Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 22:09:36
Üzenet elküldve: 2024-08-13 22:09:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Semmi nem számít. Ha kicsit tovább folytatja a kezével a barangolást a bőrén, már régen elveszett volna a gondolat, hogy mit és hol csinál. Vagy, hogy ki ő. De nem is tud sokat feltételezni az elfről azon túl, hogy biztos nem csak annyi, amit mutat. Azt sokkal inkább, hogy ügyesen idomul helyzetekhez. Látta ám, na meg hallotta hogyan képviselte magát a kereskedő előtt, amikor még csak mögötte állt és tervezte, hogy közebe lép. Talán még magának is furcsa bevallani, de az is tetszett.*
- Úgy tűnsz, mint aki mindent ismer.
*Persze ez lehetetlenség, de tőle biztos többet. Nem nemességet feltételez, de azt igen, hogy bármikor megvolna köztük. Inkább annak szól a mondat, a feltételezés, hogy éhezi a tudását. Legalábbis egy részét. Mintha az minden lenne. Talán többet lát benne, mint ami, de ez sem baj. *
- Ők árvák. Még kevesen vannak, de nemsokára átalakítjuk az egészet. És én fogom vezetni. A ház a Sayqueves családé, ha az mond valamit. *Már amennyi maradt belőlük, vagy inkább aki. De nem fecseg feleslegesen, ha nem járt sokat erre, talán a név sem mond semmit.
Nem pazarol több időt a másik holmijára, ha maradhat, akkor maradjon. Ő inkább csak kiélvezi a másik ajkának érintését, egy pillanatra sem véve le róla a kezeit. Csak amikor bevillan az oda nem való kép, ahogy valamelyik gyerek kiszalad Borshoz és őket találja meg helyette... bármennyire nehéz is, de el kell innen menniük.*
- Egy percét sem bánnám, de hidd el... jobb lesz bent.
*Indul el, s nyúl hátra annak kezéért, hogy finoman invitálja magával.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.13 22:15:52
*Semmi nem számít. Ha kicsit tovább folytatja a kezével a barangolást a bőrén, már régen elveszett volna a gondolat, hogy mit és hol csinál. Vagy, hogy ki ő. De nem is tud sokat feltételezni az elfről azon túl, hogy biztos nem csak annyi, amit mutat. Azt sokkal inkább, hogy ügyesen idomul helyzetekhez. Látta ám, na meg hallotta hogyan képviselte magát a kereskedő előtt, amikor még csak mögötte állt és tervezte, hogy közebe lép. Talán még magának is furcsa bevallani, de az is tetszett.*
- Úgy tűnsz, mint aki mindent ismer.
*Persze ez lehetetlenség, de tőle biztos többet. Nem nemességet feltételez, de azt igen, hogy bármikor megvolna köztük. Inkább annak szól a mondat, a feltételezés, hogy éhezi a tudását. Legalábbis egy részét. Mintha az minden lenne. Talán többet lát benne, mint ami, de ez sem baj. *
- Ők árvák. Még kevesen vannak, de nemsokára átalakítjuk az egészet. És én fogom vezetni. A ház a Sayqueves családé, ha az mond valamit. *Már amennyi maradt belőlük, vagy inkább aki. De nem fecseg feleslegesen, ha nem járt sokat erre, talán a név sem mond semmit.
Nem pazarol több időt a másik holmijára, ha maradhat, akkor maradjon. Ő inkább csak kiélvezi a másik ajkának érintését, egy pillanatra sem véve le róla a kezeit. Csak amikor bevillan az oda nem való kép, ahogy valamelyik gyerek kiszalad Borshoz és őket találja meg helyette... bármennyire nehéz is, de el kell innen menniük.*
- Egy percét sem bánnám, de hidd el... jobb lesz bent.
*Indul el, s nyúl hátra annak kezéért, hogy finoman invitálja magával.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.13 22:15:52
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 21:45:39
Üzenet elküldve: 2024-08-13 21:45:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Számít, hogy a doki mit gondol a lányról vagy fordítva? Egyelőre egyikük se úgy néz ki mintha aggódna ezen. A doki elmosolyodik azon, hogy a másik kinézte belőle, hogy jól ismeri ezt a környéket. Bizonyára a finom modora. Mikor éppen, azt mutatja. Mármint ezt ő erre tippel.*
-Miből gondoltad?
*Azért rákérdez. Kiderül, hogy nem itt lakik a lány csak itt dolgozik majd.*
-Oh! Az itteni család porontyait tanítod majd?
*Az izgalmasabb mint anyuci, apuci. Alig lakik itt és máris férfit visz fel magához. Tud élni ez a nő. A kapott kérdésre az elf megrázza a fejét.*
-Nincs ott semmi, ami hűvöset kíván.
*Amúgy is menne már ő is. A kékek villanása és a derekát érő kéz csak olaj a tűzre. Megint kezd kikívánkozni belőle a kalóz. Magához húzná a félvért, hogy annak fülébe búgjon.*
-De lehet mi se találunk be ha így folytatjuk.
*Tapadna rá arra a nyakra megint. Az utcán nem volt elég ideje kiélvezni a másik bőrét.*
*Számít, hogy a doki mit gondol a lányról vagy fordítva? Egyelőre egyikük se úgy néz ki mintha aggódna ezen. A doki elmosolyodik azon, hogy a másik kinézte belőle, hogy jól ismeri ezt a környéket. Bizonyára a finom modora. Mikor éppen, azt mutatja. Mármint ezt ő erre tippel.*
-Miből gondoltad?
*Azért rákérdez. Kiderül, hogy nem itt lakik a lány csak itt dolgozik majd.*
-Oh! Az itteni család porontyait tanítod majd?
*Az izgalmasabb mint anyuci, apuci. Alig lakik itt és máris férfit visz fel magához. Tud élni ez a nő. A kapott kérdésre az elf megrázza a fejét.*
-Nincs ott semmi, ami hűvöset kíván.
*Amúgy is menne már ő is. A kékek villanása és a derekát érő kéz csak olaj a tűzre. Megint kezd kikívánkozni belőle a kalóz. Magához húzná a félvért, hogy annak fülébe búgjon.*
-De lehet mi se találunk be ha így folytatjuk.
*Tapadna rá arra a nyakra megint. Az utcán nem volt elég ideje kiélvezni a másik bőrét.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 21:07:38
Üzenet elküldve: 2024-08-13 21:07:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Két ember, vagy jelen esetben egy elf és egy ember.. vagy hogy ne bonyolítsuk az életet feleslegesen: két fiatal, pláne ha ennyire eltérő háttérrel, neveltetéssel és történetekkel rendelkeznek, valóban nem fogja egymásra zúdítani mindazt a terhet, ami a vállukat nyomja. Hogy ez távolságtartásból fakad, vagy a társadalmi különbségekből, majdnem mindegy is. Mert mi kell ehhez? Egymás ismerete. És ez a két fiatal jelenleg még nem ismeri egymást különösebben. Ahhoz pedig, hogy a két fiatal megismerhesse egymást, beszélgetni kell. Ahhoz kellenek az apró, hétköznapi történetek, kellenek a viccelődések, kellenek az apróbb nézeteltérések, kellenek a késő délutánba nyúló, álmatag, lassú mesélések. De közöttük még nincs ilyen. Sem történetek, sem viccek, sem nézeteltérések, és mesék sem.
Tiszta vásznak.
Mert egymás megismerése nagyban hasonlít ahhoz, ha portrét festenek: előbb csak a nyers vázlat szénszürke körvonalai látszódnak homályosan a vásznon, s ez lesz feltöltve színekkel, részletekkel. És ezek a színek, részletek azok, amelyek a szavakon keresztül vándorolnak, vagy épp a csöndön át, ha a szavak pont elfogynak. És két, egymást megismerő ember esetén ők ketten egymásnak vásznai és ecsete egyaránt.
És majd akkor, ha már ismerik egymást, ha a portré már színekkel és részletekkel teli -még ha nem is teljes-, majd akkor jön el az ideje a nehezebb történeteknek, amelyek akkor már nem a semmiben lebegnek majd, súlytalanul, hanem pontosan illeszkedő, szerves részlete lesz valaminek, ami egy elf, vagy ember személyét alkotja.
De egymás megismerése, a portré megfestése időigényes folyamat. És valahol el is kell kezdeni. És erre a kezdetre, ha másra nem is, tökéletesen megfelel az olyan semmitmondó, jégtörő téma is, mint hogy miként süt a nap.
Alenia köszönetét a magyarázatra csak egy apró bólintással fogadja, szótlanul és halvány mosollyal figyeli a nap vakításától pillanatnyi ideig csak pislogó nőt. Egy újabb villanásnyi ideig ismét a nemeskisasszony maszkja mögé lát, de valahol, tudat alatt már sejti, hogy azt a maszkot Alenia maga fogja a földre dobni. Mosolya aztán kissé lehervad, ahogy Alenia visszakérdez az elharapott mondatára. Szerencsére nem kell azonnal válaszolnia, a nő tovább folytatja, és szavai segítenek neki abban, hogy pontosabban lássa, hogy ki-kicsoda a rezidencián. Magában, igazából, roppantul hálás ezért. Az a gondolat pedig, hogy Alenia is a feljebbvalója, akinek engedelmességgel tartozik -milyen... különös gondolat, megérne pár percnyi tűnődést ez is-, egyúttal biztosítja arról, hogy Faensa kisasszony nem fogja tudni lekapni a tíz körméről, amiért itt lazsál.*
- Jaj, nem, félreértettél! *-rázza meg a fejét-* Igazán nem azt mondta, hogy ne beszéljek veled.
*Egy pillanatra elnéz a nő arca mellett, mély levegőt vesz, és döntést hoz. Úgy dönt, hogy elgurítja azt a kockát, aminek az oldalaira az istenek vésték a jeleiket, és amiről sosem tudhatja az ember fia, hogy mit kap ha elveti. Úgy dönt, hogy ahogy korábban Mai esetében, úgy Aleniával szemben is tökéletesen és teljesen őszinte lesz. Hiszen mi lehet a legrosszabb? Legfeljebb kinevetik. Ha Alenia is úgy gondolná, hogy a viselkedése nem volt helyénvaló, akkor ide sem jött volna, vagy ha már itt van, akkor megkapta volna tőle is a magáét. De semmi ilyen nem történt.*
- Tulajdonképpen azt mondta, hogy ne bámuljalak. *-félszegen elmosolyodik-* Hogy egészen pontos legyek, azt mondta, hogy úgy bámultalak, mintha a húspiacon lennék. De ez nem igaz, én nem is.. mármint.. ha mégis, akkor bocsánat.
*Kissé megvonja a vállát, de most nincs benne szégyen. Igen, megakadt a szeme Alenia szép vonásain. Ebben még talán nincs semmi bűn. Csak épp beismerni furcsa dolog.
Alenia felvetésére, hogy nyugodtan magázza ha az úgy jobb neki, mosolya szélesebb lesz, és kissé talán a fejét is megrázza. "Hagyd csak", üzeni ez a mozdulat. Előbb-utóbb úgy is rááll majd a szája a tegezésre. Vagy a Niára. Nia.. még így is milyen szép név. Közben persze kíváncsian hallgatja a szavakat, amiket kérdésére válaszul kap, és magában hirtelen rácsodálkozik arra, hogy mennyire jó érzés az, hogy Alenia nem csak mondja, de tényleg úgy is kezeli, mintha valóban egyforma szinten állnának. A lázadásról, amiről a nő beszél, természetesen hallott, nem is keveset. A Piac mindig telve volt pletykákkal. De sosem tudta, hogy mi igaz közülük.
Alenia kérésén, hogy hagyja ott az ásást, egy pillanatra meglepődik. De eszébe jut, hogy neki tulajdonképpen engedelmeskednie kell Niának. Úgyhogy engedelmeskedik.*
- Rendben, köszönöm! *-biccent rá a szavakra, majd az ásót és a lapátot takarosan a talicska oldalához támasztja. Később majd visszajön értük, ha már nem is dolgozni, csak elrakni őket. De igazából ki a fenét érdeklik most a szerszámok, ha Alenia mellett sétálhat?! Miután elrendezi az eszközöket, a nő mellé lép, bár kissé bizonytalanul. Nem tudja: melyik oldalára álljon? Hogy kényelmes, vagy hogy zavaró Aleniának..? Ez is olyan dolog, amit nagyon szívesen megkérdezne. De nem most. Majd, egyszer, később, amikor a kérdés már nem tolakodó és nyers lesz, hanem csak előkészület egy újabb ecsetvonáshoz a festményen. Végül úgy dönt, hogy Alenia balján áll meg. Talán így nagyobb biztonságban érzi magát, hogy a keze kettejük között van. Ha meg téved.. legfeljebb kijavítják. De legalább megtanulja.*
- Csak utánad, *-mondja, hangja nem hajbókoló, vagy túlzottan udvariaskodó. Inkább csak őszinte, egyszerű.-* te jobban ismered a járást.
*Természetesen tisztában van vele, hogy miféle játékra invitálták: valamit valamiért. Válaszok válaszokért. Korrket üzletnek tartja, és nincs ellenére.*
- Én Szántóvégi vagyok. *-szólal meg aztán, hogy törlessze a ráeső részt-* Biztos tudod, merre van..? Oda születtem, és ott is nőttem fel.
*És bár Alenia csak ennyit kérdezett, úgy érzi, hogy az talán még kíváncsi lehet többre is. És még úgy is van vele, hogy ha az ő szavait nem harapófogóval kell kihúzni, akkor valószínűleg Alenia is szívesen mesél majd.*
- Ott tanultam meg mindent, amit tudok. Elsősorban az állatokról és a földről. Nohiszen, a legtöbb ősöm szántó-vető volt. Apám nem, apám az állatokkal foglalkozott inkább mindig is, bérbe tartotta őket. Ebbe nevelt engem is bele. Minden más *-legyint az alap felé-* olyan dolog, amit mentében tanultam csak.
*Alenia arcára pislant. A kérdésére ez talán elég bő válasz lett.*
- Azt mondtad, hogy a rezidencia a tiéd. Te akkor itt is nőttél fel? *-nem a legkörmönfontabb kérdés, de a portré alapjául szolgáló szénrajzhoz tökéletes.*
//"Mester"munka//
*Két ember, vagy jelen esetben egy elf és egy ember.. vagy hogy ne bonyolítsuk az életet feleslegesen: két fiatal, pláne ha ennyire eltérő háttérrel, neveltetéssel és történetekkel rendelkeznek, valóban nem fogja egymásra zúdítani mindazt a terhet, ami a vállukat nyomja. Hogy ez távolságtartásból fakad, vagy a társadalmi különbségekből, majdnem mindegy is. Mert mi kell ehhez? Egymás ismerete. És ez a két fiatal jelenleg még nem ismeri egymást különösebben. Ahhoz pedig, hogy a két fiatal megismerhesse egymást, beszélgetni kell. Ahhoz kellenek az apró, hétköznapi történetek, kellenek a viccelődések, kellenek az apróbb nézeteltérések, kellenek a késő délutánba nyúló, álmatag, lassú mesélések. De közöttük még nincs ilyen. Sem történetek, sem viccek, sem nézeteltérések, és mesék sem.
Tiszta vásznak.
Mert egymás megismerése nagyban hasonlít ahhoz, ha portrét festenek: előbb csak a nyers vázlat szénszürke körvonalai látszódnak homályosan a vásznon, s ez lesz feltöltve színekkel, részletekkel. És ezek a színek, részletek azok, amelyek a szavakon keresztül vándorolnak, vagy épp a csöndön át, ha a szavak pont elfogynak. És két, egymást megismerő ember esetén ők ketten egymásnak vásznai és ecsete egyaránt.
