Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 23:00:12
Üzenet elküldve: 2025-01-01 23:00:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Kezd úrrá lenni rajta az az édes izgatottság, ami akkor éri el, amikor valami megoldani való dolog vár rá. Pedig ez még csak nem is az ő harca. Legalábbis ez a része nem. Nem is lesz olyan ostoba, hogy feleslegesen beszéljen. Ahogy elhalad Alenia mellett, kapóra jön, hogy Intath éppen előre engedi és így mögé kerül, hiszen így rá tud nézni a nőre, kissé bátorítóan. Csak egyetlen pislantás, amibe túl sok minden belefér. Csak az kaphat ilyet, aki e mellé megérti, hogy talán nincs minden rendben. Ha nem is azonnal, de hamar rá fog jönni a miértjére. A fagyos szemek tudnak melegséget üzenni, ahogy a szilárd vonásokat meghazudtoló szelíd hang is, még ha valótlan is az üzenet, hogy itt van neki védőbástyaként. Nem vezérli rosszindulat, de neki most egy a lényeg. A ház.
Figyeli Alenia útját. Kinyitni az ablakot ebben a hidegben? Érthető. Egyetértene a Dokival is, hogy miért tárta ki a másik szőke, de tudna még mit hozzátenni a gondolathoz. Szeret figyelni, nem csak beszélni. Ez az ő terepe. Minden egyes haloványan megmozduló izmot követni fog Alenia arcán, s még csak észre sem fogja venni. Persze a Doki sincs kihagyva a szemlélésből, csupán ő más miatt érdekes. Nem húzódik igazán háttérbe, de teret ad a kettősnek. Elgondolkodott egyetlen másodpercig azon, hogy kettesben hagyja őket, de hamar arra jut, hogy kell ide. Nem azért, mert olyan rettentő fontos a csendje, s hogy ő is elfoglaljon némi helyet a szobából. Ez a ház az élete. És ha ő fogja igazgatni, akkor van köze ahhoz, hogy kié a tulajdonjog. Vagy azzal mi fog történni. Vele mi fog történni.
Nem teketóriázik sokáig a férfi. Imádja ezt. Olyan hideg, hogy befagyna a kandallótűz is, ha lobogna. *
*Kezd úrrá lenni rajta az az édes izgatottság, ami akkor éri el, amikor valami megoldani való dolog vár rá. Pedig ez még csak nem is az ő harca. Legalábbis ez a része nem. Nem is lesz olyan ostoba, hogy feleslegesen beszéljen. Ahogy elhalad Alenia mellett, kapóra jön, hogy Intath éppen előre engedi és így mögé kerül, hiszen így rá tud nézni a nőre, kissé bátorítóan. Csak egyetlen pislantás, amibe túl sok minden belefér. Csak az kaphat ilyet, aki e mellé megérti, hogy talán nincs minden rendben. Ha nem is azonnal, de hamar rá fog jönni a miértjére. A fagyos szemek tudnak melegséget üzenni, ahogy a szilárd vonásokat meghazudtoló szelíd hang is, még ha valótlan is az üzenet, hogy itt van neki védőbástyaként. Nem vezérli rosszindulat, de neki most egy a lényeg. A ház.
Figyeli Alenia útját. Kinyitni az ablakot ebben a hidegben? Érthető. Egyetértene a Dokival is, hogy miért tárta ki a másik szőke, de tudna még mit hozzátenni a gondolathoz. Szeret figyelni, nem csak beszélni. Ez az ő terepe. Minden egyes haloványan megmozduló izmot követni fog Alenia arcán, s még csak észre sem fogja venni. Persze a Doki sincs kihagyva a szemlélésből, csupán ő más miatt érdekes. Nem húzódik igazán háttérbe, de teret ad a kettősnek. Elgondolkodott egyetlen másodpercig azon, hogy kettesben hagyja őket, de hamar arra jut, hogy kell ide. Nem azért, mert olyan rettentő fontos a csendje, s hogy ő is elfoglaljon némi helyet a szobából. Ez a ház az élete. És ha ő fogja igazgatni, akkor van köze ahhoz, hogy kié a tulajdonjog. Vagy azzal mi fog történni. Vele mi fog történni.
Nem teketóriázik sokáig a férfi. Imádja ezt. Olyan hideg, hogy befagyna a kandallótűz is, ha lobogna. *
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 22:23:43
Üzenet elküldve: 2025-01-01 22:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ez valóban nem a megfelelő pillanat arra, hogy udvariaskodjanak. A téma se engedi meg. "Kegyed semmibe kívánja venni Luninari-t és ki akarja használni az ő naivitását? Ez kérem ellenemre van." A férfiben fortyogó érzések nem ilyen formában kívánnak kitörni belőle. Viszont visszafogja magát. Lángolásának aminek a félvér többször is volt szemtanúja, néha elszenvedője is volt a helyét, most a fagyosság és a ridegség vette át. Nem is hangzik el most felesleges szó a nő pedig hamar beljebb invitálja őket. Előre engedi a félvért és mögötte lépked be. Gyorsan végignéz a szobán, majd a zöldek visszatérnek a nőre, aki az ablakhoz lép. Nincs kellemetlen levegő. Terel és kerüli a pillantását. Olcsó trükk. Így nem is láthatja ahogy Luninari említésére még inkább összehúzódnak azok a zöldek. Másképp talán nem is viselte volna el ha nem az ő kérdéseivel kezdik. Egyből a lényegre is tér.*
-Erről a házról. Hogy került vissza a te tulajdonodba Luninari-tól és Laurentitia-tól?
*Eljött a magyarázat ideje. Egyre közelebb kerülnek ahhoz a ponthoz mikor eljutnak a vádaskodás, fenyegetés vagy legjobb esetben félreértés kiderülése miatti feloldódáshoz. Utóbbiban reménykedni mondjuk elég naiv gondolat lenne.*
*Ez valóban nem a megfelelő pillanat arra, hogy udvariaskodjanak. A téma se engedi meg. "Kegyed semmibe kívánja venni Luninari-t és ki akarja használni az ő naivitását? Ez kérem ellenemre van." A férfiben fortyogó érzések nem ilyen formában kívánnak kitörni belőle. Viszont visszafogja magát. Lángolásának aminek a félvér többször is volt szemtanúja, néha elszenvedője is volt a helyét, most a fagyosság és a ridegség vette át. Nem is hangzik el most felesleges szó a nő pedig hamar beljebb invitálja őket. Előre engedi a félvért és mögötte lépked be. Gyorsan végignéz a szobán, majd a zöldek visszatérnek a nőre, aki az ablakhoz lép. Nincs kellemetlen levegő. Terel és kerüli a pillantását. Olcsó trükk. Így nem is láthatja ahogy Luninari említésére még inkább összehúzódnak azok a zöldek. Másképp talán nem is viselte volna el ha nem az ő kérdéseivel kezdik. Egyből a lényegre is tér.*
-Erről a házról. Hogy került vissza a te tulajdonodba Luninari-tól és Laurentitia-tól?
*Eljött a magyarázat ideje. Egyre közelebb kerülnek ahhoz a ponthoz mikor eljutnak a vádaskodás, fenyegetés vagy legjobb esetben félreértés kiderülése miatti feloldódáshoz. Utóbbiban reménykedni mondjuk elég naiv gondolat lenne.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:43:00
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:43:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egész jó kedvvel nyit ajtót, de amint megpillantja az őt vizslató, jéghideg szempárt, úgy érzi, hogy körülöttük is megfagy a levegő. Mintha a tél betört volna odakintről, pedig még csak ki sem nyitotta az ablakot. Ezek után szüksége lesz rá, mert valamiért már most úgy érzi, hogy nem kap elég levegőt. Ott állnak az ajtaja előtt ketten, s míg Mai szelíd hangja némileg megnyugtatja, Intath rövid, egyhangú válaszától hangyák ezrei kezdenek futkosni a hátán.*
- Nos, azt én is. *Nem itt, és nem most számított rá, hogy felteheti a kérdéseit egykori orvosának, de az istennő útjai kifürkészhetetlenek. Ha Eeyr úgy döntött, hogy ennek ma jött el az ideje, akkor neki alá kell vetnie magát a felsőbbrendű akaratnak.*
- Gyertek be! *mondja, miközben magában eldöntötte, hogy valószínűleg semmi szükség nem lesz a túlzott udvariaskodásra. Beengedi mindkettejüket a szobába, maga mögött becsukja az ajtót, de nem áll meg ott, hanem az erkélyhez indul, hogy a hideg ellenére kinyissa a rozoga ajtót. Így. Most már lesz idebent elég levegő.*
- Már fel akartalak keresni téged Intath. Luninari-val egy ideje tervezünk Szarvasligetbe utazni emiatt, de mindig közbejött valami. Nekem is vannak hozzád kérdéseim, de ezt szerintem sejtetted. Mindenesetre kezdjük a tiéddel. Miről szeretnél velem beszélni?
*Ahogy kimondja barátnője nevét, eszébe jut Luninari kérésére. Az, hogy mikor megtörténik a találkozás közte és Intath között, ott szeretne vele lenni. Most még sincs itt, de nem tehet róla egyikük sem. Amennyire várta ezt a találkozót, annyira váratlanul került sor rá. De nem is baj, ez most róla és Intath-ról szól, számára egyelőre most Mai jelenléte is mellékes.
Az erkély felől visszafordul, újra közelebb lépdel, és megpróbálja tartani a szemkontaktust a férfivel, még akkor is, ha valamiért most tényleg úgy érzi, ha a zöldekbe néz, akkor Sa'Tereth fagyos poklában találja magát. Nem így emlékezett a múltból az orvosra.*
*Egész jó kedvvel nyit ajtót, de amint megpillantja az őt vizslató, jéghideg szempárt, úgy érzi, hogy körülöttük is megfagy a levegő. Mintha a tél betört volna odakintről, pedig még csak ki sem nyitotta az ablakot. Ezek után szüksége lesz rá, mert valamiért már most úgy érzi, hogy nem kap elég levegőt. Ott állnak az ajtaja előtt ketten, s míg Mai szelíd hangja némileg megnyugtatja, Intath rövid, egyhangú válaszától hangyák ezrei kezdenek futkosni a hátán.*
- Nos, azt én is. *Nem itt, és nem most számított rá, hogy felteheti a kérdéseit egykori orvosának, de az istennő útjai kifürkészhetetlenek. Ha Eeyr úgy döntött, hogy ennek ma jött el az ideje, akkor neki alá kell vetnie magát a felsőbbrendű akaratnak.*
- Gyertek be! *mondja, miközben magában eldöntötte, hogy valószínűleg semmi szükség nem lesz a túlzott udvariaskodásra. Beengedi mindkettejüket a szobába, maga mögött becsukja az ajtót, de nem áll meg ott, hanem az erkélyhez indul, hogy a hideg ellenére kinyissa a rozoga ajtót. Így. Most már lesz idebent elég levegő.*
- Már fel akartalak keresni téged Intath. Luninari-val egy ideje tervezünk Szarvasligetbe utazni emiatt, de mindig közbejött valami. Nekem is vannak hozzád kérdéseim, de ezt szerintem sejtetted. Mindenesetre kezdjük a tiéddel. Miről szeretnél velem beszélni?
*Ahogy kimondja barátnője nevét, eszébe jut Luninari kérésére. Az, hogy mikor megtörténik a találkozás közte és Intath között, ott szeretne vele lenni. Most még sincs itt, de nem tehet róla egyikük sem. Amennyire várta ezt a találkozót, annyira váratlanul került sor rá. De nem is baj, ez most róla és Intath-ról szól, számára egyelőre most Mai jelenléte is mellékes.
