Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:16:25
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:16:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
*Ahogy a lépcsőkön kaptatnak felfelé, kicsit elmereng azon, hogy mit szólna az atyja, hogy látná most. Vajon tudna-e elégedettséget érezni annak tudatában, hogy bár a nemesség már a múlté, így soha nem válhatnak a tagjává, de Orthus mire vitte abban a világban, ami helyette lett. Vajon most együtt tervezgetnék-e az új várost? Vajon visszaadta volna-e atyja életkedvét, ha együtt képzelték volna el a majdani új nemességet, melynek a Morthimerek immáron a legbefolyásosabb tagjai? Nehéz erre választ adni. Az atyja egy élet munkáját és látta hiábavalóvá lenni, saját és az ő apjának álmát szertefoszlani. Számára igencsak sovány vigasz lett volna az a fényes jövő, ami Orthust nagyon is élteti.
Ritka, hogy így elmereng, legalábbis akkor, ha nem a dolgozószobája magányában van. Majdhogynem nem is érti, hogy mit mond Alenia, de aztán sikerül összeraknia a lényeget.*
- Ó, értem, ezt nem is tudtam. Örömteli, hogy máris van kiknek gondját viselni. Sajnálom, ha a hangzavar esetleg megriasztja őket, de ez sajnos elkerülhetetlen. És esetleg talán kedvet éreznek majd megnézni az ácsok munkáját. Mindig élvezet nézni, ahogy mesterek a munkájukat végzik, bármi is legyen az a szakma.
*fejti ki, habár lehet, hogy Alenia ezt másképpen látja. Ám Orthus mindig is nagyra értékelte a hasznosságot, és kevés ember hasznossága annyira kézzelfogható, mint a szakavatott munkásoké.*
- Mik a terveik az iskolával? Általános műveltséget, vagy szakmát szeretnének oktatni a gyermekeknek? Tudja, bármennyire is szép dolog a műveltség, több esélye van a bolgodulásra annak, aki valami hasznos mesterséget ismer, mint annak, aki az írás-olvasásban jártas. Talán megkérhetnénk az ácsok vezetőjét, hogy alkalomadtán látogasson el ide és beszéljen nekik a munkájáról. Hátha felébreszti bennük az érdeklődést.
*ajánlja fel, miközben máris azon gondolkodik, hogy milyen hasznos dolog is lenne egy iskola, amely révén nyomorult árvákból kinevelhetné a következő generáció hivatalnokait, mesterembereit, varázslóit és bájitalkeverőit. Megannyi hasznos szakma, megannyi hálás ember fontos pozíciókban.
Alenia kérdésére kicsit meglepődik és tanácstalan lesz.*
- Nos, lényegében bármit, amit úgy érez, hogy szívesen megmutatna nekem.
*feleli egyszerűen, mivel valóban tanácstalan. Persze tudja, hogy az emelet javarészt lakószobáknak szokott otthont adni. Nem gondolkodott azon, hogy végső soron Alenia most a saját és a partnerei lakószobáját fogja megmutatni neki. Ő csak jött, amikor a nemes felajánlotta, hogy menjenek az emeletre.*
- Önre bízom, nekem igazából már az is megfelel, hogy a lenti nyüzsgést kissé magunk mögött hagytuk. Később esetleg megnézném a szentélyt, amit oly nagy becsben tart.
*teszi hozzá, mert bár ő maga nem nevezhető vallásosnak, de tudja, hogy Alenia kegyeibe ezen az úton lehet férkőzni. És a szentély helyrehozatala is alighanem őrá hárul majd.*
*Ahogy a lépcsőkön kaptatnak felfelé, kicsit elmereng azon, hogy mit szólna az atyja, hogy látná most. Vajon tudna-e elégedettséget érezni annak tudatában, hogy bár a nemesség már a múlté, így soha nem válhatnak a tagjává, de Orthus mire vitte abban a világban, ami helyette lett. Vajon most együtt tervezgetnék-e az új várost? Vajon visszaadta volna-e atyja életkedvét, ha együtt képzelték volna el a majdani új nemességet, melynek a Morthimerek immáron a legbefolyásosabb tagjai? Nehéz erre választ adni. Az atyja egy élet munkáját és látta hiábavalóvá lenni, saját és az ő apjának álmát szertefoszlani. Számára igencsak sovány vigasz lett volna az a fényes jövő, ami Orthust nagyon is élteti.
Ritka, hogy így elmereng, legalábbis akkor, ha nem a dolgozószobája magányában van. Majdhogynem nem is érti, hogy mit mond Alenia, de aztán sikerül összeraknia a lényeget.*
- Ó, értem, ezt nem is tudtam. Örömteli, hogy máris van kiknek gondját viselni. Sajnálom, ha a hangzavar esetleg megriasztja őket, de ez sajnos elkerülhetetlen. És esetleg talán kedvet éreznek majd megnézni az ácsok munkáját. Mindig élvezet nézni, ahogy mesterek a munkájukat végzik, bármi is legyen az a szakma.
*fejti ki, habár lehet, hogy Alenia ezt másképpen látja. Ám Orthus mindig is nagyra értékelte a hasznosságot, és kevés ember hasznossága annyira kézzelfogható, mint a szakavatott munkásoké.*
- Mik a terveik az iskolával? Általános műveltséget, vagy szakmát szeretnének oktatni a gyermekeknek? Tudja, bármennyire is szép dolog a műveltség, több esélye van a bolgodulásra annak, aki valami hasznos mesterséget ismer, mint annak, aki az írás-olvasásban jártas. Talán megkérhetnénk az ácsok vezetőjét, hogy alkalomadtán látogasson el ide és beszéljen nekik a munkájáról. Hátha felébreszti bennük az érdeklődést.
*ajánlja fel, miközben máris azon gondolkodik, hogy milyen hasznos dolog is lenne egy iskola, amely révén nyomorult árvákból kinevelhetné a következő generáció hivatalnokait, mesterembereit, varázslóit és bájitalkeverőit. Megannyi hasznos szakma, megannyi hálás ember fontos pozíciókban.
Alenia kérdésére kicsit meglepődik és tanácstalan lesz.*
- Nos, lényegében bármit, amit úgy érez, hogy szívesen megmutatna nekem.
*feleli egyszerűen, mivel valóban tanácstalan. Persze tudja, hogy az emelet javarészt lakószobáknak szokott otthont adni. Nem gondolkodott azon, hogy végső soron Alenia most a saját és a partnerei lakószobáját fogja megmutatni neki. Ő csak jött, amikor a nemes felajánlotta, hogy menjenek az emeletre.*
- Önre bízom, nekem igazából már az is megfelel, hogy a lenti nyüzsgést kissé magunk mögött hagytuk. Később esetleg megnézném a szentélyt, amit oly nagy becsben tart.
*teszi hozzá, mert bár ő maga nem nevezhető vallásosnak, de tudja, hogy Alenia kegyeibe ezen az úton lehet férkőzni. És a szentély helyrehozatala is alighanem őrá hárul majd.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-18 19:12:09
Üzenet elküldve: 2024-05-18 19:12:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A renoválás napja//
*Igyekszik rendezni az indulatait, mielőtt az a bizonyos határozottság átcsap arroganciába. Azt nem szeretné, de nehéz megállnia, mert nem tetszik neki sem a fene nagy egyenjogúság hirdetése, sem Orthus válasza a karjával kapcsolatos felvetésekre, de legalább abban meg tudtak egyezni, hogy mindkettejüknek úgy lesz a legjobb, ha telket a férfi választ Alenia részére.
A legjobb, amit most tehet, az az, ha tereli a témát, és úgy látszik, ez működik is, mert Orthus kíváncsinak látszik. Közben persze meghallani a munkával járó elkerülhetetlen zajt is, aminek hallatán a lány a száját húzza, de ő is tudja, hogy ez szükséges rossz a felújítások közben.*
- Akartam mondani, hogy csendben legyünk az emeleten, mert a gyerekek alszanak, de ezek után már biztosan nem. Jelenleg amúgy hárman vannak. Két kisfiú és egy kislány. Mai fő feladata az ő nevelésük lesz a rezidencián, de segíteni fog nekem abban is, hogy a tervezett iskolát a lehető leggyorsabban és legjobb módon építhessük fel.
*Mesél kicsit Gab-ról, Krizá-ról és Arn-ról Morthimer-nek, ami a kereskedő iránt érzett bizalmát is hivatott bizonyítani, ugyanis nem lenne jó ötlet bárkinek arról beszélni, hogy hányan laknak a rezidencián, és abból hány gyerek, de Orthus más. Alenia szeretné, ha ő minél több részletről tudna.
Az előtéren áthaladva, most már a lerakott építőanyagokat kerülgetve jutnak el a főlépcsőig, amin fellépkedve hamar a felső szinten találják magukat. Nia itt egy kicsit megtorpan, és kérdően néz a másikra.*
- Tulajdonképp mit is szeretne látni az emeleten? Ugyanúgy az ablakokat, az erkélyt, a szobák állapotát? *Azért kérdezi, mert rájön, hogy ha így van, akkor bizony kénytelen lesz beengedni Orthus-t abba a bizonyos szobába, illetve kettőbe, az övébe és Aleimord-éba, ahonnan még Mai-t és Luninari-t is kitiltotta, pedig ők itt laknak. Na jó, engedéllyel ők is bejöhetnek, de akkor is, ez a két szoba volt az épület két legprivátabb helyisége, és most újra azok. Aleniáé azért, mert újra itt él, bátyjáé meg azért, mert ő talán már nincs is életben.*
*Igyekszik rendezni az indulatait, mielőtt az a bizonyos határozottság átcsap arroganciába. Azt nem szeretné, de nehéz megállnia, mert nem tetszik neki sem a fene nagy egyenjogúság hirdetése, sem Orthus válasza a karjával kapcsolatos felvetésekre, de legalább abban meg tudtak egyezni, hogy mindkettejüknek úgy lesz a legjobb, ha telket a férfi választ Alenia részére.
A legjobb, amit most tehet, az az, ha tereli a témát, és úgy látszik, ez működik is, mert Orthus kíváncsinak látszik. Közben persze meghallani a munkával járó elkerülhetetlen zajt is, aminek hallatán a lány a száját húzza, de ő is tudja, hogy ez szükséges rossz a felújítások közben.*
- Akartam mondani, hogy csendben legyünk az emeleten, mert a gyerekek alszanak, de ezek után már biztosan nem. Jelenleg amúgy hárman vannak. Két kisfiú és egy kislány. Mai fő feladata az ő nevelésük lesz a rezidencián, de segíteni fog nekem abban is, hogy a tervezett iskolát a lehető leggyorsabban és legjobb módon építhessük fel.
*Mesél kicsit Gab-ról, Krizá-ról és Arn-ról Morthimer-nek, ami a kereskedő iránt érzett bizalmát is hivatott bizonyítani, ugyanis nem lenne jó ötlet bárkinek arról beszélni, hogy hányan laknak a rezidencián, és abból hány gyerek, de Orthus más. Alenia szeretné, ha ő minél több részletről tudna.
Az előtéren áthaladva, most már a lerakott építőanyagokat kerülgetve jutnak el a főlépcsőig, amin fellépkedve hamar a felső szinten találják magukat. Nia itt egy kicsit megtorpan, és kérdően néz a másikra.*
- Tulajdonképp mit is szeretne látni az emeleten? Ugyanúgy az ablakokat, az erkélyt, a szobák állapotát? *Azért kérdezi, mert rájön, hogy ha így van, akkor bizony kénytelen lesz beengedni Orthus-t abba a bizonyos szobába, illetve kettőbe, az övébe és Aleimord-éba, ahonnan még Mai-t és Luninari-t is kitiltotta, pedig ők itt laknak. Na jó, engedéllyel ők is bejöhetnek, de akkor is, ez a két szoba volt az épület két legprivátabb helyisége, és most újra azok. Aleniáé azért, mert újra itt él, bátyjáé meg azért, mert ő talán már nincs is életben.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-18 11:49:06
Üzenet elküldve: 2024-05-18 11:49:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
- Valóban, az élet próbára tesz mindannyiunkat, és csak akkor derül ki az igazi jellemünk, amikor a nehézségekkel kell dacolni.
*helyesel Alenia szavaira. Majd a telkekre terelődik a szó.*
- Nos igen, ez lesz a kiindulópont, és annak éppenséggel nem rossz. Óhatatlanul is sok olyan polgár vesz majd telket magának, akik most pillanatnyilag gazdagok. De egy-két generáció alatt majd kialakul, hogy kik képesek meg is őrizni a vagyont és a befolyást. Akkor majd a telkek is átrendeződnek, a valós képnek megfelelően.
*Ahogy Alenia lényegében rábízza a telekválasztást, azt csak egy hálás bólintással fogadja, de nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő milyen fesztelen természetességgel osztotta ki rá ezt a feladatot. Nem tiltakozik ellene, mivel amúgy is ő akarta elhelyezni Aleniát a sakktáblán olyan helyre, ami fölött a kontroll még hasznos lehet. De megjegyzi magának, hogy a nemeskisasszonyt alkalomadtán majd valahogy finoman emlékeztetni kell, kinek van a kezében a gyeplő. De az is lehet, hogy nem tesz semmit, mert így Alenia könnyebben irányíthatóbb.
Következő megjegyzését a nő karja kapcsán Alenia valamiért rossz néven veszi, Orthus figyelmét nem kerülte el a szúrós tekintet. Részéről ez csak egy újabb, a nemes határozottságát méltató bók volt, de Alenia vélhetően valami mást hallott ki belőle. Akárhogy is, Orthus most nem siet magyarázkodni, inkább hagyja elterelni a témát.*
- Hálás lennék.
*feleli az ajánlatra, hogy tekintsék meg az emeletet. És ami azt illeti, valóban érez valami furcsa izgalmat. Annak idején, a nemesség korában Orthus és családja sok nemesi házba bejáratos volt rendezvények alkalmával. Megismerték a báltermeket, a zeneszobákat, ebédlőket és parkokat. Ám sohase jutottak be a privát szobákba. Az magától értetődő volt, hogy az idősebb Morthimernek nincs ott keresnivalója. Ám Orthus már vagyonban szinte egyenrangú csemeteként bálozott a többi ifjú nemessel. Rangban azonban nem és ez - na meg átlagos külseje - elég volt ahhoz, hogy a többi ifjú rendre kihagyja őt, amikor valamelyik kisasszony vagy úrfi magánterületére vonultak vissza. Így az, hogy Orthus most ilyen helyre is eljut, amolyan ifjúkori álmának beteljesülése.
Persze sokat árnyal a képen a rezidencia leromlott állapota, kifosztottsága. Ez egyértelműen nem egy szolgák hada által gondozott, kincsekkel zsúfolt palota már. De még így is, óhatatlanul is érez valami izgalom félét, ahogy a lépcsőn kaptatnak felfelé.
Mindeközben alattuk a munka zajai kezdenek felerősödni: lerakott lecek koppanása, régi ablakkeretekből a törött üvegek kiütése, kalapácsolás, fűrészelés kavalkádja kezdi megtölteni a teret.
A rangidős ács gondoskodik róla, hogy minden munkásnak járjon a keze, és csak a feladaton járjon a gondolata.
Szerencsére - illetve inkább Orthus alapossága miatt, aki pontos méretekkel és leírásokkal érkezve rendelte meg a munkát - az ácsok részben előre méretre vágott üveglapokkal és előkészített faelemekkel dolgoznak, és már csak kicsit kell csiszolgatniuk, hogy minden a helyére kerüljön. Továbbá a régi ablakokból is nagyon sokat tudnak újra hasznosítani: levakarják a festéket a fáról, kipótolják ahol kell, aztán majd újrafestik, igaz, csak egyszerű fehér alapozóval. A szépség most nem szempont, a hivalkodás pedig egyenesen kerülendő, ezek voltak Morthimer határozott utasításai.
Odakinn pedig, mivel mindent sikerült lepakolni már az echós szekérről, Japher Campa nagy ívű kanyarodással irányba fordítja a járművet, és megindul a Piactér felé. Bútorok, szőnyegek várják, hogy berakodja és ide szállítsa őket.*
- Valóban, az élet próbára tesz mindannyiunkat, és csak akkor derül ki az igazi jellemünk, amikor a nehézségekkel kell dacolni.
*helyesel Alenia szavaira. Majd a telkekre terelődik a szó.*
- Nos igen, ez lesz a kiindulópont, és annak éppenséggel nem rossz. Óhatatlanul is sok olyan polgár vesz majd telket magának, akik most pillanatnyilag gazdagok. De egy-két generáció alatt majd kialakul, hogy kik képesek meg is őrizni a vagyont és a befolyást. Akkor majd a telkek is átrendeződnek, a valós képnek megfelelően.
*Ahogy Alenia lényegében rábízza a telekválasztást, azt csak egy hálás bólintással fogadja, de nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő milyen fesztelen természetességgel osztotta ki rá ezt a feladatot. Nem tiltakozik ellene, mivel amúgy is ő akarta elhelyezni Aleniát a sakktáblán olyan helyre, ami fölött a kontroll még hasznos lehet. De megjegyzi magának, hogy a nemeskisasszonyt alkalomadtán majd valahogy finoman emlékeztetni kell, kinek van a kezében a gyeplő. De az is lehet, hogy nem tesz semmit, mert így Alenia könnyebben irányíthatóbb.
Következő megjegyzését a nő karja kapcsán Alenia valamiért rossz néven veszi, Orthus figyelmét nem kerülte el a szúrós tekintet. Részéről ez csak egy újabb, a nemes határozottságát méltató bók volt, de Alenia vélhetően valami mást hallott ki belőle. Akárhogy is, Orthus most nem siet magyarázkodni, inkább hagyja elterelni a témát.*
- Hálás lennék.
*feleli az ajánlatra, hogy tekintsék meg az emeletet. És ami azt illeti, valóban érez valami furcsa izgalmat. Annak idején, a nemesség korában Orthus és családja sok nemesi házba bejáratos volt rendezvények alkalmával. Megismerték a báltermeket, a zeneszobákat, ebédlőket és parkokat. Ám sohase jutottak be a privát szobákba. Az magától értetődő volt, hogy az idősebb Morthimernek nincs ott keresnivalója. Ám Orthus már vagyonban szinte egyenrangú csemeteként bálozott a többi ifjú nemessel. Rangban azonban nem és ez - na meg átlagos külseje - elég volt ahhoz, hogy a többi ifjú rendre kihagyja őt, amikor valamelyik kisasszony vagy úrfi magánterületére vonultak vissza. Így az, hogy Orthus most ilyen helyre is eljut, amolyan ifjúkori álmának beteljesülése.
Persze sokat árnyal a képen a rezidencia leromlott állapota, kifosztottsága. Ez egyértelműen nem egy szolgák hada által gondozott, kincsekkel zsúfolt palota már. De még így is, óhatatlanul is érez valami izgalom félét, ahogy a lépcsőn kaptatnak felfelé.
Mindeközben alattuk a munka zajai kezdenek felerősödni: lerakott lecek koppanása, régi ablakkeretekből a törött üvegek kiütése, kalapácsolás, fűrészelés kavalkádja kezdi megtölteni a teret.
A rangidős ács gondoskodik róla, hogy minden munkásnak járjon a keze, és csak a feladaton járjon a gondolata.
