Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1529-1548
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:23:23
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:23:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
// Cili rablás //
*A férfi még ha meglehetősen megnyerő oldalát is akarja bemutatni. Ezzel a kis előadással rendesen ráhozta a frászt. És hiába a kedves szavak, Cilia arra már inkább csak egy pirosodó fejes bólintással tud csak válaszolni. Még szerencséje, hogy a ebédlőből mihamarabb távoznak. Mert képtelen már elviselni az őt érő szemeket. Ami lehet semennyire igaz, mert a gyerekek túlságosan elvannak foglalva a sütemény majszolással és egymás cukkolásával mintsem épp Szikrácska miféle szégyenérzeten megy keresztül.
Szót szót követ, vagyis a felnőttek épp Ciliát követik, aki sietős léptekkel halad elfelé onnan és halad igazából bárhova. Fel a lépcsőn a szobák felé? Ki az előtérbe körbe körbe? Bármi csak onnan el. Végül csak a lépcsők felé veszi az irányt. Elvégre hátán lévő táskájának súlya már rendesen húzza őt lefelé. Ideje lenne már lepakolni. Táskájának súlyát egyedül történetében való elmerül felejtetti el vele.
Lévén háttal áll és úgy magyaráz megállás nélkül mint egy pletykás öregasszony. Nem veszi észre Mai megmeredt arcvonásait. Ami másoknak biztosan felismerhetetlen lenne, ám ő talán már kiszúrná ezeket. Elvén, a rossz szokásait bizony már tényleg eltanulta Maitól. Legalább is egy részüket.
Hátra kapdossa tekintetét egy egy lépcsőfok megtételénél, és bár Mai okítása eljut fülébe. Képtelen izgatottsága miatt nyomatékot hagyni benne.*
- De hát Sa'terethet akart elűzni! *Szabadkozik a lány.* És egyáltalán hol van a vérkert? Te ismered?
*Kérdezi lelkesen, de be nem álló szája tovább csicsereg.* - De nem viselkedett örültként, csak nagyon fáradt volt és rémült. Csak enyhítettem a fájdalmán.
*Szabadkozik ismét. Elvégre tudja, hogy a veszélyes illetőkkel nem szabad szóba állni. Ezt már akkor megtanulta mikor egyedül élt az utcán és az erdőben. És most is hűen betartja ezt.*
- Jó. Fürdés után jövök rögvest.
*Válaszolja lelkesen. Mindig örül ha Mai szakít számára a drága idejéből. Tudja mostanság rengeteg a dolga, még az árvaházzal is amióta visszatértek a toronyból. Mert azalatt az idő alatt rengeteg papír munka gyűlhetett fel. Vagy épp egyéb más problémás gyerek gondok halmozódtak egymásra.
Ekkor azonban egy újabb ismerős hang üti meg fülét. Rögvest a hang irányába fordul.*
- Nimeril mester szép estét!
*Köszönti illedelmesen és lelkesen tanítóját. Akitől elég sok praktikát tanult már az ittléte alatt. Aminek nagy részét igazából már édesanyja is megtanította már neki évekkel ezelőtt. De Nimeril felelevenítette azokat még emlékezet kihagyása idején. Illetve más módon közelítette meg az anatómiai ismereteit amiért hálás az elf leány.*
- Engem? Miért?
*Kérdezi tágra nyílt szemekkel. Mert ilyen sem történik sűrűn. Kíváncsian várja a nő válaszát.*
// Cili rablás //
*A férfi még ha meglehetősen megnyerő oldalát is akarja bemutatni. Ezzel a kis előadással rendesen ráhozta a frászt. És hiába a kedves szavak, Cilia arra már inkább csak egy pirosodó fejes bólintással tud csak válaszolni. Még szerencséje, hogy a ebédlőből mihamarabb távoznak. Mert képtelen már elviselni az őt érő szemeket. Ami lehet semennyire igaz, mert a gyerekek túlságosan elvannak foglalva a sütemény majszolással és egymás cukkolásával mintsem épp Szikrácska miféle szégyenérzeten megy keresztül.
Szót szót követ, vagyis a felnőttek épp Ciliát követik, aki sietős léptekkel halad elfelé onnan és halad igazából bárhova. Fel a lépcsőn a szobák felé? Ki az előtérbe körbe körbe? Bármi csak onnan el. Végül csak a lépcsők felé veszi az irányt. Elvégre hátán lévő táskájának súlya már rendesen húzza őt lefelé. Ideje lenne már lepakolni. Táskájának súlyát egyedül történetében való elmerül felejtetti el vele.
Lévén háttal áll és úgy magyaráz megállás nélkül mint egy pletykás öregasszony. Nem veszi észre Mai megmeredt arcvonásait. Ami másoknak biztosan felismerhetetlen lenne, ám ő talán már kiszúrná ezeket. Elvén, a rossz szokásait bizony már tényleg eltanulta Maitól. Legalább is egy részüket.
Hátra kapdossa tekintetét egy egy lépcsőfok megtételénél, és bár Mai okítása eljut fülébe. Képtelen izgatottsága miatt nyomatékot hagyni benne.*
- De hát Sa'terethet akart elűzni! *Szabadkozik a lány.* És egyáltalán hol van a vérkert? Te ismered?
*Kérdezi lelkesen, de be nem álló szája tovább csicsereg.* - De nem viselkedett örültként, csak nagyon fáradt volt és rémült. Csak enyhítettem a fájdalmán.
*Szabadkozik ismét. Elvégre tudja, hogy a veszélyes illetőkkel nem szabad szóba állni. Ezt már akkor megtanulta mikor egyedül élt az utcán és az erdőben. És most is hűen betartja ezt.*
- Jó. Fürdés után jövök rögvest.
*Válaszolja lelkesen. Mindig örül ha Mai szakít számára a drága idejéből. Tudja mostanság rengeteg a dolga, még az árvaházzal is amióta visszatértek a toronyból. Mert azalatt az idő alatt rengeteg papír munka gyűlhetett fel. Vagy épp egyéb más problémás gyerek gondok halmozódtak egymásra.
Ekkor azonban egy újabb ismerős hang üti meg fülét. Rögvest a hang irányába fordul.*
- Nimeril mester szép estét!
*Köszönti illedelmesen és lelkesen tanítóját. Akitől elég sok praktikát tanult már az ittléte alatt. Aminek nagy részét igazából már édesanyja is megtanította már neki évekkel ezelőtt. De Nimeril felelevenítette azokat még emlékezet kihagyása idején. Illetve más módon közelítette meg az anatómiai ismereteit amiért hálás az elf leány.*
- Engem? Miért?
*Kérdezi tágra nyílt szemekkel. Mert ilyen sem történik sűrűn. Kíváncsian várja a nő válaszát.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-20 10:13:52
Üzenet elküldve: 2025-08-20 10:13:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Arpbil úgy fest nem vette rossz néven, hogy kivonta a nevelés terhe alól, hiszen ez itt nem az ő dolga. De a történeteire igen kíváncsi, habár tényleg csak az első alkalmat szeretné megnézni, aztán majd a gyerekek további reakciójából dönt, a hogyan továbbról. Nem számol vele egy hatnál tovább, de akár üdítő is lehet számukra egy-egy ilyen betoppanó, aki színesíti a napjaikat.
Kivonulnak az ebédlőből, persze nem kerülte el a figyelmét Cilia arcpírja. A szavakat visszavonatni nem tudja, tán nem is akarja a férfivel, majd helyre teszi a gyerek fejekben az esetlegesen felmerülő kérdéseket.
A leányra pillant, amikor amaz beszélni kezd. Nem sóhajt, nem változnak a vonások, de érzi, ahogy repedésig feszül a bőre attól, hogy tartja magát. Már számára is hihetetlen, hogy annyira jól hasonult a Mai-világhoz, hogy ő is folyamatosan olyan helyzetekbe, vagy társaságba keveredik, ami lehetetlen. Ráadásul zavart személyekkel. Nevelése tökéletes is lehetne, ha nem épp a legrosszabb jellemvonásait venné át a kis elf.
Egy kalap alatt emlegetni Eeyr templomát és a Vérkertet sosem jó ómen. Megsimítja a kis arcot és igyekszik a lehető legkedvesebb lenni.*
- Édesem, aki egyedül próbálkozik meg egy oltár tönkretételével, az nem zavart, hanem őrült. Ezek nálunk; halandóknál, még ha mágia is csörgedezik az ereinkben, sokkalta hatalmasabb dolog. Nem tudja egy személy elpusztítani azt, ami egy isten kezében van. Vagy nem olyan egyszerűen. Óvatosabban kellene eljárnod, amikor idegenekkel állsz szóba. De értem a célját természetesen. *Megköszörüli a torkát s egy pillanatra a férfira néz, mi is játszódik le annak arcán a szavakat hallva.*
- Este a szobámban várlak Szívem, beszélgessünk hosszabban erről, jó? Érdekel minden… miket tanultál tőle. *Mosolya biztató, látni, hogy nem haragszik, szó sincs erről. De aludna a lánnyal végre, átbeszélgethetnének egy fél estét. Megjelenik Nimeril is. Biccent egyet felé.*
- Nimeril, örülök, hogy látlak. Menjetek csak, megbeszéltük, amit lehetett. Ő itt Arpbil úr!. Néhány napot itt tölti majd, besegít a gyerekek foglalkozásaiba.
*Azzal elereszti őket, s újra osztatlan figyelme a férfié.*
- Mint látod, itt nem áll meg az élet soha. Ha már feljöttek az istenek… van tervedben őket említeni a gyerekeknek? Nem tudom melyikhez vonzz a szíved, de itt többnyire Eeyr szellemében működünk. Bár hozzá kell tennem, hogy a rezidencia tulajdonosának vallási meggyőződése, s nem pedig az enyém miatt. Magam nem gyakorlom.
*A lehető legszebben próbálta a másik tudtára adni. De léptei nem állnak meg, a keresztfolyosóra érve már látható is a megannyi személyzeti szoba, azokkal szemben pedig a fürdőhelyiség. Az egyik lakószobába nyit be, ami letisztult, egyszerű, s üres. Nem található benne más, mint kényelmes fekhely, asztal székekkel, s egy komód.*
- Itt volnánk. Nem egy Pegazus fogadó, de tiszta és kényelmes.
*Arpbil úgy fest nem vette rossz néven, hogy kivonta a nevelés terhe alól, hiszen ez itt nem az ő dolga. De a történeteire igen kíváncsi, habár tényleg csak az első alkalmat szeretné megnézni, aztán majd a gyerekek további reakciójából dönt, a hogyan továbbról. Nem számol vele egy hatnál tovább, de akár üdítő is lehet számukra egy-egy ilyen betoppanó, aki színesíti a napjaikat.
Kivonulnak az ebédlőből, persze nem kerülte el a figyelmét Cilia arcpírja. A szavakat visszavonatni nem tudja, tán nem is akarja a férfivel, majd helyre teszi a gyerek fejekben az esetlegesen felmerülő kérdéseket.
A leányra pillant, amikor amaz beszélni kezd. Nem sóhajt, nem változnak a vonások, de érzi, ahogy repedésig feszül a bőre attól, hogy tartja magát. Már számára is hihetetlen, hogy annyira jól hasonult a Mai-világhoz, hogy ő is folyamatosan olyan helyzetekbe, vagy társaságba keveredik, ami lehetetlen. Ráadásul zavart személyekkel. Nevelése tökéletes is lehetne, ha nem épp a legrosszabb jellemvonásait venné át a kis elf.
Egy kalap alatt emlegetni Eeyr templomát és a Vérkertet sosem jó ómen. Megsimítja a kis arcot és igyekszik a lehető legkedvesebb lenni.*
- Édesem, aki egyedül próbálkozik meg egy oltár tönkretételével, az nem zavart, hanem őrült. Ezek nálunk; halandóknál, még ha mágia is csörgedezik az ereinkben, sokkalta hatalmasabb dolog. Nem tudja egy személy elpusztítani azt, ami egy isten kezében van. Vagy nem olyan egyszerűen. Óvatosabban kellene eljárnod, amikor idegenekkel állsz szóba. De értem a célját természetesen. *Megköszörüli a torkát s egy pillanatra a férfira néz, mi is játszódik le annak arcán a szavakat hallva.*
- Este a szobámban várlak Szívem, beszélgessünk hosszabban erről, jó? Érdekel minden… miket tanultál tőle. *Mosolya biztató, látni, hogy nem haragszik, szó sincs erről. De aludna a lánnyal végre, átbeszélgethetnének egy fél estét. Megjelenik Nimeril is. Biccent egyet felé.*
- Nimeril, örülök, hogy látlak. Menjetek csak, megbeszéltük, amit lehetett. Ő itt Arpbil úr!. Néhány napot itt tölti majd, besegít a gyerekek foglalkozásaiba.
*Azzal elereszti őket, s újra osztatlan figyelme a férfié.*
- Mint látod, itt nem áll meg az élet soha. Ha már feljöttek az istenek… van tervedben őket említeni a gyerekeknek? Nem tudom melyikhez vonzz a szíved, de itt többnyire Eeyr szellemében működünk. Bár hozzá kell tennem, hogy a rezidencia tulajdonosának vallási meggyőződése, s nem pedig az enyém miatt. Magam nem gyakorlom.
*A lehető legszebben próbálta a másik tudtára adni. De léptei nem állnak meg, a keresztfolyosóra érve már látható is a megannyi személyzeti szoba, azokkal szemben pedig a fürdőhelyiség. Az egyik lakószobába nyit be, ami letisztult, egyszerű, s üres. Nem található benne más, mint kényelmes fekhely, asztal székekkel, s egy komód.*
- Itt volnánk. Nem egy Pegazus fogadó, de tiszta és kényelmes.
