Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-02 20:16:05
Üzenet elküldve: 2025-07-02 20:16:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*Igazán jó is lehetett volna ez a nap, ha nem botlanak bele Anvielbe, de hát a szerencse sem tarthat örökké. Azért az sem olyan fene nagy baj, hogy elkapta őket, mert még csak büntetést sem szabott ki nagyot, holott szinte biztos benne, hogy tudja, amit ők tudnak. Próbálja a legjobb arcot vágni ahhoz, hogy segédkezni kell. Luu többet csacsog, mint Tryl, nem tudja, hogy jól érzi-e magát, vagy túlságosan is rosszul. Egy biztos, mesterien méri a levest, amihez végre ők is hozzájuthatnak, miután leültek Gab közelébe. Tryl kissé áthajol Luurienen, hogy tudjon vele beszélni.*
- Aljas támadók vannak az árvaházban. Békákkal riogatják az idegesítő tündéreket. És, csak hogy tudd, a kis gnómok, azok árulók.
*Kuncog, majd neki is áll belapátolni a levest. Gab nem a szavakon nevet fel úgy, hogy kifut a lé az orrán, hanem mert elképzelte, ahogy sikkant a leány, és fut a varangyos elől. Tryl nem rest hát evés közen ecsetelni, mit is vittek véghez, néha megböködve cimboráját, hogy tegyen hozzá ő is. Gab is hasonló korú, mint ők, így könnyen el tudnak lenni, ha akarnak. De, mint mindennek, ennek is vége lesz, ahogy valaki belép az ajtón. Máris odafordítja barna szemeit, hátha Szikra jött meg, de nyilván nem. Így hát csalódva bámul az utolsó falatokba bele.*
- Jaj, ne már. Luu, egyed gyorsan, húzzunk fel fürdeni, mert ez a vörös boszorkány még meg talál vizsgálni, nem-e szedtünk össze valamit a békától. Anviel biztos elmondja neki.*Grimaszol, majd várja a megfelelő pillanatot a távozásra. Mikor megmozdulnak páran, nem is rest kihasználni a helyzetet. Megpróbál hasonló manőverezéssel, csak a tömegben elvegyülve feljutni az emeletre. Nem akarja, hogy az a némber, akit Szikra úgy kedvel, elrontsa az estéjüket is. Úgy megbámulta Luut, hogy biztos benne, hogy meg fogja kísérelni.*
*Igazán jó is lehetett volna ez a nap, ha nem botlanak bele Anvielbe, de hát a szerencse sem tarthat örökké. Azért az sem olyan fene nagy baj, hogy elkapta őket, mert még csak büntetést sem szabott ki nagyot, holott szinte biztos benne, hogy tudja, amit ők tudnak. Próbálja a legjobb arcot vágni ahhoz, hogy segédkezni kell. Luu többet csacsog, mint Tryl, nem tudja, hogy jól érzi-e magát, vagy túlságosan is rosszul. Egy biztos, mesterien méri a levest, amihez végre ők is hozzájuthatnak, miután leültek Gab közelébe. Tryl kissé áthajol Luurienen, hogy tudjon vele beszélni.*
- Aljas támadók vannak az árvaházban. Békákkal riogatják az idegesítő tündéreket. És, csak hogy tudd, a kis gnómok, azok árulók.
*Kuncog, majd neki is áll belapátolni a levest. Gab nem a szavakon nevet fel úgy, hogy kifut a lé az orrán, hanem mert elképzelte, ahogy sikkant a leány, és fut a varangyos elől. Tryl nem rest hát evés közen ecsetelni, mit is vittek véghez, néha megböködve cimboráját, hogy tegyen hozzá ő is. Gab is hasonló korú, mint ők, így könnyen el tudnak lenni, ha akarnak. De, mint mindennek, ennek is vége lesz, ahogy valaki belép az ajtón. Máris odafordítja barna szemeit, hátha Szikra jött meg, de nyilván nem. Így hát csalódva bámul az utolsó falatokba bele.*
- Jaj, ne már. Luu, egyed gyorsan, húzzunk fel fürdeni, mert ez a vörös boszorkány még meg talál vizsgálni, nem-e szedtünk össze valamit a békától. Anviel biztos elmondja neki.*Grimaszol, majd várja a megfelelő pillanatot a távozásra. Mikor megmozdulnak páran, nem is rest kihasználni a helyzetet. Megpróbál hasonló manőverezéssel, csak a tömegben elvegyülve feljutni az emeletre. Nem akarja, hogy az a némber, akit Szikra úgy kedvel, elrontsa az estéjüket is. Úgy megbámulta Luut, hogy biztos benne, hogy meg fogja kísérelni.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:52:21
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Népszámlálás//
* Nimeril berobog az egykori rezidencia udvarára. Elég nagy visszalépés ez ennek a helynek, mármint nem az, hogy berobog, hanem, hogy az egykor oly pompás épület most a nemesi bálok helyet, nyegle kölykök lakhelye. Mondjuk mindenképpen hasznosabb így, mint egykoron. Talán egyszer elmondhatják a jövő nagy emberei, hogy Nimeril Drimanow vigyázó szemei mellett nevelkedtek. Néhányuk talán még némi tudást is elleshet tőle. Szikra az egész jó úton halad, belőle tuti nagy tehetség lesz, ha idejekorán nem fog teherbe esni valami nyomorulttól. Erre neki kell majd ügyelnie, amit meg is tesz, ha eljön az ideje. Most viszont megtörli a lábát és leporolja a ruháját, mert Anviel kitekeri a nyakát, ha sárosan caplat be. A házban az a nő a leghasznosabb Nimeril után. Főz, mos takarít és még ápolja is a sok kis szörnyeteget, ha szükséges. Nimeril, csak kezeli őket, illetve besegít az ápolásba, de igyekszik kihúzni magát a munka alól, ha lehetséges. A konyha felé veszi az irányt a kis vörös, aminek csupán egyetlen oka van: éhes, mint a farkas. Kicsit meg is lepődik, amikor megpillantja a kis csapatott.*
- Anviel!* Köszönti, még biccent is felé.*
- Sziasztok!* Integet a gyerekeknek párat. Valami itt nem stimmel neki. Akad itt egy mocskos és cseppet sem ismerős arc. Jó a memóriája a lányak, ráadásul hamar kiszúrja, hogy sokkal ápolatlanabb is, mint a többiek. Kicsit előre is dől, úgy veszi szemügyre a gyermeket. Arcára gondolkodó grimaszok ülnek ki.*
- Nocsak! Új gyermekünk érkezett?* Kérdez rá, főleg a nőnél. Ha új kölyök van, akkor neki kéne legelsőnek látnia, de mivel távol volt, ezért nyilvánvalóan ezzel elkésett, de mentségére, hogy nem szólt senki, hogy jön valaki. Sejtése szerint ez ilyen be nem tervezett kölyök lehet. Ez csak egyet jelent, hogy ma sem fog egyhamar megpihenni. Nagyot sóhajt, de mielőtt szólhatna saját hasa megelőzi. Méltatlankodva adja tudtára, hogy oda is kéne már rakni valamit, ha már ennyi energiát elpazarolt a mai napon.*
* Nimeril berobog az egykori rezidencia udvarára. Elég nagy visszalépés ez ennek a helynek, mármint nem az, hogy berobog, hanem, hogy az egykor oly pompás épület most a nemesi bálok helyet, nyegle kölykök lakhelye. Mondjuk mindenképpen hasznosabb így, mint egykoron. Talán egyszer elmondhatják a jövő nagy emberei, hogy Nimeril Drimanow vigyázó szemei mellett nevelkedtek. Néhányuk talán még némi tudást is elleshet tőle. Szikra az egész jó úton halad, belőle tuti nagy tehetség lesz, ha idejekorán nem fog teherbe esni valami nyomorulttól. Erre neki kell majd ügyelnie, amit meg is tesz, ha eljön az ideje. Most viszont megtörli a lábát és leporolja a ruháját, mert Anviel kitekeri a nyakát, ha sárosan caplat be. A házban az a nő a leghasznosabb Nimeril után. Főz, mos takarít és még ápolja is a sok kis szörnyeteget, ha szükséges. Nimeril, csak kezeli őket, illetve besegít az ápolásba, de igyekszik kihúzni magát a munka alól, ha lehetséges. A konyha felé veszi az irányt a kis vörös, aminek csupán egyetlen oka van: éhes, mint a farkas. Kicsit meg is lepődik, amikor megpillantja a kis csapatott.*
- Anviel!* Köszönti, még biccent is felé.*
- Sziasztok!* Integet a gyerekeknek párat. Valami itt nem stimmel neki. Akad itt egy mocskos és cseppet sem ismerős arc. Jó a memóriája a lányak, ráadásul hamar kiszúrja, hogy sokkal ápolatlanabb is, mint a többiek. Kicsit előre is dől, úgy veszi szemügyre a gyermeket. Arcára gondolkodó grimaszok ülnek ki.*
- Nocsak! Új gyermekünk érkezett?* Kérdez rá, főleg a nőnél. Ha új kölyök van, akkor neki kéne legelsőnek látnia, de mivel távol volt, ezért nyilvánvalóan ezzel elkésett, de mentségére, hogy nem szólt senki, hogy jön valaki. Sejtése szerint ez ilyen be nem tervezett kölyök lehet. Ez csak egyet jelent, hogy ma sem fog egyhamar megpihenni. Nagyot sóhajt, de mielőtt szólhatna saját hasa megelőzi. Méltatlankodva adja tudtára, hogy oda is kéne már rakni valamit, ha már ennyi energiát elpazarolt a mai napon.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:13:18
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:13:18
ÚJ
![>Anviel Sorheth [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12785_1759646171_ember_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*A szigorúság gyerekszemmel talán tényleg egészen nagy ebben a házban, de valójában minden az ő érdekükben történik. Anviel tudja, hogy valakinek, akinek korábban nem jutott minden nap étel, tiszta ruha vagy melegvíz, annak nehéz megszokni, hogy pontos ideje van a vacsorának, és hogy tisztálkodni nem csak egy lehetőség, hanem időnként kötelező. Azt is tudja, hogy azt végképp nehéz elfogadniuk, hogy most már nem csinálhatnak bármit, bármikor, hanem valaki szabályokat állí fel nekik, melyeket szintén a saját érdekükben kell betartaniuk. Ám ezek a szabályok mind azért vannak, mert itt mindenki szereti őket, és a javukat akarja, hogy majd egyszer, ha felnőnek, boldog, önálló életet élhessenek, és meg tudják valósítani a céljaikat, mint például Trylnor azt, hogy városőr lehessen.*
- Hát, akkor ma dupla adag jár neked a jóból. *Válaszolja Trylnornak somolyogva a fürdéssel kapcsolatban, hisz esze ágában sincs elengedni ezt a feltételt. Ahogy a másikat sem, miszerint ők ketten fognak ma segíteni kiosztani a vacsorát. Ez utóbbira Luurien tesz csodálkozó megjegyzést.*
- Nem, kedvesem, teljesen komolyan gondoltam. *Kapja meg ugyanazt a mosolyt a másik fiú is, majd hamarosan már odalent találják magukat a ház többi lakójának társaságában. A béka visszakerül a természetbe, a két fiú pedig annak rendje és módja szerint lecsutakolja a mancsait. A többiek ezt már megtették, mostanra már csak a vacsorájukat várják éhesen, amiből persze jut majd elég a késve érkezőknek is.*
- Ne butáskodj! Csak annak jár kevesebb, aki rosszalkodik, de hát itt mindenki csupa jó fiú és lány, igaz? Úgyhogy mindenki ugyanannyit kap. *Mondja Luurien kérdésére válaszolva, miután leültette Sylipit és bemutatta a fiút a gyerekeknek. Meg is mutatja, hogy mindenkinek egy tele tányér levest és egy egész pohár almalevet kell adni. A két fiú segítségével egészen hamar sikerül kiosztani az ételt, most már csak helyet kell szorítani Luuriennek is a többiek között.*
- Máris hozok neked egy széket, és akkor leülhetsz oda Trylnor és Gab közé. *Így is tesz, nem sokkal később már meg is van Luurien helye a kis barátja mellett. Természetes, hogy oda ülteti, hisz mégis csak idegen társaságban van, hadd legyen közel ahhoz, akit legalább ismer.*
- Akkor jó étvágyat kívánok mindenkinek! *Mondja, mikor már mindenki előtt van étel és ital is.
Vacsora után elpakolni már nem fogja be a két fiút, helyettük Seyne és Korinna segítenek neki ebben önként. Trylnor és Luurien így már szabadok, és hacsak nem akarja, utóbbinak a mai éjszakát már biztosan nem kell a szabadban töltenie. Persze azt azért ellenőrizni fogja, hogy nem sumákolja-e el a fürdést a két jómadár.*
*A szigorúság gyerekszemmel talán tényleg egészen nagy ebben a házban, de valójában minden az ő érdekükben történik. Anviel tudja, hogy valakinek, akinek korábban nem jutott minden nap étel, tiszta ruha vagy melegvíz, annak nehéz megszokni, hogy pontos ideje van a vacsorának, és hogy tisztálkodni nem csak egy lehetőség, hanem időnként kötelező. Azt is tudja, hogy azt végképp nehéz elfogadniuk, hogy most már nem csinálhatnak bármit, bármikor, hanem valaki szabályokat állí fel nekik, melyeket szintén a saját érdekükben kell betartaniuk. Ám ezek a szabályok mind azért vannak, mert itt mindenki szereti őket, és a javukat akarja, hogy majd egyszer, ha felnőnek, boldog, önálló életet élhessenek, és meg tudják valósítani a céljaikat, mint például Trylnor azt, hogy városőr lehessen.*
- Hát, akkor ma dupla adag jár neked a jóból. *Válaszolja Trylnornak somolyogva a fürdéssel kapcsolatban, hisz esze ágában sincs elengedni ezt a feltételt. Ahogy a másikat sem, miszerint ők ketten fognak ma segíteni kiosztani a vacsorát. Ez utóbbira Luurien tesz csodálkozó megjegyzést.*
- Nem, kedvesem, teljesen komolyan gondoltam. *Kapja meg ugyanazt a mosolyt a másik fiú is, majd hamarosan már odalent találják magukat a ház többi lakójának társaságában. A béka visszakerül a természetbe, a két fiú pedig annak rendje és módja szerint lecsutakolja a mancsait. A többiek ezt már megtették, mostanra már csak a vacsorájukat várják éhesen, amiből persze jut majd elég a késve érkezőknek is.*
- Ne butáskodj! Csak annak jár kevesebb, aki rosszalkodik, de hát itt mindenki csupa jó fiú és lány, igaz? Úgyhogy mindenki ugyanannyit kap. *Mondja Luurien kérdésére válaszolva, miután leültette Sylipit és bemutatta a fiút a gyerekeknek. Meg is mutatja, hogy mindenkinek egy tele tányér levest és egy egész pohár almalevet kell adni. A két fiú segítségével egészen hamar sikerül kiosztani az ételt, most már csak helyet kell szorítani Luuriennek is a többiek között.*
- Máris hozok neked egy széket, és akkor leülhetsz oda Trylnor és Gab közé. *Így is tesz, nem sokkal később már meg is van Luurien helye a kis barátja mellett. Természetes, hogy oda ülteti, hisz mégis csak idegen társaságban van, hadd legyen közel ahhoz, akit legalább ismer.*
- Akkor jó étvágyat kívánok mindenkinek! *Mondja, mikor már mindenki előtt van étel és ital is.
