Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 19:15:49
Üzenet elküldve: 2024-12-30 19:15:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Amilyen jók tudnak lenni együtt, ezzel a telhetetlenséggel pont olyan veszélyesek is. Sőt, lehet nem is csak azért mert a feladataikat bármikor félredobják egy kis élvezetért. Ennyi testmozgás mellé ilyen keveset enni és inni nem a legegészségesebb. Mármint az alkoholt nem számolva mert az fogyott rendesen. De ahogy az igazgatónő számára a gyerekek az elf számára az orvosi tanácsok osztogatása kerül ilyenkor háttérbe. Nem számít más csak az érintések, sóhajok és a lángok fokozása. Milyen élvezet lenne így elégni egymás tüzében. A lány fölé kerekedik és az a ruha le is kerül, hogy teljes egészében kiélvezhesse, azt a táncot amit a másik rajta jár. Micsoda züllött, kifacsart kétszemélyes bál az, ami ott a szobában zajlik. Még este sincs, a kisasszony vezeti a kalózt a táncban, a zenét pedig a sóhajaikkal és nyögéseikkel ők szolgáltatják ahogy a fogásokat is. Mikor felül vadul kóstolja a finom bőrt, az ajkakat, nyelve párbajra kel a másikéval a hangulat pedig egyre fokozódik. A teste alig bírja, az izmai sajognak a levegőt kapkodja viszont érzi, hogy közeleg a vég. Úgy szorítja magához a félvért mintha attól félne, hogy valami vihar kitépi a karjából és mélyről jövő ismétlődő nyögései jelzik, hogy számára is véget ért a tánc. Teste és hangja remeg ahogy igyekszik összeszedni magát. Tudatát pedig elönti a nyugalom. Ez még az-az állapot mikor túl van a lángoláson, de a hatása még benne van. Nem számít még semmi. Ez még az-az állapot amiben ha a Sayqueves kisasszony benyitna és megkérdezné, hogy mit csinál akkor ahogy a történetében tette csak rámutatna a félvérre és közölné, hogy "Őt.". Ilyesmi viszont talán nem történik és kipiheghetik magukat. Mikor az elf légzése csillapodik akkor még nem engedi el a lányt. Ujjával finoman cirógatja annak hátát. Majd mikor a légzés tiszta, a szívdobogás enyhül, lassan visszatér a vér is olyan helyekre ahonnan eddig hiányzott és a ködbe betör a másik kérése, ami korábban elhangzott. Elmosolyodik rajta.*
~Édes.~
*Keze a másik állához vándorol, hogy maga felé fordítsa, azt a pofit és megnézhesse azokat a vonásokat. A kipirult arcot, a zilált hajat, azokat a kékeket...*
*Amilyen jók tudnak lenni együtt, ezzel a telhetetlenséggel pont olyan veszélyesek is. Sőt, lehet nem is csak azért mert a feladataikat bármikor félredobják egy kis élvezetért. Ennyi testmozgás mellé ilyen keveset enni és inni nem a legegészségesebb. Mármint az alkoholt nem számolva mert az fogyott rendesen. De ahogy az igazgatónő számára a gyerekek az elf számára az orvosi tanácsok osztogatása kerül ilyenkor háttérbe. Nem számít más csak az érintések, sóhajok és a lángok fokozása. Milyen élvezet lenne így elégni egymás tüzében. A lány fölé kerekedik és az a ruha le is kerül, hogy teljes egészében kiélvezhesse, azt a táncot amit a másik rajta jár. Micsoda züllött, kifacsart kétszemélyes bál az, ami ott a szobában zajlik. Még este sincs, a kisasszony vezeti a kalózt a táncban, a zenét pedig a sóhajaikkal és nyögéseikkel ők szolgáltatják ahogy a fogásokat is. Mikor felül vadul kóstolja a finom bőrt, az ajkakat, nyelve párbajra kel a másikéval a hangulat pedig egyre fokozódik. A teste alig bírja, az izmai sajognak a levegőt kapkodja viszont érzi, hogy közeleg a vég. Úgy szorítja magához a félvért mintha attól félne, hogy valami vihar kitépi a karjából és mélyről jövő ismétlődő nyögései jelzik, hogy számára is véget ért a tánc. Teste és hangja remeg ahogy igyekszik összeszedni magát. Tudatát pedig elönti a nyugalom. Ez még az-az állapot mikor túl van a lángoláson, de a hatása még benne van. Nem számít még semmi. Ez még az-az állapot amiben ha a Sayqueves kisasszony benyitna és megkérdezné, hogy mit csinál akkor ahogy a történetében tette csak rámutatna a félvérre és közölné, hogy "Őt.". Ilyesmi viszont talán nem történik és kipiheghetik magukat. Mikor az elf légzése csillapodik akkor még nem engedi el a lányt. Ujjával finoman cirógatja annak hátát. Majd mikor a légzés tiszta, a szívdobogás enyhül, lassan visszatér a vér is olyan helyekre ahonnan eddig hiányzott és a ködbe betör a másik kérése, ami korábban elhangzott. Elmosolyodik rajta.*
~Édes.~
*Keze a másik állához vándorol, hogy maga felé fordítsa, azt a pofit és megnézhesse azokat a vonásokat. A kipirult arcot, a zilált hajat, azokat a kékeket...*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 18:22:34
Üzenet elküldve: 2024-12-30 18:22:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Smaragdjai Aleniába fúródnak, a kezdeti meglepettség is csak azért volt, mert nem számított rá, hogy most fog így belebukkanni. Helyette az elszántság foglalja el megérdemelt helyét a lélektükrökben. Egy pillanatra sem fordul el Aleniától, most nincs helye megfutamodásnak, jöjjön bármilyen kérdés is.
Nem igazán erre számított, már mint tea invitálásra. Kérdések sokaságára számított, mint például mint szaladt el tegnap, miért bántotta a fiút, és hogyan, milyen körülmények között jutott haza Trylnorral? Sebaj, hamar le is rázza a meglepettséget. Ez is biztosan valami fondorlat Aleniatól, hogy a kedvükbe férkőzzön. Lehet, hogy ilyen fura illatú teát fognak kapni mint Mai, hogy megeredjen a nyelvük. Jobb ha felkészül mindenre. Persze a cipő már megint, tudta a hosszabb szoknyát kellett volna felvenni, hogy eltakarja a lábát. Szemet forgatva, enyhe szájhúzással követi a parancsot. Jobbnak látja ha inkább most nem szólal meg, és arra fókuszál ami most tényleg szükséges. Bátornak maradni Trylnor előtt. A kezét persze egy pillanatra sem engedi el, hiszen érzi a másik úgy szorítja mint még soha ezelőtt. Felfelé is fordul a lépcsőn a fiúval, és Alenia kérését teljesítve el is indulnak vissza a szobájába. Pfff, még hogy jajveszékelés. Nem olyan fából faragták, hogy holmi horzsolástól, vagy tüskétől ő nyavalyogjon.
A szobába érve, engedi csak el Trylnor kezét, amíg a földre huppanva, magára erőszakolja a cipőt. Valamelyest érti a szükségletüket, főleg a városban, ahol a földön megkérdőjelezhető foltok sokasága várja az arra járót. De itthon? Ahol ők rendszerességgel takarítanak. Lehet a munkásoknak kéne erre figyelni, vagy azoknak akik a felújításokat végzik.
Trylnora emeli tekintetét, ahogy ügyesen és már egész határozottan válaszol Aleniákan. Helyeslően csillannak irányába a zöldek. Tudta, hogy szépen megállja majd a helyét. Láthatja is a fiú, hogy a határozottság nem tűnik el az övéjéből, nem aggódik amiatt, hogy elszólta magát azzal, hogy kapott új ruhát. Felállva a földről, kihúzva magát fel is szólal.*
- Adtam neki egy ruhát az enyéimből, mert az előző olyan szakadt volt, nem akartam, hogy megfázzon.
*Válaszolja. Majd az ágy felé pillant, azon morfondírozva bevesse-e talán. De attól tart, azzal csak felhívná rá a figyelmét a nőnek. Így hagyja, esetleg rászól, hogy megint elfelejtette bevetni, mint oly sokszor ezelőtt.*
*Smaragdjai Aleniába fúródnak, a kezdeti meglepettség is csak azért volt, mert nem számított rá, hogy most fog így belebukkanni. Helyette az elszántság foglalja el megérdemelt helyét a lélektükrökben. Egy pillanatra sem fordul el Aleniától, most nincs helye megfutamodásnak, jöjjön bármilyen kérdés is.
Nem igazán erre számított, már mint tea invitálásra. Kérdések sokaságára számított, mint például mint szaladt el tegnap, miért bántotta a fiút, és hogyan, milyen körülmények között jutott haza Trylnorral? Sebaj, hamar le is rázza a meglepettséget. Ez is biztosan valami fondorlat Aleniatól, hogy a kedvükbe férkőzzön. Lehet, hogy ilyen fura illatú teát fognak kapni mint Mai, hogy megeredjen a nyelvük. Jobb ha felkészül mindenre. Persze a cipő már megint, tudta a hosszabb szoknyát kellett volna felvenni, hogy eltakarja a lábát. Szemet forgatva, enyhe szájhúzással követi a parancsot. Jobbnak látja ha inkább most nem szólal meg, és arra fókuszál ami most tényleg szükséges. Bátornak maradni Trylnor előtt. A kezét persze egy pillanatra sem engedi el, hiszen érzi a másik úgy szorítja mint még soha ezelőtt. Felfelé is fordul a lépcsőn a fiúval, és Alenia kérését teljesítve el is indulnak vissza a szobájába. Pfff, még hogy jajveszékelés. Nem olyan fából faragták, hogy holmi horzsolástól, vagy tüskétől ő nyavalyogjon.
A szobába érve, engedi csak el Trylnor kezét, amíg a földre huppanva, magára erőszakolja a cipőt. Valamelyest érti a szükségletüket, főleg a városban, ahol a földön megkérdőjelezhető foltok sokasága várja az arra járót. De itthon? Ahol ők rendszerességgel takarítanak. Lehet a munkásoknak kéne erre figyelni, vagy azoknak akik a felújításokat végzik.
Trylnora emeli tekintetét, ahogy ügyesen és már egész határozottan válaszol Aleniákan. Helyeslően csillannak irányába a zöldek. Tudta, hogy szépen megállja majd a helyét. Láthatja is a fiú, hogy a határozottság nem tűnik el az övéjéből, nem aggódik amiatt, hogy elszólta magát azzal, hogy kapott új ruhát. Felállva a földről, kihúzva magát fel is szólal.*
- Adtam neki egy ruhát az enyéimből, mert az előző olyan szakadt volt, nem akartam, hogy megfázzon.
*Válaszolja. Majd az ágy felé pillant, azon morfondírozva bevesse-e talán. De attól tart, azzal csak felhívná rá a figyelmét a nőnek. Így hagyja, esetleg rászól, hogy megint elfelejtette bevetni, mint oly sokszor ezelőtt.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 18:19:51
Üzenet elküldve: 2024-12-30 18:19:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Márpedig ez a szabadnapja és azt csinál, amit csak akar. Ugyan hozzácsalt még fél napot, de ma még nem a gyerekekre kellene vigyáznia, mindössze a saját elmaradt dolgait lenne szükséges intéznie. Este már így is, úgy is a kölykökkel fogja tölteni az idejét, mert nem fogja kibírni, na meg kell valami, ami eltereli majd a gondolatait, amik most igazán beszűkültek egyetlen pontjára a világnak, ami nem más, mint a szőke elf. Hogy mekkora gondot okozna a maradása, azt nem fogja megtudni. Lenne min aggódnia, amikor tornyosulnak a teendői és a még hivatalosan meg sem kapott igazgatói címet is visszavonnák tőle, na meg a rezidenciát sem szerzik meg maguknak, mert egymás kényeztetése sürgősebbé válna mindentől. Talán lenne annyi belátás, hogy ez ne történhessen meg, de veszélyes játék, hiszen minden egyes lopott érintésből ugyanaz kerekedik. Teljesen elvesznek egymásban. Jó ez így, de talán mégsem. De nincs mit tenni, ha két olyan lélek találkozott, akik nem tudnak egymással betelni.