És majd akkor, ha már ismerik egymást, ha a portré már színekkel és részletekkel teli -még ha nem is teljes-, majd akkor jön el az ideje a nehezebb történeteknek, amelyek akkor már nem a semmiben lebegnek majd, súlytalanul, hanem pontosan illeszkedő, szerves részlete lesz valaminek, ami egy elf, vagy ember személyét alkotja.
De egymás megismerése, a portré megfestése időigényes folyamat. És valahol el is kell kezdeni. És erre a kezdetre, ha másra nem is, tökéletesen megfelel az olyan semmitmondó, jégtörő téma is, mint hogy miként süt a nap.
Alenia köszönetét a magyarázatra csak egy apró bólintással fogadja, szótlanul és halvány mosollyal figyeli a nap vakításától pillanatnyi ideig csak pislogó nőt. Egy újabb villanásnyi ideig ismét a nemeskisasszony maszkja mögé lát, de valahol, tudat alatt már sejti, hogy azt a maszkot Alenia maga fogja a földre dobni. Mosolya aztán kissé lehervad, ahogy Alenia visszakérdez az elharapott mondatára. Szerencsére nem kell azonnal válaszolnia, a nő tovább folytatja, és szavai segítenek neki abban, hogy pontosabban lássa, hogy ki-kicsoda a rezidencián. Magában, igazából, roppantul hálás ezért. Az a gondolat pedig, hogy Alenia is a feljebbvalója, akinek engedelmességgel tartozik -milyen... különös gondolat, megérne pár percnyi tűnődést ez is-, egyúttal biztosítja arról, hogy Faensa kisasszony nem fogja tudni lekapni a tíz körméről, amiért itt lazsál.*
- Jaj, nem, félreértettél! *-rázza meg a fejét-* Igazán nem azt mondta, hogy ne beszéljek veled.
*Egy pillanatra elnéz a nő arca mellett, mély levegőt vesz, és döntést hoz. Úgy dönt, hogy elgurítja azt a kockát, aminek az oldalaira az istenek vésték a jeleiket, és amiről sosem tudhatja az ember fia, hogy mit kap ha elveti. Úgy dönt, hogy ahogy korábban Mai esetében, úgy Aleniával szemben is tökéletesen és teljesen őszinte lesz. Hiszen mi lehet a legrosszabb? Legfeljebb kinevetik. Ha Alenia is úgy gondolná, hogy a viselkedése nem volt helyénvaló, akkor ide sem jött volna, vagy ha már itt van, akkor megkapta volna tőle is a magáét. De semmi ilyen nem történt.*
- Tulajdonképpen azt mondta, hogy ne bámuljalak. *-félszegen elmosolyodik-* Hogy egészen pontos legyek, azt mondta, hogy úgy bámultalak, mintha a húspiacon lennék. De ez nem igaz, én nem is.. mármint.. ha mégis, akkor bocsánat.
*Kissé megvonja a vállát, de most nincs benne szégyen. Igen, megakadt a szeme Alenia szép vonásain. Ebben még talán nincs semmi bűn. Csak épp beismerni furcsa dolog.
Alenia felvetésére, hogy nyugodtan magázza ha az úgy jobb neki, mosolya szélesebb lesz, és kissé talán a fejét is megrázza. "Hagyd csak", üzeni ez a mozdulat. Előbb-utóbb úgy is rááll majd a szája a tegezésre. Vagy a Niára. Nia.. még így is milyen szép név. Közben persze kíváncsian hallgatja a szavakat, amiket kérdésére válaszul kap, és magában hirtelen rácsodálkozik arra, hogy mennyire jó érzés az, hogy Alenia nem csak mondja, de tényleg úgy is kezeli, mintha valóban egyforma szinten állnának. A lázadásról, amiről a nő beszél, természetesen hallott, nem is keveset. A Piac mindig telve volt pletykákkal. De sosem tudta, hogy mi igaz közülük.
Alenia kérésén, hogy hagyja ott az ásást, egy pillanatra meglepődik. De eszébe jut, hogy neki tulajdonképpen engedelmeskednie kell Niának. Úgyhogy engedelmeskedik.*
- Rendben, köszönöm! *-biccent rá a szavakra, majd az ásót és a lapátot takarosan a talicska oldalához támasztja. Később majd visszajön értük, ha már nem is dolgozni, csak elrakni őket. De igazából ki a fenét érdeklik most a szerszámok, ha Alenia mellett sétálhat?! Miután elrendezi az eszközöket, a nő mellé lép, bár kissé bizonytalanul. Nem tudja: melyik oldalára álljon? Hogy kényelmes, vagy hogy zavaró Aleniának..? Ez is olyan dolog, amit nagyon szívesen megkérdezne. De nem most. Majd, egyszer, később, amikor a kérdés már nem tolakodó és nyers lesz, hanem csak előkészület egy újabb ecsetvonáshoz a festményen. Végül úgy dönt, hogy Alenia balján áll meg. Talán így nagyobb biztonságban érzi magát, hogy a keze kettejük között van. Ha meg téved.. legfeljebb kijavítják. De legalább megtanulja.*
- Csak utánad, *-mondja, hangja nem hajbókoló, vagy túlzottan udvariaskodó. Inkább csak őszinte, egyszerű.-* te jobban ismered a járást.
*Természetesen tisztában van vele, hogy miféle játékra invitálták: valamit valamiért. Válaszok válaszokért. Korrket üzletnek tartja, és nincs ellenére.*
- Én Szántóvégi vagyok. *-szólal meg aztán, hogy törlessze a ráeső részt-* Biztos tudod, merre van..? Oda születtem, és ott is nőttem fel.
*És bár Alenia csak ennyit kérdezett, úgy érzi, hogy az talán még kíváncsi lehet többre is. És még úgy is van vele, hogy ha az ő szavait nem harapófogóval kell kihúzni, akkor valószínűleg Alenia is szívesen mesél majd.*
- Ott tanultam meg mindent, amit tudok. Elsősorban az állatokról és a földről. Nohiszen, a legtöbb ősöm szántó-vető volt. Apám nem, apám az állatokkal foglalkozott inkább mindig is, bérbe tartotta őket. Ebbe nevelt engem is bele. Minden más *-legyint az alap felé-* olyan dolog, amit mentében tanultam csak.
*Alenia arcára pislant. A kérdésére ez talán elég bő válasz lett.*
- Azt mondtad, hogy a rezidencia a tiéd. Te akkor itt is nőttél fel? *-nem a legkörmönfontabb kérdés, de a portré alapjául szolgáló szénrajzhoz tökéletes.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:56:03
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Tán egy úr a másik tényleg és ezerszer élénkebb a fantáziája is, mint Mai-é, de hát még van mit tanulnia. Szerencséjére egészen jó mestere lehet, ha nem engedik el egymást ma túl hamar. Végtére is a szobájában van elég hely, hogy ne a Pegazusban kelljen megszállnia. Ránézve talán nem gondolná az elf, de igen ritkaságszámba megy az, hogy hasonló helyzetbe keverje magát. Illetve keveri magát, de végül csak ki tud bújni a belőle. Most viszont nem akar. Alig várja, hogy megérkezzenek. Persze elégedetten mosolyog, mikor látja a mustrálást. Kedveli a tényt, hogy így tetszik a hosszúéletű szemeknek. Ha a családja házában hasonló történt volna, ha meglátta volna, hogy egyáltalán bárki járatja rajta az éhes lélektükröket, valószínű kiszúrta volna őket. Megelőzte a viselkedésével. Akár szerencsésnek is érezhetné magát a doki, de mit sem tud semmiről, ami vele kapcsolatos.*
- Hm, azt hittem te jobban ismered nálam ezt a részt. *Nem tudná megmondani miért. Talán mert biztosan ezerszer több dolgot látott, mint ő maga. Ez is olyan csalogató a másikban. Alig mesélt, de arra mindre rá tudott volna harapni, ha éppen nem annak bőrét ízlelgette volna a beszéd helyett.*
- Ó nem. Én itt csak dolgozom. És itt van a szállásom is.
*Vezeti beljebb, hogy kikössék a lovát. Nemes kisasszony volt ugyan, vagy még most is az, de ehhez a házhoz csak annyi köze van, amit ő beletett szellemileg. Talán sokkal több is lesz, ha minden jól alakul.* - Bevigyünk valamit? Itt biztonságban van mindened, de ha szeretnéd...
*Ő biztonságosnak érzi a helyet, de sosem lehet tudni. Túl naiv, ha veszélyről van szó. Igazából mindenbe képes belekeveredni, csak nagyon jól evickél ki belőle. A szavak közben inkább közelebb lép, s így már, hogy nem a nyílt utcán vannak újra végigsimít annak derekán, lassan játszadozva rajta ujjaival. Már azt a csókot is nagyon vágyná, amit nem kapott még meg.*
*Tán egy úr a másik tényleg és ezerszer élénkebb a fantáziája is, mint Mai-é, de hát még van mit tanulnia. Szerencséjére egészen jó mestere lehet, ha nem engedik el egymást ma túl hamar. Végtére is a szobájában van elég hely, hogy ne a Pegazusban kelljen megszállnia. Ránézve talán nem gondolná az elf, de igen ritkaságszámba megy az, hogy hasonló helyzetbe keverje magát. Illetve keveri magát, de végül csak ki tud bújni a belőle. Most viszont nem akar. Alig várja, hogy megérkezzenek. Persze elégedetten mosolyog, mikor látja a mustrálást. Kedveli a tényt, hogy így tetszik a hosszúéletű szemeknek. Ha a családja házában hasonló történt volna, ha meglátta volna, hogy egyáltalán bárki járatja rajta az éhes lélektükröket, valószínű kiszúrta volna őket. Megelőzte a viselkedésével. Akár szerencsésnek is érezhetné magát a doki, de mit sem tud semmiről, ami vele kapcsolatos.*
- Hm, azt hittem te jobban ismered nálam ezt a részt. *Nem tudná megmondani miért. Talán mert biztosan ezerszer több dolgot látott, mint ő maga. Ez is olyan csalogató a másikban. Alig mesélt, de arra mindre rá tudott volna harapni, ha éppen nem annak bőrét ízlelgette volna a beszéd helyett.*
- Ó nem. Én itt csak dolgozom. És itt van a szállásom is.
*Vezeti beljebb, hogy kikössék a lovát. Nemes kisasszony volt ugyan, vagy még most is az, de ehhez a házhoz csak annyi köze van, amit ő beletett szellemileg. Talán sokkal több is lesz, ha minden jól alakul.* - Bevigyünk valamit? Itt biztonságban van mindened, de ha szeretnéd...
*Ő biztonságosnak érzi a helyet, de sosem lehet tudni. Túl naiv, ha veszélyről van szó. Igazából mindenbe képes belekeveredni, csak nagyon jól evickél ki belőle. A szavak közben inkább közelebb lép, s így már, hogy nem a nyílt utcán vannak újra végigsimít annak derekán, lassan játszadozva rajta ujjaival. Már azt a csókot is nagyon vágyná, amit nem kapott még meg.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:23:04
Üzenet elküldve: 2024-08-13 20:23:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Jó hír? Enyelgés? A volt kalóz szemében ami most történik az még semmi. A szoknya alá se vándorolt be a keze. A falnak se lett nekidöntve a lány. Egy valódi úrként viselkedik. Mikor Mai útközben hátra-hátra pillant akkor elégedett lehet ugyanis a doki szégyentelenül mustrálgatja őt. Ha szemmel lehetne vetkőztetni akkor rajta már nem lenne semmi. A kapott kérdést ettől még hallja az elf.*
-A pegazusban szoktam. Jó a koszt és a fürdő is kihagyhatatlan. Jól összehozta az a gnóm aki felhúzta.
*Arról nem is beszélve, hogy rendes konkurencia nincs. A kalmár jó hely lenne ha nem csak csalódások érték volna ott az elfet. Már akkor is mikor még Pinty volt. Habár a másik igyekszik visszafogni magát, de a doki az, aki most se szégyenlősködik. Hagyja magát vezetni és közben a szemeivel szinte felfalja a másikat. Ha tudna szívesen belesne az alá a vörös ruha alá, de sajnos túl jól takar. Ettől függetlenül feltűnik neki ahogy a romvárosnak nevezett részre érkeznek. Nem lepi meg különösebben a dolog. Egyértelmű, hogy a másik egy nemes kisasszonyka. Le se tagadhatná. Még szép, hogy itt a házuk. Aztán meg is érkeznek. Végignéz az épületen. Lehet látott már szebb napokat is, de megjárja. Főleg a szomszédokat figyelembe véve.*
-Fénykorában se errefelé praktizáltam. Azóta meg nem is jártam sokat a városban. A saját házad?
*Kérdez rá. Jó lenne kicsit többet megtudni a másikról is. Pedig kettejük közt ő az aki a nevét se árulta még el.*
*Jó hír? Enyelgés? A volt kalóz szemében ami most történik az még semmi. A szoknya alá se vándorolt be a keze. A falnak se lett nekidöntve a lány. Egy valódi úrként viselkedik. Mikor Mai útközben hátra-hátra pillant akkor elégedett lehet ugyanis a doki szégyentelenül mustrálgatja őt. Ha szemmel lehetne vetkőztetni akkor rajta már nem lenne semmi. A kapott kérdést ettől még hallja az elf.*
-A pegazusban szoktam. Jó a koszt és a fürdő is kihagyhatatlan. Jól összehozta az a gnóm aki felhúzta.
*Arról nem is beszélve, hogy rendes konkurencia nincs. A kalmár jó hely lenne ha nem csak csalódások érték volna ott az elfet. Már akkor is mikor még Pinty volt. Habár a másik igyekszik visszafogni magát, de a doki az, aki most se szégyenlősködik. Hagyja magát vezetni és közben a szemeivel szinte felfalja a másikat. Ha tudna szívesen belesne az alá a vörös ruha alá, de sajnos túl jól takar. Ettől függetlenül feltűnik neki ahogy a romvárosnak nevezett részre érkeznek. Nem lepi meg különösebben a dolog. Egyértelmű, hogy a másik egy nemes kisasszonyka. Le se tagadhatná. Még szép, hogy itt a házuk. Aztán meg is érkeznek. Végignéz az épületen. Lehet látott már szebb napokat is, de megjárja. Főleg a szomszédokat figyelembe véve.*
-Fénykorában se errefelé praktizáltam. Azóta meg nem is jártam sokat a városban. A saját házad?
*Kérdez rá. Jó lenne kicsit többet megtudni a másikról is. Pedig kettejük közt ő az aki a nevét se árulta még el.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:42:29
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:42:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem is vár ellenkezést, de a kéz, ahogy az arcára simul és az ujj, ahogy végigéri azt, arra készteti a lábait, hogy földbe gyökerezzenek. De nem tarthat sokáig, csak finoman ér hozzá ahhoz a kézhez és cirógatja végig az ujjaival, elvéve magáról, hogy ne akadályozza tovább. Mert bizony soha nem mozdulna meg, ha még folytatja. De nem kéne most a jó hírének elszállnia, hogy a piacon enyeleg. Nem mintha érdekelné jelen helyzetben... Valami más motiválja. Játékosan csillannak a szemek és bújik ki annak közeléből, hogy még egyszer hagyja, hogy végignézzen a hátán, a ruha vágásán, ami neki hagyja szabadon azt, amit reméli nemsokára újra ajkával fog érni. Sosem hitte volna, hogy belőle ilyesmit elő lehet csalni. Holnap majd lehet újra az a határozott igazgató jelölt, de most nem tud felelősségteljes lenni, úgy fordul hátra, mint amikor az első kofánál próbálta arrébb csalni. Persze bevárja, hogy együtt tehessék meg az utat a rezidenciáig.*
- Hol szállsz meg, ha a városban vagy?
