Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 11:43:58
Üzenet elküldve: 2018-03-27 11:43:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Aleimord, Nairada, Latlie, Luninari, Vicben //
*Magabiztosan közelít az épület felé, minden bizonytalanságát messzire elűzte. Ráér velük később foglalkozni. Gondolatban még képzeletbeli listáját maga elé tartva ellenőrzi, hogy minden rendben van.
Hogy jó benyomást keltsen nyilván sokkal gondosabban választotta ki viseletét. Jelen esetben az elfekre jellemzően hosszú, testhezálló, de kényelmes ruhát hord. A tört fehér, könnyű, fátyolos anyagot a dekoltázs és derék részen gazdag, aprólékosan megmunkált, aranyozott függők díszítik. Ugyanígy vízesés fonatú hajába egy vékonyka fejdísz található, amit pár hegyi kristállyal kiegészített szintén apró szemű lánc függelék tesz izgalmasabbá. Népére jellemző gondos munka mindegyik. Az összképnek megfelelően füleit sem hagyhatta ki, ellenben nyakát és kezeit szabadon hagyta. Nyitott vállú ruhája szolid, de hatásos, semmiképpen sem szeretne túlzásban esni és elterelni figyelmét finoman ívelt nyakáról, és vállairól. Na nem mintha kétséges szándékok vezérelnék, de mindig lelkesen törekszik megmutatni saját szépségét mások számára.
Ahogy közelebb érkezik a bejárathoz világosan láthatóvá válik számára pár alak. Még egyiküket sem ismeri fel, főleg mert egyikük teljesen a nyitott ajtó takarásában van. Éppen csak egy leheletnyit szaporázza meg lépteit, közben azon töpreng, hogy rosszkor vagy éppen még jó időben érkezett-e. Kezébe veszi a lepecsételt levelet, amit szándékai tisztázása végett hozott magával. Még talán éppen időben csatlakozik a társasághoz mielőtt a kaput egyenesen orra előtt becsapnák.*
- Szép napot! *Széles mosollyal arcán üdvözli a hozzá közelebb álló alacsony, igencsak fiatalnak kinéző elf lányt.* Relael lae'Natar, Aleimord Sayqueves kéretet. *Felmutatja, igény esetén akár át is nyújtja a lepecsételt levelet, de szívesebben maradna csak az előbbinél. Akkor is ha nem bizalmas, nagyobb nyugalommal tölti el ha magánál tarthatná, leginkább csak paranoid megszokásból fakadóan.*
- Esetleg befáradhatok, vagy nem megfelelő időpontban érkeztem? *Mondata végénél sajnálkozó kifejezés jelenik meg arcán, főleg az illem végett. A válaszidőt kihasználja arra, hogy egy pillantást vessen a többiekre. Ez idő nem elég ahhoz, hogy esetlegesen felismerje a Cray'ra család tagját, ami azt illeti lehet egyébként sem menne neki csupán név alapján. Túl sok jellemet és arcot kellett már tároljon elméje. Az egyszerű ruhájú emberlány felkelti érdeklődését, persze nem időzik rajta sokat, nehogy gyanút keltsen, a kellemes kis vonásait mindenesetre megjegyzi, mert igencsak különlegesnek tartja visszafogott viselete ellenére.*
~ A lótusz is a mocsaras mély sötétségből tör fel. ~
*Kivételesen őszinte mosollyal várja a választ, ami abból is fakad, hogy rendkívül kíváncsi, és megérzései azt súgják, hogy aligha fog csalódni. Ha már pár nemesi család sarjával, vagy netalántán fejével találkozhat, már nem telik el haszontalanul a napja. Nem elhanyagolandóak a pletykák sem amik megkörnyékezték a Sayqueves rezidenciát, és felpiszkálták Relael érdeklődését is.*
*Magabiztosan közelít az épület felé, minden bizonytalanságát messzire elűzte. Ráér velük később foglalkozni. Gondolatban még képzeletbeli listáját maga elé tartva ellenőrzi, hogy minden rendben van.
Hogy jó benyomást keltsen nyilván sokkal gondosabban választotta ki viseletét. Jelen esetben az elfekre jellemzően hosszú, testhezálló, de kényelmes ruhát hord. A tört fehér, könnyű, fátyolos anyagot a dekoltázs és derék részen gazdag, aprólékosan megmunkált, aranyozott függők díszítik. Ugyanígy vízesés fonatú hajába egy vékonyka fejdísz található, amit pár hegyi kristállyal kiegészített szintén apró szemű lánc függelék tesz izgalmasabbá. Népére jellemző gondos munka mindegyik. Az összképnek megfelelően füleit sem hagyhatta ki, ellenben nyakát és kezeit szabadon hagyta. Nyitott vállú ruhája szolid, de hatásos, semmiképpen sem szeretne túlzásban esni és elterelni figyelmét finoman ívelt nyakáról, és vállairól. Na nem mintha kétséges szándékok vezérelnék, de mindig lelkesen törekszik megmutatni saját szépségét mások számára.
Ahogy közelebb érkezik a bejárathoz világosan láthatóvá válik számára pár alak. Még egyiküket sem ismeri fel, főleg mert egyikük teljesen a nyitott ajtó takarásában van. Éppen csak egy leheletnyit szaporázza meg lépteit, közben azon töpreng, hogy rosszkor vagy éppen még jó időben érkezett-e. Kezébe veszi a lepecsételt levelet, amit szándékai tisztázása végett hozott magával. Még talán éppen időben csatlakozik a társasághoz mielőtt a kaput egyenesen orra előtt becsapnák.*
- Szép napot! *Széles mosollyal arcán üdvözli a hozzá közelebb álló alacsony, igencsak fiatalnak kinéző elf lányt.* Relael lae'Natar, Aleimord Sayqueves kéretet. *Felmutatja, igény esetén akár át is nyújtja a lepecsételt levelet, de szívesebben maradna csak az előbbinél. Akkor is ha nem bizalmas, nagyobb nyugalommal tölti el ha magánál tarthatná, leginkább csak paranoid megszokásból fakadóan.*
- Esetleg befáradhatok, vagy nem megfelelő időpontban érkeztem? *Mondata végénél sajnálkozó kifejezés jelenik meg arcán, főleg az illem végett. A válaszidőt kihasználja arra, hogy egy pillantást vessen a többiekre. Ez idő nem elég ahhoz, hogy esetlegesen felismerje a Cray'ra család tagját, ami azt illeti lehet egyébként sem menne neki csupán név alapján. Túl sok jellemet és arcot kellett már tároljon elméje. Az egyszerű ruhájú emberlány felkelti érdeklődését, persze nem időzik rajta sokat, nehogy gyanút keltsen, a kellemes kis vonásait mindenesetre megjegyzi, mert igencsak különlegesnek tartja visszafogott viselete ellenére.*
~ A lótusz is a mocsaras mély sötétségből tör fel. ~
*Kivételesen őszinte mosollyal várja a választ, ami abból is fakad, hogy rendkívül kíváncsi, és megérzései azt súgják, hogy aligha fog csalódni. Ha már pár nemesi család sarjával, vagy netalántán fejével találkozhat, már nem telik el haszontalanul a napja. Nem elhanyagolandóak a pletykák sem amik megkörnyékezték a Sayqueves rezidenciát, és felpiszkálták Relael érdeklődését is.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-27 00:34:55
Üzenet elküldve: 2018-03-27 00:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vicben, konyha//
*Kedvesen mosolyog Vicbenre, örülve neki, hogy a nevét kérdezi, és a sajátját is elárulja. Még gondolatban is sokkal egyszerűbb a nevén nevezni valakit, mint folyton férfinak, félvérnek, vagy papnak hívnii magában.*
- Meg tudom érteni, hasonlóképpen vagyok vele én is. Luninarinak hívnak, és nem is ragaszkodom a kisasszony megszólításhoz. *mondja. Utóbbi ugyan tetszik neki, de az biztos, hogy valóban személytelen, és még szoknia is kell. Persze, ha a szolgálók így fogják hívni, az ellen nem lesz kifogása, de Vicben sokat segített rajtuk, így, ha a nevén kívánja szólítani, ami őt illeti, akkor sem tiltakozna ez ellen, ha nemesek között nőtt volna fel, és illetlenségnek érezne hasonlót.
Aztán persze tényleg érdeklődve figyel, nem nagyon tűnődve ezen, végtére is sokkal fontosabb most mindaz, amit megtanulhat a gyógynövények hasznosításáról.*
- Értem. *könnyebbül meg aztán, miközben látja, hogy tényleg elég egyszerű kiszabadítani a holdsajtból a magot, és felszeletelni sem bonyolultabb, mint bármi mást. Mivel pedig a sajtok nagy kedvencei, még az illatát is kellemesnek találja.
Ugyan idegen számára még ez a konyha, így nem nagyon tudja, hogy mi hol található benne, mégis mivel édesanyjának az otthoniban nagyon sokat segített, nem okoz neki gondot tüzet gyújtani és vizet forralni.
Alenia ízlését ugyan nem ismeri, hiszen nincsen még itt olyan régóta, de azért kockáztat annyit, hogy munkálkodásuk végeredményét feljavítja egy kis mézzel.*
- Természetesen megmutatom! *mondja aztán, amikor átveszi a tálcát, és miközben felfelé mennek az emeletre azt is kigondolja, hogy melyik az egyetlen szabad szoba.
Miután Aleniánál végez, halkan a kijön a szobából, és megmutatja Vicbennek is az övét.*
- Ugyan! Mi köszönünk mindent! *mondja, mielőtt búcsúzásképpen meghajol a férfi előtt és visszatér a szobájába. Bár mozdulatát udvariasnak szánja, sokkal több benne az őszinte köszönet és hála.*
//Napváltás//
*Saját szobájában már csak levetkőzik, visszabújik a takaró alá játéknyulaihoz, és addig olvassa a Naitól kölcsönkapott könyvet, ameddig hatalmas ásítások kíséretében nem folynak szemei előtt össze a sorok. Csak ekkor fújja el a gyertyákat, és bújik be a takaró alá. Az ugyan nem nyugtatja meg, hogy Alenia levágott ujja még mindig odalent van eldugva a pincében, de ez olyan probléma, amit késő este és nagyon fáradtan megoldani már úgy sem tudna. Talán rossz, és ostoba döntést hozott ezzel az egésszel kapcsolatban. Ettől még egy hosszú és nyugodt alvást úgy gondolja, hogy ő is érdemel.*
//Másnap - Az ajtóban//
//Aleimord, Latlie, Vicben//
*Valamikor, amikor már világos van, amint kitörli szeméből az álmot, felöltözik, átmegy a fürdőbe, levetkőzik, fürdik, felöltözik újra, majd mindezek után, ha nem is túl vidáman, de sokkal kevésbé idegesen és félve, mint tegnap reggel elindul a konyhába csinálni magának egy kis reggelit. Útja az előtéren át vezet, még kicsit fel is derül az arca, amikor Vicbent már ott találja.*
- Jó reggelt! *köszön neki mosolyogva, amikor kopogást hall, bár csak feltételezi, hogy még reggel van. Nem lepné meg túlságosan, ha a tegnapi nap után egy kissé tovább aludt volna. Mivel egy szolgálót sem lát, aki sietne ajtót nyitni, ő maga teszi meg ezt. Az ajtó túloldalán Nairadát találja egy lány társaságában, egy kisebb csomaggal.*
- Szép napot nektek! *köszön mosolyogva, ezúttal már olyan köszönést használva, amit reggel is, napközben is nyugodtan szájára vehet, anélkül, hogy bárki rájönne, hogy fogalma sincsen az éppen aktuális napszakról, éppen csak annyit tud, hogy már éjszaka nincsen.*
- Áthoztad a tegnapi ruhákat? De kedves, köszönöm! *derül fel lelkesen az arca a csomagra pillantva, de valami bizonytalan előérzet arra inti a következő pillanatban, hogy valószínűleg egyáltalán nem erről van szó, hiába nem tudott elsőre másra gondolni a lány kezében tartott csomagról.*
- Vagy másról van szó? *bukik ki belőle a kérdés.*
- Persze nem úgy értem, hogy rám tartozna, hogy miért vagy itt, ha másért jöttél, bocsáss meg! Gyertek be! *szabadkozik kicsit zavartan, tárja szélesre az ajtót és áll is félre a látogatók útjából.
Nem ismerheti a Cray'ra család minden szolgálóját és most viselkedéséből nagyon úgy tűnik, hogy azt hiszi, hogy a Nairadával lévő lány egy közülük, akit a másik lány valamiért magával hozott.*
- Megkeressem neked Aleimordot és szóljak neki, hogy itt vagy, vagy inkább megkeresed őt te magad? *kérdi miután Nairada és a vele lévő lány már beléptek az előtérbe.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 00:38:49
*Kedvesen mosolyog Vicbenre, örülve neki, hogy a nevét kérdezi, és a sajátját is elárulja. Még gondolatban is sokkal egyszerűbb a nevén nevezni valakit, mint folyton férfinak, félvérnek, vagy papnak hívnii magában.*
- Meg tudom érteni, hasonlóképpen vagyok vele én is. Luninarinak hívnak, és nem is ragaszkodom a kisasszony megszólításhoz. *mondja. Utóbbi ugyan tetszik neki, de az biztos, hogy valóban személytelen, és még szoknia is kell. Persze, ha a szolgálók így fogják hívni, az ellen nem lesz kifogása, de Vicben sokat segített rajtuk, így, ha a nevén kívánja szólítani, ami őt illeti, akkor sem tiltakozna ez ellen, ha nemesek között nőtt volna fel, és illetlenségnek érezne hasonlót.
