Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 13:41:52
Üzenet elküldve: 2025-02-15 13:41:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Még azóta is a kíváncsiság hajtaná, mint általában, ha nem a két fiúval lenne most társaságban kivesézné ezt az "utcalány" témát, mégis miért ilyen borzasztó, mert sok fogalma nincs arról mégis milyen lehet ez. Azon kívül amit most tudott meg az ifjú Rellatól, aki lehet szemfülesebb mint az először gondolta. Tény, a fiúcska több időt töltött a nála idősebb fiúkkal az utcán, így ragadt rá a csúnya szó csak úgy mint a kosz, amit Mai valószínűleg hamar le is fog mosni róla. De látván, hogy a másik kettő kényelmetlenül érzi magát a témával kapcsolatban, nem is firtatja tovább. Talán majd Mait kérdezi meg erről.
Figyelemmel kíséri, ahogy az újoncuk bemutatja tudását a kéregetésről, amire elismerősen bólint, de muszáj hozzá tennie.*
-Én sosem kértem, ha kellett elvettem. Deres mindenkit elijesztett aki a közelembe került.
*Ami nagyjából igaz is, az ilyesfajta "olcsó" praktikákat Grael tanítgatta neki, hogy mit mondjon ha esetleg elkapják, vagy ha elakar érni valamit. Azonban ő maga sosem szeretett kuncsorogni, ahhoz túlságosan konok volt. Meg amúgy is, ha úgy kirakja valaki az asztalára azt a szép piros almát, ne csodálkozzon, hogy valakinek megtetszik és elviszi. Az az egy darab, kinek hiányozna nem?
Amilyen apró, olyan kis pukkancs a másik. Rögtön felhasználja ellene saját szavát. Amire kikerekedett szemmel válaszol.*
-Hé! Akkor még nem ismertem. És be is gyógyítottam a sebét. Nem is haragudott rám jó?
*Mondja kissé megszeppenve, mert hát persze azóta is bántja őt a gondolat, hogy bántotta az ő közös Maijukat.
Trylnor szavára ismételten csak helyesel, észre sem veszi de ők valóban egy szép egészet alkotnak ketten, vagy az egyik vagy a másik helyesel a másik szavára.*
-Bizony vannak, bezzeg amíg az odúmban voltam ott nem kellett senkire se hallgatni. ~Csak Graelre.~ De igaz, itt is nagyon jó. Most már.
*Villan a csillogó zöld szeme egy pillanatra Trylnorra, mert a napok jobban telnek mióta a fiút ide hozta.*
- Hát nem mert.~ csak rád gondolok. ~
*Mondaná ki, de Rellan kérdése vág közbe szavaiba, így a mondat vége inkább csak egy gondolatban végződik. Arcán persze a pír már most is látható. El is fordítja szégyenlős tekintetét a fiúról, amíg azok ölelő kezei köré fonódnak. Talán ő egy picivel biztosabb az érzéseiben, még ha megfogalmazni nem tudja. Azok a mesék amiket Mai olvasott a gyerekeknek. Akkor még Trylnor nem volt itt, a hercegnőkről és királyfikról, akik a sárkánytól mentették meg kedvesüket. Mindig is csodálta, hogy ilyesmire képesek a kétlábúak ha valaki fontos nekik. Elvégre, ő is bármit képes lenne megtenni Deresért, és most már Trylnorért is.
Ekkor mint villámcsapás éri Trylnor válasza Rellan kérdésére. Hümment is egyet sértődötten, Trylnor most alaposan a lelkébe taposott ezzel. El is lép, több okból is, mert nem szeretne galibát okozni a kötéllel és a vödörrel, meg most nem is akarja Trylnort tovább látni. Legalább is egész estig, ahol ha el is merészeli engedni alvás közben jaj lesz neki.*
- Így van azt a felnőtt kétlábúak szokták.
*Érezheti is a benne fortyogó sértődöttséget, legyen igaza, majd akkor máskor szeretgeti meg őt.
A kötéllel bíbelődik amíg a másik kettő felteszi a kérdésüket, vagy épp válaszolják, addig sincs Trylnor közelében, mert most legszívesebben meghúzná a haját. Azonban a kérdések inkább a lelkébe marnak. Eddig sosem zavarta őt szülei hiánya, de mióta Maival kinyitotta a nyakában logó medálját, sokszor gondolkodott az arctalanokról. Merre lehetnek, miért hagyták őt el, és miért nincs róluk egyetlen egy tiszta emléke sem.*
- Én nem tudom.
*Mondja ki lassan nagyobb szünetekkel. Majd egy utolsó rántás a kötélen. Amivel eléri, hogy a sátor egésze összedőljön. Legalább is a lepedő ami eddig szépen ki volt feszítve a két fiú fejére hullik. Ő pedig a kötelet a vállára tekerve lép ki.*
- Majd jövök.
*Hangja picit bánatos, sőt talán sértett is. Magára hagyja a kettőt, amíg ő maga pedig halk és sietős léptekkel hagyja el az emeletet és a házat is, hogy a kötelet minél hamarabb visszakötözze a kútra. Amúgy is kell neki egy kis friss levegő, sőt szeretné Derest is látni, akiről tudja, sose bántaná meg őt.*
*Még azóta is a kíváncsiság hajtaná, mint általában, ha nem a két fiúval lenne most társaságban kivesézné ezt az "utcalány" témát, mégis miért ilyen borzasztó, mert sok fogalma nincs arról mégis milyen lehet ez. Azon kívül amit most tudott meg az ifjú Rellatól, aki lehet szemfülesebb mint az először gondolta. Tény, a fiúcska több időt töltött a nála idősebb fiúkkal az utcán, így ragadt rá a csúnya szó csak úgy mint a kosz, amit Mai valószínűleg hamar le is fog mosni róla. De látván, hogy a másik kettő kényelmetlenül érzi magát a témával kapcsolatban, nem is firtatja tovább. Talán majd Mait kérdezi meg erről.
Figyelemmel kíséri, ahogy az újoncuk bemutatja tudását a kéregetésről, amire elismerősen bólint, de muszáj hozzá tennie.*
-Én sosem kértem, ha kellett elvettem. Deres mindenkit elijesztett aki a közelembe került.
*Ami nagyjából igaz is, az ilyesfajta "olcsó" praktikákat Grael tanítgatta neki, hogy mit mondjon ha esetleg elkapják, vagy ha elakar érni valamit. Azonban ő maga sosem szeretett kuncsorogni, ahhoz túlságosan konok volt. Meg amúgy is, ha úgy kirakja valaki az asztalára azt a szép piros almát, ne csodálkozzon, hogy valakinek megtetszik és elviszi. Az az egy darab, kinek hiányozna nem?
Amilyen apró, olyan kis pukkancs a másik. Rögtön felhasználja ellene saját szavát. Amire kikerekedett szemmel válaszol.*
-Hé! Akkor még nem ismertem. És be is gyógyítottam a sebét. Nem is haragudott rám jó?
*Mondja kissé megszeppenve, mert hát persze azóta is bántja őt a gondolat, hogy bántotta az ő közös Maijukat.
Trylnor szavára ismételten csak helyesel, észre sem veszi de ők valóban egy szép egészet alkotnak ketten, vagy az egyik vagy a másik helyesel a másik szavára.*
-Bizony vannak, bezzeg amíg az odúmban voltam ott nem kellett senkire se hallgatni. ~Csak Graelre.~ De igaz, itt is nagyon jó. Most már.
*Villan a csillogó zöld szeme egy pillanatra Trylnorra, mert a napok jobban telnek mióta a fiút ide hozta.*
- Hát nem mert.~ csak rád gondolok. ~
*Mondaná ki, de Rellan kérdése vág közbe szavaiba, így a mondat vége inkább csak egy gondolatban végződik. Arcán persze a pír már most is látható. El is fordítja szégyenlős tekintetét a fiúról, amíg azok ölelő kezei köré fonódnak. Talán ő egy picivel biztosabb az érzéseiben, még ha megfogalmazni nem tudja. Azok a mesék amiket Mai olvasott a gyerekeknek. Akkor még Trylnor nem volt itt, a hercegnőkről és királyfikról, akik a sárkánytól mentették meg kedvesüket. Mindig is csodálta, hogy ilyesmire képesek a kétlábúak ha valaki fontos nekik. Elvégre, ő is bármit képes lenne megtenni Deresért, és most már Trylnorért is.
Ekkor mint villámcsapás éri Trylnor válasza Rellan kérdésére. Hümment is egyet sértődötten, Trylnor most alaposan a lelkébe taposott ezzel. El is lép, több okból is, mert nem szeretne galibát okozni a kötéllel és a vödörrel, meg most nem is akarja Trylnort tovább látni. Legalább is egész estig, ahol ha el is merészeli engedni alvás közben jaj lesz neki.*
- Így van azt a felnőtt kétlábúak szokták.
*Érezheti is a benne fortyogó sértődöttséget, legyen igaza, majd akkor máskor szeretgeti meg őt.
A kötéllel bíbelődik amíg a másik kettő felteszi a kérdésüket, vagy épp válaszolják, addig sincs Trylnor közelében, mert most legszívesebben meghúzná a haját. Azonban a kérdések inkább a lelkébe marnak. Eddig sosem zavarta őt szülei hiánya, de mióta Maival kinyitotta a nyakában logó medálját, sokszor gondolkodott az arctalanokról. Merre lehetnek, miért hagyták őt el, és miért nincs róluk egyetlen egy tiszta emléke sem.*
- Én nem tudom.
*Mondja ki lassan nagyobb szünetekkel. Majd egy utolsó rántás a kötélen. Amivel eléri, hogy a sátor egésze összedőljön. Legalább is a lepedő ami eddig szépen ki volt feszítve a két fiú fejére hullik. Ő pedig a kötelet a vállára tekerve lép ki.*
- Majd jövök.
*Hangja picit bánatos, sőt talán sértett is. Magára hagyja a kettőt, amíg ő maga pedig halk és sietős léptekkel hagyja el az emeletet és a házat is, hogy a kötelet minél hamarabb visszakötözze a kútra. Amúgy is kell neki egy kis friss levegő, sőt szeretné Derest is látni, akiről tudja, sose bántaná meg őt.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 13:31:56
Üzenet elküldve: 2025-02-15 13:31:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Hogy lesz-e ünnepség, és miféle, az még egyelőre várat magára, de boldogságuk nem alaptalan, mindketten elégedetten zárhatják a maguk mögött álló napokat. Büszkék lehetnek magukra és egymásra is, mert ahogy Mai mondja, mind kivették a részüket abból, hogy az árvaház megnyitása most már célegyenesbe kerüljön.
Alenia szíve szerint most már felállna, elköszönne, és menne aludni, mielőtt a széken ülve nyomja el az álom, de Mai újabb kérdései, főleg a második megakasztja a mozdulatban, így egyelőre ülve marad.*
- Nos nem, már nem. *Elkomorodva válaszol, majd bele is fogna, hogy kifejtse az okát, de aztán eszébe jut az a nem elhanyagolható tény, hogy Mai fél-elf. Nem mondhatja el neki, hogy azért nem akarja már őt a kereskedő, mert nem szeretne félvér gyerekeket tőle.*
- Köszönök mindent Mai, de azt hiszem, hogy most már szeretnék aludni! Jó éjszakát! Aludj jól! *Megpróbál nem sietősen, de határozottan távozni a szobából, hogy ne kelljen ezt a beszélgetést tovább fűzni. Szerencsére sikerül úgymond elmenekülnie, odafent a szobájában pedig hamar nyugovóra is tér.*
//Menedék//
*Egy ideje már ébren tevékenykedik, mégis váratlanul éri a kisebb hadsereg érkezése. Fel akkor figyel rájuk igazán, mikor hallja a vaskapu zörgését. Az erkélyhez siet, és onnan letekintve szemei először kikerekednek, majd a szája őszinte mosolyra húzódik.*
- Máris megyünk! *Kiált az érkezőknek, majd sietős léptekkel lohol végig az emeleti folyosón, le a lépcsőn, csoda, hogy nem bukdácsol le, majd Mai szobája felé veszi az irányt. Hangosan kopog be rajta, most nem törődve azzal, hogy a lány már ébren van-e vagy sem. Ha még alszik, bár kétli, majd most felkel.*
- Mai, készülődj! Megjöttek a gyerekek. Egy egész seregnyi. *Ennyit mond csupán lelkesen, aztán már hátat is fordít a csukott ajtónak. Újra siet, ezúttal ki a bejáraton, le a lépcsőkön és hamarosan már a kapuban, az elöljárók és kis csapatuk előtt terem.*
- Szép jó reggelt kívánok! Smurgd és Frinch urak, ha nem tévedek. Örvendek a találkozásnak! *Ő már ismeri a hivatalnok és a városőr nevét Mai-nak köszönhetően, ám itt az ideje, hogy ő is bemutatkozzon.*
- A nevem Alenia Sayqueves. Örömmel köszöntöm Önöket és mindegyikőtöket a rezidenciánkon! *Barátságos tekintettel néz végig a gyerekeken. Néhányuknak elkapja a kíváncsi tekintetét, mások félénken fordulnak el tőle, és vannak olyanok is, akiket nem különösebben érdekel a jelenléte. Nem csak fajukban, de egyéniségükben is különböznek a picúrok. Elmosolyodik ezen, majd int egyet, és visszafordul a bejárat irányába.*
- Akkor hát kövessenek kérem! Fáradjanak beljebb! Érezzétek csak otthon magatokat! *Míg előbbi mondatai az uraknak szólnak, az utolsót már közvetlenül a gyermekeknek címzi. Nyugodtan érezzék az otthonuknak a házat, hisz az is lesz.
Ha a csapat követi őket, akkor el is indul befelé az udvarban.*
*Hogy lesz-e ünnepség, és miféle, az még egyelőre várat magára, de boldogságuk nem alaptalan, mindketten elégedetten zárhatják a maguk mögött álló napokat. Büszkék lehetnek magukra és egymásra is, mert ahogy Mai mondja, mind kivették a részüket abból, hogy az árvaház megnyitása most már célegyenesbe kerüljön.
Alenia szíve szerint most már felállna, elköszönne, és menne aludni, mielőtt a széken ülve nyomja el az álom, de Mai újabb kérdései, főleg a második megakasztja a mozdulatban, így egyelőre ülve marad.*
- Nos nem, már nem. *Elkomorodva válaszol, majd bele is fogna, hogy kifejtse az okát, de aztán eszébe jut az a nem elhanyagolható tény, hogy Mai fél-elf. Nem mondhatja el neki, hogy azért nem akarja már őt a kereskedő, mert nem szeretne félvér gyerekeket tőle.*
- Köszönök mindent Mai, de azt hiszem, hogy most már szeretnék aludni! Jó éjszakát! Aludj jól! *Megpróbál nem sietősen, de határozottan távozni a szobából, hogy ne kelljen ezt a beszélgetést tovább fűzni. Szerencsére sikerül úgymond elmenekülnie, odafent a szobájában pedig hamar nyugovóra is tér.*
//Menedék//
*Egy ideje már ébren tevékenykedik, mégis váratlanul éri a kisebb hadsereg érkezése. Fel akkor figyel rájuk igazán, mikor hallja a vaskapu zörgését. Az erkélyhez siet, és onnan letekintve szemei először kikerekednek, majd a szája őszinte mosolyra húzódik.*
- Máris megyünk! *Kiált az érkezőknek, majd sietős léptekkel lohol végig az emeleti folyosón, le a lépcsőn, csoda, hogy nem bukdácsol le, majd Mai szobája felé veszi az irányt. Hangosan kopog be rajta, most nem törődve azzal, hogy a lány már ébren van-e vagy sem. Ha még alszik, bár kétli, majd most felkel.*
- Mai, készülődj! Megjöttek a gyerekek. Egy egész seregnyi. *Ennyit mond csupán lelkesen, aztán már hátat is fordít a csukott ajtónak. Újra siet, ezúttal ki a bejáraton, le a lépcsőkön és hamarosan már a kapuban, az elöljárók és kis csapatuk előtt terem.*
- Szép jó reggelt kívánok! Smurgd és Frinch urak, ha nem tévedek. Örvendek a találkozásnak! *Ő már ismeri a hivatalnok és a városőr nevét Mai-nak köszönhetően, ám itt az ideje, hogy ő is bemutatkozzon.*
- A nevem Alenia Sayqueves. Örömmel köszöntöm Önöket és mindegyikőtöket a rezidenciánkon! *Barátságos tekintettel néz végig a gyerekeken. Néhányuknak elkapja a kíváncsi tekintetét, mások félénken fordulnak el tőle, és vannak olyanok is, akiket nem különösebben érdekel a jelenléte. Nem csak fajukban, de egyéniségükben is különböznek a picúrok. Elmosolyodik ezen, majd int egyet, és visszafordul a bejárat irányába.*
- Akkor hát kövessenek kérem! Fáradjanak beljebb! Érezzétek csak otthon magatokat! *Míg előbbi mondatai az uraknak szólnak, az utolsót már közvetlenül a gyermekeknek címzi. Nyugodtan érezzék az otthonuknak a házat, hisz az is lesz.
Ha a csapat követi őket, akkor el is indul befelé az udvarban.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 12:45:28
Üzenet elküldve: 2025-02-15 12:45:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Menedék//
*Apró lábak dobogása hallatszik az utcáról. Amennyiben a házban tartózkodóak kitekintenek az ablakon, úgy a kapu előtt két férfi kíséretében nagyjából két tucat, apró gyermeket vélhetnek felfedezni. Mind rongyos, koszos ruhákban, maszatos képpel, álmélkodva tekintgetnek fel a jókora rezidenciára. Akad itt mindenféle szerzet, de jó részük ember vagy félvér. Utóbbiak előszeretettel kerülnek lelencsorba, mint nem várt ajándék.
Egy sötétebb bőrrel megáldott fiúcska kissé odébb ácsorog a többiektől, zsebre dugott kézzel tekintgetve az ablakok irányába. Első ránézésre sötételfnek tűnik.
Jól kivehetőek apróbb szerzetek is a gyerekek soraiban; egy tollas szárnyú tündérleány és három gnóm is akad közöttük. Előbbi túlméretes, szárnya tájékán sebtiben kiszakított ruhákban álldogál.