Szerencsére - illetve inkább Orthus alapossága miatt, aki pontos méretekkel és leírásokkal érkezve rendelte meg a munkát - az ácsok részben előre méretre vágott üveglapokkal és előkészített faelemekkel dolgoznak, és már csak kicsit kell csiszolgatniuk, hogy minden a helyére kerüljön. Továbbá a régi ablakokból is nagyon sokat tudnak újra hasznosítani: levakarják a festéket a fáról, kipótolják ahol kell, aztán majd újrafestik, igaz, csak egyszerű fehér alapozóval. A szépség most nem szempont, a hivalkodás pedig egyenesen kerülendő, ezek voltak Morthimer határozott utasításai.
Odakinn pedig, mivel mindent sikerült lepakolni már az echós szekérről, Japher Campa nagy ívű kanyarodással irányba fordítja a járművet, és megindul a Piactér felé. Bútorok, szőnyegek várják, hogy berakodja és ide szállítsa őket.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-18 10:55:11
Üzenet elküldve: 2024-05-18 10:55:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A renoválás napja//
- Köszönöm! Idő kérdése, és visszatérek a régi önmagamhoz. Nem gondoltam volna, hogy ehhez ennyi támogatásra lesz szükségem. Nem csak Öntől, de Luninari-tól is rengeteg segítséget kapok. Furcsa, mert régen erősebbnek hittem magam, de az akkor volt, mikor a valóság elől elzárva, burokban tartottak egy palotában.
*Ered meg egy kicsit a nyelve a belső érzéseit illetően, mikor Orthus a határozottságot említi neki. Alenia régen az volt, határozott, de csak egy olyan, a nemesek és főként családja által gondosan felépített művilágban, aminek semmi köze nem volt a valódi világ szörnyűségeihez. Miután saját bőrén tapasztalta meg, mi elől is rejtették el és védték meg őt éveken át, az a fajta határozottsága elszállt, de most, hogy minden alakulni látszik körülötte, egy új Alenia került a porondra, aki immáron több tapasztalattal rendelkezve építkezhet az új életében.*
- Azonos ár, azonos méretek… Még mindig az egyenlőség margójára cselekszik a tanács? El kéne ezt engedniük. Ahogy Ön is mondta, nem létezik egyenlőség, vagy ha igen, az az anarchia révén káoszhoz vezet. Mindig kellenek olyanok, akik egyenlőbbek másoknál, de úgy, hogy ezt mások ne vegyék rajta észre. Bízom az Ön képességeiben, hogy ki tudja választani a számomra legmegfelelőbb telket.
*A határozott Aleniá-val együtt jár, hogy elkezdi a társadalmat ösztönösen egy hierarchiába sorolni, és ebben a hierarchiában keresi a saját helyét is. Soha nem ismerte az egyenlőség fogalmát. Sokan neki tartoztak teljes engedelmességgel, míg másoknak, például a szüleinek ő.
Ami a telek kérdését illeti, Orthus érezheti Alenia szavaiból, hogy a neki szánt telek kiválasztása innentől egyértelműen rá lett bízva. Ezúttal gyakorlatilag nem kéri, hanem utasítja erre a férfit, de, ha a kereskedő emlékszik a régmúlt időkre, nem fog meglepődni ezen. A mézes-mázos köntösbe bújtatott parancsolgatás szintén a nemesi örökség része.
Aztán beszél néhány szót a karját illetően is, amire meglepő, és neki egyáltalán nem tetsző választ kap. Orthus szavai úgy hangzanak, mintha szépen szólva csak azt akarná mondani, hogy ne pofázzon erről feleslegesen. A férfi reakcióképp egy szúrós, már-már villámokat szóró tekintetet kap.*
- Örülök, hogy érti. A történetet pedig bármikor elmesélem, amikor Ön hajlandó meghallgatni, de azt hiszem ez a mostani valóban nem egy megfelelő alkalom. Nos, mit gondol, megnézzük az emeletet?
*Vált is témát elegánsan, mielőtt túl sok teret enged a nemtetszésének. Ilyet nem szabad csinálnia, bármennyire is rosszul esik neki néhány szó.*
- Köszönöm! Idő kérdése, és visszatérek a régi önmagamhoz. Nem gondoltam volna, hogy ehhez ennyi támogatásra lesz szükségem. Nem csak Öntől, de Luninari-tól is rengeteg segítséget kapok. Furcsa, mert régen erősebbnek hittem magam, de az akkor volt, mikor a valóság elől elzárva, burokban tartottak egy palotában.
*Ered meg egy kicsit a nyelve a belső érzéseit illetően, mikor Orthus a határozottságot említi neki. Alenia régen az volt, határozott, de csak egy olyan, a nemesek és főként családja által gondosan felépített művilágban, aminek semmi köze nem volt a valódi világ szörnyűségeihez. Miután saját bőrén tapasztalta meg, mi elől is rejtették el és védték meg őt éveken át, az a fajta határozottsága elszállt, de most, hogy minden alakulni látszik körülötte, egy új Alenia került a porondra, aki immáron több tapasztalattal rendelkezve építkezhet az új életében.*
- Azonos ár, azonos méretek… Még mindig az egyenlőség margójára cselekszik a tanács? El kéne ezt engedniük. Ahogy Ön is mondta, nem létezik egyenlőség, vagy ha igen, az az anarchia révén káoszhoz vezet. Mindig kellenek olyanok, akik egyenlőbbek másoknál, de úgy, hogy ezt mások ne vegyék rajta észre. Bízom az Ön képességeiben, hogy ki tudja választani a számomra legmegfelelőbb telket.
*A határozott Aleniá-val együtt jár, hogy elkezdi a társadalmat ösztönösen egy hierarchiába sorolni, és ebben a hierarchiában keresi a saját helyét is. Soha nem ismerte az egyenlőség fogalmát. Sokan neki tartoztak teljes engedelmességgel, míg másoknak, például a szüleinek ő.
Ami a telek kérdését illeti, Orthus érezheti Alenia szavaiból, hogy a neki szánt telek kiválasztása innentől egyértelműen rá lett bízva. Ezúttal gyakorlatilag nem kéri, hanem utasítja erre a férfit, de, ha a kereskedő emlékszik a régmúlt időkre, nem fog meglepődni ezen. A mézes-mázos köntösbe bújtatott parancsolgatás szintén a nemesi örökség része.
Aztán beszél néhány szót a karját illetően is, amire meglepő, és neki egyáltalán nem tetsző választ kap. Orthus szavai úgy hangzanak, mintha szépen szólva csak azt akarná mondani, hogy ne pofázzon erről feleslegesen. A férfi reakcióképp egy szúrós, már-már villámokat szóró tekintetet kap.*
- Örülök, hogy érti. A történetet pedig bármikor elmesélem, amikor Ön hajlandó meghallgatni, de azt hiszem ez a mostani valóban nem egy megfelelő alkalom. Nos, mit gondol, megnézzük az emeletet?
*Vált is témát elegánsan, mielőtt túl sok teret enged a nemtetszésének. Ilyet nem szabad csinálnia, bármennyire is rosszul esik neki néhány szó.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-17 18:42:10
Üzenet elküldve: 2024-05-17 18:42:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
//Érintve - A renoválás napja//
*Még mindig a bemutatás hatása alatt van, s ebből az állapotból csak az szakítja ki, hogy meg kell szólalnia újra. Nagy szerencse, mert Mai sokszor veszik el a gondolatai rejtekében, amit legtöbbször nem bán egy cseppet sem, hiszen akkor jön rá a legnagyobb összefüggésekre, de most nem lenne helyénvaló túl sok időt szentelni a belső párbeszédeinek, még a végén valami holdkórosnak tűnne. Mégsem az első napján kéne szégyent hozni Alenia választására.*
- Részemről a megtiszteltetés.
*Mosolyodik hát el, haloványan végigmérve Morthimer urat, hogy emlékezzen rá legközelebb is, mert a gyanúja él, hogy fogja még itt látni eleget. Előítéleteit háttérbe szorítja, amikor máris szembetűnő, hogy a munkásai azonnal serénykedésbe kezdenek. Szereti, ha jól mennek a dolgok és azt csak erős kézzel lehet előidézni. Aleniára tekint, s kérésének rendkívül örül, hiszen akár már ma kapcsolatot építhet ki a gyerekekkel és mi sem kedvezőbb annál, ha valami újat és szépet kaphatnak. Na nem mintha bármelyik csemetét lázba hozná egy új bútor, de megfelelő köntösbe csomagolva még akár az érdeküket is megláttathatják benne. Kiderül.*
- Természetesen, Alenia. *Majd a bájcsevejt hátrahagyva máris Luni oldalán térhet vissza a konyhába, azt az árpateát szívesen elfogyasztaná, mielőtt beleveti magát a munkába. Annyi ideje úgy is akad, hiszen nem az emeleten kezdik meg a munkálatokat.
Újra visszatérnek hát oda, ahol befejezték, majd hallgatja a lány kérdéseit, aki próbál a lehető legudvariasabb lenni, de Mai-t soha nem zavarták a kérdések, sőt. Ő is meglepően sokat tud érdeklődni, hogyan máshogy is kaphatna elég képet másokról és a világról? Olyan sokan még csak le sem teremtették érte, hogy idegesítő volna, ez a nagy szerencséje.
Ami megüti a fülét, az nem elsősorban az, hogy a lány mi iránt érdeklődik, hanem az apjával kapcsolatos elejtett gondolat. Úgy tűnik lesz miről beszélgetniük, hiszen sorstársnak véli jelenleg, de ilyesmi mély témákba talán később vágna bele. Vagy, majd ha nem bírja tovább.*
- Bátran kérdezz csak, szívesen válaszolok neked. Szeretek beszélgetni. *Mosolyog a lányra, majd egy kicsit gondolkodóba esik. Sokat tud a családjáról, de mégis hogyan lehet azt tálalni, hogy őt ez soha nem érdekelte annyira, hogy a történelmükben kutakodva derítse fel családfájának értékeit, vagy éppen annak a hiányát?*
- Legjobb tudomásom szerint, már az őseink is mágiával foglalkoztak, amikor még tudománynak számított, s nem volt ilyen elérhető sokak számára. Persze ezek olyan feljegyzések, vagy legendák, amikben sosem lehet biztos senki. A nemesek szeretnek... nemesebbnek tűnni, vagy nagyobb múltúnak, mint amik.
*Próbál nem lekezelően beszélni saját származásáról, hiszen sokaknak ez még mindig nagy dolognak számít. Csak annak nem, aki megtapasztalta annak a fájdalmasabbik részét, azt a bizonyos árnyoldalt.*
- Abban biztos vagyok, hogy a hosszúéletű rokonaim közül mindenki vérében ott csörgedezik, s úgy mesélik, hogy az ő nagyszüleik is gyakorolták a mágiát. Én vagyok a... tudod, az a fekete bárány. *Mosolya kissé kényszeredettebbé válik, de ha kérdezett a másik, akkor ő válaszolni fog, s nem titkol semmit, nem érzi úgy, hogy ezzel aláásná magát és a családját.*
- Kötelezőnek kötelező, mint nemrégen kiderült. Én más tudományok felé szegődtem, de... anyám egészen erőteljes ráhatására most tanulom, hogy... elégedett legyen. Végül is, tényleg illik tisztelni a hagyományokat. Amellett is tudok tanulni.
*Ezt először mondja talán ki ilyen könnyeden, hiszen nagyon ellenállt, de mintha kezdené megtalálni benne önmagát, főleg, mert varázslatai igencsak hozzá tudják segíteni mások lelkének feltérképezéséhez. Ugyanezt nem mondhatná el, ha netán a vér, vagy tűzmágiához lenne köze.*
- De mondd csak... és előre elnézést kérek a kérdésemért, de... *Csak nem bírja ki.* - ... tényleg nem ismered az apád? Tudod, én sem. Igen, ez a hiba az idilli nemesi képben.
*Teszi hozzá, hogy így bátran merhessen beszélni a lány is. S még mielőtt neki szegeződne a kérdés, hogy hogyan is lehet nemesi család sarja, ha félvér, megelőlegezte egy sejtető válasszal.*
//Érintve - A renoválás napja//
*Még mindig a bemutatás hatása alatt van, s ebből az állapotból csak az szakítja ki, hogy meg kell szólalnia újra. Nagy szerencse, mert Mai sokszor veszik el a gondolatai rejtekében, amit legtöbbször nem bán egy cseppet sem, hiszen akkor jön rá a legnagyobb összefüggésekre, de most nem lenne helyénvaló túl sok időt szentelni a belső párbeszédeinek, még a végén valami holdkórosnak tűnne. Mégsem az első napján kéne szégyent hozni Alenia választására.*
- Részemről a megtiszteltetés.
*Mosolyodik hát el, haloványan végigmérve Morthimer urat, hogy emlékezzen rá legközelebb is, mert a gyanúja él, hogy fogja még itt látni eleget. Előítéleteit háttérbe szorítja, amikor máris szembetűnő, hogy a munkásai azonnal serénykedésbe kezdenek. Szereti, ha jól mennek a dolgok és azt csak erős kézzel lehet előidézni. Aleniára tekint, s kérésének rendkívül örül, hiszen akár már ma kapcsolatot építhet ki a gyerekekkel és mi sem kedvezőbb annál, ha valami újat és szépet kaphatnak. Na nem mintha bármelyik csemetét lázba hozná egy új bútor, de megfelelő köntösbe csomagolva még akár az érdeküket is megláttathatják benne. Kiderül.*
- Természetesen, Alenia. *Majd a bájcsevejt hátrahagyva máris Luni oldalán térhet vissza a konyhába, azt az árpateát szívesen elfogyasztaná, mielőtt beleveti magát a munkába. Annyi ideje úgy is akad, hiszen nem az emeleten kezdik meg a munkálatokat.
Újra visszatérnek hát oda, ahol befejezték, majd hallgatja a lány kérdéseit, aki próbál a lehető legudvariasabb lenni, de Mai-t soha nem zavarták a kérdések, sőt. Ő is meglepően sokat tud érdeklődni, hogyan máshogy is kaphatna elég képet másokról és a világról? Olyan sokan még csak le sem teremtették érte, hogy idegesítő volna, ez a nagy szerencséje.
Ami megüti a fülét, az nem elsősorban az, hogy a lány mi iránt érdeklődik, hanem az apjával kapcsolatos elejtett gondolat. Úgy tűnik lesz miről beszélgetniük, hiszen sorstársnak véli jelenleg, de ilyesmi mély témákba talán később vágna bele. Vagy, majd ha nem bírja tovább.*
- Bátran kérdezz csak, szívesen válaszolok neked. Szeretek beszélgetni. *Mosolyog a lányra, majd egy kicsit gondolkodóba esik. Sokat tud a családjáról, de mégis hogyan lehet azt tálalni, hogy őt ez soha nem érdekelte annyira, hogy a történelmükben kutakodva derítse fel családfájának értékeit, vagy éppen annak a hiányát?*
- Legjobb tudomásom szerint, már az őseink is mágiával foglalkoztak, amikor még tudománynak számított, s nem volt ilyen elérhető sokak számára. Persze ezek olyan feljegyzések, vagy legendák, amikben sosem lehet biztos senki. A nemesek szeretnek... nemesebbnek tűnni, vagy nagyobb múltúnak, mint amik.
*Próbál nem lekezelően beszélni saját származásáról, hiszen sokaknak ez még mindig nagy dolognak számít. Csak annak nem, aki megtapasztalta annak a fájdalmasabbik részét, azt a bizonyos árnyoldalt.*
- Abban biztos vagyok, hogy a hosszúéletű rokonaim közül mindenki vérében ott csörgedezik, s úgy mesélik, hogy az ő nagyszüleik is gyakorolták a mágiát. Én vagyok a... tudod, az a fekete bárány. *Mosolya kissé kényszeredettebbé válik, de ha kérdezett a másik, akkor ő válaszolni fog, s nem titkol semmit, nem érzi úgy, hogy ezzel aláásná magát és a családját.*
- Kötelezőnek kötelező, mint nemrégen kiderült. Én más tudományok felé szegődtem, de... anyám egészen erőteljes ráhatására most tanulom, hogy... elégedett legyen. Végül is, tényleg illik tisztelni a hagyományokat. Amellett is tudok tanulni.
*Ezt először mondja talán ki ilyen könnyeden, hiszen nagyon ellenállt, de mintha kezdené megtalálni benne önmagát, főleg, mert varázslatai igencsak hozzá tudják segíteni mások lelkének feltérképezéséhez. Ugyanezt nem mondhatná el, ha netán a vér, vagy tűzmágiához lenne köze.*
- De mondd csak... és előre elnézést kérek a kérdésemért, de... *Csak nem bírja ki.* - ... tényleg nem ismered az apád? Tudod, én sem. Igen, ez a hiba az idilli nemesi képben.
*Teszi hozzá, hogy így bátran merhessen beszélni a lány is. S még mielőtt neki szegeződne a kérdés, hogy hogyan is lehet nemesi család sarja, ha félvér, megelőlegezte egy sejtető válasszal.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-16 23:42:43
Üzenet elküldve: 2024-05-16 23:42:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
- Csak természetes, hogy segítek, és be kell, hogy valljam: így már sokkal nyugodtabban teszem, hogy látom kegyedben a határozottságot.
*feleli.
Az ispotály ötletét nem véletlenül vetette fel, hiszen hatalmas segítség lenne a szegénynegyednek, és remek hely gyógyítókat és felcsereket képezni. Továbbá remek üzleti lehetőség, hiszen jelentősen megnövelné az igényt a bájitalokra, gyógyfőzetekre. Arról nem is beszélve, hogy milyen remek alkalom a város rászorulói számára, hogy hálásan emlegessék a Sayqueves nevet.
Az új negyed és a telkek kapcsán csak ennyit felel.*
- Jelen pillanatban még az összes telek ára azonos, ahogy a méreteik is. Kevés a jelentkező, de én megkaptam a lehetőséget, hogy közreműködjek a telkek kiválasztásában. Az ingatlanok értéke később fog csak igazán átértékelődni, amikor már kiépül az egész negyed, és körülötte még sok minden más.
*feleli, miközben lelki szemei előtt felderengenek a jövőbeli város térképei, melyeket otthonában őrizget. Egy teljes emberélet is kevés lesz mindet megvalósítani, marad tennivaló és lehetőség az utódoknak is bőséggel.
Alenia elvesztett karjára terelődik a szó, Orthus pedig csendben hallgatja végig, amit Alenia elmond minderről.*
- Nem érdemes a javaslatomra több szót vesztegetni. A döntését már akkor tudomásul vettem, amikor először közölte velem. Akkor sok dologban bizonytalanabb volt még, de ebben a legkevésbé sem. Megértettem, hogy ez miért fontos önnek. Remélem, egy nap majd megtisztel azzal, hogy elmesélje ezt a történetet, de úgy, hogy már visszanyerte, amit elveszített.
Ám, ha megengedi, én most se tekintem önt csonkának, semmilyen értelemben. Úgy vélem, a tökéletesség illúzió, de ön olyan közel áll hozzá már most is, amennyire csak lehet. Ezt pedig még egy hiányzó kar se tudja elvenni öntől.
*válaszolja.*
- Csak természetes, hogy segítek, és be kell, hogy valljam: így már sokkal nyugodtabban teszem, hogy látom kegyedben a határozottságot.