Sikerült a másik felé kerekednie, s ezzel teljesen kitárulkoznia megint. A sötétkék ruhától egyetlen mozdulattal szabadul meg és dobja le a földre. Nem csak a férfi falhatja a szemeivel Mai-t, ő is hasonlóan tesz. Így ő is sokkal jobban látja azokat a csillogó zöldeket, a kéj hevében gyöngyöző homlokot, a felsőtestet, amin a keze hol pihen, hol pedig szántja a bőrt. Imádja. Minden pillanatát ennek az egész elvetemültségnek. Hogy véletlenül belegabalyodott egy lehetetlen helyzetben, s most szét sem tudja őket szedni még az sem, hogy tényleg fontos dolguk van. A félvér is fárad, de ettől jobb igénybevételt nem tudna mondani. S ahogy felül a másik, és már nem láthatja olyan jól sem baj, mert így többet érezhet belőle. Ismét a ráfonódó karokat, az ajkainak édes ízét, ami jobban megrészegíti, mint bármelyik bor, amit valaha kóstolt. Erre lehet rászokni, ettől kellene őt félteni, nem kiürült poharak számától. Erősen szorítja magához, mintha el sem akarná engedni, de a hangokból ítélve már nem sok idejük maradt ebben az összeolvadásban. Bárcsak ne lenne vége, de nem tudna uralkodni magán, ha akarna sem. Érezheti az elf, ahogy a félvér öle egyre erősebben szorít, a mozgása is gyorsabbá válik, ahogy közeledik a - már senki számon sem tudja tartani, hogy hányadik - beteljesülés felé. Újabb harapás a mellkason, mintha el sem tűnt volna soha onnan a zöld italtól az, amit már egyszer belemart. Hangos sóhajok keverednek a férfi nevével, majd remegve ernyed el rajta, a fülébe lehelve bele gyönyöre maradékát. *
- Nem akarom, hogy elmenj.
*Persze nem arra gondol, hogy bízik benne, hogy bírja még szusszal a Doki, hanem, hogy nem akarja, hogy itt hagyja. Nem ejtene ki a száján ilyet, hogyha éppen nem lenne a hatása alatt valami földöntúli érzésnek. *
*Márpedig ez a szabadnapja és azt csinál, amit csak akar. Ugyan hozzácsalt még fél napot, de ma még nem a gyerekekre kellene vigyáznia, mindössze a saját elmaradt dolgait lenne szükséges intéznie. Este már így is, úgy is a kölykökkel fogja tölteni az idejét, mert nem fogja kibírni, na meg kell valami, ami eltereli majd a gondolatait, amik most igazán beszűkültek egyetlen pontjára a világnak, ami nem más, mint a szőke elf. Hogy mekkora gondot okozna a maradása, azt nem fogja megtudni. Lenne min aggódnia, amikor tornyosulnak a teendői és a még hivatalosan meg sem kapott igazgatói címet is visszavonnák tőle, na meg a rezidenciát sem szerzik meg maguknak, mert egymás kényeztetése sürgősebbé válna mindentől. Talán lenne annyi belátás, hogy ez ne történhessen meg, de veszélyes játék, hiszen minden egyes lopott érintésből ugyanaz kerekedik. Teljesen elvesznek egymásban. Jó ez így, de talán mégsem. De nincs mit tenni, ha két olyan lélek találkozott, akik nem tudnak egymással betelni.
Sikerült a másik felé kerekednie, s ezzel teljesen kitárulkoznia megint. A sötétkék ruhától egyetlen mozdulattal szabadul meg és dobja le a földre. Nem csak a férfi falhatja a szemeivel Mai-t, ő is hasonlóan tesz. Így ő is sokkal jobban látja azokat a csillogó zöldeket, a kéj hevében gyöngyöző homlokot, a felsőtestet, amin a keze hol pihen, hol pedig szántja a bőrt. Imádja. Minden pillanatát ennek az egész elvetemültségnek. Hogy véletlenül belegabalyodott egy lehetetlen helyzetben, s most szét sem tudja őket szedni még az sem, hogy tényleg fontos dolguk van. A félvér is fárad, de ettől jobb igénybevételt nem tudna mondani. S ahogy felül a másik, és már nem láthatja olyan jól sem baj, mert így többet érezhet belőle. Ismét a ráfonódó karokat, az ajkainak édes ízét, ami jobban megrészegíti, mint bármelyik bor, amit valaha kóstolt. Erre lehet rászokni, ettől kellene őt félteni, nem kiürült poharak számától. Erősen szorítja magához, mintha el sem akarná engedni, de a hangokból ítélve már nem sok idejük maradt ebben az összeolvadásban. Bárcsak ne lenne vége, de nem tudna uralkodni magán, ha akarna sem. Érezheti az elf, ahogy a félvér öle egyre erősebben szorít, a mozgása is gyorsabbá válik, ahogy közeledik a - már senki számon sem tudja tartani, hogy hányadik - beteljesülés felé. Újabb harapás a mellkason, mintha el sem tűnt volna soha onnan a zöld italtól az, amit már egyszer belemart. Hangos sóhajok keverednek a férfi nevével, majd remegve ernyed el rajta, a fülébe lehelve bele gyönyöre maradékát. *
- Nem akarom, hogy elmenj.
*Persze nem arra gondol, hogy bízik benne, hogy bírja még szusszal a Doki, hanem, hogy nem akarja, hogy itt hagyja. Nem ejtene ki a száján ilyet, hogyha éppen nem lenne a hatása alatt valami földöntúli érzésnek. *
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 17:52:16
Üzenet elküldve: 2024-12-30 17:52:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Még csak egy rossz szava sincs a nagyobb szőke hosszúfülűnek. Szép lassan, de megnyugszik a szavaira. Annyiszor volt már olyan helyzetben, hogy be kellett kéredzkednie valahová éjjelre, hogy nem is érti mi üthetett belé, hogy így megrettent. Talán először tényleg fontos, mert először akarja. Nem csak aludni valahol, hanem lenni is. Most nem vágyik vissza még a fűzhöz sem Szikrával, aki el sem engedi a kezét, ami hozzátesz ahhoz, hogy tényleg fellélegezhessen. A szemek ide-oda járnak, csak akkor kerekedik ki egy kicsit jobban, amikor a kis társa kijelenti, hogy ő itt fog élni. De hagyja beszélni, amíg kell, ő pedig addig is összeszedi magát. Tudja jól, hogy lesznek kérdések, de azt megelőzi egy invitálás egy jó meleg teára. Milyen régen ivott finomat. Rá is szorít Szikra kezére, de meg nem szólal, csak bólint egyet. Mindenre bólint, ami elhangzott, egyetlen határozott fejbiccentéssel. Aztán lenéz a lábára. Jó volt a cipő nélkül, s a terve pontosan az volt, hogy csak akkor veszi fel, ha rászólnak. Hát rászóltak. Nem akar egyből rossz benyomást kelteni, így túlságosan nem kell noszogatni, indul is felfelé, de egyet nem akar: kifűzni a mancsát a kislányéból. Vele biztonságosabb, mint bárkivel, pedig ő akarja neki ezt megadni. Majd máshol, amit nem ismer, majd ott.
Felfelé menet már érkezik is az első kérdés. Kedves, de nem szereti az ilyet. Sok mindene ugyan nincs, de cipője az van. Nem szívleli igazán az árva szót sem. *
- Van cipőm Alenia, köszönöm.
*Az első mondat, amit értelmesen sikerült kinyögnie. Jó lesz ez. S ha végre feljutnak, akkor kezébe is kapja azt a kopott kis lábbelit, majd mutatja a nő felé. Igen, van neki. Zokni ugyan nem járt hozzá, de anélkül is lehet hordani. Még ha kicsit kicsi is már rá és nyomja. Egészen hozzá szokott.*
- Ruhám is van. *Mutat a mosdótál mellé lepakolt koszos kis felsőre. Azt már nem teszi hozzá, hogy az újat itt kapta a kis barátjától, de ezzel egyértelművé válik, hogy az éjjelt itt töltötték kettesben. Lopva keresi Szikra pillantását. Ő most a mentsvára.*
*Még csak egy rossz szava sincs a nagyobb szőke hosszúfülűnek. Szép lassan, de megnyugszik a szavaira. Annyiszor volt már olyan helyzetben, hogy be kellett kéredzkednie valahová éjjelre, hogy nem is érti mi üthetett belé, hogy így megrettent. Talán először tényleg fontos, mert először akarja. Nem csak aludni valahol, hanem lenni is. Most nem vágyik vissza még a fűzhöz sem Szikrával, aki el sem engedi a kezét, ami hozzátesz ahhoz, hogy tényleg fellélegezhessen. A szemek ide-oda járnak, csak akkor kerekedik ki egy kicsit jobban, amikor a kis társa kijelenti, hogy ő itt fog élni. De hagyja beszélni, amíg kell, ő pedig addig is összeszedi magát. Tudja jól, hogy lesznek kérdések, de azt megelőzi egy invitálás egy jó meleg teára. Milyen régen ivott finomat. Rá is szorít Szikra kezére, de meg nem szólal, csak bólint egyet. Mindenre bólint, ami elhangzott, egyetlen határozott fejbiccentéssel. Aztán lenéz a lábára. Jó volt a cipő nélkül, s a terve pontosan az volt, hogy csak akkor veszi fel, ha rászólnak. Hát rászóltak. Nem akar egyből rossz benyomást kelteni, így túlságosan nem kell noszogatni, indul is felfelé, de egyet nem akar: kifűzni a mancsát a kislányéból. Vele biztonságosabb, mint bárkivel, pedig ő akarja neki ezt megadni. Majd máshol, amit nem ismer, majd ott.
Felfelé menet már érkezik is az első kérdés. Kedves, de nem szereti az ilyet. Sok mindene ugyan nincs, de cipője az van. Nem szívleli igazán az árva szót sem. *
- Van cipőm Alenia, köszönöm.
*Az első mondat, amit értelmesen sikerült kinyögnie. Jó lesz ez. S ha végre feljutnak, akkor kezébe is kapja azt a kopott kis lábbelit, majd mutatja a nő felé. Igen, van neki. Zokni ugyan nem járt hozzá, de anélkül is lehet hordani. Még ha kicsit kicsi is már rá és nyomja. Egészen hozzá szokott.*
- Ruhám is van. *Mutat a mosdótál mellé lepakolt koszos kis felsőre. Azt már nem teszi hozzá, hogy az újat itt kapta a kis barátjától, de ezzel egyértelművé válik, hogy az éjjelt itt töltötték kettesben. Lopva keresi Szikra pillantását. Ő most a mentsvára.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-30 00:39:22
Üzenet elküldve: 2024-12-30 00:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Pont az a gond, hogy lenne fontosabb dolguk is. Tegnap, de ma is lett volna már lehetőségük kiélni magukat és mégis most, hogy csak meg kéne keresni, azt a szőkét mert egy fedél alatt vannak vele is jobban leköti őket egymás testének kiélvezése. Elég csak abba belegondolni, hogy mi lenne ha a lány az árvaház vezetése helyett sóhajtozna így, vagy ha a doki az ígért főzetek helyett inkább a félvérrel próbálkozna, hogy milyen reakciókat képes belőle kiváltani. De egyikük se úgy néz ki mintha épp ilyesmiken gondolkoznának. Jobban leköti őket, hogy megszabadítsák a másikat a rajta lévő ruhától. Mikor pedig felszabadulnak akkor mintha hetek óta nem érintették volna, úgy esnek egymásnak. Elégedetten morran attól ahogy a füle is kényeztetve lesz. Nincs is kétely afelől, hogy most ha egy tucat kölyök szalad be az ajtón vagy a kis Sayqueves egy szál bugyiban akkor is a félvéré volna a prioritás. Viszont most a másik kíván kezdeményezni. A dokinak pedig nincs ellenére a dolog. Kényelmes az-az ágy és a látvány se rossz. Lejjebb is húzza, azt a sötétkék anyagot hogy jobban lásson. A zöldjei pedig szinte falják a nőt. Szereti ahogy az még külön műsort is ad neki. Jó hatással van rá amitől is jól ráhat a másikra. Most alaposabb igénybevételnek lesz kitéve az-az ágy annál, mint mikor először összegyűrték. Azóta ugyanis tett róla a kisasszony, hogy a volt kalóz karban legyen tartva. Csak a dokinak kell tartania a tempót amit igyekszik teljesíteni. Pedig fárad rendesen. Gyöngyözik a homloka és a nyögései is egyre mélyebbek lesznek. Felülve a másik nyakába csókol így hasonló helyzetben fejezhetik ezt a kis kitérőjüket mint ahogy elkezdték.*
-Imádom!