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:51:24
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Bűbájos//
// Cili rablás //
*Nimerilnek kamilla kell. Ki akarja szárítani, hogy aztán teaként elrakja, mert már fogytán vannak a készletei a hűvös időben, viszont minden gyerek takony áradatban fog úszkálni. Jobb már most gondolni az ilyesmire, amikor a kamillának még szezonja van. Most van ideje erre éppen, és Cili is hajtogatta már egy ideje, hogy van egy kertje, amiben nőnek növények. Messziről látta is már Nimeril, de nem volt érkezése még megnézni a másik engedélye nélkül, meg nem akar leszedni semmit. Elindul hát előbb Cilit keresni hozzá, de ez a lány olyan, mint a kámfor. Egy pillanat alatt köddé válik. Nehezebb megtalálni a legritkább növénynél is. Nimeril keresi itt meg ott, végül a konyha felé indul meg, hátha ott kotorászik valami finomság után. El is kezdi hangosan szólongatni.*
- Szikra! Merre vagy?* Szól majd befordul a sarkon és megpillantja a triót.*
- Szik... Ó! Megvagy.* Csillan fel a szeme, de közben lát egy ismeretlent is, amire kicsit összeszűkül. Alaposan megnézi magának, majd üdvözli a bent lévőket.*
- Üdvözletem! Sziasztok! Szikrát kerestem volna, de ha fontos, akkor visszajövök később.* Szabadkozik, de azért még válaszra vár. Ha nem ér, akkor megfordul és távozik, nem zavarja a tárgyalásukat, de örülne, ha a kislány jönne vele és végre túleshetnének a kamillázáson. Tenger dolga van még azon kívül is.*
// Cili rablás //
*Nimerilnek kamilla kell. Ki akarja szárítani, hogy aztán teaként elrakja, mert már fogytán vannak a készletei a hűvös időben, viszont minden gyerek takony áradatban fog úszkálni. Jobb már most gondolni az ilyesmire, amikor a kamillának még szezonja van. Most van ideje erre éppen, és Cili is hajtogatta már egy ideje, hogy van egy kertje, amiben nőnek növények. Messziről látta is már Nimeril, de nem volt érkezése még megnézni a másik engedélye nélkül, meg nem akar leszedni semmit. Elindul hát előbb Cilit keresni hozzá, de ez a lány olyan, mint a kámfor. Egy pillanat alatt köddé válik. Nehezebb megtalálni a legritkább növénynél is. Nimeril keresi itt meg ott, végül a konyha felé indul meg, hátha ott kotorászik valami finomság után. El is kezdi hangosan szólongatni.*
- Szikra! Merre vagy?* Szól majd befordul a sarkon és megpillantja a triót.*
- Szik... Ó! Megvagy.* Csillan fel a szeme, de közben lát egy ismeretlent is, amire kicsit összeszűkül. Alaposan megnézi magának, majd üdvözli a bent lévőket.*
- Üdvözletem! Sziasztok! Szikrát kerestem volna, de ha fontos, akkor visszajövök később.* Szabadkozik, de azért még válaszra vár. Ha nem ér, akkor megfordul és távozik, nem zavarja a tárgyalásukat, de örülne, ha a kislány jönne vele és végre túleshetnének a kamillázáson. Tenger dolga van még azon kívül is.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:16:12
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:16:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Arpbil úr biztosan nagyon tehetséges gyermeknevelő lenne, csakhogy ez a megjátszott, csak az esetek felében előbukkanó nemeslelkű férfi nem létezik. Így hiába a szerep, annak sikerességét a színész mivolta dönti el. Nael pedig továbbra sem ért a gyerekekhez. Egyedül arra képes hagyatkozni, amit érez vagy gyermekként érzett. És ő igenis bírta volna önmagát gyerekként is! Szerinte a kis sötételf biztosan örült annak, hogy valaki ráfigyelt. Még ha rövid ideig is. A pillanatok elmúlása is bizony fontos lecke. Sajnos attól még, hogy történik az életben egy szar dolog, az nem biztosíték arra, hogy soha többé nem kell majd szenvednünk. Kívánja ezt a kölyköknek? Nem, de emiatt vissza sem fogja magát. A szajhák újbóli említése is jó vicc volt. Lionael Arpbil valójában ilyen, inkább vicc, mint személy, inkább humor, mint szív. És mivel tudja is, hogy nem jó társ, se gyermeknek, sem felnőttnek, ezért nem is próbálkozik, hogy jobb legyen. Néha egész aranyos indíttatásból cselekszik, de gyakorlat híján nyilván bugdácsolásokkal teli neki ez az út. Aztán, ahogy gurulni kezd egy kicsit keményebb talajon, mindig megáll, mielőtt valójában feljebb jutna a célhoz.*
*Mindettől függetlenül mikor Mai kedvenc gyermeke annyira szomorúan néz rá, a magázás miatt is, meg az utána történő dolgok miatt is, azért az ő kukacos szívéből is kibuggyan egy bocsánatkérés*
- Nem tettél semmi rosszat, gyermek. Én nekem kell bocsánatot kérnem tőled! Láthatóan nem voltam megfelelő viselkedésen. *Aztán a felnőtt nőhöz is odafordul, hiszen kell neki ez az állás egy ideig még*
- Nagyon aranyosak a gyerekek. Láthatólag mindenki jól jár, ha rád hagyjuk. ~Miért zavar ez engem ennyire? Nem is érdekeltek a kölykök mikor neki vágtam az útnak. Azt ne mondja nekem valaki, hogy kitört belőlem hirtelen az apai ösztön? Már nem csak a sötételf férfiakat, de a gyerekeiket is nevelni akarom?~
*Szerencsére gondolatainál nincs több ideje leragadni, hiszen a szőke lányka egy nagyon élénk és nagyon veszélyes mesének lát neki. ~Vérkert? Mágia?~ természetesen a második szót is elkapta. ~Itt minden gyerek varázsvérű lesz végül? Lehetetlen! Remélem csak játszik, kicsit nagynak tűnik hozzá, de még mindig kitalálhatott ilyesmit. Egyébként meg a kurva életbe, azt mondta Eeyr mágus?~ Esik le neki mit is hallott az előbb, majd az arcára instant pánik ül ki.*
*Arpbil úr biztosan nagyon tehetséges gyermeknevelő lenne, csakhogy ez a megjátszott, csak az esetek felében előbukkanó nemeslelkű férfi nem létezik. Így hiába a szerep, annak sikerességét a színész mivolta dönti el. Nael pedig továbbra sem ért a gyerekekhez. Egyedül arra képes hagyatkozni, amit érez vagy gyermekként érzett. És ő igenis bírta volna önmagát gyerekként is! Szerinte a kis sötételf biztosan örült annak, hogy valaki ráfigyelt. Még ha rövid ideig is. A pillanatok elmúlása is bizony fontos lecke. Sajnos attól még, hogy történik az életben egy szar dolog, az nem biztosíték arra, hogy soha többé nem kell majd szenvednünk. Kívánja ezt a kölyköknek? Nem, de emiatt vissza sem fogja magát. A szajhák újbóli említése is jó vicc volt. Lionael Arpbil valójában ilyen, inkább vicc, mint személy, inkább humor, mint szív. És mivel tudja is, hogy nem jó társ, se gyermeknek, sem felnőttnek, ezért nem is próbálkozik, hogy jobb legyen. Néha egész aranyos indíttatásból cselekszik, de gyakorlat híján nyilván bugdácsolásokkal teli neki ez az út. Aztán, ahogy gurulni kezd egy kicsit keményebb talajon, mindig megáll, mielőtt valójában feljebb jutna a célhoz.*
*Mindettől függetlenül mikor Mai kedvenc gyermeke annyira szomorúan néz rá, a magázás miatt is, meg az utána történő dolgok miatt is, azért az ő kukacos szívéből is kibuggyan egy bocsánatkérés*
- Nem tettél semmi rosszat, gyermek. Én nekem kell bocsánatot kérnem tőled! Láthatóan nem voltam megfelelő viselkedésen. *Aztán a felnőtt nőhöz is odafordul, hiszen kell neki ez az állás egy ideig még*
- Nagyon aranyosak a gyerekek. Láthatólag mindenki jól jár, ha rád hagyjuk. ~Miért zavar ez engem ennyire? Nem is érdekeltek a kölykök mikor neki vágtam az útnak. Azt ne mondja nekem valaki, hogy kitört belőlem hirtelen az apai ösztön? Már nem csak a sötételf férfiakat, de a gyerekeiket is nevelni akarom?~
*Szerencsére gondolatainál nincs több ideje leragadni, hiszen a szőke lányka egy nagyon élénk és nagyon veszélyes mesének lát neki. ~Vérkert? Mágia?~ természetesen a második szót is elkapta. ~Itt minden gyerek varázsvérű lesz végül? Lehetetlen! Remélem csak játszik, kicsit nagynak tűnik hozzá, de még mindig kitalálhatott ilyesmit. Egyébként meg a kurva életbe, azt mondta Eeyr mágus?~ Esik le neki mit is hallott az előbb, majd az arcára instant pánik ül ki.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:39:06
Üzenet elküldve: 2025-08-17 15:39:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Arpbil úrnak nem kell nagy szerencse ahhoz, hogy Cilia ne ismerje fel. Van elég arc Artheniorban amit még az ő esze sem képes megjegyezni egyenként. Pusztán csak meglepte őt a puszta jelenléte. Nem mintha Mai ritkán talál magának ilyen-olyan munkaerőt a ház köré, csak szimplán nem számított rá, hogy pont ma fog ez megtörténni.
Magázását sem sértésnek szánta, sőt ellenkezőleg. Illedelemre nevelték még az árvaház előtt is, amit nem fog egy könnyen hátra hagyni.*
- Már mint. Bocsánat nem úgy gondoltam.
*Szabadkozik a férfinak, mert hirtelen Mharassi szól közbe gúnyolódó hozzászólásával. A sötételf fiú, valóban nem rég lett kihúzva a slamasztikából Mai jószándéka által. Sokkal nagyobb bajba is keveredhetett volna. De a fiú makacssága, és talán múltbéli fáradalmai és nehéz élete túlságosan elsodorta őt abba az irányba, ahonnan nehéz a fejlődés a jó irányba. Persze sosem késő. Illetve Mai keze alatt, talán a legrosszabb gyerek is képes jóvá változni. De ehhez idő kell, és elég törődés. Amit nehéz mindenkinek egyenlően megadni.
Cilia csupán azzal érdemli meg a "kivételezést" mert már többször bizonyította, hogy a sajátos "magán akciói" amik órákon át tartanak a városban sosem megy kárára a házi munkának. Az istállók tiszták, a konyhában is segít ha éppen Anviel vagy Luninari igényli. És ha Nimeril is esetleg úszik betegápolásban abban is szívesen segít. Szóval igencsak kiveszi a részét a nagyobb munkákból. De ezt a többi gyerek valahogy másképpen fogja fel.
Tán ezért is szólalt fel Mharassi, mert bár csöndes és visszahúzódó sötételf fiú, rengeteg harag bújhat meg szegényben származása miatt. Amit a társadalom bélyegzett rá az utcán töltött ideje alatt.*
- Persze Mai csak látom vendéged van.
*Válaszolja még Mainak. Mert hát nem félvállról hányta oda a majd szót sem. De mégsem várhatja el Maitól, hogy dobjon el mindent, mert ő éppen mesélni akar? Tudja jól, hogy várnia kell a sorára, mert Mai mindenkié itt az árvaházban. Az ő óvó szárnyai alatt mindenki egyenlő. Még ha vannak olyanok akik kicsit kiváltságosabbak is.
Ekkor azonban Arpbil úr valami különös indíttatás miatt. Úgy érzi, hogy Cilia védelmére kell lépjen. Vagy legalább is Cilia számára így esik le. Ami miatt nem kicsit kell el szégyenkezni a lány. Arca vörössé változik, és képtelen egyik bármelyik árvával is hirtelen szembe nézni.
Ő marad is megdermedve az ajtó mellett, amíg Mai elbeszélget négyszemközt az urasággal.*
- Mehetünk igen.
*Mondja sürgetve, csak távozzanak minél előbb az ebédlőből. Inkább osztja meg a mai izgalmait egy idegennel Mai füle hallatára mintsem most ezzel a helyzettel küzdjön meg.
És ha Aprbil úr és Mai is megindul, akkor Cilia vöröslő képpel kezd el előttük sétálni.*
- Találkoztam a tisztáson egy úrral aki zavartnak tűnt.
*Kezd bele történetébe, még zavartan, de amint messzebbre kerülnek az ebédlőtől. Úgy nyugszik meg az elf lányka.*
- Képzeld, Eeyr bajnokának hívta magát és egy Vérkert nevű helyen volt. Egy sötétség oltárt akart elűzni EGYEDÜL!
*Ekkora már Cilia valami különös lelkesedést mutat, mint amikor a fiúk beszélnek a lovagok hős történeteiről.*
- De sajnos nem járt sikerrel. De segítettem neki, hogy jobban érezze magát és elmentem vele a templomba, ahol megtanított nekem pár má.. Dolgot Eeyről kapcsolatban.
*A kis szünet megint csak sokatmondó Mai számára. Talán az uraságnak inkább egy nyelvbotlásnak tűnhet. De Mai ennél sokkalta jobban ismeri már Ciliát, hogy tudja, el akar titkolni valamit.
Amit jogosan is tudhat, mert az ő intelmére nem akar idegenek előtt mágiáról beszélni. Hiszen a nő kérte még meg őt a mágustoronyban, hogy ezt a csodásképességet, jobb ha titokban tartja és nem kérkedik vele.*
*Arpbil úrnak nem kell nagy szerencse ahhoz, hogy Cilia ne ismerje fel. Van elég arc Artheniorban amit még az ő esze sem képes megjegyezni egyenként. Pusztán csak meglepte őt a puszta jelenléte. Nem mintha Mai ritkán talál magának ilyen-olyan munkaerőt a ház köré, csak szimplán nem számított rá, hogy pont ma fog ez megtörténni.
Magázását sem sértésnek szánta, sőt ellenkezőleg. Illedelemre nevelték még az árvaház előtt is, amit nem fog egy könnyen hátra hagyni.*
- Már mint. Bocsánat nem úgy gondoltam.
*Szabadkozik a férfinak, mert hirtelen Mharassi szól közbe gúnyolódó hozzászólásával. A sötételf fiú, valóban nem rég lett kihúzva a slamasztikából Mai jószándéka által. Sokkal nagyobb bajba is keveredhetett volna. De a fiú makacssága, és talán múltbéli fáradalmai és nehéz élete túlságosan elsodorta őt abba az irányba, ahonnan nehéz a fejlődés a jó irányba. Persze sosem késő. Illetve Mai keze alatt, talán a legrosszabb gyerek is képes jóvá változni. De ehhez idő kell, és elég törődés. Amit nehéz mindenkinek egyenlően megadni.
Cilia csupán azzal érdemli meg a "kivételezést" mert már többször bizonyította, hogy a sajátos "magán akciói" amik órákon át tartanak a városban sosem megy kárára a házi munkának. Az istállók tiszták, a konyhában is segít ha éppen Anviel vagy Luninari igényli. És ha Nimeril is esetleg úszik betegápolásban abban is szívesen segít. Szóval igencsak kiveszi a részét a nagyobb munkákból. De ezt a többi gyerek valahogy másképpen fogja fel.
Tán ezért is szólalt fel Mharassi, mert bár csöndes és visszahúzódó sötételf fiú, rengeteg harag bújhat meg szegényben származása miatt. Amit a társadalom bélyegzett rá az utcán töltött ideje alatt.*
- Persze Mai csak látom vendéged van.
*Válaszolja még Mainak. Mert hát nem félvállról hányta oda a majd szót sem. De mégsem várhatja el Maitól, hogy dobjon el mindent, mert ő éppen mesélni akar? Tudja jól, hogy várnia kell a sorára, mert Mai mindenkié itt az árvaházban. Az ő óvó szárnyai alatt mindenki egyenlő. Még ha vannak olyanok akik kicsit kiváltságosabbak is.
Ekkor azonban Arpbil úr valami különös indíttatás miatt. Úgy érzi, hogy Cilia védelmére kell lépjen. Vagy legalább is Cilia számára így esik le. Ami miatt nem kicsit kell el szégyenkezni a lány. Arca vörössé változik, és képtelen egyik bármelyik árvával is hirtelen szembe nézni.
Ő marad is megdermedve az ajtó mellett, amíg Mai elbeszélget négyszemközt az urasággal.*
- Mehetünk igen.
*Mondja sürgetve, csak távozzanak minél előbb az ebédlőből. Inkább osztja meg a mai izgalmait egy idegennel Mai füle hallatára mintsem most ezzel a helyzettel küzdjön meg.
És ha Aprbil úr és Mai is megindul, akkor Cilia vöröslő képpel kezd el előttük sétálni.*
- Találkoztam a tisztáson egy úrral aki zavartnak tűnt.
*Kezd bele történetébe, még zavartan, de amint messzebbre kerülnek az ebédlőtől. Úgy nyugszik meg az elf lányka.*
- Képzeld, Eeyr bajnokának hívta magát és egy Vérkert nevű helyen volt. Egy sötétség oltárt akart elűzni EGYEDÜL!
*Ekkora már Cilia valami különös lelkesedést mutat, mint amikor a fiúk beszélnek a lovagok hős történeteiről.*
- De sajnos nem járt sikerrel. De segítettem neki, hogy jobban érezze magát és elmentem vele a templomba, ahol megtanított nekem pár má.. Dolgot Eeyről kapcsolatban.
*A kis szünet megint csak sokatmondó Mai számára. Talán az uraságnak inkább egy nyelvbotlásnak tűnhet. De Mai ennél sokkalta jobban ismeri már Ciliát, hogy tudja, el akar titkolni valamit.
Amit jogosan is tudhat, mert az ő intelmére nem akar idegenek előtt mágiáról beszélni. Hiszen a nő kérte még meg őt a mágustoronyban, hogy ezt a csodásképességet, jobb ha titokban tartja és nem kérkedik vele.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:46:49
Üzenet elküldve: 2025-08-17 14:46:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Mosolyogva nézi a jelenetet, Silypi igen elszántan próbál idegesítő lenni, ami többek arcára kiül, de Mai kedveli a lányt. Amolyan őszinte típus, aki sokat fog még szenvedni azért, mert ki meri nyilatkoztatni édes kis gondolatait. De talán naivitása megmenti majd a rossz gondolatoktól a későbbiekben.
A csúnya beszédért nem büntet kifejezetten, hiszi, hogy a tiltással csak cselekvésre ösztönöz, jobban hisz a sokatmondó és észhez térítő replikákban. Na meg a jó példában. Időközben megérkezik Cilia is, akit nagy mosollyal fogad.
Lévén ez egy árvaház, nem pedig a Krenkataur, így természetesen a gyerekek kimehetnek eltölteni a szabadidejüket, időbeli korlátozással. Ami a sötétedést jelenti. Persze vannak olyan csöppségek, akiknek még nem tud járni ez a kis szabadság. A szőkeség más, valóban. Érettebb is, na meg valóban amolyan kedvenc. Van, amit lehetetlen elrejteni, na de régebb óta a falak között van, mint a többiek, így ez még számukra is elfogadhatóbb. Sőt, a félvér meglehetőst sokat dolgozik azon, hogy mindenki azt érezze, hogy törődik velük, épp annyira, amennyire szükségeltetik. Megsimítja a szőke tincseket.*
- Kíváncsi vagyok, mesélj az uzsonna után, rendben? *Arpbil felé tekint.*
- Néhány napig a vendégszeretetünket élvezi az úr. Foglalkozásokat tart majd, amolyan történetmesélést.
