Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-04 18:56:10
Üzenet elküldve: 2022-11-04 18:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Persze örül annak, hogy Nimeril befogadta és kellemes is volt, egy ekkora házban élni. Pár napig, utána kicsit nyomasztó lett a méret az ő számára. Bár addig, amíg Nimeril itthon volt, ezt annyira nem vette észre. Csak az utóbbi hatokban lett piszkosul magányos. Igaz, két szép és kellemes napot is eltöltött egy olyan férfivel, akibe igen hirtelen zúgott bele. Mint vak a gödörbe, nagyjából. Már nagyon várja, hogy visszatérjen végre. Addig meg csak izgul miatta.*
- Igen, vízmágiát kezdtem el tanulni, a gyógyítás miatt.
*Válaszol mosolyogva Luni kérdésére és ez is olyasmi most, amiről szívesen beszélne valakivel. Főleg olyannal, aki ért hozzá.*
- Gyógyító vagyok és a vízmágiában vannak olyan igét, amiket hasznát venném. Ide is így kerültem amúgy.
*Elmeséli pár szóban, miként került ide. Érdekes helyzet volt, annyi bizonyos.*
- Hallottam hogy gyógyításban jártas segítséget keresnek ide. Hát eljöttem és Nimeril meg is örült, hogy tudnék neki segíteni. Ekkor jött egy férfi, kísérővel, akinek akkora beszélték meg a helyreállító térd műtétjét. Szóval Nim gyorsan berántott, mint segédet, meg se mertem szólalni, hogy csak pár perce vagyok még itt. De másnap már gyakorlatozott az a férfi. Rendbe jött a lába.
*Segédkezett a műtétnél és igazán meg volt elégedve kettejük munkájával. Azóta újabb és újabb terveket készít, az ilyen beavatkozások nehézségeit akarván legyűrni.*
- Ne aggódj a barátotok miatt, ha mágus ő is, ki fogja bírni az utat. Nem lesz baja.
*Próbálja kicsit megnyugtatni a lányt és hellyel kínálja a kis társaságot a konyhaasztalnál. Tölt nekik a teából, bár ha valaki erősebbet kérne, azt is kerít.*
- Üljetek le és egyetek, utána majd segítek beállni a szekérrel és gondoskodunk a lovatokról is. Viszont mesélhetnél a hold mágiáról, hallottam róla és olvastam is valamit róla. De engem inkább a vízmágia érdekel a gyógyítás miatt ugye. Viszont érdekel minden, ami ezzel kapocsaltba hozható.
*Persze örül annak, hogy Nimeril befogadta és kellemes is volt, egy ekkora házban élni. Pár napig, utána kicsit nyomasztó lett a méret az ő számára. Bár addig, amíg Nimeril itthon volt, ezt annyira nem vette észre. Csak az utóbbi hatokban lett piszkosul magányos. Igaz, két szép és kellemes napot is eltöltött egy olyan férfivel, akibe igen hirtelen zúgott bele. Mint vak a gödörbe, nagyjából. Már nagyon várja, hogy visszatérjen végre. Addig meg csak izgul miatta.*
- Igen, vízmágiát kezdtem el tanulni, a gyógyítás miatt.
*Válaszol mosolyogva Luni kérdésére és ez is olyasmi most, amiről szívesen beszélne valakivel. Főleg olyannal, aki ért hozzá.*
- Gyógyító vagyok és a vízmágiában vannak olyan igét, amiket hasznát venném. Ide is így kerültem amúgy.
*Elmeséli pár szóban, miként került ide. Érdekes helyzet volt, annyi bizonyos.*
- Hallottam hogy gyógyításban jártas segítséget keresnek ide. Hát eljöttem és Nimeril meg is örült, hogy tudnék neki segíteni. Ekkor jött egy férfi, kísérővel, akinek akkora beszélték meg a helyreállító térd műtétjét. Szóval Nim gyorsan berántott, mint segédet, meg se mertem szólalni, hogy csak pár perce vagyok még itt. De másnap már gyakorlatozott az a férfi. Rendbe jött a lába.
*Segédkezett a műtétnél és igazán meg volt elégedve kettejük munkájával. Azóta újabb és újabb terveket készít, az ilyen beavatkozások nehézségeit akarván legyűrni.*
- Ne aggódj a barátotok miatt, ha mágus ő is, ki fogja bírni az utat. Nem lesz baja.
*Próbálja kicsit megnyugtatni a lányt és hellyel kínálja a kis társaságot a konyhaasztalnál. Tölt nekik a teából, bár ha valaki erősebbet kérne, azt is kerít.*
- Üljetek le és egyetek, utána majd segítek beállni a szekérrel és gondoskodunk a lovatokról is. Viszont mesélhetnél a hold mágiáról, hallottam róla és olvastam is valamit róla. De engem inkább a vízmágia érdekel a gyógyítás miatt ugye. Viszont érdekel minden, ami ezzel kapocsaltba hozható.
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 21:09:35
Üzenet elküldve: 2022-11-03 21:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla mintha látná a lovag gondolatait, türelmesen hallgatja, de szeméből félelem tükröződik. Az utolsó mondatára már egy nagyot nyel, majd egy mosolyt húz az arcára. *
- Öhm.... Ahh.. hm.. khm...
* A mosolyát bár fenn tartja, tekintete továbbra is félelmet tükröz. ~ Egy tea? Talán egy tea! Ezaz! ~ *
- Ar... Arra gondoltam, hogy bizonyára egy fürdő után sz...Sze.. szeretnél egy teát meginni....Sz.. Szí... Szívesen segítenék is az elkészítésében.
* A lány hozzábújik, az illata szinte ámulatba ejtő, ahogyan igényes öltözékére se tud rá tekinteni büntetlenül. A pír és a dadogás új szintre lép Nilevardnál. Nem csoda... Hisz gondolatai már olyan méreteket öltenek, amelyek már a paráznaságot foglalják magukban. Fegyverét a tokjával együtt kihúzza övéből, addig egyenesen felül, majd a kanapénak támasztja. *
- Í..Így... Már k..ké.nyelmes...
* Egy újabb mosoly, de a lány láthatja, hogy a férfi még mindig nem oldódott fel. Szinte nem is tud gondolni a néhány órával ezelőtt történtekre. Csak Tanilla ajkain, derekán, és a hamvas bőrén tud elmélkedni. Talán ezeket még magának se vallná be igazán. *
- É... És mivel etetitek a tevét? A... Te..Tejét mikor tudjátok ki...Kipróbálni?
* Próbálkozik meg emlékezetéből védelmet képezni maga köré. Csak remélni tudja, hogy valami témát tud kezdeményezni, mielőtt romantikába fajulna a dolog. Ha őt megkérdezték volna valaha, ő lett volna az első, aki felháborodott volna azon, hogy valaki a második nap ismeretségnél már külön szobában tartózkodjon az párjával. ~ Annyira gyönyörű... ~ Egy pillanatra a védelmét leengedve felcsillan az ámulat a szemeiben, ahogyan beleréved a tekintetébe. ~Azok a szép szemek... ~ Jobb kezét elkezdi emelni az arcához, de végül vissza hanyatlik. ~ Térj észhez! Ne kövess el bűnt! ~ *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla mintha látná a lovag gondolatait, türelmesen hallgatja, de szeméből félelem tükröződik. Az utolsó mondatára már egy nagyot nyel, majd egy mosolyt húz az arcára. *
- Öhm.... Ahh.. hm.. khm...
* A mosolyát bár fenn tartja, tekintete továbbra is félelmet tükröz. ~ Egy tea? Talán egy tea! Ezaz! ~ *
- Ar... Arra gondoltam, hogy bizonyára egy fürdő után sz...Sze.. szeretnél egy teát meginni....Sz.. Szí... Szívesen segítenék is az elkészítésében.
* A lány hozzábújik, az illata szinte ámulatba ejtő, ahogyan igényes öltözékére se tud rá tekinteni büntetlenül. A pír és a dadogás új szintre lép Nilevardnál. Nem csoda... Hisz gondolatai már olyan méreteket öltenek, amelyek már a paráznaságot foglalják magukban. Fegyverét a tokjával együtt kihúzza övéből, addig egyenesen felül, majd a kanapénak támasztja. *
- Í..Így... Már k..ké.nyelmes...
* Egy újabb mosoly, de a lány láthatja, hogy a férfi még mindig nem oldódott fel. Szinte nem is tud gondolni a néhány órával ezelőtt történtekre. Csak Tanilla ajkain, derekán, és a hamvas bőrén tud elmélkedni. Talán ezeket még magának se vallná be igazán. *
- É... És mivel etetitek a tevét? A... Te..Tejét mikor tudjátok ki...Kipróbálni?
* Próbálkozik meg emlékezetéből védelmet képezni maga köré. Csak remélni tudja, hogy valami témát tud kezdeményezni, mielőtt romantikába fajulna a dolog. Ha őt megkérdezték volna valaha, ő lett volna az első, aki felháborodott volna azon, hogy valaki a második nap ismeretségnél már külön szobában tartózkodjon az párjával. ~ Annyira gyönyörű... ~ Egy pillanatra a védelmét leengedve felcsillan az ámulat a szemeiben, ahogyan beleréved a tekintetébe. ~Azok a szép szemek... ~ Jobb kezét elkezdi emelni az arcához, de végül vissza hanyatlik. ~ Térj észhez! Ne kövess el bűnt! ~ *
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 20:49:47
Üzenet elküldve: 2022-11-03 20:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Végül is Nilevard már a közös jövőt tervezgette, vagyis beszélgettek erről; együtt. Valahol mégis csak el kell kezdeni. Így hát ha Nilevard még kicsit mimóza a tettek mezejére lépni, és csak kukkol; hát majd lép ő. Szobájában bekeni magát kedvenc olajával, majd tiszta fehérneműt. Könnyű rövid ujjú sötétkék ruhát és kényelmes cipőt. Öltözködés közben hallja, hogy Nilevard is készülődik, valamint a kiáltását, hogy a nappaliban lesz.*
- Rendben!
*Kiált vissza, miközben már a haját fésüli ki. Gyorsan rendbe kapja magát és már sieti is le a nappaliba. Kedvese az egyik kanapén ücsörög és úgy tűnik, kissé kellemetlenül érzi magát. Mosolyogva ül le mellé és dől a vállának, ahogy lábait felhúzza maga alá. Persze figyel a ruhára és eligazítja a térdén, mintha jó kislány lenne. Alapjában véve az, de Nilevard szemérmetessége kezd kicsit sok lenni neki. Azért megpróbál kíméletes lenni vele.*
- Itt ülni a kanapén kicsit kényelmetlen lesz végül. Másképp is pihenhetnél, mielőtt útnak indulsz.
*Meg aztán van egy valami, amiben szerinte igaza van. Akárhogy csűrik-csavarják a dolgokat.*
- Még ha két nap is telt el, már mindketten a közös jövőt tervezzük, nem igaz?
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Végül is Nilevard már a közös jövőt tervezgette, vagyis beszélgettek erről; együtt. Valahol mégis csak el kell kezdeni. Így hát ha Nilevard még kicsit mimóza a tettek mezejére lépni, és csak kukkol; hát majd lép ő. Szobájában bekeni magát kedvenc olajával, majd tiszta fehérneműt. Könnyű rövid ujjú sötétkék ruhát és kényelmes cipőt. Öltözködés közben hallja, hogy Nilevard is készülődik, valamint a kiáltását, hogy a nappaliban lesz.*
- Rendben!
*Kiált vissza, miközben már a haját fésüli ki. Gyorsan rendbe kapja magát és már sieti is le a nappaliba. Kedvese az egyik kanapén ücsörög és úgy tűnik, kissé kellemetlenül érzi magát. Mosolyogva ül le mellé és dől a vállának, ahogy lábait felhúzza maga alá. Persze figyel a ruhára és eligazítja a térdén, mintha jó kislány lenne. Alapjában véve az, de Nilevard szemérmetessége kezd kicsit sok lenni neki. Azért megpróbál kíméletes lenni vele.*
- Itt ülni a kanapén kicsit kényelmetlen lesz végül. Másképp is pihenhetnél, mielőtt útnak indulsz.
*Meg aztán van egy valami, amiben szerinte igaza van. Akárhogy csűrik-csavarják a dolgokat.*
- Még ha két nap is telt el, már mindketten a közös jövőt tervezzük, nem igaz?
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 19:45:55
Üzenet elküldve: 2022-11-03 19:45:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Miközben követi Tanillát a konyhába, szavaiból azt szűri le, hogy már egy jó ideje egyedül van itt, amit kicsit furcsáll, mert Nimeril még egy sokkal élettel telibb, több mindenki által lakott házról beszélt neki, ami Artheniorban várja majd.
