Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:36:09
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:36:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Nem sűrűn érez szorongást, ha bármelyik gyermekkel beszélni óhajt, de az ő kis Kincse egészen más. Sokkal többet jelent neki, mint bárki, így hát természetes, hogy jó példa szeretne lenni a számára, noha most pontosan tudja, hogy épp nem az. Színt vallani nem is volna kötelessége, de úgy érzi, hogy muszáj. A lánynak túl sokat jelent ő és Grael is, valamit mondania kell, valamit meg kell értetni a jelenhelyzetről. Csakhogy mikor hallja a kopogást az ajtón, rögvest elillan az érzet, hogy ezt a tudtára kell adnia… majd, ha már biztos, majd ha már lerendezte a dolgait. Vagy majd kitalálja menetközben, hogy mit is akar. Még számára is nehézkes a tudat, hogy mire készül a városőrrel, s amíg ennyire nagy a fejében a katyvasz, addig kár volna feleslegességekkel tölteni meg Cilia okos kis fejét.
Kinyílik az ajtó és a kis szépséget látja maga előtt a csinos kis hálóruhájában. Azonnal elmosolyodik, majd kinyújtja vékony karját, hogy megfogja a kis kacsót, s amikor behajtja maguk mögött az ajtót magához is öleli a vékonyka leányt. El sem akaródzik engedni, pedig ebben a korban már lehet utálatosnak véli a másik az efféle közeledést. Vajon ahhoz mit fog szólni, ha a tudtára adja, hogy szeretné, ha valóban gyermekévé válna? *
- Édesem, úgy hiányoztál.
*Engedi el nagy nehezen, hacsak amaz ki nem ficánkolt szerető közelségéből idő előtt.*
- Sajnálom, hogy ennyit voltam távol mostanság.
*Néz kissé bűnbánóan, hiszen ha a Mágustorony meglátogatása nem is volt rettentő hosszú idő, szólította el kötelesség épp eleget azon túl is.*
- Arra gondoltam, hogy ma aludhatnál itt velem. És mesélhetnél, hogy hogy vagy. Biztos tengernyi dolog van, amit nem tudtunk egymással megosztani. *Nem kívánja egyenrangúként kezelni a lányt, hisz még gyerek, de megadja neki a lehetőséget, hogy ne érezze magát túl apróságnak… valaki, akinek már szerelme van és ennyit gondoskodik az árvaházról talán jár is egy kissé kitüntetett szerep.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Nem sűrűn érez szorongást, ha bármelyik gyermekkel beszélni óhajt, de az ő kis Kincse egészen más. Sokkal többet jelent neki, mint bárki, így hát természetes, hogy jó példa szeretne lenni a számára, noha most pontosan tudja, hogy épp nem az. Színt vallani nem is volna kötelessége, de úgy érzi, hogy muszáj. A lánynak túl sokat jelent ő és Grael is, valamit mondania kell, valamit meg kell értetni a jelenhelyzetről. Csakhogy mikor hallja a kopogást az ajtón, rögvest elillan az érzet, hogy ezt a tudtára kell adnia… majd, ha már biztos, majd ha már lerendezte a dolgait. Vagy majd kitalálja menetközben, hogy mit is akar. Még számára is nehézkes a tudat, hogy mire készül a városőrrel, s amíg ennyire nagy a fejében a katyvasz, addig kár volna feleslegességekkel tölteni meg Cilia okos kis fejét.
Kinyílik az ajtó és a kis szépséget látja maga előtt a csinos kis hálóruhájában. Azonnal elmosolyodik, majd kinyújtja vékony karját, hogy megfogja a kis kacsót, s amikor behajtja maguk mögött az ajtót magához is öleli a vékonyka leányt. El sem akaródzik engedni, pedig ebben a korban már lehet utálatosnak véli a másik az efféle közeledést. Vajon ahhoz mit fog szólni, ha a tudtára adja, hogy szeretné, ha valóban gyermekévé válna? *
- Édesem, úgy hiányoztál.
*Engedi el nagy nehezen, hacsak amaz ki nem ficánkolt szerető közelségéből idő előtt.*
- Sajnálom, hogy ennyit voltam távol mostanság.
*Néz kissé bűnbánóan, hiszen ha a Mágustorony meglátogatása nem is volt rettentő hosszú idő, szólította el kötelesség épp eleget azon túl is.*
- Arra gondoltam, hogy ma aludhatnál itt velem. És mesélhetnél, hogy hogy vagy. Biztos tengernyi dolog van, amit nem tudtunk egymással megosztani. *Nem kívánja egyenrangúként kezelni a lányt, hisz még gyerek, de megadja neki a lehetőséget, hogy ne érezze magát túl apróságnak… valaki, akinek már szerelme van és ennyit gondoskodik az árvaházról talán jár is egy kissé kitüntetett szerep.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:11:47
Üzenet elküldve: 2026-02-23 21:11:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Éjjeli sutyorgások//
*Szerte foszlott a gyerek sereg a vacsora után. És hamar új feladat vetette fel magát. Az éjjeli készülődések. Víz hordás és melegítés, mosakodás, és a piszkos ruhák egy helyre gyűjtése. Az apróbb népségek ágyba bújtatása, és az idősebbek ágyba parancsolása. Ki hol mennyire is bajosabb ebben. Cilia annak idején amennyire sajtkukac volt. Manapság már gond nélkül hajtja végre a napi rutinokat. Bár ennek igazi oka igazából más. Nem igazán várja a lefekvési időt. Mióta a szobája megüresedett, és egyedül lakik benne. A sötétség sokkalta nyomasztóbb mint amilyennek azt már megszokta. Az erdőbéli vaksötétség sem fogható ahhoz a némasághoz ami a szobában lakozik. Még a folyosón behallatszódó horkolások sem segítenek ezen.
Viszont ami a mai nap ezen segít az Mai kérése. Mi szerint kopogjon majd be hozzá. A kép amikor elkapta a csuklóját kifelé menet benne is ragadt. Azonban nem az akkori pillanatban sokat nem tudott leolvasni Mai arcáról. A megszokott kedves hang, néha nem jelenti azt, hogy nem dorgálás lesz a vége. Így kissé összeszorult gyomorral gondol a mostani találkozásukra. Na nem mintha Mai lenne csupán ennek az oka. Trylnor is kavarog abban a folyton folyvást meg nem álló szerkezetben ami a fejében rejlik. És vajon mit szeretne vele Mai beszélni? Nem igazán sejti. Mostanság olyan nagy rosszaságot nem is követett el. Talán a néhai késések gyarapodtak össze? Nem kizárt, de azért Anviel már rég szólt volna. És Arnt sem pöttyözte be, az is lerágott csont amit még Deres temetett el az istálló mögött.
Ám az is lehet pusztán csak túlgondolja a lány az egészet és Mai csupán időt szeretne vele tölteni. Bármi is az oka, beleegyezett és mennie is kell.
Abban a régen Maitól kapott fekete éjjeliruhácskában jelenik meg csupasz talpal. Valamiért most jól esik számára a hűvös kő érzete a talpa alatt. Haja a mosakodás után kibontva és az egész napos fonatban hordás miatt enyhe göndörökkel omlik hátha mögé egészen a térdéig. Apró keze felemelkedik és bátortalan kopog be Mai ajtaján.*
- Mai én vagyok az.
*Suttog vékonyka hangján közel hajolva az ajtó réséhez, de nem nyit be. Amíg be nem hívják vagy ajtót nem nyit neki nevelője.*
//Éjjeli sutyorgások//
*Szerte foszlott a gyerek sereg a vacsora után. És hamar új feladat vetette fel magát. Az éjjeli készülődések. Víz hordás és melegítés, mosakodás, és a piszkos ruhák egy helyre gyűjtése. Az apróbb népségek ágyba bújtatása, és az idősebbek ágyba parancsolása. Ki hol mennyire is bajosabb ebben. Cilia annak idején amennyire sajtkukac volt. Manapság már gond nélkül hajtja végre a napi rutinokat. Bár ennek igazi oka igazából más. Nem igazán várja a lefekvési időt. Mióta a szobája megüresedett, és egyedül lakik benne. A sötétség sokkalta nyomasztóbb mint amilyennek azt már megszokta. Az erdőbéli vaksötétség sem fogható ahhoz a némasághoz ami a szobában lakozik. Még a folyosón behallatszódó horkolások sem segítenek ezen.
Viszont ami a mai nap ezen segít az Mai kérése. Mi szerint kopogjon majd be hozzá. A kép amikor elkapta a csuklóját kifelé menet benne is ragadt. Azonban nem az akkori pillanatban sokat nem tudott leolvasni Mai arcáról. A megszokott kedves hang, néha nem jelenti azt, hogy nem dorgálás lesz a vége. Így kissé összeszorult gyomorral gondol a mostani találkozásukra. Na nem mintha Mai lenne csupán ennek az oka. Trylnor is kavarog abban a folyton folyvást meg nem álló szerkezetben ami a fejében rejlik. És vajon mit szeretne vele Mai beszélni? Nem igazán sejti. Mostanság olyan nagy rosszaságot nem is követett el. Talán a néhai késések gyarapodtak össze? Nem kizárt, de azért Anviel már rég szólt volna. És Arnt sem pöttyözte be, az is lerágott csont amit még Deres temetett el az istálló mögött.
Ám az is lehet pusztán csak túlgondolja a lány az egészet és Mai csupán időt szeretne vele tölteni. Bármi is az oka, beleegyezett és mennie is kell.
Abban a régen Maitól kapott fekete éjjeliruhácskában jelenik meg csupasz talpal. Valamiért most jól esik számára a hűvös kő érzete a talpa alatt. Haja a mosakodás után kibontva és az egész napos fonatban hordás miatt enyhe göndörökkel omlik hátha mögé egészen a térdéig. Apró keze felemelkedik és bátortalan kopog be Mai ajtaján.*
- Mai én vagyok az.
*Suttog vékonyka hangján közel hajolva az ajtó réséhez, de nem nyit be. Amíg be nem hívják vagy ajtót nem nyit neki nevelője.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-22 15:53:05
Üzenet elküldve: 2026-02-22 15:53:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
//Zárás//
*Meglehetőst szépen fest a kép, mi a jegeskék íriszek elé tárul. A gyermekek, ha időnként túl is pörögnek, annak immáron csak a báját látja, annak dacára is, amivel „vádolják” ő és Pash párosát. Megmosolyogtató a zavaron túl, hogy milyen éles szemük van, s mennyire nem tudják letagadni sem, hogy mit táplálnak egymás iránt. Csupán Cilia az, akit meg akart óvni ettől, de még az éjjel beszélni óhajt vele, a többi kínos, zavarba ejtő pillanatot elkerülendő.
Kedvese szavait issza. Olyan okosnak látja, s világlátottnak, mi előcsal belőle minden csodálatot, amit oly kevesen tudnak. Cirógatva néhány kölyök tincsét figyel, s közbe sem kíván szólni, hadd legyen ez most az ő estéje, hadd táplálkozzon abból a sok kis lélekből, abból az erőből, amiből a félvér is olyan rengeteget kap. A megannyi munka ellenére is feltölti, s pillanatokra el is feledi a veszélyt, amiben vannak, szívestül mindenestül.
Mharassi az, ki végül megbontja e idillt, de nem tekint rá haragosan, még akkor sem, ha a kérdésére adott válasz nem volna való mindenki füleinek. Habár bízik szerelmében annyira, hogy megfelelő választ ad, mégis közbeszól, ezzel talán kielégítetlenül hagyva sokak kíváncsiságvágyát.*
- Édesem, az elmúlás olyasvalami, amiről hosszabban érdemes beszélni, de nem ebben a formában. *Közel sétál a mélységi gyermekhez, s kissé lejjebb hajol, annak vállára teszi kezét.*
- Lefekvés előtt jobb szeretem, ha nem terhelődik ilyennel a kis fejetek. Neked úgyis rá kell pihenned a feladatra, amit holnap el is kell kezdj, ugye? *Finoman tereli el a témát, elvéve az élét az egésznek. Nem hajlandó a gyilkosság szót kiejteni a száján, nem a kicsik előtt. Mharassi pontosan láthatja a szemeiben, hogy lesz miről elbeszélgetniük kettesben is, de ezt a maga módján sejteti csupán.* - Tudod mit, mielőtt nekikezdesz, reggel várlak az irodámban, hogy átbeszéljük mit is érintsen az irományod.
*Egy hószín tincset arrébbseper, majd sarkon fordul, hogy újra Pash mellé igyekezhessen, majd összecsapja tenyereit, s újfent mindenkihez beszél.*
- Hagyjatok kérdéseket máskorra is, biztos vagyok benne, hogy ha jól viselkedtek, Pashthra tesz még látogatást minálunk. Gyerünk, felfelé! Mindenki! *Hessegeti el a kiskacsákat, csak Cilia csuklóját kapja el finoman, ha amaz is megindulna.*
- Kicsikém beszélnünk kellene, kérlek gyere majd be később hozzám.
*Azzal, ha eloszlott a kis tömeg, ő maga is a szobája felé veszi az irányt, hogy egy pár pillanatra a csendé lehessen a főszerep. Netán a harcos ajkait ízlelgetve mondjon köszönetet a mai helytállásáért.*
//Zárás//
*Meglehetőst szépen fest a kép, mi a jegeskék íriszek elé tárul. A gyermekek, ha időnként túl is pörögnek, annak immáron csak a báját látja, annak dacára is, amivel „vádolják” ő és Pash párosát. Megmosolyogtató a zavaron túl, hogy milyen éles szemük van, s mennyire nem tudják letagadni sem, hogy mit táplálnak egymás iránt. Csupán Cilia az, akit meg akart óvni ettől, de még az éjjel beszélni óhajt vele, a többi kínos, zavarba ejtő pillanatot elkerülendő.
Kedvese szavait issza. Olyan okosnak látja, s világlátottnak, mi előcsal belőle minden csodálatot, amit oly kevesen tudnak. Cirógatva néhány kölyök tincsét figyel, s közbe sem kíván szólni, hadd legyen ez most az ő estéje, hadd táplálkozzon abból a sok kis lélekből, abból az erőből, amiből a félvér is olyan rengeteget kap. A megannyi munka ellenére is feltölti, s pillanatokra el is feledi a veszélyt, amiben vannak, szívestül mindenestül.
Mharassi az, ki végül megbontja e idillt, de nem tekint rá haragosan, még akkor sem, ha a kérdésére adott válasz nem volna való mindenki füleinek. Habár bízik szerelmében annyira, hogy megfelelő választ ad, mégis közbeszól, ezzel talán kielégítetlenül hagyva sokak kíváncsiságvágyát.*
- Édesem, az elmúlás olyasvalami, amiről hosszabban érdemes beszélni, de nem ebben a formában. *Közel sétál a mélységi gyermekhez, s kissé lejjebb hajol, annak vállára teszi kezét.*
- Lefekvés előtt jobb szeretem, ha nem terhelődik ilyennel a kis fejetek. Neked úgyis rá kell pihenned a feladatra, amit holnap el is kell kezdj, ugye? *Finoman tereli el a témát, elvéve az élét az egésznek. Nem hajlandó a gyilkosság szót kiejteni a száján, nem a kicsik előtt. Mharassi pontosan láthatja a szemeiben, hogy lesz miről elbeszélgetniük kettesben is, de ezt a maga módján sejteti csupán.* - Tudod mit, mielőtt nekikezdesz, reggel várlak az irodámban, hogy átbeszéljük mit is érintsen az irományod.
*Egy hószín tincset arrébbseper, majd sarkon fordul, hogy újra Pash mellé igyekezhessen, majd összecsapja tenyereit, s újfent mindenkihez beszél.*
- Hagyjatok kérdéseket máskorra is, biztos vagyok benne, hogy ha jól viselkedtek, Pashthra tesz még látogatást minálunk. Gyerünk, felfelé! Mindenki! *Hessegeti el a kiskacsákat, csak Cilia csuklóját kapja el finoman, ha amaz is megindulna.*
- Kicsikém beszélnünk kellene, kérlek gyere majd be később hozzám.
*Azzal, ha eloszlott a kis tömeg, ő maga is a szobája felé veszi az irányt, hogy egy pár pillanatra a csendé lehessen a főszerep. Netán a harcos ajkait ízlelgetve mondjon köszönetet a mai helytállásáért.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-19 16:30:54
Üzenet elküldve: 2026-02-19 16:30:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*A gyerekek pislognak egymásra, Pashthra, Maira néha néha még Oriverre is. De leginkább egymás közt tanakodnak halkan susmorogva. Mi legyen a következő kérdés. Ám úgy tűnik nem igazán jutnak dűlőre. Sőt sokan még a feltett kérdéseken rágódnak.