*Nem fejti ki jobban, mert reagálnia kellene Mharassi szavaira. Nem érti ugyan, hiszen máskor meg sem akar szólalni. S kiváltképp nagy előnyére szolgált Mai közbenjárása, amikor egy városőr büntetésétől mentette meg, majd' a saját kárán. Talán csak rosszul hallotta, hogy ki nyelvéről gördül le a keresetlen mondat. De ahogy szóra nyitná ajkát, a jövevényük szónoklatba kezd. Eleinte még tetszik is neki a mondanivaló, de középtájt, ha nem is látszik az arcán, meghőköl. Egy simításnak álcázott szorítással intené csendre a férfit, a „szajha” szónál. A többinél már szívesen közbe is vágna, de nem teszi meg, mert ettől illedelmesebb. Feltartja az ujját.*
- A további bemutatkozásra sor kerül, ha megette mindenki azt, ami a tányérján van!
*Kissé arrébb vonja őt, Cilia akár maradhat is, nem bánja. Persze tudja, hogy ő kezdett bele a bemutatásba, de van, amit nem hagyhat szó nélkül.*
- Drága Arpbil. A nevelést kérlek hagyd rám, a nagy szavakat könnyen értelmezik félre a gyerekfülek. Történetekhez kapcsolódó tanulságokat bármikor megbeszélhetsz velük, de kedvenc és érték szavakat használni, miközben meg sem tanulták a jelentését, nem túl bölcs. Javaslom kicsit szokd meg a társaságukat először. *Ha rosszabb kedvében lenne visszavonná a meghívást magát. A segítség akkor segítség, ha közben nem lép át senki bizonyos határokat. És ez most megtörtént a félvér szerint. Nem mellesleg szeretetet felkínálni szeretetleneknek, főleg olyantól, aki csak ideig óráig leledzik itt, igen botor dolog. És veszélyes.* - De üdítő a közvetlenséged és ezt értékelem. Hadd egyenek, megmutatom a szobád, aztán ha ennyire motivált vagy, a koraesti kis foglalkozást meg is tarthatod. *Mosolyog szelíden, hogy elvegye a dorgálásának az élét. Nem célja megbántani senkit.*
- Gyere, Cilia, közben mesélj nyugodtan. Vagy később szeretnél?
*Mosolyogva nézi a jelenetet, Silypi igen elszántan próbál idegesítő lenni, ami többek arcára kiül, de Mai kedveli a lányt. Amolyan őszinte típus, aki sokat fog még szenvedni azért, mert ki meri nyilatkoztatni édes kis gondolatait. De talán naivitása megmenti majd a rossz gondolatoktól a későbbiekben.
A csúnya beszédért nem büntet kifejezetten, hiszi, hogy a tiltással csak cselekvésre ösztönöz, jobban hisz a sokatmondó és észhez térítő replikákban. Na meg a jó példában. Időközben megérkezik Cilia is, akit nagy mosollyal fogad.
Lévén ez egy árvaház, nem pedig a Krenkataur, így természetesen a gyerekek kimehetnek eltölteni a szabadidejüket, időbeli korlátozással. Ami a sötétedést jelenti. Persze vannak olyan csöppségek, akiknek még nem tud járni ez a kis szabadság. A szőkeség más, valóban. Érettebb is, na meg valóban amolyan kedvenc. Van, amit lehetetlen elrejteni, na de régebb óta a falak között van, mint a többiek, így ez még számukra is elfogadhatóbb. Sőt, a félvér meglehetőst sokat dolgozik azon, hogy mindenki azt érezze, hogy törődik velük, épp annyira, amennyire szükségeltetik. Megsimítja a szőke tincseket.*
- Kíváncsi vagyok, mesélj az uzsonna után, rendben? *Arpbil felé tekint.*
- Néhány napig a vendégszeretetünket élvezi az úr. Foglalkozásokat tart majd, amolyan történetmesélést.
*Nem fejti ki jobban, mert reagálnia kellene Mharassi szavaira. Nem érti ugyan, hiszen máskor meg sem akar szólalni. S kiváltképp nagy előnyére szolgált Mai közbenjárása, amikor egy városőr büntetésétől mentette meg, majd' a saját kárán. Talán csak rosszul hallotta, hogy ki nyelvéről gördül le a keresetlen mondat. De ahogy szóra nyitná ajkát, a jövevényük szónoklatba kezd. Eleinte még tetszik is neki a mondanivaló, de középtájt, ha nem is látszik az arcán, meghőköl. Egy simításnak álcázott szorítással intené csendre a férfit, a „szajha” szónál. A többinél már szívesen közbe is vágna, de nem teszi meg, mert ettől illedelmesebb. Feltartja az ujját.*
- A további bemutatkozásra sor kerül, ha megette mindenki azt, ami a tányérján van!
*Kissé arrébb vonja őt, Cilia akár maradhat is, nem bánja. Persze tudja, hogy ő kezdett bele a bemutatásba, de van, amit nem hagyhat szó nélkül.*
- Drága Arpbil. A nevelést kérlek hagyd rám, a nagy szavakat könnyen értelmezik félre a gyerekfülek. Történetekhez kapcsolódó tanulságokat bármikor megbeszélhetsz velük, de kedvenc és érték szavakat használni, miközben meg sem tanulták a jelentését, nem túl bölcs. Javaslom kicsit szokd meg a társaságukat először. *Ha rosszabb kedvében lenne visszavonná a meghívást magát. A segítség akkor segítség, ha közben nem lép át senki bizonyos határokat. És ez most megtörtént a félvér szerint. Nem mellesleg szeretetet felkínálni szeretetleneknek, főleg olyantól, aki csak ideig óráig leledzik itt, igen botor dolog. És veszélyes.* - De üdítő a közvetlenséged és ezt értékelem. Hadd egyenek, megmutatom a szobád, aztán ha ennyire motivált vagy, a koraesti kis foglalkozást meg is tarthatod. *Mosolyog szelíden, hogy elvegye a dorgálásának az élét. Nem célja megbántani senkit.*
- Gyere, Cilia, közben mesélj nyugodtan. Vagy később szeretnél?
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-17 00:30:27
Üzenet elküldve: 2025-08-17 00:30:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Abba helyiségbe belépni, olyan mint egy másik életből származó álom. Az álruhában lapuló Nael el is felejt bosszankodni az elég egyértelmű megjegyzésen, hogy csak az igazgatóasszony szeretői járnak errefelé, akik férfiak. A gyermekekkel téli szoba igazi ingersokként éri őt. A sütemény illata, a sok beszéd, az eleven személyiségek... Jó, talán a kis tündért nem tartja annyira szimpatikusnak, hiszen Arpbil úr valódi énjét nagyon sérti egy rágott sütemény viccből való felajánlása, az a gyermek inkább egy rémálom képe, így első benyomásra, de aztán a többi reakció őszintén leveszi a lábáról. Nem bírja ki, hogy ne vigyorogjon azon a gyereken, akinek az első szavai a szajhák egy új dolgozó társaságában. Persze, a kemény igazgatóasszony gyakorlottan ledorgálja érte, de Lionael már látja a szemei előtt ki is lehet a fiúból egynap. Valaki, aki kendőzetlen, magabiztos, játékos és kellőképpen sötétnek látja a körülötte lévő világot. Emlékezteti önmagára. Már éppen hogy odaszólna Mainak, hogy azért reméli a fiatal lélek még sokáig nem tudja meg ennek a szónak a jelentését, mikor egy teljesen új, némileg idősebb árva jelenik meg mellettük, olyan lelkesen kiáltozva a mellette álló hölgy nevét, mintha nem is ugyanaz a boszorkány volna. Lionael látványára mégis megtorpan. ~Azt ne mondd, hogy a kölyök felisme...~ már aggódni kezdene mikor irgalmatlanul lemagázzák. ~Hogy tessék?~*
- Jó napot? Ennyire öreg lettem? *Kérdezi valahol magától, valahol a társaságától. Attól viszont kétli, hogy kap most majd választ. Első kérdésére sem, nemhogy azokra amik az után keletkeznek. ~Ki ez a gyerek? Ő miért járkálhat kint egyedül? Tényleg azt mondta sétált és majd elmondja hol?!~ Ő lenne a kedcenc, akit sejtett, hogy lesz? Őszintén, nem annyira áll meg vele foglalkozni, rögtön egyértelmű, hogy Mai minden figyelme már így is ráirányul, ahogyan a lánykáé is Maira. Különben nem így üdvözölték volna egymást. Lionael szeme Mharassira esik és abban a pillanatban kezdi megérteni a nem olyan régi beszélgetést, amit idefelé folytattak, a féltékenységről. Első dolga odasétálni ahhoz a fiúhoz*
- Úgy hallom, te nem szereted annyira azt a lányt ott, de hagy mondjak el valamit mindannyiótoknak, még mindig mese előtt. Egy nap, mindannyian lesztek valaki kedvencei az életben. A kedvenc mosolya, a kedvenc barátja, a kedvenc szajhája, amit nyilvánvalóan innen senki sem tud, hogy mit jelent, azok inkább ne is legyetek... ~Basszus~ De itt mindenki lehet különlegesen értékes valaki szemében. Tudjátok mit jelent értékesnek lenni? *Néz körbe a többi gyermek között* Én tudom. Nem áll messze a kedvenc léttől. Annyi a különbség, hogy aki már kedvencnek hívhatja magát, az tudja magáról, hogy valamire való. Talán azt is tudja, hogy szeretik is. Ti, itt mindannyian lehettek a kedvenceim, legalábbis ahogyan én látom a szót. Te is morcoska. Téged már most szeretlek, mert ilyen vagy. Na nézzük, ti többiek kik vagytok? Bemutatkozást kérek!
*Abba helyiségbe belépni, olyan mint egy másik életből származó álom. Az álruhában lapuló Nael el is felejt bosszankodni az elég egyértelmű megjegyzésen, hogy csak az igazgatóasszony szeretői járnak errefelé, akik férfiak. A gyermekekkel téli szoba igazi ingersokként éri őt. A sütemény illata, a sok beszéd, az eleven személyiségek... Jó, talán a kis tündért nem tartja annyira szimpatikusnak, hiszen Arpbil úr valódi énjét nagyon sérti egy rágott sütemény viccből való felajánlása, az a gyermek inkább egy rémálom képe, így első benyomásra, de aztán a többi reakció őszintén leveszi a lábáról. Nem bírja ki, hogy ne vigyorogjon azon a gyereken, akinek az első szavai a szajhák egy új dolgozó társaságában. Persze, a kemény igazgatóasszony gyakorlottan ledorgálja érte, de Lionael már látja a szemei előtt ki is lehet a fiúból egynap. Valaki, aki kendőzetlen, magabiztos, játékos és kellőképpen sötétnek látja a körülötte lévő világot. Emlékezteti önmagára. Már éppen hogy odaszólna Mainak, hogy azért reméli a fiatal lélek még sokáig nem tudja meg ennek a szónak a jelentését, mikor egy teljesen új, némileg idősebb árva jelenik meg mellettük, olyan lelkesen kiáltozva a mellette álló hölgy nevét, mintha nem is ugyanaz a boszorkány volna. Lionael látványára mégis megtorpan. ~Azt ne mondd, hogy a kölyök felisme...~ már aggódni kezdene mikor irgalmatlanul lemagázzák. ~Hogy tessék?~*
- Jó napot? Ennyire öreg lettem? *Kérdezi valahol magától, valahol a társaságától. Attól viszont kétli, hogy kap most majd választ. Első kérdésére sem, nemhogy azokra amik az után keletkeznek. ~Ki ez a gyerek? Ő miért járkálhat kint egyedül? Tényleg azt mondta sétált és majd elmondja hol?!~ Ő lenne a kedcenc, akit sejtett, hogy lesz? Őszintén, nem annyira áll meg vele foglalkozni, rögtön egyértelmű, hogy Mai minden figyelme már így is ráirányul, ahogyan a lánykáé is Maira. Különben nem így üdvözölték volna egymást. Lionael szeme Mharassira esik és abban a pillanatban kezdi megérteni a nem olyan régi beszélgetést, amit idefelé folytattak, a féltékenységről. Első dolga odasétálni ahhoz a fiúhoz*
- Úgy hallom, te nem szereted annyira azt a lányt ott, de hagy mondjak el valamit mindannyiótoknak, még mindig mese előtt. Egy nap, mindannyian lesztek valaki kedvencei az életben. A kedvenc mosolya, a kedvenc barátja, a kedvenc szajhája, amit nyilvánvalóan innen senki sem tud, hogy mit jelent, azok inkább ne is legyetek... ~Basszus~ De itt mindenki lehet különlegesen értékes valaki szemében. Tudjátok mit jelent értékesnek lenni? *Néz körbe a többi gyermek között* Én tudom. Nem áll messze a kedvenc léttől. Annyi a különbség, hogy aki már kedvencnek hívhatja magát, az tudja magáról, hogy valamire való. Talán azt is tudja, hogy szeretik is. Ti, itt mindannyian lehettek a kedvenceim, legalábbis ahogyan én látom a szót. Te is morcoska. Téged már most szeretlek, mert ilyen vagy. Na nézzük, ti többiek kik vagytok? Bemutatkozást kérek!
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:40:51
Üzenet elküldve: 2025-08-16 22:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 518
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Örömittas léptekkel közelít a romváros felől. Kis kalandja Valuryennel felpezsdítette őt. Arról nem is beszélve, hogy Vandel bácsi is már szépen lábadozik. Viszont érzete afelől, hogy a romvárosban szükségeltetik egy menedékhely. Ahova behúzhatnák magukat a rászorulók. Egy képmása lenne a rezidenciának. Csak nem gyerekeknek, hanem azoknak akik már túl nőtték azt a kort. Akiket hátra hagyott a társadalom, mert azt hiszik nem jók már semmire. Még ha többük lehet saját magának köszönhetően került oda ahova. Azonban mindenkinek jár egy második lehetőség, még a bukottaknak is.
Ehhez hasonló gondolatok keringenek a fejében, ahogy eddigi elképzelt jövőét magában formálgatja újra. Mert ez kellően megváltozott ahhoz képest amit Trylnoral már felfestettek maguknak. Pusztán reméli, hogy a fiú osztozik majd a tervében, és vele együtt hajthatja végre eme nemes célt.
A kapun átérve tapasztalja meg az udvar csendességét. Talán az ifjoncok vacsorára készülnek? Vagy talán más elfoglaltságot talált ki nekik Mai? Hamarosan úgy is ki fogja deríteni. Deresnek megsimogatja nagy fehér pofáját, majd elengedi őt a kertben. Menjen csak dolgára, mára eleget sétált. A kutyának sem kell kétszer mondani. A csendet kihasználva, rögtön háza felé vezeti őt négy lába. Amibe bebújva hamar eléri őt az álom.
Cilia pedig táskáját megigazítva, nagy levegőt vesz és megindul a rezidencia hatalmas ajtaja felé. Be is lép rajta. A zsivaj az étkező felől rögtön megcsapja fülét. Azonban kiszúr a hangok közül egy számára igen kedveset.*
~ Mai? ~
*Derül arcára egy nagyobb mosoly. Majd szinte futva siet az ebédlő felé.*
- Mai megjöttem!
*Szólal meg hangosan. A sarkon befordulva azonban meglepetés éri őt, ahogy megpillantja az ismeretlen férfit.*
- Oh! Jó napot!
*Köszönti zavartan Mai mellett álló alakot.*
- Na megjött a kedvenc.
*Szólal fel Mharassi a háttérből gúnyolódva. Cilia hirtelen köpni nyelni nem tud Mharassi szavára. Pusztán szomorkásan hajtja le fejét.*
- Csak szólni akartam megjöttem a sétámból. Majd elmondom miért tartott tovább.
*Általában nem tartanak egy két óránál tovább ezek a séták, mert Derest pusztán kíséret nélkül csak a tisztásra viheti el. Most viszont ez ennek a többszöröse volt. Ígéretét pedig Graelnek, még ha most már vegyes érzelmekkel is gondol rá, tartja. Miszerint szót fogad Mainak és őszinte vele amennyire csak tud.