Vacsora után elpakolni már nem fogja be a két fiút, helyettük Seyne és Korinna segítenek neki ebben önként. Trylnor és Luurien így már szabadok, és hacsak nem akarja, utóbbinak a mai éjszakát már biztosan nem kell a szabadban töltenie. Persze azt azért ellenőrizni fogja, hogy nem sumákolja-e el a fürdést a két jómadár.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-02 15:36:08
Üzenet elküldve: 2025-07-02 15:36:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*A bemutatkozása tökéletesen sikerült, de a nevelőnő megenyhülni látszik, neki mindenképpen így tűnik. Ennek megörül magában, továbbra is inkább Trylnor irhája miatt aggódik egy kicsit, a sajátjáért most nem, hiszen igazán rosszat nem tett, így legfeljebb kitessékelik innen hosszabb, vagy rövidebb időre. Azt meg eddig is kibírta valahogy. Trylnor utolsó utáni békaakciója is jól sikerül a kis tündér újból hisztizni kezd, erre ő csak rosszallóan a fejét csóválja, de közben vigyorog, szóval az előadása igen sok helyen lyukas, vagy éppen egy teljes lyuk.*
- Tényleg fürödtünk! *Erősíti meg a komáját, és most nem hazudnak. Persze mindhárman tudják, hogy Anviel nem arra a fürdésre gondolt, amit a folyóban végeztek sárdobálással egybekötve.*
- Hogy mi? Ráesett valami a néni fejére? *Néz először Trylnorra, majd Anvielre vissza.* ~Még, hogy ételt osztani, ezeknek? Magamnak sem szoktam és...~ *A gondolataiból Tryl rángatja ki a szavaival és tetteivel és ezek közben még a békától is megszabadul a komája. Teljesen sokoldalú egy kölyök.*
- Ne rángass már, megyek, na! *Mondja feldúltan, és megpróbálja elrántani a kezét. Mérgesen követi a smaragdszeműt és közben válogatott illetlen szavakat dobál hozzá gondolatban. Aztán pedig már Trylnorral mossák a kezüket. Ami kissé meglepi, hogy mennyi kosz volt rajta, általában nem foglalkozik igazán vele. Végül egy nagy sóhajjal feláll, megtörli a kezeit egy odakészített rongyban és a komájával bemennek az ebédlőbe. Meglepi a nagy gyereksereg és megvárja, amíg megmutatják, hogy mi a dolga. A problémája az, hogy az orrába hamarosan betódul valami más is, ami pedig az vacsora illata, önkéntelenül nyel egyet. Amikor bemutatják, int egyet és felveszi a tányért, meg a merőkanalat.*
- Mennyit kell beletenni? Ja, a gnómoknak ma fél adag jár. *Kérdezi Anvieltől elég hangosan ahhoz, hogy Tigo és Fizz is jól hallja. Persze, ha hozzá kerülnek, csak egy-egy megrovó és lesajnáló pillantást kapnak és egész adagot az ételből. Tudja jól, hogy az éhezés nem jó dolog, azzal nem szeret játszani. Persze a beijesztés fontos dolog.*
- Én hová ülhetek Anviel? *Kérdezi, egy kicsit fáradtan az egész napos mókázásnak köszönhetően. Az biztos, hogy ha megkapja a saját adagját, azonnal neki is fog látni, vándorebéd ide, vagy oda.*
*A bemutatkozása tökéletesen sikerült, de a nevelőnő megenyhülni látszik, neki mindenképpen így tűnik. Ennek megörül magában, továbbra is inkább Trylnor irhája miatt aggódik egy kicsit, a sajátjáért most nem, hiszen igazán rosszat nem tett, így legfeljebb kitessékelik innen hosszabb, vagy rövidebb időre. Azt meg eddig is kibírta valahogy. Trylnor utolsó utáni békaakciója is jól sikerül a kis tündér újból hisztizni kezd, erre ő csak rosszallóan a fejét csóválja, de közben vigyorog, szóval az előadása igen sok helyen lyukas, vagy éppen egy teljes lyuk.*
- Tényleg fürödtünk! *Erősíti meg a komáját, és most nem hazudnak. Persze mindhárman tudják, hogy Anviel nem arra a fürdésre gondolt, amit a folyóban végeztek sárdobálással egybekötve.*
- Hogy mi? Ráesett valami a néni fejére? *Néz először Trylnorra, majd Anvielre vissza.* ~Még, hogy ételt osztani, ezeknek? Magamnak sem szoktam és...~ *A gondolataiból Tryl rángatja ki a szavaival és tetteivel és ezek közben még a békától is megszabadul a komája. Teljesen sokoldalú egy kölyök.*
- Ne rángass már, megyek, na! *Mondja feldúltan, és megpróbálja elrántani a kezét. Mérgesen követi a smaragdszeműt és közben válogatott illetlen szavakat dobál hozzá gondolatban. Aztán pedig már Trylnorral mossák a kezüket. Ami kissé meglepi, hogy mennyi kosz volt rajta, általában nem foglalkozik igazán vele. Végül egy nagy sóhajjal feláll, megtörli a kezeit egy odakészített rongyban és a komájával bemennek az ebédlőbe. Meglepi a nagy gyereksereg és megvárja, amíg megmutatják, hogy mi a dolga. A problémája az, hogy az orrába hamarosan betódul valami más is, ami pedig az vacsora illata, önkéntelenül nyel egyet. Amikor bemutatják, int egyet és felveszi a tányért, meg a merőkanalat.*
- Mennyit kell beletenni? Ja, a gnómoknak ma fél adag jár. *Kérdezi Anvieltől elég hangosan ahhoz, hogy Tigo és Fizz is jól hallja. Persze, ha hozzá kerülnek, csak egy-egy megrovó és lesajnáló pillantást kapnak és egész adagot az ételből. Tudja jól, hogy az éhezés nem jó dolog, azzal nem szeret játszani. Persze a beijesztés fontos dolog.*
- Én hová ülhetek Anviel? *Kérdezi, egy kicsit fáradtan az egész napos mókázásnak köszönhetően. Az biztos, hogy ha megkapja a saját adagját, azonnal neki is fog látni, vándorebéd ide, vagy oda.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-02 14:35:22
Üzenet elküldve: 2025-07-02 14:35:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*Azért annyira nem akaródzik a békakeresésből újra előjönnie, hiszen ki tudja, hogy Luu mit lódít a távollétében. Aztán, ha majd rákérdez Anviel és ő a szöges ellentétét mondja, akkor megnézhetik magukat. Szigor az van, de mellette igen jól bánnak velük, annyira nem kellene félnie. Viszont az örökös benne lappangó félsszel nehéz mit kezdenie. Ha olykor meg is győzi magát, hogy a csínyek semmiségek, attól még igencsak tart, hogy ennek a jónak hamar vége szakad. Ő is elharapja a vigyort, ami akkor húzódna végig a képén, amikor megkéri őt a nevelő, hogy ne mutogassa a békát. Pontosan jól látja, hogy cimborája éppen ugyanezzel küzd. Ha valaki mérné, hogy álcázásban mennyire jeleskednek, bizony leminősítenék őket botrányosra. Ettől még bőszen próbálkoznak.*
- Fürödtem már ma. *Mondja és persze nem hazudik. Bűzös nem szeret lenni, nem olyan fajta gyerek ő, de azért a vizet sem kedveli napjában kétszer. Attól, mert nem a Mai által vásárolt illatos szappannal dörgölte át magát, még megmártózott ma… a folyóban.* - Na jó, persze. Megígérjük. *Jótékonyan hallgat, amikor az ágy kérdésére került a sor, mert ugyebár, ha megmutatta a szobát, akkor azt is tudhatja a fiú, hogy van abban legalább öt fekhely, nem csak az a kettő, amit Szikrával használnak. Bár többnyire egyen osztoznak, de ez is olyasmi, amiről senkinek nem kell tudnia.
Féloldalasan tekint Luura, reméli látja a szemeiből, hogy eleget kellene tenniük Anviel kérésének. Mikor elindulnak lefele, suttogva szól oda.*
- Az nem sok munka. Ha Anviel is segít, fejenként csak tíz tányér. Na jó, lehet tizenegy jut nekünk. Nem sok! Tényleg! *Mondja a számtanzseni. Igencsak van oka büszkeségre, mert ebben egészen jó, bár, hogy hol tudná ezt kamatoztatni, az kérdéses. Jó lesz neki a városőr szerep, majd azt számlálja, hogy hány bűnözőt kapott el egy éjjel a városban.
A békával kirohan a hátsókertbe, s szélnek ereszti. Mikor visszatér, ráncigálja magával Luut, hogy leöblíthessék az étkezőben lévő vedernyi kútvízzel a kezüket.*
- Jók az illatok. Maradj itt szerintem tényleg. Jobb azér' ágyban. *Persze a döntés nem az övé, túlságosan pedig nem fog könyörögni.*
*Azért annyira nem akaródzik a békakeresésből újra előjönnie, hiszen ki tudja, hogy Luu mit lódít a távollétében. Aztán, ha majd rákérdez Anviel és ő a szöges ellentétét mondja, akkor megnézhetik magukat. Szigor az van, de mellette igen jól bánnak velük, annyira nem kellene félnie. Viszont az örökös benne lappangó félsszel nehéz mit kezdenie. Ha olykor meg is győzi magát, hogy a csínyek semmiségek, attól még igencsak tart, hogy ennek a jónak hamar vége szakad. Ő is elharapja a vigyort, ami akkor húzódna végig a képén, amikor megkéri őt a nevelő, hogy ne mutogassa a békát. Pontosan jól látja, hogy cimborája éppen ugyanezzel küzd. Ha valaki mérné, hogy álcázásban mennyire jeleskednek, bizony leminősítenék őket botrányosra. Ettől még bőszen próbálkoznak.*
- Fürödtem már ma. *Mondja és persze nem hazudik. Bűzös nem szeret lenni, nem olyan fajta gyerek ő, de azért a vizet sem kedveli napjában kétszer. Attól, mert nem a Mai által vásárolt illatos szappannal dörgölte át magát, még megmártózott ma… a folyóban.* - Na jó, persze. Megígérjük. *Jótékonyan hallgat, amikor az ágy kérdésére került a sor, mert ugyebár, ha megmutatta a szobát, akkor azt is tudhatja a fiú, hogy van abban legalább öt fekhely, nem csak az a kettő, amit Szikrával használnak. Bár többnyire egyen osztoznak, de ez is olyasmi, amiről senkinek nem kell tudnia.
Féloldalasan tekint Luura, reméli látja a szemeiből, hogy eleget kellene tenniük Anviel kérésének. Mikor elindulnak lefele, suttogva szól oda.*
- Az nem sok munka. Ha Anviel is segít, fejenként csak tíz tányér. Na jó, lehet tizenegy jut nekünk. Nem sok! Tényleg! *Mondja a számtanzseni. Igencsak van oka büszkeségre, mert ebben egészen jó, bár, hogy hol tudná ezt kamatoztatni, az kérdéses. Jó lesz neki a városőr szerep, majd azt számlálja, hogy hány bűnözőt kapott el egy éjjel a városban.