Aztán persze tényleg érdeklődve figyel, nem nagyon tűnődve ezen, végtére is sokkal fontosabb most mindaz, amit megtanulhat a gyógynövények hasznosításáról.*
- Értem. *könnyebbül meg aztán, miközben látja, hogy tényleg elég egyszerű kiszabadítani a holdsajtból a magot, és felszeletelni sem bonyolultabb, mint bármi mást. Mivel pedig a sajtok nagy kedvencei, még az illatát is kellemesnek találja.
Ugyan idegen számára még ez a konyha, így nem nagyon tudja, hogy mi hol található benne, mégis mivel édesanyjának az otthoniban nagyon sokat segített, nem okoz neki gondot tüzet gyújtani és vizet forralni.
Alenia ízlését ugyan nem ismeri, hiszen nincsen még itt olyan régóta, de azért kockáztat annyit, hogy munkálkodásuk végeredményét feljavítja egy kis mézzel.*
- Természetesen megmutatom! *mondja aztán, amikor átveszi a tálcát, és miközben felfelé mennek az emeletre azt is kigondolja, hogy melyik az egyetlen szabad szoba.
Miután Aleniánál végez, halkan a kijön a szobából, és megmutatja Vicbennek is az övét.*
- Ugyan! Mi köszönünk mindent! *mondja, mielőtt búcsúzásképpen meghajol a férfi előtt és visszatér a szobájába. Bár mozdulatát udvariasnak szánja, sokkal több benne az őszinte köszönet és hála.*
//Napváltás//
*Saját szobájában már csak levetkőzik, visszabújik a takaró alá játéknyulaihoz, és addig olvassa a Naitól kölcsönkapott könyvet, ameddig hatalmas ásítások kíséretében nem folynak szemei előtt össze a sorok. Csak ekkor fújja el a gyertyákat, és bújik be a takaró alá. Az ugyan nem nyugtatja meg, hogy Alenia levágott ujja még mindig odalent van eldugva a pincében, de ez olyan probléma, amit késő este és nagyon fáradtan megoldani már úgy sem tudna. Talán rossz, és ostoba döntést hozott ezzel az egésszel kapcsolatban. Ettől még egy hosszú és nyugodt alvást úgy gondolja, hogy ő is érdemel.*
//Másnap - Az ajtóban//
//Aleimord, Latlie, Vicben//
*Valamikor, amikor már világos van, amint kitörli szeméből az álmot, felöltözik, átmegy a fürdőbe, levetkőzik, fürdik, felöltözik újra, majd mindezek után, ha nem is túl vidáman, de sokkal kevésbé idegesen és félve, mint tegnap reggel elindul a konyhába csinálni magának egy kis reggelit. Útja az előtéren át vezet, még kicsit fel is derül az arca, amikor Vicbent már ott találja.*
- Jó reggelt! *köszön neki mosolyogva, amikor kopogást hall, bár csak feltételezi, hogy még reggel van. Nem lepné meg túlságosan, ha a tegnapi nap után egy kissé tovább aludt volna. Mivel egy szolgálót sem lát, aki sietne ajtót nyitni, ő maga teszi meg ezt. Az ajtó túloldalán Nairadát találja egy lány társaságában, egy kisebb csomaggal.*
- Szép napot nektek! *köszön mosolyogva, ezúttal már olyan köszönést használva, amit reggel is, napközben is nyugodtan szájára vehet, anélkül, hogy bárki rájönne, hogy fogalma sincsen az éppen aktuális napszakról, éppen csak annyit tud, hogy már éjszaka nincsen.*
- Áthoztad a tegnapi ruhákat? De kedves, köszönöm! *derül fel lelkesen az arca a csomagra pillantva, de valami bizonytalan előérzet arra inti a következő pillanatban, hogy valószínűleg egyáltalán nem erről van szó, hiába nem tudott elsőre másra gondolni a lány kezében tartott csomagról.*
- Vagy másról van szó? *bukik ki belőle a kérdés.*
- Persze nem úgy értem, hogy rám tartozna, hogy miért vagy itt, ha másért jöttél, bocsáss meg! Gyertek be! *szabadkozik kicsit zavartan, tárja szélesre az ajtót és áll is félre a látogatók útjából.
Nem ismerheti a Cray'ra család minden szolgálóját és most viselkedéséből nagyon úgy tűnik, hogy azt hiszi, hogy a Nairadával lévő lány egy közülük, akit a másik lány valamiért magával hozott.*
- Megkeressem neked Aleimordot és szóljak neki, hogy itt vagy, vagy inkább megkeresed őt te magad? *kérdi miután Nairada és a vele lévő lány már beléptek az előtérbe.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 00:38:49
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-26 01:22:53
Üzenet elküldve: 2018-03-26 01:22:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Luninari, Konyha//
* Szerencsére még mielőtt valóban rossz helyre kopogtatna, egy halk, kedves hang üti meg a fülét. Halvány mosoly kíséretében bólint Luninari felé, majd követi is a hölgyet a konyhába. *
- Nos, kezdetnek, megkérdezhetem hogy hívják? Nem szeretem ezeket a személytelen megnevezéseket.
* Szólítja meg a félvért, miközben előkészíti a holdsajtot, meg egy éles kést. *
- Az én nevem Vicben. Ha kíváncsi, szívesen el is magyarázom, mit miért teszek.
* Mutatkozik be, s ajánlja fel, hisz látja az érdeklődést a másik tekintetében. *
- A holdsajt az egyszerűbb, nem bonyolultabb, mint egy diót feltörni. A belsejében lévő mag a fontos. Akár így frissen, akár kicsit szárítva is fogyasztható.
* Magyarázza, közben a késsel sikerül a nagyobbacska termést kiszabadítania fogságából. Ahogy egy tányérra téve felszeleteli, enyhe sajt illat lengi körbe. *
- A Gnóm retekre most aligha lesz szükség, ám az ezüstcsörgőből elkészítek egy adagot, hogy ha nem tudna aludni Alenia kisasszony, akkor ez majd segít. Feltenne kérem egy edénybe vizet?
* Kéri meg Luninarit, míg a pap a növény apró virágait morzsolja össze, hogy majd a forró vízbe vethesse azokat. *
- Ezzel nincs több dolgunk, mint a tealevéllel. Lehet beletenni mézet is, ha úgy érzi, de mindenképpen melegen kell tálalni.
* Miután mindennel megvannak, felmerül a férfiban a lakhatás kérdése. *
- Aleimord úr felajánlott az emeleten egy szobát. Miután a tálcát bevitte a kisasszonynak, még megtenne annyit, hogy megmutatná melyik emeleti szobában húzhatnám meg magamat?
* Kérdezi, s ha minden igaz, hamarosan kap is egy szobát. *
- Mindent köszönök, és jó pihenést kívánok. Ha esetleg bármi lenne a hölggyel, kérem azonnal keltsenek fel.
* Búcsúzik el Luninaritól, majd egy ima után maga is nyugovóra tér. *
// Napváltás //
* Ha az éjjel eseménytelenül telik, úgy egy rövid reggeli ima után még egy ideig a szobájában marad, s csak utána lép ki, hogy lemenjen az előszobába, s ott várja meg vagy a ház urát, vagy az egyik szolgálót. *
* Szerencsére még mielőtt valóban rossz helyre kopogtatna, egy halk, kedves hang üti meg a fülét. Halvány mosoly kíséretében bólint Luninari felé, majd követi is a hölgyet a konyhába. *
- Nos, kezdetnek, megkérdezhetem hogy hívják? Nem szeretem ezeket a személytelen megnevezéseket.
* Szólítja meg a félvért, miközben előkészíti a holdsajtot, meg egy éles kést. *
- Az én nevem Vicben. Ha kíváncsi, szívesen el is magyarázom, mit miért teszek.
* Mutatkozik be, s ajánlja fel, hisz látja az érdeklődést a másik tekintetében. *
- A holdsajt az egyszerűbb, nem bonyolultabb, mint egy diót feltörni. A belsejében lévő mag a fontos. Akár így frissen, akár kicsit szárítva is fogyasztható.
* Magyarázza, közben a késsel sikerül a nagyobbacska termést kiszabadítania fogságából. Ahogy egy tányérra téve felszeleteli, enyhe sajt illat lengi körbe. *
- A Gnóm retekre most aligha lesz szükség, ám az ezüstcsörgőből elkészítek egy adagot, hogy ha nem tudna aludni Alenia kisasszony, akkor ez majd segít. Feltenne kérem egy edénybe vizet?
* Kéri meg Luninarit, míg a pap a növény apró virágait morzsolja össze, hogy majd a forró vízbe vethesse azokat. *
- Ezzel nincs több dolgunk, mint a tealevéllel. Lehet beletenni mézet is, ha úgy érzi, de mindenképpen melegen kell tálalni.
* Miután mindennel megvannak, felmerül a férfiban a lakhatás kérdése. *
- Aleimord úr felajánlott az emeleten egy szobát. Miután a tálcát bevitte a kisasszonynak, még megtenne annyit, hogy megmutatná melyik emeleti szobában húzhatnám meg magamat?
* Kérdezi, s ha minden igaz, hamarosan kap is egy szobát. *
- Mindent köszönök, és jó pihenést kívánok. Ha esetleg bármi lenne a hölggyel, kérem azonnal keltsenek fel.
* Búcsúzik el Luninaritól, majd egy ima után maga is nyugovóra tér. *
// Napváltás //
* Ha az éjjel eseménytelenül telik, úgy egy rövid reggeli ima után még egy ideig a szobájában marad, s csak utána lép ki, hogy lemenjen az előszobába, s ott várja meg vagy a ház urát, vagy az egyik szolgálót. *
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-25 21:28:04
Üzenet elküldve: 2018-03-25 21:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Voka//
//Napváltás//
- Kék éden? Hm, mutassa csak! Nem rémlik így névről, hogy mi az.
*A gyertyát a címke főlé tartja megvilágítva azt. Rajta arany színű betűkkel a felirat, alatta pedig az évjárat. Kicsit feljebb, középen pedig egy címer. Arany és kék színek váltják egymást, közepén egy holló szerű madár.*
- Ismerős, már láttam párszor.
*Ha Vokattänak nincs ellenére, elkéri tőle az üveget. Kicsit forgatja, hátha talál még rajta valami hasznára valót, és bizony így is történik. Az üveg hátulján ott szerepel a család neve is, akinek a birtokairól származik a nedű.*
- Ezt jobb, ha inkább visszatesszük oda, ahonnan elvettük. Egy kisebb vagyonba kerülnek a Cray'ra italok, nem hiszem, hogy örülne neki a házigazdánk, ha mi innánk meg.
*Ha visszakerült a bor a polcra, ő is visszamegy még keresgélni.*
- Hogy mire akadtam? Még én sem tudom. *Kisebb, kevésbé elegáns üveget tart a kezében. Kihúzza a dugót, és beleszagol.*
- Nem bor, erősebb szaga van. Talán pálinka.
*A tündér visszaindul a konyhába, Darenahr pedig követi. Nem visz semmit magával, jó az, amit Vokattä talált. A felé nyújtott poharat elfogadja, és koccintásra emeli, majd gyorsan le is húzza.
Egy darabig még ő konyhában marad, ha Voka is, talán még beszélgethetnek is akár, vagy csak egymás mellett, csendben borozgatnak. Talán egy óra telhet el, mire visszaindul a szobájába. Nagy nehezen jön csak rá, melyik volt az övé, már ha egyáltalán jóba nyitott be. Majd reggel kiderül.*
//Napváltás//
- Kék éden? Hm, mutassa csak! Nem rémlik így névről, hogy mi az.
*A gyertyát a címke főlé tartja megvilágítva azt. Rajta arany színű betűkkel a felirat, alatta pedig az évjárat. Kicsit feljebb, középen pedig egy címer. Arany és kék színek váltják egymást, közepén egy holló szerű madár.*
- Ismerős, már láttam párszor.
*Ha Vokattänak nincs ellenére, elkéri tőle az üveget. Kicsit forgatja, hátha talál még rajta valami hasznára valót, és bizony így is történik. Az üveg hátulján ott szerepel a család neve is, akinek a birtokairól származik a nedű.*
- Ezt jobb, ha inkább visszatesszük oda, ahonnan elvettük. Egy kisebb vagyonba kerülnek a Cray'ra italok, nem hiszem, hogy örülne neki a házigazdánk, ha mi innánk meg.
*Ha visszakerült a bor a polcra, ő is visszamegy még keresgélni.*
- Hogy mire akadtam? Még én sem tudom. *Kisebb, kevésbé elegáns üveget tart a kezében. Kihúzza a dugót, és beleszagol.*
- Nem bor, erősebb szaga van. Talán pálinka.
*A tündér visszaindul a konyhába, Darenahr pedig követi. Nem visz semmit magával, jó az, amit Vokattä talált. A felé nyújtott poharat elfogadja, és koccintásra emeli, majd gyorsan le is húzza.
Egy darabig még ő konyhában marad, ha Voka is, talán még beszélgethetnek is akár, vagy csak egymás mellett, csendben borozgatnak. Talán egy óra telhet el, mire visszaindul a szobájába. Nagy nehezen jön csak rá, melyik volt az övé, már ha egyáltalán jóba nyitott be. Majd reggel kiderül.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-24 21:37:04
Üzenet elküldve: 2018-03-24 21:37:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
//Aleimord szobájában//
*Nagy erőfeszítésbe kerül, hogy percekig noszogassa testvérét, hogy ébredjen fel, és foglalkozzon vele. Nia még mindig rémült és magányos, de szerencsére már nincs annyira rosszul a kiadós alvás után. Az nem esett neki túl jól, hogy hazaért, Aleimord pedig épp, hogy csak benézett hozzá, aztán el is viharzott, de ezt jóvá is tette azzal, hogy egész éjszaka vigyázott rá, most viszont ismét nem esik jól neki, hogy az alvás fontosabb nála. Lebiggyeszti ajkait és felsóhajt, majd sérült kezét maga elé emeli, és most először néz végig a már kötésektől mentes kézfején.*
~Eszméletlenül ronda...~
*Sóhajt újra lemondóan. Tényleg szüksége lesz egy kesztyűre, vagy valamire, amivel titkolhatja, hogy nyomorékká vált. Bátyjára pillant, aki úgy fest, megint elaludt, hiába piszkálta Nia annyi ideig.