Rolphius Smurgd, a már ismert hivatalnok vezeti fel a menetet. Odafurakodik a kapuhoz, s türelmesen várakozik. A menet végén Frinch, a városőr álldogál, bőszen meresztgetve szemeit a gyerekekre. Az ő dolga itt valószínűleg az, hogy egyik lurkó se lépjen le idő előtt. Merthogy innentől kezdve a kölykökért már nem ők fognak felelni, ő pedig visszavonulhat végre a csőszködéstől a bakák közé.
A jókora bendővel megáldott Smurgd a kapuhoz lép, jobbjában egy gnómhoz mért botot szorongatva. Magasba emeli a sétapálcát, majd megkocogtatja vele a kovácsoltvas kapukat, hátha így könnyebben felhívják magukra a figyelmet.*
*Apró lábak dobogása hallatszik az utcáról. Amennyiben a házban tartózkodóak kitekintenek az ablakon, úgy a kapu előtt két férfi kíséretében nagyjából két tucat, apró gyermeket vélhetnek felfedezni. Mind rongyos, koszos ruhákban, maszatos képpel, álmélkodva tekintgetnek fel a jókora rezidenciára. Akad itt mindenféle szerzet, de jó részük ember vagy félvér. Utóbbiak előszeretettel kerülnek lelencsorba, mint nem várt ajándék.
Egy sötétebb bőrrel megáldott fiúcska kissé odébb ácsorog a többiektől, zsebre dugott kézzel tekintgetve az ablakok irányába. Első ránézésre sötételfnek tűnik.
Jól kivehetőek apróbb szerzetek is a gyerekek soraiban; egy tollas szárnyú tündérleány és három gnóm is akad közöttük. Előbbi túlméretes, szárnya tájékán sebtiben kiszakított ruhákban álldogál.
Rolphius Smurgd, a már ismert hivatalnok vezeti fel a menetet. Odafurakodik a kapuhoz, s türelmesen várakozik. A menet végén Frinch, a városőr álldogál, bőszen meresztgetve szemeit a gyerekekre. Az ő dolga itt valószínűleg az, hogy egyik lurkó se lépjen le idő előtt. Merthogy innentől kezdve a kölykökért már nem ők fognak felelni, ő pedig visszavonulhat végre a csőszködéstől a bakák közé.
A jókora bendővel megáldott Smurgd a kapuhoz lép, jobbjában egy gnómhoz mért botot szorongatva. Magasba emeli a sétapálcát, majd megkocogtatja vele a kovácsoltvas kapukat, hátha így könnyebben felhívják magukra a figyelmet.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 12:01:02
Üzenet elküldve: 2025-02-15 12:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*A megnyitó ünnepség gondolata már sokszor felsejlett benne is, csakhogy végtelenül utál mindent, amit egy bálhoz lehet hasonlítani, még ha jelenesetben a kettő nem egyenlő egymással. Elfehéredik a gondolatától is. Mindenkinek vannak jó és rossz emlékei, belőle pedig az ilyen társas mulatságok gondolata éppen a legrosszabbat hozza elő. Kicsit azt is képzeli, hogy bazári majmokként mutogatnák a gyerekeket és csak fitogtathatnák a nemességüket, ami ebben a városban még csak nem is igaz rá. Mai gondolatai szerint jót cselekedni csendben kell, mert minden, amit kihangosít, az már a nagyközönségnek szól.*
- Talán egy egészen apró ünnepséget. A hírünk úgyis bejárja a várost. De akik részt vettek és segédkeztek, azokat megvendégelhetnénk, ünneplés gyanánt, vagy további ötletelésért.
*Sosem tud leállni a tervezéssel, ez is ezt mutatja. Ezzel mindenre válaszol, majd ő kezd bele hosszasan az elmúlt röpke időszak ecsetelésébe, s közben nem rest figyelni a nő arcára kiülő érzelmeket. Talán neki is jót tesz, ha végre nem csak a saját burkán belül él, hanem megtanulja az értékeket abból, amit létrehoznak. Későbbiekben is igen hasznos tud lenni. Gondolataira viszont választ kap, pont ezt akarja elkerülni. Nem kell megmutatni senkinek semmit, hacsak nem példát. Viszont nem éli meg negatívan, mert a mutogatás közepette tényleg értéket teremtenek. Az újonnan alakuló nemességet kissé kihasználni ezáltal viszont nem kelt benne ellenérzést. Adományozzanak csak, vagy járuljanak hozzá bárhogyan az árvaház jólétéhez, ha attól jobb színben feltüntetettnek hiszik magukat. El is mosolyodik. Sok a gondolat, túlpörgött, pedig mára le kellene állni és végre aludni egy jót.*
- Azt. *Fel is nevet, neki ez a lételeme, nem is tudna máshogy működni. Be kell vallania, hogy bár vonzza az is, amit az az élet nyújt, amit ide nem hoz be, de ez a legkielégítőbb. Meghaladni önmagát.* - És ettől csak több és több lesz a teendő.
*Ő is hátra dől, talán elégedettebben, mint valaha. A bort kortyolgatja, talán eltompítja annyira, hogy miután lefekteti Rellan-t és ránéz a többiekre ő is hasonlóan tud cselekedni.*
- Mindannyian kivettük a részünket. Ha megnyitunk végre sincs vége semminek, de ez nagy munka volt. Történt még valami az úton? *Méri végig újra a szőkeséget.* - Morthimer úr még mindig a kegyeidet keresi? *Talán kissé arcátlannak tűnhet a kérdés, de jobb tisztában lenni a dolgokkal. Ha nem csevegős a másik sincs baj, de szeretné felmérni azt is, hogy Aleniá-val hányadán állnak most. Mert neki sem árt jobban a bizalmába férkőzni annál, mint amennyire éppen élvezi azt.*
*A megnyitó ünnepség gondolata már sokszor felsejlett benne is, csakhogy végtelenül utál mindent, amit egy bálhoz lehet hasonlítani, még ha jelenesetben a kettő nem egyenlő egymással. Elfehéredik a gondolatától is. Mindenkinek vannak jó és rossz emlékei, belőle pedig az ilyen társas mulatságok gondolata éppen a legrosszabbat hozza elő. Kicsit azt is képzeli, hogy bazári majmokként mutogatnák a gyerekeket és csak fitogtathatnák a nemességüket, ami ebben a városban még csak nem is igaz rá. Mai gondolatai szerint jót cselekedni csendben kell, mert minden, amit kihangosít, az már a nagyközönségnek szól.*
- Talán egy egészen apró ünnepséget. A hírünk úgyis bejárja a várost. De akik részt vettek és segédkeztek, azokat megvendégelhetnénk, ünneplés gyanánt, vagy további ötletelésért.
*Sosem tud leállni a tervezéssel, ez is ezt mutatja. Ezzel mindenre válaszol, majd ő kezd bele hosszasan az elmúlt röpke időszak ecsetelésébe, s közben nem rest figyelni a nő arcára kiülő érzelmeket. Talán neki is jót tesz, ha végre nem csak a saját burkán belül él, hanem megtanulja az értékeket abból, amit létrehoznak. Későbbiekben is igen hasznos tud lenni. Gondolataira viszont választ kap, pont ezt akarja elkerülni. Nem kell megmutatni senkinek semmit, hacsak nem példát. Viszont nem éli meg negatívan, mert a mutogatás közepette tényleg értéket teremtenek. Az újonnan alakuló nemességet kissé kihasználni ezáltal viszont nem kelt benne ellenérzést. Adományozzanak csak, vagy járuljanak hozzá bárhogyan az árvaház jólétéhez, ha attól jobb színben feltüntetettnek hiszik magukat. El is mosolyodik. Sok a gondolat, túlpörgött, pedig mára le kellene állni és végre aludni egy jót.*
- Azt. *Fel is nevet, neki ez a lételeme, nem is tudna máshogy működni. Be kell vallania, hogy bár vonzza az is, amit az az élet nyújt, amit ide nem hoz be, de ez a legkielégítőbb. Meghaladni önmagát.* - És ettől csak több és több lesz a teendő.
*Ő is hátra dől, talán elégedettebben, mint valaha. A bort kortyolgatja, talán eltompítja annyira, hogy miután lefekteti Rellan-t és ránéz a többiekre ő is hasonlóan tud cselekedni.*
- Mindannyian kivettük a részünket. Ha megnyitunk végre sincs vége semminek, de ez nagy munka volt. Történt még valami az úton? *Méri végig újra a szőkeséget.* - Morthimer úr még mindig a kegyeidet keresi? *Talán kissé arcátlannak tűnhet a kérdés, de jobb tisztában lenni a dolgokkal. Ha nem csevegős a másik sincs baj, de szeretné felmérni azt is, hogy Aleniá-val hányadán állnak most. Mert neki sem árt jobban a bizalmába férkőzni annál, mint amennyire éppen élvezi azt.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 11:07:04
Üzenet elküldve: 2025-02-15 11:07:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Szerencsésen áthaladtak az utcalányok kibeszélésén, és még Szikra is igen készséges az irányban, hogy nem áll be annak. Bár minden részletét nem tudja a szakmának, de épp eleget, hogy ebben tényleg meggátolja a lányt. Sokkal érdekesebb dologhoz érkeztek viszont, mégpedig ahhoz, hogy hogyan is lehet elkerülni a felnőttek szigorát. Alenia mellett könnyű, mert azt sem veszi észre, hogyha éjjelre kilógnak, de van egy sejtése, hogy Anviel egy újabb fajta Mai, csak hozzá nem elég az, amit a fiú produkál. Felsóhajt, talán nem az első néhány órája alatt kell megtanítani Rellant arra, hogy hogyan is érjen el valamit. Bár elismerően bólogat a produkcióra. Már most látszik, hogy őt is elvarázsolta Mai és nem akar neki ellentmondani. Majd fog, amint beleütközik az első tiltásba, vagy neki nem tetsző tananyagba. Bár még olyan kicsi, lehet vele még nem fog számtant gyakorolni.*
- Nem bántanak itt senkit. Nem azért mondtuk. *A többesszám fontos.* - De a felnőttek mindig több a szabályuk. Egyre több. Néha pedig tényleg jó éjjel kint lenni.
*Néz Szikrára, vele a legjobb az is. Kilógni és a csillagok alatt csinálni azt, amit bent is lehetne, de igazából a tilosban minden kellemesebb. Hagyja hogy beszéljen ő is, egyetértően bólogat, minden rezdülése azt mutatja, hogy ők ketten tényleg egy egységet alkotnak. A kisfiú szerencséjére viszont ha pont úgy, mint egymást nem is, de igen befogadók, Tryl pedig személy szerint örül, ha olyasvalaki költözik melléjük, akivel szót lehet érteni. Fiatalabb sokkal, de szívesen barátkozik vele. Ő lehet a nagyobb fiú, akire majd hallgat. Rég volt már ilyen, a húga elvesztése óta igen kevésszer tudott nagytestvért játszani. Szikrát is óvná bármitől, de az mégsem olyan, annyival másabb, a testvérét például sosem ölelte így meg, sőt senki mást sem, mindig is túl szorosnak érezte. Mégis még a kobakjára is hajtja az állát, amikor érkezik egy aljas támadás felőle. Megugrik, majd felnevet, de csak azért sem fogja elengedni egykönnyen.*
- És így nem születnek meg az okos gondolataid, vagy mi van? *Nevetgél, de aztán az egyik kezével csak megfogja az oldalát, amit ért a lány. Megrázza a fejét a további szavakra. Már nyílna is valami elmés visszaszólásra az ajka, de aztán elkerekedik a barna szem és a szokásosabbnál vörösebb arccal néz a fiúcskára. Mintha égne rajta a bőr, ez valami szörnyű.*
- Azt a felnőttek szoktak, ahogy utcalánynak állni is. *Tévedésből jeles, de mit is mondhatna? Ha a szavakkal tisztában is van, az érzéseket megnevezni nem tudná, ehhez még túl gyermeki a gondolkodásmódja, de igaz, ami igaz sokkal jobban kedveli a lányt bárkinél. Sokkal-sokkal jobban. Tényleg feleségül venné, de csak majd ha lesznek akkorák, és dolgozni tud, nem csak csereberélni, hogy ékszert adhasson neki. Mondjuk ezért megjárta a kikötő felé vezető erdőt is. Mondhatni egy igazi hős.* - De két szemem rajtad, ha neki akarsz rosszat. A többieknek sem jó ötlet, de az a te dolgod.
*Muszáj megmutatni, hogy ki a főnök. Mert itt akármilyen nyeszlett, akkor is ő magasodik mindenki fölé. Az ember évek pedig kit érdekelnek? Hagyja a szőkeséget kötélre vadászni. Az újabb kérdésre el is szontyolodna, ha nem kompenzálná ez a hely némileg az elvesztett családját.*
- Nekem nem kell elképzelnem, emlékszek rájuk. A húgomra is, mindig is fogok. Nem kell helyettük nekem új. És innen úgysem visz el senki, nem kellünk mi senkinek. A Mai meg kedves, de nem az anyánk.
*Talán még sértő is lehet ez azoknak, akik jóformán úgy tekintenek rá, de mivel ő az érettebb, ki fogja mondani. Ez mit sem von le értékekből, de jobb ezt helyén kezelni.*
- Egyáltalán nincs róluk neked emléked? *Nézi a gyereket, nem tudhatja a történetét. Szikráét, amennyire lehet ismeri. Valahogy mindenkié más, mégis ugyanaz.*
*Szerencsésen áthaladtak az utcalányok kibeszélésén, és még Szikra is igen készséges az irányban, hogy nem áll be annak. Bár minden részletét nem tudja a szakmának, de épp eleget, hogy ebben tényleg meggátolja a lányt. Sokkal érdekesebb dologhoz érkeztek viszont, mégpedig ahhoz, hogy hogyan is lehet elkerülni a felnőttek szigorát. Alenia mellett könnyű, mert azt sem veszi észre, hogyha éjjelre kilógnak, de van egy sejtése, hogy Anviel egy újabb fajta Mai, csak hozzá nem elég az, amit a fiú produkál. Felsóhajt, talán nem az első néhány órája alatt kell megtanítani Rellant arra, hogy hogyan is érjen el valamit. Bár elismerően bólogat a produkcióra. Már most látszik, hogy őt is elvarázsolta Mai és nem akar neki ellentmondani. Majd fog, amint beleütközik az első tiltásba, vagy neki nem tetsző tananyagba. Bár még olyan kicsi, lehet vele még nem fog számtant gyakorolni.*
- Nem bántanak itt senkit. Nem azért mondtuk. *A többesszám fontos.* - De a felnőttek mindig több a szabályuk. Egyre több. Néha pedig tényleg jó éjjel kint lenni.
*Néz Szikrára, vele a legjobb az is. Kilógni és a csillagok alatt csinálni azt, amit bent is lehetne, de igazából a tilosban minden kellemesebb. Hagyja hogy beszéljen ő is, egyetértően bólogat, minden rezdülése azt mutatja, hogy ők ketten tényleg egy egységet alkotnak. A kisfiú szerencséjére viszont ha pont úgy, mint egymást nem is, de igen befogadók, Tryl pedig személy szerint örül, ha olyasvalaki költözik melléjük, akivel szót lehet érteni. Fiatalabb sokkal, de szívesen barátkozik vele. Ő lehet a nagyobb fiú, akire majd hallgat. Rég volt már ilyen, a húga elvesztése óta igen kevésszer tudott nagytestvért játszani. Szikrát is óvná bármitől, de az mégsem olyan, annyival másabb, a testvérét például sosem ölelte így meg, sőt senki mást sem, mindig is túl szorosnak érezte. Mégis még a kobakjára is hajtja az állát, amikor érkezik egy aljas támadás felőle. Megugrik, majd felnevet, de csak azért sem fogja elengedni egykönnyen.*
- És így nem születnek meg az okos gondolataid, vagy mi van? *Nevetgél, de aztán az egyik kezével csak megfogja az oldalát, amit ért a lány. Megrázza a fejét a további szavakra. Már nyílna is valami elmés visszaszólásra az ajka, de aztán elkerekedik a barna szem és a szokásosabbnál vörösebb arccal néz a fiúcskára. Mintha égne rajta a bőr, ez valami szörnyű.*
- Azt a felnőttek szoktak, ahogy utcalánynak állni is. *Tévedésből jeles, de mit is mondhatna? Ha a szavakkal tisztában is van, az érzéseket megnevezni nem tudná, ehhez még túl gyermeki a gondolkodásmódja, de igaz, ami igaz sokkal jobban kedveli a lányt bárkinél. Sokkal-sokkal jobban. Tényleg feleségül venné, de csak majd ha lesznek akkorák, és dolgozni tud, nem csak csereberélni, hogy ékszert adhasson neki. Mondjuk ezért megjárta a kikötő felé vezető erdőt is. Mondhatni egy igazi hős.* - De két szemem rajtad, ha neki akarsz rosszat. A többieknek sem jó ötlet, de az a te dolgod.
*Muszáj megmutatni, hogy ki a főnök. Mert itt akármilyen nyeszlett, akkor is ő magasodik mindenki fölé. Az ember évek pedig kit érdekelnek? Hagyja a szőkeséget kötélre vadászni. Az újabb kérdésre el is szontyolodna, ha nem kompenzálná ez a hely némileg az elvesztett családját.*
- Nekem nem kell elképzelnem, emlékszek rájuk. A húgomra is, mindig is fogok. Nem kell helyettük nekem új. És innen úgysem visz el senki, nem kellünk mi senkinek. A Mai meg kedves, de nem az anyánk.
*Talán még sértő is lehet ez azoknak, akik jóformán úgy tekintenek rá, de mivel ő az érettebb, ki fogja mondani. Ez mit sem von le értékekből, de jobb ezt helyén kezelni.*
- Egyáltalán nincs róluk neked emléked? *Nézi a gyereket, nem tudhatja a történetét. Szikráét, amennyire lehet ismeri. Valahogy mindenkié más, mégis ugyanaz.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-15 10:53:37
Üzenet elküldve: 2025-02-15 10:53:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Ha tehetné, örökre maga mögött hagyna mindent, ami vitát, konfliktust szül. A burokban töltött gyerekkorának köszönhetően képtelen kezelni az olyasfajta helyzeteket, ráadásul az őt ért traumák óta egyenesen rosszul van minden hasonló szituációtól. Mikor Intath itt volt, talán úgy látszott, hogy színészkedik, de egyáltalán nem így volt. Azt kívánja, hogy bárcsak jobban alakult volna az a beszélgetés, de képtelen volt ésszerűen viselkedni. Éppen ezért örül, hogy most a jókedv járja át őt is és Mai-t is.
