Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1517-1536
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 23:04:47
Üzenet elküldve: 2025-06-08 23:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Enyhén tátva maradt szájjal hallgatja Nimeril magyarázatát. Tekintetét, hol a nőn, hol a széttárt belsőrészekkel rendelkező patkány tetemen legelteti. Alaposan megfigyelve a belsőségek tartózkodási helyét.*
- Értem. És minden más négylábú is ilyen? De a halak és a madarak? Mert nekik meg szárnyuk is van, vagy lábuk sincs.
*Megint csak egy nem túl okos hozzászólás, de egy rávezető a megértés irányába. Miben másabban azok mint a ők? Nekik is ugyan ott van a szervük? Ugyan abban az elrendezésben? Valóban érdekes vizeken eveznek, ezért is imád Nimeril közelében tevékenykedni. Vele mindig izgalmas dolgokat tanulhat.*
- Ők is csak élni szeretnének. Meg aztán, őket a cicák is megeszik vagy néha a kutyák is. Szóval ez egy körforgás nem?
*Hallotta már ezt a szót valahonnan, csak nem biztos benne hol. Meg aztán a szeme láttára történtek ilyenek az erdőben. Egyedül a kétlábúak világa működik más szabályokon, sokkalta bonyolultabbakon mintsem a nagy hal megeszi a kicsit.*
-És a gennyeket azzal a varázsitallal kezeljük amit mondtál, ha bent maradnak. Értem.
*Bólint értelmesen a gondolat menetre. Valamelyest megnyugtatja a gondolat, hogy vannak jó esélyek az ilyesmik gyógyítására.
Megszeppenése nem éppen várt reakciót vált ki Nimeriltől. Mai mindig is próbál finom és megértő maradni. Szikra picit meg is szeppen Nimeril szigorától. De végül belátja az igazát. Így összeszedve magát csak röviden válaszol.*
- Értem.
*De attól függetlenül a sajnálat érzése megmarad pici lelkében. Ezért is szereti ezt a tudást, hogy másoknak segítsen, viszont ha ez azt jelenti, hogy meg kell erősödnie. Hát legyen. Meg fogja tenni.
A terhesség állapotára inkább rá sem kérdez, a múltkor valamelyest Nimeril már kifejtette neki az ilyesmit, nem szeretne még egyszer belemenni. A gondolat még ijesztő számára, hogy valami a pocakjában nőhet.*
- Igyekszem.
*Mondja szerényen a dicséretre, majd az adott kérdésére is választ kap ám ismét csalódnia kell. Mert rendes válasz nem érkezik, inkább csak a terelés.*
- Trylnor talán tudja.
*Mondja kissé duzzogva. Sebaj Nimeril következő magyarázata eléggé leköti figyelmét ami az emésztőrendszert illeti.*
- Igen. De. Öhm. Nimeril, ha van köze a szívnek ahhoz mit érzünk? Már mint. Ha szomorú vagy, akkor mondják megszakad a szíved. De ugye ez mégsem történik ugye? De akkor miért érezzük azt amit? Tudod mire gondolok?
*Kezd el zavartan magyarázatába, attól félve valami butaságot mond, sokszor érzi, sok kérdése miatt lehurrogják őt, főleg Grael aki nem szereti ha túl sokat jár a szája.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Enyhén tátva maradt szájjal hallgatja Nimeril magyarázatát. Tekintetét, hol a nőn, hol a széttárt belsőrészekkel rendelkező patkány tetemen legelteti. Alaposan megfigyelve a belsőségek tartózkodási helyét.*
- Értem. És minden más négylábú is ilyen? De a halak és a madarak? Mert nekik meg szárnyuk is van, vagy lábuk sincs.
*Megint csak egy nem túl okos hozzászólás, de egy rávezető a megértés irányába. Miben másabban azok mint a ők? Nekik is ugyan ott van a szervük? Ugyan abban az elrendezésben? Valóban érdekes vizeken eveznek, ezért is imád Nimeril közelében tevékenykedni. Vele mindig izgalmas dolgokat tanulhat.*
- Ők is csak élni szeretnének. Meg aztán, őket a cicák is megeszik vagy néha a kutyák is. Szóval ez egy körforgás nem?
*Hallotta már ezt a szót valahonnan, csak nem biztos benne hol. Meg aztán a szeme láttára történtek ilyenek az erdőben. Egyedül a kétlábúak világa működik más szabályokon, sokkalta bonyolultabbakon mintsem a nagy hal megeszi a kicsit.*
-És a gennyeket azzal a varázsitallal kezeljük amit mondtál, ha bent maradnak. Értem.
*Bólint értelmesen a gondolat menetre. Valamelyest megnyugtatja a gondolat, hogy vannak jó esélyek az ilyesmik gyógyítására.
Megszeppenése nem éppen várt reakciót vált ki Nimeriltől. Mai mindig is próbál finom és megértő maradni. Szikra picit meg is szeppen Nimeril szigorától. De végül belátja az igazát. Így összeszedve magát csak röviden válaszol.*
- Értem.
*De attól függetlenül a sajnálat érzése megmarad pici lelkében. Ezért is szereti ezt a tudást, hogy másoknak segítsen, viszont ha ez azt jelenti, hogy meg kell erősödnie. Hát legyen. Meg fogja tenni.
A terhesség állapotára inkább rá sem kérdez, a múltkor valamelyest Nimeril már kifejtette neki az ilyesmit, nem szeretne még egyszer belemenni. A gondolat még ijesztő számára, hogy valami a pocakjában nőhet.*
- Igyekszem.
*Mondja szerényen a dicséretre, majd az adott kérdésére is választ kap ám ismét csalódnia kell. Mert rendes válasz nem érkezik, inkább csak a terelés.*
- Trylnor talán tudja.
*Mondja kissé duzzogva. Sebaj Nimeril következő magyarázata eléggé leköti figyelmét ami az emésztőrendszert illeti.*
- Igen. De. Öhm. Nimeril, ha van köze a szívnek ahhoz mit érzünk? Már mint. Ha szomorú vagy, akkor mondják megszakad a szíved. De ugye ez mégsem történik ugye? De akkor miért érezzük azt amit? Tudod mire gondolok?
*Kezd el zavartan magyarázatába, attól félve valami butaságot mond, sokszor érzi, sok kérdése miatt lehurrogják őt, főleg Grael aki nem szereti ha túl sokat jár a szája.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 22:03:51
Üzenet elküldve: 2025-06-08 22:03:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*Szerencsére Relaelnek sejtelme sincs arról, hogy Haldrian milyen szerepben tetszeleg, de a vak is láthatja, hogy nem egy ligában játszanak. Persze erre-arra megteszi a fattyú, tagadhatatlanul szórakoztatja is a nemes elfet, de a szeretői szerepbe aligha tudna valaha felnőni.*
- Értem. Hát ez igen sajnálatos. Eeyr óvja útján, bárhol is legyen.
*Felfordul a gyomra magától, miközben együttérzést és gyászt színlel, a jóságos isten nevéről nem is beszélve. Kezdetben az istenekkel szemben teljesen közömbös volt, manapság inkább a megvetés és a gyűlölet felé hajlik. Igaz, ez nem csak az istenek kiváltsága, az elf lassan mindent és mindenkit gyűlöl, ahogy traumái és fájdalma egyre távolabb lökik őt egykori önmagától.
Haldrian megint a Mai nevezetű kisasszonyt emlegeti, ami egy aprócska rosszalló pillantást vált ki Relaelből. A fiú aligha láthatja, ellenben Anviel elcsípheti, ha kellőképpen szemfüles. Terészetesen udvariasan megvárja a kapott válasz végét, holott szemernyit sem érdekli őt egy árvaház jóságos igazgatónője, akinek még a neve is unalmas és jellegtelen számára.*
- Áh, igazán nem fontos, ne fáradjon kérem.
*Hessenti el az egészet, s reméli valóban ennyiben is marad.*
- Nos, egy elf férfi, aki nevezetesen gyógyító. Legutóbb még a Sayqueves család szolgálatában állt, így reméltem, hogy itt meglelem.
*Még egy leheletnyi szünetet tart, hátha ezen információmorzsák egyike mégis segítség volna a nevelőnő számára. Amennyiben nem, úgy távozásának szándékát diszkréten igyekszik jelezni azzal, hogy egy apró lépéssel elhátrál az épülettől.*
- Elnézését kérem, hogy raboltuk az idejét, és köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre.
*Szerencsére Relaelnek sejtelme sincs arról, hogy Haldrian milyen szerepben tetszeleg, de a vak is láthatja, hogy nem egy ligában játszanak. Persze erre-arra megteszi a fattyú, tagadhatatlanul szórakoztatja is a nemes elfet, de a szeretői szerepbe aligha tudna valaha felnőni.*
- Értem. Hát ez igen sajnálatos. Eeyr óvja útján, bárhol is legyen.
*Felfordul a gyomra magától, miközben együttérzést és gyászt színlel, a jóságos isten nevéről nem is beszélve. Kezdetben az istenekkel szemben teljesen közömbös volt, manapság inkább a megvetés és a gyűlölet felé hajlik. Igaz, ez nem csak az istenek kiváltsága, az elf lassan mindent és mindenkit gyűlöl, ahogy traumái és fájdalma egyre távolabb lökik őt egykori önmagától.
Haldrian megint a Mai nevezetű kisasszonyt emlegeti, ami egy aprócska rosszalló pillantást vált ki Relaelből. A fiú aligha láthatja, ellenben Anviel elcsípheti, ha kellőképpen szemfüles. Terészetesen udvariasan megvárja a kapott válasz végét, holott szemernyit sem érdekli őt egy árvaház jóságos igazgatónője, akinek még a neve is unalmas és jellegtelen számára.*
- Áh, igazán nem fontos, ne fáradjon kérem.
*Hessenti el az egészet, s reméli valóban ennyiben is marad.*
- Nos, egy elf férfi, aki nevezetesen gyógyító. Legutóbb még a Sayqueves család szolgálatában állt, így reméltem, hogy itt meglelem.
*Még egy leheletnyi szünetet tart, hátha ezen információmorzsák egyike mégis segítség volna a nevelőnő számára. Amennyiben nem, úgy távozásának szándékát diszkréten igyekszik jelezni azzal, hogy egy apró lépéssel elhátrál az épülettől.*
- Elnézését kérem, hogy raboltuk az idejét, és köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre.
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 21:24:56
Üzenet elküldve: 2025-06-08 21:24:56
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*Az árvák nevelésével kapcsolatban nem kell őt félteni. Pontosan tudja, hogy mi fán teremnek a gyerekek, így azzal is tisztában van, hogy ha jutalmat ajánl fel a délutáni alvásért cserébe, akkor a lurkók bizony jól fognak viselkedni, csak, hogy megkapják, amit ígért nekik.
További megjegyzést már nem tesz Hamren véleményére, a számára ismeretlen nő társaságában legalábbis nem akar további jelenetet rendezni, s figyelmét is inkább a hosszú, kellemesen csengő néven bemutatkozó Relaelre tereli. Azonban nem a hölgy neve az egyetlen, ami elhangzik, több másik is követi, mintha ezek ketten egyszerre keresnének mindenkit, akit csak lehet. Kissé furcsának is találja a dolgot, de egyelőre még nem kezd el feleslegesen elméleteket gyártani, inkább rövid hatásszünet után válaszol. Szépen sorjában.*
- Ha Alenia kisasszony testvérére gondol, akkor nem tudok jó hírrel szolgálni. Senki nem tud róla semmit, még a kisasszony sem. Itt nem járt az elmúlt időszakban, ez biztos. *Ezt követően Hamren felé fordul, hogy megválaszolja a legkönnyebb kérdést is.*
- Az igazgatónő jelenleg elfoglalt, és nem fogad vendégeket. Ha személyesen vele szeretnének beszélni, akkor átadom neki, hogy keresték, és egy mindegyiküknek megfelelő időpontban megejthetik a találkozót. *Bár a férfinek válaszol, szavait mégis most is inkább Relaelnek címzi, hisz Hamren itt dolgozik, lesz alkalma bőven találkozni Maival, ha akar.
Elhangzott még egy név, ami azonban már semmit nem mond neki, még csak nem is hallotta, így rövid gondolkozás után így folytatja.*
- Ami Aldeis urat illeti, sajnálom, de nem ismerem. Ha szabad megkérdeznem, mi alapján gondolják, hogy esetleg nálunk tartózkodna? *Lehet pletyka, téves információ az oka, de az is lehet, hogy tényleg csak ő nem ismeri az illetőt. Tudni szeretné, hogy melyik.*
*Az árvák nevelésével kapcsolatban nem kell őt félteni. Pontosan tudja, hogy mi fán teremnek a gyerekek, így azzal is tisztában van, hogy ha jutalmat ajánl fel a délutáni alvásért cserébe, akkor a lurkók bizony jól fognak viselkedni, csak, hogy megkapják, amit ígért nekik.