Neki viszont akkor is meg kell fürödnie, mert ez így már nem állapot, s ha Aleimord nem segít neki, akkor megoldja egyedül. Erőtlenül mászik ki az ágyból keresztül testvérén, és ahogy megáll a két lábán meg is szédül egy pillanatra, de bizonytalan léptekkel a szobában lévő szekrényhez indul. Meztelen, így találnia kell valamit, amiben eljuthat a fürdőig. Rövid keresgélés után Aleimord egyik köntösébe bújik, majd kissé vacogva lép ki az ajtón.*
//A folyosón, majd a fürdőben//
*Egyedül megy ki a már ismerős folyosóra, és esetlen léptekkel a fürdőszoba felé veszi az irányt. Most nem keres szolgálót, nem kér segítséget senkitől, aki nem Aleimord. Büszkesége túl erős ahhoz, hogy testvérén kívül bárki másnak engedje, hogy ilyen állapotban lássa őt, főleg nem a szolgálóknak. Becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtaját és megengedi magának a kellemesen forró vizet, amibe bele is mászik picit később.*
//Aleimord szobájában//
*Nagy erőfeszítésbe kerül, hogy percekig noszogassa testvérét, hogy ébredjen fel, és foglalkozzon vele. Nia még mindig rémült és magányos, de szerencsére már nincs annyira rosszul a kiadós alvás után. Az nem esett neki túl jól, hogy hazaért, Aleimord pedig épp, hogy csak benézett hozzá, aztán el is viharzott, de ezt jóvá is tette azzal, hogy egész éjszaka vigyázott rá, most viszont ismét nem esik jól neki, hogy az alvás fontosabb nála. Lebiggyeszti ajkait és felsóhajt, majd sérült kezét maga elé emeli, és most először néz végig a már kötésektől mentes kézfején.*
~Eszméletlenül ronda...~
*Sóhajt újra lemondóan. Tényleg szüksége lesz egy kesztyűre, vagy valamire, amivel titkolhatja, hogy nyomorékká vált. Bátyjára pillant, aki úgy fest, megint elaludt, hiába piszkálta Nia annyi ideig.
Neki viszont akkor is meg kell fürödnie, mert ez így már nem állapot, s ha Aleimord nem segít neki, akkor megoldja egyedül. Erőtlenül mászik ki az ágyból keresztül testvérén, és ahogy megáll a két lábán meg is szédül egy pillanatra, de bizonytalan léptekkel a szobában lévő szekrényhez indul. Meztelen, így találnia kell valamit, amiben eljuthat a fürdőig. Rövid keresgélés után Aleimord egyik köntösébe bújik, majd kissé vacogva lép ki az ajtón.*
//A folyosón, majd a fürdőben//
*Egyedül megy ki a már ismerős folyosóra, és esetlen léptekkel a fürdőszoba felé veszi az irányt. Most nem keres szolgálót, nem kér segítséget senkitől, aki nem Aleimord. Büszkesége túl erős ahhoz, hogy testvérén kívül bárki másnak engedje, hogy ilyen állapotban lássa őt, főleg nem a szolgálóknak. Becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtaját és megengedi magának a kellemesen forró vizet, amibe bele is mászik picit később.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-24 17:42:29
Üzenet elküldve: 2018-03-24 17:42:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap - Az ajtóban//
//Aleimord, Latlie//
*Reggel ugyan már egyszer járt itt, és nagyon kellemes perceket töltöttek együtt még az indulása előtt, most azonban a tervek ellenére, ismét ide vezetett útja.
Ezúttal nem egyedül érkezett. A megpakolt kocsi a ház előtt várja, ahogy az abban ülő Cray'ra ház feje is.
Kezében egy nagyobb zacskóval siet végig az úton, az őrök meg sem állítják már. Ahogy látja, most nem csak egyedül ő keresi Aleimordot. Az ajtóban már egy másik nő is várakozik. Külsőre nem tűnik nemesnek, talán az egyik szolgáló lehet, habár még nem látta itt.*
- Szép napot!
*Köszön neki, mikor odaér, majd csak megáll ő is az ajtó előtt, bebocsátásra várva.*
//Aleimord, Latlie//
*Reggel ugyan már egyszer járt itt, és nagyon kellemes perceket töltöttek együtt még az indulása előtt, most azonban a tervek ellenére, ismét ide vezetett útja.
Ezúttal nem egyedül érkezett. A megpakolt kocsi a ház előtt várja, ahogy az abban ülő Cray'ra ház feje is.
Kezében egy nagyobb zacskóval siet végig az úton, az őrök meg sem állítják már. Ahogy látja, most nem csak egyedül ő keresi Aleimordot. Az ajtóban már egy másik nő is várakozik. Külsőre nem tűnik nemesnek, talán az egyik szolgáló lehet, habár még nem látta itt.*
- Szép napot!
*Köszön neki, mikor odaér, majd csak megáll ő is az ajtó előtt, bebocsátásra várva.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-24 16:54:35
Üzenet elküldve: 2018-03-24 16:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Egy csendes, egyszerű ruhát viselő fiatal nő lép a rezidencia elé, kezében egy meggyűrt, kissé izzadtsággal el is áztatott papírt gyűröget. Új még neki a dolog, furcsa, hogy nem kell sietnie, mert nem vár rá senki sem, aki leszidná, ha túl lassú volt.
Égszínkék szemei elméláznak egy pillanatig az épületen, aztán a címerre siklik tekintete. Jó helyen kell lennie, ebben szinte biztos.
Ha már az őrök megállítják a kapuban, nekik mondja el halkan és félénken, hogy egy hirdetés miatt jött amiben szolgálókat kerestek ide, ha pedig továbbengedik a bejáraton, picit megigazgatva elnyűtt ruhácskáját és a hidegtől óvó, ócska kabátkáját bekopog a kapun. *
Égszínkék szemei elméláznak egy pillanatig az épületen, aztán a címerre siklik tekintete. Jó helyen kell lennie, ebben szinte biztos.
Ha már az őrök megállítják a kapuban, nekik mondja el halkan és félénken, hogy egy hirdetés miatt jött amiben szolgálókat kerestek ide, ha pedig továbbengedik a bejáraton, picit megigazgatva elnyűtt ruhácskáját és a hidegtől óvó, ócska kabátkáját bekopog a kapun. *
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-24 13:25:18
Üzenet elküldve: 2018-03-24 13:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobájában//
*Egész jól halad a könyvével, köszönhetően annak, hogy gyermeki kíváncsisággal és lelkesedéssel olvassa egymás után a sorokat. Gondolatai ugyan természetesen vissza-visszatérnek az elmúlt napok eseményeihez, mégis maga az a tudat, hogy ősi, vagy általa annak képzelt titkokat tudhat meg a mágia természetéről, eléggé lenyűgözik ahhoz, hogy tudjon figyelni a hosszú mondatokká összeálló szavakra, és azok jelentésére is.
~ Vajon hány évig állhatott ez a könyv Naiéknál a polcon? ~ kalandozik mégis néha el hasonló kérdések felé.
Furcsa számára belegondolni, hogy talán olyan oldalakt olvas át éppen aprólékos gonddal, amelyek évtizedek, vagy talán már vagy száz éve a könyvtárban voltak. Igaz onnan, hogy a lány ismerte ezt a könyvet, elég valószínű, hogy nem ő az, aki hosszú idő óta először olvassa.
Olvas hát tovább, amikor hirtelen belehasít az a kellemetlen felismerés, hogy amit korábban a segítségükre siető férfinak mondott, nem fedi le egészen pontosan a valóságot.
Hiába na, rettenetesen hosszú volt ez a nap, sok rettenetes dologgal, ami történt. A tényen mindenesetre nem változtat semmit; ő az Aleniával szomszédos szobában lakik, a férfi ellenben az Aleimord szobája mellettibe fog bekopogni, amikor keresi őt, mivel ő azt mondta neki Aleimord szobájában, ahová Aleniát vitték, hogy a szomszéd szobában lesz.
Sóhajt egyet átkozva magát saját meggondolatlanságáért és tévedéséért, majd ágyából kimászva szélesre tárja az ajtaját, hogy biztosan hallja, amikor majd keresni kezdi, már amennyiben keresni fogja.
Nem tud nyugodtan visszamenni az ágyába, innentől kezdve a nyitott ajtó mellé húz egy széket, ott olvas tovább, les ki néha, majd hallja meg végül kicsivel később a kopogást, amire várt.*
- Bocsánat, eltévesztettem a szobát. *mondja halkan a férfinak, nehogy Aleniát felébressze azzal, hogy hangosan beszél.*
- Természetesen mutatom az utat a konyhába. Erre tessék! *teszi hozzá ezúttal a helyes irányba mutató kézzel, és el is indul a lépcsőn lefelé.*
//Vicben, Konyha//
*Odalent a konyhában biztos, ami biztos alapon meggyújt még néhány gyertyát, hogy jól lássanak mind a ketten, majd figyeli a pap minden egyes mozdulatát, hogy megtanulja, hogyan kell elkészíteni ezeket a főzeteket. Persze nagyon reméli, hogy a későbbiekben majd nem túl gyakran lesz szüksége erre a tudásra, de azért azzal is tisztában van, hogy kár lenne azzal áltatni magát, hogy sohasem lesz szüksége majd ezekre az ismeretekre. Az biztos, hogy mint annyi más esetben így most is igaz, hogy többet ér és hasznosabb a tudatlanságnál a tudás.*
*Egész jól halad a könyvével, köszönhetően annak, hogy gyermeki kíváncsisággal és lelkesedéssel olvassa egymás után a sorokat. Gondolatai ugyan természetesen vissza-visszatérnek az elmúlt napok eseményeihez, mégis maga az a tudat, hogy ősi, vagy általa annak képzelt titkokat tudhat meg a mágia természetéről, eléggé lenyűgözik ahhoz, hogy tudjon figyelni a hosszú mondatokká összeálló szavakra, és azok jelentésére is.
~ Vajon hány évig állhatott ez a könyv Naiéknál a polcon? ~ kalandozik mégis néha el hasonló kérdések felé.
Furcsa számára belegondolni, hogy talán olyan oldalakt olvas át éppen aprólékos gonddal, amelyek évtizedek, vagy talán már vagy száz éve a könyvtárban voltak. Igaz onnan, hogy a lány ismerte ezt a könyvet, elég valószínű, hogy nem ő az, aki hosszú idő óta először olvassa.
Olvas hát tovább, amikor hirtelen belehasít az a kellemetlen felismerés, hogy amit korábban a segítségükre siető férfinak mondott, nem fedi le egészen pontosan a valóságot.
Hiába na, rettenetesen hosszú volt ez a nap, sok rettenetes dologgal, ami történt. A tényen mindenesetre nem változtat semmit; ő az Aleniával szomszédos szobában lakik, a férfi ellenben az Aleimord szobája mellettibe fog bekopogni, amikor keresi őt, mivel ő azt mondta neki Aleimord szobájában, ahová Aleniát vitték, hogy a szomszéd szobában lesz.
Sóhajt egyet átkozva magát saját meggondolatlanságáért és tévedéséért, majd ágyából kimászva szélesre tárja az ajtaját, hogy biztosan hallja, amikor majd keresni kezdi, már amennyiben keresni fogja.
Nem tud nyugodtan visszamenni az ágyába, innentől kezdve a nyitott ajtó mellé húz egy széket, ott olvas tovább, les ki néha, majd hallja meg végül kicsivel később a kopogást, amire várt.*
- Bocsánat, eltévesztettem a szobát. *mondja halkan a férfinak, nehogy Aleniát felébressze azzal, hogy hangosan beszél.*
- Természetesen mutatom az utat a konyhába. Erre tessék! *teszi hozzá ezúttal a helyes irányba mutató kézzel, és el is indul a lépcsőn lefelé.*
//Vicben, Konyha//
*Odalent a konyhában biztos, ami biztos alapon meggyújt még néhány gyertyát, hogy jól lássanak mind a ketten, majd figyeli a pap minden egyes mozdulatát, hogy megtanulja, hogyan kell elkészíteni ezeket a főzeteket. Persze nagyon reméli, hogy a későbbiekben majd nem túl gyakran lesz szüksége erre a tudásra, de azért azzal is tisztában van, hogy kár lenne azzal áltatni magát, hogy sohasem lesz szüksége majd ezekre az ismeretekre. Az biztos, hogy mint annyi más esetben így most is igaz, hogy többet ér és hasznosabb a tudatlanságnál a tudás.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-24 12:26:34
Üzenet elküldve: 2018-03-24 12:26:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr//
-Itt lépcső is van? *Csodálkozik a tündér. Lehet, hogy az ember szeme jobban hozzászokott a sötét helyekhez. Vagy a titkos részek feltárásához. A pince kissé dohos, nem ártana neki egy jobb szellőzés. Ahogy a nyirkos üveget megfogja, az hajlamos lenne kicsúszni a kezéből, ha nem vigyázna.*
-Nem vagyok jártas az Artheniorban népszerű italokban, de hadd lássam mik vannak itt. Úgy látom az évszámokat nem tüntették fel mindegyiken. Ezeket lehet, hogy nem eladásra szánták.