Néhány mondatba sűríti össze a Sziritán-ban tett látogatásuk történetét, és az üzlet részleteit, melyet sikerült a Prefektussal közösen kialkudniuk. Csapda nincs, legalábbis ő nem vett észre arra utaló jeleket, és ahogy látta, Morthimer úr sem, benne pedig bízik annyira, hogy ha ő nem látott semmi kivetnivalót, akkor minden rendben is lesz. A Morthimer Könyvtár ötletét hallva ő is kuncog egy kicsit.*
- Már én is gondoltam rá. Pénzt kétszer ajánlottam fel neki, de egyszer sem fogadta el. Ha tartunk valamilyen megnyitó ünnepséget, oda már meghívtam, arra igent is mondott, de az szerintem meglehetősen kevés lesz azért a sok jóért, amit önzetlenül értünk tett. *Orthus önzetlenségével valószínűleg sokan vitatkoznának, hisz egy kereskedő sosem az, bizonyára az árvaházból is szépen, csendben kihúzza a maga hasznát, de Alenia csak a jót látja a férfiben.*
- Majd kitalálunk valamit. *Zárja le ezzel Morthimer úr kérdését. A köszönet, amit ezt követően kap, sokkal jobban esik neki annál, mint amennyire számított rá, őszinte mosolya ki is szélesedik tőle az arcán.*
- Én is örülök, hogy sikerült. Így most már tényleg megmutathatjuk az egész városnak, és mindenkinek, hogy a nemesség egyáltalán nem rossz. Mi mindannyian tudunk jót cselekedni, ha elfogadják végre, hogy ezek az idők már nem ugyanazok, mint a lázadás előtt voltak. *Ezt kell megértetnie és elfogadtatnia Intath-tal is, és ha sikerül, akkor van remény arra, hogy együtt tudjanak dolgozni. Valóban sok munkája lesz, de ha jól alakulnak a dolgok, akkor még élvezni is fogja. Most megízlelte, milyen az önzetlenség okozta sikerélmény, és nem szeretné a közeljövőben elengedni ezt az érzést.*
- Ó, valóban? Nagyszerű! Már alig várom, hogy megismerjem. *Mondja örömmel Anviel érkezésének hírére, de a jó hírek itt még nem érnek véget. Alenia egyre nagyobbakat pislog hitetlenségében, ahogy Mai csak beszél, és beszél arról, hogy mennyi minden történt, mintha soha véget nem érne a lista.*
- Szóval azt mondod, hogy a segítség, amit a Tanácstól kértünk, már meg is érkezett, át is vetted az adományokat, a terveid alapján be is rendeztetted, és felkészítetted a házat a gyerekek fogadására, akik hamarosan érkeznek, miközben egy újabb gyermek életét tetted jobbá? Hű… *Úgy tűnik, nem csak Morthimer úr szolgált itt rá az elismerésre. Elképesztő, hogy Mai mennyire hatékony munkát végez a rezidencia falain belül. Ennyi jó hír mellett a saját szobájáról hallottak már nem is tűnnek olyan lényegesnek, de persze örül, hogy a fél-elf lány gondolt rá.*
- Nos, Faensa kisasszony, szerintem a dolgok csodálatosan alakulnak, ami legfőképp neked köszönhető. Köszönöm a magam és mindenki más nevében! Azt hiszem, hogy lesz mit ünnepelnünk. *Elégedetten dől hátra a széken. Fárasztóak ezek a napok, de úgy néz ki, megéri.*
*Ha tehetné, örökre maga mögött hagyna mindent, ami vitát, konfliktust szül. A burokban töltött gyerekkorának köszönhetően képtelen kezelni az olyasfajta helyzeteket, ráadásul az őt ért traumák óta egyenesen rosszul van minden hasonló szituációtól. Mikor Intath itt volt, talán úgy látszott, hogy színészkedik, de egyáltalán nem így volt. Azt kívánja, hogy bárcsak jobban alakult volna az a beszélgetés, de képtelen volt ésszerűen viselkedni. Éppen ezért örül, hogy most a jókedv járja át őt is és Mai-t is.
Néhány mondatba sűríti össze a Sziritán-ban tett látogatásuk történetét, és az üzlet részleteit, melyet sikerült a Prefektussal közösen kialkudniuk. Csapda nincs, legalábbis ő nem vett észre arra utaló jeleket, és ahogy látta, Morthimer úr sem, benne pedig bízik annyira, hogy ha ő nem látott semmi kivetnivalót, akkor minden rendben is lesz. A Morthimer Könyvtár ötletét hallva ő is kuncog egy kicsit.*
- Már én is gondoltam rá. Pénzt kétszer ajánlottam fel neki, de egyszer sem fogadta el. Ha tartunk valamilyen megnyitó ünnepséget, oda már meghívtam, arra igent is mondott, de az szerintem meglehetősen kevés lesz azért a sok jóért, amit önzetlenül értünk tett. *Orthus önzetlenségével valószínűleg sokan vitatkoznának, hisz egy kereskedő sosem az, bizonyára az árvaházból is szépen, csendben kihúzza a maga hasznát, de Alenia csak a jót látja a férfiben.*
- Majd kitalálunk valamit. *Zárja le ezzel Morthimer úr kérdését. A köszönet, amit ezt követően kap, sokkal jobban esik neki annál, mint amennyire számított rá, őszinte mosolya ki is szélesedik tőle az arcán.*
- Én is örülök, hogy sikerült. Így most már tényleg megmutathatjuk az egész városnak, és mindenkinek, hogy a nemesség egyáltalán nem rossz. Mi mindannyian tudunk jót cselekedni, ha elfogadják végre, hogy ezek az idők már nem ugyanazok, mint a lázadás előtt voltak. *Ezt kell megértetnie és elfogadtatnia Intath-tal is, és ha sikerül, akkor van remény arra, hogy együtt tudjanak dolgozni. Valóban sok munkája lesz, de ha jól alakulnak a dolgok, akkor még élvezni is fogja. Most megízlelte, milyen az önzetlenség okozta sikerélmény, és nem szeretné a közeljövőben elengedni ezt az érzést.*
- Ó, valóban? Nagyszerű! Már alig várom, hogy megismerjem. *Mondja örömmel Anviel érkezésének hírére, de a jó hírek itt még nem érnek véget. Alenia egyre nagyobbakat pislog hitetlenségében, ahogy Mai csak beszél, és beszél arról, hogy mennyi minden történt, mintha soha véget nem érne a lista.*
- Szóval azt mondod, hogy a segítség, amit a Tanácstól kértünk, már meg is érkezett, át is vetted az adományokat, a terveid alapján be is rendeztetted, és felkészítetted a házat a gyerekek fogadására, akik hamarosan érkeznek, miközben egy újabb gyermek életét tetted jobbá? Hű… *Úgy tűnik, nem csak Morthimer úr szolgált itt rá az elismerésre. Elképesztő, hogy Mai mennyire hatékony munkát végez a rezidencia falain belül. Ennyi jó hír mellett a saját szobájáról hallottak már nem is tűnnek olyan lényegesnek, de persze örül, hogy a fél-elf lány gondolt rá.*
- Nos, Faensa kisasszony, szerintem a dolgok csodálatosan alakulnak, ami legfőképp neked köszönhető. Köszönöm a magam és mindenki más nevében! Azt hiszem, hogy lesz mit ünnepelnünk. *Elégedetten dől hátra a széken. Fárasztóak ezek a napok, de úgy néz ki, megéri.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-14 22:23:33
Üzenet elküldve: 2025-02-14 22:23:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Rellan nem igazán foglalkozik az utcalányos témával, miután elmondta a magáét. Általában ezt csinálta akkor is, ha látott egyet a Szegénynegyedben – nem nézett oda, elment másik irányba, módszeresen zavarba jött tőlük. A gazdag (tehát értelemszerűen rendesen öltöző) emberek közt viszont általában a nőktől kéregetett, ha éhes volt és nem akart lopni, mert ők rendszeresen megszánták egy-két jó falattal vagy fillérrel. Tulajdonképpen Mai is ilyen volt a számára, habár szimpatikusabb, mert ő nem undorodott tőle és hagyta ott azonnal. Még a kezét is megfogta.*
~ A Mama is ilyen lehetett, ilyen kedves. ~ *Véli most magában. Sokat gondol a Mamára, de a Mai valahogy olyan érdekes jelenség az életében, hogy ideiglenesen betölti ezt a furcsa hiányt. Közben viszont ott van neki Trylnor is, az első fiú, akire kivételesen fel tud nézni, mint nála nagyobbra és okosabbra. Meg a tetőt is megnézné. Dilemmázik.*
- Hááát néha szoktam szomorú pofát vágni, hogy, tudod, adjanak pénzt. *Mutatja is, hogy lebiggyeszti az ajkait.* Így, látod? Ez működik általában. Én találtam ki igazából. Megpróbálhatom végül is itt is… *De továbbra sincs kedve hazudni Mainak. Még a tevéjét is megmutatta neki, pedig keveseknek szokta.* De ezt csak akkor csinálom, ha télleg szomorú vagyok! Amúgy meg majd kitalálom, mivel nyűgözzem le. Mer' nem hiszem el, hogy bántana. *Fordul most komorabban Szikra felé.* Én se bántottam őt soha, veled ellentétben. Persze, hogy amiatt mérges volt. De most is, mikor jöttél, nagyon mosolygott rád, szóval szerintem nem kell aggódnod emiatt.
*Amúgy van bőven a tarsolyában még trükk, olyan dolgokat tud, hogy Mai már az előbb is csak lesett. Kár, hogy idősebb nála, meg nagyobb, meg hogy ennyi gyerekre felvigyáz egyszerre. Jó lenne valakihez úgy odabújni meg egymást piszkálni, mint ezek ketten itt őelőtte. Csak azt nem tudja, pontosan ez mit jelent. Inkább rákérdez, biztos, ami biztos.*
- Ti most így szerelmesek vagytok egymásba, vagy mi? *Nem tudja, taszítónak vagy viccesnek találja inkább a dolgot. Ez a hangjából is kihallatszik, van egy kis gúnyos éle. A többi hír miatt már csak töprengve bólogat. Nem bánja, hogy nem kell dolgozni, mert neki eddig se engedték a piacon, túlságosan láb alatt lett volna, és a könyvek is érdeklik, amiket állítólag megtanulhat elolvasni. Azt viszont nem tudja, akarja-e, hogy szerezzenek neki apát és anyát. Nem is tudja, az milyen, és a gondolata, hogy hirtelen valaki másé legyen, inkább kényelmetlen, mint vidám. Egyre csak ráncolja a szemöldökét.*
- Ti nem szoktátok elképzelni, milyen lehetett a mamátok és a papátok? *Bukik ki belőle a kérdés végül.* Mer' én sokat gondolkodom rajta. Mostanában azt szoktam képzelni, hogy a papám kocsis, a mamám meg szakács volt. *Kuncog magában. Miért ne? Bármi lehetséges.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.14 22:25:12
*Rellan nem igazán foglalkozik az utcalányos témával, miután elmondta a magáét. Általában ezt csinálta akkor is, ha látott egyet a Szegénynegyedben – nem nézett oda, elment másik irányba, módszeresen zavarba jött tőlük. A gazdag (tehát értelemszerűen rendesen öltöző) emberek közt viszont általában a nőktől kéregetett, ha éhes volt és nem akart lopni, mert ők rendszeresen megszánták egy-két jó falattal vagy fillérrel. Tulajdonképpen Mai is ilyen volt a számára, habár szimpatikusabb, mert ő nem undorodott tőle és hagyta ott azonnal. Még a kezét is megfogta.*
~ A Mama is ilyen lehetett, ilyen kedves. ~ *Véli most magában. Sokat gondol a Mamára, de a Mai valahogy olyan érdekes jelenség az életében, hogy ideiglenesen betölti ezt a furcsa hiányt. Közben viszont ott van neki Trylnor is, az első fiú, akire kivételesen fel tud nézni, mint nála nagyobbra és okosabbra. Meg a tetőt is megnézné. Dilemmázik.*
- Hááát néha szoktam szomorú pofát vágni, hogy, tudod, adjanak pénzt. *Mutatja is, hogy lebiggyeszti az ajkait.* Így, látod? Ez működik általában. Én találtam ki igazából. Megpróbálhatom végül is itt is… *De továbbra sincs kedve hazudni Mainak. Még a tevéjét is megmutatta neki, pedig keveseknek szokta.* De ezt csak akkor csinálom, ha télleg szomorú vagyok! Amúgy meg majd kitalálom, mivel nyűgözzem le. Mer' nem hiszem el, hogy bántana. *Fordul most komorabban Szikra felé.* Én se bántottam őt soha, veled ellentétben. Persze, hogy amiatt mérges volt. De most is, mikor jöttél, nagyon mosolygott rád, szóval szerintem nem kell aggódnod emiatt.
*Amúgy van bőven a tarsolyában még trükk, olyan dolgokat tud, hogy Mai már az előbb is csak lesett. Kár, hogy idősebb nála, meg nagyobb, meg hogy ennyi gyerekre felvigyáz egyszerre. Jó lenne valakihez úgy odabújni meg egymást piszkálni, mint ezek ketten itt őelőtte. Csak azt nem tudja, pontosan ez mit jelent. Inkább rákérdez, biztos, ami biztos.*
- Ti most így szerelmesek vagytok egymásba, vagy mi? *Nem tudja, taszítónak vagy viccesnek találja inkább a dolgot. Ez a hangjából is kihallatszik, van egy kis gúnyos éle. A többi hír miatt már csak töprengve bólogat. Nem bánja, hogy nem kell dolgozni, mert neki eddig se engedték a piacon, túlságosan láb alatt lett volna, és a könyvek is érdeklik, amiket állítólag megtanulhat elolvasni. Azt viszont nem tudja, akarja-e, hogy szerezzenek neki apát és anyát. Nem is tudja, az milyen, és a gondolata, hogy hirtelen valaki másé legyen, inkább kényelmetlen, mint vidám. Egyre csak ráncolja a szemöldökét.*
- Ti nem szoktátok elképzelni, milyen lehetett a mamátok és a papátok? *Bukik ki belőle a kérdés végül.* Mer' én sokat gondolkodom rajta. Mostanában azt szoktam képzelni, hogy a papám kocsis, a mamám meg szakács volt. *Kuncog magában. Miért ne? Bármi lehetséges.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.14 22:25:12
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-14 20:15:45
Üzenet elküldve: 2025-02-14 20:15:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Örömittas fecsegés kíséretében jutnak be végül Mai szobájába. Minden pontosan olyan gyorsan történik, ahogyan azt szereti. Elkezdtek valamit és cseppet sem lassan érnek célba. Ha valami, ez tüzeli a fél-elfet, na meg az, amikor a jegeskék szeme az ablakban lévő vázára téved, amiben ott maradt néhány virág, ami igen jó ürügy arra, hogy minél előbb látogatást tegyen a Szarvasligetben. Persze nem szeretett volna épp erre gondolni, na meg arra sem, hogy mi fog ott történni, ezért hát újra tölt magának egy keveset a vízből és azt is lehúzza, miközben tűkön ülve várja a választ. Sikeresen visszaterelte oda a gondolatait, ahová kell, alig vett igénybe néhány másodpercet. Osztatlan figyelme így a lányé.*
- Minden lényeges. *Kacag fel ő is látva a másik zavarát, rá ez ritkán jellemző, de talán ha végre ő mesélheti el a rövid időbe sűrített kalandjainak összességét, akkor neki is lesz problémája a lényegi információ átadásával. Jó most hátra hagyni minden borongást, ilyenkor élvezi az elf társaságát. Bólogat, nem vágja félbe, figyelmesen issza a másik minden szavát. Bár ebből egy jó része valójában nem érdekli, főleg, amikor meghallja az éves díj körüli teendőket. Viszont az összegre felszalad a szemöldöke. Hogy a múltkoriban ennyiért vásárolt magának kelmét, most kissé összeszorítja a szívét. Aztán el is múlik, hiszen ennyit megérdemel. Volt sikere a piros darabnak, de még milyen. *
- Alenia, ez több, mint csodálatos. *Figyeli a vonásokat, szinte várja, hogy hol van a csapda, de úgy tűnik nincsen. Ha felemelik azt az árat is megoldaná még pár évre egymaga is a fizetést, de nem árt, ha ilyen alacsonyan tartják. Ezzel lefoglalhatja magát a hosszúéletű is, bár még vár rá feladat, viszont arról kicsit később diskurálna.*
- Először is Morthimer úrnak valahogyan meg kell hálálnunk. Valamilyen szimbolikus dologra gondoltam. Viselheti a könyvtárunk a nevét. *Felnevet, nem gondolja teljesen komolyan és nem is akkora az a kis szobácska, hogy érdemes legyen ráaggatni egy kereskedő nevét, de ad egy kis gondolkodni valót a szőkének. Hátha a nagy elmélkedések közepette megtanulja, hogy ha valaki ad, azért cserébe viszonzás jár. És hátha ötletgazdagabb lesz, amikor a Ligetre kell majd gondolnia.*
- Minden elismerésem, de tényleg. Ez, sokkal jobb, mint vártam. Köszönöm, hogy elintézted. Úgy tűnik lesz mivel elütnöd az idődet a közeljövőben.
*Mosolyog, majd összefűzi ujjait az ölében. Üsse csak, ő pedig hadd érvényesüljön innentől.*
- Amíg távol voltál megérkezett Anviel. Ő is várakozáson felüli. Már megkapta a szobáját és a gyerekekkel ismerkedik éppen. Határozott, mégis olyan bizalomgerjesztő, tudod, pont ide való közénk. Holnap bemutatlak neki, szerintem mára épp elég dolog történt veled. Már bizonyította, hogy rátermett.
*Mai még egyetlen egyszer sem koccintott a másikkal, de most feláll és egy palack borból tölt ki két újabb pohárba, miközben hatásvadász csendben marad akkor is, ha amaz kérdez. Visszatér hamarost, majd ellentmondást nem tűrően adja Alenia kezébe, most az alkohollal teli poharat.*
- Bizonyította, mert a távollétedben a város rengeteg bútort küldött nekünk, amiket a munkásaik segítségével a helyükre is pakoltunk. A szobád érintetlen, de a terveim szerint megtarthatod akkor is, ha már kész az új rezidenciád. Csak a biztonság kedvéért. Minden tökéletes pontossággal illeszkedik oda, ahová kell, ahogy a pergamenjeimen szerepel. Már csak én szeretnék átköltözni a másik lakrészbe és kialakítani egy helyet, ahol fogadhatok adományozókat, munkára jelentkezőket… meg ilyesmi. *Koccintásra nyújtja a poharat.*
- Szerintem ez az utolsó „nyugodt” napjaink egyike. Azt ígérte a Főhivatalnok, Rolphius Smurgd, aki személyesen jött el a bútorokkal együtt egy városőrrel karöltve, hogy nemsokára érkeznek a gyerekek. Frinch úr fogja őket idekísérni. A városőr. Egészségedre!