*Nyögi most ő a lány fülébe.*
*Pont az a gond, hogy lenne fontosabb dolguk is. Tegnap, de ma is lett volna már lehetőségük kiélni magukat és mégis most, hogy csak meg kéne keresni, azt a szőkét mert egy fedél alatt vannak vele is jobban leköti őket egymás testének kiélvezése. Elég csak abba belegondolni, hogy mi lenne ha a lány az árvaház vezetése helyett sóhajtozna így, vagy ha a doki az ígért főzetek helyett inkább a félvérrel próbálkozna, hogy milyen reakciókat képes belőle kiváltani. De egyikük se úgy néz ki mintha épp ilyesmiken gondolkoznának. Jobban leköti őket, hogy megszabadítsák a másikat a rajta lévő ruhától. Mikor pedig felszabadulnak akkor mintha hetek óta nem érintették volna, úgy esnek egymásnak. Elégedetten morran attól ahogy a füle is kényeztetve lesz. Nincs is kétely afelől, hogy most ha egy tucat kölyök szalad be az ajtón vagy a kis Sayqueves egy szál bugyiban akkor is a félvéré volna a prioritás. Viszont most a másik kíván kezdeményezni. A dokinak pedig nincs ellenére a dolog. Kényelmes az-az ágy és a látvány se rossz. Lejjebb is húzza, azt a sötétkék anyagot hogy jobban lásson. A zöldjei pedig szinte falják a nőt. Szereti ahogy az még külön műsort is ad neki. Jó hatással van rá amitől is jól ráhat a másikra. Most alaposabb igénybevételnek lesz kitéve az-az ágy annál, mint mikor először összegyűrték. Azóta ugyanis tett róla a kisasszony, hogy a volt kalóz karban legyen tartva. Csak a dokinak kell tartania a tempót amit igyekszik teljesíteni. Pedig fárad rendesen. Gyöngyözik a homloka és a nyögései is egyre mélyebbek lesznek. Felülve a másik nyakába csókol így hasonló helyzetben fejezhetik ezt a kis kitérőjüket mint ahogy elkezdték.*
-Imádom!
*Nyögi most ő a lány fülébe.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 23:57:37
Üzenet elküldve: 2024-12-29 23:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Még csak gondolkodni sem hagy időt neki a férfi. Pedig lenne min. Mintha csak odáznák azt a találkozót Aleniá-val, vagy nem is olyan sürgős semmi, ha az a két ajak összeér. Megállítja az időt. Maradhatna így, és akkor bármeddig ellehetnének, de talán ezt még egy mágus sem tudta kivitelezni. Pedig jó volna, ha nem csak érzésre tűnne el minden, hanem egy egészen kevés ideig tényleg. Beleveszni a másikba. Ha valami jár az eszében, akkor csak a szavak, mozdulatok; tegnapról és máról. Minden olyan más, mint eddig, új világot kapott, persze, hogy nem akar belőle kiszállni. Nem enged a kéz, élvezi a bőrét érő minden érintést és sóhajok töltik meg a kicsiny szobája minden pontját. Micsoda szerencse és jó választás, hogy itt lent maradt, nem pedig a felső szobák egyikében. Hogy a másik türelmetlen, azt át tudja érezni. Egy kéz ugyan, de csak egyetlen szoknya, amit fel kell húzni rajta, hogy könnyedén hozzáférjen. Mai-nak, lehet, hogy van kettő, de nem elég egyszerre simogatni és kapni az övéért, amit ha nem szólt volna az elf is kicsatol, mert fékezhetetlen a vágya. Semennyi nem elég kezekből, valóban. Hamar szabadítja meg a másikat a ruháitól, s már vágyja is az ígérő szavakat, amik most épp nagyon kellenek. Hiszen bármilyen jó, csak fokozza, hogy kaphat még ebből, ráadásul belátható időn belül. Ha lenne ereje, számolna. Napokat, hogy mennyit kell eltöltenie munkával, hogy hozzájusson ahhoz a két, vagy akár három naphoz, amíg nélkülözni tudják. Eddig sem érdekelte, de ott mégúgy sem fogja, hogy ki látja, ki mit gondol. Mielőtt bármit mondhatna, belefojtja a szót a Doki. Ha valaki csak mesélné, nem hinné el neki, hogy minden egyes első mozzanat, jobb, mint bármi. Nem lehet megunni, de felkészülni sem arra, ami átveszi az uralmat a teste felett. Ha valamelyik isten a kegyébe fogadta, csak nem tud róla, annak hálás, hogy még zöld italt is küldött a szőkével, mert így nem érezheti, hogy kissé meg van gyötörve. *
- Nem kell ide semmilyen szer. Így is felfoghatatlan, hogy milyen jó.
*Nyögi bele a hosszú fülbe, aztán végig csókol rajta, majd egy határozott mozdulattal próbálja a másik tudtára adni, hogy helyet kíván cserélni. Ha nem nagy az ellenállás, akkor meg is teszi, hogy fölényében ő is megmutathassa, mennyire tökéletes most minden és mennyire nem hiányzik semmi. Persze, majd ha vége, újra megcsillan majd benne a kíváncsiság, de addig ismét csak kiélvez minden egyes pillanatot, a zöld szemeket, ahogy hagyja neki, hogy teljes egészében lássa, ahogy átjárja a gyönyör. Eddig sem szégyenlősködött, most pedig kifejezetten élvezi, hogy figyelheti őt az a szempár.*
*Még csak gondolkodni sem hagy időt neki a férfi. Pedig lenne min. Mintha csak odáznák azt a találkozót Aleniá-val, vagy nem is olyan sürgős semmi, ha az a két ajak összeér. Megállítja az időt. Maradhatna így, és akkor bármeddig ellehetnének, de talán ezt még egy mágus sem tudta kivitelezni. Pedig jó volna, ha nem csak érzésre tűnne el minden, hanem egy egészen kevés ideig tényleg. Beleveszni a másikba. Ha valami jár az eszében, akkor csak a szavak, mozdulatok; tegnapról és máról. Minden olyan más, mint eddig, új világot kapott, persze, hogy nem akar belőle kiszállni. Nem enged a kéz, élvezi a bőrét érő minden érintést és sóhajok töltik meg a kicsiny szobája minden pontját. Micsoda szerencse és jó választás, hogy itt lent maradt, nem pedig a felső szobák egyikében. Hogy a másik türelmetlen, azt át tudja érezni. Egy kéz ugyan, de csak egyetlen szoknya, amit fel kell húzni rajta, hogy könnyedén hozzáférjen. Mai-nak, lehet, hogy van kettő, de nem elég egyszerre simogatni és kapni az övéért, amit ha nem szólt volna az elf is kicsatol, mert fékezhetetlen a vágya. Semennyi nem elég kezekből, valóban. Hamar szabadítja meg a másikat a ruháitól, s már vágyja is az ígérő szavakat, amik most épp nagyon kellenek. Hiszen bármilyen jó, csak fokozza, hogy kaphat még ebből, ráadásul belátható időn belül. Ha lenne ereje, számolna. Napokat, hogy mennyit kell eltöltenie munkával, hogy hozzájusson ahhoz a két, vagy akár három naphoz, amíg nélkülözni tudják. Eddig sem érdekelte, de ott mégúgy sem fogja, hogy ki látja, ki mit gondol. Mielőtt bármit mondhatna, belefojtja a szót a Doki. Ha valaki csak mesélné, nem hinné el neki, hogy minden egyes első mozzanat, jobb, mint bármi. Nem lehet megunni, de felkészülni sem arra, ami átveszi az uralmat a teste felett. Ha valamelyik isten a kegyébe fogadta, csak nem tud róla, annak hálás, hogy még zöld italt is küldött a szőkével, mert így nem érezheti, hogy kissé meg van gyötörve. *
- Nem kell ide semmilyen szer. Így is felfoghatatlan, hogy milyen jó.
*Nyögi bele a hosszú fülbe, aztán végig csókol rajta, majd egy határozott mozdulattal próbálja a másik tudtára adni, hogy helyet kíván cserélni. Ha nem nagy az ellenállás, akkor meg is teszi, hogy fölényében ő is megmutathassa, mennyire tökéletes most minden és mennyire nem hiányzik semmi. Persze, majd ha vége, újra megcsillan majd benne a kíváncsiság, de addig ismét csak kiélvez minden egyes pillanatot, a zöld szemeket, ahogy hagyja neki, hogy teljes egészében lássa, ahogy átjárja a gyönyör. Eddig sem szégyenlősködött, most pedig kifejezetten élvezi, hogy figyelheti őt az a szempár.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 22:08:10
Üzenet elküldve: 2024-12-29 22:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A félvér amilyen kívánós a piacon tud lenni olyan az ágyban, fürdőben, földön és az asztalon is. Azt, a bizonyos pár órát is akarja. Jó is lenne. Eltűnni minden elől abban a vidám, gondtalan felhőben. Nevetni mindenen. A plafon repedésein, az ablakon beszűrődő fényjátékon, egymás érintésén és akár még azon is ha rajtakapnák őket. Csábító gondolat. Nem is bír magával. Fogai végigszántják a finom bőrt. Mikor pedig a lány az ágyra kerül újabbakat keres. Könnyebb a kisasszonynak, hisz bár ilyenkor két kéz is kevés, de így is sokkal több mint az egy. Muszáj kreatívnak lenni. A fogai azok amik lejjebb húzzák azokat a vállpántokat. Fene a szőkébe meg az összes árvába! Most ezt a nőt akarja. Fogynak róla a ruhák és ha a félvér nem siet ő az, aki sürgetni kezdi.*
-Az övet is Édes!
*Az akarás kezdi egyre inkább elfogni. A szavakat viszont a másik ajkai is lelopják az övéről. Közben pedig olyan kérdéseket kap amiknek a megválaszolásához gondolkozni kéne. Az pedig jelen állapotában nem kimondottan megy neki.*
-Amikor csak akarod. Ha már ma este utánam jössz akkor is. Ahol csak akarod. Amikor csak akarod. Ahányszor csak...
*Eddig tartott a türelem. Remélhetőleg a lány a korábbi kérésnek már eleget tett mert ha nem akkor ő fog nekiállni kapkodva felszabadítani magát, hogy magára húzza a félvért. Két egész nap csak ketten? Nincs az a mennyiségű édes tészta amit a lányoknak sütnie kéne ahhoz, hogy ők ne dolgozzák le egymáson az alatt a két nap alatt. És lehet kéne egy harmadik pihenőnap is, hogy utána lábra tudjanak állni.*
*A félvér amilyen kívánós a piacon tud lenni olyan az ágyban, fürdőben, földön és az asztalon is. Azt, a bizonyos pár órát is akarja. Jó is lenne. Eltűnni minden elől abban a vidám, gondtalan felhőben. Nevetni mindenen. A plafon repedésein, az ablakon beszűrődő fényjátékon, egymás érintésén és akár még azon is ha rajtakapnák őket. Csábító gondolat. Nem is bír magával. Fogai végigszántják a finom bőrt. Mikor pedig a lány az ágyra kerül újabbakat keres. Könnyebb a kisasszonynak, hisz bár ilyenkor két kéz is kevés, de így is sokkal több mint az egy. Muszáj kreatívnak lenni. A fogai azok amik lejjebb húzzák azokat a vállpántokat. Fene a szőkébe meg az összes árvába! Most ezt a nőt akarja. Fogynak róla a ruhák és ha a félvér nem siet ő az, aki sürgetni kezdi.*
-Az övet is Édes!
*Az akarás kezdi egyre inkább elfogni. A szavakat viszont a másik ajkai is lelopják az övéről. Közben pedig olyan kérdéseket kap amiknek a megválaszolásához gondolkozni kéne. Az pedig jelen állapotában nem kimondottan megy neki.*
-Amikor csak akarod. Ha már ma este utánam jössz akkor is. Ahol csak akarod. Amikor csak akarod. Ahányszor csak...
*Eddig tartott a türelem. Remélhetőleg a lány a korábbi kérésnek már eleget tett mert ha nem akkor ő fog nekiállni kapkodva felszabadítani magát, hogy magára húzza a félvért. Két egész nap csak ketten? Nincs az a mennyiségű édes tészta amit a lányoknak sütnie kéne ahhoz, hogy ők ne dolgozzák le egymáson az alatt a két nap alatt. És lehet kéne egy harmadik pihenőnap is, hogy utána lábra tudjanak állni.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 22:04:32
Üzenet elküldve: 2024-12-29 22:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Tekintete ide-oda vándorol a két gyermek között. Bár, Szikra szemeiben egyelőre csak meglepettséget lát, a kisfiún egyértelműen látszik, hogy megrémült. Vajon tőle ijedt meg, vagy a helyzettől fél, amibe került? Nem tudja eldönteni, Mai sokkal jobban belelát a kis lurkók lelkébe, ő nem, ő csak kedves tud velük lenni. Igyekszik most is a lehető legbarátságosabb módon hozzáállni a két csemetéhez, hogy minél kevésbé érezzék magukat bajban, még akkor is, ha valami rossz fát tettek a tűzre.*
- Értem. Örülök, hogy megismertelek, Trylnor *mosolyog.* Ó, ugyan! Nem vagyok én még néni. Egész nyugodtan szólíts csak Aleniá-nak. *A kisasszony, és hozzá hasonló jelzőket még nem várja el sem tőle, sem Szikrától. Egyelőre legyenek az árvák még csak gyerekek, szerinte ráérnek még az ilyesfajta, mesterkélt illemet később megtanulni, mert haszna ugyan van a társadalomban, de itt és most még nincs rá semmi szükség.