*Vokka a címkékhez emeli a kezében tartott gyertyát, majd olvasni kezdi a szöveget.*
-Kék Éden. Érdekes biztos valami sötétebb fajtából van. A következő a Fehér Hármas, érdekes az állaga. Habár én annyira nem vagyok oda a fehér borokért. *Tovább nézelődve ráakad egy sorra ahol jónak tűnő palackot talál.*
-Nocsak itt van valami. Azt írják valami birtokról származik. Szép vörös színe van. Ön mire akadt? *Kérdése a kissé távolabb álló kereskedőnek szólt, aki úgy tűnik szintén tart valamilyen üveget a kezében.*
-Ha megvan amiért jött, akkor menjünk vissza. Nem bírom a szűk helyeket.
*A tündér el is indul visszafele, egészen a konyháig ahol levesz két poharat. Kifeszegeti az előbb talált üvegnek a dugóját, és kitölti a poharakba a vörös nedűt. Édeskés illata van ahogyan az várható volt. Ha a kereskedő is visszatér megkínálja egy pohárral. Attól függetlenül, hogy ő hozott-e fel magával valamit vagy sem.*
-Itt lépcső is van? *Csodálkozik a tündér. Lehet, hogy az ember szeme jobban hozzászokott a sötét helyekhez. Vagy a titkos részek feltárásához. A pince kissé dohos, nem ártana neki egy jobb szellőzés. Ahogy a nyirkos üveget megfogja, az hajlamos lenne kicsúszni a kezéből, ha nem vigyázna.*
-Nem vagyok jártas az Artheniorban népszerű italokban, de hadd lássam mik vannak itt. Úgy látom az évszámokat nem tüntették fel mindegyiken. Ezeket lehet, hogy nem eladásra szánták.
*Vokka a címkékhez emeli a kezében tartott gyertyát, majd olvasni kezdi a szöveget.*
-Kék Éden. Érdekes biztos valami sötétebb fajtából van. A következő a Fehér Hármas, érdekes az állaga. Habár én annyira nem vagyok oda a fehér borokért. *Tovább nézelődve ráakad egy sorra ahol jónak tűnő palackot talál.*
-Nocsak itt van valami. Azt írják valami birtokról származik. Szép vörös színe van. Ön mire akadt? *Kérdése a kissé távolabb álló kereskedőnek szólt, aki úgy tűnik szintén tart valamilyen üveget a kezében.*
-Ha megvan amiért jött, akkor menjünk vissza. Nem bírom a szűk helyeket.
*A tündér el is indul visszafele, egészen a konyháig ahol levesz két poharat. Kifeszegeti az előbb talált üvegnek a dugóját, és kitölti a poharakba a vörös nedűt. Édeskés illata van ahogyan az várható volt. Ha a kereskedő is visszatér megkínálja egy pohárral. Attól függetlenül, hogy ő hozott-e fel magával valamit vagy sem.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-23 20:36:30
Üzenet elküldve: 2018-03-23 20:36:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel - Aleimord szobájában//
*Úgy alszik, mint a bunda. Álmában nem tagadták ki a szülei, sőt az apja egyenesen imádja; Nairada a felesége, és egy hatalmas birtokon élnek a városon kívül háromnegyed-vér gyerekekkel. A nappaliban ülve kávét kortyol, és a griff-tojásait figyeli, hogy mikor akarnak kikelni. Közben a kávé kihűl, Aleimord pedig varázslattal felmelegíti azt.
Félálomban motyog valamit, mikor a húga keltegetni kezdi, de a férfi csak morcosan magára húzza a takarót.*
- Hagyj aludni.
*Sóhajtja, majd lehúzza a takarót az orráig, és álmos szelekkel pislog a húgára.*
- Örülök, hogy jobban vagy.
*Érződik a szavaiban, hogy tényleg boldog.*
- Reggelizni akarok.
*Mondja visszabújva a takaró alá.*
- Két napja nem ettem szinte semmit.
*Mire végigmondja újra elalszik.*
*Úgy alszik, mint a bunda. Álmában nem tagadták ki a szülei, sőt az apja egyenesen imádja; Nairada a felesége, és egy hatalmas birtokon élnek a városon kívül háromnegyed-vér gyerekekkel. A nappaliban ülve kávét kortyol, és a griff-tojásait figyeli, hogy mikor akarnak kikelni. Közben a kávé kihűl, Aleimord pedig varázslattal felmelegíti azt.
Félálomban motyog valamit, mikor a húga keltegetni kezdi, de a férfi csak morcosan magára húzza a takarót.*
- Hagyj aludni.
*Sóhajtja, majd lehúzza a takarót az orráig, és álmos szelekkel pislog a húgára.*
- Örülök, hogy jobban vagy.
*Érződik a szavaiban, hogy tényleg boldog.*
- Reggelizni akarok.
*Mondja visszabújva a takaró alá.*
- Két napja nem ettem szinte semmit.
*Mire végigmondja újra elalszik.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-23 20:10:03
Üzenet elküldve: 2018-03-23 20:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
//Zárás//
- Azt hiszem, ez egy igencsak megfontolandó elképzelés! -*neveti el magát Luni javaslatán, hiszen ő maga sem igazán híve a korai kelésnek, így nem bánná, ha a tyúkokkal se kellene hajnalban foglalkoznia*- Bár ha együtt csinálnánk, biztos sokkal szórakoztatóbb lenne az egész! -*mosolyodik el az elképzelésen, hogy együtt botorkálnak ki még félálomban a kertbe, és minden erejüket arra fordítják, hogy ébren maradjanak, és nehogy véletlen összekeverjenek valamit a reggeli tennivalók közt. ~Biztos kitalálnánk valamit, amitől érdekesebb lenne az egész!~ mosolyog magában, remélve, hogy egyszer valami tényleg meg is fog majd valósulni ezekből az ötletekből. Közben érdeklődve hallgatja Luni történeteit az anyjáról. Bár egy részét már említette korábban, örömmel hallgatja meg újra, hiszen mindig egy picivel többet tud meg arról, mi is történt a múltban, ez pedig segít neki összerakni a teljes képet. ~Vagyis hát annyit, amennyit össze lehet rakni~ mereng el magában, hiszen lehetetlen a múltat úgy megismerni, ahogy valójában történt. ~Minden újramesélés és a mesélő személye is változtat rajta egy picit~ elmélkedik magában*
- Minél többet mesélsz róla, annál elképesztőbb az egész! Bár azt hiszem, meg tudom érteni, hogy könnyű rászokni a jóslásra... de azért még mindig elborzaszt az elképzelés, hogy valaki ennyire lemond a döntési szabadságáról, vagy nem bízik a saját ítélőképességében, hogy minden kérdés előtt másvalakihez fordul. -*foglalja össze érzéseit a dologgal kapcsolatban, majd áttér inkább egy kellemesebb témára*
- Hát az már biztos! -*ért egyet Lunival, ahogy végiggondolja, milyen keveset is fogyasztott reggelire a lány*- Csupa csont és bőr vagy! A végén még elfogysz itt nekem! -*inti tréfás-aggodalmasan Lunit*- Na de majd sütök neked valami finomat legközelebb! Remélem, abból már jóízűen fogsz majd enni! -*vázolja fel egy következő reggeli körvonalait, miközben gondolatban már az eddigi kipróbált receptjeit vizsgálja, hogy mit is készítsen majd. ~Valami könnyen kell, ami nem túl édes. Ami nem üli meg a gyomrot, és lehet mellette beszélgetni... ~ válogat magában, de egyelőre nem tud dönteni a sok lehetőség közül. ~Mindegy, majd addig még kitalálom~ zárja le magában a témát.*
- Ugyan, nem lesz semmi baj, emiatt ne aggódj! -*mosolyog Lunira, miközben lassan feláll az asztaltól*- Ez tényleg nagyszerű délelőtt volt! Remélem, még sok ilyenben lesz részünk! -*mondja őszintén, majd közelebb lépve Lunihoz, megöleli a lányt, hogy így is kifejezze, mennyire jól érezte magát ma reggel*
- Az ismétlést pedig igyekezzünk mihamarabb megejteni! -*mosolyog, ahogy elengedi Lunit, remélve, hogy a lány nem vette túlzottan tolakodónak a gesztust*- Most már sajnos tényleg mennem kell! De ha kellek, tudod, hol találsz! -*búcsúzik Lunitól arra utalva, hogy a szobája ajtaja mindig nyitva áll előtte, ha valamiről beszélgetni szeretne*
- Szia! -*integet még vissza az ajtóból, majd megfordulva sietve távozik, miközben szomorúság járja át a szívét, hogy egyedül kell hagynia a lányt. ~Remélem, a nap további része is hasonlóan kellemesen telik majd mindkettőnknek!~ igyekszik gondolatban kissé felvidítani magát, ahogy a dolgára siet.*
//Egy csendes délelőtt//
//Zárás//
- Azt hiszem, ez egy igencsak megfontolandó elképzelés! -*neveti el magát Luni javaslatán, hiszen ő maga sem igazán híve a korai kelésnek, így nem bánná, ha a tyúkokkal se kellene hajnalban foglalkoznia*- Bár ha együtt csinálnánk, biztos sokkal szórakoztatóbb lenne az egész! -*mosolyodik el az elképzelésen, hogy együtt botorkálnak ki még félálomban a kertbe, és minden erejüket arra fordítják, hogy ébren maradjanak, és nehogy véletlen összekeverjenek valamit a reggeli tennivalók közt. ~Biztos kitalálnánk valamit, amitől érdekesebb lenne az egész!~ mosolyog magában, remélve, hogy egyszer valami tényleg meg is fog majd valósulni ezekből az ötletekből. Közben érdeklődve hallgatja Luni történeteit az anyjáról. Bár egy részét már említette korábban, örömmel hallgatja meg újra, hiszen mindig egy picivel többet tud meg arról, mi is történt a múltban, ez pedig segít neki összerakni a teljes képet. ~Vagyis hát annyit, amennyit össze lehet rakni~ mereng el magában, hiszen lehetetlen a múltat úgy megismerni, ahogy valójában történt. ~Minden újramesélés és a mesélő személye is változtat rajta egy picit~ elmélkedik magában*
- Minél többet mesélsz róla, annál elképesztőbb az egész! Bár azt hiszem, meg tudom érteni, hogy könnyű rászokni a jóslásra... de azért még mindig elborzaszt az elképzelés, hogy valaki ennyire lemond a döntési szabadságáról, vagy nem bízik a saját ítélőképességében, hogy minden kérdés előtt másvalakihez fordul. -*foglalja össze érzéseit a dologgal kapcsolatban, majd áttér inkább egy kellemesebb témára*
- Hát az már biztos! -*ért egyet Lunival, ahogy végiggondolja, milyen keveset is fogyasztott reggelire a lány*- Csupa csont és bőr vagy! A végén még elfogysz itt nekem! -*inti tréfás-aggodalmasan Lunit*- Na de majd sütök neked valami finomat legközelebb! Remélem, abból már jóízűen fogsz majd enni! -*vázolja fel egy következő reggeli körvonalait, miközben gondolatban már az eddigi kipróbált receptjeit vizsgálja, hogy mit is készítsen majd. ~Valami könnyen kell, ami nem túl édes. Ami nem üli meg a gyomrot, és lehet mellette beszélgetni... ~ válogat magában, de egyelőre nem tud dönteni a sok lehetőség közül. ~Mindegy, majd addig még kitalálom~ zárja le magában a témát.*
- Ugyan, nem lesz semmi baj, emiatt ne aggódj! -*mosolyog Lunira, miközben lassan feláll az asztaltól*- Ez tényleg nagyszerű délelőtt volt! Remélem, még sok ilyenben lesz részünk! -*mondja őszintén, majd közelebb lépve Lunihoz, megöleli a lányt, hogy így is kifejezze, mennyire jól érezte magát ma reggel*
- Az ismétlést pedig igyekezzünk mihamarabb megejteni! -*mosolyog, ahogy elengedi Lunit, remélve, hogy a lány nem vette túlzottan tolakodónak a gesztust*- Most már sajnos tényleg mennem kell! De ha kellek, tudod, hol találsz! -*búcsúzik Lunitól arra utalva, hogy a szobája ajtaja mindig nyitva áll előtte, ha valamiről beszélgetni szeretne*
- Szia! -*integet még vissza az ajtóból, majd megfordulva sietve távozik, miközben szomorúság járja át a szívét, hogy egyedül kell hagynia a lányt. ~Remélem, a nap további része is hasonlóan kellemesen telik majd mindkettőnknek!~ igyekszik gondolatban kissé felvidítani magát, ahogy a dolgára siet.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-23 18:33:00
Üzenet elküldve: 2018-03-23 18:33:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Reggel - Aleimord szobájában//
*Hála Vicben törődésének, míg Nia nem volt képes aludni, a puha takaróknak, a biztonságot nyújtó szobának, annak, hogy a kényelmetlen fűző lekerült róla és, hogy Aleimord karjaiban kis gombóccá összehúzva magát feküdhet, miközben egy kellemes dallamot hallgathat, amit ő még soha nem hallott, sikerül végre elaludnia. Még mielőtt elnyomná az álom, neki is eszébe jutnak gyerekkori emlékei. Azok a pillanatok, mikor ugyanígy kereste a biztonságot a férfi karjaiban. Milyen szép is volt. A kicsi Nia azóta felnőtté vált, de ugyanolyan naivan bízott az idilli világban egészen mostanáig. Sokat tanult az esetből.