*Megpecsételné a szavait egy korttyal végül, majd leül vissza a helyére. Kikívánkozna belőle a levél dolga is, amit a Dokinak írt, de most csak sűrű sötét felhőket hozna talán, éppen elég lesz másnap megemlítenie.*
- Ó és, egy új fiút is hoztam magunk közé, Andorellan a neve. Arn korú. Szikra és Trylnor kezelésbe vették, még vissza kell mennem hozzájuk, Anviel most a hármasunkkal ismerkedik.
*Megköszörüli a torkát, majd újat kortyol.*
- Mit szólsz Sayqueves kisasszony, szerinted is jól alakulnak a dolgaink?
*Kacag fel immáron megszabadulva a legtöbbtől, amit elárulhatott és annyira várt, hogy kiadhassa.*
*Örömittas fecsegés kíséretében jutnak be végül Mai szobájába. Minden pontosan olyan gyorsan történik, ahogyan azt szereti. Elkezdtek valamit és cseppet sem lassan érnek célba. Ha valami, ez tüzeli a fél-elfet, na meg az, amikor a jegeskék szeme az ablakban lévő vázára téved, amiben ott maradt néhány virág, ami igen jó ürügy arra, hogy minél előbb látogatást tegyen a Szarvasligetben. Persze nem szeretett volna épp erre gondolni, na meg arra sem, hogy mi fog ott történni, ezért hát újra tölt magának egy keveset a vízből és azt is lehúzza, miközben tűkön ülve várja a választ. Sikeresen visszaterelte oda a gondolatait, ahová kell, alig vett igénybe néhány másodpercet. Osztatlan figyelme így a lányé.*
- Minden lényeges. *Kacag fel ő is látva a másik zavarát, rá ez ritkán jellemző, de talán ha végre ő mesélheti el a rövid időbe sűrített kalandjainak összességét, akkor neki is lesz problémája a lényegi információ átadásával. Jó most hátra hagyni minden borongást, ilyenkor élvezi az elf társaságát. Bólogat, nem vágja félbe, figyelmesen issza a másik minden szavát. Bár ebből egy jó része valójában nem érdekli, főleg, amikor meghallja az éves díj körüli teendőket. Viszont az összegre felszalad a szemöldöke. Hogy a múltkoriban ennyiért vásárolt magának kelmét, most kissé összeszorítja a szívét. Aztán el is múlik, hiszen ennyit megérdemel. Volt sikere a piros darabnak, de még milyen. *
- Alenia, ez több, mint csodálatos. *Figyeli a vonásokat, szinte várja, hogy hol van a csapda, de úgy tűnik nincsen. Ha felemelik azt az árat is megoldaná még pár évre egymaga is a fizetést, de nem árt, ha ilyen alacsonyan tartják. Ezzel lefoglalhatja magát a hosszúéletű is, bár még vár rá feladat, viszont arról kicsit később diskurálna.*
- Először is Morthimer úrnak valahogyan meg kell hálálnunk. Valamilyen szimbolikus dologra gondoltam. Viselheti a könyvtárunk a nevét. *Felnevet, nem gondolja teljesen komolyan és nem is akkora az a kis szobácska, hogy érdemes legyen ráaggatni egy kereskedő nevét, de ad egy kis gondolkodni valót a szőkének. Hátha a nagy elmélkedések közepette megtanulja, hogy ha valaki ad, azért cserébe viszonzás jár. És hátha ötletgazdagabb lesz, amikor a Ligetre kell majd gondolnia.*
- Minden elismerésem, de tényleg. Ez, sokkal jobb, mint vártam. Köszönöm, hogy elintézted. Úgy tűnik lesz mivel elütnöd az idődet a közeljövőben.
*Mosolyog, majd összefűzi ujjait az ölében. Üsse csak, ő pedig hadd érvényesüljön innentől.*
- Amíg távol voltál megérkezett Anviel. Ő is várakozáson felüli. Már megkapta a szobáját és a gyerekekkel ismerkedik éppen. Határozott, mégis olyan bizalomgerjesztő, tudod, pont ide való közénk. Holnap bemutatlak neki, szerintem mára épp elég dolog történt veled. Már bizonyította, hogy rátermett.
*Mai még egyetlen egyszer sem koccintott a másikkal, de most feláll és egy palack borból tölt ki két újabb pohárba, miközben hatásvadász csendben marad akkor is, ha amaz kérdez. Visszatér hamarost, majd ellentmondást nem tűrően adja Alenia kezébe, most az alkohollal teli poharat.*
- Bizonyította, mert a távollétedben a város rengeteg bútort küldött nekünk, amiket a munkásaik segítségével a helyükre is pakoltunk. A szobád érintetlen, de a terveim szerint megtarthatod akkor is, ha már kész az új rezidenciád. Csak a biztonság kedvéért. Minden tökéletes pontossággal illeszkedik oda, ahová kell, ahogy a pergamenjeimen szerepel. Már csak én szeretnék átköltözni a másik lakrészbe és kialakítani egy helyet, ahol fogadhatok adományozókat, munkára jelentkezőket… meg ilyesmi. *Koccintásra nyújtja a poharat.*
- Szerintem ez az utolsó „nyugodt” napjaink egyike. Azt ígérte a Főhivatalnok, Rolphius Smurgd, aki személyesen jött el a bútorokkal együtt egy városőrrel karöltve, hogy nemsokára érkeznek a gyerekek. Frinch úr fogja őket idekísérni. A városőr. Egészségedre!
*Megpecsételné a szavait egy korttyal végül, majd leül vissza a helyére. Kikívánkozna belőle a levél dolga is, amit a Dokinak írt, de most csak sűrű sötét felhőket hozna talán, éppen elég lesz másnap megemlítenie.*
- Ó és, egy új fiút is hoztam magunk közé, Andorellan a neve. Arn korú. Szikra és Trylnor kezelésbe vették, még vissza kell mennem hozzájuk, Anviel most a hármasunkkal ismerkedik.
*Megköszörüli a torkát, majd újat kortyol.*
- Mit szólsz Sayqueves kisasszony, szerinted is jól alakulnak a dolgaink?
*Kacag fel immáron megszabadulva a legtöbbtől, amit elárulhatott és annyira várt, hogy kiadhassa.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-14 19:27:09
Üzenet elküldve: 2025-02-14 19:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Ha egy ágy közelében találná magát, az minden bizonnyal hirtelen úgy rántaná magába, mint egy fekete lyuk. Valóban fáradt ő is, de még ébren tartja az elért sikerek okozta jókedv és energialöket. Ennek köszönhetően érkeznek azok a szavak is, melyeket gyorsan eldarál a lánynak, mikor összetalálkoznak.*
- Én sem számítottam rá, hogy még ma hazaérünk, de mondom, Morthimer úr egyszerűen zseniális. *Ahogy most áradozik a férfiről, elképzelhető, hogy nem csak Eeyr-nek, hanem neki is emel egy oltárt egy szép napon. Bár, az talán túlzás volna, de egyértelmű a szavaiból, hogy mennyire hálás neki.*
- Tényleg? Eeyr-re mondom, ha egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás. *Lelkesedik tovább, miközben követi Mai-t a szobája irányába. Egy határozott bólintással nyugtázza, hogy mindent el fog mesélni, de majd csak akkor, ha már nyugodtan ülnek. Belőle egyelőre eltűnt minden negativitás, ami talán így is marad, míg nem szembesítik újra valami olyasmivel, amit rosszul csinált.*
- Miért? *Kérdez vissza, mikor Mai szerint már nem kell aggódniuk amiatt, hogy egyedül maradnának a gyerekek. Választ ugyan egyelőre nem kap, de nem is erőlteti. Le kell nyugodnia, és elfogadnia, hogy mindenre sor kerül majd a maga idejében.
Odabent a szobában a vizet elfogadja, hát, hogy is tehetne másképp, majd helyet foglal. Igazából arra sokkal kíváncsibb, hogy Mai mit akar mondani, hisz a saját részét már tudja, ám most először rajta a sor, hogy meséljen.*
- Összefoglalom röviden a lényeget. Kezdem a lényeggel. Mármint, na… *Kissé elpirul, mert rájön, hogy már a lényeg lényegénél tart. Ennél ő összeszedettebben szokott beszélni, de hát a lelkesedés és a fáradtság együtt fura kombináció.*
- Szóval, Morthimer úrral Sziritánban jártunk. Nem tudtuk, hogy ki lesz az, de hamar megtaláltuk, akit kerestünk. Deringen Folkovar-nak hívják az urat, akinek közbenjárásával, mindössze háromszázötven aranyért megkapjuk az erre az évre szükséges élelmet a falvaktól. Ez a jó hír. A rossz az, hogy nem biztos, hogy a következő évre is ilyen kedvező árat kapunk. A Szántóföldeken nagy a nyomás a thargok részéről, ugyanis az egyetlen malom Kalácsfalván található. De van megoldás! *Mosolyodik el újra.* Tudod, én az elmúlt ötven évben rengeteget tanultam, így a számtanhoz és a mértanhoz jól értek. Szóval, megegyetünk Folkovar úrral, hogy ha a következő eszendőig segítünk megtervezni egy új malom építését Szántásháton, akkor az árvaház élelmezésének ára változatlan maradhat. Morthimer úrnak kifejezetten tetszett az ötlet, sőt, még elismert gnóm mestereket is bevonna az ügybe. *Szusszan egy nagyot, és most rajta a sor, hogy felhajtsa az összes vizet a pohárból. Ennyi beszéd után nem is csoda.*
- Na, de, hogy értetted, hogy már nem kell aggódnunk? *Most már tényleg nagyon kíváncsi, hogy mit ügyködött az igazgatónő, míg ő távol volt.*
*Ha egy ágy közelében találná magát, az minden bizonnyal hirtelen úgy rántaná magába, mint egy fekete lyuk. Valóban fáradt ő is, de még ébren tartja az elért sikerek okozta jókedv és energialöket. Ennek köszönhetően érkeznek azok a szavak is, melyeket gyorsan eldarál a lánynak, mikor összetalálkoznak.*
- Én sem számítottam rá, hogy még ma hazaérünk, de mondom, Morthimer úr egyszerűen zseniális. *Ahogy most áradozik a férfiről, elképzelhető, hogy nem csak Eeyr-nek, hanem neki is emel egy oltárt egy szép napon. Bár, az talán túlzás volna, de egyértelmű a szavaiból, hogy mennyire hálás neki.*
- Tényleg? Eeyr-re mondom, ha egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás. *Lelkesedik tovább, miközben követi Mai-t a szobája irányába. Egy határozott bólintással nyugtázza, hogy mindent el fog mesélni, de majd csak akkor, ha már nyugodtan ülnek. Belőle egyelőre eltűnt minden negativitás, ami talán így is marad, míg nem szembesítik újra valami olyasmivel, amit rosszul csinált.*
- Miért? *Kérdez vissza, mikor Mai szerint már nem kell aggódniuk amiatt, hogy egyedül maradnának a gyerekek. Választ ugyan egyelőre nem kap, de nem is erőlteti. Le kell nyugodnia, és elfogadnia, hogy mindenre sor kerül majd a maga idejében.
Odabent a szobában a vizet elfogadja, hát, hogy is tehetne másképp, majd helyet foglal. Igazából arra sokkal kíváncsibb, hogy Mai mit akar mondani, hisz a saját részét már tudja, ám most először rajta a sor, hogy meséljen.*
- Összefoglalom röviden a lényeget. Kezdem a lényeggel. Mármint, na… *Kissé elpirul, mert rájön, hogy már a lényeg lényegénél tart. Ennél ő összeszedettebben szokott beszélni, de hát a lelkesedés és a fáradtság együtt fura kombináció.*
- Szóval, Morthimer úrral Sziritánban jártunk. Nem tudtuk, hogy ki lesz az, de hamar megtaláltuk, akit kerestünk. Deringen Folkovar-nak hívják az urat, akinek közbenjárásával, mindössze háromszázötven aranyért megkapjuk az erre az évre szükséges élelmet a falvaktól. Ez a jó hír. A rossz az, hogy nem biztos, hogy a következő évre is ilyen kedvező árat kapunk. A Szántóföldeken nagy a nyomás a thargok részéről, ugyanis az egyetlen malom Kalácsfalván található. De van megoldás! *Mosolyodik el újra.* Tudod, én az elmúlt ötven évben rengeteget tanultam, így a számtanhoz és a mértanhoz jól értek. Szóval, megegyetünk Folkovar úrral, hogy ha a következő eszendőig segítünk megtervezni egy új malom építését Szántásháton, akkor az árvaház élelmezésének ára változatlan maradhat. Morthimer úrnak kifejezetten tetszett az ötlet, sőt, még elismert gnóm mestereket is bevonna az ügybe. *Szusszan egy nagyot, és most rajta a sor, hogy felhajtsa az összes vizet a pohárból. Ennyi beszéd után nem is csoda.*
- Na, de, hogy értetted, hogy már nem kell aggódnunk? *Most már tényleg nagyon kíváncsi, hogy mit ügyködött az igazgatónő, míg ő távol volt.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-14 16:27:00
Üzenet elküldve: 2025-02-14 16:27:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Nem gondterheltség ül ki a vonásaira, de meglehetősen elmacskásodott az estére. Sok minden történt a napokban, túl sok is, még ha minden percét is élvezi, be kell látnia, hogy rendkívül elfáradt. Mesél róla a szeme alatt enyhén sötétlő bőr, de a mosolya, amikor Alenia megszólítja az teljesen őszinte. Most nincs érkezése belegondolni abba, hogy milyen ellenérzéseket táplál az irányába, hiszen elsimította a lehetséges következményeket, na meg elég más teendő is tovaűzi a neheztelő gondolatokat. Most csak a szőkeséget látja, aki majd ki csattan, pedig, amikor elbúcsúztak még cseppet sem így festett.*
- Alenia! *Szólal meg, s valamiért automatikusan végig is simít annak felkarján üdvözlésképpen. * - Rettentő gyorsak voltatok, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar visszatérsz.
*Nevet fel ő is halkan, majd végig is méri a lányt. Hasonlóan nem túl kipihent minden öröm ellenére.*
- Remek hírek? Azokkal én is tudok szolgálni, menjünk a szobámba kérlek. Oda tartottam, muszáj innom egy pohár vizet.
*Lehetne a konyhában is, de meghittebbnek érzi, hogy úgy beszélgessenek, hogy tényleg senki nem zavarja meg őket.* - Aztán mesélj el mindent. *Mosolyog, bár már sejti, hogy valami igen kedvezőt alkudhatott ki számukra a Prefektus. Ilyenkor nincs is kedve érezni azt a leheletnyi ellenszenvet, amit táplál felé. Pedig kicsit többet tud róla, mint Alenia, de nem fog visszaélni bizonyos információkkal, főleg, ha semmi értelme. Elraktározza és kész.
Ha követi a másik, akkor szólal csak meg újra.*
- Ó, egyedül? Nem, ezen már nem kell aggódnunk. *Jelentőségteljesen görbül felfelé a szája, de bentre tartogatja a saját jó híreit.
Amint beérnek, már nyúl is a kancsó víz felé, hogy töltsön magának és a szőkeségnek is. Nem kérdezi meg, hogy kér-e, ad. Ő pedig felhajtja egy szuszra az egészet, majd jólesően felsóhajt.*
- Hallgatlak, aztán megígérem, hogy én is fel tudlak majd villanyozni valamivel. Valamikkel.
*Helyet foglal, majd a másik szék felé int, hogy Alenia is tegyen így*
*Nem gondterheltség ül ki a vonásaira, de meglehetősen elmacskásodott az estére. Sok minden történt a napokban, túl sok is, még ha minden percét is élvezi, be kell látnia, hogy rendkívül elfáradt. Mesél róla a szeme alatt enyhén sötétlő bőr, de a mosolya, amikor Alenia megszólítja az teljesen őszinte. Most nincs érkezése belegondolni abba, hogy milyen ellenérzéseket táplál az irányába, hiszen elsimította a lehetséges következményeket, na meg elég más teendő is tovaűzi a neheztelő gondolatokat. Most csak a szőkeséget látja, aki majd ki csattan, pedig, amikor elbúcsúztak még cseppet sem így festett.*
- Alenia! *Szólal meg, s valamiért automatikusan végig is simít annak felkarján üdvözlésképpen. * - Rettentő gyorsak voltatok, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar visszatérsz.
*Nevet fel ő is halkan, majd végig is méri a lányt. Hasonlóan nem túl kipihent minden öröm ellenére.*
- Remek hírek? Azokkal én is tudok szolgálni, menjünk a szobámba kérlek. Oda tartottam, muszáj innom egy pohár vizet.
*Lehetne a konyhában is, de meghittebbnek érzi, hogy úgy beszélgessenek, hogy tényleg senki nem zavarja meg őket.* - Aztán mesélj el mindent. *Mosolyog, bár már sejti, hogy valami igen kedvezőt alkudhatott ki számukra a Prefektus. Ilyenkor nincs is kedve érezni azt a leheletnyi ellenszenvet, amit táplál felé. Pedig kicsit többet tud róla, mint Alenia, de nem fog visszaélni bizonyos információkkal, főleg, ha semmi értelme. Elraktározza és kész.
Ha követi a másik, akkor szólal csak meg újra.*
- Ó, egyedül? Nem, ezen már nem kell aggódnunk. *Jelentőségteljesen görbül felfelé a szája, de bentre tartogatja a saját jó híreit.
Amint beérnek, már nyúl is a kancsó víz felé, hogy töltsön magának és a szőkeségnek is. Nem kérdezi meg, hogy kér-e, ad. Ő pedig felhajtja egy szuszra az egészet, majd jólesően felsóhajt.*
- Hallgatlak, aztán megígérem, hogy én is fel tudlak majd villanyozni valamivel. Valamikkel.