*feleli.
Az ispotály ötletét nem véletlenül vetette fel, hiszen hatalmas segítség lenne a szegénynegyednek, és remek hely gyógyítókat és felcsereket képezni. Továbbá remek üzleti lehetőség, hiszen jelentősen megnövelné az igényt a bájitalokra, gyógyfőzetekre. Arról nem is beszélve, hogy milyen remek alkalom a város rászorulói számára, hogy hálásan emlegessék a Sayqueves nevet.
Az új negyed és a telkek kapcsán csak ennyit felel.*
- Jelen pillanatban még az összes telek ára azonos, ahogy a méreteik is. Kevés a jelentkező, de én megkaptam a lehetőséget, hogy közreműködjek a telkek kiválasztásában. Az ingatlanok értéke később fog csak igazán átértékelődni, amikor már kiépül az egész negyed, és körülötte még sok minden más.
*feleli, miközben lelki szemei előtt felderengenek a jövőbeli város térképei, melyeket otthonában őrizget. Egy teljes emberélet is kevés lesz mindet megvalósítani, marad tennivaló és lehetőség az utódoknak is bőséggel.
Alenia elvesztett karjára terelődik a szó, Orthus pedig csendben hallgatja végig, amit Alenia elmond minderről.*
- Nem érdemes a javaslatomra több szót vesztegetni. A döntését már akkor tudomásul vettem, amikor először közölte velem. Akkor sok dologban bizonytalanabb volt még, de ebben a legkevésbé sem. Megértettem, hogy ez miért fontos önnek. Remélem, egy nap majd megtisztel azzal, hogy elmesélje ezt a történetet, de úgy, hogy már visszanyerte, amit elveszített.
Ám, ha megengedi, én most se tekintem önt csonkának, semmilyen értelemben. Úgy vélem, a tökéletesség illúzió, de ön olyan közel áll hozzá már most is, amennyire csak lehet. Ezt pedig még egy hiányzó kar se tudja elvenni öntől.
*válaszolja.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-16 21:48:11
Üzenet elküldve: 2024-05-16 21:48:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A gyermeki lélek tisztasága//
//Érintve - A renoválás napja//
-Szintén örülök, és mindenképpen így lesz, köszönöm! *mond csak ennyit újabb apró fejhajtás kíséretében Morthimernek, és bár egyelőre konkrétabb ötlete nincsen, abban azért teljesen biztos, hogy bármi is támadna hirtelen, úgy sem menne a saját feje után, hanem mindenképpen megbeszélné Aleniával. Talán a konyha az, amit főleg ő használ jelenleg, ahol magától is véghez vinne bármilyen változtatást, egyelőre azonban úgy találja, hogy ott nagyjából rendben van minden, a ház egyéb helyiségei pedig mindenképpen előnyt élveznek felújítás tekintetében.
A férfi felajánlásáért mindenesetre hálás.*
- Mindenképpen segítünk majd eldönteni, hogy mi hova kerüljünk. *biztosítja róla Aleniát ezek után, és örül neki, hogy eddig úgy tűnik, hogy minden rendben van, bár a Morthimerrel lévő ácsok közül nem mindenki nyeri el a tetszését, a fura vigyoroknak és tekinteteknek köszönhetően, amiket tőlük kap válaszként, vagy inkább válasz helyett.
Igaz nem sok, pontosabban fogalmazva szinte semmi tapasztalata nincsen férfiakkal kapcsolatban, annyira azért már nem fiatal, hogy teljesen naiv és szende legyen, így pedig ne értse, hogy mindez miért van, és mit akar jelenteni.
Ha nagyon szigorú akarna lenni magával, gondolhatná nyugodtan, hogy kicsit talán tényleg félreérthetően fogalmazott, ezúttal azonban mégsem érzi rosszul mindettől magát, mert valóban őszinte, jó szándék vezérelte, hasonló szavakat szerinte pedig eleve talán csak olyasvalaki ért félre, aki minden áron félre szeretné érteni.
Kissé ugyan kényelmetlenül érinti a helyzet, de igyekszik semennyire sem mutatni ezt és ugyanolyan kedvesen mosolyogni, mint eddig.
Nyilván barátnője is méltóságteljes viselkedést vár el tőle, ha már tanácsadóként, és tulajdonképpen a helyetteseként mutatta be őt.
Mindenesetre egyáltalán nem bánja, hogy ameddig Nia és a férfi elmennek megbeszélni az igazán fontos dolgokat, ő addig egyszerűen csak Luni lehet újra és Mai oldalán visszatérhet a konyhába. A Mágustusán való szereplése inkább kivétel volt, mint rá jellemző mozzanat az életéből. A legtöbbször sokkal jobban szeret a háttérben tevékenykedni, és segíteni valakit, ennyiből teljes mértékben találó volt Alenia részéről, hogy a tanácsadójaként mutatta be őt, mert nézete szerint egy jó tanácsadó nagyjából éppen ezt csinálja. Ott ahol a tanácsadó maga híresebb, mint az, aki a tanácsait megfogadja, általában nem nagyon szokott jó véget érni a történet.
Nem is tudja hirtelen, hogy hol vegye fel a félbeszakadt beszélgetés fonalát, mindenesetre mivel hamarosan több és fontosabb dolga lesz, az árpát visszarakja pörkölődni a tűzre, remélve, hogy lesz annyi ideje, amennyibe még belefér a teának az elkészítése, és persze Maival való elfogyasztása is.
Végül nem tudja megállni, hogy ne pont arra kérdezzen rá, ami a másik lánnyal kapcsolatban hirtelen a legjobban foglalkoztatja.*
- Megértem, ha nincs kedved beszélni róla, de Alenia azt mondta, hogy Lihanechből jöttél, és hogy egy mágusdinasztiához tartozol. Ami engem illet, az apai ágról fogalmam sincs, mivel nem ismerem az apámat, de édesanyám ágáról szinte teljesen biztos, hogy én vagyok az első, aki mágia tanulásával próbálkozik, szóval ez nagyon más, éppen ezért érdekelne, hogy hogyan kell pontosan érteni, amit Nia mondott? Lehet tudni, hogy hány generáció foglalkozik a családod mágiával? És ez kötelező is nálatok akkor? Persze, tényleg megértem, ha nem szeretnél erről beszélni, szóval semmi baj, ha nem teszed, különben is, a város is érdekelne. Ugyan van egy barátom, fura módon szintén egy mágustanonc, aki Lihanechben született, ott is nőtt fel, és mesélt is róla, de ettől még érdekes lehet egy másik, az övétől eltérő nézőpont. Én nem jártam még Arthenioron kívül másik városban soha. *mondja, miközben rájön, hogy egy fontos dologról még elfeledkezett, mert az egy dolog, hogy folyamatos kavargatás mellett szép, aranybarnára, sőt enyhén égettre pirítja az árpát, de azért víz sem árt neki, amiben majd megfőzi, ha már megpirult. Megfőni pedig mindenképpen hamarabb fog majd akkor, hogyha már eleve forró, nem pedig hideg vízzel önti fel a már megfelelőre pirított apró magvakat.
Gyorsan tölt még egy üstbe vizet, majd szed is még kis tüzelőt, aztán ismét ökölbe szorítja a kezét, hogy egy kis tűz a másik üst alatt is elkezdhessen égni.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
//Érintve - A renoválás napja//
-Szintén örülök, és mindenképpen így lesz, köszönöm! *mond csak ennyit újabb apró fejhajtás kíséretében Morthimernek, és bár egyelőre konkrétabb ötlete nincsen, abban azért teljesen biztos, hogy bármi is támadna hirtelen, úgy sem menne a saját feje után, hanem mindenképpen megbeszélné Aleniával. Talán a konyha az, amit főleg ő használ jelenleg, ahol magától is véghez vinne bármilyen változtatást, egyelőre azonban úgy találja, hogy ott nagyjából rendben van minden, a ház egyéb helyiségei pedig mindenképpen előnyt élveznek felújítás tekintetében.
A férfi felajánlásáért mindenesetre hálás.*
- Mindenképpen segítünk majd eldönteni, hogy mi hova kerüljünk. *biztosítja róla Aleniát ezek után, és örül neki, hogy eddig úgy tűnik, hogy minden rendben van, bár a Morthimerrel lévő ácsok közül nem mindenki nyeri el a tetszését, a fura vigyoroknak és tekinteteknek köszönhetően, amiket tőlük kap válaszként, vagy inkább válasz helyett.
Igaz nem sok, pontosabban fogalmazva szinte semmi tapasztalata nincsen férfiakkal kapcsolatban, annyira azért már nem fiatal, hogy teljesen naiv és szende legyen, így pedig ne értse, hogy mindez miért van, és mit akar jelenteni.
Ha nagyon szigorú akarna lenni magával, gondolhatná nyugodtan, hogy kicsit talán tényleg félreérthetően fogalmazott, ezúttal azonban mégsem érzi rosszul mindettől magát, mert valóban őszinte, jó szándék vezérelte, hasonló szavakat szerinte pedig eleve talán csak olyasvalaki ért félre, aki minden áron félre szeretné érteni.
Kissé ugyan kényelmetlenül érinti a helyzet, de igyekszik semennyire sem mutatni ezt és ugyanolyan kedvesen mosolyogni, mint eddig.
Nyilván barátnője is méltóságteljes viselkedést vár el tőle, ha már tanácsadóként, és tulajdonképpen a helyetteseként mutatta be őt.
Mindenesetre egyáltalán nem bánja, hogy ameddig Nia és a férfi elmennek megbeszélni az igazán fontos dolgokat, ő addig egyszerűen csak Luni lehet újra és Mai oldalán visszatérhet a konyhába. A Mágustusán való szereplése inkább kivétel volt, mint rá jellemző mozzanat az életéből. A legtöbbször sokkal jobban szeret a háttérben tevékenykedni, és segíteni valakit, ennyiből teljes mértékben találó volt Alenia részéről, hogy a tanácsadójaként mutatta be őt, mert nézete szerint egy jó tanácsadó nagyjából éppen ezt csinálja. Ott ahol a tanácsadó maga híresebb, mint az, aki a tanácsait megfogadja, általában nem nagyon szokott jó véget érni a történet.
Nem is tudja hirtelen, hogy hol vegye fel a félbeszakadt beszélgetés fonalát, mindenesetre mivel hamarosan több és fontosabb dolga lesz, az árpát visszarakja pörkölődni a tűzre, remélve, hogy lesz annyi ideje, amennyibe még belefér a teának az elkészítése, és persze Maival való elfogyasztása is.
Végül nem tudja megállni, hogy ne pont arra kérdezzen rá, ami a másik lánnyal kapcsolatban hirtelen a legjobban foglalkoztatja.*
- Megértem, ha nincs kedved beszélni róla, de Alenia azt mondta, hogy Lihanechből jöttél, és hogy egy mágusdinasztiához tartozol. Ami engem illet, az apai ágról fogalmam sincs, mivel nem ismerem az apámat, de édesanyám ágáról szinte teljesen biztos, hogy én vagyok az első, aki mágia tanulásával próbálkozik, szóval ez nagyon más, éppen ezért érdekelne, hogy hogyan kell pontosan érteni, amit Nia mondott? Lehet tudni, hogy hány generáció foglalkozik a családod mágiával? És ez kötelező is nálatok akkor? Persze, tényleg megértem, ha nem szeretnél erről beszélni, szóval semmi baj, ha nem teszed, különben is, a város is érdekelne. Ugyan van egy barátom, fura módon szintén egy mágustanonc, aki Lihanechben született, ott is nőtt fel, és mesélt is róla, de ettől még érdekes lehet egy másik, az övétől eltérő nézőpont. Én nem jártam még Arthenioron kívül másik városban soha. *mondja, miközben rájön, hogy egy fontos dologról még elfeledkezett, mert az egy dolog, hogy folyamatos kavargatás mellett szép, aranybarnára, sőt enyhén égettre pirítja az árpát, de azért víz sem árt neki, amiben majd megfőzi, ha már megpirult. Megfőni pedig mindenképpen hamarabb fog majd akkor, hogyha már eleve forró, nem pedig hideg vízzel önti fel a már megfelelőre pirított apró magvakat.
Gyorsan tölt még egy üstbe vizet, majd szed is még kis tüzelőt, aztán ismét ökölbe szorítja a kezét, hogy egy kis tűz a másik üst alatt is elkezdhessen égni.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:59:48
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:59:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A renoválás napja//
*Igen, Alenia egyre inkább kezd visszatalálni a régi önmagához, ami egyeseknek jó hír lehet, másoknak talán kevésbé. Régen ő volt az, aki, ha a fejébe vett valamit, amit el akar érni, nem nyugodott addig, amíg ki nem követelte, hogy a körülötte élők mind azon dolgozzanak, hogy megkaphassa azt a valamit. Nos, ilyen mélységekig azért még nem jutott el, de a határozottsága és az eltökéltsége valóban visszatért.*
- Valóban nincs miért aggódnia, Morthimer. A lehetőségeinkhez mérten a legjobbat fogom kihozni a helyzetünkből, nem pedig siránkozni azon, ami nem sikerül. A segítségéért pedig továbbra is hálás vagyok.
*Ahogy annak is örül, hogy Orthus egyetért a rezidencia jövőjét firtató terveket illetően, de az ispotály ötletére egyelőre még nem válaszol. Tudja, hogy mit akar mondani, csak fel kell készülnie arra, hogy Luninari után valaki mással is közölje azt a dolgot, ami nagyon fontos még neki ahhoz, hogy lezárhassa a múltját.*
- Meglátjuk, mi lesz a sorsa. *Mondja egyetértve Romvárossal kapcsolatban, majd mikor az új negyedre, és a kiválasztandó telekre terelődik a szó, kíváncsian és érdeklődve hallgatja Orthus-t. Tetszik neki, hogy a kereskedő figyelmezteti az esetleges üzleti lehetőségekre.*
- Ebben az esetben az Ön segítségét szeretném kérni a telek kiválasztásában. Én magam nem vagyok kereskedő, és bevallom, nem fogom tudni jól felmérni azt, hogy melyik telek lehet majd drágább a többinél. *A férfi segítségével viszont biztos benne, hogy képes lesz kiválasztani a számára megfelelőt. Arra nem mond semmit, mikor Orthus mondandóját a szokásos bókjaival fűszerezve örömét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy nem akar a rezidencián maradni, mert neki nagyon is fáj ez a döntés, de minden körülményt figyelembe véve sajnos úgy tűnik, ez lesz a helyes.*
- Ami pedig az ispotály ötletét illeti… *tér vissza végül arra a bizonyos témára.* Ahhoz szükségünk lesz orvosra is. Nem ismerek egyet sem, viszont… Luninari ismeri azt az orvost, aki levágta a kezemet. Találkozni akarok vele. Tudja, nekem nagyon fontos, hogy megtudjam, miért is volt pontosan szükség erre. Én annyira emlékszem, hogy mikor elhívták őt hozzám, és elmondta ezt a lehetséges kimenetelt, én szigorúan megtiltottam, hogy megtegye, mégis megtette. Tudnom kell az okát. *Maga sem tudja, hogy miért meséli ezt el, de valamiért jól esik neki. Reméli, hogy a kereskedő ugyanolyan jó hallgatóság, mint üzletember.*
- Ó, igen! És ami a kezemet illeti, nem vagyok már messze attól, hogy Eeyr istennő segítségével visszakaphassam. Tudom, hogy a templomban még arról beszéltünk, hogy Ön szerint nem kéne sietnem ezzel, de ebben a kérdésben az a határozott válaszom, hogy de, kell. Nem fogom eljátszani a mártírt, sem az áldozatot. Minél előbb újra tökéletes akarok lenni. *Ezt már épp ideje volt elmondania neki, hogy Orthus-nak eszébe se jusson ebben a kérdésben tovább győzködni őt. A döntést meghozta, és ebből nem fog engedni semmilyen cél érdekében.*
*Igen, Alenia egyre inkább kezd visszatalálni a régi önmagához, ami egyeseknek jó hír lehet, másoknak talán kevésbé. Régen ő volt az, aki, ha a fejébe vett valamit, amit el akar érni, nem nyugodott addig, amíg ki nem követelte, hogy a körülötte élők mind azon dolgozzanak, hogy megkaphassa azt a valamit. Nos, ilyen mélységekig azért még nem jutott el, de a határozottsága és az eltökéltsége valóban visszatért.*
- Valóban nincs miért aggódnia, Morthimer. A lehetőségeinkhez mérten a legjobbat fogom kihozni a helyzetünkből, nem pedig siránkozni azon, ami nem sikerül. A segítségéért pedig továbbra is hálás vagyok.
*Ahogy annak is örül, hogy Orthus egyetért a rezidencia jövőjét firtató terveket illetően, de az ispotály ötletére egyelőre még nem válaszol. Tudja, hogy mit akar mondani, csak fel kell készülnie arra, hogy Luninari után valaki mással is közölje azt a dolgot, ami nagyon fontos még neki ahhoz, hogy lezárhassa a múltját.*
- Meglátjuk, mi lesz a sorsa. *Mondja egyetértve Romvárossal kapcsolatban, majd mikor az új negyedre, és a kiválasztandó telekre terelődik a szó, kíváncsian és érdeklődve hallgatja Orthus-t. Tetszik neki, hogy a kereskedő figyelmezteti az esetleges üzleti lehetőségekre.*
- Ebben az esetben az Ön segítségét szeretném kérni a telek kiválasztásában. Én magam nem vagyok kereskedő, és bevallom, nem fogom tudni jól felmérni azt, hogy melyik telek lehet majd drágább a többinél. *A férfi segítségével viszont biztos benne, hogy képes lesz kiválasztani a számára megfelelőt. Arra nem mond semmit, mikor Orthus mondandóját a szokásos bókjaival fűszerezve örömét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy nem akar a rezidencián maradni, mert neki nagyon is fáj ez a döntés, de minden körülményt figyelembe véve sajnos úgy tűnik, ez lesz a helyes.*
- Ami pedig az ispotály ötletét illeti… *tér vissza végül arra a bizonyos témára.* Ahhoz szükségünk lesz orvosra is. Nem ismerek egyet sem, viszont… Luninari ismeri azt az orvost, aki levágta a kezemet. Találkozni akarok vele. Tudja, nekem nagyon fontos, hogy megtudjam, miért is volt pontosan szükség erre. Én annyira emlékszem, hogy mikor elhívták őt hozzám, és elmondta ezt a lehetséges kimenetelt, én szigorúan megtiltottam, hogy megtegye, mégis megtette. Tudnom kell az okát. *Maga sem tudja, hogy miért meséli ezt el, de valamiért jól esik neki. Reméli, hogy a kereskedő ugyanolyan jó hallgatóság, mint üzletember.*
- Ó, igen! És ami a kezemet illeti, nem vagyok már messze attól, hogy Eeyr istennő segítségével visszakaphassam. Tudom, hogy a templomban még arról beszéltünk, hogy Ön szerint nem kéne sietnem ezzel, de ebben a kérdésben az a határozott válaszom, hogy de, kell. Nem fogom eljátszani a mártírt, sem az áldozatot. Minél előbb újra tökéletes akarok lenni. *Ezt már épp ideje volt elmondania neki, hogy Orthus-nak eszébe se jusson ebben a kérdésben tovább győzködni őt. A döntést meghozta, és ebből nem fog engedni semmilyen cél érdekében.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-14 23:08:10
Üzenet elküldve: 2024-05-14 23:08:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Bólintással veszi tudomásul a döntést, és némileg megkönnyebbül, habár még nem tudja, mik Alenia elképzelései.