Jar okosan hümmög és bólogat Pashthra magyarázatára. Mint aki nagyon is értené az ilyen dolgokat. Ám felfogni talán még nem tudja úgy isten igazán. A lányok azonban csak kuncognak orrok alatt. Kérdésül feltétele után csak kíváncsi és pimasz szempillantásokkal mérik fel a felnőtteket és azok kioldalazó válaszait. Hiszen sokaknak ennél több nem is kellett válasz gyanánt. Még a fiatalabbak szemében mint Silypi a csalódottság látható aki tudni akarta az igazat. Mondhattak volna bármit a felnőttek. Ők elkönyvelték már azt amit láttak. Bármi is legyen az igazság.
Cilia csupán az aki talán jobban felméri a helyzetet. És igyekszik nem elsodortatni magát a "pletykák" folyamában. De nem tudná tagadni, hogy nem ütött szöget a fejében a gondolat.
Mharassi töri meg végül a békés kuncogást. Ugyanis ő maga, ahogyan elvonult unalmában. Mert hallgatnia ezt az egész parádét felért számára egy nagyobb kínzással. Egy "gonosz" gondolattól vezérelve teszi fel kérdését. Miután Mai felkínálja a lehetőséget egy utolsó kérdésre.*
- Milyen érzés kiontani valakinek az életét?
*Sötét árnyalatú arc bőrén kiül az ördögi mosoly. Ám tekintete hamar leszökik Pashthraról és Mai arcára siklik. Figyelve a nevelő arcát mit szól majd az ő roppant frappáns kérdésére, ami nem igazán illő a fiatalabbak fülében.
A reakció a fiatalok körében megosztó. Egyes idősebb fiúk izgalomban zúgnak fel. Míg a lányok többsége a szemét forgatja. Ám az igazán fiatalok mint Arn között inkább arcuk elé kapott hitetlenkedéssel figyelik az eseményeket.
Cilia arca is hamar Mharassiét kezdi felmérni. Ám a szőkeség arcán nem harag vagy megvetés látszódik. Inkább csalódottság. Sokat gondolkodott Mharassi helyzetén, a fiú megannyi jót kapott mióta az árvaházban lakik. Egy közösséget aki igyekszik befogadni, még ha a fiatalok körében vannak is széthúzások. Az összes nevelő kedvesen bánt vele. Lehet tényleg vannak akik csupán képtelen a változásra?*
*A gyerekek pislognak egymásra, Pashthra, Maira néha néha még Oriverre is. De leginkább egymás közt tanakodnak halkan susmorogva. Mi legyen a következő kérdés. Ám úgy tűnik nem igazán jutnak dűlőre. Sőt sokan még a feltett kérdéseken rágódnak.
Jar okosan hümmög és bólogat Pashthra magyarázatára. Mint aki nagyon is értené az ilyen dolgokat. Ám felfogni talán még nem tudja úgy isten igazán. A lányok azonban csak kuncognak orrok alatt. Kérdésül feltétele után csak kíváncsi és pimasz szempillantásokkal mérik fel a felnőtteket és azok kioldalazó válaszait. Hiszen sokaknak ennél több nem is kellett válasz gyanánt. Még a fiatalabbak szemében mint Silypi a csalódottság látható aki tudni akarta az igazat. Mondhattak volna bármit a felnőttek. Ők elkönyvelték már azt amit láttak. Bármi is legyen az igazság.
Cilia csupán az aki talán jobban felméri a helyzetet. És igyekszik nem elsodortatni magát a "pletykák" folyamában. De nem tudná tagadni, hogy nem ütött szöget a fejében a gondolat.
Mharassi töri meg végül a békés kuncogást. Ugyanis ő maga, ahogyan elvonult unalmában. Mert hallgatnia ezt az egész parádét felért számára egy nagyobb kínzással. Egy "gonosz" gondolattól vezérelve teszi fel kérdését. Miután Mai felkínálja a lehetőséget egy utolsó kérdésre.*
- Milyen érzés kiontani valakinek az életét?
*Sötét árnyalatú arc bőrén kiül az ördögi mosoly. Ám tekintete hamar leszökik Pashthraról és Mai arcára siklik. Figyelve a nevelő arcát mit szól majd az ő roppant frappáns kérdésére, ami nem igazán illő a fiatalabbak fülében.
A reakció a fiatalok körében megosztó. Egyes idősebb fiúk izgalomban zúgnak fel. Míg a lányok többsége a szemét forgatja. Ám az igazán fiatalok mint Arn között inkább arcuk elé kapott hitetlenkedéssel figyelik az eseményeket.
Cilia arca is hamar Mharassiét kezdi felmérni. Ám a szőkeség arcán nem harag vagy megvetés látszódik. Inkább csalódottság. Sokat gondolkodott Mharassi helyzetén, a fiú megannyi jót kapott mióta az árvaházban lakik. Egy közösséget aki igyekszik befogadni, még ha a fiatalok körében vannak is széthúzások. Az összes nevelő kedvesen bánt vele. Lehet tényleg vannak akik csupán képtelen a változásra?*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:59:12
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:59:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* Úgy tűnik, hogy a kérdések elapadni látszanak, legalábbis nem záporoznak már olyan ütemmel, mint alig néhány pillanattal korábban. Persze nem bánja a harcos, aki egyébként nem arról híres, hogy órákon át jártatja a száját. Talán többet is beszélt most az elmúlt percekben, mint az egész elmúlt esztendőben. Persze ez annak is köszönhető, hogy a mágus mellett sokkal könnyebben nyílik meg, és társalog, még idegen gyerekekkel is. Meg is enged magának egy mosolyt, amit kedvesének címez, akinek a tekintete épp a két csöppségen időzik, akiknek a fejét simogatja. El is kapja a pillantását hát, hogy ne alkalmatlankodjon egy ilyen meghitt pillanatban. Inkább a Jar nevezetű fiúcskához fordul, és joviális mosollyal az arcán csóválja meg a fejét, aminek hatására fehér tincsei csak úgy csapdosnak a levegőben. *
- Azért, mert az ő szokásaik a városban nem megszokottak. Furcsán néznének rájuk értük, és kényszerítenék őket, hogy alkalmazkodjanak a többség által elfogadott viselkedésekhez. Változniuk kellene, amit nem akarnak. Ahogy egy kardot nem tudsz beleilleszteni a nem neki való hüvelybe. Vagy a fémnek, vagy a toknak kell engednie, és ebben az esetben egyik oldal sem szeretne, ezért egyszerűbb nekik egy külön helyet találniuk, ahol nem zavarják őket. * Magyarázza tovább a harcos, hogy miért is nem férhetnek meg a thargok Artheniorban, majd megvonja a vállát. *
- De ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatnak együtt. A hadúr például az előző városi tanácsnak is a tagja volt, pont azért, hogy képviseltesse a népének az érdekeit, de közben szövetségesként segítsen is, hogyha a városnak szüksége van rá. Bár ez megváltozott az új hadúrral, és a város új vezetőségével, és egyre inkább eltávolodtak az érdekek, de ez már másnak köszönhető. * Legyint végül, hiszen ha valamiről, akkor politikáról aztán végképp nem akar beszélni. Nem is igazán tudna, főleg, hogy nem szeretné elmesélni, hogyan fosztogatták ki Szinmirát a mostani hadúr emberei, Yagnar vezetésével együtt. Vagy az is lehet, hogy másik település volt az, már nem is igazán emlékszik rá a fiatal harcos. Persze a következő kérdést hallva sokkal inkább terelné vissza a szót, és ha kell, még demográfiai elemzést is szívesebben tartana, mint hogy arról beszéljen, hogy mi van közte, és Mai között. Na nem mintha szégyellné, vagy zavarná, csak még mindig ott leng a feje fölött szerelmének korábbi kérése. *
- Valóban elbűvölő hölgy, és azt javaslom, hogy tanuljatok tőle sokat. Van, aki erővel, van, aki saját lenyűgöző bájával vívja meg a csatákat, és mindenkinek célszerű azt a képességét a leginkább csiszolnia, amiből a legtöbb adatott neki. * Próbál meg ő is kitérni a válasz elől, és inkább arra biztatni a lánykákat, hogy ne féljenek ők is az ujjaik köré csavarni férfiakat majd, ha eljön annak az ideje. Érdeklődve pillant a látszólag rosszul lévő fiúcska felé, de úgy tűnik, hogy az ő szaktudására, ami egyébként nincs, és segítségére, amiből viszont akad nincs most szükség. Nem is bánja, hogy egy bájgúnárral kevesebb marad, amúgy sem szimpatikus számára a férfi. Érdeklődve pillant hát vissza, várva, hogy érkezik-e felé még újabb kérdés így, hogy élete belengette a végszó lehetőségét, és nem lepődne meg, ha a korábbi esetlen kitéréseik nem lennének túl eredményesek, és meglovagolnák az előző témát a gyermekek. *
* Úgy tűnik, hogy a kérdések elapadni látszanak, legalábbis nem záporoznak már olyan ütemmel, mint alig néhány pillanattal korábban. Persze nem bánja a harcos, aki egyébként nem arról híres, hogy órákon át jártatja a száját. Talán többet is beszélt most az elmúlt percekben, mint az egész elmúlt esztendőben. Persze ez annak is köszönhető, hogy a mágus mellett sokkal könnyebben nyílik meg, és társalog, még idegen gyerekekkel is. Meg is enged magának egy mosolyt, amit kedvesének címez, akinek a tekintete épp a két csöppségen időzik, akiknek a fejét simogatja. El is kapja a pillantását hát, hogy ne alkalmatlankodjon egy ilyen meghitt pillanatban. Inkább a Jar nevezetű fiúcskához fordul, és joviális mosollyal az arcán csóválja meg a fejét, aminek hatására fehér tincsei csak úgy csapdosnak a levegőben. *
- Azért, mert az ő szokásaik a városban nem megszokottak. Furcsán néznének rájuk értük, és kényszerítenék őket, hogy alkalmazkodjanak a többség által elfogadott viselkedésekhez. Változniuk kellene, amit nem akarnak. Ahogy egy kardot nem tudsz beleilleszteni a nem neki való hüvelybe. Vagy a fémnek, vagy a toknak kell engednie, és ebben az esetben egyik oldal sem szeretne, ezért egyszerűbb nekik egy külön helyet találniuk, ahol nem zavarják őket. * Magyarázza tovább a harcos, hogy miért is nem férhetnek meg a thargok Artheniorban, majd megvonja a vállát. *
- De ez nem jelenti azt, hogy nem dolgozhatnak együtt. A hadúr például az előző városi tanácsnak is a tagja volt, pont azért, hogy képviseltesse a népének az érdekeit, de közben szövetségesként segítsen is, hogyha a városnak szüksége van rá. Bár ez megváltozott az új hadúrral, és a város új vezetőségével, és egyre inkább eltávolodtak az érdekek, de ez már másnak köszönhető. * Legyint végül, hiszen ha valamiről, akkor politikáról aztán végképp nem akar beszélni. Nem is igazán tudna, főleg, hogy nem szeretné elmesélni, hogyan fosztogatták ki Szinmirát a mostani hadúr emberei, Yagnar vezetésével együtt. Vagy az is lehet, hogy másik település volt az, már nem is igazán emlékszik rá a fiatal harcos. Persze a következő kérdést hallva sokkal inkább terelné vissza a szót, és ha kell, még demográfiai elemzést is szívesebben tartana, mint hogy arról beszéljen, hogy mi van közte, és Mai között. Na nem mintha szégyellné, vagy zavarná, csak még mindig ott leng a feje fölött szerelmének korábbi kérése. *
- Valóban elbűvölő hölgy, és azt javaslom, hogy tanuljatok tőle sokat. Van, aki erővel, van, aki saját lenyűgöző bájával vívja meg a csatákat, és mindenkinek célszerű azt a képességét a leginkább csiszolnia, amiből a legtöbb adatott neki. * Próbál meg ő is kitérni a válasz elől, és inkább arra biztatni a lánykákat, hogy ne féljenek ők is az ujjaik köré csavarni férfiakat majd, ha eljön annak az ideje. Érdeklődve pillant a látszólag rosszul lévő fiúcska felé, de úgy tűnik, hogy az ő szaktudására, ami egyébként nincs, és segítségére, amiből viszont akad nincs most szükség. Nem is bánja, hogy egy bájgúnárral kevesebb marad, amúgy sem szimpatikus számára a férfi. Érdeklődve pillant hát vissza, várva, hogy érkezik-e felé még újabb kérdés így, hogy élete belengette a végszó lehetőségét, és nem lepődne meg, ha a korábbi esetlen kitéréseik nem lennének túl eredményesek, és meglovagolnák az előző témát a gyermekek. *
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-14 18:37:00
Üzenet elküldve: 2026-02-14 18:37:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Töklámpás //
*Ahogy a tűzhely kellemes melege átjárja a vilerbát az elkezd derengő fénnyel világítani. Mind a burka, mind a bele, ami rettentően pozitív visszacsatolásnak számít. Ami ez után következik az adja magát. A növény kivájt héját egyelőre félreteszi a lány, mert azt ki akarja szárítani a lámpáshoz. Nagyon reméli, hogy akkor majd fog világítani, mert különben a lámpását nagyon újra kell gondolnia. Marad a növény bele. Mivel világító tulajdonsággal rendelkezik, ezért valamit kezdeni akar vele. Egy késsel igyekszik minél kisebbre aprítani, majd aztán egy mozsárral folytatja. Pépes masszává igyekszik változtatni a vilerba összeaprított húsát. Ez eltart egy ideig, mert fáradságos munka, de nem kíméli rá az időt. Ezt követően egy zárható üvegbe halmozza és fog egy kis követ, amit varázslattal alakít palacsintává és jól belenyomkodja az üvegbe, hogy teljesen lezárja levegő mentesen a masszát. Ezután sötét hűvös helyre teszi. Az elsődleges célja a héjával van. Azt szellős helyre rakja le és gondosan elkezdi kiszárítani, hogy csörgős legyen. Ha lámpást akar, akkor ez a lépés kulcsfontosságú lesz. Muszáj gondosan előkészíteni, hogy az eredmény minél jobb legyen. Ez hosszú folyamat lesz, de türelmes a lány. Mindent lejegyez papírra. Az összes műveletet megőrzi írott formában, ahogyan azt tanították neki.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Ahogy a tűzhely kellemes melege átjárja a vilerbát az elkezd derengő fénnyel világítani. Mind a burka, mind a bele, ami rettentően pozitív visszacsatolásnak számít. Ami ez után következik az adja magát. A növény kivájt héját egyelőre félreteszi a lány, mert azt ki akarja szárítani a lámpáshoz. Nagyon reméli, hogy akkor majd fog világítani, mert különben a lámpását nagyon újra kell gondolnia. Marad a növény bele. Mivel világító tulajdonsággal rendelkezik, ezért valamit kezdeni akar vele. Egy késsel igyekszik minél kisebbre aprítani, majd aztán egy mozsárral folytatja. Pépes masszává igyekszik változtatni a vilerba összeaprított húsát. Ez eltart egy ideig, mert fáradságos munka, de nem kíméli rá az időt. Ezt követően egy zárható üvegbe halmozza és fog egy kis követ, amit varázslattal alakít palacsintává és jól belenyomkodja az üvegbe, hogy teljesen lezárja levegő mentesen a masszát. Ezután sötét hűvös helyre teszi. Az elsődleges célja a héjával van. Azt szellős helyre rakja le és gondosan elkezdi kiszárítani, hogy csörgős legyen. Ha lámpást akar, akkor ez a lépés kulcsfontosságú lesz. Muszáj gondosan előkészíteni, hogy az eredmény minél jobb legyen. Ez hosszú folyamat lesz, de türelmes a lány. Mindent lejegyez papírra. Az összes műveletet megőrzi írott formában, ahogyan azt tanították neki.*
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-02-04 16:49:13
Üzenet elküldve: 2026-02-04 16:49:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 520
Játékstílus: Megfontolt
// Töklámpás //
*Nimeril csalódott, hogy Nestar nem fog eljönni hozzá, de sokkal inkább izgatottabb a csomag miatt, amit tőle kapott. A levelet gondosan áttanulmányozza, ahogy a leírásokat is, amit mellékelt. Az aktivátorokat egyelőre félreteszi, de el nem felejti őket. A napsóknak szenteli most leginkább a figyelmét. Elméjében már létrejött egy felhasználási lehetőség rá. Fogja az első vilerbát és felül felnyitja egy késsel. Gondosan kivájja a belsejét, amit egy tálba gyűjt össze. Ezután mind a kettőt a tűzhely mellé teszi és kíváncsian nézi, hogy vajon a vilerba minden része világít vagy csak egy bizonyos része csinál ilyesmit. Az eredmények fényében fog tovább indulni a kísérletezésben.*
*Nimeril csalódott, hogy Nestar nem fog eljönni hozzá, de sokkal inkább izgatottabb a csomag miatt, amit tőle kapott. A levelet gondosan áttanulmányozza, ahogy a leírásokat is, amit mellékelt. Az aktivátorokat egyelőre félreteszi, de el nem felejti őket. A napsóknak szenteli most leginkább a figyelmét. Elméjében már létrejött egy felhasználási lehetőség rá. Fogja az első vilerbát és felül felnyitja egy késsel. Gondosan kivájja a belsejét, amit egy tálba gyűjt össze. Ezután mind a kettőt a tűzhely mellé teszi és kíváncsian nézi, hogy vajon a vilerba minden része világít vagy csak egy bizonyos része csinál ilyesmit. Az eredmények fényében fog tovább indulni a kísérletezésben.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:00:47
Üzenet elküldve: 2026-01-30 17:00:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Pashthra várakozáson felül teljesít elég sok tekintetben, persze most csak az egyik tehetségét fitogtatja. A kedvesének igen jól áll e szerep, s ahogy bánik a gyerekekkel, így, ha lehet, még feljebb korbácsolja a félvér érzelmeit. Bár ő kérte, hogy ne essen szó olyasmiről, ami elárulhatja őket, éppen elég néhány pillantás, amit a hóhajú felé intéz, hogy egyértelmű legyen vonzalma. Noha felelősségteljes igazgató, még mindig csak egy fiatal szerelmes, aki nem is igazán tud máshogy viselkedni, mert egyszerűen lehetetlen, hogy azt ne nézze ámulva, ki ennyire jól áll helyt az ő kis árvaházában. Ettől még nem szól közbe, hadd meséljen, nincs most helye annak, hogy közbe vágjon. Persze, amint felé intéznek kérdéseket, úgy nyílik az ő ajka is szóra. Illetve nyílna, ha nem képedne el kissé azon, amit a leányzó próbál meg kiszedni belőle. Csak a perifériáról figyeli Ciliát, mert egyébként tényleg senki kommentárja nem érdekelné, de a kis elf nem biztos, hogy erre így fel van készülve. Elő kell hát vennie karizmáját, amivel tán orvosolhatja a helyzetet, amit időközben Oriver is próbál feloldani.*
- Syrith, édes… *közelebb lép hozzá, majd a finomívű álla alatt simít el mutatóujjával, hogy egyenesen a jegeskék szemeibe tekintsen.* - Ahogy mondja Oriver, elbűvölők vagytok, a kérdéseitekkel együtt. Tegyél fel olyat, amiből többet tanulsz, a fantáziádat pedig majd előcsaljuk, amikor történeteket írunk a holnapi tanórán. *Orrára koppint kedvesen, persze kacsint is mellé, de csakhamar Arn felé terelődik figyelme, aki láthatóan nincs jól. Oriver persze ezt is intézi, de előtte leguggol hozzá, hogy megsimítsa a kissé sápatag arcot.*
- Menj kicsim Oriverrel, segít neked. Később benézek hozzád. Ha nem lennél jobban, akkor pedig meglátogatjuk Nimerilt, jó?