Az erkély felől visszafordul, újra közelebb lépdel, és megpróbálja tartani a szemkontaktust a férfivel, még akkor is, ha valamiért most tényleg úgy érzi, ha a zöldekbe néz, akkor Sa'Tereth fagyos poklában találja magát. Nem így emlékezett a múltból az orvosra.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 20:34:22
Üzenet elküldve: 2025-01-01 20:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem szokott sűrűn félni. Még akkor sem, amikor egészséges volna. Amíg a folyosókon járnak, mégis eluralkodik rajta valami, de hamar lenyeli a torkába szökő gombócot. Felesleges érzés, bár van veszítenivalója, a mellette sétáló szőke azt akarja, amit ő. Megfelelő kezekben a házat. Ketten akarják ezt, csak kissé máshogy és más módszerekkel. De ha egy a cél, akkor ketten sokkal többek, mint egyedül, pedig úgy sem lenne hiba semmiben. Saját magát nyugtatja meg egy pillanat alatt. Nem legyőzhetetlen, de jó.
A kopogása határozott, hagyja neki a másik. Így jobb, s bár nem jelentette be előre a jöttüket, legalább nem tépte fel az ajtót, ezzel őt is rossz helyzetbe hozva. Talán sokat megtud most ő is. Nem akar feltétlenül beleszólni semmibe, amibe nem muszáj, ez a rész most nem az övé. Neki máskor és máshogyan kell tündökölnie, de aztán bármi megtörténhet.
A vonásai bár megkeményedtek, a hangja nem. Neki az a reggel már igencsak elmúlt, több fért ebbe a délelőttbe, mint máskor, bár meg sem tudná mondani az időt. ~A gyerekekre ki vigyáz, ha neki most van reggel? Remélem, hogy Luni ott van velük.~ *
- Alenia. *Biccent, s kékjeiben láthatja a nő, hogy most nem lesz alkalmas megbeszélniük azt, amit azonnal elkezdett volna rázúdítani. A maga módján Mai is képes parancsolgatni, de néha a hideg rázza attól, amit hátrahagyott, de itt visszaköszön rá. De még nincs oka előre feltételezni semmit, még bármerre mozdulhat a mérleg. Amit hallott a Dokitól, az az ő oldala, s bár akaratán kívül felé húz mindene, most nem lehet ostoba. A ház a fontos, nem más.
Hamar elterelődik Alenia figyelme, ahogy meglátja a fajtársát. Mai lélektükrei most színtelen néznek a Doki-ra, de a szíve mégis hevesebben dobog attól, ahogy amaz megváltozik a helyzetben. A hidegség a kedvenc páncélja. Őrajta látni… de majd elmélkedik, ha itt az ideje. Hogy a formális bemutatás teljesen felesleges, az biztos. Nincs itt szükség bájolgásra, s a levegőben nem is érződik annak a veszélye, hogy kisujj eltartva teázgatnak majd aranyozott csészéből. Az egyértelműt kerülgetve lehelik egymásra a szavakat, neki már hidegnek tűnik a levegő, szinte látja az ajkakon kiszökő párát. Valamiért várakozással teli. Imádja a nehéz helyzeteket, tagadhatatlan, s bármennyire a forró ölelésben szeretett volna maradni, most ez érdekesebb.*
- Szeretne néhány szót váltani veled. *Szólal meg mégis szelíden, mindennek dacára. Felesleges körök, de valahogy el kell kezdeni. * - Jobb volna nem a folyosón.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.01 20:37:17
*Nem szokott sűrűn félni. Még akkor sem, amikor egészséges volna. Amíg a folyosókon járnak, mégis eluralkodik rajta valami, de hamar lenyeli a torkába szökő gombócot. Felesleges érzés, bár van veszítenivalója, a mellette sétáló szőke azt akarja, amit ő. Megfelelő kezekben a házat. Ketten akarják ezt, csak kissé máshogy és más módszerekkel. De ha egy a cél, akkor ketten sokkal többek, mint egyedül, pedig úgy sem lenne hiba semmiben. Saját magát nyugtatja meg egy pillanat alatt. Nem legyőzhetetlen, de jó.
A kopogása határozott, hagyja neki a másik. Így jobb, s bár nem jelentette be előre a jöttüket, legalább nem tépte fel az ajtót, ezzel őt is rossz helyzetbe hozva. Talán sokat megtud most ő is. Nem akar feltétlenül beleszólni semmibe, amibe nem muszáj, ez a rész most nem az övé. Neki máskor és máshogyan kell tündökölnie, de aztán bármi megtörténhet.
A vonásai bár megkeményedtek, a hangja nem. Neki az a reggel már igencsak elmúlt, több fért ebbe a délelőttbe, mint máskor, bár meg sem tudná mondani az időt. ~A gyerekekre ki vigyáz, ha neki most van reggel? Remélem, hogy Luni ott van velük.~ *
- Alenia. *Biccent, s kékjeiben láthatja a nő, hogy most nem lesz alkalmas megbeszélniük azt, amit azonnal elkezdett volna rázúdítani. A maga módján Mai is képes parancsolgatni, de néha a hideg rázza attól, amit hátrahagyott, de itt visszaköszön rá. De még nincs oka előre feltételezni semmit, még bármerre mozdulhat a mérleg. Amit hallott a Dokitól, az az ő oldala, s bár akaratán kívül felé húz mindene, most nem lehet ostoba. A ház a fontos, nem más.
Hamar elterelődik Alenia figyelme, ahogy meglátja a fajtársát. Mai lélektükrei most színtelen néznek a Doki-ra, de a szíve mégis hevesebben dobog attól, ahogy amaz megváltozik a helyzetben. A hidegség a kedvenc páncélja. Őrajta látni… de majd elmélkedik, ha itt az ideje. Hogy a formális bemutatás teljesen felesleges, az biztos. Nincs itt szükség bájolgásra, s a levegőben nem is érződik annak a veszélye, hogy kisujj eltartva teázgatnak majd aranyozott csészéből. Az egyértelműt kerülgetve lehelik egymásra a szavakat, neki már hidegnek tűnik a levegő, szinte látja az ajkakon kiszökő párát. Valamiért várakozással teli. Imádja a nehéz helyzeteket, tagadhatatlan, s bármennyire a forró ölelésben szeretett volna maradni, most ez érdekesebb.*
- Szeretne néhány szót váltani veled. *Szólal meg mégis szelíden, mindennek dacára. Felesleges körök, de valahogy el kell kezdeni. * - Jobb volna nem a folyosón.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.01 20:37:17
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 19:48:43
Üzenet elküldve: 2025-01-01 19:48:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Megbeszélték amit meg kellett. Zsebre dugott kézzel követi a másikat a folyosókon. Persze tisztában van azzal is, hogy a félvér mit kaphat azért ha bejelentés nélkül viszi őt oda, de ő maga is tisztában lehetett vele, hogy milyen választ fog kapni. Az is eszébe juthatott, hogy ha nem ajánlja fel akkor is így fog történni. Vagy ki tudja mi fog a férfi eszébe jutni. A vonások elmélyülnek, a zöldekbe pedig hűvösség férkőzik. Nincs sok hangulata neki se ehhez, de muszáj lesz rendet tennie ha már így kicsúszott a lányok kezéből a helyzet. Majd megérkeznek ahhoz a bizonyos ajtóhoz. A félvér bekopog. Neki nagyobb kedve lenne rárúgni a kisasszonyra és azzal megadni a tárgyalásuknak az alaphangulatot, de nem teszi meg. Ismét elfogja az undor. Mint előző nap mikor itt volt ebben a házban. Az ajtó nyílik és ott is van akihez jöttek. Aleimord húga személyesen. A hiányossága szembeötlő, de elsőre a szemeiben és a vonásain nem látszik, hogy a lelkén milyen nyomot hagyott. Parancsoláshoz szokott hangnem egy porcelánbabától akinek annyi dolga van csak, hogy szép legyen. Az a pofi nem változott azóta, hogy utoljára látta. Talán kevésbé mocskos. A férfi rezzenéstelen, rideg tekintettel néz rá. Aki, mikor észreveszi őt akkor olyan reakciót kap tőle amit várt. Mi fog következni, egy pofon? Sipítozás? Rettegés? Bár nem mutatja, de meglepi az ahogy összeszedte a másik magát. Úgy néz ki hagytak nyomot a kisasszonyban a lázadás során történtek. Hangja száraz miközben tömören válaszol.*
-Futólag.
*Ezek a kékek másképp látják őt mint annak idején. És főleg másként mint a félvér kékjei. Ez most nem a kedves doktor úr. Azok a zöldek fagyosan marnak a másikba.*
*Megbeszélték amit meg kellett. Zsebre dugott kézzel követi a másikat a folyosókon. Persze tisztában van azzal is, hogy a félvér mit kaphat azért ha bejelentés nélkül viszi őt oda, de ő maga is tisztában lehetett vele, hogy milyen választ fog kapni. Az is eszébe juthatott, hogy ha nem ajánlja fel akkor is így fog történni. Vagy ki tudja mi fog a férfi eszébe jutni. A vonások elmélyülnek, a zöldekbe pedig hűvösség férkőzik. Nincs sok hangulata neki se ehhez, de muszáj lesz rendet tennie ha már így kicsúszott a lányok kezéből a helyzet. Majd megérkeznek ahhoz a bizonyos ajtóhoz. A félvér bekopog. Neki nagyobb kedve lenne rárúgni a kisasszonyra és azzal megadni a tárgyalásuknak az alaphangulatot, de nem teszi meg. Ismét elfogja az undor. Mint előző nap mikor itt volt ebben a házban. Az ajtó nyílik és ott is van akihez jöttek. Aleimord húga személyesen. A hiányossága szembeötlő, de elsőre a szemeiben és a vonásain nem látszik, hogy a lelkén milyen nyomot hagyott. Parancsoláshoz szokott hangnem egy porcelánbabától akinek annyi dolga van csak, hogy szép legyen. Az a pofi nem változott azóta, hogy utoljára látta. Talán kevésbé mocskos. A férfi rezzenéstelen, rideg tekintettel néz rá. Aki, mikor észreveszi őt akkor olyan reakciót kap tőle amit várt. Mi fog következni, egy pofon? Sipítozás? Rettegés? Bár nem mutatja, de meglepi az ahogy összeszedte a másik magát. Úgy néz ki hagytak nyomot a kisasszonyban a lázadás során történtek. Hangja száraz miközben tömören válaszol.*
-Futólag.