Azt jól sejtette, hogy nem Mai hozta ide Trylnor-t, ezt Szikra meg is erősíti neki azzal, hogy épp hozzá indultak. A kislány határozottságát látva kedvesen el is mosolyodik.*
- Mai nincs itt, csak holnap jön vissza. Ma én vigyázok rátok. Luninari készített finom teát, úgyhogy mit szólnátok, ha leülnénk a konyhában, és elmesélnétek az egész történetet, hogy hogyan találkoztatok? De, csak az után, hogy felvettétek a cipőtöket. Még a végén idelent beleléptek valamibe, aztán hallgathatom a jajveszékeléseteket. *A rezidencia felújítása még nem fejeződött be. Itt-ott vannak még félbehagyott munkák, a falak tövében törmelék, nem kizárt, hogy valahol egy-egy elgurult szeg is akad. Persze, mióta itt vannak a gyerekek, azóta különösen ügyelnek, hogy ne maradjon sehol semmi veszélyes, de túl nagy a ház ahhoz, hogy minden apró részletre oda tudjanak figyelni, így nincs mezítláb futkosás.*
- Na, gyerünk, sipirc felfelé! *Vezetgeti a kicsiket fel a lépcsőn, és közben eszébe jut valami, ami miatt majd megszakad a szíve. Azt már tudja, hogy Szikrának van cipőcskéje, de mi van, ha Trylnor azért van így, mert neki nincs? El sem akarja képzelni, hogy milyen lehet csupasz lábbal odakint ebben a hidegben.*
- Trylnor, kedvesem, neked van mibe belebújnod, vagy keressünk neked valamit? Egy meleg zokni biztosan akad, és találunk valami cipőfélét is, ha kell. *Aztán holnap beszél Mai-val arról, hogy neki is vásárolniuk kell ruhákat, ha itt fog maradni. Közben már az emeleti folyosón járnak, ha a gyerekek nem akadályozzák meg valahogy a feljutást.*
*Tekintete ide-oda vándorol a két gyermek között. Bár, Szikra szemeiben egyelőre csak meglepettséget lát, a kisfiún egyértelműen látszik, hogy megrémült. Vajon tőle ijedt meg, vagy a helyzettől fél, amibe került? Nem tudja eldönteni, Mai sokkal jobban belelát a kis lurkók lelkébe, ő nem, ő csak kedves tud velük lenni. Igyekszik most is a lehető legbarátságosabb módon hozzáállni a két csemetéhez, hogy minél kevésbé érezzék magukat bajban, még akkor is, ha valami rossz fát tettek a tűzre.*
- Értem. Örülök, hogy megismertelek, Trylnor *mosolyog.* Ó, ugyan! Nem vagyok én még néni. Egész nyugodtan szólíts csak Aleniá-nak. *A kisasszony, és hozzá hasonló jelzőket még nem várja el sem tőle, sem Szikrától. Egyelőre legyenek az árvák még csak gyerekek, szerinte ráérnek még az ilyesfajta, mesterkélt illemet később megtanulni, mert haszna ugyan van a társadalomban, de itt és most még nincs rá semmi szükség.
Azt jól sejtette, hogy nem Mai hozta ide Trylnor-t, ezt Szikra meg is erősíti neki azzal, hogy épp hozzá indultak. A kislány határozottságát látva kedvesen el is mosolyodik.*
- Mai nincs itt, csak holnap jön vissza. Ma én vigyázok rátok. Luninari készített finom teát, úgyhogy mit szólnátok, ha leülnénk a konyhában, és elmesélnétek az egész történetet, hogy hogyan találkoztatok? De, csak az után, hogy felvettétek a cipőtöket. Még a végén idelent beleléptek valamibe, aztán hallgathatom a jajveszékeléseteket. *A rezidencia felújítása még nem fejeződött be. Itt-ott vannak még félbehagyott munkák, a falak tövében törmelék, nem kizárt, hogy valahol egy-egy elgurult szeg is akad. Persze, mióta itt vannak a gyerekek, azóta különösen ügyelnek, hogy ne maradjon sehol semmi veszélyes, de túl nagy a ház ahhoz, hogy minden apró részletre oda tudjanak figyelni, így nincs mezítláb futkosás.*
- Na, gyerünk, sipirc felfelé! *Vezetgeti a kicsiket fel a lépcsőn, és közben eszébe jut valami, ami miatt majd megszakad a szíve. Azt már tudja, hogy Szikrának van cipőcskéje, de mi van, ha Trylnor azért van így, mert neki nincs? El sem akarja képzelni, hogy milyen lehet csupasz lábbal odakint ebben a hidegben.*
- Trylnor, kedvesem, neked van mibe belebújnod, vagy keressünk neked valamit? Egy meleg zokni biztosan akad, és találunk valami cipőfélét is, ha kell. *Aztán holnap beszél Mai-val arról, hogy neki is vásárolniuk kell ruhákat, ha itt fog maradni. Közben már az emeleti folyosón járnak, ha a gyerekek nem akadályozzák meg valahogy a feljutást.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 20:54:25
Üzenet elküldve: 2024-12-29 20:54:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*A berendezett nagy váró, már rég nem azt a képet mutatja amiért régen felépítették. Ehelyett az egyik sarokban játékok és egy könyvespolc áll, még hiányosan, de sejthető ez nem sokáig marad így. Míg a falon tán apró kis lyukak jelzi az egykor ott logó képet helyét, talán még látszódik a falon a keretnek a mérete, mintha csak a múlt szellemei lennének. A díszes korlát a lépcsőn még elférne egy két csiszolás, ahogy az idő alatt elkopott lakk fakóbb képet mutat mint egykor hajdanán. De most ez mind nem számít, ez a látszat. Ami fontos az a bent élő közösség, ami azóta összeverbuválódott az idő alatt. Most pedig egy újonnan érkezővel fog bővülni, ehhez kétség sem fér.
Legalább is ez a terv, túlélni Mait, a bemutatást és az esetleges leszidást amiért a tegnapi nap reggelének folyamán fejbe vágta a nagyobbik fiút, aki csak játszani akarta hívni. Utána pedig mehet majd minden a régi kerékvágásban, megmutathatja a kedvenc helyeit Trylnornak, dolgozhatnak a kis kertjén ami azóta is arra vár, hogy néhány gondos kéz felássa és kiparcellázza. Illetve, hogy jobban bemutassa Deresnek is. Elvégre így lesz egy újabb játszópajtása aki remélhetőleg jobban fog elviselni mint a többi gyereket.
Lefelé a lépcsőn az ő fülét is megcsapja az ismeretlen hang, és egy ismerős is, illetve, mintha egy kocsit hallana távozni a távolból illetve a lépések hangja ami felfelé vezet. Nem is kell sokat gondolkoznia, Alenia kisasszony már ott is áll velük szemben a lépcsőn, ahogy lefelé haladnak kézen fogva. Nem is ereszti el a fiút kezét, most már főleg, nem szeretné, hogy azt érezze most fogja őt cserben hagyni.*
- Alenia, jó reggelt.
*Mondja meglepetten, mert azért nem számított rá, hogy vele fog összefutni ilyenkor. Általában nem szokta őt oly sokszor látni, mert a hölgynek mindig akad valami fontos tennivalója. Illetve a kisasszonyos megszólítás sem volt mindig ínyére, mert hát érthetetlen számára a megnevezés. Alenia se nem kicsi, az asszony szót pedig inkább vénebb nőkre mondták a kofák a piacon. És Alenia pedig nem látszik vénnek egyáltalán.
Válaszolna sem kell már a kérdésre, Trylnor magától bemutatkozik, így hát ő csak a részletekbe avatja be Aleniát.*
- Rám talált a tisztáson. Ő is árva, Maihoz viszem, mert itt fog lakni velünk.
*Jelenti ki határozottan, kihúzva magát. Bár így is fel kell tekintenie a nőre, hiszen tán a gyomráig ér csupán. De amilyen pici, akkora határozottsággal közli a mondandóját.*
*A berendezett nagy váró, már rég nem azt a képet mutatja amiért régen felépítették. Ehelyett az egyik sarokban játékok és egy könyvespolc áll, még hiányosan, de sejthető ez nem sokáig marad így. Míg a falon tán apró kis lyukak jelzi az egykor ott logó képet helyét, talán még látszódik a falon a keretnek a mérete, mintha csak a múlt szellemei lennének. A díszes korlát a lépcsőn még elférne egy két csiszolás, ahogy az idő alatt elkopott lakk fakóbb képet mutat mint egykor hajdanán. De most ez mind nem számít, ez a látszat. Ami fontos az a bent élő közösség, ami azóta összeverbuválódott az idő alatt. Most pedig egy újonnan érkezővel fog bővülni, ehhez kétség sem fér.
Legalább is ez a terv, túlélni Mait, a bemutatást és az esetleges leszidást amiért a tegnapi nap reggelének folyamán fejbe vágta a nagyobbik fiút, aki csak játszani akarta hívni. Utána pedig mehet majd minden a régi kerékvágásban, megmutathatja a kedvenc helyeit Trylnornak, dolgozhatnak a kis kertjén ami azóta is arra vár, hogy néhány gondos kéz felássa és kiparcellázza. Illetve, hogy jobban bemutassa Deresnek is. Elvégre így lesz egy újabb játszópajtása aki remélhetőleg jobban fog elviselni mint a többi gyereket.
Lefelé a lépcsőn az ő fülét is megcsapja az ismeretlen hang, és egy ismerős is, illetve, mintha egy kocsit hallana távozni a távolból illetve a lépések hangja ami felfelé vezet. Nem is kell sokat gondolkoznia, Alenia kisasszony már ott is áll velük szemben a lépcsőn, ahogy lefelé haladnak kézen fogva. Nem is ereszti el a fiút kezét, most már főleg, nem szeretné, hogy azt érezze most fogja őt cserben hagyni.*
- Alenia, jó reggelt.
*Mondja meglepetten, mert azért nem számított rá, hogy vele fog összefutni ilyenkor. Általában nem szokta őt oly sokszor látni, mert a hölgynek mindig akad valami fontos tennivalója. Illetve a kisasszonyos megszólítás sem volt mindig ínyére, mert hát érthetetlen számára a megnevezés. Alenia se nem kicsi, az asszony szót pedig inkább vénebb nőkre mondták a kofák a piacon. És Alenia pedig nem látszik vénnek egyáltalán.
Válaszolna sem kell már a kérdésre, Trylnor magától bemutatkozik, így hát ő csak a részletekbe avatja be Aleniát.*
- Rám talált a tisztáson. Ő is árva, Maihoz viszem, mert itt fog lakni velünk.
*Jelenti ki határozottan, kihúzva magát. Bár így is fel kell tekintenie a nőre, hiszen tán a gyomráig ér csupán. De amilyen pici, akkora határozottsággal közli a mondandóját.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 20:53:21
Üzenet elküldve: 2024-12-29 20:53:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Hogy mi oka lenne megkavarnia a fejét a másiknak, azt nem is értené, ha tudná se. Az elf pontosan tisztában lehet azzal, hogy amíg ilyen jól bánik vele, addig Mai teljesen az ujjai köré van csavarodva. Persze már az is borítékolható, hogy így is sok mindent elnézne neki, de jelenleg még nincsen mit. És amúgy sem jut nekik annyi idő, hogy ez kiderülhessen. Az a finom száj, a szépen csillogó éhes zöld, ahogy bejárja az egész testét a kezével együtt, nem épp olyan, amin össze tudnának kapni. Talán jobb is, hogy ezt sűrűbben gyakorolják, mint azt, hogy hogyan tud két erős személyiség egymás idegein táncolni.
De megőrül a gondolattól, hogy ettől lehet valami jobb. Ahogy búg a fülébe a férfi, teljesen elveszik benne. Csak pár óra? Annyi idejük már valószínűleg nincsen. Mégis kileheli a szavakat.*
- Akarom azt a pár órát…
*A mondat vége már sóhajjá formálódik. Kettejük közül egyik sem fogja befejezni azt, amit olyan gondosan elkezdtek és tényleg nincs erre idő. De annyira akarja... Most kellene megharagudnia a Dokira, hogy így felcsigázta egy gondolattal, de mégsem tudják kivitelezni. Két egész napot kellett volna tőle kérnie a Ligetben, mindenfajta különleges szerrel és kényeztetéssel, nem pedig egy nyakéket. De talán meg fogja kapni anélkül is, hogy erről is üzletet kötnének. Pedig most van itt az ideje megkötni a legfontosabbakat. Senki nem tudna nemet mondani semmire.
