// Az Alrishul Ház Visszatérése //
* Az elf valamelyest megkönnyebbül mikor látja, hogy a többiek elindulnak azon tó felé amelyikre az imént rámutatott. A lelkében megbújó kétely ennek ellenére nem szűnik meg. " Vajon amit láttam az a valóság? " mereng magában ahogy lassan és óvatosan hátrál ő is a tó felé. Hallja Ardith megerősíti a visszavonulást, de nem fordít rá nagy figyelmet. Sokkal jobban érdekli most Ryrin és Vulren, szemeivel őket keresi. " Látom még van benne erő! Remélem kitart addig míg elérjük a tó alatti utunk végét!" reménykedik miközben Vulrent nézi majd tekintetét a lovagra szegezi s ekkor Ardith áll mellé aki dühvel és kételyekkel a hangjában intézi az elf felé mondani valóját miközben kardjával a tó felé mutat. " Mintha itt szeretnék maradni. " jegyzi meg magában miközben a közeledő lényekre pillant.*
- Jó uram! A felém táplált bizalmát tartogassa másnak, de a barátaimmal ne így cselekedjen. Ha igazam van elég ha a barátaimban megbízik. * Feleli Ardithnak könnyedséggel teli hangon. Arcára gúnyos mosoly jelenik meg amit nem láthat sem Ardith sem pedig a fél elf. Ezen jelenség az idő töredék része alatt alakult ki s ennyi idő alatt is szállt tova. *
- Akkor előre megyek, kérem siessenek! * feleli újfent ahogy meggyőződik arról, hogy van erejük tovább haladni és Vulren is nagyon közel jár hozzájuk. Kardját vissza helyezi helyére, hátat fordít a többieknek és gyors léptekkel indul el a tó felé s amint oda ér válla fölött visszapillant a többiekre és amint megbizonyosodik arról, hogy jól vannak beleveti magát a vízbe.*
* A víz hűvösebb mint amire az elf számított. Kisebb didergés lesz úrrá rajta ami pár kar és láb mozgatás után elmúlik. Ezen világ különös és az elf számára idilli fényárban úszik, de a látási körülményeket kissé megnehezíti. Kamihira nyugodt tempóban úszik és követi az előtte haladókat, de nem tudja kivenni pontosan milyen sorrendben is haladnak. Pár karcsapásonként fentről fény szűrődik a mélybe, de a pontos helyét az elf nem tudja megállapítani. " Olyan érzésem van mintha már jártam volna erre, de nem tudom felidézni a részleteket. Vajon jó irányba tartunk? " elmélkedik és ennek hatására pár buborék hagyja el száját. Ezt követően úgy véli nem jó dolog most merengeni ezért elméjét kiüríti és csak az előre haladásra koncentrál. Egy árny suhan el az elf mellett, aki ezt látva a meglepődöttségtől újabb buborékokat enged szabadjára és leáll az úszással egy röpke pillanatig. " Szóval jól van és szemlátomást elég ereje maradt! " jegyzi meg magában arcán egy halovány mosollyal ahogy felismeri a mellette elhaladó lányt. Fejét hátra fordítja és kémleli a különös fényárban úszó víz alatti teret. " Szóval ők is épségben vannak. " nyugszik meg mikor látja, hogy két emberre hasonlító alak halad kissé lemaradva tőle. Újra haladásba kezd, mert a levegő és idő veszteség sürgetni kezdi a helység hosszúsága ismerete nélkül. Miközben tovább halad pár kapaszkodót vesz észre a falon és néhányba belekapaszkodva löki tovább magát. Az alagút szerű helység elkanyarodik és látótávolságba kerül egy lépcsőre emlékeztető emelvény. Kamihira ennek ellenére nem szaporázza tempóját, maradt elég levegője, hogy a saját tempójával elérje a kifelé vezető utat. Amint eléri lábait ráhelyezi a lépcső fokokra és így emelkedik ki a víz alól. *
* Az elf teste lassan bukkan elő a víz felszíne alól. Az úszás nem merítette ki; legalább is nem annyira mint a többieket; már hozzászokott az efféle nehézségekhez, de mikor teljesen kiemelkedik a vízből pár nagyobb levegőt vesz, hogy felfrissítse a tüdejében a levegőt s közben meg győződik arról, hogy a többiek, Ryrin és Ardith kivételével, épségben-e vannak. Megkönnyebbül mikor látja, hogy senkinek nincs semmi baja az ijedség és az úszás fáradalmain kívül. Kezeivel a fejéhez nyúl és elkezdi mozgatni ellentétesen a homlokától a feje hátuljáig így letaszítani a haja által felszívott nedvességet. Mikor végez körbenéz a helységben amit félhomály ural. Egy kijáratott lát amit egy ráccsal zártak el. Észre veszi, hogy mindenki távol áll Vulrentől, mintha egy fertőző betegségben szenvedő lenne és pusztán csak a nézésétől el lehetne tőle ezt kapni. Az elfet egyszerre szomorítja és dúlja fel, de benne örvénylő érzelmeit nem engedi a külvilág tudomására hozni. Lágy és határozott léptekkel indul el a lány irányába s mikor odaér és megkönnyebbült mosoly kíséretében megszólal.*
- Ahogy elnézem elég kalandos utad lehetett, de örülök, hogy itt vagy és újra látatlak. * Hangja megkönnyebbült és boldogságot sugározz. *
- Remélem majd elmeséled, mi történt veled, de hogy gondoltad, hogy ilyen sérülésekkel harcba bocsátkozz!? * Az újbóli megszólalásának első fele érdeklődő, amolyan felvezető a további felelősségre vonáshoz amit erőteljesebb hangon mond a lánynak s mondandója befejeztével lágyan átöleli figyelve a sérüléseire. A víz felől neszeket hal majd ezt követően nagyobb lélegzet vételeket. Az elf nem néz, anélkül is felismeri Ardith hangját aki felszólítja a többieket, hogy segítsenek kihúzni a lovagot. " Teljesen áthűlt a teste és a vérveszteség is elég nagy. Ha nem látják el a sebeit mihamarabb akkor nagy bajban lesz. Azonban az első dolog, hogy ne essen tovább a test melege és a többieknek sem. Remélem nem rontok el semmit, nem szeretem ezt használni. " jegyzi meg magában aggódóan és halkan morog pár igét amit úgy vél segíthet rajta és azokon is akik jelen vannak, de megvárja míg Ryrin is előbukkan a vízből. *
A hozzászólás írója (Akki Kamihira) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.18 11:55:52
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.