Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-09 20:02:55
Üzenet elküldve: 2025-02-09 20:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan megkönnyebbül, hogy Mai nem akarja tőle elvenni a Villámot, mert akkor valószínűleg nem is maradna itt. Vagy a Villám, vagy menni kell, ez van. A könnye is azért csordult ki, mert belegondolt, hogy sok mindenről kellene lemondania ezért a fontos fegyverért, és már annyi jóval kecsegtetett ez a ház. Tea, étel, játékok, Mai, rossz lenne veszni hagyni.*
- Akkor jó, ha nem veszed el. Nem fogok vele lekardozni senkit. *Ígéri meg Mainak a biztonság kedvéért. Olyat máskor se csinált igazából, még akkor se, amikor a nagyobb fiúkkal veszekedett. Főleg, mert megcsapkodták volna vele, az meg fájt volna nagyon. Inkább eldugta a ponyva alá előlük. De gyakorolni így is volt ideje a nagy magányában bőven, ezért nagyon büszkén is feszít vele, nincs miért szégyenkeznie a kis lovagnak, ahogy a fegyver markolatára támasztja a kezét, mint az igazi nagy szakállas harcosok a piacon.
Erre a Szikra meg ideges lesz amiatt, hogy nem érti a nevét. Ezek a lányok!*
- Jóvanna te Szikra! *Dörmögi maga elé kicsit röstellve a dolgot.* Nem kell úgy főkapni a vizet. Maj' megvívok veled miatta, ha szeretnél. *A lovagok így rendezik a nézeteltéréseiket, meg ezzel megoldódik az is, hogy Szikra nem érzi igazságosnak a dolgot, neki lehet fegyvere, őneki meg nem. Majd talál valamit, eszkábál neki is, vagy hátha van eleve. Ő szeretne játékból vívni. Jó lenne egyszer már valakivel rendesen kardozósat játszani.
Közben Szikra elmeséli, mit csinált a piacon. Hát, elég ügyes lehetett, ha Rellan sose látta. Persze a kisfiú is bizonygatni akarja a saját tehetségét.*
- Én kevés kétlábúval voltam jóban. Főleg az állatokkal barátkoztam. A Kira csacsival, például! Mai meg is vette, bent van az istállóban. Az az én szamaram, maj' ha kimegyünk, megmutatom neked. *Büszkélkedik cserfesen. De most valami sátorba mennek, ami titkos. Hát jó.* Mennyünk felőlem. Én el nem mondom, nyugi. *Azért ha valami rémisztő vagy veszélyes, csak muszáj lesz Maihoz menni, akár megígérte, akár nem. Ő biztos nem hagyná, hogy baja legyen. De addig is van kardja, csak nem lesz akkora baj.* Na mi az? Mutassad.
*Hát ez komoly építészmunka itt, kérem. Egészen elámul rajta, hogy mennyire ügyes dolgokat találtak ki ezzel a Trilli-izékével. Nem hallotta jól, mert túl sok minden történt, csak annyit jegyzett meg, hogy ez egy rendes név, nem úgy, mint a Szikra. Aztán kiderül az is, hogy egy nagy fiú tartozik hozzá, nem babázni fognak vagy papásmamásozni, vagy mi a búbánatot csinál több lány egyszerre. Bele se mert gondolni. Még ő lett volna a kisbaba vagy tudja is ő. Így viszont lehet, ami szeret, lovag. Bátran megveti a lábát, rácsap a kard markolatára, hetykén megigazítja a piszkos sapkáját, úgy, vagányul köszön, hátha sikerül jó benyomást tennie a legénykére, amint meglátja, és nem vívja ki maga ellen egyből a sorsot.*
- Szevasz. A piacról jöttem.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.09 20:06:48
*Rellan megkönnyebbül, hogy Mai nem akarja tőle elvenni a Villámot, mert akkor valószínűleg nem is maradna itt. Vagy a Villám, vagy menni kell, ez van. A könnye is azért csordult ki, mert belegondolt, hogy sok mindenről kellene lemondania ezért a fontos fegyverért, és már annyi jóval kecsegtetett ez a ház. Tea, étel, játékok, Mai, rossz lenne veszni hagyni.*
- Akkor jó, ha nem veszed el. Nem fogok vele lekardozni senkit. *Ígéri meg Mainak a biztonság kedvéért. Olyat máskor se csinált igazából, még akkor se, amikor a nagyobb fiúkkal veszekedett. Főleg, mert megcsapkodták volna vele, az meg fájt volna nagyon. Inkább eldugta a ponyva alá előlük. De gyakorolni így is volt ideje a nagy magányában bőven, ezért nagyon büszkén is feszít vele, nincs miért szégyenkeznie a kis lovagnak, ahogy a fegyver markolatára támasztja a kezét, mint az igazi nagy szakállas harcosok a piacon.
Erre a Szikra meg ideges lesz amiatt, hogy nem érti a nevét. Ezek a lányok!*
- Jóvanna te Szikra! *Dörmögi maga elé kicsit röstellve a dolgot.* Nem kell úgy főkapni a vizet. Maj' megvívok veled miatta, ha szeretnél. *A lovagok így rendezik a nézeteltéréseiket, meg ezzel megoldódik az is, hogy Szikra nem érzi igazságosnak a dolgot, neki lehet fegyvere, őneki meg nem. Majd talál valamit, eszkábál neki is, vagy hátha van eleve. Ő szeretne játékból vívni. Jó lenne egyszer már valakivel rendesen kardozósat játszani.
Közben Szikra elmeséli, mit csinált a piacon. Hát, elég ügyes lehetett, ha Rellan sose látta. Persze a kisfiú is bizonygatni akarja a saját tehetségét.*
- Én kevés kétlábúval voltam jóban. Főleg az állatokkal barátkoztam. A Kira csacsival, például! Mai meg is vette, bent van az istállóban. Az az én szamaram, maj' ha kimegyünk, megmutatom neked. *Büszkélkedik cserfesen. De most valami sátorba mennek, ami titkos. Hát jó.* Mennyünk felőlem. Én el nem mondom, nyugi. *Azért ha valami rémisztő vagy veszélyes, csak muszáj lesz Maihoz menni, akár megígérte, akár nem. Ő biztos nem hagyná, hogy baja legyen. De addig is van kardja, csak nem lesz akkora baj.* Na mi az? Mutassad.
*Hát ez komoly építészmunka itt, kérem. Egészen elámul rajta, hogy mennyire ügyes dolgokat találtak ki ezzel a Trilli-izékével. Nem hallotta jól, mert túl sok minden történt, csak annyit jegyzett meg, hogy ez egy rendes név, nem úgy, mint a Szikra. Aztán kiderül az is, hogy egy nagy fiú tartozik hozzá, nem babázni fognak vagy papásmamásozni, vagy mi a búbánatot csinál több lány egyszerre. Bele se mert gondolni. Még ő lett volna a kisbaba vagy tudja is ő. Így viszont lehet, ami szeret, lovag. Bátran megveti a lábát, rácsap a kard markolatára, hetykén megigazítja a piszkos sapkáját, úgy, vagányul köszön, hátha sikerül jó benyomást tennie a legénykére, amint meglátja, és nem vívja ki maga ellen egyből a sorsot.*
- Szevasz. A piacról jöttem.
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.09 20:06:48
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-09 12:26:12
Üzenet elküldve: 2025-02-09 12:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
*Függetlenül attól, ami a vacsorán történt közöttük, továbbra is elmondható, hogy a legnagyobb biztonságban Morthimer úr mellett érzi magát. Mióta visszatért a városba, az ő támogatására mindig számíthatott, és úgy sejti, hogy a céljaik, gondolkodásmódjuk is egészen hasonló ahhoz, hogy megértsék egymást. Éppen ezért fogadja örömmel, ha a mindig következetes, hidegvérű kereskedő helyett olykor az igazi Orthus néz vissza rá a barna lélektükrein keresztül.
A rezidencia már hamarosan fel fog tűnni előttük, de addig is van még idejük beszélni egy keveset azokról a bizonyos gnóm mesterekről.*
- Ha rajtuk múlna, Arthenior-ból egy óriási fellegvár lett volna, hm? *kuncog lágyan. El tudja képzelni, hogy azok a tudósok, akik elképesztő találmányokkal büszkélkedhetnek, nem elégednek már meg egy egyszerű ház megtervezésével és építtetésével. Nem hibáztatja őket érte, jól tudja, hogy a munkába bele lehet fásulni. Ő maga is imád tanulni, de mikor a nap minden órájában így kellett tennie, egy idő után már nem élvezte.*
- A pénz nem elég motiváció a számukra? Ez meglepő. Mindenesetre igen, szívesen segédkeznék és tanulnék egy megbecsült mester mellett, ha volna rá lehetőségem. Hálás leszek Önnek, ha tényleg bemutat engem az egyiküknek. *Ám ez még a jövő zenéje. A szekér most bekanyarodik a hamarosan már Aranyszarvas Árvaház névre hallgató épület kapuján, és hamarosan megáll. Ha most is kap segítséget a bakról való leszálláshoz, azt elfogadja, és úgy lép le a szekérről.*
- Nos, Morthimer úr! Hálásan köszönöm a mai segítségét! Ön nélkül nem sikerült volna, vagy nem így. Azt mondta, hogy nem vár el érte cserébe fizetséget, de engedje meg, hogy felajánljam, ha bármiben tudok a segítségére lenni, örömmel állok a rendelkezésére! Még egyszer köszönöm! Jó éjszakát kívánok! *Elbúcsúzik még a férfitől, majd, ha már nincs miről beszélniük, akkor elindul a bejárat felé. Azon még nem gondolkozott, hogy szeretne-e bármilyen megnyitó ünnepséget szervezni az árvaház számára, de ha lesz ilyen, Morthimer úr egész biztosan díszvendég lesz. Ezen gondolkozik mosolyogva, majd a tölgyfaajtót kinyitva a hideg, télies udvarról belépve eltűnik az épületben.*
*Függetlenül attól, ami a vacsorán történt közöttük, továbbra is elmondható, hogy a legnagyobb biztonságban Morthimer úr mellett érzi magát. Mióta visszatért a városba, az ő támogatására mindig számíthatott, és úgy sejti, hogy a céljaik, gondolkodásmódjuk is egészen hasonló ahhoz, hogy megértsék egymást. Éppen ezért fogadja örömmel, ha a mindig következetes, hidegvérű kereskedő helyett olykor az igazi Orthus néz vissza rá a barna lélektükrein keresztül.
A rezidencia már hamarosan fel fog tűnni előttük, de addig is van még idejük beszélni egy keveset azokról a bizonyos gnóm mesterekről.*
- Ha rajtuk múlna, Arthenior-ból egy óriási fellegvár lett volna, hm? *kuncog lágyan. El tudja képzelni, hogy azok a tudósok, akik elképesztő találmányokkal büszkélkedhetnek, nem elégednek már meg egy egyszerű ház megtervezésével és építtetésével. Nem hibáztatja őket érte, jól tudja, hogy a munkába bele lehet fásulni. Ő maga is imád tanulni, de mikor a nap minden órájában így kellett tennie, egy idő után már nem élvezte.*
- A pénz nem elég motiváció a számukra? Ez meglepő. Mindenesetre igen, szívesen segédkeznék és tanulnék egy megbecsült mester mellett, ha volna rá lehetőségem. Hálás leszek Önnek, ha tényleg bemutat engem az egyiküknek. *Ám ez még a jövő zenéje. A szekér most bekanyarodik a hamarosan már Aranyszarvas Árvaház névre hallgató épület kapuján, és hamarosan megáll. Ha most is kap segítséget a bakról való leszálláshoz, azt elfogadja, és úgy lép le a szekérről.*
- Nos, Morthimer úr! Hálásan köszönöm a mai segítségét! Ön nélkül nem sikerült volna, vagy nem így. Azt mondta, hogy nem vár el érte cserébe fizetséget, de engedje meg, hogy felajánljam, ha bármiben tudok a segítségére lenni, örömmel állok a rendelkezésére! Még egyszer köszönöm! Jó éjszakát kívánok! *Elbúcsúzik még a férfitől, majd, ha már nincs miről beszélniük, akkor elindul a bejárat felé. Azon még nem gondolkozott, hogy szeretne-e bármilyen megnyitó ünnepséget szervezni az árvaház számára, de ha lesz ilyen, Morthimer úr egész biztosan díszvendég lesz. Ezen gondolkozik mosolyogva, majd a tölgyfaajtót kinyitva a hideg, télies udvarról belépve eltűnik az épületben.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-08 23:24:34
Üzenet elküldve: 2025-02-08 23:24:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Még nem igazán tudja hova tenni magában a tényt, hogy egy lehetséges új lakó érkezett a rezidenciára. Mondjuk Trylnor gondolatával is hamar megbarátkozott, sőt mi több egészen a fiú nyakára nőtt. Bár eddig nem vette észre ez zavarná a másikat, de hogy most egy másik fiúcska érkezett, aki méretéből fakadóan sokkalta kisebb mint Trylnor, sőt inkább hasonlít méretben Krizára, azt hiszi úgy hívják a legkisebb kétlábút akire a másik kettő folyton vigyázz, mert a múltkori kis húzása miatt azóta sem merték megkérni vigyázzon a picire.
Kíváncsian pislog továbbra is Rellanra, mert amaz továbbra is dugdossa azt a valamit a háta mögött. Nem érti mi lehet ennyire fontos számára, ám egy apró pillantást tud csak arra vetni, és lát is valamilyen formát de kivenni teljesen képtelen mert gyorsan betűri azt a fiúcska a zsebébe. Helyette pedig egy jó marék követ húz elő.*
-Uhum, bár ott a kereskedők nőnek össze vissza mint a gomba. Fura egy kert.
*Jegyzi meg egy vállrántással, számára az összes kereskedő egy kalap alá való, aki kiteszi az asztalra az árúját de nem akarják, hogy azt elvigyék. Akkor miért teszi ki mindenki szeme láttára? Sosem értette benne a logikát, de örült neki, mert könnyebb volt elvinni.*
-Hmm jó pár "hata"? *Néz kérdően Maira, jól mondja e, bár lehet, hogy a hat után talán hónap lenne? Nem biztos benne.* -Ott én mindig bujkáltam, senki nem látott csak amikor már futottam. Te biztos a többi kétlábúval játszhattál, azért nem láttál meg.
*Állapítja meg, mert bizony aktív volt ő a piac napi életében de lesben állva töltötte a legjavát a "prédára" várva. Ami a legtöbb esetben egy szép szaftos gyümölcs, vagy egy szép hosszú kolbász volt Deresnek.
Na ekkor egy pillanatra elreccsen benne a mécses. Mi az, hogy az nem rendes név? Hát maga egy tündér adta neki! Igen is az! Arcára hamar ki is ül a véleménye, és kis pofazacskója felpuffan mérgében.*
-Már pedig az! Egy szárnyas kétlábú adta nekem.
*Próbálhatja ugratni őt, de mivel saját neve sosem volt, és most, hogy végre tudhat egyet amit a sajátjának mondhat, el nem ereszti. Túlságosan fájó az számára, még ha nem is mutatja ki, hogy fogalma sincs arról ki is lehet ő valójában.
Mai szól közbe, és jól is teszi, mert Szikra felindultságát hamar le is lohasztja a nő mondandója. Mert így bizony akkor tud arról a botos esetről ami nem rég történt. A vöröslő fej, most nem azért vöröslik mert pipa lett, hanem mert szégyelli azt amit tett. Szikra legyen bármilyen önfejű, makacs vagy rosszcsont. Bántani senkit nem tudna akarattal, ezt Mai jól tudja.
Elismerően néz a fiún végig, amikor Mai is megemlíti, az utcán nőtt fel. Tudja jól maga is nem egyszerű. De megannyi utcagyereknek más és más a története, és a sorsa, vajon a fiúé mi lehet?
Hamar érkezik a válasz díszes tőrét illetően, szinte lelankad fülecskéje a hír hallatán, hogy egy jó darabig míg biztos nem fogja látni magánál.
Félrebillentett fejjel nézi, ahogy Mai feláll, végig simítja a fiú arcát és megnyugtatja, miszerint kardja nála marad. Ezt cseppent sem tartja jogosnak, de valóban, el kell ismernie. Az övé élesebb volt a fiúénál.*
-De hát. *Hamar eszébe jut, hogy ha ellenkezik csak rosszabb lesz, és tudja jól muszáj lesz pár "piros pontot" gyűjtenie Mainál, főleg a múltkori esete után.* -Rendben.
*Mondja végül megadva magát, megfordul és végignézi, ahogy Mai otthagyja őket a szobában, egy nagy sóhaj után fordul vissza Rellan felé.*
-Gyere.
*Majd odalép az ajtóhoz és kidugja a fejét, először is megvárja amíg Mai eltűnik a folyosóról, majd csak utána lép ki, hogy elvezesse a fiút, már ha az követi őt a szobája felé. Ha pedig így történik az ajtó elé érve fordul oda hozzá, és szigorú, komoly szemekkel villannak rá azok a méregzöld szemek.*
-Amit bent lesz nem mondhatod el senkinek! Ígérd meg!
*Mutatja fel mutató ujját a fiú orra előtt, és amíg amaz nem ígéri meg nem is vezeti tovább.
Majd ha a fiúcska így tesz, Szikra felnyúl a kilincshez és lassan nyitni kezdi azt az enyhén nyikorgó ajtót és betessékeli a fiút a szobájukba. Akinek egyből a szeme elé tárulhat az a hatalmas (már ami hatalmas a gyerekeknek), rögtönzött sátor bunker amit Trylnor a mai nap folyamán felhúztak. A lepedők magasra vannak szegve a székeken tábláján, kötelek tartják egybe az egészet, és különböző eszközök, kalapács, vödör, cipők vagy nagyobb kavicsok súlyozzák le lepedők végét, hogy feszüljenek és ne rogyjanak össze.*
-Trylnor megjöttem, Mai hozott egy fiút. Rellan a neve.
*Be is csukja az ajtót mondandója közben, majd be is hatol a kis sátor birodalomba a fiúval együtt, egészen addig amíg meg nem pillantják Trylnort.*
*Még nem igazán tudja hova tenni magában a tényt, hogy egy lehetséges új lakó érkezett a rezidenciára. Mondjuk Trylnor gondolatával is hamar megbarátkozott, sőt mi több egészen a fiú nyakára nőtt. Bár eddig nem vette észre ez zavarná a másikat, de hogy most egy másik fiúcska érkezett, aki méretéből fakadóan sokkalta kisebb mint Trylnor, sőt inkább hasonlít méretben Krizára, azt hiszi úgy hívják a legkisebb kétlábút akire a másik kettő folyton vigyázz, mert a múltkori kis húzása miatt azóta sem merték megkérni vigyázzon a picire.
Kíváncsian pislog továbbra is Rellanra, mert amaz továbbra is dugdossa azt a valamit a háta mögött. Nem érti mi lehet ennyire fontos számára, ám egy apró pillantást tud csak arra vetni, és lát is valamilyen formát de kivenni teljesen képtelen mert gyorsan betűri azt a fiúcska a zsebébe. Helyette pedig egy jó marék követ húz elő.*
-Uhum, bár ott a kereskedők nőnek össze vissza mint a gomba. Fura egy kert.
*Jegyzi meg egy vállrántással, számára az összes kereskedő egy kalap alá való, aki kiteszi az asztalra az árúját de nem akarják, hogy azt elvigyék. Akkor miért teszi ki mindenki szeme láttára? Sosem értette benne a logikát, de örült neki, mert könnyebb volt elvinni.*
-Hmm jó pár "hata"? *Néz kérdően Maira, jól mondja e, bár lehet, hogy a hat után talán hónap lenne? Nem biztos benne.* -Ott én mindig bujkáltam, senki nem látott csak amikor már futottam. Te biztos a többi kétlábúval játszhattál, azért nem láttál meg.
*Állapítja meg, mert bizony aktív volt ő a piac napi életében de lesben állva töltötte a legjavát a "prédára" várva. Ami a legtöbb esetben egy szép szaftos gyümölcs, vagy egy szép hosszú kolbász volt Deresnek.
Na ekkor egy pillanatra elreccsen benne a mécses. Mi az, hogy az nem rendes név? Hát maga egy tündér adta neki! Igen is az! Arcára hamar ki is ül a véleménye, és kis pofazacskója felpuffan mérgében.*
-Már pedig az! Egy szárnyas kétlábú adta nekem.
*Próbálhatja ugratni őt, de mivel saját neve sosem volt, és most, hogy végre tudhat egyet amit a sajátjának mondhat, el nem ereszti. Túlságosan fájó az számára, még ha nem is mutatja ki, hogy fogalma sincs arról ki is lehet ő valójában.