Máris a matrac éri a gerincét, ami jólesően puha, de ő valami mást akar érezni. Sürgetően nyúl vissza a Doki öléhez, egy pillanatra sem akarja elengedni, közben pedig a másik keze vonja őt magához a lehető legközelebb. Hergeli a kimondott szó. Ő sincs ezzel másképpen. Minden szabad bőrfelületet falna, s ha épp nem talál, hát csinál magának. Feleslegesek a ruhák a szőkén. Ő pedig majd választhat talán ismét egy újat, ha végeztek. Mélyen néz a volt kalóz szemekbe, hogy beigya a látványt.*
- Mikor rabolsz el újra?* Rebegi, miközben keresi az ajkakat is, hogy a szavak közben apró csókokkal illesse.* - Nem tudom, meddig bírom majd nélküled. *Hogy félreértés ne essék, finom kezeivel segít a másiknak megéreznie, megértenie, hogy mi nélkül nem fogja bírni. Persze ehhez kell az elf is. Hazudna, ha nem fűzné hozzá valami más is, de az esze éppen máshol jár.*
*Hogy mi oka lenne megkavarnia a fejét a másiknak, azt nem is értené, ha tudná se. Az elf pontosan tisztában lehet azzal, hogy amíg ilyen jól bánik vele, addig Mai teljesen az ujjai köré van csavarodva. Persze már az is borítékolható, hogy így is sok mindent elnézne neki, de jelenleg még nincsen mit. És amúgy sem jut nekik annyi idő, hogy ez kiderülhessen. Az a finom száj, a szépen csillogó éhes zöld, ahogy bejárja az egész testét a kezével együtt, nem épp olyan, amin össze tudnának kapni. Talán jobb is, hogy ezt sűrűbben gyakorolják, mint azt, hogy hogyan tud két erős személyiség egymás idegein táncolni.
De megőrül a gondolattól, hogy ettől lehet valami jobb. Ahogy búg a fülébe a férfi, teljesen elveszik benne. Csak pár óra? Annyi idejük már valószínűleg nincsen. Mégis kileheli a szavakat.*
- Akarom azt a pár órát…
*A mondat vége már sóhajjá formálódik. Kettejük közül egyik sem fogja befejezni azt, amit olyan gondosan elkezdtek és tényleg nincs erre idő. De annyira akarja... Most kellene megharagudnia a Dokira, hogy így felcsigázta egy gondolattal, de mégsem tudják kivitelezni. Két egész napot kellett volna tőle kérnie a Ligetben, mindenfajta különleges szerrel és kényeztetéssel, nem pedig egy nyakéket. De talán meg fogja kapni anélkül is, hogy erről is üzletet kötnének. Pedig most van itt az ideje megkötni a legfontosabbakat. Senki nem tudna nemet mondani semmire.
Máris a matrac éri a gerincét, ami jólesően puha, de ő valami mást akar érezni. Sürgetően nyúl vissza a Doki öléhez, egy pillanatra sem akarja elengedni, közben pedig a másik keze vonja őt magához a lehető legközelebb. Hergeli a kimondott szó. Ő sincs ezzel másképpen. Minden szabad bőrfelületet falna, s ha épp nem talál, hát csinál magának. Feleslegesek a ruhák a szőkén. Ő pedig majd választhat talán ismét egy újat, ha végeztek. Mélyen néz a volt kalóz szemekbe, hogy beigya a látványt.*
- Mikor rabolsz el újra?* Rebegi, miközben keresi az ajkakat is, hogy a szavak közben apró csókokkal illesse.* - Nem tudom, meddig bírom majd nélküled. *Hogy félreértés ne essék, finom kezeivel segít a másiknak megéreznie, megértenie, hogy mi nélkül nem fogja bírni. Persze ehhez kell az elf is. Hazudna, ha nem fűzné hozzá valami más is, de az esze éppen máshol jár.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 20:17:55
Üzenet elküldve: 2024-12-29 20:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Ha Szikra nem vesz cipőt, hát ő sem. Ő tudja pontosan, hogy mik itt a szabályok, s miért is bújtatná bele a lábát abba a kényelmetlen vacakba, amit már majdnem kinőtt, ha nem muszáj? Az muszáj, amiért rászólnak. Persze lenne ő egy csinos kis férfi, de nincsenek hozzá sem ruhái, sem pedig nem férfi még. De majd lesz és akkor Szikrát… nem is gondolkodik tovább, butaság. Csak szeli a lépcsőfokokat, s inkább gondolkodik máson, mint azon, hogy mi következik majd.
Világosban sokkal jobb nézelődni, ez a ház gyönyörű. Nem is érti, hogyan mondhatta rá azt, hogy romhalmaz. Cseppet sem olyan, mint képzelte, mint amiről kisebb korában hallott… A magvas gondolatai közepette hall meg egy hangot. Kissé érettebb, mint a kis elfé, de ugyanolyan szépen szól. Már ő is igen magas, de kissé feljebb kell emelnie a fejét, ahogy a másik szőkére tekint. Nem sokkal, csak épphogy. Viszont a lélegzete úgy akad el, mintha valaki kiszorította volna belőle a levegőt. A keze Szikra kezében pihen, fogalma sincs, hogy el kellene-e engednie, vagy nem. Pislog párat, majd nyel egy nagyot. Egyszerre éri utol az a valóság, amit olyan ügyesen elhagyott a képzelt világa miatt. Nem csak a kis barátjához szólnak, hanem hozzá is. És most ki kellene ejtenie szavakat, amik jól hangzanak. Mint például, hogy „Jó napot, Kisasszony! Trylnor Astnen vagyok, örvendek!”. De ehelyett egészen más szökik ki abból a penge vékony ajakból.*
- Try…Tryl…nor.
*Dadogja, s már egészen elvörösödött a füle is. Szikrára kell ezt hagyni. Ő tudja mi a rend. Mennyire utálja most magát, hogy ennyire ostoba. Fel kell magát vértezni. Köhint párat, kihúzza magát.*
- Jó napot Alenia néni.
*Még rosszabb. Csendben kellett volna maradnia. Ez a nő még fiatal és le is tegezte, most hogyan tovább? A kettősön jár a mélybarna szem, levegőt pedig alig kap. *
*Ha Szikra nem vesz cipőt, hát ő sem. Ő tudja pontosan, hogy mik itt a szabályok, s miért is bújtatná bele a lábát abba a kényelmetlen vacakba, amit már majdnem kinőtt, ha nem muszáj? Az muszáj, amiért rászólnak. Persze lenne ő egy csinos kis férfi, de nincsenek hozzá sem ruhái, sem pedig nem férfi még. De majd lesz és akkor Szikrát… nem is gondolkodik tovább, butaság. Csak szeli a lépcsőfokokat, s inkább gondolkodik máson, mint azon, hogy mi következik majd.
Világosban sokkal jobb nézelődni, ez a ház gyönyörű. Nem is érti, hogyan mondhatta rá azt, hogy romhalmaz. Cseppet sem olyan, mint képzelte, mint amiről kisebb korában hallott… A magvas gondolatai közepette hall meg egy hangot. Kissé érettebb, mint a kis elfé, de ugyanolyan szépen szól. Már ő is igen magas, de kissé feljebb kell emelnie a fejét, ahogy a másik szőkére tekint. Nem sokkal, csak épphogy. Viszont a lélegzete úgy akad el, mintha valaki kiszorította volna belőle a levegőt. A keze Szikra kezében pihen, fogalma sincs, hogy el kellene-e engednie, vagy nem. Pislog párat, majd nyel egy nagyot. Egyszerre éri utol az a valóság, amit olyan ügyesen elhagyott a képzelt világa miatt. Nem csak a kis barátjához szólnak, hanem hozzá is. És most ki kellene ejtenie szavakat, amik jól hangzanak. Mint például, hogy „Jó napot, Kisasszony! Trylnor Astnen vagyok, örvendek!”. De ehelyett egészen más szökik ki abból a penge vékony ajakból.*
- Try…Tryl…nor.
*Dadogja, s már egészen elvörösödött a füle is. Szikrára kell ezt hagyni. Ő tudja mi a rend. Mennyire utálja most magát, hogy ennyire ostoba. Fel kell magát vértezni. Köhint párat, kihúzza magát.*
- Jó napot Alenia néni.
*Még rosszabb. Csendben kellett volna maradnia. Ez a nő még fiatal és le is tegezte, most hogyan tovább? A kettősön jár a mélybarna szem, levegőt pedig alig kap. *
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 19:07:43
Üzenet elküldve: 2024-12-29 19:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A Doki most tényleg nem akar semmit csak kicsit megkavarni a másik fejét miközben olyan témákról van szó ahol szükség volna rá. Persze mondják, hogy, aki a tűzzel játszik... De most már nincs mit tenni. Nincs könnyű dolga annak, akinek egy ilyen tüzes nő kerül a karjai közé. A kérdés hallatán a lány füléhez hajol, hogy belebúgja.*
-Pár órácskára. Pár*Csókokkal megindul a nyakon lefelé.*Finom órácskára.
*Fene abba a szorgoskodó kézbe és szűk nadrágba. A dús ajkak közül kiszökő sóhajról és a vágyakozó tekintetről nem is beszélve. Hát, így nem lehet üzletről beszélni! És még ő veszi el a másik eszét! Akkor nem lennének gondok. Csakhogy a lány még jobban viszi bele az elfet a dolgokba. Elég csak arra gondolni, hogy ebben állapotban amúgy se, de egy ilyen vallomás után főleg, hogy nem lehet, azt mondani, hogy rendben akkor keressük meg a szőkét, beszéljük meg a ház dolgát aztán folytatjuk ahol abbahagytuk. Neki se ez csusszan ki a száján.*
-Helyes.
*Fordítana is egyet magukon, hogy végig fektesse a lányt az ágyon majd fölé hajolva elkezdje falni a szabad részeit. Keze közben egy pillanatra se állna meg úgy morogja.*
-Imádom!
*A Doki most tényleg nem akar semmit csak kicsit megkavarni a másik fejét miközben olyan témákról van szó ahol szükség volna rá. Persze mondják, hogy, aki a tűzzel játszik... De most már nincs mit tenni. Nincs könnyű dolga annak, akinek egy ilyen tüzes nő kerül a karjai közé. A kérdés hallatán a lány füléhez hajol, hogy belebúgja.*
-Pár órácskára. Pár*Csókokkal megindul a nyakon lefelé.*Finom órácskára.
*Fene abba a szorgoskodó kézbe és szűk nadrágba. A dús ajkak közül kiszökő sóhajról és a vágyakozó tekintetről nem is beszélve. Hát, így nem lehet üzletről beszélni! És még ő veszi el a másik eszét! Akkor nem lennének gondok. Csakhogy a lány még jobban viszi bele az elfet a dolgokba. Elég csak arra gondolni, hogy ebben állapotban amúgy se, de egy ilyen vallomás után főleg, hogy nem lehet, azt mondani, hogy rendben akkor keressük meg a szőkét, beszéljük meg a ház dolgát aztán folytatjuk ahol abbahagytuk. Neki se ez csusszan ki a száján.*
-Helyes.
*Fordítana is egyet magukon, hogy végig fektesse a lányt az ágyon majd fölé hajolva elkezdje falni a szabad részeit. Keze közben egy pillanatra se állna meg úgy morogja.*
-Imádom!
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 16:50:02
Üzenet elküldve: 2024-12-29 16:50:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Épp kikísérte Ipsioni urat, jött vissza odakintről, és készül visszamenni a szobájába, hogy könyveket tanulmányozzon. Már nem az isteni áldásokról szólókat, hisz az a tudás, amire a leginkább szüksége van, már a kezében van, csak az elhatározás és a bátorság hiányzik, hogy használni is merje. Ezúttal a diplomáciáról szeretne tovább tanulni, arról, hogy miképp válogassa meg a szavait egy tárgyaláson, hogy ő járjon jól vele. Szüksége is lesz rá, ha végül neki kell megoldania az árvaház élelmezésének ügyét.
El is indul hát a lépcsők felé, és még az első mozdulatok közepette le is rántja magáról a mágiából szőtt ezüstköpenyt, ami annak rendje és módja szerint szertefoszlik, és mintegy megszűnik létezni. Megy tovább, de a lépcsőknél összetalálkozik Szikrával. Talán ő a legelevenebb kis árva az összes közül. Sokszor próbálja a határokat feszegetni, de Mai igazán jól bánik vele. Szóval a kislány tud meglepetéseket okozni, ahogy most is, ugyanis nincs egyedül, egy számára ismeretlen fiú kezét szorongatja.*
- Ó, Szikra, édesem, jó reggelt! Mondd csak, ki a kis barátod? *Kérdezi meglepetten. Mármint, az nem lenne meglepő, hogy egy új kisfiú is van a többiek között, hisz Mai-val megegyeztek, hogy ha talál olyan gyermekeket, akik rászorulnak a segítségükre, nyugodtan hozza ide őket. Csakhogy Mai napok óta szabadságon van. Ha meg Alaver vagy Luninari hozták volna ide a fiút, arról már biztosan tudna. Az meg nem lehet, hogy most érkezett Szikrával, hisz az elemetről jönnek lefelé.*
- Hogy hívnak? Én Alenia vagyok, itt lakom, és pár napig most én vigyázok rátok. *Gyanús neki a dolog, de nem akarja rögtön rosszasággal vádolni a gyerekeket, ráijeszteni az új kis jövevényre pedig végképp nem, így először csak kedvesen kérdez, és bemutatkozik. Szikra szája úgyis hamarosan megered, ha valami turpisság van a dologban. Felnőttek közelében mindig olyan kis őszintévé szokott válni.*
*Épp kikísérte Ipsioni urat, jött vissza odakintről, és készül visszamenni a szobájába, hogy könyveket tanulmányozzon. Már nem az isteni áldásokról szólókat, hisz az a tudás, amire a leginkább szüksége van, már a kezében van, csak az elhatározás és a bátorság hiányzik, hogy használni is merje. Ezúttal a diplomáciáról szeretne tovább tanulni, arról, hogy miképp válogassa meg a szavait egy tárgyaláson, hogy ő járjon jól vele. Szüksége is lesz rá, ha végül neki kell megoldania az árvaház élelmezésének ügyét.