További megjegyzést már nem tesz Hamren véleményére, a számára ismeretlen nő társaságában legalábbis nem akar további jelenetet rendezni, s figyelmét is inkább a hosszú, kellemesen csengő néven bemutatkozó Relaelre tereli. Azonban nem a hölgy neve az egyetlen, ami elhangzik, több másik is követi, mintha ezek ketten egyszerre keresnének mindenkit, akit csak lehet. Kissé furcsának is találja a dolgot, de egyelőre még nem kezd el feleslegesen elméleteket gyártani, inkább rövid hatásszünet után válaszol. Szépen sorjában.*
- Ha Alenia kisasszony testvérére gondol, akkor nem tudok jó hírrel szolgálni. Senki nem tud róla semmit, még a kisasszony sem. Itt nem járt az elmúlt időszakban, ez biztos. *Ezt követően Hamren felé fordul, hogy megválaszolja a legkönnyebb kérdést is.*
- Az igazgatónő jelenleg elfoglalt, és nem fogad vendégeket. Ha személyesen vele szeretnének beszélni, akkor átadom neki, hogy keresték, és egy mindegyiküknek megfelelő időpontban megejthetik a találkozót. *Bár a férfinek válaszol, szavait mégis most is inkább Relaelnek címzi, hisz Hamren itt dolgozik, lesz alkalma bőven találkozni Maival, ha akar.
Elhangzott még egy név, ami azonban már semmit nem mond neki, még csak nem is hallotta, így rövid gondolkozás után így folytatja.*
- Ami Aldeis urat illeti, sajnálom, de nem ismerem. Ha szabad megkérdeznem, mi alapján gondolják, hogy esetleg nálunk tartózkodna? *Lehet pletyka, téves információ az oka, de az is lehet, hogy tényleg csak ő nem ismeri az illetőt. Tudni szeretné, hogy melyik.*
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 20:46:25
Üzenet elküldve: 2025-06-08 20:46:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
-Valami Grael a neve. Egy mogorva, durva alak. Azt mondta, városőr. *Kotyogja válasz gyanánt, miközben a közeledő nevelőnőn tartja szürke tekintetét. Gondolatai hamar tovasodorják; ha Relael nem lenne itt, biztosan kérne valami ételt magának útravaló gyanánt.*
-Nem alszanak azok, arra mérget vehet itt bárki! *Rándítja meg vállát színpadiasan. Nem kételkedik benne, hogy ahogy a nevelőnő hátat fordított az ajtónak, a lurkók már kinn is voltak az ágyból. Anviel hamar arra eszmél, hogy visszatérő vendége nincs egyedül; biztosan hízna a mája, ha tudná, hogy elsőre a szeretőjének nézi Relaelt.
Nem kell törnie magát szerencsére, hogy bemutassa az elfet, megteszi azt ő magától. Így csak némán ácsorog, amíg a másik kettő szót vált. Nem repes a boldogságtól, hogy a rosszmájú elfet keresik, aki oly kellemetlen szituációkat helyezett számára kilátásba. Nem valószínűsíti, hogy Relael bárkinek hagyná, hogy akár csak kezet emeljenek rá. Persze ez utóbbi gondolatot hamar tovább hessegeti, hisz még saját magának is szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy ő felel a hosszúéletű védelméért.*
-Igen, őket keressük. Meg Mai kisasszony merre tanyázik? *Úgy pillant kíváncsian körbe, mintha a szóban forgó igazgatónő bármelyik berendezés mögül előugorhatna.*
-Valami Grael a neve. Egy mogorva, durva alak. Azt mondta, városőr. *Kotyogja válasz gyanánt, miközben a közeledő nevelőnőn tartja szürke tekintetét. Gondolatai hamar tovasodorják; ha Relael nem lenne itt, biztosan kérne valami ételt magának útravaló gyanánt.*
-Nem alszanak azok, arra mérget vehet itt bárki! *Rándítja meg vállát színpadiasan. Nem kételkedik benne, hogy ahogy a nevelőnő hátat fordított az ajtónak, a lurkók már kinn is voltak az ágyból. Anviel hamar arra eszmél, hogy visszatérő vendége nincs egyedül; biztosan hízna a mája, ha tudná, hogy elsőre a szeretőjének nézi Relaelt.
Nem kell törnie magát szerencsére, hogy bemutassa az elfet, megteszi azt ő magától. Így csak némán ácsorog, amíg a másik kettő szót vált. Nem repes a boldogságtól, hogy a rosszmájú elfet keresik, aki oly kellemetlen szituációkat helyezett számára kilátásba. Nem valószínűsíti, hogy Relael bárkinek hagyná, hogy akár csak kezet emeljenek rá. Persze ez utóbbi gondolatot hamar tovább hessegeti, hisz még saját magának is szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy ő felel a hosszúéletű védelméért.*
-Igen, őket keressük. Meg Mai kisasszony merre tanyázik? *Úgy pillant kíváncsian körbe, mintha a szóban forgó igazgatónő bármelyik berendezés mögül előugorhatna.*
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 19:39:40
Üzenet elküldve: 2025-06-08 19:39:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*Haldrian láthatóan felvillanyozódik attól, hogy fontoskodhat, s most úgy dönt, hogy meghagyja neki ezt az örömöt. Muszáj időnként engedékenynek lennie, s engednie azt, hogy hasznosnak és fontosnak érezhesse magát a félvér.*
- Jártam, még régen. A lázadás előtt. Akkor még nem árvaház volt, csak egy nemes kúriája.
*Teszi hozzá, amikor egy lélegzetvételnyi időre Haldrian szünetet tart a csacsogásban.
A kiabálás bántja kifinomult füleit. Nem túl elegáns megoldás ez, mely némi fészkelődést vált ki belőle, valamint fogait is összeszorítja, hogy az erőkifejtéssel enhyítsen bosszúságán. Bár nincs ellenére ha a figyelem ráirányul, ugyanakkor jobb kedveli az elegánsabb belépőt, mely inkább kopogással semmint kiáltással kezdődik.*
- Miféle férfi?
*Érdeklődik, hogy addig is elterelje gondolatait.
Léptek zajára lesz figyelmes, s azok tompa puffanásából és lendületéből némi indulatot vél felfedezni, melyet rövidesen alátámaszt a lépések hangjának gazdája is. Rezzenéstelen ábrázattal arcán figyeli meg a jelenetet. Haldrian láthatóan itt is mély benyomást tett, ráadásul igen rövid idő alatt. A közvetlen stílusú korholás kissé zavarja, elvégre ez az ő kiváltsága, ha már magához édesgette és beidomította kedvelt játékszerét.
Amint tudomást vesznek jelenlétéről magára ölti szokásosan elbűvölő mosolyát.*
- Üdvözlöm Anviel. Relael Ellerin lae'Natar, örvendek a szerencsének.
*Tekintete elrebben egy pillanatra, felületesen szemrevételezi az épületet ismét, majd zöldjei ismételten megpihennek a látszólag kissé rosszkedvű személyzeten.*
- Csupán szerettem volna érdeklődni Aleimord Sayqueves hollétéről és hogylétéről.
*Abban biztos, hogy a nemes nem engedte volna, hogy örökségéből egy menedékszállót csináljanak, ám úgy véli egy kérdést megérhet, hátha mégis kellemes meglepetésben lesz része.*
- Illetve Intath Aldeisről. Esetleg itt találom őt?
*Haldrian láthatóan felvillanyozódik attól, hogy fontoskodhat, s most úgy dönt, hogy meghagyja neki ezt az örömöt. Muszáj időnként engedékenynek lennie, s engednie azt, hogy hasznosnak és fontosnak érezhesse magát a félvér.*
- Jártam, még régen. A lázadás előtt. Akkor még nem árvaház volt, csak egy nemes kúriája.
*Teszi hozzá, amikor egy lélegzetvételnyi időre Haldrian szünetet tart a csacsogásban.
A kiabálás bántja kifinomult füleit. Nem túl elegáns megoldás ez, mely némi fészkelődést vált ki belőle, valamint fogait is összeszorítja, hogy az erőkifejtéssel enhyítsen bosszúságán. Bár nincs ellenére ha a figyelem ráirányul, ugyanakkor jobb kedveli az elegánsabb belépőt, mely inkább kopogással semmint kiáltással kezdődik.*
- Miféle férfi?
*Érdeklődik, hogy addig is elterelje gondolatait.
Léptek zajára lesz figyelmes, s azok tompa puffanásából és lendületéből némi indulatot vél felfedezni, melyet rövidesen alátámaszt a lépések hangjának gazdája is. Rezzenéstelen ábrázattal arcán figyeli meg a jelenetet. Haldrian láthatóan itt is mély benyomást tett, ráadásul igen rövid idő alatt. A közvetlen stílusú korholás kissé zavarja, elvégre ez az ő kiváltsága, ha már magához édesgette és beidomította kedvelt játékszerét.
Amint tudomást vesznek jelenlétéről magára ölti szokásosan elbűvölő mosolyát.*
- Üdvözlöm Anviel. Relael Ellerin lae'Natar, örvendek a szerencsének.
*Tekintete elrebben egy pillanatra, felületesen szemrevételezi az épületet ismét, majd zöldjei ismételten megpihennek a látszólag kissé rosszkedvű személyzeten.*
- Csupán szerettem volna érdeklődni Aleimord Sayqueves hollétéről és hogylétéről.
*Abban biztos, hogy a nemes nem engedte volna, hogy örökségéből egy menedékszállót csináljanak, ám úgy véli egy kérdést megérhet, hátha mégis kellemes meglepetésben lesz része.*
- Illetve Intath Aldeisről. Esetleg itt találom őt?
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 17:26:49
Üzenet elküldve: 2025-06-08 17:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*A rezidencia folyosói most épp meglehetősen csendesek. Nem járja be őket gyerekzsivaj, sem a kis tappancsok topogása vagy épp dübörgése, ahogy a sorozatos dorgálások ellenére futva jönnek le az emeletről. A már-már végtelennek tűnő csendet és nyugalmat egyetlen, hangos férfihang töri meg, Hamrené.
Anviel szélesebesen és felettébb mérgesnek tűnő léptekkel indul meg az előtér felé, hogy megnézze, mire fel ez a nagy kiabálás. Mikor meglátja azt a léhűtő félvért, aki elméletileg dolgozni jött ide, de hasznát egy-két apróságtól eltekintve még nem igazán vette, nagy levegőt vesz, majd egy sóhajjal tudatja, hogy nem örül annak, amit az imént hallott.*
- Hamren! Az istenek szerelmére, ne óbégass már így! A gyerekek épp a pihenőjüket töltik. Így is olyan nehéz elaltatni őket, ha most miattad felébredtek, akkor én esküszöm, hogy a fülednél fogva hajítalak ki innen. Ó… *Hirtelen feldúltságában észre sem veszi, hogy Hamren bizony nem egyedül érkezett, hanem egy hölgy társaságában. Mostanában túl sok a hívatlan vendég ebben a házban, és nagyon reméli, hogy a férfi nem azért hozta ide ezt a fruskát, ami először az eszébe jut, de sajnos kinézné belőle. Azonban neki azt tanították, hogy soha ne ítélkezzen előre, így a korábbi, morcos hangulatát felváltja a kedves és segítőkész nevelőnő énje.*
- Kihez van szerencsém a kisasszony személyében? *Teszi fel a kérdést elsősorban Hamrennek, de utána már a nő felé fordul, és elsőként ő mutatkozik be neki.*
- A nevem Anviel, köszöntelek az Aranyszarvas Árvaházban. Miben lehetek a segítségedre? *Nem lát sehol egy árvát, akit esetleg be szeretnének adni az árvaházba, és azt sem gondolná, hogy a sötét hajú teremtés is munkát keresne. Talán örökbe akarnak fogadni ők ketten egy kicsit? Hamarosan kiderül…*
*A rezidencia folyosói most épp meglehetősen csendesek. Nem járja be őket gyerekzsivaj, sem a kis tappancsok topogása vagy épp dübörgése, ahogy a sorozatos dorgálások ellenére futva jönnek le az emeletről. A már-már végtelennek tűnő csendet és nyugalmat egyetlen, hangos férfihang töri meg, Hamrené.