Mai szól közbe, és jól is teszi, mert Szikra felindultságát hamar le is lohasztja a nő mondandója. Mert így bizony akkor tud arról a botos esetről ami nem rég történt. A vöröslő fej, most nem azért vöröslik mert pipa lett, hanem mert szégyelli azt amit tett. Szikra legyen bármilyen önfejű, makacs vagy rosszcsont. Bántani senkit nem tudna akarattal, ezt Mai jól tudja.
Elismerően néz a fiún végig, amikor Mai is megemlíti, az utcán nőtt fel. Tudja jól maga is nem egyszerű. De megannyi utcagyereknek más és más a története, és a sorsa, vajon a fiúé mi lehet?
Hamar érkezik a válasz díszes tőrét illetően, szinte lelankad fülecskéje a hír hallatán, hogy egy jó darabig míg biztos nem fogja látni magánál.
Félrebillentett fejjel nézi, ahogy Mai feláll, végig simítja a fiú arcát és megnyugtatja, miszerint kardja nála marad. Ezt cseppent sem tartja jogosnak, de valóban, el kell ismernie. Az övé élesebb volt a fiúénál.*
-De hát. *Hamar eszébe jut, hogy ha ellenkezik csak rosszabb lesz, és tudja jól muszáj lesz pár "piros pontot" gyűjtenie Mainál, főleg a múltkori esete után.* -Rendben.
*Mondja végül megadva magát, megfordul és végignézi, ahogy Mai otthagyja őket a szobában, egy nagy sóhaj után fordul vissza Rellan felé.*
-Gyere.
*Majd odalép az ajtóhoz és kidugja a fejét, először is megvárja amíg Mai eltűnik a folyosóról, majd csak utána lép ki, hogy elvezesse a fiút, már ha az követi őt a szobája felé. Ha pedig így történik az ajtó elé érve fordul oda hozzá, és szigorú, komoly szemekkel villannak rá azok a méregzöld szemek.*
-Amit bent lesz nem mondhatod el senkinek! Ígérd meg!
*Mutatja fel mutató ujját a fiú orra előtt, és amíg amaz nem ígéri meg nem is vezeti tovább.
Majd ha a fiúcska így tesz, Szikra felnyúl a kilincshez és lassan nyitni kezdi azt az enyhén nyikorgó ajtót és betessékeli a fiút a szobájukba. Akinek egyből a szeme elé tárulhat az a hatalmas (már ami hatalmas a gyerekeknek), rögtönzött sátor bunker amit Trylnor a mai nap folyamán felhúztak. A lepedők magasra vannak szegve a székeken tábláján, kötelek tartják egybe az egészet, és különböző eszközök, kalapács, vödör, cipők vagy nagyobb kavicsok súlyozzák le lepedők végét, hogy feszüljenek és ne rogyjanak össze.*
-Trylnor megjöttem, Mai hozott egy fiút. Rellan a neve.
*Be is csukja az ajtót mondandója közben, majd be is hatol a kis sátor birodalomba a fiúval együtt, egészen addig amíg meg nem pillantják Trylnort.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-08 17:34:03
Üzenet elküldve: 2025-02-08 17:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Kezd felengedni a rátelepedett szorongató érzésből. Már nem szorít úgy a mellkasa, mikor rájön, hogy egyáltalán nem kell tartania attól, hogy ez a két gyerek összetalálkozik. Próbál a háttérbe húzódni, amennyire csak lehet és hagyja, hogy kibontakozzon a kettős. Éppen annyit szól csak bele a kis beszélgetésükbe, amennyit muszáj.
Hogy mennyi minden fér el egy gyerek zsebében, az megmosolyogtatja, de igazából nevetni támad kedve, amikor bevillan a kép, hogy nem csak zseb, hanem hajzuhatag is rejthet megannyi kincset. Talán nem köveket, de megfelelő mennyiségű sarat, fűszálat és gyógynövényt, azt igen. Szikrára néz, ahogy előtörnek az emlékek, hogy mennyi mindent is szedett ki a mostanra csinosan befont és puha hajkoronából.*
- Nem próbált tőlem lopni, de ő is ott élt kint.
* Andorellan hamar elárulja, hogy mennyi időt töltött ott kint. Nem sok tere van beszállni a diskurzusba, nem mintha bánná. Ideje lesz megnézni a triót is, akik a kertben játszanak minden bizonnyal, de rájuk fog esteledni hamar, így úgy dönt, hogy lassan átadja a terepet a lánynak. Persze érzi a vádlást a hangjában, csípőre is teszi a kezét, hogy aztán egy szúrós, de játékos pillantást vessen a szőkeségre. Majd Rellan kezdi el félteni a kincsét. Tökéletes, mert megvan az első közös pont, amin átrághatják magukat.*
- A te tüskéd élesebb annál, mint ami a kezedbe való. Nem mintha Rellanéhoz hasonló karddal nem vívtál volna a napokban. *Pislog párat édesen, utalva arra, hogy tud ő mindenről, csak módja nem volt még elbeszélgetni a leányzóval hosszasabban. Itt az ideje kicsit kárpótolni a rezidenciát azzal, hogy most kedves lesz és valakivel megfelelő módon bánik.*
- Nem veszem el. *Simít végig a fiúcska kobakján, majd Szikrához lép.*
- Szívem, megnézem a többieket, megkérhetlek, hogy mutasd be Trylnor-nak is?
*Ismét Rellan felé fordul.* - Itt leszek a közelben, Szikra megmutatja azt a sátrat, amiről beszélt. *Már ha létezik.* - Ha meguntátok, vagy bármit szeretnétek, csak gyertek le hozzám.
*Még azért végignéz a két kölykön, hogy nem-e túl nagy az ellenállás, de ahogy most fest a dolog, azt sem vennék észre, ha vissza sem jönne többé. Ezért végül kettesben is hagyja őket. Még ruhát is kell válogatnia a fiúcskának, szerezni ágyneműt, na meg ki tudja, még mit talál ki közben, hogy szükség lehet rá. Nyitva hagyja maga mögött az ajtót, hogy tudjon még fülelni a lépcsőn lefelé menet.*
*Kezd felengedni a rátelepedett szorongató érzésből. Már nem szorít úgy a mellkasa, mikor rájön, hogy egyáltalán nem kell tartania attól, hogy ez a két gyerek összetalálkozik. Próbál a háttérbe húzódni, amennyire csak lehet és hagyja, hogy kibontakozzon a kettős. Éppen annyit szól csak bele a kis beszélgetésükbe, amennyit muszáj.
Hogy mennyi minden fér el egy gyerek zsebében, az megmosolyogtatja, de igazából nevetni támad kedve, amikor bevillan a kép, hogy nem csak zseb, hanem hajzuhatag is rejthet megannyi kincset. Talán nem köveket, de megfelelő mennyiségű sarat, fűszálat és gyógynövényt, azt igen. Szikrára néz, ahogy előtörnek az emlékek, hogy mennyi mindent is szedett ki a mostanra csinosan befont és puha hajkoronából.*
- Nem próbált tőlem lopni, de ő is ott élt kint.
* Andorellan hamar elárulja, hogy mennyi időt töltött ott kint. Nem sok tere van beszállni a diskurzusba, nem mintha bánná. Ideje lesz megnézni a triót is, akik a kertben játszanak minden bizonnyal, de rájuk fog esteledni hamar, így úgy dönt, hogy lassan átadja a terepet a lánynak. Persze érzi a vádlást a hangjában, csípőre is teszi a kezét, hogy aztán egy szúrós, de játékos pillantást vessen a szőkeségre. Majd Rellan kezdi el félteni a kincsét. Tökéletes, mert megvan az első közös pont, amin átrághatják magukat.*
- A te tüskéd élesebb annál, mint ami a kezedbe való. Nem mintha Rellanéhoz hasonló karddal nem vívtál volna a napokban. *Pislog párat édesen, utalva arra, hogy tud ő mindenről, csak módja nem volt még elbeszélgetni a leányzóval hosszasabban. Itt az ideje kicsit kárpótolni a rezidenciát azzal, hogy most kedves lesz és valakivel megfelelő módon bánik.*
- Nem veszem el. *Simít végig a fiúcska kobakján, majd Szikrához lép.*
- Szívem, megnézem a többieket, megkérhetlek, hogy mutasd be Trylnor-nak is?
*Ismét Rellan felé fordul.* - Itt leszek a közelben, Szikra megmutatja azt a sátrat, amiről beszélt. *Már ha létezik.* - Ha meguntátok, vagy bármit szeretnétek, csak gyertek le hozzám.
*Még azért végignéz a két kölykön, hogy nem-e túl nagy az ellenállás, de ahogy most fest a dolog, azt sem vennék észre, ha vissza sem jönne többé. Ezért végül kettesben is hagyja őket. Még ruhát is kell válogatnia a fiúcskának, szerezni ágyneműt, na meg ki tudja, még mit talál ki közben, hogy szükség lehet rá. Nyitva hagyja maga mögött az ajtót, hogy tudjon még fülelni a lépcsőn lefelé menet.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-08 17:03:05
Üzenet elküldve: 2025-02-08 17:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan nem sok játékkal játszhatott eddig, legalább is mióta az eszét tudja, ezért általában kénytelen volt a kreativitására hagyatkozni. Neki azért a bábuk a legkülönlegesebbek, mert azokkal aztán tényleg azt lehet játszani, amit akar, olyan történetet találhat ki, ami neki tetszik. De azért a fagolyók meg más közös játékok ötlete is érdekes. Azok nála legfeljebb lavinák lehetnek a lovakkal, a tevéjével és katonákkal telepakolt csatatéren. Azonban az, mire használja őket, függ tőle, hogy milyen a társaság, és ha olyan, mint a fiúk a pajtában, hát... Akkor kevesebb lesz a játék, és több a monokli meg a sajgó, golyó alakú kék folt. Aztán megjelenik az a nála alig nagyobb lány, akit láthatóan Mai is kedvelhet, mert nagyon aranyosan viselkedik vele. Elég furán néz ki, beszél meg viselkedik, meg elf is valószínűleg, de amúgy „jó bőr” Rellan szerint. Becsületére legyen mondva, hogy ezt a kifejezést főleg a többi fiútól hallotta, ezért gyanús, hogy nem tudja, pontosan mit jelent. Kimondani meg a világért se meri, mert a pasasokat, akik ezt mondják lányokra, hol megpofozzák, hol meg nevetnek, és ő egyiket se szeretné jelenleg. Meg a tevéjét se akarja odaadni, egyelőre még biztos nem.*
- Hát nálam is van kő, szóval télleg kőkert. Nézd! *Gyorsan, bár elég ügyetlenül és feltűnően betömködi a zsebébe a tevét, és helyette kivesz sok követ. A tenyerén mutatja a lánynak, különböző színűek.* Elvehetsz, amennyit akarsz, mer' van még, ahonnét ez jött. Te mióta vagy itt? Mer' még nem láttalak, pedig én már... *Számol a piszkos ujjain.* Három éve az utcán vagyok, vagy mi. És ismerem az egész piacot. Izé. Kőkertet.
*A lányról közben az is kiderül, hogy lopni szokott, de hát ki nem? Ez nem igazán lepi meg Rellant. Az már inkább, hogy ilyen fura a neve. Ki is bukik belőle a mondandója.*
- Hát de az nem rendes név. Az csak ilyen utcai név. Mi a rendes neved? *Kérdezi, próbálja őt vidáman ugratni.*
*Az viszont nem tetszik neki, hogy állítólag elvették Szikrától vagy kitől a saját kardját. Felbámul Maira, ezúttal arcán a zavart gyanakvás látszik. Rámarkol a kis kard markolatára, már nem azért, hogy lekardozza Mait, hanem hogy ne vegyék el. Szemébe harcos láng helyett könnyek gyűlnek.*
- Én azt nem adom! *Mondja határozottan, és látszik, hogy nem tréfál: képes sírni is érte.*
*Rellan nem sok játékkal játszhatott eddig, legalább is mióta az eszét tudja, ezért általában kénytelen volt a kreativitására hagyatkozni. Neki azért a bábuk a legkülönlegesebbek, mert azokkal aztán tényleg azt lehet játszani, amit akar, olyan történetet találhat ki, ami neki tetszik. De azért a fagolyók meg más közös játékok ötlete is érdekes. Azok nála legfeljebb lavinák lehetnek a lovakkal, a tevéjével és katonákkal telepakolt csatatéren. Azonban az, mire használja őket, függ tőle, hogy milyen a társaság, és ha olyan, mint a fiúk a pajtában, hát... Akkor kevesebb lesz a játék, és több a monokli meg a sajgó, golyó alakú kék folt. Aztán megjelenik az a nála alig nagyobb lány, akit láthatóan Mai is kedvelhet, mert nagyon aranyosan viselkedik vele. Elég furán néz ki, beszél meg viselkedik, meg elf is valószínűleg, de amúgy „jó bőr” Rellan szerint. Becsületére legyen mondva, hogy ezt a kifejezést főleg a többi fiútól hallotta, ezért gyanús, hogy nem tudja, pontosan mit jelent. Kimondani meg a világért se meri, mert a pasasokat, akik ezt mondják lányokra, hol megpofozzák, hol meg nevetnek, és ő egyiket se szeretné jelenleg. Meg a tevéjét se akarja odaadni, egyelőre még biztos nem.*
- Hát nálam is van kő, szóval télleg kőkert. Nézd! *Gyorsan, bár elég ügyetlenül és feltűnően betömködi a zsebébe a tevét, és helyette kivesz sok követ. A tenyerén mutatja a lánynak, különböző színűek.* Elvehetsz, amennyit akarsz, mer' van még, ahonnét ez jött. Te mióta vagy itt? Mer' még nem láttalak, pedig én már... *Számol a piszkos ujjain.* Három éve az utcán vagyok, vagy mi. És ismerem az egész piacot. Izé. Kőkertet.
*A lányról közben az is kiderül, hogy lopni szokott, de hát ki nem? Ez nem igazán lepi meg Rellant. Az már inkább, hogy ilyen fura a neve. Ki is bukik belőle a mondandója.*
- Hát de az nem rendes név. Az csak ilyen utcai név. Mi a rendes neved? *Kérdezi, próbálja őt vidáman ugratni.*
*Az viszont nem tetszik neki, hogy állítólag elvették Szikrától vagy kitől a saját kardját. Felbámul Maira, ezúttal arcán a zavart gyanakvás látszik. Rámarkol a kis kard markolatára, már nem azért, hogy lekardozza Mait, hanem hogy ne vegyék el. Szemébe harcos láng helyett könnyek gyűlnek.*
- Én azt nem adom! *Mondja határozottan, és látszik, hogy nem tréfál: képes sírni is érte.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-06 17:41:52
Üzenet elküldve: 2025-02-06 17:41:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Nem csak Andorellan ácsorog hátra tett kézzel, Szikra is hasonlóan tartja kezeit, csak közben nyaka és teste nyúlik hol jobbra, hol balra elállva, hogy jobban felmérje a fiút, meg aztán azt, mit takargat ennyire a háta mögött. A legrosszabb rejtekhely mind közül. Bármit is próbál eltakarni előle. Elég egy kétlábúnak rászólnia, hogy tegye fel a kezeit, és máris kiszökik a titok. A fiúcskának még biztos van még tanulnia valója, ha ilyen kezdeti hibákat vét.
A felkiáltására a fiúnak szinte meg se rezzen, hiszen végre most nem őt kapták bármin is. Mint kiderült a fiúnak van valami dugdosni valója, majd később kideríti mi is az. Bár, a megállapítás, miszerint "Ó egy lány." Nem igazán tudja mire vélni.*
-Ó egy fiú?
*Kérdez vissza bátortalanul, talán ez valami új szokás amit még nem ismer?
Emellett pedig meglátja a kis tüskét is az oldalán. Olyan neki is van, vagyis volt. De Mai elkobozta tőle, nehogy valaki megsérüljön. Hiába könyörgött, hogy ő tud arra vigyázni.
A bemutatkozás is hamar érkezik, amire rikító szemei kíváncsian pislognak. Feje továbbra is érdeklődően dönti oldalra, így hosszú, fehér, fonott haja is jól látszódik, amit azóta már maga is dekorál, itt ott fakérgekből fonott masni szerűségekkel.
Mai szavaira megilletődötten bólint csak egyet. Megszokása, hogy az általa kitalált neveket használja, amik mások számára néha érthetetlenek, vagy csak alapos kobak töréssel tudnak csak rájönni mi is a jelentése.*
- Őt is azért kaptad el, mert lopni próbáld tőled?
*Mindenféle visszafogottság nélkül meri feltenni ezt a kérdést, mondhatni talán nyersen. Szemeivel pedig fel is méri Mai lábát, hátha a fiú is ejtett rajta valami kis sebet mint ő a saját tüskéjével. Bár belegondolva, azzal ami a fiú oldalán lóg, maximum a lábhálóját tudta volna csak elszaggatnia.
Közelebb is lép Rellan bemutatkozása után, kissé előre hajolva, egyik lábát a másik elé rakva, mint egy macska óvatos halk léptekkel közelíti meg. Nem igazán lehet mondani felé tornyosul, hiszen nem sokkal magasabb a fiúnál, de felméri őt jobbról is meg balról is. Sőt még a levegőbe is szimatol, ahogy Derestől is elvárná. Felismeri ezt az illatot. Az utca illata, meg talán valami más, étel talán? Sajnos akármennyire szeretné a szaglása nem olyan jó mint Deresnek, de az erdőben töltött ideje alatt, gondos figyelmet fordított érzékeire. Miután megvizsgálta alaposan a fiút, megszólal.*
-Szikra.
*Bólint hozzá is egyet. Büszke a nevére, hiszen egy repülő apró kétlábú adta neki.
Mai ismételt kérdésére, egy picit zökken ki, szemei a nőre villannak.*
-A szobánkban. Őrzi a. Sátrunkat. Igen.
*Mondja kisebb szünetekkel, ami sosem jelent jót. Mai ezt már biztosan tudja, hogy amikor Ő sandít az milyen. És akármennyire próbál ellene küzdeni, hogy ne bukjon le olyan könnyen. De azok a szúrós kék szemek, azóta is a hideg futkos a hátán. Inkább el is tereli a szót azzal, hogy hozzáfűzi saját gondolatát a játékokat illetően.*
-Igen, meg a többieknek is van ilyenjük.
*Mutat Rellan oldalán logó kardjára, amivel lovagosat játszanak.*
-De az én tüskémet "valaki" elvette tőlem.
*Hümment is egyet megjátszott sértődöttséggel, karjait keresztbe rakja, arcát pedig féloldalasan fel is szegi, fél szemét azonban nyitva tartja Main, hátha ezzel képes elterelni sunyiságáról a figyelmet. Szegényke mit sem sejtve, hogy Mainak mi is az igazi szándékai ezzel a kérdéssel.*
*Nem csak Andorellan ácsorog hátra tett kézzel, Szikra is hasonlóan tartja kezeit, csak közben nyaka és teste nyúlik hol jobbra, hol balra elállva, hogy jobban felmérje a fiút, meg aztán azt, mit takargat ennyire a háta mögött. A legrosszabb rejtekhely mind közül. Bármit is próbál eltakarni előle. Elég egy kétlábúnak rászólnia, hogy tegye fel a kezeit, és máris kiszökik a titok. A fiúcskának még biztos van még tanulnia valója, ha ilyen kezdeti hibákat vét.
A felkiáltására a fiúnak szinte meg se rezzen, hiszen végre most nem őt kapták bármin is. Mint kiderült a fiúnak van valami dugdosni valója, majd később kideríti mi is az. Bár, a megállapítás, miszerint "Ó egy lány." Nem igazán tudja mire vélni.*
-Ó egy fiú?
*Kérdez vissza bátortalanul, talán ez valami új szokás amit még nem ismer?
Emellett pedig meglátja a kis tüskét is az oldalán. Olyan neki is van, vagyis volt. De Mai elkobozta tőle, nehogy valaki megsérüljön. Hiába könyörgött, hogy ő tud arra vigyázni.
A bemutatkozás is hamar érkezik, amire rikító szemei kíváncsian pislognak. Feje továbbra is érdeklődően dönti oldalra, így hosszú, fehér, fonott haja is jól látszódik, amit azóta már maga is dekorál, itt ott fakérgekből fonott masni szerűségekkel.
Mai szavaira megilletődötten bólint csak egyet. Megszokása, hogy az általa kitalált neveket használja, amik mások számára néha érthetetlenek, vagy csak alapos kobak töréssel tudnak csak rájönni mi is a jelentése.*
- Őt is azért kaptad el, mert lopni próbáld tőled?
*Mindenféle visszafogottság nélkül meri feltenni ezt a kérdést, mondhatni talán nyersen. Szemeivel pedig fel is méri Mai lábát, hátha a fiú is ejtett rajta valami kis sebet mint ő a saját tüskéjével. Bár belegondolva, azzal ami a fiú oldalán lóg, maximum a lábhálóját tudta volna csak elszaggatnia.