*Kérdi, kicsit csevegve, hogy elszálljanak az elméjét bitorló gondolatok, mert még a végén képes lesz azon az úton eltévedni, ahová csukott szemmel is odatalálna már. Szerencséjükre nincs messze a piactól a hely. A kacér pillantásokat most igyekszik mellőzni, bár nem mindig képes rá. A lopott érintésekkel is nehezen birkózik meg, nem tudja minduntalan lefogni a saját kezét.
Lassan, de biztosan rajzolódik ki a rezidencia, a kavicsos út, a lépcső, amin nemsokára felmehetnek, de előbb tényleg azt a lovat kell a még kissé romos istállóba helyezni. Pontosan oda, ahol Bors is megpihen, amikor épp nem nyúzzák a gyerekek. *
- Itt volnánk. Jártál már erre? Csak néhány hat óta lakok itt, de nagyon megszerettem.
*Nem is vár ellenkezést, de a kéz, ahogy az arcára simul és az ujj, ahogy végigéri azt, arra készteti a lábait, hogy földbe gyökerezzenek. De nem tarthat sokáig, csak finoman ér hozzá ahhoz a kézhez és cirógatja végig az ujjaival, elvéve magáról, hogy ne akadályozza tovább. Mert bizony soha nem mozdulna meg, ha még folytatja. De nem kéne most a jó hírének elszállnia, hogy a piacon enyeleg. Nem mintha érdekelné jelen helyzetben... Valami más motiválja. Játékosan csillannak a szemek és bújik ki annak közeléből, hogy még egyszer hagyja, hogy végignézzen a hátán, a ruha vágásán, ami neki hagyja szabadon azt, amit reméli nemsokára újra ajkával fog érni. Sosem hitte volna, hogy belőle ilyesmit elő lehet csalni. Holnap majd lehet újra az a határozott igazgató jelölt, de most nem tud felelősségteljes lenni, úgy fordul hátra, mint amikor az első kofánál próbálta arrébb csalni. Persze bevárja, hogy együtt tehessék meg az utat a rezidenciáig.*
- Hol szállsz meg, ha a városban vagy?
*Kérdi, kicsit csevegve, hogy elszálljanak az elméjét bitorló gondolatok, mert még a végén képes lesz azon az úton eltévedni, ahová csukott szemmel is odatalálna már. Szerencséjükre nincs messze a piactól a hely. A kacér pillantásokat most igyekszik mellőzni, bár nem mindig képes rá. A lopott érintésekkel is nehezen birkózik meg, nem tudja minduntalan lefogni a saját kezét.
Lassan, de biztosan rajzolódik ki a rezidencia, a kavicsos út, a lépcső, amin nemsokára felmehetnek, de előbb tényleg azt a lovat kell a még kissé romos istállóba helyezni. Pontosan oda, ahol Bors is megpihen, amikor épp nem nyúzzák a gyerekek. *
- Itt volnánk. Jártál már erre? Csak néhány hat óta lakok itt, de nagyon megszerettem.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 17:53:06
Üzenet elküldve: 2024-08-13 17:53:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A vidék harmóniája//
*Eeyr oltalmazó keze ugyan mindenhová elér, mégsem lehet véletlen az, hogy az első igaz vitára közte és Luninari között az istennő templománál került sor. Egy olyan helyen, amit átitat a szeretet, egy olyan helyen, ahol különbözzön is bármennyire a véleményük, biztosak lehetnek abban, hogy a kettejük közötti viszony semennyire sem sérül. Sőt, ha őszinte akar lennie magával, akkor ő nemhogy távolabb, inkább sokkal közelebb érzi magához Luninari-t és az ő barátságát, hála ennek az apró konfliktusnak, hisz megígérték egymásnak, hogy bármerre is tartson Arthenior jövője, ők itt lesznek egymásnak, és azon lesznek, hogy mindketten boldogok lehessenek az új életükben.
Alenia közben felkészültnek érzi magát arra, hogy végre meglátogassák a helyet, ami olyannyira fontos az ő kis barátnőjének, hogy nem egyszer került már szóba, és bakancslistáján szerepel, hogy megmutassa neki. A templomkerti piknik után haza, a rezidencia felé veszik az irányt, közben pedig van idejük még néhány dolgot megbeszélni.*
- Luninari, megint túlaggódod a dolgot. A tanácsadó szerepet komolyan gondoltam a számodra, de ehhez nem kell tenned semmi különöset, csak viselkedj, ahogy eddig. Az őszinteség pedig fontos erén, természetesen támogatom akkor is, ha néha annak az a velejárója, hogy ellenem kell beszélned. *Mosolyogva próbálja megnyugtatni a lányt, de tovább nem ragozza a témát, merthogy szerinte nem is kell. Nem volt, nincs és nem is lesz azzal baj, ha nem ért vele mindig egyet. Lévén, ő is egy új világba csöppent azzal, hogy a család féltve őrzött pici lányából hirtelen, kényszerűen a család fejévé lépett elő. Egész biztos benne, hogy fog hozni meggondolatlan, rossz döntéseket, olyankor pedig aranyat fog érni, ha lesz mellette valaki, aki figyelmezteti a hibáira.
A másik téma, az istenekről, köztük is Sa'Tereth-ről szóló viszont már sokkal inkább az ínyére való. Na, nem azért, mert a sötétség istenéről van szó, távol álljon tőle minden átkozott szó, mely az ő dicsőítésére szolgál, de papnőként ismernie kell minden istent, nem csak azokat, akik tanaival egyet is ért.*
- Sokan használják ezt a kifejezést Sa'Tereth-re. Mondjuk úgy, hogy kézzelfogható és jelképes oka is van, amiért így hívják. Sokan, akik arról számoltak be, hogy látni vélték az istent, csak egy sötét semmiről meséltek. El tudod képzelni, hogy látod a semmit? Nem, ugye? Én sem. Mások azt mondják, hogy egy sötét, csuklyás köpenyes alakot láttak, akinek szeme volt, de arca nem. Van olyan is, aki hirtelen érzett, kibírhatatlan fejfájásról beszélt.
A jelképes jelentése is hasonló a névnek. Az ezerarcú sötétséghez köthető. Ezerarcú, tehát nincs konkrét arca, így Arctalan. Képzeld el azt, hogy belépsz egy teljesen sötét szobába, ahol nem tudod, hogy mi van, és semmit nem látsz! Megpróbálhatod kitalálni, hogy mi van körülötted, lesz is rá rengeteg elképzelésed, de, hogy valójában mi vár rád ott, azt nem tudhatod. Belegondolni is rossz.
*Meg is rázza a fejét, mert már így is, hogy csak beszél a sötétség istenéhez köthető dolgokról úgy érzi, hogy kezdi magával ragadni az az őrület, ami őt övezi. Félelmetes, hátborzongató. Ha valamit el akar kerülni az életében, akkor az a Sa'Tereth-tel való találkozás. Biztos benne, hogy Eeyr segítsége nélkül nem élné túl.*
- Egyébként, ha már az istenek megjelenéséről beszélgetünk, Eeyr gyönyörű, Teysus pedig átlagosabb a legátlagosabb embernél is *teszi hozzá az előbbiekhez. A másik két isten leírásának kifejtésében egyelőre nem mélyül el, míg Luninari nem kíváncsiskodik tovább, inkább most, hogy már újra a rezidencián vannak, igyekszik arra fókuszálni, amit terveztek. Készülődni kell Szarvasligetbe.*
- Most viszont, azt hiszem eljutottunk odáig, hogy neked kell vezetned engem, Luni. Kezdve azzal, hogy szerinted milyen ruhát kéne felvennem? Biztos vagyok benne, hogy így, hosszú szoknyában nem lenne kényelmes, de eddig, ha utaztam is, hintóban, ahová teljesen megfelelő volt ez is. Aztán a ruha egy dolog, de mit vigyek még magammal? Miben? Hogyan? *Tanácstalan szegény, merthogy utazott ő már életében messzire, volt például Amon Ruadh-on is, de mindent, ami az utazáshoz fontos volt, azt a szolgálói elintézték helyette. Neki csak annyi dolga volt, hogy az otthona kapujában beszálljon a neki rendelt kocsiba, oda sem egyedül, mert mindig felsegítették az ülésbe.*
*Eeyr oltalmazó keze ugyan mindenhová elér, mégsem lehet véletlen az, hogy az első igaz vitára közte és Luninari között az istennő templománál került sor. Egy olyan helyen, amit átitat a szeretet, egy olyan helyen, ahol különbözzön is bármennyire a véleményük, biztosak lehetnek abban, hogy a kettejük közötti viszony semennyire sem sérül. Sőt, ha őszinte akar lennie magával, akkor ő nemhogy távolabb, inkább sokkal közelebb érzi magához Luninari-t és az ő barátságát, hála ennek az apró konfliktusnak, hisz megígérték egymásnak, hogy bármerre is tartson Arthenior jövője, ők itt lesznek egymásnak, és azon lesznek, hogy mindketten boldogok lehessenek az új életükben.
Alenia közben felkészültnek érzi magát arra, hogy végre meglátogassák a helyet, ami olyannyira fontos az ő kis barátnőjének, hogy nem egyszer került már szóba, és bakancslistáján szerepel, hogy megmutassa neki. A templomkerti piknik után haza, a rezidencia felé veszik az irányt, közben pedig van idejük még néhány dolgot megbeszélni.*
- Luninari, megint túlaggódod a dolgot. A tanácsadó szerepet komolyan gondoltam a számodra, de ehhez nem kell tenned semmi különöset, csak viselkedj, ahogy eddig. Az őszinteség pedig fontos erén, természetesen támogatom akkor is, ha néha annak az a velejárója, hogy ellenem kell beszélned. *Mosolyogva próbálja megnyugtatni a lányt, de tovább nem ragozza a témát, merthogy szerinte nem is kell. Nem volt, nincs és nem is lesz azzal baj, ha nem ért vele mindig egyet. Lévén, ő is egy új világba csöppent azzal, hogy a család féltve őrzött pici lányából hirtelen, kényszerűen a család fejévé lépett elő. Egész biztos benne, hogy fog hozni meggondolatlan, rossz döntéseket, olyankor pedig aranyat fog érni, ha lesz mellette valaki, aki figyelmezteti a hibáira.
A másik téma, az istenekről, köztük is Sa'Tereth-ről szóló viszont már sokkal inkább az ínyére való. Na, nem azért, mert a sötétség istenéről van szó, távol álljon tőle minden átkozott szó, mely az ő dicsőítésére szolgál, de papnőként ismernie kell minden istent, nem csak azokat, akik tanaival egyet is ért.*
- Sokan használják ezt a kifejezést Sa'Tereth-re. Mondjuk úgy, hogy kézzelfogható és jelképes oka is van, amiért így hívják. Sokan, akik arról számoltak be, hogy látni vélték az istent, csak egy sötét semmiről meséltek. El tudod képzelni, hogy látod a semmit? Nem, ugye? Én sem. Mások azt mondják, hogy egy sötét, csuklyás köpenyes alakot láttak, akinek szeme volt, de arca nem. Van olyan is, aki hirtelen érzett, kibírhatatlan fejfájásról beszélt.
A jelképes jelentése is hasonló a névnek. Az ezerarcú sötétséghez köthető. Ezerarcú, tehát nincs konkrét arca, így Arctalan. Képzeld el azt, hogy belépsz egy teljesen sötét szobába, ahol nem tudod, hogy mi van, és semmit nem látsz! Megpróbálhatod kitalálni, hogy mi van körülötted, lesz is rá rengeteg elképzelésed, de, hogy valójában mi vár rád ott, azt nem tudhatod. Belegondolni is rossz.
*Meg is rázza a fejét, mert már így is, hogy csak beszél a sötétség istenéhez köthető dolgokról úgy érzi, hogy kezdi magával ragadni az az őrület, ami őt övezi. Félelmetes, hátborzongató. Ha valamit el akar kerülni az életében, akkor az a Sa'Tereth-tel való találkozás. Biztos benne, hogy Eeyr segítsége nélkül nem élné túl.*
- Egyébként, ha már az istenek megjelenéséről beszélgetünk, Eeyr gyönyörű, Teysus pedig átlagosabb a legátlagosabb embernél is *teszi hozzá az előbbiekhez. A másik két isten leírásának kifejtésében egyelőre nem mélyül el, míg Luninari nem kíváncsiskodik tovább, inkább most, hogy már újra a rezidencián vannak, igyekszik arra fókuszálni, amit terveztek. Készülődni kell Szarvasligetbe.*
- Most viszont, azt hiszem eljutottunk odáig, hogy neked kell vezetned engem, Luni. Kezdve azzal, hogy szerinted milyen ruhát kéne felvennem? Biztos vagyok benne, hogy így, hosszú szoknyában nem lenne kényelmes, de eddig, ha utaztam is, hintóban, ahová teljesen megfelelő volt ez is. Aztán a ruha egy dolog, de mit vigyek még magammal? Miben? Hogyan? *Tanácstalan szegény, merthogy utazott ő már életében messzire, volt például Amon Ruadh-on is, de mindent, ami az utazáshoz fontos volt, azt a szolgálói elintézték helyette. Neki csak annyi dolga volt, hogy az otthona kapujában beszálljon a neki rendelt kocsiba, oda sem egyedül, mert mindig felsegítették az ülésbe.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-13 17:07:16
Üzenet elküldve: 2024-08-13 17:07:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mélyen, legbelül mindenki a maga keresztjét hordja, csak általában senki nem beszél róla senkinek, mert az emberek és más lények legtöbbször nem akarnak felesleges terhet róni mások vállára azzal, hogy rájuk zúdítják saját problémáikat is.
Így fordulhat elő mindig és most is az, hogy itt áll két ember, illetve jelen esetben egy elf és egy ember, akik tán merően különböző világból származnak, és ennek köszönhetően az életútjuk is teljesen más fordulatoktól volt ez idáig gazdag, de ha tudnák, hogy az a bizonyos út, amin a keresztet cipelik, végül ugyanahhoz a kereszteződéshez ér, ha tudnák, hogy a lelkükre oly' erős nyomást helyező problémák ugyanabba a mederbe folynak, értékes társasága lehetnének egymásnak. De nem tudják. Nem tudják, s csak mosolyognak egymásra úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig nincs rendben semmi, sem a dolgos férfi, sem a felelősségtől megijedt nemes kisasszony háza táján, mégsem tudnak enyhíteni szenvedésükön egy kellemes beszélgetéssel, mert mindketten társadalmi elvárásként fogják fel azt, hogy a gondjaik nem tartoznak egymásra. Helyette sokkal semmitmondóbb témák jutnak főszerephez, mint például, hogy miként süt a nap.*
- Ó, így már értem. Köszönöm szépen a magyarázatot! Valóban nem hallottam még, hogy ezt így is mondják.
*Mondja, miután Alaver ujját követve sikeresen belenézett a napba, így pár másodpercig muszáj hunyorognia utána. Nem neveti ki a kis vidéki mondást, sőt, saját hiányosságának tekinti azt is, hogy igencsak olvasott személyként eddig nem ismerte a kifejezést.