Persze, ami itt történt, azok után az is csoda, hogy egyáltalán egyben megmaradt, és szépen rendben is van tartva, mindenesetre egyelőre sem túl messzemenő következtetéseket nem akar levonni néhány mondatból és futó benyomásból, végül is, még az is lehet, hogy valamit ő értett félre, sem pedig nem szeretne rögtön a legelején túl kíváncsi, vagy túlságosan is tolakodó lenni.
Egyébként is, az éppen aktuális látszat lehet csalóka is. Ha például ők és Adoaver nincsenek otthon, mert mondjuk itt vannak, valamint Int elvonul a saját kis birodalmába iszogatni, meg bizarr löttyökkel kísérletezgetni és piócákat számolni, akkor akár liget is tűnhetne teljesen, vagy majdnem teljesen kihaltnak az először arra tévedőknek.*
- Az már egyszer biztos. *ért egyet inkább a házat illetően.* Ezeket a kúriákat egy nagyobb családnak meg az ő szolgálóiknak tervezték szerintem, az tényleg legalább annyi mindenki, mintha három külön család lenne.
*Nem tudja, hogy megemlítse-e, hogy egyszer már élt itt egy kis ideig, de kis tűnődés után végül úgy dönt, hogy felesleges. Később lehet úgy is kiderül, ha együtt töltenek valamennyi időt, és jobban megismerik egymást, de még az is lehet, hogy a lány már tudja Nimeriltől, jelenleg viszont megint mindez csak arra lenne jó, hogy olyan dolgokra emlékezzen, amire különben nem akar. Egyébként is, ami azt illeti, mind a Mágustorony, mind pedig a teve, amit a Tanilla említett sokkal jobban izgatja jelenleg, mint ez a ház, bár természetesen egyáltalán nem becsüli le azt, hogy ételt és szállást kapnak itt, és nagyon hálás is érte.*
- Csak nem te is mágus vagy? *kérdi barátságos érdeklődéssel és kicsit izgatottan is, bár, ha Tanilla átvágott a mocsáron és utána napokat töltött a toronyban, sejti, hogy nem csak egy utazó kíváncsisága vezette, hanem a mágia megismerésének a vágya.
Amióta maga is járt ott, sokkal inkább keresi más mágusok társaságát, hátha valamit taníthatnának egymásnak, mint Mady és Nim neki, vagy pedig ő Adoavernek, igaz a tanítás ez utóbbi esetben csak annyi volt, hogy kölcsönadta a fiúnak a Madytől kapott jegyzeteteket, amiből ő maga is tanult, más kérdés, hogy ezeket viszont annak idején még a saját holdmágiáról írt jegyzeteinek és tanácsainak ellenében kapta a lánytól, szóval, ha innen nézi a dolgot, akkor tulajdonképpen Adoaver tanításáért is megdolgozott.*
- Én is jártam a toronyban néhány hattal ezelőtt holdmágiát tanulni, és készülök is visszamenni. Az egyik barátom most is ott van, illetve oda tart. *teszi hozzá, és kicsit azért összeszorul a szíve, ahogyan az ifjú mágusra gondol. Bármennyire is megérti, hogy a városban hagyta őket és egyedül indult el, azért boldogabb lenne, ha most ő is itt lenne velük, arról nem is beszélve, hogy kicsit aggódik is érte. Lehet nem lett volna szabad egyedül elengedni csak úgy, miközben ő maga még néhány komolyabb varázslat birtokában sem vágna neki egyedül annak a nyomasztó mocsárnak. Nagyon reméli, hogy nem lesz semmi baja.
De hát felnőtt férfi, szabad akarattal, mit tehettek volna, ha menni akar? Nem parancsolhatták meg neki, hogy ne menjen. Egyébként is olyan gyorsan történt az egész. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatja magát legalábbis, aztán, ahogyan általában lenni szokott, kis elkalandozás után saját tépelődéséből visszatér a jelenbe, és annak aktuális problémáihoz, megint belátva, hogy a már megtörténten úgy sem változtathat.
Most azonban hamar megkönnyebbül, mert túl sok probléma jelen esetben már úgy tűnik nincs is.*
- Kezdetnek az is megteszi, hogy az istállót nem rúgta szét! *neveti el magát.* Szerencsére ilyesmi még nálunk sem történt egy állat által sem. Bárhogy is, még egyszer köszönünk mindent! A tevét majd később én is megnézném, még soha nem láttam ilyen állatot korábban. *mosolyog, és csak azért nem indul el azonnal kifelé testközelből látni, mert egy részről udvariatlanságnak érezné az után, hogy épp most vezették be őket a konyhába, más részről pedig nem akar nagyon csapongónak és szeszélyesnek tűnni rögtön az első alkalommal, hogy találkoztak.*
- Úgy is ki kell majd vinni a lovat akkor. Különben nem hiszem, hogy gond lesz majd vele. Otthon más lovakkal, kecskékkel és tyúkokkal lakik együtt, nem nagyon zavarják egymást amennyire észrevettem. Ő is elég szelíd.
*~ Mármint egy lóhoz képest. ~ teszi hozzá csak magában, mert, ami azt illeti kislány korától fogva kifejezetten fél a lovaktól, és, ha az istállóban van, akkor is csak annyit érintkezik velük, amennyit feltétlenül szükséges, és főleg Kormoskával, de hát ő még kicsi, aranyos és teljesen veszélytelen. A lényeg, hogy nem nagy szakértője a lovaknak, de azért azt nem hiszi, hogy területvédő állatok lennének, mint mondjuk a macskák, vagy a némelyik magányosan élő rágcsáló. A tevék már lehet, de Tanilla szavaiból akkor sem egy vérszomjas fenevad képe rajzolódott ki előtte, amit mondott abban pedig a világon semmi oka nincsen kételkedni.
Most, hogy szerencsésen ide is találtak, kedvesen fogadták őket és még lovuknak is lesz helye már tényleg teljesen megnyugszik, bár Adoaverért továbbra is aggódik, ugyanakkor azzal nyugtatja magát, hogy bármennyire is nyomasztó az a mocsár, nyilván sokan átmentek már egyedül rajta, úgy, hogy hajuk szála sem görbült, legfeljebb a csizmájuk lett sáros, az ifjú mágus pedig nyilván valamennyire azért csak tud vigyázni magára.
Reméli, hogy közben Thrissaya is rájött már arra, hogy a kicsit barátságtalannak tűnő környék ellenére nagyon is jó helyük lesz majd itt, és azt is, hogy édesanyja is megtalálja majd a munka mellett azt a szórakozást, amit a városban keres. És persze nem utolsó sorban, abban is nagyon reménykedik, hogy nem fognak visszaélni Tanilla vendégszeretetével, de hát a maga részéről mindenképpen ezen lesz majd, és biztos abban is, hogy ilyen téren sem édesanyjában sem pedig a tündérlányban nem kell majd csalódnia.*
*Miközben követi Tanillát a konyhába, szavaiból azt szűri le, hogy már egy jó ideje egyedül van itt, amit kicsit furcsáll, mert Nimeril még egy sokkal élettel telibb, több mindenki által lakott házról beszélt neki, ami Artheniorban várja majd.
Persze, ami itt történt, azok után az is csoda, hogy egyáltalán egyben megmaradt, és szépen rendben is van tartva, mindenesetre egyelőre sem túl messzemenő következtetéseket nem akar levonni néhány mondatból és futó benyomásból, végül is, még az is lehet, hogy valamit ő értett félre, sem pedig nem szeretne rögtön a legelején túl kíváncsi, vagy túlságosan is tolakodó lenni.
Egyébként is, az éppen aktuális látszat lehet csalóka is. Ha például ők és Adoaver nincsenek otthon, mert mondjuk itt vannak, valamint Int elvonul a saját kis birodalmába iszogatni, meg bizarr löttyökkel kísérletezgetni és piócákat számolni, akkor akár liget is tűnhetne teljesen, vagy majdnem teljesen kihaltnak az először arra tévedőknek.*
- Az már egyszer biztos. *ért egyet inkább a házat illetően.* Ezeket a kúriákat egy nagyobb családnak meg az ő szolgálóiknak tervezték szerintem, az tényleg legalább annyi mindenki, mintha három külön család lenne.
*Nem tudja, hogy megemlítse-e, hogy egyszer már élt itt egy kis ideig, de kis tűnődés után végül úgy dönt, hogy felesleges. Később lehet úgy is kiderül, ha együtt töltenek valamennyi időt, és jobban megismerik egymást, de még az is lehet, hogy a lány már tudja Nimeriltől, jelenleg viszont megint mindez csak arra lenne jó, hogy olyan dolgokra emlékezzen, amire különben nem akar. Egyébként is, ami azt illeti, mind a Mágustorony, mind pedig a teve, amit a Tanilla említett sokkal jobban izgatja jelenleg, mint ez a ház, bár természetesen egyáltalán nem becsüli le azt, hogy ételt és szállást kapnak itt, és nagyon hálás is érte.*
- Csak nem te is mágus vagy? *kérdi barátságos érdeklődéssel és kicsit izgatottan is, bár, ha Tanilla átvágott a mocsáron és utána napokat töltött a toronyban, sejti, hogy nem csak egy utazó kíváncsisága vezette, hanem a mágia megismerésének a vágya.
Amióta maga is járt ott, sokkal inkább keresi más mágusok társaságát, hátha valamit taníthatnának egymásnak, mint Mady és Nim neki, vagy pedig ő Adoavernek, igaz a tanítás ez utóbbi esetben csak annyi volt, hogy kölcsönadta a fiúnak a Madytől kapott jegyzeteteket, amiből ő maga is tanult, más kérdés, hogy ezeket viszont annak idején még a saját holdmágiáról írt jegyzeteinek és tanácsainak ellenében kapta a lánytól, szóval, ha innen nézi a dolgot, akkor tulajdonképpen Adoaver tanításáért is megdolgozott.*
- Én is jártam a toronyban néhány hattal ezelőtt holdmágiát tanulni, és készülök is visszamenni. Az egyik barátom most is ott van, illetve oda tart. *teszi hozzá, és kicsit azért összeszorul a szíve, ahogyan az ifjú mágusra gondol. Bármennyire is megérti, hogy a városban hagyta őket és egyedül indult el, azért boldogabb lenne, ha most ő is itt lenne velük, arról nem is beszélve, hogy kicsit aggódik is érte. Lehet nem lett volna szabad egyedül elengedni csak úgy, miközben ő maga még néhány komolyabb varázslat birtokában sem vágna neki egyedül annak a nyomasztó mocsárnak. Nagyon reméli, hogy nem lesz semmi baja.
De hát felnőtt férfi, szabad akarattal, mit tehettek volna, ha menni akar? Nem parancsolhatták meg neki, hogy ne menjen. Egyébként is olyan gyorsan történt az egész. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatja magát legalábbis, aztán, ahogyan általában lenni szokott, kis elkalandozás után saját tépelődéséből visszatér a jelenbe, és annak aktuális problémáihoz, megint belátva, hogy a már megtörténten úgy sem változtathat.
Most azonban hamar megkönnyebbül, mert túl sok probléma jelen esetben már úgy tűnik nincs is.*
- Kezdetnek az is megteszi, hogy az istállót nem rúgta szét! *neveti el magát.* Szerencsére ilyesmi még nálunk sem történt egy állat által sem. Bárhogy is, még egyszer köszönünk mindent! A tevét majd később én is megnézném, még soha nem láttam ilyen állatot korábban. *mosolyog, és csak azért nem indul el azonnal kifelé testközelből látni, mert egy részről udvariatlanságnak érezné az után, hogy épp most vezették be őket a konyhába, más részről pedig nem akar nagyon csapongónak és szeszélyesnek tűnni rögtön az első alkalommal, hogy találkoztak.*
- Úgy is ki kell majd vinni a lovat akkor. Különben nem hiszem, hogy gond lesz majd vele. Otthon más lovakkal, kecskékkel és tyúkokkal lakik együtt, nem nagyon zavarják egymást amennyire észrevettem. Ő is elég szelíd.
*~ Mármint egy lóhoz képest. ~ teszi hozzá csak magában, mert, ami azt illeti kislány korától fogva kifejezetten fél a lovaktól, és, ha az istállóban van, akkor is csak annyit érintkezik velük, amennyit feltétlenül szükséges, és főleg Kormoskával, de hát ő még kicsi, aranyos és teljesen veszélytelen. A lényeg, hogy nem nagy szakértője a lovaknak, de azért azt nem hiszi, hogy területvédő állatok lennének, mint mondjuk a macskák, vagy a némelyik magányosan élő rágcsáló. A tevék már lehet, de Tanilla szavaiból akkor sem egy vérszomjas fenevad képe rajzolódott ki előtte, amit mondott abban pedig a világon semmi oka nincsen kételkedni.