A kellemes napja ezzel most ha nem is ment teljesen tönkre, de egy kellemetlen foltot hagyott számára Mharassi megszólalása. A kedve is elment Anviel süteményétől, amit a többiek oly jóízűen majszolnak. Inkább az ajtó mellett megállva vár a sorára, hogy majd Maival megossza késedelmének okát.*
*Örömittas léptekkel közelít a romváros felől. Kis kalandja Valuryennel felpezsdítette őt. Arról nem is beszélve, hogy Vandel bácsi is már szépen lábadozik. Viszont érzete afelől, hogy a romvárosban szükségeltetik egy menedékhely. Ahova behúzhatnák magukat a rászorulók. Egy képmása lenne a rezidenciának. Csak nem gyerekeknek, hanem azoknak akik már túl nőtték azt a kort. Akiket hátra hagyott a társadalom, mert azt hiszik nem jók már semmire. Még ha többük lehet saját magának köszönhetően került oda ahova. Azonban mindenkinek jár egy második lehetőség, még a bukottaknak is.
Ehhez hasonló gondolatok keringenek a fejében, ahogy eddigi elképzelt jövőét magában formálgatja újra. Mert ez kellően megváltozott ahhoz képest amit Trylnoral már felfestettek maguknak. Pusztán reméli, hogy a fiú osztozik majd a tervében, és vele együtt hajthatja végre eme nemes célt.
A kapun átérve tapasztalja meg az udvar csendességét. Talán az ifjoncok vacsorára készülnek? Vagy talán más elfoglaltságot talált ki nekik Mai? Hamarosan úgy is ki fogja deríteni. Deresnek megsimogatja nagy fehér pofáját, majd elengedi őt a kertben. Menjen csak dolgára, mára eleget sétált. A kutyának sem kell kétszer mondani. A csendet kihasználva, rögtön háza felé vezeti őt négy lába. Amibe bebújva hamar eléri őt az álom.
Cilia pedig táskáját megigazítva, nagy levegőt vesz és megindul a rezidencia hatalmas ajtaja felé. Be is lép rajta. A zsivaj az étkező felől rögtön megcsapja fülét. Azonban kiszúr a hangok közül egy számára igen kedveset.*
~ Mai? ~
*Derül arcára egy nagyobb mosoly. Majd szinte futva siet az ebédlő felé.*
- Mai megjöttem!
*Szólal meg hangosan. A sarkon befordulva azonban meglepetés éri őt, ahogy megpillantja az ismeretlen férfit.*
- Oh! Jó napot!
*Köszönti zavartan Mai mellett álló alakot.*
- Na megjött a kedvenc.
*Szólal fel Mharassi a háttérből gúnyolódva. Cilia hirtelen köpni nyelni nem tud Mharassi szavára. Pusztán szomorkásan hajtja le fejét.*
- Csak szólni akartam megjöttem a sétámból. Majd elmondom miért tartott tovább.
*Általában nem tartanak egy két óránál tovább ezek a séták, mert Derest pusztán kíséret nélkül csak a tisztásra viheti el. Most viszont ez ennek a többszöröse volt. Ígéretét pedig Graelnek, még ha most már vegyes érzelmekkel is gondol rá, tartja. Miszerint szót fogad Mainak és őszinte vele amennyire csak tud.
A kellemes napja ezzel most ha nem is ment teljesen tönkre, de egy kellemetlen foltot hagyott számára Mharassi megszólalása. A kedve is elment Anviel süteményétől, amit a többiek oly jóízűen majszolnak. Inkább az ajtó mellett megállva vár a sorára, hogy majd Maival megossza késedelmének okát.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:15:07
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:15:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Emberismerete valóban kitűnő, s épp ezért nem kell mindig sokat gondolkodnia. Olykor zsigerből jön, még neki sem tűnik fel a ráhibázás. *
- Ne aggódj, kevesen figyelnek a részletekre. *Legyint egyet* - Aki efféle helyen dolgozik, arra ráragad némi „emberismeret”. Máshogy nehéz is volna. *Vállat von, hiszen ez számára természetes. Nem érné meg kölykökkel foglalkozni, ha nem tudná, hogy kivel mit csinál, vagy mit szeretne elérni. Nem csupán munkaként tekint erre az egészre, ami tisztán látszik. Direktben nem kérdez rá a mágiára, hiszen eléggé egyértelműen ki lett jelentve, hogy ne faggatózzon túlzón. A férfinek maga kell gondoskodnia arról, hogy beszélgessenek tovább a mágiáról, ellenben Mai részéről befejezett a téma.*
- Kicsit félreértelmeztél. *Szelíd a mosolya. A kérdése arra irányult, hogy ő maga mit tanult a gyerekektől, na meg hogy vannak-e titkos kedvencek. A saját megéléseiről szólt a mese. De jól beszél Arpbil, ami tetszik a félvérnek.*
- De jól mondod. Van neked eszed ehhez. Nehéz megállni, hogy valaki ne nőjön túlzottan a szívedhez. A kivételezés is olykor megdolgoztat. Mármint, hogy ne tegyem. De ettől függetlenül, hogy én mit szeretnék, az egy dolog. Természetesen tökéletesen az egyéni mérlegre törekszem. Nem való mindenkinek ugyanaz és nem is szeretik ugyanazt. Látnom kell, hogy ki mit igényel, de ettől még ellenérzést kelt, ha valakivel többet szükséges foglalkozni. Gyerekek. Még nem olyan fejlett gondolkodók, de érezni éreznek és igen kusza dolgokat, hiszen eddig nem kaptak az élettől semmit. Semmi jót. Van, aki dacol, van, aki bújik. De többnyire arra vágyik mindenki, hogy végre lássák őket. Nos, azt hiszem esztendők múltán derül majd ki csak, hogy jól csinálom-e, amit. Majd, amikor saját lábon kell állniuk, támogatás nélkül.
*Benne van a pakliban, hogy a gondolatai-tettei nem vezetnek túlságosan nagy eredményre, de a mostani helyzet úgy fest, hogy kupálódnak a fiatalok.
Az étkező felé indul, majd még mielőtt kinyitná az ajtót, hátra fordul.*
- Látogatók akadnak, csupán munkásom nincs férfi. *Megenged egy sejtelmes mosolyt. Valójában, ha ritkaság számba megy is, azért Grael megfordult már itt, de még Intath is.
Eztán belöki az ajtót, s az éppen kissé hangosan örömködő, süteményt falatozó gyerekekre nyílik rálátás. Gnómok, félvérek, elfek, emberek és még egy tündér is ott leledzik. Néhány fej feléjük fordul, mindig gyanús egy idegen látogatása. Mindenesetre a városőr gúnya híján, nem sok szem marad a férfi felé fordulva. A kíváncsi Silypi persze már tollas szárnyát rebegtetve közelebb is somfordál és éles hangján szólal meg.*
- Kérsz? *Mutatja a megcsócsált szeletet, aztán vihog. Mint mindig. Nem Mainak szól a kérdés, arra már tudnák a választ.*
- Ő itt Silypi. *Mutatja be, majd megköszörüli a torkát.*
- Gyerekek! Látogatónk érkezett! Arpbil úr egy ideig köztünk lesz, s remek történetekkel tud majd szolgálni.
- Szajhákról? *Egy kisfiú hang, de már meg sem döbbenti Mait. Nem mondta, hogy áldott jó gyerekek.*
- Tirwen, ne produkáld magad, még a végén megkérdezik tőled, hogy mit jelent. *És a nő pontosan tudja, hogy nem tudna rá válaszolni. És Tirwen is tudja. Így csak felnevet, majd a szájába töm egy falatot.*
- Akkor harcosokról?
*Kérdi Elrini. Mai most már meghagyja a választ Arpbilnek.*
*Emberismerete valóban kitűnő, s épp ezért nem kell mindig sokat gondolkodnia. Olykor zsigerből jön, még neki sem tűnik fel a ráhibázás. *
- Ne aggódj, kevesen figyelnek a részletekre. *Legyint egyet* - Aki efféle helyen dolgozik, arra ráragad némi „emberismeret”. Máshogy nehéz is volna. *Vállat von, hiszen ez számára természetes. Nem érné meg kölykökkel foglalkozni, ha nem tudná, hogy kivel mit csinál, vagy mit szeretne elérni. Nem csupán munkaként tekint erre az egészre, ami tisztán látszik. Direktben nem kérdez rá a mágiára, hiszen eléggé egyértelműen ki lett jelentve, hogy ne faggatózzon túlzón. A férfinek maga kell gondoskodnia arról, hogy beszélgessenek tovább a mágiáról, ellenben Mai részéről befejezett a téma.*
- Kicsit félreértelmeztél. *Szelíd a mosolya. A kérdése arra irányult, hogy ő maga mit tanult a gyerekektől, na meg hogy vannak-e titkos kedvencek. A saját megéléseiről szólt a mese. De jól beszél Arpbil, ami tetszik a félvérnek.*
- De jól mondod. Van neked eszed ehhez. Nehéz megállni, hogy valaki ne nőjön túlzottan a szívedhez. A kivételezés is olykor megdolgoztat. Mármint, hogy ne tegyem. De ettől függetlenül, hogy én mit szeretnék, az egy dolog. Természetesen tökéletesen az egyéni mérlegre törekszem. Nem való mindenkinek ugyanaz és nem is szeretik ugyanazt. Látnom kell, hogy ki mit igényel, de ettől még ellenérzést kelt, ha valakivel többet szükséges foglalkozni. Gyerekek. Még nem olyan fejlett gondolkodók, de érezni éreznek és igen kusza dolgokat, hiszen eddig nem kaptak az élettől semmit. Semmi jót. Van, aki dacol, van, aki bújik. De többnyire arra vágyik mindenki, hogy végre lássák őket. Nos, azt hiszem esztendők múltán derül majd ki csak, hogy jól csinálom-e, amit. Majd, amikor saját lábon kell állniuk, támogatás nélkül.
*Benne van a pakliban, hogy a gondolatai-tettei nem vezetnek túlságosan nagy eredményre, de a mostani helyzet úgy fest, hogy kupálódnak a fiatalok.
Az étkező felé indul, majd még mielőtt kinyitná az ajtót, hátra fordul.*
- Látogatók akadnak, csupán munkásom nincs férfi. *Megenged egy sejtelmes mosolyt. Valójában, ha ritkaság számba megy is, azért Grael megfordult már itt, de még Intath is.
Eztán belöki az ajtót, s az éppen kissé hangosan örömködő, süteményt falatozó gyerekekre nyílik rálátás. Gnómok, félvérek, elfek, emberek és még egy tündér is ott leledzik. Néhány fej feléjük fordul, mindig gyanús egy idegen látogatása. Mindenesetre a városőr gúnya híján, nem sok szem marad a férfi felé fordulva. A kíváncsi Silypi persze már tollas szárnyát rebegtetve közelebb is somfordál és éles hangján szólal meg.*
- Kérsz? *Mutatja a megcsócsált szeletet, aztán vihog. Mint mindig. Nem Mainak szól a kérdés, arra már tudnák a választ.*
- Ő itt Silypi. *Mutatja be, majd megköszörüli a torkát.*
- Gyerekek! Látogatónk érkezett! Arpbil úr egy ideig köztünk lesz, s remek történetekkel tud majd szolgálni.
- Szajhákról? *Egy kisfiú hang, de már meg sem döbbenti Mait. Nem mondta, hogy áldott jó gyerekek.*
- Tirwen, ne produkáld magad, még a végén megkérdezik tőled, hogy mit jelent. *És a nő pontosan tudja, hogy nem tudna rá válaszolni. És Tirwen is tudja. Így csak felnevet, majd a szájába töm egy falatot.*
- Akkor harcosokról?
*Kérdi Elrini. Mai most már meghagyja a választ Arpbilnek.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:19:27
Üzenet elküldve: 2025-08-15 17:19:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Nael kíváncsisága valójában felpezsdül, ahogy a nő már másodjára bizonyul a mágiával szemben annyira nagyon hétköznapinak. ~Vajon elmondjam neki? Mennyire tenne felismerhetővé?~ fut végig az agyán. ~Talán erősíthetne az álcámon. Hiszen minek mondanám el, hogy mágus vagyok, ha gonosz mágus lennék, aki meggyalázta Eeyr szentélyét?~ Nyilvánvalóan nem gyanakodna efféle dologra senki. Félig biztonságos a terv. Egészben meg mi az manapság? Semmi. ~Jól van, a fenébe! Legyen! Elmondom neki.~ A férfi kérdésbe is kezd*
- Szerinted egy olyan gyereket értenék meg, aki kilóg a sorból és mágia csörgedezik az ereiben? Nos, hát, hogy is mondjam, jó emberismerő vagy akkor. Bár, azt hiszem aggódnom kell, hogy már nem vagyok, olyan titokzatos, mint ifjú legény koromban. *A férfi arcán mosoly ül, és némi valódi aggodalom is. Mégis izgatott, hogy egy olyan mágus közelében lehet, aki látszólag már rendelkezik hatalommal. Olyan érzés ez most, mint amikor gyerekként bevallod egy társadnak, hogy te is csínytevő vagy és loptál a cukorkából. Izgalmas, de mégis szégyenteljes, furcsa, zavarban lévő mosolyt von az arcodra*
- És mi történik, akkor ha mégis különbséget tesz az ember a gyermekek között? Biztosan veled is megesett már. *A nő nyilvánvalóan nagyon szépen és eltökélten beszél a munkájáról, szinte már ténylegesen felébresztve Nael szerető oldalát, de semmi sem lehet ennyire tökéletes és szabályozott, ezért inkább Arpbil úr is a kényes, szorongatós részekre kérdez rá* Egyébként, nem lehet egyszerűen mindenkire külön módokon, de jelentősen figyelni? Aki nem akar ölelést, azt nem úgy támogatod, de aki szeretne, az miért ne kaphatna? Szerintem a gyerekek nem egyenlő számra vágynak, hanem kiteljesedésre. *Lassan, egy ködös emlékkép bolyong fel az ember lelki szemei elé. Saját maga az. Gyermekként. Igazán kicsike még. Az anyját kérleli, hogy ölelje meg, de az anyja megrázza a fejét. Az apja féltékeny lenne, pedig amúgy rá sem pillant az asszonyra. Mással viszont ne foglalkozzon. Úgyse lesz ebből a fiúból semmi*
- A gyerekeket nézném meg *vágja rá azonnal még mindig az emlékkép hatása alatt. Aztán ahogy tisztul a feje, akkor hallja meg mit is mondott még neki a nő. ~Nincs itt egy kurva férfi sem?!~ Úgy néz ki Eeyr igazi megtisztulásban részesíti tagadóját*
- Téged sem látogat egy fivér sem? Vagy környékbeli kedves szomszéd?
*Nael kíváncsisága valójában felpezsdül, ahogy a nő már másodjára bizonyul a mágiával szemben annyira nagyon hétköznapinak. ~Vajon elmondjam neki? Mennyire tenne felismerhetővé?~ fut végig az agyán. ~Talán erősíthetne az álcámon. Hiszen minek mondanám el, hogy mágus vagyok, ha gonosz mágus lennék, aki meggyalázta Eeyr szentélyét?~ Nyilvánvalóan nem gyanakodna efféle dologra senki. Félig biztonságos a terv. Egészben meg mi az manapság? Semmi. ~Jól van, a fenébe! Legyen! Elmondom neki.~ A férfi kérdésbe is kezd*
- Szerinted egy olyan gyereket értenék meg, aki kilóg a sorból és mágia csörgedezik az ereiben? Nos, hát, hogy is mondjam, jó emberismerő vagy akkor. Bár, azt hiszem aggódnom kell, hogy már nem vagyok, olyan titokzatos, mint ifjú legény koromban. *A férfi arcán mosoly ül, és némi valódi aggodalom is. Mégis izgatott, hogy egy olyan mágus közelében lehet, aki látszólag már rendelkezik hatalommal. Olyan érzés ez most, mint amikor gyerekként bevallod egy társadnak, hogy te is csínytevő vagy és loptál a cukorkából. Izgalmas, de mégis szégyenteljes, furcsa, zavarban lévő mosolyt von az arcodra*
- És mi történik, akkor ha mégis különbséget tesz az ember a gyermekek között? Biztosan veled is megesett már. *A nő nyilvánvalóan nagyon szépen és eltökélten beszél a munkájáról, szinte már ténylegesen felébresztve Nael szerető oldalát, de semmi sem lehet ennyire tökéletes és szabályozott, ezért inkább Arpbil úr is a kényes, szorongatós részekre kérdez rá* Egyébként, nem lehet egyszerűen mindenkire külön módokon, de jelentősen figyelni? Aki nem akar ölelést, azt nem úgy támogatod, de aki szeretne, az miért ne kaphatna? Szerintem a gyerekek nem egyenlő számra vágynak, hanem kiteljesedésre. *Lassan, egy ködös emlékkép bolyong fel az ember lelki szemei elé. Saját maga az. Gyermekként. Igazán kicsike még. Az anyját kérleli, hogy ölelje meg, de az anyja megrázza a fejét. Az apja féltékeny lenne, pedig amúgy rá sem pillant az asszonyra. Mással viszont ne foglalkozzon. Úgyse lesz ebből a fiúból semmi*
- A gyerekeket nézném meg *vágja rá azonnal még mindig az emlékkép hatása alatt. Aztán ahogy tisztul a feje, akkor hallja meg mit is mondott még neki a nő. ~Nincs itt egy kurva férfi sem?!~ Úgy néz ki Eeyr igazi megtisztulásban részesíti tagadóját*
- Téged sem látogat egy fivér sem? Vagy környékbeli kedves szomszéd?