A békával kirohan a hátsókertbe, s szélnek ereszti. Mikor visszatér, ráncigálja magával Luut, hogy leöblíthessék az étkezőben lévő vedernyi kútvízzel a kezüket.*
- Jók az illatok. Maradj itt szerintem tényleg. Jobb azér' ágyban. *Persze a döntés nem az övé, túlságosan pedig nem fog könyörögni.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-01 17:09:13
Üzenet elküldve: 2025-07-01 17:09:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*Trylnor magyarázata a két hazugságot egészen jól összekapcsolja, de ezzel még nem fogja meggyőzni Anvielt arról, hogy nem is csináltak semmi rosszat. Már csak azért sem, mert látja az árulkodó jeleket. A fiúk ruhájának állapotát, a zavarukban vörös orcájukat, azt, hogy a padló sokkal érdekesebbnek tűnik annál, minthogy a szemébe merjenek nézni. Tud ő már mindent, de a szembesítés egyelőre még várhat.*
- Vagy úgy. Legközelebb inkább zavarj meg az ilyesmivel! *Ennyit mond még Trylnornak, mielőtt elküldené megküzdeni a békával, hogy ha a várost még nem is, de az árvaház népét már megvédhesse attól a galibától, amit minden bizonnyal ők ketten okoztak. Ő addig kettesben marad a másik fiúval, aki készségesen, mi több színpadiasan be is mutatkozik neki.*
- Örvendek Luurien! Micsoda szép, lovagias neved van neked. Az enyémet már tudod, Anviel. *Kíváncsian hallgatja a mellékelt történetet is, melyet furcsállva emeli meg kissé a szemöldökeit, főleg az utolsó pár szót hallva. Jobb, ha ehhez inkább nem fűz most hozzá semmit, de nem is kell, mert Trylnor közben hőstette után vissza is tér, kezében a tündérkisasszonyokat riogató, nyálkás szörnyeteggel. Silypi rögtön elfordul, és ismét hisztizve fúrja a fejét Anviel mellkasába, nem igazán hat rá a fiú megnyugtatása.*
- Jól van, csak ne mutogasd már neki, hanem vidd ki! Nem látod, hogy mennyire fél tőle? *Szól szigorúan Trylnorra, akit el is hessegetne a földszint felé barátjával együtt, ám előtte még kap egy kérdést, ami annyira nem is éri váratlanul, mint amennyire meglepettnek látszódik tőle a tekintete.*
- Nos, azt hiszem, hogy ennek csupán egyetlen feltétele van. Ma este fürdés. Mindkettőtöknek. *Merthogy ilyen koszosan, békásan nem fekhetnek bele egyik ágyba sem.*
- És persze csak, ha tényleg jók lesztek, és nem csak ígéritek. Na, de most irány vacsorázni, mert a végén még miattatok fog mindenki hideg levest enni! Ó, és Luurien! Ha már ilyen készségesen állsz a szolgálatomra, akkor Trylnor barátoddal együtt mindjárt segíthettek is nekem kimerni és kiosztani az ételt. Nagyon sokan vannak ám. *Azzal a két rosszcsont társaságában és szegény Silypivel az ölében elindul a földszintre, ahol rögtön a konyha felé veszi az irányt.*
- Menj, ülj csak a helyedre! Trylnor, te dobd ki végre azt a békát, aztán mindketten mossatok jó alaposan kezet, mielőtt bármihez hozzányúltok! *Mondja az első mondatot még Silypinek, akit oda is kísér a székéhez, a többi viszont értelemszerűen már a két fiúra vonatkozik, akiket utána valóban be is akar fogni az említett munkára, de cserébe finom leves és almalé lesz a jutalmuk.*
- Gyerekek, ő itt Luurien. Ma este velünk vacsorázik. Viselkedjetek vele kedvesen! *mutatja is be a társaságnak az újfiút.*
*Trylnor magyarázata a két hazugságot egészen jól összekapcsolja, de ezzel még nem fogja meggyőzni Anvielt arról, hogy nem is csináltak semmi rosszat. Már csak azért sem, mert látja az árulkodó jeleket. A fiúk ruhájának állapotát, a zavarukban vörös orcájukat, azt, hogy a padló sokkal érdekesebbnek tűnik annál, minthogy a szemébe merjenek nézni. Tud ő már mindent, de a szembesítés egyelőre még várhat.*
- Vagy úgy. Legközelebb inkább zavarj meg az ilyesmivel! *Ennyit mond még Trylnornak, mielőtt elküldené megküzdeni a békával, hogy ha a várost még nem is, de az árvaház népét már megvédhesse attól a galibától, amit minden bizonnyal ők ketten okoztak. Ő addig kettesben marad a másik fiúval, aki készségesen, mi több színpadiasan be is mutatkozik neki.*
- Örvendek Luurien! Micsoda szép, lovagias neved van neked. Az enyémet már tudod, Anviel. *Kíváncsian hallgatja a mellékelt történetet is, melyet furcsállva emeli meg kissé a szemöldökeit, főleg az utolsó pár szót hallva. Jobb, ha ehhez inkább nem fűz most hozzá semmit, de nem is kell, mert Trylnor közben hőstette után vissza is tér, kezében a tündérkisasszonyokat riogató, nyálkás szörnyeteggel. Silypi rögtön elfordul, és ismét hisztizve fúrja a fejét Anviel mellkasába, nem igazán hat rá a fiú megnyugtatása.*
- Jól van, csak ne mutogasd már neki, hanem vidd ki! Nem látod, hogy mennyire fél tőle? *Szól szigorúan Trylnorra, akit el is hessegetne a földszint felé barátjával együtt, ám előtte még kap egy kérdést, ami annyira nem is éri váratlanul, mint amennyire meglepettnek látszódik tőle a tekintete.*
- Nos, azt hiszem, hogy ennek csupán egyetlen feltétele van. Ma este fürdés. Mindkettőtöknek. *Merthogy ilyen koszosan, békásan nem fekhetnek bele egyik ágyba sem.*
- És persze csak, ha tényleg jók lesztek, és nem csak ígéritek. Na, de most irány vacsorázni, mert a végén még miattatok fog mindenki hideg levest enni! Ó, és Luurien! Ha már ilyen készségesen állsz a szolgálatomra, akkor Trylnor barátoddal együtt mindjárt segíthettek is nekem kimerni és kiosztani az ételt. Nagyon sokan vannak ám. *Azzal a két rosszcsont társaságában és szegény Silypivel az ölében elindul a földszintre, ahol rögtön a konyha felé veszi az irányt.*
- Menj, ülj csak a helyedre! Trylnor, te dobd ki végre azt a békát, aztán mindketten mossatok jó alaposan kezet, mielőtt bármihez hozzányúltok! *Mondja az első mondatot még Silypinek, akit oda is kísér a székéhez, a többi viszont értelemszerűen már a két fiúra vonatkozik, akiket utána valóban be is akar fogni az említett munkára, de cserébe finom leves és almalé lesz a jutalmuk.*
- Gyerekek, ő itt Luurien. Ma este velünk vacsorázik. Viselkedjetek vele kedvesen! *mutatja is be a társaságnak az újfiút.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-01 11:32:08
Üzenet elküldve: 2025-07-01 11:32:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*Halálra kacagja magát kétszer a sikításon, már csak azt bánja, hogy nem láthatta a műsort, pedig úgy lett volna az igazi. Mondjuk úgy, hogy a három békaakció után az lett volna a hab a tortán. ~Hú, de ennék tortát! Ettem már tortát egyáltalán?~ Mereng egyet, de nem jut eszébe ilyen eset. Persze látott már ilyesmit, de neki sosem jutott még egy szelet sem, nemhogy egy egész, pedig hogy befalná! Sajnos az örömüket a tortán kívül Anviel néni rontja még el azzal, hogy megjelenik és kérdőre vonja őket. Azt tudja, hogy Trylnor nem szeret hazudni, neki ezzel nincs baja és gyorsan el is tereli a fiúról a gyanút. Arra nem gondol, hogy pont ez hozza el a vezetőnő számára a gyanakodás lehetőségét. Trylnor viszont ügyesen összeköti a két hazugságot, kicsit büszke is rá, de igyekszik ezt nem kimutatni. Csak áll ott hátratett kézzel és figyeli a beszélgetést. Egészen addig, amíg Silypi meg nem érkezik, mert akkor viszont gyorsan lefelé néz, majd kérdőre vonja a komáját, hogy nem tájékoztatta őt, hogy miféle fajú lények laknak náluk. Csak a szemeit forgatja, amikor Trylnor megint előhúzza a városőrség gondolatát és elrohan teljesíteni a vezetőnő kérését. ~Na persze, majd pont belőled lesz városőr, piha!~ Ironizál magában, de ekkor ő lesz porondon, Anviel smaragdszemei az övéibe fúródnak, miközben még elmondja, hogy mi vár - illetve mi nem vár - rájuk, ha nem "tálalnak" ki. Azért ő nem esik kétségbe ettől, maximum ugyanaz lesz, mint szokott, hiszen már múlik a vándorebéd hatása, majd elcsen pár almát, vagy itt is adnak neki, ha szépen néz. Az sokszor bejön.*
- Luurien De'Vir, szolgálatára, Anviel néni! *Hajol meg színpadiasan, még a kezével is legyez egyet, ahogy különböző csepűrágók előadásában látta korábban.*
- Jó komám Tryl, régebbről ismerjük egymást, de én nem sokat barátkozom. Mert még a jóbarát holnap el szeretné venni tőlem azt a három aranyat, amit látott tegnap és a hátamból bicska nő majd ki. Azt mondják az nem egészséges. *Mondja mosolyogva, szereti kinevetni a halált, még ha nem is abban az értelemben, ahogy valójában kellene érteni. Közben persze felegyenesedik és a nő szemeibe néz, ebben tényleg nagyon jó, hogy félelem nélkül tekint bárki szemeibe. Ugyan nem mindig kifizetődő, de számára ez bátorságot mutat. Már éppen folytatná, amikor megérkezik a békavadász-mester és lógatja szegény négylábút Silypinek.*
- Fujj már Trylnor. *Fordítja el a fejét undorodva, de korántsem tökéletes a színjátéka, mert apró mosoly jelenik meg a szája szegletébe. Ha tehetné, teli szájjal röhögne, de most az ételével játszik, szóval próbálja elkerülni az éhen maradást. Még az apró mosoly is lehervad és döbbenet váltja fel, amikor Trylnor meghívja őt aludni. Persze sokszor mondogatta már, ő, de igyekezett elhárítani az alamizsnát, mert büszke fiú. De most nem akar ellent mondani, főleg a komája miatt, viszont van egy megjegyeznivalója.*
- De te alszol az ezüstfej ágyába, mert én be nem fekszem oda. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrőn. ~Még csak az kéne, hogy valami szagos vánkosra kelljen ráfeküdnöm!~ Még a hideg is kirázza egy pillanatra.*
- Tényleg jók leszünk! *Ígéri meg szép szemeivel a smaragdokba nézve, bár az nem igazán tudja, hogy egy éjszaka alatt mit tudna elrontani. Habár...*
*Halálra kacagja magát kétszer a sikításon, már csak azt bánja, hogy nem láthatta a műsort, pedig úgy lett volna az igazi. Mondjuk úgy, hogy a három békaakció után az lett volna a hab a tortán. ~Hú, de ennék tortát! Ettem már tortát egyáltalán?~ Mereng egyet, de nem jut eszébe ilyen eset. Persze látott már ilyesmit, de neki sosem jutott még egy szelet sem, nemhogy egy egész, pedig hogy befalná! Sajnos az örömüket a tortán kívül Anviel néni rontja még el azzal, hogy megjelenik és kérdőre vonja őket. Azt tudja, hogy Trylnor nem szeret hazudni, neki ezzel nincs baja és gyorsan el is tereli a fiúról a gyanút. Arra nem gondol, hogy pont ez hozza el a vezetőnő számára a gyanakodás lehetőségét. Trylnor viszont ügyesen összeköti a két hazugságot, kicsit büszke is rá, de igyekszik ezt nem kimutatni. Csak áll ott hátratett kézzel és figyeli a beszélgetést. Egészen addig, amíg Silypi meg nem érkezik, mert akkor viszont gyorsan lefelé néz, majd kérdőre vonja a komáját, hogy nem tájékoztatta őt, hogy miféle fajú lények laknak náluk. Csak a szemeit forgatja, amikor Trylnor megint előhúzza a városőrség gondolatát és elrohan teljesíteni a vezetőnő kérését. ~Na persze, majd pont belőled lesz városőr, piha!~ Ironizál magában, de ekkor ő lesz porondon, Anviel smaragdszemei az övéibe fúródnak, miközben még elmondja, hogy mi vár - illetve mi nem vár - rájuk, ha nem "tálalnak" ki. Azért ő nem esik kétségbe ettől, maximum ugyanaz lesz, mint szokott, hiszen már múlik a vándorebéd hatása, majd elcsen pár almát, vagy itt is adnak neki, ha szépen néz. Az sokszor bejön.*
- Luurien De'Vir, szolgálatára, Anviel néni! *Hajol meg színpadiasan, még a kezével is legyez egyet, ahogy különböző csepűrágók előadásában látta korábban.*
- Jó komám Tryl, régebbről ismerjük egymást, de én nem sokat barátkozom. Mert még a jóbarát holnap el szeretné venni tőlem azt a három aranyat, amit látott tegnap és a hátamból bicska nő majd ki. Azt mondják az nem egészséges. *Mondja mosolyogva, szereti kinevetni a halált, még ha nem is abban az értelemben, ahogy valójában kellene érteni. Közben persze felegyenesedik és a nő szemeibe néz, ebben tényleg nagyon jó, hogy félelem nélkül tekint bárki szemeibe. Ugyan nem mindig kifizetődő, de számára ez bátorságot mutat. Már éppen folytatná, amikor megérkezik a békavadász-mester és lógatja szegény négylábút Silypinek.*
- Fujj már Trylnor. *Fordítja el a fejét undorodva, de korántsem tökéletes a színjátéka, mert apró mosoly jelenik meg a szája szegletébe. Ha tehetné, teli szájjal röhögne, de most az ételével játszik, szóval próbálja elkerülni az éhen maradást. Még az apró mosoly is lehervad és döbbenet váltja fel, amikor Trylnor meghívja őt aludni. Persze sokszor mondogatta már, ő, de igyekezett elhárítani az alamizsnát, mert büszke fiú. De most nem akar ellent mondani, főleg a komája miatt, viszont van egy megjegyeznivalója.*
- De te alszol az ezüstfej ágyába, mert én be nem fekszem oda. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrőn. ~Még csak az kéne, hogy valami szagos vánkosra kelljen ráfeküdnöm!~ Még a hideg is kirázza egy pillanatra.*
- Tényleg jók leszünk! *Ígéri meg szép szemeivel a smaragdokba nézve, bár az nem igazán tudja, hogy egy éjszaka alatt mit tudna elrontani. Habár...*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-07-01 09:11:58
Üzenet elküldve: 2025-07-01 09:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*Rettentő jól elszórakoznak ők ketten, minden orkos, vagy egyéb egymást szelíden sértő viccen. De valahogy nagyon utálja, ha olyasmiről van szó, ami az ő "férfiasságával" kapcsolatos. Így hát jobbhíján csak felnevet zavarában, amúgysem erre akar már koncentrálni, hanem feljutni a szobába úgy, mint egy képzett orgyilkos. Persze nem vért akar ontani, csak némi bajt okozni, épp akkorát, amitől nagyobb büntetés nem várhat rá, mint egy kis szobafogság. Annyi ugyanis belefér. A béka jó helyen landol, a lépcsőfordulóban pedig diadalittas örömködés zajlik, egészen addig, amíg Anviel túlságosan korán meg nem leli őket. A vacsoraidőre természetesen nem gondolt, mert hát a nap már éppen lefelé tart az égen, hogy elbújhasson, de van neki ettől fontosabb teendője is! Zavarát elnyomva, enyhén vörösödő fejjel kezd magyarázatba.*
- Is! Merthogy nem láttunk, mert biztos a finom vacsorát készítetted, aztán nem szerettelek volna megzavarni közben, de gondoltam, ameddig végzel, addig megmutatom a szobámat.
*A cipő orra most sokkal érdekesebb, mint Anviel zöld szemei. Ugye Luu kissé kusza magyarázatot adott, nem felel meg annak, amit ő elkezdett, így hát valahogy helyre kell tenni a dolgokat. De ekkor jön Silypi, bőgve. Nevetni akar, de nem szabad, akkor bizonyosan leubuknának, ha nem volna elég ehhez az a tény is, hogy egyébként meglehetőst nedvesek a ruháik, még akkor is, ha száradásnak indult a Piactéren tett kitérőjük ideje alatt.*
- Ez csak természetes, Anviel néni! Tudod, a várost fogom szolgálni! Most kezdem az árvaházzal! *Majdnem bekacag, de visszanyeli, amit miatt még ostobábban fest a tekintete, de neki is iramodik, hogy újra békát foghasson. A barátját nem félti, feltalálja az magát, aztán meg olyan jók ők ketten itt a falakon belül is, hogy az sem volna baj, ha maradna… úgy végleg. Ezen gondolkodik, miközben becserkészi a békát. Nehezebb dolga van, mint a folyóparton, de végül elkapja, aztán pedig a kezében szorongatva tér vissza a többiekhez.*
- Meg is van, Silypi, nyugi, elintéztem neked! Mindjárt viszem is a kertbe.
*Luura néz, majd Anvielre. Megköszörüli a torkát.*
- Egyébként aludhat itt ma? Szikra nincs itt, aztán hát, elfér. Ígérem jók leszünk! *A béka mintha lemondóan kuruttyolna egyet, persze érzelmeket aligha tudnak kifejezni az ilyen lények, de hallani véli, hogy még ő is bolondnak tartja, hogy így bekérdezett. Egy tapodtat sem mozdul addig, amíg nem kap választ.*
*Rettentő jól elszórakoznak ők ketten, minden orkos, vagy egyéb egymást szelíden sértő viccen. De valahogy nagyon utálja, ha olyasmiről van szó, ami az ő "férfiasságával" kapcsolatos. Így hát jobbhíján csak felnevet zavarában, amúgysem erre akar már koncentrálni, hanem feljutni a szobába úgy, mint egy képzett orgyilkos. Persze nem vért akar ontani, csak némi bajt okozni, épp akkorát, amitől nagyobb büntetés nem várhat rá, mint egy kis szobafogság. Annyi ugyanis belefér. A béka jó helyen landol, a lépcsőfordulóban pedig diadalittas örömködés zajlik, egészen addig, amíg Anviel túlságosan korán meg nem leli őket. A vacsoraidőre természetesen nem gondolt, mert hát a nap már éppen lefelé tart az égen, hogy elbújhasson, de van neki ettől fontosabb teendője is! Zavarát elnyomva, enyhén vörösödő fejjel kezd magyarázatba.*
- Is! Merthogy nem láttunk, mert biztos a finom vacsorát készítetted, aztán nem szerettelek volna megzavarni közben, de gondoltam, ameddig végzel, addig megmutatom a szobámat.