*Helyet foglal, majd a másik szék felé int, hogy Alenia is tegyen így*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-14 07:07:01
Üzenet elküldve: 2025-02-14 07:07:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az Aranyszarvas – Küszöbön egy szebb jövő//
*Egészen kellemes érzésekkel lépked egyre beljebb a rezidencia épületébe. Az elmúlt napok eseményei mély hatással voltak rá. Megkérdőjeleződött benne az, hogy jól csinálja-e, amit csinál, sőt, még az is, hogy Eeyr istennőhöz méltó módon éli-e az életét, ám a falvakba tett kiruccanásnak, a sikeres üzletnek, a Morthimer úrral töltött időnek hála megnyugodott a lelke, és visszatért a motiváltsága is.
A falak most is halkan visszhangoznak, ahogy a megviselt, kopottas márványpadlón lépked, a földszintre most csend és nyugalom telepedett. A gyermekek valószínűleg ilyen későn már az emeleten vannak, Mai estére mindig felterelgeti őket a szobájukba. A fél-elf lány kell most neki, így ő maga is az emelet felé indul, hogy megkeresse őt, de végül már a lépcsőfordulóban összetalálkozik vele.*
- Á, Mai! Szia! Pont téged akartalak megkeresni. Megtaláltalak *kuncog.* Nos, hazaértem, és híreim vannak a számodra. Remek híreim. *Mosolyán is látszik, hogy egy időre sikerült maga mögött hagynia az önsajnáló, letargikus hangulatát. Örül annak, hogy sikerült adnia valamit a gyermekeknek, ám ez az öröme ösztönös. Egyelőre tudatosan még nem jött rá, hogy jobban szeret adni, mint kapni.*
- A lehető legjobb döntés volt Morthimer úrral menni. Csak ámulok és bámulok, hogy mennyire jó a szakmájában. Nélküle egészen biztosan nem ment volna minden ennyire simán. Na, de üljünk le valahol, és elmesélek mindent! *Nem szokott ennyire lelkesen beszélni semmiről, kivéve talán az istennőhöz köthető dolgokról, de most csak úgy dőlnek belőle a szavak. Azonban, mielőtt elindulna újra lefelé a lépcsőkön, visszapillant Mai-ra.*
- A gyerekek hogy vannak? Fent pihennek már? Nem baj, ha egyedül maradnak, amíg beszélünk? *Ezúttal nem felejtette el őket, ám nem tudja azt sem, hogy Mai-nak most már van segítsége, nem neki kell a nap minden percében felügyelnie a kis árvákat.*
*Egészen kellemes érzésekkel lépked egyre beljebb a rezidencia épületébe. Az elmúlt napok eseményei mély hatással voltak rá. Megkérdőjeleződött benne az, hogy jól csinálja-e, amit csinál, sőt, még az is, hogy Eeyr istennőhöz méltó módon éli-e az életét, ám a falvakba tett kiruccanásnak, a sikeres üzletnek, a Morthimer úrral töltött időnek hála megnyugodott a lelke, és visszatért a motiváltsága is.
A falak most is halkan visszhangoznak, ahogy a megviselt, kopottas márványpadlón lépked, a földszintre most csend és nyugalom telepedett. A gyermekek valószínűleg ilyen későn már az emeleten vannak, Mai estére mindig felterelgeti őket a szobájukba. A fél-elf lány kell most neki, így ő maga is az emelet felé indul, hogy megkeresse őt, de végül már a lépcsőfordulóban összetalálkozik vele.*
- Á, Mai! Szia! Pont téged akartalak megkeresni. Megtaláltalak *kuncog.* Nos, hazaértem, és híreim vannak a számodra. Remek híreim. *Mosolyán is látszik, hogy egy időre sikerült maga mögött hagynia az önsajnáló, letargikus hangulatát. Örül annak, hogy sikerült adnia valamit a gyermekeknek, ám ez az öröme ösztönös. Egyelőre tudatosan még nem jött rá, hogy jobban szeret adni, mint kapni.*
- A lehető legjobb döntés volt Morthimer úrral menni. Csak ámulok és bámulok, hogy mennyire jó a szakmájában. Nélküle egészen biztosan nem ment volna minden ennyire simán. Na, de üljünk le valahol, és elmesélek mindent! *Nem szokott ennyire lelkesen beszélni semmiről, kivéve talán az istennőhöz köthető dolgokról, de most csak úgy dőlnek belőle a szavak. Azonban, mielőtt elindulna újra lefelé a lépcsőkön, visszapillant Mai-ra.*
- A gyerekek hogy vannak? Fent pihennek már? Nem baj, ha egyedül maradnak, amíg beszélünk? *Ezúttal nem felejtette el őket, ám nem tudja azt sem, hogy Mai-nak most már van segítsége, nem neki kell a nap minden percében felügyelnie a kis árvákat.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-13 17:42:56
Üzenet elküldve: 2025-02-13 17:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Témánál? De mégis milyennél? Azok a jáde szemek csak úgy pattannak egyikről a másikra, ahogy véleményüket kifejtik az említett hölgyeményekről. A szigorú pillantást, ami persze ha nem is morcos, behúzza tőle picit a nyakát szégyenlősen. Leginkább tudatlansága miatt. Száját majdnem szóra nyitná értetlenül, hisz valamelyest csak igaza van abban amit állított. Csak arany karikát nem kapott érte Trylnortól. De talán jobb is, ha ezt nem közli, látván, hogy a kisebbik undorral közli véleményét efelől a lányokról. Trylnor pedig olyan szigorúan néz. Inkább meg is tartja magának. Pusztán egyetértően bólint Trylnornak. Akkor esze ágában sem lesz ezek után utcalánynak állni.
Kérdésükre jön is a válasz. Milyen válasz, egy válasz tenger, a fiúcska méreteivel ellentétben annyi szót áraszt ki magáról, hogy be lehetne rekeszteni vele az egész szobát. Nem is szól közbe, csak hallgatja a fiúcska történetét. Szemei kikerekednek amint megemlíti a sírós részt, de nem is haragtól, megint csak értetlenségtől. Sírás, ritkán szokott ő is, az erdőben gyakran előfordult vele, de rájött felesleges. Hiszen válasz nem érkezik mástól, nem csak válasz de segítség sem. A szomorkodás pedig nem tölti meg az ember gyomrát. Itt viszont, előfordult vele, hogy elpityeredett, azoktól a rossz álmoktól. Amire most már hálásabban gondol vissza, mert ha akkor nem sírt volna, akkor Trylnorral sem találkozott volna. Még ha a sírást feleslegesnek tartja, nem érti miért szégyen?*
- Én megvágtam Mait Tüskével, úgy talált rám. Alaver kapott amikor elakartam szaladni előlük. De végül idehoztak Deressel együtt. Tényleg jobb itt mint az erdőben.
*Bizony szerencsés, bólint is Trylnor szavára mosolyogva. Tudta ő, hogy talpraesett fiúcskát talált magának, most is csak ezt erősíti meg Trylnor.*
-Igen, de Mai szemére vigyázz! Mert képes nyársra húzni!
*Ha ő maga nem is fenyegetően mondja, hangjában érezhető, ez egyáltalán nem tréfa dolog. Mait bizony lehet kenyérre kenni, néhány kedves szóval, vagy cukisággal. De ha valami komoly dolog történik, akkor bizony a nő olyan jeges mint a leghidegebb téli éjszaka az erdőben. Amit pedig pontosan tud, az bizony nagyon hideg.*
- Ha segítesz, akkor azt is megmutatom, hogy lehet a tetőre jutni, ha szeretnél elbújni, vagy csillagokat nézni este. Akár Deressel is játszhatsz.
*Fűzi hozzá még Trylnor alkujához, az ő ajánlatát is. Most már biztos nem fog azon gondolkodni Rellan, hogy elszökjön. A haját ért dicséretnél, pedig megemeli a fonott fürtöket, hogy végig nézzen rajtuk.*
- Köszönöm, Mai segített megmutatni, hogyan kell. De mintha erre is emlékeztem már volna, mert utána olyan könnyen ment.
*Fűzi hozzá saját gondolatát, ám hajkoronájának mutogatását, Trylnor közeledése vet véget. Ahogy hátulról átkarolja őt. Érzi, ahogy a fiú álla hozzányomódik kobakjához, és a nehéz súlyától meg is ereszkedik kicsit a nyaka. Huncuttól felpislant a másikra, száján pedig egy gonosz félmosoly húzódik. Bal keze aljasul elkezd lassan csúszni maga előtt, majd a fiú jobb oldaláig emelkedik, ahol hirtelen az apró ujjak a bordák közé csúsznak, hogy ott jól megcsikizze.*
-Azt én gondolkodásra használom jó?
*Kacag, fel, de nem akarja ereszteni a másikat, még pár másodpercig kiélvezi az ölelést. Mindig is szerette, ha így karolja őt át a másik, főleg éjszakákként. Persze az örökösen mozgó fogaskerekei csak megrontják a pillanatot. Hiszen a kötelet lassan vissza kell vinni a kúthoz, főleg ha a fiúcskát Mai fürdetni szeretné majd.*
-Persze, mert valakinek vigyáznia kell a fiatalokra.
*Néz vissza pimaszul a nemrég fején támaszkodóra. Lehet ő a legnagyobb, de Szikra a rangidős. Persze könnyű annak lenni, ha az illető egy elf. Bár fogalma sincs pontosan mennyi idős is lehet valójában.*
-Igen. Én az állatok látom el néha, meg a kertemmel foglalkozom. Lassan készen lesz és lesz sok gyógynövény. Sosem leszünk betegek.
*Mondja elégedetten a saját részét. Ebben ő bármikor hajlandó segíteni a ház körül. A takarítás meg a főzés még annyira nincs ínyére. Bár Luninarival való főzőcskézést kifejezetten élvezi.*
-Mai azt szeretné, ha tanulnánk, hogy utána jó felnőttek legyünk. Azt is mondta, ha jók leszünk akár találnak nekünk apát és anyát. Bár én itt szeretnék maradni Trylnorral.
*Akaratlanul is tekintete a fiúra csusszan. De közben dolgát is el kell végeznie, szóval ellép a párostól, és el kezd pipiskedni, hogy a kötelet a magasból szépen lassan lefejtse. A sátor továbbra is áll, bár látható a tartása megrogy egyre jobban, ahogy Szikra lassan halad vele.*
*Témánál? De mégis milyennél? Azok a jáde szemek csak úgy pattannak egyikről a másikra, ahogy véleményüket kifejtik az említett hölgyeményekről. A szigorú pillantást, ami persze ha nem is morcos, behúzza tőle picit a nyakát szégyenlősen. Leginkább tudatlansága miatt. Száját majdnem szóra nyitná értetlenül, hisz valamelyest csak igaza van abban amit állított. Csak arany karikát nem kapott érte Trylnortól. De talán jobb is, ha ezt nem közli, látván, hogy a kisebbik undorral közli véleményét efelől a lányokról. Trylnor pedig olyan szigorúan néz. Inkább meg is tartja magának. Pusztán egyetértően bólint Trylnornak. Akkor esze ágában sem lesz ezek után utcalánynak állni.
Kérdésükre jön is a válasz. Milyen válasz, egy válasz tenger, a fiúcska méreteivel ellentétben annyi szót áraszt ki magáról, hogy be lehetne rekeszteni vele az egész szobát. Nem is szól közbe, csak hallgatja a fiúcska történetét. Szemei kikerekednek amint megemlíti a sírós részt, de nem is haragtól, megint csak értetlenségtől. Sírás, ritkán szokott ő is, az erdőben gyakran előfordult vele, de rájött felesleges. Hiszen válasz nem érkezik mástól, nem csak válasz de segítség sem. A szomorkodás pedig nem tölti meg az ember gyomrát. Itt viszont, előfordult vele, hogy elpityeredett, azoktól a rossz álmoktól. Amire most már hálásabban gondol vissza, mert ha akkor nem sírt volna, akkor Trylnorral sem találkozott volna. Még ha a sírást feleslegesnek tartja, nem érti miért szégyen?*
- Én megvágtam Mait Tüskével, úgy talált rám. Alaver kapott amikor elakartam szaladni előlük. De végül idehoztak Deressel együtt. Tényleg jobb itt mint az erdőben.
*Bizony szerencsés, bólint is Trylnor szavára mosolyogva. Tudta ő, hogy talpraesett fiúcskát talált magának, most is csak ezt erősíti meg Trylnor.*
-Igen, de Mai szemére vigyázz! Mert képes nyársra húzni!
*Ha ő maga nem is fenyegetően mondja, hangjában érezhető, ez egyáltalán nem tréfa dolog. Mait bizony lehet kenyérre kenni, néhány kedves szóval, vagy cukisággal. De ha valami komoly dolog történik, akkor bizony a nő olyan jeges mint a leghidegebb téli éjszaka az erdőben. Amit pedig pontosan tud, az bizony nagyon hideg.*
- Ha segítesz, akkor azt is megmutatom, hogy lehet a tetőre jutni, ha szeretnél elbújni, vagy csillagokat nézni este. Akár Deressel is játszhatsz.
*Fűzi hozzá még Trylnor alkujához, az ő ajánlatát is. Most már biztos nem fog azon gondolkodni Rellan, hogy elszökjön. A haját ért dicséretnél, pedig megemeli a fonott fürtöket, hogy végig nézzen rajtuk.*
- Köszönöm, Mai segített megmutatni, hogyan kell. De mintha erre is emlékeztem már volna, mert utána olyan könnyen ment.
*Fűzi hozzá saját gondolatát, ám hajkoronájának mutogatását, Trylnor közeledése vet véget. Ahogy hátulról átkarolja őt. Érzi, ahogy a fiú álla hozzányomódik kobakjához, és a nehéz súlyától meg is ereszkedik kicsit a nyaka. Huncuttól felpislant a másikra, száján pedig egy gonosz félmosoly húzódik. Bal keze aljasul elkezd lassan csúszni maga előtt, majd a fiú jobb oldaláig emelkedik, ahol hirtelen az apró ujjak a bordák közé csúsznak, hogy ott jól megcsikizze.*
-Azt én gondolkodásra használom jó?
*Kacag, fel, de nem akarja ereszteni a másikat, még pár másodpercig kiélvezi az ölelést. Mindig is szerette, ha így karolja őt át a másik, főleg éjszakákként. Persze az örökösen mozgó fogaskerekei csak megrontják a pillanatot. Hiszen a kötelet lassan vissza kell vinni a kúthoz, főleg ha a fiúcskát Mai fürdetni szeretné majd.*
-Persze, mert valakinek vigyáznia kell a fiatalokra.
*Néz vissza pimaszul a nemrég fején támaszkodóra. Lehet ő a legnagyobb, de Szikra a rangidős. Persze könnyű annak lenni, ha az illető egy elf. Bár fogalma sincs pontosan mennyi idős is lehet valójában.*
-Igen. Én az állatok látom el néha, meg a kertemmel foglalkozom. Lassan készen lesz és lesz sok gyógynövény. Sosem leszünk betegek.
*Mondja elégedetten a saját részét. Ebben ő bármikor hajlandó segíteni a ház körül. A takarítás meg a főzés még annyira nincs ínyére. Bár Luninarival való főzőcskézést kifejezetten élvezi.*
-Mai azt szeretné, ha tanulnánk, hogy utána jó felnőttek legyünk. Azt is mondta, ha jók leszünk akár találnak nekünk apát és anyát. Bár én itt szeretnék maradni Trylnorral.
*Akaratlanul is tekintete a fiúra csusszan. De közben dolgát is el kell végeznie, szóval ellép a párostól, és el kezd pipiskedni, hogy a kötelet a magasból szépen lassan lefejtse. A sátor továbbra is áll, bár látható a tartása megrogy egyre jobban, ahogy Szikra lassan halad vele.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:31:32
Üzenet elküldve: 2025-02-13 16:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Máris témánál vannak. Talán ő maga jobban ismeri a szavak jelentését, mint Szikra, de egy pillanatra úgy fest, hogy a kisgyereknél nem. Persze hallott már egyet, s mást, de nem kellett neki olyasmivel foglalkoznia, hogy mit csinálnak igazán az utcalányok, s ha valaha érdekelni is fogja, az nem most lesz. Még egy-két télnek el kellene telnie ahhoz, na meg minek is foglalkozna velük, akkor már elveheti feleségül is akár Szikrát, aki olyan szépen néz rá most is, hogy hajlamos lenne elfelejteni miatta, hogy ott van Rellan, akivel igen fontos megbeszélnivalóik vannak. Megerősítésként megrázza a fejét, ne higgyen butaságot a lány, még ha azt olyan okosan meg is magyarázta neki az új lakó. Fel is nevet, amikor eljutnak hozzá a szavak végre.*
- Hogy lennél már utcalány, és ha akarnál, sem engedném. *Talán az első szigorú pillantása a lány felé, de egy cseppet sem morcos.*
- Szerencsés vagy akkor te is. *Néz újra Rellan felé, s mondja csak úgy halkan, aztán felsóhajt.*
- Nem vagy sírós, rendben, de… *Közelebb lép hozzá, kicsit belebámul a gyermeki arcba, majd nagy fontosan kijelenti:* - …meg kell tanulnod úgy tenni néha, mint aki az. De nem szabad túlzásokba esni. *Trylből a rosszindulat teljes egészében hiányzik, de csak szöget ütött valami a fejébe. Tervek. Fel tudják használni figyelemelterelésre a fiúcskát bármikor.* - Tudod, ha azt hiszik, hogy valami bajod van, azonnal sokkal-sokkal engedékenyebbek. Legörbíted a szád, kicsit még remeghet is és azzal csomó dolgot el lehet írni. Nekünk is segíthetsz, cserébe mi is neked. *Így kell kapcsolatot építeni. Eztán végignéz a lány fonott hajkoronáján. Tényleg szép, bár Rellan biztos csak azért mondja, hogy ne kapjon egy jókora tockost. De neki jobban tetszik, mint bármi. Már megint alig tudja levenni róla a szemeit.*
- Itt nem olyan verekedősek, csak játékiból. Szerintem jobb, ha maradsz, nekem is jobb itt, mint máshol volt.