Aztán megkéri a férfit arra, hogy váltsanak közvetlenebb stílusra, majd jókat mosolyog azon, hogy ez mennyire nehezére megy Alaver-nek.*
- Rendben, Alaver, köszönöm! *egyezik bele, hogy viszonozza a gesztust.* Szerintem, ahogy már mondtam, Mai is hasonlót kér majd tőled, ő sem szereti a túlzott udvariaskodást, de majd úgyis személyesen közli veled, ha így szeretné. Egyébként, hogy érted, hogy mit szólna, ha beszélnél velem? *Gyanúsan hallgatja a másikat, nem tudja, hová tenni ezeket a mondatokat. Már csak azért sem, mert hirtelen az udvarhölgyek közt sokszor terjengő pletykák jutnak eszébe a régmúltból, de Mai-ról nem tudja elképzelni, hogy ilyesmi játékot űzzön.*
- Ugyan, Alaver. A rezidencia az enyém, Mai pedig a leendő árvaház igazgatója. Ha nálunk dolgozol, mindkettőnknek engedelmességgel tartozol, már ami a munkádat és néhány egyszerű szabályt illeti, de szó sincs arról, hogy nem beszélhetsz velem. Biztos vagyok benne, hogy Mai sem mondott ilyet.
*Félreértésként könyveli el a hallottakat, és igyekszik gondoskodni arról, hogy bármit is értett félre a férfi, most tiszta vizet öntsön a pohárba.
A következő kérdés hallatán elmosolyodik, de csak azért, mert továbbra is érzékeli, hogy nehezére esik Alaver-nek a tegezés.*
- Na jó. A magázás maradhat, ha úgy kényelmesebb neked, csak a kisasszonyozást hagyjuk. Csupán Alenia vagy Nia. Egyébként úgy értettem, hogy Arthenior-ban más világot élünk, mint a lázadás előtt. Ugyan a nemesség visszatért, de egyáltalán nem várjuk már el, hogy úgy tekintsetek ránk, mint elérhetetlen vezetőkre, akiket kötelező tisztelni, különben… brh… *Ki sem mondja, hogy különben akár kivághatják a nyelvüket, mert az ilyesfajta agressziót már a régi rendszerben is mélyen elítélte.*
- Hmm. Tedd csak le az ásót, és gyere, sétálj velem egy keveset! Neked is jár a pihenés, én pedig szívesen mesélek többet, ha kíváncsi vagy rá. Mondd, te honnan érkeztél? *Teszi fel a kérdést, tudatva, hogy egyetlen feltétele az, hogy Alaver is hasonlóan meséljen néhány dolgot magáról.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.13 17:09:00
//"Mester"munka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mélyen, legbelül mindenki a maga keresztjét hordja, csak általában senki nem beszél róla senkinek, mert az emberek és más lények legtöbbször nem akarnak felesleges terhet róni mások vállára azzal, hogy rájuk zúdítják saját problémáikat is.
Így fordulhat elő mindig és most is az, hogy itt áll két ember, illetve jelen esetben egy elf és egy ember, akik tán merően különböző világból származnak, és ennek köszönhetően az életútjuk is teljesen más fordulatoktól volt ez idáig gazdag, de ha tudnák, hogy az a bizonyos út, amin a keresztet cipelik, végül ugyanahhoz a kereszteződéshez ér, ha tudnák, hogy a lelkükre oly' erős nyomást helyező problémák ugyanabba a mederbe folynak, értékes társasága lehetnének egymásnak. De nem tudják. Nem tudják, s csak mosolyognak egymásra úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig nincs rendben semmi, sem a dolgos férfi, sem a felelősségtől megijedt nemes kisasszony háza táján, mégsem tudnak enyhíteni szenvedésükön egy kellemes beszélgetéssel, mert mindketten társadalmi elvárásként fogják fel azt, hogy a gondjaik nem tartoznak egymásra. Helyette sokkal semmitmondóbb témák jutnak főszerephez, mint például, hogy miként süt a nap.*
- Ó, így már értem. Köszönöm szépen a magyarázatot! Valóban nem hallottam még, hogy ezt így is mondják.
*Mondja, miután Alaver ujját követve sikeresen belenézett a napba, így pár másodpercig muszáj hunyorognia utána. Nem neveti ki a kis vidéki mondást, sőt, saját hiányosságának tekinti azt is, hogy igencsak olvasott személyként eddig nem ismerte a kifejezést.
Aztán megkéri a férfit arra, hogy váltsanak közvetlenebb stílusra, majd jókat mosolyog azon, hogy ez mennyire nehezére megy Alaver-nek.*
- Rendben, Alaver, köszönöm! *egyezik bele, hogy viszonozza a gesztust.* Szerintem, ahogy már mondtam, Mai is hasonlót kér majd tőled, ő sem szereti a túlzott udvariaskodást, de majd úgyis személyesen közli veled, ha így szeretné. Egyébként, hogy érted, hogy mit szólna, ha beszélnél velem? *Gyanúsan hallgatja a másikat, nem tudja, hová tenni ezeket a mondatokat. Már csak azért sem, mert hirtelen az udvarhölgyek közt sokszor terjengő pletykák jutnak eszébe a régmúltból, de Mai-ról nem tudja elképzelni, hogy ilyesmi játékot űzzön.*
- Ugyan, Alaver. A rezidencia az enyém, Mai pedig a leendő árvaház igazgatója. Ha nálunk dolgozol, mindkettőnknek engedelmességgel tartozol, már ami a munkádat és néhány egyszerű szabályt illeti, de szó sincs arról, hogy nem beszélhetsz velem. Biztos vagyok benne, hogy Mai sem mondott ilyet.
*Félreértésként könyveli el a hallottakat, és igyekszik gondoskodni arról, hogy bármit is értett félre a férfi, most tiszta vizet öntsön a pohárba.
A következő kérdés hallatán elmosolyodik, de csak azért, mert továbbra is érzékeli, hogy nehezére esik Alaver-nek a tegezés.*
- Na jó. A magázás maradhat, ha úgy kényelmesebb neked, csak a kisasszonyozást hagyjuk. Csupán Alenia vagy Nia. Egyébként úgy értettem, hogy Arthenior-ban más világot élünk, mint a lázadás előtt. Ugyan a nemesség visszatért, de egyáltalán nem várjuk már el, hogy úgy tekintsetek ránk, mint elérhetetlen vezetőkre, akiket kötelező tisztelni, különben… brh… *Ki sem mondja, hogy különben akár kivághatják a nyelvüket, mert az ilyesfajta agressziót már a régi rendszerben is mélyen elítélte.*
- Hmm. Tedd csak le az ásót, és gyere, sétálj velem egy keveset! Neked is jár a pihenés, én pedig szívesen mesélek többet, ha kíváncsi vagy rá. Mondd, te honnan érkeztél? *Teszi fel a kérdést, tudatva, hogy egyetlen feltétele az, hogy Alaver is hasonlóan meséljen néhány dolgot magáról.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.13 17:09:00
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-12 12:33:31
Üzenet elküldve: 2024-08-12 12:33:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Ha tudná, hogy Sayqueves kisasszony hogyan érez a rászakadt felelősséggel és a felnőttkorral kapcsolatban, amelybe immár kénytelen-kelletlen be kell lépnie, bizonyára érdekesnek találná, és rengeteg kérdést feltenne. Valószínűleg össze is hasonlítaná a kisasszony történetét a sajátjával, hogy párhuzamot keressen, vagy megtalálja azokat a pontokat, ahol eltérések lehetnek. És ez utóbbiak bizonyára bőven lennének.
Hiszen neki már egészen kiskora óta, onnantól hogy meg tudott állni a lábán, feladat volt kiosztva a tanya körül. Először: őrizni a libákat és a tyúkokat. Majd vigyázni a jerkékre. Megtanulni s eljárni kapálni. Juhokat terelni. Megismerni a kukorica címerezését és még ugyanabban az évben a törését. Ott lenni, mikor a tehenek tavasszal sorra ellik a borjaikat. Ott lenni, mikor azokat a borjakat eladják, vagy letaglózzák. Munka, munka, munka.. amióta csak az eszét tudja. Akkor szabadult csak fel ezalól, mikor elszökött apja elől; akkor, amikor már nem tudta elviselni tovább annak az esti részegségét, az ütéseket, és hogy napról napra egyre nagyobb részét kellett vinnie a dolgoknak, neki, egyedül.
Itt a városban mindez messze került tőle, s nem csak azért, mert Szántóvég amodább volt.
És most mégis, tessék, itt áll, könyékig feltűrt ruhaujjal, alkarig koszos kézzel, munka közben. És azzal az igyekezettel, hogy azt a munkát megtartsa, mi több: még többet szerezzen magának.
Ha tudná, hogy Sayqueves kisasszony hogyan érez a rászakadt felelősség nyomása alatt, bizonyára szívesen beszélgetne vele erről. De nem tudja.
A hirtelen jött szégyenérzete ugyanolyan gyorsan el is párolog, s ahogy a kisasszony kissé meghökkent, zavart arcára néz, helyét a derű veszi át. Egy pillanatra megrepedni látja a nemeskisasszony maszkját, és azon egy villanásra áttűnik a mögötte lévő valódi nő.*
- A pék *-mutat fel mosolyogva a már délutáni útját járó napra-* erősen tüzel. Vagyis süt. Így mondják felénk azt, kisasszony, hogy úgy tűz a nap, hogy gutaütést lehet kapni tőle.
*Leereszti kezét és aprót legyint.*
- Bugris mondás. Nem csoda, ha még nem hallotta.
*Aztán a zavar és a meglepettség az ő arcára költözik át, ahogy a kisasszony válaszol a kérdésére. Egy pillanatra nem is érti szinte, hogy mit mondanak neki. Hiszen az eddigi kissé terjengős, felettébb udvarias és kifejezetten távolságtartó stílus helyett a kisasszony letegezte, mi több, arra kéri, hogy tegyen így maga is. Nem érti, hogy ez most tréfa-e, vagy valami próbatétel? Vagy komolyan szól a kérés?*
- Ha ezt kéri, kisasszony.. Hm. Úgy értem.. Ha ezt kéred, örömmel teszek így.. Alenia. *-érzi, hogy elvörösödik ahogy kiejti a nő nevét, és most, ha tehetné, nem a kezeit rejtené el.-* Te pedig hívj csak Alavernek.
*Újra elmosolyodik, sőt, talán már majdnem vigyor ez.*
- Amúgy is zavart, hogy ott uraztok engem. Nem vagyok én úr! Azt se' tudtam, mit mondjak zavaromban. *-most sem tudja. De nyelve, ez az áruló testrésze csak úgy megindult most, hogy a kényszeres, és számára olyannyira idegen túlzó udvariaskodás helyett közvetlenebbül tud szólni.-* Azt viszont nem tudom, hogy Faensa kisasszony mit szólna, ha tudná, hogy csak így beszélek veled. Hiszen korábban is csak úgy... hm.
*Elharapja a mondat végét, újra elvörösödik. Eszébe jut főnökasszonya arckifejezése, amivel rendre utasította, és hogy miért is tette azt. De most, hogy eszébe jutott a kisasszony, eszébe ötlik az a kép, hogy az milyen arcot vágna, ha megtudná, hogy így összetegeződtek Aleniával. Bizonyára megpukkadna mérgében. A gondolat szórakoztatja, de legalább ezt megpróbálja elrejteni.*
- Hogy értette..d azt, hogy nem azt a világot éljük? *-kérdezi kíváncsian, kissé félrehajtott fejjel. Hogy őszinték legyünk, teljesen elfeledkezett a munkáról, és arról, hogy bármikor megjelenhet főnökasszonya, hogy számon kérje az elvégzett feladatot. Most csak egy dolog érdekli: Alenia, és hogy vele beszélhet. És hogy hallhatja a hangját, láthatja az ajkait ahogy azok szóra mozdulnak.. minden más elvesztette jelentőségét. Világa most igen picire szűkült, egy egészen apró körre, amiben csak ők ketten állnak egymással szemben.*
//"Mester"munka//
*Ha tudná, hogy Sayqueves kisasszony hogyan érez a rászakadt felelősséggel és a felnőttkorral kapcsolatban, amelybe immár kénytelen-kelletlen be kell lépnie, bizonyára érdekesnek találná, és rengeteg kérdést feltenne. Valószínűleg össze is hasonlítaná a kisasszony történetét a sajátjával, hogy párhuzamot keressen, vagy megtalálja azokat a pontokat, ahol eltérések lehetnek. És ez utóbbiak bizonyára bőven lennének.
Hiszen neki már egészen kiskora óta, onnantól hogy meg tudott állni a lábán, feladat volt kiosztva a tanya körül. Először: őrizni a libákat és a tyúkokat. Majd vigyázni a jerkékre. Megtanulni s eljárni kapálni. Juhokat terelni. Megismerni a kukorica címerezését és még ugyanabban az évben a törését. Ott lenni, mikor a tehenek tavasszal sorra ellik a borjaikat. Ott lenni, mikor azokat a borjakat eladják, vagy letaglózzák. Munka, munka, munka.. amióta csak az eszét tudja. Akkor szabadult csak fel ezalól, mikor elszökött apja elől; akkor, amikor már nem tudta elviselni tovább annak az esti részegségét, az ütéseket, és hogy napról napra egyre nagyobb részét kellett vinnie a dolgoknak, neki, egyedül.
Itt a városban mindez messze került tőle, s nem csak azért, mert Szántóvég amodább volt.
És most mégis, tessék, itt áll, könyékig feltűrt ruhaujjal, alkarig koszos kézzel, munka közben. És azzal az igyekezettel, hogy azt a munkát megtartsa, mi több: még többet szerezzen magának.
Ha tudná, hogy Sayqueves kisasszony hogyan érez a rászakadt felelősség nyomása alatt, bizonyára szívesen beszélgetne vele erről. De nem tudja.
A hirtelen jött szégyenérzete ugyanolyan gyorsan el is párolog, s ahogy a kisasszony kissé meghökkent, zavart arcára néz, helyét a derű veszi át. Egy pillanatra megrepedni látja a nemeskisasszony maszkját, és azon egy villanásra áttűnik a mögötte lévő valódi nő.*
- A pék *-mutat fel mosolyogva a már délutáni útját járó napra-* erősen tüzel. Vagyis süt. Így mondják felénk azt, kisasszony, hogy úgy tűz a nap, hogy gutaütést lehet kapni tőle.
*Leereszti kezét és aprót legyint.*
- Bugris mondás. Nem csoda, ha még nem hallotta.
*Aztán a zavar és a meglepettség az ő arcára költözik át, ahogy a kisasszony válaszol a kérdésére. Egy pillanatra nem is érti szinte, hogy mit mondanak neki. Hiszen az eddigi kissé terjengős, felettébb udvarias és kifejezetten távolságtartó stílus helyett a kisasszony letegezte, mi több, arra kéri, hogy tegyen így maga is. Nem érti, hogy ez most tréfa-e, vagy valami próbatétel? Vagy komolyan szól a kérés?*
- Ha ezt kéri, kisasszony.. Hm. Úgy értem.. Ha ezt kéred, örömmel teszek így.. Alenia. *-érzi, hogy elvörösödik ahogy kiejti a nő nevét, és most, ha tehetné, nem a kezeit rejtené el.-* Te pedig hívj csak Alavernek.
*Újra elmosolyodik, sőt, talán már majdnem vigyor ez.*
- Amúgy is zavart, hogy ott uraztok engem. Nem vagyok én úr! Azt se' tudtam, mit mondjak zavaromban. *-most sem tudja. De nyelve, ez az áruló testrésze csak úgy megindult most, hogy a kényszeres, és számára olyannyira idegen túlzó udvariaskodás helyett közvetlenebbül tud szólni.-* Azt viszont nem tudom, hogy Faensa kisasszony mit szólna, ha tudná, hogy csak így beszélek veled. Hiszen korábban is csak úgy... hm.