*Ezek a kékek másképp látják őt mint annak idején. És főleg másként mint a félvér kékjei. Ez most nem a kedves doktor úr. Azok a zöldek fagyosan marnak a másikba.*
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:54:17
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:54:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Egy ideje már ébren van, de még azzal van elfoglalva, hogy az Orthus-tól kapott pipereasztal előtt tökéletesítse a frizuráját, ami egy karral, ha nem is kétszer annyi, de több időt vesz igénybe, mint kettővel. Már épp végez vele, mikor meghallja ajtaján a halk kopogást. Nem gondolkozik rajta, hogy ki lehet az, csak feláll, és ajtót nyit.*
- Á, Mai! Jó reggelt! Örülök, hogy visszajöttél. Már épp keresni akartalak, van néhány dolog, amiről beszélnünk kell. *Zúdítja is rögtön a terveit a lány nyakába, de elakad a szava, mikor a társaságában megpillantja a szőke elfet. Emlékek törnek rá hirtelen. Képek arról, ahogy ez a férfi látja el a sebet a levágott ujja helyén. Ahogy arról beszélnek, hogy nem lesz semmi baj, nem fogja elveszíteni a karját. Aztán már csak halvány, homályos emlékképeket lát arról, ahogy érzi, hogy lábait elhagyja az erő, és már alig van eszméleténél. Egy pillanatra még azt is érzi, ahogy a hideg asztalra fektetik, de aztán… megszűnik minden. A következő, amire emlékszik, hogy bátyjával ordibál gyűlölettől fűtve, majd rohan. Messzire, minél messzebbre. Megrázza a fejét, és igyekszik összeszedni a gondolatait. Végül határozottan néz fel az elfre.*
- Önnek is jó reggelt! Jól sejtem, hogy ismerjük egymást? *Nem akar felesleges játszmákba bonyolódni, ez egyértelműen ő. Intath, az orvos, akinek az életét köszönheti, még ha nagy árat is fizetett érte. Vajon mit keres itt? Luninari-t? Torkában gombóc, elméjében kérdések hada gyülekezik, hogy mindet feltegye, de egyelőre uralkodik magán.*
*Egy ideje már ébren van, de még azzal van elfoglalva, hogy az Orthus-tól kapott pipereasztal előtt tökéletesítse a frizuráját, ami egy karral, ha nem is kétszer annyi, de több időt vesz igénybe, mint kettővel. Már épp végez vele, mikor meghallja ajtaján a halk kopogást. Nem gondolkozik rajta, hogy ki lehet az, csak feláll, és ajtót nyit.*
- Á, Mai! Jó reggelt! Örülök, hogy visszajöttél. Már épp keresni akartalak, van néhány dolog, amiről beszélnünk kell. *Zúdítja is rögtön a terveit a lány nyakába, de elakad a szava, mikor a társaságában megpillantja a szőke elfet. Emlékek törnek rá hirtelen. Képek arról, ahogy ez a férfi látja el a sebet a levágott ujja helyén. Ahogy arról beszélnek, hogy nem lesz semmi baj, nem fogja elveszíteni a karját. Aztán már csak halvány, homályos emlékképeket lát arról, ahogy érzi, hogy lábait elhagyja az erő, és már alig van eszméleténél. Egy pillanatra még azt is érzi, ahogy a hideg asztalra fektetik, de aztán… megszűnik minden. A következő, amire emlékszik, hogy bátyjával ordibál gyűlölettől fűtve, majd rohan. Messzire, minél messzebbre. Megrázza a fejét, és igyekszik összeszedni a gondolatait. Végül határozottan néz fel az elfre.*
- Önnek is jó reggelt! Jól sejtem, hogy ismerjük egymást? *Nem akar felesleges játszmákba bonyolódni, ez egyértelműen ő. Intath, az orvos, akinek az életét köszönheti, még ha nagy árat is fizetett érte. Vajon mit keres itt? Luninari-t? Torkában gombóc, elméjében kérdések hada gyülekezik, hogy mindet feltegye, de egyelőre uralkodik magán.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:21:20
Üzenet elküldve: 2025-01-01 17:21:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Valahol sejtette, hogy ez lesz a válasz. Már nem engedi meg a vonásainak, hogy árulkodóak legyenek. Túl kell ezen esni, aztán pedig remélhetőleg nem rossz emlékkel lezárni ezt a találkozást. Azt sajnálná, ha nem egy csókkal végződne, de ilyenkor bármi megtörténhet, mert hiába tudja jól az elf, hogy ő maga mit akar, Mai-nak csak sejtései vannak róla. Addig igen kár is bármin gondolkodnia, amíg meg nem történik a kis csevej. Látszólag nyugodt a férfi, de Mai is az látszólag, belül mégis előre rosszul van attól, amit hallani fog. Vagy talán attól van rosszul, hogy nem evett, és azt a semmit legalább ötször dolgozta le?
Jobb lenne, ha mindenki szépen menne a dolgára, ő pedig elintézné ezt a házat. Még veszekedés sem kellene hozzá, de a vér az vér. Azt nehéz visszafogni. Talán egy egészen kicsit hergeli is, hogy láthatja a másikat dominálni, de még inkább csak eltekintene ettől az egésztől. Viszont talán neki is jól fog jönni az, ami most történik majd. Még mindig előny lehet számára, ha Alenia egy kicsit megijed. Nincs neki szüksége ilyen problémás házra… jobb lesz az az új csinos kúria. *
- Menjünk fel hozzá.
*Indul el előre, s a lépcsőn felérve meg sem állna már Nia szobájáig. Azért rátörni akkor sem ildomos, épp elég meglepetés lesz, ha ajtót nyit. Persze Int dönt, ahogy dönt. Mai bekopog, ha nem előzik meg.*
*Valahol sejtette, hogy ez lesz a válasz. Már nem engedi meg a vonásainak, hogy árulkodóak legyenek. Túl kell ezen esni, aztán pedig remélhetőleg nem rossz emlékkel lezárni ezt a találkozást. Azt sajnálná, ha nem egy csókkal végződne, de ilyenkor bármi megtörténhet, mert hiába tudja jól az elf, hogy ő maga mit akar, Mai-nak csak sejtései vannak róla. Addig igen kár is bármin gondolkodnia, amíg meg nem történik a kis csevej. Látszólag nyugodt a férfi, de Mai is az látszólag, belül mégis előre rosszul van attól, amit hallani fog. Vagy talán attól van rosszul, hogy nem evett, és azt a semmit legalább ötször dolgozta le?
Jobb lenne, ha mindenki szépen menne a dolgára, ő pedig elintézné ezt a házat. Még veszekedés sem kellene hozzá, de a vér az vér. Azt nehéz visszafogni. Talán egy egészen kicsit hergeli is, hogy láthatja a másikat dominálni, de még inkább csak eltekintene ettől az egésztől. Viszont talán neki is jól fog jönni az, ami most történik majd. Még mindig előny lehet számára, ha Alenia egy kicsit megijed. Nincs neki szüksége ilyen problémás házra… jobb lesz az az új csinos kúria. *
- Menjünk fel hozzá.
*Indul el előre, s a lépcsőn felérve meg sem állna már Nia szobájáig. Azért rátörni akkor sem ildomos, épp elég meglepetés lesz, ha ajtót nyit. Persze Int dönt, ahogy dönt. Mai bekopog, ha nem előzik meg.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:51:03
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:51:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Akárhogy nézett ki, még előző nap se egy pofonnal köszöntötte volna a szőkét. Még ha az meg is érdemelné. Az pedig, hogy a férfi hevességén mennyit tompított egy másfél napnyi hentergés néha ivással, nézelődéssel és növénygyűjtéssel megszakítva az majd kiderül. Most mindenesetre nyugodtnak tűnik. Ahogy fekszik, nézi a plafont és néha a fésülködő kisasszony fenekét. A pipája hiányzik. Majd mire a lány végez addigra ő is kész lesz. Ismét nadrágban. Egy fésülködés rá is ráférne. Egy váltásruha is, de, azt majd otthon. A kapott kérdésen nem gondolkozik.*
-Menjünk hozzá!
*A meglepetés ereje felbecsülhetetlen. Mikor valaki nem tudja rendezni a vonásait és a gondolatait se. Ő viszont pontosan tudja mit akar. Ezt az előnyt nem dobná el magától.*
*Akárhogy nézett ki, még előző nap se egy pofonnal köszöntötte volna a szőkét. Még ha az meg is érdemelné. Az pedig, hogy a férfi hevességén mennyit tompított egy másfél napnyi hentergés néha ivással, nézelődéssel és növénygyűjtéssel megszakítva az majd kiderül. Most mindenesetre nyugodtnak tűnik. Ahogy fekszik, nézi a plafont és néha a fésülködő kisasszony fenekét. A pipája hiányzik. Majd mire a lány végez addigra ő is kész lesz. Ismét nadrágban. Egy fésülködés rá is ráférne. Egy váltásruha is, de, azt majd otthon. A kapott kérdésen nem gondolkozik.*
-Menjünk hozzá!
*A meglepetés ereje felbecsülhetetlen. Mikor valaki nem tudja rendezni a vonásait és a gondolatait se. Ő viszont pontosan tudja mit akar. Ezt az előnyt nem dobná el magától.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:35:50
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Talán a Doki már elfelejtette, hogy egy nappal ezelőtt, pontosan ebben a szobában milyen hévvel és haraggal beszélt Mai-nak. Akkor éppen semmi nem érdekelte a másikat, de neki elég élénk az elméjében a kép erről, így joggal hiheti, hogy képes kicsit többre is a férfi, mint néhány keresetlen szóval illetni Aleniá-t. Persze azt nem képzeli ő sem, hogy fegyvert rántana, bár az a Pegazusban is megtörtént. Talán csillapodtak a kedélyek, lehet, hogy nem volt az se baj, hogy nem azonnal eresztette rá a nőre, hanem elraboltatta inkább magát. Vannak helyzetek, amikre nem való az azonnali reagálás, még ha akkor jó ötletnek is tűnik. Így már a félvér sem tart olyan rettentően attól, hogy baj lesz. Kicsit ismerkedhettek így közben, lehet tudni legalább némileg, hogy kitől mit lehet várni, vagy mire lehet számítani. De ettől még fontos neki a saját munkahelye, s az is, hogy a zöldszeműnek ne legyen baja, sőt; ide is jöhessen, amikor éppen ahhoz van kedve. Nem mintha nem lenne már egy artheniori kuckó, ahová elvonulhatnak.
Hiányzik a bőréről a másik érintése, szinte azonnal, ahogy elér a ruhájáig és elkezdi nézegetni, hogy hordható állapotban van-e. Semmi baja. De még félreteszi, hogy az újra kócos haját megfésülje és ismét felfrissítse magát, egy egészen kicsit. Nem bánja, hogy addig sem takarja az anyag, legalább van, ami lefoglalhatja az elfet is, amíg heverészik. Nem váratja sokáig. Hamar végez, s egy leheletnyi illatos olajat is ken a hegyes kis füle mögé. A zöldekbe néz.*
- Édes, a meglepetés erejével élnél, vagy szólhatok neki, hogy beszélni akarsz vele?
*Nem bírja ki természetesen, hogy szavai közben ne simítson végig a férfin. Nem tudja melyik a jobb, vagy rosszabb. Próbálja nem elűzni a saját jókedvét, de nincs ínyére az, ami következik, akárhogy is dönt. A széttúrt ágyra pillant. Nekik ott kellene lenniük, mezítelenül. *
*Talán a Doki már elfelejtette, hogy egy nappal ezelőtt, pontosan ebben a szobában milyen hévvel és haraggal beszélt Mai-nak. Akkor éppen semmi nem érdekelte a másikat, de neki elég élénk az elméjében a kép erről, így joggal hiheti, hogy képes kicsit többre is a férfi, mint néhány keresetlen szóval illetni Aleniá-t. Persze azt nem képzeli ő sem, hogy fegyvert rántana, bár az a Pegazusban is megtörtént. Talán csillapodtak a kedélyek, lehet, hogy nem volt az se baj, hogy nem azonnal eresztette rá a nőre, hanem elraboltatta inkább magát. Vannak helyzetek, amikre nem való az azonnali reagálás, még ha akkor jó ötletnek is tűnik. Így már a félvér sem tart olyan rettentően attól, hogy baj lesz. Kicsit ismerkedhettek így közben, lehet tudni legalább némileg, hogy kitől mit lehet várni, vagy mire lehet számítani. De ettől még fontos neki a saját munkahelye, s az is, hogy a zöldszeműnek ne legyen baja, sőt; ide is jöhessen, amikor éppen ahhoz van kedve. Nem mintha nem lenne már egy artheniori kuckó, ahová elvonulhatnak.
Hiányzik a bőréről a másik érintése, szinte azonnal, ahogy elér a ruhájáig és elkezdi nézegetni, hogy hordható állapotban van-e. Semmi baja. De még félreteszi, hogy az újra kócos haját megfésülje és ismét felfrissítse magát, egy egészen kicsit. Nem bánja, hogy addig sem takarja az anyag, legalább van, ami lefoglalhatja az elfet is, amíg heverészik. Nem váratja sokáig. Hamar végez, s egy leheletnyi illatos olajat is ken a hegyes kis füle mögé. A zöldekbe néz.*
- Édes, a meglepetés erejével élnél, vagy szólhatok neki, hogy beszélni akarsz vele?