Anviel szélesebesen és felettébb mérgesnek tűnő léptekkel indul meg az előtér felé, hogy megnézze, mire fel ez a nagy kiabálás. Mikor meglátja azt a léhűtő félvért, aki elméletileg dolgozni jött ide, de hasznát egy-két apróságtól eltekintve még nem igazán vette, nagy levegőt vesz, majd egy sóhajjal tudatja, hogy nem örül annak, amit az imént hallott.*
- Hamren! Az istenek szerelmére, ne óbégass már így! A gyerekek épp a pihenőjüket töltik. Így is olyan nehéz elaltatni őket, ha most miattad felébredtek, akkor én esküszöm, hogy a fülednél fogva hajítalak ki innen. Ó… *Hirtelen feldúltságában észre sem veszi, hogy Hamren bizony nem egyedül érkezett, hanem egy hölgy társaságában. Mostanában túl sok a hívatlan vendég ebben a házban, és nagyon reméli, hogy a férfi nem azért hozta ide ezt a fruskát, ami először az eszébe jut, de sajnos kinézné belőle. Azonban neki azt tanították, hogy soha ne ítélkezzen előre, így a korábbi, morcos hangulatát felváltja a kedves és segítőkész nevelőnő énje.*
- Kihez van szerencsém a kisasszony személyében? *Teszi fel a kérdést elsősorban Hamrennek, de utána már a nő felé fordul, és elsőként ő mutatkozik be neki.*
- A nevem Anviel, köszöntelek az Aranyszarvas Árvaházban. Miben lehetek a segítségedre? *Nem lát sehol egy árvát, akit esetleg be szeretnének adni az árvaházba, és azt sem gondolná, hogy a sötét hajú teremtés is munkát keresne. Talán örökbe akarnak fogadni ők ketten egy kicsit? Hamarosan kiderül…*
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 17:08:54
Üzenet elküldve: 2025-06-08 17:08:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*Relael megállapítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja. Ha nem a nemessel lenne dolga, biztosan megkérdezné, hogy sok árvaházigazgatóval volt-e dolga, de bölcsnek látja az epés froclit inkább lenyelni. Túlontúl élvezi újdonsült pozícióját, hogy ilyesmivel szórakozzon. Ráadásul annak sem szeretne táptalajt kínálni, hogy Relaelnek oka legyen köszörülni rajta nyelvét. Nem, mintha ehhez az elfnek kellene indíték.
Nem panaszkodik ugyanakkor, valójában nincs miért. Valójában határozottan izgatott, még ha jól palástolja is.*
-Erre.
*Keresztül vezeti az egykoron bizonyosan pompázatos udvaron a nemest, majd mindenfajta kertelés nélkül sétál fel a lépcsőn és nyit be a főajtón.*
-Jártál már itt? Ez itt az árvaház. Van itt vagy harminc kis szarházi. *Locsog.*
-HALÓ! *Sebtiben formál tölcsért kezeiből, majd elvigyorodik. Reméli, hogy Mai mihamarább előbukkan és ő fontosságának teljes tudatában mutathatja be egymásnak a félvért és az elfet. Még ki is húzza magát, miközben szürkéit körbevezeti a helyiségen.*
-Mai volt itt csak a gyerekekkel, egy nevelőnő, meg egy borzalmas férfi, aki Mai igazgatónőt "fedezi". *Fordul Relaelhez széles vigyorral. Mivel elsőre nem szúrt ki senkit, nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy visszafogja hangját.
Amennyiben senki sem jön elébük a kiáltására, hát módszeresen elindul, hogy felkutassa a környező helyiségeket. Relaelt hagyja, hadd csináljon, amihez kedve van, de az ellen sem lenne kifogása, ha követné. Nem, mintha érdemes lenne kifogásokat emelnie.*
*Relael megállapítását sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja. Ha nem a nemessel lenne dolga, biztosan megkérdezné, hogy sok árvaházigazgatóval volt-e dolga, de bölcsnek látja az epés froclit inkább lenyelni. Túlontúl élvezi újdonsült pozícióját, hogy ilyesmivel szórakozzon. Ráadásul annak sem szeretne táptalajt kínálni, hogy Relaelnek oka legyen köszörülni rajta nyelvét. Nem, mintha ehhez az elfnek kellene indíték.
Nem panaszkodik ugyanakkor, valójában nincs miért. Valójában határozottan izgatott, még ha jól palástolja is.*
-Erre.
*Keresztül vezeti az egykoron bizonyosan pompázatos udvaron a nemest, majd mindenfajta kertelés nélkül sétál fel a lépcsőn és nyit be a főajtón.*
-Jártál már itt? Ez itt az árvaház. Van itt vagy harminc kis szarházi. *Locsog.*
-HALÓ! *Sebtiben formál tölcsért kezeiből, majd elvigyorodik. Reméli, hogy Mai mihamarább előbukkan és ő fontosságának teljes tudatában mutathatja be egymásnak a félvért és az elfet. Még ki is húzza magát, miközben szürkéit körbevezeti a helyiségen.*
-Mai volt itt csak a gyerekekkel, egy nevelőnő, meg egy borzalmas férfi, aki Mai igazgatónőt "fedezi". *Fordul Relaelhez széles vigyorral. Mivel elsőre nem szúrt ki senkit, nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy visszafogja hangját.
Amennyiben senki sem jön elébük a kiáltására, hát módszeresen elindul, hogy felkutassa a környező helyiségeket. Relaelt hagyja, hadd csináljon, amihez kedve van, de az ellen sem lenne kifogása, ha követné. Nem, mintha érdemes lenne kifogásokat emelnie.*
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 16:56:15
Üzenet elküldve: 2025-06-08 16:56:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még szép, hogy van benne. Ami benned megvan az benne is. Csak ugye ő négy lábon jár, mi meg kettőn. A belsőségek még formára is egyeznek. Ha tudod hol van benne és, hogyan néz ki, akkor tudni fogod, hogy benned a dolgok, hogyan működnek. Aki gyógyít annak ezeket tudnia kell.* Nagyon szeret magyarázni a csöppségnek, aki issza a szavait. Kezdi megkedvelni ezt a lányt, aki amúgy eltörte az egyik tégelyét, de mostanra elég értelmes leányt faragot belőle Mai.*
- Írtani kell őket, azért kellett. Hiába látod tisztának őket, azért bejárnak minden mocskos helyet is. Ha pedig elszaporodnak, akkor megrágják az ételt, meg a tárgyakat. Kártevők, csak kevés hasznuk van.* Az igazi ok még mindig rejtve marad, de talán ezzel a válasszal beéri a lány.*
- Bizony, mert akkor begennyesedik, és ez bent a testedben is megtörténhet, még ha nem is látod. Az már baj. Ha a genny bent marad, akkor rossz esetben meghalunk. Ezért nagyon fontos a sérülések megfelelő megtisztítása.* Majd egyszer ezt jobban kivesézi a lánnyal.*
- Szokj hozzá! Az élet kegyetlen, sok ilyet fogsz még látni sajnos. Mi azért tesszük, amit teszünk, hogy ne történhessen meg ez másokkal. Ha ezzel a tudással, amit itt megszerzel, meg tudsz legalább egy valakit menteni, akkor megérte.* Itt bizony szigorú vele, mert nem lehet gyengének lenni ebben a szakmában. A gyenge gyomorúaknak meg az érzelgősöknek jobb, ha elkerülik az ilyen helyeket.*
- Az a köldökzsinórjuk. Az köti őket össze az anyjukkal. Abból kapják az ennivalót, amíg bent vannak. Nem véletlenül van az, hogy a várandós nőknek megnő az étvágya, vagy ízlése. Ilyenkor nekik kettő helyett kell enni, tartja a mondás.* Ha eddig kapott valamilyen felvilágosítást a gyermekáldásról, akkor ez most jól ki fogja egészíteni azt. Feltéve, ha rendes okítást kapott. Ha ez a rész tiszta, jöhet a kikérdezés.*
- Ügyes! Látom tanultál.* Add dicséretet is a jó válaszokért. Azért a fehérmájú kijelentésre az arca meglepetten lefagy.*
- Nem kedvesem, azt nem betegségre használják, vagy legalábbis nem ilyen fajta betegségre. Ez csak egy mondás azokra a nőkre, akik sok férfival alszanak. Nem kapcsolódik ehhez a témához.* Előzi meg a felesleges kérdéseket, amikre kínos lenne itt válaszolni.*
- Akkor most nézzük meg, hogy jön az étel. Itt fent a szájon át lejut ide a gyomorba. Valamiért a máj is oda van csatlakozva, de teljesen még nem ismerjük, hogy mi az oka. Valószínűleg a testnedvek előállításáért felelős. A gyomorból lejut a belekbe. Itt kígyóznak. A vékony meg a vastagbél. A végén pedig, mint kaka távozik. A víz meg erre jön.* Mutat a veséknél lévő apró hólyagra.*
- Aztán itt kipisiljük. Sajnos sok dolgot még nem értünk, hogy miért és hogyan működik. Ezért is kell figyelmesen vizsgálni a testeket. Van valami amire kíváncsi vagy?* Kérdez rá kíváncsian.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még szép, hogy van benne. Ami benned megvan az benne is. Csak ugye ő négy lábon jár, mi meg kettőn. A belsőségek még formára is egyeznek. Ha tudod hol van benne és, hogyan néz ki, akkor tudni fogod, hogy benned a dolgok, hogyan működnek. Aki gyógyít annak ezeket tudnia kell.* Nagyon szeret magyarázni a csöppségnek, aki issza a szavait. Kezdi megkedvelni ezt a lányt, aki amúgy eltörte az egyik tégelyét, de mostanra elég értelmes leányt faragot belőle Mai.*
- Írtani kell őket, azért kellett. Hiába látod tisztának őket, azért bejárnak minden mocskos helyet is. Ha pedig elszaporodnak, akkor megrágják az ételt, meg a tárgyakat. Kártevők, csak kevés hasznuk van.* Az igazi ok még mindig rejtve marad, de talán ezzel a válasszal beéri a lány.*
- Bizony, mert akkor begennyesedik, és ez bent a testedben is megtörténhet, még ha nem is látod. Az már baj. Ha a genny bent marad, akkor rossz esetben meghalunk. Ezért nagyon fontos a sérülések megfelelő megtisztítása.* Majd egyszer ezt jobban kivesézi a lánnyal.*
- Szokj hozzá! Az élet kegyetlen, sok ilyet fogsz még látni sajnos. Mi azért tesszük, amit teszünk, hogy ne történhessen meg ez másokkal. Ha ezzel a tudással, amit itt megszerzel, meg tudsz legalább egy valakit menteni, akkor megérte.* Itt bizony szigorú vele, mert nem lehet gyengének lenni ebben a szakmában. A gyenge gyomorúaknak meg az érzelgősöknek jobb, ha elkerülik az ilyen helyeket.*
- Az a köldökzsinórjuk. Az köti őket össze az anyjukkal. Abból kapják az ennivalót, amíg bent vannak. Nem véletlenül van az, hogy a várandós nőknek megnő az étvágya, vagy ízlése. Ilyenkor nekik kettő helyett kell enni, tartja a mondás.* Ha eddig kapott valamilyen felvilágosítást a gyermekáldásról, akkor ez most jól ki fogja egészíteni azt. Feltéve, ha rendes okítást kapott. Ha ez a rész tiszta, jöhet a kikérdezés.*
- Ügyes! Látom tanultál.* Add dicséretet is a jó válaszokért. Azért a fehérmájú kijelentésre az arca meglepetten lefagy.*
- Nem kedvesem, azt nem betegségre használják, vagy legalábbis nem ilyen fajta betegségre. Ez csak egy mondás azokra a nőkre, akik sok férfival alszanak. Nem kapcsolódik ehhez a témához.* Előzi meg a felesleges kérdéseket, amikre kínos lenne itt válaszolni.*
- Akkor most nézzük meg, hogy jön az étel. Itt fent a szájon át lejut ide a gyomorba. Valamiért a máj is oda van csatlakozva, de teljesen még nem ismerjük, hogy mi az oka. Valószínűleg a testnedvek előállításáért felelős. A gyomorból lejut a belekbe. Itt kígyóznak. A vékony meg a vastagbél. A végén pedig, mint kaka távozik. A víz meg erre jön.* Mutat a veséknél lévő apró hólyagra.*
- Aztán itt kipisiljük. Sajnos sok dolgot még nem értünk, hogy miért és hogyan működik. Ezért is kell figyelmesen vizsgálni a testeket. Van valami amire kíváncsi vagy?* Kérdez rá kíváncsian.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-08 11:36:48
Üzenet elküldve: 2025-06-08 11:36:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Furcsállja a választ, de látja benne a logikát. Bár elképzelni nem tudja, hogy az ilyesfajta tudáshoz, hogyan lehet hozzájutni, nos bajba kerülés nélkül. Meg tudja jól, gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesterévé váljon valaminek.*
-De ez egy rágcsa, van köztünk hasonlóság?
*Megint csak egy butának tűnő kérdés, ami mélyebb értelmet keresve lehetséges nem is annyira buta. Elvégre a patkány is emlős, mint azok akik most épp a testét vizsgálják. Méreti különbséges természetesen vannak. Ám anatómiai szempontból hasonló szerveknek kell lennie ott is, mint a másikon.*
-Miért kellett neked annyi rágcsa? És nem is mocskosak, láttam már őket tisztálkodni, mint a cicákat.
*Emlékszik az istállóban, vagy épp a polgárnegyedben belakott pincéjében volt alkalma megfigyelni őket.
Élete első boncolásán vesz részt, még új számára, azért is szörnyülködik, de csodálkozik is egyben. Így megrázza a fejét mikor Nimeril felszólítja ki mehet, ha gondolja. Hát ő biztos most már nem fog, belekezdett végbe is viszi.
Hallgatja át Nimeril okítását a vagdosás közepette, és jegyzetel, no nem papírra. Fejében. Az ilyesmi nála hamar megragad, nem fog attól félni ezt elfelejti.*
-Ühüm. A horzsolások és vágások rosszabbak, mert ha nem tiszták akkor besárgulnak és undi lesz.