Közelebb is lép Rellan bemutatkozása után, kissé előre hajolva, egyik lábát a másik elé rakva, mint egy macska óvatos halk léptekkel közelíti meg. Nem igazán lehet mondani felé tornyosul, hiszen nem sokkal magasabb a fiúnál, de felméri őt jobbról is meg balról is. Sőt még a levegőbe is szimatol, ahogy Derestől is elvárná. Felismeri ezt az illatot. Az utca illata, meg talán valami más, étel talán? Sajnos akármennyire szeretné a szaglása nem olyan jó mint Deresnek, de az erdőben töltött ideje alatt, gondos figyelmet fordított érzékeire. Miután megvizsgálta alaposan a fiút, megszólal.*
-Szikra.
*Bólint hozzá is egyet. Büszke a nevére, hiszen egy repülő apró kétlábú adta neki.
Mai ismételt kérdésére, egy picit zökken ki, szemei a nőre villannak.*
-A szobánkban. Őrzi a. Sátrunkat. Igen.
*Mondja kisebb szünetekkel, ami sosem jelent jót. Mai ezt már biztosan tudja, hogy amikor Ő sandít az milyen. És akármennyire próbál ellene küzdeni, hogy ne bukjon le olyan könnyen. De azok a szúrós kék szemek, azóta is a hideg futkos a hátán. Inkább el is tereli a szót azzal, hogy hozzáfűzi saját gondolatát a játékokat illetően.*
-Igen, meg a többieknek is van ilyenjük.
*Mutat Rellan oldalán logó kardjára, amivel lovagosat játszanak.*
-De az én tüskémet "valaki" elvette tőlem.
*Hümment is egyet megjátszott sértődöttséggel, karjait keresztbe rakja, arcát pedig féloldalasan fel is szegi, fél szemét azonban nyitva tartja Main, hátha ezzel képes elterelni sunyiságáról a figyelmet. Szegényke mit sem sejtve, hogy Mainak mi is az igazi szándékai ezzel a kérdéssel.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-06 17:07:11
Üzenet elküldve: 2025-02-06 17:07:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Bár egyre inkább telepszik rá a nyugalom, a felszín alól néha mégis utat akar törni egy kis izgatottság, vagy talán félelem. Mert ha feljutnak a szobába, az lesz az egyik döntő szempont a másik maradni vágyását tekintve. Az még mondjuk hagyján, mert annak, aki még nem aludt sűrűn ágyban, maga lesz a palota még a viseletes bútordarab is, amit a várostól kaptak adományba. Na de ha a szobákig jutnak, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy találkoznak valamelyik gyermekkel, ami be kell vallani vízválasztó lesz. A fogadtatás, a szimpátia, az első összenézés. Egyik lurkótól sem félti igazán, de azért megeshet olykor, hogy valaki pont rosszkedvében lép eléjük, mert eltört a kedvenc játéka, vagy Szikrácska éppen halálos ítéletet mondott felette, festéktől pettyes ujjacskákkal. Egy ötévesnek nem volna jó első benyomás. De ez még várat magára, a szobában még mindig csak ketten vannak és csak figyeli az ámuldozó gyermeket. Látja ám, hiába a megjátszás, ami meg is mosolyogtatja a nőt.*
- Ugye? Talán nem lesz olyan kényelmetlen. Majd kipróbálod. *Halkan nevet fel, de aztán sor kerül arra is, hogy néhány játékot, ami a fiúnak talán kincsnek számít, megmutasson. Nem kell sok, már rá is veti magát a ládára Rellan, s meglel olyasmit is, aminek Mai talán a létezéséről sem tudott. Nem turkál ő sokat bábuk között, azt meghagyja a kisebbeknek.*
- Tényleg ugyanakkorák! *Mondja nagy boldogan ő is, mintha neki is számítana a tény. De valójában neki csak a gyerek öröme számít.* - Taníts meg, kérlek. Én ritkán játszok, akkor is csak a kertben a többi gyerekkel. Azt majd én tanítom meg neked. Fagolyókat kell… *Magyarázna, de akkor meghallja azt az édes hangot, amitől mindig melegség költözik a szívébe. Nem mintha most nem érezné ezt, de tudja fokozni a lány. Nem tudja sem folytatni, amit elkezdett, sem megszólalni, mert már hallja is azt az igen bölcs megállapítást, miszerint a kis vendégük egy lány. Az bizony. Mind közül a legszebb, legédesebb, legrosszcsontabb. *
- Gyere drágám, mutatkozz be. Bizony, a kőkertben találkoztunk. *Rellanra néz, úgy tűnik meg kellene magyaráznia a szó jelentését, mert nem mindig olyan egyértelmű, amit a kis elf mond.* - A piacra gondol. *Vigyorog és kissé jobban eluralkodik rajta is az izgatottság, bár kezdetnek nem rossz az, ami történik. Meg is fogan benne, hogy Szikrára bízza a fiút, mégis első kézből tanulja meg úgy, hogy milyen itt az élet. De azért még jól megnézi magának, hogy hogyan alakul a helyzet.*
- Éppen azt mutattam Rellannak, hogy milyen játékokat rejt a láda. De azt hiszem, te sokkal jobbakat is tudsz neki mutatni. Trylnor merre van?
*Szinte kérően tekint a lányra, bár nem felnőtt, hogy tudja azonnal, hogy mit szeretne, de szinte sugározza felé, hogy most nagy szükség lenne a segítségére, hogy a fiúcska jól érezze magát továbbra is.*
*Bár egyre inkább telepszik rá a nyugalom, a felszín alól néha mégis utat akar törni egy kis izgatottság, vagy talán félelem. Mert ha feljutnak a szobába, az lesz az egyik döntő szempont a másik maradni vágyását tekintve. Az még mondjuk hagyján, mert annak, aki még nem aludt sűrűn ágyban, maga lesz a palota még a viseletes bútordarab is, amit a várostól kaptak adományba. Na de ha a szobákig jutnak, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy találkoznak valamelyik gyermekkel, ami be kell vallani vízválasztó lesz. A fogadtatás, a szimpátia, az első összenézés. Egyik lurkótól sem félti igazán, de azért megeshet olykor, hogy valaki pont rosszkedvében lép eléjük, mert eltört a kedvenc játéka, vagy Szikrácska éppen halálos ítéletet mondott felette, festéktől pettyes ujjacskákkal. Egy ötévesnek nem volna jó első benyomás. De ez még várat magára, a szobában még mindig csak ketten vannak és csak figyeli az ámuldozó gyermeket. Látja ám, hiába a megjátszás, ami meg is mosolyogtatja a nőt.*
- Ugye? Talán nem lesz olyan kényelmetlen. Majd kipróbálod. *Halkan nevet fel, de aztán sor kerül arra is, hogy néhány játékot, ami a fiúnak talán kincsnek számít, megmutasson. Nem kell sok, már rá is veti magát a ládára Rellan, s meglel olyasmit is, aminek Mai talán a létezéséről sem tudott. Nem turkál ő sokat bábuk között, azt meghagyja a kisebbeknek.*
- Tényleg ugyanakkorák! *Mondja nagy boldogan ő is, mintha neki is számítana a tény. De valójában neki csak a gyerek öröme számít.* - Taníts meg, kérlek. Én ritkán játszok, akkor is csak a kertben a többi gyerekkel. Azt majd én tanítom meg neked. Fagolyókat kell… *Magyarázna, de akkor meghallja azt az édes hangot, amitől mindig melegség költözik a szívébe. Nem mintha most nem érezné ezt, de tudja fokozni a lány. Nem tudja sem folytatni, amit elkezdett, sem megszólalni, mert már hallja is azt az igen bölcs megállapítást, miszerint a kis vendégük egy lány. Az bizony. Mind közül a legszebb, legédesebb, legrosszcsontabb. *
- Gyere drágám, mutatkozz be. Bizony, a kőkertben találkoztunk. *Rellanra néz, úgy tűnik meg kellene magyaráznia a szó jelentését, mert nem mindig olyan egyértelmű, amit a kis elf mond.* - A piacra gondol. *Vigyorog és kissé jobban eluralkodik rajta is az izgatottság, bár kezdetnek nem rossz az, ami történik. Meg is fogan benne, hogy Szikrára bízza a fiút, mégis első kézből tanulja meg úgy, hogy milyen itt az élet. De azért még jól megnézi magának, hogy hogyan alakul a helyzet.*
- Éppen azt mutattam Rellannak, hogy milyen játékokat rejt a láda. De azt hiszem, te sokkal jobbakat is tudsz neki mutatni. Trylnor merre van?
*Szinte kérően tekint a lányra, bár nem felnőtt, hogy tudja azonnal, hogy mit szeretne, de szinte sugározza felé, hogy most nagy szükség lenne a segítségére, hogy a fiúcska jól érezze magát továbbra is.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-06 16:32:36
Üzenet elküldve: 2025-02-06 16:32:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellannak nagyon tetszik ez a hely. Nem tudja, miért, de remek előérzete van a jövőjével kapcsolatban, és Mait is kifejezetten megkedvelte a beszélgetésük után. Csupa szép dolgot mond a kisfiúról, például azt állítja, hogy okos. A fene se tudja, mikor mondtak rá ilyet utoljára. Meg különben is, a mesében a banya, aki megette a gyerekeket vagy mi, öreg volt és csúnya, Mai meg fiatal és szép. Nem lesz itt semmi gond. Meg érdemes is vele jóban lenni, mert azt mondja, ő itt a főnök.
Aztán megmásszák az ijesztő lépcsőt, és hirtelen egy magas emeleten találja magát. Mögöttük a mélység tátong, de a folyosó szép, meg van valami ágy is mutatóba, az is jól néz ki, olyan urasan. Rellan egyelőre csak áll, megszeppenve, zsebre vágott kézzel nézi a sok bútort.*
- Nem is olyan vészes. *Von vállat tettetett flegmasággal, de megmoccanni nem mer. Nem tudja, mihez kezdjen, mihez szoktak ezek az úrfik, akik puha ágyban alszanak. Egyelőre emészti a hallottakat, meg az előző sült kolbászt, amíg nem terelődik a szó a játékokra. Itt felcsillan a szeme, felkapja és Maira csodálkozik.* Játékok? Hol, hol, hol? *Kérdezi izgatottan, és nyargal Mai után, ő is bele akar lesni a ládába. Amit pedig ott lát, az teljesen lenyűgözi, van ott minden, még falovacskák is.*
- Nézd! *Mutatja a kisfiú Mainak nagy lelkesen, és a falovacskák mellé tartja a tevét.* Ugyanakkorák! Te mit szoktál játszani, Mai? Megtanítsalak?
*Már éppen nyúlna a következő játékokért, hogy azokat is közelről szemügyre vegye, mikor nyikorgás hallatszik, és hirtelen a semmiből ott terem egy lány. A koszos kisfiú ijedtében nagyot csuklik, aztán az első ösztönétől hajtva a háta mögé rejti a kis tevét, nehogy a jövevény elvegye tőle. Ezen kívül egy rövidke, viseltes seprűnyél van az övébe tűzve, amit egy madzaggal és egy ráerősített másik bottal kard alakúra formált.*
- Ó, egy lány! *Kiáltja. Hangjából nem ijedtség, sokkal inkább megkönnyebbülés hallatszik, mert lányok még soha nem agyabugyálták el, fiúk viszont annál többször. Maira pillant megerősítésként, de ha ő nem lepődik meg a jövevénytől, megpróbál a nő kedvéért ennél kedvesebb is lenni.* Szia, én vagyok Rellan. Te ki vagy? *A tevét továbbra is a háta mögött rejtegeti. Azért nem úgy van az.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.06 16:34:12
*Rellannak nagyon tetszik ez a hely. Nem tudja, miért, de remek előérzete van a jövőjével kapcsolatban, és Mait is kifejezetten megkedvelte a beszélgetésük után. Csupa szép dolgot mond a kisfiúról, például azt állítja, hogy okos. A fene se tudja, mikor mondtak rá ilyet utoljára. Meg különben is, a mesében a banya, aki megette a gyerekeket vagy mi, öreg volt és csúnya, Mai meg fiatal és szép. Nem lesz itt semmi gond. Meg érdemes is vele jóban lenni, mert azt mondja, ő itt a főnök.
Aztán megmásszák az ijesztő lépcsőt, és hirtelen egy magas emeleten találja magát. Mögöttük a mélység tátong, de a folyosó szép, meg van valami ágy is mutatóba, az is jól néz ki, olyan urasan. Rellan egyelőre csak áll, megszeppenve, zsebre vágott kézzel nézi a sok bútort.*
- Nem is olyan vészes. *Von vállat tettetett flegmasággal, de megmoccanni nem mer. Nem tudja, mihez kezdjen, mihez szoktak ezek az úrfik, akik puha ágyban alszanak. Egyelőre emészti a hallottakat, meg az előző sült kolbászt, amíg nem terelődik a szó a játékokra. Itt felcsillan a szeme, felkapja és Maira csodálkozik.* Játékok? Hol, hol, hol? *Kérdezi izgatottan, és nyargal Mai után, ő is bele akar lesni a ládába. Amit pedig ott lát, az teljesen lenyűgözi, van ott minden, még falovacskák is.*
- Nézd! *Mutatja a kisfiú Mainak nagy lelkesen, és a falovacskák mellé tartja a tevét.* Ugyanakkorák! Te mit szoktál játszani, Mai? Megtanítsalak?
*Már éppen nyúlna a következő játékokért, hogy azokat is közelről szemügyre vegye, mikor nyikorgás hallatszik, és hirtelen a semmiből ott terem egy lány. A koszos kisfiú ijedtében nagyot csuklik, aztán az első ösztönétől hajtva a háta mögé rejti a kis tevét, nehogy a jövevény elvegye tőle. Ezen kívül egy rövidke, viseltes seprűnyél van az övébe tűzve, amit egy madzaggal és egy ráerősített másik bottal kard alakúra formált.*
- Ó, egy lány! *Kiáltja. Hangjából nem ijedtség, sokkal inkább megkönnyebbülés hallatszik, mert lányok még soha nem agyabugyálták el, fiúk viszont annál többször. Maira pillant megerősítésként, de ha ő nem lepődik meg a jövevénytől, megpróbál a nő kedvéért ennél kedvesebb is lenni.* Szia, én vagyok Rellan. Te ki vagy? *A tevét továbbra is a háta mögött rejtegeti. Azért nem úgy van az.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.06 16:34:12
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-05 22:26:50
Üzenet elküldve: 2025-02-05 22:26:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Vékonyka angyali kuncogása tölti be szobájukat. Na jó. Meg kicsit talán a folyosót is. Trylnor eltűnése aggasztotta őt egy teljes napig, mindenhol kereste a fiút, a padlástól kezdve a pajtáig, a pincétől a kertben lévő fa koronájáig. Minden tüzetesen átvizsgált, de a fiút nem találta. Már már kezdte azt hinni, hogy a fiút végleg elvesztette és soha nem fogja látni többi. Már majdnem elment volna Maihoz, krokodil könnyekkel panaszkodni, hogy az ő kis, nem túl szőke hercege eltűnt és nem tér vissza.
Azonban alábecsülte a fiút, ugyanis visszatért. Kicsit csapzottan, fáradtan és titkolódzóan. Szemeit persze ezt egyből megütötte. Tudja jól azt ha valaki sandít, mert ő is napjában legalább háromszor ha megteszi.
Hamar ki is derült, hogy miért takargatta azt a csomagot a fiú. Még szerencse, hogy Mai akkor nem volt otthon, így képes volt visszasurranni szinte észrevétlenül.
Csodák csodájára, a csomagocska kisebb mocorgásuk után kibontakozott, és meglátta benne az új apróságot.
Örömében fel is kiáltott.* -Egy setten! *Mondta vigyorogva Trylnornak. Egy újabb szobatárs, csak Deres meg ne találja. Ő sosem szerette ezeket, mindig megugatta sőt megkergette őket. De majd elmagyarázza barátjának, hogy ő is egy árva, mint ők, aki ide tartozik. Hamar ki is alakított neki egy helyet Trylnor amiben ő persze készségesen segített ahol tudott. Azóta így hármasban élik életüket a Rezidencián.
A mai nap sem kivétel. Úgy döntöttek, nem csatlakoznak a többi fiatalhoz. Megint. Aminek ő kifejezetten örül. Szereti ha Trylnor figyelme csak rá szegeződik. Szereti látni, ahogy mosolyog, hallani, ahogy nevet. Arról nem is beszélve, hogy éjjelente miután Mai ellenőrzi őket a takarodó után, mindig a másik ágyába surran át. Vele valamiért jobb aludni, biztonságban érzi magát a fiú mellett, otthonosabbnak. Képtelen megfogalmazni magában a miérteket. Azóta Deres sem járt a szobában, mondjuk jobb is a kis jószág miatt. De attól függetlenül nem hanyagolja el bundás barátját sem. Valamikor biztos majd fog vele is aludni, majd Trylnort is rábeszéli, hogy tartson vele. Jó móka lesz.
Na de, úgy döntöttek, hogy ma sátrat fognak építeni ami akkora lesz mint a szoba. Sőt sátor lesz sátorban! Ehhez pedig Szikra hozott is, valószínűleg Trylnor segítségével ehhez szükséges eszközöket amiket találtak a raktárban. Seprűnyél, vödör, kalapács, sok lepedő, és kötelet is hozott. Pusztán abban reménykedik senki nem szeretne most vizet meríteni a kútból, mert bizony kötél nélkül nehéz lesz. Sőt még két széket is felhoztak az aprólékok, hogy mint oszlop szolgáljon a szoba közepén a lepedők tartásában.
Szikra nem rest, ügyesen használja fel az adott tárgyakat arra, hogy hol nehezékként, hol pedig tartó elemként szolgáljanak azok. Arra is ügyelt, hogy az ajtót pont ki lehessen nyitni. Így a remekmű még véletlenül sem fog összeomlani egy óvatlan betolakodótól aki rájuk rontva ledöntené az egészet.
Szépen megmutatta Trylnornak, középre kell a szekrény, az ablak és az ajtó elé a két szék. A lepedőket pedig ezek fogják tartani a magasban. Az ágyra pedig kikötik a lepedő másik végét. Így egy szép nagy sátor lesz az egész szoba.
Ebben ficánkolnak, kergetőznek. Szikra igyekszik szépíteni, és megerősíteni, a köteleket igazgatja. Amikor is fülei aprókat rándulnak egy ismerős, és egy ismeretlen hang hallatán.*
-Shh!
*Csitítja gyorsan el Trylnort. Majd folytatja a hallgatózást.*
-Mai!
*Szólal fel, de most nem öröm ittasan, inkább riadtan. Ugyanis, ha jól tudja, Trylnor azóta se mutatta be új szerzeményét a nőnek.*
-Bújtasd el, jön!
*És már szedi is lábait át újonnan alkotott sátorukon, kibújik a bejáratnál és fülét az ajtóra tapasztja.
Igen most már biztos, ez Mai, és még valaki. Egy ismeretlen hang.
Kíváncsisága hamar túl tesz rajta, szeretné tudni mégis ki lehet ez az ismeretlen. Kis keze rá is szorul kilincsre, és lassan kezdi azt húzni. Amaz pedig nagyon halk, vékonyka kis nyikorgásokkal adja meg magát. Akár besurranó tolvaj is lehetne. De Mai nem hagyná. Engedi is az ajtót, de hamar kilép rajta, nehogy Setten végül meggondolja magát, és megelőzze, ha netán Trylnor nem tartja a kezében.
Persze ismét mezítláb van, hogy máshogy lehetne, ha nem úgy. Számára így kényelmes, mert így tud igazán hangtalanul osonni át az egész Rezidencián. Most is így teszi, óvatos léptekkel közelíti meg a hang forrását. Mint egy óvatos őzgida, teszi egyik puha praclit a másik után.
Hamar oda is ér az ajtóhoz, de nem lép ki mögüle egyből. Pusztán fél szemmel néz ki, ujjai pedig óvatosan szorulnak rá a nyitott ajtó peremére. Szemei egyből megakadnak a jövevényen. Nem az itteni gyerekek egyike, valaki új. Maival a szobában. Őt is elkapták volna? Vagy magától érkezett? A ruházatát is megnézi, nem tűnik sokkal különbözőnek mint a többi utcagyerektől akiket akkor látott mikor ő rohangált azokon a köveken. De mintha ismerősnek tűnne számára, biztos látta már őt valahol de hol? Talán a kőkertben? Lehet, ott gyakran járt, sőt a kereskedők között még híre is ment a kolbász tolvaj farkaskutyás suhancnak. Még szerencse nem akkora, hogy a városőrséget riasszák miatta. Végül vékonyka kis alakját, csak megmutatja, hangtalanul lép ki az ajtó mögül, valahogy húznia kell az időt, hogy Trylnor elrejtse Settent, nem ücsöröghet és bámulhat, cselekednie kell.*
-Te is a kőkertből jöttél?