*Elharapja a mondat végét, újra elvörösödik. Eszébe jut főnökasszonya arckifejezése, amivel rendre utasította, és hogy miért is tette azt. De most, hogy eszébe jutott a kisasszony, eszébe ötlik az a kép, hogy az milyen arcot vágna, ha megtudná, hogy így összetegeződtek Aleniával. Bizonyára megpukkadna mérgében. A gondolat szórakoztatja, de legalább ezt megpróbálja elrejteni.*
- Hogy értette..d azt, hogy nem azt a világot éljük? *-kérdezi kíváncsian, kissé félrehajtott fejjel. Hogy őszinték legyünk, teljesen elfeledkezett a munkáról, és arról, hogy bármikor megjelenhet főnökasszonya, hogy számon kérje az elvégzett feladatot. Most csak egy dolog érdekli: Alenia, és hogy vele beszélhet. És hogy hallhatja a hangját, láthatja az ajkait ahogy azok szóra mozdulnak.. minden más elvesztette jelentőségét. Világa most igen picire szűkült, egy egészen apró körre, amiben csak ők ketten állnak egymással szemben.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:34:13
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:34:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
*Orthus búcsúját mosollyal fogadja, még mielőtt valóban menekülne a szokatlanul szigorú és hivatalos szituációból. Már úgy érezte, hogy elkezdi fojtogatni a felelősség súlya, még akkor is, ha a munka oroszlánrészének terheit leveszik a válláról.
A friss levegőre kiérve szabályosan olyan érzete támad, hogy végre újra kap levegőt. Nem akar ő még kötelességek fogságában élni. Fiatalkorának végét tönkretették azok a haramiák, akik elrabolták őt a tisztásról, utána pedig az életéért kellett küzdenie nem is tudva arról, hogy az egész város lángba borult körülötte akkoriban. Keserédes lezárása ez a fiatalságának sőt, ő szeretné tagadni, hogy vége van. Most, hogy visszatért, családja nincs többé, csak a rezidencia emlékezteti őt arra, hogy milyen élete is volt régen. Szóval a gyermekkora lezárás nélkül ért véget, a felnőttek világába pedig olyan hirtelen csöppent bele, hogy majd összetöri annak súlya.
Furcsa érzés, hogy mennyire felszabadítóan hat rá, ahogy azt figyeli, hogy Alaver egy lyukat ás a földbe. Semmi cicoma, semmi köpönyegforgatás vagy álca, csak egyszerű munka. Az, aminek látszik. Ezt nem kell túlgondolni, nem múlik rajta senkinek a jövője, és elrontani sem lehet. Persze, Alenia nem gondol bele abba, hogy a férfi életének ezen szakaszán ő pontosan ugyanannyira érzi magát nyomás alatt, mint ő, csak épp az oka teljesen más.*
- Hogy mit csinál a pék? *Néz értetlenül Alaver-re, még a szemöldökeit is megemeli az ismeretlen szófordulat hallatán.
A munkától koszos kezeit egyébként előtte nem kell sajnálnia a mesternek -merthogy Alenia továbbra is meg van győződve róla, hogy Alaver mester a szakmájában-, hisz látott már ilyet bőven. Elég csak a rezidencia egykori kertészeire gondolnia. Nekik nem csak a kezük, a ruhájuk is csupa kosz és föld volt állandóan. Persze, nem is jöhettek be úgy az épületbe.*
- Nincs semmi gond, de egyet mégis csak megtehetsz értem. Szólíts csak kérlek Aleniá-nak! Előttem, és szerintem Mai vagy Luninari előtt sem lesz szükség a felesleges udvariaskodásra. Már nem azt a világot éljük. *Kéri meg erre két ok miatt Alaver-t, és vált tegezésre is közben. Az egyik, hogy még mindig borzalmas hallgatni, ahogy a férfi hiába törekszik a tökéletességre, továbbra is rosszul ejti ki a családnevét. A másik pedig, hogy Alenia tényleg igyekszik a lehető legtöbb időre megszabadulni a nemesi formalitásoktól, hogy szabadnak érezhesse magát.*
//"Mester"munka//
*Orthus búcsúját mosollyal fogadja, még mielőtt valóban menekülne a szokatlanul szigorú és hivatalos szituációból. Már úgy érezte, hogy elkezdi fojtogatni a felelősség súlya, még akkor is, ha a munka oroszlánrészének terheit leveszik a válláról.
A friss levegőre kiérve szabályosan olyan érzete támad, hogy végre újra kap levegőt. Nem akar ő még kötelességek fogságában élni. Fiatalkorának végét tönkretették azok a haramiák, akik elrabolták őt a tisztásról, utána pedig az életéért kellett küzdenie nem is tudva arról, hogy az egész város lángba borult körülötte akkoriban. Keserédes lezárása ez a fiatalságának sőt, ő szeretné tagadni, hogy vége van. Most, hogy visszatért, családja nincs többé, csak a rezidencia emlékezteti őt arra, hogy milyen élete is volt régen. Szóval a gyermekkora lezárás nélkül ért véget, a felnőttek világába pedig olyan hirtelen csöppent bele, hogy majd összetöri annak súlya.
Furcsa érzés, hogy mennyire felszabadítóan hat rá, ahogy azt figyeli, hogy Alaver egy lyukat ás a földbe. Semmi cicoma, semmi köpönyegforgatás vagy álca, csak egyszerű munka. Az, aminek látszik. Ezt nem kell túlgondolni, nem múlik rajta senkinek a jövője, és elrontani sem lehet. Persze, Alenia nem gondol bele abba, hogy a férfi életének ezen szakaszán ő pontosan ugyanannyira érzi magát nyomás alatt, mint ő, csak épp az oka teljesen más.*
- Hogy mit csinál a pék? *Néz értetlenül Alaver-re, még a szemöldökeit is megemeli az ismeretlen szófordulat hallatán.
A munkától koszos kezeit egyébként előtte nem kell sajnálnia a mesternek -merthogy Alenia továbbra is meg van győződve róla, hogy Alaver mester a szakmájában-, hisz látott már ilyet bőven. Elég csak a rezidencia egykori kertészeire gondolnia. Nekik nem csak a kezük, a ruhájuk is csupa kosz és föld volt állandóan. Persze, nem is jöhettek be úgy az épületbe.*
- Nincs semmi gond, de egyet mégis csak megtehetsz értem. Szólíts csak kérlek Aleniá-nak! Előttem, és szerintem Mai vagy Luninari előtt sem lesz szükség a felesleges udvariaskodásra. Már nem azt a világot éljük. *Kéri meg erre két ok miatt Alaver-t, és vált tegezésre is közben. Az egyik, hogy még mindig borzalmas hallgatni, ahogy a férfi hiába törekszik a tökéletességre, továbbra is rosszul ejti ki a családnevét. A másik pedig, hogy Alenia tényleg igyekszik a lehető legtöbb időre megszabadulni a nemesi formalitásoktól, hogy szabadnak érezhesse magát.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:53:10
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:53:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Ahogy mélyül a viszonylag szabályos négyszög alapú gödör, ami majd az oszlop alapja lesz, úgy bukkan egyre több kisebb kőbe. Ha így halad, a nap végére kicsorbul az ásó. Észben kell tartania, hogy este, mikor majd visszahordja a szerszámokat, meg kell keresnie a reszelőt és a köszörűkövet, hogy utolsó feladatként előkészítse ezt a következő napi munkavégzésre. A talán túlzón optimista gondolatra kissé csúfondárosan elmosolyodik egy pillanatra. Nahát, hiszen lehet, hogy holnap már nem is az ő kezében lesz a szerszám! Na de attól még megélezi, nem akar rosszat annak, aki utána dolgozik majd vele, és egyébként is, így illik. A mosolyból fintor lesz ahogy az ásó egy különösen kemény kő szélén sír fel, bosszankodva cseréli át azt a lapátra, hogy kitakarítsa a gödröt. Ahogy kiemeli a földet, mellé térdel, és beletúr hogy kiválogassa a köveket, amelyeket egy ideje már külön kupacban gyűjt.
Ekkor szólal meg mögötte a hang, amire egyáltalán nem számít.
Összerezzen, kiejti az épp kihalászott követ a kezéből. Ez bizony nem a főnökasszonya hangja volt! Még mindig térdelve fordul hátra, hogy egyből egy apró mosollyal és azzal a kék tekintettel találja magát szembe, amely azóta a fejében jár, mióta csak látta, odabent.*
- Sayqueves kisasszony? Óh.. hm. *-érzi, hogy szíve egy pillanatra nagyot üt. Viszont azonnal eszébe jut Faensa kisasszony figyelmeztetése a bámulásról, és szinte magán is érzi azokat a kemény, jégkék szemeket. Így hát ahogy feláll, tekintetét illendőn lesüti.-* Kemény lehet, Sayqueves kisasszony. És az is. Valóban erősen tüzel az öreg pék, ahogy felénk mondják.
*Saját koszos kezeit nézi, a körmei alá szorult mocskot, és életében most először érzi úgy, hogy erejtené azokat a háta mögött, csak hogy a kisasszony ne láthassa. De nem teszi, karjai lógva maradnak. A kisasszony már így is tisztában van azzal, hogy ő csak egy munkás, egy egyszerű kis senki, és valószínűleg ellenőrizni jött ide, hogy végzi-e a dolgát. A kisasszony szemében ő talán csak pont annyit ér, mint a kő, amit elejtett az előbb.*
- Tudok tenni magáért valamit, Sayqueves kisasszony? *-kérdezi, miközben érzi, hogy szóhasználata kevésbé lehet megfelelő a nemes társaságában.-* Netán valami gond van?
*Elfeledkezve a figyelmeztetésről felnéz, kancsal-fél tekintete Alenia kék szemeit keresi, és mikor azt meg is találja, önkéntelenül elmosolyodik.*
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Ahogy mélyül a viszonylag szabályos négyszög alapú gödör, ami majd az oszlop alapja lesz, úgy bukkan egyre több kisebb kőbe. Ha így halad, a nap végére kicsorbul az ásó. Észben kell tartania, hogy este, mikor majd visszahordja a szerszámokat, meg kell keresnie a reszelőt és a köszörűkövet, hogy utolsó feladatként előkészítse ezt a következő napi munkavégzésre. A talán túlzón optimista gondolatra kissé csúfondárosan elmosolyodik egy pillanatra. Nahát, hiszen lehet, hogy holnap már nem is az ő kezében lesz a szerszám! Na de attól még megélezi, nem akar rosszat annak, aki utána dolgozik majd vele, és egyébként is, így illik. A mosolyból fintor lesz ahogy az ásó egy különösen kemény kő szélén sír fel, bosszankodva cseréli át azt a lapátra, hogy kitakarítsa a gödröt. Ahogy kiemeli a földet, mellé térdel, és beletúr hogy kiválogassa a köveket, amelyeket egy ideje már külön kupacban gyűjt.
Ekkor szólal meg mögötte a hang, amire egyáltalán nem számít.
Összerezzen, kiejti az épp kihalászott követ a kezéből. Ez bizony nem a főnökasszonya hangja volt! Még mindig térdelve fordul hátra, hogy egyből egy apró mosollyal és azzal a kék tekintettel találja magát szembe, amely azóta a fejében jár, mióta csak látta, odabent.*
- Sayqueves kisasszony? Óh.. hm. *-érzi, hogy szíve egy pillanatra nagyot üt. Viszont azonnal eszébe jut Faensa kisasszony figyelmeztetése a bámulásról, és szinte magán is érzi azokat a kemény, jégkék szemeket. Így hát ahogy feláll, tekintetét illendőn lesüti.-* Kemény lehet, Sayqueves kisasszony. És az is. Valóban erősen tüzel az öreg pék, ahogy felénk mondják.
*Saját koszos kezeit nézi, a körmei alá szorult mocskot, és életében most először érzi úgy, hogy erejtené azokat a háta mögött, csak hogy a kisasszony ne láthassa. De nem teszi, karjai lógva maradnak. A kisasszony már így is tisztában van azzal, hogy ő csak egy munkás, egy egyszerű kis senki, és valószínűleg ellenőrizni jött ide, hogy végzi-e a dolgát. A kisasszony szemében ő talán csak pont annyit ér, mint a kő, amit elejtett az előbb.*
- Tudok tenni magáért valamit, Sayqueves kisasszony? *-kérdezi, miközben érzi, hogy szóhasználata kevésbé lehet megfelelő a nemes társaságában.-* Netán valami gond van?
*Elfeledkezve a figyelmeztetésről felnéz, kancsal-fél tekintete Alenia kék szemeit keresi, és mikor azt meg is találja, önkéntelenül elmosolyodik.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:48:12
Üzenet elküldve: 2024-08-11 22:48:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Mivel a beszédnek a végére értek, nem marad más hátra, mint a búcsúzkodás. Alenia sajnálatosan hamar kimenti magát, Orthus a szokásos, patinás protokollal búcsúzik tőle.
Mai felajánlja, hogy kikíséri, ezt elfogadja.*
- Igazán inspiráló a lelkesedés és elhivatottság, amivel az ügyükért küzdenek. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy én is előmozdítsam.
*fogadkozik búcsúzkodás közben, majd kézcsókot ad Mai-nak (aki nemesként az ilyesmit talán nem furcsállja), azzal bérlovára szállva megindul vissza a polgárnegyedbe, otthonába.*
//Egy nemes cél élén//
*Mivel a beszédnek a végére értek, nem marad más hátra, mint a búcsúzkodás. Alenia sajnálatosan hamar kimenti magát, Orthus a szokásos, patinás protokollal búcsúzik tőle.
Mai felajánlja, hogy kikíséri, ezt elfogadja.*
- Igazán inspiráló a lelkesedés és elhivatottság, amivel az ügyükért küzdenek. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy én is előmozdítsam.
*fogadkozik búcsúzkodás közben, majd kézcsókot ad Mai-nak (aki nemesként az ilyesmit talán nem furcsállja), azzal bérlovára szállva megindul vissza a polgárnegyedbe, otthonába.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-11 13:49:12
Üzenet elküldve: 2024-08-11 13:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Úgy látszik mindenki kiveszi a részét annyira, amennyire azt szükséges. Alenia talán csendes társ ebben és csak saját fényével ad hozzá az elhangzottakhoz, de nem hiányol Mai semmit. Elégedett a terveivel, s bár az építő jelleget tudná fogadni, nem vár el szavakat. Talán jobb is a beleegyezés, amit sugároz felé, minden mást jószerivel nélkülözve. Megbízta egy feladattal és ő maradéktalanul teljesíteni látszik úgy, hogy még csak nem is munkának tekint rá, hanem szívügyként. Végtelenül hálás a nőnek a lehetőségért, bizalomért, amit máshol nem kapott meg, így bizonyítani sem tudott, hiába hitt magában.
A tekintete a férfin, kifejezetten elégedett annak minden mondatával is. *
- Hálásak vagyunk a segítségért. Bízom benne, hogy mindent megtesz majd az érdekünkben.
*Nem bonyolódna további témák feszegetésébe, éppen elég az, amire mostanra jutottak. Közös a cél, bár az indíttatások mindenkiben másak. Ez így van jól. A név is kiválasztásra került, belül pedig kifejezetten örül, hogy az Aranyszarvasra jutott a választás, nem pedig a Sayqueves névre. Ezt most nem fejti meg magában, csak érzi. Talán kevésbé érezné magáénak, ha a jelkép helyett egy családnév pecsételné meg a "gyermekét". Mert neki ehhez a családhoz azon túl, hogy munkát kapott a rezidencián, semmi köze. Mégis mindenét beletette és még mennyi mindenét fogja...