A bemutatkozások után félrevonul a nemeskisasszonnyal, miközben körülöttük már javában megindult a lerakodás. Az egyetlen ember, aki látható közönyösséggel figyeli az eseményeket, az Japher, a kocsis. Ő nem száll le a bakról, csak megvárja, hogy a munkások lerakodjanak, hogy aztán majd nagy sokára megfordítsa a szekeret és elporoszkáljon vele a piactérre.
Ezalatt Orthus Alenia mellett sétál és úgy hallgatja a nő gondolatmenetét. Kedvére való minden, amit hall, és még inkább a hangnem, ahogyan a szavak elhangzanak. Olybá tűnik, a nemes leányzóra eleinte jellemző elesettség eltűnőben van, és felváltja a határozottság. Ez pedig tetszik a férfinak, főleg, mert Alenia eltökéltsége olyan dolgokat szolgál, amik Orthus terveivel is egybevágnak.*
- Bevallom, volt bennem némi aggodalom, hogy miként viseli majd a város döntését, de úgy látom, a legkevésbé se kell aggódnom már kegyedért.
*mondja aztán, majd így folytatja.*
- Továbbra is megteszem, amit tudok, hogy segítsem a céljai elérésében. És úgy vélem, e házat árvaháznak és iskolának megtenni igazán nemes tett. Talán... talán még egy kisebb ispotályt is ki lehetne alakítani valamelyik szárnyban, a rászorulóknak, és a tanoncoknak.
*veti fel javaslatként, mert minél több hasznos szolgáltatást nyújt majd az épület, annál nagyobb lesz a jelentősége a szegénynegyedben.*
- A város valóban magára hagyja most a Romvárost, de én bízom benne, hogy idővel itt is sor kerülhet majd a megújulásra. A többi kúria helyét idővel talán alkalmasabb szállások foglalják majd el, s ki tudja: eljöhet a napja, hogy már csak ez az egy ház hirdeti majd a régi időket, ám ez megingathatatlanul.
*mereng el. Az ő lelki szemei előtt továbbra is "modern", többlakásos lakóházak sorakoznak, melyek egy részét épp ő emelné és adná bérbe. Nagyobb közbiztonság és sokkal nagyobb tisztaság a járványok elkerülésére.*
- Az új negyed kapcsán pedig, ha kérhetem, egyeztessünk, mielőtt telket választ. Úgy hiszem, a közeljövőben lesz még néhány változás a városban, és bizonyos telkek idővel többet érnek majd, mint mások. Ha ügyesen választ telket most, az idővel meghálálhatja magát.
*jegyzi meg.*
- Bevallom, örülök annak is, hogy kegyed nem akar itt maradni e házban. Az felérne egy számüzetéssel Önnek. A tudat, hogy a gazdag negyed kegyed otthona is lesz, arra sarkall, hogy még szebb és biztonságosabb hellyé tegyem, minél hamarabb.
*teszi hozzá. A bókolás persze célt szolgál, de az is tény, hogy Orthusnak nagyon imponál Alenia felébredt öntudatossága. Ez a fajta határozottság - ami olykor arroganciába és gőgösségbe is át tud csapni - a nemesek sajátossága, és Orthus fantáziáját világéletében a nemeskisasszonyok mozgatták meg a legjobban. Így neki ez vonzó egy nőben.*
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Bólintással veszi tudomásul a döntést, és némileg megkönnyebbül, habár még nem tudja, mik Alenia elképzelései.
A bemutatkozások után félrevonul a nemeskisasszonnyal, miközben körülöttük már javában megindult a lerakodás. Az egyetlen ember, aki látható közönyösséggel figyeli az eseményeket, az Japher, a kocsis. Ő nem száll le a bakról, csak megvárja, hogy a munkások lerakodjanak, hogy aztán majd nagy sokára megfordítsa a szekeret és elporoszkáljon vele a piactérre.
Ezalatt Orthus Alenia mellett sétál és úgy hallgatja a nő gondolatmenetét. Kedvére való minden, amit hall, és még inkább a hangnem, ahogyan a szavak elhangzanak. Olybá tűnik, a nemes leányzóra eleinte jellemző elesettség eltűnőben van, és felváltja a határozottság. Ez pedig tetszik a férfinak, főleg, mert Alenia eltökéltsége olyan dolgokat szolgál, amik Orthus terveivel is egybevágnak.*
- Bevallom, volt bennem némi aggodalom, hogy miként viseli majd a város döntését, de úgy látom, a legkevésbé se kell aggódnom már kegyedért.
*mondja aztán, majd így folytatja.*
- Továbbra is megteszem, amit tudok, hogy segítsem a céljai elérésében. És úgy vélem, e házat árvaháznak és iskolának megtenni igazán nemes tett. Talán... talán még egy kisebb ispotályt is ki lehetne alakítani valamelyik szárnyban, a rászorulóknak, és a tanoncoknak.
*veti fel javaslatként, mert minél több hasznos szolgáltatást nyújt majd az épület, annál nagyobb lesz a jelentősége a szegénynegyedben.*
- A város valóban magára hagyja most a Romvárost, de én bízom benne, hogy idővel itt is sor kerülhet majd a megújulásra. A többi kúria helyét idővel talán alkalmasabb szállások foglalják majd el, s ki tudja: eljöhet a napja, hogy már csak ez az egy ház hirdeti majd a régi időket, ám ez megingathatatlanul.
*mereng el. Az ő lelki szemei előtt továbbra is "modern", többlakásos lakóházak sorakoznak, melyek egy részét épp ő emelné és adná bérbe. Nagyobb közbiztonság és sokkal nagyobb tisztaság a járványok elkerülésére.*
- Az új negyed kapcsán pedig, ha kérhetem, egyeztessünk, mielőtt telket választ. Úgy hiszem, a közeljövőben lesz még néhány változás a városban, és bizonyos telkek idővel többet érnek majd, mint mások. Ha ügyesen választ telket most, az idővel meghálálhatja magát.
*jegyzi meg.*
- Bevallom, örülök annak is, hogy kegyed nem akar itt maradni e házban. Az felérne egy számüzetéssel Önnek. A tudat, hogy a gazdag negyed kegyed otthona is lesz, arra sarkall, hogy még szebb és biztonságosabb hellyé tegyem, minél hamarabb.
*teszi hozzá. A bókolás persze célt szolgál, de az is tény, hogy Orthusnak nagyon imponál Alenia felébredt öntudatossága. Ez a fajta határozottság - ami olykor arroganciába és gőgösségbe is át tud csapni - a nemesek sajátossága, és Orthus fantáziáját világéletében a nemeskisasszonyok mozgatták meg a legjobban. Így neki ez vonzó egy nőben.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-14 15:17:59
Üzenet elküldve: 2024-05-14 15:17:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*A városvezetés elképzelése talán nem egyezik Orthus terveivel, de Alenia kedvét ez egyáltalán nem veszi el. A fejébe vette, hogy megmenti ezt a házat, és vannak is hozzá ötletei, úgyhogy szó sem lehet az építkezések leállíttatásáról.*
- Hallottam, igen *mosolyog.* A válaszom pedig az, hogy természetesen igen. Eszem ágában sincs visszamondani a munkát. Nem lenne elegáns a részemről, és ez a ház egyébként is a szívügyem. Nem fogom elengedni.
*Arról egyelőre még nem beszél, hogy mit is tervez kezdeni a rezidenciával. Előbb hadd kezdhessék el a szakemberek a munkát, és a feléjük tartó két lányt sem illik megvárakoztatni. Külön-külön bemutatja hát Luninari-t és Mai-t, Orthus-nak. Külön örül annak, hogy Luninari egész elegánsan fogadja a ráaggatott jelzőket, és Mai is nemeshez méltó udvariassággal üdvözli a férfit. Nem is számított kevesebbre a részükről. Ezt követően hagyja, hogy a hármas néhány mondatot egymással is váltson, majd mikor a szó visszaterelődik a munkálatokra, Alenia csak akkor szólal meg újra.*
- Tökéletesen hangzik. Már nagyon vártam, hogy új ablakaink legyenek, a rácsoknak köszönhetően pedig biztonságban leszünk. Lányok! Ha megérkeztek a bútorok, szeretném, ha ti is segítenétek a döntésben, hogy melyik szobába kerüljenek. Mai! Természetesen szeretném, ha a gyermekek igényeit tartanánk leginkább szem előtt, úgyhogy kérlek nézz körül a szobájukban, és nézd meg, hogy mire lesz szükségük! Morthimer úr ágyakat, szekrényeket, asztalokat és szőnyegeket fog hozni. Addig, ha megengeditek, váltanék néhány szót négyszemközt a Prefektus Úrral.
*Figyelme rögtön újra Orthus-é. Nem bánja, sőt, örül neki, ha itt marad egy ideig, így tudnak beszélni néhány fontos dologról. Ha mindenki egyetért mindennel, és megy a dolgára, ő pedig kettesben marad a férfivel, akkor kezd csak bele abba, amit mondani akar neki.*
- Szomorú hír, hogy a tanács oly balga, hogy ilyen állapotban hagyják a negyedet, de azt hiszem, hogy ezt tiszteletben kell tartanunk. Nyilván ez azzal jár, hogy nem tervezek örökre a rezidencián lakni. Főleg nem a városvezetés által az egykori nemeseknek tett ajánlat tudatában. Igényt tartok a felajánlott telekre és ingatlanra, ami az ezer arany fejében jár nekem. Bár, úgy gondolom, hogy miután a város nem tett semmit az elrablásom után, és az életben maradt nemesek közül ártatlanul én veszítettem a legtöbbet, nagyobb kártérítés is járna nekem, de megelégszem annyival, ha a tervezetben szereplő otthon mellé a tanács hajlandó rendezni a rezidencia tulajdonjogát is. Ez a ház az enyém *jelenti ki határozottan.* Azonban nem lakóház minőségében, hanem árvaházként és iskolaként tervezem fenntartani a jövőben úgy, hogy a gyermekek mellett a tanítók is szállást kaphassanak a földszinti szobákban, amik régen is a személyzet otthonául szolgáltak. Ennek a tervnek az első lépése volt Mai kisasszony felvétele. Tanult, okos és illedelmes hölgy. Biztos vagyok benne, hogy hasznos tagja lesz a kis társaságunknak.
*Fejti ki nagyjából gondolatainak, terveinek lényegét Orthus-nak, aki észreveheti, hogy Nia megfogadta a tanácsát, és azt tervezi kihasználni annak érdekében, hogy a város visszafogadja őket, amihez a nemesség a legjobban ért. A tudást és a tanítást. Pontosan úgy, ahogy legutóbbi találkozásuk alkalmával erről beszélgettek is. Alenia pedig ahogy egyre jobban visszanyeri az önbizalmát, úgy ragadja magához a kezdeményezést is, és szervezi meg szépen lassan, az ehhez szükséges lépéseket.*
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*A városvezetés elképzelése talán nem egyezik Orthus terveivel, de Alenia kedvét ez egyáltalán nem veszi el. A fejébe vette, hogy megmenti ezt a házat, és vannak is hozzá ötletei, úgyhogy szó sem lehet az építkezések leállíttatásáról.*
- Hallottam, igen *mosolyog.* A válaszom pedig az, hogy természetesen igen. Eszem ágában sincs visszamondani a munkát. Nem lenne elegáns a részemről, és ez a ház egyébként is a szívügyem. Nem fogom elengedni.
*Arról egyelőre még nem beszél, hogy mit is tervez kezdeni a rezidenciával. Előbb hadd kezdhessék el a szakemberek a munkát, és a feléjük tartó két lányt sem illik megvárakoztatni. Külön-külön bemutatja hát Luninari-t és Mai-t, Orthus-nak. Külön örül annak, hogy Luninari egész elegánsan fogadja a ráaggatott jelzőket, és Mai is nemeshez méltó udvariassággal üdvözli a férfit. Nem is számított kevesebbre a részükről. Ezt követően hagyja, hogy a hármas néhány mondatot egymással is váltson, majd mikor a szó visszaterelődik a munkálatokra, Alenia csak akkor szólal meg újra.*
- Tökéletesen hangzik. Már nagyon vártam, hogy új ablakaink legyenek, a rácsoknak köszönhetően pedig biztonságban leszünk. Lányok! Ha megérkeztek a bútorok, szeretném, ha ti is segítenétek a döntésben, hogy melyik szobába kerüljenek. Mai! Természetesen szeretném, ha a gyermekek igényeit tartanánk leginkább szem előtt, úgyhogy kérlek nézz körül a szobájukban, és nézd meg, hogy mire lesz szükségük! Morthimer úr ágyakat, szekrényeket, asztalokat és szőnyegeket fog hozni. Addig, ha megengeditek, váltanék néhány szót négyszemközt a Prefektus Úrral.
*Figyelme rögtön újra Orthus-é. Nem bánja, sőt, örül neki, ha itt marad egy ideig, így tudnak beszélni néhány fontos dologról. Ha mindenki egyetért mindennel, és megy a dolgára, ő pedig kettesben marad a férfivel, akkor kezd csak bele abba, amit mondani akar neki.*
- Szomorú hír, hogy a tanács oly balga, hogy ilyen állapotban hagyják a negyedet, de azt hiszem, hogy ezt tiszteletben kell tartanunk. Nyilván ez azzal jár, hogy nem tervezek örökre a rezidencián lakni. Főleg nem a városvezetés által az egykori nemeseknek tett ajánlat tudatában. Igényt tartok a felajánlott telekre és ingatlanra, ami az ezer arany fejében jár nekem. Bár, úgy gondolom, hogy miután a város nem tett semmit az elrablásom után, és az életben maradt nemesek közül ártatlanul én veszítettem a legtöbbet, nagyobb kártérítés is járna nekem, de megelégszem annyival, ha a tervezetben szereplő otthon mellé a tanács hajlandó rendezni a rezidencia tulajdonjogát is. Ez a ház az enyém *jelenti ki határozottan.* Azonban nem lakóház minőségében, hanem árvaházként és iskolaként tervezem fenntartani a jövőben úgy, hogy a gyermekek mellett a tanítók is szállást kaphassanak a földszinti szobákban, amik régen is a személyzet otthonául szolgáltak. Ennek a tervnek az első lépése volt Mai kisasszony felvétele. Tanult, okos és illedelmes hölgy. Biztos vagyok benne, hogy hasznos tagja lesz a kis társaságunknak.
*Fejti ki nagyjából gondolatainak, terveinek lényegét Orthus-nak, aki észreveheti, hogy Nia megfogadta a tanácsát, és azt tervezi kihasználni annak érdekében, hogy a város visszafogadja őket, amihez a nemesség a legjobban ért. A tudást és a tanítást. Pontosan úgy, ahogy legutóbbi találkozásuk alkalmával erről beszélgettek is. Alenia pedig ahogy egyre jobban visszanyeri az önbizalmát, úgy ragadja magához a kezdeményezést is, és szervezi meg szépen lassan, az ehhez szükséges lépéseket.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-13 23:28:57
Üzenet elküldve: 2024-05-13 23:28:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia válaszát hallva lassan bólint egyet.*
- Ó, szóval már hallott róla.
*feleli, utalva a prefektus megnevezésre.*
- Igen, ez és egy s más történt, amiről feltétlenül érdemes lenne beszélnünk. De mindenek előtt azt szeretném megkérdezni: a fejlemények ismeretében óhatja, hogy továbbra is foglalkozzunk az épülettel? Mert ha netán nem, akkor csak egy szavába kerül, és intézkedem.
*ajánlja fel, ami valójában eléggé nagyvonalú ajánlat, hiszen egy kisebb ház árát költötte el építési anyagra, bútorokra és munkásokra. De úgy számol vele, hogy ha Alenia már tudott a kinevezéséről és így a városrendezési tervekről, és mégse üzent neki, sőt most is lelkesen fogadja a munkásokat, akkor valószínűleg nem akarja borítani a tervet.*
- Az előtér valóban tökéletesen alkalmas lehet.
*mondja, és egy pillanatra hátrafordul, ezzel jelezve a mögötte várakozóknak, hogy eszerint lássanak munkához. Egyikük, aki korban láthatóan a többiek előtt jár, már kezdi is szervezni a lerakodást és becipekedést.
Közben érkezik Alenia két ismerőse, akikhez odaérve Orthus először is meghajol, majd ahogy bemutatásra kerülnek, úgy köszönti őket külön-külön.
Először Luninarit üdvözli egy külön főhajtással és kézcsókkal, ha a leány ezt megengedi neki.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, kisasszony! Ne habozzon kérni tőlem, vagy az ácsoktól, hogy mit hogyan szeretne megvalósítani, ők a lehetőségekhez képest törekednek majd arra, hogy teljesítsék az igényeiket.
*mondja a lánynak, mivel ezek szerint a ház dolgaiban ő is illetékes, így észszerű tekintettel lenni a véleményére.
Ezek után Luninari a munkásokat is megszólítja, akik közül némelyik - a fiatalabbak főleg - úgy kezd vigyorogni, mint a tejbetök, s talán még mondanának is valamit. Ám az az ács, aki korábban is elkezdte már egzecíroztatni őket, most is egy komor pillantással beléjük fojtja a szót, s végül csak ő maga mormog köszönetet egy mély meghajlás kíséretében. Ez az ács elismert szakember az övéi között, ráadásul olyasvalaki, aki egykor a nemességnek is dolgozott, így tanult illemet. Orthus azért is alkalmazta, mert tudta, hogy így lesz valaki, aki kordában tartja majd a közönségesebb férfiakat.
Másodjára Mai bemutatása következik, és Orthus (aki elég sokszor fordult meg Lichanech-ben, hiszen ott is üzletelt) erősen törni kezdi a fejét, hogy találkozott-e már valamelyik családtagjával, esetleg magával Mai-jal. Mivel nem ugrik be semmi, nem fog belemenni a Lichanech-hel kapcsolatos adomázásba, helyette ugyanúgy meghajol és kezet csókol Mai-nak, akinek a férfi protokolláris viselkedése már ismerős lehet különböző báltermekből.*
- Megtiszteltetés, hogy megismerhetem, kiszasszony!
*üdvözli Mai-t is. A lány gyanújából vagy ellenérzéséből nem érez meg semmit, de túlzottan nem lepi meg a dolog. Orthus önfegyelme és modorossága sokak számára szokatlan. Ténylegesen a régebbi időket idézi, mostanában az emberek már sokkal közvetlenebbek, vagy legalábbis annak tűnnek. Orthus ellenben ezzel a távolságtartó kimértségével, mondhatni, nem csinál titkot abból, hogy esetleg nem mond el mindent. Viszont annyira alaposan belenevelték mind a nemesi protokollt, mind a profi kereskedők kifürkészhetetlenségét, hogy tényleg lehetetlen kitalálni, milyen gondolatok járnak a fejében. Akár rosszak, akár jók azok.