Szóval nem telik sok időbe, mire a szőkeség már mély alvás közepette saját kis álomvilágában kalandozhat. Reggel, mikor a nap első sugarai besütnek az ablakokon, Nia kissé ijedten nyitja ki a szemét, de hamar megnyugszik, hogy minden rendben van. Rosszat álmodott, ami a történtek után nem is csoda, de biztonságban van. A lehető legnagyobb biztonságban. Pislog párat, és mocorogni kezd. Már nem fázik annyira, nem érzi magát borzalmasan lázasnak és nem is fáj minden porcikája.*
- Aleimord!
*Szólal meg viszonylag hangosan, nem kímélve szerencsétlen férfit, ha ő még aludni próbált volna.*
- Héé, bátyó!
*Még félálmosan hisztizve próbálja felébreszteni testvérét, mert szüksége van rá. Piszkosnak, sőt, mocskosnak érzi magát. Fürödni szeretne, átöltözni, enni valami finomat, aztán... Aztán beszélgetni egy kicsit Aleimorddal, mert van néhány dolog, amit muszáj lesz megvitatniuk, hogy ne fordulhasson elő többet ekkora baj.
Ha a noszogatással sikerül kizökkentenie álmából az elfet, akkor aprót mosolyogva néz a másik szemeibe.*
- Szia! Jobban vagyok, bátyó. Most fürödni szeretnék, aztán beszélni veled úgy, hogy senki más ne hallhassa, jó?
*Nia kezd visszatérni a megszokott kerékvágásba. Épp, hogy elkezdődött a nap, de neki már kívánságai vannak, mint például, hogy segítsenek neki megfürödni. Az azután következő beszélgetéshez viszont egyáltalán nem fűlik a foga, de muszáj lesz néhány tényt közölnie, hogy megelőzze a későbbi problémákat.*
//Reggel - Aleimord szobájában//
*Hála Vicben törődésének, míg Nia nem volt képes aludni, a puha takaróknak, a biztonságot nyújtó szobának, annak, hogy a kényelmetlen fűző lekerült róla és, hogy Aleimord karjaiban kis gombóccá összehúzva magát feküdhet, miközben egy kellemes dallamot hallgathat, amit ő még soha nem hallott, sikerül végre elaludnia. Még mielőtt elnyomná az álom, neki is eszébe jutnak gyerekkori emlékei. Azok a pillanatok, mikor ugyanígy kereste a biztonságot a férfi karjaiban. Milyen szép is volt. A kicsi Nia azóta felnőtté vált, de ugyanolyan naivan bízott az idilli világban egészen mostanáig. Sokat tanult az esetből.
Szóval nem telik sok időbe, mire a szőkeség már mély alvás közepette saját kis álomvilágában kalandozhat. Reggel, mikor a nap első sugarai besütnek az ablakokon, Nia kissé ijedten nyitja ki a szemét, de hamar megnyugszik, hogy minden rendben van. Rosszat álmodott, ami a történtek után nem is csoda, de biztonságban van. A lehető legnagyobb biztonságban. Pislog párat, és mocorogni kezd. Már nem fázik annyira, nem érzi magát borzalmasan lázasnak és nem is fáj minden porcikája.*
- Aleimord!
*Szólal meg viszonylag hangosan, nem kímélve szerencsétlen férfit, ha ő még aludni próbált volna.*
- Héé, bátyó!
*Még félálmosan hisztizve próbálja felébreszteni testvérét, mert szüksége van rá. Piszkosnak, sőt, mocskosnak érzi magát. Fürödni szeretne, átöltözni, enni valami finomat, aztán... Aztán beszélgetni egy kicsit Aleimorddal, mert van néhány dolog, amit muszáj lesz megvitatniuk, hogy ne fordulhasson elő többet ekkora baj.
Ha a noszogatással sikerül kizökkentenie álmából az elfet, akkor aprót mosolyogva néz a másik szemeibe.*
- Szia! Jobban vagyok, bátyó. Most fürödni szeretnék, aztán beszélni veled úgy, hogy senki más ne hallhassa, jó?
*Nia kezd visszatérni a megszokott kerékvágásba. Épp, hogy elkezdődött a nap, de neki már kívánságai vannak, mint például, hogy segítsenek neki megfürödni. Az azután következő beszélgetéshez viszont egyáltalán nem fűlik a foga, de muszáj lesz néhány tényt közölnie, hogy megelőzze a későbbi problémákat.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-23 17:53:22
Üzenet elküldve: 2018-03-23 17:53:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord szobájában//
// Luninari figyelmébe //
* Talán szavai hatására, talán csak az otthon ismerős közege miatt, de a lány megnyugodni látszik, ami jelenleg mindennél fontosabb lenne. Persze ez még igen törékeny állapot, amit a fivér kissé keménynek tűnő szavai rögvest össze is törnek. Természetesen a félvér elég tapintatos és megértő ahhoz, hogy ezt ne tegye szóvá, hisz pontosan tudja, hogy a férfi legalább annyira feszült Alenia miatt, mint amennyire aggódik érte. Végül az együttérzés kerekedik felül, s Aleimord enged a kérő szavaknak. Vicben persze szemérmetesen az imádságos könyvére szegezi tekintetét míg lekerül a fűző, s csak a hozzá intézett szavakra pillant fel. *
- Igazán nagylelkű, Uram. Ám mielőtt magam is lepihennék, azimént távozott hölgy segítségével elkészítek némi főzetet, s beküldetem majd a szobába. Ha a kisasszony felkel, a holdsajtból feltétlen egyen egy keveset, illetve ha nyugtalan lenne az álma, készítek egy alvást segítő tinktúrát is. Most magukra hagyom önöket.
* Mondja, miután magához veszi a növényeket, s kilépve az ajtón, csendesen behúzza azt maga után. Óvatosan kopog be a szomszéd szoba ajtaján, remélve, hogy bent találja a szolgálólányt. *
- Az Úr visszatért, így ha megtenné hogy megmutatja merre lelem a konyhát, azt megköszönném.
* Kéri kedvesen a lányt, s ha ott találja akkor követi is a konyhába. A konyhában pedig összeállít egy kis tálcát, rajta az előkészített és feldarabolt holdsajttal illetve egy csészényit az ezüstcsörgő főzetéből. *
// Luninari figyelmébe //
* Talán szavai hatására, talán csak az otthon ismerős közege miatt, de a lány megnyugodni látszik, ami jelenleg mindennél fontosabb lenne. Persze ez még igen törékeny állapot, amit a fivér kissé keménynek tűnő szavai rögvest össze is törnek. Természetesen a félvér elég tapintatos és megértő ahhoz, hogy ezt ne tegye szóvá, hisz pontosan tudja, hogy a férfi legalább annyira feszült Alenia miatt, mint amennyire aggódik érte. Végül az együttérzés kerekedik felül, s Aleimord enged a kérő szavaknak. Vicben persze szemérmetesen az imádságos könyvére szegezi tekintetét míg lekerül a fűző, s csak a hozzá intézett szavakra pillant fel. *
- Igazán nagylelkű, Uram. Ám mielőtt magam is lepihennék, azimént távozott hölgy segítségével elkészítek némi főzetet, s beküldetem majd a szobába. Ha a kisasszony felkel, a holdsajtból feltétlen egyen egy keveset, illetve ha nyugtalan lenne az álma, készítek egy alvást segítő tinktúrát is. Most magukra hagyom önöket.
* Mondja, miután magához veszi a növényeket, s kilépve az ajtón, csendesen behúzza azt maga után. Óvatosan kopog be a szomszéd szoba ajtaján, remélve, hogy bent találja a szolgálólányt. *
- Az Úr visszatért, így ha megtenné hogy megmutatja merre lelem a konyhát, azt megköszönném.
* Kéri kedvesen a lányt, s ha ott találja akkor követi is a konyhába. A konyhában pedig összeállít egy kis tálcát, rajta az előkészített és feldarabolt holdsajttal illetve egy csészényit az ezüstcsörgő főzetéből. *
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-23 16:56:06
Üzenet elküldve: 2018-03-23 16:56:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
//Zárás//
*Irigyli Laut az optimizmusáért, amikor elneveti magát, mert neki megint csak eszébe jut az a tény, amit korábban is, és ma délelőtt is többször érintettek szavaikkal már; azért az, hogy meddig fognak élni, és boldogan-e, avagy sem, nem teljesen csak rajtuk múlik. Még csak nem is kell mindebbe a természetfelettit belekeverni. Más halandóknak is lehetnek olyan vágyaik, vagy terveik, amelyek sokkal hamarabb használják ki az ő halandóságukat, mint amire ők maguk számítanának.
A másik lány mosolya és kedves lénye a kintről még mindig beragyogó napfény társaságában mindenesetre nem csak abban segít neki, hogy egész jól elleplezze ezt a fajta szorongást, hanem abban is, hogy ne uralkodjon el rajta túlságosan. Bármi is történt a közelmúltban, ami arra inti, hogy ne legyen túl bizakodó és optimista, azért mégiscsak belátja, hogy nem sok értelme lenne élni, ha annak minden perce a haláltól való rettegéssel, és a rá való készülődéssel telne. Így hát nem csak úgy tesz, mint aki hisz abban, hogy a másik lánynak igaza van, hanem tényleg hinni is akar benne.*
- Messze bizony. *visszhangozza hát Lau szavait.*
- Rengeteg tyúkot kell még nagyon sokszor megetetnünk addig szerintem. Bár a helyedben én azért rászoktatnám őket arra, hogy nem kora hajnalban kapnak enni. *mosolyodik el vidáman.*
- Tényleg szívesen segítek majd, de azért minden hajnalban nem kelnék fel csak ezért, sokkal lustább vagyok ennél. *vallja be, még mindig széles mosollyal, csak akkor komolyodik meg az arca, amikor a jóslás ismét szóba kerül. Igaz ez nem az a korábbi kissé komor komolyság, amit Lau talán már jól ismerhet tőle. Sokkal inkább csak tárgyilagos, miközben beszél.*
- Hát, vannak ilyen elfek, de emberek, meg persze nyilván félvérek is, és igazából nem is csak mifelénk, itt is. Említettem, hogy anya papnő, de azt talán nem, hogy a mi isteneink jó része helyhez kötött, így az ő munkája is az. *mondja kicsit eltűnődve. Először is nagyon furcsa érzés a "munka" szót használnia arra, amit odahaza édesanyja csinál, de jobbat hirtelen nem talál rá, másodszor pedig annyi mindenről beszéltek már eddig ezen a délelőttön, hogy nem igazán emlékszik rá, hogy amit most mondani készült volt-e említve korábban. Mindenesetre úgy rémlik neki, hogy nem, ha pedig mégis, akkor is olyan érzése van, hogy Lau talán nem fogja rossz néven venni tőle, ha megismétli önmagát.*
- Ettől még nem lehetetlen néha akár kicsit hosszabb időre is elhagyni a falut, meg a környéket, így jutott el ide Artheniorba is, még évekkel azelőtt, hogy én megszülettem volna. *meséli.*
- Meglátogatta az itteni, távoli rokonokat, ismerkedett a várossal, meg az emberekkel, tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy itt élhetek most ebben a házban. Mindenesetre a legtöbb tapasztalatát erről tulajdonképpen itt szerezte, meg néhány kisebb vásáron, ahová már én is elkísértem. A lényeg, hogy nem kell ahhoz messze vidéken élni, vagy egy erdő mélyén, hogy sokan túlságosan is beleéljék magukat ebbe az egészbe, vagy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak neki. *vonja le a végkövetkeztetést.*
- Örülnék neki, ha legközelebb én mehetnék hozzád, de azért ne csinálj nagy gondot a dologból. Nem vagyok túl válogatós, és nem is eszem sokat. *mondja ezek után, és nem csak udvariasságból, hanem, mert tényleg így van.*
- Örülök neki, én is. *mosolyog aztán boldogan, amikor Lau megemlíti, hogy jól érezte magát nála. Utólag persze mindig könnyű okosnak lenni, de így, hogy ennyi mindent átbeszéltek ma délelőtt már nem is nagyon érti, hogy korábban miért félt attól, hogy nem fogja tudni megtalálni a közös hangot a másik lánnyal, és ő talán nem fogja jól érezni magát nála. Bárhogy is, most leginkább boldog és megkönnyebbült.
Azt persze bánja, hogy Launak mennie kell, és ahhoz hasonló kellemetlen szúrást érez a gyomrában és tüdejében, mint amikor annak idején a lagziban elvált attól a lánytól, aki annyira kedves volt vele. Hamar emlékezteti azonban magát, hogy ez most teljesen más helyzet, végtére is ez a búcsú most nem teljesen bizonytalan időre, talán örökre szól, hanem itt fognak maradni egymás közvetlen közelében. És persze nem szeretne telhetetlen sem lenni. Tényleg jól érezte magát ő is, nagyon sokat beszélgettek, ami azt illeti, többet beszélt most talán Lauval, mint édesanyján és játéknyulain kívül eddig bárki mással a világon, ráadásul azt is belátja egyetlen pillanat alatt, hogy önző módon nem vonhatja el a lányt a munkájától. Többek közt pont azért nem, hogy a jövőben még sok hasonló beszélgetésre sort keríthessenek. Márpedig bárhonnan is nézi, ha Lau miatta és az ő hibájából lógna a munkából, az biztosan csökkentené minderre az esélyt.*
- Dehogy gond, megértem, menjél csak nyugodtan! Azt hiszem eléggé elbeszélgettük az időt, és természetesen nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba. *teszi hozzá teljesen őszintén.*
- Örültem, és köszönöm még egyszer, hogy meglátogattál! *mondja végül őszinte és boldog mosollyal az arcán. Ugyan az elpakolás egy darabig el fog tartani, akárcsak a készülődés korábban, de természetesen nem bánja. Csekély ár mindez azért, hogy régen érezte magát utoljára ennyire jól, mint most.*
//Egy csendes délelőtt//
//Zárás//
*Irigyli Laut az optimizmusáért, amikor elneveti magát, mert neki megint csak eszébe jut az a tény, amit korábban is, és ma délelőtt is többször érintettek szavaikkal már; azért az, hogy meddig fognak élni, és boldogan-e, avagy sem, nem teljesen csak rajtuk múlik. Még csak nem is kell mindebbe a természetfelettit belekeverni. Más halandóknak is lehetnek olyan vágyaik, vagy terveik, amelyek sokkal hamarabb használják ki az ő halandóságukat, mint amire ők maguk számítanának.
