//Sorsok//
*Istenek tudják mennyi idő telik el, mire hangot hall az ajtó túlfeléről. Nem kell sokáig gondolkodnia azon, hogy ki érkezett, már a fát ért apró ütések erejéből is pontosan tudja, hogy Cilia jött meg, ezt persze a hangocska is alátámasztja, mi követi. Hirtelen kezd hevesebben verni a szíve. Nagy pillanat ez, de valami mégis hiányzik. A tátongó űr még nem hegedt be, nem csak egyetlen aláírás a sorsdöntő, hanem az is, aki harmadikként kanyarintja rá kézjegyét. Tulajdonképpen a kis elf nevére a pergamenen szükség sincsen, hiszen ő a döntéshozó, amaz pedig igen csepp még ahhoz, hogy maga felől döntsön, de most megadja a lehetőségét annak, hogy a szőkeség akarata is látható legyen, ne csupán sajátja.
Rögvest nyílik az ajtó, majd a pillanat töredéke alatt húzza magához a lányt, hogy egy apró csókocskát nyomhasson a homlokára, miközben szorítja a testet. Lassan távolodik. Nem tudja Grael érkeztéig mennyi idejük van. Hogy egyetlen perc, vagy egy élet… hiszen csak reménykedhet abban, hogy nem csak egy gyűrűt kap, hanem valódi ígéretet. Nem tétovázik soká. *
- Kincsem van valami, amit szeretnék megbeszélni, mielőtt… mielőtt hivatalosan is a gyermekemmé fogadlak. *Mosolya boldogságot sugároz, ámbár szemeiben ott csillan némi kétely, na de nem azirányban természetesen, hogy akarja-e ezt az egészet.*
- Hallottam, hogy segédkeztél Graelnek a gyűrűm kiválasztásában. Mit jelent ez számodra? Szeretnéd, hogy ő is az életed része legyen… velem együtt? Netán ódzkodsz a gondolattól?
*Nem sok idő van válaszra, a súlyos léptek közelednek, noha még a férfi nem jelezte jöttét. Mintha érezné, persze ez csupán vágyának kivetülése. *
- Fontos számomra, hogy tudjam mi van a lelkedben. Mi egycsalád leszünk, de ő is a része lesz, ha felhúzom azt a gyűrűt. És nekem az a legfontosabb, hogy te mit gondolsz.
*Cseppet sem ezt akarta mondani és az idejük is fogytán. Sok nem marad a csevejre, de annyi éppen, hogy megtudhassa, hogy mit gondol a másik.
Eztán dörren az ököl, furcsa megkönnyebbülést hozva a félvér szívének. A papiros mellett ott honol az ékszer, lezárt dobozkájában. A hűlt helyét simítja végig, mielőtt beengedi a városőrt. Csak mered a barna szemekbe és finom ujjait végighúzza annak mellkasán, mielőtt arrébb lép.*
- Hát itt vagy. *Rebegi, majd mélyet szippant a levegőből, s Cilia felé fordul. Látni szeretne reakciót rajta akkor is, amikor megjelenik Grael, nem csak annak háta mögötti érdekli. És nem mellesleg a harcos tekintete is megannyi információval szolgál majd, ahogy az elfet pillantja meg.. *