Aleniá-ra tekint. Ő is szeretné megnézni a dolgos férfit, de ezzel nem tartaná fel Morthimer urat. A papírjait kezdi el rendezgetni, s csavarja fel a széles pergamenre rajtolt tervét. Ez idő alatt Alenia el is hagyja a hármasukat.*
- Uram, én is szívesen megnézném, hogyan boldogul Alaver, ha gondolja tartson velem, de szívesen kikísérem, ha eltekintene ettől. Biztosan rengeteg dolga akad.
*Ő nem fog olyasvalakit urazni, még ha megkívánná is a helyzet, aki nem közéjük való. Bármennyire is igyekszik, nem szereti a formális dolgokat, ha nem úgy volna ildomos, a kereskedővel sem lenne nyájas. Ebből akart kiszakadni, s amennyire tudja, megteszi, a saját még éppen elfogadható keretei között.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 13:51:29
//Egy nemes cél élén//
*Úgy látszik mindenki kiveszi a részét annyira, amennyire azt szükséges. Alenia talán csendes társ ebben és csak saját fényével ad hozzá az elhangzottakhoz, de nem hiányol Mai semmit. Elégedett a terveivel, s bár az építő jelleget tudná fogadni, nem vár el szavakat. Talán jobb is a beleegyezés, amit sugároz felé, minden mást jószerivel nélkülözve. Megbízta egy feladattal és ő maradéktalanul teljesíteni látszik úgy, hogy még csak nem is munkának tekint rá, hanem szívügyként. Végtelenül hálás a nőnek a lehetőségért, bizalomért, amit máshol nem kapott meg, így bizonyítani sem tudott, hiába hitt magában.
A tekintete a férfin, kifejezetten elégedett annak minden mondatával is. *
- Hálásak vagyunk a segítségért. Bízom benne, hogy mindent megtesz majd az érdekünkben.
*Nem bonyolódna további témák feszegetésébe, éppen elég az, amire mostanra jutottak. Közös a cél, bár az indíttatások mindenkiben másak. Ez így van jól. A név is kiválasztásra került, belül pedig kifejezetten örül, hogy az Aranyszarvasra jutott a választás, nem pedig a Sayqueves névre. Ezt most nem fejti meg magában, csak érzi. Talán kevésbé érezné magáénak, ha a jelkép helyett egy családnév pecsételné meg a "gyermekét". Mert neki ehhez a családhoz azon túl, hogy munkát kapott a rezidencián, semmi köze. Mégis mindenét beletette és még mennyi mindenét fogja...
Aleniá-ra tekint. Ő is szeretné megnézni a dolgos férfit, de ezzel nem tartaná fel Morthimer urat. A papírjait kezdi el rendezgetni, s csavarja fel a széles pergamenre rajtolt tervét. Ez idő alatt Alenia el is hagyja a hármasukat.*
- Uram, én is szívesen megnézném, hogyan boldogul Alaver, ha gondolja tartson velem, de szívesen kikísérem, ha eltekintene ettől. Biztosan rengeteg dolga akad.
*Ő nem fog olyasvalakit urazni, még ha megkívánná is a helyzet, aki nem közéjük való. Bármennyire is igyekszik, nem szereti a formális dolgokat, ha nem úgy volna ildomos, a kereskedővel sem lenne nyájas. Ebből akart kiszakadni, s amennyire tudja, megteszi, a saját még éppen elfogadható keretei között.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 13:51:29
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-10 21:08:25
Üzenet elküldve: 2024-08-10 21:08:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén majd „Mester”munka//
*Lassan minden a helyére kerül. Az építőkockákból felépül a vár, a résztvevők munkája nyomán kialakul a terv és a kép a jövőről, az árvaházról, mindenről. Mai tervei révén már látni, hogyan is fog kinézni az épület, mikor nemesi kúria helyett újdonsült rendeltetésében fog helyt állni, Orthus lesz a híd, remek kapcsolatteremtő képességeinek hála összeköti majd őket azokkal az emberekkel, akik segíthetnek kivitelezni a Mai által leírtakat, ő maga pedig mindenre jelentőségteljesen bólint vagy épp kérdez vissza, s közben nagyon hasznosnak érzi magát, holott az övé a legkevesebb érdem, de annál több elismerés és dicsőség jár majd neki a végén. Talán a legtöbb nemeskisasszony így csinálná, és ő is így csinálja, csak még túl ártatlan ahhoz, hogy tudatosan tegye mindezt.
Szintén bólogatva hallgatja végig, hogyan került Alaver Raanus a rezidenciára, de ezt is csupán azért kérdezte, hogy lényeget adjon vezető szerepének, ami annyira képlékeny, hogy csoda, hogy létezik.*
- Értem, Mai, köszönöm. *Könyveli el mosolyogva a hallottakat. Tényleg, egy percig sem kételkedik Mai ítélőképességében, csak szeretne képen lenni azzal, hogy mi történik a birtokán.*
- Örülök, hogy mindenkinek tetszik a név. Majd még kikérem Luninari véleményét is, de egyelőre akkor maradjunk ennél. Morthimer úr, kérem, ha valahol említenie kell az árvaház nevét, már így nevezze!
*A tanácskozást a kereskedő zárja, Alenia pedig egyetért abban, hogy mindent megbeszéltek, ami fontos lehet a következő lépések szempontjából.*
- Köszönöm, hogy ismét elfogadta a meghívást! Amennyiben bármiről tudnunk szükséges a fejlemények kapcsán, feltétlenül értesítsen engem vagy Faensa kisasszonyt! *Mondja a férfinek, s közben sikerül Mai-t mégis hivatalos formában szólítania a jelenlétében is.*
- Amennyiben szeretne még maradni, érezze otthon magát, de ha megbocsájtanak, én azt hiszem, hogy szeretném személyesen is jobban megismerni Raanus urat. *Kifogásnak használja egyelőre az indokot, mert ugyan tényleg kíváncsi a munkásra, mégis inkább menekülne most már a formális közegből. Mára elég volt belőle. Úgyhogy illedelmesen meghajol Orthus előtt, Mai-ra rámosolyog, hisz vele úgyis találkoznak még a nap folyamán, aztán sarkon fordul, és elindul a hátsó kertbe, hogy megkeresse Alaver-t. Hamarosan meg is találja, és nem kell csalódnia benne. Szorgos munkavégzés közben kapja őt rajta, s biztos benne, hogy a férfi először észre sem veszi, hogy itt van, szóval egy ideig csak figyeli, mit csinál, majd egy halvány mosoly kíséretében megszólal.*
- Milyen szorgalmas, Raanus úr! Kemény lehet a munka ezen a tűző napon, nemde? *Persze, hogy az, és az a legjobb, hogy neki nem kell csinálnia. Egyébként ő nem tudja, hogy mit kért tőle pontosan Mai, így azt nem tudja ellenőrizni, hogy jól vagy rosszul áll-e a mester a munkájával.*
//Egy nemes cél élén majd „Mester”munka//
*Lassan minden a helyére kerül. Az építőkockákból felépül a vár, a résztvevők munkája nyomán kialakul a terv és a kép a jövőről, az árvaházról, mindenről. Mai tervei révén már látni, hogyan is fog kinézni az épület, mikor nemesi kúria helyett újdonsült rendeltetésében fog helyt állni, Orthus lesz a híd, remek kapcsolatteremtő képességeinek hála összeköti majd őket azokkal az emberekkel, akik segíthetnek kivitelezni a Mai által leírtakat, ő maga pedig mindenre jelentőségteljesen bólint vagy épp kérdez vissza, s közben nagyon hasznosnak érzi magát, holott az övé a legkevesebb érdem, de annál több elismerés és dicsőség jár majd neki a végén. Talán a legtöbb nemeskisasszony így csinálná, és ő is így csinálja, csak még túl ártatlan ahhoz, hogy tudatosan tegye mindezt.
Szintén bólogatva hallgatja végig, hogyan került Alaver Raanus a rezidenciára, de ezt is csupán azért kérdezte, hogy lényeget adjon vezető szerepének, ami annyira képlékeny, hogy csoda, hogy létezik.*
- Értem, Mai, köszönöm. *Könyveli el mosolyogva a hallottakat. Tényleg, egy percig sem kételkedik Mai ítélőképességében, csak szeretne képen lenni azzal, hogy mi történik a birtokán.*
- Örülök, hogy mindenkinek tetszik a név. Majd még kikérem Luninari véleményét is, de egyelőre akkor maradjunk ennél. Morthimer úr, kérem, ha valahol említenie kell az árvaház nevét, már így nevezze!
*A tanácskozást a kereskedő zárja, Alenia pedig egyetért abban, hogy mindent megbeszéltek, ami fontos lehet a következő lépések szempontjából.*
- Köszönöm, hogy ismét elfogadta a meghívást! Amennyiben bármiről tudnunk szükséges a fejlemények kapcsán, feltétlenül értesítsen engem vagy Faensa kisasszonyt! *Mondja a férfinek, s közben sikerül Mai-t mégis hivatalos formában szólítania a jelenlétében is.*
- Amennyiben szeretne még maradni, érezze otthon magát, de ha megbocsájtanak, én azt hiszem, hogy szeretném személyesen is jobban megismerni Raanus urat. *Kifogásnak használja egyelőre az indokot, mert ugyan tényleg kíváncsi a munkásra, mégis inkább menekülne most már a formális közegből. Mára elég volt belőle. Úgyhogy illedelmesen meghajol Orthus előtt, Mai-ra rámosolyog, hisz vele úgyis találkoznak még a nap folyamán, aztán sarkon fordul, és elindul a hátsó kertbe, hogy megkeresse Alaver-t. Hamarosan meg is találja, és nem kell csalódnia benne. Szorgos munkavégzés közben kapja őt rajta, s biztos benne, hogy a férfi először észre sem veszi, hogy itt van, szóval egy ideig csak figyeli, mit csinál, majd egy halvány mosoly kíséretében megszólal.*
- Milyen szorgalmas, Raanus úr! Kemény lehet a munka ezen a tűző napon, nemde? *Persze, hogy az, és az a legjobb, hogy neki nem kell csinálnia. Egyébként ő nem tudja, hogy mit kért tőle pontosan Mai, így azt nem tudja ellenőrizni, hogy jól vagy rosszul áll-e a mester a munkájával.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-10 20:02:48
Üzenet elküldve: 2024-08-10 20:02:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Azt, hogy mekkora alapra van szükség tulajdonképpen, remekül mutatja, hogy a nyolcadik körre épp csak megtelik a talicska, és a gödör már ki is van ásva. Az ásót a talicskának dönti, tenyereit nadrágjába porolja. Halkan szusszant, majd az alap sarkához áll, és újra kilépi annak hosszát majd szélességét, ellenőrizve, hogy nem számolt el valamit. De nem – pontosan annyi lépést kell megtennie, amennyire számított. Egy pillanatra diadalmasan elmosolyodik, majd újra elkomolyodik, ahogy nekiáll meghatározni a majdani, tetőt tartó oszlopok helyét.
Természetesen az alap négy sarkába kerül majd egy-egy oszlop, illetve a tűzrakóhely háta mögé egy, középre. Így a tető nem fog majd összerogyni a saját súlya alatt, a szelemenek és a könyökfák szépen merevítik majd a szerkezetet. De ez még arrébb van, jócskán arrébb. Most még csak csizmasarkát vágja a földbe, hogy annak friss, fekete sebeivel jelezze magának, hogy hol kell ismét ásnia.
A talicskához lép, újra kezébe veszi az ásót, halkan dúdol pár dallamnyit. Beletúr hajába amíg megpróbálja eldönteni, hogy melyik oszlop-alap kiásásával kezdjen, de végül arra jut, hogy ez igazából cseppet sem számít, így a hozzá legközelebb eső jelhez lép. Az ásó hegyével felrója a kiásandó négyzetet, majd mély levegőt vesz, és újra keményen az ásóvasra tapos.
Estére bizony érezni fogja a vállait, a tenyerét és a talpát is.
Estére – amit talán itt tölthet majd. Még kissé bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy hogyan is érez emiatt. Egyrészt persze, örül a lehetőségnek, hogy az eddig kényszerűségből megszokottnál -remélhetőleg- kellemesebb helyen lesz, talán nyugodtabban is tud majd pihenni. Másfelől nem biztos benne, hogy a főnökasszonya kitörő örömmel fogja fogadni az eddigi haladását. Hiszen hogy' is mondta? „A mai estét a vendégszobában tölti, amennyiben nem egy ásott gödröt találok itt késő délután.", vagy legalábbis hasonlóan fogalmazott. Márpedig akárhonnan nézi, ez pont egy ásott gödör, semmivel sem több annál egyelőre. Talán emiatt az lenne a legegyszerűbb, ha inkább csak úgy készülne, hogy még sem lesz marasztalva estére. Sőt, az sem kizárt, hogy holnap sem kell majd visszajönnie folytatni a munkát. Olyan nehéz kitalálni, hogy mire gondolhatott a kisasszony.. És azt sem egyszerű megtippelnie, hogy mennyire felel meg az elvárásainak. És nem csak az övének, hanem mindenkiének, mind a háromnak, akik most ott vannak bent a rezidencián, és azokról a fontos dolgaikról beszélnek. Talán semennyire. Talán csak egy hatalmas félreértés az, hogy ő most itt van, és az udvaron ássa a gödröt, azt, ami jó eséllyel a lehetőségeinek és a jövőjének a sírja is lesz egyben. Na, nem baj.. álomnak szép volt. Talán abban bízik egyedül, hogy kifelé menet még egy utolsó, nagyon apró pillantást vethet arra, amit a rezidencián a legértékesebbnek talált abban a néhány percben, amíg bent lehetett.
Suttyog az ásó, kavics csikordul az éle alatt. Lassan formálódik, mélyül az oszlop-alap.*
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Azt, hogy mekkora alapra van szükség tulajdonképpen, remekül mutatja, hogy a nyolcadik körre épp csak megtelik a talicska, és a gödör már ki is van ásva. Az ásót a talicskának dönti, tenyereit nadrágjába porolja. Halkan szusszant, majd az alap sarkához áll, és újra kilépi annak hosszát majd szélességét, ellenőrizve, hogy nem számolt el valamit. De nem – pontosan annyi lépést kell megtennie, amennyire számított. Egy pillanatra diadalmasan elmosolyodik, majd újra elkomolyodik, ahogy nekiáll meghatározni a majdani, tetőt tartó oszlopok helyét.
Természetesen az alap négy sarkába kerül majd egy-egy oszlop, illetve a tűzrakóhely háta mögé egy, középre. Így a tető nem fog majd összerogyni a saját súlya alatt, a szelemenek és a könyökfák szépen merevítik majd a szerkezetet. De ez még arrébb van, jócskán arrébb. Most még csak csizmasarkát vágja a földbe, hogy annak friss, fekete sebeivel jelezze magának, hogy hol kell ismét ásnia.
A talicskához lép, újra kezébe veszi az ásót, halkan dúdol pár dallamnyit. Beletúr hajába amíg megpróbálja eldönteni, hogy melyik oszlop-alap kiásásával kezdjen, de végül arra jut, hogy ez igazából cseppet sem számít, így a hozzá legközelebb eső jelhez lép. Az ásó hegyével felrója a kiásandó négyzetet, majd mély levegőt vesz, és újra keményen az ásóvasra tapos.
Estére bizony érezni fogja a vállait, a tenyerét és a talpát is.