Most, hogy szerencsésen ide is találtak, kedvesen fogadták őket és még lovuknak is lesz helye már tényleg teljesen megnyugszik, bár Adoaverért továbbra is aggódik, ugyanakkor azzal nyugtatja magát, hogy bármennyire is nyomasztó az a mocsár, nyilván sokan átmentek már egyedül rajta, úgy, hogy hajuk szála sem görbült, legfeljebb a csizmájuk lett sáros, az ifjú mágus pedig nyilván valamennyire azért csak tud vigyázni magára.
Reméli, hogy közben Thrissaya is rájött már arra, hogy a kicsit barátságtalannak tűnő környék ellenére nagyon is jó helyük lesz majd itt, és azt is, hogy édesanyja is megtalálja majd a munka mellett azt a szórakozást, amit a városban keres. És persze nem utolsó sorban, abban is nagyon reménykedik, hogy nem fognak visszaélni Tanilla vendégszeretetével, de hát a maga részéről mindenképpen ezen lesz majd, és biztos abban is, hogy ilyen téren sem édesanyjában sem pedig a tündérlányban nem kell majd csalódnia.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-03 18:20:37
Üzenet elküldve: 2022-11-03 18:20:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Nilevard bár próbálja nem mereszteni a tekintetét... Vannak pillanatok amikor kíváncsisága erősebbnek bizonyul, mint az illem iránti szeretete. *
- I...Igen, mindjárt végzek.
* Jelenti ki, de mikor Tanilla kilép megkönnyebbült sóhajjal süllyed el a vízben. ~ Ez rossz ötlet volt. Mit keresek én itt?! Ez a második nap, hogy ismerem Tanillát! úgy viselkedünk mintha már jegyben járnánk! ~ Zavarodik össze a lovag. Nagyon gyorsnak érzi a kapcsolatukat, főleg, hogy Nilevardnak még csak ez az első. Miután megmosdott rendesen, csak azután pattan ki a vízből, hogy aztán át törölhesse magát.
Még meztelenül üríti ki a dézsákat, hogy ne kedvesének kelljen később.
Nyugodt tempóban húzza magára a ruháit, de szíve továbbra is hevesen ver. A fürdőből kilépve szólal csak meg, haját szétteríti vállain, hogy gyorsabban száradjon. *
- Lemegyek a nappaliba, ott megvárlak!
* Kiált a lány felé, hisz nem tudja melyik a szobája. A lépcsőn le caplat, hogy utána az egyik kényelmesnek ítélt kanapéra leüljön feszengve. *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Nilevard bár próbálja nem mereszteni a tekintetét... Vannak pillanatok amikor kíváncsisága erősebbnek bizonyul, mint az illem iránti szeretete. *
- I...Igen, mindjárt végzek.
* Jelenti ki, de mikor Tanilla kilép megkönnyebbült sóhajjal süllyed el a vízben. ~ Ez rossz ötlet volt. Mit keresek én itt?! Ez a második nap, hogy ismerem Tanillát! úgy viselkedünk mintha már jegyben járnánk! ~ Zavarodik össze a lovag. Nagyon gyorsnak érzi a kapcsolatukat, főleg, hogy Nilevardnak még csak ez az első. Miután megmosdott rendesen, csak azután pattan ki a vízből, hogy aztán át törölhesse magát.
Még meztelenül üríti ki a dézsákat, hogy ne kedvesének kelljen később.
Nyugodt tempóban húzza magára a ruháit, de szíve továbbra is hevesen ver. A fürdőből kilépve szólal csak meg, haját szétteríti vállain, hogy gyorsabban száradjon. *
- Lemegyek a nappaliba, ott megvárlak!
* Kiált a lány felé, hisz nem tudja melyik a szobája. A lépcsőn le caplat, hogy utána az egyik kényelmesnek ítélt kanapéra leüljön feszengve. *
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 22:09:14
Üzenet elküldve: 2022-11-02 22:09:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Csak sejteni tudja a lovag gondolatait. Ettől valahogy még aranyosabb és már csak ezért is huzigálja a bajszát a szégyenlős macskának. Most jön rá csak igazán, az ő természete pedig ilyen. Játékos és kicsit kötekedő. Lát némi mocorgást a szomszédos dézsa felől, de inkább hallja, amint a férfi helyezkedik. ~Na megállj, te kis ravasz. Leselkedni persze van bátorságod?~ Tanilla mosolya már inkább egy éhes macskáé, aki bekapni készül a finom kis rigót. Kilépve a dézsából szárazra törli magát, haját is erősen átdörzsöli, hogy ne csöpögjön annyi víz ki belőle. Fehérneműit csak a törülközőbe hajtogatja, majd vállára veti nadrágját és felsőjét. Így lép ki a paraván mögül, fél pillantást vetve kedvesére, aki épp főzi magát a fürdővízben. Legalábbis arcán ennek nyomát véli felfedezni. Mosolyogva kacsint rá, szinte csak egy-két pillanat, ahogy elhagyja a fürdőt és éppen egy villantásnyi időre áll meg. Kedven bőrápoló olajának üvegét kapja fel, s már nincs is ott a szobában.*
- Szólj ha készen vagy kedvesem.
*Szobájába megy, hogy tiszta ruhát vegyen magára. Fehérneműt mindenképp, mert a reggelit nem akarja visszavenni.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Csak sejteni tudja a lovag gondolatait. Ettől valahogy még aranyosabb és már csak ezért is huzigálja a bajszát a szégyenlős macskának. Most jön rá csak igazán, az ő természete pedig ilyen. Játékos és kicsit kötekedő. Lát némi mocorgást a szomszédos dézsa felől, de inkább hallja, amint a férfi helyezkedik. ~Na megállj, te kis ravasz. Leselkedni persze van bátorságod?~ Tanilla mosolya már inkább egy éhes macskáé, aki bekapni készül a finom kis rigót. Kilépve a dézsából szárazra törli magát, haját is erősen átdörzsöli, hogy ne csöpögjön annyi víz ki belőle. Fehérneműit csak a törülközőbe hajtogatja, majd vállára veti nadrágját és felsőjét. Így lép ki a paraván mögül, fél pillantást vetve kedvesére, aki épp főzi magát a fürdővízben. Legalábbis arcán ennek nyomát véli felfedezni. Mosolyogva kacsint rá, szinte csak egy-két pillanat, ahogy elhagyja a fürdőt és éppen egy villantásnyi időre áll meg. Kedven bőrápoló olajának üvegét kapja fel, s már nincs is ott a szobában.*
- Szólj ha készen vagy kedvesem.
*Szobájába megy, hogy tiszta ruhát vegyen magára. Fehérneműt mindenképp, mert a reggelit nem akarja visszavenni.*
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 21:13:51
Üzenet elküldve: 2022-11-02 21:13:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A lány bókja, a pirulásra eléri célját. Az arca szinte paradicsommá válik, és már merül el orrig a dézsában. Tekintetével csak óvatosan vizslat, mert már a lába is remeg. ~ Mi lesz ha be akar szállni mellém?! Csak nem utasíthatom vissza! Eeyr úrnő! Kérlek segíts meg! ~ Kezeit imára kulcsolja, majd magában mormolja a hosszú imáját, hogy ezzel védelmet nyerhessen a buja vágyaitól.
Nem telik el sok idő, mire Tanilla megszólal. A fürdőből zavartan pattan fel. *
- Füh... Fürödni?! Ah... Oké... Természetesen.
* Mondja, de csak miután a paravánt beigazítja a két dézsa közé. Nilevard talán az ártatlanságáról híres, de azért kíváncsiság bőven szorult belé, ahogyan gyermeki báj is. Így a dézsában úgy helyezkedik, hogy Tanilla árnyékát végig követhesse. A vetkőzésnél a szemei majdnem kiesnek az üregéből, de Tanilla csak az izgatott mozgolódást követheti.
A lovag végül újra elkezd fürdeni, mikor már a dézsa rejti a lány alakját, de mivel nem sokáig marad, így újra elkezd mocorogni.
Szemeit gyermetegen letakarja a lány öltözése közben. A víz nem hűl ki... Nincs is rá esély... Hisz Nilevardnak olyan vörös az ábrázata, hogy még újra forralni is tudná a dézsa vizet. *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* A lány bókja, a pirulásra eléri célját. Az arca szinte paradicsommá válik, és már merül el orrig a dézsában. Tekintetével csak óvatosan vizslat, mert már a lába is remeg. ~ Mi lesz ha be akar szállni mellém?! Csak nem utasíthatom vissza! Eeyr úrnő! Kérlek segíts meg! ~ Kezeit imára kulcsolja, majd magában mormolja a hosszú imáját, hogy ezzel védelmet nyerhessen a buja vágyaitól.
Nem telik el sok idő, mire Tanilla megszólal. A fürdőből zavartan pattan fel. *
- Füh... Fürödni?! Ah... Oké... Természetesen.
* Mondja, de csak miután a paravánt beigazítja a két dézsa közé. Nilevard talán az ártatlanságáról híres, de azért kíváncsiság bőven szorult belé, ahogyan gyermeki báj is. Így a dézsában úgy helyezkedik, hogy Tanilla árnyékát végig követhesse. A vetkőzésnél a szemei majdnem kiesnek az üregéből, de Tanilla csak az izgatott mozgolódást követheti.
A lovag végül újra elkezd fürdeni, mikor már a dézsa rejti a lány alakját, de mivel nem sokáig marad, így újra elkezd mocorogni.
Szemeit gyermetegen letakarja a lány öltözése közben. A víz nem hűl ki... Nincs is rá esély... Hisz Nilevardnak olyan vörös az ábrázata, hogy még újra forralni is tudná a dézsa vizet. *
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:49:46
Üzenet elküldve: 2022-11-02 20:49:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A sértődés esélye nem csak fennállna egy ilyen kérdés hallatán. De talán még le is öntené kis hideg vízzel kedvesét, hogy ugyan hagyja már abba ezeket az udvariasnak tűnő frázisokat. Szerencsére Nilevard nem szól egy szót sem, csak pirul, szerinte már megszokásból. Igaz, most ő is ki van kissé pirosodva arcban, de ez csak kedvese felsőtestének látványától van. A fürdőben segít összeszedni azokat az alap dolgokat, amikre a lovagnak most szüksége lehet. Kis időt hagy is neki a nagy keresgélésben, így a törülközős mutatványt csak fél szemmel tudja kísérni. Kicsit megemeli állát, mert bizony látja azt is, amit bizony még a nap sem. Szöszmötöl és rendezgeti a többi törülközőt, egyebeket, de nem megy ki a szobából. Persze nem attól fél, hogy kedvese kiugrik az ablakon és elragadja kedvenc rozmaringos szappankáját. Inkább csak élvezi a látványt. Igen. Hosszú évek elteltével lelt egy férfit, akit szeret és még nézelődni sem utolsó példány. Nilevard pedig majd apránként megszokja ezt is, figyelve arra, nehogy szívinfarktust kapjon.*
- Továbbra is nagyon tetszik, mikor elpirulsz. Szeretem nézni az arcod, ilyenkor pedig különösen. Igaz, ma kicsit több nézelődni valóm akadt.
*Egy másik dézsának dőlve vár és mivel még csak kora délutánra jár az idő, nem siet sehová. A nap is fényesen süt odakint. Esze ágában sincs megfordulni, vagy kimenni. Ha már este el kell utaznia kedvesének, akkor a nap hátralévő részét csak vele szeretné tölteni. A kertben locsolni ráér holnap is.*
- Szerintem gyorsan megmosakszom én is, lovaglás után nem szeretek sokáig úgy maradni.