*Gondol itt az elfertőződés lehetőségére, mert az ütött sebek nagy valószínűséggel nem fertőződnek el mint a nyíltak.
A két pocak említésénél Nimeril meglepő lelkesedéssel "ássa" bele magát a demonstrációba. Szikra tekintete pedig mindent elárul. A smaragdok hatalmasra kerekednek, ám ebben most nincsen csodálat.*
-Neeeee! Szegénykém!
*Mondja elsápadva, mert mégis csak egy anyukáról lenne szó. A babákat végig méri, mintha abban reménykedne hátha megtudja őket menteni, bár hamar feladja ezt a reményt. Látva az élettelen apró formákat kissé le is lombozza őt a látvány.
Új feladat vár rá, hát neki is lát, bár ezt most nem annyira szívesen csinálja.*
-Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Ühüm. Mi ez a zsinór rajtuk?
*Mutat rá a hasukon lévő vékonyka szálra.*
-Öhm. Hát.
*Gondolkodik az újbóli kérdésen, majd felidézve a könyvet amit olvasott, mutat a bordák közti szervekre.*
-Ez itt a szív, ez a kettő a tüdő, azzal lélegzünk. Az pedig a pocak. Ez talán a máj.
*Ekkor elgondolkodik kissé, látva a mélylila színét a szervnek.*
-Az mit jelent ha valakinek fehér a mája? Az egy betegség miatt van?
*Egyszer hallotta ezt egy iszogató férfi párostól az utcán a pegazus környékén.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Furcsállja a választ, de látja benne a logikát. Bár elképzelni nem tudja, hogy az ilyesfajta tudáshoz, hogyan lehet hozzájutni, nos bajba kerülés nélkül. Meg tudja jól, gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki mesterévé váljon valaminek.*
-De ez egy rágcsa, van köztünk hasonlóság?
*Megint csak egy butának tűnő kérdés, ami mélyebb értelmet keresve lehetséges nem is annyira buta. Elvégre a patkány is emlős, mint azok akik most épp a testét vizsgálják. Méreti különbséges természetesen vannak. Ám anatómiai szempontból hasonló szerveknek kell lennie ott is, mint a másikon.*
-Miért kellett neked annyi rágcsa? És nem is mocskosak, láttam már őket tisztálkodni, mint a cicákat.
*Emlékszik az istállóban, vagy épp a polgárnegyedben belakott pincéjében volt alkalma megfigyelni őket.
Élete első boncolásán vesz részt, még új számára, azért is szörnyülködik, de csodálkozik is egyben. Így megrázza a fejét mikor Nimeril felszólítja ki mehet, ha gondolja. Hát ő biztos most már nem fog, belekezdett végbe is viszi.
Hallgatja át Nimeril okítását a vagdosás közepette, és jegyzetel, no nem papírra. Fejében. Az ilyesmi nála hamar megragad, nem fog attól félni ezt elfelejti.*
-Ühüm. A horzsolások és vágások rosszabbak, mert ha nem tiszták akkor besárgulnak és undi lesz.
*Gondol itt az elfertőződés lehetőségére, mert az ütött sebek nagy valószínűséggel nem fertőződnek el mint a nyíltak.
A két pocak említésénél Nimeril meglepő lelkesedéssel "ássa" bele magát a demonstrációba. Szikra tekintete pedig mindent elárul. A smaragdok hatalmasra kerekednek, ám ebben most nincsen csodálat.*
-Neeeee! Szegénykém!
*Mondja elsápadva, mert mégis csak egy anyukáról lenne szó. A babákat végig méri, mintha abban reménykedne hátha megtudja őket menteni, bár hamar feladja ezt a reményt. Látva az élettelen apró formákat kissé le is lombozza őt a látvány.
Új feladat vár rá, hát neki is lát, bár ezt most nem annyira szívesen csinálja.*
-Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Ühüm. Mi ez a zsinór rajtuk?
*Mutat rá a hasukon lévő vékonyka szálra.*
-Öhm. Hát.
*Gondolkodik az újbóli kérdésen, majd felidézve a könyvet amit olvasott, mutat a bordák közti szervekre.*
-Ez itt a szív, ez a kettő a tüdő, azzal lélegzünk. Az pedig a pocak. Ez talán a máj.
*Ekkor elgondolkodik kissé, látva a mélylila színét a szervnek.*
-Az mit jelent ha valakinek fehér a mája? Az egy betegség miatt van?
*Egyszer hallotta ezt egy iszogató férfi párostól az utcán a pegazus környékén.*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-07 23:59:09
Üzenet elküldve: 2025-06-07 23:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
- Gondoltam.
*Sóhajtja.*
- Elvégre egy árvaház vezetője, azok mindig jószívű teremtések.
*Abban persze bizonyos, hogy ő nem lenne az. Az apró, ügyes kezeket feltétlenül befogná munkára, mely a gazdaságot is könnyedén fellendíthetné.*
- Értem.
*Nyugtázza Haldrian elbeszélését. Talán némi együttérzés is felüti fejét Relaelben, de inkább a felismerés, hogy egy ilyen sorsú fiúnak milyen sokat jelenthet az a menedék, amivel a Hét Varjú Taverna szolgál.*
- Valami olyasmi. Otthon, börtön, egyre megy.
*Röviden felnevet, mellyel sikeresen könnyít szavai súlyán.*
- Nem tudom. Vélhetően erőszakos halált haltak.
*Azt nem köti a fattyú orrára, hogy ebben a hatalmas házban valójában már csak ő volt és a szolgálók, s a cselédséggel vélhetően kíméletesebben bántak. Reméli legalábbis.
Átengedi végül az irányítást a fiúnak, s nem is szól közbe. Emlékei bár fakóbbak, de az utcák elrendezése élénken él benne. Rövidesen meg is érkeznek a Sayqueves Rezidenciára, ami előtt egy röpke időre megtorpan. Zöldjei végig szaladnak az épületen, s igyekszik felidézni annak egykori állapotát. Megváltozott. A változás persze akár lehet pozitív is, de még nem tudja miként viszonyul hozzá. Jellemzően nehezen fogadja ezt el.*
- Jól van hát, akkor menjünk be, köszönjük vagy ilyesmi. Menj előre, hiszen téged már ismernek.
*Hessenti a fiút, de csak egy lépésre marad le tőle. Rossz érzés kezdi el megtölteni mellkasát, mintha valami rátelepedne belülről és több helyet követelne magának bordái között, így az elf csak kisebb, szaporább levegővétellel igyekszik kielégíteni légszomját.*
- Gondoltam.
*Sóhajtja.*
- Elvégre egy árvaház vezetője, azok mindig jószívű teremtések.
*Abban persze bizonyos, hogy ő nem lenne az. Az apró, ügyes kezeket feltétlenül befogná munkára, mely a gazdaságot is könnyedén fellendíthetné.*
- Értem.
*Nyugtázza Haldrian elbeszélését. Talán némi együttérzés is felüti fejét Relaelben, de inkább a felismerés, hogy egy ilyen sorsú fiúnak milyen sokat jelenthet az a menedék, amivel a Hét Varjú Taverna szolgál.*
- Valami olyasmi. Otthon, börtön, egyre megy.
*Röviden felnevet, mellyel sikeresen könnyít szavai súlyán.*
- Nem tudom. Vélhetően erőszakos halált haltak.
*Azt nem köti a fattyú orrára, hogy ebben a hatalmas házban valójában már csak ő volt és a szolgálók, s a cselédséggel vélhetően kíméletesebben bántak. Reméli legalábbis.
Átengedi végül az irányítást a fiúnak, s nem is szól közbe. Emlékei bár fakóbbak, de az utcák elrendezése élénken él benne. Rövidesen meg is érkeznek a Sayqueves Rezidenciára, ami előtt egy röpke időre megtorpan. Zöldjei végig szaladnak az épületen, s igyekszik felidézni annak egykori állapotát. Megváltozott. A változás persze akár lehet pozitív is, de még nem tudja miként viszonyul hozzá. Jellemzően nehezen fogadja ezt el.*
- Jól van hát, akkor menjünk be, köszönjük vagy ilyesmi. Menj előre, hiszen téged már ismernek.
*Hessenti a fiút, de csak egy lépésre marad le tőle. Rossz érzés kezdi el megtölteni mellkasát, mintha valami rátelepedne belülről és több helyet követelne magának bordái között, így az elf csak kisebb, szaporább levegővétellel igyekszik kielégíteni légszomját.*
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-07 13:23:18
Üzenet elküldve: 2025-06-07 13:23:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kérdés jogos, amit kap, főleg egy gyermek szájából.*
- Aki gyógyítani akar másokat, annak értenie kell, hogy a testben mi és merre található. Ha valami megsérül, akkor tudni kell, hogy mi az és mennyire lehet súlyos. Jobban megérted, ha majd csináljuk.*
Ebben van is némi igazság. Amíg készülődnek erre a munkára lehet kérdezősködni.*
- Régen jutalmat kapott érte, ha hozott egy patkányt. Ezért csinálta most is. A patkányok nem valók ilyen helyre, mert mocskos és megrágnak mindent.* Ez részben igaz, de az igazi okot nem fogja részletezni. Aztán elkezdik a mocskos munkát. Nimeril figyeli a lányt és amikor látja, hogy ez kellemetlen neki, akkor nem hagyja szó nélkül.*
- Nyugodtan elmehetsz, ha nehéz elviselni a látványt.* Pont nem is akarta, hogy ezt lássa, de ő erősködött. Ha marad hát folytatják, és amilyen akaratos úgyis maradni fog. Egyébbként elég értelmes válaszokat add, amivel Nimeril elégedett lehet.*
- Részben igazad van, de te is ütötted mer meg magad csúnyán. Milyen lesz az ütés helye? Amikor megkékül az is vér, csak ugye, ahogy mondtad nem tud elfolyni az izmok miatt. Ha felvágnánk egy olyan kék foltot, akkor bizony vért találnánk ott.* Nem sokan gondolkodnak el, hogy mi történik a testben, de ezért vannak ők, hogy ezt tudják.*
- Ott álltalában nincs is teendő, mert begyógyul magától, persze ha nagy, akkor borogatni kell. Ellenben, ha belül vérzik, akkor sokat nem tudunk tenni. El kell távolítani a szennyeződéseket, aztán lila varázsital meg zöld varázsital. A lila a mérgeket szünteti meg a zöld begyógyítja a sebeket. Ha vér így benne marad, akkor csak reménykedhetünk, hogy felszívódik és nem mérgezi le. Azért kell lilát itatni vele, akár többször is. Meg sárkányfog tejet adni neki.* Kicsit hosszúra nyúlt ez a vérzés téma, de közben megtisztítják a területet, így jobban látszik minden, ami bent volt.*
- Nem egészen. Ez itt a méhe. Ez most azért ilyen nagy, mert tele van kicsi patkánnyal. Figyelj!* Finoman megvágja a zsákot, ami kinyílva felfedi tartalmát. Hat kis kölyök patkányt láthat a kilány, amik már felismerhető formájukban vannak.*
- Már nem sok idő kellett volna és megfialhatta volna ezeket a kölyköket. Látszólag egészségesek. Nézd meg őket nyugodtan, aztán a csipesszel szedegesd ki őket!* Megvárja türelmesen és amíg ez történik, addig ő válaszolgat a felmerülő kérdésekre, majd kiad egy utasítást.*
- Na mit látsz itt benne? Milyen belsőségeket ismersz fel? Esetleg tudod, hogy azok mit csinálnak?* Van neki szép csipesze, amivel mutogathat. Most biztosan sokat fognak tanulni.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A kérdés jogos, amit kap, főleg egy gyermek szájából.*
- Aki gyógyítani akar másokat, annak értenie kell, hogy a testben mi és merre található. Ha valami megsérül, akkor tudni kell, hogy mi az és mennyire lehet súlyos. Jobban megérted, ha majd csináljuk.*
Ebben van is némi igazság. Amíg készülődnek erre a munkára lehet kérdezősködni.*
- Régen jutalmat kapott érte, ha hozott egy patkányt. Ezért csinálta most is. A patkányok nem valók ilyen helyre, mert mocskos és megrágnak mindent.* Ez részben igaz, de az igazi okot nem fogja részletezni. Aztán elkezdik a mocskos munkát. Nimeril figyeli a lányt és amikor látja, hogy ez kellemetlen neki, akkor nem hagyja szó nélkül.*
- Nyugodtan elmehetsz, ha nehéz elviselni a látványt.* Pont nem is akarta, hogy ezt lássa, de ő erősködött. Ha marad hát folytatják, és amilyen akaratos úgyis maradni fog. Egyébbként elég értelmes válaszokat add, amivel Nimeril elégedett lehet.*
- Részben igazad van, de te is ütötted mer meg magad csúnyán. Milyen lesz az ütés helye? Amikor megkékül az is vér, csak ugye, ahogy mondtad nem tud elfolyni az izmok miatt. Ha felvágnánk egy olyan kék foltot, akkor bizony vért találnánk ott.* Nem sokan gondolkodnak el, hogy mi történik a testben, de ezért vannak ők, hogy ezt tudják.*
- Ott álltalában nincs is teendő, mert begyógyul magától, persze ha nagy, akkor borogatni kell. Ellenben, ha belül vérzik, akkor sokat nem tudunk tenni. El kell távolítani a szennyeződéseket, aztán lila varázsital meg zöld varázsital. A lila a mérgeket szünteti meg a zöld begyógyítja a sebeket. Ha vér így benne marad, akkor csak reménykedhetünk, hogy felszívódik és nem mérgezi le. Azért kell lilát itatni vele, akár többször is. Meg sárkányfog tejet adni neki.* Kicsit hosszúra nyúlt ez a vérzés téma, de közben megtisztítják a területet, így jobban látszik minden, ami bent volt.*
- Nem egészen. Ez itt a méhe. Ez most azért ilyen nagy, mert tele van kicsi patkánnyal. Figyelj!* Finoman megvágja a zsákot, ami kinyílva felfedi tartalmát. Hat kis kölyök patkányt láthat a kilány, amik már felismerhető formájukban vannak.*
- Már nem sok idő kellett volna és megfialhatta volna ezeket a kölyköket. Látszólag egészségesek. Nézd meg őket nyugodtan, aztán a csipesszel szedegesd ki őket!* Megvárja türelmesen és amíg ez történik, addig ő válaszolgat a felmerülő kérdésekre, majd kiad egy utasítást.*
- Na mit látsz itt benne? Milyen belsőségeket ismersz fel? Esetleg tudod, hogy azok mit csinálnak?* Van neki szép csipesze, amivel mutogathat. Most biztosan sokat fognak tanulni.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-06 17:58:10
Üzenet elküldve: 2025-06-06 17:58:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, Szikra nem egy átlagos árva, persze különlegesnek sem mondható, inkább egy különös esetnek. A megkérdőjelezhető múltjából szerzett tudását elismerheti bármelyik nevelő, viszont szociális képességeit már kevésbé. Viszont azt egyik sem állíthatja, hogy nem próbálkozik makacs módon a leányka.