Orthus maga pedig megjegyzi magának, hogy két erős mágiahasználóval van dolga, ami rögtön fel is értékeli a szemében mindkét nőt. A hasznos tudás nagy érték.*
- Hölgyeim, a munkások tüstént munkához is látnának, amint lerakodtak. Elsőként a földszinti ablakokat javítják be, és felszerelik a fémrácsokat. Aztán indulnak meg az emeletre, hogy ott fejezzék be a munkát.
Eközben a kocsisom fordul, és elhozza a piactérről a bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat, amiket majd a nap végén fognak elhelyezni. Kérem, majd instruálják őket, mit hova tegyenek!
Illetve, ha akad esetleg seprű, partvis, effélék, azt kérem bátran adják oda nekik, hogy össze tudják szedni az általuk csinált koszt!
*Mondja mindhármuknak, aztán Aleniához fordul.*
- Ha nem bánná, én itt maradnék, legalább amíg a kocsim visszatér a második szállítmánnyal. Esetleg beszélgethetnénk addig arról, hogy ebben az új helyzetben hogyan módosítsuk az elképzeléseinket.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.13 23:30:03
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia válaszát hallva lassan bólint egyet.*
- Ó, szóval már hallott róla.
*feleli, utalva a prefektus megnevezésre.*
- Igen, ez és egy s más történt, amiről feltétlenül érdemes lenne beszélnünk. De mindenek előtt azt szeretném megkérdezni: a fejlemények ismeretében óhatja, hogy továbbra is foglalkozzunk az épülettel? Mert ha netán nem, akkor csak egy szavába kerül, és intézkedem.
*ajánlja fel, ami valójában eléggé nagyvonalú ajánlat, hiszen egy kisebb ház árát költötte el építési anyagra, bútorokra és munkásokra. De úgy számol vele, hogy ha Alenia már tudott a kinevezéséről és így a városrendezési tervekről, és mégse üzent neki, sőt most is lelkesen fogadja a munkásokat, akkor valószínűleg nem akarja borítani a tervet.*
- Az előtér valóban tökéletesen alkalmas lehet.
*mondja, és egy pillanatra hátrafordul, ezzel jelezve a mögötte várakozóknak, hogy eszerint lássanak munkához. Egyikük, aki korban láthatóan a többiek előtt jár, már kezdi is szervezni a lerakodást és becipekedést.
Közben érkezik Alenia két ismerőse, akikhez odaérve Orthus először is meghajol, majd ahogy bemutatásra kerülnek, úgy köszönti őket külön-külön.
Először Luninarit üdvözli egy külön főhajtással és kézcsókkal, ha a leány ezt megengedi neki.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, kisasszony! Ne habozzon kérni tőlem, vagy az ácsoktól, hogy mit hogyan szeretne megvalósítani, ők a lehetőségekhez képest törekednek majd arra, hogy teljesítsék az igényeiket.
*mondja a lánynak, mivel ezek szerint a ház dolgaiban ő is illetékes, így észszerű tekintettel lenni a véleményére.
Ezek után Luninari a munkásokat is megszólítja, akik közül némelyik - a fiatalabbak főleg - úgy kezd vigyorogni, mint a tejbetök, s talán még mondanának is valamit. Ám az az ács, aki korábban is elkezdte már egzecíroztatni őket, most is egy komor pillantással beléjük fojtja a szót, s végül csak ő maga mormog köszönetet egy mély meghajlás kíséretében. Ez az ács elismert szakember az övéi között, ráadásul olyasvalaki, aki egykor a nemességnek is dolgozott, így tanult illemet. Orthus azért is alkalmazta, mert tudta, hogy így lesz valaki, aki kordában tartja majd a közönségesebb férfiakat.
Másodjára Mai bemutatása következik, és Orthus (aki elég sokszor fordult meg Lichanech-ben, hiszen ott is üzletelt) erősen törni kezdi a fejét, hogy találkozott-e már valamelyik családtagjával, esetleg magával Mai-jal. Mivel nem ugrik be semmi, nem fog belemenni a Lichanech-hel kapcsolatos adomázásba, helyette ugyanúgy meghajol és kezet csókol Mai-nak, akinek a férfi protokolláris viselkedése már ismerős lehet különböző báltermekből.*
- Megtiszteltetés, hogy megismerhetem, kiszasszony!
*üdvözli Mai-t is. A lány gyanújából vagy ellenérzéséből nem érez meg semmit, de túlzottan nem lepi meg a dolog. Orthus önfegyelme és modorossága sokak számára szokatlan. Ténylegesen a régebbi időket idézi, mostanában az emberek már sokkal közvetlenebbek, vagy legalábbis annak tűnnek. Orthus ellenben ezzel a távolságtartó kimértségével, mondhatni, nem csinál titkot abból, hogy esetleg nem mond el mindent. Viszont annyira alaposan belenevelték mind a nemesi protokollt, mind a profi kereskedők kifürkészhetetlenségét, hogy tényleg lehetetlen kitalálni, milyen gondolatok járnak a fejében. Akár rosszak, akár jók azok.
Orthus maga pedig megjegyzi magának, hogy két erős mágiahasználóval van dolga, ami rögtön fel is értékeli a szemében mindkét nőt. A hasznos tudás nagy érték.*
- Hölgyeim, a munkások tüstént munkához is látnának, amint lerakodtak. Elsőként a földszinti ablakokat javítják be, és felszerelik a fémrácsokat. Aztán indulnak meg az emeletre, hogy ott fejezzék be a munkát.
Eközben a kocsisom fordul, és elhozza a piactérről a bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat, amiket majd a nap végén fognak elhelyezni. Kérem, majd instruálják őket, mit hova tegyenek!
Illetve, ha akad esetleg seprű, partvis, effélék, azt kérem bátran adják oda nekik, hogy össze tudják szedni az általuk csinált koszt!
*Mondja mindhármuknak, aztán Aleniához fordul.*
- Ha nem bánná, én itt maradnék, legalább amíg a kocsim visszatér a második szállítmánnyal. Esetleg beszélgethetnénk addig arról, hogy ebben az új helyzetben hogyan módosítsuk az elképzeléseinket.
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.13 23:30:03
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-13 17:21:40
Üzenet elküldve: 2024-05-13 17:21:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Olyan jól belejöttek, oly kevés idő alatt egymás megismerésébe, hogy sokkal inkább beszélgetne tovább Lunival, de mégis valami olyan érzés járja át, hogy a kötelesség hívja. Nem sokat töltött még el a rezidencián, mégis új ismeretségeket köthet, s szinte azonnal belecsöppen a felújítás varázslatos világába is. Bár még nem tudja teljesen magáénak érezni azt, hogy beleszóljon dolgokba, biztosan tudja, hogy segítségére lesz Aleniának. Most még figyelni szeretne elsősorban és felmérni, hogy hol is van szükség a gyermekeket mellett a jelenlétére. Talán már most meg kéne néznie őket, hiszen épp senki nem vigyáz rájuk. De korai lenne. Valamiért már most húz arrafelé a szíve, ahol éppen pihennek a csemeték.
Először a Prefektus bemutatására kerül sor, akit csak épphogy láthatóan mér végig kékjeivel. Egész jó emberismerőnek bizonyul, éppen ezért nem érti, hogy végigtekintve haloványan a férfin, miért is támad benne valamiféle ellenérzés. Nem tudja még, hogy mire vonatkozik, lehet, hogy csak új a helyzet és megszokta már, hogy aki nemesi kúriákba lép be, annak hátsó szándékai vannak. Pedig ő segíteni jött. Mindenesetre mosolyt erőltet az arcára, s a világon semmi nyomát nem mutatja annak, hogy gondolkodik.
Luninari bemutatása nyomán elpárolog a kellemetlen érzés, hiszen nagyon szépen foglalt össze róla információkat Alenia, egészen hivatalos köntösbe csomagolva. Elveszi a figyelmét a férfiról. Még rá is pillant elismerően.
Viszont amikor ő következik a sorban, nosztalgikus érzés fogja el. Mint, amikor bemutatták az új fontos embereknek, akik miatt viselkednie kellett, teljesen elnyomva magát. Akik miatt annyira érezte azt a nyomást, ami most is kezdi hatalmába keríteni. Szerencsére átvillan elméjén, hogy ezt az új életét magának választotta, senki nem kényszerítette így felenged belül.*
- Üdvözlöm Prefektus úr! *Hajtja meg fejét, s egyszeriben minden vonása tükrözni kezdi azt, amit Nia mesélt róla.
Nem kíván többet hozzáfűzni, kivárja, hogy amaz hogy reagál jöttükre. A munkások felé fordul, akiket szintén köszönt.* - És önöket is uraim, köszönjük előre is az áldozatos munkájukat.
*Fordul vissza a négyesükhöz.*
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Olyan jól belejöttek, oly kevés idő alatt egymás megismerésébe, hogy sokkal inkább beszélgetne tovább Lunival, de mégis valami olyan érzés járja át, hogy a kötelesség hívja. Nem sokat töltött még el a rezidencián, mégis új ismeretségeket köthet, s szinte azonnal belecsöppen a felújítás varázslatos világába is. Bár még nem tudja teljesen magáénak érezni azt, hogy beleszóljon dolgokba, biztosan tudja, hogy segítségére lesz Aleniának. Most még figyelni szeretne elsősorban és felmérni, hogy hol is van szükség a gyermekeket mellett a jelenlétére. Talán már most meg kéne néznie őket, hiszen épp senki nem vigyáz rájuk. De korai lenne. Valamiért már most húz arrafelé a szíve, ahol éppen pihennek a csemeték.
Először a Prefektus bemutatására kerül sor, akit csak épphogy láthatóan mér végig kékjeivel. Egész jó emberismerőnek bizonyul, éppen ezért nem érti, hogy végigtekintve haloványan a férfin, miért is támad benne valamiféle ellenérzés. Nem tudja még, hogy mire vonatkozik, lehet, hogy csak új a helyzet és megszokta már, hogy aki nemesi kúriákba lép be, annak hátsó szándékai vannak. Pedig ő segíteni jött. Mindenesetre mosolyt erőltet az arcára, s a világon semmi nyomát nem mutatja annak, hogy gondolkodik.
Luninari bemutatása nyomán elpárolog a kellemetlen érzés, hiszen nagyon szépen foglalt össze róla információkat Alenia, egészen hivatalos köntösbe csomagolva. Elveszi a figyelmét a férfiról. Még rá is pillant elismerően.
Viszont amikor ő következik a sorban, nosztalgikus érzés fogja el. Mint, amikor bemutatták az új fontos embereknek, akik miatt viselkednie kellett, teljesen elnyomva magát. Akik miatt annyira érezte azt a nyomást, ami most is kezdi hatalmába keríteni. Szerencsére átvillan elméjén, hogy ezt az új életét magának választotta, senki nem kényszerítette így felenged belül.*
- Üdvözlöm Prefektus úr! *Hajtja meg fejét, s egyszeriben minden vonása tükrözni kezdi azt, amit Nia mesélt róla.
Nem kíván többet hozzáfűzni, kivárja, hogy amaz hogy reagál jöttükre. A munkások felé fordul, akiket szintén köszönt.* - És önöket is uraim, köszönjük előre is az áldozatos munkájukat.
*Fordul vissza a négyesükhöz.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:42:10
Üzenet elküldve: 2024-05-13 16:42:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A gyermeki lélek tisztasága//
//Érintve - A renoválás napja//
*Megjegyzi, vagy legalábbis igyekszik megjegyezni Mai minden egyes szavát, amit azelőtt mond neki, hogy elindulnának bemutatkozni, hátha tudják majd onnan folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyták az imént.
Mindenesetre benne is ahhoz hasonló benyomások érlelődnek meg, hogy egyszerre hasonlítanak sok mindenben, ugyanakkor bőven akad köztük különbség is.
Példának okáért, amit Mai mesél neki családjának és saját magának a mágiához való viszonyáról érdekes, az övével nem teljesen rokon, és nem is feltétlen vidám történetet sejtet.
Elgondolkodik rajta, hogy milyen is lehet egy olyan család, ami már generációk óta foglalkozik a mágia művészetével, vagy sokkal inkább a tudományával. Az biztos, hogy az övének teljes ellentéte, hiszen ő maga első generációs mágus, és amellett, hogy mindig vágyott rá, azért is kezdett bele abba az egészbe, ami sok évre, de lehet akár, hogy egy egész életre szóló tanulás, mert félvérként önmagának is bizonyítani akart.
Kicsit később még talán lesz alkalmuk beszélni erről, és ugyan elhatározza, hogy bár ő bizalma jeleként szívesen megoszt önmagáról szinte bármilyen információt, nem fog erőltetni semmi olyan témát, ami a másik lánynak érzékeny lenne.
Egyelőre azt se vallja be, amit nyilván sokan furcsának találnának, ha tudnák róla, hogy a szamaraktól egyáltalán nem, a lovaktól ellenben kislány korától fél. Ennek ellenére reméli, hogy Bors majd nem fogja mindezt megérezni rajta, és akkor legalább olyan jól ki fognak jönni egymással, amennyire jól ő ki képes jönni egy lóval.
Most azonban igazán nincs sok ideje mindezen gondolkodni, mert nem kell olyan nagy utat megtenniük az újonnan érkezőkig.
~ Legjobb barátom. ~ visszhangoznak a gondolatai között Alenia szavai, ez pedig olyan boldog mosolyt csal az arcára, hogy innentől kezdve már nem aggódik azon, hogy nem fog tudni meggyőző mosolyt színlelni a számára ismeretlen férfi előtt, és éppen azért nem, mert immár nincs is szüksége semmiféle színlelésre.
A tusa felemlegetése is kellemes emlékeket idéz fel benne, ami pedig a többit illeti, amit Alenia mond az inkább boldogsággal, mint büszkeséggel tölti el. Pontosan emlékszik még, hogy mennyire magányosnak, elveszettnek és gyengének érezte magát akkor, amikor Nia és ő először találkoztak, most pedig szinte fürdőzik a lelke a felé áradó bizalomban, amit Alenia szavai sejtetnek.
Arról ugyan valóban nem beszéltek eddig, hogy Nia távollétében ő vezetné a rezidenciát, de mivel Szarvasligetben edződött, biztos benne, hogy képes lenne megbirkózni hasonló feladattal, így esze ágában sincs tiltakozni ez ellen, főleg nem a férfi jelenlétében, akinek barátnője éppen most mutatta be.
Az pedig, hogy tanácsadó lenne, voltaképpen csak megnevezés kérdése. Bár így kimondva sokkal fennköltebbnek és arisztokratikusabbnak hangzik, mint a valóság, de barátnőként voltaképpen tényleg annyit tesz, hogy Nia mellett áll, és segít neki, amiben csak tud, így pedig alkalmanként természetesen tanácsokat is ad.
Inkább lepi meg mindezek után az, amit Mairól hall. Sok mindent megmagyaráz és így már jobban tudja hova tenni a lány korábbi szavait.
Amire azonban igazán nem számított, hogy ő is született arisztokrata, mint Alenia. Nem nézte ki belőle, de nem rossz értelemben véve. Inkább a javára írja, hogy annyira közvetlen volt vele, hogy teljes mértékben magához hasonló, egyszerű családból származó lánynak nézte mielőtt ezt megtudta volna róla.
Persze tudja, hogy mindezt átgondolni is bőven ráér még, majd valamikor máskor.
Most legjobb tudása szerint szertartásos udvariassággal, ugyanakkor a Nia által korábban róla mondottaknak köszönhetően egyáltalán nem visszafogottan udvarias mosollyal hajol meg a számára még ismeretlen férfi előtt, inkább olyannal, mint aki láthatóan élvezi azt, hogy önmaga sápadt bőrében lehet, ráadásul éppen itt és most.*
- Üdvözlöm uram, örülök, hogy megismerhetem! *mondja. Ez sem csak a kötelező udvariasság a részéről, tényleg örül, hogy találkozhat olyasvalakivel, aki valóban a segítségükre van.
Azon azért persze elgondolkodik, hogy vajon a segítségért cserébe pontosan mit kért Aleniától az Orthus Morthimerként bemutatott férfi, vagy, hogy neki milyen előnye származik ebből az egészből?
Meglehet persze, hogy csak előítéletes, de, hogyha kereskedő és még prefektus is, akkor nyilván nem pusztán Alenia két szép szemért segít neki, pontosabban mindannyiuknak, a gyerekeket, és immár akkor Mait is beleértve.
Vagy ki tudja, lehet, hogy pont ezért...
Nagyon rövid gondolkodás után viszont úgy dönt, hogy jelenleg nem a miért a lényeg, hanem az, amit tesz, neki pedig különben sem kell mindenről tudnia.
Majd jó "tanácsadóhoz" illően Alenia beavatja a részletekbe, ha szeretné, ha pedig így tesz, és a véleményét is kikéri, akkor természetesen el fogja neki mondani, addig azonban nem gondolkodik feleslegesen olyasmiken, amihez nem is biztos, hogy köze van.
Ráadásul, a lényeget egy pillanatra sem téveszti a szem elől, az pedig mégiscsak az, hogy a férfi segít Aleniának, azzal pedig, hogy barátnője válláról terheket vesz le, egyben az övéről is levesz, mert így kevesebb feladat hárul rá, ráadásul olyan dolgokkal foglalkozhat, amikhez ért, és nem kell olyasmikbe belekontárkodnia, amikhez pedig nem igazán.*
- A magam részéről köszönöm szépen a nekünk nyújtott segítséget! *teszi hozzá.*
- És persze önöket is üdvözlöm, és szintén köszönöm a segítségüket! *fordul a munkások felé is őszintén kedves mosollyal, akiket természetesen semmiképpen nem szeretne semmibe venni, főleg úgy nem, hogy tudja jól, mégiscsak ők fogják elvégezni itt a felújítási munkálatok érdemi részét.*
- Ha bármire szükségük lenne, szóljanak bátran nekem, a konyhában meg fognak találni, és állok a szolgálatukra. *mondja, magában már most számolgatva azt, hogy nagyjából hányan vannak a mesterek és a segédek.
A fizetségüknek ugyan nyilván nem része, mégis úgy érzi, hogy egy jó ebéddel, vagy vacsorával mindenképpen tartoznak nekik. Legfeljebb kicsit több köretet készít, és vékonyabb lesz majd a hús szeletje. Vagy inkább főz egy nagy kondér tartalmas levest, amivel majd mindenki eltelhet, és még egy prefektusnak is ízlik. A lényeg, hogy senki se maradjon éhen, és ne távozzon innen úgy, hogy nem volt szíves vendéglátásban része.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.13 16:54:36
//Érintve - A renoválás napja//
*Megjegyzi, vagy legalábbis igyekszik megjegyezni Mai minden egyes szavát, amit azelőtt mond neki, hogy elindulnának bemutatkozni, hátha tudják majd onnan folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyták az imént.
Mindenesetre benne is ahhoz hasonló benyomások érlelődnek meg, hogy egyszerre hasonlítanak sok mindenben, ugyanakkor bőven akad köztük különbség is.
Példának okáért, amit Mai mesél neki családjának és saját magának a mágiához való viszonyáról érdekes, az övével nem teljesen rokon, és nem is feltétlen vidám történetet sejtet.