*A menyét kezet cserél ő pedig Szikra mögé lép, hogy hátulról karolja át, állát a feje búbjára hajtva. Ő itt a legnagyobb, megteheti. Nincs sok ideje kiélvezni ezt a pillanatot, s nem is tudja hosszasan figyelni, hogyan bánik a fiú az állatkával, mert Szikra már megint okosabb bárkinél. Magához is szorítja, majd felkacag azon, hogy hogy megijedt.*
- Kiosonunk vele, amíg Rellan lefoglalja. Úgyis vele foglalkozik majd egész este. Veled már nem tud. *Vigyorog, jól elvette tőle a lányt, persze nem önző, néha eltűnik ő, hogy ne kelljen szem előtt lennie és beszélgethessenek lányos dolgokról, vagy amiről akarnak.*
- Nem kell, én is azt hittem, eddig mindig dolgoztattak azért cserébe, hogy alhassak meg ehessek. Itt meg… csak úgy adják. Jó, besegítünk, amibe lehet, meg rendet kell tartani és sötétedésre hazaérni, de nem olyan szigorúak, mint mások. És tanítanak is.
A hozzászólás írója (Trylnor Astnen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.13 16:34:11
*Máris témánál vannak. Talán ő maga jobban ismeri a szavak jelentését, mint Szikra, de egy pillanatra úgy fest, hogy a kisgyereknél nem. Persze hallott már egyet, s mást, de nem kellett neki olyasmivel foglalkoznia, hogy mit csinálnak igazán az utcalányok, s ha valaha érdekelni is fogja, az nem most lesz. Még egy-két télnek el kellene telnie ahhoz, na meg minek is foglalkozna velük, akkor már elveheti feleségül is akár Szikrát, aki olyan szépen néz rá most is, hogy hajlamos lenne elfelejteni miatta, hogy ott van Rellan, akivel igen fontos megbeszélnivalóik vannak. Megerősítésként megrázza a fejét, ne higgyen butaságot a lány, még ha azt olyan okosan meg is magyarázta neki az új lakó. Fel is nevet, amikor eljutnak hozzá a szavak végre.*
- Hogy lennél már utcalány, és ha akarnál, sem engedném. *Talán az első szigorú pillantása a lány felé, de egy cseppet sem morcos.*
- Szerencsés vagy akkor te is. *Néz újra Rellan felé, s mondja csak úgy halkan, aztán felsóhajt.*
- Nem vagy sírós, rendben, de… *Közelebb lép hozzá, kicsit belebámul a gyermeki arcba, majd nagy fontosan kijelenti:* - …meg kell tanulnod úgy tenni néha, mint aki az. De nem szabad túlzásokba esni. *Trylből a rosszindulat teljes egészében hiányzik, de csak szöget ütött valami a fejébe. Tervek. Fel tudják használni figyelemelterelésre a fiúcskát bármikor.* - Tudod, ha azt hiszik, hogy valami bajod van, azonnal sokkal-sokkal engedékenyebbek. Legörbíted a szád, kicsit még remeghet is és azzal csomó dolgot el lehet írni. Nekünk is segíthetsz, cserébe mi is neked. *Így kell kapcsolatot építeni. Eztán végignéz a lány fonott hajkoronáján. Tényleg szép, bár Rellan biztos csak azért mondja, hogy ne kapjon egy jókora tockost. De neki jobban tetszik, mint bármi. Már megint alig tudja levenni róla a szemeit.*
- Itt nem olyan verekedősek, csak játékiból. Szerintem jobb, ha maradsz, nekem is jobb itt, mint máshol volt.
*A menyét kezet cserél ő pedig Szikra mögé lép, hogy hátulról karolja át, állát a feje búbjára hajtva. Ő itt a legnagyobb, megteheti. Nincs sok ideje kiélvezni ezt a pillanatot, s nem is tudja hosszasan figyelni, hogyan bánik a fiú az állatkával, mert Szikra már megint okosabb bárkinél. Magához is szorítja, majd felkacag azon, hogy hogy megijedt.*
- Kiosonunk vele, amíg Rellan lefoglalja. Úgyis vele foglalkozik majd egész este. Veled már nem tud. *Vigyorog, jól elvette tőle a lányt, persze nem önző, néha eltűnik ő, hogy ne kelljen szem előtt lennie és beszélgethessenek lányos dolgokról, vagy amiről akarnak.*
- Nem kell, én is azt hittem, eddig mindig dolgoztattak azért cserébe, hogy alhassak meg ehessek. Itt meg… csak úgy adják. Jó, besegítünk, amibe lehet, meg rendet kell tartani és sötétedésre hazaérni, de nem olyan szigorúak, mint mások. És tanítanak is.
A hozzászólás írója (Trylnor Astnen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.13 16:34:11
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-12 22:11:04
Üzenet elküldve: 2025-02-12 22:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Lehet, hogy nagyon lelkes, de mindent összevetve Rellan eléggé kicsi. Ez főleg abban nyilvánul most meg, hogy a két nagy gyerek beszélgetése egészen felvillanyozza – akár jó, akár rossz értelemben vesszük. Rég volt olyan társaságban, ahol komolyan vagy egyáltalán tudomásul vették, és még mindig csapdát sejt.*
- Fujj, neeem, dehogy vagy utcalány. Azok pucérkodnak fiúk előtt pénzér' és nem zavarja őket, hogy megfagy kint télen a seggük. Utcafiút meg még életembe' nem láttam. De nem is akarok. *Magyarázza el elhúzva a száját. Azt nem tudja, hogy viccből kérdezte-e Szikra, olyan gyanúsan pillantgat Trylnorra, de igazából mindegy, mert nem tudja kinevetni a tudatlanságáért, egyértelműen tudja, mi az.*
*Amikor Trylnor arról kérdezi, hogy került ide, fontoskodva, nagy levegőkkel válaszol.*
- Hát igazából volt így egy árus néne, aki szólt a Mainak, hogy szeretem a pogácsát, én pedig megmutattam neki, hogy tudok vívni. És erre azt mondta, olyan ügyes vagyok, hogy választhatok valami finomságot magamnak. És ettem és mondta ezt a helyet, hogy jó. De télleg jó eddig, mer' van ágy meg ilyenek. *Vállat von, mintha ez nem lenne fontos, de eddig egyszerűen csak nem is fogta fel, milyen nagy dolog ez egy olyan kisfiú számára, aki eddig az utcán lakott.* Na hát ennyi. De nem vagyok sírós, sírni a lányok szoktak. *Mondja, de szeme ijedten Szikrára villan, ezért helyesbít.* A nagyfiúk mondták. Én nem találkoztam lánnyal, se síróssal, se másmilyennel. *Aztán, hogy azért nehogy mindent tönkretegyen az elején, hozzáteszi Szikrának:* De neked naon tetszik a hajad.
- Nemtom, melyik szobába rak majd, csak az ágyat mutatta. Mindegy nekem, amíg nem vernek meg. Ha meg igen, akkor az istállóba' alszok, ahogy szoktam. *Attól még enni kap, úgy látta, szóval jó ez így is.
Szikra jó nagyot ugrik miatta, hogy Rellan kiabálni kezd, de a fiú csak felnevet rajta. Nem szokott az udvariaskodáshoz. Aztán meg dögönyözi a menyétet, miközben a többiek suspusolnak, ki tudja, miről. Csak akkor figyel fel, amikor már újra hozzá szólnak, és akkor se azonnal, annyira belefeledkezik az új játékába.*
- Hát szerintem igen, maradok, amíg tetszik itt. *Mondja. Egyelőre tetszik neki. Erre van valami a vödörrel, amit nem ért, ezért nem is foglalkozik vele, valami házas dolog.*
- Itt dolgozni is kell amúgy? *Kérdezi azért, mert azt nem árt tudni, hogy minden játék és mulatság, vagy csinálni is kell-e valamit érte, például a kútra járni.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.12 22:11:18
*Lehet, hogy nagyon lelkes, de mindent összevetve Rellan eléggé kicsi. Ez főleg abban nyilvánul most meg, hogy a két nagy gyerek beszélgetése egészen felvillanyozza – akár jó, akár rossz értelemben vesszük. Rég volt olyan társaságban, ahol komolyan vagy egyáltalán tudomásul vették, és még mindig csapdát sejt.*
- Fujj, neeem, dehogy vagy utcalány. Azok pucérkodnak fiúk előtt pénzér' és nem zavarja őket, hogy megfagy kint télen a seggük. Utcafiút meg még életembe' nem láttam. De nem is akarok. *Magyarázza el elhúzva a száját. Azt nem tudja, hogy viccből kérdezte-e Szikra, olyan gyanúsan pillantgat Trylnorra, de igazából mindegy, mert nem tudja kinevetni a tudatlanságáért, egyértelműen tudja, mi az.*
*Amikor Trylnor arról kérdezi, hogy került ide, fontoskodva, nagy levegőkkel válaszol.*
- Hát igazából volt így egy árus néne, aki szólt a Mainak, hogy szeretem a pogácsát, én pedig megmutattam neki, hogy tudok vívni. És erre azt mondta, olyan ügyes vagyok, hogy választhatok valami finomságot magamnak. És ettem és mondta ezt a helyet, hogy jó. De télleg jó eddig, mer' van ágy meg ilyenek. *Vállat von, mintha ez nem lenne fontos, de eddig egyszerűen csak nem is fogta fel, milyen nagy dolog ez egy olyan kisfiú számára, aki eddig az utcán lakott.* Na hát ennyi. De nem vagyok sírós, sírni a lányok szoktak. *Mondja, de szeme ijedten Szikrára villan, ezért helyesbít.* A nagyfiúk mondták. Én nem találkoztam lánnyal, se síróssal, se másmilyennel. *Aztán, hogy azért nehogy mindent tönkretegyen az elején, hozzáteszi Szikrának:* De neked naon tetszik a hajad.
- Nemtom, melyik szobába rak majd, csak az ágyat mutatta. Mindegy nekem, amíg nem vernek meg. Ha meg igen, akkor az istállóba' alszok, ahogy szoktam. *Attól még enni kap, úgy látta, szóval jó ez így is.
Szikra jó nagyot ugrik miatta, hogy Rellan kiabálni kezd, de a fiú csak felnevet rajta. Nem szokott az udvariaskodáshoz. Aztán meg dögönyözi a menyétet, miközben a többiek suspusolnak, ki tudja, miről. Csak akkor figyel fel, amikor már újra hozzá szólnak, és akkor se azonnal, annyira belefeledkezik az új játékába.*
- Hát szerintem igen, maradok, amíg tetszik itt. *Mondja. Egyelőre tetszik neki. Erre van valami a vödörrel, amit nem ért, ezért nem is foglalkozik vele, valami házas dolog.*
- Itt dolgozni is kell amúgy? *Kérdezi azért, mert azt nem árt tudni, hogy minden játék és mulatság, vagy csinálni is kell-e valamit érte, például a kútra járni.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.12 22:11:18
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-12 17:09:25
Üzenet elküldve: 2025-02-12 17:09:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Pedig ha majd jobban megismeri tudja, hogy nem is olyan ideges típus. Sőt egészen kedves is szokott lenni, már ha épp nem a kisördög bújik belé és rosszalkodni kíván. A vívás dolgot inkább nem is akarja tovább firtatni, ez valami mániája a fiú gyerekeknek a Rezidencián. Azzal viszont egyet kell értenie, hogy a patások biztosan jól fogják magukat érezni az új társasággal. Egyetértését ki is fejezi néhány bólintással és hümmögéssel még az ajtó előtt. Szegény fiúba bele is szorítja a szót azzal, hogy a lelkére köti ne járjon el a szája. De meg kell bizonyosodnia arról, hogy titkuk Trylnorral titok is marad. Nagyon nehéz Mai előtt titkot tartani, ezt már jól tudja, és ezt nem szeretné eljátszani. Szeretné ha Trylnor otthon érezné magát, ha neki is lehessen egy állata, csak úgy mint neki.
Akarva akaratlanul is összehasonlítja a két fiúcskát, és maga elé képzeli, vajon Trylnor is volt ekkora? A másik még egészen baba képű, míg Trylnor arca egyre jobban élesedik az álla körül. Bár csak úgy mint saját magának, még idő kell amíg a felnőtté válás formái jobban kiteljesednek.
Eszébe is jutnak Luninari szavai, ahogy egy pillanatra végig néz Trylnor arcán, azon a kócos rövid kis barna haj koronán. Szép. Számára szép az amit lát, talán ezt értette Luni a kezével kapcsolatban? Mert akkor más valamit is hozzáadhat ahhoz amit szépnek tart. Elmélkedését a fiúcska felfortyanása zökkenti ki, amin picit el is gondolkodik. Utcalány? Sosem hallotta ezt a szót, és teljesen őszintén, nemes egyszerűséggel közli mondandóját.*
- Igaz, mert utcafiú vagy, utcalány az én vagyok akkor?
*Néz fel kérdően Trylnorra a válaszra várva. Ekkor ér össze a tekintete a másikkal, el tudna veszni azokban a szemekben, olyan szépen csillognak mikor beletekint, muszáj mosolyognia mert szinte látja saját magát Trylnoréban. Nem tudja miért érez így, vagy mi lehet ez az érzés, sok szempárt látott de az övé más, olyan amit sokszor szeretne látni, amikor reggel felébred, és amikor este lehunyja a szemét. A fiú azonban válaszára vár, hiszen igazat mondott. Mai jeges tekintetét meg lehet olvasztani, látott már rá példát.*
-Igen, lehet tud, Deres is szokott úgy nézni amikor Luni csontot ad neki.
*Bólint is hozzá, hogy megerősítse Trylnor szavait. Szemfüles fiú, ő is hamar ki fogja ismerni Mait. Legalább is azon részét, amit a gyerekek felé mutat. Mit sem sejtve Mai azon oldaláról amit megtart saját magának.*
- A-a, Mait Gabék szobájában találtam vele, szerintem az lesz az ő odúja. Vagyis szobája.
*Javítja ki magát gyorsan, egy röpke fejrázással együtt. Kedvelni fogja a hármas csapatot, a legkisebbel lehet talán egy idős is. Biztos jól ki fognak jönni. Főleg ha a lovagos játékról van szó. Gondolat menetét ismét a fiúcska töri meg hangos rikoltozásával ami izgatottságának a jele. Cili a hirtelen zajtól meg is ugrik hirtelen mint a kis őz az erdőben a faág reccsenésre. Talán már pattanna is, hogy befogja a másik száját, Trylnor érezheti is, hogy kezecskéi megfeszülnek a karján, ahogy elszökkenne a másikhoz, hogy elhallgattassa. Szerencséjére, nem kell megtennie végül, mert a zaj amit csapott, ahogy jött úgy is szűnik meg. Nagyot sóhajt Szikra, amint látja a fiúcska valóban ért az állatokhoz, ahogy állította. Nem is kell mondania semmit Trylnor megtette helyette. Inkább csak fájós fülét vakargatja ami majdnem ketté hasadt a fiú hirtelen felsikításától.*
- Sajnos igen, pedig örülnék ha Deres bent aludhatna velünk mint régen. De tudom, akkor mindenki azt szeretné, ezért nem szabad.
*Arcáról le rí a sajnálat, mintha gyengébbnek érezné azt a köteléket ami közte és Deres között van. Trylnornak pedig igazat kell adnia, akármennyire nem tetszik neki ez a szabály.
El is mereng, ahogy azt nézi Rellan a kis menyéttel foglalkozik, ő is szereti a kezében tartani, bár az sem zavartatja őt, ha a kis állat a vállán és hajában mászkál. Trylnor duruzsolása üti meg hegyes fülét. Tekintetével a fiúra sandít, és kíváncsian firtatja azokat a barna szemeket. De a titkolózást érti, így nem mond semmit csak bólint egyet.
Na de ha már így összegyűltek kíváncsi a kis fiúnak mik a tervei, marad vagy majd szökni próbál.*
-Rellan, akkor te is itt maradsz velünk?
*Kérdezi a fiúcskától, de gondolata máris tovább száll. Mert ha marad, akkor Mai biztosan tiszta ruhát ad majd neki, de ahhoz meg kell fürdetnie, ahhoz pedig vizet kell melegíteni, és a vízmelegítéshez meg a kúthoz kell menni. Ajaj. A szájához kap rémülten.*
-Jaj ne.. a vödör! Vissza kell vinni a kötelet a kúthoz.
*Paskolja meg gyengéden Trylnor vállát mind két kezével, lábait pedig összezárva pipiskedik fel alá ijedtében.*
*Pedig ha majd jobban megismeri tudja, hogy nem is olyan ideges típus. Sőt egészen kedves is szokott lenni, már ha épp nem a kisördög bújik belé és rosszalkodni kíván. A vívás dolgot inkább nem is akarja tovább firtatni, ez valami mániája a fiú gyerekeknek a Rezidencián. Azzal viszont egyet kell értenie, hogy a patások biztosan jól fogják magukat érezni az új társasággal. Egyetértését ki is fejezi néhány bólintással és hümmögéssel még az ajtó előtt. Szegény fiúba bele is szorítja a szót azzal, hogy a lelkére köti ne járjon el a szája. De meg kell bizonyosodnia arról, hogy titkuk Trylnorral titok is marad. Nagyon nehéz Mai előtt titkot tartani, ezt már jól tudja, és ezt nem szeretné eljátszani. Szeretné ha Trylnor otthon érezné magát, ha neki is lehessen egy állata, csak úgy mint neki.
Akarva akaratlanul is összehasonlítja a két fiúcskát, és maga elé képzeli, vajon Trylnor is volt ekkora? A másik még egészen baba képű, míg Trylnor arca egyre jobban élesedik az álla körül. Bár csak úgy mint saját magának, még idő kell amíg a felnőtté válás formái jobban kiteljesednek.
Eszébe is jutnak Luninari szavai, ahogy egy pillanatra végig néz Trylnor arcán, azon a kócos rövid kis barna haj koronán. Szép. Számára szép az amit lát, talán ezt értette Luni a kezével kapcsolatban? Mert akkor más valamit is hozzáadhat ahhoz amit szépnek tart. Elmélkedését a fiúcska felfortyanása zökkenti ki, amin picit el is gondolkodik. Utcalány? Sosem hallotta ezt a szót, és teljesen őszintén, nemes egyszerűséggel közli mondandóját.*
- Igaz, mert utcafiú vagy, utcalány az én vagyok akkor?