Estére – amit talán itt tölthet majd. Még kissé bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy hogyan is érez emiatt. Egyrészt persze, örül a lehetőségnek, hogy az eddig kényszerűségből megszokottnál -remélhetőleg- kellemesebb helyen lesz, talán nyugodtabban is tud majd pihenni. Másfelől nem biztos benne, hogy a főnökasszonya kitörő örömmel fogja fogadni az eddigi haladását. Hiszen hogy' is mondta? „A mai estét a vendégszobában tölti, amennyiben nem egy ásott gödröt találok itt késő délután.", vagy legalábbis hasonlóan fogalmazott. Márpedig akárhonnan nézi, ez pont egy ásott gödör, semmivel sem több annál egyelőre. Talán emiatt az lenne a legegyszerűbb, ha inkább csak úgy készülne, hogy még sem lesz marasztalva estére. Sőt, az sem kizárt, hogy holnap sem kell majd visszajönnie folytatni a munkát. Olyan nehéz kitalálni, hogy mire gondolhatott a kisasszony.. És azt sem egyszerű megtippelnie, hogy mennyire felel meg az elvárásainak. És nem csak az övének, hanem mindenkiének, mind a háromnak, akik most ott vannak bent a rezidencián, és azokról a fontos dolgaikról beszélnek. Talán semennyire. Talán csak egy hatalmas félreértés az, hogy ő most itt van, és az udvaron ássa a gödröt, azt, ami jó eséllyel a lehetőségeinek és a jövőjének a sírja is lesz egyben. Na, nem baj.. álomnak szép volt. Talán abban bízik egyedül, hogy kifelé menet még egy utolsó, nagyon apró pillantást vethet arra, amit a rezidencián a legértékesebbnek talált abban a néhány percben, amíg bent lehetett.
Suttyog az ásó, kavics csikordul az éle alatt. Lassan formálódik, mélyül az oszlop-alap.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-10 19:26:28
Üzenet elküldve: 2024-08-10 19:26:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Immáron hármasban teázgatnak tovább. A zamatos nedűt Orthus elégedett mosollyal és főhajtással ismeri el, majd Alenia szavaira és Mai észrevételére is válaszol.*
- Úgy remélem, hogy a mesterek meggyőzhetőek lesznek idővel. Úton-útfélen értékes, nagy tudású emberekbe lehet botolni. A fontos nekem inkább az lenne, hogy ne nekünk kelljen kérni, hanem ők akarjanak jönni. Ennek legjobb módja pedig megint csak az, hogy magát az Árvaházat, és a nemes ügyet hangsúlyozzuk. A polgárok szeretik a nemes ügyeket, de ez önmagában mégis kevés. Minden sarkon lehetne adakozni valakinek, mégsem teszik meg. De ha elmondhatják magukról, hogy segítettek a romvárosi árvaház lelencein, és ha ismerőseik tudnak az árvaházról... nos, akkor ez így már mindjárt más dolog.
*vezeti fel.*
- Tehát én most első sorban a népszerűsítésen fogok munkálkodni, hogy az Árvaház támogatása megbecsülést jelentsen mindenkinek. Onnantól higgyék el hölgyeim, sokkal egyszerűbb lesz minden.
*mondja magabiztosan. Alenia névválasztásán kissé meglepődik. Azt hitte, a ház továbbra is a Sayqueves nevet viseli majd, csak immáron Árvaházként. De végső soron a nemeskisasszony óhajának nincs semmi hátulütője. S talán még jobb is így. Egy ilyen szimbólummal könnyebb lesz ismertté tenni a helyet.*
- Kiváló ötletnek tartom. Könnyen felismerhető, szép a csengése, és szerényen emlékezteti az embereket a Sayqueves dinasztiára.
*közli végül véleményét.*
- Nos, azt hiszem, mindent megbeszéltünk, legalábbis egyelőre.
*mondja aztán, bár természetesen szívesen marad még, ha a hölgyek mást is óhajtanak tőle.*
//Egy nemes cél élén//
*Immáron hármasban teázgatnak tovább. A zamatos nedűt Orthus elégedett mosollyal és főhajtással ismeri el, majd Alenia szavaira és Mai észrevételére is válaszol.*
- Úgy remélem, hogy a mesterek meggyőzhetőek lesznek idővel. Úton-útfélen értékes, nagy tudású emberekbe lehet botolni. A fontos nekem inkább az lenne, hogy ne nekünk kelljen kérni, hanem ők akarjanak jönni. Ennek legjobb módja pedig megint csak az, hogy magát az Árvaházat, és a nemes ügyet hangsúlyozzuk. A polgárok szeretik a nemes ügyeket, de ez önmagában mégis kevés. Minden sarkon lehetne adakozni valakinek, mégsem teszik meg. De ha elmondhatják magukról, hogy segítettek a romvárosi árvaház lelencein, és ha ismerőseik tudnak az árvaházról... nos, akkor ez így már mindjárt más dolog.
*vezeti fel.*
- Tehát én most első sorban a népszerűsítésen fogok munkálkodni, hogy az Árvaház támogatása megbecsülést jelentsen mindenkinek. Onnantól higgyék el hölgyeim, sokkal egyszerűbb lesz minden.
*mondja magabiztosan. Alenia névválasztásán kissé meglepődik. Azt hitte, a ház továbbra is a Sayqueves nevet viseli majd, csak immáron Árvaházként. De végső soron a nemeskisasszony óhajának nincs semmi hátulütője. S talán még jobb is így. Egy ilyen szimbólummal könnyebb lesz ismertté tenni a helyet.*
- Kiváló ötletnek tartom. Könnyen felismerhető, szép a csengése, és szerényen emlékezteti az embereket a Sayqueves dinasztiára.
*közli végül véleményét.*
- Nos, azt hiszem, mindent megbeszéltünk, legalábbis egyelőre.
*mondja aztán, bár természetesen szívesen marad még, ha a hölgyek mást is óhajtanak tőle.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-09 17:00:30
Üzenet elküldve: 2024-08-09 17:00:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*A tervek még szövődnek, s bár az alapjai javarészt megvannak, részleteken mindig tovább kell dolgozni, s ha magát elégnek is hinné erre, azért arra ráeszmél, hogy vannak dolgok, amikhez nem ért. Ezért dolgozik a kertben más, nem ő és ezért is beszél ezekről valakinek, akinek a támogatását és szakértelmét élvezhetik. A férfi gondolatai jók, Alenia szavai pedig még jobban ébresztik benne a sajátjait, amik eredményre vezethetnek.*
- A mesterembereket a városban minden sejtelmem szerint, Morthimer úr, ön jobban ismeri minálunk. A gondolat jó, a kivitelezés pedig lehet egyszerű is... ha olyanok hangja juttatja a mesterek figyelmébe a lehetőséget, akiben bíznak. Eljuthatunk odáig, hogy a gyermekeket taníthatják a műhelyeikben. Nekik segítség a jóval kevesebb arany befektetéséért járó munkaerő, a fiataloknak pedig tapasztalat, amit hasznosíthatnak a jövőben. A hírünk jó kell legyen. A Sayqueves név ehhez segítség, az ön szavai hitelesek, s ha látják, mi alakul, a bizalom felénk tényleges lehet. Nem csak elfogadnák az árváinkat, de szívesen adományoznak is majd. Remélem, nem csak az szól belőlem, hogy én magam mennyire bízok a sikerünkben.
*Alenia felé fordul. Az ő kérdését egy kicsit sem vágyta. Hogyan adjon elő valamit, amit ő sem tud pontosan? Hogyan? Úgy, hogy ehhez ért.*
- Raanus úr a minap segítségemre volt és hamar felismerem a tiszta szándékot. Önzetlenséggel fordult felém és én ezt viszonozhatom neki azzal a bizalommal, amit most megadtam neki. Hagyjuk, hogy ténylegesen felmutathassa mire képes. Jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, de az igazam hamar kiderül majd. Akkor pedig fűzhetjük hozzá a további reményeinket is. Nagy segítség lehetne a háznak és valljuk be, minden lehetőséget meg kell ragadnunk.
*Természetesen, ha nem váltja be azokat a hozzá fűzött reményeket, akkor nagy bajban van a férfi. Talán pontosan tudja is. Mai ért az emberekhez, a lelkekhez, nem hiszi, hogy csalódni fog. Aleniá-n a figyelme még mindig, a névre félrebiccenti a fejét, aztán a mosolya elismerően terül szét arcán.*
- Csodálatos lenne, ha így neveznénk el.
//Egy nemes cél élén//
*A tervek még szövődnek, s bár az alapjai javarészt megvannak, részleteken mindig tovább kell dolgozni, s ha magát elégnek is hinné erre, azért arra ráeszmél, hogy vannak dolgok, amikhez nem ért. Ezért dolgozik a kertben más, nem ő és ezért is beszél ezekről valakinek, akinek a támogatását és szakértelmét élvezhetik. A férfi gondolatai jók, Alenia szavai pedig még jobban ébresztik benne a sajátjait, amik eredményre vezethetnek.*
- A mesterembereket a városban minden sejtelmem szerint, Morthimer úr, ön jobban ismeri minálunk. A gondolat jó, a kivitelezés pedig lehet egyszerű is... ha olyanok hangja juttatja a mesterek figyelmébe a lehetőséget, akiben bíznak. Eljuthatunk odáig, hogy a gyermekeket taníthatják a műhelyeikben. Nekik segítség a jóval kevesebb arany befektetéséért járó munkaerő, a fiataloknak pedig tapasztalat, amit hasznosíthatnak a jövőben. A hírünk jó kell legyen. A Sayqueves név ehhez segítség, az ön szavai hitelesek, s ha látják, mi alakul, a bizalom felénk tényleges lehet. Nem csak elfogadnák az árváinkat, de szívesen adományoznak is majd. Remélem, nem csak az szól belőlem, hogy én magam mennyire bízok a sikerünkben.
*Alenia felé fordul. Az ő kérdését egy kicsit sem vágyta. Hogyan adjon elő valamit, amit ő sem tud pontosan? Hogyan? Úgy, hogy ehhez ért.*
- Raanus úr a minap segítségemre volt és hamar felismerem a tiszta szándékot. Önzetlenséggel fordult felém és én ezt viszonozhatom neki azzal a bizalommal, amit most megadtam neki. Hagyjuk, hogy ténylegesen felmutathassa mire képes. Jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, de az igazam hamar kiderül majd. Akkor pedig fűzhetjük hozzá a további reményeinket is. Nagy segítség lehetne a háznak és valljuk be, minden lehetőséget meg kell ragadnunk.
*Természetesen, ha nem váltja be azokat a hozzá fűzött reményeket, akkor nagy bajban van a férfi. Talán pontosan tudja is. Mai ért az emberekhez, a lelkekhez, nem hiszi, hogy csalódni fog. Aleniá-n a figyelme még mindig, a névre félrebiccenti a fejét, aztán a mosolya elismerően terül szét arcán.*
- Csodálatos lenne, ha így neveznénk el.
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:41:50
Üzenet elküldve: 2024-08-08 18:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Azért neki sokkal kényelmesebb, hogy most már Mai is csatlakozott hozzájuk. Így nem neki kell közvetítenie az általa kidolgozott tervek részleteit, hanem a megálmodó maga tárhatja azt a prefektus színe elé. Mindezt tökéletes keretbe csomagolja az, hogy egy finom csésze tea mellett kerülhet rá sor. Már majdnem minden olyan, mint régen, attól eltekintve, hogy most már nem csak megfigyelőként kell részt venni egy ilyesfajta tárgyaláson, hanem úgymond vezetőként. Vezető… de hát ő csak a jelentését ismeri ennek a szónak. Abban, hogy miképp kell mindezt csinálni, még mindig gyerekcipőben jár. Mindenesetre igyekszik helyt állni úgy, hogy se Orthus-nak, se Mai-nak, se senki másnak ne okozzon csalódás.
Mai profi, részletes előadása révén nem sokkal később már Orthus maga is megismerheti az egykori Sayqueves Rezidencia árvaházzá alakításának tervét, a kereskedő pedig rögtön hozzá is fűzi a saját meglátásait. Mivel Mai legutolsó kérdése most első sorban a férfinek szólt, ő nem szól bele egészen addig, míg nem látja úgy, hogy nem szakítja félbe egyikük gondolatmenetét sem, akkor viszont szóra nyitja a száját.*
- Én azt hiszem, hogy mindennel egyetértek. Mai, a te munkád továbbra is csodálatra méltó, ami pedig Morthimer úr, az Ön megjegyzéseit illeti, azokat is támogatom.
*Mai-t képtelen a formális szituáció ellenére magázni, vagy Faensa kisasszonynak szólítani, ahogy Orthus-szal kettesben emlegette őt. Még ez is nagyon furcsa neki, hogy hogyan kezelje a hozzá közelebb állókat egy ilyen helyzetben. Bőven van még mit tanulnia.*
- Az én aggályom csak az, hogy ki fogja a gyermekeknek a szakmákat tanítani? Ahhoz nem feltétlenül értelmiségiekre, tanítókra lesz szükségünk, hanem a szakmájukban kiemelkedő, nagytudású mesteremberekre. Apropó, ha már itt tartunk. Raanus úr. Mai, mesélnél kérlek egy kicsit többet róla? Hogy találkoztatok, és mi győzött meg arról, hogy értékes munkaerő lesz a számunkra?
*Kíváncsi a férfire, és leginkább a képességeire, mert ha valóban jártas a szakmájában, akkor akár ő lehet az első, aki Orthus javaslata révén kétkezi munkára taníthatja az árva gyerekeket.*
- A másik dolog, amit még szeretnék megemlíteni, az az árvaház neve. Kell neki egy név. A családunk címere mindig is az aranyszarvas volt. Szeretném, ha ez a motívum megmaradna, így az Aranyszarvas Árvaház nevet javaslom. Nem feltétlenül ragaszkodom hozzá, de hálás lennék, ha végül ezt választanánk. *Ennek semmi gyakorlati haszna nincs, csupán egy személyes vágy, mely arra irányul, hogy életben tartsa a családja jelképeit, lévén jelen tudomása szerint közülük is ő most az utolsó túlélő.*
//Egy nemes cél élén//
*Azért neki sokkal kényelmesebb, hogy most már Mai is csatlakozott hozzájuk. Így nem neki kell közvetítenie az általa kidolgozott tervek részleteit, hanem a megálmodó maga tárhatja azt a prefektus színe elé. Mindezt tökéletes keretbe csomagolja az, hogy egy finom csésze tea mellett kerülhet rá sor. Már majdnem minden olyan, mint régen, attól eltekintve, hogy most már nem csak megfigyelőként kell részt venni egy ilyesfajta tárgyaláson, hanem úgymond vezetőként. Vezető… de hát ő csak a jelentését ismeri ennek a szónak. Abban, hogy miképp kell mindezt csinálni, még mindig gyerekcipőben jár. Mindenesetre igyekszik helyt állni úgy, hogy se Orthus-nak, se Mai-nak, se senki másnak ne okozzon csalódás.
Mai profi, részletes előadása révén nem sokkal később már Orthus maga is megismerheti az egykori Sayqueves Rezidencia árvaházzá alakításának tervét, a kereskedő pedig rögtön hozzá is fűzi a saját meglátásait. Mivel Mai legutolsó kérdése most első sorban a férfinek szólt, ő nem szól bele egészen addig, míg nem látja úgy, hogy nem szakítja félbe egyikük gondolatmenetét sem, akkor viszont szóra nyitja a száját.*
- Én azt hiszem, hogy mindennel egyetértek. Mai, a te munkád továbbra is csodálatra méltó, ami pedig Morthimer úr, az Ön megjegyzéseit illeti, azokat is támogatom.