A másik lány mosolya és kedves lénye a kintről még mindig beragyogó napfény társaságában mindenesetre nem csak abban segít neki, hogy egész jól elleplezze ezt a fajta szorongást, hanem abban is, hogy ne uralkodjon el rajta túlságosan. Bármi is történt a közelmúltban, ami arra inti, hogy ne legyen túl bizakodó és optimista, azért mégiscsak belátja, hogy nem sok értelme lenne élni, ha annak minden perce a haláltól való rettegéssel, és a rá való készülődéssel telne. Így hát nem csak úgy tesz, mint aki hisz abban, hogy a másik lánynak igaza van, hanem tényleg hinni is akar benne.*
- Messze bizony. *visszhangozza hát Lau szavait.*
- Rengeteg tyúkot kell még nagyon sokszor megetetnünk addig szerintem. Bár a helyedben én azért rászoktatnám őket arra, hogy nem kora hajnalban kapnak enni. *mosolyodik el vidáman.*
- Tényleg szívesen segítek majd, de azért minden hajnalban nem kelnék fel csak ezért, sokkal lustább vagyok ennél. *vallja be, még mindig széles mosollyal, csak akkor komolyodik meg az arca, amikor a jóslás ismét szóba kerül. Igaz ez nem az a korábbi kissé komor komolyság, amit Lau talán már jól ismerhet tőle. Sokkal inkább csak tárgyilagos, miközben beszél.*
- Hát, vannak ilyen elfek, de emberek, meg persze nyilván félvérek is, és igazából nem is csak mifelénk, itt is. Említettem, hogy anya papnő, de azt talán nem, hogy a mi isteneink jó része helyhez kötött, így az ő munkája is az. *mondja kicsit eltűnődve. Először is nagyon furcsa érzés a "munka" szót használnia arra, amit odahaza édesanyja csinál, de jobbat hirtelen nem talál rá, másodszor pedig annyi mindenről beszéltek már eddig ezen a délelőttön, hogy nem igazán emlékszik rá, hogy amit most mondani készült volt-e említve korábban. Mindenesetre úgy rémlik neki, hogy nem, ha pedig mégis, akkor is olyan érzése van, hogy Lau talán nem fogja rossz néven venni tőle, ha megismétli önmagát.*
- Ettől még nem lehetetlen néha akár kicsit hosszabb időre is elhagyni a falut, meg a környéket, így jutott el ide Artheniorba is, még évekkel azelőtt, hogy én megszülettem volna. *meséli.*
- Meglátogatta az itteni, távoli rokonokat, ismerkedett a várossal, meg az emberekkel, tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy itt élhetek most ebben a házban. Mindenesetre a legtöbb tapasztalatát erről tulajdonképpen itt szerezte, meg néhány kisebb vásáron, ahová már én is elkísértem. A lényeg, hogy nem kell ahhoz messze vidéken élni, vagy egy erdő mélyén, hogy sokan túlságosan is beleéljék magukat ebbe az egészbe, vagy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak neki. *vonja le a végkövetkeztetést.*
- Örülnék neki, ha legközelebb én mehetnék hozzád, de azért ne csinálj nagy gondot a dologból. Nem vagyok túl válogatós, és nem is eszem sokat. *mondja ezek után, és nem csak udvariasságból, hanem, mert tényleg így van.*
- Örülök neki, én is. *mosolyog aztán boldogan, amikor Lau megemlíti, hogy jól érezte magát nála. Utólag persze mindig könnyű okosnak lenni, de így, hogy ennyi mindent átbeszéltek ma délelőtt már nem is nagyon érti, hogy korábban miért félt attól, hogy nem fogja tudni megtalálni a közös hangot a másik lánnyal, és ő talán nem fogja jól érezni magát nála. Bárhogy is, most leginkább boldog és megkönnyebbült.
Azt persze bánja, hogy Launak mennie kell, és ahhoz hasonló kellemetlen szúrást érez a gyomrában és tüdejében, mint amikor annak idején a lagziban elvált attól a lánytól, aki annyira kedves volt vele. Hamar emlékezteti azonban magát, hogy ez most teljesen más helyzet, végtére is ez a búcsú most nem teljesen bizonytalan időre, talán örökre szól, hanem itt fognak maradni egymás közvetlen közelében. És persze nem szeretne telhetetlen sem lenni. Tényleg jól érezte magát ő is, nagyon sokat beszélgettek, ami azt illeti, többet beszélt most talán Lauval, mint édesanyján és játéknyulain kívül eddig bárki mással a világon, ráadásul azt is belátja egyetlen pillanat alatt, hogy önző módon nem vonhatja el a lányt a munkájától. Többek közt pont azért nem, hogy a jövőben még sok hasonló beszélgetésre sort keríthessenek. Márpedig bárhonnan is nézi, ha Lau miatta és az ő hibájából lógna a munkából, az biztosan csökkentené minderre az esélyt.*
- Dehogy gond, megértem, menjél csak nyugodtan! Azt hiszem eléggé elbeszélgettük az időt, és természetesen nem szeretném, ha miattam kerülnél bajba. *teszi hozzá teljesen őszintén.*
- Örültem, és köszönöm még egyszer, hogy meglátogattál! *mondja végül őszinte és boldog mosollyal az arcán. Ugyan az elpakolás egy darabig el fog tartani, akárcsak a készülődés korábban, de természetesen nem bánja. Csekély ár mindez azért, hogy régen érezte magát utoljára ennyire jól, mint most.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-22 22:55:57
Üzenet elküldve: 2018-03-22 22:55:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lau szobája//
//Napváltás//
*A szoba gyors szemrevételezése után elkezdi kipakolni a holmiját és tüzetesebben is megvizsgálni minden apró részletet. ~Azt hiszem, egészen jól megleszek itt!~ vonja le a konklúziót, miközben lehuppan az új ágyára. ~Bár kicsit kisebb, mint az otthoni szobám, azért megvan mindenem, amire szükségem lehet... ~mereng el, miközben elheveredik az ágyon. ~Meglepően kényelmes!~ nyugtázza magában, miközben azon töpreng, mit csinálhatnak a többiek, és ő mihez kezdjen. ~Kimenjek a konyhába valami vacsora után nézni? Vagy az illetlenség lenne?~ töpreng magában, miközben az ágyban heverve egyre laposabbakat pislog. ~Azt hiszem, már csak holnap csinálok bármit is... ~ fogalmazódik meg utolsó gondolata, mielőtt a nap izgalmaitól kimerülten lassan elnyomja az álom, és ha csak valaki nem zavarja meg, végigalussza az egész éjszakát.*
//Napváltás//
*A szoba gyors szemrevételezése után elkezdi kipakolni a holmiját és tüzetesebben is megvizsgálni minden apró részletet. ~Azt hiszem, egészen jól megleszek itt!~ vonja le a konklúziót, miközben lehuppan az új ágyára. ~Bár kicsit kisebb, mint az otthoni szobám, azért megvan mindenem, amire szükségem lehet... ~mereng el, miközben elheveredik az ágyon. ~Meglepően kényelmes!~ nyugtázza magában, miközben azon töpreng, mit csinálhatnak a többiek, és ő mihez kezdjen. ~Kimenjek a konyhába valami vacsora után nézni? Vagy az illetlenség lenne?~ töpreng magában, miközben az ágyban heverve egyre laposabbakat pislog. ~Azt hiszem, már csak holnap csinálok bármit is... ~ fogalmazódik meg utolsó gondolata, mielőtt a nap izgalmaitól kimerülten lassan elnyomja az álom, és ha csak valaki nem zavarja meg, végigalussza az egész éjszakát.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-22 22:49:35
Üzenet elküldve: 2018-03-22 22:49:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Nem tudja nem észrevenni, hogy Luninari azt mondta, a szomszéd szobában lesz, ha valamire kellene. A férfi úgy tudja, hogy a lány nem is ott lakik, hanem Alenia szobájának mellettibe.*
~Átköltözött?~
*Gondolkodik el egy pillanatra, de úgy van vele, hogy végül is teljesen mindegy. A húga sírása zökkenti ki.*
~Most meg miért... Komolyan? Ennyi? Remélem, hogy csak azért, mert nehéz két napja volt...~
- Ne pityeregj, tudod, hogy nem úgy gondoltam.
*Sóhajt hangosan, majd leül a testvére mellé, hogy segíthessen neki kibújni a ruhájából. Mindezt úgy teszi, hogy a takaró kellően eltakarja azt, amit takarni kell. A ruhát csak ledobja a földre, majd az egyik szolgáló összeszedi.*
- Az emeleten több üres szoba is van, válasszon ki egyet.
*Szól a paphoz, majd leheveredik a Alenia mellé, ugyan úgy, ahogyan kiskorukban is. Bár akkor a lány jóval kisebb volt és elfért a bátyja ölében, az testvéri szeretet a marakodások ellenére nem sokat változott.
A lány háta mögött dől az oldalára, és fésülgeti egy kézzel a haját. Halkan az egyik gyerekkori altatódalukat énekli, amit még Aleimordnak az anyja dúdolgatott, mikor nem tudott elaludni.
Ebben a helyzetben nyomja el aztán az álom, és nem valószínű, hogy reggelig felébred, hacsak valaki nem zavarja meg.*
*Nem tudja nem észrevenni, hogy Luninari azt mondta, a szomszéd szobában lesz, ha valamire kellene. A férfi úgy tudja, hogy a lány nem is ott lakik, hanem Alenia szobájának mellettibe.*
~Átköltözött?~
*Gondolkodik el egy pillanatra, de úgy van vele, hogy végül is teljesen mindegy. A húga sírása zökkenti ki.*
~Most meg miért... Komolyan? Ennyi? Remélem, hogy csak azért, mert nehéz két napja volt...~
- Ne pityeregj, tudod, hogy nem úgy gondoltam.
*Sóhajt hangosan, majd leül a testvére mellé, hogy segíthessen neki kibújni a ruhájából. Mindezt úgy teszi, hogy a takaró kellően eltakarja azt, amit takarni kell. A ruhát csak ledobja a földre, majd az egyik szolgáló összeszedi.*
- Az emeleten több üres szoba is van, válasszon ki egyet.
*Szól a paphoz, majd leheveredik a Alenia mellé, ugyan úgy, ahogyan kiskorukban is. Bár akkor a lány jóval kisebb volt és elfért a bátyja ölében, az testvéri szeretet a marakodások ellenére nem sokat változott.
A lány háta mögött dől az oldalára, és fésülgeti egy kézzel a haját. Halkan az egyik gyerekkori altatódalukat énekli, amit még Aleimordnak az anyja dúdolgatott, mikor nem tudott elaludni.
Ebben a helyzetben nyomja el aztán az álom, és nem valószínű, hogy reggelig felébred, hacsak valaki nem zavarja meg.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-22 20:00:34
Üzenet elküldve: 2018-03-22 20:00:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Voka//
*Megcsinálja magának az ételt, majd a konyhában lévő, kis asztalhoz sétál kezében a tálcával, hogy ott foglaljon helyet. Nem akarja most annyira bonyolítani, hogy még ki is üljön az ebédlőbe. Szó se róla sokkal mutatósabb terem, hisz a konyha leginkább a szolgálóknak van, de szerinte az étel az étel bárhol, sőt, a egyszerű - bár számára még így sem lehet átlagosnak nevezni - helyiségben még jobban is érzi magát.*
- Persze, nem is gondoltam rá, hogy elisszuk a vagyonát. Csak egy üvegecske, ahogy illik egy vacsorához. Hah, azért ennyire tanulatlan még én sem vagyok, illetlenség lenne.
*Feláll, hogy kövesse a férfit a kamrába. Odabent elég sötét van, még gyertyával is elég nehézkesen látják a dolgokat, de az egyértelmű, hogy az italok nem itt lesznek.*
- Szerintem menjünk le. *Bök fejével a lépcső felé.* Biztosan a pincében tárolja őket.
*Ha Vokattä követi őt, elindul lefelé a csigalépcsőn.
Jó nagy földalatti helyiségbe érkeznek, melynek boltíves mennyezete kövekkel van kirakva, mint bármelyik más borospincében. A falak mellett hordók és polcok sorakoznak, utóbbin ott hevernek azok a bizonyos italok. Nem is olyan nehéz kitalálni, mi az amit most hozott át Aleimord, és mik azok, amik már itt voltak. A régebbi üvegeket vékony porréteg fedi, látszik, jó ideje nem lakták a házat.*
- Mit gondol ezekről? Jó nevűek, és elég régi, ami azt jelenti, jól megerjedt már. Szerintem rossz nem lehet.
*Mondja, ahogy kezébe vesz egy kisebb üveget, és címkéjéről letörli a port, hogy el tudja olvasni a rajta lévő írást.*
*Megcsinálja magának az ételt, majd a konyhában lévő, kis asztalhoz sétál kezében a tálcával, hogy ott foglaljon helyet. Nem akarja most annyira bonyolítani, hogy még ki is üljön az ebédlőbe. Szó se róla sokkal mutatósabb terem, hisz a konyha leginkább a szolgálóknak van, de szerinte az étel az étel bárhol, sőt, a egyszerű - bár számára még így sem lehet átlagosnak nevezni - helyiségben még jobban is érzi magát.*
- Persze, nem is gondoltam rá, hogy elisszuk a vagyonát. Csak egy üvegecske, ahogy illik egy vacsorához. Hah, azért ennyire tanulatlan még én sem vagyok, illetlenség lenne.