*A cipő orra most sokkal érdekesebb, mint Anviel zöld szemei. Ugye Luu kissé kusza magyarázatot adott, nem felel meg annak, amit ő elkezdett, így hát valahogy helyre kell tenni a dolgokat. De ekkor jön Silypi, bőgve. Nevetni akar, de nem szabad, akkor bizonyosan leubuknának, ha nem volna elég ehhez az a tény is, hogy egyébként meglehetőst nedvesek a ruháik, még akkor is, ha száradásnak indult a Piactéren tett kitérőjük ideje alatt.*
- Ez csak természetes, Anviel néni! Tudod, a várost fogom szolgálni! Most kezdem az árvaházzal! *Majdnem bekacag, de visszanyeli, amit miatt még ostobábban fest a tekintete, de neki is iramodik, hogy újra békát foghasson. A barátját nem félti, feltalálja az magát, aztán meg olyan jók ők ketten itt a falakon belül is, hogy az sem volna baj, ha maradna… úgy végleg. Ezen gondolkodik, miközben becserkészi a békát. Nehezebb dolga van, mint a folyóparton, de végül elkapja, aztán pedig a kezében szorongatva tér vissza a többiekhez.*
- Meg is van, Silypi, nyugi, elintéztem neked! Mindjárt viszem is a kertbe.
*Luura néz, majd Anvielre. Megköszörüli a torkát.*
- Egyébként aludhat itt ma? Szikra nincs itt, aztán hát, elfér. Ígérem jók leszünk! *A béka mintha lemondóan kuruttyolna egyet, persze érzelmeket aligha tudnak kifejezni az ilyen lények, de hallani véli, hogy még ő is bolondnak tartja, hogy így bekérdezett. Egy tapodtat sem mozdul addig, amíg nem kap választ.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-30 17:19:57
Üzenet elküldve: 2025-06-30 17:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
*Silypi sikoltása olyan hangos, hogy Anviel már messziről meghallja, így megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb meg tudja nézni, mi a baj, de még mielőtt felérne az emeletre, szembe találja magát Trylnorral, ami alapvetően jó hír, mert többek között őt kereste, csakhogy van vele egy másik, hasonló korú fiúcska, akit még nem ismer. Erre már morcos tekintettel teszi csipőre mindkét kezét, és néz a két fiúra, akik rögtön magyarázkodásba is kezdenek, ki-ki a saját elképzelése szerint.*
- Most akkor engem kerestetek, vagy Trylnor szobáját indultatok megnézni? *Már ez gyanússá teszi számára a két rosszcsontot, de egyelőre inkább az egyértelmű szabályszegésre próbálja meg felhívni a páros figyelmét.*
- Trylnor, tudod jól, hogy mi a szabály. Ha vendéget hozol, akkor először szólnod kell róla nekem vagy bárki más felnőttnek, és nem viheted fel az emeletre, amíg meg nem… *engedik, de nem tudja már befejezni a mondatot, mert Silypi sírva, sikítva fut feléjük. Mikor odaér hozzájuk, még csak Trylnor kérdésére sincs igazán szükség, a kislány magától is elkezdett volna hüppögve panaszkodni.*
- Egy csúnya, nagy béka van a szobámban, és… és, és rám ugrott! *Silypi sír tovább, Anviel pedig végtelen türelemmel hallgatja végig a fene nagy sikoltozás okát, és az első kérdés, mi felmerül benne, hogy mégis hogyan kerülhetett béka a házba? Főleg az emeletre. A két fiúra sandít, majd közben felveszi az ölébe Silypit, és megpróbálja megnyugtatni.*
- Jól van, jól van! Nincs semmi baj, ne itasd ennyire az egereket! *Simogatja szegénykének a fejét, amíg ő nevelője ölében lassacskán meg nem nyugszik. A lány nem árulja be a két bajkeverőt, nem is tudja, hogy ők voltak, de Anviel okosabb annál, mintsem, hogy ne sejtse, közük lehet ahhoz a békához.*
- Trylnor, leszel kérlek olyan lovagias, hogy kihozod a szobából azt a békát és kiviszed az udvarra? *Néz a fiúra, de tekintetén látszik, hogy ez nem is igazán kérés, sokkal inkább egy kedves köntösbe bújtatott, szigorú utasítás.*
- Aztán pedig meséljétek el szépen, hogy miben mesterkedtetek, merthogy Trylnor nagyon is jól tudja, hogy senkit nem hozhat be ide úgy, hogy nem szól róla azonnal, és az elég egyértelmű, hogy nem engem kerestetek az emeleten. Aztán majd a válasz alapján eldöntöm, hogy mindketten kaptok-e abból a nagyon finom vacsorából vagy egyikőtök sem. *Természetesen eszébe sem jutna, hogy valamelyik csemetének ne adjon enni, de riogatni őket azzal, hogy korgó gyomorral kell majd nyugovóra térniük, nyugodtan lehet. Ha Trylnor eközben valóban elmegy befogni a varangyot, akkor míg az ölében továbbra is a hozzá most nagyon bújó Silypit babusgatja, a másik fiúra pillant.*
- És mondd csak, téged hogy hívnak? Trylnor barátja vagy? *kérdezi kíváncsian.*
*Silypi sikoltása olyan hangos, hogy Anviel már messziről meghallja, így megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb meg tudja nézni, mi a baj, de még mielőtt felérne az emeletre, szembe találja magát Trylnorral, ami alapvetően jó hír, mert többek között őt kereste, csakhogy van vele egy másik, hasonló korú fiúcska, akit még nem ismer. Erre már morcos tekintettel teszi csipőre mindkét kezét, és néz a két fiúra, akik rögtön magyarázkodásba is kezdenek, ki-ki a saját elképzelése szerint.*
- Most akkor engem kerestetek, vagy Trylnor szobáját indultatok megnézni? *Már ez gyanússá teszi számára a két rosszcsontot, de egyelőre inkább az egyértelmű szabályszegésre próbálja meg felhívni a páros figyelmét.*
- Trylnor, tudod jól, hogy mi a szabály. Ha vendéget hozol, akkor először szólnod kell róla nekem vagy bárki más felnőttnek, és nem viheted fel az emeletre, amíg meg nem… *engedik, de nem tudja már befejezni a mondatot, mert Silypi sírva, sikítva fut feléjük. Mikor odaér hozzájuk, még csak Trylnor kérdésére sincs igazán szükség, a kislány magától is elkezdett volna hüppögve panaszkodni.*
- Egy csúnya, nagy béka van a szobámban, és… és, és rám ugrott! *Silypi sír tovább, Anviel pedig végtelen türelemmel hallgatja végig a fene nagy sikoltozás okát, és az első kérdés, mi felmerül benne, hogy mégis hogyan kerülhetett béka a házba? Főleg az emeletre. A két fiúra sandít, majd közben felveszi az ölébe Silypit, és megpróbálja megnyugtatni.*
- Jól van, jól van! Nincs semmi baj, ne itasd ennyire az egereket! *Simogatja szegénykének a fejét, amíg ő nevelője ölében lassacskán meg nem nyugszik. A lány nem árulja be a két bajkeverőt, nem is tudja, hogy ők voltak, de Anviel okosabb annál, mintsem, hogy ne sejtse, közük lehet ahhoz a békához.*
- Trylnor, leszel kérlek olyan lovagias, hogy kihozod a szobából azt a békát és kiviszed az udvarra? *Néz a fiúra, de tekintetén látszik, hogy ez nem is igazán kérés, sokkal inkább egy kedves köntösbe bújtatott, szigorú utasítás.*
- Aztán pedig meséljétek el szépen, hogy miben mesterkedtetek, merthogy Trylnor nagyon is jól tudja, hogy senkit nem hozhat be ide úgy, hogy nem szól róla azonnal, és az elég egyértelmű, hogy nem engem kerestetek az emeleten. Aztán majd a válasz alapján eldöntöm, hogy mindketten kaptok-e abból a nagyon finom vacsorából vagy egyikőtök sem. *Természetesen eszébe sem jutna, hogy valamelyik csemetének ne adjon enni, de riogatni őket azzal, hogy korgó gyomorral kell majd nyugovóra térniük, nyugodtan lehet. Ha Trylnor eközben valóban elmegy befogni a varangyot, akkor míg az ölében továbbra is a hozzá most nagyon bújó Silypit babusgatja, a másik fiúra pillant.*
- És mondd csak, téged hogy hívnak? Trylnor barátja vagy? *kérdezi kíváncsian.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-29 22:16:38
Üzenet elküldve: 2025-06-29 22:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
//Anviel és Trylnor//
- Akkor Mocsaras Nagyfog lesz a nevem, hahaha! *Próbálja elmélyíteni a hangját, ahogy belemegy a játékba. Egyébként is szereti meglepni Trylnort azzal, hogy nem mindig ellenkezik, vagy mond nagyobbat. Sokkal jobb a móka, ha néha enged az elf fia a másiknak. A kutya már egy másik ügy, azt nem lehet szavakkal megállítani csak úgy, legalábbis az övével. Miután Trylnor elintézi a kutya ügyet, ő csak a szemeivel követi a hatalmas négylábút. Felvonja a szemöldökét a magyarázatra, és kuncogni kezd.*
- Ja, akkora védelmező, hogy rám sem morrant, hanem simán elküldted. Amúgy meg, ha "ezüstök" ilyenre rá tudja venni, nem félted a pisilődet? Egyszer bedühödik és lányt csináltad belőled a kutyával. *Végignéz Trylnoron merengve.* Hát, inkább maradj fiú, hülyén néznél ki hosszú copffal. *Nevetgél, majd gyorsan becserkészik Silypit, aki, mint kiderül, egyedül van.*
- Akkor hajrá! *Mondja és nagyon vigyorogva várja az egészet. Látja a célzást és azt is, amikor a béka tökéletes ívben repül, azonban akkor már visszább húzódik, hogy Trylnor-nak legyen ideje visszahúzódnia. Ez sikerül is, a menetrendeszerű sikítás is pontosan érkezik, ők pedig futva indulnak le, és nem mellesleg hangosan kacagva.*
- Hahaha! A kis békakirálynő! *Folytatja, majd belecsap egy alaposat Tryl tenyerébe. A kezeik hatalmasat csattannak, amik még a nevetésüket is elnyomja egy pillanatra, amikor megszólal egy idegen hang "alattuk", ráadásul Trylnort keresi.*
- Mégiscsak hülye nevük van. *Suttogja és próbálja visszatartani a vihogását, ami igen érdekes arcot rajzol a fejére. Félig meddig vicsorít, a szemeit lesütve várja Anviel nénit, aki közben odaér hozzájuk.*
- Igen, azt mondta a komám, hogy itt kiválóan főznek, én persze csak a saját szemeimnek hiszek, kezitcsókolom! *Mondja magabiztosan, nagyokat nyelve, hogy ne nevessen. Sajnos Silypi is megérkezik hamarosan, ráadásul hangosan bőgve, ő pedig hirtelen rendezi az arcvonásait meglepettre. Na, igen, ez már jól megy, ha el kell hitetni valakivel, hogy nem ő volt, sokszor begyakorolta már. De azért a síró tündér látvány elégedettséggel tölti el.*
- Nem, is mondtad Tryl, hogy vannak itt tündérek. *Feddi meg a barátját, majd Anviel-re néz, miközben széttárja a kezeit, mutatván, hogy ilyen fontos információtól fosztották meg. Reméli, hogy ennyi elég lesz a szigorú tekintetű felügyelőnek, hogy Trylnor ne kerüljön bajba.*
- Bocsánat, hogy nem szóltunk, csak Trylnor mindenképpen meg akarta mutatni a szobáját, csak pont tetszett jönni, így aztán... hát ez van. *Kissé kockázatos, mert nem tudja, hogy pontosan hol alszik a srác. Mivel látott még szobákat, akár itt is aludhat. Kicsit beharapja a száját és lesüti a szemét, egyrészt azért, hogy ne lássanak át rajta, másrészt meg azért, hogy ne nevesse el magát.*
//Anviel és Trylnor//
- Akkor Mocsaras Nagyfog lesz a nevem, hahaha! *Próbálja elmélyíteni a hangját, ahogy belemegy a játékba. Egyébként is szereti meglepni Trylnort azzal, hogy nem mindig ellenkezik, vagy mond nagyobbat. Sokkal jobb a móka, ha néha enged az elf fia a másiknak. A kutya már egy másik ügy, azt nem lehet szavakkal megállítani csak úgy, legalábbis az övével. Miután Trylnor elintézi a kutya ügyet, ő csak a szemeivel követi a hatalmas négylábút. Felvonja a szemöldökét a magyarázatra, és kuncogni kezd.*
- Ja, akkora védelmező, hogy rám sem morrant, hanem simán elküldted. Amúgy meg, ha "ezüstök" ilyenre rá tudja venni, nem félted a pisilődet? Egyszer bedühödik és lányt csináltad belőled a kutyával. *Végignéz Trylnoron merengve.* Hát, inkább maradj fiú, hülyén néznél ki hosszú copffal. *Nevetgél, majd gyorsan becserkészik Silypit, aki, mint kiderül, egyedül van.*
- Akkor hajrá! *Mondja és nagyon vigyorogva várja az egészet. Látja a célzást és azt is, amikor a béka tökéletes ívben repül, azonban akkor már visszább húzódik, hogy Trylnor-nak legyen ideje visszahúzódnia. Ez sikerül is, a menetrendeszerű sikítás is pontosan érkezik, ők pedig futva indulnak le, és nem mellesleg hangosan kacagva.*
- Hahaha! A kis békakirálynő! *Folytatja, majd belecsap egy alaposat Tryl tenyerébe. A kezeik hatalmasat csattannak, amik még a nevetésüket is elnyomja egy pillanatra, amikor megszólal egy idegen hang "alattuk", ráadásul Trylnort keresi.*
- Mégiscsak hülye nevük van. *Suttogja és próbálja visszatartani a vihogását, ami igen érdekes arcot rajzol a fejére. Félig meddig vicsorít, a szemeit lesütve várja Anviel nénit, aki közben odaér hozzájuk.*
- Igen, azt mondta a komám, hogy itt kiválóan főznek, én persze csak a saját szemeimnek hiszek, kezitcsókolom! *Mondja magabiztosan, nagyokat nyelve, hogy ne nevessen. Sajnos Silypi is megérkezik hamarosan, ráadásul hangosan bőgve, ő pedig hirtelen rendezi az arcvonásait meglepettre. Na, igen, ez már jól megy, ha el kell hitetni valakivel, hogy nem ő volt, sokszor begyakorolta már. De azért a síró tündér látvány elégedettséggel tölti el.*
- Nem, is mondtad Tryl, hogy vannak itt tündérek. *Feddi meg a barátját, majd Anviel-re néz, miközben széttárja a kezeit, mutatván, hogy ilyen fontos információtól fosztották meg. Reméli, hogy ennyi elég lesz a szigorú tekintetű felügyelőnek, hogy Trylnor ne kerüljön bajba.*
- Bocsánat, hogy nem szóltunk, csak Trylnor mindenképpen meg akarta mutatni a szobáját, csak pont tetszett jönni, így aztán... hát ez van. *Kissé kockázatos, mert nem tudja, hogy pontosan hol alszik a srác. Mivel látott még szobákat, akár itt is aludhat. Kicsit beharapja a száját és lesüti a szemét, egyrészt azért, hogy ne lássanak át rajta, másrészt meg azért, hogy ne nevesse el magát.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-29 21:18:43
Üzenet elküldve: 2025-06-29 21:18:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
//Anivel és Luurien//
*Most nem nagyon akar nevetni, mert még a hahotázást is túl feltűnőnek tartja. De azért vigyorog, mint a tejbetök, ahogy a nevekre kérdez rá Luu.*
- Nem, de téged biztos ellátnának valami ork nevével. *Figyelget és várja, hogy végre eleget tegyen a kérésének a két gnóm. Úgy tűnik hamar megbarátkozott a másik a nevekkel, mert vissza is szívja a kérdését. Igen, itt aztán segítik egymást, ahol és ahogy csak tudják. Hiszi legalábbis. Na jó, nem mindenkire bízná rá ezt a rettentően furmányos és nehéz feladatot, de a két kis gnóm nem szokott csalódást okozni. Derest is könnyen leszereli, talán öreg már, vagy csak úgy van vele, hogy nincs neki erre a kalamajkára szüksége. Elbattyog, s a kert végében telepszik le, onnan figyeli az eseményeket. Biztos nagyon hiányzik neki Szikra, mert igen bánatosak a szemei.*
- Érti hát, okos amúgy. Leharapná tőből a lábad és azzal játszana, ha bántanál itt valakit. Vagyis hát, ha Szikrát bántanád. A többieket nem tudom.