*Végül is, miért ne? Az ablakhoz közelebbi dézsába önti a megmaradt vizet, s mivel itt amúgy is el van helyezve egy paraván, csak kicsit igazít rajta. Törülközőt véve magához még egy másik szappan kell, és mivel már egy-két darabot tudott készíteni, van választék. Magában azért kuncog. ~Szegény Nilevard~. Hiszen a paraván miatti árnyjáték majdnem olyan, mint a valóság. De egy lovag ez ellen már nem emelhet kifogást. Ebbe a szappanba kevéske mézet kevert, unalmában próbálkozott csak, de kellemesnek találta az illatát. S hogy Nilevard szíve ki ne ugorjon a helyéről; egyéb részeiről nem is beszélve, a paraván mögött bújik ki nadrágjából és veti le felsőjét is, más egyebet. A meleg vízben kicsit kinyújtózik, majd lemerül kicsit, hogy megvizezze haját. Utána jöhet a szappan, végig a bőrén. Majd a kezeit felhabosítva hajat is mos. Azért érdeklődve pislog át a paraván túlsó felére, ahol kedvese árnyékát látja csak. Pedig most nagyon kíváncsi lenne arckifejezésére. Az ő fürdése azért nem tart sokáig, térdre állva kifacsarja hajából a vizet. Majd teljesen kiemelkedve már a törülközőért nyúl és lép is ki a dézsából, hogy szárazra törölje magát. Gonosz módon nem kapkodja el a mozdulatokat.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A sértődés esélye nem csak fennállna egy ilyen kérdés hallatán. De talán még le is öntené kis hideg vízzel kedvesét, hogy ugyan hagyja már abba ezeket az udvariasnak tűnő frázisokat. Szerencsére Nilevard nem szól egy szót sem, csak pirul, szerinte már megszokásból. Igaz, most ő is ki van kissé pirosodva arcban, de ez csak kedvese felsőtestének látványától van. A fürdőben segít összeszedni azokat az alap dolgokat, amikre a lovagnak most szüksége lehet. Kis időt hagy is neki a nagy keresgélésben, így a törülközős mutatványt csak fél szemmel tudja kísérni. Kicsit megemeli állát, mert bizony látja azt is, amit bizony még a nap sem. Szöszmötöl és rendezgeti a többi törülközőt, egyebeket, de nem megy ki a szobából. Persze nem attól fél, hogy kedvese kiugrik az ablakon és elragadja kedvenc rozmaringos szappankáját. Inkább csak élvezi a látványt. Igen. Hosszú évek elteltével lelt egy férfit, akit szeret és még nézelődni sem utolsó példány. Nilevard pedig majd apránként megszokja ezt is, figyelve arra, nehogy szívinfarktust kapjon.*
- Továbbra is nagyon tetszik, mikor elpirulsz. Szeretem nézni az arcod, ilyenkor pedig különösen. Igaz, ma kicsit több nézelődni valóm akadt.
*Egy másik dézsának dőlve vár és mivel még csak kora délutánra jár az idő, nem siet sehová. A nap is fényesen süt odakint. Esze ágában sincs megfordulni, vagy kimenni. Ha már este el kell utaznia kedvesének, akkor a nap hátralévő részét csak vele szeretné tölteni. A kertben locsolni ráér holnap is.*
- Szerintem gyorsan megmosakszom én is, lovaglás után nem szeretek sokáig úgy maradni.
*Végül is, miért ne? Az ablakhoz közelebbi dézsába önti a megmaradt vizet, s mivel itt amúgy is el van helyezve egy paraván, csak kicsit igazít rajta. Törülközőt véve magához még egy másik szappan kell, és mivel már egy-két darabot tudott készíteni, van választék. Magában azért kuncog. ~Szegény Nilevard~. Hiszen a paraván miatti árnyjáték majdnem olyan, mint a valóság. De egy lovag ez ellen már nem emelhet kifogást. Ebbe a szappanba kevéske mézet kevert, unalmában próbálkozott csak, de kellemesnek találta az illatát. S hogy Nilevard szíve ki ne ugorjon a helyéről; egyéb részeiről nem is beszélve, a paraván mögött bújik ki nadrágjából és veti le felsőjét is, más egyebet. A meleg vízben kicsit kinyújtózik, majd lemerül kicsit, hogy megvizezze haját. Utána jöhet a szappan, végig a bőrén. Majd a kezeit felhabosítva hajat is mos. Azért érdeklődve pislog át a paraván túlsó felére, ahol kedvese árnyékát látja csak. Pedig most nagyon kíváncsi lenne arckifejezésére. Az ő fürdése azért nem tart sokáig, térdre állva kifacsarja hajából a vizet. Majd teljesen kiemelkedve már a törülközőért nyúl és lép is ki a dézsából, hogy szárazra törölje magát. Gonosz módon nem kapkodja el a mozdulatokat.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:59:58
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:59:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
- Elég nyomasztó. Itt legalább három család elférne, úgyhogy így egyedül eléggé, unalmas. De azért lefoglalom magam és sikerült pár napra eljutnom a Mágustoronyba is.
*Bekíséri a lányokat a konyhába, ott kényelmes és barátságosabb is. Na meg persze azért gondoskodott ma magának ebédről és tea is van. Igaz, magának így egyedül több napra elég, amit készít. Viszont most van kivel osztozkodni. Fűszeres mézes oldalas, tört burgonya, meg persze bukta, lekvárral töltve. Gyümölcsös tea. Örül a társaságnak, bár dolgozni jöttek és akkor így csak este lesznek itt. De még így is jobb, mert csak lakott házban éjszakázik.*
- A magam részéről bármikor szívesen látlak itt titeket és kérlek szóljatok, ha bármiben tudok segíteni.
*Ami a szekeret és a lovat illeti, már bólogat is rá válaszként. Bár Nilevard lova kissé meglepődött korábban, mert az istállóban szokatlan vendége akadt.*
- Elfér még a szekér és a ló is. Viszont van egy tevénk is ott. Remélem nem lesz gond a lovatoknak, hogy szokatlan társasága lesz ott? Amúgy egészen szelíd forma, legalábbis még nem rúgta szét az istállót.
- Elég nyomasztó. Itt legalább három család elférne, úgyhogy így egyedül eléggé, unalmas. De azért lefoglalom magam és sikerült pár napra eljutnom a Mágustoronyba is.
*Bekíséri a lányokat a konyhába, ott kényelmes és barátságosabb is. Na meg persze azért gondoskodott ma magának ebédről és tea is van. Igaz, magának így egyedül több napra elég, amit készít. Viszont most van kivel osztozkodni. Fűszeres mézes oldalas, tört burgonya, meg persze bukta, lekvárral töltve. Gyümölcsös tea. Örül a társaságnak, bár dolgozni jöttek és akkor így csak este lesznek itt. De még így is jobb, mert csak lakott házban éjszakázik.*
- A magam részéről bármikor szívesen látlak itt titeket és kérlek szóljatok, ha bármiben tudok segíteni.
*Ami a szekeret és a lovat illeti, már bólogat is rá válaszként. Bár Nilevard lova kissé meglepődött korábban, mert az istállóban szokatlan vendége akadt.*
- Elfér még a szekér és a ló is. Viszont van egy tevénk is ott. Remélem nem lesz gond a lovatoknak, hogy szokatlan társasága lesz ott? Amúgy egészen szelíd forma, legalábbis még nem rúgta szét az istállót.
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:55:25
Üzenet elküldve: 2022-11-02 19:55:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla reakcióit megpróbálja figyelmen kívül hagyni, de a pír továbbra sem távozik az arcáról. MIkor már a gyakorlatot abba hagyta, segít a lánynak az utolsó meleg víz kapcsán. *
- Nagyon hálás vagyok kisasszony.
* Biccent a lovag, majd kezet csókol Tanillának. A legszívesebben megkérdezné, hogy mivel tartozik, de tudja jól, hogy csak megsértődne a másik.
Egy kis ideig csak ácsorogva bámulja a kannákat, hogy aztán beletöltse a legnagyobb dézsába. Csak pont annyit, hogy igazán kellemes legyen a víz hőmérséklete. Nem áll szándékában kipirosodott bőrrel kiszállni. *
- Köszönöm az eszközöket is.
* Mondja zavartan, majd a törülközőt felsőtestére csavarja. Nem akarja kiküldeni párját, de attól függetlenül zavarban van. Még ha tudja is, hogy ez a párok között normális intimitás. Ahogy nadrágját tolja le, úgy húzza le a törülközőt, hogy így megtalálja a középutat. Természetesen fehér pozsgás feneke egy pillanatot napvilágra kerül, de ezenkívül sikeresen végre hajtja a küldetését.
Ruháit igényesen össze hajtja, majd leteszi az egyik dézsa szélére, csak azután ereszkedik bele a meleg vízbe. A szappant magához véve egy kis vizet mer magára, hogy utána beszappanozza a testét. Tanillára alkalmanként ránéz, de azonnal elkapja a fejét. Az arcán csak úgy gyűlik az intenzív pír.
A haját is lelocsolja, és utána azt is átmossa. Egy kicsit hátradől a vízben, de továbbra is fészkelődik a lovag. *
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Tanilla reakcióit megpróbálja figyelmen kívül hagyni, de a pír továbbra sem távozik az arcáról. MIkor már a gyakorlatot abba hagyta, segít a lánynak az utolsó meleg víz kapcsán. *
- Nagyon hálás vagyok kisasszony.
* Biccent a lovag, majd kezet csókol Tanillának. A legszívesebben megkérdezné, hogy mivel tartozik, de tudja jól, hogy csak megsértődne a másik.
Egy kis ideig csak ácsorogva bámulja a kannákat, hogy aztán beletöltse a legnagyobb dézsába. Csak pont annyit, hogy igazán kellemes legyen a víz hőmérséklete. Nem áll szándékában kipirosodott bőrrel kiszállni. *
- Köszönöm az eszközöket is.
* Mondja zavartan, majd a törülközőt felsőtestére csavarja. Nem akarja kiküldeni párját, de attól függetlenül zavarban van. Még ha tudja is, hogy ez a párok között normális intimitás. Ahogy nadrágját tolja le, úgy húzza le a törülközőt, hogy így megtalálja a középutat. Természetesen fehér pozsgás feneke egy pillanatot napvilágra kerül, de ezenkívül sikeresen végre hajtja a küldetését.
Ruháit igényesen össze hajtja, majd leteszi az egyik dézsa szélére, csak azután ereszkedik bele a meleg vízbe. A szappant magához véve egy kis vizet mer magára, hogy utána beszappanozza a testét. Tanillára alkalmanként ránéz, de azonnal elkapja a fejét. Az arcán csak úgy gyűlik az intenzív pír.
A haját is lelocsolja, és utána azt is átmossa. Egy kicsit hátradől a vízben, de továbbra is fészkelődik a lovag. *
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:13:41
Üzenet elküldve: 2022-11-02 14:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*Most már tényleg nagyon határozottan meg van könnyebbülve, amiért nem csak barátságosan fogadják őket, hanem úgy tűnik még örülnek is nekik, és persze igazság szerint büszke is magára, hogy Adoaver nélkül is sikerült megtalálnia egyáltalán ezt a helyet, pedig a város számára teljesen idegen környezet, ez a környék pedig elég sokat is változott az óta, hogy legutoljára itt járt.*
- Köszönjük! *mosolyog, miközben igyekszik megtörölni a lábát, bár tekintve, hogy szekérrel jöttek, nem sokat hozott magával az út porából.*
- Ó értem. *bólogat aztán megértően.* Túl nagy ház ez egy családnak is, nem hogy egyvalakinek. Kicsit biztos nyomasztó is lehet egyedül itt.
*Hogy mennyire az, azt annak ellenére is nagyon el tudja képzelni, hogy ő maga sohasem volt itt egyedül, leginkább csak lélekben.*
- Örülök, ha Nim kedvesnek talált. Csak egyszer találkoztunk, de nagyon megkedveltem őt, és tanultam is tőle, remélem hamarosan találkozhatunk újra. *mondja aztán teljesen őszintén, majd mivel már bent vannak, természetesen követi Tanillát a konyhába.*
- Nagyon köszönjük! Legalább egy hatig mindenképpen szeretnénk maradni, de reményeim szerint nem fogunk zavarni sokat, meg amiben tudunk segítünk a házban bármiben, amiben csak kell. *mondja, teljesen biztosan abban, hogy ennyit a többiek helyett is felajánlhat, annak ellenére is, hogy jól tudja, hogy ami édesanyját illeti, szívesebben vetné bele magát a város forgatagába, mint bármilyen házimunkába. De nyilván mindenre sor fog majd kerülni, ő pedig mindenképpen rosszul érezné magát, ha játszanák itt az előkelő vendéget, akiket ki kell szolgálni. Úgy gondolja, hogy ha már befogadják őket az a legkevesebb, ha tényleg ott segítenek, ahol tudnak.*
- Igazából dolgozni jöttünk a városba. Szükség lenne néhány dologra ligetben, és meg kellene keresnünk rá a pénzt, gondoltam sokkal könnyebb itt a városban munkát találni, mint a mi környékünkön bárhol. Arrafelé csak kisebb tanyák vannak.
*Nem kezdi el sorolni, hogy mi minden kéne otthonra, és ezen kívül még mi mindent szeretnének Thrissaya pónijától kezdve az ő szamarán át egészen a kis, fehér macskáig, aki ha lehet nem is lesz majd Árnyék és Intath játszótársa, de az övé biztosan, csak aztán majd a nyuszijaira is vigyázzon!*
- Bárhogy is, nem szeretnénk sokat zavarni. Nap közben szerintem dolgozni fogunk a környéken, inkább este lennénk itt, meg persze éjszaka. Még egyszer köszönöm, hogy lakhatunk itt ameddig a városban vagyunk.