*Nem bírja ki természetesen, hogy szavai közben ne simítson végig a férfin. Nem tudja melyik a jobb, vagy rosszabb. Próbálja nem elűzni a saját jókedvét, de nincs ínyére az, ami következik, akárhogy is dönt. A széttúrt ágyra pillant. Nekik ott kellene lenniük, mezítelenül. *
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:13:13
Üzenet elküldve: 2025-01-01 16:13:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Szikra hiába mondja, hogy nem sírt, mert látta. Ugyan csak a jeleit, nem pedig az éppen patakokban folyó könnyeket, de akkor is. És most, hogy közbeszólt, már le is esik neki a tantusz, hogy talán nem kellett volna elmondania ezt az apró részletet. Minden elszántsága mellett vet egy bűnbánó pillantást a kislányra, majd meghallgatja a nagylány nem neki szóló intelmét, aztán folytatja. Nem is olyan nehéz mondatokat formálni, ha már belekezdett. Csak az elején volt olyan suta, de megbocsátható a helyzet, hiszen minden új neki. Még a tea is az asztalon, amibe végre beleiszik, amikor a többiek beszélnek, nem pedig ő. Mintha kezdhetne megnyugodni. Még csak igazi leteremtés sem volt, mert ez semmiség. Pedig veszekedtek már vele, de még hogy! De igaza lehetett a kis elfnek, mert itt mindenki kedves. El sem tudja képzelni, hogy hogyan történhetett meg, hogy megütött valakit Szikra, mert ő pedig mindenki másnál sokkal kedvesebb. Olyasmit hallani, hogy valaki büszke rá, az pedig igazán jó kedvet csinál neki. Aztán elhangzik a legjobb: maradhat. Fellélegezne, ha nem szorult volna belé a levegő is, így az egy picit várat magára, de aztán megszólal.*
- Köszönöm Alenia, nem fog többet előfordulni. És köszönöm, hogy maradhatok.
*Még vendéget is hozhatna, ha lenne, akit idecsábítana. Persze olyan sok barátja nincs, egyedül jobb szeret lenni, az ikreket pedig a világért sem hozná ide. Még nem igazán fogta fel a súlyát annak, hogy minden éjjel lesz egy kényelmes meleg ágya. Csak azzal a Mai-val ne kellene beszélgetnie holnap, mert biztosan ő is majd elkezd kérdezősködni. Alenia szerencsére nem faggatózik arról, hogy igazából miért is nincs hol laknia. Nem így képzelte azokat, akik gyerekekre vigyáznak, de örül neki, ha nem kell tovább beszélnie. Szikrával akar foglalkozni. Akivel maradhatnak egy szobában! Szinte hihetetlen. Felhörpinti az italát, mert elhangzott, hogy akkor mehetnek játszani. Ő pedig nem akar tovább itt ücsörögni. Ha tényleg szélnek ereszti őket, akkor ő nem fog ellenkezni, de nem ám. *
*Szikra hiába mondja, hogy nem sírt, mert látta. Ugyan csak a jeleit, nem pedig az éppen patakokban folyó könnyeket, de akkor is. És most, hogy közbeszólt, már le is esik neki a tantusz, hogy talán nem kellett volna elmondania ezt az apró részletet. Minden elszántsága mellett vet egy bűnbánó pillantást a kislányra, majd meghallgatja a nagylány nem neki szóló intelmét, aztán folytatja. Nem is olyan nehéz mondatokat formálni, ha már belekezdett. Csak az elején volt olyan suta, de megbocsátható a helyzet, hiszen minden új neki. Még a tea is az asztalon, amibe végre beleiszik, amikor a többiek beszélnek, nem pedig ő. Mintha kezdhetne megnyugodni. Még csak igazi leteremtés sem volt, mert ez semmiség. Pedig veszekedtek már vele, de még hogy! De igaza lehetett a kis elfnek, mert itt mindenki kedves. El sem tudja képzelni, hogy hogyan történhetett meg, hogy megütött valakit Szikra, mert ő pedig mindenki másnál sokkal kedvesebb. Olyasmit hallani, hogy valaki büszke rá, az pedig igazán jó kedvet csinál neki. Aztán elhangzik a legjobb: maradhat. Fellélegezne, ha nem szorult volna belé a levegő is, így az egy picit várat magára, de aztán megszólal.*
- Köszönöm Alenia, nem fog többet előfordulni. És köszönöm, hogy maradhatok.
*Még vendéget is hozhatna, ha lenne, akit idecsábítana. Persze olyan sok barátja nincs, egyedül jobb szeret lenni, az ikreket pedig a világért sem hozná ide. Még nem igazán fogta fel a súlyát annak, hogy minden éjjel lesz egy kényelmes meleg ágya. Csak azzal a Mai-val ne kellene beszélgetnie holnap, mert biztosan ő is majd elkezd kérdezősködni. Alenia szerencsére nem faggatózik arról, hogy igazából miért is nincs hol laknia. Nem így képzelte azokat, akik gyerekekre vigyáznak, de örül neki, ha nem kell tovább beszélnie. Szikrával akar foglalkozni. Akivel maradhatnak egy szobában! Szinte hihetetlen. Felhörpinti az italát, mert elhangzott, hogy akkor mehetnek játszani. Ő pedig nem akar tovább itt ücsörögni. Ha tényleg szélnek ereszti őket, akkor ő nem fog ellenkezni, de nem ám. *
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-01-01 15:51:59
Üzenet elküldve: 2025-01-01 15:51:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A láng már nem lobog. Nem akarja az egész szobát elégetni. Talán izzó parázsnak lehet még nevezni, azt ami kettejük közt maradt. Azokat a cirógatásokat és a csókokat. Ez az, ami számít. Mikor minden olyan egyszerű. Ruhák, rangok, különböző vélekedések nélkül csak tisztán és pőrén élvezik egymás társaságát. Nem véletlen, hogy nehéz kiszakadni ebből. De mégis csak visszatér közéjük az a gonosz valóság. A szőkével és ezzel a rezidenciával előtérben. Mosolya kedves hisz tényleg elég buta gondolat, azt képzelni, hogy fegyvert ragad a Sayqueves ellen vagy pofonokkal próbálja, azt meggyőzni. Amúgy se szeret nőket megütni. Csak akkor szokta megtenni mikor tényleg megérdemlik vagy szükséges. Amit a kékekben lát tetszik neki. Mikor a félvér eltávolodik tőle egy utolsót még végigsimít annak a hátán, majd heverészik kicsit még azon az ágyon. Kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy őt is elfogta megint a fáradtság. Szerencse, hogy az öltözéssel hamarabb megvan, mint a másik. Ráér elkezdenie akkor mikor a félvér már viszonylag elkészült. Akkor elteszi az eltenni valót, majd becsatolja és begombolja a becsatolni és begombolni valókat és már készen is áll.*
*A láng már nem lobog. Nem akarja az egész szobát elégetni. Talán izzó parázsnak lehet még nevezni, azt ami kettejük közt maradt. Azokat a cirógatásokat és a csókokat. Ez az, ami számít. Mikor minden olyan egyszerű. Ruhák, rangok, különböző vélekedések nélkül csak tisztán és pőrén élvezik egymás társaságát. Nem véletlen, hogy nehéz kiszakadni ebből. De mégis csak visszatér közéjük az a gonosz valóság. A szőkével és ezzel a rezidenciával előtérben. Mosolya kedves hisz tényleg elég buta gondolat, azt képzelni, hogy fegyvert ragad a Sayqueves ellen vagy pofonokkal próbálja, azt meggyőzni. Amúgy se szeret nőket megütni. Csak akkor szokta megtenni mikor tényleg megérdemlik vagy szükséges. Amit a kékekben lát tetszik neki. Mikor a félvér eltávolodik tőle egy utolsót még végigsimít annak a hátán, majd heverészik kicsit még azon az ágyon. Kényelmes. Arról nem is beszélve, hogy őt is elfogta megint a fáradtság. Szerencse, hogy az öltözéssel hamarabb megvan, mint a másik. Ráér elkezdenie akkor mikor a félvér már viszonylag elkészült. Akkor elteszi az eltenni valót, majd becsatolja és begombolja a becsatolni és begombolni valókat és már készen is áll.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 22:10:00
Üzenet elküldve: 2024-12-31 22:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*A konyhában egyáltalán nem érzi magát otthon, ez tény. Ha Luninari nem készített volna teát, akkor az is biztos, hogy most senki nem inna semmilyet. Már az is nagy eredmény, hogy ki tudott vele szolgálni mindenkit anélkül, hogy eltört volna az egyik bögre, vagy mellé öntötte volna a teát.
Végül ő is leül az asztalhoz a két gyermek társaságában, és felteszi a kérdéseit. Igyekszik még mindig nem vádolni szegényeket semmi rosszal, de valahogy olyan irányba kell terelnie a beszélgetést, hogy megértesse velük, szó nélkül elmenni, és nem szólni róla, hogy nem egyedül jött vissza, az nincs rendben.
Trylnor kezd szabadkozásba először, rögtön a kis társa védelmére kelve. Alenia el is mosolyodik, aranyosnak tartja a fiú viselkedését, de nem szól közbe. Most, hogy végre beszél, hagyja, hadd mondja végig a történetet.*
- Szikra! Hadd mondja el! Aztán majd te is mondhatod, de nem illik más szavába vágni. *Nem emeli fel a hangját most sem, lágyan, de határozottan próbálja udvariasságra nevelni a lányt, mikor közbeszól Trylnor mondandójába a saját igazságát bizonygatva arról, hogy nem is sírt.*
- Folytasd, kérlek! *Figyelme újra Trylnor-é, aki elmondja, hogy az ikreket kereste, akikről Alenia nem tudja biztosan eldönteni, hogy az ő ikreikről van szó, vagy másokról, de úgy dönt, hogy ezt majd később tisztázza vele. Most hallgatja, ahogy kiderül, hogy a fiú meg akarta vigasztalni a szomorú kislányt, így barátkoztak össze. Milyen aranyos. Nem hibáztatja őt azért, mert Szikra nem ért haza időben, ennek ellenére értékeli, hogy Trylnor már ilyen fiatalon is mer felelősséget vállalni.
Miután ő befejezte a mondandóját, Szikrára pillant, aki a saját, hevesebb kis természetével hozzáteszi a maga verzióját a történethez. Megtudja, hogy ő is rosszul érezte magát, amiért Gab-et bántotta, tehát tudta, hogy rosszat csinált. A magyarázatot hallva, amiért elszökött, elködösül a tekintete. Vajon mi foroghat szegény lány fejében? Rosszul hangzik, és úgy dönt, holnap, mikor Mai visszatér, megkérdezi őt, hogy tud-e már Szikra ezen problémájáról. Neki csak ítéletet kell hoznia a két kis vádlott esetében most, hogy már ismeri az egész történetet.*
- Értem. Nos, Trylnor, igazán kedves tőled, hogy megvigasztaltad Szikrát, büszke vagyok rád. Azonban az is igaz, hogy nem szabad sokáig kint maradnotok. Ha kint vagytok, mindig sötétedés előtt haza kell érni. Illetve, bármi is az oka, fontos, hogy mindig szóljatok róla, ha elmentek! Rendben, kisasszony? *sandít Szikrára.* Trylnor, természetesen itt maradhatsz velünk, cserébe, Szikra, te kérj bocsánatot Gab-tól, ha még nem tetted meg, és ígérjétek meg, hogy ezentúl mindig rögtön szóltok valakinek, ha vendéget hoztok a házba! Megegyeztünk? *Ennyi a kérése, se több, se kevesebb. Lágyan elmosolyodik, jelezve a párosnak, hogy nincs semmi baj, nem lesz több vallatás, sem szidás.*
- Holnap, ha Mai megérkezik, elmondom majd neki, hogy van egy új lakónk, és beszélek vele a problémádról is, Szikra. Ma egyelőre még nyugodtan aludjatok egy szobában, a többit meg majd Mai eldönti. Igyátok meg a teát, aztán mehettek játszani! *Részéről ezzel lezártnak is tekinti az ügyet, reméli, hogy sikerült a tőle telhető legjobban megoldania.*
*A konyhában egyáltalán nem érzi magát otthon, ez tény. Ha Luninari nem készített volna teát, akkor az is biztos, hogy most senki nem inna semmilyet. Már az is nagy eredmény, hogy ki tudott vele szolgálni mindenkit anélkül, hogy eltört volna az egyik bögre, vagy mellé öntötte volna a teát.
Végül ő is leül az asztalhoz a két gyermek társaságában, és felteszi a kérdéseit. Igyekszik még mindig nem vádolni szegényeket semmi rosszal, de valahogy olyan irányba kell terelnie a beszélgetést, hogy megértesse velük, szó nélkül elmenni, és nem szólni róla, hogy nem egyedül jött vissza, az nincs rendben.