Elgondolkodik rajta, hogy milyen is lehet egy olyan család, ami már generációk óta foglalkozik a mágia művészetével, vagy sokkal inkább a tudományával. Az biztos, hogy az övének teljes ellentéte, hiszen ő maga első generációs mágus, és amellett, hogy mindig vágyott rá, azért is kezdett bele abba az egészbe, ami sok évre, de lehet akár, hogy egy egész életre szóló tanulás, mert félvérként önmagának is bizonyítani akart.
Kicsit később még talán lesz alkalmuk beszélni erről, és ugyan elhatározza, hogy bár ő bizalma jeleként szívesen megoszt önmagáról szinte bármilyen információt, nem fog erőltetni semmi olyan témát, ami a másik lánynak érzékeny lenne.
Egyelőre azt se vallja be, amit nyilván sokan furcsának találnának, ha tudnák róla, hogy a szamaraktól egyáltalán nem, a lovaktól ellenben kislány korától fél. Ennek ellenére reméli, hogy Bors majd nem fogja mindezt megérezni rajta, és akkor legalább olyan jól ki fognak jönni egymással, amennyire jól ő ki képes jönni egy lóval.
Most azonban igazán nincs sok ideje mindezen gondolkodni, mert nem kell olyan nagy utat megtenniük az újonnan érkezőkig.
~ Legjobb barátom. ~ visszhangoznak a gondolatai között Alenia szavai, ez pedig olyan boldog mosolyt csal az arcára, hogy innentől kezdve már nem aggódik azon, hogy nem fog tudni meggyőző mosolyt színlelni a számára ismeretlen férfi előtt, és éppen azért nem, mert immár nincs is szüksége semmiféle színlelésre.
A tusa felemlegetése is kellemes emlékeket idéz fel benne, ami pedig a többit illeti, amit Alenia mond az inkább boldogsággal, mint büszkeséggel tölti el. Pontosan emlékszik még, hogy mennyire magányosnak, elveszettnek és gyengének érezte magát akkor, amikor Nia és ő először találkoztak, most pedig szinte fürdőzik a lelke a felé áradó bizalomban, amit Alenia szavai sejtetnek.
Arról ugyan valóban nem beszéltek eddig, hogy Nia távollétében ő vezetné a rezidenciát, de mivel Szarvasligetben edződött, biztos benne, hogy képes lenne megbirkózni hasonló feladattal, így esze ágában sincs tiltakozni ez ellen, főleg nem a férfi jelenlétében, akinek barátnője éppen most mutatta be.
Az pedig, hogy tanácsadó lenne, voltaképpen csak megnevezés kérdése. Bár így kimondva sokkal fennköltebbnek és arisztokratikusabbnak hangzik, mint a valóság, de barátnőként voltaképpen tényleg annyit tesz, hogy Nia mellett áll, és segít neki, amiben csak tud, így pedig alkalmanként természetesen tanácsokat is ad.
Inkább lepi meg mindezek után az, amit Mairól hall. Sok mindent megmagyaráz és így már jobban tudja hova tenni a lány korábbi szavait.
Amire azonban igazán nem számított, hogy ő is született arisztokrata, mint Alenia. Nem nézte ki belőle, de nem rossz értelemben véve. Inkább a javára írja, hogy annyira közvetlen volt vele, hogy teljes mértékben magához hasonló, egyszerű családból származó lánynak nézte mielőtt ezt megtudta volna róla.
Persze tudja, hogy mindezt átgondolni is bőven ráér még, majd valamikor máskor.
Most legjobb tudása szerint szertartásos udvariassággal, ugyanakkor a Nia által korábban róla mondottaknak köszönhetően egyáltalán nem visszafogottan udvarias mosollyal hajol meg a számára még ismeretlen férfi előtt, inkább olyannal, mint aki láthatóan élvezi azt, hogy önmaga sápadt bőrében lehet, ráadásul éppen itt és most.*
- Üdvözlöm uram, örülök, hogy megismerhetem! *mondja. Ez sem csak a kötelező udvariasság a részéről, tényleg örül, hogy találkozhat olyasvalakivel, aki valóban a segítségükre van.
Azon azért persze elgondolkodik, hogy vajon a segítségért cserébe pontosan mit kért Aleniától az Orthus Morthimerként bemutatott férfi, vagy, hogy neki milyen előnye származik ebből az egészből?
Meglehet persze, hogy csak előítéletes, de, hogyha kereskedő és még prefektus is, akkor nyilván nem pusztán Alenia két szép szemért segít neki, pontosabban mindannyiuknak, a gyerekeket, és immár akkor Mait is beleértve.
Vagy ki tudja, lehet, hogy pont ezért...
Nagyon rövid gondolkodás után viszont úgy dönt, hogy jelenleg nem a miért a lényeg, hanem az, amit tesz, neki pedig különben sem kell mindenről tudnia.
Majd jó "tanácsadóhoz" illően Alenia beavatja a részletekbe, ha szeretné, ha pedig így tesz, és a véleményét is kikéri, akkor természetesen el fogja neki mondani, addig azonban nem gondolkodik feleslegesen olyasmiken, amihez nem is biztos, hogy köze van.
Ráadásul, a lényeget egy pillanatra sem téveszti a szem elől, az pedig mégiscsak az, hogy a férfi segít Aleniának, azzal pedig, hogy barátnője válláról terheket vesz le, egyben az övéről is levesz, mert így kevesebb feladat hárul rá, ráadásul olyan dolgokkal foglalkozhat, amikhez ért, és nem kell olyasmikbe belekontárkodnia, amikhez pedig nem igazán.*
- A magam részéről köszönöm szépen a nekünk nyújtott segítséget! *teszi hozzá.*
- És persze önöket is üdvözlöm, és szintén köszönöm a segítségüket! *fordul a munkások felé is őszintén kedves mosollyal, akiket természetesen semmiképpen nem szeretne semmibe venni, főleg úgy nem, hogy tudja jól, mégiscsak ők fogják elvégezni itt a felújítási munkálatok érdemi részét.*
- Ha bármire szükségük lenne, szóljanak bátran nekem, a konyhában meg fognak találni, és állok a szolgálatukra. *mondja, magában már most számolgatva azt, hogy nagyjából hányan vannak a mesterek és a segédek.
A fizetségüknek ugyan nyilván nem része, mégis úgy érzi, hogy egy jó ebéddel, vagy vacsorával mindenképpen tartoznak nekik. Legfeljebb kicsit több köretet készít, és vékonyabb lesz majd a hús szeletje. Vagy inkább főz egy nagy kondér tartalmas levest, amivel majd mindenki eltelhet, és még egy prefektusnak is ízlik. A lényeg, hogy senki se maradjon éhen, és ne távozzon innen úgy, hogy nem volt szíves vendéglátásban része.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.13 16:54:36
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:42:06
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:42:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia valóban lelkes ma egész nap, de nem csak a felújítás miatt. Orthus egyébként ezúttal téved, hallotta már a hírét, hogy az új városnegyed végül Sárváros helyére kerül, amiből egyenesen következik, hogy Romváros nem lesz már többet gazdag környék bármennyire is szeretnék, de ez nem szegi kedvét, ugyanis ő már fejben továbbgondolta a terveket. Hamarosan meg kíván jelenni a tanács előtt, hogy értesítse a várost visszatértéről, és arról, hogy igényt tart a kártérítésre, melynek folyományaként egy új otthon is jár majd neki, az egykori Sayqueves Rezidencia helyén pedig árvaház és iskola fog működni, amint a tulajdonjog kérdése is rendezésre kerül.*
- Enyém a megtiszteltetés, Prefektus Úr. *Válaszolja mosolyogva, a megszólítással jelezve, hogy az Orthus kinevezéséről szóló hír is eljutott már hozzá.*
- Az előtér hatalmas, bőven van hely, oda lepakolhatnak az urak, elfér, és zárt ajtó mögött is lesz minden. Természetesen körbe is vezetem őket, megnézzük az összes helyiséget, de előtte engedje meg, hogy bemutassam Önt a barátaimnak!
*Fordul is a feléjük közeledő két lány felé egy kedves mosollyal, megvárja, míg odaérnek hozzájuk, majd újra megszólal.*
- Lányok, hadd mutassam be nektek az urat! Orthus Morthimer, Arthenior városának elismert kereskedője, a Morthimer ház feje, illetve immáron városunk új negyedének építkezéséért felelős megbízott prefektusa. A családjaink üzleti kapcsolata régre nyúlik vissza, így bátorkodtam felkeresni Morthimer urat, miután visszatértem a városba, ő pedig örömmel ajánlotta fel a segítségét a rezidencia renoválását illetően.
*Miután Orthus-t bemutatta, a lányok felé fordul, hogy hasonlóan megtegye ugyanezt a gesztust az ő részükről is. Először Luninari-ra mosolyog.*
- Luninari Heiphine, tehetséges varázsló, az Arthenior-i Mágustusa második helyezettje, a legjobb barátom és tanácsadóm. Távollétemben ő vezeti a rezidenciát.
*Pontosan tudja, hogy nem beszéltek meg Luni-val semmiféle tanácsadói szerepet, és azt sem, hogy ő lenne a helyettese a rezidencia irányítását illetően, de azt akarja, hogy Orthus a lányokra is legalább olyan tisztelettel tekintsen, mint őrá, így a leghangzatosabb módon mutatja be őket.
Végül természetesen Mai sem marad ki a bemutatkozások sorából.*
- A hölgy pedig Mai Faensa, Linanech városának nemese, az elismert mágusdinasztia, a Faensa család lánya, a mai naptól kezdve pedig a rezidencia nevelőnője és tanára.
*Aztán még kecsesen Orthus emberei felé mutat, akik időközben valószínűleg meg is kezdték a berakodást.*
- Az urak pedig Morthimer Úr csapata, tapasztalt ácsmesterek, építészek. Ők fogják kivitelezni a ház felújítását.
*Itt elhallgat, mert így is épp eleget beszélt már, hagyja, hogy a két lány és Orthus maguk is megosszák első gondolataikat egymás felé, és egy kicsit megismerhessék egymást.*
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia valóban lelkes ma egész nap, de nem csak a felújítás miatt. Orthus egyébként ezúttal téved, hallotta már a hírét, hogy az új városnegyed végül Sárváros helyére kerül, amiből egyenesen következik, hogy Romváros nem lesz már többet gazdag környék bármennyire is szeretnék, de ez nem szegi kedvét, ugyanis ő már fejben továbbgondolta a terveket. Hamarosan meg kíván jelenni a tanács előtt, hogy értesítse a várost visszatértéről, és arról, hogy igényt tart a kártérítésre, melynek folyományaként egy új otthon is jár majd neki, az egykori Sayqueves Rezidencia helyén pedig árvaház és iskola fog működni, amint a tulajdonjog kérdése is rendezésre kerül.*
- Enyém a megtiszteltetés, Prefektus Úr. *Válaszolja mosolyogva, a megszólítással jelezve, hogy az Orthus kinevezéséről szóló hír is eljutott már hozzá.*
- Az előtér hatalmas, bőven van hely, oda lepakolhatnak az urak, elfér, és zárt ajtó mögött is lesz minden. Természetesen körbe is vezetem őket, megnézzük az összes helyiséget, de előtte engedje meg, hogy bemutassam Önt a barátaimnak!
*Fordul is a feléjük közeledő két lány felé egy kedves mosollyal, megvárja, míg odaérnek hozzájuk, majd újra megszólal.*
- Lányok, hadd mutassam be nektek az urat! Orthus Morthimer, Arthenior városának elismert kereskedője, a Morthimer ház feje, illetve immáron városunk új negyedének építkezéséért felelős megbízott prefektusa. A családjaink üzleti kapcsolata régre nyúlik vissza, így bátorkodtam felkeresni Morthimer urat, miután visszatértem a városba, ő pedig örömmel ajánlotta fel a segítségét a rezidencia renoválását illetően.
*Miután Orthus-t bemutatta, a lányok felé fordul, hogy hasonlóan megtegye ugyanezt a gesztust az ő részükről is. Először Luninari-ra mosolyog.*
- Luninari Heiphine, tehetséges varázsló, az Arthenior-i Mágustusa második helyezettje, a legjobb barátom és tanácsadóm. Távollétemben ő vezeti a rezidenciát.
*Pontosan tudja, hogy nem beszéltek meg Luni-val semmiféle tanácsadói szerepet, és azt sem, hogy ő lenne a helyettese a rezidencia irányítását illetően, de azt akarja, hogy Orthus a lányokra is legalább olyan tisztelettel tekintsen, mint őrá, így a leghangzatosabb módon mutatja be őket.
Végül természetesen Mai sem marad ki a bemutatkozások sorából.*
- A hölgy pedig Mai Faensa, Linanech városának nemese, az elismert mágusdinasztia, a Faensa család lánya, a mai naptól kezdve pedig a rezidencia nevelőnője és tanára.
*Aztán még kecsesen Orthus emberei felé mutat, akik időközben valószínűleg meg is kezdték a berakodást.*
- Az urak pedig Morthimer Úr csapata, tapasztalt ácsmesterek, építészek. Ők fogják kivitelezni a ház felújítását.
*Itt elhallgat, mert így is épp eleget beszélt már, hagyja, hogy a két lány és Orthus maguk is megosszák első gondolataikat egymás felé, és egy kicsit megismerhessék egymást.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-12 09:42:23
Üzenet elküldve: 2024-05-12 09:42:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia érkezik a fogadásukra, ő pedig a szokásos kézcsókkal köszönti a nemeskisasszonyt. Lelkesedését látva Orthus kissé feszült lesz, hiszen Alenia talán még nem hallott a városi tanács döntéséről, miszerint Romváros a szegények hajléka marad. Így közös céljaik arról, hogy e kúria ismét a gazdag negyed részévé váljon, ellehetetlenül. De erről ráérnek később is szót váltani.*
- Minden nap öröm a számomra, amikor találkozhatom Önnel.
*feleli a férfi, majd hátra int, ahol az igavonó szekér lassan poroszkál befelé.*
- Engedelmével, a rakodók máris elkezdenék lepakolni a szekérről az építési anyagot, valahova olyan helyre, ahol nincs útban, de nem is nagyon látszik kívülről.
Eközben pedig jó lenne, ha a mesteremberekkel végigjárnánk a házat, és megnéznénk az összes ablakot. Ha azokkal megvannak, utána esetleg még kijavíthatnak ezt-azt, tapasztalt ácsokat fogadtam fel.
*javasolja.
Ha ebben egyetértenek, akkor a munkások valóban hozzálátnak, hogy lerakodjanak. Hiszen a szekérnek még fordulnia kell, sok bútort kell még ide szállítani.
Közben Orthus beljebb lép Aleniával. Látja, hogy közeledik feléjük két ismeretlen, szemrevaló leányzó, de majd úgyis odaérnek együtt.*
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia érkezik a fogadásukra, ő pedig a szokásos kézcsókkal köszönti a nemeskisasszonyt. Lelkesedését látva Orthus kissé feszült lesz, hiszen Alenia talán még nem hallott a városi tanács döntéséről, miszerint Romváros a szegények hajléka marad. Így közös céljaik arról, hogy e kúria ismét a gazdag negyed részévé váljon, ellehetetlenül. De erről ráérnek később is szót váltani.*
- Minden nap öröm a számomra, amikor találkozhatom Önnel.
*feleli a férfi, majd hátra int, ahol az igavonó szekér lassan poroszkál befelé.*
- Engedelmével, a rakodók máris elkezdenék lepakolni a szekérről az építési anyagot, valahova olyan helyre, ahol nincs útban, de nem is nagyon látszik kívülről.
Eközben pedig jó lenne, ha a mesteremberekkel végigjárnánk a házat, és megnéznénk az összes ablakot. Ha azokkal megvannak, utána esetleg még kijavíthatnak ezt-azt, tapasztalt ácsokat fogadtam fel.
*javasolja.
Ha ebben egyetértenek, akkor a munkások valóban hozzálátnak, hogy lerakodjanak. Hiszen a szekérnek még fordulnia kell, sok bútort kell még ide szállítani.
Közben Orthus beljebb lép Aleniával. Látja, hogy közeledik feléjük két ismeretlen, szemrevaló leányzó, de majd úgyis odaérnek együtt.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:26:21
Üzenet elküldve: 2024-05-11 18:26:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
//Érintve - A renoválás napja//
*Holdpihe nedves kis orrával szaglássza meg vékony ujjait, amitől akaratlanul is mosolyognia kell. Ha kisállatokra gondol mindig csordultig van a szíve, melyben különleges helyet foglalnak el. Neki ugyan soha nem volt, de talán eljöhet az idő. Másét nem édesgetné magához, tökéletes helye és gazdája van. Egy simogatás után birtokba is veszi a saját kis rejtekét, végig is kíséri kékjeivel annak útját. Különleges szépség, meg kell hagyni.
Figyeli Luni szavait, szeretne közelebb kerülni hozzá, végtére is egy helyen fognak élni és ő sem kételkedik abban, hogy Alenia olyasvalakit választott volna maga mellé, aki ne érdemelné ezt ki. Persze ilyen következtetéseket botorság lenne levonni, őt sem ismeri olyan jól, mindenesetre neki köszönhetően most új élete lehet. Hálával fog rágondolni mindig ezért.*
- Úgy látom itt mindenki megtalálhatja a helyét. Én például főzni nem tudok, de te igen. Cserébe leveszek a válladról egy jó nagy terhet majd azzal, hogy sokat fogok foglalkozni a gyerekekkel. Tanítani pedig nagyon szeretek.
*Nem akart azonnal kitérni a másik tanulmányaira, pedig mi sem foglalkoztatja jobban, mintha valaki valami új ismeret érdekében energiát, időt és pénz is beáldoz. Becsülendő, hiszen ő is ilyen beállítottságú. Még mindig teljesen másnak érzi magukat, mégis olyan egyformák. Kezdi remélni, hogy tényleg jóban lesznek.*
- Jó hallani, hogy téged ennyire magával ragadott már kiskorod óta. Az én családomban mindenki mágiával foglalkozott, csak én szerettem volna másfelé menni, de most úgy alakult, hogy bizony én is megtanultam egyet, s mást. Már nem bánom, pedig milyen sokáig ellenálltam! Remélem tudunk majd egymásnak segíteni, legalábbis én nagyon szívesen. Ugyan kevés lehetőségünk lesz rá, mert valakinek a gyerekekkel is foglalkozni kell, de szívesen gyakorlok majd veled, akár a Mágustoronyban is. Jaj, minden úgy összevág. Jó helyre kerültem.
*Mosolyog, de elmereng a kettejük hasonlóságán, kicsit mélyebben. Talán meg kellene figyelni a többi hozzájuk hasonlót is, ki tudja, még a külalaknak is van némi köze ahhoz, hogy mi áll hozzájuk közelebb. Persze ez most talán butaságnak tűnik, de egy kis megfigyelés nem árthat, úgy is az egész élete mindenféle különlegességnek az elemzésével telik.*
- Csak egy valakit ismerek, aki a tűzmágiával próbálkozik, ijesztő ám ez az ág. Bár mindent lehet jóra és rosszra is használni.