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:31:24
Üzenet elküldve: 2025-08-13 16:31:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Még nem igazán tudja hová tenni a férfit, de amit mondott, az igaz. Esélyeket ad, s bár szokása többet is adni az egynél, amikor a gyerekekről és jólétükről van szó, akkor kétszer is meggondolná, hogy az egyen túl jár-e még. Ezzel lehet játszani, de nem érdemes. Talán ezt érzi az újdonsült segítsége is. Hasonló lehet valóban a férfiasságának szorongatásához, de a cél nem fájdalomokozás, hanem a biztonság. Mindenki biztonsága, amibe beleértendő a Arpbil is.
A kérdés érdekes, s jól meg is mosolyogja. Ugyan neki van személyes kedvence, de nem is jó szó ez erre. A lányává szeretné fogadni, s ha egyszer megtalálja rá a megfelelő szavakat és alkalmat, meg is kérdi erről Ciliát. Nem csak egy kérdés van, igen sok mindent ki kíván fejtetni vele a másik.*
- Értem miről beszélsz. Van sejtésem, hogy kivel jönnél ki a legjobban. Megannyi titok van a szemeiben, olykor néha kilóg a sorból, s szerintem mágia csörgedezik az ereiben. *Utóbbit nem feltételezi a mellette sétálóról, de talán ráhibázott. Nem volt célja ugyan, csak a gondolatok törnek belőle felszínre.* - De nem mondanék nevet, rettentően kíváncsi vagyok, hogy igazam van-e. Befolyásolnám a dolgok folyását, ha megtenném. Tudod mit? Az első alkalom után felfedem neked. *Füle mögé simít egy kósza tincset.*
- Rengeteget lehet tőlük tanulni. Vannak, akik cseppet sem olyanok, akikkel azonosulni tudsz, akiket valahogy nehéz megérteni. De meg kell tanulni túltenni magunkat az efféle dolgokon és úgy nézni rájuk, úgy foglalkozni velük, mint azokkal, akik kedvesebbnek tűnnek a szívednek. Egy idő után elmúlik az ellenérzés. Mert nem tehetsz különbséget. És persze vannak, akiket addig babusgatnál, míg meg nem unja. Mégsem teszed meg, mert az másokkal szemben lenne kivételezés. Nehéznek tűnik, de hamar egyensúlyba kerül minden. Rengeteg türelmet tanultam, pedig azt hittem amúgy sem vagyok híján. Önfegyelmet, koncentrációt. Száz felé szakadást. Szeretetet. Érzelmeket átformálni. Szerintem csodálatos dolog itt szolgálatot teljesíteni. Nem elfogulnak lenni viszont elég nehéz, be kell valljam.
*Mindeközben bevezeti a másikat az épületbe, s már hallani, hogy az étkezőben valamiféle uzsonnaosztás folyhat.*
- Bekukkantasz hozzájuk, vagy a szobádat mutassam meg? *Eztán folytatja.* - Ó igen és más férfiak sajnos nincsenek.
*Még nem igazán tudja hová tenni a férfit, de amit mondott, az igaz. Esélyeket ad, s bár szokása többet is adni az egynél, amikor a gyerekekről és jólétükről van szó, akkor kétszer is meggondolná, hogy az egyen túl jár-e még. Ezzel lehet játszani, de nem érdemes. Talán ezt érzi az újdonsült segítsége is. Hasonló lehet valóban a férfiasságának szorongatásához, de a cél nem fájdalomokozás, hanem a biztonság. Mindenki biztonsága, amibe beleértendő a Arpbil is.
A kérdés érdekes, s jól meg is mosolyogja. Ugyan neki van személyes kedvence, de nem is jó szó ez erre. A lányává szeretné fogadni, s ha egyszer megtalálja rá a megfelelő szavakat és alkalmat, meg is kérdi erről Ciliát. Nem csak egy kérdés van, igen sok mindent ki kíván fejtetni vele a másik.*
- Értem miről beszélsz. Van sejtésem, hogy kivel jönnél ki a legjobban. Megannyi titok van a szemeiben, olykor néha kilóg a sorból, s szerintem mágia csörgedezik az ereiben. *Utóbbit nem feltételezi a mellette sétálóról, de talán ráhibázott. Nem volt célja ugyan, csak a gondolatok törnek belőle felszínre.* - De nem mondanék nevet, rettentően kíváncsi vagyok, hogy igazam van-e. Befolyásolnám a dolgok folyását, ha megtenném. Tudod mit? Az első alkalom után felfedem neked. *Füle mögé simít egy kósza tincset.*
- Rengeteget lehet tőlük tanulni. Vannak, akik cseppet sem olyanok, akikkel azonosulni tudsz, akiket valahogy nehéz megérteni. De meg kell tanulni túltenni magunkat az efféle dolgokon és úgy nézni rájuk, úgy foglalkozni velük, mint azokkal, akik kedvesebbnek tűnnek a szívednek. Egy idő után elmúlik az ellenérzés. Mert nem tehetsz különbséget. És persze vannak, akiket addig babusgatnál, míg meg nem unja. Mégsem teszed meg, mert az másokkal szemben lenne kivételezés. Nehéznek tűnik, de hamar egyensúlyba kerül minden. Rengeteg türelmet tanultam, pedig azt hittem amúgy sem vagyok híján. Önfegyelmet, koncentrációt. Száz felé szakadást. Szeretetet. Érzelmeket átformálni. Szerintem csodálatos dolog itt szolgálatot teljesíteni. Nem elfogulnak lenni viszont elég nehéz, be kell valljam.
*Mindeközben bevezeti a másikat az épületbe, s már hallani, hogy az étkezőben valamiféle uzsonnaosztás folyhat.*
- Bekukkantasz hozzájuk, vagy a szobádat mutassam meg? *Eztán folytatja.* - Ó igen és más férfiak sajnos nincsenek.
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:04:43
Üzenet elküldve: 2025-08-12 22:04:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Még, hogy nem szorongatják a férfit a tökeinél fogva! Ez a nő nem viccel. Lionael igazából valahol hálás, hogy léteznek, olyan személyek, akik így védik az elveszett kölyköket, de nem tudja eléggé értékelni a másik munkáját, ha ezzel megnehezíti az övét! Ez a gondolat pedig újra és újra és újra felbukkan a férfi fejében, ahányszor megszólal a társasága. Egyszerűen frusztráló, de tisztelendő is a másik. ~Csak egy pár nap. Bírjam ki addig. Utána lecsillapodnak kint is a kedélyek. Ne bukjak le az álcámmal, és ne vágjon neki a legközelebbi kiálló deszkának azzal az elképesztő mágiával és nem lesz semmi baj~*
- Azt hiszem megbeszéltük, amit kellett. Mehetünk beljebb az épületben. Már nagyon kíváncsi vagyok mi vár rám, ilyen hosszú felvezetés után. Hagy kérdezzem meg még mielőtt beérünk közéjük, szerinted ki lesz a kedvencem? Így az első benyomás alapján. Hiszel egyáltalán a titkos kedvencekben? Talán ne is így nevezzük, hanem... Nem is tudom mi arra a megfelelő kifejezés, ami most a fejemben van. Melyik gyerek hasonlít a legjobban rám? Vagy ki az, akitől szerinted az én jellemem fejlődhetne? Azt mondják, ha jól csinálsz egy efféle szakmát, akkor te is tanulsz tőlük. Erről mesélnél? A falakat magamtól is felismerem, nem hiszem, hogy fárasztani szeretnélek fölösleges épület ismertetéssel. Ez viszont tényleg érdekel. Meg a kollégák! Vannak itt más férfiak is rajtam kívül jelenleg? ~Oh, de örülnék ha lennének!~
*Még, hogy nem szorongatják a férfit a tökeinél fogva! Ez a nő nem viccel. Lionael igazából valahol hálás, hogy léteznek, olyan személyek, akik így védik az elveszett kölyköket, de nem tudja eléggé értékelni a másik munkáját, ha ezzel megnehezíti az övét! Ez a gondolat pedig újra és újra és újra felbukkan a férfi fejében, ahányszor megszólal a társasága. Egyszerűen frusztráló, de tisztelendő is a másik. ~Csak egy pár nap. Bírjam ki addig. Utána lecsillapodnak kint is a kedélyek. Ne bukjak le az álcámmal, és ne vágjon neki a legközelebbi kiálló deszkának azzal az elképesztő mágiával és nem lesz semmi baj~*
- Azt hiszem megbeszéltük, amit kellett. Mehetünk beljebb az épületben. Már nagyon kíváncsi vagyok mi vár rám, ilyen hosszú felvezetés után. Hagy kérdezzem meg még mielőtt beérünk közéjük, szerinted ki lesz a kedvencem? Így az első benyomás alapján. Hiszel egyáltalán a titkos kedvencekben? Talán ne is így nevezzük, hanem... Nem is tudom mi arra a megfelelő kifejezés, ami most a fejemben van. Melyik gyerek hasonlít a legjobban rám? Vagy ki az, akitől szerinted az én jellemem fejlődhetne? Azt mondják, ha jól csinálsz egy efféle szakmát, akkor te is tanulsz tőlük. Erről mesélnél? A falakat magamtól is felismerem, nem hiszem, hogy fárasztani szeretnélek fölösleges épület ismertetéssel. Ez viszont tényleg érdekel. Meg a kollégák! Vannak itt más férfiak is rajtam kívül jelenleg? ~Oh, de örülnék ha lennének!~
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:20:42
Üzenet elküldve: 2025-08-10 23:20:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1133
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1133
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Nimerilnek címezve//
*Már nem is emlékszik, milyen rég ajánlotta fel a számára Nimeril, hogy egyszer jöhet és elsőkézből megnézheti a kollégája laborját és büszke lehet rá, hogy milyen előkelő nemesi ház igényli megszerzett tudását és kiemelkedő képességeit. És ez a dicső nap el fog érkezni valamikor máskor, ugyanis Nestarnak se ideje nincsen sajnos, hogy körbesétálja a kívülről kifejezetten impozáns épületet, ugyanis sebtiben tájékoztatják az őrök, hogy Nimeril nincs jelen és az alkimista is csak egy levelet kívánt itt hagyni a számára, amiben aggodalmait és gondjait fejti ki Gömböc helyzetével kapcsolatban, ugyanis emlékezett, hogy mennyire aggódott miatta Nimeril, valamint szól, hogy lehet visszatér a törzsi birtokra és huzamosabb ideig nem lesz a városban. És röviden szóvá is teszi, hogy a város valami programja miatt visszakapta a nemességét és egy saját kúriát a Selyemrévben, ami bár nem lesz annyira impozáns, mint ahol Nimeril jelenleg megszáll, mindig örömmel lesz várva, ha vendégségbe jönne. Amint sikerült ezt átadnia az őr számára, természetesen nem is zavarja tovább az őröket, meg dolgára. Indulóban még egy világoskéket megiszik, ha már úgy is cserélt magának nem keveset és átgondolja még egyszer, milyen italokra lehet szüksége még.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Már nem is emlékszik, milyen rég ajánlotta fel a számára Nimeril, hogy egyszer jöhet és elsőkézből megnézheti a kollégája laborját és büszke lehet rá, hogy milyen előkelő nemesi ház igényli megszerzett tudását és kiemelkedő képességeit. És ez a dicső nap el fog érkezni valamikor máskor, ugyanis Nestarnak se ideje nincsen sajnos, hogy körbesétálja a kívülről kifejezetten impozáns épületet, ugyanis sebtiben tájékoztatják az őrök, hogy Nimeril nincs jelen és az alkimista is csak egy levelet kívánt itt hagyni a számára, amiben aggodalmait és gondjait fejti ki Gömböc helyzetével kapcsolatban, ugyanis emlékezett, hogy mennyire aggódott miatta Nimeril, valamint szól, hogy lehet visszatér a törzsi birtokra és huzamosabb ideig nem lesz a városban. És röviden szóvá is teszi, hogy a város valami programja miatt visszakapta a nemességét és egy saját kúriát a Selyemrévben, ami bár nem lesz annyira impozáns, mint ahol Nimeril jelenleg megszáll, mindig örömmel lesz várva, ha vendégségbe jönne. Amint sikerült ezt átadnia az őr számára, természetesen nem is zavarja tovább az őröket, meg dolgára. Indulóban még egy világoskéket megiszik, ha már úgy is cserélt magának nem keveset és átgondolja még egyszer, milyen italokra lehet szüksége még.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-09 18:24:51
Üzenet elküldve: 2025-08-09 18:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Mai nem gondolkodik azon, hogy tudna-e a másikra férfiként tekinteni, mert nem tud, ezért hát nincs min gondolkodni. A kellemes küllem pedig sokaknak megadatott e vidéken, nehéz hát kitűnni. Ettől még a szépet elismeri. Az pedig megmosolyogtatja, ha valaki hiú. Adottságokkal tisztában lenni egyébként nem elítélendő, ha csak nem viszik túlzásba.
Vékony, íves szemöldökét felvonja, ahogy a szorongatást említi a férfi. A félvér képes ilyesmire ugyan, na de itt még szó sincs hasonlóról sem. Egyszerűen csak nem szereti a saját idejét vesztegetni. A feleslegesség számára dühítő, semmi kedve nincs kerülgetni valakit, aki nem hasznos. Hasznosnak lenni az igen nagy erény a nő számára. Ettől még nem vág közbe, csupán félrebiccentett fejjel hallgatja a szóáradatot.*
- Erről van szó. *Mosolya hidegebbé válik, de igen jó szeműnek kell lenni ahhoz, hogy felfedezze benne a másik a végbemenő változást. Erre ment ki ez az egész. Egyszerűen nem akarja, hogy valakit úgy engedjen be a házba, hogy egyáltalán semmit nem tud róla, ígéretei pedig vannak. Neki természetesen időszakokra is elegendőek a „dolgozók”, csak legyen tisztában azzal, hogy meddig maradnak, s ő mit róhat ki rájuk. Azt senki nem gondolja komolyan, hogy majd beereszt valakit, aki belekontárkodik az eddigi tanterveibe, majd, mint aki jól végezte dolgát, lelécel.*
- Ha már most szorongatásnak éled meg, hogy a gyerekek hogylétével és képzésével nem viccelek, akkor nem jó helyen jársz. *Egy pillanatra érinti ujjbegyeivel a nyakában lógó zafír ékszert.* - Ők a fontosak. Nem te, nem én. Ezért csak a legjobbat kívánom nekik. Éppen azért, mert eddig jóból igen keveset kaptak. Tehát elvárom, hogy aki itt a falakon belül törődik velük, az ne csupán időt üssön el, hanem olyat adjon, ami valóban építi őket. *Ezt ugyebár nem lehet eléggé hangsúlyozni.*
- Ha csak időszakos az ittléted, abba valóban nem fér bele hosszútávú terv. Pórbáld ki magad, mesélj akkor történeteket és fejtegessétek. Az első ilyen eseményen természetesen ott leszek, de aztán, ha jól megy minden, hagylak érvényesülni. Nem kívánok más nyakára járni feleslegesen.
*Tesz egy lépést előre, most már ildomos lenne körbevezetnie a vendégüket. Már, ha még mindig szeretne maradni.*
- Természetesen addig élvezed a vendégszeretetem, amíg kölcsönösen jól járunk a egymással.
*Igen szép kifejezés ez arra, hogy amint valami nem tetszőt talál, repül innen a férfi.*
- Gyere, megmutatom neked az árvaházat belülről is.
*Azzal el is indulna, hogy bevezesse Arpbilt a hatalmas előtérbe.*
*Mai nem gondolkodik azon, hogy tudna-e a másikra férfiként tekinteni, mert nem tud, ezért hát nincs min gondolkodni. A kellemes küllem pedig sokaknak megadatott e vidéken, nehéz hát kitűnni. Ettől még a szépet elismeri. Az pedig megmosolyogtatja, ha valaki hiú. Adottságokkal tisztában lenni egyébként nem elítélendő, ha csak nem viszik túlzásba.