*Szólal fel vékonyka kis hangja a semmiből a kettő háta mögül, gyönyörű rikító zöld szemeit pedig a fiún tartja őt vizslatva. Fejét kíváncsian oldalra döntve. Arcán híres széles mosolya most nem látszik, de a kíváncsiság sugárzik belőle. Saját maga pedig a kibontakozott, kócos, fonott tincseivel szépeleg. Ruhácskája pedig az amúgy is használtnál használtabbnak tűnik. Egyszerű zöldes barnás színű egybe ruha egyszerű szabással. Piszkosnak nem mondható, de erősen gyűrött a sok játszadozástól.*
*Vékonyka angyali kuncogása tölti be szobájukat. Na jó. Meg kicsit talán a folyosót is. Trylnor eltűnése aggasztotta őt egy teljes napig, mindenhol kereste a fiút, a padlástól kezdve a pajtáig, a pincétől a kertben lévő fa koronájáig. Minden tüzetesen átvizsgált, de a fiút nem találta. Már már kezdte azt hinni, hogy a fiút végleg elvesztette és soha nem fogja látni többi. Már majdnem elment volna Maihoz, krokodil könnyekkel panaszkodni, hogy az ő kis, nem túl szőke hercege eltűnt és nem tér vissza.
Azonban alábecsülte a fiút, ugyanis visszatért. Kicsit csapzottan, fáradtan és titkolódzóan. Szemeit persze ezt egyből megütötte. Tudja jól azt ha valaki sandít, mert ő is napjában legalább háromszor ha megteszi.
Hamar ki is derült, hogy miért takargatta azt a csomagot a fiú. Még szerencse, hogy Mai akkor nem volt otthon, így képes volt visszasurranni szinte észrevétlenül.
Csodák csodájára, a csomagocska kisebb mocorgásuk után kibontakozott, és meglátta benne az új apróságot.
Örömében fel is kiáltott.* -Egy setten! *Mondta vigyorogva Trylnornak. Egy újabb szobatárs, csak Deres meg ne találja. Ő sosem szerette ezeket, mindig megugatta sőt megkergette őket. De majd elmagyarázza barátjának, hogy ő is egy árva, mint ők, aki ide tartozik. Hamar ki is alakított neki egy helyet Trylnor amiben ő persze készségesen segített ahol tudott. Azóta így hármasban élik életüket a Rezidencián.
A mai nap sem kivétel. Úgy döntöttek, nem csatlakoznak a többi fiatalhoz. Megint. Aminek ő kifejezetten örül. Szereti ha Trylnor figyelme csak rá szegeződik. Szereti látni, ahogy mosolyog, hallani, ahogy nevet. Arról nem is beszélve, hogy éjjelente miután Mai ellenőrzi őket a takarodó után, mindig a másik ágyába surran át. Vele valamiért jobb aludni, biztonságban érzi magát a fiú mellett, otthonosabbnak. Képtelen megfogalmazni magában a miérteket. Azóta Deres sem járt a szobában, mondjuk jobb is a kis jószág miatt. De attól függetlenül nem hanyagolja el bundás barátját sem. Valamikor biztos majd fog vele is aludni, majd Trylnort is rábeszéli, hogy tartson vele. Jó móka lesz.
Na de, úgy döntöttek, hogy ma sátrat fognak építeni ami akkora lesz mint a szoba. Sőt sátor lesz sátorban! Ehhez pedig Szikra hozott is, valószínűleg Trylnor segítségével ehhez szükséges eszközöket amiket találtak a raktárban. Seprűnyél, vödör, kalapács, sok lepedő, és kötelet is hozott. Pusztán abban reménykedik senki nem szeretne most vizet meríteni a kútból, mert bizony kötél nélkül nehéz lesz. Sőt még két széket is felhoztak az aprólékok, hogy mint oszlop szolgáljon a szoba közepén a lepedők tartásában.
Szikra nem rest, ügyesen használja fel az adott tárgyakat arra, hogy hol nehezékként, hol pedig tartó elemként szolgáljanak azok. Arra is ügyelt, hogy az ajtót pont ki lehessen nyitni. Így a remekmű még véletlenül sem fog összeomlani egy óvatlan betolakodótól aki rájuk rontva ledöntené az egészet.
Szépen megmutatta Trylnornak, középre kell a szekrény, az ablak és az ajtó elé a két szék. A lepedőket pedig ezek fogják tartani a magasban. Az ágyra pedig kikötik a lepedő másik végét. Így egy szép nagy sátor lesz az egész szoba.
Ebben ficánkolnak, kergetőznek. Szikra igyekszik szépíteni, és megerősíteni, a köteleket igazgatja. Amikor is fülei aprókat rándulnak egy ismerős, és egy ismeretlen hang hallatán.*
-Shh!
*Csitítja gyorsan el Trylnort. Majd folytatja a hallgatózást.*
-Mai!
*Szólal fel, de most nem öröm ittasan, inkább riadtan. Ugyanis, ha jól tudja, Trylnor azóta se mutatta be új szerzeményét a nőnek.*
-Bújtasd el, jön!
*És már szedi is lábait át újonnan alkotott sátorukon, kibújik a bejáratnál és fülét az ajtóra tapasztja.
Igen most már biztos, ez Mai, és még valaki. Egy ismeretlen hang.
Kíváncsisága hamar túl tesz rajta, szeretné tudni mégis ki lehet ez az ismeretlen. Kis keze rá is szorul kilincsre, és lassan kezdi azt húzni. Amaz pedig nagyon halk, vékonyka kis nyikorgásokkal adja meg magát. Akár besurranó tolvaj is lehetne. De Mai nem hagyná. Engedi is az ajtót, de hamar kilép rajta, nehogy Setten végül meggondolja magát, és megelőzze, ha netán Trylnor nem tartja a kezében.
Persze ismét mezítláb van, hogy máshogy lehetne, ha nem úgy. Számára így kényelmes, mert így tud igazán hangtalanul osonni át az egész Rezidencián. Most is így teszi, óvatos léptekkel közelíti meg a hang forrását. Mint egy óvatos őzgida, teszi egyik puha praclit a másik után.
Hamar oda is ér az ajtóhoz, de nem lép ki mögüle egyből. Pusztán fél szemmel néz ki, ujjai pedig óvatosan szorulnak rá a nyitott ajtó peremére. Szemei egyből megakadnak a jövevényen. Nem az itteni gyerekek egyike, valaki új. Maival a szobában. Őt is elkapták volna? Vagy magától érkezett? A ruházatát is megnézi, nem tűnik sokkal különbözőnek mint a többi utcagyerektől akiket akkor látott mikor ő rohangált azokon a köveken. De mintha ismerősnek tűnne számára, biztos látta már őt valahol de hol? Talán a kőkertben? Lehet, ott gyakran járt, sőt a kereskedők között még híre is ment a kolbász tolvaj farkaskutyás suhancnak. Még szerencse nem akkora, hogy a városőrséget riasszák miatta. Végül vékonyka kis alakját, csak megmutatja, hangtalanul lép ki az ajtó mögül, valahogy húznia kell az időt, hogy Trylnor elrejtse Settent, nem ücsöröghet és bámulhat, cselekednie kell.*
-Te is a kőkertből jöttél?
*Szólal fel vékonyka kis hangja a semmiből a kettő háta mögül, gyönyörű rikító zöld szemeit pedig a fiún tartja őt vizslatva. Fejét kíváncsian oldalra döntve. Arcán híres széles mosolya most nem látszik, de a kíváncsiság sugárzik belőle. Saját maga pedig a kibontakozott, kócos, fonott tincseivel szépeleg. Ruhácskája pedig az amúgy is használtnál használtabbnak tűnik. Egyszerű zöldes barnás színű egybe ruha egyszerű szabással. Piszkosnak nem mondható, de erősen gyűrött a sok játszadozástól.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-05 21:09:56
Üzenet elküldve: 2025-02-05 21:09:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Nem várt váratlan//
//Zárás//
*Szinte már ő sem emlékszik arra, miért is volt szükség arra a felesleges nagy felhajtásra Holdpihét és Derest illetően. Derest elkapta picit a játék heve, és ez a macskán csattant, aki lehet túlreagálva a helyzetet egy körmös pofont adhatott Deresnek ami elindíthatta a haragosabb morgást amitől már megijedtek. Így lett ez a kezdő mozgató rugója a kettőjük találkozásának.
Luninari szavai kissé megnyugtatják őt a környezettel kapcsolatban. Amitól egy nehézkes sóhaj hagyja el apró ajkait.*
- Huu, akkor jó.
*Biccent mellé egyet röviden, megjegyezve a másik szavait. Akkor majd lesznek csip-csipek. Talán majd ás egy nagy gödröt a brekegőknek is. Aztán mehet majd az erdei szerenád a Rezidencia kertjében éjjelente meg reggelente. Ami eszébe is jut erről, milyen vicces lenne egy brekegőt rejteni Alenia kisasszony szobájába, látszólagosan a nő nem mozog kényelmesen az állatok között. Vicces lenne őt is megtréfálni egyszer. Na de ehhez előbb egy brekegőt kell fognia.
Azonban szemei hirtelen nagyra tágulva izgatottsággal telien pislognak Luninarira.
Fákat tud növeszteni? El sem tudja hinni. Mégis hogyan? Hát azok olyan nagyok, és lassan nőnek. Mintha már évek, sőt évszázadok, sőt ezredek alatt ott vannak. Ő pedig képes növeszteni egyet néhány pillanat alatt? Szájából akaratlanul is kicsúszik egy izgatott sóhaj.*
-Vaaooo..
*Álla szinte a asztalra esik. Csoda, hogy a tányérra esve nem is veri le azt onnan.*
-De hát.. Hogy? Meg hát, olyan Waaoo ilyenek. Te meg csak sssuuuuu megnőnek?
*Izgatottságán persze ismét testi jeleit is adja. Kezével össze vissza hadonászik, azokat mutogatva hol Lunira, hol a földre, majd tágra nyitva mutatva a fák nagyságát. A holdsajt említését meg már meg se hallotta. Mindig is szerette a fákat, azokon csüngni és élvezni termésüket. Most pedig lehetősége lesz egy saját kis erdőt létrehozni a Rezidencia kertjében? Lehet nem is Alaver segítségét kéri majd meg a kertje elkészítésében hanem Luninarit aki egy varázscsettintésére kinöveszti majd a növényeit.
Miután sikerült összeszednie magát a hirtelen jött izgatottságból, és kezeinek szépsége, és úgy általánosságban véve a szépség mint fogalom igyekeznek társalogni, picit el is gondolkodik ezen. Tükröket is akkor látott igazán amikor a gyors vízben megmosta néha magát, vagy ivott. Most viszont napi szinten látja magát a kis pipere asztalánál amit a szobában használ mosakodáshoz. Valahogy a szépség számára, nem is igazán tudná megmondani. Magát szépnek tartja? Fogalma sincs, ezt Trylnor biztosan jobban megtudná mondani. Bár belegondolva, lehet nem is szép ő, hanem csúnya? És Trylnor hazudott volna neki? Mert hát mikor a szobában aznap este átöltöztek a fiú szemeit eltakarva fordult el. Lehet nem is szégyenlősség volt hanem mert képtelen volt elviselni a látványát? Na majd megkérdezi tőle, nem fogja ezt annyiban hagyni.*
-Nem tudom én sem. Azt tudom, hogy szükségem van rájuk. Mert szeretem Deres bundáját simogatni. Vagy fára kapaszkodni. Vagy meghúzni Trylnor haját.
*Kuncogja el magát egy pillanatra, majd kimerevedett szemekkel jelzi, hogy rájött arra ismét elszólta magát.*
-De csak azért mert szeretem ha rám figyel.
*Húzza össze magát kissé szégyenlősen, sőt mintha ki is pirulna arcocskája. Félne bevallani ezt, de szeret a fiú társaságában lenni.
Luninarival lehet ismét elszaladt a ló, de ezt a hasonlatot mintha most jobban értette volna. Vagy csak gyorsan tanul, és kezdi megszokni a másik részletes magyarázatait. Figyelmét jobban fókuszálja izgatottsága ellenére.*
-Igen, a holdak és a csillagok szépen. Éjjelente ők segítettek abban, hogy lássak az erdőben, vagy a kőházak között.
*Másnak is tetszenének? Emeli fel kezeit ismét maga elé. Ismét Trylnor jut eszébe, egy egyszerű összefüggés miatt. Ha Luninarinak tetszik a keze, lehet, hogy neki is? Na majd ezt is megkérdezi tőle. Kíváncsiságának csak az ég szabhat határt, azt pedig tudomása szerint nem kicsi. Hanem nagy!
Kinézetét tekintve, ő nem sokban különbözik Luninaritól. Bár a másik még magasabb nála, és vonalai nőiesebbek. Bőrük eltérő. Cilia töltött elég időt a napon így bőre ha nem is napbarnított, főleg mostani hideg időszak miatt. De sötétebb tónusú. Az idomok amik nőiességét fejeznék ki, pedig alig látszódnak meg rajta, mellkasán is éppen, hogy csak gömbölyödni kezdett. Vékonyságukban pedig szinte egyeznek. Most már, mert a kezdeti időszakban szegényke majdnem csont és bőr volt. Még jó, hogy a Mai szelte vastag kenyereket ette sokszor reggelire.
Ki hitte volna, hogy egy fiatal lányka tudja kényelmetlen helyzetbe keverni a másikat. Pedig őt nem vezérli más mint kíváncsisága. Hiszen a világra mindig nyitott szemekkel néz, hogy mindig meglásson abban valami érdekeset.*
- Akkor nem virág? Hmm. Akkor itt is van? Hol? A szekrényben? A polcon? Vagy azt szórtad a rántottádra?
*Igazából felteszi a kérdéseket, de olyan mintha csak magában próbálná a képet összerakni. Ugyanis lábaival megint rúgkapálni kezdett. Ami erős jelzés, hogy feneke be van sózva és mehetnéke van.
Az engedélyt pedig megkapta rá, még ha Luninari nem is mondta ki teljesen. A lehetőséget pedig nem fogja elszalasztani.
Szemei nagy csillogásba kezdenek, arcára pedig egy nagy mosoly derül. Le is teszi a villát a tányérra. Esze ágában sincs segítenie Luninarinak. Na nem azért mert lusta lenne, hanem mert a szokásokkal még nincsen teljesen tisztában. Számára az volt a megszokott, hogy gyorsan eszik, és már szaladnia is kell, mert vagy egy fadöntő lohol utána, vagy egy kereskedő a lopott erszény vagy kolbász miatt.*
-Én is örülök! Hozom majd Trylnort és Derest is!
*Pattan le a székről, és kezd el szélsebesen megindulni az ajtó felé. Majd azon kilépve, karját hirtelen kinyújtja, megkapaszkodva a félfán. Visszafordul Luninari felé, és egy tátott szájas vigyorral integet neki búcsúzásképpen.*
//Zárás//
*Szinte már ő sem emlékszik arra, miért is volt szükség arra a felesleges nagy felhajtásra Holdpihét és Derest illetően. Derest elkapta picit a játék heve, és ez a macskán csattant, aki lehet túlreagálva a helyzetet egy körmös pofont adhatott Deresnek ami elindíthatta a haragosabb morgást amitől már megijedtek. Így lett ez a kezdő mozgató rugója a kettőjük találkozásának.
Luninari szavai kissé megnyugtatják őt a környezettel kapcsolatban. Amitól egy nehézkes sóhaj hagyja el apró ajkait.*
- Huu, akkor jó.
*Biccent mellé egyet röviden, megjegyezve a másik szavait. Akkor majd lesznek csip-csipek. Talán majd ás egy nagy gödröt a brekegőknek is. Aztán mehet majd az erdei szerenád a Rezidencia kertjében éjjelente meg reggelente. Ami eszébe is jut erről, milyen vicces lenne egy brekegőt rejteni Alenia kisasszony szobájába, látszólagosan a nő nem mozog kényelmesen az állatok között. Vicces lenne őt is megtréfálni egyszer. Na de ehhez előbb egy brekegőt kell fognia.
Azonban szemei hirtelen nagyra tágulva izgatottsággal telien pislognak Luninarira.
Fákat tud növeszteni? El sem tudja hinni. Mégis hogyan? Hát azok olyan nagyok, és lassan nőnek. Mintha már évek, sőt évszázadok, sőt ezredek alatt ott vannak. Ő pedig képes növeszteni egyet néhány pillanat alatt? Szájából akaratlanul is kicsúszik egy izgatott sóhaj.*
-Vaaooo..
*Álla szinte a asztalra esik. Csoda, hogy a tányérra esve nem is veri le azt onnan.*
-De hát.. Hogy? Meg hát, olyan Waaoo ilyenek. Te meg csak sssuuuuu megnőnek?
*Izgatottságán persze ismét testi jeleit is adja. Kezével össze vissza hadonászik, azokat mutogatva hol Lunira, hol a földre, majd tágra nyitva mutatva a fák nagyságát. A holdsajt említését meg már meg se hallotta. Mindig is szerette a fákat, azokon csüngni és élvezni termésüket. Most pedig lehetősége lesz egy saját kis erdőt létrehozni a Rezidencia kertjében? Lehet nem is Alaver segítségét kéri majd meg a kertje elkészítésében hanem Luninarit aki egy varázscsettintésére kinöveszti majd a növényeit.
Miután sikerült összeszednie magát a hirtelen jött izgatottságból, és kezeinek szépsége, és úgy általánosságban véve a szépség mint fogalom igyekeznek társalogni, picit el is gondolkodik ezen. Tükröket is akkor látott igazán amikor a gyors vízben megmosta néha magát, vagy ivott. Most viszont napi szinten látja magát a kis pipere asztalánál amit a szobában használ mosakodáshoz. Valahogy a szépség számára, nem is igazán tudná megmondani. Magát szépnek tartja? Fogalma sincs, ezt Trylnor biztosan jobban megtudná mondani. Bár belegondolva, lehet nem is szép ő, hanem csúnya? És Trylnor hazudott volna neki? Mert hát mikor a szobában aznap este átöltöztek a fiú szemeit eltakarva fordult el. Lehet nem is szégyenlősség volt hanem mert képtelen volt elviselni a látványát? Na majd megkérdezi tőle, nem fogja ezt annyiban hagyni.*
-Nem tudom én sem. Azt tudom, hogy szükségem van rájuk. Mert szeretem Deres bundáját simogatni. Vagy fára kapaszkodni. Vagy meghúzni Trylnor haját.
*Kuncogja el magát egy pillanatra, majd kimerevedett szemekkel jelzi, hogy rájött arra ismét elszólta magát.*
-De csak azért mert szeretem ha rám figyel.
*Húzza össze magát kissé szégyenlősen, sőt mintha ki is pirulna arcocskája. Félne bevallani ezt, de szeret a fiú társaságában lenni.
Luninarival lehet ismét elszaladt a ló, de ezt a hasonlatot mintha most jobban értette volna. Vagy csak gyorsan tanul, és kezdi megszokni a másik részletes magyarázatait. Figyelmét jobban fókuszálja izgatottsága ellenére.*
-Igen, a holdak és a csillagok szépen. Éjjelente ők segítettek abban, hogy lássak az erdőben, vagy a kőházak között.
*Másnak is tetszenének? Emeli fel kezeit ismét maga elé. Ismét Trylnor jut eszébe, egy egyszerű összefüggés miatt. Ha Luninarinak tetszik a keze, lehet, hogy neki is? Na majd ezt is megkérdezi tőle. Kíváncsiságának csak az ég szabhat határt, azt pedig tudomása szerint nem kicsi. Hanem nagy!
Kinézetét tekintve, ő nem sokban különbözik Luninaritól. Bár a másik még magasabb nála, és vonalai nőiesebbek. Bőrük eltérő. Cilia töltött elég időt a napon így bőre ha nem is napbarnított, főleg mostani hideg időszak miatt. De sötétebb tónusú. Az idomok amik nőiességét fejeznék ki, pedig alig látszódnak meg rajta, mellkasán is éppen, hogy csak gömbölyödni kezdett. Vékonyságukban pedig szinte egyeznek. Most már, mert a kezdeti időszakban szegényke majdnem csont és bőr volt. Még jó, hogy a Mai szelte vastag kenyereket ette sokszor reggelire.
Ki hitte volna, hogy egy fiatal lányka tudja kényelmetlen helyzetbe keverni a másikat. Pedig őt nem vezérli más mint kíváncsisága. Hiszen a világra mindig nyitott szemekkel néz, hogy mindig meglásson abban valami érdekeset.*
- Akkor nem virág? Hmm. Akkor itt is van? Hol? A szekrényben? A polcon? Vagy azt szórtad a rántottádra?