*Hagyja is, hogy távozzanak, majd immáron felegyenesedve lép Pash mellé.*
- Nos, van még kérdés? Kezd igen későre járni, és a fürdéshez még elő sem készületetek. Egy utolsó lehetőség!
*Körbe tekint, pontosan tudja, hogy nem fáradtak még ki, de Pash szemeiben is keres némi visszajelzést, hogy számára kezd-e már terhes lenni a sok beszéd és rabolja-e el magával, vagy hagyja még tovább bontakozni.*
*Pashthra várakozáson felül teljesít elég sok tekintetben, persze most csak az egyik tehetségét fitogtatja. A kedvesének igen jól áll e szerep, s ahogy bánik a gyerekekkel, így, ha lehet, még feljebb korbácsolja a félvér érzelmeit. Bár ő kérte, hogy ne essen szó olyasmiről, ami elárulhatja őket, éppen elég néhány pillantás, amit a hóhajú felé intéz, hogy egyértelmű legyen vonzalma. Noha felelősségteljes igazgató, még mindig csak egy fiatal szerelmes, aki nem is igazán tud máshogy viselkedni, mert egyszerűen lehetetlen, hogy azt ne nézze ámulva, ki ennyire jól áll helyt az ő kis árvaházában. Ettől még nem szól közbe, hadd meséljen, nincs most helye annak, hogy közbe vágjon. Persze, amint felé intéznek kérdéseket, úgy nyílik az ő ajka is szóra. Illetve nyílna, ha nem képedne el kissé azon, amit a leányzó próbál meg kiszedni belőle. Csak a perifériáról figyeli Ciliát, mert egyébként tényleg senki kommentárja nem érdekelné, de a kis elf nem biztos, hogy erre így fel van készülve. Elő kell hát vennie karizmáját, amivel tán orvosolhatja a helyzetet, amit időközben Oriver is próbál feloldani.*
- Syrith, édes… *közelebb lép hozzá, majd a finomívű álla alatt simít el mutatóujjával, hogy egyenesen a jegeskék szemeibe tekintsen.* - Ahogy mondja Oriver, elbűvölők vagytok, a kérdéseitekkel együtt. Tegyél fel olyat, amiből többet tanulsz, a fantáziádat pedig majd előcsaljuk, amikor történeteket írunk a holnapi tanórán. *Orrára koppint kedvesen, persze kacsint is mellé, de csakhamar Arn felé terelődik figyelme, aki láthatóan nincs jól. Oriver persze ezt is intézi, de előtte leguggol hozzá, hogy megsimítsa a kissé sápatag arcot.*
- Menj kicsim Oriverrel, segít neked. Később benézek hozzád. Ha nem lennél jobban, akkor pedig meglátogatjuk Nimerilt, jó?
*Hagyja is, hogy távozzanak, majd immáron felegyenesedve lép Pash mellé.*
- Nos, van még kérdés? Kezd igen későre járni, és a fürdéshez még elő sem készületetek. Egy utolsó lehetőség!
*Körbe tekint, pontosan tudja, hogy nem fáradtak még ki, de Pash szemeiben is keres némi visszajelzést, hogy számára kezd-e már terhes lenni a sok beszéd és rabolja-e el magával, vagy hagyja még tovább bontakozni.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-28 17:51:10
Üzenet elküldve: 2026-01-28 17:51:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas - Zárás//
- Én pedig majd megpróbálok segíteni neked abban, hogy az a süni szeressen itt lenni, és jól érezze magát veled. *Teszi hozzá a sündisznó témájához, hogy segítse megtartani a gyerkőc lelkesedését. Ha tényleg lesz egy kis sün a kertben, akinek vackot építenek majd és élelmet is kap, akkor akár még lehet is az árvaháznak egy házi sündisznója. Már, ha a hangoskodással nem ijesztik el. Merkennek biccent egy aprót bátorítóan, jelezve, hogy szívesen látja majd a különórán, ha úgy alakul.
Egyébként Oriver sajnálhatja, hogy nem tud olvasni mások gondolataiban, mert ha tudna, bizonyára egészen érdekesnek kihívásnak találná megfejteni a férfi különös asszociációját, de sajnos erre nem kerül sor. Nem úgy, ahogy további szó esik a thargokról, ezúttal már sokkalta pozitívabb értelemben. Habár őt nem ez mosolyogtatja meg, hanem a sárkányok témájából kikerekedő, alkoholszagtól bűzlő, iszákos vénemberek említése.*
- Az is lehet, hogy ők maguk a sárkányok, nem gondolod? *Szúrja közbe csak a poén kedvéért. A kérdés a sárkányok esetleges létezéséről egyébként érdekes, de sajnos még egyetlen hercegnőt sem kellett sárkányok karmai közül kimentenie, pedig, ha ez megtörtént volna, akkor bizton állíthatná, hogy léteznek. Így azonban sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja a legendás lények létezését.
A kis Syrith kérdése az, mi végül egészen meglepi, kedve támadna felnevetni a kislány érdeklődését hallva, de helyette rövid átgondolás után, arcán egy mosollyal szólal meg.*
- Nos, ami azt illeti, Mai kisasszonynak még csak igaziból varázsolnia sem kell ahhoz, hogy elkápráztasson bárkit, de azt szeretném, ha tudnátok, hogy ti kedveseim is ugyancsak elbűvölőek tudtok lenni. Ezért is jöttem ide, hogy láthassalak titeket mosolyogni, boldognak lenni. *Ahogy belefeledkezne a mondandójában, az egyik fiúka, kinek még nem is tudja a nevét, nyöszörögve lépked oda Maihoz, kissé gondterheltnek látszik.*
- Mai néni! Rosszul vagyok… *Nyöszörgi segítséget várva. Oriver végignéz a társaságon, majd Main állapodik meg a tekintete.*
- Megoldom. *Mondja határozott, segítőkész pillantással, és a kezét nyújtja a kisfiúnak.* Gyere! Majd én segítek neked. Mondd el szépen, mi a baj, és megoldjuk, ne félj! *Szól kedvesen a fiúhoz, miközben elkíséri őt a társaságtól, hogy segítsen rajta. Talán egy kis gyomorrontás lehet, vagy valami hasonló. Mindenesetre ők ketten távoznak a kis csapattól, s hamarosan eltűnnek a rezidencia hatalmas falai között.*
- Én pedig majd megpróbálok segíteni neked abban, hogy az a süni szeressen itt lenni, és jól érezze magát veled. *Teszi hozzá a sündisznó témájához, hogy segítse megtartani a gyerkőc lelkesedését. Ha tényleg lesz egy kis sün a kertben, akinek vackot építenek majd és élelmet is kap, akkor akár még lehet is az árvaháznak egy házi sündisznója. Már, ha a hangoskodással nem ijesztik el. Merkennek biccent egy aprót bátorítóan, jelezve, hogy szívesen látja majd a különórán, ha úgy alakul.
Egyébként Oriver sajnálhatja, hogy nem tud olvasni mások gondolataiban, mert ha tudna, bizonyára egészen érdekesnek kihívásnak találná megfejteni a férfi különös asszociációját, de sajnos erre nem kerül sor. Nem úgy, ahogy további szó esik a thargokról, ezúttal már sokkalta pozitívabb értelemben. Habár őt nem ez mosolyogtatja meg, hanem a sárkányok témájából kikerekedő, alkoholszagtól bűzlő, iszákos vénemberek említése.*
- Az is lehet, hogy ők maguk a sárkányok, nem gondolod? *Szúrja közbe csak a poén kedvéért. A kérdés a sárkányok esetleges létezéséről egyébként érdekes, de sajnos még egyetlen hercegnőt sem kellett sárkányok karmai közül kimentenie, pedig, ha ez megtörtént volna, akkor bizton állíthatná, hogy léteznek. Így azonban sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja a legendás lények létezését.
A kis Syrith kérdése az, mi végül egészen meglepi, kedve támadna felnevetni a kislány érdeklődését hallva, de helyette rövid átgondolás után, arcán egy mosollyal szólal meg.*
- Nos, ami azt illeti, Mai kisasszonynak még csak igaziból varázsolnia sem kell ahhoz, hogy elkápráztasson bárkit, de azt szeretném, ha tudnátok, hogy ti kedveseim is ugyancsak elbűvölőek tudtok lenni. Ezért is jöttem ide, hogy láthassalak titeket mosolyogni, boldognak lenni. *Ahogy belefeledkezne a mondandójában, az egyik fiúka, kinek még nem is tudja a nevét, nyöszörögve lépked oda Maihoz, kissé gondterheltnek látszik.*
- Mai néni! Rosszul vagyok… *Nyöszörgi segítséget várva. Oriver végignéz a társaságon, majd Main állapodik meg a tekintete.*
- Megoldom. *Mondja határozott, segítőkész pillantással, és a kezét nyújtja a kisfiúnak.* Gyere! Majd én segítek neked. Mondd el szépen, mi a baj, és megoldjuk, ne félj! *Szól kedvesen a fiúhoz, miközben elkíséri őt a társaságtól, hogy segítsen rajta. Talán egy kis gyomorrontás lehet, vagy valami hasonló. Mindenesetre ők ketten távoznak a kis csapattól, s hamarosan eltűnnek a rezidencia hatalmas falai között.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-27 20:35:05
Üzenet elküldve: 2026-01-27 20:35:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Halk hümmögések és morajlás érzékelhető csak a gyerekek között. Ahogy egymás közt is megbeszélik a hallottakat, apró suttogások közepette. Mai és Pash állják a sarat, és nem restek a dorgálások mellett készségesen válaszolni a kérdésekre. Persze hol melyik árva éppen, hogy hagyja ezt.*
- Én szívesen mennék.
*Válaszolja Merken Oriver ajánlatára egy szelíd mosollyal. Ha a testtartás visszafogott a reményteli gyermek szem többet elárul, hogy benne bizony felkeltette a kíváncsiságot Oriver. Majd rögtön Maira terelődik a fiúcska figyelme. Akinek szavára hatalmas bólintásokkal jelzi úgy lesz, ahogy Mai mondja. Nem is kizárt, hogy majd napestig fogja járni a kertet, akár az erdőszéli tisztást a fiúcska egy sündisznót keresve.
Cilia és Silypi közé lép Mai és mind a két lányka szívesen fogadja a buksi simogatást. Ám Cilia tekintete hamar Pashra szalad amíg kivesézik egymás közt átváltott mondatokat. Csak utána húzódik vissza Mai mögé, hogy a "porondot" a többi árvának adja át. Nem is tűnik úgy, hogy szeretne kérdezni bármi mást. Na persze nem úgy mint a többiek.
Jarból rögtön ki is fakad a szó, ám a második kérdésnél Mai szavára a többi benne reked és izgatottan várja a válaszokat.*
- Hmm de itt miért nem tartják meg a szokásaikat akkor? Nem értem.
*Vonja meg a vállát Jar. Mert a sárkányok mivoltával teljes mértékben egyetért. Csak elég bizonyítok kell találnia majd egyszer arra, hogy ezek az élőlények valaha, sőt akár még most is járják a vidéket valahol a távolban.
Mai közben még válaszol, ám inkább szól Silypinek mintsem Jarnak a szerelem mágiával kapcsolatosan. Mai éles szeme kiszúrta a tündér tekintetét. Aki persze pirosodik is a jégkékeket láttán. Ami egyszer a tündérre ám Pashthrára is elszalad.
Ez az aprócska pillanat elég is volt Syrithnek, hogy saját kérdését meg is változtassa. A lány arcán egy pajkos mosoly kezd húzódni. Lovagok ide vagy oda, boszorkányok vagy bűbájosok. Ő sejt valamit, és nem is rest kimondani. Úgy hiszi eleget látott már ahhoz, hogy gyanúja ne csak az maradjon.*
- A lovag úr talán ennek a mágiának a rabja, vagy csak ilyen jóban van Mai nénivel?
*Mosolya sokat sejtető, és mondat is oda szúr ahova talán a két felnőttnek kellemetlen. Ám nem úgy tűnik mintha ezt a kislány bánná. Sok gyermeknek nyílik nagyra a szeme, köztük Cilianak is. Ám nem úgy mint a többieknek, belé reked a szó. Míg mások hangosabban nyilvánítják megrökönyödésüknek.*
~ Mai és a láncos? Nem, hát Grael biztos várja őt. Nem? ~
*Hitetlenkedik Cilia, ám csupán arra vár, hogy ez a kis kérdés mit fog kihozni Maiból.*
*Halk hümmögések és morajlás érzékelhető csak a gyerekek között. Ahogy egymás közt is megbeszélik a hallottakat, apró suttogások közepette. Mai és Pash állják a sarat, és nem restek a dorgálások mellett készségesen válaszolni a kérdésekre. Persze hol melyik árva éppen, hogy hagyja ezt.*
- Én szívesen mennék.