-Miért kell azt csinálni?
*Kérdezi kíváncsian, mert szeretné tudni, ki szeretne egy patkány belső részeiről bármi nemű tudást szerezni. Mi haszna lehet ebből bárkinek is, és a legfőképp hogyan.
Viszont Szikra pont jó úton halad a megértés felé.
-Igen, a cicád akarta megenni, de nem tette. Akkor miért vadászta le?
*Szól közbe továbbra is tán kevésbé egyértelmű válaszokat keresve. Tudja jól a természet körforgását, átélte látta a saját szemével. Mégis, a cica ahelyett, hogy megette volna a patkányt, Nimerilnek hozta. Ez felkelti az érdeklődését.
Emellett persze minden csepp figyelmét Nimeril részletes leírásának szenteli.
A felnyitás pillanatában Szikra picit elképed és egy hangosabb sóhaj, mintha elakadt volna a lélegzete a látványtól. Jó vagy rossz értelemben, nos még ő maga sem tudja. Picit elborzasztja a látvány, mert ha már látott is állati tetemet, azt nem ilyen közelről tette, és nem a szeme láttára terült elé annak kevésbé mondható szépsége. Na persze a zöld szempárját esze ágában sincs levenni Nimi keze munkájáról.
Bólogat, kissé levegőért kapkod. Ekkor fordul el csak el néha néha a szőkeség. De közben mind szüntelen szeme a boncolásra tapad.*
-De csak azért mert ott nincs más, mert ha itt vágod meg.
*Mutat a patkány végtagjaira, vagy ahol bármi izmot talál.*
-Ott nem tud befelé vérezni, itt igen mert üreges igaz? De akkor ott mit tegyünk?
*Kérdezi aggodalmasan, mert más sebeket, horzsolásokat könnyen ellát, tudja mi a teendő, de egy szúrás viszont Nimeril magyarázata szerint más. Szeretné tudni a megoldást.
Ekkor kerül a kezébe a csipesz amit a nő ad neki, és biccentve egyezik bele, bármit is kell tennie, megteszi. Ekkor veszi észre valami érdekeset. Annyit már tanult egy két orvosi könyvből, hogy tudja mi az a gyomor. Itt viszont kettő nagyobb "zsákocskához" hasonló szervet lát.*
-Nimeril, a patkányoknak két pocakja van?
*Teszi fel a kérdését bizonytalanul, a már tisztább látvány után.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony, Szikra nem egy átlagos árva, persze különlegesnek sem mondható, inkább egy különös esetnek. A megkérdőjelezhető múltjából szerzett tudását elismerheti bármelyik nevelő, viszont szociális képességeit már kevésbé. Viszont azt egyik sem állíthatja, hogy nem próbálkozik makacs módon a leányka.
-Miért kell azt csinálni?
*Kérdezi kíváncsian, mert szeretné tudni, ki szeretne egy patkány belső részeiről bármi nemű tudást szerezni. Mi haszna lehet ebből bárkinek is, és a legfőképp hogyan.
Viszont Szikra pont jó úton halad a megértés felé.
-Igen, a cicád akarta megenni, de nem tette. Akkor miért vadászta le?
*Szól közbe továbbra is tán kevésbé egyértelmű válaszokat keresve. Tudja jól a természet körforgását, átélte látta a saját szemével. Mégis, a cica ahelyett, hogy megette volna a patkányt, Nimerilnek hozta. Ez felkelti az érdeklődését.
Emellett persze minden csepp figyelmét Nimeril részletes leírásának szenteli.
A felnyitás pillanatában Szikra picit elképed és egy hangosabb sóhaj, mintha elakadt volna a lélegzete a látványtól. Jó vagy rossz értelemben, nos még ő maga sem tudja. Picit elborzasztja a látvány, mert ha már látott is állati tetemet, azt nem ilyen közelről tette, és nem a szeme láttára terült elé annak kevésbé mondható szépsége. Na persze a zöld szempárját esze ágában sincs levenni Nimi keze munkájáról.
Bólogat, kissé levegőért kapkod. Ekkor fordul el csak el néha néha a szőkeség. De közben mind szüntelen szeme a boncolásra tapad.*
-De csak azért mert ott nincs más, mert ha itt vágod meg.
*Mutat a patkány végtagjaira, vagy ahol bármi izmot talál.*
-Ott nem tud befelé vérezni, itt igen mert üreges igaz? De akkor ott mit tegyünk?
*Kérdezi aggodalmasan, mert más sebeket, horzsolásokat könnyen ellát, tudja mi a teendő, de egy szúrás viszont Nimeril magyarázata szerint más. Szeretné tudni a megoldást.
Ekkor kerül a kezébe a csipesz amit a nő ad neki, és biccentve egyezik bele, bármit is kell tennie, megteszi. Ekkor veszi észre valami érdekeset. Annyit már tanult egy két orvosi könyvből, hogy tudja mi az a gyomor. Itt viszont kettő nagyobb "zsákocskához" hasonló szervet lát.*
-Nimeril, a patkányoknak két pocakja van?
*Teszi fel a kérdését bizonytalanul, a már tisztább látvány után.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-06 14:13:28
Üzenet elküldve: 2025-06-06 14:13:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ismerős emlékeket ébreszt fel benne ez a kislány. Ő is zseni volt már gyermekként. Hamar lekörözte kortásait. Az itt lévő két gnóm is telhetné ugyanezt, de ők inkább gyermeki csínyjeikbe fektetik ezt az energiát. Talán ezért is ilyen engedékeny részben Cilivel a félvér. Sikerül is neki átjutnia Nimeril minden akadályán. Így néhány pillanat múlva, már ott van mellette a széken, mivel a kezeivel is minden rendben van, pont mint a kifogásaival. Jöhet a tanítás rész, ami egy felkérdezéssel kezdődik.*
- Részben igazad van. Valóban a macska fogta meg. Viszont részletesen meg kell vizsgálni mindent. Általában részletes leírást szoktunk készíteni, de ezt most elnapoljuk.* Tanítani akar és nem írni, meg ez csak most hobbi.*
- Elsőnek meg kell vizsgálni. Itt látszanak a külsérelmi nyomok. Nedves, csatakos a szőre, de nem mindenütt, tehát nem vizes. A sebek aprók, tű szerűek és több is van. Feltételezhetjük, hogy egy kisragadozótól származik. Megnézhetjük még a méretet meg a kifejtettséget. Nem kölyök, hanem javakorabeli, jóltáplált nőstény, ahogy mondtad. Ha megtapogatod a seb mellet, akkor érezheted, hogy meg van duzzadva. Alvadt véraláfutásos.* A hasára direkt nem tér ki, majd meglepi a kislányt, hogy mi van benne.*
- Jól figyelj ma! Megmutatom, hogy kell felnyitni egy ilyen állatot, aztán később kipróbálhatod majd te is.* Már minden ki van készítve. A patkány egy fém tálcán, mellette egy másik tálcán az eszközök.*
- Elsőnek rögzítjük, hogy ne forogjon el.* Meghurkolja madzaggal a lábait és egy kis kampó segítségével minden oldalról a tepsi oldalához rögzíti, így kiterülve könnyebb lesz majd felvágni.*
- Látod? Az előkészület kiemelten fontos, hogy ne kelljen mászkálni.* Mutat rá a tálcára, meg az eszközökre.*
- A mellkastól szoktuk legtöbb esetben kezdeni. Egy finom, óvatos bemetszést csinálunk a szikével.* Megmutatja a fogását is a szikének, majd határozott, de finom mozdulat keretében felhasítja a bőrt egészen le az ágyékig. Aztán egy kicsi csipesszel a bőrt félre húzza mind a két irányban, ezzel feltárva az izmokat és a hasüreget, ahol szükséges, ott a szikével segíti a bőr és az izmok közötti kötés megszüntetését.*
- Itt felül érnek össze a bordák, amit egy kis porc fog össze. Ezt nehezebb átvágni, főleg egy nagyobb állatnál, de nem is mindig szükséges, mert látod a belsőségek itt a hasnál könnyen elérhetőek.* Amikor a hasüreg feltárul az nem szép látvány. Meleg, vérszagú gőz tör elő belőle. Bent véres minden, helyenként kis alvadt csomókba vannak rendeződve.*
- Látod? Ha megszúrnak, vagy megvágnak, akkor sokszor nem kifele vérzik, hanem befele. Ez baj, mert ide már nem szokott elég lenni kötés. Mielőtt megnézhetnénk a belsőségeket, el kell távolítanunk ezt a sok vért.* Csipeszeket vesz elő, amiből egyet ad a gyereknek is.*
- Így kivesszük előbb a nagyobb darabokat, azán felitatjuk a felesleges nedvességet.* Megmutatja és aztán mutatja, hogy próbálkozzon. A munkájuk eredménye az lesz, hogy tisztábban láthatják belülről végre majd a berendezéseket.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Ismerős emlékeket ébreszt fel benne ez a kislány. Ő is zseni volt már gyermekként. Hamar lekörözte kortásait. Az itt lévő két gnóm is telhetné ugyanezt, de ők inkább gyermeki csínyjeikbe fektetik ezt az energiát. Talán ezért is ilyen engedékeny részben Cilivel a félvér. Sikerül is neki átjutnia Nimeril minden akadályán. Így néhány pillanat múlva, már ott van mellette a széken, mivel a kezeivel is minden rendben van, pont mint a kifogásaival. Jöhet a tanítás rész, ami egy felkérdezéssel kezdődik.*
- Részben igazad van. Valóban a macska fogta meg. Viszont részletesen meg kell vizsgálni mindent. Általában részletes leírást szoktunk készíteni, de ezt most elnapoljuk.* Tanítani akar és nem írni, meg ez csak most hobbi.*
- Elsőnek meg kell vizsgálni. Itt látszanak a külsérelmi nyomok. Nedves, csatakos a szőre, de nem mindenütt, tehát nem vizes. A sebek aprók, tű szerűek és több is van. Feltételezhetjük, hogy egy kisragadozótól származik. Megnézhetjük még a méretet meg a kifejtettséget. Nem kölyök, hanem javakorabeli, jóltáplált nőstény, ahogy mondtad. Ha megtapogatod a seb mellet, akkor érezheted, hogy meg van duzzadva. Alvadt véraláfutásos.* A hasára direkt nem tér ki, majd meglepi a kislányt, hogy mi van benne.*
- Jól figyelj ma! Megmutatom, hogy kell felnyitni egy ilyen állatot, aztán később kipróbálhatod majd te is.* Már minden ki van készítve. A patkány egy fém tálcán, mellette egy másik tálcán az eszközök.*
- Elsőnek rögzítjük, hogy ne forogjon el.* Meghurkolja madzaggal a lábait és egy kis kampó segítségével minden oldalról a tepsi oldalához rögzíti, így kiterülve könnyebb lesz majd felvágni.*
- Látod? Az előkészület kiemelten fontos, hogy ne kelljen mászkálni.* Mutat rá a tálcára, meg az eszközökre.*
- A mellkastól szoktuk legtöbb esetben kezdeni. Egy finom, óvatos bemetszést csinálunk a szikével.* Megmutatja a fogását is a szikének, majd határozott, de finom mozdulat keretében felhasítja a bőrt egészen le az ágyékig. Aztán egy kicsi csipesszel a bőrt félre húzza mind a két irányban, ezzel feltárva az izmokat és a hasüreget, ahol szükséges, ott a szikével segíti a bőr és az izmok közötti kötés megszüntetését.*
- Itt felül érnek össze a bordák, amit egy kis porc fog össze. Ezt nehezebb átvágni, főleg egy nagyobb állatnál, de nem is mindig szükséges, mert látod a belsőségek itt a hasnál könnyen elérhetőek.* Amikor a hasüreg feltárul az nem szép látvány. Meleg, vérszagú gőz tör elő belőle. Bent véres minden, helyenként kis alvadt csomókba vannak rendeződve.*
- Látod? Ha megszúrnak, vagy megvágnak, akkor sokszor nem kifele vérzik, hanem befele. Ez baj, mert ide már nem szokott elég lenni kötés. Mielőtt megnézhetnénk a belsőségeket, el kell távolítanunk ezt a sok vért.* Csipeszeket vesz elő, amiből egyet ad a gyereknek is.*
- Így kivesszük előbb a nagyobb darabokat, azán felitatjuk a felesleges nedvességet.* Megmutatja és aztán mutatja, hogy próbálkozzon. A munkájuk eredménye az lesz, hogy tisztábban láthatják belülről végre majd a berendezéseket.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-05 22:31:25
Üzenet elküldve: 2025-06-05 22:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm fiúcskák, na azok akik minden lében két kanalat is játszanak. Nem egyszer kapta őket rajta, hogy a raktárba próbálnak beosonni, hogy valami új kis szerkentyűt rakjanak össze. Na de Szikra, hogy ő kotnyeleskedik? Na jó igen néha szokott. De hát mit tehet ő szegény erről, ha folyton éhező kíváncsisága a tudás felé mindig közbe szól. Már ha éppen nem a más furmányosságon jár az esze, mint Arn összepöttyözésében.*
-Mert nekem Mai nem ad, mert tudja, hogy tudom, amit a többiek még nem tudnak, mert csak most tanulják és gyakorolják.
