, hogy Luninari őszinte vele. Ezekből a mondatokból ő annyit tud leszűrni, hogy ha valóban van egy kevésbé szerethető stílusa is Intath-nak, akkor könnyen lehet, hogy Nimeril csak ezt az oldalát ismeri valamilyen oknál fogva, és ezért tűnik ennyire ellenségesnek a viszonyuk. Ő személy szerint örülne ennek a forgatókönyvnek, mert azt jelentené, hogy neki nem kell rosszat feltételeznie a férfiről.*
~Tengerész… na igen, ők sokszor nehéz esetek…~
*Első körben úgy érzi, sikerült az Intath-ra irányuló bizalmatlanságát egy időre elhessegetnie a barátnőjének, de nincsenek még túl a nehezén. Aleimord neve hangzik el, akinek személye még bőven tartogat kételyeket még a tulajdon kishúgában is.
Sajnos vele kapcsolatban újat nem hall. Gőgösség, a veszélyérzet teljes hiánya, őrült lépések. Aleimord-ot mindig is ezek jellemezték. Nem véletlenül tagadták ki őt a szüleik sem az örökségből. Nem merték volna rá bízni a családi vagyont.
A történet továbbra is ugyanaz. Menekültek, ő rosszul lett, Aleimord és Intath megtették vele, amit megtettek, majd eltűnt, és azt hitték meghalt. Kicsit félrehúzza a száját, mert azt gondolta, hogy talán a kirakós újabb darabjaira derül fény, de végül nem így történik. Arra sikerül csupán következtetnie, hogy ahhoz, hogy esélye legyen megtudni a valóságot, Intath-tal kell hosszasan elbeszélgetnie a történtekkel. Ezért sem ártott volna még ma elindulniuk Szarvasligetbe, de Nimeril érkezése keresztülhúzta a számításaikat. Odakint már sötétedik, szóval ma már biztosan nem indulhatnak el.*
- Köszönöm, hogy elmondtad nekem mindezt, Luninari. Hálás vagyok érte, és csak még biztosabb lettem abban, hogy találkozni akarok magam is Intath-tal. Viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ma már nem megyünk sehová. Későre jár, és szerintem jobb, ha sötétben már inkább a biztonságot nyújtó négy fal között maradunk. *Jobb a békesség. Egyikük sem akar hasonló szituációba keveredni, mint a tisztáson.*
- Talán jobb is így. Elmehetnénk holnap a piacra, hogy vegyünk nekem olyan ruhákat, amik nem ilyen szedett-vedett, talált göncök, hanem újak és alkalmasak utazásra. Mit szólsz hozzá?
*Közben kicsit talán az illemnek ellentmondva, de eldől az ágyon, és a plafont kezdi nézni. Szemei majd lecsukódnak, fárasztó egy nap volt ez. Túl sok inger, túl sok történés. Ki kell magát pihennie, az egyszer biztos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555