*Igazából felteszi a kérdéseket, de olyan mintha csak magában próbálná a képet összerakni. Ugyanis lábaival megint rúgkapálni kezdett. Ami erős jelzés, hogy feneke be van sózva és mehetnéke van.
Az engedélyt pedig megkapta rá, még ha Luninari nem is mondta ki teljesen. A lehetőséget pedig nem fogja elszalasztani.
Szemei nagy csillogásba kezdenek, arcára pedig egy nagy mosoly derül. Le is teszi a villát a tányérra. Esze ágában sincs segítenie Luninarinak. Na nem azért mert lusta lenne, hanem mert a szokásokkal még nincsen teljesen tisztában. Számára az volt a megszokott, hogy gyorsan eszik, és már szaladnia is kell, mert vagy egy fadöntő lohol utána, vagy egy kereskedő a lopott erszény vagy kolbász miatt.*
-Én is örülök! Hozom majd Trylnort és Derest is!
*Pattan le a székről, és kezd el szélsebesen megindulni az ajtó felé. Majd azon kilépve, karját hirtelen kinyújtja, megkapaszkodva a félfán. Visszafordul Luninari felé, és egy tátott szájas vigyorral integet neki búcsúzásképpen.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-05 16:59:25
Üzenet elküldve: 2025-02-05 16:59:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Nem várt váratlan//
*Úgy tűnik, hogy nem csak az felejtődik el, hogy miért pont a kamrában talált rá a lányra, hanem korábbi szándéka ellenére az arctalan kérdése is hátrébb szorul a tudatában. Hiába tudja, hogy nyilván ravasz és kegyetlen istenről van szó, mégis annak ellenére, hogy nem mindenben értik meg egymást, ahogyan egyre többet beszélgetnek evés közben, egyszerűen kizárt dolognak tartja, hogy ennek a lánynak bármi köze is lehessen a sötét istenséghez, vagy úgy nagy általánosságban a gonoszsághoz.
Arra ugyan még mindig kíváncsi, hogy az arctalan kifejezést miért használta, de most már nem érzi fenyegetésnek, és inkább csak véletlen egybeesésnek gondolja, főleg, hogy a lány más dolgokra is furcsa, vagy legalábbis nem a szokásos szavakat használta az imént, így pedig az arctalan akár egy egyszerű férfi, vagy nő is lehetett, aki mondjuk a hideg miatt sálat, vagy kendőt viselt az arca előtt.
A nem szokványos szavakból mondjuk arra következtet, hogy Cilia valóban elhagyatva nőhetett fel az erdőben, ebbe pedig még csak belegondolni is iszonytató a számára. Mindennek a miértje és a hogyanja ugyan továbbra is rejtély marad, de mivel az előbb már újfent megbizonyosodott róla, hogy a gyerekek és ő kicsit más nyelvet beszélnek, úgy dönt, hogy inkább nem téved elsőnek is túlságosan ingoványosnak látszó talajra, vagyis inkább nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre a másiknak akár fájdalmat is okozhat a válasz. Majd inkább tényleg Maitól érdeklődik Cilia múltjáról és kicsit később, mint tőle, aki éppen itt és most a közelében ül, és igazából akaratlanul is elvarázsolja őt testbeszédével és a szavakban kimondott válaszokkal. Sajnálja is, hogy édesanyja nincs itt éppen, mert tudja, hogy ő, aki mindig is szerette a gyerekeket egyszerűen imádná Ciliát, legalább annyira, ahogyan Krizát is nagyon szeretné, ha ismerné.
Repkedők csip-csipje, és a vízben brekegők, ez határozottan tetszik neki, annyira, hogy ezen minden kínzó kétség, felnőttekre jellemző aggodalom és gondolat ellenére is mosolyognia kell. Persze a "felnőtt" meghatározás eleve furcsa egy kicsit, mert sohasem gondolt magára így, mivel szemében a "felnőtt" szó összekapcsolódott azzal, hogy valaki már érett férfi és asszony, ő pedig még fiatal is és lány is. De hát mégis, ha félig itt él, és nem csak gyerekek veszik körül, hanem még macskája is félig-meddig kiscica, - bár a megvételéhez képesti állapotához képest elég szépen megnőtt már azért, - akkor csak felnőttként kell gondolnia önmagára, legalábbis akkor, ha próbál annyira empatikusnak lenni, hogy az ő szemükkel nézzen saját magára, hiába nem érzi még mindig azt, hogy felnőtt lenne.*
- Hidd el, megértelek. *mondja reményei szerint tényleg megértő hangsúllyal és arccal.* Én is az erdőből jöttem. De nem kell aggódnod emiatt. Madarak szerencsére itt is élnek, és amikor kicsit melegebb lesz ugyanúgy minden hajnalban köszönteni fogják majd énekükkel a napot, és itt is lehet majd hallani őket. Folyó is van a várostól nem messze, ahol élnek békák. Különben pedig, van egy varázslatom, amivel tudok gyümölcsfákat növeszteni a földből, sőt, ezt pont Nimtől tanultam, ahogyan te azt, hogy hogyan kell kenőcsöt keverni. Nagyon ügyes lány az egyszer biztos. Ha növesztünk néhány fát a kertben akkor pedig még több madár lesz itt, akik hajnalonta csip-csipelnek majd, én is örülnék nekik. Holdsajtot tudok hozni a piacról, de jobb időben a város környékén is találhatunk.
*Cilia kérdése ugyan meglepte, néhány pillanatig nem is tudta hova tenni, aztán rájött, hogy még mindig az ujjairól van szó, ezen pedig kicsit ismét mosolyognia kell.*
- Miért? Nem tudom, bevallom. Szerintem azok. Szerinted nem? *kérdez vissza valóban minden hátsó szándél nélkül, pusztán őszinte érdeklődéssel. Persze tudja magáról, hogy túlságosan alacsony az átlaghoz képest, és, hogy a bőre annyira sápadt, mintha napfényt sohasem látott volna, nincsenek sem hosszú combjai és telt keblei, semmi olyasmi, amit szerinte a fiatal fiúk és érett férfiak többsége igazán szépnek talál egy lányban, vagy egy nőben, mégsem volt soha semmi baja ezzel. Mindig szeretett tükörbe nézni, fésülködni, szerette az arcát, a szemeit, a haját, ujjain pedig ugyan sosem gondolkodott el, de jobban belegondolva most is tetszenek neki, még akkor is, ha nem érthetnek Alenia nemesi finomságú, karcsú ujjai nyomába.*
- Tudod... a szépség kicsit megfoghatatlan, azt hiszem. Vannak dolgok, amik mindenkinek, vagy a legtöbbeknek tetszenek. Sohasem hallottam például még senkitől, hogy a csillagok, vagy a holdak csúnyák lennének. Aztán van sok minden és mindenki, ami, vagy aki sokkal több mindenki szerint szép, mint ahányak szerint meg nem. De sok dolog van, ami azon múlik, hogy ki nézi. Nekem a te ujjaid tetszenek, és van egy olyan érzésem, hogy másnak is tetszenének. De, hogy kinek, mi és miért is tetszik, szerintem ezt nehezebb elmagyarázni, mint azt, hogy mi a babona. De az étellel is így van kicsit. Amit mi eszünk most, azt például általában mindenki szeretni szokta, de mégse mindenki. Végső soron mindenkinek magának kell eldöntenie azt, hogy mit szeret, mi ízlik neki, vagy mit talál szépnek, mondjon erről bárki bármit.
*Érzi, hogy kicsit talán ismét túlmagyarázta az egészet, vagy legalábbis belebonyolódott kicsit saját mondataiba, de annyiból nem bánja, hogy mindez csak egy reggeli közben történt, nem mondjuk akkor, amikor tanácsadóként, vagy helyettesként kell állnia majd a jövőben Alenia oldalán, esetleg éppen a városi tanács előtt. Megjegyzi viszont magában, hogy a jövőben jó lesz majd odafigyelnie arra, hogy próbáljon minél kevesebb általa kimondott mondattal átadni minél több információt, mindez pedig ne fordítva legyen.
De most még nem tart itt. Főleg, hogy Cilia sem hozza éppen könnyű helyzetbe a kérdéseivel, igaz mindezt akaratán kívül teszi. De hát mégis, hogyan magyarázza meg egy gyereknek a világ egyik legnagyobb misztériumát néhány mondatban, amiről mestermágusok is képesek voltak olykor bonyolult ábrákkal telehalmozott, vaskos köteteket írni?*
- Ami pedig a manát illeti, nos mana mindenhol ott van, de sajnos láthatatlan, szaga sincs és a kezeiddel megfogni sem tudod. Nehéz elmagyarázni, amíg nem érzed meg legalább egyszer, de erre majd tényleg csak kicsit idősebben leszel képes, sajnálom. *ismétli meg, de azért amennyire tudja igyekszik elmagyarázni ezt is.*
- Vannak érzékszerveink, amikkel látunk, hallunk, szagokat érzünk, vagy éppen megállapítjuk valamiről, hogy kemény, vagy puha, de mana nem ilyen, hanem tényleg nem lehet sem megfogni, sem meglátni, sem megszagolni, vagy meghallani. Ettől még itt van, körülöttünk hömpölyög. Kicsit, mint... mint a levegő, amit szintén nem látunk, de nélküle nem tudnánk élni.
*A korábbiakkal ellentétben úgy érzi, hogy most sikerült kivételesen jó hasonlatot használnia. Persze, akkor is azt gondolta, amikor a fánkokról és a macskákról beszélt a babona kapcsán, szóval ez majd ki fog derülni.*
- Na, ne haragudj drágám, keresek neked is mindjárt valami finomat. *nyúl ezek után le az asztal alá, ahol Holdpihét sejti, hogy megsimogathassa a fejét, csak miután mindez már sikerült fordul vissza a lányhoz.*
- Bármikor kimehetsz különben játszani a barátaiddal, vagy Deressel, ha szeretnél. Tőlem nem kell engedélyt kérned. *mosolyog végül.* Csak ne felejts el visszajönni a rántottáért, amit nekik fogok csinálni, és ne túl soká, nehogy kihűljön majd.
*Tényleg nem tervez szigorú tanárkisasszony lenni, bár belátja, hogy talán kicsit önző dolog a részéről, ha túlságosan engedékeny, mivel Mai és Nia vannak itt azért, hogy tartsák a rendet a gyerekek között, így pedig ez neki nem a felelőssége. Mégis, túl könnyű lenne, ha mostantól ő lenne a kedves és engedékeny Luni, és még sincsen kedve, vagy affinitása semmiféle szigorúsághoz, főleg akkor nem, ha szomorú sorsú árvákról van szó éppen.
Édesanyja ugyan sosem volt szigorú vele érthető okokból, mégis az evéshez ugyanúgy hozzá tartozott a rendrakás és a mosogatás, mint előtte a főzés. Esze ágában sincsen most mégsem arra figyelmeztetni Ciliát, hogy illene segíteni neki, főleg, hogy amúgy általában itt is és Szarvasligetben is egyedül szokta csinálni mindezt.*
- De örülök, hogy találkoztunk, ettünk, és beszélgettünk kicsit.
*Bármennyi kételyt, kétséget, vagy megválaszolatlan kérdést hagyott ez a talán még be sem fejezett beszélgetés benne, tényleg örül ennek.*
*Úgy tűnik, hogy nem csak az felejtődik el, hogy miért pont a kamrában talált rá a lányra, hanem korábbi szándéka ellenére az arctalan kérdése is hátrébb szorul a tudatában. Hiába tudja, hogy nyilván ravasz és kegyetlen istenről van szó, mégis annak ellenére, hogy nem mindenben értik meg egymást, ahogyan egyre többet beszélgetnek evés közben, egyszerűen kizárt dolognak tartja, hogy ennek a lánynak bármi köze is lehessen a sötét istenséghez, vagy úgy nagy általánosságban a gonoszsághoz.
Arra ugyan még mindig kíváncsi, hogy az arctalan kifejezést miért használta, de most már nem érzi fenyegetésnek, és inkább csak véletlen egybeesésnek gondolja, főleg, hogy a lány más dolgokra is furcsa, vagy legalábbis nem a szokásos szavakat használta az imént, így pedig az arctalan akár egy egyszerű férfi, vagy nő is lehetett, aki mondjuk a hideg miatt sálat, vagy kendőt viselt az arca előtt.
A nem szokványos szavakból mondjuk arra következtet, hogy Cilia valóban elhagyatva nőhetett fel az erdőben, ebbe pedig még csak belegondolni is iszonytató a számára. Mindennek a miértje és a hogyanja ugyan továbbra is rejtély marad, de mivel az előbb már újfent megbizonyosodott róla, hogy a gyerekek és ő kicsit más nyelvet beszélnek, úgy dönt, hogy inkább nem téved elsőnek is túlságosan ingoványosnak látszó talajra, vagyis inkább nem tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre a másiknak akár fájdalmat is okozhat a válasz. Majd inkább tényleg Maitól érdeklődik Cilia múltjáról és kicsit később, mint tőle, aki éppen itt és most a közelében ül, és igazából akaratlanul is elvarázsolja őt testbeszédével és a szavakban kimondott válaszokkal. Sajnálja is, hogy édesanyja nincs itt éppen, mert tudja, hogy ő, aki mindig is szerette a gyerekeket egyszerűen imádná Ciliát, legalább annyira, ahogyan Krizát is nagyon szeretné, ha ismerné.
Repkedők csip-csipje, és a vízben brekegők, ez határozottan tetszik neki, annyira, hogy ezen minden kínzó kétség, felnőttekre jellemző aggodalom és gondolat ellenére is mosolyognia kell. Persze a "felnőtt" meghatározás eleve furcsa egy kicsit, mert sohasem gondolt magára így, mivel szemében a "felnőtt" szó összekapcsolódott azzal, hogy valaki már érett férfi és asszony, ő pedig még fiatal is és lány is. De hát mégis, ha félig itt él, és nem csak gyerekek veszik körül, hanem még macskája is félig-meddig kiscica, - bár a megvételéhez képesti állapotához képest elég szépen megnőtt már azért, - akkor csak felnőttként kell gondolnia önmagára, legalábbis akkor, ha próbál annyira empatikusnak lenni, hogy az ő szemükkel nézzen saját magára, hiába nem érzi még mindig azt, hogy felnőtt lenne.*
- Hidd el, megértelek. *mondja reményei szerint tényleg megértő hangsúllyal és arccal.* Én is az erdőből jöttem. De nem kell aggódnod emiatt. Madarak szerencsére itt is élnek, és amikor kicsit melegebb lesz ugyanúgy minden hajnalban köszönteni fogják majd énekükkel a napot, és itt is lehet majd hallani őket. Folyó is van a várostól nem messze, ahol élnek békák. Különben pedig, van egy varázslatom, amivel tudok gyümölcsfákat növeszteni a földből, sőt, ezt pont Nimtől tanultam, ahogyan te azt, hogy hogyan kell kenőcsöt keverni. Nagyon ügyes lány az egyszer biztos. Ha növesztünk néhány fát a kertben akkor pedig még több madár lesz itt, akik hajnalonta csip-csipelnek majd, én is örülnék nekik. Holdsajtot tudok hozni a piacról, de jobb időben a város környékén is találhatunk.
*Cilia kérdése ugyan meglepte, néhány pillanatig nem is tudta hova tenni, aztán rájött, hogy még mindig az ujjairól van szó, ezen pedig kicsit ismét mosolyognia kell.*
- Miért? Nem tudom, bevallom. Szerintem azok. Szerinted nem? *kérdez vissza valóban minden hátsó szándél nélkül, pusztán őszinte érdeklődéssel. Persze tudja magáról, hogy túlságosan alacsony az átlaghoz képest, és, hogy a bőre annyira sápadt, mintha napfényt sohasem látott volna, nincsenek sem hosszú combjai és telt keblei, semmi olyasmi, amit szerinte a fiatal fiúk és érett férfiak többsége igazán szépnek talál egy lányban, vagy egy nőben, mégsem volt soha semmi baja ezzel. Mindig szeretett tükörbe nézni, fésülködni, szerette az arcát, a szemeit, a haját, ujjain pedig ugyan sosem gondolkodott el, de jobban belegondolva most is tetszenek neki, még akkor is, ha nem érthetnek Alenia nemesi finomságú, karcsú ujjai nyomába.*
- Tudod... a szépség kicsit megfoghatatlan, azt hiszem. Vannak dolgok, amik mindenkinek, vagy a legtöbbeknek tetszenek. Sohasem hallottam például még senkitől, hogy a csillagok, vagy a holdak csúnyák lennének. Aztán van sok minden és mindenki, ami, vagy aki sokkal több mindenki szerint szép, mint ahányak szerint meg nem. De sok dolog van, ami azon múlik, hogy ki nézi. Nekem a te ujjaid tetszenek, és van egy olyan érzésem, hogy másnak is tetszenének. De, hogy kinek, mi és miért is tetszik, szerintem ezt nehezebb elmagyarázni, mint azt, hogy mi a babona. De az étellel is így van kicsit. Amit mi eszünk most, azt például általában mindenki szeretni szokta, de mégse mindenki. Végső soron mindenkinek magának kell eldöntenie azt, hogy mit szeret, mi ízlik neki, vagy mit talál szépnek, mondjon erről bárki bármit.
*Érzi, hogy kicsit talán ismét túlmagyarázta az egészet, vagy legalábbis belebonyolódott kicsit saját mondataiba, de annyiból nem bánja, hogy mindez csak egy reggeli közben történt, nem mondjuk akkor, amikor tanácsadóként, vagy helyettesként kell állnia majd a jövőben Alenia oldalán, esetleg éppen a városi tanács előtt. Megjegyzi viszont magában, hogy a jövőben jó lesz majd odafigyelnie arra, hogy próbáljon minél kevesebb általa kimondott mondattal átadni minél több információt, mindez pedig ne fordítva legyen.
De most még nem tart itt. Főleg, hogy Cilia sem hozza éppen könnyű helyzetbe a kérdéseivel, igaz mindezt akaratán kívül teszi. De hát mégis, hogyan magyarázza meg egy gyereknek a világ egyik legnagyobb misztériumát néhány mondatban, amiről mestermágusok is képesek voltak olykor bonyolult ábrákkal telehalmozott, vaskos köteteket írni?*
- Ami pedig a manát illeti, nos mana mindenhol ott van, de sajnos láthatatlan, szaga sincs és a kezeiddel megfogni sem tudod. Nehéz elmagyarázni, amíg nem érzed meg legalább egyszer, de erre majd tényleg csak kicsit idősebben leszel képes, sajnálom. *ismétli meg, de azért amennyire tudja igyekszik elmagyarázni ezt is.*
- Vannak érzékszerveink, amikkel látunk, hallunk, szagokat érzünk, vagy éppen megállapítjuk valamiről, hogy kemény, vagy puha, de mana nem ilyen, hanem tényleg nem lehet sem megfogni, sem meglátni, sem megszagolni, vagy meghallani. Ettől még itt van, körülöttünk hömpölyög. Kicsit, mint... mint a levegő, amit szintén nem látunk, de nélküle nem tudnánk élni.
*A korábbiakkal ellentétben úgy érzi, hogy most sikerült kivételesen jó hasonlatot használnia. Persze, akkor is azt gondolta, amikor a fánkokról és a macskákról beszélt a babona kapcsán, szóval ez majd ki fog derülni.*
- Na, ne haragudj drágám, keresek neked is mindjárt valami finomat. *nyúl ezek után le az asztal alá, ahol Holdpihét sejti, hogy megsimogathassa a fejét, csak miután mindez már sikerült fordul vissza a lányhoz.*
- Bármikor kimehetsz különben játszani a barátaiddal, vagy Deressel, ha szeretnél. Tőlem nem kell engedélyt kérned. *mosolyog végül.* Csak ne felejts el visszajönni a rántottáért, amit nekik fogok csinálni, és ne túl soká, nehogy kihűljön majd.
*Tényleg nem tervez szigorú tanárkisasszony lenni, bár belátja, hogy talán kicsit önző dolog a részéről, ha túlságosan engedékeny, mivel Mai és Nia vannak itt azért, hogy tartsák a rendet a gyerekek között, így pedig ez neki nem a felelőssége. Mégis, túl könnyű lenne, ha mostantól ő lenne a kedves és engedékeny Luni, és még sincsen kedve, vagy affinitása semmiféle szigorúsághoz, főleg akkor nem, ha szomorú sorsú árvákról van szó éppen.