*Válaszolja Merken Oriver ajánlatára egy szelíd mosollyal. Ha a testtartás visszafogott a reményteli gyermek szem többet elárul, hogy benne bizony felkeltette a kíváncsiságot Oriver. Majd rögtön Maira terelődik a fiúcska figyelme. Akinek szavára hatalmas bólintásokkal jelzi úgy lesz, ahogy Mai mondja. Nem is kizárt, hogy majd napestig fogja járni a kertet, akár az erdőszéli tisztást a fiúcska egy sündisznót keresve.
Cilia és Silypi közé lép Mai és mind a két lányka szívesen fogadja a buksi simogatást. Ám Cilia tekintete hamar Pashra szalad amíg kivesézik egymás közt átváltott mondatokat. Csak utána húzódik vissza Mai mögé, hogy a "porondot" a többi árvának adja át. Nem is tűnik úgy, hogy szeretne kérdezni bármi mást. Na persze nem úgy mint a többiek.
Jarból rögtön ki is fakad a szó, ám a második kérdésnél Mai szavára a többi benne reked és izgatottan várja a válaszokat.*
- Hmm de itt miért nem tartják meg a szokásaikat akkor? Nem értem.
*Vonja meg a vállát Jar. Mert a sárkányok mivoltával teljes mértékben egyetért. Csak elég bizonyítok kell találnia majd egyszer arra, hogy ezek az élőlények valaha, sőt akár még most is járják a vidéket valahol a távolban.
Mai közben még válaszol, ám inkább szól Silypinek mintsem Jarnak a szerelem mágiával kapcsolatosan. Mai éles szeme kiszúrta a tündér tekintetét. Aki persze pirosodik is a jégkékeket láttán. Ami egyszer a tündérre ám Pashthrára is elszalad.
Ez az aprócska pillanat elég is volt Syrithnek, hogy saját kérdését meg is változtassa. A lány arcán egy pajkos mosoly kezd húzódni. Lovagok ide vagy oda, boszorkányok vagy bűbájosok. Ő sejt valamit, és nem is rest kimondani. Úgy hiszi eleget látott már ahhoz, hogy gyanúja ne csak az maradjon.*
- A lovag úr talán ennek a mágiának a rabja, vagy csak ilyen jóban van Mai nénivel?
*Mosolya sokat sejtető, és mondat is oda szúr ahova talán a két felnőttnek kellemetlen. Ám nem úgy tűnik mintha ezt a kislány bánná. Sok gyermeknek nyílik nagyra a szeme, köztük Cilianak is. Ám nem úgy mint a többieknek, belé reked a szó. Míg mások hangosabban nyilvánítják megrökönyödésüknek.*
~ Mai és a láncos? Nem, hát Grael biztos várja őt. Nem? ~
*Hitetlenkedik Cilia, ám csupán arra vár, hogy ez a kis kérdés mit fog kihozni Maiból.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:20:07
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:20:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* Úgy tűnik, hogy a szavai nem hatják meg a fiúcskát, de ez meg pont a hóhajú harcost nem hatja meg. Ő felajánlotta a segítségét, és ha a fiúnak esze lett volna, akkor kifaggatja őt a thargokról, ami alapján meg is tudja írni az egész esszét, megspórolva magának a könyvtári túrát. Viszont a fiatal, sértett elme ennél egyszerűbben dolgozik, és nagyobb elégtétel a számára a szemforgatás, mint az, hogy a büntetésének nehézségéből faragjon. Az egykori tharg persze hagyja, hogy más is szóhoz jusson, nem csak ő, kedvese, és a gyerekek. Meghallgatja, ahogy a bájgúnár az állatokról mesél, nem szól közbe. Nincs is miért, mert amit mond, azzal amúgy se tudna, vagy akarna vitatkozni. Nagyon is kifejező tud lenni, amikor egy vadállat széttépi az amúgy páncélos lovagokat, hogy értésére hozza, betévedt a területére, és ez neki nem tetszik. Azonban nincs sok ideje efféle gondolatokon rágódni, mert újabb kérdések záporoznak felé, ő pedig nem rest válaszolni rájuk. *
- Miért élnek külön a Lihanechiek? * Kezdi azzal, hogy egy kérdéssel felel, de persze nem vár rá választ. Folytatja is a gondolatmenetet, ami felé ezzel a kis lökéssel próbálja noszogatni a fiatalok gondolatait. *
- Attól, hogy külön élnek, még nem lesznek barbárok. Azzal, hogy a várostól külön vannak, saját törvényeik lehetnek, sajátos szokásaikat megtarthatják, és nem szól bele senki abba, ahogy élnek. Nem tartoznak elszámolással a tanácsnak, saját maguk gazdálkodnak a földjeiken, és szabadabbak, mint itt bármikor lehetnének. Persze a kultúrájukból adódó másságot sokan barbárságnak fogják fel, de valójában csak máshogy gondolkodnak, máshogy nevelkedtek, és ezt próbálják megőrizni, és tovább vinni. Az pedig, hogy a nyomokat minek tartjuk, sárkánynak, óriási gyíknak, vagy gyerekes tréfának, az ránk van bízva. Vannak, akik azt állítják, hogy láttak sárkányt, de ezek általában alkoholszagtól bűzlő, iszákos vénemberek, akiknek sokszor azt se hiszik el, amit kérdeznek. Nehéz eldönteni, hogy ezek a beszámolók mennyire tartalmaznak igazságot. Viszont az biztos, hogy nem jelenthetjük ki szent meggyőződéssel, hogy ne lennének sárkányok, hiszen még senki nem bizonyította be egyértelműen, hogy ezek csak a mesékben élnek. A szerelem varázslatról viszont hagyom, hogy Mai válaszoljon. * Mosolyog kedvesére, és átengedi neki a szót, és hagyja, hogy kifejtse, milyen is a tűz, és hogy pont annyira lehet hasznos, mint ártó szándékú. *
* Úgy tűnik, hogy a szavai nem hatják meg a fiúcskát, de ez meg pont a hóhajú harcost nem hatja meg. Ő felajánlotta a segítségét, és ha a fiúnak esze lett volna, akkor kifaggatja őt a thargokról, ami alapján meg is tudja írni az egész esszét, megspórolva magának a könyvtári túrát. Viszont a fiatal, sértett elme ennél egyszerűbben dolgozik, és nagyobb elégtétel a számára a szemforgatás, mint az, hogy a büntetésének nehézségéből faragjon. Az egykori tharg persze hagyja, hogy más is szóhoz jusson, nem csak ő, kedvese, és a gyerekek. Meghallgatja, ahogy a bájgúnár az állatokról mesél, nem szól közbe. Nincs is miért, mert amit mond, azzal amúgy se tudna, vagy akarna vitatkozni. Nagyon is kifejező tud lenni, amikor egy vadállat széttépi az amúgy páncélos lovagokat, hogy értésére hozza, betévedt a területére, és ez neki nem tetszik. Azonban nincs sok ideje efféle gondolatokon rágódni, mert újabb kérdések záporoznak felé, ő pedig nem rest válaszolni rájuk. *
- Miért élnek külön a Lihanechiek? * Kezdi azzal, hogy egy kérdéssel felel, de persze nem vár rá választ. Folytatja is a gondolatmenetet, ami felé ezzel a kis lökéssel próbálja noszogatni a fiatalok gondolatait. *
- Attól, hogy külön élnek, még nem lesznek barbárok. Azzal, hogy a várostól külön vannak, saját törvényeik lehetnek, sajátos szokásaikat megtarthatják, és nem szól bele senki abba, ahogy élnek. Nem tartoznak elszámolással a tanácsnak, saját maguk gazdálkodnak a földjeiken, és szabadabbak, mint itt bármikor lehetnének. Persze a kultúrájukból adódó másságot sokan barbárságnak fogják fel, de valójában csak máshogy gondolkodnak, máshogy nevelkedtek, és ezt próbálják megőrizni, és tovább vinni. Az pedig, hogy a nyomokat minek tartjuk, sárkánynak, óriási gyíknak, vagy gyerekes tréfának, az ránk van bízva. Vannak, akik azt állítják, hogy láttak sárkányt, de ezek általában alkoholszagtól bűzlő, iszákos vénemberek, akiknek sokszor azt se hiszik el, amit kérdeznek. Nehéz eldönteni, hogy ezek a beszámolók mennyire tartalmaznak igazságot. Viszont az biztos, hogy nem jelenthetjük ki szent meggyőződéssel, hogy ne lennének sárkányok, hiszen még senki nem bizonyította be egyértelműen, hogy ezek csak a mesékben élnek. A szerelem varázslatról viszont hagyom, hogy Mai válaszoljon. * Mosolyog kedvesére, és átengedi neki a szót, és hagyja, hogy kifejtse, milyen is a tűz, és hogy pont annyira lehet hasznos, mint ártó szándékú. *
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-25 09:57:58
Üzenet elküldve: 2026-01-25 09:57:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Az eleven fiúcskák hőfokán kissé lejjebb vett, de tudja jól, hogy lesz még ma Mai-féle büntetés kiosztva. Sosem megterhelő, amit kiró, mint azt látni lehet, Mharassi is csupán olyasmit kap, ami egyébként építi őt.
Kedvesét egyébként is jobbnak látja a tökéletestől, de az ő válasza a barbáros megjegyzésére is olyan, ami nagyban segítő jellegű. Már lassacskán nem tudja uralni arcát a félvér, olykor úgy tekint a hóhajúra, hogy majd elolvad, s közben rettentően büszke. Viszont kissé elterelődik szerelméről a figyelem, egészen pontosan Maira, amit csupán azért bán, mert ez most itt nem az ő alkalma. De természetesen válaszol arra, amire tud. A sündisznó kérdésre mondjuk szíve szerint egészen máshogy felelne, hiszen a világ összes állatát befogadná, mint az már meg is látszik a kinti karámon, de tudja, hogy határokat kell húzni. Oriverre hálásan pillant, mert most ha nem is direktben, de segített neki, megfelelő gondolatokkal.*
- Ha találsz egy sündisznót, aki veled szeretne maradni, akkor a kertben biztos vagyok benne, hogy akad helye, de elzárni aligha volna szerencsés. Oriver majd beszélget veletek erről, van, akinek jobb a saját környezetében. Ha pedig visszajár, az egy örömteli jelzés, hogy kedvel téged. Téged, de nem az emeleti szobát, és mondjuk a ketrecet.
* Silypi és Cilia szőke kobakját simogatja meg, majd a tündérke mellett állapodik meg végül, s jobbjával átkarolva vállát nézi tovább kedvesét, ahogy Ciliával diskurál. Szereti nézni, ahogy a szőkeség lelkesen teszi fel a kérdéseit. Ő maga is szívesen válaszol mindegyikre, de nem egy efféle alkalmon. Mindenki hasonlóan túlbuzgó, mindenkinek megvannak a maga kérdései, s hogy mi érdekli őket. Bár elhinteni tudást a gyógyításról, a varázsitalokról, jó alkalom, de hosszabban kifejtetni nem itt kívánja, hiszen akkor miért van Nimeril? Vagy ha már feljött a kedves újdonsült ismeretségének, Nestarnak a neve, talán őt is megkérdhetné egy kis bemutatóra. Annak monoton beszédét tán ellensúlyozza az izgalmas, amit mesélhet. Bár lehet, hogy oktatónak tökéletes, Mai is csüngött a szavain.
Jarvielből vulkánként tör ki a belészorult kérdésfolyam, a fél-elf pedig meghatottan néz felé. Annyira szereti, amikor a lelkesedést látja, hogy szíve szerint sosem vetne véget ennek az alkalomnak.*
- Jar, kettő kérdés. *Mosolyog, de nem fogja választalan hagyni, mert feltűnő, hogy mást is érdekel, a Szerelemhold igazságossága. Pashthát hagyja érvényesülni, majd ő is kifejti a gondolatait.*
- Igazságtalannak tűnik, valóban. De nem mindegy, hogy mire használunk egy-egy varázslatot. A tűzzel lehet károkat okozni, de begyújtani a kandallóba is, hogy jó meleg legyen. A szerelemmel… *akaratlan pislant Pash felé* - azzal sem más a helyzet. Nem tart örökké a bűbáj. *paskolja meg alig észrevehetően Silypi vállacskáját, hogy ne legyenek illúziói. Nem volt rest kiszúrni annak célpontját.* - Meg lehet vele téveszteni mást, vagy megmenteni vele magad, szorult helyzetben. Ha bárki is elsajátítja a varázslás képességét, mindig dönthet. Túl nagy erőről dönthet, ezért nem tanítom, csak ha már elég érett az illető. Syrith? Beléd se ragadjon kérdés. *Ellép végül a szőkéktől és annak kezét finoman simítja el alkarjánál fogva a szájától, hogy ne a körmeit rágja, hanem tegye fel, amit szeretne.*
*Az eleven fiúcskák hőfokán kissé lejjebb vett, de tudja jól, hogy lesz még ma Mai-féle büntetés kiosztva. Sosem megterhelő, amit kiró, mint azt látni lehet, Mharassi is csupán olyasmit kap, ami egyébként építi őt.
Kedvesét egyébként is jobbnak látja a tökéletestől, de az ő válasza a barbáros megjegyzésére is olyan, ami nagyban segítő jellegű. Már lassacskán nem tudja uralni arcát a félvér, olykor úgy tekint a hóhajúra, hogy majd elolvad, s közben rettentően büszke. Viszont kissé elterelődik szerelméről a figyelem, egészen pontosan Maira, amit csupán azért bán, mert ez most itt nem az ő alkalma. De természetesen válaszol arra, amire tud. A sündisznó kérdésre mondjuk szíve szerint egészen máshogy felelne, hiszen a világ összes állatát befogadná, mint az már meg is látszik a kinti karámon, de tudja, hogy határokat kell húzni. Oriverre hálásan pillant, mert most ha nem is direktben, de segített neki, megfelelő gondolatokkal.*
- Ha találsz egy sündisznót, aki veled szeretne maradni, akkor a kertben biztos vagyok benne, hogy akad helye, de elzárni aligha volna szerencsés. Oriver majd beszélget veletek erről, van, akinek jobb a saját környezetében. Ha pedig visszajár, az egy örömteli jelzés, hogy kedvel téged. Téged, de nem az emeleti szobát, és mondjuk a ketrecet.
* Silypi és Cilia szőke kobakját simogatja meg, majd a tündérke mellett állapodik meg végül, s jobbjával átkarolva vállát nézi tovább kedvesét, ahogy Ciliával diskurál. Szereti nézni, ahogy a szőkeség lelkesen teszi fel a kérdéseit. Ő maga is szívesen válaszol mindegyikre, de nem egy efféle alkalmon. Mindenki hasonlóan túlbuzgó, mindenkinek megvannak a maga kérdései, s hogy mi érdekli őket. Bár elhinteni tudást a gyógyításról, a varázsitalokról, jó alkalom, de hosszabban kifejtetni nem itt kívánja, hiszen akkor miért van Nimeril? Vagy ha már feljött a kedves újdonsült ismeretségének, Nestarnak a neve, talán őt is megkérdhetné egy kis bemutatóra. Annak monoton beszédét tán ellensúlyozza az izgalmas, amit mesélhet. Bár lehet, hogy oktatónak tökéletes, Mai is csüngött a szavain.
Jarvielből vulkánként tör ki a belészorult kérdésfolyam, a fél-elf pedig meghatottan néz felé. Annyira szereti, amikor a lelkesedést látja, hogy szíve szerint sosem vetne véget ennek az alkalomnak.*
- Jar, kettő kérdés. *Mosolyog, de nem fogja választalan hagyni, mert feltűnő, hogy mást is érdekel, a Szerelemhold igazságossága. Pashthát hagyja érvényesülni, majd ő is kifejti a gondolatait.*
- Igazságtalannak tűnik, valóban. De nem mindegy, hogy mire használunk egy-egy varázslatot. A tűzzel lehet károkat okozni, de begyújtani a kandallóba is, hogy jó meleg legyen. A szerelemmel… *akaratlan pislant Pash felé* - azzal sem más a helyzet. Nem tart örökké a bűbáj. *paskolja meg alig észrevehetően Silypi vállacskáját, hogy ne legyenek illúziói. Nem volt rest kiszúrni annak célpontját.* - Meg lehet vele téveszteni mást, vagy megmenteni vele magad, szorult helyzetben. Ha bárki is elsajátítja a varázslás képességét, mindig dönthet. Túl nagy erőről dönthet, ezért nem tanítom, csak ha már elég érett az illető. Syrith? Beléd se ragadjon kérdés. *Ellép végül a szőkéktől és annak kezét finoman simítja el alkarjánál fogva a szájától, hogy ne a körmeit rágja, hanem tegye fel, amit szeretne.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-23 10:03:41
Üzenet elküldve: 2026-01-23 10:03:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*Azt egyelőre még nem sikerült pontosan felmérnie, hogy Mai kisasszony mennyire lát bele az elméjébe, de tudattalanul is megnyugtathatja tény, hogy elégedett lehetne vele. Kérés nélkül is azt teszi, amit az igazgatónő vár tőle. Megfigyel, elemez, fejben jegyzetel. Nem csak a vendéget, Pashthrát kíséri figyelemmel, hanem a gyerkőcöket is egytől-egyig. Minden apró tudás fontos lehet majd ahhoz, hogy a későbbiekben jól és hatékonyan tudja végezni a munkáját. A kis Mharassinak minden bizonnyal gyakrabban kell majd olyan történeteket mesélni, melyben illedelmes lovagok a főszereplők, akiket azért szeret az egész világ, mert mindenkivel kedvesek, és senkiről sem mondanak rosszat nyíltan.
