//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu//
*Felveszi Annu tőrét, és az övébe tűzi, aztán a romok felé fordul. A többiek intézik, amit rájuk bízott, és már kezdi azt hinni, hogy sínen vannak, hogy elvégezzenek mindent, amit akartak. Elég szép számmal sikerült gyűjtögetni, csak úgy dagadnak a lápi növényektől a zsákok, de valami egyfolytában akadályokat gördít elébük, és ez a felderítés sehogy sem akar összejönni. Mire a háborodott elf lányt leszerelik, beborul az ég, és rossz fellegek siklanak föléjük.
Lyz elnyom egy cifra káromkodást, bár ebbe a napba már bőven beleférne az is, ha önmagához hűtlen módon kiszaladna a száján.*
- Nagyon jó Isq! * Örül, hogy Isq tudja, melyik tanyáról beszél, így kevesebb az esélye, hogy máshol kötnek ki. Még listára veszi, hogy Relilddel is váltania kell pár szót. Hallotta, hogy kérdezett, de valahogy sehogy sem volt alkalmas válaszolni. Most sem az, hogy elejét vegye a dolognak, de majd. Ha tábort vernek. Talán.*
- Siessetek! * szól még a négyekhez, majd felpillant. A madár még ott csapong, de mint ha már nem érdeklődne olyan nagyon. Csak károgva zavarog, hogy jelezze, itt van még. Aztán a hirtelen feltámadt szél az arcába csapja a haját, fújva söpri ki, hogy azzal a lendülettel újabb adag hajjal legyen gazdagabb arca megint.*
- Óhogyaza… * nyugtázza a helyzetet tömören, majd határoz.*
- Nem maradunk mi sem. Ha ebből vihar lesz, sosem jutunk ki...
*Ha a többiek el is indultak, még beérhetik őket, még mindig van esélyük visszafelé megnézni, amit meg kell, már ha csak ez nem számított felderítésnek.*
- Xot, Shen lóra. Majd visszafelé… * Odasiet a lovához, s fellendül. Bár a vitájuk alatt enyhült annyit, hogy előre szándékozott engedni a fiút, de az még akkor volt, hogy nem kell gyors tempóval elhagyniuk a helyszínt. Most viszont nincs idő finomkodni, így ezt a témát napolja. Most fontosabb, hogy lásson is valamit az útból, ne csak Shen'eriel hátát. A lovak is nyugtalankodni kezdenek, ami megint csak igyekvésre sarkallja. Amint lehet, vágtába kezd, de előtte megigazítja Shen kezét a derekán.*
- Kapaszkodj, kilépünk! *Be is érik a többieket, így a csapat élére húz Lyz újra. A feltámadó szél, továbbra is tépi a ruhájukat, és a haját is egészen kibomlasztotta már a fonatból.
//Rúnafaragó Adokul, Shen, Xot//
Nem messze már az erdő, mikor egy apró alak dereng fel előttük az úton. Ahogy közelednek, az is egyértelművé válik, hogy valami mélynövésű, inkább törpe, mint tündér, s aztán az is, hogy szép kis felhőt pöfékel maga köré, ahogy a kurta lábai alatt fogyasztja a métereket.
Lassít, majd kezét is emeli a többieknek, hogy ők is tegyék ugyan ezt, de csak Xotarát inti, hogy álljon meg vele együtt, a többieket továbbküldi, ahogy korábban megbeszélték. Aztán szépen le is fékez a szakállas mellett, de nem száll le a lóról. Mihamarabb szeretne továbbindulni.*
- Üdvözöllek törpe uram! *köszönti, de már tér is a lényegre, amiért nem vágtázott el mellette.* Veszélyes az ingoványban ilyenkor, pláne gyalogosan sötétedéskor.
~Már egy óriást kimentettünk, egy törpe már igazán semmiség.~
- Ha megárad, elveszted az utat, és elnyel a láp!
*Smaragdszín szemei komolyan tekintenek a törpe úrra.*
- Segíthetünk kijutni, ha elfogadod.