Vékony, íves szemöldökét felvonja, ahogy a szorongatást említi a férfi. A félvér képes ilyesmire ugyan, na de itt még szó sincs hasonlóról sem. Egyszerűen csak nem szereti a saját idejét vesztegetni. A feleslegesség számára dühítő, semmi kedve nincs kerülgetni valakit, aki nem hasznos. Hasznosnak lenni az igen nagy erény a nő számára. Ettől még nem vág közbe, csupán félrebiccentett fejjel hallgatja a szóáradatot.*
- Erről van szó. *Mosolya hidegebbé válik, de igen jó szeműnek kell lenni ahhoz, hogy felfedezze benne a másik a végbemenő változást. Erre ment ki ez az egész. Egyszerűen nem akarja, hogy valakit úgy engedjen be a házba, hogy egyáltalán semmit nem tud róla, ígéretei pedig vannak. Neki természetesen időszakokra is elegendőek a „dolgozók”, csak legyen tisztában azzal, hogy meddig maradnak, s ő mit róhat ki rájuk. Azt senki nem gondolja komolyan, hogy majd beereszt valakit, aki belekontárkodik az eddigi tanterveibe, majd, mint aki jól végezte dolgát, lelécel.*
- Ha már most szorongatásnak éled meg, hogy a gyerekek hogylétével és képzésével nem viccelek, akkor nem jó helyen jársz. *Egy pillanatra érinti ujjbegyeivel a nyakában lógó zafír ékszert.* - Ők a fontosak. Nem te, nem én. Ezért csak a legjobbat kívánom nekik. Éppen azért, mert eddig jóból igen keveset kaptak. Tehát elvárom, hogy aki itt a falakon belül törődik velük, az ne csupán időt üssön el, hanem olyat adjon, ami valóban építi őket. *Ezt ugyebár nem lehet eléggé hangsúlyozni.*
- Ha csak időszakos az ittléted, abba valóban nem fér bele hosszútávú terv. Pórbáld ki magad, mesélj akkor történeteket és fejtegessétek. Az első ilyen eseményen természetesen ott leszek, de aztán, ha jól megy minden, hagylak érvényesülni. Nem kívánok más nyakára járni feleslegesen.
*Tesz egy lépést előre, most már ildomos lenne körbevezetnie a vendégüket. Már, ha még mindig szeretne maradni.*
- Természetesen addig élvezed a vendégszeretetem, amíg kölcsönösen jól járunk a egymással.
*Igen szép kifejezés ez arra, hogy amint valami nem tetszőt talál, repül innen a férfi.*
- Gyere, megmutatom neked az árvaházat belülről is.
*Azzal el is indulna, hogy bevezesse Arpbilt a hatalmas előtérbe.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-09 14:10:09
Üzenet elküldve: 2025-08-09 14:10:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi valószínűleg nagyon nevetne, ha hallaná, hogy a nő azon gondolkodik tudna-e rá férfiként nézni. Mérhetetlenül mulatságos félreértésnek találná, de valójában az lenne az utolsó dolog, ami hiányozna Naelnek. Ő itt bizony egyedül, csak egy személlyel flörtölt, és az nem Mai, hanem saját maga. Oh, ha találna valakit, aki pont úgy néz ki, mint a tükörképe... Na azt a személyt még le is vadászná! Pedig nem túl nagy harcos. Komolyabban szólva, lehet, hogy valójában egy igazi vérbeli bajkeverő, de nincs az az isten, aki rá tudná venni őt, hogy megváltozzon az ízlése. Még akkor sem, ha elméletben viccesen hangzik, hogy felkavarja valahol a port, de ahhoz itt valaki nagyon másnak kéne megjelennie*
*Egy másik dolog amiről a férfi egyelőre nem tud, hogy tökéletes, bájos álcája lassan repedezik. A nő egyre mérgesebb, egyre gyanakvóbb és mikor már csak a vak nem venné észre, akkor jön rá a férfi, hogy rossz irányba próbálkozott. ~Baszki! Elege van, mint Sellőnek a faszból. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, aki nem szereti az arcba mászó alakokat~ szinte büszke lenne erre az igazgatóasszonyra, ha nem éppen az ő dolgát nehezítené meg. ~Azt hittem könnyebb dolgom lesz, de úgy néz ki nem én vagyok az első, aki arra gondolt egy árvaházban zseniális ötlet megbújni. Na jó! Ideje kicsit bővíteni Arpbil úr személyiségén~*
- Hűha, kérlek ne szorongass ennyire! ~A tökeimnél fogva ráadásul~ Van nekem kiszemeltem arra, aki ezt csinálja. ~A képzeletbeli sötételfek~ Látom, hogy nem szereted a mellébeszélést, úgyhogy őszinte leszek. Tudom, hogy nem fogok tudni sokáig maradni, amolyan szabadságon vagyok éppen, ezért ajánlottam fel ingyen a szolgálataimat, mert egyébként utána máshol vannak feladataim. Maximum 1-2 hatig tervezek maradni, de ha tényleg úgy érzem szívesen csinálom, lehet gyakrabban visszanéznék. Nyilvánvalóan a környéken nem szeretnék kivenni egy vagyonért szobát az itt tartózkodásomra, de nem várom el az etetésem vagy a fizetést. Amolyan eseményként gondolok itt magamra, valakiként, aki kis ideig segít az itteni dolgokkal. Jelenleg, csak addig tudok, viszont azt szeretném. Bejöhet nyugodtan egyébként bárki ellenőrizni az itteni munkámat, félvállról nem szoktam venni dolgokat, ahhoz túlságosan a tökéletességre törekvő vagyok. Persze, csinálhatjuk a színészkedést programként, bár én először inkább úgy gondoltam, hogy a meseolvasás után olvasó leckék lennének és közös tartalom feldolgozás. Beszélünk a gyerekekkel arról, hogy mik voltak nekik új szavak, hogyan állnak össze azokban a betűk, ki tudná felolvasni a kedvenc jelenetét, mit gondolnak mi a tanulság, akár újra is játszhatják a kedvenc jelenetüket a végén, de akkor nem szabadul el az elejétől a pokol, mint amikor megengedjük nekik, hogy az elejétől játszanak és alkossák a történetet. A gyerekek hajlamosak akkor mindent elbohóckodni, ráadásul a félénkebbeket nehezebb lenne bevonni. Véleményem szerint jól ki lehetne használni a meséket arra is, hogy időben aludjanak. Este lenne mindig az új történetet, altatóként és utána lenne mit várniuk másnap, a feldolgozást. Persze ez, csak az én elképzelésem volt, nyitott vagyok a változtatásokra, de én így logikusabbnak gondoltam. Szóval ezt tudom ajánlani, igazgató asszony. Meg azt, hogy a gyerekeknek nem hagyom, hogy bántódása essen, annak tényleg nagyon ellenére vagyok. *Ezúttal mikor beszélt az ember, nem bámulta a nőt. A fákat nézte, néha gesztikulált, néha a saját kezeivel babrált. Nem tűnt színészinek vagy túl soknak, egyszerű, „figyelj, ez van” jellegű beszéd volt*
- Úgy gondolom még mindig sokkal jobb egy olyan ígéret, mint az enyém, mintsem ha össze- vissza hazudoznék, hogy örökre tervezem maradni. Nem igaz? Úgy hiszem a rövidtávú segítség is segítség. Bár, mint mondtam minden munkára nyitott vagyok, így ha nem szeretnél a gyerekek közelébe engedni, hogy ne fájjon nekik mikor elmegyek, én azzal is rendben vagyok. Bár bevallom egyre jobban érdekel, hogy milyenek a gyerekek.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi valószínűleg nagyon nevetne, ha hallaná, hogy a nő azon gondolkodik tudna-e rá férfiként nézni. Mérhetetlenül mulatságos félreértésnek találná, de valójában az lenne az utolsó dolog, ami hiányozna Naelnek. Ő itt bizony egyedül, csak egy személlyel flörtölt, és az nem Mai, hanem saját maga. Oh, ha találna valakit, aki pont úgy néz ki, mint a tükörképe... Na azt a személyt még le is vadászná! Pedig nem túl nagy harcos. Komolyabban szólva, lehet, hogy valójában egy igazi vérbeli bajkeverő, de nincs az az isten, aki rá tudná venni őt, hogy megváltozzon az ízlése. Még akkor sem, ha elméletben viccesen hangzik, hogy felkavarja valahol a port, de ahhoz itt valaki nagyon másnak kéne megjelennie*
*Egy másik dolog amiről a férfi egyelőre nem tud, hogy tökéletes, bájos álcája lassan repedezik. A nő egyre mérgesebb, egyre gyanakvóbb és mikor már csak a vak nem venné észre, akkor jön rá a férfi, hogy rossz irányba próbálkozott. ~Baszki! Elege van, mint Sellőnek a faszból. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, aki nem szereti az arcba mászó alakokat~ szinte büszke lenne erre az igazgatóasszonyra, ha nem éppen az ő dolgát nehezítené meg. ~Azt hittem könnyebb dolgom lesz, de úgy néz ki nem én vagyok az első, aki arra gondolt egy árvaházban zseniális ötlet megbújni. Na jó! Ideje kicsit bővíteni Arpbil úr személyiségén~*
- Hűha, kérlek ne szorongass ennyire! ~A tökeimnél fogva ráadásul~ Van nekem kiszemeltem arra, aki ezt csinálja. ~A képzeletbeli sötételfek~ Látom, hogy nem szereted a mellébeszélést, úgyhogy őszinte leszek. Tudom, hogy nem fogok tudni sokáig maradni, amolyan szabadságon vagyok éppen, ezért ajánlottam fel ingyen a szolgálataimat, mert egyébként utána máshol vannak feladataim. Maximum 1-2 hatig tervezek maradni, de ha tényleg úgy érzem szívesen csinálom, lehet gyakrabban visszanéznék. Nyilvánvalóan a környéken nem szeretnék kivenni egy vagyonért szobát az itt tartózkodásomra, de nem várom el az etetésem vagy a fizetést. Amolyan eseményként gondolok itt magamra, valakiként, aki kis ideig segít az itteni dolgokkal. Jelenleg, csak addig tudok, viszont azt szeretném. Bejöhet nyugodtan egyébként bárki ellenőrizni az itteni munkámat, félvállról nem szoktam venni dolgokat, ahhoz túlságosan a tökéletességre törekvő vagyok. Persze, csinálhatjuk a színészkedést programként, bár én először inkább úgy gondoltam, hogy a meseolvasás után olvasó leckék lennének és közös tartalom feldolgozás. Beszélünk a gyerekekkel arról, hogy mik voltak nekik új szavak, hogyan állnak össze azokban a betűk, ki tudná felolvasni a kedvenc jelenetét, mit gondolnak mi a tanulság, akár újra is játszhatják a kedvenc jelenetüket a végén, de akkor nem szabadul el az elejétől a pokol, mint amikor megengedjük nekik, hogy az elejétől játszanak és alkossák a történetet. A gyerekek hajlamosak akkor mindent elbohóckodni, ráadásul a félénkebbeket nehezebb lenne bevonni. Véleményem szerint jól ki lehetne használni a meséket arra is, hogy időben aludjanak. Este lenne mindig az új történetet, altatóként és utána lenne mit várniuk másnap, a feldolgozást. Persze ez, csak az én elképzelésem volt, nyitott vagyok a változtatásokra, de én így logikusabbnak gondoltam. Szóval ezt tudom ajánlani, igazgató asszony. Meg azt, hogy a gyerekeknek nem hagyom, hogy bántódása essen, annak tényleg nagyon ellenére vagyok. *Ezúttal mikor beszélt az ember, nem bámulta a nőt. A fákat nézte, néha gesztikulált, néha a saját kezeivel babrált. Nem tűnt színészinek vagy túl soknak, egyszerű, „figyelj, ez van” jellegű beszéd volt*
- Úgy gondolom még mindig sokkal jobb egy olyan ígéret, mint az enyém, mintsem ha össze- vissza hazudoznék, hogy örökre tervezem maradni. Nem igaz? Úgy hiszem a rövidtávú segítség is segítség. Bár, mint mondtam minden munkára nyitott vagyok, így ha nem szeretnél a gyerekek közelébe engedni, hogy ne fájjon nekik mikor elmegyek, én azzal is rendben vagyok. Bár bevallom egyre jobban érdekel, hogy milyenek a gyerekek.
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-09 11:55:36
Üzenet elküldve: 2025-08-09 11:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Még ha tréfálkozik is a másik, akkor is úgy fest, hogy hiú teremtéssel van dolga. Nem hibáztatja, tényleg kellemes az a megjelenés, a szemek színe is tetszetős, de ettől még nem tekint úgy rá, mint „férfire”. Ha ide dolgozóként, vagy segítségként kíván jönni, akkor jobb, ha a szemek csupán annak tekintik őt, ami. Ebbe egyetlen dolog tud beleszólni, ha amaz is segítségre szorul. Viszont akkor is csak anyáskodna felette egy kicsit. Még akkor is, ha Arpbil maga idősebb is kissé, mint ő. Csak mosolyog a kijelentésen, de hamar megszilárdul a tekintet és összébb húzódik a szeme.*
- Hogy hagyhatom? *Egy hajszál választja el attól, hogy haragra gerjedjen, de nem szokta ezt megengedni magának, így hát csupán kedvesen válaszol.* - Félreérted. Azért is vannak itt, hogy megtanulják. Ezt is, és rengeteg minden mást is, hogy később tudjanak érvényesülni.
*Hamar tovaterelődnek, s egyre inkább kezdi megismerni a másikat. Annyira megismerni, hogy ha volt is egy első benyomása, most fogalma sincs kivel áll szemben. Ez egyébként sokatmondó. Viszont Mai világába nem fér bele. Vagy felfejti szépen lassan a kilétét, vagy rosszul lesz. Nem megszokottak a férfi válaszai, legalábbis számára nem. Biztos amolyan művészlélek. A jobbik esetben.*
- Akkor tarts nekik egy haton kétszer egy ilyen foglalkozást. Ha már színészet, akkor készítsetek egy rövid darabot, hogy megnézzük, van-e köztük, aki ebben tehetséges. *Mai nem szereti a képlékeny dolgokat. Vagy kész tervek vannak, vagy semmi, mert csak úgy nem dob közéjük egy ismeretlent, aki majd „valamit” mesél. *
- Álmodozni jó, de az álmokért meg kell tanulni tenni is. De ezáltal tényleg fejlődhetnének a segítségeddel. Ne te bolondozz nekik kizárólag, vegyenek részt benne. Ehhez kérek tőled előzetesen egy történetet, egy magot, amit majd kidolgoztok.
*Az igazgatónő gomb lám benyomódott.*
- Anviel válláról nagy terhet vennél le, ha néha valóban helyette főznél, vagy besegítenél neki. Ő itt a nevelőnő. Majd megismered, ha tényleg szándékozol itt segédkezni.
*Ideje közelebb jutni a másik szándékaihoz.*
- Ellenben az ingyen munkát nem szeretem. Ha csak segédkezni óhajtasz, akkor nem számolhatok veled biztosként, mert bár nem nézem ki belőled, ~ De, kinézem.~ viszont sokan hagytak már cserben. Ha tényleg dolgozni kívánsz, akkor az jár némi juttatással, azért pedig tenni is kell. Csak nem tudom, mire van szükséged. Étel, szállás, arany? Netán mind? *Természetesen egy megfizetett munkaerő sem biztos soha, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy kissé jobban rálásson a másikra. *
- Ellenpélda? Csak arra gondoltam, hogy volt már, aki nem azért jött ide, hogy tényleg a fiatalokról gondoskodjon, hanem hogy szállást szerezzen magának, aztán ügyesen le is lécelt. Na meg olyan is, aki ezzel csak próbálkozott, de hamar kitessékeltem. Aztán meg olyan is volt, akiben nagy volt a bizodalmam, de elnyelte a föld. *Megingatja a fejét.* - Nem könnyű. De értem én, nem sokaknak fontosak a kitaszítottak.
*Már-már idegesíti, hogy mennyire nézi a férfi, de aztán rájön, hogy kevesek viseltetnek másként az irányába.*
- Én semmit nem titkolok, Arpbil. Lihanechből érkeztem, nemesi családból, de mivel ott nem termett számomra nagyobb babér, mint feleségnek állni egy lecsúszott, de még nevünkben lehetőséget kereső férfi mellé, inkább hátra hagytam, rangosul, mindenestül. Aztán itt építkeztem újra, itt van lehetőségem fejlődni és mint látod, már én vezetem e helyet.