Mosolya szélesedik, mikor látja, hogy Mai már teszi is a dolgát szertően, kedvesen, de mégis szigorúan és határozottan. Nem is gondolta volna, hogy az erkélyen sóhajtozó kismadár mögött egy ilyen érdekes és különleges lélek lakozik.*
- Persze, mindez nem azt jelenti, hogy az állatok nem beszélnek hozzánk. Valójában nagyon sok mindent mondanak nekünk, csak nem úgy, ahogy azt ti mind gondoljátok. Máshogy, más nyelven szólnak, úgy, hogy az talán még kifejezőbb is, mint ahogy mi társalgunk egymással. Ha valamelyikőtöket érdekel, majd egyszer kiviszlek titeket az állatokhoz, és megmutatom, mire gondoltam, de én sem vagyok ebben a legjobb. Talán meg kellene ismernetek egy igazi druidát. *Sandít Mai felé mosolyogva, miután kiegészítésképp hozzátette a maga részét a történethez. Szerinte nem volna rossz ötlet meghívni az állatok egy igazi barátját, hogy meséljen a velük való kapcsolatáról a gyerekeknek.
Ami Pashthrát illeti, nem felel a költői kérdésére, azonban egyértelműen azt gondolja, hogy nem, nem úgy néz ki, mint aki tud bájitalokat keverni. A kézfogás során tapasztalt erős szorításából ítélve inkább azt tudja elképzelni, ahogy összeroppan az üveg az ujjai közt. El is mosolyodik ezen, de szólni nem szól, csupán megjegyzi az újabb nevet. Nestar, alkimista. Most már tudja, hogy ebben az ügyben kit kell keresnie a városban.
Mindeközben újabb kérdések hangzanak el, de nem az ő tisztsége megítélni, hogy szabad-e sündisznót tartani a gyerekeknek, a Thargok történetét pedig továbbra is meghagyja Pashthrának, míg a szerelmi téma kibogozása Maira hárul. Ez utóbbival kapcsolatban főleg nem tervez szólni, hisz mostanra már feltűnt neki is, hogy a hóhajú és Mai között izzik a levegő. Fekete és fehér. Milyen szép vers lehetne ebből is!*
*Azt egyelőre még nem sikerült pontosan felmérnie, hogy Mai kisasszony mennyire lát bele az elméjébe, de tudattalanul is megnyugtathatja tény, hogy elégedett lehetne vele. Kérés nélkül is azt teszi, amit az igazgatónő vár tőle. Megfigyel, elemez, fejben jegyzetel. Nem csak a vendéget, Pashthrát kíséri figyelemmel, hanem a gyerkőcöket is egytől-egyig. Minden apró tudás fontos lehet majd ahhoz, hogy a későbbiekben jól és hatékonyan tudja végezni a munkáját. A kis Mharassinak minden bizonnyal gyakrabban kell majd olyan történeteket mesélni, melyben illedelmes lovagok a főszereplők, akiket azért szeret az egész világ, mert mindenkivel kedvesek, és senkiről sem mondanak rosszat nyíltan.
Mosolya szélesedik, mikor látja, hogy Mai már teszi is a dolgát szertően, kedvesen, de mégis szigorúan és határozottan. Nem is gondolta volna, hogy az erkélyen sóhajtozó kismadár mögött egy ilyen érdekes és különleges lélek lakozik.*
- Persze, mindez nem azt jelenti, hogy az állatok nem beszélnek hozzánk. Valójában nagyon sok mindent mondanak nekünk, csak nem úgy, ahogy azt ti mind gondoljátok. Máshogy, más nyelven szólnak, úgy, hogy az talán még kifejezőbb is, mint ahogy mi társalgunk egymással. Ha valamelyikőtöket érdekel, majd egyszer kiviszlek titeket az állatokhoz, és megmutatom, mire gondoltam, de én sem vagyok ebben a legjobb. Talán meg kellene ismernetek egy igazi druidát. *Sandít Mai felé mosolyogva, miután kiegészítésképp hozzátette a maga részét a történethez. Szerinte nem volna rossz ötlet meghívni az állatok egy igazi barátját, hogy meséljen a velük való kapcsolatáról a gyerekeknek.
Ami Pashthrát illeti, nem felel a költői kérdésére, azonban egyértelműen azt gondolja, hogy nem, nem úgy néz ki, mint aki tud bájitalokat keverni. A kézfogás során tapasztalt erős szorításából ítélve inkább azt tudja elképzelni, ahogy összeroppan az üveg az ujjai közt. El is mosolyodik ezen, de szólni nem szól, csupán megjegyzi az újabb nevet. Nestar, alkimista. Most már tudja, hogy ebben az ügyben kit kell keresnie a városban.
Mindeközben újabb kérdések hangzanak el, de nem az ő tisztsége megítélni, hogy szabad-e sündisznót tartani a gyerekeknek, a Thargok történetét pedig továbbra is meghagyja Pashthrának, míg a szerelmi téma kibogozása Maira hárul. Ez utóbbival kapcsolatban főleg nem tervez szólni, hisz mostanra már feltűnt neki is, hogy a hóhajú és Mai között izzik a levegő. Fekete és fehér. Milyen szép vers lehetne ebből is!*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-22 20:58:21
Üzenet elküldve: 2026-01-22 20:58:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Az apróbb és kicsivel nagyobb népek bólogatnak, hümmögnek, ahogy a válaszokat hallgatják. Néhányan hangosabban is kinyilvánítják tetszésüket vagy épp az ellenkezőjét. Mint például Mharassi. Akinek a gúnyos mosoly hamar leolvad a szájáról, és sokkalta sértett vonásokat vesz fel.*
- Legyen.
*Törődik bele a büntetésbe Mharassi, míg a másik kettő Tormik és Grail egy megadó sóhajjal fogadják el sorsukat. Mi szerint majd együtt bújhatják a Thargokról szóló könyveket. Pashtra szavaira Mharassi azonban csak a szemét forgatja. Mit is érdekli őt mi történt évekkel ezelőtt. A megjátszás kedvéért bólint csak megegyezően, hogy végre folytatódjon a mese est. Amiről ő már jól láthatóan távozna.
Miután Maira terelődik a mese est, és fény derül annak mágikus mivoltára. Tigober viccét kiélvezve ereszti ki jóleső kacaját, amit a győzelemittassága fűszerez meg. Mert testévérétől várja majd bizony azt az egy aranyas fogadást. Örömének az vet véget, amikor Mai szúrós kékjei villannak rá. A mosoly hamar fancsalivá válik, és a kacaj is egyre félősebbé válik.*
- He..hehe. Igen Mai néni.
*Vakarja meg tarkóját a gnóm, és hamar magába folytja a nevetésének maradékát.
Silypi csillogó szemekkel, és kezeit szorosan összekulcsolva maga előtt hallgatja Mai szavait. Izgatottságát is alig tudja magában tartani, és válaszul csak néhány heves bólintással képes csak válaszolni. Reményfűtött tekintettel pillant hirtelen Oriver irányába, akit bizony már akkor alaposan megnézett mikor belépett az ajtón. Kor ide vagy oda. A kislányoknak is lehetnek már a nagy szerelmei. Akiknek napestig fognák a kezét. Mert mi mást csinálnak a szerelmesek nemdebár?*
- Ohh.
*Szólal fel szomorkásan kissé Merken, akin jól láthatóan jobban beleélte magát ebbe a mágia mint azt kellett volna.*
- De attól még ha találok egy sündisznót megtarthatom?
*Kérdezi még reménykedve a kis fiúcska. De hamar el is halkul, hogy a műsor folytatódhasson.
Persze ki más ha nem Cilia ragadná meg az alkalmat arra, hogy magának "követelje" a mese estét. Kíváncsisága alaposan felül kerekedett rajta. És a kisasszony nem is igazán akar ellenállni neki. Ritkán lát bármilyen nemű varázsitalt. Könyvekben olvasott róla sokat, és Nimeril is mesélt egys mást már róluk. Így behatározni annyira nehéz nem volt számára. Hiszen ezzel akar majd foglalkozni majd a jövőben. Látszik is a boldogság, hogy nem mondott badarságot akkor mikor eltalálta az ital mivoltát. Pashthra kérdésére csupán változik meg arcvonása, ahogy azon gondolkodik el. Lehetséges, hogy tényleg a lovag keverte? Pedig nem igazán tűnik olyas valakinek aki naphosszat töltene el egy apró furcsa illató laborban. Szerényen már ingatná is a fejét egy félénk mosollyal. Ám bele sem kell kezdenie. A férfi hamar elárulja, hogy bizony nem ő keverte.*
~ Nestar? Alkimista? ~
*Kerekedik ki a szeme Cilianak a hallottak után. És száját már nyitná is újabb kérdésre. Ám Mai hangos torok köszörülése belé fojtja a kérdést. Cilia lelkesedése hamar le is lankad. Rá is jön hamar hol a helye és nyakát behúzva vegyül el az apró népek között. Így is hallott elég érdekességet amin elgondolkodhat. A szökőkút betegségének a lehetőségeiről. Mi okozhatta azt, és hogyan oldhatták meg. Szívesen kérdezne még a Thargokról is. De ezt most, meg kell hagynia a többiek számára.
Jarviel aki eddig hallottakat már vagy százsor átpörgette saját fejében. És bizony rajta is látszik, hogy rengeteg kérdése van, amit most meg is próbál elhadarni gyorsan.*
- Miért élnek külön a Thargok, ha nem is barbárok? Ha már nem élnek sárkányok akkor nyomaik maradtak hátra? Az ilyen szerelem varázslat nem igazságtalan a másikkal szemben? És.
*Ha nem állítják meg, akkor úgy tűnik ő még folytatni fogja a kérdéseit azok alapján amit hallott.*
*Az apróbb és kicsivel nagyobb népek bólogatnak, hümmögnek, ahogy a válaszokat hallgatják. Néhányan hangosabban is kinyilvánítják tetszésüket vagy épp az ellenkezőjét. Mint például Mharassi. Akinek a gúnyos mosoly hamar leolvad a szájáról, és sokkalta sértett vonásokat vesz fel.*
- Legyen.
*Törődik bele a büntetésbe Mharassi, míg a másik kettő Tormik és Grail egy megadó sóhajjal fogadják el sorsukat. Mi szerint majd együtt bújhatják a Thargokról szóló könyveket. Pashtra szavaira Mharassi azonban csak a szemét forgatja. Mit is érdekli őt mi történt évekkel ezelőtt. A megjátszás kedvéért bólint csak megegyezően, hogy végre folytatódjon a mese est. Amiről ő már jól láthatóan távozna.
Miután Maira terelődik a mese est, és fény derül annak mágikus mivoltára. Tigober viccét kiélvezve ereszti ki jóleső kacaját, amit a győzelemittassága fűszerez meg. Mert testévérétől várja majd bizony azt az egy aranyas fogadást. Örömének az vet véget, amikor Mai szúrós kékjei villannak rá. A mosoly hamar fancsalivá válik, és a kacaj is egyre félősebbé válik.*
- He..hehe. Igen Mai néni.
*Vakarja meg tarkóját a gnóm, és hamar magába folytja a nevetésének maradékát.
Silypi csillogó szemekkel, és kezeit szorosan összekulcsolva maga előtt hallgatja Mai szavait. Izgatottságát is alig tudja magában tartani, és válaszul csak néhány heves bólintással képes csak válaszolni. Reményfűtött tekintettel pillant hirtelen Oriver irányába, akit bizony már akkor alaposan megnézett mikor belépett az ajtón. Kor ide vagy oda. A kislányoknak is lehetnek már a nagy szerelmei. Akiknek napestig fognák a kezét. Mert mi mást csinálnak a szerelmesek nemdebár?*
- Ohh.
*Szólal fel szomorkásan kissé Merken, akin jól láthatóan jobban beleélte magát ebbe a mágia mint azt kellett volna.*
- De attól még ha találok egy sündisznót megtarthatom?
*Kérdezi még reménykedve a kis fiúcska. De hamar el is halkul, hogy a műsor folytatódhasson.
Persze ki más ha nem Cilia ragadná meg az alkalmat arra, hogy magának "követelje" a mese estét. Kíváncsisága alaposan felül kerekedett rajta. És a kisasszony nem is igazán akar ellenállni neki. Ritkán lát bármilyen nemű varázsitalt. Könyvekben olvasott róla sokat, és Nimeril is mesélt egys mást már róluk. Így behatározni annyira nehéz nem volt számára. Hiszen ezzel akar majd foglalkozni majd a jövőben. Látszik is a boldogság, hogy nem mondott badarságot akkor mikor eltalálta az ital mivoltát. Pashthra kérdésére csupán változik meg arcvonása, ahogy azon gondolkodik el. Lehetséges, hogy tényleg a lovag keverte? Pedig nem igazán tűnik olyas valakinek aki naphosszat töltene el egy apró furcsa illató laborban. Szerényen már ingatná is a fejét egy félénk mosollyal. Ám bele sem kell kezdenie. A férfi hamar elárulja, hogy bizony nem ő keverte.*
~ Nestar? Alkimista? ~
*Kerekedik ki a szeme Cilianak a hallottak után. És száját már nyitná is újabb kérdésre. Ám Mai hangos torok köszörülése belé fojtja a kérdést. Cilia lelkesedése hamar le is lankad. Rá is jön hamar hol a helye és nyakát behúzva vegyül el az apró népek között. Így is hallott elég érdekességet amin elgondolkodhat. A szökőkút betegségének a lehetőségeiről. Mi okozhatta azt, és hogyan oldhatták meg. Szívesen kérdezne még a Thargokról is. De ezt most, meg kell hagynia a többiek számára.
Jarviel aki eddig hallottakat már vagy százsor átpörgette saját fejében. És bizony rajta is látszik, hogy rengeteg kérdése van, amit most meg is próbál elhadarni gyorsan.*
- Miért élnek külön a Thargok, ha nem is barbárok? Ha már nem élnek sárkányok akkor nyomaik maradtak hátra? Az ilyen szerelem varázslat nem igazságtalan a másikkal szemben? És.