*Néz fel kérdően Trylnorra a válaszra várva. Ekkor ér össze a tekintete a másikkal, el tudna veszni azokban a szemekben, olyan szépen csillognak mikor beletekint, muszáj mosolyognia mert szinte látja saját magát Trylnoréban. Nem tudja miért érez így, vagy mi lehet ez az érzés, sok szempárt látott de az övé más, olyan amit sokszor szeretne látni, amikor reggel felébred, és amikor este lehunyja a szemét. A fiú azonban válaszára vár, hiszen igazat mondott. Mai jeges tekintetét meg lehet olvasztani, látott már rá példát.*
-Igen, lehet tud, Deres is szokott úgy nézni amikor Luni csontot ad neki.
*Bólint is hozzá, hogy megerősítse Trylnor szavait. Szemfüles fiú, ő is hamar ki fogja ismerni Mait. Legalább is azon részét, amit a gyerekek felé mutat. Mit sem sejtve Mai azon oldaláról amit megtart saját magának.*
- A-a, Mait Gabék szobájában találtam vele, szerintem az lesz az ő odúja. Vagyis szobája.
*Javítja ki magát gyorsan, egy röpke fejrázással együtt. Kedvelni fogja a hármas csapatot, a legkisebbel lehet talán egy idős is. Biztos jól ki fognak jönni. Főleg ha a lovagos játékról van szó. Gondolat menetét ismét a fiúcska töri meg hangos rikoltozásával ami izgatottságának a jele. Cili a hirtelen zajtól meg is ugrik hirtelen mint a kis őz az erdőben a faág reccsenésre. Talán már pattanna is, hogy befogja a másik száját, Trylnor érezheti is, hogy kezecskéi megfeszülnek a karján, ahogy elszökkenne a másikhoz, hogy elhallgattassa. Szerencséjére, nem kell megtennie végül, mert a zaj amit csapott, ahogy jött úgy is szűnik meg. Nagyot sóhajt Szikra, amint látja a fiúcska valóban ért az állatokhoz, ahogy állította. Nem is kell mondania semmit Trylnor megtette helyette. Inkább csak fájós fülét vakargatja ami majdnem ketté hasadt a fiú hirtelen felsikításától.*
- Sajnos igen, pedig örülnék ha Deres bent aludhatna velünk mint régen. De tudom, akkor mindenki azt szeretné, ezért nem szabad.
*Arcáról le rí a sajnálat, mintha gyengébbnek érezné azt a köteléket ami közte és Deres között van. Trylnornak pedig igazat kell adnia, akármennyire nem tetszik neki ez a szabály.
El is mereng, ahogy azt nézi Rellan a kis menyéttel foglalkozik, ő is szereti a kezében tartani, bár az sem zavartatja őt, ha a kis állat a vállán és hajában mászkál. Trylnor duruzsolása üti meg hegyes fülét. Tekintetével a fiúra sandít, és kíváncsian firtatja azokat a barna szemeket. De a titkolózást érti, így nem mond semmit csak bólint egyet.
Na de ha már így összegyűltek kíváncsi a kis fiúnak mik a tervei, marad vagy majd szökni próbál.*
-Rellan, akkor te is itt maradsz velünk?
*Kérdezi a fiúcskától, de gondolata máris tovább száll. Mert ha marad, akkor Mai biztosan tiszta ruhát ad majd neki, de ahhoz meg kell fürdetnie, ahhoz pedig vizet kell melegíteni, és a vízmelegítéshez meg a kúthoz kell menni. Ajaj. A szájához kap rémülten.*
-Jaj ne.. a vödör! Vissza kell vinni a kötelet a kúthoz.
*Paskolja meg gyengéden Trylnor vállát mind két kezével, lábait pedig összezárva pipiskedik fel alá ijedtében.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-11 21:16:56
Üzenet elküldve: 2025-02-11 21:16:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Egy ilyen kisgyereknek akkor is megered a szája, ha kap a teába egy kanál cukrot. De muszáj lesz bíznia benne, mert még a végén eluralkodik rajta a félelem, amit már megunt, hiszen mindig csak attól retteg, hogy valami miatt innen is elhajtják, mint máshonnan. Bele kellene lassan nyugodnia, hogy ha nem csinál valami hatalmas galibát, akkor maradhat. Egy menyét pedig nem nevezhető galibának. Itt valahogy mindenki annyira szereti az állatokat. Jót kacagnak azon, hogy Mai a gyerekekért fizet, mintha csak szép ruhák lennének. Azt már megfigyelte, hogy vagy azzal jön haza, vagy ezek szerint gyerekekkel.*
- Akkor mit tettél, hogy ide hozott? Tudsz olyan igazán sírósan nézni? Mert arra lehet, hogy szükség lesz néha, akkor megenyhül.
*Fordul Szikra felé megerősítést várva. Ő mondjuk még nem ismeri annyira, mint a többiek, igyekszik kerülni mindenkit, aki innen kihajíthatja, mint a rühös macskákat. Bár talán még azok is meg lennének etetve, aztán elszállásolva, ha az igazgatón múlik. Nem is érti miért ez a nagy szorongás.*
- A szomszédban Gab lakik meg a többiek. A másik szomszédban meg Alenia. Vagy beengedett egy üres szobába? *Nagy lesz a meglepetés, ha Rellan megtudja, hogy nem egyedül fog lakni, de ezt nem az ő tisztje elmondani. De azért jól megfigyeli magának, mert ha jön a többi gyerek, akkor jobb olyat választani, aki kedveli a menyétet és talán be tudja fogni a száját, vagy, ha nem, akkor eljátssza, hogy mennyire szeretné ő is, hogy velük éljen egy menyét. Miután a szőkeség megsimogatta, jöhet Rellan.*
- Jó, de ne sikíts a fülébe, mert beleharap az arcodba!
*Lassan nyújtja oda a kis dögöt, aztán hamar megnyugszik, hogy olyan kedvesen ér hozzá a fiúcska, hogy nem kell utána a sebeit ellátni. A kis elf a vállára dönti a fejét, így el is ereszti az állatkát, hadd játsszon vele a kicsi. Nem irigy ő, de két szeme rajta. Ha azt is hiszi, hogy nem tudja elnáspángolni, attól még igencsak eltudná. Csak nem olyan fából faragták.*
- Hát mer' a szamarak nagyok és kint van istálló. Deresnek van ólja, az is kint van. Ő meg itt bent lakik a szobában. Ha mindenkinek lenne bent egy ilyenje, akkor mi nem férnénk el. Biztos nem fogja megengedni, mert akkor másnak is meg kell. *Bölcselkedik, mert azért annyi ész már csak jutott neki, hogy ilyesfajta helyzeteket átlásson.* - Úgyhogy tartsd a szád, akkor jóban leszünk.
*Ennyi fenyegetés pedig belefér, már ha ezt annak lehet nevezni. Eztán, ha Rellan kicsit jobban figyel a menyétre, odaszól nagyhalkan Szikrának.*
- Adni szeretnék neked valamit. *Sokáig bírta, de így, hogy majdnem lebukott, itt az idő, hogy legalább felkészítse arra, hogy kapni fog egy ajándékot.* - De csak alváskor.
A hozzászólás írója (Trylnor Astnen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.11 21:19:42
*Egy ilyen kisgyereknek akkor is megered a szája, ha kap a teába egy kanál cukrot. De muszáj lesz bíznia benne, mert még a végén eluralkodik rajta a félelem, amit már megunt, hiszen mindig csak attól retteg, hogy valami miatt innen is elhajtják, mint máshonnan. Bele kellene lassan nyugodnia, hogy ha nem csinál valami hatalmas galibát, akkor maradhat. Egy menyét pedig nem nevezhető galibának. Itt valahogy mindenki annyira szereti az állatokat. Jót kacagnak azon, hogy Mai a gyerekekért fizet, mintha csak szép ruhák lennének. Azt már megfigyelte, hogy vagy azzal jön haza, vagy ezek szerint gyerekekkel.*
- Akkor mit tettél, hogy ide hozott? Tudsz olyan igazán sírósan nézni? Mert arra lehet, hogy szükség lesz néha, akkor megenyhül.
*Fordul Szikra felé megerősítést várva. Ő mondjuk még nem ismeri annyira, mint a többiek, igyekszik kerülni mindenkit, aki innen kihajíthatja, mint a rühös macskákat. Bár talán még azok is meg lennének etetve, aztán elszállásolva, ha az igazgatón múlik. Nem is érti miért ez a nagy szorongás.*
- A szomszédban Gab lakik meg a többiek. A másik szomszédban meg Alenia. Vagy beengedett egy üres szobába? *Nagy lesz a meglepetés, ha Rellan megtudja, hogy nem egyedül fog lakni, de ezt nem az ő tisztje elmondani. De azért jól megfigyeli magának, mert ha jön a többi gyerek, akkor jobb olyat választani, aki kedveli a menyétet és talán be tudja fogni a száját, vagy, ha nem, akkor eljátssza, hogy mennyire szeretné ő is, hogy velük éljen egy menyét. Miután a szőkeség megsimogatta, jöhet Rellan.*
- Jó, de ne sikíts a fülébe, mert beleharap az arcodba!
*Lassan nyújtja oda a kis dögöt, aztán hamar megnyugszik, hogy olyan kedvesen ér hozzá a fiúcska, hogy nem kell utána a sebeit ellátni. A kis elf a vállára dönti a fejét, így el is ereszti az állatkát, hadd játsszon vele a kicsi. Nem irigy ő, de két szeme rajta. Ha azt is hiszi, hogy nem tudja elnáspángolni, attól még igencsak eltudná. Csak nem olyan fából faragták.*
- Hát mer' a szamarak nagyok és kint van istálló. Deresnek van ólja, az is kint van. Ő meg itt bent lakik a szobában. Ha mindenkinek lenne bent egy ilyenje, akkor mi nem férnénk el. Biztos nem fogja megengedni, mert akkor másnak is meg kell. *Bölcselkedik, mert azért annyi ész már csak jutott neki, hogy ilyesfajta helyzeteket átlásson.* - Úgyhogy tartsd a szád, akkor jóban leszünk.
*Ennyi fenyegetés pedig belefér, már ha ezt annak lehet nevezni. Eztán, ha Rellan kicsit jobban figyel a menyétre, odaszól nagyhalkan Szikrának.*
- Adni szeretnék neked valamit. *Sokáig bírta, de így, hogy majdnem lebukott, itt az idő, hogy legalább felkészítse arra, hogy kapni fog egy ajándékot.* - De csak alváskor.
A hozzászólás írója (Trylnor Astnen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.11 21:19:42
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-11 20:46:00
Üzenet elküldve: 2025-02-11 20:46:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyszer volt, hol nem volt//
- Akkor maj' vívok én, nem kell félni. *Nyugtatja meg a nagylányt. Ideges típusnak tűnik, mindenfélén felkapja itt a vizet. Nem lehet sehogy se a kedvében járni. Ami közös bennük, az állatok szeretete, viszont kifejezetten pozitív benyomás Rellan számára.*
- Na ugye! Nem unatkoznak majd. Biztos sok megbeszélnivalója van a másik csacsival, például. *Véli, de jobban érdekli, mi van az ajtón túl, majd megbeszélik ezt az i-óó, i-áá dolgot a lánnyal, ha tényleg összefutnak a Kira csacsival. Komoly vízválasztó ez neki: majd ki kell kérdeznie Szikrát, hogy szerinte is azt mondja-e a csacsi, hogy i-óóó, és szerinte is úgy jó-e, ahogy van az ügyetlen lábával. Végső soron ezen múlik minden barátsága a kisfiúnak, és nincs sok.
Aztán belépnek. Hát azért sok mindent el lehet mondani erről a Trylnorról, de azt nem, hogy bucira fogja verni Rellant. Elég véznának tűnik, na nem jobban, mint a kisebbik fiú, csak hát egy fürge, vézna kisfiú egy partvisnyéllel könnyen indul olyan esélyekkel, mint egy nagyobb partvisnyél nélkül. Ez már az első pillanattól fogva megnyugtatja Rellant, de nem úgy alakul, hogy meg kell verekedni a területért. Nem is az övé, az a másik szoba. Legalább ő lakhat benne egyedül, nem kell osztozkodnia, még ha ezek ketten olyan jól kijönnek is.*
- Itten lakom a szomszédba' majd. Sárga karikát? *Kérdez vissza, de aztán rájön, hogy mire gondolnak. A pénzérmére. Felfortyan, felfújja a pofiját.* Nem vagyok én utcalány, hogy fizessenek értem! *Karjait összefonja egymás előtt, de még mindig harci terpeszben áll. Aztán meglátja a kis állatkát a fiú kezében, és minden megváltozik: szemei felragyognak, lovagi álcája lehull, és ugyanolyan izgatottan, ovisan szalad oda, mint az előbb a játékos ládához.*
- Mutisd! *Kiabálja vészesen hangosan.* Jujj de aranyos! Én íííís!
*Ha még ezek után is hagyják, a kezdeti lelkesedés ellenére nagyon gyengéden és óvatosan simogatja meg a búbját, látszik, hogy egyáltalán nem fél tőle, már rutinos az ilyesmiben. Azonban minél inkább apad a lelkesedése, annál keserűbb a szájíze amiatt, hogy elvileg ezt nem újságolhatja el Mainak. A titkolózás sose tűnt szép dolognak.*
- De ezt nem értem. *Töpreng lehalkítva a hangját.* Mai megvette a kedvemért a piaci csacsit, pedig érted, az egy nagy állat. Akkor most ez a milyét vagy mönyét vagy mi mér' olyan titkos?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.11 20:46:15
- Akkor maj' vívok én, nem kell félni. *Nyugtatja meg a nagylányt. Ideges típusnak tűnik, mindenfélén felkapja itt a vizet. Nem lehet sehogy se a kedvében járni. Ami közös bennük, az állatok szeretete, viszont kifejezetten pozitív benyomás Rellan számára.*
- Na ugye! Nem unatkoznak majd. Biztos sok megbeszélnivalója van a másik csacsival, például. *Véli, de jobban érdekli, mi van az ajtón túl, majd megbeszélik ezt az i-óó, i-áá dolgot a lánnyal, ha tényleg összefutnak a Kira csacsival. Komoly vízválasztó ez neki: majd ki kell kérdeznie Szikrát, hogy szerinte is azt mondja-e a csacsi, hogy i-óóó, és szerinte is úgy jó-e, ahogy van az ügyetlen lábával. Végső soron ezen múlik minden barátsága a kisfiúnak, és nincs sok.
Aztán belépnek. Hát azért sok mindent el lehet mondani erről a Trylnorról, de azt nem, hogy bucira fogja verni Rellant. Elég véznának tűnik, na nem jobban, mint a kisebbik fiú, csak hát egy fürge, vézna kisfiú egy partvisnyéllel könnyen indul olyan esélyekkel, mint egy nagyobb partvisnyél nélkül. Ez már az első pillanattól fogva megnyugtatja Rellant, de nem úgy alakul, hogy meg kell verekedni a területért. Nem is az övé, az a másik szoba. Legalább ő lakhat benne egyedül, nem kell osztozkodnia, még ha ezek ketten olyan jól kijönnek is.*
- Itten lakom a szomszédba' majd. Sárga karikát? *Kérdez vissza, de aztán rájön, hogy mire gondolnak. A pénzérmére. Felfortyan, felfújja a pofiját.* Nem vagyok én utcalány, hogy fizessenek értem! *Karjait összefonja egymás előtt, de még mindig harci terpeszben áll. Aztán meglátja a kis állatkát a fiú kezében, és minden megváltozik: szemei felragyognak, lovagi álcája lehull, és ugyanolyan izgatottan, ovisan szalad oda, mint az előbb a játékos ládához.*
- Mutisd! *Kiabálja vészesen hangosan.* Jujj de aranyos! Én íííís!
*Ha még ezek után is hagyják, a kezdeti lelkesedés ellenére nagyon gyengéden és óvatosan simogatja meg a búbját, látszik, hogy egyáltalán nem fél tőle, már rutinos az ilyesmiben. Azonban minél inkább apad a lelkesedése, annál keserűbb a szájíze amiatt, hogy elvileg ezt nem újságolhatja el Mainak. A titkolózás sose tűnt szép dolognak.*
- De ezt nem értem. *Töpreng lehalkítva a hangját.* Mai megvette a kedvemért a piaci csacsit, pedig érted, az egy nagy állat. Akkor most ez a milyét vagy mönyét vagy mi mér' olyan titkos?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.11 20:46:15
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-10 22:04:10
Üzenet elküldve: 2025-02-10 22:04:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Összehúzott szemmel néz a fiúra, annak ajánlata hallatán. Nem tetszik neki az ötlet. Több okból is, egy a múltkori "vívása" is eléggé egyhangú volt, és nem sült el jól. Más felől pedig, Mai biztosan nem szívlelné ha megint botot ragadna a kezébe, főleg egy újonnan jöttel szemben. Hiszen pont azt várja el tőle, hogy ne ijessze el.*
-Én nem vívok.
*Közli végül is. Ő nem lovag, se nem hercegnő. Ő gyógyító, legalább is ha majd többet tanul akkor biztos. Nimerillel így is egészen jó úton jár már afelé. Ha pedig meg lesz a kertje, akkor meg főleg.
Viszont ezzel a kijelentéssel már egyet tud érteni. Szívesen megcsodálta volna ő is a piacon lévő állatok nagy részét, csak túl közel voltak hozzá a kétlábúak. A szerencséjét pedig inkább nem szerette volna eljátszani állatsimogatásért, főleg, hogy ha azt szerette volna, Deres készségesen tűrte az öleléseit.
Szeme azonban izgatottan nagyra csillan az új állat hallatán, mert neki is az állat világ közelebb áll a szívéhez mint a kétlábúaké. Egyel több jószág amit elláthat. Legalább nem lesz oka unatkozni Trylnorral az biztos.*
-Oh de jó! Akkor már három patásunk lesz.
*Mondja izgatottan. Így a haragja is már alaposan elcsitul, már csak a bizalom a kérdéses. Vajon a fiúban ragadt e annyi betyár becsület, hogy jól tartson titkokat.
Egy kételkedő bólintást mér a fiúra, hát legyen, meglátják majd. Ha ne adj isten a fiú elszólná magát, majd kitalálnak valamit Trylnorral, hogy Setten maradhasson.
Komoly építész munka, ahhoz képest amit egy kis tizenéves, legalább is elf években van az húsz is, összecsaphat. Muszáj volt a környezethez igazodnia és azt használnia ami a kezébe került. Ez néhol kevesebb, néhol több volt. Itt pedig hajaj, annyi eszköz volt a kezében, hogy akár az össze szobát ilyenné tudná varázsolni. Számára máris sokkalta otthonosabb, takarosabb. Már csak néhány növény hiányzik belőle, ami zöldebb színt varázsol a szürkeségbe. Majd azt is idővel.
