//Lélekbörtön//
*Pedig Dakh számára Timandra arca egyfajta gyönyörű kép, mint valóságos, élő festmény, melyen a művész éveket dolgozott. S a vágás nyoma, mit hibának hihet bármily ostoba, valójában oly kézjegy, mi egyedivé teszi. Bárki lehet mézszőke és kéklő szemű, mégis csak Tima arcát ékíti eme nyom. S bizonyára még inkább öltözne a rózsa pirosába arca, ha hallaná a lány, miként gondol rá barátja.*
- Én mégis gyönyörűnek látom.
*Elgondolkozik, milyen okkal történhet eme véletlen, hogy nem csak ő, nem csak Timandra, de ez a furcsa varázslatokat ismerő férfi is meg lett hívva egyazon ünnepségre, melynek keretében jutalmat ígérnek. Mindenkinek...
~Ha próbálna se tudna végezni senki vele... Amíg itt vagyok, újabb seb nem fog esni Timandrán...~ Gondolatainak nem ad hangot, tudja milyen könnyen jön zavarba a lány. Ám most rajta a sor, hogy meglepetten pillantson és pár pillanatig azt se tudja, hogy most mit vár tőle Rather.*
- Nem terveztem kérdést szegezni Önnek.
*Elriasztani puszta vigyorral? Nem az ő műfaja, sokkalta jobban szeret csak úgy vigyorogni, mintsem próbálni ezzel riogatni másokat. Ezért is lehet, hogy meglepettsége elmúltával ismét visszatér a széles íz arcára. Ám nem méregeti, ahogy eddig se tette a férfival, csupán őt is úgy nézte, miként mást, ki beszédbe elegyedik vele. Hiszen, míg Timandra és ő egy csoportosulást, egy társaságot alkotnak, addig nem lehet csak úgy megszólítani egyiküket, hacsak nem vonja előbb félre. Ám kételkedne benne Dakhnator, hogy a szőke tudóslány egykönnyen kimozdulna oltalmazó szerzetesének rejtekéből, ha idegen kéri rá.
Egyik karjával átnyúl Timandra válla felett és mintha maga mellé húzná, s tovább, ha már ő beszél, lépjen elébb, ne pedig az ő árnyékából súgja szavait. Talán nem szeret a figyelem középpontjában lenni, ám a szerzetes keze a vállán marad, hogy biztassa, hogy nyugtassa.
Majd mind felfigyelnek a szekerekre, mik érkeznek. Kettő is, s látszólag egy másik csoportosulást is közelebb intenek. Még egy pár nő, s egy törpe. Szokatlan volt eddig is, hogy többeket hívtak, ám így még furcsább. Kérdést nem szegez egyik kocsisnak sem, inkább csak közelebb lép. Amennyiben a vörös hajú nő, kinek bájos arca vonzza a férfiak pillantását, előbb kíván beszállni, segítő kezet nyújt neki, majd pedig hagyja, hogy a másik férfi is fellépjen és elvesszen eme láthatóan drága hintóban, s annak vörös ülését foglalja el. Ám Timandra mégis úgy tűnik, nem kíván még belépni. Már meglepő lenne, ha találkozásuk sem így lett volna.*
- Timandra, szerintem ránk várnak. Jobb lenne felszállni.
*Ismét gyengéden érinti meg a lányka vállát, hogy aztán őt is fel tudja segíteni a kocsira. Mivel a most fent lévő páros látszólag nagyon távol kíván lenni egymástól, legalábbis a férfi mintha kívánna távolodni a mellesleg vonzónak tűnő hölgytől. Így sajna nem ülhet se Timandra mellé, se szembe vele. Így csak a tudáslánykától függ, hogy ő a férfi vagy a nő mellett fog kikötni, lévén utolsóként száll fel a négyüknek kijelölt kocsira.*
- Dakhnator Makrocciel.
*Biccent a vörös nő felé is, kinek ruhája továbbra is különös. A legtöbb hölgy általában hosszú szoknyát választ, ha ünnepségre megy, ő mégis inkább nadrágot öltött magára.
Hallva a reteszt, s a másik férfi idegességét ezzel kapcsolatban, elkezd kételkedni benne, hogy elméje egészen ép-e. Talán jót tenne neki, ha pihenne, míg a kastélyhoz kocsizzák őket, addig is tudna csendben és magában gondolkozni az összetett összeesküvés elméletein. Nem szeretné, hogy Timandra aggódjon, mert egy bolond nem képes a gondolatait szájának megfelelő oldalán tartani.*