*Minderről eszébe jut az, hogy nem csak ennyien vannak. Egy kisebb szekérrel jöttek, amit viszont egy annyira nem is kicsi ló húzott maga után.*
- Tényleg, van egy kisebb szekerünk, meg egy lovunk, amivel jöttünk. Elférnek ők is istállóban, ugye?
*Reménykedik az igenlő válaszban, mert, ha esetleg itt nem lenne hely, nem tudja hirtelen, hogy hová lehetne innen elvinni egy szekeret meg egy lovat. Amúgy is ennek a problémának a megoldása helyett jól esne egy nyugodt és csendes este, amikor kicsit előre kipihenheti azt a nyilván nem kevés munkát, amit Artheniorban kell majd elvégeznie.*
*Most már tényleg nagyon határozottan meg van könnyebbülve, amiért nem csak barátságosan fogadják őket, hanem úgy tűnik még örülnek is nekik, és persze igazság szerint büszke is magára, hogy Adoaver nélkül is sikerült megtalálnia egyáltalán ezt a helyet, pedig a város számára teljesen idegen környezet, ez a környék pedig elég sokat is változott az óta, hogy legutoljára itt járt.*
- Köszönjük! *mosolyog, miközben igyekszik megtörölni a lábát, bár tekintve, hogy szekérrel jöttek, nem sokat hozott magával az út porából.*
- Ó értem. *bólogat aztán megértően.* Túl nagy ház ez egy családnak is, nem hogy egyvalakinek. Kicsit biztos nyomasztó is lehet egyedül itt.
*Hogy mennyire az, azt annak ellenére is nagyon el tudja képzelni, hogy ő maga sohasem volt itt egyedül, leginkább csak lélekben.*
- Örülök, ha Nim kedvesnek talált. Csak egyszer találkoztunk, de nagyon megkedveltem őt, és tanultam is tőle, remélem hamarosan találkozhatunk újra. *mondja aztán teljesen őszintén, majd mivel már bent vannak, természetesen követi Tanillát a konyhába.*
- Nagyon köszönjük! Legalább egy hatig mindenképpen szeretnénk maradni, de reményeim szerint nem fogunk zavarni sokat, meg amiben tudunk segítünk a házban bármiben, amiben csak kell. *mondja, teljesen biztosan abban, hogy ennyit a többiek helyett is felajánlhat, annak ellenére is, hogy jól tudja, hogy ami édesanyját illeti, szívesebben vetné bele magát a város forgatagába, mint bármilyen házimunkába. De nyilván mindenre sor fog majd kerülni, ő pedig mindenképpen rosszul érezné magát, ha játszanák itt az előkelő vendéget, akiket ki kell szolgálni. Úgy gondolja, hogy ha már befogadják őket az a legkevesebb, ha tényleg ott segítenek, ahol tudnak.*
- Igazából dolgozni jöttünk a városba. Szükség lenne néhány dologra ligetben, és meg kellene keresnünk rá a pénzt, gondoltam sokkal könnyebb itt a városban munkát találni, mint a mi környékünkön bárhol. Arrafelé csak kisebb tanyák vannak.
*Nem kezdi el sorolni, hogy mi minden kéne otthonra, és ezen kívül még mi mindent szeretnének Thrissaya pónijától kezdve az ő szamarán át egészen a kis, fehér macskáig, aki ha lehet nem is lesz majd Árnyék és Intath játszótársa, de az övé biztosan, csak aztán majd a nyuszijaira is vigyázzon!*
- Bárhogy is, nem szeretnénk sokat zavarni. Nap közben szerintem dolgozni fogunk a környéken, inkább este lennénk itt, meg persze éjszaka. Még egyszer köszönöm, hogy lakhatunk itt ameddig a városban vagyunk.
*Minderről eszébe jut az, hogy nem csak ennyien vannak. Egy kisebb szekérrel jöttek, amit viszont egy annyira nem is kicsi ló húzott maga után.*
- Tényleg, van egy kisebb szekerünk, meg egy lovunk, amivel jöttünk. Elférnek ők is istállóban, ugye?
*Reménykedik az igenlő válaszban, mert, ha esetleg itt nem lenne hely, nem tudja hirtelen, hogy hová lehetne innen elvinni egy szekeret meg egy lovat. Amúgy is ennek a problémának a megoldása helyett jól esne egy nyugodt és csendes este, amikor kicsit előre kipihenheti azt a nyilván nem kevés munkát, amit Artheniorban kell majd elvégeznie.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 21:36:52
Üzenet elküldve: 2022-11-01 21:36:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Beszéltek már sokszor erről és eddig Nilevard tartotta a szavát, bármiről is volt szó. Így hát nem kételkedik abban, hogy kedvese örömmel segítene neki, ha a gyógyításról van szó. Ez a város egyébként is sokat jelent számára, ahogy pedig ma a gyerekeket is látta, még inkább biztos ebben. Viszont Ágas ábrázatán majdnem elneveti magát. Ilyen közelségből ő is csak egyszer régen látott tevét. A jókora szőrmók jószágon van mit nézni, annyira eltérő a lovaktól. A házban viszont az átmeneti zavara miatt felcserélt pár dolgot, ami a bemelegítést és a víz felmelegítését illeti. Pont akkor adja ezt tudtára kedvese, mikor már felcipelték a meleg vízzel teli vödröket. Pironkodva kérne elnézést, de Nilevard nem ad rá esélyt, sőt, szabadkozik miatta. Legközelebb majd jobban figyel arra, hogy lovagként gyakran edz és célszerű azután fürdenie. Ám örül annak, hogy szerelme nem szenved hiányt emiatt és felsőjének gyors levételével engedélyt kér a nappalit használni, edzőhelynek. Hát. Kicsit pihegősre sikerül az igen.*
- Csak, csak nyugodtan, nem zsúfolt. Ühm, el fogsz férni a bútoroktól.
*Követi is őt és egy közeli pamlagra ül le, csizmáját már le is veszi és inkább maga alá húzza lábait. Szerelme jól sejti, figyeli minden egyes mozdulatát és szó-szó, van mit nézni a férfin. Nem gondolta volna korábban, hogy egy ilyen izmos alkatú, hosszú szőke hajú férfi lesz az, akitől megremegnek lábai. Kedves, bátor és eszes férfi, igen, jószívű és még sorolhatná jó tulajdonságait, amiket eddig megismert belőle. Fizikailag pedig, döglik érte. Fejét oldalra biccentve követi figyelemmel mozgását, ettől függetlenül viszont moccanás nélkül üli végig az edzést. Látja a pírt is a lovag arcán, ami egyik kedvence lett. Szinte mintha álomból ébredne, úgy ér véget az edzés a rezidencia nappalijában. Felpattan ültéből, lábai nem zsibbadtak el. Készül már arra az időre, hogy több órát is imádkozással töltsön majd.*
- Ugyan, szívesen segítek. Biztosan zavartalak a nézelődésemmel és ezért hagytad abba az edzést, de, tudod, nem láttam még miként edzenek katonák és lovagok.
*Meg úgy általában férfiak. Főleg nem egy olyan férfi, aki igencsak kedves számára. Félpucéron. Szemeinek volt miből csemegézni és most már az ő arcáról sem nagyon múlik majd el az a pír. Amivel újabb vödörnyi vizet melegítenek és hordják fel a fürdőbe, hogy végül dézsába önthessék. Kicsit rendezkedik még a fürdőben, törülközők, szappan. Valamint egy kérdés, amiről még nem tudja, feltegye-e a lovagnak? Vagy mégis inkább mellőze Nilevard mimóza lelkére való tekintettel? Mert őt nem zavarná, de kedvesét lehet, hogy még igen.*
// Mézes hetek kezdete //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*Beszéltek már sokszor erről és eddig Nilevard tartotta a szavát, bármiről is volt szó. Így hát nem kételkedik abban, hogy kedvese örömmel segítene neki, ha a gyógyításról van szó. Ez a város egyébként is sokat jelent számára, ahogy pedig ma a gyerekeket is látta, még inkább biztos ebben. Viszont Ágas ábrázatán majdnem elneveti magát. Ilyen közelségből ő is csak egyszer régen látott tevét. A jókora szőrmók jószágon van mit nézni, annyira eltérő a lovaktól. A házban viszont az átmeneti zavara miatt felcserélt pár dolgot, ami a bemelegítést és a víz felmelegítését illeti. Pont akkor adja ezt tudtára kedvese, mikor már felcipelték a meleg vízzel teli vödröket. Pironkodva kérne elnézést, de Nilevard nem ad rá esélyt, sőt, szabadkozik miatta. Legközelebb majd jobban figyel arra, hogy lovagként gyakran edz és célszerű azután fürdenie. Ám örül annak, hogy szerelme nem szenved hiányt emiatt és felsőjének gyors levételével engedélyt kér a nappalit használni, edzőhelynek. Hát. Kicsit pihegősre sikerül az igen.*
- Csak, csak nyugodtan, nem zsúfolt. Ühm, el fogsz férni a bútoroktól.
*Követi is őt és egy közeli pamlagra ül le, csizmáját már le is veszi és inkább maga alá húzza lábait. Szerelme jól sejti, figyeli minden egyes mozdulatát és szó-szó, van mit nézni a férfin. Nem gondolta volna korábban, hogy egy ilyen izmos alkatú, hosszú szőke hajú férfi lesz az, akitől megremegnek lábai. Kedves, bátor és eszes férfi, igen, jószívű és még sorolhatná jó tulajdonságait, amiket eddig megismert belőle. Fizikailag pedig, döglik érte. Fejét oldalra biccentve követi figyelemmel mozgását, ettől függetlenül viszont moccanás nélkül üli végig az edzést. Látja a pírt is a lovag arcán, ami egyik kedvence lett. Szinte mintha álomból ébredne, úgy ér véget az edzés a rezidencia nappalijában. Felpattan ültéből, lábai nem zsibbadtak el. Készül már arra az időre, hogy több órát is imádkozással töltsön majd.*
- Ugyan, szívesen segítek. Biztosan zavartalak a nézelődésemmel és ezért hagytad abba az edzést, de, tudod, nem láttam még miként edzenek katonák és lovagok.
*Meg úgy általában férfiak. Főleg nem egy olyan férfi, aki igencsak kedves számára. Félpucéron. Szemeinek volt miből csemegézni és most már az ő arcáról sem nagyon múlik majd el az a pír. Amivel újabb vödörnyi vizet melegítenek és hordják fel a fürdőbe, hogy végül dézsába önthessék. Kicsit rendezkedik még a fürdőben, törülközők, szappan. Valamint egy kérdés, amiről még nem tudja, feltegye-e a lovagnak? Vagy mégis inkább mellőze Nilevard mimóza lelkére való tekintettel? Mert őt nem zavarná, de kedvesét lehet, hogy még igen.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 20:33:50
Üzenet elküldve: 2022-11-01 20:33:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Elmosolyodik az ajánlatra, Tanilla annyira komolyan veszi, hogy a későbbiekben szándékozik megbeszélni ezt a lovaggal. Így inkább szó nélkül bólint csak rá.
Lovát az istálló felé vezeti, majd mikor a szóban forgó tevét megpillantja, nyugodt tempóban tovább irányítja Ágast, bár a ló érdeklődve tekint az állatra. Ha olvasni lehetne a fejében akkor '' Mi ez a púp? '' vagy éppen a '' Sánta vagy te teve? '' Jutna az emberek eszébe. Egy ideig csak ácsorog és nézi a reakcióit a lónak. *
- Szerintem nem lesz gond.
* Gyorsan ki is köti, hogy aztán friss vizet töltsön neki, és egy adag étket is elé rakjon. *
- Légy rendes.
* Lapogatja meg az oldalát, és már követi is párját. Kíváncsian méregeti a helyet, nem volt szerencséje még a rezidenciát belülről látnia. Alkalmanként elment előtte, de nem tanúsított nagy érdeklődést felé. Végül a lány lelkes munkáját nem szándékozik letörni, így segít neki a vízhordásában. A ház rövid bemutatását is figyelemmel kíséri, ahogyan a részletes magyarázatot a fürdő elkészítéséről is. *
- Tanilla, én úgy gondoltam, hogy bemelegítés után fürdök.