*Még ha tréfálkozik is a másik, akkor is úgy fest, hogy hiú teremtéssel van dolga. Nem hibáztatja, tényleg kellemes az a megjelenés, a szemek színe is tetszetős, de ettől még nem tekint úgy rá, mint „férfire”. Ha ide dolgozóként, vagy segítségként kíván jönni, akkor jobb, ha a szemek csupán annak tekintik őt, ami. Ebbe egyetlen dolog tud beleszólni, ha amaz is segítségre szorul. Viszont akkor is csak anyáskodna felette egy kicsit. Még akkor is, ha Arpbil maga idősebb is kissé, mint ő. Csak mosolyog a kijelentésen, de hamar megszilárdul a tekintet és összébb húzódik a szeme.*
- Hogy hagyhatom? *Egy hajszál választja el attól, hogy haragra gerjedjen, de nem szokta ezt megengedni magának, így hát csupán kedvesen válaszol.* - Félreérted. Azért is vannak itt, hogy megtanulják. Ezt is, és rengeteg minden mást is, hogy később tudjanak érvényesülni.
*Hamar tovaterelődnek, s egyre inkább kezdi megismerni a másikat. Annyira megismerni, hogy ha volt is egy első benyomása, most fogalma sincs kivel áll szemben. Ez egyébként sokatmondó. Viszont Mai világába nem fér bele. Vagy felfejti szépen lassan a kilétét, vagy rosszul lesz. Nem megszokottak a férfi válaszai, legalábbis számára nem. Biztos amolyan művészlélek. A jobbik esetben.*
- Akkor tarts nekik egy haton kétszer egy ilyen foglalkozást. Ha már színészet, akkor készítsetek egy rövid darabot, hogy megnézzük, van-e köztük, aki ebben tehetséges. *Mai nem szereti a képlékeny dolgokat. Vagy kész tervek vannak, vagy semmi, mert csak úgy nem dob közéjük egy ismeretlent, aki majd „valamit” mesél. *
- Álmodozni jó, de az álmokért meg kell tanulni tenni is. De ezáltal tényleg fejlődhetnének a segítségeddel. Ne te bolondozz nekik kizárólag, vegyenek részt benne. Ehhez kérek tőled előzetesen egy történetet, egy magot, amit majd kidolgoztok.
*Az igazgatónő gomb lám benyomódott.*
- Anviel válláról nagy terhet vennél le, ha néha valóban helyette főznél, vagy besegítenél neki. Ő itt a nevelőnő. Majd megismered, ha tényleg szándékozol itt segédkezni.
*Ideje közelebb jutni a másik szándékaihoz.*
- Ellenben az ingyen munkát nem szeretem. Ha csak segédkezni óhajtasz, akkor nem számolhatok veled biztosként, mert bár nem nézem ki belőled, ~ De, kinézem.~ viszont sokan hagytak már cserben. Ha tényleg dolgozni kívánsz, akkor az jár némi juttatással, azért pedig tenni is kell. Csak nem tudom, mire van szükséged. Étel, szállás, arany? Netán mind? *Természetesen egy megfizetett munkaerő sem biztos soha, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy kissé jobban rálásson a másikra. *
- Ellenpélda? Csak arra gondoltam, hogy volt már, aki nem azért jött ide, hogy tényleg a fiatalokról gondoskodjon, hanem hogy szállást szerezzen magának, aztán ügyesen le is lécelt. Na meg olyan is, aki ezzel csak próbálkozott, de hamar kitessékeltem. Aztán meg olyan is volt, akiben nagy volt a bizodalmam, de elnyelte a föld. *Megingatja a fejét.* - Nem könnyű. De értem én, nem sokaknak fontosak a kitaszítottak.
*Már-már idegesíti, hogy mennyire nézi a férfi, de aztán rájön, hogy kevesek viseltetnek másként az irányába.*
- Én semmit nem titkolok, Arpbil. Lihanechből érkeztem, nemesi családból, de mivel ott nem termett számomra nagyobb babér, mint feleségnek állni egy lecsúszott, de még nevünkben lehetőséget kereső férfi mellé, inkább hátra hagytam, rangosul, mindenestül. Aztán itt építkeztem újra, itt van lehetőségem fejlődni és mint látod, már én vezetem e helyet.
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:11:24
Üzenet elküldve: 2025-08-08 15:11:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
- Nem csodálom, hogy ellopnák, nagyon szép szemeim vannak *vigyorog a férfi, hiába van most éppen kedves úri álcában, azért vannak olyan tökéletes pillanatok önmaga fényezésére, amit nem hagyhat ki. Természetesen viszont utána illendően megköszörüli torkát, mintha valami olyasmit mondana selymes köhintésével, hogy „jól van, elég a tréfából, komoly itt a téma anyukám”*
- Hogy hagyhatod harmincegy gyereknek, hogy egy se tudjon olvasni? *Suttogja óvatosan, a férfi biztosan félreérti a nő szavait arról, hogy írástudatlanok a gyerekek, de hát mit lehet tenni, Nael valójában nem szent. Nem jut eszébe, hogy biztosan éppen ennek a megváltoztatásán dolgoznak. Ő maga csak azt látja , ami a valódi énjét is zavarná az elhangzottakból. A többire el is felejt reagálni, pont azokra a pontokra, amikre egy normális polgár reagálna. Az elméje hirtelen új gondolattól kattog, hogy talán a nő nem is tud olvasni! Előfordulhatna. Nem lenne ritka. Arpbil úr hirtelen elkezdi mérlegelni az előtte álló hölgyet. ~Vajon tud olvasni vagy nem tud olvasni? Ez itt a kérdés~ Nagyon nézegeti a nőt, mintha maga is el tudná lopni annak a szemeit egy pillanatra, hogy lássa ismerősen pislognak e a betűkre. Nem mintha annyira szégyenletes lenne, ha nem pislognának azok a szemek ismerősen. Lionael sem korán tanult meg olvasni, csak azért mégis jobb lenne, ha mindenki tudna. És ha már mindenki tudná és mindent tudás... ~Basszus! Elfelejtettem érzelgősködni~ Arpbil úr fürkésző tekintete lágyabb, valamiről biztosító bámulásba fordul át. Abba a fajtába, amit a férfiak akkor használnak, amikor nagyon fontosnak tartják a mondandójukat és szinte idegesítően a lelkedbe próbálják beszélni, mennyire is fontos nekik amit mondanak.*
- Biztosan jó úton jár már a legtöbbjük. Jól lesznek. Ha nem is lehet mindegyiküket megmenteni, a többségre lehet hatni. Szép célon dolgozol. ~Na ezzel meg is volt az érzelgősködés~ *Legalábbis a férfi azt hitte míg nem jött ki a fél-elfből az a sok fejfájást okozó kíváncsiság Lionael életéről, és nem kerültek bele az egésznek a katyvaszába, ahol mondania kéne valami konkrétat is, de hát nem akar!*
- Én nos, nagyon jó vagyok a... a... történetekben. Remekül ~hazudozom~ találom ki őket. Vagy adom őket elő. Mondhatjuk úgy is, hogy ha nem, nem lennék az, akkor biztosan az lennék, tudod, színész. A törött lelkű gyermekeknek... úgy hiszem jól jön, ha megtanulnak álmodozni. Nagyobb terveket szőni. Ráadásul nem csak lelkileg segíthet nekik, tudod, elfelejtkezni a sok rosszról, hanem fejleszti a szókincsüket is, a moráljaikat, ha tanulságos az a mese, meg rengeteg mást is. A koncentrációt, a kreativitást, a problémamegoldó képességeiket. És igazából egész aranyosak is lesznek a gyerekek, amikor mesélni kell nekik. Én is szerettem a meséket mindig. *Az ember hirtelen megrázza a fejét, mintha egy álomszerű pillanatból rázná ki magát*
- Főzni is jól tudok. A legkevesebb alapanyagból is. És jól rakok rendet. ~Nem ártana amúgy nekem is jobban megismernem ezt az igazgató asszonyt. Emlegetett az előbb valami személyeset~
- Engem egyébként érdekel az az ellenpélda, amit mondtál. Talán pont te vagy az? Vagy hogy kötött ki itt egy fiatalnő? Történetet kérni, csak akkor fair, ha nem titkoljuk teljesen a sajátunkat.
- Nem csodálom, hogy ellopnák, nagyon szép szemeim vannak *vigyorog a férfi, hiába van most éppen kedves úri álcában, azért vannak olyan tökéletes pillanatok önmaga fényezésére, amit nem hagyhat ki. Természetesen viszont utána illendően megköszörüli torkát, mintha valami olyasmit mondana selymes köhintésével, hogy „jól van, elég a tréfából, komoly itt a téma anyukám”*
- Hogy hagyhatod harmincegy gyereknek, hogy egy se tudjon olvasni? *Suttogja óvatosan, a férfi biztosan félreérti a nő szavait arról, hogy írástudatlanok a gyerekek, de hát mit lehet tenni, Nael valójában nem szent. Nem jut eszébe, hogy biztosan éppen ennek a megváltoztatásán dolgoznak. Ő maga csak azt látja , ami a valódi énjét is zavarná az elhangzottakból. A többire el is felejt reagálni, pont azokra a pontokra, amikre egy normális polgár reagálna. Az elméje hirtelen új gondolattól kattog, hogy talán a nő nem is tud olvasni! Előfordulhatna. Nem lenne ritka. Arpbil úr hirtelen elkezdi mérlegelni az előtte álló hölgyet. ~Vajon tud olvasni vagy nem tud olvasni? Ez itt a kérdés~ Nagyon nézegeti a nőt, mintha maga is el tudná lopni annak a szemeit egy pillanatra, hogy lássa ismerősen pislognak e a betűkre. Nem mintha annyira szégyenletes lenne, ha nem pislognának azok a szemek ismerősen. Lionael sem korán tanult meg olvasni, csak azért mégis jobb lenne, ha mindenki tudna. És ha már mindenki tudná és mindent tudás... ~Basszus! Elfelejtettem érzelgősködni~ Arpbil úr fürkésző tekintete lágyabb, valamiről biztosító bámulásba fordul át. Abba a fajtába, amit a férfiak akkor használnak, amikor nagyon fontosnak tartják a mondandójukat és szinte idegesítően a lelkedbe próbálják beszélni, mennyire is fontos nekik amit mondanak.*
- Biztosan jó úton jár már a legtöbbjük. Jól lesznek. Ha nem is lehet mindegyiküket megmenteni, a többségre lehet hatni. Szép célon dolgozol. ~Na ezzel meg is volt az érzelgősködés~ *Legalábbis a férfi azt hitte míg nem jött ki a fél-elfből az a sok fejfájást okozó kíváncsiság Lionael életéről, és nem kerültek bele az egésznek a katyvaszába, ahol mondania kéne valami konkrétat is, de hát nem akar!*
- Én nos, nagyon jó vagyok a... a... történetekben. Remekül ~hazudozom~ találom ki őket. Vagy adom őket elő. Mondhatjuk úgy is, hogy ha nem, nem lennék az, akkor biztosan az lennék, tudod, színész. A törött lelkű gyermekeknek... úgy hiszem jól jön, ha megtanulnak álmodozni. Nagyobb terveket szőni. Ráadásul nem csak lelkileg segíthet nekik, tudod, elfelejtkezni a sok rosszról, hanem fejleszti a szókincsüket is, a moráljaikat, ha tanulságos az a mese, meg rengeteg mást is. A koncentrációt, a kreativitást, a problémamegoldó képességeiket. És igazából egész aranyosak is lesznek a gyerekek, amikor mesélni kell nekik. Én is szerettem a meséket mindig. *Az ember hirtelen megrázza a fejét, mintha egy álomszerű pillanatból rázná ki magát*
- Főzni is jól tudok. A legkevesebb alapanyagból is. És jól rakok rendet. ~Nem ártana amúgy nekem is jobban megismernem ezt az igazgató asszonyt. Emlegetett az előbb valami személyeset~
- Engem egyébként érdekel az az ellenpélda, amit mondtál. Talán pont te vagy az? Vagy hogy kötött ki itt egy fiatalnő? Történetet kérni, csak akkor fair, ha nem titkoljuk teljesen a sajátunkat.
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:56:22
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:56:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*A kérdés jó. Sokféle nehéz sors létezik, s ami neki nehézséget okozott, azon más jót röhög. Mindig hitte, hogy az elszenvedett károk a szüleitől, hatalmasok. Olyanok, amikkel úgy kell megküzdeni, hogy megmutatja, hogy sokkalta nagyobb lesz, mint azt képzelték róla. Nem egy korcs feleség, aki nem adhat gyermeket a nemes urának, aki csupán azért vette el, mert nem volt jobb, de az arany jól jön. Na meg a név és a szövetség a mágusokkal. Cserébe, ha nem is artheniori nemesként tengeti az életét, de van harmincegy gyereke és állítja, hogy mindről többet tud, mint róla a tulajdon anyja. A mosolya elhalványul a gondolatra, de nem ezt kérdezték, így hát nem is köti a másik orrára.*
- Árvák. Szeretetlenség a szülők híján. Semmi jövőképük nem volt ezidáig, csak a napról-napra való küzdés a túlélésért. Vékonykák, írástudatlanok, de találékonyak. Sokfélék, korban, fajban. A szemed is kilopnák, ha nem tanítanám nekik, hogy becsüljék meg a lehetőséget, amit kaptak. Pedig sokkal több járna nekik, de amit tudok megteszek. *Vonja meg a vállát kissé.* - Elevenek, hangosak, de egyre jobban boldogulnak és illeszkednek be az új világukba. Nem egyszerű velük, de ha van miért, még ők is tudnak alkalmazkodni és fejlődni.
*Mait vannak dolgok, amik könnyedén leveszik a lábáról. Ilyen az is, amikor valaki szavai mögött valami fájdalmasat, nehezet, ködöset lát. Jó helyen kopogtat a férfi, még akkor is, ha nem válaszolt úgy a kérdésre, ahogyan azt a félvér először várta. Fel is csillan a lelki szeme. Kétli, hogy ez a teljes igazság, s résen van. Az uraságnak pedig meg kell szoknia, hogy egy válasz után három kérdés jön a félvértől, mert az életőeleme. Igen, tán rettentő idegesítő egyeseknek, de nem akar más lenni. Viszont tudja, hogy mikor nem kell faggatni, csak figyelni és olvasni a sorok között.*
- Arpbil, nem kértem, hogy ossz meg velem mindent. *Biztatóan, barátságosan tekint most a másikra.* - Minden szegmensre aligha volna időnk, de jól látod. Nagyvonalakban tudnom kell, kit engedek a gyerekeim közelébe. Hidd el, senki sem feddhetetlen és talán senki nem érkezne ide úgy segítséget nyújtani, ha nem tenne jót ténylegesen a lelkének. Persze volt már ellenpélda, de… mindegy. *Nem fejti ki, még nem tenné rá a terhet a férfire, hogy kiszagolja hamar a hazugságokat.* - Ez a hely arra való, hogy új esélyt kapjanak akár a gyerekek, akár a dolgozók, sőt, még én magam is új esélyt kaptam a vállalásommal. Tiszta pergamen, most kezdesz el rá írni és én csak innentől figyelem, hogy mit. *Szépen hangzik és nem teljesen így van, mert talán egy ork orgyilkost nem engedne ide, ha tudomása van előző hivatásáról, de ezt egyértelműnek gondolja.* -Arra lettem volna kíváncsi elsősorban, hogy miben vagy jó. Mert szekrényeket polírozni és újrafesteni is van lehetőség, de ha remekelsz mondjuk a dalokban, akkor taníthatod rá a gyerekeket. Dolgozhattok közösen, taníthatod őket faragni, barkácsolni, számolni, érted… bármi, ami építi őket.
*A kérdés jó. Sokféle nehéz sors létezik, s ami neki nehézséget okozott, azon más jót röhög. Mindig hitte, hogy az elszenvedett károk a szüleitől, hatalmasok. Olyanok, amikkel úgy kell megküzdeni, hogy megmutatja, hogy sokkalta nagyobb lesz, mint azt képzelték róla. Nem egy korcs feleség, aki nem adhat gyermeket a nemes urának, aki csupán azért vette el, mert nem volt jobb, de az arany jól jön. Na meg a név és a szövetség a mágusokkal. Cserébe, ha nem is artheniori nemesként tengeti az életét, de van harmincegy gyereke és állítja, hogy mindről többet tud, mint róla a tulajdon anyja. A mosolya elhalványul a gondolatra, de nem ezt kérdezték, így hát nem is köti a másik orrára.*
- Árvák. Szeretetlenség a szülők híján. Semmi jövőképük nem volt ezidáig, csak a napról-napra való küzdés a túlélésért. Vékonykák, írástudatlanok, de találékonyak. Sokfélék, korban, fajban. A szemed is kilopnák, ha nem tanítanám nekik, hogy becsüljék meg a lehetőséget, amit kaptak. Pedig sokkal több járna nekik, de amit tudok megteszek. *Vonja meg a vállát kissé.* - Elevenek, hangosak, de egyre jobban boldogulnak és illeszkednek be az új világukba. Nem egyszerű velük, de ha van miért, még ők is tudnak alkalmazkodni és fejlődni.