*Azt sosem gondolná, hogy Nori például árpatea pirításra alkalmazná a frissen megszerzett tudását, így elég jót mosolyog azon, hogy annak a bizonyos éremnek tényleg két oldala van. Mindeközben megérkezik Nia, akit széles mosolyával üdvözöl újfent és mivel elég sietősnek tűnik a dolga ő csak bólint egyet határozottan, majd Luni felé fordul, hogy nézze, ahogy lehúzza a tűzről az teát. El is indulhatnak akár, ő hűen követi, miközben még pár szót intéz hozzá a befejezetlen témájukkal kapcsolatban.*
- A könyvtárak és a könyvek a mindeneim, nagyon jó lesz ezzel is foglalatoskodni. Majd megnézem, hogy miből is kell dolgozni, örülök, ha te is részt veszel ebben, de gondolom sok minden lesz még, amin úrrá kell lenni. Borsot, jaj igen, ő a lovam, Borsnak hívják... elhozom mielőbb. Biztos te is kedvelni fogod, hálás és... kusza a sörénye. *Nevet fel amikor eszébe jut az a vicces kis "hajzuhatag", amit mintha sosem lehetne helyrehozni egy jó alvás után, de ez az ő bája.*
- Ott is vannak.
*Közelítenek Alenia felé, bár még kell pár jókora lépés, hogy be tudjanak mutatkozni az ismeretlennek. Mindenesetre kész az üdvözlésre.*
//Érintve - A renoválás napja//
*Holdpihe nedves kis orrával szaglássza meg vékony ujjait, amitől akaratlanul is mosolyognia kell. Ha kisállatokra gondol mindig csordultig van a szíve, melyben különleges helyet foglalnak el. Neki ugyan soha nem volt, de talán eljöhet az idő. Másét nem édesgetné magához, tökéletes helye és gazdája van. Egy simogatás után birtokba is veszi a saját kis rejtekét, végig is kíséri kékjeivel annak útját. Különleges szépség, meg kell hagyni.
Figyeli Luni szavait, szeretne közelebb kerülni hozzá, végtére is egy helyen fognak élni és ő sem kételkedik abban, hogy Alenia olyasvalakit választott volna maga mellé, aki ne érdemelné ezt ki. Persze ilyen következtetéseket botorság lenne levonni, őt sem ismeri olyan jól, mindenesetre neki köszönhetően most új élete lehet. Hálával fog rágondolni mindig ezért.*
- Úgy látom itt mindenki megtalálhatja a helyét. Én például főzni nem tudok, de te igen. Cserébe leveszek a válladról egy jó nagy terhet majd azzal, hogy sokat fogok foglalkozni a gyerekekkel. Tanítani pedig nagyon szeretek.
*Nem akart azonnal kitérni a másik tanulmányaira, pedig mi sem foglalkoztatja jobban, mintha valaki valami új ismeret érdekében energiát, időt és pénz is beáldoz. Becsülendő, hiszen ő is ilyen beállítottságú. Még mindig teljesen másnak érzi magukat, mégis olyan egyformák. Kezdi remélni, hogy tényleg jóban lesznek.*
- Jó hallani, hogy téged ennyire magával ragadott már kiskorod óta. Az én családomban mindenki mágiával foglalkozott, csak én szerettem volna másfelé menni, de most úgy alakult, hogy bizony én is megtanultam egyet, s mást. Már nem bánom, pedig milyen sokáig ellenálltam! Remélem tudunk majd egymásnak segíteni, legalábbis én nagyon szívesen. Ugyan kevés lehetőségünk lesz rá, mert valakinek a gyerekekkel is foglalkozni kell, de szívesen gyakorlok majd veled, akár a Mágustoronyban is. Jaj, minden úgy összevág. Jó helyre kerültem.
*Mosolyog, de elmereng a kettejük hasonlóságán, kicsit mélyebben. Talán meg kellene figyelni a többi hozzájuk hasonlót is, ki tudja, még a külalaknak is van némi köze ahhoz, hogy mi áll hozzájuk közelebb. Persze ez most talán butaságnak tűnik, de egy kis megfigyelés nem árthat, úgy is az egész élete mindenféle különlegességnek az elemzésével telik.*
- Csak egy valakit ismerek, aki a tűzmágiával próbálkozik, ijesztő ám ez az ág. Bár mindent lehet jóra és rosszra is használni.
*Azt sosem gondolná, hogy Nori például árpatea pirításra alkalmazná a frissen megszerzett tudását, így elég jót mosolyog azon, hogy annak a bizonyos éremnek tényleg két oldala van. Mindeközben megérkezik Nia, akit széles mosolyával üdvözöl újfent és mivel elég sietősnek tűnik a dolga ő csak bólint egyet határozottan, majd Luni felé fordul, hogy nézze, ahogy lehúzza a tűzről az teát. El is indulhatnak akár, ő hűen követi, miközben még pár szót intéz hozzá a befejezetlen témájukkal kapcsolatban.*
- A könyvtárak és a könyvek a mindeneim, nagyon jó lesz ezzel is foglalatoskodni. Majd megnézem, hogy miből is kell dolgozni, örülök, ha te is részt veszel ebben, de gondolom sok minden lesz még, amin úrrá kell lenni. Borsot, jaj igen, ő a lovam, Borsnak hívják... elhozom mielőbb. Biztos te is kedvelni fogod, hálás és... kusza a sörénye. *Nevet fel amikor eszébe jut az a vicces kis "hajzuhatag", amit mintha sosem lehetne helyrehozni egy jó alvás után, de ez az ő bája.*
- Ott is vannak.
*Közelítenek Alenia felé, bár még kell pár jókora lépés, hogy be tudjanak mutatkozni az ismeretlennek. Mindenesetre kész az üdvözlésre.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-11 14:58:18
Üzenet elküldve: 2024-05-11 14:58:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A gyermeki lélek tisztasága//
//Érintve - A renoválás napja//
*Holdpihe nem húzódik el, egy darabig érdeklődve szaglássza Mai ujjait, hagyja is, hogy megsimogassa őt és úgy tűnik még élvezi is a simogatást, de aztán, mintha csak értene olyan civilizációs finomságokhoz, mint az udvariasság, arrébb húzódik, akárha hagyni szeretné zavartalanul beszélgetni gazdájával a számára még ismeretlen lányt.
Először csak lustán ásít egyet, aztán bár valószínűleg nem tervez aludni, azért megkeresi magának azt a kényelmes kosarat, ami ki van rakva ide neki.
Mivel Luni sok időt tölt a konyhában, szereti, ha kis kedvence itt is szem előtt van, a kosár pedig általában elég vonzó az állat számára ahhoz, hogy benne aludjon, vagy egyszerűen csak alvás nélkül pihenjen, esetleg éppen ott tisztálkodjon.
Annyiban nem is bánja, hogy éppen most is valamelyik mellett dönt a három közül, és nincsen láb alatt, hogy így tényleg jobban tud figyelni Maira, miután már nem szorítva tovább ökölbe a kezét, már csak ott ég a tűz, ahol feltétlenül szükséges, az árpát tartalmazó üst alatt.
Azért sem bánja ezt különösebben, mert Mai olyan kérdést is feltesz neki, amin kissé hosszabban kell elgondolkodnia mielőtt választ adna rá.
Szerencsére ez mégsem esik nehezére, mert valamiért az árpa tűz felett való kavargatása általában kétféle hatással szokott lenni rá, már, ha nem kezd el éppen unatkozni közben kicsit, az egyik az, hogy kellemesen ellazul tőle, mintha meditálna, a másik pedig, hogy valahogyan könnyebben sikerül tőle összeszedni a gondolatait.*
- Nagyjából mindent csinálok, amit csak tudok. *válaszol aztán egyszerű őszinteséggel az őt érintő talán legfontosabb kérdésre.* Főzök, rendben tartom a házat, beszerzem a piacról, ami kell, amikor pedig nincs semmi dolgom, akkor mindenféle alkalmi munkákat vállalok a környéken. Az ebből kapott pénz egy részét félrerakom a tanulmányaimra, a másik pedig ide kell, ha más nem ételre.
*Nem tudja, hogy érdemes-e Szarvasligetet szóba hoznia most, ezzel kapcsolatban pedig azt, hogy azért ő nincs mindig itt, mégis egyelőre úgy dönt, hogy továbbra sem próbálja információk, vagy kérdések özönével lerohanni a másik lányt, jobb, ha hagyja, hogy egymás megismerése inkább kicsit lassan, de reményei szerint mélyebben, mint gyorsan, de kusza összevisszaságban, és talán kissé felszínesen történjen.*
- Komolyan, a holdmágia? *áll meg egy pillanatra aztán a kezében a fakanál, mert árpa ide, vagy oda, Mai utolsó kijelentésére mindenképpen fel kell kapnia a fejét, és szélesen, vidáman mosolyognia. Magának a holdmágiának a felemlegetése olyan szinten lelkesíti fel, hogy nem érzékeli a másik lány hangulatváltozását, csak szavai értelmét fogja fel.*
- Szerintem illik is hozzád a holdmágia. Különös ez, és nem hiszem, hogy ezen múlik, mármint, hogy valakinek a külseje határozná meg a választását a mágiában, mégis furcsa egybeesés, hogy mi ketten eléggé hasonlítunk egymásra szerintem, a bőrünk, a hajunk, a szemünk színe, még a magasságunk között sincsen túl nagy különbség, és mind a ketten a holdmágiát választottuk. Én már kislányként is imádtam mindig éjjelente bámulni a holdat, és arról álmodoztam, hogy mágus leszek, viszont mindig is a holdmágus akartam lenni elsősorban. Nem véletlen, hogy a macskámat is a holdról neveztem el, és hogy direkt választottam olyat, aki majdnem teljesen fehér.
*Mainak talán eddig talán nem tűnt fel, de Holdpihe nem teljesen fehér, mint első ránézésre talán látszik, hanem kis halványszürke folt is van az oldalán, így azonban csak még holdszerűbb a megjelenése.*
- Mégis, erősebb tűzvarázslataim vannak, mint amilyen hold, egy Maydeleine nevű lánynak köszönhetően. Ő tanította nekem őket, cserébe azokért, amiket én tudtam neki. De, ha visszatérek a toronyba, mindenképpen a hold ággal fogom folytatni majd, abban szeretném először elérni a lehető legmagasabb szintet. *folytatja, de abba is hagyja, mert bármennyire is szeretne tanulni tovább, azért egyelőre vannak ennél fontosabb dolgok is, az egyik, pontosabban a legfontosabb, Niának a karja, a másik pedig az, hogy élhetőbbé tegyék ezt a házat a gyerekek, de azért persze a saját maguk számára is.*
- A könyvtárban én is szívesen segítek, ha pedig sok jó ötleted van, valóban nem rossz ötlet leírni őket. *fűzi is tovább ennek kapcsán hangosan a gondolatait.* A lovadért sem kell aggódnod, jó helyen lesz itt az istállóban, a szamaram elég barátságos, eddig még nem volt vele gond, és biztosan a gyerekek is szeretni fogják, mert szerencsére szeretik az állatokat. Bevallom, az elején féltettem Holdpihét tőlük kicsit, hogy durvák lesznek vele, vagy elvadítják, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt, úgyhogy ez jó ötlet, ha hatni szeretnél rájuk, biztosan örülni fognak majd egy új állatnak a háznál.
*Éppen itt tart, amikor Alenia megérkezik.
Természetesen mindig örül neki, ahogyan most is, csak azt bánja, hogy az éppen most kezdődött beszélgetést egyelőre félbe kell hagyniuk, éppen akkor, amikor elkezdték kicsit jobban megismerni egymást.*
- Szia! *mosolyodik is el, amint meglátja Niát.* Ugyan, semmi baj, örülök, ha elkezdődik végre. *mondja.*
- Rögtön jövünk akkor. *teszi hozzá, maga is meglepődve kicsit azon, hogy kimondott szavai nyomán, furcsa, kelletlen szúrást kezd el érezni a gyomrában.
Amióta Nia visszatért most először kerül ahhoz hasonló helyzetbe, ami a régi világra emlékezteti, hogy Alenia kedvéért mindenképpen jó benyomást kell tennie valaki másra, akiről ő nem tud semmit. Persze jobban belegondolva Maival is pontosan ez volt a helyzet, mégis érez különbséget a két szituáció között, és cseppet sem bánja, hogy ma éppen az egyik legszebb ruháját vette fel, éppen, amit legutóbb a piacon vásárolt magának.
Természetesen azért nem rohan, ha nem is húzza szándékosan az időt, az árpát mindenesetre félrehúzza a tűzről, különben még a végén odaég az egész. Macskáját nem aggódik magára hagyni, tudja, hogy fél annyira a tűztől ő is, hogy ne játsszon vele.
Ha Mai még bármit szeretne mondani neki, természetesen figyel rá, majd miután a konyhában gyorsan mindent elrendezett, elindul Alenia után.*
- Később folytatjuk, és persze nem feledkezem meg a teáról sem. *ígéri meg egy mosoly kíséretében a másik lánynak, magában azt kívánva, hogy minél hamarabb legyen az a bizonyos később.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.11 15:01:07
//Érintve - A renoválás napja//
*Holdpihe nem húzódik el, egy darabig érdeklődve szaglássza Mai ujjait, hagyja is, hogy megsimogassa őt és úgy tűnik még élvezi is a simogatást, de aztán, mintha csak értene olyan civilizációs finomságokhoz, mint az udvariasság, arrébb húzódik, akárha hagyni szeretné zavartalanul beszélgetni gazdájával a számára még ismeretlen lányt.
Először csak lustán ásít egyet, aztán bár valószínűleg nem tervez aludni, azért megkeresi magának azt a kényelmes kosarat, ami ki van rakva ide neki.
Mivel Luni sok időt tölt a konyhában, szereti, ha kis kedvence itt is szem előtt van, a kosár pedig általában elég vonzó az állat számára ahhoz, hogy benne aludjon, vagy egyszerűen csak alvás nélkül pihenjen, esetleg éppen ott tisztálkodjon.
Annyiban nem is bánja, hogy éppen most is valamelyik mellett dönt a három közül, és nincsen láb alatt, hogy így tényleg jobban tud figyelni Maira, miután már nem szorítva tovább ökölbe a kezét, már csak ott ég a tűz, ahol feltétlenül szükséges, az árpát tartalmazó üst alatt.
Azért sem bánja ezt különösebben, mert Mai olyan kérdést is feltesz neki, amin kissé hosszabban kell elgondolkodnia mielőtt választ adna rá.
Szerencsére ez mégsem esik nehezére, mert valamiért az árpa tűz felett való kavargatása általában kétféle hatással szokott lenni rá, már, ha nem kezd el éppen unatkozni közben kicsit, az egyik az, hogy kellemesen ellazul tőle, mintha meditálna, a másik pedig, hogy valahogyan könnyebben sikerül tőle összeszedni a gondolatait.*
- Nagyjából mindent csinálok, amit csak tudok. *válaszol aztán egyszerű őszinteséggel az őt érintő talán legfontosabb kérdésre.* Főzök, rendben tartom a házat, beszerzem a piacról, ami kell, amikor pedig nincs semmi dolgom, akkor mindenféle alkalmi munkákat vállalok a környéken. Az ebből kapott pénz egy részét félrerakom a tanulmányaimra, a másik pedig ide kell, ha más nem ételre.
*Nem tudja, hogy érdemes-e Szarvasligetet szóba hoznia most, ezzel kapcsolatban pedig azt, hogy azért ő nincs mindig itt, mégis egyelőre úgy dönt, hogy továbbra sem próbálja információk, vagy kérdések özönével lerohanni a másik lányt, jobb, ha hagyja, hogy egymás megismerése inkább kicsit lassan, de reményei szerint mélyebben, mint gyorsan, de kusza összevisszaságban, és talán kissé felszínesen történjen.*
- Komolyan, a holdmágia? *áll meg egy pillanatra aztán a kezében a fakanál, mert árpa ide, vagy oda, Mai utolsó kijelentésére mindenképpen fel kell kapnia a fejét, és szélesen, vidáman mosolyognia. Magának a holdmágiának a felemlegetése olyan szinten lelkesíti fel, hogy nem érzékeli a másik lány hangulatváltozását, csak szavai értelmét fogja fel.*
- Szerintem illik is hozzád a holdmágia. Különös ez, és nem hiszem, hogy ezen múlik, mármint, hogy valakinek a külseje határozná meg a választását a mágiában, mégis furcsa egybeesés, hogy mi ketten eléggé hasonlítunk egymásra szerintem, a bőrünk, a hajunk, a szemünk színe, még a magasságunk között sincsen túl nagy különbség, és mind a ketten a holdmágiát választottuk. Én már kislányként is imádtam mindig éjjelente bámulni a holdat, és arról álmodoztam, hogy mágus leszek, viszont mindig is a holdmágus akartam lenni elsősorban. Nem véletlen, hogy a macskámat is a holdról neveztem el, és hogy direkt választottam olyat, aki majdnem teljesen fehér.
*Mainak talán eddig talán nem tűnt fel, de Holdpihe nem teljesen fehér, mint első ránézésre talán látszik, hanem kis halványszürke folt is van az oldalán, így azonban csak még holdszerűbb a megjelenése.*
- Mégis, erősebb tűzvarázslataim vannak, mint amilyen hold, egy Maydeleine nevű lánynak köszönhetően. Ő tanította nekem őket, cserébe azokért, amiket én tudtam neki. De, ha visszatérek a toronyba, mindenképpen a hold ággal fogom folytatni majd, abban szeretném először elérni a lehető legmagasabb szintet. *folytatja, de abba is hagyja, mert bármennyire is szeretne tanulni tovább, azért egyelőre vannak ennél fontosabb dolgok is, az egyik, pontosabban a legfontosabb, Niának a karja, a másik pedig az, hogy élhetőbbé tegyék ezt a házat a gyerekek, de azért persze a saját maguk számára is.*
- A könyvtárban én is szívesen segítek, ha pedig sok jó ötleted van, valóban nem rossz ötlet leírni őket. *fűzi is tovább ennek kapcsán hangosan a gondolatait.* A lovadért sem kell aggódnod, jó helyen lesz itt az istállóban, a szamaram elég barátságos, eddig még nem volt vele gond, és biztosan a gyerekek is szeretni fogják, mert szerencsére szeretik az állatokat. Bevallom, az elején féltettem Holdpihét tőlük kicsit, hogy durvák lesznek vele, vagy elvadítják, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt, úgyhogy ez jó ötlet, ha hatni szeretnél rájuk, biztosan örülni fognak majd egy új állatnak a háznál.
*Éppen itt tart, amikor Alenia megérkezik.
Természetesen mindig örül neki, ahogyan most is, csak azt bánja, hogy az éppen most kezdődött beszélgetést egyelőre félbe kell hagyniuk, éppen akkor, amikor elkezdték kicsit jobban megismerni egymást.*
- Szia! *mosolyodik is el, amint meglátja Niát.* Ugyan, semmi baj, örülök, ha elkezdődik végre. *mondja.*
- Rögtön jövünk akkor. *teszi hozzá, maga is meglepődve kicsit azon, hogy kimondott szavai nyomán, furcsa, kelletlen szúrást kezd el érezni a gyomrában.
Amióta Nia visszatért most először kerül ahhoz hasonló helyzetbe, ami a régi világra emlékezteti, hogy Alenia kedvéért mindenképpen jó benyomást kell tennie valaki másra, akiről ő nem tud semmit. Persze jobban belegondolva Maival is pontosan ez volt a helyzet, mégis érez különbséget a két szituáció között, és cseppet sem bánja, hogy ma éppen az egyik legszebb ruháját vette fel, éppen, amit legutóbb a piacon vásárolt magának.