* Természetesen a lovag már csak akkor mondja, mikor az összes vizet felhordták, de védelmében felemeli mindkét kezét, hogy aztán elmosolyodjon. *
- Akkor sietősen kezdek neki, ezzel nincs semmi gond. Majd még melegítek akkor hozzá vizet, nem tervezek sokáig edzeni, csak egy kevés időre van szükségem.
* A lovag a dézsa mellé tolja a forró vizeket, hogy aztán felsőjét levéve a szélére tegye. Nem szándékozik össze izzadni a ruháját, így inkább megszabadul tőle. Mellkasát szabadon hagyva áll meg Tanilla előtt. Kardjának markolatán pihentetve az egyik kezét. *
- Szabad egy kicsit kölcsön vennem a nappalit? Természetesen csak ha nem zsúfolt.
* A lovag mindig is komolyan vette az edzéseket, így nem akarta kihagyni indulás előtt sem. Ki tudja, hogy egy kis bemelegítés milyen szerencsét hoz rá. Ha a másik félnek nincs ellene, érdeklődve nézelődik tovább, ameddig a nappaliba nem érnek. Kardját tokjával együtt az egyik széknek támasztja, majd ha van elég hely akkor elkezd nyújtógyakorlatokat végezni. A lábaival és a derekával hajlong, hogy bemozgassa az izmait, mielőtt egy szolid edzésnek kezdene neki. Ha a lány figyelmesen követi, akkor enyhe pír jelenik meg az arcán. Zavarban van a lovag, hisz nem szokta meg, hogy figyelik közbe.
A földre feküdve összesen ötven felülést végez, egyenletes légzéssel, hogy ezzel is támogassa az izmainak dagadását. Nilevardnak izmai látványosak, de nem torzítják el a testét, igényesen kidolgozott mellkasán az összes kocka megfelelően dagad.
Amint végez a szimpla ötven felüléssel, már pattan is fel, hogy fekvőtámaszban is lenyomjon ötvenet. Tekintetén látszik, hogy a férfi nem koncentrál másra, csak az edzésre, de néhol tekintete mégis Tanillát keresi.
Mikor végez az ötven fekvőtámasszal enyhe lihegésben pattan fel, hogy aztán tarkójára tegye a két kezét, és megcsináljon ötven guggolást is.
Az utolsónál elégedetten pattan fel, hogy aztán újra elkezdje nyújtani a lábait.
Az egyik oldaláról áthelyezi az egyensúlyát a másikra, majd ezt néhány percig folyamatosan váltogatja. Csak azután nyúl a fegyveréhez, amikor már az enyhe zihálás lecsillapodott.
A pengét tokjából kihúzva néhányszor megpörgeti, majd gyakorlott suhintásokat végez vele, előre és hátra. Természetesen próbál összpontosítani, de Tanillára mered a tekintete. Újra pír terül szét az arcán, majd fegyverét tokjába teszi. *
- I...Inkább... Vagyis... Ennyi .. Ahh...
* Sóhajt fel zavartan, a fegyvert oldalára helyezi újra, majd megpróbálkozik megint. *
- Nem akarom húzni az időnket, majd holnap bepótlom büntetéssel, vagy vissza érkezésünk után.
* Végül a lány elé áll, de zavartan mosolyodik el újra. *
- Nos... Akkor melegítsünk még egy vödör meleg vizet, de természetesen csak ha nem gond. Szívesen csinálom én!
// Mézes hetek kezdete //
* Elmosolyodik az ajánlatra, Tanilla annyira komolyan veszi, hogy a későbbiekben szándékozik megbeszélni ezt a lovaggal. Így inkább szó nélkül bólint csak rá.
Lovát az istálló felé vezeti, majd mikor a szóban forgó tevét megpillantja, nyugodt tempóban tovább irányítja Ágast, bár a ló érdeklődve tekint az állatra. Ha olvasni lehetne a fejében akkor '' Mi ez a púp? '' vagy éppen a '' Sánta vagy te teve? '' Jutna az emberek eszébe. Egy ideig csak ácsorog és nézi a reakcióit a lónak. *
- Szerintem nem lesz gond.
* Gyorsan ki is köti, hogy aztán friss vizet töltsön neki, és egy adag étket is elé rakjon. *
- Légy rendes.
* Lapogatja meg az oldalát, és már követi is párját. Kíváncsian méregeti a helyet, nem volt szerencséje még a rezidenciát belülről látnia. Alkalmanként elment előtte, de nem tanúsított nagy érdeklődést felé. Végül a lány lelkes munkáját nem szándékozik letörni, így segít neki a vízhordásában. A ház rövid bemutatását is figyelemmel kíséri, ahogyan a részletes magyarázatot a fürdő elkészítéséről is. *
- Tanilla, én úgy gondoltam, hogy bemelegítés után fürdök.
* Természetesen a lovag már csak akkor mondja, mikor az összes vizet felhordták, de védelmében felemeli mindkét kezét, hogy aztán elmosolyodjon. *
- Akkor sietősen kezdek neki, ezzel nincs semmi gond. Majd még melegítek akkor hozzá vizet, nem tervezek sokáig edzeni, csak egy kevés időre van szükségem.
* A lovag a dézsa mellé tolja a forró vizeket, hogy aztán felsőjét levéve a szélére tegye. Nem szándékozik össze izzadni a ruháját, így inkább megszabadul tőle. Mellkasát szabadon hagyva áll meg Tanilla előtt. Kardjának markolatán pihentetve az egyik kezét. *
- Szabad egy kicsit kölcsön vennem a nappalit? Természetesen csak ha nem zsúfolt.
* A lovag mindig is komolyan vette az edzéseket, így nem akarta kihagyni indulás előtt sem. Ki tudja, hogy egy kis bemelegítés milyen szerencsét hoz rá. Ha a másik félnek nincs ellene, érdeklődve nézelődik tovább, ameddig a nappaliba nem érnek. Kardját tokjával együtt az egyik széknek támasztja, majd ha van elég hely akkor elkezd nyújtógyakorlatokat végezni. A lábaival és a derekával hajlong, hogy bemozgassa az izmait, mielőtt egy szolid edzésnek kezdene neki. Ha a lány figyelmesen követi, akkor enyhe pír jelenik meg az arcán. Zavarban van a lovag, hisz nem szokta meg, hogy figyelik közbe.
A földre feküdve összesen ötven felülést végez, egyenletes légzéssel, hogy ezzel is támogassa az izmainak dagadását. Nilevardnak izmai látványosak, de nem torzítják el a testét, igényesen kidolgozott mellkasán az összes kocka megfelelően dagad.
Amint végez a szimpla ötven felüléssel, már pattan is fel, hogy fekvőtámaszban is lenyomjon ötvenet. Tekintetén látszik, hogy a férfi nem koncentrál másra, csak az edzésre, de néhol tekintete mégis Tanillát keresi.
Mikor végez az ötven fekvőtámasszal enyhe lihegésben pattan fel, hogy aztán tarkójára tegye a két kezét, és megcsináljon ötven guggolást is.
Az utolsónál elégedetten pattan fel, hogy aztán újra elkezdje nyújtani a lábait.
Az egyik oldaláról áthelyezi az egyensúlyát a másikra, majd ezt néhány percig folyamatosan váltogatja. Csak azután nyúl a fegyveréhez, amikor már az enyhe zihálás lecsillapodott.
A pengét tokjából kihúzva néhányszor megpörgeti, majd gyakorlott suhintásokat végez vele, előre és hátra. Természetesen próbál összpontosítani, de Tanillára mered a tekintete. Újra pír terül szét az arcán, majd fegyverét tokjába teszi. *
- I...Inkább... Vagyis... Ennyi .. Ahh...
* Sóhajt fel zavartan, a fegyvert oldalára helyezi újra, majd megpróbálkozik megint. *
- Nem akarom húzni az időnket, majd holnap bepótlom büntetéssel, vagy vissza érkezésünk után.
* Végül a lány elé áll, de zavartan mosolyodik el újra. *
- Nos... Akkor melegítsünk még egy vödör meleg vizet, de természetesen csak ha nem gond. Szívesen csinálom én!
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 19:53:26
Üzenet elküldve: 2022-11-01 19:53:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
- Nem rossz ötlet. Bevennélek kutatótársnak, tanulhatnál; de ezeket majd leülünk és megbeszéljük együtt. Nem csak én vagyok itt, bár Nimeril nem mesélt még sok mindenről. Vannak barátai, akik egy Szarvasliget nevű helyen élnek. Lehet ellátogatnak majd ide is, de tényleg nem tudok sokat.
*Kicsit mentegetőzik, ám igaz ami igaz; a ház múltjáról vajmi keveset tud. Bárhogyan is lesz, majd megoldják a dolgokat. Szívesen tanítaná a gyógyítás fortélyaira, de akár még főzni is. S persze ha eljut odáig, akkor varázslatokra is. Hm, viszont kíváncsi lenne arra a jelentere, mikor kedvesére kötényt köt és beállítja az asztal mellé. Mondjuk csak zöldséget pucolni. A képtől kicsit vidámabb a kedve és meg is érkeznek a házhoz.*
- Sosem tudhatod, amíg ki nem próbáltad, nem igaz? Gyere, erre van az istálló. Lesz társasága Ágasnak, bár nem tudom, mennyire lesznek társalkodó viszonyban a tevénkkel.
*Ugyanis az ő istállójukban most már egy teve honol, amit még Nim vett a Piactéren. Ellátmánnyal, szekérrel és minden egyébbel. Amúgy jópofa jószág és a megvétele óta töri a fejét azon, mi legyen a neve? Megvárja, amíg Nilevard kényelembe helyezi lovát és segít is, hogy kapjon friss vizet és harapnivalót a nap második felére. Kíváncsian figyeli, mi lesz a ló reakciója a tevére? Ha ezzel készen vannak, akkor irány a ház. A bejárati ajtót ilyenkor még nem szokta zárni, csak már sötétedéskor. Meg persze ha elmegy itthonról. A konyhába vezeti kedvesét és életében most először érzi kicsit kellemetlenül magát, hiszen a vizet fel kell tenni melegedni és vödrökkel felhordani. Furcsa. Eddig ez nem jelentett gondot neki, még egy fárasztó, átdolgozott nap után sem. De erőt vesz magán és megmutatja a dolgok menetét.*
- Víz melegítés és vödrözés. Nem a legkényelmesebb, de most még így tudtuk megoldani. A fürdő meg persze az emeleten van.
*Lépcső és emelet, így azért nem véletlen, hogy Tanilla jó erőben van. Lábai és karjai is jól bírják a munkát, erősödött. Az emeleten pedig megmutatja a szobát, ahol fürdenek. Néhány kisebb dézsa és elhúzható paravánok. Szappan és törülközőt is tud adni. S az igencsak kihalt kúria ellenére azért rend van. Figyel arra, hogy rend legyen, így a többi üres szobát is három naponta rendbe teszi. A fürdőt, mivel a munka miatt használja, naponta takarítja. Meg persze főz. Ezekről elejt pár szót a vízmelegítés, hordás közben.*
// Mézes hetek kezdete //
- Nem rossz ötlet. Bevennélek kutatótársnak, tanulhatnál; de ezeket majd leülünk és megbeszéljük együtt. Nem csak én vagyok itt, bár Nimeril nem mesélt még sok mindenről. Vannak barátai, akik egy Szarvasliget nevű helyen élnek. Lehet ellátogatnak majd ide is, de tényleg nem tudok sokat.
*Kicsit mentegetőzik, ám igaz ami igaz; a ház múltjáról vajmi keveset tud. Bárhogyan is lesz, majd megoldják a dolgokat. Szívesen tanítaná a gyógyítás fortélyaira, de akár még főzni is. S persze ha eljut odáig, akkor varázslatokra is. Hm, viszont kíváncsi lenne arra a jelentere, mikor kedvesére kötényt köt és beállítja az asztal mellé. Mondjuk csak zöldséget pucolni. A képtől kicsit vidámabb a kedve és meg is érkeznek a házhoz.*
- Sosem tudhatod, amíg ki nem próbáltad, nem igaz? Gyere, erre van az istálló. Lesz társasága Ágasnak, bár nem tudom, mennyire lesznek társalkodó viszonyban a tevénkkel.
*Ugyanis az ő istállójukban most már egy teve honol, amit még Nim vett a Piactéren. Ellátmánnyal, szekérrel és minden egyébbel. Amúgy jópofa jószág és a megvétele óta töri a fejét azon, mi legyen a neve? Megvárja, amíg Nilevard kényelembe helyezi lovát és segít is, hogy kapjon friss vizet és harapnivalót a nap második felére. Kíváncsian figyeli, mi lesz a ló reakciója a tevére? Ha ezzel készen vannak, akkor irány a ház. A bejárati ajtót ilyenkor még nem szokta zárni, csak már sötétedéskor. Meg persze ha elmegy itthonról. A konyhába vezeti kedvesét és életében most először érzi kicsit kellemetlenül magát, hiszen a vizet fel kell tenni melegedni és vödrökkel felhordani. Furcsa. Eddig ez nem jelentett gondot neki, még egy fárasztó, átdolgozott nap után sem. De erőt vesz magán és megmutatja a dolgok menetét.*
- Víz melegítés és vödrözés. Nem a legkényelmesebb, de most még így tudtuk megoldani. A fürdő meg persze az emeleten van.