Trylnor kezd szabadkozásba először, rögtön a kis társa védelmére kelve. Alenia el is mosolyodik, aranyosnak tartja a fiú viselkedését, de nem szól közbe. Most, hogy végre beszél, hagyja, hadd mondja végig a történetet.*
- Szikra! Hadd mondja el! Aztán majd te is mondhatod, de nem illik más szavába vágni. *Nem emeli fel a hangját most sem, lágyan, de határozottan próbálja udvariasságra nevelni a lányt, mikor közbeszól Trylnor mondandójába a saját igazságát bizonygatva arról, hogy nem is sírt.*
- Folytasd, kérlek! *Figyelme újra Trylnor-é, aki elmondja, hogy az ikreket kereste, akikről Alenia nem tudja biztosan eldönteni, hogy az ő ikreikről van szó, vagy másokról, de úgy dönt, hogy ezt majd később tisztázza vele. Most hallgatja, ahogy kiderül, hogy a fiú meg akarta vigasztalni a szomorú kislányt, így barátkoztak össze. Milyen aranyos. Nem hibáztatja őt azért, mert Szikra nem ért haza időben, ennek ellenére értékeli, hogy Trylnor már ilyen fiatalon is mer felelősséget vállalni.
Miután ő befejezte a mondandóját, Szikrára pillant, aki a saját, hevesebb kis természetével hozzáteszi a maga verzióját a történethez. Megtudja, hogy ő is rosszul érezte magát, amiért Gab-et bántotta, tehát tudta, hogy rosszat csinált. A magyarázatot hallva, amiért elszökött, elködösül a tekintete. Vajon mi foroghat szegény lány fejében? Rosszul hangzik, és úgy dönt, holnap, mikor Mai visszatér, megkérdezi őt, hogy tud-e már Szikra ezen problémájáról. Neki csak ítéletet kell hoznia a két kis vádlott esetében most, hogy már ismeri az egész történetet.*
- Értem. Nos, Trylnor, igazán kedves tőled, hogy megvigasztaltad Szikrát, büszke vagyok rád. Azonban az is igaz, hogy nem szabad sokáig kint maradnotok. Ha kint vagytok, mindig sötétedés előtt haza kell érni. Illetve, bármi is az oka, fontos, hogy mindig szóljatok róla, ha elmentek! Rendben, kisasszony? *sandít Szikrára.* Trylnor, természetesen itt maradhatsz velünk, cserébe, Szikra, te kérj bocsánatot Gab-tól, ha még nem tetted meg, és ígérjétek meg, hogy ezentúl mindig rögtön szóltok valakinek, ha vendéget hoztok a házba! Megegyeztünk? *Ennyi a kérése, se több, se kevesebb. Lágyan elmosolyodik, jelezve a párosnak, hogy nincs semmi baj, nem lesz több vallatás, sem szidás.*
- Holnap, ha Mai megérkezik, elmondom majd neki, hogy van egy új lakónk, és beszélek vele a problémádról is, Szikra. Ma egyelőre még nyugodtan aludjatok egy szobában, a többit meg majd Mai eldönti. Igyátok meg a teát, aztán mehettek játszani! *Részéről ezzel lezártnak is tekinti az ügyet, reméli, hogy sikerült a tőle telhető legjobban megoldania.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 14:06:45
Üzenet elküldve: 2024-12-31 14:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Feleslegesnek tartja a cipőt és ezt a hercehurcát azzal, hogy a talpuk fázna vagy belelépnének valamibe. Aki ehhez már hozzá van szokva, szinte már alig érzi meg az ilyesmit. Persze egy nagyobb szög biztosan nem kellemes, de aki figyel arra hova lép az esetek többségében nem okoz bajt. Az állatok az erdőben sem hordanak cipőt, neki miért kellene? Mondjuk ez talpán meg is látszódik. Talán majd egyszer visszanyeri puhaságát, ha végre hozzászokik a kisasszonyi élethez.
De a parancs az parancs, Mai engedelmességre intené, szóval követi Alenie szavait.
Szavai kedves fogadtatás éri, és érkezik is a fejsimogatás, amit egy elégedett büszke mosollyal tűr el arcán. Végignézi, ahogy Alenie kifordul az ajtaján. Utána pedig tekintete a kérdező Trylnorra fordul, válaszára pedig csak kedvesen bólogat. Abba viszont nincs ideje belekezdeni, hogy amíg rossz fát nem tesz a tűzre. Őt már teremtették le párszor, egy két, kisebb nagyobb csínytevésért. Mint Alaver megtréfálása a tűzrakóhellyel, vagy Deres házával. De hát olyan mókás volt hallgatni, azt az vicces ízes szitok szavakat.
Ekkor vissza is ér Alenia, és egy pár zoknival kínálja Trylnort. Ha Alenia még nem is, de ő látja az arcán az a fájdalmas fintort. Pontosan az ilyen miatt nem szereti a lábbeliket, néha olyan kényelmetlen. Bár ha egy olyat kapna ő is, amit az ő lábára illik, lehet nem tartaná annyira ördögtől valónak.
Trylnor együtt követi Aleniát vissza a konyhába, ahol helyet foglal a fiú mellett. Szemével követi Alenia mozdulatait, és egy jót mosolyog azon, ahogy a nő hasonlóan mint Mai, végig nézi az összes szekrényt mielőtt megtalálja azt amit keresett. De így is hamar eléjük kerül a tea. Amihez közel hajolva nagyot szimatol, és egy elégedett sóhaj hagyja el ajkait. Meg kell lesnie majd egyszer Lunit, mégis mit kavar össze benne a teafüvekkel, mert az övé mindig olyan finom illatú. És tényleg nem olyan mint Maié, ami sokszor fura illatú.
De ahogy gondolta, nem tart soká mire a felnőtt faggatózásba kezd. Az ilyesmire Grael figyelmeztette, a felnőttek mindent tudni akarnak, főleg gyerekektől. Azóta sem tudja igazán, kire hallgasson ilyen helyzetben. Maira, vagy Graelra. Maiban tudja bízhat és neki mindent elmondhat. De vajon Alenianak is? Nincs sok ideje gondolkodni, Trylnornak egyből megered a nyelve. Tekintete pedig vándorol, hol a barátjára, hol Aleniara. Mikor meghallja, hogy Trylnor azt állítja sírt mikor rátalált felszólal.*
- Nem is! Vagyis akkor már.
*Teszi hozzá, mert való igaz, könnyekkel küszködve szaladt el tegnapi nap folyamán a Rezidenciáról, de a dombon már csak szomorkásan ücsörgött. Na jó a szemei még vörösek lehettek de nem sírt akkor már! Azt nem engedi senkinek, hogy úgy lássák.*
-Nem Trylnor, én jöttem el innen. Nem tartottál fel.
*Fordul a fiú felé, hogy megmagyarázza a helyzetet. Nem akarja, hogy úgy érezze, ő itt hibás. Hiszen ő nem tartotta fel egyáltalán. Ha nem talál rá, lehet vissza sem jött volna, legalább is nem ilyen hamar.Majd Aleniara szegezi tekintetét.*
-Eljöttem tegnap mert.
*Harapja el a szavait, és elgondolkozik mit is mondjon Aleniának. Hiszen letagadni nem tudja, hogy megütötte bottal az idősebbik árvát amikor az játszani hívta rosszabb pillanatában, az ütésnek a helye biztosan látszódni fog néhány napig. De legalább a gyerekek nem fogják kérdezgetni, egy ideig afelől játszani akarna velük.*
-Mert bántottam a Gabet. És nem akartam itt lenni, csendet akartam itt.
*Mutat fel ismét fejére, annak a rossz álomnak az emléke most ismét fellebben szeme előtt, ez pedig látszódik arcán. A mosoly, és a határozottság teljesen elvész, és egy baljóslatú aggodalom tűnik fel arcán. Tanácstalan, mert azóta sem tudja eldönteni, hogy ez egy álom vagy egy emlék lehet.*
-De az igaz, hogy nem akartam senkit sem felébreszteni amikor visszaértem Trylnoral. Reggel akartam Maihoz vinni. Mert szeretném, hogy maradjon velünk.
*Talán ha az a határozottság ismét visszatér a tekintetébe, amíg Trylnorról van szó. De a kétségbeesettség az arcáról képtelen megszűnni, ahogy az álom továbbra is ott lebeg elméjében.*
*Feleslegesnek tartja a cipőt és ezt a hercehurcát azzal, hogy a talpuk fázna vagy belelépnének valamibe. Aki ehhez már hozzá van szokva, szinte már alig érzi meg az ilyesmit. Persze egy nagyobb szög biztosan nem kellemes, de aki figyel arra hova lép az esetek többségében nem okoz bajt. Az állatok az erdőben sem hordanak cipőt, neki miért kellene? Mondjuk ez talpán meg is látszódik. Talán majd egyszer visszanyeri puhaságát, ha végre hozzászokik a kisasszonyi élethez.
De a parancs az parancs, Mai engedelmességre intené, szóval követi Alenie szavait.
Szavai kedves fogadtatás éri, és érkezik is a fejsimogatás, amit egy elégedett büszke mosollyal tűr el arcán. Végignézi, ahogy Alenie kifordul az ajtaján. Utána pedig tekintete a kérdező Trylnorra fordul, válaszára pedig csak kedvesen bólogat. Abba viszont nincs ideje belekezdeni, hogy amíg rossz fát nem tesz a tűzre. Őt már teremtették le párszor, egy két, kisebb nagyobb csínytevésért. Mint Alaver megtréfálása a tűzrakóhellyel, vagy Deres házával. De hát olyan mókás volt hallgatni, azt az vicces ízes szitok szavakat.
Ekkor vissza is ér Alenia, és egy pár zoknival kínálja Trylnort. Ha Alenia még nem is, de ő látja az arcán az a fájdalmas fintort. Pontosan az ilyen miatt nem szereti a lábbeliket, néha olyan kényelmetlen. Bár ha egy olyat kapna ő is, amit az ő lábára illik, lehet nem tartaná annyira ördögtől valónak.
Trylnor együtt követi Aleniát vissza a konyhába, ahol helyet foglal a fiú mellett. Szemével követi Alenia mozdulatait, és egy jót mosolyog azon, ahogy a nő hasonlóan mint Mai, végig nézi az összes szekrényt mielőtt megtalálja azt amit keresett. De így is hamar eléjük kerül a tea. Amihez közel hajolva nagyot szimatol, és egy elégedett sóhaj hagyja el ajkait. Meg kell lesnie majd egyszer Lunit, mégis mit kavar össze benne a teafüvekkel, mert az övé mindig olyan finom illatú. És tényleg nem olyan mint Maié, ami sokszor fura illatú.
De ahogy gondolta, nem tart soká mire a felnőtt faggatózásba kezd. Az ilyesmire Grael figyelmeztette, a felnőttek mindent tudni akarnak, főleg gyerekektől. Azóta sem tudja igazán, kire hallgasson ilyen helyzetben. Maira, vagy Graelra. Maiban tudja bízhat és neki mindent elmondhat. De vajon Alenianak is? Nincs sok ideje gondolkodni, Trylnornak egyből megered a nyelve. Tekintete pedig vándorol, hol a barátjára, hol Aleniara. Mikor meghallja, hogy Trylnor azt állítja sírt mikor rátalált felszólal.*
- Nem is! Vagyis akkor már.
*Teszi hozzá, mert való igaz, könnyekkel küszködve szaladt el tegnapi nap folyamán a Rezidenciáról, de a dombon már csak szomorkásan ücsörgött. Na jó a szemei még vörösek lehettek de nem sírt akkor már! Azt nem engedi senkinek, hogy úgy lássák.*
-Nem Trylnor, én jöttem el innen. Nem tartottál fel.
*Fordul a fiú felé, hogy megmagyarázza a helyzetet. Nem akarja, hogy úgy érezze, ő itt hibás. Hiszen ő nem tartotta fel egyáltalán. Ha nem talál rá, lehet vissza sem jött volna, legalább is nem ilyen hamar.Majd Aleniara szegezi tekintetét.*
-Eljöttem tegnap mert.