*Hadarja el okosan az ő véleményét a leckét illetően. Amúgy is, ha nem valami orvostanról kapcsolatban kap egy könyvet Maitól, már szinte kézbe sem veszi őket. A mese könyveket már régen kiolvasta, legalább kétszer.*
-Innen nem látom jól.
*Pipiskedik fel az asztal szélénél, és megállapítja kérdései bizony csak részben lettek feleslegesen feltéve.*
-Annyira nem lehet mocskos mint az istálló, pedig az büdös.
*Jelenti ki határozottan fejével bólogatva okosan. Ő már csak tudja. Hiszen szorgalmasan lapátolja az állatok után maradt piszkot.*
-Lakat a számon?
*Hunyorog értetlenül, de hamar leesik neki a tantusz, be is ugrik neki hamar hol hallotta ezt, Trylnor tanította meg neki a szólás mondásokat. Viszont a hír hallatán hatalmas mosoly kerekedik arcára.*
-Csak piszkos, gazoltam.
*Jelenti ki őszintén, praclijait magasra emelve a nőnek, hogy megnézze. Egy két helyen zöldesnek tűnik a növényi nedvektől, meg picit földesnek. De sebnek hűlt helye sincs.*
-Megyek megmosom.
*Tudja ám a járást, a múltkor már megtanította neki. Tudja hol Nimeril tálkája és a szappan is. Ahogy akkor, most is alaposan megmossa, ahogy a vörös megtanította, könyékig ha szükséges. Kísérlethez pedig szükséges. Utána pedig mintha karót nyelt volna, tűri, hogy a kendő az arca elé kerüljön. Ettől sem ódzkodik elvégre nem egyszer takarta már el arcát az utcán akkor is, hogy ne ismerjék fel. A nő óva intésére pedig szokásához hűen bólogat nagyokat. Közelebb is lép az asztalhoz, de mivel nem éri fel, így székre mászva térdepel a tetem felett, alaposan megvizsgálva. A kérdés hallatán felkuncog, hiszen roppant egyszerű.*
-A macska fogta meg.
*Jelenti ki mosolyogva a kendő mögött, de közelebb hajolva észreveszi a duzzadó pocakot.*
-Jó sokat ehetett a Rágcsa.
*Nevezi ismét saját nyelvén a patkány tetemét, még azóta is rossz szokása de igyekszik már hátra hagyni. Vizsgálgatja még, de nem állat tant tanult, hogy pontosan lássa mit keressen. Azt viszont látja, hogy az úgy mond, "vélemény" hiányzik a patkány lába között, szóval nőstényről van szó.*
-Lány. Volt. *Jelenti ki röviden elmélkedve.* Egy kövér lány patkány, amit meg akart enni a cicád.
*Végül ezt a választ adja.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gnóm fiúcskák, na azok akik minden lében két kanalat is játszanak. Nem egyszer kapta őket rajta, hogy a raktárba próbálnak beosonni, hogy valami új kis szerkentyűt rakjanak össze. Na de Szikra, hogy ő kotnyeleskedik? Na jó igen néha szokott. De hát mit tehet ő szegény erről, ha folyton éhező kíváncsisága a tudás felé mindig közbe szól. Már ha éppen nem a más furmányosságon jár az esze, mint Arn összepöttyözésében.*
-Mert nekem Mai nem ad, mert tudja, hogy tudom, amit a többiek még nem tudnak, mert csak most tanulják és gyakorolják.
*Hadarja el okosan az ő véleményét a leckét illetően. Amúgy is, ha nem valami orvostanról kapcsolatban kap egy könyvet Maitól, már szinte kézbe sem veszi őket. A mese könyveket már régen kiolvasta, legalább kétszer.*
-Innen nem látom jól.
*Pipiskedik fel az asztal szélénél, és megállapítja kérdései bizony csak részben lettek feleslegesen feltéve.*
-Annyira nem lehet mocskos mint az istálló, pedig az büdös.
*Jelenti ki határozottan fejével bólogatva okosan. Ő már csak tudja. Hiszen szorgalmasan lapátolja az állatok után maradt piszkot.*
-Lakat a számon?
*Hunyorog értetlenül, de hamar leesik neki a tantusz, be is ugrik neki hamar hol hallotta ezt, Trylnor tanította meg neki a szólás mondásokat. Viszont a hír hallatán hatalmas mosoly kerekedik arcára.*
-Csak piszkos, gazoltam.
*Jelenti ki őszintén, praclijait magasra emelve a nőnek, hogy megnézze. Egy két helyen zöldesnek tűnik a növényi nedvektől, meg picit földesnek. De sebnek hűlt helye sincs.*
-Megyek megmosom.
*Tudja ám a járást, a múltkor már megtanította neki. Tudja hol Nimeril tálkája és a szappan is. Ahogy akkor, most is alaposan megmossa, ahogy a vörös megtanította, könyékig ha szükséges. Kísérlethez pedig szükséges. Utána pedig mintha karót nyelt volna, tűri, hogy a kendő az arca elé kerüljön. Ettől sem ódzkodik elvégre nem egyszer takarta már el arcát az utcán akkor is, hogy ne ismerjék fel. A nő óva intésére pedig szokásához hűen bólogat nagyokat. Közelebb is lép az asztalhoz, de mivel nem éri fel, így székre mászva térdepel a tetem felett, alaposan megvizsgálva. A kérdés hallatán felkuncog, hiszen roppant egyszerű.*
-A macska fogta meg.
*Jelenti ki mosolyogva a kendő mögött, de közelebb hajolva észreveszi a duzzadó pocakot.*
-Jó sokat ehetett a Rágcsa.
*Nevezi ismét saját nyelvén a patkány tetemét, még azóta is rossz szokása de igyekszik már hátra hagyni. Vizsgálgatja még, de nem állat tant tanult, hogy pontosan lássa mit keressen. Azt viszont látja, hogy az úgy mond, "vélemény" hiányzik a patkány lába között, szóval nőstényről van szó.*
-Lány. Volt. *Jelenti ki röviden elmélkedve.* Egy kövér lány patkány, amit meg akart enni a cicád.
*Végül ezt a választ adja.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-05 22:10:56
Üzenet elküldve: 2025-06-05 22:10:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Bizony így járnak, főleg, ha kotnyeles kölykök laknak a rezidencián. Való igaz, hogy Szikra többször járt már nála, de a találkozások túlnyomó része az növényes témában ki is merült. Most lerázná, de esze ágában sincs kimenni szikrának, mert hát miért is fogadna szót neki egy gyerek?*
- Ez jó hír, de te miért nem írod a leckét?* Költői kérdés, mert nagyjából tisztában van azzal, hogy Cili mennyire intelligens a maga módján. Még bele se kezdett a munkába, amikor megjelent a lány, így esélye sem volt megvágni a kis dögöt. A lábai is megvannak, csak az oldaából szivárog egy kis vér, de meglehet, hogy lentről nézve, a jószág kicsavart pózában máskép fest.*
- Csak véres, még megvan minden porcikája. Csak szépen felvágom és megnézem, hogy milyen belülről.* Még próbálkozik a lerázással.*
- De ez nagyon csúnya látványra és még büdös is, meg mocskos, szóval nem kisgyereknek való.* Tapasztalta már, hogy annyira nem finnyás, de hátha megtöri ez a sok negatív dolog és tényleg tovább áll, de tudja, hogy nem fog. Szóval az első maradási szándéknál megadja magát a lány.*
- Jól van, maradhatsz, de lakat a szádon, mert Mai megnyúz minket, mint mi ezt a patkányt.* Azzal is tisztában van, hogy ha nem előbb, de utóbb Mai ezt is meg fogja tudni, vagy legalábbis nagy rá az esély. Ezek a kis szörnyek, nem tudnak titkot tartani.*
- Seb van a kezeden? Mutasd!* Látnia kell, hogy nem sérült a keze, mert akkor bizony nem fog itt semmit megfogni. Ezután egy kendőt vesz elő.*
- Most maradj nyugton! Ezt felkötöm a szád elé.* Így is tesz, majd magának is felköt egy hasonló kendőt, ami eltakarja a száját meg az orrát. Aztán kulcsra zárja az ajtót.*
- Azért, hogy ne menjen az arcunkra ez a sok trutyi.* Magyaráz neki és, ha már itt van, akkor ki is használja.*
- Na mit látsz? Mondd el részletesen.* Igazából egy nagy hasú vérző oldalú, nyálas tetemet, de Nimeril kérdésekkel bombázza még így is.*
- Szerinted miben pusztult el?
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Bizony így járnak, főleg, ha kotnyeles kölykök laknak a rezidencián. Való igaz, hogy Szikra többször járt már nála, de a találkozások túlnyomó része az növényes témában ki is merült. Most lerázná, de esze ágában sincs kimenni szikrának, mert hát miért is fogadna szót neki egy gyerek?*
- Ez jó hír, de te miért nem írod a leckét?* Költői kérdés, mert nagyjából tisztában van azzal, hogy Cili mennyire intelligens a maga módján. Még bele se kezdett a munkába, amikor megjelent a lány, így esélye sem volt megvágni a kis dögöt. A lábai is megvannak, csak az oldaából szivárog egy kis vér, de meglehet, hogy lentről nézve, a jószág kicsavart pózában máskép fest.*
- Csak véres, még megvan minden porcikája. Csak szépen felvágom és megnézem, hogy milyen belülről.* Még próbálkozik a lerázással.*
- De ez nagyon csúnya látványra és még büdös is, meg mocskos, szóval nem kisgyereknek való.* Tapasztalta már, hogy annyira nem finnyás, de hátha megtöri ez a sok negatív dolog és tényleg tovább áll, de tudja, hogy nem fog. Szóval az első maradási szándéknál megadja magát a lány.*
- Jól van, maradhatsz, de lakat a szádon, mert Mai megnyúz minket, mint mi ezt a patkányt.* Azzal is tisztában van, hogy ha nem előbb, de utóbb Mai ezt is meg fogja tudni, vagy legalábbis nagy rá az esély. Ezek a kis szörnyek, nem tudnak titkot tartani.*
- Seb van a kezeden? Mutasd!* Látnia kell, hogy nem sérült a keze, mert akkor bizony nem fog itt semmit megfogni. Ezután egy kendőt vesz elő.*
- Most maradj nyugton! Ezt felkötöm a szád elé.* Így is tesz, majd magának is felköt egy hasonló kendőt, ami eltakarja a száját meg az orrát. Aztán kulcsra zárja az ajtót.*
- Azért, hogy ne menjen az arcunkra ez a sok trutyi.* Magyaráz neki és, ha már itt van, akkor ki is használja.*
- Na mit látsz? Mondd el részletesen.* Igazából egy nagy hasú vérző oldalú, nyálas tetemet, de Nimeril kérdésekkel bombázza még így is.*
- Szerinted miben pusztult el?