*Ha nem állítják meg, akkor úgy tűnik ő még folytatni fogja a kérdéseit azok alapján amit hallott.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-22 15:43:24
Üzenet elküldve: 2026-01-22 15:43:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* Úgy tűnik, hogy válaszai nem csak elégségesnek bizonyulnak, de sikerül magáról átterelnie a szót az Árvaház gyönyörű vezetőnőjére, amit cseppet sem bán. A megjegyzésre, miszerint a thargok barbárok lennének, ott van a nyelve hegyén a válasz, de nem árulja el inkább, hogy ő is közéjük tartozott. Inkább megcsóválja a fejét, és hagyja, hogy szerelme kioktassa a gyermeket. Utána viszont úgy dönt, hogy segít a mélységinek kicsit, hogy mégis milyen irányba érdemes elinduljon a könyvtárban, amikor kutatni kezd a déliekről. *
- Fogadj meg egy jó tanácsot, ha találkozol egy tharggal, ne nevezd szemtől szemben barbárnak. Ugyan vannak köztük olyanok, akik nem a városi szokásokhoz szoktak, és épp ezért hajlamosak egy ilyen kijelentésre ököllel válaszolni, a legtöbbjük civilizált, remek ember. Ti talán nem emlékeztek rá, de alig pár éve komoly járvány tombolt, még itt, Artheniorban is. Nem lehetett inni a szökőkút vizéből, aki mégis ivott belőle, vagy hozzáért, azokon komoly kórság lett újjá, ami aztán terjedni kezdett. Nem sokkal a lázadás után volt ez, amikor igen sokan a thargoknál kerestek menedéket. És a járványt bizony pont egy Tharg tudós fékezte meg, Habrertus, és két bájos segítője. A Kancellár nagytudású ember, aki a Hadúr szolgálatában állt hosszú évekig. Nélküle számtalan halál tizedelte volna meg a város népességét, és valószínűleg a legtöbben pont az utcán élők, és az árvák lettek volna, akik erre a sorsra jutnak. A városi tanács is kiemelt dicséretben részesítette őket emiatt. * Válaszol inkább megfontoltan a kihívásra. Bár ő maga nem nevezhető nagy tudásúnak, mégis valamelyest magára vette a barbár kijelentést. Hiszen amikor a városba érkezett, még olvasni sem tudott. Talán ez a rövid történet segít kicsit a fiúcska kedvén, hogy nagyobb lendülettel nyálazza át a könyveket. Ezután viszont hagyja, hogy kicsit kedvese irányába terelődjön az érdeklődés, hiszen valóban, sokkal érdekesebb és izgalmasabb a mágia, mint bármi, amivel ő tudna szolgálni. Még ha bele is kóstolt ebbe a világba, Mainak az árnyéka sem lehetne. Egészen addig élvezi, hogy lekerül róla a figyelem, amíg a zöld ital kapcsán fel nem csillan a szőke kislány szeme. Természetesen hagyja, hogy megvizsgálja, hiszen nem ismeri fel őt a körözési plakátról, ezért nem gondolja, hogy enyves kezű kis elf lenne. *
- Méregzöld, valóban. * Helyesel miközben átadja a fiolát, és a kérdésre felvonja a szemöldökét. *
- Tán nem úgy nézek ki, mint aki kikeveri magának? * Kérdezi mosolyogva, de meg se várva a választ rázza meg a fejét, tincsei csak úgy csapkodnak jobbra és balra a mozdulat közben. *
- Természetesen ezzel a tudással nem rendelkezem. Nestar keverte ki, aki egyébként, érdekesség * fordul vissza a mélységi fiúcska felé * nem csak a legnagyobb tudású alkimista, akit ismerek, de egyben a thargoknál is szolgált évekig. Érdemes lehet beleírni a beszámolóba ezt is. * Mosolyog bátorítóan a pimasz fiúcskára, mielőtt visszafordulna a lánykához, hogy visszavegye tőle jogos tulajdonát. *
- Nincsenek komoly ismereteim ilyen téren, se a bájitalok, se a gyógyászat terén, de azt gondolom, hogy olyan lehet, mint amikor a szálkát körbenövi a test. Illetve vannak olyan barbár törzsek, akik csontokat szúrnak át a fülükön, és egyéb részeiken, ott is a test úgy gyógyul be, hogy az adott dolog benne marad. * Vonja meg a vállát, bár érezhető a bátortalan hangján, hogy inkább tippel, mint oktat. Jól is jön, hogy a hollója közbe szól, vagyis köhint, mert ezen a téren kezd kifulladni az ismeretekből, és jóval bátortalanabb a találgatás terepére tévedve. Inkább a Jarvielnek nevezett fiú felé pillant, és bátorítóan néz rá, joviális arckifejezéssel. Próbál nem ijesztő, hanem befogadó hatást kelteni benne. *
* Úgy tűnik, hogy válaszai nem csak elégségesnek bizonyulnak, de sikerül magáról átterelnie a szót az Árvaház gyönyörű vezetőnőjére, amit cseppet sem bán. A megjegyzésre, miszerint a thargok barbárok lennének, ott van a nyelve hegyén a válasz, de nem árulja el inkább, hogy ő is közéjük tartozott. Inkább megcsóválja a fejét, és hagyja, hogy szerelme kioktassa a gyermeket. Utána viszont úgy dönt, hogy segít a mélységinek kicsit, hogy mégis milyen irányba érdemes elinduljon a könyvtárban, amikor kutatni kezd a déliekről. *
- Fogadj meg egy jó tanácsot, ha találkozol egy tharggal, ne nevezd szemtől szemben barbárnak. Ugyan vannak köztük olyanok, akik nem a városi szokásokhoz szoktak, és épp ezért hajlamosak egy ilyen kijelentésre ököllel válaszolni, a legtöbbjük civilizált, remek ember. Ti talán nem emlékeztek rá, de alig pár éve komoly járvány tombolt, még itt, Artheniorban is. Nem lehetett inni a szökőkút vizéből, aki mégis ivott belőle, vagy hozzáért, azokon komoly kórság lett újjá, ami aztán terjedni kezdett. Nem sokkal a lázadás után volt ez, amikor igen sokan a thargoknál kerestek menedéket. És a járványt bizony pont egy Tharg tudós fékezte meg, Habrertus, és két bájos segítője. A Kancellár nagytudású ember, aki a Hadúr szolgálatában állt hosszú évekig. Nélküle számtalan halál tizedelte volna meg a város népességét, és valószínűleg a legtöbben pont az utcán élők, és az árvák lettek volna, akik erre a sorsra jutnak. A városi tanács is kiemelt dicséretben részesítette őket emiatt. * Válaszol inkább megfontoltan a kihívásra. Bár ő maga nem nevezhető nagy tudásúnak, mégis valamelyest magára vette a barbár kijelentést. Hiszen amikor a városba érkezett, még olvasni sem tudott. Talán ez a rövid történet segít kicsit a fiúcska kedvén, hogy nagyobb lendülettel nyálazza át a könyveket. Ezután viszont hagyja, hogy kicsit kedvese irányába terelődjön az érdeklődés, hiszen valóban, sokkal érdekesebb és izgalmasabb a mágia, mint bármi, amivel ő tudna szolgálni. Még ha bele is kóstolt ebbe a világba, Mainak az árnyéka sem lehetne. Egészen addig élvezi, hogy lekerül róla a figyelem, amíg a zöld ital kapcsán fel nem csillan a szőke kislány szeme. Természetesen hagyja, hogy megvizsgálja, hiszen nem ismeri fel őt a körözési plakátról, ezért nem gondolja, hogy enyves kezű kis elf lenne. *
- Méregzöld, valóban. * Helyesel miközben átadja a fiolát, és a kérdésre felvonja a szemöldökét. *
- Tán nem úgy nézek ki, mint aki kikeveri magának? * Kérdezi mosolyogva, de meg se várva a választ rázza meg a fejét, tincsei csak úgy csapkodnak jobbra és balra a mozdulat közben. *
- Természetesen ezzel a tudással nem rendelkezem. Nestar keverte ki, aki egyébként, érdekesség * fordul vissza a mélységi fiúcska felé * nem csak a legnagyobb tudású alkimista, akit ismerek, de egyben a thargoknál is szolgált évekig. Érdemes lehet beleírni a beszámolóba ezt is. * Mosolyog bátorítóan a pimasz fiúcskára, mielőtt visszafordulna a lánykához, hogy visszavegye tőle jogos tulajdonát. *
- Nincsenek komoly ismereteim ilyen téren, se a bájitalok, se a gyógyászat terén, de azt gondolom, hogy olyan lehet, mint amikor a szálkát körbenövi a test. Illetve vannak olyan barbár törzsek, akik csontokat szúrnak át a fülükön, és egyéb részeiken, ott is a test úgy gyógyul be, hogy az adott dolog benne marad. * Vonja meg a vállát, bár érezhető a bátortalan hangján, hogy inkább tippel, mint oktat. Jól is jön, hogy a hollója közbe szól, vagyis köhint, mert ezen a téren kezd kifulladni az ismeretekből, és jóval bátortalanabb a találgatás terepére tévedve. Inkább a Jarvielnek nevezett fiú felé pillant, és bátorítóan néz rá, joviális arckifejezéssel. Próbál nem ijesztő, hanem befogadó hatást kelteni benne. *
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-22 15:14:04
Üzenet elküldve: 2026-01-22 15:14:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Szívesen beszélné meg a szobák dolgát Oriverrel, de ez most nem alkalmas pillanat. Amint eloszlik a gyereksereg, sort keríthetnek rá, de most mindenkinek érdemes kivenni a részét a történésekből, ki-ki a maga módján. Valóban rendkívül fontos, hogy ki milyen kérdést tesz fel, s Mai számára a válaszok is éppoly súllyal bírnak. Egyszerre fürkészi a ház népét, Pashthra szavait, na meg Oriver kiállását. Neki kötelessége minden falak közé lépőt figyelemmel kísérni, elemezni.
Mharassi szavaira keményednek a vonásai. A fiúcska modora hagy némi kívánnivalót. Lassan ingatja meg a fejét, jelezve számára, hogy nem tetszik, amit hall, s ebből a mélységi kölyök pontosan tudhatja, hogy ha tovább fűzi, akkor nem teszi zsebre a büntetését.*
- Szívem, megfelelő utánajárás nélkül aligha kellene efféle gondolatnak elhagyni a szád. De van egy hatod összegyűjteni némi információt a könyvtárból, hogy képet kapj róluk, amit majd aztán elolvasok és értékelek. *A már nevetésben kitörő társaira vetül a jegeskék írisz.* - Nahát, segítséged is akadt!
*Magában elégedett, de nem fecsérel több szót, mindenki tudni fogja a dolgát, ismerik már Mai szabályait.
Természetesen csüng szerelme szavain, bár, mikor őt kezdi el édes szavaival dicsérni, egy pillanatra a szíve is megszűnik dobogni. Ugyan nem titkolja, hogy miféle erő birtokában is van, de sosem kérkedik vele. Furcsa érzés, ahogy egyszerre elönti a jóleső érzés, egy leheletnyi zavarral. A gyerkőcök mókázása az, ami kissé elodázza ennek élét. Sajnos túl jó volt a poén, de ő maga nem nevetheti el magát.*
- Nem emlegetném Anviel seprűjét, Kicsikém, még a végén neked kell vele tisztán tartanod a házat néhány napig. *Mosolya persze megengedő, nem olyan szigorú, de a személyzetet érintő tréfákat nem szabad teljességgel elfogadni.*
- Silypi, Drágám, olyan mágia létezik, ami egy rövid időre olyan szerelemre gyújtja a szíveket, amit addig elképzelni sem tudtak a felek, na de, hogy ez működik-e ilyen helyzetben is… a fantáziádra bízom. *Kacsint egyet, természetesen a maga módján még működhet is, na de meg nem fog maradni az érzés.*
- Állatokat? Szelídíteni tudok állatokat. *Nevet fel, fejét csóválva.* - De sajnos szóra még én sem tudom bírni őket. Na, de elég belőlem, ígérem, egyszer én is válaszolok mindenre, de most sokkal érdekesebb kalandokról hallhattok!
*Hagyja, hogy rohamozzák tovább Pashthrát, de néha Oriver felé is pislant, hogy meglássa, hogyan tűri e helyzetet. Mellé is lép.*
- Csodálatosak, nem gondolod? *Kérdi a gyerekekre gondolva, majd Cilia felé néz.
Boldogsággal tölti el, hogy a képzeletben már örökbe fogadott leánya és szerelme milyen jól elbeszélgetnek a gyógyítás dolgáról. Egy pillanatra arról is megfelejtkezik, hogy mások is kérdezni szeretnének, s hogy amúgy sem ildomos Ciliának nagyobb teret adni. Attól még itt mindenki egyenlő, mert az ő szíve másként dobban a szőkeségre tekintve. Csakhamar köhint egyet, hogy érzékelje a leányzó, hogy elég, persze nem fog senkit két mondat közben megszakítani. Megvárja Pash magyarázatának végét.*
- Jarviel még nem kérdezett… gyerünk, csak bátran. *Szúrja ki, hogy szinte remeg a fiú szája, hogy kinyílhasson.*
*Szívesen beszélné meg a szobák dolgát Oriverrel, de ez most nem alkalmas pillanat. Amint eloszlik a gyereksereg, sort keríthetnek rá, de most mindenkinek érdemes kivenni a részét a történésekből, ki-ki a maga módján. Valóban rendkívül fontos, hogy ki milyen kérdést tesz fel, s Mai számára a válaszok is éppoly súllyal bírnak. Egyszerre fürkészi a ház népét, Pashthra szavait, na meg Oriver kiállását. Neki kötelessége minden falak közé lépőt figyelemmel kísérni, elemezni.
Mharassi szavaira keményednek a vonásai. A fiúcska modora hagy némi kívánnivalót. Lassan ingatja meg a fejét, jelezve számára, hogy nem tetszik, amit hall, s ebből a mélységi kölyök pontosan tudhatja, hogy ha tovább fűzi, akkor nem teszi zsebre a büntetését.*
- Szívem, megfelelő utánajárás nélkül aligha kellene efféle gondolatnak elhagyni a szád. De van egy hatod összegyűjteni némi információt a könyvtárból, hogy képet kapj róluk, amit majd aztán elolvasok és értékelek. *A már nevetésben kitörő társaira vetül a jegeskék írisz.* - Nahát, segítséged is akadt!
*Magában elégedett, de nem fecsérel több szót, mindenki tudni fogja a dolgát, ismerik már Mai szabályait.
Természetesen csüng szerelme szavain, bár, mikor őt kezdi el édes szavaival dicsérni, egy pillanatra a szíve is megszűnik dobogni. Ugyan nem titkolja, hogy miféle erő birtokában is van, de sosem kérkedik vele. Furcsa érzés, ahogy egyszerre elönti a jóleső érzés, egy leheletnyi zavarral. A gyerkőcök mókázása az, ami kissé elodázza ennek élét. Sajnos túl jó volt a poén, de ő maga nem nevetheti el magát.*
- Nem emlegetném Anviel seprűjét, Kicsikém, még a végén neked kell vele tisztán tartanod a házat néhány napig. *Mosolya persze megengedő, nem olyan szigorú, de a személyzetet érintő tréfákat nem szabad teljességgel elfogadni.*
- Silypi, Drágám, olyan mágia létezik, ami egy rövid időre olyan szerelemre gyújtja a szíveket, amit addig elképzelni sem tudtak a felek, na de, hogy ez működik-e ilyen helyzetben is… a fantáziádra bízom. *Kacsint egyet, természetesen a maga módján még működhet is, na de meg nem fog maradni az érzés.*
- Állatokat? Szelídíteni tudok állatokat. *Nevet fel, fejét csóválva.* - De sajnos szóra még én sem tudom bírni őket. Na, de elég belőlem, ígérem, egyszer én is válaszolok mindenre, de most sokkal érdekesebb kalandokról hallhattok!
*Hagyja, hogy rohamozzák tovább Pashthrát, de néha Oriver felé is pislant, hogy meglássa, hogyan tűri e helyzetet. Mellé is lép.*
- Csodálatosak, nem gondolod? *Kérdi a gyerekekre gondolva, majd Cilia felé néz.
Boldogsággal tölti el, hogy a képzeletben már örökbe fogadott leánya és szerelme milyen jól elbeszélgetnek a gyógyítás dolgáról. Egy pillanatra arról is megfelejtkezik, hogy mások is kérdezni szeretnének, s hogy amúgy sem ildomos Ciliának nagyobb teret adni. Attól még itt mindenki egyenlő, mert az ő szíve másként dobban a szőkeségre tekintve. Csakhamar köhint egyet, hogy érzékelje a leányzó, hogy elég, persze nem fog senkit két mondat közben megszakítani. Megvárja Pash magyarázatának végét.*
- Jarviel még nem kérdezett… gyerünk, csak bátran. *Szúrja ki, hogy szinte remeg a fiú szája, hogy kinyílhasson.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-21 18:23:59
Üzenet elküldve: 2026-01-21 18:23:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aranyszarvas//
*A férfi egy egészen könnyedén megfejthető lény, na de a nő! A nő egy csoda. Hogy miért? Azért, mert azt mondják, a csodák olyasvalamik, melyekre nincs épkézláb magyarázat, pontosan úgy, ahogy sokszor a női elme kifürkészhetetlenül bonyolult labirintusának talányaira sincs, mint például arra, hogy egy barna ló mitől lesz fahéj vagy épp dió színű, vagy éppen arra, hogy miből kellene azt tudnia, hogy épp melyik szoba a szabad. Persze, Mai hamar hozzáteszi a mondandójához, hogy majd ő megmutatja, de addigra már jócskán a gondolatai mélyén jár, melynek konklúziója továbbra is ugyanaz: a női nem egy csoda, és pontosan ezért imádja őket, mert titokzatosak, megfejthetetlenek és gyönyörűek mind egy szálig. Az más kérdés, hogy a kisasszony a leggyönyörűbbek között is szebb a többinél, ezért is választotta őt annakidején múzsájának, és nem valamelyik nővérét, pedig aztán ők sem szégyenkezhettek.*
- Persze, rendben, maradok. *Válaszolja végül gondolattengeréből felbukkanva, s még egy mosolyt is megejt, miközben tekintete már ismét a hóhajú harcosra irányul, akinek úgy tűnik, hogy némi bátorítás és a gyerekek lelkesedése elég volt ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti nehézségeken. Hosszas történetmesélésbe kezd, amiről persze rögtön lerí, hogy szavai többek egyszerű mesénél. Valódi élettapasztalatokat önt meseszerű formába, hogy a gyerekeket egy kedves, különleges világba kalauzolja. Noha ez a kedvesség egy furcsa, szokatlan irányba is tolódik, ahová a tündérmesék általában nem jutnak el, de ennek ellenére abban biztos lehet, hogy a férfi sokat megélt kalandor lehet, pont olyan, mint ő maga, de az is elképzelhető, hogy amaz már jóval előtte jár élettapasztalat terén. Sőt, szinte biztos.