*Feláll, hogy kövesse a férfit a kamrába. Odabent elég sötét van, még gyertyával is elég nehézkesen látják a dolgokat, de az egyértelmű, hogy az italok nem itt lesznek.*
- Szerintem menjünk le. *Bök fejével a lépcső felé.* Biztosan a pincében tárolja őket.
*Ha Vokattä követi őt, elindul lefelé a csigalépcsőn.
Jó nagy földalatti helyiségbe érkeznek, melynek boltíves mennyezete kövekkel van kirakva, mint bármelyik más borospincében. A falak mellett hordók és polcok sorakoznak, utóbbin ott hevernek azok a bizonyos italok. Nem is olyan nehéz kitalálni, mi az amit most hozott át Aleimord, és mik azok, amik már itt voltak. A régebbi üvegeket vékony porréteg fedi, látszik, jó ideje nem lakták a házat.*
- Mit gondol ezekről? Jó nevűek, és elég régi, ami azt jelenti, jól megerjedt már. Szerintem rossz nem lehet.
*Mondja, ahogy kezébe vesz egy kisebb üveget, és címkéjéről letörli a port, hogy el tudja olvasni a rajta lévő írást.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-22 19:04:48
Üzenet elküldve: 2018-03-22 19:04:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
- Igen, ez szerintem is elég megnyugtató elképzelés! -*bólogat egyetértése jeléül*- De igazad van, szerencsére ez még messze van tőlünk! -*neveti el magát, hiszen mindkettejük előtt még számtalan év áll, mielőtt ténylegesen megtapasztalnák, mi vár rájuk a halál után. ~Feltéve, hogy minden jól alakul...~ szólal meg benne a kétely, hiszen bármikor közbejöhet egy váratlan fordulat. Igyekszik elhessegetni magától a nem túl vidám gondolatot és inkább Luni értelmezését hallgatja a teafűvel kapcsolatban.*
- Azt hiszem, igen... talán tényleg ez a megfelelőbb értelmezés... -*gondolja át a dolgokat*- Legalábbis a tied határozottan jobban tetszik! És el is tudom képzelni magam, ahogy minden hajnalban megyek és megetetem a tyúkokat. Nem is lenne olyan rossz! -*mosolyodik el, ahogy elképzeli magában, amint eleséget szór a tyúkjainak, akik hangos kotkodácsolás közepette rávetik magukat*
- Na most már egyre jobban érdekel a leveles módszer! Egyszer mindenképp ki kell próbálnunk! -*csap le lelkesen az ötletre. Bár még kételkedik abban, hogy az pontosabb módszer lenne, abban azonban biztos, hogy nagyon jól szórakoznának közben*- Ez is eggyel több ok, hogy miért is kéne egy kerti tűzrakó. Ezzel biztos meg tudjuk győzni Aleimordot! -*neveti el magát, hiszen ha a korábbi, komoly érveikkel nem tudják meggyőzni őt a tűzrakó szükségességéről, akkor végképp kizárt, hogy a jóslásra megenyhülne, de mulattató az elképzelés, hogy pont ez adná a végső lökést az elhatározáshoz. Luni következő szavain azonban elmereng kicsit*
- Ez érdekes felvetés, így még nem is gondoltam a dologra. De minden döntés előtt jósoltatni? Ez nekem túl körülményesnek tűnik. -*borzad el az ötleten, hogy valaki tényleg minden apró-cseprő kérdésével jóshoz forduljon*- Nálatok tényleg voltak ilyenek? Én nehezen tudom elképzelni... De persze, igazad van, csak azt szeretik hallani, amit akarnak. És általában jó dolgokat akarnak, pénzt, szerelmet, szerencsét. Ha pedig nem ezt jósolod nekik, rád fognak megharagudni. -*elmélkedik picit a dolgokon, mert bár náluk senki nem hitt túlságosan a jövendőmondásban, azért még ha csak játékról is van szó, senki nem szívesen hallott rossz híreket.*
- Örülök, hogy tetszik! Remélem, valóra is válik! -*mosolyog Lunira, ahogy rátérnek az ő csészéjére. Ő is tölt még a saját csészéjébe, elmosva az ott lévő madárkát, és ahelyett, hogy a jövőjén merengene, inkább élvezi a jelent. ~Ami a változatosság kedvéért meglepően kellemes~ nyugtázza magában egy mosoly kíséretében.*
- Köszönöm, ez igazán kedves! -*örül meg Luni ajánlatának*- Azt hiszem, valamikor majd szavadon foglak! Méghozzá az igen közeli jövőben! Legközelebb rajtam a sor, én látlak vendégül téged! -*kacsint a lányra. Rég érezte már magát ilyen békésen, mint ezen a délelőttön, és igazán jól esik ilyen önfeledten beszélgetnie valakivel. ~Remélem, Luni szerint is jó volt ez a reggel. Ha lesz rá lehetőségünk, örülnék, ha mihamarabb meg tudnánk ismételni! Még ha az én szobám nem is ilyen gyönyörű, de talán hamarosan elég jó idő lesz, hogy a kertben piknikezhessünk! ~elmélkedik magában, miközben az öröm helyett egy másik érzés kezdi hatalmába keríteni. ~Lassan mennem kellene. Rengeteg munka vár még ma rám... ~szólal meg a kötelességtudata, de nincs kedve hangosan is kimondani a szavakat, hiszen akkor cselekvésre is kéne váltani a gondolatait. Végül csak nem bírja tovább türtőztetni magát. Egy húzásra kiissza maradék teáját, hogy erőt merítsen belőle, majd pár másodperc szünet után ténylegesen meg is szólal*
- Nagyon jól éreztem magam ma reggel, de sajnos lassan mennem kell, mert vár a munka. Remélem, nem gond! -*közli szomorúan, remélve, hogy Luni nem fogja úgy értelmezni, esetleg az ő társaságából van elege, és a munka csak kibúvó, hogy elmehessen. ~Bárcsak maradhatnék még~ sajnálkozik magában, miközben a távozáshoz kezd készülődni.*
//Egy csendes délelőtt//
- Igen, ez szerintem is elég megnyugtató elképzelés! -*bólogat egyetértése jeléül*- De igazad van, szerencsére ez még messze van tőlünk! -*neveti el magát, hiszen mindkettejük előtt még számtalan év áll, mielőtt ténylegesen megtapasztalnák, mi vár rájuk a halál után. ~Feltéve, hogy minden jól alakul...~ szólal meg benne a kétely, hiszen bármikor közbejöhet egy váratlan fordulat. Igyekszik elhessegetni magától a nem túl vidám gondolatot és inkább Luni értelmezését hallgatja a teafűvel kapcsolatban.*
- Azt hiszem, igen... talán tényleg ez a megfelelőbb értelmezés... -*gondolja át a dolgokat*- Legalábbis a tied határozottan jobban tetszik! És el is tudom képzelni magam, ahogy minden hajnalban megyek és megetetem a tyúkokat. Nem is lenne olyan rossz! -*mosolyodik el, ahogy elképzeli magában, amint eleséget szór a tyúkjainak, akik hangos kotkodácsolás közepette rávetik magukat*
- Na most már egyre jobban érdekel a leveles módszer! Egyszer mindenképp ki kell próbálnunk! -*csap le lelkesen az ötletre. Bár még kételkedik abban, hogy az pontosabb módszer lenne, abban azonban biztos, hogy nagyon jól szórakoznának közben*- Ez is eggyel több ok, hogy miért is kéne egy kerti tűzrakó. Ezzel biztos meg tudjuk győzni Aleimordot! -*neveti el magát, hiszen ha a korábbi, komoly érveikkel nem tudják meggyőzni őt a tűzrakó szükségességéről, akkor végképp kizárt, hogy a jóslásra megenyhülne, de mulattató az elképzelés, hogy pont ez adná a végső lökést az elhatározáshoz. Luni következő szavain azonban elmereng kicsit*
- Ez érdekes felvetés, így még nem is gondoltam a dologra. De minden döntés előtt jósoltatni? Ez nekem túl körülményesnek tűnik. -*borzad el az ötleten, hogy valaki tényleg minden apró-cseprő kérdésével jóshoz forduljon*- Nálatok tényleg voltak ilyenek? Én nehezen tudom elképzelni... De persze, igazad van, csak azt szeretik hallani, amit akarnak. És általában jó dolgokat akarnak, pénzt, szerelmet, szerencsét. Ha pedig nem ezt jósolod nekik, rád fognak megharagudni. -*elmélkedik picit a dolgokon, mert bár náluk senki nem hitt túlságosan a jövendőmondásban, azért még ha csak játékról is van szó, senki nem szívesen hallott rossz híreket.*
- Örülök, hogy tetszik! Remélem, valóra is válik! -*mosolyog Lunira, ahogy rátérnek az ő csészéjére. Ő is tölt még a saját csészéjébe, elmosva az ott lévő madárkát, és ahelyett, hogy a jövőjén merengene, inkább élvezi a jelent. ~Ami a változatosság kedvéért meglepően kellemes~ nyugtázza magában egy mosoly kíséretében.*
- Köszönöm, ez igazán kedves! -*örül meg Luni ajánlatának*- Azt hiszem, valamikor majd szavadon foglak! Méghozzá az igen közeli jövőben! Legközelebb rajtam a sor, én látlak vendégül téged! -*kacsint a lányra. Rég érezte már magát ilyen békésen, mint ezen a délelőttön, és igazán jól esik ilyen önfeledten beszélgetnie valakivel. ~Remélem, Luni szerint is jó volt ez a reggel. Ha lesz rá lehetőségünk, örülnék, ha mihamarabb meg tudnánk ismételni! Még ha az én szobám nem is ilyen gyönyörű, de talán hamarosan elég jó idő lesz, hogy a kertben piknikezhessünk! ~elmélkedik magában, miközben az öröm helyett egy másik érzés kezdi hatalmába keríteni. ~Lassan mennem kellene. Rengeteg munka vár még ma rám... ~szólal meg a kötelességtudata, de nincs kedve hangosan is kimondani a szavakat, hiszen akkor cselekvésre is kéne váltani a gondolatait. Végül csak nem bírja tovább türtőztetni magát. Egy húzásra kiissza maradék teáját, hogy erőt merítsen belőle, majd pár másodperc szünet után ténylegesen meg is szólal*
- Nagyon jól éreztem magam ma reggel, de sajnos lassan mennem kell, mert vár a munka. Remélem, nem gond! -*közli szomorúan, remélve, hogy Luni nem fogja úgy értelmezni, esetleg az ő társaságából van elege, és a munka csak kibúvó, hogy elmehessen. ~Bárcsak maradhatnék még~ sajnálkozik magában, miközben a távozáshoz kezd készülődni.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-21 16:09:34
Üzenet elküldve: 2018-03-21 16:09:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
*A lány lassan kezd megnyugodni, és elfogadni, hogy most már biztonságban van, és szerető társai veszik őt körül. Annak nem igazán örül, hogy Aleimord ilyen gyorsan magára is hagyta. Mintha tényleg csak nyűg lenne neki, és nem is akarna igazán húgával foglalkozni. Miután ezen gondolatokon túlteszi magát, már majdnem sikerül is neki elaludnia, mikor Luninari távozik, s az említett férfi lép be az ajtón, miközben ő Vicben válaszát hallgatja előbbi kérdésére félálomban.
Aleimord kérdésére ijedten összerezzen, félénk szemekkel pillant fel bátyjára.*
- Én-Én próbáltam, csak épp Vicben atya mesélt nekem és... *Ekkor elsírja magát. Most kifejezetten érzékeny, és nem esik jól a számonkérő szó, mintha Aleimord azt parancsolná neki, hogy aludjon. Parancsokat pedig épp eleget kapott az elmúlt időszakban, olyanokat is, amiket semmi kedve nem volt végrehajtani. Néhány könnycseppel kezdődik, majd heves zokogásba kezd.*
- Én csak nem tudtam elaludni, szorít a fűző és fázom is, ezért kértem Vicben atyát, hogy meséljen nekem, mert nem tudok aludni.
*Ismétli meg mondata elejét újra a legvégén teljesen indokolatlanul. Szerencsétlen lány vehemensen próbálja megmagyarázni, miért nem alszik, mintha valami hatalmas bűnt követett volna el.*
- Segíts kérlek levenni rólam a fűzőt, akkor talán menni fog.
*Ha már kényszerítik rá, hogy aludjon. Megpróbál felülni az ágyban, ám visszaesik, majd mikor újra próbálkozik vele, már sikerül ülő helyzetben megmaradnia. Ismét hevesen reszket, s szipog, pedig Aleimord biztosan nem akart neki semmi rosszat.*
- Luninari meghozta nekem a gyógynövényeket is.
*Közli ezt is, nehogy számonkérjék rajta, mint az alvást. Szegény Nia paranoiásabb lett, mint azt a legtöbben gondolnák. Talán maradandó lelki károsodás is érte a fogságban, amiről még ő maga sem, és a többiek sem tudhatnak semmit. Lehet később elmúlik a túlzott érzékenység, lehet megmarad, de az tény, hogy most minden apró kis szidást nagyon nehezen tud elviselni, és a megfelelési kényszer is hatalmasra nőtt szegénykében.