*Harapja el a szavait, és elgondolkozik mit is mondjon Aleniának. Hiszen letagadni nem tudja, hogy megütötte bottal az idősebbik árvát amikor az játszani hívta rosszabb pillanatában, az ütésnek a helye biztosan látszódni fog néhány napig. De legalább a gyerekek nem fogják kérdezgetni, egy ideig afelől játszani akarna velük.*
-Mert bántottam a Gabet. És nem akartam itt lenni, csendet akartam itt.
*Mutat fel ismét fejére, annak a rossz álomnak az emléke most ismét fellebben szeme előtt, ez pedig látszódik arcán. A mosoly, és a határozottság teljesen elvész, és egy baljóslatú aggodalom tűnik fel arcán. Tanácstalan, mert azóta sem tudja eldönteni, hogy ez egy álom vagy egy emlék lehet.*
-De az igaz, hogy nem akartam senkit sem felébreszteni amikor visszaértem Trylnoral. Reggel akartam Maihoz vinni. Mert szeretném, hogy maradjon velünk.
*Talán ha az a határozottság ismét visszatér a tekintetébe, amíg Trylnorról van szó. De a kétségbeesettség az arcáról képtelen megszűnni, ahogy az álom továbbra is ott lebeg elméjében.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 13:48:33
Üzenet elküldve: 2024-12-31 13:48:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ahogy a másik játszik a hátán a körmeivel, élvezettel engedi bele magát. Olyan jó érzés. Most még fokozottabbak az érzékek, a hideg is jólesően rázza ki az érintés nyomán és hiába érte el mindkettőjüket a gyönyör, most még élvezi ezt a csodálatos utóhatást, amikor minden kétszer olyan érzéki. Mint egy doromboló macska bújik a szőkéhez a kényeztetésért. De persze ő maga is ugyanezt teszi, ajkai bejárják a másik bőrét, igaz már nem olyan hévvel, mint néhány perce. Szerinte is jól áll. Igazi trónja van. Pont hozzá illik, mintha neki szánták volna. Bár mulattatja a kép két trónról, ahonnan ketten igazgatnak. Nem árvákat, hanem mindent, amit akarnak. Egymáson mégis jobb. Nehezen is kecmereg ki belőle, még egy kicsikét kiélvezné azt a buborékot, amiben vannak.
Hiába komolyodik a téma, Mai most elveszett ebben a varázsvilágban és amíg fel nem ébred, addig az elf a legjobb. Mindenben. Szívesen segít neki majd a háttérből, akkor is, ha amaz tudni sem fog róla, egyszerűen csak egyszer bejelenti neki, hogy sikerült. Igazából nem tudja, milyen kimenetelre számít a férfi. De ha kissé ráijeszt Alieniá-ra, akkor tökéletesen kijárja neki az utat, hogy aztán egy jól átgondolt beszélgetés után megszerezze, amit akar. Kicsit a férfi miatt, kicsit maga miatt, de legfőképpen a gyerekek miatt és azokért, akik létre akarták hozni ezt az intézményt. A nemesek szeszélyeit ismeri. Most árvaház, de ha gondolnak egyet, akkor egy tollvonással törlik el az egészet és csinálnak belőle mást. És még tálalni is úgy tudják, hogy igazából a város érdekei miatt történt az egész. Kissé beharapja alsó ajkát, ahogy gondolkozik, majd már szórakozottabban simít bele a szőke tincsek közé. De a mosolya árulkodó. Teljesen oda van jelen pillanatban a másikért.*
- Persze, hogy elbírsz vele.
*Vissza kellene fognia magát, mert úgy néz rá, mint valami hősre. Pedig csúnya vége lesz ennek. Bár a szemeinek csillogása valószínűleg akkor sem fog máshogy hatni.
Végül leszáll a másikról, s megállapítja, hogy igen ingatag a talaj. Nem ártott volna enni azon a pár szem gyümölcsön kívül mást is. Kissé sápadtnak hat már, ahogy elmúlt róla a hevesség utáni pír, de nem számít. A ruhájáért nyúl, hogy megnézze meggyűrődött-e annyira, hogy másikat kelljen választania.*
*Ahogy a másik játszik a hátán a körmeivel, élvezettel engedi bele magát. Olyan jó érzés. Most még fokozottabbak az érzékek, a hideg is jólesően rázza ki az érintés nyomán és hiába érte el mindkettőjüket a gyönyör, most még élvezi ezt a csodálatos utóhatást, amikor minden kétszer olyan érzéki. Mint egy doromboló macska bújik a szőkéhez a kényeztetésért. De persze ő maga is ugyanezt teszi, ajkai bejárják a másik bőrét, igaz már nem olyan hévvel, mint néhány perce. Szerinte is jól áll. Igazi trónja van. Pont hozzá illik, mintha neki szánták volna. Bár mulattatja a kép két trónról, ahonnan ketten igazgatnak. Nem árvákat, hanem mindent, amit akarnak. Egymáson mégis jobb. Nehezen is kecmereg ki belőle, még egy kicsikét kiélvezné azt a buborékot, amiben vannak.
Hiába komolyodik a téma, Mai most elveszett ebben a varázsvilágban és amíg fel nem ébred, addig az elf a legjobb. Mindenben. Szívesen segít neki majd a háttérből, akkor is, ha amaz tudni sem fog róla, egyszerűen csak egyszer bejelenti neki, hogy sikerült. Igazából nem tudja, milyen kimenetelre számít a férfi. De ha kissé ráijeszt Alieniá-ra, akkor tökéletesen kijárja neki az utat, hogy aztán egy jól átgondolt beszélgetés után megszerezze, amit akar. Kicsit a férfi miatt, kicsit maga miatt, de legfőképpen a gyerekek miatt és azokért, akik létre akarták hozni ezt az intézményt. A nemesek szeszélyeit ismeri. Most árvaház, de ha gondolnak egyet, akkor egy tollvonással törlik el az egészet és csinálnak belőle mást. És még tálalni is úgy tudják, hogy igazából a város érdekei miatt történt az egész. Kissé beharapja alsó ajkát, ahogy gondolkozik, majd már szórakozottabban simít bele a szőke tincsek közé. De a mosolya árulkodó. Teljesen oda van jelen pillanatban a másikért.*
- Persze, hogy elbírsz vele.
*Vissza kellene fognia magát, mert úgy néz rá, mint valami hősre. Pedig csúnya vége lesz ennek. Bár a szemeinek csillogása valószínűleg akkor sem fog máshogy hatni.
Végül leszáll a másikról, s megállapítja, hogy igen ingatag a talaj. Nem ártott volna enni azon a pár szem gyümölcsön kívül mást is. Kissé sápadtnak hat már, ahogy elmúlt róla a hevesség utáni pír, de nem számít. A ruhájáért nyúl, hogy megnézze meggyűrődött-e annyira, hogy másikat kelljen választania.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 12:43:18
Üzenet elküldve: 2024-12-31 12:43:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Kedves ez a nő. Nem akarhat rosszat ő sem, biztos nem azért jegyzi meg, hogy kell rá cipő, - ami van neki - mert rosszat akar. De nem olyan könnyű helyzet ez. Olyan új most minden, hogy még az elkallódott szegeket a földön is új bútornak látja, vagy kincsnek. Pedig rossz volt ilyesmibe beletenyerelni, vagy lépni a műhelyekben, de most egészen más minden. Vele van Szikra és úgy tűnik, hogy nem fogják innen elzavarni, s még csak fel sem tud ocsúdni, már kap is egy zoknit a kezébe.
Persze, mikor Alenia eltűnik arra a rövid időre, Tryl Szikrára néz és nehezen bár, de megszólal.*
- Itt mindenki ilyen kedves? Még csak le sem teremtettek a cipőért.
*Rázza meg a fejét, de nem sokat tudnak beszélgetni, mert az elf nő már vissza is ér, rajta pedig igen hamar lesz egy puha meleg zokni. Meg is köszöni egy nagy mosollyal. Csak az a baj, hogy hiába meleg, ha elveszi a helyet az amúgy is szűkös lábbeliből. Nem fog szót emelni érte, így is hálásnak kell lennie, de azért egy halvány fájdalmas fintor végigsuhan az arcán. De hamar hozzászokik az érzethez, s már vidámabban megy le a két hosszúéletű után a lépcsőn, persze igen közel a kisebbhez. Már kezd oldódni, de még kelleni fog egy kis idő.
Amikor már előtte van a tea, még nem nyúl hozzá, csak figyeli. Egy ideje kevés alkalma volt élvezni bárki gondoskodását is. Most már érzi magában az erőt is, hogy hallassa a hangját. Persze a másik gyerekre néz többet Alenia, de úgy dönt, hogy ideje neki is olyan határozottnak lennie, mint Szikrának. Nem lehet, hogy itt ül, mint egy kis szerencsétlen. *
- Nem akart rosszat! *Hiába mondja, hogy nem fog haragudni, mindenki ezt mondja, aztán a végén mégis. És ha itt balhét kell elvinni, az ő lesz, mert ő a betolakodó, na meg az erősebb is. Ez ugyan nem látszik, de szeretné hinni.*
- Kerestem az ikreket, de ott ült a dombjukon sírva én pedig odamentem, hogy megkérdezzem mi a baj. Aztán elvittem magammal az álomfűzhöz, hogy jobb kedve legyen, aztán kacsázni a folyóhoz, és este lett. Miattam nem jött időben haza és aztán nem akart felkelteni senkit, hogy megkérdezze, hogy aludhatok-e itt, mert… nem nagyon van hol aludnom. Vagyis lenne, a kovács biztos befogadna éjszakára a műhelyébe. Nem akart rosszat tényleg.
*A barnák úgy keresik Alenia szemeit, mintha csak feltett szándéka lenne megvédeni a kislányt, miközben már majd elérzékenyül attól, hogy talán, mert bevallotta, hogy miatta késett el, majd tényleg elküldik melegebb éghajlatra. De befogja a kis száját és hagyja, hogy Szikra is hozzátegye a magáét.*
*Kedves ez a nő. Nem akarhat rosszat ő sem, biztos nem azért jegyzi meg, hogy kell rá cipő, - ami van neki - mert rosszat akar. De nem olyan könnyű helyzet ez. Olyan új most minden, hogy még az elkallódott szegeket a földön is új bútornak látja, vagy kincsnek. Pedig rossz volt ilyesmibe beletenyerelni, vagy lépni a műhelyekben, de most egészen más minden. Vele van Szikra és úgy tűnik, hogy nem fogják innen elzavarni, s még csak fel sem tud ocsúdni, már kap is egy zoknit a kezébe.
Persze, mikor Alenia eltűnik arra a rövid időre, Tryl Szikrára néz és nehezen bár, de megszólal.*
- Itt mindenki ilyen kedves? Még csak le sem teremtettek a cipőért.
*Rázza meg a fejét, de nem sokat tudnak beszélgetni, mert az elf nő már vissza is ér, rajta pedig igen hamar lesz egy puha meleg zokni. Meg is köszöni egy nagy mosollyal. Csak az a baj, hogy hiába meleg, ha elveszi a helyet az amúgy is szűkös lábbeliből. Nem fog szót emelni érte, így is hálásnak kell lennie, de azért egy halvány fájdalmas fintor végigsuhan az arcán. De hamar hozzászokik az érzethez, s már vidámabban megy le a két hosszúéletű után a lépcsőn, persze igen közel a kisebbhez. Már kezd oldódni, de még kelleni fog egy kis idő.