*A szavak úgy esnek ki a szájából, hogy nem is figyel rájuk, na meg arra sem, amit Luurien mond, mert éppen nagy gondosággal manőverezik. Nem is tudja, hogy miért kell ez a lopakodás, mert vendéget azt hozhatnak, csak be kell jelenteni. Na de mégis ki jelentené be azt, akivel éppen jól megviccelni tervezi majd Silypit? Trylnor képes lebukni igen gyorsan, mert nem hazudik túl jól, főleg, ha nem gondolhatja át, hogy mit is fog lódítani. A Piactéren más volt, ott nem volt tétje. Esetleg egy nagy pofon az öregasszonytól vagy a kedves férjétől, de annyi belefér. Itt viszont sokat tesz kockára.*
- Egyedül!
*A megbeszéltek alapján újra kinyitja a szoba ajtaját és be is hajítja rajta a nagyot brekkentő, majd a tündér hátán placcsanó békát. Amaz nagyot sikít, pont olyan éleset, hogy az üvegnek is meg kellene repednie, de szerencsére ez nem történik meg. Ellenben Luu futni kezd, egyenesen le, de megállnak a fordulóban, hogy színt vallhassanak egymásnak.*
- Mással nem lehetett volna ezt megcsinálni! *Tartja a kezét, hogy egy nagyot csaphasson bele a fiú, s a további kérdésre már nem tud válaszolni, mert megválaszolja azt az élet. Anviel. Nincs idő futni. Se fel, se le. Megtorpan, és csak mered előre a nagy barna szemeivel, ami miatt azonnal látni, hogy rosszban sántikál. Egy „idegennel”.*
- Jaj, Anviel néni! *Mondja zavartan.* - Épp most indultunk téged megkeresni, mert hát hoztam az én jó barátomat, egy vacsora csak belefér?! *Silypiről inkább szót sem ejt, hátha ez eltereli annyira a nőt, hogy nem is foglalkozik vele. Csakhogy a lány sikítva-bőgve fut utánuk, Tryl pedig a fejét vakarja, hogy most mitévő legyen.*
- Mi a baj Silypi? *Kérdi, mert ugye nem láthatta, hogy ki hajigálta meg a békával…*
//Anivel és Luurien//
*Most nem nagyon akar nevetni, mert még a hahotázást is túl feltűnőnek tartja. De azért vigyorog, mint a tejbetök, ahogy a nevekre kérdez rá Luu.*
- Nem, de téged biztos ellátnának valami ork nevével. *Figyelget és várja, hogy végre eleget tegyen a kérésének a két gnóm. Úgy tűnik hamar megbarátkozott a másik a nevekkel, mert vissza is szívja a kérdését. Igen, itt aztán segítik egymást, ahol és ahogy csak tudják. Hiszi legalábbis. Na jó, nem mindenkire bízná rá ezt a rettentően furmányos és nehéz feladatot, de a két kis gnóm nem szokott csalódást okozni. Derest is könnyen leszereli, talán öreg már, vagy csak úgy van vele, hogy nincs neki erre a kalamajkára szüksége. Elbattyog, s a kert végében telepszik le, onnan figyeli az eseményeket. Biztos nagyon hiányzik neki Szikra, mert igen bánatosak a szemei.*
- Érti hát, okos amúgy. Leharapná tőből a lábad és azzal játszana, ha bántanál itt valakit. Vagyis hát, ha Szikrát bántanád. A többieket nem tudom.
*A szavak úgy esnek ki a szájából, hogy nem is figyel rájuk, na meg arra sem, amit Luurien mond, mert éppen nagy gondosággal manőverezik. Nem is tudja, hogy miért kell ez a lopakodás, mert vendéget azt hozhatnak, csak be kell jelenteni. Na de mégis ki jelentené be azt, akivel éppen jól megviccelni tervezi majd Silypit? Trylnor képes lebukni igen gyorsan, mert nem hazudik túl jól, főleg, ha nem gondolhatja át, hogy mit is fog lódítani. A Piactéren más volt, ott nem volt tétje. Esetleg egy nagy pofon az öregasszonytól vagy a kedves férjétől, de annyi belefér. Itt viszont sokat tesz kockára.*
- Egyedül!
*A megbeszéltek alapján újra kinyitja a szoba ajtaját és be is hajítja rajta a nagyot brekkentő, majd a tündér hátán placcsanó békát. Amaz nagyot sikít, pont olyan éleset, hogy az üvegnek is meg kellene repednie, de szerencsére ez nem történik meg. Ellenben Luu futni kezd, egyenesen le, de megállnak a fordulóban, hogy színt vallhassanak egymásnak.*
- Mással nem lehetett volna ezt megcsinálni! *Tartja a kezét, hogy egy nagyot csaphasson bele a fiú, s a további kérdésre már nem tud válaszolni, mert megválaszolja azt az élet. Anviel. Nincs idő futni. Se fel, se le. Megtorpan, és csak mered előre a nagy barna szemeivel, ami miatt azonnal látni, hogy rosszban sántikál. Egy „idegennel”.*
- Jaj, Anviel néni! *Mondja zavartan.* - Épp most indultunk téged megkeresni, mert hát hoztam az én jó barátomat, egy vacsora csak belefér?! *Silypiről inkább szót sem ejt, hátha ez eltereli annyira a nőt, hogy nem is foglalkozik vele. Csakhogy a lány sikítva-bőgve fut utánuk, Tryl pedig a fejét vakarja, hogy most mitévő legyen.*
- Mi a baj Silypi? *Kérdi, mert ugye nem láthatta, hogy ki hajigálta meg a békával…*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-29 20:41:38
Üzenet elküldve: 2025-06-29 20:41:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Népszámlálás//
//Trylnor és Luurien//
*Az utóbbi időben Anviel igencsak elfoglalt, lévén míg Mai és Szikra együtt a kislány szülei után nyomoznak, Luninari és Alenia pedig Szarvasligetbe utaztak, addig ő gyakorlatilag egyedül maradt, hogy fenntartsa az árvaházat. Nem egyszerű feladat, de megbirkózik vele, viszont emiatt elkerülhetetlenül is előfordul néha, hogy némelyik csemetére kevesebb figyelem jut, mint a többiekre. Ennek ellenére erején felül igyekszik úgy tenni, mintha még a falnak is szeme volna, és minden egyes percben résen lenni, nehogy bármelyik lurkónak baja essen vagy épp rosszaságot csináljanak.
Most épp a vacsora elkészítésével foglalatoskodik, illetve tulajdonképp már el is készült vele. Sűrű sárgaborsólevest készített, benne apróra vágott zöldfűszerekkel és pirított kenyérdarabkákkal. Vacsora után pedig minden gyerkőcnek frissen facsart almalé jár majd. Most már csak össze kellene őket szednie. Mindig ez a legnehezebb része, mert bizony sokan vannak, és erre mindig csak akkor eszmél rá, amikor megpróbálja asztalhoz ültetnie mindegyiküket. Ilyenkor mindig népszámlálást szokott tartani, ami úgy néz ki, hogy ő sorolja a neveket, a kicsinek pedig jelentkezniük kell, hogy jelen vannak. Most is épp kezdene bele a felolvasásba, amikor Tigober és Fizzwick jelenik meg hirtelenjében.*
- Á, hát itt vagytok. Elkéstetek a vacsoráról, üljetek le gyorsan! *Utasítja őket halkan nevetve, mégis szigorúan. A két gnómcsemete jól tudja, hogy nem érdemes Anviel néni nem létező bajszát húzogatni, így a terv, hogy eltereljék a figyelmét, csúfos kudarcba fullad, helyette szépen az asztalnál ülve várhatják a borsóleves adagjukat. A nevelő folytatja a népszámlálást, a gyerekek pedig szépen sorban jelzik is, hogy itt vannak. Illetve majdnem mindenki.*
- Trylnor? Silypi? *Egyik névre sem érkezik felelet, melyre Anviel egy nagyot sóhajt. Ismét fel kell értük kutatnia ezt a hatalmas házat. Vagyis most épp értük, mert minden nap más hiányzik a vacsoránál.*
- Elrini! Jarviel! Ti lesztek az ügyeletesek. Beszélgessetek nyugodtan, amíg vissza nem jövök, de már ne menjetek sehová! *A gyerekeket mostanra már néha meg szokta bízni ilyesfajta, kisebb feladatokkal vagy felelősséggel, hadd szokták, hogy olykor számítanak rájuk.
Ő elindul felkutatni a hiányzó csemetéket, akiket miután a lenti előtérben nincsenek, legnagyobb eséllyel a szobájukban találhat meg. El is indul hát fel az emeletre, és már a lépcsőfordulóban kiáltani kezdi a nevüket.*
- Trylnor! Silypi! Gyertek, vacsora! *A hang minden szóval egyre közelebbinek tűnik, így a két csirkefogó tudhatja, fogy az idejük. Gyorsan kell cselekedniük, ha nem akarnak lebukni. Nem csak a csínytevésük miatt, hanem azért sem, mert Trylnornak már nagyon jól tudnia kell, hogy ha vendéget hoz a házba, arról azonnal szólnia kell valamelyik nevelőnek.*
//Trylnor és Luurien//
*Az utóbbi időben Anviel igencsak elfoglalt, lévén míg Mai és Szikra együtt a kislány szülei után nyomoznak, Luninari és Alenia pedig Szarvasligetbe utaztak, addig ő gyakorlatilag egyedül maradt, hogy fenntartsa az árvaházat. Nem egyszerű feladat, de megbirkózik vele, viszont emiatt elkerülhetetlenül is előfordul néha, hogy némelyik csemetére kevesebb figyelem jut, mint a többiekre. Ennek ellenére erején felül igyekszik úgy tenni, mintha még a falnak is szeme volna, és minden egyes percben résen lenni, nehogy bármelyik lurkónak baja essen vagy épp rosszaságot csináljanak.
Most épp a vacsora elkészítésével foglalatoskodik, illetve tulajdonképp már el is készült vele. Sűrű sárgaborsólevest készített, benne apróra vágott zöldfűszerekkel és pirított kenyérdarabkákkal. Vacsora után pedig minden gyerkőcnek frissen facsart almalé jár majd. Most már csak össze kellene őket szednie. Mindig ez a legnehezebb része, mert bizony sokan vannak, és erre mindig csak akkor eszmél rá, amikor megpróbálja asztalhoz ültetnie mindegyiküket. Ilyenkor mindig népszámlálást szokott tartani, ami úgy néz ki, hogy ő sorolja a neveket, a kicsinek pedig jelentkezniük kell, hogy jelen vannak. Most is épp kezdene bele a felolvasásba, amikor Tigober és Fizzwick jelenik meg hirtelenjében.*
- Á, hát itt vagytok. Elkéstetek a vacsoráról, üljetek le gyorsan! *Utasítja őket halkan nevetve, mégis szigorúan. A két gnómcsemete jól tudja, hogy nem érdemes Anviel néni nem létező bajszát húzogatni, így a terv, hogy eltereljék a figyelmét, csúfos kudarcba fullad, helyette szépen az asztalnál ülve várhatják a borsóleves adagjukat. A nevelő folytatja a népszámlálást, a gyerekek pedig szépen sorban jelzik is, hogy itt vannak. Illetve majdnem mindenki.*
- Trylnor? Silypi? *Egyik névre sem érkezik felelet, melyre Anviel egy nagyot sóhajt. Ismét fel kell értük kutatnia ezt a hatalmas házat. Vagyis most épp értük, mert minden nap más hiányzik a vacsoránál.*
- Elrini! Jarviel! Ti lesztek az ügyeletesek. Beszélgessetek nyugodtan, amíg vissza nem jövök, de már ne menjetek sehová! *A gyerekeket mostanra már néha meg szokta bízni ilyesfajta, kisebb feladatokkal vagy felelősséggel, hadd szokták, hogy olykor számítanak rájuk.