Ami a gyerekeket illeti, úgy tűnik, ők is hasonlóan élvezik a kis mese estet, és nem is tudják, hogy a reakciójuk mennyi mindent elmond a személyiségükről. Habár a nevét még egyiküknek sem tudja, de az arcokhoz már most viselkedésformákat próbál társítani. A sötételf fiúcska lehet a kakukktojás, kissé magának való, talán magányos is, míg a gnómok bizonyára a ház mókamestere címért versengenek.
Ciliát már jobban ismeri, de az határozottan meglepi, hogy milyen könnyedén ismeri fel a harcosnál lévő varázsitalt. Erre kevesen képesek még a felnőttek közül is, így hát büszkén mosolyodik el, mikor látja a kis szőke érdeklődését.
Szólni továbbra sem szól, csupán gyűjti a meglátásokat és a kérdéseket, melyeket alkalomadtán majd fel is tervez tenni az igazgatnónőnek.*
*A férfi egy egészen könnyedén megfejthető lény, na de a nő! A nő egy csoda. Hogy miért? Azért, mert azt mondják, a csodák olyasvalamik, melyekre nincs épkézláb magyarázat, pontosan úgy, ahogy sokszor a női elme kifürkészhetetlenül bonyolult labirintusának talányaira sincs, mint például arra, hogy egy barna ló mitől lesz fahéj vagy épp dió színű, vagy éppen arra, hogy miből kellene azt tudnia, hogy épp melyik szoba a szabad. Persze, Mai hamar hozzáteszi a mondandójához, hogy majd ő megmutatja, de addigra már jócskán a gondolatai mélyén jár, melynek konklúziója továbbra is ugyanaz: a női nem egy csoda, és pontosan ezért imádja őket, mert titokzatosak, megfejthetetlenek és gyönyörűek mind egy szálig. Az más kérdés, hogy a kisasszony a leggyönyörűbbek között is szebb a többinél, ezért is választotta őt annakidején múzsájának, és nem valamelyik nővérét, pedig aztán ők sem szégyenkezhettek.*
- Persze, rendben, maradok. *Válaszolja végül gondolattengeréből felbukkanva, s még egy mosolyt is megejt, miközben tekintete már ismét a hóhajú harcosra irányul, akinek úgy tűnik, hogy némi bátorítás és a gyerekek lelkesedése elég volt ahhoz, hogy túllendüljön a kezdeti nehézségeken. Hosszas történetmesélésbe kezd, amiről persze rögtön lerí, hogy szavai többek egyszerű mesénél. Valódi élettapasztalatokat önt meseszerű formába, hogy a gyerekeket egy kedves, különleges világba kalauzolja. Noha ez a kedvesség egy furcsa, szokatlan irányba is tolódik, ahová a tündérmesék általában nem jutnak el, de ennek ellenére abban biztos lehet, hogy a férfi sokat megélt kalandor lehet, pont olyan, mint ő maga, de az is elképzelhető, hogy amaz már jóval előtte jár élettapasztalat terén. Sőt, szinte biztos.
Ami a gyerekeket illeti, úgy tűnik, ők is hasonlóan élvezik a kis mese estet, és nem is tudják, hogy a reakciójuk mennyi mindent elmond a személyiségükről. Habár a nevét még egyiküknek sem tudja, de az arcokhoz már most viselkedésformákat próbál társítani. A sötételf fiúcska lehet a kakukktojás, kissé magának való, talán magányos is, míg a gnómok bizonyára a ház mókamestere címért versengenek.
Ciliát már jobban ismeri, de az határozottan meglepi, hogy milyen könnyedén ismeri fel a harcosnál lévő varázsitalt. Erre kevesen képesek még a felnőttek közül is, így hát büszkén mosolyodik el, mikor látja a kis szőke érdeklődését.
Szólni továbbra sem szól, csupán gyűjti a meglátásokat és a kérdéseket, melyeket alkalomadtán majd fel is tervez tenni az igazgatnónőnek.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:39:09
Üzenet elküldve: 2026-01-20 21:39:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*A felnőttek kakaskodását nem igazán fogták fel a fiatal szempárok. Azok inkább már tenyerüket dörzsölik miféle kérdésekkel záporozhatják meg a lovagot. Ennek a lelkesedésnek Mai húzza meg a pórázát. Hogy ez éppen visszafogta őket, vagy a második kérdés felhozása csak jobban felcsigázta őket nem igazán lehet sejteni. De nem is várakoznak tovább, egyikük követi a másikat szépen lassan. Egyesek ki is nyilvánítják csalódottságukat egy halk fájdalmas sóhajjal, mi szerint a könyvekben felolvasott mese lehet valójában nem más mint ami. Csak egy mese. Ám a Thragok említését néhányan különösen érdekesnek vélik. Ám mégis egy hang hallatszik inkább a tömegből. Mharassi, aki rosszindulatával átitatott kérdését teszi fel.*
- De hát azok nem vademberek? Még, hogy úrnő. Cöh.
*Rázza meg a fejét, ahogy a hanyagul a vállát a falnak támasztva, érdektelenül nézi Pashtrat. Egy két fiúcska összenéz, tanácstalanul. Egy ketten még bólintanak is. Egyetértően ők is így hallották.
A következő válasz is firtatásra kerül.*
- HÁHÁ! Tudtam én! Ha már van oka kutatni valamiért biztos léteznek.
*Ugrik fel örömében Tirwen. Aki már alig várja, hogy Pashtra majd utána járjon a barátjának a sárkányokkal kapcsolatban.
A rengeteg számpár hirtelen Pashtáról Maira tapad. Páran még a szájukat is kitátják.
Ekkor azonban a két gnóm testvér egyike. Tigober rávág Mibbli vállára egy zsibbasztót.*
- HÁ mondtam én! Jössz egy arannyal! Láttam amit láttam!
*Mondja ki büszkén Tigober, aki akkoriban alig hitt a szemének mikor Mai egymaga lebegtetett arrébb egy nagyobb farönköt a kertben. A lelkesedésben Cilia nem vesz részt csupán. Aki ezzel a kis "nyílt" titokkal pár jó ideje tisztában van. A szőkeség inkább azon gondolkodik. Mai miért tanított volna bármit is Pashnak. Tán jó barátok? Vagy egy tanonca lenne? Bár arról még nem hallott, hogy Mai tanítványokat vett volna a szárnyai alá. Ám ez egy kisebb lavinát zúdít el, még ha Pashtra csak kedveskedni is akart szíve hölgyének. Úgyanis a lovagoknál egy valami érdekesebb. A mágia. Páran feltéve kezeiket teszik fel Mainak kérdéseiket. Egyáltalán nem sorjában.*
- Ez igaz Mai? Akkor létezik ilyen mágia?
*Kérdezi lelkesen Silypi, most már kitolakodva a fiúk szorongásából.*
- Így már értem miért hiányzik néha Anviel néni seprűje.
*Szólal fel kacagva Tigober, aki utána vöröslő arccal figyeli Mai jégkékjeit. Ezen kis komiszságon még Mharassi is halkan felkuncogott a társaság szélén.*
-Tigober.
*Szólal fel szúrós szemekkel a tömegből Cilia és nézi csúnya szemekkel a gnómot. Bár végül ő maga sem bírja sokáig, és elkacagja magát rajta röviden. Bocsánatkérő zöldjei is egy pillanatra Maira szegeződnek. Pusztán reméli nem veszi magára a viccet.*
- Tudsz esetleg állatokat idézni? Én szeretnék egy beszélő sündisznót.
* Szólal fel szégyenlősen Merken a káoszban.
Ám a többi kérdés is megválaszolásra kerül. Még Ciliájé is. Annak ellenére, sokaknak nem nyerte el tetszését a kérdése. A szőkeség tekintete Pashtrára ragad, és érthetően bólint annak szavára. Azonban nem sokáig ragad tekintete a másikéra. Ugyanis amikor az előhúz egy apró üvegcsét. Cilia tekintete még nagyobbra nyílik. És mielőtt amaz megszólalhatna, rávágja.*
- Az egy méregzöld ital? Megnézhetem?
*Lép előre a tömegen átsimulva a szőkeség abban reménykedve, hogy az üvegcsét kézbe foghatja. Ha esetleg a férfi átadja neki, akkor Cilia felemeli kissé a magasba. Hogy a szobában lévő fény valamelyest jobban megvilágítsa. A kis tudós palánta pedig alaposan megvizsgálja a benne kavargó löttyöt.*
- Ki keverte ki neked?
*Teszi fel kérdését, és ha persze megkapta az italt rögtön vissza is adja óvatosan. Elvégre tudja mekkora értéket is jelent ez az apró kis ital.
A véres kérdésre pedig Cilia az aki meggondolatlanul áll inkább bele a részletekbe.*
- Ha óvatlanul rántjuk ki akkor szét véghatja belsőséget, és a sérült elvérzik. De, hogy nem löki ki az ital hatására a nyilat?
*Az elf lány, talán túlságosan is belemélyült a kis praktikáiba. És a gyerek sereg is kicsit alább ragadt ennek hallatán. Néhányan szörnyülködve a fiatalok közül. Jó páran inkább kiábrándultan. Ám egy két fiúcska lelkesen figyeli az éppen kitörő eseményeket.*
*A felnőttek kakaskodását nem igazán fogták fel a fiatal szempárok. Azok inkább már tenyerüket dörzsölik miféle kérdésekkel záporozhatják meg a lovagot. Ennek a lelkesedésnek Mai húzza meg a pórázát. Hogy ez éppen visszafogta őket, vagy a második kérdés felhozása csak jobban felcsigázta őket nem igazán lehet sejteni. De nem is várakoznak tovább, egyikük követi a másikat szépen lassan. Egyesek ki is nyilvánítják csalódottságukat egy halk fájdalmas sóhajjal, mi szerint a könyvekben felolvasott mese lehet valójában nem más mint ami. Csak egy mese. Ám a Thragok említését néhányan különösen érdekesnek vélik. Ám mégis egy hang hallatszik inkább a tömegből. Mharassi, aki rosszindulatával átitatott kérdését teszi fel.*
- De hát azok nem vademberek? Még, hogy úrnő. Cöh.
*Rázza meg a fejét, ahogy a hanyagul a vállát a falnak támasztva, érdektelenül nézi Pashtrat. Egy két fiúcska összenéz, tanácstalanul. Egy ketten még bólintanak is. Egyetértően ők is így hallották.
A következő válasz is firtatásra kerül.*
- HÁHÁ! Tudtam én! Ha már van oka kutatni valamiért biztos léteznek.
*Ugrik fel örömében Tirwen. Aki már alig várja, hogy Pashtra majd utána járjon a barátjának a sárkányokkal kapcsolatban.
A rengeteg számpár hirtelen Pashtáról Maira tapad. Páran még a szájukat is kitátják.
Ekkor azonban a két gnóm testvér egyike. Tigober rávág Mibbli vállára egy zsibbasztót.*
- HÁ mondtam én! Jössz egy arannyal! Láttam amit láttam!
*Mondja ki büszkén Tigober, aki akkoriban alig hitt a szemének mikor Mai egymaga lebegtetett arrébb egy nagyobb farönköt a kertben. A lelkesedésben Cilia nem vesz részt csupán. Aki ezzel a kis "nyílt" titokkal pár jó ideje tisztában van. A szőkeség inkább azon gondolkodik. Mai miért tanított volna bármit is Pashnak. Tán jó barátok? Vagy egy tanonca lenne? Bár arról még nem hallott, hogy Mai tanítványokat vett volna a szárnyai alá. Ám ez egy kisebb lavinát zúdít el, még ha Pashtra csak kedveskedni is akart szíve hölgyének. Úgyanis a lovagoknál egy valami érdekesebb. A mágia. Páran feltéve kezeiket teszik fel Mainak kérdéseiket. Egyáltalán nem sorjában.*
- Ez igaz Mai? Akkor létezik ilyen mágia?
*Kérdezi lelkesen Silypi, most már kitolakodva a fiúk szorongásából.*
- Így már értem miért hiányzik néha Anviel néni seprűje.
*Szólal fel kacagva Tigober, aki utána vöröslő arccal figyeli Mai jégkékjeit. Ezen kis komiszságon még Mharassi is halkan felkuncogott a társaság szélén.*
-Tigober.
*Szólal fel szúrós szemekkel a tömegből Cilia és nézi csúnya szemekkel a gnómot. Bár végül ő maga sem bírja sokáig, és elkacagja magát rajta röviden. Bocsánatkérő zöldjei is egy pillanatra Maira szegeződnek. Pusztán reméli nem veszi magára a viccet.*
- Tudsz esetleg állatokat idézni? Én szeretnék egy beszélő sündisznót.
* Szólal fel szégyenlősen Merken a káoszban.
Ám a többi kérdés is megválaszolásra kerül. Még Ciliájé is. Annak ellenére, sokaknak nem nyerte el tetszését a kérdése. A szőkeség tekintete Pashtrára ragad, és érthetően bólint annak szavára. Azonban nem sokáig ragad tekintete a másikéra. Ugyanis amikor az előhúz egy apró üvegcsét. Cilia tekintete még nagyobbra nyílik. És mielőtt amaz megszólalhatna, rávágja.*
- Az egy méregzöld ital? Megnézhetem?
*Lép előre a tömegen átsimulva a szőkeség abban reménykedve, hogy az üvegcsét kézbe foghatja. Ha esetleg a férfi átadja neki, akkor Cilia felemeli kissé a magasba. Hogy a szobában lévő fény valamelyest jobban megvilágítsa. A kis tudós palánta pedig alaposan megvizsgálja a benne kavargó löttyöt.*
- Ki keverte ki neked?
*Teszi fel kérdését, és ha persze megkapta az italt rögtön vissza is adja óvatosan. Elvégre tudja mekkora értéket is jelent ez az apró kis ital.
A véres kérdésre pedig Cilia az aki meggondolatlanul áll inkább bele a részletekbe.*
- Ha óvatlanul rántjuk ki akkor szét véghatja belsőséget, és a sérült elvérzik. De, hogy nem löki ki az ital hatására a nyilat?