Andornak az ilyesmitől nem kell félnie, fogalma sincs arról mi lehet a papás mamás, talán mintha a másik lányt hallotta volna egyszer említeni ezt a másik két fiúnak. Na persze nem sok sikerrel. A babázást meg majd Maira hagyja, az első pár napban úgy is elkényezteti majd a fiút, ahogy vele is tette.
Trylnor, szegénykéje persze kifáradt, mert még szép nem a gyenge lányka fogja hordani a nehéz székeket a lenti térségből, vagy mozgatni a szekrényt ami most jelenleg a tartópillére a sátor tetejének a székekkel együtt. Így kell néhány extra lépés, mire Trylnorhoz érnek a lepedők takarásában.*
-Lehet még sárga karikát is adott érte.
*Kacag fel röviden, bár ilyet ő még nem látott, hogy gyerekért olyat adtak volna, legalább is nem a kőkertben. Persze nem gúnyolódik ő a fiún, csak a helyzetet ő is viccesnek találja. Trylnor kérdései bár tudja a választ, meghagyja a másiknak, hogy válaszoljon. Közelebb is lép Trylnorhoz, és óvatosan oda nyúl Setten fejéhez, hogy megvakargassa annak kobakját. Majd mosolyogva szól Rellanhoz.*
-Itt szereti, általában nem harap, csak ha már nem akar kézben lenni. Megpróbálod?
*Ajánlja fel a menyét simogatás lehetőségét. De utána szigorúan teszi hozzá, talán mintha Mait láthatná benne egy pillanatra a másik.*
-De Mai erről nem tudhat.
*Rázza is meg hozzá kis szőke fejét rosszallóan. Majd miután az óva intést megtette, egy kellemesebb mosolyt enged magára, miközben fejét Trylnor vállára dönti. Nem hárpia ő, de abban biztos lehet Rellan, Szikra foggal körömmel harcol sajátjaiért.
Szereti a Mait, olyan mintha, hogy is mondja a többi gyerek? Mintha az anyjuk lenne. Érzi, ha nekik lehet állatuk bent, a többi gyereknek is engednie kellene. Ezért ezt titokban tartják ameddig tudják.*
*Összehúzott szemmel néz a fiúra, annak ajánlata hallatán. Nem tetszik neki az ötlet. Több okból is, egy a múltkori "vívása" is eléggé egyhangú volt, és nem sült el jól. Más felől pedig, Mai biztosan nem szívlelné ha megint botot ragadna a kezébe, főleg egy újonnan jöttel szemben. Hiszen pont azt várja el tőle, hogy ne ijessze el.*
-Én nem vívok.
*Közli végül is. Ő nem lovag, se nem hercegnő. Ő gyógyító, legalább is ha majd többet tanul akkor biztos. Nimerillel így is egészen jó úton jár már afelé. Ha pedig meg lesz a kertje, akkor meg főleg.
Viszont ezzel a kijelentéssel már egyet tud érteni. Szívesen megcsodálta volna ő is a piacon lévő állatok nagy részét, csak túl közel voltak hozzá a kétlábúak. A szerencséjét pedig inkább nem szerette volna eljátszani állatsimogatásért, főleg, hogy ha azt szerette volna, Deres készségesen tűrte az öleléseit.
Szeme azonban izgatottan nagyra csillan az új állat hallatán, mert neki is az állat világ közelebb áll a szívéhez mint a kétlábúaké. Egyel több jószág amit elláthat. Legalább nem lesz oka unatkozni Trylnorral az biztos.*
-Oh de jó! Akkor már három patásunk lesz.
*Mondja izgatottan. Így a haragja is már alaposan elcsitul, már csak a bizalom a kérdéses. Vajon a fiúban ragadt e annyi betyár becsület, hogy jól tartson titkokat.
Egy kételkedő bólintást mér a fiúra, hát legyen, meglátják majd. Ha ne adj isten a fiú elszólná magát, majd kitalálnak valamit Trylnorral, hogy Setten maradhasson.
Komoly építész munka, ahhoz képest amit egy kis tizenéves, legalább is elf években van az húsz is, összecsaphat. Muszáj volt a környezethez igazodnia és azt használnia ami a kezébe került. Ez néhol kevesebb, néhol több volt. Itt pedig hajaj, annyi eszköz volt a kezében, hogy akár az össze szobát ilyenné tudná varázsolni. Számára máris sokkalta otthonosabb, takarosabb. Már csak néhány növény hiányzik belőle, ami zöldebb színt varázsol a szürkeségbe. Majd azt is idővel.
Andornak az ilyesmitől nem kell félnie, fogalma sincs arról mi lehet a papás mamás, talán mintha a másik lányt hallotta volna egyszer említeni ezt a másik két fiúnak. Na persze nem sok sikerrel. A babázást meg majd Maira hagyja, az első pár napban úgy is elkényezteti majd a fiút, ahogy vele is tette.
Trylnor, szegénykéje persze kifáradt, mert még szép nem a gyenge lányka fogja hordani a nehéz székeket a lenti térségből, vagy mozgatni a szekrényt ami most jelenleg a tartópillére a sátor tetejének a székekkel együtt. Így kell néhány extra lépés, mire Trylnorhoz érnek a lepedők takarásában.*
-Lehet még sárga karikát is adott érte.
*Kacag fel röviden, bár ilyet ő még nem látott, hogy gyerekért olyat adtak volna, legalább is nem a kőkertben. Persze nem gúnyolódik ő a fiún, csak a helyzetet ő is viccesnek találja. Trylnor kérdései bár tudja a választ, meghagyja a másiknak, hogy válaszoljon. Közelebb is lép Trylnorhoz, és óvatosan oda nyúl Setten fejéhez, hogy megvakargassa annak kobakját. Majd mosolyogva szól Rellanhoz.*
-Itt szereti, általában nem harap, csak ha már nem akar kézben lenni. Megpróbálod?
*Ajánlja fel a menyét simogatás lehetőségét. De utána szigorúan teszi hozzá, talán mintha Mait láthatná benne egy pillanatra a másik.*
-De Mai erről nem tudhat.
*Rázza is meg hozzá kis szőke fejét rosszallóan. Majd miután az óva intést megtette, egy kellemesebb mosolyt enged magára, miközben fejét Trylnor vállára dönti. Nem hárpia ő, de abban biztos lehet Rellan, Szikra foggal körömmel harcol sajátjaiért.
Szereti a Mait, olyan mintha, hogy is mondja a többi gyerek? Mintha az anyjuk lenne. Érzi, ha nekik lehet állatuk bent, a többi gyereknek is engednie kellene. Ezért ezt titokban tartják ameddig tudják.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-10 18:25:57
Üzenet elküldve: 2025-02-10 18:25:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egyszer volt, hol nem volt//
*Nagy munka volt ez. Szikra rendkívül ügyes, sokkal találékonyabb, mint ő, pedig talán Tryl régebb óta él egymaga, csakhogy nem az erdőben, ahol szükség lehet a sátorépítés tudományára. Neki mindig volt egy műhely, vagy egy fűtetlen kis szoba, ahol meghúzhatta magát, s csak akkor töltötte az idejét a szabad ég alatt, ha már nagyon nem fűlött a foga az olyasmi munkákhoz, amiért igazából nem kapott többet, mint tetőt a feje fölé, s néha vacsorát. Meg is látszik, igen vékonyka, de mintha kezdene élet lenni abban a testben, amióta itt lakik. Majdnem el is fáradt a segédkezésben, de be nem vallaná, hogy kifogott rajta az efféle testmozgás. Kicsit szégyelli is magát, hogy a kis szőke elf milyen ügyes és mennyi energiája marad, neki pedig meg kell pihennie, ahogy eltűnt megnézni miféle hangok is szűrődnek be a szobába.
Elterül hát a jótékonyan takaró leplek alatt és a kis menyéttel játszik, akit Szikra sokszor Settennek nevez, de ő még nem biztos abban, hogy ez lesz a becses neve. Maga fölé emeli, majd néz azokba a fekete kis gombszemekbe, vigyorog a fehér szőrön, ami pont úgy töri meg a vörösesbarna bundát, mintha partedli lenne. Már egészen a kezéhez szokott a jószág, de azért sűrűn látja rajta az ingert, hogy menne az útjára. Ahogy jót mulat pihegve a kis állaton, eszébe jut, hogy neki bizony dolga lenne. Most van a legjobb alkalom arra, hogy a piacon vásárolt kis karperecet átadja a lánynak. Megépült az „otthonuk”, s így igen szép pillanat lenne ahhoz, hogy végre átadja az ajándékot. Valahogy sosem meri, pedig mindig a zsebében lapul. Egyik kezében a menyét, másikkal beletúr a nadrág mélyére, hogy megnézze, még mindig olyan szépen csillog-e. Majd szépen eldugja a markában és beleejti a hosszúéletű kezébe, mit tudja ő, hogyan kell ajándékot szépen átadni…
De valami furcsa neszre lesz figyelmes. Nem egyedül jön a lány, így szinte megriad, felpattan, amennyire a lehetőségei adottak. Most mit dugjon el előbb? A kisállatot, vagy az ékszert? Miért ilyen nehéz az élet? Mindkettővel lebukik, csak máshogy. És az biztos, hogy nem egy új, Mai által hozott kislegény előtt kívánja átadni azt a szép csecsebecsét. De ha azt rejti el, akkor még beköpi őt a menyétért. Sehogy nem jó. Felsóhajtana, de még azt sem mer, így inkább játszott hanyagsággal áll egy helyben, mintha mi sem történt volna és nem az imént dőlt volna meg minden, amit mára tervezett. Nem a fiúcska hibája, Tryl pedig egész kedves gyerek, nem ezért lesznek rosszban.*
- A piacról? *Kérdi egy rosszcsont vigyorral, miközben eltünteti az ezüstöt, mert a menyétet már úgy sem tudja. Kár volt ennyit aggódni.* - Mai onnan gyűjt be mindenkit? *Kacag fel, a talán rosszindulatúnak ható megjegyzése után, de persze csak féltékeny, hogy kilóg a sorból és őt nem felnőtt hozott ide, hanem egy kislány. Nem mintha bánná, még a szeme is jobban csillog, ahogy ránéz.*
- Rellan? Én Trylnor vagyok. Ez a mi szobánk. A tiéd melyik?
*Mi mást is kérdezhetne? Rezeg a léc, hogy valakit idetesznek melléjük. Tudja, hogy elkerülhetetlen. Bár, ha ez a fiúcska nem egy spicli, akkor maradhat itt is. Megköszörüli a torkát. *
- Láttál már menyétet?
*Közelebb húzódik a biztonságot nyújtó szőkeség mellé, ők a szövetségesek, majd kiderül, hogy akad-e hely itt a kisfiúnak is.*
*Nagy munka volt ez. Szikra rendkívül ügyes, sokkal találékonyabb, mint ő, pedig talán Tryl régebb óta él egymaga, csakhogy nem az erdőben, ahol szükség lehet a sátorépítés tudományára. Neki mindig volt egy műhely, vagy egy fűtetlen kis szoba, ahol meghúzhatta magát, s csak akkor töltötte az idejét a szabad ég alatt, ha már nagyon nem fűlött a foga az olyasmi munkákhoz, amiért igazából nem kapott többet, mint tetőt a feje fölé, s néha vacsorát. Meg is látszik, igen vékonyka, de mintha kezdene élet lenni abban a testben, amióta itt lakik. Majdnem el is fáradt a segédkezésben, de be nem vallaná, hogy kifogott rajta az efféle testmozgás. Kicsit szégyelli is magát, hogy a kis szőke elf milyen ügyes és mennyi energiája marad, neki pedig meg kell pihennie, ahogy eltűnt megnézni miféle hangok is szűrődnek be a szobába.
Elterül hát a jótékonyan takaró leplek alatt és a kis menyéttel játszik, akit Szikra sokszor Settennek nevez, de ő még nem biztos abban, hogy ez lesz a becses neve. Maga fölé emeli, majd néz azokba a fekete kis gombszemekbe, vigyorog a fehér szőrön, ami pont úgy töri meg a vörösesbarna bundát, mintha partedli lenne. Már egészen a kezéhez szokott a jószág, de azért sűrűn látja rajta az ingert, hogy menne az útjára. Ahogy jót mulat pihegve a kis állaton, eszébe jut, hogy neki bizony dolga lenne. Most van a legjobb alkalom arra, hogy a piacon vásárolt kis karperecet átadja a lánynak. Megépült az „otthonuk”, s így igen szép pillanat lenne ahhoz, hogy végre átadja az ajándékot. Valahogy sosem meri, pedig mindig a zsebében lapul. Egyik kezében a menyét, másikkal beletúr a nadrág mélyére, hogy megnézze, még mindig olyan szépen csillog-e. Majd szépen eldugja a markában és beleejti a hosszúéletű kezébe, mit tudja ő, hogyan kell ajándékot szépen átadni…
De valami furcsa neszre lesz figyelmes. Nem egyedül jön a lány, így szinte megriad, felpattan, amennyire a lehetőségei adottak. Most mit dugjon el előbb? A kisállatot, vagy az ékszert? Miért ilyen nehéz az élet? Mindkettővel lebukik, csak máshogy. És az biztos, hogy nem egy új, Mai által hozott kislegény előtt kívánja átadni azt a szép csecsebecsét. De ha azt rejti el, akkor még beköpi őt a menyétért. Sehogy nem jó. Felsóhajtana, de még azt sem mer, így inkább játszott hanyagsággal áll egy helyben, mintha mi sem történt volna és nem az imént dőlt volna meg minden, amit mára tervezett. Nem a fiúcska hibája, Tryl pedig egész kedves gyerek, nem ezért lesznek rosszban.*
- A piacról? *Kérdi egy rosszcsont vigyorral, miközben eltünteti az ezüstöt, mert a menyétet már úgy sem tudja. Kár volt ennyit aggódni.* - Mai onnan gyűjt be mindenkit? *Kacag fel, a talán rosszindulatúnak ható megjegyzése után, de persze csak féltékeny, hogy kilóg a sorból és őt nem felnőtt hozott ide, hanem egy kislány. Nem mintha bánná, még a szeme is jobban csillog, ahogy ránéz.*
- Rellan? Én Trylnor vagyok. Ez a mi szobánk. A tiéd melyik?
*Mi mást is kérdezhetne? Rezeg a léc, hogy valakit idetesznek melléjük. Tudja, hogy elkerülhetetlen. Bár, ha ez a fiúcska nem egy spicli, akkor maradhat itt is. Megköszörüli a torkát. *
- Láttál már menyétet?
*Közelebb húzódik a biztonságot nyújtó szőkeség mellé, ők a szövetségesek, majd kiderül, hogy akad-e hely itt a kisfiúnak is.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-10 18:15:24
Üzenet elküldve: 2025-02-10 18:15:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Elmosolyodik Alenia megjegyzésén, de aztán így felel.*
- Bizonyára. És ha belegondol, nem is lett volna az annyira képtelen dolog. Elvégre mégis csak a levegő városa vagyunk. Építészetünk mégse tükrözi a légies kecsességet. Jellegtelen épületeink vannak, melyek nem adnak városunknak igazi karaktert. Minden más városban van valami egzotikus. És persze mondható, hogy az ő szemükben bizonyára a mi városunk is egzotikus. De máshol mégis jobban kiérződik a város jellege és kötődése egy őselemhez. A mi épületeink olyanok, mint amit bármelyik faluban, karavánpihenőben meglelni. Csak nagyobbak, esetleg több kőből.
*feleli elmerengve, majd hozzáteszi.*
- Most azonban nincs még itt az ideje szépítgetni. A fél város rom vagy építési terület. Először ezt kell felszámolni, utána lehet majd a többre, jobbra gondolni.
*aztán így folytatja.*
- Mindenképpen be fogom mutatni annak, akit vállalja a megbízást. Sőt lehet, hogy a felkérésnél is kérni fogom a segítségét.
*mikor aztán búcsúzkodnak, így felel.*
- Ha valóban beindul és működni tud az Árvaház, az számomra elég fizetség kegyedtől. Hiszen ez közös célunk.
*feleli, majd kézcsókkal búcsúzik a hölgytől. Miután pedig Alenia bement otthonába, Orthus is hazatér, Japhert és a szereket kísérve. Elégedett a nappal, és mellesleg elégedett a lovával is. Luxius szépen teljesítette a hosszú utat. Oda-vissza az út volt olyan hosszú, mint mondjuk egy utazás a Kikötőbe. Jó tudni, hogy a hátasának ez nem fog gondot okozni.*
*Elmosolyodik Alenia megjegyzésén, de aztán így felel.*
- Bizonyára. És ha belegondol, nem is lett volna az annyira képtelen dolog. Elvégre mégis csak a levegő városa vagyunk. Építészetünk mégse tükrözi a légies kecsességet. Jellegtelen épületeink vannak, melyek nem adnak városunknak igazi karaktert. Minden más városban van valami egzotikus. És persze mondható, hogy az ő szemükben bizonyára a mi városunk is egzotikus. De máshol mégis jobban kiérződik a város jellege és kötődése egy őselemhez. A mi épületeink olyanok, mint amit bármelyik faluban, karavánpihenőben meglelni. Csak nagyobbak, esetleg több kőből.
*feleli elmerengve, majd hozzáteszi.*
- Most azonban nincs még itt az ideje szépítgetni. A fél város rom vagy építési terület. Először ezt kell felszámolni, utána lehet majd a többre, jobbra gondolni.
*aztán így folytatja.*
- Mindenképpen be fogom mutatni annak, akit vállalja a megbízást. Sőt lehet, hogy a felkérésnél is kérni fogom a segítségét.
*mikor aztán búcsúzkodnak, így felel.*
- Ha valóban beindul és működni tud az Árvaház, az számomra elég fizetség kegyedtől. Hiszen ez közös célunk.
*feleli, majd kézcsókkal búcsúzik a hölgytől. Miután pedig Alenia bement otthonába, Orthus is hazatér, Japhert és a szereket kísérve. Elégedett a nappal, és mellesleg elégedett a lovával is. Luxius szépen teljesítette a hosszú utat. Oda-vissza az út volt olyan hosszú, mint mondjuk egy utazás a Kikötőbe. Jó tudni, hogy a hátasának ez nem fog gondot okozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555