Ő elindul felkutatni a hiányzó csemetéket, akiket miután a lenti előtérben nincsenek, legnagyobb eséllyel a szobájukban találhat meg. El is indul hát fel az emeletre, és már a lépcsőfordulóban kiáltani kezdi a nevüket.*
- Trylnor! Silypi! Gyertek, vacsora! *A hang minden szóval egyre közelebbinek tűnik, így a két csirkefogó tudhatja, fogy az idejük. Gyorsan kell cselekedniük, ha nem akarnak lebukni. Nem csak a csínytevésük miatt, hanem azért sem, mert Trylnornak már nagyon jól tudnia kell, hogy ha vendéget hoz a házba, arról azonnal szólnia kell valamelyik nevelőnek.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:43:28
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:43:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Ennél jobban nemigen alakulhatott volna a mai napja, sőt ki is csúcsosodik egy békadoblásában és nagy nevetésekben. Tényleg úgy érzik, hogy kiszakad a tüdeje és kiesik a hasa a sok nevetéstől már. Az ilyen pillanatokért mindenképpen érdemes élni, Luurien ebben egészen biztos. De már az árvaházba szöknek be és ez is miatta van. Holott Tryl-nek elég lenne csak besétálnia, legalábbis a korábbi elmondása szerint, amely arról szól, hogy elég sötétedéskor visszaérni. Nyilván miatta is kell lopakodniuk, meg lehet hogy csodálkoznának, ha a brekegő zsebű árva jönne vissza, így újabb haditerv kell. Néha már hadvezérnek érzi magukat, miközben Trylnor elmondja, hogy hova is kéne eljutniuk. A fák takarásában két kis gnómgyereket szólít magához a komája.*
- Tigo és Fizz? Nem szoktátok átnevezni a kölyköket? *Fintorog egy kicsit, miközben suttogva elégedetlenkedik. De amikor meglátják a párosukat a gnómok az arcukról leolvasható, hogy benne vannak a mókába, pedig még azt sem tudják, hogy mi lesz a dolguk.*
- Na jó, visszaszívom! *Vigyorog, mert neki fontosabb a bajtársiasság, mint a hülye nevek. Anviel néni vélhetően el lesz térítve, mert Fizzék nekilátnak kuncogva a munkához és eltűnnek szem elől.*
- Oké! *Lép Trylnor mögött furcsán bátortalanul. Az egy dolog, hogy valahová beoson és ellop néhány dolgot, amit később elcserélhet, de valahogy egy árvaházba más érzés beslisszanni. Gyorsan túlteszi magát rajta és nem is ütköznének ellenállásba, ha egy nagy farkaskutya oda nem ügetne hozzájuk. Meg is áll a szíve egy pillanatra, mert tudja, hogy a két lába kevés lenne a négylábú ellen, kézitusába meg inkább nem is gondolna bele. Szerencséjére Trylnor ismeri a méretes ebet és el is küldi.*
- Szerinted értette, amit mondtál neki? Azért kösz... és ide akarja, hogy jöjjek... *Morfondírozik hangosan magában, miközben elindulnak befelé. Meg is érkeznek ahová kell, úgy tűnik a tündérke a szobájában van.*
- Egyedül van? *Kérdezi, mert mókásabb lenne több sikítást hallani.* Szerintem csak dobd a nyakába, úgyis egynövésűek.* Halkan nevetgél, majd várja, hogy akcióba lépjen a másik. Amint ez megtörténik és felhangzik a sikítás, hangosan nevetve elkezd lerohanni a lépcsőn, mikor leérnek átöleli a srác vállát és azon kapaszkodva nevet tovább.*
- De őrült ötleteid vannak, ezért bírod a bamba fejed! *Mondja őszintén, a másik szemébe nézve.* Fú te, jó kis hely ez, mármint szép. Ki vigyáz rátok? *Néz körbe, mert egyelőre semmiféle nevelőt nem látott, igaz olyan sok gyereket sem. Talán vacsora van, vagy ilyesmi. Túl idilli, túl törékeny, nem hisz benne eléggé. De ezt sosem fogja a komája orrára kötni, annál jobban kedveli.*
*Ennél jobban nemigen alakulhatott volna a mai napja, sőt ki is csúcsosodik egy békadoblásában és nagy nevetésekben. Tényleg úgy érzik, hogy kiszakad a tüdeje és kiesik a hasa a sok nevetéstől már. Az ilyen pillanatokért mindenképpen érdemes élni, Luurien ebben egészen biztos. De már az árvaházba szöknek be és ez is miatta van. Holott Tryl-nek elég lenne csak besétálnia, legalábbis a korábbi elmondása szerint, amely arról szól, hogy elég sötétedéskor visszaérni. Nyilván miatta is kell lopakodniuk, meg lehet hogy csodálkoznának, ha a brekegő zsebű árva jönne vissza, így újabb haditerv kell. Néha már hadvezérnek érzi magukat, miközben Trylnor elmondja, hogy hova is kéne eljutniuk. A fák takarásában két kis gnómgyereket szólít magához a komája.*
- Tigo és Fizz? Nem szoktátok átnevezni a kölyköket? *Fintorog egy kicsit, miközben suttogva elégedetlenkedik. De amikor meglátják a párosukat a gnómok az arcukról leolvasható, hogy benne vannak a mókába, pedig még azt sem tudják, hogy mi lesz a dolguk.*
- Na jó, visszaszívom! *Vigyorog, mert neki fontosabb a bajtársiasság, mint a hülye nevek. Anviel néni vélhetően el lesz térítve, mert Fizzék nekilátnak kuncogva a munkához és eltűnnek szem elől.*
- Oké! *Lép Trylnor mögött furcsán bátortalanul. Az egy dolog, hogy valahová beoson és ellop néhány dolgot, amit később elcserélhet, de valahogy egy árvaházba más érzés beslisszanni. Gyorsan túlteszi magát rajta és nem is ütköznének ellenállásba, ha egy nagy farkaskutya oda nem ügetne hozzájuk. Meg is áll a szíve egy pillanatra, mert tudja, hogy a két lába kevés lenne a négylábú ellen, kézitusába meg inkább nem is gondolna bele. Szerencséjére Trylnor ismeri a méretes ebet és el is küldi.*
- Szerinted értette, amit mondtál neki? Azért kösz... és ide akarja, hogy jöjjek... *Morfondírozik hangosan magában, miközben elindulnak befelé. Meg is érkeznek ahová kell, úgy tűnik a tündérke a szobájában van.*
- Egyedül van? *Kérdezi, mert mókásabb lenne több sikítást hallani.* Szerintem csak dobd a nyakába, úgyis egynövésűek.* Halkan nevetgél, majd várja, hogy akcióba lépjen a másik. Amint ez megtörténik és felhangzik a sikítás, hangosan nevetve elkezd lerohanni a lépcsőn, mikor leérnek átöleli a srác vállát és azon kapaszkodva nevet tovább.*
- De őrült ötleteid vannak, ezért bírod a bamba fejed! *Mondja őszintén, a másik szemébe nézve.* Fú te, jó kis hely ez, mármint szép. Ki vigyáz rátok? *Néz körbe, mert egyelőre semmiféle nevelőt nem látott, igaz olyan sok gyereket sem. Talán vacsora van, vagy ilyesmi. Túl idilli, túl törékeny, nem hisz benne eléggé. De ezt sosem fogja a komája orrára kötni, annál jobban kedveli.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-29 08:38:15
Üzenet elküldve: 2025-06-29 08:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Ritkán adatik meg olyan nap, amiben nem talál hibát. Még az sem számít annak, hogy a végén lebuktak és majd fejen találta őket egy arra reppenő köcsög. Minden úgy van jól ahogy, Szirka hiányát is képes volt elfeledni órákra, pedig a szíve olyan magányosan dobog, ha nincsenek egymás közelében. Most minden a helyén van, sarasan, száradó ruházatban, kifulladva szorongatja térdét, ahogy próbál újra rendesen levegőt venni, miközben folyton csak nevetni akar.*
- Milyen békainvázióról? *Próbálja megjátszani magát, de színészi tehetsége azért nem olyan mesteri, így hát hamar újra kacagásba torkollik, aztán pedig felegyenesedve hozza Luu tudtára a szándékát, miszerint fel kellene vele szöknie az emeletre és együtt kellene folytatni a garázdaságot. Talán szobafogság jár érte, de kit érdekel, hogyha amúgysem sűrűn hagyja el az árvaházat? A másik fiúcska nagy büntetést nem kaphat, mivel nem a ház lakója. Persze sokkal jobb lenne idebent az élete, hogyha a kis elf mellett egy ilyen társa is volna. Rellant is nagyon kedveli, de amaz még túl kicsi ahhoz, hogy ne féltse úgy, mintha az öccse volna. Így neki nem is engedne ilyesfajta szórakozást. Bár, most figyelemelterelésnek jó volna, de nem látja cseppnyi alakját, így jobbhíján Fizzwick és Tigober őgnómságukat szólítja meg, miután körül tekintve beljebb vezeti óvatosan Luurinet a kertbe, persze egy jókora fa takarásában áll meg vele.*
- Tigo! Fizz! Itt! *Sziszeg oda nekik olyan hangosan, hogy ők meghallhassák, de más nem. A két kis gnóm csemete odaigyekszik, már most tudják, hogy valamire készül, abban pedig természetesen benne vannak, legyen az bármi. A csíny az csíny.*
- Tereljétek el Anviel néni figyelmét! *Mutatja a békát, bár nem részletezi, mit kíván vele tenni, teljesen egyértelűnek hat, hogy rosszat. Kacagva, de később nagy gondot fordítva a művelet teljesítésére keresik meg a nőt és tesznek eleget - remélhetőleg maradéktalanul - Trylnor kérésének. *
- Gyere, fel kell menjünk az emeletre. *Szólal meg némi kivárás után, de Luuriennek addig is van ideje felmérni a terepet, hogy miféle szerzetek és hogyan játszanak a kertben. Deres, Szikra kutyája kíváncsian trappol feléjük, majd rámered az idegenre. Tryl megsimítja a bundát.*
- Ne most, Deres! Nem bánt, jó gyerek. Menj inkább, nyüszíts éhesen, az is egy elterelés.
*Mondja, mintha annyira hallgatna rá az a nagy eb, majd meg sem áll egészen a kétkarú lépcsőig, ahol kezeivel hesseget az irányba, ahová menni készülnek. Résnyire nyitja Silypiék szobájának az ajtaját, s bekukkant, majd be is zárja. A bohókás kis hölgy úgy elvan a saját világában, hogy észre sem veszi, a többi lány pedig valahol máshol rontja a levegőt.*
- Szerinted csak dobjam be?
*Kérdi a fiútól.*
*Ritkán adatik meg olyan nap, amiben nem talál hibát. Még az sem számít annak, hogy a végén lebuktak és majd fejen találta őket egy arra reppenő köcsög. Minden úgy van jól ahogy, Szirka hiányát is képes volt elfeledni órákra, pedig a szíve olyan magányosan dobog, ha nincsenek egymás közelében. Most minden a helyén van, sarasan, száradó ruházatban, kifulladva szorongatja térdét, ahogy próbál újra rendesen levegőt venni, miközben folyton csak nevetni akar.*
- Milyen békainvázióról? *Próbálja megjátszani magát, de színészi tehetsége azért nem olyan mesteri, így hát hamar újra kacagásba torkollik, aztán pedig felegyenesedve hozza Luu tudtára a szándékát, miszerint fel kellene vele szöknie az emeletre és együtt kellene folytatni a garázdaságot. Talán szobafogság jár érte, de kit érdekel, hogyha amúgysem sűrűn hagyja el az árvaházat? A másik fiúcska nagy büntetést nem kaphat, mivel nem a ház lakója. Persze sokkal jobb lenne idebent az élete, hogyha a kis elf mellett egy ilyen társa is volna. Rellant is nagyon kedveli, de amaz még túl kicsi ahhoz, hogy ne féltse úgy, mintha az öccse volna. Így neki nem is engedne ilyesfajta szórakozást. Bár, most figyelemelterelésnek jó volna, de nem látja cseppnyi alakját, így jobbhíján Fizzwick és Tigober őgnómságukat szólítja meg, miután körül tekintve beljebb vezeti óvatosan Luurinet a kertbe, persze egy jókora fa takarásában áll meg vele.*
- Tigo! Fizz! Itt! *Sziszeg oda nekik olyan hangosan, hogy ők meghallhassák, de más nem. A két kis gnóm csemete odaigyekszik, már most tudják, hogy valamire készül, abban pedig természetesen benne vannak, legyen az bármi. A csíny az csíny.*
- Tereljétek el Anviel néni figyelmét! *Mutatja a békát, bár nem részletezi, mit kíván vele tenni, teljesen egyértelűnek hat, hogy rosszat. Kacagva, de később nagy gondot fordítva a művelet teljesítésére keresik meg a nőt és tesznek eleget - remélhetőleg maradéktalanul - Trylnor kérésének. *
- Gyere, fel kell menjünk az emeletre. *Szólal meg némi kivárás után, de Luuriennek addig is van ideje felmérni a terepet, hogy miféle szerzetek és hogyan játszanak a kertben. Deres, Szikra kutyája kíváncsian trappol feléjük, majd rámered az idegenre. Tryl megsimítja a bundát.*
- Ne most, Deres! Nem bánt, jó gyerek. Menj inkább, nyüszíts éhesen, az is egy elterelés.
*Mondja, mintha annyira hallgatna rá az a nagy eb, majd meg sem áll egészen a kétkarú lépcsőig, ahol kezeivel hesseget az irányba, ahová menni készülnek. Résnyire nyitja Silypiék szobájának az ajtaját, s bekukkant, majd be is zárja. A bohókás kis hölgy úgy elvan a saját világában, hogy észre sem veszi, a többi lány pedig valahol máshol rontja a levegőt.*
- Szerinted csak dobjam be?