*Lépcső és emelet, így azért nem véletlen, hogy Tanilla jó erőben van. Lábai és karjai is jól bírják a munkát, erősödött. Az emeleten pedig megmutatja a szobát, ahol fürdenek. Néhány kisebb dézsa és elhúzható paravánok. Szappan és törülközőt is tud adni. S az igencsak kihalt kúria ellenére azért rend van. Figyel arra, hogy rend legyen, így a többi üres szobát is három naponta rendbe teszi. A fürdőt, mivel a munka miatt használja, naponta takarítja. Meg persze főz. Ezekről elejt pár szót a vízmelegítés, hordás közben.*
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 14:51:29
Üzenet elküldve: 2022-11-01 14:51:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* A világ mindig is aranyból épült fel, de még egy kutatólabor esetében is a haszon az ami a mozgatórugója tud lenni. Egy ideig elgondolkozik a helyzeten, hogy talán van valami amiben segítőkezet tud nyújtani. *
- Ha gondolod befektető szívesen lennék. Elég magas a zsoldom, hogy abból alkalmanként beszálljak valamennyivel.
* Ajánlja fel kedvesen, Nilevard mindig is adakozó típus volt, de sajnos néha túlzásokba tud esni. A pénz értékét soha nem tudta értékelni, hisz arany kanállal a szájában született a lovag. Még a kemény munka után is nyugodt szívvel adakozott a templomoknak, vagy éppen a rászoruló családoknak. Ágas lelkesen halad a városon keresztül, egészen a rezidenciáig. *
- Abból nem biztos, hogy olyan ízletes étek készül, mint amit te hoztál.
* Lóról lepattanva nyújtja a kezét párja felé. Tekintetét kőrül hordozza a rezidencia kerül, végül mégis megkérdezi. *
- Ágast valahol elszállásolhatom? Vagy vigyem vissza a kaszárnyához?
* Kérdezi Tanillától, de utána már tér is a következőre. *
- Még mielőtt elmegyek zavarna ha bemelegítenék, és megfürödnék?
// Mézes hetek kezdete //
* A világ mindig is aranyból épült fel, de még egy kutatólabor esetében is a haszon az ami a mozgatórugója tud lenni. Egy ideig elgondolkozik a helyzeten, hogy talán van valami amiben segítőkezet tud nyújtani. *
- Ha gondolod befektető szívesen lennék. Elég magas a zsoldom, hogy abból alkalmanként beszálljak valamennyivel.
* Ajánlja fel kedvesen, Nilevard mindig is adakozó típus volt, de sajnos néha túlzásokba tud esni. A pénz értékét soha nem tudta értékelni, hisz arany kanállal a szájában született a lovag. Még a kemény munka után is nyugodt szívvel adakozott a templomoknak, vagy éppen a rászoruló családoknak. Ágas lelkesen halad a városon keresztül, egészen a rezidenciáig. *
- Abból nem biztos, hogy olyan ízletes étek készül, mint amit te hoztál.
* Lóról lepattanva nyújtja a kezét párja felé. Tekintetét kőrül hordozza a rezidencia kerül, végül mégis megkérdezi. *
- Ágast valahol elszállásolhatom? Vagy vigyem vissza a kaszárnyához?
* Kérdezi Tanillától, de utána már tér is a következőre. *
- Még mielőtt elmegyek zavarna ha bemelegítenék, és megfürödnék?
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-11-01 13:48:05
Üzenet elküldve: 2022-11-01 13:48:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Örül az új jövevényeknek, mert akkor így nem egymaga lesz ebben a nagy házban. Elállva az útból tessékeli őket beljebb, ne az ajtóban ácsorogjanak, amit be is zár mögöttük.*
- Kerüljetek csak beljebb, bátran!
*Luni kérdésére felnevet, mert tényleg nem találkoztak még, de Nimeril mesélt annyit, hogy sejtse, ki a jövevény. Viszont épp Nim hiánya miatt kicsit el is szomorodik az arca.*
- Mesélt igen egy kedves fiatal lányról, aki a ligetben él és Luninari a neve. Nagyon örülök annak, hogy most itt vagytok. Sajnos Nimeril pont nincs itt és nem is tudom, mikor jön vissza. Így kicsit furcsa itt egyedül.
*Megjegyzi a neveket és közben kedvesen mosolyog a három hölgyre és a konyhába vezeti őket, már ha hagyják. Attól még, hogy egymaga van itt, főz és rendben tartja a házat.*
- Sajnálom, hogy nem találtátok most itthon Nimerilt, de maradjatok nyugodtan, ameddig csak akartok. Igyekszek rendet tartani, gondolom maradnátok több éjszakát is. Gyertek.
*Nos igen, jól látható, hogy egyedül van a házban. Hiszen még Nilevard sem tért vissza a megbízásából, ami miatt viszont napról napra idegesebb. Ilyenkor hajlamos kicsit többet beszélni.*
*Örül az új jövevényeknek, mert akkor így nem egymaga lesz ebben a nagy házban. Elállva az útból tessékeli őket beljebb, ne az ajtóban ácsorogjanak, amit be is zár mögöttük.*
- Kerüljetek csak beljebb, bátran!
*Luni kérdésére felnevet, mert tényleg nem találkoztak még, de Nimeril mesélt annyit, hogy sejtse, ki a jövevény. Viszont épp Nim hiánya miatt kicsit el is szomorodik az arca.*
- Mesélt igen egy kedves fiatal lányról, aki a ligetben él és Luninari a neve. Nagyon örülök annak, hogy most itt vagytok. Sajnos Nimeril pont nincs itt és nem is tudom, mikor jön vissza. Így kicsit furcsa itt egyedül.
*Megjegyzi a neveket és közben kedvesen mosolyog a három hölgyre és a konyhába vezeti őket, már ha hagyják. Attól még, hogy egymaga van itt, főz és rendben tartja a házat.*
- Sajnálom, hogy nem találtátok most itthon Nimerilt, de maradjatok nyugodtan, ameddig csak akartok. Igyekszek rendet tartani, gondolom maradnátok több éjszakát is. Gyertek.
*Nos igen, jól látható, hogy egyedül van a házban. Hiszen még Nilevard sem tért vissza a megbízásából, ami miatt viszont napról napra idegesebb. Ilyenkor hajlamos kicsit többet beszélni.*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:10:55
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:10:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
*A hang, ami odabentről kiszól egy fiatal lány hangja, de, ami ennél is sokkal fontosabb, amennyire meg tudja állapítani, határozottan kedvesnek is tűnik, nem csak fiatalnak.
Nem mintha eddig komolyan félt volna attól, hogy elzavarják őket innen akkor, ha jó helyen járnak, de Nimeril esetleg nincs itt, arra viszont azért számított, hogy legalább elsőre furcsán fognak nézni rájuk, vagy nem lesz olyan egyszerű elmagyarázni azt, hogy kik ők és mit akarnak, főleg, hogy éppen ami őt illeti hajlamos néha néhány mondatot túlbonyolítani, ha beszélnie kell.
A hang valahogy mégis, ha nem is nyugtatja teljesen meg, majdnem eloszlatja maradék félelmét és bizonytalanságát, amit csak fokoz az, amikor szembenéz a lánnyal, aki ajtót nyit nekik.
Már éppen válaszolna is, az első kérdésre, amikor megkapja a másodikat.
Bár kicsit furcsa érzés, hogy most megszólítottként ő fog nem csak Thris, hanem édesanyja helyett is beszélni, ettől még annak ellenére is megteszi, hogy eddig még sok alkalma nem volt ilyesmire, vagy talán egy sem. Gyerekkorában ez általában éppen fordítva volt, főleg, hogy szülőfalujában legtöbbször meg sem szólalhatott, de hát az idők, a helyszínek és a helyzetek is változnak, nagy szerencséjére.
Mindenesetre, ha röviden is, de vidáman neveti el magát a Tanillaként bemutatkozó lány utolsó kérdésére, de arcán talán látszik, hogy egyben meg is van lepve.*
- Üdv Tanilla! *hajtja meg enyhén a fejét, ahogyan az már szokásává vált bemutatkozáskor.* De igen, én vagyok, és mindannyian onnan jöttünk. Ő Thrissaya szintén ligetből, és az édesanyám Callipeya is *pillant fejéjük egy-egy fél pillanatig, bár a tündérlányra kicsit nehezebb, mert ő inkább a háta mögött és nem pont mellette áll.
Most már amennyire csak lehet tényleg felszabadult és megkönnyebbült. Sokkal inkább kíváncsi, mint aggódó.*
- Szép napot! *integet édesanyja is mosolyogva, de hagyja lányát tovább beszélni, érezve ő is, hogy mostanra kicsit megváltozott közöttük a viszony. Most már nem Luni a csatolt része az ő életének, hanem úgy tűnik, hogy mindez megfordult, legalábbis addig mindenképpen ameddig még együtt vannak. És Luni, ha megteheti akkor persze beszél is.*
- Miből jöttél rá? Nim ennyire részletesen leírta, hogy nézek ki, vagy csak azt mondta, hogy majd jönni fogok? Tényleg, ő itt van? Pont őt keressük, de egyébként is örülnék, ha újra láthatnám.
*Utolsó mondata természetesen nem csak puszta udvariasság. Valóban örülne neki, ha kicsikét tovább beszélgethetnének a mágiáról, de annak is, ha pont ő igazítaná el a mostanra megváltozott, általa még ismeretlen, új Artheniorral kapcsolatban.*
*A hang, ami odabentről kiszól egy fiatal lány hangja, de, ami ennél is sokkal fontosabb, amennyire meg tudja állapítani, határozottan kedvesnek is tűnik, nem csak fiatalnak.
Nem mintha eddig komolyan félt volna attól, hogy elzavarják őket innen akkor, ha jó helyen járnak, de Nimeril esetleg nincs itt, arra viszont azért számított, hogy legalább elsőre furcsán fognak nézni rájuk, vagy nem lesz olyan egyszerű elmagyarázni azt, hogy kik ők és mit akarnak, főleg, hogy éppen ami őt illeti hajlamos néha néhány mondatot túlbonyolítani, ha beszélnie kell.
A hang valahogy mégis, ha nem is nyugtatja teljesen meg, majdnem eloszlatja maradék félelmét és bizonytalanságát, amit csak fokoz az, amikor szembenéz a lánnyal, aki ajtót nyit nekik.
Már éppen válaszolna is, az első kérdésre, amikor megkapja a másodikat.
Bár kicsit furcsa érzés, hogy most megszólítottként ő fog nem csak Thris, hanem édesanyja helyett is beszélni, ettől még annak ellenére is megteszi, hogy eddig még sok alkalma nem volt ilyesmire, vagy talán egy sem. Gyerekkorában ez általában éppen fordítva volt, főleg, hogy szülőfalujában legtöbbször meg sem szólalhatott, de hát az idők, a helyszínek és a helyzetek is változnak, nagy szerencséjére.
Mindenesetre, ha röviden is, de vidáman neveti el magát a Tanillaként bemutatkozó lány utolsó kérdésére, de arcán talán látszik, hogy egyben meg is van lepve.*
- Üdv Tanilla! *hajtja meg enyhén a fejét, ahogyan az már szokásává vált bemutatkozáskor.* De igen, én vagyok, és mindannyian onnan jöttünk. Ő Thrissaya szintén ligetből, és az édesanyám Callipeya is *pillant fejéjük egy-egy fél pillanatig, bár a tündérlányra kicsit nehezebb, mert ő inkább a háta mögött és nem pont mellette áll.
Most már amennyire csak lehet tényleg felszabadult és megkönnyebbült. Sokkal inkább kíváncsi, mint aggódó.*
- Szép napot! *integet édesanyja is mosolyogva, de hagyja lányát tovább beszélni, érezve ő is, hogy mostanra kicsit megváltozott közöttük a viszony. Most már nem Luni a csatolt része az ő életének, hanem úgy tűnik, hogy mindez megfordult, legalábbis addig mindenképpen ameddig még együtt vannak. És Luni, ha megteheti akkor persze beszél is.*
- Miből jöttél rá? Nim ennyire részletesen leírta, hogy nézek ki, vagy csak azt mondta, hogy majd jönni fogok? Tényleg, ő itt van? Pont őt keressük, de egyébként is örülnék, ha újra láthatnám.