*Az elf lány, talán túlságosan is belemélyült a kis praktikáiba. És a gyerek sereg is kicsit alább ragadt ennek hallatán. Néhányan szörnyülködve a fiatalok közül. Jó páran inkább kiábrándultan. Ám egy két fiúcska lelkesen figyeli az éppen kitörő eseményeket.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-20 19:41:57
Üzenet elküldve: 2026-01-20 19:41:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
* Bármennyire is unszimpatikus számára a hirtelen megjelent férfi, a vélt vagy valós félreértésekből támadó féltékenysége miatt, azért a bátorító szavakat egy halovány félmosollyal fogadja tőle. Még el is tekintene az előbbiektől, ha nem akarná hirtelen ellopni kedvesét, amitől ismét gombóc keletkezik a torkában. Erőltetnie kell magát, hogy lenyelje, de ezen sokat segít a felé elsuttogott szó, amit szerelmétől kap. Szeretné viszonozni, de azt akkor mindenki látná, úgyhogy lányos zavarában inkább csak hajába túr, és szemével üzeni, hogy jól esett neki a kedvesség. Visszafordul hát a gyerekek felé, akiket nem kell kétszer kérni, hogy ostromolják a kérdésekkel. Sorra meghallgatja mindegyiket, és épp a szőke kislány az, aki a legizgalmasabb kérdést teszi fel számára. De mindent csak szépen sorjában. *
- Nem mentettem meg semmiféle toronyból, de ismertem egyet. Már ha nevezhetjük hercegnőnek a Thargok úrnőjét. Talán ti is hallottatok róla, jó néhány évet töltött a városban, ha jól tudom. Kagaenae Thargodarról beszélek, persze. * Válaszolja az első kérdésre, majd a sárkányt firtató fiúhoz fordul, és megcsóválja a fejét. *
- Még sosem harcoltam sárkánnyal, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy valóban léteznek. De volt egy városőr, aki igen sokat kutatott a témában. Ha találkozom vele, okvetlenül megkérdezem, hogy mire jutott. * Feleli mosolyogva, és fordul máris tovább. Keresnie kell a vékonyka hang forrását, és reméli, hogy a gyermekek utat engednek tekintetének, és ránézhet a tündér fiúra, aki a kisfiús kérdést feltette. *
- Kétlem, hogy lenne ilyen varázslat, de ez nem jelenti azt, hogy ne létezne. Az igazgatónő is olyan varázslatok birtokában van, amikről én sokáig nem is hallottam, és nekem is megtanított közülük néhányat. Ha létezik olyan csók, ami felkelti a hercegnőt az álmából, azt én tőle kérdezném meg. Sokkal több tudás lapul a kobakjában, mint azt elképzelni tudnátok. Nagy tudású, hatalmas mágus. * Jelenti ki, és ezúttal az említett hollójára néz, őszinte szeretettel a szemében. Reméli, hogy jól esnek neki az igaz szavak. És ennyi komisz kölyök között nem árthat fényezni kicsit a rá vigyázó felnőtteket, hogy jobban figyeljenek rájuk. Csak ezután fordul a szőke lány felé, aki a leginkább földhözragadt, de épp ezért legérdekesebb kérdést tette fel. *
- Sok módszer van arra, hogy a sebesüléseket ellássuk, de ez mind a helyzettől függ. Bár én nem ismerem őket, de a világon számos gyógynövény van, amikből különböző főneteket, és kenőcsöket lehet készíteni, és ezek, ha megfelelően vannak elkészítve, remekül begyógyítanak mindent. Általánosságban véve ez a legolcsóbb, és leginkább széles körben ismert módszer, és a legtöbbször engem is így gyógyítottak, csata után, amikor van rá idő és lehetőség. De ha harc körben ér valakit a sérülés, akkor nincs idő leveleket préselni, főzögetni, és kenegetni. Nem is azonnali ezeknek a hatása, hosszú pihenés, és fáradtságot, fájdalmas folyamat felgyógyulni. Ilyenkor két lehetőség van, az egyik, hogy egy gyakorlott mágus, mágiával gyógyít meg. Ez a ritkábbik eset, és nem a leggyorsabb, de sokkal hatásosabb, mint egy kenőcs. * Kezd magyarázkodni, és közben az oldalára erősített kis erszényben matat, ahol többet között a pénzét is tartja, de most nem aranyat keres benne. Szerencse, hogy korábban levette a kesztyűjét, mert így könnyebb dolga van. Rövid kutakodás után előhúz egy méregzöld varázsitalt. *
- Ez a leggyorsabb, leghatásosabb gyógyír, amiben bárki reménykedhet. Szinte azonnal hat, és bármilyen sérülést begyógyít. De vigyázni kell rá, hogy a körülmények megfelelőek legyenek, amikor valaki megissza. * Halkan felkuncog, ahogy ismét a kovács jut eszébe. *
- Ha például valakinek egy nyíl áll ki a hasából, amikor egy ilyen ital hatását élvezi, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni az idegen testhez a szervezetben, és körbenövi azt. Aztán roppant kellemetlen, és körülményes folyamat az, hogy ezt eltávolítsák, és a sebet is újra ellássák. * Bár nem mondja ki, de ahogy a páncél hasi részére téved a keze, talán mindenki számára egyértelmű lehet, hogy a hóhajú harcos tapasztalatból beszél. Érdeklődve várja mindezek után, hogy érkezik-e felé még kérdés, vagy esetleg eljött az idő, hogy belekezdjen egy történet elmesélésébe. Láthatóan szívesen válaszol, és könnyebben is megy neki, de továbbra sem zárkózik el a gondolattól, hogy előadásba kezdjen. Azért a nyílról szóló történet közben többször pillant Mai felé, ellenérzést, vagy szigorú tekintetet keresve, hogy tudja, ha átlép egy határt a véres és valóságos elmeséléssel, vagy még határokon belül mozog. *
* Bármennyire is unszimpatikus számára a hirtelen megjelent férfi, a vélt vagy valós félreértésekből támadó féltékenysége miatt, azért a bátorító szavakat egy halovány félmosollyal fogadja tőle. Még el is tekintene az előbbiektől, ha nem akarná hirtelen ellopni kedvesét, amitől ismét gombóc keletkezik a torkában. Erőltetnie kell magát, hogy lenyelje, de ezen sokat segít a felé elsuttogott szó, amit szerelmétől kap. Szeretné viszonozni, de azt akkor mindenki látná, úgyhogy lányos zavarában inkább csak hajába túr, és szemével üzeni, hogy jól esett neki a kedvesség. Visszafordul hát a gyerekek felé, akiket nem kell kétszer kérni, hogy ostromolják a kérdésekkel. Sorra meghallgatja mindegyiket, és épp a szőke kislány az, aki a legizgalmasabb kérdést teszi fel számára. De mindent csak szépen sorjában. *
- Nem mentettem meg semmiféle toronyból, de ismertem egyet. Már ha nevezhetjük hercegnőnek a Thargok úrnőjét. Talán ti is hallottatok róla, jó néhány évet töltött a városban, ha jól tudom. Kagaenae Thargodarról beszélek, persze. * Válaszolja az első kérdésre, majd a sárkányt firtató fiúhoz fordul, és megcsóválja a fejét. *
- Még sosem harcoltam sárkánnyal, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy valóban léteznek. De volt egy városőr, aki igen sokat kutatott a témában. Ha találkozom vele, okvetlenül megkérdezem, hogy mire jutott. * Feleli mosolyogva, és fordul máris tovább. Keresnie kell a vékonyka hang forrását, és reméli, hogy a gyermekek utat engednek tekintetének, és ránézhet a tündér fiúra, aki a kisfiús kérdést feltette. *
- Kétlem, hogy lenne ilyen varázslat, de ez nem jelenti azt, hogy ne létezne. Az igazgatónő is olyan varázslatok birtokában van, amikről én sokáig nem is hallottam, és nekem is megtanított közülük néhányat. Ha létezik olyan csók, ami felkelti a hercegnőt az álmából, azt én tőle kérdezném meg. Sokkal több tudás lapul a kobakjában, mint azt elképzelni tudnátok. Nagy tudású, hatalmas mágus. * Jelenti ki, és ezúttal az említett hollójára néz, őszinte szeretettel a szemében. Reméli, hogy jól esnek neki az igaz szavak. És ennyi komisz kölyök között nem árthat fényezni kicsit a rá vigyázó felnőtteket, hogy jobban figyeljenek rájuk. Csak ezután fordul a szőke lány felé, aki a leginkább földhözragadt, de épp ezért legérdekesebb kérdést tette fel. *
- Sok módszer van arra, hogy a sebesüléseket ellássuk, de ez mind a helyzettől függ. Bár én nem ismerem őket, de a világon számos gyógynövény van, amikből különböző főneteket, és kenőcsöket lehet készíteni, és ezek, ha megfelelően vannak elkészítve, remekül begyógyítanak mindent. Általánosságban véve ez a legolcsóbb, és leginkább széles körben ismert módszer, és a legtöbbször engem is így gyógyítottak, csata után, amikor van rá idő és lehetőség. De ha harc körben ér valakit a sérülés, akkor nincs idő leveleket préselni, főzögetni, és kenegetni. Nem is azonnali ezeknek a hatása, hosszú pihenés, és fáradtságot, fájdalmas folyamat felgyógyulni. Ilyenkor két lehetőség van, az egyik, hogy egy gyakorlott mágus, mágiával gyógyít meg. Ez a ritkábbik eset, és nem a leggyorsabb, de sokkal hatásosabb, mint egy kenőcs. * Kezd magyarázkodni, és közben az oldalára erősített kis erszényben matat, ahol többet között a pénzét is tartja, de most nem aranyat keres benne. Szerencse, hogy korábban levette a kesztyűjét, mert így könnyebb dolga van. Rövid kutakodás után előhúz egy méregzöld varázsitalt. *
- Ez a leggyorsabb, leghatásosabb gyógyír, amiben bárki reménykedhet. Szinte azonnal hat, és bármilyen sérülést begyógyít. De vigyázni kell rá, hogy a körülmények megfelelőek legyenek, amikor valaki megissza. * Halkan felkuncog, ahogy ismét a kovács jut eszébe. *
- Ha például valakinek egy nyíl áll ki a hasából, amikor egy ilyen ital hatását élvezi, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni az idegen testhez a szervezetben, és körbenövi azt. Aztán roppant kellemetlen, és körülményes folyamat az, hogy ezt eltávolítsák, és a sebet is újra ellássák. * Bár nem mondja ki, de ahogy a páncél hasi részére téved a keze, talán mindenki számára egyértelmű lehet, hogy a hóhajú harcos tapasztalatból beszél. Érdeklődve várja mindezek után, hogy érkezik-e felé még kérdés, vagy esetleg eljött az idő, hogy belekezdjen egy történet elmesélésébe. Láthatóan szívesen válaszol, és könnyebben is megy neki, de továbbra sem zárkózik el a gondolattól, hogy előadásba kezdjen. Azért a nyílról szóló történet közben többször pillant Mai felé, ellenérzést, vagy szigorú tekintetet keresve, hogy tudja, ha átlép egy határt a véres és valóságos elmeséléssel, vagy még határokon belül mozog. *
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2026-01-20 19:20:28
Üzenet elküldve: 2026-01-20 19:20:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Aranyszarvas//
*Emberismerete nem hagyja cserben, ellenben túl sok idő nincs arra, hogy meghányja-vesse azt, mi Pashthra szemeiben lángol, ahogy Oriver felé tekint. Imponál neki, azt meg kell hagyni, de nem ereszkedhet bele efféle diadalittasságba, hogy most valaki tényleg akarja őt és még a féltékenységét is szabadjára engedi, még ha nem is túlzottan látványosan. Viszont amivel ehelyett foglalkoznia kell, az kedvese zavara, ami… édes. Kedve volna inkább ellopni a helyzetből, hogy csak a magáénak tudhassa, na de akkor tán csorba esne az egoján, hogy nem adhatta elő magát úgy, ahogyan eltervezte. Viszont, ha az eleje nem is maradéktalan az esetleges lámpaláztól, szinte biztos benne, hogy a záporozó kérdések, majd megadják a kellő löketet. S, ha az nem volna elég, a félvér bátorítón néz a szép kék szemekbe, majd nem törődve senkivel, épp úgy mozgatja ajkait, hogy Pash leolvashassa róla, hogy „szeretlek”. Háttal természetesen a tömegnek, s Oriver előtt is takarja magát testhelyzetével, de ettől még megüzeni a hóhajúnak. Tán felfognia sincs ideje viszont, hiszen a gyermekek rögvest belelendülnek, na meg a lovag is egészen barátin lép fel, amit igazán pozitív tettként könyvel el a nő.
Mai úgy dönt, hogy még nem szól bele semmibe, hiszen ezek amolyan aranyos kérdések és nagyban segíthetik a férfit abban, hogy kitalálja a történetét, vagy egyszerűen csak annyi kérdést válaszoljon meg, hogy nem is kell előadnia semmit, mert mindent kiszednek belőle.
A lovag felé tekint viszont, mikor amaz kérdezi. Kissé oldalra biccenti fejét, most elsősorban igazgató, nem pedig jó ismerős.*
- Oriver, bármelyiket kiválaszthatod, amelyik szabad… és ha mindennek vége, magam mutatom meg, de kérlek maradj itt. Hadd szokták meg, hogy már nem csak két szempár figyeli és óvja őket. *Persze a bájos mosoly nem maradhat el, de a jegeskék szemek üzenete sem, hogy ez most nem választás kérdése.* - Jut eszembe, fent is van egy nagyobbacska szoba, amit megkaphatsz, de az több éjjeli felriadással és dorgállással jár, ha egyeseket rajtakapsz azon, hogy alvás helyett mászkálnak.
*Vissza is fordul a párja és a gyerekek felé, hiszen arra kíván figyelni. Viszont mielőtt mindenki összeveszne mindenkivel, mutatóujját feltartva inti csendre a népet. Már most nem lehet követni a kérdéseket.*
- Gyerekek, egyszerre egy kérdés, majd arra egy válasz. Aztán jöhet a következő. Ígérem, mindenki sorra kerül, talán kétszer is. A lelkesség jó, de hagyjunk mindenkit érvényesülni.
*Egy pillanatra úgy réved Pashthrára, mintha kedve volna hallani a saját mesébe illő találkozásukat, de aztán hirtelen rájön, hogy az… nem gyerekfülnek való mese. Rá is harap ajkára, majd nagy levegőt véve pásztázza inkább a kölyköket és inti csendre azokat, akik egymás szavába vágva kívánnak faggatózni.*
*Emberismerete nem hagyja cserben, ellenben túl sok idő nincs arra, hogy meghányja-vesse azt, mi Pashthra szemeiben lángol, ahogy Oriver felé tekint. Imponál neki, azt meg kell hagyni, de nem ereszkedhet bele efféle diadalittasságba, hogy most valaki tényleg akarja őt és még a féltékenységét is szabadjára engedi, még ha nem is túlzottan látványosan. Viszont amivel ehelyett foglalkoznia kell, az kedvese zavara, ami… édes. Kedve volna inkább ellopni a helyzetből, hogy csak a magáénak tudhassa, na de akkor tán csorba esne az egoján, hogy nem adhatta elő magát úgy, ahogyan eltervezte. Viszont, ha az eleje nem is maradéktalan az esetleges lámpaláztól, szinte biztos benne, hogy a záporozó kérdések, majd megadják a kellő löketet. S, ha az nem volna elég, a félvér bátorítón néz a szép kék szemekbe, majd nem törődve senkivel, épp úgy mozgatja ajkait, hogy Pash leolvashassa róla, hogy „szeretlek”. Háttal természetesen a tömegnek, s Oriver előtt is takarja magát testhelyzetével, de ettől még megüzeni a hóhajúnak. Tán felfognia sincs ideje viszont, hiszen a gyermekek rögvest belelendülnek, na meg a lovag is egészen barátin lép fel, amit igazán pozitív tettként könyvel el a nő.
Mai úgy dönt, hogy még nem szól bele semmibe, hiszen ezek amolyan aranyos kérdések és nagyban segíthetik a férfit abban, hogy kitalálja a történetét, vagy egyszerűen csak annyi kérdést válaszoljon meg, hogy nem is kell előadnia semmit, mert mindent kiszednek belőle.
A lovag felé tekint viszont, mikor amaz kérdezi. Kissé oldalra biccenti fejét, most elsősorban igazgató, nem pedig jó ismerős.*
- Oriver, bármelyiket kiválaszthatod, amelyik szabad… és ha mindennek vége, magam mutatom meg, de kérlek maradj itt. Hadd szokták meg, hogy már nem csak két szempár figyeli és óvja őket. *Persze a bájos mosoly nem maradhat el, de a jegeskék szemek üzenete sem, hogy ez most nem választás kérdése.* - Jut eszembe, fent is van egy nagyobbacska szoba, amit megkaphatsz, de az több éjjeli felriadással és dorgállással jár, ha egyeseket rajtakapsz azon, hogy alvás helyett mászkálnak.
*Vissza is fordul a párja és a gyerekek felé, hiszen arra kíván figyelni. Viszont mielőtt mindenki összeveszne mindenkivel, mutatóujját feltartva inti csendre a népet. Már most nem lehet követni a kérdéseket.*
- Gyerekek, egyszerre egy kérdés, majd arra egy válasz. Aztán jöhet a következő. Ígérem, mindenki sorra kerül, talán kétszer is. A lelkesség jó, de hagyjunk mindenkit érvényesülni.
*Egy pillanatra úgy réved Pashthrára, mintha kedve volna hallani a saját mesébe illő találkozásukat, de aztán hirtelen rájön, hogy az… nem gyerekfülnek való mese. Rá is harap ajkára, majd nagy levegőt véve pásztázza inkább a kölyköket és inti csendre azokat, akik egymás szavába vágva kívánnak faggatózni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1718-1737