Édesanyja ugyan sosem volt szigorú vele érthető okokból, mégis az evéshez ugyanúgy hozzá tartozott a rendrakás és a mosogatás, mint előtte a főzés. Esze ágában sincsen most mégsem arra figyelmeztetni Ciliát, hogy illene segíteni neki, főleg, hogy amúgy általában itt is és Szarvasligetben is egyedül szokta csinálni mindezt.*
- De örülök, hogy találkoztunk, ettünk, és beszélgettünk kicsit.
*Bármennyi kételyt, kétséget, vagy megválaszolatlan kérdést hagyott ez a talán még be sem fejezett beszélgetés benne, tényleg örül ennek.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-04 09:20:51
Üzenet elküldve: 2025-02-04 09:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árva anygal//
*Teljesen biztos volt abban, hogy nem tudja csak úgy eltántorítani attól a remek ötletétől a másikat, hogy az istállóban aludjon, de azért ő is bőszen próbálkozni fog, hogy ne ott akarjon, ha egyáltalán bejutnak valaha a házba. Persze nem türelmetlen, az nem jellemző rá, így minden kis megtorpanást szívesen megvár, miközben amikor lehet, akkor aljas mód gyorsabban kezd lépkedni, hogy azért előbb-utóbb beléphessenek a nagy kapun. *
- Persze, hogy okos vagy! És egészséges, na de az akkor maradsz, ha néha azért hallgatsz a felnőttekre is. Tudod, ők már megtapasztaltak néhány dolgot, csak segíteni akarnak. Itt ebben a házban legalábbis biztos. *Eszébe jut egy arc, kissé meg is szilárdulnak a vonásai. Nem, sajnos nem akar minden felnőtt jót, ezért is teszi hozzá, hogy ebben a házban.* - Anviel néni különösen okos, rá még én is hallgatok. *Nevet fel, sosem hitte volna, hogy lesz olyan, aki tőle néha jobban átlát helyzeteket. De csak néha. A következő kérdés elgondolkoztatja. Furát? Ő maga volt egy egész furaság, de nem volt olyan látványos az. * - Mire gondolsz, mifélét meséltek neked, ami fura? *Talán inkább visszakérdez, mielőtt mesélne, nehogy valami érdektelent mondjon. Úgyis olyan kis színes az a fantázia, amiben Rellan létezik, hogy lehet, helyette válaszol meg majd mindent, ahogy a képek sokasága, na meg néhol azok hiánya láttán is helyette beszél, meg úgy szinte végig. Nem mondaná, hogy nem kimerítő, de minden percét élvezi. Talán az ezernyi kérdés legvégén tud csak beszédbe kezdeni.*
- Könyvek. Majd megtanítalak olvasni belőlük. *Határozott a kijelentés, valamihez nem férhet kétség. * - Hogy átmenni? Nem. De magadat láthatod benne. Néha nem is árt, mert különben honnan tudnád, hogy hogy nézel ki? *Bár valószínű a fiúcskát cseppet sem érdekli ez annyira, mint Mai-t, aki most is beszökhetne egy bálra úgy, hogy nem kérdőjeleznék meg, hogy van-e meghívója. A konyhába érve sem tud mást tenni, mint mosolyogni és adni a fiúnak egy jó nagy bögre teát. Bizony, ámulatraméltó lehet annak, aki még rendes lakásban sem sokat járt, nemhogy egy ilyen rezidencián.*
- Engem nem büntetnek meg, én vezetem ezt a házat, tudod? *Sajnos nem mondhatja, hogy az övé, de igencsak magáénak érzi.* - Felügyelem a gyerekek jólétét és hogy mindenük meglegyen, ami szükséges, szóval akkor és oda megyek, ahová szeretnék. Nem lesz baj, mellettem semmiképp. *Traktálná a többi felnőtt nevével, de talán sok lenne még.*
- Játszani a kertben, de azért a szobákban is van néhány láda játék. Nem nagy dolgok, de azért biztos találsz kedvedre valót. Gyere. *Ismét szorítja a kis kezet, hogy biztonságban érezze magát a fiú, majd benyit az első szobába, amit igazából neki szán, de még kicsit gondolkodik az ügyön. A trió nincs itt, talán máshol találtak maguknak szórakozást, viszont a másik szobából kissé átszűrődik a zaj, talán Tryl és Szikra viháncolnak. *
- Ezen az emeleten lehet aludni, játszani, és majd itt lesznek tanulószobák is. Most még kicsit zsúfolt, nemrégiben kaptunk bútorokat, de szép lassan elrendezünk mindent. Látod, olyan ágyikód lesz neked is. *Mutatja a kissé viseletes, de a másik számára minden bizonnyal baldachinos-háromférőhelyesnek tűnő ágyat. Pedig tényleg igen egyszerű, na de nem egy szalmazsák, vagy a hideg kő és nem is széna.*
- Na, de… ha már játékok.
*Odasétál egy nagyobb ládához, amit fel is nyit. Egyszerű fakockák, faragványok, bábuk, golyóbisok, minden, mi szem szájnak ingere, amikkel viszont ő sosem játszott kicsiként, mert nem lehet őket lapozni.* - Amit csak szeretnél, azt veszel ki belőle jó? Nézz szét bátran itt is.
*Teljesen biztos volt abban, hogy nem tudja csak úgy eltántorítani attól a remek ötletétől a másikat, hogy az istállóban aludjon, de azért ő is bőszen próbálkozni fog, hogy ne ott akarjon, ha egyáltalán bejutnak valaha a házba. Persze nem türelmetlen, az nem jellemző rá, így minden kis megtorpanást szívesen megvár, miközben amikor lehet, akkor aljas mód gyorsabban kezd lépkedni, hogy azért előbb-utóbb beléphessenek a nagy kapun. *
- Persze, hogy okos vagy! És egészséges, na de az akkor maradsz, ha néha azért hallgatsz a felnőttekre is. Tudod, ők már megtapasztaltak néhány dolgot, csak segíteni akarnak. Itt ebben a házban legalábbis biztos. *Eszébe jut egy arc, kissé meg is szilárdulnak a vonásai. Nem, sajnos nem akar minden felnőtt jót, ezért is teszi hozzá, hogy ebben a házban.* - Anviel néni különösen okos, rá még én is hallgatok. *Nevet fel, sosem hitte volna, hogy lesz olyan, aki tőle néha jobban átlát helyzeteket. De csak néha. A következő kérdés elgondolkoztatja. Furát? Ő maga volt egy egész furaság, de nem volt olyan látványos az. * - Mire gondolsz, mifélét meséltek neked, ami fura? *Talán inkább visszakérdez, mielőtt mesélne, nehogy valami érdektelent mondjon. Úgyis olyan kis színes az a fantázia, amiben Rellan létezik, hogy lehet, helyette válaszol meg majd mindent, ahogy a képek sokasága, na meg néhol azok hiánya láttán is helyette beszél, meg úgy szinte végig. Nem mondaná, hogy nem kimerítő, de minden percét élvezi. Talán az ezernyi kérdés legvégén tud csak beszédbe kezdeni.*
- Könyvek. Majd megtanítalak olvasni belőlük. *Határozott a kijelentés, valamihez nem férhet kétség. * - Hogy átmenni? Nem. De magadat láthatod benne. Néha nem is árt, mert különben honnan tudnád, hogy hogy nézel ki? *Bár valószínű a fiúcskát cseppet sem érdekli ez annyira, mint Mai-t, aki most is beszökhetne egy bálra úgy, hogy nem kérdőjeleznék meg, hogy van-e meghívója. A konyhába érve sem tud mást tenni, mint mosolyogni és adni a fiúnak egy jó nagy bögre teát. Bizony, ámulatraméltó lehet annak, aki még rendes lakásban sem sokat járt, nemhogy egy ilyen rezidencián.*
- Engem nem büntetnek meg, én vezetem ezt a házat, tudod? *Sajnos nem mondhatja, hogy az övé, de igencsak magáénak érzi.* - Felügyelem a gyerekek jólétét és hogy mindenük meglegyen, ami szükséges, szóval akkor és oda megyek, ahová szeretnék. Nem lesz baj, mellettem semmiképp. *Traktálná a többi felnőtt nevével, de talán sok lenne még.*
- Játszani a kertben, de azért a szobákban is van néhány láda játék. Nem nagy dolgok, de azért biztos találsz kedvedre valót. Gyere. *Ismét szorítja a kis kezet, hogy biztonságban érezze magát a fiú, majd benyit az első szobába, amit igazából neki szán, de még kicsit gondolkodik az ügyön. A trió nincs itt, talán máshol találtak maguknak szórakozást, viszont a másik szobából kissé átszűrődik a zaj, talán Tryl és Szikra viháncolnak. *
- Ezen az emeleten lehet aludni, játszani, és majd itt lesznek tanulószobák is. Most még kicsit zsúfolt, nemrégiben kaptunk bútorokat, de szép lassan elrendezünk mindent. Látod, olyan ágyikód lesz neked is. *Mutatja a kissé viseletes, de a másik számára minden bizonnyal baldachinos-háromférőhelyesnek tűnő ágyat. Pedig tényleg igen egyszerű, na de nem egy szalmazsák, vagy a hideg kő és nem is széna.*
- Na, de… ha már játékok.
*Odasétál egy nagyobb ládához, amit fel is nyit. Egyszerű fakockák, faragványok, bábuk, golyóbisok, minden, mi szem szájnak ingere, amikkel viszont ő sosem játszott kicsiként, mert nem lehet őket lapozni.* - Amit csak szeretnél, azt veszel ki belőle jó? Nézz szét bátran itt is.
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-03 20:24:40
Üzenet elküldve: 2025-02-03 20:24:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Nagyon úgy fest, hogy Mai nem akarja Rellant az istállóban lefektetni aludni. A kisfiú magyarázkodni kezd.*
- Jajj, nem fázok én meg. A nagyfiúk minden hónapban taknyolnak. Bezzeg én! Egyszer voltam beteg, nem is tudom, mikor volt. De akkor is azért, mer' a néne mondta, hogy vegyek sapkát, de nem csináltam. Nemtom, mé'. Gyerek vótam. De most már okosabb vagyok. *Aztán felcsillan a szeme.* Télleg, Mai, te csináltál valamit gyerekként, ami úgy fura? Mer' csomóan meséltek már ilyen történeteket. *Vicces lenne meghallgatni, el se tudja ugyanis képzelni, hogy Mai milyen kislány lehetett. De biztos volt ő is, nincs olyan, aki nem volt.
Amíg beszélgetnek, azért a szeme sarkából figyeli is a házat, de egyszerűen nem érti, mi mire jó. Az első, amin fennakad, a falakat borító festmények. Rájuk mutat.*
- Mai, ezek a te szüleid? Vagy ezek? Ez a testvéred? Ez a volt szerelmed, akinek aztán el kellett mennie háborúba? Ez a rég nem látott nagymamád? *Hadarja, és még véletlenül sem engedi Mait válaszolni, mert a fantáziája annyira megindult, hogy bármit is szól a lány, az ő fejében már így ragadtak meg ezek, kész. A másik, ami meglepi, a könyvespolc.*
- Azok ott ilyen izék? Könyvek? És az micsinál? *Mutat a tükörre.* Át lehet rajta menni?
*Aztán a konyhára elakad a szava, csak les tátott szájjal. Ilyet még nem látott. Mindenhol edények vannak, meg evőeszközök, meg ételmaradékok, meg ebédillat. A piacnak is van egy kifőzde része, járt már ott, de arra sem szeretik, ha piszkos kisfiúk szaladgálnak a forró edények meg a fényesre suvickolt tányérok között. Most meg csak úgy itt áll.*
- Szabad nekünk itt lenni? *Kérdezi félve Mait, végül is ő is a kinti ruhájában van.* Mer'... nem akarom, hogy megbüntessenek téged, mer' idehoztál. *Teszi hozzá tettetett bátorsággal. Aztán még teát is kap, ami jól esik neki.*
- És hol lehet játszani? *Kérdezi. Mert ezek a szobák mind szépek meg tágasak, de nem játszós szobák. Azokat máshogy képzelte el. Persze ha a magyarázat közben elindulnak az emelet felé, akkor is halad tovább, csak a lépcsőtől tart kicsit, még erősebben markolja Mai kezét hozzá, hogy feltornássza magát a fokokon.*
*Nagyon úgy fest, hogy Mai nem akarja Rellant az istállóban lefektetni aludni. A kisfiú magyarázkodni kezd.*
- Jajj, nem fázok én meg. A nagyfiúk minden hónapban taknyolnak. Bezzeg én! Egyszer voltam beteg, nem is tudom, mikor volt. De akkor is azért, mer' a néne mondta, hogy vegyek sapkát, de nem csináltam. Nemtom, mé'. Gyerek vótam. De most már okosabb vagyok. *Aztán felcsillan a szeme.* Télleg, Mai, te csináltál valamit gyerekként, ami úgy fura? Mer' csomóan meséltek már ilyen történeteket. *Vicces lenne meghallgatni, el se tudja ugyanis képzelni, hogy Mai milyen kislány lehetett. De biztos volt ő is, nincs olyan, aki nem volt.
Amíg beszélgetnek, azért a szeme sarkából figyeli is a házat, de egyszerűen nem érti, mi mire jó. Az első, amin fennakad, a falakat borító festmények. Rájuk mutat.*
- Mai, ezek a te szüleid? Vagy ezek? Ez a testvéred? Ez a volt szerelmed, akinek aztán el kellett mennie háborúba? Ez a rég nem látott nagymamád? *Hadarja, és még véletlenül sem engedi Mait válaszolni, mert a fantáziája annyira megindult, hogy bármit is szól a lány, az ő fejében már így ragadtak meg ezek, kész. A másik, ami meglepi, a könyvespolc.*
- Azok ott ilyen izék? Könyvek? És az micsinál? *Mutat a tükörre.* Át lehet rajta menni?
*Aztán a konyhára elakad a szava, csak les tátott szájjal. Ilyet még nem látott. Mindenhol edények vannak, meg evőeszközök, meg ételmaradékok, meg ebédillat. A piacnak is van egy kifőzde része, járt már ott, de arra sem szeretik, ha piszkos kisfiúk szaladgálnak a forró edények meg a fényesre suvickolt tányérok között. Most meg csak úgy itt áll.*
- Szabad nekünk itt lenni? *Kérdezi félve Mait, végül is ő is a kinti ruhájában van.* Mer'... nem akarom, hogy megbüntessenek téged, mer' idehoztál. *Teszi hozzá tettetett bátorsággal. Aztán még teát is kap, ami jól esik neki.*
- És hol lehet játszani? *Kérdezi. Mert ezek a szobák mind szépek meg tágasak, de nem játszós szobák. Azokat máshogy képzelte el. Persze ha a magyarázat közben elindulnak az emelet felé, akkor is halad tovább, csak a lépcsőtől tart kicsit, még erősebben markolja Mai kezét hozzá, hogy feltornássza magát a fokokon.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-03 18:46:45
Üzenet elküldve: 2025-02-03 18:46:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy felejthető délután//
*Amennyire Alenia fél, az semmi ahhoz képest, amennyire ő retteg. Ha valaha ebben az életben kiderül, hogy ő egy menyéttulajdonos, akkor vége a puha ágy korszakának és annak is, hogy nem kell addig csereberélnie az ikrekkel a szerzeményeit, amíg valami finom falatot nem kap. A kovács felesége is adott néha ugyan betevő falatot, de az mintha nem olyan szeretettel készült volna és talán nem is a legfrissebb volt. Amit itt kap az más. Meg is kordul a gyomra a gondolatra, de nem hallani a nő sikongásától. Nem pazarolhatja saját éhségére az idejét, nincs mit vesztegetni, a szoknya alól kell kihalászni a kis állatkát és eljátszani, hogy mennyire nagy tett is volt ez tőle. *
- Egy hő..hős?
*Igen, egy hős, ki is húzza magát, kezében az ártatlanul pislogó szökevénnyel, aki talán meg is sértődik majd azon, amit mond róla.*
- Mi… mi bajod a menyétekkel? Ők is fáznak kint, ugyanúgy, ahogy én fáztam. Nincs hol laknia. Látod, milyen kis vézna? Biztos nem kapott enni mostanában.
*Most a fiún a sor, hogy ártatlanul pislogjon, s bár nem volt tervezett, hogy alátámassza a kint megélt hideget, tüsszent egyet. Nem az állattal ugyan, de azzal a kezében törli meg az orrát, amiben ott a kis gézengúz. Nagyot szipog és bár ennyire még itt senki nem ismeri, ez az apró kis baleset azért történik vele, mert hazudik. Olyan ritka alkalom ez, mégis a teste mindig felhívja mások figyelmét arra, hogy valótlant állít. Mindig ez van. Szerencséjére nem töltött még el annyi időt Aleniá-val, hogy erre rájöhessen.*
- Biztos csak beszökött a jó melegbe, de nem kell aggódnod, majd én vigyázok rá, majd nálam lakik és akkor megtanítom arra, hogy ne csináljon ilyen butaságokat. Mert hát, minket is befogadtatok, nem? Akkor, ha neki szüksége van erre a jó időre, akkor őt is be kell, nem? Biztos nem akart téged bántani. Ugye menyét?
*Néz a kis gombszemekbe, szinte bocsánatkérően, de az állat még mindig csak elernyedve hever a markában szétolvadva és egyáltalán nem érti, hogy miért kell lebegnie ahelyett, hogy lábakon kúszhatna fel, vagy élhetné világát szabadon. Mint aki beletörődött a sorsába bámul ki a kis fejéből.*
- Szerintem azt mondja, hogy nem fog bántani. Na, akkor elviszem tanítani, ahogy Mai minket a jó modorra. Szia Alenia!
*Már fut is vissza a szobába, talán nem lesz ideje válaszolnia sem a nőnek. Mindent megoldott. Így kell. *
//Egy felejthető délután//
*Amennyire Alenia fél, az semmi ahhoz képest, amennyire ő retteg. Ha valaha ebben az életben kiderül, hogy ő egy menyéttulajdonos, akkor vége a puha ágy korszakának és annak is, hogy nem kell addig csereberélnie az ikrekkel a szerzeményeit, amíg valami finom falatot nem kap. A kovács felesége is adott néha ugyan betevő falatot, de az mintha nem olyan szeretettel készült volna és talán nem is a legfrissebb volt. Amit itt kap az más. Meg is kordul a gyomra a gondolatra, de nem hallani a nő sikongásától. Nem pazarolhatja saját éhségére az idejét, nincs mit vesztegetni, a szoknya alól kell kihalászni a kis állatkát és eljátszani, hogy mennyire nagy tett is volt ez tőle. *
- Egy hő..hős?
*Igen, egy hős, ki is húzza magát, kezében az ártatlanul pislogó szökevénnyel, aki talán meg is sértődik majd azon, amit mond róla.*
- Mi… mi bajod a menyétekkel? Ők is fáznak kint, ugyanúgy, ahogy én fáztam. Nincs hol laknia. Látod, milyen kis vézna? Biztos nem kapott enni mostanában.
*Most a fiún a sor, hogy ártatlanul pislogjon, s bár nem volt tervezett, hogy alátámassza a kint megélt hideget, tüsszent egyet. Nem az állattal ugyan, de azzal a kezében törli meg az orrát, amiben ott a kis gézengúz. Nagyot szipog és bár ennyire még itt senki nem ismeri, ez az apró kis baleset azért történik vele, mert hazudik. Olyan ritka alkalom ez, mégis a teste mindig felhívja mások figyelmét arra, hogy valótlant állít. Mindig ez van. Szerencséjére nem töltött még el annyi időt Aleniá-val, hogy erre rájöhessen.*
- Biztos csak beszökött a jó melegbe, de nem kell aggódnod, majd én vigyázok rá, majd nálam lakik és akkor megtanítom arra, hogy ne csináljon ilyen butaságokat. Mert hát, minket is befogadtatok, nem? Akkor, ha neki szüksége van erre a jó időre, akkor őt is be kell, nem? Biztos nem akart téged bántani. Ugye menyét?
*Néz a kis gombszemekbe, szinte bocsánatkérően, de az állat még mindig csak elernyedve hever a markában szétolvadva és egyáltalán nem érti, hogy miért kell lebegnie ahelyett, hogy lábakon kúszhatna fel, vagy élhetné világát szabadon. Mint aki beletörődött a sorsába bámul ki a kis fejéből.*
- Szerintem azt mondja, hogy nem fog bántani. Na, akkor elviszem tanítani, ahogy Mai minket a jó modorra. Szia Alenia!