*Mait vannak dolgok, amik könnyedén leveszik a lábáról. Ilyen az is, amikor valaki szavai mögött valami fájdalmasat, nehezet, ködöset lát. Jó helyen kopogtat a férfi, még akkor is, ha nem válaszolt úgy a kérdésre, ahogyan azt a félvér először várta. Fel is csillan a lelki szeme. Kétli, hogy ez a teljes igazság, s résen van. Az uraságnak pedig meg kell szoknia, hogy egy válasz után három kérdés jön a félvértől, mert az életőeleme. Igen, tán rettentő idegesítő egyeseknek, de nem akar más lenni. Viszont tudja, hogy mikor nem kell faggatni, csak figyelni és olvasni a sorok között.*
- Arpbil, nem kértem, hogy ossz meg velem mindent. *Biztatóan, barátságosan tekint most a másikra.* - Minden szegmensre aligha volna időnk, de jól látod. Nagyvonalakban tudnom kell, kit engedek a gyerekeim közelébe. Hidd el, senki sem feddhetetlen és talán senki nem érkezne ide úgy segítséget nyújtani, ha nem tenne jót ténylegesen a lelkének. Persze volt már ellenpélda, de… mindegy. *Nem fejti ki, még nem tenné rá a terhet a férfire, hogy kiszagolja hamar a hazugságokat.* - Ez a hely arra való, hogy új esélyt kapjanak akár a gyerekek, akár a dolgozók, sőt, még én magam is új esélyt kaptam a vállalásommal. Tiszta pergamen, most kezdesz el rá írni és én csak innentől figyelem, hogy mit. *Szépen hangzik és nem teljesen így van, mert talán egy ork orgyilkost nem engedne ide, ha tudomása van előző hivatásáról, de ezt egyértelműnek gondolja.* -Arra lettem volna kíváncsi elsősorban, hogy miben vagy jó. Mert szekrényeket polírozni és újrafesteni is van lehetőség, de ha remekelsz mondjuk a dalokban, akkor taníthatod rá a gyerekeket. Dolgozhattok közösen, taníthatod őket faragni, barkácsolni, számolni, érted… bármi, ami építi őket.
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:17:18
Üzenet elküldve: 2025-08-07 20:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Nael jót kuncog a nő viccén. ~Meg kell hagyni van némi humora a hölgynek, csak aztán nehogy tényleg megjelenjen itt nekem a városőrség. Akkor megeszem idegenben a nemlétező kalapom. Szerencsémre úgy hallottam mostanság elég elfoglaltak, de jobb ha óvatos maradok. Jól kell teljesítenem~ hideg szemeit gyorsan rá is szegezi a nőre*
- Mondd... *Szól belőle az uraság, aki barátság mosollyal az arcán próbálja ki tegeződésüket. Belül Naelnek már most elege van ebből a sok barátságos mosolyból, szinte már az arca is fáj az egésztől. Szerencséje, hogy a további kérdezgetéshez a vigyor nem szükséges. Végre pihenhet kicsit. Végre!*
- Mi számít errefelé nehéz sorsú gyereknek? Mire számíthatok? *A férfi csak remélni tudja, hogy nem csupa sérüléssel átkozott, fekvőgyermek lakik ebben az árvaházban, mert azokat sosem bírta nézni, ez az igazság. Lionael nem egy hihetetlenül empatikus illető, de azért van az a látvány, amire ő is őszintén annyit legalább kinyög, hogy „basszus, ez durva”, de hát harminc sérültre csak nem mondhatná ezt. Pedig tőle az ilyesmi is nagy szó. Általában nem sajnál ő senkit, meg aztán soha nem is tanulta meg, hogyan is illik viselkedni nehéz sorsú személyek mellett, így jobb reakciója nem is nagyon van a tarsolyában, maximum egy kínos mosoly vagy némi hazugság, aztán végső esetre a futás. Az mindig is jól ment neki. A futás valójában összetettebb lehetőség, mint sokan hinnék. Lehet szórakoztató, játékos, másokat bosszantó, lehet egészséges szokás vagy jól időzített pillanat mikor a sorsunkért futunk, hogy teljesen szabadok maradhassunk, akkor is mikor senki nem akarja azt. Nael hitéhez a futás és a szabadság nagyon is jól társul. Helyezd magadat mindig előtérbe! Megvan benned hozzá minden erő, hogy elérd azt, hogy soha többé nem kell majd, hogy sajnáljanak. Vajon mit szólna az a sok fiktív csonka kis kölyök, ha az ember hasonló élettanácsokat osztogatna nekik? Nem, az bizonyosan nem lenne jó. Távol kell maradnia azoktól akiknek tanács kéne, az önzőség terjesztése lerántaná színjátékáról a leplet. Azt pedig Arpbil úr nem engedheti*
*Amikor a nő mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy csak úgy megossza egy idegen vele a teljes élettörténetét, mert ez miért is volna nagy dolog vagy tapintatlan kérdés, Arpbil úr arca hirtelen nagyon fájni kezd és kisebb idegrángásszerű reflexek törnek rá. ~A kíváncsi nőket vinné már el néha a fene, hogy egy férfi sosem kérdezne tőlem ilyet...~*
~Na jó, semmi baj. Próbáljuk meg összemosni az igazságot a hazugsággal. A kettő az életben is mindig kéz a kézben jár~
- Nézd Mai, tudom, hogy ezek a gyerekek sok mindent láttak és nem bízhatod őket egy idegen felügyeletére, hiszen ők az utolsóak, akik bármilyen új kárt érdemelnek, de nem szívesen mondanám el az életem minden szegmensét. Nekem nem volt boldog gyermekkorom és nincs odaadó feleségem sem otthon, nincs boldog élettörténetem, de hiszem, hogy nem az határoz most még. Aztán, azt nagyon jól tudom, hogy milyen az amikor kihasználnak, megaláznak vagy bántalmaznak. Sosem ártanék gyereknek. Soha. Sok alap dologhoz értek, ami jól jön egy háznál, mert évekig szolgáló voltam, de kitörtem a helyről. Tudok írni, olvasni, sokáig eljutottam. Feljebb jutottam, mint azt bárki valaha is hitte rólam, hogy képes leszek. És a potenciál, csak növekszik bennem. Bármire képes vagyok, ha valamit el akarok érni. És most itt kell lennem. *A férfi tekintete szinte perzseli az asszonyt, mire a mondandója végére ér. A monológ elég hatásos lett. ~Valószínűleg kicsit enyhítenem kéne a hangulaton~*
- Itt kell lennem, hogy megmutassam a kölyköknek mennyire hangosan is tudnak kiáltani.
*Nael jót kuncog a nő viccén. ~Meg kell hagyni van némi humora a hölgynek, csak aztán nehogy tényleg megjelenjen itt nekem a városőrség. Akkor megeszem idegenben a nemlétező kalapom. Szerencsémre úgy hallottam mostanság elég elfoglaltak, de jobb ha óvatos maradok. Jól kell teljesítenem~ hideg szemeit gyorsan rá is szegezi a nőre*
- Mondd... *Szól belőle az uraság, aki barátság mosollyal az arcán próbálja ki tegeződésüket. Belül Naelnek már most elege van ebből a sok barátságos mosolyból, szinte már az arca is fáj az egésztől. Szerencséje, hogy a további kérdezgetéshez a vigyor nem szükséges. Végre pihenhet kicsit. Végre!*
- Mi számít errefelé nehéz sorsú gyereknek? Mire számíthatok? *A férfi csak remélni tudja, hogy nem csupa sérüléssel átkozott, fekvőgyermek lakik ebben az árvaházban, mert azokat sosem bírta nézni, ez az igazság. Lionael nem egy hihetetlenül empatikus illető, de azért van az a látvány, amire ő is őszintén annyit legalább kinyög, hogy „basszus, ez durva”, de hát harminc sérültre csak nem mondhatná ezt. Pedig tőle az ilyesmi is nagy szó. Általában nem sajnál ő senkit, meg aztán soha nem is tanulta meg, hogyan is illik viselkedni nehéz sorsú személyek mellett, így jobb reakciója nem is nagyon van a tarsolyában, maximum egy kínos mosoly vagy némi hazugság, aztán végső esetre a futás. Az mindig is jól ment neki. A futás valójában összetettebb lehetőség, mint sokan hinnék. Lehet szórakoztató, játékos, másokat bosszantó, lehet egészséges szokás vagy jól időzített pillanat mikor a sorsunkért futunk, hogy teljesen szabadok maradhassunk, akkor is mikor senki nem akarja azt. Nael hitéhez a futás és a szabadság nagyon is jól társul. Helyezd magadat mindig előtérbe! Megvan benned hozzá minden erő, hogy elérd azt, hogy soha többé nem kell majd, hogy sajnáljanak. Vajon mit szólna az a sok fiktív csonka kis kölyök, ha az ember hasonló élettanácsokat osztogatna nekik? Nem, az bizonyosan nem lenne jó. Távol kell maradnia azoktól akiknek tanács kéne, az önzőség terjesztése lerántaná színjátékáról a leplet. Azt pedig Arpbil úr nem engedheti*
*Amikor a nő mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy csak úgy megossza egy idegen vele a teljes élettörténetét, mert ez miért is volna nagy dolog vagy tapintatlan kérdés, Arpbil úr arca hirtelen nagyon fájni kezd és kisebb idegrángásszerű reflexek törnek rá. ~A kíváncsi nőket vinné már el néha a fene, hogy egy férfi sosem kérdezne tőlem ilyet...~*
~Na jó, semmi baj. Próbáljuk meg összemosni az igazságot a hazugsággal. A kettő az életben is mindig kéz a kézben jár~
- Nézd Mai, tudom, hogy ezek a gyerekek sok mindent láttak és nem bízhatod őket egy idegen felügyeletére, hiszen ők az utolsóak, akik bármilyen új kárt érdemelnek, de nem szívesen mondanám el az életem minden szegmensét. Nekem nem volt boldog gyermekkorom és nincs odaadó feleségem sem otthon, nincs boldog élettörténetem, de hiszem, hogy nem az határoz most még. Aztán, azt nagyon jól tudom, hogy milyen az amikor kihasználnak, megaláznak vagy bántalmaznak. Sosem ártanék gyereknek. Soha. Sok alap dologhoz értek, ami jól jön egy háznál, mert évekig szolgáló voltam, de kitörtem a helyről. Tudok írni, olvasni, sokáig eljutottam. Feljebb jutottam, mint azt bárki valaha is hitte rólam, hogy képes leszek. És a potenciál, csak növekszik bennem. Bármire képes vagyok, ha valamit el akarok érni. És most itt kell lennem. *A férfi tekintete szinte perzseli az asszonyt, mire a mondandója végére ér. A monológ elég hatásos lett. ~Valószínűleg kicsit enyhítenem kéne a hangulaton~*
- Itt kell lennem, hogy megmutassam a kölyköknek mennyire hangosan is tudnak kiáltani.
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-08-07 18:15:25
Üzenet elküldve: 2025-08-07 18:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1209
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Bűbájos//
*Bár Mai kitűnő emberismerő, még ebbe is bele tud zavarni az a nagy szíve. Az esetek többségében hamar felismeri, ha valaki csupán játszadozik, vagy netán álarcot visel. Ettől függetlenül a félvér szokta hagyni kiteljesedni a magukra rótt szerepükben a játszadozót. Néha hamarabb fény derül arra, hogy mit is szeretnének pontosan, mintha nekik szegezné az őszinte kérdést és nekilátnának valami egyszerű hazugságnak. Így bele lehet bonyolódni. De még nem agyalja túl a dolgokat, most csak az ismeretlen férfi és annak felajánlása lebeg a szeme előtt, noha egyveleget alkot képzeteivel a bizalmatlanság. Ha valakiben felfedezni véli, hogy szüksége volna segítségre, akkor is teljesen máshogy áll a személyhez. Na de még semmi nem derült ki. Szemben áll egy - számára - megnyerő küllemű emberrel, aki segíteni óhajt. És rögvest bemutatót tart abból, hogyan is bánna a gyerekekkel. Ekkor már a félvér is szélesebben mosolyog. Nem óvja a fénytől is a fiatalokat, jobban hisz abban, hogy saját kárukon tanulnak. Nem kell sem elkényeztetett, sem pedig karót nyelt felnőtteket nevelni belőlük, természetes, hogy belefér a bolondozás is.*
- „És így történt, hogy egy éjjel az üvöltésektől hangos Aranyszarvas Árvaház felé igyekezett a városőrség, hogy vajon miféle rendbontás történik.” *Mintha előre mesélné el a leendő történetet.* - De a hozzáállás maga, az tetszik. Magam sem szeretnék itt szomorú arcokat, a vidámság igen fontos az ilyen nehéz sorsú kölkök között.
*Végigméri a másikat, aki válaszol is a kérdésére. Ugyan ki nem fejt semmit, ellenben a kissé megakadt mondatot nem tudja nem kiszúrni. Hogyha valamivel fel kívánta kelteni Mai érdeklődését az úr, akkor sikerült. De valószínűleg nem azzal, amivel szerette volna.*
- Sajnálatból nem lehet építkezni. De ha valóban segíteni akarsz, mert átérzed a helyzetüket, azt szívesen veszem. Persze ehhez egy kicsit mesélned kellene magadról. Nos, körbevezesselek? Akkor bele is kezdhetnél. Tudod, szeretek olyan feladatokat adni, ami testhezálló. Mondd csak, honnan jöttél? És mi az, amihez értesz? Kérdezhetsz is bátran, amit csak szeretnél. *Teszi hozzá, mert a kérdések is sokban segítenek a nőnek abban, hogy teljesebb képet kapjon az idegenről.*
*Bár Mai kitűnő emberismerő, még ebbe is bele tud zavarni az a nagy szíve. Az esetek többségében hamar felismeri, ha valaki csupán játszadozik, vagy netán álarcot visel. Ettől függetlenül a félvér szokta hagyni kiteljesedni a magukra rótt szerepükben a játszadozót. Néha hamarabb fény derül arra, hogy mit is szeretnének pontosan, mintha nekik szegezné az őszinte kérdést és nekilátnának valami egyszerű hazugságnak. Így bele lehet bonyolódni. De még nem agyalja túl a dolgokat, most csak az ismeretlen férfi és annak felajánlása lebeg a szeme előtt, noha egyveleget alkot képzeteivel a bizalmatlanság. Ha valakiben felfedezni véli, hogy szüksége volna segítségre, akkor is teljesen máshogy áll a személyhez. Na de még semmi nem derült ki. Szemben áll egy - számára - megnyerő küllemű emberrel, aki segíteni óhajt. És rögvest bemutatót tart abból, hogyan is bánna a gyerekekkel. Ekkor már a félvér is szélesebben mosolyog. Nem óvja a fénytől is a fiatalokat, jobban hisz abban, hogy saját kárukon tanulnak. Nem kell sem elkényeztetett, sem pedig karót nyelt felnőtteket nevelni belőlük, természetes, hogy belefér a bolondozás is.*
- „És így történt, hogy egy éjjel az üvöltésektől hangos Aranyszarvas Árvaház felé igyekezett a városőrség, hogy vajon miféle rendbontás történik.” *Mintha előre mesélné el a leendő történetet.* - De a hozzáállás maga, az tetszik. Magam sem szeretnék itt szomorú arcokat, a vidámság igen fontos az ilyen nehéz sorsú kölkök között.
*Végigméri a másikat, aki válaszol is a kérdésére. Ugyan ki nem fejt semmit, ellenben a kissé megakadt mondatot nem tudja nem kiszúrni. Hogyha valamivel fel kívánta kelteni Mai érdeklődését az úr, akkor sikerült. De valószínűleg nem azzal, amivel szerette volna.*
- Sajnálatból nem lehet építkezni. De ha valóban segíteni akarsz, mert átérzed a helyzetüket, azt szívesen veszem. Persze ehhez egy kicsit mesélned kellene magadról. Nos, körbevezesselek? Akkor bele is kezdhetnél. Tudod, szeretek olyan feladatokat adni, ami testhezálló. Mondd csak, honnan jöttél? És mi az, amihez értesz? Kérdezhetsz is bátran, amit csak szeretnél. *Teszi hozzá, mert a kérdések is sokban segítenek a nőnek abban, hogy teljesebb képet kapjon az idegenről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1529-1548