Amikor már előtte van a tea, még nem nyúl hozzá, csak figyeli. Egy ideje kevés alkalma volt élvezni bárki gondoskodását is. Most már érzi magában az erőt is, hogy hallassa a hangját. Persze a másik gyerekre néz többet Alenia, de úgy dönt, hogy ideje neki is olyan határozottnak lennie, mint Szikrának. Nem lehet, hogy itt ül, mint egy kis szerencsétlen. *
- Nem akart rosszat! *Hiába mondja, hogy nem fog haragudni, mindenki ezt mondja, aztán a végén mégis. És ha itt balhét kell elvinni, az ő lesz, mert ő a betolakodó, na meg az erősebb is. Ez ugyan nem látszik, de szeretné hinni.*
- Kerestem az ikreket, de ott ült a dombjukon sírva én pedig odamentem, hogy megkérdezzem mi a baj. Aztán elvittem magammal az álomfűzhöz, hogy jobb kedve legyen, aztán kacsázni a folyóhoz, és este lett. Miattam nem jött időben haza és aztán nem akart felkelteni senkit, hogy megkérdezze, hogy aludhatok-e itt, mert… nem nagyon van hol aludnom. Vagyis lenne, a kovács biztos befogadna éjszakára a műhelyébe. Nem akart rosszat tényleg.
*A barnák úgy keresik Alenia szemeit, mintha csak feltett szándéka lenne megvédeni a kislányt, miközben már majd elérzékenyül attól, hogy talán, mert bevallotta, hogy miatta késett el, majd tényleg elküldik melegebb éghajlatra. De befogja a kis száját és hagyja, hogy Szikra is hozzátegye a magáét.*
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:28:02
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:28:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Nem Alenia lesz az a felnőtt, akitől tartania kell a gyerekeknek. Egyáltalán nem ért hozzájuk úgy, mint Mai, még csak azt sem veszi észre, hogy a kis Szikra mennyire erőlködik, hogy bátor és határozott maradjon, abba sem gondol bele, hogy a kérdése esetleg rosszul eshet Trylnor-nak, de az biztos, hogy szántszándékkal bántani nem szeretné őket. Az épségükre is igyekszik vigyázni, kivéve persze akkor, mikor nem is tűnik fel neki, hogy az egyik rosszcsont kilógott, éjszaka pedig másodmagával settenkedett vissza. Mindenesetre a cipő pont az épségük miatt fontos, még akkor is, ha nem szeretik, mert mondjuk kevésbé érzik benne szabadnak magukat. Muszáj megszokniuk.*
- Jól van, rendben *bólint mosolyogva Trylnor válaszára, de a szíve majd megszakad, mikor meglátja a koszos-kopott felsőt. Természetesen, rögtön felmerül benne a kérdés, hogy akkor ami most visel, az honnan van, de Szikrától hamar érkezik is a válasz.*
- Á, értem. Jól tetted, nagyon ügyes vagy, Szikra! *megsimogatja a fejecskéjét.* De várjatok egy cseppet, adok én neked még valamit, Trylnor! *Egy rövid időre eltűnik, majd vissza is tér egy pár puha, meleg zoknival, amit egyelőre Gab holmijai közül vett ki. A másik kisfiúnak így is marad még zoknija, de így legalább mindenkinek lesz. Aztán, majd ha Mai visszajön, megoldja a vásárlást, hogy mindenkinek legyen mindene, Luninari meg majd a mosást.*
- Tessék, vedd ezt fel! *nyújtja a kisfiú felé a zoknit.* Ebben nem fog fázni a lábad. Itt bent sincs ám mindig olyan meleg, hogy kellemes legyen nélküle.
*Közben mindkét csemete lábára kerül cipő is, szerencsére különösebb noszogatás nélkül. Szikra arcán is csak egy apró, durcás mosolyt kap el, mikor felveszi, és igen, arra is rájött már, hogy Trylnor valószínűleg este, Szikra segítségével osont be észrevétlenül a házba. Ennek mondjuk nem örül. Igaz, hogy csak egy kisfiú, de a lánynak meg kell tanulnia, hogy idegeneket nem hozhat be úgy a házba, hogy nem szól róla egy felnőttnek sem. Azonban nem kéri rajta számon, még nem, helyette, miután végeztek az öltözködéssel, újra a földszintre kíséri őket, pontosabban a konyhába.*
- Üljetek csak le! *mondja, majd átnézi az összes szekrényt, hogy megtalálja a poharakat, de végül rájuk bukkan, így nem sokkal később már egy-egy bögre finom, Luninari-féle tea kerül a gyerekek elé, és még csak olyan furcsa szaga sincs, mint, amire Szikra számított. Magának is tölt a teából, majd leül az asztalhoz, Trylnor-ral és Szikrával szemben.*
- Akkor meséljetek, kérlek! Az elejétől. Onnan, hogy miért nem szóltál arról, hogy kimész, azon keresztül, hogy hogyan találkoztatok egymással, addig, hogy miért nem szóltál arról sem, hogy hoztál egy kis vendéget? Ne aggódjatok, nem lesz baj, nem haragszom semmiért! Csak kíváncsi vagyok, hogy történt. *Szikrára néz többet, mert azért a tudtára akarja adni, hogy bár jót cselekedett, de nem teljesen helyesen.*
*Nem Alenia lesz az a felnőtt, akitől tartania kell a gyerekeknek. Egyáltalán nem ért hozzájuk úgy, mint Mai, még csak azt sem veszi észre, hogy a kis Szikra mennyire erőlködik, hogy bátor és határozott maradjon, abba sem gondol bele, hogy a kérdése esetleg rosszul eshet Trylnor-nak, de az biztos, hogy szántszándékkal bántani nem szeretné őket. Az épségükre is igyekszik vigyázni, kivéve persze akkor, mikor nem is tűnik fel neki, hogy az egyik rosszcsont kilógott, éjszaka pedig másodmagával settenkedett vissza. Mindenesetre a cipő pont az épségük miatt fontos, még akkor is, ha nem szeretik, mert mondjuk kevésbé érzik benne szabadnak magukat. Muszáj megszokniuk.*
- Jól van, rendben *bólint mosolyogva Trylnor válaszára, de a szíve majd megszakad, mikor meglátja a koszos-kopott felsőt. Természetesen, rögtön felmerül benne a kérdés, hogy akkor ami most visel, az honnan van, de Szikrától hamar érkezik is a válasz.*
- Á, értem. Jól tetted, nagyon ügyes vagy, Szikra! *megsimogatja a fejecskéjét.* De várjatok egy cseppet, adok én neked még valamit, Trylnor! *Egy rövid időre eltűnik, majd vissza is tér egy pár puha, meleg zoknival, amit egyelőre Gab holmijai közül vett ki. A másik kisfiúnak így is marad még zoknija, de így legalább mindenkinek lesz. Aztán, majd ha Mai visszajön, megoldja a vásárlást, hogy mindenkinek legyen mindene, Luninari meg majd a mosást.*
- Tessék, vedd ezt fel! *nyújtja a kisfiú felé a zoknit.* Ebben nem fog fázni a lábad. Itt bent sincs ám mindig olyan meleg, hogy kellemes legyen nélküle.
*Közben mindkét csemete lábára kerül cipő is, szerencsére különösebb noszogatás nélkül. Szikra arcán is csak egy apró, durcás mosolyt kap el, mikor felveszi, és igen, arra is rájött már, hogy Trylnor valószínűleg este, Szikra segítségével osont be észrevétlenül a házba. Ennek mondjuk nem örül. Igaz, hogy csak egy kisfiú, de a lánynak meg kell tanulnia, hogy idegeneket nem hozhat be úgy a házba, hogy nem szól róla egy felnőttnek sem. Azonban nem kéri rajta számon, még nem, helyette, miután végeztek az öltözködéssel, újra a földszintre kíséri őket, pontosabban a konyhába.*
- Üljetek csak le! *mondja, majd átnézi az összes szekrényt, hogy megtalálja a poharakat, de végül rájuk bukkan, így nem sokkal később már egy-egy bögre finom, Luninari-féle tea kerül a gyerekek elé, és még csak olyan furcsa szaga sincs, mint, amire Szikra számított. Magának is tölt a teából, majd leül az asztalhoz, Trylnor-ral és Szikrával szemben.*
- Akkor meséljetek, kérlek! Az elejétől. Onnan, hogy miért nem szóltál arról, hogy kimész, azon keresztül, hogy hogyan találkoztatok egymással, addig, hogy miért nem szóltál arról sem, hogy hoztál egy kis vendéget? Ne aggódjatok, nem lesz baj, nem haragszom semmiért! Csak kíváncsi vagyok, hogy történt. *Szikrára néz többet, mert azért a tudtára akarja adni, hogy bár jót cselekedett, de nem teljesen helyesen.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 23:14:33
Üzenet elküldve: 2024-12-30 23:14:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az ő keze se pihen. Egyfolytában cirógatja a másik hátát. A körmeit finoman végighúzza a lány bőrén. Fene minden felelősségbe, ami megakadályozza őket abban, hogy végkimerülésig henteregjenek!*
-Jól is áll.
*Morran elégedetten a füle kényeztetésére. Kár tagadni nem lenne ellenére ha az igazgatónő az ő ölében igazgatná az árvák ügyeit. Tökéletes helyzet dolgok igazgatására mint, azt az előbb ki is próbálták. A téma viszont változik és muszáj neki is megerőltetnie magát ahhoz, hogy visszatérjen a komoly önmaga. Már amennyire rá jellemző szokott lenni a komolyság. Elmosolyodik és végigsimít a másik arcán.*
-Elbírok vele. Rátámadni amúgy se terveztem, de hamar elmegy majd a kedve attól, hogy ellopja ezt a házat Luninari-éktól.
*Az nem változott, hogy ezt nem fogja hagyni.*
*Az ő keze se pihen. Egyfolytában cirógatja a másik hátát. A körmeit finoman végighúzza a lány bőrén. Fene minden felelősségbe, ami megakadályozza őket abban, hogy végkimerülésig henteregjenek!*
-Jól is áll.
*Morran elégedetten a füle kényeztetésére. Kár tagadni nem lenne ellenére ha az igazgatónő az ő ölében igazgatná az árvák ügyeit. Tökéletes helyzet dolgok igazgatására mint, azt az előbb ki is próbálták. A téma viszont változik és muszáj neki is megerőltetnie magát ahhoz, hogy visszatérjen a komoly önmaga. Már amennyire rá jellemző szokott lenni a komolyság. Elmosolyodik és végigsimít a másik arcán.*
-Elbírok vele. Rátámadni amúgy se terveztem, de hamar elmegy majd a kedve attól, hogy ellopja ezt a házat Luninari-éktól.
*Az nem változott, hogy ezt nem fogja hagyni.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 22:48:51
Üzenet elküldve: 2024-12-30 22:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem is lenne ilyen nyugodt, ha nem látná a másik szemeiben azt, hogy ezzel nincs vége. Persze könnyű most, a gondtalanság közepette szavak nélkül beszélgetni. Mindig hozhat valami mást az élet, de arra mindig jó gondolni, hogy van hol letenni a súlyt a válláról. Imádja a gyerekeket és mindent, amit a rezidencián csinál. A szervezkedést, a tervezést a tanítást, a nevelést. Olyan dolgokat kap, amit eddig soha és adni is olyat tud. Csak arról nem volt halvány fogalma sem, hogy ez a burok is létezik, amiben most csak figyelik egymást és érzik a saját bőrükön a másik lélegzetét, vagy ahogy a szaporából egyre lassabb lesz a mellkas emelkedése. Nem parancsol a kezének, belesimít a másik szőke hajába. Ahogy megszólal, viszont a mosoly helyett egy fájdalmas fintor jelenik meg ajkain. Ő is tudna szebbet elképzelni annál. De ha ki is hagynák azt a részt, akkor is lenne ezer dolga.*
- Mh, legszívesebben itt maradnék az öledben.
*Hiába a nyers szavak, Mai apró finom csókokkal kezdi elhalmozni a másik arcát, majd a hosszú füleit.*
- Megkereshetjük őt lassan, de… *Szakad el kicsit a Dokitól és újra a szemeit nézi.* - még mindig áll, hogy segítek. Beszélnetek kell, az biztos. *Simít a férfi álla alá, majd elindul lefelé ujjaival a nyakán, s a mellkasán.* - De látod, hogy milyen jók vagyunk együtt… csak annyira veszítsd el a fejed, hogy neked ne lehessen belőle bajod. A többit meg megoldjuk.