El is indul hát a lépcsők felé, és még az első mozdulatok közepette le is rántja magáról a mágiából szőtt ezüstköpenyt, ami annak rendje és módja szerint szertefoszlik, és mintegy megszűnik létezni. Megy tovább, de a lépcsőknél összetalálkozik Szikrával. Talán ő a legelevenebb kis árva az összes közül. Sokszor próbálja a határokat feszegetni, de Mai igazán jól bánik vele. Szóval a kislány tud meglepetéseket okozni, ahogy most is, ugyanis nincs egyedül, egy számára ismeretlen fiú kezét szorongatja.*
- Ó, Szikra, édesem, jó reggelt! Mondd csak, ki a kis barátod? *Kérdezi meglepetten. Mármint, az nem lenne meglepő, hogy egy új kisfiú is van a többiek között, hisz Mai-val megegyeztek, hogy ha talál olyan gyermekeket, akik rászorulnak a segítségükre, nyugodtan hozza ide őket. Csakhogy Mai napok óta szabadságon van. Ha meg Alaver vagy Luninari hozták volna ide a fiút, arról már biztosan tudna. Az meg nem lehet, hogy most érkezett Szikrával, hisz az elemetről jönnek lefelé.*
- Hogy hívnak? Én Alenia vagyok, itt lakom, és pár napig most én vigyázok rátok. *Gyanús neki a dolog, de nem akarja rögtön rosszasággal vádolni a gyerekeket, ráijeszteni az új kis jövevényre pedig végképp nem, így először csak kedvesen kérdez, és bemutatkozik. Szikra szája úgyis hamarosan megered, ha valami turpisság van a dologban. Felnőttek közelében mindig olyan kis őszintévé szokott válni.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:50:23
Üzenet elküldve: 2024-12-29 15:50:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Mondhatni itt már mindent megismert, ki ismerni még talán erős szó. De a jó búvóhelyeket és az eldugott finomságokat a konyhán már tudja hol van, és hogyan kell elérni. Már csak egyetlen egy dolog maradt hátra amire rá kell jönnie. Miképp tudna beszökni Mai szobájába, hogy Tüskét visszaszerezze. De talán majd közösen Trylnorral majd kiötlenek valamit idővel. De ez legyen még a holnap rejtélye. Most még be kell jelentenie őt, hogy megérkezett és nem megy innen sehova. Mert különben ő is megy Deressel. Ebből egy tapodtat sem fog engedni.
Miért is zavarná el azt a kócos kis barna szeműt, aki kiválóan teljesítette be párna kötelességét.
Érzi a fiú tekintetét magán, de nem zavartatja, nem jelent rá veszélyt. Egy fajta ösztön ez számára ami kialakult benne az erdőben töltött ideje alatt. Az a csend, a visszafogott lélegzet, amikor szinte minden lelassulni látszik. Ebből érzi, hogy most őt figyelik, de most ő nem a vad, legalább is, még nem.
Nincs idő most csevegni, és suttogni. Bármennyire is szeretné, de kötelessége van, és tudja jól nem bújtathatja itt a fiút, legalább is nem sokáig. Szóval ez a lehetőség hamar kiesik a pakliból. Nem is marad más, mint az elhatározottság, ami legalább mindkettőjükben most erősen lobog. Legalább is, így tűnik. Reméli ez elég lesz ahhoz, hogy Mait meggyőzze a fiú maradásáról.
Jön is a beleegyező válasz, és kis keze a kilincsre fog. A hezitálás ami ott bujkál valahol a szíve legmélyén most előbukkan egy másodperc töredékére. A kép ami hasonló a fiúéhoz, de itt Mai küldi el a fiút, fellibben lelki szemei előtt. Amit egy erős fejrázással el is küld a melegebb éghajlatra. A láng újra fellobban szemében, és határozott mozdulattal most már nyitja az ajtót és lép ki azon. Persze egy dolgot ismét elfelejtett, mert fejében most kavarognak az érzelmek. Cipőcskéje az ágy mellett maradt.
Kilépve csupasz talpai szinte hangtalanul követik az egyiket a másik után. Nem hagyja hátra a fiút, kezét nyújtva felé, hogy együtt közösen nézzenek szembe azzal amin át kell esniük.
Ha a fiú elfogadja a kezét, akkor kéz a kézben, közösen haladnak a folyosón, le a lépcsőn. A terve az, hogy bekopog Maihoz, és szemtől szemben megmérkőzik azokkal a nyársa húzó szemekkel. Nem lesz olyan mint Alaver. Erősebbnek kell lennie. Tenyere azonban árulkodóan izzad picit. Vagy ez csak azért van mert a fiú kezét fogja? Bármi is legyen, most felszívta magát ez az apró kis termet, és úgy érzi, hogy most az egész világ ellen tudna menni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.29 16:17:10
*Mondhatni itt már mindent megismert, ki ismerni még talán erős szó. De a jó búvóhelyeket és az eldugott finomságokat a konyhán már tudja hol van, és hogyan kell elérni. Már csak egyetlen egy dolog maradt hátra amire rá kell jönnie. Miképp tudna beszökni Mai szobájába, hogy Tüskét visszaszerezze. De talán majd közösen Trylnorral majd kiötlenek valamit idővel. De ez legyen még a holnap rejtélye. Most még be kell jelentenie őt, hogy megérkezett és nem megy innen sehova. Mert különben ő is megy Deressel. Ebből egy tapodtat sem fog engedni.
Miért is zavarná el azt a kócos kis barna szeműt, aki kiválóan teljesítette be párna kötelességét.
Érzi a fiú tekintetét magán, de nem zavartatja, nem jelent rá veszélyt. Egy fajta ösztön ez számára ami kialakult benne az erdőben töltött ideje alatt. Az a csend, a visszafogott lélegzet, amikor szinte minden lelassulni látszik. Ebből érzi, hogy most őt figyelik, de most ő nem a vad, legalább is, még nem.
Nincs idő most csevegni, és suttogni. Bármennyire is szeretné, de kötelessége van, és tudja jól nem bújtathatja itt a fiút, legalább is nem sokáig. Szóval ez a lehetőség hamar kiesik a pakliból. Nem is marad más, mint az elhatározottság, ami legalább mindkettőjükben most erősen lobog. Legalább is, így tűnik. Reméli ez elég lesz ahhoz, hogy Mait meggyőzze a fiú maradásáról.
Jön is a beleegyező válasz, és kis keze a kilincsre fog. A hezitálás ami ott bujkál valahol a szíve legmélyén most előbukkan egy másodperc töredékére. A kép ami hasonló a fiúéhoz, de itt Mai küldi el a fiút, fellibben lelki szemei előtt. Amit egy erős fejrázással el is küld a melegebb éghajlatra. A láng újra fellobban szemében, és határozott mozdulattal most már nyitja az ajtót és lép ki azon. Persze egy dolgot ismét elfelejtett, mert fejében most kavarognak az érzelmek. Cipőcskéje az ágy mellett maradt.
Kilépve csupasz talpai szinte hangtalanul követik az egyiket a másik után. Nem hagyja hátra a fiút, kezét nyújtva felé, hogy együtt közösen nézzenek szembe azzal amin át kell esniük.
Ha a fiú elfogadja a kezét, akkor kéz a kézben, közösen haladnak a folyosón, le a lépcsőn. A terve az, hogy bekopog Maihoz, és szemtől szemben megmérkőzik azokkal a nyársa húzó szemekkel. Nem lesz olyan mint Alaver. Erősebbnek kell lennie. Tenyere azonban árulkodóan izzad picit. Vagy ez csak azért van mert a fiú kezét fogja? Bármi is legyen, most felszívta magát ez az apró kis termet, és úgy érzi, hogy most az egész világ ellen tudna menni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.29 16:17:10
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 14:52:23
Üzenet elküldve: 2024-12-29 14:52:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*A barna szemeknek minden új és minden fontos. Szereti megjegyezni, mi hol van, mit hová kell visszatennie, ha esetleg elveszi, mert akkor nem teremtik le. Pedig nincs olyan sok rossz szokása, mindössze kíváncsi és szeret tapasztani. Mint minden hasonló korú. Most mégis egy helyben fekszik és csendesen veszi még a levegőt is, hogy ne riassza meg a lányt, aki hol mellette, hol rajta fekszik. Türelmes, csak az agya zakatol. Már elég sok kép tűnt fel benne, volt, amiben boldogan élt itt, míg felnőtté nem vált, volt, hogy futnia kellett, mert a városőröket küldték rá az éjjeli belopódzás miatt és olyan is volt, hogy a lány maga zavarta el, mert rájött, hogy nem idevaló. Aztán pedig küzdött sárkányokkal, hogy megtalálja a szőke szüleit. Igazán ráért az elmúlt fél órában, amíg meg sem rezdült. Ezeket a képeket töri meg Szikra smaragd szeme, ahogy rápislantanak, majd a hang, ami cseppet sem elzavarja, hanem köszönti.*
- Jó reggelt!
*Szólal meg kissé visszafogott hangszínen. Nem tudja, hogy mi jön most, de áll elébe. Képzeletben futott ugyan, de végül legyőzött mindent. Legrosszabb esetben ma már a műhelyben alszik. Figyeli a másik nyújtózkodását, kissé rajta is felejti a szemét a mozdulatokon, na meg a kedves vonásokon. Semmit nem változtak tegnap óta, ami igen jó jel. Akkor nem lehet baj. Figyeli minden lépését, s ő is felkel. Nem szeretné visszavenni a tegnapi ruháját, ez az ing sokkal jobb, még ha kissé meg is gyűrődött a háta. Nem nagyon, mert alig mozdult meg. Próbálja magát erősnek érezni, az elf felé fordul, amikor amaz kérdez.*
- Persze, menjünk.
*Látja az elszántságot rajta is, nem törhet hát meg. Ugyan még nem váltottak olyan sok szót a reggel, de majd azután biztos fognak, miután megküzdöttek. Akkor már lesz miről. Addig pedig mintha az állkapcsa is fájna, ha ki akarná nyitni.*
*A barna szemeknek minden új és minden fontos. Szereti megjegyezni, mi hol van, mit hová kell visszatennie, ha esetleg elveszi, mert akkor nem teremtik le. Pedig nincs olyan sok rossz szokása, mindössze kíváncsi és szeret tapasztani. Mint minden hasonló korú. Most mégis egy helyben fekszik és csendesen veszi még a levegőt is, hogy ne riassza meg a lányt, aki hol mellette, hol rajta fekszik. Türelmes, csak az agya zakatol. Már elég sok kép tűnt fel benne, volt, amiben boldogan élt itt, míg felnőtté nem vált, volt, hogy futnia kellett, mert a városőröket küldték rá az éjjeli belopódzás miatt és olyan is volt, hogy a lány maga zavarta el, mert rájött, hogy nem idevaló. Aztán pedig küzdött sárkányokkal, hogy megtalálja a szőke szüleit. Igazán ráért az elmúlt fél órában, amíg meg sem rezdült. Ezeket a képeket töri meg Szikra smaragd szeme, ahogy rápislantanak, majd a hang, ami cseppet sem elzavarja, hanem köszönti.*
- Jó reggelt!
*Szólal meg kissé visszafogott hangszínen. Nem tudja, hogy mi jön most, de áll elébe. Képzeletben futott ugyan, de végül legyőzött mindent. Legrosszabb esetben ma már a műhelyben alszik. Figyeli a másik nyújtózkodását, kissé rajta is felejti a szemét a mozdulatokon, na meg a kedves vonásokon. Semmit nem változtak tegnap óta, ami igen jó jel. Akkor nem lehet baj. Figyeli minden lépését, s ő is felkel. Nem szeretné visszavenni a tegnapi ruháját, ez az ing sokkal jobb, még ha kissé meg is gyűrődött a háta. Nem nagyon, mert alig mozdult meg. Próbálja magát erősnek érezni, az elf felé fordul, amikor amaz kérdez.*
- Persze, menjünk.