*Már fut is vissza a szobába, talán nem lesz ideje válaszolnia sem a nőnek. Mindent megoldott. Így kell. *
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-03 18:20:11
Üzenet elküldve: 2025-02-03 18:20:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy felejthető délután//
*A nemeskisasszonyok élete nehéz, hiába gondolják az egyszerű emberek, hogy nem az. Tökéletes példa erre az a kiszolgáltatott helyzet is, amibe most önhibáján kívül került. A menyét, amiről még mindig nem tudja, hogy mi az, nem mászhatott volna be a csinos szoknyája alá, ha nem lenne csinos szoknyája, de van neki, és lám, a négylábú rögtön rá is jött, hogy az alatt el lehet bújni az őt kétségbeesetten kereső gazdája elől. A menyéteknek nincs humorérzéke, ugye? Mert, ha van, akkor ez bizony egy nagyon, de nagyon rossz vicc Menyét Úr részéről. Legyünk őszinték, Alenia visít, mint egy fába szorult féreg, és az a tánc, amit ő egy gyors keringőként képzel el nem más, mint eszeveszett rángatózás, hogy valahogy megszabadulhasson az őt veszélyeztető fenyegetéstől, de sajnos valamire rá kell jönnie. A haját talán be tudja fonni egyedül, és a fűző sem csúszik le róla, de ez, na ez már meghaladja a képességeit.
Szerencséje van, mert az egyszemélyes felmentősereg hamar megérkezik, hogy segítsen rajta. Mondjuk, ha ismerné a teljes történetet, akkor rájöhetne, hogy egy olyan rémmesébe csöppent, ahol a nyomozó és a gyilkos egy és ugyanaz a személy, ám ez most részletkérdés. Az már annál lényegesebb, hogy a menyét mellett hirtelen már egy gyerek is a szoknyája alatt kutakodik, a lány pedig csinálja, amit eddig is tökéletesen csinált: sikítozik. Aztán hirtelen csend. Abbamarad minden zaj, az üvegek, vázák, porcelánok fellélegeznek, a menyét pedig a kis gomb szemeivel olyan ártatlanul pislog Trylnor kezében, hogy még az esküdtszék is megsajnálná, mielőtt ezért a tettéért életfogytiglan ketrecbüntetésre ítélné.*
- Eeyr szentséges oltalmára, Trylnor! Te egy hős vagy, tényleg egy hős vagy. *Nem győzi méltatni megmentőjét, miközben ő az össze-vissza ráncigált szoknyáját igazgatja, aztán meg észre sem veszi, hogy a lépcső legalsó fokainak egyikén ülve találja magát, amit viszont már ritkán szoktak csinálni a hozzá hasonló nemeskisasszonyok. Kifújja magát, megnyugtatja a kis lelkét, aztán rájön valamire.*
- Úristen! Egy menyét van a házban! Hogy került ez ide?! Trylnor! Csinálj vele valamit! Sürgősen csinálj vele valamit! *Sápítozik újra kikerekedett szemekkel. Alig, hogy helyreállt a szívverése, újra elkezd hevesebben pumpálni, ahogy menyétszemet néz azzal a szőrös kis izével, ami még látszólag mindig nem érti, hogy mekkora galibát okozott.*
- Miért van egy menyét a házamban…? *Továbbra is választ vár a kérdésre.*
//Egy felejthető délután//
*A nemeskisasszonyok élete nehéz, hiába gondolják az egyszerű emberek, hogy nem az. Tökéletes példa erre az a kiszolgáltatott helyzet is, amibe most önhibáján kívül került. A menyét, amiről még mindig nem tudja, hogy mi az, nem mászhatott volna be a csinos szoknyája alá, ha nem lenne csinos szoknyája, de van neki, és lám, a négylábú rögtön rá is jött, hogy az alatt el lehet bújni az őt kétségbeesetten kereső gazdája elől. A menyéteknek nincs humorérzéke, ugye? Mert, ha van, akkor ez bizony egy nagyon, de nagyon rossz vicc Menyét Úr részéről. Legyünk őszinték, Alenia visít, mint egy fába szorult féreg, és az a tánc, amit ő egy gyors keringőként képzel el nem más, mint eszeveszett rángatózás, hogy valahogy megszabadulhasson az őt veszélyeztető fenyegetéstől, de sajnos valamire rá kell jönnie. A haját talán be tudja fonni egyedül, és a fűző sem csúszik le róla, de ez, na ez már meghaladja a képességeit.
Szerencséje van, mert az egyszemélyes felmentősereg hamar megérkezik, hogy segítsen rajta. Mondjuk, ha ismerné a teljes történetet, akkor rájöhetne, hogy egy olyan rémmesébe csöppent, ahol a nyomozó és a gyilkos egy és ugyanaz a személy, ám ez most részletkérdés. Az már annál lényegesebb, hogy a menyét mellett hirtelen már egy gyerek is a szoknyája alatt kutakodik, a lány pedig csinálja, amit eddig is tökéletesen csinált: sikítozik. Aztán hirtelen csend. Abbamarad minden zaj, az üvegek, vázák, porcelánok fellélegeznek, a menyét pedig a kis gomb szemeivel olyan ártatlanul pislog Trylnor kezében, hogy még az esküdtszék is megsajnálná, mielőtt ezért a tettéért életfogytiglan ketrecbüntetésre ítélné.*
- Eeyr szentséges oltalmára, Trylnor! Te egy hős vagy, tényleg egy hős vagy. *Nem győzi méltatni megmentőjét, miközben ő az össze-vissza ráncigált szoknyáját igazgatja, aztán meg észre sem veszi, hogy a lépcső legalsó fokainak egyikén ülve találja magát, amit viszont már ritkán szoktak csinálni a hozzá hasonló nemeskisasszonyok. Kifújja magát, megnyugtatja a kis lelkét, aztán rájön valamire.*
- Úristen! Egy menyét van a házban! Hogy került ez ide?! Trylnor! Csinálj vele valamit! Sürgősen csinálj vele valamit! *Sápítozik újra kikerekedett szemekkel. Alig, hogy helyreállt a szívverése, újra elkezd hevesebben pumpálni, ahogy menyétszemet néz azzal a szőrös kis izével, ami még látszólag mindig nem érti, hogy mekkora galibát okozott.*
- Miért van egy menyét a házamban…? *Továbbra is választ vár a kérdésre.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-03 17:36:33
Üzenet elküldve: 2025-02-03 17:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy felejthető délután//
*Sosem gondolta volna, hogy még egyszer az életben nyugodt körülmények között fog élni. Illetve, azt azért tudja, hogyha felnő, akkor lesz saját háza, valami jövedelmező munkája, és talán Szikrát is elveszi feleségül, de az még odébb van. Most azok a napok vannak, amiket meg kell becsülnie, hiszen jószerivel az utcáról fogadták be egy igen tekintélyes méretű kúriába. Akkor eszmél rá igazán arra, hogy mégis mekkora ez a rezidencia, amikor a legféltettebb kincsét - nem, nem a kis szőke elf lányt - kezdi el veszettül keresni, de sehol nincsen. A világ legjobb ötletének tűnt megvenni a menyétet, akit még el sem tudott nevezni, mert annyira bújtatta, hogy sokszor ő maga sem merte megnézni igazán, hogy valami frappáns nevet aggathasson rá, ami sokat elárul arról, hogy milyen is a személyisége. Mert az az állatoknak is van és egy ing alól elmenekülő menyétnek pedig igen jól állna már valami, amit utána kiálthat, ha… eltűnik.
Így csak fel alá mászkál a szobában és még Szikra sincs mellette, hogy felforgathasson mindent. A legnagyobb probléma mégis az, hogy nincs mire hallgasson a jószág, így csak kétségbeesett szavak hagyják el a vékony, szinte remegő kis ajkakat.*
- Te menyét! Hahó! Hol vagy már? Ci-ci-ciiic, nem! Arra Holdpihe hallgat. Menyéét!
*Hol rebegi, hol pedig kiáltja, s eluralkodik rajta a rettegés, amikor ráeszmél, hogy ezért a szökési kísérletért, őt fogják innen rövid úton eltávolítani. Akkor annyi minden tervnek. Nem lesz szép felesége, mert majd Gab elveszi tőle a szőkeségét, aki talán nem is tud róla, hogy ilyen tervei vannak vele. Szép háza sem lesz, mert még egy Mai biztos nem lesz, aki tanítja neki a számtant, meg az udvariasságot, vagy mit, amivel jó benyomást tehet másokra. Sosem vallaná be, de kedve lenne elsírni magát. Ha a szobában nincs, akkor biztos, hogy kiszökött. Már oson is ki, hogy észrevétlen megkeresse a kis barátját, amikor velőtrázó sikítás zaja töri meg a nagy ház csendjét. Meg merne rá esküdni, hogy hallotta, ahogy egy üvegkancsó megreped valahol a konyhában.
Szokásához híven hunyorogni kezd, de ez most a valaha volt legfájdalmasabb grimasz. Tudja miért sikít a nő. Érzi a képzeletbeli kötelet a nyaka körül. De a legrosszabból is ki kell hoznia a legjobbat, hátha akkor legalább még egy estét maradhat. Szélsebesen rohan a ház nagyobbik szőke elf nője felé, majd egy határozott mozdulattal rántja fel annak terebélyes szoknyáját és kapja ki alóla a szőrös kis dögöt. Talán senki nem így képzeli az első szoknyafelhúzást. De ez mindegy most. Úgy emeli a magasba, mintha győzelmi zászlót lengetne és mellé édesen-bárgyún mosolyog.*
- Alenia, megmentettelek! Megtámadott téged egy menyét!
//Egy felejthető délután//
*Sosem gondolta volna, hogy még egyszer az életben nyugodt körülmények között fog élni. Illetve, azt azért tudja, hogyha felnő, akkor lesz saját háza, valami jövedelmező munkája, és talán Szikrát is elveszi feleségül, de az még odébb van. Most azok a napok vannak, amiket meg kell becsülnie, hiszen jószerivel az utcáról fogadták be egy igen tekintélyes méretű kúriába. Akkor eszmél rá igazán arra, hogy mégis mekkora ez a rezidencia, amikor a legféltettebb kincsét - nem, nem a kis szőke elf lányt - kezdi el veszettül keresni, de sehol nincsen. A világ legjobb ötletének tűnt megvenni a menyétet, akit még el sem tudott nevezni, mert annyira bújtatta, hogy sokszor ő maga sem merte megnézni igazán, hogy valami frappáns nevet aggathasson rá, ami sokat elárul arról, hogy milyen is a személyisége. Mert az az állatoknak is van és egy ing alól elmenekülő menyétnek pedig igen jól állna már valami, amit utána kiálthat, ha… eltűnik.
Így csak fel alá mászkál a szobában és még Szikra sincs mellette, hogy felforgathasson mindent. A legnagyobb probléma mégis az, hogy nincs mire hallgasson a jószág, így csak kétségbeesett szavak hagyják el a vékony, szinte remegő kis ajkakat.*
- Te menyét! Hahó! Hol vagy már? Ci-ci-ciiic, nem! Arra Holdpihe hallgat. Menyéét!
*Hol rebegi, hol pedig kiáltja, s eluralkodik rajta a rettegés, amikor ráeszmél, hogy ezért a szökési kísérletért, őt fogják innen rövid úton eltávolítani. Akkor annyi minden tervnek. Nem lesz szép felesége, mert majd Gab elveszi tőle a szőkeségét, aki talán nem is tud róla, hogy ilyen tervei vannak vele. Szép háza sem lesz, mert még egy Mai biztos nem lesz, aki tanítja neki a számtant, meg az udvariasságot, vagy mit, amivel jó benyomást tehet másokra. Sosem vallaná be, de kedve lenne elsírni magát. Ha a szobában nincs, akkor biztos, hogy kiszökött. Már oson is ki, hogy észrevétlen megkeresse a kis barátját, amikor velőtrázó sikítás zaja töri meg a nagy ház csendjét. Meg merne rá esküdni, hogy hallotta, ahogy egy üvegkancsó megreped valahol a konyhában.
Szokásához híven hunyorogni kezd, de ez most a valaha volt legfájdalmasabb grimasz. Tudja miért sikít a nő. Érzi a képzeletbeli kötelet a nyaka körül. De a legrosszabból is ki kell hoznia a legjobbat, hátha akkor legalább még egy estét maradhat. Szélsebesen rohan a ház nagyobbik szőke elf nője felé, majd egy határozott mozdulattal rántja fel annak terebélyes szoknyáját és kapja ki alóla a szőrös kis dögöt. Talán senki nem így képzeli az első szoknyafelhúzást. De ez mindegy most. Úgy emeli a magasba, mintha győzelmi zászlót lengetne és mellé édesen-bárgyún mosolyog.*
- Alenia, megmentettelek! Megtámadott téged egy menyét!
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-03 17:12:26
Üzenet elküldve: 2025-02-03 17:12:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy felejthető délután//
*Hát ilyen is létezik. Mármint olyan, mikor az ember lányának az ég egy adta világon semmit nem kell csinálnia, még akkor sem, ha igazából nem is ember, hanem elf. A kétkezi munkát amúgy is kerülné, és még csak nem is éppen azért, mert neki csak egy karja van, hanem azért, mert mondjon bárki bármit, változzon is meg bármennyire a világ körülötte, ő akkor is egy nemeskisasszony, azt pedig mind tudjuk, hogy a nemeskisasszonyoknak szüksége van arra, hogy ne csináljanak semmit. Mármint azon kívül semmit, hogy magukat cicomázzák legalább háromszor, nem, négyszer annyi ideig, mint amennyi időre valójában szükségük van a teljes megszépüléshez. A szépségnek ára van, szokták mondani, s ez az ár nem más, mint hosszadalmas órák, melyek minden arra utaló jel ellenére nem vésznek kárba, de nem ám.
Ezen a szép, egészen napos, de valójában igencsak fagyos délutánon Nia sem tesz mást, mint az ajándékba kapott pipereasztala előtt ül, és azt próbálja eldönteni, hogy vajon egy vagy több fonat áll-e jobban a hajában. Először úgy dönt, hogy a több, de aztán meggondolja magát, kibontja az egészet, és egy másikat kezd el csinálni magának. Na, hát igen, erre mennek el az órák, főleg úgy, hogy egy kézzel bizony ez is igencsak nehézkesen megy, de természetesen ez volt az első, amit megtanult, mert kar nélkül ugyan túl lehet élni, de szépen befont tincsek nélkül nem.
Aztán van egy másik kérdés is, amiben szintén szörnyen nehéz döntést kell meghoznia. A ruha, ó a ruha! Arany legyen vagy hófehér? Nem egyszerű, de végül sikerül választania a kettő közül. Fekete lesz. A fekete, ami nem is arany, és nem is hófehér, de Luninari szerint jól áll a szőke hajához. Ez egy csodálatos délután ahhoz, hogy feketében bájologjon néhány gyerek és még kevesebb felnőtt előtt. A megjelenés fontos, szóval el is kezdi magára ölteni a gyönyörű, szűk, fűzős felsőrésszel és terebélyes, nagy szoknyával rendelkező darabot, melynek hosszú, selyemből készült ujja úgy omlik egyetlen karjára, hogy szinte még a hideg is kirázza a kellemes érzéstől. Most mi van? Mégsem nézhet ki slamposan, hát milyen példát tanulna a kicsi Kriza, ha úgy látná?
Nem csak fonatot készíteni, de fűzőt megkötni is a lehetetlennel vetekszik, de megoldja, ő mindent megold, számára nincsenek lehetetlenek. Legalábbis gondolja ő. Végeredményben elképzelhető, hogy az a fonat túl laza, és nem is igazán szép, illetve a felsőjét sem tudja olyan szorosra húzni, hogy darázsderekával a rezidencia minden lakóját lenyűgözze, de egyedül öltözött fel, és ez hatalmas dolog. Miért, nem az? Arn is örült neki a múltkor, mikor sikerült neki ugyanez. Hát akkor meg…?
Szóval, egy szó, mint száz, elégedett lehet magával, s miután a magasított sarkú cipellőibe is belebújt, nincs más dolga, mint úgy levonulni a rezidencia rozoga lépcsőin, mintha egy bálterembe készülne belépni. Van azonban egy kis bökkenő…
A semmilyen délutánokat mindig tönkre szokta tenni valaki vagy valami, amire az elf lánya biza' nem számít. Ilyen például egy menyét. Azaz, Aleniá-nak fogalma sincs róla, hogy egy menyét az, csak hirtelen érzi, ahogy valami mintha izgágán mozogna a lábai között. Hogy mit tesz ilyenkor egy magára igényes nemeskisasszony? Sikít, de torkaszakadtából. Így tesz a szőkeség is, az épület szinte beleremeg, az új ablakok pedig minden erejüket bevetve, próbálnak egyben maradni a hangtámadás közben.*
- SEEEEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉG! *Szólal meg értelmesen, persze továbbra is visítva, és úgy ficánkol, hogy azt a valamit ki tudja rázni a szoknyája alól, mintha tényleg egy bálban lenne, és ez az egy alkalma maradt volna arra, hogy egy bolondos keringővel lenyűgözze leendő férjjelöltjét.
Kívülről persze mindez komikusan festhet, de a tényen nem változtat, a hercegnő bajban van, veszélyben az élete, itt már csak egy hős segíthet rajta…*
//Egy felejthető délután//
*Hát ilyen is létezik. Mármint olyan, mikor az ember lányának az ég egy adta világon semmit nem kell csinálnia, még akkor sem, ha igazából nem is ember, hanem elf. A kétkezi munkát amúgy is kerülné, és még csak nem is éppen azért, mert neki csak egy karja van, hanem azért, mert mondjon bárki bármit, változzon is meg bármennyire a világ körülötte, ő akkor is egy nemeskisasszony, azt pedig mind tudjuk, hogy a nemeskisasszonyoknak szüksége van arra, hogy ne csináljanak semmit. Mármint azon kívül semmit, hogy magukat cicomázzák legalább háromszor, nem, négyszer annyi ideig, mint amennyi időre valójában szükségük van a teljes megszépüléshez. A szépségnek ára van, szokták mondani, s ez az ár nem más, mint hosszadalmas órák, melyek minden arra utaló jel ellenére nem vésznek kárba, de nem ám.
Ezen a szép, egészen napos, de valójában igencsak fagyos délutánon Nia sem tesz mást, mint az ajándékba kapott pipereasztala előtt ül, és azt próbálja eldönteni, hogy vajon egy vagy több fonat áll-e jobban a hajában. Először úgy dönt, hogy a több, de aztán meggondolja magát, kibontja az egészet, és egy másikat kezd el csinálni magának. Na, hát igen, erre mennek el az órák, főleg úgy, hogy egy kézzel bizony ez is igencsak nehézkesen megy, de természetesen ez volt az első, amit megtanult, mert kar nélkül ugyan túl lehet élni, de szépen befont tincsek nélkül nem.
Aztán van egy másik kérdés is, amiben szintén szörnyen nehéz döntést kell meghoznia. A ruha, ó a ruha! Arany legyen vagy hófehér? Nem egyszerű, de végül sikerül választania a kettő közül. Fekete lesz. A fekete, ami nem is arany, és nem is hófehér, de Luninari szerint jól áll a szőke hajához. Ez egy csodálatos délután ahhoz, hogy feketében bájologjon néhány gyerek és még kevesebb felnőtt előtt. A megjelenés fontos, szóval el is kezdi magára ölteni a gyönyörű, szűk, fűzős felsőrésszel és terebélyes, nagy szoknyával rendelkező darabot, melynek hosszú, selyemből készült ujja úgy omlik egyetlen karjára, hogy szinte még a hideg is kirázza a kellemes érzéstől. Most mi van? Mégsem nézhet ki slamposan, hát milyen példát tanulna a kicsi Kriza, ha úgy látná?
Nem csak fonatot készíteni, de fűzőt megkötni is a lehetetlennel vetekszik, de megoldja, ő mindent megold, számára nincsenek lehetetlenek. Legalábbis gondolja ő. Végeredményben elképzelhető, hogy az a fonat túl laza, és nem is igazán szép, illetve a felsőjét sem tudja olyan szorosra húzni, hogy darázsderekával a rezidencia minden lakóját lenyűgözze, de egyedül öltözött fel, és ez hatalmas dolog. Miért, nem az? Arn is örült neki a múltkor, mikor sikerült neki ugyanez. Hát akkor meg…?
Szóval, egy szó, mint száz, elégedett lehet magával, s miután a magasított sarkú cipellőibe is belebújt, nincs más dolga, mint úgy levonulni a rezidencia rozoga lépcsőin, mintha egy bálterembe készülne belépni. Van azonban egy kis bökkenő…
A semmilyen délutánokat mindig tönkre szokta tenni valaki vagy valami, amire az elf lánya biza' nem számít. Ilyen például egy menyét. Azaz, Aleniá-nak fogalma sincs róla, hogy egy menyét az, csak hirtelen érzi, ahogy valami mintha izgágán mozogna a lábai között. Hogy mit tesz ilyenkor egy magára igényes nemeskisasszony? Sikít, de torkaszakadtából. Így tesz a szőkeség is, az épület szinte beleremeg, az új ablakok pedig minden erejüket bevetve, próbálnak egyben maradni a hangtámadás közben.*
- SEEEEGÍTSÉÉÉÉÉÉÉG! *Szólal meg értelmesen, persze továbbra is visítva, és úgy ficánkol, hogy azt a valamit ki tudja rázni a szoknyája alól, mintha tényleg egy bálban lenne, és ez az egy alkalma maradt volna arra, hogy egy bolondos keringővel lenyűgözze leendő férjjelöltjét.