*A ház neki is fontos. Nem akarja ezt elrontani. Ez a munkája és az élete igen nagy százaléka. Ha a Dokiról van szó, a lányai itt mindig kapnának helyet. Ők álmodták meg az árvaházat. Viszont Mai keze alatt válik igazán valóra az az álom. Persze kell hozzá Nia is, de a terveiben nem szerepel több, mint a nevét felhasználva javakhoz jutni a gyerekeknek. Nia tervei sem hiszi, hogy mások lennének. Jobb lesz neki az új kúriájában.*
*Nem is lenne ilyen nyugodt, ha nem látná a másik szemeiben azt, hogy ezzel nincs vége. Persze könnyű most, a gondtalanság közepette szavak nélkül beszélgetni. Mindig hozhat valami mást az élet, de arra mindig jó gondolni, hogy van hol letenni a súlyt a válláról. Imádja a gyerekeket és mindent, amit a rezidencián csinál. A szervezkedést, a tervezést a tanítást, a nevelést. Olyan dolgokat kap, amit eddig soha és adni is olyat tud. Csak arról nem volt halvány fogalma sem, hogy ez a burok is létezik, amiben most csak figyelik egymást és érzik a saját bőrükön a másik lélegzetét, vagy ahogy a szaporából egyre lassabb lesz a mellkas emelkedése. Nem parancsol a kezének, belesimít a másik szőke hajába. Ahogy megszólal, viszont a mosoly helyett egy fájdalmas fintor jelenik meg ajkain. Ő is tudna szebbet elképzelni annál. De ha ki is hagynák azt a részt, akkor is lenne ezer dolga.*
- Mh, legszívesebben itt maradnék az öledben.
*Hiába a nyers szavak, Mai apró finom csókokkal kezdi elhalmozni a másik arcát, majd a hosszú füleit.*
- Megkereshetjük őt lassan, de… *Szakad el kicsit a Dokitól és újra a szemeit nézi.* - még mindig áll, hogy segítek. Beszélnetek kell, az biztos. *Simít a férfi álla alá, majd elindul lefelé ujjaival a nyakán, s a mellkasán.* - De látod, hogy milyen jók vagyunk együtt… csak annyira veszítsd el a fejed, hogy neked ne lehessen belőle bajod. A többit meg megoldjuk.
*A ház neki is fontos. Nem akarja ezt elrontani. Ez a munkája és az élete igen nagy százaléka. Ha a Dokiról van szó, a lányai itt mindig kapnának helyet. Ők álmodták meg az árvaházat. Viszont Mai keze alatt válik igazán valóra az az álom. Persze kell hozzá Nia is, de a terveiben nem szerepel több, mint a nevét felhasználva javakhoz jutni a gyerekeknek. Nia tervei sem hiszi, hogy mások lennének. Jobb lesz neki az új kúriájában.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 21:40:34
Üzenet elküldve: 2024-12-30 21:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Hát igen. Ha lett volna mellettük egy láthatatlan jótündér, aki igyekszik őket lebeszélni a meggondolatlanságokról akkor valószínűleg már rekedtre kiabálta volna magát a telhetetlen kéjenckedésük miatt. Viszont ilyen nincs csak ők ketten. A tánc véget ért. Csak a fájó tagjaik és a kiszakadni vágyó tüdejük van velük. Ahogy az a bizonyos köd eloszlik a korábban elhangzott dolgok is előkerülnek. Szót viszont érdemel-e? A kékek mindent elmondanak. Ahogy egymásba gabalyodva nézik egymást nincsenek kérdések. Választ adnak a harapások és a csókok nyomai. Az ahogy az ajkaik újra összeolvadnak. Ebben minden benne van. A kisasszonynak nem kell aggódnia. Mikor legközelebb találkoznak akkor is ez lesz a vége. Lehet itt, a ligetben, kikötői bordélyban vagy ha az elfen múlik akár a piacon is. Igazán élvezné egy félreeső mellékutcára, egy kutyaszorítóba behúzni a másikat, hogy ott lopjanak maguknak pár élvezetes pillanatot. Ahogy most se, akkor se kellenek, majd szavak. Elég lesz csak egy pillantás és már falhoz lesz nyomva a félvér. Most is amint az ajkaik elválnak a férfiből rá jellemző módon törnek ki a gondolatok.*
-Baszódna meg az a Sayqueves picsa! Mennyivel jobb lenne ezt folytatni?
*Persze ha nem ő, akkor lennének az árvák vagy a kikeverendő italok vagy legjobb esetben az, hogy rásötétedik ha nem indul mihamarabb. Nehéz az elszakadás.*
*Hát igen. Ha lett volna mellettük egy láthatatlan jótündér, aki igyekszik őket lebeszélni a meggondolatlanságokról akkor valószínűleg már rekedtre kiabálta volna magát a telhetetlen kéjenckedésük miatt. Viszont ilyen nincs csak ők ketten. A tánc véget ért. Csak a fájó tagjaik és a kiszakadni vágyó tüdejük van velük. Ahogy az a bizonyos köd eloszlik a korábban elhangzott dolgok is előkerülnek. Szót viszont érdemel-e? A kékek mindent elmondanak. Ahogy egymásba gabalyodva nézik egymást nincsenek kérdések. Választ adnak a harapások és a csókok nyomai. Az ahogy az ajkaik újra összeolvadnak. Ebben minden benne van. A kisasszonynak nem kell aggódnia. Mikor legközelebb találkoznak akkor is ez lesz a vége. Lehet itt, a ligetben, kikötői bordélyban vagy ha az elfen múlik akár a piacon is. Igazán élvezné egy félreeső mellékutcára, egy kutyaszorítóba behúzni a másikat, hogy ott lopjanak maguknak pár élvezetes pillanatot. Ahogy most se, akkor se kellenek, majd szavak. Elég lesz csak egy pillantás és már falhoz lesz nyomva a félvér. Most is amint az ajkaik elválnak a férfiből rá jellemző módon törnek ki a gondolatok.*
-Baszódna meg az a Sayqueves picsa! Mennyivel jobb lenne ezt folytatni?
*Persze ha nem ő, akkor lennének az árvák vagy a kikeverendő italok vagy legjobb esetben az, hogy rásötétedik ha nem indul mihamarabb. Nehéz az elszakadás.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 21:07:13
Üzenet elküldve: 2024-12-30 21:07:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Talán a sebek, vagy a túl sok érintkezés okozta lehetséges kellemetlenségek elmúlnak a zöld italtól, de való igaz, hogy erőn felül teljesítettek. Ha az orvosnak lennének tanácsai, akkor talán most meg is fogadná őket, mert még nem érzi, de a hatását biztosan megtette az, hogy ő jóformán semmit nem evett, inni, viszont annál többet ivott. Még nem érzi a kéjtől az intő jeleket, nem is figyelne oda rájuk, teljesen odaadta magát a férfinek és nem is kívánja elengedni. Minden ölelés kísérte csókot, vagy szorítás kísérte harapást úgy él meg, mintha az utolsó volna, mintha ettől jobb dolog már nem is érhetné. Pedig mindig megcáfolja az élet az elf mellett, mert nincs alkalom, hogy bármi is hiányozzon a táncukból. Ha ilyen kísérője lett volna Lihanech-ben, akkor bizony még a bálokat is élvezte volna, főleg az utána ellopott órákat valamelyik lugas alatt a holdak fényében, netán valamelyik félreeső szobácskában. De ha akkor jött volna, talán meg sem nézte volna igazán, annyira dacolt. Most viszont el sem eresztené, ha tehetné. Bármi rovására is menjen. Nem tiszta még az elme, ilyenkor a döntések is lehetnek ostobák, hiába olyan édes.
Kimerült. Az éjjel nem akart aludni sem, csak azért, hogy szóval tartsák egymást, s most sem tudná megtenni, de teste jobban reszket, mint ezelőtt, a lélegzete, ha lehet még sűrűbb, zihálása is csak lassan csitul a szívdobogásával együtt. A homlokát fúrva a szőke csatakos bőrébe igyekszik kilábalni a csoda okozta fáradalmakból. A kiszökött mondatra nem érkezik válasz, s ez így jobb is, nem lenne az, aki visszatartja a másikat. Semmitől. Csak néha találja magát a karjai között; ha most kívánhatna, akkor ezt kívánná. Nem érdekelné hány kikötői lotyó, hány elhullott vagy épp megmentett test van a másik háta mögött, csak térjen vissza. Csak néha. A békében, amiben éppen lebeg, ez az egyetlen olyan gondolat, amit nem tud elnyomni és nem is akar. De hogyan kérhetne ilyet? Az elme igen sok szeletéhez jól ért, de ehhez a legkevésbé sem. Legalábbis még.
Gondolatai közül a finom kéz ragadja ki, s úgy tekint a zöldekbe, hogy ott marad a lenyomata mindennek, ami eddig a fejében járt. Csak nézi az elfet résnyire nyitott ajkával, mintha szemeiben minden egyes színt és a színek apró változatának pontos helyét meg akarná jegyezni. A vonásokat, a tökéletességét, a bőr minden pórusát. Nem szólal meg, csak egy csókot lehel végül a szájra, amit szintén oly sokáig nézegetett. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.30 21:09:49
*Talán a sebek, vagy a túl sok érintkezés okozta lehetséges kellemetlenségek elmúlnak a zöld italtól, de való igaz, hogy erőn felül teljesítettek. Ha az orvosnak lennének tanácsai, akkor talán most meg is fogadná őket, mert még nem érzi, de a hatását biztosan megtette az, hogy ő jóformán semmit nem evett, inni, viszont annál többet ivott. Még nem érzi a kéjtől az intő jeleket, nem is figyelne oda rájuk, teljesen odaadta magát a férfinek és nem is kívánja elengedni. Minden ölelés kísérte csókot, vagy szorítás kísérte harapást úgy él meg, mintha az utolsó volna, mintha ettől jobb dolog már nem is érhetné. Pedig mindig megcáfolja az élet az elf mellett, mert nincs alkalom, hogy bármi is hiányozzon a táncukból. Ha ilyen kísérője lett volna Lihanech-ben, akkor bizony még a bálokat is élvezte volna, főleg az utána ellopott órákat valamelyik lugas alatt a holdak fényében, netán valamelyik félreeső szobácskában. De ha akkor jött volna, talán meg sem nézte volna igazán, annyira dacolt. Most viszont el sem eresztené, ha tehetné. Bármi rovására is menjen. Nem tiszta még az elme, ilyenkor a döntések is lehetnek ostobák, hiába olyan édes.
Kimerült. Az éjjel nem akart aludni sem, csak azért, hogy szóval tartsák egymást, s most sem tudná megtenni, de teste jobban reszket, mint ezelőtt, a lélegzete, ha lehet még sűrűbb, zihálása is csak lassan csitul a szívdobogásával együtt. A homlokát fúrva a szőke csatakos bőrébe igyekszik kilábalni a csoda okozta fáradalmakból. A kiszökött mondatra nem érkezik válasz, s ez így jobb is, nem lenne az, aki visszatartja a másikat. Semmitől. Csak néha találja magát a karjai között; ha most kívánhatna, akkor ezt kívánná. Nem érdekelné hány kikötői lotyó, hány elhullott vagy épp megmentett test van a másik háta mögött, csak térjen vissza. Csak néha. A békében, amiben éppen lebeg, ez az egyetlen olyan gondolat, amit nem tud elnyomni és nem is akar. De hogyan kérhetne ilyet? Az elme igen sok szeletéhez jól ért, de ehhez a legkevésbé sem. Legalábbis még.
Gondolatai közül a finom kéz ragadja ki, s úgy tekint a zöldekbe, hogy ott marad a lenyomata mindennek, ami eddig a fejében járt. Csak nézi az elfet résnyire nyitott ajkával, mintha szemeiben minden egyes színt és a színek apró változatának pontos helyét meg akarná jegyezni. A vonásokat, a tökéletességét, a bőr minden pórusát. Nem szólal meg, csak egy csókot lehel végül a szájra, amit szintén oly sokáig nézegetett. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.30 21:09:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555