*Kérdi a fiútól.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-26 22:01:27
Üzenet elküldve: 2025-06-26 22:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Nem gondolta volna, hogy rég nem látott komája ennyire szép napot varázsol ma. Jó, nem csak ő, de végre olyannal beszélgethet és szórakozhat, aki megérti őt és elfogadja olyannak, amilyen. Ez annyira fellelkesíti, hogy minden játékba belemegy és ő is talál ki újakat, amibe pedig Tryl megy bele. Még hajlandó egy kicsit a fiú szívszerelméről is váltani pár szót, bár ő óvatosabb, mint komája, akinek teljesen elment az esze e téren. Nem mintha ő maga olyan nagyon tapasztalt lenne a témában, csak ő mindenkitől tart egy lépés távolságot, a lányoktól kettőt. Sosem lehet tudni mikor mond olyat, amire senki sem számít, még az sem, aki mondja. A békakeresés előtt még egy nem várt fürdést és sárdobálást iktatnak be, majd kész tervekkel és békákkal indulnak vissza, határozott jó kedvvel. Nem felejti el Trylnor jó cselekedetét sem, hiszen egy ideje ma van először, hogy nem korog a gyomra. Persze már lehet, hogy annyira kicsire szűkült össze neki, hogy egy fél adag is "degeszre tömi". Nagyon jól sikerül a tervük, minden béka jó helyre kerül. Ő a hasát fogva nevet, és nem is annyira feltűnő, hiszen más is így teszik a nagy sipítozásra. Az utolsó piacra szánt béka pedig megtalálja az őszi fészkét, egy öreg hölgy hajába landol. Kár, hogy már nem olyan könnyű még egyet elrejteni, így jól lebuknak, sőt, még meg is dobják őket! Szinte egyszerre reppennek szét az agyagedénytől, ami ripityára törik hűlt helyükön.*
- Egy garázda! Fizettessék ki vele, mert... hé! *Mivel többen megindulnak feléjük, akik rájöttek a turpisságra, inkább rohanni kezdenek, főleg mivel a felszólítás a rángatásnak szólt. Trylnor észrevette a tényt, hogy el akarják őket kapni, miközben Luurien inkább a felháborodással volt elfoglalva. A piaci forgatag és kis méretük nekik kedvezett inkább, de úgy futottak, mintha az életük múlna rajta. Mikor megálltak nagyon jót nevettek és kapkodták a levegőt. Magában elismeréssel volt a komája futóteljesítményére, de biztos, hogy nem fogja elmondani neki. Na, még csak az kéne, hogy ennél is beképzeltebb legyen, még ha van is mire.*
- Ugyan! *Legyint egyet, miközben ő is rendezni szeretné a légzését.* Holnapra már el is felejtik és egyébként is mindig sokan vannak. Nem olyan könnyű emlékezni minden részletre. Amúgy te tudtál erről a békainvázióról? Lehet jelenteni kéne a városőröknek! *Trylnort fürkészi összeszorított ajkakkal, mintha komolyan próbálna szólni. Nem kell sok szívdobbanás, mire elneveti magát hangosan, még a teli hasát is fogja közben.*
- Jó, azt még megvárom. Nem ismerem, de máris idegesít a tündérpulya! *Egyezik bele a tervekbe. Fogalma sincs, hogy ki az az Anvár néni, vagy ki, de most rábízza magát Trylnorra. Közben fürkészi a birtokot és próbálja megjegyezni, hogy hogyan lehet innen meglógni, ha mégsem sikerülne minden a tervek szerint. Egyelőre nyitva a kapu, szóval az a legjobb út talán. Lopakodik Trylnor mögött mosolyogva és várja, hogy megijesszék a tündért.*
*Nem gondolta volna, hogy rég nem látott komája ennyire szép napot varázsol ma. Jó, nem csak ő, de végre olyannal beszélgethet és szórakozhat, aki megérti őt és elfogadja olyannak, amilyen. Ez annyira fellelkesíti, hogy minden játékba belemegy és ő is talál ki újakat, amibe pedig Tryl megy bele. Még hajlandó egy kicsit a fiú szívszerelméről is váltani pár szót, bár ő óvatosabb, mint komája, akinek teljesen elment az esze e téren. Nem mintha ő maga olyan nagyon tapasztalt lenne a témában, csak ő mindenkitől tart egy lépés távolságot, a lányoktól kettőt. Sosem lehet tudni mikor mond olyat, amire senki sem számít, még az sem, aki mondja. A békakeresés előtt még egy nem várt fürdést és sárdobálást iktatnak be, majd kész tervekkel és békákkal indulnak vissza, határozott jó kedvvel. Nem felejti el Trylnor jó cselekedetét sem, hiszen egy ideje ma van először, hogy nem korog a gyomra. Persze már lehet, hogy annyira kicsire szűkült össze neki, hogy egy fél adag is "degeszre tömi". Nagyon jól sikerül a tervük, minden béka jó helyre kerül. Ő a hasát fogva nevet, és nem is annyira feltűnő, hiszen más is így teszik a nagy sipítozásra. Az utolsó piacra szánt béka pedig megtalálja az őszi fészkét, egy öreg hölgy hajába landol. Kár, hogy már nem olyan könnyű még egyet elrejteni, így jól lebuknak, sőt, még meg is dobják őket! Szinte egyszerre reppennek szét az agyagedénytől, ami ripityára törik hűlt helyükön.*
- Egy garázda! Fizettessék ki vele, mert... hé! *Mivel többen megindulnak feléjük, akik rájöttek a turpisságra, inkább rohanni kezdenek, főleg mivel a felszólítás a rángatásnak szólt. Trylnor észrevette a tényt, hogy el akarják őket kapni, miközben Luurien inkább a felháborodással volt elfoglalva. A piaci forgatag és kis méretük nekik kedvezett inkább, de úgy futottak, mintha az életük múlna rajta. Mikor megálltak nagyon jót nevettek és kapkodták a levegőt. Magában elismeréssel volt a komája futóteljesítményére, de biztos, hogy nem fogja elmondani neki. Na, még csak az kéne, hogy ennél is beképzeltebb legyen, még ha van is mire.*
- Ugyan! *Legyint egyet, miközben ő is rendezni szeretné a légzését.* Holnapra már el is felejtik és egyébként is mindig sokan vannak. Nem olyan könnyű emlékezni minden részletre. Amúgy te tudtál erről a békainvázióról? Lehet jelenteni kéne a városőröknek! *Trylnort fürkészi összeszorított ajkakkal, mintha komolyan próbálna szólni. Nem kell sok szívdobbanás, mire elneveti magát hangosan, még a teli hasát is fogja közben.*
- Jó, azt még megvárom. Nem ismerem, de máris idegesít a tündérpulya! *Egyezik bele a tervekbe. Fogalma sincs, hogy ki az az Anvár néni, vagy ki, de most rábízza magát Trylnorra. Közben fürkészi a birtokot és próbálja megjegyezni, hogy hogyan lehet innen meglógni, ha mégsem sikerülne minden a tervek szerint. Egyelőre nyitva a kapu, szóval az a legjobb út talán. Lopakodik Trylnor mögött mosolyogva és várja, hogy megijesszék a tündért.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-13 14:26:22
Üzenet elküldve: 2025-06-13 14:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nimeril jóízűen felkacag, amikor elhúzza a száját a patkányhúsra a kicsike. Pedig tényleg nem olyan rossz jól átsütve, kellően éhesen. Egy kis zsályával mondhatni fejedelmi lakoma.*
- A bogarak is benne vannak. Például, ha felemelsz egy korhadt fát, akkor sokat láthatsz bennük. Ők eszik meg a korhadt fát, de köztük is van olyan, ami a másik bogarat eszi meg. Nem különböznek a többi élőlénytől.* Magyarázza neki a bogarakat, amiket ő maga is nagyon tud szeretni.*
- Helyes, tanulni mindig jó ötlet.* Bólogat lelkesen, mivel ő is szinte mindig csak tanul. Ilyen az a tudós szakma. Ketten most örömteli és nehéz pillanatot megélnek a boncolás közepette. Ha kell Nimeril szigorú, de a dicséretet sem tartja magában.*
- Az egy régi trauma miatt lehet. A fejünk hajlamos betegséget produkálni, még úgy is, ha közben semmi baja. Idővel jobb lesz, hidd el nekem.* Ezen ő nem tud segíteni, talán csak akkor, ha kemény hatóanyagú füvekkel tömné a lányt, de kérdéses, hogy használna.*
- Bizony, hogy csinálhatod, sőt kéne is, hogy csináld. Így lehet igazán tanulni.* Helyesel, még ha Mai nem biztos, hogy örülni fog ennek. A kedve Nimerilnek, csak most lesz igazán jó, amikor megkérik, hogy segítsen.*
- Még szép, hogy segítek! A növények is nagyon hasznosak, meg érdekesek. Rengeteg felhasználási módjuk van.*Lelkendezik, mert ő is a növényeknél kezdte.*
- Sőt, van pár különleges növényem is, amit szerintem még nem is láttál.* Nimeril szenvedélyesen gyűjti a növényeket, minél ritkább, annál jobb.*
//Második szál//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nimeril jóízűen felkacag, amikor elhúzza a száját a patkányhúsra a kicsike. Pedig tényleg nem olyan rossz jól átsütve, kellően éhesen. Egy kis zsályával mondhatni fejedelmi lakoma.*
- A bogarak is benne vannak. Például, ha felemelsz egy korhadt fát, akkor sokat láthatsz bennük. Ők eszik meg a korhadt fát, de köztük is van olyan, ami a másik bogarat eszi meg. Nem különböznek a többi élőlénytől.* Magyarázza neki a bogarakat, amiket ő maga is nagyon tud szeretni.*
- Helyes, tanulni mindig jó ötlet.* Bólogat lelkesen, mivel ő is szinte mindig csak tanul. Ilyen az a tudós szakma. Ketten most örömteli és nehéz pillanatot megélnek a boncolás közepette. Ha kell Nimeril szigorú, de a dicséretet sem tartja magában.*
- Az egy régi trauma miatt lehet. A fejünk hajlamos betegséget produkálni, még úgy is, ha közben semmi baja. Idővel jobb lesz, hidd el nekem.* Ezen ő nem tud segíteni, talán csak akkor, ha kemény hatóanyagú füvekkel tömné a lányt, de kérdéses, hogy használna.*
- Bizony, hogy csinálhatod, sőt kéne is, hogy csináld. Így lehet igazán tanulni.* Helyesel, még ha Mai nem biztos, hogy örülni fog ennek. A kedve Nimerilnek, csak most lesz igazán jó, amikor megkérik, hogy segítsen.*
- Még szép, hogy segítek! A növények is nagyon hasznosak, meg érdekesek. Rengeteg felhasználási módjuk van.*Lelkendezik, mert ő is a növényeknél kezdte.*
- Sőt, van pár különleges növényem is, amit szerintem még nem is láttál.* Nimeril szenvedélyesen gyűjti a növényeket, minél ritkább, annál jobb.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-09 11:10:20
Üzenet elküldve: 2025-06-09 11:10:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elmereng a másik válaszán. Milyen csodálatra méltó is az anyatermészet. A furmányos kis megoldásai, ahogy a különböző élőlények képesek az életben maradásra. Megannyi kérdés néha válaszok nélkül. Amik az olyan elmékre várnak, hogy felfedezzék őket mint amilyen Nimeril is.*
- Fúj nem! A cicád majd megeszi.
*Rázza meg nyelvét kiöltve az ajánlatra. Amúgy sem kedveli túlságosan a húsokat. El van ő a zöldségek és gyümölcsök rágásával nagyon is. Csak akkor eszik valami húst, ha Anivel néni, vagy Mai erőlteti belé, de azt is csak rossz szájízzel.*
-És a bogarak? Ők, hogy tartoznak bele ebbe?
*Azokat nem igazán látta vadászni, vagy legelni. Azok csak úgy vannak repülnek és igazából itt meg is áll a tudománya róluk. A méhekről tudja, hogy nagyon finom mézet bújtatnak kaptárjaikban.*
-Értem, majd igyekszem jobban tanulni erről.
*Fűzi hozzá saját gondolatát, majd keresnie kell több könyvet az orvoslásról, mert azok amik az árvaházban találhatóak már ki lettek általa olvasva réges-régen. Tudásszomja pedig áhítozik a további felfedezésekre. Vajon képes lenne valamilyen kísérletre Trylnoron az emberi testel kapcsolatban? Persze biztos nem vágná fel így mint egy patkányt, mert esze ágában nem lenne kis lovagját bántani. De biztos lenne valami módja rá, hogy tudását bővítse a tudomány érdekében.
A dorgálás nem esik jól kis lelkének, de meg kell tanulnia, hogy az élet nem csak játék és mese. Megbújnak nehezen megválaszolható helyzetek, amiknél muszáj lesz ridegnek lennie, hogy a helyes döntéseket meghozzá. Abba bele sem gondolva, hogy ez a tudomány sosem garantál sikereket. Egy rosszul kezelt beteg halála, az ő lelkén száradhat. Amire szint úgy fel kell készülnie. Ez nem egy lehetőség, hogy talán megtörténik, ez egy elkövetkezendő esemény lesz, aminek csupán az idő a kérdéses eleme, hogy mikor fog megtörténni.*
- És a fejfájás? Ami nekem is van? Az mitől lehet?
* Megérti, hogy nem mindenre kap választ sajnos, bármennyire is szeretne. Ha tovább vizsgálják a boncolt testeket, talán választ kapnak idővel, de ahhoz több ilyen alkalomra van szükségük.*
- Én csinálhatom? Jó!
*Mondja lelkesen. Bár van sokkalta másabb dolog amit jobban kiszeretne próbálni.*
- Nimeril, a múltkor találtam néhány növényt az erdőbe amikor kiszöktem. Segítesz majd nekem belőlük főzni valamit?
*Élvezte a boncolást, de számára a növények sokkalta érdekesebbek, és, hogy azokból mit nyerhet ki.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elmereng a másik válaszán. Milyen csodálatra méltó is az anyatermészet. A furmányos kis megoldásai, ahogy a különböző élőlények képesek az életben maradásra. Megannyi kérdés néha válaszok nélkül. Amik az olyan elmékre várnak, hogy felfedezzék őket mint amilyen Nimeril is.*
- Fúj nem! A cicád majd megeszi.
*Rázza meg nyelvét kiöltve az ajánlatra. Amúgy sem kedveli túlságosan a húsokat. El van ő a zöldségek és gyümölcsök rágásával nagyon is. Csak akkor eszik valami húst, ha Anivel néni, vagy Mai erőlteti belé, de azt is csak rossz szájízzel.*
-És a bogarak? Ők, hogy tartoznak bele ebbe?
*Azokat nem igazán látta vadászni, vagy legelni. Azok csak úgy vannak repülnek és igazából itt meg is áll a tudománya róluk. A méhekről tudja, hogy nagyon finom mézet bújtatnak kaptárjaikban.*
-Értem, majd igyekszem jobban tanulni erről.
*Fűzi hozzá saját gondolatát, majd keresnie kell több könyvet az orvoslásról, mert azok amik az árvaházban találhatóak már ki lettek általa olvasva réges-régen. Tudásszomja pedig áhítozik a további felfedezésekre. Vajon képes lenne valamilyen kísérletre Trylnoron az emberi testel kapcsolatban? Persze biztos nem vágná fel így mint egy patkányt, mert esze ágában nem lenne kis lovagját bántani. De biztos lenne valami módja rá, hogy tudását bővítse a tudomány érdekében.
A dorgálás nem esik jól kis lelkének, de meg kell tanulnia, hogy az élet nem csak játék és mese. Megbújnak nehezen megválaszolható helyzetek, amiknél muszáj lesz ridegnek lennie, hogy a helyes döntéseket meghozzá. Abba bele sem gondolva, hogy ez a tudomány sosem garantál sikereket. Egy rosszul kezelt beteg halála, az ő lelkén száradhat. Amire szint úgy fel kell készülnie. Ez nem egy lehetőség, hogy talán megtörténik, ez egy elkövetkezendő esemény lesz, aminek csupán az idő a kérdéses eleme, hogy mikor fog megtörténni.*
- És a fejfájás? Ami nekem is van? Az mitől lehet?
* Megérti, hogy nem mindenre kap választ sajnos, bármennyire is szeretne. Ha tovább vizsgálják a boncolt testeket, talán választ kapnak idővel, de ahhoz több ilyen alkalomra van szükségük.*
- Én csinálhatom? Jó!
*Mondja lelkesen. Bár van sokkalta másabb dolog amit jobban kiszeretne próbálni.*
- Nimeril, a múltkor találtam néhány növényt az erdőbe amikor kiszöktem. Segítesz majd nekem belőlük főzni valamit?
*Élvezte a boncolást, de számára a növények sokkalta érdekesebbek, és, hogy azokból mit nyerhet ki.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-09 10:00:01
Üzenet elküldve: 2025-06-09 10:00:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*Ami azt illeti, semmi rosszat nem néz ki Hamrenből, csupán egy naplopónak tartja, akit legfeljebb fakanállal való fenyegetéssel lehet rávenni a munkára, de ahogy eddig megismerte, ez a legnagyobb hibája, ezen kívül derék, jó humorú legénynek gondolja. A hivatalos álarcot sem miatta ölti fel, sokkal inkább Relael miatt, hisz a jelenlegi felállásban számára ő csupán a rezidencia személyzete, aki azért van jelen, hogy minden kérdést a tőle telhető legjobb módon megválaszoljon. Anviel pontosan ezt teszi.*
- Eeyr fénye mutasson neki utat! *Csatlakozik ő is az Aleimord úrnak szóló áldáshoz. Sajnos többet ő sem tud mondani a ház egykori tulajdonosáról.