*Látja az elszántságot rajta is, nem törhet hát meg. Ugyan még nem váltottak olyan sok szót a reggel, de majd azután biztos fognak, miután megküzdöttek. Akkor már lesz miről. Addig pedig mintha az állkapcsa is fájna, ha ki akarná nyitni.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-29 11:47:22
Üzenet elküldve: 2024-12-29 11:47:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Az új élet ami rájuk vár. Nos várhat még egy keveset. Mert előbb az a reggelt kell megélniük, ami hamar eljön értük. De addig is, kiélvezi azt a pihentető álmatlan éjszakát amit a fiú közelségének köszönhet. Az efféle éjjeleket kedveli, ezek számára a nyugtatóak, ehhez szokott hozzá az utóbbi időkben.
Az este az övék volt, és senki másé. Azonban a reggeli napsugarak, enyhe melegséggel cirógatják már a hátát. Hát ilyen hamar el kellet ennek jönnie? Hisz alig tudhatták magukénak ezt a rövidke kis estét. Sebaj legközelebb majd hamarabb kezdik el a suttogós ott létet. Már ha lesz legközelebb. Még ha most még a lassú ébredéssel küzd, fogalma sincs miképp kezdjen bele Mainak, a tegnapi tettét, és hogy hazahozott egy ismeretlen fiút. Bár teljesen meg van győződve arról, az utóbbiban semmi baj nem lehet. Az előbbiért nagyon tart.
Lassan nyitogatja a smaragdokat, még picit homályosan lát. Néhány pislogás után viszont megpillantja a másik bogár szemét, amik már az övét pásztázzák és a szobát. Szája egy kellemes és álmosnak tűnő mosolyra húzódik. Az éjjel elmacskásodó hangszálak, enyhe rekedtséggel szólalnak fel.*
- Jó reggelt.
*Majd lustán, elengedve a fiút kezd bele egy nagy nyújtózkodásba, amit egy hangosabb vékony nyüszítéssel fejez be. Ekkor eszmél rá, hogy mi is vár rájuk, egy pillanatra talán ha kiül arcára a bizonytalanság. Viszont nem engedheti ezt. Maihoz hasonlóan neki is most erősnek kell lennie, nem engedheti, hogy félelme felül kerekedjen rajta. Ezen túl kell esni, várjon rá bármilyen büntetés is. Csak hagyj maradjon a fiú.
Ki is pattan hát az ágyból, még teker magán ide oda egyet, hogy az elmacskásodott végtagokat is megmozgassa. Ő egyből az átöltözéssel kezdi, ismét bármiféle szégyenkezés nélkül, hiszen pizsama ruhában nem illik a folyosót járni. Mai ezt is megtanította már neki. Majd amint visszaöltötte ruhácskáját amit tegnap rajta volt, hiszen nem olyan piszkos az, hogy ma ne vegye fel ismét. A mosdótálhoz és a tükörhöz lép, hogy megnézze haját mennyire aludhatta el, de szerencsére Mai által készített fonatok jól tartják egybe a hatalmas hajkoronát, fején látszódik egy két kóc, amit kezével visszasimít a fonatokba.*
- Mehetünk?
*Szólal fel röviden és lényegre törően a fiú irányába. Arcán egy erőltetett, de erős határozottság látszódik, mint aki harca készül.*
*Az új élet ami rájuk vár. Nos várhat még egy keveset. Mert előbb az a reggelt kell megélniük, ami hamar eljön értük. De addig is, kiélvezi azt a pihentető álmatlan éjszakát amit a fiú közelségének köszönhet. Az efféle éjjeleket kedveli, ezek számára a nyugtatóak, ehhez szokott hozzá az utóbbi időkben.
Az este az övék volt, és senki másé. Azonban a reggeli napsugarak, enyhe melegséggel cirógatják már a hátát. Hát ilyen hamar el kellet ennek jönnie? Hisz alig tudhatták magukénak ezt a rövidke kis estét. Sebaj legközelebb majd hamarabb kezdik el a suttogós ott létet. Már ha lesz legközelebb. Még ha most még a lassú ébredéssel küzd, fogalma sincs miképp kezdjen bele Mainak, a tegnapi tettét, és hogy hazahozott egy ismeretlen fiút. Bár teljesen meg van győződve arról, az utóbbiban semmi baj nem lehet. Az előbbiért nagyon tart.
Lassan nyitogatja a smaragdokat, még picit homályosan lát. Néhány pislogás után viszont megpillantja a másik bogár szemét, amik már az övét pásztázzák és a szobát. Szája egy kellemes és álmosnak tűnő mosolyra húzódik. Az éjjel elmacskásodó hangszálak, enyhe rekedtséggel szólalnak fel.*
- Jó reggelt.
*Majd lustán, elengedve a fiút kezd bele egy nagy nyújtózkodásba, amit egy hangosabb vékony nyüszítéssel fejez be. Ekkor eszmél rá, hogy mi is vár rájuk, egy pillanatra talán ha kiül arcára a bizonytalanság. Viszont nem engedheti ezt. Maihoz hasonlóan neki is most erősnek kell lennie, nem engedheti, hogy félelme felül kerekedjen rajta. Ezen túl kell esni, várjon rá bármilyen büntetés is. Csak hagyj maradjon a fiú.
Ki is pattan hát az ágyból, még teker magán ide oda egyet, hogy az elmacskásodott végtagokat is megmozgassa. Ő egyből az átöltözéssel kezdi, ismét bármiféle szégyenkezés nélkül, hiszen pizsama ruhában nem illik a folyosót járni. Mai ezt is megtanította már neki. Majd amint visszaöltötte ruhácskáját amit tegnap rajta volt, hiszen nem olyan piszkos az, hogy ma ne vegye fel ismét. A mosdótálhoz és a tükörhöz lép, hogy megnézze haját mennyire aludhatta el, de szerencsére Mai által készített fonatok jól tartják egybe a hatalmas hajkoronát, fején látszódik egy két kóc, amit kezével visszasimít a fonatokba.*
- Mehetünk?
*Szólal fel röviden és lényegre törően a fiú irányába. Arcán egy erőltetett, de erős határozottság látszódik, mint aki harca készül.*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-28 23:44:24
Üzenet elküldve: 2024-12-28 23:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Nem is tudna olyan kezet mondani, ami jobban illene rá, mint a másiké. Nem tervezte, s eztán sem fogja, hogy mások érintsék, persze nem azért, mert kizárólag Intath hol gyöngéd, hol vad mozdulatai létezhetnek, hanem mert eddig sem érdekelte más. Hogy mit gyújtott fel benne a szőke, azt nem tudná megmondani, de a kékekben élénken látszik, hogy vágyik rá. Megint. Már az megy furcsaság számba, hogyha nem egymás testével vannak elfoglalva, vagy épp nem a másik ajkára áhítoznak. Hamar ködösül a világ, ha egy ilyen közös burokban léteznek. Megint eltűnik minden, ami vár még Mai-ra. Gyerekestül, veszekedésestül, mindenestül. Viszont foglalkoztatja az, amit a férfi mondott. Hogy valami lehet ettől is fergetegesebb? Mennyit bír el vajon a test, ami már most is jócskán le lenne amortizálva, ha nem kapott volna egy nap alatt két zöld italt is? Van haszna, az biztos. Így nem kell éreznie, hogy hányszor volt már olyan édesen meggyötörve. Szinte most is izzik, égi szerencse, hogy elégni nem tudnak.*
- Édes! Meddig tart annak a fűnek a hatása?
*Szinte ráleheli az ajkára, miközben pillanatig sem áll le a simogatással. Fájó has ide, vagy oda, érezni akarja, hogy milyen az, ha jobb. Mert ha valamit nem tud elképzelni, ha valamit nem ismer, akkor jó tudóshoz híven felderíti, kísérletez vele, majd talán le is jegyzi az eredményeket. Mire van a naplója? Arcpirító sorokkal fogja teletűzdelni, amint lesz rá egy kis ideje, amíg a gyerekek tanulnak. De előtte tudnia kell, hogy miről is van szó. Csak ne lenne dolguk. Az elftől jobban már csak a még jobb elfet kívánja. Nem csak érez, hanem már a képzelete is játszik vele, s együtt a szoknyája alatt eltűnő orvoskéztől egy sóhaj szökik ki dús ajkán. De a lánc kérdése sem hagyja nyugodni. Egy kicsit távolodik is, hogy kellesse magát még jobban, ahogy mutatja a hiányzó nyakék vonalát. De hamar új alku köttetik, s csókban forrnak össze. Nem tud vele betelni. Születhet még így pár egyesség, ahogy elveszik az ő keze is a nadrágban.*
- Elveszed az eszem.
*Búgja a másiknak, a teljesen nyilvánvalót. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.28 23:46:34
*Nem is tudna olyan kezet mondani, ami jobban illene rá, mint a másiké. Nem tervezte, s eztán sem fogja, hogy mások érintsék, persze nem azért, mert kizárólag Intath hol gyöngéd, hol vad mozdulatai létezhetnek, hanem mert eddig sem érdekelte más. Hogy mit gyújtott fel benne a szőke, azt nem tudná megmondani, de a kékekben élénken látszik, hogy vágyik rá. Megint. Már az megy furcsaság számba, hogyha nem egymás testével vannak elfoglalva, vagy épp nem a másik ajkára áhítoznak. Hamar ködösül a világ, ha egy ilyen közös burokban léteznek. Megint eltűnik minden, ami vár még Mai-ra. Gyerekestül, veszekedésestül, mindenestül. Viszont foglalkoztatja az, amit a férfi mondott. Hogy valami lehet ettől is fergetegesebb? Mennyit bír el vajon a test, ami már most is jócskán le lenne amortizálva, ha nem kapott volna egy nap alatt két zöld italt is? Van haszna, az biztos. Így nem kell éreznie, hogy hányszor volt már olyan édesen meggyötörve. Szinte most is izzik, égi szerencse, hogy elégni nem tudnak.*
- Édes! Meddig tart annak a fűnek a hatása?
*Szinte ráleheli az ajkára, miközben pillanatig sem áll le a simogatással. Fájó has ide, vagy oda, érezni akarja, hogy milyen az, ha jobb. Mert ha valamit nem tud elképzelni, ha valamit nem ismer, akkor jó tudóshoz híven felderíti, kísérletez vele, majd talán le is jegyzi az eredményeket. Mire van a naplója? Arcpirító sorokkal fogja teletűzdelni, amint lesz rá egy kis ideje, amíg a gyerekek tanulnak. De előtte tudnia kell, hogy miről is van szó. Csak ne lenne dolguk. Az elftől jobban már csak a még jobb elfet kívánja. Nem csak érez, hanem már a képzelete is játszik vele, s együtt a szoknyája alatt eltűnő orvoskéztől egy sóhaj szökik ki dús ajkán. De a lánc kérdése sem hagyja nyugodni. Egy kicsit távolodik is, hogy kellesse magát még jobban, ahogy mutatja a hiányzó nyakék vonalát. De hamar új alku köttetik, s csókban forrnak össze. Nem tud vele betelni. Születhet még így pár egyesség, ahogy elveszik az ő keze is a nadrágban.*
- Elveszed az eszem.
*Búgja a másiknak, a teljesen nyilvánvalót. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.28 23:46:34
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-28 17:10:48
Üzenet elküldve: 2024-12-28 17:10:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Lehet egy nap fogdmegek kezében látja viszont a lányt egy olyan bűnért amit ő is a nyakába kaphatna? Ez a lehetőség még csak fel se merül benne. Azért se mert a saját kezei jobban illenek a kisasszonyra. Aki, szóvá is teszi a kételyeit.*
-Próbálkozni azért lehet.
*Örök igazság. A másiknak se hiszi, hogy ellenére lenne egy kis próbálkozás. Lassan egy napja csak próbálkoznak. Még a helyszín is mindegy nekik. Le se tagadhatná, hogy jobb helyet nem tudna elképzelni a kisasszony az orvos kezének annál ahol most jár. Hiába próbálta meggyőzni arról, hogy egy nap munka közben láthassa. Megelégedhet ezzel mikor rajta dolgozik. Közben az üzletük kapcsán is eredményre jutnak. Ha a félvér ilyen biztos magában akkor a doki se fogja megkérdőjelezni.*
-Hát rendben. Legyen úgy.
*Ettől még érkezik egy ötlet. Ami, egészen kedvére van az elfnek. Sőt, ötletet is ad neki az ékszer mivoltára. Csak az a fránya csinos ruha akadályozza a volt kalózt abban, hogy alaposabban megnézze a leendő medál helyét. Imádja ahogy tudja magát neki kelletni a félvér. Zöldjei szinte felfalják a másikat. A kék ruhát és a kék szemeket is.*
-Nagyon jó ötlet.