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-05 21:40:01
Üzenet elküldve: 2025-06-05 21:40:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azok akik sunnyognak bizony sok hibát tudnak véteni. Egy elfelejtett ajtó is pont ilyennek számít. A nagy sietségben, hogy le ne bukjon, pont így bukott le a vöröshajú.
Halkan felkuncog a másik ijedelmén, és csak röviden hozzáfűzi.*
-Csak én vagyok az Szikra.
*Na nem mintha a másik nem tudná, nem egyszer akart már belógni Szikra hozzá, hogy megnézze ezeket az úgy mondott kisérleteket.*
-Jól van.
*Egyezik bele, és már be is lép az ajtón. Esze ágában sincs távozni, mert ez már egy erős indok arra, hogy ha kizavarják akkor elmondja azt Anviel néninek, hogy a másik döglött patkányt vitt a konyhába.*
-Nincs kint senkit leckét írnak. Én meg végeztem a munkámmal.
*Jelenti ki elégedetten. Mai tudja, hogy Szikrának leckét adni felesleges, hiszen amúgy is ő az aki neki segít néha egy két gyereknek elmagyarázni mit is jelent kettő plusz kettő.*
-Miért hiányzik hátsó lába?
*Teszi fel a kérdését, arcán nem látható undorral, sőt szeme inkább kíváncsian csillan a tetemre.*
-Oda adtad a cicának? Miért? Az nem kell a kísérlethez? Meg mi a kísérlet?
*Nimeril most már nem menekül, a kérdező gépezet beindult, a fogas kerekek olajat kaptak és megállás nélkül zakatolnak a szőkeség fejéebn.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azok akik sunnyognak bizony sok hibát tudnak véteni. Egy elfelejtett ajtó is pont ilyennek számít. A nagy sietségben, hogy le ne bukjon, pont így bukott le a vöröshajú.
Halkan felkuncog a másik ijedelmén, és csak röviden hozzáfűzi.*
-Csak én vagyok az Szikra.
*Na nem mintha a másik nem tudná, nem egyszer akart már belógni Szikra hozzá, hogy megnézze ezeket az úgy mondott kisérleteket.*
-Jól van.
*Egyezik bele, és már be is lép az ajtón. Esze ágában sincs távozni, mert ez már egy erős indok arra, hogy ha kizavarják akkor elmondja azt Anviel néninek, hogy a másik döglött patkányt vitt a konyhába.*
-Nincs kint senkit leckét írnak. Én meg végeztem a munkámmal.
*Jelenti ki elégedetten. Mai tudja, hogy Szikrának leckét adni felesleges, hiszen amúgy is ő az aki neki segít néha egy két gyereknek elmagyarázni mit is jelent kettő plusz kettő.*
-Miért hiányzik hátsó lába?
*Teszi fel a kérdését, arcán nem látható undorral, sőt szeme inkább kíváncsian csillan a tetemre.*
-Oda adtad a cicának? Miért? Az nem kell a kísérlethez? Meg mi a kísérlet?
*Nimeril most már nem menekül, a kérdező gépezet beindult, a fogas kerekek olajat kaptak és megállás nélkül zakatolnak a szőkeség fejéebn.*
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-05 21:33:26
Üzenet elküldve: 2025-06-05 21:33:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nimeril leengedte a védelmét, mert csak behúzta az ajtót maga mögött. Sőt hanyagul még egy kis rést is hagyott, ezrét is tud Cili benézni és ezzel megijeszteni a rosszban sántikáló vöröst. Riadtan össze is rezzen.*
- Jaj! De megijesztettél.* Sajnos nem tudja kitakarni az egyértelműt, hogy egy patkány fekszik az asztalon, ő meg mellette pakolászik. Gyerek vagy sem, de biztosan nem teljesen ostoba, csak annyira, hogy véletlenül kifecsegje, hogy mit csinál ő itt egy patkánnyal.*
- Kísérletezem.* Vág kényszeredett vigyort. Majd lehalkítja a hangját.*
- De titokban, szóval ez maradjon a mi titkunk. Nem tudhatja meg senki, mert ez titok.* Próbálja hülyére venni a lányt.*
- Na, de menj szépen játszani, mert most sok a dolgom.* Próbálja lerázni, mert valahogy ekkora gyereknek nem egy boncolás közelében kéne lennie. Reméli szépen kimegy és, akkor bezárhatja az ajtót magára és végre elkezdheti ezt a számára kifejezetten élvezetes munkát. Pedig megannyi patkány tetemet felvágott már életében, de ez a hasas példány ritkább, ezért is ilyen vonzó. Na meg rossz emlékek vagy sem, de csak nosztalgikus egy kicsit.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nimeril leengedte a védelmét, mert csak behúzta az ajtót maga mögött. Sőt hanyagul még egy kis rést is hagyott, ezrét is tud Cili benézni és ezzel megijeszteni a rosszban sántikáló vöröst. Riadtan össze is rezzen.*
- Jaj! De megijesztettél.* Sajnos nem tudja kitakarni az egyértelműt, hogy egy patkány fekszik az asztalon, ő meg mellette pakolászik. Gyerek vagy sem, de biztosan nem teljesen ostoba, csak annyira, hogy véletlenül kifecsegje, hogy mit csinál ő itt egy patkánnyal.*
- Kísérletezem.* Vág kényszeredett vigyort. Majd lehalkítja a hangját.*
- De titokban, szóval ez maradjon a mi titkunk. Nem tudhatja meg senki, mert ez titok.* Próbálja hülyére venni a lányt.*
- Na, de menj szépen játszani, mert most sok a dolgom.* Próbálja lerázni, mert valahogy ekkora gyereknek nem egy boncolás közelében kéne lennie. Reméli szépen kimegy és, akkor bezárhatja az ajtót magára és végre elkezdheti ezt a számára kifejezetten élvezetes munkát. Pedig megannyi patkány tetemet felvágott már életében, de ez a hasas példány ritkább, ezért is ilyen vonzó. Na meg rossz emlékek vagy sem, de csak nosztalgikus egy kicsit.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-05 21:16:48
Üzenet elküldve: 2025-06-05 21:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Új nap, de a megszokott mókuskerék. Szikra már teljesen hozzászokott ehhez. Ha nem is volt teljesen sima az út ahhoz, hogy Mai betörje a kis vadócot. Szépen lassan, de kezes báránnyá változik a jeges kék szemű igazgatónő kezei között. Már amikor épp nem valami apró csínytevésen töri a fejét a fehérhajú apróság.
Azonban a napi rutin most sem váratja meg magát. Tanuló órák, lecke és utána az állatok ellátása. Anviel néni különösen hálás ehhez, mert neki bőven elég a gyerekek ellátásáról gondoskodni. Nemhogy az állatokról is gondoskodjon. Meglátta a lehetőséget Szikrában és kihasználja azt, hogy a lányka szívén viselő a négylábúak sorsát.
Ellátva a teendőit, a nap utolsó fénypontja marad csak hátra. Kertjének gondozása. Éppen az egyik ágyást kezdi el gyomlálni mert amíg nem figyelt oda, néhány gyomnövény merészelt a hasznos kamilla ágyás közé nőni. Ezt pedig ő nem hagyhatja.
Neki is áll, letérdepel játszós ruhájában a földre, és kezét nem féltve kezdi el tépkedni szépen a haszontalan növényeket.
Ekkor viszont hosszúfülét egy hangos vernyogás csapja meg, ami sziszegéssel és végül vinnyogással végződik.
A nagy hangzavarra felemeli okos kis fejét, majd felpattanva az ágyásoktól, fürgén oda siet amerre a hangot hallotta.
Messziről már csak a büszkén baktató kétszínű macskát látja csak, a patkánnyal a szájában.
Deres a kis házából persze csak a fejét emelte fel a hang forrására, de ügyet sem vet az egészre. Neki most a kötelező szunyálása fontosabb.
Szikra a másik oldalon, azonban kíváncsian nézi hova siet ennyire magabiztos léptekkel a nagy macska. Nem érti, hiszen a macskák eddigre már rég nekiálnak lakmározni az elejtett vadból, ez azonban oly határozottsággal halad, mintha dolga lenne vele.
A bokrok és néhány fa mögött meglapulva követi a macskát, és nem is kell messzire mennie, megpillantja egyik tanítóját és kedvenc orvosát is egyben aki a kertben bandukol, nyugalmat keresve.
A távolból figyeli az események zajlását, majd meglepetten veszi észre, hogy hova is sietett a macska ily lendülettel.
Végig nézi, ahogy Nimeril kezében a véres tetemmel végigsétál a kerten és egyenesen az épületbe tart. Még szerencse, hogy most a kötelező lecke írás van, így a tanuló szobákban ücsörögnek a gyerekek gyakorolva, különben már nagy ramazúri lenne.
Szikar elszörnyülködve a látottakon, nem a tetemen olyat már látott Deres miatt nem is egyet. Hanem, ahogy Nimeril magabiztosan sétál vele a kezében, mindenen keresztül. Ezt furcsállja, csak Anviel néni meg ne lássa.
Végül Nimeril saját kis laborjában köt ki. Szikra pedig a távolból sunnyogva követi, hogy lássa mi fog ebből kisülni. Az ajtóhoz érve pedig behajol. Hosszú lógó fürtjei ismét egy szép copfban vannak összefonva. Ki hitte volna, hogy Trylnor ilyen gyorsan képes volt megtanulni kezelni ezt a nagy hajzuhatagot. Bár lehet, csupán nem akar azzal aludni minden este az arcában.*
-Mit csinálsz Nimeril?
*Szólal fel a vékonyka kis hang az ajtókeretből. A smaragdok pedig kíváncsian firtatják a másik mozdulatait.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Új nap, de a megszokott mókuskerék. Szikra már teljesen hozzászokott ehhez. Ha nem is volt teljesen sima az út ahhoz, hogy Mai betörje a kis vadócot. Szépen lassan, de kezes báránnyá változik a jeges kék szemű igazgatónő kezei között. Már amikor épp nem valami apró csínytevésen töri a fejét a fehérhajú apróság.
Azonban a napi rutin most sem váratja meg magát. Tanuló órák, lecke és utána az állatok ellátása. Anviel néni különösen hálás ehhez, mert neki bőven elég a gyerekek ellátásáról gondoskodni. Nemhogy az állatokról is gondoskodjon. Meglátta a lehetőséget Szikrában és kihasználja azt, hogy a lányka szívén viselő a négylábúak sorsát.
Ellátva a teendőit, a nap utolsó fénypontja marad csak hátra. Kertjének gondozása. Éppen az egyik ágyást kezdi el gyomlálni mert amíg nem figyelt oda, néhány gyomnövény merészelt a hasznos kamilla ágyás közé nőni. Ezt pedig ő nem hagyhatja.
Neki is áll, letérdepel játszós ruhájában a földre, és kezét nem féltve kezdi el tépkedni szépen a haszontalan növényeket.
Ekkor viszont hosszúfülét egy hangos vernyogás csapja meg, ami sziszegéssel és végül vinnyogással végződik.
A nagy hangzavarra felemeli okos kis fejét, majd felpattanva az ágyásoktól, fürgén oda siet amerre a hangot hallotta.
Messziről már csak a büszkén baktató kétszínű macskát látja csak, a patkánnyal a szájában.
Deres a kis házából persze csak a fejét emelte fel a hang forrására, de ügyet sem vet az egészre. Neki most a kötelező szunyálása fontosabb.
Szikra a másik oldalon, azonban kíváncsian nézi hova siet ennyire magabiztos léptekkel a nagy macska. Nem érti, hiszen a macskák eddigre már rég nekiálnak lakmározni az elejtett vadból, ez azonban oly határozottsággal halad, mintha dolga lenne vele.
A bokrok és néhány fa mögött meglapulva követi a macskát, és nem is kell messzire mennie, megpillantja egyik tanítóját és kedvenc orvosát is egyben aki a kertben bandukol, nyugalmat keresve.
A távolból figyeli az események zajlását, majd meglepetten veszi észre, hogy hova is sietett a macska ily lendülettel.
Végig nézi, ahogy Nimeril kezében a véres tetemmel végigsétál a kerten és egyenesen az épületbe tart. Még szerencse, hogy most a kötelező lecke írás van, így a tanuló szobákban ücsörögnek a gyerekek gyakorolva, különben már nagy ramazúri lenne.
Szikar elszörnyülködve a látottakon, nem a tetemen olyat már látott Deres miatt nem is egyet. Hanem, ahogy Nimeril magabiztosan sétál vele a kezében, mindenen keresztül. Ezt furcsállja, csak Anviel néni meg ne lássa.
Végül Nimeril saját kis laborjában köt ki. Szikra pedig a távolból sunnyogva követi, hogy lássa mi fog ebből kisülni. Az ajtóhoz érve pedig behajol. Hosszú lógó fürtjei ismét egy szép copfban vannak összefonva. Ki hitte volna, hogy Trylnor ilyen gyorsan képes volt megtanulni kezelni ezt a nagy hajzuhatagot. Bár lehet, csupán nem akar azzal aludni minden este az arcában.*
-Mit csinálsz Nimeril?