*Utolsó mondata természetesen nem csak puszta udvariasság. Valóban örülne neki, ha kicsikét tovább beszélgethetnének a mágiáról, de annak is, ha pont ő igazítaná el a mostanra megváltozott, általa még ismeretlen, új Artheniorral kapcsolatban.*
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-10-29 16:48:16
Üzenet elküldve: 2022-10-29 16:48:16
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
* Egy nagy ház elé gördül szekerük és ő szájtátva bámul. Nagy ház és egészen szép is, bár látható, kellene neki egy kis gondoskodás. Luni mellé zárkózik fel, mikor leszállnak a szekérről. Sőt. Leginkább a lány háta mögött áll meg és csak onnan pislog befelé, mikor a határozott kopogtatásra hamar válasz érkezik. Egy fiatal lány nyit ajtót és engedi be őket. Lunit nem ismeri, de úgy tűnik, hogy hallhatott róluk attól a lánytól, akit Nimerilnek hívott. Aki lehet akkor itt sincs, de ez majd még kiderül.*
* Egy nagy ház elé gördül szekerük és ő szájtátva bámul. Nagy ház és egészen szép is, bár látható, kellene neki egy kis gondoskodás. Luni mellé zárkózik fel, mikor leszállnak a szekérről. Sőt. Leginkább a lány háta mögött áll meg és csak onnan pislog befelé, mikor a határozott kopogtatásra hamar válasz érkezik. Egy fiatal lány nyit ajtót és engedi be őket. Lunit nem ismeri, de úgy tűnik, hogy hallhatott róluk attól a lánytól, akit Nimerilnek hívott. Aki lehet akkor itt sincs, de ez majd még kiderül.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-10-27 19:45:59
Üzenet elküldve: 2022-10-27 19:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés//
*Toronybéli látogatása után csak nem találja otthon Nimerilt. Nem tudja, mennyi időre ment el és mi mindent intéz el; de a maga módján türelmesen várja. Forró fürdőt vesz, alaposan leáztatja magáról a koszt, ami az út során rá tapadt, jócskán elhasznál kedvenc szappanjából is, a jobb hatás érdekében. Már szárazra törölte magát, hosszú fekete szoknyát és könnyű kis fehér tunikát vesz fel, kényelmes és ami fő, tiszta cipővel. Bőrét már bekente egyik kedvenc orgona illatú olajával és haját is feltekerte már, csak úgy nedvesen. Ekkor hallja meg a szolid, de jól hallható kopogtatást is. Kisiet az emeleti fürdőszobából és igyekszik lefelé a lépcsőn. Talán Nilevard jött meg?! Már a lépcsőről kiált.*
- Jövök már!
*A hang határozott és kedves, s egyben reménykedő is. Ám mikor kinéz az ajtó melletti ablakon, látja, hogy nem kedvese érkezett meg. Ettől persze inkább csak kicsit lesz szomorú, de már mosolyog, mikor ajtót nyit. Szép és kedves arcú fiatal leány áll az ajtóban, kosarában aranyos kis plüss nyuszikkal, s még két másik személy. Egy idősebb, de szép arcú asszony, őt már inkább nézi felnőttnek. Valamint egy kicsi tündér leány.*
- Szép napot! A nevem Tanilla Arrievien, itt lakom most, segíthetek?
*Próbál rájönni arra közben, hogy kik lehetnek e különös kompánia tagjai? Eszébe jut egy név, amit Nimeril említett korábban, mint lehetséges látogató.*
- Véletlenül nem te vagy Luninari? A Szarvasligetből?
*Toronybéli látogatása után csak nem találja otthon Nimerilt. Nem tudja, mennyi időre ment el és mi mindent intéz el; de a maga módján türelmesen várja. Forró fürdőt vesz, alaposan leáztatja magáról a koszt, ami az út során rá tapadt, jócskán elhasznál kedvenc szappanjából is, a jobb hatás érdekében. Már szárazra törölte magát, hosszú fekete szoknyát és könnyű kis fehér tunikát vesz fel, kényelmes és ami fő, tiszta cipővel. Bőrét már bekente egyik kedvenc orgona illatú olajával és haját is feltekerte már, csak úgy nedvesen. Ekkor hallja meg a szolid, de jól hallható kopogtatást is. Kisiet az emeleti fürdőszobából és igyekszik lefelé a lépcsőn. Talán Nilevard jött meg?! Már a lépcsőről kiált.*
- Jövök már!
*A hang határozott és kedves, s egyben reménykedő is. Ám mikor kinéz az ajtó melletti ablakon, látja, hogy nem kedvese érkezett meg. Ettől persze inkább csak kicsit lesz szomorú, de már mosolyog, mikor ajtót nyit. Szép és kedves arcú fiatal leány áll az ajtóban, kosarában aranyos kis plüss nyuszikkal, s még két másik személy. Egy idősebb, de szép arcú asszony, őt már inkább nézi felnőttnek. Valamint egy kicsi tündér leány.*
- Szép napot! A nevem Tanilla Arrievien, itt lakom most, segíthetek?
*Próbál rájönni arra közben, hogy kik lehetnek e különös kompánia tagjai? Eszébe jut egy név, amit Nimeril említett korábban, mint lehetséges látogató.*
- Véletlenül nem te vagy Luninari? A Szarvasligetből?
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2022-10-26 21:08:45
Üzenet elküldve: 2022-10-26 21:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
- Szerintem tényleg ez lesz az. *mondja, és bár még mindig van benne némi bizonytalanság ez már nem is annyira arról szól, hogy attól fél, hogy nem találja meg egykori otthonát, inkább arról, hogyha tényleg ez az a ház, amit keresnek, nem tudja, hogy kit fognak majd itt találni. Reméli, hogy jókor érkeztek és Nimeril is éppen itt van, mert, ha igen, akkor nem kell majd különösebben hosszabb magyarázatát adnia annak, hogy kik ők, honnan jöttek és miért. Hogy más ismerőst is találjon itt rajta kívül annak az esélyét egészen pontosan nullának ítéli.
Átmeneti bizonytalansága annak is szól, hogy még mindig nem tudja vajon milyen érzés lesz majd ismét azok között a falak között aludni, amelyek közé zárva egyszer már majdnem meghalt, ezen kívül pedig számtalan olyan emlék is kötődik ehhez a házhoz, amelyeket a legkevésbé sem szeretne felidézni most, és nem akar rájuk akkor sem gondolni, ha befogadják őket ide addig ameddig a városban tartózkodnak. Igaz, onnantól kezdve, hogy elhatározta, visszatér Artheniorba ez már nem először merült fel benne, most azonban viszonylag hamar túl is lendül ezen. Ha már itt van, nyilván nem fordulhat vissza, ha pedig látni fogja, hogy valakik boldogabban élnek itt, mint a ház egykori lakói, az majd nyilván egykori rossz emlékein is enyhíteni fog kicsit, legalábbis ebben reménykedik.
De persze, eddig még el kell jutniuk, annak pedig első lépése az, hogy nem csak ácsorognak kint, hanem kezdetnek legalább bekopognak.*
- Menjünk szerintem! *mondja egy biztatónak szánt mosollyal, amivel kicsit magát is biztatja. Rég elhatározta, hogy visszajön, nem gondolta volna, hogy éppen az út utolsó lépéseinek a megtétele lesz majd számára a legnehezebb, pedig bárhonnan nézi, még mindig sokkal jobb helyzetben van most, mint amikor először járt a városban.
Ha a szekér begördül addig ameddig azt akadály nélkül meg tudja tenni, majd meg is áll, kosarát és táskáját magához veszi, és elindul, hogy bekopogjon, feltételezve, hogy a többiek követik őt.
Azért kétségei ellenére az mulattatja, hogy elképzeli milyen vicces látványt nyújthatnak így öten együtt; egy elf, egy tündér és egy félvér, mintha csak egy általa elképzelt ork vicc kezdetét hallaná, igaz mondjuk, hogy rajta első ránézésre talán nem látszik, hogy csak félig elf, vagy csak félig ember, tulajdonképpen mindegy is, hogy melyik oldalról nézi.
Plüssnyulas kosarának ideiglenes lakóival együtt vannak öten, hiszen azt és őket most sem hagyja a szekéren, ha nem is lóbálja maga mellett gondtalan vidámsággal, de hozza magával egészen a ház ajtajáig a baljában, ahol aztán a jobbal bekopog.
Tisztában van a ház méreteivel és azzal, hogy nem biztos, hogy meg fogják hallani, csak úgy bekiabálni viszont nem akar, így marad a kopogás, amit meg is tesz, pontosan háromszor egymás után.
Nem dörömböl, nehogy azt valaki még odabentről fenyegetésnek értelmezze, vagy udvariatlan sürgetésnek, mindazonáltal próbálja egyszerre szelíden, mégis hangosan és határozottan kopogtatni az előtte álló ajtót, remélve, hogy mindez elég lesz ahhoz, hogy valaki tényleg meg is hallja majd.*
- Szerintem tényleg ez lesz az. *mondja, és bár még mindig van benne némi bizonytalanság ez már nem is annyira arról szól, hogy attól fél, hogy nem találja meg egykori otthonát, inkább arról, hogyha tényleg ez az a ház, amit keresnek, nem tudja, hogy kit fognak majd itt találni. Reméli, hogy jókor érkeztek és Nimeril is éppen itt van, mert, ha igen, akkor nem kell majd különösebben hosszabb magyarázatát adnia annak, hogy kik ők, honnan jöttek és miért. Hogy más ismerőst is találjon itt rajta kívül annak az esélyét egészen pontosan nullának ítéli.
Átmeneti bizonytalansága annak is szól, hogy még mindig nem tudja vajon milyen érzés lesz majd ismét azok között a falak között aludni, amelyek közé zárva egyszer már majdnem meghalt, ezen kívül pedig számtalan olyan emlék is kötődik ehhez a házhoz, amelyeket a legkevésbé sem szeretne felidézni most, és nem akar rájuk akkor sem gondolni, ha befogadják őket ide addig ameddig a városban tartózkodnak. Igaz, onnantól kezdve, hogy elhatározta, visszatér Artheniorba ez már nem először merült fel benne, most azonban viszonylag hamar túl is lendül ezen. Ha már itt van, nyilván nem fordulhat vissza, ha pedig látni fogja, hogy valakik boldogabban élnek itt, mint a ház egykori lakói, az majd nyilván egykori rossz emlékein is enyhíteni fog kicsit, legalábbis ebben reménykedik.
De persze, eddig még el kell jutniuk, annak pedig első lépése az, hogy nem csak ácsorognak kint, hanem kezdetnek legalább bekopognak.*
- Menjünk szerintem! *mondja egy biztatónak szánt mosollyal, amivel kicsit magát is biztatja. Rég elhatározta, hogy visszajön, nem gondolta volna, hogy éppen az út utolsó lépéseinek a megtétele lesz majd számára a legnehezebb, pedig bárhonnan nézi, még mindig sokkal jobb helyzetben van most, mint amikor először járt a városban.
Ha a szekér begördül addig ameddig azt akadály nélkül meg tudja tenni, majd meg is áll, kosarát és táskáját magához veszi, és elindul, hogy bekopogjon, feltételezve, hogy a többiek követik őt.
Azért kétségei ellenére az mulattatja, hogy elképzeli milyen vicces látványt nyújthatnak így öten együtt; egy elf, egy tündér és egy félvér, mintha csak egy általa elképzelt ork vicc kezdetét hallaná, igaz mondjuk, hogy rajta első ránézésre talán nem látszik, hogy csak félig elf, vagy csak félig ember, tulajdonképpen mindegy is, hogy melyik oldalról nézi.
Plüssnyulas kosarának ideiglenes lakóival együtt vannak öten, hiszen azt és őket most sem hagyja a szekéren, ha nem is lóbálja maga mellett gondtalan vidámsággal, de hozza magával egészen a ház ajtajáig a baljában, ahol aztán a jobbal bekopog.
Tisztában van a ház méreteivel és azzal, hogy nem biztos, hogy meg fogják hallani, csak úgy bekiabálni viszont nem akar, így marad a kopogás, amit meg is tesz, pontosan háromszor egymás után.
Nem dörömböl, nehogy azt valaki még odabentről fenyegetésnek értelmezze, vagy udvariatlan sürgetésnek, mindazonáltal próbálja egyszerre szelíden, mégis hangosan és határozottan kopogtatni az előtte álló ajtót, remélve, hogy mindez elég lesz ahhoz, hogy valaki tényleg meg is hallja majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952