Anviel egyébként mindig szemfüles és körültekintő, így nem kerüli el Relael rosszalló pillantása sem, melyet Haldrianra vet, mikor ismét Mai kerül szóba. Ha ezek a féltékenység jelei, akkor talán mégsem jár olyan messze a kettejük kapcsolatát övező igazságtól.*
- Ahogy óhajtja. *Egy biccentéssel veszi tudomásul, hogy a hölgy nem szeretne időpontot egyeztetni az igazgatónővel. Miután az Aldeis nevű ipséről, lévén nem ismeri őt, nem tud információval szolgálni, úgy tűnik, hogy az ő feladata itt véget is ért, ám mielőtt még elköszönne vendégétől, ennyit mond.*
- Esetleg próbálkozzon meg Szarvasligettel! A lázadás során e ház lakói ott találtak maguknak menedéket. Talán ott tudnak segíteni Önnek Aldeis úr hollétével kapcsolatban. *Mindezek után kikíséri a párost a bejárati ajtóig, és ott búcsúzik el tőlük.*
- Igazán semmiség. Jó utat kívánok! *Mondja, majd miután Relael és Hamren távoztak, ő újra beleveti magát a munkába.*
*Ami azt illeti, semmi rosszat nem néz ki Hamrenből, csupán egy naplopónak tartja, akit legfeljebb fakanállal való fenyegetéssel lehet rávenni a munkára, de ahogy eddig megismerte, ez a legnagyobb hibája, ezen kívül derék, jó humorú legénynek gondolja. A hivatalos álarcot sem miatta ölti fel, sokkal inkább Relael miatt, hisz a jelenlegi felállásban számára ő csupán a rezidencia személyzete, aki azért van jelen, hogy minden kérdést a tőle telhető legjobb módon megválaszoljon. Anviel pontosan ezt teszi.*
- Eeyr fénye mutasson neki utat! *Csatlakozik ő is az Aleimord úrnak szóló áldáshoz. Sajnos többet ő sem tud mondani a ház egykori tulajdonosáról.
Anviel egyébként mindig szemfüles és körültekintő, így nem kerüli el Relael rosszalló pillantása sem, melyet Haldrianra vet, mikor ismét Mai kerül szóba. Ha ezek a féltékenység jelei, akkor talán mégsem jár olyan messze a kettejük kapcsolatát övező igazságtól.*
- Ahogy óhajtja. *Egy biccentéssel veszi tudomásul, hogy a hölgy nem szeretne időpontot egyeztetni az igazgatónővel. Miután az Aldeis nevű ipséről, lévén nem ismeri őt, nem tud információval szolgálni, úgy tűnik, hogy az ő feladata itt véget is ért, ám mielőtt még elköszönne vendégétől, ennyit mond.*
- Esetleg próbálkozzon meg Szarvasligettel! A lázadás során e ház lakói ott találtak maguknak menedéket. Talán ott tudnak segíteni Önnek Aldeis úr hollétével kapcsolatban. *Mindezek után kikíséri a párost a bejárati ajtóig, és ott búcsúzik el tőlük.*
- Igazán semmiség. Jó utat kívánok! *Mondja, majd miután Relael és Hamren távoztak, ő újra beleveti magát a munkába.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-09 09:24:55
Üzenet elküldve: 2025-06-09 09:24:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
// Felvágott //
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Jó a kérdés, sőt mondhatni nagyon jó, Nimeril kedvére való.*
- Majdnem. A nagyon sok szervük hasonlít, de akad néhány egyedi, ami a saját életformájuk miatt alakulhatott így. Ha kíváncsi vagy, akkor majd felvágunk egy halat is, meg valamilyen madarat. Azokat csak a piacon kell megvenni, és utána meg is lehet enni. Szóval még csak nem is pazarlás. Mondjuk a patkányt is meg lehetne éppen. Megsüssem neked?* Kuncog fel és már azt nem teszi hozzá, hogy amúgy nem is olyan rossz.*
- Olyasmi. Az életben mindenki kihasználnál mindenkit. A fű a földet, amiből kinő, amíg a fűből a növényevők esznek, belőlük meg a ragadozók. Miután meghalunk, meg visszakerülünk a földbe és újrakezdőik. Egyébként a gané meg érdekes módon a füvet táplálja. Szóval valamennyit vissza is forgatnak az állatok, de még mi is. Körforgás.* Magyaráz még egy kicsit. A gennyes résznél azért még tesz egy kis pontosítást.*
- Sajnos sokszor nem elég az a varázsital. Ahogy a horzsolásnál is jó, ha a genny távozik, úgy a testből is az a legjobb, ha ki tudjuk valahogyan szedni, vagy megakadályozni a létrejöttét. Szerencsére, ha kellően megtisztítjuk a sebet, akkor ilyesmi nem valószínű, hogy lesz. Ez már egy bonyolultabb része a dolgoknak, nem kell ilyen hamar belefogni. Ha megtanulod az alapokat, akkor arra tudod építeni a további tudást.* Zárja le ezt is egyelőre, majd mutat neki sebek és sérüléseket, egy nagyobb boncoláskor. A méh felnyitásakor megdorgálja és sajnálja is szegényt, mert úgy megszeppen, de ezt meg kell tennie. Vele is megtették, és a következő generációval is megfogják. Majd valamivel azért kárpótolja a végén. A csalóka kérdést, ami nem idevág, de mégis hasonló lehet egy gyermek számára, részben megválaszolja. Sejti, hogy majd másnak ezzel okoz még kellemetlen perceket, de nem izgatja. Inkább magyaráz neki újfent, amire nagyon pozitív kérdéseket kap.*
- Nagyon jó kérdés. Azt tartják, hogy az érzelmek középpontja a szív. Ahogy mondod, rosszul is érezhetjük magunkat. Sőt van olyan, hogy valaki nagy tragédia után tényleg meghal. Arra mondják, hogy megszakadt a szíve. Ez csak ritka, de van ilyen. Sőt sokszor az is megesik, ha egy idős pár egyik tagja meghal, akkor rá néhány napra vagy hétre a másik is. Viszont a szívnek ténylegesen nem lesz baja. Nem fog szétszakadni vagy ilyesmi, egyszerűen csak megáll és nem dobog többé.* Sajnálatos módon nem ismeri még a jelen orvostudomány a szív igazi funkcióját, de az nem is baj.*
- Azt mondják azért érezzük azt, mert a lelkünk, ha fáj, akkor az ott összpontosul. Viszont nem akarok hazudni neked, de nem vagyok biztos benne, hogy ténylegesen így van. Ez amolyan vakfolt.* Nem szégyen bevallani, ha van, amit még ő sem tud vagy ismer teljesen. Lassan kezdenek a boncolás végére érni. Lehetne még ezt csűrni meg csavarni, de egy gyermeknek elég lesz ennyi.*
- Ha van még kérdésed, akkor tedd fel nyugodtan, aztán lassan kezdjünk el pakolni. Legközelebb viszont, ha szeretnéd, akkor majd te boncolhatod fel.* Azért ez milyen menő ajánlat már. Ma igazán nagylelkű Nimeril.*
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Jó a kérdés, sőt mondhatni nagyon jó, Nimeril kedvére való.*
- Majdnem. A nagyon sok szervük hasonlít, de akad néhány egyedi, ami a saját életformájuk miatt alakulhatott így. Ha kíváncsi vagy, akkor majd felvágunk egy halat is, meg valamilyen madarat. Azokat csak a piacon kell megvenni, és utána meg is lehet enni. Szóval még csak nem is pazarlás. Mondjuk a patkányt is meg lehetne éppen. Megsüssem neked?* Kuncog fel és már azt nem teszi hozzá, hogy amúgy nem is olyan rossz.*
- Olyasmi. Az életben mindenki kihasználnál mindenkit. A fű a földet, amiből kinő, amíg a fűből a növényevők esznek, belőlük meg a ragadozók. Miután meghalunk, meg visszakerülünk a földbe és újrakezdőik. Egyébként a gané meg érdekes módon a füvet táplálja. Szóval valamennyit vissza is forgatnak az állatok, de még mi is. Körforgás.* Magyaráz még egy kicsit. A gennyes résznél azért még tesz egy kis pontosítást.*
- Sajnos sokszor nem elég az a varázsital. Ahogy a horzsolásnál is jó, ha a genny távozik, úgy a testből is az a legjobb, ha ki tudjuk valahogyan szedni, vagy megakadályozni a létrejöttét. Szerencsére, ha kellően megtisztítjuk a sebet, akkor ilyesmi nem valószínű, hogy lesz. Ez már egy bonyolultabb része a dolgoknak, nem kell ilyen hamar belefogni. Ha megtanulod az alapokat, akkor arra tudod építeni a további tudást.* Zárja le ezt is egyelőre, majd mutat neki sebek és sérüléseket, egy nagyobb boncoláskor. A méh felnyitásakor megdorgálja és sajnálja is szegényt, mert úgy megszeppen, de ezt meg kell tennie. Vele is megtették, és a következő generációval is megfogják. Majd valamivel azért kárpótolja a végén. A csalóka kérdést, ami nem idevág, de mégis hasonló lehet egy gyermek számára, részben megválaszolja. Sejti, hogy majd másnak ezzel okoz még kellemetlen perceket, de nem izgatja. Inkább magyaráz neki újfent, amire nagyon pozitív kérdéseket kap.*
- Nagyon jó kérdés. Azt tartják, hogy az érzelmek középpontja a szív. Ahogy mondod, rosszul is érezhetjük magunkat. Sőt van olyan, hogy valaki nagy tragédia után tényleg meghal. Arra mondják, hogy megszakadt a szíve. Ez csak ritka, de van ilyen. Sőt sokszor az is megesik, ha egy idős pár egyik tagja meghal, akkor rá néhány napra vagy hétre a másik is. Viszont a szívnek ténylegesen nem lesz baja. Nem fog szétszakadni vagy ilyesmi, egyszerűen csak megáll és nem dobog többé.* Sajnálatos módon nem ismeri még a jelen orvostudomány a szív igazi funkcióját, de az nem is baj.*
- Azt mondják azért érezzük azt, mert a lelkünk, ha fáj, akkor az ott összpontosul. Viszont nem akarok hazudni neked, de nem vagyok biztos benne, hogy ténylegesen így van. Ez amolyan vakfolt.* Nem szégyen bevallani, ha van, amit még ő sem tud vagy ismer teljesen. Lassan kezdenek a boncolás végére érni. Lehetne még ezt csűrni meg csavarni, de egy gyermeknek elég lesz ennyi.*
- Ha van még kérdésed, akkor tedd fel nyugodtan, aztán lassan kezdjünk el pakolni. Legközelebb viszont, ha szeretnéd, akkor majd te boncolhatod fel.* Azért ez milyen menő ajánlat már. Ma igazán nagylelkű Nimeril.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-06-09 00:29:12
Üzenet elküldve: 2025-06-09 00:29:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újratöltve a rezidencián//
*A szükséges udvariaskodást leszámítva a Anviel furcsa, "hivatalnokszerű" maszkot ölt, amit így elsőre annak tud be, hogy szívesen házon kívül tudná már a kíváncsiskodó elfet.
A igazgatónő dolgára némi csodálkozó homlokráncolás csak a reakció, elvégre a nevelőnő szavai alapján akár úgy is tűnhetne, hogy valamelyik főtanácsoshoz kértek audienciát.*
-Nem kell átadni semmit, majd ha úgy van, úgyis megkeresem. *Rántja meg vállát. Valóban nem óhajtott semmi különöset, csak kapcsolataival óhajtott volna kérkedni Relaelnek.*
-Viszlát! *Búcsúzik maga is, amennyiben valóban hátuk mögött hagyják a kúriát Anviel válaszától függetlenül. Kicsit csalódott, elvégre ő rángatta ide az elfet és meri remélni, hogy a nevelőnő azért szolgált valamiféle információval és ennek a kitérőnek nem lesz meg a böjtje. Ki gondolta volna, hogy mind eltűnik, mire visszatér?!*
-A Kikötőben is volt lelencház, mikor kiskölyök voltam. Még a városőrök idején. Én nem fértem be, mert így is zsúfolt volt. Nem, mintha vágytam volna oda. *Igyekszik elütni valamivel az árvaházban tett látogatásuk kellemetlen élét.*
-Aztán a viharfiak elkapták az árvaszéki elöljáróasszonyt valamiért. *Még hátrapillant válla felett, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy hallótávolságon kívül járnak.*
-Végigsétáltatták mezítelen a dokkokon, a népek meg megdobálták. Azt már nem tudom, miért. *Arra viszont emlékszik, milyen jól mulattak akkor ezen, s nem voltak restek kivenni a részüket a tojásdobálásból sem.*
-Másnap szélnek eresztették a kölyköket is. Onnan ismerem a Pókost... *Beharapja ajkait, ahogy Relael zöldjeire pillant szeme sarkából. Valószínűleg a nemest a legkevésbé sem érdekli a locsogása. Sebtiben megigazgatja nyakánál a megszokottnál testhezállóbb inget, amit az elf vásárolt számára. Lenne még mondandója épp elég, de jobbnak látja komolykodó képet vágni inkább és szűkebben mérni a szavakat.*
-Merre most?
*A szükséges udvariaskodást leszámítva a Anviel furcsa, "hivatalnokszerű" maszkot ölt, amit így elsőre annak tud be, hogy szívesen házon kívül tudná már a kíváncsiskodó elfet.
A igazgatónő dolgára némi csodálkozó homlokráncolás csak a reakció, elvégre a nevelőnő szavai alapján akár úgy is tűnhetne, hogy valamelyik főtanácsoshoz kértek audienciát.*
-Nem kell átadni semmit, majd ha úgy van, úgyis megkeresem. *Rántja meg vállát. Valóban nem óhajtott semmi különöset, csak kapcsolataival óhajtott volna kérkedni Relaelnek.*
-Viszlát! *Búcsúzik maga is, amennyiben valóban hátuk mögött hagyják a kúriát Anviel válaszától függetlenül. Kicsit csalódott, elvégre ő rángatta ide az elfet és meri remélni, hogy a nevelőnő azért szolgált valamiféle információval és ennek a kitérőnek nem lesz meg a böjtje. Ki gondolta volna, hogy mind eltűnik, mire visszatér?!*
-A Kikötőben is volt lelencház, mikor kiskölyök voltam. Még a városőrök idején. Én nem fértem be, mert így is zsúfolt volt. Nem, mintha vágytam volna oda. *Igyekszik elütni valamivel az árvaházban tett látogatásuk kellemetlen élét.*
-Aztán a viharfiak elkapták az árvaszéki elöljáróasszonyt valamiért. *Még hátrapillant válla felett, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy hallótávolságon kívül járnak.*
-Végigsétáltatták mezítelen a dokkokon, a népek meg megdobálták. Azt már nem tudom, miért. *Arra viszont emlékszik, milyen jól mulattak akkor ezen, s nem voltak restek kivenni a részüket a tojásdobálásból sem.*
-Másnap szélnek eresztették a kölyköket is. Onnan ismerem a Pókost... *Beharapja ajkait, ahogy Relael zöldjeire pillant szeme sarkából. Valószínűleg a nemest a legkevésbé sem érdekli a locsogása. Sebtiben megigazgatja nyakánál a megszokottnál testhezállóbb inget, amit az elf vásárolt számára. Lenne még mondandója épp elég, de jobbnak látja komolykodó képet vágni inkább és szűkebben mérni a szavakat.*
-Merre most?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1536-1555