//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Danlo//
// 7/10 győzelem//
*A katona nagy fába vágja a fejszéjét, vagyis nagy tömegbe a szablyáját. Folitasszal az oldalán megindul és bár szavai talán megmaradnak hűvösnek, a rá törőkre nem vár kegyelem. Akik túl közel kerülnek, kíméletlen vágások áldozatául esnek, de a tömeg puszta nyomása majdnem elég, hogy elsöpörje őket. Három alkalommal is kevés kell hozzá, hogy Danlo a földre kerüljön, illetve két alkalommal is fájdalmasan csattan valami a karján, majd a halántékán, de szerencséjére vért és a sisak felfogja az ütések energiájának nagy részét. Azért így is ronda véraláfutások emlékeztetik majd a férfit ezekre a támadásokra. De most ez csak kisebb kellemetlenségnek tűnik a folyamatos életveszély miatt, amin társával szó szerint keresztül szabdalják, keresztül vérengzik magukat. Egyre újabb támadó ront rájuk, újabb felemelt szerszám, székláb, vagy csak puszta ököl, és újra, és újra. Végül azonban a két katona körül ritkul a tömeg és ami még fontosabb, már nem akarja megölni őket. Bár elszórva még érkezik egy-egy tojás vagy pudvás répa, itt már inkább csak kiabálnak rájuk. Nyugodtabb részre értek, mindössze ketten azok közül, akikkel kitörtek. Magukon kívül sehol nem látnak vörös köpenyest. Folitas lihegve tartja fel pajzsát, hogy feje védve legyen és magában valami imádságot motyog, aztán Danlora mered. Látszik, a "hogyan tovább", csak nincs lélegzete megkérdezni.
//Glovmoor ház//
Dromel érkezésére a buzgóbbik, egy gnóm gyanakodva méri végig, de aztán győz a lelkesedése.*
-Lehet, lehetséges. Meg kell nézni, de nekem a Hülye Horgan égre-földre esküdözött, hogy ide bújtak. *Megint gyanakvó pillantás.* De mit érdekel, mi? Ha arany van, az a miénk! Mi jöttünk előbb. Te keress magadnak másik zsákmányt! *Társa, egy ember nyugodtabbnak tűnik.*
-Higgadj már le! Még azt sem tudjuk, mi vár bent. *Ő inkább rosszallóan néz az újonnan érkezettre, aztán vállat von.* Akkor nézzük meg, bánom is én.
*A harmadik, egy törpe, csak rötyög az elhangzottakon. Ilyen közelről egyértelmű, hogy teljesen részeg, lépésnyi távolságból már a szesz szaga is töményen érződik.
Ekkor jelenik meg a színen Hamrein és Armundrik. Bár a három betolakodó megtorpan, de nem látszik, hogy megijednének. A gnóm keze az övébe tűzött késre téved, az ember egy kerítéslécet fog marokra, a részeg törpe, aki ettől a belépőtől harsány röhögésbe kezd, egyelőre csak a térdét csapkodja, de övébe tűzve ott egy kalapács és a fa hasogatására szolgáló kis balta is. A gnóm találja meg először a hangját.*
-De nagy a szád! Tudsz számolni? Négyen vagyunk kettőtökre. Véged, mielőtt... *Társa ekkor egy jól mért mozdulattal a fejére koppint a léccel.*
-Ne lovald bele magad! *A házból kilépőkhöz fordul, arcán magabiztos és kissé rosszindulatú mosoly.* Gondolom, feltűnt, hogy kicsit fordult most a világ. Rátok, urakra most nem jó idők jönnek. De mi nem akarunk bántani titeket, mi becsületes polgárok vagyunk. *A törpe erre új lendülettel kezd röhögni, görnyedve hahotázik.* Csak szétnéznénk nálatok és visszük, ami tetszik, aztán itt sem vagyunk. Így mindenki jól jár, hiszen nektek sem esik bántódásotok és nekünk sem kell idehívni még néhány barátunkat. Megbeszéltük, jó urak? *Az utolsó két szót különösen gúnyosan nyomja meg.*