*Szólal fel a vékonyka kis hang az ajtókeretből. A smaragdok pedig kíváncsian firtatják a másik mozdulatait.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-05 20:51:37
Üzenet elküldve: 2025-06-05 20:51:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A napok telnek. Nimerilnek mindig akad egy kis dolga. Amióta vannak gyerekek, mindig összeszednek valami nyavalyát. Ennek az orra folyik, annak meg a bőre kiütéses. Közben még a saját kutatásait is kéne csinálnia. Nestar meg különösen bosszantja a szörnyével. Szóval dolgos napokon van túl, de a mai nap egészen békésnek ígérkezik, talán lesz egy kis én ideje. Éppen az udvaron sétálgat, hogy újfent felmérje a területet, hogy mit és hova lehetne rakni. A jó Aldeis, a kétszínű macska meg úgy dönt, hogy feleleveníti az egyik régi szokását, amiért jutalmat is kapott mindig. Történetesen egy méretes patkány tesz le Nimeril elé. Mozogni már nem mozog, de még elég friss.*
- Egek! Te aztán szorgalmas vagy.* Tudja, hogy a macsek jutalmat vár. Régen együtt ették meg ezeket, miután felboncolta és megsütötte. Persze a cica, a nyers részeket kapta. Mivel jót cselekedett most is, ezért megjutalmazza. Néha igazán sajnálja, hogy a doki után nevezte el, mert ez az állat messze lekörözi azt a mocskot. A konyhába igyekszik, de mivel a gondolatai elkalandoztak, ezért észre sem vette, hogy a patkányt is viszi magával. Még jó, hogy nem fut bele senkibe, így ha már a kezében van, akkor berakja a labor asztalára. Ezután megjutalmazza a vadászt egy bögre teve tejcsivel és visszatér a laborba.*
- Nosztalgia, eh! Mit kezdjek veled?* Emeli fel a farkánál fogva.*
- Nocsak, itt valaki hasas volt. Aldeis, te mégiscsak hasonlítasz a dokira. Te is csak megöltél egy anyát.* Ezt a sötét humorú megjegyzést csak magának mondja.*
- Végül is miért is ne? Miért ne boncolhatnám fel?* Tűnődik el, majd elhelyezi a boncasztalon. Persze, nem feltétlen higénikus, de majd feltakarít utána jól. Ennyi szórakozást csak megengedhet magának a sok keménymunkáért. Amiről meg nem tudnak a többiek az nem is fáj nekik.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.05 20:52:00
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A napok telnek. Nimerilnek mindig akad egy kis dolga. Amióta vannak gyerekek, mindig összeszednek valami nyavalyát. Ennek az orra folyik, annak meg a bőre kiütéses. Közben még a saját kutatásait is kéne csinálnia. Nestar meg különösen bosszantja a szörnyével. Szóval dolgos napokon van túl, de a mai nap egészen békésnek ígérkezik, talán lesz egy kis én ideje. Éppen az udvaron sétálgat, hogy újfent felmérje a területet, hogy mit és hova lehetne rakni. A jó Aldeis, a kétszínű macska meg úgy dönt, hogy feleleveníti az egyik régi szokását, amiért jutalmat is kapott mindig. Történetesen egy méretes patkány tesz le Nimeril elé. Mozogni már nem mozog, de még elég friss.*
- Egek! Te aztán szorgalmas vagy.* Tudja, hogy a macsek jutalmat vár. Régen együtt ették meg ezeket, miután felboncolta és megsütötte. Persze a cica, a nyers részeket kapta. Mivel jót cselekedett most is, ezért megjutalmazza. Néha igazán sajnálja, hogy a doki után nevezte el, mert ez az állat messze lekörözi azt a mocskot. A konyhába igyekszik, de mivel a gondolatai elkalandoztak, ezért észre sem vette, hogy a patkányt is viszi magával. Még jó, hogy nem fut bele senkibe, így ha már a kezében van, akkor berakja a labor asztalára. Ezután megjutalmazza a vadászt egy bögre teve tejcsivel és visszatér a laborba.*
- Nosztalgia, eh! Mit kezdjek veled?* Emeli fel a farkánál fogva.*
- Nocsak, itt valaki hasas volt. Aldeis, te mégiscsak hasonlítasz a dokira. Te is csak megöltél egy anyát.* Ezt a sötét humorú megjegyzést csak magának mondja.*
- Végül is miért is ne? Miért ne boncolhatnám fel?* Tűnődik el, majd elhelyezi a boncasztalon. Persze, nem feltétlen higénikus, de majd feltakarít utána jól. Ennyi szórakozást csak megengedhet magának a sok keménymunkáért. Amiről meg nem tudnak a többiek az nem is fáj nekik.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.05 20:52:00
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-19 21:48:22
Üzenet elküldve: 2025-05-19 21:48:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor a jégkékek győznek//
//Zárás//
*Pusztán csak engedelmes akar lenni, ahogy Grael kérte tőle. Tudja nem sajátíthatja ki Mait csak magának, mert Ő minden árváé, bármennyire is szeretné csak magának. De tudja, a többeinek éppen annyira, ha nem jobban szükségük van a jég kék szemű nő figyelmére.
Azért is gondolta, hogy távozik, hogy Trylnort is megnyugtassa afelől minden rendben van vele, és nem azért tűnt el, mert a láncosokkal került bajba. A másik apró részlet, ami mondjuk őt kevésbé zavarja ez igaz, de Mai rászoktatta arra, hogy bizony egy hölgynek illik napjában legalább egyszer alaposan megmosakodnia. Ezt igyekszik betartani.
Csomagjával már fordulna is ki mosolyogva Mai szobájából, amikor a nő megállítja egy pillanatra.
Kikerekedett szemekkel csodálja a gyűrűt, ahogy a láncra fűződik. Leszegezi, fejét hogy valamelyest megcsodálja, de keze jelen pillanatban tele van.*
-Ígérem vigyázni fogok.
*Mondja egy nagy mosollyal, az ölelést pedig egy hatalmas puszival hálálja meg Mainak. Majd el is hagyja a szobát.
Az éjszaka, ahogy tervezte le is folyik. Trylnorral való éjszakai suttogás, a mosakodás és persze a vértpróba is.
Azonban az alvás, egyszerűen nem megy. Hiába a fiú halk szuszogása, és az ölelése. Az álom egyszerűen nem jön a szemére. Túlzottan lelkes ahhoz, hogy most aludjon, arról a milliónyi gondolatról nem is beszélve ami átszalad most elméjén. Ide oda fordul még a fiú karjaiból is kimászik, hogy kényelmes pontot találjon, amíg amaz a fal felé fordulva már horkolásba is kezd, ami főleg nem segít álmatlan éjszakáján. Morcosan összehúzza szemöldökét és egy nagyot sóhajt, de végül elhatározza magát. Maitól kapott fekete pizsamájában, kimászik halkan az ágyból, és óvatos és halk lépteivel elhagyja a szobát. A sötét folyosó köszönti őt, de ez őt sosem zavarta, sőt kifejezetten szereti a csendet. Teljesen más képet fest ilyenkor az árvaház, amikor csak az éjjeli hangokat lehet hallani a holdfénnyel megvilágított folyosókon. Számára gyönyörű, még más árvák arról is pletykálnak már, hogy szellemek járnak a folyosókon éjjelente. Pedig az nem más mint Szikra, aki néha Dereshez szökik ki olykor olykor.
Most azonban más a célja. Óvatos halk léptekkel halad le a lépcsőn, egyenesen Mai szobájához. Ahova most illetlenül igaz, de kopogás nélkül nyit be, és lássanak csodát, az nyitva maradt. Talán a nő sosem zárja be magára estére az ajtót, pont a gyerekek miatt, vagy csupán a mai történtek miatt felejtette el.
A halk léptek továbbra is kitartanak, és ha Mai eddig nem ébredt fel rá, akkor arra már könnyedén felébredhet, hogy valaki felmászik az ágyára a takarója alá, és lassan halad felfelé egészen addig, amíg ki nem bukik a szőke buksi a takaró másik felén.*
-Nem tudtam aludni. Maradhatok Mai?
*Szólal fel lágyan, sőt kifejezetten melankólikusan a lány hangja. A következő pillanatban, a nő csak azt érezheti, hogy az aprócska karok átkarolják őt lágyan és a szőke buksi is beléfúródik gyengéden egy ölelésre. Talán most erre a van szüksége, egy biztos pontra, főleg úgy, hogy most úgy érzi a kis világa örökké megfog változni. Hogy jóra, vagy rosszabbra, azt senki sem tudja, és ez nagyon zavarja őt.
Ha a nő nem ellenkezik ezzel, akkor ő marad reggelig vele. Így viszont már könnyebben jön szemére az álom nevelője karjaiban, és hamar álomra szenderedik a szőke bestia.
Reggel pedig a nővel felébredve, megy a saját dolgára, elvégre most Mainak fontos teendői vannak. Ahogy neki is, az istálló és az állatok nem látják el magukat.*
//Zárás//
*Pusztán csak engedelmes akar lenni, ahogy Grael kérte tőle. Tudja nem sajátíthatja ki Mait csak magának, mert Ő minden árváé, bármennyire is szeretné csak magának. De tudja, a többeinek éppen annyira, ha nem jobban szükségük van a jég kék szemű nő figyelmére.
Azért is gondolta, hogy távozik, hogy Trylnort is megnyugtassa afelől minden rendben van vele, és nem azért tűnt el, mert a láncosokkal került bajba. A másik apró részlet, ami mondjuk őt kevésbé zavarja ez igaz, de Mai rászoktatta arra, hogy bizony egy hölgynek illik napjában legalább egyszer alaposan megmosakodnia. Ezt igyekszik betartani.
Csomagjával már fordulna is ki mosolyogva Mai szobájából, amikor a nő megállítja egy pillanatra.
Kikerekedett szemekkel csodálja a gyűrűt, ahogy a láncra fűződik. Leszegezi, fejét hogy valamelyest megcsodálja, de keze jelen pillanatban tele van.*
-Ígérem vigyázni fogok.
*Mondja egy nagy mosollyal, az ölelést pedig egy hatalmas puszival hálálja meg Mainak. Majd el is hagyja a szobát.
Az éjszaka, ahogy tervezte le is folyik. Trylnorral való éjszakai suttogás, a mosakodás és persze a vértpróba is.
Azonban az alvás, egyszerűen nem megy. Hiába a fiú halk szuszogása, és az ölelése. Az álom egyszerűen nem jön a szemére. Túlzottan lelkes ahhoz, hogy most aludjon, arról a milliónyi gondolatról nem is beszélve ami átszalad most elméjén. Ide oda fordul még a fiú karjaiból is kimászik, hogy kényelmes pontot találjon, amíg amaz a fal felé fordulva már horkolásba is kezd, ami főleg nem segít álmatlan éjszakáján. Morcosan összehúzza szemöldökét és egy nagyot sóhajt, de végül elhatározza magát. Maitól kapott fekete pizsamájában, kimászik halkan az ágyból, és óvatos és halk lépteivel elhagyja a szobát. A sötét folyosó köszönti őt, de ez őt sosem zavarta, sőt kifejezetten szereti a csendet. Teljesen más képet fest ilyenkor az árvaház, amikor csak az éjjeli hangokat lehet hallani a holdfénnyel megvilágított folyosókon. Számára gyönyörű, még más árvák arról is pletykálnak már, hogy szellemek járnak a folyosókon éjjelente. Pedig az nem más mint Szikra, aki néha Dereshez szökik ki olykor olykor.
Most azonban más a célja. Óvatos halk léptekkel halad le a lépcsőn, egyenesen Mai szobájához. Ahova most illetlenül igaz, de kopogás nélkül nyit be, és lássanak csodát, az nyitva maradt. Talán a nő sosem zárja be magára estére az ajtót, pont a gyerekek miatt, vagy csupán a mai történtek miatt felejtette el.
A halk léptek továbbra is kitartanak, és ha Mai eddig nem ébredt fel rá, akkor arra már könnyedén felébredhet, hogy valaki felmászik az ágyára a takarója alá, és lassan halad felfelé egészen addig, amíg ki nem bukik a szőke buksi a takaró másik felén.*
-Nem tudtam aludni. Maradhatok Mai?
*Szólal fel lágyan, sőt kifejezetten melankólikusan a lány hangja. A következő pillanatban, a nő csak azt érezheti, hogy az aprócska karok átkarolják őt lágyan és a szőke buksi is beléfúródik gyengéden egy ölelésre. Talán most erre a van szüksége, egy biztos pontra, főleg úgy, hogy most úgy érzi a kis világa örökké megfog változni. Hogy jóra, vagy rosszabbra, azt senki sem tudja, és ez nagyon zavarja őt.
Ha a nő nem ellenkezik ezzel, akkor ő marad reggelig vele. Így viszont már könnyebben jön szemére az álom nevelője karjaiban, és hamar álomra szenderedik a szőke bestia.
Reggel pedig a nővel felébredve, megy a saját dolgára, elvégre most Mainak fontos teendői vannak. Ahogy neki is, az istálló és az állatok nem látják el magukat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1517-1536