*Mai-t képtelen a formális szituáció ellenére magázni, vagy Faensa kisasszonynak szólítani, ahogy Orthus-szal kettesben emlegette őt. Még ez is nagyon furcsa neki, hogy hogyan kezelje a hozzá közelebb állókat egy ilyen helyzetben. Bőven van még mit tanulnia.*
- Az én aggályom csak az, hogy ki fogja a gyermekeknek a szakmákat tanítani? Ahhoz nem feltétlenül értelmiségiekre, tanítókra lesz szükségünk, hanem a szakmájukban kiemelkedő, nagytudású mesteremberekre. Apropó, ha már itt tartunk. Raanus úr. Mai, mesélnél kérlek egy kicsit többet róla? Hogy találkoztatok, és mi győzött meg arról, hogy értékes munkaerő lesz a számunkra?
*Kíváncsi a férfire, és leginkább a képességeire, mert ha valóban jártas a szakmájában, akkor akár ő lehet az első, aki Orthus javaslata révén kétkezi munkára taníthatja az árva gyerekeket.*
- A másik dolog, amit még szeretnék megemlíteni, az az árvaház neve. Kell neki egy név. A családunk címere mindig is az aranyszarvas volt. Szeretném, ha ez a motívum megmaradna, így az Aranyszarvas Árvaház nevet javaslom. Nem feltétlenül ragaszkodom hozzá, de hálás lennék, ha végül ezt választanánk. *Ennek semmi gyakorlati haszna nincs, csupán egy személyes vágy, mely arra irányul, hogy életben tartsa a családja jelképeit, lévén jelen tudomása szerint közülük is ő most az utolsó túlélő.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-08 10:03:17
Üzenet elküldve: 2024-08-08 10:03:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Melege van. Bár már könyékig felhajtotta ruhaujját, homloka és tarkója nyirkosan csillog, és tunikája is sötéten tapad a hátára. Kezei között az ásó és a lapát felváltva fordul meg, ahogy szép apránként bővíti azt a területet, amelyet két téglányi mélységben ás ki. A kitermelt földet a talicskába hányja, s ha az megtelik, kicsit arrébb borítja ki, ahol a földhalom nincs útban. Bár igazán nem nagy az a terület amelyet így elő kell készítenie, az ásó sokszor fog kisebb köveket – ilyenkor lendülete megtörik.
Amikor a harmadik talicskányi földet is kiborítja, megáll picit. Csípőre tett kézzel kihúzza magát, és megfeszíti hátizmait; jólesőn sóhajt. Hiába fogadta meg, hogy sose fog többet hasonló munkát csinálni, most mégis jól esik neki. Halkan felnevet erre a gondolatra, kézháttal megtörli a homlokát, nem tudva róla, hogy ezzel jókora koszfoltot mázol magára.
Újra megragadja a talicska szarvait, és visszafordítja azt az alap felé.
Micsoda nap ez! Reggel, mikor felkelt, még fogalma sem volt róla, hogy hol éri majd az est. Makkért és gombáért indult az erdőbe, hogy meg tudja majd tölteni valamivel a korgó gyomrát; és tessék, olyasvalamire bukkant, ami annál sokkal többre is képes. Csak bele ne törjön a foga.
Az ásó újra felsuttyan, ahogy lábával keményen a talajba tapossa. Kifordítja az ásónyomnyi földet, majd egy pillanatra megáll. Lehajol, ujjával finoman elmorzsol két göröngyöt, hogy kiszabadítsa a közöttük tekergőző rózsaszín gilisztát.*
- Menj csak, lütyő! *-dörmögi halkan, ahogy tenyeréről finoman egy fűcsomó tövére borítja szerencsétlen, kilakoltatott párát, majd újra kezébe szorítja az ásó nyelét.
A munka ismerős, megszokott mozdulatai kitisztítják a fejét, jóformán oda sem kell figyelnie arra, hogy mit csinál. Rutin, ahogy mondják. De míg a keze serény, gondolatai sem restek: a zsebében lévő papírra vetett rajz jár a fejében, eltervezi hogy egy-egy részletet hogyan kell majd megvalósítani, mi lesz a nehézség, s mi lesz az, ami majd magától a helyére kerül.
Ha most kérdezné meg tőle valaki, hogy fél-e a feladattól, menekülne-e előle, válasza már egy határozott nem lenne. Nem. Persze, nem lesz könnyű; tenyerén hólyagok nőnek majd -ha már most nincs rajta egy vagy kettő-, lesz amivel küszködni fog, de egészen biztos benne, hogy a végén sikerül majd olyat kiadni a kezei közül, amire büszke lesz.
És remélhetőleg megfelel majd Mai kisasszonynak. Jaj, na, ez a legnagyobb félsze talán – hogy azok a jégkék szemek úgy néznek majd rá, hogy legszívesebben a föld alá akarna elsüllyedni. Ehhez a kisasszony különben remekül ért, valahogy mindig úgy érzi magát a nő jelenlétében, mint egy nagyra nőtt, kajla gyerek, akit rajtakaptak valamin.
És remélhetőleg megfelel majd Morthimer úrnak is. Mármint -noha nem neki készül-, elnyeri majd a férfi tetszését, és tényleg kap majd lehetőséget arra, hogy máshol is dolgozzon. Mert, a fene egye meg, még ha fájnak is a tenyerei meg az ujjai nap végére, azért nem olyan rossz dolog fájós tenyérrel és ujjakkal bért számolni.
És remélhetőleg megfelel majd Sayqueves kisasszonynak is. Szívesen megnézné magának, hogy milyen színűek a kisasszony szemei, amikor olyat lát ami tetszik neki, és mosolyog. Talán egy mosoly egyenesen neki lesz szánva, és akkor Mai kisasszony sem mondhatja, hogy csak vizslat, mintha húspiacon lenne! Sayqueves kisasszony.. Alenia.. még a neve is milyen szép.
Suttyog az ásó, döng a talicska alja a belé lapátolt földtől, hajlik a derék és a kar, és halvány mosoly dereng az arcra tapadt por alatt.*
//"Mester"munka//
//Egy nemes cél élén - a háttérben//
*Melege van. Bár már könyékig felhajtotta ruhaujját, homloka és tarkója nyirkosan csillog, és tunikája is sötéten tapad a hátára. Kezei között az ásó és a lapát felváltva fordul meg, ahogy szép apránként bővíti azt a területet, amelyet két téglányi mélységben ás ki. A kitermelt földet a talicskába hányja, s ha az megtelik, kicsit arrébb borítja ki, ahol a földhalom nincs útban. Bár igazán nem nagy az a terület amelyet így elő kell készítenie, az ásó sokszor fog kisebb köveket – ilyenkor lendülete megtörik.
Amikor a harmadik talicskányi földet is kiborítja, megáll picit. Csípőre tett kézzel kihúzza magát, és megfeszíti hátizmait; jólesőn sóhajt. Hiába fogadta meg, hogy sose fog többet hasonló munkát csinálni, most mégis jól esik neki. Halkan felnevet erre a gondolatra, kézháttal megtörli a homlokát, nem tudva róla, hogy ezzel jókora koszfoltot mázol magára.
Újra megragadja a talicska szarvait, és visszafordítja azt az alap felé.
Micsoda nap ez! Reggel, mikor felkelt, még fogalma sem volt róla, hogy hol éri majd az est. Makkért és gombáért indult az erdőbe, hogy meg tudja majd tölteni valamivel a korgó gyomrát; és tessék, olyasvalamire bukkant, ami annál sokkal többre is képes. Csak bele ne törjön a foga.
Az ásó újra felsuttyan, ahogy lábával keményen a talajba tapossa. Kifordítja az ásónyomnyi földet, majd egy pillanatra megáll. Lehajol, ujjával finoman elmorzsol két göröngyöt, hogy kiszabadítsa a közöttük tekergőző rózsaszín gilisztát.*
- Menj csak, lütyő! *-dörmögi halkan, ahogy tenyeréről finoman egy fűcsomó tövére borítja szerencsétlen, kilakoltatott párát, majd újra kezébe szorítja az ásó nyelét.
A munka ismerős, megszokott mozdulatai kitisztítják a fejét, jóformán oda sem kell figyelnie arra, hogy mit csinál. Rutin, ahogy mondják. De míg a keze serény, gondolatai sem restek: a zsebében lévő papírra vetett rajz jár a fejében, eltervezi hogy egy-egy részletet hogyan kell majd megvalósítani, mi lesz a nehézség, s mi lesz az, ami majd magától a helyére kerül.
Ha most kérdezné meg tőle valaki, hogy fél-e a feladattól, menekülne-e előle, válasza már egy határozott nem lenne. Nem. Persze, nem lesz könnyű; tenyerén hólyagok nőnek majd -ha már most nincs rajta egy vagy kettő-, lesz amivel küszködni fog, de egészen biztos benne, hogy a végén sikerül majd olyat kiadni a kezei közül, amire büszke lesz.
És remélhetőleg megfelel majd Mai kisasszonynak. Jaj, na, ez a legnagyobb félsze talán – hogy azok a jégkék szemek úgy néznek majd rá, hogy legszívesebben a föld alá akarna elsüllyedni. Ehhez a kisasszony különben remekül ért, valahogy mindig úgy érzi magát a nő jelenlétében, mint egy nagyra nőtt, kajla gyerek, akit rajtakaptak valamin.
És remélhetőleg megfelel majd Morthimer úrnak is. Mármint -noha nem neki készül-, elnyeri majd a férfi tetszését, és tényleg kap majd lehetőséget arra, hogy máshol is dolgozzon. Mert, a fene egye meg, még ha fájnak is a tenyerei meg az ujjai nap végére, azért nem olyan rossz dolog fájós tenyérrel és ujjakkal bért számolni.
És remélhetőleg megfelel majd Sayqueves kisasszonynak is. Szívesen megnézné magának, hogy milyen színűek a kisasszony szemei, amikor olyat lát ami tetszik neki, és mosolyog. Talán egy mosoly egyenesen neki lesz szánva, és akkor Mai kisasszony sem mondhatja, hogy csak vizslat, mintha húspiacon lenne! Sayqueves kisasszony.. Alenia.. még a neve is milyen szép.
Suttyog az ásó, döng a talicska alja a belé lapátolt földtől, hajlik a derék és a kar, és halvány mosoly dereng az arcra tapadt por alatt.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-08-07 18:56:01
Üzenet elküldve: 2024-08-07 18:56:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nemes cél élén//
*Csak halvány mosollyal jelzi egyetértését a "végrehajtó" szó kapcsán, bár Orthus elég ritkán mosolyodik el, főleg úgy, hogy abból még némi derű is kiérződjön.
Mai út közben csatlakozik hozzájuk, Alenia pedig nem rest kellően elismerni a nő eddigi munkáját. Orthus ennek megfelelően hosszú főhajtással köszöni meg Faensa eddigi munkáját. Elégedett, ha tényleg így is van, mert ha jó gazdája van egy feladatnak, akkor abba nem kell annyi időt ölni.
Az étkezőben aztán Alenia kezd tüsténkedni, amit Orthus kissé szokatlannak érez. Már-már felajánlaná segítségét a nőnek, főleg, mivel házigazdája egy kézzel végez minden feladatot. De aztán rájön, hogy nem kell Aleniát mindig pátyolgatni, a nő valószínűleg rossz néven venné. Ha magától nem csettintett valakinek, hogy szolgálja ki őket, hanem személyesen látott hozzá, akkor nyilván így is akarta a dolgot.
Így figyelme Mai-ra és az ő terveire irányul.*
- Valóban nagyon átgondolt ez az egész. Úgy vélem, a szükséges bútorzat beszerzése is megoldható lehet, főleg, ha találunk még az ügynek támogatókat.
Az oktatás szintén nagyon fontos, ám én kegyetek helyében kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnék a szakma tanításba. Két okból is: egyrészt mert ez a felnövő árváknak majd biztos megélhetést biztosít.
Másrészt pedig a dolog üzenetértéke miatt: az árvaház a kallódó nincstelenekből hasznos munkásokat nevel. Nem kiművelt elméjű, de szaktudással nem rendelkező szegényeket, akik felnőve, rendes megélhetés és elfoglaltság híján esetleg valamiféle újabb felkelésbe sodorják a népet.
*fejti ki a véleményét, majd hozzáteszi.*
- Illetve lenne itt még valami, amire fel kell készülni: ruházat. Aligha tudnánk bárkit rávenni, hogy új ruhákat, cipőket készítsenek az árváknak. De idővel talán felhívást tehetnénk közzé, felkérve a város polgárait, hogy feleslegessé vált gyerekruháikat adományozzák az árvaháznak.
*javasolja.*
- Én minden esetre mindenkitől, akiben látok hajlandóságot az ügy támogatására, kérni fogom a bútorok beszerzésének támogatását is, és ha egyetértenek, a ruhák ügyét is szóba hozom. Csak készüljenek fel rá, hogy valahol tárolni tudják, amit kapunk.
//Egy nemes cél élén//
*Csak halvány mosollyal jelzi egyetértését a "végrehajtó" szó kapcsán, bár Orthus elég ritkán mosolyodik el, főleg úgy, hogy abból még némi derű is kiérződjön.
Mai út közben csatlakozik hozzájuk, Alenia pedig nem rest kellően elismerni a nő eddigi munkáját. Orthus ennek megfelelően hosszú főhajtással köszöni meg Faensa eddigi munkáját. Elégedett, ha tényleg így is van, mert ha jó gazdája van egy feladatnak, akkor abba nem kell annyi időt ölni.
Az étkezőben aztán Alenia kezd tüsténkedni, amit Orthus kissé szokatlannak érez. Már-már felajánlaná segítségét a nőnek, főleg, mivel házigazdája egy kézzel végez minden feladatot. De aztán rájön, hogy nem kell Aleniát mindig pátyolgatni, a nő valószínűleg rossz néven venné. Ha magától nem csettintett valakinek, hogy szolgálja ki őket, hanem személyesen látott hozzá, akkor nyilván így is akarta a dolgot.
Így figyelme Mai-ra és az ő terveire irányul.*
- Valóban nagyon átgondolt ez az egész. Úgy vélem, a szükséges bútorzat beszerzése is megoldható lehet, főleg, ha találunk még az ügynek támogatókat.
Az oktatás szintén nagyon fontos, ám én kegyetek helyében kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnék a szakma tanításba. Két okból is: egyrészt mert ez a felnövő árváknak majd biztos megélhetést biztosít.
Másrészt pedig a dolog üzenetértéke miatt: az árvaház a kallódó nincstelenekből hasznos munkásokat nevel. Nem kiművelt elméjű, de szaktudással nem rendelkező szegényeket, akik felnőve, rendes megélhetés és elfoglaltság híján esetleg valamiféle újabb felkelésbe sodorják a népet.
*fejti ki a véleményét, majd hozzáteszi.*
- Illetve lenne itt még valami, amire fel kell készülni: ruházat. Aligha tudnánk bárkit rávenni, hogy új ruhákat, cipőket készítsenek az árváknak. De idővel talán felhívást tehetnénk közzé, felkérve a város polgárait, hogy feleslegessé vált gyerekruháikat adományozzák az árvaháznak.
*javasolja.*
- Én minden esetre mindenkitől, akiben látok hajlandóságot az ügy támogatására, kérni fogom a bútorok beszerzésének támogatását is, és ha egyetértenek, a ruhák ügyét is szóba hozom. Csak készüljenek fel rá, hogy valahol tárolni tudják, amit kapunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555