Természetesen azért nem rohan, ha nem is húzza szándékosan az időt, az árpát mindenesetre félrehúzza a tűzről, különben még a végén odaég az egész. Macskáját nem aggódik magára hagyni, tudja, hogy fél annyira a tűztől ő is, hogy ne játsszon vele.
Ha Mai még bármit szeretne mondani neki, természetesen figyel rá, majd miután a konyhában gyorsan mindent elrendezett, elindul Alenia után.*
- Később folytatjuk, és persze nem feledkezem meg a teáról sem. *ígéri meg egy mosoly kíséretében a másik lánynak, magában azt kívánva, hogy minél hamarabb legyen az a bizonyos később.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.11 15:01:07
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:36:22
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:36:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A renoválás napja//
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia igazából egész nap Morthimer-t és az embereit várta, hogy a segítségükkel a rezidencia végre visszanyerjen valamit régi tündökléséből. Arra nem számított, hogy időközben Mai is felbukkan, és nevelőnőjük előbb lesz, mint felújított házuk, de örül neki. Kellemes meglepetés volt a lány érkezése, és boldog, hogy már hivatalosan is a rezidencia nevelője és tanára.
Mivel időközönként az erkélyről figyelte őket, már távolról észreveszi, hogy érkezik a Campa vezette címeres kocsi. Le is siet hát az emeletről, mikor megpillantja őket, de mielőtt kimenne a ház elé, látja, hogy Luninari is hazaért közben, úgyhogy előbb gyorsan a konyha felé veszi az irányt, mert hol máshol is találhatná meg barátnőjét, és boldogan tapasztalja, hogy már egymásra is találtak Mai-val.*
- Sziasztok! Szervusz Luni! Örülök, hogy hazaértél. Meg annak is, hogy amint látom, már megtaláltátok egymást, így nincs szükség arra, hogy bemutassalak titeket egymásnak. Morthimer úr mindjárt megérkezik, megkezdik a felújítási munkákat, amiben megegyeztem vele, és ha minden igaz, kapunk néhány bútort is. Előre is elnézést kérünk az esetleges hangzavarért. Egyébként nem ártana, ha ti is bemutatkoznátok neki.
*Ekkor hallja meg a kopogást a bejárati ajtón, úgyhogy nem cseveg tovább a lányokkal, hanem ő maga indul ajtót nyitni. Mennyivel kényelmesebb volt mindez, mikor nem neki kellett rohannia ilyesmi miatt, hanem a szolgálók fogadták a vendégeket, hogy aztán szóval tartsák őket, míg ő a maga komótos tempójában letipeg az emeletről, hogy méltóztassék megtisztelni az érkezőket. Viszont most már Alenia is jól tudja, hogy ezek az idők véget értek, de kemény munka árán talán majd egyszer még visszakaphat valamit a megszokott luxusból.
Ajtót nyit hát, és barátságos mosollyal fogadja a kereskedőt és csapatát.*
- Szép napot, Morthimer úr! Örülök, hogy ismét a körünkben köszönthetem. Pontosan érkezett, mint mindig. Kerüljön csak beljebb! Én előre is köszönöm a gáláns segítséget, az urak pedig, ha gondolják, neki is láthatnak a munkának.
*Alenia viselkedésén a férfi számára is látható lehet a boldogság, ami abból fakad, hogy az a terv is jól halad, miszerint a rezidenciát és a nemesi körökben felhalmozott tudást az oktatásnak és a gyermeknevelésnek szenteljék, melynek Mai felvétele az első, de tán legfontosabb építőköve. Persze nem támadja le rögtön Orthus-t a hírekkel, először essenek túl a szokásos formalitásokon, mint az üdvözlés.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.10 22:37:09
//Érintve - A gyermeki lélek tisztasága//
*Alenia igazából egész nap Morthimer-t és az embereit várta, hogy a segítségükkel a rezidencia végre visszanyerjen valamit régi tündökléséből. Arra nem számított, hogy időközben Mai is felbukkan, és nevelőnőjük előbb lesz, mint felújított házuk, de örül neki. Kellemes meglepetés volt a lány érkezése, és boldog, hogy már hivatalosan is a rezidencia nevelője és tanára.
Mivel időközönként az erkélyről figyelte őket, már távolról észreveszi, hogy érkezik a Campa vezette címeres kocsi. Le is siet hát az emeletről, mikor megpillantja őket, de mielőtt kimenne a ház elé, látja, hogy Luninari is hazaért közben, úgyhogy előbb gyorsan a konyha felé veszi az irányt, mert hol máshol is találhatná meg barátnőjét, és boldogan tapasztalja, hogy már egymásra is találtak Mai-val.*
- Sziasztok! Szervusz Luni! Örülök, hogy hazaértél. Meg annak is, hogy amint látom, már megtaláltátok egymást, így nincs szükség arra, hogy bemutassalak titeket egymásnak. Morthimer úr mindjárt megérkezik, megkezdik a felújítási munkákat, amiben megegyeztem vele, és ha minden igaz, kapunk néhány bútort is. Előre is elnézést kérünk az esetleges hangzavarért. Egyébként nem ártana, ha ti is bemutatkoznátok neki.
*Ekkor hallja meg a kopogást a bejárati ajtón, úgyhogy nem cseveg tovább a lányokkal, hanem ő maga indul ajtót nyitni. Mennyivel kényelmesebb volt mindez, mikor nem neki kellett rohannia ilyesmi miatt, hanem a szolgálók fogadták a vendégeket, hogy aztán szóval tartsák őket, míg ő a maga komótos tempójában letipeg az emeletről, hogy méltóztassék megtisztelni az érkezőket. Viszont most már Alenia is jól tudja, hogy ezek az idők véget értek, de kemény munka árán talán majd egyszer még visszakaphat valamit a megszokott luxusból.
Ajtót nyit hát, és barátságos mosollyal fogadja a kereskedőt és csapatát.*
- Szép napot, Morthimer úr! Örülök, hogy ismét a körünkben köszönthetem. Pontosan érkezett, mint mindig. Kerüljön csak beljebb! Én előre is köszönöm a gáláns segítséget, az urak pedig, ha gondolják, neki is láthatnak a munkának.
*Alenia viselkedésén a férfi számára is látható lehet a boldogság, ami abból fakad, hogy az a terv is jól halad, miszerint a rezidenciát és a nemesi körökben felhalmozott tudást az oktatásnak és a gyermeknevelésnek szenteljék, melynek Mai felvétele az első, de tán legfontosabb építőköve. Persze nem támadja le rögtön Orthus-t a hírekkel, először essenek túl a szokásos formalitásokon, mint az üdvözlés.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.10 22:37:09
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:05:50
Üzenet elküldve: 2024-05-10 22:05:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 446
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//A renoválás napja//
*Egy nagy, igavonók húzta echós szekér közeledik komótosan a Sayqueves rezidencia felé, melynek bakján két férfi ül, és további hat kíséri. A szekér két oldalán a Morthimer ház címere látható, rajta pedig Orthus Morthimer ül kocsisa, Japher Campa társaságában. Kísérőik munkások: két rakodómunkás és négy jó ablakjavító ács, akik azért jöttek, hogy egész nap itt dolgozzanak, első sorban az ablakok javításán, aztán pedig egyéb renoválásokon.
A szekér raktere alaposan meg van pakolva, csupa faanyag a szükséges javításokhoz, de helyet kapott rajta több vastagabb üveglap is (ezek mind gondosan pokrócokkal letakarva, hogy ne törjenek), valamint fémrácsok az ablakok elé.
Természetesen nem váratlanul toppannak be, Orthus már jó előre jelezte a ház úrnőjének, hogy a mai napon fognak érkezni, elvégezni a fontos munkákat. A munkásokat és az építőanyagot is mind Orthus fizette saját vagyonából, de ő ezt is befektetésnek tekinti.
Ahogy megérkeznek a rezidencia elé, Orthus int a kocsisnak és a munkásoknak, hogy mind a szekér mellett várakozzanak, ő maga pedig leszáll a bakról, hogy bekopogtasson a ház ajtaján, a ház úrnőjét, Alenia Cirenhille Sayquevest keresve.*
*Egy nagy, igavonók húzta echós szekér közeledik komótosan a Sayqueves rezidencia felé, melynek bakján két férfi ül, és további hat kíséri. A szekér két oldalán a Morthimer ház címere látható, rajta pedig Orthus Morthimer ül kocsisa, Japher Campa társaságában. Kísérőik munkások: két rakodómunkás és négy jó ablakjavító ács, akik azért jöttek, hogy egész nap itt dolgozzanak, első sorban az ablakok javításán, aztán pedig egyéb renoválásokon.
A szekér raktere alaposan meg van pakolva, csupa faanyag a szükséges javításokhoz, de helyet kapott rajta több vastagabb üveglap is (ezek mind gondosan pokrócokkal letakarva, hogy ne törjenek), valamint fémrácsok az ablakok elé.
Természetesen nem váratlanul toppannak be, Orthus már jó előre jelezte a ház úrnőjének, hogy a mai napon fognak érkezni, elvégezni a fontos munkákat. A munkásokat és az építőanyagot is mind Orthus fizette saját vagyonából, de ő ezt is befektetésnek tekinti.
Ahogy megérkeznek a rezidencia elé, Orthus int a kocsisnak és a munkásoknak, hogy mind a szekér mellett várakozzanak, ő maga pedig leszáll a bakról, hogy bekopogtasson a ház ajtaján, a ház úrnőjét, Alenia Cirenhille Sayquevest keresve.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2024-05-10 11:18:29
Üzenet elküldve: 2024-05-10 11:18:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A gyermeki lélek tisztasága//
*A másik közvetlensége üdítő. Nem szorongott azon, hogy netán, majd nem fogja őt kedvelni, hiszen Mai képességei megvannak arra, hogy minden helyzetben úgy viselkedjen, ahogyan az a legjobb hatást gyakorolja. Megnyugtató a tudat, hogy semmiféle álcát nem kell magára ölteni, mert ez a lány magától kedves, nem mesterkélt, és még csak nem is érzi azt, hogy vizsgáztatja. Kezdeti bizalmat megadni valakinek nagy erény tud lenni, bár biztosan másként lenne ez, ha tényleg minden ismeretség nélkül szédelgett volna be a kúria kapuján és jelentkezett volna az állásra.
A macska elveszi egy kis időre gondolatait, szemei mindig csillognak ha efféle kis lényt látnak, sajnos a legutolsó bundással való találkozása nem volt szerencsés, próbálja is elhessegetni a vérbe fagyott testecske emlékét. *
- Nagyon szép kislány, szerencsés vagy, hogy van neked. Én is boldog lennék, ha lehetne egy. *Bár az övé biztosan olyan fekete lenne, mint az éjszaka. Na de nem szalad előre, épphogy beköltözött, már kisállaton jár az esze.
A konyhába tartva még mindig figyel mindent, minden apró sarkot, követ, a bútorokat. Egyre jobban érzi magát ezen a helyen és a lány társasága is segít ezen. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy ez a nap lehet még jobb.
Mikor Holdpihe lekerül a földre, finoman nyújtja felé ujjait, hogy az ha szeretné megszagolhassa, ki is fogja megsimogatni a következő pillanatban a puha kis szőrét a feje búbján. Nem időzik el viszont sokat vele, nagyobb kedve van beszélgetni Lunival.
Le is ül egy alkalmatosságra, majd figyeli a tevékenykedőt, aki van olyan elegáns, hogy még arra is figyelmezteti, hogy néha a hátának kell beszélnie. Kevesen gondolnának arra, hogy erre figyelmeztesse a társát, ezért kissé felvonja szemöldökét, de jót mosolyog, mert ha lehet, ettől még szimpatikusabbá vált neki.*
- Ugyan, semmi baj.
*Mélázik el egy kicsit a lány mozdulatain, majd az első kérdés el is gondolkodtatja. Igazából ezen gondolkodni vajmi kevés ideje volt, úgy csöppent bele ebbe az új életbe, hogy az elméje tán még fel sem fogta, hogy mi fog következni.*
- Tudod, igazán időm sem volt még gondolkodni. Megláttam a hirdetést, aztán már indultam is, Aleniával amúgy is szívesen találkoztam volna. Aztán, ahogy beszélgettünk azt éreztem, hogy ez tényleg nekem való feladat. *Kicsit a plafont bámulja szemeivel, ahogy gyűjti össze az elmúlt nap emlékeit, na meg, hogy mit is illik, vagy érdemes megosztania Luninarival.* - Kicsit ijesztő, így belegondolva. De... végtére is, kevés dologra vágyom jobban, mint segíteni másoknak, és ha azok gyerekek, akiknek így még esélyt lehet adni, az szerintem csodálatos. Már most rengeteg az ötletem, le kell írjam majd mindet. *Mosolyodik el, s ha tényleg néha csak a félvér hátának is beszél, attól még hűen folytatja.* - Most már itt leszek, így több időd lesz a saját dolgaidra. Mi mást csinálsz még itt? Aleniát nem faggattam ki mindenről. *Igazából azt sem vesézték ki teljesen, hogy miben tud még Mai segítséget nyújtani, de éppen ettől lesz szép ez az időszak.*
- Majd megismerem ezt a házat, a terveiteket és akkor többet tudok erre válaszolni. Azt már tudom, hogy a könyvtár újragondolásában és alakításában nagyon szívesen segítenék. És bármiben, ami felmerül, a lehetőségeimhez mérten. Ó, jut eszembe, tényleg van itt egy istálló, ahol a szamarad tartod? Tudod... van egy lovam, nem túl nagy termetű, de örülnék, ha tudnánk itt találni neki helyet. Talán a gyerekek is kedvelnék őt.
*Kezeit dörzsölgeti, ahogy gondolkodik a megannyi lehetőségen, amit ez a ház rejt, na meg, hogy hogyan is lehet majd ezt élettel telivé varázsolni. Szívesen megosztaná a másikkal, hogy ő honnan is jött, de ő sem szívesen zúdít ilyesmit másra azonnal. A figyelmét ismét elragadja a másik mágiája, s azonnal Nori jut róla eszébe, ami miatt a mosolya egy kis ideig eltűnik az arcáról.*
- Ezek szerint a tűzmágia birtokában vagy. *Hangja egy pillanatig szomorkás, de azonnal vált, hogy ez ne lehessen feltűnő.* - Én most kezdtem bele a tanulmányaimba, a Holdat választottam. Vagy az engem.
*A másik közvetlensége üdítő. Nem szorongott azon, hogy netán, majd nem fogja őt kedvelni, hiszen Mai képességei megvannak arra, hogy minden helyzetben úgy viselkedjen, ahogyan az a legjobb hatást gyakorolja. Megnyugtató a tudat, hogy semmiféle álcát nem kell magára ölteni, mert ez a lány magától kedves, nem mesterkélt, és még csak nem is érzi azt, hogy vizsgáztatja. Kezdeti bizalmat megadni valakinek nagy erény tud lenni, bár biztosan másként lenne ez, ha tényleg minden ismeretség nélkül szédelgett volna be a kúria kapuján és jelentkezett volna az állásra.
A macska elveszi egy kis időre gondolatait, szemei mindig csillognak ha efféle kis lényt látnak, sajnos a legutolsó bundással való találkozása nem volt szerencsés, próbálja is elhessegetni a vérbe fagyott testecske emlékét. *
- Nagyon szép kislány, szerencsés vagy, hogy van neked. Én is boldog lennék, ha lehetne egy. *Bár az övé biztosan olyan fekete lenne, mint az éjszaka. Na de nem szalad előre, épphogy beköltözött, már kisállaton jár az esze.
A konyhába tartva még mindig figyel mindent, minden apró sarkot, követ, a bútorokat. Egyre jobban érzi magát ezen a helyen és a lány társasága is segít ezen. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy ez a nap lehet még jobb.
Mikor Holdpihe lekerül a földre, finoman nyújtja felé ujjait, hogy az ha szeretné megszagolhassa, ki is fogja megsimogatni a következő pillanatban a puha kis szőrét a feje búbján. Nem időzik el viszont sokat vele, nagyobb kedve van beszélgetni Lunival.
Le is ül egy alkalmatosságra, majd figyeli a tevékenykedőt, aki van olyan elegáns, hogy még arra is figyelmezteti, hogy néha a hátának kell beszélnie. Kevesen gondolnának arra, hogy erre figyelmeztesse a társát, ezért kissé felvonja szemöldökét, de jót mosolyog, mert ha lehet, ettől még szimpatikusabbá vált neki.*
- Ugyan, semmi baj.
*Mélázik el egy kicsit a lány mozdulatain, majd az első kérdés el is gondolkodtatja. Igazából ezen gondolkodni vajmi kevés ideje volt, úgy csöppent bele ebbe az új életbe, hogy az elméje tán még fel sem fogta, hogy mi fog következni.*
- Tudod, igazán időm sem volt még gondolkodni. Megláttam a hirdetést, aztán már indultam is, Aleniával amúgy is szívesen találkoztam volna. Aztán, ahogy beszélgettünk azt éreztem, hogy ez tényleg nekem való feladat. *Kicsit a plafont bámulja szemeivel, ahogy gyűjti össze az elmúlt nap emlékeit, na meg, hogy mit is illik, vagy érdemes megosztania Luninarival.* - Kicsit ijesztő, így belegondolva. De... végtére is, kevés dologra vágyom jobban, mint segíteni másoknak, és ha azok gyerekek, akiknek így még esélyt lehet adni, az szerintem csodálatos. Már most rengeteg az ötletem, le kell írjam majd mindet. *Mosolyodik el, s ha tényleg néha csak a félvér hátának is beszél, attól még hűen folytatja.* - Most már itt leszek, így több időd lesz a saját dolgaidra. Mi mást csinálsz még itt? Aleniát nem faggattam ki mindenről. *Igazából azt sem vesézték ki teljesen, hogy miben tud még Mai segítséget nyújtani, de éppen ettől lesz szép ez az időszak.*
- Majd megismerem ezt a házat, a terveiteket és akkor többet tudok erre válaszolni. Azt már tudom, hogy a könyvtár újragondolásában és alakításában nagyon szívesen segítenék. És bármiben, ami felmerül, a lehetőségeimhez mérten. Ó, jut eszembe, tényleg van itt egy istálló, ahol a szamarad tartod? Tudod... van egy lovam, nem túl nagy termetű, de örülnék, ha tudnánk itt találni neki helyet. Talán a gyerekek is kedvelnék őt.
*Kezeit dörzsölgeti, ahogy gondolkodik a megannyi lehetőségen, amit ez a ház rejt, na meg, hogy hogyan is lehet majd ezt élettel telivé varázsolni. Szívesen megosztaná a másikkal, hogy ő honnan is jött, de ő sem szívesen zúdít ilyesmit másra azonnal. A figyelmét ismét elragadja a másik mágiája, s azonnal Nori jut róla eszébe, ami miatt a mosolya egy kis ideig eltűnik az arcáról.*
- Ezek szerint a tűzmágia birtokában vagy. *Hangja egy pillanatig szomorkás, de azonnal vált, hogy ez ne lehessen feltűnő.* - Én most kezdtem bele a tanulmányaimba, a Holdat választottam. Vagy az engem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890