Kívülről persze mindez komikusan festhet, de a tényen nem változtat, a hercegnő bajban van, veszélyben az élete, itt már csak egy hős segíthet rajta…*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-03 15:33:24
Üzenet elküldve: 2025-02-03 15:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Árva angyal//
*Nem lehet betelni a csacsogással, na meg azzal, amit lát a kisfiútól. Mindig ámuldozva nézi őt és a többi gyereket is. Nem emlékszik rá, hogy ő amolyan kis cserfes leány lett volna, mindig inkább behúzódott a csigaházába, persze annak is megvolt az oka. Hogy ő nem adhat életet egy ilyen csodának, az fájdalmas, de némileg kompenzálja őt az, hogy ennyi gyereken tud majd segíteni.*
- Tényleg így meg tudod állapítani? Nahát. *Mosolyog, s Rellan szavai miatt meg is simogatja a két szamarat is. Luniéhoz még egyszer sem ért hozzá ezidáig. Azért azt nem hiszi, hogy csirkék mellett is ilyen vígan ellenne, hiszen fél minden tollas jószágtól, de azért ezt keveseknek vallja be. *
- Biztos, hogy még jobb dolguk lesz melletted, ha ennyire értesz hozzájuk.
*Természetesen ezzel el is kerüli a válaszadást a csirke-kérdésre, de az ő figyelmét cseppet sem kerüli el az hogy többesszámban beszél a gyerek. Egyre jobban érzi, hogy működni fog a dolog.
A kis praclit a markában fogva vezeti végül be a nagy ajtón keresztül a fiúcskát az előtérbe.*
- Nem örülnék, ha olyan hidegben szeretnél aludni, félnék, hogy megfázol. De tudod, mástól is hallottam már ilyen kérést. *Kacag fel, s valahol tudja jól, hogy voltak éjszakák, amikor Szikra tényleg kint töltötte az éjjelt Deressel, de szerencsére, mióta Trylnor is velük lakik, már nem jellemző.
Rellan láthatja a nagy tereket, de Mai óvón el nem engedi a kezét. Mindent tüzetesen meg szeretne mutatni neki, így mindenhol körbe vezeti lent, minden egyes felmerülő kérdésre válaszol, aztán a konyha felé terelgeti, a nagy étkezőn át.*
- És itt készül el nektek a finom étel. Anviel nénit majd megismered, isteni fogásokat készít, biztos, hogy nem hagyja, hogy üres legyen a hasad. Tényleg, kérsz inni? *A konyhapultra néz, ha jól sejti Luninari árpateája lehet ott egy nagy kancsóban.*
- Aztán most már szeretném megmutatni neked fent a szobákat is. *Az ablakon kitekintve már talán nincs is olyan sok, hogy elkezdjen szürkülni az ég. Sok-sok zugot kell még megtekinteni, de nagyon reméli, hogy mire felérnek tényleg, már lesz olyan fáradt a fiú, hogy ne vágyjon ki az istállóba.*
*Nem lehet betelni a csacsogással, na meg azzal, amit lát a kisfiútól. Mindig ámuldozva nézi őt és a többi gyereket is. Nem emlékszik rá, hogy ő amolyan kis cserfes leány lett volna, mindig inkább behúzódott a csigaházába, persze annak is megvolt az oka. Hogy ő nem adhat életet egy ilyen csodának, az fájdalmas, de némileg kompenzálja őt az, hogy ennyi gyereken tud majd segíteni.*
- Tényleg így meg tudod állapítani? Nahát. *Mosolyog, s Rellan szavai miatt meg is simogatja a két szamarat is. Luniéhoz még egyszer sem ért hozzá ezidáig. Azért azt nem hiszi, hogy csirkék mellett is ilyen vígan ellenne, hiszen fél minden tollas jószágtól, de azért ezt keveseknek vallja be. *
- Biztos, hogy még jobb dolguk lesz melletted, ha ennyire értesz hozzájuk.
*Természetesen ezzel el is kerüli a válaszadást a csirke-kérdésre, de az ő figyelmét cseppet sem kerüli el az hogy többesszámban beszél a gyerek. Egyre jobban érzi, hogy működni fog a dolog.
A kis praclit a markában fogva vezeti végül be a nagy ajtón keresztül a fiúcskát az előtérbe.*
- Nem örülnék, ha olyan hidegben szeretnél aludni, félnék, hogy megfázol. De tudod, mástól is hallottam már ilyen kérést. *Kacag fel, s valahol tudja jól, hogy voltak éjszakák, amikor Szikra tényleg kint töltötte az éjjelt Deressel, de szerencsére, mióta Trylnor is velük lakik, már nem jellemző.
Rellan láthatja a nagy tereket, de Mai óvón el nem engedi a kezét. Mindent tüzetesen meg szeretne mutatni neki, így mindenhol körbe vezeti lent, minden egyes felmerülő kérdésre válaszol, aztán a konyha felé terelgeti, a nagy étkezőn át.*
- És itt készül el nektek a finom étel. Anviel nénit majd megismered, isteni fogásokat készít, biztos, hogy nem hagyja, hogy üres legyen a hasad. Tényleg, kérsz inni? *A konyhapultra néz, ha jól sejti Luninari árpateája lehet ott egy nagy kancsóban.*
- Aztán most már szeretném megmutatni neked fent a szobákat is. *Az ablakon kitekintve már talán nincs is olyan sok, hogy elkezdjen szürkülni az ég. Sok-sok zugot kell még megtekinteni, de nagyon reméli, hogy mire felérnek tényleg, már lesz olyan fáradt a fiú, hogy ne vágyjon ki az istállóba.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-02 23:37:09
Üzenet elküldve: 2025-02-02 23:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Árva angyal//
*Rellan egyértelműen és hamisítatlanul ért az állatokhoz, de mivel öt éves, abba nem gondol bele, hogy egy lány szamár és egy fiú szamár akár szerelmes is lehet egymásba. Tapintatosan ignorálja a kérdést, mi van a lábuk között, mint mindenki másnál is. Az sokkal jobban érdekli, hogy vajon mit szólnak a finom zöldhöz, nyújtja is nekik a tenyerén, hogy hadd ropogtassák. Máskor ő maga is bele szokott harapni egyet-egyet, mielőtt az állatkáknak adja, de most olyan csuda boldog a teli pocakja, hogy erre a világon semmi szükség.*
- Na maj' ha én leszek itt a főnök. *Magyarázza őket simogatva, de Mainak intézve szavait.* Akkó' mindegyik állatka nagyon boldog lesz. Mondjuk most is azok. Fényes a szőrük, meg feláll a fülük. Abbó' sok mindent meg lehet mondani. *Mutat felfelé.* De ha vesztek csirkét is majd, akkó' az tojik tojást, és ehetünk rántottát reggelire. Hmm!
*A hangsúly az ehetÜNKön van. Rellan le se tudná tagadni, hogy a gondolat, miszerint itt tehet-vehet az istállóban, elég csábítóvá tette számára az itt lakást. De hát ez nagyban függ attól is, hogy mi van ott abban a nagy házban.*
- De azér' ha nem tetszik a benti ágy, akkor kijöhetek ide aludni a szénába? *Kérdezi reménykedve, miközben piszkos kis kezeit megint Mai kezébe csúsztatja, és vele együtt az ajtó felé indul. Nem áll ellen, de azért a hangja még most sem határozott.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.02 23:37:59
*Rellan egyértelműen és hamisítatlanul ért az állatokhoz, de mivel öt éves, abba nem gondol bele, hogy egy lány szamár és egy fiú szamár akár szerelmes is lehet egymásba. Tapintatosan ignorálja a kérdést, mi van a lábuk között, mint mindenki másnál is. Az sokkal jobban érdekli, hogy vajon mit szólnak a finom zöldhöz, nyújtja is nekik a tenyerén, hogy hadd ropogtassák. Máskor ő maga is bele szokott harapni egyet-egyet, mielőtt az állatkáknak adja, de most olyan csuda boldog a teli pocakja, hogy erre a világon semmi szükség.*
- Na maj' ha én leszek itt a főnök. *Magyarázza őket simogatva, de Mainak intézve szavait.* Akkó' mindegyik állatka nagyon boldog lesz. Mondjuk most is azok. Fényes a szőrük, meg feláll a fülük. Abbó' sok mindent meg lehet mondani. *Mutat felfelé.* De ha vesztek csirkét is majd, akkó' az tojik tojást, és ehetünk rántottát reggelire. Hmm!
*A hangsúly az ehetÜNKön van. Rellan le se tudná tagadni, hogy a gondolat, miszerint itt tehet-vehet az istállóban, elég csábítóvá tette számára az itt lakást. De hát ez nagyban függ attól is, hogy mi van ott abban a nagy házban.*
- De azér' ha nem tetszik a benti ágy, akkor kijöhetek ide aludni a szénába? *Kérdezi reménykedve, miközben piszkos kis kezeit megint Mai kezébe csúsztatja, és vele együtt az ajtó felé indul. Nem áll ellen, de azért a hangja még most sem határozott.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.02 23:37:59
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-02-02 14:43:55
Üzenet elküldve: 2025-02-02 14:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Nem várt váratlan//
*Talán az érzés kölcsönös, amikor már azt hinné egyre jobban megérti a kétlábúak világát, ismét hall pár új számára értelmetlen, vagy ismeretlen szót, és máris teljesen el van veszve.
Válaszadása Luninarinak, nem is lehetett ennél részletesebb vagy érthetőbb, egy olyas valaki számára aki közöttük nőt fel. De Szikra? Na az egy sokkalta keményebb dió. Valamikor elsőre megérti a dolgokat, de olyankor úgy kell belegyömöszölni abba a fájós fejbe. A mostani pontosan egy ilyen pillanat. A választ nem elunta, szimplán csak nem fogta fel, legalább is teljesen. A fánkok a macskák meg a kutyákat, persze megértette, de a kapcsolatukat és a hasonlatukat, mint egy festett kép az egészet nem igazán fogta fel. Inkább csak a darabkáit. Talán idővel majd összerakja a fejében. Udvariasság vagy sem, ez tőle egy teljesen őszinte válasz volt, mert ő tényleg azt hiszi, hogy megértette.*
- Uhum. De néha hiányzik, a repkedők csip-csipje, a brekegők a vízben. A holdsajtot is nagyon szeretem, itt nem lehet találni.
*Valahol az egyszerűség és az, hogy a maga ura volt tetszett neki. Az itteni szabályokkal tele van a hócipője olykor. Ő szeret mezítláb járni, itt mégis cipőt erőltetnek rá. Deresnek muszáj kint aludnia, pedig ő szereti a bunda ölelését éjjelente. Ami ezt enyhíti, hogy mostanság legalább Trylnor mellet aludhat. Nem olyan mint Deres persze, másabb, máshogy jobb, ami szintén tetszik neki. Illetve, hogy a gyerekek fura játékait néha nem érti meg, és dacból nem játszik velük, mert a látta mit művelnek a gyerekek egymással az utcán, ha valaki kívülálló, mint ő maga. Így nem is erőlteti az ilyesmit, neki ott van a kis kertje amit alakítgatni, ahogy szeretné, majd idővel ha az idő is úgy engedi.
Azonban be kell vallania, a kényelem megfogta. Az, hogy az élelemért nem kell harcolnia, se neki, se Deresnek. Azt pedig kifejezetten örömmel látja, hogy négylábú barátja milyen hamar hozzászokott a jóléthez. Mintha világ életében egy házőrző lett volna. A mai napig nem érti, de örül neki.*
-Miért? *Kérdezi egy fancsali értetlen fejjel.* -Szerintem a virágok szépek, és hasznosak.
*Jegyzi meg, számára a természet és azon szüleményei gyönyörűek. A kétlábúakban nem igazán megállapítani mi számít szépnek. Belegondolva lehet az, amikor valakire ránéz és érzi nem jelent rá veszélyt. Mert sokszor látott már rossz arcú kétlábúakat éjjelente a város utcáin. Azok biztos nem lehettek szépek, mert félt tőlük. Nem úgy mint az itteni kétlábúaktól. Tőlük nem fél, csak egy valamitől. Mai szúrós szemeitől. Az a mai napig félelmetes neki. Meg a láncos ruhások, de őket azóta sem látta szerencsére.*
-Tudom. *Mondja kicsit csalódottan.* Csak szeretném, hogy egyen. Az erdőben szegény alig tudott enni, és tudom nagy az étvágya, hát mert ekkora!
*Tárja szét karjait amennyire tudja mutatva Deres bizony nem egy úrhölgy ölebe.
Luninari ismételt magyarázatát már könnyebben megérti, hiszen a táplálkozás részleteit már egyszer kitárgyalta Nimerilel egy tudományos okításán.*
-Nimeril is említette már, hogy ha nagyra akarok nőni. De nem hiszem ezért adott nekem tökmagot meg mézet, azt mondta kukacok vannak bennem. Pedig nem is.
*Mutat pocakjára, visszaemlékezve fura egy élmény volt megmutatni a nőnek ami belőle és Deresből is kijött. De szerencsére a nőnek nem volt igaza a férgességet illetően.*
-Igen? Öhm.. *Gondolkodik el egy pillanatra.* Köszönöm!
*Mondja hálásan nagy mosollyal. Deres biztosan nem fog nemet mondani egy finom szaftos sült húsnak. Saját magát illetően, nem tudja. Nagyon régen nem evett húst. Sőt nem is emlékszik valaha is evett volna.
Viszont a segítség nyújtásnál hirtelen nem tudja mit mondjon. Trylnor és Deres azóta is kint várnak rá, ő pedig már egy jó ideje bent rekedt a házban. Nem szeretné, hogy várjanak rá. Morfondírozik egy keveset majd rákérdez inkább.*
-Lehet később? Szeretnék kimenni játszani Trylnorral és Deressel. Szabad?
*Kérdezi csillogó szemekkel. Elvégre nem volt ellenére a segítség a rántottánál, de inkább lenne kint a kertben mint a négy fal között.*
- Oh.. Akkor majd máskor.
*Hát pedig elkeseredik, mert már elképzelte, hogy az ő keze is tudna lángokban izzani, és el tudná ijeszteni a láncos ruhásokat Graelmortól, és mindenkitől aki fontos számára. Utána pedig hangosan kacagna rajtuk, hogy elszaladtak egy aprócska lány elől mint ő maga.*
-Mana? Én összegyűjtöm, csak mond meg hol nő!
*Válaszolja reménytelien, hiszen ha azon múlik, legyen ez a mana bármilyen virág, ő megszerzi és megtalálja, sőt ha kell növeszteni is fogja.
A rántotta utolsó falait is magába nyomja, picit nehézkesen. Pocakja is picit dudorodni kezd a sok falattól. Jól lakottságát egy hatalmas sóhajjal fejezi ki.*
*Talán az érzés kölcsönös, amikor már azt hinné egyre jobban megérti a kétlábúak világát, ismét hall pár új számára értelmetlen, vagy ismeretlen szót, és máris teljesen el van veszve.
Válaszadása Luninarinak, nem is lehetett ennél részletesebb vagy érthetőbb, egy olyas valaki számára aki közöttük nőt fel. De Szikra? Na az egy sokkalta keményebb dió. Valamikor elsőre megérti a dolgokat, de olyankor úgy kell belegyömöszölni abba a fájós fejbe. A mostani pontosan egy ilyen pillanat. A választ nem elunta, szimplán csak nem fogta fel, legalább is teljesen. A fánkok a macskák meg a kutyákat, persze megértette, de a kapcsolatukat és a hasonlatukat, mint egy festett kép az egészet nem igazán fogta fel. Inkább csak a darabkáit. Talán idővel majd összerakja a fejében. Udvariasság vagy sem, ez tőle egy teljesen őszinte válasz volt, mert ő tényleg azt hiszi, hogy megértette.*
- Uhum. De néha hiányzik, a repkedők csip-csipje, a brekegők a vízben. A holdsajtot is nagyon szeretem, itt nem lehet találni.
*Valahol az egyszerűség és az, hogy a maga ura volt tetszett neki. Az itteni szabályokkal tele van a hócipője olykor. Ő szeret mezítláb járni, itt mégis cipőt erőltetnek rá. Deresnek muszáj kint aludnia, pedig ő szereti a bunda ölelését éjjelente. Ami ezt enyhíti, hogy mostanság legalább Trylnor mellet aludhat. Nem olyan mint Deres persze, másabb, máshogy jobb, ami szintén tetszik neki. Illetve, hogy a gyerekek fura játékait néha nem érti meg, és dacból nem játszik velük, mert a látta mit művelnek a gyerekek egymással az utcán, ha valaki kívülálló, mint ő maga. Így nem is erőlteti az ilyesmit, neki ott van a kis kertje amit alakítgatni, ahogy szeretné, majd idővel ha az idő is úgy engedi.
Azonban be kell vallania, a kényelem megfogta. Az, hogy az élelemért nem kell harcolnia, se neki, se Deresnek. Azt pedig kifejezetten örömmel látja, hogy négylábú barátja milyen hamar hozzászokott a jóléthez. Mintha világ életében egy házőrző lett volna. A mai napig nem érti, de örül neki.*
-Miért? *Kérdezi egy fancsali értetlen fejjel.* -Szerintem a virágok szépek, és hasznosak.
*Jegyzi meg, számára a természet és azon szüleményei gyönyörűek. A kétlábúakban nem igazán megállapítani mi számít szépnek. Belegondolva lehet az, amikor valakire ránéz és érzi nem jelent rá veszélyt. Mert sokszor látott már rossz arcú kétlábúakat éjjelente a város utcáin. Azok biztos nem lehettek szépek, mert félt tőlük. Nem úgy mint az itteni kétlábúaktól. Tőlük nem fél, csak egy valamitől. Mai szúrós szemeitől. Az a mai napig félelmetes neki. Meg a láncos ruhások, de őket azóta sem látta szerencsére.*
-Tudom. *Mondja kicsit csalódottan.* Csak szeretném, hogy egyen. Az erdőben szegény alig tudott enni, és tudom nagy az étvágya, hát mert ekkora!
*Tárja szét karjait amennyire tudja mutatva Deres bizony nem egy úrhölgy ölebe.
Luninari ismételt magyarázatát már könnyebben megérti, hiszen a táplálkozás részleteit már egyszer kitárgyalta Nimerilel egy tudományos okításán.*
-Nimeril is említette már, hogy ha nagyra akarok nőni. De nem hiszem ezért adott nekem tökmagot meg mézet, azt mondta kukacok vannak bennem. Pedig nem is.
*Mutat pocakjára, visszaemlékezve fura egy élmény volt megmutatni a nőnek ami belőle és Deresből is kijött. De szerencsére a nőnek nem volt igaza a férgességet illetően.*
-Igen? Öhm.. *Gondolkodik el egy pillanatra.* Köszönöm!
*Mondja hálásan nagy mosollyal. Deres biztosan nem fog nemet mondani egy finom szaftos sült húsnak. Saját magát illetően, nem tudja. Nagyon régen nem evett húst. Sőt nem is emlékszik valaha is evett volna.
Viszont a segítség nyújtásnál hirtelen nem tudja mit mondjon. Trylnor és Deres azóta is kint várnak rá, ő pedig már egy jó ideje bent rekedt a házban. Nem szeretné, hogy várjanak rá. Morfondírozik egy keveset majd rákérdez inkább.*
-Lehet később? Szeretnék kimenni játszani Trylnorral és Deressel. Szabad?
*Kérdezi csillogó szemekkel. Elvégre nem volt ellenére a segítség a rántottánál, de inkább lenne kint a kertben mint a négy fal között.*
- Oh.. Akkor majd máskor.
*Hát pedig elkeseredik, mert már elképzelte, hogy az ő keze is tudna lángokban izzani, és el tudná ijeszteni a láncos ruhásokat Graelmortól, és mindenkitől aki fontos számára. Utána pedig hangosan kacagna rajtuk, hogy elszaladtak egy aprócska lány elől mint ő maga.*
-Mana? Én összegyűjtöm, csak mond meg hol nő!
*Válaszolja reménytelien, hiszen ha azon múlik, legyen ez a mana bármilyen virág, ő megszerzi és megtalálja, sőt ha kell növeszteni is fogja.
A rántotta utolsó falait is magába nyomja, picit nehézkesen. Pocakja is picit dudorodni kezd a sok falattól. Jól lakottságát egy hatalmas sóhajjal fejezi ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555