*Kár tagadni jól állna a másiknak valami bestia foga láncra fűzve. Vagy csontból faragott pajzán szobrocska. Vagy valami más, ami az elf fejében megfordulhat. A kapott kérdés hallatán közelebb hajol a másikhoz.*
-Megoldom, Édes.
*Hajol a lány ajkaira. Az üzletet ezzel nevezhetik megköttetettnek. Már csak egy kereskedőt vagy egy ötvöst kell majd keresnie. De ráér majd még ilyeneken gondolkozni.*
*Lehet egy nap fogdmegek kezében látja viszont a lányt egy olyan bűnért amit ő is a nyakába kaphatna? Ez a lehetőség még csak fel se merül benne. Azért se mert a saját kezei jobban illenek a kisasszonyra. Aki, szóvá is teszi a kételyeit.*
-Próbálkozni azért lehet.
*Örök igazság. A másiknak se hiszi, hogy ellenére lenne egy kis próbálkozás. Lassan egy napja csak próbálkoznak. Még a helyszín is mindegy nekik. Le se tagadhatná, hogy jobb helyet nem tudna elképzelni a kisasszony az orvos kezének annál ahol most jár. Hiába próbálta meggyőzni arról, hogy egy nap munka közben láthassa. Megelégedhet ezzel mikor rajta dolgozik. Közben az üzletük kapcsán is eredményre jutnak. Ha a félvér ilyen biztos magában akkor a doki se fogja megkérdőjelezni.*
-Hát rendben. Legyen úgy.
*Ettől még érkezik egy ötlet. Ami, egészen kedvére van az elfnek. Sőt, ötletet is ad neki az ékszer mivoltára. Csak az a fránya csinos ruha akadályozza a volt kalózt abban, hogy alaposabban megnézze a leendő medál helyét. Imádja ahogy tudja magát neki kelletni a félvér. Zöldjei szinte felfalják a másikat. A kék ruhát és a kék szemeket is.*
-Nagyon jó ötlet.
*Kár tagadni jól állna a másiknak valami bestia foga láncra fűzve. Vagy csontból faragott pajzán szobrocska. Vagy valami más, ami az elf fejében megfordulhat. A kapott kérdés hallatán közelebb hajol a másikhoz.*
-Megoldom, Édes.
*Hajol a lány ajkaira. Az üzletet ezzel nevezhetik megköttetettnek. Már csak egy kereskedőt vagy egy ötvöst kell majd keresnie. De ráér majd még ilyeneken gondolkozni.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-28 16:34:37
Üzenet elküldve: 2024-12-28 16:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Az az árvaházi igazgatónői fizetés nem sokat ad hozzá a szenvedélyeihez. Amik, ha magát nézi, azok a ruhák. Pont olyanok, amik drágák és nagyon tetszenek az elfnek, mert le sem veszi róla a zöld szemeit. Néha illetlen módon elkalandozik ugyan a kivillanó fehér bőrfelületen, de a jó ruhaválasztáshoz ez is hozzátartozik; annyit mutat, amennyitől elkalandozik az az elf figyelem is, pedig már látta anélkül is, nem is egyszer. Ha tudná, hogy valójában miből finanszírozza ezeket, akkor fogalma sincs, hogy büszke lenne-e, vagy épp elkapná a rosszallás érzete. Kékvérű ugyan, de már kétli, hogy visszatérhetne abba az életbe. És itt sem fogja kiváltani a rangot, amit kiválthatna. Addig is elvan azzal a pénzzel, amit bizonyára észrevettek már a szülei, hogy eltűnt, de az is lehet, hogy annyi van belőle, amiből fel sem tűnik nekik, de Mai igen jól elvan. Olyan jól, ahogy a karokban, a másik ölében ülve, ahogy a kezek kalandoznak ismét. Képtelenek leállni. És ehhez kellene még szer, ami csak fokozza? Lehetetlen. A két csók között, ahogy az ajkaktól csak pár milliméterre felejti ott a sajátját, ki is szökik belőle a gondolat.*
- Lehetetlen, hogy ettől jobb legyen.
*Majd ízleli tovább, mintha nem is mondott volna semmit. Persze hisz a Dokinak, ha eddig volt is, amiben nem állított valósat, ebben valahogy nem kételkedik, csak felfogni nem tudja. Ahogy már mást is igen nehezen, amikor a szoknyája alá kerül a másik, az ő ujjai pedig játékosan ingerlik a férfit. Telhetetlenek.*
- Hogy biztos? Teljesen.
*Egy az elképzelés. Elvéve a másik haját simító tenyerét, vékony ujját végig húzza a saját nyakán, ahol mutatja, hogy hűlt helye van annak, ami eddig ott volt. Csakhogy az az ujjacska letéved egészen a két melle közé, igen lassú mozdulattal, miközben méregeti a másikat.*
- Elveszhetne a medál itt. Ha lesz rajta.
*Mosolyodik el, majd azért elgondolkodik. A másikon lévő ékszerek sem semmik, az az ő ízlésének kissé sok lenne, még mindig csak a szőkén viseli el, sőt, még tetszik is rajta neki. De talán ilyen helyzetben az is tetszene, ha kihúzott fogakból fűzött volna magának nyakéket, netán csontokból. Hogy neki mit választ majd, vagy honnan keríti elő, az talány. De tőle lesz.*
- Túl nehezet kértem? *Nevet fel halkan.*
*Az az árvaházi igazgatónői fizetés nem sokat ad hozzá a szenvedélyeihez. Amik, ha magát nézi, azok a ruhák. Pont olyanok, amik drágák és nagyon tetszenek az elfnek, mert le sem veszi róla a zöld szemeit. Néha illetlen módon elkalandozik ugyan a kivillanó fehér bőrfelületen, de a jó ruhaválasztáshoz ez is hozzátartozik; annyit mutat, amennyitől elkalandozik az az elf figyelem is, pedig már látta anélkül is, nem is egyszer. Ha tudná, hogy valójában miből finanszírozza ezeket, akkor fogalma sincs, hogy büszke lenne-e, vagy épp elkapná a rosszallás érzete. Kékvérű ugyan, de már kétli, hogy visszatérhetne abba az életbe. És itt sem fogja kiváltani a rangot, amit kiválthatna. Addig is elvan azzal a pénzzel, amit bizonyára észrevettek már a szülei, hogy eltűnt, de az is lehet, hogy annyi van belőle, amiből fel sem tűnik nekik, de Mai igen jól elvan. Olyan jól, ahogy a karokban, a másik ölében ülve, ahogy a kezek kalandoznak ismét. Képtelenek leállni. És ehhez kellene még szer, ami csak fokozza? Lehetetlen. A két csók között, ahogy az ajkaktól csak pár milliméterre felejti ott a sajátját, ki is szökik belőle a gondolat.*
- Lehetetlen, hogy ettől jobb legyen.
*Majd ízleli tovább, mintha nem is mondott volna semmit. Persze hisz a Dokinak, ha eddig volt is, amiben nem állított valósat, ebben valahogy nem kételkedik, csak felfogni nem tudja. Ahogy már mást is igen nehezen, amikor a szoknyája alá kerül a másik, az ő ujjai pedig játékosan ingerlik a férfit. Telhetetlenek.*
- Hogy biztos? Teljesen.
*Egy az elképzelés. Elvéve a másik haját simító tenyerét, vékony ujját végig húzza a saját nyakán, ahol mutatja, hogy hűlt helye van annak, ami eddig ott volt. Csakhogy az az ujjacska letéved egészen a két melle közé, igen lassú mozdulattal, miközben méregeti a másikat.*
- Elveszhetne a medál itt. Ha lesz rajta.
*Mosolyodik el, majd azért elgondolkodik. A másikon lévő ékszerek sem semmik, az az ő ízlésének kissé sok lenne, még mindig csak a szőkén viseli el, sőt, még tetszik is rajta neki. De talán ilyen helyzetben az is tetszene, ha kihúzott fogakból fűzött volna magának nyakéket, netán csontokból. Hogy neki mit választ majd, vagy honnan keríti elő, az talány. De tőle lesz.*
- Túl nehezet kértem? *Nevet fel halkan.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-12-28 16:07:00
Üzenet elküldve: 2024-12-28 16:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Biztos, hogy egy új élet kezdődik valamilyen formában. Ezt érzi, amióta megismerte az új kis barátját. Többnek, másnak tűnik ez az egész, mint az ikrekkel. Biztos, mert lány, vagy mert nem kettő van belőle. Csak azt nem tudhatja egészen biztosan, hogy itt maradhat-e, de akkor sem haragudna a lányra, ha nem így van, ha újra a műhelyekben kellene majd fekhelyet keresnie. Kényelmesebb ez az ágy, de nem okozna túl nagy gondot. Hamar felnő, aztán már pénzért is dolgozhat, amiből vesz házat. Eltelik az az idő hamar. Az a két év is rettentő gyorsan eltelt, amióta semmi nem olyan egyszerű. Ma mégis minden annak tűnik. Könnyűnek.
Hallja, hogy már nem érkezik több válasz, érzi, ahogy rágabalyodik a szőkeség, de hamarabb tér észhez, mint ezelőtt. Csak néhány másodpercig nem tudja mit kell tennie, aztán amikor megengedi magának, hogy ezt is éppúgy élvezze, mint a társaságát, akkor már az ő karja is ráfonódik a másikra. Nincs ebben semmi túlgondolás, nincs benne hazugság. Gyermekien őszinte minden apró mozdulat, ahogy a félelem is, ami néha úrrá lesz rajta.
Alig mer levegőt is venni, amikor már sejti, hogy tényleg elnyomta Szikrát az álom. Nem akarja felkelteni, nem akar hirtelen mozdulni. Nem kell sok idő, hogy a ritmusos légzés hangjára ő is álomba szenderüljön, s ki sem nyitja azokat a barna szemeket addig, amíg a nap fénye be nem tölti a szobát. Milyen más most. Tágas kettejüknek a tér, az ágy is. Aprónak tűnnek benne. Látja a levetett koszos ruháját, figyeli a bútorokat, a színeket. Aztán a hosszúfülűt is. Még mindig alig mer mozogni, ezért meg fogja várni, amíg mocorgásnak indul a lány, csak akkor köszönti kissé félszegen. Tudja jól, hogy már nem bujkálhatnak. Nem tudja, hogy min kell túlesniük, de a sok kérdést nem akarja, hiába szokta meg. Mély levegőt vesz és csak várja, hogy mi fog következni. Először talán az arcát mossa meg. Még mindig sokszor ég, ahogy érzi a másikat a bőrén.*
*Biztos, hogy egy új élet kezdődik valamilyen formában. Ezt érzi, amióta megismerte az új kis barátját. Többnek, másnak tűnik ez az egész, mint az ikrekkel. Biztos, mert lány, vagy mert nem kettő van belőle. Csak azt nem tudhatja egészen biztosan, hogy itt maradhat-e, de akkor sem haragudna a lányra, ha nem így van, ha újra a műhelyekben kellene majd fekhelyet keresnie. Kényelmesebb ez az ágy, de nem okozna túl nagy gondot. Hamar felnő, aztán már pénzért is dolgozhat, amiből vesz házat. Eltelik az az idő hamar. Az a két év is rettentő gyorsan eltelt, amióta semmi nem olyan egyszerű. Ma mégis minden annak tűnik. Könnyűnek.
Hallja, hogy már nem érkezik több válasz, érzi, ahogy rágabalyodik a szőkeség, de hamarabb tér észhez, mint ezelőtt. Csak néhány másodpercig nem tudja mit kell tennie, aztán amikor megengedi magának, hogy ezt is éppúgy élvezze, mint a társaságát, akkor már az ő karja is ráfonódik a másikra. Nincs ebben semmi túlgondolás, nincs benne hazugság. Gyermekien őszinte minden apró mozdulat, ahogy a félelem is, ami néha úrrá lesz rajta.
Alig mer levegőt is venni, amikor már sejti, hogy tényleg elnyomta Szikrát az álom. Nem akarja felkelteni, nem akar hirtelen mozdulni. Nem kell sok idő, hogy a ritmusos légzés hangjára ő is álomba szenderüljön, s ki sem nyitja azokat a barna szemeket addig, amíg a nap fénye be nem tölti a szobát. Milyen más most. Tágas kettejüknek a tér, az ágy is. Aprónak tűnnek benne. Látja a levetett koszos ruháját, figyeli a bútorokat, a színeket. Aztán a hosszúfülűt is. Még mindig alig mer mozogni, ezért meg fogja várni, amíg mocorgásnak indul a lány, csak akkor köszönti kissé félszegen. Tudja jól, hogy már nem bujkálhatnak. Nem tudja, hogy min kell túlesniük, de a sok kérdést nem akarja, hiába szokta meg. Mély levegőt vesz és csak várja, hogy mi fog következni. Először talán az arcát mossa meg. Még mindig sokszor ég, ahogy érzi a másikat a bőrén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555