- Szóval... a 'kedvenc'...
*Húzza félmosolyra száját, és természetesen ő maga sem hiszi el a hölgyemény kis divatirányzatáról alkotott képet. Azonban nagyon is úgy tűnik, hogy Rochában hatalmas tartás van, és nem egy olyan hölgy, aki sajnáltatná magát, még egy idegen előtt sem.*
- Azt hittem, hogy az 'áldozat' neve nem igazán érdekel...
*Kacsint rá gúnyosan, viszont hirtelen kezébe kapja a leányzó bájos kezét, s a koszfoltokra ügyet sem vetve hint rá egy csókot.*
- Mordach...
*A tapasztalati teljesen más irányba vitték a tolvajokról szóló véleményét, ez a hölgyemény viszont valahogy... Olyan más... Ő csak inkább külsőben az, ami, belsőben nem.
Az viszont, hogy nincs családja, a vörösnek enged arra következtetni, hogy valójában igen magányos lehet Rocha. Lehet, hogy vannak körülötte hasonló körülmények között élők, azonban Mordach kétli, hogy velük megtalálhatná a közös hangot. Eleve, akkor nem egyedül ment volna a templomba, igen sokat kockáztatva... Mert ülhetett volna ott más is a vörös helyett - az nem biztos, hogy 'így' reagált volna, no meg ha Mordachot is egy 'szerencsétlenebb' pillanatban lepi meg, akkor ő is a nyúló kéz láttán már suhintott volna is kardjával. Szerencsére nem ez történt...
Az üzletben állva szinte tűkön ül a férfi, nagyon-nagyon kíváncsi már, hogy vajon milyen lehet a leányzó ízlése, s hogy milyen ruhát választott magának. Mivel az arcát sem látja teljes szépségében, ezért a meglepetés a terv végén minden bizonnyal hatalmas lesz. Így sem tartja csúnyának a hölgyet egyáltalán, azonban vajon akkor milyen lehet... Amíg vár, addig inkább sétálgat egyet az üzletben a szebbnél szebb ruhák között, s próbál találgatni, hogy vajon milyen színben is szeretne tündökölni Rocha. Lassacskán viszont a nézelődést meg is szakítja a hölgyemény hangja a pult a felől, aki úgy látszik, maga is meglepetést szeretne okozni a férfinek, aminek ő csak még jobban örül! *
- Kérlek, azt a kis táskát is számold hozzá, amibe bele tudja tenni a kis hölgy a ruhát... Csak a meglepetés kedvéért...
*Utasítja nagy vigyorral a vörös az idős hölgyet, aki azonnal cselekszik is, s minden egyes darabot, szépen elhelyez a táskában, hogy elrejtse a szemek elől, s Rocha kezébe nyomja. Ha eltűnt a férfi szeme elől, akkor odalép a fél-elf leányzó mellé, s igen komoly arcot vágva hozzá szól.*
- Nem is fogod elfogadni... *húzza össze szemeit, s mérgesen közelebb hajol* ...amíg nem választottál magadnak valami csodálatos ... valamit!
*Kacag fel hangosan egy sejtelmes kacsintás kíséretében, majd kiszámolja az idős hölgynek az aranyat, persze úgy, hogy a hölgyemény ne tudja megszámolni, mennyibe kerülhetett, végül egy köszönés után megindul a kijárat felé.*
- Csak nem gondolod, hogy elhozlak egy ilyen helyre azért, hogy 'csak nézelődj'! Hát ilyen aljasnak hiszel?!
*Mosolyog rá kedvesen, majd kinyitja az ajtót, s előreengedi a leányzót, majd ő is kilép a nyüzsgésbe.*
- Nemsokára kellemesebben fogod magad itt érezni, majd meglátod!
*Mondja határozottan felé, majd megsimogatja vállát, s fejével biccent is, hogy induljanak.
A következő állomás nincs messze, a ruhaüzlettől alig pár házzal van arrébb. A gazdagnegyedben bizonyos lakók szeretik átalakítani házaik egy részét, ahol még több pénzt varázsolhatnak maguknak. Alig egy fél perces séta után ismét feltűnik egy fénylő üzlet, mely ezüstös színben borítja el a kikövezett utat. Mordach csak int egyet a hölgynek, hogy ha szeretne, akkor nyugodtan menjen oda a kirakathoz ismét, majd a vörös is odalép. Gyönyörű, csillogó nyakláncok, karkötők, gyűrűk, fülbevalók, ritka és színes kövekkel kirakva... A férfi csak titokzatosan a hölgyhöz fordul, majd lassan odasétál az ajtóhoz, kinyitja azt, azonban most Rochát engedi előre, mert az eladó az átlátszó üvegajtón keresztül felismerte már.*
- Mordach... Sajna az ékszer, amit rendeltél, vagy egyet hetet késni fog, mert a hajó a partoknál felborult - ne kérdezd, hogy, de az idegeim cafatokban vannak. Épp most halásszák ki az árukat a fenékről... Amúgy pedig, üdv néked és a kis barátodnak!
*Lép oda hozzájuk egy fiatal, huszonötév körüli hölgy, akinek arcán jól látszódnak az idegesség nyomai, kissé megviselték a események.*
- Üdvözletem, Helen. Nincs probléma, nekem nem olyan sürgős.
*Bár Mordach kedvesen beszél vele, magában nem igazán kedveli a hölgyet - azon kívül, hogy elad, semmit sem ért az ékszerekhez, s a halott szülei üzletéből próbál magának pénzt kicsikarni. Ugyan csodálatos ékszerek vannak, de egyre kevesebb vevő lesz, ami odáig vezet, hogy majd be kell zárni.*
- Ő itt Rocha, ő pedig Helen. *mutatja be egymásnak a két hölgyet; az eladó nem néz furán a vörösre, hiszen tudja, hogy mindig is amolyan furcsa figura volt* Menj csak, és nézz körül! Szerintem találsz magadnak itt is olyan ékszert, ami tetszene... Aztán pedig meglátogatunk egy újabb szép helyet...
*Ez alatt bizony a fürdőt érti, mert azokat a koszfoltokat el kell tüntetni a bájos arcról!*