Amennyiben Aleimord, vagy bárki más segít neki kibújni a fűzőjéből, akkor megnyugodva sóhajt fel, dől el újra az ágyban és bújik el a takarók alatt, majd ha végül sikerül elaludnia, akkor fel sem ébred másnap reggelig.*
*A lány lassan kezd megnyugodni, és elfogadni, hogy most már biztonságban van, és szerető társai veszik őt körül. Annak nem igazán örül, hogy Aleimord ilyen gyorsan magára is hagyta. Mintha tényleg csak nyűg lenne neki, és nem is akarna igazán húgával foglalkozni. Miután ezen gondolatokon túlteszi magát, már majdnem sikerül is neki elaludnia, mikor Luninari távozik, s az említett férfi lép be az ajtón, miközben ő Vicben válaszát hallgatja előbbi kérdésére félálomban.
Aleimord kérdésére ijedten összerezzen, félénk szemekkel pillant fel bátyjára.*
- Én-Én próbáltam, csak épp Vicben atya mesélt nekem és... *Ekkor elsírja magát. Most kifejezetten érzékeny, és nem esik jól a számonkérő szó, mintha Aleimord azt parancsolná neki, hogy aludjon. Parancsokat pedig épp eleget kapott az elmúlt időszakban, olyanokat is, amiket semmi kedve nem volt végrehajtani. Néhány könnycseppel kezdődik, majd heves zokogásba kezd.*
- Én csak nem tudtam elaludni, szorít a fűző és fázom is, ezért kértem Vicben atyát, hogy meséljen nekem, mert nem tudok aludni.
*Ismétli meg mondata elejét újra a legvégén teljesen indokolatlanul. Szerencsétlen lány vehemensen próbálja megmagyarázni, miért nem alszik, mintha valami hatalmas bűnt követett volna el.*
- Segíts kérlek levenni rólam a fűzőt, akkor talán menni fog.
*Ha már kényszerítik rá, hogy aludjon. Megpróbál felülni az ágyban, ám visszaesik, majd mikor újra próbálkozik vele, már sikerül ülő helyzetben megmaradnia. Ismét hevesen reszket, s szipog, pedig Aleimord biztosan nem akart neki semmi rosszat.*
- Luninari meghozta nekem a gyógynövényeket is.
*Közli ezt is, nehogy számonkérjék rajta, mint az alvást. Szegény Nia paranoiásabb lett, mint azt a legtöbben gondolnák. Talán maradandó lelki károsodás is érte a fogságban, amiről még ő maga sem, és a többiek sem tudhatnak semmit. Lehet később elmúlik a túlzott érzékenység, lehet megmarad, de az tény, hogy most minden apró kis szidást nagyon nehezen tud elviselni, és a megfelelési kényszer is hatalmasra nőtt szegénykében.
Amennyiben Aleimord, vagy bárki más segít neki kibújni a fűzőjéből, akkor megnyugodva sóhajt fel, dől el újra az ágyban és bújik el a takarók alatt, majd ha végül sikerül elaludnia, akkor fel sem ébred másnap reggelig.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-20 22:21:28
Üzenet elküldve: 2018-03-20 22:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Amikor Lau közelebb hajol hozzá, valahogy ő is ösztönösen ugyanezt teszi, mintha a másik lány valami nagy-nagy titkot szeretne megosztani vele, amit csak suttogva adhat át. Végül ugyan semmi ilyesmi nem történik, de ettől ő még valamiért vele nevet, hiába tényleg nem túl vidám a téma. Mégis, bármi is kerüljön szóba és bármilyen témát is érintenek, azon kapja magát, hogy mindegyik után egyre jobban kedveli az elf lányt, és egyre inkább élvezi a társaságát. Ez az érzés pedig furcsa mód kellemesen izgatottá teszi.*
- Szép gondolat, és miért is ne? *mondja neki.*
- Az igazat megvallva, én nem is tudom, hogy mit szeretnék, de hasonlóval azt hiszem, hogy ki lennék békülve. Na persze az a legjobb, ha erről még jó ideig fogalmunk sincs. *teszi hozzá, és nem hinné, hogy ebben vita lenne közöttük. Elég természetes vágy a létezők részéről, hogy nem csak boldog, hanem egyben hosszú életet is szeretnének. Bár az elmúlt napok azért kissé elbizonytalanították abban, hogy ebben a világban pontosan mennyi esély is van erre, és már-már elhitették vele, hogy sokkal kevesebb, mint eddig hitte, jól esik neki, hogy most tud Lau korábbi szavaiba kapaszkodni, amelyek arról szóltak, hogy bármi is történt, mégsem ez az általános a világban. A szörnyű mellett van egy gyönyörű oldala is az egésznek, amit arra vár, hogy felfedezzék.
Túl sokat még sem tud elmerengeni ezen, hiszen Lau a maga sajátos módján értelmezi azt, amit korábban ő látott bele neki a teafűbe. Még szerencse, hogy viccnek fogja fel, így tudnak együtt nevetni, ami legalább annyira kellemes és valahol felszabadító érzés a számára, mint eddigi kissé csapongó beszélgetésük.*
- Dehogy is! Inkább azt jelenti, hogy minden megvalósul, amit tervezel. Mi a világ legkövérebb madara? Szerintem a tyúk, ami jól van tartva, szóval én inkább azt tartanám valószínűnek, hogy majd talán tyúkjaid lesznek, hogy sok ételt tudjál majd adni azoknak, akik rászorulnak. Tojik is, a húsa is finom, szóval erre igazán tökéletes. Meg amúgy is, ha kövér, ha nem, a madár csak csupa jó dolgot jelent. Szerelmet is, szabadságot is, tavaszt is, valami újnak és szépnek a kezdetét, mikor mit. Szóval jobban belegondolva, ennél kedvezőbb jelet nem is kaphattál volna az égiektől.
*Bár a téma kissé komoly, hiszen, még ha csak játszanak is, mégiscsak a jövőjükről van szó, szemei ezúttal mégis őszinte vidámsággal csillognak, és mosolyát sem kell egy kicsit sem erőltetnie.*
- De amúgy látod, éppen erről beszéltem korábban. Elég önkényes, hogyan értelmezed. A leveles módszer tényleg biztosabb, és együtt biztosan nem is unalmas. Tényleg kipróbálhatjuk valamikor, ha van türelmed hozzá, én benne vagyok. Persze az is kinti tűzrakó fölé rakott bográcsban lenne az igazi, de azért a konyhában is megoldható idebent. Már amennyiben nem zavar, hogy a konyhalányok bolondnak néznek mindkettőnket. Persze, lehet, hogy még nekik is tetszene. Csak nehogy nagyon tetsszen nekik. Anya mindig figyelmeztetett, hogy sokan elég végletesen gondolkodnak a jóslással kapcsolatban. Ha megtudják, hogy értesz kicsit hozzá, vagy csalónak gondolnak, vagy békén sem hagynak, és onnantól kezdve minden apró döntésük előtt ki akarják kérni a véleményedet. És persze mindenki csak azt szereti hallani, amit hallani akar.
- Maradjunk annyiban, hogy nekem is nagyon tetszik például a te jövendölésed. Ez tényleg leginkább egy csillag egy heggyel. *teszi hozzá kis hallgatás után végül, bár ő tényleg még mindig nem igazán látja bele, amit Lau. Inkább csak egy nagy, meg egy kisebb paca az egész. Viszont, ha nagyon akarja akkor tényleg lehet akár hegy csillaggal, vagy üstökössel is.
Bárhogy is, ő is tölt magának egy csésze teát, és hamarosan szembesül azzal, hogy szép lassan el is fogyott, ahogyan a sajtok is. Jó ideje beszélgethetnek már, ezért is meri felhozni, amit szeretne, bár igazából nem számít visszautasításra. Ha Launak van vele kedve tűzrakót építeni, és kipróbálni a levelekkel való jóslást, biztosan szívesen máskor is meglátogatná őt itt.*
- Különben, talán nem kell mondanom, hogyha van időd és vágysz egy kis társaságra engem sohasem zavarsz. Reggelizni is átjöhetsz bármikor. *ajánlja fel kicsit talán hirtelen témaváltással, nagyon remélve, hogy az elf lány nem fogja úgy érezni, hogy rá szeretne akaszkodni. Ellenben érzése szerint az, hogy jól érzik magukat egymás társaságában kölcsönös, és persze nyilván Lau is örülne neki, ha nem kellene túl gyakran egyedül ennie, és mindig fordulhatna valakihez, ha csak egy kicsit is egyedül érzi magát.*
//Egy csendes délelőtt//
*Amikor Lau közelebb hajol hozzá, valahogy ő is ösztönösen ugyanezt teszi, mintha a másik lány valami nagy-nagy titkot szeretne megosztani vele, amit csak suttogva adhat át. Végül ugyan semmi ilyesmi nem történik, de ettől ő még valamiért vele nevet, hiába tényleg nem túl vidám a téma. Mégis, bármi is kerüljön szóba és bármilyen témát is érintenek, azon kapja magát, hogy mindegyik után egyre jobban kedveli az elf lányt, és egyre inkább élvezi a társaságát. Ez az érzés pedig furcsa mód kellemesen izgatottá teszi.*
- Szép gondolat, és miért is ne? *mondja neki.*
- Az igazat megvallva, én nem is tudom, hogy mit szeretnék, de hasonlóval azt hiszem, hogy ki lennék békülve. Na persze az a legjobb, ha erről még jó ideig fogalmunk sincs. *teszi hozzá, és nem hinné, hogy ebben vita lenne közöttük. Elég természetes vágy a létezők részéről, hogy nem csak boldog, hanem egyben hosszú életet is szeretnének. Bár az elmúlt napok azért kissé elbizonytalanították abban, hogy ebben a világban pontosan mennyi esély is van erre, és már-már elhitették vele, hogy sokkal kevesebb, mint eddig hitte, jól esik neki, hogy most tud Lau korábbi szavaiba kapaszkodni, amelyek arról szóltak, hogy bármi is történt, mégsem ez az általános a világban. A szörnyű mellett van egy gyönyörű oldala is az egésznek, amit arra vár, hogy felfedezzék.
Túl sokat még sem tud elmerengeni ezen, hiszen Lau a maga sajátos módján értelmezi azt, amit korábban ő látott bele neki a teafűbe. Még szerencse, hogy viccnek fogja fel, így tudnak együtt nevetni, ami legalább annyira kellemes és valahol felszabadító érzés a számára, mint eddigi kissé csapongó beszélgetésük.*
- Dehogy is! Inkább azt jelenti, hogy minden megvalósul, amit tervezel. Mi a világ legkövérebb madara? Szerintem a tyúk, ami jól van tartva, szóval én inkább azt tartanám valószínűnek, hogy majd talán tyúkjaid lesznek, hogy sok ételt tudjál majd adni azoknak, akik rászorulnak. Tojik is, a húsa is finom, szóval erre igazán tökéletes. Meg amúgy is, ha kövér, ha nem, a madár csak csupa jó dolgot jelent. Szerelmet is, szabadságot is, tavaszt is, valami újnak és szépnek a kezdetét, mikor mit. Szóval jobban belegondolva, ennél kedvezőbb jelet nem is kaphattál volna az égiektől.
*Bár a téma kissé komoly, hiszen, még ha csak játszanak is, mégiscsak a jövőjükről van szó, szemei ezúttal mégis őszinte vidámsággal csillognak, és mosolyát sem kell egy kicsit sem erőltetnie.*
- De amúgy látod, éppen erről beszéltem korábban. Elég önkényes, hogyan értelmezed. A leveles módszer tényleg biztosabb, és együtt biztosan nem is unalmas. Tényleg kipróbálhatjuk valamikor, ha van türelmed hozzá, én benne vagyok. Persze az is kinti tűzrakó fölé rakott bográcsban lenne az igazi, de azért a konyhában is megoldható idebent. Már amennyiben nem zavar, hogy a konyhalányok bolondnak néznek mindkettőnket. Persze, lehet, hogy még nekik is tetszene. Csak nehogy nagyon tetsszen nekik. Anya mindig figyelmeztetett, hogy sokan elég végletesen gondolkodnak a jóslással kapcsolatban. Ha megtudják, hogy értesz kicsit hozzá, vagy csalónak gondolnak, vagy békén sem hagynak, és onnantól kezdve minden apró döntésük előtt ki akarják kérni a véleményedet. És persze mindenki csak azt szereti hallani, amit hallani akar.
- Maradjunk annyiban, hogy nekem is nagyon tetszik például a te jövendölésed. Ez tényleg leginkább egy csillag egy heggyel. *teszi hozzá kis hallgatás után végül, bár ő tényleg még mindig nem igazán látja bele, amit Lau. Inkább csak egy nagy, meg egy kisebb paca az egész. Viszont, ha nagyon akarja akkor tényleg lehet akár hegy csillaggal, vagy üstökössel is.
Bárhogy is, ő is tölt magának egy csésze teát, és hamarosan szembesül azzal, hogy szép lassan el is fogyott, ahogyan a sajtok is. Jó ideje beszélgethetnek már, ezért is meri felhozni, amit szeretne, bár igazából nem számít visszautasításra. Ha Launak van vele kedve tűzrakót építeni, és kipróbálni a levelekkel való jóslást, biztosan szívesen máskor is meglátogatná őt itt.*
- Különben, talán nem kell mondanom, hogyha van időd és vágysz egy kis társaságra engem sohasem zavarsz. Reggelizni is átjöhetsz bármikor. *ajánlja fel kicsit talán hirtelen témaváltással, nagyon remélve, hogy az elf lány nem fogja úgy érezni, hogy rá szeretne akaszkodni. Ellenben érzése szerint az, hogy jól érzik magukat egymás társaságában kölcsönös, és persze nyilván Lau is örülne neki, ha nem kellene túl gyakran egyedül ennie, és mindig fordulhatna valakihez, ha csak egy kicsit is egyedül érzi magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952